Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-25 08:29:07
Üzenet elküldve: 2020-04-25 08:29:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Taitos talán nem mindig ilyen vad, de a kis tündér édesen kéjes viselkedése, és az a sok, végeláthatatlan perc, amit ezekre a pillanatokra várva töltött, akár egy fojtógát duzzasztották fel benne a tettvágyat. Ez talán hidegzuhanyként éri Nalát, s mikor a lány korábbi nyögdécselését csendes ajakba harapása váltja fel, Taitos kérdőn néz le rá. Egy pillanatra átfut agyán, hogy valamit elrontott, ezért hát vált. A lányt most kicsit kevésbé szegezi az ágyhoz, csuklója megragadása helyett ujjait fűzi az apró törékeny tündérujjak közé, mozdulatai pedig a vadból, a gyorsaságot nem mellőzve, de inkább érzékinek mondható ütemet diktálnak. Körkörösen mozdul, és mikor így tesz, akkor sem távolodik el túlságosan a lánytól, kettejük szoros összefonódása ugyanis mély sóhajokat csal elő a mágusból is.*
-Csak nem tán... Szeretne a kisasszony még valamit, mielőtt könyörtelenül a... csúcsra juttatom?
*Van ott még abból a játékosan incselkedő stílusból úgy tűnik, s noha Taitos mondandója szaggatott, tekintetéből, és egyik mellére vándorló kezéből Nala sejtheti, hogy ez bizony inkább neki, és nem a mozgásnak köszönhető.
Hogy nyomatékot adjon kérdésének, a mágus most válaszra várakozón egészen eltávolodik a tündértől, ezzel mindkettejüktől fájdalmasan megvonva a mélyreható izgalmakat. Tekintete mélyen, szeretőn pillant a lány ezüstjeibe, mosolyogva nyugtázza arcocskáján a pírt, és letöröl róla egy apró verítékcseppet. Nem mintha ne lenne helyette néhány újabb akár a lányon, akár a Zöldfülűn. Keze végigcirógatja a lány teljes testét, oldalának, feszes hasának, csípőjének lágy íveit érintve, csak hogy leérjen egészen addig a pontig, ahol még egy kicsit pont összeérnek. Taitos várakozó, szinte gonoszan kiéheztető húzásával nem akarja hagyni elveszni a pillanat varázsát, így ujjai is lágy, nagyon lassú táncra kélnek a tündér örömére. Közben pedig szemében szenvedélyes fénnyel várja, hogy a Nala maga felett mondjon ítéletet, mely elrepítheti a felhők közé, vagy talán azon is túl a csillagos éjszakában.*
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Taitos talán nem mindig ilyen vad, de a kis tündér édesen kéjes viselkedése, és az a sok, végeláthatatlan perc, amit ezekre a pillanatokra várva töltött, akár egy fojtógát duzzasztották fel benne a tettvágyat. Ez talán hidegzuhanyként éri Nalát, s mikor a lány korábbi nyögdécselését csendes ajakba harapása váltja fel, Taitos kérdőn néz le rá. Egy pillanatra átfut agyán, hogy valamit elrontott, ezért hát vált. A lányt most kicsit kevésbé szegezi az ágyhoz, csuklója megragadása helyett ujjait fűzi az apró törékeny tündérujjak közé, mozdulatai pedig a vadból, a gyorsaságot nem mellőzve, de inkább érzékinek mondható ütemet diktálnak. Körkörösen mozdul, és mikor így tesz, akkor sem távolodik el túlságosan a lánytól, kettejük szoros összefonódása ugyanis mély sóhajokat csal elő a mágusból is.*
-Csak nem tán... Szeretne a kisasszony még valamit, mielőtt könyörtelenül a... csúcsra juttatom?
*Van ott még abból a játékosan incselkedő stílusból úgy tűnik, s noha Taitos mondandója szaggatott, tekintetéből, és egyik mellére vándorló kezéből Nala sejtheti, hogy ez bizony inkább neki, és nem a mozgásnak köszönhető.
Hogy nyomatékot adjon kérdésének, a mágus most válaszra várakozón egészen eltávolodik a tündértől, ezzel mindkettejüktől fájdalmasan megvonva a mélyreható izgalmakat. Tekintete mélyen, szeretőn pillant a lány ezüstjeibe, mosolyogva nyugtázza arcocskáján a pírt, és letöröl róla egy apró verítékcseppet. Nem mintha ne lenne helyette néhány újabb akár a lányon, akár a Zöldfülűn. Keze végigcirógatja a lány teljes testét, oldalának, feszes hasának, csípőjének lágy íveit érintve, csak hogy leérjen egészen addig a pontig, ahol még egy kicsit pont összeérnek. Taitos várakozó, szinte gonoszan kiéheztető húzásával nem akarja hagyni elveszni a pillanat varázsát, így ujjai is lágy, nagyon lassú táncra kélnek a tündér örömére. Közben pedig szemében szenvedélyes fénnyel várja, hogy a Nala maga felett mondjon ítéletet, mely elrepítheti a felhők közé, vagy talán azon is túl a csillagos éjszakában.*
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 20:00:06
Üzenet elküldve: 2020-04-24 20:00:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Foltok//
//Részben Welly//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Felesleges önámítás lenne, ha nem vallaná be magának, igazából nagyon hiányzott neki az itteni élet. Hirtelen, sietve, fiatalos hévvel hagyta maga mögött a házat, a családját, a barátait - mint a főhős azokban a történetekben, amiket vágott tökű trubadúrok szoktat vinnyogni éjszakánként a fogadókban, hátha sikerrel ledalolják a hölgyekről a ruhát. Mármint, jobb esetben a hölgyekről, akadt már össze különösebb példával is a Vizek Városában. Bár ahogy látja, az itteni bárdok takaros elf kisasszonyok, nem férfiak, ami továbbra is az arcán tartja öreges, szikkadt ajkai grimaszát. Közben érkezik az ínycsiklandó kacsasült, az illatok szónoklásra késztetik a vén Laenrick gyomrát.*
- Köszönöm, kisasszony. *Bólint egyet a szürke félvér felé, majd újra Reyraanak szenteli lankadó figyelmét.*
- Meglepődtem volna, ha nem testőr lennél. *Nehéz eldönteni, iróniának, vagy őszinte bóknak szánja a rezignáltsággal tálalt választ. Sajnos látta, milyen körülmények között éltek azok, akik a mélységi sorsán osztoztak. Titkolta, de ha rejtve is, lelke egy eldugott zugában, megértette az olyan ifjakat, akárcsak a bérgyilkos. Tisztelte őket, felnézett kitartásukra és erejükre, szívósságukat némelyik korabeli is megirigyelné - ő éppen azt teszi. Távolról, szemlélődve bár, de örült neki, mikor azokat a fartúró nemeseket felkoncolták Artheniorban is. Nem volt szegény, de megértette a póriasabbakat is, helyeselte a döntést, ha súlyos és visszafordíthatatlan is volt. ~ Legalább azok a seggtúrók is kaptak egy figyelmeztetést. ~ Megértő arccal fordul vissza ismerőse felé, hangja most őszintébb, sokkal másabb, mint eddig. Nem csak fintorogni és gúnyolódni tud, az öregben van empátia és odaadás is, elengedhetetlenek ahhoz, ha a gnóm nem csak ellenségeket akar magának szerezni.*
- Értelek. *Ebben az egy szóban talán több van, mint amit cirádás mondatokkal és nyalásra termett nyelvvel körül lehetne írni.*
- Akkor gondolom nem jössz velem Artheniorba. Jó étvágyat! *Emeli fel egyszerre kését és villáját, a legkisebb kellemetlenség nélkül kezd bele a falatozásba a másik előtt, hiszen viszonyok ide, vagy oda, ő most itt a vendég, ráadásul egy farkas éhes példány. Lefejti a húst a csontokról, villára tűzi és bekapja, hosszas cuppogás után. Összefutnak az ízek, akár a nyál, az érzékek harmóniája hosszú ideje nem tombolt ilyen kielégítően ízlelőbimbóin.*
- Teysusra, ez isteni! *Hallatszik a dicséret, de egy falat után, megáll. Megtörli az ajkát, beszédhez készül, hiszen gondolja, kérdésre nem igazán várhat a bérgyilkostól, általában csak válaszolgatni szokott, ímmel-ámmal, kedvétől függően.*
- Artheniorba fogok menni, szeretnék új életet kezdeni, ha a régi már megbukott. *Nagyot sóhajt, majd újabb falatot vesz magához. Felesleges lenne szabadkozni, hogy ő nem úgy tervezte a dolgokat, ahogyan összejöttek, a magyarázkodás a bolondok eszköze. Fél szemét mindig a mélységire mereszti, hallgatja, amit mond, s igyekszik befogadni.*
- Jól tetted és tényleg igényes hely. Mondjuk nem nehéz így tündökölni egy ekkora szarkupac közepén, mint a Kikötő, csak be ne mocskolódjon. *Mint egy jóravaló nagypapa, elkezd mesélni egy kicsit.*
- Mikor visszatértem, azért fűztem hozzá némi reményt, hogy itt is kiépítik a Kikötőt, mint Wegtorenben tették, de összehasonlíthatatlan a kettő. Talán csak ez a bordély üti meg az elképzelt színvonalamat. Egyáltalán visszacsatolták már a városhoz? *Ebből azt is fel tudja mérni, mennyire erősödhetett meg a Levegő Városában a hatalom és esetleg a Városőrség.*
//Részben Welly//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Felesleges önámítás lenne, ha nem vallaná be magának, igazából nagyon hiányzott neki az itteni élet. Hirtelen, sietve, fiatalos hévvel hagyta maga mögött a házat, a családját, a barátait - mint a főhős azokban a történetekben, amiket vágott tökű trubadúrok szoktat vinnyogni éjszakánként a fogadókban, hátha sikerrel ledalolják a hölgyekről a ruhát. Mármint, jobb esetben a hölgyekről, akadt már össze különösebb példával is a Vizek Városában. Bár ahogy látja, az itteni bárdok takaros elf kisasszonyok, nem férfiak, ami továbbra is az arcán tartja öreges, szikkadt ajkai grimaszát. Közben érkezik az ínycsiklandó kacsasült, az illatok szónoklásra késztetik a vén Laenrick gyomrát.*
- Köszönöm, kisasszony. *Bólint egyet a szürke félvér felé, majd újra Reyraanak szenteli lankadó figyelmét.*
- Meglepődtem volna, ha nem testőr lennél. *Nehéz eldönteni, iróniának, vagy őszinte bóknak szánja a rezignáltsággal tálalt választ. Sajnos látta, milyen körülmények között éltek azok, akik a mélységi sorsán osztoztak. Titkolta, de ha rejtve is, lelke egy eldugott zugában, megértette az olyan ifjakat, akárcsak a bérgyilkos. Tisztelte őket, felnézett kitartásukra és erejükre, szívósságukat némelyik korabeli is megirigyelné - ő éppen azt teszi. Távolról, szemlélődve bár, de örült neki, mikor azokat a fartúró nemeseket felkoncolták Artheniorban is. Nem volt szegény, de megértette a póriasabbakat is, helyeselte a döntést, ha súlyos és visszafordíthatatlan is volt. ~ Legalább azok a seggtúrók is kaptak egy figyelmeztetést. ~ Megértő arccal fordul vissza ismerőse felé, hangja most őszintébb, sokkal másabb, mint eddig. Nem csak fintorogni és gúnyolódni tud, az öregben van empátia és odaadás is, elengedhetetlenek ahhoz, ha a gnóm nem csak ellenségeket akar magának szerezni.*
- Értelek. *Ebben az egy szóban talán több van, mint amit cirádás mondatokkal és nyalásra termett nyelvvel körül lehetne írni.*
- Akkor gondolom nem jössz velem Artheniorba. Jó étvágyat! *Emeli fel egyszerre kését és villáját, a legkisebb kellemetlenség nélkül kezd bele a falatozásba a másik előtt, hiszen viszonyok ide, vagy oda, ő most itt a vendég, ráadásul egy farkas éhes példány. Lefejti a húst a csontokról, villára tűzi és bekapja, hosszas cuppogás után. Összefutnak az ízek, akár a nyál, az érzékek harmóniája hosszú ideje nem tombolt ilyen kielégítően ízlelőbimbóin.*
- Teysusra, ez isteni! *Hallatszik a dicséret, de egy falat után, megáll. Megtörli az ajkát, beszédhez készül, hiszen gondolja, kérdésre nem igazán várhat a bérgyilkostól, általában csak válaszolgatni szokott, ímmel-ámmal, kedvétől függően.*
- Artheniorba fogok menni, szeretnék új életet kezdeni, ha a régi már megbukott. *Nagyot sóhajt, majd újabb falatot vesz magához. Felesleges lenne szabadkozni, hogy ő nem úgy tervezte a dolgokat, ahogyan összejöttek, a magyarázkodás a bolondok eszköze. Fél szemét mindig a mélységire mereszti, hallgatja, amit mond, s igyekszik befogadni.*
- Jól tetted és tényleg igényes hely. Mondjuk nem nehéz így tündökölni egy ekkora szarkupac közepén, mint a Kikötő, csak be ne mocskolódjon. *Mint egy jóravaló nagypapa, elkezd mesélni egy kicsit.*
- Mikor visszatértem, azért fűztem hozzá némi reményt, hogy itt is kiépítik a Kikötőt, mint Wegtorenben tették, de összehasonlíthatatlan a kettő. Talán csak ez a bordély üti meg az elképzelt színvonalamat. Egyáltalán visszacsatolták már a városhoz? *Ebből azt is fel tudja mérni, mennyire erősödhetett meg a Levegő Városában a hatalom és esetleg a Városőrség.*
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 19:58:27
Üzenet elküldve: 2020-04-24 19:58:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös és fekete//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Nocsak, nocsak. A kiscica egyre hangosabban dorombol.~ *Redin ajkain kaján vigyor terül szét, élvezi, ahogyan egyre mélyül a helyzet. Pontosan olyan jóleső érzéssel tölti el ez az este, mint amikor a nyári tomboló hőségben a szívós, erőszakos napsugarak elől a hideg tengerbe merül az ember. A víz először megsimítja lábujjait, körülöleli bokáját, majd térdeit szorítja és lassanként egész testét magával sodorja, végtelen boldogságot generálva ezzel.* ~Minden más próbálkozás hiábavaló, gyarló emberek vagyunk. Az olyan nagyon féltett, rajongott boldogságunk is csupán annyi, hogy épp minden fizikai szükségletünk kielégülésre lelt, nem szenvedünk érezhető hiányt semmiben.~ *Keserédesen cinikus kifejezés suhan át arcán, majd ismételten elmerül az anyatermészet csodás szobrászkészségeinek boldog tanulmányozásában. A fekete állát óvatosan jobb keze mutató és hüvelykujja közé fogja, balja pedig lassan elsiklik a puha, hosszúkás kezet magára hagyva, s az ében tincsekben lel új játszópajtásokra. Jégkék szemeit végigfuttatja a finoman domború homlokon keresztül, a kellemesen ívelt orron át, az érzéki, lágyan telt, barackszín ajkakon táborozik le. Kínzó lassúsággal kúszik a lány felé, milliméterenként lopkodva a köztük tátongó űrt. Legszívesebben gyors lenne és vad, de lelke valamely érthetetlen okból ragaszkodik ehhez a különleges, méltóságteljes, óvatos játékhoz, amely kialakult köztük. Ha megtörné a keringő kellemes ritmusát, talán a varázst is elveszítené. Elméjén millió gondolat lohol keresztül ezen az alig néhány centiméteren, hagyja őket, hadd suhanjon a sok-sok beteg, rosszízű csók emléke, azoké, amiket akart és azoké is, amiket nem. Ezek már mind az emlékei. Elválaszthatatlanul tartoznak hozzá, személye összenőtt a gyógyulatlanul eltemetett, elgennyesedett lelki sebek sokaságával. Arcok és emberek, vajon mindez számít, mindez nem számít? Soha senki nem fogja tudni... S talán jobb is ez így. A szexualitás démona szép, de gonosz lény, aki titokban mindenkit zsinóron rángat.
Végre sikerül leküzdenie a távolságot, ajkai az elféin érnek révbe. Gondolatai folyama megszűnik létezni, helyükön üres meder tátong. Legyőzetett a szépség ereje által. Yathlanae kezébe helyezi magát, indokolatlanul nagy bizalmat fektetve ezzel a meseszép lénybe.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Nocsak, nocsak. A kiscica egyre hangosabban dorombol.~ *Redin ajkain kaján vigyor terül szét, élvezi, ahogyan egyre mélyül a helyzet. Pontosan olyan jóleső érzéssel tölti el ez az este, mint amikor a nyári tomboló hőségben a szívós, erőszakos napsugarak elől a hideg tengerbe merül az ember. A víz először megsimítja lábujjait, körülöleli bokáját, majd térdeit szorítja és lassanként egész testét magával sodorja, végtelen boldogságot generálva ezzel.* ~Minden más próbálkozás hiábavaló, gyarló emberek vagyunk. Az olyan nagyon féltett, rajongott boldogságunk is csupán annyi, hogy épp minden fizikai szükségletünk kielégülésre lelt, nem szenvedünk érezhető hiányt semmiben.~ *Keserédesen cinikus kifejezés suhan át arcán, majd ismételten elmerül az anyatermészet csodás szobrászkészségeinek boldog tanulmányozásában. A fekete állát óvatosan jobb keze mutató és hüvelykujja közé fogja, balja pedig lassan elsiklik a puha, hosszúkás kezet magára hagyva, s az ében tincsekben lel új játszópajtásokra. Jégkék szemeit végigfuttatja a finoman domború homlokon keresztül, a kellemesen ívelt orron át, az érzéki, lágyan telt, barackszín ajkakon táborozik le. Kínzó lassúsággal kúszik a lány felé, milliméterenként lopkodva a köztük tátongó űrt. Legszívesebben gyors lenne és vad, de lelke valamely érthetetlen okból ragaszkodik ehhez a különleges, méltóságteljes, óvatos játékhoz, amely kialakult köztük. Ha megtörné a keringő kellemes ritmusát, talán a varázst is elveszítené. Elméjén millió gondolat lohol keresztül ezen az alig néhány centiméteren, hagyja őket, hadd suhanjon a sok-sok beteg, rosszízű csók emléke, azoké, amiket akart és azoké is, amiket nem. Ezek már mind az emlékei. Elválaszthatatlanul tartoznak hozzá, személye összenőtt a gyógyulatlanul eltemetett, elgennyesedett lelki sebek sokaságával. Arcok és emberek, vajon mindez számít, mindez nem számít? Soha senki nem fogja tudni... S talán jobb is ez így. A szexualitás démona szép, de gonosz lény, aki titokban mindenkit zsinóron rángat.
Végre sikerül leküzdenie a távolságot, ajkai az elféin érnek révbe. Gondolatai folyama megszűnik létezni, helyükön üres meder tátong. Legyőzetett a szépség ereje által. Yathlanae kezébe helyezi magát, indokolatlanul nagy bizalmat fektetve ezzel a meseszép lénybe.*
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 19:32:22
Üzenet elküldve: 2020-04-24 19:32:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az úr nem tétovázik élni a lehetőséggel. Határozottan markolja a kis tündér fenekét és mind éhesebb vágyaihoz igazítja az ütemet. Amikor a férfi hirtelen felül és magához húzza, Nala egy pillanatra kiesik a ritmusból. Taitos úr csókja teljesen megszédíti. Egészen libabőrös lesz, mintha hűvös szellő cirógatná körül. Keblének rózsái is kackiásabbra keményednek hirtelen. Átengedi a nyakát a csóknak, aztán ahogy a férfi ajkai lejjebb vándorolnak, hátra dől, háta ívben megfeszül, így kínálja kebleit annak a mohó csóknak áldozatul. Közben hullámzón mozgatja tovább a csípőjét. Meglehet, akkor sem tudná abbahagyni, ha akarná. A harapásokba csapó csókok nyomán édes kis nyögések szakadnak fel a tündérke ajkáról. Hátul támaszkodó keze önkéntelenül is rászorít a férfi lábára. Aztán egyszer csak megpördül vele a világ és a hátán érzi az ágytakaró finom anyagát. Amikor kinyitja a szemét, Taitos úr már fölébe kerekedve pillant vissza rá. Úgy tűnik, egyáltalán nem volt alapja a feltételezésének, hogy az úrban bárminemű félénkség bujkál. Egy kicsit azért meglepi a tündért a férfiban ilyen elemi hév lobog, ennek ellenére engedelmesen vállalja az erős markokban záródó rabságot. Pillái azért megremegnek, ahogy a fölé magasodó vendég vágytól fűtött tekintetét nézi, mintha csak delejes ereje tartaná vissza Nalát tőle, hogy szendén lesüsse a szemét. Taitos úr pillantása alól nem könnyű szabadulni, a tündéren pedig ki is fog a feladat.
Pihegése egyre szaporább lesz a férfi vágyainak vad viharában, nagyobb hullámainál olykor el is akad, aztán nagy sóhajjal kap újra levegőért. Nala testét finom verejtékfátyolba vonják az édes megpróbáltatások, de igyekszik lépést tartani az úrral. Lábait a férfi derekához húzza, hogy az a lehető legjobban kiélvezhesse vendéglátója odaadását. Még csak véletlenül se próbálja visszafogni őt. Sosem gondolna ilyesmire. Azt azért észreveszi, hogy Taitos úr mintha puhatolózna a gyönyörök e viharos birodalmában. Kifigyeli, hogy a kis tündér nyaka milyen érzékeny, ahogy a keblei is, hiszen Nala kéjes mámorban fogadja a kényeztetést és legalább olyan kéjesen édes nyöszörgéssel a vadságot. Ezek tudatos váltakoztatásának könyörtelen szünetét pedig szinte várakozástól reszketve éli meg. Akaratlanul is eszébe ötlik, amit Taitos úr a sebhelyekről mondott és a bestiáról, ami okozta őket. ~Nehéz volt betörni.~ Hát persze, hogy egy ilyen férfiban zabolátlan tűz lobog. Nalát egy kissé megtévesztette a bohó tréfálkozás és a szertelen versengés, ami közte meg Xavy kisasszony között sziporkázott. Pedig tudhatta volna. Nem változtatott volna az eltökéltségén, hogy módot találjon az árba foglalt gyönyörök kieszközlésére. De így szembesülni a tévedésével, egészen más. Átcikázik rajta, mint villámlás a magas égen. Minden, amit fel tud ajánlani neki, amit ez a kivételes férfi élvezettel vesz el tőle, még inkább kegyként él meg. Igyekszik hát ő is figyelni, bár nincs könnyű dolga. Mozdulatait hozzá igazítja, még a hangját is. Csendben marad, akár az ajkát harapva is vagy nem szab gátat a táncuk előcsalta hangocskáknak, attól függően, melyik óhaját olvassa le vendége arcáról. Az úr kedvére akar tenni, tetszésére lenni, amennyire csak lehetséges.*
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az úr nem tétovázik élni a lehetőséggel. Határozottan markolja a kis tündér fenekét és mind éhesebb vágyaihoz igazítja az ütemet. Amikor a férfi hirtelen felül és magához húzza, Nala egy pillanatra kiesik a ritmusból. Taitos úr csókja teljesen megszédíti. Egészen libabőrös lesz, mintha hűvös szellő cirógatná körül. Keblének rózsái is kackiásabbra keményednek hirtelen. Átengedi a nyakát a csóknak, aztán ahogy a férfi ajkai lejjebb vándorolnak, hátra dől, háta ívben megfeszül, így kínálja kebleit annak a mohó csóknak áldozatul. Közben hullámzón mozgatja tovább a csípőjét. Meglehet, akkor sem tudná abbahagyni, ha akarná. A harapásokba csapó csókok nyomán édes kis nyögések szakadnak fel a tündérke ajkáról. Hátul támaszkodó keze önkéntelenül is rászorít a férfi lábára. Aztán egyszer csak megpördül vele a világ és a hátán érzi az ágytakaró finom anyagát. Amikor kinyitja a szemét, Taitos úr már fölébe kerekedve pillant vissza rá. Úgy tűnik, egyáltalán nem volt alapja a feltételezésének, hogy az úrban bárminemű félénkség bujkál. Egy kicsit azért meglepi a tündért a férfiban ilyen elemi hév lobog, ennek ellenére engedelmesen vállalja az erős markokban záródó rabságot. Pillái azért megremegnek, ahogy a fölé magasodó vendég vágytól fűtött tekintetét nézi, mintha csak delejes ereje tartaná vissza Nalát tőle, hogy szendén lesüsse a szemét. Taitos úr pillantása alól nem könnyű szabadulni, a tündéren pedig ki is fog a feladat.
Pihegése egyre szaporább lesz a férfi vágyainak vad viharában, nagyobb hullámainál olykor el is akad, aztán nagy sóhajjal kap újra levegőért. Nala testét finom verejtékfátyolba vonják az édes megpróbáltatások, de igyekszik lépést tartani az úrral. Lábait a férfi derekához húzza, hogy az a lehető legjobban kiélvezhesse vendéglátója odaadását. Még csak véletlenül se próbálja visszafogni őt. Sosem gondolna ilyesmire. Azt azért észreveszi, hogy Taitos úr mintha puhatolózna a gyönyörök e viharos birodalmában. Kifigyeli, hogy a kis tündér nyaka milyen érzékeny, ahogy a keblei is, hiszen Nala kéjes mámorban fogadja a kényeztetést és legalább olyan kéjesen édes nyöszörgéssel a vadságot. Ezek tudatos váltakoztatásának könyörtelen szünetét pedig szinte várakozástól reszketve éli meg. Akaratlanul is eszébe ötlik, amit Taitos úr a sebhelyekről mondott és a bestiáról, ami okozta őket. ~Nehéz volt betörni.~ Hát persze, hogy egy ilyen férfiban zabolátlan tűz lobog. Nalát egy kissé megtévesztette a bohó tréfálkozás és a szertelen versengés, ami közte meg Xavy kisasszony között sziporkázott. Pedig tudhatta volna. Nem változtatott volna az eltökéltségén, hogy módot találjon az árba foglalt gyönyörök kieszközlésére. De így szembesülni a tévedésével, egészen más. Átcikázik rajta, mint villámlás a magas égen. Minden, amit fel tud ajánlani neki, amit ez a kivételes férfi élvezettel vesz el tőle, még inkább kegyként él meg. Igyekszik hát ő is figyelni, bár nincs könnyű dolga. Mozdulatait hozzá igazítja, még a hangját is. Csendben marad, akár az ajkát harapva is vagy nem szab gátat a táncuk előcsalta hangocskáknak, attól függően, melyik óhaját olvassa le vendége arcáról. Az úr kedvére akar tenni, tetszésére lenni, amennyire csak lehetséges.*
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 18:36:38
Üzenet elküldve: 2020-04-24 18:36:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és fekete//
*Beleborzong a csókba, amely melegen megcirógatja halvány bőrét, s ismét egy kissé félénknek ható, de őszinte mosoly ül ki rózsás arcára. Elbűvölőnek találja ezt az egyszerű gesztust, és egyben kellemes nosztalgiával tölti el. Régen csókoltak neki utoljára kezet, általában az útjába kerülő férfiak nem pazarolják az értékes időt ilyen finomkodásokra. Most ismét igazi úri hölgynek érzi magát, aki elé csodálattal járulnak az estélyre érkező vendégek, hogy meghallgassák az angyal éneklését, zenélését. Ők köszöntötték kézcsókkal, ha tánca akarták hívni, vagy csak társaságát szándékozták kiélvezni. Ezek az emberek beszéltek hozzá hasonlóan udvarias, mégis rejtett vágyakkal átitatott szavakkal, s óvatosan férkőztek kegyeibe, nem sietve sehová.
Múltjának rég elfeledett, kavargó érzései most hirtelen elárasztják, s sok idő óta először nem tudja, mit kéne most megmutatnia belőlük. Végül csak egy zavart mosolyra futja. De talán nem is kell több.*
- Ön sem egy szokványos vendég, Redin.
*Átfut az agyán a gondolat, hogy talán fokozatos közeledésükhöz már nem illik ez a merev, udvarias megázódás, s sok szempontból kényelmesebb lenne megütni egy barátibb hangnemet. De Yath kezdte az egészet, mert belénevelt, kiirthatatlan szokás ez, s így kívánja az illem, ha vendéglátóiparban dolgozik. Végül nem szól semmit, igazából valahol mélyen még élvezi is ezt, olyan, mint valami játék kettejük közt. Mintha két macska kerülgetné egymást, fojtott dorombolással.
Ösztönösen az arcát érintő kéz irányába mozdul, még inkább lecsökkentve a köztük lévő távolságot. Már érzi a másik minden lélegzetét, s tetszik neki ez a vibráló közelség, és Redin hideg, mégis oly élettel telin csillogó szemei. Barackszín ajkai megremegnek, s enyhén ki is nyílnak, mintha csókra készülne. De nem mozdul, legalábbis nem úgy, mintha kezdeményezni akarna, inkább hívogatón, biztatón és sóvárgón fürkészi a nő arcát. Arra már rájött, hogy szeret irányítani, s meg akarja adni neki ezt az örömet, hogy érezhesse, ő tartja kézben a dolgokat, itt is ő irányít, Yathlanae pedig készségesen és engedelmesen fog eleget tenni kívánságainak.*
*Beleborzong a csókba, amely melegen megcirógatja halvány bőrét, s ismét egy kissé félénknek ható, de őszinte mosoly ül ki rózsás arcára. Elbűvölőnek találja ezt az egyszerű gesztust, és egyben kellemes nosztalgiával tölti el. Régen csókoltak neki utoljára kezet, általában az útjába kerülő férfiak nem pazarolják az értékes időt ilyen finomkodásokra. Most ismét igazi úri hölgynek érzi magát, aki elé csodálattal járulnak az estélyre érkező vendégek, hogy meghallgassák az angyal éneklését, zenélését. Ők köszöntötték kézcsókkal, ha tánca akarták hívni, vagy csak társaságát szándékozták kiélvezni. Ezek az emberek beszéltek hozzá hasonlóan udvarias, mégis rejtett vágyakkal átitatott szavakkal, s óvatosan férkőztek kegyeibe, nem sietve sehová.
Múltjának rég elfeledett, kavargó érzései most hirtelen elárasztják, s sok idő óta először nem tudja, mit kéne most megmutatnia belőlük. Végül csak egy zavart mosolyra futja. De talán nem is kell több.*
- Ön sem egy szokványos vendég, Redin.
*Átfut az agyán a gondolat, hogy talán fokozatos közeledésükhöz már nem illik ez a merev, udvarias megázódás, s sok szempontból kényelmesebb lenne megütni egy barátibb hangnemet. De Yath kezdte az egészet, mert belénevelt, kiirthatatlan szokás ez, s így kívánja az illem, ha vendéglátóiparban dolgozik. Végül nem szól semmit, igazából valahol mélyen még élvezi is ezt, olyan, mint valami játék kettejük közt. Mintha két macska kerülgetné egymást, fojtott dorombolással.
Ösztönösen az arcát érintő kéz irányába mozdul, még inkább lecsökkentve a köztük lévő távolságot. Már érzi a másik minden lélegzetét, s tetszik neki ez a vibráló közelség, és Redin hideg, mégis oly élettel telin csillogó szemei. Barackszín ajkai megremegnek, s enyhén ki is nyílnak, mintha csókra készülne. De nem mozdul, legalábbis nem úgy, mintha kezdeményezni akarna, inkább hívogatón, biztatón és sóvárgón fürkészi a nő arcát. Arra már rájött, hogy szeret irányítani, s meg akarja adni neki ezt az örömet, hogy érezhesse, ő tartja kézben a dolgokat, itt is ő irányít, Yathlanae pedig készségesen és engedelmesen fog eleget tenni kívánságainak.*
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 18:11:56
Üzenet elküldve: 2020-04-24 18:11:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Beluntina és Rendor//
*Egy kis zavar támad Rendor szakmai éretlensége miatt, de igyekszik ezt mihamarabb elsimítani.*
- Hát sajnos ezt nem tagadhatom. Az meg, hogy mennyire piszkos a fantáziád talán kideríthetjük.* Kacsint rá sejtelmesen mosolyogva. Nem gondolt ő semmi rosszra a lány irányából. Annak semmi akadálya, hogy Bel a hajával játsszon. A dicséretére egy elég érdekes kijelentést kap válaszul, amire ki is ül arcára a csodálkozás.*
- Igazán? Érthetetlen számomra ennek az oka. Hiszen olyan gyönyörű vagy. Szép hosszú fekete haj. Igéző pillantás. Na meg ezek a lábak, egyszerűen tökéletesek.* Amíg beszél baljával kezébe vesz egy hajtincset és ujjai közt végig futtatja azt. Jobbjával pedig a gyönyörű hosszú combon simít végig, ameddig csak keze hossza ezt engedi neki. Imádja az ilyen gyönyörű lábakat. Szinte megvesz értük. Eközben persze Bel feje már nyugodtan nyugodhat a vállán. Ahogy ott fúrja az arcát a ruhájába egy kiscicára emlékezteti. Nem is tudja megállni, hogy ne kezdje el simogatni a fejét. Aztán jön a mesélés ideje. Viszonylag röviden válaszol a sellő. Különösebb reakciót nem vár rá. Meg is elégszik a kapott értemmel. Az ő által feltett kérdésre egy még rövidebb választ kap. Úgy érzi a volt szerzetes, hogy ezt a témát jobb lesz inkább hanyagolni.*
- Értem én. Talán egyszer, majd egy ital mellet el is mesélhetnéd, ha van kedved hozzá.* A férfi szívesen meghallgatná később, ha egyáltalán lesz még később. Most viszont nem háborgatja. Most, hogy a beszéd témát úgy tűnik, hogy egyelőre kimerítették csöndben öleli magához a törékeny testet. Kicsit tanácstalan, mivel nem tudja, hogy most mit is kéne tennie. Szívesen öleli kuncsaftját, ha az arra vágyik, de nem akar teljesen mulyának se tűnni. Ha nem tesz semmit Bel, akkor egy kis hallgatás után Rendor tesz ajánlatot.*
- Mit szólnál, ha keresnénk egy csöndes helyet, ahol kettesben lehetünk? * Természetesen bármilyen válasszal megelégszik. Elvileg szabad kezet kapott, de azért túlságosan nem akarja kezébe venni az irányítást. Hiszen mégiscsak fizettek érte.*
*Egy kis zavar támad Rendor szakmai éretlensége miatt, de igyekszik ezt mihamarabb elsimítani.*
- Hát sajnos ezt nem tagadhatom. Az meg, hogy mennyire piszkos a fantáziád talán kideríthetjük.* Kacsint rá sejtelmesen mosolyogva. Nem gondolt ő semmi rosszra a lány irányából. Annak semmi akadálya, hogy Bel a hajával játsszon. A dicséretére egy elég érdekes kijelentést kap válaszul, amire ki is ül arcára a csodálkozás.*
- Igazán? Érthetetlen számomra ennek az oka. Hiszen olyan gyönyörű vagy. Szép hosszú fekete haj. Igéző pillantás. Na meg ezek a lábak, egyszerűen tökéletesek.* Amíg beszél baljával kezébe vesz egy hajtincset és ujjai közt végig futtatja azt. Jobbjával pedig a gyönyörű hosszú combon simít végig, ameddig csak keze hossza ezt engedi neki. Imádja az ilyen gyönyörű lábakat. Szinte megvesz értük. Eközben persze Bel feje már nyugodtan nyugodhat a vállán. Ahogy ott fúrja az arcát a ruhájába egy kiscicára emlékezteti. Nem is tudja megállni, hogy ne kezdje el simogatni a fejét. Aztán jön a mesélés ideje. Viszonylag röviden válaszol a sellő. Különösebb reakciót nem vár rá. Meg is elégszik a kapott értemmel. Az ő által feltett kérdésre egy még rövidebb választ kap. Úgy érzi a volt szerzetes, hogy ezt a témát jobb lesz inkább hanyagolni.*
- Értem én. Talán egyszer, majd egy ital mellet el is mesélhetnéd, ha van kedved hozzá.* A férfi szívesen meghallgatná később, ha egyáltalán lesz még később. Most viszont nem háborgatja. Most, hogy a beszéd témát úgy tűnik, hogy egyelőre kimerítették csöndben öleli magához a törékeny testet. Kicsit tanácstalan, mivel nem tudja, hogy most mit is kéne tennie. Szívesen öleli kuncsaftját, ha az arra vágyik, de nem akar teljesen mulyának se tűnni. Ha nem tesz semmit Bel, akkor egy kis hallgatás után Rendor tesz ajánlatot.*
- Mit szólnál, ha keresnénk egy csöndes helyet, ahol kettesben lehetünk? * Természetesen bármilyen válasszal megelégszik. Elvileg szabad kezet kapott, de azért túlságosan nem akarja kezébe venni az irányítást. Hiszen mégiscsak fizettek érte.*
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 18:11:08
Üzenet elküldve: 2020-04-24 18:11:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Foltok//
*Mindig kedvelte az öreg kimért, egyenes, felesleges csapongásoktól és érzelmektől mentes stílusát. Végre valaki, akivel úgy tud elbeszélgetni, hogy közben nem kell folyton arra figyelnie, hogyan csempésszen szavai mögé megjátszott érzelmeket annak érdekében, hogy ne sértsen meg senkit, vagy éppen érdeklődést színleljen. A Rókánál más a helyzet, talán tényleg hasonlítanak ebben, talán az öreg csak idomul Reyhez, hogy kényelmesebbé tegye a társalgást. Bármi is az igazság, Reyt csak az érdekli, hogy értelmes, kellemes beszélgetést tud folytatni a gnómmal.*
- Dolgozom.
*Feleli egyszerűen, majd még tisztázásképp a munkakörét is megemlíti. Bár kötve hiszi, hogy Vulsryn őt is sellőnek nézné, azért jobb mielőbb tisztázni a dolgokat.*
- Őrként, természetesen.
*Bár az utóbbi időben már kezdett hozzászokni az itteni élethez, olykor még önkéntelenül meg is jelent arcán egy-egy mosoly, s megannyi, kéretlen társaságba keveredett, ismerkedésre kényszerítve, a régi ismerős egy pillanat alatt előhozza az árnyékban élő mélységit, aki csak akkor és annyit mond, amennyit a helyzet megkíván, s azt is csendes, érzéketlen rezignáltságban.*
- Ez a Sellőház, egy bordély, de az igényesebb fajta. Ki is tűnik a Kikötő mocskából.
*Világosítja fel Vulsrynt, majd kényelmesen helyet foglalva mellette, hideg szemeit rá emelve folytatja történetét.*
- Hallottam róla, hogy keresnek fegyverhez és harchoz értőeket, akik védik a személyzetet és vendégeket. Biztos megélhetésnek tűnt, és... Van fedél a fejem felett.
*Szerény szobájára gondol, amit teljesen ingyen és bérmentve kapott. Előző életében is megszállt néha fogadókban, de mindig utálta a tudatot, hogy néhány nap múlva ismét az utcán kell átvészelnie az éjszakákat, s a kényelem csak átmeneti, addig tart, amíg az arany. Házat sosem vett, nem lett volna értelme egy helyhez kötnie magát, amikor még a gyilkolás művészetét űzte.*
- Úgy éreztem, ideje megállnom valahol, a folyamatos bujkálás és menekülés kimerít. Meg úgy éreztem, szorul a hurok a nyakam körül.
*Hangját lehalkítja, hiszen nem avatatlan füleknek való mondandója, s jobb nem is hangoztatni, miféle kétes ügyekbe keveredhetett. Nem akarja, hogy bárki azt higgye, potenciális veszélyt jelent a házra.*
*Mindig kedvelte az öreg kimért, egyenes, felesleges csapongásoktól és érzelmektől mentes stílusát. Végre valaki, akivel úgy tud elbeszélgetni, hogy közben nem kell folyton arra figyelnie, hogyan csempésszen szavai mögé megjátszott érzelmeket annak érdekében, hogy ne sértsen meg senkit, vagy éppen érdeklődést színleljen. A Rókánál más a helyzet, talán tényleg hasonlítanak ebben, talán az öreg csak idomul Reyhez, hogy kényelmesebbé tegye a társalgást. Bármi is az igazság, Reyt csak az érdekli, hogy értelmes, kellemes beszélgetést tud folytatni a gnómmal.*
- Dolgozom.
*Feleli egyszerűen, majd még tisztázásképp a munkakörét is megemlíti. Bár kötve hiszi, hogy Vulsryn őt is sellőnek nézné, azért jobb mielőbb tisztázni a dolgokat.*
- Őrként, természetesen.
*Bár az utóbbi időben már kezdett hozzászokni az itteni élethez, olykor még önkéntelenül meg is jelent arcán egy-egy mosoly, s megannyi, kéretlen társaságba keveredett, ismerkedésre kényszerítve, a régi ismerős egy pillanat alatt előhozza az árnyékban élő mélységit, aki csak akkor és annyit mond, amennyit a helyzet megkíván, s azt is csendes, érzéketlen rezignáltságban.*
- Ez a Sellőház, egy bordély, de az igényesebb fajta. Ki is tűnik a Kikötő mocskából.
*Világosítja fel Vulsrynt, majd kényelmesen helyet foglalva mellette, hideg szemeit rá emelve folytatja történetét.*
- Hallottam róla, hogy keresnek fegyverhez és harchoz értőeket, akik védik a személyzetet és vendégeket. Biztos megélhetésnek tűnt, és... Van fedél a fejem felett.
*Szerény szobájára gondol, amit teljesen ingyen és bérmentve kapott. Előző életében is megszállt néha fogadókban, de mindig utálta a tudatot, hogy néhány nap múlva ismét az utcán kell átvészelnie az éjszakákat, s a kényelem csak átmeneti, addig tart, amíg az arany. Házat sosem vett, nem lett volna értelme egy helyhez kötnie magát, amikor még a gyilkolás művészetét űzte.*
- Úgy éreztem, ideje megállnom valahol, a folyamatos bujkálás és menekülés kimerít. Meg úgy éreztem, szorul a hurok a nyakam körül.
*Hangját lehalkítja, hiszen nem avatatlan füleknek való mondandója, s jobb nem is hangoztatni, miféle kétes ügyekbe keveredhetett. Nem akarja, hogy bárki azt higgye, potenciális veszélyt jelent a házra.*
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 17:54:38
Üzenet elküldve: 2020-04-24 17:54:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rosszalkodjunk!//
*Végre a fegyvereik újra a tulajdonukban vannak. Boldogsággal a szívében veszi kezeibe a tőrjeit. Rég látta már őket. Így kicsivel jobb hangulatban van.*
-Viszlát.
*Búcsúzik el kurtán a Sellőház dolgozóitól. Kint az eső már csak csepereg, így ez is javít hangulatán. Még a felhők is kezdenek felszakadozni, de azért a tenger felől lát néhány sötétebb felhőt a Kikötő felé közeledni. Talán addigra már Artheniorban lesznek, mire eléri őket.*
-A tőrjeim nélkül rossz, de legalább most már nálam vannak. Na és a te éjszakád milyen volt?
*Kérdez vissza. A hangulata még kicsit rossz, de kezdi jobban érezni magát, főleg hogy már el is mehetnek a Kikötőből.*
*Végre a fegyvereik újra a tulajdonukban vannak. Boldogsággal a szívében veszi kezeibe a tőrjeit. Rég látta már őket. Így kicsivel jobb hangulatban van.*
-Viszlát.
*Búcsúzik el kurtán a Sellőház dolgozóitól. Kint az eső már csak csepereg, így ez is javít hangulatán. Még a felhők is kezdenek felszakadozni, de azért a tenger felől lát néhány sötétebb felhőt a Kikötő felé közeledni. Talán addigra már Artheniorban lesznek, mire eléri őket.*
-A tőrjeim nélkül rossz, de legalább most már nálam vannak. Na és a te éjszakád milyen volt?
*Kérdez vissza. A hangulata még kicsit rossz, de kezdi jobban érezni magát, főleg hogy már el is mehetnek a Kikötőből.*
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 17:09:25
Üzenet elküldve: 2020-04-24 17:09:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meira – Megérkezés a Sellőbe//
*Gazdát cserél az arany és a kulcs. Bár az utóbbi nyilván csak ideiglenes lesz. Ha minden igaz egy éjszakás kalandnak is nevezhető. A kérdésre már majdhogynem élből elutasítaná, hogy még mit nem, akar ő itt semmit. A második kérdésre már megfontolja ezt. Végül is Rhule-ra mérges nem az itt dolgozókra. Közben kiderül az istálló használata ingyenes, ha vett ki szobát. Hát ezen akkor túl is vannak.*
- Óh, az jó. Igen elégedett voltam, mindennel. *mondja, aztán egy kérdést kénytelen feltenni akármennyire is kellemetlen. *
- A nyeregtáskát kint hagytam abból sem tűnhet el semmi, ugye? * kérdezi, Inkább tudja, mint hogy meglepetés érje. De reméli, őrzik, azért avval egyszerűbb lenne. Aztán úgy dönt, lehet mégis jobb lesz valakinek megmutatni a fejét. Egy kérdést végül is megér, hátha akad közöttük gyógyító is, ha nem akkor meg felmegy a szobájába szenvedni.*
- Leginkább, ha lenne egy gyógyító itt a Sellőben, annak tudnék örülni. *mondja halkan. Még az kell, hogy valaki megneszelje, hogy sérült, és ezt kihasználva megtámadja.*
- Amúgy egy magas jóképű sötéthajú férfi fog keresni, akkor csak küldje fel a szobába, amit kivettem. Meira néven fog engem keresni, ~azt hiszem.~ *Igazán fogalma sincsen, hogy fog nyitni ebben az esetben Rhule, de majd kiderül. *
*Gazdát cserél az arany és a kulcs. Bár az utóbbi nyilván csak ideiglenes lesz. Ha minden igaz egy éjszakás kalandnak is nevezhető. A kérdésre már majdhogynem élből elutasítaná, hogy még mit nem, akar ő itt semmit. A második kérdésre már megfontolja ezt. Végül is Rhule-ra mérges nem az itt dolgozókra. Közben kiderül az istálló használata ingyenes, ha vett ki szobát. Hát ezen akkor túl is vannak.*
- Óh, az jó. Igen elégedett voltam, mindennel. *mondja, aztán egy kérdést kénytelen feltenni akármennyire is kellemetlen. *
- A nyeregtáskát kint hagytam abból sem tűnhet el semmi, ugye? * kérdezi, Inkább tudja, mint hogy meglepetés érje. De reméli, őrzik, azért avval egyszerűbb lenne. Aztán úgy dönt, lehet mégis jobb lesz valakinek megmutatni a fejét. Egy kérdést végül is megér, hátha akad közöttük gyógyító is, ha nem akkor meg felmegy a szobájába szenvedni.*
- Leginkább, ha lenne egy gyógyító itt a Sellőben, annak tudnék örülni. *mondja halkan. Még az kell, hogy valaki megneszelje, hogy sérült, és ezt kihasználva megtámadja.*
- Amúgy egy magas jóképű sötéthajú férfi fog keresni, akkor csak küldje fel a szobába, amit kivettem. Meira néven fog engem keresni, ~azt hiszem.~ *Igazán fogalma sincsen, hogy fog nyitni ebben az esetben Rhule, de majd kiderül. *
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 16:10:25
Üzenet elküldve: 2020-04-24 16:10:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Elrainieth – Megérkezés a Sellőbe//
//Sertuenx távozás//
//Vulsryn – Kiszolgálás//
*A barna hajú nő, aki az imént érkezett elő is adja, jövetelének okát, amit tudomásul vesz. A szoba kulcsát átadja, közben a leszámolt aranyakat elteszi. Látja, hogy a vendég furcsa, de ha nem áll elő a dologgal, nem tud segíteni.*
-Értem. Esetleg másban állhatok a szolgálatára? Minden rendben? *Néz kérdően a másikra.*
-Az istállót a vendégek térítés nélkül használhatják, remélem megfelelőnek találta. *Teszi még hozzá, miután a nő érdeklődik a dologgal kapcsolatban. Közben az idős úr úgy dönt, inkább a pultnál várja ki az étel elkészültét, ám mintha ismerős arcot látna, odaköszön valakinek. Ezt addig nem is tartja érdekesnek, míg Reyraa oda nem sétál a pulthoz, hogy üdvözölje az öreget személyesen is. ~No fene, mik nincsenek. ~ Majd érkezik oda fentről Sertuenx is, akinek a kulcsát elveszi, majd elköszön tőle, remélve, hogy minden szolgáltatást megfelelőnek talált a Sellőben. Eztán szólnak oda neki, hogy bizony az öreg étele készen van, feltálalták. Egy pillanatra bocsánatot kér a barna hajú hölgyeménytől, majd a konyhába siet, hogy elhozza. Kisétál az illatozó kacsasülttel egy meglehetősen nagy tányéron, amit az öreg elé is tesz, bárhol is kívánja elfogyasztani.*
-Elnézést. A rendelése. *Csupán ennyit tesz hozzá, majd még az evőeszközöket is szépen odateríti és az anyagszalvétát. A tányéron ropogós bőrrel és szósszal kínált kacsasült díszeleg, rozmaringgal meghintve, ami messze eregeti az illatát.*
-Jó étvágyat kívánok. *Majd visszasétál a pult mögé, hogy ismét elérhető legyen, bármi óhaj is keletkezik.*
//Sertuenx távozás//
//Vulsryn – Kiszolgálás//
*A barna hajú nő, aki az imént érkezett elő is adja, jövetelének okát, amit tudomásul vesz. A szoba kulcsát átadja, közben a leszámolt aranyakat elteszi. Látja, hogy a vendég furcsa, de ha nem áll elő a dologgal, nem tud segíteni.*
-Értem. Esetleg másban állhatok a szolgálatára? Minden rendben? *Néz kérdően a másikra.*
-Az istállót a vendégek térítés nélkül használhatják, remélem megfelelőnek találta. *Teszi még hozzá, miután a nő érdeklődik a dologgal kapcsolatban. Közben az idős úr úgy dönt, inkább a pultnál várja ki az étel elkészültét, ám mintha ismerős arcot látna, odaköszön valakinek. Ezt addig nem is tartja érdekesnek, míg Reyraa oda nem sétál a pulthoz, hogy üdvözölje az öreget személyesen is. ~No fene, mik nincsenek. ~ Majd érkezik oda fentről Sertuenx is, akinek a kulcsát elveszi, majd elköszön tőle, remélve, hogy minden szolgáltatást megfelelőnek talált a Sellőben. Eztán szólnak oda neki, hogy bizony az öreg étele készen van, feltálalták. Egy pillanatra bocsánatot kér a barna hajú hölgyeménytől, majd a konyhába siet, hogy elhozza. Kisétál az illatozó kacsasülttel egy meglehetősen nagy tányéron, amit az öreg elé is tesz, bárhol is kívánja elfogyasztani.*
-Elnézést. A rendelése. *Csupán ennyit tesz hozzá, majd még az evőeszközöket is szépen odateríti és az anyagszalvétát. A tányéron ropogós bőrrel és szósszal kínált kacsasült díszeleg, rozmaringgal meghintve, ami messze eregeti az illatát.*
-Jó étvágyat kívánok. *Majd visszasétál a pult mögé, hogy ismét elérhető legyen, bármi óhaj is keletkezik.*
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 15:38:02
Üzenet elküldve: 2020-04-24 15:38:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Foltok//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*A sunyi mosoly kiszélesedik, a rókaszerű, zöld szemek szúrósabbá válnak, mikor, ha homályosan is, de megpillantja a távolban Reyraa reakcióját. Kissé szégyelli, hogy otthagyta a mélységit is egy szó nélkül, de mit mondhatott volna neki, ha a saját fiától nem búcsúzott el? Vulsrynnak ugyanakkor érdekes értékrendje volt, valamiért a vér semmit sem számított neki: a név és a megbízhatóság azonban már egészen más tészta, azok értékesek. Hiába van egy használhatatlan gyereke, aki szarházi, ő akkor is a munkásai felé fordulna, ők már bizonyítottak neki. Előbbit eltartja, ha úgy kívánja a sors, meg a felesége, de nem különösebben érdekli. Talán Solanda óta vall ilyen elkorcsosult és elkeseredett nézeteket - már aki szerint ezek azok. Tetszik neki a másik dinamikus mozgása, akár egy irbisz. ~ Semmit sem változott, ugyanaz a hideg, céltudatos lány maradt. ~ Mert tehet bármit a mélységi, Vulsryn számára akkor is leány marad, örökké szép és halálos kísértés, méregcsepp egy rózsaszirmon.*
- Ülj le mellém. *Mondja szokásos, hideg stílusában, majd kihúzva magát, az asztalra mered, majd tekintetét újra ismerősére fordítja.*
- Szintúgy én téged. *Szipog egyet, amolyan öregesen, lágyan, csiklandozza rendezetlen bajsza.*
- Ételt a hasamba és szállást ma estére. Elfáradtam, napok óta gyalogolok ide Lihanechből. *Bár sokáig hajóval utazott, ezt nem köti egyelőre a bérgyilkos orrára.*
- Te mit keresel itt? Vendég vagy, dolgozol, vagy...? *Szemével köröz, jelezvén, hogy a ki nem mondott harmadik a megbízás lenne. Bár abból a "nálunk"-ból következtethetne a másodikra, azért biztosra megy.*
- Mi ez a hely? Bordély, vagy fogadó? Hogy kerültél ide? *Egyenesen, kimérten teszi fel a kérdéseket, egyelőre faggatózhat belátásai szerint. Ismeri Reyraat, őt aztán nem fogja zavarni, hogyan beszélnek vele, válaszolni meg készségesen tud - ezt szerette benne régen annyira.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*A sunyi mosoly kiszélesedik, a rókaszerű, zöld szemek szúrósabbá válnak, mikor, ha homályosan is, de megpillantja a távolban Reyraa reakcióját. Kissé szégyelli, hogy otthagyta a mélységit is egy szó nélkül, de mit mondhatott volna neki, ha a saját fiától nem búcsúzott el? Vulsrynnak ugyanakkor érdekes értékrendje volt, valamiért a vér semmit sem számított neki: a név és a megbízhatóság azonban már egészen más tészta, azok értékesek. Hiába van egy használhatatlan gyereke, aki szarházi, ő akkor is a munkásai felé fordulna, ők már bizonyítottak neki. Előbbit eltartja, ha úgy kívánja a sors, meg a felesége, de nem különösebben érdekli. Talán Solanda óta vall ilyen elkorcsosult és elkeseredett nézeteket - már aki szerint ezek azok. Tetszik neki a másik dinamikus mozgása, akár egy irbisz. ~ Semmit sem változott, ugyanaz a hideg, céltudatos lány maradt. ~ Mert tehet bármit a mélységi, Vulsryn számára akkor is leány marad, örökké szép és halálos kísértés, méregcsepp egy rózsaszirmon.*
- Ülj le mellém. *Mondja szokásos, hideg stílusában, majd kihúzva magát, az asztalra mered, majd tekintetét újra ismerősére fordítja.*
- Szintúgy én téged. *Szipog egyet, amolyan öregesen, lágyan, csiklandozza rendezetlen bajsza.*
- Ételt a hasamba és szállást ma estére. Elfáradtam, napok óta gyalogolok ide Lihanechből. *Bár sokáig hajóval utazott, ezt nem köti egyelőre a bérgyilkos orrára.*
- Te mit keresel itt? Vendég vagy, dolgozol, vagy...? *Szemével köröz, jelezvén, hogy a ki nem mondott harmadik a megbízás lenne. Bár abból a "nálunk"-ból következtethetne a másodikra, azért biztosra megy.*
- Mi ez a hely? Bordély, vagy fogadó? Hogy kerültél ide? *Egyenesen, kimérten teszi fel a kérdéseket, egyelőre faggatózhat belátásai szerint. Ismeri Reyraat, őt aztán nem fogja zavarni, hogyan beszélnek vele, válaszolni meg készségesen tud - ezt szerette benne régen annyira.*
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 14:01:42
Üzenet elküldve: 2020-04-24 14:01:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös és fekete//
*Meglepi Yath válasza, eddig úgy érezte a sikamlós, még közelről is finoman távolságtartó hölgyemény különös, arisztokratikusan tiszta modora egy keservvel és édes mélabúval átitatott törékeny lelket takar el gondosan a külvilág elől. Sokáig úgy gondolta, hogy ő a naivabb, gyermeteg lélek, aki láncait ledobva most kóstolja meg a szabadság általánosságban véve keserédes zamatát. Gyerekként úgy gondolta, nincsenek illúziói, hiszen biztosan a külvilág is kegyetlen és gonosz, akárcsak apja és mindaz, amit elmesélt, de ő arra vágyott, hogy jogában álljon választani egy saját utat, amit majd széppé tehet. Persze ez közel sem járt a valósághoz, ami gyakran éri azóta is övön aluli ütésként. A választás csupán egy gonosz illúzió, mindig is az volt. Csakis önmagunk lehetünk. Így Redin is csupán egy pimasz, gonosz, manipulatív ördög lehet, semmi más.
De ez most más. Most úgy érzi, az ártatlanságtól illatozó lány mellett szebb lehet a világ, akkor is, ha csupán egy röpke, illékony este erejéig tart az egész. Megvette magának a törődés és a szeretet illúzióját, már nincs más dolga, mint alámerülni a kellemesen langymeleg hazugságok medencéjében. Ujjait lassan, óvatosan tapogatódzó mozdulatokkal az elf hosszú, zenélésre teremtett ujjai köré fonja. Lassú, óvatos mozdulattal - mintha csak egy haldokló kismadarat tartana - ajkaihoz emeli a kedves kis kacsót. Pillangószárny érintéséhez hasonlatos csókot ad rá, majd finoman elmosolyodik az igézően zöld íriszekbe fúrva jegesen forró tekintetét.*
- Igazán nagy megtiszteltetés, hogy így gondol rám, kedves Yath. Sosem volt még szerencsém Önhöz hasonló kecses teremtéshez.
*Szabad kezének ujjaival megsimogatja a lány arcélét, élvezve a sima bőr feszes rugalmasságát. Jól áll neki a pír, kifejezetten a sötét kérgen előbukkanó halványrózsaszín cseresznyevirágokra emlékezteti ez a finommetszésű arc. Halk, mélyről jövő sóhaj távozik résnyire nyitott száján, meglibegtetve néhány fekete hajszálat. Szemei szórakozottan vizslatják az arc részleteit, érdeklődve időzik el a kecses ívű arccsonton, keskeny, elegáns állon, majd ismét visszatér a valószerűtlenül zöld szemekhez, melyek újra és újra magukba szippantják.*
*Meglepi Yath válasza, eddig úgy érezte a sikamlós, még közelről is finoman távolságtartó hölgyemény különös, arisztokratikusan tiszta modora egy keservvel és édes mélabúval átitatott törékeny lelket takar el gondosan a külvilág elől. Sokáig úgy gondolta, hogy ő a naivabb, gyermeteg lélek, aki láncait ledobva most kóstolja meg a szabadság általánosságban véve keserédes zamatát. Gyerekként úgy gondolta, nincsenek illúziói, hiszen biztosan a külvilág is kegyetlen és gonosz, akárcsak apja és mindaz, amit elmesélt, de ő arra vágyott, hogy jogában álljon választani egy saját utat, amit majd széppé tehet. Persze ez közel sem járt a valósághoz, ami gyakran éri azóta is övön aluli ütésként. A választás csupán egy gonosz illúzió, mindig is az volt. Csakis önmagunk lehetünk. Így Redin is csupán egy pimasz, gonosz, manipulatív ördög lehet, semmi más.
De ez most más. Most úgy érzi, az ártatlanságtól illatozó lány mellett szebb lehet a világ, akkor is, ha csupán egy röpke, illékony este erejéig tart az egész. Megvette magának a törődés és a szeretet illúzióját, már nincs más dolga, mint alámerülni a kellemesen langymeleg hazugságok medencéjében. Ujjait lassan, óvatosan tapogatódzó mozdulatokkal az elf hosszú, zenélésre teremtett ujjai köré fonja. Lassú, óvatos mozdulattal - mintha csak egy haldokló kismadarat tartana - ajkaihoz emeli a kedves kis kacsót. Pillangószárny érintéséhez hasonlatos csókot ad rá, majd finoman elmosolyodik az igézően zöld íriszekbe fúrva jegesen forró tekintetét.*
- Igazán nagy megtiszteltetés, hogy így gondol rám, kedves Yath. Sosem volt még szerencsém Önhöz hasonló kecses teremtéshez.
*Szabad kezének ujjaival megsimogatja a lány arcélét, élvezve a sima bőr feszes rugalmasságát. Jól áll neki a pír, kifejezetten a sötét kérgen előbukkanó halványrózsaszín cseresznyevirágokra emlékezteti ez a finommetszésű arc. Halk, mélyről jövő sóhaj távozik résnyire nyitott száján, meglibegtetve néhány fekete hajszálat. Szemei szórakozottan vizslatják az arc részleteit, érdeklődve időzik el a kecses ívű arccsonton, keskeny, elegáns állon, majd ismét visszatér a valószerűtlenül zöld szemekhez, melyek újra és újra magukba szippantják.*
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 12:25:39
Üzenet elküldve: 2020-04-24 12:25:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és fekete//
*Hátrálni eszében sincs, sőt, hasonló puhasággal közeledik ő is, látva a biztató, egyre oldottabb hangulatra utaló jeleket. Hasonlóan olvas a lelkekben, mint ahogy a sokszor bonyolult, összevissza kottákban, megérezve a tettek mögött lapuló gondolatok, érzések mibenlétét. Érzi a fellobbanó vágyat, a parázzsá fojtott tüzet, a minduntalan ismét lángolni akar. Valamiféle belső indíttatásból ráhelyezi tenyerét Redin kezére, s hogy ezzel a meghittnek, bizalmasnak ható mozdulattal csillapítja, vagy szítja ezt a lángot, előre nem tudhatja, de majd igyekszik kitalálni az elé táruló reakciókból.*
- Szerintem a világ alapvetően szép.
*Mélyül el egyre jobban a hidegen csillogó, mégis melegséget ígérő szemekben.*
- Mindenben fel lehet fedezni valami szépséget, apró csodák hullhatnak elénk úton-útfélen. Csak keresni kell, és észrevenni.
*Halvány, ártatlanná szelídülő mosollyal néz maga elé, arcán újabb kislányos pír kíséretében.*
- Tudom, ez így elég naivnak hat. Nem azt mondom, hogy minden jó és tökéletes, ismerem a bűzös és bűnös oldalát is a világnak. De igyekszem a szép dolgokba kapaszkodni, és arra koncentrálni. Még az én pár száz évem is kevés ahhoz, hogy ráérjek gyűlölködni a gonosz dolgok miatt.
*Könnyen lehet, hogy a korban felnőtt, modorban udvarias, stílusban kifinomult Yathlanae valahol mégis gyerek maradt. Más esetben nem hagynák el ilyen idealista, reményteljes és életre biztató szavak a száját. S az is könnyen lehet, hogy a mellette ülő Redin gyökeres ellentéte, s meggondolatlan szókimondásával megsérti a nőt. De ami elhangzott, azt visszaszívni nem lehet, ráadásul ahhoz túl lágyan és kedvesen beszélt, hogy okításnak lehessen venni kis beszámolóját.*
- Mellesleg olyan személy vagyok, aki megszállottan keresi a szép dolgokat.
*Nevet fel, ezzel a könnyed mondattal lezárva gondolatmenetét, s pajkosan rá is kacsint a vörös démonra.*
- Azt hiszem, megint találtam egyet.
*Hátrálni eszében sincs, sőt, hasonló puhasággal közeledik ő is, látva a biztató, egyre oldottabb hangulatra utaló jeleket. Hasonlóan olvas a lelkekben, mint ahogy a sokszor bonyolult, összevissza kottákban, megérezve a tettek mögött lapuló gondolatok, érzések mibenlétét. Érzi a fellobbanó vágyat, a parázzsá fojtott tüzet, a minduntalan ismét lángolni akar. Valamiféle belső indíttatásból ráhelyezi tenyerét Redin kezére, s hogy ezzel a meghittnek, bizalmasnak ható mozdulattal csillapítja, vagy szítja ezt a lángot, előre nem tudhatja, de majd igyekszik kitalálni az elé táruló reakciókból.*
- Szerintem a világ alapvetően szép.
*Mélyül el egyre jobban a hidegen csillogó, mégis melegséget ígérő szemekben.*
- Mindenben fel lehet fedezni valami szépséget, apró csodák hullhatnak elénk úton-útfélen. Csak keresni kell, és észrevenni.
*Halvány, ártatlanná szelídülő mosollyal néz maga elé, arcán újabb kislányos pír kíséretében.*
- Tudom, ez így elég naivnak hat. Nem azt mondom, hogy minden jó és tökéletes, ismerem a bűzös és bűnös oldalát is a világnak. De igyekszem a szép dolgokba kapaszkodni, és arra koncentrálni. Még az én pár száz évem is kevés ahhoz, hogy ráérjek gyűlölködni a gonosz dolgok miatt.
*Könnyen lehet, hogy a korban felnőtt, modorban udvarias, stílusban kifinomult Yathlanae valahol mégis gyerek maradt. Más esetben nem hagynák el ilyen idealista, reményteljes és életre biztató szavak a száját. S az is könnyen lehet, hogy a mellette ülő Redin gyökeres ellentéte, s meggondolatlan szókimondásával megsérti a nőt. De ami elhangzott, azt visszaszívni nem lehet, ráadásul ahhoz túl lágyan és kedvesen beszélt, hogy okításnak lehessen venni kis beszámolóját.*
- Mellesleg olyan személy vagyok, aki megszállottan keresi a szép dolgokat.
*Nevet fel, ezzel a könnyed mondattal lezárva gondolatmenetét, s pajkosan rá is kacsint a vörös démonra.*
- Azt hiszem, megint találtam egyet.
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 11:46:19
Üzenet elküldve: 2020-04-24 11:46:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös és fekete//
*Mintha csak lángot tartana... Nos, Yath talán lassan kezdi sejteni, mennyire igaza van. Hiszen a boszorkányos hajszínhez boszorkányos természet is egyértelműen dukál. A lány lobbanékony, szeszélyes természete az emberek többsége számára teljességgel elviselhetetlen, társasága kellemetlenségeit csupán kinézetének bája ellensúlyozza némiképp. No most persze más a helyzet, hiszen pontosan tudja, meg fogja fizetni a kézzelfogható árat a szépség kegyeiért. Egy pillanatra elmereng azon, valójában a sellők bájai első pillantásra meghökkentően drágának hatnak, azonban ez az árazás a kiszolgálás minőségének tükrében teljesen reális. Ha továbbra is ilyen ügyesen muzsikál ez a kellemes zenész, talán még törzsvendég is válik Redinből a továbbiakban.*
~Hmm, meglepően ügyesen veszi a kanyarokat. Hamar felvette az általam diktált ritmust. Ez a bájos kismacska még okos is.~
*A levegő kettejük közt hamar megtelik izzással, szinte már szikrák pattognak bőrük közt, bár mozdulataik még mindig andalítóan lassú kecsességgel szelik a levegőt. Mintha egy keringőbe csomagolt tangót járnának egy furcsa, szavak nélkül kötött megegyezés alapján. Most pedig Redinen van a sor, hogy lépjen. Könnyed természetességgel simul szertelen hajzata társa vállgödrébe, természetesen ha az nem húzódik el a puha közeledés elől. Simulékony pozícióját megtartva, állát némileg feljebb szegve halk, duruzsuló kabócákra emlékeztető dallamos hangon suttog a fekete kecses ívvel megáldott fülébe.*
- No és mondja csak, kedves Yath, ezek a csodálatosan érzékeny zöld szemek szépnek tudták látni ezt a bűzös, bűnös világot?
*Szemében kíváncsi, kutakodó tűz ég, elnyíló ajkain leheletfinom mosoly bújik meg. Meztelenné vált jobb kezével finoman végigsimítja a nimfa lábszárát. Kíváncsian várja, mi fog kisülni az egyre inkább forrósodó helyzetből.*
*Mintha csak lángot tartana... Nos, Yath talán lassan kezdi sejteni, mennyire igaza van. Hiszen a boszorkányos hajszínhez boszorkányos természet is egyértelműen dukál. A lány lobbanékony, szeszélyes természete az emberek többsége számára teljességgel elviselhetetlen, társasága kellemetlenségeit csupán kinézetének bája ellensúlyozza némiképp. No most persze más a helyzet, hiszen pontosan tudja, meg fogja fizetni a kézzelfogható árat a szépség kegyeiért. Egy pillanatra elmereng azon, valójában a sellők bájai első pillantásra meghökkentően drágának hatnak, azonban ez az árazás a kiszolgálás minőségének tükrében teljesen reális. Ha továbbra is ilyen ügyesen muzsikál ez a kellemes zenész, talán még törzsvendég is válik Redinből a továbbiakban.*
~Hmm, meglepően ügyesen veszi a kanyarokat. Hamar felvette az általam diktált ritmust. Ez a bájos kismacska még okos is.~
*A levegő kettejük közt hamar megtelik izzással, szinte már szikrák pattognak bőrük közt, bár mozdulataik még mindig andalítóan lassú kecsességgel szelik a levegőt. Mintha egy keringőbe csomagolt tangót járnának egy furcsa, szavak nélkül kötött megegyezés alapján. Most pedig Redinen van a sor, hogy lépjen. Könnyed természetességgel simul szertelen hajzata társa vállgödrébe, természetesen ha az nem húzódik el a puha közeledés elől. Simulékony pozícióját megtartva, állát némileg feljebb szegve halk, duruzsuló kabócákra emlékeztető dallamos hangon suttog a fekete kecses ívvel megáldott fülébe.*
- No és mondja csak, kedves Yath, ezek a csodálatosan érzékeny zöld szemek szépnek tudták látni ezt a bűzös, bűnös világot?
*Szemében kíváncsi, kutakodó tűz ég, elnyíló ajkain leheletfinom mosoly bújik meg. Meztelenné vált jobb kezével finoman végigsimítja a nimfa lábszárát. Kíváncsian várja, mi fog kisülni az egyre inkább forrósodó helyzetből.*
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 11:34:44
Üzenet elküldve: 2020-04-24 11:34:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//Napváltás//
//Zárás//
*Az elf férfi kipihenten ébred, az arca régen volt ennyire kisimult és a hűvös paplan selymessége, majdnem annyira kellemesen cirógatja a bőrét, mint nemrégiben a nő hívogató csókjai. Nyugodtság árad szét minden porcikájában és szinte természetfeletti harmónia. Hallja a madarak csacsogó énekét, és egy kellemes mosoly ül ki az arcán. ~Jól tettem, hogy az éjszaka közepén nem vágtam útnak.~ gondolja magában és lassan lebotorkál a meg- megnyikorgó fényes lépcsőfokokon. Leadja a 6-os szoba kulcsát és az emlékeivel telten elzárja az ott történteket mélyen magában. A fegyvertartóhoz lép és elveszi a leadott büszkeségeit, majd az újult napnak vágva kisétál az ajtó szegletén. *
A hozzászólás írója (Sertuenx Qers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.24 11:37:49
//Napváltás//
//Zárás//
*Az elf férfi kipihenten ébred, az arca régen volt ennyire kisimult és a hűvös paplan selymessége, majdnem annyira kellemesen cirógatja a bőrét, mint nemrégiben a nő hívogató csókjai. Nyugodtság árad szét minden porcikájában és szinte természetfeletti harmónia. Hallja a madarak csacsogó énekét, és egy kellemes mosoly ül ki az arcán. ~Jól tettem, hogy az éjszaka közepén nem vágtam útnak.~ gondolja magában és lassan lebotorkál a meg- megnyikorgó fényes lépcsőfokokon. Leadja a 6-os szoba kulcsát és az emlékeivel telten elzárja az ott történteket mélyen magában. A fegyvertartóhoz lép és elveszi a leadott büszkeségeit, majd az újult napnak vágva kisétál az ajtó szegletén. *
A hozzászólás írója (Sertuenx Qers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.24 11:37:49
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 10:47:41
Üzenet elküldve: 2020-04-24 10:47:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Foltok//
*Bizony sikerül addig elhúznia fürkésző pillantását, hogy a gnóm is megérzi a bámuló szemeket magán, s Rey arra eszmél fel, hogy szembe néz vele az öreg. Aztán egészen furcsa reakciót kap, integetni kezd neki, mint valami régi ismerősnek.*
~Vulsryn?~
*Ugrik be neki a név, erősen és biztosan, mint ahogy egy villám hasít át a sötét égen. A mélységi el is szégyelli magát pár pillanatra, hogy nem ismerte meg az öreget, bár mentségére legyen szólva, az utóbbi években abban is kételkedett, hogy egyáltalán él-e még. Bár már akkor sem volt fiatal, amikor a sors összehozta a fiatal, megélhetésért küzdő, ifjúkora hajnalán lévő sötételffel, de láthatóan az elmúlt évtizedben is eljárt felette a kor. Rey biccent felé, hogy tudassa, most már koppant neki a felismerés, majd macskaléptekkel odasétál az asztalához.*
- A jó öreg Szőke Róka... Megöregedtél, Vulsryn.
*Feleli válaszul a súlyos köszöntésre. Sosem volt a szavak embere, ezt szerencsére a gnóm is tudhatja róla.*
- Mi szél hozott nálunk?
*Kérdezi enyhén felhúzott szemöldökkel, s talán egy halvány mosoly is felfedezhető a szája szegletében bujkálva. Ő maga is szórakoztatónak találja, hogy az öreg pont a Sellőházban keres menedéket éjszakára. Bár azért azt sejti, hogy nem a nők miatt jött, már akkor sem volt szokása az efféle szórakozás, amikor Rey megismerte, de a vegyes, főleg döbbent pillantások a környező felszolgálóktól és lányoktól azért viccesek.
Vulsryn bizonyára furcsállhatja, hogy az egykori orgyilkost ilyen környezetben látja, nem is lehetne ellentmondásosabb a helyzet. Rey köztudottan utálta és tartózkodott a tömegtől s társaságoktól, megvetette a kontrollálatlan testi vágyakat, s az alkohol és mindenféle bódító szer is távol állt tőle.*
*Bizony sikerül addig elhúznia fürkésző pillantását, hogy a gnóm is megérzi a bámuló szemeket magán, s Rey arra eszmél fel, hogy szembe néz vele az öreg. Aztán egészen furcsa reakciót kap, integetni kezd neki, mint valami régi ismerősnek.*
~Vulsryn?~
*Ugrik be neki a név, erősen és biztosan, mint ahogy egy villám hasít át a sötét égen. A mélységi el is szégyelli magát pár pillanatra, hogy nem ismerte meg az öreget, bár mentségére legyen szólva, az utóbbi években abban is kételkedett, hogy egyáltalán él-e még. Bár már akkor sem volt fiatal, amikor a sors összehozta a fiatal, megélhetésért küzdő, ifjúkora hajnalán lévő sötételffel, de láthatóan az elmúlt évtizedben is eljárt felette a kor. Rey biccent felé, hogy tudassa, most már koppant neki a felismerés, majd macskaléptekkel odasétál az asztalához.*
- A jó öreg Szőke Róka... Megöregedtél, Vulsryn.
*Feleli válaszul a súlyos köszöntésre. Sosem volt a szavak embere, ezt szerencsére a gnóm is tudhatja róla.*
- Mi szél hozott nálunk?
*Kérdezi enyhén felhúzott szemöldökkel, s talán egy halvány mosoly is felfedezhető a szája szegletében bujkálva. Ő maga is szórakoztatónak találja, hogy az öreg pont a Sellőházban keres menedéket éjszakára. Bár azért azt sejti, hogy nem a nők miatt jött, már akkor sem volt szokása az efféle szórakozás, amikor Rey megismerte, de a vegyes, főleg döbbent pillantások a környező felszolgálóktól és lányoktól azért viccesek.
Vulsryn bizonyára furcsállhatja, hogy az egykori orgyilkost ilyen környezetben látja, nem is lehetne ellentmondásosabb a helyzet. Rey köztudottan utálta és tartózkodott a tömegtől s társaságoktól, megvetette a kontrollálatlan testi vágyakat, s az alkohol és mindenféle bódító szer is távol állt tőle.*
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 10:29:29
Üzenet elküldve: 2020-04-24 10:29:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és fekete//
*Először határozott, pimasz támadás, most rémület, és félénk mosoly. Ezen a nőn nem lehet kiigazodni. Yathlanae nem tudja, pontosan mi válthatta ki Redinből a negatív érzelmeket, s bár kíváncsi okára, annyira még nem érzi magukat összehangolva, hogy ilyen dolgokra kérdezzen rá. Persze burkoltan, szép szavakba csomagolva érdeklődhet a másik felől.*
- Ó, szóval akkor most fedezi fel a világot. Megvan a maga varázsa annak, ha mindent először lát a szem. Én a legszebb és legizgalmasabb éveimnek tudom be azt az időszakot, amikor utazgattam, hogy megtaláljam önmagam.
*Nosztalgikus, révült tekintettel néz maga elé, ahogy saját, szárnybontogató éveire gondol vissza. Bár már egy ideje maga mögött hagyta őket, megannyi szép emlékként kísérik azóta is. Most már nem kerekedne fel, nem hagyná itt a szép környezetet s biztos megélhetést, és hiába utazna, már úgysem érné el azt a hatást, amit ifjúkora hajnalán. Látott eleget, s másodszorra már nem tudna olyan gyermeki csodálattal tekinteni az új, távolabbi városokra, a forrongó Wegtorenre, vagy fenséges, gyönyörű Lihanechre.
Arcán izgatott, kislányos mosollyal hajol közelebb, hogy megérinthesse a vörös tincseket, s ujjait gyengéden futtatja végig a selymes, vad zuhatagon. Majd tenyerébe is vesz pár szálat, hogy alaposabban tanulmányozhassa a színét, amit meglehetősen szokatlannak talál. Persze látott már vörös hajú embereket, de alig akadt, akivel komolyabb interakcióba került volna.*
- Olyan, mintha egy lángot tartanék a kezembe.
*Bár megélt már jó pár évet, s bizony közelebb jár a százhoz, mint az ifjúkor végét jelentő hatvanas számhoz, gyermekkorából megmaradt az a tulajdonsága, hogy képes őszintén rácsodálkozni a dolgokra.
Nem kerüli el figyelmét a lekerülő kesztyű, s az alóla előbukkanó, cirkalmas minták sem, de hagyni kell témát a szoba zárt ajtaja mögé is, szóval az ezekre való rákérdezést egyelőre halogatja.*
- Hát, nem mondanám, hogy régóta vagyok itt. Bár az idő fogalma nálam kicsit más. De már megszoktam a helyet, kiismertem magam, és a többieket is volt szerencsém megismerni.
*Továbbra is nyugodt szelídség tükröződik arcáról, nem érzi sértőnek vagy zavarónak a témát. Ahhoz már túl régóta és túl jól ismeri magát, mint hogy zavarba hozzák a hasonló kérdések.*
- Szóval igen, mondhatjuk, hogy itt még kiscsikó vagyok. De a szakmában nem, biztosíthatom, hogy tudásom az van bőven, s meglepetést is tudok okozni.
*Vigyorodik el ő is, szokatlanul szélesen, egy jó adag huncut fénnyel zöld íriszeiben.*
*Először határozott, pimasz támadás, most rémület, és félénk mosoly. Ezen a nőn nem lehet kiigazodni. Yathlanae nem tudja, pontosan mi válthatta ki Redinből a negatív érzelmeket, s bár kíváncsi okára, annyira még nem érzi magukat összehangolva, hogy ilyen dolgokra kérdezzen rá. Persze burkoltan, szép szavakba csomagolva érdeklődhet a másik felől.*
- Ó, szóval akkor most fedezi fel a világot. Megvan a maga varázsa annak, ha mindent először lát a szem. Én a legszebb és legizgalmasabb éveimnek tudom be azt az időszakot, amikor utazgattam, hogy megtaláljam önmagam.
*Nosztalgikus, révült tekintettel néz maga elé, ahogy saját, szárnybontogató éveire gondol vissza. Bár már egy ideje maga mögött hagyta őket, megannyi szép emlékként kísérik azóta is. Most már nem kerekedne fel, nem hagyná itt a szép környezetet s biztos megélhetést, és hiába utazna, már úgysem érné el azt a hatást, amit ifjúkora hajnalán. Látott eleget, s másodszorra már nem tudna olyan gyermeki csodálattal tekinteni az új, távolabbi városokra, a forrongó Wegtorenre, vagy fenséges, gyönyörű Lihanechre.
Arcán izgatott, kislányos mosollyal hajol közelebb, hogy megérinthesse a vörös tincseket, s ujjait gyengéden futtatja végig a selymes, vad zuhatagon. Majd tenyerébe is vesz pár szálat, hogy alaposabban tanulmányozhassa a színét, amit meglehetősen szokatlannak talál. Persze látott már vörös hajú embereket, de alig akadt, akivel komolyabb interakcióba került volna.*
- Olyan, mintha egy lángot tartanék a kezembe.
*Bár megélt már jó pár évet, s bizony közelebb jár a százhoz, mint az ifjúkor végét jelentő hatvanas számhoz, gyermekkorából megmaradt az a tulajdonsága, hogy képes őszintén rácsodálkozni a dolgokra.
Nem kerüli el figyelmét a lekerülő kesztyű, s az alóla előbukkanó, cirkalmas minták sem, de hagyni kell témát a szoba zárt ajtaja mögé is, szóval az ezekre való rákérdezést egyelőre halogatja.*
- Hát, nem mondanám, hogy régóta vagyok itt. Bár az idő fogalma nálam kicsit más. De már megszoktam a helyet, kiismertem magam, és a többieket is volt szerencsém megismerni.
*Továbbra is nyugodt szelídség tükröződik arcáról, nem érzi sértőnek vagy zavarónak a témát. Ahhoz már túl régóta és túl jól ismeri magát, mint hogy zavarba hozzák a hasonló kérdések.*
- Szóval igen, mondhatjuk, hogy itt még kiscsikó vagyok. De a szakmában nem, biztosíthatom, hogy tudásom az van bőven, s meglepetést is tudok okozni.
*Vigyorodik el ő is, szokatlanul szélesen, egy jó adag huncut fénnyel zöld íriszeiben.*
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 09:39:49
Üzenet elküldve: 2020-04-24 09:39:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beluntina és Rendor//
*A férfi kérdésére zavartan elmosolyodik, majd egy kisebb sóhajjal az arcán folytatja az eddig szónoklásait. *
- Látszik, hogy újdonsült sellő vagy. Úgy értettem mennyire piszkos emiatt a fantáziám? *Ha teheti bele simít Rendor fényes, fekete hajába amiért az első pillanattól, úgy oda van. Mindig is imádta a sötét és dús hajkoronákat, mondhatni ez a gyenge pontja. Aztán a másik válaszára egy halovány mosoly ül ki az arcán, jól esett neki ez a pár szó. *
- Nagyon régen hívtak, már lánynak. Dicsérni meg aztán főképp a múltban. Köszönöm! *a fejét igyekszik az őt tartó széles vállára helyezni, és egy kissé belefúrni az arcát a textílián át is érezhető férfias aromájú bőrbe. *
- Hm, így már értem. *feleli titokzatosan a történetre reagálva. Nem szeretné azt mutatni, hogy nem érdekelte mit mondott a férfi, mert nem úgy van pusztán, csak nem talált megfelelő szavakat. A pillanatot pedig nem akarta elrontani. Az ezeket követő kérdés nem lepi meg, de a feltételezésre képtelen nem felkuncogni. Fel néz a tekintetét vonzó szempárba, és belekezd egy igencsak nehézkesen megfogalmazott válaszba, ugyanis nem akar sokáig beszélni sem magáról, de kérdéseket hagyni egy lezárt, de befejezetlen téma mögött a legrosszabb megoldás amit teremtmény tehet. *
- Mondhatjuk, így is. Inkább kiraktak egy hajóról, de én sosem akartam igazán partra szállni. Az utóbbi években a tengeren éltem. Viszont ez egy nagyon hosszú történet.
*A férfi kérdésére zavartan elmosolyodik, majd egy kisebb sóhajjal az arcán folytatja az eddig szónoklásait. *
- Látszik, hogy újdonsült sellő vagy. Úgy értettem mennyire piszkos emiatt a fantáziám? *Ha teheti bele simít Rendor fényes, fekete hajába amiért az első pillanattól, úgy oda van. Mindig is imádta a sötét és dús hajkoronákat, mondhatni ez a gyenge pontja. Aztán a másik válaszára egy halovány mosoly ül ki az arcán, jól esett neki ez a pár szó. *
- Nagyon régen hívtak, már lánynak. Dicsérni meg aztán főképp a múltban. Köszönöm! *a fejét igyekszik az őt tartó széles vállára helyezni, és egy kissé belefúrni az arcát a textílián át is érezhető férfias aromájú bőrbe. *
- Hm, így már értem. *feleli titokzatosan a történetre reagálva. Nem szeretné azt mutatni, hogy nem érdekelte mit mondott a férfi, mert nem úgy van pusztán, csak nem talált megfelelő szavakat. A pillanatot pedig nem akarta elrontani. Az ezeket követő kérdés nem lepi meg, de a feltételezésre képtelen nem felkuncogni. Fel néz a tekintetét vonzó szempárba, és belekezd egy igencsak nehézkesen megfogalmazott válaszba, ugyanis nem akar sokáig beszélni sem magáról, de kérdéseket hagyni egy lezárt, de befejezetlen téma mögött a legrosszabb megoldás amit teremtmény tehet. *
- Mondhatjuk, így is. Inkább kiraktak egy hajóról, de én sosem akartam igazán partra szállni. Az utóbbi években a tengeren éltem. Viszont ez egy nagyon hosszú történet.
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 08:27:32
Üzenet elküldve: 2020-04-24 08:27:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Ezek az ötletek már csak ilyenek, kis telhetetlen… *Kuncog fel, majd beletúr a másik hajába. A kérdésre egészen elönti az elégedettség, hiszen ez a legszebb mondat, amit egy magafajta hallhat, mi szerint a vendég alig tud betelni pőre valójával.*
-Drága… *Búgja a másik fülébe.* -Általában nem az akarás dönt erről, mert a testednek is vannak határai. Nem hajthatod felelőtlenül, mert… megbosszulja magát. *Nem egyszer tapasztalta már, hogy az akarás kevésnek bizonyult, így élvezi a kényeztetést, amíg még mereven tart. A férfi pedig határozott csókkal hatja ismét az akarata alá a nőt, amit egyáltalán nem bán, sőt, ahogy megéri a lassú, kínzó játékot, még inkább magához húzza a másikat. Bár most még nem heverte ki az előző rohamot, így csak pihegve fogadja, kezei pedig a férfi hátára kúsznak, és ahogy csattan az első kéz feszes fenekén, felsikkant a meglepetéstől és a körmei hirtelen állnak bele a másik hátába.*
-Oh! Vigyázz mit teszel, mert a végén még legyűrlek… *Szökik szélesre az arca, miközben mély kényeztetésben részesíti a férfi, megtámogatva még egy csattanással. A szája szinte légszomjasan kapkodja azt, amit talál és kéjesen sóhajtozik, érzi ismét a vágyakozás felé hajtja a másik. Max szájából hirtelen kiszakadó élvezet hangjára ismét belemélyeszti az ujjait a hátába, jelezve a kérdésre a választ, de nem szeretné kétségek között hagyni.*
-Erre a kérdésre volt olyan nő, aki nemet mondott? *Kérdi incselkedően, közben próbál pozíciót változtatni és ráfordulni a férfire, fölé kerekedni.*
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Ezek az ötletek már csak ilyenek, kis telhetetlen… *Kuncog fel, majd beletúr a másik hajába. A kérdésre egészen elönti az elégedettség, hiszen ez a legszebb mondat, amit egy magafajta hallhat, mi szerint a vendég alig tud betelni pőre valójával.*
-Drága… *Búgja a másik fülébe.* -Általában nem az akarás dönt erről, mert a testednek is vannak határai. Nem hajthatod felelőtlenül, mert… megbosszulja magát. *Nem egyszer tapasztalta már, hogy az akarás kevésnek bizonyult, így élvezi a kényeztetést, amíg még mereven tart. A férfi pedig határozott csókkal hatja ismét az akarata alá a nőt, amit egyáltalán nem bán, sőt, ahogy megéri a lassú, kínzó játékot, még inkább magához húzza a másikat. Bár most még nem heverte ki az előző rohamot, így csak pihegve fogadja, kezei pedig a férfi hátára kúsznak, és ahogy csattan az első kéz feszes fenekén, felsikkant a meglepetéstől és a körmei hirtelen állnak bele a másik hátába.*
-Oh! Vigyázz mit teszel, mert a végén még legyűrlek… *Szökik szélesre az arca, miközben mély kényeztetésben részesíti a férfi, megtámogatva még egy csattanással. A szája szinte légszomjasan kapkodja azt, amit talál és kéjesen sóhajtozik, érzi ismét a vágyakozás felé hajtja a másik. Max szájából hirtelen kiszakadó élvezet hangjára ismét belemélyeszti az ujjait a hátába, jelezve a kérdésre a választ, de nem szeretné kétségek között hagyni.*
-Erre a kérdésre volt olyan nő, aki nemet mondott? *Kérdi incselkedően, közben próbál pozíciót változtatni és ráfordulni a férfire, fölé kerekedni.*
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-24 07:08:12
Üzenet elküldve: 2020-04-24 07:08:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A mágus elmosolyodik a tündér hajthatatlan odaadására, de úgy tűnik ilyen köntösben már csak egyetérteni tud vele, hogy is ne tudna tulajdonképpen, mikor a tündér eddigre már teljesen markában tartja.
Beleveti hát magát a kölcsönös kényeztetésbe, s egy ideig kéjes örömét leli az ajkait érő sóhajokban, hát még abban, hogy úgy tűnik, ahogyan egy gyertya elég közel kerülve fellobbanthat egy másikat, ebben a közelségben Taitos jó órácskája lobogó tüze a tündér vágyait is belobbantotta, már ha nem fordítva történt még érkezésükkor.
Az ágyra érve, már éppen széles mosollyal kezdene találgatásba, mikor hirtelen háton találja magát. Szeme elkerekedik, majdhogynem el is neveti magát meglepettségében, és örömében, ám ehelyett csak egy sóhaj hagyja el ajkait ahogyan a tündér elkezdi táncát. Az első percet teljességgel az apróságnak adja, lehunyt szemmel élvezi a tündér egyszerre lágy, mégis forró mozdulatait. Kezét végigfuttatja a lány oldalán, érzi, ahogyan csípője lágyan ring, majd lassan melleire téved, s ahogyan a lassúzásuk kissé mozgalmasabb ritmusra vált, ő is bekapcsolódik a táncba. Keze mellett csípője mozdulataival teszi mindkettejük számára édesebbé, fordulatosabbá ezeket a perceket. Tenyere őrizőn, határozottan markolja a lány fenekét. Ha vendége talán sajátjánál csendesebb, de mégsem néma nyögései nem győzték volna meg Nalát arról, hogy valamit ellenálhatatlanul jól csinál, akkor a férfi érintése egyértelművé teszi ezt. Egy óvatlan pillanatban úgy dönt csókot lop, ám nem a lányt húzza magához, hanem ő ül fel hozzá. Irányító kezei egy pillanatra felhagynak az egyre veszedelmesebb tempó diktálásával, s a lány hátára fonja őket ölelve, míg egy talán ölüknél is forróbb csókot lop. Ajkai ezután néhány férfias nyögésnek, sóhajnak is hejet adva a lány nyakára tévednek, majd kulccsontján csúsznak le, egészen melléig, ahol újabb hosszú, forró csókokkal lepi el partnere testét. A tündér csípőjének játéka akarva, akaratlanul is megvadítja, csókjai közé hamarosan aprócska játékos harapások vegyülnek, végül pedig úgy dönt véget vet a tündér uralmának, és csípője következő mozdulatával most ő kerül Nala fölé. Szemük ezüstje újból találkozhat így, ahogyan a férfi veszi át a teljes irányítást. Elkapja a lány mindkét csuklóját, s kezeivel feje fölött szegezi őket az ágynak, ahogy csípőjátéka lassan a viharos tenger könyörtelen hullámzására kezd emlékeztetni. Most egyértelműen ő lett a gyönyörök vadásza, alatta a lány pedig egy szinte tehetetlen őzike csupán. No persze őt sem félti Taitos, de gondolatai, szeme mindinkább azon jár, hogy néhány lopott csók között ráleljen a lány gyengepontjára. Tippjei hol édesek, hol vadítóak, hol pedig már-már durvák, igyekszik, már amennyire saját vágyai engedik, figyelni a lány testét, érezni, hogy mikor rezdül úgy, ahogyan egy őzgida, mikor valaki száraz gallyra lép, s mikor fogja szorosabban nyughatatlan, egyre lüktetőbben feszítő, minden porcikáját forrón felforgató vendégét.*
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A mágus elmosolyodik a tündér hajthatatlan odaadására, de úgy tűnik ilyen köntösben már csak egyetérteni tud vele, hogy is ne tudna tulajdonképpen, mikor a tündér eddigre már teljesen markában tartja.
Beleveti hát magát a kölcsönös kényeztetésbe, s egy ideig kéjes örömét leli az ajkait érő sóhajokban, hát még abban, hogy úgy tűnik, ahogyan egy gyertya elég közel kerülve fellobbanthat egy másikat, ebben a közelségben Taitos jó órácskája lobogó tüze a tündér vágyait is belobbantotta, már ha nem fordítva történt még érkezésükkor.
Az ágyra érve, már éppen széles mosollyal kezdene találgatásba, mikor hirtelen háton találja magát. Szeme elkerekedik, majdhogynem el is neveti magát meglepettségében, és örömében, ám ehelyett csak egy sóhaj hagyja el ajkait ahogyan a tündér elkezdi táncát. Az első percet teljességgel az apróságnak adja, lehunyt szemmel élvezi a tündér egyszerre lágy, mégis forró mozdulatait. Kezét végigfuttatja a lány oldalán, érzi, ahogyan csípője lágyan ring, majd lassan melleire téved, s ahogyan a lassúzásuk kissé mozgalmasabb ritmusra vált, ő is bekapcsolódik a táncba. Keze mellett csípője mozdulataival teszi mindkettejük számára édesebbé, fordulatosabbá ezeket a perceket. Tenyere őrizőn, határozottan markolja a lány fenekét. Ha vendége talán sajátjánál csendesebb, de mégsem néma nyögései nem győzték volna meg Nalát arról, hogy valamit ellenálhatatlanul jól csinál, akkor a férfi érintése egyértelművé teszi ezt. Egy óvatlan pillanatban úgy dönt csókot lop, ám nem a lányt húzza magához, hanem ő ül fel hozzá. Irányító kezei egy pillanatra felhagynak az egyre veszedelmesebb tempó diktálásával, s a lány hátára fonja őket ölelve, míg egy talán ölüknél is forróbb csókot lop. Ajkai ezután néhány férfias nyögésnek, sóhajnak is hejet adva a lány nyakára tévednek, majd kulccsontján csúsznak le, egészen melléig, ahol újabb hosszú, forró csókokkal lepi el partnere testét. A tündér csípőjének játéka akarva, akaratlanul is megvadítja, csókjai közé hamarosan aprócska játékos harapások vegyülnek, végül pedig úgy dönt véget vet a tündér uralmának, és csípője következő mozdulatával most ő kerül Nala fölé. Szemük ezüstje újból találkozhat így, ahogyan a férfi veszi át a teljes irányítást. Elkapja a lány mindkét csuklóját, s kezeivel feje fölött szegezi őket az ágynak, ahogy csípőjátéka lassan a viharos tenger könyörtelen hullámzására kezd emlékeztetni. Most egyértelműen ő lett a gyönyörök vadásza, alatta a lány pedig egy szinte tehetetlen őzike csupán. No persze őt sem félti Taitos, de gondolatai, szeme mindinkább azon jár, hogy néhány lopott csók között ráleljen a lány gyengepontjára. Tippjei hol édesek, hol vadítóak, hol pedig már-már durvák, igyekszik, már amennyire saját vágyai engedik, figyelni a lány testét, érezni, hogy mikor rezdül úgy, ahogyan egy őzgida, mikor valaki száraz gallyra lép, s mikor fogja szorosabban nyughatatlan, egyre lüktetőbben feszítő, minden porcikáját forrón felforgató vendégét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242