Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 153 (3041. - 3060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3060. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-16 11:00:31
Üzenet elküldve: 2020-04-16 11:00:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*Mire a tisztlegénység többi tagja, az első tiszt, a térképész, meg a testőr is felkel, addigra azt vehetik észre, hogy a Sellőház folyosóin megszaporodnak ha hajnali zajok. Nem is kizárt, hogy erre ébredhet valamelyikőjük. Ha kipillantanak a szobájukból, akkor egy fél tucat fehér inges, fekete nadrágos alak rámolja ki a Professzor szobáját. Próbálnak csöndben tevékenykedni, kisebb sziszegéssel, biccentésekkel jeleznek egymásnak ha valami van, de az öreg utazóládái, és holmijai, igencsak súlyos daraboknak tűnhetnek. Ha valamelyikük a Professzort keresné, akkor a legénység bármely tagja, azon nyomban közli.*
-A hajón van.
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*Mire a tisztlegénység többi tagja, az első tiszt, a térképész, meg a testőr is felkel, addigra azt vehetik észre, hogy a Sellőház folyosóin megszaporodnak ha hajnali zajok. Nem is kizárt, hogy erre ébredhet valamelyikőjük. Ha kipillantanak a szobájukból, akkor egy fél tucat fehér inges, fekete nadrágos alak rámolja ki a Professzor szobáját. Próbálnak csöndben tevékenykedni, kisebb sziszegéssel, biccentésekkel jeleznek egymásnak ha valami van, de az öreg utazóládái, és holmijai, igencsak súlyos daraboknak tűnhetnek. Ha valamelyikük a Professzort keresné, akkor a legénység bármely tagja, azon nyomban közli.*
-A hajón van.
3059. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-16 05:49:59
Üzenet elküldve: 2020-04-16 05:49:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rosszalkodjunk!//
*Ez a kis balhé végre véget ért. Az aranyat elfogadták, még ráadásul italt is kaptak, így teljes a béke. Már csak az piszkálja gondolatait, hogy nem teljesen viselkedett orkként. Azért egy kis pofon, esetleg egy kis öklös a gyomor tájékán hatásos lett volna, de már késő bánat. A hamis vádak miatt a kis banda szóvivője megérdemelte volna, de lehetséges, hogy az nem ehhez a békés megoldáshoz vezetett volna. Így viszont elég jó képet mutat az orkokról.
~Legközelebb kicsit agresszívabbnak kell lennem és csak azután alkudoznom.~
De azért a legközelebb legyen a távoli jövőben. A lényeg, hogy mindenki szerencsésen megúszta, ami nem az ő alkuképességének, hanem a Sellőház személyzetének és vezetőségének köszönhető.*
*Ez a kis balhé végre véget ért. Az aranyat elfogadták, még ráadásul italt is kaptak, így teljes a béke. Már csak az piszkálja gondolatait, hogy nem teljesen viselkedett orkként. Azért egy kis pofon, esetleg egy kis öklös a gyomor tájékán hatásos lett volna, de már késő bánat. A hamis vádak miatt a kis banda szóvivője megérdemelte volna, de lehetséges, hogy az nem ehhez a békés megoldáshoz vezetett volna. Így viszont elég jó képet mutat az orkokról.
~Legközelebb kicsit agresszívabbnak kell lennem és csak azután alkudoznom.~
De azért a legközelebb legyen a távoli jövőben. A lényeg, hogy mindenki szerencsésen megúszta, ami nem az ő alkuképességének, hanem a Sellőház személyzetének és vezetőségének köszönhető.*
3058. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 22:02:06
Üzenet elküldve: 2020-04-15 22:02:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Rosszalkodjunk!//
*A bőrvértes férfi átveszi az erszényt, s válla felett társaira pillantva megrázza azt. Minden okuk meglehet az elégedettségre.*
-Bölcsen járt el, ork uram. Vendégem egy korsó sörre, ha a Rumosban jár. *Elvigyorodik, bár körbepillantva a fagyos tekinteteken csakhamar arcára is fagy a mosoly. Az őket fixírozó szempárok a legkevésbé sem ösztönzik maradásra, kiváltképp Shanneira jelentőségteljes pillantásai.*
-Akkor távozunk is, hisz megkaptuk, amiért jöttünk. Hölgyeim.
*Megenged egy aprócska főhajtást, miközben hóna alá csapja az ajándékba kapott rumot, s hátrálni kezd.*
-Menj már, te barom! *Motyogja az orra alatt a mögötte álló köpcösnek, ajkait ippeg, hogy használatba véve a szavak formálásához. A szóban forgó torlasz vesz még egy sóvárgó pillantást a lányok felé, mielőtt kiesne az ajtón.
A bentiek még halhatják a sietősen távozó lépteket, mik egyre szaporábbak, ha csak nem állítja meg őket senki. Talán éppen futnak szerencséjükkel vissza, ahonnét jöttek, már amennyire ezt az illuminált állapotuk engedi. A fogadótér még egy pillanatig rabja a fagyos légkörnek, de az ide nem illő csendet csakhamar megtörik az egymásnak csapódó tenyerek. A vendégsereglet olybá tűnik, elégedett a látottakkal, még egy éles füttyszó is harsan. A zenészek játszani kezdenek, s minden olyan, mint a közjáték előtt volt. Talán még felszabadultabb a zsivaj, hisz a vendégek is tudhatják immár, a Sellőházban még egy olyan veszélyes, kiszámíthatatlan helyen is biztonságban tudhatják maguk, mint a Kikötő.*
*A bőrvértes férfi átveszi az erszényt, s válla felett társaira pillantva megrázza azt. Minden okuk meglehet az elégedettségre.*
-Bölcsen járt el, ork uram. Vendégem egy korsó sörre, ha a Rumosban jár. *Elvigyorodik, bár körbepillantva a fagyos tekinteteken csakhamar arcára is fagy a mosoly. Az őket fixírozó szempárok a legkevésbé sem ösztönzik maradásra, kiváltképp Shanneira jelentőségteljes pillantásai.*
-Akkor távozunk is, hisz megkaptuk, amiért jöttünk. Hölgyeim.
*Megenged egy aprócska főhajtást, miközben hóna alá csapja az ajándékba kapott rumot, s hátrálni kezd.*
-Menj már, te barom! *Motyogja az orra alatt a mögötte álló köpcösnek, ajkait ippeg, hogy használatba véve a szavak formálásához. A szóban forgó torlasz vesz még egy sóvárgó pillantást a lányok felé, mielőtt kiesne az ajtón.
A bentiek még halhatják a sietősen távozó lépteket, mik egyre szaporábbak, ha csak nem állítja meg őket senki. Talán éppen futnak szerencséjükkel vissza, ahonnét jöttek, már amennyire ezt az illuminált állapotuk engedi. A fogadótér még egy pillanatig rabja a fagyos légkörnek, de az ide nem illő csendet csakhamar megtörik az egymásnak csapódó tenyerek. A vendégsereglet olybá tűnik, elégedett a látottakkal, még egy éles füttyszó is harsan. A zenészek játszani kezdenek, s minden olyan, mint a közjáték előtt volt. Talán még felszabadultabb a zsivaj, hisz a vendégek is tudhatják immár, a Sellőházban még egy olyan veszélyes, kiszámíthatatlan helyen is biztonságban tudhatják maguk, mint a Kikötő.*
3057. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:50:43
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:50:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hölgyek örömére – Rendor és Lau//
//A pultnál//
*Rendor nem tűnik túl beszédes figurának, de Laut ez most nem kifejezetten érdekli. Nem miatta jött, és nem is vár túl sokat ettől a rögtönzött helyzettől, melybe mindketten kényszerből ragadtak bele, mikor Zammiriát elszólította a kötelesség.*
- Miért, korábban merre jártál? Mivel foglalkoztál?
*Teszi fel a kérdést, ha már az ő múltját röviden ugyan, de kitárgyalták. Szereti egyensúlyban tartani az információcserét. Nem tölti el jó érzéssel, mikor beszélgetőtársa többet tud róla, mint fordítva. Közben persze észreveszi, hogy a másik tekintete valahova jómaga mögé kalandozik, de még csak nem is követi sajátjával, hiszen ahhoz ki kellene csavarnia a nyakát. Biztos kiszúrt egy szép nőt. Annyi van itt, hogy folyót lehet rekeszteni velük, de Laut ma valahogy nem köti le a felhozatal. Kedélyessége és érdeklődése Rendor felé némileg megcsappan. Haladna a dolgával, vagy legalább valamivel nyitottabb beszélgetőpartnerekkel ütné el az időt. Ujjbegyével most hangtalanul megkocogtatja az asztallapot, majd felhagyva eddigi tevékenységével, keresztbe fonja mellkasa előtt karjait, és majdhogynem unottan körülnéz.*
~ Most már tényleg inni kéne valamit... ~
*A Sellők óvatosan ugyan, de ismét az asztalok között járnak. Lau ennek ellenére úgy dönt, hogy inkább a pultnál adja le rendelését. Életidegennek érzi, hogy az asztala elé járulva szolgálják ki, mikor ő is itt kíván dolgozni a jövőben. Ahogy eltolja magát az asztaltól, egyúttal puhán fel is emelkedik székéről.*
- Elnézést.
*Ezzel az egy, udvarias hanglejtéssel artikulált szóval hagyja hátra a sötéthajú férfit, hogy az esetleg újra elmerülhessen a hölgyek szemmel tartásában, vagy bármi más tevékenységben, amihez kedve van. Ruganyos, a tőle megszokott ringó léptekkel hipp-hopp a pultnál terem, majd barátságos ábrázattal várja, hogy Sryl foglalkozzon vele, miután az visszatér a rumosüveg átadásából. Megnyerő mosolyt villant a nőre, és fejét egy hangyányit félrebiccentve meg is szólítja.*
- Üdv ismét! Kérhetnék egy pohár bort? Fehéret, ha lehet.
*Szíve szerint valami különlegesebb italt kérne, de már csak abból is kiindulva, hogy a tegnapi estéje csapnivalóan sikeredett, és lényegében ingyen dolgozott, nincs túlságosan eleresztve. Egyébként is napról napra él. Nyelve hegyét alig láthatóan kidugja miközben arra koncentrál, hogy zsebéből előtúrja a szükséges összeget. Ujjaival vakon leszámolja a 9 aranyat, majd azokat a pultra helyezi, így kifizetve a kért pohár Bort.
Ez után már csak az a dolga, hogy megvárja, amíg megérkezik az ital, s visszasétáljon asztalához. Persze, szívesen váltana néhány szót Carlotteiával, ha az nincs már annyira elfoglalva a nem túl értelmes trió által okozott intermezzoval.*
A hozzászólás írója (Launridan Dorralei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.15 21:57:42
//A pultnál//
*Rendor nem tűnik túl beszédes figurának, de Laut ez most nem kifejezetten érdekli. Nem miatta jött, és nem is vár túl sokat ettől a rögtönzött helyzettől, melybe mindketten kényszerből ragadtak bele, mikor Zammiriát elszólította a kötelesség.*
- Miért, korábban merre jártál? Mivel foglalkoztál?
*Teszi fel a kérdést, ha már az ő múltját röviden ugyan, de kitárgyalták. Szereti egyensúlyban tartani az információcserét. Nem tölti el jó érzéssel, mikor beszélgetőtársa többet tud róla, mint fordítva. Közben persze észreveszi, hogy a másik tekintete valahova jómaga mögé kalandozik, de még csak nem is követi sajátjával, hiszen ahhoz ki kellene csavarnia a nyakát. Biztos kiszúrt egy szép nőt. Annyi van itt, hogy folyót lehet rekeszteni velük, de Laut ma valahogy nem köti le a felhozatal. Kedélyessége és érdeklődése Rendor felé némileg megcsappan. Haladna a dolgával, vagy legalább valamivel nyitottabb beszélgetőpartnerekkel ütné el az időt. Ujjbegyével most hangtalanul megkocogtatja az asztallapot, majd felhagyva eddigi tevékenységével, keresztbe fonja mellkasa előtt karjait, és majdhogynem unottan körülnéz.*
~ Most már tényleg inni kéne valamit... ~
*A Sellők óvatosan ugyan, de ismét az asztalok között járnak. Lau ennek ellenére úgy dönt, hogy inkább a pultnál adja le rendelését. Életidegennek érzi, hogy az asztala elé járulva szolgálják ki, mikor ő is itt kíván dolgozni a jövőben. Ahogy eltolja magát az asztaltól, egyúttal puhán fel is emelkedik székéről.*
- Elnézést.
*Ezzel az egy, udvarias hanglejtéssel artikulált szóval hagyja hátra a sötéthajú férfit, hogy az esetleg újra elmerülhessen a hölgyek szemmel tartásában, vagy bármi más tevékenységben, amihez kedve van. Ruganyos, a tőle megszokott ringó léptekkel hipp-hopp a pultnál terem, majd barátságos ábrázattal várja, hogy Sryl foglalkozzon vele, miután az visszatér a rumosüveg átadásából. Megnyerő mosolyt villant a nőre, és fejét egy hangyányit félrebiccentve meg is szólítja.*
- Üdv ismét! Kérhetnék egy pohár bort? Fehéret, ha lehet.
*Szíve szerint valami különlegesebb italt kérne, de már csak abból is kiindulva, hogy a tegnapi estéje csapnivalóan sikeredett, és lényegében ingyen dolgozott, nincs túlságosan eleresztve. Egyébként is napról napra él. Nyelve hegyét alig láthatóan kidugja miközben arra koncentrál, hogy zsebéből előtúrja a szükséges összeget. Ujjaival vakon leszámolja a 9 aranyat, majd azokat a pultra helyezi, így kifizetve a kért pohár Bort.
Ez után már csak az a dolga, hogy megvárja, amíg megérkezik az ital, s visszasétáljon asztalához. Persze, szívesen váltana néhány szót Carlotteiával, ha az nincs már annyira elfoglalva a nem túl értelmes trió által okozott intermezzoval.*A hozzászólás írója (Launridan Dorralei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.15 21:57:42
3056. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:45:47
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:45:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Járkáló holló//
//Érintőlegesen Rendor//
*Már éppen szólásra nyitná az ajkait, hogy nem szokása aggodalmaskodni azonban a kontyos tovább áll egy másik asztal sorai felé. ~Leterhelő lehet mindig a legjobb formáját hozni~ gondolkodik el a sötét hajú, közben egy kunkorodó tincsébe fonja az ujját. ~Hiányozni fog a kalóz létből a szabálytalan, vakmerő szabadság~ bármit is mondanak a társadalom egy élő zárka. Eközben észreveszi kiszemeltjének égető pillantását, ettől pedig elégedetten somolyog az apró, pisze orra alatt. Nem pirul el megszokta, már az esetenként pofátlan tekinteteket, de ezúttal ez azok közelébe se kerül, az érzés jósága sokkal feljebb szárnyal és ez még nem minden. Szinte csalódott, hogy nem ismerkedhet hosszasan a szempárral, mert véleménye szerint a tekintet a világ legcsábítóbb és erősebb fegyvere. Szinte látod a másik csontjait, és a lelkének foltjait. Szeret szemezni az emberekkel, noha sokszor hozott már ezzel zavarba másokat. ~Vajon a férfiasság mintaképe mit titkol az íriszei fényében?~ ezzel a mondattal zárja a hosszas kémlelést, majd egy kicsit hátrébb dől, hogy az ujjaival játsszon, mintha azok volnának a legpompásabb hárfa húrjai vagy egy férfimellkas édes izmai. Még oda-oda pillant az említett asztalhoz, de inkább ismét a gondolataiba merül, hisz azok mindig tartogatnak érdekes újdonságokat a számára. *
//Érintőlegesen Rendor//
*Már éppen szólásra nyitná az ajkait, hogy nem szokása aggodalmaskodni azonban a kontyos tovább áll egy másik asztal sorai felé. ~Leterhelő lehet mindig a legjobb formáját hozni~ gondolkodik el a sötét hajú, közben egy kunkorodó tincsébe fonja az ujját. ~Hiányozni fog a kalóz létből a szabálytalan, vakmerő szabadság~ bármit is mondanak a társadalom egy élő zárka. Eközben észreveszi kiszemeltjének égető pillantását, ettől pedig elégedetten somolyog az apró, pisze orra alatt. Nem pirul el megszokta, már az esetenként pofátlan tekinteteket, de ezúttal ez azok közelébe se kerül, az érzés jósága sokkal feljebb szárnyal és ez még nem minden. Szinte csalódott, hogy nem ismerkedhet hosszasan a szempárral, mert véleménye szerint a tekintet a világ legcsábítóbb és erősebb fegyvere. Szinte látod a másik csontjait, és a lelkének foltjait. Szeret szemezni az emberekkel, noha sokszor hozott már ezzel zavarba másokat. ~Vajon a férfiasság mintaképe mit titkol az íriszei fényében?~ ezzel a mondattal zárja a hosszas kémlelést, majd egy kicsit hátrébb dől, hogy az ujjaival játsszon, mintha azok volnának a legpompásabb hárfa húrjai vagy egy férfimellkas édes izmai. Még oda-oda pillant az említett asztalhoz, de inkább ismét a gondolataiba merül, hisz azok mindig tartogatnak érdekes újdonságokat a számára. *
3055. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:08:00
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:08:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
// Képesség használat: Illúzió //
* Úgy tűnik, hogy az amit csinál az jó. Egészen addig a pillanatig minden rendben van, amíg a víz alá nem bukik. Ám ekkor a vörös pozíciót vált. Nazron meg találkozik a dézsa aljával. Rendesen meglepődik ami miatt egy kis vizet szív be. Tüszkölve érkezik fel a felszínre és ostobán néz Lisére. Na, de valahogy túlteszi magát ezen és folytatja amit megkezdet. Az italt lehúzza és a székkel trükkösödik. Eddig a pillanatig tartott a nyugalom. A Rókalány úgy kikel magából, hogy azt az egész fürdőház is hallhatja. A drága Imoren biztos az egyik sarokban röhög rajta. Nazi meg mit csinál? Nyakát behúzza vállai közzé és csöndben lapít. Megszólalni sem mer, mivel nem szeretne a szék sorsára jutni.~ Mi baja lett hirtelen? Ezt általában szokták szeretni a lányok. Mondjuk ő nem egy átlagos lány. De nem ám. ~ Roppantul fenyegetőnek találja a lány szavait. Van benne valami, amit nem szeretne látni. Cselekednie kell, mert különben nagy baj fogja érni azon kívül, hogy a vörös távozik. ~ Itt van egy beindult csaj és te itt vacakolsz? ~ Muszáj cselekednie, ezért nem habozhat tovább. Igyekszik azt tenni, ami ilyenkor a leghelyesebb. Hagyja, hogy kitombolja magát rajta. Mivel már újra ül a kádban bevet egy kis cselt. Úgy tesz, mintha megkapaszkodna a dézsában mind a két kezével, de igazából ez csak egy álca, hogy Lisé felé nyúlhasson. Gyors mozdulattal magára rántja morcos vöröst. És ha már magára rántotta, akkor igyekszik mihamarabb becsempészni a lompost. Ha ez sikerül, akkor a következő szavakat intézi hozzá.*
- Rossz voltam. Büntess meg!* Elvileg most az ölében ül, így szabadon meglovagolhatja. Nazron azért választotta ezt a pozitúrát, hogy a lány kedvére tombolhasson. Lehet megbánja majd ezt még.*
//Fürdő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
// Képesség használat: Illúzió //
* Úgy tűnik, hogy az amit csinál az jó. Egészen addig a pillanatig minden rendben van, amíg a víz alá nem bukik. Ám ekkor a vörös pozíciót vált. Nazron meg találkozik a dézsa aljával. Rendesen meglepődik ami miatt egy kis vizet szív be. Tüszkölve érkezik fel a felszínre és ostobán néz Lisére. Na, de valahogy túlteszi magát ezen és folytatja amit megkezdet. Az italt lehúzza és a székkel trükkösödik. Eddig a pillanatig tartott a nyugalom. A Rókalány úgy kikel magából, hogy azt az egész fürdőház is hallhatja. A drága Imoren biztos az egyik sarokban röhög rajta. Nazi meg mit csinál? Nyakát behúzza vállai közzé és csöndben lapít. Megszólalni sem mer, mivel nem szeretne a szék sorsára jutni.~ Mi baja lett hirtelen? Ezt általában szokták szeretni a lányok. Mondjuk ő nem egy átlagos lány. De nem ám. ~ Roppantul fenyegetőnek találja a lány szavait. Van benne valami, amit nem szeretne látni. Cselekednie kell, mert különben nagy baj fogja érni azon kívül, hogy a vörös távozik. ~ Itt van egy beindult csaj és te itt vacakolsz? ~ Muszáj cselekednie, ezért nem habozhat tovább. Igyekszik azt tenni, ami ilyenkor a leghelyesebb. Hagyja, hogy kitombolja magát rajta. Mivel már újra ül a kádban bevet egy kis cselt. Úgy tesz, mintha megkapaszkodna a dézsában mind a két kezével, de igazából ez csak egy álca, hogy Lisé felé nyúlhasson. Gyors mozdulattal magára rántja morcos vöröst. És ha már magára rántotta, akkor igyekszik mihamarabb becsempészni a lompost. Ha ez sikerül, akkor a következő szavakat intézi hozzá.*
- Rossz voltam. Büntess meg!* Elvileg most az ölében ül, így szabadon meglovagolhatja. Nazron azért választotta ezt a pozitúrát, hogy a lány kedvére tombolhasson. Lehet megbánja majd ezt még.*
3054. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:29:17
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:29:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*Az események fordulatáról leginkább az ugató kutyák jutnak eszébe. Féloldalasan mosolyodik el a vérmes őrségen, akik nagyszerűen kiálltak magukért és a Sellőházért, ki-ki vérmérséklete szerint, s úgy véli, a vendégek is élvezik a műsort. Amennyi rendkívüli esemény az utóbbi időben a mulató életében történt, lassanként hirdethetnék magukat vele, s nem csak azoknak ajánlhatnának szórakozást, akik az érzékek örömeire vágynak, hanem a botrányra éhezőknek is.
A Sellők kezdenek visszaszivárogni az asztalok közé, de azért fél szemük még az eseményeken marad, hiszen sosem lehet tudni, min csattan az első pofon. Zammiria jelzésére Carlotteia magához vesz egy üveg rumot, és az őrök között áthaladva átnyújtja azt a legközelebb eső férfinak.*
*Az események fordulatáról leginkább az ugató kutyák jutnak eszébe. Féloldalasan mosolyodik el a vérmes őrségen, akik nagyszerűen kiálltak magukért és a Sellőházért, ki-ki vérmérséklete szerint, s úgy véli, a vendégek is élvezik a műsort. Amennyi rendkívüli esemény az utóbbi időben a mulató életében történt, lassanként hirdethetnék magukat vele, s nem csak azoknak ajánlhatnának szórakozást, akik az érzékek örömeire vágynak, hanem a botrányra éhezőknek is.
A Sellők kezdenek visszaszivárogni az asztalok közé, de azért fél szemük még az eseményeken marad, hiszen sosem lehet tudni, min csattan az első pofon. Zammiria jelzésére Carlotteia magához vesz egy üveg rumot, és az őrök között áthaladva átnyújtja azt a legközelebb eső férfinak.*
3053. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:13:16
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:13:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*Az őrség hatása jelentősebb, mint elsőre sejtette, de úgy gondolja, ebben a szerencsének is lehetett némi szerepe. Érdekesnek találja viszont az eredményt, ezen fog még töprengeni később, hiszen a kikötő népével való minden találkozásból tanul valamit. Belső feszültsége enyhülni kezd, mikor látja, hogy minden oldalról érik a megegyezés, mégis mindenki láthatja, hogy ez részükről is döntés kérdése volt, nem valamiféle meghunyászkodás.*
- Bölcs döntés.
*Teszi hozzá hidegen a vértes szavaira zárkózott arckifejezéssel, és hagyja lezajlani az ügyletet. Az ork férfi szavatartónak bizonyul, amit magában elismeréssel fogad. Nem kis összeg, és nem is magáért fizeti ki. A nő lekötelezettje lehet, vagy ha nem, akkor most fordítva biztosan így lesz. Biccent a pult felé, hogy az ígért palackot is adják át, tudják csak meg a kikötőben, hogy a Sellőház állja a szavát.*
- Ezzel az ügyet lezártuk. Legyen szép estéjük!
*Szavaiban most semmi melegség vagy kedvesség nincs, ahogyan arckifejezése is szigorú. Inkább azt kívánja jelezni, hogy ideje távoznia a triónak a mulatóból, most még méltóságuk megőrzésével tehetik. Míg ez nem történik meg, várakozik további lépéseivel.*
*Az őrség hatása jelentősebb, mint elsőre sejtette, de úgy gondolja, ebben a szerencsének is lehetett némi szerepe. Érdekesnek találja viszont az eredményt, ezen fog még töprengeni később, hiszen a kikötő népével való minden találkozásból tanul valamit. Belső feszültsége enyhülni kezd, mikor látja, hogy minden oldalról érik a megegyezés, mégis mindenki láthatja, hogy ez részükről is döntés kérdése volt, nem valamiféle meghunyászkodás.*
- Bölcs döntés.
*Teszi hozzá hidegen a vértes szavaira zárkózott arckifejezéssel, és hagyja lezajlani az ügyletet. Az ork férfi szavatartónak bizonyul, amit magában elismeréssel fogad. Nem kis összeg, és nem is magáért fizeti ki. A nő lekötelezettje lehet, vagy ha nem, akkor most fordítva biztosan így lesz. Biccent a pult felé, hogy az ígért palackot is adják át, tudják csak meg a kikötőben, hogy a Sellőház állja a szavát.*
- Ezzel az ügyet lezártuk. Legyen szép estéjük!
*Szavaiban most semmi melegség vagy kedvesség nincs, ahogyan arckifejezése is szigorú. Inkább azt kívánja jelezni, hogy ideje távoznia a triónak a mulatóból, most még méltóságuk megőrzésével tehetik. Míg ez nem történik meg, várakozik további lépéseivel.*
3052. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 15:53:35
Üzenet elküldve: 2020-04-15 15:53:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A hölgyek örömére – Rendor és Lau//
//Érintőlegesen Beluntina//
* Laza beszélgetésbe kezdenek, amire Rendor igyekszik most már nagy figyelmet fordítani. Talán fog hallani egy pár olyan információt, amit később jól fog tudni hasznosítani.*
- Bár én még korábban nem jártam itt, de határozottan tetszik a hely. A személyzet is igazán hatékony minden téren.* Meg is tapasztalhatta ez első kézből. Hiszen nem is olyan rég láthatta munka közben az őrséget. A kiszolgálásra sem lehetett panasza, mivel igazán kedvesen fogadták. A vezetőséget szintén látta munka közben. Zammiria igazán erőskezű és határozott nőnek mutatkozott. A hely szépsége is magával ragadó. Nem olyan egyszerű, mint a kolostor volt. Lágy zene, kellemes illatok, kényelmes bútorok. Na meg a lányok halk csicsergése, nevetgélése. Idő közben, amikor végig hordozza tekintetét a teremben egy fiatal éjsötét hajú lányon akadnak meg a szemei. Hogy miért? Mert úgy tűnik a szépséges fekete meg pont őt nézi. Nem pofátlanul, de ő is megnézi magának a szépséget. Egyedül az arcát nem, mert tiszteletlenségnek tartja, ha valakinek az arcába bámul még akkor is, ha az ilyen távolságban is van. A homokóra test és a csábos lábak már önmagukban is magukért beszélnek. Aztán mikor Lau újra beszélni kezd, akkor vissza néz a férfira.*
- Szavadon foglak majd!* Mondja neki nevetve, de azért tényleg megfogadja majd a tanácsot. Nem esik nehezére elhinni, hogy a félvér ezidáig is ilyesmivel kereste a kenyerét.*
//Érintőlegesen Beluntina//
* Laza beszélgetésbe kezdenek, amire Rendor igyekszik most már nagy figyelmet fordítani. Talán fog hallani egy pár olyan információt, amit később jól fog tudni hasznosítani.*
- Bár én még korábban nem jártam itt, de határozottan tetszik a hely. A személyzet is igazán hatékony minden téren.* Meg is tapasztalhatta ez első kézből. Hiszen nem is olyan rég láthatta munka közben az őrséget. A kiszolgálásra sem lehetett panasza, mivel igazán kedvesen fogadták. A vezetőséget szintén látta munka közben. Zammiria igazán erőskezű és határozott nőnek mutatkozott. A hely szépsége is magával ragadó. Nem olyan egyszerű, mint a kolostor volt. Lágy zene, kellemes illatok, kényelmes bútorok. Na meg a lányok halk csicsergése, nevetgélése. Idő közben, amikor végig hordozza tekintetét a teremben egy fiatal éjsötét hajú lányon akadnak meg a szemei. Hogy miért? Mert úgy tűnik a szépséges fekete meg pont őt nézi. Nem pofátlanul, de ő is megnézi magának a szépséget. Egyedül az arcát nem, mert tiszteletlenségnek tartja, ha valakinek az arcába bámul még akkor is, ha az ilyen távolságban is van. A homokóra test és a csábos lábak már önmagukban is magukért beszélnek. Aztán mikor Lau újra beszélni kezd, akkor vissza néz a férfira.*
- Szavadon foglak majd!* Mondja neki nevetve, de azért tényleg megfogadja majd a tanácsot. Nem esik nehezére elhinni, hogy a félvér ezidáig is ilyesmivel kereste a kenyerét.*
3051. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 14:26:44
Üzenet elküldve: 2020-04-15 14:26:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*Zammiriát még sohasem hallotta ilyen hangnemben beszélni, bár könnyen lehet, eddig még sohasem volt olyan helyzet, ami megkívánta volna. Teljesen korrektül jár el, sőt, túl rendes is, ő a helyében biztos nem lenne ilyen megengedő ezek után, de mindenki nagy szerencséjére nem ő a Sellőház vezetője. A trió rögtön kap is a végtelenül nagylelkű ajánlaton, elvégre piát és pénzt is kapnak és még csak le sem csapja senki a satnya farkukat. Legalább is egyelőre.
Shan undorodó grimasszal ajándékozza meg őket, kezét lecsúsztatja immár fegyvere markolatáról, s szépen visszalép a falhoz a bejárat közelében, ahol eddig pipázgatott. Szeme sarkából azért továbbra is szemmel tartja a három jómadarat, bár nem hinné, hogy ezek után bepróbálkoznának bármivel is, hisz ilyen túlerővel szemben igazán nagy ostobaság lenne. A biztonság kedvéért, ha a bajkeverők felé néznek még azért megsimogatja kardját, miközben az ágyékuk felé pillant, hogy emlékeztesse őket, mi lesz, ha nem viselkednek. Arcán persze eközben széles, gonosz vigyor terül el.*
*Zammiriát még sohasem hallotta ilyen hangnemben beszélni, bár könnyen lehet, eddig még sohasem volt olyan helyzet, ami megkívánta volna. Teljesen korrektül jár el, sőt, túl rendes is, ő a helyében biztos nem lenne ilyen megengedő ezek után, de mindenki nagy szerencséjére nem ő a Sellőház vezetője. A trió rögtön kap is a végtelenül nagylelkű ajánlaton, elvégre piát és pénzt is kapnak és még csak le sem csapja senki a satnya farkukat. Legalább is egyelőre.
Shan undorodó grimasszal ajándékozza meg őket, kezét lecsúsztatja immár fegyvere markolatáról, s szépen visszalép a falhoz a bejárat közelében, ahol eddig pipázgatott. Szeme sarkából azért továbbra is szemmel tartja a három jómadarat, bár nem hinné, hogy ezek után bepróbálkoznának bármivel is, hisz ilyen túlerővel szemben igazán nagy ostobaság lenne. A biztonság kedvéért, ha a bajkeverők felé néznek még azért megsimogatja kardját, miközben az ágyékuk felé pillant, hogy emlékeztesse őket, mi lesz, ha nem viselkednek. Arcán persze eközben széles, gonosz vigyor terül el.*
3050. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 08:08:00
Üzenet elküldve: 2020-04-15 08:08:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Eleinte csak marad a ringatózás, a finom érzelmi játék, majd mikor először Vyl, később pedig Sert elengedi az érzelmek szenvedélyes láncait, teljesen más fordulatot vesz a történet. Kicsit felsőtestével igyekszik eltávolodni, miközben alul maradnak a hullámzó mozdulatok, haját veti hátra, hogy ne legyen útban, miközben pírral cifrázott arcával a másik arca felé hajol, hogy kezeivel közre fogva azt, finom csókot leheljen a húspárnákra, kóstolgathassa, ízlelgethesse azokat. Ezt ha teheti, többször megismétli, majd váratlan fordulat következik be, ami az elfojtott sikolyából és az erősen, hátba markoló kezekből, az átkulcsolódó lábakból észrevehető. Szinte igyekszik eggyé válni a hosszúéletűvel, miközben az kérdést tesz fel neki.*
- Igen... csináld még... kérlek. *Hallatszik hangján, hogy teljesen megadta most magát. Akár végezhet is a másik, hiszen érzi, hamarosan eljut a csúcsra, ami itt eléggé régóta esett meg vele. Amennyire érdekesnek találta a találkozásuk legelején a páncélost, így, teljesen meztelenül, sokkal jóképűbbnek és kívánatosabbnak is hat. Combjaiban lágy elernyedések és kis feszülések jelzik neki, hogy hamarosan nagyobb jó is érkezni fog elé, ha ügyes a másik.*
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Eleinte csak marad a ringatózás, a finom érzelmi játék, majd mikor először Vyl, később pedig Sert elengedi az érzelmek szenvedélyes láncait, teljesen más fordulatot vesz a történet. Kicsit felsőtestével igyekszik eltávolodni, miközben alul maradnak a hullámzó mozdulatok, haját veti hátra, hogy ne legyen útban, miközben pírral cifrázott arcával a másik arca felé hajol, hogy kezeivel közre fogva azt, finom csókot leheljen a húspárnákra, kóstolgathassa, ízlelgethesse azokat. Ezt ha teheti, többször megismétli, majd váratlan fordulat következik be, ami az elfojtott sikolyából és az erősen, hátba markoló kezekből, az átkulcsolódó lábakból észrevehető. Szinte igyekszik eggyé válni a hosszúéletűvel, miközben az kérdést tesz fel neki.*
- Igen... csináld még... kérlek. *Hallatszik hangján, hogy teljesen megadta most magát. Akár végezhet is a másik, hiszen érzi, hamarosan eljut a csúcsra, ami itt eléggé régóta esett meg vele. Amennyire érdekesnek találta a találkozásuk legelején a páncélost, így, teljesen meztelenül, sokkal jóképűbbnek és kívánatosabbnak is hat. Combjaiban lágy elernyedések és kis feszülések jelzik neki, hogy hamarosan nagyobb jó is érkezni fog elé, ha ügyes a másik.*
3049. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-14 20:57:48
Üzenet elküldve: 2020-04-14 20:57:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
*Nalaeä készségesen veti alá magát a mosdatásnak. Szelíd mosolygása, vidáman derengő pillantása az arcára festi, hogy nagyon is kellemesnek találja a dolgot. Taitos úr végtelenül gyengéden bánik vele. Hármasuk és a szobafoglalás talányának feszegetésénél azonban sikerül érzékeny pontra tapintania a tündérnek, de nem feltétlenül a jó értelemben. A férfi arcából hirtelen kifut a vér, aztán meg visszatódul a tiltakozó szavakat aláfesteni. Nala egy kicsit zavarba is jön, mert igazán nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni az urat, de a feltételezés logikája az ő szemszögéből elég biztos lábakon állónak tűnt. Ezért aztán felettébb hálás, amikor a vendég fordít rajta. A tündér sajnálkozó pillantása mér hátraszökik a válla felett, mikor mosdatás folytatódik. A mozdulatok gondoskodó lágysága szerencsére töretlen, és amikor Taitos úr csókja hátát éri, végre egészen megnyugszik, hogy talán nem rontott el mindent a buta kérdéssel. Az egykor volt szárnyakat mozgatni hivatott izmok ösztönösen reagálnak az érintésre még mindig. Olykor-olykor álmában még érzi őket, de ébren már alig-alig emlékszik rájuk. Ennyi maradt: a szárnyacskák emlékének leheletfinom rebegtetése.
Közben kibontakozik az úr verziója is a találkozásról, amit Nala figyelmesen hallgat. Ujjai közben a férfi combját, lábszárát cirógatják. Nem biztos benne, hogy mi az a lapu. Ahonnan ő jött, egy terebélyes levelű növényt hívnak így, de lehet, hogy erre valami állat neve. Inkább nem szól közbe, mert hát ez annyira nem fontos részlet, hogy emiatt Taitos úr elbeszélésébe vágjon. A fogadás tárgya is kifejtésre kerül, de amikor Xavy kisasszony pontosít a megfogalmazáson, a tündér cirógató keze egy pillanatra megáll. Nem veszi a szívére, de ha ilyen szavakon illetik, mindig lesüti a szemét. Nem azért, mert szégyellené magát, hiszen ő teljes szívvel szolgál és minden vágya, hogy elégedetten távozzanak a vendégek. Az ilyen szavakat azonban átitatja a lenéző megvetés, ha ez esetben Xavy úrnő hangjában nyoma sincs hasonlónak. A dolog keltette kellemetlen érzések hamar elpárologtak volna amúgy is, de a férfi ölelése még hamarabb messze kergeti őket. Nala arcára visszatér a mosolygás és sóhajtva burkolózik Taitos úr karjaiba. Azért eléggé izgul, ha a fogadásra gondol és arra, hogy rajta múlik majd a dolog, ráadásul olyasmiben, amiben kicsit sem jeleskedik. Inkább úgy dönt, jobb lesz, ha nem tépelődik rajta ma még. Épp elég lesz akkor, amikor majd ott áll a feladat előtt.*
- Ha belegondolok, Taitos úrnak se ártana valami hálóruhát szerezni. Ha megszárítkoztunk, esetleg kereshetnénk valami megfelelőt *pillant hátra a férfira.* - Addig Xavy kisasszony is felpróbálhatja, amit hoztam. De ha nem tetszik, szóljon nyugodtan! Kerítek másmilyent, ha elmondja, miben érezné kényelmesen magát. És ha visszajöttünk, akár a haját is befonhatom éjszakára, ha szeretné *ajánlkozik.
Az úrnak tett ajánlatot igyekezett diszkréten fogalmazni, de reméli, hogy a férfi azért értette. Főleg a kacér pillantás társaságában tálalva a hálóruha keresést.*
// Fodrok a víz tükrén //
*Nalaeä készségesen veti alá magát a mosdatásnak. Szelíd mosolygása, vidáman derengő pillantása az arcára festi, hogy nagyon is kellemesnek találja a dolgot. Taitos úr végtelenül gyengéden bánik vele. Hármasuk és a szobafoglalás talányának feszegetésénél azonban sikerül érzékeny pontra tapintania a tündérnek, de nem feltétlenül a jó értelemben. A férfi arcából hirtelen kifut a vér, aztán meg visszatódul a tiltakozó szavakat aláfesteni. Nala egy kicsit zavarba is jön, mert igazán nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni az urat, de a feltételezés logikája az ő szemszögéből elég biztos lábakon állónak tűnt. Ezért aztán felettébb hálás, amikor a vendég fordít rajta. A tündér sajnálkozó pillantása mér hátraszökik a válla felett, mikor mosdatás folytatódik. A mozdulatok gondoskodó lágysága szerencsére töretlen, és amikor Taitos úr csókja hátát éri, végre egészen megnyugszik, hogy talán nem rontott el mindent a buta kérdéssel. Az egykor volt szárnyakat mozgatni hivatott izmok ösztönösen reagálnak az érintésre még mindig. Olykor-olykor álmában még érzi őket, de ébren már alig-alig emlékszik rájuk. Ennyi maradt: a szárnyacskák emlékének leheletfinom rebegtetése.
Közben kibontakozik az úr verziója is a találkozásról, amit Nala figyelmesen hallgat. Ujjai közben a férfi combját, lábszárát cirógatják. Nem biztos benne, hogy mi az a lapu. Ahonnan ő jött, egy terebélyes levelű növényt hívnak így, de lehet, hogy erre valami állat neve. Inkább nem szól közbe, mert hát ez annyira nem fontos részlet, hogy emiatt Taitos úr elbeszélésébe vágjon. A fogadás tárgya is kifejtésre kerül, de amikor Xavy kisasszony pontosít a megfogalmazáson, a tündér cirógató keze egy pillanatra megáll. Nem veszi a szívére, de ha ilyen szavakon illetik, mindig lesüti a szemét. Nem azért, mert szégyellené magát, hiszen ő teljes szívvel szolgál és minden vágya, hogy elégedetten távozzanak a vendégek. Az ilyen szavakat azonban átitatja a lenéző megvetés, ha ez esetben Xavy úrnő hangjában nyoma sincs hasonlónak. A dolog keltette kellemetlen érzések hamar elpárologtak volna amúgy is, de a férfi ölelése még hamarabb messze kergeti őket. Nala arcára visszatér a mosolygás és sóhajtva burkolózik Taitos úr karjaiba. Azért eléggé izgul, ha a fogadásra gondol és arra, hogy rajta múlik majd a dolog, ráadásul olyasmiben, amiben kicsit sem jeleskedik. Inkább úgy dönt, jobb lesz, ha nem tépelődik rajta ma még. Épp elég lesz akkor, amikor majd ott áll a feladat előtt.*
- Ha belegondolok, Taitos úrnak se ártana valami hálóruhát szerezni. Ha megszárítkoztunk, esetleg kereshetnénk valami megfelelőt *pillant hátra a férfira.* - Addig Xavy kisasszony is felpróbálhatja, amit hoztam. De ha nem tetszik, szóljon nyugodtan! Kerítek másmilyent, ha elmondja, miben érezné kényelmesen magát. És ha visszajöttünk, akár a haját is befonhatom éjszakára, ha szeretné *ajánlkozik.
Az úrnak tett ajánlatot igyekezett diszkréten fogalmazni, de reméli, hogy a férfi azért értette. Főleg a kacér pillantás társaságában tálalva a hálóruha keresést.*
3048. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-14 17:48:30
Üzenet elküldve: 2020-04-14 17:48:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hölgyek örömére – Rendor és Lau//
*Rendor példáját követve, ő maga is lényegében elengedi a fennforgás szemmel tartását, és csak néha-néha pillant oda kíváncsian, hogy megfigyelje, hogyan is áll a helyzet. A hely színvonalának elismerésére megint csak bólintani kénytelen. Szőke tincsei arcába hullanak a mozdulat miatt, de ezt nyomban orvosolja is azzal, hogy szabad – értsd, nem éppen az asztallapot cirógató – ujjaival füle mögé simítja a vállig érő, puha hajtömeget.*
- Ó, igen. Remek hely. Korábban is szerettem ide járni, nagyon ért a dolgához a személyzet.
*Korábban idősebb hölgy kuncsaftjai hozták ide magukkal néhányszor, mikor illusztris társaságukban akartak villogni egy csinos, ifjú férfival oldalukon. Valószínűleg azért nem itteni kísérőt választottak erre a célra, mert ostobán el akarták rejteni a nyilvánvalót, vagy pedig korábban a Selőház egyáltalán nem rendelkezett hímnemű alkalmazottakkal, kiknek az örömszerzés a hivatásuk. Ki tudja, Lau pedig sosem kérdezősködött, mikor ezekre az alkalmakra került sor. Ilyenkor drága ruhákba öltöztették, és finom falatokkal etették. Annak ellenére, hogy neki sosem volt része magától ilyen felhajtásban, ezt a formáját sosem élvezte. Úgy érezte magát, mint egy kicicomázott majom, akinek nem lehetnek saját gondolatai, mert azzal esetleg sértené kenyéradója rangját a társaságban. Viszont a helyet már akkor is csodálta. Nagyon ínyére való, ahogy a tereket berendezték, s amilyen odafigyeléssel azóta is kitüntetnek minden apró részletet.*
~ Meh. Mindegy, ennek már vége. Akkor is, ha ide nem vesznek fel. ~
*Mindeközben egy nő lép asztaluk mellé, de mivel a sötét kontyos teremtés sem méltatja őket túl sok figyelemre, Lau is csak futólag méri végig, és szórakozottan megállapítja magában, hogy biztosan ő is Zammiriát várja valami okból. Felvonja szemöldökét mikor Rendor közli, hogy még csak nem is kellett jelentkeznie a munkára, egyszerűen „Sellőnek szánják”.*
- Igen, már egy ideje ezzel foglalkozom. Nemigen ismerem más módját a megélhetésnek. Ha munkatársak leszünk, és szükséged van egy-két tippre, keress bátran!
*Mosolya őszinte. Mondandója egyáltalán nem leereszkedő vagy tudálékos, egyszerűen csak világosan kiderült számára, hogy Rendornak ezidáig nem sok köze volt a hölgyek üzletszerű kielégítéséhez. Ez pedig teljesen más, mint amikor az ember saját örömére teszi ugyanezt. Árnyalatnyi különbségek választják el a kettőt egymástól, de ezekre Lau tapasztalatai szerint nagyon is illik odafigyelni, hogy később egy résztvevő feje se fájjon miattuk.*
*Rendor példáját követve, ő maga is lényegében elengedi a fennforgás szemmel tartását, és csak néha-néha pillant oda kíváncsian, hogy megfigyelje, hogyan is áll a helyzet. A hely színvonalának elismerésére megint csak bólintani kénytelen. Szőke tincsei arcába hullanak a mozdulat miatt, de ezt nyomban orvosolja is azzal, hogy szabad – értsd, nem éppen az asztallapot cirógató – ujjaival füle mögé simítja a vállig érő, puha hajtömeget.*
- Ó, igen. Remek hely. Korábban is szerettem ide járni, nagyon ért a dolgához a személyzet.
*Korábban idősebb hölgy kuncsaftjai hozták ide magukkal néhányszor, mikor illusztris társaságukban akartak villogni egy csinos, ifjú férfival oldalukon. Valószínűleg azért nem itteni kísérőt választottak erre a célra, mert ostobán el akarták rejteni a nyilvánvalót, vagy pedig korábban a Selőház egyáltalán nem rendelkezett hímnemű alkalmazottakkal, kiknek az örömszerzés a hivatásuk. Ki tudja, Lau pedig sosem kérdezősködött, mikor ezekre az alkalmakra került sor. Ilyenkor drága ruhákba öltöztették, és finom falatokkal etették. Annak ellenére, hogy neki sosem volt része magától ilyen felhajtásban, ezt a formáját sosem élvezte. Úgy érezte magát, mint egy kicicomázott majom, akinek nem lehetnek saját gondolatai, mert azzal esetleg sértené kenyéradója rangját a társaságban. Viszont a helyet már akkor is csodálta. Nagyon ínyére való, ahogy a tereket berendezték, s amilyen odafigyeléssel azóta is kitüntetnek minden apró részletet.*
~ Meh. Mindegy, ennek már vége. Akkor is, ha ide nem vesznek fel. ~
*Mindeközben egy nő lép asztaluk mellé, de mivel a sötét kontyos teremtés sem méltatja őket túl sok figyelemre, Lau is csak futólag méri végig, és szórakozottan megállapítja magában, hogy biztosan ő is Zammiriát várja valami okból. Felvonja szemöldökét mikor Rendor közli, hogy még csak nem is kellett jelentkeznie a munkára, egyszerűen „Sellőnek szánják”.*
- Igen, már egy ideje ezzel foglalkozom. Nemigen ismerem más módját a megélhetésnek. Ha munkatársak leszünk, és szükséged van egy-két tippre, keress bátran!
*Mosolya őszinte. Mondandója egyáltalán nem leereszkedő vagy tudálékos, egyszerűen csak világosan kiderült számára, hogy Rendornak ezidáig nem sok köze volt a hölgyek üzletszerű kielégítéséhez. Ez pedig teljesen más, mint amikor az ember saját örömére teszi ugyanezt. Árnyalatnyi különbségek választják el a kettőt egymástól, de ezekre Lau tapasztalatai szerint nagyon is illik odafigyelni, hogy később egy résztvevő feje se fájjon miattuk.*
3047. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-14 15:27:19
Üzenet elküldve: 2020-04-14 15:27:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mosolygásra készteti a nő sóhajokkal telt beszéde és az, hogy mennyire is leragadtak az eltávozás emlegetésénél. Azonban időt se hagy a másiknak esetleg kellemetlen éreznie magát az önfeledt mosoly miatt, melyben az elégedettség somfordál, ugyanis az eddig cirógató kezek továbbra is lelkesen teszik a dolgukat. Az igazi férfi említésére átsuhan az agyán egy régi emlék foszlány, de hamar elhessegeti azt. Megjegyezné, hogy egy férfi nem a tetteitől lesz igazán férfi, de a végén úgy dönt inkább nem borít vizet a lángok hadára. A nem sokkal később a dereka köré fonódó lábak után nyúl, hogy ha teheti megsimítja az édes felső combokat és azoknak a belsőbb részeit cirógassa körmei hegyével, de továbbra sem nyomot okozva a másikon. Hirtelen közelebb rántja a másik csípőjét, legalábbis tervei szerint így cselekedne, ha megengedik neki és May fülébe suttog, miközben megpróbálja megharapni a vékony kis fülcimpát. *
-Egy igazi férfi számára minden női sóhaj jutalom kedvesem. Imádom ezeket az édes hangokat. Szóval szeretnél? Kérésed a számomra parancs, hölgyem. *Ezennel egy hosszú csókra hajol a másik felé, és ha semmi nem akadályozza meg cselekedeteit nem sokkal később lassan merül el az édes, nedves forróságban, hogy aztán minden erősebb és heves vagy lassú és gyengéd lökéssel közelebb vigye kettejüket a gyönyör kapujához. *
-Maydeleine*suttogja az érzéstől kábultan, és kezével az a pont után kezd el kutatni, ahol a nő a legjobban reagál a simogatására, ha a kegyben részesül, hogy odaengedik. *
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mosolygásra készteti a nő sóhajokkal telt beszéde és az, hogy mennyire is leragadtak az eltávozás emlegetésénél. Azonban időt se hagy a másiknak esetleg kellemetlen éreznie magát az önfeledt mosoly miatt, melyben az elégedettség somfordál, ugyanis az eddig cirógató kezek továbbra is lelkesen teszik a dolgukat. Az igazi férfi említésére átsuhan az agyán egy régi emlék foszlány, de hamar elhessegeti azt. Megjegyezné, hogy egy férfi nem a tetteitől lesz igazán férfi, de a végén úgy dönt inkább nem borít vizet a lángok hadára. A nem sokkal később a dereka köré fonódó lábak után nyúl, hogy ha teheti megsimítja az édes felső combokat és azoknak a belsőbb részeit cirógassa körmei hegyével, de továbbra sem nyomot okozva a másikon. Hirtelen közelebb rántja a másik csípőjét, legalábbis tervei szerint így cselekedne, ha megengedik neki és May fülébe suttog, miközben megpróbálja megharapni a vékony kis fülcimpát. *
-Egy igazi férfi számára minden női sóhaj jutalom kedvesem. Imádom ezeket az édes hangokat. Szóval szeretnél? Kérésed a számomra parancs, hölgyem. *Ezennel egy hosszú csókra hajol a másik felé, és ha semmi nem akadályozza meg cselekedeteit nem sokkal később lassan merül el az édes, nedves forróságban, hogy aztán minden erősebb és heves vagy lassú és gyengéd lökéssel közelebb vigye kettejüket a gyönyör kapujához. *
-Maydeleine*suttogja az érzéstől kábultan, és kezével az a pont után kezd el kutatni, ahol a nő a legjobban reagál a simogatására, ha a kegyben részesül, hogy odaengedik. *
3046. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-14 13:35:14
Üzenet elküldve: 2020-04-14 13:35:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//A professzor asztala//
*Zopal szóvicce annyira szörnyű, hogy képtelen nem mosolyogni rajta, persze arca ezen felül fájdalmas grimaszba feszül.*
- Ez nagyon rossz volt.
*Ezt követően összeszűkült szemekkel méregeti a Professzort, aki megint olyan furcsán néz rá.*
- Grrr.
*Pergeti meg nyelvét, mint egy vérmes ragadozó, és ad hangot elégedetlenségének, továbbra is leginkább saját magát szórakoztatva. Nehezen hiszi el, hogy a két egyforma szem nem kapcsolódik valahogy egymáshoz, főleg azért nem, mert még sosem látott hasonlóan kékszemű madarat. Daesysnek ugyan meggyőződése, hogy a lókötő Professzor lódít, de nem ér annyit maga a leselkedés esetleges ténye, hogy tovább lovagoljon rajta. Meg egyébként is fontosabb kérdéseket vetett fel ennél.*
- Értem.
*Nyugtázza még mielőtt a Professzor nyugovóra tér, majd integetve jó éjszakát kíván neki. Ezt követően Frädricus is rövidesen távozik, felé is biccent egyet, így pedig kettesben maradnak az orkkal.*
- Hűha, jobbra nem futotta?
*Pimaszkodik széles vigyorral arcán, és ujjaival az asztalon dobolásba kezd.*
- Természetesen. Készebb vagyok, mint bármelyikőtök.
*Meg is mutatja feszes karizmát, ami ugyan satnya Zopaléhoz képest, de mégsem olyan gyenge, mint elsőre tűnhet.*
- Na jól van, elteszem magam holnapra én is. Jó éjszakát cimbora!
*Feltápászkodik, majd egy kacsintással elbúcsúzik, és ismételten megkeresi szobáját. ~ Hát ezért igazán kár volt ott hagynom Cahresst. ~ Gondolja magában, miközben lerúgja magáról kopott csizmáját és bedől az ágyba.*
*Keveset aludt az éjjel, mert nem igen volt fáradt, hiszen előző nap kipihente magát. Ennek ellenére ágyában feküdt, és hagyta, hogy teste minden lehetséges percet kiélvezzen, hiszen jól tudja mennyire szüksége lesz minden erejére a feltehetően emberpróbálóan hosszú és veszélyes expedíció során.
Sokat nem kell bajlódnia reggel az elkészüléssel. Ujjaival nagyjából átfésüli haját, így mire megérkezik lentre, már nem néz ki úgy, mint egy szép színes kakadu.*
- Reggelt!
*Köszön rá Frädricusra, aki már lent várakozik az egyik asztalnál. Lehuppan mellé, amíg a többiek is felébrednek, és méltóztatnak megérkezni.*
- Ehh.
*Mondja, miközben álmos szemeit dörzsölgeti, és nagyokat nyelve próbál megszabadulni a keserű íztől a szájában. Egy rumért áhítozik már kora reggel, de igazán nem akar már ilyen balgaságokra költeni, különösen azért nem, mert erszénye igencsak könnyű lett az elmúlt napok szórakozásának köszönhetően.*
- Ki kellene rámolni a Vámházat.
*Mondja maga elé, miközben unottan könyököl az asztalon, és elnyomva egy ásítást pislogás nélkül bambul bele a semmibe.*
//A professzor asztala//
*Zopal szóvicce annyira szörnyű, hogy képtelen nem mosolyogni rajta, persze arca ezen felül fájdalmas grimaszba feszül.*
- Ez nagyon rossz volt.
*Ezt követően összeszűkült szemekkel méregeti a Professzort, aki megint olyan furcsán néz rá.*
- Grrr.
*Pergeti meg nyelvét, mint egy vérmes ragadozó, és ad hangot elégedetlenségének, továbbra is leginkább saját magát szórakoztatva. Nehezen hiszi el, hogy a két egyforma szem nem kapcsolódik valahogy egymáshoz, főleg azért nem, mert még sosem látott hasonlóan kékszemű madarat. Daesysnek ugyan meggyőződése, hogy a lókötő Professzor lódít, de nem ér annyit maga a leselkedés esetleges ténye, hogy tovább lovagoljon rajta. Meg egyébként is fontosabb kérdéseket vetett fel ennél.*
- Értem.
*Nyugtázza még mielőtt a Professzor nyugovóra tér, majd integetve jó éjszakát kíván neki. Ezt követően Frädricus is rövidesen távozik, felé is biccent egyet, így pedig kettesben maradnak az orkkal.*
- Hűha, jobbra nem futotta?
*Pimaszkodik széles vigyorral arcán, és ujjaival az asztalon dobolásba kezd.*
- Természetesen. Készebb vagyok, mint bármelyikőtök.
*Meg is mutatja feszes karizmát, ami ugyan satnya Zopaléhoz képest, de mégsem olyan gyenge, mint elsőre tűnhet.*
- Na jól van, elteszem magam holnapra én is. Jó éjszakát cimbora!
*Feltápászkodik, majd egy kacsintással elbúcsúzik, és ismételten megkeresi szobáját. ~ Hát ezért igazán kár volt ott hagynom Cahresst. ~ Gondolja magában, miközben lerúgja magáról kopott csizmáját és bedől az ágyba.*
*Keveset aludt az éjjel, mert nem igen volt fáradt, hiszen előző nap kipihente magát. Ennek ellenére ágyában feküdt, és hagyta, hogy teste minden lehetséges percet kiélvezzen, hiszen jól tudja mennyire szüksége lesz minden erejére a feltehetően emberpróbálóan hosszú és veszélyes expedíció során.
Sokat nem kell bajlódnia reggel az elkészüléssel. Ujjaival nagyjából átfésüli haját, így mire megérkezik lentre, már nem néz ki úgy, mint egy szép színes kakadu.*
- Reggelt!
*Köszön rá Frädricusra, aki már lent várakozik az egyik asztalnál. Lehuppan mellé, amíg a többiek is felébrednek, és méltóztatnak megérkezni.*
- Ehh.
*Mondja, miközben álmos szemeit dörzsölgeti, és nagyokat nyelve próbál megszabadulni a keserű íztől a szájában. Egy rumért áhítozik már kora reggel, de igazán nem akar már ilyen balgaságokra költeni, különösen azért nem, mert erszénye igencsak könnyű lett az elmúlt napok szórakozásának köszönhetően.*
- Ki kellene rámolni a Vámházat.
*Mondja maga elé, miközben unottan könyököl az asztalon, és elnyomva egy ásítást pislogás nélkül bambul bele a semmibe.*
3045. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-14 11:53:00
Üzenet elküldve: 2020-04-14 11:53:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
*Érzékeli Lisé saját magán, hogy nem fogja sokáig bírni, ha úgy húzni szeretné tovább az időt Naz. Nem tudja mit fog tenni, ennyire tényleg szeszélyes még saját magának is. A szavakra, eléggé sötéten pillant a fiú nyakára, és kedve lenne igen erőset, már-már fájdalmasan erőset, és nem izgatót harapni. Sejti ám, hogy nagyon mások, mert Nazron szavait, sőt néha tetteit sem érti. Az, hogy végig csókolja a testét, már ez valami fura, de még jól esik. Aztán mikor a melleinél játszadozik, azt még élvezi, s halkan nyomja el a nyögéseit. Persze azért kapaszkodik a dézsa szélében, mert a feje azért a víz alá ne kerüljön, ha már így hanyatt kényszerül lenni. Aztán ami ezután jön, azon meglepődik, és csak ennek tudható be, hogy nem is mozdul rá. Nazron feje a víz alá bukik, és Lisé erre már inkább felhúzza magát és ülni fog a dézsában. Nazron mit csókolt odalent így azt nem tudja. Vélhetően a fiút ez úgy lepi majd meg, ahogy Lisét az egész művelet. De amit ezután csinál, azon Lisé legszívesebben nevetne, más helyzetben az oldala is fájna a jókedvétől. Csakhogy így felfokozott izgalmi állapotában inkább dühös lesz.*
- Hogy mit csináljak? *kérdezi, és látszik, az arcán erősen gondolkodik, hogy most mi a fenét akar a fiú. Minek üljön székre, mikor máshova akar ülni. Pontosan a fiú ölébe.*
- Te most szórakozol velem? Ha nem kívánsz, mondd meg! *hangja élesen csattan, keze pedig a szék lábára kulcsolódik, és úgy hajítja ki, hogy majdnem a paravánt is felborítja vele. *
- Ha nem hagyod abba ezt az ostoba bolondos viselkedést, itt hagylak! *mondja és tényleg egy hajszál választja el attól, hogy felálljon és kilépjen a dézsából. Persze előtte biztos, hogy egy jó nagyot üt Nazron fejére. Aztán jobb jut eszébe, és bár még szándékosan nem idézte elő azt a fura rángógörcsös izét, de most lehet, megpróbálná.*
- Majd én téged elvarázsollak, de azt nagyon nem fogod megköszönni. * suttogja ezúttal halkan közelebb hajolva a fiúhoz. Már csak akkor sülne fel, ha ez nem sikerülne most. ~Még akkor is pofán tudom vágni.~ Nyugtatja magát ekképpen. Mindenesetre Naznak nem sok ideje van jól cselekedni, különben Lisé távozik. Persze nagyon szeretné, ha inkább jól döntene, még mindig akarná. Bár most feldúltabban, nem sejti miként viselkedne szeretkezés közben. Odahaza a törzsében ilyen fura képtelen dolgok soha senkinek nem jutottak eszébe. ~Tisztára bolondok ezek a városiak.~ gondolja magában sötéten.*
//Fürdő//
*Érzékeli Lisé saját magán, hogy nem fogja sokáig bírni, ha úgy húzni szeretné tovább az időt Naz. Nem tudja mit fog tenni, ennyire tényleg szeszélyes még saját magának is. A szavakra, eléggé sötéten pillant a fiú nyakára, és kedve lenne igen erőset, már-már fájdalmasan erőset, és nem izgatót harapni. Sejti ám, hogy nagyon mások, mert Nazron szavait, sőt néha tetteit sem érti. Az, hogy végig csókolja a testét, már ez valami fura, de még jól esik. Aztán mikor a melleinél játszadozik, azt még élvezi, s halkan nyomja el a nyögéseit. Persze azért kapaszkodik a dézsa szélében, mert a feje azért a víz alá ne kerüljön, ha már így hanyatt kényszerül lenni. Aztán ami ezután jön, azon meglepődik, és csak ennek tudható be, hogy nem is mozdul rá. Nazron feje a víz alá bukik, és Lisé erre már inkább felhúzza magát és ülni fog a dézsában. Nazron mit csókolt odalent így azt nem tudja. Vélhetően a fiút ez úgy lepi majd meg, ahogy Lisét az egész művelet. De amit ezután csinál, azon Lisé legszívesebben nevetne, más helyzetben az oldala is fájna a jókedvétől. Csakhogy így felfokozott izgalmi állapotában inkább dühös lesz.*
- Hogy mit csináljak? *kérdezi, és látszik, az arcán erősen gondolkodik, hogy most mi a fenét akar a fiú. Minek üljön székre, mikor máshova akar ülni. Pontosan a fiú ölébe.*
- Te most szórakozol velem? Ha nem kívánsz, mondd meg! *hangja élesen csattan, keze pedig a szék lábára kulcsolódik, és úgy hajítja ki, hogy majdnem a paravánt is felborítja vele. *
- Ha nem hagyod abba ezt az ostoba bolondos viselkedést, itt hagylak! *mondja és tényleg egy hajszál választja el attól, hogy felálljon és kilépjen a dézsából. Persze előtte biztos, hogy egy jó nagyot üt Nazron fejére. Aztán jobb jut eszébe, és bár még szándékosan nem idézte elő azt a fura rángógörcsös izét, de most lehet, megpróbálná.*
- Majd én téged elvarázsollak, de azt nagyon nem fogod megköszönni. * suttogja ezúttal halkan közelebb hajolva a fiúhoz. Már csak akkor sülne fel, ha ez nem sikerülne most. ~Még akkor is pofán tudom vágni.~ Nyugtatja magát ekképpen. Mindenesetre Naznak nem sok ideje van jól cselekedni, különben Lisé távozik. Persze nagyon szeretné, ha inkább jól döntene, még mindig akarná. Bár most feldúltabban, nem sejti miként viselkedne szeretkezés közben. Odahaza a törzsében ilyen fura képtelen dolgok soha senkinek nem jutottak eszébe. ~Tisztára bolondok ezek a városiak.~ gondolja magában sötéten.*
3044. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-14 11:23:08
Üzenet elküldve: 2020-04-14 11:23:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Munkára vadászva//
* Egy nő érintése sosem jelentéktelen momentum. Különösen Hagarr számára, akinek rég volt már ilyesmihez szerencséje. Különös borzongás fut végig hátán, kellemes érzéssel karöltve és régi szép emlékeket idézve fel benne. Pedig csak egy szimpla szakmai kézfogdosás történik, semmi komolyabb, értelme ezt jó tudja, ám érzékiségét mégis megkísérti a test. Némi bizsergéssel azonban gyorsan le sikerül tudnia a dolgokat. Talán ennek is betudható, hogy nem tud koncentrálni és csak arra kapja fel fejét, hogy a nő sajnálkozik rajta. Nem tudja hova tenni a dolgot. Homlokát ráncoltatva mereng el, de nem talál semmi kiváltó okot, amiért magánéletének publicitására bármilyen oknál fogva szükség lenne. Hallgatja hát tovább a nő kritikáját. Nincs is hiány belőle. Főképpen egyik szófordulata kapcsán. Hagarr új még a környéken. Nincs tisztába azzal, hogy a különféle munkáknak milyen a megítélésük ezen a vidéken.*
- Értem. * bólint a nő szavaira, jelezve, felfogta az itteni tájszólást. Ám mikor a munkalehetőségekről esik szó, akkor azért kiül valamiféle bizonytalanság az arcára. Nagyokat pislog, és már a nőt sem látja a széken. Halvány vigasz csak számára, hogy a végső döntést a főnökasszony fogja meghozni.*
- Köszönöm szépen az információkat! És a beszélgetést! * fejezi ki szerény háláját a nő felé. Arcáról ugyan nem tükröződik semmi ilyesmi, sőt amint tovább áll a másik kifejezetten komorrá is válik. Gondolkodik, igen elmélyülten, amiből csak a kapott tea zökkenti ki pár pillanat erejéig.*
- Köszönöm! * nézz hálásan a nőre, de az első kortyig még legalább öt perc eltelik. Aztán lassan iszogatni is kezdi a finom nedűt. Meglehet valami jóféle fűből készülhetett a folyadék vagy csak már nagyon kifáradt a hosszú út alatt, de bizony Hagarr elbóbiskolt. Jó idő elteltével eszmél fel. Szemeit megdörzsölve pislog végig a fogadón, melynek összetétele némiképp megváltozott mióta ő megérkezett.*
* Egy nő érintése sosem jelentéktelen momentum. Különösen Hagarr számára, akinek rég volt már ilyesmihez szerencséje. Különös borzongás fut végig hátán, kellemes érzéssel karöltve és régi szép emlékeket idézve fel benne. Pedig csak egy szimpla szakmai kézfogdosás történik, semmi komolyabb, értelme ezt jó tudja, ám érzékiségét mégis megkísérti a test. Némi bizsergéssel azonban gyorsan le sikerül tudnia a dolgokat. Talán ennek is betudható, hogy nem tud koncentrálni és csak arra kapja fel fejét, hogy a nő sajnálkozik rajta. Nem tudja hova tenni a dolgot. Homlokát ráncoltatva mereng el, de nem talál semmi kiváltó okot, amiért magánéletének publicitására bármilyen oknál fogva szükség lenne. Hallgatja hát tovább a nő kritikáját. Nincs is hiány belőle. Főképpen egyik szófordulata kapcsán. Hagarr új még a környéken. Nincs tisztába azzal, hogy a különféle munkáknak milyen a megítélésük ezen a vidéken.*
- Értem. * bólint a nő szavaira, jelezve, felfogta az itteni tájszólást. Ám mikor a munkalehetőségekről esik szó, akkor azért kiül valamiféle bizonytalanság az arcára. Nagyokat pislog, és már a nőt sem látja a széken. Halvány vigasz csak számára, hogy a végső döntést a főnökasszony fogja meghozni.*
- Köszönöm szépen az információkat! És a beszélgetést! * fejezi ki szerény háláját a nő felé. Arcáról ugyan nem tükröződik semmi ilyesmi, sőt amint tovább áll a másik kifejezetten komorrá is válik. Gondolkodik, igen elmélyülten, amiből csak a kapott tea zökkenti ki pár pillanat erejéig.*
- Köszönöm! * nézz hálásan a nőre, de az első kortyig még legalább öt perc eltelik. Aztán lassan iszogatni is kezdi a finom nedűt. Meglehet valami jóféle fűből készülhetett a folyadék vagy csak már nagyon kifáradt a hosszú út alatt, de bizony Hagarr elbóbiskolt. Jó idő elteltével eszmél fel. Szemeit megdörzsölve pislog végig a fogadón, melynek összetétele némiképp megváltozott mióta ő megérkezett.*
3043. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-13 22:58:31
Üzenet elküldve: 2020-04-13 22:58:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A hölgyek örömére//
//Rendorral Zammiriára várva//
//Érintőlegesen Rosszalkodjunk!//
* A történésekre odafigyel nagyon Rendor. Talán ezért is hagyta figyelmen kívül az italra vonatkozó kérdést is. Nem gondolja, hogy szükség lenne segítségre, bár azért ő maga is készen áll, ha eldurvulnának a dolgok. Mondjuk ha fogadnia kéne, akkor a harcos amazonokra tenné a voksát. Ahogy viszont látja a helyzetet itt nem lesz semmilyen balhé. Zammiria határozott fellépése végül pontot tesz az ügy végére. Nem is nagyon foglalkozik tovább ezzel az üggyel. Csak néha pillant oda félszemmel. Közben nem is sejti, hogy bizony néhány női szempár érdeklődve figyel rá. Ez pedig alapjába véve nem lehet rossz dolog ám.*
- Nem bizony, de ahogy látom ezt az ügyet hamar elrendezik itt. Ahogyan az el is várható egy ilyen színvonalú helytől.* Fűzi hozzá a saját véleményét. Rendor mondjuk szívesen szétcsapott volna köztük, mert bár szerzetes ettől még szereti használni az erejét. Persze csak akkor, ha ez szükséges. Inkább csak a rongy alakokat bántja, ha úgy adódik a dolog. Őket viszont nagy élvezettel veri laposra. Ettől eltekintve ódzkodik az erőszaktól és ha teheti kerüli azt. Még akkor is, ha provokálják. Amikor elmondja Lau, hogy miért is van itt Rendor jobban végig méri. Eddig csak egy átlagos férfit látott benne. Jobban megnézve lehet benne valami, amit a lányok szeretni fognak. Ő maga az ilyesmihez nem ért. Inkább a lányokról mond véleményt, ha kérdeznék.*
- Én csak úgy jelentkeztem. Arra a munkára, amelyikre felvesznek. Mondjuk úgy tűnik, hogy a Sellőnek szánnak, de majd elválik. Ha még is így lesz, akkor munkatársak leszünk.* Válaszol és el is gondolkodik azon, amit a férfi mondott neki.*
- Szóval te már korábban is ilyen munkát végeztél?
//Rendorral Zammiriára várva//
//Érintőlegesen Rosszalkodjunk!//
* A történésekre odafigyel nagyon Rendor. Talán ezért is hagyta figyelmen kívül az italra vonatkozó kérdést is. Nem gondolja, hogy szükség lenne segítségre, bár azért ő maga is készen áll, ha eldurvulnának a dolgok. Mondjuk ha fogadnia kéne, akkor a harcos amazonokra tenné a voksát. Ahogy viszont látja a helyzetet itt nem lesz semmilyen balhé. Zammiria határozott fellépése végül pontot tesz az ügy végére. Nem is nagyon foglalkozik tovább ezzel az üggyel. Csak néha pillant oda félszemmel. Közben nem is sejti, hogy bizony néhány női szempár érdeklődve figyel rá. Ez pedig alapjába véve nem lehet rossz dolog ám.*
- Nem bizony, de ahogy látom ezt az ügyet hamar elrendezik itt. Ahogyan az el is várható egy ilyen színvonalú helytől.* Fűzi hozzá a saját véleményét. Rendor mondjuk szívesen szétcsapott volna köztük, mert bár szerzetes ettől még szereti használni az erejét. Persze csak akkor, ha ez szükséges. Inkább csak a rongy alakokat bántja, ha úgy adódik a dolog. Őket viszont nagy élvezettel veri laposra. Ettől eltekintve ódzkodik az erőszaktól és ha teheti kerüli azt. Még akkor is, ha provokálják. Amikor elmondja Lau, hogy miért is van itt Rendor jobban végig méri. Eddig csak egy átlagos férfit látott benne. Jobban megnézve lehet benne valami, amit a lányok szeretni fognak. Ő maga az ilyesmihez nem ért. Inkább a lányokról mond véleményt, ha kérdeznék.*
- Én csak úgy jelentkeztem. Arra a munkára, amelyikre felvesznek. Mondjuk úgy tűnik, hogy a Sellőnek szánnak, de majd elválik. Ha még is így lesz, akkor munkatársak leszünk.* Válaszol és el is gondolkodik azon, amit a férfi mondott neki.*
- Szóval te már korábban is ilyen munkát végeztél?
3042. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-13 19:53:24
Üzenet elküldve: 2020-04-13 19:53:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*A kedélyek lenyugodni látszanak, s végül a három betolakodó bölcsen úgy dönt, meghátrálnak, s készségesen elfogadják Zammiria ajánlatát. Okos döntés, mégsem veszett ki belőlük teljesen az életösztön. Így Rey Dreyia példáját követve szintén pár lépéssel hátrébb húzódik, teret és utat hagyva a további eseményeknek. Remélhetőleg már nincs szükség a teljes készültségre, de azért a pároson továbbra is rajt tartja fél szemét. Könnyen lehet, hogy Zam őket nem engedi el olyan simán, s talán meg is érdemlik a szemrehányást, amiért egy ilyen nyugis és szép napba belerondítottak.
Bár Reyraa nem megy messze, azért mégis odébb húzódik, s végighordozza gyorsan a szemét a vendégtéren, felmérve, hogy reagált a nép a szituációra. Elvégre vannak még itt vendégek a balhés alakokon kívül is, róluk sem szabad megfeledkezni. Pánik szerencsére nem ütötte fel a fejét, inkább kíváncsi szemekkel találkozik, de ahogy csendesedik a szituáció, mintha kezdene visszatérni minden a normális kerékvágásba. Egy biztos, az éppen felvételiző újoncok most első kézből megtapasztalhatták, milyen is tud lenni itt náluk az élet.*
*A kedélyek lenyugodni látszanak, s végül a három betolakodó bölcsen úgy dönt, meghátrálnak, s készségesen elfogadják Zammiria ajánlatát. Okos döntés, mégsem veszett ki belőlük teljesen az életösztön. Így Rey Dreyia példáját követve szintén pár lépéssel hátrébb húzódik, teret és utat hagyva a további eseményeknek. Remélhetőleg már nincs szükség a teljes készültségre, de azért a pároson továbbra is rajt tartja fél szemét. Könnyen lehet, hogy Zam őket nem engedi el olyan simán, s talán meg is érdemlik a szemrehányást, amiért egy ilyen nyugis és szép napba belerondítottak.
Bár Reyraa nem megy messze, azért mégis odébb húzódik, s végighordozza gyorsan a szemét a vendégtéren, felmérve, hogy reagált a nép a szituációra. Elvégre vannak még itt vendégek a balhés alakokon kívül is, róluk sem szabad megfeledkezni. Pánik szerencsére nem ütötte fel a fejét, inkább kíváncsi szemekkel találkozik, de ahogy csendesedik a szituáció, mintha kezdene visszatérni minden a normális kerékvágásba. Egy biztos, az éppen felvételiző újoncok most első kézből megtapasztalhatták, milyen is tud lenni itt náluk az élet.*
3041. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-13 18:24:35
Üzenet elküldve: 2020-04-13 18:24:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Rosszalkodjunk!//
*A helyzet nyertese egyértelműen a Sellő, ezt jó eséllyel a trió is kénytelen beismerni. Hiába sértegették az ajtóban álló négy nőt azok kicsit sem rettentek meg tőlük, sőt hárman, köztük Dreyia gyors halált ígért nekik. Magabiztossága kicsit se engedett le, a szavait komolyan gondolta. Így bizonytalanságnak nincs nyoma az arcán. A hármuk kicsit túl lehengerlő verbális agresszióját Zammiria egyetlen szava elvágja egy időre. Dreyia ugyan befejezi a hármas cseszegetését, de örömében és a gondolataiban a seggét veri a padlóhoz, hisz Zammi most bizonyítja be miért ő a tulajdonos és kinek a kezében van a hatalom a Sellőben. Dreyia ugyan merészebb és pofátlanabb, mint a többiek, de jól tudja, hogy itt és most az önkényesen örökbefogadott nővére akarata kell, hogy uraljon mindent. Ezzel mutatva a vendégeknek, és a semmirekellőknek hogy mik a szabályok és meddig mehetnek el azok, akik beteszik a lábukat a Sellőbe. Kicsit vissza is lép a három férfitól, de csak annyira hogy a főnöke jó rálátást kapjon a kötekedőkre, akik mit ad isten nagyon békülékennyé váltak mostanra. Az ork nem a levegőbe beszélt, ez mindenképp tiszteletet érdemel Dreyia részéről, noha szerinte három maflás az orktól sokkal reálisabb juss lehetett volna ezeknek a kocsma vitézeknek. Pár pillanatot veszteget csupán a bajkeverő fajtársára, noha sejti, hogy a nő valószínűleg felhúzta a zsebben matató hőst, de egy sör miatt nem fogja meglincselni, max a nyakára ül képletesen, ha visszatérne bármikor a Sellőbe, hisz ki tudja mekkora zűrt okozhatott volna ha ez a három részeges bunkó nem érkezik meg. Az eset felderítését Zammira hagyja. de a csevegésnél ő is ott lesz.*
*A helyzet nyertese egyértelműen a Sellő, ezt jó eséllyel a trió is kénytelen beismerni. Hiába sértegették az ajtóban álló négy nőt azok kicsit sem rettentek meg tőlük, sőt hárman, köztük Dreyia gyors halált ígért nekik. Magabiztossága kicsit se engedett le, a szavait komolyan gondolta. Így bizonytalanságnak nincs nyoma az arcán. A hármuk kicsit túl lehengerlő verbális agresszióját Zammiria egyetlen szava elvágja egy időre. Dreyia ugyan befejezi a hármas cseszegetését, de örömében és a gondolataiban a seggét veri a padlóhoz, hisz Zammi most bizonyítja be miért ő a tulajdonos és kinek a kezében van a hatalom a Sellőben. Dreyia ugyan merészebb és pofátlanabb, mint a többiek, de jól tudja, hogy itt és most az önkényesen örökbefogadott nővére akarata kell, hogy uraljon mindent. Ezzel mutatva a vendégeknek, és a semmirekellőknek hogy mik a szabályok és meddig mehetnek el azok, akik beteszik a lábukat a Sellőbe. Kicsit vissza is lép a három férfitól, de csak annyira hogy a főnöke jó rálátást kapjon a kötekedőkre, akik mit ad isten nagyon békülékennyé váltak mostanra. Az ork nem a levegőbe beszélt, ez mindenképp tiszteletet érdemel Dreyia részéről, noha szerinte három maflás az orktól sokkal reálisabb juss lehetett volna ezeknek a kocsma vitézeknek. Pár pillanatot veszteget csupán a bajkeverő fajtársára, noha sejti, hogy a nő valószínűleg felhúzta a zsebben matató hőst, de egy sör miatt nem fogja meglincselni, max a nyakára ül képletesen, ha visszatérne bármikor a Sellőbe, hisz ki tudja mekkora zűrt okozhatott volna ha ez a három részeges bunkó nem érkezik meg. Az eset felderítését Zammira hagyja. de a csevegésnél ő is ott lesz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063