Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-22 22:34:45
Üzenet elküldve: 2019-07-22 22:34:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
//Cassy, Shan, Khul érintőlegesen Reyraa, Zammiria//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Dehogy is kellemetlen, Csibe!
*Veszi át a megnevezést Khultól, közben pedig továbbra is mosolyog az elf leányzóra*
-A hosszú boldogság titka, hogy le kell szarni ki mit gondol.
*Hangzik el egy újabb rendkívül bölcs mondat, ami természetesen rettentően közhelyes, de tény és való, Shant valóban nem érdekli ki mit gondol róla.
A férfi szavain elneveti magát, véleménye szerint már neki nem kellene innia és az sem ártana, ha saját magát is megtartóztatná, de hát nehéz elkerülni az ivást, ha két szomjazó rokonlélek találkozik. Nem tiltakozik hát az újabb pohár szesz ellen, csak halkan, megadóan felsóhajt.*
-A baj nem kicsi.
*Reménykedik benne, hogy szeszbíró képessége nem fogja ma cserben hagyni, mert igencsak kellemetlen lenne, ha beborulna a pincébe. A feladat kérdésére csak megvonja a vállát.*
-Volt már rosszabb, de a hely jónak tűnik.
*Felel őszintén majd egyetértően bólint*
-Erre meg a szipákolásra.
*A mélységi nő említésére rögtön az irányába néz, nem is leplezi, hogy bámulja majd halványan rázza meg a fejét, ezzel felelve az ismeretség dolgára, elvégre összesen ha öt percet töltött a kormos nő társaságában.*
-Vagy talán azért néz, mert tetszel neki.
*Gondolkodik el, miközben tovább figyeli a szóban forgó leányt, tekintete ezután a másik zsoldosra siklik*
-Bár a helyedben vigyáznék vele. Olyannak tűnik, aki heves az ágyban, de utána heccből kivágja a májad.
*Beszél először komolyan, de kénytelen elvigyorodni saját szellemességén majd töretlenül derült képpel Cassyre pillant, vagyis inkább annak melleire, felidézve, hogy az imént fedetlenül látta őket.*
-Hát még én hogy örülök.
*Néz immáron az elf szemeiben. A segítség felajánlásra rengeteg illetlen mondat fut át az agyán, ami elhagyhatná a száját, de csak sokat sejtető mosollyal megköszöni.
Zammiria úgy tűnik zárja az eligazításos dolgot, látva pedig, hogy poharat emel, ő is a sajátjára tekint*
-Akkor most iszunk vagy mi lesz?
//Különterem//
//Cassy, Shan, Khul érintőlegesen Reyraa, Zammiria//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Dehogy is kellemetlen, Csibe!
*Veszi át a megnevezést Khultól, közben pedig továbbra is mosolyog az elf leányzóra*
-A hosszú boldogság titka, hogy le kell szarni ki mit gondol.
*Hangzik el egy újabb rendkívül bölcs mondat, ami természetesen rettentően közhelyes, de tény és való, Shant valóban nem érdekli ki mit gondol róla.
A férfi szavain elneveti magát, véleménye szerint már neki nem kellene innia és az sem ártana, ha saját magát is megtartóztatná, de hát nehéz elkerülni az ivást, ha két szomjazó rokonlélek találkozik. Nem tiltakozik hát az újabb pohár szesz ellen, csak halkan, megadóan felsóhajt.*
-A baj nem kicsi.
*Reménykedik benne, hogy szeszbíró képessége nem fogja ma cserben hagyni, mert igencsak kellemetlen lenne, ha beborulna a pincébe. A feladat kérdésére csak megvonja a vállát.*
-Volt már rosszabb, de a hely jónak tűnik.
*Felel őszintén majd egyetértően bólint*
-Erre meg a szipákolásra.
*A mélységi nő említésére rögtön az irányába néz, nem is leplezi, hogy bámulja majd halványan rázza meg a fejét, ezzel felelve az ismeretség dolgára, elvégre összesen ha öt percet töltött a kormos nő társaságában.*
-Vagy talán azért néz, mert tetszel neki.
*Gondolkodik el, miközben tovább figyeli a szóban forgó leányt, tekintete ezután a másik zsoldosra siklik*
-Bár a helyedben vigyáznék vele. Olyannak tűnik, aki heves az ágyban, de utána heccből kivágja a májad.
*Beszél először komolyan, de kénytelen elvigyorodni saját szellemességén majd töretlenül derült képpel Cassyre pillant, vagyis inkább annak melleire, felidézve, hogy az imént fedetlenül látta őket.*
-Hát még én hogy örülök.
*Néz immáron az elf szemeiben. A segítség felajánlásra rengeteg illetlen mondat fut át az agyán, ami elhagyhatná a száját, de csak sokat sejtető mosollyal megköszöni.
Zammiria úgy tűnik zárja az eligazításos dolgot, látva pedig, hogy poharat emel, ő is a sajátjára tekint*
-Akkor most iszunk vagy mi lesz?
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-22 20:18:32
Üzenet elküldve: 2019-07-22 20:18:32
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza szobája//
//Yeza, Darelld//
*Sokan azt gondolnák, hogy Darelld tekintete akárcsak szemernyi sajnálatot is mutat, ez nem így van. A lány tudja hol a határ, s nem lépi át azt, csupán jócskán feszegeti, de szelíd léptekkel és pajkosan, kedvesen. A lány talán nem tudja, de nem áll messze attól, hogy egy mosoly gazdája legyen, általában eddig senki sem jut el, talán a szürke múltban egyszer, régen valaki, ha volt egyáltalán ilyen. Kissé összerezzen a kezét érintő kéztől, másra számított, mást várt, azonban időben visszafogja magát, s megvillanó szemekkel tekint lefelé, majd arca rándul az érintésre.*
- Túlbecsüli a mosolyom, Yeza kisasszony... *Szólal meg csendesen aztán, s halványan megrázva fejét, talán szomorúan is megvillan-e tekintet.* az öné sokkal többet ér, biztos vagyok benne. *Valami van a lányban, de nem tudja még, hogy mi. Kettejük közül azt sem tudja eldönteni, melyikük élete az árnyaltabb vajon? Bizonytalanul nyílik az állkapocs, akárha mondani akarna valamit, de a kéz nem mozdul, aztán végül az őr őr marad, s strázsál szoborként tovább.*
- Köszönöm, kisasszony. *Sóhajtja a szavakat, miközben hátrál, bele a sötétségbe, melyet csak a folyosón égő apró bura alatt égő gyertyák tört fénye világít meg. Fordulna már, azonban egy hang megállítja:*
- Igen? *Fordul meg sarkain, s, ha a nő nem látta volna, hogy az imént már az ajtónak nézett, nem hinné, hogy valóban megfordult. A felé nyújtott ing látványa igéző lehet, mert egy ideig csupán szemlél, élő húst és szövetet, a makulátlan tisztaságot, s a sejtelmes domborulatok lágyságát, min a gyertyaláng akárha viaszként csordulna le, bár nem látszik, hogy a párna helyébe képzeli magát. Hogyan is látszana, az tiszteletlenség.*
- Természetesen, Yeza kisasszony. *Nem nyel, s nem pislog, nem tágul pupillája tiszteletlenül.*
- Élvezze vendégszeretetünket, s, ha azzal a hajóval gondja támadna... hiszem, hogy a vezetés minden segítséget megad, Yeza kisasszony. Nem kínálom pengém, de feladatom, hogy a vendégek épségére is vigyázzak, javaslom fontolja meg, ha nem sértem meg ezzel. *Hajol meg, karjára hajtva az inget, s elhagyja a szobát, halkan betéve maga mögött az ajtót. Hogy az utolsó kép, mi lehet szemei előtt, nem tudni, kifürkészhetetlen, hideg és szenvtelen, akár a Sellőház régi, marcona őre, ki már a falakba ivódott penészként szürkül, ismerve minden sötét sarkát. Ő Darelld Oryw.*
//Yeza, Darelld//
*Sokan azt gondolnák, hogy Darelld tekintete akárcsak szemernyi sajnálatot is mutat, ez nem így van. A lány tudja hol a határ, s nem lépi át azt, csupán jócskán feszegeti, de szelíd léptekkel és pajkosan, kedvesen. A lány talán nem tudja, de nem áll messze attól, hogy egy mosoly gazdája legyen, általában eddig senki sem jut el, talán a szürke múltban egyszer, régen valaki, ha volt egyáltalán ilyen. Kissé összerezzen a kezét érintő kéztől, másra számított, mást várt, azonban időben visszafogja magát, s megvillanó szemekkel tekint lefelé, majd arca rándul az érintésre.*
- Túlbecsüli a mosolyom, Yeza kisasszony... *Szólal meg csendesen aztán, s halványan megrázva fejét, talán szomorúan is megvillan-e tekintet.* az öné sokkal többet ér, biztos vagyok benne. *Valami van a lányban, de nem tudja még, hogy mi. Kettejük közül azt sem tudja eldönteni, melyikük élete az árnyaltabb vajon? Bizonytalanul nyílik az állkapocs, akárha mondani akarna valamit, de a kéz nem mozdul, aztán végül az őr őr marad, s strázsál szoborként tovább.*
- Köszönöm, kisasszony. *Sóhajtja a szavakat, miközben hátrál, bele a sötétségbe, melyet csak a folyosón égő apró bura alatt égő gyertyák tört fénye világít meg. Fordulna már, azonban egy hang megállítja:*
- Igen? *Fordul meg sarkain, s, ha a nő nem látta volna, hogy az imént már az ajtónak nézett, nem hinné, hogy valóban megfordult. A felé nyújtott ing látványa igéző lehet, mert egy ideig csupán szemlél, élő húst és szövetet, a makulátlan tisztaságot, s a sejtelmes domborulatok lágyságát, min a gyertyaláng akárha viaszként csordulna le, bár nem látszik, hogy a párna helyébe képzeli magát. Hogyan is látszana, az tiszteletlenség.*
- Természetesen, Yeza kisasszony. *Nem nyel, s nem pislog, nem tágul pupillája tiszteletlenül.*
- Élvezze vendégszeretetünket, s, ha azzal a hajóval gondja támadna... hiszem, hogy a vezetés minden segítséget megad, Yeza kisasszony. Nem kínálom pengém, de feladatom, hogy a vendégek épségére is vigyázzak, javaslom fontolja meg, ha nem sértem meg ezzel. *Hajol meg, karjára hajtva az inget, s elhagyja a szobát, halkan betéve maga mögött az ajtót. Hogy az utolsó kép, mi lehet szemei előtt, nem tudni, kifürkészhetetlen, hideg és szenvtelen, akár a Sellőház régi, marcona őre, ki már a falakba ivódott penészként szürkül, ismerve minden sötét sarkát. Ő Darelld Oryw.*
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-22 20:00:31
Üzenet elküldve: 2019-07-22 20:00:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Zammi, Dreyia//
//+16 hozzászólást tartalmaz//
*Mady távoztával, Zammi felé fordul. A pénzt elteszi.*
-Persze, vigyázok rá, míg oda érünk, aztán ott, ha vásárol, megkapja.
*A sellős téma is elő kerül, a lány szavai kicsit se nyugtatják meg. A somolygást is kiszúrja, tehát valamennyire jól érezte a dolgot. De a szavai lehűtik idegességét, hisz a főnökének igaza van. Arra tökéletes a dolog, hogy jobban összeismerkedjen mindenkivel. Így nem neki kell utánuk koslatnia, na meg a Rollen félékre is több figyelmet szentel. Mert lehet, hogy VIP vendég viszont úgy ki szórja, ha flegmázik és sértegeti, hogy többet nem ér a talpa talajt. De a családja tagjaié se. *
-Rendben legyen így, te tudod mi a helyes döntés. Én követem a parancsaid, jobb is így mintha én választanék területet, abból lehet, zűr lenne. Szóval éljen az előtér.
*Hamar túlesnek Dreyia gondjain, és előkerül, Rella könnyfacsaró esete. No, nem mintha megsiratná a lányt, vagy mit. Csak azt bánja, hogy nem vett részt a dologban. De majd a következőnél nem hagyja, hogy Rallas elhajtsa.*
-A tengerbe? Konkrétan a kikötőben tervezed kidobni? Ennyi erőből írjuk ki hogy gyilkosságot vállalunk. Még az is jobb, ha feldaraboljuk és a csatornában a patkányokra és a dögevőkre bízzuk. A kikötő nem jó megoldás semmiképp. Túl sok a figyelő tekintet, és a végén még adót fizethetünk a Patkányoknak is, holott a csatornabeli rokonaik gyorsabban betolják. Vagy a vérkertbe is kivihetnénk, az ottani mocsár tele van különféle bestiával, azok is tutira bepuszilnák csontostul. De egy disznófarmra is kidobhatjuk, pár perc alatt betolja 8-10 növendék malac. Szintén teljes egészében, vagy a szénégetőnek némi aranyat adni és nem nézi, mit teszünk be. De a kikötő abszolúte rossz ötlet szerintem. De várjuk meg még azokat, akiknek szóltál, hátha ők is adnak tippeket. Hisz sosincs tökéletes terv, csak amivel már végeztél.
*Támaszkodik neki Zammi mellett a falnak. És érdeklődve figyeli a szocializálódó triót az asztalnál.*
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.22 20:01:53
//+16 hozzászólást tartalmaz//
*Mady távoztával, Zammi felé fordul. A pénzt elteszi.*
-Persze, vigyázok rá, míg oda érünk, aztán ott, ha vásárol, megkapja.
*A sellős téma is elő kerül, a lány szavai kicsit se nyugtatják meg. A somolygást is kiszúrja, tehát valamennyire jól érezte a dolgot. De a szavai lehűtik idegességét, hisz a főnökének igaza van. Arra tökéletes a dolog, hogy jobban összeismerkedjen mindenkivel. Így nem neki kell utánuk koslatnia, na meg a Rollen félékre is több figyelmet szentel. Mert lehet, hogy VIP vendég viszont úgy ki szórja, ha flegmázik és sértegeti, hogy többet nem ér a talpa talajt. De a családja tagjaié se. *
-Rendben legyen így, te tudod mi a helyes döntés. Én követem a parancsaid, jobb is így mintha én választanék területet, abból lehet, zűr lenne. Szóval éljen az előtér.
*Hamar túlesnek Dreyia gondjain, és előkerül, Rella könnyfacsaró esete. No, nem mintha megsiratná a lányt, vagy mit. Csak azt bánja, hogy nem vett részt a dologban. De majd a következőnél nem hagyja, hogy Rallas elhajtsa.*
-A tengerbe? Konkrétan a kikötőben tervezed kidobni? Ennyi erőből írjuk ki hogy gyilkosságot vállalunk. Még az is jobb, ha feldaraboljuk és a csatornában a patkányokra és a dögevőkre bízzuk. A kikötő nem jó megoldás semmiképp. Túl sok a figyelő tekintet, és a végén még adót fizethetünk a Patkányoknak is, holott a csatornabeli rokonaik gyorsabban betolják. Vagy a vérkertbe is kivihetnénk, az ottani mocsár tele van különféle bestiával, azok is tutira bepuszilnák csontostul. De egy disznófarmra is kidobhatjuk, pár perc alatt betolja 8-10 növendék malac. Szintén teljes egészében, vagy a szénégetőnek némi aranyat adni és nem nézi, mit teszünk be. De a kikötő abszolúte rossz ötlet szerintem. De várjuk meg még azokat, akiknek szóltál, hátha ők is adnak tippeket. Hisz sosincs tökéletes terv, csak amivel már végeztél.
*Támaszkodik neki Zammi mellett a falnak. És érdeklődve figyeli a szocializálódó triót az asztalnál.*
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.22 20:01:53
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-21 22:10:33
Üzenet elküldve: 2019-07-21 22:10:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza szobája//
//Yeza, Darelld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem igazán nyugtatják meg a vezetőségről hallottak. Ennyiből még aligha vonhat le következtetéseket. De legalább van még ideje. Míg az a hajó befut, megmaradhat vendégnek. Figyelhet és mire a helyzet megérik, ha megérik, ő is könnyebben tud majd dönteni, és könnyebben tudja majd magát a ház szolgálatába ajánlani, ha egy kicsit jobban ismeri az ittenieket. Az ilyen elköteleződést amúgy se szabad elsietni. Egy ilyen helyen meg főleg.*
- Darelld *nyúl a lassan távozni készülő férfi keze után és közelebb húzza egy búcsúszóra.*
- Akkor legyen hát ötezer *mosolyodik el, míg elengedi kezet, s finoman végigsimít a körszakáll bal peremén. Nyúzottnak tűnik az a markáns arcél.* - Pihenjen *súgja gondoskodó lágysággal a hangjában. A szobát félhomállyal tölti meg a kintről beáramló fény, melybe az illedelmesen hátráló férfi alakja fest nagyobb árnyékot.*
- Ja, és Darelld *mondja a lány, s már ki is bújt az ingből.* - Visszaadná ezt kérem Essannak? Lehet, hogy hiányolja. *A takarót hagyja csípőjéig csúszni, míg átnyújtja az inget, aztán kényelmesen ölelésébe húzva egy párnát, el is nyúlik az ágyon. Nem vár különösebb reakciót. Kevés dolog lepné meg jobban, ha az ajtót belülről zárná a férfi és behajtaná a sok pimaszul meglebbentett ígéret adóját. Mindez csupán egy újabb kis fricska tőle, ami igazából őszinte elismeréssel hódol az elhivatottság előtt. Nyilván nem Yeza minden férfi vágyálma. Talán Darelldnek nincs is igazán a kedvére. Az igazat megvallva hihetetlenül kevés támpontot kapott ennek eldöntéséhez. Ám ez a kis játszma a maga szórakoztatására is szól.*
- Jó éjt, Darelld, és köszönöm, igazán *bocsátja el a szolgálataiban kissé kizsigerelt férfit.*
//Yeza, Darelld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem igazán nyugtatják meg a vezetőségről hallottak. Ennyiből még aligha vonhat le következtetéseket. De legalább van még ideje. Míg az a hajó befut, megmaradhat vendégnek. Figyelhet és mire a helyzet megérik, ha megérik, ő is könnyebben tud majd dönteni, és könnyebben tudja majd magát a ház szolgálatába ajánlani, ha egy kicsit jobban ismeri az ittenieket. Az ilyen elköteleződést amúgy se szabad elsietni. Egy ilyen helyen meg főleg.*
- Darelld *nyúl a lassan távozni készülő férfi keze után és közelebb húzza egy búcsúszóra.*
- Akkor legyen hát ötezer *mosolyodik el, míg elengedi kezet, s finoman végigsimít a körszakáll bal peremén. Nyúzottnak tűnik az a markáns arcél.* - Pihenjen *súgja gondoskodó lágysággal a hangjában. A szobát félhomállyal tölti meg a kintről beáramló fény, melybe az illedelmesen hátráló férfi alakja fest nagyobb árnyékot.*
- Ja, és Darelld *mondja a lány, s már ki is bújt az ingből.* - Visszaadná ezt kérem Essannak? Lehet, hogy hiányolja. *A takarót hagyja csípőjéig csúszni, míg átnyújtja az inget, aztán kényelmesen ölelésébe húzva egy párnát, el is nyúlik az ágyon. Nem vár különösebb reakciót. Kevés dolog lepné meg jobban, ha az ajtót belülről zárná a férfi és behajtaná a sok pimaszul meglebbentett ígéret adóját. Mindez csupán egy újabb kis fricska tőle, ami igazából őszinte elismeréssel hódol az elhivatottság előtt. Nyilván nem Yeza minden férfi vágyálma. Talán Darelldnek nincs is igazán a kedvére. Az igazat megvallva hihetetlenül kevés támpontot kapott ennek eldöntéséhez. Ám ez a kis játszma a maga szórakoztatására is szól.*
- Jó éjt, Darelld, és köszönöm, igazán *bocsátja el a szolgálataiban kissé kizsigerelt férfit.*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-21 20:30:11
Üzenet elküldve: 2019-07-21 20:30:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér, majd szobák//
//Yeza, Darelld//
*Ha Darelld hallaná Yeza gondolatait, még az is elképzelhető, hogy a lány, hamarabb részesülne az ezer aranyas mosoly kegyeiben, mint ahogyan számít rá, kár, hogy nem mondja ki hangosan őket. Mit a lány védekezésnek vél, valójában csupán tényközlés, egyfajta előjáték az éjszaka folytatásaként, bár lehet nem abban az értelemben, mint ahogyan azt sokan sejteni vélik. Darelld valóban maga a Sellő, ha lehet így fogalmazni. Munkája során hűsége és a vezetésbe vetett hite megkérdőjelezhetetlen, mint ahogy mindig is aszerint cselekszik, ahogy azt elvárják tőle... a vezetés. Jóllehet balgaság lenne állítani, hogy létezik utasítás vendég és őr kapcsolatára, de minden bizonnyal léteznek íratlan és etikai normák, mik ezt szabályozzák. Ha van ilyen, a férfi eszerint él. Függetlenül a nyakát, már-már ajkait érintő buja és forró lélegzetvételtől, mivel szinte kényszerítik arra, hogy egy levegőt használjanak, s ezáltal mutatkozzék meg az egyesülés egy jóval intimebb formája, töretlenül előre néz, csak az útra koncentrál, s ajka sem rándul, mint ahogyan eddig sem. Egy alabástromszobor. A lány érintése puszta izmokat és szálkás felsőtestet tapinthat, néhol talán kissé érdesebb, mint környezete, ettől függetlenül semmi különlegeset nem tapasztal.*
- Pedig nem versenyzek, elhiheti. *Hogy miben jobb és miben nem, nyilván érzékeli. Jelenleg egy gyengéden hozzásimuló, karcsú, kecses és kacér alakot tart karjaiban, bal keze lágyan simul az oldalára, a pihegő mellkas alá, érintve a békésen pihenő mellet, jobbja a lábakat tartja, s térdben kapaszkodik meg. Elképzelhetetlen erő és kitartás kell ahhoz, hogy Darelld keze ne markolva fusson be a laza ing alá, s hevesen reagáljon a szelíd közelítésre, izzó harapásokkal felfalva az ajkakat.*
- Higgye el... *Mondja csendesen az ajtóban, a lányra emelve tekintetét.* Vezetőink, amíg nem szükséges, nem követelnek alázatot, nem mételyezte meg őket a hatalom egyetlen felhője sem, jóllehet kiismerhetetlenek, akárcsak ön, egyikük álmokat kerget, meglehetősen céltudatosan, másikuk racionális és belül kemény, bár ezt senki sem állítaná, ahogy azt sem tudja senki, valójában ki, kit irányít. *Egy lépéssel beljebb lép, s az ajtót tárva nyitva hagyja.*
- Illene közénk, Yeza kisasszony. *Biccent, aztán egy pillanatig még nézi a lányt, majd lassan elindul, s gyengéden fekteti le az ágyra, csupán akkor vonva ki kezét alóla, mikor már kényelmesen elhelyezkedett. Még mindig figyel, s még mindig hallgat, a gesztenye szempár halványan villan meg, mikor egy pillanatra félre néz, a takaró szélét megfogva ejti a lányra, s felsóhajt.*
- A munkám... itt véget ért. *Biccent határozottan, s hátrébb lép, ha szükséges a belekaroló kezeket szelíden fejti le magáról.* A vendég óhaja teljesült, ma már nincs rám szüksége tovább. *Állítja és nem kérdezi. Szája elkeskenyül, s rövid pillantásokkal méri fel a környezetet, míg lassan hátrálni próbál.*
- Tudja vadászat esetén csupán egyetlen ragadozóval kell vigyázzak... az pedig a sebzett. Váratlanul éri támadás, akkor, mikor nem számít rá, kényelmesen éli az életét, addig mindent megkapott, miért megküzdött, s ezt az életet próbálják elvenni tőle, lesből, s kiszámíthatatlanná válik. *Maga mellett tartott keze lágyan feszül meg, szigorú tekintete mindvégig a lányon pihen.*
- Aludjon jól, Yeza kisasszony, holnap pedig cserélje ki a kötést... nehogy elfertőződjön... kérem! *Rándul meg az ajak, s hajol meg búcsúzóul, majd ha teheti távozóra fogja az ajtó felé, természetesen hátrálva, ahogyan illik egy hölgy szobájából távozni. Vagy talán sebzett vadat sejt, kinek szüksége van még az utolsó döfésre.*
//Yeza, Darelld//
*Ha Darelld hallaná Yeza gondolatait, még az is elképzelhető, hogy a lány, hamarabb részesülne az ezer aranyas mosoly kegyeiben, mint ahogyan számít rá, kár, hogy nem mondja ki hangosan őket. Mit a lány védekezésnek vél, valójában csupán tényközlés, egyfajta előjáték az éjszaka folytatásaként, bár lehet nem abban az értelemben, mint ahogyan azt sokan sejteni vélik. Darelld valóban maga a Sellő, ha lehet így fogalmazni. Munkája során hűsége és a vezetésbe vetett hite megkérdőjelezhetetlen, mint ahogy mindig is aszerint cselekszik, ahogy azt elvárják tőle... a vezetés. Jóllehet balgaság lenne állítani, hogy létezik utasítás vendég és őr kapcsolatára, de minden bizonnyal léteznek íratlan és etikai normák, mik ezt szabályozzák. Ha van ilyen, a férfi eszerint él. Függetlenül a nyakát, már-már ajkait érintő buja és forró lélegzetvételtől, mivel szinte kényszerítik arra, hogy egy levegőt használjanak, s ezáltal mutatkozzék meg az egyesülés egy jóval intimebb formája, töretlenül előre néz, csak az útra koncentrál, s ajka sem rándul, mint ahogyan eddig sem. Egy alabástromszobor. A lány érintése puszta izmokat és szálkás felsőtestet tapinthat, néhol talán kissé érdesebb, mint környezete, ettől függetlenül semmi különlegeset nem tapasztal.*
- Pedig nem versenyzek, elhiheti. *Hogy miben jobb és miben nem, nyilván érzékeli. Jelenleg egy gyengéden hozzásimuló, karcsú, kecses és kacér alakot tart karjaiban, bal keze lágyan simul az oldalára, a pihegő mellkas alá, érintve a békésen pihenő mellet, jobbja a lábakat tartja, s térdben kapaszkodik meg. Elképzelhetetlen erő és kitartás kell ahhoz, hogy Darelld keze ne markolva fusson be a laza ing alá, s hevesen reagáljon a szelíd közelítésre, izzó harapásokkal felfalva az ajkakat.*
- Higgye el... *Mondja csendesen az ajtóban, a lányra emelve tekintetét.* Vezetőink, amíg nem szükséges, nem követelnek alázatot, nem mételyezte meg őket a hatalom egyetlen felhője sem, jóllehet kiismerhetetlenek, akárcsak ön, egyikük álmokat kerget, meglehetősen céltudatosan, másikuk racionális és belül kemény, bár ezt senki sem állítaná, ahogy azt sem tudja senki, valójában ki, kit irányít. *Egy lépéssel beljebb lép, s az ajtót tárva nyitva hagyja.*
- Illene közénk, Yeza kisasszony. *Biccent, aztán egy pillanatig még nézi a lányt, majd lassan elindul, s gyengéden fekteti le az ágyra, csupán akkor vonva ki kezét alóla, mikor már kényelmesen elhelyezkedett. Még mindig figyel, s még mindig hallgat, a gesztenye szempár halványan villan meg, mikor egy pillanatra félre néz, a takaró szélét megfogva ejti a lányra, s felsóhajt.*
- A munkám... itt véget ért. *Biccent határozottan, s hátrébb lép, ha szükséges a belekaroló kezeket szelíden fejti le magáról.* A vendég óhaja teljesült, ma már nincs rám szüksége tovább. *Állítja és nem kérdezi. Szája elkeskenyül, s rövid pillantásokkal méri fel a környezetet, míg lassan hátrálni próbál.*
- Tudja vadászat esetén csupán egyetlen ragadozóval kell vigyázzak... az pedig a sebzett. Váratlanul éri támadás, akkor, mikor nem számít rá, kényelmesen éli az életét, addig mindent megkapott, miért megküzdött, s ezt az életet próbálják elvenni tőle, lesből, s kiszámíthatatlanná válik. *Maga mellett tartott keze lágyan feszül meg, szigorú tekintete mindvégig a lányon pihen.*
- Aludjon jól, Yeza kisasszony, holnap pedig cserélje ki a kötést... nehogy elfertőződjön... kérem! *Rándul meg az ajak, s hajol meg búcsúzóul, majd ha teheti távozóra fogja az ajtó felé, természetesen hátrálva, ahogyan illik egy hölgy szobájából távozni. Vagy talán sebzett vadat sejt, kinek szüksége van még az utolsó döfésre.*
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-21 16:04:14
Üzenet elküldve: 2019-07-21 16:04:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér, majd szobák//
//Yeza, Darelld//
*Máris védekezésbe szorítaná a kötelességtudat bajnokát? De nézzenek oda! ~ Ha ennyi szót kerít a tagadásra, még a végén azt kell hinnem, valóban bűnös abban a vádaskodásban. ~ *
- Pedig szeretem, ha kimondja, amit gondol, Darelld *susogja, mintha e megjegyzés se lenne több, mint egy komiszul hangba szökő gondolat. És milyen lenne egy Yezától szökött gondolat, ha nem frivol kis kísértés, mely ügyesen egyensúlyoz az ártatlan félreérthetőség határán.
A dohányos zacskót az ujjai közé zárva kapaszkodik meg az őt karjába emelő férfi nyakában. Yeza súlyával valószínűleg játszi könnyedséggel elboldogul egy Darelld-alkatú jótevő. A vörös hajú lány kivételesen nem csacsog, nem csicsereg, nem dorombol, míg a hallgatás egészen intim hangulata elnyújtózik közöttük. Csupán barna tekintete cirógatja a férfi sebhelyes, kimért vonásait.*
- Tudom *hagyja helyben tényként a megállapítást Darelld első mondatára, mely a lépcsőn felérve megtöri a csendet. De többet nem mond. A férfi szavai helyet kérnek maguknak. Mély zöngéjük megborzongatja Yeza bőrét.
~...vadászat esetén leginkább egyetlen ragadozóval vigyázzak...~
A Rőt ujjai a mellkasra simítanak, ahol a kifogástalan, fehér ing a puszta bőrhöz engedi az érintést. A mozdulat ama bizonyos ragadozót vitathatatlanul az énben nevezi meg, ami talán mindenki legnagyobb kihívása az életben. A messzire sodródó gondolat most egy pillanatra a vörös talpa alól is kirántja a talajt. Sóhajba hunyja szemeit.*
- Ön jobb ebben, mint én *perzseli vallomását a férfi nyakára forró lehelete.*
- Az Ön szíve és a hűsége a házé. Sosem tudnám elvitatni. Nem is szándékom. *Nehéz megállnia, hogy ajka ne ízlelje a másikat, de erőt vesz magán.* - Nekem nem a szíve kell, Darelld. Nem a ragaszkodása. Nem a hűsége *pillant egészen nyíltan a barna szemekbe.* - Nekem ez az erő kell, ami az ereimbe dermeszti a vért, amikor a szigora rám néz. Mert ha az a hajó befut és azok a hírek kisemmiznek, alázatosan bizalmat és lehetőséget kell kérnem az Ön uraitól. *Érezhető a hangján, hogy valamiért eléggé tart ettől.*
- A tűz kimondhatatlanul hasznos, de csak ha kordában tudják tartani *mondja.* - Más világ nevelt. A kérem és a köszönöm kezét félek, még megégetném. De Ön... ahogy eddig, a torkom alatt tartja a pengéjét, ameddig csak kell. És az Ön kezében bízom. Megfeszül, amikor kell, és utat enged, amikor kell.
*A Főnix Háza korbáccsal nevelt engedelmességre. Yeza egész életében csak azt ismerte. A hierarchia mögött erő volt, és ha valaki vitatta vagy megsértette, ezzel az erővel nézett szembe. A Niyss berkein belül ez kicsit másképp volt, Yeza esete viszont még ehhez képest is egyedinek számított. Jóval később került a húgocskák közé. Szívósabb és vadabb volt náluk.*
- Róka vagyok, nem véreb, de megérem a pénzem.
*Nem mutat rá hajlandóságot, hogy eleressze a férfit, amíg az az ágyba nem teszi, hiszen így szólt a vendég mindenható kérése.*
//Yeza, Darelld//
*Máris védekezésbe szorítaná a kötelességtudat bajnokát? De nézzenek oda! ~ Ha ennyi szót kerít a tagadásra, még a végén azt kell hinnem, valóban bűnös abban a vádaskodásban. ~ *
- Pedig szeretem, ha kimondja, amit gondol, Darelld *susogja, mintha e megjegyzés se lenne több, mint egy komiszul hangba szökő gondolat. És milyen lenne egy Yezától szökött gondolat, ha nem frivol kis kísértés, mely ügyesen egyensúlyoz az ártatlan félreérthetőség határán.
A dohányos zacskót az ujjai közé zárva kapaszkodik meg az őt karjába emelő férfi nyakában. Yeza súlyával valószínűleg játszi könnyedséggel elboldogul egy Darelld-alkatú jótevő. A vörös hajú lány kivételesen nem csacsog, nem csicsereg, nem dorombol, míg a hallgatás egészen intim hangulata elnyújtózik közöttük. Csupán barna tekintete cirógatja a férfi sebhelyes, kimért vonásait.*
- Tudom *hagyja helyben tényként a megállapítást Darelld első mondatára, mely a lépcsőn felérve megtöri a csendet. De többet nem mond. A férfi szavai helyet kérnek maguknak. Mély zöngéjük megborzongatja Yeza bőrét.
~...vadászat esetén leginkább egyetlen ragadozóval vigyázzak...~
A Rőt ujjai a mellkasra simítanak, ahol a kifogástalan, fehér ing a puszta bőrhöz engedi az érintést. A mozdulat ama bizonyos ragadozót vitathatatlanul az énben nevezi meg, ami talán mindenki legnagyobb kihívása az életben. A messzire sodródó gondolat most egy pillanatra a vörös talpa alól is kirántja a talajt. Sóhajba hunyja szemeit.*
- Ön jobb ebben, mint én *perzseli vallomását a férfi nyakára forró lehelete.*
- Az Ön szíve és a hűsége a házé. Sosem tudnám elvitatni. Nem is szándékom. *Nehéz megállnia, hogy ajka ne ízlelje a másikat, de erőt vesz magán.* - Nekem nem a szíve kell, Darelld. Nem a ragaszkodása. Nem a hűsége *pillant egészen nyíltan a barna szemekbe.* - Nekem ez az erő kell, ami az ereimbe dermeszti a vért, amikor a szigora rám néz. Mert ha az a hajó befut és azok a hírek kisemmiznek, alázatosan bizalmat és lehetőséget kell kérnem az Ön uraitól. *Érezhető a hangján, hogy valamiért eléggé tart ettől.*
- A tűz kimondhatatlanul hasznos, de csak ha kordában tudják tartani *mondja.* - Más világ nevelt. A kérem és a köszönöm kezét félek, még megégetném. De Ön... ahogy eddig, a torkom alatt tartja a pengéjét, ameddig csak kell. És az Ön kezében bízom. Megfeszül, amikor kell, és utat enged, amikor kell.
*A Főnix Háza korbáccsal nevelt engedelmességre. Yeza egész életében csak azt ismerte. A hierarchia mögött erő volt, és ha valaki vitatta vagy megsértette, ezzel az erővel nézett szembe. A Niyss berkein belül ez kicsit másképp volt, Yeza esete viszont még ehhez képest is egyedinek számított. Jóval később került a húgocskák közé. Szívósabb és vadabb volt náluk.*
- Róka vagyok, nem véreb, de megérem a pénzem.
*Nem mutat rá hajlandóságot, hogy eleressze a férfit, amíg az az ágyba nem teszi, hiszen így szólt a vendég mindenható kérése.*
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-21 14:40:12
Üzenet elküldve: 2019-07-21 14:40:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
*Neki aztán teljesen mindegy, ki kezdi a sort, szándékában áll mindegyiküknek lehetőséget adni, és alaposan kikérdezni őket tapasztalataikról, végül javaslatokat kérve, ha szerintük valamit másként lenne jó szervezni. Azért választotta Madyt, mert neki már megpendítették ezt a húrt és Ralas is kiemelte, mennyire nagy segítségére volt. Nem haragszik a kimenő miatt, Cassy idejének megtoldását a nehezített indulás miatt ítélte meg, hiszen két társa nem lesz mellette, és a vendégek körül is több lesz a teendő. A három napra rábólintanak hát. Ha még akad valaki, aki felszólalna, van rá lehetősége, egyébként viszont zárul a program.*
//Mady, Dreyia//
*A választ nem érzi teljesen megnyugtatónak a nő közérzetéről, de ennél jobban nem faggatja róla. Lágy mosollyal felel.*
- Értem. Pihenj nyugodtan és élvezd a szabadságot!
*A kérése utáni reakció nem kerüli el a figyelmét, értelmezi is a maga módján. Tekintete követi egy darabon, de úgy látja, más a pártfogásába veszi, ezért visszafordul. Bár Dreyiával később tervezett beszélni, kap az alkalmon, hogy magukra maradtak. Pontosabban először Dreyia kap rajta, hiszen záporoznak tőle a közlések. Az egyiken meglepetten emeli meg a szemöldökét, de mire rá kerül a szólás sora, újra mosolyt ölt.*
- Láthatóan nem érzi jól magát, nem szeretném terhelni vele. Ha megtennéd, hogy elteszed, hálás lennék.
*Ha elfogadja tőle, akkor átnyújt Dreyia Linkelstarnak egy 300 aranyas erszényt, nagyjából ennyire becsüli a varázsitalok árát.
*
- Ha mégis többe kerülne, akkor természetesen pótolom.
*Úgy véli, a sérelem fontosabb, mint az új feladat, ezért a javaslat ellenére azt veszi előre.*
- Nem mondtam egyébként, hogy felszolgáló leszel. Nem tervezek Sellőt csinálni belőled.
*Somolyog vidoran.*
- Annyit kértem, hogy dolgozzatok egy csapatként a fogadótérben a vendégek kiszolgálásának gördülékenységét felügyelve. Te attól még az őrség része vagy, és ha kiviszel néhány italt, az a ti dolgotok, én nem várom el tőled. Arra gondoltam, hogy jó lenne, ha átmenetileg több időt töltenél a vendégek közelében, nyitott szemmel és füllel. Azon kívül mostanában akadt kellemetlenség ott, és nem lennék meglepve, ha újabb bonyodalom lenne kilátásban.
*Ekkor az arca már komoly, emlékszik, milyen felhúzott orral rontott ki tőlük Rollen, hogy „kíséretet” hívjon magának.*
- Valamint jó beilleszkedési lehetőségnek éreztem, hogy központi helyen vagy a lányok között. Jelenleg sok időt fogok itt tölteni, nem lenne túl izgalmas rám vigyáznod, de ha jobban szeretnél szabadon mozogni, akkor kivehetlek a csapatból. Szeretnéd?
*Belekortyol italába, míg helyet hagy a válasznak. Elég sokat beszélt az este, jólesik egy kis frissítő. Ha ezt megbeszélték, akkor veszi elő a konkrét ügyet, amivel meg akarta keresni később. Erről halkabban beszél.*
- A holttestről van szó. Szeretném, ha diszkréten el lenne távolítva. Hadd nyeljék el a habok! Shanneira már tud róla és Ernusst is felkértem, bár a részleteket még nem mondtam el neki, úgyhogy ha visszatér, felkeresem. Mindkettejüknek jó helyismerete van és képzett harcosok, de ők egészen újak, ezért szeretném, ha te is velük mennél. Rád bíznám ezt az ügyet.
//Különterem//
*Neki aztán teljesen mindegy, ki kezdi a sort, szándékában áll mindegyiküknek lehetőséget adni, és alaposan kikérdezni őket tapasztalataikról, végül javaslatokat kérve, ha szerintük valamit másként lenne jó szervezni. Azért választotta Madyt, mert neki már megpendítették ezt a húrt és Ralas is kiemelte, mennyire nagy segítségére volt. Nem haragszik a kimenő miatt, Cassy idejének megtoldását a nehezített indulás miatt ítélte meg, hiszen két társa nem lesz mellette, és a vendégek körül is több lesz a teendő. A három napra rábólintanak hát. Ha még akad valaki, aki felszólalna, van rá lehetősége, egyébként viszont zárul a program.*
//Mady, Dreyia//
*A választ nem érzi teljesen megnyugtatónak a nő közérzetéről, de ennél jobban nem faggatja róla. Lágy mosollyal felel.*
- Értem. Pihenj nyugodtan és élvezd a szabadságot!
*A kérése utáni reakció nem kerüli el a figyelmét, értelmezi is a maga módján. Tekintete követi egy darabon, de úgy látja, más a pártfogásába veszi, ezért visszafordul. Bár Dreyiával később tervezett beszélni, kap az alkalmon, hogy magukra maradtak. Pontosabban először Dreyia kap rajta, hiszen záporoznak tőle a közlések. Az egyiken meglepetten emeli meg a szemöldökét, de mire rá kerül a szólás sora, újra mosolyt ölt.*
- Láthatóan nem érzi jól magát, nem szeretném terhelni vele. Ha megtennéd, hogy elteszed, hálás lennék.
*Ha elfogadja tőle, akkor átnyújt Dreyia Linkelstarnak egy 300 aranyas erszényt, nagyjából ennyire becsüli a varázsitalok árát.
*- Ha mégis többe kerülne, akkor természetesen pótolom.
*Úgy véli, a sérelem fontosabb, mint az új feladat, ezért a javaslat ellenére azt veszi előre.*
- Nem mondtam egyébként, hogy felszolgáló leszel. Nem tervezek Sellőt csinálni belőled.
*Somolyog vidoran.*
- Annyit kértem, hogy dolgozzatok egy csapatként a fogadótérben a vendégek kiszolgálásának gördülékenységét felügyelve. Te attól még az őrség része vagy, és ha kiviszel néhány italt, az a ti dolgotok, én nem várom el tőled. Arra gondoltam, hogy jó lenne, ha átmenetileg több időt töltenél a vendégek közelében, nyitott szemmel és füllel. Azon kívül mostanában akadt kellemetlenség ott, és nem lennék meglepve, ha újabb bonyodalom lenne kilátásban.
*Ekkor az arca már komoly, emlékszik, milyen felhúzott orral rontott ki tőlük Rollen, hogy „kíséretet” hívjon magának.*
- Valamint jó beilleszkedési lehetőségnek éreztem, hogy központi helyen vagy a lányok között. Jelenleg sok időt fogok itt tölteni, nem lenne túl izgalmas rám vigyáznod, de ha jobban szeretnél szabadon mozogni, akkor kivehetlek a csapatból. Szeretnéd?
*Belekortyol italába, míg helyet hagy a válasznak. Elég sokat beszélt az este, jólesik egy kis frissítő. Ha ezt megbeszélték, akkor veszi elő a konkrét ügyet, amivel meg akarta keresni később. Erről halkabban beszél.*
- A holttestről van szó. Szeretném, ha diszkréten el lenne távolítva. Hadd nyeljék el a habok! Shanneira már tud róla és Ernusst is felkértem, bár a részleteket még nem mondtam el neki, úgyhogy ha visszatér, felkeresem. Mindkettejüknek jó helyismerete van és képzett harcosok, de ők egészen újak, ezért szeretném, ha te is velük mennél. Rád bíznám ezt az ügyet.
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-21 09:50:11
Üzenet elküldve: 2019-07-21 09:50:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér, majd szobák//
//Yeza, Darelld//
*Apró rándulás az arcon, mely nem tudható be külső körülményeknek, bár fáradtság tükröződik már a szemekben, a férfi mégis él és megél, nem lehet azt mondani, hogy bizonyára elnyomott egy ásítást. Talán a túlságosan közvetlen hangnem, mi kapcsán, ha vannak is ellenérzései nem mutathatja ki egy vendég előtt. Lehet, hogy ezt mutatja, ha így is van, ennek további következményei nincsenek. Megadóan bólint az elhangzottakra, akár a nevetésről, akár másról van szó, nem biztos, hogy egyetért, de ezt a hitet meg kell hagynia. A Sellő lányai erősebbek mindennél és mindenkinél. Válogatás és gusztus nélkül mennek el a legkülönfélébb szerzetekkel, csak, hogy a cég érdekeit szolgálják, mindeközben pedig saját életükből vesznek el néhány percet, olykor napokat.*
- Korántsem állt szándékomban önt semmivel sem vádolni. *Rázza meg a fejét elutasítóan.* Távol álljon tőlem bármely vendég általam sejtett, vagy vélt, esetleg feltételezett szándékának hangos kimondása. Ez nem az én dolgom. *Tehát nem is mondott ellent, azonban a diplomatikus köntösbe bújtatott szavak, általában elvesznek a levegőben, s lényegi tartalmuk kipukkan, mint egy lágy szappanhabból fújt buborék. Nem veszi le térdéről a kezet, nem tesz semmit, még tekintete sem kúszik arrébb, csupán a lányt fürkészi, valójában nem lehet tudni, hogy ki akar megfejteni és kit. Mert állítson bármit a lány, valahol, ha öntudatlanul is, a felfedezés izgalma mindig erőteljesebb, mint csupán a vágyé. Yeza arcára költöző fájdalmas ráncokat elraktározza magában, s az érkező hírek új információval szolgálnak, tehát kapott egy morzsát, hogy talán cserébe maga is szolgáltasson saját kenyeréből. Megértőn bólint, bár ez a megértés vajmi keveset érhet bárki fájdalmának enyhítésére, lassan feláll, s ha a kéz eddig térdén volt, most jótékonyan csusszan le róla, majd immár állva pillant le a sérült lábra.*
- Jöjjön. *Biccent komoran, majd lehajol, hogy egyik kezét a nő térdhajlataiba, másikat a tarkójára fűzze, hiszen ezt kérték tőle és a vendég kívánsága szent. Valóban az sem lenne szerencsés, ha felfelé menet közben a kötés kioldódna és mindent összevérezne, persze ezt a gondolatot nem veri nagydobra. Ha meg tudja emelni a lányt, márpedig miért ne tudná, akkor a lépcső felé fordul, csak egy pillantásra méltatva az asztalt, bár emlékei szerint a dohányos zacskót elpakolták már. Könnyedén indul meg felfelé, lábai alatt enyhén nyikordul meg a bordó bársonyba burkolt falépcső egyik foka. Talán hosszú időnek tűnik, mikor a férfi újra megszólal.*
- Ön veszélyes nő, Yeza kisasszony. *Kezdi, s az ajtó irányába fordul a folyosón.* Az én környezetemben úgy tartották, hogy egyes emberekkel vigyázni kell, s vadászat idején nem a prédára leső ragadozó volt a legveszélyesebb. *Halkan felsóhajt, s az ajtót lábával belökve, néz a lány gesztenye íriszeibe, ezt követően megáll.*
- Tudja, engem mindig úgy tanítottak, hogy vadászat esetén leginkább egyetlen ragadozóval vigyázzak... *Folytatja szinte szeretetteljesen, lágy hangon, miközben, ha teheti a lányt a küszöbön belül gyengéden letesz, s övébe fűzi a kezét, de az imént indított gondolatát nem fejezve be.*
- Remélem, hogy nem én lövöm ki az első nyílvesszőt, őszintén mondom önnek, hogy remélem. *Ismét felsóhajt.* Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy a Sellők vigyázójaként, akárki mellett is jobban elkötelezzem magam, mint azt illendő lenne, igaz, hogy valakit betakarjak, még benne lehet a munkaköri leírásomban. *Nem látszik lemondás, csalódottság, vagy egyéb érzelem az arcán. Valójában a legkönnyebb az lenne, ha felcsendülő gúnyos kacajt és képébe toluló szitokszavakat kapna a félreértésért és önhittségéért, egoizmusáért. Bár a lány más. Talán erre is számít, nem tudni, ellenben az ajtó küszöbét még nem lépi át, akárha határként feszülne közöttük.*
A hozzászólás írója (Darelld Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.21 10:05:16
//Yeza, Darelld//
*Apró rándulás az arcon, mely nem tudható be külső körülményeknek, bár fáradtság tükröződik már a szemekben, a férfi mégis él és megél, nem lehet azt mondani, hogy bizonyára elnyomott egy ásítást. Talán a túlságosan közvetlen hangnem, mi kapcsán, ha vannak is ellenérzései nem mutathatja ki egy vendég előtt. Lehet, hogy ezt mutatja, ha így is van, ennek további következményei nincsenek. Megadóan bólint az elhangzottakra, akár a nevetésről, akár másról van szó, nem biztos, hogy egyetért, de ezt a hitet meg kell hagynia. A Sellő lányai erősebbek mindennél és mindenkinél. Válogatás és gusztus nélkül mennek el a legkülönfélébb szerzetekkel, csak, hogy a cég érdekeit szolgálják, mindeközben pedig saját életükből vesznek el néhány percet, olykor napokat.*
- Korántsem állt szándékomban önt semmivel sem vádolni. *Rázza meg a fejét elutasítóan.* Távol álljon tőlem bármely vendég általam sejtett, vagy vélt, esetleg feltételezett szándékának hangos kimondása. Ez nem az én dolgom. *Tehát nem is mondott ellent, azonban a diplomatikus köntösbe bújtatott szavak, általában elvesznek a levegőben, s lényegi tartalmuk kipukkan, mint egy lágy szappanhabból fújt buborék. Nem veszi le térdéről a kezet, nem tesz semmit, még tekintete sem kúszik arrébb, csupán a lányt fürkészi, valójában nem lehet tudni, hogy ki akar megfejteni és kit. Mert állítson bármit a lány, valahol, ha öntudatlanul is, a felfedezés izgalma mindig erőteljesebb, mint csupán a vágyé. Yeza arcára költöző fájdalmas ráncokat elraktározza magában, s az érkező hírek új információval szolgálnak, tehát kapott egy morzsát, hogy talán cserébe maga is szolgáltasson saját kenyeréből. Megértőn bólint, bár ez a megértés vajmi keveset érhet bárki fájdalmának enyhítésére, lassan feláll, s ha a kéz eddig térdén volt, most jótékonyan csusszan le róla, majd immár állva pillant le a sérült lábra.*
- Jöjjön. *Biccent komoran, majd lehajol, hogy egyik kezét a nő térdhajlataiba, másikat a tarkójára fűzze, hiszen ezt kérték tőle és a vendég kívánsága szent. Valóban az sem lenne szerencsés, ha felfelé menet közben a kötés kioldódna és mindent összevérezne, persze ezt a gondolatot nem veri nagydobra. Ha meg tudja emelni a lányt, márpedig miért ne tudná, akkor a lépcső felé fordul, csak egy pillantásra méltatva az asztalt, bár emlékei szerint a dohányos zacskót elpakolták már. Könnyedén indul meg felfelé, lábai alatt enyhén nyikordul meg a bordó bársonyba burkolt falépcső egyik foka. Talán hosszú időnek tűnik, mikor a férfi újra megszólal.*
- Ön veszélyes nő, Yeza kisasszony. *Kezdi, s az ajtó irányába fordul a folyosón.* Az én környezetemben úgy tartották, hogy egyes emberekkel vigyázni kell, s vadászat idején nem a prédára leső ragadozó volt a legveszélyesebb. *Halkan felsóhajt, s az ajtót lábával belökve, néz a lány gesztenye íriszeibe, ezt követően megáll.*
- Tudja, engem mindig úgy tanítottak, hogy vadászat esetén leginkább egyetlen ragadozóval vigyázzak... *Folytatja szinte szeretetteljesen, lágy hangon, miközben, ha teheti a lányt a küszöbön belül gyengéden letesz, s övébe fűzi a kezét, de az imént indított gondolatát nem fejezve be.*
- Remélem, hogy nem én lövöm ki az első nyílvesszőt, őszintén mondom önnek, hogy remélem. *Ismét felsóhajt.* Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy a Sellők vigyázójaként, akárki mellett is jobban elkötelezzem magam, mint azt illendő lenne, igaz, hogy valakit betakarjak, még benne lehet a munkaköri leírásomban. *Nem látszik lemondás, csalódottság, vagy egyéb érzelem az arcán. Valójában a legkönnyebb az lenne, ha felcsendülő gúnyos kacajt és képébe toluló szitokszavakat kapna a félreértésért és önhittségéért, egoizmusáért. Bár a lány más. Talán erre is számít, nem tudni, ellenben az ajtó küszöbét még nem lépi át, akárha határként feszülne közöttük.*
A hozzászólás írója (Darelld Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.21 10:05:16
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-20 21:22:21
Üzenet elküldve: 2019-07-20 21:22:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Yeza, Darelld//
*Az a kis szorítás a talpán apróságnak tűnhet, de Yeza számára egészen különleges értékkel bír. S mint az igazán különleges értékekkel szokás, nem veri nagydobra, csak megtartja magának csendben.*
- Buta fiú. *Elnéző, szeretetteljes mosollyal biccenti félre a fejét.* - A nevetés nem attól lesz értékes, ha ritka, hanem attól, mennyire szívből kívánjuk valakinek.
- Cassy végtelenül odaadó, önzetlen lélek *köt át a szőke elf személyére szinte átmenet nélkül.* - Ezért is adtam neki én is ajándékot az övé mellé. *Bár a nyelve hegyén van egy "talán hallotta is", de nem mondja ki.* - Különös, hm? Törékeny és ártatlan, de biztosra mondom, hogy az a lány erősebb nálam is, Önnél is. Zokszó nélkül vinné el a világ gondjait a vállán, mosolyogva, csak azért, nehogy aggódjanak miatta.
*Igazán kedvére van, hogy a szigorú távolságtartás egy kicsit oldódni látszik és mintha nyíltabban beszélne hozzá a férfi.*
- Azzal vádol, hogy a titokzatossága csapdájába estem? *kacag fel őszinte derűvel, de nem igyekszik cáfolni.*
- Ne ebből ítéljen meg *lebbenti meg a lecsúszott ingvállát, aztán rámutató simítása végighalad a keblén s a mélyre hagyott dekoltázson.* - Ez csak az Ön komorsága. *Mondhatná, hogy szakmai ártalom, de inkább így fogalmaz.
Elmerengve figyeli a gondosan, szakszerűen alakuló kötést a lábán. Véletlenül se lehetne azzal vádolni a férfit, hogy csak összecsapja.*
- Nem akarom meghódítani vagy levadászni, Darelld. Nem akarom kifürkészni a titkait *fúrja tekintetét a gesztenyeszín íriszekbe.* - De talán jobban ismerem, mint itt bárki. Mert ismerem ezt a csendet. Nagyon is jól. *Előre hajol és a férfi térdére simítja a kezét* - Egy dolgot viszont szeretnék *mondja.* - Ha befut a hajó, amit várok és meghozza a híreket, amiket várok *Yeza szemeibe fájdalmas mélység költözik* -, szeretnék leülni a csendje mellé egy fertályórára. *Mintha fodrozódó csillogást pislogna el hamarjában, s a szája görbülését egy kurta sóhajjal mosoly mögé rejtené. Most valóban megborzong a hűvös esti levegőtől. Eddig valahogy nem igazán érezte.*
- Italt már nem kívánok *simítja fázósan karjaira a tenyereit.* - De, ha megkérem, ágyba vinne, Darelld? *kérdi egészen szabad utat engedve az értelmezésbeli áthallásnak némi hatásszünettel.* - Megkímélne vele, hogy felbicegjek, és ha Ön takar be, az édes álmok úgy bújnak majd hozzám, hogy alszom is, mire elfordul. *Kölyökkutyák sápadnának el az irigységtől Yeza pillantását látva, bár ez egyértelműen csak körítés a kéréshez, ilyesmivel Darelldet aligha tudná megzsarolni.*
//Yeza, Darelld//
*Az a kis szorítás a talpán apróságnak tűnhet, de Yeza számára egészen különleges értékkel bír. S mint az igazán különleges értékekkel szokás, nem veri nagydobra, csak megtartja magának csendben.*
- Buta fiú. *Elnéző, szeretetteljes mosollyal biccenti félre a fejét.* - A nevetés nem attól lesz értékes, ha ritka, hanem attól, mennyire szívből kívánjuk valakinek.
- Cassy végtelenül odaadó, önzetlen lélek *köt át a szőke elf személyére szinte átmenet nélkül.* - Ezért is adtam neki én is ajándékot az övé mellé. *Bár a nyelve hegyén van egy "talán hallotta is", de nem mondja ki.* - Különös, hm? Törékeny és ártatlan, de biztosra mondom, hogy az a lány erősebb nálam is, Önnél is. Zokszó nélkül vinné el a világ gondjait a vállán, mosolyogva, csak azért, nehogy aggódjanak miatta.
*Igazán kedvére van, hogy a szigorú távolságtartás egy kicsit oldódni látszik és mintha nyíltabban beszélne hozzá a férfi.*
- Azzal vádol, hogy a titokzatossága csapdájába estem? *kacag fel őszinte derűvel, de nem igyekszik cáfolni.*
- Ne ebből ítéljen meg *lebbenti meg a lecsúszott ingvállát, aztán rámutató simítása végighalad a keblén s a mélyre hagyott dekoltázson.* - Ez csak az Ön komorsága. *Mondhatná, hogy szakmai ártalom, de inkább így fogalmaz.
Elmerengve figyeli a gondosan, szakszerűen alakuló kötést a lábán. Véletlenül se lehetne azzal vádolni a férfit, hogy csak összecsapja.*
- Nem akarom meghódítani vagy levadászni, Darelld. Nem akarom kifürkészni a titkait *fúrja tekintetét a gesztenyeszín íriszekbe.* - De talán jobban ismerem, mint itt bárki. Mert ismerem ezt a csendet. Nagyon is jól. *Előre hajol és a férfi térdére simítja a kezét* - Egy dolgot viszont szeretnék *mondja.* - Ha befut a hajó, amit várok és meghozza a híreket, amiket várok *Yeza szemeibe fájdalmas mélység költözik* -, szeretnék leülni a csendje mellé egy fertályórára. *Mintha fodrozódó csillogást pislogna el hamarjában, s a szája görbülését egy kurta sóhajjal mosoly mögé rejtené. Most valóban megborzong a hűvös esti levegőtől. Eddig valahogy nem igazán érezte.*
- Italt már nem kívánok *simítja fázósan karjaira a tenyereit.* - De, ha megkérem, ágyba vinne, Darelld? *kérdi egészen szabad utat engedve az értelmezésbeli áthallásnak némi hatásszünettel.* - Megkímélne vele, hogy felbicegjek, és ha Ön takar be, az édes álmok úgy bújnak majd hozzám, hogy alszom is, mire elfordul. *Kölyökkutyák sápadnának el az irigységtől Yeza pillantását látva, bár ez egyértelműen csak körítés a kéréshez, ilyesmivel Darelldet aligha tudná megzsarolni.*
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-20 18:35:16
Üzenet elküldve: 2019-07-20 18:35:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Yeza, Darelld//
*Olykor türelmesen szemléli a sérült lábat, s gyengéd mozdulatokkal gondoskodik róla, olykor pedig fel-feltekint a lányra, talán, hogy kezének pontosságát és a cselekedetek fájdalommentességét ellenőrizze, talán a lány mosolya mögé próbál látni, hogy szándékait kifürkéssze. Nem adja jelét annak, hogy bármilyen eredményre jutott volna, igazából nem is érzi úgy, hogy bármi kapcsán jelet kellene adnia, jóllehet a felé sugárzottakkal nyilvánvalóan tisztában van, valamiért viszont ezek a jelek elvesznek a halványan világló gyertyafény sejtelmes félhomályában. Apró koppanás, ahogy az üveg talpa az asztallappal érintkezik, némi súrlódás hangja, s a lágyan vándorló ujjak az alkohol gőzétől felpuhult sima bőrön. Ismét felnéz a szisszenésre, meg is áll egy pillanatra, miután meggyőződik arról, hogy nagy fájdalmat nem okozott, folytatja tovább tevékenységét. A lány hangosan kimondott szavaira, Darelld történetének fejtegetésére nem reagál, csak monoton folytatja a munkát, mire kérés nélkül ugrott, kötelességtudatból. Nem meglepő, hogy a férfi tisztában van a Sellőben, akár csak egy éjszakát töltő vendégek nevével, Yeza meglepődne, ha tudná, hogy még mi mindent tudhat róluk. Persze költői túlzás lenne azt állítani, hogy mindent, de amennyire szükséges, a tudásnak minden bizonnyal birtokában van, elég, ha csak a fülét nyitva tartja, egy átmulatott éjszaka záróakkordjaként kórusban kiáltott "igenek" után.*
- Okosan forgatja a szavakat, Yeza kisasszony. *Biccent elismerően a nevetés fogalmának ismertetésére, jóllehet ezzel kapcsolatos megállapítást egyelőre nem tesz. A nevekkel bíró hatalmát nem titkolja, a fátyol úgyis lassan fellebben a párbeszéd céljáról, hát miért tartaná magát mereven az etiketthez? Késő van már, a sérültnek pedig nem az artheniori nemesség pongyolájába tekert művi tiszteletére, hanem figyelmességre van szüksége. Az alapokat persze azért nem adja fel. A nevetés említésére különösképpen.*
- Ellenben, ha ritkán adják, nagyobb az értéke, vagy legalábbis felértékelődik, nem igaz, kisasszony? Akár ezer aranyra is... talán arra várok, hogy elérjük az ötezret. *Sóhajt fel mosolytalanul, persze nyilvánvalóan viccnek szánta megjegyzését, míg szájával hasítja el a gyolcs csíkot, amivel a lány lábát tervezi megtisztítani. Egy apró csillanás a szemben, egy másodperc töredéknyi felpillantás jelzi a mondat halvány iróniáját, s a megkésett felkiáltást csupán egy erőteljesebb szorítással honorálja a talpon. Büntetés, vagy csupán egy érzelmi reakció a csínyre? Nem lehet tudni.*
- Ó, igen. Cassy kisasszony kiváló értője nem csak a testnek, a léleknek is, ehhez nincs szükség arra, hogy magam is megtapasztaljam, elég csak néhány mondatot váltanom vele. Bár azt is tudom, ez hamar felőröl mindent a sajátjából. *Bólint, s ismét felveszi a gyolcsot, amit lassú mozdulatokkal teker le, hogy immár egy jóval hosszabb csík végét harapja el, aprólékosan kiszedegetve a foszló szövetszálakat. Az egyetlen rezdülés arcán, s szemöldökén talán Khul nevének említésére történik, fel is pillant a lányra, s a kezében megáll a mozdulat, majd egy pillanattal később immár ismét a lány lábával foglalatoskodik.*
- Sokan, sok mindent gondolnak rólam, valójában egyikük sem ismer. Olykor elindulnak pletykák, miknek alapja nincs, csupán az üresség kitöltésére szolgálnak. *Folytatja csendesen, s míg beszél, egyik kezével a gyolcs végét szorítja a lábra, a másikkal pedig elkezdi lassan feltekerni, takaros kis kötésbe.*
- Tudja, tapasztalatom szerint az ismeretlen kíváncsiságot szül, a kíváncsiság pedig feszültséget, mely minden áron arra kényszerít, hogy találjunk magyarázatot arra, mi nem adja magát ingyen. De hiszen, valamilyen szempontból ön is ezért van itt, nem igaz, Yeza kisasszony? Hiszen ezt a sérülést minden bizonnyal kiheverte volna egyetlen arcrándulás nélkül. *Kertelés nélkül megemelkedik a szemöldök, az első igazi érzelmi reakció, egy apróság, egy falatnyi ismeret, mely csupán arról szól, hogy Darelld sokszor a vendégek lelkébe lát. Persze, lehet, hogy téved, senki sem tévedhetetlen.*
- Kész. *Bólint, s barnáit a lányéba fúrja, miközben a feltekert gyolcs végét félbetépve köti át.* Nem láttam, hogy vérezne, ettől függetlenül a helye miatt holnap ki kell cserélni. Könnyen elfertőződhet. *Magyarázza monoton, majd egy kedves mozdulattal fogja át a bokát, hogy a nő lábát a földre helyezze.*
- Hozhatok valamit önnek álmatlanság ellen? Egy italt? Bőséggel megfizetett mindent, mit csak adhatunk bár... *Áll meg egy pillanatra, mintha azon gondolkodna, mondhatja-e azt, ami mondani akar? Aztán kicsivel később felértékeli a helyzetet és megengedi magának.* az is elképzelhető, hogy olyanra áhítozik, amit valójában soha nem kaphat meg. *Szigorú tekintete ismét végigszalad a lányon, a félregombolt, lágy esésű, nyilvánvalóan nagy férfiingen, a meztelen combokon, s a bekötözött lábon.*
- Meg fog fázni kisasszony... *Villan meg tekintete, bár elképzelhető, hogy csak a gyertyafény nyújt színielőadást, s pajkosan festi meg a körülményeket.*
//Yeza, Darelld//
*Olykor türelmesen szemléli a sérült lábat, s gyengéd mozdulatokkal gondoskodik róla, olykor pedig fel-feltekint a lányra, talán, hogy kezének pontosságát és a cselekedetek fájdalommentességét ellenőrizze, talán a lány mosolya mögé próbál látni, hogy szándékait kifürkéssze. Nem adja jelét annak, hogy bármilyen eredményre jutott volna, igazából nem is érzi úgy, hogy bármi kapcsán jelet kellene adnia, jóllehet a felé sugárzottakkal nyilvánvalóan tisztában van, valamiért viszont ezek a jelek elvesznek a halványan világló gyertyafény sejtelmes félhomályában. Apró koppanás, ahogy az üveg talpa az asztallappal érintkezik, némi súrlódás hangja, s a lágyan vándorló ujjak az alkohol gőzétől felpuhult sima bőrön. Ismét felnéz a szisszenésre, meg is áll egy pillanatra, miután meggyőződik arról, hogy nagy fájdalmat nem okozott, folytatja tovább tevékenységét. A lány hangosan kimondott szavaira, Darelld történetének fejtegetésére nem reagál, csak monoton folytatja a munkát, mire kérés nélkül ugrott, kötelességtudatból. Nem meglepő, hogy a férfi tisztában van a Sellőben, akár csak egy éjszakát töltő vendégek nevével, Yeza meglepődne, ha tudná, hogy még mi mindent tudhat róluk. Persze költői túlzás lenne azt állítani, hogy mindent, de amennyire szükséges, a tudásnak minden bizonnyal birtokában van, elég, ha csak a fülét nyitva tartja, egy átmulatott éjszaka záróakkordjaként kórusban kiáltott "igenek" után.*
- Okosan forgatja a szavakat, Yeza kisasszony. *Biccent elismerően a nevetés fogalmának ismertetésére, jóllehet ezzel kapcsolatos megállapítást egyelőre nem tesz. A nevekkel bíró hatalmát nem titkolja, a fátyol úgyis lassan fellebben a párbeszéd céljáról, hát miért tartaná magát mereven az etiketthez? Késő van már, a sérültnek pedig nem az artheniori nemesség pongyolájába tekert művi tiszteletére, hanem figyelmességre van szüksége. Az alapokat persze azért nem adja fel. A nevetés említésére különösképpen.*
- Ellenben, ha ritkán adják, nagyobb az értéke, vagy legalábbis felértékelődik, nem igaz, kisasszony? Akár ezer aranyra is... talán arra várok, hogy elérjük az ötezret. *Sóhajt fel mosolytalanul, persze nyilvánvalóan viccnek szánta megjegyzését, míg szájával hasítja el a gyolcs csíkot, amivel a lány lábát tervezi megtisztítani. Egy apró csillanás a szemben, egy másodperc töredéknyi felpillantás jelzi a mondat halvány iróniáját, s a megkésett felkiáltást csupán egy erőteljesebb szorítással honorálja a talpon. Büntetés, vagy csupán egy érzelmi reakció a csínyre? Nem lehet tudni.*
- Ó, igen. Cassy kisasszony kiváló értője nem csak a testnek, a léleknek is, ehhez nincs szükség arra, hogy magam is megtapasztaljam, elég csak néhány mondatot váltanom vele. Bár azt is tudom, ez hamar felőröl mindent a sajátjából. *Bólint, s ismét felveszi a gyolcsot, amit lassú mozdulatokkal teker le, hogy immár egy jóval hosszabb csík végét harapja el, aprólékosan kiszedegetve a foszló szövetszálakat. Az egyetlen rezdülés arcán, s szemöldökén talán Khul nevének említésére történik, fel is pillant a lányra, s a kezében megáll a mozdulat, majd egy pillanattal később immár ismét a lány lábával foglalatoskodik.*
- Sokan, sok mindent gondolnak rólam, valójában egyikük sem ismer. Olykor elindulnak pletykák, miknek alapja nincs, csupán az üresség kitöltésére szolgálnak. *Folytatja csendesen, s míg beszél, egyik kezével a gyolcs végét szorítja a lábra, a másikkal pedig elkezdi lassan feltekerni, takaros kis kötésbe.*
- Tudja, tapasztalatom szerint az ismeretlen kíváncsiságot szül, a kíváncsiság pedig feszültséget, mely minden áron arra kényszerít, hogy találjunk magyarázatot arra, mi nem adja magát ingyen. De hiszen, valamilyen szempontból ön is ezért van itt, nem igaz, Yeza kisasszony? Hiszen ezt a sérülést minden bizonnyal kiheverte volna egyetlen arcrándulás nélkül. *Kertelés nélkül megemelkedik a szemöldök, az első igazi érzelmi reakció, egy apróság, egy falatnyi ismeret, mely csupán arról szól, hogy Darelld sokszor a vendégek lelkébe lát. Persze, lehet, hogy téved, senki sem tévedhetetlen.*
- Kész. *Bólint, s barnáit a lányéba fúrja, miközben a feltekert gyolcs végét félbetépve köti át.* Nem láttam, hogy vérezne, ettől függetlenül a helye miatt holnap ki kell cserélni. Könnyen elfertőződhet. *Magyarázza monoton, majd egy kedves mozdulattal fogja át a bokát, hogy a nő lábát a földre helyezze.*
- Hozhatok valamit önnek álmatlanság ellen? Egy italt? Bőséggel megfizetett mindent, mit csak adhatunk bár... *Áll meg egy pillanatra, mintha azon gondolkodna, mondhatja-e azt, ami mondani akar? Aztán kicsivel később felértékeli a helyzetet és megengedi magának.* az is elképzelhető, hogy olyanra áhítozik, amit valójában soha nem kaphat meg. *Szigorú tekintete ismét végigszalad a lányon, a félregombolt, lágy esésű, nyilvánvalóan nagy férfiingen, a meztelen combokon, s a bekötözött lábon.*
- Meg fog fázni kisasszony... *Villan meg tekintete, bár elképzelhető, hogy csak a gyertyafény nyújt színielőadást, s pajkosan festi meg a körülményeket.*
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-20 15:02:02
Üzenet elküldve: 2019-07-20 15:02:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Yeza, Darelld//
*Élvezi ezt a rendhagyó párbeszédet, melyben a valójában kimondott klisék szinte teljesen lényegtelenek. Nem tudja még olvasni ezt a férfit, de ismerős az a nyelvezet, melyet a gesztenyeszín tekintet mélyén felfedez. Szereti a bársonyos szúrósságát. Mintha egyfolytában egy hibátlan pengét szegeznének a mellkasának általa; nem pökhendin, nem fenyegetőn, csupán a távolságot megtartva. De azt megalkuvás nélkül. A Niyss rőt virágában sokak szerint megvan hozzá a tehetség, hogy akár egy ilyen tekintet saját éle által hullajtsa el az erkölcsök szabály- és kötelességszínű gombjait, de most nem célja próbára tenni képességeit. Csupán élvezi a férfi társaságát. Az pedig valahogy így nyilvánul meg a vörös részéről.
Azért egy halovány mosoly befészkeli magát a szája szegletébe. Meglepő is lenne egy bordély felvigyázójától, ha zavarba jönne egy kis szemérmetlenségtől. Az érzékiség kulcsa sosem a puszta hús. Sokkal összetettebb dolgok mozgatják, mint egyesek hinnék. A vágy nem reflex és jóval több, mint puszta ösztön. Néhányaké hosszú pórázra eresztve jár lakomára, másoké viszont egész bonyolult zárak mögött vár, csaknem elfeledve. De a vágy szeme mindig parázslik. A legzártabb kapuk sötét csendjében is. Ez megdönthetetlen alapvetés.
A Niyssbéli húgocskákkal egyetemben Yeza is kiváló képzést kapott az ilyen kapukhoz való tolvajkulcs-készlethez. Bár a húgocskákkal ellentétben a Rőt temperamentuma olykor sutba dobja a tanultakat, és a finom eszközöket pörölyre vagy kosra cseréli. Van, hogy beválik, de túlzás lenne azt állítani, hogy mindig tökéletesen méri fel a helyzetet.
Nem mozog, nem ficánkol, Darelld biztos kezű szorítása a lábán egészen eloszlatja a kétségeit a hozzáértést illetőleg. Szisszen azért egy aprót, mikor az üvegszilánk kikerül.*
- Biztos voltam benne. A tartása, a fegyelme... olyan, mint egy katonáé *jegyzi meg. Egy katona ritkán kerülheti el, hogy sebet lásson. Persze ez csak feltételezés. Lehet, hogy egészen másról van szó.
A simításra valóban csiklandósan rándul egy kicsikét, de hamar leküzdi. Rugdosástól aligha kellene tartani.*
- Nem mindenáron *mosolyodik el a kertelés nélküli kérdésre, és nem utolsósorban, hogy a férfi a nevén nevezi, pedig neki nem mutatkozott be. A figyelem mindig olajjal kenegette Yeza önérzetét. Most sincs másképp.* - A mindenáron mögött kényszerítés van és erőltetés. Az nem menne, tudom.
- A nevetés a lélek tápláléka *mondja.* - Nélküle lassan elsorvad, ami emberré tesz. A félember pedig fél szolgálat *teszi hozzá.
Tekintete végig a férfién marad, kitárulkozik a figyelemben, de meg se rezdül az alkoholos kendő nagyon is csípős érintésétől. A sejtelmes kis mosolygás töretlen marad a kreol arcocskán.*
-Áú *mondja, pimaszul lemaradva egy ütemmel a művelet végétől. A kommentárban nyoma sincs fájdalomnak, inkább hajaz egy füstös hangú, rőt macskára.*
- Ó, Essan *dorombolja a nevet elégedetten* - és Cassy *csettint a nyelvével szabados nyíltsággal, mint ahogy más egy kellemes ital után szokott.* - Fenséges párosítás. Ha nem nyúznának nehéz gondolatok, egy napig is aludnék az ajándékuk után, hogy ütemére találjon a lélegzetem *mosolyog elismerően.* - Bár nem ahhoz szoktam *csúszik ki a száján, míg a gyolcsot forgató kezet figyeli. Gyorsan témát is vált, tekintetével a férfiét keresve.*
- Essan azt mondja, a komorságod egy átok, amit a házban dolgozó első hímSellők bocsátottak rád irigységből. *Vonásai ezúttal egész komolyak maradnak.* - És hogy igazából senki se tudja, mióta szolgálsz itt. Hogy egyesek szerint mindig itt voltál, és hogy a vigyázó, mindig éber tekinteted köré épült a Sellőház *fűzi tovább a történetet Essan megjegyzése köré, a sivatagi mesék titokzatos hangulatával bőven megszínezve.*
- De Khul szerint csak nem működnek az arcizmaid *vonja meg a vállát egy komisz mosollyal.*
//Yeza, Darelld//
*Élvezi ezt a rendhagyó párbeszédet, melyben a valójában kimondott klisék szinte teljesen lényegtelenek. Nem tudja még olvasni ezt a férfit, de ismerős az a nyelvezet, melyet a gesztenyeszín tekintet mélyén felfedez. Szereti a bársonyos szúrósságát. Mintha egyfolytában egy hibátlan pengét szegeznének a mellkasának általa; nem pökhendin, nem fenyegetőn, csupán a távolságot megtartva. De azt megalkuvás nélkül. A Niyss rőt virágában sokak szerint megvan hozzá a tehetség, hogy akár egy ilyen tekintet saját éle által hullajtsa el az erkölcsök szabály- és kötelességszínű gombjait, de most nem célja próbára tenni képességeit. Csupán élvezi a férfi társaságát. Az pedig valahogy így nyilvánul meg a vörös részéről.
Azért egy halovány mosoly befészkeli magát a szája szegletébe. Meglepő is lenne egy bordély felvigyázójától, ha zavarba jönne egy kis szemérmetlenségtől. Az érzékiség kulcsa sosem a puszta hús. Sokkal összetettebb dolgok mozgatják, mint egyesek hinnék. A vágy nem reflex és jóval több, mint puszta ösztön. Néhányaké hosszú pórázra eresztve jár lakomára, másoké viszont egész bonyolult zárak mögött vár, csaknem elfeledve. De a vágy szeme mindig parázslik. A legzártabb kapuk sötét csendjében is. Ez megdönthetetlen alapvetés.
A Niyssbéli húgocskákkal egyetemben Yeza is kiváló képzést kapott az ilyen kapukhoz való tolvajkulcs-készlethez. Bár a húgocskákkal ellentétben a Rőt temperamentuma olykor sutba dobja a tanultakat, és a finom eszközöket pörölyre vagy kosra cseréli. Van, hogy beválik, de túlzás lenne azt állítani, hogy mindig tökéletesen méri fel a helyzetet.
Nem mozog, nem ficánkol, Darelld biztos kezű szorítása a lábán egészen eloszlatja a kétségeit a hozzáértést illetőleg. Szisszen azért egy aprót, mikor az üvegszilánk kikerül.*
- Biztos voltam benne. A tartása, a fegyelme... olyan, mint egy katonáé *jegyzi meg. Egy katona ritkán kerülheti el, hogy sebet lásson. Persze ez csak feltételezés. Lehet, hogy egészen másról van szó.
A simításra valóban csiklandósan rándul egy kicsikét, de hamar leküzdi. Rugdosástól aligha kellene tartani.*
- Nem mindenáron *mosolyodik el a kertelés nélküli kérdésre, és nem utolsósorban, hogy a férfi a nevén nevezi, pedig neki nem mutatkozott be. A figyelem mindig olajjal kenegette Yeza önérzetét. Most sincs másképp.* - A mindenáron mögött kényszerítés van és erőltetés. Az nem menne, tudom.
- A nevetés a lélek tápláléka *mondja.* - Nélküle lassan elsorvad, ami emberré tesz. A félember pedig fél szolgálat *teszi hozzá.
Tekintete végig a férfién marad, kitárulkozik a figyelemben, de meg se rezdül az alkoholos kendő nagyon is csípős érintésétől. A sejtelmes kis mosolygás töretlen marad a kreol arcocskán.*
-Áú *mondja, pimaszul lemaradva egy ütemmel a művelet végétől. A kommentárban nyoma sincs fájdalomnak, inkább hajaz egy füstös hangú, rőt macskára.*
- Ó, Essan *dorombolja a nevet elégedetten* - és Cassy *csettint a nyelvével szabados nyíltsággal, mint ahogy más egy kellemes ital után szokott.* - Fenséges párosítás. Ha nem nyúznának nehéz gondolatok, egy napig is aludnék az ajándékuk után, hogy ütemére találjon a lélegzetem *mosolyog elismerően.* - Bár nem ahhoz szoktam *csúszik ki a száján, míg a gyolcsot forgató kezet figyeli. Gyorsan témát is vált, tekintetével a férfiét keresve.*
- Essan azt mondja, a komorságod egy átok, amit a házban dolgozó első hímSellők bocsátottak rád irigységből. *Vonásai ezúttal egész komolyak maradnak.* - És hogy igazából senki se tudja, mióta szolgálsz itt. Hogy egyesek szerint mindig itt voltál, és hogy a vigyázó, mindig éber tekinteted köré épült a Sellőház *fűzi tovább a történetet Essan megjegyzése köré, a sivatagi mesék titokzatos hangulatával bőven megszínezve.*
- De Khul szerint csak nem működnek az arcizmaid *vonja meg a vállát egy komisz mosollyal.*
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-20 13:06:08
Üzenet elküldve: 2019-07-20 13:06:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ale, Mady//
*Érzi, hogy a férfi teljesen máshogy közelít hozzá, mint akikkel eddig ezt munka szinten űzte és felettébb jólesik neki. Eddig nem igazán akar olyannal aludni, aki előtte igénybe vette a testét. Nem tudott volna annyira megbízni senkiben, hogy el is aludjon mellette. Bár azt tudja, hogy ez alkalommal nem használati tárgy volt, hanem mind a ketten ugyan úgy élvezték a helyzetet, sőt, lehet ez alkalommal inkább ő volt az, aki mohóbb volt. Ahogy egymás mellett fekszenek, egyre inkább összefonódva, elválaszthatatlan részét képezve a másik testének, már tudja, hogy az fájna ezúttal igazán, ha most fel kéne kelnie és a saját ágyába befeküdnie. Élvezi a kedves simogatást és a haját is elsöpri a nyakáról, hátha este a férfi még meg szeretné kóstolni. Ilyen eddig még soha se jutott az eszébe, most inkább csak minél több szabad felületet akar biztosítani egy-egy gyengéd érintéshez. De már fáradt és a kényelmes helyzet, valamint a test-meleg egyre inkább az álom mezsgyéjére tereli át. Közben hallgatja, amit a férfi mond és hümmögéssel jelzi is, hogy figyel rá.~Vajon sokszor jár ilyen kurtizánokhoz?~ Vetül fel benne a dolog, de nem kérdez rá, mert most annyira jó így, hallgatni a másik légzését és érezni minden szívdobbanását. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer erre fog elaludni, egy melegszívű elf karjai között.
Másnap pedig még eltelik néhány óra kedves simogatásokkal, ahogy megébrednek, de aztán mennie kell és a férfi is távozóra fogja, bár szívesen marasztalta volna, hogy lássa, valóban eszik. Azonban hajthatatlan, de a lelkére köti, hogy látogassa meg, esetleg küldessen érte, ha valami baj lenne. Feljegyzi az elf címét, hatalmas hálás tekintettel, majd egy eldugott sarokban még forró csókkal búcsúztatja a férfit, jelezvén, hogy már most mennyire hiányolja az érintését. Aztán kikíséri és megvárja, míg elnyelik a koszos kikötői utcák égbenyúló, kecses alakját.*
//Ale, Mady//
*Érzi, hogy a férfi teljesen máshogy közelít hozzá, mint akikkel eddig ezt munka szinten űzte és felettébb jólesik neki. Eddig nem igazán akar olyannal aludni, aki előtte igénybe vette a testét. Nem tudott volna annyira megbízni senkiben, hogy el is aludjon mellette. Bár azt tudja, hogy ez alkalommal nem használati tárgy volt, hanem mind a ketten ugyan úgy élvezték a helyzetet, sőt, lehet ez alkalommal inkább ő volt az, aki mohóbb volt. Ahogy egymás mellett fekszenek, egyre inkább összefonódva, elválaszthatatlan részét képezve a másik testének, már tudja, hogy az fájna ezúttal igazán, ha most fel kéne kelnie és a saját ágyába befeküdnie. Élvezi a kedves simogatást és a haját is elsöpri a nyakáról, hátha este a férfi még meg szeretné kóstolni. Ilyen eddig még soha se jutott az eszébe, most inkább csak minél több szabad felületet akar biztosítani egy-egy gyengéd érintéshez. De már fáradt és a kényelmes helyzet, valamint a test-meleg egyre inkább az álom mezsgyéjére tereli át. Közben hallgatja, amit a férfi mond és hümmögéssel jelzi is, hogy figyel rá.~Vajon sokszor jár ilyen kurtizánokhoz?~ Vetül fel benne a dolog, de nem kérdez rá, mert most annyira jó így, hallgatni a másik légzését és érezni minden szívdobbanását. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer erre fog elaludni, egy melegszívű elf karjai között.
Másnap pedig még eltelik néhány óra kedves simogatásokkal, ahogy megébrednek, de aztán mennie kell és a férfi is távozóra fogja, bár szívesen marasztalta volna, hogy lássa, valóban eszik. Azonban hajthatatlan, de a lelkére köti, hogy látogassa meg, esetleg küldessen érte, ha valami baj lenne. Feljegyzi az elf címét, hatalmas hálás tekintettel, majd egy eldugott sarokban még forró csókkal búcsúztatja a férfit, jelezvén, hogy már most mennyire hiányolja az érintését. Aztán kikíséri és megvárja, míg elnyelik a koszos kikötői utcák égbenyúló, kecses alakját.*
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-20 11:13:59
Üzenet elküldve: 2019-07-20 11:13:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Különterem//
*Mady bejelentése szinte mindenkit meglep, igen még Dreyiát is. De az igaz hogy beszéltek a piacról, így nem igazán tagadhatja a dolgot. Pláne hogy alig 10 perce volt az említett csevej. Zammi időtartam kérdésére Dreyia is reagál.*
-Bőven elég lesz 3 nap hisz lóval megyünk, eszemben sincs gyalogolni a városig. De majd lenne pár kérdésem hozzád. De a pénzt a négy italra Madynek add a pénzt, ő fog vásárolni. Vagy én vigyázok rá míg odaérünk.
*Madyn is mosolyog, ahogy közli az állapotát, de lehet, hogy tényleg ennyi csak a gond. Így nem aggódja túl a dolgot. Ahogy kisétál kicsit kótyagosan mintha Ernussba ütközne, majd eltűnnek a hátsó fertály irányába.*
//Zammi , Dreyia//
*Csendesen tekint a társnőjére, aki szeretne vele privátban beszélgetni.*
-Beszélhetünk, nem sok dolgom van pincérnőként. Mi ez a marhaság? Igaz mondtam hasonlót, de ez azért meredek. De előbb csevegjünk a most aktuális feladatról, hisz van némi eltakarítandó gyorsan romló hús. A többit letudjuk, ha azt letudtuk.
*Mosolyog Zammira, hisz nem sértődik meg a nőre, még a fura feladat miatt se. Na meg eljut végre a városba is. Éljen a munkahelyi kötelesség.*
*Mady bejelentése szinte mindenkit meglep, igen még Dreyiát is. De az igaz hogy beszéltek a piacról, így nem igazán tagadhatja a dolgot. Pláne hogy alig 10 perce volt az említett csevej. Zammi időtartam kérdésére Dreyia is reagál.*
-Bőven elég lesz 3 nap hisz lóval megyünk, eszemben sincs gyalogolni a városig. De majd lenne pár kérdésem hozzád. De a pénzt a négy italra Madynek add a pénzt, ő fog vásárolni. Vagy én vigyázok rá míg odaérünk.
*Madyn is mosolyog, ahogy közli az állapotát, de lehet, hogy tényleg ennyi csak a gond. Így nem aggódja túl a dolgot. Ahogy kisétál kicsit kótyagosan mintha Ernussba ütközne, majd eltűnnek a hátsó fertály irányába.*
//Zammi , Dreyia//
*Csendesen tekint a társnőjére, aki szeretne vele privátban beszélgetni.*
-Beszélhetünk, nem sok dolgom van pincérnőként. Mi ez a marhaság? Igaz mondtam hasonlót, de ez azért meredek. De előbb csevegjünk a most aktuális feladatról, hisz van némi eltakarítandó gyorsan romló hús. A többit letudjuk, ha azt letudtuk.
*Mosolyog Zammira, hisz nem sértődik meg a nőre, még a fura feladat miatt se. Na meg eljut végre a városba is. Éljen a munkahelyi kötelesség.*
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-20 10:11:04
Üzenet elküldve: 2019-07-20 10:11:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Különterem//
//A szoba felé támolyogva//
//Ernuss//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Persze azért ő is tisztában van vele, hogy a hatalmas kerek csillogó szemeiből és bódult fényükből minden kiolvasható, ezért is szégyelli megközelíteni is a másik tekintetét. Látott némi esélyt rá, hogy a terelés esetleg bejön, bár a mélységi szavait hallva nem tud úrrá lenni a kíváncsiságán és mégis rátekint. Nem igazán várta volna tőle, hogy megteszi neki ezt a gesztust, ezért is tart néhány hosszú másodpercig, míg felfogja a dolgot. ~Remélem, semmi egyebet nem szeretne, csupán jó szándék az egész vagy be akar vágódni.~ Cikáznak a gondolatok a fejében, hiszen senki nem ennyire önzetlen, mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt, főleg hogy ha most találkoznak életükben először. Eddig ez volt a megszokott, amit az élet leggyakrabban és szinte mindig az orra elé sodort. Viszont jelen pillanatban úgy dönt igazán mindegy mi a tapintatos felajánlás mozgatója, talán a mélységivel van a legnagyobb esélye megtalálni a szobáját, és ágyba keveredni még az este folyamán. ~A fenébe is!~ Húzza el a száját és bújik ismét a másik ruhájának rejtekébe, majd szív egy mély levegőt és felegyenesedik, de egyik kezével még mindig a mélységi karján a ruhát markolássza.*
-Elfogadnám a segítséget… köszönöm. *Nyilatkozik, közben szemeit lesütve dörzsöli meg a halántékát.* -Röstellem, hogy miattam kell itt hagyni a mulatságot.*Most úgy érzi legszívesebben helyben elsüllyedne a szégyentől, hiszen nem szokott ő inni, a pipa egy dolog, de a most ráküldött bor és a hosszú nap fáradalmai teljesen a padlóra döntötték. ~Nem kellett volna itt maradnom.~ Gyűlnek a fejében a jobbnál jobb megoldások egy már régen veszett csatára.* - Arra lakozom. *Mutat a kezével a személyzeti rész felé, ami talán már a férfinak sem annyira idegen. Ha elindulnak, akkor belekarol, úgy véli talán ennyi támogatás elég lesz, hogy célba jusson. A másik kezével meg a hozzá közeledő falat tudja majd távol tartani, így láthatja a mélységi, hogy néha megdől a másik irányba, karját feltartva, majd vissza zuttyan a vállával koccanva. Mikor pedig egy, a folyosón nyitva lévő ablakhoz érnek, megtorpan. Megüti a friss levegő szaga, így felnéz az őt kísérő férfira.*
-Itt… megállhatnánk egy kicsit?
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.20 10:14:25
//A szoba felé támolyogva//
//Ernuss//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Persze azért ő is tisztában van vele, hogy a hatalmas kerek csillogó szemeiből és bódult fényükből minden kiolvasható, ezért is szégyelli megközelíteni is a másik tekintetét. Látott némi esélyt rá, hogy a terelés esetleg bejön, bár a mélységi szavait hallva nem tud úrrá lenni a kíváncsiságán és mégis rátekint. Nem igazán várta volna tőle, hogy megteszi neki ezt a gesztust, ezért is tart néhány hosszú másodpercig, míg felfogja a dolgot. ~Remélem, semmi egyebet nem szeretne, csupán jó szándék az egész vagy be akar vágódni.~ Cikáznak a gondolatok a fejében, hiszen senki nem ennyire önzetlen, mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt, főleg hogy ha most találkoznak életükben először. Eddig ez volt a megszokott, amit az élet leggyakrabban és szinte mindig az orra elé sodort. Viszont jelen pillanatban úgy dönt igazán mindegy mi a tapintatos felajánlás mozgatója, talán a mélységivel van a legnagyobb esélye megtalálni a szobáját, és ágyba keveredni még az este folyamán. ~A fenébe is!~ Húzza el a száját és bújik ismét a másik ruhájának rejtekébe, majd szív egy mély levegőt és felegyenesedik, de egyik kezével még mindig a mélységi karján a ruhát markolássza.*
-Elfogadnám a segítséget… köszönöm. *Nyilatkozik, közben szemeit lesütve dörzsöli meg a halántékát.* -Röstellem, hogy miattam kell itt hagyni a mulatságot.*Most úgy érzi legszívesebben helyben elsüllyedne a szégyentől, hiszen nem szokott ő inni, a pipa egy dolog, de a most ráküldött bor és a hosszú nap fáradalmai teljesen a padlóra döntötték. ~Nem kellett volna itt maradnom.~ Gyűlnek a fejében a jobbnál jobb megoldások egy már régen veszett csatára.* - Arra lakozom. *Mutat a kezével a személyzeti rész felé, ami talán már a férfinak sem annyira idegen. Ha elindulnak, akkor belekarol, úgy véli talán ennyi támogatás elég lesz, hogy célba jusson. A másik kezével meg a hozzá közeledő falat tudja majd távol tartani, így láthatja a mélységi, hogy néha megdől a másik irányba, karját feltartva, majd vissza zuttyan a vállával koccanva. Mikor pedig egy, a folyosón nyitva lévő ablakhoz érnek, megtorpan. Megüti a friss levegő szaga, így felnéz az őt kísérő férfira.*
-Itt… megállhatnánk egy kicsit?
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.20 10:14:25
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-19 22:01:03
Üzenet elküldve: 2019-07-19 22:01:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Yeza, Darelld//
*Természetesen Darelldnek mindegy, hogy csupán támogatólag, vagy támasztékul, esetleg hordárként szerepel, valójában minden szerepet kötelessége vállalni, azaz... majdnem mindent. Nyakán nem dagadnak ki az erek, sőt, még csak fel sem nyög, jóllehet, nem díjbirkózó alkat, azonban a lány jelenleg sokkal inkább tűnik törékenynek és elveszettnek. ~ Nagyon jól csinálja. ~ Egy apró gondolatmag, mi nem szökken rögtön szárba, s él a gyanúperrel, hogy a továbbiakban nem is terebélyesedik, megmarad csupán apró magnak, ami talán a csíráig sem jut el. Darelldnek ugyanis az sem tiszte, hogy véleményezze mások csábítási tudományát. Persze... azzal is tisztában van, hogy durcás pofit kapna válaszul, vagy pajkos mosolyt, hogyha mindezt megjegyezné, igaz... ami késik nem múlik.*
- Ezt örömmel hallom, kisasszony. *Fúrja gesztenyeszín szemeit a nő barnáiba.* Fontos a bizalom. *Kérdés persze, hogy Darelld esetében is? Vagy csupán csalfa ábránd hinni a jót és a rendíthetetlenséget? Végeredményben mindegy, a férfi megmarad annak, ami volt, jelenleg rejtélyes jótevőnek. Kívül persze arca udvarias, mondhatni akár unalmasnak is egy idő után.*
- Ez a kötelességem, a Sellőben senki sem szenvedhet hiányt, olykor pedig történnek balesetek, s a vendégek ápolásra szorulnak. *Összegzi, mintha ez nem lenne egyértelmű.* Előfordul. *Biccent bátorítólag, bár az arcán játszó fény törése azt mutatja, nem hinné, hogy a lány oly ügyetlen lenne. Kezét átmossa alaposan, s közben a lány arcáról tekintete ösztönösen az érkező lábra fut, nem átallja végignézni az előadás nyitányát, a függöny felgördül, de a közönség nem kezd tapsolni, a tekintet rezzenéstelen marad, jóllehet pontosan ott nyugszik, ahol a lány talán tervezte is, vagy legalábbis a véletlen szülte alkalom gyanánt mutatkozik meg a pőre igazság. Ajka sem mozdul, lélegzete csendes marad. A függöny ismét legördül, kecses kacsók hathatós közreműködésével, kissé bizonytalanul, de fürgén, s a barnák ismét barnára találnak.*
- Egy pillanat és megnézem. *Jegyzi meg, mintha mi sem történt volna, kissé lerázza a kezét, hogy ne csípjen, majd óvatosan veszi két kezébe a talpat, s kissé közelebbről szemléli meg minden oldalról.*
- Most ne mozogjon! *Míg balja erősen tartja, határozott jobbjának fürge ujjaival egy apró üvegszilánkot vesz ki a bőr alól, majd lágyan végigfuttatja rajta kezét, hogy többet keressen, lehetőség szerint úgy, hogy a csiklandós testrész, vidorában ne rúgja képen.*
- Egyáltalán nem csúnya, csak egy apró szilánk, de ez volt az utolsó. Ami azt illeti valóban láttam már sebet... ettől komolyabbat is. *Folytatja csendesen, majd ölébe engedi vissza a lábat és az alkoholért nyúl.*
- Miért akarja, hogy mindenáron nevessek, Yeza kisasszony? *Kérdezi felpillantva, érdeklődő tekintettel, s a gyolcs egy darabkájára döntve az üveget ismét alkohol illat kezd terjengeni.*
- Valamit rosszul láthatott... *Rándul meg az ajak széle, ami ismét vehető lenne akár mosolynak is, vagy csupán egy adomány, mi megkönyörül az érte ácsingózókon*
- Egyébiránt, ez most csípni fog. *Csak a lányt nézi, akkor sem fordítja el róla tekintetét, mikor a gyolcs eléri a sebszéleket, s vigyázva a belsőre, végigtisztítja azt.* Apró vágás csupán, holnapra már csak helyét fogja látni, de az sem marad meg. *Helyzetjelentés, láthatóan nem időhúzásból.*
- Most be fogom kötözni. Addig talán elmesélhetné, hogy hogyan keveredett le ezen a hűvös estén, ilyen lenge öltözetben? Talán nem tudott aludni? Essan, kiváló munkaerő, biztos voltam benne, hogy kellőképpen kellemesen elfárad. *Gyolcsot kezd óvatosan a talpra tekerni.*
//Yeza, Darelld//
*Természetesen Darelldnek mindegy, hogy csupán támogatólag, vagy támasztékul, esetleg hordárként szerepel, valójában minden szerepet kötelessége vállalni, azaz... majdnem mindent. Nyakán nem dagadnak ki az erek, sőt, még csak fel sem nyög, jóllehet, nem díjbirkózó alkat, azonban a lány jelenleg sokkal inkább tűnik törékenynek és elveszettnek. ~ Nagyon jól csinálja. ~ Egy apró gondolatmag, mi nem szökken rögtön szárba, s él a gyanúperrel, hogy a továbbiakban nem is terebélyesedik, megmarad csupán apró magnak, ami talán a csíráig sem jut el. Darelldnek ugyanis az sem tiszte, hogy véleményezze mások csábítási tudományát. Persze... azzal is tisztában van, hogy durcás pofit kapna válaszul, vagy pajkos mosolyt, hogyha mindezt megjegyezné, igaz... ami késik nem múlik.*
- Ezt örömmel hallom, kisasszony. *Fúrja gesztenyeszín szemeit a nő barnáiba.* Fontos a bizalom. *Kérdés persze, hogy Darelld esetében is? Vagy csupán csalfa ábránd hinni a jót és a rendíthetetlenséget? Végeredményben mindegy, a férfi megmarad annak, ami volt, jelenleg rejtélyes jótevőnek. Kívül persze arca udvarias, mondhatni akár unalmasnak is egy idő után.*
- Ez a kötelességem, a Sellőben senki sem szenvedhet hiányt, olykor pedig történnek balesetek, s a vendégek ápolásra szorulnak. *Összegzi, mintha ez nem lenne egyértelmű.* Előfordul. *Biccent bátorítólag, bár az arcán játszó fény törése azt mutatja, nem hinné, hogy a lány oly ügyetlen lenne. Kezét átmossa alaposan, s közben a lány arcáról tekintete ösztönösen az érkező lábra fut, nem átallja végignézni az előadás nyitányát, a függöny felgördül, de a közönség nem kezd tapsolni, a tekintet rezzenéstelen marad, jóllehet pontosan ott nyugszik, ahol a lány talán tervezte is, vagy legalábbis a véletlen szülte alkalom gyanánt mutatkozik meg a pőre igazság. Ajka sem mozdul, lélegzete csendes marad. A függöny ismét legördül, kecses kacsók hathatós közreműködésével, kissé bizonytalanul, de fürgén, s a barnák ismét barnára találnak.*
- Egy pillanat és megnézem. *Jegyzi meg, mintha mi sem történt volna, kissé lerázza a kezét, hogy ne csípjen, majd óvatosan veszi két kezébe a talpat, s kissé közelebbről szemléli meg minden oldalról.*
- Most ne mozogjon! *Míg balja erősen tartja, határozott jobbjának fürge ujjaival egy apró üvegszilánkot vesz ki a bőr alól, majd lágyan végigfuttatja rajta kezét, hogy többet keressen, lehetőség szerint úgy, hogy a csiklandós testrész, vidorában ne rúgja képen.*
- Egyáltalán nem csúnya, csak egy apró szilánk, de ez volt az utolsó. Ami azt illeti valóban láttam már sebet... ettől komolyabbat is. *Folytatja csendesen, majd ölébe engedi vissza a lábat és az alkoholért nyúl.*
- Miért akarja, hogy mindenáron nevessek, Yeza kisasszony? *Kérdezi felpillantva, érdeklődő tekintettel, s a gyolcs egy darabkájára döntve az üveget ismét alkohol illat kezd terjengeni.*
- Valamit rosszul láthatott... *Rándul meg az ajak széle, ami ismét vehető lenne akár mosolynak is, vagy csupán egy adomány, mi megkönyörül az érte ácsingózókon*
- Egyébiránt, ez most csípni fog. *Csak a lányt nézi, akkor sem fordítja el róla tekintetét, mikor a gyolcs eléri a sebszéleket, s vigyázva a belsőre, végigtisztítja azt.* Apró vágás csupán, holnapra már csak helyét fogja látni, de az sem marad meg. *Helyzetjelentés, láthatóan nem időhúzásból.*
- Most be fogom kötözni. Addig talán elmesélhetné, hogy hogyan keveredett le ezen a hűvös estén, ilyen lenge öltözetben? Talán nem tudott aludni? Essan, kiváló munkaerő, biztos voltam benne, hogy kellőképpen kellemesen elfárad. *Gyolcsot kezd óvatosan a talpra tekerni.*
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-19 20:41:21
Üzenet elküldve: 2019-07-19 20:41:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Különterem//
//Eligazítás//
//Mady//
*Boldogan tudtásul benne, hogy az eligazításnak vége. Bár az utolsó mondatok már teljesen feleslegesek voltak, ugyanis a fél csapat lerészegedett, talán Ernuss az egyetlen, aki mindvégig csendben állt a falnál, és sem ételből, sem italból nem vett egy morzsát vagy kortyot sem.
Ennek örömére el is tervezi, hogy az este hátralévő részét csendben tölti. Meditál egy keveset, majd megmosakszik és alszik.
A terv akkor dől el, mikor éppen indulna kifelé, és egy puha valami dől neki. Egy félvér. Ernuss automatikus felé nyúl, hogy támogassa, láthatóan a nő annyira részeg, hogy az egyensúlyérzéke is megcsalja.*
~Miért nem tudtok nemet mondani? Most jobb ez így?~
*Persze a megbotlós történetet átlát, de valljuk be: nem olyan nehéz.*
- Azt hiszem, jobb, ha a szobádba kísérlek *mondja majd megpróbálja kikísérni Madyt, persze csak akkor, ha nem ellenkezik. Ha kell, támogatja, csak kerüljön a nő végre ágyba, és ne kelljen végignéznie, ahogyan a szánalomba vedeli magát.*
//Eligazítás//
//Mady//
*Boldogan tudtásul benne, hogy az eligazításnak vége. Bár az utolsó mondatok már teljesen feleslegesek voltak, ugyanis a fél csapat lerészegedett, talán Ernuss az egyetlen, aki mindvégig csendben állt a falnál, és sem ételből, sem italból nem vett egy morzsát vagy kortyot sem.
Ennek örömére el is tervezi, hogy az este hátralévő részét csendben tölti. Meditál egy keveset, majd megmosakszik és alszik.
A terv akkor dől el, mikor éppen indulna kifelé, és egy puha valami dől neki. Egy félvér. Ernuss automatikus felé nyúl, hogy támogassa, láthatóan a nő annyira részeg, hogy az egyensúlyérzéke is megcsalja.*
~Miért nem tudtok nemet mondani? Most jobb ez így?~
*Persze a megbotlós történetet átlát, de valljuk be: nem olyan nehéz.*
- Azt hiszem, jobb, ha a szobádba kísérlek *mondja majd megpróbálja kikísérni Madyt, persze csak akkor, ha nem ellenkezik. Ha kell, támogatja, csak kerüljön a nő végre ágyba, és ne kelljen végignéznie, ahogyan a szánalomba vedeli magát.*
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-19 19:57:22
Üzenet elküldve: 2019-07-19 19:57:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Különterem//
//Eligazítás//
*Örömmel hallja, hogy Zammiriának sincsen ellenvetése a városi terveit hallva.*
-Igen, talán három nap alatt megjárjuk. Ez egy nagyon jó gondolat, talán így lesz a legjobb. *Teszi hozzá, mikor a főnökasszony említi, hogy akkor Cassy fogja kezdeni a felügyeletet, amely háromnaponta fog gazdát cserélni közöttük. Azért még annyira nem hagyta el magát, hogy ne tudja felismerni a helyzeteket, amikor alkalom adódik egy kicsit hízelegni a vezetőségnek, főleg, mivel Zammiriát még nem ismeri, annyira sem, mint Ralast. Viszont már most szimpatikus neki a mélységi, hiszen nyitott és rugalmas, nem konokul ragaszkodik az elgondolásukhoz, hanem próbál az alkalmazottakkal is szót érteni, együttműködni, nem kiskirályt játszani felettük.*
-Természetesen, fogunk naplót vezetni a beosztásról, mindenképpen célravezető… *Itt a szája elé kapja a kezét, mert az alkohol egy lassan felkúszó légbuborékot eresztett meg, majd amint visszanyelte, némi zavart krákogás után folytatja.*
-Ugyanannyira nekünk, mint a főnökségnek. *~Az a pohár bor, talán nem kellett volna.~Egyre inkább arra gondol, hogy ma este már semmit nem kéne mondania, mert a végén még olyan csúszik ki, amit nem szeretne. Érzi, hogy az alkohol furcsa táncot jár a meggyes dohány hatásával a fejében, mintha csak egy borongós felhő ereszkedne alá, hogy lenyomja őt egészen a padlóig. Aztán elhangzik a mondat, amiért most akár kezet is csókolna, mehetnek. Úgy érzi most ez mentette meg a lebőgéstől, kicsit nagyobb levegőt vesz, hogy sikerüljön megindulnia, megtámaszkodik az asztalon és feláll. Épp menne a szobája felé vezető lépcsőhöz, de tompán érzi, hogy lassan kell majd haladnia, ellöki magát az asztaltól és megindul. Ekkor odalép hozzá a főnökasszony, lehet, hogy már külső jegyei is megmutatkoztak a benne dúló egymásnak feszülésnek, mert rákérdez a dologra.*
-Csak egy kicsit a fejembe szállt az ital. *Próbál egy kedves mosolyt varázsolni az arcára, bár az most furcsán fakó színekben játszhat, orra pedig pirospozsgásan tanúskodik az elfogyasztott borról.*
-Természetesen, nem probléma. *Pislog néhányat, majd elterül egy vigyor az arcán, közben félrenéz. Eszébe ötlik, hogy mindenkinek más az érdeke, úgy fest ebben az esetben ütközött az övé Zammiriáéval, épp kapóra jött. Persze nem kétli, hogy ennek ellenére is hajlott volna a nő a kompromisszumra, de megjegyezte a dolgot. Majd Dreyiával szeretne bővebben szót váltani, hálát is ad az égnek, hogy ő már mehet is az útjára.*
//Ernuss//
*Így ott hagyja őket és a lépcső felé sétál, bár inkább imbolyog, mint kiszámíthatóan halad előre. ~Ne nézz le, csak előre!~ Azonban, ismét egy böfögés kéredzkedik felfelé, így a szája elé kapja megint a kezét és a talajra veti tekintetét, ami haladás közben nem volt a legjobb ötlet. Meginog a járása és megdől az egyik irányba, amint ezt észleli, a karját kinyújtja, hogy támaszt leljen, ahogy emlékszik valahol arra lehet a fal. Nem is téved nagyot, bár a keze lassabban emelkedik, mint ahogy szeretné, így már félig eldől, mikor végre fogást talál. ~Ez mi lehet?!~ Homloka belefut valami puhába, ami egészen biztos támasztékot nyújt számára, így, hogy a keze is erősen rámarkolt valami ruhafélére, szemei pedig pont látják is az önkéntelen kapaszkodó csizmáját. Mikor tudatosul benne, hogy nem a falat találta meg magának, csak nyel egy nagyot, majd homlokát elválasztva Ernusstól felfelé sétálnak a szemei a ruházatán egészen az arcáig. ~Na, ezt most megcsináltam, biztos azt hiszi, hogy… nem, jobb, ha nem gondolok bele, most mit hihet rólam.~ Homályos tekintete egy előzékeny mosollyal társul, hátha még helyrehozhatja a dolgot. *
-Oh! Ne haragudj rám... Csak megbotlottam. *Fordítja el a fejét, mert érzi, hogy az egész arca lángol a bortól és egyre haloványabb a bőre, mert a dohány könnyed táncra kél a gyomrában fellelhető kevéske étellel.*
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-19 18:50:39
Üzenet elküldve: 2019-07-19 18:50:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Különterem//
//Eligazítás, érintőlegesen Khul, Shan, Cassy//
*Lezárul a beszéd, fény derült belőle lényeges, és kevésbé lényeges információkra is, Reyraa pedig kezdi sejteni, miféle társaságba keveredhetett. Vegyes fajok, vegyes vallások, de talán egy dolog közös. A kikötőbe nem azért jönnek a különböző népek, hogy szépen munkát találjanak, családot alapítsanak, és boldogan éldegéljenek. Arra ott a többi, békésebb város, falu. Aki ide jön, talán tiszta lappal akar indulni valahol máshol, ki akar szakadni a régiből, és kicsit talán be akar illeszkedni valahova. Mert itt azért lényegesen jobban tolerálják a sötét múlttal és kaszttal rendelkező egyéniségeket.
Itt az ideje, hogy Rey is keressen magának egy üres poharat, és persze bele való italt. Odalép az asztalhoz, amelyet már megtépáztak páran, és bor után nyúl. Nem sajnálva az italt, szinte csurig teleönti poharát, épp hogy csak ki nem csordul a jó bor. Mielőtt azonban sötét ajkaihoz emelné az üveget, gyorsan körülnéz, hogy kik maradtak itt, és milyen klikkekbe tömörültek a kollégák. Szeme kicsit hosszabb ideig megállapodik azon a hármason, akik már jóval előbb elkezdték felszámolni az asztal tartalmát. A szőke elf, a zsoldos, és a kissé fiús, alighanem az emberek közé tartozó nő. Már önmagában elég viccesen fest együtt ez a három teremtmény, mi lenne, ha még egy kormos is csatlakozna hozzájuk... Egy darabig gondolkodik ezen a lehetőségen, hogy megpróbáljon-e szocializálódni. Merengéséből az a szomorú tény rázza fel, hogy kiürült a pohara. Észre se vette, hogy megitta. Így hát gyorsan újra az üveg után nyúl, nehogy véletlenül kiszáradjon a torka.*
//Eligazítás, érintőlegesen Khul, Shan, Cassy//
*Lezárul a beszéd, fény derült belőle lényeges, és kevésbé lényeges információkra is, Reyraa pedig kezdi sejteni, miféle társaságba keveredhetett. Vegyes fajok, vegyes vallások, de talán egy dolog közös. A kikötőbe nem azért jönnek a különböző népek, hogy szépen munkát találjanak, családot alapítsanak, és boldogan éldegéljenek. Arra ott a többi, békésebb város, falu. Aki ide jön, talán tiszta lappal akar indulni valahol máshol, ki akar szakadni a régiből, és kicsit talán be akar illeszkedni valahova. Mert itt azért lényegesen jobban tolerálják a sötét múlttal és kaszttal rendelkező egyéniségeket.
Itt az ideje, hogy Rey is keressen magának egy üres poharat, és persze bele való italt. Odalép az asztalhoz, amelyet már megtépáztak páran, és bor után nyúl. Nem sajnálva az italt, szinte csurig teleönti poharát, épp hogy csak ki nem csordul a jó bor. Mielőtt azonban sötét ajkaihoz emelné az üveget, gyorsan körülnéz, hogy kik maradtak itt, és milyen klikkekbe tömörültek a kollégák. Szeme kicsit hosszabb ideig megállapodik azon a hármason, akik már jóval előbb elkezdték felszámolni az asztal tartalmát. A szőke elf, a zsoldos, és a kissé fiús, alighanem az emberek közé tartozó nő. Már önmagában elég viccesen fest együtt ez a három teremtmény, mi lenne, ha még egy kormos is csatlakozna hozzájuk... Egy darabig gondolkodik ezen a lehetőségen, hogy megpróbáljon-e szocializálódni. Merengéséből az a szomorú tény rázza fel, hogy kiürült a pohara. Észre se vette, hogy megitta. Így hát gyorsan újra az üveg után nyúl, nehogy véletlenül kiszáradjon a torka.*
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-19 18:08:28
Üzenet elküldve: 2019-07-19 18:08:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
*Csak mert vezetői megfontolásból bátorítón mosolyog a dicsérethez, még nem jelenti, hogy kevesebb empátiával viseltet a kihunyt élet iránt. Persze félre is érthetik, hiszen egyáltalán nem ismerik, ahogy az is szubjektív vélemény, miként a biggyedő gesztust elkönyveli magában.
Titkon bizalmatlanság ül meg a szívekben, némi közönnyel, felületes figyelemmel és önző elégedettséggel keveredve. Többnyire bólintások jelzik a döntések tudomásul vételét. Könnyelműség azt gondolni, hogy egyik feladat kevesebb munkával jár, mint a másik, az elvárások mindegyik esetben magasak, de persze lehetnek kevésbé népszerűek, amiket ugyanúgy el kell végeznie valakinek. Legközelebb majd más jut, idővel látni fogják. Zammiriának nem voltak olyan illúziói, hogy csupa csillogó szemeket és elragadtatott mosolyokat lát majd, de ha azokat látna, sem hinne nekik, hiszen soha nem lesz mindenki elégedett mindennel, és ez egyébként sem az a közeg, ahol könnyen hisznek egy ismeretlen szavának. Az óvatosságot pedig, amit a semleges csendből vél leszűrni, teljesen megérti, sőt, valamilyen szinten értékeli. Először ő sem hitt igazán, még abban sem, hogy a Sellőház birtoklására szemernyi esélyük lenne. De saját szemével látta megtörténni a hihetetlent, és másodszor most, mikor itt áll meggyarapodott csapatuk előtt. Ralasszal kijelöltek egy irányt, de ez nem jelenti, hogy mostantól nem navigálnak, nem állítanak a kormányon, a vitorlán, alkalmazkodva az áramlatokhoz és a szelekhez. Biztosan követnek majd el hibákat is, hiszen ismeretlen vizekre eveznek. Gondolhatja bárki azt, hogy jobban csinálná, talán igaza is van, valószínűleg több út is vezet a célhoz, néhány pedig nem. De míg nem vállalják fel a javaslattételt, illetve nem forogja ki az idő az eredményt, puszta spekuláció marad, melyik döntés a helyes.
Az első apró iránymódosítást mindjárt Mady indukálja. Zammiria tekintete Dreyiára siklik, tán megerősítést keresve, hogy ezt tervezi valóban, bár egyáltalán nem kételkedik Mady szavaiban. Volt róla szó, hogy Dreyiával befejezik útjukat Artheniorba, ezért ez a látogatás kapóra jön. Érdekesnek találja ugyan a megfogalmazás módját a felelős jogkör továbbadásáról, de valószínűleg nem szándékos, mintha nem is lenne teljesen jól. Egyetértő mosollyal bólint.*
- Rendben, természetesen menjetek csak! Mennyi időre gondoltatok? Három-négy nap elég lesz? Mert akkor legyen Cassyé az első hat, hogy segítséggel is dolgozhasson, utána 2-3 naponként válthattok. Ezt kérlek vezessétek majd papíron a pultnál! Ahogy mondtam, az aktuális felelős segít összehangolni a fogadótér személyzetét, úgyhogy ez nem azt jelenti, hogy ő csinál mindent. Mindenkinek megmarad az eddigi munkaköre, a szervezési feladatok miatt könnyítve aznapi terheit, mikor rajta van a sor.
*Nem szeretne egy működő rendszert szétrombolni, ez most voltaképpen kísérletezés, ezért gyakran fog konzultálni a tapasztalatokról, szükség esetén pedig módosítanak a részleteken. Cassy varázsitalokkal kapcsolatos felvetésére csak ennek megbeszélése után reagál.*
- Köszönöm, az ötletet megjegyeztem. Később mindenképpen beszéljünk róla! Van még valakinek hozzáfűznivalója?
*Körbenéz még egyszer, hátha valakinek eszébe jut még valami. Ha minden lezárul, nem húzza tovább az időt, a csapat fele már úgyis ünnepel. Megemeli poharát ünnepélyes mosollyal.*
- Ez esetben a hivatalos részt lezárom, köszönöm a figyelmeteket! Mostantól szabadvásár van, érezzétek jól magatokat!
*Mutat az enyhén már felforgatott kínálóasztal felé, azzal belekortyol poharába, majd egyenesen Dreyiához és Madyhez sétál.*
//Mady, Dreyia//
*Elsőként Madyhez fordul csendesen, némi aggodalommal nézve rá.*
- Jól érzed magad?
*Erről mindenképpen szeretne megbizonyosodni, mielőtt továbblép a következő témára. *
- Megtennétek, hogy hoztok nekem valamit Artheniorból? Négy világos lila varázsitalról lenne szó.
*Az anyagiakat akár most elrendezhetik, ha vállalják a dolgot. Végül mélységi társnőjéhez fordul.*
- Beszélhetnénk majd?
//Különterem//
*Csak mert vezetői megfontolásból bátorítón mosolyog a dicsérethez, még nem jelenti, hogy kevesebb empátiával viseltet a kihunyt élet iránt. Persze félre is érthetik, hiszen egyáltalán nem ismerik, ahogy az is szubjektív vélemény, miként a biggyedő gesztust elkönyveli magában.
Titkon bizalmatlanság ül meg a szívekben, némi közönnyel, felületes figyelemmel és önző elégedettséggel keveredve. Többnyire bólintások jelzik a döntések tudomásul vételét. Könnyelműség azt gondolni, hogy egyik feladat kevesebb munkával jár, mint a másik, az elvárások mindegyik esetben magasak, de persze lehetnek kevésbé népszerűek, amiket ugyanúgy el kell végeznie valakinek. Legközelebb majd más jut, idővel látni fogják. Zammiriának nem voltak olyan illúziói, hogy csupa csillogó szemeket és elragadtatott mosolyokat lát majd, de ha azokat látna, sem hinne nekik, hiszen soha nem lesz mindenki elégedett mindennel, és ez egyébként sem az a közeg, ahol könnyen hisznek egy ismeretlen szavának. Az óvatosságot pedig, amit a semleges csendből vél leszűrni, teljesen megérti, sőt, valamilyen szinten értékeli. Először ő sem hitt igazán, még abban sem, hogy a Sellőház birtoklására szemernyi esélyük lenne. De saját szemével látta megtörténni a hihetetlent, és másodszor most, mikor itt áll meggyarapodott csapatuk előtt. Ralasszal kijelöltek egy irányt, de ez nem jelenti, hogy mostantól nem navigálnak, nem állítanak a kormányon, a vitorlán, alkalmazkodva az áramlatokhoz és a szelekhez. Biztosan követnek majd el hibákat is, hiszen ismeretlen vizekre eveznek. Gondolhatja bárki azt, hogy jobban csinálná, talán igaza is van, valószínűleg több út is vezet a célhoz, néhány pedig nem. De míg nem vállalják fel a javaslattételt, illetve nem forogja ki az idő az eredményt, puszta spekuláció marad, melyik döntés a helyes.
Az első apró iránymódosítást mindjárt Mady indukálja. Zammiria tekintete Dreyiára siklik, tán megerősítést keresve, hogy ezt tervezi valóban, bár egyáltalán nem kételkedik Mady szavaiban. Volt róla szó, hogy Dreyiával befejezik útjukat Artheniorba, ezért ez a látogatás kapóra jön. Érdekesnek találja ugyan a megfogalmazás módját a felelős jogkör továbbadásáról, de valószínűleg nem szándékos, mintha nem is lenne teljesen jól. Egyetértő mosollyal bólint.*
- Rendben, természetesen menjetek csak! Mennyi időre gondoltatok? Három-négy nap elég lesz? Mert akkor legyen Cassyé az első hat, hogy segítséggel is dolgozhasson, utána 2-3 naponként válthattok. Ezt kérlek vezessétek majd papíron a pultnál! Ahogy mondtam, az aktuális felelős segít összehangolni a fogadótér személyzetét, úgyhogy ez nem azt jelenti, hogy ő csinál mindent. Mindenkinek megmarad az eddigi munkaköre, a szervezési feladatok miatt könnyítve aznapi terheit, mikor rajta van a sor.
*Nem szeretne egy működő rendszert szétrombolni, ez most voltaképpen kísérletezés, ezért gyakran fog konzultálni a tapasztalatokról, szükség esetén pedig módosítanak a részleteken. Cassy varázsitalokkal kapcsolatos felvetésére csak ennek megbeszélése után reagál.*
- Köszönöm, az ötletet megjegyeztem. Később mindenképpen beszéljünk róla! Van még valakinek hozzáfűznivalója?
*Körbenéz még egyszer, hátha valakinek eszébe jut még valami. Ha minden lezárul, nem húzza tovább az időt, a csapat fele már úgyis ünnepel. Megemeli poharát ünnepélyes mosollyal.*
- Ez esetben a hivatalos részt lezárom, köszönöm a figyelmeteket! Mostantól szabadvásár van, érezzétek jól magatokat!
*Mutat az enyhén már felforgatott kínálóasztal felé, azzal belekortyol poharába, majd egyenesen Dreyiához és Madyhez sétál.*
//Mady, Dreyia//
*Elsőként Madyhez fordul csendesen, némi aggodalommal nézve rá.*
- Jól érzed magad?
*Erről mindenképpen szeretne megbizonyosodni, mielőtt továbblép a következő témára. *
- Megtennétek, hogy hoztok nekem valamit Artheniorból? Négy világos lila varázsitalról lenne szó.
*Az anyagiakat akár most elrendezhetik, ha vállalják a dolgot. Végül mélységi társnőjéhez fordul.*
- Beszélhetnénk majd?
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-19 17:31:41
Üzenet elküldve: 2019-07-19 17:31:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Yeza, Darelld//
*Yeza olyan biztosan áll meg fél lábon, mint egy gyakorlott táncos. Egészen addig, amíg a férfi nem kéri tőle, hogy ne mozogjon. Akkor beharapja az ajkát, úgy koncentrál a feladatra, de bizony inog és billeg. Többször is meg kell érintenie a körülötte sertepertélő Darelldet, hogy megtartsa az egyensúlyát. Először mindjárt kapja is vissza a kezét, aztán végül már a vállán megtámaszkodva segíti ki magát. Amikor pedig megkapaszkodásra kérik fel, abszolút együttműködően öleli át a férfit. De nem úgy, ahogy bicegő bajtársak szokták a másikat, hanem ahogy egy igazi hölgy elvárja a hozzá méltó eljárást. A hős lovag nem ússza meg, hogy karjába vegye és úgy vigye biztonságba. Ha az úr vonakodna, a sebesült lány igazán megejtő aggodalmat csal barna szemeibe a padló réseiben aljasul megbúvó szilánkok árulkodó nyomait keresve.
A pipát ugyan nem hozta magával, de az egyetlen alkalom, amikor a férfi elmulasztja mondata végére tenni, hogy "kérem", már felér egy szippantásnyi borzongással. Igazán pezsdítő aromája van. A dohányzacskót azért hálásan húzza a tenyerébe.*
- Bízom Önben, Darelld *mondja és igazi jó kislányként várja ki, hogy a másik visszatérjen.*
- Köszönöm, hogy fárad a kedvemért. Ügyetlen voltam.
*Tekintete érdeklődve vizsgálja a kötszert meg az üveget. Egy kicsit túlzottan is, így amikor a lábát kérik kissé hamari lendülettel indítja a mozdulatot. De kap is mindjárt az ing után, hogy lábai közt a székre szorítsa. Pont olyan ütemben, ahogy kell. A közönségesség határát messze elkerüli, de a gondolatot olyan mélyre engedi a kreolbőrű comb selymén, a pillanat hátán csusszanni az ing nyíló ráncai alá, ami igazán szégyenletes. Ejnye uram! A feddésnek azonban nyoma sincs az arcán, csupán sután, szégyellősen mosolyog a majdnem-baleseten. Amiatt viszont továbbra se zavartatja magát, hogy mindössze egy alig gombolt férfiinget visel egy idegen előtt. A mentés miatt egyik válláról is lecsúszik az anyag, de eszébe se jut visszaigazítani. Úgy tűnik, mintha az ilyesmi teljesen természetes közeg lenne a számára.
Finoman helyezi vékony bokájú lábacskáját a férfi combjára.*
- Nagyon csúnya? *kérdi aggodalmasan, bár annyira azért már ő is szemrevételezte, hogy tudja, annyira nem vészes a dolog.*
- De biztos vagyok benne, hogy lódított, Darelld. Nekem nem tűnik kontárnak. Vagy csak nagyon ügyesen adja elő, hogy tudja, mit csinál *mosolyog a férfira. Kíváncsian figyeli a ténykedését, meg a hűvös, higgadt vonásait közben.*
- A végén még rajtavesztek az ajánlatomon *szól közbe hirtelen, amikor a beugró felcser a szilánkért nyúlna. Egy kissé úgy tűnhet, megszeppent attól, ami következik és csak próbálja húzni az időt.* - Esküdni mernék, hogy az imént mosolyogni láttam a pult mögött. Nem mondom, hogy egy őszinte nevetés Öntől nem érne meg maradéktalanul ezer aranyat, de attól tartok, hazardíroztam, amikor tétet tettem. Félő, az adósa maradnék. Talán hosszú hónapokra is. *Pillantását a férfién tartja, mint aki választ vár, pedig a tényeket tekintve nem is tett fel kérdést. Vagy mégis? A jó ég tudja.*
//Yeza, Darelld//
*Yeza olyan biztosan áll meg fél lábon, mint egy gyakorlott táncos. Egészen addig, amíg a férfi nem kéri tőle, hogy ne mozogjon. Akkor beharapja az ajkát, úgy koncentrál a feladatra, de bizony inog és billeg. Többször is meg kell érintenie a körülötte sertepertélő Darelldet, hogy megtartsa az egyensúlyát. Először mindjárt kapja is vissza a kezét, aztán végül már a vállán megtámaszkodva segíti ki magát. Amikor pedig megkapaszkodásra kérik fel, abszolút együttműködően öleli át a férfit. De nem úgy, ahogy bicegő bajtársak szokták a másikat, hanem ahogy egy igazi hölgy elvárja a hozzá méltó eljárást. A hős lovag nem ússza meg, hogy karjába vegye és úgy vigye biztonságba. Ha az úr vonakodna, a sebesült lány igazán megejtő aggodalmat csal barna szemeibe a padló réseiben aljasul megbúvó szilánkok árulkodó nyomait keresve.
A pipát ugyan nem hozta magával, de az egyetlen alkalom, amikor a férfi elmulasztja mondata végére tenni, hogy "kérem", már felér egy szippantásnyi borzongással. Igazán pezsdítő aromája van. A dohányzacskót azért hálásan húzza a tenyerébe.*
- Bízom Önben, Darelld *mondja és igazi jó kislányként várja ki, hogy a másik visszatérjen.*
- Köszönöm, hogy fárad a kedvemért. Ügyetlen voltam.
*Tekintete érdeklődve vizsgálja a kötszert meg az üveget. Egy kicsit túlzottan is, így amikor a lábát kérik kissé hamari lendülettel indítja a mozdulatot. De kap is mindjárt az ing után, hogy lábai közt a székre szorítsa. Pont olyan ütemben, ahogy kell. A közönségesség határát messze elkerüli, de a gondolatot olyan mélyre engedi a kreolbőrű comb selymén, a pillanat hátán csusszanni az ing nyíló ráncai alá, ami igazán szégyenletes. Ejnye uram! A feddésnek azonban nyoma sincs az arcán, csupán sután, szégyellősen mosolyog a majdnem-baleseten. Amiatt viszont továbbra se zavartatja magát, hogy mindössze egy alig gombolt férfiinget visel egy idegen előtt. A mentés miatt egyik válláról is lecsúszik az anyag, de eszébe se jut visszaigazítani. Úgy tűnik, mintha az ilyesmi teljesen természetes közeg lenne a számára.
Finoman helyezi vékony bokájú lábacskáját a férfi combjára.*
- Nagyon csúnya? *kérdi aggodalmasan, bár annyira azért már ő is szemrevételezte, hogy tudja, annyira nem vészes a dolog.*
- De biztos vagyok benne, hogy lódított, Darelld. Nekem nem tűnik kontárnak. Vagy csak nagyon ügyesen adja elő, hogy tudja, mit csinál *mosolyog a férfira. Kíváncsian figyeli a ténykedését, meg a hűvös, higgadt vonásait közben.*
- A végén még rajtavesztek az ajánlatomon *szól közbe hirtelen, amikor a beugró felcser a szilánkért nyúlna. Egy kissé úgy tűnhet, megszeppent attól, ami következik és csak próbálja húzni az időt.* - Esküdni mernék, hogy az imént mosolyogni láttam a pult mögött. Nem mondom, hogy egy őszinte nevetés Öntől nem érne meg maradéktalanul ezer aranyat, de attól tartok, hazardíroztam, amikor tétet tettem. Félő, az adósa maradnék. Talán hosszú hónapokra is. *Pillantását a férfién tartja, mint aki választ vár, pedig a tényeket tekintve nem is tett fel kérdést. Vagy mégis? A jó ég tudja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043