Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-04 14:08:15
Üzenet elküldve: 2020-01-04 14:08:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Milhen, Khul, Ernuss, Rey, Carlotteia//
//Pult környéke//
*Közelebb érve kezd feltűnni neki, hogy Khul arcával valami nem stimmel, de egyelőre elvonja figyelmét az osztogatás. Szerencsére ezúttal simán mennek a dolgok, bár teljesen biztos természetesen nem lehet, hogy nem nyúlt-e mellé szándékával. Örömmel látja, hogy mindenki könnyen elfogadja, indokait csupán Khul firtatja, s ő is csak tréfából. Belepirul a feltételezésbe, de ugyanakkor nevet a kedélyes incselkedésen, mint mindig, s ezúttal felel is rá.*
- Hogy is lehetne megfeledkezni rólad, édes?
*Szerényen elmosolyodik és lesüti a szemét, mikor a férfi a maga egyszerűen nyílt módján köszönetet mond. Tudja, hogy őszintén gondolja, és tőle különösen jólesik. Az invitálásra előbb Khulra, majd Milhenre emeli a tekintetét, akivel előző este is látta, persze a sok lány között, akiket a gavallér zsoldos maga köré gyűjtött. Amellett, hogy csendes és visszafogott, bájos, talpraesett lánynak tűnik. Nem szeretne a társaságukba tolakodni, első gondolata ezért a hárítás. Persze egy hálás mosollyal, amiért gondoltak rá.*
- Köszönöm, én már reggeliztem.
*Ernuss csupán logisztikai okokból került a sor végére, ugyanis Cassy a pult mögül érkezett, és úgy tűnt, a mélységi az ajtóhoz indult már, ezért a legtávolabb esett tőle. Akár egyedül az ő kedvéért megtette volna az utat az ajtóig, ha már odaért volna, és nem kevesebb örömmel lép hozzá, mint a többiek esetében. Sőt, az ő esetében még jobban izgul és zavarban van, hogy jól választott-e, s nem csupán balga kacatnak látja majd, amit rá akarnak sózni. Megkönnyebbülten mosolyodik el, mikor elfogadja, és reméli, hogy nem csupán udvariasságból.
Mint kiderül, az őrjárat lassan indul, s a csendesen érkező Reyt ekkor veszi észre. Vidáman int neki, tekintete új kis barátját keresi titkon, nem biztos benne, hogy fel akarja fedni Noru meglétét. Az útnak köszönhetően közelibbnek érzi magához őt és Wrexant is. Mintha Rey ajkain elegánsan csillanna a fény, ez külön megsimogatja a lelkét. Carlotteia kérdő pillantására megrázza a fejét. Khul invitálása is jólesik neki, ám valami nem hagyja nyugodni, puhán a vállára teszi a kezét néhány pillanatra.*
- Köszönöm, kedves, de még nem lehet. Mondd csak, mi történt veled? Ellátták a sérüléseid?
*Néz aggódón az arcán látható nyomokra. Nem szívesen engedi el így, és sajnos a diszkrécióra nem adódna lehetőség.*
- Hoztam magammal gyógynövényeket a piacról. Bár fájdalomcsillapítót, azt hiszem, pont nem láttam a kínálatban. Olyan balga vagyok, szereznem kellett volna! De várj! Vannak varázsitalaim. Úgyis terveztem, hogy adok belőle nektek.
*Keresgél a kosárkában, ami a karján lóg, és átad 1 Sötétzöld varázsitalt Khul'ie Vantrueznek.
Ad 1 Sötétzöld varázsitalt Ernuss Kronee Drushreicnak is. *
- Gyere te is, Rey, ezt elfelejtettem odaadni neked. Megtennéd, hogy átveszed a helyem?
*Nyújt át szintén 1 Sötétzöld varázsitalt Reyraa Drae'nna számára, és felajánlja a székét is neki előzékeny mosollyal. Aztán Milhen Raeymoorhoz fordul, neki is átnyújt 1 Sötétzöld varázsitalt. *
- Te is őrjáratra mész, ha jól értettem, megnyugtatna, ha nálad is lenne.
//Orm//
//Pultnál//
*Talán most elsőként ő látja meg, amint az újabb érkező feltűnik a színen. Meglehet, hogy nem is egyedül. Nagyon kellemes volt a kiruccanás, még ha munkából eredően is kellett mennie, de ideje ismét munkába állni. Carlotteia épp elfoglalt a reggeli szervírozásával, ezért besiet a pult mögé, és leteszi a kosárkáját, hogy a férfi rendelkezésére álljon egy kedves mosollyal nyitva. *
- Jó reggelt kívánok! Remélem, kellemesen telt az éjszaka. Mivel szolgálhatok?
//Pult környéke//
*Közelebb érve kezd feltűnni neki, hogy Khul arcával valami nem stimmel, de egyelőre elvonja figyelmét az osztogatás. Szerencsére ezúttal simán mennek a dolgok, bár teljesen biztos természetesen nem lehet, hogy nem nyúlt-e mellé szándékával. Örömmel látja, hogy mindenki könnyen elfogadja, indokait csupán Khul firtatja, s ő is csak tréfából. Belepirul a feltételezésbe, de ugyanakkor nevet a kedélyes incselkedésen, mint mindig, s ezúttal felel is rá.*
- Hogy is lehetne megfeledkezni rólad, édes?
*Szerényen elmosolyodik és lesüti a szemét, mikor a férfi a maga egyszerűen nyílt módján köszönetet mond. Tudja, hogy őszintén gondolja, és tőle különösen jólesik. Az invitálásra előbb Khulra, majd Milhenre emeli a tekintetét, akivel előző este is látta, persze a sok lány között, akiket a gavallér zsoldos maga köré gyűjtött. Amellett, hogy csendes és visszafogott, bájos, talpraesett lánynak tűnik. Nem szeretne a társaságukba tolakodni, első gondolata ezért a hárítás. Persze egy hálás mosollyal, amiért gondoltak rá.*
- Köszönöm, én már reggeliztem.
*Ernuss csupán logisztikai okokból került a sor végére, ugyanis Cassy a pult mögül érkezett, és úgy tűnt, a mélységi az ajtóhoz indult már, ezért a legtávolabb esett tőle. Akár egyedül az ő kedvéért megtette volna az utat az ajtóig, ha már odaért volna, és nem kevesebb örömmel lép hozzá, mint a többiek esetében. Sőt, az ő esetében még jobban izgul és zavarban van, hogy jól választott-e, s nem csupán balga kacatnak látja majd, amit rá akarnak sózni. Megkönnyebbülten mosolyodik el, mikor elfogadja, és reméli, hogy nem csupán udvariasságból.
Mint kiderül, az őrjárat lassan indul, s a csendesen érkező Reyt ekkor veszi észre. Vidáman int neki, tekintete új kis barátját keresi titkon, nem biztos benne, hogy fel akarja fedni Noru meglétét. Az útnak köszönhetően közelibbnek érzi magához őt és Wrexant is. Mintha Rey ajkain elegánsan csillanna a fény, ez külön megsimogatja a lelkét. Carlotteia kérdő pillantására megrázza a fejét. Khul invitálása is jólesik neki, ám valami nem hagyja nyugodni, puhán a vállára teszi a kezét néhány pillanatra.*
- Köszönöm, kedves, de még nem lehet. Mondd csak, mi történt veled? Ellátták a sérüléseid?
*Néz aggódón az arcán látható nyomokra. Nem szívesen engedi el így, és sajnos a diszkrécióra nem adódna lehetőség.*
- Hoztam magammal gyógynövényeket a piacról. Bár fájdalomcsillapítót, azt hiszem, pont nem láttam a kínálatban. Olyan balga vagyok, szereznem kellett volna! De várj! Vannak varázsitalaim. Úgyis terveztem, hogy adok belőle nektek.
*Keresgél a kosárkában, ami a karján lóg, és átad 1 Sötétzöld varázsitalt Khul'ie Vantrueznek.
Ad 1 Sötétzöld varázsitalt Ernuss Kronee Drushreicnak is. *- Gyere te is, Rey, ezt elfelejtettem odaadni neked. Megtennéd, hogy átveszed a helyem?
*Nyújt át szintén 1 Sötétzöld varázsitalt Reyraa Drae'nna számára, és felajánlja a székét is neki előzékeny mosollyal.
Aztán Milhen Raeymoorhoz fordul, neki is átnyújt 1 Sötétzöld varázsitalt. *- Te is őrjáratra mész, ha jól értettem, megnyugtatna, ha nálad is lenne.
//Orm//
//Pultnál//
*Talán most elsőként ő látja meg, amint az újabb érkező feltűnik a színen. Meglehet, hogy nem is egyedül. Nagyon kellemes volt a kiruccanás, még ha munkából eredően is kellett mennie, de ideje ismét munkába állni. Carlotteia épp elfoglalt a reggeli szervírozásával, ezért besiet a pult mögé, és leteszi a kosárkáját, hogy a férfi rendelkezésére álljon egy kedves mosollyal nyitva. *
- Jó reggelt kívánok! Remélem, kellemesen telt az éjszaka. Mivel szolgálhatok?
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-04 13:15:24
Üzenet elküldve: 2020-01-04 13:15:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Gyldwa//
-Asszonka? Te meg miről jártatok a lepcsöst húgi? *Tér ki ismét az odalent válasz nélkül, csak egy morranással lenyugtázott dologra. Ott nem akarta mondani, de itt a folyosón már nyugodtabbnak érzi a levegőt.*
- Azé gyüttünk ide, mert ezt akartad, ez rendbön is van. Beleögyeztem, hogy elkísérellek ezen az úton, még egy nyafogó hisztéria hiányzik a nyakamból. Bolundnak nézöl? Amúgy mög… láttad ezek milyen kis vékonyak, bizzad ide… *Az utolsó mondatot halkabban teszi hozzá, meg is áll a sétában, hogy a halántékára mutasson vaskos és még zsíros ujjával.*
-Besztos vagyok én abban, ezeket éheztetik húgi. *Úgy mondja, mint, akinek ez szent meggyőződése és, mintha bármelyik pillanatban erre a kijelentésre vagy felismerésre kiugorhatna valami ocsmányság a mögöttük békésen, csupán a huzat játszotta páfrány terjedelmes lombozata közül. Majd lassan a szobához érnek, ahol a lány egy igen elmés szófordulattal él, amire csak annyit tud mondani.*
-Pödig az de jól szigetel, kis szalmával… *Teszi hozzá, nem érződik, hogy komolyan mondja-e a dolgot. Odabent már látja és hangot is ad a lány neki, hogy pihenne, erre kiveti az ágyat, bár a durva bőrébe megakad a finom anyag, talán még bele is szakít, de gyorsan bedobja az ágy alá a takarót.*
-Akko hát! *Mutat az ágy egyik felé, majd miután a lány elfoglalta a helyét, ő is beledől. Nem igazán szólja meg Gyldwát, hiszen ő akarta ezt az egészet és egyelőre nem látszik rajta, hogy feladná a dolgot. Nem kell sok idő, hogy furcsa hortyogás szűrődjön ki a pofájából, nem kevés nyál kíséretében, jelezve, hogy bizony ő már alszik is.*
//Reggel //
//Pultnál//
*Másnap reggel kellemetlen szájízzel veszi tudomásul, hogy bizony eltelt az éjszaka és a pofacsontja még mindig bizsereg, pedig aztán adott neki sört az este, de rendesen, amennyit csak kívánt. Megigazgatja magát és odaül az asztalhoz, hogy igyon, vizet. ~Micsoda pocsék íző van. ~ Megvárja szépen, míg a lány is megébred, nem veri fel, bár könnyed léptei a padlón lehet, visszhangoznak még a szomszéd helyiségben is.*
-No felébrödtél. Akkor gyühet a fürdés mielőtt elindulunk? *Tudakolja a dolgot, ő maga nem szokott ilyet gyakran csinálni, de itt érdekli, hogyan megy ez, és ha még valaki meg is mutatja, errefelé mi a szokás, talán könnyebb is lenne. Mert, hogy otthon inkább egy dézsából tisztálkodnak, amikor már a madarak se jönnek a közelükbe, de itt nyilván többször illik, mert valahogy az embereknek sosem volt olyan szaguk, mint nekik.*
-No! Kecmeregjünk! *Csap az asztalra egy erélyesebbet, majd miután Gyldwa is ráncba szedte magát kinyitja az ajtót, hogy lesétáljon a vendégtérbe, egyenest a pulthoz. Szépen nyugodtan levágja a hátsóját egy székre és megvárja, míg sorra kerül, mert nyilván ő a férfi, ő fog intézkedni a fürdőjükről.*
-Asszonka? Te meg miről jártatok a lepcsöst húgi? *Tér ki ismét az odalent válasz nélkül, csak egy morranással lenyugtázott dologra. Ott nem akarta mondani, de itt a folyosón már nyugodtabbnak érzi a levegőt.*
- Azé gyüttünk ide, mert ezt akartad, ez rendbön is van. Beleögyeztem, hogy elkísérellek ezen az úton, még egy nyafogó hisztéria hiányzik a nyakamból. Bolundnak nézöl? Amúgy mög… láttad ezek milyen kis vékonyak, bizzad ide… *Az utolsó mondatot halkabban teszi hozzá, meg is áll a sétában, hogy a halántékára mutasson vaskos és még zsíros ujjával.*
-Besztos vagyok én abban, ezeket éheztetik húgi. *Úgy mondja, mint, akinek ez szent meggyőződése és, mintha bármelyik pillanatban erre a kijelentésre vagy felismerésre kiugorhatna valami ocsmányság a mögöttük békésen, csupán a huzat játszotta páfrány terjedelmes lombozata közül. Majd lassan a szobához érnek, ahol a lány egy igen elmés szófordulattal él, amire csak annyit tud mondani.*
-Pödig az de jól szigetel, kis szalmával… *Teszi hozzá, nem érződik, hogy komolyan mondja-e a dolgot. Odabent már látja és hangot is ad a lány neki, hogy pihenne, erre kiveti az ágyat, bár a durva bőrébe megakad a finom anyag, talán még bele is szakít, de gyorsan bedobja az ágy alá a takarót.*
-Akko hát! *Mutat az ágy egyik felé, majd miután a lány elfoglalta a helyét, ő is beledől. Nem igazán szólja meg Gyldwát, hiszen ő akarta ezt az egészet és egyelőre nem látszik rajta, hogy feladná a dolgot. Nem kell sok idő, hogy furcsa hortyogás szűrődjön ki a pofájából, nem kevés nyál kíséretében, jelezve, hogy bizony ő már alszik is.*
//Reggel //
//Pultnál//
*Másnap reggel kellemetlen szájízzel veszi tudomásul, hogy bizony eltelt az éjszaka és a pofacsontja még mindig bizsereg, pedig aztán adott neki sört az este, de rendesen, amennyit csak kívánt. Megigazgatja magát és odaül az asztalhoz, hogy igyon, vizet. ~Micsoda pocsék íző van. ~ Megvárja szépen, míg a lány is megébred, nem veri fel, bár könnyed léptei a padlón lehet, visszhangoznak még a szomszéd helyiségben is.*
-No felébrödtél. Akkor gyühet a fürdés mielőtt elindulunk? *Tudakolja a dolgot, ő maga nem szokott ilyet gyakran csinálni, de itt érdekli, hogyan megy ez, és ha még valaki meg is mutatja, errefelé mi a szokás, talán könnyebb is lenne. Mert, hogy otthon inkább egy dézsából tisztálkodnak, amikor már a madarak se jönnek a közelükbe, de itt nyilván többször illik, mert valahogy az embereknek sosem volt olyan szaguk, mint nekik.*
-No! Kecmeregjünk! *Csap az asztalra egy erélyesebbet, majd miután Gyldwa is ráncba szedte magát kinyitja az ajtót, hogy lesétáljon a vendégtérbe, egyenest a pulthoz. Szépen nyugodtan levágja a hátsóját egy székre és megvárja, míg sorra kerül, mert nyilván ő a férfi, ő fog intézkedni a fürdőjükről.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:41:29
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:41:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Milhen, Khul, Cassy, Rey//
//Érintőlegesen Ernuss//
//Pultnál//
- Akár olyan erős, hogy visszaharap, ha akarod, aranyom.
*Mosolyog féloldalasan a kedélyes Khulra. Elkészíti a teát jó sötétre. Ernuss a jelek szerint nem kíván semmit.*
- Én nem vettem észre. Azt hiszem, csak szívesebben van végre az őrhelyén, mint a pultnál.
*Feleli a zsoldosnak, mikor arról kérdez, vajon mondott-e valami rosszat. Egészen kellemesen elbeszélgettek, de talán a tömeget nem annyira szereti ilyenkor.*
- Nono! Erőszakból elég volt tegnap.
*Vigyorog feltartott mutatóujjal, mikor Khul említi, hogy a reggeliért ölni tudna. Milhennek bólint, valahogy örül, hogy végre megetetheti. Lappang a lányban valami csibészség, ami belül valahogy megmosolyogtatja.*
- Máris hozom.
*Ám előbb megérkezik a fellegekben járó, akit annyira kerestek tegnap. Mintha csak megérezte volna, hogy milyen bonyodalmak készülnek, épp idejében tűnt el a színről, hogy felhőtlen derűjét megtarthassa. Bár, aki itt dolgozik, nem élhet burokban.*
- Neked is, Cassy. Reméljük, tényleg az lesz.
*De hát nem eshet minden nap. Szemöldökét emeli az ajándék láttán. Először arra gondol, hogy tévesen Sellőnek nézi a lány, de mivel Milhen a másik ajándékozott, aki nyilvánvalóan nem a ledér lányok táborába tartozik, gyorsan elveti az ötletet. Átveszi az apró tégelyt és kibontja, hogy megnézze, megszagolja. A mézes jellegű illat ismerős számára, de jelenleg nincs a készletében ilyen a szépítőszerek között.*
- Köszönöm, az ilyesmi tényleg mindig jól jön.
*Mosolyodik el, majd visszazárja és a zsebébe süllyeszti. Közben Rey is megérkezik frissen, üdén. Visszabiccent felé. Mintha látta volna a többiekkel, és egyébként is az az érzése a viselkedése alapján, hogy itt dolgozik, s nem vendég, ezért közvetlenebb hangot üt meg, ám csak közepesen, hogy ne vegye tolakodónak. Sose lehet tudni.*
- Üdv! Azt hiszem, mi még nem találkoztunk. Sryl vagyok.
*Köszönti rögtön, megtéve az első lépést a megismerkedés felé. Hiába régi darab, most újnak számít, s a legtöbbekkel még fel kell építenie a kapcsolatát.*
- Na, akkor hozom a reggelit!
*Cassy és Rey felé is pillant, hátha akarnak csatlakozni, aztán eltűnik a pult mögötti ajtón pár percre. Visszaérve lepakol előttük. Tükörtojás, rántotta, sült szalonna és sült kolbász a fő választék egy nagyobb tálon. Puha, ropogós héjú kenyér szeletekben egy kosárkában, friss zöldség felvágva, mártás és ecetes savanyúság, mindkettő édesebb és csípősebb kivitelben egyaránt. Tányért, evőeszközt, szalvétát oszt, mindenki szedhet igénye szerint, végül só és bors kerül kis edénykében eléjük.*
- Jó étvágyat!
//Érintőlegesen Ernuss//
//Pultnál//
- Akár olyan erős, hogy visszaharap, ha akarod, aranyom.
*Mosolyog féloldalasan a kedélyes Khulra. Elkészíti a teát jó sötétre. Ernuss a jelek szerint nem kíván semmit.*
- Én nem vettem észre. Azt hiszem, csak szívesebben van végre az őrhelyén, mint a pultnál.
*Feleli a zsoldosnak, mikor arról kérdez, vajon mondott-e valami rosszat. Egészen kellemesen elbeszélgettek, de talán a tömeget nem annyira szereti ilyenkor.*
- Nono! Erőszakból elég volt tegnap.
*Vigyorog feltartott mutatóujjal, mikor Khul említi, hogy a reggeliért ölni tudna. Milhennek bólint, valahogy örül, hogy végre megetetheti. Lappang a lányban valami csibészség, ami belül valahogy megmosolyogtatja.*
- Máris hozom.
*Ám előbb megérkezik a fellegekben járó, akit annyira kerestek tegnap. Mintha csak megérezte volna, hogy milyen bonyodalmak készülnek, épp idejében tűnt el a színről, hogy felhőtlen derűjét megtarthassa. Bár, aki itt dolgozik, nem élhet burokban.*
- Neked is, Cassy. Reméljük, tényleg az lesz.
*De hát nem eshet minden nap. Szemöldökét emeli az ajándék láttán. Először arra gondol, hogy tévesen Sellőnek nézi a lány, de mivel Milhen a másik ajándékozott, aki nyilvánvalóan nem a ledér lányok táborába tartozik, gyorsan elveti az ötletet. Átveszi az apró tégelyt és kibontja, hogy megnézze, megszagolja. A mézes jellegű illat ismerős számára, de jelenleg nincs a készletében ilyen a szépítőszerek között.*
- Köszönöm, az ilyesmi tényleg mindig jól jön.
*Mosolyodik el, majd visszazárja és a zsebébe süllyeszti. Közben Rey is megérkezik frissen, üdén. Visszabiccent felé. Mintha látta volna a többiekkel, és egyébként is az az érzése a viselkedése alapján, hogy itt dolgozik, s nem vendég, ezért közvetlenebb hangot üt meg, ám csak közepesen, hogy ne vegye tolakodónak. Sose lehet tudni.*
- Üdv! Azt hiszem, mi még nem találkoztunk. Sryl vagyok.
*Köszönti rögtön, megtéve az első lépést a megismerkedés felé. Hiába régi darab, most újnak számít, s a legtöbbekkel még fel kell építenie a kapcsolatát.*
- Na, akkor hozom a reggelit!
*Cassy és Rey felé is pillant, hátha akarnak csatlakozni, aztán eltűnik a pult mögötti ajtón pár percre. Visszaérve lepakol előttük. Tükörtojás, rántotta, sült szalonna és sült kolbász a fő választék egy nagyobb tálon. Puha, ropogós héjú kenyér szeletekben egy kosárkában, friss zöldség felvágva, mártás és ecetes savanyúság, mindkettő édesebb és csípősebb kivitelben egyaránt. Tányért, evőeszközt, szalvétát oszt, mindenki szedhet igénye szerint, végül só és bors kerül kis edénykében eléjük.*
- Jó étvágyat!
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:02:23
Üzenet elküldve: 2020-01-04 12:02:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Leginkább Orm, de kicsit mindenki, még napváltás előtt//
*Élvezettel nézi a harcot, bár ő a családban mindig is inkább a kedves, és szende, kicsit hitetetlen ork volt, valahol a vér, és a neveltetés találkozásának csúcspontja egy ilyen viadal, s szája önkéntelenül vigyorba gördül. Látva a végeredményt, egyáltalán nem csalódott, vagy ilyesmi.*
-Ügyes voltál, bátyó! Jól harcoltál! Apánk büszke lenne rád! Ennyi munka után, vacak pihenéssel, de hát nem is sorolnám. Hehe. Csak egy asszonka hiányzik neked, mi?
*Kedvesen mosolyog, majd mindenféle ellenszenv nélkül, a korábbi konfliktust lezártnak tekinti, s kicsit csendesebben, talán a varázs hatása miatt, talán a kimerültségtől, de inkább csak figyeli az eseményeket, s gyakran bólint a bátyja szavaira. Kellemesen elszürcsölgeti az italát, amit hoznak neki, s kedélyesen, nézelődve, talán mióta itt vannak most először leginkább felszabadulva érzi magát.*
-Biztos puccosak a szobák. Tuti nincsenek kikenve szarral. Háh!
*Röhög fel hangosan, majd nyakát megropogtatja.*
-Nekem nincs erőm a fürdáshez, talán reggel azzal kezdek. Csak szeretnék aludni.
*Ha eddig nem is, de most Orm is észreveheti, hogy bármennyire is erősnek mutatja magát Gyldwa, sosem panaszkodott a munka miatt, nagyon megviselte őt a konyhai műszak. Arca soványkásabb, mint korábban, s úgy összességében, mintha véknyabb lenne, erőtlenebb, tán még a színe se olyan. Persze a meleg szemek, és a kedves mosoly igyekszik véka alá rejteni ezeket az apró jeleket, azért ha valaki figyel, észreveheti őket. Persze könnyen előfordulhat, hogy Orm elsiklik efelett, de ki tudja. MIndenesetre, ha sikerül megvacsorázniuk gond nélkül, úgy ő a maga részéről fel is menne pihenni az egyik szobába, s kicsit összeszedni magát, hogy újult erővel vághasson neki a következő napnak.*
*Élvezettel nézi a harcot, bár ő a családban mindig is inkább a kedves, és szende, kicsit hitetetlen ork volt, valahol a vér, és a neveltetés találkozásának csúcspontja egy ilyen viadal, s szája önkéntelenül vigyorba gördül. Látva a végeredményt, egyáltalán nem csalódott, vagy ilyesmi.*
-Ügyes voltál, bátyó! Jól harcoltál! Apánk büszke lenne rád! Ennyi munka után, vacak pihenéssel, de hát nem is sorolnám. Hehe. Csak egy asszonka hiányzik neked, mi?
*Kedvesen mosolyog, majd mindenféle ellenszenv nélkül, a korábbi konfliktust lezártnak tekinti, s kicsit csendesebben, talán a varázs hatása miatt, talán a kimerültségtől, de inkább csak figyeli az eseményeket, s gyakran bólint a bátyja szavaira. Kellemesen elszürcsölgeti az italát, amit hoznak neki, s kedélyesen, nézelődve, talán mióta itt vannak most először leginkább felszabadulva érzi magát.*
-Biztos puccosak a szobák. Tuti nincsenek kikenve szarral. Háh!
*Röhög fel hangosan, majd nyakát megropogtatja.*
-Nekem nincs erőm a fürdáshez, talán reggel azzal kezdek. Csak szeretnék aludni.
*Ha eddig nem is, de most Orm is észreveheti, hogy bármennyire is erősnek mutatja magát Gyldwa, sosem panaszkodott a munka miatt, nagyon megviselte őt a konyhai műszak. Arca soványkásabb, mint korábban, s úgy összességében, mintha véknyabb lenne, erőtlenebb, tán még a színe se olyan. Persze a meleg szemek, és a kedves mosoly igyekszik véka alá rejteni ezeket az apró jeleket, azért ha valaki figyel, észreveheti őket. Persze könnyen előfordulhat, hogy Orm elsiklik efelett, de ki tudja. MIndenesetre, ha sikerül megvacsorázniuk gond nélkül, úgy ő a maga részéről fel is menne pihenni az egyik szobába, s kicsit összeszedni magát, hogy újult erővel vághasson neki a következő napnak.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-04 00:40:17
Üzenet elküldve: 2020-01-04 00:40:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*A kis fruska elkezd magyarázni arról, hogy a hajóját eladó fickó szerinte tényleg be van rezelve. Az ork kellően óvatosan kezeli a hírt. Meghallgatja, elteszi magának, de teljesen nem hiszi és nem is érdekli. Főleg mert semmi köze hozzá. Ha ilyen lények akarnák megtámadni akkor megküzd velük ha meg nem akkor nem fontos. A tudós megjegyzésére a lány kifejti az ork véleményét. A fickó pedig kicsit lekezelő stílusban, de elkezd a talmidokról mesélni. Jól forgatja a szavakat, de Zopal elkezd rötyögni magában.*
-Az értelem tényleg lehet veszélyes, de ne becsüld le az óriáspolipokat akik akkorák mint egy kisebb sziget és csak mikor feljönnek a tengerből el tudnak egy flottát is sodorni. Vagy, azt a bestiát amelyiknek hatalmas hosszú pofája van. Kettéharap egy egész hajót és a tengerbe zuhantakat megeszi. Meg amelyik a hajó alá megy, felemeli és elviszi valahová csak mert olyan kedve van. Néha pedig feldobja a levegőbe és a vízbe zuhantak a tenger közepén sodródhatnak. De még így sem ezektől kell félni.*Tekintete megkomolyodik és és vonásai is zordabbak lesznek ahogy előre hajol.*A tengeren ha elragad a halál még korántsem a legrosszabb.
*Kitartja a pillanatot, majd lassan a sörébe kortyol és hátradől vigyorogva. Amit mondott komolyan gondolja. Egyáltalán nem a halál a legrosszabb. Vagy azok a lények akik ellen akár ha időben észreveszik őket akkor lehet tenni. A professzor érkezésére biccent. Ahogy az elmondottakra. A kért jelentést a tudós megteszi helyette. Ő arra is csak biccent.*
-Mielőbb indulni nem hülyeség.
*Teszi hozzá, hogy adjon egy kis súlyt a tudós szavainak. Ha ketten egyet értenek akkor tényleg lehet benne valami, hogy gyanúsak voltak azok ezt a professzor is beláthatja. A lányra való kérdésre is válaszol a tudós, de látszólag megártott neki az ital és vicces kedvében volt. Zopal csak egykedvűen kifejti a dolgot.*
-Akart volna segíteni ő is a támadókkal csak féltette a büszkeségünk.
//Toborzás//
*A kis fruska elkezd magyarázni arról, hogy a hajóját eladó fickó szerinte tényleg be van rezelve. Az ork kellően óvatosan kezeli a hírt. Meghallgatja, elteszi magának, de teljesen nem hiszi és nem is érdekli. Főleg mert semmi köze hozzá. Ha ilyen lények akarnák megtámadni akkor megküzd velük ha meg nem akkor nem fontos. A tudós megjegyzésére a lány kifejti az ork véleményét. A fickó pedig kicsit lekezelő stílusban, de elkezd a talmidokról mesélni. Jól forgatja a szavakat, de Zopal elkezd rötyögni magában.*
-Az értelem tényleg lehet veszélyes, de ne becsüld le az óriáspolipokat akik akkorák mint egy kisebb sziget és csak mikor feljönnek a tengerből el tudnak egy flottát is sodorni. Vagy, azt a bestiát amelyiknek hatalmas hosszú pofája van. Kettéharap egy egész hajót és a tengerbe zuhantakat megeszi. Meg amelyik a hajó alá megy, felemeli és elviszi valahová csak mert olyan kedve van. Néha pedig feldobja a levegőbe és a vízbe zuhantak a tenger közepén sodródhatnak. De még így sem ezektől kell félni.*Tekintete megkomolyodik és és vonásai is zordabbak lesznek ahogy előre hajol.*A tengeren ha elragad a halál még korántsem a legrosszabb.
*Kitartja a pillanatot, majd lassan a sörébe kortyol és hátradől vigyorogva. Amit mondott komolyan gondolja. Egyáltalán nem a halál a legrosszabb. Vagy azok a lények akik ellen akár ha időben észreveszik őket akkor lehet tenni. A professzor érkezésére biccent. Ahogy az elmondottakra. A kért jelentést a tudós megteszi helyette. Ő arra is csak biccent.*
-Mielőbb indulni nem hülyeség.
*Teszi hozzá, hogy adjon egy kis súlyt a tudós szavainak. Ha ketten egyet értenek akkor tényleg lehet benne valami, hogy gyanúsak voltak azok ezt a professzor is beláthatja. A lányra való kérdésre is válaszol a tudós, de látszólag megártott neki az ital és vicces kedvében volt. Zopal csak egykedvűen kifejti a dolgot.*
-Akart volna segíteni ő is a támadókkal csak féltette a büszkeségünk.
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-03 23:36:22
Üzenet elküldve: 2020-01-03 23:36:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazyar, Welly//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Welly a maga fél-flegma stílusában remekül elszórakozik, amit Lazyar is megért valahol. Amikor kitérnek a kikötői árvák sokaságára, Lazyar érzéketlenebb része kicsit felkacag.*
-Ez rémisztően logikus.
*Mondja lágy hangja ellenére hideg vidámsággal.*
-A kikötő egy matróznak, akár egy tenyészverem. Kiköt, hág, alszik, megy tovább. Innen már elég egy apró bökkenő, hogy tele legyen árvával a kikötő.
*Mondja, és pont olyan hangsúllyal, hogy érezhető legyen, nem bántja a dolog. Ő is árva volt.*
~Szar volt, felnőttem. Aki akar képes rá.~
*Gondolja magában, megindokolva szokatlan hidegségét. És valahol, talán igaza is van. Csak a sokkal bölcsebbek tudhatják, hogy a puszta élni akarás fent tarthat-e a felszínen, vagy lehúzna az első örvény, csak a vörös éppen nem futott bele. Sőt! Őt inkább partra dobta, egy igen gazdag szigeten. Erre a pontra is kitérnek, és Welly elviccelődik a sebhelyen. Lazyar több mint megszokta már az ilyet, és kicsit fel is kacag a dolgon.*
-Csúnya, de legalább eredeti.
*Mondja a másik mondatára utalva.*
-Legalábbis sokkal jobb azoknál, amiket már ezerszer hallottam: "Vigyázz rá, NE úgy akár a szemed világára!" vagy "Majd fél szemmel figyelj rá!"
*Mímeli közben egykori munkaadóit, vagy éppen tanárait. Ennek végeztével, kicsit komolyabbra véve a szót a hangja is visszalágyul a cinizmusból, és kellemes közönnyel fojtatja.*
-Természetesen láttam minden utat, mégis félvakon jobban tudtam mi vár a végén.
*Mondja pont olyan mű-bölcsen, ahogy azt illik. Ekkor keményedik be a beszélgetés, és a másik leheletnyi agresszióval, és szigorral tol vissza kérdéseket Lazyar orra alá.*
-Rendben. Látom helyben vagyunk.
*Mondja miközben kényelmesen elnyúlik a párnákon. Élvezi a kibuggyanó finom káosz gyenge simogatását.*
-Igazad van. Meg kell élni valamiből. Jobb ötletem nincs, de ha te jobb ötlet után kutatsz, bizonyára nem ez a kedvenc helyed.
*Folytatja, úgy hogy kicsit megpróbálja hűteni, és borzolni is a kedélyeket. Ekkor megrezegteti a dolgot, hogy bizony felmenne a városba egyszer.*
-Na látod, terv mégis csak van.
*Kacsint oda, majd egyre kerekedő szemekkel néz a lányra, ahogy a következő mondatok elhagyják a száját. Nem igazán érti a seggkard, és Arthenior összefüggését.*
-És az miért jó?
*Kérdezi értetlenül.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Welly a maga fél-flegma stílusában remekül elszórakozik, amit Lazyar is megért valahol. Amikor kitérnek a kikötői árvák sokaságára, Lazyar érzéketlenebb része kicsit felkacag.*
-Ez rémisztően logikus.
*Mondja lágy hangja ellenére hideg vidámsággal.*
-A kikötő egy matróznak, akár egy tenyészverem. Kiköt, hág, alszik, megy tovább. Innen már elég egy apró bökkenő, hogy tele legyen árvával a kikötő.
*Mondja, és pont olyan hangsúllyal, hogy érezhető legyen, nem bántja a dolog. Ő is árva volt.*
~Szar volt, felnőttem. Aki akar képes rá.~
*Gondolja magában, megindokolva szokatlan hidegségét. És valahol, talán igaza is van. Csak a sokkal bölcsebbek tudhatják, hogy a puszta élni akarás fent tarthat-e a felszínen, vagy lehúzna az első örvény, csak a vörös éppen nem futott bele. Sőt! Őt inkább partra dobta, egy igen gazdag szigeten. Erre a pontra is kitérnek, és Welly elviccelődik a sebhelyen. Lazyar több mint megszokta már az ilyet, és kicsit fel is kacag a dolgon.*
-Csúnya, de legalább eredeti.
*Mondja a másik mondatára utalva.*
-Legalábbis sokkal jobb azoknál, amiket már ezerszer hallottam: "Vigyázz rá, NE úgy akár a szemed világára!" vagy "Majd fél szemmel figyelj rá!"
*Mímeli közben egykori munkaadóit, vagy éppen tanárait. Ennek végeztével, kicsit komolyabbra véve a szót a hangja is visszalágyul a cinizmusból, és kellemes közönnyel fojtatja.*
-Természetesen láttam minden utat, mégis félvakon jobban tudtam mi vár a végén.
*Mondja pont olyan mű-bölcsen, ahogy azt illik. Ekkor keményedik be a beszélgetés, és a másik leheletnyi agresszióval, és szigorral tol vissza kérdéseket Lazyar orra alá.*
-Rendben. Látom helyben vagyunk.
*Mondja miközben kényelmesen elnyúlik a párnákon. Élvezi a kibuggyanó finom káosz gyenge simogatását.*
-Igazad van. Meg kell élni valamiből. Jobb ötletem nincs, de ha te jobb ötlet után kutatsz, bizonyára nem ez a kedvenc helyed.
*Folytatja, úgy hogy kicsit megpróbálja hűteni, és borzolni is a kedélyeket. Ekkor megrezegteti a dolgot, hogy bizony felmenne a városba egyszer.*
-Na látod, terv mégis csak van.
*Kacsint oda, majd egyre kerekedő szemekkel néz a lányra, ahogy a következő mondatok elhagyják a száját. Nem igazán érti a seggkard, és Arthenior összefüggését.*
-És az miért jó?
*Kérdezi értetlenül.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-03 21:53:05
Üzenet elküldve: 2020-01-03 21:53:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia, Cahress, Khul'ie, Reyraa//
*A tea kérdésére határozottan megrázza a fejét, miszerint köszöni szépen, most nem kér. Akármennyire is el akarna távolodni a sokaságtól, nem lehet, mert egy újabb hölgy jön, és egy flaskát nyújt felé. Miután persze mindenki másnak is szétosztatta az ajándékát.*
- Köszönöm, ez nagyon figyelmes *biccent, miközben elvesz a flaskát. Tényleg hasznos, jó szolgálatot fog tenni. Őrködés közben könnyeben iszik ebből, ha megszomjaz. És bárhol máshol. Így sajnos még az ajtóhoz sem jut közel, és ott áll a flaskával a kezében a társaság szélén, mint valaki, aki nem illik oda.
~És tényleg.~
Különös, de mintha csak Khul'ie értené még, hogy a szerzetes inkább egyedül, magányában őrködne. Azért egy bocsánatkérő mosolyt és pillantást megejt a férfi felé.
Az érkező Reyraának biccent, majd már tényleg arrébb áll, át a fogadó másik felébe, és onnan figyeli az eseményeket. Itt van ő, minden mozdulatával a feladatát végzi, csupán csendben, akár egy kőszobor.*
*A tea kérdésére határozottan megrázza a fejét, miszerint köszöni szépen, most nem kér. Akármennyire is el akarna távolodni a sokaságtól, nem lehet, mert egy újabb hölgy jön, és egy flaskát nyújt felé. Miután persze mindenki másnak is szétosztatta az ajándékát.*
- Köszönöm, ez nagyon figyelmes *biccent, miközben elvesz a flaskát. Tényleg hasznos, jó szolgálatot fog tenni. Őrködés közben könnyeben iszik ebből, ha megszomjaz. És bárhol máshol. Így sajnos még az ajtóhoz sem jut közel, és ott áll a flaskával a kezében a társaság szélén, mint valaki, aki nem illik oda.
~És tényleg.~
Különös, de mintha csak Khul'ie értené még, hogy a szerzetes inkább egyedül, magányában őrködne. Azért egy bocsánatkérő mosolyt és pillantást megejt a férfi felé.
Az érkező Reyraának biccent, majd már tényleg arrébb áll, át a fogadó másik felébe, és onnan figyeli az eseményeket. Itt van ő, minden mozdulatával a feladatát végzi, csupán csendben, akár egy kőszobor.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-03 18:22:30
Üzenet elküldve: 2020-01-03 18:22:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Milhen, Carlotteia, Cassy, Khul, Reyraa//
-Honnan tudod, mi lenne kedvemre?
*Feleli szórakozottan, de oda sem figyel igazán. Helyette merengve bámul a távozó sötételf után, s csak a következő szavak rázzák fel az ocsúdásból.*
-Reggeli? Jöhet.
*Pillant a pult irányába válla felett, majd megfordul a széken. Az ember gyakran el tudja felejteni, mennyire is éhes... És minden adandó alkalmat ki kell használni, hisz sosem tudhatja, mikor juthat legközelebb élelemhez.
Egy rózsaillatú libbenés, és már maga előtt is találja a tegnap este látott, csupamosoly szőkeséget. A piszkoszöld szemeket a jövevényre függeszti, és lassan biccentve veszi át az ajándékot. Egy ideig forgatja a kezében a kapott tárgyat, habár nem kell sokáig, mert a magyarázat sem marad el. Ki csókkal üdvözöl, tán tényleg fontos, de... Még neki is jól jöhet.
Még egyet biccent, csak a miheztartás végett, mielőtt zsebrevágja az eszközt. Pontosan tudja, hogy a leány nem feltétlen neki szánta az ajándékot, hisz csupán tegnap látták egymást először... Még is értékeli a gesztust. Nem sok hasonlóban van része, szó mi szó.
Egy ideig még követi tekintetével az aranyszőke jelenést. Van benne valami tényleg elfszerű... Nem csak az, ahogy tesz-vesz, de a mosoly és az a furcsa aura... Ha nem látná itt, nehéz lenne elképzelni, hogy a lány valóban sellő.*
-Járőrözni. Rendben.
*Csak egy leheletnyit kúszik fel szemöldöke, miközben Khul szavait ismétli. Ínyére lenne ismét a dokkokat járni... És elnézve Khult, még némi pénzt is akaszthatnának. Pont olyan fickónak tűnik. Hevesen kattognak agyának fogaskerekei, miközben fejét támasztva követi tekintetével a közeledő Reyraat. Ebből a napból még akármi kisülhet.*
-Honnan tudod, mi lenne kedvemre?
*Feleli szórakozottan, de oda sem figyel igazán. Helyette merengve bámul a távozó sötételf után, s csak a következő szavak rázzák fel az ocsúdásból.*
-Reggeli? Jöhet.
*Pillant a pult irányába válla felett, majd megfordul a széken. Az ember gyakran el tudja felejteni, mennyire is éhes... És minden adandó alkalmat ki kell használni, hisz sosem tudhatja, mikor juthat legközelebb élelemhez.
Egy rózsaillatú libbenés, és már maga előtt is találja a tegnap este látott, csupamosoly szőkeséget. A piszkoszöld szemeket a jövevényre függeszti, és lassan biccentve veszi át az ajándékot. Egy ideig forgatja a kezében a kapott tárgyat, habár nem kell sokáig, mert a magyarázat sem marad el. Ki csókkal üdvözöl, tán tényleg fontos, de... Még neki is jól jöhet.
Még egyet biccent, csak a miheztartás végett, mielőtt zsebrevágja az eszközt. Pontosan tudja, hogy a leány nem feltétlen neki szánta az ajándékot, hisz csupán tegnap látták egymást először... Még is értékeli a gesztust. Nem sok hasonlóban van része, szó mi szó.
Egy ideig még követi tekintetével az aranyszőke jelenést. Van benne valami tényleg elfszerű... Nem csak az, ahogy tesz-vesz, de a mosoly és az a furcsa aura... Ha nem látná itt, nehéz lenne elképzelni, hogy a lány valóban sellő.*
-Járőrözni. Rendben.
*Csak egy leheletnyit kúszik fel szemöldöke, miközben Khul szavait ismétli. Ínyére lenne ismét a dokkokat járni... És elnézve Khult, még némi pénzt is akaszthatnának. Pont olyan fickónak tűnik. Hevesen kattognak agyának fogaskerekei, miközben fejét támasztva követi tekintetével a közeledő Reyraat. Ebből a napból még akármi kisülhet.*
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-03 15:02:33
Üzenet elküldve: 2020-01-03 15:02:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Yathlanae, Lazyar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Tetszik neki ez a dolog, és főként Yathlanae. A fekete hajú elf, nemcsak különleges hatást, és gyönyörű esztétikai élményt ad, de egészen megtetszik a viselkedése is Lazyarnak. Igaz, természetesen nem csak az, hogy hozzáér, és simogatja, csókolgatja, de egyetlen mozdulatra, csak egy apró érintésre is tudja, hogy most át kell adnia az irányítást, és jobb ha hátradől, és kicsit élvezi a helyzetet. A lágy mozdulatok, és forró csókok éjszakája következik. Az elf már akkor sóhajokba merül, mikor még csak a comboknál tartanak az ajkak, hát még mikor célba találnak a csókok. Kezük összekulcsolódik, és Lazyar belead amit csak tud, hogy örömet okozzon Yathnak. Elidőzik a combok völgyében egy jó ideig. Érzi, hogy megfeszül a lány egész teste. Egyszer csak eljön a pont mikor úgy érzi a másik szeretne tőle valamit, és hagyja, hogy felhúzza magához az ágyon. Fölé magasodva a barackszín ajak körülölelik az övét, és elkezdenek a márványbőr kezek kalandozni Lazyar testén. Egy bóknak már nem mondható, őszinte kinyilatkoztatás üti meg Lazyar fülét, amibe bele is pirul, és egy kicsit kuncog is a dolgon. Őszinte hangon válaszol.*
-Te is.
*Mondja lehunyt szemmel, és élvezi a másik mozdulatait. Ekkor érkezik egy kérdés. Hogy mire vágyik Lazyar. Yath feltett egy kérdést a tudósnak. Egy egészen egyszerű kérdést, amire nem tud válaszolni. A vörös hajú lány gondolatai megerednek az agyában.*
~Arra vágyok, hogy megmásszuk együtt az öröm hegyét, aztán vacsorázzunk, fürödjünk, és elköszönjünk mint jó barátnők, akik örülnek ha meglátják egymást, és szomorúak ha elválnak. Arra vágyom, hogy egy szabadnapodon együtt menjünk az Artheniori piacra, és nevessünk az idióta árusokon. Vagy megnézzünk egy karnevált. Játszunk kártyát, együnk jót, beszélgessünk hajnalig. Nem úgy, mint örök szeretőd, hanem mint örök barátnőd.~
*Gondolja magában őszintén, de úgy érzi, ennek a kis monológnak nincs itt az ideje. Erősen átöleli a másikat, és igen nagy szeretettel a hangjában szólal meg.*
-Rád.
*Mondja röviden de az ölelésében, és a hangjában, majd az ezután megvillanó könnybe lábadt zöldes tekintetében minden előbbi gondolata le van írva. És mikor ez megtörténik, úgy érzi nem fél azoktól a gondolatoktól, amiket az előbb nem mert kimondani. Elterül Yath mellett féloldalasan, és őt finoman simogatva lágy hangján előadja gondolatait. Kicsit félénken, de kellemes lágy hangján, szóról szóra megismétli a fejében elhangzottakat, majd egy kis szünettel hozzá teszi.*
-Persze nem akarok akaszkodó lenni.
*Mosolyodik el.*
-Csak nagyon szimpatikus vagy.
*Mondja halkan, és őszintén.*
//Yathlanae, Lazyar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Tetszik neki ez a dolog, és főként Yathlanae. A fekete hajú elf, nemcsak különleges hatást, és gyönyörű esztétikai élményt ad, de egészen megtetszik a viselkedése is Lazyarnak. Igaz, természetesen nem csak az, hogy hozzáér, és simogatja, csókolgatja, de egyetlen mozdulatra, csak egy apró érintésre is tudja, hogy most át kell adnia az irányítást, és jobb ha hátradől, és kicsit élvezi a helyzetet. A lágy mozdulatok, és forró csókok éjszakája következik. Az elf már akkor sóhajokba merül, mikor még csak a comboknál tartanak az ajkak, hát még mikor célba találnak a csókok. Kezük összekulcsolódik, és Lazyar belead amit csak tud, hogy örömet okozzon Yathnak. Elidőzik a combok völgyében egy jó ideig. Érzi, hogy megfeszül a lány egész teste. Egyszer csak eljön a pont mikor úgy érzi a másik szeretne tőle valamit, és hagyja, hogy felhúzza magához az ágyon. Fölé magasodva a barackszín ajak körülölelik az övét, és elkezdenek a márványbőr kezek kalandozni Lazyar testén. Egy bóknak már nem mondható, őszinte kinyilatkoztatás üti meg Lazyar fülét, amibe bele is pirul, és egy kicsit kuncog is a dolgon. Őszinte hangon válaszol.*
-Te is.
*Mondja lehunyt szemmel, és élvezi a másik mozdulatait. Ekkor érkezik egy kérdés. Hogy mire vágyik Lazyar. Yath feltett egy kérdést a tudósnak. Egy egészen egyszerű kérdést, amire nem tud válaszolni. A vörös hajú lány gondolatai megerednek az agyában.*
~Arra vágyok, hogy megmásszuk együtt az öröm hegyét, aztán vacsorázzunk, fürödjünk, és elköszönjünk mint jó barátnők, akik örülnek ha meglátják egymást, és szomorúak ha elválnak. Arra vágyom, hogy egy szabadnapodon együtt menjünk az Artheniori piacra, és nevessünk az idióta árusokon. Vagy megnézzünk egy karnevált. Játszunk kártyát, együnk jót, beszélgessünk hajnalig. Nem úgy, mint örök szeretőd, hanem mint örök barátnőd.~
*Gondolja magában őszintén, de úgy érzi, ennek a kis monológnak nincs itt az ideje. Erősen átöleli a másikat, és igen nagy szeretettel a hangjában szólal meg.*
-Rád.
*Mondja röviden de az ölelésében, és a hangjában, majd az ezután megvillanó könnybe lábadt zöldes tekintetében minden előbbi gondolata le van írva. És mikor ez megtörténik, úgy érzi nem fél azoktól a gondolatoktól, amiket az előbb nem mert kimondani. Elterül Yath mellett féloldalasan, és őt finoman simogatva lágy hangján előadja gondolatait. Kicsit félénken, de kellemes lágy hangján, szóról szóra megismétli a fejében elhangzottakat, majd egy kis szünettel hozzá teszi.*
-Persze nem akarok akaszkodó lenni.
*Mosolyodik el.*
-Csak nagyon szimpatikus vagy.
*Mondja halkan, és őszintén.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-03 10:22:28
Üzenet elküldve: 2020-01-03 10:22:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Lent tartózkodók figyelmébe//
*A mélységi a lépcső tetején bukkan fel, s komótosan, lassan indul lefelé. Már hall pár hangot odalentről, bizonyára elkezdődött a nagy sürgés-forgás.
Bár előző nap korán elment aludni az utazás miatt, eljutott hozzá néhány pletyka a Sellőben lefolyt balhéról, s egyéb verekedésekről. Most viszont mindennek nyoma sincs, minden friss és tiszta, mintha meg sem történtek volna azok a dolgok.
Ahogy leér, köszönésképpen biccent egyet az ismerős személyeknek, s az irányt is feléjük veszi, ha nem bánják. Cassy éppen ajándékokat osztogat a többieknek is, Rey pedig úgy dönt, figyeli a reakciókat. Legközelebb talán ő is megfelelően tud reagálni efféle kedvességekre.*
*A mélységi a lépcső tetején bukkan fel, s komótosan, lassan indul lefelé. Már hall pár hangot odalentről, bizonyára elkezdődött a nagy sürgés-forgás.
Bár előző nap korán elment aludni az utazás miatt, eljutott hozzá néhány pletyka a Sellőben lefolyt balhéról, s egyéb verekedésekről. Most viszont mindennek nyoma sincs, minden friss és tiszta, mintha meg sem történtek volna azok a dolgok.
Ahogy leér, köszönésképpen biccent egyet az ismerős személyeknek, s az irányt is feléjük veszi, ha nem bánják. Cassy éppen ajándékokat osztogat a többieknek is, Rey pedig úgy dönt, figyeli a reakciókat. Legközelebb talán ő is megfelelően tud reagálni efféle kedvességekre.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-02 22:06:01
Üzenet elküldve: 2020-01-02 22:06:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Yathlanae cirógatására a tündér széjjelebb nyitja a combjait. Ha a másik lány önzésből, kíváncsiságból cselekszik csupán, azt se bánja. Átengedi magát, hogy vágyak tárgya legyen és enged az érzéseknek, melyek olajozzák hivatását. A csalogató pillantásra közelebb hajol Yathlanae ajkaihoz, hadd vegye el, amit megkíván. Közben a férfit öleli. A teste hozzá simul, ahol csak teheti.*
- Sosem árulnám el önt, Bobbir úr *mondja szendén.* - De ha úgy gondolja, jár a büntetés... Az ön kezében vagyok.
*A vendég, talán a tündér alázatos szavai miatt, talán csak vágyait követve ezúttal az elf lányhoz fordul, hogy elhalmozza csókjaival. Mikor Nala látja, hogy közben a vízfelszín alatt is határozottabbra vált az ellentámadás, Bobbir úr hátához simul. Hű csatlós áhítatát csókolja a bőrére. Ujjai a vállát, a karját simítják, s a férfi fülébe sóhajt a karja izmainak minden feszülésénél, mellyel Yathlanaet ostromolja. Ahogy egyre jobban belemelegednek, Nala még meg is támasztja a hódító karját, simítása egyre határozottabban követi, bátorítja a mozdulatokat.
Kényelmesebb lenne mindez már odafönt, de a vendég még maradna, ahogy látja, így nem is veti fel megint. Bobbir úr majd dönt, ha indulni kíván. Persze az is lehet, hogy itt szeretné a kegyeiket. Nala egy kissé zavarban van a lehetőségtől, mert nem tudja, szabad-e ezt a ház szabályai szerint. Ujjacskái már kezdenek egy kicsit kiázni és a víz is kezd langyosodni, de a vendég öröme az első, és ő ezért mindent meg is tesz.*
- Szégyentelen dolog irigykednem *kérdi a férfi nyakát csókolva.* - Árulás volna ön ellen, Bobbir úr?
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Yathlanae cirógatására a tündér széjjelebb nyitja a combjait. Ha a másik lány önzésből, kíváncsiságból cselekszik csupán, azt se bánja. Átengedi magát, hogy vágyak tárgya legyen és enged az érzéseknek, melyek olajozzák hivatását. A csalogató pillantásra közelebb hajol Yathlanae ajkaihoz, hadd vegye el, amit megkíván. Közben a férfit öleli. A teste hozzá simul, ahol csak teheti.*
- Sosem árulnám el önt, Bobbir úr *mondja szendén.* - De ha úgy gondolja, jár a büntetés... Az ön kezében vagyok.
*A vendég, talán a tündér alázatos szavai miatt, talán csak vágyait követve ezúttal az elf lányhoz fordul, hogy elhalmozza csókjaival. Mikor Nala látja, hogy közben a vízfelszín alatt is határozottabbra vált az ellentámadás, Bobbir úr hátához simul. Hű csatlós áhítatát csókolja a bőrére. Ujjai a vállát, a karját simítják, s a férfi fülébe sóhajt a karja izmainak minden feszülésénél, mellyel Yathlanaet ostromolja. Ahogy egyre jobban belemelegednek, Nala még meg is támasztja a hódító karját, simítása egyre határozottabban követi, bátorítja a mozdulatokat.
Kényelmesebb lenne mindez már odafönt, de a vendég még maradna, ahogy látja, így nem is veti fel megint. Bobbir úr majd dönt, ha indulni kíván. Persze az is lehet, hogy itt szeretné a kegyeiket. Nala egy kissé zavarban van a lehetőségtől, mert nem tudja, szabad-e ezt a ház szabályai szerint. Ujjacskái már kezdenek egy kicsit kiázni és a víz is kezd langyosodni, de a vendég öröme az első, és ő ezért mindent meg is tesz.*
- Szégyentelen dolog irigykednem *kérdi a férfi nyakát csókolva.* - Árulás volna ön ellen, Bobbir úr?
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-02 19:19:09
Üzenet elküldve: 2020-01-02 19:19:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Milhen, Carlotteia, Cassy, Khul//
//Ernuss el//
*Vigyorogva mered a másik kettőre, s szórakozottan néz körül a helyiségben, hol ismét rend és talán csend is uralkodik. Az éjszakai nyüzsgés, a korábbi pezsgés lágy buborékát vesztette, hogy megint csak a színtiszta felszín maradjon. Jó ez így, reggel. Carlotteia szólítására felröhög megkönnyebbülten.*
- Aranyom, ha elég erős az a tea és forró... úgy érzem hetekig kitartok. *Kacsint a lányra.* Ernuss? *Pillant a távozó mélységire.* Gyorsan elment, remélem nem mondtam, semmi rosszat. *Közben nem veszi észre a fáradtan közeledő emberlányt.* Hogy? *Pillant fel Carlotteia biccentésére, s az irányába fordul.*
- Ááá... babám, nem gond, még csak most kajálunk. *Legyint, s a lány felé fordul.* Carlotteia máris reggelit és teát ígért... utána jöhet bármi. *Nyújtózkodik egyet, miközben a lány felszisszenésére alaposan végigméri.* De nem bunyó... ahogy nézem egyébként az most nem is biztos, hogy neked kedvedre lenne. *Gyanakodva emelkedik meg a szemöldök egy pillanatra, majd Carlotteiára néz, de nem kérdez. Élete során úgy tanulta, van, mit nem kell bolygatni, olykor magtól kibukik. Társaságban egyébként sem kérdez rá más fájdalmára. Megdörgöli képét, amin néhol véraláfutások, néhol duzzanatok.*
- Carli, kedvesem... egy reggeliért ölni tudnánk! *Veszi fel ismét szokásos harcizom vigyorát, s biccent köszönete jeléül, mígnem ismerős illatot csíp el orra.*
- Héj, Cassy! Aranyom! *A vigyor pillanatokon belül csap át őszinte és boldog mosolyba.* Ezt... nekem? Hát gondoltál rám?! Ki sem tudtál verni a fejedből, miiii?? *Kedélyesen böki oldalba könyökével, majd átvéve a flaskát, meghajol.*
- Köszönöm, ez igazán jól esik. Épp reggelizni készülünk, nem csatlakozol? *Kérdezi, majd Milhenre tekint.*
- Szépségem, ha összekaptuk magunkat, vesszük a kalapod és túrára megyünk. Szokásos járőr, mint, amilyen akkor volt, mikor csatlakoztál. Közben megismerjük egymást. *Mondja csendesen, majd a pult felé fordul, s egy magasabb széket maga alá ránt, egyet pedig lábával csúsztat Milhen mellé.*
- Dobd le magad, szivi. *Egy másikat Cassy felé.* És te is, tündérbogár. Mesélhetsz a városról, míg megreggelizünk.
//Ernuss el//
*Vigyorogva mered a másik kettőre, s szórakozottan néz körül a helyiségben, hol ismét rend és talán csend is uralkodik. Az éjszakai nyüzsgés, a korábbi pezsgés lágy buborékát vesztette, hogy megint csak a színtiszta felszín maradjon. Jó ez így, reggel. Carlotteia szólítására felröhög megkönnyebbülten.*
- Aranyom, ha elég erős az a tea és forró... úgy érzem hetekig kitartok. *Kacsint a lányra.* Ernuss? *Pillant a távozó mélységire.* Gyorsan elment, remélem nem mondtam, semmi rosszat. *Közben nem veszi észre a fáradtan közeledő emberlányt.* Hogy? *Pillant fel Carlotteia biccentésére, s az irányába fordul.*
- Ááá... babám, nem gond, még csak most kajálunk. *Legyint, s a lány felé fordul.* Carlotteia máris reggelit és teát ígért... utána jöhet bármi. *Nyújtózkodik egyet, miközben a lány felszisszenésére alaposan végigméri.* De nem bunyó... ahogy nézem egyébként az most nem is biztos, hogy neked kedvedre lenne. *Gyanakodva emelkedik meg a szemöldök egy pillanatra, majd Carlotteiára néz, de nem kérdez. Élete során úgy tanulta, van, mit nem kell bolygatni, olykor magtól kibukik. Társaságban egyébként sem kérdez rá más fájdalmára. Megdörgöli képét, amin néhol véraláfutások, néhol duzzanatok.*
- Carli, kedvesem... egy reggeliért ölni tudnánk! *Veszi fel ismét szokásos harcizom vigyorát, s biccent köszönete jeléül, mígnem ismerős illatot csíp el orra.*
- Héj, Cassy! Aranyom! *A vigyor pillanatokon belül csap át őszinte és boldog mosolyba.* Ezt... nekem? Hát gondoltál rám?! Ki sem tudtál verni a fejedből, miiii?? *Kedélyesen böki oldalba könyökével, majd átvéve a flaskát, meghajol.*
- Köszönöm, ez igazán jól esik. Épp reggelizni készülünk, nem csatlakozol? *Kérdezi, majd Milhenre tekint.*
- Szépségem, ha összekaptuk magunkat, vesszük a kalapod és túrára megyünk. Szokásos járőr, mint, amilyen akkor volt, mikor csatlakoztál. Közben megismerjük egymást. *Mondja csendesen, majd a pult felé fordul, s egy magasabb széket maga alá ránt, egyet pedig lábával csúsztat Milhen mellé.*
- Dobd le magad, szivi. *Egy másikat Cassy felé.* És te is, tündérbogár. Mesélhetsz a városról, míg megreggelizünk.
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-02 16:18:31
Üzenet elküldve: 2020-01-02 16:18:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Lazyar, Welly//
*Őt meg aztán nem olyan fából faragták, hogy mindent elhisz, ami a másik száját elhagyja, legyen az aggodalomból való füllentés vagy haszonszerzésből.*
-Aha. Persze. *Teszi hozzá széles vigyorral, közben visszadől a saját heverészős zsákjára. Majd úgy véli választ is kap a kérdésére, nyilván először volt árva, aztán lett szobalány, ahogy maga előtt szépen felépíti az életutat, elképzeli, sőt nem is kell, mert a füst játékosan alakot ölt a szemei előtt. Ki is emelkedik egyfajta női alak, aki épp a szobát súrolja fel egy jól megtermett sikakefével.*
-Az elsőből akad errefelé bőven. Nekem volt családom. *Még egészen szerencsésnek is érzi magát emiatt, bár azt már nem részletezi, hogy ez a család csupa szőrös és koszos férfiből állt az erdő szélén, mert akkor sem ez volt a lényeg. Azt pedig, hogy a lány nem ezzel a képpel született, valahogy sejtette, inkább a történetre lett volna kíváncsi, persze csak a rövid verzióra, mielőtt nevetésbe fulladna minden kimondott szó. Aztán érkezik a punnyadt sörös megjegyzés és szinte belefullad a nyálába, amit akkor kellett volna lenyelnie.*
-Oh vagy úgy. Azt elhiszem, hogy ez indított el egy másik úton, hiszen ezentúl az elágazásnál is csak egy utat látsz. Mondjuk, lehet én is boldogabb lennék, ha mindenkinek csak a fél pofáját kellene nézzem. *Felül, mert a következő kérdésből nagyon úgy tűnik neki, hogy komolyabb vizekre akar evezni a kislány. Elég szigorú képpel fordul oda.*
-Miért? Mit lehetne ez ellen tenni? Meg kell élni valamiből vagy neked van jobb ötleted? *Billenti félre a fejét, bár elég hitetlenség rezeg a hangjában, hogy a másik tudhassa, nem kérdezte komolyan.*
-Szeretem, ha elégedettek a munkámmal, itt legalább értékelik, hogy gürizek, de gondoltam már rá, hogy bemegyek a városba és itt hagyom a kikötőt. De ahhoz is pénz kell. *Szögezi le és bár valóban megfordult már a fejében, de még komoly tettek nem követték az elgondolást.*
-Bár, ha ki tudnék húzni a seggemből egy égő kardot, azzal már előrébb lennék… *Jegyzi meg, érződik, hogy visszafojtja a kezdődő nevetést.*
*Őt meg aztán nem olyan fából faragták, hogy mindent elhisz, ami a másik száját elhagyja, legyen az aggodalomból való füllentés vagy haszonszerzésből.*
-Aha. Persze. *Teszi hozzá széles vigyorral, közben visszadől a saját heverészős zsákjára. Majd úgy véli választ is kap a kérdésére, nyilván először volt árva, aztán lett szobalány, ahogy maga előtt szépen felépíti az életutat, elképzeli, sőt nem is kell, mert a füst játékosan alakot ölt a szemei előtt. Ki is emelkedik egyfajta női alak, aki épp a szobát súrolja fel egy jól megtermett sikakefével.*
-Az elsőből akad errefelé bőven. Nekem volt családom. *Még egészen szerencsésnek is érzi magát emiatt, bár azt már nem részletezi, hogy ez a család csupa szőrös és koszos férfiből állt az erdő szélén, mert akkor sem ez volt a lényeg. Azt pedig, hogy a lány nem ezzel a képpel született, valahogy sejtette, inkább a történetre lett volna kíváncsi, persze csak a rövid verzióra, mielőtt nevetésbe fulladna minden kimondott szó. Aztán érkezik a punnyadt sörös megjegyzés és szinte belefullad a nyálába, amit akkor kellett volna lenyelnie.*
-Oh vagy úgy. Azt elhiszem, hogy ez indított el egy másik úton, hiszen ezentúl az elágazásnál is csak egy utat látsz. Mondjuk, lehet én is boldogabb lennék, ha mindenkinek csak a fél pofáját kellene nézzem. *Felül, mert a következő kérdésből nagyon úgy tűnik neki, hogy komolyabb vizekre akar evezni a kislány. Elég szigorú képpel fordul oda.*
-Miért? Mit lehetne ez ellen tenni? Meg kell élni valamiből vagy neked van jobb ötleted? *Billenti félre a fejét, bár elég hitetlenség rezeg a hangjában, hogy a másik tudhassa, nem kérdezte komolyan.*
-Szeretem, ha elégedettek a munkámmal, itt legalább értékelik, hogy gürizek, de gondoltam már rá, hogy bemegyek a városba és itt hagyom a kikötőt. De ahhoz is pénz kell. *Szögezi le és bár valóban megfordult már a fejében, de még komoly tettek nem követték az elgondolást.*
-Bár, ha ki tudnék húzni a seggemből egy égő kardot, azzal már előrébb lennék… *Jegyzi meg, érződik, hogy visszafojtja a kezdődő nevetést.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-02 13:25:51
Üzenet elküldve: 2020-01-02 13:25:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
* Svornt elégedett azzal, amit hall. A hajóval kapcsolatban örül, hogy ilyen nagy mértékű szabad kezet kapott.*
- Úgy lesz! Ne aggódjon ilyesmi miatt!* Azzal csöndben haladnak tovább. A Sellőbe visszaérve nem sok minden változott. Igazából nagyon semmi. Bár ez így van rendjén valószínűleg. Egy említésre való dolog van, az pedig a nő az asztaluknál. Vele egyelőre nincs dolga. Majd a Prof kikérdezi, ha akarja. Amíg a beszéd folyik ő maga a kis madarát ülteti rá a kampójára és simogatja meg. Az utóbbi időben elég szótlan a jószág. Talán majd feloldódik ha újra hajóra szálnak. A fülét azért a kalóz is hegyezi, hogy hallja miről van szó, de egyelőre nem látja értelmét, hogy beleszóljon a beszélgetésbe.*
//Toborzás//
* Svornt elégedett azzal, amit hall. A hajóval kapcsolatban örül, hogy ilyen nagy mértékű szabad kezet kapott.*
- Úgy lesz! Ne aggódjon ilyesmi miatt!* Azzal csöndben haladnak tovább. A Sellőbe visszaérve nem sok minden változott. Igazából nagyon semmi. Bár ez így van rendjén valószínűleg. Egy említésre való dolog van, az pedig a nő az asztaluknál. Vele egyelőre nincs dolga. Majd a Prof kikérdezi, ha akarja. Amíg a beszéd folyik ő maga a kis madarát ülteti rá a kampójára és simogatja meg. Az utóbbi időben elég szótlan a jószág. Talán majd feloldódik ha újra hajóra szálnak. A fülét azért a kalóz is hegyezi, hogy hallja miről van szó, de egyelőre nem látja értelmét, hogy beleszóljon a beszélgetésbe.*
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-02 13:08:55
Üzenet elküldve: 2020-01-02 13:08:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Milhen, Ernuss, Khul, Carlotteia//
*A szobájában szortírozza a vásárolt holmikat. Az íróeszközök az asztalra kerülnek, az ékszer a fiókba, a gyógynövényeket különös gonddal helyezi el a szekrényen. Kedveli az illatukat, de talán jobb, ha nem hagyja, hogy átvegye az egész szoba, ezért egy dobozt kerít számukra. Az ajándékokat kosárkába teszi, és a karjára akasztja. A tükörben ellenőrzi, hogy a külseje kifogástalan-e, lemehet-e így a vendégek közé, majd elhagyja a szobáját. A sikeresen végzett feladat hozta lelkesítő elégedettséggel indul el társai keresésére, s hamarosan a pult mögötti ajtóban bukkan fel. Örömmel látja, hogy milyen sokan vannak itt a fogadótérben a kollégák közül, és úgy tűnik, egyelőre nincs olyan sok dolog, egy percre feltarthatja őket. Először is kedvesen végigmosolyog rajtuk.*
- Szép napot mindenkinek!
*Becsukja maga mögött az ajtót, és megkerüli a pultot.*
- Jó, hogy itt talállak benneteket, hoztam nektek valamit Artheniorból. Csak egy kis apróság…
*Jelzi előre szerény mosollyal, nehogy csalódjanak.*
- Lányok…
*Fordul feléjük először.*
- A kikötő csípős, sós levegője miatt könnyen kiszárad az ajak, ezért gondoltam rá, hogy ennek talán örülnétek.
*Egy-egy méhviasz ajakbalzsamot kínál fel Milhen és Carlotteia számára. Aztán Khul és Ernuss következik.*
- Remélem, ti pedig elfogadjátok ezt a kis flaskát.
*Először Khulnak nyújtja át boldog mosollyal. Ernuss ugyan elvileg távolabb áll a pulttól, de elsétál hozzá is, amennyiben elfogadja az ajándékot.*
- Nem csak alkoholt lehet benne tartani.
*Kacsint a mélységire, hiszen tudja, hogy nem igazán szeret inni.*
*A szobájában szortírozza a vásárolt holmikat. Az íróeszközök az asztalra kerülnek, az ékszer a fiókba, a gyógynövényeket különös gonddal helyezi el a szekrényen. Kedveli az illatukat, de talán jobb, ha nem hagyja, hogy átvegye az egész szoba, ezért egy dobozt kerít számukra. Az ajándékokat kosárkába teszi, és a karjára akasztja. A tükörben ellenőrzi, hogy a külseje kifogástalan-e, lemehet-e így a vendégek közé, majd elhagyja a szobáját. A sikeresen végzett feladat hozta lelkesítő elégedettséggel indul el társai keresésére, s hamarosan a pult mögötti ajtóban bukkan fel. Örömmel látja, hogy milyen sokan vannak itt a fogadótérben a kollégák közül, és úgy tűnik, egyelőre nincs olyan sok dolog, egy percre feltarthatja őket. Először is kedvesen végigmosolyog rajtuk.*
- Szép napot mindenkinek!
*Becsukja maga mögött az ajtót, és megkerüli a pultot.*
- Jó, hogy itt talállak benneteket, hoztam nektek valamit Artheniorból. Csak egy kis apróság…
*Jelzi előre szerény mosollyal, nehogy csalódjanak.*
- Lányok…
*Fordul feléjük először.*
- A kikötő csípős, sós levegője miatt könnyen kiszárad az ajak, ezért gondoltam rá, hogy ennek talán örülnétek.
*Egy-egy méhviasz ajakbalzsamot kínál fel Milhen és Carlotteia számára. Aztán Khul és Ernuss következik.*
- Remélem, ti pedig elfogadjátok ezt a kis flaskát.
*Először Khulnak nyújtja át boldog mosollyal. Ernuss ugyan elvileg távolabb áll a pulttól, de elsétál hozzá is, amennyiben elfogadja az ajándékot.*
- Nem csak alkoholt lehet benne tartani.
*Kacsint a mélységire, hiszen tudja, hogy nem igazán szeret inni.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-02 12:44:58
Üzenet elküldve: 2020-01-02 12:44:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Frädnek egy pillanatig elgondolkodtató az, amit Daesys ecsetel neki, de ez szinte azonnal el is suhan fölötte. Makacs egy férfi, azt meg kell hagyni, a kikötőiekkel szemben pedig fokozottan bizakmatlan, mióta az az istenekverte szerzetes ki akarta dobni a tengerbe. ~ Legalább feldobhattam volna kicsit ezt a helyet, Frädestül sokkal szebben mutatna. ~ És milyen igaza van, hiszen talán még ő itt a legszerethetőbb, hármuk közül! Legalábbis tudóskánk erről tökéletesen meg van győződve. Aztán jön a rövid monológ a tengeri bestiákról, amiben szemet szúr neki, hogy az ő képességeit is vizsgálat alá hajtja a lány. Fräd szája lassan félmosolyra húzódik, szemei kissé beszűkűlnek, miközben közelebb hajol. Megtetszett neki ebben a minutumban a születésnapos, annak stílusának ezen töredéke. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy jobban bízna benne. A legkevésbé sem.*
-Arany mellehúsom, tudod te, mi az a talmid? A cápák, ráják, és minden egyéb "kurva veszélyes szar", amit emlegettél, elbújhat ezek mögött a mélytengeri veszedelmek mögött. Nincs lélek a szemükben és legtöbbször váratlanul támadnak az ártatlan hajósokra, éjszaka. Felkúsznak a hajón és azokkal az átokverte bronz fegyverekkel mindenkit szépen, csendben lekaszabolnak, ha nem veszed észre őket időben. Ezektől kell majd a legjobban félnünk az úton, no meg zátonyra sem kellene futni. *Racionálisabb gondolkodó, mint a legtőbb tengerész, de kiváltképpen ilyen utak előtt, hajlamosabb a babonásságra is. Közben benyit a Prof, amire Fräd csak biccent egyet, majd ha teheti, válaszol a kérdésre.*
-Hát, bejött egy csuklyás alak, meg egy kisebb óriás, vagy magas ember. Összebalhéztak az orkkal, aztán mikor a csuklyás eltűnt, mindent itt hagyva, követte a társa is. Rosszat sejtek, uram. *Dézi felé fordulva pedig sanda mosoly jelenik meg a szája szélén.*
-Fogalmam sincs, azt mondta, magát keresi. *Néha azért jobb kicsit megkavarni az állóvizet, főként ilyen társaság esetén.*
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Frädnek egy pillanatig elgondolkodtató az, amit Daesys ecsetel neki, de ez szinte azonnal el is suhan fölötte. Makacs egy férfi, azt meg kell hagyni, a kikötőiekkel szemben pedig fokozottan bizakmatlan, mióta az az istenekverte szerzetes ki akarta dobni a tengerbe. ~ Legalább feldobhattam volna kicsit ezt a helyet, Frädestül sokkal szebben mutatna. ~ És milyen igaza van, hiszen talán még ő itt a legszerethetőbb, hármuk közül! Legalábbis tudóskánk erről tökéletesen meg van győződve. Aztán jön a rövid monológ a tengeri bestiákról, amiben szemet szúr neki, hogy az ő képességeit is vizsgálat alá hajtja a lány. Fräd szája lassan félmosolyra húzódik, szemei kissé beszűkűlnek, miközben közelebb hajol. Megtetszett neki ebben a minutumban a születésnapos, annak stílusának ezen töredéke. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy jobban bízna benne. A legkevésbé sem.*
-Arany mellehúsom, tudod te, mi az a talmid? A cápák, ráják, és minden egyéb "kurva veszélyes szar", amit emlegettél, elbújhat ezek mögött a mélytengeri veszedelmek mögött. Nincs lélek a szemükben és legtöbbször váratlanul támadnak az ártatlan hajósokra, éjszaka. Felkúsznak a hajón és azokkal az átokverte bronz fegyverekkel mindenkit szépen, csendben lekaszabolnak, ha nem veszed észre őket időben. Ezektől kell majd a legjobban félnünk az úton, no meg zátonyra sem kellene futni. *Racionálisabb gondolkodó, mint a legtőbb tengerész, de kiváltképpen ilyen utak előtt, hajlamosabb a babonásságra is. Közben benyit a Prof, amire Fräd csak biccent egyet, majd ha teheti, válaszol a kérdésre.*
-Hát, bejött egy csuklyás alak, meg egy kisebb óriás, vagy magas ember. Összebalhéztak az orkkal, aztán mikor a csuklyás eltűnt, mindent itt hagyva, követte a társa is. Rosszat sejtek, uram. *Dézi felé fordulva pedig sanda mosoly jelenik meg a szája szélén.*
-Fogalmam sincs, azt mondta, magát keresi. *Néha azért jobb kicsit megkavarni az állóvizet, főként ilyen társaság esetén.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-02 12:30:35
Üzenet elküldve: 2020-01-02 12:30:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Svornt//
*Nem kecmecel a kalóz, menet közben igen határozottan elmondja a véleményét, hogyha nem működik a gépezet, azonnal visszafordítja a hajót. Egy elhúzott félmosollyal, és egy kis nevetéssel reagál a Professzor.*
-Helyes. A kormányt is ilyen erős kézzel fogja fiam.
*Mondja kedvesen, aztán már csak a léptük zaja töri meg a csendet az egyre sötétedő éjszakában ahogy visszaérnek a Sellőig.*
//Sellőház//
*Az egyszerre feloldódott feszültségben beszélgető trió, már nem is annyira feltűnő a Sellő kellemesen sürgő-forgó népségei között. Amíg a kis csapat beszélget a rettegő hajós felhajtja az italt szomorúan és ki sétál az ajtón. Amint az becsukódik mögötte, azonnal nyílik is, és a Professzort láthatják bejönni rajta. Illetve Svornt követi ha minden igaz. A Prof egy pillanatra megáll, és körbe néz. Valami furcsa, kellemes csalódottság ül az arcán, mikor a türkiz tekintetét a pároskára emeli, majd a számára idegen harmadikra is. Eljut a lépcső melletti asztalig, és mély hangján kezd a magáéba, miközben a melegtől párásodó szemüvegét törölgeti.*
-A kormányos felkészítette a hajót, *Bök Svorntra.* holnap után, hajnalban indulunk.
*Kicsit körbe néz, és mintha a berendezést vizsgálná.*
-Itt addig minden rendben volt?
*Kérdezi, és mivel a választ látja, tekintve, hogy nincsenek székek darabjai, meg asztalok néhai emléke szétdobálva, csak egy kis kiömlött sör a padlón, így azonnal át is fordul az új jövevényhez.*
-Szabad tudnom ki a csinos asztaltársatok?
*Kérdezi, de közben áthatóan kék szemét már a nőn tartja. Mintha kiolvasna belőle valamit.*
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Svornt//
*Nem kecmecel a kalóz, menet közben igen határozottan elmondja a véleményét, hogyha nem működik a gépezet, azonnal visszafordítja a hajót. Egy elhúzott félmosollyal, és egy kis nevetéssel reagál a Professzor.*
-Helyes. A kormányt is ilyen erős kézzel fogja fiam.
*Mondja kedvesen, aztán már csak a léptük zaja töri meg a csendet az egyre sötétedő éjszakában ahogy visszaérnek a Sellőig.*
//Sellőház//
*Az egyszerre feloldódott feszültségben beszélgető trió, már nem is annyira feltűnő a Sellő kellemesen sürgő-forgó népségei között. Amíg a kis csapat beszélget a rettegő hajós felhajtja az italt szomorúan és ki sétál az ajtón. Amint az becsukódik mögötte, azonnal nyílik is, és a Professzort láthatják bejönni rajta. Illetve Svornt követi ha minden igaz. A Prof egy pillanatra megáll, és körbe néz. Valami furcsa, kellemes csalódottság ül az arcán, mikor a türkiz tekintetét a pároskára emeli, majd a számára idegen harmadikra is. Eljut a lépcső melletti asztalig, és mély hangján kezd a magáéba, miközben a melegtől párásodó szemüvegét törölgeti.*
-A kormányos felkészítette a hajót, *Bök Svorntra.* holnap után, hajnalban indulunk.
*Kicsit körbe néz, és mintha a berendezést vizsgálná.*
-Itt addig minden rendben volt?
*Kérdezi, és mivel a választ látja, tekintve, hogy nincsenek székek darabjai, meg asztalok néhai emléke szétdobálva, csak egy kis kiömlött sör a padlón, így azonnal át is fordul az új jövevényhez.*
-Szabad tudnom ki a csinos asztaltársatok?
*Kérdezi, de közben áthatóan kék szemét már a nőn tartja. Mintha kiolvasna belőle valamit.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-02 12:20:41
Üzenet elküldve: 2020-01-02 12:20:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Yathlanae, Lazyar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Édes játékuk finoman, lassan közeledik a csúcspont felé, semmit el nem kapkodva vagy sietve. Mint egy érzéki tánc, ahol minden lépés az előző mozdulatra épül.
Yath készségesen átadja a lánynak az irányítást, s a tengernyi csók közepette engedi, hogy hátára fordítsák. Élvezi ő a törődést, nagyon is, hiszen kevés az ehhez hasonló alkalom egy Sellő életében. Túl sokan várják el, hogy csak ő dolgozzon, mindenki pihenni, és kényeztetve lenni akar. De Lazyar más. Úgy viselkedik, mintha ezen az éjjel a valós szeretője lenne, nem pedig egy részét kifizető vendég.*
- Lehet ezt nem élvezni?
*Válaszol enyhén elfúló hangon a lánynak, kinek szavai szinte teljesen magukkal ragadták, s talán lelke legmélyéig hatoltak. Még szinte senki nem mondott neki ilyeneket pályája során, de még kicsit hasonlóakat sem.
A forró csókoktól egészen megfeszül Yathlanae teste, bár még a másik ajka messzebb jár combja érzékenyebb vidékeitől. A lágy ajkak érintése valahogy elvarázsolja, nem gondolta, hogy ez ennyire jó és élvezetes tud lenni a másik félnek.
Amikor a csókok a szirmaihoz érnek, mély nyögés szakad fel torkából, jóleső sóhajokkal kísérve. Kezei lassan a lányéba kulcsolódnak, s elpihennek a két test mellett, a lepedőn.
Ha Lazyar végzett a völgy bejárásával, Yath megpróbálja maga felé húzni, s szenvedélyesen ajkaiba harapni. Ha ez sikerül, kezével egészen bejárja a fölötte magasodó testet, s ajkaival újabb csókokat lehel a másik nyakára.*
- Csodálatos vagy...
*Leheli az egyik fülbe, miközben kezei a lány kellemes domborulatain időznek, lágy, masszírozó mozdulatokkal.*
- Mondd, mit szeretnél, mire vágysz?
*Bármit teljesítene, kérjen akármit a vörös szépség. Szinte epekedve várja válaszát, szeretne mindennél jobban vendége kedvében tenni.*
//Yathlanae, Lazyar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Édes játékuk finoman, lassan közeledik a csúcspont felé, semmit el nem kapkodva vagy sietve. Mint egy érzéki tánc, ahol minden lépés az előző mozdulatra épül.
Yath készségesen átadja a lánynak az irányítást, s a tengernyi csók közepette engedi, hogy hátára fordítsák. Élvezi ő a törődést, nagyon is, hiszen kevés az ehhez hasonló alkalom egy Sellő életében. Túl sokan várják el, hogy csak ő dolgozzon, mindenki pihenni, és kényeztetve lenni akar. De Lazyar más. Úgy viselkedik, mintha ezen az éjjel a valós szeretője lenne, nem pedig egy részét kifizető vendég.*
- Lehet ezt nem élvezni?
*Válaszol enyhén elfúló hangon a lánynak, kinek szavai szinte teljesen magukkal ragadták, s talán lelke legmélyéig hatoltak. Még szinte senki nem mondott neki ilyeneket pályája során, de még kicsit hasonlóakat sem.
A forró csókoktól egészen megfeszül Yathlanae teste, bár még a másik ajka messzebb jár combja érzékenyebb vidékeitől. A lágy ajkak érintése valahogy elvarázsolja, nem gondolta, hogy ez ennyire jó és élvezetes tud lenni a másik félnek.
Amikor a csókok a szirmaihoz érnek, mély nyögés szakad fel torkából, jóleső sóhajokkal kísérve. Kezei lassan a lányéba kulcsolódnak, s elpihennek a két test mellett, a lepedőn.
Ha Lazyar végzett a völgy bejárásával, Yath megpróbálja maga felé húzni, s szenvedélyesen ajkaiba harapni. Ha ez sikerül, kezével egészen bejárja a fölötte magasodó testet, s ajkaival újabb csókokat lehel a másik nyakára.*
- Csodálatos vagy...
*Leheli az egyik fülbe, miközben kezei a lány kellemes domborulatain időznek, lágy, masszírozó mozdulatokkal.*
- Mondd, mit szeretnél, mire vágysz?
*Bármit teljesítene, kérjen akármit a vörös szépség. Szinte epekedve várja válaszát, szeretne mindennél jobban vendége kedvében tenni.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-01 22:24:08
Üzenet elküldve: 2020-01-01 22:24:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kezdi ténylegesen realizálni, hogy beszélgetőpartnerei javíthatatlanul unalmasak, és mintha gúnyt is kiérezne szavaikból. Ambroggioval tagadhatatlanul szórakoztatóbb volt cicázni, mert amaz legalább visszaszólt, és elmésen tette mindezt, az ork, és az ember viszont arra emlékezteti, amikor a partra vetett döglött halakat piszkálta bottal. Nagyjából törekvései is ilyen eredményesek.
Sóhajtva forgatja meg szemeit, és inkább hallgatja a közelükben elhangzó történetet. Mindez olyan fennhangon történik, hogy csak akkor nem lennének rá figyelmesek, ha nem akarnának. Daesys hanyagul méri fel őket, nem kezd feltűnő bámulásba, de elég alaposan időznek el zöld íriszei az asztalnál ülőkön ahhoz, hogy lényeges dolgokat észrevegyen.*
- Nekem őszintének tűnik.
*Arca nyugodt, miközben hümment párat. Korábbi viselkedéséhez képest sokkal fegyelmezettebbé, nyugodtabbá válik. A többiekre emeli tekintetét, miközben nem fojtott hangon, de hangerejét szabályozva kezd bele észrevételei sorolásába.*
- Nyilván páran tengeri lényekre is azt hiszik, hogy sellők, és így az ő történetük is őszinte abból a szempontból. De ha nem is pontosan fedi a valóságot, az ott ténylegesen rémültnek tűnik.
*Vagy tapasztalt hazudozó, és megvezette őt, ezt sem tartja kizártnak.*
- Akkor nem sokat lehettél ott, vagy nagy szerencséd volt. A mély vizek tele vannak kurva veszélyes szarokkal. Cápák, polipok, ráják... A szárazföldek is hemzsegnek a furcsábbnál furcsább lényektől, miért lenne ez alól kivétel a tenger?
*Alapvetően nem mondaná magát ijedősnek, de ettől még őt is kirázta a hideg. Amennyire tudja vonzani az ismeretlen mélység, éppen annyira féli is azt, amit magában rejt. Egyelőre nem mozdul, úgy tesz, mintha a többiek nem túl élvezetes társaságát próbálná élvezni, közben fülel tovább, hátha valamire figyelmes lehet még. Időnként oda is pillant, törekedve mindezt jól leplezve tenni.*
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kezdi ténylegesen realizálni, hogy beszélgetőpartnerei javíthatatlanul unalmasak, és mintha gúnyt is kiérezne szavaikból. Ambroggioval tagadhatatlanul szórakoztatóbb volt cicázni, mert amaz legalább visszaszólt, és elmésen tette mindezt, az ork, és az ember viszont arra emlékezteti, amikor a partra vetett döglött halakat piszkálta bottal. Nagyjából törekvései is ilyen eredményesek.
Sóhajtva forgatja meg szemeit, és inkább hallgatja a közelükben elhangzó történetet. Mindez olyan fennhangon történik, hogy csak akkor nem lennének rá figyelmesek, ha nem akarnának. Daesys hanyagul méri fel őket, nem kezd feltűnő bámulásba, de elég alaposan időznek el zöld íriszei az asztalnál ülőkön ahhoz, hogy lényeges dolgokat észrevegyen.*
- Nekem őszintének tűnik.
*Arca nyugodt, miközben hümment párat. Korábbi viselkedéséhez képest sokkal fegyelmezettebbé, nyugodtabbá válik. A többiekre emeli tekintetét, miközben nem fojtott hangon, de hangerejét szabályozva kezd bele észrevételei sorolásába.*
- Nyilván páran tengeri lényekre is azt hiszik, hogy sellők, és így az ő történetük is őszinte abból a szempontból. De ha nem is pontosan fedi a valóságot, az ott ténylegesen rémültnek tűnik.
*Vagy tapasztalt hazudozó, és megvezette őt, ezt sem tartja kizártnak.*
- Akkor nem sokat lehettél ott, vagy nagy szerencséd volt. A mély vizek tele vannak kurva veszélyes szarokkal. Cápák, polipok, ráják... A szárazföldek is hemzsegnek a furcsábbnál furcsább lényektől, miért lenne ez alól kivétel a tenger?
*Alapvetően nem mondaná magát ijedősnek, de ettől még őt is kirázta a hideg. Amennyire tudja vonzani az ismeretlen mélység, éppen annyira féli is azt, amit magában rejt. Egyelőre nem mozdul, úgy tesz, mintha a többiek nem túl élvezetes társaságát próbálná élvezni, közben fülel tovább, hátha valamire figyelmes lehet még. Időnként oda is pillant, törekedve mindezt jól leplezve tenni.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-01 17:57:54
Üzenet elküldve: 2020-01-01 17:57:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bobbir, Nalaeä, Yathlanae//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Készséges, feltétel nélküli és azonnali segítségre számít Nalaeätól a Yathlanae ellen folytatott harcban, erre csak visszautasítást kap, ami akármilyen is szépen van becsomagolva, azért csak fáj neki. Neki, aki aztán eddig végig olyan nagyon jó volt a lányokhoz. Elhatározza, hogy a dupla árulást nem hagyja majd megtorlás nélkül, kamatostól vissza fogja kapni mind a kettő! *
– Gaz áruló! Ezért még számolunk. *sziszegi játékos haraggal az őt máris bocsánatért esedező csókokkal elhalmozó tündérnek. A fenyegetés kimondása és a lányok csitító szavai után máris apad a harag. Elmosolyodik, közben elhatározza, hogy ha kell, akkor segítség nélkül is elbánik majd az elf nővel. A haditerv első lépéseként hagyja magát Yathlanaenek, engedi a csókot. Ezután vár egy kicsit, újra hagyja magát, közben összeszedi a gondolatait. Ez meglepően nehezen megy úgy, hogy Yathlanae lent még mindig fogságban tartja. Végül az ellentámadás mellett dönt. Most ő halmozza el csókokkal az elf nő nyakát, majd a keblek környékét is. Ide a tervezettnél hamarabb eljut a szájával, talán túl mohó, talán nem elég türelmes a lassú, kéjesen idegőrlő műveletekhez. A keze a víz alatt viszont lassacskán a helyére talál, ahol azon munkálkodik, hogy tovább puhítsa gyönyörű ellenfelét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242