Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-26 17:33:58
Üzenet elküldve: 2021-01-26 17:33:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kék szemek//
//Egy emeleti szobában//
*Amint meghallja a vallomására kapott választ, rádöbben, mennyire nevetségesen hangozhattak szavai.*
~Kit érdekel mégis, hogy eddig még nem adtam el magam soha? Na jó, ez nem igaz. Legalábbis haszonért nem. Na jó, ez sem egészen igaz. Legalábbis ennyire nyilvánvalóan nem.~
*Egy pillanatra meginog, most döbben rá arra, hogy amit eddig szórakoztató játékként űzött, az immár munka lett. Nem egészen biztos benne, hogy így is éppoly élvezetes fog maradni a dolog, mint amilyen ezelőtt volt. Elengedi a gondolatot, tulajdonképpen mostanra már édes mindegy. Szemében látszik a férfinak, aki azt állítja, sosem keresett még gyönyört örömlány karjaiban. Nem úgy néz ki, mint aki ma kezdte az ilyesmit, persze mit tudhat ő. Valóban nem is fontos az ilyesmi. A kisfiús gesztusokat látva felkacag, szemöldökét felvonja. Kedélyesnek és könnyednek mutatkozik, de a fejében egészen más fogalmazódik meg.*
~Csak azt ne mondd, hogy az anyádat kell játszanom, biztosan nem bírnám ki röhögés nélkül...~
*Természetesen jó színésznőhöz illően semmit sem tükröz ebből arca, s mikor a bugyborékoló kacaj elhallgat továbbra is mosolyog, pajkos csillogás jelenik meg szemeiben.*
- Először is el kell árulnom, hogy nem vagyok olcsó mulatság, ez az este 140 aranyba fájna neked, azonban lásd jóindulatom, mivel te vagy az első esetem, kapsz egy kis kedvezményt, legyen ez mondjuk 15 arany.
*Tart egy kis szünetet mondandójában, hátha a tündér meggondolja magát az igényeit illetően. Amennyiben ez nem történik meg, lágy dorombolással folytatja.*
- Szokások nincsenek, legalábbis engem nem érdekelnek. A folytatás kizárólag rajtad áll.
*Lép egyet, felemésztve ezzel a köztük lévő távolságot, s játékosan a szőke tincsek közé túr, ha mozdulatát nem állítják meg, időzik kicsit a tarkón, gyengéden masszírozva a tarkót, időnként végigsimítva a fülön, mintha csak véletlen mozdulat lenne. Érzékien végigfuttatja nyelve hegyét felső ajkán, s lehajolva egész közelről tanulmányozza a markáns vonásokat.*
- Érdemes volna a vízzel kezdeni, ha nincs ellenedre. Most még finom meleg, később viszont ezt már nem tudom garantálni.
*Félrebillenti fejét, a mozdulattól pedig lecsusszan felsőjének vékony pántja bal vállán, érzi, hogy lazul rajta a ruhadarab, de nem foglalkozik vele. Ha jók a sejtései, úgyis mindjárt lekerül.*
//Egy emeleti szobában//
*Amint meghallja a vallomására kapott választ, rádöbben, mennyire nevetségesen hangozhattak szavai.*
~Kit érdekel mégis, hogy eddig még nem adtam el magam soha? Na jó, ez nem igaz. Legalábbis haszonért nem. Na jó, ez sem egészen igaz. Legalábbis ennyire nyilvánvalóan nem.~
*Egy pillanatra meginog, most döbben rá arra, hogy amit eddig szórakoztató játékként űzött, az immár munka lett. Nem egészen biztos benne, hogy így is éppoly élvezetes fog maradni a dolog, mint amilyen ezelőtt volt. Elengedi a gondolatot, tulajdonképpen mostanra már édes mindegy. Szemében látszik a férfinak, aki azt állítja, sosem keresett még gyönyört örömlány karjaiban. Nem úgy néz ki, mint aki ma kezdte az ilyesmit, persze mit tudhat ő. Valóban nem is fontos az ilyesmi. A kisfiús gesztusokat látva felkacag, szemöldökét felvonja. Kedélyesnek és könnyednek mutatkozik, de a fejében egészen más fogalmazódik meg.*
~Csak azt ne mondd, hogy az anyádat kell játszanom, biztosan nem bírnám ki röhögés nélkül...~
*Természetesen jó színésznőhöz illően semmit sem tükröz ebből arca, s mikor a bugyborékoló kacaj elhallgat továbbra is mosolyog, pajkos csillogás jelenik meg szemeiben.*
- Először is el kell árulnom, hogy nem vagyok olcsó mulatság, ez az este 140 aranyba fájna neked, azonban lásd jóindulatom, mivel te vagy az első esetem, kapsz egy kis kedvezményt, legyen ez mondjuk 15 arany.
*Tart egy kis szünetet mondandójában, hátha a tündér meggondolja magát az igényeit illetően. Amennyiben ez nem történik meg, lágy dorombolással folytatja.*
- Szokások nincsenek, legalábbis engem nem érdekelnek. A folytatás kizárólag rajtad áll.
*Lép egyet, felemésztve ezzel a köztük lévő távolságot, s játékosan a szőke tincsek közé túr, ha mozdulatát nem állítják meg, időzik kicsit a tarkón, gyengéden masszírozva a tarkót, időnként végigsimítva a fülön, mintha csak véletlen mozdulat lenne. Érzékien végigfuttatja nyelve hegyét felső ajkán, s lehajolva egész közelről tanulmányozza a markáns vonásokat.*
- Érdemes volna a vízzel kezdeni, ha nincs ellenedre. Most még finom meleg, később viszont ezt már nem tudom garantálni.
*Félrebillenti fejét, a mozdulattól pedig lecsusszan felsőjének vékony pántja bal vállán, érzi, hogy lazul rajta a ruhadarab, de nem foglalkozik vele. Ha jók a sejtései, úgyis mindjárt lekerül.*
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-26 16:52:51
Üzenet elküldve: 2021-01-26 16:52:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A tenger gyümölcsei//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szende pillogásból tekint fel újra a vendégre.*
- Azt hiszem, hiába is próbálnám tartogatni az erőmet, kegyelmes uram. Uraságod tüze arra hivatott, hogy elemésszen egy hozzám hasonló kis éji szendert. De igyekszem majd oly megkapóan elégni az úr kegyében, hogy maradéktalanul elégedett legyen.
*Ujjacskái finoman cirógatnak, és ahogy újra és újra végigfuttatja bálványozó tekintetét a férfin, kis megilletődöttség érződik rajta.*
- Ott masszírozom, drága úr, ahol csak kívánja *súgja válaszul.* - Nem fog csalódni, ígérem.
*Hamarosan érkezik a megrendelt étel, és ahogy Nala látja, a szakács most is kitett magáért. A tányéron kész kulináris költemény díszeleg. Ínycsiklandó minden részletében. És ha Nalaeä így gondolja, az már nagy szó, mert a tündérkének még mindig nem igazán sikerült megszoknia a tenger kínálta csemegék látványát és állagát sem, az ízét pedig ezek alapján máig kerüli inkább. Annak persze őszintén örül, hogy a vendégnek kedvére van az étel. Igaz, ritkán van másképp. A Sellőház árai talán kissé borsosak, de igazán kifogástalan élvezeteket kínálnak cserébe.*
- Én... *kezdi bizonytalanul, de aztán el is hal a folytatás a barackszín ajkakon. Úgy véli, a vendég csevegése inkább figyelmesség és igazán nem vár rá választ. Az ide betérőknek, akik aranyaikon megvették egy tökéletes éj csodáját, kijár, hogy azt kapják, amiért fizettek. Nalaeä csak édesen mosolyog. Nem zavarja meg a feltételezés tükrét. Hagyja, hogy a vendég képzelete építkezzen kedve szerint. Vágyai szerint.
Az arcát érő simításra minden alkalommal szemérmesen süti le dús pilláit. Légzése ugyanakkor pihegőbbre vált, ajkai elnyílnak vagy aprót nyel közben, mintha a valaha élt leges legtiszteletreméltóbb személy vetné rá zavarba ejtő figyelmét.*
- Az élvezetet megédesíti az újdonság *bólint.* - És az úrnak a legjobb jár. Bármi, amit csak nagybecsű óhaja kíván. *Ezüst íriszei olyan alázatos elkötelezettséget tükröznek, hogy kétség sem fér hozzá, szívéből szól. A férfinak szentelt ily buzgó odaadásra még az istenek is féltékenyen hunyoroghatnának.* - Remélem, elnyerem a kegyét, és máskor is láthatom majd itt minálunk.
*Simítása finoman cirógatja a vendég combját. Nem akarja zavarni az étkezését, de ha úgy látja, kedvére van az érintés, akkor a keze érzéki közelségbe húzódik az úr ágyékához.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szende pillogásból tekint fel újra a vendégre.*
- Azt hiszem, hiába is próbálnám tartogatni az erőmet, kegyelmes uram. Uraságod tüze arra hivatott, hogy elemésszen egy hozzám hasonló kis éji szendert. De igyekszem majd oly megkapóan elégni az úr kegyében, hogy maradéktalanul elégedett legyen.
*Ujjacskái finoman cirógatnak, és ahogy újra és újra végigfuttatja bálványozó tekintetét a férfin, kis megilletődöttség érződik rajta.*
- Ott masszírozom, drága úr, ahol csak kívánja *súgja válaszul.* - Nem fog csalódni, ígérem.
*Hamarosan érkezik a megrendelt étel, és ahogy Nala látja, a szakács most is kitett magáért. A tányéron kész kulináris költemény díszeleg. Ínycsiklandó minden részletében. És ha Nalaeä így gondolja, az már nagy szó, mert a tündérkének még mindig nem igazán sikerült megszoknia a tenger kínálta csemegék látványát és állagát sem, az ízét pedig ezek alapján máig kerüli inkább. Annak persze őszintén örül, hogy a vendégnek kedvére van az étel. Igaz, ritkán van másképp. A Sellőház árai talán kissé borsosak, de igazán kifogástalan élvezeteket kínálnak cserébe.*
- Én... *kezdi bizonytalanul, de aztán el is hal a folytatás a barackszín ajkakon. Úgy véli, a vendég csevegése inkább figyelmesség és igazán nem vár rá választ. Az ide betérőknek, akik aranyaikon megvették egy tökéletes éj csodáját, kijár, hogy azt kapják, amiért fizettek. Nalaeä csak édesen mosolyog. Nem zavarja meg a feltételezés tükrét. Hagyja, hogy a vendég képzelete építkezzen kedve szerint. Vágyai szerint.
Az arcát érő simításra minden alkalommal szemérmesen süti le dús pilláit. Légzése ugyanakkor pihegőbbre vált, ajkai elnyílnak vagy aprót nyel közben, mintha a valaha élt leges legtiszteletreméltóbb személy vetné rá zavarba ejtő figyelmét.*
- Az élvezetet megédesíti az újdonság *bólint.* - És az úrnak a legjobb jár. Bármi, amit csak nagybecsű óhaja kíván. *Ezüst íriszei olyan alázatos elkötelezettséget tükröznek, hogy kétség sem fér hozzá, szívéből szól. A férfinak szentelt ily buzgó odaadásra még az istenek is féltékenyen hunyoroghatnának.* - Remélem, elnyerem a kegyét, és máskor is láthatom majd itt minálunk.
*Simítása finoman cirógatja a vendég combját. Nem akarja zavarni az étkezését, de ha úgy látja, kedvére van az érintés, akkor a keze érzéki közelségbe húzódik az úr ágyékához.*
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-26 15:06:59
Üzenet elküldve: 2021-01-26 15:06:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Madárka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha a lány arra hajtott, hogy a férfi elveszítse a fejét, akkor sikerrel járt. Az elején még csak-csak tartotta magát. Mély lélegzete, sóhajai mind arról árulkodtak, hogy Graril igencsak türtőzteti magát. Egy pontos azonban nem bírja tovább. Hanyatt dönti az elfet, és a karcú lábak, hamarosan Graril nyakában pihennek. Férfiassága, mint egy erős, és gyors faltörő kos, ostromolja Yath kapuját.*
- Tőled jobb jutalom nem is kell nekem!* mondja. Testén kövér izzadságcseppek vándorolnak lefelé.*
//Madárka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha a lány arra hajtott, hogy a férfi elveszítse a fejét, akkor sikerrel járt. Az elején még csak-csak tartotta magát. Mély lélegzete, sóhajai mind arról árulkodtak, hogy Graril igencsak türtőzteti magát. Egy pontos azonban nem bírja tovább. Hanyatt dönti az elfet, és a karcú lábak, hamarosan Graril nyakában pihennek. Férfiassága, mint egy erős, és gyors faltörő kos, ostromolja Yath kapuját.*
- Tőled jobb jutalom nem is kell nekem!* mondja. Testén kövér izzadságcseppek vándorolnak lefelé.*
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-26 14:52:01
Üzenet elküldve: 2021-01-26 14:52:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kék szemek//
//Egy emeleti szobában//
* Kara a kérdés elhangzása után Redissaeanával együtt nevet fel, nem zavarja, hogy rajta nevetnek. Nem érzi úgy, hogy különösen próbálkoznia kellene, tekintve, hogy itt a pénzéért kap szórakozást, nem elbűvölő társaságának hála. Ez viselkedésén is látszik, és a tündér nem bánja azt sem, hogy nem kap választ. Ha Redin nem akar beszélgetni, akkor felesleges is próbálkozzon. Inkább a festmények és a berendezés köti le figyelmét, ahelyett, hogy emésztődne kicsit szótlanul, izgatottan. Kicsit kényelmetlen számára a lépcsőzés, ez nem csak a magas lépcsőfokoknak, de az elf jelenlétének is köszönhető, a kettő együtt nehezíti meg ennyire a dolgát. De leküzdi az akadályt anélkül, hogy bármi is olyan szögben mozdulna a magasra emelt lábak, és a szűk nadrág együttes hatására, amilyen szögbe nem kellene hajoljon. Pofátlan módon felméri a szembe érkező lányt is, talán még jobban meg is nézi, mint választott partnerét nézte korábban. Azt is megengedi magának, hogy ahogy elhaladnak mellette, hátra forduljon, és hátulról is megszemlélje. Továbbra is kaján módon vigyorog, ahogy a szobába érnek, itt aztán úgy néz körbe, mint valamiféle uraság, aki a szolgálók munkáját veszi szemügyre. Láthatóan elégedett azzal, amit lát. A két fiú érkezésére felvonja szemöldökét, és kérdőn az elfre pillant, de nem kommentálja a helyzetet. Nem úgy néz ki, mint aki kétségbe lenne esve. Ettől függetlenül látható elégedettséggel fogadja a hordárok távozását, és vissza fordul a kiszemelt felé. *
- Hogy őszinte legyek, nekem is ez az alkalom, hogy ilyen szórakozást választok magamnak. * Talán hazugság, talán őszintén felel az őszinte szavakra. Az sem látszik rajta, hogy mennyire hitte el a szépséges vörös szavait. Olyan dolgok ezek, amik feleslegesen terhelnék szórakoztató partnerének fejét. *
- Azt hiszem, akkor mindketten ügyetlenek leszünk benne. Például azt se tudom, hogyan szokás kezdeni. Csak úgy dobjam le a nadrágom? Vagy előtte elcsábítasz? * Teszi fel a kérdést, kék szemeit mélyen a másik tekintetébe fúrja, így, hogy van közöttük egy kis távolság, nem esik nehezére. Karjait sután himbálja, jelezve, hogy nem tudja mihez kezdjen velük, és jobb lábával apró félköröket ír le. Csípőjét hol jobbra, hol balra forgatja várakozás közben. Az egész viselkedése már-már kihívóan gyermeteg, talán szándékosan túlzó. *
//Egy emeleti szobában//
* Kara a kérdés elhangzása után Redissaeanával együtt nevet fel, nem zavarja, hogy rajta nevetnek. Nem érzi úgy, hogy különösen próbálkoznia kellene, tekintve, hogy itt a pénzéért kap szórakozást, nem elbűvölő társaságának hála. Ez viselkedésén is látszik, és a tündér nem bánja azt sem, hogy nem kap választ. Ha Redin nem akar beszélgetni, akkor felesleges is próbálkozzon. Inkább a festmények és a berendezés köti le figyelmét, ahelyett, hogy emésztődne kicsit szótlanul, izgatottan. Kicsit kényelmetlen számára a lépcsőzés, ez nem csak a magas lépcsőfokoknak, de az elf jelenlétének is köszönhető, a kettő együtt nehezíti meg ennyire a dolgát. De leküzdi az akadályt anélkül, hogy bármi is olyan szögben mozdulna a magasra emelt lábak, és a szűk nadrág együttes hatására, amilyen szögbe nem kellene hajoljon. Pofátlan módon felméri a szembe érkező lányt is, talán még jobban meg is nézi, mint választott partnerét nézte korábban. Azt is megengedi magának, hogy ahogy elhaladnak mellette, hátra forduljon, és hátulról is megszemlélje. Továbbra is kaján módon vigyorog, ahogy a szobába érnek, itt aztán úgy néz körbe, mint valamiféle uraság, aki a szolgálók munkáját veszi szemügyre. Láthatóan elégedett azzal, amit lát. A két fiú érkezésére felvonja szemöldökét, és kérdőn az elfre pillant, de nem kommentálja a helyzetet. Nem úgy néz ki, mint aki kétségbe lenne esve. Ettől függetlenül látható elégedettséggel fogadja a hordárok távozását, és vissza fordul a kiszemelt felé. *
- Hogy őszinte legyek, nekem is ez az alkalom, hogy ilyen szórakozást választok magamnak. * Talán hazugság, talán őszintén felel az őszinte szavakra. Az sem látszik rajta, hogy mennyire hitte el a szépséges vörös szavait. Olyan dolgok ezek, amik feleslegesen terhelnék szórakoztató partnerének fejét. *
- Azt hiszem, akkor mindketten ügyetlenek leszünk benne. Például azt se tudom, hogyan szokás kezdeni. Csak úgy dobjam le a nadrágom? Vagy előtte elcsábítasz? * Teszi fel a kérdést, kék szemeit mélyen a másik tekintetébe fúrja, így, hogy van közöttük egy kis távolság, nem esik nehezére. Karjait sután himbálja, jelezve, hogy nem tudja mihez kezdjen velük, és jobb lábával apró félköröket ír le. Csípőjét hol jobbra, hol balra forgatja várakozás közben. Az egész viselkedése már-már kihívóan gyermeteg, talán szándékosan túlzó. *
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-26 01:31:51
Üzenet elküldve: 2021-01-26 01:31:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kék szemek//
//Egy emeleti szobában//
*A vörös végül úgy határoz, hogy vesz egy mély levegőt, s felülemelkedve tulajdon büszkeségén, ami talán indokolatlanul nagy örömlány létére, és megpróbálja őszintén élvezni az estét. Elvégre ezért jött ide, vagy legalábbis valami ilyesmi vezérelte. Már maga sem tudja egészen biztosan, nem emlékezőtehetségéről híres. A kérdést hallva felkacag, a hang, ami felszökik belőle lágy, gördülékeny és csilingelő. Meglehetősen gyenge próbálkozásnak tartja a csend megtörésére, és nem mondható kimondottan kreatívnak. Elgondolkodik, hogy megossza-e zöldfülűségének tényét, vagy inkább tartsa magában az információt. Nem tudni, hogy a frissesség és a viszonylagos tisztaság bír nagyobb lenyűgöző erővel, vagy inkább a tapasztalat. Hezitálásának hamar véget vet, úgy véli, nincs tökéletes megoldás a problémára, így szívére hagyatkozik. Visszanéz a maga után húzott férfira, szemeiben különös, kiismerhetetlen kifejezés látszik, ami olyan csodálatos sajátossága a fifikás nőknek. Egyelőre nem szól semmit, hagyja, hogy a férfi emésztődjön kicsit a szótlan, izgatott menetelés csendjében. Egy fiatal lány jön szembe velük, mikor épp a lépcső tetejéhez érnek, szemével szótlanul jelzi, mely szobát frissítette fel nekik. Biccent egyet, s a lépcsőn még kopogó léptek zaja puha huppanásokká szelídülnek a folyosó vaskos vörös szőnyegén. Ismét lepillant társára, s ha annak nincs kifogása ellene, benyit a szépen megmunkált ajtón, ami meglepően jól szigeteli a hangokat. A szobában kellemes meleg van, melegebb, mint a folyosón, vagy akár a széles lenti térben. Ez nem is csoda, hiszen egészen lenge öltözetek viselésére készülnek az itt tartózkodók. Lágy virágillat leng be mindent, nem túl erős, de nem is észrevehetetlen. Ha a férfi is követte a kellemesen romantikus helyiségbe, egy lassú mozdulattal becsukná az ajtót, de egy diszkrét koppanást hall, mielőtt a mozdulat befejeződne. Újra kinyitja hát, s két fiú becipeli a nehéz, meleg vízzel teli dézsát, amit fürdés céljából fognak használni. A gőzölgő víz tetején kecses ívű vörös szirmok úsznak, éppen passzolnak haja árnyalatához. Mikor távozik a segítség, már ténylegesen maguk lehetnek. Társára néz, és válaszol a korábban feltett kérdésre.*
- Hogy őszinte legyek, még egészen friss vagyok itt. Annyira friss, hogy te vagy az első vendégem.
*Szemérmes mosoly jelenik meg vonásain, egészen ártatlannak hat ebben a lágy fényben. Kíváncsian várja, vallomása mit vált ki a tündérből.*
//Egy emeleti szobában//
*A vörös végül úgy határoz, hogy vesz egy mély levegőt, s felülemelkedve tulajdon büszkeségén, ami talán indokolatlanul nagy örömlány létére, és megpróbálja őszintén élvezni az estét. Elvégre ezért jött ide, vagy legalábbis valami ilyesmi vezérelte. Már maga sem tudja egészen biztosan, nem emlékezőtehetségéről híres. A kérdést hallva felkacag, a hang, ami felszökik belőle lágy, gördülékeny és csilingelő. Meglehetősen gyenge próbálkozásnak tartja a csend megtörésére, és nem mondható kimondottan kreatívnak. Elgondolkodik, hogy megossza-e zöldfülűségének tényét, vagy inkább tartsa magában az információt. Nem tudni, hogy a frissesség és a viszonylagos tisztaság bír nagyobb lenyűgöző erővel, vagy inkább a tapasztalat. Hezitálásának hamar véget vet, úgy véli, nincs tökéletes megoldás a problémára, így szívére hagyatkozik. Visszanéz a maga után húzott férfira, szemeiben különös, kiismerhetetlen kifejezés látszik, ami olyan csodálatos sajátossága a fifikás nőknek. Egyelőre nem szól semmit, hagyja, hogy a férfi emésztődjön kicsit a szótlan, izgatott menetelés csendjében. Egy fiatal lány jön szembe velük, mikor épp a lépcső tetejéhez érnek, szemével szótlanul jelzi, mely szobát frissítette fel nekik. Biccent egyet, s a lépcsőn még kopogó léptek zaja puha huppanásokká szelídülnek a folyosó vaskos vörös szőnyegén. Ismét lepillant társára, s ha annak nincs kifogása ellene, benyit a szépen megmunkált ajtón, ami meglepően jól szigeteli a hangokat. A szobában kellemes meleg van, melegebb, mint a folyosón, vagy akár a széles lenti térben. Ez nem is csoda, hiszen egészen lenge öltözetek viselésére készülnek az itt tartózkodók. Lágy virágillat leng be mindent, nem túl erős, de nem is észrevehetetlen. Ha a férfi is követte a kellemesen romantikus helyiségbe, egy lassú mozdulattal becsukná az ajtót, de egy diszkrét koppanást hall, mielőtt a mozdulat befejeződne. Újra kinyitja hát, s két fiú becipeli a nehéz, meleg vízzel teli dézsát, amit fürdés céljából fognak használni. A gőzölgő víz tetején kecses ívű vörös szirmok úsznak, éppen passzolnak haja árnyalatához. Mikor távozik a segítség, már ténylegesen maguk lehetnek. Társára néz, és válaszol a korábban feltett kérdésre.*
- Hogy őszinte legyek, még egészen friss vagyok itt. Annyira friss, hogy te vagy az első vendégem.
*Szemérmes mosoly jelenik meg vonásain, egészen ártatlannak hat ebben a lágy fényben. Kíváncsian várja, vallomása mit vált ki a tündérből.*
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-26 00:06:23
Üzenet elküldve: 2021-01-26 00:06:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kék szemek//
- Kedves... * jegyzi meg Kara a pirulást látva, kicsit közelebb helyezkedve, hogy jobban lássa a sellő arcát. * Gyönyörűen áll neked a pirulás. Azt hittem, hogy a hajad színe miatt, ha bőrös veszít márványos szépségéből, az rontani fogja a hatást, de mit tudhatok én... láthatóan ezt nem, mert tévedtem.
* Csóválja a fejét elismerő szavait hallatva, továbbra sem véve tudomást a kettejük közötti magasságbeli különbségről.
A vörös szépség közben viszonozni kezdi Kara figyelmét, amit természetesen nem csak hagy, de még élvez is a bárd. Persze biztos könnyebb lenne a dolga, ha nem kellene ilyen mélyre hajoljon, hogy elérje a nadrágot. A fogadtatás nem csak meleg, de talán merész is Redis ízlésének, hisz esze ágában sincs hagyni, hogy orra hegyére adjanak csókot. Inkább hátrébb dönti a fejét, és lábujj hegyre áll, hogy csókot lopjon. Éhes ember nem válogat, és igyekszik nem arra gondolni, hogy előtte mit illethettek érintésükkel a puha ajkak egy ilyen helyen.
Türelmesen várja ki amíg a kiszemelt nő, akit nem nevezhet szíve választottjának, mert egy teljesen más szerve vezette hozzá, elintézi az elintézni valókat. Addig kihasználja az alkalmat, hogy hátulról is felmérje, képzelete szárnyal, ahogy többnél több pozícióban képzeli el, de azért a helyet is szemmel tartja továbbra is. Egy felvágott nyelvű tündér ott is a veszélyt lesi, ahol nincs is.
Az egész végeztével hagyja, hogy kézen fogva vezessék az emelet irányába. Fogalma sincs, hogy mi vár rá odafent, a helyet sem ismeri, de mégis valamiért úgy érzi, hogy jó kezekben van, jól választott. *
- Régóta dolgozol itt? * Kelti az érdeklődés és ismerkedés látszatát egy egyszerű kérdéssel, hogy ne menjenek olyan némán. *
- Kedves... * jegyzi meg Kara a pirulást látva, kicsit közelebb helyezkedve, hogy jobban lássa a sellő arcát. * Gyönyörűen áll neked a pirulás. Azt hittem, hogy a hajad színe miatt, ha bőrös veszít márványos szépségéből, az rontani fogja a hatást, de mit tudhatok én... láthatóan ezt nem, mert tévedtem.
* Csóválja a fejét elismerő szavait hallatva, továbbra sem véve tudomást a kettejük közötti magasságbeli különbségről.
A vörös szépség közben viszonozni kezdi Kara figyelmét, amit természetesen nem csak hagy, de még élvez is a bárd. Persze biztos könnyebb lenne a dolga, ha nem kellene ilyen mélyre hajoljon, hogy elérje a nadrágot. A fogadtatás nem csak meleg, de talán merész is Redis ízlésének, hisz esze ágában sincs hagyni, hogy orra hegyére adjanak csókot. Inkább hátrébb dönti a fejét, és lábujj hegyre áll, hogy csókot lopjon. Éhes ember nem válogat, és igyekszik nem arra gondolni, hogy előtte mit illethettek érintésükkel a puha ajkak egy ilyen helyen.
Türelmesen várja ki amíg a kiszemelt nő, akit nem nevezhet szíve választottjának, mert egy teljesen más szerve vezette hozzá, elintézi az elintézni valókat. Addig kihasználja az alkalmat, hogy hátulról is felmérje, képzelete szárnyal, ahogy többnél több pozícióban képzeli el, de azért a helyet is szemmel tartja továbbra is. Egy felvágott nyelvű tündér ott is a veszélyt lesi, ahol nincs is.
Az egész végeztével hagyja, hogy kézen fogva vezessék az emelet irányába. Fogalma sincs, hogy mi vár rá odafent, a helyet sem ismeri, de mégis valamiért úgy érzi, hogy jó kezekben van, jól választott. *
- Régóta dolgozol itt? * Kelti az érdeklődés és ismerkedés látszatát egy egyszerű kérdéssel, hogy ne menjenek olyan némán. *
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-25 23:44:31
Üzenet elküldve: 2021-01-25 23:44:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kék szemek//
*Halkan felnevetve hagyja, hogy kezét játékszerként használják, elvégre ez a dolga. A férfi haja furcsa tapintású, az ujjak, amik kezéhez érnek finoman érdesek, talán valamiféle zenész lehet, hiszen nem teljesen kérges a tenyere. Elgondolkodik azon, hogy vajon ki lehet ez a titokzatos, pimasz figura, rádöbben, hogy még csak a nevét sem tudja, nemhogy egyebet róla. Persze rögtön eszébe jut az is, hogy a nevével neki aztán igazán semmi dolga nincsen, és azzal már nem is ámítja magát, hogy meg akarna ismerni valakit, mielőtt közelebbi testi kontaktust létesít vele.
Kissé elpirul, szemöldöke pedig feljebb szalad, mikor a pasas azt a téves következtetést vonja le ajánlatából, hogy őt bizony a szag, amit áraszt magából zavarja ennyire. Neki aztán semmi gondja a szaggal, hiszen csak nemrég hagyta el a lakónegyed girbe-gurba utcáinak húgygőzös világát, az erdő szaga kimondottan üdítően hat az egymás nyakában élő emberek tömegbűze után. Nem tesz megjegyzést, hagyja ebben a kedves hitben, hiszen a szag könnyebben megváltoztatható tényező, mint a magasság.*
~Talán ha leülünk végre nem lesz ilyen szemetszúró a dolog. Mikor így lenézek rá, egészen olyan, mintha a saját dekoltázsomba bámulnék. Egyébként mindig ilyen merészen kivágott volt ez a felső? Nem csodálom, hogy annyian megbámultak...~
*A belső combját érintő kéz meglepetésként hat rá, észre sem vette, hogy arrafelé indult a mozdulat. Kicsit össze is rezzen, de nem húzódik el. Beszáll ő is a játékba, persze ha engedik neki, keze végigsimít az öv vonalának peremén, majd a felsőtest közepén szalad át, keresztül a nyakon, s ismételten megállapodik az állon. Elmosolyodik, majd lehajol kissé, és ha meleg fogadtatásra lel, nyom egy csókot a tündér orrának hegyére, majd kicsit távolabb húzódik, de még mindig jóval közelebb marad a szokásos távolságnál.*
- Csak egy pillanat, és indulhatunk is.
*Megállít egy épp mellettük elhaladó felszolgálót, s diszkrét, visszafogott hangon közli vele, hogy juttassák fel a megfelelő szobába az este kellékeit, lehetőleg minél hamarabb, hiszen vendége talán türelmetlen lehet. Amint végzett a szükséges előkészülettel, visszafordul a férfihoz, s először szólásra nyitja halvány rózsaszín ajkait, de végül meggondolja magát. Egy sejtelmes mosoly kíséretében gyöngéden kezébe fogja kezét, s ha a másik nem áll ellen, finoman az emeleti szobák felé vezető lépcső irányába tereli.*
*Halkan felnevetve hagyja, hogy kezét játékszerként használják, elvégre ez a dolga. A férfi haja furcsa tapintású, az ujjak, amik kezéhez érnek finoman érdesek, talán valamiféle zenész lehet, hiszen nem teljesen kérges a tenyere. Elgondolkodik azon, hogy vajon ki lehet ez a titokzatos, pimasz figura, rádöbben, hogy még csak a nevét sem tudja, nemhogy egyebet róla. Persze rögtön eszébe jut az is, hogy a nevével neki aztán igazán semmi dolga nincsen, és azzal már nem is ámítja magát, hogy meg akarna ismerni valakit, mielőtt közelebbi testi kontaktust létesít vele.
Kissé elpirul, szemöldöke pedig feljebb szalad, mikor a pasas azt a téves következtetést vonja le ajánlatából, hogy őt bizony a szag, amit áraszt magából zavarja ennyire. Neki aztán semmi gondja a szaggal, hiszen csak nemrég hagyta el a lakónegyed girbe-gurba utcáinak húgygőzös világát, az erdő szaga kimondottan üdítően hat az egymás nyakában élő emberek tömegbűze után. Nem tesz megjegyzést, hagyja ebben a kedves hitben, hiszen a szag könnyebben megváltoztatható tényező, mint a magasság.*
~Talán ha leülünk végre nem lesz ilyen szemetszúró a dolog. Mikor így lenézek rá, egészen olyan, mintha a saját dekoltázsomba bámulnék. Egyébként mindig ilyen merészen kivágott volt ez a felső? Nem csodálom, hogy annyian megbámultak...~
*A belső combját érintő kéz meglepetésként hat rá, észre sem vette, hogy arrafelé indult a mozdulat. Kicsit össze is rezzen, de nem húzódik el. Beszáll ő is a játékba, persze ha engedik neki, keze végigsimít az öv vonalának peremén, majd a felsőtest közepén szalad át, keresztül a nyakon, s ismételten megállapodik az állon. Elmosolyodik, majd lehajol kissé, és ha meleg fogadtatásra lel, nyom egy csókot a tündér orrának hegyére, majd kicsit távolabb húzódik, de még mindig jóval közelebb marad a szokásos távolságnál.*
- Csak egy pillanat, és indulhatunk is.
*Megállít egy épp mellettük elhaladó felszolgálót, s diszkrét, visszafogott hangon közli vele, hogy juttassák fel a megfelelő szobába az este kellékeit, lehetőleg minél hamarabb, hiszen vendége talán türelmetlen lehet. Amint végzett a szükséges előkészülettel, visszafordul a férfihoz, s először szólásra nyitja halvány rózsaszín ajkait, de végül meggondolja magát. Egy sejtelmes mosoly kíséretében gyöngéden kezébe fogja kezét, s ha a másik nem áll ellen, finoman az emeleti szobák felé vezető lépcső irányába tereli.*
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-25 22:25:24
Üzenet elküldve: 2021-01-25 22:25:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Madárka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy látszik, hőn szeretett partnere különösen jó gondolatolvasó, ha ily könnyedén észreveszi az elf mélyen elnyomott érzelmeit. Talán Yathnak van még bőven tanulni valója, ha közel hatvan éve alatt nem sikerült tökéletesre fejlesztenie elegáns és alázatos maszkját. Pedig igazán igyekszik, legfőbb vágya, hogy megfeleljen a nagyérdeműnek, s kiváltsa hőn áhított rajongásukat, csodálatukat. Van, akit ez éltet, s Yathlanae eme kevésbé szemérmes csoportba tartozik, de ezt egyáltalán nem szégyelli, vagy bánja.*
-Nocsak, csak nem elfáradtál?
*Piszkálódik komolytalanul, s leplezetlen célja, hogy a végletekig hergelje a férfit, míg végül az tényleg elveszti maga fölött az uralmat, s végre utat enged szenvedélyesebb és vadabb ösztöneinek. Mert vadnak és szenvedélyesnek aligha lehet nevezni mostani óvatoskodó és udvariaskodó stílusát, s lehet hogy csak az idő torzít pozitívan, de Yathlanae sokkal tüzesebb részletekre emlékszik legutóbbi együttlétükből.*
~Jól van, ha azt akarod, hogy bizonyítsak, nem fogsz csalódni bennem.~
*Ül fel készséges és megalázkodó engedelmességgel, s egyben le is gördül a férfiról, árván hagyva ágaskodó vágyával.
Lassan közelít, ragadozó macska módjára, s végül úgy helyezkedik, hogy öle éppen hogy súrolja Graril férfiasságát. Lágy, hullámzó mozdulatokba kezd, először mindenféle érintés nélkül, majd szép lassan kezeit is bevonva a mókába. Le-lehajol néha, forró csókokat lehelve a férfi legérzékenyebb részeire, kóstolgatva, szenvtelenül ingerelve. A célja, hogy a végletekig húzza ezt a játékot, s előhozza Grarilból a mélyen ott rejtőző, ösztönös, követelőző és szenvedélyes hímet.*
//Madárka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy látszik, hőn szeretett partnere különösen jó gondolatolvasó, ha ily könnyedén észreveszi az elf mélyen elnyomott érzelmeit. Talán Yathnak van még bőven tanulni valója, ha közel hatvan éve alatt nem sikerült tökéletesre fejlesztenie elegáns és alázatos maszkját. Pedig igazán igyekszik, legfőbb vágya, hogy megfeleljen a nagyérdeműnek, s kiváltsa hőn áhított rajongásukat, csodálatukat. Van, akit ez éltet, s Yathlanae eme kevésbé szemérmes csoportba tartozik, de ezt egyáltalán nem szégyelli, vagy bánja.*
-Nocsak, csak nem elfáradtál?
*Piszkálódik komolytalanul, s leplezetlen célja, hogy a végletekig hergelje a férfit, míg végül az tényleg elveszti maga fölött az uralmat, s végre utat enged szenvedélyesebb és vadabb ösztöneinek. Mert vadnak és szenvedélyesnek aligha lehet nevezni mostani óvatoskodó és udvariaskodó stílusát, s lehet hogy csak az idő torzít pozitívan, de Yathlanae sokkal tüzesebb részletekre emlékszik legutóbbi együttlétükből.*
~Jól van, ha azt akarod, hogy bizonyítsak, nem fogsz csalódni bennem.~
*Ül fel készséges és megalázkodó engedelmességgel, s egyben le is gördül a férfiról, árván hagyva ágaskodó vágyával.
Lassan közelít, ragadozó macska módjára, s végül úgy helyezkedik, hogy öle éppen hogy súrolja Graril férfiasságát. Lágy, hullámzó mozdulatokba kezd, először mindenféle érintés nélkül, majd szép lassan kezeit is bevonva a mókába. Le-lehajol néha, forró csókokat lehelve a férfi legérzékenyebb részeire, kóstolgatva, szenvtelenül ingerelve. A célja, hogy a végletekig húzza ezt a játékot, s előhozza Grarilból a mélyen ott rejtőző, ösztönös, követelőző és szenvedélyes hímet.*
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-25 21:09:11
Üzenet elküldve: 2021-01-25 21:09:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kék szemek//
* A tündér szempillája alig láthatóan megrebben, ahogy a vörös elfet figyeli. Nyelve hegyével megnyalja alsó ajkának ívét, miközben várakozik, de az érintés nyomán mosoly kúszik arcára, felnyúl, és saját keze helyett Redissaeana ujjait használja, hogy hátra fésülje a rakoncátlan tincseket, amik előre szeretnének tolakodni, már ha hagyja a nő, hogy megtegye, és megszakítsa ebben a mozdulatát. Utána hagyja, hogy állán pihenjenek meg a vékony, kecses kis ujjak, persze ha nem volt alkalma irányítani a nőt, úgy saját kezével simítja hátrébb a tincseket. Végig hallgatja a felvázolt lehetőséget, majd az előbb említett kacsóhoz nyúl, és lágy, gyengéd csókot lehel az ujjakra, mielőtt elveszi azokat arcáról. Halkan, kedvesen felnevet, és végül bólint. *
- Remekül hangzik. Talán a sóhajaid is őszintébbek lesznek, miután lefürödtem magamról a kikötői erdőség szagát. És biztos, hogy a vacsora is jobban fog esni, ha nem veszem fel az étvágyad. * Jegyzi meg vidáman, nem úgy tűnik, mint akit zavarna, vagy mint akinek az önbizalmát csökkentené, hogy büdösnek tartják. Láthatóan elvicceli a történteket, ujjai pedig visszatérnek a harisnyára, ezúttal azonban az elf belső combját kezdik simogatni, pimasz módon egyre felfelébb haladva. *
- Alig várom, hogy induljunk. * Jelzi továbbá, hogy részéről rendben van az ajánlat, és ha kívánja, akkor vezetheti is őt a szakértő nő. Persze nem tudhatja, hogy miként mennek a dolgok, és mennyit szokás beszélgetni a szolgáltatás igénybe vétele előtt, de testtartása, a feszülő vászon nadrág, és éhes tekintete arról árulkodik, hogy bizony nagyon élvezné már a másik társaságát valahol kettesben. *
* A tündér szempillája alig láthatóan megrebben, ahogy a vörös elfet figyeli. Nyelve hegyével megnyalja alsó ajkának ívét, miközben várakozik, de az érintés nyomán mosoly kúszik arcára, felnyúl, és saját keze helyett Redissaeana ujjait használja, hogy hátra fésülje a rakoncátlan tincseket, amik előre szeretnének tolakodni, már ha hagyja a nő, hogy megtegye, és megszakítsa ebben a mozdulatát. Utána hagyja, hogy állán pihenjenek meg a vékony, kecses kis ujjak, persze ha nem volt alkalma irányítani a nőt, úgy saját kezével simítja hátrébb a tincseket. Végig hallgatja a felvázolt lehetőséget, majd az előbb említett kacsóhoz nyúl, és lágy, gyengéd csókot lehel az ujjakra, mielőtt elveszi azokat arcáról. Halkan, kedvesen felnevet, és végül bólint. *
- Remekül hangzik. Talán a sóhajaid is őszintébbek lesznek, miután lefürödtem magamról a kikötői erdőség szagát. És biztos, hogy a vacsora is jobban fog esni, ha nem veszem fel az étvágyad. * Jegyzi meg vidáman, nem úgy tűnik, mint akit zavarna, vagy mint akinek az önbizalmát csökkentené, hogy büdösnek tartják. Láthatóan elvicceli a történteket, ujjai pedig visszatérnek a harisnyára, ezúttal azonban az elf belső combját kezdik simogatni, pimasz módon egyre felfelébb haladva. *
- Alig várom, hogy induljunk. * Jelzi továbbá, hogy részéről rendben van az ajánlat, és ha kívánja, akkor vezetheti is őt a szakértő nő. Persze nem tudhatja, hogy miként mennek a dolgok, és mennyit szokás beszélgetni a szolgáltatás igénybe vétele előtt, de testtartása, a feszülő vászon nadrág, és éhes tekintete arról árulkodik, hogy bizony nagyon élvezné már a másik társaságát valahol kettesben. *
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-25 21:00:36
Üzenet elküldve: 2021-01-25 21:00:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Ellenőrzés //
*Bár mint már említette, Rey nem igazán él különleges italokkal, azért azt ő is belátja, hogy jól jühet néhány extra tulajdonság odalent. Így gyorsan átgondolja, milyen képességekre lesz a leginkább szüksége, ha a legváratlanabb helyzetekből is győztesen akar kikerülni.*
- Ügyesség és gyorsaság talán jól jöhet. Esetleg erő, ha nem lennénk elegek egy komolyabb összezördüléshez.
*Azért erősen reméli, hogy nem lesz szükségük ilyen segédeszközökre, de mindenki jobban érzi magát, ha rendelkezésükre állnak ilyen speciális eszközök.
Abban valamiért nem teljesen biztos, hogy Wrexan tudja megfelelően használni azt a tőrt, de inkább nem szól semmit, csupán kétkedő pillantással bólint egy aprót. Az már régen rossz, ha a fiúnak is harcba kell keverednie. Ezt az eshetőséget mindenképp el kell kerülniük*
- Szerintem minden lényeges dologról szó esett.
*Zárja le ő is a beszélgetést, s némi tisztelettel tekint a fiatal férfira. Azért nem mindenki vállalna be egy ilyen kalandot, s ha őszinte akar lenni magával, Wrexanból nem nézte volna ki, hogy van elég vér ehhez a pucájában.*
*Bár mint már említette, Rey nem igazán él különleges italokkal, azért azt ő is belátja, hogy jól jühet néhány extra tulajdonság odalent. Így gyorsan átgondolja, milyen képességekre lesz a leginkább szüksége, ha a legváratlanabb helyzetekből is győztesen akar kikerülni.*
- Ügyesség és gyorsaság talán jól jöhet. Esetleg erő, ha nem lennénk elegek egy komolyabb összezördüléshez.
*Azért erősen reméli, hogy nem lesz szükségük ilyen segédeszközökre, de mindenki jobban érzi magát, ha rendelkezésükre állnak ilyen speciális eszközök.
Abban valamiért nem teljesen biztos, hogy Wrexan tudja megfelelően használni azt a tőrt, de inkább nem szól semmit, csupán kétkedő pillantással bólint egy aprót. Az már régen rossz, ha a fiúnak is harcba kell keverednie. Ezt az eshetőséget mindenképp el kell kerülniük*
- Szerintem minden lényeges dologról szó esett.
*Zárja le ő is a beszélgetést, s némi tisztelettel tekint a fiatal férfira. Azért nem mindenki vállalna be egy ilyen kalandot, s ha őszinte akar lenni magával, Wrexanból nem nézte volna ki, hogy van elég vér ehhez a pucájában.*
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-25 20:46:44
Üzenet elküldve: 2021-01-25 20:46:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kék szemek//
*A vörös végül nem tudja meg a titokzatos, hetyke kis tündér nevét, hamar tovább is lendül a dolgon. Szeretné, ha partnere a lehető legkellemesebb szolgáltatásokban részesülne, s gyorsan átfuttatja agyán, milyen lehetőségekkel találkozott korábbi vendégsége alkalmával.*
~Illett volna alaposan átnéznem a kínálatot, mielőtt felteszem magam a térképre idelent. Vagy megkérdezni a főnököt. Egyáltalán mit lehet itt nálunk csinálni a nyilvánvalón kívül?~
*Kezd kétségbeesni, hiszen szokásához híven múltbeli cselekedeteiben nyoma sem volt az átgondoltságnak. Szór néhány szitkot a saját fejére, s megpróbál fogadkozni, legközelebb másként csinálja, de ismeri magát annyira, hogy tudja, teljesen hasztalan mindenféle fogadalom. Igyekszik leplezni átmeneti zavarát, s érintést kezdeményez, jobb mutatóujjával megigazít egy elkóborolt szőke tincset a tündér homlokán, majd ujjbegyét végigfuttatja a markáns arcél vonalán, megállva pontosan az áll legcsúcsosabb pontján. Pörgeti emlékeit, elkapott félmondatok, másoknak tett ajánlatok... Nemsokára meg is van a tökéletes gondolat, amit valószínűleg vendége is értékelni fog, bár előbb figyelmesen végighallgatja szavait, véletlenül sem szakítaná félbe. Ujját természetesen makacs módon ottfelejti a csinos kis állon.
Meglepetésként éri, hogy a kezébe kerül a gyeplő, no nem mintha olyan nagy problémát okozna számára az irányítás, de azt hitte az apró macsó majd mindenáron uralkodni akar fölötte. Félrebillenti fejét, egy pillanatra elgondolkodik, talán tévedett a kompenzálással kapcsolatban, s nem olyan egyszerű az eset, mint gondolta. Kezd érdekessé válni a játék, arcán őszinte kíváncsiság jelenik meg. Bájosan elmosolyodik, s a pasas elé tárja ajánlatát.*
- Nos, van egy lehetőség itt nálunk, amit épp az ilyen esetekre találtak ki, ha jól sejtem. A dolog része egy kis privát szféra, egy kellemes, illatos fürdő, pazar, bőséges vacsora némi itallal kiegészítve, és természetesen a becses társaságom.
*Félig felvont szemöldökkel, kihívóan tekint le a tündérre, kíváncsi, mit szól az ajánlatához.*
*A vörös végül nem tudja meg a titokzatos, hetyke kis tündér nevét, hamar tovább is lendül a dolgon. Szeretné, ha partnere a lehető legkellemesebb szolgáltatásokban részesülne, s gyorsan átfuttatja agyán, milyen lehetőségekkel találkozott korábbi vendégsége alkalmával.*
~Illett volna alaposan átnéznem a kínálatot, mielőtt felteszem magam a térképre idelent. Vagy megkérdezni a főnököt. Egyáltalán mit lehet itt nálunk csinálni a nyilvánvalón kívül?~
*Kezd kétségbeesni, hiszen szokásához híven múltbeli cselekedeteiben nyoma sem volt az átgondoltságnak. Szór néhány szitkot a saját fejére, s megpróbál fogadkozni, legközelebb másként csinálja, de ismeri magát annyira, hogy tudja, teljesen hasztalan mindenféle fogadalom. Igyekszik leplezni átmeneti zavarát, s érintést kezdeményez, jobb mutatóujjával megigazít egy elkóborolt szőke tincset a tündér homlokán, majd ujjbegyét végigfuttatja a markáns arcél vonalán, megállva pontosan az áll legcsúcsosabb pontján. Pörgeti emlékeit, elkapott félmondatok, másoknak tett ajánlatok... Nemsokára meg is van a tökéletes gondolat, amit valószínűleg vendége is értékelni fog, bár előbb figyelmesen végighallgatja szavait, véletlenül sem szakítaná félbe. Ujját természetesen makacs módon ottfelejti a csinos kis állon.
Meglepetésként éri, hogy a kezébe kerül a gyeplő, no nem mintha olyan nagy problémát okozna számára az irányítás, de azt hitte az apró macsó majd mindenáron uralkodni akar fölötte. Félrebillenti fejét, egy pillanatra elgondolkodik, talán tévedett a kompenzálással kapcsolatban, s nem olyan egyszerű az eset, mint gondolta. Kezd érdekessé válni a játék, arcán őszinte kíváncsiság jelenik meg. Bájosan elmosolyodik, s a pasas elé tárja ajánlatát.*
- Nos, van egy lehetőség itt nálunk, amit épp az ilyen esetekre találtak ki, ha jól sejtem. A dolog része egy kis privát szféra, egy kellemes, illatos fürdő, pazar, bőséges vacsora némi itallal kiegészítve, és természetesen a becses társaságom.
*Félig felvont szemöldökkel, kihívóan tekint le a tündérre, kíváncsi, mit szól az ajánlatához.*
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-25 18:20:21
Üzenet elküldve: 2021-01-25 18:20:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kék szemek//
* Kara szerencsére nem látja magát kívülről, így annak sincs tudatában, hogy milyen nevetségessé is teszi magát. Persze ez a legtöbb férfira igaz, ha tisztában lennének vele, hogy miként fogadják kis színjátékukat, akkor vélhetően változtatnának a bevett szokásokon. Hogy jobb, vagy rosszabb irányba, az a férfiakat ismerve nem is lehet kérdés.
A kis tündér, aki egyébként fajtársai között igazán magasnak számít, láthatóan nincs zavarban a kettejük közötti méretkülönbségek kapcsán. Miért is lenne, csak előnyét látja annak, hogy Redis emberek között is teltnek, és csábítónak számító dombjai a kis kezekben csak még nagyobbnak fognak hatni. Azt különösen előnyösnek találja, hogy állát kicsit felszegve milyen közelről, szemmagasságból figyelheti meg a dekoltázst, amit gazdája nem igazán takargat. *
- Az a baj, drága Redin, hogy mindegy melyikkel kezdünk, mert az egyiktől mindig megkívánom a másikat. * Kacsint a lányra, és ezúttal tényleg elgondolkodik, mérlegelve, hogy melyik lenne a jobb döntés. *
- Azt hiszem, ebbe neked is illene, ha lenne beleszólásod. * Teszi hozzá, ahogy átfuttatja pillantását az itallapon. * Utálok úgy enni, hogy aki velem tart, csak nézi. Szóval, ha nem vagy éhes, akkor kezdhetjük mással az estét. * Mutat rá arra, hogy miért is érdekli a sellő véleménye a témában. Persze, ehetne egyedül is, de azt szívesebben tenné egy légyott után, mint előtte. Közben simogató érintése a lány karjára téved, azon is végig futtatja ujjait, persze csak addig, amíg felér, mielőtt vissza indulnának lefelé a kobozjátékkal edzett ujjak. Nem ámítja magát azzal, hogy a nő inkább választaná a vele való összebújást, mint az étel elfogyasztását, de azzal is tisztában van, hogy egyik sem olyan döntés, amit magától meghozna a vörös hajú szépség. Bár Kara karizmája a legtöbb helyzetben kisegíti, a kettejük közti méretbeli különbségeken lehet, hogy ez se jut át. *
- Egyébként is, új vagyok még itt, nem tudhatom, miképp mennek errefelé a dolgok. Azt hiszem képtelen leszek a szakértelmedre hagyatkozni az est tekintetében. * Teszi még hozzá egy kihívó pillantás keretében. Érdekli, hogy mennyire hajlandó a nő átvenni az irányító szerepét, és vezetni a tündért. *
* Kara szerencsére nem látja magát kívülről, így annak sincs tudatában, hogy milyen nevetségessé is teszi magát. Persze ez a legtöbb férfira igaz, ha tisztában lennének vele, hogy miként fogadják kis színjátékukat, akkor vélhetően változtatnának a bevett szokásokon. Hogy jobb, vagy rosszabb irányba, az a férfiakat ismerve nem is lehet kérdés.
A kis tündér, aki egyébként fajtársai között igazán magasnak számít, láthatóan nincs zavarban a kettejük közötti méretkülönbségek kapcsán. Miért is lenne, csak előnyét látja annak, hogy Redis emberek között is teltnek, és csábítónak számító dombjai a kis kezekben csak még nagyobbnak fognak hatni. Azt különösen előnyösnek találja, hogy állát kicsit felszegve milyen közelről, szemmagasságból figyelheti meg a dekoltázst, amit gazdája nem igazán takargat. *
- Az a baj, drága Redin, hogy mindegy melyikkel kezdünk, mert az egyiktől mindig megkívánom a másikat. * Kacsint a lányra, és ezúttal tényleg elgondolkodik, mérlegelve, hogy melyik lenne a jobb döntés. *
- Azt hiszem, ebbe neked is illene, ha lenne beleszólásod. * Teszi hozzá, ahogy átfuttatja pillantását az itallapon. * Utálok úgy enni, hogy aki velem tart, csak nézi. Szóval, ha nem vagy éhes, akkor kezdhetjük mással az estét. * Mutat rá arra, hogy miért is érdekli a sellő véleménye a témában. Persze, ehetne egyedül is, de azt szívesebben tenné egy légyott után, mint előtte. Közben simogató érintése a lány karjára téved, azon is végig futtatja ujjait, persze csak addig, amíg felér, mielőtt vissza indulnának lefelé a kobozjátékkal edzett ujjak. Nem ámítja magát azzal, hogy a nő inkább választaná a vele való összebújást, mint az étel elfogyasztását, de azzal is tisztában van, hogy egyik sem olyan döntés, amit magától meghozna a vörös hajú szépség. Bár Kara karizmája a legtöbb helyzetben kisegíti, a kettejük közti méretbeli különbségeken lehet, hogy ez se jut át. *
- Egyébként is, új vagyok még itt, nem tudhatom, miképp mennek errefelé a dolgok. Azt hiszem képtelen leszek a szakértelmedre hagyatkozni az est tekintetében. * Teszi még hozzá egy kihívó pillantás keretében. Érdekli, hogy mennyire hajlandó a nő átvenni az irányító szerepét, és vezetni a tündért. *
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-25 17:49:20
Üzenet elküldve: 2021-01-25 17:49:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kék szemek//
*Látva a teátrálisan megjátszott elmélázást az általa várt válasz felett majdnem elkezdi forgatni a szemeit, de végül ellenáll a késztetésnek.*
~Ugyan, kérlek, ebben a férfiak sose voltak igazán jók. Azt hiszitek, hogy igen, de valójában csak nevetségessé teszitek magatokat.~
*Gyorsan lezárja magában ezt a témát, most másra kell koncentrálnia, hiszen nem lehet válogatós a munka terén. Van valami bájosan jóképű beütés a kellemes vonású arcon de egyszerűen képtelen továbblendülni a kettejük közt feszülő különbségen, képtelen nem egy szórakoztató kiskutyaként tekinteni partnerére. Pontosan tudja, hogy minél tovább hagyja gondolatainak, hogy ezen a szálon tovább bóklásszanak, annál nehezebb lesz hitelesen adni az elcsábítható, könnyű és forróvérű nőcskét. Ugyan valóban nem az az erkölcsös fajta, de érzi, hogy ideje tovább lazítani az alapvető viselkedésén, láthatóan ez az elvárás felé nézve. A kérdésére végre választ kap, s visszafogott, sejtelmes mosoly kúszik ajkaira, jobb szemöldöke kicsit feljebb szalad, feje finoman megmoccan, jelezve ezzel, hogy elfogadja a kihívást. Mikor közelebb slisszan hozzá a tündér, csaknem hangosan, gyöngyözőn felkacag, hiszen most érződik igazán karakteresen, milyen aprócska is a férfi, igazán komikus párocska lehetnek így ketten. Gunyoros jókedvét egy izgatott, halk kuncogássá szelídíti, mélyen, kihívó kutakodással jeges íriszeiben a kék szemekbe néz.*
- No és melyik éhségeddel szeretnél először foglalkozni?
*Hangja lágy dorombolásra emlékeztet, minden testrésze alig láthatóan a pasas felé mozdul, szemét lehunyva hagyja neki, hogy teste felfedezésébe kezdjen. Formás, karcsú combján az izmok meg-megremegnek, mikor az érintés csiklandós területeket érint. Alig hallhatóan felsóhajt, elfeledkezik magáról, majd lenézve újra tudatosodik benne a helyzet. Eszébe jut, hogy még be sem mutatkozott, pedig igazán illene. Sőt, talán a másiknak illett volna, mielőtt ilyen közel furakodik hozzá, bár ez igazán nem számít.*
- Egyébként a nevem Redissaeana, de szólíts csak Redinnek.
*Látva a teátrálisan megjátszott elmélázást az általa várt válasz felett majdnem elkezdi forgatni a szemeit, de végül ellenáll a késztetésnek.*
~Ugyan, kérlek, ebben a férfiak sose voltak igazán jók. Azt hiszitek, hogy igen, de valójában csak nevetségessé teszitek magatokat.~
*Gyorsan lezárja magában ezt a témát, most másra kell koncentrálnia, hiszen nem lehet válogatós a munka terén. Van valami bájosan jóképű beütés a kellemes vonású arcon de egyszerűen képtelen továbblendülni a kettejük közt feszülő különbségen, képtelen nem egy szórakoztató kiskutyaként tekinteni partnerére. Pontosan tudja, hogy minél tovább hagyja gondolatainak, hogy ezen a szálon tovább bóklásszanak, annál nehezebb lesz hitelesen adni az elcsábítható, könnyű és forróvérű nőcskét. Ugyan valóban nem az az erkölcsös fajta, de érzi, hogy ideje tovább lazítani az alapvető viselkedésén, láthatóan ez az elvárás felé nézve. A kérdésére végre választ kap, s visszafogott, sejtelmes mosoly kúszik ajkaira, jobb szemöldöke kicsit feljebb szalad, feje finoman megmoccan, jelezve ezzel, hogy elfogadja a kihívást. Mikor közelebb slisszan hozzá a tündér, csaknem hangosan, gyöngyözőn felkacag, hiszen most érződik igazán karakteresen, milyen aprócska is a férfi, igazán komikus párocska lehetnek így ketten. Gunyoros jókedvét egy izgatott, halk kuncogássá szelídíti, mélyen, kihívó kutakodással jeges íriszeiben a kék szemekbe néz.*
- No és melyik éhségeddel szeretnél először foglalkozni?
*Hangja lágy dorombolásra emlékeztet, minden testrésze alig láthatóan a pasas felé mozdul, szemét lehunyva hagyja neki, hogy teste felfedezésébe kezdjen. Formás, karcsú combján az izmok meg-megremegnek, mikor az érintés csiklandós területeket érint. Alig hallhatóan felsóhajt, elfeledkezik magáról, majd lenézve újra tudatosodik benne a helyzet. Eszébe jut, hogy még be sem mutatkozott, pedig igazán illene. Sőt, talán a másiknak illett volna, mielőtt ilyen közel furakodik hozzá, bár ez igazán nem számít.*
- Egyébként a nevem Redissaeana, de szólíts csak Redinnek.
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-25 15:56:23
Üzenet elküldve: 2021-01-25 15:56:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// Ellenőrzés //
* Addig csűrik meg csavarják ezt a beszélgetést, amíg már odáig fajul a helyzet, hogy arról kezdenek el beszélni, hogy milyen varázsitalokra lenne szükségük.*
- Értem. Milyen színűeket szerezzek be?* Tudakozódik, mert nem tudhatja, hogy harcban mire van szüksége leginkább a mélységinek. Jól tette, hogy rákérdezett a létszámra, mert a nő szerint is jó lenne még legalább egy harcos kísérő.*
- Rendben van, akkor még egy személyt keríteni fogok. Ha minden kötél szakad nálam is lesz egy tőr.* Na nem mintha ez sokat számítana, mert még nem próbálta magát harc terén, de biztosan igyekezne megóvni kis életét.*
- Nos, akkor mindent megbeszéltünk? Ez esetben indulok az italokért. A többit meg majd itt összeszedem. A harcostárs kérdésével meg, ha visszatértem foglalkozunk.* Ha nincs más áll is fel az asztal mellől és indul el az ajtó irányába.*
* Addig csűrik meg csavarják ezt a beszélgetést, amíg már odáig fajul a helyzet, hogy arról kezdenek el beszélni, hogy milyen varázsitalokra lenne szükségük.*
- Értem. Milyen színűeket szerezzek be?* Tudakozódik, mert nem tudhatja, hogy harcban mire van szüksége leginkább a mélységinek. Jól tette, hogy rákérdezett a létszámra, mert a nő szerint is jó lenne még legalább egy harcos kísérő.*
- Rendben van, akkor még egy személyt keríteni fogok. Ha minden kötél szakad nálam is lesz egy tőr.* Na nem mintha ez sokat számítana, mert még nem próbálta magát harc terén, de biztosan igyekezne megóvni kis életét.*
- Nos, akkor mindent megbeszéltünk? Ez esetben indulok az italokért. A többit meg majd itt összeszedem. A harcostárs kérdésével meg, ha visszatértem foglalkozunk.* Ha nincs más áll is fel az asztal mellől és indul el az ajtó irányába.*
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-25 13:45:07
Üzenet elküldve: 2021-01-25 13:45:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Madárka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Graril egy kicsit gyorsít a tempón. Érzi azt, hogy partnere egy picit csalódott, de a férfi így akarta direkt. A nőnek még lesz alkalma kényeztetni a férfit.*
~Ez után az éjszaka után, senki másért nem fogsz epekedni, csak énutánam!~* Fut végig a férfi agyán a gondolat. Finoman csókolja a barackszín ajkakat, majd átöleli a nőt, és egy határozott mozdulattal a férfi hátra dől, ezzel viszont Yath kerül fölébe.*
~Na lássuk, mire vagy képes!~* Üzeni a szemével az elf felé, és teljesen a nő kreativitására bízza magát.*
//Madárka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Graril egy kicsit gyorsít a tempón. Érzi azt, hogy partnere egy picit csalódott, de a férfi így akarta direkt. A nőnek még lesz alkalma kényeztetni a férfit.*
~Ez után az éjszaka után, senki másért nem fogsz epekedni, csak énutánam!~* Fut végig a férfi agyán a gondolat. Finoman csókolja a barackszín ajkakat, majd átöleli a nőt, és egy határozott mozdulattal a férfi hátra dől, ezzel viszont Yath kerül fölébe.*
~Na lássuk, mire vagy képes!~* Üzeni a szemével az elf felé, és teljesen a nő kreativitására bízza magát.*
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-25 13:01:50
Üzenet elküldve: 2021-01-25 13:01:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Madárka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Yath nem gondolta, hogy Graril ilyen hamar a lényegre kíván térni. Hosszú, csábító és izgató előjátékra számított, ahol kölcsönösen adhatnak egymásnak újszerű élményeket, fedezhetnek fel újabb és újabb különleges utakat az örömszerzésre. A sellőlány arra készült, hogy most az ő köre jön, s páratlan tudásával, hozzáértésével, na meg piszkos fantáziájával kiegészítve ismeretlen tájakra repíti majd a férfit. De számításai keresztbe lesznek húzva, s pillanatnyi, enyhe csalódottsággal vegyített meglepettségét kénytelen észrevétlenül lenyelni. Nem ad hangot megfogalmazódó gondolatainak, de nem azért, mert csendben, némán tűrni akar, vagy elhallgatni vágyait Graril előtt. Egyszerűen nem tartja olyan eget rengetően lényeges dolognak, hogy megemlítse pillanatnyi nemtetszését, s inkább a könnyebb út mellett dönt, átadva magát az élvezeteknek.*
- Nos, ebben az esetben tiéd az irányítás.
*Leheli kedvesen a másik fülébe, két forró csók között.
Tekintetét a férfiéba fúrja, határozottan és szemtelenül. Szemeiből várakozás olvasható ki, látni, érezni, tudni akarja, mi mindenre is képes a vendég, akit maga mellé választott erre az éjszakára. Néma, de egyértelmű kihívás.*
~Na, te harcos. Lássuk, le tudod-e győzni a madárkát. Kifogsz rajta, vagy te fáradsz ki, s adod fel?~
//Madárka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Yath nem gondolta, hogy Graril ilyen hamar a lényegre kíván térni. Hosszú, csábító és izgató előjátékra számított, ahol kölcsönösen adhatnak egymásnak újszerű élményeket, fedezhetnek fel újabb és újabb különleges utakat az örömszerzésre. A sellőlány arra készült, hogy most az ő köre jön, s páratlan tudásával, hozzáértésével, na meg piszkos fantáziájával kiegészítve ismeretlen tájakra repíti majd a férfit. De számításai keresztbe lesznek húzva, s pillanatnyi, enyhe csalódottsággal vegyített meglepettségét kénytelen észrevétlenül lenyelni. Nem ad hangot megfogalmazódó gondolatainak, de nem azért, mert csendben, némán tűrni akar, vagy elhallgatni vágyait Graril előtt. Egyszerűen nem tartja olyan eget rengetően lényeges dolognak, hogy megemlítse pillanatnyi nemtetszését, s inkább a könnyebb út mellett dönt, átadva magát az élvezeteknek.*
- Nos, ebben az esetben tiéd az irányítás.
*Leheli kedvesen a másik fülébe, két forró csók között.
Tekintetét a férfiéba fúrja, határozottan és szemtelenül. Szemeiből várakozás olvasható ki, látni, érezni, tudni akarja, mi mindenre is képes a vendég, akit maga mellé választott erre az éjszakára. Néma, de egyértelmű kihívás.*
~Na, te harcos. Lássuk, le tudod-e győzni a madárkát. Kifogsz rajta, vagy te fáradsz ki, s adod fel?~
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-25 08:28:29
Üzenet elküldve: 2021-01-25 08:28:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kék szemek//
* A tündér csillogó szemekkel mosolyog vissza a lányra, magabiztossága egy pillanatig sem inog meg. Ez az a mosoly, ami karizmatikus kisugárzásával gyakran elég is szokott lenni, hogy bebiztosítsa magának az izzadós, fülledt éjszakákat, de ezúttal biztosítják, hogy nem kell túlságosan tőrje magát. Na nem mintha csak úgy vissza tudna venni abból, ahogy emberekre hatni szokott, és persze azt sem tudhatja, hogy Redissaena számára mennyire hatásos a fellépése. Hagyná, hogy a nő tekintete a nadrágján időzzön, a fekete vászon bizony sokat enged látszani, de nem érzi úgy, hogy szégyellnie kellene valamit, ami vélhetően minden férfival megesik, amikor betér ide. De erre végül nem kerül sor, mert csak egy lopott pillantással mérik fel, de ez sem okoz csalódást a tündérnek. Van valami izgalmas a nőben, még ha nem is olyan karizmatikus, mint Kara. Elgondolkodva simít végig borostás állán, miközben látványosan töri a fejét a válaszon. Persze színjáték csupán, erről izgatottan csillogó szemei árulkodnak, amikkel folyamatosan a sellő tekintetét keresi. *
- Egy olyan éjszakát keresek, amit sosem felejtek el. * Feleli végül elgondolkodva, és úgy dönt, hogy ideje lopjon kicsit a kettejük közötti távolságon. Egy lépés a részéről, ami a másiknak talán egy félnek felelne meg. *
- Rég élveztem egy nő gyengéd érintését, és a gyomrom se töltöttem már teli egy ideje. * Teszi még hozzá a hazugságot, és nem törődik a nyakába szúró fájdalommal, ami a folyamatos felfelé nézéstől kezd megjelenni. * Jól esne, ha csatlakozna hozzám valaki ma este. * Teszi még hozzá, egy újabb lépéssel lezárva a kettejük közötti távot, de nem zavarja, megszakítja a korábban olyannyira keresett szemkontaktust, és ha a félvér hagyja, akkor jobb kezének mutatóujjával végig simít a nadrág és a csizma közötti kirívóan hosszú harisnyarészen, azaz Redissaena combján. Lassan, óvatosan, de mégis határozottan, fölfelé, amíg a nadrág meg nem állítja. *
* A tündér csillogó szemekkel mosolyog vissza a lányra, magabiztossága egy pillanatig sem inog meg. Ez az a mosoly, ami karizmatikus kisugárzásával gyakran elég is szokott lenni, hogy bebiztosítsa magának az izzadós, fülledt éjszakákat, de ezúttal biztosítják, hogy nem kell túlságosan tőrje magát. Na nem mintha csak úgy vissza tudna venni abból, ahogy emberekre hatni szokott, és persze azt sem tudhatja, hogy Redissaena számára mennyire hatásos a fellépése. Hagyná, hogy a nő tekintete a nadrágján időzzön, a fekete vászon bizony sokat enged látszani, de nem érzi úgy, hogy szégyellnie kellene valamit, ami vélhetően minden férfival megesik, amikor betér ide. De erre végül nem kerül sor, mert csak egy lopott pillantással mérik fel, de ez sem okoz csalódást a tündérnek. Van valami izgalmas a nőben, még ha nem is olyan karizmatikus, mint Kara. Elgondolkodva simít végig borostás állán, miközben látványosan töri a fejét a válaszon. Persze színjáték csupán, erről izgatottan csillogó szemei árulkodnak, amikkel folyamatosan a sellő tekintetét keresi. *
- Egy olyan éjszakát keresek, amit sosem felejtek el. * Feleli végül elgondolkodva, és úgy dönt, hogy ideje lopjon kicsit a kettejük közötti távolságon. Egy lépés a részéről, ami a másiknak talán egy félnek felelne meg. *
- Rég élveztem egy nő gyengéd érintését, és a gyomrom se töltöttem már teli egy ideje. * Teszi még hozzá a hazugságot, és nem törődik a nyakába szúró fájdalommal, ami a folyamatos felfelé nézéstől kezd megjelenni. * Jól esne, ha csatlakozna hozzám valaki ma este. * Teszi még hozzá, egy újabb lépéssel lezárva a kettejük közötti távot, de nem zavarja, megszakítja a korábban olyannyira keresett szemkontaktust, és ha a félvér hagyja, akkor jobb kezének mutatóujjával végig simít a nadrág és a csizma közötti kirívóan hosszú harisnyarészen, azaz Redissaena combján. Lassan, óvatosan, de mégis határozottan, fölfelé, amíg a nadrág meg nem állítja. *
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-25 00:46:34
Üzenet elküldve: 2021-01-25 00:46:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kék szemek//
//Karaa'to Phamentar//
*Rögtön az első pillanatban kiszúrja a belépőt, aki határozott kisugárzással toppan be a Sellőház kellemes órákkal kecsegtető ajtaján. Mulattatja a jelenség, hiszen meglepően alacsony termet társul a férfiasnak szánt megjelenéshez, a szemében úgy tetszik, mintha egy kisgyerek felhúzva az apja ruháit betévedt volna egy bordélyba, s azt sem tudja, valójában hol van. Az első benyomása az, hogy biztosan kompenzál ez a hetyke kis figura. Nem szokása komolyan venni a tündéreket, ugyan csak félig elf, de félig nemesi vérére féltékeny büszkeséggel tekint, s gőgös szeretettel tekint sudár termetére, finommetszésű vonásaira, kecses megjelenésére. Azzal ámítja magát, hogy mindig legalább ilyen arisztokratikus társat vadász magának a meglehetősen gyakori légyottjaira, de a valóság az, hogy egyáltalán nem válogatós. Tekintetük néhány pillanatra összeakad, meginog abban a hitben, hogy a fickó kompenzál, de azért továbbra is fenntartja a gyanúját. Tudja, hogy kiválasztották, s higgadtan kezeli a helyzetet, bár a magabiztos maszk mögött izgatottan repes, ez lesz az első kliense, ha minden megfelelően alakul. Le sem veszi a szemét az asztalok közt felé közelítőről, bár igyekszik titokzatos maradni. A férfi tudja, mit akar, így nem lesz olyan nehéz a dolga, nem kell sokat bíbelődnie a csábítás művészetével.
Elhangzik a nyitány, az első hozzá intézett kérdés. Huncut, sokat sejtető félmosollyal lassan végigfuttatja tekintetét az ipsén, s elfojt magában egy mosolyt. Még a melléig sem ér. Uralkodik magán, ezt most nem szabad eltolnia. Óvatosan, alig észrevehetően közelebb siklik a másikhoz, s egy vállára hulló vérszín tincset hátrébb söpör ujjaival.*
- Nos, ez nagyban függ attól, miben szorul segítségre az illető. *Tekintetét a másodperc töredékéig az előtte álló nemesebb testrészei felé futtatja.* De elvégre az a dolgom, hogy mindenféle igényt kielégítsek, így semmi sem jelenthet akadályt.
*Jobbnak látja, ha nyílt lapokkal játszik, burkoltan elárulja a másiknak, hogy egy kecses sellőt tisztelhet szerény személyében. Szája szegletében valami kis csintalan kifejezés játszik bújócskát, hol előtűnve, hol elillanva.*
- Miben szorulsz segítségre, kedves idegen?
//Karaa'to Phamentar//
*Rögtön az első pillanatban kiszúrja a belépőt, aki határozott kisugárzással toppan be a Sellőház kellemes órákkal kecsegtető ajtaján. Mulattatja a jelenség, hiszen meglepően alacsony termet társul a férfiasnak szánt megjelenéshez, a szemében úgy tetszik, mintha egy kisgyerek felhúzva az apja ruháit betévedt volna egy bordélyba, s azt sem tudja, valójában hol van. Az első benyomása az, hogy biztosan kompenzál ez a hetyke kis figura. Nem szokása komolyan venni a tündéreket, ugyan csak félig elf, de félig nemesi vérére féltékeny büszkeséggel tekint, s gőgös szeretettel tekint sudár termetére, finommetszésű vonásaira, kecses megjelenésére. Azzal ámítja magát, hogy mindig legalább ilyen arisztokratikus társat vadász magának a meglehetősen gyakori légyottjaira, de a valóság az, hogy egyáltalán nem válogatós. Tekintetük néhány pillanatra összeakad, meginog abban a hitben, hogy a fickó kompenzál, de azért továbbra is fenntartja a gyanúját. Tudja, hogy kiválasztották, s higgadtan kezeli a helyzetet, bár a magabiztos maszk mögött izgatottan repes, ez lesz az első kliense, ha minden megfelelően alakul. Le sem veszi a szemét az asztalok közt felé közelítőről, bár igyekszik titokzatos maradni. A férfi tudja, mit akar, így nem lesz olyan nehéz a dolga, nem kell sokat bíbelődnie a csábítás művészetével.
Elhangzik a nyitány, az első hozzá intézett kérdés. Huncut, sokat sejtető félmosollyal lassan végigfuttatja tekintetét az ipsén, s elfojt magában egy mosolyt. Még a melléig sem ér. Uralkodik magán, ezt most nem szabad eltolnia. Óvatosan, alig észrevehetően közelebb siklik a másikhoz, s egy vállára hulló vérszín tincset hátrébb söpör ujjaival.*
- Nos, ez nagyban függ attól, miben szorul segítségre az illető. *Tekintetét a másodperc töredékéig az előtte álló nemesebb testrészei felé futtatja.* De elvégre az a dolgom, hogy mindenféle igényt kielégítsek, így semmi sem jelenthet akadályt.
*Jobbnak látja, ha nyílt lapokkal játszik, burkoltan elárulja a másiknak, hogy egy kecses sellőt tisztelhet szerény személyében. Szája szegletében valami kis csintalan kifejezés játszik bújócskát, hol előtűnve, hol elillanva.*
- Miben szorulsz segítségre, kedves idegen?
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-24 23:54:29
Üzenet elküldve: 2021-01-24 23:54:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap//
* Az ivóba érve Kara egyből körbe néz, és mosolyogva látja, hogy lábai, ahogy mindig, most is jó helyre hozták. A levegőbe szagolva bódító füst nyomja el a kikötő bűzét, a tündér tárt szemekkel járja be a helyet, bár a zene nincs kedvére. Sose szereti, ha más játszik, mert véleménye szerint senki nem ért úgy a hangszerekhez, mint ő. A lányok viszont kedvére vannak, a festmények és a dekoráció pedig arról győzködi, hogy itt bizony nem sajnálják a pénzt, és mindenből a legjobbat nyújtják, talán a lányokból is. A festményeken megörökített képek látván egyből fickósabbnak is érzi magát, ezt nadrágjának jobbra, majd balra rántásával leplezi, mintha csak a fekete ruhadarabot igazgatná magán. Haját hátra fésüli ujjaival, hogy ne lógjon arcába, és csípőre tett kézzel sétál a pulthoz. Szeme összeakad egy vörös tüzet idéző hajú lánnyal, első pillantásra kiszúrja, hogy szemük színe megegyezik. Ennél több Karaanak sose kellett ahhoz, hogy azt gondolja, elég közös van benne valakivel. *
- Mondd csak kedves, tudnál segíteni valakinek, aki még sose járt itt? * Teszi fel a kérdést, mert nem tudhatja, hogy a nő itt dolgozik, vagy vendég csupán. Persze, a tündérnek mindegy, hogy fizetnie kell, vagy akár még ingyen is megúszhatja az éjszakát. Bár közel lép a másikhoz, igyekszik tartani azt a tisztes távolságot, amitől még nem túl nyomulós, és nem érzi magát feszélyezve valaki, de azért nem is olyan távol áll meg, mintha formális eseményen vennének részt. Láthatóan nem zavarja őt a magasságukban rejlő különbség, hiszen Kara mindig úgy vélte, hogy a magasságbeli különbségek eltűnnek az ágyban. És mivel nem holdfényes sétát tervez, ezért nem fél attól, hogy egymás mellett úgy néznének ki, mint egy anya a gyermekével. *
* Az ivóba érve Kara egyből körbe néz, és mosolyogva látja, hogy lábai, ahogy mindig, most is jó helyre hozták. A levegőbe szagolva bódító füst nyomja el a kikötő bűzét, a tündér tárt szemekkel járja be a helyet, bár a zene nincs kedvére. Sose szereti, ha más játszik, mert véleménye szerint senki nem ért úgy a hangszerekhez, mint ő. A lányok viszont kedvére vannak, a festmények és a dekoráció pedig arról győzködi, hogy itt bizony nem sajnálják a pénzt, és mindenből a legjobbat nyújtják, talán a lányokból is. A festményeken megörökített képek látván egyből fickósabbnak is érzi magát, ezt nadrágjának jobbra, majd balra rántásával leplezi, mintha csak a fekete ruhadarabot igazgatná magán. Haját hátra fésüli ujjaival, hogy ne lógjon arcába, és csípőre tett kézzel sétál a pulthoz. Szeme összeakad egy vörös tüzet idéző hajú lánnyal, első pillantásra kiszúrja, hogy szemük színe megegyezik. Ennél több Karaanak sose kellett ahhoz, hogy azt gondolja, elég közös van benne valakivel. *
- Mondd csak kedves, tudnál segíteni valakinek, aki még sose járt itt? * Teszi fel a kérdést, mert nem tudhatja, hogy a nő itt dolgozik, vagy vendég csupán. Persze, a tündérnek mindegy, hogy fizetnie kell, vagy akár még ingyen is megúszhatja az éjszakát. Bár közel lép a másikhoz, igyekszik tartani azt a tisztes távolságot, amitől még nem túl nyomulós, és nem érzi magát feszélyezve valaki, de azért nem is olyan távol áll meg, mintha formális eseményen vennének részt. Láthatóan nem zavarja őt a magasságukban rejlő különbség, hiszen Kara mindig úgy vélte, hogy a magasságbeli különbségek eltűnnek az ágyban. És mivel nem holdfényes sétát tervez, ezért nem fél attól, hogy egymás mellett úgy néznének ki, mint egy anya a gyermekével. *
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-24 23:23:27
Üzenet elküldve: 2021-01-24 23:23:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
//Nyílt//
*Elégedetten konstatálja, hogy időhúzó érintései nem hagyják hidegen a másikat, és a csók is éppoly légies, mint amilyenre tervezte. Sejtelmesen elvigyorodik, ragyogó fogait rejtve tartja, érzi a köztük feszülő levegő láthatatlan rezdülésein a követelődző gondolatok finom hullámait, de nem tudja eldönteni, tulajdon vágyakozása-e ez, vagy a másiké. Ugyan ügyes szélhámos, gondosan keveri az érzelmek kártyáit, de időnként, merő véletlenségből, magának is furcsa lapokat oszt, ilyenkor nehezére esik tartani magát sajátos elveihez. Elnyom egy halk sóhajt, ami talán jelezhetné érzelmeit, fél egy kicsit a lelepleződéstől.
Mikor becsmérlő megjegyzést kap teljesítményére, önkéntelen, dühödt pír szökik márványosan fehér bőrére, szeme összeszűkül, határozottan fúj egyet. Ki nem állhatja, ha ilyesfajta területeken nyújtott eredményeit lenézik. Ez az a terület, amiben igazán magabiztos otthonossággal mozog, s büszke lénye szereti azt hinni, ő a legjobb benne. Ebben a kérdésben nem tűr ellentmondást. Jeges tekintete pattogó szikrákat szór, mikor Shan föléje magasodik, szája finoman lebiggyed, egészen úgy fest, mint egy durcás kisgyerek. Egy pillanatra újra elé villan apja képe, aki olyan hasonló gesztussal tornyosult filigrán lénye fölé, s megijeszti ez a kísérteties gondolat. Szótlanul ül, pontosan tudja, hogy ami kijönne a száján az nem volna szalonképes. Hagyja, hogy a durva érintésű ujjak végigfussanak babákhoz illően puha arcbőrén, ajka sarka kissé megremeg az eddigieket tetéző szavak hallatán. Véresen komolyan veszi az ilyesmit. Látványosan megsértődve elfordítja arcát, míg a nő a maradékokkal matat, tüntető csendbe burkolózik. Amikor a távolodó léptek neszét hallja, fokozatosan megbánja gyermeteg viselkedését. Valószínűleg elszúrta, s eztán csak lesheti, hogy komolyan vegyék. Mardosó bűntudat lopódzik belé, félelmetesen lobbanékony természete ismét rosszkor lepte meg. Gyorsan elfojtja a számára kezelhetetlen érzelmeket, s vállát finoman megrázva már tovább is lendül. Egyetlen lendületes mozdulattal a padlón terem, suhanó léptei a pult irányába viszik, s lazán megtámaszkodva körbehordozza pillantását a termen, hátha akad valami finom falat számára.*
//Nyílt//
*Elégedetten konstatálja, hogy időhúzó érintései nem hagyják hidegen a másikat, és a csók is éppoly légies, mint amilyenre tervezte. Sejtelmesen elvigyorodik, ragyogó fogait rejtve tartja, érzi a köztük feszülő levegő láthatatlan rezdülésein a követelődző gondolatok finom hullámait, de nem tudja eldönteni, tulajdon vágyakozása-e ez, vagy a másiké. Ugyan ügyes szélhámos, gondosan keveri az érzelmek kártyáit, de időnként, merő véletlenségből, magának is furcsa lapokat oszt, ilyenkor nehezére esik tartani magát sajátos elveihez. Elnyom egy halk sóhajt, ami talán jelezhetné érzelmeit, fél egy kicsit a lelepleződéstől.
Mikor becsmérlő megjegyzést kap teljesítményére, önkéntelen, dühödt pír szökik márványosan fehér bőrére, szeme összeszűkül, határozottan fúj egyet. Ki nem állhatja, ha ilyesfajta területeken nyújtott eredményeit lenézik. Ez az a terület, amiben igazán magabiztos otthonossággal mozog, s büszke lénye szereti azt hinni, ő a legjobb benne. Ebben a kérdésben nem tűr ellentmondást. Jeges tekintete pattogó szikrákat szór, mikor Shan föléje magasodik, szája finoman lebiggyed, egészen úgy fest, mint egy durcás kisgyerek. Egy pillanatra újra elé villan apja képe, aki olyan hasonló gesztussal tornyosult filigrán lénye fölé, s megijeszti ez a kísérteties gondolat. Szótlanul ül, pontosan tudja, hogy ami kijönne a száján az nem volna szalonképes. Hagyja, hogy a durva érintésű ujjak végigfussanak babákhoz illően puha arcbőrén, ajka sarka kissé megremeg az eddigieket tetéző szavak hallatán. Véresen komolyan veszi az ilyesmit. Látványosan megsértődve elfordítja arcát, míg a nő a maradékokkal matat, tüntető csendbe burkolózik. Amikor a távolodó léptek neszét hallja, fokozatosan megbánja gyermeteg viselkedését. Valószínűleg elszúrta, s eztán csak lesheti, hogy komolyan vegyék. Mardosó bűntudat lopódzik belé, félelmetesen lobbanékony természete ismét rosszkor lepte meg. Gyorsan elfojtja a számára kezelhetetlen érzelmeket, s vállát finoman megrázva már tovább is lendül. Egyetlen lendületes mozdulattal a padlón terem, suhanó léptei a pult irányába viszik, s lazán megtámaszkodva körbehordozza pillantását a termen, hátha akad valami finom falat számára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242