Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 147 (2921. - 2940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2940. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-17 21:39:44
Üzenet elküldve: 2024-11-17 21:39:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Elmerengve szemléli a ruhájától megváló elfet. Alig telt el jó két óra, mióta legutóbb mezítelen látta, de konstatálnia kell, hogy ugyanúgy ráragasztja tekintetét az érzéki vonalakra, ahogy eddig.*
-Talán újra kéne nyitniuk azokat a fürdőházakat. Már ha maradt belőlük valami. Pont a legjobbtól fosztják meg magukat.
*Nem jártatja a száját feleslegesen, Relaelhez hasonlóan élvezi, ahogy a forró víz körbeöleli testét. Noha külső szemmel, első ránézésére talán nehéz megállapítani, de nem oly agilis harcos már, mint egykoron volt. Hagyja, hogy izmai elengedjenek a forróságban és maga is behunyja szemeit. Ez segít abban, hogy tompítsa a kéj iránti vágyalmait egy kis időre.
Talán egy pillanat erejéig el is szenderedik, legalábbis Relael szavaira ocsúdik. A hozzáfűzött kommentárra a lány felé fordítja szürke tekintetét, ajkai szegletében mosoly bujkál.*
-Hisz mondtam. Erdőmélyén voltam Mykaellel. Ami azt illeti, el is ejtettünk egy tretilt. Épp a bőrét dolgozzák vérté nekem az artheniori kovácsok. Jó kis küzdelem volt. *Egészen elmerül a vízben, csakhogy a következő pillanatban megragadván a dézsa két szélét kiemelkedjen belőle. Hátrasöpri sötét hajkoronáját, majd kilép a vízből.*
-Az én lándzsám mindig célt ér. Átdöftem a bestia nyakát, s egészen addig forgattam benne, míg ki nem szenvedett.
*Relael dézsájának a szélére telepszik, onnan pillant végig a lány testén kedvtelve. Amúgy is szép szál alkat, de ekképp egészen a hosszúéletű fölé magasodik.*
-Aztán megnyúztam. Biztos nem jártál még Erdőmélyén. Nem egy leányálom. Úgyhogy igen, elkerültek a tüzes, wegtoreni ágyasok. *Eszébe jut persze Yeza, de igen csak messze voltak attól ezúttal, hogy együtt töltsék az éjszakát. Kíváncsi lenne, vajon Relael féltékeny típus-e.
Kezét nyújtja az elf felé, hogy kisegítse őt a vízből. Amennyiben elfogadja a jobbját, erővel húzza magához, s öleli át hátulról. A lánynak feszül, keze pedig keblein át egész a nyakáig kúszik. Érzi a forróságát, ami sejtései szerint nem csupán a fürdő hozadéka.*
-És Te? Vártál, ahogy ígérted, vagy csillapítottad az éhséged máshol? *Kérdi puszta kíváncsiságból. Ha így is volt, nemigen érdekli. Tisztában van a leány bujaságával, ugyanakkor saját státuszát nem félti. Megvárja a választ, mielőtt testi erőfölényét bevetve a szőnyeggel fedett földre kényszerítené az elfet. Talán puszta mohóságból, talán más okból kifolyólag, de nem is óhajtja megvárni, míg elérnek az ágyig.*
-Régóta vártalak már. *Morogja a hosszúéletű nyakába, mielőtt a víztől ébennek ható hajzuhatag után nyúlna.*
*Elmerengve szemléli a ruhájától megváló elfet. Alig telt el jó két óra, mióta legutóbb mezítelen látta, de konstatálnia kell, hogy ugyanúgy ráragasztja tekintetét az érzéki vonalakra, ahogy eddig.*
-Talán újra kéne nyitniuk azokat a fürdőházakat. Már ha maradt belőlük valami. Pont a legjobbtól fosztják meg magukat.
*Nem jártatja a száját feleslegesen, Relaelhez hasonlóan élvezi, ahogy a forró víz körbeöleli testét. Noha külső szemmel, első ránézésére talán nehéz megállapítani, de nem oly agilis harcos már, mint egykoron volt. Hagyja, hogy izmai elengedjenek a forróságban és maga is behunyja szemeit. Ez segít abban, hogy tompítsa a kéj iránti vágyalmait egy kis időre.
Talán egy pillanat erejéig el is szenderedik, legalábbis Relael szavaira ocsúdik. A hozzáfűzött kommentárra a lány felé fordítja szürke tekintetét, ajkai szegletében mosoly bujkál.*
-Hisz mondtam. Erdőmélyén voltam Mykaellel. Ami azt illeti, el is ejtettünk egy tretilt. Épp a bőrét dolgozzák vérté nekem az artheniori kovácsok. Jó kis küzdelem volt. *Egészen elmerül a vízben, csakhogy a következő pillanatban megragadván a dézsa két szélét kiemelkedjen belőle. Hátrasöpri sötét hajkoronáját, majd kilép a vízből.*
-Az én lándzsám mindig célt ér. Átdöftem a bestia nyakát, s egészen addig forgattam benne, míg ki nem szenvedett.
*Relael dézsájának a szélére telepszik, onnan pillant végig a lány testén kedvtelve. Amúgy is szép szál alkat, de ekképp egészen a hosszúéletű fölé magasodik.*
-Aztán megnyúztam. Biztos nem jártál még Erdőmélyén. Nem egy leányálom. Úgyhogy igen, elkerültek a tüzes, wegtoreni ágyasok. *Eszébe jut persze Yeza, de igen csak messze voltak attól ezúttal, hogy együtt töltsék az éjszakát. Kíváncsi lenne, vajon Relael féltékeny típus-e.
Kezét nyújtja az elf felé, hogy kisegítse őt a vízből. Amennyiben elfogadja a jobbját, erővel húzza magához, s öleli át hátulról. A lánynak feszül, keze pedig keblein át egész a nyakáig kúszik. Érzi a forróságát, ami sejtései szerint nem csupán a fürdő hozadéka.*
-És Te? Vártál, ahogy ígérted, vagy csillapítottad az éhséged máshol? *Kérdi puszta kíváncsiságból. Ha így is volt, nemigen érdekli. Tisztában van a leány bujaságával, ugyanakkor saját státuszát nem félti. Megvárja a választ, mielőtt testi erőfölényét bevetve a szőnyeggel fedett földre kényszerítené az elfet. Talán puszta mohóságból, talán más okból kifolyólag, de nem is óhajtja megvárni, míg elérnek az ágyig.*
-Régóta vártalak már. *Morogja a hosszúéletű nyakába, mielőtt a víztől ébennek ható hajzuhatag után nyúlna.*
2939. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-17 20:41:29
Üzenet elküldve: 2024-11-17 20:41:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Egyelőre fogalma sincs, hogy hatalmas hibát követ-e el, vagy épp most találta meg a tökéletes megoldást a problémájára. Annyi biztos, hogy mikor újra felé nyújtják a rudat, ő kihasználja az alkalmat, elveszi rögtön és vissza sem adja már Ril-nek. Nála fogy el mind, ami talán nem is baj, mert ha lenne még, akkor már lehet, nem tudna megálljt parancsolni magának, és még többet akarna belőle.
Így azonban csak a meleg fürdő marad, amit az időérzékét teljesen elveszítve élvez egészen addig, míg rá nem szólnak. Mondjuk ő eleve nem tervezte számolni, hogy mikor jár le a fertályóra, majd Ril mondja, ha menni kell. Halvány lila gőze sincs, hogy percek, órák, napok vagy hatok telnek el a vízben tespedve, de nem is érdekli. Itt most jó, így jó. Néha hosszú, jóleső sóhajokkal fejezi ki, hogy remekül érzi magát. Ril már az álmából riasztja fel, mikor végül megszólal. Szemei kipattannak, de utána csak kótyagosan pislog a közben már álló lányra.*
- Mi? Ehh, nem aludtam. *Azt sem tudja szegény, hogy hol van, de azt felfogja, hogy ideje kimászni a vízből. Sikerült annyira ellazulnia, hogy már az sem zavarja, hogy a levegő hőmérséklete azért jóval alacsonyabb még a fürdőházban is, mint a vízben volt. Olyan lassú mozdulatokkal törölközik meg, mint egy teknősbéka, ráadásul nem is alaposan. A még félig vizes testére rángatja vissza a nadrágját és a fekete felsőt, a bőrvértet pedig már meg sem próbálja felvenni. Majd viszi a kezében. Miután felöltöztek, engedelmesen követi Ril-t vissza a főépületbe.*
- Amúgy… most, hogy mondod, tényleg kurvára odaégett az a nyúl. *Jóízűen kacag fel a tegnap délelőtt történteken. Úgy látszik, lassú a felfogása szegénynek, de most valahogy mindennek a hatására elért hozzá az információ, és még örül is neki.
A főépület földszintjéről az emeletre vezető lépcsőkön is komótosan sétál fel. A szobájukhoz érve be is nyitna azonnal, de rájön, hogy ahhoz nem ártana, ha Ril előtte kinyitná a zárt ajtót, hisz ő bérelte a szobát, nála vannak a kulcsok.*
- Ja… hát persze… *Félreáll, míg a lány beengedi magukat. Belép az ajtón és most inkább őszinte vigyorral az arcán örül annak, hogy milyen luxusba csöppentek. Az asztalon már várja őket a vacsorájuk, de Nori előtte még az ágyra dől, miután a holmiját csak félredobta a falhoz, hogy lustálkodjon még egy kicsit. Pár perc múlva felül, megvacsorázik, egy tál hideg vízben megmossa az arcát, hogy valamelyest észhez térjen, nyújtózkodik, és végül felkészülve néz Ril-re.*
- Csináljuk akkor, de… azt mondtad, fájni fog, szóval egy pillanat! *Kutatni kezd a táskájában, amiből hamar előkerül egy a fű zöld színére egészen hasonlító bájital. Nori nézegeti egy kicsit, kuncog egyet, a franc tudja, hogy miért, a dugó hangosan pukkan, ahogy kihúzza az üvegcséből, aztán benyakalja a bájital minden cseppjét.*
- Így. Így nem fogok az agyadra menni a visítozásommal *mondja újabb halk, fáradt, de jóízű nevetés közben.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
*Egyelőre fogalma sincs, hogy hatalmas hibát követ-e el, vagy épp most találta meg a tökéletes megoldást a problémájára. Annyi biztos, hogy mikor újra felé nyújtják a rudat, ő kihasználja az alkalmat, elveszi rögtön és vissza sem adja már Ril-nek. Nála fogy el mind, ami talán nem is baj, mert ha lenne még, akkor már lehet, nem tudna megálljt parancsolni magának, és még többet akarna belőle.
Így azonban csak a meleg fürdő marad, amit az időérzékét teljesen elveszítve élvez egészen addig, míg rá nem szólnak. Mondjuk ő eleve nem tervezte számolni, hogy mikor jár le a fertályóra, majd Ril mondja, ha menni kell. Halvány lila gőze sincs, hogy percek, órák, napok vagy hatok telnek el a vízben tespedve, de nem is érdekli. Itt most jó, így jó. Néha hosszú, jóleső sóhajokkal fejezi ki, hogy remekül érzi magát. Ril már az álmából riasztja fel, mikor végül megszólal. Szemei kipattannak, de utána csak kótyagosan pislog a közben már álló lányra.*
- Mi? Ehh, nem aludtam. *Azt sem tudja szegény, hogy hol van, de azt felfogja, hogy ideje kimászni a vízből. Sikerült annyira ellazulnia, hogy már az sem zavarja, hogy a levegő hőmérséklete azért jóval alacsonyabb még a fürdőházban is, mint a vízben volt. Olyan lassú mozdulatokkal törölközik meg, mint egy teknősbéka, ráadásul nem is alaposan. A még félig vizes testére rángatja vissza a nadrágját és a fekete felsőt, a bőrvértet pedig már meg sem próbálja felvenni. Majd viszi a kezében. Miután felöltöztek, engedelmesen követi Ril-t vissza a főépületbe.*
- Amúgy… most, hogy mondod, tényleg kurvára odaégett az a nyúl. *Jóízűen kacag fel a tegnap délelőtt történteken. Úgy látszik, lassú a felfogása szegénynek, de most valahogy mindennek a hatására elért hozzá az információ, és még örül is neki.
A főépület földszintjéről az emeletre vezető lépcsőkön is komótosan sétál fel. A szobájukhoz érve be is nyitna azonnal, de rájön, hogy ahhoz nem ártana, ha Ril előtte kinyitná a zárt ajtót, hisz ő bérelte a szobát, nála vannak a kulcsok.*
- Ja… hát persze… *Félreáll, míg a lány beengedi magukat. Belép az ajtón és most inkább őszinte vigyorral az arcán örül annak, hogy milyen luxusba csöppentek. Az asztalon már várja őket a vacsorájuk, de Nori előtte még az ágyra dől, miután a holmiját csak félredobta a falhoz, hogy lustálkodjon még egy kicsit. Pár perc múlva felül, megvacsorázik, egy tál hideg vízben megmossa az arcát, hogy valamelyest észhez térjen, nyújtózkodik, és végül felkészülve néz Ril-re.*
- Csináljuk akkor, de… azt mondtad, fájni fog, szóval egy pillanat! *Kutatni kezd a táskájában, amiből hamar előkerül egy a fű zöld színére egészen hasonlító bájital. Nori nézegeti egy kicsit, kuncog egyet, a franc tudja, hogy miért, a dugó hangosan pukkan, ahogy kihúzza az üvegcséből, aztán benyakalja a bájital minden cseppjét.*
- Így. Így nem fogok az agyadra menni a visítozásommal *mondja újabb halk, fáradt, de jóízű nevetés közben.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán kettővel növeli az állóképességet a következő két körre.
2938. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:37:43
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:37:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Tényleg csönd van, nem hiányzik a füleinek sem a fecsegés, sem az andalító zene. Talán ha csak az szólna, sem zavarná már, pontosan azt éri el a növény, amire szüksége volt az elmúlt néhány nap megpróbáltatásai után. Hogy sóhajt a lány, pusztán annak tudja be, hogy túl jól esik neki a lazítás.
Lustán szöknek a képek elméjébe, nem tolakodnak, csak úsznak, ráadásul éppen olyanok, amikre most gondolni is jó. Nem csak a másikra kellene alkotni valamit, egészen élesen látja lelki szemeivel a fekete macskát, hold szemekkel, amik nemsokára helyet kapnak rajta. A kép tiszta, annak elhelyezkedése nem, de ahogy kidugja lábait, hogy keresztbe fonva a dézsa szélére pakolja, akkor eltűnődik, hogy akár a sípcsontjánál igen jól mutatna, egészen közel a lábfejéhez. El is nyúl, hogy végigsimítson a felületen, sokkal kellemesebben érezve a meleg víz érintését a még azalatt ázó többi porcikáján. Már el is felejtette, hogy átadta a kis rudacskát a másiknak, de nem bánja ezt a figyelmetlenségét, csak visszaveszi.*
- Tudom.
*Mondja hasonló apró mosollyal, majd kiélvez még néhány mély lélegzetet és újra Leiná-nak adja. Ha kell az övé mind, éppen elég jó most így is.
Nem zaklatja, hogy dolga van már, pedig kellene. Nem tölthet el itt egy fél éjszakát, pedig az ében lánynak talán igaza van abban, hogy erre most szükség van. A fertályóra megkétszereződik, ha nem megháromszorozódik, majd mikor kissé elkezd tisztulni a kép, akkor nyílik újra az arany, s áll fel a dézsában.*
- Gyere, ha kiázik a bőröd, baszhatjuk mára.
*A felfelé görbülő száj úgy marad, ahogy volt, de már nem olyan mélységekben van elméje, mint egy kis idővel ezelőtt. Nyújtózik még egy nagyot, köröz a nyakával és a vállait is megmozgatja, hogy életet leheljen a megpihent tagokba. Eztán lép csak ki és kerít egy törölközőt, amivel megtörli magát és nézi a ruháit, amiket fel kell vennie, de a világon semmi kedve nincs ehhez. Ha tehetné soha nem lenne rajta, csakhogy a szokások olyanok, hogy kénytelen és magára kell húznia őket. Nem akar vitát nyitni, türelmes még, megvárja, hogy tényleg kövesse a másik és végre birtokba is venné a szobát, hogy előkészítsen mindent ahhoz, amiért egyáltalán jöttek.*
*Tényleg csönd van, nem hiányzik a füleinek sem a fecsegés, sem az andalító zene. Talán ha csak az szólna, sem zavarná már, pontosan azt éri el a növény, amire szüksége volt az elmúlt néhány nap megpróbáltatásai után. Hogy sóhajt a lány, pusztán annak tudja be, hogy túl jól esik neki a lazítás.
Lustán szöknek a képek elméjébe, nem tolakodnak, csak úsznak, ráadásul éppen olyanok, amikre most gondolni is jó. Nem csak a másikra kellene alkotni valamit, egészen élesen látja lelki szemeivel a fekete macskát, hold szemekkel, amik nemsokára helyet kapnak rajta. A kép tiszta, annak elhelyezkedése nem, de ahogy kidugja lábait, hogy keresztbe fonva a dézsa szélére pakolja, akkor eltűnődik, hogy akár a sípcsontjánál igen jól mutatna, egészen közel a lábfejéhez. El is nyúl, hogy végigsimítson a felületen, sokkal kellemesebben érezve a meleg víz érintését a még azalatt ázó többi porcikáján. Már el is felejtette, hogy átadta a kis rudacskát a másiknak, de nem bánja ezt a figyelmetlenségét, csak visszaveszi.*
- Tudom.
*Mondja hasonló apró mosollyal, majd kiélvez még néhány mély lélegzetet és újra Leiná-nak adja. Ha kell az övé mind, éppen elég jó most így is.
Nem zaklatja, hogy dolga van már, pedig kellene. Nem tölthet el itt egy fél éjszakát, pedig az ében lánynak talán igaza van abban, hogy erre most szükség van. A fertályóra megkétszereződik, ha nem megháromszorozódik, majd mikor kissé elkezd tisztulni a kép, akkor nyílik újra az arany, s áll fel a dézsában.*
- Gyere, ha kiázik a bőröd, baszhatjuk mára.
*A felfelé görbülő száj úgy marad, ahogy volt, de már nem olyan mélységekben van elméje, mint egy kis idővel ezelőtt. Nyújtózik még egy nagyot, köröz a nyakával és a vállait is megmozgatja, hogy életet leheljen a megpihent tagokba. Eztán lép csak ki és kerít egy törölközőt, amivel megtörli magát és nézi a ruháit, amiket fel kell vennie, de a világon semmi kedve nincs ehhez. Ha tehetné soha nem lenne rajta, csakhogy a szokások olyanok, hogy kénytelen és magára kell húznia őket. Nem akar vitát nyitni, türelmes még, megvárja, hogy tényleg kövesse a másik és végre birtokba is venné a szobát, hogy előkészítsen mindent ahhoz, amiért egyáltalán jöttek.*
2937. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:26:28
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:26:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
- A legveszélyesebb túlzás.
*Oldalra billentve fejét tűnődik, közben lassan elhúzza kezét Denjaar érzékeny területéről.*
- Legalábbis egyelőre.
*Teszi hozzá még szórakozottan, mielőtt a wegtoreni vezetésével elindulnak a hálószobák felé. Nem zavarja az alantas jelző, részben azért sem, mert jól tudja, hogy szeretője sem veti meg azokat a pikáns élvezeteket, amikben az elf örömét leli. De ha így volna sem foglalkoztatná különösebben, elvégre elégszer törtek pálcát felette ahhoz, hogy megtanulja figyelmen kívül hagyni. Ennél sokkal de sokkal kegyetlenebb pletykák terjedtek róla a cselédlányok körében.
A szoba igazán impozáns, mely vegyes érzésekkel tölti el őt. Emlékezteti Artheniori otthonára, aminek kényelme elvitathatatlan volt, de túl sok szörnyű emléket idéz fel, ami a zárt ajtók mögött történt meg. Nem kezd rögtön vetkőzni, helyette műértő szakértelemmel vizsgálja meg az ágynemű anyagát, könnyed léptekkel járja be a teret. Néhány pillanat ez csupán, de elég ahhoz, hogy valamelyest felengedjen és elsőként cipőjétől váljon meg.
Nem sok idő szükséges ahhoz, hogy mezítelenül, a dézsa szélébe kapaszkodva másszon a vízbe. Megenged magának egy megkönnyebbült sóhajt, ahogy hátra dőlve ellepi őt a forróság egészen nyakáig. Ettől és az ördögvigyoros illóolajoktól nehéz gőztől kellemesen elbágyad. Nem szívesen, de enged a késztetésnek, és néhány hosszú pillanatra megpihen szemhéjait lezárva, ezt követően viszont újra lopva gyönyörködni kezd Denjaar testének látványában.*
- Artheniorban sem feltétlenül ez a jellemző.
*Búgja, miközben hajával bajlódik, hogy kibonthassa összetapadt tincseit.*
- A lázadás előtt jószerivel akadtak kisebb-nagyobb fürdőházak, ahol szívesen töltötték az idejüket a vagyonosak egy jó bor és szaftos pletykák társaságában.
*Valahol élvezte az intrikák szövevényes világát, egyben fárasztotta is, hogy mindig résen kellett lennie.
Néhány másodperc erejéig teljesen elmerül a vízben, amikor pedig újra felbukkan még könnyebbnek érzi magát. Talán csak a meleg hatása, talán Denjaar jelenléte, esetleg az Ördögvigyor illata. Feltehetően ezek összessége, mindenesetre láthatóan sikerült lesöpörnie magáról a terheket.
Az egyedüli megoldandó problémája az epekedés. Szívesen érezné már tarkóján Denjaar forró leheletét, de tűrtözteti magát. Így talán még édesebb lesz, amikor végre megkaparinthatja magának.*
- S merre jártál Parancsnok, ilyen sokáig.
*Alaposan megtoldja a magánhangzókat ezzel is kifejezve a hiány miatti csalódottságát.*
- Remélem nem valami wegtoreni leányok ágyában melegedtél.
*Felnevet, látszólag csupán könnyed csevegés felé terelgeti magukat. Denjaar talán már ismerheti őt eléggé ahhoz, hogy felfigyeljen rá, Relael szeme sarkából kíváncsian fürkészi arcát és igyekszik megállapítani az esetlegesen kapott válasz igazságtartalmát.*
- A legveszélyesebb túlzás.
*Oldalra billentve fejét tűnődik, közben lassan elhúzza kezét Denjaar érzékeny területéről.*
- Legalábbis egyelőre.
*Teszi hozzá még szórakozottan, mielőtt a wegtoreni vezetésével elindulnak a hálószobák felé. Nem zavarja az alantas jelző, részben azért sem, mert jól tudja, hogy szeretője sem veti meg azokat a pikáns élvezeteket, amikben az elf örömét leli. De ha így volna sem foglalkoztatná különösebben, elvégre elégszer törtek pálcát felette ahhoz, hogy megtanulja figyelmen kívül hagyni. Ennél sokkal de sokkal kegyetlenebb pletykák terjedtek róla a cselédlányok körében.
A szoba igazán impozáns, mely vegyes érzésekkel tölti el őt. Emlékezteti Artheniori otthonára, aminek kényelme elvitathatatlan volt, de túl sok szörnyű emléket idéz fel, ami a zárt ajtók mögött történt meg. Nem kezd rögtön vetkőzni, helyette műértő szakértelemmel vizsgálja meg az ágynemű anyagát, könnyed léptekkel járja be a teret. Néhány pillanat ez csupán, de elég ahhoz, hogy valamelyest felengedjen és elsőként cipőjétől váljon meg.
Nem sok idő szükséges ahhoz, hogy mezítelenül, a dézsa szélébe kapaszkodva másszon a vízbe. Megenged magának egy megkönnyebbült sóhajt, ahogy hátra dőlve ellepi őt a forróság egészen nyakáig. Ettől és az ördögvigyoros illóolajoktól nehéz gőztől kellemesen elbágyad. Nem szívesen, de enged a késztetésnek, és néhány hosszú pillanatra megpihen szemhéjait lezárva, ezt követően viszont újra lopva gyönyörködni kezd Denjaar testének látványában.*
- Artheniorban sem feltétlenül ez a jellemző.
*Búgja, miközben hajával bajlódik, hogy kibonthassa összetapadt tincseit.*
- A lázadás előtt jószerivel akadtak kisebb-nagyobb fürdőházak, ahol szívesen töltötték az idejüket a vagyonosak egy jó bor és szaftos pletykák társaságában.
*Valahol élvezte az intrikák szövevényes világát, egyben fárasztotta is, hogy mindig résen kellett lennie.
Néhány másodperc erejéig teljesen elmerül a vízben, amikor pedig újra felbukkan még könnyebbnek érzi magát. Talán csak a meleg hatása, talán Denjaar jelenléte, esetleg az Ördögvigyor illata. Feltehetően ezek összessége, mindenesetre láthatóan sikerült lesöpörnie magáról a terheket.
Az egyedüli megoldandó problémája az epekedés. Szívesen érezné már tarkóján Denjaar forró leheletét, de tűrtözteti magát. Így talán még édesebb lesz, amikor végre megkaparinthatja magának.*
- S merre jártál Parancsnok, ilyen sokáig.
*Alaposan megtoldja a magánhangzókat ezzel is kifejezve a hiány miatti csalódottságát.*
- Remélem nem valami wegtoreni leányok ágyában melegedtél.
*Felnevet, látszólag csupán könnyed csevegés felé terelgeti magukat. Denjaar talán már ismerheti őt eléggé ahhoz, hogy felfigyeljen rá, Relael szeme sarkából kíváncsian fürkészi arcát és igyekszik megállapítani az esetlegesen kapott válasz igazságtartalmát.*
2936. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:02:12
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:02:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Bölcs dolog az előrelátás, és az, hogy Ril a pluszban elvesztegetett időt is belekalkulálta a fürdőzésbe, merthogy Nori egészen biztosan nem akar majd egy negyedóra múlva kiszállni a vízből. Pont addigra fog teljesen ellazulni, ha már véget is érne, az olyan lenne, mintha felkeltenék abban a pillanatban, hogy elaludt.
A víz ellazítja az izmait, és megnyugtatja a kis lelkét is. Már ennyi is elég arra, hogy abbahagyja a fecsegést, és beszéd helyett élvezze a sorsát. Ritkán adatik meg neki ilyesfajta kényelem, de nem baj, annál csodálatosabb érzés, hogy most átélheti.*
- Ördögvigyor? *Kérdezi szinte motyogva, és szemeit is csak lustán nyitja ki, hogy végignézze, ahogy Ril is bemászik mellé. Egy egészen apró pillanatra még talán bele is pirul a látványba, ahogy látja a hosszú lábakat először emelkedni, majd elmerülni a vízben. Még sóhajt is egy nagyot, mikor a víz teljesen eltakarja előle a karcsú, női test látványát, de nem nyafog miatta. Visszacsukja inkább a szemeit, és élvezi tovább azt a félálomszerű helyzetet, amibe már majdnem került az előbb. Most tényleg megnyugszik, nincsen zaj, nincs semmi, csak kár, hogy attól fél, hogy ez az érzés majd egy pillanat alatt elmúlik, és a helyét valami rossz, valami hangos, valami kibírhatatlan veszi át.
Akkor nyitja ki újra a szemeit, mikor a korábbinál erősebben kezdi érezni a dió illatát. Ril kezét látja, benne az Ördögvigyorral.*
- Hm? Umm, igen…? *Bizonytalanul nézi a szert, amivel megkínálják. Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy szabad-e neki ilyet csinálnia, de utána meggyőzi magát arról, hogy miért ne szabadna? Bármit szabad. Nem tartozik senkinek sem elszámolással a tetteit illetően, úgyhogy végül bólint, elveszi a lánytól a szert, és kicsit tétovázva, de egy jó nagyot szippant belőle. A hatása nem lesz zsákbamacska, tudja, mire való az Ördögvigyor, csak még sosem próbálta, de ha már az erdőben arról beszélt, hogy szeretné, ha sosem lenne az elméjében zaj, akkor ez a növény tökéletes lehet elérni a kívánt hatást.*
- Egészen… kellemes, finom… *Visszaadja Rilnek a maradékot, ám nem telik el sok idő, mire a jóleső mosoly, a szernek nevet adó vigyor megjelenik az arcán. Mosolyog, és közben még jobban elengedi magát a vízben. Elnyúlik, és nem szól egy szót sem. Végre egy igazán jót tud pihenni úgy, hogy senki és semmi nem zavarja, még a saját gondolatai sem.*
*Bölcs dolog az előrelátás, és az, hogy Ril a pluszban elvesztegetett időt is belekalkulálta a fürdőzésbe, merthogy Nori egészen biztosan nem akar majd egy negyedóra múlva kiszállni a vízből. Pont addigra fog teljesen ellazulni, ha már véget is érne, az olyan lenne, mintha felkeltenék abban a pillanatban, hogy elaludt.
A víz ellazítja az izmait, és megnyugtatja a kis lelkét is. Már ennyi is elég arra, hogy abbahagyja a fecsegést, és beszéd helyett élvezze a sorsát. Ritkán adatik meg neki ilyesfajta kényelem, de nem baj, annál csodálatosabb érzés, hogy most átélheti.*
- Ördögvigyor? *Kérdezi szinte motyogva, és szemeit is csak lustán nyitja ki, hogy végignézze, ahogy Ril is bemászik mellé. Egy egészen apró pillanatra még talán bele is pirul a látványba, ahogy látja a hosszú lábakat először emelkedni, majd elmerülni a vízben. Még sóhajt is egy nagyot, mikor a víz teljesen eltakarja előle a karcsú, női test látványát, de nem nyafog miatta. Visszacsukja inkább a szemeit, és élvezi tovább azt a félálomszerű helyzetet, amibe már majdnem került az előbb. Most tényleg megnyugszik, nincsen zaj, nincs semmi, csak kár, hogy attól fél, hogy ez az érzés majd egy pillanat alatt elmúlik, és a helyét valami rossz, valami hangos, valami kibírhatatlan veszi át.
Akkor nyitja ki újra a szemeit, mikor a korábbinál erősebben kezdi érezni a dió illatát. Ril kezét látja, benne az Ördögvigyorral.*
- Hm? Umm, igen…? *Bizonytalanul nézi a szert, amivel megkínálják. Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy szabad-e neki ilyet csinálnia, de utána meggyőzi magát arról, hogy miért ne szabadna? Bármit szabad. Nem tartozik senkinek sem elszámolással a tetteit illetően, úgyhogy végül bólint, elveszi a lánytól a szert, és kicsit tétovázva, de egy jó nagyot szippant belőle. A hatása nem lesz zsákbamacska, tudja, mire való az Ördögvigyor, csak még sosem próbálta, de ha már az erdőben arról beszélt, hogy szeretné, ha sosem lenne az elméjében zaj, akkor ez a növény tökéletes lehet elérni a kívánt hatást.*
- Egészen… kellemes, finom… *Visszaadja Rilnek a maradékot, ám nem telik el sok idő, mire a jóleső mosoly, a szernek nevet adó vigyor megjelenik az arcán. Mosolyog, és közben még jobban elengedi magát a vízben. Elnyúlik, és nem szól egy szót sem. Végre egy igazán jót tud pihenni úgy, hogy senki és semmi nem zavarja, még a saját gondolatai sem.*
2935. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-17 18:22:37
Üzenet elküldve: 2024-11-17 18:22:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Kedélyesen felhorkant a reakcióra. Valójában számítania kellett volna valami hasonló mutatványra, elvégre Relaellel van dolga, nem holmi bátortalan sellőlánnyal. Az elf a legcsekélyebb jelét sem adja annak, hogy ellenére lenne a történés, épp ellenkezőleg. Az érintés nyomán érezheti a megfeszülő férfit, ki most mutatóujja hegyével segíti vissza vállára a selyemruhát, mielőtt a lány kebléből nagyobb betekintést is kínálna a publikumnak.*
-Ha tudnák, mily alantas magasságokban jár a Kikötő legveszélyesebb úrhölgye... *Hangjában nincs nyoma gúnynak, még ha kegyetlenül is cseppen. Tisztában van vele, Relael hányadán áll vele, ő pedig gyönyörét leli a dinamikájukban.*
-Fájna a szívem a szobáért. Még kihűl a dézsában a víz. *Amennyiben az elf csatlakozik hozzá, hamar el is indul tovább, szórakozottan játszva a kulcscsomóval ujjai között. Amint megérkeznek, szélesre tárja a faajtót; az a mögötti látvány pedig igazán kedvére való. Nem hasonlít ugyan a wegtoreni szerájok látványához, de nem lehet egy szava sem. Azok odahaza napfényesek voltak, általában nyitott erkéllyel megtoldottak. Homokkő és márványpadló díszítette őket, na meg megannyi egzotikus növény. Itt a színes ablaküveg csak díszként szolgálhat. A fényt leginkább a megannyi gyertya és fáklya szolgáltatja az amúgy széles helyiségnek. Párnák, szőnyegek, puha, baldachinos ágy, s ami most a legfontosabb, a két, egymás mellett helyet kapó, gőzölgő dézsa. A gőzben különböző gyógyfüvek és olajok illata terjeng, kellemes aromát szolgáltatva azoknak, kik megengedhetik maguknak az ilyesmit. Valami más is érződik ugyanakkor; haloványan ugyan, de az illóolaj formájában kikért ördögvigyor is hozzátesz valamennyit a jótékony, csekélyke bódultsághoz.
Behajtja maguk mögött az ajtót, de be nem zárja a kulccsal. Azt az asztalkára helyezi.*
-Lám, még a piszkos kis kikötőben is találhat újat az ember, ha keres. *Acélszürke tekintetét Relaelen nyugtatja, miközben kibújik csizmájából. Itt, a puha szőnyegen amúgy sincs szükség lábbelire. Folytatja a vetkezést, mígnem a maradék ruhanemű is lekerül róla. Látszólag erőteljesen ég benne a férfivágy az elf társaságában, ő ennek ellenére a dézsát választja. Könnyeden merül el a kellemesen forró egész mellkasig, karjait pedig a fürdőalkalmatosság szélén nyugtatja.*
-Ti keletiek meg a dézsáitok... *Mormogja, miközben fészkelődve a dézsa masszivitását igyekszik kitapasztalni néhány erőteljes koppintással. Valóban, Wegtorenben esetleg a szegényebb rétegek használnak dézsát. Arra inkább a medence dívik.*
*Kedélyesen felhorkant a reakcióra. Valójában számítania kellett volna valami hasonló mutatványra, elvégre Relaellel van dolga, nem holmi bátortalan sellőlánnyal. Az elf a legcsekélyebb jelét sem adja annak, hogy ellenére lenne a történés, épp ellenkezőleg. Az érintés nyomán érezheti a megfeszülő férfit, ki most mutatóujja hegyével segíti vissza vállára a selyemruhát, mielőtt a lány kebléből nagyobb betekintést is kínálna a publikumnak.*
-Ha tudnák, mily alantas magasságokban jár a Kikötő legveszélyesebb úrhölgye... *Hangjában nincs nyoma gúnynak, még ha kegyetlenül is cseppen. Tisztában van vele, Relael hányadán áll vele, ő pedig gyönyörét leli a dinamikájukban.*
-Fájna a szívem a szobáért. Még kihűl a dézsában a víz. *Amennyiben az elf csatlakozik hozzá, hamar el is indul tovább, szórakozottan játszva a kulcscsomóval ujjai között. Amint megérkeznek, szélesre tárja a faajtót; az a mögötti látvány pedig igazán kedvére való. Nem hasonlít ugyan a wegtoreni szerájok látványához, de nem lehet egy szava sem. Azok odahaza napfényesek voltak, általában nyitott erkéllyel megtoldottak. Homokkő és márványpadló díszítette őket, na meg megannyi egzotikus növény. Itt a színes ablaküveg csak díszként szolgálhat. A fényt leginkább a megannyi gyertya és fáklya szolgáltatja az amúgy széles helyiségnek. Párnák, szőnyegek, puha, baldachinos ágy, s ami most a legfontosabb, a két, egymás mellett helyet kapó, gőzölgő dézsa. A gőzben különböző gyógyfüvek és olajok illata terjeng, kellemes aromát szolgáltatva azoknak, kik megengedhetik maguknak az ilyesmit. Valami más is érződik ugyanakkor; haloványan ugyan, de az illóolaj formájában kikért ördögvigyor is hozzátesz valamennyit a jótékony, csekélyke bódultsághoz.
Behajtja maguk mögött az ajtót, de be nem zárja a kulccsal. Azt az asztalkára helyezi.*
-Lám, még a piszkos kis kikötőben is találhat újat az ember, ha keres. *Acélszürke tekintetét Relaelen nyugtatja, miközben kibújik csizmájából. Itt, a puha szőnyegen amúgy sincs szükség lábbelire. Folytatja a vetkezést, mígnem a maradék ruhanemű is lekerül róla. Látszólag erőteljesen ég benne a férfivágy az elf társaságában, ő ennek ellenére a dézsát választja. Könnyeden merül el a kellemesen forró egész mellkasig, karjait pedig a fürdőalkalmatosság szélén nyugtatja.*
-Ti keletiek meg a dézsáitok... *Mormogja, miközben fészkelődve a dézsa masszivitását igyekszik kitapasztalni néhány erőteljes koppintással. Valóban, Wegtorenben esetleg a szegényebb rétegek használnak dézsát. Arra inkább a medence dívik.*
2934. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-17 17:19:05
Üzenet elküldve: 2024-11-17 17:19:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Mámorító számára ez a régi-új világ, mely rögvest elkezdi altatni óvatosságát. Nem is bánja feltétlenül, most semmire sem vágyik jobban a bódultságnál, hiszen olyan sokáig volt józan. Más számára teljesen magától értetődő ez, Relaelnek viszont komoly erőfeszítést vesz igénybe, hogy képes legyen tisztán elviselni magát és az emlékeit.
Ha akarna sem lenne képes komor lenni a harcos társaságában, aki önkéntelenül is kirángatja őt a melankólia pocsolyájából, amiben egyébként előszeretettel lubickol. A bókra mosolya elégedett vigyorgássá szélesedik, amíg végül ajkai Denjaaréval találkoznak. Szenvedélyes csókkal örvendezteti meg partnerét, s adja egyúttal tudtára, hogy elégedettséggel töltik el őt a történtek. Nem bánja ezt a fajta határozottságot, sőt, egyenesen meg is követeli. Nem is tudná másként elképzelni "kapcsolatuk" dinamikáját.*
- Feltehetően degeszre tömném az erszényemet.
*Kuncogja, tekintetét csak egy pillanatra emeli fel az egykori Parancsnokra, majd vissza sötét hajtincsére, amivel szórakozottan játszadozik.
Röviden eljátszadozik a gondolattal, hogy milyen lehet egy kurtizán élete, de hamar rájön mennyire távol áll tőle. A testiség bizony nem áll távol tőle, gyakran és alaposan örömét leli benne, de elég határozott igénye van a partnereit illetően. Túl büszke is volna hozzá, így igen sanyarú sorsa lenne, ha hasonló foglalkozásra kényszerülne.*
- De legalább tudom, hogy lenne egy visszatérő vendégem.
*Már Relael is igen izgatott, részben mert régen látták viszont egymást. Ugyan ő idő közben csillapítottak éhségét mással, de elég csak visszaemlékeznie Denjaar illatára, bőrének melegére, és mély hangjára ahhoz, hogy rögvest repetázni óhajtson.
Úgy hitte elsőként némi borozgatással ütik el az időt, de látszólag más tervei vannak a harcosnak, így engedelmesen követi őt a pulthoz. Míg az egykori Parancsnok kezébe veszi az irányítást, addig csendben nézelődik, s élvezi a látványt. Meg is tetszik neki egy-két leány, az egyik mellette elhaladó pillangónál nem is fogja vissza magát, s szép orcáján finoman simít végig. Egy kacér mosollyal bűvöli el őt, de hagyja tovalibbenni a szépséget. Természetesen eközben is figyel, kicsit meg is szédíti Denjaar követeléseinek hosszú listája.*
- Valójában az nekem is jól esne most.
*Zöldjeivel egy darabig leköveti Denjaar kezének útját, majd visszavándorol a rideg szempárhoz, hogy kihívóan farkasszemet nézzenek. Jól szórakozik, melyről egyre szélesedő mosolya is árulkodik. Nincs ellenére, hogy Denjaar már a fogadótérben birtokba veszi testét, de nem is tűri tétlenül. A wegtoreni igen hamar érezheti Relael jobbját ágyékán, mely ugyanolyan nemes egyszerűséggel markol rá a férfi ékére, mint ahogy az teszi puha melleivel.*
- Óvatosan Parancsnok, ha így folytatjuk feleslegesen fizetted a szobát.
*Mámorító számára ez a régi-új világ, mely rögvest elkezdi altatni óvatosságát. Nem is bánja feltétlenül, most semmire sem vágyik jobban a bódultságnál, hiszen olyan sokáig volt józan. Más számára teljesen magától értetődő ez, Relaelnek viszont komoly erőfeszítést vesz igénybe, hogy képes legyen tisztán elviselni magát és az emlékeit.
Ha akarna sem lenne képes komor lenni a harcos társaságában, aki önkéntelenül is kirángatja őt a melankólia pocsolyájából, amiben egyébként előszeretettel lubickol. A bókra mosolya elégedett vigyorgássá szélesedik, amíg végül ajkai Denjaaréval találkoznak. Szenvedélyes csókkal örvendezteti meg partnerét, s adja egyúttal tudtára, hogy elégedettséggel töltik el őt a történtek. Nem bánja ezt a fajta határozottságot, sőt, egyenesen meg is követeli. Nem is tudná másként elképzelni "kapcsolatuk" dinamikáját.*
- Feltehetően degeszre tömném az erszényemet.
*Kuncogja, tekintetét csak egy pillanatra emeli fel az egykori Parancsnokra, majd vissza sötét hajtincsére, amivel szórakozottan játszadozik.
Röviden eljátszadozik a gondolattal, hogy milyen lehet egy kurtizán élete, de hamar rájön mennyire távol áll tőle. A testiség bizony nem áll távol tőle, gyakran és alaposan örömét leli benne, de elég határozott igénye van a partnereit illetően. Túl büszke is volna hozzá, így igen sanyarú sorsa lenne, ha hasonló foglalkozásra kényszerülne.*
- De legalább tudom, hogy lenne egy visszatérő vendégem.
*Már Relael is igen izgatott, részben mert régen látták viszont egymást. Ugyan ő idő közben csillapítottak éhségét mással, de elég csak visszaemlékeznie Denjaar illatára, bőrének melegére, és mély hangjára ahhoz, hogy rögvest repetázni óhajtson.
Úgy hitte elsőként némi borozgatással ütik el az időt, de látszólag más tervei vannak a harcosnak, így engedelmesen követi őt a pulthoz. Míg az egykori Parancsnok kezébe veszi az irányítást, addig csendben nézelődik, s élvezi a látványt. Meg is tetszik neki egy-két leány, az egyik mellette elhaladó pillangónál nem is fogja vissza magát, s szép orcáján finoman simít végig. Egy kacér mosollyal bűvöli el őt, de hagyja tovalibbenni a szépséget. Természetesen eközben is figyel, kicsit meg is szédíti Denjaar követeléseinek hosszú listája.*
- Valójában az nekem is jól esne most.
*Zöldjeivel egy darabig leköveti Denjaar kezének útját, majd visszavándorol a rideg szempárhoz, hogy kihívóan farkasszemet nézzenek. Jól szórakozik, melyről egyre szélesedő mosolya is árulkodik. Nincs ellenére, hogy Denjaar már a fogadótérben birtokba veszi testét, de nem is tűri tétlenül. A wegtoreni igen hamar érezheti Relael jobbját ágyékán, mely ugyanolyan nemes egyszerűséggel markol rá a férfi ékére, mint ahogy az teszi puha melleivel.*
- Óvatosan Parancsnok, ha így folytatjuk feleslegesen fizetted a szobát.
2933. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-17 14:58:24
Üzenet elküldve: 2024-11-17 14:58:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Természetesen leadja fegyvereit. Az lenne meglepő, ha a Kikötő világában egy efféle helyen nem lenne ez bevett módi. Azon sem lepődik meg már, hogy Relael mennyi pengét visel magán. Volt alkalma megtapasztalni, hogy a hosszúéletű bizony sosem kíván védtelen maradni.
A parfüm, a gőz és az édes dohányillat keveredése megannyi emléket ébreszt benne. Az érzékeket tompító egyveleg jótékony hatással van a gondolatokra. Mintha nem is a Kikötőben lenne, mintha nem is kéne ébernek lenni a külső veszélyekkel szemben.
Követi Relael tekintetét az ellibbenő sellő után, de végül csak az elfen állapodik meg tekintete.*
-Hogy őszinte legyek, én már kinéztem magamnak egyet. *Finoman túr bele a sötét hajzuhatagba, hogy Relael ajkait határozottan sajátjához irányítsa. Nehéz lenne tagadni, hogy dagad a kéjtől, de egyelőre megálljt parancsol késztetéseinek.*
-Egy kevésbé szerencsés életben talán Te magad is itt kötsz ki. Népszerű termék lennél a palettán. *Tagadhatatlan, hogy az elf egyáltalán nem lóg ki a sorból. Épp ellenkezőleg. Kíváncsi, vajon mennyire lenne degradáló szerepkör a nemesnek.
Mihelyst Relael kinéz magának egy szimpatikus asztalt, vállát érintve állítja meg.*
-Ugyan, minek ücsörögnél itt? *Mosolyodik el szakálla alatt, majd öles léptekkel a pult felé veszi az irányt. Csupán egy biccentésben részesíti a pult mögött állót, mielőtt nekilátna leadni alapos rendelését. Hamar a pultra kerül a 158 arany a táblán helyet kapó Romantikus szoba csomagért,
a hozzá való, páros Fürdőért még 46 arany, majd az Ördögvigyor illóolajként való felhasználásáért még 50arany. . Ugyanakkor még nem ért a végére.*
-Nagyjából egy fertályóra múlva kerítsenek egy sellőt, aki kiszolgál. Ne jöjjön üres kézzel. Hozzon fel néhány litert abból a Különleges borból. *A csinos kis aranykupac kiegészül még 55 arannyal.*
-A friss gyümölcsöt se felejtsék lenn. *Tetézi még 26 arannyal a dolgot a Természet zamata fantáziánévvel ellátott desszertért.* -Még valami. *A pultra halmozott aranytorony ledőlni készül a 76 aranyat érő toldástól.* -Ördögvigyor dohányként. Nehezen fér a fejembe, miért nem jár ez szobánként.
*Ahogy átvette a megfelelően ellátott szoba kulcsát, ismét Relaelhez lép.*
-Elismerem, rám fér egy fürdő. *Ezt alighanem Relael sem tagadná meg magától, tekintettel rá, hogy nem is oly rég még vérben úszhatott.*
-Kettőt kértem. De csak ha nincs ellenedre. *Alaposan megnyomja az utolsó szót, miközben érdes tenyerei felfedezőútra indulnak, szinte kihívóan várva, vajon az elf megállítja-e. Játékos szórakozottsággal löki le a hosszúéletű bal válláról a pántot, majd ha csak nem áll ellen, nyúl a finom selyemruha alá, hogy kívánalmainak megfelelően, mohón markolhasson keblére. Túlzás lenne azt állítani, hogy látja Relael sajátosan csavaros elméjét vagy akár a lány határait. Izgalmas felfedezési terep, szinte már késztetést érez rá, hogy mindent kitapasztaljon. Végül csak a kulcsra pillant és a rávésett számra, hogy megkereshessék szobájukat.*
*Természetesen leadja fegyvereit. Az lenne meglepő, ha a Kikötő világában egy efféle helyen nem lenne ez bevett módi. Azon sem lepődik meg már, hogy Relael mennyi pengét visel magán. Volt alkalma megtapasztalni, hogy a hosszúéletű bizony sosem kíván védtelen maradni.
A parfüm, a gőz és az édes dohányillat keveredése megannyi emléket ébreszt benne. Az érzékeket tompító egyveleg jótékony hatással van a gondolatokra. Mintha nem is a Kikötőben lenne, mintha nem is kéne ébernek lenni a külső veszélyekkel szemben.
Követi Relael tekintetét az ellibbenő sellő után, de végül csak az elfen állapodik meg tekintete.*
-Hogy őszinte legyek, én már kinéztem magamnak egyet. *Finoman túr bele a sötét hajzuhatagba, hogy Relael ajkait határozottan sajátjához irányítsa. Nehéz lenne tagadni, hogy dagad a kéjtől, de egyelőre megálljt parancsol késztetéseinek.*
-Egy kevésbé szerencsés életben talán Te magad is itt kötsz ki. Népszerű termék lennél a palettán. *Tagadhatatlan, hogy az elf egyáltalán nem lóg ki a sorból. Épp ellenkezőleg. Kíváncsi, vajon mennyire lenne degradáló szerepkör a nemesnek.
Mihelyst Relael kinéz magának egy szimpatikus asztalt, vállát érintve állítja meg.*
-Ugyan, minek ücsörögnél itt? *Mosolyodik el szakálla alatt, majd öles léptekkel a pult felé veszi az irányt. Csupán egy biccentésben részesíti a pult mögött állót, mielőtt nekilátna leadni alapos rendelését. Hamar a pultra kerül a 158 arany a táblán helyet kapó Romantikus szoba csomagért,
a hozzá való, páros Fürdőért még 46 arany, majd az Ördögvigyor illóolajként való felhasználásáért még 50arany. . Ugyanakkor még nem ért a végére.*-Nagyjából egy fertályóra múlva kerítsenek egy sellőt, aki kiszolgál. Ne jöjjön üres kézzel. Hozzon fel néhány litert abból a Különleges borból. *A csinos kis aranykupac kiegészül még 55 arannyal.*
-A friss gyümölcsöt se felejtsék lenn. *Tetézi még 26 arannyal a dolgot a Természet zamata fantáziánévvel ellátott desszertért.*
-Még valami. *A pultra halmozott aranytorony ledőlni készül a 76 aranyat érő toldástól.* -Ördögvigyor dohányként. Nehezen fér a fejembe, miért nem jár ez szobánként. *Ahogy átvette a megfelelően ellátott szoba kulcsát, ismét Relaelhez lép.*
-Elismerem, rám fér egy fürdő. *Ezt alighanem Relael sem tagadná meg magától, tekintettel rá, hogy nem is oly rég még vérben úszhatott.*
-Kettőt kértem. De csak ha nincs ellenedre. *Alaposan megnyomja az utolsó szót, miközben érdes tenyerei felfedezőútra indulnak, szinte kihívóan várva, vajon az elf megállítja-e. Játékos szórakozottsággal löki le a hosszúéletű bal válláról a pántot, majd ha csak nem áll ellen, nyúl a finom selyemruha alá, hogy kívánalmainak megfelelően, mohón markolhasson keblére. Túlzás lenne azt állítani, hogy látja Relael sajátosan csavaros elméjét vagy akár a lány határait. Izgalmas felfedezési terep, szinte már késztetést érez rá, hogy mindent kitapasztaljon. Végül csak a kulcsra pillant és a rávésett számra, hogy megkereshessék szobájukat.*
2932. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-17 14:06:46
Üzenet elküldve: 2024-11-17 14:06:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Rengeteget beszél a lány, de legalább azt csinálja, amit kér tőle. Ez nagyban hozzásegíti ahhoz, hogy ne legyen a kelleténél morcosabb, de a biztonság kedvéért azért kell az a rudacska. Hosszú még az este, talán az alkotáshoz is hozzásegíti egy mélyebb állapot. Bár kevés időt adott maguknak, sejtelmei szerint kétszer annyit fognak eltölteni a fürdőben, de még úgy is elfogadható. Nem fogja kiugrasztani a lányt ha letelt az idő azonnal, de ez már a belélegzett nyugalom miatt lesz így, mert egyébként képes volna megtenni.
Nem figyeli, hogy a másik mit csinál, el van ő is foglalva magával, és az érzéssel, amit úgy hiányolt azóta, hogy megtudta hová is igyekeznek. A nyugalma mindig nagy kincs volt, a hidegvére segítette a túléléshez, mégis olyan könnyedén bicsaklik meg mostanság. Elmélázhatna rajta, de most van, ami meggátolja ebben.*
- Ördögvigyor.
*Válaszol, fátyolos aranyakkal nézve rá a füstre, a rátelepedett halovány mosoly kíséretében, majd végül ő is belemártja hosszú lábait a vízbe, aztán elmerül benne majdnem mellkasig. A peremnek dőlve engedi, hogy a víz forrósága még tovább lazítsa. Nem volt ostobaság, de nem fogja kimondani. Két kezét maga mellett kilógatva a dézsából engedi el a napok fáradalmait, miközben egyre fogy az ujjai között lévő bódító. Kis idő, hogy újra Leiná-ra tekint, majd a dióillatot árasztó szert egy határozott mozdulattal nyújtja felé. Jót fog tenni, talán a szája is ilyen szépen csukva marad utána.*
- Próbáld ki, Leina.
*Ha elveszi, ha nem ő behunyja a szemeit és nem is kívánja kinyitni addig, amíg elérkezettnek nem látja az időt, hogy elfoglalják a szobát, ahol még étel is vár rájuk. Az egyetlen hiányérzet most csak a gyomrában érződik. Talán meghagyja neki a másik ezt az állapotot, de ha nem, most akkor sem morogna rá.*
*Rengeteget beszél a lány, de legalább azt csinálja, amit kér tőle. Ez nagyban hozzásegíti ahhoz, hogy ne legyen a kelleténél morcosabb, de a biztonság kedvéért azért kell az a rudacska. Hosszú még az este, talán az alkotáshoz is hozzásegíti egy mélyebb állapot. Bár kevés időt adott maguknak, sejtelmei szerint kétszer annyit fognak eltölteni a fürdőben, de még úgy is elfogadható. Nem fogja kiugrasztani a lányt ha letelt az idő azonnal, de ez már a belélegzett nyugalom miatt lesz így, mert egyébként képes volna megtenni.
Nem figyeli, hogy a másik mit csinál, el van ő is foglalva magával, és az érzéssel, amit úgy hiányolt azóta, hogy megtudta hová is igyekeznek. A nyugalma mindig nagy kincs volt, a hidegvére segítette a túléléshez, mégis olyan könnyedén bicsaklik meg mostanság. Elmélázhatna rajta, de most van, ami meggátolja ebben.*
- Ördögvigyor.
*Válaszol, fátyolos aranyakkal nézve rá a füstre, a rátelepedett halovány mosoly kíséretében, majd végül ő is belemártja hosszú lábait a vízbe, aztán elmerül benne majdnem mellkasig. A peremnek dőlve engedi, hogy a víz forrósága még tovább lazítsa. Nem volt ostobaság, de nem fogja kimondani. Két kezét maga mellett kilógatva a dézsából engedi el a napok fáradalmait, miközben egyre fogy az ujjai között lévő bódító. Kis idő, hogy újra Leiná-ra tekint, majd a dióillatot árasztó szert egy határozott mozdulattal nyújtja felé. Jót fog tenni, talán a szája is ilyen szépen csukva marad utána.*
- Próbáld ki, Leina.
*Ha elveszi, ha nem ő behunyja a szemeit és nem is kívánja kinyitni addig, amíg elérkezettnek nem látja az időt, hogy elfoglalják a szobát, ahol még étel is vár rájuk. Az egyetlen hiányérzet most csak a gyomrában érződik. Talán meghagyja neki a másik ezt az állapotot, de ha nem, most akkor sem morogna rá.*
2931. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-17 14:03:42
Üzenet elküldve: 2024-11-17 14:03:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*A kígyó etetésére csupán biccent. Hogy mivel fogja pontosan megetetni, arról egyelőre gőze sincs, de emiatt majd holnap fog aggódni. Sokat kell majd még tanulnia a lényről, s ennek a felelősségnek tudata jelenleg csak terheli őt, ezért nem törődik vele, különösképpen mert kellemes társasága van éppen.*
- Csak ugyan? Olyan messze érne a híre?
*Ízlelgeti ezt az új információt. Rögvest tervek kezdenek formát ölteni elméjében, de nem többek ezek még zavaros elképzelésnél.*
*Türelmesen kivárja amíg Denjaar kabátját magához veszi, mielőtt távoznának a fogadóból. Nem magyarázkodik és nem is köszön, láthatóan minden figyelmét a gladiátornak szenteli.*
- Idegen volnál?
*Természetesen most is mint mindig, elsőre arra reagál amire óhajt.*
- Nagy fiúk, egyedül is be tudják már kötni a cipőjüket.
*Feleli szórakozottan, s ezzel egyidejűleg megpillantja a Sellőház impozáns épületét. Nehéz lenne bármivel összekeverni, így anélkül felismeri, hogy visszatérő vendég volna.*
*Beérve meleg, kellemes illatok és pompa fogadja. Egy pillanatra úgy érzi magát, mint Artheniorban ifjú leány korában. Pillantásával egy kacér, karcsú leányt követ, aki éppen kézen fogva kíséri vendégét.
Megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle, miközben saját szőrmekabátját lesöpri magáról.*
- Milyen ismerős világ.
*Duruzsolja orra alatt. Mielőtt tovább haladhatna szabad asztalt keresni maguknak, a Sellőház biztonságáért felelős egyik őr kedvesen tudtára adja, hogy fegyvereit le kell adnia. Nem veszi zokon a kérést, ezért rögtön eleget is tesz neki. Két tőrét derekára rögzített hüvelyükkel együtt akasztja le, majd egy harmadikat - egy lényegesen apróbbat - combjának külső oldaláról csatol le és nyújt át. Természetesen fülbevalóit magán hagyja, az ellen aligha emelhetne bárki szót.*
- Milyen színes a kínálat. Neked melyik tetszik?
*Súgja oda Denjaarnak várakozás közben. Amennyiben a férfi is megszabadul pengéitől, akkor bátorkodik kétfős csapatuk élére törni, hogy egy szimpatikus asztalt keressen maguknak. A párnázott széken kicsit helyezkedve élvezi ki annak puhaságát.*
- Talán a Hét Varjúnak is elkélne némi csinosítgatás.
*A kígyó etetésére csupán biccent. Hogy mivel fogja pontosan megetetni, arról egyelőre gőze sincs, de emiatt majd holnap fog aggódni. Sokat kell majd még tanulnia a lényről, s ennek a felelősségnek tudata jelenleg csak terheli őt, ezért nem törődik vele, különösképpen mert kellemes társasága van éppen.*
- Csak ugyan? Olyan messze érne a híre?
*Ízlelgeti ezt az új információt. Rögvest tervek kezdenek formát ölteni elméjében, de nem többek ezek még zavaros elképzelésnél.*
*Türelmesen kivárja amíg Denjaar kabátját magához veszi, mielőtt távoznának a fogadóból. Nem magyarázkodik és nem is köszön, láthatóan minden figyelmét a gladiátornak szenteli.*
- Idegen volnál?
*Természetesen most is mint mindig, elsőre arra reagál amire óhajt.*
- Nagy fiúk, egyedül is be tudják már kötni a cipőjüket.
*Feleli szórakozottan, s ezzel egyidejűleg megpillantja a Sellőház impozáns épületét. Nehéz lenne bármivel összekeverni, így anélkül felismeri, hogy visszatérő vendég volna.*
*Beérve meleg, kellemes illatok és pompa fogadja. Egy pillanatra úgy érzi magát, mint Artheniorban ifjú leány korában. Pillantásával egy kacér, karcsú leányt követ, aki éppen kézen fogva kíséri vendégét.
Megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle, miközben saját szőrmekabátját lesöpri magáról.*
- Milyen ismerős világ.
*Duruzsolja orra alatt. Mielőtt tovább haladhatna szabad asztalt keresni maguknak, a Sellőház biztonságáért felelős egyik őr kedvesen tudtára adja, hogy fegyvereit le kell adnia. Nem veszi zokon a kérést, ezért rögtön eleget is tesz neki. Két tőrét derekára rögzített hüvelyükkel együtt akasztja le, majd egy harmadikat - egy lényegesen apróbbat - combjának külső oldaláról csatol le és nyújt át. Természetesen fülbevalóit magán hagyja, az ellen aligha emelhetne bárki szót.*
- Milyen színes a kínálat. Neked melyik tetszik?
*Súgja oda Denjaarnak várakozás közben. Amennyiben a férfi is megszabadul pengéitől, akkor bátorkodik kétfős csapatuk élére törni, hogy egy szimpatikus asztalt keressen maguknak. A párnázott széken kicsit helyezkedve élvezi ki annak puhaságát.*
- Talán a Hét Varjúnak is elkélne némi csinosítgatás.
2930. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-17 12:58:20
Üzenet elküldve: 2024-11-17 12:58:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Egy fertályóra rettentő kevés arra, hogy el lehessen lazulni, és ki lehessen élvezni egy ilyen drága, ám annál kellemesebb fürdő minden egyes pillanatát, vagy inkább pont az lesz a lényeg, hogy minden pillanatot a lehető legjobban kell élvezni, mert kevés adatik meg belőle.*
- Jó. *Nem ellenkezik hát, főleg úgy, hogy nem is neki kell fizetnie a szolgáltatásért, legalábbis Nori szerette volna, ha így lenne. A sellőlány határozottan megállítja őt, mielőtt Ril oldalán távozna, és elmagyarázza, hogy ha ketten akarnak Fürdőzni, akkor annak bizony dupla ára lesz. A lány 22 aranyat kér el még Nori-tól, mondván, hogy összesen negyvenötért beengedik mindkettőjüket.
A fürdő felé caplatva a feketeség egészen morcos pofát vág, nem örül a történteknek.*
- Negyvenöt arany, hogy ketten fürödhessünk? Kész rablás. Arthenior-ban is van egy Fürdőház, nem tudom pontosan, de ott talán még fizetni sem kell, de ha kell is, biztos nem ennyit.
*Nem igazán akaródzik megérteni, hogy ez nem szól másról, csupán az üzletről. Ez egy szolgáltatás, melyet, ha két személy vesz igénybe, akkor két személynek megfelelő árat is kell fizetni érte. Persze, Nori ebből csak azt látja, hogy egyre üresebb az erszénye, de reméli, hogy legalább az a rövid idő a medencékben tényleg olyan pihentető lesz, mint, ahogy azt elképzeli.
Az épületbe érve rögtön megcsapja őt a kellemes meleg, ami a kinti vacogós időjáráshoz képest olyan, mint egy álom, így ő is egészen hamar abbahagyja a morgolódást. A fegyvereit már a bejáratnál elvették, -igen, mindet, hogy egye meg őket a fene-, úgyhogy csak a ruháitól kell megszabadulnia. A bőrvért fűzős részének kioldásával most is bűvészkedik egy kicsit, de miután az lekerült róla, hamar vetkőzik ő is teljesen meztelenre. A dézsa víztükrében kezdi bámulni saját, sápadt testét úgy, mintha onnan valaki mást látna visszanézni rá, mígnem hirtelen megcsapja az orrát Ril furcsa valamijének a szaga.*
- Az meg mi? *kapja fel rá a fejét, figyelve Ril tevékenységét, de ő nem vár tovább, rögtön bemászik a dézsába, hisz szorítja őket az idő.*
- Ah, aaaah! *A finom, forró fürdő kellemesen kényezteti a testét. Szemeit lehunyja, teljesen elnyúlik, és abban csak reménykedik, hogy így majd az idő is lassul, mert ezt bizony órákig el tudná viselni.*
*Egy fertályóra rettentő kevés arra, hogy el lehessen lazulni, és ki lehessen élvezni egy ilyen drága, ám annál kellemesebb fürdő minden egyes pillanatát, vagy inkább pont az lesz a lényeg, hogy minden pillanatot a lehető legjobban kell élvezni, mert kevés adatik meg belőle.*
- Jó. *Nem ellenkezik hát, főleg úgy, hogy nem is neki kell fizetnie a szolgáltatásért, legalábbis Nori szerette volna, ha így lenne. A sellőlány határozottan megállítja őt, mielőtt Ril oldalán távozna, és elmagyarázza, hogy ha ketten akarnak Fürdőzni, akkor annak bizony dupla ára lesz. A lány 22 aranyat kér el még Nori-tól,
mondván, hogy összesen negyvenötért beengedik mindkettőjüket. A fürdő felé caplatva a feketeség egészen morcos pofát vág, nem örül a történteknek.*
- Negyvenöt arany, hogy ketten fürödhessünk? Kész rablás. Arthenior-ban is van egy Fürdőház, nem tudom pontosan, de ott talán még fizetni sem kell, de ha kell is, biztos nem ennyit.
*Nem igazán akaródzik megérteni, hogy ez nem szól másról, csupán az üzletről. Ez egy szolgáltatás, melyet, ha két személy vesz igénybe, akkor két személynek megfelelő árat is kell fizetni érte. Persze, Nori ebből csak azt látja, hogy egyre üresebb az erszénye, de reméli, hogy legalább az a rövid idő a medencékben tényleg olyan pihentető lesz, mint, ahogy azt elképzeli.
Az épületbe érve rögtön megcsapja őt a kellemes meleg, ami a kinti vacogós időjáráshoz képest olyan, mint egy álom, így ő is egészen hamar abbahagyja a morgolódást. A fegyvereit már a bejáratnál elvették, -igen, mindet, hogy egye meg őket a fene-, úgyhogy csak a ruháitól kell megszabadulnia. A bőrvért fűzős részének kioldásával most is bűvészkedik egy kicsit, de miután az lekerült róla, hamar vetkőzik ő is teljesen meztelenre. A dézsa víztükrében kezdi bámulni saját, sápadt testét úgy, mintha onnan valaki mást látna visszanézni rá, mígnem hirtelen megcsapja az orrát Ril furcsa valamijének a szaga.*
- Az meg mi? *kapja fel rá a fejét, figyelve Ril tevékenységét, de ő nem vár tovább, rögtön bemászik a dézsába, hisz szorítja őket az idő.*
- Ah, aaaah! *A finom, forró fürdő kellemesen kényezteti a testét. Szemeit lehunyja, teljesen elnyúlik, és abban csak reménykedik, hogy így majd az idő is lassul, mert ezt bizony órákig el tudná viselni.*
2929. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-16 11:32:14
Üzenet elküldve: 2024-11-16 11:32:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Nem fog olyasmivel törődni, hogy mi esik jól és mi esik rosszul a lánynak. Azért jöttek ide, hogy teljesítse az üzletük ráeső részét. Így is sokat költ azért, hogy jó helyen valósulhasson ez meg, noha tudná élvezni a hely adta lehetőségeket, mégis inkább az ellenszenv ébred fel benne.
Leina is választ, míg ő barátkozik az üres gyomrát égető rum érzetével. Mikor amaz csillogó, szinte gyermeki szemekkel néz rá, hogy mi a következő terve, akkor beletörődően sóhajt. Nem mond még semmit, csak újra a Sellőlányra szegezi az aranyakat. Kiveszi az egyik kis tasakot a zsebéből, amiben az ördögvigyort kapta és ujjaival körkörös mozdulatokat tesz az irányába, arról tudni fogja mi a dolga. Nincs pipája, nem is illene ajkai közé így kiadja a feladatot, hogy másképpen juthasson hozzá. Ehhez az estéhez kelleni fog. Erre gondol akkor, amikor azt mondja, hogy csak akkor szükséges az ilyen, ha pillanatokat kíván megváltoztatni, nem pedig egy életet. Sosem használná napjában, de ha ezt túl akarja élni, akkor muszáj lesz lehiggadnia. A fürdő gondolata melegséggel tölti el, csak azért megy bele, mert igen nagy szüksége van rá. Amíg elkészül a kis rudacska, addig Leina felé fordul.*
- Sokáig fog tartani, amíg elkészül a kezed. Egy fertályóra. Annyit leszünk a fürdőben. Az ételeket vigyétek be a szobánkba akkorra.
*Fordul tekintete vissza a kiszolgálóhoz, lévén az utasítást neki szánta, majd mintha csak tudná, hogy merre kell menni, iramodik meg a Fürdő felé, s cserél 23 arany gazdát, a másik kezében található új köntösű vigyorral.
Talán a másik kissé jobban szeretne elmerülni az élvezetekben, de ha tényleg szeretné megkapni a tetoválást, akkor beleegyezik abba, amit Ril kér. Ha inkább azt választja, hogy órákat tölt el egy dézsában rohadva, akkor elfelejtheti. Érezhetné úgy is, hogy már törlesztett a kiadott aranyakkal, csakhogy nála más értéke van a pénznek. És nem ezt ígérte.
A tér valóban megkapó, a pára szinte leolvasztja róla a kezdeti mogorvaságot. Ennyi talán tényleg jár, ha a megérdemelni szót ő nem is tudná használni.
Nem szégyenlős típus és nem is férfivel van egy meglehetősen meghitt helyen. Hamar kerül le róla a táskája, s minden ruhadarab, majd úgy pőrén, nem törődve a lánnyal kerít egy égő gyertyát, amibe belemárthatja a füstölnivaló elejét. Mélyet szív bele. Sosem nevet tőle, de ellazul. Behunyt szemmel élvezi ki, ahogy átjárja az első mélyre jutó füst, s távozik belőle felhőként. Máris kevésbé görcsös. Kiélvezne még pár szippantást, mielőtt belelép a dézsába. Nem érdekli, hogy a lányt zavarja-e a szaga... úgyis elnyomja a túl édes illat, ami terjeng.*
*Nem fog olyasmivel törődni, hogy mi esik jól és mi esik rosszul a lánynak. Azért jöttek ide, hogy teljesítse az üzletük ráeső részét. Így is sokat költ azért, hogy jó helyen valósulhasson ez meg, noha tudná élvezni a hely adta lehetőségeket, mégis inkább az ellenszenv ébred fel benne.
Leina is választ, míg ő barátkozik az üres gyomrát égető rum érzetével. Mikor amaz csillogó, szinte gyermeki szemekkel néz rá, hogy mi a következő terve, akkor beletörődően sóhajt. Nem mond még semmit, csak újra a Sellőlányra szegezi az aranyakat. Kiveszi az egyik kis tasakot a zsebéből, amiben az ördögvigyort kapta és ujjaival körkörös mozdulatokat tesz az irányába, arról tudni fogja mi a dolga. Nincs pipája, nem is illene ajkai közé így kiadja a feladatot, hogy másképpen juthasson hozzá. Ehhez az estéhez kelleni fog. Erre gondol akkor, amikor azt mondja, hogy csak akkor szükséges az ilyen, ha pillanatokat kíván megváltoztatni, nem pedig egy életet. Sosem használná napjában, de ha ezt túl akarja élni, akkor muszáj lesz lehiggadnia. A fürdő gondolata melegséggel tölti el, csak azért megy bele, mert igen nagy szüksége van rá. Amíg elkészül a kis rudacska, addig Leina felé fordul.*
- Sokáig fog tartani, amíg elkészül a kezed. Egy fertályóra. Annyit leszünk a fürdőben. Az ételeket vigyétek be a szobánkba akkorra.
*Fordul tekintete vissza a kiszolgálóhoz, lévén az utasítást neki szánta, majd mintha csak tudná, hogy merre kell menni, iramodik meg a Fürdő felé, s cserél 23 arany gazdát, a másik kezében található új köntösű vigyorral.
Talán a másik kissé jobban szeretne elmerülni az élvezetekben, de ha tényleg szeretné megkapni a tetoválást, akkor beleegyezik abba, amit Ril kér. Ha inkább azt választja, hogy órákat tölt el egy dézsában rohadva, akkor elfelejtheti. Érezhetné úgy is, hogy már törlesztett a kiadott aranyakkal, csakhogy nála más értéke van a pénznek. És nem ezt ígérte.
A tér valóban megkapó, a pára szinte leolvasztja róla a kezdeti mogorvaságot. Ennyi talán tényleg jár, ha a megérdemelni szót ő nem is tudná használni.
Nem szégyenlős típus és nem is férfivel van egy meglehetősen meghitt helyen. Hamar kerül le róla a táskája, s minden ruhadarab, majd úgy pőrén, nem törődve a lánnyal kerít egy égő gyertyát, amibe belemárthatja a füstölnivaló elejét. Mélyet szív bele. Sosem nevet tőle, de ellazul. Behunyt szemmel élvezi ki, ahogy átjárja az első mélyre jutó füst, s távozik belőle felhőként. Máris kevésbé görcsös. Kiélvezne még pár szippantást, mielőtt belelép a dézsába. Nem érdekli, hogy a lányt zavarja-e a szaga... úgyis elnyomja a túl édes illat, ami terjeng.*
2928. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-16 10:57:49
Üzenet elküldve: 2024-11-16 10:57:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Végül egyedül kell átverekednie magát az őrökön, de szerencsére nem szó szerint. Határozott léptekkel indul meg az ajtó felé, és próbálja utánozni azt, amit Mai a legutóbbi alkalommal csinált, de őt inkább nézik miatta bolondnak, mint úrnőnek. Az arcára erőltetett vigyort látják csak, magában pedig már készül egy átokkal, ha ezek a nagyra nőtt, morcos pofák megpróbálnának belekötni. Persze nem történik semmi különös, egyszerűen csak bemegy az épületbe, aztán már benn is van. Tényleg nem olyan bonyolult ez. Bent hamar megtalálja a lányt, aki közben úgy tűnik, már mindent elintézett.*
- Aha, értem *pislog nagyokat a kapott válaszra. Valamiért most kifejezetten nyersnek érzi Rilt, és ez nem is esik jól neki. Úgy dönt, hogy inkább ráfogja a fáradtságra, biztosan ő lett érzékenyebb a kelleténél egy ilyen nehéz nap végére.
A pulthoz lép, és elkezdi az étlapot vizslatni. Most nem is az a legnagyobb baja, hogy ne tudná elolvasni, mi van ráírva, az már egész jól megy neki, inkább az a probléma, hogy a legtöbb dologról fogalma sincs, hogy mi lehet. A Mélytengeri apróságok mellett dönt. Az ára mondjuk egészen vészes, 18 arany, de legalább azt sejti, hogy abban mik lehetnek. Halak, rák, meg ilyenek, vagy polip, de sütve neki az is jó. Jobb, mint a leves, amire legutóbb rákényszerítették. Mellé egy pohár Bort rendel 9 aranyért. Abban is jobban bízik, mint a sok furcsa nevű italban. Majd, ha egyszer gazdag lesz, akkor kipróbálja ezt a sok ki tudja, hogy micsodát, de ott még nem tart.
Fizet, majd egy valamin még felcsillan a szeme. Nem az étlapon, hanem egy másik papíron látja meg, hogy a Sellőháznak van fürdőháza, ahol egy vagyonért lehet tisztálkodni és ellazulni. Szeretné. Amíg az ételüket várják, édesen pislogva néz Ril-re.*
- Kipróbáljuk? A fürdőt. Megérdemeljük, bár rettentő drága. *Állapítja meg sokadszorra az árakról, hogy azok bizony nem egyszerű halandónak vannak kitalálva, de hát ez ilyen. Az biztos, hogy a fürdő gondolatától egyelőre kevésbé érzi magát fáradtnak, mint eddig.*
*Végül egyedül kell átverekednie magát az őrökön, de szerencsére nem szó szerint. Határozott léptekkel indul meg az ajtó felé, és próbálja utánozni azt, amit Mai a legutóbbi alkalommal csinált, de őt inkább nézik miatta bolondnak, mint úrnőnek. Az arcára erőltetett vigyort látják csak, magában pedig már készül egy átokkal, ha ezek a nagyra nőtt, morcos pofák megpróbálnának belekötni. Persze nem történik semmi különös, egyszerűen csak bemegy az épületbe, aztán már benn is van. Tényleg nem olyan bonyolult ez. Bent hamar megtalálja a lányt, aki közben úgy tűnik, már mindent elintézett.*
- Aha, értem *pislog nagyokat a kapott válaszra. Valamiért most kifejezetten nyersnek érzi Rilt, és ez nem is esik jól neki. Úgy dönt, hogy inkább ráfogja a fáradtságra, biztosan ő lett érzékenyebb a kelleténél egy ilyen nehéz nap végére.
A pulthoz lép, és elkezdi az étlapot vizslatni. Most nem is az a legnagyobb baja, hogy ne tudná elolvasni, mi van ráírva, az már egész jól megy neki, inkább az a probléma, hogy a legtöbb dologról fogalma sincs, hogy mi lehet. A Mélytengeri apróságok mellett dönt. Az ára mondjuk egészen vészes, 18 arany,
de legalább azt sejti, hogy abban mik lehetnek. Halak, rák, meg ilyenek, vagy polip, de sütve neki az is jó. Jobb, mint a leves, amire legutóbb rákényszerítették. Mellé egy pohár Bort rendel 9 aranyért. Abban is jobban bízik, mint a sok furcsa nevű italban. Majd, ha egyszer gazdag lesz, akkor kipróbálja ezt a sok ki tudja, hogy micsodát, de ott még nem tart.Fizet, majd egy valamin még felcsillan a szeme. Nem az étlapon, hanem egy másik papíron látja meg, hogy a Sellőháznak van fürdőháza, ahol egy vagyonért lehet tisztálkodni és ellazulni. Szeretné. Amíg az ételüket várják, édesen pislogva néz Ril-re.*
- Kipróbáljuk? A fürdőt. Megérdemeljük, bár rettentő drága. *Állapítja meg sokadszorra az árakról, hogy azok bizony nem egyszerű halandónak vannak kitalálva, de hát ez ilyen. Az biztos, hogy a fürdő gondolatától egyelőre kevésbé érzi magát fáradtnak, mint eddig.*
2927. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-16 09:34:25
Üzenet elküldve: 2024-11-16 09:34:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Nehéz csendre inteni a másikat, még az sem elég hozzá, hogy nem válaszol szinte semmire, amit az ében lány hadovál. Elfáradt és még messze, hogy nyugovóra térhessen. A kiszaladt mondatának sikerül lenyugtatnia a túlpörgött Leiná-t, nagy szerencséjére. *
- Majd bent kiélvezed.
*Mondja csak, de ő nem arra gondol, hogy illegetheti magát a vöröslő félhomályban, az andalító dal és illatfelhőben. A tű mardosását fogják élvezni, ha rajta múlik. Ril legalábbis biztosan. Rég volt szerencséje hozzá.
Amíg amaz elmegy rendezni a lovát ő nem fog kint várakozni. Be lehet jutni bárhová, kellő magabiztossággal, nem összeomolva a ténytől, hogy nem báli ruhában kívánnak betérni oda, ahol amúgy is az ő jólétük a fenntartó célja. Rezzenéstelen arccal, de belül kissé korholva az őröket jut át rajtuk, miután fegyvereit szükségszerűen leadta. Megérti. Úgyis ártalmasabb dolgok vannak nála, mint azok.
Lassítanak a léptek, de nem áll meg addig, amíg nem jut el a pultig, ahol rendelhet a lengén öltözött Sellőlánytól. Közben felméri, hogy kik kaptak itt helyet, kik láthatják őt. Túlságosan ismerős aura, kirázza tőle a hideg. Inkább azt kezdi el böngészni, hogy mit enne, mielőtt megfesti a lány bőrét egy szoba takarásában. Kedve lenne felfalni bármit, de elnehezülten nem lehet dolgozni. Választása ennek okán a Sajttálra esik, amiért erszényébe túr a 13 aranyért. Hogy méltán felkészülhessen a másik szövegelésére és jajgatására, Wegtoren tüze is helyet kap a rendelései között, ami még 19 érmét jelent. Két adag Ördögvigyor dohányként 76 aranyért cserébe. Szemei felcsillannak, a pénz valójában nem számít. Már csak 17-et kell kikutatnia, hogy Szoba is álljon rendelkezésükre. Ekkor lép mögé Leina, kinek csak azért tűnt fel hiánya, mert túl nagy volt körülötte a csend. *
- Már kértem szobát. Elkészülsz és én továbbmegyek. *Lép oldalra egyet, hogy a lány is kérhessen, ha akar valamit, s felhajtja a már elé került kupica rumot. A vigyort köpenye zsebébe süllyeszti és a vacsoráját várja, hogy aztán elnyelhesse őket a szoba. *
*Nehéz csendre inteni a másikat, még az sem elég hozzá, hogy nem válaszol szinte semmire, amit az ében lány hadovál. Elfáradt és még messze, hogy nyugovóra térhessen. A kiszaladt mondatának sikerül lenyugtatnia a túlpörgött Leiná-t, nagy szerencséjére. *
- Majd bent kiélvezed.
*Mondja csak, de ő nem arra gondol, hogy illegetheti magát a vöröslő félhomályban, az andalító dal és illatfelhőben. A tű mardosását fogják élvezni, ha rajta múlik. Ril legalábbis biztosan. Rég volt szerencséje hozzá.
Amíg amaz elmegy rendezni a lovát ő nem fog kint várakozni. Be lehet jutni bárhová, kellő magabiztossággal, nem összeomolva a ténytől, hogy nem báli ruhában kívánnak betérni oda, ahol amúgy is az ő jólétük a fenntartó célja. Rezzenéstelen arccal, de belül kissé korholva az őröket jut át rajtuk, miután fegyvereit szükségszerűen leadta. Megérti. Úgyis ártalmasabb dolgok vannak nála, mint azok.
Lassítanak a léptek, de nem áll meg addig, amíg nem jut el a pultig, ahol rendelhet a lengén öltözött Sellőlánytól. Közben felméri, hogy kik kaptak itt helyet, kik láthatják őt. Túlságosan ismerős aura, kirázza tőle a hideg. Inkább azt kezdi el böngészni, hogy mit enne, mielőtt megfesti a lány bőrét egy szoba takarásában. Kedve lenne felfalni bármit, de elnehezülten nem lehet dolgozni. Választása ennek okán a Sajttálra esik, amiért erszényébe túr a 13 aranyért.
Hogy méltán felkészülhessen a másik szövegelésére és jajgatására, Wegtoren tüze is helyet kap a rendelései között, ami még 19 érmét jelent. Két adag Ördögvigyor dohányként 76 aranyért cserébe. Szemei felcsillannak, a pénz valójában nem számít. Már csak 17-et kell kikutatnia, hogy Szoba is álljon rendelkezésükre. Ekkor lép mögé Leina, kinek csak azért tűnt fel hiánya, mert túl nagy volt körülötte a csend. *- Már kértem szobát. Elkészülsz és én továbbmegyek. *Lép oldalra egyet, hogy a lány is kérhessen, ha akar valamit, s felhajtja a már elé került kupica rumot. A vigyort köpenye zsebébe süllyeszti és a vacsoráját várja, hogy aztán elnyelhesse őket a szoba. *
2926. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-15 23:40:27
Üzenet elküldve: 2024-11-15 23:40:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Nos, igen, talán kissé túlgondolja a bejutás kérdését, de hát az őrök olyan mogorva tekintettel állnak ott a két teljesen különböző világot elválasztó ajtót őrizve, hogy maga is azt képzeli, koldusból grófnővé kell válnia ahhoz, hogy bebocsájtást nyerhessen. Még el is hiszi, hogy így van, Mai legutóbbi alakítása után meg főleg, hisz ő látványosabban változott egy pislantás alatt úrnővé, mint ahogy ő szokott ártatlan gyermekből veszélyes szörnyeteggé.
Válaszokat sem kap, pedig kifejezetten lelkesen meséli el, hogy miképp sikerült felelőtlen varázslással taccsra tennie magát egy egész hatra, de úgy tűnik, mindez hidegen hagyja Ril-t. Pont úgy, ahogy az is, hogy most ő is szeretne valamilyen módon hercegnővé változni, és úgy bájologni az őrök előtt, hogy a puszta nézésével elkábítsa őket, s azok a nyálukat csorgatva engedjék be őket az ajtón, majd addig bámulják őket, míg a következő kanyarban szem elől nem tévesztik a két, feszes bőrnadrágba bújtatott, kecsesen ringó popót. A bökkenő csupán annyi, hogy ő nem tud ilyet. Társa képességeit nem ismeri ezen a téren, de belőle sem nézné ki, hogy ért a csábítás művészetéhez. Ő máshoz ért. Hiába ijedt meg tőle, az a vállai fölött elsuhanó dobás tűpontos volt.
Végül azért csak kap egy választ, bár mogorvábbat annál, mint amire számított. Félre is húzza a száját nem tetszően.*
- Jól van már, azt hittem, legalább egy kicsit élvezhetjük a helyzetet. *Eltűnik elméjéből a köd, és minden vágy, ami játékra készteti. Most már ő is látja, hogy nincs szükség semmi trükkre, sem tökönrúgásra, egyszerűen csak be kell menni az ajtón, de való igaz, hogy a ló nélkül.*
- Mindjárt jövök. *Járkál az épület körül egy ideig, mire megtalálja a hátasoknak kijelölt melléképületet, de sikerül találnia egy megfelelő helyet Árnyéknak éjszakára. Megsimogatja az állatot, elköszön tőle, aztán siet vissza Ril-hez, akit valószínűleg a kelleténél most is tovább várakoztatott. Lehet, hogy már be is ment. Ha még odakint találja, akkor mellé áll, és újra az őrökre pillant.*
- Akkor menjünk. Közös szobában leszünk? *Kérdezi. Ha pedig már csak bent találja meg az elf lányt, akkor odabent teszi fel ugyanezt kérdést.*
*Nos, igen, talán kissé túlgondolja a bejutás kérdését, de hát az őrök olyan mogorva tekintettel állnak ott a két teljesen különböző világot elválasztó ajtót őrizve, hogy maga is azt képzeli, koldusból grófnővé kell válnia ahhoz, hogy bebocsájtást nyerhessen. Még el is hiszi, hogy így van, Mai legutóbbi alakítása után meg főleg, hisz ő látványosabban változott egy pislantás alatt úrnővé, mint ahogy ő szokott ártatlan gyermekből veszélyes szörnyeteggé.
Válaszokat sem kap, pedig kifejezetten lelkesen meséli el, hogy miképp sikerült felelőtlen varázslással taccsra tennie magát egy egész hatra, de úgy tűnik, mindez hidegen hagyja Ril-t. Pont úgy, ahogy az is, hogy most ő is szeretne valamilyen módon hercegnővé változni, és úgy bájologni az őrök előtt, hogy a puszta nézésével elkábítsa őket, s azok a nyálukat csorgatva engedjék be őket az ajtón, majd addig bámulják őket, míg a következő kanyarban szem elől nem tévesztik a két, feszes bőrnadrágba bújtatott, kecsesen ringó popót. A bökkenő csupán annyi, hogy ő nem tud ilyet. Társa képességeit nem ismeri ezen a téren, de belőle sem nézné ki, hogy ért a csábítás művészetéhez. Ő máshoz ért. Hiába ijedt meg tőle, az a vállai fölött elsuhanó dobás tűpontos volt.
Végül azért csak kap egy választ, bár mogorvábbat annál, mint amire számított. Félre is húzza a száját nem tetszően.*
- Jól van már, azt hittem, legalább egy kicsit élvezhetjük a helyzetet. *Eltűnik elméjéből a köd, és minden vágy, ami játékra készteti. Most már ő is látja, hogy nincs szükség semmi trükkre, sem tökönrúgásra, egyszerűen csak be kell menni az ajtón, de való igaz, hogy a ló nélkül.*
- Mindjárt jövök. *Járkál az épület körül egy ideig, mire megtalálja a hátasoknak kijelölt melléképületet, de sikerül találnia egy megfelelő helyet Árnyéknak éjszakára. Megsimogatja az állatot, elköszön tőle, aztán siet vissza Ril-hez, akit valószínűleg a kelleténél most is tovább várakoztatott. Lehet, hogy már be is ment. Ha még odakint találja, akkor mellé áll, és újra az őrökre pillant.*
- Akkor menjünk. Közös szobában leszünk? *Kérdezi. Ha pedig már csak bent találja meg az elf lányt, akkor odabent teszi fel ugyanezt kérdést.*
2925. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-15 12:19:04
Üzenet elküldve: 2024-11-15 12:19:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Nilywera//
*Talán a nagy méretű, tegnap esti ebédből-vacsora miatt, vagy talán az este befejezése miatt, de nem érez magában még annyi étvágyat se, hogy egy szelet kenyérrel a szájában rontsa el a lány hangulatát.
Keresztbe tett karokkal méregeti ültében a megjött Nylwerát szinte olyan ábrázattal, mint aki a fiatal asszonyt hibáztatja az események alakulása miatt, majd egy sóhajjal később közölni kezdi a hírt a maga tömör módján:*
- Ambroggio elment nem sokkal azután hogy felmentél. Kérte hogy szóljak neked. *Számít egy olyan kérdésre, miszerint visszajönne e most a vöröshajú kakas, amire röviden a fejét fogja rázni válaszul. Hagyja egy kicsit hogy amaz megeméssze a hírt.*
- Sorsvetőkártyát húzott elő, és egy lap elijesztette. *Teljesíti túl magát az információterjesztéssel, majd elgondolkodik azon, hogy vajon kreol bőrű asztaltársa többet tud e a lapok eredetének a sorsáról. Zavarja, hogy ilyen keveset tud az őt körülvevő környékről, még ennyi idő után is.
Ezen, számára nem kis szívesség teljesítésével A szürkebőrű most már bármelyik pillanatban abbahagyhatná székének melegítését, és elgőzölöghetne, de valamiért mégsem teszi. Ki tudja, talán mégiscsak magába kéne erőltetnie valami szilárd anyagot a pultról, már csak a biztonság kedvéért is, ha az úti eledele kevesebb lesz, mint remélte. Vagy lehet, hogy Nylwera miatt nem siet lekopni innen; belül érzi, hogy kicsit sajnálja a kreol bőrű lánykát; a tegnapi viselkedése ártatlanabb személynek vázolta le őt az orknak a Kikötő jóformán teljes lakosságánál, s hogy így itt hagyták, az biztos nem lehet neki könnyű. Csak bízik benne, hogy nem rá lesz így dühös.*
*Talán a nagy méretű, tegnap esti ebédből-vacsora miatt, vagy talán az este befejezése miatt, de nem érez magában még annyi étvágyat se, hogy egy szelet kenyérrel a szájában rontsa el a lány hangulatát.
Keresztbe tett karokkal méregeti ültében a megjött Nylwerát szinte olyan ábrázattal, mint aki a fiatal asszonyt hibáztatja az események alakulása miatt, majd egy sóhajjal később közölni kezdi a hírt a maga tömör módján:*
- Ambroggio elment nem sokkal azután hogy felmentél. Kérte hogy szóljak neked. *Számít egy olyan kérdésre, miszerint visszajönne e most a vöröshajú kakas, amire röviden a fejét fogja rázni válaszul. Hagyja egy kicsit hogy amaz megeméssze a hírt.*
- Sorsvetőkártyát húzott elő, és egy lap elijesztette. *Teljesíti túl magát az információterjesztéssel, majd elgondolkodik azon, hogy vajon kreol bőrű asztaltársa többet tud e a lapok eredetének a sorsáról. Zavarja, hogy ilyen keveset tud az őt körülvevő környékről, még ennyi idő után is.
Ezen, számára nem kis szívesség teljesítésével A szürkebőrű most már bármelyik pillanatban abbahagyhatná székének melegítését, és elgőzölöghetne, de valamiért mégsem teszi. Ki tudja, talán mégiscsak magába kéne erőltetnie valami szilárd anyagot a pultról, már csak a biztonság kedvéért is, ha az úti eledele kevesebb lesz, mint remélte. Vagy lehet, hogy Nylwera miatt nem siet lekopni innen; belül érzi, hogy kicsit sajnálja a kreol bőrű lánykát; a tegnapi viselkedése ártatlanabb személynek vázolta le őt az orknak a Kikötő jóformán teljes lakosságánál, s hogy így itt hagyták, az biztos nem lehet neki könnyű. Csak bízik benne, hogy nem rá lesz így dühös.*
2924. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-14 18:58:23
Üzenet elküldve: 2024-11-14 18:58:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Már tudja hová szeretne menni a lány, ami nem tölti el kifejezett örömmel, de jobb, mintha másra esett volna a választás. A kényelem számára nem olyan fontos, hamarabb aludna el nyikorgó, kemény padlásdeszkákon, mint egy puha ágyban, főleg, ha egy bordélyban van az az ágy.
Szeretné megtenni csendesen az utat, mert hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy olyan térbe teszi majd be a lábát, ami túlontúl ismerős, még ha nem pont itt járt is. Elég volt az az elejtett kis vicc, már ha egyáltalán annak szánta. De a másik szája mintha önálló életre kelt volna, az egész sötétséget kitölti azzal, ami nem odavaló. A tenger hullámait kellene hallania, messziről szűrődő dokkmunkások hangjával elegyedve, vagy a menetszelet, ami már csak nem is süvít a hosszú füleibe, úgy lelassítottak. Ehelyett vízesésként hullanak rá a szavak, amik majdnem kimossák belőle a józan észt, mert kedve szerint egy határozott mozdulattal lökné le Leinát a saját lováról. De próbálja elzavarni az érzést. Tudta, hogy mire vállalkozott, nem kellene csodálkoznia. Válaszolnia kellene a történetre? Hiszen ideje sincs két mondat közé befűznie valamit, mert nincsen egy másodpercnyi csend sem, így nem is vesződik azzal, hogy kitöltse a saját hangjával azt, amit amúgy sem lehetséges.
Leszáll a lóról és a haját igazgatja, még az sem olyan sűrű, hogy bármit tompítson a fekete veszedelemből. Egyszerűbb arra koncentrálnia, hogy nincs kedve kicsinosítania magát azért, hogy egy ilyen lebujba kényszerüljön bemenni. Csak essenek túl azon a néhány száz karcon és szúráson. A lehető legmélyebbre fogja döfni a tűt, ami még megfelel a saját elvárásainak is a műve kinézetének szempontjából. De fájni fog, épp úgy, ahogy a feje. Lehetséges, hogy nem Leina a probléma és nem is az, hogy kényelmesen kell ma aludnia.
Lassan, de biztosan szabadul meg a tűlevelektől, az egykori fonat helyett, most hullámos, hosszú fürtjei omlanak a vállára, ami a lefele hajolás és az ujjaival való fésülés-rázás következményeként kölcsönöz neki olyan külsőt, ami igencsak beengedhető bárhová. Nem egy hiú teremtés, de azt tudja, hogy mikor, hogyan kell megjelenni. Mindent megtanult már arról, hogy mit, mikor és hogyan kell. Csak ezen az átokverte vidéken olyan nehéz előcsalni minden tudását. Kiábrándult tekintettel néz végül a lányra és mikor már az összes szavát kieresztette ajkai közül, csak akkor szólal meg.*
- Leina. Beviszed az istállóba a kurva lovadat és bemegyünk, mint ahogy mindenki más.
*Vesz egy mély lélegzetet. Ennyinek muszáj volt kijönnie. El is indul az említett hely felé.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.14 19:01:08
*Már tudja hová szeretne menni a lány, ami nem tölti el kifejezett örömmel, de jobb, mintha másra esett volna a választás. A kényelem számára nem olyan fontos, hamarabb aludna el nyikorgó, kemény padlásdeszkákon, mint egy puha ágyban, főleg, ha egy bordélyban van az az ágy.
Szeretné megtenni csendesen az utat, mert hozzá kell szoknia a gondolathoz, hogy olyan térbe teszi majd be a lábát, ami túlontúl ismerős, még ha nem pont itt járt is. Elég volt az az elejtett kis vicc, már ha egyáltalán annak szánta. De a másik szája mintha önálló életre kelt volna, az egész sötétséget kitölti azzal, ami nem odavaló. A tenger hullámait kellene hallania, messziről szűrődő dokkmunkások hangjával elegyedve, vagy a menetszelet, ami már csak nem is süvít a hosszú füleibe, úgy lelassítottak. Ehelyett vízesésként hullanak rá a szavak, amik majdnem kimossák belőle a józan észt, mert kedve szerint egy határozott mozdulattal lökné le Leinát a saját lováról. De próbálja elzavarni az érzést. Tudta, hogy mire vállalkozott, nem kellene csodálkoznia. Válaszolnia kellene a történetre? Hiszen ideje sincs két mondat közé befűznie valamit, mert nincsen egy másodpercnyi csend sem, így nem is vesződik azzal, hogy kitöltse a saját hangjával azt, amit amúgy sem lehetséges.
Leszáll a lóról és a haját igazgatja, még az sem olyan sűrű, hogy bármit tompítson a fekete veszedelemből. Egyszerűbb arra koncentrálnia, hogy nincs kedve kicsinosítania magát azért, hogy egy ilyen lebujba kényszerüljön bemenni. Csak essenek túl azon a néhány száz karcon és szúráson. A lehető legmélyebbre fogja döfni a tűt, ami még megfelel a saját elvárásainak is a műve kinézetének szempontjából. De fájni fog, épp úgy, ahogy a feje. Lehetséges, hogy nem Leina a probléma és nem is az, hogy kényelmesen kell ma aludnia.
Lassan, de biztosan szabadul meg a tűlevelektől, az egykori fonat helyett, most hullámos, hosszú fürtjei omlanak a vállára, ami a lefele hajolás és az ujjaival való fésülés-rázás következményeként kölcsönöz neki olyan külsőt, ami igencsak beengedhető bárhová. Nem egy hiú teremtés, de azt tudja, hogy mikor, hogyan kell megjelenni. Mindent megtanult már arról, hogy mit, mikor és hogyan kell. Csak ezen az átokverte vidéken olyan nehéz előcsalni minden tudását. Kiábrándult tekintettel néz végül a lányra és mikor már az összes szavát kieresztette ajkai közül, csak akkor szólal meg.*
- Leina. Beviszed az istállóba a kurva lovadat és bemegyünk, mint ahogy mindenki más.
*Vesz egy mély lélegzetet. Ennyinek muszáj volt kijönnie. El is indul az említett hely felé.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.14 19:01:08
2923. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-14 12:15:29
Üzenet elküldve: 2024-11-14 12:15:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Ha tudná, hogy a másik is kedveli a Világítótornyot, akkor sem akarna most oda menni. Valóban beengednék őket, aludt már a toronyban nem is egyszer, de ma többre vágyik. A Sellőház kivételes kényelemmel kecsegtet, amit már magáénak érez, és nem is akarná elengedni.*
- De tényleg drágák. *Ismétli magát mosolyogva, de ő sem hiszi el, hogy Ril kurvázni akarna. Mondjuk nem érdekli, ha akar, főleg akkor nem, ha férfivel.*
- Mikor legutóbb ott jártam, nem hagyták, hogy kipróbáljam a finom ételeket. Levessel kínoztak, merthogy jajj, rosszul voltam. *A fejét csóválja morcosan, aztán rájön, hogy talán némi magyarázatra szorul a mondat, akkor is, ha egyébként nem kérdezték. Még mindig nem tanulta meg, hogy ne beszéljen túl sokat feleslegesen.*
- Alig, hogy megérkeztünk, elájultam. Már csak egy szobában ébredtem fel, de felkelni napokig nem tudtam. Látott egy orvos, de azt mondta, hogy csak kimerültség miatt volt. Érdekes, mert előtte használtam egy varázslatot, ami pont, hogy megszünteti a kimerültséget. Működött… egy ideig. Aztán hirtelen puff, elsötétült minden, és vége volt.
*Adja elő sajátos módján, hogy a mágia bizony veszélyes, könnyen visszaüthet, főleg, ha a vér és halál istenének áldását használják. Akkor egy életre megtanulta, hogy nem mindig jó ötlet felborítani a test és vér kényes egyensúlyát, melyet a természet nem véletlenül alkotott meg úgy, ahogy.
Többet nem beszél, csak vezeti Árnyékot a megfelelő irányba egészen addig, míg a Sellőház közelébe nem érnek, ahol ezúttal Ril morcos hangja töri meg az éjszaka csendjét, ugyanis közben szinte teljesen besötétedett. Megállítja a lovat, hagyja leszállni a lányt. Ő még egyelőre rajta marad, csak kicsit később követi társa példáját, mikor már látja a bejáratot.*
- Legutóbb volt velem valaki, aki egészen könnyedén elhitette az őrökkel, hogy gazdag, úri hölgyek vagyunk. Nem is tettek fel kérdéseket azok a faszok az ajtóban. *Biccent a bejáratot őrző fegyveresek felé. Tény, most egyikük sem nézi ki sem gazdagnak, sem úrnőnek, úgyhogy nem lesz olyan egyszerű a bejutás.*
- Mit csinálunk? Mosolygunk, és leszarjuk, hogy mit gondolnak, csak elmegyünk mellettük, vagy tökön rúgjuk őket, ha belénk kötnek? *Jobb ötlete neki egyelőre nincs, de bízik benne, hogy Ril-nek lesz. Merthogy be kell jutniuk, ő csak ennyiben biztos.*
*Ha tudná, hogy a másik is kedveli a Világítótornyot, akkor sem akarna most oda menni. Valóban beengednék őket, aludt már a toronyban nem is egyszer, de ma többre vágyik. A Sellőház kivételes kényelemmel kecsegtet, amit már magáénak érez, és nem is akarná elengedni.*
- De tényleg drágák. *Ismétli magát mosolyogva, de ő sem hiszi el, hogy Ril kurvázni akarna. Mondjuk nem érdekli, ha akar, főleg akkor nem, ha férfivel.*
- Mikor legutóbb ott jártam, nem hagyták, hogy kipróbáljam a finom ételeket. Levessel kínoztak, merthogy jajj, rosszul voltam. *A fejét csóválja morcosan, aztán rájön, hogy talán némi magyarázatra szorul a mondat, akkor is, ha egyébként nem kérdezték. Még mindig nem tanulta meg, hogy ne beszéljen túl sokat feleslegesen.*
- Alig, hogy megérkeztünk, elájultam. Már csak egy szobában ébredtem fel, de felkelni napokig nem tudtam. Látott egy orvos, de azt mondta, hogy csak kimerültség miatt volt. Érdekes, mert előtte használtam egy varázslatot, ami pont, hogy megszünteti a kimerültséget. Működött… egy ideig. Aztán hirtelen puff, elsötétült minden, és vége volt.
*Adja elő sajátos módján, hogy a mágia bizony veszélyes, könnyen visszaüthet, főleg, ha a vér és halál istenének áldását használják. Akkor egy életre megtanulta, hogy nem mindig jó ötlet felborítani a test és vér kényes egyensúlyát, melyet a természet nem véletlenül alkotott meg úgy, ahogy.
Többet nem beszél, csak vezeti Árnyékot a megfelelő irányba egészen addig, míg a Sellőház közelébe nem érnek, ahol ezúttal Ril morcos hangja töri meg az éjszaka csendjét, ugyanis közben szinte teljesen besötétedett. Megállítja a lovat, hagyja leszállni a lányt. Ő még egyelőre rajta marad, csak kicsit később követi társa példáját, mikor már látja a bejáratot.*
- Legutóbb volt velem valaki, aki egészen könnyedén elhitette az őrökkel, hogy gazdag, úri hölgyek vagyunk. Nem is tettek fel kérdéseket azok a faszok az ajtóban. *Biccent a bejáratot őrző fegyveresek felé. Tény, most egyikük sem nézi ki sem gazdagnak, sem úrnőnek, úgyhogy nem lesz olyan egyszerű a bejutás.*
- Mit csinálunk? Mosolygunk, és leszarjuk, hogy mit gondolnak, csak elmegyünk mellettük, vagy tökön rúgjuk őket, ha belénk kötnek? *Jobb ötlete neki egyelőre nincs, de bízik benne, hogy Ril-nek lesz. Merthogy be kell jutniuk, ő csak ennyiben biztos.*
2922. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-13 18:38:47
Üzenet elküldve: 2024-11-13 18:38:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Színek nélkül festett valóság//
*Ha tudná, hogy a másik is kedveli a Világítótornyot, talán mehetnének oda. Akikkel edzeni szokott még minden bizonnyal be is eresztenék őket, hogy ott készülhessen el a mű, aztán híre is mehetne, hogy mihez ért a kardforgatáson túl. Aranyra ugyan még mindig nincs szüksége, de elfoglaltságnak kellemesebb volna, mint azok, amiken az agya jár olykor. Most csak a torony fénye marad, amit elnézhet egy jó darabon, ahogy közelednek, s meg sem állnak igazán a Sellőházig. Hallott már róla, Haldrian említette, de sosem gondolt rá, hogy felkeresse. Mi dolga lenne ugyan egy olyan helyen? Egy másik élet volt az, amikor bemerészkedett hasonlóba, de nem vágyja. A hideg rázza már az érintések gondolatára is, de a hűvös idő nem engedi, hogy mást képzelhessen mögötte a másik, minthogy fázik. Nem tudja, hová forgassa a szemét, ahogy végighallgatja Leina néhány mondatát, annak végeztével mégis kiszalad ajkai közül egy lemondó, beletörődő nevetésfoszlány.*
- Más vágyam sincs, Leina. *Ingatja meg a fejét.* - Remélem az ételek vannak olyan jók, mint a kurváik.
*Éhes, ennyit akart vele mondani. Érdekes érzés a lánnyal tölteni ennyi időt. Még mindig nem kedvelte meg, de már nem zavarja a jelenléte. Az sokkal inkább kezdi, hogy tűlevelekkel van tele a haja. Ha nem egy késdobálóba mennek be, akkor rendeznie kellene a kinézetét. Nem akar feltűnést, éppen elég lesz, hogy két tetőtől-talpig fekete, felfegyverzett nő lép be oda. A kardokat is biztos elfogják venni tőlük. Nem tetszik neki a gondolat, de a házába nem fogja vinni őt és a Varjúba sem szívesen mutatkozna senkivel.
Hamar a tengerkavicsos úton találják magukat, ahol felsejlik számára, hogy nem állított valótlant a másik. Rég volt dolga olyan pompával, amit a hely már kívülről is mutatni kíván. Nem való ide. Fájdalmas grimaszt enged szétterülni az arcán, ügyelve arra, hogy Leina ne láthassa meg, de ennek muszáj kijönnie. Bár hallotta volna a gondolatait arról, hogyan vélekedik a Világítótoronyról...*
- Állj meg, leszállok.
*Mondja kissé morcosabb éllel a hangjában. Nem lesz elég egy csuklya takarása. Talán azzal a fején be sem engednék. Ha eleget tesz a kérésének leszáll a hátasról és rezzenéstelen vonásokkal, de annál mérgesebb szemekkel mered előre, ahogy elkezdi kibogozni a haját. Gyantától összetapadt tincsek, levelek nehezítik a dolgát, de elkalandozik a gondolata, hogy itt talán egy dézsa forró víz is várhat rá és még csak nem is neki kell megmelegítenie. Lehet találni jót még ebben a lehetetlen helyzetben is, hogy egy idegennel fog betérni egy bordélyba, cseppet sem azért, amiért mindenki más. Talán később mulattatni fogja, de most lüktet az ér a homlokán.*
*Ha tudná, hogy a másik is kedveli a Világítótornyot, talán mehetnének oda. Akikkel edzeni szokott még minden bizonnyal be is eresztenék őket, hogy ott készülhessen el a mű, aztán híre is mehetne, hogy mihez ért a kardforgatáson túl. Aranyra ugyan még mindig nincs szüksége, de elfoglaltságnak kellemesebb volna, mint azok, amiken az agya jár olykor. Most csak a torony fénye marad, amit elnézhet egy jó darabon, ahogy közelednek, s meg sem állnak igazán a Sellőházig. Hallott már róla, Haldrian említette, de sosem gondolt rá, hogy felkeresse. Mi dolga lenne ugyan egy olyan helyen? Egy másik élet volt az, amikor bemerészkedett hasonlóba, de nem vágyja. A hideg rázza már az érintések gondolatára is, de a hűvös idő nem engedi, hogy mást képzelhessen mögötte a másik, minthogy fázik. Nem tudja, hová forgassa a szemét, ahogy végighallgatja Leina néhány mondatát, annak végeztével mégis kiszalad ajkai közül egy lemondó, beletörődő nevetésfoszlány.*
- Más vágyam sincs, Leina. *Ingatja meg a fejét.* - Remélem az ételek vannak olyan jók, mint a kurváik.
*Éhes, ennyit akart vele mondani. Érdekes érzés a lánnyal tölteni ennyi időt. Még mindig nem kedvelte meg, de már nem zavarja a jelenléte. Az sokkal inkább kezdi, hogy tűlevelekkel van tele a haja. Ha nem egy késdobálóba mennek be, akkor rendeznie kellene a kinézetét. Nem akar feltűnést, éppen elég lesz, hogy két tetőtől-talpig fekete, felfegyverzett nő lép be oda. A kardokat is biztos elfogják venni tőlük. Nem tetszik neki a gondolat, de a házába nem fogja vinni őt és a Varjúba sem szívesen mutatkozna senkivel.
Hamar a tengerkavicsos úton találják magukat, ahol felsejlik számára, hogy nem állított valótlant a másik. Rég volt dolga olyan pompával, amit a hely már kívülről is mutatni kíván. Nem való ide. Fájdalmas grimaszt enged szétterülni az arcán, ügyelve arra, hogy Leina ne láthassa meg, de ennek muszáj kijönnie. Bár hallotta volna a gondolatait arról, hogyan vélekedik a Világítótoronyról...*
- Állj meg, leszállok.
*Mondja kissé morcosabb éllel a hangjában. Nem lesz elég egy csuklya takarása. Talán azzal a fején be sem engednék. Ha eleget tesz a kérésének leszáll a hátasról és rezzenéstelen vonásokkal, de annál mérgesebb szemekkel mered előre, ahogy elkezdi kibogozni a haját. Gyantától összetapadt tincsek, levelek nehezítik a dolgát, de elkalandozik a gondolata, hogy itt talán egy dézsa forró víz is várhat rá és még csak nem is neki kell megmelegítenie. Lehet találni jót még ebben a lehetetlen helyzetben is, hogy egy idegennel fog betérni egy bordélyba, cseppet sem azért, amiért mindenki más. Talán később mulattatni fogja, de most lüktet az ér a homlokán.*
2921. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-12 07:18:33
Üzenet elküldve: 2024-11-12 07:18:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ukrom//
*Továbbra is vallja, hogy nem fog a kedvencei közé tartozni a fürdés, de itt még talán azt is bevállalná máskor is. A pihenés és Nala kezeinek masszírozása, miközben ő a meleg vízű dézsában ül csodás volt. Sokkal kellemesebb, mint a gyors csutakolás a hideg víz fölött görnyedve. Az utána jövő estébe nyúló beszélgetések pedig jót tesznek a fiatal leány lelkének. Az persze kérdéses, hogy Ambroggionak megérte-e a sok arany, hogy a végén egy illatos és kipihent béke gombócot kapjon.
De a reggel eljövetével ez történik. Régóta először kel úgy, hogy nem érez fáradtságot a tagjaiban. Magára kapkodja a holmiját és el is hagyja a szerájt az arcán vidám vigyorral és kipihent ábrázattal.
A fogadótérbe visszaérve pillant körbe. A vörös üstököt még nem látja sehol, de Ukromot hamar kiszúrja. A mosoly szélesebb lesz az arcán, ahogy lépteit is arra veszi.*
- Jó reggelt!
*Húz ki egy széket az ork mellett, majd lehuppanva nyújtózik egy újabbat, egy jó nagyot.*
- A vörös még húzza a lóbőrt?
*Pillant a férfi arcára, de az a mosoly apránként hagy alább, ahogy a mogorva, fáradt arcra pillant. Tegnap sem volt rózsás hangulat a képére festve, de ahogy most néz az ork, attól gyorsan görcsbe szorul a gyomra.*
- Baj van?
*Vonja fel a szemöldökeit. Az előbbi kipihentségnek és elégedettségnek hamar nyoma vész. Helyette megmarad az aggodalom. Szinte ki lehet harapni a levegőből, hogy itt most valami nagyon nincsen rendben.*
*Továbbra is vallja, hogy nem fog a kedvencei közé tartozni a fürdés, de itt még talán azt is bevállalná máskor is. A pihenés és Nala kezeinek masszírozása, miközben ő a meleg vízű dézsában ül csodás volt. Sokkal kellemesebb, mint a gyors csutakolás a hideg víz fölött görnyedve. Az utána jövő estébe nyúló beszélgetések pedig jót tesznek a fiatal leány lelkének. Az persze kérdéses, hogy Ambroggionak megérte-e a sok arany, hogy a végén egy illatos és kipihent béke gombócot kapjon.
De a reggel eljövetével ez történik. Régóta először kel úgy, hogy nem érez fáradtságot a tagjaiban. Magára kapkodja a holmiját és el is hagyja a szerájt az arcán vidám vigyorral és kipihent ábrázattal.
A fogadótérbe visszaérve pillant körbe. A vörös üstököt még nem látja sehol, de Ukromot hamar kiszúrja. A mosoly szélesebb lesz az arcán, ahogy lépteit is arra veszi.*
- Jó reggelt!
*Húz ki egy széket az ork mellett, majd lehuppanva nyújtózik egy újabbat, egy jó nagyot.*
- A vörös még húzza a lóbőrt?
*Pillant a férfi arcára, de az a mosoly apránként hagy alább, ahogy a mogorva, fáradt arcra pillant. Tegnap sem volt rózsás hangulat a képére festve, de ahogy most néz az ork, attól gyorsan görcsbe szorul a gyomra.*
- Baj van?
*Vonja fel a szemöldökeit. Az előbbi kipihentségnek és elégedettségnek hamar nyoma vész. Helyette megmarad az aggodalom. Szinte ki lehet harapni a levegőből, hogy itt most valami nagyon nincsen rendben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242