Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 178 (3541. - 3560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3560. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-07 11:02:37
Üzenet elküldve: 2020-08-07 11:02:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Pultnál//
//Érintőlegesen Yath és May//
*Myr abszolút megérti, hogy új ismerősének dolgoznia kell, nem is igazán szeretné feltartani. Bár pillanatnyilag most rendkívül dühös magára, amiért sikerült alaposan megbántania Amazt. A magát Yathnak nevező nő is távozik, s így ő egyedül marad a pult mögött. Viszonylag gyorsan fogyasztja el maradék teáját, még a konyhára betérve bögréjét is elmossa, amit aztán csak a pultra rak egy kevésbé jól látható helyre, hogy a vendégeknek ne tűnjön fel, de aki ott jár munkatárs, meglássa. Nem tudja, hol a helye, azért teszi csak úgy le. Majd a belső udvar felé igyekszik. Magányra van most szüksége. És egy sarokra, ahol lehetőleg nem látják. Ahol elbújhat kicsit, és kiengedheti magából a könnyeit. Sietősek a léptei.
Kilépve az ajtón valósággal mellbe vágja a friss levegő. A benti enyhe zsibongás és a kellemes muzsikaszó is elhalkul. Itt már nem érzi szükségét a sietésnek. Első pillantásra megállapítja, hogy ezt a helyet jelenleg neki találták ki. Tökéletesen alkalmas egy kis egyedüllétre. Myrnek pedig éppen erre van szüksége. Látja a figyelmeztető táblát is, érthető egyébként. Mondjuk Myrtől nem lehet rendbontásra számítani, ő nem olyan. Útja a kis mesterséges tavacskához vezet. Leheveredik a partjára, de csak üldögél. A víztükröt bámulja és hallgatja a kedves csobogást a közelében. Átengedi magát a békének, az édes nyugalomnak. Hagyja, hogy e kis udvar varázsa átjárja teljesen. És valóban kicsordulnak a könnyei, de most nem szégyenli különösebben, mert egyedül van. Társaságban is képes elsírni magát, ha olyan súlyos a helyzet, de akkor némileg uralkodik magán. Most még ezzel sem kell törődnie, legalább megkönnyebbül. Nem fogja teher nyomni a szívét. Legalábbis nem annyira, mint az imént a pult mögött állva.*
//Érintőlegesen Yath és May//
*Myr abszolút megérti, hogy új ismerősének dolgoznia kell, nem is igazán szeretné feltartani. Bár pillanatnyilag most rendkívül dühös magára, amiért sikerült alaposan megbántania Amazt. A magát Yathnak nevező nő is távozik, s így ő egyedül marad a pult mögött. Viszonylag gyorsan fogyasztja el maradék teáját, még a konyhára betérve bögréjét is elmossa, amit aztán csak a pultra rak egy kevésbé jól látható helyre, hogy a vendégeknek ne tűnjön fel, de aki ott jár munkatárs, meglássa. Nem tudja, hol a helye, azért teszi csak úgy le. Majd a belső udvar felé igyekszik. Magányra van most szüksége. És egy sarokra, ahol lehetőleg nem látják. Ahol elbújhat kicsit, és kiengedheti magából a könnyeit. Sietősek a léptei.
Kilépve az ajtón valósággal mellbe vágja a friss levegő. A benti enyhe zsibongás és a kellemes muzsikaszó is elhalkul. Itt már nem érzi szükségét a sietésnek. Első pillantásra megállapítja, hogy ezt a helyet jelenleg neki találták ki. Tökéletesen alkalmas egy kis egyedüllétre. Myrnek pedig éppen erre van szüksége. Látja a figyelmeztető táblát is, érthető egyébként. Mondjuk Myrtől nem lehet rendbontásra számítani, ő nem olyan. Útja a kis mesterséges tavacskához vezet. Leheveredik a partjára, de csak üldögél. A víztükröt bámulja és hallgatja a kedves csobogást a közelében. Átengedi magát a békének, az édes nyugalomnak. Hagyja, hogy e kis udvar varázsa átjárja teljesen. És valóban kicsordulnak a könnyei, de most nem szégyenli különösebben, mert egyedül van. Társaságban is képes elsírni magát, ha olyan súlyos a helyzet, de akkor némileg uralkodik magán. Most még ezzel sem kell törődnie, legalább megkönnyebbül. Nem fogja teher nyomni a szívét. Legalábbis nem annyira, mint az imént a pult mögött állva.*
3559. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-07 10:52:37
Üzenet elküldve: 2020-08-07 10:52:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
*Az, hogy a férfi gyengéd kényszerrel mozgatja a kezét, egyáltalán nem zökkenti ki, kíváncsi tekintettel mered a saját tenyerére, miközben az idegen felvázolja a választ. Mikor D'or ujja kúszik felfelé a csuklója irányába, hallat egy kis zörejt, amit enyhe rángás is követ, úgy tűnik csiklandós területre tévedt a férfi, de próbálja visszatartani a reakciót. Majd elérnek a célhoz, ami egy hatalmas homokkal teli kert lehet, felfogása szerint.*
-Ennyi homok? *Hüledezik, ő ott biztos nem bírná ki a nagy meleget, meg az apró szemcséket, amik minden ruhájába bevennék magukat a hajáról nem is beszélve. Meg is tapogatja, miközben arra gondol, alig tudná kifésülni belőle, úgy nézne ki a szárazság miatt, mint egy seprű.*
-Des'ji-rish. *Formálja a betűket, úgy, ahogy a férfitől hallotta, hiszen bizonyára ez lehet a neve a helynek.*
-Tűz? *Pattannak ki a szemei, ekkor jut eszébe, hogy tüzet ő is tud mutatni, viszont most még hanyagolja a dolgot. Tudja, hogy nem mindenki viszonyul ugyan úgy a mágiahasználathoz.*
-Igen, sok. *Válaszol csak röviden, nem szeretné, ha a következő helyen megrövidítenék a férfit.*
-A tengerben is lehet fürödni, de az nagyon sós, mindig összeragad tőle a hajam. *Bár most túloz, talán egyszer, ha volt lenn a víznél, azóta se, mert a haja nagyon durván megsínylette a dolgot.*
-Van itt a házban fürdő, dézsában. *Magyarázza, mert itt egyelőre barlangot nem tudnak a férfinek biztosítani, bár bizonyosan hangulatos lenne.*
-D'or is jó társaság, de már biztos éhes. *Tudatában van, hogy a férfiak szeretik a társaságát, de a hasukat is pont ugyan annyira.*
-Nem mond rosszat. Mit jelent az a szakté? *Kérdez vissza, mert nem először hallja már a férfi szájából, így már kezdi érdekelni a dolog. Közben kikászálódik D'or segítségével az öléből és tudomásul véve a választ megy és hozza a kért dolgokat. A konyhába siet, onnan egy ezüstös tálcával tér vissza, amelyen már ott van a rendelt gyümölcskehely, benne szőlő, alma, banán és eper. A hajóknak hála rengeteg más területről származó gyümölcsöt is be tudnak szerezni, nem okoz gondot még a banán sem, ha éppen érik. A pultnál feltesz a tálcára még kettő poharat, az egyik egy vizes pohár a másik egy talpas boros. Nem igazán szeretne inni, így talán ezt be is biztosíthatja. Még mielőtt visszaindul, azért megnedvesíti a száját és egy üveg vörösbort tesz a gyümölcs és a poharak mellé. Ezzel indul meg, majd miután letette megy is vissza a kisebb kancsó forrásvízért, talán egy liter lehet benne. A bor is kisebb üveg, gyümölcsös aromájút választott a férfi számára. ~Az itas mit jelenthet? Majd megkérdezem. ~ Egészen vidám hangulatban érkezik meg végleg, hiszen nagyon is ügyesen szót értett a vendéggel, megoldva a rendelést, a továbbival lehet már nagy baja. Feltételezi, de majd elválik. Nem szeretné, hogy elégedetlen legyen a férfi, így visszaül az ölébe szépen, átkarolva a nyakát. Úgy tapasztalta, nem szokták megszólni, ha evés közben is tevékenykedik óvatosan, ám, mikor emelné a fejét a másik nyakához, az mindjárt egy kérdést is szegez az irányába. Nyilván nem hagyja megválaszolatlanul.*
-Mondhatjuk, nagy víz mellől jöttem, de nem innen. Hallottál már a Lihanechi tóról? *Kíváncsiskodik, hiszen ha látta már, akkor könnyű dolga lesz. Közben az ujjaival a férfi tarkóját kezdi el simogatni.*
*Az, hogy a férfi gyengéd kényszerrel mozgatja a kezét, egyáltalán nem zökkenti ki, kíváncsi tekintettel mered a saját tenyerére, miközben az idegen felvázolja a választ. Mikor D'or ujja kúszik felfelé a csuklója irányába, hallat egy kis zörejt, amit enyhe rángás is követ, úgy tűnik csiklandós területre tévedt a férfi, de próbálja visszatartani a reakciót. Majd elérnek a célhoz, ami egy hatalmas homokkal teli kert lehet, felfogása szerint.*
-Ennyi homok? *Hüledezik, ő ott biztos nem bírná ki a nagy meleget, meg az apró szemcséket, amik minden ruhájába bevennék magukat a hajáról nem is beszélve. Meg is tapogatja, miközben arra gondol, alig tudná kifésülni belőle, úgy nézne ki a szárazság miatt, mint egy seprű.*
-Des'ji-rish. *Formálja a betűket, úgy, ahogy a férfitől hallotta, hiszen bizonyára ez lehet a neve a helynek.*
-Tűz? *Pattannak ki a szemei, ekkor jut eszébe, hogy tüzet ő is tud mutatni, viszont most még hanyagolja a dolgot. Tudja, hogy nem mindenki viszonyul ugyan úgy a mágiahasználathoz.*
-Igen, sok. *Válaszol csak röviden, nem szeretné, ha a következő helyen megrövidítenék a férfit.*
-A tengerben is lehet fürödni, de az nagyon sós, mindig összeragad tőle a hajam. *Bár most túloz, talán egyszer, ha volt lenn a víznél, azóta se, mert a haja nagyon durván megsínylette a dolgot.*
-Van itt a házban fürdő, dézsában. *Magyarázza, mert itt egyelőre barlangot nem tudnak a férfinek biztosítani, bár bizonyosan hangulatos lenne.*
-D'or is jó társaság, de már biztos éhes. *Tudatában van, hogy a férfiak szeretik a társaságát, de a hasukat is pont ugyan annyira.*
-Nem mond rosszat. Mit jelent az a szakté? *Kérdez vissza, mert nem először hallja már a férfi szájából, így már kezdi érdekelni a dolog. Közben kikászálódik D'or segítségével az öléből és tudomásul véve a választ megy és hozza a kért dolgokat. A konyhába siet, onnan egy ezüstös tálcával tér vissza, amelyen már ott van a rendelt gyümölcskehely, benne szőlő, alma, banán és eper. A hajóknak hála rengeteg más területről származó gyümölcsöt is be tudnak szerezni, nem okoz gondot még a banán sem, ha éppen érik. A pultnál feltesz a tálcára még kettő poharat, az egyik egy vizes pohár a másik egy talpas boros. Nem igazán szeretne inni, így talán ezt be is biztosíthatja. Még mielőtt visszaindul, azért megnedvesíti a száját és egy üveg vörösbort tesz a gyümölcs és a poharak mellé. Ezzel indul meg, majd miután letette megy is vissza a kisebb kancsó forrásvízért, talán egy liter lehet benne. A bor is kisebb üveg, gyümölcsös aromájút választott a férfi számára. ~Az itas mit jelenthet? Majd megkérdezem. ~ Egészen vidám hangulatban érkezik meg végleg, hiszen nagyon is ügyesen szót értett a vendéggel, megoldva a rendelést, a továbbival lehet már nagy baja. Feltételezi, de majd elválik. Nem szeretné, hogy elégedetlen legyen a férfi, így visszaül az ölébe szépen, átkarolva a nyakát. Úgy tapasztalta, nem szokták megszólni, ha evés közben is tevékenykedik óvatosan, ám, mikor emelné a fejét a másik nyakához, az mindjárt egy kérdést is szegez az irányába. Nyilván nem hagyja megválaszolatlanul.*
-Mondhatjuk, nagy víz mellől jöttem, de nem innen. Hallottál már a Lihanechi tóról? *Kíváncsiskodik, hiszen ha látta már, akkor könnyű dolga lesz. Közben az ujjaival a férfi tarkóját kezdi el simogatni.*
3558. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-05 20:30:04
Üzenet elküldve: 2020-08-05 20:30:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Aranyos vagy //
*YIlanda a még az aranyaknál van leragadva, amikor Rendor már fejben régen a fegyver látványában gyönyörködik. Na meg a visszavágás lehetőségében.*
- Pedig ilyen szép arany frizurával beállhatnál papnőnek is.* Vigyorog rá, de hamar lefagy a mosoly a képéről, amikor rájön, hogy kigúnyolták a segítség kiáltással kapcsolatban. Aztán meg még a kiporoláson is poénkodni kezd a kis pimasz. Már azon lenne a férfi, hogy mondjon valami csípőset neki, amikor kopogtatnak az ajtón. Rögtön be is lép egy mélységi nő, akit Rendor látásból már ismer. Ha ez mégsem lenne elég, akkor a fegyverek látványa bizonyítja, hogy itt bizony a nem is olyan régen emlegetett őrség egyik tagjáról van szó.*
- Ezt nevezem időzítésnek.* Lepődik meg a sellő, bár nem mondhatná, hogy túlzottan örül a rend őrének. ~ Biztos meghallotta, hogy a fegyvert emlegetem. Pedig remekül szórakoztam eddig. ~ A mélységi érzelmektől mentes hangon közli azt, amit már számtalanszor elszajkózott Rendor is. Reméli, hogy ez majd meghozza a kívánt hatást. Rendor már biztosan visszakozott volna, ha egy ilyen nő állít be hozzá és kéri el a fegyvereit, de YIlanda nem így tesz. Makacs egy fruska az már biztos, mivel fegyvert ránt. Rendor tesz is hátrafelé egy lépést, hogy véletlenül se szoruljon a két fegyveres közzé.*
- Nyugodjunk meg hölgyeim! Semmi szükség az erőszakra. Te meg tedd le azt a kis izét, amíg még nem késő. Itt a legnagyobb biztonságban vagy.* Próbálna hatni rájuk, főleg a vendégre, mivel végül is csak ő most a ludas. Nem szívesen nézné végig, hogy egymásnak ugranak, bár hazudna ha azt mondaná, hogy nem kíváncsi mi lenne a csetepaté vége.*
*YIlanda a még az aranyaknál van leragadva, amikor Rendor már fejben régen a fegyver látványában gyönyörködik. Na meg a visszavágás lehetőségében.*
- Pedig ilyen szép arany frizurával beállhatnál papnőnek is.* Vigyorog rá, de hamar lefagy a mosoly a képéről, amikor rájön, hogy kigúnyolták a segítség kiáltással kapcsolatban. Aztán meg még a kiporoláson is poénkodni kezd a kis pimasz. Már azon lenne a férfi, hogy mondjon valami csípőset neki, amikor kopogtatnak az ajtón. Rögtön be is lép egy mélységi nő, akit Rendor látásból már ismer. Ha ez mégsem lenne elég, akkor a fegyverek látványa bizonyítja, hogy itt bizony a nem is olyan régen emlegetett őrség egyik tagjáról van szó.*
- Ezt nevezem időzítésnek.* Lepődik meg a sellő, bár nem mondhatná, hogy túlzottan örül a rend őrének. ~ Biztos meghallotta, hogy a fegyvert emlegetem. Pedig remekül szórakoztam eddig. ~ A mélységi érzelmektől mentes hangon közli azt, amit már számtalanszor elszajkózott Rendor is. Reméli, hogy ez majd meghozza a kívánt hatást. Rendor már biztosan visszakozott volna, ha egy ilyen nő állít be hozzá és kéri el a fegyvereit, de YIlanda nem így tesz. Makacs egy fruska az már biztos, mivel fegyvert ránt. Rendor tesz is hátrafelé egy lépést, hogy véletlenül se szoruljon a két fegyveres közzé.*
- Nyugodjunk meg hölgyeim! Semmi szükség az erőszakra. Te meg tedd le azt a kis izét, amíg még nem késő. Itt a legnagyobb biztonságban vagy.* Próbálna hatni rájuk, főleg a vendégre, mivel végül is csak ő most a ludas. Nem szívesen nézné végig, hogy egymásnak ugranak, bár hazudna ha azt mondaná, hogy nem kíváncsi mi lenne a csetepaté vége.*
3557. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-05 19:24:15
Üzenet elküldve: 2020-08-05 19:24:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
*Eddig az est ideje, csupán a letűnő nap sugaraival egyetemben, ólomlábakon cammogott. Ahogy a dokkok égnek meredő korhadt gerendái között sétált komótosan, csupán elméjében kerengő gondolatait fogta szorosan magához, most pedig, úgy tűnik minden a megfelelő mederben, tökéletesen alakul. A Kalmárt megelőző időszakában korántsem volt így, képzése és tanítása oly energiákat emésztett fel, melyek nem csak fizikailag, lelkileg is megsínylették, egészen addig, míg a lélek utolsó szikráját ki nem ölték belőle. Nem bánta. Ő vállalta a szolgálatot, s a hitet, ahogyan a célt is. Utolsó napján, mestere vétett, s megbűnhődött érte, hiszi és tudja, hogy tette helyes volt. May kissé zavart ténykedése hajával, hatalmas gesztenyebarna szemeivel, s néha megjelenő pírjával igazán kedves látvány, mondhatni az este éke. Elsőként azt gondolta, valami idős vénséget kell keresnie, ki egész életét itt élte le, lám, akad egy lány, kinek életét adja, s nem elveszi a kikötő, ettől nem kell jobb forrás, élvezettel fürdőzik benne tekintete. Enyhe mosollyal köszöni meg a dicséretet, s a kedvesség is viszonzásra talál, miképp úgy látszik a történetek is célba érnek majd, lesz hallgatósága, a pillanatnyi megugrásra, szorosabban öleli magához, s torkát köszörülve szusszan egyet, jó kedélye jeleként. Ami azt illeti kezdi magát egy bensőséges kapcsolatban érezni. Furcsa, akadtak persze nők, de a sivatagban más volt, ott eleve elrendeltetett, itt nem. Felhúzott szemöldökkel futtatja végig tekintetét a fogadón, de nem szól.*
- Honnan jönni... *ismétli meg, s egy pillanatra maga elé mered. A kérdést érti, probléma, hogy hogyan is magyarázza el, majd végül May kezét, tenyérrel felfelé fekteti el ölében, s azon kezdi mutatni, ha engedik neki. Ha nem, hát saját combján.*
- Wegtoren. *Rajzol kecsesen egy kört a lány tenyerébe, majd amint a csuklóhoz ér, alkarján csúszik felfelé mutatóujja, végig követve a hajszálereket, egészen könyökhajlatig. Ott egy nagyobb kört ír, érintve a hajlatot, a kör egészen kiér a lány combjaiig, a korábbihoz képest jóval nagyobb alakban.*
- Des'jirish. Sok homok, több homok. *Biccent felpillantva, miután keze megül kicsit a combokon.*
- Végtelen sík... végtelen homok. Des'jirish... a csend... ihs... öhm... sivatag. D'or ott él, ott vándorol, ott tanul forróság, tűz, magány. *Fejezi be, aztán May tekintetére pillant, ez érthető volt-e így? A magyarázat után aztán aranyat számolnak vissza, amin meglepődik.*
- D'or számára fontos May társasága, ily sok ez a rög? *Kérdezi kíváncsian, de nem sértődik meg rajta, hogy visszaszolgáltatták, csupán érdeklődik.*
- Hát fürdő is akad? *Kerekedik el tekintete.* D'or látni tenger, mikor jött, hatalmas, olyan, mint síkvidék, csak víz. *Meséli szinte élményszerűen, meglepően vidáman.* D'or nem látni még soha a tenger. Fürödni csupán sivatagi barlangok mélye, vagy fakadt forrás. *Csóválja meg fejét.*
- D'or majd fürdik. *Jelenti ki most rögtön, aztán egy apró csók az arcára, máris elvágja a lendületet.*
- May... jó társaság... *ismétli meg csendesen* D'or nehezen mutat jókedv... de May jó hatással van rá. *Ami azt illeti tényleg... lassan már... Sóhajt. Megköszörüli torkát, s szólásra nyitná száját, a kacajon először meghökken, majd mosolyogva felszusszan.*
- Csengettyűszó... *jegyzi meg csak úgy, magában göcögve ezen, Mayra szögezve mutatóujját.* D'or megint rosszat mondott. Eh... szakh'té! *Legyint. De már nem keseredik el rajta.* De majd lassan eszi gyu... gyuümoölcsot... *bólint beleegyezve, igyekezve magánhangzókat is formálni rendesen, s ismét félreértve kissé a dolgokat. Valami azonban megindul benne, fizikailag is, ahogyan ismét körbepillant. ~ Szeráj? ~ Nem foglalkozik vele, ha így van, akkor sem, már nem. Figyelmét tökéletesen elterelték minden kényszerről, s marad csupán a kedves csevej, a jó társaság, a kaktuszfüge édes, narancsszín illata.*
- Köszönöm, May. Itas! *Emeli hüvelykét homlokához, míg előzékenyen segíti felállni lányt. Kényelmesen hátradől, tekintetével követve a távozó alakját, majd nyakánál igazítja meg viseletét, kissé kimelegedve. Türelmesen várakozik hát tovább, míg az ismét megtalált, immár második oázis tündöklő ékköve visszatér. Ritka az ilyen kincs, elgondolkodva dörgöli meg halántékát. Szerencsésnek érzi magát, majd hirtelen a fürdő gondolatára mosolyogni kezd. ~ Nagy víz, melyben megmártózhatom... ~ Nehéz elképzelnie, talán May is vele tart majd, igazán nem bánná, minden hátsó szándék nélkül, bár gyanakvása megéledt már. Ha May visszatér mosollyal fogadja.*
- Itas, May, itas! *Bólint, aztán elgondolkodva vesz kezébe egy gyümölcsöt. Ha esetleg a lány távozik, más feladatok miatt, a halk énekszóban merül el, s tekintete ismét a parázsló hamu köré fonódik. Ha May marad, hát tölt magának és a lánynak is. Vagy így, vagy úgy, de a következő kérdés immár az övé.*
- May honnan való? A kikötő habzó hullámai felől? Vagy tán Artheniornak lakója? May szabadon szárnyal, vagy van, mi ideköti? *Érdeklődik, s ha akad, egy szem szőlőt vesz szájába, majd lehunyt szemmel harapja ketté. Édes, mint a sivatagi kristályvirág kelyhének aranyló nedve.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.05 19:30:10
*Eddig az est ideje, csupán a letűnő nap sugaraival egyetemben, ólomlábakon cammogott. Ahogy a dokkok égnek meredő korhadt gerendái között sétált komótosan, csupán elméjében kerengő gondolatait fogta szorosan magához, most pedig, úgy tűnik minden a megfelelő mederben, tökéletesen alakul. A Kalmárt megelőző időszakában korántsem volt így, képzése és tanítása oly energiákat emésztett fel, melyek nem csak fizikailag, lelkileg is megsínylették, egészen addig, míg a lélek utolsó szikráját ki nem ölték belőle. Nem bánta. Ő vállalta a szolgálatot, s a hitet, ahogyan a célt is. Utolsó napján, mestere vétett, s megbűnhődött érte, hiszi és tudja, hogy tette helyes volt. May kissé zavart ténykedése hajával, hatalmas gesztenyebarna szemeivel, s néha megjelenő pírjával igazán kedves látvány, mondhatni az este éke. Elsőként azt gondolta, valami idős vénséget kell keresnie, ki egész életét itt élte le, lám, akad egy lány, kinek életét adja, s nem elveszi a kikötő, ettől nem kell jobb forrás, élvezettel fürdőzik benne tekintete. Enyhe mosollyal köszöni meg a dicséretet, s a kedvesség is viszonzásra talál, miképp úgy látszik a történetek is célba érnek majd, lesz hallgatósága, a pillanatnyi megugrásra, szorosabban öleli magához, s torkát köszörülve szusszan egyet, jó kedélye jeleként. Ami azt illeti kezdi magát egy bensőséges kapcsolatban érezni. Furcsa, akadtak persze nők, de a sivatagban más volt, ott eleve elrendeltetett, itt nem. Felhúzott szemöldökkel futtatja végig tekintetét a fogadón, de nem szól.*
- Honnan jönni... *ismétli meg, s egy pillanatra maga elé mered. A kérdést érti, probléma, hogy hogyan is magyarázza el, majd végül May kezét, tenyérrel felfelé fekteti el ölében, s azon kezdi mutatni, ha engedik neki. Ha nem, hát saját combján.*
- Wegtoren. *Rajzol kecsesen egy kört a lány tenyerébe, majd amint a csuklóhoz ér, alkarján csúszik felfelé mutatóujja, végig követve a hajszálereket, egészen könyökhajlatig. Ott egy nagyobb kört ír, érintve a hajlatot, a kör egészen kiér a lány combjaiig, a korábbihoz képest jóval nagyobb alakban.*
- Des'jirish. Sok homok, több homok. *Biccent felpillantva, miután keze megül kicsit a combokon.*
- Végtelen sík... végtelen homok. Des'jirish... a csend... ihs... öhm... sivatag. D'or ott él, ott vándorol, ott tanul forróság, tűz, magány. *Fejezi be, aztán May tekintetére pillant, ez érthető volt-e így? A magyarázat után aztán aranyat számolnak vissza, amin meglepődik.*
- D'or számára fontos May társasága, ily sok ez a rög? *Kérdezi kíváncsian, de nem sértődik meg rajta, hogy visszaszolgáltatták, csupán érdeklődik.*
- Hát fürdő is akad? *Kerekedik el tekintete.* D'or látni tenger, mikor jött, hatalmas, olyan, mint síkvidék, csak víz. *Meséli szinte élményszerűen, meglepően vidáman.* D'or nem látni még soha a tenger. Fürödni csupán sivatagi barlangok mélye, vagy fakadt forrás. *Csóválja meg fejét.*
- D'or majd fürdik. *Jelenti ki most rögtön, aztán egy apró csók az arcára, máris elvágja a lendületet.*
- May... jó társaság... *ismétli meg csendesen* D'or nehezen mutat jókedv... de May jó hatással van rá. *Ami azt illeti tényleg... lassan már... Sóhajt. Megköszörüli torkát, s szólásra nyitná száját, a kacajon először meghökken, majd mosolyogva felszusszan.*
- Csengettyűszó... *jegyzi meg csak úgy, magában göcögve ezen, Mayra szögezve mutatóujját.* D'or megint rosszat mondott. Eh... szakh'té! *Legyint. De már nem keseredik el rajta.* De majd lassan eszi gyu... gyuümoölcsot... *bólint beleegyezve, igyekezve magánhangzókat is formálni rendesen, s ismét félreértve kissé a dolgokat. Valami azonban megindul benne, fizikailag is, ahogyan ismét körbepillant. ~ Szeráj? ~ Nem foglalkozik vele, ha így van, akkor sem, már nem. Figyelmét tökéletesen elterelték minden kényszerről, s marad csupán a kedves csevej, a jó társaság, a kaktuszfüge édes, narancsszín illata.*
- Köszönöm, May. Itas! *Emeli hüvelykét homlokához, míg előzékenyen segíti felállni lányt. Kényelmesen hátradől, tekintetével követve a távozó alakját, majd nyakánál igazítja meg viseletét, kissé kimelegedve. Türelmesen várakozik hát tovább, míg az ismét megtalált, immár második oázis tündöklő ékköve visszatér. Ritka az ilyen kincs, elgondolkodva dörgöli meg halántékát. Szerencsésnek érzi magát, majd hirtelen a fürdő gondolatára mosolyogni kezd. ~ Nagy víz, melyben megmártózhatom... ~ Nehéz elképzelnie, talán May is vele tart majd, igazán nem bánná, minden hátsó szándék nélkül, bár gyanakvása megéledt már. Ha May visszatér mosollyal fogadja.*
- Itas, May, itas! *Bólint, aztán elgondolkodva vesz kezébe egy gyümölcsöt. Ha esetleg a lány távozik, más feladatok miatt, a halk énekszóban merül el, s tekintete ismét a parázsló hamu köré fonódik. Ha May marad, hát tölt magának és a lánynak is. Vagy így, vagy úgy, de a következő kérdés immár az övé.*
- May honnan való? A kikötő habzó hullámai felől? Vagy tán Artheniornak lakója? May szabadon szárnyal, vagy van, mi ideköti? *Érdeklődik, s ha akad, egy szem szőlőt vesz szájába, majd lehunyt szemmel harapja ketté. Édes, mint a sivatagi kristályvirág kelyhének aranyló nedve.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.05 19:30:10
3556. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-05 19:13:46
Üzenet elküldve: 2020-08-05 19:13:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszabbra nyúlt a kis kitérője, mint tervezte. Ami azt illeti jóval hosszabbra. Sajnos sok dolgot hagyott félbe, amikor sietve távozott, és ezek közül néhány valószínűleg olyan, melynek lehetősége ott és akkor elillant. Ilyen az élet, de amit emiatt veszteségként kénytelen leírni, azt ugyebár illik kiváltani hasonló értékű bevétellel.
Legutóbbi ittjártakor alkalma volt már alaposabban körülnézni, így most már meglehetős helyismerettel lép be.
A fegyvereit leteszi a kijelölt helyre. Nem tart tőle, hogy bármi atrocitás éri odabent, de biztos, ami biztos, először kissé hátradőlve az állvány előtt beles a fogadótérbe; ha a hoppon hagyott vöröskék bármelyikét bent látná, azét tudjon felkészülni az esetlegesen durcás viszontlátásra.
Befelé menet a hóna alá csapja a sétapálcáját, míg lehúzkodja finom, szarvasbőr kesztyűit és megigazítja makulátlan fehér csipkemandzsettáit, aztán kényelmesen nézelődve indul meg a pult felé. A kacér sellőcskékre azért kedélyesen mosolyog és igazi ínyencként méri végig kevésbé rejtegetett bájaikat.
Ha van a pulton csengő, azt szólaltatja meg párszor, ha csak egy otthagyott pohár, akkor azt kocogtatja meg számos gyűrűinek egyikével, hogy a torkát úrias tapintattal megköszörülve felhívja magára a kiszolgáló személyzet figyelmét, de ha más nincs kéznél, csak sétapálcája vasalt végével koppint néhány nem túl hangosat a padlón, míg tekintetével egy illetékest keres.
Jóval korábbi órán érkezett, mint legutóbb. Ilyenkor még láthatólag álmosabb a hangulat a patinás intézményben, de a zene és a kellemes tónuson búgó énekhang már most buja hangulatot von a dekoratív félhomályba burkolózó beltérre.*
Legutóbbi ittjártakor alkalma volt már alaposabban körülnézni, így most már meglehetős helyismerettel lép be.
A fegyvereit leteszi a kijelölt helyre. Nem tart tőle, hogy bármi atrocitás éri odabent, de biztos, ami biztos, először kissé hátradőlve az állvány előtt beles a fogadótérbe; ha a hoppon hagyott vöröskék bármelyikét bent látná, azét tudjon felkészülni az esetlegesen durcás viszontlátásra.
Befelé menet a hóna alá csapja a sétapálcáját, míg lehúzkodja finom, szarvasbőr kesztyűit és megigazítja makulátlan fehér csipkemandzsettáit, aztán kényelmesen nézelődve indul meg a pult felé. A kacér sellőcskékre azért kedélyesen mosolyog és igazi ínyencként méri végig kevésbé rejtegetett bájaikat.
Ha van a pulton csengő, azt szólaltatja meg párszor, ha csak egy otthagyott pohár, akkor azt kocogtatja meg számos gyűrűinek egyikével, hogy a torkát úrias tapintattal megköszörülve felhívja magára a kiszolgáló személyzet figyelmét, de ha más nincs kéznél, csak sétapálcája vasalt végével koppint néhány nem túl hangosat a padlón, míg tekintetével egy illetékest keres.
Jóval korábbi órán érkezett, mint legutóbb. Ilyenkor még láthatólag álmosabb a hangulat a patinás intézményben, de a zene és a kellemes tónuson búgó énekhang már most buja hangulatot von a dekoratív félhomályba burkolózó beltérre.*
3555. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-05 14:20:20
Üzenet elküldve: 2020-08-05 14:20:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
*Megkönnyebbül, mikor a gyümölccsel dűlőre jutnak, azzal nem lőhet már mellé. Az apró siker is siker, annak is kell örülni, ez látszik is az arcán, hogy neki bizony megy.*
-Gyümölcstál és vörösbor. *Jegyzi meg, eddig még nem nagy ördöngösség fejben tartani a rendelést. Mikor említi, hogy ő itt most dolgozik és látja a vendég csalódott arcát, érzi, hogy itt még mentenie kell.*
-Víz! Hát persze, nedves… értem. *Zavartan turkál a hajában, hiszen egészen nyilvánvaló, hogy a nedves a forrásvízre utal nem egyéb alternatív jelentéssel rendelkezik egy vacsora esetében.*
-Nem, nem. Nem butaság. May máshogy ismer nedves. *Próbálja a legegyszerűbb szavakkal leírni a saját értetlenségének az okát. Majd kiderül, hogy az étlap és az ő tekintetében nem sikerült eltalálni a közös ismeretet.*
-Nem baj, próbáljuk meg máshogy. *Még sose gondolkozott azon, hogyan is írná körbe azt, amivel foglalkozik. Főleg úgy, hogy ne ijessze meg a vendéget, vagy tűnjön modortalannak. Valamit azonban az idegen levon a környezetből is, ám az elhangzottak alapján ez sem a valóság. ~May információ? ~ Pislog nagy, tágra nyíl szemekkel a másik arcába bámulva. Ekkor történik a combjainak összerendezése és a hatalmas erszény kirakása az asztalra. Nézi a nem kis súlyú szütyőt és csak pislog egy fél percig, majd odafordul a férfihoz, hogy választ adjon a kérdéseire. Az arcán enyhe pír furakodik elő a zavar miatt, de a kedves mosoly még rendületlen tartja magát.*
-Rendben, gyümölcsál, víz, bor és May. May is hálás mert D'or kedves. *Próbálja kifejezni a dolgot a saját szavaival, ám első pillantásra is látszik, azaz erszény jóval nagyobb, mint amekkorát itt mindezekért elkérnek.*
-May szeretné a történetet is. *Csap le mindjárt a lehetőségre, ahogy az kínálja magát, látszik az arcán, hogy lelkesedik őszintén az ötletért, kicsit meg is ugrik a másik ölében ücsörögve. Aztán megint elhangzik egy mondat, amiből egy mukkot se ért, de azért mosolyog.*
-Te honnan jönni? *Kérdi lassan formálva a szavakat, mert most már érdekli. Biztos Wegtoren városának is több része van, esetleg a férfi csak azt a nyelvet beszéli, de semmi garancia rá, hogy ott is él.*
-Ez sok lesz D'or. *Fordul oda a lerakott szütyőhöz és jó pultos módjára kiveszi belőle az aranyakat és számolgatni kezd. Leszámolja a húsz rögöt, meg aztán kettőt és nyolcat a tálért, meg a két italért, így még csak harminc, majd kitesz nyolcvanat magáért.*
-Így ni! *Mint egy kisgyerek olyan alapossággal igazítja a tornyocskákat, hogy egyenletesek legyenek az oszlopok. Még egyszer száz aranyat leszámol az eddigitől külön.*
-Kilencvenkilenc és száz. *Így el is készült és még maradt is a szütyőben. A megmaradt 200 arannyal teli szütyőt pedig belehelyezi D'or Gaiffar kezébe.
*
-Sok. Tenni el. D'or kifizet gyümölcs, víz, bor, May és szoba esetleg fürdő. Holnap pedig ebből ehet sok hús. *Próbálja értelmesen elmagyarázni azt, amit az imént kiszámolt. A szoba pedig nyilvánvaló volt számára, hiszen az idegen kinyilvánította, hogy holnap is itt fog enni, miért ne aludna itt, ha már őt is felfogadta? Azt viszont nem kockáztathatja meg, hogy elterjedjen, hogy az idegen tájakról érkező vendégeket megrövidítik, míg a többi, itteni visszajáró uraságnak olcsóbban számlázzák ki az ételt és a szolgáltatásokat.*
-Bizony, May jó társaság. *Helyesel, közben már adja is a lágy ajakérintést a férfi jobb orcájára, jelzésül. Érzi, hogy a férfi átfogja a derekát, ezért szánta rá magát a dologra. A bizalmatlanság apró szikráját se mutatja az idegen, ezt pedig meg is kell szolgálnia. Kényelmes a hely, ahol most ücsörög, ám ezt a sok aranyat nem hagyhatja az asztalon sokáig, még megfedik érte az őrök.*
-Érdekes szokás? Harapnivaló. *Amint elhangzik a szó, feltör egy aprócska kacaj, miközben huncut gondolatok zsonganak körbe a fejében.*
-Harapni csak óvatosan. *Bár nem rá értette, de talán már közelebb jutnak ezzel is az alagút kijáratához.*
-Van. *Pislog a szobafoglalási szándékra is nagyokat, majd a férfi eljut odáig, hogy megvárja, míg ő végez a munkával, addig eszik. ~Így is jó.~ Egyenlőre ennyiben hagyja, magyarázni talán túl bonyolult lenne szóban.*
-May megy és hoz mindent, amit D'or kért. *Áll fel a másik öléből, hogy az egyeztetést végre tettekkel váltsa fel, mosolya továbbra is elfogadó és előzékeny.*
*Megkönnyebbül, mikor a gyümölccsel dűlőre jutnak, azzal nem lőhet már mellé. Az apró siker is siker, annak is kell örülni, ez látszik is az arcán, hogy neki bizony megy.*
-Gyümölcstál és vörösbor. *Jegyzi meg, eddig még nem nagy ördöngösség fejben tartani a rendelést. Mikor említi, hogy ő itt most dolgozik és látja a vendég csalódott arcát, érzi, hogy itt még mentenie kell.*
-Víz! Hát persze, nedves… értem. *Zavartan turkál a hajában, hiszen egészen nyilvánvaló, hogy a nedves a forrásvízre utal nem egyéb alternatív jelentéssel rendelkezik egy vacsora esetében.*
-Nem, nem. Nem butaság. May máshogy ismer nedves. *Próbálja a legegyszerűbb szavakkal leírni a saját értetlenségének az okát. Majd kiderül, hogy az étlap és az ő tekintetében nem sikerült eltalálni a közös ismeretet.*
-Nem baj, próbáljuk meg máshogy. *Még sose gondolkozott azon, hogyan is írná körbe azt, amivel foglalkozik. Főleg úgy, hogy ne ijessze meg a vendéget, vagy tűnjön modortalannak. Valamit azonban az idegen levon a környezetből is, ám az elhangzottak alapján ez sem a valóság. ~May információ? ~ Pislog nagy, tágra nyíl szemekkel a másik arcába bámulva. Ekkor történik a combjainak összerendezése és a hatalmas erszény kirakása az asztalra. Nézi a nem kis súlyú szütyőt és csak pislog egy fél percig, majd odafordul a férfihoz, hogy választ adjon a kérdéseire. Az arcán enyhe pír furakodik elő a zavar miatt, de a kedves mosoly még rendületlen tartja magát.*
-Rendben, gyümölcsál, víz, bor és May. May is hálás mert D'or kedves. *Próbálja kifejezni a dolgot a saját szavaival, ám első pillantásra is látszik, azaz erszény jóval nagyobb, mint amekkorát itt mindezekért elkérnek.*
-May szeretné a történetet is. *Csap le mindjárt a lehetőségre, ahogy az kínálja magát, látszik az arcán, hogy lelkesedik őszintén az ötletért, kicsit meg is ugrik a másik ölében ücsörögve. Aztán megint elhangzik egy mondat, amiből egy mukkot se ért, de azért mosolyog.*
-Te honnan jönni? *Kérdi lassan formálva a szavakat, mert most már érdekli. Biztos Wegtoren városának is több része van, esetleg a férfi csak azt a nyelvet beszéli, de semmi garancia rá, hogy ott is él.*
-Ez sok lesz D'or. *Fordul oda a lerakott szütyőhöz és jó pultos módjára kiveszi belőle az aranyakat és számolgatni kezd. Leszámolja a húsz rögöt, meg aztán kettőt és nyolcat a tálért, meg a két italért, így még csak harminc, majd kitesz nyolcvanat magáért.*
-Így ni! *Mint egy kisgyerek olyan alapossággal igazítja a tornyocskákat, hogy egyenletesek legyenek az oszlopok. Még egyszer száz aranyat leszámol az eddigitől külön.*
-Kilencvenkilenc és száz. *Így el is készült és még maradt is a szütyőben. A megmaradt 200 arannyal teli szütyőt pedig belehelyezi D'or Gaiffar kezébe.
*-Sok. Tenni el. D'or kifizet gyümölcs, víz, bor, May és szoba esetleg fürdő. Holnap pedig ebből ehet sok hús. *Próbálja értelmesen elmagyarázni azt, amit az imént kiszámolt. A szoba pedig nyilvánvaló volt számára, hiszen az idegen kinyilvánította, hogy holnap is itt fog enni, miért ne aludna itt, ha már őt is felfogadta? Azt viszont nem kockáztathatja meg, hogy elterjedjen, hogy az idegen tájakról érkező vendégeket megrövidítik, míg a többi, itteni visszajáró uraságnak olcsóbban számlázzák ki az ételt és a szolgáltatásokat.*
-Bizony, May jó társaság. *Helyesel, közben már adja is a lágy ajakérintést a férfi jobb orcájára, jelzésül. Érzi, hogy a férfi átfogja a derekát, ezért szánta rá magát a dologra. A bizalmatlanság apró szikráját se mutatja az idegen, ezt pedig meg is kell szolgálnia. Kényelmes a hely, ahol most ücsörög, ám ezt a sok aranyat nem hagyhatja az asztalon sokáig, még megfedik érte az őrök.*
-Érdekes szokás? Harapnivaló. *Amint elhangzik a szó, feltör egy aprócska kacaj, miközben huncut gondolatok zsonganak körbe a fejében.*
-Harapni csak óvatosan. *Bár nem rá értette, de talán már közelebb jutnak ezzel is az alagút kijáratához.*
-Van. *Pislog a szobafoglalási szándékra is nagyokat, majd a férfi eljut odáig, hogy megvárja, míg ő végez a munkával, addig eszik. ~Így is jó.~ Egyenlőre ennyiben hagyja, magyarázni talán túl bonyolult lenne szóban.*
-May megy és hoz mindent, amit D'or kért. *Áll fel a másik öléből, hogy az egyeztetést végre tettekkel váltsa fel, mosolya továbbra is elfogadó és előzékeny.*
3554. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-05 12:43:43
Üzenet elküldve: 2020-08-05 12:43:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
// Aranyos vagy //
*Most, hogy a férfi említést tesz róla, mintha neki is ismerős lenne a nyolcvan arany, de ez most mindegy is.*
-Akkor sok volt, most, hogy egy szütyővel nehezebb vagyok már nem is tűnik olyan nagy összegnek. *Mosolyog a másikra, nem lehet tudni közben mi jár a fejében. Majd előkerül a magánál tartott fegyver kérdése is, aminek átadásához nem igazán fűlik a foga.*
-Én neked nem állítottam, hogy Eeyrhez bármi közöm is lenne, azt pedig megvárom akkor, hogy segítségért kiálts, az érdekel. *Szögezi le a dolgot.*
-Ha meg csak a nadrágomat akarod kiporolni, azt odaadom, egy tiszta nadrág jobb, mint egy koszos. *Jelenti ki, szándékosan félremagyarázva a dolgot. Ekkor hallatszik a kopogtatás, majd be is nyit a furcsa kinézetű sötételf nő a szobába. Még láthatja fényleni a kezét, amit maga elé tart. A meglepetés csupán néhány másodpercig tart, aztán csak a sarkára áll.*
-Na persze, az kéne még, hogy egy ilyen helyen, ahol a magadfajták bármikor rám nyithatják az ajtót, ne legyen fegyver nálam. *Ugranak össze a szemöldökei, nem igazán szívleli az elfeket, a sötételfek sem kivételek ez alól, azoknak még a csinospofijúaknál is kevesebb bizalmat szavaz. Ki is veszi a tőrt a csizmájából, a szabadon lévő kezébe. Idő közben a derengés elhalványodik és semmivé lesz a kezében.*
*Most, hogy a férfi említést tesz róla, mintha neki is ismerős lenne a nyolcvan arany, de ez most mindegy is.*
-Akkor sok volt, most, hogy egy szütyővel nehezebb vagyok már nem is tűnik olyan nagy összegnek. *Mosolyog a másikra, nem lehet tudni közben mi jár a fejében. Majd előkerül a magánál tartott fegyver kérdése is, aminek átadásához nem igazán fűlik a foga.*
-Én neked nem állítottam, hogy Eeyrhez bármi közöm is lenne, azt pedig megvárom akkor, hogy segítségért kiálts, az érdekel. *Szögezi le a dolgot.*
-Ha meg csak a nadrágomat akarod kiporolni, azt odaadom, egy tiszta nadrág jobb, mint egy koszos. *Jelenti ki, szándékosan félremagyarázva a dolgot. Ekkor hallatszik a kopogtatás, majd be is nyit a furcsa kinézetű sötételf nő a szobába. Még láthatja fényleni a kezét, amit maga elé tart. A meglepetés csupán néhány másodpercig tart, aztán csak a sarkára áll.*
-Na persze, az kéne még, hogy egy ilyen helyen, ahol a magadfajták bármikor rám nyithatják az ajtót, ne legyen fegyver nálam. *Ugranak össze a szemöldökei, nem igazán szívleli az elfeket, a sötételfek sem kivételek ez alól, azoknak még a csinospofijúaknál is kevesebb bizalmat szavaz. Ki is veszi a tőrt a csizmájából, a szabadon lévő kezébe. Idő közben a derengés elhalványodik és semmivé lesz a kezében.*
3553. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-04 17:20:31
Üzenet elküldve: 2020-08-04 17:20:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
*Kezd belejönni. Furcsa érzés egy tőle idegen világban, s mi a homokdűnék között egyszerű volt, a legnagyobb viharban is, az most itt, egy csendes estén borzasztóan bonyolultnak tűnik. Azonban van remény, s ehhez megfelelően idomul. Figyeli May tekintetét, mimikáját, s arcának minden egyes rándulását, hogy megfelelő következtetésekre juthasson. Bólint a székre is, bár ezt az összefüggést meg ő nem érti kristálytisztán, megbántani pedig nem akarja a lányt, ahogyan saját magát ismételten kellemetlen helyzetbe hozni sem. Az örömkiáltásra ismét ledermed egy pillanatra, s megkapaszkodik az asztalban, miközben May által mutatott helyre mered, aztán hamarosan ráébred az öröm forrására.*
- Ááááá... gyumolcs... ké, ké! *Bólogat, s megkönnyebbül. Az oldalsó asztalra pillantva valóban láthatja, hogy miről van szó.*
- May ügyes, érti síkföldit. *Dicséri meg, s bár a nyelv nem közös, a nevező megtaláltatik. A felismerés, azonban még várat magára, persze D'or valóban körbenéz, s a helyi szokásoknak megfelelő pozícióban talál párokat. Ott a sarokban nyilván szerelmesek, valójában a sátorban sem csináltak ügyet ebből, igaz, ott csupán ketten voltak, de legfeljebb majd megszokja.*
- D'or kér gyumolcstál és vörösbor. *Helyesel.* May dolgozik, értem. *Egy pillanatra elkomorul, az információk nyilván nem adják könnyen magukat, s úgy látszik a mai vacsoráját egyedül költi el. Nem baj, legfeljebb máskor majd beszélgetnek.*
- Bor és víz... *Bólint, s talán a korábbi félreszólás talán így már világossá válik, bár az a vigyor megint csak elkomorítja. Csendesen szólal meg, halk sóhaj után.*
- Én mond rossz dolog, igaz? Butaságot. Szak'hté! *Rázza meg feszülten fejét.* D'or nem igazodik ki az új helyen. Nem érti, May miért van lapon? *Bök oda ujjával, a lány ujja mellé. Megvakarja halántékát, majd ismét felemeli kissé világló tekintetét, hogy az elveszettség szomorúságával pillantson fel, s merüljön el a gesztenyékben.*
- Doth'r'mru... Nyolc-van... ? *Kérdezi, majd ismét a lányra pillant, s körbenéz a helyiségben. Elkerekedik tekintete. Az információ, nyilván aranyba kerül, ez hogy nem jutott az eszébe korábban, hiszen... ez a hely nyilvánvalóan ezzel is kereskedik. De May dolgozik... eldöntetett.*
- D'or rendel gyümölcstál, bor vízzel és May információ. *Bólint határozottan, majd egy kissé megigazítva a lány combjait, övéhez nyúl, hogy erszényét az asztalra tegye. Halkan koppan az asztalon, s halvány mosollyal ismét feltekint. 300 aranyat tett ki. D'or elégedett, s az elégedettségnek látszatja kell legyen. Maydeleine Rhywayers az aranyat elteheti, s ha ez kevéssé lenne érthető, hát ráerősít. Kérdőn merül el ismét a gesztenyékben.*
- D'or megrendeli Mayt. *Bólogat bőszen, bár fogalma sincs arról, hogy ez egészen pontosan mit jelent, a sivatag étlapja az, amit éppen kínál, sehol nincs lejegyezve.* May kedves, D'or hálás, elég lesz, vagy D'or adjon még? *Kérdezi naivan. Számára az arany eddig nem sokat jelentett, persze azt már tudja, hogy itt mindent ezzel fizetnek.*
- D'or cserébe mond történet, ha May szeretné. May visszautasíthatja D'ort persze. *Biccent, hiszen nem sértené meg azzal, hogy ráerőlteti magát.* Es' ahrobal, te mahtiak ves ges! *Csettint. Hangsúlya valami "ahogy lesz, úgy lesz" alapon hangzik.*
- Gyumolcs és vizes bor, ahogy Kalmárban. * Egy egész kancsó Forrásvízet rendel, ezt is megmutatták neki, majd 20 aranyat helyez az asztalra. Hozzá egy szárazabb vörösBor, s ezt is megfizeti, ahogyan kell 90 arannyal. Talán így rendben is lesz.*
- Gyumolcs... arra elég húsz rög? *Kérdezi felpillantva.*
- May elviseli én butaságom, zagyva beszédem. May jó társaság. *Bólint, s még mindig csak kettejükkel foglalkozva, a hely környezetét, vagy varázsát figyelmen kívül hagyva, oly őszintén tárulkozik ki, ahogyan szokása, minden zavar nélkül, s miként a lány nyakát öleli át, önkéntelenül tartja meg tenyerével derekát átfogva. Nem vallaná be, hogy valójában a szomszéd asztalról leste. Tenyere nagynak mondható, de szorítása kellemes és nem erős, csak annyira, ahogyan nyakába hajolnak, megkapaszkodva. Egy pillanatra lehunyt szemmel szippant egyet a levegőből.*
- Érdekes szokás ölben ülés, de D'ornak kellemes. Maynek illata van, édes és harapnivaló. Beszéde figyelmes, hangja csilingelő. D'or csupán egy napja van Artheniorban, de míg cél teljesül, maradása biztos. Szoba is van kiadó? *Cél... szoba... maradni... ezeket a szavakat nem először hallja, s mondja a mai napon. Bár esteledik, új és új ingerek érik. Yeza... May, mintha a városban csupán a mértani és lélektani tökéletességeket hintették volna el, leszámítva persze azt a böszme óriást, kinek szívét akarta kitépni, de azt mondták nem szabad. Egy valami eszébe jut.*
- May mondta dolgoz, nem esz, *bólint megértően* D'or megvár, aztán beszél, addig D'or fogyaszt, hallgat ének. *Megvonja a vállát, s most először szélesebben mosolyodik el.*
- Időm van... Maser fo nakh'ter aka nos. *Homlokát ráncolja.* Akinek uta... előre mondatott, nem veszik el sosenem... *próbálja fordítani, gyötrelmes kiejtéssel.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.04 17:31:38
*Kezd belejönni. Furcsa érzés egy tőle idegen világban, s mi a homokdűnék között egyszerű volt, a legnagyobb viharban is, az most itt, egy csendes estén borzasztóan bonyolultnak tűnik. Azonban van remény, s ehhez megfelelően idomul. Figyeli May tekintetét, mimikáját, s arcának minden egyes rándulását, hogy megfelelő következtetésekre juthasson. Bólint a székre is, bár ezt az összefüggést meg ő nem érti kristálytisztán, megbántani pedig nem akarja a lányt, ahogyan saját magát ismételten kellemetlen helyzetbe hozni sem. Az örömkiáltásra ismét ledermed egy pillanatra, s megkapaszkodik az asztalban, miközben May által mutatott helyre mered, aztán hamarosan ráébred az öröm forrására.*
- Ááááá... gyumolcs... ké, ké! *Bólogat, s megkönnyebbül. Az oldalsó asztalra pillantva valóban láthatja, hogy miről van szó.*
- May ügyes, érti síkföldit. *Dicséri meg, s bár a nyelv nem közös, a nevező megtaláltatik. A felismerés, azonban még várat magára, persze D'or valóban körbenéz, s a helyi szokásoknak megfelelő pozícióban talál párokat. Ott a sarokban nyilván szerelmesek, valójában a sátorban sem csináltak ügyet ebből, igaz, ott csupán ketten voltak, de legfeljebb majd megszokja.*
- D'or kér gyumolcstál és vörösbor. *Helyesel.* May dolgozik, értem. *Egy pillanatra elkomorul, az információk nyilván nem adják könnyen magukat, s úgy látszik a mai vacsoráját egyedül költi el. Nem baj, legfeljebb máskor majd beszélgetnek.*
- Bor és víz... *Bólint, s talán a korábbi félreszólás talán így már világossá válik, bár az a vigyor megint csak elkomorítja. Csendesen szólal meg, halk sóhaj után.*
- Én mond rossz dolog, igaz? Butaságot. Szak'hté! *Rázza meg feszülten fejét.* D'or nem igazodik ki az új helyen. Nem érti, May miért van lapon? *Bök oda ujjával, a lány ujja mellé. Megvakarja halántékát, majd ismét felemeli kissé világló tekintetét, hogy az elveszettség szomorúságával pillantson fel, s merüljön el a gesztenyékben.*
- Doth'r'mru... Nyolc-van... ? *Kérdezi, majd ismét a lányra pillant, s körbenéz a helyiségben. Elkerekedik tekintete. Az információ, nyilván aranyba kerül, ez hogy nem jutott az eszébe korábban, hiszen... ez a hely nyilvánvalóan ezzel is kereskedik. De May dolgozik... eldöntetett.*
- D'or rendel gyümölcstál, bor vízzel és May információ. *Bólint határozottan, majd egy kissé megigazítva a lány combjait, övéhez nyúl, hogy erszényét az asztalra tegye. Halkan koppan az asztalon, s halvány mosollyal ismét feltekint. 300 aranyat tett ki. D'or elégedett, s az elégedettségnek látszatja kell legyen. Maydeleine Rhywayers az aranyat elteheti, s ha ez kevéssé lenne érthető, hát ráerősít.
Kérdőn merül el ismét a gesztenyékben.*- D'or megrendeli Mayt. *Bólogat bőszen, bár fogalma sincs arról, hogy ez egészen pontosan mit jelent, a sivatag étlapja az, amit éppen kínál, sehol nincs lejegyezve.* May kedves, D'or hálás, elég lesz, vagy D'or adjon még? *Kérdezi naivan. Számára az arany eddig nem sokat jelentett, persze azt már tudja, hogy itt mindent ezzel fizetnek.*
- D'or cserébe mond történet, ha May szeretné. May visszautasíthatja D'ort persze. *Biccent, hiszen nem sértené meg azzal, hogy ráerőlteti magát.* Es' ahrobal, te mahtiak ves ges! *Csettint. Hangsúlya valami "ahogy lesz, úgy lesz" alapon hangzik.*
- Gyumolcs és vizes bor, ahogy Kalmárban. * Egy egész kancsó Forrásvízet rendel, ezt is megmutatták neki, majd 20 aranyat helyez az asztalra.
Hozzá egy szárazabb vörösBor, s ezt is megfizeti, ahogyan kell 90 arannyal. Talán így rendben is lesz.*- Gyumolcs... arra elég húsz rög? *Kérdezi felpillantva.*
- May elviseli én butaságom, zagyva beszédem. May jó társaság. *Bólint, s még mindig csak kettejükkel foglalkozva, a hely környezetét, vagy varázsát figyelmen kívül hagyva, oly őszintén tárulkozik ki, ahogyan szokása, minden zavar nélkül, s miként a lány nyakát öleli át, önkéntelenül tartja meg tenyerével derekát átfogva. Nem vallaná be, hogy valójában a szomszéd asztalról leste. Tenyere nagynak mondható, de szorítása kellemes és nem erős, csak annyira, ahogyan nyakába hajolnak, megkapaszkodva. Egy pillanatra lehunyt szemmel szippant egyet a levegőből.*
- Érdekes szokás ölben ülés, de D'ornak kellemes. Maynek illata van, édes és harapnivaló. Beszéde figyelmes, hangja csilingelő. D'or csupán egy napja van Artheniorban, de míg cél teljesül, maradása biztos. Szoba is van kiadó? *Cél... szoba... maradni... ezeket a szavakat nem először hallja, s mondja a mai napon. Bár esteledik, új és új ingerek érik. Yeza... May, mintha a városban csupán a mértani és lélektani tökéletességeket hintették volna el, leszámítva persze azt a böszme óriást, kinek szívét akarta kitépni, de azt mondták nem szabad. Egy valami eszébe jut.*
- May mondta dolgoz, nem esz, *bólint megértően* D'or megvár, aztán beszél, addig D'or fogyaszt, hallgat ének. *Megvonja a vállát, s most először szélesebben mosolyodik el.*
- Időm van... Maser fo nakh'ter aka nos. *Homlokát ráncolja.* Akinek uta... előre mondatott, nem veszik el sosenem... *próbálja fordítani, gyötrelmes kiejtéssel.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.04 17:31:38
3552. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-04 12:48:31
Üzenet elküldve: 2020-08-04 12:48:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*A cipellő már-már eléri a fehér kaviccsal felszórt kinti világot, de a tündérke bátorsága a kihívás előszobájában elillan. Eddig hozta a lendület, a Xavy kisasszony miatti aggodalom és az a gyermeki hévvel feléledt kalandvágy, ami mostanra félszegen illant el.
Bocsánatot kér Taitos úrtól, de inkább mégis rá bízza, hogy Xavy kisasszonyt felkutassa. Búcsút vesz tőle az ajtóban és sok szerencsét kíván. Még a lelkére köti, hogy vigyázzon magára is és térjen vissza mindenképp, ha erre hozná az útja. Az ajtófélfához simulva követi ezüstös tekintetével a távozót, aztán nagy sóhajjal fordul vissza a Sellőház biztonságos és ismerős fogadóterébe. Kicsi szíve még most is hevesen dobog annak ellenére, hogy a nagy kaland előtt mégis visszakozott. Sok izgalom volt ez így egyszerre. Leveszi a fejéről az inassapkát és kioldozza a nyakába kötött kockás kendőt. A kezében gyűrögeti őket, míg a lépcsőn felfelé indulva a nagy nekiindulás majdnem-élménye felett mosolyog. Ideje átöltözni és visszazökkenni a rendes kerékvágásba. A reggelije közben talán el is meséli az egészet a konyhán. Ritkán van része ilyen kalandokban, amit más talán egyáltalán nem is sorolna még csak az izgalmak közé se. Nala zárt világban nevelkedett fel. Ha érdekli is a külvilág, félszegen ragaszkodik a biztonságos aranykalitkához.*
//Fodrok a víz tükrén//
*A cipellő már-már eléri a fehér kaviccsal felszórt kinti világot, de a tündérke bátorsága a kihívás előszobájában elillan. Eddig hozta a lendület, a Xavy kisasszony miatti aggodalom és az a gyermeki hévvel feléledt kalandvágy, ami mostanra félszegen illant el.
Bocsánatot kér Taitos úrtól, de inkább mégis rá bízza, hogy Xavy kisasszonyt felkutassa. Búcsút vesz tőle az ajtóban és sok szerencsét kíván. Még a lelkére köti, hogy vigyázzon magára is és térjen vissza mindenképp, ha erre hozná az útja. Az ajtófélfához simulva követi ezüstös tekintetével a távozót, aztán nagy sóhajjal fordul vissza a Sellőház biztonságos és ismerős fogadóterébe. Kicsi szíve még most is hevesen dobog annak ellenére, hogy a nagy kaland előtt mégis visszakozott. Sok izgalom volt ez így egyszerre. Leveszi a fejéről az inassapkát és kioldozza a nyakába kötött kockás kendőt. A kezében gyűrögeti őket, míg a lépcsőn felfelé indulva a nagy nekiindulás majdnem-élménye felett mosolyog. Ideje átöltözni és visszazökkenni a rendes kerékvágásba. A reggelije közben talán el is meséli az egészet a konyhán. Ritkán van része ilyen kalandokban, amit más talán egyáltalán nem is sorolna még csak az izgalmak közé se. Nala zárt világban nevelkedett fel. Ha érdekli is a külvilág, félszegen ragaszkodik a biztonságos aranykalitkához.*
3551. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-04 12:43:12
Üzenet elküldve: 2020-08-04 12:43:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
//Érintőlegesen Yathlanae//
*A segítséget bizony hiába várják, mind a ketten ugyan olyan lelkesen kutatva, ám az nem érkezik, ő nem beszél wegtoreni azonban a férfi egészen ügyesen hidalja át a dolgokat. ~A beszél, már megvan.~ Mind a kettejük arcára kiül a megkönnyebbülés a ritkás, de közös szavak hallatán. Így esik, hogy a fárasztó magyarázat és távoli mutogatás helyett inkább egy kényelmesebb formáját választja a lényeg kiderítésének, azaz, hogy mit szeretne rendelni a különös idegen. Leül, próbál helyezkedni is, hogy esetlegesen, ha kényelmetlen részre sikeredett volna landolni, még bátran jelezhesse neki, egy kis oldalra tolással vagy hátrahúzással.*
-Ezek a székek olyan kemények. *Magyarázza oldalra pillantva, miután maga elé húzta az étlapot. Az pedig egyáltalán nem zavarja, hogy a vendég a meglepetéstől köpni, nyelni nem képes, szokott ez ilyet okozni másnál is, azonban a heves tiltakozás elmarad. Amit nyilván úgy értékel, hogy a pozíció nem kellemetlen, csak bizonyos belső fékek gátolják a személyt abban, többségnél a jómodor, hogy kimutassa a tetszését. Itt azonban gátlást lazán szővik és ez általánosan elfogadott. Ha az idegen körbe hordozza a tekintetét, azért akad más is a környéken, akinek az ölében hiányos öltözetű hölgyek, igen, ketten is ülnek. Arról a párról nem is beszélve, akik éppen az egyik sötétebb sarokban próbálnak lemászni egymás torkán a nyelvükkel. A köszönet elhangzására csak egy szelíd mosolyt ereget, majd bújik is vissza az étlapba.*
-Itt mindenki az, kedves. *Lassan meg is találja az étlapon a gyümölcstálat, ami a desszerteknél került feltüntetésre.*
-Megvan! *Aztán érkezik a furcsa szóösszetétel, a meglepetésre kitágulnak a szemei, a feje pedig hátrafordul, majd rózsás pír dereng fel az orcáin.*
-Bor? Vö… vö…rös vagy fehér? *Csúszik ki a száján kicsit szaggatottan. ~Nedves? Miért van nem nedves is? ~ Nem igazán tudja értelmezni, miért lett hozzácsapva a borhoz az a másik szó is. Persze ötletei azok vannak, de úgy sejti egyik sem passzol ide. Az ételre tett utalása egyértelműen bevitte őket az erdőbe, ez már sejthető, talán jobb, ha ez ennyiben is marad.*
-Gyümölcs… tál… *Mutat az egyik szomszédos asztalra kitett édességre, a vendég már megette a felét, de még mindig sejtetően ott gurulgat benne a cseresznye és a banánkarika, a narancsgerezdek között.*
-Nem éhes. May dolgozik. *Mutat magára és megcsóválja a fejét, hátha ezzel ezt le is zárhatják, mert nem ez a lényeg, később pedig még változhat. Bár a férfi meglepően hamar társítja a dolgokat egymáshoz.*
-D'or eszik gyümölcs, amit May hoz meg bor. *Próbálja tisztázni a dolgokat.*
-Egy tálból? *Kezdi úgy érezni, mindenképpen benne szeretné tudni őt az idegen a tálban, így csak elvigyorodik, míg a gondolatok cikáznak a fejében, nem igazán tudja, miként álljon elő a dologgal.*
-May van étlapon. *Fel is emeli és rámutat az étlapon a különleges sellő tételre, ami nyolcvan aranyért díszeleg cikornyás betűkkel.*
-May lehet rendelni, mint gyümölcs és bor. *Pislog nagyokat és hallgat tovább, hogy lássa mennyire ment át az üzenet. Azt a kijelentést, hogy a férfi csak holnap fog sok húst enni, nem igazán tudja mire vélni, hiszen azt ma is megehetné, de ha gyümölcs kell, hoz azt. Ekkor mutat rá a férfi a fülbevalóira és valamit mond idegen nyelven, amit nem ért. Mikor a férfi a sajátját is megérinti, csak akkor világosodik meg, hogy megtalálta bennük a közös nevezőt.*
-Más igen. *A csontot nem igazán szeretné megfogni, valahogy mindig az állati tetemekre emlékezteti őt, így csak egy szerény mosolyt ereszt meg, míg várja a válaszokat. A férfi az étlapon rajzolt ábrákat láthat, tál levest gőzölögni, polipot tekeregni, cápát félelmetes fogakkal és az édességeknél pont a gyümölcsöket kosárban. A tényt, hogy a férfi felfigyelt a dalra, csak tudomásul veszi, mikor előre hajol, a nyakába kapaszkodik, nehogy hátraessen.*
//Érintőlegesen Yathlanae//
*A segítséget bizony hiába várják, mind a ketten ugyan olyan lelkesen kutatva, ám az nem érkezik, ő nem beszél wegtoreni azonban a férfi egészen ügyesen hidalja át a dolgokat. ~A beszél, már megvan.~ Mind a kettejük arcára kiül a megkönnyebbülés a ritkás, de közös szavak hallatán. Így esik, hogy a fárasztó magyarázat és távoli mutogatás helyett inkább egy kényelmesebb formáját választja a lényeg kiderítésének, azaz, hogy mit szeretne rendelni a különös idegen. Leül, próbál helyezkedni is, hogy esetlegesen, ha kényelmetlen részre sikeredett volna landolni, még bátran jelezhesse neki, egy kis oldalra tolással vagy hátrahúzással.*
-Ezek a székek olyan kemények. *Magyarázza oldalra pillantva, miután maga elé húzta az étlapot. Az pedig egyáltalán nem zavarja, hogy a vendég a meglepetéstől köpni, nyelni nem képes, szokott ez ilyet okozni másnál is, azonban a heves tiltakozás elmarad. Amit nyilván úgy értékel, hogy a pozíció nem kellemetlen, csak bizonyos belső fékek gátolják a személyt abban, többségnél a jómodor, hogy kimutassa a tetszését. Itt azonban gátlást lazán szővik és ez általánosan elfogadott. Ha az idegen körbe hordozza a tekintetét, azért akad más is a környéken, akinek az ölében hiányos öltözetű hölgyek, igen, ketten is ülnek. Arról a párról nem is beszélve, akik éppen az egyik sötétebb sarokban próbálnak lemászni egymás torkán a nyelvükkel. A köszönet elhangzására csak egy szelíd mosolyt ereget, majd bújik is vissza az étlapba.*
-Itt mindenki az, kedves. *Lassan meg is találja az étlapon a gyümölcstálat, ami a desszerteknél került feltüntetésre.*
-Megvan! *Aztán érkezik a furcsa szóösszetétel, a meglepetésre kitágulnak a szemei, a feje pedig hátrafordul, majd rózsás pír dereng fel az orcáin.*
-Bor? Vö… vö…rös vagy fehér? *Csúszik ki a száján kicsit szaggatottan. ~Nedves? Miért van nem nedves is? ~ Nem igazán tudja értelmezni, miért lett hozzácsapva a borhoz az a másik szó is. Persze ötletei azok vannak, de úgy sejti egyik sem passzol ide. Az ételre tett utalása egyértelműen bevitte őket az erdőbe, ez már sejthető, talán jobb, ha ez ennyiben is marad.*
-Gyümölcs… tál… *Mutat az egyik szomszédos asztalra kitett édességre, a vendég már megette a felét, de még mindig sejtetően ott gurulgat benne a cseresznye és a banánkarika, a narancsgerezdek között.*
-Nem éhes. May dolgozik. *Mutat magára és megcsóválja a fejét, hátha ezzel ezt le is zárhatják, mert nem ez a lényeg, később pedig még változhat. Bár a férfi meglepően hamar társítja a dolgokat egymáshoz.*
-D'or eszik gyümölcs, amit May hoz meg bor. *Próbálja tisztázni a dolgokat.*
-Egy tálból? *Kezdi úgy érezni, mindenképpen benne szeretné tudni őt az idegen a tálban, így csak elvigyorodik, míg a gondolatok cikáznak a fejében, nem igazán tudja, miként álljon elő a dologgal.*
-May van étlapon. *Fel is emeli és rámutat az étlapon a különleges sellő tételre, ami nyolcvan aranyért díszeleg cikornyás betűkkel.*
-May lehet rendelni, mint gyümölcs és bor. *Pislog nagyokat és hallgat tovább, hogy lássa mennyire ment át az üzenet. Azt a kijelentést, hogy a férfi csak holnap fog sok húst enni, nem igazán tudja mire vélni, hiszen azt ma is megehetné, de ha gyümölcs kell, hoz azt. Ekkor mutat rá a férfi a fülbevalóira és valamit mond idegen nyelven, amit nem ért. Mikor a férfi a sajátját is megérinti, csak akkor világosodik meg, hogy megtalálta bennük a közös nevezőt.*
-Más igen. *A csontot nem igazán szeretné megfogni, valahogy mindig az állati tetemekre emlékezteti őt, így csak egy szerény mosolyt ereszt meg, míg várja a válaszokat. A férfi az étlapon rajzolt ábrákat láthat, tál levest gőzölögni, polipot tekeregni, cápát félelmetes fogakkal és az édességeknél pont a gyümölcsöket kosárban. A tényt, hogy a férfi felfigyelt a dalra, csak tudomásul veszi, mikor előre hajol, a nyakába kapaszkodik, nehogy hátraessen.*
3550. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-03 19:57:12
Üzenet elküldve: 2020-08-03 19:57:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
//Érintőlegesen Yathlanae//
*Arcán rövid ideig ül meg az apró mosoly, s hamar tovaszáll, akár a pernye, bár búskomorság sem ül meg rajta, másból is kikövetkeztethető, hogy ezt sem igazán szokta, a hely és az érkező varázsa teszi, pillanatnyi mosolygós megnyilvánulását. A bizonytalanság kölcsönös mindkét fél részéről, s D'or igyekszik leplezni korábban is átélt zavarát.*
- May... *ismétli meg, s utánozza a kiejtést, nyelvének nem idegen, lágyan ejti ki, pont, ahogyan azt hallotta, tán csak nem csengettyűszónak, sokkal inkább csendes, távoli vihar morajlásának tűnhet. Az idegen nyelven elsuttogott bók pillanatnyi jóérzését rögvest felváltja egy apróbb csend, míg a hallottakat értelmezik közösen. D'or, hogy hogyan tudná ezt érthető mondatokba önteni, May talán menekülő útvonalat keresne inkább. Akaratlan is követi a lány pillantását körbe, mintha onnan várható volna más segítség, aztán már inkább minden világi tudását összeszedi.*
- Wegtoreni... *ismétli megint, a nemre csak szemöldökét ráncolja, ez a próba sem jött be. Torkát köszörüli, s ahogy a felemlegetett közös nyelvű szavakban értő sikerélményre lel, úgy bólint maga is, ismét egy mosollyal.*
- Beszél! *Csillannak fel szemei, majd biccent.* Me itas. D'or köszöni. *Sóhajt egyet, annyi bizonyos, hogy étel és ital gyanánt, már nem lesznek gondjai, ráadásul a szükséges információkat is könnyedén megszerezheti. Körbetekintve a helyiségen könnyen hagyja el száját a "kedves" szó és a csend is. A bársony és a szatén hangulatát csupán a fűszeres és lágy illatok fokozzák, kényelmesen ereszkedik hát hátra ismét ültében, hogy közösen vitassák meg, melyik gyümölcs, vagy ital is lesz a legkedvezőbb D'or számára. A pillanatnyi nyugalmat, aztán a szokványos sivatagi meglepetés váltja fel, faarccal, egy pillanatnyi lemerevedést követően. Az ölébe ülnek. Valójában mindenre számított, még hellyel is kínálta volna társalkodó partnerét, egy széket kihúzva, de a meghökkentően, kecses, természetes mozdulatra egyetlen értelmes mondat sem hagyja el száját. A szokás, az szokás, nem fogja magát lejáratni azzal, hogy nem hódol be, nyilvánvalóan ezt mindenkivel így szokták, Yeza csak azért nem tette, mert wegtoreni.*
- Kö-szö-nöm... *hagyja el száját az egyetlen eszébe jutó szó, s ismét egy torok köszörülés. A világi nyelv akár egy nyelvtörő, szaggatott és érdes, hogy a folytatás se legyen máskülönben.*
- Kedves... népek... *ismétli meg, ez most már kétségtelen, talán még kedvesebbek is, mint azt korábban gondolta, jóllehet a lány könnyű, akár a szellő, s olyan illatot is hoz magával, mint a friss kaktuszfüge narancsszín édessége. Nem tiltakozik. Egyrészt nem ismeri az itteni szokásokat, s a Kalmárban maga diktált, a maga modorában, földre telepedve, s hozzá igazodtak. Itt hagyja magát sodródni az árral, elvégre ismereteket szerezni jött.*
- Inni... nedves bor. *Bólint csendesen és büszkén, határozottan. A bor szót már Artheniorban tanulta, felpillantva a lányra, s úgy helyezkedve, hogy számára is kényelmes legyen.* Kis bor, kis nedv. *Magyarázza kedélyesen, ezt is a Kalmárban tanulta, bár a szavakkal még picit hadilábon áll. Egy pillanatra el is bizonytalanodik a folytatáson, s a prezentált illusztráción.*
- May... enni? *Szalad fel a szemöldöke. Talán a lány is enni szeretne.* May ehet D'orral, közben beszél. *Egyezik rögtön bele, még örül is neki.*
- Szőlő, alma, wegtoreni gyü... gyumolcs. *Helyesbíti magát rosszul.* May, iszik nedves bor? *Kérdezi, mert úgy illik.* Eszik, egy tálból D'orral, akár síkvidék vándorai. Mor'serjir monr th'isé'khter! *Az éjszaka csillagai alatt. Vendéglátója sátrában, a vendéglátó is a vendéggel fogyaszt, népe hű szokása szerint.*
- Húst csak holnap, sokat eszik majd D'or. *Vágja ki büszkén, mert ezt bizony már saját maga fogalmazta, segítség nélkül, May nyelvén. Közben szemügyre veszi az ölében elhelyezkedő kedves arcát is, szemei megakadnak a fülében lógó függőkön, majd rámutat:*
- Fres'jir fama'khter! *A tél könnyei. Elismerő a pillantás, ismét egy dicséret hangzik el, ez jól látszik, ahogy talán az is, hogy a fülében csillanó függőre utal, valójában ilyen közelről könnyedén megfigyelheti. Saját fülére mutat:*
- Grokh. Ez más. *Csont. Érinti meg ujjával, aztán a lányra pillant, s előrehajol, hogy az előttük lévő étlapra pillantson. Mutatóujjával halad lefelé, a számára ismeretlen betűkön, ábrákon, remélve, hátha valamelyik étel esetleg illusztrált is, még bizonytalan a korábban kimondott szavakban. A felcsendülő énekszóra feltekint a fellépő felé, ismét meglepődik. Mulatságra nem számított, de nincs is ellenére. A dal szép, ahogyan a lány hangja is. Rámutat.*
- Ének. Omot. *Bólint, aztán a lányra nézve formázza ajkait.* Szomorű. *S, ismét az étlapot fürkészi, látszólag, akár mintha mindig is ölében hordozta volna Mayt. Valójában a lány közvetlensége miatt, nem is érzi másképp, ami azt illeti, nem is bánja ezt a fajta társaságot, bár soha nem vallaná be, mert nem is feltételezi a szándékosságot.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.03 20:01:14
//Érintőlegesen Yathlanae//
*Arcán rövid ideig ül meg az apró mosoly, s hamar tovaszáll, akár a pernye, bár búskomorság sem ül meg rajta, másból is kikövetkeztethető, hogy ezt sem igazán szokta, a hely és az érkező varázsa teszi, pillanatnyi mosolygós megnyilvánulását. A bizonytalanság kölcsönös mindkét fél részéről, s D'or igyekszik leplezni korábban is átélt zavarát.*
- May... *ismétli meg, s utánozza a kiejtést, nyelvének nem idegen, lágyan ejti ki, pont, ahogyan azt hallotta, tán csak nem csengettyűszónak, sokkal inkább csendes, távoli vihar morajlásának tűnhet. Az idegen nyelven elsuttogott bók pillanatnyi jóérzését rögvest felváltja egy apróbb csend, míg a hallottakat értelmezik közösen. D'or, hogy hogyan tudná ezt érthető mondatokba önteni, May talán menekülő útvonalat keresne inkább. Akaratlan is követi a lány pillantását körbe, mintha onnan várható volna más segítség, aztán már inkább minden világi tudását összeszedi.*
- Wegtoreni... *ismétli megint, a nemre csak szemöldökét ráncolja, ez a próba sem jött be. Torkát köszörüli, s ahogy a felemlegetett közös nyelvű szavakban értő sikerélményre lel, úgy bólint maga is, ismét egy mosollyal.*
- Beszél! *Csillannak fel szemei, majd biccent.* Me itas. D'or köszöni. *Sóhajt egyet, annyi bizonyos, hogy étel és ital gyanánt, már nem lesznek gondjai, ráadásul a szükséges információkat is könnyedén megszerezheti. Körbetekintve a helyiségen könnyen hagyja el száját a "kedves" szó és a csend is. A bársony és a szatén hangulatát csupán a fűszeres és lágy illatok fokozzák, kényelmesen ereszkedik hát hátra ismét ültében, hogy közösen vitassák meg, melyik gyümölcs, vagy ital is lesz a legkedvezőbb D'or számára. A pillanatnyi nyugalmat, aztán a szokványos sivatagi meglepetés váltja fel, faarccal, egy pillanatnyi lemerevedést követően. Az ölébe ülnek. Valójában mindenre számított, még hellyel is kínálta volna társalkodó partnerét, egy széket kihúzva, de a meghökkentően, kecses, természetes mozdulatra egyetlen értelmes mondat sem hagyja el száját. A szokás, az szokás, nem fogja magát lejáratni azzal, hogy nem hódol be, nyilvánvalóan ezt mindenkivel így szokták, Yeza csak azért nem tette, mert wegtoreni.*
- Kö-szö-nöm... *hagyja el száját az egyetlen eszébe jutó szó, s ismét egy torok köszörülés. A világi nyelv akár egy nyelvtörő, szaggatott és érdes, hogy a folytatás se legyen máskülönben.*
- Kedves... népek... *ismétli meg, ez most már kétségtelen, talán még kedvesebbek is, mint azt korábban gondolta, jóllehet a lány könnyű, akár a szellő, s olyan illatot is hoz magával, mint a friss kaktuszfüge narancsszín édessége. Nem tiltakozik. Egyrészt nem ismeri az itteni szokásokat, s a Kalmárban maga diktált, a maga modorában, földre telepedve, s hozzá igazodtak. Itt hagyja magát sodródni az árral, elvégre ismereteket szerezni jött.*
- Inni... nedves bor. *Bólint csendesen és büszkén, határozottan. A bor szót már Artheniorban tanulta, felpillantva a lányra, s úgy helyezkedve, hogy számára is kényelmes legyen.* Kis bor, kis nedv. *Magyarázza kedélyesen, ezt is a Kalmárban tanulta, bár a szavakkal még picit hadilábon áll. Egy pillanatra el is bizonytalanodik a folytatáson, s a prezentált illusztráción.*
- May... enni? *Szalad fel a szemöldöke. Talán a lány is enni szeretne.* May ehet D'orral, közben beszél. *Egyezik rögtön bele, még örül is neki.*
- Szőlő, alma, wegtoreni gyü... gyumolcs. *Helyesbíti magát rosszul.* May, iszik nedves bor? *Kérdezi, mert úgy illik.* Eszik, egy tálból D'orral, akár síkvidék vándorai. Mor'serjir monr th'isé'khter! *Az éjszaka csillagai alatt. Vendéglátója sátrában, a vendéglátó is a vendéggel fogyaszt, népe hű szokása szerint.*
- Húst csak holnap, sokat eszik majd D'or. *Vágja ki büszkén, mert ezt bizony már saját maga fogalmazta, segítség nélkül, May nyelvén. Közben szemügyre veszi az ölében elhelyezkedő kedves arcát is, szemei megakadnak a fülében lógó függőkön, majd rámutat:*
- Fres'jir fama'khter! *A tél könnyei. Elismerő a pillantás, ismét egy dicséret hangzik el, ez jól látszik, ahogy talán az is, hogy a fülében csillanó függőre utal, valójában ilyen közelről könnyedén megfigyelheti. Saját fülére mutat:*
- Grokh. Ez más. *Csont. Érinti meg ujjával, aztán a lányra pillant, s előrehajol, hogy az előttük lévő étlapra pillantson. Mutatóujjával halad lefelé, a számára ismeretlen betűkön, ábrákon, remélve, hátha valamelyik étel esetleg illusztrált is, még bizonytalan a korábban kimondott szavakban. A felcsendülő énekszóra feltekint a fellépő felé, ismét meglepődik. Mulatságra nem számított, de nincs is ellenére. A dal szép, ahogyan a lány hangja is. Rámutat.*
- Ének. Omot. *Bólint, aztán a lányra nézve formázza ajkait.* Szomorű. *S, ismét az étlapot fürkészi, látszólag, akár mintha mindig is ölében hordozta volna Mayt. Valójában a lány közvetlensége miatt, nem is érzi másképp, ami azt illeti, nem is bánja ezt a fajta társaságot, bár soha nem vallaná be, mert nem is feltételezi a szándékosságot.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.03 20:01:14
3549. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-03 18:21:45
Üzenet elküldve: 2020-08-03 18:21:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Érintőlegesen Myr, May//
//Mindenki a vendégtérben//
*Úgy látszik, ezen a furcsa meglepetéseket tartogató napon csak Yath olyan természetellenesen vidám. S bár bájos derűsségét aligha lehet elűzni, azért a széles mosoly jócskán leolvad arcáról, mikor szembesül a ténnyel, hogy vagy mindenkinek rossz napja van, vagy nem látják szívesen. Pedig ő annyira szeretne szocializálódni, ismerkedni, közösségben lenni, hiszen lételeme a társaság. Ő nem egy magányos, csendes lélek, inkább egy napsugár, ami igyekszik mindent beragyogni. De nagyon úgy tűnik, hogy túl sok felhő veszi körül. Ajkait alig észrevehetően lebiggyeszti, s csendben kiszolgálja magát egy pohár hűs vízzel.*
- Azt hiszem, inkább megyek... Talán énekelek egy kicsit.
*Motyogja félig magának, félig a körülötte lévőknek. Bár nem hiszi, hogy ez után a "meleg" fogadtatás után bárkit érdekelne, hova megy az elf. S ha nem marasztalja senki, szokásos légiességével ellibben a pult mellől, a zenészek felé. Kedvenc lantosa természetesen egyből kiszúrja a közeledő madárkát, s észrevehetően felcsillannak szemei.*
- Mi a baj, Madárka?
*Kérdi kedves, pajkos törődéssel, ahogy mellé ér a nő, s helyet foglal. Yath csak elnézően és hálásan elmosolyodik. Most nem fog belekezdeni, hogy kiöntse lelkét. Nem fogja elmondani, mennyire hiányzik neki egyetlen itt szerzett barátnője, s mennyire szeretne másokkal is jól kijönni, tartozni valahová. Nem akar panaszkodni, hogy egyedül érzi magát, s nem érti, mit csinál rosszul, pedig annyira igyekszik. Inkább int, hogy kezdjenek játszani, s barackszín ajkait kinyitva egy szomorkás, mégis gyönyörű, érzelmekben gazdag dalba foglalja minden búját-baját. Selymes, mégis erőteljes alt hangja pedig kitölti az egész teret, s mivel ez az első éneke ezen a napon, pihentebb, biztosabb és szebb, mint előző napokban bármikor.*
//Mindenki a vendégtérben//
*Úgy látszik, ezen a furcsa meglepetéseket tartogató napon csak Yath olyan természetellenesen vidám. S bár bájos derűsségét aligha lehet elűzni, azért a széles mosoly jócskán leolvad arcáról, mikor szembesül a ténnyel, hogy vagy mindenkinek rossz napja van, vagy nem látják szívesen. Pedig ő annyira szeretne szocializálódni, ismerkedni, közösségben lenni, hiszen lételeme a társaság. Ő nem egy magányos, csendes lélek, inkább egy napsugár, ami igyekszik mindent beragyogni. De nagyon úgy tűnik, hogy túl sok felhő veszi körül. Ajkait alig észrevehetően lebiggyeszti, s csendben kiszolgálja magát egy pohár hűs vízzel.*
- Azt hiszem, inkább megyek... Talán énekelek egy kicsit.
*Motyogja félig magának, félig a körülötte lévőknek. Bár nem hiszi, hogy ez után a "meleg" fogadtatás után bárkit érdekelne, hova megy az elf. S ha nem marasztalja senki, szokásos légiességével ellibben a pult mellől, a zenészek felé. Kedvenc lantosa természetesen egyből kiszúrja a közeledő madárkát, s észrevehetően felcsillannak szemei.*
- Mi a baj, Madárka?
*Kérdi kedves, pajkos törődéssel, ahogy mellé ér a nő, s helyet foglal. Yath csak elnézően és hálásan elmosolyodik. Most nem fog belekezdeni, hogy kiöntse lelkét. Nem fogja elmondani, mennyire hiányzik neki egyetlen itt szerzett barátnője, s mennyire szeretne másokkal is jól kijönni, tartozni valahová. Nem akar panaszkodni, hogy egyedül érzi magát, s nem érti, mit csinál rosszul, pedig annyira igyekszik. Inkább int, hogy kezdjenek játszani, s barackszín ajkait kinyitva egy szomorkás, mégis gyönyörű, érzelmekben gazdag dalba foglalja minden búját-baját. Selymes, mégis erőteljes alt hangja pedig kitölti az egész teret, s mivel ez az első éneke ezen a napon, pihentebb, biztosabb és szebb, mint előző napokban bármikor.*
3548. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-03 18:04:59
Üzenet elküldve: 2020-08-03 18:04:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Aranyos vagy //
*Nesztelen léptekkel suhan át a folyosón, el a díszes, szép ajtók előtt. Igyekszik minél halkabb lenni, léptei nehogy megzavarják a nagybecsű vendégeket, akik édes gyönyörök közt pihenni tértek be ide. Csak a szokásos körét járja, némán ellenőrizve, hogy minden rendben-e. Bár nem igen akad itt erőszakos vendég, s a szabályokat is nagyon komolyan veszi mindenki, azért nem árt figyelni azokra a törékeny lányokra. Saját bájukon és testükön kívül aligha akad eszközük az önvédelemre.
S már éppen fordulna vissza a lépcső felé, hogy lerobogjon a zenétől hangos vendégtérbe, amikor az egyik ajtó mögül furcsa szófoszlányok érik a füleit. Nincs nagy hangavar, sem segélykiáltás, inkább csak egy hangosabb párbeszéd, ami elhangozhat a bent lévők között. Rey általában nem mutat érdeklődést a kiszűrődő zajok iránt, hallott már cifrábbnál cifrább dolgokat, ám most valamiért megtorpan, s nem túl udvariasan koncentrálni kezd a beszédre. Arcának apró rándulása, szemének fenyegető megcsillanása jelzi, hogy bizony olyan dolognak volt fültanúja, amit nem hagyhat csak úgy figyelmen kívül. A bent lévő vendégnél bizony fegyver van, ezt félreérthetetlenül leszűrte a kihallatszó mondatokból. S fegyvert itt csak az őrök viselhetnek, mindenki másnak szigorúan tilos. Bár nem tűnik durvának a szituáció, agresszió sem hallatszik a szabályt szegő lány hangjából, azért a mélységi mégis csak kötelességének érzi, hogy közbeavatkozzon, s határozottan rendet tegyen. Az ajtóhoz lép, s erélyesen, de nem dörömbölve kopog be. Nem várja meg, míg valaki beengedi, a kopogást is csak udvariasságból használta. Benyit, hasonló keménységgel, mint ahogy érkezését jelezte, s mielőtt még bármit szólna, tesz pár lépést befelé. Hideg, ezüst szemeit a nőre emeli, arcáról leolvasható valami vészjósló fenyegetés.*
- Talán nem volt elég egyértelmű a kiírás és a kihelyezett fegyvertartó odalent. De szeretném, ha megértené, ezért elmondom; minden vendégnek szigorúan tilos fegyvert behoznia, legyen az bármilyen kis méretű penge is.
*Nem kér elnézést a zavarásért, még csak nem is köszön, hangja pedig meglepően nyugodtnak és érzelmektől mentesnek hat még egy ilyen helyzetben is. Balját nyújtja, jelezve, hogy várja tenyerébe a fegyvert, jobbja pedig kényelmesen, mégis készenlétben pihen övénél. Nem áll szándékában jelenetet csapni, csak a pengét akarja, s egy csúnya ejnye-bejnye után távozik szívesen.*
- Ez a szabály. Én pedig azért vagyok itt, hogy mindenkivel betartassam a szabályokat, a Sellők, és a vendégek testi épsége végett.
*Nesztelen léptekkel suhan át a folyosón, el a díszes, szép ajtók előtt. Igyekszik minél halkabb lenni, léptei nehogy megzavarják a nagybecsű vendégeket, akik édes gyönyörök közt pihenni tértek be ide. Csak a szokásos körét járja, némán ellenőrizve, hogy minden rendben-e. Bár nem igen akad itt erőszakos vendég, s a szabályokat is nagyon komolyan veszi mindenki, azért nem árt figyelni azokra a törékeny lányokra. Saját bájukon és testükön kívül aligha akad eszközük az önvédelemre.
S már éppen fordulna vissza a lépcső felé, hogy lerobogjon a zenétől hangos vendégtérbe, amikor az egyik ajtó mögül furcsa szófoszlányok érik a füleit. Nincs nagy hangavar, sem segélykiáltás, inkább csak egy hangosabb párbeszéd, ami elhangozhat a bent lévők között. Rey általában nem mutat érdeklődést a kiszűrődő zajok iránt, hallott már cifrábbnál cifrább dolgokat, ám most valamiért megtorpan, s nem túl udvariasan koncentrálni kezd a beszédre. Arcának apró rándulása, szemének fenyegető megcsillanása jelzi, hogy bizony olyan dolognak volt fültanúja, amit nem hagyhat csak úgy figyelmen kívül. A bent lévő vendégnél bizony fegyver van, ezt félreérthetetlenül leszűrte a kihallatszó mondatokból. S fegyvert itt csak az őrök viselhetnek, mindenki másnak szigorúan tilos. Bár nem tűnik durvának a szituáció, agresszió sem hallatszik a szabályt szegő lány hangjából, azért a mélységi mégis csak kötelességének érzi, hogy közbeavatkozzon, s határozottan rendet tegyen. Az ajtóhoz lép, s erélyesen, de nem dörömbölve kopog be. Nem várja meg, míg valaki beengedi, a kopogást is csak udvariasságból használta. Benyit, hasonló keménységgel, mint ahogy érkezését jelezte, s mielőtt még bármit szólna, tesz pár lépést befelé. Hideg, ezüst szemeit a nőre emeli, arcáról leolvasható valami vészjósló fenyegetés.*
- Talán nem volt elég egyértelmű a kiírás és a kihelyezett fegyvertartó odalent. De szeretném, ha megértené, ezért elmondom; minden vendégnek szigorúan tilos fegyvert behoznia, legyen az bármilyen kis méretű penge is.
*Nem kér elnézést a zavarásért, még csak nem is köszön, hangja pedig meglepően nyugodtnak és érzelmektől mentesnek hat még egy ilyen helyzetben is. Balját nyújtja, jelezve, hogy várja tenyerébe a fegyvert, jobbja pedig kényelmesen, mégis készenlétben pihen övénél. Nem áll szándékában jelenetet csapni, csak a pengét akarja, s egy csúnya ejnye-bejnye után távozik szívesen.*
- Ez a szabály. Én pedig azért vagyok itt, hogy mindenkivel betartassam a szabályokat, a Sellők, és a vendégek testi épsége végett.
3547. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-03 08:28:04
Üzenet elküldve: 2020-08-03 08:28:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
*Az éjszakai hűvös tengeri fuvallatok miatt esténként csakugyan megrakják a kandallót, amelyben reggel már csak a hamu, alatta pedig némi izzó parázs ad tanúbizonyságot erről. Nem példa nélküli, hogy fahéjjal vagy ánizzsal párosítják a rőzsét, hogy kellemes illatot eregessen a hő mellett. A vendég viselkedése nem tűnik számára szokatlannak, hiszen gyakorta betérnek előkelőbb vendégek, akik hasonlóan szótlanok és fegyelmezettek, legalábbis a fogadótérben, mert itt a megjelenés és a viselkedésről ítél mindenki. A mosoly viszonzását jó jelnek veszi, a bemutatkozást is érti, mert a nemeseknél is ez az első. A köszönés hiányát egyelőre nem veszi fel, ilyeneken itt nem szoktak fennakadni, az a lényeg, hogy ők mutassanak megfelelő udvariasságot.*
-Maydeleine vagyok, de szólíthat Maynek. *Folytatja továbbra is a mondandóját, míg nem fennakadnak a szemei, a kétségtelenül számára ismeretlen nyelven elhangzott mondat után. ~Egy szó nem sok, annyit se értek ebből. ~ Tekint körbe, mert tudja, hogy vannak itt olyan lányok, akik beszélnek idegen nyelveket, ám jelenleg egyet sem lát, így magának kell megoldani a dolgot. Látszik rajta a pillanatnyi zavartság, majd megembereli magát, főleg azért mert a vendég ismét megszólal. ~D' or nem érti. Ez értem! ~ Könnyebbül meg egy kicsit, így talán nem kell gágognia és röfögnie, hogy elboldoguljanak.*
-Wegtoreni? Nem. *Csóválja meg a fejét lebiggyesztett ajkakkal, a gondolatai pedig cikáznak, hogy megfelelő csatornát tudjon létrehozni, amiben a küldő és a fogadó is a kimondott, mutatott, lerajzolt szó alatt ugyan azt érti. Egyáltalán nincsen kedve nevetni, egy ilyen szorult helyzetben, amibe került. Idegességében még a lábaival is toporogni kezd, észre sem véve magát, mintha nem tudnák elinduljanak-e vagy sem. ~Gyümölcs! ~ Ismét egy szó, amit meg tud ragadni és a hús elvetésével máris sínen vannak és egy csomó dolgot kihúzhat a lehetőségek listájáról. ~Gyümölcs…gyümölcs… gyümölcs. ~ Veszi a kezébe az étlapot, mert tudja, hogy van rajta ilyen tétel valahol, de olyan ritkán rendelik, hogy teljesen kiszökött a fejéből.*
-Nem probléma, én beszél veled. *Fogalmazza át a mondatot, hogy választ adjon a férfinek.*
-Lássuk csak… *Pillant egyszer az étlapra egyszer az idegenre, majd úgy dönt, hogy kényelmesebb lenne ezt ülve folytatni. Közelebb lép hozzá és mivel nem tűnik olyan nyikhajnak, mint aki összetörik alatta, így, ha nem ellenkezik, óvatosan behuppan az ölébe féloldalasan.*
-Inni? *Mutatja a kezével, ahogy egy pohár italt épp lehajt. * -Enni gyümölcs? *Mutat bele a szájába, majd tesz úgy, mint aki éppen rág. A férfinek pedig valóban jó az észrevétele, ugyanis egyelőre nincs olyan nagy nyüzsgés. A vendégek most pihenik ki a tegnapi napot, a hajók pedig még nem futottak be a kikötőbe.*
*Az éjszakai hűvös tengeri fuvallatok miatt esténként csakugyan megrakják a kandallót, amelyben reggel már csak a hamu, alatta pedig némi izzó parázs ad tanúbizonyságot erről. Nem példa nélküli, hogy fahéjjal vagy ánizzsal párosítják a rőzsét, hogy kellemes illatot eregessen a hő mellett. A vendég viselkedése nem tűnik számára szokatlannak, hiszen gyakorta betérnek előkelőbb vendégek, akik hasonlóan szótlanok és fegyelmezettek, legalábbis a fogadótérben, mert itt a megjelenés és a viselkedésről ítél mindenki. A mosoly viszonzását jó jelnek veszi, a bemutatkozást is érti, mert a nemeseknél is ez az első. A köszönés hiányát egyelőre nem veszi fel, ilyeneken itt nem szoktak fennakadni, az a lényeg, hogy ők mutassanak megfelelő udvariasságot.*
-Maydeleine vagyok, de szólíthat Maynek. *Folytatja továbbra is a mondandóját, míg nem fennakadnak a szemei, a kétségtelenül számára ismeretlen nyelven elhangzott mondat után. ~Egy szó nem sok, annyit se értek ebből. ~ Tekint körbe, mert tudja, hogy vannak itt olyan lányok, akik beszélnek idegen nyelveket, ám jelenleg egyet sem lát, így magának kell megoldani a dolgot. Látszik rajta a pillanatnyi zavartság, majd megembereli magát, főleg azért mert a vendég ismét megszólal. ~D' or nem érti. Ez értem! ~ Könnyebbül meg egy kicsit, így talán nem kell gágognia és röfögnie, hogy elboldoguljanak.*
-Wegtoreni? Nem. *Csóválja meg a fejét lebiggyesztett ajkakkal, a gondolatai pedig cikáznak, hogy megfelelő csatornát tudjon létrehozni, amiben a küldő és a fogadó is a kimondott, mutatott, lerajzolt szó alatt ugyan azt érti. Egyáltalán nincsen kedve nevetni, egy ilyen szorult helyzetben, amibe került. Idegességében még a lábaival is toporogni kezd, észre sem véve magát, mintha nem tudnák elinduljanak-e vagy sem. ~Gyümölcs! ~ Ismét egy szó, amit meg tud ragadni és a hús elvetésével máris sínen vannak és egy csomó dolgot kihúzhat a lehetőségek listájáról. ~Gyümölcs…gyümölcs… gyümölcs. ~ Veszi a kezébe az étlapot, mert tudja, hogy van rajta ilyen tétel valahol, de olyan ritkán rendelik, hogy teljesen kiszökött a fejéből.*
-Nem probléma, én beszél veled. *Fogalmazza át a mondatot, hogy választ adjon a férfinek.*
-Lássuk csak… *Pillant egyszer az étlapra egyszer az idegenre, majd úgy dönt, hogy kényelmesebb lenne ezt ülve folytatni. Közelebb lép hozzá és mivel nem tűnik olyan nyikhajnak, mint aki összetörik alatta, így, ha nem ellenkezik, óvatosan behuppan az ölébe féloldalasan.*
-Inni? *Mutatja a kezével, ahogy egy pohár italt épp lehajt. * -Enni gyümölcs? *Mutat bele a szájába, majd tesz úgy, mint aki éppen rág. A férfinek pedig valóban jó az észrevétele, ugyanis egyelőre nincs olyan nagy nyüzsgés. A vendégek most pihenik ki a tegnapi napot, a hajók pedig még nem futottak be a kikötőbe.*
3546. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-02 12:35:53
Üzenet elküldve: 2020-08-02 12:35:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Kényelmesen elhelyezkedik és elmerül a kandalló hamulepte fahasábjai között, orrába kúszik a korábban még bizonyára izzó fa sercegve lepattanó illata. Talán most nem ég, elvégre viszonylag meleg van odakint, ha azonban világlik, fényét és hőjét ontva, lángjaiban veszik el fehérlő tekintete. A helyiséget korábban alaposan megfigyelte magának, ahogyan a pultnál állókat is, de tiszteletlenségnek tartaná, ha csak úgy odaintene, így rá jellemző magabiztos türelemmel várja ki a sorát, nem siet, némaság és némi egyszerű szigor lengi körbe. Egyeseknek tán gondterheltnek, vagy nagyon is koncentráltnak tűnhet, holott ez csupán a sivatagi emberek egykedvű és elfogadó viselkedése. Kis mozgást tapasztal szeme sarkából, fejét a pult felé fordítja, s a lány kedves mosolya egyértelművé teszi számára, hogy hozzá érkeznek. Egy ideig még kezében nyugtatja állát, s csak mikor közelebb érnek hozzá, dől előre székén, még egy halovány mosolyt is megenged magának, tisztában van vele, hogy komor arca túl sok jót sohasem ígér, bár nehezére esik, de viszonozni igyekszik a kedvességet. Yeza értésére hozta, hogy ez a világ, más habitust kíván. A lány maga a bűbáj, olyan típus, aki élvezet a szemnek, s a gondolatoknak is, persze a maga keveset és sokat sejtető, ízléses módján. Akár maga a hely, patinás és makulátlan. Miképp a hangja is... bár a világi nyelvet kevéssé értő D'or számára csupán csengettyűk csilingelésének hat, a forró sivatagi szellőben. Megköszörüli torkát, ez már a Kalmárban is kissé kényelmetlen volt, bal szemöldökét kissé kérdőn húzza fel, majd kezét, az ott látott módon mellkasához emeli.*
- D'or Gaiffar. *Egy pillanatnyi gondolkodás után, ismét apró mosoly jelenik meg szája sarkában.* Maillon imo, minas eger, dos der'jir mohsreie des'khter! *Biccent aprót, a lány tekintetébe nézve, s zavartság nélkül tárulkozik ki őszintén, gondolatairól. "Először látván téged, csupán a csend szavai felelnek." Persze bonyolultabb lenne megfogalmaznia a lány nyelvén, így a mondat csupán néhány értelmetlen szó lehet, egymáshoz fűzve, csak tekintete lehet kissé árulkodó. Törzse dialektusa helyett, inkább wegtoreni városi nyelvre vált, ahogy Yezánál is tette.*
- D'or nem érti. *Húzza el tenyerét mellkasa előtt.* Te beszélsz, wegtoreni? *Kérdezi kissé összekuszálódott nyelvvel, ami talán mulatságosnak hathat, egy kissé zavarba is jön ettől.*
- Polip... cápa... *ízlelgeti az elhangzottakat, bár a fürdő szó, mintha ismerős lenne.* Gyu-molcs... *Ezt a világi szót már megtanulta.* Hús nem. *Csóválja meg fejét, ha éppenséggel arról lett volna szó.*
- Te, beszélsz velem? *Kérdezi, hiszen a világ ezen részéről információval sem rendelkezik, többek között arról sem, hogy ez a hely miféle célt szolgál, így csupán a lány kedvességében fürdőzik egyelőre.*
- Kedves népek. *Jegyzi meg körbetekintve.* És der... öhm... csend. *Javítja magát.*
*Kényelmesen elhelyezkedik és elmerül a kandalló hamulepte fahasábjai között, orrába kúszik a korábban még bizonyára izzó fa sercegve lepattanó illata. Talán most nem ég, elvégre viszonylag meleg van odakint, ha azonban világlik, fényét és hőjét ontva, lángjaiban veszik el fehérlő tekintete. A helyiséget korábban alaposan megfigyelte magának, ahogyan a pultnál állókat is, de tiszteletlenségnek tartaná, ha csak úgy odaintene, így rá jellemző magabiztos türelemmel várja ki a sorát, nem siet, némaság és némi egyszerű szigor lengi körbe. Egyeseknek tán gondterheltnek, vagy nagyon is koncentráltnak tűnhet, holott ez csupán a sivatagi emberek egykedvű és elfogadó viselkedése. Kis mozgást tapasztal szeme sarkából, fejét a pult felé fordítja, s a lány kedves mosolya egyértelművé teszi számára, hogy hozzá érkeznek. Egy ideig még kezében nyugtatja állát, s csak mikor közelebb érnek hozzá, dől előre székén, még egy halovány mosolyt is megenged magának, tisztában van vele, hogy komor arca túl sok jót sohasem ígér, bár nehezére esik, de viszonozni igyekszik a kedvességet. Yeza értésére hozta, hogy ez a világ, más habitust kíván. A lány maga a bűbáj, olyan típus, aki élvezet a szemnek, s a gondolatoknak is, persze a maga keveset és sokat sejtető, ízléses módján. Akár maga a hely, patinás és makulátlan. Miképp a hangja is... bár a világi nyelvet kevéssé értő D'or számára csupán csengettyűk csilingelésének hat, a forró sivatagi szellőben. Megköszörüli torkát, ez már a Kalmárban is kissé kényelmetlen volt, bal szemöldökét kissé kérdőn húzza fel, majd kezét, az ott látott módon mellkasához emeli.*
- D'or Gaiffar. *Egy pillanatnyi gondolkodás után, ismét apró mosoly jelenik meg szája sarkában.* Maillon imo, minas eger, dos der'jir mohsreie des'khter! *Biccent aprót, a lány tekintetébe nézve, s zavartság nélkül tárulkozik ki őszintén, gondolatairól. "Először látván téged, csupán a csend szavai felelnek." Persze bonyolultabb lenne megfogalmaznia a lány nyelvén, így a mondat csupán néhány értelmetlen szó lehet, egymáshoz fűzve, csak tekintete lehet kissé árulkodó. Törzse dialektusa helyett, inkább wegtoreni városi nyelvre vált, ahogy Yezánál is tette.*
- D'or nem érti. *Húzza el tenyerét mellkasa előtt.* Te beszélsz, wegtoreni? *Kérdezi kissé összekuszálódott nyelvvel, ami talán mulatságosnak hathat, egy kissé zavarba is jön ettől.*
- Polip... cápa... *ízlelgeti az elhangzottakat, bár a fürdő szó, mintha ismerős lenne.* Gyu-molcs... *Ezt a világi szót már megtanulta.* Hús nem. *Csóválja meg fejét, ha éppenséggel arról lett volna szó.*
- Te, beszélsz velem? *Kérdezi, hiszen a világ ezen részéről információval sem rendelkezik, többek között arról sem, hogy ez a hely miféle célt szolgál, így csupán a lány kedvességében fürdőzik egyelőre.*
- Kedves népek. *Jegyzi meg körbetekintve.* És der... öhm... csend. *Javítja magát.*
3545. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-02 10:44:46
Üzenet elküldve: 2020-08-02 10:44:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Myr//
-Akkor majd keverhetsz nekem olyat. Elméletben tudom, hogyan kell, de még sose csináltam, se azt, se mást, így biztosan elrontanám. *Legyintget, valóban vannak italai, de még sose fogott hozzá keveréshez, mert hát, biztos van annak valami trükkje, amit ő nem ismer és kár lenne elpazarolni az italokat. Ahogy ott beszélgetnek, nyílik a Sellőház ajtaja és vendég érkezik, pont időben, hogy elvonja a figyelmét a személyzetnek és ekkor tudatosul benne először ébredés óta, hogy szolgálatban van.*
-Bocsánat, de dolgoznom kell. *Kér elnézést Myrtől, majd a gnómra kacsintva kisétál a pult mögül, hogy a vendég elébe menjen.*
//D'or Gaiffar//
*Egy kedves mosolyt varázsol az arcára, mint, ahogy eddig mindig, ha vendéggel akadt dolga. A fegyvertartó állványra több nyelven is ki van írva mibenléte, hiszen sokfajta népek megfordulnak errefelé a kikötő jóvoltából. A férfi küllemét felettébb szokatlannak találja, mint ahogy az őt takaró ruházatot is. Mióta itt dolgozik még nem akadt össze hasonló alakkal, bár látott már sötétebb bőrű egyedeket, hajón ez nem meglepő, hiszen a napsugarak elől talán ott a legnehezebb szolgálat közben kitérni, ám ez a szín mégis más. A bot határozottan koppan a fogadótér padlóján, ahogy a férfi egyre beljebb kerül a lágyan megvilágított, elegáns asztalokkal és székekkel tűzdelt térben, ahol a mennyezetről lelógó kelméket néha- néha meglibbenti az érkezőkkel együtt beszökő tengeri szellő. Az ajtónál áll ugyan valaki, ám még egyelőre a tegnap esti italozástól összeránduló szemeit próbálja munkára bírni, így, a férfin áll, hogy leteszi-e a fegyvereit vagy sem. Már a pultnál észrevette, hogy bizony ennek a kérésnek a férfi eleget is tesz, ami nagy könnyebbséggel tölti el, így ezzel legalább nem lesz probléma. A fúvócsövet természetesen nem ismeri fel, még életében nem látott olyat, főleg nem használat közben. A kézmozdulatot is látja, meg az ajkak mozgását is, ám még nincs elég közel, hogy hallja is. A dolog nem idegen, hiszen nagyvonalú nemesek előszeretettel szoktak üdvözlő kézmozdulatot tenni, valamint a mondandójukat azzal kísérni, ha nyomatékot szeretnének adni a tartalomnak. Mikor odaér a kiválasztott asztal mellé, enyhén meghajol és köszönti az újonnan érkezőt.*
-Üdvözlöm a Sellőben! Mivel tudnám szebbé tenni a napját drága uram? A polip és a cápahús friss, pont ma hozták, ha szereti az ilyesmit, de minden fogás csodálatos, ahogy a fürdőház is, amellyel van szerencsénk rendelkezni. *Csúsztat oda egy étlapot a férfi elé az asztalra és várja a válaszát vagy a puhatolózó kérdéseket, amelyek errefelé gyakorta el szoktak hangzani.*
-Akkor majd keverhetsz nekem olyat. Elméletben tudom, hogyan kell, de még sose csináltam, se azt, se mást, így biztosan elrontanám. *Legyintget, valóban vannak italai, de még sose fogott hozzá keveréshez, mert hát, biztos van annak valami trükkje, amit ő nem ismer és kár lenne elpazarolni az italokat. Ahogy ott beszélgetnek, nyílik a Sellőház ajtaja és vendég érkezik, pont időben, hogy elvonja a figyelmét a személyzetnek és ekkor tudatosul benne először ébredés óta, hogy szolgálatban van.*
-Bocsánat, de dolgoznom kell. *Kér elnézést Myrtől, majd a gnómra kacsintva kisétál a pult mögül, hogy a vendég elébe menjen.*
//D'or Gaiffar//
*Egy kedves mosolyt varázsol az arcára, mint, ahogy eddig mindig, ha vendéggel akadt dolga. A fegyvertartó állványra több nyelven is ki van írva mibenléte, hiszen sokfajta népek megfordulnak errefelé a kikötő jóvoltából. A férfi küllemét felettébb szokatlannak találja, mint ahogy az őt takaró ruházatot is. Mióta itt dolgozik még nem akadt össze hasonló alakkal, bár látott már sötétebb bőrű egyedeket, hajón ez nem meglepő, hiszen a napsugarak elől talán ott a legnehezebb szolgálat közben kitérni, ám ez a szín mégis más. A bot határozottan koppan a fogadótér padlóján, ahogy a férfi egyre beljebb kerül a lágyan megvilágított, elegáns asztalokkal és székekkel tűzdelt térben, ahol a mennyezetről lelógó kelméket néha- néha meglibbenti az érkezőkkel együtt beszökő tengeri szellő. Az ajtónál áll ugyan valaki, ám még egyelőre a tegnap esti italozástól összeránduló szemeit próbálja munkára bírni, így, a férfin áll, hogy leteszi-e a fegyvereit vagy sem. Már a pultnál észrevette, hogy bizony ennek a kérésnek a férfi eleget is tesz, ami nagy könnyebbséggel tölti el, így ezzel legalább nem lesz probléma. A fúvócsövet természetesen nem ismeri fel, még életében nem látott olyat, főleg nem használat közben. A kézmozdulatot is látja, meg az ajkak mozgását is, ám még nincs elég közel, hogy hallja is. A dolog nem idegen, hiszen nagyvonalú nemesek előszeretettel szoktak üdvözlő kézmozdulatot tenni, valamint a mondandójukat azzal kísérni, ha nyomatékot szeretnének adni a tartalomnak. Mikor odaér a kiválasztott asztal mellé, enyhén meghajol és köszönti az újonnan érkezőt.*
-Üdvözlöm a Sellőben! Mivel tudnám szebbé tenni a napját drága uram? A polip és a cápahús friss, pont ma hozták, ha szereti az ilyesmit, de minden fogás csodálatos, ahogy a fürdőház is, amellyel van szerencsénk rendelkezni. *Csúsztat oda egy étlapot a férfi elé az asztalra és várja a válaszát vagy a puhatolózó kérdéseket, amelyek errefelé gyakorta el szoktak hangzani.*
3544. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-01 16:15:53
Üzenet elküldve: 2020-08-01 16:15:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Aranyos vagy //
* Kezdi lassan elfogadni szomorú sorsát, hogy vesztett, főleg, hogy most már nem nevetnek rajta. Na meg nemsokára elköveti a baklövését a másik, amivel igazán jókedvre deríti.*
- Nyolcvan bizony. Már az este is sokalltad.* Mondjuk Rendor sem dicsekedhetne, mivel reggel csak azért ismerte fel YIlát, mert aranyszínű volt a haja. Persze az is igaz, hogy a másikból sem lehetett túl sokat látni. Amikor a fegyver dolgot megemlíti apró gúnyos mosolyra húzódik a szája sarka a lány reakciójára. Azt a pillanatnyi megtorpanást várta tőle, amit a döbbenet váltott ki. Na persze a harcias kis némber rögtön el is kezd szájalni neki. Most a sellőn a sor, hogy kinevesse és bizony ezt meg is teszi.*
- Csak emlékeztettelek, mivel a memóriád eléggé hiányos. Tudod vicces, mert ezek a kétes alakok mind leteszik a fegyverüket, ha belépnek ebbe az épületbe.* Renor azt reméli, hogy amikor a másik feláll, akkor szépen oda nyújtja neki azt a kis pengét, de nem ez történik.*
- Vegyem el?* Vigyorog rá, mert elég nehéz ezt a kihívást komolyan venni. Lép is felé egy lépést, de az nem a fegyverét szegezi neki, hanem az aranyló mancsát.*
- Höhö! Eeyr prófétája most megfenyegettél? Be kell vallanom, hogy inkább néznék farkas szemet azzal a kis késsel. Képzet vagyok pusztakezes harcban, mivel évekig szerzetesként tengettem életemet. Valójában nagy a kísértés rá, hogy elnadrágoljalak, de nem biztos, hogy aranyszínen szeretném leélni a hátra lévő életemet. Van egy csomó őr ebben az épületben, akik simán ellátják a bajod, ha sokat okoskodsz, bár nem szívesen kiáltoznék utánuk.* Annyira nem tartja veszélyesnek a lányt, hogy emiatt meghurcolják, ezért inkább megpróbálná szépen elkérni tőle azt a fegyvert. Kimúlatta rajta magát, szóval most már megbékélt magával meg a vereségével.*
- Na jól van add ide szépen azt pengét nekem Aranyom és akkor elfelejtjük ezt az egész kis baklövésed.* Mondja neki ezt nyugodtan. Nem hinné, hogy túl nagy zajt csaptak, de talán beszélgetésüket a folyosón meg lehet hallani. Ha más nem, akkor lehet megpróbálja ő maga elvenni azt a kést, de akkor biztos piros veri a lány üllőgumóit.*
* Kezdi lassan elfogadni szomorú sorsát, hogy vesztett, főleg, hogy most már nem nevetnek rajta. Na meg nemsokára elköveti a baklövését a másik, amivel igazán jókedvre deríti.*
- Nyolcvan bizony. Már az este is sokalltad.* Mondjuk Rendor sem dicsekedhetne, mivel reggel csak azért ismerte fel YIlát, mert aranyszínű volt a haja. Persze az is igaz, hogy a másikból sem lehetett túl sokat látni. Amikor a fegyver dolgot megemlíti apró gúnyos mosolyra húzódik a szája sarka a lány reakciójára. Azt a pillanatnyi megtorpanást várta tőle, amit a döbbenet váltott ki. Na persze a harcias kis némber rögtön el is kezd szájalni neki. Most a sellőn a sor, hogy kinevesse és bizony ezt meg is teszi.*
- Csak emlékeztettelek, mivel a memóriád eléggé hiányos. Tudod vicces, mert ezek a kétes alakok mind leteszik a fegyverüket, ha belépnek ebbe az épületbe.* Renor azt reméli, hogy amikor a másik feláll, akkor szépen oda nyújtja neki azt a kis pengét, de nem ez történik.*
- Vegyem el?* Vigyorog rá, mert elég nehéz ezt a kihívást komolyan venni. Lép is felé egy lépést, de az nem a fegyverét szegezi neki, hanem az aranyló mancsát.*
- Höhö! Eeyr prófétája most megfenyegettél? Be kell vallanom, hogy inkább néznék farkas szemet azzal a kis késsel. Képzet vagyok pusztakezes harcban, mivel évekig szerzetesként tengettem életemet. Valójában nagy a kísértés rá, hogy elnadrágoljalak, de nem biztos, hogy aranyszínen szeretném leélni a hátra lévő életemet. Van egy csomó őr ebben az épületben, akik simán ellátják a bajod, ha sokat okoskodsz, bár nem szívesen kiáltoznék utánuk.* Annyira nem tartja veszélyesnek a lányt, hogy emiatt meghurcolják, ezért inkább megpróbálná szépen elkérni tőle azt a fegyvert. Kimúlatta rajta magát, szóval most már megbékélt magával meg a vereségével.*
- Na jól van add ide szépen azt pengét nekem Aranyom és akkor elfelejtjük ezt az egész kis baklövésed.* Mondja neki ezt nyugodtan. Nem hinné, hogy túl nagy zajt csaptak, de talán beszélgetésüket a folyosón meg lehet hallani. Ha más nem, akkor lehet megpróbálja ő maga elvenni azt a kést, de akkor biztos piros veri a lány üllőgumóit.*
3543. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-01 09:04:25
Üzenet elküldve: 2020-08-01 09:04:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Hangosan koppan a "vándorbot" talpa a Sellő padlóján. Az ajtóban egy magasnak mondható, ében bőrű férfi áll, s tekintetét végighordozza a fogadó belsején. Nem mutat érzelmeket, nem húzza el száját, de nem is kacsint elismerően. Ha alakot lát, egy pillanatra fehérlő szemei megállapodnak rajta, de fürkészése nem tart tovább egy kényelmetlen pillanatnál. Az ajtót könnyeden és halkan nyitotta, nem tört be, vagy nem zúdult be rajta, mint egy tiszteletlen óriás.*
- Assele nok aikum. *Szólal meg csendesen, de még épp erősen ahhoz, hogy hallhassák, s felfigyelhessenek mozdulataira, mellyel üdvözlését kíséri. Szigorú szempárja rögtön arra vetődik, amerről esetleg választ hall, majd lendületes léptekkel indul el, hogy a kandalló elé telepedjen, egy pillanatnyi gondolkodás után, némi halvány mosollyal kísérve, ezúttal egy asztalhoz. Ha lát is kiírást arról, hogy a fegyvereit le kellene tennie, csak akkor érti, ha ez wegtoreni dialektusban is ki van írva, ebben az esetben dobókéseit övéből, a meghatározott helyre helyezi. Vándorbotjának kinéző fúvócsövét, talán észre sem veszik a szakavatott szemek sem, így azt csupán asztalához támasztja, ahogy a Kalmárban is tette. A hely megfelelő. Kellően eldugott, kellően színvonalas és ismét meglepődik, hogy mi mindent meg lehet tenni a kényelemért. Érdekes módon hasonlít a wegtoreni szerájokhoz, amelyekről is inkább csak történeteket hallott. Vajon itt is a hölgyek testéről fogyasztják el a vacsorát? Nem tervezi, bár éhesnek éhes. Türelmesen leül, majd várakozik, ha köszönnek neki visszabiccent. Hosszú volt az út, s még olyat is találnia kell, akivel megérteti magát.*
*Hangosan koppan a "vándorbot" talpa a Sellő padlóján. Az ajtóban egy magasnak mondható, ében bőrű férfi áll, s tekintetét végighordozza a fogadó belsején. Nem mutat érzelmeket, nem húzza el száját, de nem is kacsint elismerően. Ha alakot lát, egy pillanatra fehérlő szemei megállapodnak rajta, de fürkészése nem tart tovább egy kényelmetlen pillanatnál. Az ajtót könnyeden és halkan nyitotta, nem tört be, vagy nem zúdult be rajta, mint egy tiszteletlen óriás.*
- Assele nok aikum. *Szólal meg csendesen, de még épp erősen ahhoz, hogy hallhassák, s felfigyelhessenek mozdulataira, mellyel üdvözlését kíséri. Szigorú szempárja rögtön arra vetődik, amerről esetleg választ hall, majd lendületes léptekkel indul el, hogy a kandalló elé telepedjen, egy pillanatnyi gondolkodás után, némi halvány mosollyal kísérve, ezúttal egy asztalhoz. Ha lát is kiírást arról, hogy a fegyvereit le kellene tennie, csak akkor érti, ha ez wegtoreni dialektusban is ki van írva, ebben az esetben dobókéseit övéből, a meghatározott helyre helyezi. Vándorbotjának kinéző fúvócsövét, talán észre sem veszik a szakavatott szemek sem, így azt csupán asztalához támasztja, ahogy a Kalmárban is tette. A hely megfelelő. Kellően eldugott, kellően színvonalas és ismét meglepődik, hogy mi mindent meg lehet tenni a kényelemért. Érdekes módon hasonlít a wegtoreni szerájokhoz, amelyekről is inkább csak történeteket hallott. Vajon itt is a hölgyek testéről fogyasztják el a vacsorát? Nem tervezi, bár éhesnek éhes. Türelmesen leül, majd várakozik, ha köszönnek neki visszabiccent. Hosszú volt az út, s még olyat is találnia kell, akivel megérteti magát.*
3542. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-07-31 11:44:04
Üzenet elküldve: 2020-07-31 11:44:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
// Aranyos vagy //
*Végül a férfi is belátja sok zsörtölődés után, hogy a végeredmény számára is jövedelmező, talán a haszon még az érte kicsengetett aranyakat is túlszárnyalja majd.*
-Ne emészd magad. Ez egy ritka képesség, nem tudhattad. *Kezdi már lassan őt is zavarni a Rendor arcban ideges megjelenése. Majd valami egészen más érzelem veszi át az uralmat a kisugárzása is változik, mikor az üzlet kerül szóba.*
-Nyolcvan, valami rémlik… *Általában ha iszik az este jótékonyan törlődni szokott, csak a lényeges dolgok maradnak meg, amelyeket aranyra tud váltani később. Sőt örül, hogy a férfi nevét felírta, mert másnapra sajnos már csak a kezdőbetűje rémlett neki.*
-Nem tagadom, vannak foltok az éjszakával kapcsolatosan. *Legyintget, majd végül fény derül a változás okára. ~Basszus! ~ Fagy meg körülötte a levegő, majd lassan kezd olvadni, miközben a kioktatást hallgatja.*
-Engem akarsz megvezetni Aranyoskám? Onnan jövök elfelejtetted? Ha Arthenior városi őrségének területe ide is kiterjedne nem lófrálnának minden sikátorban kétes alakok. Tudod kinek próbáld beadni ezt a dumát… *Majd feláll és lehúzza még mindig ragyogó kezéről a kesztyűt és maga mögé hajítja az ágyra.*
-Nyilván nem adom oda, vedd el! *Emelgeti meg a szemöldökét kihívóan, mellkasa előtt tartva különleges kacsóját, másik karját maga elé emeli keresztbe, hogy ha bármilyen csellel próbálkozna hárítani tudja.*
-De gondolom azzal tisztában vagy, ha most valami történik, azt Eeyr se mossa le rólad, csak a bőröddel együtt jön le. *Fordítja oldalra a fejét bűnbánóan. Még most próbálja meggyőzni a férfit, mert a hatás, bár ő ezt nem sejtheti, de nem tart örökké.*
*Végül a férfi is belátja sok zsörtölődés után, hogy a végeredmény számára is jövedelmező, talán a haszon még az érte kicsengetett aranyakat is túlszárnyalja majd.*
-Ne emészd magad. Ez egy ritka képesség, nem tudhattad. *Kezdi már lassan őt is zavarni a Rendor arcban ideges megjelenése. Majd valami egészen más érzelem veszi át az uralmat a kisugárzása is változik, mikor az üzlet kerül szóba.*
-Nyolcvan, valami rémlik… *Általában ha iszik az este jótékonyan törlődni szokott, csak a lényeges dolgok maradnak meg, amelyeket aranyra tud váltani később. Sőt örül, hogy a férfi nevét felírta, mert másnapra sajnos már csak a kezdőbetűje rémlett neki.*
-Nem tagadom, vannak foltok az éjszakával kapcsolatosan. *Legyintget, majd végül fény derül a változás okára. ~Basszus! ~ Fagy meg körülötte a levegő, majd lassan kezd olvadni, miközben a kioktatást hallgatja.*
-Engem akarsz megvezetni Aranyoskám? Onnan jövök elfelejtetted? Ha Arthenior városi őrségének területe ide is kiterjedne nem lófrálnának minden sikátorban kétes alakok. Tudod kinek próbáld beadni ezt a dumát… *Majd feláll és lehúzza még mindig ragyogó kezéről a kesztyűt és maga mögé hajítja az ágyra.*
-Nyilván nem adom oda, vedd el! *Emelgeti meg a szemöldökét kihívóan, mellkasa előtt tartva különleges kacsóját, másik karját maga elé emeli keresztbe, hogy ha bármilyen csellel próbálkozna hárítani tudja.*
-De gondolom azzal tisztában vagy, ha most valami történik, azt Eeyr se mossa le rólad, csak a bőröddel együtt jön le. *Fordítja oldalra a fejét bűnbánóan. Még most próbálja meggyőzni a férfit, mert a hatás, bár ő ezt nem sejtheti, de nem tart örökké.*
3541. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-07-30 22:30:02
Üzenet elküldve: 2020-07-30 22:30:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Aranyos vagy //
* Szerencsétlen férfi mindent igyekezne kipróbálni, hogy lehozza azt az izét magáról. Nagyon nem akart veszíteni, ezért hát érthető is a dolog. Na meg a büszkeségét is igyekezne menteni, de talán most inkább csak ront a helyzetén ezzel. Ezt is bizonyítja, hogy az aranyos lány rajta röhög meg sértésekkel bombázza.*
- Nagyon vicces mondhatom.* Morogja oda, miközben nagyban tisztogatja az érintett testrészt.*
- Az a cél, csak nem éppen így.* Azzal roppant gyermeteg módon vissza ölti rá a nyelvét.*
- Engem legfőképpen csak az zavar, hogy egy ilyen nonszensz fogadásba belementem. * Még ne jelentené ki, hogy veszített, mert a lemosás még tart.*
- Kedves is vagyok, de te most hozzám nem vendégként érkeztél. Amíg a fogadásunk végére nem tettünk pontot, addig egyenrangú amolyan üzleti partnerek vagyunk.* Mire ezt végig beszélik, már végez is a szánalmas munkálkodásával. Ki is viharzik a szobából, hogy elintézzen pár dolgot. Nem telik bele sok idő és máris visszatér hozzá az kövér erszénnyel. YIlanda kíváncsi kislányos nézése igazán bájos, ha olyan szemszögből nézné. Sőt kifejezetten ostoba naiv teremtésként festi le. ~ Azt még csodálkozom, hogy sikerült átvágnia. Nem is lehet így komolyan venni, azt tegnap még volt is bennem egy kis pia is. ~*
- Én igazából örülök, mivel jócskán vissza fogja ez hozni az árát. Egyedül az bosszant, hogy képes voltam felülni egy ilyen dolognak.* Morgolódik még egy kicsit, de a szütyő átadása után kedves vendége is vét egy nagy hibát. Az a kis tőr, most megédesíti a napját. Szótlanul figyeli a műveletet, de gonosz mosolyra húzódik a szája. Amint az aranyszínű tincs asztalt ér rögtön a kezébe veszi. Forgatja egy darabig és még egyszer meg is szagolja, majd aztán egy zsebkendőbe csomagolva zsebre vágja.*
- Igazán nagylelkű vagy. Köszönöm, hogy nem kell előtted csúszkálnom a padlón. Szerintem élned kellett volna a lehetőséggel.* Máris eltölti a gondolat, hogy egy kis elégtételt vehet nem is olyan sokára.*
- A memóriád nem lehet túl jó. Ha jól emlékszem tegnap mondtam neked az árat. Nem baj, mert szívesen elismétlem megint. Nyolcvan aranyba kerül ez a szolgáltatás, de az arany szín miatt valószínűleg áremelkedés várható. De, ha már az emlékezésnél tartunk, akkor valami másról is megfeledkeztél. Mintha kértelek volna, hogy a fegyvereidet helyezd a tárolóba. Erről a tőrről megfeledkeztél. Ráadásul még törvényt is sértettél. Bizony ám. Arthenior nagyra becsült városának új törvényei értelmében tilos a fegyverek rejtve hordása. Aki ezen törvény ellen vét annak a személynek fegyverei elkobzásra kerüljenek, amíg Artheniorban tartózkodik, illetve 50-től 200 aranyig terjedő bírság megfizetésére kötelezhető. Arthenior területének számít minden, mi a Lihanechi-tó legdélebbi pontjától délre, és a hegységtől keletre található, egészen a tengerig.* Az utolsó szócskának a hangsúlyát jócskán meg is nyomja. Nagyon is tisztába a törvényekkel, mivel a kikötőben dolgozott, amikor kihirdetésre kerültek. Akkortájt ezen röhögött a fél kikötő, mivel város hatalma nem ér el idáig. Az egy dolog, hogy ide nem fognak katonák jönni, de a hely kellően fel van fegyverezve, szóval a törvényt érvényesíthetik, főleg úgy, hogy ez részben a házi szabály is. Roppant kíváncsi, hogy lefagy-e a mosoly a másik arcáról. Máris elégedett lenne magával, hogy elégtételt vett.*
* Szerencsétlen férfi mindent igyekezne kipróbálni, hogy lehozza azt az izét magáról. Nagyon nem akart veszíteni, ezért hát érthető is a dolog. Na meg a büszkeségét is igyekezne menteni, de talán most inkább csak ront a helyzetén ezzel. Ezt is bizonyítja, hogy az aranyos lány rajta röhög meg sértésekkel bombázza.*
- Nagyon vicces mondhatom.* Morogja oda, miközben nagyban tisztogatja az érintett testrészt.*
- Az a cél, csak nem éppen így.* Azzal roppant gyermeteg módon vissza ölti rá a nyelvét.*
- Engem legfőképpen csak az zavar, hogy egy ilyen nonszensz fogadásba belementem. * Még ne jelentené ki, hogy veszített, mert a lemosás még tart.*
- Kedves is vagyok, de te most hozzám nem vendégként érkeztél. Amíg a fogadásunk végére nem tettünk pontot, addig egyenrangú amolyan üzleti partnerek vagyunk.* Mire ezt végig beszélik, már végez is a szánalmas munkálkodásával. Ki is viharzik a szobából, hogy elintézzen pár dolgot. Nem telik bele sok idő és máris visszatér hozzá az kövér erszénnyel. YIlanda kíváncsi kislányos nézése igazán bájos, ha olyan szemszögből nézné. Sőt kifejezetten ostoba naiv teremtésként festi le. ~ Azt még csodálkozom, hogy sikerült átvágnia. Nem is lehet így komolyan venni, azt tegnap még volt is bennem egy kis pia is. ~*
- Én igazából örülök, mivel jócskán vissza fogja ez hozni az árát. Egyedül az bosszant, hogy képes voltam felülni egy ilyen dolognak.* Morgolódik még egy kicsit, de a szütyő átadása után kedves vendége is vét egy nagy hibát. Az a kis tőr, most megédesíti a napját. Szótlanul figyeli a műveletet, de gonosz mosolyra húzódik a szája. Amint az aranyszínű tincs asztalt ér rögtön a kezébe veszi. Forgatja egy darabig és még egyszer meg is szagolja, majd aztán egy zsebkendőbe csomagolva zsebre vágja.*
- Igazán nagylelkű vagy. Köszönöm, hogy nem kell előtted csúszkálnom a padlón. Szerintem élned kellett volna a lehetőséggel.* Máris eltölti a gondolat, hogy egy kis elégtételt vehet nem is olyan sokára.*
- A memóriád nem lehet túl jó. Ha jól emlékszem tegnap mondtam neked az árat. Nem baj, mert szívesen elismétlem megint. Nyolcvan aranyba kerül ez a szolgáltatás, de az arany szín miatt valószínűleg áremelkedés várható. De, ha már az emlékezésnél tartunk, akkor valami másról is megfeledkeztél. Mintha kértelek volna, hogy a fegyvereidet helyezd a tárolóba. Erről a tőrről megfeledkeztél. Ráadásul még törvényt is sértettél. Bizony ám. Arthenior nagyra becsült városának új törvényei értelmében tilos a fegyverek rejtve hordása. Aki ezen törvény ellen vét annak a személynek fegyverei elkobzásra kerüljenek, amíg Artheniorban tartózkodik, illetve 50-től 200 aranyig terjedő bírság megfizetésére kötelezhető. Arthenior területének számít minden, mi a Lihanechi-tó legdélebbi pontjától délre, és a hegységtől keletre található, egészen a tengerig.* Az utolsó szócskának a hangsúlyát jócskán meg is nyomja. Nagyon is tisztába a törvényekkel, mivel a kikötőben dolgozott, amikor kihirdetésre kerültek. Akkortájt ezen röhögött a fél kikötő, mivel város hatalma nem ér el idáig. Az egy dolog, hogy ide nem fognak katonák jönni, de a hely kellően fel van fegyverezve, szóval a törvényt érvényesíthetik, főleg úgy, hogy ez részben a házi szabály is. Roppant kíváncsi, hogy lefagy-e a mosoly a másik arcáról. Máris elégedett lenne magával, hogy elégtételt vett.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063