Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 159 (3161. - 3180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3180. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-26 13:58:59
Üzenet elküldve: 2026-02-26 13:58:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Jobbról balra, balról jobbra dönti kissé a fejét a törpe szavaira reagálva. Hogy a Patkányok vagy a Viharfik szövetkeztek volna az Arthenior-i nemességgel? Nehezen tudná elképzelni. Egyik sem olyan fajta, amelyik a másikat megtűrné az asztalánál - noha más-más indokból.*
- Csontvázakat. *-elvigyorodik-* Rohadjak meg, ha nincsen csontváz némelyik szekrényében.
*Persze nem szó szerint értett csontokra gondol, de ennek ellenére egy rég elfeledett -vagy elfeledésre szánt- húzás előkerülése épp akkora izgalmat és kavarodást tudna kiváltani, mintha a tavalyelőtti bújócska-játék nyertese kerülne hirtelen mégiscsak elő.
De nem a csontok számítanak. Még mindig a kockákkal szórakozva hallgatja a választ a feltett kérdésére, és valahogy nem biztos benne, hogy amit hall, azt úgy is kell értenie ahogy hallja, vagy csak a tengerfenék mélységét érintő módon titokzatoskodik másfajú komája.*
- He? *-teszi fél-szóvá kétségeit-* Kincsek? Környezet?
*Felmarkolja a kockákat, tekintete a törpe arcára emelkedik.*
- Ez alatt mire gondolsz? *-egy bizonyos szintig nincs baja azzal, ha a valódi szándékot csűrt-csavart mondatok mögé rejtik. Viszont amikor a titokzatoskodás már olyan szóvirágokat sző, hogy amellett bármelyik rozmaringkoszorú is elbújhat egy szép lány hajában, már egészen rossz ízű a szája a dologtól. Jobban szereti az egyenességet. Szórakozottan elgurítja a kockáit, rájuk sem néz (amúgy sem nagy szám dobás lett: egyes, két hármas, négyes és ötös), helyettük továbbra is a vörös szemöldökök alatt ülő szemeket fürkészi.-* Eddig komolyan azt hittem, hogy a Törött Korsódba akarsz elcsábítani. De ezek szerint talán mégsem..?
*Jobbról balra, balról jobbra dönti kissé a fejét a törpe szavaira reagálva. Hogy a Patkányok vagy a Viharfik szövetkeztek volna az Arthenior-i nemességgel? Nehezen tudná elképzelni. Egyik sem olyan fajta, amelyik a másikat megtűrné az asztalánál - noha más-más indokból.*
- Csontvázakat. *-elvigyorodik-* Rohadjak meg, ha nincsen csontváz némelyik szekrényében.
*Persze nem szó szerint értett csontokra gondol, de ennek ellenére egy rég elfeledett -vagy elfeledésre szánt- húzás előkerülése épp akkora izgalmat és kavarodást tudna kiváltani, mintha a tavalyelőtti bújócska-játék nyertese kerülne hirtelen mégiscsak elő.
De nem a csontok számítanak. Még mindig a kockákkal szórakozva hallgatja a választ a feltett kérdésére, és valahogy nem biztos benne, hogy amit hall, azt úgy is kell értenie ahogy hallja, vagy csak a tengerfenék mélységét érintő módon titokzatoskodik másfajú komája.*
- He? *-teszi fél-szóvá kétségeit-* Kincsek? Környezet?
*Felmarkolja a kockákat, tekintete a törpe arcára emelkedik.*
- Ez alatt mire gondolsz? *-egy bizonyos szintig nincs baja azzal, ha a valódi szándékot csűrt-csavart mondatok mögé rejtik. Viszont amikor a titokzatoskodás már olyan szóvirágokat sző, hogy amellett bármelyik rozmaringkoszorú is elbújhat egy szép lány hajában, már egészen rossz ízű a szája a dologtól. Jobban szereti az egyenességet. Szórakozottan elgurítja a kockáit, rájuk sem néz (amúgy sem nagy szám dobás lett: egyes, két hármas, négyes és ötös), helyettük továbbra is a vörös szemöldökök alatt ülő szemeket fürkészi.-* Eddig komolyan azt hittem, hogy a Törött Korsódba akarsz elcsábítani. De ezek szerint talán mégsem..?
3179. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-26 07:03:54
Üzenet elküldve: 2026-02-26 07:03:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Álmos reggel. Valahogy így fémjelezhető a késő délelőtt a Sellőházban. Az előző éjt itt töltő vendégek lassan elszállingóztak már mind. Egyikük-másikuk már elköltötte reggelijét is, ki-ki az este elfogyasztott alkohol, vagy egyéb szerek függvényében szolidabb vagy kiadósabb verzióban.
Ambroggio ritkán reggelizik, viszont az itt megszokotthoz képest kifejezetten korán kel. Wegtoreni feketelevest hörpöl csinos kis csészéjéből, és vagy régi Hírverőket böngész, vagy firkálgat valamit bőrkötéses kis füzetkéjébe, vagy egyéb hasonló piszmogással foglalja le magát. Mellékesen persze mindig szóval tartja a személyzetet, akik igyekeznek, hogy a Sellőház ismét érzéki tökélyében pompázzon, mire a vendégek újfent megsokasodnak az impozáns intézmény szolgáltatásainak bűvkörében. Ilyenkor a sellők legtöbbje még pihen, hogy majd éjjel tündökölhessen, de a konyhán már sürgölődnek. A söprést, felmosást is ilyenkor ejtik meg, hogy minél kevesebbet zavarkolódjanak vele. Az Intéző pedig odavan ezért a vendégek legtöbbje számára rejtett miliőért. A nyájas bókok ilyenkor tarolnak. Nem felvértezett kurtizánokat ostromolnak, hanem szende konyhalányokat és mokány asszonyságokat, általában láthatatlanok a szolgáltatások hátterében. Eleinte persze szégyellős tartózkodással fogadták, de a rókatermészetű piperkőc idővel megtalálja mindenkihez a gyenge pontokat. Különc kis meséivel, túlzó hízelgésével, gavallérságával némely semmiség kapcsán. Egy-egy csusszanó arany soha jobb befektetésnek nem volt alanya, melyekkel apránként bizalomba férkőzik azoknál, akik a háttérben a legtöbb dologra rálátással rendelkeznek. Az elmúlt pár napban 20 huncut kis érme talált így gazdát a személyzet kevéssé kirakatban lévő tagjainál.
*
Ambroggio ritkán reggelizik, viszont az itt megszokotthoz képest kifejezetten korán kel. Wegtoreni feketelevest hörpöl csinos kis csészéjéből, és vagy régi Hírverőket böngész, vagy firkálgat valamit bőrkötéses kis füzetkéjébe, vagy egyéb hasonló piszmogással foglalja le magát. Mellékesen persze mindig szóval tartja a személyzetet, akik igyekeznek, hogy a Sellőház ismét érzéki tökélyében pompázzon, mire a vendégek újfent megsokasodnak az impozáns intézmény szolgáltatásainak bűvkörében. Ilyenkor a sellők legtöbbje még pihen, hogy majd éjjel tündökölhessen, de a konyhán már sürgölődnek. A söprést, felmosást is ilyenkor ejtik meg, hogy minél kevesebbet zavarkolódjanak vele. Az Intéző pedig odavan ezért a vendégek legtöbbje számára rejtett miliőért. A nyájas bókok ilyenkor tarolnak. Nem felvértezett kurtizánokat ostromolnak, hanem szende konyhalányokat és mokány asszonyságokat, általában láthatatlanok a szolgáltatások hátterében. Eleinte persze szégyellős tartózkodással fogadták, de a rókatermészetű piperkőc idővel megtalálja mindenkihez a gyenge pontokat. Különc kis meséivel, túlzó hízelgésével, gavallérságával némely semmiség kapcsán. Egy-egy csusszanó arany soha jobb befektetésnek nem volt alanya, melyekkel apránként bizalomba férkőzik azoknál, akik a háttérben a legtöbb dologra rálátással rendelkeznek. Az elmúlt pár napban 20 huncut kis érme talált így gazdát a személyzet kevéssé kirakatban lévő tagjainál.
*
3178. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-25 12:18:44
Üzenet elküldve: 2026-02-25 12:18:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Nem is számított arra, hogy a másik lenne a kikötői nemesség kifutófiúja. De még ha az is lenne sem olyan biztos, hogy ezt az információt odaadná minden jöttmentnek. Érdekes gondolatnak tartja, de nem rágódik rajta többet, mert jelenleg nem lát olyan profitot, amiért megérné elvinni az erősforrásokat a városból, egészen a kikötőig. *
- Ha van is, vagy bujkálnak, vagy egy ligában játszanak azokkal, akikhez mi nem érünk fel.
* Hangot ad a gondolatainak, majd megcirógatja vörös szakállát. *
~ Nemesek a kikötőben? Na, az kéne még. ~
* Megrázza fejét az iménti gondolatra, mire a másik hiheti azt, hogy az iménti megszólalására irányul, közben pedig már rég máshol jár az esze. *
- Akinek telt erre, annak van is még rejtett vagyona. Néha kíváncsi vagyok egyes „jófiúk” mit rejtenek a szekrényben.
* A jófiúk szót erősen megtolja. Elvégre nézőpont kérdése, hogy ki számít annak. Akik a kikötőben beleillenek a fogalomba, azokat a városban kivégeznék. Ez fordítva is igaz lehet. Szar lehet nemesnek lenni, nem véletlenül nem az. Jó, lehet nem épp ezért nem az, de na. *
- Mi mást? Kincseket, lehetőségeket. Csak azért, mert valaki vízbe fulladt, az nem azt jelenti, hogy a titkai biztonságban vannak. Bár a halottakat ritkán lehet szóra bírni, sokat elárul valakiről a környezete.
* Újait elkezdi kopogtatni az asztal oldalán. Nem siettében, nem idegességében, csak amolyan hangulathoz hűen. *
- Meg persze attól függ, hogy ki miatt merülök a tenger fenekére. Egy szántói paraszt után nem érné meg, nem gondolod?
* Persze lehet, hogy társa nem olyan kőszívű, mint ő. Fene se tudja. Csak megérzésből következtethet arra, hogy nem fog ellentmondani neki. Általában aki a kikötőbe születik, aki a kikötőben él, azok többsége nem éppen arról híres, hogy foglalkozzon más ismeretlen emberekkel. Persze érheti még meglepetés. *
* Nem is számított arra, hogy a másik lenne a kikötői nemesség kifutófiúja. De még ha az is lenne sem olyan biztos, hogy ezt az információt odaadná minden jöttmentnek. Érdekes gondolatnak tartja, de nem rágódik rajta többet, mert jelenleg nem lát olyan profitot, amiért megérné elvinni az erősforrásokat a városból, egészen a kikötőig. *
- Ha van is, vagy bujkálnak, vagy egy ligában játszanak azokkal, akikhez mi nem érünk fel.
* Hangot ad a gondolatainak, majd megcirógatja vörös szakállát. *
~ Nemesek a kikötőben? Na, az kéne még. ~
* Megrázza fejét az iménti gondolatra, mire a másik hiheti azt, hogy az iménti megszólalására irányul, közben pedig már rég máshol jár az esze. *
- Akinek telt erre, annak van is még rejtett vagyona. Néha kíváncsi vagyok egyes „jófiúk” mit rejtenek a szekrényben.
* A jófiúk szót erősen megtolja. Elvégre nézőpont kérdése, hogy ki számít annak. Akik a kikötőben beleillenek a fogalomba, azokat a városban kivégeznék. Ez fordítva is igaz lehet. Szar lehet nemesnek lenni, nem véletlenül nem az. Jó, lehet nem épp ezért nem az, de na. *
- Mi mást? Kincseket, lehetőségeket. Csak azért, mert valaki vízbe fulladt, az nem azt jelenti, hogy a titkai biztonságban vannak. Bár a halottakat ritkán lehet szóra bírni, sokat elárul valakiről a környezete.
* Újait elkezdi kopogtatni az asztal oldalán. Nem siettében, nem idegességében, csak amolyan hangulathoz hűen. *
- Meg persze attól függ, hogy ki miatt merülök a tenger fenekére. Egy szántói paraszt után nem érné meg, nem gondolod?
* Persze lehet, hogy társa nem olyan kőszívű, mint ő. Fene se tudja. Csak megérzésből következtethet arra, hogy nem fog ellentmondani neki. Általában aki a kikötőbe születik, aki a kikötőben él, azok többsége nem éppen arról híres, hogy foglalkozzon más ismeretlen emberekkel. Persze érheti még meglepetés. *
3177. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-25 11:29:33
Üzenet elküldve: 2026-02-25 11:29:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megrázza a fejét.*
- Nem, nincs. Legalábbis nem tudok egyről sem. *-igen, így pontosabb a dolog. Az, hogy maga nem tud arról hogy van-e nemes a Kikötőben, s ha van, hát mennyi van belőlük, még valóban nem jelenti azt, hogy nincs egy sem.-* Gazdagabb kereskedő, pofátlan uzsorás vagy öntelt vámszedő, na, az több van.
*Látszólag oda sem figyelve hallgatja a törpe szavait a városi helyzetről, valójában viszont kíváncsian hallgatja azokat. Elcsípi a mozdulatot amivel a fickó az ujjait mutatja felé, és minthogy nincsenek kétségei a jelzett összeg nagyságrendjéről, ajkai egy pillanatra úgy biggyednek, hogy az nem jelenthet mást, csak azt, hogy „az igen!”. Négy-ezer arany? Hiszen abból már egy kisebb, egyárbocos, fordulékony hajót lehetne venni! Ha az ember ügyesen navigál -nem csak a vízen, hanem úgy általában, a kapcsolatok és a bezsebelhető ilyen-olyan feladatok között-, két szezon alatt majdnem vissza is hozhatja az árát a hajó. Ha olyan árut is szállít, amit az ember nem írna be a hajónaplóba, akkor még hamarabb is.*
- Annyiból én sem. *-hagyja rá a törpére a dolgot. Az egyébként is jobban megragadja a figyelmét, hogy most az ő dobása volt a nyerő. Akár taktikus dobás volt, akár nem. A kockák után csakhamar ismét a férfi szavai kötik le. Mintha csak mellékesen tenné, maga is az asztalra könyököl, ezzel is csökkentve a kettejük közötti távolságot. Ehhez mérten hangja is mintha kissé halkabb lenne, mikor újra megszólal.*
- M-hm. *-szórakozottan megbökdösi ujjával a kockáit, mintha csak a dobás eredményét vitatná.-* Hiszen a szhylla is a felszín alatt úszik, nemde? Legfeljebb a tajtékot látod, ha a felszín közelében van.
*Persze senkit sem ismer, aki valaha is látott volna egy szhyllát is.*
- Na de te mit is keresnél a felszín alatt, hm?
*Megrázza a fejét.*
- Nem, nincs. Legalábbis nem tudok egyről sem. *-igen, így pontosabb a dolog. Az, hogy maga nem tud arról hogy van-e nemes a Kikötőben, s ha van, hát mennyi van belőlük, még valóban nem jelenti azt, hogy nincs egy sem.-* Gazdagabb kereskedő, pofátlan uzsorás vagy öntelt vámszedő, na, az több van.
*Látszólag oda sem figyelve hallgatja a törpe szavait a városi helyzetről, valójában viszont kíváncsian hallgatja azokat. Elcsípi a mozdulatot amivel a fickó az ujjait mutatja felé, és minthogy nincsenek kétségei a jelzett összeg nagyságrendjéről, ajkai egy pillanatra úgy biggyednek, hogy az nem jelenthet mást, csak azt, hogy „az igen!”. Négy-ezer arany? Hiszen abból már egy kisebb, egyárbocos, fordulékony hajót lehetne venni! Ha az ember ügyesen navigál -nem csak a vízen, hanem úgy általában, a kapcsolatok és a bezsebelhető ilyen-olyan feladatok között-, két szezon alatt majdnem vissza is hozhatja az árát a hajó. Ha olyan árut is szállít, amit az ember nem írna be a hajónaplóba, akkor még hamarabb is.*
- Annyiból én sem. *-hagyja rá a törpére a dolgot. Az egyébként is jobban megragadja a figyelmét, hogy most az ő dobása volt a nyerő. Akár taktikus dobás volt, akár nem. A kockák után csakhamar ismét a férfi szavai kötik le. Mintha csak mellékesen tenné, maga is az asztalra könyököl, ezzel is csökkentve a kettejük közötti távolságot. Ehhez mérten hangja is mintha kissé halkabb lenne, mikor újra megszólal.*
- M-hm. *-szórakozottan megbökdösi ujjával a kockáit, mintha csak a dobás eredményét vitatná.-* Hiszen a szhylla is a felszín alatt úszik, nemde? Legfeljebb a tajtékot látod, ha a felszín közelében van.
*Persze senkit sem ismer, aki valaha is látott volna egy szhyllát is.*
- Na de te mit is keresnél a felszín alatt, hm?
3176. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-24 11:48:11
Üzenet elküldve: 2026-02-24 11:48:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Egy kis önpromóció sosem ártott senkinek. Legalábbis nem olyannak, akit ő ismer. Na jó, ez sem igaz, de legalább jól hangzik. Ami pedig a győzelmet illeti, nem tehet arról, hogy a másik egy halvány pillanatot nem áldoz arra, hogy taktikusan álljon a dolgokhoz, és ne csak a szerencsére bízza az egészet. *
- Nincs, sok?
* Visszhangozza a megragadt szavakat, mintha azok mögött valami megbújna. *
- Meglehet. Bár az arany éppannyira lehet büdös, mint odafenn.
* Ezzel magára a városra utal, mintsem bármi másra. A másik szavaira csak lesüti a szemeit a guruló kockáira. *
- Azért ez sem fekete fehér. Akik régebben is rontották Arthenior utcáit, azok meglepően nagy kedvezménnyel jutottak kúriához, míg azok, akik újonnan akartak nevet maguknak. Igen vaskos árat kellett fizetniük.
* Megvakarja szakállát, majd egyből utána négy ujját mutatja a férfi felé. Bizonyára nem négyszáz aranyra céloz. *
- Ennyi aranyból nem kúriát vennék.
* Teszi hozzá, majd nem is tesz többet a témához. Kihagyott lehetőségként tekint erre az eseményre, ám semmivel nem jut előrébb, ha ezen agyal, így nem is nagyon gondolt erre az utóbbi időkben. Nem is volt nagy titok, úgymond, nagydobra volt verve a városban. *
- Úgy tűnik. Igen.
* Feleli a kérdésére, majd egyik kezével rákönyököl az asztalra. Ugyan újradobhatna, amivel talán nyerhetne, de mivel nem arany a tét, így nem is viszket annyira a tenyere, hogy nagyobb fogás után kapkodjon. Szövegéből nem arra következtet a törp, hogy nyakig merül szarban aranyt keresve. Ez persze nem rossz, de ezzel szemben nem is jó. *
- Talán nem is a felszín érdekel. Olykor az árnyékokban van a válasz, amit mindvégig kerestünk. Ahogy a tengeren is, van ahol a vízfelszín nyugodt, közben odalenn történik az akció.
* Egy kis önpromóció sosem ártott senkinek. Legalábbis nem olyannak, akit ő ismer. Na jó, ez sem igaz, de legalább jól hangzik. Ami pedig a győzelmet illeti, nem tehet arról, hogy a másik egy halvány pillanatot nem áldoz arra, hogy taktikusan álljon a dolgokhoz, és ne csak a szerencsére bízza az egészet. *
- Nincs, sok?
* Visszhangozza a megragadt szavakat, mintha azok mögött valami megbújna. *
- Meglehet. Bár az arany éppannyira lehet büdös, mint odafenn.
* Ezzel magára a városra utal, mintsem bármi másra. A másik szavaira csak lesüti a szemeit a guruló kockáira. *
- Azért ez sem fekete fehér. Akik régebben is rontották Arthenior utcáit, azok meglepően nagy kedvezménnyel jutottak kúriához, míg azok, akik újonnan akartak nevet maguknak. Igen vaskos árat kellett fizetniük.
* Megvakarja szakállát, majd egyből utána négy ujját mutatja a férfi felé. Bizonyára nem négyszáz aranyra céloz. *
- Ennyi aranyból nem kúriát vennék.
* Teszi hozzá, majd nem is tesz többet a témához. Kihagyott lehetőségként tekint erre az eseményre, ám semmivel nem jut előrébb, ha ezen agyal, így nem is nagyon gondolt erre az utóbbi időkben. Nem is volt nagy titok, úgymond, nagydobra volt verve a városban. *
- Úgy tűnik. Igen.
* Feleli a kérdésére, majd egyik kezével rákönyököl az asztalra. Ugyan újradobhatna, amivel talán nyerhetne, de mivel nem arany a tét, így nem is viszket annyira a tenyere, hogy nagyobb fogás után kapkodjon. Szövegéből nem arra következtet a törp, hogy nyakig merül szarban aranyt keresve. Ez persze nem rossz, de ezzel szemben nem is jó. *
- Talán nem is a felszín érdekel. Olykor az árnyékokban van a válasz, amit mindvégig kerestünk. Ahogy a tengeren is, van ahol a vízfelszín nyugodt, közben odalenn történik az akció.
3175. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-18 11:49:05
Üzenet elküldve: 2026-02-18 11:49:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Halványan kezd neki derengeni, hogy a törpe a régi cimboráit nem csak azért keresi fel, hogy elcseverésszenek. A Törött Korsó nem véletlenül lett megemlítve senki sem, érzése szerint. Persze nem zavarja, hogy ha a fickó reklámozni kívánja a helyet, de elég vacakul csinálja. Ha jól akarná csinálni, akkor hagyná őt nyerni, még ha ezzel ténylegesen pár aranyat el is bukna. Hogy' máshogy lehetne odacsábítani bárkit is, ha nem a könnyű nyeremény ígéretével?*
- Nos, a nemesekről nem sokat tudok én sem. *-oldalra biccenti a fejét egy pillanatra, majd a kockáiért nyúl.-* Ezen a környéken nincs belőlük sok. Gondolom, nem bírják a halszagot.
*Egy pillanatra elvigyorodik. A kockákat a pohárba szórja, és könnyedén összezörgeti őket.*
- A szerencse is csak olyan, mint a tenger. Nem igaz? *-nem bölcselkedik azért túl sokat, útjukra engedi a kockákat. Tűnődve nézi őket.-* Azért az jó lehet, nem? Ha annyi pénzed van, hogy csak úgy elszórod valami.. kúriára.
*Előre dől, és halkan dünnyög a kockák felett.*
- Szóval egy év, hm? Hát, egy év alatt nem sok minden változott itt. Ugyanúgy járnak a sápolók mint előtte, hogy azok épp kinek adják oda amit összeszednek, szinte nem is érdekel. Egyik bagázs sem jobb, mint a másik. *-hangja végig halk marad. Hátradől, állával a kockák felé bök.-* Ez most akkor nyert, vagy mi?
*Két egyes, egy ötös és két hatos. Szinte ugyanaz mint a törpének, csak neki ötös helyett hármasa van. Bár ebben a játékban ez ebben a formában talán nem is számít.*
*Halványan kezd neki derengeni, hogy a törpe a régi cimboráit nem csak azért keresi fel, hogy elcseverésszenek. A Törött Korsó nem véletlenül lett megemlítve senki sem, érzése szerint. Persze nem zavarja, hogy ha a fickó reklámozni kívánja a helyet, de elég vacakul csinálja. Ha jól akarná csinálni, akkor hagyná őt nyerni, még ha ezzel ténylegesen pár aranyat el is bukna. Hogy' máshogy lehetne odacsábítani bárkit is, ha nem a könnyű nyeremény ígéretével?*
- Nos, a nemesekről nem sokat tudok én sem. *-oldalra biccenti a fejét egy pillanatra, majd a kockáiért nyúl.-* Ezen a környéken nincs belőlük sok. Gondolom, nem bírják a halszagot.
*Egy pillanatra elvigyorodik. A kockákat a pohárba szórja, és könnyedén összezörgeti őket.*
- A szerencse is csak olyan, mint a tenger. Nem igaz? *-nem bölcselkedik azért túl sokat, útjukra engedi a kockákat. Tűnődve nézi őket.-* Azért az jó lehet, nem? Ha annyi pénzed van, hogy csak úgy elszórod valami.. kúriára.
*Előre dől, és halkan dünnyög a kockák felett.*
- Szóval egy év, hm? Hát, egy év alatt nem sok minden változott itt. Ugyanúgy járnak a sápolók mint előtte, hogy azok épp kinek adják oda amit összeszednek, szinte nem is érdekel. Egyik bagázs sem jobb, mint a másik. *-hangja végig halk marad. Hátradől, állával a kockák felé bök.-* Ez most akkor nyert, vagy mi?
*Két egyes, egy ötös és két hatos. Szinte ugyanaz mint a törpének, csak neki ötös helyett hármasa van. Bár ebben a játékban ez ebben a formában talán nem is számít.*
3174. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-17 10:20:15
Üzenet elküldve: 2026-02-17 10:20:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Biztos felnevetne a helyre aggasztott névre, ha hangosan mondaná ki. Szerencsére megkíméli a törpét egy öblös nevetéstől, de valójában csak a hallójáratait óvja ezzel. Tré a hely? Igen. Olcsó? Van az a sör, de, hogy megéri e inni, arra nem tenne pénzt. *
- Ezért vagyok itt. Meglátogatom néhány régi cimborámat megnézni, hogy ityeg a fityeg, majd elveszte minden pénzem. Lehet nem ebben a sorrendben, de még bármi lehet.
* Kérdésére csak a szemei szűkülnek kissé össze. Hirtelen nem tudja, hogy a z egész városra gondol, vagy csak a romos negyedre. Nem mindegy, bár a hátba szurkálások nem válogatják meg a helyet. Az mindenhol megy. Valahol képletesen, valahol konkrétan. Ahol épp igény van rá. *
- A nemességről nem tudok beszélni.
* Belesöpri a kockáit a pohárba mielőtt folytatná. *
- Ők egy teljesen más játékot űznek, amit csak kevesen láthatnak.
* Majd a pohár halk koppanással teszi az asztalra, majd fel is fedi a kockáit. *
- Épp annyira veszélyes velük packázni, mint itt a tudjuk kikkel.
* Hüvelykujját végighúzza a nyaka mentén, majd vet egy pillantást a kockáira.*
- No lám! Pártot váltott a szerencse?
* Kérdezi a saját kockáit bámulva; két egyes, két hatos és egy hármas. Sokatmondó önelégült mosollyal aprókat bólint saját kockáira. A kapott kérdésre csak szemeivel pillant fel a másikra. Furcsa egy kérdés, de éppannyira ártatlan is. *
- Egy éve talán?
* Mondja egy halk sóhaj kíséretével. *
- Végignéztem, ahogy megépítik a nemesek új kúriáit. Hogy finoman fogalmazzak, nem kíméltek sem időt sem pénzt a helyre.
* Megvonja vállait. Vélemény szerint, ha ennyi pénzt költöttem volna a városra, úgy az egész bűnszervezettel leszámolhattak volna. Talán még a kikötő ellen is lenne esélyük, de mint látni, mások a prioritások. *
* Biztos felnevetne a helyre aggasztott névre, ha hangosan mondaná ki. Szerencsére megkíméli a törpét egy öblös nevetéstől, de valójában csak a hallójáratait óvja ezzel. Tré a hely? Igen. Olcsó? Van az a sör, de, hogy megéri e inni, arra nem tenne pénzt. *
- Ezért vagyok itt. Meglátogatom néhány régi cimborámat megnézni, hogy ityeg a fityeg, majd elveszte minden pénzem. Lehet nem ebben a sorrendben, de még bármi lehet.
* Kérdésére csak a szemei szűkülnek kissé össze. Hirtelen nem tudja, hogy a z egész városra gondol, vagy csak a romos negyedre. Nem mindegy, bár a hátba szurkálások nem válogatják meg a helyet. Az mindenhol megy. Valahol képletesen, valahol konkrétan. Ahol épp igény van rá. *
- A nemességről nem tudok beszélni.
* Belesöpri a kockáit a pohárba mielőtt folytatná. *
- Ők egy teljesen más játékot űznek, amit csak kevesen láthatnak.
* Majd a pohár halk koppanással teszi az asztalra, majd fel is fedi a kockáit. *
- Épp annyira veszélyes velük packázni, mint itt a tudjuk kikkel.
* Hüvelykujját végighúzza a nyaka mentén, majd vet egy pillantást a kockáira.*
- No lám! Pártot váltott a szerencse?
* Kérdezi a saját kockáit bámulva; két egyes, két hatos és egy hármas. Sokatmondó önelégült mosollyal aprókat bólint saját kockáira. A kapott kérdésre csak szemeivel pillant fel a másikra. Furcsa egy kérdés, de éppannyira ártatlan is. *
- Egy éve talán?
* Mondja egy halk sóhaj kíséretével. *
- Végignéztem, ahogy megépítik a nemesek új kúriáit. Hogy finoman fogalmazzak, nem kíméltek sem időt sem pénzt a helyre.
* Megvonja vállait. Vélemény szerint, ha ennyi pénzt költöttem volna a városra, úgy az egész bűnszervezettel leszámolhattak volna. Talán még a kikötő ellen is lenne esélyük, de mint látni, mások a prioritások. *
3173. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-16 13:28:27
Üzenet elküldve: 2026-02-16 13:28:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Törött Korsó.. *-dünnyögi szórakozottan az orra alatt. Nem hallott még a helyről. A neve alapján valami tré késdobálónak képzeli, hasonlónak, mint a Rumost. És lám, a törpe maga is ehhez a helyhez hasonlítgatja. Ezek szerint az olcsó helyekre való igény független a várostól.*
- Eh, azért nyerni még mindig jobb, mint veszíteni. *-rávigyorog a törpére, megemeli kissé italát, s mintha csak játszótársa egészségére tenné, bele is kortyol abba.-* De az tény,
*Ujjháttal törli le a fád sörhabot borostájáról.*
- hogy ha az ember hébe-hóba nem esik pofára, akkor nem is tanulja meg értékelni azt, ha nyer.
*Felmarkolja az összes kockáját, és ujjai között megrázza őket.*
- Gondolom mindenki úgy boldogul ott is, ahogy tud. *-vonja meg a vállát kissé-* Rohadtul nem lennék meglepve, ha megtudnám, hogy ott is hátba szúrogatják egymást az emberek. Csak talán kevésbé szó szerint és inkább csak úgy, tudod..
*Eldobja a kockákat.*
- ..ahogy a valamirevaló kereskedők meg nemesek teszik azt egymással. Na, jó szar dobás lett megint. *-bosszús árkok mélyülnek szemöldökei között, ahogy a kockáira néz. Egy egyes, két kettes, egy ötös és egy hatos. Se egy normális pár, vagy sor, vagy bármi, ami mutatna valamit.-* Viszont úgy hallom, hogy tán' tényleg tudod, mi zajlik odafent.
*Arthenior városára gondol, természetesen.*
- Mennyit voltál ott?
- Törött Korsó.. *-dünnyögi szórakozottan az orra alatt. Nem hallott még a helyről. A neve alapján valami tré késdobálónak képzeli, hasonlónak, mint a Rumost. És lám, a törpe maga is ehhez a helyhez hasonlítgatja. Ezek szerint az olcsó helyekre való igény független a várostól.*
- Eh, azért nyerni még mindig jobb, mint veszíteni. *-rávigyorog a törpére, megemeli kissé italát, s mintha csak játszótársa egészségére tenné, bele is kortyol abba.-* De az tény,
*Ujjháttal törli le a fád sörhabot borostájáról.*
- hogy ha az ember hébe-hóba nem esik pofára, akkor nem is tanulja meg értékelni azt, ha nyer.
*Felmarkolja az összes kockáját, és ujjai között megrázza őket.*
- Gondolom mindenki úgy boldogul ott is, ahogy tud. *-vonja meg a vállát kissé-* Rohadtul nem lennék meglepve, ha megtudnám, hogy ott is hátba szúrogatják egymást az emberek. Csak talán kevésbé szó szerint és inkább csak úgy, tudod..
*Eldobja a kockákat.*
- ..ahogy a valamirevaló kereskedők meg nemesek teszik azt egymással. Na, jó szar dobás lett megint. *-bosszús árkok mélyülnek szemöldökei között, ahogy a kockáira néz. Egy egyes, két kettes, egy ötös és egy hatos. Se egy normális pár, vagy sor, vagy bármi, ami mutatna valamit.-* Viszont úgy hallom, hogy tán' tényleg tudod, mi zajlik odafent.
*Arthenior városára gondol, természetesen.*
- Mennyit voltál ott?
3172. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-13 12:57:20
Üzenet elküldve: 2026-02-13 12:57:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* A tét relatív, főleg ilyen szituációkban, ilyen körülmények között. Amiről beszélnek, egyesek számára lehet jelentéktelen bájcsevej, míg másoknak akár sorsfordító is. Hogy kinek, azt még megverve se tudná megmondani. Belesimít dús szakállába, még mielőtt válaszolna a kérdésére. Nem azért, mert ne tudná a hely nevét, csak miért ne? *
- Törött Korsó.
* Feleli egyhangúan. *
- Furcsa volt, aki elnevezte, de illik rá. A rumoshoz tudnám hasonlítani, csak más célközönséggel.
* Az elhangzottakat iróniamentesen mondja. Valóban nem tatja százasnak az illetőt, de semmi köze hozzá, hogy mások, hogy gondolkoznak és cselekednek. Mindenkinek vannak furcsa szokásai, még neki is, de eddig még senki nem szembesítette vele. A kapott válaszra felpillant a férfira, majd egy apró mosoly formálódik bamba fejére, mielőtt újra lesütné szemeit. *
- Ez a beszéd. A vereség úgyis csak egy akadály a győzelem előtt. Előbb mindenképp a kudarcot kell megízlelni.
* Feleli, mellé aprókat bólint. Sajnos vagy nem sajnos, de nem ragadja meg a fülét, amit a másik az orra alatt motyog. Bár egy apróbb morgást hall, amire persze fejét aprón felé emeli, de nem kérdezz vissza, sem próbálja megfejteni a rejtélyes titkot. Biztos örül, hogy ilyen nagyszerű jutalmakat osztogatnak. Kérdésére is egy érdekes választ kap. Nem pont egyenes beszéd, de pontosan úgy írja körbe a kikötőt, ahogyan azt ő ismeri. Fejét lassan és gyengéden mozgatja jobbra balra. *
- Valami sosem változik.
* Hangja nem csalódott, inkább ellenkezőleg. Ha van konfliktus, akkor bizonyos dolgokra van kereslet is. Mikor a másik mutat, csak szemei mozognak abba az irányba. Először azt hiszi valami mögötte, de kicsivel később leesik neki a tantusz, hogy valószínűleg a dokkok felé mutat. Ott meg már nem kell okosnak lennie valakinek, hogy rájöjjön, mire céloz. *
- Cserélek kettőt.
* Feleli hamar, majd fel is vesz a hármasokon kívül mindent. *
- Ez a jó ebben a koszfészekben. Mindig van valami izgalmas, sosem unatkozol. Bezzeg a városban. Ott ezerrel megy a seggnyalás.
* Mondja egy félmosollyal az arcán, majd dob. Kettes, négyes. Nem szerencsés. Szemeivel a szembeülő kockáit nézni. *
* A tét relatív, főleg ilyen szituációkban, ilyen körülmények között. Amiről beszélnek, egyesek számára lehet jelentéktelen bájcsevej, míg másoknak akár sorsfordító is. Hogy kinek, azt még megverve se tudná megmondani. Belesimít dús szakállába, még mielőtt válaszolna a kérdésére. Nem azért, mert ne tudná a hely nevét, csak miért ne? *
- Törött Korsó.
* Feleli egyhangúan. *
- Furcsa volt, aki elnevezte, de illik rá. A rumoshoz tudnám hasonlítani, csak más célközönséggel.
* Az elhangzottakat iróniamentesen mondja. Valóban nem tatja százasnak az illetőt, de semmi köze hozzá, hogy mások, hogy gondolkoznak és cselekednek. Mindenkinek vannak furcsa szokásai, még neki is, de eddig még senki nem szembesítette vele. A kapott válaszra felpillant a férfira, majd egy apró mosoly formálódik bamba fejére, mielőtt újra lesütné szemeit. *
- Ez a beszéd. A vereség úgyis csak egy akadály a győzelem előtt. Előbb mindenképp a kudarcot kell megízlelni.
* Feleli, mellé aprókat bólint. Sajnos vagy nem sajnos, de nem ragadja meg a fülét, amit a másik az orra alatt motyog. Bár egy apróbb morgást hall, amire persze fejét aprón felé emeli, de nem kérdezz vissza, sem próbálja megfejteni a rejtélyes titkot. Biztos örül, hogy ilyen nagyszerű jutalmakat osztogatnak. Kérdésére is egy érdekes választ kap. Nem pont egyenes beszéd, de pontosan úgy írja körbe a kikötőt, ahogyan azt ő ismeri. Fejét lassan és gyengéden mozgatja jobbra balra. *
- Valami sosem változik.
* Hangja nem csalódott, inkább ellenkezőleg. Ha van konfliktus, akkor bizonyos dolgokra van kereslet is. Mikor a másik mutat, csak szemei mozognak abba az irányba. Először azt hiszi valami mögötte, de kicsivel később leesik neki a tantusz, hogy valószínűleg a dokkok felé mutat. Ott meg már nem kell okosnak lennie valakinek, hogy rájöjjön, mire céloz. *
- Cserélek kettőt.
* Feleli hamar, majd fel is vesz a hármasokon kívül mindent. *
- Ez a jó ebben a koszfészekben. Mindig van valami izgalmas, sosem unatkozol. Bezzeg a városban. Ott ezerrel megy a seggnyalás.
* Mondja egy félmosollyal az arcán, majd dob. Kettes, négyes. Nem szerencsés. Szemeivel a szembeülő kockáit nézni. *
3171. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-12 13:13:37
Üzenet elküldve: 2026-02-12 13:13:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha most csalni nem is csal -nem akkora a tét-, azért megszokásból igyekszik úgy dobni, hogy a szerencse kegyeltje maradhasson. Persze ebben bízni bolond dolog, de hát alapból szerencsejátékot űzni is az.*
- Tényleg? És mi a neve ennek a helynek? Mármint van neve egyáltalán? *-sokszor csak úgy vannak megrendezve az ilyen esték-események, hogy igazából nem helyhez kötöttek, hanem csak egy bizonyos kör tud róluk. Bármikor és bárhol megvalósulhatnak. Ez is ad az izgalomhoz.
A törpe megjegyzésére a kockáira csak elmosolyodik.*
- Mivégre csinálunk bármit is, ha nincs benne kockázat, nem igaz? *-kérdezi, derűsen hunyorogva-* Én legalábbis nem félek attól, hogy néha veszítek.
*Felveszi a kockáit, a pohárba szórja őket, közben hallgatja a tovább csurgatott információkat. Valamit az orra alá morog, ami úgy hangzik hogy „mifasztcsináljakegylóval”, majd az asztallapra veti a kockáit.*
- A Kikötőben? *-pislant fel róluk-* Itt három olyan embert nem találsz, akik közül kettő ne fogna össze, csak hogy leszúrja a harmadikat. Nem, komám, itt nincs változás azt illetően, hogy ki kivel mit akaszt össze.
*Mintha mellékesen tenné, hüvelykujjával átbök a válla felett, valamerre a dokksor irányába, érzése szerint. Nem a dokksor a lényeg. Hanem az ott himbálózók.*
- Egyes, két kettes, ötös és hatos. *-pillanatnyi ajakbiggyesztés-* Ez a kör a tiéd!
*Ha most csalni nem is csal -nem akkora a tét-, azért megszokásból igyekszik úgy dobni, hogy a szerencse kegyeltje maradhasson. Persze ebben bízni bolond dolog, de hát alapból szerencsejátékot űzni is az.*
- Tényleg? És mi a neve ennek a helynek? Mármint van neve egyáltalán? *-sokszor csak úgy vannak megrendezve az ilyen esték-események, hogy igazából nem helyhez kötöttek, hanem csak egy bizonyos kör tud róluk. Bármikor és bárhol megvalósulhatnak. Ez is ad az izgalomhoz.
A törpe megjegyzésére a kockáira csak elmosolyodik.*
- Mivégre csinálunk bármit is, ha nincs benne kockázat, nem igaz? *-kérdezi, derűsen hunyorogva-* Én legalábbis nem félek attól, hogy néha veszítek.
*Felveszi a kockáit, a pohárba szórja őket, közben hallgatja a tovább csurgatott információkat. Valamit az orra alá morog, ami úgy hangzik hogy „mifasztcsináljakegylóval”, majd az asztallapra veti a kockáit.*
- A Kikötőben? *-pislant fel róluk-* Itt három olyan embert nem találsz, akik közül kettő ne fogna össze, csak hogy leszúrja a harmadikat. Nem, komám, itt nincs változás azt illetően, hogy ki kivel mit akaszt össze.
*Mintha mellékesen tenné, hüvelykujjával átbök a válla felett, valamerre a dokksor irányába, érzése szerint. Nem a dokksor a lényeg. Hanem az ott himbálózók.*
- Egyes, két kettes, ötös és hatos. *-pillanatnyi ajakbiggyesztés-* Ez a kör a tiéd!
3170. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-12 10:00:41
Üzenet elküldve: 2026-02-12 10:00:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* A vörösben fel sem merül a rutinos kézmozdulat lehetősége. Piszok nehéz ebben a játékban jó technikákat szerezni, de miért is ne lenne a másiknak ilyenje? Elvégre valaki ebből él. Vállait lazán rázza meg, majd érdeklődve nézi, ahogyan felveszi a nyertes sorát. Furcsa egy taktika, de nem ő lesz az, aki kiakad ellenfele döntésén. Biztos tudja mit csinál, vagy nem. *
- Új? Olyasmi. Elvileg már régen is foglalkoztak hasonlókkal, de sosem verték nagydobra. Csak zártkörűek voltak. Talán végre rájöttek, hogy kishalaknál is van elköltendő arany.
* Feleli halál nyugodtan. Nem próbálja rábeszélni a férfit semmire, csupán próbálja elültetni benne a kíváncsiság magját. Ha legyűri a kíváncsiság, egyszer biztos meglesi magának a helyet. Majd miután felfedi kockáit, kicsit közelebb hajol, hogy felmérhesse mivel is van dolga. *
- Nem rossz. Eldobtál egy nyerő sort, hogy aztán kihozd döntetlenre a játékot.
* Elismerően bólint, főleg bátorságára, de az is lehet, hogy csak simán szeret veszélyesen élni. Egy biztos, versenyen ilyen manőverek könnyen tönkretehetik az illetőt. Viszont, amíg nem az ő pénze, addig vajmi kevés beleszólása lehet. *
- Még nincs kihirdetett időpont, de úgy hallottam keresik a megfelelő főnyereményt. És nem valami csinos üveget, benne valami középkategóriás borral. Ha a pletykák igazak, valaki gazdagabb lett egy Artheniori telivérrel egy másik pedig egy mesterkarddal.
* Megvonja vállait, mint aki nem képes felfogni a mögöttes indokukat. Persze nagyon is tisztában van vele, elvégre ő az egyik szervezője. Persze erről nem kell senkinek sem tudnia. Mondata után elnémul, majd kockáit felkapja és vissza is teszi a pohárba, hogy jól elszédítse őket. Kisvártatva féloldalasan kiengedi a kockáit, hogy azok kis gurulás után megállapodhassanak az asztalon. A szerencse továbbra sem pártolja jobban, mint eddig; Egy kettes, egyes és három hármas. De jobb, mint a semmi. *
- Mi a helyzet a kikötőben?
* Teszi fel a kérdést, majd hangjából kicsit visszavéve folytatja. *
- A helyi erők, még mindig ki nem állhatják a tengeri klubot?
* Nem mondja ki hangosan, hogy kikre gondol, ez magától értetődő. Neki egyik frakcióval sincsen komolyabb baja. Ám ez sajnos nem azt jelenti, hogy hangosan dobálózhat a nevekkel. Ahhoz még kishal. *
* A vörösben fel sem merül a rutinos kézmozdulat lehetősége. Piszok nehéz ebben a játékban jó technikákat szerezni, de miért is ne lenne a másiknak ilyenje? Elvégre valaki ebből él. Vállait lazán rázza meg, majd érdeklődve nézi, ahogyan felveszi a nyertes sorát. Furcsa egy taktika, de nem ő lesz az, aki kiakad ellenfele döntésén. Biztos tudja mit csinál, vagy nem. *
- Új? Olyasmi. Elvileg már régen is foglalkoztak hasonlókkal, de sosem verték nagydobra. Csak zártkörűek voltak. Talán végre rájöttek, hogy kishalaknál is van elköltendő arany.
* Feleli halál nyugodtan. Nem próbálja rábeszélni a férfit semmire, csupán próbálja elültetni benne a kíváncsiság magját. Ha legyűri a kíváncsiság, egyszer biztos meglesi magának a helyet. Majd miután felfedi kockáit, kicsit közelebb hajol, hogy felmérhesse mivel is van dolga. *
- Nem rossz. Eldobtál egy nyerő sort, hogy aztán kihozd döntetlenre a játékot.
* Elismerően bólint, főleg bátorságára, de az is lehet, hogy csak simán szeret veszélyesen élni. Egy biztos, versenyen ilyen manőverek könnyen tönkretehetik az illetőt. Viszont, amíg nem az ő pénze, addig vajmi kevés beleszólása lehet. *
- Még nincs kihirdetett időpont, de úgy hallottam keresik a megfelelő főnyereményt. És nem valami csinos üveget, benne valami középkategóriás borral. Ha a pletykák igazak, valaki gazdagabb lett egy Artheniori telivérrel egy másik pedig egy mesterkarddal.
* Megvonja vállait, mint aki nem képes felfogni a mögöttes indokukat. Persze nagyon is tisztában van vele, elvégre ő az egyik szervezője. Persze erről nem kell senkinek sem tudnia. Mondata után elnémul, majd kockáit felkapja és vissza is teszi a pohárba, hogy jól elszédítse őket. Kisvártatva féloldalasan kiengedi a kockáit, hogy azok kis gurulás után megállapodhassanak az asztalon. A szerencse továbbra sem pártolja jobban, mint eddig; Egy kettes, egyes és három hármas. De jobb, mint a semmi. *
- Mi a helyzet a kikötőben?
* Teszi fel a kérdést, majd hangjából kicsit visszavéve folytatja. *
- A helyi erők, még mindig ki nem állhatják a tengeri klubot?
* Nem mondja ki hangosan, hogy kikre gondol, ez magától értetődő. Neki egyik frakcióval sincsen komolyabb baja. Ám ez sajnos nem azt jelenti, hogy hangosan dobálózhat a nevekkel. Ahhoz még kishal. *
3169. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-11 14:54:18
Üzenet elküldve: 2026-02-11 14:54:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szinte védekezőn tárja szét a kezeit a kezdők szerencséjére vonatkozó morgó megjegyzéssel.*
- Minden bizonnyal, csak az lehet!
*Véletlenül sem az átkockázott éjszakák, és az, hogy tudja hogy hogyan kell a dobás előtti utolsó pillanatban finoman megrántania a csuklóját.*
- Talán azért mégsem. *-rázza meg kissé a fejét a patkányokkal való alvás ötletére. Nem tudja, hogy a törpe direkt mondta pont ezt, vagy csak ráhibázott valamire amiről nem is tud - nem számít. Vannak dolgok, amikről ő maga hangosan nem beszél olyan helyen, ahol sok fül van. Figyeli ahogy a fickó meghagyja a négyeseit virító kockákat, majd a többivel újradobásra készül. Igazából a maga részéről nem tudná megmondani, hogy mit vegyen fel, vagy hagyjon ott. Ez egy természetes sor. Ennél csak akkor lenne pedánsabb, ha csupa hatosai lennének. Végül vállat von, és mind az öt kockát felmarkolja. Végtére is: nem aranyban játszanak, nem igaz?*
- Jártam, még régebben. *-válaszolja aprót bólintva a kérdésre, miközben a kockákat a pohárba szórja-* Versenyek, hm? Akkoriban nem beszéltek ilyesmiről. Miféle hely az? Valami új?
*Hangjából kiérződik a kíváncsiság, de azért nem harap úgy dologra, mint a napok óta éhező harcsa. Egyelőre jobban leköti az itt és most folyó játék. Körbezörgeti a kockákat a pohárban, majd egy határozott mozdulattal az asztalra koppantja őket.*
- Na..? *-dünnyögi, és felemeli a poharát. Egy kettes, egy hármas és három négyes.-* Akkor ez..
*Ujját a kockák fölé emeli.*
- Ha így nézem, ez akkor egy kis sor, ugye? Kettő-három-négy. Ha emígy, akkor pedig egy hármas; három négyes egymás mellett. *-szemöldökei alól kíváncsi-derűsen a törpére néz-* Ezek most akkor hogy állnak meg a te kockáiddal szemben?
*Szinte védekezőn tárja szét a kezeit a kezdők szerencséjére vonatkozó morgó megjegyzéssel.*
- Minden bizonnyal, csak az lehet!
*Véletlenül sem az átkockázott éjszakák, és az, hogy tudja hogy hogyan kell a dobás előtti utolsó pillanatban finoman megrántania a csuklóját.*
- Talán azért mégsem. *-rázza meg kissé a fejét a patkányokkal való alvás ötletére. Nem tudja, hogy a törpe direkt mondta pont ezt, vagy csak ráhibázott valamire amiről nem is tud - nem számít. Vannak dolgok, amikről ő maga hangosan nem beszél olyan helyen, ahol sok fül van. Figyeli ahogy a fickó meghagyja a négyeseit virító kockákat, majd a többivel újradobásra készül. Igazából a maga részéről nem tudná megmondani, hogy mit vegyen fel, vagy hagyjon ott. Ez egy természetes sor. Ennél csak akkor lenne pedánsabb, ha csupa hatosai lennének. Végül vállat von, és mind az öt kockát felmarkolja. Végtére is: nem aranyban játszanak, nem igaz?*
- Jártam, még régebben. *-válaszolja aprót bólintva a kérdésre, miközben a kockákat a pohárba szórja-* Versenyek, hm? Akkoriban nem beszéltek ilyesmiről. Miféle hely az? Valami új?
*Hangjából kiérződik a kíváncsiság, de azért nem harap úgy dologra, mint a napok óta éhező harcsa. Egyelőre jobban leköti az itt és most folyó játék. Körbezörgeti a kockákat a pohárban, majd egy határozott mozdulattal az asztalra koppantja őket.*
- Na..? *-dünnyögi, és felemeli a poharát. Egy kettes, egy hármas és három négyes.-* Akkor ez..
*Ujját a kockák fölé emeli.*
- Ha így nézem, ez akkor egy kis sor, ugye? Kettő-három-négy. Ha emígy, akkor pedig egy hármas; három négyes egymás mellett. *-szemöldökei alól kíváncsi-derűsen a törpére néz-* Ezek most akkor hogy állnak meg a te kockáiddal szemben?
3168. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-10 13:48:52
Üzenet elküldve: 2026-02-10 13:48:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Vagy elég tökös, vagy nem.
* Visszhangozza az elhangzott szavait. Valahogy ez a pár sor szimpatikussá teszi számára a másik felet. Ezt persze csupán szája sarkának apró görbüléséből következtethető ki. Bár ne ölelné körbe a füst a belteret. *
- Mi az, hogy! Ott nincsenek nagyurak, akik megmondják, hogy hogyan élheted az életed.
* Toldja hozzá a magáét, majd halkul is el ugyanabban a percben. Szerencséjükre nem kell hosszasan végigmennie a szabályokon. Őseik megbizonyosodtak róla, hogy a legtöbb játék hülyebiztos legyen, és legtöbbje a háznak kedvezzen. Még szerencse, hogy itt nem a házat igyekeznek legyűrni. Mikor amaz a zsebében kezd turkálni, majd onnan egy érmét vesz elő, kombinálva a színjátékával eléggé kiveszi a törp vitorlájából a szelet. *
~ Hát ez marha vicces. ~
* Gondolja magában, s bár arca nem tükrözi, de legbelül szakad a röhögéstől. Minden bizonnyal. Aprón meg is rázza a fejét, mintha ezzel törölné az emlékei közül az imént látott és hallottakat, majd a férfival együtt kezdi rázni a pohár alatt rejlő kockákat, majd hasonlóan az asztalra helyezi a poharát. Kezei még nem mozdulnak a pohár tetejéről, megvárja, hogy a másik fedje fel előbb a kockáit. Meglepetésére kellően feladják neki a leckét. Már az első fordulóban sem lehet nyugta. Halk morgással figyeli ellenfele kockáit, mintha a hosszan tartó tekintete megváltoztatná az eredményeket. Végül leemeli sajátjáról a poharat. Hát számára nem vicces a szituáció; egyes, kettes, hatos, és két négyes. A másik kockáit látván nem reménykedett semmi jóban, de itt már önmagában megérné feladni a versenyt. Egyetlen mentsvára az újradobásban rejlik. Eljátszik a gondolattal, hogy miközben felveszi az újradobáshoz szükséges kockákat, egyet véletlen megváltoztat. Végül nem tesz semmi hasonlót, csak felvesz a négyesen kívül mindent és visszadobja a poharába. *
- Kezdők szerencséje.
* Jelzi meg a másiknak, miközben felrázza azt a maradék három kockát. A szerencse nem az ő pártját fogja. Egy négyes, egyes, ötös. A nagy feltárás után csak nyelvével csettint egyet. *
- Még jó, hogy nem pénzben fogadtunk. Ha feltettem volna, amit először akartam, most a patkányokkal aludnék.
* Mondja, közben már fel is emelte utolsó poharát. Annak tartalma hasonló könnyedséggel hörpinti fel, mint elődjét. *
- Jártál már Artheniorban? Hallottam egy helyről, ami időnként versenyt hirdet különböző szerencsejátékokhoz. Kártya, kocka, bunyók.
* Kivár néhány másodpercet. Közben ellenfele arcát fürkészi, bármiféle reakció után. Ha nem kelt benne érdeklődést, feleslegesnek érzi járatni a száját. *
- Vagy elég tökös, vagy nem.
* Visszhangozza az elhangzott szavait. Valahogy ez a pár sor szimpatikussá teszi számára a másik felet. Ezt persze csupán szája sarkának apró görbüléséből következtethető ki. Bár ne ölelné körbe a füst a belteret. *
- Mi az, hogy! Ott nincsenek nagyurak, akik megmondják, hogy hogyan élheted az életed.
* Toldja hozzá a magáét, majd halkul is el ugyanabban a percben. Szerencséjükre nem kell hosszasan végigmennie a szabályokon. Őseik megbizonyosodtak róla, hogy a legtöbb játék hülyebiztos legyen, és legtöbbje a háznak kedvezzen. Még szerencse, hogy itt nem a házat igyekeznek legyűrni. Mikor amaz a zsebében kezd turkálni, majd onnan egy érmét vesz elő, kombinálva a színjátékával eléggé kiveszi a törp vitorlájából a szelet. *
~ Hát ez marha vicces. ~
* Gondolja magában, s bár arca nem tükrözi, de legbelül szakad a röhögéstől. Minden bizonnyal. Aprón meg is rázza a fejét, mintha ezzel törölné az emlékei közül az imént látott és hallottakat, majd a férfival együtt kezdi rázni a pohár alatt rejlő kockákat, majd hasonlóan az asztalra helyezi a poharát. Kezei még nem mozdulnak a pohár tetejéről, megvárja, hogy a másik fedje fel előbb a kockáit. Meglepetésére kellően feladják neki a leckét. Már az első fordulóban sem lehet nyugta. Halk morgással figyeli ellenfele kockáit, mintha a hosszan tartó tekintete megváltoztatná az eredményeket. Végül leemeli sajátjáról a poharat. Hát számára nem vicces a szituáció; egyes, kettes, hatos, és két négyes. A másik kockáit látván nem reménykedett semmi jóban, de itt már önmagában megérné feladni a versenyt. Egyetlen mentsvára az újradobásban rejlik. Eljátszik a gondolattal, hogy miközben felveszi az újradobáshoz szükséges kockákat, egyet véletlen megváltoztat. Végül nem tesz semmi hasonlót, csak felvesz a négyesen kívül mindent és visszadobja a poharába. *
- Kezdők szerencséje.
* Jelzi meg a másiknak, miközben felrázza azt a maradék három kockát. A szerencse nem az ő pártját fogja. Egy négyes, egyes, ötös. A nagy feltárás után csak nyelvével csettint egyet. *
- Még jó, hogy nem pénzben fogadtunk. Ha feltettem volna, amit először akartam, most a patkányokkal aludnék.
* Mondja, közben már fel is emelte utolsó poharát. Annak tartalma hasonló könnyedséggel hörpinti fel, mint elődjét. *
- Jártál már Artheniorban? Hallottam egy helyről, ami időnként versenyt hirdet különböző szerencsejátékokhoz. Kártya, kocka, bunyók.
* Kivár néhány másodpercet. Közben ellenfele arcát fürkészi, bármiféle reakció után. Ha nem kelt benne érdeklődést, feleslegesnek érzi járatni a száját. *
3167. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-10 12:11:43
Üzenet elküldve: 2026-02-10 12:11:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Miért ne pont a tenger? *-kérdez vissza, tekintetével az érme táncát követve a törpe ujjai között.-* Mindenhol, mindenben van lehetőség. Az ember vagy észreveszi, vagy nem. Vagy elég tökös hozzá hogy megragadja, vagy nem. A tenger útjai sem rosszabbak, mint a szárazföldé, és mindkettőn éppúgy meg lehet botlani, ha nem vigyázol.
*Vállat von. Pedig még nem is ivott eleget a bölcselkedéshez.*
- Hanem igazán friss halat viszont csak a tengeren tudsz enni, valamelyik Karavánpihenő alatt nemigen, hm? *-elvigyorodik.
Míg a kockajátékja szabályait ismerteti a törpe, természetesen odafigyel. Persze újat nem hall, nem tud meg. Vagy talán mégis, de nem a kockákról. Kortyol a sörből.*
- Jó lesz ez. *-rázza meg válaszul a fejét. Ha valakinek szerencséje van, akkor egy, három vagy öt kockával is szerencséje van. Ha nincs.. akkor teljesen mindegy, mennyi kockát tart a kezében. A törpe ajánlatára elgondolkozik kissé. Nem igen tudja hová tenni azt. Nehezen hiszi, hogy az olyan értékes információval rendelkezne amivel tényleg lehetne mit kezdeni. Ha ilyen lenne a birtokában, akkor jó nagy tökfilkó lenne az első jöttmentnek elárulni azt, ahelyett, hogy maga próbálná közvetlenül kihasználni azt. Persze ezt a véleményét megtartja magának.
Inkább apró, elismerő ajakbiggyesztéssel, és egy halvány biccentéssel díjazza az érmetrükköt. Ha mást nem, azt el kell ismernie, hogy a fickónak jó kézügyessége van. Még szerencse, hogy nem kártyázni ültek le.*
- Nahát, eltűnt..! *-dünnyögi, majd jobb szemöldöke megrezdül, és zavartan tapogat zsebe felé.-* Ó, várj, hiszen..
*Előhúz egy érmét, és úgy tartja a tenyerén, mintha sosem látta volna még.*
- ..hiszen a pénzed máris a zsebemben van? Nahát! Érdemes lenne oda tennem belőle még egy keveset. *-halkan felnevet. Csak ökörködik. Az érmét az asztalra szórja.-* Jó. Legyen. Információ az információért. Barátságos játéknak hangzik.
*De legalábbis olyannak, amin anyagilag nem sokat veszthet. Az érme után most azt a poharat emeli fel, amibe a kockákat söpörte alig valamivel korábban a fickó. Trükközés nélkül és egyéb léhaságok mellőzésével rázza össze a kockákat, majd határozott mozdulattal az asztalra koppintja a pohár száját. Nem szeretné, ha az öt kocka a szélrózsa minden iránya közül pont ötfelé repülne el. Felemeli a poharat, és kíváncsian les az eredményre. Felnevet. Kettes, hármas, négyes, ötös és hatos.*
- Soha rosszabb sort, hm?
- Miért ne pont a tenger? *-kérdez vissza, tekintetével az érme táncát követve a törpe ujjai között.-* Mindenhol, mindenben van lehetőség. Az ember vagy észreveszi, vagy nem. Vagy elég tökös hozzá hogy megragadja, vagy nem. A tenger útjai sem rosszabbak, mint a szárazföldé, és mindkettőn éppúgy meg lehet botlani, ha nem vigyázol.
*Vállat von. Pedig még nem is ivott eleget a bölcselkedéshez.*
- Hanem igazán friss halat viszont csak a tengeren tudsz enni, valamelyik Karavánpihenő alatt nemigen, hm? *-elvigyorodik.
Míg a kockajátékja szabályait ismerteti a törpe, természetesen odafigyel. Persze újat nem hall, nem tud meg. Vagy talán mégis, de nem a kockákról. Kortyol a sörből.*
- Jó lesz ez. *-rázza meg válaszul a fejét. Ha valakinek szerencséje van, akkor egy, három vagy öt kockával is szerencséje van. Ha nincs.. akkor teljesen mindegy, mennyi kockát tart a kezében. A törpe ajánlatára elgondolkozik kissé. Nem igen tudja hová tenni azt. Nehezen hiszi, hogy az olyan értékes információval rendelkezne amivel tényleg lehetne mit kezdeni. Ha ilyen lenne a birtokában, akkor jó nagy tökfilkó lenne az első jöttmentnek elárulni azt, ahelyett, hogy maga próbálná közvetlenül kihasználni azt. Persze ezt a véleményét megtartja magának.
Inkább apró, elismerő ajakbiggyesztéssel, és egy halvány biccentéssel díjazza az érmetrükköt. Ha mást nem, azt el kell ismernie, hogy a fickónak jó kézügyessége van. Még szerencse, hogy nem kártyázni ültek le.*
- Nahát, eltűnt..! *-dünnyögi, majd jobb szemöldöke megrezdül, és zavartan tapogat zsebe felé.-* Ó, várj, hiszen..
*Előhúz egy érmét, és úgy tartja a tenyerén, mintha sosem látta volna még.*
- ..hiszen a pénzed máris a zsebemben van? Nahát! Érdemes lenne oda tennem belőle még egy keveset. *-halkan felnevet. Csak ökörködik. Az érmét az asztalra szórja.-* Jó. Legyen. Információ az információért. Barátságos játéknak hangzik.
*De legalábbis olyannak, amin anyagilag nem sokat veszthet. Az érme után most azt a poharat emeli fel, amibe a kockákat söpörte alig valamivel korábban a fickó. Trükközés nélkül és egyéb léhaságok mellőzésével rázza össze a kockákat, majd határozott mozdulattal az asztalra koppintja a pohár száját. Nem szeretné, ha az öt kocka a szélrózsa minden iránya közül pont ötfelé repülne el. Felemeli a poharat, és kíváncsian les az eredményre. Felnevet. Kettes, hármas, négyes, ötös és hatos.*
- Soha rosszabb sort, hm?
3166. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-09 11:01:40
Üzenet elküldve: 2026-02-09 11:01:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Fejét kissé oldalra biccenti a válaszra. Nem éppen egy olyan magabiztos válaszban részesítik, mint amire számít. Ez lehet egy jel, ám, hogy ez arra, hogy kezdővel van dolga, vagy úgy el lesz kenve a szája, hogy egy hétig nem fog piálni, azt nem tudja. Talán ezért olyan jó a szerencsejáték, mert nem tudni ki lép be az ajtón. Közben a rendelése megérkezik. Az egyik poharat már a letétel pillanatában megemel, és még azelőtt meginná, hogy a felszolgáló távozhatna. Az üveg tartalma oly játszi könnyedséggel csúszik le a torkán, mintha anyja is ezzel szopatta volna szaros korában. Törpe véréből kiindulva, ez a szíverősítő, csupán víz, amire a szervezetének szüksége van a funkcionáláshoz. Még az üveget is kinyalja, míg hallgatja a másikat. Halk nevetésbe kezd, maga sem tudna jobban fogalmazni, ám a végével van, hogy nem ért egyet. Ugyan még néha-néha vannak olyan merész álmai, ahol a tengert szeli saját hajóján, ám eddig egyike sem volt olyan meghatározó, hogy mindent eldobva siessen vissza. Ha valaki kérdezné, elég volt az a másfél évtized, ám ha a kalandra gondol, nehezen tud mást felhozni. *
- Egy kurva. Na, igen. Nem kegyelmez, lehúz, és mikor azt hinnéd megmenekültél, csak akkor kezdi el megmutatni, hogy mire is képes.
* Teszi hozzá, miközben egy aranytallért pörget az ujjai között. *
- És miért pont a tenger? Annyi jobb lehetőség van a világon.
* Teszi fel a költői kérdést. Tudna ő tippelni, de hagyja, hogy előbb a másik válaszoljon. Nem mintha változna valami a válasza után. *
- A srácok a tengeren kockapókernek hívták. Dobunk öt kockával utána újradobhatunk tetszőleges mennyiséget még egyszer. Utána az nyer, aki jobb kombinációval bír. De játszhatunk mást is, ha van valami, ami közelebb áll a szívedhez, ne tartsd magadba.
* Teszi hozzá, s ezzel utal arra, hogy neki minden játékot elvisel a gyomra. Az már más kérdés, hogy az erszénye is hasonló hullámhosszon van e, de az már a holnap kérdése. *
- Vág az eszed.
* Mondja egy hátborzongató mosollyal az arcán, közben saját fejére bök az ujjával. Itt már a vörös is belátja, hogy nehezebb dolga lenne ezzel a férfival, mint az előbbi jöttmenttel. *
- Tudod… most éppen Artheniorból jövök. Eléggé felpezsdült ott az élet sárváros bukása után, de azért közel sem laposodott el az élet ott sem. Engem viszont az érdekel, hogy mi változott a kikötőben az utóbbi hónapok alatt. Talán találsz valaki, aki fizetne a hírért, amit hozok. Ez az én ajánlatom. Információ információért.
* Mondta végeztével az ujjai között ugráló arany szőrén, szálán tűnik el. Még tenyerét is megforgatja, hogy lássa, hogy bizony se híre, se hamva. *
* Fejét kissé oldalra biccenti a válaszra. Nem éppen egy olyan magabiztos válaszban részesítik, mint amire számít. Ez lehet egy jel, ám, hogy ez arra, hogy kezdővel van dolga, vagy úgy el lesz kenve a szája, hogy egy hétig nem fog piálni, azt nem tudja. Talán ezért olyan jó a szerencsejáték, mert nem tudni ki lép be az ajtón. Közben a rendelése megérkezik. Az egyik poharat már a letétel pillanatában megemel, és még azelőtt meginná, hogy a felszolgáló távozhatna. Az üveg tartalma oly játszi könnyedséggel csúszik le a torkán, mintha anyja is ezzel szopatta volna szaros korában. Törpe véréből kiindulva, ez a szíverősítő, csupán víz, amire a szervezetének szüksége van a funkcionáláshoz. Még az üveget is kinyalja, míg hallgatja a másikat. Halk nevetésbe kezd, maga sem tudna jobban fogalmazni, ám a végével van, hogy nem ért egyet. Ugyan még néha-néha vannak olyan merész álmai, ahol a tengert szeli saját hajóján, ám eddig egyike sem volt olyan meghatározó, hogy mindent eldobva siessen vissza. Ha valaki kérdezné, elég volt az a másfél évtized, ám ha a kalandra gondol, nehezen tud mást felhozni. *
- Egy kurva. Na, igen. Nem kegyelmez, lehúz, és mikor azt hinnéd megmenekültél, csak akkor kezdi el megmutatni, hogy mire is képes.
* Teszi hozzá, miközben egy aranytallért pörget az ujjai között. *
- És miért pont a tenger? Annyi jobb lehetőség van a világon.
* Teszi fel a költői kérdést. Tudna ő tippelni, de hagyja, hogy előbb a másik válaszoljon. Nem mintha változna valami a válasza után. *
- A srácok a tengeren kockapókernek hívták. Dobunk öt kockával utána újradobhatunk tetszőleges mennyiséget még egyszer. Utána az nyer, aki jobb kombinációval bír. De játszhatunk mást is, ha van valami, ami közelebb áll a szívedhez, ne tartsd magadba.
* Teszi hozzá, s ezzel utal arra, hogy neki minden játékot elvisel a gyomra. Az már más kérdés, hogy az erszénye is hasonló hullámhosszon van e, de az már a holnap kérdése. *
- Vág az eszed.
* Mondja egy hátborzongató mosollyal az arcán, közben saját fejére bök az ujjával. Itt már a vörös is belátja, hogy nehezebb dolga lenne ezzel a férfival, mint az előbbi jöttmenttel. *
- Tudod… most éppen Artheniorból jövök. Eléggé felpezsdült ott az élet sárváros bukása után, de azért közel sem laposodott el az élet ott sem. Engem viszont az érdekel, hogy mi változott a kikötőben az utóbbi hónapok alatt. Talán találsz valaki, aki fizetne a hírért, amit hozok. Ez az én ajánlatom. Információ információért.
* Mondta végeztével az ujjai között ugráló arany szőrén, szálán tűnik el. Még tenyerét is megforgatja, hogy lássa, hogy bizony se híre, se hamva. *
3165. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-09 10:03:11
Üzenet elküldve: 2026-02-09 10:03:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Közönyös arckifejezéssel várja meg, amíg a törpe kilamentálja magát az élet nagy dolgain, vagy csak épp azon, hogy kimenjen-e a Sellő mögé könnyíteni magán, vagy sem. Végül csak megkapja a választ a kérdésre amit fel sem tett, s apró biccentéssel veszi azt tudomásul. Kihúzza a széket amelyen a keze nyugszik, és magától értetődő természetességgel ül le rá. Ahogy nem kért külön engedélyt erre, úgy nem is kap külön engedélyt rá, de erre sokszor tényleg nincs is szükség.*
- Láttam már, hogy mások hogy csinálják. *-mondja a feltett kérdésre válaszul. Persze, hogy tud kockázni! Mi az, hogy..! Hagyja, hogy a fickó rendeljen magának amit akar, közben nézelődik. A kockákat, a vörös üstököt, a marcona arckifejezést nézi. A pillangó mosolyát, a pult mögött buzgón jegyzetelő tollat, a többi vendég szeme állását nézi.*
- A tenger? A legrohadtabb kurva, akit valaha csak láttam. Van olyan nap, amikor teljesen kifacsar, megfoszt mindenemtől, majd úgy köp a partra, mint egy kiürült kagylóhéjat. És mégis.. *-kissé megemeli korsóját-* ..másnap megint ott vagyok előtte, készen arra, hogy megpróbáljam uralni őt. És néha ez még sikerül is.
*Kortyol a sörből, amíg a fickó ismerteti vele játéka alapjait. Nem tűnik bonyolultnak. Mi ez? Az Öt Ujj? Kakasok Krajcárja? Eh, annyi kockajáték van, ahány kockajátékos..*
- Tűnődsz a téten? *-néz fel a kockákról-* Akkor vagy rohadt sok aranyat fogsz mondani, vagy egyáltalán nem aranyat.
*Egy pillanatra elvigyorodik. Élvezi, hogy néha nem csak a kockák hátát tippelheti meg, hanem más emberek -vagy másfajúak- szándékait is. Néha még be is jön a dolog.*
*Közönyös arckifejezéssel várja meg, amíg a törpe kilamentálja magát az élet nagy dolgain, vagy csak épp azon, hogy kimenjen-e a Sellő mögé könnyíteni magán, vagy sem. Végül csak megkapja a választ a kérdésre amit fel sem tett, s apró biccentéssel veszi azt tudomásul. Kihúzza a széket amelyen a keze nyugszik, és magától értetődő természetességgel ül le rá. Ahogy nem kért külön engedélyt erre, úgy nem is kap külön engedélyt rá, de erre sokszor tényleg nincs is szükség.*
- Láttam már, hogy mások hogy csinálják. *-mondja a feltett kérdésre válaszul. Persze, hogy tud kockázni! Mi az, hogy..! Hagyja, hogy a fickó rendeljen magának amit akar, közben nézelődik. A kockákat, a vörös üstököt, a marcona arckifejezést nézi. A pillangó mosolyát, a pult mögött buzgón jegyzetelő tollat, a többi vendég szeme állását nézi.*
- A tenger? A legrohadtabb kurva, akit valaha csak láttam. Van olyan nap, amikor teljesen kifacsar, megfoszt mindenemtől, majd úgy köp a partra, mint egy kiürült kagylóhéjat. És mégis.. *-kissé megemeli korsóját-* ..másnap megint ott vagyok előtte, készen arra, hogy megpróbáljam uralni őt. És néha ez még sikerül is.
*Kortyol a sörből, amíg a fickó ismerteti vele játéka alapjait. Nem tűnik bonyolultnak. Mi ez? Az Öt Ujj? Kakasok Krajcárja? Eh, annyi kockajáték van, ahány kockajátékos..*
- Tűnődsz a téten? *-néz fel a kockákról-* Akkor vagy rohadt sok aranyat fogsz mondani, vagy egyáltalán nem aranyat.
*Egy pillanatra elvigyorodik. Élvezi, hogy néha nem csak a kockák hátát tippelheti meg, hanem más emberek -vagy másfajúak- szándékait is. Néha még be is jön a dolog.*
3164. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-06 13:04:08
Üzenet elküldve: 2026-02-06 13:04:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Gúnyos beszólása utáni sikert egy újonnan érkező alak egészíti ki a saját bölcseletével. Mikor meghallja annak hangját, csak szemeivel fordul oda, amolyan „téged mégis ki kérdezett?” arckifejezéssel, bár ez nem szívből fakadó érzelem számára. Szimplán ilyen arccal született. Ezzel sajnos együtt kell élnie, ahogy másoknak a rossz szájízzel. Nem reagálja túl a törp az újonnan érkező felajánlását. Lassan szív egyet saját dohányából, majd mikor kifújja a levegőt invitálja meg azzal, hogy a szék felé lendít. *
- Akkor a legjobb helyen vagy.
* Feleli, majd kényelembe is helyezi magát székében. Még jó, hogy nem kéri a vörös engedélyét, mert az olyan szinten lerángatná a magaslóról, mint fene. A kikötőben sokszor ösztönösen kell megmondani, hogy hol fogadják szívesen az embert, törpöt, bárkit, különben szobája helyett a halakkal aludhat az illető. Még jó, hogy az ő társasága nem ilyen elutasító, legalábbis jelen pillanatban. Nem bajt keverni jött, hanem némi kikapcsolódásért, esetleg információért. Hogy e kettőt megleli a nála, majd eldől. Szájába helyezi a dohányát, majd kezével egy pohárba söpri az előtte lévő öt kockát. *
- Tudsz e kockázni?
* Kérdezi, ám közben nem néz fel az illetőre, csak miután leül méri fel magának az alakot. Közben int is egy felszolgálónak. Elfogyott italát valamivel pótolnia kell. Sokat hallott arról, hogy az Ezüstszakáll lehelete képes bárkit szóra bírni.30 aranyért egy próbát megér. *
- A tenger kegyetlen egy szerető, nemde?
* Teszi fel az ártatlannak tűnő kérdést, bár már megkezdte a kihallgatást. Azt azonban még nem tudja, hogy mit tud neki mondani a másik, de aki a kikötőben ver sátrat, az akaratlanul is hall ezt-azt. *
- Öt kocka. Sor, pár, nagyobb nyer. A tét viszont… hmm…
* Kezd rövid töprengésbe, hogy mit rakjon az asztal közepére. Nem holmi aranyat szeretne most felrakni. Ha nem nagy a tét, akkor mit sem ér az a pár tallér. *
* Gúnyos beszólása utáni sikert egy újonnan érkező alak egészíti ki a saját bölcseletével. Mikor meghallja annak hangját, csak szemeivel fordul oda, amolyan „téged mégis ki kérdezett?” arckifejezéssel, bár ez nem szívből fakadó érzelem számára. Szimplán ilyen arccal született. Ezzel sajnos együtt kell élnie, ahogy másoknak a rossz szájízzel. Nem reagálja túl a törp az újonnan érkező felajánlását. Lassan szív egyet saját dohányából, majd mikor kifújja a levegőt invitálja meg azzal, hogy a szék felé lendít. *
- Akkor a legjobb helyen vagy.
* Feleli, majd kényelembe is helyezi magát székében. Még jó, hogy nem kéri a vörös engedélyét, mert az olyan szinten lerángatná a magaslóról, mint fene. A kikötőben sokszor ösztönösen kell megmondani, hogy hol fogadják szívesen az embert, törpöt, bárkit, különben szobája helyett a halakkal aludhat az illető. Még jó, hogy az ő társasága nem ilyen elutasító, legalábbis jelen pillanatban. Nem bajt keverni jött, hanem némi kikapcsolódásért, esetleg információért. Hogy e kettőt megleli a nála, majd eldől. Szájába helyezi a dohányát, majd kezével egy pohárba söpri az előtte lévő öt kockát. *
- Tudsz e kockázni?
* Kérdezi, ám közben nem néz fel az illetőre, csak miután leül méri fel magának az alakot. Közben int is egy felszolgálónak. Elfogyott italát valamivel pótolnia kell. Sokat hallott arról, hogy az Ezüstszakáll lehelete képes bárkit szóra bírni.30 aranyért egy próbát megér.
*- A tenger kegyetlen egy szerető, nemde?
* Teszi fel az ártatlannak tűnő kérdést, bár már megkezdte a kihallgatást. Azt azonban még nem tudja, hogy mit tud neki mondani a másik, de aki a kikötőben ver sátrat, az akaratlanul is hall ezt-azt. *
- Öt kocka. Sor, pár, nagyobb nyer. A tét viszont… hmm…
* Kezd rövid töprengésbe, hogy mit rakjon az asztal közepére. Nem holmi aranyat szeretne most felrakni. Ha nem nagy a tét, akkor mit sem ér az a pár tallér. *
3163. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-06 12:19:26
Üzenet elküldve: 2026-02-06 12:19:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ismét a Sellőt választja magának a mai délutánra. A Varjúban inkább nem lazulna el úgy, ahogy neki tetszik, a Rumos rum- és olcsó sörszagához meg nem fűlik most a foga. Bár a Sellőház igen híres -vagy hírhedt- arról, hogy miféle szolgáltatásokat is kínálnak itt, ezúttal sem azért jött, hogy egy pillangó nyújtson neki önfeledt szórakozást. Vagy épp kikapcsolódást egy dézsában. Ahogy Nalaeä az eszébe ötlik, egyúttal eszébe jut az is, hogy miféle apróságot hagyott itt legutóbb a leánynak. Reméli, hogy nem bántotta meg vele a tündért.*
- Kérek egy korsó.. Vajsört. *-mondja a pult mögött állónak némi töprengés után. Most valami újat akar kipróbálni, ilyet meg még nem ivott. Viszont mást már kóstolt innen, és az bizony nem volt rossz.-* És egy kupica fehér rumot is!
*A pultra simítja a Vajsörért felszámolandó 11 aranyat, emellé teszi azt a 14 érmét is, ami az Ezüstszakáll lehelete illendősége. Tudja jól, hogy a neve alatt egy igen tekintélyes summát jegyző bejegyzés szerepel a Sellőház könyvében aminek értelmében nem kéne egy petákot sem fizetnie, de inkább fogna meg egy darab parazsat, mint hogy nyúljon ahhoz az összeghez.
A rumot még a pultnál issza meg; méltatlan módon, tengerészhez illően küldi le torkán. Pedig tényleg nem rossz ital, sokkal jobb, mint azok a zavaros löttyök, amiket egy hajón eldugdosva találhat az ember. A kupica után a korsót veszi kezébe, majd hátat fordít a pultnak. Ennek köszönheti azt a kegyet, hogy van szerencséje végignézni, ahogy két vendég között afféle disputa támad, aminek a vége sokszor egy kitört fog, vagy pár szúrt seb. De nem itt, és nem most. Tekintete az asztalon nyugvó kockákra siklik, és szinte érzi, ahogy ujjhegyei bizseregnek a látványtól.*
- A második pedig az, hogy ha vesztesz, még mindig maradjon annyid, hogy tudj még egyet fogadni. *-fűzi hozzá saját igen kétes tudományát a témához, amelyet a törpe pendített meg az imént feltehetően kisemmizett volt-játszópartnerének. Ekkor már persze az asztal mellett áll korsóját markolva, üres kezének tenyerét a csupán imént felszabadult szék támlájára simítva.-* Nekem akad még egy fogadásra vagy kettőre valóm.
*Nem kér engedélyt és nem is kérdez külön, de azt legalábbis megvárja, hogy a fickó elküldi-e a fenébe vagy sem. Tudja jól, hogy vannak akik a szerencsejáték közben szeretnek szünetet tartani, és ezekben a szünetekben egészen másfajta örömöknek hódolni. A világért sem tartaná fel a marcona ábrázatú alakot attól, hogy egy kiadósat..*
*Ismét a Sellőt választja magának a mai délutánra. A Varjúban inkább nem lazulna el úgy, ahogy neki tetszik, a Rumos rum- és olcsó sörszagához meg nem fűlik most a foga. Bár a Sellőház igen híres -vagy hírhedt- arról, hogy miféle szolgáltatásokat is kínálnak itt, ezúttal sem azért jött, hogy egy pillangó nyújtson neki önfeledt szórakozást. Vagy épp kikapcsolódást egy dézsában. Ahogy Nalaeä az eszébe ötlik, egyúttal eszébe jut az is, hogy miféle apróságot hagyott itt legutóbb a leánynak. Reméli, hogy nem bántotta meg vele a tündért.*
- Kérek egy korsó.. Vajsört. *-mondja a pult mögött állónak némi töprengés után. Most valami újat akar kipróbálni, ilyet meg még nem ivott. Viszont mást már kóstolt innen, és az bizony nem volt rossz.-* És egy kupica fehér rumot is!
*A pultra simítja a Vajsörért felszámolandó 11 aranyat,
emellé teszi azt a 14 érmét is, ami az Ezüstszakáll lehelete illendősége. Tudja jól, hogy a neve alatt egy igen tekintélyes summát jegyző bejegyzés szerepel a Sellőház könyvében aminek értelmében nem kéne egy petákot sem fizetnie, de inkább fogna meg egy darab parazsat, mint hogy nyúljon ahhoz az összeghez.A rumot még a pultnál issza meg; méltatlan módon, tengerészhez illően küldi le torkán. Pedig tényleg nem rossz ital, sokkal jobb, mint azok a zavaros löttyök, amiket egy hajón eldugdosva találhat az ember. A kupica után a korsót veszi kezébe, majd hátat fordít a pultnak. Ennek köszönheti azt a kegyet, hogy van szerencséje végignézni, ahogy két vendég között afféle disputa támad, aminek a vége sokszor egy kitört fog, vagy pár szúrt seb. De nem itt, és nem most. Tekintete az asztalon nyugvó kockákra siklik, és szinte érzi, ahogy ujjhegyei bizseregnek a látványtól.*
- A második pedig az, hogy ha vesztesz, még mindig maradjon annyid, hogy tudj még egyet fogadni. *-fűzi hozzá saját igen kétes tudományát a témához, amelyet a törpe pendített meg az imént feltehetően kisemmizett volt-játszópartnerének. Ekkor már persze az asztal mellett áll korsóját markolva, üres kezének tenyerét a csupán imént felszabadult szék támlájára simítva.-* Nekem akad még egy fogadásra vagy kettőre valóm.
*Nem kér engedélyt és nem is kérdez külön, de azt legalábbis megvárja, hogy a fickó elküldi-e a fenébe vagy sem. Tudja jól, hogy vannak akik a szerencsejáték közben szeretnek szünetet tartani, és ezekben a szünetekben egészen másfajta örömöknek hódolni. A világért sem tartaná fel a marcona ábrázatú alakot attól, hogy egy kiadósat..*
3162. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-02-05 16:07:06
Üzenet elküldve: 2026-02-05 16:07:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Ritka pillanatai egyike, mikor végre erőt vesz magán és visszavándorol arra a helyre, ahol született. Na, nem pont a sellő egyik elhagyatott szegletében, inkább valahol a kerületben. Biztos nem mosná le magáról, ha szülei itt hozták volna világgá, s tán közel sem biztos, hogy eme kellemetlenségért nem fojtanák őket a tengerbe. Bár szüleit ismerve bármire képesek lettek volna egy kis aranyért. Reméli, látják, hogy mi lett belőle, legyenek bárhol is. Ha sikeresnek nem is hívná magát, ezerszer jobban él, mint ők bármikor. De ha valamiben hasonlít rájuk, akkor a bajban való jártasságát hozná fel. Most sem ügyködik semmi jóban; Egy jól látható asztalnál iszogat és szív egy valamire való dohányt. Előtte öt darab kocka; kettő hármas, három kettes. Az utolsó dobása szerencsés volt, míg ellenfeléé aligha. Ő négyet is felemel, hogy újradobhassa. Bízik a szerencséjében, pedig az már akkor elhagyta, mikor leült a vörössel játszani. Az új dobásokon is meglátszik ez. A törp toronymagasan nyeri ezt a fordulót és magához is húzza a középen található aranyat. Ellenfele nem elégedett. Asztalra csapva áll fel, közben olyan hangon kezd beszélni, ami megzavarja a tökéletes hangulatot, amit a sellő kínál. *
- Te… Te biztosan csaltál!
* Feleli szinte már remegő hangon. Ám nem érti ennek az okát a törpe. Talán elnyert tőle húsz aranyat. Azért ne ugorjon senki a torkának. Nagyot szív, majd előre hajol.*
- A szerencsejáték első szabálya; Tanulj meg veszteni.
* Feleli megvető hangon, majd ezt követően, mint hab a tortán, az arcába fújja a füstöt. Ha ennyi elég lenne, már elsüllyedne az ellenfele. Nem mond semmit, de ha a nézésével ölni tudna, a törp most a halakkal aludna. Még szerencse, hogy a sellőben mindenféle agresszió tiltva van. Ha valami, akkor ez jó ebben a helyben. Ezt követően a poharában található utolsó kortyokat is megissza, majd elkezdi kémlelni környező alakokat. Nincs nagy elvárása, ha játszópartnerekről van szó, de ha nem tudnak veszteni, az nem egy jó kezdet. Aprót sóhajt, majd szemét lecsukva szív egy nagyot dohányából. A füstöt benntartja, majd kisvártatva felfelé fújja. Ezzel a kis lökettel egyből egy apróbb, hívogató mosoly ül ki az arcára, amivel a leendő pajtását hívogatja asztalához. Legyen az bárhol is. Ha nem csatlakozik hozzá senki, úgy több aranya marad magára. Talán az is valami. *
* Ritka pillanatai egyike, mikor végre erőt vesz magán és visszavándorol arra a helyre, ahol született. Na, nem pont a sellő egyik elhagyatott szegletében, inkább valahol a kerületben. Biztos nem mosná le magáról, ha szülei itt hozták volna világgá, s tán közel sem biztos, hogy eme kellemetlenségért nem fojtanák őket a tengerbe. Bár szüleit ismerve bármire képesek lettek volna egy kis aranyért. Reméli, látják, hogy mi lett belőle, legyenek bárhol is. Ha sikeresnek nem is hívná magát, ezerszer jobban él, mint ők bármikor. De ha valamiben hasonlít rájuk, akkor a bajban való jártasságát hozná fel. Most sem ügyködik semmi jóban; Egy jól látható asztalnál iszogat és szív egy valamire való dohányt. Előtte öt darab kocka; kettő hármas, három kettes. Az utolsó dobása szerencsés volt, míg ellenfeléé aligha. Ő négyet is felemel, hogy újradobhassa. Bízik a szerencséjében, pedig az már akkor elhagyta, mikor leült a vörössel játszani. Az új dobásokon is meglátszik ez. A törp toronymagasan nyeri ezt a fordulót és magához is húzza a középen található aranyat. Ellenfele nem elégedett. Asztalra csapva áll fel, közben olyan hangon kezd beszélni, ami megzavarja a tökéletes hangulatot, amit a sellő kínál. *
- Te… Te biztosan csaltál!
* Feleli szinte már remegő hangon. Ám nem érti ennek az okát a törpe. Talán elnyert tőle húsz aranyat. Azért ne ugorjon senki a torkának. Nagyot szív, majd előre hajol.*
- A szerencsejáték első szabálya; Tanulj meg veszteni.
* Feleli megvető hangon, majd ezt követően, mint hab a tortán, az arcába fújja a füstöt. Ha ennyi elég lenne, már elsüllyedne az ellenfele. Nem mond semmit, de ha a nézésével ölni tudna, a törp most a halakkal aludna. Még szerencse, hogy a sellőben mindenféle agresszió tiltva van. Ha valami, akkor ez jó ebben a helyben. Ezt követően a poharában található utolsó kortyokat is megissza, majd elkezdi kémlelni környező alakokat. Nincs nagy elvárása, ha játszópartnerekről van szó, de ha nem tudnak veszteni, az nem egy jó kezdet. Aprót sóhajt, majd szemét lecsukva szív egy nagyot dohányából. A füstöt benntartja, majd kisvártatva felfelé fújja. Ezzel a kis lökettel egyből egy apróbb, hívogató mosoly ül ki az arcára, amivel a leendő pajtását hívogatja asztalához. Legyen az bárhol is. Ha nem csatlakozik hozzá senki, úgy több aranya marad magára. Talán az is valami. *
3161. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2026-01-27 11:55:50
Üzenet elküldve: 2026-01-27 11:55:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Selyemfonál//
*Egyszerű köszönetnyilvánítását a tündér olyan szavakkal viszonozza, amiknek hallatán csupán pislogni tud egyet. Magában elismétli a hallott mondatot -kétszer is- hogy biztos jól értse annak minden részletét. Még így sem biztos benne, hogy ez sikerült.*
- Mindenképp téged kereslek majd, ha újra fürödni jönnék. *-válaszolja; talán jól, talán nem. Elengedi Nalaeä kezét és hagyja hogy az rutinosnak és könnyednek tetsző mozdulatokkal végezze a saját dolgát. Közben felhajtja ingujját a neki kényelmes hosszra, s szeme sarkából a tündért figyeli. Arra gondol, hogy szép leány, és megérti, ha valaki az ő bájaira vágyik. Nem sokkal a pillangó után lép ki a fürdő ajtaján, a kinti hűvösebb levegő tarkójánál az ingnyak alá kúszik, és háta kissé megborzong.
Mikor a Sellőház termébe lép, fülét azonnal megüti a kurjantás, de hirtelenjében nem foglalkozik vele. Annyira nem járatos eme helyen, hogy számítson arra, hogy bárki is így köszöntse. Akkor fogja csak fel hogy neki szólt a harsány üdvözlés, amikor a pult mellett észreveszi az Intéző felé forduló rókaarcát. Mire a pulthoz és így a férfi mellé ér, bőven nyílik lehetősége szemrevételezni a slendriánul felöltött ruhákat. Nem kell hozzá sok fantázia, hogy kitalálja azt, hogy Duarrte épp miféle elfoglaltságát fejezte be vagy szakította félbe valamilyen okból.*
- No? *-kérdez a lehető legegyszerűbb módon a bizalmaskodó vállpaskolásra mintegy válaszul, és sajátjával követve a férfi tekintetét a lépcső irányába, azt is összerakja fejben, hogy miféle feltételezésekkel élhet a másik. Nem igyekszik kijavítani a vélt tévedést.
Visszafordul az Intéző felé ahogy az megszólal, annak szavai nyomán azonnal rájön, hogy az kiről beszél.*
- M-hm, ma reggel láttam utoljára. *-bólint, és fél könyökkel megtámaszkodik a pulton. Ha a kilencfarkú macska törleszkedne hozzá sem tudná megmondani hirtelen, hogy hogy hívják a legényt. A bemutatkozása rum-illatú és pipafüstkék homályba burkolódzik.-* Nem úgy tűnt, hogy bármi nyavalya rágná.
*Sőt, épp ellenkezőleg. Az Ambroggio által felfedett-sejtetett részletek eddig előtte ismeretlenek voltak, és most új adalékként szolgálnak mindama kevéshez, amit eddig a legényről tudott. Hirtelen rátalál emlékei között a nevére is – Haldrian. Ahogy az Intézőt hallgatja, felmerül benne, hogy igazából az többet is az orrára köt annál, mint amit kéne. Nem lepi meg, amire a férfi utalgat, azt korábban is leszűrte vele kapcsolatban, hogy olyanféle vadász lehet, ami minden lehetséges vadra rálő, válogatás nélkül. Szemöldöke csupán azért emelkedik meg kissé, mert hirtelenjében nem tud mit kezdeni az elhangzó dolgokkal. Úgy sejti, hogy nem csupán férfipletyka vagy hencegés okán mondja-nem mondja el neki mindezt Ambroggio, hanem valami célja lehet vele. De vajon mi? Erre nem tud hirtelenjében rájönni. Így csupán bólint. *
- Re-endben. *-válaszolja kissé elnyújtva-* Mikor találkozom majd vele, mindenképp átadom neki.
*Addigra talán rá is jön majd, hogy mi volt a célja a most elszórt morzsáknak. Különösebben nem izgatja fel egyébként hogy hírvivőt játszhat az Intézőnek, s minthogy ez most nem is kapcsolódik semmilyen módon Dayaneer-hez vagy az ő ügyéhez, a feladathoz való hozzáállása is csupán csiszolatlan kövecske marad egyelőre. Nem arról van szó, hogy el fogja felejteni a kérést amint kilép a Sellőház ajtaján, csupán nem ez lesz számára a legfontosabb, mikor belép a Hét Varjúén.
A tollas fejfedő és a hozzá fűzött szavak félmosolyra húzzák a száját. Nem kell befejeznie Ambroggio-nak a mondatot hozzá, hogy értse, mi a vége.*
- El tudom képzelni. *-válaszolja még mindig somolyogva, majd viszonozza a köszönő biccentést-* Érezd jól magad!
*Úgy sejti, ezt nem is kell kétszer mondania neki. Még mindig az elhangzottak, illetve annak lehetséges okai zümmögnek a fejében, ahogy a távozó után néz. Különös fickó, gondolja. Érdekes lenne egy fokkal vagy kettővel jobban ismerni. Valahol csak össze lehet róla csipegetni ezt-azt anélkül, hogy az feltűnő lenne.
Arcát a pult mögött álló felé fordítja, és felemeli könyökét a pultról. Ez nem a Rumos.*
- Szeretném zárni az itt töltött időmet. *-mondja. Nem kezdi el sorolni hogy miket ettek-ittak -Trófeatál, Halász szerencséje körettel és savanyúsággal, két tea, két rum- mielőtt a fürdőt és a pillangót is igénybe vette volna, annál sokkal inkább biztosabb abban, hogy mindezt figyelmesen és gondosan felírták időközben. Éppen ezért lepődik meg azon, amikor megtudja, hogy nem kell fizetnie.-* Tessék..?
*Értetlenül áll egy pillanatra, s kissé összehúzott szemöldökeit néma kérdésként értelmezve a pult mögött álló, rögtön meg is kapja a választ arra, hogy ez miért van így. Bő kétszáz aranynyi keret..! Egyszerre bosszankodna és nevetne fel. Nalaeä…! Csak ő lehetett.*
- Értem, köszönöm. *-válaszolja végül halk sóhajjal. Nem szereti, amikor a feje fölött átnyúlva egyengetik az útját; bár tudja, hogy a tündér esetében itt fölényeskedésről vagy hasonlóról szó sem volt. Zsebébe nyúl és előhúzza aranyakat tartalmazó erszényét.-* Ez esetben az.. egyenlegbe fizetnék bele.
*Tudja, hogy igazából anélkül is távozhatna hogy egyetlen érmét itt hagyna, de az jobban bántaná a büszkeségét, mint azt beismerné. A könyvelést pedig részéről úgy oldja meg a Sellőház, ahogy akarja.*
- Itt hagyok 200 aranyat. Kérlek, írd fel a nevemhez. *-mondja, s a megnevezett összegből két aranyló tornyocskát emel a pult lapján. Emellé odatesz még egy ugyanakkora, harmadik tornyot is.-* És további 100 aranyat hagyok itt Nalaeä Phyrra részére.
*Mielőtt bármi ellenvetést kaphatna, kezével apró, hárító mozdulatot tesz.*
- Teljes mértékben elégedett voltam a szolgáltatásával. Ezt az összeget vegyük.. nos.. támogatói díjnak. *-és részéről lezártnak tekinti a témát, ahol ellenvetésnek nincs helye. Csak remélni tudja, hogy a tündér valóban -és hiánytalanul- meg is kapja majd ezt az összeget.
Végezvén az itt töltött idejének elszámolásával, elsüllyeszti zsebében az erszényt, ujjai ráfonódnak pipájára, de nem húzza elő.*
- Legyen kellemes estétek! *-búcsúzik egy mosolyt villantva a pult mögött állótól, majd kényelmes léptekkel, maga után nem túl tolakodó illóolaj-illatot húzva távozik a Sellőház kellemes perceket adni képes épületéből.*
*Egyszerű köszönetnyilvánítását a tündér olyan szavakkal viszonozza, amiknek hallatán csupán pislogni tud egyet. Magában elismétli a hallott mondatot -kétszer is- hogy biztos jól értse annak minden részletét. Még így sem biztos benne, hogy ez sikerült.*
- Mindenképp téged kereslek majd, ha újra fürödni jönnék. *-válaszolja; talán jól, talán nem. Elengedi Nalaeä kezét és hagyja hogy az rutinosnak és könnyednek tetsző mozdulatokkal végezze a saját dolgát. Közben felhajtja ingujját a neki kényelmes hosszra, s szeme sarkából a tündért figyeli. Arra gondol, hogy szép leány, és megérti, ha valaki az ő bájaira vágyik. Nem sokkal a pillangó után lép ki a fürdő ajtaján, a kinti hűvösebb levegő tarkójánál az ingnyak alá kúszik, és háta kissé megborzong.
Mikor a Sellőház termébe lép, fülét azonnal megüti a kurjantás, de hirtelenjében nem foglalkozik vele. Annyira nem járatos eme helyen, hogy számítson arra, hogy bárki is így köszöntse. Akkor fogja csak fel hogy neki szólt a harsány üdvözlés, amikor a pult mellett észreveszi az Intéző felé forduló rókaarcát. Mire a pulthoz és így a férfi mellé ér, bőven nyílik lehetősége szemrevételezni a slendriánul felöltött ruhákat. Nem kell hozzá sok fantázia, hogy kitalálja azt, hogy Duarrte épp miféle elfoglaltságát fejezte be vagy szakította félbe valamilyen okból.*
- No? *-kérdez a lehető legegyszerűbb módon a bizalmaskodó vállpaskolásra mintegy válaszul, és sajátjával követve a férfi tekintetét a lépcső irányába, azt is összerakja fejben, hogy miféle feltételezésekkel élhet a másik. Nem igyekszik kijavítani a vélt tévedést.
Visszafordul az Intéző felé ahogy az megszólal, annak szavai nyomán azonnal rájön, hogy az kiről beszél.*
- M-hm, ma reggel láttam utoljára. *-bólint, és fél könyökkel megtámaszkodik a pulton. Ha a kilencfarkú macska törleszkedne hozzá sem tudná megmondani hirtelen, hogy hogy hívják a legényt. A bemutatkozása rum-illatú és pipafüstkék homályba burkolódzik.-* Nem úgy tűnt, hogy bármi nyavalya rágná.
*Sőt, épp ellenkezőleg. Az Ambroggio által felfedett-sejtetett részletek eddig előtte ismeretlenek voltak, és most új adalékként szolgálnak mindama kevéshez, amit eddig a legényről tudott. Hirtelen rátalál emlékei között a nevére is – Haldrian. Ahogy az Intézőt hallgatja, felmerül benne, hogy igazából az többet is az orrára köt annál, mint amit kéne. Nem lepi meg, amire a férfi utalgat, azt korábban is leszűrte vele kapcsolatban, hogy olyanféle vadász lehet, ami minden lehetséges vadra rálő, válogatás nélkül. Szemöldöke csupán azért emelkedik meg kissé, mert hirtelenjében nem tud mit kezdeni az elhangzó dolgokkal. Úgy sejti, hogy nem csupán férfipletyka vagy hencegés okán mondja-nem mondja el neki mindezt Ambroggio, hanem valami célja lehet vele. De vajon mi? Erre nem tud hirtelenjében rájönni. Így csupán bólint. *
- Re-endben. *-válaszolja kissé elnyújtva-* Mikor találkozom majd vele, mindenképp átadom neki.
*Addigra talán rá is jön majd, hogy mi volt a célja a most elszórt morzsáknak. Különösebben nem izgatja fel egyébként hogy hírvivőt játszhat az Intézőnek, s minthogy ez most nem is kapcsolódik semmilyen módon Dayaneer-hez vagy az ő ügyéhez, a feladathoz való hozzáállása is csupán csiszolatlan kövecske marad egyelőre. Nem arról van szó, hogy el fogja felejteni a kérést amint kilép a Sellőház ajtaján, csupán nem ez lesz számára a legfontosabb, mikor belép a Hét Varjúén.
A tollas fejfedő és a hozzá fűzött szavak félmosolyra húzzák a száját. Nem kell befejeznie Ambroggio-nak a mondatot hozzá, hogy értse, mi a vége.*
- El tudom képzelni. *-válaszolja még mindig somolyogva, majd viszonozza a köszönő biccentést-* Érezd jól magad!
*Úgy sejti, ezt nem is kell kétszer mondania neki. Még mindig az elhangzottak, illetve annak lehetséges okai zümmögnek a fejében, ahogy a távozó után néz. Különös fickó, gondolja. Érdekes lenne egy fokkal vagy kettővel jobban ismerni. Valahol csak össze lehet róla csipegetni ezt-azt anélkül, hogy az feltűnő lenne.
Arcát a pult mögött álló felé fordítja, és felemeli könyökét a pultról. Ez nem a Rumos.*
- Szeretném zárni az itt töltött időmet. *-mondja. Nem kezdi el sorolni hogy miket ettek-ittak -Trófeatál, Halász szerencséje körettel és savanyúsággal, két tea, két rum- mielőtt a fürdőt és a pillangót is igénybe vette volna, annál sokkal inkább biztosabb abban, hogy mindezt figyelmesen és gondosan felírták időközben. Éppen ezért lepődik meg azon, amikor megtudja, hogy nem kell fizetnie.-* Tessék..?
*Értetlenül áll egy pillanatra, s kissé összehúzott szemöldökeit néma kérdésként értelmezve a pult mögött álló, rögtön meg is kapja a választ arra, hogy ez miért van így. Bő kétszáz aranynyi keret..! Egyszerre bosszankodna és nevetne fel. Nalaeä…! Csak ő lehetett.*
- Értem, köszönöm. *-válaszolja végül halk sóhajjal. Nem szereti, amikor a feje fölött átnyúlva egyengetik az útját; bár tudja, hogy a tündér esetében itt fölényeskedésről vagy hasonlóról szó sem volt. Zsebébe nyúl és előhúzza aranyakat tartalmazó erszényét.-* Ez esetben az.. egyenlegbe fizetnék bele.
*Tudja, hogy igazából anélkül is távozhatna hogy egyetlen érmét itt hagyna, de az jobban bántaná a büszkeségét, mint azt beismerné. A könyvelést pedig részéről úgy oldja meg a Sellőház, ahogy akarja.*
- Itt hagyok 200 aranyat. Kérlek, írd fel a nevemhez.
*-mondja, s a megnevezett összegből két aranyló tornyocskát emel a pult lapján. Emellé odatesz még egy ugyanakkora, harmadik tornyot is.-* És további 100 aranyat hagyok itt Nalaeä Phyrra részére. *Mielőtt bármi ellenvetést kaphatna, kezével apró, hárító mozdulatot tesz.*
- Teljes mértékben elégedett voltam a szolgáltatásával. Ezt az összeget vegyük.. nos.. támogatói díjnak. *-és részéről lezártnak tekinti a témát, ahol ellenvetésnek nincs helye. Csak remélni tudja, hogy a tündér valóban -és hiánytalanul- meg is kapja majd ezt az összeget.
Végezvén az itt töltött idejének elszámolásával, elsüllyeszti zsebében az erszényt, ujjai ráfonódnak pipájára, de nem húzza elő.*
- Legyen kellemes estétek! *-búcsúzik egy mosolyt villantva a pult mögött állótól, majd kényelmes léptekkel, maga után nem túl tolakodó illóolaj-illatot húzva távozik a Sellőház kellemes perceket adni képes épületéből.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3191-3210