//Patkánycsapdában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Latamie el tudja képzelni, milyen kényelmetlen lehet egy ilyen lobbanékony pasasnak, ha minden szavára oda kell figyelnie. Emiatt pedig amellett, hogy a farokméregetés bosszantó mégiscsak jól szórakozik. Persze, meglehet ennek még a böjtje, de nyíltan biztosan nem torolná meg Meron, Latamie számítása szerint, inkább vinné szobára. Először.
Ha a Sellőbe érnek, ott a hely alapból védi majd, azon túl, ~meg majdnem én szívtam miatta. Fogja a nyavalya ezután lealkudni holmi váltságdíjakból. ~
A gondolatmenet végére, arra jut, hogy igenis, viselje csak el a vessző veszélyét, és legyen hálás azért, hogy itt van a vörös. Még ha nem is sok vizet zavart a tárgyaláskor, de ezt neki nem kell tudnia.
Latamie nem egy manipulátor, közel sincs olyan tehetsége a dologhoz, mint Chayssnek. Még a férfi ezen tulajdonsága is csak halványan derengett fel Bahlint irodájában, de annyi sütnivalója azért van, hogy legalább maga ellen ne hajtsa a vizet. Így hát tartja a számszeríjat töretlen.*
- Barbárok. Vagy valamelyik városi piac. *Neki aztán teljesen mindegy merre indulnak, csak annyi biztos, hogy nem megy vissza a Csalogányra.
A Sellőhöz közeledve leengedi a számszeríjat. A vesszőt visszateszi a tokba, a fegyvert visszacsatolja oldalára. Belépve Latamie-re is hat a hangulat, már a belépéskor érzi a kiáradó csak a Sellőre jellemző aromát. Meronn után lép be, de a bárd mellé oldalaz.
Az állát simító ujjak felé pillant. *
- A picurira csak én mondom, hogy az. *Duruzsolja.* A Csalogányhoz képest pedig főleg az. Egyárbócos, mellé lehet vonni még egy felet, ha kell, nem feneklik a folyóban sem. Könnyű vele lavírozni, fér bele rakomány. Módjával, de fér. *Latamie mércéje egészen más, mint ahogyan az átlag nézi a hajókat.* És nem utolsó sorban, védeni és támadni könnyű róla. *Vörös rókák ravaszdi mosolya kúszik ajkaira. Kicsit fürgébb hajó, mint amihez hozzászokott, de úgy hiszi, elboldogulna vele. Jobb felállás, mint ha fordítva esne, és a könnyedebb hajó után egy lomhával próbálna sziklák közt szlalomozni.
Kíváncsi, vajon mi baja Meronnak a barbárokkal, Latamie csak annyit tud, hogy igen szívósak, és az északi hajók meglehetősen jól kiépítettek. Mit adna, ha egy olyat adnának a keze alá.
Chayss intésére az asztal felé nem habozik, leveti köpenyét, fegyvereit egy ara járó felszolgáló kezébe nyomja, egy arcpaskolás kíséretében.
Kényelembe helyezi magát a széken, lazán a támlának dől, majd zsebeit kezdi lapogatni. Pótcselekvés, ha nincs más, akkor úgy füstöl, mint télen a tehetősebb házak kéményei. *
- Túlélted vessző nélkül a hátadban *Vigyorodik Meronnra, miközben komótosan bontogatni kezdi a kis tokot, amiben már megint csak pár szál sodrás maradt. *
~Picsába!~
- Volt szerencsém hozzájuk, régebben. Nem voltak különbek a Patkányoknál. Nem bánom, hogy nem vagyok kötelezve feléjük.
*Fejti ki véleményét a Vihar Fiairól. Futtában volt az már nagyon régen, azóta változhattak a viszonyok, de ha nem muszáj, nem paktál inkább velük sem.*
- Szerintem is töltsük itt az éjszakát, de te nem mész sehova. Holnap hajóra szállunk, és kurvára nem kapsz fegyvert, Pofika!
*Hanyag mozdulattal gyújt lángot, amit a dohányhoz érint, hogy az is narancsosan izzon fel, míg Chayss vissza nem ér.*