//A 2-es szobában//
//Nalaeä Phyrra, Karoran Dor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány feláll a székről, Karoran pedig követi. A tér így kitágul kettejük körül, és ahogy kikerülnek a szűkösségből, a lehetőségek tárháza is bővül. Maga is szokatlannak találja az érzést, de egy pillanatra bizonytalanság hatja át, mintha nem tudná eldönteni, hogyan is szeretné folytatni az estét. Ez az állapot gyökeres ellentéte iménti felindulásának, de nagyon hamar el is tűnik, részben a tündér érintése nyomán. Mikor a lány felé fordul és felteszi kérdését, megmentve érzi magát. Nem csak lefoglalják a következő percben, hanem gondolkodási időt is nyer. Ennek ellenére kicsit tétován válaszol. *
- Azt hiszem. – *némán nézi, ahogy a tündér elkezdi kihámozni ingéből. Izgalomba hozza a helyzet, így úgy dönt, némileg lelassít, és hagyja, hogy a lány ujjai ügyködjenek a ruháján. Egy ideig csak figyel, így egy röpke időnek el kell telnie, mire feleszmél, és maga is elkezd segíteni a ruha levételében. A testét érintő jóleső melegség persze fokozza a helyzet élvezeti faktorát. Szívesen fogadja, és úgy dönt, igyekezni is fog viszonozni azt, ha majd odáig jutnak, hogy megfelelő pozícióba kerülhet ehhez. Miután az ing lekerül, nem válaszol ismét a lánynak, csak némán követi az elmondottakat, visszatérve így a szék korlátozásába. Ez után viszont nem hagyja, hogy a csizmáit is lesegítsék, hanem saját maga szándékozik majd bíbelődni velük.*
- Hagyd csak, köszönöm. Elég nehéz ezeket levenni. –* igyekszik udvariasan jelezni, hogy díjazza a lány igyekezetét és segítőkészségét, és a puha bőr érintése sincs ellenére, hát még az ajkaké. De úgy gondolja, hogy praktikusabb, ha a saját öltözékével egymaga bánik el a továbbiakban. Megfordul a fejében, hogy azért elég kellemetlen helyzet lenne, hogyha a tündér szimplán állna, és nézné, amíg ő ügyetlenkedik. Egy kósza ötlete támad, amit hamarosan meg is oszt a lánnyal.*
- Mondd csak, tudsz táncolni? – *nem teljesen biztos benne, hogy milyen fogadtatása lesz a kérdésnek, mindenesetre azért megpróbálja, elvégre veszíteni nem veszíthet vele semmit. *