//Foltok//
//Részben Welly//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Felesleges önámítás lenne, ha nem vallaná be magának, igazából nagyon hiányzott neki az itteni élet. Hirtelen, sietve, fiatalos hévvel hagyta maga mögött a házat, a családját, a barátait - mint a főhős azokban a történetekben, amiket vágott tökű trubadúrok szoktat vinnyogni éjszakánként a fogadókban, hátha sikerrel ledalolják a hölgyekről a ruhát. Mármint, jobb esetben a hölgyekről, akadt már össze különösebb példával is a Vizek Városában. Bár ahogy látja, az itteni bárdok takaros elf kisasszonyok, nem férfiak, ami továbbra is az arcán tartja öreges, szikkadt ajkai grimaszát. Közben érkezik az ínycsiklandó kacsasült, az illatok szónoklásra késztetik a vén Laenrick gyomrát.*
- Köszönöm, kisasszony. *Bólint egyet a szürke félvér felé, majd újra Reyraanak szenteli lankadó figyelmét.*
- Meglepődtem volna, ha nem testőr lennél. *Nehéz eldönteni, iróniának, vagy őszinte bóknak szánja a rezignáltsággal tálalt választ. Sajnos látta, milyen körülmények között éltek azok, akik a mélységi sorsán osztoztak. Titkolta, de ha rejtve is, lelke egy eldugott zugában, megértette az olyan ifjakat, akárcsak a bérgyilkos. Tisztelte őket, felnézett kitartásukra és erejükre, szívósságukat némelyik korabeli is megirigyelné - ő éppen azt teszi. Távolról, szemlélődve bár, de örült neki, mikor azokat a fartúró nemeseket felkoncolták Artheniorban is. Nem volt szegény, de megértette a póriasabbakat is, helyeselte a döntést, ha súlyos és visszafordíthatatlan is volt. ~ Legalább azok a seggtúrók is kaptak egy figyelmeztetést. ~ Megértő arccal fordul vissza ismerőse felé, hangja most őszintébb, sokkal másabb, mint eddig. Nem csak fintorogni és gúnyolódni tud, az öregben van empátia és odaadás is, elengedhetetlenek ahhoz, ha a gnóm nem csak ellenségeket akar magának szerezni.*
- Értelek. *Ebben az egy szóban talán több van, mint amit cirádás mondatokkal és nyalásra termett nyelvvel körül lehetne írni.*
- Akkor gondolom nem jössz velem Artheniorba. Jó étvágyat! *Emeli fel egyszerre kését és villáját, a legkisebb kellemetlenség nélkül kezd bele a falatozásba a másik előtt, hiszen viszonyok ide, vagy oda, ő most itt a vendég, ráadásul egy farkas éhes példány. Lefejti a húst a csontokról, villára tűzi és bekapja, hosszas cuppogás után. Összefutnak az ízek, akár a nyál, az érzékek harmóniája hosszú ideje nem tombolt ilyen kielégítően ízlelőbimbóin.*
- Teysusra, ez isteni! *Hallatszik a dicséret, de egy falat után, megáll. Megtörli az ajkát, beszédhez készül, hiszen gondolja, kérdésre nem igazán várhat a bérgyilkostól, általában csak válaszolgatni szokott, ímmel-ámmal, kedvétől függően.*
- Artheniorba fogok menni, szeretnék új életet kezdeni, ha a régi már megbukott. *Nagyot sóhajt, majd újabb falatot vesz magához. Felesleges lenne szabadkozni, hogy ő nem úgy tervezte a dolgokat, ahogyan összejöttek, a magyarázkodás a bolondok eszköze. Fél szemét mindig a mélységire mereszti, hallgatja, amit mond, s igyekszik befogadni.*
- Jól tetted és tényleg igényes hely. Mondjuk nem nehéz így tündökölni egy ekkora szarkupac közepén, mint a Kikötő, csak be ne mocskolódjon. *Mint egy jóravaló nagypapa, elkezd mesélni egy kicsit.*
- Mikor visszatértem, azért fűztem hozzá némi reményt, hogy itt is kiépítik a Kikötőt, mint Wegtorenben tették, de összehasonlíthatatlan a kettő. Talán csak ez a bordély üti meg az elképzelt színvonalamat. Egyáltalán visszacsatolták már a városhoz? *Ebből azt is fel tudja mérni, mennyire erősödhetett meg a Levegő Városában a hatalom és esetleg a Városőrség.*