Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-20 23:09:27
Üzenet elküldve: 2019-09-20 23:09:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Ralas//
*Lazgarának nem tűnnek fel a rá szegeződő szemek, megszokta már, hogy az orkokat megbámulják, számára az lenne furcsa, hogy senki nem nézni félőn vagy fenyegetően rá. Ezek a szemek pedig gyakran meglepettségbe vagy döbbenetbe, ritka esetben vidámságba fordul, ha a lehetőséget megkapja. Bár a döbbenete és az undor gyakoribb, de ki foglalkozik azokkal?
Egy elf nő fogadja, akit Lazgara szemérmetlenül meg is bámul. Mikor végzett, a nő szemébe nézve egyszerűen csak némán mosolyog.*
- Lazgara! *mondja a nevét, bár csak egy-két perces csúszással, hiszen nem érti egyből, hogy a nő mire céloz. Sosem szerette, ha utalgatnak neki.
A nő elmegy, ám mire elkezdhetne sóhajtozni, egy férfi lép elé. Egy egészen megnyerő külsejű férfi.*
- Lazgara! *ismétli meg a nevet, miközben végignéz Ralason, majd kedélyesen a szemébe mosolyog.*
- Ha tetszett, megismétlem újra, és újra, és újra *mondja, miközben Ralashoz lép, és egyik kezét felfuttatja annak vállán.*
- Minden nap.
*A bóktól csak még jobban mosolyog. A férfi túl úriasan beszél neki, de próbál eltekinteni a ténytől. Mire kitalálna valami frappáns választ a férfi elcsábítására, az megkérdezi, hogy iszik-e valamit, majd belép a pult mögé. Úgy tűnik, egy unatkozó csapost sikerült kifognia, az még jobb!*
- Lepjen meg! *mondja, miközben a pult felé fordul szembe Ralassal.*
- Hát azt mondják, a Sellő nagyon... népszerű az utóbbi időben! *mondja, miközben megfogja a kapott poharat, és egy egyszerű mozdulattal meghúzza, és legalább a fele a gyomrában landol.* Aki ilyen gazdag tud lenni egy ilyen helyen, arra én is kíváncsi vagyok! Biztos, hogy nincs itt olyan nő mint én! Az egzotikus lányokat kedvelő férfi álma vagyok! És még nem is hallott énekelni. Egy dalt?
*Lazgarának nem tűnnek fel a rá szegeződő szemek, megszokta már, hogy az orkokat megbámulják, számára az lenne furcsa, hogy senki nem nézni félőn vagy fenyegetően rá. Ezek a szemek pedig gyakran meglepettségbe vagy döbbenetbe, ritka esetben vidámságba fordul, ha a lehetőséget megkapja. Bár a döbbenete és az undor gyakoribb, de ki foglalkozik azokkal?
Egy elf nő fogadja, akit Lazgara szemérmetlenül meg is bámul. Mikor végzett, a nő szemébe nézve egyszerűen csak némán mosolyog.*
- Lazgara! *mondja a nevét, bár csak egy-két perces csúszással, hiszen nem érti egyből, hogy a nő mire céloz. Sosem szerette, ha utalgatnak neki.
A nő elmegy, ám mire elkezdhetne sóhajtozni, egy férfi lép elé. Egy egészen megnyerő külsejű férfi.*
- Lazgara! *ismétli meg a nevet, miközben végignéz Ralason, majd kedélyesen a szemébe mosolyog.*
- Ha tetszett, megismétlem újra, és újra, és újra *mondja, miközben Ralashoz lép, és egyik kezét felfuttatja annak vállán.*
- Minden nap.
*A bóktól csak még jobban mosolyog. A férfi túl úriasan beszél neki, de próbál eltekinteni a ténytől. Mire kitalálna valami frappáns választ a férfi elcsábítására, az megkérdezi, hogy iszik-e valamit, majd belép a pult mögé. Úgy tűnik, egy unatkozó csapost sikerült kifognia, az még jobb!*
- Lepjen meg! *mondja, miközben a pult felé fordul szembe Ralassal.*
- Hát azt mondják, a Sellő nagyon... népszerű az utóbbi időben! *mondja, miközben megfogja a kapott poharat, és egy egyszerű mozdulattal meghúzza, és legalább a fele a gyomrában landol.* Aki ilyen gazdag tud lenni egy ilyen helyen, arra én is kíváncsi vagyok! Biztos, hogy nincs itt olyan nő mint én! Az egzotikus lányokat kedvelő férfi álma vagyok! És még nem is hallott énekelni. Egy dalt?
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-20 22:23:35
Üzenet elküldve: 2019-09-20 22:23:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Yathlanae//
//Említés szintjén Ralas, Shan, Lazgara//
*Teendői közepette csak futólag figyel fel rá, hogy Ralas és Shan beszélnek, s ha minden igaz, Shan eltűnik szem elől. Nem gondolhat még igazán másra, minthogy feladatot kapott valahol. Rollenék elvonulása óta ő se nagyon látta ténykedni, de most valahogy érezni kezdi a hiányát. Nagy mókamester, akit kemény fából faragtak, nem sokat beszél, de annak vagy sziporkázó éle van, vagy súlya. Egy kicsit furcsa a külseje, és amilyen szemmel néha méregeti, attól zavarba jön, de egyébként szimpatikusnak találja a nőt. Ha ki is derül, mi történt, remélni fogja, hogy még találkoznak útjaik, lesz alkalma jobban megismerni a különös zsoldost. Ha nem, emlékeiben akkor is jó szívvel őrzi meg.
Mivel Ralas gondjaiba veszi Lazgarint, nyugodt szívvel megy tovább, leszámítva, hogy beszélgetésük egyre távolibb lehetőségének lényegében búcsút int, de talán így a jó. Yathlanae figyelmét elnyerve már készíteni kezdi az étlapot, amit a kezében tart, azonban a hölgy meggondolja magát, fényt derít rá, mi céllal érkezett, s ez érthető módon elsőbbséget élvez. Visszaereszti hát a menüt maga elé készséges mosollyal.*
- Örvendek, én pedig Cassy vagyok. Amennyire tudom, így van, még tart a munkaerőfelvétel.
*Bólogat egyetértőn. Az csak jó, ha érkezne még segítség, akkor nem ismétlődne meg a ma reggeli incidens. Tekintete a mutatott hangszerre siklik és felcsillan.*
- Ez csodálatos! Ugyan vannak zenészeink, de a muzsika adja a hangulat egy fontos részét itt, ezért mindig szükség van rá. Az kifejezetten előnyös, hogy ilyen sokoldalú vagy. Amint alkalmas, megkérdezem a főnököt, biztosat csak ő tud mondani sajnos. Ne félj, ugyan szigorúnak tűnik olykor, és megköveteli a lelkiismeretes munkát, ám figyelmes és nagylelkű vezető. Addig is megkérdezhetem, hogy honnan érkeztél hozzánk és a kiszolgáláshoz miként viszonyulsz? Tudod, nálunk a Sellők is besegítenek, ha éppen nincs vendégük.
*Úgy érzi, nem árt ezt megosztania, hogy a nő tudja, mire számítson. Közben eszébe jut még valami, állához támasztja tanakodón az ujját, és a zenészekre néz.*
- Mondd csak, volna kedved bekapcsolódni? Ha már úgy lépsz a főnök elé, hogy hallotta, hogyan játszol, máris előrébb vagy a dologban, nem igaz?
*Mosolyog a nőre.*
- És a zenészeket is felvillanyozná, ha egy ilyen csinos nő ülne közéjük. De vigyázni kell velük, nagy széltolók ám!
*Kacsint nevetve.*
- Ha szeretnéd, bemutatlak nekik és megkérem őket, hogy legyenek a kíséreted. Persze nem kötelező, csak egy ötlet. Egyébiránt hozhatok egy italt, míg várakozol?
//Említés szintjén Ralas, Shan, Lazgara//
*Teendői közepette csak futólag figyel fel rá, hogy Ralas és Shan beszélnek, s ha minden igaz, Shan eltűnik szem elől. Nem gondolhat még igazán másra, minthogy feladatot kapott valahol. Rollenék elvonulása óta ő se nagyon látta ténykedni, de most valahogy érezni kezdi a hiányát. Nagy mókamester, akit kemény fából faragtak, nem sokat beszél, de annak vagy sziporkázó éle van, vagy súlya. Egy kicsit furcsa a külseje, és amilyen szemmel néha méregeti, attól zavarba jön, de egyébként szimpatikusnak találja a nőt. Ha ki is derül, mi történt, remélni fogja, hogy még találkoznak útjaik, lesz alkalma jobban megismerni a különös zsoldost. Ha nem, emlékeiben akkor is jó szívvel őrzi meg.
Mivel Ralas gondjaiba veszi Lazgarint, nyugodt szívvel megy tovább, leszámítva, hogy beszélgetésük egyre távolibb lehetőségének lényegében búcsút int, de talán így a jó. Yathlanae figyelmét elnyerve már készíteni kezdi az étlapot, amit a kezében tart, azonban a hölgy meggondolja magát, fényt derít rá, mi céllal érkezett, s ez érthető módon elsőbbséget élvez. Visszaereszti hát a menüt maga elé készséges mosollyal.*
- Örvendek, én pedig Cassy vagyok. Amennyire tudom, így van, még tart a munkaerőfelvétel.
*Bólogat egyetértőn. Az csak jó, ha érkezne még segítség, akkor nem ismétlődne meg a ma reggeli incidens. Tekintete a mutatott hangszerre siklik és felcsillan.*
- Ez csodálatos! Ugyan vannak zenészeink, de a muzsika adja a hangulat egy fontos részét itt, ezért mindig szükség van rá. Az kifejezetten előnyös, hogy ilyen sokoldalú vagy. Amint alkalmas, megkérdezem a főnököt, biztosat csak ő tud mondani sajnos. Ne félj, ugyan szigorúnak tűnik olykor, és megköveteli a lelkiismeretes munkát, ám figyelmes és nagylelkű vezető. Addig is megkérdezhetem, hogy honnan érkeztél hozzánk és a kiszolgáláshoz miként viszonyulsz? Tudod, nálunk a Sellők is besegítenek, ha éppen nincs vendégük.
*Úgy érzi, nem árt ezt megosztania, hogy a nő tudja, mire számítson. Közben eszébe jut még valami, állához támasztja tanakodón az ujját, és a zenészekre néz.*
- Mondd csak, volna kedved bekapcsolódni? Ha már úgy lépsz a főnök elé, hogy hallotta, hogyan játszol, máris előrébb vagy a dologban, nem igaz?
*Mosolyog a nőre.*
- És a zenészeket is felvillanyozná, ha egy ilyen csinos nő ülne közéjük. De vigyázni kell velük, nagy széltolók ám!
*Kacsint nevetve.*
- Ha szeretnéd, bemutatlak nekik és megkérem őket, hogy legyenek a kíséreted. Persze nem kötelező, csak egy ötlet. Egyébiránt hozhatok egy italt, míg várakozol?
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-20 20:08:53
Üzenet elküldve: 2019-09-20 20:08:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Shan elküldése//
*Összehúzott szemöldökkel figyel már egy ideje valakit. A lány mozdulatlansága és tétlensége zavarja egy kissé. Korábban is megfordult már fejében, vajon illik-e közéjük, vajon alkalmazkodni tud-e? Persze Khul szempontjából tudja a választ, igen, igen. Hallotta, hogy igen jól kijönnek, valami oknál fogva rokonlelkek, tán életük, vagy eseményeik úgy követték egymást, mint a párhuzamos élek a partvonalak mentén. Nem tudja, de a lány hosszú ideje nem csinál semmit, ami egy ilyen helyen sajnos megengedhetetlen. Hangosan felsóhajt, mikor nyílik az ajtó, s még csak egy pillantásra sem méltatják az érkező felépítését, hozzáállását és fegyverzetét. Megcsóválja fejét. ~ Ez nem jó, nagyon nem. ~ Az első ilyen helyzet, bár Rella esetében is hasonlatos lett a végkifejlet, csupán másképp. Döntenie kell, Zammiria nélkül azonban nagyon nehéz. A pultrúl fejébe csapja a kalapot, majd ellöki magát, s poharát a szélén hagyja hátra, ehhez nem kell ital.*
- Shan... beszélhetnénk? *Néz körbe lassan mosolyogva mindenkire, majd, ha a lány feláll, kihívja az udvarra.*
- Ez így nem fog menni és nem hiszem, hogy neked ez jó lenne. Olyan, mintha valójában itt sem lennél, fejben máshol jársz, értsd meg, ha itt akarnál valójában dolgozni, akkor fejben is koncentrálnál, s kivennéd a részed a munkából. Hát én döntsem el, hogy az imént betévedt ork, vagy a kecses táncosnő alakú leány nem épp a lányok életére tör? * Pillanatnyi szünet után a távolba réved.*
- Megtenném... hidd el... de ez nem az én feladatom, s a semmiért sem szállás, sem étel nem jár. *Felsóhajt.*
- Bocsáss meg nekem, de döntenem kellett, s úgy döntöttem, hogy többé nem tartok igény így a szolgálataidra. Szedd össze magad, erősödj, mind lélekben, mind testben, s térj vissza hozzánk, amint megfelelő időt tudsz fordítani a munkádra. Örültem, hogy megismertelek. *Ha teheti, kezét a lány vállára ejti, bár érzése szerint egy cinikus mosolynál többet nem kap válaszul, a gesztust megteszi. Amennyit látott a lányból, azt kedvelte, s ismeretlen oldala továbbra is a homályba vész innentől.*
- Ég veled! *Hajol meg egy pillanatra, s két ujját kalapjának karimájához emeli, majd két lépést hátrál és visszafordul a Sellőbe, ahol ismét a pulthoz tér be, majd kissé feszülten, csalódottan dobja le kalapját. Az első távozó. Tudta, hogy eljön egyszer ez a pillanat, mégis nehéz. Egy újabb sóhajjal teszi túl magát rajta, mennie kell mindennek tovább... muszáj!*
//Lazgara, Cassy, Yathlanea, Ralas//
*Igyekszik feltűnésmentesen kortyolgatni, amíg még van rá idő. Most élvezi inkább, mint fogyasztja az italt, elmerül benne, aromáját és zamatát élvezi nyelve hegyén és két szélén is. Hűvös szél csapja meg arcát olykor, mikor egy-egy érkező után becsukódik az ajtó, a leányok illatát hozva magával, melyet mélyen orrába szippant, s imént borúlátó gondolatait a mélybe temeti. Nem messze tőle foglal helyet a zöld tünemény. Egy ork. Első látásra azt gondolja a szeme káprázik. Ha annyira biztos lenne emberi... orkismeretében, mint amennyire nem, akkor azt gondolná, hogy egy zöld Sellőleány pattant le mellé, akit egy rövid ideig kissé meglepetten néz, majd a kimondott mondatokra lágyan elmosolyodik. Nem fedi fel még magát, hagyja, hogy a visszaérkező Cassy vegye kezelésbe, de csak egy pillanatig. Charess suttogását hallva, csak mosolyogva bólint.*
- Köszönöm, Cassy, kedves!
*Aztán lép, s oldalról határozottan kezet nyújt az ork lánynak:*
- Ralas Drayte vagyok... kedves... *Emeli fel a hangsúlyt, s, ha Lazgara ránéz, egy meghatározhatatlan csillogással a szemében figyelő, őszinte mosolyú embert láthat maga előtt, ezúttal kalap nélkül, kifogástalan öltözetben.*
- Igazán illusztris belépő volt. *Biccent árnyalatnyit szélesítve a mosolyt.* Meg kell vallanom, hogy az orkok fajából, akiket eddig láttam, talán Ön a legtüneményesebb, már, ha szabad ily módon fogalmaznom. *Azt persze nem mondja, hogy valójában Lazgara az első ork, akit életében, élőben lát.*
- Iszik valamit? *Kérdezi, figyelmen kívül hagyva az iménti bejelentkezést, majd komótosan sétál át a pult túloldalára, s egy poharat csúsztat a lány elé a pulton, aki vagy elkapja, vagy nem, ha nem, hát készíti a következőt. Ha megvan, csak egy üveget vesz le az egyik polcról, s lágy pukkanással húzza ki belőle a dugót, majd a fény felé tartva, megdöntve ellenőrzi.*
- Mi szél hozta a kikötőbe, az imént elhangzottakon kívül? *Kérdezi tovább, ismét a lányra nézve. Látja Cassyt, amint egy újdonsült vendéggel foglalatoskodik, bár olybá tűnik, minta nem is vendég volna, legalábbis kinézete alapján, vagy talán szereti a kihívó viseletet.*
*Összehúzott szemöldökkel figyel már egy ideje valakit. A lány mozdulatlansága és tétlensége zavarja egy kissé. Korábban is megfordult már fejében, vajon illik-e közéjük, vajon alkalmazkodni tud-e? Persze Khul szempontjából tudja a választ, igen, igen. Hallotta, hogy igen jól kijönnek, valami oknál fogva rokonlelkek, tán életük, vagy eseményeik úgy követték egymást, mint a párhuzamos élek a partvonalak mentén. Nem tudja, de a lány hosszú ideje nem csinál semmit, ami egy ilyen helyen sajnos megengedhetetlen. Hangosan felsóhajt, mikor nyílik az ajtó, s még csak egy pillantásra sem méltatják az érkező felépítését, hozzáállását és fegyverzetét. Megcsóválja fejét. ~ Ez nem jó, nagyon nem. ~ Az első ilyen helyzet, bár Rella esetében is hasonlatos lett a végkifejlet, csupán másképp. Döntenie kell, Zammiria nélkül azonban nagyon nehéz. A pultrúl fejébe csapja a kalapot, majd ellöki magát, s poharát a szélén hagyja hátra, ehhez nem kell ital.*
- Shan... beszélhetnénk? *Néz körbe lassan mosolyogva mindenkire, majd, ha a lány feláll, kihívja az udvarra.*
- Ez így nem fog menni és nem hiszem, hogy neked ez jó lenne. Olyan, mintha valójában itt sem lennél, fejben máshol jársz, értsd meg, ha itt akarnál valójában dolgozni, akkor fejben is koncentrálnál, s kivennéd a részed a munkából. Hát én döntsem el, hogy az imént betévedt ork, vagy a kecses táncosnő alakú leány nem épp a lányok életére tör? * Pillanatnyi szünet után a távolba réved.*
- Megtenném... hidd el... de ez nem az én feladatom, s a semmiért sem szállás, sem étel nem jár. *Felsóhajt.*
- Bocsáss meg nekem, de döntenem kellett, s úgy döntöttem, hogy többé nem tartok igény így a szolgálataidra. Szedd össze magad, erősödj, mind lélekben, mind testben, s térj vissza hozzánk, amint megfelelő időt tudsz fordítani a munkádra. Örültem, hogy megismertelek. *Ha teheti, kezét a lány vállára ejti, bár érzése szerint egy cinikus mosolynál többet nem kap válaszul, a gesztust megteszi. Amennyit látott a lányból, azt kedvelte, s ismeretlen oldala továbbra is a homályba vész innentől.*
- Ég veled! *Hajol meg egy pillanatra, s két ujját kalapjának karimájához emeli, majd két lépést hátrál és visszafordul a Sellőbe, ahol ismét a pulthoz tér be, majd kissé feszülten, csalódottan dobja le kalapját. Az első távozó. Tudta, hogy eljön egyszer ez a pillanat, mégis nehéz. Egy újabb sóhajjal teszi túl magát rajta, mennie kell mindennek tovább... muszáj!*
//Lazgara, Cassy, Yathlanea, Ralas//
*Igyekszik feltűnésmentesen kortyolgatni, amíg még van rá idő. Most élvezi inkább, mint fogyasztja az italt, elmerül benne, aromáját és zamatát élvezi nyelve hegyén és két szélén is. Hűvös szél csapja meg arcát olykor, mikor egy-egy érkező után becsukódik az ajtó, a leányok illatát hozva magával, melyet mélyen orrába szippant, s imént borúlátó gondolatait a mélybe temeti. Nem messze tőle foglal helyet a zöld tünemény. Egy ork. Első látásra azt gondolja a szeme káprázik. Ha annyira biztos lenne emberi... orkismeretében, mint amennyire nem, akkor azt gondolná, hogy egy zöld Sellőleány pattant le mellé, akit egy rövid ideig kissé meglepetten néz, majd a kimondott mondatokra lágyan elmosolyodik. Nem fedi fel még magát, hagyja, hogy a visszaérkező Cassy vegye kezelésbe, de csak egy pillanatig. Charess suttogását hallva, csak mosolyogva bólint.*
- Köszönöm, Cassy, kedves!
*Aztán lép, s oldalról határozottan kezet nyújt az ork lánynak:*
- Ralas Drayte vagyok... kedves... *Emeli fel a hangsúlyt, s, ha Lazgara ránéz, egy meghatározhatatlan csillogással a szemében figyelő, őszinte mosolyú embert láthat maga előtt, ezúttal kalap nélkül, kifogástalan öltözetben.*
- Igazán illusztris belépő volt. *Biccent árnyalatnyit szélesítve a mosolyt.* Meg kell vallanom, hogy az orkok fajából, akiket eddig láttam, talán Ön a legtüneményesebb, már, ha szabad ily módon fogalmaznom. *Azt persze nem mondja, hogy valójában Lazgara az első ork, akit életében, élőben lát.*
- Iszik valamit? *Kérdezi, figyelmen kívül hagyva az iménti bejelentkezést, majd komótosan sétál át a pult túloldalára, s egy poharat csúsztat a lány elé a pulton, aki vagy elkapja, vagy nem, ha nem, hát készíti a következőt. Ha megvan, csak egy üveget vesz le az egyik polcról, s lágy pukkanással húzza ki belőle a dugót, majd a fény felé tartva, megdöntve ellenőrzi.*
- Mi szél hozta a kikötőbe, az imént elhangzottakon kívül? *Kérdezi tovább, ismét a lányra nézve. Látja Cassyt, amint egy újdonsült vendéggel foglalatoskodik, bár olybá tűnik, minta nem is vendég volna, legalábbis kinézete alapján, vagy talán szereti a kihívó viseletet.*
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-20 16:40:27
Üzenet elküldve: 2019-09-20 16:40:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Cassy, említés szintjén Lazgara//
*Mint mindenkinek, neki is még akad a szeme az érkező ork nőn. Nem azért, mert nem szokott hozzá ehhez a fajhoz, inkább maga a nő tűnik fel, fajtájához képest ugyanis igen attraktív. Yathlanae pedig mindenhol kiszúrja a különleges, szép testtel és arccal rendelkező egyéneket, elvégre ez is nevelésének része volt, hogy felismerje a szépséget. Legelteti még Szemeit a zöldes bőrön, persze nem sértő stílusban bámul, inkább kíváncsian. Ha esetleg a másik ránézne, kedvesen rámosolyog.
Alig veszi észre a közeledő szőke elfet, csak akkor tűnik fel neki az érkező Sellő, amikor már szinte az asztalánál áll, és megszólítja. Gyorsan felnéz rá, és meg ajándékozza egy szelíd mosollyal.*
-Szép napot. Csak nyugodtan tegye a dolgát, időm, mint a tenger.
*Amíg az elf hölgy fordul egyet, Lana szemrevételezze a helyet, különösen az andalító zenére figyel fel. Kellemes hely, el tudná itt képzelni az életét.
Gyorsan visszatér az asztalához a felszolgáló. Udvarias, mégis könnyed, közvetlen. Szimpatikus alak. *
-Köszönöm, Kedves, szívesen ennék valami meleget. De igazából más miatt jöttem, úgy hallottam, Sellőhiány van. Az étel még ráér, szeretném tudni, szükség van-e segítő kézre.
*Kicsit fél a választól, igazán szimpatikus neki a hely, nincs kedve nagyon visszatérni Artheniorba, harcos férfi ide, vagy oda...
A mellette lévő, becsomagolva pihenő lantra mutat.*
-Jómagam Yathlanae vagyok, szép dalokat, forró táncot, és szerelmet adok a rászorulóknak. Benned kit tisztelhetek, Szépség?
*Mint mindenkinek, neki is még akad a szeme az érkező ork nőn. Nem azért, mert nem szokott hozzá ehhez a fajhoz, inkább maga a nő tűnik fel, fajtájához képest ugyanis igen attraktív. Yathlanae pedig mindenhol kiszúrja a különleges, szép testtel és arccal rendelkező egyéneket, elvégre ez is nevelésének része volt, hogy felismerje a szépséget. Legelteti még Szemeit a zöldes bőrön, persze nem sértő stílusban bámul, inkább kíváncsian. Ha esetleg a másik ránézne, kedvesen rámosolyog.
Alig veszi észre a közeledő szőke elfet, csak akkor tűnik fel neki az érkező Sellő, amikor már szinte az asztalánál áll, és megszólítja. Gyorsan felnéz rá, és meg ajándékozza egy szelíd mosollyal.*
-Szép napot. Csak nyugodtan tegye a dolgát, időm, mint a tenger.
*Amíg az elf hölgy fordul egyet, Lana szemrevételezze a helyet, különösen az andalító zenére figyel fel. Kellemes hely, el tudná itt képzelni az életét.
Gyorsan visszatér az asztalához a felszolgáló. Udvarias, mégis könnyed, közvetlen. Szimpatikus alak. *
-Köszönöm, Kedves, szívesen ennék valami meleget. De igazából más miatt jöttem, úgy hallottam, Sellőhiány van. Az étel még ráér, szeretném tudni, szükség van-e segítő kézre.
*Kicsit fél a választól, igazán szimpatikus neki a hely, nincs kedve nagyon visszatérni Artheniorba, harcos férfi ide, vagy oda...
A mellette lévő, becsomagolva pihenő lantra mutat.*
-Jómagam Yathlanae vagyok, szép dalokat, forró táncot, és szerelmet adok a rászorulóknak. Benned kit tisztelhetek, Szépség?
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-20 13:06:11
Üzenet elküldve: 2019-09-20 13:06:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas//
*Az enyhülő hangvétel ellenére nem hangzik túl jól a külön döntés gondolata, mégiscsak jobb lett volna, hanem hozakodik ezzel elő, előtérbe állítva önmagát. Nagyon jó neki itt, nem tör magas babérokra, csupán lelkesítőnek találta Zammiria fejlődésre, ötletekre buzdító beszédét, és most alkalmas beszédtémának érezte Ralasnál is. Komoly vállalkozás ez, nem is biztos benne, hogy illik a Sellőház profiljába, sokkal inkább a kikötői tervek támogatása kapcsán merült fel benne, miként az is, hogy talán jó lenne egy kis ápolói tudást magára szednie a várható sérülések miatt, melyek akár az edzőterem védett közegében is megeshetnek. Erről viszont még tényleg nem beszélt egyáltalán. Nem is biztos, hogy épp az ő közreműködésére volna itt szükség. A biztonság kedvéért azért mentegeti a másik főnököt.*
- Értem. De én ezzel nem azt akartam mondani, hogy Zammiria kisasszony döntött volna róla. Azt mondta, még visszatérünk rá. Talán csak nem volt még alkalmas időpont, hogy megossza.
*Próbálkozik egy enyhülést remélő mosollyal. Többre nem is igazán van idő, elszólítják.*
//Ambroggio, Anlendra, Daesys//
//Említés szintjén Yathlanae és Lazgara//
*A báró úr elég régen járt itt, és nem is olyan hosszú ideig maradt. Cassy közvetlenül nem találkozott vele, azóta sok vendég megfordult itt, de még így is megrezdül benne egy halvány emlék, a lányok körében pedig volt némi vérfrissítés azóta. Alfonz bizonyosan emlékezne a névre, de legalább az arcra, nem lehet mondani, hogy semmilyen emléket nem hagyott maga után. Ambroggioóra kedves mosolyt villant.*
- Valóban minket ajánlott? Ez igazán hízelgő, feltétlenül megköszönjük, ha ismét erre jár! A Kósza Pinty is hasonló hely volt ehhez régen, ha jól tudom.
*Röviden kuncog és megrázza a fejét, mikor Ralast törzsvendégnek nézi a férfi.*
- Nem egészen. De elég sok időt tölt itt üzleti okokból kifolyólag. Ha nem bánja, szerintem örülne neki, ha ő mondhatná el egy régi, kedves ismerősének…
*Ajánlja a meglepetés erejét szelíd tekintettel, de ha úgy látja, hogy Ambroggio nem örül a titoknak, akkor elárulja neki természetesen, hogy ő a Sellőház tulajdonosa, hiszen nem titkolózni akar, csak segíteni. Hogy valóban kedves ismerőse, azt jóhiszeműen megelőlegezi, hiszen nagyon udvariasan viselkedik, és tudta a vezető nevét. Legalábbis félig. A későbbi lehetőségekre bólogat.*
- Igen, bizonyosan. Élvezze csak nyugodtan a vacsorát és a kellemes társaságot!
*Mosolyog rájuk, és megpróbálja a pusmogást elengedni a füle mellett.*
- Akkor hozom az italokat!
*Libben tovább máris, és a pulthoz siet, közben üdvözli Yathlanae kisasszonyt, és beszél Lazgarával, majd hamarosan visszatér a három pohár borral és mindannyiuk elé letesz egyet.*
- Parancsoljanak!
*Fél szemmel azért rásandít a dolgok alakulására, kellemetlen lenne egy incidens, sajnálná mindhármuk megzavart lelki nyugalmát, de nem maradhat, hiszen újabb vendégek várják már. Innen majd Yathlanae asztala felé megy tovább. *
//Lazgara, Ralas//
*A méretes ork nő érkeztekor több tekintet rászegeződik, köztük Cassyé is. Igen csábos egy orkhoz képest, ugyanakkor van benne valami félelmet keltő. Nem az első ork vendég errefelé, a szőke elfnek legalább annyi pozitív élménye volt velük, mint az ellenkezője. Lazgara előbb ér a pulthoz, mint ő maga, de épp akkor megy a hármas társaság borát kimérni, mikor érdeklődni szándékozik.*
- Üdvözlöm a Sellőházban!
*Köszönti először is kedves mosollyal, s a nő ekkor előadhatja szándékát. Önkéntelenül végigfut rajta a tekintete, mikor a húzódozó vendégek elcsábításáról esik szó, és összeszorítja ajkait egy mosolyban. Nem gúnyosan, csak derülten. El tudja képzelni a jelenetet. Cassy tekintete aztán Ralasra siklik egy pillanatra, aki a közelben támaszkodik a pultnál. Kíváncsi, hogy hallotta-e, és ha igen, akkor óhajt-e most beszélni az érdeklődővel.*
- Nos, ez máris kiderül, kedves…
*Hangsúlyával igyekszik éreztetni, hogy a nevét szeretné megtudni. Ha megkapja, akkor ő is megmondja a sajátját.*
- Én Cassy vagyok.
*Lehet, hogy Ralas magától is odafordul, de ha nem figyelt volna fel Lazgarára, akkor a nőtől egy kis türelmet kér, megígérve, hogy utánajár a dolognak. Ez esetben megkérdezi azt is, hogy szeretne-e valamit inni, míg várakozik, s azt kitölti. Aztán, miközben kiviszi a három poharat, megáll Ralas mellett, hogy suttogva elmondja a helyzetet, és a férfi eldönthesse, fogadja-e most az érkezőt. Utána mindenképpen a népes asztalhoz igyekszik, hogy a bort felszolgálja nekik.*
//Yathlanae//
*Már a gyönyörű elf nő érkeztekor köszönti őt a szokásos kedves derűvel, mikor épp egy rendeléssel indul el.*
- Szép estét, legyen üdvözölve a Sellőházban! Egy kis türelmet kérek és jövök!
*A pultnál tesz egy fordulót, néhány szót váltva az ork nővel, majd magához veszi a három pohár bort, és a három fős asztalnál is megáll egy kicsit. Közben Yathlanae kedvére hallgathatja a két zenész muzsikáját, kik ma szolgálatot teljesítenek a vendégek szórakoztatására. S bőven akad bent látogató is, akiken járhat a tekintete. Végül Cassy ígéretéhez híven igyekszik oda hozzá egy újabb mosollyal és a menüvel a kezében.*
- Köszönöm a türelmét! Miben állhatok a rendelkezésére? Óhajt valamilyen italt vagy szeretné megnézni az étlapot? Remek konyhánk van, jó szívvel tudom ajánlani bármelyik fogást.
*Az enyhülő hangvétel ellenére nem hangzik túl jól a külön döntés gondolata, mégiscsak jobb lett volna, hanem hozakodik ezzel elő, előtérbe állítva önmagát. Nagyon jó neki itt, nem tör magas babérokra, csupán lelkesítőnek találta Zammiria fejlődésre, ötletekre buzdító beszédét, és most alkalmas beszédtémának érezte Ralasnál is. Komoly vállalkozás ez, nem is biztos benne, hogy illik a Sellőház profiljába, sokkal inkább a kikötői tervek támogatása kapcsán merült fel benne, miként az is, hogy talán jó lenne egy kis ápolói tudást magára szednie a várható sérülések miatt, melyek akár az edzőterem védett közegében is megeshetnek. Erről viszont még tényleg nem beszélt egyáltalán. Nem is biztos, hogy épp az ő közreműködésére volna itt szükség. A biztonság kedvéért azért mentegeti a másik főnököt.*
- Értem. De én ezzel nem azt akartam mondani, hogy Zammiria kisasszony döntött volna róla. Azt mondta, még visszatérünk rá. Talán csak nem volt még alkalmas időpont, hogy megossza.
*Próbálkozik egy enyhülést remélő mosollyal. Többre nem is igazán van idő, elszólítják.*
//Ambroggio, Anlendra, Daesys//
//Említés szintjén Yathlanae és Lazgara//
*A báró úr elég régen járt itt, és nem is olyan hosszú ideig maradt. Cassy közvetlenül nem találkozott vele, azóta sok vendég megfordult itt, de még így is megrezdül benne egy halvány emlék, a lányok körében pedig volt némi vérfrissítés azóta. Alfonz bizonyosan emlékezne a névre, de legalább az arcra, nem lehet mondani, hogy semmilyen emléket nem hagyott maga után. Ambroggioóra kedves mosolyt villant.*
- Valóban minket ajánlott? Ez igazán hízelgő, feltétlenül megköszönjük, ha ismét erre jár! A Kósza Pinty is hasonló hely volt ehhez régen, ha jól tudom.
*Röviden kuncog és megrázza a fejét, mikor Ralast törzsvendégnek nézi a férfi.*
- Nem egészen. De elég sok időt tölt itt üzleti okokból kifolyólag. Ha nem bánja, szerintem örülne neki, ha ő mondhatná el egy régi, kedves ismerősének…
*Ajánlja a meglepetés erejét szelíd tekintettel, de ha úgy látja, hogy Ambroggio nem örül a titoknak, akkor elárulja neki természetesen, hogy ő a Sellőház tulajdonosa, hiszen nem titkolózni akar, csak segíteni. Hogy valóban kedves ismerőse, azt jóhiszeműen megelőlegezi, hiszen nagyon udvariasan viselkedik, és tudta a vezető nevét. Legalábbis félig. A későbbi lehetőségekre bólogat.*
- Igen, bizonyosan. Élvezze csak nyugodtan a vacsorát és a kellemes társaságot!
*Mosolyog rájuk, és megpróbálja a pusmogást elengedni a füle mellett.*
- Akkor hozom az italokat!
*Libben tovább máris, és a pulthoz siet, közben üdvözli Yathlanae kisasszonyt, és beszél Lazgarával, majd hamarosan visszatér a három pohár borral és mindannyiuk elé letesz egyet.*
- Parancsoljanak!
*Fél szemmel azért rásandít a dolgok alakulására, kellemetlen lenne egy incidens, sajnálná mindhármuk megzavart lelki nyugalmát, de nem maradhat, hiszen újabb vendégek várják már. Innen majd Yathlanae asztala felé megy tovább. *
//Lazgara, Ralas//
*A méretes ork nő érkeztekor több tekintet rászegeződik, köztük Cassyé is. Igen csábos egy orkhoz képest, ugyanakkor van benne valami félelmet keltő. Nem az első ork vendég errefelé, a szőke elfnek legalább annyi pozitív élménye volt velük, mint az ellenkezője. Lazgara előbb ér a pulthoz, mint ő maga, de épp akkor megy a hármas társaság borát kimérni, mikor érdeklődni szándékozik.*
- Üdvözlöm a Sellőházban!
*Köszönti először is kedves mosollyal, s a nő ekkor előadhatja szándékát. Önkéntelenül végigfut rajta a tekintete, mikor a húzódozó vendégek elcsábításáról esik szó, és összeszorítja ajkait egy mosolyban. Nem gúnyosan, csak derülten. El tudja képzelni a jelenetet. Cassy tekintete aztán Ralasra siklik egy pillanatra, aki a közelben támaszkodik a pultnál. Kíváncsi, hogy hallotta-e, és ha igen, akkor óhajt-e most beszélni az érdeklődővel.*
- Nos, ez máris kiderül, kedves…
*Hangsúlyával igyekszik éreztetni, hogy a nevét szeretné megtudni. Ha megkapja, akkor ő is megmondja a sajátját.*
- Én Cassy vagyok.
*Lehet, hogy Ralas magától is odafordul, de ha nem figyelt volna fel Lazgarára, akkor a nőtől egy kis türelmet kér, megígérve, hogy utánajár a dolognak. Ez esetben megkérdezi azt is, hogy szeretne-e valamit inni, míg várakozik, s azt kitölti. Aztán, miközben kiviszi a három poharat, megáll Ralas mellett, hogy suttogva elmondja a helyzetet, és a férfi eldönthesse, fogadja-e most az érkezőt. Utána mindenképpen a népes asztalhoz igyekszik, hogy a bort felszolgálja nekik.*
//Yathlanae//
*Már a gyönyörű elf nő érkeztekor köszönti őt a szokásos kedves derűvel, mikor épp egy rendeléssel indul el.*
- Szép estét, legyen üdvözölve a Sellőházban! Egy kis türelmet kérek és jövök!
*A pultnál tesz egy fordulót, néhány szót váltva az ork nővel, majd magához veszi a három pohár bort, és a három fős asztalnál is megáll egy kicsit. Közben Yathlanae kedvére hallgathatja a két zenész muzsikáját, kik ma szolgálatot teljesítenek a vendégek szórakoztatására. S bőven akad bent látogató is, akiken járhat a tekintete. Végül Cassy ígéretéhez híven igyekszik oda hozzá egy újabb mosollyal és a menüvel a kezében.*
- Köszönöm a türelmét! Miben állhatok a rendelkezésére? Óhajt valamilyen italt vagy szeretné megnézni az étlapot? Remek konyhánk van, jó szívvel tudom ajánlani bármelyik fogást.
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-19 21:30:55
Üzenet elküldve: 2019-09-19 21:30:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Nem mondhatja, hogy elsőnek sikerült eltalálnia a Sellőházba, ám úgy tűnt, elég népszerű a hely ahhoz, hogy már az első járókelő útbaigazíthassa. Meg kell hagyni, egészen impozáns épület, látott már rosszabbakat, sokkal rosszabbakat. Olyan hely, ahonnan már akkor kiteszik a magafajtát, mikor még be sem tette a lábát. Jól ismeri az ilyen népeket: mind előítélés. Tagadná, ha azt mondaná, hogy nincs alapja a dolgoknak, de ezt senkinek nem kellene tudnia, mégis tudja mindenki. Kellemetlen.
Belép hát az ajtón, és csak hogy mindenki megjegyezhesse, mennyire illedelmes, még be is csukja maga után. Körbenéz, és hacsak nem fogadja valaki, a pulthoz sétál. Akár fogadják, akár saját magának kell keresnie az illetékest, minden esetben ugyan azt mondja:*
- Jó estét! Pletykálják, hogy kell ide még ember. Ha nem baj, hogy ork, ha két kezem, tudok velük mosni, pakolni, harcolni. Ha kell, úgy elcsábítom neked a vendéget, hogy akkor is kifizet, ha nem is akart volna örömlányt rendelni!
*Látható rajta, hogy mindent, amit mondd, teljesen komolyan is gondol, és szinte tűkön ülve várja a választ. Még az másodperceket is számolni kezdi magában: vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy kitessékeljék?*
A hozzászólás írója (Lazgara Grazob) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.19 21:34:37
Belép hát az ajtón, és csak hogy mindenki megjegyezhesse, mennyire illedelmes, még be is csukja maga után. Körbenéz, és hacsak nem fogadja valaki, a pulthoz sétál. Akár fogadják, akár saját magának kell keresnie az illetékest, minden esetben ugyan azt mondja:*
- Jó estét! Pletykálják, hogy kell ide még ember. Ha nem baj, hogy ork, ha két kezem, tudok velük mosni, pakolni, harcolni. Ha kell, úgy elcsábítom neked a vendéget, hogy akkor is kifizet, ha nem is akart volna örömlányt rendelni!
*Látható rajta, hogy mindent, amit mondd, teljesen komolyan is gondol, és szinte tűkön ülve várja a választ. Még az másodperceket is számolni kezdi magában: vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy kitessékeljék?*
A hozzászólás írója (Lazgara Grazob) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.19 21:34:37
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-19 20:48:26
Üzenet elküldve: 2019-09-19 20:48:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Torskel is fel-felnyög halkan Welly kényeztetése nyomán. Persze amikor elárulja, hogy mi az igazi foglalkozása nem lepi meg a lány reakciója, mégis örül annak, hogy Welly nem veti meg érte.*
- Miért jelentenél fel? Igazából semmiért, hiszen nem károsítottalak meg. Ezen kívül felcsaphatok tisztességes hajósnak is, abból is elkél. Hidd el az is veszélyes élet.*-szól majd megcsókolja a lányt.*
- Természetesen csak te leszel nőnemű a kabinban. Nem kell félned, ettől. Sőt, csakis a te helyed lesz az egyedül.*szól a férfi és kezeivel még jobban elkezdi kényezteti a puha szirmokat.*
- Bizony ott azon a szigeten elég jól el lehetne éldegélni, ha étel-ital van, akkor csak a szerelemre lenne gondunk, de az meg sohasem gond.*-búgja afülébe a lánynak, és finoman beleharap a fülcimpájába. Időközben észreveszi, hogy a víz elhűlt, már nem annyira kellemes, mint volt.*
- Elhűlt a víz. Keressünk egy puha ágyikót Welly.*- kacsit sejtelmesen a férfi.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Torskel is fel-felnyög halkan Welly kényeztetése nyomán. Persze amikor elárulja, hogy mi az igazi foglalkozása nem lepi meg a lány reakciója, mégis örül annak, hogy Welly nem veti meg érte.*
- Miért jelentenél fel? Igazából semmiért, hiszen nem károsítottalak meg. Ezen kívül felcsaphatok tisztességes hajósnak is, abból is elkél. Hidd el az is veszélyes élet.*-szól majd megcsókolja a lányt.*
- Természetesen csak te leszel nőnemű a kabinban. Nem kell félned, ettől. Sőt, csakis a te helyed lesz az egyedül.*szól a férfi és kezeivel még jobban elkezdi kényezteti a puha szirmokat.*
- Bizony ott azon a szigeten elég jól el lehetne éldegélni, ha étel-ital van, akkor csak a szerelemre lenne gondunk, de az meg sohasem gond.*-búgja afülébe a lánynak, és finoman beleharap a fülcimpájába. Időközben észreveszi, hogy a víz elhűlt, már nem annyira kellemes, mint volt.*
- Elhűlt a víz. Keressünk egy puha ágyikót Welly.*- kacsit sejtelmesen a férfi.*
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-19 20:39:05
Üzenet elküldve: 2019-09-19 20:39:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Daesys Anlendra és Cahress//
//Érintőlegesen Ralas//
*A vicsorból fordult vigyorgás alá lökött jelzőn Ambroggio egyáltalán nem sértődik meg. Aprón megrebbentett szemöldöke mintha inkább azt sugallná, pontosan ez az a hatás, amit el kíván érni. Hát igen, az Intéző úr megjelenése gondosan komponált műremek, és ahogy látszik, felettébb büszke is rá.*
- Hmm *A nyájasság alatt olykor egészen elolvadó bariton most férfias mélységgel morajlik elő. Úgy tűnik, Ambroggiot komolyan elgondolkodtatja az intelem.*
- Próbálok? *kacag fel az épp kibontott, szalvétának szegett kelmét a szája elé emelve.* - Kedves, kegyedért a legmulyább legények is életnyi hetvenkedést hordanának össze, efelől semmi kétségem, de én egyenes ember vagyok *a rókamosoly befészkeli magát a szájzugába.* - És ha csalni akarnék azzal a képpel, hogy imponáljak, egy ilyen öntörvényű kikötői szépségnek biztos más meséket lódítanék. *A férfi zöld szemeiben pimasz lidércfény dereng. Mint aki magáénak tudhatja a világ összes meséjét, hogy kedvére csűrje-csavarja, használja őket. Akár egy szemfényvesztő, aki varázslattal és csalással is bűvészkedik, de senki rajta nem kaphatja, mikor melyikkel.*
- Drága *mosolyodik* - a hadnagy is ember. És férfi. A Kikötő pedig talán kétes hely, de majd alakul. Az újonnan leszúrt függetlenségével rengeteg lehetőséget is kinyitott a vállalkozó szellemek előtt. Van benne kockázat, de kockázat nélkül az élet csak tohonya sodródás az árral. De ha arra célzott, nos *tárja szét a kezét* - én nem nézem le a bordélyokat. Kiváltképp az ilyen patinásakat. Szeretem a szépet és nem vetem meg az élvezetet. Ezeket a lányokat *pillant végig a ledér Sellőkön* - lehet romlottnak tartani, mert kéjjel kufárkodnak, de mivel rosszabb ez, mint egy meghittnek csúfolt családi fészek, ahol az emberük estéről estére leissza magát és rájuk mászik; azelőtt vagy azután, hogy kitöltötte rajtuk a haragját a saját elfuserált élete miatt? Ez is csak egy szakma, és én becsülöm, ha valaki jó a szakmájában. De lehet romlottnak tartani azokat is, akik ilyen helyekre járnak. Egy jó vacsora, egy kellemes ital vagy egy buja légyott csak az élvezetnek szentelve. Gyarlóság vagy az élet sava-borsa? Ki dönti el? Ki mondja meg? Talán a papok, talán az égiek, talán csak a lelkiismeret, talán senki *vonja meg a vállát mosolyogva.*
- A külsőségeken elbotlani az emberi természet része *pillant Anlendrára.* - Ha megragadnak, nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak addig terjed az érdeklődésem. A csípős megjegyzések, az elmés fricskák, a figyelmesség egy barát iránt, a bajtársias derűvel összejátszva kikezdett külcsín egy ismeretlenen... *a szemét szűkítve áll meg a gondolatmenetben, mint akiben felmerül egy kósza összefüggés, de aztán csak visszakúszik az arcára a mosoly. A konklúzió csendben marad.
A visszatérő pincérnő egy kicsit megakasztja e világ nagy dolgain való filozofálgatást, de mintha a neves ismerős nem hagyott volna itt olyan emlékezetes nyomot, mint amire Ambroggio számított. Még csak a neve se dereng.*
- Valóban. Cha'yss Cano Caldorcor báró úr. A Wegtoren Aranya Kereskedőház és a Kósza Pinty vezetője *bólint az illusztris felsorolás végén.* - Ő ajánlotta nekem ezt a helyet, és azt hiszem, nem fogom megfeddni érte *kacsint.*
- Drayte, hát persze! *koppint az asztalra.* - Törzsvendég? *kérdi kaján vigyorral.* - Nem, nem zavarnám. Úgy látom, most amúgy is máshol jár a figyelme. Majd még biztosan lesz alkalmunk összefutni *legyint s miután biztosította, hogy minden fenséges, útjára engedi a szőke elfet.
Aprót kortyol az italából, aztán folytatja a vacsoráját. Csak akkor teszi a tányér két oldalára az evőeszközöket és törölgeti meg a száját, mikor a két lány befejezte a susmorgást.*
- Elgondolkodtatott, amit az imént mondtál *sandít a vörösre* -, hogy vigyáznom kéne az utcán *segíti ki a felvetés fonalát némi hatásszünet után, kicsit messzebb csatolva vissza, mint elsőre sejthető volt.* - Talán testőrt kellene fogadnom. *Töprengő tekintettel simítja meg rövid szakállkáját.* - Egy helyit, aki vérmes, magabiztos és *kissé oldalvást hajtja a fejét, de ezúttal kivételesen nem a nőies idomokon legelteti a szemét, hanem Daesys tekintélyes arzenálját futja végig* - ért a fegyverekhez. Esetleg ismersz ilyet? *pillant fel újra.* - De a szájhősöket nem kedvelem. A rátarti hencegők fárasztanak *sóhajt a gyűrűit igazgatva.*
- Mellesleg *fűzi tovább a dolgot, míg kinyújtja az ujjait és alaposan megszemléli tökéletesen manikűrözött körmeit* - ha megpróbálnál megütni, tartok tőle, kitiltanának innen, ami igen sajnálatos lenne. Talán engem is kitiltanának, mint vétlen felet *ingatja a fejét* -, ami még sajnálatosabb lenne, tekintve, hogy tetszik itt nekem. Úgyhogy ha esetleg úgy döntesz, hogy meg szeretnéd próbálni, javaslom, menjünk ki *pillant fel a vörösre azzal a jellegzetes rókamosollyal.*
//Érintőlegesen Ralas//
*A vicsorból fordult vigyorgás alá lökött jelzőn Ambroggio egyáltalán nem sértődik meg. Aprón megrebbentett szemöldöke mintha inkább azt sugallná, pontosan ez az a hatás, amit el kíván érni. Hát igen, az Intéző úr megjelenése gondosan komponált műremek, és ahogy látszik, felettébb büszke is rá.*
- Hmm *A nyájasság alatt olykor egészen elolvadó bariton most férfias mélységgel morajlik elő. Úgy tűnik, Ambroggiot komolyan elgondolkodtatja az intelem.*
- Próbálok? *kacag fel az épp kibontott, szalvétának szegett kelmét a szája elé emelve.* - Kedves, kegyedért a legmulyább legények is életnyi hetvenkedést hordanának össze, efelől semmi kétségem, de én egyenes ember vagyok *a rókamosoly befészkeli magát a szájzugába.* - És ha csalni akarnék azzal a képpel, hogy imponáljak, egy ilyen öntörvényű kikötői szépségnek biztos más meséket lódítanék. *A férfi zöld szemeiben pimasz lidércfény dereng. Mint aki magáénak tudhatja a világ összes meséjét, hogy kedvére csűrje-csavarja, használja őket. Akár egy szemfényvesztő, aki varázslattal és csalással is bűvészkedik, de senki rajta nem kaphatja, mikor melyikkel.*
- Drága *mosolyodik* - a hadnagy is ember. És férfi. A Kikötő pedig talán kétes hely, de majd alakul. Az újonnan leszúrt függetlenségével rengeteg lehetőséget is kinyitott a vállalkozó szellemek előtt. Van benne kockázat, de kockázat nélkül az élet csak tohonya sodródás az árral. De ha arra célzott, nos *tárja szét a kezét* - én nem nézem le a bordélyokat. Kiváltképp az ilyen patinásakat. Szeretem a szépet és nem vetem meg az élvezetet. Ezeket a lányokat *pillant végig a ledér Sellőkön* - lehet romlottnak tartani, mert kéjjel kufárkodnak, de mivel rosszabb ez, mint egy meghittnek csúfolt családi fészek, ahol az emberük estéről estére leissza magát és rájuk mászik; azelőtt vagy azután, hogy kitöltötte rajtuk a haragját a saját elfuserált élete miatt? Ez is csak egy szakma, és én becsülöm, ha valaki jó a szakmájában. De lehet romlottnak tartani azokat is, akik ilyen helyekre járnak. Egy jó vacsora, egy kellemes ital vagy egy buja légyott csak az élvezetnek szentelve. Gyarlóság vagy az élet sava-borsa? Ki dönti el? Ki mondja meg? Talán a papok, talán az égiek, talán csak a lelkiismeret, talán senki *vonja meg a vállát mosolyogva.*
- A külsőségeken elbotlani az emberi természet része *pillant Anlendrára.* - Ha megragadnak, nem feltétlenül jelenti azt, hogy csak addig terjed az érdeklődésem. A csípős megjegyzések, az elmés fricskák, a figyelmesség egy barát iránt, a bajtársias derűvel összejátszva kikezdett külcsín egy ismeretlenen... *a szemét szűkítve áll meg a gondolatmenetben, mint akiben felmerül egy kósza összefüggés, de aztán csak visszakúszik az arcára a mosoly. A konklúzió csendben marad.
A visszatérő pincérnő egy kicsit megakasztja e világ nagy dolgain való filozofálgatást, de mintha a neves ismerős nem hagyott volna itt olyan emlékezetes nyomot, mint amire Ambroggio számított. Még csak a neve se dereng.*
- Valóban. Cha'yss Cano Caldorcor báró úr. A Wegtoren Aranya Kereskedőház és a Kósza Pinty vezetője *bólint az illusztris felsorolás végén.* - Ő ajánlotta nekem ezt a helyet, és azt hiszem, nem fogom megfeddni érte *kacsint.*
- Drayte, hát persze! *koppint az asztalra.* - Törzsvendég? *kérdi kaján vigyorral.* - Nem, nem zavarnám. Úgy látom, most amúgy is máshol jár a figyelme. Majd még biztosan lesz alkalmunk összefutni *legyint s miután biztosította, hogy minden fenséges, útjára engedi a szőke elfet.
Aprót kortyol az italából, aztán folytatja a vacsoráját. Csak akkor teszi a tányér két oldalára az evőeszközöket és törölgeti meg a száját, mikor a két lány befejezte a susmorgást.*
- Elgondolkodtatott, amit az imént mondtál *sandít a vörösre* -, hogy vigyáznom kéne az utcán *segíti ki a felvetés fonalát némi hatásszünet után, kicsit messzebb csatolva vissza, mint elsőre sejthető volt.* - Talán testőrt kellene fogadnom. *Töprengő tekintettel simítja meg rövid szakállkáját.* - Egy helyit, aki vérmes, magabiztos és *kissé oldalvást hajtja a fejét, de ezúttal kivételesen nem a nőies idomokon legelteti a szemét, hanem Daesys tekintélyes arzenálját futja végig* - ért a fegyverekhez. Esetleg ismersz ilyet? *pillant fel újra.* - De a szájhősöket nem kedvelem. A rátarti hencegők fárasztanak *sóhajt a gyűrűit igazgatva.*
- Mellesleg *fűzi tovább a dolgot, míg kinyújtja az ujjait és alaposan megszemléli tökéletesen manikűrözött körmeit* - ha megpróbálnál megütni, tartok tőle, kitiltanának innen, ami igen sajnálatos lenne. Talán engem is kitiltanának, mint vétlen felet *ingatja a fejét* -, ami még sajnálatosabb lenne, tekintve, hogy tetszik itt nekem. Úgyhogy ha esetleg úgy döntesz, hogy meg szeretnéd próbálni, javaslom, menjünk ki *pillant fel a vörösre azzal a jellegzetes rókamosollyal.*
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-19 20:13:52
Üzenet elküldve: 2019-09-19 20:13:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ahogy mondod. Hosszú. *Nyugtázza egy jóleső szusszanás kíséretében, kezdi a langyos víz teljesen szétáztatni és lassan a levegővétel is nehézkes, a vízgőzzel teli fürdőben, így egy pillanatra kiemelkedik, hogy megborzongassa elpuhult bőrét. Vesz egy hatalmas lélegzetet, majd visszaereszkedik a habok takarásába.*
- Ne haragudj, csak már kezd fullasztó lenni ez a fülledt légkör. *Szabadkozik, majd egy apró csókot lehet engesztelésül a másik ajkaira, majd hagyja, hadd folytassa. Viszont azonnal fennakadnak a szemei, amint fény derül az igazságra, vagyis kicsit megdöbbentik a tények, amik elé a férfi állítja. Kicsit visszakozik, miután tudomására hozott mindent, amit akart a másik és nagy sóhajtás hagyja el a száját.*
- Miért vagy benne annyira biztos, hogy én nem adlak fel? *Kérdezi, bár esze ágában sincsen most kiereszteni a férfit az ujjai közül, mikor úgy tűnik, ő teljesen el tudja fogadni az éjszakára úgy, ahogy van. Persze a jóságos és kedves matrózról teljesen összeomlik a lányban kialakult kép, úgy találja, így valóságosabb talán ez az egész. Miután kicsit ráhozta a fáraszt a másikra, azért visszabújik az ölébe és a száját a nyakához közelíti.*
- Elég veszélyes életnek hangzik. Na meg a lányokat… hát… ezt még át kell gondoljam, de már az első útra elígérkeztem. Más nőt viszont nem tűrök meg a kabinban. *Csókolja meg óvatosan a férfi nyakát, majd csak a nyomatékosítás kedvéért megmutatja, hogy fogai is vannak ám, így erősen beleszív. Kétségtelen, hogy nyoma marad az érzékeny felületen.*
- Fehér homokos? *Kérdez vissza.* - Az nagyon szép hely lehet, nem bánnám, ha rabul ejtenél egy olyan szigeten. *Majd eszébe jut, hogy lehet, onnan többet nem jönnének vissza néhány nap után. Félő, hogy hosszú időre ott ragadnának. Ekkor érzi meg, hogy a férfi ujjai ismét rábukkannak az érzékeny szirmokra, ám ezúttal nem szakítja félbe a kényeztetést. Sokkal inkább szemeit behunyva óvatos, de határozott simításokkal jutalmazza a férfi minden gyengéd érintését, így fokozva a vágyakozást. Mikor már a légzése is szaporábbra vált, homlokát megpihenteti a másik vállán, szabad kezével pedig a nyakába kapaszkodik. Így Torskel a mellkasán érezheti a nő tüdejéből szaporán távozó levegő útját, a nyakán pedig egy sóvárgástól telítődött test ujjainak türelmetlen marását.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ahogy mondod. Hosszú. *Nyugtázza egy jóleső szusszanás kíséretében, kezdi a langyos víz teljesen szétáztatni és lassan a levegővétel is nehézkes, a vízgőzzel teli fürdőben, így egy pillanatra kiemelkedik, hogy megborzongassa elpuhult bőrét. Vesz egy hatalmas lélegzetet, majd visszaereszkedik a habok takarásába.*
- Ne haragudj, csak már kezd fullasztó lenni ez a fülledt légkör. *Szabadkozik, majd egy apró csókot lehet engesztelésül a másik ajkaira, majd hagyja, hadd folytassa. Viszont azonnal fennakadnak a szemei, amint fény derül az igazságra, vagyis kicsit megdöbbentik a tények, amik elé a férfi állítja. Kicsit visszakozik, miután tudomására hozott mindent, amit akart a másik és nagy sóhajtás hagyja el a száját.*
- Miért vagy benne annyira biztos, hogy én nem adlak fel? *Kérdezi, bár esze ágában sincsen most kiereszteni a férfit az ujjai közül, mikor úgy tűnik, ő teljesen el tudja fogadni az éjszakára úgy, ahogy van. Persze a jóságos és kedves matrózról teljesen összeomlik a lányban kialakult kép, úgy találja, így valóságosabb talán ez az egész. Miután kicsit ráhozta a fáraszt a másikra, azért visszabújik az ölébe és a száját a nyakához közelíti.*
- Elég veszélyes életnek hangzik. Na meg a lányokat… hát… ezt még át kell gondoljam, de már az első útra elígérkeztem. Más nőt viszont nem tűrök meg a kabinban. *Csókolja meg óvatosan a férfi nyakát, majd csak a nyomatékosítás kedvéért megmutatja, hogy fogai is vannak ám, így erősen beleszív. Kétségtelen, hogy nyoma marad az érzékeny felületen.*
- Fehér homokos? *Kérdez vissza.* - Az nagyon szép hely lehet, nem bánnám, ha rabul ejtenél egy olyan szigeten. *Majd eszébe jut, hogy lehet, onnan többet nem jönnének vissza néhány nap után. Félő, hogy hosszú időre ott ragadnának. Ekkor érzi meg, hogy a férfi ujjai ismét rábukkannak az érzékeny szirmokra, ám ezúttal nem szakítja félbe a kényeztetést. Sokkal inkább szemeit behunyva óvatos, de határozott simításokkal jutalmazza a férfi minden gyengéd érintését, így fokozva a vágyakozást. Mikor már a légzése is szaporábbra vált, homlokát megpihenteti a másik vállán, szabad kezével pedig a nyakába kapaszkodik. Így Torskel a mellkasán érezheti a nő tüdejéből szaporán távozó levegő útját, a nyakán pedig egy sóvárgástól telítődött test ujjainak türelmetlen marását.*
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-19 18:58:39
Üzenet elküldve: 2019-09-19 18:58:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi apró puszit nyom Welly arcára.*
- Hosszú az éjszaka, meg nem is sietek sehova sem.*-mondja, és közben egyik kezével a lány tincseit cirógatja. Amikor a beszélgetés ahhoz a ponthoz ér, hogy Welly nem ismeri Torskelt, és lehet nem is járna vele jól, a férfi elmosolyodik.*
- Ezt könnyen orvosolhatjuk. Torskel Ruos vagyok, és szerintem magadtól rájöttél, hogy nem egyszerű hajós vagyok, hanem kalóz. A bajtársaimat elfogták, a hajómat elsüllyesztették, valószínűleg csak én maradtam meg, a többieket biztos fellógatták, engem meg halottnak hisznek. Szeretem a vörös színt, és a tengert. Na, meg a lányokat, bár az összes közül, te vagy a legszebb.*-mondja vigyorogva, és egy csókot lehel Welly ajkaira. Amikor a nő ujjai Torskel nemesebb felére fonódnak kicsit elkerekednek a szemei, és egy jóleső bizsergés fut át a gerincén. Ő sem rest ezt viszonozni. Ujjai újra a Welly forró ölét cirógatják.*
- A Szavadon foglak. Ha lesz hajóm elmegyünk a tengerre, csak mi. Egyes helyeken kék, mint az én szemem, de vannak olyan helyek, ahol olyan zöld mint a te szemeid. Vannak olyan szigetek, amiket fehér homok borít. Ott pár napot eltölthetnénk ugyanígy kettesben. Semmi zaj, semmi nyüzsgés. Csak a tenger, a meleg és a homok.*-szól a férfi és újabb csókot ad a partnerének.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi apró puszit nyom Welly arcára.*
- Hosszú az éjszaka, meg nem is sietek sehova sem.*-mondja, és közben egyik kezével a lány tincseit cirógatja. Amikor a beszélgetés ahhoz a ponthoz ér, hogy Welly nem ismeri Torskelt, és lehet nem is járna vele jól, a férfi elmosolyodik.*
- Ezt könnyen orvosolhatjuk. Torskel Ruos vagyok, és szerintem magadtól rájöttél, hogy nem egyszerű hajós vagyok, hanem kalóz. A bajtársaimat elfogták, a hajómat elsüllyesztették, valószínűleg csak én maradtam meg, a többieket biztos fellógatták, engem meg halottnak hisznek. Szeretem a vörös színt, és a tengert. Na, meg a lányokat, bár az összes közül, te vagy a legszebb.*-mondja vigyorogva, és egy csókot lehel Welly ajkaira. Amikor a nő ujjai Torskel nemesebb felére fonódnak kicsit elkerekednek a szemei, és egy jóleső bizsergés fut át a gerincén. Ő sem rest ezt viszonozni. Ujjai újra a Welly forró ölét cirógatják.*
- A Szavadon foglak. Ha lesz hajóm elmegyünk a tengerre, csak mi. Egyes helyeken kék, mint az én szemem, de vannak olyan helyek, ahol olyan zöld mint a te szemeid. Vannak olyan szigetek, amiket fehér homok borít. Ott pár napot eltölthetnénk ugyanígy kettesben. Semmi zaj, semmi nyüzsgés. Csak a tenger, a meleg és a homok.*-szól a férfi és újabb csókot ad a partnerének.*
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-19 17:54:12
Üzenet elküldve: 2019-09-19 17:54:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor a karjai a férfi nyakában kötnek ki, először nem tudja mire vélni a dolgot, aztán egy apró sikkantással körítve érti meg a jelentőségét. Meglepetésében jó erősen bele is kapaszkodik a másikba, a bőre szinte rátapad a férfi meztelen mellkasára.*
-Hát, ha nem hát nem. *Mondja megilletődve, addig pedig nagy erőfeszítéseket tesz, hogy ne vegye ostrom alá újra és újra a másik száját. Az ugyanis nem lenne szerencsés, ha akadályozná a kilátásban és kettejükkel csúszna meg a dézsában, majd csobbanna bele a vízbe, mint egy jól táplált vasmacska. Így, míg földet nem ér a lába, csak a másik tarkóját cirógatja. Majd visszakerül a már jól ismert helyére, lábaival átkulcsolja a másik derekát és élvezi a figyelmet, és a simogatást, amit a férfitől kap. Csak szépen finoman, lassan ráérősen, ő is visszacsókol és barátkozik a matróz szembogaraival, széles vállaival és kóstolni való bőrével.*
- Nem siettetlek. *Neki is kényelmes a helyet, így pedig, hogy a másik már mindent tud róla és a helyzetéről felettébb felszabadultnak érzi magát. Mikor viszont a férfi megszólal, magasra szöknek a szemöldökei, szájára pedig ferde mosoly ül ki.*
- Miből gondolod, hogy velem jól járnál? Hiszen nem is ismersz, ahogy én sem téged. *Cirógatja meg az egyik mutatóujjával a férfi arcélét.*
- De tudod mit? Ha ma este minden jól megy és neked tényleg lesz egyszer egy hajód, akkor egy útra elkísérlek. Aztán meglátjuk mi lesz belőle. *Ezt az egyezséget tarthatónak ítéli, persze nem gondolja, hogy Torskel bármi módon is megpróbálná bántani, ne adj isten, felhasználni egyéb célokra, de sokféle az emberi természet, ami nem minden helyzetben mutatkozik meg. Valamint az is felmerül benne, hogy ha viszont pont olyan, amilyennek most látja, akkor ő nem elég jó hozzá, miért is érné be vele?*
- Amúgy a tengerrel nincs bajom, de még hosszabb hajóúton nem igen voltam, azaz nem emlékszem rá. *Válaszol a kérdésre, és az eddig, a férfi arcát cirógató kéz lassan süllyed el, a mellkasán lefelé haladva a víz alá, hogy míg beszélgetnek, ismét megtalálja azt, amit már egyszer sikerült meglelnie odalent. Csak óvatosan fonódnak rá ujjai Torskel férfiasságára, lassan simogatva, közben odaadó szemekkel hallgatja, de igazán már csak azt várja, mikor csaphat le az utolsó mondat végeztével a puha ajkakra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor a karjai a férfi nyakában kötnek ki, először nem tudja mire vélni a dolgot, aztán egy apró sikkantással körítve érti meg a jelentőségét. Meglepetésében jó erősen bele is kapaszkodik a másikba, a bőre szinte rátapad a férfi meztelen mellkasára.*
-Hát, ha nem hát nem. *Mondja megilletődve, addig pedig nagy erőfeszítéseket tesz, hogy ne vegye ostrom alá újra és újra a másik száját. Az ugyanis nem lenne szerencsés, ha akadályozná a kilátásban és kettejükkel csúszna meg a dézsában, majd csobbanna bele a vízbe, mint egy jól táplált vasmacska. Így, míg földet nem ér a lába, csak a másik tarkóját cirógatja. Majd visszakerül a már jól ismert helyére, lábaival átkulcsolja a másik derekát és élvezi a figyelmet, és a simogatást, amit a férfitől kap. Csak szépen finoman, lassan ráérősen, ő is visszacsókol és barátkozik a matróz szembogaraival, széles vállaival és kóstolni való bőrével.*
- Nem siettetlek. *Neki is kényelmes a helyet, így pedig, hogy a másik már mindent tud róla és a helyzetéről felettébb felszabadultnak érzi magát. Mikor viszont a férfi megszólal, magasra szöknek a szemöldökei, szájára pedig ferde mosoly ül ki.*
- Miből gondolod, hogy velem jól járnál? Hiszen nem is ismersz, ahogy én sem téged. *Cirógatja meg az egyik mutatóujjával a férfi arcélét.*
- De tudod mit? Ha ma este minden jól megy és neked tényleg lesz egyszer egy hajód, akkor egy útra elkísérlek. Aztán meglátjuk mi lesz belőle. *Ezt az egyezséget tarthatónak ítéli, persze nem gondolja, hogy Torskel bármi módon is megpróbálná bántani, ne adj isten, felhasználni egyéb célokra, de sokféle az emberi természet, ami nem minden helyzetben mutatkozik meg. Valamint az is felmerül benne, hogy ha viszont pont olyan, amilyennek most látja, akkor ő nem elég jó hozzá, miért is érné be vele?*
- Amúgy a tengerrel nincs bajom, de még hosszabb hajóúton nem igen voltam, azaz nem emlékszem rá. *Válaszol a kérdésre, és az eddig, a férfi arcát cirógató kéz lassan süllyed el, a mellkasán lefelé haladva a víz alá, hogy míg beszélgetnek, ismét megtalálja azt, amit már egyszer sikerült meglelnie odalent. Csak óvatosan fonódnak rá ujjai Torskel férfiasságára, lassan simogatva, közben odaadó szemekkel hallgatja, de igazán már csak azt várja, mikor csaphat le az utolsó mondat végeztével a puha ajkakra.*
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-19 13:45:12
Üzenet elküldve: 2019-09-19 13:45:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Daesys, Ambroggio, Cahress//
*Anlendrának is feltűnik, hogy a férfi félig kitérő, megfoghatatlan válaszokat ad a foglalkozását firtató kérdésre, de ő nem teszi szóvá. Mindig is szívesebben raktározta el magában a körülötte lévők megfigyelésén alapuló észrevételeit. Főleg, ha idegenekről van szó. Viszont most először vél felfedezni hasonlóságot önmaga és Ambroggio között. Mégpedig azt, hogy a lány sem szereti megosztani ügyes-bajos dolgait az első adandó alkalommal. Ezzel a vonással könnyedén azonosulni tud. A bocsánatkérésre egy cseppet lazít keresztbe font karjain, de nem rendezi át helyzetét.*
- Semmi gond, csak nem szeretem, mikor úgy vizslatnak, mint az elfogyasztásra váró porhanyós madárkákat.
*Utal vissza az intéző egy korábbi kétértelmű megjegyzésére. Az igazság, hogy fiatal kora ellenére, Anlendra már megszokta ezt a virtust. Sajnos, ha egy nő kicsit is csinosabb az átlagnál, a világ minden szegletében hasonló pillantásokkal szembesül, s ez alól a kikötő egy illusztris bordélyháza nyilvánvalóan nem lehet kivétel. Anlendra pedig már rég észrevette, hogy törékeny, de nőies alkata, apró termete és meleg, barna szemei sok férfiban vágyat ébresztenek. Noha nem olyan tüzes a kisugárzása, mint Daesysnek, a két nő objektíven nézve érdekesen üdítő párosítás lehet a férfiak szemében, főleg, ha a szóban forgó férfi valóban mundért öltve nőhiányban szenvedett a közelmúltban. *
- Egyetértek azzal, hogy az illem másodlagos, de számomra az igazi férfi elvonatkoztat a külsőtől, s helyette igyekszik megismerni, hogy a nő értékei minőségükben illenek-e a vonzó látszathoz. Úgy tűnik, sokszor nem ez a cél.
*Semmi él nincs szavaiban, csupán őszintén, és kissé idealista módon reagál Ambroggio mondatára, mely akaratlanul is olyan érzetet kelt a lányban, mintha az intéző, férfiakra jellemző módon – ámbár az átlagnál okosabban – mentegetné magát általános féligazságokra és férfitársai gyarlóságára hivatkozva.
Közben megérkezik a vacsora, s Anlendra egy ideje először villant ragyogó mosolyt, melynek címzettje a szőke elf.*
- Köszönöm szépen!
*Éhségéről szinte meg is feledkezett, de az ínycsiklandozóan illatozó kacsasült látványára újra hangosan kordul egyet a gyomra. A jó hír, hogy egyből magáévá is teheti az előtte pompázó ételcsodát. Kézbe veszi a korábban szolgáltatott evőeszközöket, majd asztaltársaira néz, arcáról derű sugárzik.*
- Jó étvágyat!
*Neki is áll, precízen félbe vág egy pecsenyekrumplit, s villájára tűzi. Közben elégedettséggel nyugtázza, hogy az intéző ismét „hasznossá” tette magát, és rendelt egy-egy pohár bort. Itt a lehetőség! Innentől kitart majd a szőlőből készült nedű mellett, ahelyett, hogy égetett szeszt inna. Így talán lesz esélye arra, hogy ne igyák maradéktalanul az asztal alá. Mindeközben Daesys odahajol hozzá, s halkan érdeklődik hogyléte felől.*
- Minden, persze! Csak ismerkedek a helyzettel. *Súgja vissza mosolyogva. Szavai őszintének tűnnek, hiszen már nem zavarja annyira a férfi jelenléte. Ehhez hozzájárul, hogy rendkívüli módon szórakoztatja az élvezet, mellyel Daesys a piperkőc férfit fricskázza. Barátnője jelenléte egyébként valamiféle biztoságérzettel is felruházza Anlendrát.*
- Várjuk ki a végét! Ne vesd el ezt a lehetőséget.
*Fűzi hozzá cinkos mosollyal. Kifejezetten szórakoztatja a kép, ahogy Daesys eltöri Ambroggio orrát. Anlendra képzeletében a férfi nehezen tudja eldönteni, hogy a fájdalommal foglalkozzon, vagy fehér zsabós ingére folyó vérrel.*
*Anlendrának is feltűnik, hogy a férfi félig kitérő, megfoghatatlan válaszokat ad a foglalkozását firtató kérdésre, de ő nem teszi szóvá. Mindig is szívesebben raktározta el magában a körülötte lévők megfigyelésén alapuló észrevételeit. Főleg, ha idegenekről van szó. Viszont most először vél felfedezni hasonlóságot önmaga és Ambroggio között. Mégpedig azt, hogy a lány sem szereti megosztani ügyes-bajos dolgait az első adandó alkalommal. Ezzel a vonással könnyedén azonosulni tud. A bocsánatkérésre egy cseppet lazít keresztbe font karjain, de nem rendezi át helyzetét.*
- Semmi gond, csak nem szeretem, mikor úgy vizslatnak, mint az elfogyasztásra váró porhanyós madárkákat.
*Utal vissza az intéző egy korábbi kétértelmű megjegyzésére. Az igazság, hogy fiatal kora ellenére, Anlendra már megszokta ezt a virtust. Sajnos, ha egy nő kicsit is csinosabb az átlagnál, a világ minden szegletében hasonló pillantásokkal szembesül, s ez alól a kikötő egy illusztris bordélyháza nyilvánvalóan nem lehet kivétel. Anlendra pedig már rég észrevette, hogy törékeny, de nőies alkata, apró termete és meleg, barna szemei sok férfiban vágyat ébresztenek. Noha nem olyan tüzes a kisugárzása, mint Daesysnek, a két nő objektíven nézve érdekesen üdítő párosítás lehet a férfiak szemében, főleg, ha a szóban forgó férfi valóban mundért öltve nőhiányban szenvedett a közelmúltban. *
- Egyetértek azzal, hogy az illem másodlagos, de számomra az igazi férfi elvonatkoztat a külsőtől, s helyette igyekszik megismerni, hogy a nő értékei minőségükben illenek-e a vonzó látszathoz. Úgy tűnik, sokszor nem ez a cél.
*Semmi él nincs szavaiban, csupán őszintén, és kissé idealista módon reagál Ambroggio mondatára, mely akaratlanul is olyan érzetet kelt a lányban, mintha az intéző, férfiakra jellemző módon – ámbár az átlagnál okosabban – mentegetné magát általános féligazságokra és férfitársai gyarlóságára hivatkozva.
Közben megérkezik a vacsora, s Anlendra egy ideje először villant ragyogó mosolyt, melynek címzettje a szőke elf.*
- Köszönöm szépen!
*Éhségéről szinte meg is feledkezett, de az ínycsiklandozóan illatozó kacsasült látványára újra hangosan kordul egyet a gyomra. A jó hír, hogy egyből magáévá is teheti az előtte pompázó ételcsodát. Kézbe veszi a korábban szolgáltatott evőeszközöket, majd asztaltársaira néz, arcáról derű sugárzik.*
- Jó étvágyat!
*Neki is áll, precízen félbe vág egy pecsenyekrumplit, s villájára tűzi. Közben elégedettséggel nyugtázza, hogy az intéző ismét „hasznossá” tette magát, és rendelt egy-egy pohár bort. Itt a lehetőség! Innentől kitart majd a szőlőből készült nedű mellett, ahelyett, hogy égetett szeszt inna. Így talán lesz esélye arra, hogy ne igyák maradéktalanul az asztal alá. Mindeközben Daesys odahajol hozzá, s halkan érdeklődik hogyléte felől.*
- Minden, persze! Csak ismerkedek a helyzettel. *Súgja vissza mosolyogva. Szavai őszintének tűnnek, hiszen már nem zavarja annyira a férfi jelenléte. Ehhez hozzájárul, hogy rendkívüli módon szórakoztatja az élvezet, mellyel Daesys a piperkőc férfit fricskázza. Barátnője jelenléte egyébként valamiféle biztoságérzettel is felruházza Anlendrát.*
- Várjuk ki a végét! Ne vesd el ezt a lehetőséget.
*Fűzi hozzá cinkos mosollyal. Kifejezetten szórakoztatja a kép, ahogy Daesys eltöri Ambroggio orrát. Anlendra képzeletében a férfi nehezen tudja eldönteni, hogy a fájdalommal foglalkozzon, vagy fehér zsabós ingére folyó vérrel.*
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-18 19:59:45
Üzenet elküldve: 2019-09-18 19:59:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nyakán érzett kis harapástól Torskel egy kicsit felszisszen, és a gömbölyded feneket simogató kezek belemarkolnak a kerek hátsóba. Ugyanakkor a férfi el is vigyorodik. Welly kezeit a nyakához teszi.*
- Kapaszkodj erősen!*-súgja partnerévek, majd egy szempillantás alatt a karjaiba veszi a leányzót, és vele együtt sétál be vissza dézsába. Torskel bele is ül, és az ölébe ülteti lányt, úgy simogatja fekete tincseit, csókolja ajkait, és néz a zöld szemekbe.*
- Ráérünk majd akkor ha elhűlt a víz.*-közben ujjai végigvándorolnak a lány hátán, fenekén és combján.*
- Mit szólnál, ha adnék egy ajánlatot neked. Az álsellő konyhalányt a tengerek úrnőjévé teszem. Persze ehhez a tengerek urává kell válnom, meg egy hajó is jól jönne, de neked lenne a fedélzeten hely, sőt egyeneset a kabinomban lennél. Mit szólsz hozzá? Szereted a tengert?*-kérdez a férfi és egy csókot lop Wellytől.*
A hozzászólás írója (Torskel Ruos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.18 20:35:49
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nyakán érzett kis harapástól Torskel egy kicsit felszisszen, és a gömbölyded feneket simogató kezek belemarkolnak a kerek hátsóba. Ugyanakkor a férfi el is vigyorodik. Welly kezeit a nyakához teszi.*
- Kapaszkodj erősen!*-súgja partnerévek, majd egy szempillantás alatt a karjaiba veszi a leányzót, és vele együtt sétál be vissza dézsába. Torskel bele is ül, és az ölébe ülteti lányt, úgy simogatja fekete tincseit, csókolja ajkait, és néz a zöld szemekbe.*
- Ráérünk majd akkor ha elhűlt a víz.*-közben ujjai végigvándorolnak a lány hátán, fenekén és combján.*
- Mit szólnál, ha adnék egy ajánlatot neked. Az álsellő konyhalányt a tengerek úrnőjévé teszem. Persze ehhez a tengerek urává kell válnom, meg egy hajó is jól jönne, de neked lenne a fedélzeten hely, sőt egyeneset a kabinomban lennél. Mit szólsz hozzá? Szereted a tengert?*-kérdez a férfi és egy csókot lop Wellytől.*
A hozzászólás írója (Torskel Ruos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.18 20:35:49
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-18 19:27:11
Üzenet elküldve: 2019-09-18 19:27:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor a férfi úgy töri magát, hogy utolérje, azért lelassít, hogy meghallgassa. Kicsit fél a dologtól, hiszen lehet, pont most fogja rázúdítani, hogy micsoda átverés alanya éppen és be fogja árulni a főnökének. Persze teljesen jogosan. De amint elhangzik az első mondat meglepett pislogáson kapja magát. ~Ez a legfontosabb, ami megmaradt benne? ~ Kétségtelen, az arca megkönnyebbülésről árulkodik, a szája szélén mosoly bujkál és pír, az iménti vallomás miatt, ami egyértelműen célba ért. Közben a férfi lassan elhúzza a kezeit, amelyek biztos takarást nyújtottak a meleg víztől elterebélyesedő rózsáinak, majd kezeivel körbeudvarolja őket. ~Tényleg tetszenének neki? ~ Ugye ő ezekkel éli az életét, az itteni lányokat elnézve, nem is igazán nagy durranás, mert látott már nagyobbakat, sokkal nagyobbakat itt. De kétségtelen, hogy mivel pont egy tenyérnyi mind a kettő, így feszesen gömbölyödnek ki a mellkasából, kényeztetésre éhesen. Jólesnek, sőt fel is lelkesítik a nőt az előtte álló vendég szavai, majd egy szenvedélyes csókkal meg is erősíti azt, ami az imént elhagyta a száját. Telhetetlenül kapkodja a levegőt, miközben a férfi ajkait ostromolja, bele- beleszív, és rendületlen csatát vív a nyelvével, ez most nem túlélésre menő viadal, mind inkább szenvedélyek összecsapása, amelyben egymás kioltása a cél. Mikor elválnak egymástól az ajkak, a másik szemébe néz, közben érzi, ahogy az határozott fogásba veszi kerek hátsóját és mi tagadás, nincs ellene kifogása, sőt. Ha nem ütközik ellenállásba, akkor a mellét simogató kezet is hátulra vezeti, hogy immár semmi akadálya ne legyen a két test közvetlen egymáshoz simulásának. Kezeit Torskel hátára vezeti, ahol izmos vállai felé törekedve simítanak végig, ágyékát pedig a férfiéhez tolja, hogy sehol se férkőzhessen levegő közéjük. Tompa pislogással nyugtázza, mennyire jóleső érzés számára, hogy tudja, a férfi vágyik rá és ezt ágaskodó testrésze is egyértelműsíteni hivatott.*
-Maradhatnánk így egy kicsit? *Kérdi halkan, aztán ismét közelebb hajol, hogy csókban egyesülhessenek. Viszont a kíváncsisága már lassan nem elégszik meg csupán ennyivel, lesiklik, és orrával végig karistolja a másik bőrét, hogy végül a nyakánál állapodjék meg, erélyesen belekóstolva. Azért fülel, hogy milyen hatást vált ki a férfiból a határozott és talán némiképp fájdalmas közjáték.*
-De talán a szoba lenne a legjobb… *Súgja, hangjában valami ismeretlen sóvárgást bújtatva, majd nyel egyet.*
-Ahhoz le kell menjek a kulcsért is… *Pihen meg az állával a férfi vállán támaszkodva, erőteljes szuszogás közepette.*
-Addig élvezd, míg meleg a víz. *Néz fel miután ismét normális ütemben veszi a levegőt.*
-Ide akasztok egy köntöst, neked nem kell felöltöznöd. A szobáig abban is eljöhetsz.*Magyarázza, de egyelőre nem igazán úgy fest, mint akinek szándékában áll elválni, akárcsak egy percre is a másiktól.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor a férfi úgy töri magát, hogy utolérje, azért lelassít, hogy meghallgassa. Kicsit fél a dologtól, hiszen lehet, pont most fogja rázúdítani, hogy micsoda átverés alanya éppen és be fogja árulni a főnökének. Persze teljesen jogosan. De amint elhangzik az első mondat meglepett pislogáson kapja magát. ~Ez a legfontosabb, ami megmaradt benne? ~ Kétségtelen, az arca megkönnyebbülésről árulkodik, a szája szélén mosoly bujkál és pír, az iménti vallomás miatt, ami egyértelműen célba ért. Közben a férfi lassan elhúzza a kezeit, amelyek biztos takarást nyújtottak a meleg víztől elterebélyesedő rózsáinak, majd kezeivel körbeudvarolja őket. ~Tényleg tetszenének neki? ~ Ugye ő ezekkel éli az életét, az itteni lányokat elnézve, nem is igazán nagy durranás, mert látott már nagyobbakat, sokkal nagyobbakat itt. De kétségtelen, hogy mivel pont egy tenyérnyi mind a kettő, így feszesen gömbölyödnek ki a mellkasából, kényeztetésre éhesen. Jólesnek, sőt fel is lelkesítik a nőt az előtte álló vendég szavai, majd egy szenvedélyes csókkal meg is erősíti azt, ami az imént elhagyta a száját. Telhetetlenül kapkodja a levegőt, miközben a férfi ajkait ostromolja, bele- beleszív, és rendületlen csatát vív a nyelvével, ez most nem túlélésre menő viadal, mind inkább szenvedélyek összecsapása, amelyben egymás kioltása a cél. Mikor elválnak egymástól az ajkak, a másik szemébe néz, közben érzi, ahogy az határozott fogásba veszi kerek hátsóját és mi tagadás, nincs ellene kifogása, sőt. Ha nem ütközik ellenállásba, akkor a mellét simogató kezet is hátulra vezeti, hogy immár semmi akadálya ne legyen a két test közvetlen egymáshoz simulásának. Kezeit Torskel hátára vezeti, ahol izmos vállai felé törekedve simítanak végig, ágyékát pedig a férfiéhez tolja, hogy sehol se férkőzhessen levegő közéjük. Tompa pislogással nyugtázza, mennyire jóleső érzés számára, hogy tudja, a férfi vágyik rá és ezt ágaskodó testrésze is egyértelműsíteni hivatott.*
-Maradhatnánk így egy kicsit? *Kérdi halkan, aztán ismét közelebb hajol, hogy csókban egyesülhessenek. Viszont a kíváncsisága már lassan nem elégszik meg csupán ennyivel, lesiklik, és orrával végig karistolja a másik bőrét, hogy végül a nyakánál állapodjék meg, erélyesen belekóstolva. Azért fülel, hogy milyen hatást vált ki a férfiból a határozott és talán némiképp fájdalmas közjáték.*
-De talán a szoba lenne a legjobb… *Súgja, hangjában valami ismeretlen sóvárgást bújtatva, majd nyel egyet.*
-Ahhoz le kell menjek a kulcsért is… *Pihen meg az állával a férfi vállán támaszkodva, erőteljes szuszogás közepette.*
-Addig élvezd, míg meleg a víz. *Néz fel miután ismét normális ütemben veszi a levegőt.*
-Ide akasztok egy köntöst, neked nem kell felöltöznöd. A szobáig abban is eljöhetsz.*Magyarázza, de egyelőre nem igazán úgy fest, mint akinek szándékában áll elválni, akárcsak egy percre is a másiktól.*
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-18 18:03:57
Üzenet elküldve: 2019-09-18 18:03:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Torskel végighallgatja Welly történetét.*
~Szegény lány. Nem volt könnyű az első alkalma.~*-nyugtázza magában Torskel. Érti a lány viszolygását, sőt az indítékot is, hogy újra meg akarja próbálni. Ez egy nő számára nagyon fontos. De amikor Welly el akarja hagyni a külön szeparét Torskel nyomban utána indul. Kicsit esetlenül, mert majdnem elcdúszik, te hajós emberként jól megtudja tartani az egyensúlyát, így gyorsan Welly előtt terem.*
- Először is, hízelgő, hogy tetszem neked. *-mondja a férfi, és a lány kezeit el eszi a keblei elől. Finoman megsimogatja őket, közben meg-még érinti a nyakában lévő talizmánt.*
- Ha sellőt akartam volna, akkor maradok a másik lánnyal. Én veled akarok lenni!*-szól és megcsókolja a nőt.*
- Veled akarom tölteni az éjszakát!Remélem te is szeretnél velem lenni. Szóval vagy visdzamászunk a dézsában, vagy keressünk egy puha ágyat!*-duruzsolja a fülébe, egyik kezével a kebleket, másikkal a fenekét markolássza.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Torskel végighallgatja Welly történetét.*
~Szegény lány. Nem volt könnyű az első alkalma.~*-nyugtázza magában Torskel. Érti a lány viszolygását, sőt az indítékot is, hogy újra meg akarja próbálni. Ez egy nő számára nagyon fontos. De amikor Welly el akarja hagyni a külön szeparét Torskel nyomban utána indul. Kicsit esetlenül, mert majdnem elcdúszik, te hajós emberként jól megtudja tartani az egyensúlyát, így gyorsan Welly előtt terem.*
- Először is, hízelgő, hogy tetszem neked. *-mondja a férfi, és a lány kezeit el eszi a keblei elől. Finoman megsimogatja őket, közben meg-még érinti a nyakában lévő talizmánt.*
- Ha sellőt akartam volna, akkor maradok a másik lánnyal. Én veled akarok lenni!*-szól és megcsókolja a nőt.*
- Veled akarom tölteni az éjszakát!Remélem te is szeretnél velem lenni. Szóval vagy visdzamászunk a dézsában, vagy keressünk egy puha ágyat!*-duruzsolja a fülébe, egyik kezével a kebleket, másikkal a fenekét markolássza.*
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-18 17:22:07
Üzenet elküldve: 2019-09-18 17:22:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit kizökkenti a visszahúzódás határáról, mikor a férfi elnézést kér. Ekkor jut ismét a gondolkodás azon fokára, hogy tudatosul benne, mire is vállalkozott. Egyre csak egy szorító érzés keríti hatalmában, minthogy ez így valahogy nem stimmel. Főleg, mikor a keze eltávolításra kerül a férfi által, pedig úgy fest az érintés egyáltalán nem volt ellenére. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Torskel arcán is valamiféle zavart vél felfedezni, így utólag belegondolva, nem is tartja meglepőnek a dolgot, hiszen ez most arról szólna, hogy azt tesz vele, ami számára jólesik. Ha pedig ő ezt szeretné, akkor ezt szeretné és kész. ~Ezek szerint ezen a téren sem minden vendég egyforma. ~ Majd a férfi előzékenyen magához vonja és átöleli, ezt követően beszélni kezd. Ebből egyértelműen leszűri, hogy turpisságra fény derült. és mégsem annyira alkalmas erre a feladatra, mint első körbe hitte.
A férfi kérdőre is vonja, bár inkább aggódó hangnemet üt meg, ez nem egy felelősségre vonás egyelőre. Először nem igazán tudja, mit kéne felelnie, így úgy dönt, hogy elmondja azt, amit a másik tudni szeretne, ennyivel igazán tartozik, hiszen talán most rontotta el az estéjét. Ajkai alig észrevehetően remegnek az idegességtől, ahogy gyakran félretekintgető szemei is erről árulkodnak.*
-Nem hazudtam. Voltam már férfivel, egyszer. *Nyel egy nagyot, mert az igazság sohasem egyszerű és főleg nem kellemes.* - Itt a kikötőben, az egyik lebujban találkoztam egy első benyomásra szimpatikus alakkal. Az volt a második hatom, ott felszolgálóként dolgoztam. Felmentünk a szobámba, aztán beszélgettünk és rábeszélt. Engedélyt adtam neki. *Nyomatékosítja, hiszen nem arról volt szó, hogy akarata ellenére történt a dolog.*
-De egyáltalán nem volt kellemes, utána még három napig… ~véreztem.~ *Aztán észbe kap és felnéz a férfire, mert eddig erről nem igazán beszélt senkinek, úgy véli már most többet, mondott, mint amire kíváncsi lett volna.*
-Tehát akkor megfogadtam, hogy többet nem egyezem bele ilyesmibe.*Zárja rövidre a történetet, közben Torskel mellkasát vizslatja a szemeivel.*
-Aztán idekerültem a konyhára és azért a lányokkal elbeszélgettünk. Érdekelt a dolog. *Érinti meg a tenyerével a másik mellkasát, majd felfelé csúsztatja rajta.*
-Azt mondták, hogy az kivételes alkalom volt és hogy nem kéne így tartózkodnom tőle. *Itt egy pillanatra megáll, mintha elbambult volna, aztán bocsánatkérően feltekint és folytatja.*
-Akkor amikor megkérdezted, sellő vagyok-e, arra gondoltam, hogy neked, csak neked, miért ne lehetnék? Ré… régen láttam már ilyen, ennyire… olyat aki tetszett volna. *Böki ki egyszerűen és gyorsan.*
- Mikor pedig az imént hozzámértél, odalent. Azt hiszem megijedtem, mert… *Kétségtelen, hogy nehéz kimondania, főleg a múltban tapasztaltak tükrében.* -Úgy éreztem mindenem bizsereg és szeretném, tényleg… szeretném megint megpróbálni. De nem kényszerítelek semmire. Ez az én bajom... csak… te csak… *Fut át hirtelen az agyán, hogy igazából őszintén megvallott mindent, a férfi pedig sellőt kért, mert el szeretett volna tölteni vele egy kellemes estét. Feláll a dézsából. ~Talán jobb lenne, ha visszamennék a konyhára. Így lejáratni magam. ~ A karjait maga elé hajtja, hogy valamennyire takarja.*
-Ne… ne mozdulj, szerzek neked egy…egy rendes sellőt. Nem szeretném, hogy el legyen rontva az estéd, majd… majd kárpótollak valamivel. *Hebegi, nem is igazán tud a másik szemeibe nézni, most, hogy tudja az igazat, biztos nem gondol róla jó dolgokat, viszont a ház hírnevén nem engedheti, hogy csorba essen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit kizökkenti a visszahúzódás határáról, mikor a férfi elnézést kér. Ekkor jut ismét a gondolkodás azon fokára, hogy tudatosul benne, mire is vállalkozott. Egyre csak egy szorító érzés keríti hatalmában, minthogy ez így valahogy nem stimmel. Főleg, mikor a keze eltávolításra kerül a férfi által, pedig úgy fest az érintés egyáltalán nem volt ellenére. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Torskel arcán is valamiféle zavart vél felfedezni, így utólag belegondolva, nem is tartja meglepőnek a dolgot, hiszen ez most arról szólna, hogy azt tesz vele, ami számára jólesik. Ha pedig ő ezt szeretné, akkor ezt szeretné és kész. ~Ezek szerint ezen a téren sem minden vendég egyforma. ~ Majd a férfi előzékenyen magához vonja és átöleli, ezt követően beszélni kezd. Ebből egyértelműen leszűri, hogy turpisságra fény derült. és mégsem annyira alkalmas erre a feladatra, mint első körbe hitte.
A férfi kérdőre is vonja, bár inkább aggódó hangnemet üt meg, ez nem egy felelősségre vonás egyelőre. Először nem igazán tudja, mit kéne felelnie, így úgy dönt, hogy elmondja azt, amit a másik tudni szeretne, ennyivel igazán tartozik, hiszen talán most rontotta el az estéjét. Ajkai alig észrevehetően remegnek az idegességtől, ahogy gyakran félretekintgető szemei is erről árulkodnak.*
-Nem hazudtam. Voltam már férfivel, egyszer. *Nyel egy nagyot, mert az igazság sohasem egyszerű és főleg nem kellemes.* - Itt a kikötőben, az egyik lebujban találkoztam egy első benyomásra szimpatikus alakkal. Az volt a második hatom, ott felszolgálóként dolgoztam. Felmentünk a szobámba, aztán beszélgettünk és rábeszélt. Engedélyt adtam neki. *Nyomatékosítja, hiszen nem arról volt szó, hogy akarata ellenére történt a dolog.*
-De egyáltalán nem volt kellemes, utána még három napig… ~véreztem.~ *Aztán észbe kap és felnéz a férfire, mert eddig erről nem igazán beszélt senkinek, úgy véli már most többet, mondott, mint amire kíváncsi lett volna.*
-Tehát akkor megfogadtam, hogy többet nem egyezem bele ilyesmibe.*Zárja rövidre a történetet, közben Torskel mellkasát vizslatja a szemeivel.*
-Aztán idekerültem a konyhára és azért a lányokkal elbeszélgettünk. Érdekelt a dolog. *Érinti meg a tenyerével a másik mellkasát, majd felfelé csúsztatja rajta.*
-Azt mondták, hogy az kivételes alkalom volt és hogy nem kéne így tartózkodnom tőle. *Itt egy pillanatra megáll, mintha elbambult volna, aztán bocsánatkérően feltekint és folytatja.*
-Akkor amikor megkérdezted, sellő vagyok-e, arra gondoltam, hogy neked, csak neked, miért ne lehetnék? Ré… régen láttam már ilyen, ennyire… olyat aki tetszett volna. *Böki ki egyszerűen és gyorsan.*
- Mikor pedig az imént hozzámértél, odalent. Azt hiszem megijedtem, mert… *Kétségtelen, hogy nehéz kimondania, főleg a múltban tapasztaltak tükrében.* -Úgy éreztem mindenem bizsereg és szeretném, tényleg… szeretném megint megpróbálni. De nem kényszerítelek semmire. Ez az én bajom... csak… te csak… *Fut át hirtelen az agyán, hogy igazából őszintén megvallott mindent, a férfi pedig sellőt kért, mert el szeretett volna tölteni vele egy kellemes estét. Feláll a dézsából. ~Talán jobb lenne, ha visszamennék a konyhára. Így lejáratni magam. ~ A karjait maga elé hajtja, hogy valamennyire takarja.*
-Ne… ne mozdulj, szerzek neked egy…egy rendes sellőt. Nem szeretném, hogy el legyen rontva az estéd, majd… majd kárpótollak valamivel. *Hebegi, nem is igazán tud a másik szemeibe nézni, most, hogy tudja az igazat, biztos nem gondol róla jó dolgokat, viszont a ház hírnevén nem engedheti, hogy csorba essen.*
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-18 13:24:36
Üzenet elküldve: 2019-09-18 13:24:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Óvatosan nyitja ki az ajtót, kissé fél attól, mit fog odabent találni. Leehet, cseppet sem kellemesebb ez a hely, mint az artheniori kósza pinty. De azért reméli, hogy a pletykák nem alaptalanok, és tényleg van miért dicsérni a Sellőt.
Először a kellemes, bódító illat csapja meg az orrát. Ahogy szeme hozzászokik a kellemes, homályos fényhez, kirajzolódik előtte a hely.*
~Azta a... ~
*Nem talál sem szavakat, sem gondolatokat, szó szerint tátva marad a szája. Ki gondolná, hogy a lakónegyed roskadozó kalyibái között, a kikötő rejtelmes és sötét utcáiban egy ilyen hely búvik meg, várva az elegáns vendégeket. Mert az bizony azonnal látszik, hogy nem engednek be ide akárkit, ez a hely nem a rumos. Bizonyára ide térnek pihenni a tehetősebb kereskedők, ha visszatértek a kikötőbe hosszabb útjukról.
Néma léptekkel belibben, egy asztal felé veszi az irányt. Személyzet akad bőven, legalábbis úgy tűnik, valaki majdcsak észreveszi az egyedül érkező elf hölgyet. Akkor majd szép szavakba csomagolva előadja jöttének miértjét, talán még tart egy kis bemutatót is kedves hangszerével. Aztán a többi az istenek kegyességén múlik. Ha nem lenne igény munkaerejére, akkor is itt maradna egy-két napot, tárcája megengedheti magának. Csak utána indulna vissza, talán majd újra felkeresi a harcost a Kószában.*
Először a kellemes, bódító illat csapja meg az orrát. Ahogy szeme hozzászokik a kellemes, homályos fényhez, kirajzolódik előtte a hely.*
~Azta a... ~
*Nem talál sem szavakat, sem gondolatokat, szó szerint tátva marad a szája. Ki gondolná, hogy a lakónegyed roskadozó kalyibái között, a kikötő rejtelmes és sötét utcáiban egy ilyen hely búvik meg, várva az elegáns vendégeket. Mert az bizony azonnal látszik, hogy nem engednek be ide akárkit, ez a hely nem a rumos. Bizonyára ide térnek pihenni a tehetősebb kereskedők, ha visszatértek a kikötőbe hosszabb útjukról.
Néma léptekkel belibben, egy asztal felé veszi az irányt. Személyzet akad bőven, legalábbis úgy tűnik, valaki majdcsak észreveszi az egyedül érkező elf hölgyet. Akkor majd szép szavakba csomagolva előadja jöttének miértjét, talán még tart egy kis bemutatót is kedves hangszerével. Aztán a többi az istenek kegyességén múlik. Ha nem lenne igény munkaerejére, akkor is itt maradna egy-két napot, tárcája megengedheti magának. Csak utána indulna vissza, talán majd újra felkeresi a harcost a Kószában.*
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-18 01:13:48
Üzenet elküldve: 2019-09-18 01:13:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Anlendra, és Ambroggio//
//Említés szintjén Cahress//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egészen úgy tűnik a férfi ruházatát illetően hasonló véleményen vannak ismételten, amit Daesys elégedett félmosollyal arcán konstatál. Főleg azért, mert Anlendra mozgott is előkelőbb körökben, így valamelyest ért is hozzá, és az ő szájából súlyosabbnak nevezhető a kritika.
Valóban, a meginduló kézre rögtön reagál, zöld íriszei lekövetik a végtag útját, és egészen úgy tűnik, mintha ténylegesen harapni készülne, még fogai is kivillannak, de vicsora vigyorba fordul át.*
- Piperkőc.
*Javítja ki a férfi jelzőjét, és ő maga is körbenéz a helyieken.*
- Azt itteniek enyhén szólva puhánynak tartanak. Én a helyedben óvatos lennék az utcán.
*Valójában Daesys is körültekintően jár, hiába született ide, vagy talán pont azért, mert annyira jól ismeri a Kikötőt, és azt, hogy az itteniek mire képesek. Különösen, ha egy csinos lányról van szó, mint amilyen ő is. Vadóc természetének azért mindig igyekszik egy egészséges határt szabni.*
- Remekül tudsz úgy válaszolni a kérdésre, hogy közben mégsem teszed meg azt.
*Állapítja meg bölcsen, és az egyedüli kézzel fogható információra fel is figyel, ami pénzverdékről szólna. Ez tetszik neki, láthatóan kíváncsian csillognak szemei, de nem annyira, hogy túlzott érdeklődése miatt elbízza magát Ambroggio.*
- Kitartóan próbálsz szép képet festeni magadról.
*Mondja ki a nyilvánvalót, némi elismeréssel hangjában. Szereti a kitartó embereket, különösen a férfiakat, bár ez a pár hősiesen kiállt szúrós megjegyzés még nem elég ahhoz, hogy valóban le is nyűgözze Daesyst. Már csak az a kérdés, hogy melyikük bírja tovább, márpedig Lyo látszólag most ezt kívánja tesztelni, főleg a saját maga szórakoztatása érdekében.*
- Valóban? Milyen érdekes. És az egykori Hadnagy mit keres egy olyan kétes helyen, mint a Kikötő, és annak Sellőháza?
*Elvégre a Sellőház akárhogy is szépítik nem több egy bordélynál, ahova mocskos emberek járnak mocskos dolgokat művelni, csupán a körítés egészen fenséges, mint egy fénylő aranyalma rothadó, kukacos belsővel. Daesys viszont szeret itt lenni, és kellemes számára ez a látszat ragyogás, illetve kedvesség. Az mondjuk érdekelné, hogy az egyébként igazán bájosnak tűnő szőke elf mit keres itt. El is kezd ezeken töprengeni, aminek eredménye az, hogy Anlendrával együtt hallgat, csupán ő sűrűbben emelgeti poharát.*
- Minden rendben?
*Fordul végül Anlendrához fojtott hangon, miután Ambroggio az előbb említett szőkeséggel kezd el valamiről cseverészni. Daesys közben nyelvével többször is megnyalja ajkait, amit szinte perzsel az előbb lehajtott alkohol emléke.*
- Elküldjem esetleg? Vagy üssem meg? Megteszem ha kéred. Meglepődnél hogy tudnak hisztizni, mint egy fürdős szajha, ha eltöröd az orrukat.
*Szavait a lánynak szánja, nem véletlenül veszi vissza hangerejét majdhogynem suttogásra, ámbár ha a férfi fülel, akkor jól értheti, hogy Sys formás ajkaival milyen erőszakos gondolatokat formál meg.*
//Említés szintjén Cahress//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egészen úgy tűnik a férfi ruházatát illetően hasonló véleményen vannak ismételten, amit Daesys elégedett félmosollyal arcán konstatál. Főleg azért, mert Anlendra mozgott is előkelőbb körökben, így valamelyest ért is hozzá, és az ő szájából súlyosabbnak nevezhető a kritika.
Valóban, a meginduló kézre rögtön reagál, zöld íriszei lekövetik a végtag útját, és egészen úgy tűnik, mintha ténylegesen harapni készülne, még fogai is kivillannak, de vicsora vigyorba fordul át.*
- Piperkőc.
*Javítja ki a férfi jelzőjét, és ő maga is körbenéz a helyieken.*
- Azt itteniek enyhén szólva puhánynak tartanak. Én a helyedben óvatos lennék az utcán.
*Valójában Daesys is körültekintően jár, hiába született ide, vagy talán pont azért, mert annyira jól ismeri a Kikötőt, és azt, hogy az itteniek mire képesek. Különösen, ha egy csinos lányról van szó, mint amilyen ő is. Vadóc természetének azért mindig igyekszik egy egészséges határt szabni.*
- Remekül tudsz úgy válaszolni a kérdésre, hogy közben mégsem teszed meg azt.
*Állapítja meg bölcsen, és az egyedüli kézzel fogható információra fel is figyel, ami pénzverdékről szólna. Ez tetszik neki, láthatóan kíváncsian csillognak szemei, de nem annyira, hogy túlzott érdeklődése miatt elbízza magát Ambroggio.*
- Kitartóan próbálsz szép képet festeni magadról.
*Mondja ki a nyilvánvalót, némi elismeréssel hangjában. Szereti a kitartó embereket, különösen a férfiakat, bár ez a pár hősiesen kiállt szúrós megjegyzés még nem elég ahhoz, hogy valóban le is nyűgözze Daesyst. Már csak az a kérdés, hogy melyikük bírja tovább, márpedig Lyo látszólag most ezt kívánja tesztelni, főleg a saját maga szórakoztatása érdekében.*
- Valóban? Milyen érdekes. És az egykori Hadnagy mit keres egy olyan kétes helyen, mint a Kikötő, és annak Sellőháza?
*Elvégre a Sellőház akárhogy is szépítik nem több egy bordélynál, ahova mocskos emberek járnak mocskos dolgokat művelni, csupán a körítés egészen fenséges, mint egy fénylő aranyalma rothadó, kukacos belsővel. Daesys viszont szeret itt lenni, és kellemes számára ez a látszat ragyogás, illetve kedvesség. Az mondjuk érdekelné, hogy az egyébként igazán bájosnak tűnő szőke elf mit keres itt. El is kezd ezeken töprengeni, aminek eredménye az, hogy Anlendrával együtt hallgat, csupán ő sűrűbben emelgeti poharát.*
- Minden rendben?
*Fordul végül Anlendrához fojtott hangon, miután Ambroggio az előbb említett szőkeséggel kezd el valamiről cseverészni. Daesys közben nyelvével többször is megnyalja ajkait, amit szinte perzsel az előbb lehajtott alkohol emléke.*
- Elküldjem esetleg? Vagy üssem meg? Megteszem ha kéred. Meglepődnél hogy tudnak hisztizni, mint egy fürdős szajha, ha eltöröd az orrukat.
*Szavait a lánynak szánja, nem véletlenül veszi vissza hangerejét majdhogynem suttogásra, ámbár ha a férfi fülel, akkor jól értheti, hogy Sys formás ajkaival milyen erőszakos gondolatokat formál meg.*
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-17 21:43:36
Üzenet elküldve: 2019-09-17 21:43:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány összerezzenésén Torskel kicsit meglepődik.*
~Pedig azt mondta, hogy volt dolga férfival mégis úgy viselkedik, mint egy szűzike az első alkalommal.~*-fut át gyorsan a kalóz agyán a gondolat, majd meg is érti, hogy miért van ez így. Lehet, hogy volt dolga férfival, de az nem volt jó, legalább is Welly részéről. Eközben a lány elmondja, hogy csak a megélhetésért teszi azt amit tesz, mint sokan mások azon a munkaterületen amin vannak. Bár vannak kivételek, akiket megszállottnak neveznek, akiknek a munkája az élete. Kicsit Torskel is egy ilyen megszállott, bár azért ő tud valamelyest megálljt parancsolni a munkájának. A lány összerezzenésére nem sértődik meg, nem háborodik fel, hogy ő itt vendég, és a lánynak mi a kötelessége.*
- Persze, elnézést, hogy elragadtattam magam.*-szégyenkezik a férfi, de ekkor Welly meglepetéssel készül. A férfi ágyékánál kezdi el a munkáját, egy pillanatra a férfi arcára az élvezet mimikája ül, de aztán látja, hogy partnere szégyenkezve félrepillant. Ekkor elveszi a nő kezeit a nemesebbik feléről, és mélyen a zöld szemekbe néz. Közelebb vonja magához, és megöleli a lányt, biztonságot adóan. Az ölelés azt üzeni a lánynak, hogy nem kell férnie mellette.*
- Nézd, azt észrevettem, hogy nem vagy sellő, vagy legalábbis nem olyan, mint az átlag. Ha valamit nem szeretnél, nem kényszerítelek.*-és egy finom csókot lehet Welly ajkaira.*
- De legyél hozzám most őszinte! Azt mondtad, voltál férfival, mégis látom rajtad, hogy zavart vagy egy kissé. Esetleg gonoszul bánt veled, vagy akaratod ellenére tette veled, amit tett?*-kérdezi a férfi,*
- Nyugodtan elmondhatod, sőt azt is, ha nem akarsz most itt maradni. A pénzed is megkapod, de nem akarom azt, hogy rosszul érezd magad, vagy, hogy olyan dolgot tégy, amihez nincs kedved. Bár bevallom, kissé csalódott lennék, de nem haragudnék rád. Megértem a bajaidat Welly.*-és újabb csókot lehet a fél-elf lány ajkaira. Nem tudja, hogy mit vált ki belőle rögtönzött monológja, de Torskelnek van egy határozott elképzelése a szerelem művelésének terén. Mégpedig az, hogy mindkét fél érezze jól magát közben, és kölcsönösen tiszteljék egymást.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány összerezzenésén Torskel kicsit meglepődik.*
~Pedig azt mondta, hogy volt dolga férfival mégis úgy viselkedik, mint egy szűzike az első alkalommal.~*-fut át gyorsan a kalóz agyán a gondolat, majd meg is érti, hogy miért van ez így. Lehet, hogy volt dolga férfival, de az nem volt jó, legalább is Welly részéről. Eközben a lány elmondja, hogy csak a megélhetésért teszi azt amit tesz, mint sokan mások azon a munkaterületen amin vannak. Bár vannak kivételek, akiket megszállottnak neveznek, akiknek a munkája az élete. Kicsit Torskel is egy ilyen megszállott, bár azért ő tud valamelyest megálljt parancsolni a munkájának. A lány összerezzenésére nem sértődik meg, nem háborodik fel, hogy ő itt vendég, és a lánynak mi a kötelessége.*
- Persze, elnézést, hogy elragadtattam magam.*-szégyenkezik a férfi, de ekkor Welly meglepetéssel készül. A férfi ágyékánál kezdi el a munkáját, egy pillanatra a férfi arcára az élvezet mimikája ül, de aztán látja, hogy partnere szégyenkezve félrepillant. Ekkor elveszi a nő kezeit a nemesebbik feléről, és mélyen a zöld szemekbe néz. Közelebb vonja magához, és megöleli a lányt, biztonságot adóan. Az ölelés azt üzeni a lánynak, hogy nem kell férnie mellette.*
- Nézd, azt észrevettem, hogy nem vagy sellő, vagy legalábbis nem olyan, mint az átlag. Ha valamit nem szeretnél, nem kényszerítelek.*-és egy finom csókot lehet Welly ajkaira.*
- De legyél hozzám most őszinte! Azt mondtad, voltál férfival, mégis látom rajtad, hogy zavart vagy egy kissé. Esetleg gonoszul bánt veled, vagy akaratod ellenére tette veled, amit tett?*-kérdezi a férfi,*
- Nyugodtan elmondhatod, sőt azt is, ha nem akarsz most itt maradni. A pénzed is megkapod, de nem akarom azt, hogy rosszul érezd magad, vagy, hogy olyan dolgot tégy, amihez nincs kedved. Bár bevallom, kissé csalódott lennék, de nem haragudnék rád. Megértem a bajaidat Welly.*-és újabb csókot lehet a fél-elf lány ajkaira. Nem tudja, hogy mit vált ki belőle rögtönzött monológja, de Torskelnek van egy határozott elképzelése a szerelem művelésének terén. Mégpedig az, hogy mindkét fél érezze jól magát közben, és kölcsönösen tiszteljék egymást.*
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-17 20:40:06
Üzenet elküldve: 2019-09-17 20:40:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A gyűrűt megnézi és mindent jegyez, amit a férfi kiejt a száján. Talán azért is jó a hosszú csók, ami ez után következik, mert nem kell azonnal válaszolnia, gondolkodhat, mit hazudjon. Aztán mégse. Azaz a gondolkodás egy ilyen helyzetben mégsem annyira egyszerű, mint azt várta volna. Egészen furcsa dolgokat produkál a teste, amit még korábban soha. Nem hitte volna, hogy így el tudja majd engedni magát egy idegen karjai közt, rábízva magát a másikra. ~Lehet a forró víz teszi. ~ Szemei alig résnyire nyílnak csak ki, a mozgása is lomhább, mint általában és valami furcsa késztetést érez, hogy csípőjével a férfi ágyékához simuljon. ~Teljesen érthetetlen. ~ Persze egyetlen válasz sem fogalmazódik meg a fejében, odabent mindent a vágyakozás tölt ki. Egészen addig lebeg a semmiben és sodródik az árral, amíg meg nem érzi a gyengéd érintést odalent. Váratlanul pattannak ki a szemei, ugyanis combjai az érintés nyomán megremegnek egy pillanatra. Tekintete kissé ijedt, aminek csupán egy oka van, hogy megrémíti mennyire kellemes érzés, ahogy odalent a férfi ujjai bebarangolják ajkai domborulatait.*
-H… Hát…*Próbál hirtelen rögtönözni valami választ, de most valahogy legszívesebben elsüllyedne a dézsában szégyenében, az érzés miatt, ami körbefogja. A légzése egyre szaporább és, hogy ezt a férfi is látja, válik egyre zavartabbá. Nem tudja, mikor jön el az a pillanat, amikor már nem tudja visszafogni a hangokat, melyek belülről feszítik a férfi munkálkodása nyomán, annál pedig elképzelni se tudna becstelenebb dolgot. Oda is nyúl, egyenest a kéz után és megfogva felhúzza.*
-Ne haragudj, tudnál várni,… mé… még egy kicsit. *Néz bocsánatkérően a másikra. ~Miért csinálja ezt? Nem úgy szokott lenni, hogy csak simán bedugja, aztán jól van? ~ Nyel egy nagyot, közben pedig kezd tisztulni a feje.*
-Annak, hogy itt dolgozom, csupán anyagi okai vannak. Jól fizetnek és biztonságos, meg tiszta. Ezt a kikötőben nem sok helyről lehet elmondani. A saját lábamra akartam állni… *Sorolja és valóban így is van, csakhogy jobban ért a főzéshez gyakorlatilag, mint a férfiakhoz.*
-Ha nem bánod… *Jobb keze megindul lefelé Torskel mellkasán, majd egyre lassul a haladása, de végül megtalálja, amit keres. Rálelve a férfi legféltettebb testrészére, veszi kezelésbe, csak úgy óvatosan. Csak most tudatosul benne, hogy ő is a vendég arcát fürkészi közben, hogy lássa merre tovább, amint rajta kapja magát, a szégyenteljes tevékenységen félrepillant.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A gyűrűt megnézi és mindent jegyez, amit a férfi kiejt a száján. Talán azért is jó a hosszú csók, ami ez után következik, mert nem kell azonnal válaszolnia, gondolkodhat, mit hazudjon. Aztán mégse. Azaz a gondolkodás egy ilyen helyzetben mégsem annyira egyszerű, mint azt várta volna. Egészen furcsa dolgokat produkál a teste, amit még korábban soha. Nem hitte volna, hogy így el tudja majd engedni magát egy idegen karjai közt, rábízva magát a másikra. ~Lehet a forró víz teszi. ~ Szemei alig résnyire nyílnak csak ki, a mozgása is lomhább, mint általában és valami furcsa késztetést érez, hogy csípőjével a férfi ágyékához simuljon. ~Teljesen érthetetlen. ~ Persze egyetlen válasz sem fogalmazódik meg a fejében, odabent mindent a vágyakozás tölt ki. Egészen addig lebeg a semmiben és sodródik az árral, amíg meg nem érzi a gyengéd érintést odalent. Váratlanul pattannak ki a szemei, ugyanis combjai az érintés nyomán megremegnek egy pillanatra. Tekintete kissé ijedt, aminek csupán egy oka van, hogy megrémíti mennyire kellemes érzés, ahogy odalent a férfi ujjai bebarangolják ajkai domborulatait.*
-H… Hát…*Próbál hirtelen rögtönözni valami választ, de most valahogy legszívesebben elsüllyedne a dézsában szégyenében, az érzés miatt, ami körbefogja. A légzése egyre szaporább és, hogy ezt a férfi is látja, válik egyre zavartabbá. Nem tudja, mikor jön el az a pillanat, amikor már nem tudja visszafogni a hangokat, melyek belülről feszítik a férfi munkálkodása nyomán, annál pedig elképzelni se tudna becstelenebb dolgot. Oda is nyúl, egyenest a kéz után és megfogva felhúzza.*
-Ne haragudj, tudnál várni,… mé… még egy kicsit. *Néz bocsánatkérően a másikra. ~Miért csinálja ezt? Nem úgy szokott lenni, hogy csak simán bedugja, aztán jól van? ~ Nyel egy nagyot, közben pedig kezd tisztulni a feje.*
-Annak, hogy itt dolgozom, csupán anyagi okai vannak. Jól fizetnek és biztonságos, meg tiszta. Ezt a kikötőben nem sok helyről lehet elmondani. A saját lábamra akartam állni… *Sorolja és valóban így is van, csakhogy jobban ért a főzéshez gyakorlatilag, mint a férfiakhoz.*
-Ha nem bánod… *Jobb keze megindul lefelé Torskel mellkasán, majd egyre lassul a haladása, de végül megtalálja, amit keres. Rálelve a férfi legféltettebb testrészére, veszi kezelésbe, csak úgy óvatosan. Csak most tudatosul benne, hogy ő is a vendég arcát fürkészi közben, hogy lássa merre tovább, amint rajta kapja magát, a szégyenteljes tevékenységen félrepillant.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043