//Baljós kezdetek//
* Nem is kell, hogy valaki pletykás legyen, hogy összerakhassa a képet, amit innen-onnan hall elvetve. Az emberek többsége pletykás, ezen nem lehet segíteni, most az, hogy kettejük közül egyikük sem erősíti az emberek táborát, az nem jelent sokat. *
- Megszokás. Ki tudja, hogy kik figyelnek épp az árnyakból!
* Óvatosnak lenni nem bűn, ám valóban elgondolkodtató, hogy mióta is érdekli a törpöt, hogy mit gondolnak róla mások. Legnagyobb félelme, hogy egyik este szőrén-szálán fog eltűni, és még csak nem is lesz alkalma csatában elpatkolni! Pedig az lenne ám az igazi halál! *
- Felkérhetted volna, hogy csatlakozzon is. Ha valóban olyan erős, hogy ilyen nyomot hagyjon, akkor lehetett volna az erő a csapatban!
* Felnevet ezen az feltételezésen, közben megragadja korsóját, ami gyorsan fel is hörpint, nehogy visszahallja, hogy csak rá várnak, ha már egyből indulni szeretnének. *
- Gondolod, hogy a kocsis tud valamit? Szerintem mindegyik egy kicsit vastagabb erszényt ad oda, ha azt szeretné, hogy kicsit engedékenyebbek legyenek az őrök. Ezt talán magunknak kéne kitapasztalni, bár biztos nem lesz olyan gyors folyamat, mint ahogyan azt szeretnénk. Végső soron megpróbálhatjuk bemagyarázni, hogy a nemesek táborát erősíted, hátha elhiszik, mondjuk ahhoz meg kell várnunk, hogy felépülj.
* Ezzel is az arcára gondol. Túl sok kérdést vetne fel, ha így próbálnák meg. A törpről pedig senki se hinné el, hogy nemesi vér csörgedezik az ereiben! Eléggé át van rendezve az arca, hogy még a kapuban kiszúrják, mint nem odavalósi személy, már ha személynek tekintik a törpöket arrafelé. Lehet mindenki egyelő papíron, az emberek véleményét nehezen befolyásolja ez. *
- Mindenesetre megnézhetjük magunknak, hogy hányadán állunk a várossal! Ki tudja? Lehet megnézhetjük közelebbről ezt a negyedet, hátha már most találnánk valami tudatlan félkegyelműt!
* Ha benne van, akkor nem is vesztegeti az idejét, felugrik székéből s elindul az ajtó felé. Ha szerencséjük van, akkor már az ajtón túl leintenek valakit, aki hajlandó elvinni őket a városig, ha nem akkor kutyagolnak a dokkokig, ott már biztos lesz valaki, aki épp arra menne. *