//Cserebogár a mély vízben//
*Mikor Dalaf megemlíti, hogy jobb, ha vigyáz, mert bizony neki évei jogán több minden megengedett, mint neki, kicsit megilletődik, mert ez Lihanechben is így volt, az idősebbeket nagy megbecsülés övezte, sok helyen előre is vették őket valamint olyan füveket is eladtak nekik, amiket egy kis tanoncnak soha nem adnának a kezébe se. Ám a komor töprengésnek gyorsan vége szakad és átveszi a helyét a megdöbbenésből előtörő szikrázó nevetés, amikor a csiki szó felcsattan. A szája elé emeli a kezét, de nem tart sokáig a csilingelő kacaj, mert szöget üt a fejébe, hogy vajon milyen ennél nagyobb vészhelyzet lehet az, aminél fenekelést szokott a férfi alkalmazni. Mikor pedig maga elé képzeli azt, ahogy ráfekteti a térdére és vesszővel elkezdi ütlegelni a pucér hátsóját, hát teljesen belevörösödik, valószínű belehalna a szégyenbe.*
-Reméljük… arra nem kerül sor. *Közben alsóneműre vetkőzik és kiböki, amit szeretne. A férfi még egy kicsit bohókázik, hogy a hangulatot oldja, nem olyan nagy sikerrel, mint szeretné. Kicsit még mindig feszélyezi, hogy a többi vendég minden hall és akármikor betoppanhat valaki a paraván mögé. Az elf ujjait cirógatva végig futtatja a gerince mentén, majd térdei alá nyúlva emeli fel, ő pedig, mivel a magasság régi ellensége, a férfi nyakába akasztja mindkét kezét, szemei pedig lefelé bámulnak. Mintha csak azt fürkészné, mikor mozdul meg a talaj alattuk, hogy elugorjon onnan, ahova a lábait lehelyezi hamarosan. Ahogy vizet ér, lassan elereszti a férfi nyakát, hogy az lerakhassa. A víz kellemesen meleg, lassan gőzölögve szökik felfelé, ő pedig feltérdel és a sarkaira ül, hogy a mögött álló jobban hozzáférhessen a megmosásra váró szárnyakhoz.*
-Ne… ne érts félre… nem azért van mert azt feltételezem, hogy durva leszel vagy fájni fog… *Dörzsöli meg egyik kezével a felkarját szégyenlősen hátra tekintve, mikor motoszkálást hall.*
-Csak tudod, sokan vannak úgy… úúgy.. h.. *Akad meg a torkán a szó, mikor megpillantja a férfi meztelen felsőtestét. Hirtelen fordul vissza, mintha a lopott pillantás égetné belülről és a forróvíz, amiben egészen elmerül sem segít benne, hogy lehűtse a kedélyeit. ~Nem gondoltam, hogy ő is…~ A nagy meglepettségben még a mondatot is elfelejti befejezni, csak a szárnyát érintő kérdésre kapja fel a fejét.*
-A…a….ott…a.. legvége, ott vékonyabb. Nyugodtan, persze! *Emeli meg a hangját öntudatlanul, próbál nem gyanúsan viselkedni, ám mikor ezt visszahallgatva még gyanúsabbnak ítéli, inkább befogja a száját és a két térdét átkarolja. Majd érkezik a javaslat, hogy csak engedje el magát. ~Könnyű azt mondani…~ *
-Hát jó… Dalaf! *Szólítja meg így háttal ülve.*
-Miért etted le az ged? *Motyogja az orra alá, nem igazán tud úgy józanul gondolkodni, hogy lángol a feje.*