Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-02 20:19:47
Üzenet elküldve: 2020-03-02 20:19:47
ÚJ
![>Carlotteia Oryw [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zopal, Drogghyan, Mady//
//Érintőlegesen Paranvyr, Reyraa, Cassy//
- Ha visszatér, lesz mit mesélnie.
*Mosolyog féloldalasan Madyre, aki aggodalommal vegyes reménységét fejezi ki a levél végére érve. Egy kaland után a férfiak magabiztossága felerősödik, amint hősies színezet festi meg emlékeiket és nehézségeiket, és különösen hálás dolog, ha egy rajongott nő előtt történhet az elbeszélés. Nem kérdéses számára, hogy nehéz út lesz, de ez fogja adni az értékét.*
- Nem tesz semmit.
*Bólint, majd elválnak és az urak kiszolgálására tér át. Drogg magyarázatára játékosan, enyhén félrebillenti a fejét, és az ajkait ütögeti mutatóujjával.*
- Azt még megértem, na de hogyan előzhetném meg, hogy így megijesszem legközelebb? Álljak távolabb? Vagy köszörüljem meg a torkom? Esetleg egy kis csengőt akaszthatnék a nyakamba, mit szól?
*Tréfáit szimpátiája kifejezéseként fabrikálja, törekvését viszont félig komolyan érti, hiszen nem lehet kellemes a férfi számára, ha így meg tudják lepni. A végén még leves evés közben lenyel egy kanalat. Zopal egykedvű válaszai nem hagynak sok mozgásteret számára, de azért udvarias-könnyed hangon megfelel rájuk, hiszen a panasz érthető.*
- Na, azért gyakorinak nem mondanám. Ha előre tudnánk, hogy ki a kötekedő és mások számára kellemetlen személy, természetesen már az ajtóban megkérnénk, hogy legyen kedves más szórakozóhelyet keresni. Az őrök viszont közbelépnek, amint valaki túllépi a határokat. De ha volna ötlete rá, hogy miként előzhetnénk meg az efféle incidenseket, természetesen megszívleljük.
*Ha pusztán a külső, bizalomgerjesztő megjelenés alapján engednék be a vendégeket, akkor meglehet, hogy Zopal sem lehetne itt, hiszen az orkoknak nem igazán jó a híre, és kifejezetten gazdagnak sem tűnik. Egy dolog talán a javára szolgálna viszont, amit hallott folyosói pletykákból. Most rá is kérdez, s közben az arcvonásait, felszerelését méregeti, mint aki ismerőst kutat.*
- Mondja, kérem… igaz, hogy Ön híres hős a kikötőben?
*A betörés részleteit különös figyelemmel, és komoly arccal, időnként bólintva hallgatja, mikor pedig Drogg kérdez, a tekintete őrá ugrik, utána vissza.*
- Értem. Továbbítani fogom az őrségnek, amit megtudtam. Megmondaná a megbízójának, hogy roppantul sajnáljuk az esetet, és szívesen kártalanítjuk? Ha kívánja, megbízottunk felkeresi a szobájában, amikor számára is alkalmas.
*Közben Drogg tányérját is átveszi.*
- Köszönöm!
*Mosolyog hálásan, ritkán tesznek ilyen udvarias gesztust a vendégek, mint amilyet Zopal és Drogg. Persze nem is várják el tőlük, de azért mindig jólesik, ha a személyzetet is „embernek” nézik, nem csak megfizetett szolgáknak. Természetesen a vajsört nem felejtette el, ám a beszélgetést még nem zárta le, utána tudja teljesíteni.
Közben látja, hogy egy kisebb társaság érkezik. Cassy előre galoppozik, Paranvyr érkezik a nyomában, és talán Reyraa harmadiknak. Megnézi magának a férfit, akit egyik Sellőjük és őrük is kitüntetett figyelemben részesít. Ha sejtené, hogy az istállóból jönnek, tán huncut gondolatai is támadnának, de egyelőre csak mérsékelten engedi szabadjára a fantáziáját egy elnyomott mosollyal az érdeklődés láttán. Lám, a mélységiek sem oly hidegek, mint azt sokan mesélik.*
//Érintőlegesen Paranvyr, Reyraa, Cassy//
- Ha visszatér, lesz mit mesélnie.
*Mosolyog féloldalasan Madyre, aki aggodalommal vegyes reménységét fejezi ki a levél végére érve. Egy kaland után a férfiak magabiztossága felerősödik, amint hősies színezet festi meg emlékeiket és nehézségeiket, és különösen hálás dolog, ha egy rajongott nő előtt történhet az elbeszélés. Nem kérdéses számára, hogy nehéz út lesz, de ez fogja adni az értékét.*
- Nem tesz semmit.
*Bólint, majd elválnak és az urak kiszolgálására tér át. Drogg magyarázatára játékosan, enyhén félrebillenti a fejét, és az ajkait ütögeti mutatóujjával.*
- Azt még megértem, na de hogyan előzhetném meg, hogy így megijesszem legközelebb? Álljak távolabb? Vagy köszörüljem meg a torkom? Esetleg egy kis csengőt akaszthatnék a nyakamba, mit szól?
*Tréfáit szimpátiája kifejezéseként fabrikálja, törekvését viszont félig komolyan érti, hiszen nem lehet kellemes a férfi számára, ha így meg tudják lepni. A végén még leves evés közben lenyel egy kanalat. Zopal egykedvű válaszai nem hagynak sok mozgásteret számára, de azért udvarias-könnyed hangon megfelel rájuk, hiszen a panasz érthető.*
- Na, azért gyakorinak nem mondanám. Ha előre tudnánk, hogy ki a kötekedő és mások számára kellemetlen személy, természetesen már az ajtóban megkérnénk, hogy legyen kedves más szórakozóhelyet keresni. Az őrök viszont közbelépnek, amint valaki túllépi a határokat. De ha volna ötlete rá, hogy miként előzhetnénk meg az efféle incidenseket, természetesen megszívleljük.
*Ha pusztán a külső, bizalomgerjesztő megjelenés alapján engednék be a vendégeket, akkor meglehet, hogy Zopal sem lehetne itt, hiszen az orkoknak nem igazán jó a híre, és kifejezetten gazdagnak sem tűnik. Egy dolog talán a javára szolgálna viszont, amit hallott folyosói pletykákból. Most rá is kérdez, s közben az arcvonásait, felszerelését méregeti, mint aki ismerőst kutat.*
- Mondja, kérem… igaz, hogy Ön híres hős a kikötőben?
*A betörés részleteit különös figyelemmel, és komoly arccal, időnként bólintva hallgatja, mikor pedig Drogg kérdez, a tekintete őrá ugrik, utána vissza.*
- Értem. Továbbítani fogom az őrségnek, amit megtudtam. Megmondaná a megbízójának, hogy roppantul sajnáljuk az esetet, és szívesen kártalanítjuk? Ha kívánja, megbízottunk felkeresi a szobájában, amikor számára is alkalmas.
*Közben Drogg tányérját is átveszi.*
- Köszönöm!
*Mosolyog hálásan, ritkán tesznek ilyen udvarias gesztust a vendégek, mint amilyet Zopal és Drogg. Persze nem is várják el tőlük, de azért mindig jólesik, ha a személyzetet is „embernek” nézik, nem csak megfizetett szolgáknak. Természetesen a vajsört nem felejtette el, ám a beszélgetést még nem zárta le, utána tudja teljesíteni.
Közben látja, hogy egy kisebb társaság érkezik. Cassy előre galoppozik, Paranvyr érkezik a nyomában, és talán Reyraa harmadiknak. Megnézi magának a férfit, akit egyik Sellőjük és őrük is kitüntetett figyelemben részesít. Ha sejtené, hogy az istállóból jönnek, tán huncut gondolatai is támadnának, de egyelőre csak mérsékelten engedi szabadjára a fantáziáját egy elnyomott mosollyal az érdeklődés láttán. Lám, a mélységiek sem oly hidegek, mint azt sokan mesélik.*
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-02 00:51:25
Üzenet elküldve: 2020-03-02 00:51:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Újabb dicséretekkel traktálják, és ennek folytatásában esze ágában sincs megállítani a lányokat. Most elrakhat belőle eleget a következő hónapra is, hogy aztán fülig érjen a vigyora bármikor, amikor felidézi ezt a nagyon kellemes emléket. A legjobb rész viszont csak most jön, úgyhogy emlékezés helyett előbb a jelen valóságra kell koncentrálnia. Meg is teszi, egyik partnere sem panaszkodhat arra hogy kedvtelen vagy lusta lenne. Persze résen kell lennie, a korábbi enyhe vezetés is eltűnik, mindketten megengednek neki mindent is, így már csak a képzelőereje és a valóság szabályai szabhatnak határt az együttlét végkimenetelének.*
– Akármit. *szögezi le, aztán tényleg mindent bevet Yathlanaenél. Élvezi Nalaea bátorító csókjait is, jó, hogy itt van velük a tündér is. Reméli, hogy neki is tetszik az előtte fekvő páros. Nem csak a csípője dolgozik, többször vágyakozó csókkal illeti az elf nő mellei és a nyaka környékét is. Örökké viszont ő sem bírja, egy idő után a csúcsra ér a Yathlanaevel folytatott hancúrozás közben.*
– Húha. *kommentálja lusta vidámsággal a fontos fejleményt miközben az elf mellé gördül az ágyon. Lopva felpillant a tündérre, kíváncsi, hogy mit szól a dologhoz.*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Újabb dicséretekkel traktálják, és ennek folytatásában esze ágában sincs megállítani a lányokat. Most elrakhat belőle eleget a következő hónapra is, hogy aztán fülig érjen a vigyora bármikor, amikor felidézi ezt a nagyon kellemes emléket. A legjobb rész viszont csak most jön, úgyhogy emlékezés helyett előbb a jelen valóságra kell koncentrálnia. Meg is teszi, egyik partnere sem panaszkodhat arra hogy kedvtelen vagy lusta lenne. Persze résen kell lennie, a korábbi enyhe vezetés is eltűnik, mindketten megengednek neki mindent is, így már csak a képzelőereje és a valóság szabályai szabhatnak határt az együttlét végkimenetelének.*
– Akármit. *szögezi le, aztán tényleg mindent bevet Yathlanaenél. Élvezi Nalaea bátorító csókjait is, jó, hogy itt van velük a tündér is. Reméli, hogy neki is tetszik az előtte fekvő páros. Nem csak a csípője dolgozik, többször vágyakozó csókkal illeti az elf nő mellei és a nyaka környékét is. Örökké viszont ő sem bírja, egy idő után a csúcsra ér a Yathlanaevel folytatott hancúrozás közben.*
– Húha. *kommentálja lusta vidámsággal a fontos fejleményt miközben az elf mellé gördül az ágyon. Lopva felpillant a tündérre, kíváncsi, hogy mit szól a dologhoz.*
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-01 13:08:06
Üzenet elküldve: 2020-03-01 13:08:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Szívesen nevezné magát életveszélyes teremtménynek, ám sajnos egyelőre csak saját maga életére veszélyes a hatalmas szájával, amit gyakorta nyitogat és nem is kicsire. Közben, még mindig a szekrénynél áll, a kivett köntössel, mikor az édességre terelődik a szó, ami még mindig ott olvadozik másodmagával az asztalon.*
-A desszert… *Már indulna is el, majd megtorpan, miután kifejtette a véleményét a kis párocska konyhai akciójáról, majd a paraván mögé oldalazva leveszi a pólóját is, hogy a mosnivalók közé rakhassa, ám a fehérneműjétől nem válik meg semmi pénzért. Azt ugyan észreveszi, hogy a botos meg a kis tündér, mintha egymásba akarnának bújni, régen ilyet a szüleinél látott, de nem tulajdonít nagyobb jelentőséget neki. Össze is szedi a ruhákat egy kupacba és odaviszi a tündérnek, hogy ne neki kelljen összekapkodnia.*
-Tessék… *Persze a kalapot sem adja oda, azt senkinek se, inkább csak áthelyezi az asztalra, ekkor látja meg a „ne haragudj” megjegyzés okát.*
-Milyen ügyetlen vagy! Most nézd meg, ez is koszos! *odatrappol a szekrényhez és kivesz még egy köntöst.*
-Vedd csak le, mossák ki ezt is. *Halmozza a ruhák tetejére a köntöst is, talán már a tündér fejét is eltakarva, arra nem is gondol, hogy esetleg Nalának több ruhája is van.*
-Itt fog ő is fürödni? *Pislog nagyokat, mikor a tündér említi a két dézsát, meg a paravánt.*
-A…a… a..akkor ho-ho… hozzanak már még egy paravánt! *Apró foltokban jelenik meg a szégyenlős pír zavart arcán, de talán úgy már jó lesz, ha két paravánnal szépen elbarikádozza magát.*
-É… és.. és az én dézsám a sarokban legyen! *Teszi még hozzá az extra kérést, az a biztos, ha őt senki nem látja, az meg, hogy azok a másik oldalon mit művelnek, arra meg ő nem igazán kíváncsi. Mindig is egyedül fürdött, esetleg a szülőkkel, de sose más kölkökkel, városi gnóm. Miután a tündér kilép a szobából, leülnek az ágyra, különösen nyugodttá válik a légkör, ő maga a berendezést nézegeti, a botos meg a szőnyeget piszkálja.*
-Aha, az. *Válaszol röviden, az rántja ki a bámészkodásból, hogy a másik a tárgyra tér. Ez széles mosolyt csal az arcára.*
-Aaaahaaaaa. *Nagy vigyorral néz oldalra, közben a lábait lóbálja a levegőben. Aztán a tündérre terelődik a szó ismét.*
-Hát igen, biztos maradhatunk, legalábbis elég sokat fizettünk érte. *Ekkor leugrik, és az asztalhoz sétál, hogy levegye az olvadt desszertet, majd visszaülve nagy kanállal tünteti el, néhány perc alatt.*
-Itt is ebből élnek, bár nagyon drága hely. *Látszik, ki akarja élvezni, ha már ennyi aranyat kiadott a kezei közül.*
-Jól van… rendben… a fürdő, meg a mosás után nem nyaggatom… lefeküdni egyedül is tudok, meg kiágyazni… és az esti mesét is kihagyhatjuk, meg a jóéjt homlokpuszit. *Sorolja egy-egy kanál után, teljes komolysággal.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Szívesen nevezné magát életveszélyes teremtménynek, ám sajnos egyelőre csak saját maga életére veszélyes a hatalmas szájával, amit gyakorta nyitogat és nem is kicsire. Közben, még mindig a szekrénynél áll, a kivett köntössel, mikor az édességre terelődik a szó, ami még mindig ott olvadozik másodmagával az asztalon.*
-A desszert… *Már indulna is el, majd megtorpan, miután kifejtette a véleményét a kis párocska konyhai akciójáról, majd a paraván mögé oldalazva leveszi a pólóját is, hogy a mosnivalók közé rakhassa, ám a fehérneműjétől nem válik meg semmi pénzért. Azt ugyan észreveszi, hogy a botos meg a kis tündér, mintha egymásba akarnának bújni, régen ilyet a szüleinél látott, de nem tulajdonít nagyobb jelentőséget neki. Össze is szedi a ruhákat egy kupacba és odaviszi a tündérnek, hogy ne neki kelljen összekapkodnia.*
-Tessék… *Persze a kalapot sem adja oda, azt senkinek se, inkább csak áthelyezi az asztalra, ekkor látja meg a „ne haragudj” megjegyzés okát.*
-Milyen ügyetlen vagy! Most nézd meg, ez is koszos! *odatrappol a szekrényhez és kivesz még egy köntöst.*
-Vedd csak le, mossák ki ezt is. *Halmozza a ruhák tetejére a köntöst is, talán már a tündér fejét is eltakarva, arra nem is gondol, hogy esetleg Nalának több ruhája is van.*
-Itt fog ő is fürödni? *Pislog nagyokat, mikor a tündér említi a két dézsát, meg a paravánt.*
-A…a… a..akkor ho-ho… hozzanak már még egy paravánt! *Apró foltokban jelenik meg a szégyenlős pír zavart arcán, de talán úgy már jó lesz, ha két paravánnal szépen elbarikádozza magát.*
-É… és.. és az én dézsám a sarokban legyen! *Teszi még hozzá az extra kérést, az a biztos, ha őt senki nem látja, az meg, hogy azok a másik oldalon mit művelnek, arra meg ő nem igazán kíváncsi. Mindig is egyedül fürdött, esetleg a szülőkkel, de sose más kölkökkel, városi gnóm. Miután a tündér kilép a szobából, leülnek az ágyra, különösen nyugodttá válik a légkör, ő maga a berendezést nézegeti, a botos meg a szőnyeget piszkálja.*
-Aha, az. *Válaszol röviden, az rántja ki a bámészkodásból, hogy a másik a tárgyra tér. Ez széles mosolyt csal az arcára.*
-Aaaahaaaaa. *Nagy vigyorral néz oldalra, közben a lábait lóbálja a levegőben. Aztán a tündérre terelődik a szó ismét.*
-Hát igen, biztos maradhatunk, legalábbis elég sokat fizettünk érte. *Ekkor leugrik, és az asztalhoz sétál, hogy levegye az olvadt desszertet, majd visszaülve nagy kanállal tünteti el, néhány perc alatt.*
-Itt is ebből élnek, bár nagyon drága hely. *Látszik, ki akarja élvezni, ha már ennyi aranyat kiadott a kezei közül.*
-Jól van… rendben… a fürdő, meg a mosás után nem nyaggatom… lefeküdni egyedül is tudok, meg kiágyazni… és az esti mesét is kihagyhatjuk, meg a jóéjt homlokpuszit. *Sorolja egy-egy kanál után, teljes komolysággal.*
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-01 11:28:23
Üzenet elküldve: 2020-03-01 11:28:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Carlotteia, Cahress//
*Miután Carlotteianál meghagyta az üzenetet, menne is tovább, ám, ő megállítja és átnyújt egy levelet. Felcsillannak a szemei, imádja a leveleket, bár neki még az írás csak átlagos szinten megy, de vannak, akik olyan gyöngybetűket képesek a tintával varázsolni, mintha egész nap ezt gyakorolnák. Miután elolvasta a néhány papírra vetett sort és a nevet, azért nem ugrik be sajnos azonnal. Először arra gondol, talán egy rendszeres vendége, de őket nem így hívják, aztán nagy kutakodás után a fejében, előmászik egy alak, akivel a városban találkozott. ~Hát persze! Ő megígérte, hogy meglátogat. ~ Konyul le a szája széle.*
-Remélem nem esik bántódása. *Szépen összehajtogatja a levelet és elteszi.*
-Köszönöm. *Biccent még a pulthoz beosztott kollégájának. Közben megüti a fülét a beszélgetés, egy ork mindig kiemelt figyelmet érdemel a vendégtérben, főleg mert kellőképpen nagy pusztítást és zűrzavart tudna kelteni egyetlen, szándékosan kártékony mozdulatával is. Mihelyt közelebb sétálna a bonyodalomhoz, Cassy meglepi, odalép mellé és köszönti, de még hogy. Mindjárt el is pirul, a hirtelen jött, kedves bók hallatán.*
-Oh! Biztos a fürdés teszi, mert odakint annyi koszt összeszedtem, hogy még a dézsát is ki kellett takarítani utánunk. *Mondja kicsit halkabban az elfnek.*
-Te pedig, mint mindig, nagyon szorgos vagy és ragyogsz a lelkesedéstől. *Majd előkerülnek a szokásos kérdések, amire felcsillannak a szemei.*
-Nagyon kellemes volt a kirándulás, jó is, hogy itt vagy! Hoztam neked ajándékot. *Nyilván munkához van öltözve, de mindenekelőtt átadná a tárgyakat, amiket hozott.*
-Fent van a szobámban, van most egy perced? *Mert nem szeretné sokáig feltartani.*
*Miután Carlotteianál meghagyta az üzenetet, menne is tovább, ám, ő megállítja és átnyújt egy levelet. Felcsillannak a szemei, imádja a leveleket, bár neki még az írás csak átlagos szinten megy, de vannak, akik olyan gyöngybetűket képesek a tintával varázsolni, mintha egész nap ezt gyakorolnák. Miután elolvasta a néhány papírra vetett sort és a nevet, azért nem ugrik be sajnos azonnal. Először arra gondol, talán egy rendszeres vendége, de őket nem így hívják, aztán nagy kutakodás után a fejében, előmászik egy alak, akivel a városban találkozott. ~Hát persze! Ő megígérte, hogy meglátogat. ~ Konyul le a szája széle.*
-Remélem nem esik bántódása. *Szépen összehajtogatja a levelet és elteszi.*
-Köszönöm. *Biccent még a pulthoz beosztott kollégájának. Közben megüti a fülét a beszélgetés, egy ork mindig kiemelt figyelmet érdemel a vendégtérben, főleg mert kellőképpen nagy pusztítást és zűrzavart tudna kelteni egyetlen, szándékosan kártékony mozdulatával is. Mihelyt közelebb sétálna a bonyodalomhoz, Cassy meglepi, odalép mellé és köszönti, de még hogy. Mindjárt el is pirul, a hirtelen jött, kedves bók hallatán.*
-Oh! Biztos a fürdés teszi, mert odakint annyi koszt összeszedtem, hogy még a dézsát is ki kellett takarítani utánunk. *Mondja kicsit halkabban az elfnek.*
-Te pedig, mint mindig, nagyon szorgos vagy és ragyogsz a lelkesedéstől. *Majd előkerülnek a szokásos kérdések, amire felcsillannak a szemei.*
-Nagyon kellemes volt a kirándulás, jó is, hogy itt vagy! Hoztam neked ajándékot. *Nyilván munkához van öltözve, de mindenekelőtt átadná a tárgyakat, amiket hozott.*
-Fent van a szobámban, van most egy perced? *Mert nem szeretné sokáig feltartani.*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-29 19:56:11
Üzenet elküldve: 2020-02-29 19:56:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Zopal, Drogghyan, Mady//
*Zopal nem egy úr és nem is olyan alak aki csak egy kicsit szagos, de csinos díszletnek tartsa a nőt. Annyi a minimum, hogy felveszi a sisakját ne a másiknak kelljen. Viszont mivel nem is úr így a panaszait is úgy adja elő. A maga egyszerűségével. A választ is egykedvűen reagálja le.*
-Szóval ez gyakori. Csalódás.
*Jelenti ki. Nem ítéli el a másikat vagy a helyet csak megállapított valamit. Ha a Rumosban történik ilyesmi az érthető. De, hogy ilyen elképesztő árak mellett is beverhessék valakinek a fejét az már kellemetlen. A kényelmes székek és a jobb koszt neki nem éri meg a túlzottan magas összeget. Az ajánlatra, hogy kárpótolnák őket vállat von.*
-Az jó volna.
*Jelenti ki. Túlságosan kitörő öröm most sincs a hangjában. De keserűség se. Most is csak megállapítást tesz. Ha a kajájukat állnák annak ő mindenképp örülne. A következő kérdésre bólint.*
-Ő.
*Az elf aki úgy szórja a pénzt mintha saját bankja lenne. Furabogár. Nem meglepő ha ismerik. A kérdésre Zopal elkezd mesélni a mély hangján.*
-Az ablakon törtek be a főnökhöz. Hogy mit vittek el, azt nem tudjuk, de mikor a kormányos kiment az ablak alá, hogy onnan is megnézze a dolgokat betörték a fejét úgy hókon csapták. Ha a főnök nem nyom le valami löttyöt a torkán akkor ki is nyúlik.
*Nem épp egy választékos poéta nyelv ez, de mindent elmond és tömör. Nincs benne túlzás, felesleges részletek. Csak ami kell. A törpe szavaira végigméri a kisembert és egyszerűen közli a tényt.*
-Ha tudnám már nem élne.
*Zopal nem egy úr és nem is olyan alak aki csak egy kicsit szagos, de csinos díszletnek tartsa a nőt. Annyi a minimum, hogy felveszi a sisakját ne a másiknak kelljen. Viszont mivel nem is úr így a panaszait is úgy adja elő. A maga egyszerűségével. A választ is egykedvűen reagálja le.*
-Szóval ez gyakori. Csalódás.
*Jelenti ki. Nem ítéli el a másikat vagy a helyet csak megállapított valamit. Ha a Rumosban történik ilyesmi az érthető. De, hogy ilyen elképesztő árak mellett is beverhessék valakinek a fejét az már kellemetlen. A kényelmes székek és a jobb koszt neki nem éri meg a túlzottan magas összeget. Az ajánlatra, hogy kárpótolnák őket vállat von.*
-Az jó volna.
*Jelenti ki. Túlságosan kitörő öröm most sincs a hangjában. De keserűség se. Most is csak megállapítást tesz. Ha a kajájukat állnák annak ő mindenképp örülne. A következő kérdésre bólint.*
-Ő.
*Az elf aki úgy szórja a pénzt mintha saját bankja lenne. Furabogár. Nem meglepő ha ismerik. A kérdésre Zopal elkezd mesélni a mély hangján.*
-Az ablakon törtek be a főnökhöz. Hogy mit vittek el, azt nem tudjuk, de mikor a kormányos kiment az ablak alá, hogy onnan is megnézze a dolgokat betörték a fejét úgy hókon csapták. Ha a főnök nem nyom le valami löttyöt a torkán akkor ki is nyúlik.
*Nem épp egy választékos poéta nyelv ez, de mindent elmond és tömör. Nincs benne túlzás, felesleges részletek. Csak ami kell. A törpe szavaira végigméri a kisembert és egyszerűen közli a tényt.*
-Ha tudnám már nem élne.
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-29 18:13:57
Üzenet elküldve: 2020-02-29 18:13:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Taitos kicsit megilletődik, mikor sellőjük arcán az elszántság apró jeleit veszi észre, ahogy életének történetét meséli.*
~Oh, aranyom.~
*Egy pillanatra magát is meglepi saját reakciója. Egyszerre csodálja és sajnálja a lányt múltjáért és modoráért, ez pedig Taitos esetében nem egy megszokott érzés.*
-Értem.
*Biccent némi további érdeklődéssel arcán, ám a lány reakciója ismét megmozdít benne valamit, aminek leginkább fantáziájához van köze. Egy kicsit bánja most, hogy a gnómmal tért be ide, de egyelőre türtőzteti magát és igyekszik eszénél maradni.*
~Megzabolázod a valóságot, magadat miért ne tudnád?~
*Nyugtatja le magát, ám kicsit aggasztja, hogy egy kacér pillantás, és egy ilyen válasz már ennyire kikezdte az ösztönein alkotott eddig vasnak hitt burkot. A biztonság kedvéért fel is kap egy tál édességet, hátha legalább ennyiben a ma este talán klasszikus értelemben hanyagolt tündér kedvére tehet.*
~Szívesen osztozol?~
*Gondolja magában egy kicsit félreértve a dolgot, aztán beugrik neki, hogy tisztázták már Xavy helyzetét, még ha csak fél szavakkal is. A következő pillanatban azonban Taitos kezében megremeg az edény, ahogy a finom kezek őt érik. Ekkor Xavy metsző hangja hasít bele a tündér és a botos közötti lassan felforró levegőbe. Nem csak a tündér rebben hátrébb, Taitos is ugrik egyet, aminek következtében az édesség egy már kicsit folyékonyabb része megindul és ugyan a padlón nem köt ki, de aprócska cseppeket fröccsent a tündér ruhájára. Ha a gnóm lány felfortyanása miatt érzett "rajtakapott pár" érzés nem lenne elég, Taitos arca most még a tündér ruhája miatt is éghet.*
-Ne... ne haragudj!
*Hebegi, aztán úgy dönt jobb, ha ő is a maga dolga után néz, ami egy köntös felvétele lenne rövidtávon. Leteszi a meglöttyintett édességet az asztalra.*
-Veszek egy köntöst.
*Vonul el égő arcokkal a paraván mögé, hogy egy egyszerű fehér darabot magára köthessen, aztán a kupacnyi ruhájával tér vissza a lányhoz, mialatt Xavyhoz is intéz pár szót.*
-Akkor maradjunk ennyinél. És ne aggódj, jöhetsz a konyhába. Nem akartunk csalni.
*Szögezi le.*
-Csak az édesség...
*Süti le szemeit, aztán odaadja a ruháját Nalának.*
-Egy paraván?
*Néz kérdőn Xavyra, nem tudja, hogy mennyire legyen szégyellős. Mikor még falun laktak, ott nem volt ebből probléma, mindenki csak levetette a ruháit és már ugrott is a patakba, tóba, ami éppen volt.*
~Bár akkoriban többnyire gyerekek voltunk.~
*Emlékezteti magát. Azért csak Xavyra hagyja a döntést, a mágus nem lesz ennél szemérmesebb egy bordélyban, mint most. Megvárja, míg rendezik az anyagiakat és a többi ruhát, aztán ahogy a tündér kisétál lehuppan ő is az ágyra.*
-Aranyos egy lány, nem?
*Biccent az ajtó felé, lábujjával a szőnyeget piszkálja.*
-Bár azt hiszem nyerni fogsz.
*Vallja be, aztán kicsit halkabbra veszi a hangját.*
-Szerintem nem fog kidobatni amúgy.
*Mert ugyebár ez is benne van még a pakliban, de Taitos a lány pillantását egészen őszintének találta.*
-Viszont hagyjuk egy kicsit pihenni is ma. A többi vendég biztosan szétszedi kihasználva azt, hogy milyen igyekvő.
*Fogalmazza meg hangosan is azt, ami már egy ideje a fejében jár, és várja a gnóm lány válaszát.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Taitos kicsit megilletődik, mikor sellőjük arcán az elszántság apró jeleit veszi észre, ahogy életének történetét meséli.*
~Oh, aranyom.~
*Egy pillanatra magát is meglepi saját reakciója. Egyszerre csodálja és sajnálja a lányt múltjáért és modoráért, ez pedig Taitos esetében nem egy megszokott érzés.*
-Értem.
*Biccent némi további érdeklődéssel arcán, ám a lány reakciója ismét megmozdít benne valamit, aminek leginkább fantáziájához van köze. Egy kicsit bánja most, hogy a gnómmal tért be ide, de egyelőre türtőzteti magát és igyekszik eszénél maradni.*
~Megzabolázod a valóságot, magadat miért ne tudnád?~
*Nyugtatja le magát, ám kicsit aggasztja, hogy egy kacér pillantás, és egy ilyen válasz már ennyire kikezdte az ösztönein alkotott eddig vasnak hitt burkot. A biztonság kedvéért fel is kap egy tál édességet, hátha legalább ennyiben a ma este talán klasszikus értelemben hanyagolt tündér kedvére tehet.*
~Szívesen osztozol?~
*Gondolja magában egy kicsit félreértve a dolgot, aztán beugrik neki, hogy tisztázták már Xavy helyzetét, még ha csak fél szavakkal is. A következő pillanatban azonban Taitos kezében megremeg az edény, ahogy a finom kezek őt érik. Ekkor Xavy metsző hangja hasít bele a tündér és a botos közötti lassan felforró levegőbe. Nem csak a tündér rebben hátrébb, Taitos is ugrik egyet, aminek következtében az édesség egy már kicsit folyékonyabb része megindul és ugyan a padlón nem köt ki, de aprócska cseppeket fröccsent a tündér ruhájára. Ha a gnóm lány felfortyanása miatt érzett "rajtakapott pár" érzés nem lenne elég, Taitos arca most még a tündér ruhája miatt is éghet.*
-Ne... ne haragudj!
*Hebegi, aztán úgy dönt jobb, ha ő is a maga dolga után néz, ami egy köntös felvétele lenne rövidtávon. Leteszi a meglöttyintett édességet az asztalra.*
-Veszek egy köntöst.
*Vonul el égő arcokkal a paraván mögé, hogy egy egyszerű fehér darabot magára köthessen, aztán a kupacnyi ruhájával tér vissza a lányhoz, mialatt Xavyhoz is intéz pár szót.*
-Akkor maradjunk ennyinél. És ne aggódj, jöhetsz a konyhába. Nem akartunk csalni.
*Szögezi le.*
-Csak az édesség...
*Süti le szemeit, aztán odaadja a ruháját Nalának.*
-Egy paraván?
*Néz kérdőn Xavyra, nem tudja, hogy mennyire legyen szégyellős. Mikor még falun laktak, ott nem volt ebből probléma, mindenki csak levetette a ruháit és már ugrott is a patakba, tóba, ami éppen volt.*
~Bár akkoriban többnyire gyerekek voltunk.~
*Emlékezteti magát. Azért csak Xavyra hagyja a döntést, a mágus nem lesz ennél szemérmesebb egy bordélyban, mint most. Megvárja, míg rendezik az anyagiakat és a többi ruhát, aztán ahogy a tündér kisétál lehuppan ő is az ágyra.*
-Aranyos egy lány, nem?
*Biccent az ajtó felé, lábujjával a szőnyeget piszkálja.*
-Bár azt hiszem nyerni fogsz.
*Vallja be, aztán kicsit halkabbra veszi a hangját.*
-Szerintem nem fog kidobatni amúgy.
*Mert ugyebár ez is benne van még a pakliban, de Taitos a lány pillantását egészen őszintének találta.*
-Viszont hagyjuk egy kicsit pihenni is ma. A többi vendég biztosan szétszedi kihasználva azt, hogy milyen igyekvő.
*Fogalmazza meg hangosan is azt, ami már egy ideje a fejében jár, és várja a gnóm lány válaszát.*
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-29 17:01:28
Üzenet elküldve: 2020-02-29 17:01:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Rey, Cassy, Parcy//
//Istálló, majd Fogadótér//
//Részben Drogg, Sryl, Zopal//
*Beltrys egyelőre hagyja, hogy a parányi menyétke zaklassa, de akár félő is lehet, hogy odakap egy idő után, hiszen emotív egy vadcirmos, azt meg kell hagyni. Ez be is következik, mikor a szalmát kezdi el szaglászni, s eközben a hófehér rúddarab piszkálgatni kezdi. Azért látszódik a visszahúzott körmökből és a kitágult pupillákból, a bagoly szerű fejtartásból, hogy itt bizony viszonzott játékról van szó, némi rendre utasítással, mikor az a kisebb pofon lekeverődik, aztán pedig a macska elugrál a lovak irányába. A cica is ifjoncnak mondható még, ha nem is gyerek, de feltehetően csak nemrégóta lépett át életének egy következő korszakába. Ennek ellenére Parcy nem tudja, hogy Reyraa hogyan reagál az elkövetkezőekre, ezért közbe is avatkozna, ha Beltrys nem hagyná abba még időben a nevelést.*
-Nagyon sajnálom, higgye el, nem bántani akarta, csak viszont játszott! *A rövid szabadkozást az az egyöntetű vélemény töri meg, hogy hagyják itt az állatokat. Parcy csak bólint egyet.*
-Én benne vagyok, szerintem Beltrys jól ki fog jönni Noruval. Jó helye lesz itt, ha felvesznek. *Mosolyog, majd ő is távozik a fogadótérbe. Ha teheti, egy szélsőbb helyet választ ki kettejüknek, magának és Reyraanak, egy törpe, egy ork, meg egy nő mellett. Ki is húzza a széket, a megfelelő távolságra a mélységinek, az illemnek megfelelően.*
-Tessék. *Mosoly megint, aztán Cassyra figyel.*
-Ugya már, semmi baj nincs! Viszont én édeset kérnék, ha nem probléma. Természetesen ki is fizetem. *Azzal, miután ketten maradnak, kezeit maga előtt összefonva, megkérdi a nősténytől.*
-És, ha szabad kérdeznem, kegyed mi szél hozta a Sellőházba, főként egy olyan elbűvölő kis menyét társaságával, mint Noru?
//Rey, Cassy, Parcy//
//Istálló, majd Fogadótér//
//Részben Drogg, Sryl, Zopal//
*Beltrys egyelőre hagyja, hogy a parányi menyétke zaklassa, de akár félő is lehet, hogy odakap egy idő után, hiszen emotív egy vadcirmos, azt meg kell hagyni. Ez be is következik, mikor a szalmát kezdi el szaglászni, s eközben a hófehér rúddarab piszkálgatni kezdi. Azért látszódik a visszahúzott körmökből és a kitágult pupillákból, a bagoly szerű fejtartásból, hogy itt bizony viszonzott játékról van szó, némi rendre utasítással, mikor az a kisebb pofon lekeverődik, aztán pedig a macska elugrál a lovak irányába. A cica is ifjoncnak mondható még, ha nem is gyerek, de feltehetően csak nemrégóta lépett át életének egy következő korszakába. Ennek ellenére Parcy nem tudja, hogy Reyraa hogyan reagál az elkövetkezőekre, ezért közbe is avatkozna, ha Beltrys nem hagyná abba még időben a nevelést.*
-Nagyon sajnálom, higgye el, nem bántani akarta, csak viszont játszott! *A rövid szabadkozást az az egyöntetű vélemény töri meg, hogy hagyják itt az állatokat. Parcy csak bólint egyet.*
-Én benne vagyok, szerintem Beltrys jól ki fog jönni Noruval. Jó helye lesz itt, ha felvesznek. *Mosolyog, majd ő is távozik a fogadótérbe. Ha teheti, egy szélsőbb helyet választ ki kettejüknek, magának és Reyraanak, egy törpe, egy ork, meg egy nő mellett. Ki is húzza a széket, a megfelelő távolságra a mélységinek, az illemnek megfelelően.*
-Tessék. *Mosoly megint, aztán Cassyra figyel.*
-Ugya már, semmi baj nincs! Viszont én édeset kérnék, ha nem probléma. Természetesen ki is fizetem. *Azzal, miután ketten maradnak, kezeit maga előtt összefonva, megkérdi a nősténytől.*
-És, ha szabad kérdeznem, kegyed mi szél hozta a Sellőházba, főként egy olyan elbűvölő kis menyét társaságával, mint Noru?
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-29 16:39:11
Üzenet elküldve: 2020-02-29 16:39:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Rey, Cassy, Parcy, Mady//
//Istálló, majd fogadótér//
- Oh, elnézést, Beltrys!
*Somolyog a kecses cicalányra, és ha van rá lehetősége kiengesztelni, megsimogatja.*
- A nőstény cicák kiváló egerészők, és tapasztalataim szerint kötődőbbek is a gazdáikhoz.
*Hosszú időre nem kapja meg a macska figyelmét, de nem is ezért vannak itt. Figyeli, mint ismerkednek a kis kedvencek egymással. Noruért egy picit jobban izgul fiatal kora miatt, de korábban ő volt a provokátor is. Úgy tűnik, megegyeznek egymás között. Megkönnyebbülten ereszti ki a levegőt, és kedvtelve nézi, amint bandázni kezdenek a szénán.*
- Hála az égnek! Nagyon édesek így együtt! Szóval úgy gondoljátok, hogy itt hagyhatjuk őket?
*Áll fel bizonytalanul, és Parcyra néz, hiszen Rey már elmondta a véleményét.*
- Igazából nekem lassan tényleg vissza kellene mennem. Szolgálatban vagyok. De ti leülhetnétek valahova beszélgetni. Hozhatnék egy kis nassolnivalót nektek.
*Kacsint rájuk. Így is, úgy is végül visszatér a fogadótérbe, ahol megpillantja Madyt.*
- Ó, ne haragudjatok, szeretnék beszélni valakivel. Addig üljetek le és találjátok ki, hogy édeset vagy sósat kértek!
*Utána odasiet rég látott társához boldog mosollyal.*
- Mady, csodásan nézel ki!
*Néz végig a friss megjelenésű, kecses szépségen.*
- Élvezted az utazást? Sikerült kipihenned a visszautat?
*Saját tapasztalatai szerint a környezetváltozás a maga módján megterhelő is.*
- Ugye nem dolgozol máris?
*Ébred benne gyanú sajnálkozón.*
//Rey, Cassy, Parcy, Mady//
//Istálló, majd fogadótér//
- Oh, elnézést, Beltrys!
*Somolyog a kecses cicalányra, és ha van rá lehetősége kiengesztelni, megsimogatja.*
- A nőstény cicák kiváló egerészők, és tapasztalataim szerint kötődőbbek is a gazdáikhoz.
*Hosszú időre nem kapja meg a macska figyelmét, de nem is ezért vannak itt. Figyeli, mint ismerkednek a kis kedvencek egymással. Noruért egy picit jobban izgul fiatal kora miatt, de korábban ő volt a provokátor is. Úgy tűnik, megegyeznek egymás között. Megkönnyebbülten ereszti ki a levegőt, és kedvtelve nézi, amint bandázni kezdenek a szénán.*
- Hála az égnek! Nagyon édesek így együtt! Szóval úgy gondoljátok, hogy itt hagyhatjuk őket?
*Áll fel bizonytalanul, és Parcyra néz, hiszen Rey már elmondta a véleményét.*
- Igazából nekem lassan tényleg vissza kellene mennem. Szolgálatban vagyok. De ti leülhetnétek valahova beszélgetni. Hozhatnék egy kis nassolnivalót nektek.
*Kacsint rájuk. Így is, úgy is végül visszatér a fogadótérbe, ahol megpillantja Madyt.*
- Ó, ne haragudjatok, szeretnék beszélni valakivel. Addig üljetek le és találjátok ki, hogy édeset vagy sósat kértek!
*Utána odasiet rég látott társához boldog mosollyal.*
- Mady, csodásan nézel ki!
*Néz végig a friss megjelenésű, kecses szépségen.*
- Élvezted az utazást? Sikerült kipihenned a visszautat?
*Saját tapasztalatai szerint a környezetváltozás a maga módján megterhelő is.*
- Ugye nem dolgozol máris?
*Ébred benne gyanú sajnálkozón.*
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-29 16:03:30
Üzenet elküldve: 2020-02-29 16:03:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Car, Zopal//
*A pincérlány szabadkozása, ami a törpe ijedségére irányul, mosolyt csal az arcára.*
- Oh nem kiskegyed tehet a dologról. Én feledkeztem bele az elfoglaltságomba túlságosan is. Igaz, ha dolgozom, vagy tervezgetek, mást ritkán veszek észre. Így tényleg felesleges elnézést kérnie.
* A lány miközben közli Zammi hollétét, a tekercsre pillantva a Sellő fogadóterét láthatja, rengeteg számmal és érthetetlen adattal övezve, és felskiccelve. Az evéssel még nem végzett, hisz nem siette el a dolgokat, bár a már üres tányérokat egy tálcára helyezi, hogy a lánynak könnyebb legyen elvinnie. Miközben Car a másik asztalt takarítja ahol az ork ül, Drogg is figyelmesen hallgatja a férfival történt eseményeket. A helyzethez nem biztos, hogy bármit hozzátehetne, így inkább csendesen hallgatja a beszélgetésüket. Amint a lány végez az orknál, nyújtja is az üres edényeket tartalmazó tálcát, miközben a másik kezével azért falatozgat tovább. Ilyenkor tudna örülni még egy pár kéznek, hisz több mindent csinálhatna egy időben. Így be kell érnie azzal hogy kivárja míg a tálcát tartó keze üressé válik, és visszatérhet a tervrajza, illetve a Sellő skicce okozta elfoglaltsághoz. Majd engedve a saját kíváncsiságának, mégis megszólítja az orkot.*
- Már elnézést, hogy így hívatlanul is belekíváncsiskodom. De ki volt az a botor aki ilyesmit elkövetett?
*A pincérlány szabadkozása, ami a törpe ijedségére irányul, mosolyt csal az arcára.*
- Oh nem kiskegyed tehet a dologról. Én feledkeztem bele az elfoglaltságomba túlságosan is. Igaz, ha dolgozom, vagy tervezgetek, mást ritkán veszek észre. Így tényleg felesleges elnézést kérnie.
* A lány miközben közli Zammi hollétét, a tekercsre pillantva a Sellő fogadóterét láthatja, rengeteg számmal és érthetetlen adattal övezve, és felskiccelve. Az evéssel még nem végzett, hisz nem siette el a dolgokat, bár a már üres tányérokat egy tálcára helyezi, hogy a lánynak könnyebb legyen elvinnie. Miközben Car a másik asztalt takarítja ahol az ork ül, Drogg is figyelmesen hallgatja a férfival történt eseményeket. A helyzethez nem biztos, hogy bármit hozzátehetne, így inkább csendesen hallgatja a beszélgetésüket. Amint a lány végez az orknál, nyújtja is az üres edényeket tartalmazó tálcát, miközben a másik kezével azért falatozgat tovább. Ilyenkor tudna örülni még egy pár kéznek, hisz több mindent csinálhatna egy időben. Így be kell érnie azzal hogy kivárja míg a tálcát tartó keze üressé válik, és visszatérhet a tervrajza, illetve a Sellő skicce okozta elfoglaltsághoz. Majd engedve a saját kíváncsiságának, mégis megszólítja az orkot.*
- Már elnézést, hogy így hívatlanul is belekíváncsiskodom. De ki volt az a botor aki ilyesmit elkövetett?
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-28 18:11:41
Üzenet elküldve: 2020-02-28 18:11:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zopal, Drogghyan, Mady//
*Mikor Mady odaballag hozzá, figyelmesen meghallgatja kívánságait, és bólint. Nem biztos benne, hogy szükség lesz a közreműködésére, de igyekszik észben tartani.*
- Ha úgy adódik, persze, szólok neki. Várj csak!
*Előkeríti a levelet, amit Frädricus bízott rá, és átnyújtja.*
- Ez neked szól.
*Ha Mady kibontja a levelet, a következő szöveget találja:
„Kedves May!
A napokban elérkeztem a Sellőházba, bár sajnálattal közlöm, hogy egy hirtelen indult tengeri expedícióban való részvételem miatt, nem tudtalak felkeresni. Ha valaha visszatérek, természetesen sort kerítenék ennek bepótlására, amennyiben azt megengeded.
Bocsánatodért esedezve,
Frädricus”
Elégedett, végre megint kihúzhat valamit a listájáról. Az ijedős Droggot figyelve eltöpreng rajta, hogy tett-e valami szokatlanul váratlant, de csak arra tud gondolni, hogy nem ilyen környezethez szokott a férfi.*
- Sajnálom, nem akartam megijeszteni.
*Kér elnézést egy féloldalas mosollyal, míg Drogg a tejet issza. Kérésére bólint, kérdésére pedig megpróbál válaszolni.*
- Jelenleg házon kívül van, de hamarosan várhatóan visszatér. Megkérdezném, hogy óhajt-e társaságot magának, de úgy látom, nagyon elmerült a munkájában... érdekesnek látszik.
*Int tekintetével a papírokra barátságosan, és felméri, hogy végzett-e az étkezéssel, elviheti-e a tányérokat és egyebeket. Egyelőre Zopal asztalát pakolja össze. Nem kell kifejezetten odanéznie, hogy érzékelje, megnézik, miközben sertepertél. Hízeleg hiúságának, de úgy tesz, mint aki nem veszi észre. Mikor a férfi a sisakját felemeli, sikerül meglepnie Carlotteiát.*
- Köszönöm!
*Nem mindenki lenne ilyen előzékeny. Szavai szintén meglepik, csak másképp, a mosoly elhalványul az arcán, udvariasan figyelő arckifejezés veszi át a helyét. A vendégpanasz komoly dolog, még ha néha irreálisan magas elvárásokból fakad is. A kötekedés valóban nem idevaló, de ha nem tűnt volna el olyan hirtelen a provokáló személy, biztosan ők teszik ki.*
- Sajnálom, uram, hogy ilyen kellemetlenségek érték nálunk. Igyekszünk vendégeink viselkedését megfelelő mederben tartani, hogy egymás békéjét ne zavarják, de váratlan fordulatokra sajnos nehéz előre felkészülnünk.
*Feleli előzékeny hangnemben. Pontosan tudja, hogy őreik mennyire lelkiismeretesen figyelik a gyanús egyéneket, és fellépnek velük szemben, ha szükséges. Ám a megelőzés olykor szinte lehetetlen dolog. Noha Zopal sérelmét nem vitatja, hiszen senki se szeretné, ha mulatozás közben csak úgy beleköthetnek, de úgy érzi, igazságtalanul lebecsülnék a munkájukat, ha olyan általános vélekedés születne, hogy itt nem védik meg a vendégeket. Még azt is tudja, hogy a vezetés őrjáratok rendszeresítésére törekszik, hogy ne csak az épületen belül, hanem a kikötőben is nagyobb legyen a biztonság. Messze még ez a cél, ám álmodozásnál többet tesznek ennek érdekében. Komolyan veszi viszont a jelzést, ezért további kérdéseket és javaslatokat is megfogalmaz.*
- Ha óhajtják, kivizsgáljuk az esetet, és talán kárpótlást is fel tudunk ajánlani. A lopást eddig nem jelentették, amennyire tudom.
*Tekintete Darelldet keresi, ez az ő terepe lenne, és ha valaki, hát ő tudna róla.*
- Jól tudom, hogy az expedícióra készülő tudós úr a főnöke?
*Egy ideje itt lakik már, és ismeri a személyzet.*
- El tudná mondani, hogyan történt az incidens?
*Mikor Mady odaballag hozzá, figyelmesen meghallgatja kívánságait, és bólint. Nem biztos benne, hogy szükség lesz a közreműködésére, de igyekszik észben tartani.*
- Ha úgy adódik, persze, szólok neki. Várj csak!
*Előkeríti a levelet, amit Frädricus bízott rá, és átnyújtja.*
- Ez neked szól.
*Ha Mady kibontja a levelet, a következő szöveget találja:
„Kedves May!
A napokban elérkeztem a Sellőházba, bár sajnálattal közlöm, hogy egy hirtelen indult tengeri expedícióban való részvételem miatt, nem tudtalak felkeresni. Ha valaha visszatérek, természetesen sort kerítenék ennek bepótlására, amennyiben azt megengeded.
Bocsánatodért esedezve,
Frädricus”
Elégedett, végre megint kihúzhat valamit a listájáról. Az ijedős Droggot figyelve eltöpreng rajta, hogy tett-e valami szokatlanul váratlant, de csak arra tud gondolni, hogy nem ilyen környezethez szokott a férfi.*
- Sajnálom, nem akartam megijeszteni.
*Kér elnézést egy féloldalas mosollyal, míg Drogg a tejet issza. Kérésére bólint, kérdésére pedig megpróbál válaszolni.*
- Jelenleg házon kívül van, de hamarosan várhatóan visszatér. Megkérdezném, hogy óhajt-e társaságot magának, de úgy látom, nagyon elmerült a munkájában... érdekesnek látszik.
*Int tekintetével a papírokra barátságosan, és felméri, hogy végzett-e az étkezéssel, elviheti-e a tányérokat és egyebeket. Egyelőre Zopal asztalát pakolja össze. Nem kell kifejezetten odanéznie, hogy érzékelje, megnézik, miközben sertepertél. Hízeleg hiúságának, de úgy tesz, mint aki nem veszi észre. Mikor a férfi a sisakját felemeli, sikerül meglepnie Carlotteiát.*
- Köszönöm!
*Nem mindenki lenne ilyen előzékeny. Szavai szintén meglepik, csak másképp, a mosoly elhalványul az arcán, udvariasan figyelő arckifejezés veszi át a helyét. A vendégpanasz komoly dolog, még ha néha irreálisan magas elvárásokból fakad is. A kötekedés valóban nem idevaló, de ha nem tűnt volna el olyan hirtelen a provokáló személy, biztosan ők teszik ki.*
- Sajnálom, uram, hogy ilyen kellemetlenségek érték nálunk. Igyekszünk vendégeink viselkedését megfelelő mederben tartani, hogy egymás békéjét ne zavarják, de váratlan fordulatokra sajnos nehéz előre felkészülnünk.
*Feleli előzékeny hangnemben. Pontosan tudja, hogy őreik mennyire lelkiismeretesen figyelik a gyanús egyéneket, és fellépnek velük szemben, ha szükséges. Ám a megelőzés olykor szinte lehetetlen dolog. Noha Zopal sérelmét nem vitatja, hiszen senki se szeretné, ha mulatozás közben csak úgy beleköthetnek, de úgy érzi, igazságtalanul lebecsülnék a munkájukat, ha olyan általános vélekedés születne, hogy itt nem védik meg a vendégeket. Még azt is tudja, hogy a vezetés őrjáratok rendszeresítésére törekszik, hogy ne csak az épületen belül, hanem a kikötőben is nagyobb legyen a biztonság. Messze még ez a cél, ám álmodozásnál többet tesznek ennek érdekében. Komolyan veszi viszont a jelzést, ezért további kérdéseket és javaslatokat is megfogalmaz.*
- Ha óhajtják, kivizsgáljuk az esetet, és talán kárpótlást is fel tudunk ajánlani. A lopást eddig nem jelentették, amennyire tudom.
*Tekintete Darelldet keresi, ez az ő terepe lenne, és ha valaki, hát ő tudna róla.*
- Jól tudom, hogy az expedícióra készülő tudós úr a főnöke?
*Egy ideje itt lakik már, és ismeri a személyzet.*
- El tudná mondani, hogyan történt az incidens?
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-27 17:55:53
Üzenet elküldve: 2020-02-27 17:55:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Darelld//
//Pult//
*Nem is csalódik Darelld kimért gondolkodásában, mindjárt megragadja a dolog velejét, a borravaló bizony konyhás mosogatóként nem jutott el hozzá. De így, hogy egészen kezd belejönni a mosolygásba, néha elő- előkerülnek a plusz aranyak a szütyőkből. Az előző kocsmában, ahol dolgozott is csurrant- cseppent néha, de alacsonyabb keresetű dokkmunkások még akkor se hagynak ott sokkal többet, ha még út közben a hátsójára is vágtak néhányszor. ~Azok a szarháziak! ~ Valahogy pedig a férfi szavaiból mindig az elvárások azok, amik nagyobb hangsúlyt kapnak, de érzi, hogy próbál lazítani a gyeplőn. Mikor felméri őt a szemével, leplezni se tudja a megdöbbenést és a zavart az arcán.*
-Na de… *Viszont amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment.*
-Nem. Nekem a vendégekkel idekint is elég a dolgom. *Mondja kimérten.*
-Az nem nekem való munka azt hiszem. *Abból a próbálkozásból ki is derült, hogy nem, valamint, akármilyen férfi elé mégse térdelne be, ahhoz túl büszke. Majd a következő, zöld szempárt emlegető mondat, olybá tűnik, mintha csak a férfi hízelegne neki, furcsa érzést kelt benne és egy ugyan ennyire furcsa mosolyt is eredményez.*
-Ha te mondod, biztos láttál már egyet, s mást idekint. *Úgy hiszi, hogy Darelld saját magából indul ki, de ezt már nem firtatja, inkább csak az eddigi tapasztalatokra fogja rá. Majd egy gondolat elterelő kortyolás a vízből, aztán felé mutat a férfi, le is néz magára, hogy mit láthat. ~Leöntöttem magam? ~ De aztán érkezik is a válasz a kérdésére.*
-Mind a hármat? *Néz nagyokat pislogva, értetlen tekintettel.*
-Bár, ha túl szépen mosolyognék, a végén még elvinnének a vendégek magukkal, nem igaz? Biztos vagyok benne, hogy téged is vitt volna néhány, ha nem is haza, akkor fel magával a fürdőbe. *Mondja óvatosan, mert nem szeretne célozgatni, de jó lenne, ha végre nem csak őt hoznák zavarba az ilyen lelkis és belső értékekről szóló megjegyzésekkel.*
-Szóval a sötétbarna szempár kapósabb? *Próbálja kicsit humorosabb vizekre irányítani a hajót.*
//Pult//
*Nem is csalódik Darelld kimért gondolkodásában, mindjárt megragadja a dolog velejét, a borravaló bizony konyhás mosogatóként nem jutott el hozzá. De így, hogy egészen kezd belejönni a mosolygásba, néha elő- előkerülnek a plusz aranyak a szütyőkből. Az előző kocsmában, ahol dolgozott is csurrant- cseppent néha, de alacsonyabb keresetű dokkmunkások még akkor se hagynak ott sokkal többet, ha még út közben a hátsójára is vágtak néhányszor. ~Azok a szarháziak! ~ Valahogy pedig a férfi szavaiból mindig az elvárások azok, amik nagyobb hangsúlyt kapnak, de érzi, hogy próbál lazítani a gyeplőn. Mikor felméri őt a szemével, leplezni se tudja a megdöbbenést és a zavart az arcán.*
-Na de… *Viszont amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment.*
-Nem. Nekem a vendégekkel idekint is elég a dolgom. *Mondja kimérten.*
-Az nem nekem való munka azt hiszem. *Abból a próbálkozásból ki is derült, hogy nem, valamint, akármilyen férfi elé mégse térdelne be, ahhoz túl büszke. Majd a következő, zöld szempárt emlegető mondat, olybá tűnik, mintha csak a férfi hízelegne neki, furcsa érzést kelt benne és egy ugyan ennyire furcsa mosolyt is eredményez.*
-Ha te mondod, biztos láttál már egyet, s mást idekint. *Úgy hiszi, hogy Darelld saját magából indul ki, de ezt már nem firtatja, inkább csak az eddigi tapasztalatokra fogja rá. Majd egy gondolat elterelő kortyolás a vízből, aztán felé mutat a férfi, le is néz magára, hogy mit láthat. ~Leöntöttem magam? ~ De aztán érkezik is a válasz a kérdésére.*
-Mind a hármat? *Néz nagyokat pislogva, értetlen tekintettel.*
-Bár, ha túl szépen mosolyognék, a végén még elvinnének a vendégek magukkal, nem igaz? Biztos vagyok benne, hogy téged is vitt volna néhány, ha nem is haza, akkor fel magával a fürdőbe. *Mondja óvatosan, mert nem szeretne célozgatni, de jó lenne, ha végre nem csak őt hoznák zavarba az ilyen lelkis és belső értékekről szóló megjegyzésekkel.*
-Szóval a sötétbarna szempár kapósabb? *Próbálja kicsit humorosabb vizekre irányítani a hajót.*
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-26 23:55:05
Üzenet elküldve: 2020-02-26 23:55:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Rey, Cassy, Parcy//
//Istálló//
*Noru még szinte újszülött, csak nemrég lett elszakítva édesanyjától, hogy a városi piac egyik kufárjához kerüljön. Tapasztalatlansága révén pedig hamar elfogadja a macskát, így közelről felmérve az eddigi ellenséget, tanulmányozva a méretkülönbségeket, már nincs igazán kedve ragadozósdit játszani. Így kelletlenül bár, de hagyja megnyalni a homlokát, és udvariasan lenéz a lábaira, jelezve, hogy egyelőre elfogadja a hierarchikus viszonyokat. Rey ezt látva már nyugodt szívvel leteszi.*
-Szerintem is remek csapat lesznek.
*Jegyzi meg, s egészen halvány mosollyal a szája szegletében figyeli a két állatot. A macska saját felfedező útra indul, Noru pedig a kölykök minden szemtelenségével ugrándozik a nyomában, piszkálja, játszadozik vele. Ő is körbe szaglászhatná az istállót, de most sokkal jobban érdekli újdonsült barátjának játékos zaklatása. Elvégre még kisgyerek, a gyerekek pedig szeretnek idegesítőek lenni.*
-Szerintem akár itt is maradhatnak, úgy tűnik, csendesen megegyeztek egymás közt.
*Szólal meg kis idő múlva, mert már igencsak unja az istállóban való időzést. Inkább ülne egy kényelmes asztalnál, esetleg egy ital mellett, és úgy folytatná az ismerkedést az új taggal.*
//Rey, Cassy, Parcy//
//Istálló//
*Noru még szinte újszülött, csak nemrég lett elszakítva édesanyjától, hogy a városi piac egyik kufárjához kerüljön. Tapasztalatlansága révén pedig hamar elfogadja a macskát, így közelről felmérve az eddigi ellenséget, tanulmányozva a méretkülönbségeket, már nincs igazán kedve ragadozósdit játszani. Így kelletlenül bár, de hagyja megnyalni a homlokát, és udvariasan lenéz a lábaira, jelezve, hogy egyelőre elfogadja a hierarchikus viszonyokat. Rey ezt látva már nyugodt szívvel leteszi.*
-Szerintem is remek csapat lesznek.
*Jegyzi meg, s egészen halvány mosollyal a szája szegletében figyeli a két állatot. A macska saját felfedező útra indul, Noru pedig a kölykök minden szemtelenségével ugrándozik a nyomában, piszkálja, játszadozik vele. Ő is körbe szaglászhatná az istállót, de most sokkal jobban érdekli újdonsült barátjának játékos zaklatása. Elvégre még kisgyerek, a gyerekek pedig szeretnek idegesítőek lenni.*
-Szerintem akár itt is maradhatnak, úgy tűnik, csendesen megegyeztek egymás közt.
*Szólal meg kis idő múlva, mert már igencsak unja az istállóban való időzést. Inkább ülne egy kényelmes asztalnál, esetleg egy ital mellett, és úgy folytatná az ismerkedést az új taggal.*
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-26 18:30:06
Üzenet elküldve: 2020-02-26 18:30:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Svornt, Carlotteia//
*Arra, hogy a másik megjegyzi majd a nevét bólint egyet. Ha csak "ork"-nak nevezi majd mindig őt az se zavarja. Nem olyan hú, de nagy a büszkesége mint ahogy kinézett mikor előző nap lecsapta, azt az óriást. De olyankor ugye kötelező a dicsekvés, hogy megmutassa, hogy ő nem akárki. A másik távozását is egy biccentéssel nyugtázza. A reggelivel amit rendelt igazán meg volt elégedve. Kényelmesen hátradől mikor érzékeli, hogy valaki közelít felé. Az orra jelez, de egyből rájön, hogy nem a tegnapi böhöm az. Ez másképp szaglik. Mikor odanéz látja, hogy csak az egyik lány az. Őt nem zavarja, hogy körbe takarítják. Békésen ücsörög. A sisakját felveszi, hogy ne legyen útban majd visszateszi. Bár elég magasnak tűnik, de ha a nő eléggé rádől az asztalra pár pillantást még kap. Azért mégiscsak férfiból volna még Zopal is. A kérdésre egykedvűen válaszol.*
-Nem mondanám. Tegnap rám támadtak, az egyik társam majdnem agyoncsapták. Gyógyító kellett neki és a főnökömhöz betörtek. Ilyen szolgáltatásért sokallom az árat. De mindegy.
*Von vállat és dörgöli meg az orrát.*
~De szaglik!~
*Arra, hogy a másik megjegyzi majd a nevét bólint egyet. Ha csak "ork"-nak nevezi majd mindig őt az se zavarja. Nem olyan hú, de nagy a büszkesége mint ahogy kinézett mikor előző nap lecsapta, azt az óriást. De olyankor ugye kötelező a dicsekvés, hogy megmutassa, hogy ő nem akárki. A másik távozását is egy biccentéssel nyugtázza. A reggelivel amit rendelt igazán meg volt elégedve. Kényelmesen hátradől mikor érzékeli, hogy valaki közelít felé. Az orra jelez, de egyből rájön, hogy nem a tegnapi böhöm az. Ez másképp szaglik. Mikor odanéz látja, hogy csak az egyik lány az. Őt nem zavarja, hogy körbe takarítják. Békésen ücsörög. A sisakját felveszi, hogy ne legyen útban majd visszateszi. Bár elég magasnak tűnik, de ha a nő eléggé rádől az asztalra pár pillantást még kap. Azért mégiscsak férfiból volna még Zopal is. A kérdésre egykedvűen válaszol.*
-Nem mondanám. Tegnap rám támadtak, az egyik társam majdnem agyoncsapták. Gyógyító kellett neki és a főnökömhöz betörtek. Ilyen szolgáltatásért sokallom az árat. De mindegy.
*Von vállat és dörgöli meg az orrát.*
~De szaglik!~
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-26 00:30:34
Üzenet elküldve: 2020-02-26 00:30:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A Professzor szobája//
*Daesys nem nézegeti a Professzor papírját, egyrészt mert nem érdekli annyira, hogy mivel foglalatoskodik, ez leginkább a tudósra tartozik, másfelől pedig nem tud jól olvasni, csupán egyszerű szavakat, amik mondjuk egy kocsma itallapján is megfordulnak.*
- Tapasztalatom a túl sok ész, túl sok gonddal jár, ami őrülethez vezet.
*Mondja ki kendőzetlenül, természetesen szavaiban a legkevesebb sértő kicsengés sincs, csupán tapasztalatait tárja fel a Professzor előtt.*
- Ó, de jópofa! Nekem is kell ilyen.
*Jegyzi meg rövid nevetés után jót múlatva a mocskoscsőrű madáron, aki hasonlóan nyugtalanító szempárral rendelkezik, mint a Professzor, és amit Daesys még mindig nem tud kellőképpen megszokni.*
- Na de Professzor!
*Daesys újra felkacag, mert szimpatikus számára a kimér tudós ezen nem túl szép oldala.*
- Hogy maga micsoda lókötő!
*Ugyan fejét ingatja, de mosolyát képtelen lekavarni. Csupán a megnyugtatónak szánt szavakra komolyodik meg ismét. Biccent egyet, és már sokkal visszafogottabban kanyarodik felfelé szája szeglete.*
- Én is így hiszem. Valahogy mindig volt, és valahogy mindig lesz.
*Ért egyet, és lassan feltápászkodik, amikor még megállítja őt a tudós. Először nem érti, hogy miről is van szó, még a rövid kezelési útmutató után is pár hosszú pillanatra van szüksége.*
- Óóóó!
~ Ez rohadtul nyugtalanító. ~
*Persze a Professzor lehet egyszerűen csak remek megfigyelő, Daesys mégis úgy érzi, hogy a veséjébe lát, ami már határozottan az ő intim közege, és ott nem szívesen lát idegeneket, főleg ha mindentlátó kékjeik vannak.*
- Nagyon figyelmes, köszönöm. Na meg jó éjszakát!
*Ezzel pedig el is búcsúzik, hogy megkeresse saját hálóját, és csizmája levetése után be is dőljön az ágyba.*
//Toborzás//
//A Professzor szobája//
*Daesys nem nézegeti a Professzor papírját, egyrészt mert nem érdekli annyira, hogy mivel foglalatoskodik, ez leginkább a tudósra tartozik, másfelől pedig nem tud jól olvasni, csupán egyszerű szavakat, amik mondjuk egy kocsma itallapján is megfordulnak.*
- Tapasztalatom a túl sok ész, túl sok gonddal jár, ami őrülethez vezet.
*Mondja ki kendőzetlenül, természetesen szavaiban a legkevesebb sértő kicsengés sincs, csupán tapasztalatait tárja fel a Professzor előtt.*
- Ó, de jópofa! Nekem is kell ilyen.
*Jegyzi meg rövid nevetés után jót múlatva a mocskoscsőrű madáron, aki hasonlóan nyugtalanító szempárral rendelkezik, mint a Professzor, és amit Daesys még mindig nem tud kellőképpen megszokni.*
- Na de Professzor!
*Daesys újra felkacag, mert szimpatikus számára a kimér tudós ezen nem túl szép oldala.*
- Hogy maga micsoda lókötő!
*Ugyan fejét ingatja, de mosolyát képtelen lekavarni. Csupán a megnyugtatónak szánt szavakra komolyodik meg ismét. Biccent egyet, és már sokkal visszafogottabban kanyarodik felfelé szája szeglete.*
- Én is így hiszem. Valahogy mindig volt, és valahogy mindig lesz.
*Ért egyet, és lassan feltápászkodik, amikor még megállítja őt a tudós. Először nem érti, hogy miről is van szó, még a rövid kezelési útmutató után is pár hosszú pillanatra van szüksége.*
- Óóóó!
~ Ez rohadtul nyugtalanító. ~
*Persze a Professzor lehet egyszerűen csak remek megfigyelő, Daesys mégis úgy érzi, hogy a veséjébe lát, ami már határozottan az ő intim közege, és ott nem szívesen lát idegeneket, főleg ha mindentlátó kékjeik vannak.*
- Nagyon figyelmes, köszönöm. Na meg jó éjszakát!
*Ezzel pedig el is búcsúzik, hogy megkeresse saját hálóját, és csizmája levetése után be is dőljön az ágyba.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-25 19:16:33
Üzenet elküldve: 2020-02-25 19:16:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Carlotteia, Zopal//
*Miközben falatozik a két tálcáról, néha a termet fürkészi. Noha a szemei előtt az ott lévő vendégek nem látszanak, csupán az üres helyiség. Ezt gyorsan, pontosabban csak kivonatosan felskicceli a papírra, miközben számokat és adatokat mormol. Amikor Car megszólítja, ijedtében megugrik és félre nyel. Kapkodva nyúl a tej után, és lehörpinti annak teljes tartalmát. Majd kiböki hogy az koránt sem a vajsöre amit iszogatott, megtörli bajuszát. A lányra tekint némi zavarodott tekintettel a kérdésére. A szavak értelmét felfogva elmosolyodik.*
- Természetesen elégedett vagyok a kiszolgálással, és az étkek is finomak. De szomorúan tapasztalom, hogy a vajsöröm elfogyott. Kaphatnék még egy kupával kisasszony? Amúgy a főnökasszony merre van, már ha nem titkos a dolog. Nem mintha sietnék, csak érdeklődöm, hisz időm, mint a tenger. És az árak sem borzasztóak itt.
*Néz át a szomszéd asztalhoz, hátha az ott lévő úr is tenne hozzá a dologhoz, pár szót. Nem mintha tudná ki a másik megszólított férfi, de felméri magának, bár csak külsőségek terén, hisz nem ismeri őt.*
*Miközben falatozik a két tálcáról, néha a termet fürkészi. Noha a szemei előtt az ott lévő vendégek nem látszanak, csupán az üres helyiség. Ezt gyorsan, pontosabban csak kivonatosan felskicceli a papírra, miközben számokat és adatokat mormol. Amikor Car megszólítja, ijedtében megugrik és félre nyel. Kapkodva nyúl a tej után, és lehörpinti annak teljes tartalmát. Majd kiböki hogy az koránt sem a vajsöre amit iszogatott, megtörli bajuszát. A lányra tekint némi zavarodott tekintettel a kérdésére. A szavak értelmét felfogva elmosolyodik.*
- Természetesen elégedett vagyok a kiszolgálással, és az étkek is finomak. De szomorúan tapasztalom, hogy a vajsöröm elfogyott. Kaphatnék még egy kupával kisasszony? Amúgy a főnökasszony merre van, már ha nem titkos a dolog. Nem mintha sietnék, csak érdeklődöm, hisz időm, mint a tenger. És az árak sem borzasztóak itt.
*Néz át a szomszéd asztalhoz, hátha az ott lévő úr is tenne hozzá a dologhoz, pár szót. Nem mintha tudná ki a másik megszólított férfi, de felméri magának, bár csak külsőségek terén, hisz nem ismeri őt.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-25 11:38:34
Üzenet elküldve: 2020-02-25 11:38:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor a férfi köszönetét nyilvánítja ki a kapott tippek miatt, meg a szolgáltatásért, csak szerényen elmosolyodik.*
-Neked bármikor kedves. Legyen szerencséd és ne csüggedj, nem minden „nem” egyforma, néha igen lapul mögötte, csak nagyon félénk. *Teszi még hozzá, utolsó, elbocsájtó szépüzenetként és reméli, hogy a kitartása a férfinek, mert kétség nem fér hozzá, lesz neki, idővel meghozza a várt eredményt.*
-Ígérem, elmegyek látogatóba. *Biccent majd elválnak és hagyja a mágust immár pihenni, az értékes jegyzeteket pedig elteszi. Alig várja már, hogy a szobájába érjen a holmival és egész este azt bogarászhassa. Végül, ahogy meglátja az asztalon az ajándékba vásárolt dolgokkal teli táskát, jut eszébe Dreyia és biztonságba helyezve az iratokat, indul, hogy felkeresse, ígéretéhez híven.*
//Carlotteia//
*Miután megkapta a térképet, lassan közeledik a szolgálat felvételének az ideje, így szépen felöltözve, pihenten és illatosan érkezik a pulthoz. Közbe Tekint, majd int az ottlévőknek, köszönésképpen, majd készít magának egy forró teát. Egy kis gyümölcsöt hozzárakva fogyasztja el egy félreeső asztalnál a szerény reggelit. Ezt követően odasétál Carlotteiához és hozzá intézi a szavait.*
-Megtennéd, hogy beadod a konyhára a mosogatni valót, én meg addig leülök a vendégek közé. Esetleg, ha Cassy a környéken jár, szólnál neki, hogy szeretnék beszélni vele, kérlek. *Hiszen munka közben nem igazán venné észre, ha elsuhanna előtte a szőke elf, de mindenképpen szeretné neki is odaadni az ajándékot, amit a városból hozott.*
-Neked bármikor kedves. Legyen szerencséd és ne csüggedj, nem minden „nem” egyforma, néha igen lapul mögötte, csak nagyon félénk. *Teszi még hozzá, utolsó, elbocsájtó szépüzenetként és reméli, hogy a kitartása a férfinek, mert kétség nem fér hozzá, lesz neki, idővel meghozza a várt eredményt.*
-Ígérem, elmegyek látogatóba. *Biccent majd elválnak és hagyja a mágust immár pihenni, az értékes jegyzeteket pedig elteszi. Alig várja már, hogy a szobájába érjen a holmival és egész este azt bogarászhassa. Végül, ahogy meglátja az asztalon az ajándékba vásárolt dolgokkal teli táskát, jut eszébe Dreyia és biztonságba helyezve az iratokat, indul, hogy felkeresse, ígéretéhez híven.*
//Carlotteia//
*Miután megkapta a térképet, lassan közeledik a szolgálat felvételének az ideje, így szépen felöltözve, pihenten és illatosan érkezik a pulthoz. Közbe Tekint, majd int az ottlévőknek, köszönésképpen, majd készít magának egy forró teát. Egy kis gyümölcsöt hozzárakva fogyasztja el egy félreeső asztalnál a szerény reggelit. Ezt követően odasétál Carlotteiához és hozzá intézi a szavait.*
-Megtennéd, hogy beadod a konyhára a mosogatni valót, én meg addig leülök a vendégek közé. Esetleg, ha Cassy a környéken jár, szólnál neki, hogy szeretnék beszélni vele, kérlek. *Hiszen munka közben nem igazán venné észre, ha elsuhanna előtte a szőke elf, de mindenképpen szeretné neki is odaadni az ajándékot, amit a városból hozott.*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-25 09:16:39
Üzenet elküldve: 2020-02-25 09:16:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zopal, Drogghyan//
*Míg a nyüzsgés alábbhagy, hasznossá teszi magát, és eltünteti az összegyűlt mosatlan poharakat, ami pedig a konyhába való, azt kiviszi. Friss vizet tölt a teavíz forralóba, és letisztítja a mosogatópultot. Megigazítja öltözékét, frizuráját, majd elégedetten körbenéz a fogadótérben, mely valamivel csendesebb, mint néhány perccel korábban. Az étkezőket ellenőrzi, vajon végeztek-e már, szükséges-e letakarítania az asztalt. Svornt távozását látva tálcával és kendővel ballag oda Zopal asztalához. Drogghyan asztala nem esik tán oly messze, hogy ne szólhatna mindkettejükhöz udvarias arckifejezéssel.*
- Meg vannak elégedve mindennel, uraim?
*Közben a használt tányért, poharat, evőeszközöket rápakolja a tálcára, majd a kendővel letörli a morzsákat Zopal asztaláról ott, ahol a társa ült nemrég. Persze válaszaikat megvárja, érdeklődő tekintete jelzi, hogy figyel, és akár új igényeket is megfogalmazhatnak.*
*Míg a nyüzsgés alábbhagy, hasznossá teszi magát, és eltünteti az összegyűlt mosatlan poharakat, ami pedig a konyhába való, azt kiviszi. Friss vizet tölt a teavíz forralóba, és letisztítja a mosogatópultot. Megigazítja öltözékét, frizuráját, majd elégedetten körbenéz a fogadótérben, mely valamivel csendesebb, mint néhány perccel korábban. Az étkezőket ellenőrzi, vajon végeztek-e már, szükséges-e letakarítania az asztalt. Svornt távozását látva tálcával és kendővel ballag oda Zopal asztalához. Drogghyan asztala nem esik tán oly messze, hogy ne szólhatna mindkettejükhöz udvarias arckifejezéssel.*
- Meg vannak elégedve mindennel, uraim?
*Közben a használt tányért, poharat, evőeszközöket rápakolja a tálcára, majd a kendővel letörli a morzsákat Zopal asztaláról ott, ahol a társa ült nemrég. Persze válaszaikat megvárja, érdeklődő tekintete jelzi, hogy figyel, és akár új igényeket is megfogalmazhatnak.*
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-24 16:05:13
Üzenet elküldve: 2020-02-24 16:05:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bobbir hirtelen határozottság, s Nala szelíd, olykor félénknek tűnő érintései és csókjai eddig talán soha be nem járt, izgalmas tájakra repíti a lányt. Nem is gondolta, hogy ennyi örömet okoz plusz egy fő, már régen volt része utoljára ilyesmi izgalmas, szokatlanabb kalandokban.*
-Akármit...
*Sóhajtja vágyakozva csillogó szemekkel, majd kegyesen hagyja, hogy a férfi úgy forgassa testét, ahogy neki jól esik. Még rá is segít, olvasva a másik mozdulataiból, mintha már előre tudná gondolatait.
Egyik keze közben, hogy ne legyen tétlen, a mellette fekvő tündér testére téved, természetesen nem véletlenül. Igyekszik megtalálni a másik rózsát, hogy ujjaival kis köröcskéket rajzolgatva játszadozhasson velük.
Bobbir közeledését is bátorítóan, s üdvözölve fogadja, meg-megringatva csípőjét, kelletve magát, hogy a másik lássa, mennyire vágyik arra, aminek jönnie kell. Tánchoz hasonlatos, hullámzó mozdulatokat tesz, akár egy kecses násztáncot járó állat.*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bobbir hirtelen határozottság, s Nala szelíd, olykor félénknek tűnő érintései és csókjai eddig talán soha be nem járt, izgalmas tájakra repíti a lányt. Nem is gondolta, hogy ennyi örömet okoz plusz egy fő, már régen volt része utoljára ilyesmi izgalmas, szokatlanabb kalandokban.*
-Akármit...
*Sóhajtja vágyakozva csillogó szemekkel, majd kegyesen hagyja, hogy a férfi úgy forgassa testét, ahogy neki jól esik. Még rá is segít, olvasva a másik mozdulataiból, mintha már előre tudná gondolatait.
Egyik keze közben, hogy ne legyen tétlen, a mellette fekvő tündér testére téved, természetesen nem véletlenül. Igyekszik megtalálni a másik rózsát, hogy ujjaival kis köröcskéket rajzolgatva játszadozhasson velük.
Bobbir közeledését is bátorítóan, s üdvözölve fogadja, meg-megringatva csípőjét, kelletve magát, hogy a másik lássa, mennyire vágyik arra, aminek jönnie kell. Tánchoz hasonlatos, hullámzó mozdulatokat tesz, akár egy kecses násztáncot járó állat.*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-24 07:51:39
Üzenet elküldve: 2020-02-24 07:51:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Taitos úrban egyértelműen ott bujkál a csibészség, de a kalaposok veszélyes természetén Nala kissé szkeptikusan gondolkodik el. Ralas úr is előszeretettel visel kalapot, és tény, hogy elég kiismerhetetlen férfi, de itt a kikötőben a legtöbben előszeretettel hordanak ilyen kiegészítőt, és az is tény, hogy nem is túl biztonságos a környék. Igaz, ami igaz, Xavy kisasszony fejfedőjéhez hasonlót eddig nem látott. Lehet, hogy kalap és kalap veszélyt sejtető jelentése között is van különbség?*
- Úgy van, uram *bólint a férfi felé.* - Az Arany Szerájban nevelkedtem. Csak nemrég érkeztem a Kikötőbe. Még új vagyok itt, de igyekszem a legjobb tudásom szerint szolgálni a Sellőházat. *A tündér arcán látszik, hogy mennyire komolyan gondolja ezt. Hálás érte, hogy bizalmat előlegeztek neki itt és lehetőséget kapott, hogy e patinás nevű hely hírét öregbítse igyekvésével.
Egy kicsit megnyugtatja Taitos úr érintése, a masszírozásban ruha alá futó ujjak sugallata. Elvégre neki az a dolga, hogy kívánatos legyen. Ha ebben nem teljesít jól, szégyent hoz a házra. Ezért aztán némileg felbátorodva fordul hátra s pillant fel a kérdésre, mely azt puhatolja, megkóstolna-e valamit. Pajkos csillogás költözik a tekintetébe. Kissé az ajkába is harap, mikor pillantása a férfi ajkának magasságában megpihen, aztán lejjebb kúszik a kigombolt ing rését követve. A szavak nélküli válasz kacérsága hamar szégyenlős, mosolygós pillogásba vált.*
- Valami édeset *mondja. A hangjában ott duruzsol még az iménti pajkosság mintája.* - De szívesen osztozom, nem kell miattam külön rendelni. *Most talán az üzleti elvek ellen szól, de igyekezete hajtja rá, hogy a Sellőház csáberejét közéjük csalja.* - Ezt a kiváló desszertet nem szabadna tovább váratni *pillant a még asztalon árválkodó két Fagyos csókra, amelyekről a fogadás a fürdő meg a mosás és a köntösök idő közben elvonták a figyelmet. Az édesség egyelőre még szinte teljes pompájában tündököl, de idővel a szoba melege elkezdi kikezdeni a szépségét.*
- Intézem *feleli azonnal a kérésekre, de azért egy kicsit rosszul érzi magát amiatt, hogy a jelek szerint mást nem kívánnak tőle. Ez nyilvánvalóan az ő kudarca. Talán ezt veszi észre rajta Taitos úr, amikor mondandóját kiegészíti a Sellőház klasszikusabb szolgáltatásainak körében. Nala szeme szinte felragyog a mondatra. Ha a tündér szárnyai még meglennének, most biztosan csak úgy rebegnének örömében. Ujjai a férfi inge alá furakszanak, hogy mellkasa bőrét simíthassák, de Xavy kisasszony felhorkanására szeppenten rebben hátrébb.* - Nem, én nem... *harapja el a kapkodó szabadkozást, hiszen, mint kiderül, igazából a fogadásról szól a fáma. Kissé tanácstalan tekintete még Taitos úr felé fordul, hiszen a részéről egyelőre tisztázatlan, hogy hogyan tudna megfelelni az elvárásoknak ebben a felállásban. Mindenesetre most jobbnak látja a megoldható elemekkel foglalkozni, mint a mosás és a fürdő intézése.*
- Akkor, ha átveszik a köntöst, el is vinném a ruháikat. A zoknira pedig különösen nagy figyelemmel leszünk *mondja. Egyszerre utal ezzel a tisztaságra és arra is, hogy vigyázni fognak rá.* - És megkérem a fürdőt is. Kéretek a szobába még egy dézsát, ha úgy megfelel *hiszen így, hogy már egy kicsit jobban átlátja a helyzetet, elég elrugaszkodott gondolat lenne, hogy a kettős együtt akarna fürdeni.* - Elválaszthatjuk őket a paravánnal *ajánlja. A sok minden között egészen elkerüli a figyelmét, hogy igazából három fürdő árát kapta meg Taitos úrtól.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Taitos úrban egyértelműen ott bujkál a csibészség, de a kalaposok veszélyes természetén Nala kissé szkeptikusan gondolkodik el. Ralas úr is előszeretettel visel kalapot, és tény, hogy elég kiismerhetetlen férfi, de itt a kikötőben a legtöbben előszeretettel hordanak ilyen kiegészítőt, és az is tény, hogy nem is túl biztonságos a környék. Igaz, ami igaz, Xavy kisasszony fejfedőjéhez hasonlót eddig nem látott. Lehet, hogy kalap és kalap veszélyt sejtető jelentése között is van különbség?*
- Úgy van, uram *bólint a férfi felé.* - Az Arany Szerájban nevelkedtem. Csak nemrég érkeztem a Kikötőbe. Még új vagyok itt, de igyekszem a legjobb tudásom szerint szolgálni a Sellőházat. *A tündér arcán látszik, hogy mennyire komolyan gondolja ezt. Hálás érte, hogy bizalmat előlegeztek neki itt és lehetőséget kapott, hogy e patinás nevű hely hírét öregbítse igyekvésével.
Egy kicsit megnyugtatja Taitos úr érintése, a masszírozásban ruha alá futó ujjak sugallata. Elvégre neki az a dolga, hogy kívánatos legyen. Ha ebben nem teljesít jól, szégyent hoz a házra. Ezért aztán némileg felbátorodva fordul hátra s pillant fel a kérdésre, mely azt puhatolja, megkóstolna-e valamit. Pajkos csillogás költözik a tekintetébe. Kissé az ajkába is harap, mikor pillantása a férfi ajkának magasságában megpihen, aztán lejjebb kúszik a kigombolt ing rését követve. A szavak nélküli válasz kacérsága hamar szégyenlős, mosolygós pillogásba vált.*
- Valami édeset *mondja. A hangjában ott duruzsol még az iménti pajkosság mintája.* - De szívesen osztozom, nem kell miattam külön rendelni. *Most talán az üzleti elvek ellen szól, de igyekezete hajtja rá, hogy a Sellőház csáberejét közéjük csalja.* - Ezt a kiváló desszertet nem szabadna tovább váratni *pillant a még asztalon árválkodó két Fagyos csókra, amelyekről a fogadás a fürdő meg a mosás és a köntösök idő közben elvonták a figyelmet. Az édesség egyelőre még szinte teljes pompájában tündököl, de idővel a szoba melege elkezdi kikezdeni a szépségét.*
- Intézem *feleli azonnal a kérésekre, de azért egy kicsit rosszul érzi magát amiatt, hogy a jelek szerint mást nem kívánnak tőle. Ez nyilvánvalóan az ő kudarca. Talán ezt veszi észre rajta Taitos úr, amikor mondandóját kiegészíti a Sellőház klasszikusabb szolgáltatásainak körében. Nala szeme szinte felragyog a mondatra. Ha a tündér szárnyai még meglennének, most biztosan csak úgy rebegnének örömében. Ujjai a férfi inge alá furakszanak, hogy mellkasa bőrét simíthassák, de Xavy kisasszony felhorkanására szeppenten rebben hátrébb.* - Nem, én nem... *harapja el a kapkodó szabadkozást, hiszen, mint kiderül, igazából a fogadásról szól a fáma. Kissé tanácstalan tekintete még Taitos úr felé fordul, hiszen a részéről egyelőre tisztázatlan, hogy hogyan tudna megfelelni az elvárásoknak ebben a felállásban. Mindenesetre most jobbnak látja a megoldható elemekkel foglalkozni, mint a mosás és a fürdő intézése.*
- Akkor, ha átveszik a köntöst, el is vinném a ruháikat. A zoknira pedig különösen nagy figyelemmel leszünk *mondja. Egyszerre utal ezzel a tisztaságra és arra is, hogy vigyázni fognak rá.* - És megkérem a fürdőt is. Kéretek a szobába még egy dézsát, ha úgy megfelel *hiszen így, hogy már egy kicsit jobban átlátja a helyzetet, elég elrugaszkodott gondolat lenne, hogy a kettős együtt akarna fürdeni.* - Elválaszthatjuk őket a paravánnal *ajánlja. A sok minden között egészen elkerüli a figyelmét, hogy igazából három fürdő árát kapta meg Taitos úrtól.*
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-23 08:30:06
Üzenet elküldve: 2020-02-23 08:30:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Rey, Cassy, Parcy//
//Istálló//
*Búcsúznak a városjáró expedíciós csoporttól, s indul a valódi szórakozás, vagy inkább feladat, az állatok összebarátkoztatásában. Parcy ezt jó jelnek veszi, hiszen ez talán ugyanúgy megerősíti azon törekvését, hogy együtt dolgozhasson az itteniekkel. Jelenleg, a többiek reakcióji, fogadtatásuk alapján, ez az egyedüli célja. Régen volt már egy közösség része, az erdőben töltött évek megtették hatásukat, s szeretne visszarázódnu a normál hétköznapokba. Cassy szavaira azonban önkéntelenül is elmosolyodik, persze a legkevésbé sem rosszindulatúan, csupán úgy gondolja, macskája nevének csengése eléggé tükrözi a nevét.*
-Nem, Beltrys nőstény. *A fekete vadcirmos szépséget lassan a földre helyezi, az pedig elindul, nagy, elkerekedett szemekkel, halkan, kissé a földhöz lapulva, szétnézni. Finom szuszogás hallatszik, amikor a levegőbe szimatol, magába szívva annak illatát, azzal Cassy felé fordulva. Megszagolgatja a kezét az elfnek, azonban valami sokkal érdekesebbre lesz figyelmes, ami elvonja onnan a tekintetét. Gurgulázó torokhangot hallatva kocog oda Reyhez, akinek szintén megszagolja a kezét, de egy újabb dallamos tónust megejtve tudatja vele, hogy ő bizony itt Norura kíváncsi most. Megnézi magának a fehérséget a hosszúszőrű macska, először megszagolja, majd fújtat egyet. Parcy idegei itt megfeszülnek, csendesen mondja azért.*
-Beltrys, nem szabad! *A macska kissé megrökönyödik, de újra a menyét felé fordul. Szagolgatja, mintha a prédaja lenne, utána azonban ha teheti, homlokon nyalja. Jelzés értékű ez, ő magát tekinti a főnöknek itt. A macskáknak ugyanúgy megvan a hierarchiája, mint a legtöbb állatnak, csak nagyrészt magányosan élnek.*
-Van esély arra, hogy akár csapatot is alkothassanak. *Jegyzi meg Cassy felvetésére Parcy. Beltrys pedig a letudott ismerkedések után, elindul megnézni magának az istálló többi szegletét. Az alkimista nem szól bele abba, Rey mikor engedje el a saját állatát, hiszen annak ő a gazdája, de a cirmost fél szemmel azért figyeli.*
//Rey, Cassy, Parcy//
//Istálló//
*Búcsúznak a városjáró expedíciós csoporttól, s indul a valódi szórakozás, vagy inkább feladat, az állatok összebarátkoztatásában. Parcy ezt jó jelnek veszi, hiszen ez talán ugyanúgy megerősíti azon törekvését, hogy együtt dolgozhasson az itteniekkel. Jelenleg, a többiek reakcióji, fogadtatásuk alapján, ez az egyedüli célja. Régen volt már egy közösség része, az erdőben töltött évek megtették hatásukat, s szeretne visszarázódnu a normál hétköznapokba. Cassy szavaira azonban önkéntelenül is elmosolyodik, persze a legkevésbé sem rosszindulatúan, csupán úgy gondolja, macskája nevének csengése eléggé tükrözi a nevét.*
-Nem, Beltrys nőstény. *A fekete vadcirmos szépséget lassan a földre helyezi, az pedig elindul, nagy, elkerekedett szemekkel, halkan, kissé a földhöz lapulva, szétnézni. Finom szuszogás hallatszik, amikor a levegőbe szimatol, magába szívva annak illatát, azzal Cassy felé fordulva. Megszagolgatja a kezét az elfnek, azonban valami sokkal érdekesebbre lesz figyelmes, ami elvonja onnan a tekintetét. Gurgulázó torokhangot hallatva kocog oda Reyhez, akinek szintén megszagolja a kezét, de egy újabb dallamos tónust megejtve tudatja vele, hogy ő bizony itt Norura kíváncsi most. Megnézi magának a fehérséget a hosszúszőrű macska, először megszagolja, majd fújtat egyet. Parcy idegei itt megfeszülnek, csendesen mondja azért.*
-Beltrys, nem szabad! *A macska kissé megrökönyödik, de újra a menyét felé fordul. Szagolgatja, mintha a prédaja lenne, utána azonban ha teheti, homlokon nyalja. Jelzés értékű ez, ő magát tekinti a főnöknek itt. A macskáknak ugyanúgy megvan a hierarchiája, mint a legtöbb állatnak, csak nagyrészt magányosan élnek.*
-Van esély arra, hogy akár csapatot is alkothassanak. *Jegyzi meg Cassy felvetésére Parcy. Beltrys pedig a letudott ismerkedések után, elindul megnézni magának az istálló többi szegletét. Az alkimista nem szól bele abba, Rey mikor engedje el a saját állatát, hiszen annak ő a gazdája, de a cirmost fél szemmel azért figyeli.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242