Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 133 (2641. - 2660. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2660. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 12:09:30
Üzenet elküldve: 2024-03-10 12:09:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Nori úgy néz fel Intath-ra, mikor meghallja, hogy már megint nyomkodni akarja, mint egy végtelenül morcos kislány, aki épp vérig van sértve, de csak egy egyet nem értő sóhajtással veszi tudomásul, hogy akkor is meg fogják vizsgálni.*
- Mondtam már, hogy mindenhol fáj. *Persze ezt csak ő érzi a kimerültség okán, de a kellemetlenség miatt eddig is fennálló nyöszörgésén kívül nem reagál, hogy bármi jobban fájna neki, mint eddig. Helyette továbbra is a mágiáról beszél össze-vissza.*
- Nem más próbálta meg, hanem én voltam, de tényleg nem sikerült. A vérkötelék egy varázslat, másképp a megszeghetetlen eskünek is hívják. Én akartam Mai úrnőre varázsolni, hogy örökre szeressen engem, csak nem sikerült. Sa'Tereth valamiért nem engedte. Szerintem azért nem, mert Mai úrnő így is szeret.
*Végre az ő kis barátnője is kezdhet megnyugodni, hogy Nori most már az igazsághoz közeli dolgokról karattyol, nem pedig valami teljes hülyeséget próbál igaznak vélt tényként előadni. Nori pedig annak örül, mikor Mai odalép hozzá és megfogja a kezét, amire a feketeség olyan erősen szorít rá, hogy kicsit talán még fájdalmat is okoz vele, de mindez csak a ragaszkodás jele a részéről.*
- Látod? Szeret! Tényleg jó nekem. *Mutatja Intath-nak boldogan az összefonódott kis kacsóikat, aztán folytatja a történetet.*
- A vérkötelék tényleg nem sikerült, de utána ügyesebb voltam ám. Mikor jöttünk ide, akkor sikerült varázsolnom. Attól lettem jól.
*Dicsekszik örömtelien. Lassan, még ha itt-ott hiányosan is vagy nem pont úgy, ahogy történt, de sikerül összeraknia a valóságot. Ő maga a vérmágus, és az elmondottak alapján előszeretettel kísérletezgetett is a hatalmával, aminek az eredménye az lett, hogy a teste a mágiánál sokkal hétköznapibb formában szenvedi most meg a próbálkozást. Kimerültséggel.
Eközben, mikor Intath keze Nori oldalához vándorol, ahol az a bizonyos sebhelye van, amit akkor szerzett, mikor egyik áldozata ficánkolás közben a bordái közé szúrta a pengéjét, szabad kezével rögtön lefogja az orvos kíváncsian tapogatózó kézfejét.*
- Ott ne bántsd! *Szól a férfire. Az a sérülés ugyanis nem lett soha rendesen kezelve, csak gyógyitalokkal volt enyhítve a súlyossága, így elég rondán gyógyult be, és talán csak a szerencsének köszönhető, hogy nincs már vele problémája a lánynak. A sebhelyet eddig Intath nem vehette észre Nori fekete, lenge felsője miatt, amit még nem vettek le róla, de a lány erre rögtön reagál, mert nem szereti, ha ott piszkálják. Nem fáj neki, de akkor sem.*
*Nori úgy néz fel Intath-ra, mikor meghallja, hogy már megint nyomkodni akarja, mint egy végtelenül morcos kislány, aki épp vérig van sértve, de csak egy egyet nem értő sóhajtással veszi tudomásul, hogy akkor is meg fogják vizsgálni.*
- Mondtam már, hogy mindenhol fáj. *Persze ezt csak ő érzi a kimerültség okán, de a kellemetlenség miatt eddig is fennálló nyöszörgésén kívül nem reagál, hogy bármi jobban fájna neki, mint eddig. Helyette továbbra is a mágiáról beszél össze-vissza.*
- Nem más próbálta meg, hanem én voltam, de tényleg nem sikerült. A vérkötelék egy varázslat, másképp a megszeghetetlen eskünek is hívják. Én akartam Mai úrnőre varázsolni, hogy örökre szeressen engem, csak nem sikerült. Sa'Tereth valamiért nem engedte. Szerintem azért nem, mert Mai úrnő így is szeret.
*Végre az ő kis barátnője is kezdhet megnyugodni, hogy Nori most már az igazsághoz közeli dolgokról karattyol, nem pedig valami teljes hülyeséget próbál igaznak vélt tényként előadni. Nori pedig annak örül, mikor Mai odalép hozzá és megfogja a kezét, amire a feketeség olyan erősen szorít rá, hogy kicsit talán még fájdalmat is okoz vele, de mindez csak a ragaszkodás jele a részéről.*
- Látod? Szeret! Tényleg jó nekem. *Mutatja Intath-nak boldogan az összefonódott kis kacsóikat, aztán folytatja a történetet.*
- A vérkötelék tényleg nem sikerült, de utána ügyesebb voltam ám. Mikor jöttünk ide, akkor sikerült varázsolnom. Attól lettem jól.
*Dicsekszik örömtelien. Lassan, még ha itt-ott hiányosan is vagy nem pont úgy, ahogy történt, de sikerül összeraknia a valóságot. Ő maga a vérmágus, és az elmondottak alapján előszeretettel kísérletezgetett is a hatalmával, aminek az eredménye az lett, hogy a teste a mágiánál sokkal hétköznapibb formában szenvedi most meg a próbálkozást. Kimerültséggel.
Eközben, mikor Intath keze Nori oldalához vándorol, ahol az a bizonyos sebhelye van, amit akkor szerzett, mikor egyik áldozata ficánkolás közben a bordái közé szúrta a pengéjét, szabad kezével rögtön lefogja az orvos kíváncsian tapogatózó kézfejét.*
- Ott ne bántsd! *Szól a férfire. Az a sérülés ugyanis nem lett soha rendesen kezelve, csak gyógyitalokkal volt enyhítve a súlyossága, így elég rondán gyógyult be, és talán csak a szerencsének köszönhető, hogy nincs már vele problémája a lánynak. A sebhelyet eddig Intath nem vehette észre Nori fekete, lenge felsője miatt, amit még nem vettek le róla, de a lány erre rögtön reagál, mert nem szereti, ha ott piszkálják. Nem fáj neki, de akkor sem.*
2659. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 11:09:49
Üzenet elküldve: 2024-03-10 11:09:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Már lélekben az ajtón túl van és szökne el az érzései elől. Nehezen barátkozik meg ezzel a zavartsággal, hiszen húsba vágó érzés neki, hogy mindig ott van mellette és lám, most megszűnt Mai-nak lenni a lány szemében. Ezeken a belső vívódásokon még nagyon sokat kell javítani, amit mintha egy képzeletbeli jegyzettömbbe most fel is vésne. Az nem lehet, hogy a másik van rosszul, mégis önmagát sajnálja. Az ilyen érzelmek is elég mélyre tudják taszítani a lelket, ő pedig, mint leendő tudós ezzel is kötelező lesz kezdeni valamit. De nem ma. Már tenné meg az első lépést, hogy elhagyja a rendelőt, amikor is Nori a mágiáról és vérkötelékükről kezd el beszélni, ez pedig úgy húzza őt vissza a többiek irányába, mintha tényleg sikerült volna a varázs és nem engedi innen elmenni. Persze ez csak a ráébredés arra, hogy Nori-val kell foglalkoznia nem pedig saját magával.*
- A szárnyaim? Ó, Nori... *Hangja lágy és felismerésekkel teli. Eddig is sejtette, hogy elméjében mi kavarodott össze, de most már letisztult a kép. Mennyit mesélt a fekete tündérről. Lép is egy lépést közelebb, a feketeség elméje pedig tisztulni látszik, amire egy őszinte és megkönnyebbült mosoly a válasza, talán a külső szemlélők is láthatják, ahogy megkönnyebbülve veszi a levegőt és örül annak, hogy végre visszatért. Még nem az igazi az állapota ugyan, és az annyira utált "úrnő" néven is nevezi őt, de ezzel jobban ki tud békülni, mint a ténnyel, hogy annak látja, aki annyit bántotta. A mosoly akkor is ott marad arcán, amikor Intath felé néz, s bár még csak vizsgálja és nyugtatja, hogy rájöjjön mi is történt, mégis egy hálás pillantást vet rá és bólint egyet, mintha csak azt rebesgetné ismét, hogy "köszönöm".
Képzeletében tán nem úgy néz ki egy vérmágus, mint amilyen éppen Mai, ahogy átsuhan rajta a világ minden gondoskodni vágyása és szeretete, de az is igaz, hogy álcázni magát egy lénynek nem is olyan nehéz, mint az ma kiderült. Bár már összezavarodott azzal kapcsolatban, hogy vajon mi is az álca: a nemessége, vagy a mindennel dacoló naiva. Még az is lehet, hogy egyik sem.
Megfogja a kezét Nori-nak, de elengedi azonnal, ha arra van szükség, tényleg nem szeretne a vizsgálatba belezavarni, de most már cseppet sem vágyik az ajtó túloldalára.*
*Már lélekben az ajtón túl van és szökne el az érzései elől. Nehezen barátkozik meg ezzel a zavartsággal, hiszen húsba vágó érzés neki, hogy mindig ott van mellette és lám, most megszűnt Mai-nak lenni a lány szemében. Ezeken a belső vívódásokon még nagyon sokat kell javítani, amit mintha egy képzeletbeli jegyzettömbbe most fel is vésne. Az nem lehet, hogy a másik van rosszul, mégis önmagát sajnálja. Az ilyen érzelmek is elég mélyre tudják taszítani a lelket, ő pedig, mint leendő tudós ezzel is kötelező lesz kezdeni valamit. De nem ma. Már tenné meg az első lépést, hogy elhagyja a rendelőt, amikor is Nori a mágiáról és vérkötelékükről kezd el beszélni, ez pedig úgy húzza őt vissza a többiek irányába, mintha tényleg sikerült volna a varázs és nem engedi innen elmenni. Persze ez csak a ráébredés arra, hogy Nori-val kell foglalkoznia nem pedig saját magával.*
- A szárnyaim? Ó, Nori... *Hangja lágy és felismerésekkel teli. Eddig is sejtette, hogy elméjében mi kavarodott össze, de most már letisztult a kép. Mennyit mesélt a fekete tündérről. Lép is egy lépést közelebb, a feketeség elméje pedig tisztulni látszik, amire egy őszinte és megkönnyebbült mosoly a válasza, talán a külső szemlélők is láthatják, ahogy megkönnyebbülve veszi a levegőt és örül annak, hogy végre visszatért. Még nem az igazi az állapota ugyan, és az annyira utált "úrnő" néven is nevezi őt, de ezzel jobban ki tud békülni, mint a ténnyel, hogy annak látja, aki annyit bántotta. A mosoly akkor is ott marad arcán, amikor Intath felé néz, s bár még csak vizsgálja és nyugtatja, hogy rájöjjön mi is történt, mégis egy hálás pillantást vet rá és bólint egyet, mintha csak azt rebesgetné ismét, hogy "köszönöm".
Képzeletében tán nem úgy néz ki egy vérmágus, mint amilyen éppen Mai, ahogy átsuhan rajta a világ minden gondoskodni vágyása és szeretete, de az is igaz, hogy álcázni magát egy lénynek nem is olyan nehéz, mint az ma kiderült. Bár már összezavarodott azzal kapcsolatban, hogy vajon mi is az álca: a nemessége, vagy a mindennel dacoló naiva. Még az is lehet, hogy egyik sem.
Megfogja a kezét Nori-nak, de elengedi azonnal, ha arra van szükség, tényleg nem szeretne a vizsgálatba belezavarni, de most már cseppet sem vágyik az ajtó túloldalára.*
2658. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-09 16:42:15
Üzenet elküldve: 2024-03-09 16:42:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Sajnos az orvostudománynak megvannak a maga korlátai. Nehéz úgy belelátni az emberi test működésébe, hogy csak kívülről tudjuk megvizsgálni és meghallgatni mit érez az akiről szó van. Az elhangzott panaszok se sokat segítenek csak jobban árnyalják a képet.*
~Hasogató fejfájás és zsibbadó végtagok. Vérszegénység esetén ez egy hosszabb folyamat része és nem hirtelen tör rá. Nyugalmi állapotban nem remegnek a végtagjai.~
-Pár helyen megtapogatlak. Ha fáj akkor szólj rendben?
*Azzal elkezdi a másik kezeit, hasát, lapockáját végigtapogatni és közben figyeli a fekvő minden rezdülését. Az idegeket próbálja felmérni, hogy nem-e azokkal van valami gond. Gyakran elmondta már, hogy ő hóhérképzést is kapott. Mondjuk fél kézzel nem biztos, hogy egyedül helyre tudná igazítani a másikat ha azzal van probléma. Közben a mágiával kapcsolatos visszakérdezése kapcsán csak lesz valami elmondva, de vagy ő nem érti vagy egyáltalán semmi köze a feltett kérdéshez.*
-Ez mit jelent Rien? A halálisten egyik varázslatát valaki megpróbálta rajtad csak nem sikerült? Mi az a vérkötelék?
*Mégis volt valami kontárkodás? Vér. Arra gondolt először. Izmok és az agy működéséhez elengedhetetlen, de mért pulzust, ami mintha nem lett volna olyan vészes. A simogatásra reagált a lány, ami alapján érzi az arcát és az nem lehet lebénulva. Még fogalma sincs mi lehet a dolog hátterében. Legalább nyugodt a betege. Ez már egy pozitív dolog. Az úrnője felé fordul és szárnyakról kezd beszélni neki. Vagy félrebeszél vagy... A férfi tekintete a megszólított felé villan, hogy miképp reagál erre. Majd újra kezd eltűnni a nyugalom a betegről miközben elkezdi őt győzködni, hogy eddig egy másik úrnőről beszélt, ez nem bántaná mert szereti. A férfi nem tudja mit gondoljon, de kedves mosollyal megsimogatja újra azt a festett pofit.*
-Akkor nagyon jó neked. Nincs is miért aggódni nem így van?
*A zavart emberekkel való beszéd mondhatni hozzátartozik a szakmához. Nem akad fenn azon, hogy nem érti miről van szó. A lényeg, hogy megnyugtassa a beteget. Ez azért is jó mert az idegesség talán még árthat is neki, meg azért is mert így ő is több hasznos információt kinyerhet a lányból.*
*Sajnos az orvostudománynak megvannak a maga korlátai. Nehéz úgy belelátni az emberi test működésébe, hogy csak kívülről tudjuk megvizsgálni és meghallgatni mit érez az akiről szó van. Az elhangzott panaszok se sokat segítenek csak jobban árnyalják a képet.*
~Hasogató fejfájás és zsibbadó végtagok. Vérszegénység esetén ez egy hosszabb folyamat része és nem hirtelen tör rá. Nyugalmi állapotban nem remegnek a végtagjai.~
-Pár helyen megtapogatlak. Ha fáj akkor szólj rendben?
*Azzal elkezdi a másik kezeit, hasát, lapockáját végigtapogatni és közben figyeli a fekvő minden rezdülését. Az idegeket próbálja felmérni, hogy nem-e azokkal van valami gond. Gyakran elmondta már, hogy ő hóhérképzést is kapott. Mondjuk fél kézzel nem biztos, hogy egyedül helyre tudná igazítani a másikat ha azzal van probléma. Közben a mágiával kapcsolatos visszakérdezése kapcsán csak lesz valami elmondva, de vagy ő nem érti vagy egyáltalán semmi köze a feltett kérdéshez.*
-Ez mit jelent Rien? A halálisten egyik varázslatát valaki megpróbálta rajtad csak nem sikerült? Mi az a vérkötelék?
*Mégis volt valami kontárkodás? Vér. Arra gondolt először. Izmok és az agy működéséhez elengedhetetlen, de mért pulzust, ami mintha nem lett volna olyan vészes. A simogatásra reagált a lány, ami alapján érzi az arcát és az nem lehet lebénulva. Még fogalma sincs mi lehet a dolog hátterében. Legalább nyugodt a betege. Ez már egy pozitív dolog. Az úrnője felé fordul és szárnyakról kezd beszélni neki. Vagy félrebeszél vagy... A férfi tekintete a megszólított felé villan, hogy miképp reagál erre. Majd újra kezd eltűnni a nyugalom a betegről miközben elkezdi őt győzködni, hogy eddig egy másik úrnőről beszélt, ez nem bántaná mert szereti. A férfi nem tudja mit gondoljon, de kedves mosollyal megsimogatja újra azt a festett pofit.*
-Akkor nagyon jó neked. Nincs is miért aggódni nem így van?
*A zavart emberekkel való beszéd mondhatni hozzátartozik a szakmához. Nem akad fenn azon, hogy nem érti miről van szó. A lényeg, hogy megnyugtassa a beteget. Ez azért is jó mert az idegesség talán még árthat is neki, meg azért is mert így ő is több hasznos információt kinyerhet a lányból.*
2657. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-09 10:24:05
Üzenet elküldve: 2024-03-09 10:24:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Önmagában a vérpezsdítés mellékhatása nem okozna ekkora problémát, és nem kuszálná össze annyira a szálakat, hogy Nori akaratlanul gyanúba keverje azt a személyt, aki Nolie Piwerd óta először fogadta el őt olyannak, amilyen, hiába tűnhet külső szemlélők számára a világ legrosszabb döntésének. Nori nem szándékosan cselekszik, tényleg az elméje játszik vele, nem pedig mágia vagy valós fenyegetés hatása alatt áll. A valódi ok sokkal földhözragadtabb – az elme betegsége, ami bizonyos esetekben természetes védelmi reakció az elviselhetetlen traumák elől való menekülésre.
Nori a lehető legjobb kezekben van, ha a test és az elme betegségeiről van szó, csak sajnos, az egyikük tudja miről van szó, de nem hisznek neki, a másikuk pedig minden szakértelme ellenére egyre jobban összezavarodik, elhiszi a feketeség minden összehordott zagyvaságát, legalábbis látszólag.*
- A végtagjaim folyamatosan fájnak, erősen zsibbadnak és lüktetnek. A fejem hasogat, mintha késsel szurkálnák.
*Válaszol tovább a kérdésekre, miközben újra Mai felé pillant. Ekkor felszisszen, mert sokkal erősebben kezd fájni a feje. Lelki szemei előtt újra végigpörögnek az események a régmúltból, illetve attól a pillanattól, hogy Arthenior főterén leült a tudós lány mellé a padra, a temetői éjszaka, a világítótoronynál történt boldog viszontlátás, a Vérkert eseményei, az éjszaka a tavernában és a ma reggel egészen addig, hogy Mai elkezdte a nemesi színjátékot.*
- A mágia különös dolog. *Mondja, mikor a doki visszakérdez.* Sa'Tereth számára fontos az egyensúly. Ha ad valamit, akkor legalább ugyanannyit el is vesz. Ezért nem sikerült a vérkötelék, mert az csak jó lett volna nekünk, rossz egy kicsit sem.
*Nori szavai alapján Intath már egészen biztos lehet abban, hogy egyikük vérmágus, de továbbra is csak a megérzéseire hagyatkozhat, hogy vajon melyikük.
A lány megnyugszik, és tényleg nem próbál tovább ficánkolni az asztalon, de tekintetét újra Mai felé irányítja. Észreveszi a szemeiben a szomorúságot és a tehetetlenséget, ezért kedvesen, amolyan gyermekien elmosolyodik.*
- Mondd, hová tűntek azok a gyönyörű fekete tündérszárnyaid? Egy angyal vagy velük. *Összerezzen, mert ebben a pillanatban újabb látomások gyötrik. A lány helyében hol a fekete tündért látja, hol az igazi Mai-t, majd mikor egy rövidke perc után véget ér a roham, rájön, hogy mekkorát tévedett ez idáig, legalábbis nagyjából.*
- Várjunk, te nem ő vagy! *Visszakapja a fejét Intath felé, zavartsága újra kezd elhatalmasodni rajta.* Mai úrnő kegyes és kedves velem, ő soha nem bántana engem. Azt a régi úrnőm csinálta. Mai úrnő szeret engem, mondta is ma reggel. Én is szeretem őt.
*Gyengén ki is nyújtja a kezét Mai felé, hogy jöjjön közelebb, mert szeretné, ha most itt lenne vele, és érezhetné a közelségét. Egyszerűen szüksége van rá.*
*Önmagában a vérpezsdítés mellékhatása nem okozna ekkora problémát, és nem kuszálná össze annyira a szálakat, hogy Nori akaratlanul gyanúba keverje azt a személyt, aki Nolie Piwerd óta először fogadta el őt olyannak, amilyen, hiába tűnhet külső szemlélők számára a világ legrosszabb döntésének. Nori nem szándékosan cselekszik, tényleg az elméje játszik vele, nem pedig mágia vagy valós fenyegetés hatása alatt áll. A valódi ok sokkal földhözragadtabb – az elme betegsége, ami bizonyos esetekben természetes védelmi reakció az elviselhetetlen traumák elől való menekülésre.
Nori a lehető legjobb kezekben van, ha a test és az elme betegségeiről van szó, csak sajnos, az egyikük tudja miről van szó, de nem hisznek neki, a másikuk pedig minden szakértelme ellenére egyre jobban összezavarodik, elhiszi a feketeség minden összehordott zagyvaságát, legalábbis látszólag.*
- A végtagjaim folyamatosan fájnak, erősen zsibbadnak és lüktetnek. A fejem hasogat, mintha késsel szurkálnák.
*Válaszol tovább a kérdésekre, miközben újra Mai felé pillant. Ekkor felszisszen, mert sokkal erősebben kezd fájni a feje. Lelki szemei előtt újra végigpörögnek az események a régmúltból, illetve attól a pillanattól, hogy Arthenior főterén leült a tudós lány mellé a padra, a temetői éjszaka, a világítótoronynál történt boldog viszontlátás, a Vérkert eseményei, az éjszaka a tavernában és a ma reggel egészen addig, hogy Mai elkezdte a nemesi színjátékot.*
- A mágia különös dolog. *Mondja, mikor a doki visszakérdez.* Sa'Tereth számára fontos az egyensúly. Ha ad valamit, akkor legalább ugyanannyit el is vesz. Ezért nem sikerült a vérkötelék, mert az csak jó lett volna nekünk, rossz egy kicsit sem.
*Nori szavai alapján Intath már egészen biztos lehet abban, hogy egyikük vérmágus, de továbbra is csak a megérzéseire hagyatkozhat, hogy vajon melyikük.
A lány megnyugszik, és tényleg nem próbál tovább ficánkolni az asztalon, de tekintetét újra Mai felé irányítja. Észreveszi a szemeiben a szomorúságot és a tehetetlenséget, ezért kedvesen, amolyan gyermekien elmosolyodik.*
- Mondd, hová tűntek azok a gyönyörű fekete tündérszárnyaid? Egy angyal vagy velük. *Összerezzen, mert ebben a pillanatban újabb látomások gyötrik. A lány helyében hol a fekete tündért látja, hol az igazi Mai-t, majd mikor egy rövidke perc után véget ér a roham, rájön, hogy mekkorát tévedett ez idáig, legalábbis nagyjából.*
- Várjunk, te nem ő vagy! *Visszakapja a fejét Intath felé, zavartsága újra kezd elhatalmasodni rajta.* Mai úrnő kegyes és kedves velem, ő soha nem bántana engem. Azt a régi úrnőm csinálta. Mai úrnő szeret engem, mondta is ma reggel. Én is szeretem őt.
*Gyengén ki is nyújtja a kezét Mai felé, hogy jöjjön közelebb, mert szeretné, ha most itt lenne vele, és érezhetné a közelségét. Egyszerűen szüksége van rá.*
2656. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-08 22:46:11
Üzenet elküldve: 2024-03-08 22:46:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A tehetetlenség nem a barátja. Belül már elkezdi kínozni, hogy nem tud mit tenni, s csak toporogna, de azt azért mégsem teszi. Nagy szerencséje, hogy nem lát bele a doki fejébe, mert bizony teljesen kikészülne a gondolattól, hogy egyáltalán valakinek gyanús lehet ő, aki olyan csupa szívvel áll a világ minden kis szegletéhez. Aki a szívébe tudott zárni olyasvalakit, aki kész lett volna őt bántani. Jó, hogy nem zaklatja ez a gondolat, egyszerűen csak méricskéli a barátnőjét és annak a válaszait. Fejben már egész máshol tart. Próbálja számításba venni, hogy Nori-ban a kettőnél többen is lakozhatnak, de mindemellett tudja, hogy a név, amit most használ, az a gyerekkorából származik. Nem szól közbe, ez most nem az ő játéka. Még mindig csak azt szeretné, ha vége lenne ennek az egésznek. Szeretné magához ölelni a feketeséget, de ettől még az is jobb lenne, ha kacagna egyet gonoszul és kiderülne, hogy csak szórakozott egy jót mindenkivel. De tudja, hogy nem így lesz. Nem biztos benne, hogy itt kéne lennie egyáltalán, mert a jelenléte megzavarja a lányt. Teljesen másnak hiszi, ami kicsit össze is töri belülről. Most elkezdett undorodni a mágiától is. Ha tehetné levakarná magáról a saját bőrét, hátha azzal levedlené a családja "ajándékát" magáról, mert tudja, hogy benne is ott lakozik. Reméli, hogy a férfi tapasztalata elegendő ahhoz, hogy észrevegye a zavartságot, de ha most ő ebbe beleszól, akkor megzavarja az egész folyamatot. Mai biztosan nem engedné meg, hogy bárki bele merjen szólni abba, amit ő csinálna hasonló helyzetben. Így hát csendben figyeli az eseményeket és sandán néz az ajtóra, azon gondolkodva, hogy kimegy és megvárja ott, hogy diagnózist állítson fel Intath. Egyáltalán nem jó ezt látnia, segíteni pedig nem tud, így teljesen feleslegesnek érzi magát. *
*A tehetetlenség nem a barátja. Belül már elkezdi kínozni, hogy nem tud mit tenni, s csak toporogna, de azt azért mégsem teszi. Nagy szerencséje, hogy nem lát bele a doki fejébe, mert bizony teljesen kikészülne a gondolattól, hogy egyáltalán valakinek gyanús lehet ő, aki olyan csupa szívvel áll a világ minden kis szegletéhez. Aki a szívébe tudott zárni olyasvalakit, aki kész lett volna őt bántani. Jó, hogy nem zaklatja ez a gondolat, egyszerűen csak méricskéli a barátnőjét és annak a válaszait. Fejben már egész máshol tart. Próbálja számításba venni, hogy Nori-ban a kettőnél többen is lakozhatnak, de mindemellett tudja, hogy a név, amit most használ, az a gyerekkorából származik. Nem szól közbe, ez most nem az ő játéka. Még mindig csak azt szeretné, ha vége lenne ennek az egésznek. Szeretné magához ölelni a feketeséget, de ettől még az is jobb lenne, ha kacagna egyet gonoszul és kiderülne, hogy csak szórakozott egy jót mindenkivel. De tudja, hogy nem így lesz. Nem biztos benne, hogy itt kéne lennie egyáltalán, mert a jelenléte megzavarja a lányt. Teljesen másnak hiszi, ami kicsit össze is töri belülről. Most elkezdett undorodni a mágiától is. Ha tehetné levakarná magáról a saját bőrét, hátha azzal levedlené a családja "ajándékát" magáról, mert tudja, hogy benne is ott lakozik. Reméli, hogy a férfi tapasztalata elegendő ahhoz, hogy észrevegye a zavartságot, de ha most ő ebbe beleszól, akkor megzavarja az egész folyamatot. Mai biztosan nem engedné meg, hogy bárki bele merjen szólni abba, amit ő csinálna hasonló helyzetben. Így hát csendben figyeli az eseményeket és sandán néz az ajtóra, azon gondolkodva, hogy kimegy és megvárja ott, hogy diagnózist állítson fel Intath. Egyáltalán nem jó ezt látnia, segíteni pedig nem tud, így teljesen feleslegesnek érzi magát. *
2655. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-08 22:17:29
Üzenet elküldve: 2024-03-08 22:17:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Valami nagyon fura a két lány között. Nem tudja elhinni az úrnő szavait, hogy azzal a Norival csak az elméje játszana. A gyanú benne marad. Figyelmét a betegre fordítja, aki a szigor után egy kis kedvességet kap. Az elme leendő szakértőjének talán feltűnhet miképp játszik a férfi a zavart lánnyal, aki tényleg megnyugszik és mesélni kezd.*
-Rien értem.
*Bólint. Majd türelmesen végighallgatja a válaszokat. Egyértelműen nehezen szedi össze magát a testőr. Az elfnek pörög az agya, hogy mégis mi lehet a gond. Tekintete közben a másikét fürkészi és bátorítón bólogat ha úgy érzi szükséges.*
-Minden? El tudod mondani hogyan fáj? Tompán vagy élesen? Folyamatos vagy időnként beléd hasít? Mintha tűkkel szurkálnák vagy inkább égő vagy sajgó? Mihez tudod hasonlítani?
*Segít néhány kifejezéssel mire is gondol. Habár ő nem tudós orvos, de a mestere annak idején elmesélte neki, hogy kezdték a szakmát a nagy öregek. Kikérdezték a betegeket és szóról szóra leírták, hogy azok miképp jellemezték a bajukat. Ezekből sokat lehet tudni. Neki pedig érdemes mindennel tisztában lenni ahhoz, hogy diagnózist tudjon felállítani és ne teljesen vaktában lövöldözzön, hogy mi a gond.*
-Mágia nem volt rád mondva? Értem.
*Valami bűzlik. Egyre inkább gyanús az-az úrnő. Most volt mágia vagy nem? Melyikük a mágus és milyen mágus? Mi történik itt? A panaszai hallatán újra végigsimít betege arcán.*
-Ne is erőltesd Rien! Most a sellőházban vagy a különteremben ahol én tegnap vizsgáltam az itteni lányokat. Akármi is történt veled, a legjobb helyen történt mert itt vagyok és tudok segíteni. Nem kell aggódni.
*Valami nagyon fura a két lány között. Nem tudja elhinni az úrnő szavait, hogy azzal a Norival csak az elméje játszana. A gyanú benne marad. Figyelmét a betegre fordítja, aki a szigor után egy kis kedvességet kap. Az elme leendő szakértőjének talán feltűnhet miképp játszik a férfi a zavart lánnyal, aki tényleg megnyugszik és mesélni kezd.*
-Rien értem.
*Bólint. Majd türelmesen végighallgatja a válaszokat. Egyértelműen nehezen szedi össze magát a testőr. Az elfnek pörög az agya, hogy mégis mi lehet a gond. Tekintete közben a másikét fürkészi és bátorítón bólogat ha úgy érzi szükséges.*
-Minden? El tudod mondani hogyan fáj? Tompán vagy élesen? Folyamatos vagy időnként beléd hasít? Mintha tűkkel szurkálnák vagy inkább égő vagy sajgó? Mihez tudod hasonlítani?
*Segít néhány kifejezéssel mire is gondol. Habár ő nem tudós orvos, de a mestere annak idején elmesélte neki, hogy kezdték a szakmát a nagy öregek. Kikérdezték a betegeket és szóról szóra leírták, hogy azok miképp jellemezték a bajukat. Ezekből sokat lehet tudni. Neki pedig érdemes mindennel tisztában lenni ahhoz, hogy diagnózist tudjon felállítani és ne teljesen vaktában lövöldözzön, hogy mi a gond.*
-Mágia nem volt rád mondva? Értem.
*Valami bűzlik. Egyre inkább gyanús az-az úrnő. Most volt mágia vagy nem? Melyikük a mágus és milyen mágus? Mi történik itt? A panaszai hallatán újra végigsimít betege arcán.*
-Ne is erőltesd Rien! Most a sellőházban vagy a különteremben ahol én tegnap vizsgáltam az itteni lányokat. Akármi is történt veled, a legjobb helyen történt mert itt vagyok és tudok segíteni. Nem kell aggódni.
2654. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-08 21:38:19
Üzenet elküldve: 2024-03-08 21:38:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Az csak még jobban összezavarja, hogy meggyőződése ellenére Mai továbbra is kedves vele, nyugtatgatja és semmi jelét nem mutatja annak, hogy bántani akarná vagy, hogy a múltban bármikor is bántotta volna. Egy ideig csak megszeppenten bámulja a lányt, majd röviden válaszol.*
- Köszönöm. *Többre most nem futja, mert azt sem tudja, hogy hol van, mi történt vele és mi történik épp most körülötte. Csoda, hogy azzal tisztában van, hogy ő maga kicsoda.
Ahogy Intath finoman megérinti az arcát, újra összerezzen, de hamar rájön, hogy nem csak Mai, ő sem akarja most bántani, sőt, az, hogy tőle is kedves szavak érkeznek, sokat segítenek abban, hogy Nori végre biztonságban érezze magát.*
- Nem Nori. Rien. Mindenki így szólít, nem szokták a keresztnevem használni. *Említi azt a becenevet, amiről ugyan csak futólag, de mesélt Mai-nak az idefelé vezető úton, hogy régen, mikor még nagyon fiatal volt, így szólították őt abban a társaságban, ahol felnevelték.
Arra már csak bólint, hogy elfogadja a segítséget, és ő is szeretné kitalálni, hogy mi történt. Kérdések következnek, mégpedig sok, ő pedig csak lassan, a válaszok között hosszú szüneteket tartva tud értelmes dolgokat kinyögni felelet gyanánt.*
- Minden fáj. A kezeim, a lábaim, a fejem… Most már nem szédülök, de mielőtt elájultam nagyon szédültem... Nem láttam semmit, és nem tudtam megtartani magam. Pedig előtte olyan jól voltam, mint még soha… Nem, nem bántottak sem fegyverrel, sem mágiával.
*Pont a lényeg marad csak ki az élménybeszámolóból, az, hogy ő maga viszont használt varázslatot, ami történetesen minden kalamajka oka, de azt vagy direkt hallgatja el, vagy nem emlékszik rá, esetleg nem tartja helyes válasznak a feltett kérdésre. Az állapotára való tekintettel inkább az utóbbi kettő valamelyike.*
- Szerintem felülni sem tudnék most, ha megpróbálnám. Végtelenül fáradtnak és gyengének érzem magam. Hol vagyunk?
*Pillant körbe, és talán ha ott tért volna magához, ahol összeesett, még emlékezne is a Sellőházra, de mivel közben a rendelőbe cipelték, ami egy teljesen új környezet a számára, így azt hiszi, hogy valahová teljesen máshová került.*
*Az csak még jobban összezavarja, hogy meggyőződése ellenére Mai továbbra is kedves vele, nyugtatgatja és semmi jelét nem mutatja annak, hogy bántani akarná vagy, hogy a múltban bármikor is bántotta volna. Egy ideig csak megszeppenten bámulja a lányt, majd röviden válaszol.*
- Köszönöm. *Többre most nem futja, mert azt sem tudja, hogy hol van, mi történt vele és mi történik épp most körülötte. Csoda, hogy azzal tisztában van, hogy ő maga kicsoda.
Ahogy Intath finoman megérinti az arcát, újra összerezzen, de hamar rájön, hogy nem csak Mai, ő sem akarja most bántani, sőt, az, hogy tőle is kedves szavak érkeznek, sokat segítenek abban, hogy Nori végre biztonságban érezze magát.*
- Nem Nori. Rien. Mindenki így szólít, nem szokták a keresztnevem használni. *Említi azt a becenevet, amiről ugyan csak futólag, de mesélt Mai-nak az idefelé vezető úton, hogy régen, mikor még nagyon fiatal volt, így szólították őt abban a társaságban, ahol felnevelték.
Arra már csak bólint, hogy elfogadja a segítséget, és ő is szeretné kitalálni, hogy mi történt. Kérdések következnek, mégpedig sok, ő pedig csak lassan, a válaszok között hosszú szüneteket tartva tud értelmes dolgokat kinyögni felelet gyanánt.*
- Minden fáj. A kezeim, a lábaim, a fejem… Most már nem szédülök, de mielőtt elájultam nagyon szédültem... Nem láttam semmit, és nem tudtam megtartani magam. Pedig előtte olyan jól voltam, mint még soha… Nem, nem bántottak sem fegyverrel, sem mágiával.
*Pont a lényeg marad csak ki az élménybeszámolóból, az, hogy ő maga viszont használt varázslatot, ami történetesen minden kalamajka oka, de azt vagy direkt hallgatja el, vagy nem emlékszik rá, esetleg nem tartja helyes válasznak a feltett kérdésre. Az állapotára való tekintettel inkább az utóbbi kettő valamelyike.*
- Szerintem felülni sem tudnék most, ha megpróbálnám. Végtelenül fáradtnak és gyengének érzem magam. Hol vagyunk?
*Pillant körbe, és talán ha ott tért volna magához, ahol összeesett, még emlékezne is a Sellőházra, de mivel közben a rendelőbe cipelték, ami egy teljesen új környezet a számára, így azt hiszi, hogy valahová teljesen máshová került.*
2653. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-08 21:01:44
Üzenet elküldve: 2024-03-08 21:01:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Mindegy milyen kiszolgáltatott a helyzet, Nori akkor is tud egyik pillanatban meglehetősen kellemetlen lenni, aztán meg valamilyen rettegő alávetett módban működni. Az azért elég feltűnő lehet, hogy az elméjében valami nem egészen kerek. Mai-nak ez cseppet sem új, lassan már hozzászokik a szélsőségekhez. Hol ki akarja nyírni a most elkobzott fegyverekkel, hol pedig kishúgként bújik az ölébe. Ő, mint az elme leendő tudósa ezt nagyon jól látja, csak még nem tud eleget ahhoz, hogy minden képkockát összerakjon. Minden erejével azon van, hogy megértesse a lánnyal, hogy itt biztonságban van, sőt... nem csak most, hanem minden együtt töltött percükben azon van, hogy mellette jól legyen a feketeség. Néha nagyon nehéz és fárasztó, nem tudja miért adta erre a fejét, de még mágikus kötelék nélkül is egészen biztos benne, hogy mellette van a helye. Most egy kicsit nem törődik az elffel, próbál dűlőre jutni ő is, hogy mi történhetett, bár neki egyértelművé kezd válni, hogy a drágalátos istenének egy újabb sötét kis ajándéka az, ami eléjük tárul. Itt erősíti meg magát újfent abban, hogy soha nem fog elköteleződni egyetlen vallás felé sem, majd hisz magában és a tudományban.*
- Sosem bántanálak, én vagyok az. *Egy kicsit tán el is szomorodik, hogy ilyen érzések tombolnak a szeretett emberlányban, az úrnő megnevezés pedig minden játszma ellenére sem tetszik neki. Rájött, hogy imádja a nemesi köntöst, szeret magabiztos és szép lenni, sőt, még feltűnő is, de neki soha nem kellene egy kis szolga, vagy testőr. Ezt még megjátszani sem menne. Talán távolodik a felvett álcától, de már nem érdekli, legyen ennek vége.*
- Az elméje játszik vele. Nem engem lát.
*Állapítja meg a puszta tényt, cseppet sem mentegetőzve. Talán ez is fontos lehet az orvosnak, bár ezt gyógyítani kevéssé lehet úgy, mint a testet. Éppen ezért választotta ezt jövőbeli foglalkozásául.
Hagyja kibontakozni a két jelenlévőt, hátrál egy lépést, mintha itt nem lenne rá semmi szükség. De tekintetét nem veszi le a lányról, óvón figyeli, hogy ha kell ott tudjon lenni. Néha átvándorol a tekintete Intath-ra is, hogy megjegyezzen minden mozzanatot. Szívesen kérdezne még pluszban némi információt, de annyira bízik a férfi szakértelmében, hogy hamar rájön, mit lehet kezdeni a kialakult helyzettel. A hirtelen kedvesség megnyugtatja még őt is, pedig nem vele foglalkozik, de legalább tudja, hogy jó kezekben van a lány, akinek még fegyvere sincs, hogy ezt a maga módján köszönje meg.*
*Mindegy milyen kiszolgáltatott a helyzet, Nori akkor is tud egyik pillanatban meglehetősen kellemetlen lenni, aztán meg valamilyen rettegő alávetett módban működni. Az azért elég feltűnő lehet, hogy az elméjében valami nem egészen kerek. Mai-nak ez cseppet sem új, lassan már hozzászokik a szélsőségekhez. Hol ki akarja nyírni a most elkobzott fegyverekkel, hol pedig kishúgként bújik az ölébe. Ő, mint az elme leendő tudósa ezt nagyon jól látja, csak még nem tud eleget ahhoz, hogy minden képkockát összerakjon. Minden erejével azon van, hogy megértesse a lánnyal, hogy itt biztonságban van, sőt... nem csak most, hanem minden együtt töltött percükben azon van, hogy mellette jól legyen a feketeség. Néha nagyon nehéz és fárasztó, nem tudja miért adta erre a fejét, de még mágikus kötelék nélkül is egészen biztos benne, hogy mellette van a helye. Most egy kicsit nem törődik az elffel, próbál dűlőre jutni ő is, hogy mi történhetett, bár neki egyértelművé kezd válni, hogy a drágalátos istenének egy újabb sötét kis ajándéka az, ami eléjük tárul. Itt erősíti meg magát újfent abban, hogy soha nem fog elköteleződni egyetlen vallás felé sem, majd hisz magában és a tudományban.*
- Sosem bántanálak, én vagyok az. *Egy kicsit tán el is szomorodik, hogy ilyen érzések tombolnak a szeretett emberlányban, az úrnő megnevezés pedig minden játszma ellenére sem tetszik neki. Rájött, hogy imádja a nemesi köntöst, szeret magabiztos és szép lenni, sőt, még feltűnő is, de neki soha nem kellene egy kis szolga, vagy testőr. Ezt még megjátszani sem menne. Talán távolodik a felvett álcától, de már nem érdekli, legyen ennek vége.*
- Az elméje játszik vele. Nem engem lát.
*Állapítja meg a puszta tényt, cseppet sem mentegetőzve. Talán ez is fontos lehet az orvosnak, bár ezt gyógyítani kevéssé lehet úgy, mint a testet. Éppen ezért választotta ezt jövőbeli foglalkozásául.
Hagyja kibontakozni a két jelenlévőt, hátrál egy lépést, mintha itt nem lenne rá semmi szükség. De tekintetét nem veszi le a lányról, óvón figyeli, hogy ha kell ott tudjon lenni. Néha átvándorol a tekintete Intath-ra is, hogy megjegyezzen minden mozzanatot. Szívesen kérdezne még pluszban némi információt, de annyira bízik a férfi szakértelmében, hogy hamar rájön, mit lehet kezdeni a kialakult helyzettel. A hirtelen kedvesség megnyugtatja még őt is, pedig nem vele foglalkozik, de legalább tudja, hogy jó kezekben van a lány, akinek még fegyvere sincs, hogy ezt a maga módján köszönje meg.*
2652. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-08 20:31:13
Üzenet elküldve: 2024-03-08 20:31:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Ugyan, azt ették és itták, a saját tőrével vágta meg magát, más sérülés nincs rajta. Csak arra a mágiára tud gondolni. A mérgezésnek egyre kisebb a valószínűsége. Amúgy is nehéz lenne, azt úgy kikezelni, hogy közben a varjút ne keverje gyanúba. Nem mintha a szolgálók ne érdemelnék meg, de Rel-nek nem akar ellenségeket gyártani. Mikor a beteg magához tér akkor nem túl kedvesen bemutatkozik. Az úrnő próbálja nyugtatni és rendre igazítani ez által végre fény derül mindkettejük nevére. Majd az ezt követő pillanatok megkavarják a dolgokat. Ez a Nori egyértelműen retteg ettől az úrnőtől. Int nem tesz fel kérdéseket, de valahogy rossz érzése kezd lenni. Lehet félreismerte ezt a két lányt. Vagy a testőr van teljes zavartságban vagy az úrnő olyan jó színész, hogy még őt is megvezette. Az utóbbi lehetőség egyenesen ijesztő és nem a jó értelemben. Úgy dönt ezt későbbre teszi és megzavarja a kettejük közt kialakult kis beszélgetést és csettintésével magára vonja a másik rémült tekintetét, aki idegesen válaszolgat a doktor úr határozott kérdéseire és tesz eleget a kérésének is. Hogy fizikailag mekkora gond van, azt az elf nem tudja biztosra, de fejben úgy érzi itt az ideje helyre rakni a másikat és kicsit lenyugtatni. A beteg szavaira a férfi bólint és keze megindul a fekvő lány arca felé, hogy finom mozdulattal a saját irányába fordítsa, majd gyengéden végigsimítson rajta. Ezzel egy időben a szigorú vonásai is megváltoznak szinte egy pillanat alatt. Tekintetébe kedvesség költözik és egy barátságos mosoly húzódik arra a morcos szájra és nyugodt hangon kezd bele. A kérdései közt türelmesen megvárja míg a másik összeszedi magát és válaszol neki.*
-Nori vagy ugye? Ne félj azért vagyok itt, hogy segítsek. Együtt kitaláljuk, hogy mi történhetett veled. Csak szedd össze magad. Most mit érzel? Fáj valamid? Szédülsz? Mielőtt elájultál éreztél valami furcsát? Arra emlékszel, hogy ettél-e vagy ittál korábban bármit amit az úrnőd nem? Sebeztek meg valamivel vagy mágia volt rád mondva?
~Egyébként nem csúnya lány.~
*Ugyan, azt ették és itták, a saját tőrével vágta meg magát, más sérülés nincs rajta. Csak arra a mágiára tud gondolni. A mérgezésnek egyre kisebb a valószínűsége. Amúgy is nehéz lenne, azt úgy kikezelni, hogy közben a varjút ne keverje gyanúba. Nem mintha a szolgálók ne érdemelnék meg, de Rel-nek nem akar ellenségeket gyártani. Mikor a beteg magához tér akkor nem túl kedvesen bemutatkozik. Az úrnő próbálja nyugtatni és rendre igazítani ez által végre fény derül mindkettejük nevére. Majd az ezt követő pillanatok megkavarják a dolgokat. Ez a Nori egyértelműen retteg ettől az úrnőtől. Int nem tesz fel kérdéseket, de valahogy rossz érzése kezd lenni. Lehet félreismerte ezt a két lányt. Vagy a testőr van teljes zavartságban vagy az úrnő olyan jó színész, hogy még őt is megvezette. Az utóbbi lehetőség egyenesen ijesztő és nem a jó értelemben. Úgy dönt ezt későbbre teszi és megzavarja a kettejük közt kialakult kis beszélgetést és csettintésével magára vonja a másik rémült tekintetét, aki idegesen válaszolgat a doktor úr határozott kérdéseire és tesz eleget a kérésének is. Hogy fizikailag mekkora gond van, azt az elf nem tudja biztosra, de fejben úgy érzi itt az ideje helyre rakni a másikat és kicsit lenyugtatni. A beteg szavaira a férfi bólint és keze megindul a fekvő lány arca felé, hogy finom mozdulattal a saját irányába fordítsa, majd gyengéden végigsimítson rajta. Ezzel egy időben a szigorú vonásai is megváltoznak szinte egy pillanat alatt. Tekintetébe kedvesség költözik és egy barátságos mosoly húzódik arra a morcos szájra és nyugodt hangon kezd bele. A kérdései közt türelmesen megvárja míg a másik összeszedi magát és válaszol neki.*
-Nori vagy ugye? Ne félj azért vagyok itt, hogy segítsek. Együtt kitaláljuk, hogy mi történhetett veled. Csak szedd össze magad. Most mit érzel? Fáj valamid? Szédülsz? Mielőtt elájultál éreztél valami furcsát? Arra emlékszel, hogy ettél-e vagy ittál korábban bármit amit az úrnőd nem? Sebeztek meg valamivel vagy mágia volt rád mondva?
~Egyébként nem csúnya lány.~
2651. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-08 19:42:32
Üzenet elküldve: 2024-03-08 19:42:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Talán arra senki sem számított, hogy ha egyszer Nori felébred, akkor a hála lesz az első dolog, ami eszébe jut, sőt, még másodszorra sem kér bocsánatot azért, hogy igazából ez a nem éppen kedves mondat volt az első az életében, amit Intath-hoz intézett, hisz üdvözölni sem volt idejük egymást, mert rögtön rosszul lett, amint végre megtalálták őt.*
- Küzdeni? Megmozdulni is alig bírok…
*Nem is érti, mi ellen is tudna küzdeni ilyen ramaty állapotban. Aztán hirtelen érkezik a téves felismerés, rájön, hogy bántották őt, ráadásul nem is akárki, hanem az ő kegyes úrnője. Azt tudja, hogy mindig meg szokta büntetni, ha valami rosszat csinál, de most tényleg valami rettenetes dolgot követhetett el, amiért ilyen szörnyű büntetést kapott. Éppen ezért kezd el könyörögni a lánynak, hogy most az egyszer még bocsásson meg neki.
Mai kedves és lágy hangja ugyan valamelyest megnyugtatja, de a doki jól látja, hogy most valamiféle őszinte félelem tükröződik a barna szemekben, mikor az úrnőjének szólított félvérre pillant.*
- Akkor nem haragszol rám, úrnőm? Miért bántottál ennyire? Nem is voltam rossz… annyira…
*Nem engedi el a feketeség a képzelgéseit, ebből is látszik, hogy nem csak gonoszságból elkövetett színjátékról van szó, hanem a történtek valamit tényleg nagyon összekuszáltak az elméjében.
A félelme is olyannyira erős, hogy Intath csettintgetésére szinte az egész teste összerezzen ijedtségében, és hirtelen rántja vissza a fejét a hang irányába, riadt tekintete pedig úgy mered a szőke elfre, hogy még csak nem is pislog.*
- Nem tudom! Kettőt… azt hiszem. *Válaszol kissé csapongva, de legalább helyesen, majd igyekszik követni az utasításokat, ugyanis jelen pillanatban a kirakós azon részét sem tudja összerakni, hogy ki ez a férfi és mi köze van Mai-hoz, így inkább engedelmeskedik.
Ugyan észlelhető késéssel, de követi a szemei előtt pásztázó ujjakat, viszont csak egy ideig. Figyelme újra és újra Mai irányába kalandozik, de következő kérdését mégis az őt vizsgáló Intath-nak teszi fel.*
- Mi történt velem? Olyan volt, mintha hirtelen úgy döntött volna a testem, hogy már hatok óta nem aludtam, és csak úgy… kikapcsolt.
*Kezdi kérdés nélkül is elmesélni, hogy mit érzett az összeesés pillanatában. Az ugyan továbbra sem fog kiderülni, hogy a ludas Sa'Tereth mágiája volt, de az első kézből kapott információ talán segíti az orvos munkáját.*
*Talán arra senki sem számított, hogy ha egyszer Nori felébred, akkor a hála lesz az első dolog, ami eszébe jut, sőt, még másodszorra sem kér bocsánatot azért, hogy igazából ez a nem éppen kedves mondat volt az első az életében, amit Intath-hoz intézett, hisz üdvözölni sem volt idejük egymást, mert rögtön rosszul lett, amint végre megtalálták őt.*
- Küzdeni? Megmozdulni is alig bírok…
*Nem is érti, mi ellen is tudna küzdeni ilyen ramaty állapotban. Aztán hirtelen érkezik a téves felismerés, rájön, hogy bántották őt, ráadásul nem is akárki, hanem az ő kegyes úrnője. Azt tudja, hogy mindig meg szokta büntetni, ha valami rosszat csinál, de most tényleg valami rettenetes dolgot követhetett el, amiért ilyen szörnyű büntetést kapott. Éppen ezért kezd el könyörögni a lánynak, hogy most az egyszer még bocsásson meg neki.
Mai kedves és lágy hangja ugyan valamelyest megnyugtatja, de a doki jól látja, hogy most valamiféle őszinte félelem tükröződik a barna szemekben, mikor az úrnőjének szólított félvérre pillant.*
- Akkor nem haragszol rám, úrnőm? Miért bántottál ennyire? Nem is voltam rossz… annyira…
*Nem engedi el a feketeség a képzelgéseit, ebből is látszik, hogy nem csak gonoszságból elkövetett színjátékról van szó, hanem a történtek valamit tényleg nagyon összekuszáltak az elméjében.
A félelme is olyannyira erős, hogy Intath csettintgetésére szinte az egész teste összerezzen ijedtségében, és hirtelen rántja vissza a fejét a hang irányába, riadt tekintete pedig úgy mered a szőke elfre, hogy még csak nem is pislog.*
- Nem tudom! Kettőt… azt hiszem. *Válaszol kissé csapongva, de legalább helyesen, majd igyekszik követni az utasításokat, ugyanis jelen pillanatban a kirakós azon részét sem tudja összerakni, hogy ki ez a férfi és mi köze van Mai-hoz, így inkább engedelmeskedik.
Ugyan észlelhető késéssel, de követi a szemei előtt pásztázó ujjakat, viszont csak egy ideig. Figyelme újra és újra Mai irányába kalandozik, de következő kérdését mégis az őt vizsgáló Intath-nak teszi fel.*
- Mi történt velem? Olyan volt, mintha hirtelen úgy döntött volna a testem, hogy már hatok óta nem aludtam, és csak úgy… kikapcsolt.
*Kezdi kérdés nélkül is elmesélni, hogy mit érzett az összeesés pillanatában. Az ugyan továbbra sem fog kiderülni, hogy a ludas Sa'Tereth mágiája volt, de az első kézből kapott információ talán segíti az orvos munkáját.*
2650. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-08 18:00:36
Üzenet elküldve: 2024-03-08 18:00:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Kifejezetten élvezi a helyzetet azon felül, hogy Nori most ennek az elszenvedője. Magáról sem gondolta volna, hogy félre tudja tenni az érzelmeit csak azért, mert az események olyan helyzetbe sodorták, ahol némi tudást szívhat magába. A kérdezősködés persze Mai-nak is tökéletesen megy, idegesítve ezzel a körülötte élőket, de van, amikor lehet ezt jól is űzni. Lopja a pillantásokat az elf felé, de azért szeretne túl lenni ezen az egészen. Félti a lányt, akkor is, ha tudja mélyen belül, hogy nem lehet baj.*
- Csak is azt, semmi mást. *Válaszolja, majd amikor végre mocorgásnak indul az alélt feketeség és kiszánkázik ajkaiból az első mondat, akkor érzi igazán azt, hogy megkönnyebbült. Eddig tényleg nem érezte azt a súlyt, ami most legördült a válláról és a könnyedségtől szinte lebeg.*
- Igen, úgy látom, visszatért. *Csóválja meg a fejét, nem várt mást, s a keze óvón simítja meg a sápadt arcot, tudatva, hogy itt van mellette.*
- Itt vagy velünk, Nori, ne küzdj, csak segíteni próbál.
*Ami ez után jön, az zökkenti csak ki igazán. Nem tudja, hogy hová nézzen, eddigi merevsége most átalakul egy kis zavarrá. Szerencsére nyugtatólag hat rá a férfi profizmusa, és hogy nem kérdő tekintettel kezdi vallatni arról, hogy mégis milyen szörnyűséget tett a lánnyal, amit nem árult el a kezelése megsegítéséhez. Az öröm, hogy újra köztük van sem tudja elnyomni az első gondolatát, ami az, hogy csak direkt csinálja a másik ezt a színjátékot, hogy megkavarhassa az amúgy is gyenge lábakon álló lelkivilágát. Épphogy jól érzi magát végre, de azonnal kell az újabb dráma. Mély levegővétellel űzi el a felsejlő haragot. ~Nem, ennyire nem gonosz.~ Annyit azért tud a lányról, hogy megjárt olyan szörnyűségeket, amiket most rebesget és nyugtázza, hogy mélyen belül ez dolgozhat benne. Csak ne lenne ez a nyomasztó érzés, hogy vajon mit gondol a "szőke herceg". De miért is érdekli ez egyáltalán? Sajnos túlságosan is felkeltette az érdeklődését.*
- Itt vagyok veled, én vagyok az Mai, ígérem nemsokára jól leszel. *Intézi Nori-hoz a szavakat, most már felülemelkedve kezdeti dühén, igazán simulékonyan és kedvesen. Nem akar sokat beszélni, mert akkor nem hagyja a dokit dolgozni és a világért sem szeretné feltartani. Ezzel együtt bemutatkozott, ami a forgatag miatt elmaradt ezidáig. Ugyan ejtette ki már a nevét barátnője, miközben összeesni készült. *
*Kifejezetten élvezi a helyzetet azon felül, hogy Nori most ennek az elszenvedője. Magáról sem gondolta volna, hogy félre tudja tenni az érzelmeit csak azért, mert az események olyan helyzetbe sodorták, ahol némi tudást szívhat magába. A kérdezősködés persze Mai-nak is tökéletesen megy, idegesítve ezzel a körülötte élőket, de van, amikor lehet ezt jól is űzni. Lopja a pillantásokat az elf felé, de azért szeretne túl lenni ezen az egészen. Félti a lányt, akkor is, ha tudja mélyen belül, hogy nem lehet baj.*
- Csak is azt, semmi mást. *Válaszolja, majd amikor végre mocorgásnak indul az alélt feketeség és kiszánkázik ajkaiból az első mondat, akkor érzi igazán azt, hogy megkönnyebbült. Eddig tényleg nem érezte azt a súlyt, ami most legördült a válláról és a könnyedségtől szinte lebeg.*
- Igen, úgy látom, visszatért. *Csóválja meg a fejét, nem várt mást, s a keze óvón simítja meg a sápadt arcot, tudatva, hogy itt van mellette.*
- Itt vagy velünk, Nori, ne küzdj, csak segíteni próbál.
*Ami ez után jön, az zökkenti csak ki igazán. Nem tudja, hogy hová nézzen, eddigi merevsége most átalakul egy kis zavarrá. Szerencsére nyugtatólag hat rá a férfi profizmusa, és hogy nem kérdő tekintettel kezdi vallatni arról, hogy mégis milyen szörnyűséget tett a lánnyal, amit nem árult el a kezelése megsegítéséhez. Az öröm, hogy újra köztük van sem tudja elnyomni az első gondolatát, ami az, hogy csak direkt csinálja a másik ezt a színjátékot, hogy megkavarhassa az amúgy is gyenge lábakon álló lelkivilágát. Épphogy jól érzi magát végre, de azonnal kell az újabb dráma. Mély levegővétellel űzi el a felsejlő haragot. ~Nem, ennyire nem gonosz.~ Annyit azért tud a lányról, hogy megjárt olyan szörnyűségeket, amiket most rebesget és nyugtázza, hogy mélyen belül ez dolgozhat benne. Csak ne lenne ez a nyomasztó érzés, hogy vajon mit gondol a "szőke herceg". De miért is érdekli ez egyáltalán? Sajnos túlságosan is felkeltette az érdeklődését.*
- Itt vagyok veled, én vagyok az Mai, ígérem nemsokára jól leszel. *Intézi Nori-hoz a szavakat, most már felülemelkedve kezdeti dühén, igazán simulékonyan és kedvesen. Nem akar sokat beszélni, mert akkor nem hagyja a dokit dolgozni és a világért sem szeretné feltartani. Ezzel együtt bemutatkozott, ami a forgatag miatt elmaradt ezidáig. Ugyan ejtette ki már a nevét barátnője, miközben összeesni készült. *
2649. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-08 17:08:39
Üzenet elküldve: 2024-03-08 17:08:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Remek... Inkább nem mond semmit. Kerülnek elé mindenféle gonddal. Sérülés önhibából vagy más által okozva, nyavalyák, terhesség, ilyen olyan problémák... Nagyon sok dolog történhet valakivel és az egészségét csak az tudja igazán értékelni akinek rossz vagy, akinek az a munkája, hogy vigyázzon rá vagy helyreállítsa. A mágia túlmutat az elf tudásán. Mérgezés, mágikus mérgezés, betegség nem fogna ki rajta, de egy átok vagy valami hasonló természetfeletti dolog ellen nem tud mit tenni. Ahhoz hívhatják a papokat akik ha olyan szakértő módon űzik a saját munkájukat, mint amivel Int-ébe szoktak belekontárkodni akkor nem sok esélyt lát a lánynak. Mindenesetre megteszi amit megtehet. Felteszi a kérdéseit amikre jönnek a válaszok.*
-És csak olyan ételt evett és olyat ivott mint ön is?
*Kérdez rá a biztonság kedvéért. Mondjuk egy testőr miért enne egy tányérból az úrnőjével? Mindegy. A felsőjétől megszabadítják a másikat az elf pedig nekilát a vizsgálatoknak. A legvalószínűbb dolog ami eszébe jut és ami ellen tudna valamit tenni az méreg. A hála kapcsán az úrnő mintha nem örülne a gondolatnak, hogy papra lesz szükség. Viszont a jutalom kapcsán egy ígéret elhangzott. Helyes. Az ilyen tartozásokat szereti a doki mert bőségesen lesznek viszonozva. Hogy időközben tegeződésre váltottak, az neki fel se tűnt. Ahogy a szerveket tapogatja akkor kezd magához térni a beteg, aki egyből ki is fejezi háláját neki. Ez persze róla már lepereg. Egykedvűen jegyzi meg.*
-Nem tűnik haldoklónak.
*De teljesen élőnek se. Mintha kicsit zavart lenne és félre is beszél. A két lány közti viszony egyre furcsább. Mintha félne az eddig érte aggódó nőtől. Valami egyértelműen zavaros pedig Int általában jól belelát másokba. Viszont sok időt nem hagy arra, hogy a lány visszakönyörögje magát az úrnője kegyeibe. Durván megszakítja a kettejük közti társalgást mégpedig azzal, hogy belecsettint párat a másik arcába majd két ujját felé tartja.*
-Tudsz számolni? Mennyit mutatok?*Ha választ kap elkezdi mozgatni a másik előtt az ujjait.*Kövesd őket, de csak a szemeddel!
*Remek... Inkább nem mond semmit. Kerülnek elé mindenféle gonddal. Sérülés önhibából vagy más által okozva, nyavalyák, terhesség, ilyen olyan problémák... Nagyon sok dolog történhet valakivel és az egészségét csak az tudja igazán értékelni akinek rossz vagy, akinek az a munkája, hogy vigyázzon rá vagy helyreállítsa. A mágia túlmutat az elf tudásán. Mérgezés, mágikus mérgezés, betegség nem fogna ki rajta, de egy átok vagy valami hasonló természetfeletti dolog ellen nem tud mit tenni. Ahhoz hívhatják a papokat akik ha olyan szakértő módon űzik a saját munkájukat, mint amivel Int-ébe szoktak belekontárkodni akkor nem sok esélyt lát a lánynak. Mindenesetre megteszi amit megtehet. Felteszi a kérdéseit amikre jönnek a válaszok.*
-És csak olyan ételt evett és olyat ivott mint ön is?
*Kérdez rá a biztonság kedvéért. Mondjuk egy testőr miért enne egy tányérból az úrnőjével? Mindegy. A felsőjétől megszabadítják a másikat az elf pedig nekilát a vizsgálatoknak. A legvalószínűbb dolog ami eszébe jut és ami ellen tudna valamit tenni az méreg. A hála kapcsán az úrnő mintha nem örülne a gondolatnak, hogy papra lesz szükség. Viszont a jutalom kapcsán egy ígéret elhangzott. Helyes. Az ilyen tartozásokat szereti a doki mert bőségesen lesznek viszonozva. Hogy időközben tegeződésre váltottak, az neki fel se tűnt. Ahogy a szerveket tapogatja akkor kezd magához térni a beteg, aki egyből ki is fejezi háláját neki. Ez persze róla már lepereg. Egykedvűen jegyzi meg.*
-Nem tűnik haldoklónak.
*De teljesen élőnek se. Mintha kicsit zavart lenne és félre is beszél. A két lány közti viszony egyre furcsább. Mintha félne az eddig érte aggódó nőtől. Valami egyértelműen zavaros pedig Int általában jól belelát másokba. Viszont sok időt nem hagy arra, hogy a lány visszakönyörögje magát az úrnője kegyeibe. Durván megszakítja a kettejük közti társalgást mégpedig azzal, hogy belecsettint párat a másik arcába majd két ujját felé tartja.*
-Tudsz számolni? Mennyit mutatok?*Ha választ kap elkezdi mozgatni a másik előtt az ujjait.*Kövesd őket, de csak a szemeddel!
2648. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-08 12:05:59
Üzenet elküldve: 2024-03-08 12:05:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nori még hosszú-hosszú percekig eszméletlenül fekszik, mintha a másik kettő csak egy élettelen testet hurcolna, csupán az időközben egyenletessé váló légzése jelzi, hogy nem halt meg.
Nem reagál semmit sem arra, hogy az asztalra pakolják, sem arra, hogy leveszik róla a vértjét, és a vizsgálatok idejének nagy része alatt sem történik semmi. Azonban egyik pillanatban, mikor a doki épp a lány hasát nyomkodja, Nori erőtlenül nyöszörögni kezd, a feje is megmozdul, nem sokkal később pedig a szemei is kinyílnak.
A teste túl van a hirtelen gyengeség okozta sokkon, és mostanra sikerült a vérpezsdítés okozta felgyorsult keringése miatt kimerült energiatartalékait újratöltenie legalább annyira, hogy a test alapvető funkciói újra működőképesek legyenek.
Egyelőre még nehezen fogja fel, hogy hol van. Jobb kezét remegve emeli fel, hogy alkarjával a sajgó fejéhez nyúljon. Ekkor érzi meg az épp a hasán munkálkodó orvos koránt sem finom mozdulatait.*
- Ne nyomkodj már baszd meg…
*Kéri meg a maga sajátos stílusában arra, hogy legyen kedves finomabban csinálni, de továbbra sem érezni semmi erőt a szavaiban, viszont legalább most már beszél.
Laposakat pislog, ahogy körbenéz a teremben, próbálja megérteni, hogy hová került és mi történik vele éppen.*
- Ez már a túlvilág? Nem… mert itt vagytok. Akkor nem haltam meg.
*Von le teljesen értelmetlen következtetéseket abból, hogy látja maga mellett Intath-ot és Mai-t. Abban legalább nem téved, hogy életben van, és most már fel is ismeri a körülötte állókat.
Mikor megpillantja Mai-t, gyengén elmosolyodik, de van a mosolyában valami riadtság, és néhány könnycsepp is lefolyik az arcán, ahogy a szemeibe néz.*
- Miért kaptam ezt, úrnőm? Mit tettem már megint, hogy ilyen kegyetlen büntetést érdemeltem?
*Kérdezi Mai részéről valószínűleg teljesen váratlanul, viszont szavai az előéletüket nem ismerve Intath-ban megerősítheti, hogyan is nézhet ki a hierarchia a két lány között.*
- Ne haragudj rám, ígérem többet nem viselkedek rosszul, csak ne bánts így… mert ez borzalmas, nem bírom ki!
*Szinte könyörög Mai-nak. Úgy látszik, hogy ez a körülbelül negyed órányi összeomlás teljesen összekuszálta Nori amúgy sem normális agytekervényeit, és valamennyire a múltban, az Idya mellett töltött időszakban találja magát, csak most épp a kis félelf barátnőjét képzeli a fekete tündér helyébe.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nori még hosszú-hosszú percekig eszméletlenül fekszik, mintha a másik kettő csak egy élettelen testet hurcolna, csupán az időközben egyenletessé váló légzése jelzi, hogy nem halt meg.
Nem reagál semmit sem arra, hogy az asztalra pakolják, sem arra, hogy leveszik róla a vértjét, és a vizsgálatok idejének nagy része alatt sem történik semmi. Azonban egyik pillanatban, mikor a doki épp a lány hasát nyomkodja, Nori erőtlenül nyöszörögni kezd, a feje is megmozdul, nem sokkal később pedig a szemei is kinyílnak.
A teste túl van a hirtelen gyengeség okozta sokkon, és mostanra sikerült a vérpezsdítés okozta felgyorsult keringése miatt kimerült energiatartalékait újratöltenie legalább annyira, hogy a test alapvető funkciói újra működőképesek legyenek.
Egyelőre még nehezen fogja fel, hogy hol van. Jobb kezét remegve emeli fel, hogy alkarjával a sajgó fejéhez nyúljon. Ekkor érzi meg az épp a hasán munkálkodó orvos koránt sem finom mozdulatait.*
- Ne nyomkodj már baszd meg…
*Kéri meg a maga sajátos stílusában arra, hogy legyen kedves finomabban csinálni, de továbbra sem érezni semmi erőt a szavaiban, viszont legalább most már beszél.
Laposakat pislog, ahogy körbenéz a teremben, próbálja megérteni, hogy hová került és mi történik vele éppen.*
- Ez már a túlvilág? Nem… mert itt vagytok. Akkor nem haltam meg.
*Von le teljesen értelmetlen következtetéseket abból, hogy látja maga mellett Intath-ot és Mai-t. Abban legalább nem téved, hogy életben van, és most már fel is ismeri a körülötte állókat.
Mikor megpillantja Mai-t, gyengén elmosolyodik, de van a mosolyában valami riadtság, és néhány könnycsepp is lefolyik az arcán, ahogy a szemeibe néz.*
- Miért kaptam ezt, úrnőm? Mit tettem már megint, hogy ilyen kegyetlen büntetést érdemeltem?
*Kérdezi Mai részéről valószínűleg teljesen váratlanul, viszont szavai az előéletüket nem ismerve Intath-ban megerősítheti, hogyan is nézhet ki a hierarchia a két lány között.*
- Ne haragudj rám, ígérem többet nem viselkedek rosszul, csak ne bánts így… mert ez borzalmas, nem bírom ki!
*Szinte könyörög Mai-nak. Úgy látszik, hogy ez a körülbelül negyed órányi összeomlás teljesen összekuszálta Nori amúgy sem normális agytekervényeit, és valamennyire a múltban, az Idya mellett töltött időszakban találja magát, csak most épp a kis félelf barátnőjét képzeli a fekete tündér helyébe.*
2647. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-08 09:44:23
Üzenet elküldve: 2024-03-08 09:44:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Családja mágiahasználó, ezért mivel mással dacolna, mint a varázzsal? Ugyan úgy, mint mindennel, amit ott kapott. Ha belekezdne a tanulmányokba és nem a lelkeket vizsgálná, biztosan tehetséges kis mágusnő lenne, de nem hajlandó rá. Csak és kizárólag Nori kedvéért enged olyan helyzetbe kerülni, ahol a közelében ez megengedett. Talán tanulhatna belőle, s mint most, kihasználva gyerekkora tanait, a varázst is a hasznára fordíthatná, de még idegenkedik tőle. A megfejtés is itt lebeg köztük: azért, mert „belekontárkodik” az élet folyásába. Ó, ha tudná a férfi gondolatait, biztosan csüngene minden kiejtett szaván, hiszen megannyi a hasonlóság. De ezt nem tudhatja, így csak ábrándosan tekint néha fel a segédkezésből. *
- Remek. *Kissé dühösen szól, de nem Intath személyére irányultan, hanem a mágiára, na meg a papok kijelentésére. Kicsit elege lett az istenekből, szolgáikból és mindenből, ami természetfeletti, ezért bújt ő mindig a könyvei biztonságába és ezért nem tanult meg olyasmit, ami így visszacsaphat.
Ha a rendelő nem is egy berendezett gyógyító-palota, Mai szemei még így is megtalálnak benne mindent, ami érdekes. Cseppet sem szeretne kutakodni, de figyelő szemei azonnal meglátják azt, ami hasznos. Ha az csak egy pergamen, lejegyzett kezeléssel, ám legyen.
Nehezen gondol vissza az előző estére, lévén minden ködös számára is, de azt pontosan tudja, hogy mind a ketten megmártóztak a dézsában és nagyon gondos tisztítást kaptak, hogy erre meglegyen a válasza. *
- Igen, úgy tudom fertőtlenítve lett. *Most az alkoholt is átkozza magában, hiszen mindenre pontosan emlékezne, hogyha nem döntötte volna ő is magába a szorongásoldót. Most már ez van, kár rajta keseregni. Azonnal mozdul, amikor megkéri őt a doki, hogy vegye le Nori-ról a köpenyt és a vértet. Mi sem egyszerűbb ennél, hiszen ma reggel pont ő kötötte meg. Gondosságának köszönhetően egy apró mozzanatba telik és kioldja a szorító béklyóból, miután megfosztotta a sötét köpönyegtől.
Furcsán jó érzés együtt dolgozni valakivel, még ha ha az érdemi munka őt el is kerüli és csak kis segédként tetszeleg. Aggódása simogatja tarkóját, de valamiért ez a helyzet feldobja. Nem tartja lehetségesnek, hogy komoly baja legyen a lánynak, talán ezért sem uralkodik el jobban rajta. Na meg az a bizonyos karkötő, aminek meglétét msot ellenőrzi szemeivel.
Ami még egy enyhe mosolyt csal elő belőle, az a tény, hogy az eddigi formális csevejt a munka heve okán felváltotta a tegeződés, ami azért neki is kényelmesebb, engedhet kicsit a nemesség szorításából. *
- Lesz, csak térjen végre magához. Ha tényleg papokat kell előkerítsek én… *Rosszallóan sóhajt, majd mégsem úgy fejezi be a mondatot, ahogy azt szerette volna.* … Úgyis előkerítek akit kell… *A reménye pedig egyre csak fűzi a hosszúéletűhöz, nagyon szeretné, hogy kitaláljon valamit. Hogy hogyan hálálja meg, azt még nem tudja, de így elnézve a zöld szemeket, nem okozna gondot megtalálni a módját.*
*Családja mágiahasználó, ezért mivel mással dacolna, mint a varázzsal? Ugyan úgy, mint mindennel, amit ott kapott. Ha belekezdne a tanulmányokba és nem a lelkeket vizsgálná, biztosan tehetséges kis mágusnő lenne, de nem hajlandó rá. Csak és kizárólag Nori kedvéért enged olyan helyzetbe kerülni, ahol a közelében ez megengedett. Talán tanulhatna belőle, s mint most, kihasználva gyerekkora tanait, a varázst is a hasznára fordíthatná, de még idegenkedik tőle. A megfejtés is itt lebeg köztük: azért, mert „belekontárkodik” az élet folyásába. Ó, ha tudná a férfi gondolatait, biztosan csüngene minden kiejtett szaván, hiszen megannyi a hasonlóság. De ezt nem tudhatja, így csak ábrándosan tekint néha fel a segédkezésből. *
- Remek. *Kissé dühösen szól, de nem Intath személyére irányultan, hanem a mágiára, na meg a papok kijelentésére. Kicsit elege lett az istenekből, szolgáikból és mindenből, ami természetfeletti, ezért bújt ő mindig a könyvei biztonságába és ezért nem tanult meg olyasmit, ami így visszacsaphat.
Ha a rendelő nem is egy berendezett gyógyító-palota, Mai szemei még így is megtalálnak benne mindent, ami érdekes. Cseppet sem szeretne kutakodni, de figyelő szemei azonnal meglátják azt, ami hasznos. Ha az csak egy pergamen, lejegyzett kezeléssel, ám legyen.
Nehezen gondol vissza az előző estére, lévén minden ködös számára is, de azt pontosan tudja, hogy mind a ketten megmártóztak a dézsában és nagyon gondos tisztítást kaptak, hogy erre meglegyen a válasza. *
- Igen, úgy tudom fertőtlenítve lett. *Most az alkoholt is átkozza magában, hiszen mindenre pontosan emlékezne, hogyha nem döntötte volna ő is magába a szorongásoldót. Most már ez van, kár rajta keseregni. Azonnal mozdul, amikor megkéri őt a doki, hogy vegye le Nori-ról a köpenyt és a vértet. Mi sem egyszerűbb ennél, hiszen ma reggel pont ő kötötte meg. Gondosságának köszönhetően egy apró mozzanatba telik és kioldja a szorító béklyóból, miután megfosztotta a sötét köpönyegtől.
Furcsán jó érzés együtt dolgozni valakivel, még ha ha az érdemi munka őt el is kerüli és csak kis segédként tetszeleg. Aggódása simogatja tarkóját, de valamiért ez a helyzet feldobja. Nem tartja lehetségesnek, hogy komoly baja legyen a lánynak, talán ezért sem uralkodik el jobban rajta. Na meg az a bizonyos karkötő, aminek meglétét msot ellenőrzi szemeivel.
Ami még egy enyhe mosolyt csal elő belőle, az a tény, hogy az eddigi formális csevejt a munka heve okán felváltotta a tegeződés, ami azért neki is kényelmesebb, engedhet kicsit a nemesség szorításából. *
- Lesz, csak térjen végre magához. Ha tényleg papokat kell előkerítsek én… *Rosszallóan sóhajt, majd mégsem úgy fejezi be a mondatot, ahogy azt szerette volna.* … Úgyis előkerítek akit kell… *A reménye pedig egyre csak fűzi a hosszúéletűhöz, nagyon szeretné, hogy kitaláljon valamit. Hogy hogyan hálálja meg, azt még nem tudja, de így elnézve a zöld szemeket, nem okozna gondot megtalálni a módját.*
2646. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-08 00:05:48
Üzenet elküldve: 2024-03-08 00:05:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Mind a szakma mind ahol a tapasztalatait szerezte megkövetelte tőle a hidegvért. Olyan apróságot nem felejtene el, hogy ne engedjen a saját közelébe egy ismeretlen fegyverest. Míg a másik átadja a fegyverét a lánynak addig viszonozza vele a szemkontaktust. Az a mosoly. Egyre inkább kezdi furdalni az oldalát annak az úrnőnek a személye. Ha nem volna a testőr, aki elvonja a figyelmét biztos inkább rá koncentrálna. De sajnos munka van, ami sose akkor szokott lenni mikor az embernek ne akadna jobb dolga. Szigorú doktorbácsi stílusában felteszi a kérdéseit amikre érkeznek is válaszok. Az agya épp azokon pörög mikor meghallja a mágia kifejezést. Egy ideg egyből megrándul az arcán. Rühelli az ilyesmit. Belekontárkodnak a munkájába aztán gondolkozhat, hogy tud-e valamit csinálni és a válasz nem biztos, hogy igen.*
-Ha a mágia okozta a gondot akkor papok tudnak neki segíteni én nem biztos.
*Közli a tényt. Maga a rendelő nem valami nagy eresztés. Gyógyszerek, de még műszerek sincsenek. Asztal, tálka víz kézmosáshoz, papír, toll, tinta. A papíron néhány név, gyógynövény, kezelési javaslat... Sok néznivaló nincs. A tegnapi seb kapcsán érdekes dolgot hall. A köszönetre biccent majd visszakérdez.*
-Fertőtlenítették előtte a sebet?
*Az még egy fontos tényező lehet. Mikor a lányt felteszik az asztalra akkor ő felültetné.*
-Tartom. Addig ezeket a vackokat vedd le róla, kapjon egy kis levegőt.
*Céloz a köpenyre és a fűzőre. Nem épp a legfinomabb fogalmazás, de most nincs idő a kellő kifejezéseket keresni. Ha ebben segít neki az úrnő akkor lefekteti a beteget és nekilát a vizsgálgatoknak. Pulzust mér, megnézi a szemeit, szájába benéz, megnyomkodja a hasát. A közben kapott köszönetre megint csak biccent.*
-Lesz még idő hálálkodni.
*Mert egyébként szívesen fogadja annak minden formáját.*
*Mind a szakma mind ahol a tapasztalatait szerezte megkövetelte tőle a hidegvért. Olyan apróságot nem felejtene el, hogy ne engedjen a saját közelébe egy ismeretlen fegyverest. Míg a másik átadja a fegyverét a lánynak addig viszonozza vele a szemkontaktust. Az a mosoly. Egyre inkább kezdi furdalni az oldalát annak az úrnőnek a személye. Ha nem volna a testőr, aki elvonja a figyelmét biztos inkább rá koncentrálna. De sajnos munka van, ami sose akkor szokott lenni mikor az embernek ne akadna jobb dolga. Szigorú doktorbácsi stílusában felteszi a kérdéseit amikre érkeznek is válaszok. Az agya épp azokon pörög mikor meghallja a mágia kifejezést. Egy ideg egyből megrándul az arcán. Rühelli az ilyesmit. Belekontárkodnak a munkájába aztán gondolkozhat, hogy tud-e valamit csinálni és a válasz nem biztos, hogy igen.*
-Ha a mágia okozta a gondot akkor papok tudnak neki segíteni én nem biztos.
*Közli a tényt. Maga a rendelő nem valami nagy eresztés. Gyógyszerek, de még műszerek sincsenek. Asztal, tálka víz kézmosáshoz, papír, toll, tinta. A papíron néhány név, gyógynövény, kezelési javaslat... Sok néznivaló nincs. A tegnapi seb kapcsán érdekes dolgot hall. A köszönetre biccent majd visszakérdez.*
-Fertőtlenítették előtte a sebet?
*Az még egy fontos tényező lehet. Mikor a lányt felteszik az asztalra akkor ő felültetné.*
-Tartom. Addig ezeket a vackokat vedd le róla, kapjon egy kis levegőt.
*Céloz a köpenyre és a fűzőre. Nem épp a legfinomabb fogalmazás, de most nincs idő a kellő kifejezéseket keresni. Ha ebben segít neki az úrnő akkor lefekteti a beteget és nekilát a vizsgálgatoknak. Pulzust mér, megnézi a szemeit, szájába benéz, megnyomkodja a hasát. A közben kapott köszönetre megint csak biccent.*
-Lesz még idő hálálkodni.
*Mert egyébként szívesen fogadja annak minden formáját.*
2645. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-07 18:52:35
Üzenet elküldve: 2024-03-07 18:52:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Érdekesen hat számára, hogy milyen hidegen tudja kezelni azt a helyzetet, ami minden bizonnyal a legmegrázóbb esemény, ami jó ideje történt vele. Volt az elmúlt hatokban csalódás, felismerés, félelem, gyötrődés, de mindez semmi ahhoz képest, hogy elveszítheti azt, aki a legfontosabb számára. Pont ezért is kapcsolhatott be nála a hidegvér, mert pánikolva semmit nem tud megoldani. Ráér kiadni a feszültséget akkor, amikor véget ér ez a furcsa rémálom. A fegyverektől megszabadítja Nori-t, aztán bebizonyítja a férfi, hogy igazán felkészült. Még arra is gondja, van, hogy attól kérje el a fegyvert, aki forgatni sem tudja, bár ezt megelőlegezni butaság lenne bárkinek is. Még egy mosolyt is elereszt, amikor előhúzza azt a kis tőrt, ami nála lapul, és végig szemkontaktust tartva az elffel adja a Sellő kezébe, majd az gondoskodik róla, hogy úgy nyúljon hozzá, hogy ne sérüljön meg. Nem fűz hozzá semmit, inkább megpróbálja osztatlan figyelmét a lányra irányítani, ami nem megy neki túlzottan, mert van velük valaki, aki elég méltó az érdeklődésére. Ha majd erre visszagondol, biztosan elszégyelli magát, de az elméjében felsejlő képek csakis az övéi, abba nem lát bele senki.
A kérdések strukturálják a gondolatait, beszélni kell és mindent elmondani. Pontosan ezt kérte az elején a feketeségtől ő is, hogy csak úgy tud kutatásokat végezni és segíteni a szétszakadt szilánkjain, ha mindenről tud. Nem is kérdés, hogy most nem felejthet ki egy momentumot sem.*
- Tegnap éjjel végtelen mennyiségű bort. Enni nem is evett. Szörnyen nézett ki egészen addig, amíg nem használt mágiát saját segítségére. Akkor hirtelen teljesen jól lett. Pont olyan jól, mint amilyen rosszul most. *Mintha valami felismerés kúszna tekintetére, ami nyíltan látszik. Mintha megdöbbent volna, pedig cseppet sem ért a mágiához, de ha valamiről sokat hallott, az Nori istenségének a sötétsége, ami Mai olvasatában csak annyi, hogy éppen annyit ad, amennyit duplán el is vehet.
Közben sikerül elvinni a lányt a rendelőhöz, még egy asztalra is felfektetik. *
- Az a seb a tőrétől volt, azok között van, amitől megfosztottuk. *Nem szeretne belegondolni még egyszer, hogy mivel jár majd az, ha ez kiderül Nori számára is. Bár még a haragja is édesebbnek tűnik, mint az, hogy itt hagyja őt.* - Tökéletesen meggyógyult attól, amit ajándékozott neki.
*Most nem rest végignézni tetőtől talpig a magas férfin, majd szemei elkalandoznak a rendelő pontjain, s amennyire lelassult barátnője légzése, az ö pulzusa úgy szökik fel az izgalomtól, hogy egy ilyen helyen lehet és nézelődhet. Ismét magára kell szólnia, hogy a tudomány várhat, most a feketeség az első.*
- Köszönöm, hogy most is segít rajta. *Fordul végül vissza a másik felé.*
*Érdekesen hat számára, hogy milyen hidegen tudja kezelni azt a helyzetet, ami minden bizonnyal a legmegrázóbb esemény, ami jó ideje történt vele. Volt az elmúlt hatokban csalódás, felismerés, félelem, gyötrődés, de mindez semmi ahhoz képest, hogy elveszítheti azt, aki a legfontosabb számára. Pont ezért is kapcsolhatott be nála a hidegvér, mert pánikolva semmit nem tud megoldani. Ráér kiadni a feszültséget akkor, amikor véget ér ez a furcsa rémálom. A fegyverektől megszabadítja Nori-t, aztán bebizonyítja a férfi, hogy igazán felkészült. Még arra is gondja, van, hogy attól kérje el a fegyvert, aki forgatni sem tudja, bár ezt megelőlegezni butaság lenne bárkinek is. Még egy mosolyt is elereszt, amikor előhúzza azt a kis tőrt, ami nála lapul, és végig szemkontaktust tartva az elffel adja a Sellő kezébe, majd az gondoskodik róla, hogy úgy nyúljon hozzá, hogy ne sérüljön meg. Nem fűz hozzá semmit, inkább megpróbálja osztatlan figyelmét a lányra irányítani, ami nem megy neki túlzottan, mert van velük valaki, aki elég méltó az érdeklődésére. Ha majd erre visszagondol, biztosan elszégyelli magát, de az elméjében felsejlő képek csakis az övéi, abba nem lát bele senki.
A kérdések strukturálják a gondolatait, beszélni kell és mindent elmondani. Pontosan ezt kérte az elején a feketeségtől ő is, hogy csak úgy tud kutatásokat végezni és segíteni a szétszakadt szilánkjain, ha mindenről tud. Nem is kérdés, hogy most nem felejthet ki egy momentumot sem.*
- Tegnap éjjel végtelen mennyiségű bort. Enni nem is evett. Szörnyen nézett ki egészen addig, amíg nem használt mágiát saját segítségére. Akkor hirtelen teljesen jól lett. Pont olyan jól, mint amilyen rosszul most. *Mintha valami felismerés kúszna tekintetére, ami nyíltan látszik. Mintha megdöbbent volna, pedig cseppet sem ért a mágiához, de ha valamiről sokat hallott, az Nori istenségének a sötétsége, ami Mai olvasatában csak annyi, hogy éppen annyit ad, amennyit duplán el is vehet.
Közben sikerül elvinni a lányt a rendelőhöz, még egy asztalra is felfektetik. *
- Az a seb a tőrétől volt, azok között van, amitől megfosztottuk. *Nem szeretne belegondolni még egyszer, hogy mivel jár majd az, ha ez kiderül Nori számára is. Bár még a haragja is édesebbnek tűnik, mint az, hogy itt hagyja őt.* - Tökéletesen meggyógyult attól, amit ajándékozott neki.
*Most nem rest végignézni tetőtől talpig a magas férfin, majd szemei elkalandoznak a rendelő pontjain, s amennyire lelassult barátnője légzése, az ö pulzusa úgy szökik fel az izgalomtól, hogy egy ilyen helyen lehet és nézelődhet. Ismét magára kell szólnia, hogy a tudomány várhat, most a feketeség az első.*
- Köszönöm, hogy most is segít rajta. *Fordul végül vissza a másik felé.*
2644. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-07 18:17:09
Üzenet elküldve: 2024-03-07 18:17:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Bármennyire is próbálkozik, nem képes ébren maradni, és végül teljesen elveszíti az eszméletét. Ezek után a feketeség minden bizonnyal egyáltalán nem bánja, ha megszabadítják őt a ráaggatott pengéktől, viszont, ha eszénél lenne, és tudná, mi történik vele, bizonyára az egyetlen dolog, amit semmiképp sem hagyna, az az, hogy a kígyómintázatú karkötőjét is elvegyék tőle. Sajnos ő maga tehetetlen, így Mai és a létre nem jött vérkötelék az egyetlen reménye, hogy ha a dokinak valamiért eszébe jutna, hogy az a karkötő is útban van, ne engedje azt levenni róla.
A viperát említve, ha a kis barátnője olyan könnyedén meg is jegyzi az információkat, mint amennyire kíváncsi rájuk, akkor attól talán egy kicsit megnyugodhat, hogy semmiféle jelét nem észlelni annak, hogy a Drasszéra Gorra munkához látott volna, ami egyet jelent azzal, hogy Nori nincs életveszélyben.
Míg szerencsétlen lányt a rendelőbe viszik, hogy lefektessék, a lelke valahol teljesen máshol jár. Egy furcsa, sötét álomban, ahol, ha van külön definíció arra, hogy mi a nagy semmi, akkor ez pont az.*
~Mi történik? Hová kerültem?~
*Kérdezi magától erőtlenül bolyongva a végtelennek tűnő, üres térben. Az agya valószínűleg próbál valamiféle képet mutatni neki az eseményekről, de mivel kívülről nem érkezik semmilyen információ, tudván, hogy minden érzékszerve csődöt mondott, így ebben a formában jelenik meg az álom Nori lelki szemei előtt.*
~Ez volna a Te birodalmad? Hát magadhoz hívtál? De miért ilyen korán? Még annyi mindent meg kellene tennem… még nem lehet vége… ~
*Igen. Nori úgy gondolja, hogy ez a különös hely, ahol jár, maga Sa'Tereth birodalma. Pontosan ilyennek képzelte el, vaksötétnek és teljesen üresnek, mert nincs is szükség másra. Itt nincs, ami bántsa, nincs, ami fájjon, nincs amitől félnie kéne, csak ő van és semmi más.
Talán ennek a megnyugvásnak köszönhető az is, hogy mire arra a bizonyos asztalra fektetik szegényt, a légzése valamelyest lassul, de mellette meg is nyugszik, újra egyenletesebbé válik. Ugyan továbbra is sápadt, és izzadtságcseppek is megjelennek rajta, de most már csak olyan, mintha Csipkerózsika álmát aludná oly békésen, mintha semmi rossz nem történt volna az ég egy adta világon.*
*Bármennyire is próbálkozik, nem képes ébren maradni, és végül teljesen elveszíti az eszméletét. Ezek után a feketeség minden bizonnyal egyáltalán nem bánja, ha megszabadítják őt a ráaggatott pengéktől, viszont, ha eszénél lenne, és tudná, mi történik vele, bizonyára az egyetlen dolog, amit semmiképp sem hagyna, az az, hogy a kígyómintázatú karkötőjét is elvegyék tőle. Sajnos ő maga tehetetlen, így Mai és a létre nem jött vérkötelék az egyetlen reménye, hogy ha a dokinak valamiért eszébe jutna, hogy az a karkötő is útban van, ne engedje azt levenni róla.
A viperát említve, ha a kis barátnője olyan könnyedén meg is jegyzi az információkat, mint amennyire kíváncsi rájuk, akkor attól talán egy kicsit megnyugodhat, hogy semmiféle jelét nem észlelni annak, hogy a Drasszéra Gorra munkához látott volna, ami egyet jelent azzal, hogy Nori nincs életveszélyben.
Míg szerencsétlen lányt a rendelőbe viszik, hogy lefektessék, a lelke valahol teljesen máshol jár. Egy furcsa, sötét álomban, ahol, ha van külön definíció arra, hogy mi a nagy semmi, akkor ez pont az.*
~Mi történik? Hová kerültem?~
*Kérdezi magától erőtlenül bolyongva a végtelennek tűnő, üres térben. Az agya valószínűleg próbál valamiféle képet mutatni neki az eseményekről, de mivel kívülről nem érkezik semmilyen információ, tudván, hogy minden érzékszerve csődöt mondott, így ebben a formában jelenik meg az álom Nori lelki szemei előtt.*
~Ez volna a Te birodalmad? Hát magadhoz hívtál? De miért ilyen korán? Még annyi mindent meg kellene tennem… még nem lehet vége… ~
*Igen. Nori úgy gondolja, hogy ez a különös hely, ahol jár, maga Sa'Tereth birodalma. Pontosan ilyennek képzelte el, vaksötétnek és teljesen üresnek, mert nincs is szükség másra. Itt nincs, ami bántsa, nincs, ami fájjon, nincs amitől félnie kéne, csak ő van és semmi más.
Talán ennek a megnyugvásnak köszönhető az is, hogy mire arra a bizonyos asztalra fektetik szegényt, a légzése valamelyest lassul, de mellette meg is nyugszik, újra egyenletesebbé válik. Ugyan továbbra is sápadt, és izzadtságcseppek is megjelennek rajta, de most már csak olyan, mintha Csipkerózsika álmát aludná oly békésen, mintha semmi rossz nem történt volna az ég egy adta világon.*
2643. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-07 17:34:29
Üzenet elküldve: 2024-03-07 17:34:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A gyógyítás mint hatalom. A másik tudtán kívül is tökéletesen eltalálta a doki fő hitvallását. Vannak akik a felelősséget jobban kiemelik és tény, hogy az is benne van az elfben, de a hatalomérzet sokkal inkább. Ezért is mérlegel cselekvés előtt és nem rohan gondolkodás nélkül az első ájuldozó nő után. Hogy a semmiből nem lesz rosszul valaki az egyértelmű számára, ahogy az is, hogy a legtöbb jel amit a testőr produkál nem megjátszott. Az ő gyanúja szerint, ami komolyabb vizsgálatok nélkül hirtelen eszébe jut, a bornak lehetett köze a dologhoz. A két nő közti kapcsolat látszólag nem csak megjátszott. Végül ez alapján dönt úgy, hogy segít nekik. Egy feltétellel. Aminek az úrnő eleget is tesz. Az elf csak bólint. Az érkező sellőnek, aki riadtan néz végig a helyzeten kimérten adja elő a történteket.*
-Az egyik hölgy rosszul lett. Megvizsgálnám a tegnap kapott rendelőben amennyiben szabad. Addig is a fegyvereiket eltennéd. Természetesen értesítheted az asszonyod, de előtte kérlek ezeket tedd biztos helyre mert, mint látod sietünk.
*Azzal hagyná is az úrnőt, hogy megszabadítsa barátnőjét a fegyvereitől és ha magától nem jut eszébe, a férfi udvariasan figyelmezteti.*
-A sajátját is kérem.
*Nem tűnik veszélyesnek, de az elővigyázatosság nem árt. Meg ennek a folyamatnak amúgy is inkább az a lényege, hogy mit reagálnak erre. Ezek után oda is lépne végre az ájult lány mellé, hogy átkarolja és segítsen vinni. Közben hallgatja a beszámolót.*
-És? Mit ivott, mit evett, harapta, vágta, szúrta meg valami? A tegnapi vágás a kezén mi volt? Minden fontos lehet.
*Érkezik a katonás számonkérés és közben ketten vihetik az ájult lányt a sellőház különtermébe, ami a tegnapi vizsgálatokra van még azóta is felkészítve. Így lesz egy asztal amire felfektethetik az ájultat.*
*A gyógyítás mint hatalom. A másik tudtán kívül is tökéletesen eltalálta a doki fő hitvallását. Vannak akik a felelősséget jobban kiemelik és tény, hogy az is benne van az elfben, de a hatalomérzet sokkal inkább. Ezért is mérlegel cselekvés előtt és nem rohan gondolkodás nélkül az első ájuldozó nő után. Hogy a semmiből nem lesz rosszul valaki az egyértelmű számára, ahogy az is, hogy a legtöbb jel amit a testőr produkál nem megjátszott. Az ő gyanúja szerint, ami komolyabb vizsgálatok nélkül hirtelen eszébe jut, a bornak lehetett köze a dologhoz. A két nő közti kapcsolat látszólag nem csak megjátszott. Végül ez alapján dönt úgy, hogy segít nekik. Egy feltétellel. Aminek az úrnő eleget is tesz. Az elf csak bólint. Az érkező sellőnek, aki riadtan néz végig a helyzeten kimérten adja elő a történteket.*
-Az egyik hölgy rosszul lett. Megvizsgálnám a tegnap kapott rendelőben amennyiben szabad. Addig is a fegyvereiket eltennéd. Természetesen értesítheted az asszonyod, de előtte kérlek ezeket tedd biztos helyre mert, mint látod sietünk.
*Azzal hagyná is az úrnőt, hogy megszabadítsa barátnőjét a fegyvereitől és ha magától nem jut eszébe, a férfi udvariasan figyelmezteti.*
-A sajátját is kérem.
*Nem tűnik veszélyesnek, de az elővigyázatosság nem árt. Meg ennek a folyamatnak amúgy is inkább az a lényege, hogy mit reagálnak erre. Ezek után oda is lépne végre az ájult lány mellé, hogy átkarolja és segítsen vinni. Közben hallgatja a beszámolót.*
-És? Mit ivott, mit evett, harapta, vágta, szúrta meg valami? A tegnapi vágás a kezén mi volt? Minden fontos lehet.
*Érkezik a katonás számonkérés és közben ketten vihetik az ájult lányt a sellőház különtermébe, ami a tegnapi vizsgálatokra van még azóta is felkészítve. Így lesz egy asztal amire felfektethetik az ájultat.*
2642. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-07 17:08:09
Üzenet elküldve: 2024-03-07 17:08:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Az események ismét felgyorsulnak, de ez sosincs másképpen, amikor ez a két lány együtt van. Hol az egyik szórakoztatja a másikat drámával, hol a másik. Teljesen biztos, hogy üres lenne az élete Nori nélkül, így duplán megijed a látottaktól. Az nem lehetséges, hogy ilyen értelmetlen módon veszíti el a feketeséget, így a nyöszörgések közepette kihallatszó mondatra ugyanolyan határozottsággal felel, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy most nem valami szerepet mímel, hanem nem hagy választást... még Nori istenének sem, nemhogy másénak. *
- Nem, nem hagysz itt!
*Az aggódás azért körülfonja szavait, de nem válik olyan hisztérikussá, mint hitte volna, hogy ilyen helyzetben lesz. Közben a szép szemű Dokival is diskurál, aki bár nem kap az alkalmon, hogy hős megmentőt játszhasson, mégis segítségükre próbál lenni, teljesen ésszerű feltételekkel.*
- A halál ma itt nincs a lehetőségek között, de a szakértelmére szükség van. Köszönöm.
*Emeli egy kis ideig a férfira tekintetét, majd újra a lánynak szenteli és ismét gondoskodó mozdulattal simítja végig annak hajzuhatagát. Próbál úgy navigálni az egészen nehéznek bizonyuló elernyedt testtel, hogy félig ülőhelyzetben dönthesse a tartóoszlopnak, de ez nem volt a legjobb ötlet, hiszen úgy a hátán lévő fegyverek takarásban vannak.*
- Úgysincs rá semmi szükség most, csak kényelmetlen neki. ~Aztán, ha magához tér a puszta kezével fogja kitépni a szívemet, fegyver híján.~
*Forgatja szemeit saját gondolatára, mert nincsenek illúziói, hogy majd köszönetet mond neki a másik, az elkobzott fegyvereket illetően. Megszabadítja őt a pengéktől, s átadja őket, majd a fátyolos tekintetével a hosszúéletűében kezd kutatni, hogy vajon mitévők is legyenek. *
- Mielőtt ideértünk még semmi baja nem volt. Illetve... szörnyen gyötörte a másnap, de... *Elhalkul, majd mivel naivitása révén nem gondol arra, hogy egy varázslat így visszaüthet, elharapja a mondatot.
Minden semmiségnek tűnik most, hogy így látja a világ legerősebb feketeségét, nem is tudja pontosan, hogy mit kellene tennie. Csak az ad biztonságérzetet, hogy Intath hajlandó megvizsgálni, ami miatt még egy fel-feltörő kíváncsiság is úrrá lesz rajta, hiszen pont ez a legnagyobb tudomány számára. Minden tisztelet, ami van benne azoké, akik saját erejüket arra is használják, hogy másokat gyógyítsanak, még akkor is, ha azért megfelelő fizetséget kérnek. Mi ez, ha nem hatalom és mi vonzaná jobban Mai-t?*
*Az események ismét felgyorsulnak, de ez sosincs másképpen, amikor ez a két lány együtt van. Hol az egyik szórakoztatja a másikat drámával, hol a másik. Teljesen biztos, hogy üres lenne az élete Nori nélkül, így duplán megijed a látottaktól. Az nem lehetséges, hogy ilyen értelmetlen módon veszíti el a feketeséget, így a nyöszörgések közepette kihallatszó mondatra ugyanolyan határozottsággal felel, mint eddig, azzal a különbséggel, hogy most nem valami szerepet mímel, hanem nem hagy választást... még Nori istenének sem, nemhogy másénak. *
- Nem, nem hagysz itt!
*Az aggódás azért körülfonja szavait, de nem válik olyan hisztérikussá, mint hitte volna, hogy ilyen helyzetben lesz. Közben a szép szemű Dokival is diskurál, aki bár nem kap az alkalmon, hogy hős megmentőt játszhasson, mégis segítségükre próbál lenni, teljesen ésszerű feltételekkel.*
- A halál ma itt nincs a lehetőségek között, de a szakértelmére szükség van. Köszönöm.
*Emeli egy kis ideig a férfira tekintetét, majd újra a lánynak szenteli és ismét gondoskodó mozdulattal simítja végig annak hajzuhatagát. Próbál úgy navigálni az egészen nehéznek bizonyuló elernyedt testtel, hogy félig ülőhelyzetben dönthesse a tartóoszlopnak, de ez nem volt a legjobb ötlet, hiszen úgy a hátán lévő fegyverek takarásban vannak.*
- Úgysincs rá semmi szükség most, csak kényelmetlen neki. ~Aztán, ha magához tér a puszta kezével fogja kitépni a szívemet, fegyver híján.~
*Forgatja szemeit saját gondolatára, mert nincsenek illúziói, hogy majd köszönetet mond neki a másik, az elkobzott fegyvereket illetően. Megszabadítja őt a pengéktől, s átadja őket, majd a fátyolos tekintetével a hosszúéletűében kezd kutatni, hogy vajon mitévők is legyenek. *
- Mielőtt ideértünk még semmi baja nem volt. Illetve... szörnyen gyötörte a másnap, de... *Elhalkul, majd mivel naivitása révén nem gondol arra, hogy egy varázslat így visszaüthet, elharapja a mondatot.
Minden semmiségnek tűnik most, hogy így látja a világ legerősebb feketeségét, nem is tudja pontosan, hogy mit kellene tennie. Csak az ad biztonságérzetet, hogy Intath hajlandó megvizsgálni, ami miatt még egy fel-feltörő kíváncsiság is úrrá lesz rajta, hiszen pont ez a legnagyobb tudomány számára. Minden tisztelet, ami van benne azoké, akik saját erejüket arra is használják, hogy másokat gyógyítsanak, még akkor is, ha azért megfelelő fizetséget kérnek. Mi ez, ha nem hatalom és mi vonzaná jobban Mai-t?*
2641. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-07 11:16:32
Üzenet elküldve: 2024-03-07 11:16:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Nori szerencséje, hogy Mai időben észreveszi, és érte nyúl. Most is úgy fekszik a karjaiban, mint egy rongybaba, így ha tényleg csak a padló állította volna meg, sokkal jobban fájhatott volna neki az esés. Ugyan Nori súlya épphogy csak az ötven kilogrammot súrolja, de még így sem lehet könnyű megtartani őt, mert fikarcnyi tartás sem maradt a kis testben.
Mai hiába söpri el hajtincseit a szeme elől, Nori így sem látja őt rendesen. Szemei gyengén rángatóznak, bennük félelem, ijedtség és fáradtság látszik. Küzd ellene, de egyre kevésbé képes nyitva tartani őket.*
- Meg… meg fogok halni...
*Nyöszörgi szegény lány erőtlenül. Hirtelen halálfélelme lett, és még az sem segít, hogy a szoros vértje miatt nem igazán jut annyi levegőhöz, amennyit a teste igényelne ebben a vészhelyzetben. Ha mágiához társasága egyik tagja sem ért, a szakértő orvosnak az azért biztosan feltűnhet, hogy a lány a teljes túlhajszoltság és végkimerültség jeleit mutatja, ami azért is furcsa, mert még kora délelőtt van, Nori aludt is eleget, és pár perccel ezelőtt még semmi jele nem látszott annak, hogy a lány hamarosan ilyen állapotban fog összeesni. Még a másnapossággal sem lehet megmagyarázni a dolgot, mert az nem okozhat ennyire rossz tüneteket. Illetve, ha Mai visszaemlékszik, az elmúlt fél órácskában az ő fekete barátnője inkább tele volt energiával, mintsem romlani kezdett volna az állapota.
Ő továbbra sem fogja fel, hogy mit beszélnek körülötte, így ha meg akarják szabadítani őt a fegyvereitől, abban is a többiekre kell hagyatkoznia. Csak ernyedten lóg tovább Mai karjaiban, szaporán, egyenletlenül kapkod levegőért és próbálja nem teljesen elveszíteni az eszméletét, de végül megadja magát, feje hátrabillen, és nem mozdul tovább. A jó jel csupán annyi, hogy továbbra is lélegzik.*
*Nori szerencséje, hogy Mai időben észreveszi, és érte nyúl. Most is úgy fekszik a karjaiban, mint egy rongybaba, így ha tényleg csak a padló állította volna meg, sokkal jobban fájhatott volna neki az esés. Ugyan Nori súlya épphogy csak az ötven kilogrammot súrolja, de még így sem lehet könnyű megtartani őt, mert fikarcnyi tartás sem maradt a kis testben.
Mai hiába söpri el hajtincseit a szeme elől, Nori így sem látja őt rendesen. Szemei gyengén rángatóznak, bennük félelem, ijedtség és fáradtság látszik. Küzd ellene, de egyre kevésbé képes nyitva tartani őket.*
- Meg… meg fogok halni...
*Nyöszörgi szegény lány erőtlenül. Hirtelen halálfélelme lett, és még az sem segít, hogy a szoros vértje miatt nem igazán jut annyi levegőhöz, amennyit a teste igényelne ebben a vészhelyzetben. Ha mágiához társasága egyik tagja sem ért, a szakértő orvosnak az azért biztosan feltűnhet, hogy a lány a teljes túlhajszoltság és végkimerültség jeleit mutatja, ami azért is furcsa, mert még kora délelőtt van, Nori aludt is eleget, és pár perccel ezelőtt még semmi jele nem látszott annak, hogy a lány hamarosan ilyen állapotban fog összeesni. Még a másnapossággal sem lehet megmagyarázni a dolgot, mert az nem okozhat ennyire rossz tüneteket. Illetve, ha Mai visszaemlékszik, az elmúlt fél órácskában az ő fekete barátnője inkább tele volt energiával, mintsem romlani kezdett volna az állapota.
Ő továbbra sem fogja fel, hogy mit beszélnek körülötte, így ha meg akarják szabadítani őt a fegyvereitől, abban is a többiekre kell hagyatkoznia. Csak ernyedten lóg tovább Mai karjaiban, szaporán, egyenletlenül kapkod levegőért és próbálja nem teljesen elveszíteni az eszméletét, de végül megadja magát, feje hátrabillen, és nem mozdul tovább. A jó jel csupán annyi, hogy továbbra is lélegzik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242