//Lánykeresőben//
//Ernuss//
*Nem igazán nyugszik meg, mikor érkezik a vörös hajú nő felől a némileg bizonytalan válasz, de nem firtatja, csak kiszolgálja és hagyja hadd egyen. Talán pont ez hiányzott neki, azaz a testének, egy kis meleg étel meg kellő folyadék.*
-Pont olyan íze is van. *Terül el egy kedves mosoly a száján, némi megkönnyebbüléssel, hogy nem választott nagyon mellé, a nő kedvére van az étel.*
-Amint visszaérkezik, szólok neki. *Miután visszatér a pulthoz, felírja a szobát is a számlához és tesz egy cetlit maga elé, nehogy valóban elfeledkezzen a teendőről. Miközben éppen poharat törölget, érkezik Lazyar a pulthoz a koszos tányérral meg az evőeszközzel és leteszi. Ő meg csak nagyokat pislog.*
-Nagyon kedves vagy köszönöm, de nem kellett volna fáradnod vele. *Azért megköszöni, mert így illik, de nyilván az asztalról is elhozta volna, nem kerül sokkal több fáradtságba.*
-Mindig öröm hallani, hogy ízlett az étel, majd megmondom a szakácsnak. *Teszi még hozzá. Majd le is akasztja a szoba kulcsát és odacsúsztatja a pulton.*
-Kellemes pihenést. *Biccent, majd nézi, ahogy távozik a nő. Csak miután eltűnt az emeleten veszi el a pultról a koszos tányért és viszi be a konyhára mosogatásra. Miután visszatér a pult mögé, egy mélységi férfi lép oda, hogy Sryllel meg ő vele közöljön valamit. Már látásból ismeri, itteni alkalmazott, de a nevét nem tudná felidézni.*
-Öh… hát persze. *Nyugtázza, remélve, hogy senki nem fogja keresni, míg nincs itt vagy legalábbis Sryl ismeri az alakot. Mindenesetre úgy véli talán az egyik új lány, akit hallott énekelni megfelelő lenne a vörös hajú számára, így felírja egy nagyobb papírra a szobaszámát és odacsúsztatja Srylnek, ha esetleg ő nem lenne itt vagy elfelejtené. Megemlíti, hogy amelyik sellő végez, azt küldje fel a leírt szobába, nehogy sokáig várakoznia kelljen Lazyarnak.*
//Lazyar távozás//
*Már korán fenn van, hiszen ő a soros délelőtt, így épp összefut ismét a vörös hajúval, akinek tegnap egy hölgytársaságot intézett. Nem tűnik morcosnak vagy felháborodottnak, így valószínűleg simán vagy még annál is jobban mentek a dolgok, ám itt ez nem annyira meglepő. A pultnál szépen megáll és hozzá intézi a szavait. Elég korán van még ahhoz, hogy laposakat pislogva csak odafagyott mosollyal hümmögjön és bólogasson erőteljesen, szinte egyetlen szót se felfogva. Felírja a számlához, hogy a hölgy még egy napot itt kíván tölteni, majd mikor felnéz, mert hát valami fizetséget nem ártott volna tőle kérni az eddigi dolgokért, már ki is lépett az ajtón, az meg már zajtalanul becsukódott. ~Remélem, azért tényleg visszajön, vagy fuccs a tegnapi fizetésemnek. ~ Húzza el a száját, aztán dolgozik tovább.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.12.01 16:08:16, a következő indokkal:
Kérésre.