Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 16:23:43
Üzenet elküldve: 2020-04-06 16:23:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Járkáló holló//
//Kiszolgálás//
-Oh, ez igazán hízelgő ajánlat, de nem vagyok ínyenc. Szeretem a hagyományos ízeket, legyen vörösbor. *feleli a lány közben magában megjegyezi mennyire sületlenségnek gondolja a szamócás bort. ~Vajon az erjesztő gombák helyett abban a borban fűszálak segítették az érlelést?~ persze mindezt sohasem mondana, ki nem akarja az egyébként teljesen ártatlan és kedves itt dolgozót megsérteni vagy bármi ilyesmi, pusztán nagyon régen szállt már partra és ő még hagyományos italokkal és minden más megszokottal emlékszik vissza arra az időkre amiken a jó bor gyakori társa volt. Természetesen gondolatai kívülről egyáltalán nem látszanak meg az arcán, csak ő tudja mennyire is leszólta a különleges bort. Viszont felettébb csinos kis helynek gondolja eddigi tapasztalásai szerint a házat, így a számara felfoghatatlan bor féleség semmi negatív hatással nincs a Sellőházról alkotott véleményéről, csak szeret magában mindent megjegyezni és kielemezni. Ennek is a szüleihez vezethető még vissza a gyökere, igazi kis makacs gyom a nő személyiségében. *
-Megkérhetem valamire? *Szól még a kontyos fél-elf után, mielőtt az esetleg tovább sietne*
-Ne hívjon kisasszonynak, olyan mintha egy dacos, lenéző némber volnék. Beluntina vagy Bel. *Szavai határozottan csengenek és talán a megfogalmazása morcos jellemre vallhat, de ezt a képet tökéletesen megtöri a szája szélén bujkáló apró mosoly. *
//Kiszolgálás//
-Oh, ez igazán hízelgő ajánlat, de nem vagyok ínyenc. Szeretem a hagyományos ízeket, legyen vörösbor. *feleli a lány közben magában megjegyezi mennyire sületlenségnek gondolja a szamócás bort. ~Vajon az erjesztő gombák helyett abban a borban fűszálak segítették az érlelést?~ persze mindezt sohasem mondana, ki nem akarja az egyébként teljesen ártatlan és kedves itt dolgozót megsérteni vagy bármi ilyesmi, pusztán nagyon régen szállt már partra és ő még hagyományos italokkal és minden más megszokottal emlékszik vissza arra az időkre amiken a jó bor gyakori társa volt. Természetesen gondolatai kívülről egyáltalán nem látszanak meg az arcán, csak ő tudja mennyire is leszólta a különleges bort. Viszont felettébb csinos kis helynek gondolja eddigi tapasztalásai szerint a házat, így a számara felfoghatatlan bor féleség semmi negatív hatással nincs a Sellőházról alkotott véleményéről, csak szeret magában mindent megjegyezni és kielemezni. Ennek is a szüleihez vezethető még vissza a gyökere, igazi kis makacs gyom a nő személyiségében. *
-Megkérhetem valamire? *Szól még a kontyos fél-elf után, mielőtt az esetleg tovább sietne*
-Ne hívjon kisasszonynak, olyan mintha egy dacos, lenéző némber volnék. Beluntina vagy Bel. *Szavai határozottan csengenek és talán a megfogalmazása morcos jellemre vallhat, de ezt a képet tökéletesen megtöri a szája szélén bujkáló apró mosoly. *
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 16:07:26
Üzenet elküldve: 2020-04-06 16:07:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
*Ezeket a találgatásokat a támadójáról már régen elengedte Lisé, hiszen a törzse tagjai se tudták megfejteni a nőt. Pedig még a szellemével is beszéltek. Mindesetre az ilyen borzasztó rémes komoly dolgokat mellőzni akarja, sőt nem is, száműzni. A tanácsokra csak bólogat a kupa mögül, míg végre kezdetét veszi a mese, amire már nagyon várt. A kupát hamar kiüríti és visszakerül a székre. A gondolatainak és a fura szó hatására a jó kedve jobban megnő, vagyis hát a füstölő miatt is, de ez ugye nem tudatos Lisében.
A csók, ami Naz részéről ártatlannak indul, de Lisé nem képes visszafogni magát. Naz előtte mondta el, milyen az igazi sellős csók, amitől meggyógyul és a légzés is megy a víz alatt. Úgy érezte ezt muszáj kipróbálnia. Terve az volna, hogy utána a víz alá nyomja Nazron fejét, hogy tud-e lélegezni, de hát közbe jött a rab ló szó képtelen gondolata. Így most a nevetés rázza a vállait, ahogy oldalasan fekszik a fiún és a homlokát a vállára nyomja. A magyarázat nem is várat magára sokáig. Ezt azonban a hallva már nem is olyan vicces. Lisé némán tűri az orrkoppintást és, hogy Nazron közelebb húzza testét. Felnyögését erre elnyomja, hogy az ujjára harap. Fejét pedig továbbra is a fiú vállán pihenteti. A további szavait hallgatva azonban elmosolyodik. Lisé már akkor valami ilyesmit sejtett, amikor a fiú elkezdte a haját dicsérni. Persze egész nyugodtan kihátrálhatott volna belőle, és igazán egészen a csókig nem is akart semmi ilyenfélét fürdés közben. Azonban a csók túl izgatóra sikeredett, így már nem igazán tudna menekülni a vágyakozása elől. Felsóhajt, és az ujját is elengedi. Viszont azt teljesen béna gondolatnak tartja, hogy jutalmul legyen a fürdés továbbiakban kéjesebb és izgatóbb mozdulatoktól túlfűtöttebb. ~Akkor ennyi erővel a süti miatt is lefeküdhetnék vele.~ jut eszébe. Az ötlet képtelensége ismét nevetésre készteti. De mivel nagyon csendes és ez biztos feltűnik Nazronnak is, így megtöri a némaságát.*
- Hm, nem is tudom. *szólal meg sokára. Persze hogy húzhatja az időt, de közben végig simít a fiú pucér mellkasán.*
- Te mire is gondolsz pontosan? *kérdezi megjátszva magát, de továbbra sem láthatja a fiú az arcát, mert az még mindig vállán nyugszik a feje. Naz nyaka egészen közel van a szájához, és bele akar harapni, de még megállja, akkor egészen biztos egyből rájön, hogy csak az időt húzza.*
- Mesélhetek én is valamit, ha gondolod. *ajánlja fel, persze esze ágába se jut most mesélni, ha csak nem a testével. De még ezt is elodázza. Vannak, akik úgy tartják a vörösek türelmetlenek, nos akkor az nem Lisére igaz. Mert nagyon is türelmesen kivárja Nazron válaszát minderre. Csakis a csalódott szavaira fogja lecsókolni onnan a kiábrándultságát. Viszont szeretné, ha erre nem jutalomként gondolna majd. De miért is érzi, hogy ez hiábavaló próbálkozás lesz.*
- Na milyen mesét szeretnél hallani? Most válassz te valamit. *szólal meg újra, közben nagyon mosolyog, és egyre nehezebb visszafognia magát. ~Miért is ennyire izgatóó a harapás gondolata?~ robban be elméjébe a kérdés, amit igazán nehéz már elnyomnia. Így Nazron cirógatását abba hagyja, és az ujjára harap rá megint. ~ Azért is kibírom. ~ határozza el magát egyre erősebben.*
//Fürdő//
*Ezeket a találgatásokat a támadójáról már régen elengedte Lisé, hiszen a törzse tagjai se tudták megfejteni a nőt. Pedig még a szellemével is beszéltek. Mindesetre az ilyen borzasztó rémes komoly dolgokat mellőzni akarja, sőt nem is, száműzni. A tanácsokra csak bólogat a kupa mögül, míg végre kezdetét veszi a mese, amire már nagyon várt. A kupát hamar kiüríti és visszakerül a székre. A gondolatainak és a fura szó hatására a jó kedve jobban megnő, vagyis hát a füstölő miatt is, de ez ugye nem tudatos Lisében.
A csók, ami Naz részéről ártatlannak indul, de Lisé nem képes visszafogni magát. Naz előtte mondta el, milyen az igazi sellős csók, amitől meggyógyul és a légzés is megy a víz alatt. Úgy érezte ezt muszáj kipróbálnia. Terve az volna, hogy utána a víz alá nyomja Nazron fejét, hogy tud-e lélegezni, de hát közbe jött a rab ló szó képtelen gondolata. Így most a nevetés rázza a vállait, ahogy oldalasan fekszik a fiún és a homlokát a vállára nyomja. A magyarázat nem is várat magára sokáig. Ezt azonban a hallva már nem is olyan vicces. Lisé némán tűri az orrkoppintást és, hogy Nazron közelebb húzza testét. Felnyögését erre elnyomja, hogy az ujjára harap. Fejét pedig továbbra is a fiú vállán pihenteti. A további szavait hallgatva azonban elmosolyodik. Lisé már akkor valami ilyesmit sejtett, amikor a fiú elkezdte a haját dicsérni. Persze egész nyugodtan kihátrálhatott volna belőle, és igazán egészen a csókig nem is akart semmi ilyenfélét fürdés közben. Azonban a csók túl izgatóra sikeredett, így már nem igazán tudna menekülni a vágyakozása elől. Felsóhajt, és az ujját is elengedi. Viszont azt teljesen béna gondolatnak tartja, hogy jutalmul legyen a fürdés továbbiakban kéjesebb és izgatóbb mozdulatoktól túlfűtöttebb. ~Akkor ennyi erővel a süti miatt is lefeküdhetnék vele.~ jut eszébe. Az ötlet képtelensége ismét nevetésre készteti. De mivel nagyon csendes és ez biztos feltűnik Nazronnak is, így megtöri a némaságát.*
- Hm, nem is tudom. *szólal meg sokára. Persze hogy húzhatja az időt, de közben végig simít a fiú pucér mellkasán.*
- Te mire is gondolsz pontosan? *kérdezi megjátszva magát, de továbbra sem láthatja a fiú az arcát, mert az még mindig vállán nyugszik a feje. Naz nyaka egészen közel van a szájához, és bele akar harapni, de még megállja, akkor egészen biztos egyből rájön, hogy csak az időt húzza.*
- Mesélhetek én is valamit, ha gondolod. *ajánlja fel, persze esze ágába se jut most mesélni, ha csak nem a testével. De még ezt is elodázza. Vannak, akik úgy tartják a vörösek türelmetlenek, nos akkor az nem Lisére igaz. Mert nagyon is türelmesen kivárja Nazron válaszát minderre. Csakis a csalódott szavaira fogja lecsókolni onnan a kiábrándultságát. Viszont szeretné, ha erre nem jutalomként gondolna majd. De miért is érzi, hogy ez hiábavaló próbálkozás lesz.*
- Na milyen mesét szeretnél hallani? Most válassz te valamit. *szólal meg újra, közben nagyon mosolyog, és egyre nehezebb visszafognia magát. ~Miért is ennyire izgatóó a harapás gondolata?~ robban be elméjébe a kérdés, amit igazán nehéz már elnyomnia. Így Nazron cirógatását abba hagyja, és az ujjára harap rá megint. ~ Azért is kibírom. ~ határozza el magát egyre erősebben.*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 14:59:39
Üzenet elküldve: 2020-04-06 14:59:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Járkáló holló//
//Kiszolgálás//
*Észleli, hogy a hölgyemény gondolatai messzebb vidékeken, talán már a fürdőben barangolnak, mikor közelebb ér, nem is kívánná kizökkenteni, de az illem és egyéb munkahelyi elvárások is erre kötelezik. Bemutatkozása után pedig rögvest felpattan, hogy szemtől szembe üdvözölje egy kézrázással, amit első pillanatban csupán egy értetlen pislogással tud honorálni. Szokatlan számára, hogy egy vendég, a kényelmet félretéve, egyenrangú félként köszöntse, de ahány ház, annyi szokás ugyebár. Mivel a keze szerencsére szabad így nincs akadálya a viszonzásnak, így ha minden jól megy, kezet fognak. Eztán a vendég helyet foglal és sejtelmesen körülírja kívánalmai halmazát.*
-Üdvözlöm Beluntina kisasszony. *Azt pedig, hogy a hölgyek inkább az édeskésebb nedűk felé kacsintgatnak, nem szokatlan, ahogy választék is akad bőven rá.*
-Minden bizonnyal kielégítőnek fogja találni, mindenből csak a legjobbat. *Ejt el még egy rövid dicséretet a sejtelmes fényekkel megvilágított vendégtérben körbepillantva.*
-Hozhatok fehér avagy vörös fajtát, de ha gondolja, van az étlapon egy különlegesség. *Nyitja fel a nő előtt és rámutat a különleges bor néven futó tételre.*
-A hölgyvendégek szokták szeretni, meggyes és szamócás ízben tudok jelenleg felszolgálni. Kicsit fanyar, de a gyümölcsök zamata egyértelműen kiül testes cseppek formájában a pohár szélére. Ínyencek is gyakran kacsintgatnak felé. *Ajánlja fel, majd vár, közben szemével sellők után kutat, minthogy a sejtelmes fogalmazás fátyla alatt, talán rájuk is szükség lehet.*
//Kiszolgálás//
*Észleli, hogy a hölgyemény gondolatai messzebb vidékeken, talán már a fürdőben barangolnak, mikor közelebb ér, nem is kívánná kizökkenteni, de az illem és egyéb munkahelyi elvárások is erre kötelezik. Bemutatkozása után pedig rögvest felpattan, hogy szemtől szembe üdvözölje egy kézrázással, amit első pillanatban csupán egy értetlen pislogással tud honorálni. Szokatlan számára, hogy egy vendég, a kényelmet félretéve, egyenrangú félként köszöntse, de ahány ház, annyi szokás ugyebár. Mivel a keze szerencsére szabad így nincs akadálya a viszonzásnak, így ha minden jól megy, kezet fognak. Eztán a vendég helyet foglal és sejtelmesen körülírja kívánalmai halmazát.*
-Üdvözlöm Beluntina kisasszony. *Azt pedig, hogy a hölgyek inkább az édeskésebb nedűk felé kacsintgatnak, nem szokatlan, ahogy választék is akad bőven rá.*
-Minden bizonnyal kielégítőnek fogja találni, mindenből csak a legjobbat. *Ejt el még egy rövid dicséretet a sejtelmes fényekkel megvilágított vendégtérben körbepillantva.*
-Hozhatok fehér avagy vörös fajtát, de ha gondolja, van az étlapon egy különlegesség. *Nyitja fel a nő előtt és rámutat a különleges bor néven futó tételre.*
-A hölgyvendégek szokták szeretni, meggyes és szamócás ízben tudok jelenleg felszolgálni. Kicsit fanyar, de a gyümölcsök zamata egyértelműen kiül testes cseppek formájában a pohár szélére. Ínyencek is gyakran kacsintgatnak felé. *Ajánlja fel, majd vár, közben szemével sellők után kutat, minthogy a sejtelmes fogalmazás fátyla alatt, talán rájuk is szükség lehet.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 14:44:36
Üzenet elküldve: 2020-04-06 14:44:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
* Érdeklődve hallgatja a nő históriáját, aki leszúrta a lányt. Nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy a némber megkattant.*
- Érdekes. Talán összeevett valami gombát vagy ilyesmit. Vagy megszállta valami erdei szellem.* Találgatni lehet, de az úgy sem fog semmire se vezetni. Talán ha egyszer megmutatja egy szakértőnek a heget az, majd többet tud mondani róla. Nazron nem fogja befolyásolni a lányt döntésében. Majd Lisé eldönti, hogy miféle papot keres fel. Egy tanácsot ad még neki azért.*
- Ha Eeyt papot akarsz felkeresni, akkor a városba menj, mert az itteni közösségük eléggé harcias. A sötét papokat meg tudod, te is, hogy merre találhatod meg.* Ez a beszélgetés nagyon úgy néz ki, hogy itt véget is ér. Inkább kényelembe helyezik magukat. A nyelvöltögetésből végül csak röhögés lesz. A neve összepárosítására halkan tiltakozik a lány, de Nazi nem tudja komolyan venni. Talán azért mert a Rókalány szája mosolyra húzódik.*
- Ahogy óhajtja kisasszony.* Vigyorog kajánul. Bár nem biztos, hogy érteni fogja a lány ezen megjegyzését. Saját részről viszont mulatságosnak találja. Ha szegény sejtené, hogy mit csinál a másik, amíg a haját szaglássza bizony talán még el is szégyellné magát. Vagy talán jól oldalba bökné a kis rókát. Az italra vonatkozó megjegyzéshez, nincs mit hozzá fűznie. Majd úgyis kiderül, hogy ki marad talpon kettejük közül. Mondjuk Nazron annak örülne, ha egyikőjük sem. Na viszont most mesedélutánt kell tartania. Így hát bele is kezd a hosszúra nyúló történetbe. Szegény pára nem is sejti, hogy Lisé fejében miféle sületlenségek járnak. A Rókalány azt mondja tetszett neki a történet, de Naz többre vágyik egy sima dicséretnél. Lopva oda is hajol egy csókért. Egy ártatlan és gyengéd csókot ad a lánynak. Erre aztán olyan történik, hogy kikerekedik a fiú szeme. Lisé mélyen és szenvedélyesen visszacsókol. A végét még egy apró harapással meg is vadítja. Nem várta volna ezt tőle. Pozitívan csalódott a lányban. Erre a csókra sokáig fog emlékezni. A lány egész lényét érezni véli ebben az egyetlen csókban. ~ Ez az! Most következik majd az igazán jó rész. ~ Örvendezik magában előre. Erre aztán mi jön végül? Egy nagy pofára esés. A lány belenevet az arcába és hihetetlenül ostoba kérdéssel tönkreteszi a pillanatot. Vele nevet Nazi is csak éppen inkább kínjában. Még szerencse, hogy az ördögvigyor letompítja az érzékeit. Nincs mit tennie folytatja inkább a társalgást. Egy bizonyos ezután csak még inkább megkívánta a vad lány húsát. Főleg, hogy a húsosabb része a mellkasához tapad.*
- Jaj Lisé ezt nem úgy kell ám érteni. Semmi köze a lóhoz meg a rabhoz ennek a szónak. A rabló olyan személy, aki másokat fegyverrel foszt meg értékeitől. Esetenként meg is öli őket. Érted már?* Kérdezi miközben baljával átkarolja a derekánál és jobban magához húzza a jobb kezén lévő mutatóujjával meg finoman rákoppint a lány orrára.*
- Tudod nálunk az a szokás, hogy ha valaki mesél a másiknak, akkor ha tetszett a történet megjutalmazzák. Én úgy hallottam, hogy neked tetszett a történetem. Kapok valamilyen jutalmat?* Próbálkozik be nála. Ennyit még egy lányt sem ostromot ennyi ideig, mint Lisét. Pedig eleinte nem is vágott rá, de aztán valahogy mégis csak megkívánta. Felmerül benne lassan az a gondolat is, hogy lehet a lány játszadozik csak vele.*
//Fürdő//
* Érdeklődve hallgatja a nő históriáját, aki leszúrta a lányt. Nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy a némber megkattant.*
- Érdekes. Talán összeevett valami gombát vagy ilyesmit. Vagy megszállta valami erdei szellem.* Találgatni lehet, de az úgy sem fog semmire se vezetni. Talán ha egyszer megmutatja egy szakértőnek a heget az, majd többet tud mondani róla. Nazron nem fogja befolyásolni a lányt döntésében. Majd Lisé eldönti, hogy miféle papot keres fel. Egy tanácsot ad még neki azért.*
- Ha Eeyt papot akarsz felkeresni, akkor a városba menj, mert az itteni közösségük eléggé harcias. A sötét papokat meg tudod, te is, hogy merre találhatod meg.* Ez a beszélgetés nagyon úgy néz ki, hogy itt véget is ér. Inkább kényelembe helyezik magukat. A nyelvöltögetésből végül csak röhögés lesz. A neve összepárosítására halkan tiltakozik a lány, de Nazi nem tudja komolyan venni. Talán azért mert a Rókalány szája mosolyra húzódik.*
- Ahogy óhajtja kisasszony.* Vigyorog kajánul. Bár nem biztos, hogy érteni fogja a lány ezen megjegyzését. Saját részről viszont mulatságosnak találja. Ha szegény sejtené, hogy mit csinál a másik, amíg a haját szaglássza bizony talán még el is szégyellné magát. Vagy talán jól oldalba bökné a kis rókát. Az italra vonatkozó megjegyzéshez, nincs mit hozzá fűznie. Majd úgyis kiderül, hogy ki marad talpon kettejük közül. Mondjuk Nazron annak örülne, ha egyikőjük sem. Na viszont most mesedélutánt kell tartania. Így hát bele is kezd a hosszúra nyúló történetbe. Szegény pára nem is sejti, hogy Lisé fejében miféle sületlenségek járnak. A Rókalány azt mondja tetszett neki a történet, de Naz többre vágyik egy sima dicséretnél. Lopva oda is hajol egy csókért. Egy ártatlan és gyengéd csókot ad a lánynak. Erre aztán olyan történik, hogy kikerekedik a fiú szeme. Lisé mélyen és szenvedélyesen visszacsókol. A végét még egy apró harapással meg is vadítja. Nem várta volna ezt tőle. Pozitívan csalódott a lányban. Erre a csókra sokáig fog emlékezni. A lány egész lényét érezni véli ebben az egyetlen csókban. ~ Ez az! Most következik majd az igazán jó rész. ~ Örvendezik magában előre. Erre aztán mi jön végül? Egy nagy pofára esés. A lány belenevet az arcába és hihetetlenül ostoba kérdéssel tönkreteszi a pillanatot. Vele nevet Nazi is csak éppen inkább kínjában. Még szerencse, hogy az ördögvigyor letompítja az érzékeit. Nincs mit tennie folytatja inkább a társalgást. Egy bizonyos ezután csak még inkább megkívánta a vad lány húsát. Főleg, hogy a húsosabb része a mellkasához tapad.*
- Jaj Lisé ezt nem úgy kell ám érteni. Semmi köze a lóhoz meg a rabhoz ennek a szónak. A rabló olyan személy, aki másokat fegyverrel foszt meg értékeitől. Esetenként meg is öli őket. Érted már?* Kérdezi miközben baljával átkarolja a derekánál és jobban magához húzza a jobb kezén lévő mutatóujjával meg finoman rákoppint a lány orrára.*
- Tudod nálunk az a szokás, hogy ha valaki mesél a másiknak, akkor ha tetszett a történet megjutalmazzák. Én úgy hallottam, hogy neked tetszett a történetem. Kapok valamilyen jutalmat?* Próbálkozik be nála. Ennyit még egy lányt sem ostromot ennyi ideig, mint Lisét. Pedig eleinte nem is vágott rá, de aztán valahogy mégis csak megkívánta. Felmerül benne lassan az a gondolat is, hogy lehet a lány játszadozik csak vele.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 14:24:11
Üzenet elküldve: 2020-04-06 14:24:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Járkáló holló//
//Kiszolgálás//
*A gondolataiba merülve, szinte új világot alkot maga köré és az őt elválasztó édes figyelmetlenség, csak akkor törik meg amikor egy hangfoszlány beszivárog tudata mélyéig. Rögtön felkapja a pillantását és egy kontyos zöldszemű nőt vél felfedezni. ~Minden bizonnyal kiszolgáló lesz!~ tudatosítja magában, hisz szinte csak most ébredt fel az önmaga kis burkából. Könnyen beletud feledkezni a gondolataiba. Kicsit kihúzza magát, noha a tartása eddig is egyenes volt, de inkább menjen biztosra. *
- Örvendek Wellyradona! Beluntina Wheastys vagyok. *mutatkozik be ő maga is és rögvest felpattan a székéből, hogy kezet foghasson a másikkal. Az apja mindig is az üzleties megnyilvánulásokra tanította és bizony a kézfogásnál kevesebb üzleties mozdulatot találhatna, berögződés. *
- Nem jártam ez előtt még itt, de tényleg kellemes hely, már első látásra is. *feleli kedvesen, közben a fél-elf újabb kérdést tesz fel a számára. *
- Ami azt illeti, igen. Egy pohár bort kérnék szépen, ha lehet édeset. Igazából mind a két fajtájú kiszolgálás miatt vagyok betérőben. *közben megtámasztja magát jobb kezével a szék támláján, így bizonyosan elég érdekesen festhet, de nem zavartatja magát a tiszteletet szavai kellőképpen megadták. A pontos szándékait pedig jobban nem tervezi részletezni, ugyanis a lány nem abba a szolgálati körbe tartozik akivel megszeretné e terveit osztani, még akkor sem, ha bájosnak találja annak vonásait. Jelenleg egy úriemberre vágyik egy kellemes fürdő közben. A női vonal felé való érdeklődését pedig nem tervezi felfedni a helyen. Nem bízik különösebben senkiben, ugyanis az évek során megtanulta mennyire gaz is tud lenni a világ. *
A hozzászólás írója (Beluntina Wheastys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.06 14:41:32
//Kiszolgálás//
*A gondolataiba merülve, szinte új világot alkot maga köré és az őt elválasztó édes figyelmetlenség, csak akkor törik meg amikor egy hangfoszlány beszivárog tudata mélyéig. Rögtön felkapja a pillantását és egy kontyos zöldszemű nőt vél felfedezni. ~Minden bizonnyal kiszolgáló lesz!~ tudatosítja magában, hisz szinte csak most ébredt fel az önmaga kis burkából. Könnyen beletud feledkezni a gondolataiba. Kicsit kihúzza magát, noha a tartása eddig is egyenes volt, de inkább menjen biztosra. *
- Örvendek Wellyradona! Beluntina Wheastys vagyok. *mutatkozik be ő maga is és rögvest felpattan a székéből, hogy kezet foghasson a másikkal. Az apja mindig is az üzleties megnyilvánulásokra tanította és bizony a kézfogásnál kevesebb üzleties mozdulatot találhatna, berögződés. *
- Nem jártam ez előtt még itt, de tényleg kellemes hely, már első látásra is. *feleli kedvesen, közben a fél-elf újabb kérdést tesz fel a számára. *
- Ami azt illeti, igen. Egy pohár bort kérnék szépen, ha lehet édeset. Igazából mind a két fajtájú kiszolgálás miatt vagyok betérőben. *közben megtámasztja magát jobb kezével a szék támláján, így bizonyosan elég érdekesen festhet, de nem zavartatja magát a tiszteletet szavai kellőképpen megadták. A pontos szándékait pedig jobban nem tervezi részletezni, ugyanis a lány nem abba a szolgálati körbe tartozik akivel megszeretné e terveit osztani, még akkor sem, ha bájosnak találja annak vonásait. Jelenleg egy úriemberre vágyik egy kellemes fürdő közben. A női vonal felé való érdeklődését pedig nem tervezi felfedni a helyen. Nem bízik különösebben senkiben, ugyanis az évek során megtanulta mennyire gaz is tud lenni a világ. *
A hozzászólás írója (Beluntina Wheastys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.06 14:41:32
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 14:16:05
Üzenet elküldve: 2020-04-06 14:16:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Na, egészen jól alakul az este. Sőt, mi több, kitűnően, a kezdeti unalom és sablonosság kezd feloldódni, felhevülnek a kedélyek, fokozódik az izgalom, ráadásul gyorsabbá is válik a tempó. A finom csókok elérik céljukat, kissé kezd harmatossá válni a bőrvirág megannyi szirma. Finom, kacér mozdulatokkal igyekszik hasával ringatózni, de kissé kifeszíteni, mikor a páncélos csókot kér ott is. A bókra kívülről elmosolyodik, belül pedig válaszol magának, hiszen ez a véleménye talán megbotránkoztathatja a férfit. ~ Tudom. ~ Talán Intath is tengeristennek nevezte akkoriban? Nem tudni, viszont most, hogy az édes, első emlékek megint fellángoltak benne, rágondol a kalózra, s hevesebbé is vélik. Kívánja a férfit, a személyt, és a húst is, s ha ezt Serten keresztül teheti meg, úgy fogja. A kényeztetésből most elég, Vyl telhetetlen, s többre vágyik. Amennyiben teheti, igyekszik kihasználni az alkalmat, s fordítani a pózon.*
- Csak hagyd, kérlek. *Mondja, miközben igyekszik egy vonalba kerülni a férfivel, elveszni annak szemeiben, heves lélegzésében, a durmogó, hevessé és égetővé tevő szuszogásban, s egy csókot csenni, picit átöltve nyelvét is, visszafelé pedig beleharapva az alsó ajakba. Megnézi, finom, kacér érintéssel, talán kissé csiklandósan is, hogy felkészült e már a továbbiakra a vendég. Amennyiben tapasztalhatja, mosoly ül ki az arcára, haját előre veti, majd finoman, nagyon lassan, szeretne eggyé válni a másikkal, ha engedi neki.*
- Kérlek, hagy vesszek el benned. Régen volt ilyen kedves élményben részem, nagyon jó vagy. *Érdekes, sóhajtani sóhajt, de nem liheg, normálisan, csak kissé jobban suttogva beszél. Ha elérhette célját, ülő pozíciót választ a másik ölében, kezeivel kitámaszt, hogy a fehér dombokat felkínálhassa az elfnek, közben pedig előre-hátra ringatózik, eleinte lassan, majd nagyon kicsit, finoman begyorsítva, néha szájával egyesülve a másikkal, hol annak arcán, hol a nyakán, hol a mellkasán, amennyiben elérheti. Reméli, izmos a kardforgató, odavan a szálásabb férfiakért.*
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Na, egészen jól alakul az este. Sőt, mi több, kitűnően, a kezdeti unalom és sablonosság kezd feloldódni, felhevülnek a kedélyek, fokozódik az izgalom, ráadásul gyorsabbá is válik a tempó. A finom csókok elérik céljukat, kissé kezd harmatossá válni a bőrvirág megannyi szirma. Finom, kacér mozdulatokkal igyekszik hasával ringatózni, de kissé kifeszíteni, mikor a páncélos csókot kér ott is. A bókra kívülről elmosolyodik, belül pedig válaszol magának, hiszen ez a véleménye talán megbotránkoztathatja a férfit. ~ Tudom. ~ Talán Intath is tengeristennek nevezte akkoriban? Nem tudni, viszont most, hogy az édes, első emlékek megint fellángoltak benne, rágondol a kalózra, s hevesebbé is vélik. Kívánja a férfit, a személyt, és a húst is, s ha ezt Serten keresztül teheti meg, úgy fogja. A kényeztetésből most elég, Vyl telhetetlen, s többre vágyik. Amennyiben teheti, igyekszik kihasználni az alkalmat, s fordítani a pózon.*
- Csak hagyd, kérlek. *Mondja, miközben igyekszik egy vonalba kerülni a férfivel, elveszni annak szemeiben, heves lélegzésében, a durmogó, hevessé és égetővé tevő szuszogásban, s egy csókot csenni, picit átöltve nyelvét is, visszafelé pedig beleharapva az alsó ajakba. Megnézi, finom, kacér érintéssel, talán kissé csiklandósan is, hogy felkészült e már a továbbiakra a vendég. Amennyiben tapasztalhatja, mosoly ül ki az arcára, haját előre veti, majd finoman, nagyon lassan, szeretne eggyé válni a másikkal, ha engedi neki.*
- Kérlek, hagy vesszek el benned. Régen volt ilyen kedves élményben részem, nagyon jó vagy. *Érdekes, sóhajtani sóhajt, de nem liheg, normálisan, csak kissé jobban suttogva beszél. Ha elérhette célját, ülő pozíciót választ a másik ölében, kezeivel kitámaszt, hogy a fehér dombokat felkínálhassa az elfnek, közben pedig előre-hátra ringatózik, eleinte lassan, majd nagyon kicsit, finoman begyorsítva, néha szájával egyesülve a másikkal, hol annak arcán, hol a nyakán, hol a mellkasán, amennyiben elérheti. Reméli, izmos a kardforgató, odavan a szálásabb férfiakért.*
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 14:04:09
Üzenet elküldve: 2020-04-06 14:04:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul és annak környéke//
*Ha tudná, mennyire nem kedveli két asztaltársa, sőt, hogy az egyik még furcsának is tartja, alaposan megsértődne, s talán egy életre való ellenséget szerezne a kettő magának. Nem rosszindulatú, de egyszerre, egy nap, egy konfliktussal tud megbirkózni, főként, ha az ilyen fárasztó, mint amihez az előbb volt szerencséje. Feltehetően alaposan félreértették egymást mind Amazzal, mind a gnómmal, de ezt ő nem tudhatja, s nem is akarja tudni. Megkapta a munkát, fel van véve, a mutatványa is tetszett Zammiriának, így megszűnnek a szúrós pillantások, elfojtott utalások, egyszerűen csak elérte a célját, senkitől nem kell már tartania. Nem veszi észre, hogy Darelld figyeli, sőt, Zammi pillantását is csak egy pillanatra sejteti fel saját, borostyánszín tekintetében, de mivel minden megfelelően alakul, s a mélységi kisasszony is elfogadja az ajándékot, ezért kifejezetten jól érzi magát a pillanat varázsában. A Drogg említésénél felocsúdó szempár kicsitm egrémiszti legbelül, legalábbis gondolkodásra sarkalja. ~ Talán túlságosan bizalmas információ lett volna? Nem kellett volna róla beszélnem? Vagy tudott egyáltalán a törpéről? ~Rengeteg, megválaszolatlan kérdés, amiből csak reméli, hogy nem származhat majd baja. A feladatait megértette, nincs ellenük, sem a közös munka ellen sem kifogása, most, hogy mindketten felkerültek a személyzet listájára, sőt, igazából kíváncsi rá, hogy Myr mégis milyen a saját szakterületén. Amaziana eltűnik, nem igazán érdekli a hosszúéletű férfit, nem volt nagy múltú, közös történetük, az is inkább kellemetlen volt, így nem is figyel rá oda.*
- Rendben, felőlem akár most is indulhatunk. *Jelez, aztán feláll, megigazítja ingét, s készen is áll, akármire.*
//Egy asztal hátul és annak környéke//
*Ha tudná, mennyire nem kedveli két asztaltársa, sőt, hogy az egyik még furcsának is tartja, alaposan megsértődne, s talán egy életre való ellenséget szerezne a kettő magának. Nem rosszindulatú, de egyszerre, egy nap, egy konfliktussal tud megbirkózni, főként, ha az ilyen fárasztó, mint amihez az előbb volt szerencséje. Feltehetően alaposan félreértették egymást mind Amazzal, mind a gnómmal, de ezt ő nem tudhatja, s nem is akarja tudni. Megkapta a munkát, fel van véve, a mutatványa is tetszett Zammiriának, így megszűnnek a szúrós pillantások, elfojtott utalások, egyszerűen csak elérte a célját, senkitől nem kell már tartania. Nem veszi észre, hogy Darelld figyeli, sőt, Zammi pillantását is csak egy pillanatra sejteti fel saját, borostyánszín tekintetében, de mivel minden megfelelően alakul, s a mélységi kisasszony is elfogadja az ajándékot, ezért kifejezetten jól érzi magát a pillanat varázsában. A Drogg említésénél felocsúdó szempár kicsitm egrémiszti legbelül, legalábbis gondolkodásra sarkalja. ~ Talán túlságosan bizalmas információ lett volna? Nem kellett volna róla beszélnem? Vagy tudott egyáltalán a törpéről? ~Rengeteg, megválaszolatlan kérdés, amiből csak reméli, hogy nem származhat majd baja. A feladatait megértette, nincs ellenük, sem a közös munka ellen sem kifogása, most, hogy mindketten felkerültek a személyzet listájára, sőt, igazából kíváncsi rá, hogy Myr mégis milyen a saját szakterületén. Amaziana eltűnik, nem igazán érdekli a hosszúéletű férfit, nem volt nagy múltú, közös történetük, az is inkább kellemetlen volt, így nem is figyel rá oda.*
- Rendben, felőlem akár most is indulhatunk. *Jelez, aztán feláll, megigazítja ingét, s készen is áll, akármire.*
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:57:56
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:57:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Járkáló holló//
//Kiszolgálás//
*Miután visszaér a pulthoz, egy fekete hajú, egészen átlagos külsejű nő lép be az ajtón. Tisztának tiszta és a címeres csizma is igen árulkodó, úgy véli, talán nemesi sarj lehet, hogy így egyedül kószál, esetleg kereskedő. Amint helyet foglal egy asztalnál, már indul is, hogy üdvözölje a betérőt. Odasiet és a kezében egy étlappal megáll mellette.*
-Üdvözlöm a Sellőben kisasszony. Wellyradona vagyok. Járt már nálunk ezelőtt? *Kérdi meg illedelmesen, közben a nő elé csúsztatja az étlapot.*
-Hozhatok esetleg valamit inni? Avagy másfajta kényeztetés miatt látogatott el hozzánk? *Érdeklődik figyelmesen, próbál nem túl közel megállni, nehogy tolakodásnak vegye a nő a dolgot. Közben odabent szól a hangulathoz illő, lágy zene és nem ritka a kanál és pohárcsörömpölés sem, amely a vendégek jó hangulatát tükrözi vissza.*
//Kiszolgálás//
*Miután visszaér a pulthoz, egy fekete hajú, egészen átlagos külsejű nő lép be az ajtón. Tisztának tiszta és a címeres csizma is igen árulkodó, úgy véli, talán nemesi sarj lehet, hogy így egyedül kószál, esetleg kereskedő. Amint helyet foglal egy asztalnál, már indul is, hogy üdvözölje a betérőt. Odasiet és a kezében egy étlappal megáll mellette.*
-Üdvözlöm a Sellőben kisasszony. Wellyradona vagyok. Járt már nálunk ezelőtt? *Kérdi meg illedelmesen, közben a nő elé csúsztatja az étlapot.*
-Hozhatok esetleg valamit inni? Avagy másfajta kényeztetés miatt látogatott el hozzánk? *Érdeklődik figyelmesen, próbál nem túl közel megállni, nehogy tolakodásnak vegye a nő a dolgot. Közben odabent szól a hangulathoz illő, lágy zene és nem ritka a kanál és pohárcsörömpölés sem, amely a vendégek jó hangulatát tükrözi vissza.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:40:38
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:40:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
*Parcy mosolya és összehúzott szemöldökei mutatják ki azt, hogy érti, Wrexah miként mondta azt, amit. Cassy reakcióján nagyot derül, hiszen volt egy időszaka, mikor ő is babonás volt, sőt, pár hiedelemnek még most is igazság értéket ad, van, amelyik nem alaptalan, így érti a célzást is.*
- Na, akkor lássuk! *Előszür ugye a fajtársa dob, a névjavaslatokat pedig egy bólintással helyesli. Wrexanon a világ szeme akkor is, mikor a kérések leleplezéséről esik szó, az alkimista csak vállat von és a munkás fiúra néz.*
- Hát, a tündérnek biztosan fog, ha megint a szemem elé merészel kerülni. Még nevetett azon, hogy a macskám nekiesett a szőrös kis férgecskéjének, nem volt a legkevésbé sem olyan szép, mint Noru, ne is hasonlítsuk hozzá. *Talán kicsit borúsabban emlékszik a fajgyűlölet miatt a történtekre, mint kéne, bár ezt nála nem mindig lehet tudni. Amikor a férfi jelzi, csak egy párt tart meg, elfüttyenti magát az elf. Merésznek, kifejezetten merésznek tartja, de becsüli a kockázatvállalást.*
- Gondoltam, hogy a madarak illenek hozzád. Valami csodaszép hangú, ékes tollú kis kanáriféleség. *Somolyodik el, nem tudni, tervez is valamit legbelül, vagy egyszerűen csak kijelenti.*
- Pirtianesben élnek azok a nagy kopók, nem? Még a wegtoreni kikötő piacán láttam néhányat, sötételfek árulták őket. *Fordul Wrexan felé, majd kacsint Cassyra, széles mosoly kíséretében, miután az dobott.*
- Ugyan, átmeneti! Következőleg biztosan sokkal jobban fog sikerülni. *Aztán eljön az ő pillanata. Dob.*
- Három, négy, hat. Hát, ezt vesztettem. Igazad volt, rajtam maradt. *Vigyorog zavartan Cahressre.*
- Wrexan, rajtad a világ szeme! *Neveti el magát, s figyeli, a rizikóvállalás vajon megérte e a gyümlöcsét.*
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
*Parcy mosolya és összehúzott szemöldökei mutatják ki azt, hogy érti, Wrexah miként mondta azt, amit. Cassy reakcióján nagyot derül, hiszen volt egy időszaka, mikor ő is babonás volt, sőt, pár hiedelemnek még most is igazság értéket ad, van, amelyik nem alaptalan, így érti a célzást is.*
- Na, akkor lássuk! *Előszür ugye a fajtársa dob, a névjavaslatokat pedig egy bólintással helyesli. Wrexanon a világ szeme akkor is, mikor a kérések leleplezéséről esik szó, az alkimista csak vállat von és a munkás fiúra néz.*
- Hát, a tündérnek biztosan fog, ha megint a szemem elé merészel kerülni. Még nevetett azon, hogy a macskám nekiesett a szőrös kis férgecskéjének, nem volt a legkevésbé sem olyan szép, mint Noru, ne is hasonlítsuk hozzá. *Talán kicsit borúsabban emlékszik a fajgyűlölet miatt a történtekre, mint kéne, bár ezt nála nem mindig lehet tudni. Amikor a férfi jelzi, csak egy párt tart meg, elfüttyenti magát az elf. Merésznek, kifejezetten merésznek tartja, de becsüli a kockázatvállalást.*
- Gondoltam, hogy a madarak illenek hozzád. Valami csodaszép hangú, ékes tollú kis kanáriféleség. *Somolyodik el, nem tudni, tervez is valamit legbelül, vagy egyszerűen csak kijelenti.*
- Pirtianesben élnek azok a nagy kopók, nem? Még a wegtoreni kikötő piacán láttam néhányat, sötételfek árulták őket. *Fordul Wrexan felé, majd kacsint Cassyra, széles mosoly kíséretében, miután az dobott.*
- Ugyan, átmeneti! Következőleg biztosan sokkal jobban fog sikerülni. *Aztán eljön az ő pillanata. Dob.*
- Három, négy, hat. Hát, ezt vesztettem. Igazad volt, rajtam maradt. *Vigyorog zavartan Cahressre.*
- Wrexan, rajtad a világ szeme! *Neveti el magát, s figyeli, a rizikóvállalás vajon megérte e a gyümlöcsét.*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:37:44
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:37:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul és annak környéke//
//Zammiria, Darelld//
//Részben Paranvyr//
-Köszönöm még egyszer *mosolyog szélesen az újdonsült alkalmazott és a tőlük néhány méterre álló bajszos férfi felé pillant. ~Biztosan ő lenne Darelld~ realizálja a gondolatai közepette a lány és ezzel a lendülettel illedelmesen elköszön a többiektől*
-Ha megengedik én akkor folytatnám a hellyel való ismerkedést a kirendelt szobámban. Örültem az ismeretségnek, valamint tényleg nem győzők hálálkodni a bizalmáért Zammiria. *néz az ezüstös hajú nő szempárjába és, ha engedik a számára a mellényeshez lépdel bemutatkozni, de előtte még egy utolsó pillantást vet az alkimista férfira. ~Örültem macskás~ jegyezi meg magában játékosan, de véletlenül sem hangosan kiejtve mindezt, hisz nem szeretne az első napján civakodást a felettese szeme láttára, meg aztán túl is tette magát a történteken, a munkahelyén van, amit még mindig alig képes felfogni, így uralkodik a helytelen gondolatain és sellőhöz méltóan igyekszik viselkedni, azért megtartva önmaga fontosabb darabkáit. *
-Üdvözlöm, Amaziana Urstik vagyok. *Mutatkozik be a felvidult elf és az előbbiekből okulva ezúttal nem nyújtja kézfogásra tenyerét, csak illedelmesen tartja a szemkontaktust és várja az ezt követő fejleményeket. Egy valamit azonban elkönyvelt magában meglehetősen furcsának, hogy miért mondták azt a számára, hogy segítenek neki megfürödni. Erre nem akart rákérdezni, de nem teljesen értette. Talán felmérik, hogy nincsenek e hibásnak vélhető részei a testén? Esetleg ez egy próba, hogy mennyire szégyenlős e? Fogalma sincs azonban bármi is kerül ez után sorra bátran áll a történések elé, ugyanis beakarja bizonyítani tényleg rátermett a munkájára és nem fogja magát pont most zavartatni, hisz az elmúlt éveiben sem tette. Nagyon boldog a gondolattól, hogy végre valami szépséges ruhakölteményt hordhat hosszú idő után, hisz mégiscsak nő kedveli a jót, de ugyanakkor nem ez az elsődleges ami számít neki az életben. Abban azonban nem biztos, hogy tud várni még egy napot mielőtt munkába állna, túlságosan érdekli milyenek errefelé a férfiak, ugyanis úgy vélte felfedezni az elf akivel találkozott mindenki szemében furcsa nem, csak az övéiben. *
//Egy asztal hátul és annak környéke//
//Zammiria, Darelld//
//Részben Paranvyr//
-Köszönöm még egyszer *mosolyog szélesen az újdonsült alkalmazott és a tőlük néhány méterre álló bajszos férfi felé pillant. ~Biztosan ő lenne Darelld~ realizálja a gondolatai közepette a lány és ezzel a lendülettel illedelmesen elköszön a többiektől*
-Ha megengedik én akkor folytatnám a hellyel való ismerkedést a kirendelt szobámban. Örültem az ismeretségnek, valamint tényleg nem győzők hálálkodni a bizalmáért Zammiria. *néz az ezüstös hajú nő szempárjába és, ha engedik a számára a mellényeshez lépdel bemutatkozni, de előtte még egy utolsó pillantást vet az alkimista férfira. ~Örültem macskás~ jegyezi meg magában játékosan, de véletlenül sem hangosan kiejtve mindezt, hisz nem szeretne az első napján civakodást a felettese szeme láttára, meg aztán túl is tette magát a történteken, a munkahelyén van, amit még mindig alig képes felfogni, így uralkodik a helytelen gondolatain és sellőhöz méltóan igyekszik viselkedni, azért megtartva önmaga fontosabb darabkáit. *
-Üdvözlöm, Amaziana Urstik vagyok. *Mutatkozik be a felvidult elf és az előbbiekből okulva ezúttal nem nyújtja kézfogásra tenyerét, csak illedelmesen tartja a szemkontaktust és várja az ezt követő fejleményeket. Egy valamit azonban elkönyvelt magában meglehetősen furcsának, hogy miért mondták azt a számára, hogy segítenek neki megfürödni. Erre nem akart rákérdezni, de nem teljesen értette. Talán felmérik, hogy nincsenek e hibásnak vélhető részei a testén? Esetleg ez egy próba, hogy mennyire szégyenlős e? Fogalma sincs azonban bármi is kerül ez után sorra bátran áll a történések elé, ugyanis beakarja bizonyítani tényleg rátermett a munkájára és nem fogja magát pont most zavartatni, hisz az elmúlt éveiben sem tette. Nagyon boldog a gondolattól, hogy végre valami szépséges ruhakölteményt hordhat hosszú idő után, hisz mégiscsak nő kedveli a jót, de ugyanakkor nem ez az elsődleges ami számít neki az életben. Abban azonban nem biztos, hogy tud várni még egy napot mielőtt munkába állna, túlságosan érdekli milyenek errefelé a férfiak, ugyanis úgy vélte felfedezni az elf akivel találkozott mindenki szemében furcsa nem, csak az övéiben. *
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:35:04
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:35:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Nem is fordul meg a fejében, hogy micsoda agymunkát sózott szegény Nalára azzal, hogy olyan, amilyen. Közben szóba kerülnek bizonyos módon szaporodó és leledző élőlények, amelyeket egy pillanat erejéig a vizében vél találni, majd csalódással veszi tudomásul az elnézést. Érkezik is mindjárt a pimasz megjegyzés a paraván másik oldaláról.*
-Nem lakoltattam ki őket, csak átruccantak a cipődből fürödni! *Kiált át a másik oldalra. Majd elmerül a habok alá, hogy a haját is átáztassa a forró víz, ezzel kiűzve minden beköltöző kívánatlan vendéget. Megmozgatja a víz alatt a fürtöket, majd, miután végez kiemelkedik hatalmas levegővétellel telítve a tüdejét. Köhög is egyet- kettőt mert az orrába még így is sikerült beszívni egy kis habot, minden óvatosság ellenére.*
-Miért? Olyat is hoztál magaddal öregem? *Kérdez vissza teljesen komolyan.*
-Akkor az veled alszik, én meg ne lássam a rusnya pofáját! *Játszik a felhalmozódott habbal, még a kalapját is ráülteti egy szépen, önmagában úszó szigetre. A két kezével pedig kis habkoronát formáz a fején.*
-Igen, minden rendben. *Válaszol azért a tündér kérdésére is, az lenne szép, ha itt egy dézsa vízbe fulladna bele, annyira régen azért nem fürdött, hogy ne tudná mire jó, meg, hogy is kell azt használni.*
-Ne szójá át! Inkább fürödjél te is meg rendesen! Mert ha még koszos leszel, akkor a padlón fogsz aludni a tieiddel! *Kiált még vissza, miközben dudorászva csúcsosítja a fejére varázsolt habkorona ágait.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Nem is fordul meg a fejében, hogy micsoda agymunkát sózott szegény Nalára azzal, hogy olyan, amilyen. Közben szóba kerülnek bizonyos módon szaporodó és leledző élőlények, amelyeket egy pillanat erejéig a vizében vél találni, majd csalódással veszi tudomásul az elnézést. Érkezik is mindjárt a pimasz megjegyzés a paraván másik oldaláról.*
-Nem lakoltattam ki őket, csak átruccantak a cipődből fürödni! *Kiált át a másik oldalra. Majd elmerül a habok alá, hogy a haját is átáztassa a forró víz, ezzel kiűzve minden beköltöző kívánatlan vendéget. Megmozgatja a víz alatt a fürtöket, majd, miután végez kiemelkedik hatalmas levegővétellel telítve a tüdejét. Köhög is egyet- kettőt mert az orrába még így is sikerült beszívni egy kis habot, minden óvatosság ellenére.*
-Miért? Olyat is hoztál magaddal öregem? *Kérdez vissza teljesen komolyan.*
-Akkor az veled alszik, én meg ne lássam a rusnya pofáját! *Játszik a felhalmozódott habbal, még a kalapját is ráülteti egy szépen, önmagában úszó szigetre. A két kezével pedig kis habkoronát formáz a fején.*
-Igen, minden rendben. *Válaszol azért a tündér kérdésére is, az lenne szép, ha itt egy dézsa vízbe fulladna bele, annyira régen azért nem fürdött, hogy ne tudná mire jó, meg, hogy is kell azt használni.*
-Ne szójá át! Inkább fürödjél te is meg rendesen! Mert ha még koszos leszel, akkor a padlón fogsz aludni a tieiddel! *Kiált még vissza, miközben dudorászva csúcsosítja a fejére varázsolt habkorona ágait.*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:10:55
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:10:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Járkáló holló//
//Nyílt//
*Fekete haja lágy vonalakban simul végig háta ösvényén és horgonyoz le derekának mentén. A csizmája kopogása saját gondolatai szerint biztosan magára vonja a figyelmet, közben sötét szemeivel végig pásztázza a helyet. Ínycsiklandozó illatok csapják meg érzékeit és egy számára meglehetősen kifinomult dallam. A tengeren töltött esztendei során ritkán nyílt alkalma ápolt férfiakkal találkozni és megszabadulni az orrát facsaró halszagtól. Amióta a kikötőbe érkezett, még az alapvető dolgokon is elámul, mint például a homokszemcsés talajon. Hirtelen eszébe jut a tenger ringása és vad sustorgó égi fények sokasága, de hamar elhessegeti az emlék képeket. Leteszi fegyvereit a többi néhol kopott máshol pedig ékesen csillogó pajzs és íjjak halma közé, majd beljebb indul, hogy le ülhessen egy számára tetszőleges fényes faasztalhoz és elgondolkodik vajon mennyivel lesz másabb mostanra az élete, hogy többé nem a hajózás névtelen királynője lesz. Bármennyire is hiányoznak neki a harcok és a fejük felett repkedő hófehér, rikácsoló sirályok bekell vallania hiányzott, már neki az amit igazán, csak egy nő érthet meg. A tisztelet, a tisztaság, az etikett és lágy ruhák sustorgása. Minden amit ezen a helyen szeme-szája megkívánhat. A pimasz úriemberek, miattuk van itt a leginkább. Az elmúlt egy-két év során nem igazán akadt kellemes éjszakai partnere, pedig a nők felé is nyitott volt, de mindhiába. Maximum csalódott, mint a legénységben akik között szolgált. ~Iszákos kalózok, tele babonákkal!~ Mire is számított? Kedve szerint elkiáltaná magát a szándékairól, de ezúttal szeretne előkelő hölgy lenni újból. Az ivóversenyek, koszos ingek és a rakoncátlan haj betűrve egy sötét sapka alá, mind hátra maradt a Szörnyeteg fagerendáival együtt. ~Talán vehetnék egy pohár édesbort ~ elmélkedik azonban a fáradt lábai visszahúzzák a tettlegesség alól. ~Rám férne egy alapos fürdő meg egy masszázs~ ezekkel a gondolatokkal hátra dől a székén és önmagát meghazudtolva várja a „csodát”, ami jelen helyzetben egy sellő férfi lenne. Jót derült a hely nevén, ha tudnák a tengeren milyen históriák keringenek a fél hal szerzetekről, akkor nem viselnék ennyire büszkén e nevet. *
//Nyílt//
*Fekete haja lágy vonalakban simul végig háta ösvényén és horgonyoz le derekának mentén. A csizmája kopogása saját gondolatai szerint biztosan magára vonja a figyelmet, közben sötét szemeivel végig pásztázza a helyet. Ínycsiklandozó illatok csapják meg érzékeit és egy számára meglehetősen kifinomult dallam. A tengeren töltött esztendei során ritkán nyílt alkalma ápolt férfiakkal találkozni és megszabadulni az orrát facsaró halszagtól. Amióta a kikötőbe érkezett, még az alapvető dolgokon is elámul, mint például a homokszemcsés talajon. Hirtelen eszébe jut a tenger ringása és vad sustorgó égi fények sokasága, de hamar elhessegeti az emlék képeket. Leteszi fegyvereit a többi néhol kopott máshol pedig ékesen csillogó pajzs és íjjak halma közé, majd beljebb indul, hogy le ülhessen egy számára tetszőleges fényes faasztalhoz és elgondolkodik vajon mennyivel lesz másabb mostanra az élete, hogy többé nem a hajózás névtelen királynője lesz. Bármennyire is hiányoznak neki a harcok és a fejük felett repkedő hófehér, rikácsoló sirályok bekell vallania hiányzott, már neki az amit igazán, csak egy nő érthet meg. A tisztelet, a tisztaság, az etikett és lágy ruhák sustorgása. Minden amit ezen a helyen szeme-szája megkívánhat. A pimasz úriemberek, miattuk van itt a leginkább. Az elmúlt egy-két év során nem igazán akadt kellemes éjszakai partnere, pedig a nők felé is nyitott volt, de mindhiába. Maximum csalódott, mint a legénységben akik között szolgált. ~Iszákos kalózok, tele babonákkal!~ Mire is számított? Kedve szerint elkiáltaná magát a szándékairól, de ezúttal szeretne előkelő hölgy lenni újból. Az ivóversenyek, koszos ingek és a rakoncátlan haj betűrve egy sötét sapka alá, mind hátra maradt a Szörnyeteg fagerendáival együtt. ~Talán vehetnék egy pohár édesbort ~ elmélkedik azonban a fáradt lábai visszahúzzák a tettlegesség alól. ~Rám férne egy alapos fürdő meg egy masszázs~ ezekkel a gondolatokkal hátra dől a székén és önmagát meghazudtolva várja a „csodát”, ami jelen helyzetben egy sellő férfi lenne. Jót derült a hely nevén, ha tudnák a tengeren milyen históriák keringenek a fél hal szerzetekről, akkor nem viselnék ennyire büszkén e nevet. *
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 12:44:57
Üzenet elküldve: 2020-04-06 12:44:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kedveskedő csókokkal hinti be az említett testrész, ha engedi azt az alatta fekvő és lágyan fedezi fel a nő kényes szegleteit közben megpróbálja tartani a szemkontaktust a másikkal, hisz egy tüzes tekintetnél kevesebb dolog van a férfi szerint ami izgatóbb lehet ésa tökéletes idomok és szépséges arc hatására ő maga minden bizonnyal tűzben ég. Közben, ha teheti visszatér a finom, körző mozdulatokhoz az ujjbegyével és közben egy kicsit ingerelve a fekete hajú vadmacskát a combokat kóstolgatja ajkai útja során. *
- Olyan vagy, mint egy istennő a hosszú, selymes hajaddal és formás testeddel. *mormogja a másik bőrébe Sert, közben pedig megint irány váltásra készül Vyl hasa felé. Először nem időzött el itt ennyit, így most megpróbálkozik behozni a kapkodásával okozott veszteséget, de ez nem tántorítja el attól, hogy az alsó ajkakat ujjai cikázásával kívülről részesíthesse lágy figyelmében. *
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kedveskedő csókokkal hinti be az említett testrész, ha engedi azt az alatta fekvő és lágyan fedezi fel a nő kényes szegleteit közben megpróbálja tartani a szemkontaktust a másikkal, hisz egy tüzes tekintetnél kevesebb dolog van a férfi szerint ami izgatóbb lehet ésa tökéletes idomok és szépséges arc hatására ő maga minden bizonnyal tűzben ég. Közben, ha teheti visszatér a finom, körző mozdulatokhoz az ujjbegyével és közben egy kicsit ingerelve a fekete hajú vadmacskát a combokat kóstolgatja ajkai útja során. *
- Olyan vagy, mint egy istennő a hosszú, selymes hajaddal és formás testeddel. *mormogja a másik bőrébe Sert, közben pedig megint irány váltásra készül Vyl hasa felé. Először nem időzött el itt ennyit, így most megpróbálkozik behozni a kapkodásával okozott veszteséget, de ez nem tántorítja el attól, hogy az alsó ajkakat ujjai cikázásával kívülről részesíthesse lágy figyelmében. *
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 12:09:54
Üzenet elküldve: 2020-04-06 12:09:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kezd izgalmasabbá válni a játék, s ezzel együtt passzívabbá a lány, hagyja kibontakozni a hosszúéletű férfit. Legtöbbször lassan szoktak vele kezdeni, finom, lágy, simogató tempóban, kissé fura is neki eleinte ez a hirtelen váltás, de végső soron a kuncsaft vágyai a lényegesek, neki meg tűrni kell, valamint nem is olyan rossz ez, így kényelmes tűrni is. A sóhajok felszakadnak, csak az első gátat kellett feltörni, Vyl pedig hagyja, sőt, segíti, hogy a férfi felfalhassa a jól megérdemelt édességet. Igen hálás lenne ezért alul, valósággal imádja ezt a részét az aktusnak, talán még jobban is, mint amikor az ellenkező nem a saját míves dolgaival kívánja eljuttatni a csúcsra. Szereti, ha szeretik, ha kényeztetik, ha kívánják, szeret a középpontban lenni. Haját hátrasimítja, fejét megdönti, kezeivel oldalra támasztva, várja a továbbiakat, s engedelmeskedik a másik akaratának.*
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kezd izgalmasabbá válni a játék, s ezzel együtt passzívabbá a lány, hagyja kibontakozni a hosszúéletű férfit. Legtöbbször lassan szoktak vele kezdeni, finom, lágy, simogató tempóban, kissé fura is neki eleinte ez a hirtelen váltás, de végső soron a kuncsaft vágyai a lényegesek, neki meg tűrni kell, valamint nem is olyan rossz ez, így kényelmes tűrni is. A sóhajok felszakadnak, csak az első gátat kellett feltörni, Vyl pedig hagyja, sőt, segíti, hogy a férfi felfalhassa a jól megérdemelt édességet. Igen hálás lenne ezért alul, valósággal imádja ezt a részét az aktusnak, talán még jobban is, mint amikor az ellenkező nem a saját míves dolgaival kívánja eljuttatni a csúcsra. Szereti, ha szeretik, ha kényeztetik, ha kívánják, szeret a középpontban lenni. Haját hátrasimítja, fejét megdönti, kezeivel oldalra támasztva, várja a továbbiakat, s engedelmeskedik a másik akaratának.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 11:32:38
Üzenet elküldve: 2020-04-06 11:32:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hagyja, hogy a másik ahol még éri csókjaival fedezhesse fel a testét és lágyan lehunyja szemeit egy-egy érintés gyanánt. Aztán a kérdésére az igenlő válasz önmagában felbátorítja, de amikor már a másik kézfeje is az övén pihen és meghallja az első szexi sóhaj zaját az eddig hangtalan nőtől a comboktól kényesebb területek felé vezeti a kezét és reménykedve próbál rátapintani a nő testének legérzékenyebb rügyére, hogy azzal tovább fokozhassa a másik élvezetét. Közben az egyik kezével, még mindig a combok kecsegtető bőrével játszadozik és örömmel fogadja Vyl kezdeményező csókját. A hüvelyujjával közepes tempót felvéve körözget a másik csiklóján és elgondolkodik azon mit szólna a másik, ha csókjaival váltaná fel az eddigi műveletet. Megpróbál lejjebb csúszni a nő lábai közé, hogy széttárhassa azokat a két bokánál fogva és először, csak egy lágy kezdeményező csókkal üdvözölje a területet, majd alulról felfelé haladva belenyalinthasson a hívogató finomságba. *
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hagyja, hogy a másik ahol még éri csókjaival fedezhesse fel a testét és lágyan lehunyja szemeit egy-egy érintés gyanánt. Aztán a kérdésére az igenlő válasz önmagában felbátorítja, de amikor már a másik kézfeje is az övén pihen és meghallja az első szexi sóhaj zaját az eddig hangtalan nőtől a comboktól kényesebb területek felé vezeti a kezét és reménykedve próbál rátapintani a nő testének legérzékenyebb rügyére, hogy azzal tovább fokozhassa a másik élvezetét. Közben az egyik kezével, még mindig a combok kecsegtető bőrével játszadozik és örömmel fogadja Vyl kezdeményező csókját. A hüvelyujjával közepes tempót felvéve körözget a másik csiklóján és elgondolkodik azon mit szólna a másik, ha csókjaival váltaná fel az eddigi műveletet. Megpróbál lejjebb csúszni a nő lábai közé, hogy széttárhassa azokat a két bokánál fogva és először, csak egy lágy kezdeményező csókkal üdvözölje a területet, majd alulról felfelé haladva belenyalinthasson a hívogató finomságba. *
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 10:59:17
Üzenet elküldve: 2020-04-06 10:59:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Welly, Rey, Ilion//
*A szemkontaktus túlértékelésén elgondolkodik. Valóban igaz lehet, bár egy harcosnál, akinek ez a vérében van talán alap reflex, hogy az ilyesmire felfigyel.*
- Sok mindent elárul egy apró szemkontaktus is. Főleg harcosok között. *Mosolyogva jelenti ki ezt, de nem részletezi, hogy ő mivel foglalkozik, bár ebből Reyraa bizonyára fogja sejteni, hogy nem tudományos kérdésekről fognak majd beszélgetni. A mélységiek helybeli megítélésének részleteit jól megfigyeli. Kicsit csodálkozva fogadja, hogy a kikötőben szinte semmilyen hátrányt, vagy megkülönböztetést nem kell elviselnie a fajtájuknak. Arthenior városa az elmondottak szerint már korántsem ilyen befogadó. De itt úgy néz, ki hogy a hely tulajdonosai mélységi. Biztosan el fog látogatni a városba is, de azt mindenképp jó tudnia, hogy a kikötő egy viszonylag biztos hely a népe számára. Türelmesen hallgatja végig a beszámolót, mert minden apró részlet érdekli.*
- Ezt jó tudni a magamfajta utazónak. Hálásan köszönöm a beszámolóját. *Reyraa-nak talán egyszerű összegzés a mélységi kérdésre, de Ilion-nak ezeket az értesüléseket pontosan vissza kell majd adnia a nagy tanács előtt. Örömmel veszi mindkét hölgy bemutatkozását. Reyraa-t Rey-nek fogja szólítani, ahogy kérte. Wellyradona is egy nagyon szép név, amit egyelőre rövidítés nélkül fog alkalmazni, mert beceneves szólítást nem kapott. Mivel mélységi asztaltársa is pár részletet megosztott magával ezért úgy látja helyesnek, ha ő is ezt teszi.*
- Jó étvágyat a kacsához! *Mielőtt hozzá látnának ezt sem illik elfelejteni. Az evőeszközökkel kulturáltan hozzálát a kacsa felszeleteléséhez és fogyasztásához. Mikor épp nincs tele a szája, akkor mesélni kezd.*
- Tudja én egy elég messzi vidékről érkeztem. A törzsem nem érintkezik idegenekkel, sem mélységiekkel, sem másokkal. A nagy sötételf háborúk és vérontás óta elzártan élnek az őseim. Hátat fordítottak a kegyetlen múltnak és egy új jövőt kezdtek el építeni. *Egy pillanatra megáll, hogy a nő reakcióit megfigyelhesse az elhangzottakra, majd egy újabb falat után folytatja.*
- Időnként egy felderítő fiatalt kiküldenek, hogy nézzen szét a nagyvilágban, hogy milyenek az állapotok. Részletes információkat kell gyűjtenem, hogy majd beszámolhassak a törzsem nagytanácsa előtt. Ezért a viselkedésem és gyermekinek tűnő kérdéseimet nem csodálom, ha furcsállja kissé. *Az időnként az egy kicsit tág fogalom. Konkrétan ötven éve volt kint utoljára felderítő és azóta szinte semmit sem tudnak a nagyvilágban történtekről. Beszéd közben eszébe jut néhány szükséges részlet, ami a küldetéséhez nélkülözhetetlen lesz.*
- Esetleg tudna segíteni, hogy hol találhatnék munkát? Viszonylag kevés arannyal érkeztem, amit most javarészt elköltöttem. Munkára, szállásra és élelemre lenne szükségem. Igazából sokféle munkát elvállalnék, de leginkább a fegyverforgatáshoz értek. *Kíváncsian tekint a mélységi nő szemébe, hogy esetleg van e tudomása ilyen állásról valahol a kikötőben.*
*A szemkontaktus túlértékelésén elgondolkodik. Valóban igaz lehet, bár egy harcosnál, akinek ez a vérében van talán alap reflex, hogy az ilyesmire felfigyel.*
- Sok mindent elárul egy apró szemkontaktus is. Főleg harcosok között. *Mosolyogva jelenti ki ezt, de nem részletezi, hogy ő mivel foglalkozik, bár ebből Reyraa bizonyára fogja sejteni, hogy nem tudományos kérdésekről fognak majd beszélgetni. A mélységiek helybeli megítélésének részleteit jól megfigyeli. Kicsit csodálkozva fogadja, hogy a kikötőben szinte semmilyen hátrányt, vagy megkülönböztetést nem kell elviselnie a fajtájuknak. Arthenior városa az elmondottak szerint már korántsem ilyen befogadó. De itt úgy néz, ki hogy a hely tulajdonosai mélységi. Biztosan el fog látogatni a városba is, de azt mindenképp jó tudnia, hogy a kikötő egy viszonylag biztos hely a népe számára. Türelmesen hallgatja végig a beszámolót, mert minden apró részlet érdekli.*
- Ezt jó tudni a magamfajta utazónak. Hálásan köszönöm a beszámolóját. *Reyraa-nak talán egyszerű összegzés a mélységi kérdésre, de Ilion-nak ezeket az értesüléseket pontosan vissza kell majd adnia a nagy tanács előtt. Örömmel veszi mindkét hölgy bemutatkozását. Reyraa-t Rey-nek fogja szólítani, ahogy kérte. Wellyradona is egy nagyon szép név, amit egyelőre rövidítés nélkül fog alkalmazni, mert beceneves szólítást nem kapott. Mivel mélységi asztaltársa is pár részletet megosztott magával ezért úgy látja helyesnek, ha ő is ezt teszi.*
- Jó étvágyat a kacsához! *Mielőtt hozzá látnának ezt sem illik elfelejteni. Az evőeszközökkel kulturáltan hozzálát a kacsa felszeleteléséhez és fogyasztásához. Mikor épp nincs tele a szája, akkor mesélni kezd.*
- Tudja én egy elég messzi vidékről érkeztem. A törzsem nem érintkezik idegenekkel, sem mélységiekkel, sem másokkal. A nagy sötételf háborúk és vérontás óta elzártan élnek az őseim. Hátat fordítottak a kegyetlen múltnak és egy új jövőt kezdtek el építeni. *Egy pillanatra megáll, hogy a nő reakcióit megfigyelhesse az elhangzottakra, majd egy újabb falat után folytatja.*
- Időnként egy felderítő fiatalt kiküldenek, hogy nézzen szét a nagyvilágban, hogy milyenek az állapotok. Részletes információkat kell gyűjtenem, hogy majd beszámolhassak a törzsem nagytanácsa előtt. Ezért a viselkedésem és gyermekinek tűnő kérdéseimet nem csodálom, ha furcsállja kissé. *Az időnként az egy kicsit tág fogalom. Konkrétan ötven éve volt kint utoljára felderítő és azóta szinte semmit sem tudnak a nagyvilágban történtekről. Beszéd közben eszébe jut néhány szükséges részlet, ami a küldetéséhez nélkülözhetetlen lesz.*
- Esetleg tudna segíteni, hogy hol találhatnék munkát? Viszonylag kevés arannyal érkeztem, amit most javarészt elköltöttem. Munkára, szállásra és élelemre lenne szükségem. Igazából sokféle munkát elvállalnék, de leginkább a fegyverforgatáshoz értek. *Kíváncsian tekint a mélységi nő szemébe, hogy esetleg van e tudomása ilyen állásról valahol a kikötőben.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 10:30:07
Üzenet elküldve: 2020-04-06 10:30:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy Maydeleine nagy, értetlen szemeivel vizslatja a férfit az szinte bűnbánóan felel a másik tekintetére. Nem akarta megbántani vagy kellemetlen helyzetbe hozni a másikat, a nevetés pedig jó kedvében tört felszínre. Nem szeretne sokat beszélni a jelenlegi helyzetben, hisz könnyen elronthatná a pillanatot, de mégis tisztáznia kéne May-vel a félre értést. *
- Nagyon jól esett, May. *cirógatja a másik arcát, ha az engedi*
- Semmi rosszat nem csináltál, csak szerettem volna inkább veled foglalkozni. Eszeveszettül gyönyörű teremtés vagy! *Az utolsó mondatát inkább magának mondja, mintsem a másiknak és a benne tomboló vágytól fájdalmas sóhaj szökik ki ajkán. Aztán a nő megcsókolja, amit rögvest viszonoz is, de a fél-elf elhúzódik, így kissé csalódottan néz a hívogató ajkak után. A kérdésére némán bólint egyet, és amikor meghallja mire is kéri a másik egy hatalmas mélyről jövő nyögés hagyja el a torkát. ~Ezek szerint kívánja az érintésemet!~ gondolja magában a sebes arcú, és szinte érzi miként árasztja el testét a szinte állatias vágy. Megpróbálja a hátára fordítani a másikat, és ha ez sikerül a következő tettének azt szánja, hogy a fogával egy kicsit lejjebb próbálja húzgálni az anyagot, de még nem veszi le a másikról, kínozza pár perc hosszáig, amíg a csikló keresésére indul és az anyagon keresztül csókot lehel arra, ha a másik nem tiltakozik közben a hosszú lábakat a vállára tenné a tervei szerint, és még egyszer megpöcköli a nyelvével a kis gyöngyöt aztán egy hirtelen, de óvatos mozdulattal, hogy az ne szakadjon el lerántja a másikról az utolsó takaró anyagot, és amennyiben ez sikerült a számára és engedik neki, már úgy hajol a másik kényeztetésére és figyeli mennyire is mondott igazat Maydeleine, amikor azt mondta már nagyon átázott. A csipkén keresztül is érezte, de ha erről is megbizonyosodhat minden bizonnyal nem egy el folytot nyögés fogja elhagyni a duzzadt ajkait a tökéletes nőiesség láttán. *
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy Maydeleine nagy, értetlen szemeivel vizslatja a férfit az szinte bűnbánóan felel a másik tekintetére. Nem akarta megbántani vagy kellemetlen helyzetbe hozni a másikat, a nevetés pedig jó kedvében tört felszínre. Nem szeretne sokat beszélni a jelenlegi helyzetben, hisz könnyen elronthatná a pillanatot, de mégis tisztáznia kéne May-vel a félre értést. *
- Nagyon jól esett, May. *cirógatja a másik arcát, ha az engedi*
- Semmi rosszat nem csináltál, csak szerettem volna inkább veled foglalkozni. Eszeveszettül gyönyörű teremtés vagy! *Az utolsó mondatát inkább magának mondja, mintsem a másiknak és a benne tomboló vágytól fájdalmas sóhaj szökik ki ajkán. Aztán a nő megcsókolja, amit rögvest viszonoz is, de a fél-elf elhúzódik, így kissé csalódottan néz a hívogató ajkak után. A kérdésére némán bólint egyet, és amikor meghallja mire is kéri a másik egy hatalmas mélyről jövő nyögés hagyja el a torkát. ~Ezek szerint kívánja az érintésemet!~ gondolja magában a sebes arcú, és szinte érzi miként árasztja el testét a szinte állatias vágy. Megpróbálja a hátára fordítani a másikat, és ha ez sikerül a következő tettének azt szánja, hogy a fogával egy kicsit lejjebb próbálja húzgálni az anyagot, de még nem veszi le a másikról, kínozza pár perc hosszáig, amíg a csikló keresésére indul és az anyagon keresztül csókot lehel arra, ha a másik nem tiltakozik közben a hosszú lábakat a vállára tenné a tervei szerint, és még egyszer megpöcköli a nyelvével a kis gyöngyöt aztán egy hirtelen, de óvatos mozdulattal, hogy az ne szakadjon el lerántja a másikról az utolsó takaró anyagot, és amennyiben ez sikerült a számára és engedik neki, már úgy hajol a másik kényeztetésére és figyeli mennyire is mondott igazat Maydeleine, amikor azt mondta már nagyon átázott. A csipkén keresztül is érezte, de ha erről is megbizonyosodhat minden bizonnyal nem egy el folytot nyögés fogja elhagyni a duzzadt ajkait a tökéletes nőiesség láttán. *
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 00:09:07
Üzenet elküldve: 2020-04-06 00:09:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
*Annyira nem erőssége a verekedés. Valahogy azért óvták ettől, de bizonyos helyzetekben nem lehetett volna távol tartani. Például éles igazi törzsi harcban nem vett részt soha. Ami után a sérültek mindig csak többen és többen voltak.*
- Aki leszúrt az se volt könnyű eset. Megölték, mert sehogyan sem bírtak vele. Pedig az enyéim nőket ritkán ölnek. *mondja tűnődő hangon. A hege kérdése ennek okán aktuális. Milyen papot kéne felkeresnie? Sötét papot akar, de végül is ez a szeretet istennője is lehet akár jó választás. Felsóhajt.*
- Majd meglátjuk.* rendelkezik elkomorodva. Aztán a füstölő hatására már inkább csak kényelembe akarja helyezni magát. A vérkertben tett látogatására már kifejezetten vicceskedve felel. Amire meg is kapja Nazron nyelvét felé öltve. Ezen értetlen néz, de amikor a fiú nevet úgy Lisé is nevetni kezd. Ezután az nem tetszően nevezi Naz. *
- Ne, a kettőt együtt ne. Vagy Lisé, vagy Rókalány. *hangja halkan kér, de hallani, ahogy mosoly bujkál az ajka szegletében. A haját szaglássza, ezt tisztán érzi, kedve lenne huncutul rákérdezni, hogy büdös tán, de aztán mégsem teszi. De ajkába harap nevetését elnyomva, mikor felhagy a vörös hajzatának a szimatolásával. A békés mesére bólint, és közben ígéretet kap, hogy nem hagyja Naz elaludni, vagy megfulladni. Persze elaludni nem akar, így is érdekli a történet, főleg, ha a tengeri lényeg sellők lesznek. Hallott róluk, és látni is akar egyet.*
- Azt csak hiszed.*vág vissza, kinek mi száll a fejébe. Egy kupa akármilyen alkoholtól vagy kettőtől még nem történt semmi sem. Mondjuk füstölővel együtt még nem próbálta, így újdonság lesz a hatása. Kétségkívül nagyobb eredménye is lesz. A történet mesélésébe belekezd Nazron, és az első szót rögtön meg is magyarázza. ~Kalóz, rabló. ~Tulajdonképpen a rabló se egyértelmű, mert nem érti hogyan lehet a ló rab, de mindegy is ~Kicsire nem adunk. Biztos itt a lovak tudnak rosszat tenni. Elhagyják a gazdáikat és rabló válik a lóból.~ Sakkozza ki magának, amin fel is nevet. Képtelen ötletnek tűnik, de ráhagyja Nazronra, annyi fura szót mondott már, hogy eggyel több vagy kevesebb. Bár ha sejtése lenne, hogy teljesen rossz irányban keresi a megoldást, lehet csak jobban nevetne rajta.
Viszont amúgy is a sellők érdeklik, és nem a lovas rabló kalózok. Felvonja a szemöldökét, hogy a sellő félig hal félig ember. Bár a kalózt meg félig lónak és félig embernek képzeli el. Na, nem úgy mint a kentaurt, hanem pontosan fordítva. Mindenesetre csendben és kíváncsian figyeli a mese végét. Egy két részen felnevet, még de már nem annyira, mint a rab ló részén. A végén a csodás megmenekülésre elégedetten hümmög, pont ilyenre gondolt. Amiben van izgalom, de a vége alapjáraton jó. És itt a Sellők győztek a fura rab ló kalóz felett. *
- Hű ez nagyon jó volt, tetszett. *kifejtené a rab lót, de nincsen kedve hozzá, meg amúgy is nevethetnékje van, ha rab lóra gondol. Nazron meg amúgy is átöleli, ami teljesen mást juttat az eszébe. Közelebb is hajol, és fülébe suttogva mondja az utolsó mondatot. *
- Mint mi? *kérdezi nevetve, Nazron felé fordul, hogy lássa, mikor válaszol, ehelyett csókot kap. Amit kénytelen viszonozni. Helyezkedik kicsit, és már teljesen oldalra fordulva tehénkedik a fiún, s közben csókolja mély szenvedéllyel, és energikusan harap egyet Naz ajkára. Majd elszakítja az ajkát tőle, és kirobban belőle a nevetés.*
- Áruld már el, hogy lehet egy ló rab? Elhagyta a gazdáját és tömlöcbe került? *itt annyira elkezdi már rázni a nevetés, hogy homlokát Naz vállának nyomja. Meg vélhetően más formásabb testrészét a mellkasának. Ám ennek tudatába nem kerül, mert már kegyetlenül vicces ez a rabosított lovak kalózának ténye, vagy legyen akármi is az. Karjai is hanyagul ölelik a fiút, bár az egyik inkább lehet, kicsit karmol is a vállánál.*
//Fürdő//
*Annyira nem erőssége a verekedés. Valahogy azért óvták ettől, de bizonyos helyzetekben nem lehetett volna távol tartani. Például éles igazi törzsi harcban nem vett részt soha. Ami után a sérültek mindig csak többen és többen voltak.*
- Aki leszúrt az se volt könnyű eset. Megölték, mert sehogyan sem bírtak vele. Pedig az enyéim nőket ritkán ölnek. *mondja tűnődő hangon. A hege kérdése ennek okán aktuális. Milyen papot kéne felkeresnie? Sötét papot akar, de végül is ez a szeretet istennője is lehet akár jó választás. Felsóhajt.*
- Majd meglátjuk.* rendelkezik elkomorodva. Aztán a füstölő hatására már inkább csak kényelembe akarja helyezni magát. A vérkertben tett látogatására már kifejezetten vicceskedve felel. Amire meg is kapja Nazron nyelvét felé öltve. Ezen értetlen néz, de amikor a fiú nevet úgy Lisé is nevetni kezd. Ezután az nem tetszően nevezi Naz. *
- Ne, a kettőt együtt ne. Vagy Lisé, vagy Rókalány. *hangja halkan kér, de hallani, ahogy mosoly bujkál az ajka szegletében. A haját szaglássza, ezt tisztán érzi, kedve lenne huncutul rákérdezni, hogy büdös tán, de aztán mégsem teszi. De ajkába harap nevetését elnyomva, mikor felhagy a vörös hajzatának a szimatolásával. A békés mesére bólint, és közben ígéretet kap, hogy nem hagyja Naz elaludni, vagy megfulladni. Persze elaludni nem akar, így is érdekli a történet, főleg, ha a tengeri lényeg sellők lesznek. Hallott róluk, és látni is akar egyet.*
- Azt csak hiszed.*vág vissza, kinek mi száll a fejébe. Egy kupa akármilyen alkoholtól vagy kettőtől még nem történt semmi sem. Mondjuk füstölővel együtt még nem próbálta, így újdonság lesz a hatása. Kétségkívül nagyobb eredménye is lesz. A történet mesélésébe belekezd Nazron, és az első szót rögtön meg is magyarázza. ~Kalóz, rabló. ~Tulajdonképpen a rabló se egyértelmű, mert nem érti hogyan lehet a ló rab, de mindegy is ~Kicsire nem adunk. Biztos itt a lovak tudnak rosszat tenni. Elhagyják a gazdáikat és rabló válik a lóból.~ Sakkozza ki magának, amin fel is nevet. Képtelen ötletnek tűnik, de ráhagyja Nazronra, annyi fura szót mondott már, hogy eggyel több vagy kevesebb. Bár ha sejtése lenne, hogy teljesen rossz irányban keresi a megoldást, lehet csak jobban nevetne rajta.
Viszont amúgy is a sellők érdeklik, és nem a lovas rabló kalózok. Felvonja a szemöldökét, hogy a sellő félig hal félig ember. Bár a kalózt meg félig lónak és félig embernek képzeli el. Na, nem úgy mint a kentaurt, hanem pontosan fordítva. Mindenesetre csendben és kíváncsian figyeli a mese végét. Egy két részen felnevet, még de már nem annyira, mint a rab ló részén. A végén a csodás megmenekülésre elégedetten hümmög, pont ilyenre gondolt. Amiben van izgalom, de a vége alapjáraton jó. És itt a Sellők győztek a fura rab ló kalóz felett. *
- Hű ez nagyon jó volt, tetszett. *kifejtené a rab lót, de nincsen kedve hozzá, meg amúgy is nevethetnékje van, ha rab lóra gondol. Nazron meg amúgy is átöleli, ami teljesen mást juttat az eszébe. Közelebb is hajol, és fülébe suttogva mondja az utolsó mondatot. *
- Mint mi? *kérdezi nevetve, Nazron felé fordul, hogy lássa, mikor válaszol, ehelyett csókot kap. Amit kénytelen viszonozni. Helyezkedik kicsit, és már teljesen oldalra fordulva tehénkedik a fiún, s közben csókolja mély szenvedéllyel, és energikusan harap egyet Naz ajkára. Majd elszakítja az ajkát tőle, és kirobban belőle a nevetés.*
- Áruld már el, hogy lehet egy ló rab? Elhagyta a gazdáját és tömlöcbe került? *itt annyira elkezdi már rázni a nevetés, hogy homlokát Naz vállának nyomja. Meg vélhetően más formásabb testrészét a mellkasának. Ám ennek tudatába nem kerül, mert már kegyetlenül vicces ez a rabosított lovak kalózának ténye, vagy legyen akármi is az. Karjai is hanyagul ölelik a fiút, bár az egyik inkább lehet, kicsit karmol is a vállánál.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 23:04:35
Üzenet elküldve: 2020-04-05 23:04:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
-Köszönöm!
*Felel kislányos büszkeséggel, mikor Wrexan megdicséri, könyökével pedig szelíden megböki Parcy könyökét, mikor jövőbeli kudarcát veti fel.*
- Naaa, ilyet ne is mondj, kedves, még rajtad marad!
*Neveti el a végét. Parcy ötletét hálásan fogadja, kedves gondolatnak tartja.*
- Nos... talán csak a Pár és Dupla pár kifejezést használhatnánk az Egyes és Kettes helyett. Köszönöm, hogy javasoltad. Wrexan?
*Fordul ő is a hallgatagabb fiú felé, aki mintha kissé zavartan dobna hirtelen. Két párt is dob, s mégis kockáztatja az egyiket.*
- Merész játékos vagy! De igazad van, bátraké a szerencse.
*Rákacsint, s kortyol megint a borból, majd Parcy dobását is megnézi.*
- Akkor mindenki egy Párról indul.
*Vonogatja szemöldökét, és két összeillesztett tenyeréből formál zárt üreget a három újradobásra ítélt kockának. A nyeremény témájában még nem született döntés, Wrexan alkalmazkodó választ ad, nem kíván választani. Illik hozzá ez a szerénység, ami valahogy azonnal szimpátiát kelt a legtöbbekben. Parcy megjegyzésére Cassy teljes nyugalommal mosolyog.*
- Én megbízom bennetek, bármit kértek is. De ha valamelyikőtök megosztja, mit szeretne, akkor én is.
*Nem akarja elrontani a meglepetést, ha a titoknál maradnak, amire inkább voksolna, de persze nem hagyja cserben azt, aki kiadja magát. Az állatok témája hálásnak bizonyul, Parcynak erről is van meglepő története. Cassy a szivéhez kap, persze nem teátrális módon, főleg, hogy a kockákra is vigyáznia kell.*
- Csak nem Noruval?
*De hamar kiderül, hogy egy tündér volt az érintett.*
- Oh, az más. Persze azért remélem, egyiknek se esett baja.
*Visszamosolyog melegen Parcyra, mikor társként beszél a macskáról, hiszen már tudja, hogy milyen régóta élt magányban. Különösen öröm számára, hogy kezd felderülni, bár még a két férfi között kicsit akadozónak érzi a kommunikációt, talán korábbi vitájuk miatt.*
- Én inkább megfigyeltem az állatokat kislányként. Szerettem nézni a fákon játszó mókusokat, a pocsolyában fürdő madarakat. A háziállatok közül nem igen volt egyik sem kifejezetten az enyém. De nem is kellett, mindet szerettem.
*Wrexanra néz, hogy továbbpasszolja a válasz lehetőségét.*
- Rólad már tudom, hogy jól bánsz a lovakkal. Citromhab jó kezekbe került. De az az érzésem, te inkább kutyát tartanál magad mellett.
*Fürkészi a fiút elgondolkodón.*
- Eltaláltam?
*Kérdi izgalommal a hangjában. Aztán végre dob is hamarosan.*
- Ohh, hát ez nem sikerült túl jól.
*Mosolyog lemondón kockáit nézve.*
- 2, 3, 5, 5, 6. Maradt egy Pár.
*Tolja közép felé a két eredetileg meghagyott kockát, s megint kortyol. Kezd is a fejébe szállni, arcára pedig pírként ül a testét elöntő meleg, ezért talán jobb, ha kicsit megáll. Házigazdaként szégyen lenne elsőként kidőlnie.*
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
-Köszönöm!
*Felel kislányos büszkeséggel, mikor Wrexan megdicséri, könyökével pedig szelíden megböki Parcy könyökét, mikor jövőbeli kudarcát veti fel.*
- Naaa, ilyet ne is mondj, kedves, még rajtad marad!
*Neveti el a végét. Parcy ötletét hálásan fogadja, kedves gondolatnak tartja.*
- Nos... talán csak a Pár és Dupla pár kifejezést használhatnánk az Egyes és Kettes helyett. Köszönöm, hogy javasoltad. Wrexan?
*Fordul ő is a hallgatagabb fiú felé, aki mintha kissé zavartan dobna hirtelen. Két párt is dob, s mégis kockáztatja az egyiket.*
- Merész játékos vagy! De igazad van, bátraké a szerencse.
*Rákacsint, s kortyol megint a borból, majd Parcy dobását is megnézi.*
- Akkor mindenki egy Párról indul.
*Vonogatja szemöldökét, és két összeillesztett tenyeréből formál zárt üreget a három újradobásra ítélt kockának. A nyeremény témájában még nem született döntés, Wrexan alkalmazkodó választ ad, nem kíván választani. Illik hozzá ez a szerénység, ami valahogy azonnal szimpátiát kelt a legtöbbekben. Parcy megjegyzésére Cassy teljes nyugalommal mosolyog.*
- Én megbízom bennetek, bármit kértek is. De ha valamelyikőtök megosztja, mit szeretne, akkor én is.
*Nem akarja elrontani a meglepetést, ha a titoknál maradnak, amire inkább voksolna, de persze nem hagyja cserben azt, aki kiadja magát. Az állatok témája hálásnak bizonyul, Parcynak erről is van meglepő története. Cassy a szivéhez kap, persze nem teátrális módon, főleg, hogy a kockákra is vigyáznia kell.*
- Csak nem Noruval?
*De hamar kiderül, hogy egy tündér volt az érintett.*
- Oh, az más. Persze azért remélem, egyiknek se esett baja.
*Visszamosolyog melegen Parcyra, mikor társként beszél a macskáról, hiszen már tudja, hogy milyen régóta élt magányban. Különösen öröm számára, hogy kezd felderülni, bár még a két férfi között kicsit akadozónak érzi a kommunikációt, talán korábbi vitájuk miatt.*
- Én inkább megfigyeltem az állatokat kislányként. Szerettem nézni a fákon játszó mókusokat, a pocsolyában fürdő madarakat. A háziállatok közül nem igen volt egyik sem kifejezetten az enyém. De nem is kellett, mindet szerettem.
*Wrexanra néz, hogy továbbpasszolja a válasz lehetőségét.*
- Rólad már tudom, hogy jól bánsz a lovakkal. Citromhab jó kezekbe került. De az az érzésem, te inkább kutyát tartanál magad mellett.
*Fürkészi a fiút elgondolkodón.*
- Eltaláltam?
*Kérdi izgalommal a hangjában. Aztán végre dob is hamarosan.*
- Ohh, hát ez nem sikerült túl jól.
*Mosolyog lemondón kockáit nézve.*
- 2, 3, 5, 5, 6. Maradt egy Pár.
*Tolja közép felé a két eredetileg meghagyott kockát, s megint kortyol. Kezd is a fejébe szállni, arcára pedig pírként ül a testét elöntő meleg, ezért talán jobb, ha kicsit megáll. Házigazdaként szégyen lenne elsőként kidőlnie.*
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 22:15:00
Üzenet elküldve: 2020-04-05 22:15:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Ahogy Zam számára is feltűnt, úgy Myrnek is szemet szúr Paramvyr jól informáltsága. A gnóm lány hideg szemeivel Paramvyr összes mozdulatát figyeli, noha ezt nem feltűnően teszi. Emiatt meg is látja, hogy a férfi előhúz két üvegcsét, melyek fehér varázsitalt rejtenek. *
~ Ha ezt az előtt csinálta volna, hogy a munkát megkaptuk, azt hinném, le akarja kenyerezni a főnököt. Jelen esetben inkább a kegyeibe próbál férkőzni vagy tetszelegni akar előtte ez a kis pancser. Vagy engem akar bosszantani a kis szemét. ~
* Látja bizony, hogy összekeveri az italokat. Nehezen tudja magát türtőztetni, bár érzéseit továbbra sem mutatja. Amikor viszont a férfi elégedetten nyújtja át keverése végeredményét Zamnak, magában igen bosszúsan megjegyzi: *
~ Na hát, hogy te milyen kurva ügyes vagy! Igazán tehetséges vagy, hogy össze tudsz keverni két fehér színű varázsitalt! ~
* Egyáltalán nem a műveletet becsüli alá, hanem azt, hogy milyen módon próbálja - Myr szerint - lekenyerezni Paramvyr Zamot. Legszívesebben ő is összekeverné két varázsitalát, amik ráadásul eltérő színűek, de több okból sem teszi. Először is nem akar ő is ugyanúgy cselekedni, mint Parcy, másodszor meg nem akarja pazarolni a varázsitalait efféle haszontalanságokra. Nem lehet tudni, mikor jönnek jól. Eszébe ötlik ám Zam összetartásról tett szavai. Ez a harmadik ok, ami miatt nem bocsátkozik bele ilyen varázsital keverési párbajba. Na meg természetesen a munka előrébb való. Csak még azt nem tudja, hogyan fogja lenyelni azt a sok bosszantó dolgot, amit Parcy művel. *
~ Kurva nehéz lesz együtt dolgozni vele. ~
* Mérge már némileg enyhült Zam indulásra vonatkozó szavai hallatán, de még nem párolgott el teljesen. Haragja utolsó szikráinak következménye az előbbi gondolat is. Fel is áll, jelezvén a főnöknek, hogy kész a feladatra. *
//Egy asztal hátul//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Ahogy Zam számára is feltűnt, úgy Myrnek is szemet szúr Paramvyr jól informáltsága. A gnóm lány hideg szemeivel Paramvyr összes mozdulatát figyeli, noha ezt nem feltűnően teszi. Emiatt meg is látja, hogy a férfi előhúz két üvegcsét, melyek fehér varázsitalt rejtenek. *
~ Ha ezt az előtt csinálta volna, hogy a munkát megkaptuk, azt hinném, le akarja kenyerezni a főnököt. Jelen esetben inkább a kegyeibe próbál férkőzni vagy tetszelegni akar előtte ez a kis pancser. Vagy engem akar bosszantani a kis szemét. ~
* Látja bizony, hogy összekeveri az italokat. Nehezen tudja magát türtőztetni, bár érzéseit továbbra sem mutatja. Amikor viszont a férfi elégedetten nyújtja át keverése végeredményét Zamnak, magában igen bosszúsan megjegyzi: *
~ Na hát, hogy te milyen kurva ügyes vagy! Igazán tehetséges vagy, hogy össze tudsz keverni két fehér színű varázsitalt! ~
* Egyáltalán nem a műveletet becsüli alá, hanem azt, hogy milyen módon próbálja - Myr szerint - lekenyerezni Paramvyr Zamot. Legszívesebben ő is összekeverné két varázsitalát, amik ráadásul eltérő színűek, de több okból sem teszi. Először is nem akar ő is ugyanúgy cselekedni, mint Parcy, másodszor meg nem akarja pazarolni a varázsitalait efféle haszontalanságokra. Nem lehet tudni, mikor jönnek jól. Eszébe ötlik ám Zam összetartásról tett szavai. Ez a harmadik ok, ami miatt nem bocsátkozik bele ilyen varázsital keverési párbajba. Na meg természetesen a munka előrébb való. Csak még azt nem tudja, hogyan fogja lenyelni azt a sok bosszantó dolgot, amit Parcy művel. *
~ Kurva nehéz lesz együtt dolgozni vele. ~
* Mérge már némileg enyhült Zam indulásra vonatkozó szavai hallatán, de még nem párolgott el teljesen. Haragja utolsó szikráinak következménye az előbbi gondolat is. Fel is áll, jelezvén a főnöknek, hogy kész a feladatra. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242