Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 119 (2361. - 2380. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-21 19:02:27
Üzenet elküldve: 2023-01-21 19:02:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Gondosan visszabugyolálja a fegyvert abba a zsákba és kalapjával, köpenyével, kesztyűivel egyetemben a szobában hagyja. Úgy rendezi a holmikat, hogy az a csomag ne legyen szem előtt. Továbbá, hogy észrevegye, ha valaki megbolygatja a kupacot. A kulcsra zárt szoba Ambroggiót nem ringatja hamis illúziókba egy bordély tekintetében. Bár a Sellőház nem véletlenül számít nívós helynek, így nem feltételezné, hogy bárki hozzányúlna a szobában hagyott dolgaihoz, azért jobb az óvatosság.
Nem számított ilyen fordulatra ma, de mindig derűs esemény, ha a szerencse csak így leszólítja egy kuplerájban. Mondhatni kedvet is csinált hozzá, hogy további szerencsés eseményekre fizesse be magát. Nem siet sehová. Kezdésnek felüti a Sellőház extravagáns étlapját és elégedett mosollyal lapozgatva válogat.*
- Kezdésnek legyen a Mélytengeri apróságok (18 arany)
, aztán mondjuk a Nyolckarú csemege (27 arany) , és hozz még ebből is *bök az étlapon a Sellők étke (22 arany) sorra, mielőtt egy széles mosollyal visszaadja a bájos leánynak az étlapot.
Természetesen rendel a vacsorához valami Különleges bort is (10 arany), ami kellőképp passzol az ínyencségekhez.
Amíg pedig várakozik, szemrevételezi a ház egyéb jellegű kínálatát is, elvégre itt nem csak a konyha kiváló.*
Nem számított ilyen fordulatra ma, de mindig derűs esemény, ha a szerencse csak így leszólítja egy kuplerájban. Mondhatni kedvet is csinált hozzá, hogy további szerencsés eseményekre fizesse be magát. Nem siet sehová. Kezdésnek felüti a Sellőház extravagáns étlapját és elégedett mosollyal lapozgatva válogat.*
- Kezdésnek legyen a Mélytengeri apróságok (18 arany)
, aztán mondjuk a Nyolckarú csemege (27 arany) , és hozz még ebből is *bök az étlapon a Sellők étke (22 arany) sorra, mielőtt egy széles mosollyal visszaadja a bájos leánynak az étlapot.Természetesen rendel a vacsorához valami Különleges bort is (10 arany), ami
kellőképp passzol az ínyencségekhez.Amíg pedig várakozik, szemrevételezi a ház egyéb jellegű kínálatát is, elvégre itt nem csak a konyha kiváló.*
2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-18 16:11:01
Üzenet elküldve: 2023-01-18 16:11:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
~Intéző. De minek az intézője? A Sellőházé? A Kikötőé?~ *Jobb nem találgatni ezt. Csak jól láthatóan bólint a nagybecsű Denjaar úr dolgára, majd aggodalmas arccal hallgatja a férfit. Talán tényleg innen ered önkéntelen vakaródzása? A fogaival nincs baj, meg kiütése sincs általában... Alighanem megfogja fogadni a férfi tanácsát, hisz valóban jobb, ha elővigyázatos. Még akkor is, ha nem gondolná, hogy ily rontás ül a kardon. Még sosem látott olyan tárgyat, amit megátkoztak volna, nemhogy egy kardot... De hát mit tudhat ő? Igyekszik majd úgy időzíteni ezt a hagymakúrát, hogy a kis elfecskével ne találkozzon közben. A maga módján próbál tiszta maradni a jelenlétében, nem hibádzik a hagymaszag. De hát ha az élete a tét...*
-Köszönöm uram! *Pillant még vissza az ajtóból, mielőtt eltűnne mögötte.* ~Hagymakúra. Hihetetlen, mennyi mindenre jó!~ *Majd megkérdezi Alissänát, ő nem viszket-e valahol. Hisz ő is megérintette a kardot... Még az kellene, hogy miatta történjen valami a bájos pillangóval.*
~Intéző. De minek az intézője? A Sellőházé? A Kikötőé?~ *Jobb nem találgatni ezt. Csak jól láthatóan bólint a nagybecsű Denjaar úr dolgára, majd aggodalmas arccal hallgatja a férfit. Talán tényleg innen ered önkéntelen vakaródzása? A fogaival nincs baj, meg kiütése sincs általában... Alighanem megfogja fogadni a férfi tanácsát, hisz valóban jobb, ha elővigyázatos. Még akkor is, ha nem gondolná, hogy ily rontás ül a kardon. Még sosem látott olyan tárgyat, amit megátkoztak volna, nemhogy egy kardot... De hát mit tudhat ő? Igyekszik majd úgy időzíteni ezt a hagymakúrát, hogy a kis elfecskével ne találkozzon közben. A maga módján próbál tiszta maradni a jelenlétében, nem hibádzik a hagymaszag. De hát ha az élete a tét...*
-Köszönöm uram! *Pillant még vissza az ajtóból, mielőtt eltűnne mögötte.* ~Hagymakúra. Hihetetlen, mennyi mindenre jó!~ *Majd megkérdezi Alissänát, ő nem viszket-e valahol. Hisz ő is megérintette a kardot... Még az kellene, hogy miatta történjen valami a bájos pillangóval.*
2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-18 15:39:53
Üzenet elküldve: 2023-01-18 15:39:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
*A kulcs a zárban van, elvégre bolond volna a félvér a fizetség nélkül kereket oldani. Ez itt legalábbis nem valószínű, hogy ezt tervezné.
Amikor elhangzik a megállapítás, hogy az a bizonyos artheniori nemesasszony veszélyesnek tűnik, azért szalad néhány értetlenkedő ráncocska Ambroggio homlokára. A következő mondat azért valamelyest megadja a magyarázatot. Valamiért akkor is ösztönösen egy sötételf szukára gondol, mert valamirevaló nemes nem jönne ide a kikötői mocsokban dagonyázni a Patkányok hűbéresének. Ezen már maga is majdnem felhorkan, hiszen azért olyan sok idő nem telt el, s lám máris hogy megszépíti az artheniori nemesség renoméját. Pont ő.*
- Hajbókolnak *csücsörít önkéntelenül az állításra. Egyre kevésbé tudja hová tenni ezt az egészet. Az is lehet, hogy a kis szarházi csak a bolondját járatja vele. ~Kiderül.~
Felöltője alá nyúl és elővesz két egy kaptafára készült vászonerszényt.*
- Későbbi gyümölcsöző együttműködésünkre tekintettel *mosolyodik el egy kerítő nyájasságával* -, megtennéd, hogy szólsz a nagybecsű Denjaar úrnak, ha még esetleg ott időzne, hogy régi ismerőse, az Intéző szívesen látná egy italra a Sellőházban? *kérdi, mielőtt a kötőjüknél fogva átnyújtja az erszényeket a kölyöknek. Így Haldrian Rhuuv két részletbe elosztva, összesen 200 arannyal lesz gazdagabb.*
- De ha elfogadsz egy tanácsot *böki még oda, mielőtt a másik nekiindul.* - Legközelebb ne érj puszta kézzel mesterkardhoz. *Fejét a saját, kesztyűbe bújtatott jobbja felé biccenti.* - Tudod, ezek a holmik nem véletlenül készülnek kizárólag egyedi megrendelésre a majdani tulajdonosnak. A mágia nem tréfa dolog. Ha esetleg viszketést tapasztalnál... *mondja, már most aggodalmasan.* - Nos, az már bajt jelent *sóhajt.* - Olykor apróbb kiütések is kiütközhetnek intő jelként. Főleg a lágy részeken. De itt még menthető a dolog. Ha már feketedik az ujjad vége vagy kezdenek lazulni a fogaid, hát... *Ahogy grimaszolva megszívja a fogát, az nem sok jót ígér erre az esetre.* - De ami beválik *kicsit közelebb hajol, de inkább csak amolyan bizalmas gesztusként, a távolságból alig csípve* - az a fokhagymakúra. Egy haton át, reggel, délben, este egy közepes gerezd és kipurgálja a mágia ártó hatását, nyom nélkül *bólint jelentőségteljesen.* - Sajnos szét kell rágni alaposan, mert amúgy nem hat, de... *és itt jönne egy bátorító vállon veregetés, ...ha nem Ambroggioról lenne szó, így csak egy biccentés mellékeltetik a szavakhoz* - fő a biztonság, nem igaz?
*Ha már ilyen helyzetbe sodorta magát a kölyök, az a legkevesebb, hogy ellátja eme intelmekkel.*
- Ne feledd *mondja még búcsúzóra.* - a viszketés az első jel. Főleg az orr meg a száj környékén üti fel a fejét. Esetleg halántéktájt. Finoman csiklandozó, viszkető érzés. De, igen, főleg az orr környékén! *ismétli, mint egy szenilis vajákos. Márpedig ha így emlegetik, az a csiklandozó, viszkető érzés meg is idézi magát általában. Talán már ott is bizsereg a félvér bőrén.*
- Fokhagyma *súgja a távozó fiú után egy kacsintással, aztán vissza is zárja az ajtót, hogy alaposabban szemügyre vegye azt a bizonyos mesterkardot, immár zavaró tényezők nélkül. Mondjuk azért furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy hogyan kerülhetett egy ilyen holmi a kikötői suhanchoz. Biztos megérne egy misét az a történet is.*
*A kulcs a zárban van, elvégre bolond volna a félvér a fizetség nélkül kereket oldani. Ez itt legalábbis nem valószínű, hogy ezt tervezné.
Amikor elhangzik a megállapítás, hogy az a bizonyos artheniori nemesasszony veszélyesnek tűnik, azért szalad néhány értetlenkedő ráncocska Ambroggio homlokára. A következő mondat azért valamelyest megadja a magyarázatot. Valamiért akkor is ösztönösen egy sötételf szukára gondol, mert valamirevaló nemes nem jönne ide a kikötői mocsokban dagonyázni a Patkányok hűbéresének. Ezen már maga is majdnem felhorkan, hiszen azért olyan sok idő nem telt el, s lám máris hogy megszépíti az artheniori nemesség renoméját. Pont ő.*
- Hajbókolnak *csücsörít önkéntelenül az állításra. Egyre kevésbé tudja hová tenni ezt az egészet. Az is lehet, hogy a kis szarházi csak a bolondját járatja vele. ~Kiderül.~
Felöltője alá nyúl és elővesz két egy kaptafára készült vászonerszényt.*
- Későbbi gyümölcsöző együttműködésünkre tekintettel *mosolyodik el egy kerítő nyájasságával* -, megtennéd, hogy szólsz a nagybecsű Denjaar úrnak, ha még esetleg ott időzne, hogy régi ismerőse, az Intéző szívesen látná egy italra a Sellőházban? *kérdi, mielőtt a kötőjüknél fogva átnyújtja az erszényeket a kölyöknek. Így Haldrian Rhuuv két részletbe elosztva, összesen 200 arannyal
lesz gazdagabb.*- De ha elfogadsz egy tanácsot *böki még oda, mielőtt a másik nekiindul.* - Legközelebb ne érj puszta kézzel mesterkardhoz. *Fejét a saját, kesztyűbe bújtatott jobbja felé biccenti.* - Tudod, ezek a holmik nem véletlenül készülnek kizárólag egyedi megrendelésre a majdani tulajdonosnak. A mágia nem tréfa dolog. Ha esetleg viszketést tapasztalnál... *mondja, már most aggodalmasan.* - Nos, az már bajt jelent *sóhajt.* - Olykor apróbb kiütések is kiütközhetnek intő jelként. Főleg a lágy részeken. De itt még menthető a dolog. Ha már feketedik az ujjad vége vagy kezdenek lazulni a fogaid, hát... *Ahogy grimaszolva megszívja a fogát, az nem sok jót ígér erre az esetre.* - De ami beválik *kicsit közelebb hajol, de inkább csak amolyan bizalmas gesztusként, a távolságból alig csípve* - az a fokhagymakúra. Egy haton át, reggel, délben, este egy közepes gerezd és kipurgálja a mágia ártó hatását, nyom nélkül *bólint jelentőségteljesen.* - Sajnos szét kell rágni alaposan, mert amúgy nem hat, de... *és itt jönne egy bátorító vállon veregetés, ...ha nem Ambroggioról lenne szó, így csak egy biccentés mellékeltetik a szavakhoz* - fő a biztonság, nem igaz?
*Ha már ilyen helyzetbe sodorta magát a kölyök, az a legkevesebb, hogy ellátja eme intelmekkel.*
- Ne feledd *mondja még búcsúzóra.* - a viszketés az első jel. Főleg az orr meg a száj környékén üti fel a fejét. Esetleg halántéktájt. Finoman csiklandozó, viszkető érzés. De, igen, főleg az orr környékén! *ismétli, mint egy szenilis vajákos. Márpedig ha így emlegetik, az a csiklandozó, viszkető érzés meg is idézi magát általában. Talán már ott is bizsereg a félvér bőrén.*
- Fokhagyma *súgja a távozó fiú után egy kacsintással, aztán vissza is zárja az ajtót, hogy alaposabban szemügyre vegye azt a bizonyos mesterkardot, immár zavaró tényezők nélkül. Mondjuk azért furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy hogyan kerülhetett egy ilyen holmi a kikötői suhanchoz. Biztos megérne egy misét az a történet is.*
2377. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-18 11:58:08
Üzenet elküldve: 2023-01-18 11:58:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
*Olybá tűnik, a rőthajú piperkőc nyitott a felvetésére. Legalábbis megtoldja az összeget, nem is kevéssel. Még akkor is, ha csak egyik fülét és kezét ígéri. A másik felére ugyanis szüksége lesz neki is.
Már a zárban hagyott kulcson a keze, ha csak Ambroggio nem vette ki belőle korábban. Ebben az esetben kénytelen lesz megvárni, míg a fickó szabadjára engedi. Persze csak miután fizetett. Előtte azonban még megfordul, hogy készséggel válaszoljon a hozzá intézett kérdésre.*
-Ott vagyok most... Segítek egy-két dologban azoknak, akik nem ismerik még a hogyant a Kikötőben. *Tépelődik egy sort, mielőtt folytatná. Nem árulhat el mindent, mert ha visszaköszön, hogy eljárt a szája, bizony rút véget érhet a Nagyságos asszony keze által. Tart a nőtől, hogyisne tartana.*
-Egy rejtélyes artheniori nemesasszony nyitotta nemrégiben. Veszélyesnek tűnik. Vannak környékbeli bérkardok nála, meg felszolgálók, még kurtizánok is akadnak... ~Nem is akármilyenek.~ *A szóban forgó nemesasszonyt szándékosan nem nevezi nevén. Ő sem teljesen ostoba. Csak azt mondja, amit látott. Nem bocsátkozik feltételezésekbe, nem egészíti ki saját meglátásaival a dolgot.*
-Fürdő, szoba, ital, amit akar. *Pillant körmére, jelezvén, hogy sokkal több mondanivalója nincs a témában.*
-Ó, talán még egy dolog. Egészen nagy urak fordulnak meg ott. Távoli földről érkezettek. Mind a Nagyasszony előtt hajbókol. *Már amennyire ezt egy kikötői siheder megtudja állapítani. A drága kelmék, ékszerek és idegen tekintetek azonban még neki is beszédesek.
Elmélázik azon is, vajon ki is lehet üzletfele. Bolond lenne kérdezni, de azért jelleméből fakadóan kíváncsi. Hatalmas úrnak képzeli, de nem a Kikötőben. Hallott volna már a vörös szakállal megáldott férfiról.*
*Olybá tűnik, a rőthajú piperkőc nyitott a felvetésére. Legalábbis megtoldja az összeget, nem is kevéssel. Még akkor is, ha csak egyik fülét és kezét ígéri. A másik felére ugyanis szüksége lesz neki is.
Már a zárban hagyott kulcson a keze, ha csak Ambroggio nem vette ki belőle korábban. Ebben az esetben kénytelen lesz megvárni, míg a fickó szabadjára engedi. Persze csak miután fizetett. Előtte azonban még megfordul, hogy készséggel válaszoljon a hozzá intézett kérdésre.*
-Ott vagyok most... Segítek egy-két dologban azoknak, akik nem ismerik még a hogyant a Kikötőben. *Tépelődik egy sort, mielőtt folytatná. Nem árulhat el mindent, mert ha visszaköszön, hogy eljárt a szája, bizony rút véget érhet a Nagyságos asszony keze által. Tart a nőtől, hogyisne tartana.*
-Egy rejtélyes artheniori nemesasszony nyitotta nemrégiben. Veszélyesnek tűnik. Vannak környékbeli bérkardok nála, meg felszolgálók, még kurtizánok is akadnak... ~Nem is akármilyenek.~ *A szóban forgó nemesasszonyt szándékosan nem nevezi nevén. Ő sem teljesen ostoba. Csak azt mondja, amit látott. Nem bocsátkozik feltételezésekbe, nem egészíti ki saját meglátásaival a dolgot.*
-Fürdő, szoba, ital, amit akar. *Pillant körmére, jelezvén, hogy sokkal több mondanivalója nincs a témában.*
-Ó, talán még egy dolog. Egészen nagy urak fordulnak meg ott. Távoli földről érkezettek. Mind a Nagyasszony előtt hajbókol. *Már amennyire ezt egy kikötői siheder megtudja állapítani. A drága kelmék, ékszerek és idegen tekintetek azonban még neki is beszédesek.
Elmélázik azon is, vajon ki is lehet üzletfele. Bolond lenne kérdezni, de azért jelleméből fakadóan kíváncsi. Hatalmas úrnak képzeli, de nem a Kikötőben. Hallott volna már a vörös szakállal megáldott férfiról.*
2376. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-18 11:32:33
Üzenet elküldve: 2023-01-18 11:32:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
*Látszik, hogy a suhanc keveselli az illetményt, már-már elkámpicsorodott képpel ismétli az összeget.
~Egy fül és egy kéz? Mint egy nyomoréknak?~ Ez az első, ami eszébe jut a felajánlásra, de a gondolat talán csak egy pillanatra suhan át az arcán. Nyilván tudja, hogy hogyan értette a kölyök, de az ígéretes kezdet után mintha a szavak terén mutatkozó tehetsége kezdene az éles tárgyakhoz való viszonyához konvergálni. Ambroggio végtelen jóhiszeműséggel feltételezi, hogy csak egy kisebb botlásról van szó.*
- Azt mondod? *emeli meg egyik szemöldökét az új alapokra helyezett üzleti viszony kapcsán, melyhez grátisz hozzácsapott információt is kapott, vélhetőleg amolyan ajánlólevél minőségben.*
- Nos *mélyen beszívja a levegőt, míg rezignált pillantása végigméri a kikötői sihedert.* - Felkerekítem kétszázra, mert a szívemen viselem a hozzád hasonló ifjak pártfogását. Úgy sejtem, ennek a tavernának a gazdájával egyetemben. *Nem tartja valószínűnek, hogy a kölyök fizető vendégként teng-leng ott naphosszat.* - Mert ott dolgozol, jól értem? Miféle hely? Nem hallottam még róla.
*Látja a félvéren, hogy nagyon menne már, de ha már ilyen irányba kanyarodtak, akkor kénytelen lesz csicsergni még kicsit azokért az aranyakért.*
*Látszik, hogy a suhanc keveselli az illetményt, már-már elkámpicsorodott képpel ismétli az összeget.
~Egy fül és egy kéz? Mint egy nyomoréknak?~ Ez az első, ami eszébe jut a felajánlásra, de a gondolat talán csak egy pillanatra suhan át az arcán. Nyilván tudja, hogy hogyan értette a kölyök, de az ígéretes kezdet után mintha a szavak terén mutatkozó tehetsége kezdene az éles tárgyakhoz való viszonyához konvergálni. Ambroggio végtelen jóhiszeműséggel feltételezi, hogy csak egy kisebb botlásról van szó.*
- Azt mondod? *emeli meg egyik szemöldökét az új alapokra helyezett üzleti viszony kapcsán, melyhez grátisz hozzácsapott információt is kapott, vélhetőleg amolyan ajánlólevél minőségben.*
- Nos *mélyen beszívja a levegőt, míg rezignált pillantása végigméri a kikötői sihedert.* - Felkerekítem kétszázra, mert a szívemen viselem a hozzád hasonló ifjak pártfogását. Úgy sejtem, ennek a tavernának a gazdájával egyetemben. *Nem tartja valószínűnek, hogy a kölyök fizető vendégként teng-leng ott naphosszat.* - Mert ott dolgozol, jól értem? Miféle hely? Nem hallottam még róla.
*Látja a félvéren, hogy nagyon menne már, de ha már ilyen irányba kanyarodtak, akkor kénytelen lesz csicsergni még kicsit azokért az aranyakért.*
2375. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-18 09:04:04
Üzenet elküldve: 2023-01-18 09:04:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
*Ha valamit meg akar szerezni, az általában sikerül, ám most faképnél hagyja a tolvajok szerencséje. Mert legyen bármily fiatal, vigye a hév és az ösztön bármily messzire, talpraesett. A Kikötőben annak kell lennie. Úgy tűnik viszont, Ambroggio nem tekinti veszélyforrásnak, így nem is veszi komolyan a történteket. Ez viszont szerencse. Megvakarja orrnyergét, miközben lehuppan az ágyra, onnan emeli szürke tekintetét a piperkőc fickóra.*
-Ehh, százötven?! *Hüledezik egy sort, de a kackiás szakállú alak láthatja a tekintetén, hogy a fiú tépelődik. Tépelődik, hiszen az elmondottaknak van igazságtartalma. Ez a fránya kard azóta bajt hoz a fejére, mióta nála van. Letudhatná a vele járó gondot és paranoiát... De százötven oly kevés! Bizony ténykednie kellene még hozzá, hogy meglegyen a kellő összeg.
Összeráncolt homlokkal rázza meg a nevét a névre. Sem Krultosról, sem a szóban forgó wargokról nem hallott még, de van olyan információja, aminek talán köze lehet ehhez. Legalábbis Alissäna említett neki valami hasonlót.*
-Krultos? Nem hallottam még róla. De a városőrség volt parancsnoka a Kikötőben van. Valami Dendzsár, vagy Denjaar... A Három Varjú Tavernában. A Lakónegyed nyugati felén. *Szinte gépiesen hagyják el száját a szavak, akár egy tanult kis kém. Az információ nagy kincs. Főleg itt, a Kikötőben. Ő sem osztaná meg azt, amit tud, ha nem remélne némi árfelhajtó hatást tőle. Rohanhatott volna a patkányokhoz is, hátha érdekes lehet számukra a dolog, de tisztában van vele, hogy azok előbb verik laposra az információért cserébe, minthogy arannyal fizessenek egy hozzá hasonló suhancnak.*
-Rendben. De ha megtudná jó uram toldani egy kevéssel azt a summát... Akkor lehetne egy füle és egy keze a Kikötőben. *Egy izgatott mosoly is átfut arcán a gondolatra. Sok érdekes ember érkezett mostanában, ráadásul Alissäna előszeretettel is előszeretettel csacsog.
Közben felkecmereg az ágyról, s várakozó pillantások közepette lép az ajtóhoz. Ha megegyeztek és megkapta a kialkudott összeget, hát tovább is áll majd. Minél előbb szeretné megszerezni a maradék aranyat is, hogy megtudja venni hosszúéletű pillangónak azt az aranyláncot, amit a múltkor látott.*
*Ha valamit meg akar szerezni, az általában sikerül, ám most faképnél hagyja a tolvajok szerencséje. Mert legyen bármily fiatal, vigye a hév és az ösztön bármily messzire, talpraesett. A Kikötőben annak kell lennie. Úgy tűnik viszont, Ambroggio nem tekinti veszélyforrásnak, így nem is veszi komolyan a történteket. Ez viszont szerencse. Megvakarja orrnyergét, miközben lehuppan az ágyra, onnan emeli szürke tekintetét a piperkőc fickóra.*
-Ehh, százötven?! *Hüledezik egy sort, de a kackiás szakállú alak láthatja a tekintetén, hogy a fiú tépelődik. Tépelődik, hiszen az elmondottaknak van igazságtartalma. Ez a fránya kard azóta bajt hoz a fejére, mióta nála van. Letudhatná a vele járó gondot és paranoiát... De százötven oly kevés! Bizony ténykednie kellene még hozzá, hogy meglegyen a kellő összeg.
Összeráncolt homlokkal rázza meg a nevét a névre. Sem Krultosról, sem a szóban forgó wargokról nem hallott még, de van olyan információja, aminek talán köze lehet ehhez. Legalábbis Alissäna említett neki valami hasonlót.*
-Krultos? Nem hallottam még róla. De a városőrség volt parancsnoka a Kikötőben van. Valami Dendzsár, vagy Denjaar... A Három Varjú Tavernában. A Lakónegyed nyugati felén. *Szinte gépiesen hagyják el száját a szavak, akár egy tanult kis kém. Az információ nagy kincs. Főleg itt, a Kikötőben. Ő sem osztaná meg azt, amit tud, ha nem remélne némi árfelhajtó hatást tőle. Rohanhatott volna a patkányokhoz is, hátha érdekes lehet számukra a dolog, de tisztában van vele, hogy azok előbb verik laposra az információért cserébe, minthogy arannyal fizessenek egy hozzá hasonló suhancnak.*
-Rendben. De ha megtudná jó uram toldani egy kevéssel azt a summát... Akkor lehetne egy füle és egy keze a Kikötőben. *Egy izgatott mosoly is átfut arcán a gondolatra. Sok érdekes ember érkezett mostanában, ráadásul Alissäna előszeretettel is előszeretettel csacsog.
Közben felkecmereg az ágyról, s várakozó pillantások közepette lép az ajtóhoz. Ha megegyeztek és megkapta a kialkudott összeget, hát tovább is áll majd. Minél előbb szeretné megszerezni a maradék aranyat is, hogy megtudja venni hosszúéletű pillangónak azt az aranyláncot, amit a múltkor látott.*
2374. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-18 08:14:38
Üzenet elküldve: 2023-01-18 08:14:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
*Látja a néminemű zavarodottságot a suhancon, de becsületére legyen mondva, nem esik pánikba a kölyök. Mi több, egész ügyesen kezeli a dolgot, már az eszköztárához képest.*
- Bizony, az! *bólint a "trófeát" illető megállapításra. A félvér ügyesen forgatja a szavakat, nyilvánvalóan a saját üzleti érdekei felé simogatva a hangulatot, de abban valóban igaza van, hogy Ambroggio nem állította magáról, hogy városőr lenne.
Az Intéző érlelődő elismerése viszont egy pillanat alatt megrökönyödéssé pukkad, mikor az eszement siheder a kard felé mozdul. Csak a rutinján múlik, hogy cselekedni tud.*
- Megőrültél, kölyök? *horkan fel még mindig elképedve az eszetlen kapkodáson.* - Még a végén megvágod magad, ha így hadonászol!
*Fogalma sincs, hogy mi volt a terve a másiknak, de lehet, hogy tényleg flepnis, ha úgy kapkod egy mesterpenge felé, mintha valami csorba lapát volna. Ki akarta talán venni a kezéből? Vagy kiütni? A jó ég tudja. Még akkor is bugyuta elképzelés lett volna, ha az Intéző épp csak nézne bambán, mint hal a szatyorban, de mivel az ügymenet kényes szakaszba fordulásával a figyelme pont hogy épp kiéleződve függött azon, hogy vajon milyen fogadtatást váltanak ki a szavai a félvérből. Tény, ami tény, erre nem számított. Most viszont, hogy az ügyesen forgatott szavai ellenére se bízik már a kölyök épelméjűségében, már óvatosabb lesz. Az bizony még a számára is határozottan kellemetlen fordulat lenne, ha ez a félcédulás egy újabb hirtelen ötlettől vezérelve felszúrná magát a kardjára. Ez az egyetlen valamirevaló bordély a környéken! Még csak az kéne, hogy kerülnie kelljen. Olykor nagyon is kényelmes és üdítő egy ilyen helyen megpihenni, főleg ha biztos lehet a szolgáltatás minőségében.*
- Jobb lesz, ha leülsz *biccent az ágy felé.* - Egy üzletből sem hiányzik a vér. Márpedig te, barátom, ahogy nézem, veszélyes vagy magadra *sóhajt.
Remélhetőleg megnyugszanak a kedélyek és ha a fiú helyet foglal és fixálódik köztük a biztos távolság, visszatérhetnek az érdemi részekre.*
- Egyszóval... így a tények ismeretében, a szerencsés megtaláló szerepét árulod ~nem a kardot~ *hümment az igen bölcs profilváltásra, mely viszont így nyilvánvalóan nagyságrendekkel szabja át az árképzést is.*
- Azt hiszem, ezért százötven arany több, mint jutányos. *Az Intéző tárgyilagos képpel teszi le a garast az ajánlatával.* - Egy ilyen holmi csak bajt hoz egy magadfajta fejére. Nem firtatom, hogy került hozzád, mert becsülettel elmondtad *ő pedig képes ezt teljesen komoly képpel kiejteni a száján.* - De a Wargokat ismerve... Remélem nem a kapitányuké, mert az aztán tényleg kellemetlen lenne. Rád nézve persze. Krultos. Ismered? *Az Intéző hallotta hírét, hogy a férfi már nem viseli e tisztet, de mégis így hivatkozik rá.* - Mert a cimboráid ismerik. *Billenti a fejét jobbra, majd balra is, jelezvén, hogy mindkét kompániára érti, s a kiszélesedő rókavigyor mellé prezentált vonások azt is erősen sejtetni vélik, hogy ez a tény nem jó hír a félvér számára.*
- Szóval? Te letudod a gondot erről a holmiról, és még gazdagabb is leszel egy szép summával. Én meg intézem a többit.
*Látja a néminemű zavarodottságot a suhancon, de becsületére legyen mondva, nem esik pánikba a kölyök. Mi több, egész ügyesen kezeli a dolgot, már az eszköztárához képest.*
- Bizony, az! *bólint a "trófeát" illető megállapításra. A félvér ügyesen forgatja a szavakat, nyilvánvalóan a saját üzleti érdekei felé simogatva a hangulatot, de abban valóban igaza van, hogy Ambroggio nem állította magáról, hogy városőr lenne.
Az Intéző érlelődő elismerése viszont egy pillanat alatt megrökönyödéssé pukkad, mikor az eszement siheder a kard felé mozdul. Csak a rutinján múlik, hogy cselekedni tud.*
- Megőrültél, kölyök? *horkan fel még mindig elképedve az eszetlen kapkodáson.* - Még a végén megvágod magad, ha így hadonászol!
*Fogalma sincs, hogy mi volt a terve a másiknak, de lehet, hogy tényleg flepnis, ha úgy kapkod egy mesterpenge felé, mintha valami csorba lapát volna. Ki akarta talán venni a kezéből? Vagy kiütni? A jó ég tudja. Még akkor is bugyuta elképzelés lett volna, ha az Intéző épp csak nézne bambán, mint hal a szatyorban, de mivel az ügymenet kényes szakaszba fordulásával a figyelme pont hogy épp kiéleződve függött azon, hogy vajon milyen fogadtatást váltanak ki a szavai a félvérből. Tény, ami tény, erre nem számított. Most viszont, hogy az ügyesen forgatott szavai ellenére se bízik már a kölyök épelméjűségében, már óvatosabb lesz. Az bizony még a számára is határozottan kellemetlen fordulat lenne, ha ez a félcédulás egy újabb hirtelen ötlettől vezérelve felszúrná magát a kardjára. Ez az egyetlen valamirevaló bordély a környéken! Még csak az kéne, hogy kerülnie kelljen. Olykor nagyon is kényelmes és üdítő egy ilyen helyen megpihenni, főleg ha biztos lehet a szolgáltatás minőségében.*
- Jobb lesz, ha leülsz *biccent az ágy felé.* - Egy üzletből sem hiányzik a vér. Márpedig te, barátom, ahogy nézem, veszélyes vagy magadra *sóhajt.
Remélhetőleg megnyugszanak a kedélyek és ha a fiú helyet foglal és fixálódik köztük a biztos távolság, visszatérhetnek az érdemi részekre.*
- Egyszóval... így a tények ismeretében, a szerencsés megtaláló szerepét árulod ~nem a kardot~ *hümment az igen bölcs profilváltásra, mely viszont így nyilvánvalóan nagyságrendekkel szabja át az árképzést is.*
- Azt hiszem, ezért százötven arany több, mint jutányos. *Az Intéző tárgyilagos képpel teszi le a garast az ajánlatával.* - Egy ilyen holmi csak bajt hoz egy magadfajta fejére. Nem firtatom, hogy került hozzád, mert becsülettel elmondtad *ő pedig képes ezt teljesen komoly képpel kiejteni a száján.* - De a Wargokat ismerve... Remélem nem a kapitányuké, mert az aztán tényleg kellemetlen lenne. Rád nézve persze. Krultos. Ismered? *Az Intéző hallotta hírét, hogy a férfi már nem viseli e tisztet, de mégis így hivatkozik rá.* - Mert a cimboráid ismerik. *Billenti a fejét jobbra, majd balra is, jelezvén, hogy mindkét kompániára érti, s a kiszélesedő rókavigyor mellé prezentált vonások azt is erősen sejtetni vélik, hogy ez a tény nem jó hír a félvér számára.*
- Szóval? Te letudod a gondot erről a holmiról, és még gazdagabb is leszel egy szép summával. Én meg intézem a többit.
2373. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-17 08:29:19
Üzenet elküldve: 2023-01-17 08:29:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
*Természetesen a férfi rendelkezésére bocsájtja szerzeményét. Miért ne tenné? Az alak a legkevésbé néz ki úgy, mint aki nem vágyik hasonló csecsebecsére. Még jól is áll a kezében, ahogy azt forgatni kezdi. Ezt bizonyosan megjegyezné, ha valóban kupec lenne, de így csak sután nézelődik a helyiségben, míg amaz a karddal van elfoglalva.
Csak a következőkre villan a szeme, furcsa mód nem félelmében, épp ellenkezőleg. Nem, nem a tollforgó dolgára. Azt nem is hiszi, amit a férfi állít. Elvégre még a városőrök sem lennének oly ostobák, hogy magukon hordják jelvényeiket a Kikötőben. Aki pedig ilyesmiben parolázik itt, az hamar bevégzi. Felőle pedig akár a négy város császára is lehetne az ipse, míg a kard felől érdeklődik.
Sokkal inkább a burkolt, fenyegető aura az, mi kellemetlenül érinti. Ha kardot lát valaki kezében, futni szokott. Ez a legegyszerűbb módja a túlélésnek. De ha a kalmár ajánlja fel portékáját és aztán tulajdonával fenyegetik... Nos, az kiváltképp helytelen húzás. Olcsó és slampos; pont az ellentéte a fickónak.
Épp ezért meri remélni, hogy csak félreérti a helyzetet és óvatossága szórakozik elméjével. Valószínűleg így van, de azért ő is előáll saját farbájával, csupán biztonsága végett.*
-Hisz ez remek hír! *Költöztet arcára némi örömöt. Valóban meglepi, amit hall. Fogalma sincs, mi az a szóban forgó Warg Alakulat, de nyilván köze van a városőrökhöz.*
-Itt, a Kikötőben akkor biztos, hogy jól fog menni. Nem igazán szeretik ugyanis a városőr fajtákat. Szép trófea! *Siklik tekintete a kalapra. Hogy a kardot egy városőrtől szedte el, azzal bizony lehet majd dicsekedni.
Nem erős, de kifejezetten ügyes kölyök. Míg a tekintete a kalapra siklik, már mozdul is, hogy a pengét egy óvatlan pillanatban felcsapva kiüsse Ambroggio kezéből a kardot, s ismét birtokba vegye. Fiatal kora ellenére tapasztalt tolvaj, ráadásul nem először lovasít meg ilyesmit.*
-Ha pedig igaz, amit mondd, akkor visszakerül oda, ahová való. Én pedig jutányosan megszámítom a jogos megtaláló szerepét. Megkérdezném újra, kedves uram. Megveszi a kardot, vagy más elképzelései vannak? Nekem is vannak barátaim a Kikötőben, akik szívesen megnéznék még maguknak. Rágcsálók és fekete vitorlások is. *Mutat a karján húzódó, halovány tetoválásra. Nem valószínű, hogy sokat mondd annak, aki nem kikötői, de annyi baj legyen. Még egy udvarias, kissé szemtelen mosolyt is megejt az alak felé most, hogy ismét nála a penge. Tudja, a Kikötőben kevés az egyszerű üzlet. Persze véletlenül sem szegezné a férfi felé, elvégre vásárlóval van dolga.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.17 08:38:49
*Természetesen a férfi rendelkezésére bocsájtja szerzeményét. Miért ne tenné? Az alak a legkevésbé néz ki úgy, mint aki nem vágyik hasonló csecsebecsére. Még jól is áll a kezében, ahogy azt forgatni kezdi. Ezt bizonyosan megjegyezné, ha valóban kupec lenne, de így csak sután nézelődik a helyiségben, míg amaz a karddal van elfoglalva.
Csak a következőkre villan a szeme, furcsa mód nem félelmében, épp ellenkezőleg. Nem, nem a tollforgó dolgára. Azt nem is hiszi, amit a férfi állít. Elvégre még a városőrök sem lennének oly ostobák, hogy magukon hordják jelvényeiket a Kikötőben. Aki pedig ilyesmiben parolázik itt, az hamar bevégzi. Felőle pedig akár a négy város császára is lehetne az ipse, míg a kard felől érdeklődik.
Sokkal inkább a burkolt, fenyegető aura az, mi kellemetlenül érinti. Ha kardot lát valaki kezében, futni szokott. Ez a legegyszerűbb módja a túlélésnek. De ha a kalmár ajánlja fel portékáját és aztán tulajdonával fenyegetik... Nos, az kiváltképp helytelen húzás. Olcsó és slampos; pont az ellentéte a fickónak.
Épp ezért meri remélni, hogy csak félreérti a helyzetet és óvatossága szórakozik elméjével. Valószínűleg így van, de azért ő is előáll saját farbájával, csupán biztonsága végett.*
-Hisz ez remek hír! *Költöztet arcára némi örömöt. Valóban meglepi, amit hall. Fogalma sincs, mi az a szóban forgó Warg Alakulat, de nyilván köze van a városőrökhöz.*
-Itt, a Kikötőben akkor biztos, hogy jól fog menni. Nem igazán szeretik ugyanis a városőr fajtákat. Szép trófea! *Siklik tekintete a kalapra. Hogy a kardot egy városőrtől szedte el, azzal bizony lehet majd dicsekedni.
Nem erős, de kifejezetten ügyes kölyök. Míg a tekintete a kalapra siklik, már mozdul is, hogy a pengét egy óvatlan pillanatban felcsapva kiüsse Ambroggio kezéből a kardot, s ismét birtokba vegye. Fiatal kora ellenére tapasztalt tolvaj, ráadásul nem először lovasít meg ilyesmit.*
-Ha pedig igaz, amit mondd, akkor visszakerül oda, ahová való. Én pedig jutányosan megszámítom a jogos megtaláló szerepét. Megkérdezném újra, kedves uram. Megveszi a kardot, vagy más elképzelései vannak? Nekem is vannak barátaim a Kikötőben, akik szívesen megnéznék még maguknak. Rágcsálók és fekete vitorlások is. *Mutat a karján húzódó, halovány tetoválásra. Nem valószínű, hogy sokat mondd annak, aki nem kikötői, de annyi baj legyen. Még egy udvarias, kissé szemtelen mosolyt is megejt az alak felé most, hogy ismét nála a penge. Tudja, a Kikötőben kevés az egyszerű üzlet. Persze véletlenül sem szegezné a férfi felé, elvégre vásárlóval van dolga.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.17 08:38:49
2372. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-17 05:10:14
Üzenet elküldve: 2023-01-17 05:10:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
- Ez csak természetes *bólint, mikor a kölyök kifejti, hogy lehetőleg minél gyorsabban letudná ezt a dolgot.* - Ezzel magam is így vagyok. *Ambroggio eme hozzáfűzés mellett úgy méri végig az egyik formás sellőt, hogy nem sok kétség férhet hozzá, a helyek és a dolgok, melyek eztán személyét igénylik, nagyon is szorgalmazzák a kard ügyében való gyors eljárást.
A vöröske viszont mintha felhúzta volna az orrát. A pompás desszertet érintetlenül hagyva pattan fel, pedig ahogy letették az asztalra cukrászati habkölteményt, úgy szemezett vele, hogy csoda, hogy a kehely meg nem repedt tőle.*
- Daesys! *szól a kijárat felé induló után.* - Ne tűnj el nagyon, gyönyörűm. *Magához veszi a parlagon hagyott pohárkrémet és nem kell csalatkoznia, még mindig isteni ez a könnyed nyalánkság.* - Még beszédem van veled *bök a lány felé a kanál kagylót mintázó végével.* - És elszámolni valóm.
*A megkezdett desszertet az asztalon hagyja az üres kupica mellett. A köpenyét a karjára hajtja, majd agához veszi az úriemberek elmaradhatatlan szentháromságát: a kalapját, a kesztyűit és a sétapálcáját.*
- Rendelj addig valami kedvedre valót! *mondja, aztán már indul is a valószínűleg már türelmetlenkedő kölyök után az emeletre.
A szobába érve belülről ráfordítja a kulcsot, aztán a holmiját letéve egy széles mozdulattal meg is ejti a felhívást, hogy a félvér most már prezentálhatja az eladásra szánt portékáját.
Míg amaz kicsomagolja a kardot a zsákból, ami felettébb méltatlan közeg egy ilyen holminak, Ambroggio akkurátus eleganciával húzza fel finom, szarvasbőr kesztyűit.
Amint a páratlan fegyver megmutatja magát, oda is lép, s már csak termetével, de inkább személyisége domináns tömegével szinte ki is túrja a képből a suhancot. Ha valami kifejezett ellenlépés keretében meg nem akadályozzák ebben, kézbe is veszi a kardot és kihúzza a hüvelyéből. Elismerően, de emellett hozzáértésről árulkodó alapossággal szemléli meg a fegyvert, majd hátrébb lépve a kellő hely érdekében meg is forgatja a kezében. A vak is láthatja, hogy bizony van benne gyakorlata, méghozzá valószínűleg nem csak amolyan piperkőc bökdösődésben, mint amire az első benyomás alapján számítana az ember.*
- Nos, barátom *hümment lenyűgözötten.* - Azt kell, hogy mondjam, ez a kicsike bőven megéri az ötszáz aranyat, amiért kínálod. Mesterkard. Semmi kétség! *bólint, ahogy újra és újra végigpillant a kovácsremeken.*
- Tudtad, hogy a mesterkardokat mágiával itatják át, mikor készülnek? *kérdi. Nem tud betelni a tökéletes súlyozásával, a könnyedségével és a páratlan kivitelével.* - Hogy csak a kivételes kovácsmesterek képesek rá, s nem is hajlandók akárkinek ilyen pengét készíteni? *Ambroggio tekintetéből süt az áhítat a fegyver minden apró részlete iránt.*
- És azt tudtad-e *pillant fel* - hogy ez a Warg Alakulat címere itt? *billenti meg a markolat díszítését kissé a félvér felé.* - Az pedig ott *biccent a kalapját ékítő vörös toll felé* - az Artheniori Városi Őrség hadnagyi sisakforgója? *Bizony, valóban az, de ezt rajta kívül elég kevesen tudják.
Hát, adásvétel ennél kellemetlenebbül nem nagyon alakulhat. Főleg, hogy Ambroggio kezében, a néhány kínos tény mellett, történetesen egy mesterkard van a fegyvertelen kölyökkel szemben.*
- Ez csak természetes *bólint, mikor a kölyök kifejti, hogy lehetőleg minél gyorsabban letudná ezt a dolgot.* - Ezzel magam is így vagyok. *Ambroggio eme hozzáfűzés mellett úgy méri végig az egyik formás sellőt, hogy nem sok kétség férhet hozzá, a helyek és a dolgok, melyek eztán személyét igénylik, nagyon is szorgalmazzák a kard ügyében való gyors eljárást.
A vöröske viszont mintha felhúzta volna az orrát. A pompás desszertet érintetlenül hagyva pattan fel, pedig ahogy letették az asztalra cukrászati habkölteményt, úgy szemezett vele, hogy csoda, hogy a kehely meg nem repedt tőle.*
- Daesys! *szól a kijárat felé induló után.* - Ne tűnj el nagyon, gyönyörűm. *Magához veszi a parlagon hagyott pohárkrémet és nem kell csalatkoznia, még mindig isteni ez a könnyed nyalánkság.* - Még beszédem van veled *bök a lány felé a kanál kagylót mintázó végével.* - És elszámolni valóm.
*A megkezdett desszertet az asztalon hagyja az üres kupica mellett. A köpenyét a karjára hajtja, majd agához veszi az úriemberek elmaradhatatlan szentháromságát: a kalapját, a kesztyűit és a sétapálcáját.*
- Rendelj addig valami kedvedre valót! *mondja, aztán már indul is a valószínűleg már türelmetlenkedő kölyök után az emeletre.
A szobába érve belülről ráfordítja a kulcsot, aztán a holmiját letéve egy széles mozdulattal meg is ejti a felhívást, hogy a félvér most már prezentálhatja az eladásra szánt portékáját.
Míg amaz kicsomagolja a kardot a zsákból, ami felettébb méltatlan közeg egy ilyen holminak, Ambroggio akkurátus eleganciával húzza fel finom, szarvasbőr kesztyűit.
Amint a páratlan fegyver megmutatja magát, oda is lép, s már csak termetével, de inkább személyisége domináns tömegével szinte ki is túrja a képből a suhancot. Ha valami kifejezett ellenlépés keretében meg nem akadályozzák ebben, kézbe is veszi a kardot és kihúzza a hüvelyéből. Elismerően, de emellett hozzáértésről árulkodó alapossággal szemléli meg a fegyvert, majd hátrébb lépve a kellő hely érdekében meg is forgatja a kezében. A vak is láthatja, hogy bizony van benne gyakorlata, méghozzá valószínűleg nem csak amolyan piperkőc bökdösődésben, mint amire az első benyomás alapján számítana az ember.*
- Nos, barátom *hümment lenyűgözötten.* - Azt kell, hogy mondjam, ez a kicsike bőven megéri az ötszáz aranyat, amiért kínálod. Mesterkard. Semmi kétség! *bólint, ahogy újra és újra végigpillant a kovácsremeken.*
- Tudtad, hogy a mesterkardokat mágiával itatják át, mikor készülnek? *kérdi. Nem tud betelni a tökéletes súlyozásával, a könnyedségével és a páratlan kivitelével.* - Hogy csak a kivételes kovácsmesterek képesek rá, s nem is hajlandók akárkinek ilyen pengét készíteni? *Ambroggio tekintetéből süt az áhítat a fegyver minden apró részlete iránt.*
- És azt tudtad-e *pillant fel* - hogy ez a Warg Alakulat címere itt? *billenti meg a markolat díszítését kissé a félvér felé.* - Az pedig ott *biccent a kalapját ékítő vörös toll felé* - az Artheniori Városi Őrség hadnagyi sisakforgója? *Bizony, valóban az, de ezt rajta kívül elég kevesen tudják.
Hát, adásvétel ennél kellemetlenebbül nem nagyon alakulhat. Főleg, hogy Ambroggio kezében, a néhány kínos tény mellett, történetesen egy mesterkard van a fegyvertelen kölyökkel szemben.*
2371. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-16 20:34:56
Üzenet elküldve: 2023-01-16 20:34:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
- Áh, a férfiak.
*Szavai igen sokatmondóak, többet árulnak el ezernyi szónál. Valóban nem sokra becsüli a férfiakat, zsarnok, önző, hasznavehetetlen alak mindegyik. Az ígéreteik hiteltelenségét csupán azért nem kifogásolja, mert abban alighanem ő maga is saras.*
- Na meg a mutatós kardjaik, amit még csak használni sem kívánnak.
*Mi tagadás hármójuk közül egyedül ő tűnik harcedzettnek, meg talán a leginkább lestrapáltnak, bár erre a címre talán Haldrian is jó eséllyel pályázik.
Még mindig elég ingadozó az étel bevitele, nem csoda, hogy továbbra sem szedett fel magára semmit. Ha pedig akad is valami, az sem jellemzően édesség, nem csoda tehát, hogy az asztalon landoló finom falatokkal kacérkodik. Hosszan, már-már kéjesen szemezget a süteménnyel. De egyébként meg mélyen meg is van sértve. A desszert viszont olyan könnyed, olyan lágy és puha, mint a Sellők érintése. Feltehetően a fél fogára sem volna elég, s mégis milyen csalogató az az aprócska falat.
Igazán magára kell parancsolnia, hogy ne nyúljon az ételhez. Kedve lenne további elmés megjegyzéseket tenni a két férfira, akik kettesben vonulnak egy szoba magányába.*
- Nem!
*Tiltakozik, és felpattan még gyorsan, azelőtt, hogy meggondolná magát. Jól tudja, hogy nem szabad hátra néznie. Nem adja meg az elégedettséget Ambroggionak, hogy egy nyamvadt édességgel lekenyerezze. Akkor sem, ha gyermekkorában egyetlen finomabb falat félig aszott alma formájában került elé. Mivel Cahresst sem leli, ezért rövid szemlélődés után olyan gyorsan, amilyen váratlanul érkezett, éppen úgy távozik is. Sem okosabb, sem elégedettebb nem lett, pedig legalább az utóbbit Sellőháztól remélni lehet.*
- Áh, a férfiak.
*Szavai igen sokatmondóak, többet árulnak el ezernyi szónál. Valóban nem sokra becsüli a férfiakat, zsarnok, önző, hasznavehetetlen alak mindegyik. Az ígéreteik hiteltelenségét csupán azért nem kifogásolja, mert abban alighanem ő maga is saras.*
- Na meg a mutatós kardjaik, amit még csak használni sem kívánnak.
*Mi tagadás hármójuk közül egyedül ő tűnik harcedzettnek, meg talán a leginkább lestrapáltnak, bár erre a címre talán Haldrian is jó eséllyel pályázik.
Még mindig elég ingadozó az étel bevitele, nem csoda, hogy továbbra sem szedett fel magára semmit. Ha pedig akad is valami, az sem jellemzően édesség, nem csoda tehát, hogy az asztalon landoló finom falatokkal kacérkodik. Hosszan, már-már kéjesen szemezget a süteménnyel. De egyébként meg mélyen meg is van sértve. A desszert viszont olyan könnyed, olyan lágy és puha, mint a Sellők érintése. Feltehetően a fél fogára sem volna elég, s mégis milyen csalogató az az aprócska falat.
Igazán magára kell parancsolnia, hogy ne nyúljon az ételhez. Kedve lenne további elmés megjegyzéseket tenni a két férfira, akik kettesben vonulnak egy szoba magányába.*
- Nem!
*Tiltakozik, és felpattan még gyorsan, azelőtt, hogy meggondolná magát. Jól tudja, hogy nem szabad hátra néznie. Nem adja meg az elégedettséget Ambroggionak, hogy egy nyamvadt édességgel lekenyerezze. Akkor sem, ha gyermekkorában egyetlen finomabb falat félig aszott alma formájában került elé. Mivel Cahresst sem leli, ezért rövid szemlélődés után olyan gyorsan, amilyen váratlanul érkezett, éppen úgy távozik is. Sem okosabb, sem elégedettebb nem lett, pedig legalább az utóbbit Sellőháztól remélni lehet.*
2370. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-16 20:10:24
Üzenet elküldve: 2023-01-16 20:10:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
*Az alak valóban nem úgy fest, mint aki nem tudja, mihez nyúljon, ha fehérnéppel van dolga. Épp ellenkezőleg. Roppant meggyőzőnek tűnik. Nem derül ki számára, hogy ezek ketten milyen kapcsolatban állnak egymással, de olyan természetességgel csépelik egymást a szavakkal, mint a régi házasok. Vagy legalább régi szeretők.*
~Hagyd csak az üzletet a férfiakra.~ *Csücsörítve bólogat, elvégre simogatja önbecsülését a királyi többes. Persze neki aztán édes mindegy, ki veszi meg a kardot, de a mérleg nyelve - mihez alighanem a külcsín is alaposan hozzátesz - a férfi felé billen szemében.*
-Mesterkard. Artheniori mesterkard. *Javítja ki még a lányt. Persze neki fogalma sincs, hogy ez mit jelent pontosan, de ahogy felemeli, érzi, mennyivel kellemesebb és kiegyensúlyozottabb a tartása. Nem is mérhető a csorba kis kardokhoz, mikhez szerencséje volt.*
-Persze. Ez természetes. *Pillant körbe a helyiségben maga is, mintha bármelyik pillanatban rájuk vethetné magát valamelyik lepel mögül egy gazfickó.*
-De azt szeretném először leszögezni, kedves... *Eszébe jut, hogy a férfi nem mutatkozott be neki. Mondjuk ő sem, úgyhogy ebből nem csinál különösebb problémát.* -Kedves uram, hogy sietős a dolgom. Számos helyen számítanak rám számos dologban. *Beharapja ajkát a kusza mondat végére, de természetességgel emelkedik fel ültéből, hogy kövesse a szakállas alakot. Elidőzik tekintete az őket szuggeráló pillangókon, de vet egy pillantást a vörösre is, hátha az követi őket. Azon kívül, hogy nem sokkal kevésbé mutatós kompánia, mint a sellők, tán árfelhajtó hatása is lehet a jelenlétének. Már ha megtartja ezt a habitust. Azt sem zárja ki viszont, hogy ezek itt összedolgoznak az ő kárára. Mégpedig neki annyit kell kisajtolnia ebből az üzletből, amennyit lehet, ha megakarja lepni Alissänát. Oda pedig az utolsó aranyra is szüksége lesz.*
*Az alak valóban nem úgy fest, mint aki nem tudja, mihez nyúljon, ha fehérnéppel van dolga. Épp ellenkezőleg. Roppant meggyőzőnek tűnik. Nem derül ki számára, hogy ezek ketten milyen kapcsolatban állnak egymással, de olyan természetességgel csépelik egymást a szavakkal, mint a régi házasok. Vagy legalább régi szeretők.*
~Hagyd csak az üzletet a férfiakra.~ *Csücsörítve bólogat, elvégre simogatja önbecsülését a királyi többes. Persze neki aztán édes mindegy, ki veszi meg a kardot, de a mérleg nyelve - mihez alighanem a külcsín is alaposan hozzátesz - a férfi felé billen szemében.*
-Mesterkard. Artheniori mesterkard. *Javítja ki még a lányt. Persze neki fogalma sincs, hogy ez mit jelent pontosan, de ahogy felemeli, érzi, mennyivel kellemesebb és kiegyensúlyozottabb a tartása. Nem is mérhető a csorba kis kardokhoz, mikhez szerencséje volt.*
-Persze. Ez természetes. *Pillant körbe a helyiségben maga is, mintha bármelyik pillanatban rájuk vethetné magát valamelyik lepel mögül egy gazfickó.*
-De azt szeretném először leszögezni, kedves... *Eszébe jut, hogy a férfi nem mutatkozott be neki. Mondjuk ő sem, úgyhogy ebből nem csinál különösebb problémát.* -Kedves uram, hogy sietős a dolgom. Számos helyen számítanak rám számos dologban. *Beharapja ajkát a kusza mondat végére, de természetességgel emelkedik fel ültéből, hogy kövesse a szakállas alakot. Elidőzik tekintete az őket szuggeráló pillangókon, de vet egy pillantást a vörösre is, hátha az követi őket. Azon kívül, hogy nem sokkal kevésbé mutatós kompánia, mint a sellők, tán árfelhajtó hatása is lehet a jelenlétének. Már ha megtartja ezt a habitust. Azt sem zárja ki viszont, hogy ezek itt összedolgoznak az ő kárára. Mégpedig neki annyit kell kisajtolnia ebből az üzletből, amennyit lehet, ha megakarja lepni Alissänát. Oda pedig az utolsó aranyra is szüksége lesz.*
2369. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-16 19:19:31
Üzenet elküldve: 2023-01-16 19:19:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
*Az az aljas csillanás az Intéző tekintetében, a féloldalvást szenvtelenül feljebb szaladó mosoly mellett. Ambroggio pontosan tudja, mit kezdjen egy nővel és ehhez elég ránézni a gazember képére, semmi szüksége bizonygatásra.
Nem úgy a kis kevertvérű zugkufár. Pontosan abban a korban van, amikor az ilyen suhancok még a guruló almát is meghágnák, annyira nem bírnak a gatyájukban tomboló gerjedelemmel. Szó szerint nem bírnak vele, mert a pulykakakas dürgés csak addig tart, nos, hát... igen.
Ambroggio int egy újabb kehely Habos csókért. 16 arany nem a világ. Nem mintha lenne lelkiismerete, de legalább amíg édességet töm a kis fruska, addig se beszél. Meg aztán minek tagadni, azért csak jóleső az ilyen majszolást elnéznie egy férfiembernek.
Mikor Daesys kérdez, az Intéző elnézést kérőn sóhajt.*
- Gyönyörűm *búgja atyai kegyességgel.* - Ezek komoly dolgok. Hagyd csak az üzletet a férfiakra.
- Bocsásson meg a leánynak *fordul a kölyökhöz, akit a magázódásban kiteljesedő negédes hangsúly a partnerség páholyába emel.* - Folyvást okvetetlenkedik, de *közelebb hajolva csak sokatmondón csettint a nyelvével* - ki tudna haragudni rá?
*Eztán csak megköszörüli a torkát és felhajtja az italát, jelezvén, hogy ideje komolyra fordítani a szót.*
- Mielőtt ráajánlok, muszáj szemügyre vennem azt a holmit *biccent a zsák felé.* - Látatlanban csak egy bolond adna ki bármiért is ennyi pénzt. *Persze, bolondok akadnak a kikötőben is, de az itteniek inkább azok a fajták, akik betörik a fejét valami uszadékfával, aztán kicsavarják a kezéből azt a csecsebecsét. És grátisz vinnék a csizmáit is.*
- Javaslom vonuljunk félre egy csendesebb helyre *pillant körbe már-már gyanakvón.* - Itt túlságosan szem előtt van ez a kényes ügylet.
*Ha a másiknak megfelel, úgy diszkrétebb helyre vonulhatnak. A Szoba 16 aranyat kóstál, amit az Intéző bizonyára le fog alkudni a vételárból.
Hogy Daesys a nyakukon marad-e, azt nem tudja, de ha tippelnie kéne, nincs akkora szerencséje, hogy a lány megkönnyítse a dolgát.*
*Az az aljas csillanás az Intéző tekintetében, a féloldalvást szenvtelenül feljebb szaladó mosoly mellett. Ambroggio pontosan tudja, mit kezdjen egy nővel és ehhez elég ránézni a gazember képére, semmi szüksége bizonygatásra.
Nem úgy a kis kevertvérű zugkufár. Pontosan abban a korban van, amikor az ilyen suhancok még a guruló almát is meghágnák, annyira nem bírnak a gatyájukban tomboló gerjedelemmel. Szó szerint nem bírnak vele, mert a pulykakakas dürgés csak addig tart, nos, hát... igen.
Ambroggio int egy újabb kehely Habos csókért. 16 arany nem a világ.
Nem mintha lenne lelkiismerete, de legalább amíg édességet töm a kis fruska, addig se beszél. Meg aztán minek tagadni, azért csak jóleső az ilyen majszolást elnéznie egy férfiembernek.Mikor Daesys kérdez, az Intéző elnézést kérőn sóhajt.*
- Gyönyörűm *búgja atyai kegyességgel.* - Ezek komoly dolgok. Hagyd csak az üzletet a férfiakra.
- Bocsásson meg a leánynak *fordul a kölyökhöz, akit a magázódásban kiteljesedő negédes hangsúly a partnerség páholyába emel.* - Folyvást okvetetlenkedik, de *közelebb hajolva csak sokatmondón csettint a nyelvével* - ki tudna haragudni rá?
*Eztán csak megköszörüli a torkát és felhajtja az italát, jelezvén, hogy ideje komolyra fordítani a szót.*
- Mielőtt ráajánlok, muszáj szemügyre vennem azt a holmit *biccent a zsák felé.* - Látatlanban csak egy bolond adna ki bármiért is ennyi pénzt. *Persze, bolondok akadnak a kikötőben is, de az itteniek inkább azok a fajták, akik betörik a fejét valami uszadékfával, aztán kicsavarják a kezéből azt a csecsebecsét. És grátisz vinnék a csizmáit is.*
- Javaslom vonuljunk félre egy csendesebb helyre *pillant körbe már-már gyanakvón.* - Itt túlságosan szem előtt van ez a kényes ügylet.
*Ha a másiknak megfelel, úgy diszkrétebb helyre vonulhatnak. A Szoba 16 aranyat kóstál, amit az Intéző bizonyára le fog alkudni a vételárból.
Hogy Daesys a nyakukon marad-e, azt nem tudja, de ha tippelnie kéne, nincs akkora szerencséje, hogy a lány megkönnyítse a dolgát.*
2368. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-16 15:57:49
Üzenet elküldve: 2023-01-16 15:57:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
- Ha. Ha. Ha.
*Hangja csöpög a gúnytól. Pofátlanul ujjával a habos desszert maradékát törli fel a közelben lévő tányérról, majd miután ocsmány cselekedete után lenyalogatja róla, nyáltól csillogó mutatóujját kardként szegezi az Intézőnek. Láthatóan haragszik még, így modorát nem fogja vissza, sőt rá is tesz egy lapáttal.*
- Frappáns, mint mindig. Egy szavát se hidd el a vén rókának, csak azért ilyen éles a nyelve mert frusztrálja, hogy az ő korában azt se tudja mit kezdjen egy nővel.
*Szórakozásából valamelyest kizökken, amikor fattyú társa közli vele, hogy hol fog tanyázni. Persze azt nem érti miért osztja meg vele helyzetét, az már inkább érdekesebb, hogy még nem is hallott róla.*
- Én is tudok ám kitalálni dolgokat.
*Vérbeli kikötői kölyökként úgy véli ismeri ennek a mocskos tanyának minden zugát, s nem szeret azzal a ténnyel szembesülni, hogy ez nem így van.*
- Kardot?
*Hümmögve hallgatja a rövid felvezetőt. A pengék érdeklik is őt, hiszen egész kiválóan forgatja őket, ám az ár igencsak elrettenti őt. Felszaladó szemöldökein kívül egyelőre nem ad komolyabb hangot ellenérzéseinek.*
- Na és mit tud a kard azon túl, hogy artheniori. Gondolom nem emiatt kerül olyan sokba.
- Ha. Ha. Ha.
*Hangja csöpög a gúnytól. Pofátlanul ujjával a habos desszert maradékát törli fel a közelben lévő tányérról, majd miután ocsmány cselekedete után lenyalogatja róla, nyáltól csillogó mutatóujját kardként szegezi az Intézőnek. Láthatóan haragszik még, így modorát nem fogja vissza, sőt rá is tesz egy lapáttal.*
- Frappáns, mint mindig. Egy szavát se hidd el a vén rókának, csak azért ilyen éles a nyelve mert frusztrálja, hogy az ő korában azt se tudja mit kezdjen egy nővel.
*Szórakozásából valamelyest kizökken, amikor fattyú társa közli vele, hogy hol fog tanyázni. Persze azt nem érti miért osztja meg vele helyzetét, az már inkább érdekesebb, hogy még nem is hallott róla.*
- Én is tudok ám kitalálni dolgokat.
*Vérbeli kikötői kölyökként úgy véli ismeri ennek a mocskos tanyának minden zugát, s nem szeret azzal a ténnyel szembesülni, hogy ez nem így van.*
- Kardot?
*Hümmögve hallgatja a rövid felvezetőt. A pengék érdeklik is őt, hiszen egész kiválóan forgatja őket, ám az ár igencsak elrettenti őt. Felszaladó szemöldökein kívül egyelőre nem ad komolyabb hangot ellenérzéseinek.*
- Na és mit tud a kard azon túl, hogy artheniori. Gondolom nem emiatt kerül olyan sokba.
2367. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-16 12:08:05
Üzenet elküldve: 2023-01-16 12:08:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
*Még nyelvével kotorja szájpadlásáról a ráragadt cukormázat, mikor újabb vendét toppan közébük. Először csak szigorú arccal öleli át még inkább az ölében heverő zsákot, miközben Ambroggiora emeli tekintetét. Olybá hangzik, mintha a fattyú leány számon kérné az ipsét itt tartózkodása miatt, de a vételi szándékra hamar túlteszi magát a megnyilvánuláson.*
-Nem maradnak parlagon. *Erősíti meg Ambroggio észrevételét.* -Engem például bármikor megtalálhat a következő napokban a Három Varjú Tavernában. *Szegezi nagy komolyan tekintetét a vörösnek. Hátha amaz tényleg "abbéli" szándékát teríti ki neki. Nem egy olyan kimondott szépség a lány, mint mondjuk Lisza, de a vörös haj sokat hozzátesz a látványhoz.*
-De nem emiatt vagyunk itt, nem igaz? *Pillant a kufároktól ellesett, ravasz pillantással a szakállas férfire és úgy dönt, a lány előtt is előáll a farbával.*
-Egy kardot árulok, hölgyem. Nem akármilyet! Artheniorit. Csak a legnagyobb uraknak és... Tengerészeknek jut ilyesmi. *Lenyeli a torkában felgyülemlett gombócot, majd folytatja.*
-Ötszáz arany az ára! *Erőteljes bólintással toldja meg a kikiáltási árat. Ha el tudná passzolni négyszázért, már boldog emberként távozna innen. Tekintete a pároson jár. Vajon lesz-e valaki, akivel végre nyélbe ütheti ezt az átkozott boltot?!*
*Még nyelvével kotorja szájpadlásáról a ráragadt cukormázat, mikor újabb vendét toppan közébük. Először csak szigorú arccal öleli át még inkább az ölében heverő zsákot, miközben Ambroggiora emeli tekintetét. Olybá hangzik, mintha a fattyú leány számon kérné az ipsét itt tartózkodása miatt, de a vételi szándékra hamar túlteszi magát a megnyilvánuláson.*
-Nem maradnak parlagon. *Erősíti meg Ambroggio észrevételét.* -Engem például bármikor megtalálhat a következő napokban a Három Varjú Tavernában. *Szegezi nagy komolyan tekintetét a vörösnek. Hátha amaz tényleg "abbéli" szándékát teríti ki neki. Nem egy olyan kimondott szépség a lány, mint mondjuk Lisza, de a vörös haj sokat hozzátesz a látványhoz.*
-De nem emiatt vagyunk itt, nem igaz? *Pillant a kufároktól ellesett, ravasz pillantással a szakállas férfire és úgy dönt, a lány előtt is előáll a farbával.*
-Egy kardot árulok, hölgyem. Nem akármilyet! Artheniorit. Csak a legnagyobb uraknak és... Tengerészeknek jut ilyesmi. *Lenyeli a torkában felgyülemlett gombócot, majd folytatja.*
-Ötszáz arany az ára! *Erőteljes bólintással toldja meg a kikiáltási árat. Ha el tudná passzolni négyszázért, már boldog emberként távozna innen. Tekintete a pároson jár. Vajon lesz-e valaki, akivel végre nyélbe ütheti ezt az átkozott boltot?!*
2366. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-16 06:12:24
Üzenet elküldve: 2023-01-16 06:12:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Kardot ide!//
*A kölyök nem a legélesebb kés a fiókban, ezt hamar leszűrte, s ennek fényében szélesedik az a rókavigyor, bár most, hogy az aggodalmas jótevő képét öltötte magára, inkább csak Ambroggio lelkében.
Ám csak a megnyugtató kézmozdulatig jut, mely eloszlatni hivatott bárminemű feltételezést bárminemű vádaskodással kapcsolatban. Eztán tért volna rá annak kifejtésébe, hogy a mesterkardok nem véletlenül készülnek személyre szabottan, s hogy a beléjük kovácsolt mágia bizony nem tréfadolog. De persze ő, mint e tanokban valamelyest járatos úriember, természetesen segítene e galibába (természetesen) önhibáján kívül keveredett ifjúnak, mielőtt kiütköznének rajta az első jelek. De még csak a levegőt veszi e gáláns felajánláshoz, amikor beringatja formás csípőjét a vörös. Úgy hiányzott most, mint tavasszal a jégverés!
~Hárpiák anyja! Mit vétettem?!~
Negédes mosollyal fordul a lány felé, aki épp szórakozási szokásait firtatja.*
- Hát most, hogy itt vagy... *A legpompásabb desszert íze is megsavanyodna a nyelvén ebben a pillanatban, hiszen valószínűleg egy igazán remek üzlet szabotál az utálatot csillogó szemű szirén.*
- Édesem *biccenti félre a fejét.* - Úgy aggódtam.
*Álságos sóhajban nyugszik meg az Intéző, amint végigpillant a kikötői fruskán. Legutóbb akkor látta, mikor együtt indultak Arthenior felé. A párbajban nyert szolgálat, amivel magához kötötte, alkalom szülte dolog volt. Úton a város felé azonban rá kellett jönnie, hogy a vörös legalább annyira szórakoztatja, mint amennyire idegesíti. Így hát, amikor megálltak, mert a kisasszonynak folyóügyeket kellett intéznie a bokrok közt, Ambroggio egy hirtelen jött gondolattól vezérelve megsarkantyúzta a lovát és meg sem állt Artheniorig.
Nagyon úgy tűnik, hogy ama adásvétel csöppet háttérbe szorul a hívatlanul, kéretlenül és pofátlanul közéjük telepedő tényező mögött.*
- Életem, hátrébb az agarakkal *csóválja meg a fejét és csipkés kendőjével a félvér felé int.* - Az ifjú úr nem abban az üzletben utazik. De ne aggódj. *Belekortyol az italába.* - Az apró mellű leányok se maradnak mind parlagon. Fölösleges lenne elszórnod az aranyaidat kapkodással.
*A kölyök nem a legélesebb kés a fiókban, ezt hamar leszűrte, s ennek fényében szélesedik az a rókavigyor, bár most, hogy az aggodalmas jótevő képét öltötte magára, inkább csak Ambroggio lelkében.
Ám csak a megnyugtató kézmozdulatig jut, mely eloszlatni hivatott bárminemű feltételezést bárminemű vádaskodással kapcsolatban. Eztán tért volna rá annak kifejtésébe, hogy a mesterkardok nem véletlenül készülnek személyre szabottan, s hogy a beléjük kovácsolt mágia bizony nem tréfadolog. De persze ő, mint e tanokban valamelyest járatos úriember, természetesen segítene e galibába (természetesen) önhibáján kívül keveredett ifjúnak, mielőtt kiütköznének rajta az első jelek. De még csak a levegőt veszi e gáláns felajánláshoz, amikor beringatja formás csípőjét a vörös. Úgy hiányzott most, mint tavasszal a jégverés!
~Hárpiák anyja! Mit vétettem?!~
Negédes mosollyal fordul a lány felé, aki épp szórakozási szokásait firtatja.*
- Hát most, hogy itt vagy... *A legpompásabb desszert íze is megsavanyodna a nyelvén ebben a pillanatban, hiszen valószínűleg egy igazán remek üzlet szabotál az utálatot csillogó szemű szirén.*
- Édesem *biccenti félre a fejét.* - Úgy aggódtam.
*Álságos sóhajban nyugszik meg az Intéző, amint végigpillant a kikötői fruskán. Legutóbb akkor látta, mikor együtt indultak Arthenior felé. A párbajban nyert szolgálat, amivel magához kötötte, alkalom szülte dolog volt. Úton a város felé azonban rá kellett jönnie, hogy a vörös legalább annyira szórakoztatja, mint amennyire idegesíti. Így hát, amikor megálltak, mert a kisasszonynak folyóügyeket kellett intéznie a bokrok közt, Ambroggio egy hirtelen jött gondolattól vezérelve megsarkantyúzta a lovát és meg sem állt Artheniorig.
Nagyon úgy tűnik, hogy ama adásvétel csöppet háttérbe szorul a hívatlanul, kéretlenül és pofátlanul közéjük telepedő tényező mögött.*
- Életem, hátrébb az agarakkal *csóválja meg a fejét és csipkés kendőjével a félvér felé int.* - Az ifjú úr nem abban az üzletben utazik. De ne aggódj. *Belekortyol az italába.* - Az apró mellű leányok se maradnak mind parlagon. Fölösleges lenne elszórnod az aranyaidat kapkodással.
2365. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-15 23:02:30
Üzenet elküldve: 2023-01-15 23:02:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A göndör meg a vörös//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys a tőle megszokott energiával érkezik meg, szinte kicsapja az ajtót belépésekor. Egy bocsánatkérő mosollyal arcán adja át fegyvereit a személyzetnek, és nézi meg magának a közelben elsuhanó Sellőt. Sajnos egyik sem igazán kedvére való, még mindig töretlenül keresi Cahresst, azt a különleges lányt, aki valamilyen megmagyarázhatatlan módon ragadta meg Daesyst, ám azóta sem látta többször. Csak remélni tudja, hogy nincsen baja.
Búslakodásra nem szán időt, észre is veszi a már annyira jól ismert ruházatot és vörös tincseket. Nem zavartatja magát, tudja jól, hogy Ambroggio biztos nem bánja ha csatlakozik. Hogy ehhez Haldrian mit szól, az másodlagos. Kihúzza az egyik széket és lehuppan.*
- Hol máshol, ha nem itt? Na, már megint kurvázol?
*Lemondó sóhajjal ingatja meg fejét, mintha egy halálos szenvedélybetegségről lenne szó, amit képtelen megakadályozni. Tekintete felváltva pásztázza a két férfit, akik valaminek a megvásárlásáról diskurálnak, ezt még érkezésekor pont hallotta fél füllel.*
- Én megveszem!
*Feleli serényen, bár azt sem tudja miről van szó, de még az asztalra is csap, hogy jelezze elhatározását, ami leginkább Ambroggio bosszantására irányul. Persze ez Haldriannak aligha számít.*
- Izé... Mit is?
*Ha már úgy van, akkor meg is nézné magának, közben szeme sarkából kíváncsian lesi az Intéző arcát, s ha kell felkészül arra, hogy gyűrűs kezével jól képen törli őt. Egy kicsit azt érzi már egy ideje érik az kettejük között.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys a tőle megszokott energiával érkezik meg, szinte kicsapja az ajtót belépésekor. Egy bocsánatkérő mosollyal arcán adja át fegyvereit a személyzetnek, és nézi meg magának a közelben elsuhanó Sellőt. Sajnos egyik sem igazán kedvére való, még mindig töretlenül keresi Cahresst, azt a különleges lányt, aki valamilyen megmagyarázhatatlan módon ragadta meg Daesyst, ám azóta sem látta többször. Csak remélni tudja, hogy nincsen baja.
Búslakodásra nem szán időt, észre is veszi a már annyira jól ismert ruházatot és vörös tincseket. Nem zavartatja magát, tudja jól, hogy Ambroggio biztos nem bánja ha csatlakozik. Hogy ehhez Haldrian mit szól, az másodlagos. Kihúzza az egyik széket és lehuppan.*
- Hol máshol, ha nem itt? Na, már megint kurvázol?
*Lemondó sóhajjal ingatja meg fejét, mintha egy halálos szenvedélybetegségről lenne szó, amit képtelen megakadályozni. Tekintete felváltva pásztázza a két férfit, akik valaminek a megvásárlásáról diskurálnak, ezt még érkezésekor pont hallotta fél füllel.*
- Én megveszem!
*Feleli serényen, bár azt sem tudja miről van szó, de még az asztalra is csap, hogy jelezze elhatározását, ami leginkább Ambroggio bosszantására irányul. Persze ez Haldriannak aligha számít.*
- Izé... Mit is?
*Ha már úgy van, akkor meg is nézné magának, közben szeme sarkából kíváncsian lesi az Intéző arcát, s ha kell felkészül arra, hogy gyűrűs kezével jól képen törli őt. Egy kicsit azt érzi már egy ideje érik az kettejük között.*
2364. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-15 20:07:02
Üzenet elküldve: 2023-01-15 20:07:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio//
-Hogy? *Pillant fel csodálkozva, miközben az utolsó falatot nyeli le. Elsőre nem is érti a kérdést, így egyáltalán nincs ellenére, hogy Ambroggio megismétli azt.*
-Naná, hogy nem nekem készült. *Dől hátra a székében, kezét pedig a zsákra helyezi és ölébe húzza azt fegyverestül. Nem csupán a férfi jelzésére teszi ezt. Amennyiben gyorsan kellene távozni, akkor gyorsan is fog.*
-Hisz találtam. A Szántóföldeken. Én vagyok a jogos megtalálója a kardnak. Úgyhogy hozzáértem. Naná, hogy hozzáértem. Mit számít az? *A kérdés őszinte. Követi a férfi aggodalmas tekintetét és maga is körbetekint. Feszeng egy keveset ültében, de igyekszik uralkodni arcizmain. Végül úgy dönt, hogy a legjobb taktika az lesz, ha megsürgeti a piperkőc fickót. Aki egyébként meglehetősen erőteljes alkattal is rendelkezik, ő pedig nem kíván bajba kerülni.*
-Akad más vevőm is. Érdekli a kard, vagy nem? Uram. *Fűzi hozzá az utolsó szót, és alaposan meg is nyomja azt.*
-Hogy? *Pillant fel csodálkozva, miközben az utolsó falatot nyeli le. Elsőre nem is érti a kérdést, így egyáltalán nincs ellenére, hogy Ambroggio megismétli azt.*
-Naná, hogy nem nekem készült. *Dől hátra a székében, kezét pedig a zsákra helyezi és ölébe húzza azt fegyverestül. Nem csupán a férfi jelzésére teszi ezt. Amennyiben gyorsan kellene távozni, akkor gyorsan is fog.*
-Hisz találtam. A Szántóföldeken. Én vagyok a jogos megtalálója a kardnak. Úgyhogy hozzáértem. Naná, hogy hozzáértem. Mit számít az? *A kérdés őszinte. Követi a férfi aggodalmas tekintetét és maga is körbetekint. Feszeng egy keveset ültében, de igyekszik uralkodni arcizmain. Végül úgy dönt, hogy a legjobb taktika az lesz, ha megsürgeti a piperkőc fickót. Aki egyébként meglehetősen erőteljes alkattal is rendelkezik, ő pedig nem kíván bajba kerülni.*
-Akad más vevőm is. Érdekli a kard, vagy nem? Uram. *Fűzi hozzá az utolsó szót, és alaposan meg is nyomja azt.*
2363. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-15 19:40:32
Üzenet elküldve: 2023-01-15 19:40:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Ambroggio képén úgy nyúlik el a rókavigyor, mint a gyanútlan kölyköknek édességet osztogató alakokén szokott, ahogy a desszertet lapátoló sihedert nézi.*
- Nahát *simít végig a szakállán, amint az üzlet szó elhangzik.
Ahogy a részletek kibontakoznak, egyre csak szűkül az Intéző tekintete, utánafut az óvatoskodó körülpillantásoknak és a fiú minden, tökéletesen amatőr orgazdaságot kiáltó gesztusának.*
- Ez lenne az? *kérdi a zsákra meredve. Nem nyúl érte, hogy belekukkantson. Sőt, egészen hátrahúzódik előle, mintha attól tartana, kiugrik belőle valami.* - De ugye nem értél hozzá?
*Aprót biccent, jelezve, hogy talán jobb lenne eltenni onnan a holmit valami diszkrétebb helyre. Ha ez megtörténik, közelebb hajol.*
- A puszta kezeddel. Ugye nem értél hozzá?
*Ambroggio arcán aggodalom látszik, méghozzá elég jelentős. Idegesen fészkelődik a székén és immáron ő is minduntalan lopva körbepillant a helyen.*
- Jól sejtem, hogy nem neked készült, igaz, fiam?
*Ambroggio egyáltalán nem mondható idősnek. Mi több, a férfikor delén járhat valahol, de a hanghordozása letaglózóan atyáskodó tud lenni, ha úgy van. És most úgy van. Bizony, igen nagy szerencse, hogy ez a balga fiú épp ide talált leülni őhozzá.*
*Ambroggio képén úgy nyúlik el a rókavigyor, mint a gyanútlan kölyköknek édességet osztogató alakokén szokott, ahogy a desszertet lapátoló sihedert nézi.*
- Nahát *simít végig a szakállán, amint az üzlet szó elhangzik.
Ahogy a részletek kibontakoznak, egyre csak szűkül az Intéző tekintete, utánafut az óvatoskodó körülpillantásoknak és a fiú minden, tökéletesen amatőr orgazdaságot kiáltó gesztusának.*
- Ez lenne az? *kérdi a zsákra meredve. Nem nyúl érte, hogy belekukkantson. Sőt, egészen hátrahúzódik előle, mintha attól tartana, kiugrik belőle valami.* - De ugye nem értél hozzá?
*Aprót biccent, jelezve, hogy talán jobb lenne eltenni onnan a holmit valami diszkrétebb helyre. Ha ez megtörténik, közelebb hajol.*
- A puszta kezeddel. Ugye nem értél hozzá?
*Ambroggio arcán aggodalom látszik, méghozzá elég jelentős. Idegesen fészkelődik a székén és immáron ő is minduntalan lopva körbepillant a helyen.*
- Jól sejtem, hogy nem neked készült, igaz, fiam?
*Ambroggio egyáltalán nem mondható idősnek. Mi több, a férfikor delén járhat valahol, de a hanghordozása letaglózóan atyáskodó tud lenni, ha úgy van. És most úgy van. Bizony, igen nagy szerencse, hogy ez a balga fiú épp ide talált leülni őhozzá.*
2362. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-15 18:56:27
Üzenet elküldve: 2023-01-15 18:56:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio//
*Végigméri önmagát, ahogy a férfi is ugyanezt teszi kezével. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire rájön, mire is gondol a költő.*
-Á, vagy úgy! Nem, én nem ilyesmiben utazom! *Még egy vigyort is megenged, hisz még a félreértés ellenére sem zavarták el az asztaltól. Nem az a fajta, aki megütődik az ilyesmitől, ráadásul ez nem is az első alkalom, hogy a szóban forgó "élvezetnek" vélik.*
-Nem kérek. *Foglal helyet, majd beharapja ajkait és végül csak maga elé veszi a desszertet.*
-Na jó, kérek. *Bele is lapátol néhány kanállal, mielőtt eszébe jutna, miért is van itt.*
-Üzletet kínálok. *Szólal meg végül habbal teli pofával, roppant tudálékos homlokráncolás közepette.*
-Van nálam egy mesterkard. Legalábbis ezt mondta róla a fickó, akinek mutattam. Értékes darab. *Nagyot nyel, miközben az asztalra helyezi a zsákot. Nem szívesen rántana kardot itt, a figyelő tekintetek szeme láttára, így Ambroggiora bízza, hogy amennyiben érdekli, nézze meg. Közben végig a mesteri szakállal megáldott arcot lesi, várva annak reakcióját.*
-Artheniori. Csak a legnagyobb uraknak és lovagoknak jut ilyesmi. *Folytatja fojtott hangon, serény bólogatás közepette, akár egy tapasztalt kupec. Közben azért körbepillant válla felett, hátha akad figyelő szempár. Nem szeretné, ha túlságosan középpontba kerülne. Az az ő szakmájában sosem jó.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.15 18:57:24
*Végigméri önmagát, ahogy a férfi is ugyanezt teszi kezével. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire rájön, mire is gondol a költő.*
-Á, vagy úgy! Nem, én nem ilyesmiben utazom! *Még egy vigyort is megenged, hisz még a félreértés ellenére sem zavarták el az asztaltól. Nem az a fajta, aki megütődik az ilyesmitől, ráadásul ez nem is az első alkalom, hogy a szóban forgó "élvezetnek" vélik.*
-Nem kérek. *Foglal helyet, majd beharapja ajkait és végül csak maga elé veszi a desszertet.*
-Na jó, kérek. *Bele is lapátol néhány kanállal, mielőtt eszébe jutna, miért is van itt.*
-Üzletet kínálok. *Szólal meg végül habbal teli pofával, roppant tudálékos homlokráncolás közepette.*
-Van nálam egy mesterkard. Legalábbis ezt mondta róla a fickó, akinek mutattam. Értékes darab. *Nagyot nyel, miközben az asztalra helyezi a zsákot. Nem szívesen rántana kardot itt, a figyelő tekintetek szeme láttára, így Ambroggiora bízza, hogy amennyiben érdekli, nézze meg. Közben végig a mesteri szakállal megáldott arcot lesi, várva annak reakcióját.*
-Artheniori. Csak a legnagyobb uraknak és lovagoknak jut ilyesmi. *Folytatja fojtott hangon, serény bólogatás közepette, akár egy tapasztalt kupec. Közben azért körbepillant válla felett, hátha akad figyelő szempár. Nem szeretné, ha túlságosan középpontba kerülne. Az az ő szakmájában sosem jó.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.15 18:57:24
2361. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-15 18:28:10
Üzenet elküldve: 2023-01-15 18:28:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Haldrian//
*Ambroggio valóban egészen elmélyül a jegyzeteiben, no meg a kellemesen vaníliás pohárkrémben, amit egy kagyló formában végződő kanálkával eszeget. Belenyal időnként az aromás fehér rumba is, mely kiválóan harmonizál az édességgel. Eme gyönyörből zökkenti ki az a bizonyos "Hé, uram!" Hé! Mintha a kikötő közönséges miazmája türemkedett volna be eme finom kelméken átsejlő csodabirodalomba.
Az Intéző becsukja a füzetkéjét és lassan felvonja a szemöldökét az egyértelműen őt kiszemelő kikötői érkeztére. Pillantása rezignáltan fordul a kölyök felé, miközben csipkés kendőjébe törli a bajuszát. Nem sieti el, de arra azért figyel, hogy ha esetleg mozdulnának az őrök, intsen feléjük egy aprót. A Sellőház nem véletlenül ily patinás intézmény. De hát mégis csak a kikötőben vannak. Lássuk hát, mit sodort be a dagály.*
- Nézd, bájos legény vagy *mondja* -, de nem élek efféle *köhint egy aprót és a szavainak szinte ellentmondó, cirádás mozdulattal int végig a siheder alakján a monogramos kendőt tartó baljával* - élvezetnek.
*Visszacsúsztatja füzetkét a mellénye zsebébe és kissé előrébb dől ültében.*
- Viszont szerintem jobban tennéd, ha nem itt próbálnál kuncsaftot fogni, mert az nyilvánvalóan rontaná a ház üzleti érdekeltségét.
*Pillantása azért mustrálva szalad végig azon a bizonyos zsákon, de az Intéző tekintetéből nagyon nehéz lenne kiolvasni, hogy épp mire gondol. De nyilván véletlenül se lenne modortalan valakivel, aki már így vagy úgy, de leült az asztalához.*
- Pohárkrémet? *kérdi nyájas mosollyal, miközben a félvér elé tolja az édességet.* - Én mondom, fenséges!
*Ambroggio valóban egészen elmélyül a jegyzeteiben, no meg a kellemesen vaníliás pohárkrémben, amit egy kagyló formában végződő kanálkával eszeget. Belenyal időnként az aromás fehér rumba is, mely kiválóan harmonizál az édességgel. Eme gyönyörből zökkenti ki az a bizonyos "Hé, uram!" Hé! Mintha a kikötő közönséges miazmája türemkedett volna be eme finom kelméken átsejlő csodabirodalomba.
Az Intéző becsukja a füzetkéjét és lassan felvonja a szemöldökét az egyértelműen őt kiszemelő kikötői érkeztére. Pillantása rezignáltan fordul a kölyök felé, miközben csipkés kendőjébe törli a bajuszát. Nem sieti el, de arra azért figyel, hogy ha esetleg mozdulnának az őrök, intsen feléjük egy aprót. A Sellőház nem véletlenül ily patinás intézmény. De hát mégis csak a kikötőben vannak. Lássuk hát, mit sodort be a dagály.*
- Nézd, bájos legény vagy *mondja* -, de nem élek efféle *köhint egy aprót és a szavainak szinte ellentmondó, cirádás mozdulattal int végig a siheder alakján a monogramos kendőt tartó baljával* - élvezetnek.
*Visszacsúsztatja füzetkét a mellénye zsebébe és kissé előrébb dől ültében.*
- Viszont szerintem jobban tennéd, ha nem itt próbálnál kuncsaftot fogni, mert az nyilvánvalóan rontaná a ház üzleti érdekeltségét.
*Pillantása azért mustrálva szalad végig azon a bizonyos zsákon, de az Intéző tekintetéből nagyon nehéz lenne kiolvasni, hogy épp mire gondol. De nyilván véletlenül se lenne modortalan valakivel, aki már így vagy úgy, de leült az asztalához.*
- Pohárkrémet? *kérdi nyájas mosollyal, miközben a félvér elé tolja az édességet.* - Én mondom, fenséges!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242