Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 73 (1441. - 1460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1460. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-26 21:56:02
Üzenet elküldve: 2019-08-26 21:56:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Ralas, Zammiria, Cassy//
*Épp csak kényelembe helyezi magát, mikor egy férfi érkezik, akit alaposan végig is mér. Körbepillant, tekintetével Cassyt keresi, hogy visszaért-e már, amennyire tudja ugyanis ma ő szolgálja ki a vendégeket. Már épp nyitná a száját, kicsit mozdul is, hogy felálljon, mikor Ralas közbelép, üdvözli az alakot és szóba is elegyedik vele. Intésére Shan egyértelműen bólint majd visszaereszkedik székére, azon morfondírozva, hogy rá kellene gyújtani egy pipára, ha már meleg, ébresztő italt hiába vár. Hamar lebiggyesztett ajakkal veszi tudomásul, hogy tegnap a nagy italozások közepette elhasználta maradék dohányát, s magában épp átkozódik, hogy nem tett el nehezebb időkre a Vöröséből, mikor Zammiria újabb feladatot bíz rá.*
-Máris.
*Nyögi, miközben újra feltápászkodik, csípőjét simítva, mint valami nyolcvanéves vénasszony. Magabiztosan tesz pár lépést előre, amint sikerül összeszednie magát, egy pillanatra azonban megtorpan, ahogy azon gondolkodik, merre is kezdje először a keresést. Úgy tűnik viszont felesleges ezen agyalnia, Cassy hamarosan megjelenik, még egy mosollyal is megajándékozza a zsoldost majd a pulthoz siet, Shan tekintete pedig a főnökökre siklik. Látva, hogy Ralas is észreveszi a Szöszit, rendkívül nehéz és hosszas küldetését lezártnak tekinti.
Mivel úgysincs senki, akivel foglalkozhatna, kihasználva az alkalmat úgy dönt, ellátogat oda, ahová a királyok is gyalog járnak, ki tudja később ki tud-e majd menni. Fogalma sincs persze merre találja, zavarni meg nem akar ezzel senkit, így csak megindul, hogy felkutassa a trónt. Ha Alfonz a közelben van, csak int neki, hogy mindjárt jön majd el is indul rövid felfedezőútjára.*
//Ralas, Zammiria, Cassy//
*Épp csak kényelembe helyezi magát, mikor egy férfi érkezik, akit alaposan végig is mér. Körbepillant, tekintetével Cassyt keresi, hogy visszaért-e már, amennyire tudja ugyanis ma ő szolgálja ki a vendégeket. Már épp nyitná a száját, kicsit mozdul is, hogy felálljon, mikor Ralas közbelép, üdvözli az alakot és szóba is elegyedik vele. Intésére Shan egyértelműen bólint majd visszaereszkedik székére, azon morfondírozva, hogy rá kellene gyújtani egy pipára, ha már meleg, ébresztő italt hiába vár. Hamar lebiggyesztett ajakkal veszi tudomásul, hogy tegnap a nagy italozások közepette elhasználta maradék dohányát, s magában épp átkozódik, hogy nem tett el nehezebb időkre a Vöröséből, mikor Zammiria újabb feladatot bíz rá.*
-Máris.
*Nyögi, miközben újra feltápászkodik, csípőjét simítva, mint valami nyolcvanéves vénasszony. Magabiztosan tesz pár lépést előre, amint sikerül összeszednie magát, egy pillanatra azonban megtorpan, ahogy azon gondolkodik, merre is kezdje először a keresést. Úgy tűnik viszont felesleges ezen agyalnia, Cassy hamarosan megjelenik, még egy mosollyal is megajándékozza a zsoldost majd a pulthoz siet, Shan tekintete pedig a főnökökre siklik. Látva, hogy Ralas is észreveszi a Szöszit, rendkívül nehéz és hosszas küldetését lezártnak tekinti.
Mivel úgysincs senki, akivel foglalkozhatna, kihasználva az alkalmat úgy dönt, ellátogat oda, ahová a királyok is gyalog járnak, ki tudja később ki tud-e majd menni. Fogalma sincs persze merre találja, zavarni meg nem akar ezzel senkit, így csak megindul, hogy felkutassa a trónt. Ha Alfonz a közelben van, csak int neki, hogy mindjárt jön majd el is indul rövid felfedezőútjára.*
1459. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-26 16:27:59
Üzenet elküldve: 2019-08-26 16:27:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőház - Cassy//
*Már bánja, hogy megint nem bírt a vendég szerepben felhorgadt önérzetével. Magából csinál bolondot az egésszel és még ezt a szegény lányt is milyen helyzetbe hozta. Pont őt, aki akaratlanul nyúlt friss sebbe. Most pedig kénytelenek mindketten magyarázkodni.*
- Egy ilyen helyen a vendég elsősorban nem tételeket vásárol az árlistáról, hanem figyelmet. Az érzést, hogy megtiszteltetés a látogatása, hogy a kedvét keresni kegy, hogy fontos... de legalábbis, hogy számít. Vagyis... én így gondoltam *szegi le a pillantását.*
- De nyilván nyolcszáz aranyon nem lehet lelkeket vásárolni ~persze a Dokkoknál ez az állítás valószínűleg nagyon hamar megdőlne~. Bizonyára sokan költenek itt ennél sokkal többet is *vonja meg a vállát a keserű tények felett, melyeket mostanra kénytelen beismerni saját maga előtt is.* - A fürdőt leginkább csak azért kértem, hogy félrevonulhassunk kicsit. Tudod, Darellddel is szívesen beszélgettem volna még, de Ralas úr éles pillantásából elég egyértelmű volt, hogy nem fér bele a Sellőház vendégszeretetébe. Megértem. Fájlaltam, de megértem. Talán amúgy is kicsit túl messzire mentem *húzza el a száját.*
- Egyedül vagyok itt. A társaságra sokkal nagyobb szükségem van, mint a kéjekre. Ha az kellene, nem szorulnék rá, hogy fizessek érte. *A hangja szomorú és nyomorult. A számonkérő élnek már emléke sincs benne.* - Nyilvánvaló, hogy rossz forrásból merítettem. Ezért érdemtelen lenne mást hibáztatni.
*Az egészet magának köszönheti. Még azok a bolondok is jobbak nála, akik azt hiszik, bordélyban szerelmet is vehetnek, nem csak röpke gyönyört.
Bár most már sokkal szívesebben kikerülné az egészet, de ezek után még rosszabbul venné ki magát, ha magában tartaná a túlreagált sérelmek forrását.*
- Nos, amikor megérkeztem, úgy éreztem, buja tündérkastélyba kerültem. Khul volt az első, aki odalépett hozzám. Khul... ő... csodálatos ember, és meg merem kockáztatni, hogy nagyobb szíve van, mint bárkinek, akit azelőtt ismertem. De... Aki tündérkastélyba érkező felség maszkjában körbevezetést kér, nem pont olyan prezentációra számít, hogy: "itt lehet inni, amott hátul meg basz... illetve barátkozni" *hajtja le a fejét az emlékre, amikor az első repedés végigszántott azon a bizonyos maszkon.* - Később említette, hogy valami tűzeset miatt elég nagy felfordulás volt, így ezt a sors szerencsétlen fintorának tudtam be. Khul csak jót akart, tudom, ahogy azt is, hogy nincs még itt olyan rég, hogy átragadjon rá Darelld és Alfonz kimért, udvarias modora. Talán nem is fog soha *mosolyodik keserédes szeretettel, ahogy az életteli zsoldosra gondol. Jobban örülne, ha inkább ilyen maradna, mint amilyen most.* - És talán nem is olyan nagy baj ez, csak épp az én túl elrugaszkodott elképzeléseim törték be rajta az orrukat *vonja meg a vállát, hiszen ez itt a Kikötő. Fogalma sincs az itteni mércékről.*
- Meglehet, emiatt már én is érzékenyebben reagáltam a következőkben, amikor magamra vettem, hogy Darelld nyomatékosan számszerűsíti a fogyasztásomat. Úgy tűnt, mintha nem nézné ki belőlem a fizetőképességet és ezen a ponton szeretett volna elébe menni az ingyenmulatságnak. De visszagondolva, a szavai valószínűleg inkább Khulnak szóltak, hogy a széptevésben ne felejtse el strigulázni az italokat se. Mindegy. Kicsit a szívemre vettem *sóhajt.* - Ezután mentem a pulthoz a nyolcszáz aranyammal. Számlát nyitottam belőle és meghívtam Shant vacsorára. Jeleztem, hogy a fogyasztáson felül megmaradó összeget a háznak ajánlom. Gondoltam, így majd más lesz a leányzó fekvése. Minden rendben is volt egy darabig. Emlékszem, Maydeleine kisasszony még azt is megjegyezte egy ilyen nagyvonalú vendéget számon kell tartaniuk, úgyhogy áruljam el a nevem, hogy felírhassa. Meg is tettem, mondtam, hogy Yeza vagyok, de amikor cukrosan visszakérdeztem, az ő nevére "És te, szépség?" ezekkel a szavakkal *teszi hozzá a pontosság kedvéért* - olyan gorombán válaszolt, hogy egy pillanatig meg se bírtam nyikkanni. Mosolyogva, de gorombán. Valami olyasmit mondott, hogy ha esetleg itt akarnék dolgozni és a főnök is jónak látja és felvesz, majd akkor elárulja a nevét. Addig meg szólítsam Kérem-nek. *Még mindig értetlen homlokráncolással pislog a dolog felett.* - Khulnak is mondtam később, hogy nem értem az egészet, mert ha még a rendelésnél elmulasztottam volna a szót..., de nem tettem ilyet. *Megdörzsöli a halántékát és nagyot sóhajt.* - Megkértem, hogy segítsen majd elsimítani ezt a feszültséget a félvér lánnyal, de ő azt mondta, hogy szerinte csak semmiség és hogy Mady csak fáradt volt a sűrű nap után.
*A vízbe meríti a kezeit és megmossa az arcát, aztán a tenyerével lehúzza róla a nedvességet.*
- Mind emberek vagyunk. Vannak rossz napjaink. Talán valami félreértés is lehetett a dologban, mert azt hitte, a jelentkezőkkel voltam. De... Tekintve hogy ez akkor is egy magát patinás intézménynek hirdető bordély, én pedig a saját kezével leírva is a vendége... Szerintem az ilyesmi sehogy sincs rendben. Ma reggel pedig, amikor újra találkoztunk, nyájas volt és segítőkész, de úgy tett, mint aki egyáltalán nem is emlékszik rám, meg az egész esetre. Talán tényleg nem emlékezett, nem tudom, de azt nagyon furcsállanám, hacsak nem él valami különösen erős bódító szerrel. *emeli meg a vállait tanácstalanul.* - Az sok mindent megmagyarázna. Bár én nem láttam rajta.
*Már így felemlegetve is kezdi nyomni a fejét az előző nap rossz álomnak tűnő részlete.*
- Erre már csak hab volt a tortán, amikor az a mélységi, Ernuss, elém tolta a meghagyott borát, mintha valami ingyenélő szakadtka lennék, aki mások maradékán részegedik öntudatlanságba, ha jó estéje van. *Lehunyja a szemét és fáradtan csóválja meg a fejét a szánalmas széria emlékén.* - Fenséget játszva léptem be, de mire a pultig eljutottam, már nyilvánvalóvá lett, hogy szemétből van a koronám és kapcarongyból a palástom. Legalábbis a dolgok alakulását nézve valami nagyobb hatalom elég nyomatékosan igyekezett rámutatni a realitásérzékemben erre a tényre. *Mert ennyi kósza véletlen a világon nincs, hogy csak úgy mind őt találja meg a rosszindulatával.*
- Az a mélységi nő a tetoválásokkal. Reyraa, aki reggel Khullal indult őrjáratba. Neki nem kell játszania semmit. Ő valóban olyan, aki csak belép a terembe és félbeszakadnak a mondatok, az érdeklődés pedig lenyűgözötten csüng a kivételes jelenségtől megbabonázva, mielőtt akár egy szót is szólna. *Keserű merengéssel dől előrébb a dézsában.* - Valamikor úgy hittem, bennem is van valami különleges. Talán mert a niy... *elharapja a szót. Még csak az kellene, hogy szószátyársággal is tetézze a szégyenfalát.* - Mindegy. Nyolcszáz aranyon vett bolondsipka tanulsága.
*Kiveszi a rőt tincsek közül a hajtűt és elkezdi bontogatni a fonatokat.*
- Abban igazad van, hogy alaptalan elvárás lett volna arra számítani, hogy nálam alszotok. Tudom, én is. Ezt már inkább csak a sajgó önérzetem szórta az elégedetlenkedés tüzére. De, azt nem tagadom, attól függetlenül, hogy amúgy nem szokás és nem is kértem külön, tényleg örültem volna. *Aprót rándul az ajka, mint egy kölyöknek, aki belátja, hogy tényleg túlzó lenne elvárnia, hogy kitalálják a gondolatát.* - De most már tényleg túl soká tartalak fel. Ha dolgod van, menj csak. Én megleszek.
*Tényleg nem gondolta, hogy egy ilyen kivételes lányt, mint Cassy, felszolgálásra fognak. Az persze világos volt eddig is, hogy besegít, és természetes is, hogy a Sellők sürögnek-forognak a tálcákkal, hiszen hatékonyabb így és a vendégek is jobban megnézhetik őket. Könnyebben is válogatnak és az ismerkedés első lépései is egyszerűbbek, ha a rendelés eleve alkalmat ad rá. De a niyss világa egész más volt, s rá kell jöjjön, hogy sokkal kevésbé ismeri ki magát egy bordély berkeiben, mint elsőre gondolta volna. Nem csoda, hogy ittléte azt a kéjes estét kivéve kezd egészen katasztrófába fúlni. Inzultálja az őröket, zsigerből magára haragít egy Sellőt egy kisebb vagyon átadása után, és képtelen érthetően kifejezni az igényeit, aztán meg ráförmed a vétlen félre.*
~Nevetséges vagy Yeza. Szánalmas és nevetséges.~
- Ne haragudj. Félreértés volt. Félreértés volt ez az egész. Felejtsd el, amit mondtam. Nem hibáztatlak. És eszemben sincs a ház rossz hírét kelteni. Bocsánatot kérek a kellemetlenségekért. Ez a játék nem nekem való.
*Azzal előre csúszik és a víz alá meríti rőt üstökét. Mikor ismét a felszínre jön, megtörli az arcát és az elf lányra néz.*
- Most kérlek menj. Ne tetézzük ezt a dolgot több szóval. Csak el akarom felejteni, rendben? Majd Sinna segít kiszállni. *Talán nem fair, hogy nem ad esélyt a válaszra, de már most is épp elég volt, nem akarja a saját szánalmasságát porondon tartani egy pillanattal se tovább.*
- És Cassy... ezt a dolgot. Ne említsd kérlek senkinek. Részemről lezártam és nem akarom, hogy bárkinek baja legyen egy labilis liba önértékelési válságából.
*Már bánja, hogy megint nem bírt a vendég szerepben felhorgadt önérzetével. Magából csinál bolondot az egésszel és még ezt a szegény lányt is milyen helyzetbe hozta. Pont őt, aki akaratlanul nyúlt friss sebbe. Most pedig kénytelenek mindketten magyarázkodni.*
- Egy ilyen helyen a vendég elsősorban nem tételeket vásárol az árlistáról, hanem figyelmet. Az érzést, hogy megtiszteltetés a látogatása, hogy a kedvét keresni kegy, hogy fontos... de legalábbis, hogy számít. Vagyis... én így gondoltam *szegi le a pillantását.*
- De nyilván nyolcszáz aranyon nem lehet lelkeket vásárolni ~persze a Dokkoknál ez az állítás valószínűleg nagyon hamar megdőlne~. Bizonyára sokan költenek itt ennél sokkal többet is *vonja meg a vállát a keserű tények felett, melyeket mostanra kénytelen beismerni saját maga előtt is.* - A fürdőt leginkább csak azért kértem, hogy félrevonulhassunk kicsit. Tudod, Darellddel is szívesen beszélgettem volna még, de Ralas úr éles pillantásából elég egyértelmű volt, hogy nem fér bele a Sellőház vendégszeretetébe. Megértem. Fájlaltam, de megértem. Talán amúgy is kicsit túl messzire mentem *húzza el a száját.*
- Egyedül vagyok itt. A társaságra sokkal nagyobb szükségem van, mint a kéjekre. Ha az kellene, nem szorulnék rá, hogy fizessek érte. *A hangja szomorú és nyomorult. A számonkérő élnek már emléke sincs benne.* - Nyilvánvaló, hogy rossz forrásból merítettem. Ezért érdemtelen lenne mást hibáztatni.
*Az egészet magának köszönheti. Még azok a bolondok is jobbak nála, akik azt hiszik, bordélyban szerelmet is vehetnek, nem csak röpke gyönyört.
Bár most már sokkal szívesebben kikerülné az egészet, de ezek után még rosszabbul venné ki magát, ha magában tartaná a túlreagált sérelmek forrását.*
- Nos, amikor megérkeztem, úgy éreztem, buja tündérkastélyba kerültem. Khul volt az első, aki odalépett hozzám. Khul... ő... csodálatos ember, és meg merem kockáztatni, hogy nagyobb szíve van, mint bárkinek, akit azelőtt ismertem. De... Aki tündérkastélyba érkező felség maszkjában körbevezetést kér, nem pont olyan prezentációra számít, hogy: "itt lehet inni, amott hátul meg basz... illetve barátkozni" *hajtja le a fejét az emlékre, amikor az első repedés végigszántott azon a bizonyos maszkon.* - Később említette, hogy valami tűzeset miatt elég nagy felfordulás volt, így ezt a sors szerencsétlen fintorának tudtam be. Khul csak jót akart, tudom, ahogy azt is, hogy nincs még itt olyan rég, hogy átragadjon rá Darelld és Alfonz kimért, udvarias modora. Talán nem is fog soha *mosolyodik keserédes szeretettel, ahogy az életteli zsoldosra gondol. Jobban örülne, ha inkább ilyen maradna, mint amilyen most.* - És talán nem is olyan nagy baj ez, csak épp az én túl elrugaszkodott elképzeléseim törték be rajta az orrukat *vonja meg a vállát, hiszen ez itt a Kikötő. Fogalma sincs az itteni mércékről.*
- Meglehet, emiatt már én is érzékenyebben reagáltam a következőkben, amikor magamra vettem, hogy Darelld nyomatékosan számszerűsíti a fogyasztásomat. Úgy tűnt, mintha nem nézné ki belőlem a fizetőképességet és ezen a ponton szeretett volna elébe menni az ingyenmulatságnak. De visszagondolva, a szavai valószínűleg inkább Khulnak szóltak, hogy a széptevésben ne felejtse el strigulázni az italokat se. Mindegy. Kicsit a szívemre vettem *sóhajt.* - Ezután mentem a pulthoz a nyolcszáz aranyammal. Számlát nyitottam belőle és meghívtam Shant vacsorára. Jeleztem, hogy a fogyasztáson felül megmaradó összeget a háznak ajánlom. Gondoltam, így majd más lesz a leányzó fekvése. Minden rendben is volt egy darabig. Emlékszem, Maydeleine kisasszony még azt is megjegyezte egy ilyen nagyvonalú vendéget számon kell tartaniuk, úgyhogy áruljam el a nevem, hogy felírhassa. Meg is tettem, mondtam, hogy Yeza vagyok, de amikor cukrosan visszakérdeztem, az ő nevére "És te, szépség?" ezekkel a szavakkal *teszi hozzá a pontosság kedvéért* - olyan gorombán válaszolt, hogy egy pillanatig meg se bírtam nyikkanni. Mosolyogva, de gorombán. Valami olyasmit mondott, hogy ha esetleg itt akarnék dolgozni és a főnök is jónak látja és felvesz, majd akkor elárulja a nevét. Addig meg szólítsam Kérem-nek. *Még mindig értetlen homlokráncolással pislog a dolog felett.* - Khulnak is mondtam később, hogy nem értem az egészet, mert ha még a rendelésnél elmulasztottam volna a szót..., de nem tettem ilyet. *Megdörzsöli a halántékát és nagyot sóhajt.* - Megkértem, hogy segítsen majd elsimítani ezt a feszültséget a félvér lánnyal, de ő azt mondta, hogy szerinte csak semmiség és hogy Mady csak fáradt volt a sűrű nap után.
*A vízbe meríti a kezeit és megmossa az arcát, aztán a tenyerével lehúzza róla a nedvességet.*
- Mind emberek vagyunk. Vannak rossz napjaink. Talán valami félreértés is lehetett a dologban, mert azt hitte, a jelentkezőkkel voltam. De... Tekintve hogy ez akkor is egy magát patinás intézménynek hirdető bordély, én pedig a saját kezével leírva is a vendége... Szerintem az ilyesmi sehogy sincs rendben. Ma reggel pedig, amikor újra találkoztunk, nyájas volt és segítőkész, de úgy tett, mint aki egyáltalán nem is emlékszik rám, meg az egész esetre. Talán tényleg nem emlékezett, nem tudom, de azt nagyon furcsállanám, hacsak nem él valami különösen erős bódító szerrel. *emeli meg a vállait tanácstalanul.* - Az sok mindent megmagyarázna. Bár én nem láttam rajta.
*Már így felemlegetve is kezdi nyomni a fejét az előző nap rossz álomnak tűnő részlete.*
- Erre már csak hab volt a tortán, amikor az a mélységi, Ernuss, elém tolta a meghagyott borát, mintha valami ingyenélő szakadtka lennék, aki mások maradékán részegedik öntudatlanságba, ha jó estéje van. *Lehunyja a szemét és fáradtan csóválja meg a fejét a szánalmas széria emlékén.* - Fenséget játszva léptem be, de mire a pultig eljutottam, már nyilvánvalóvá lett, hogy szemétből van a koronám és kapcarongyból a palástom. Legalábbis a dolgok alakulását nézve valami nagyobb hatalom elég nyomatékosan igyekezett rámutatni a realitásérzékemben erre a tényre. *Mert ennyi kósza véletlen a világon nincs, hogy csak úgy mind őt találja meg a rosszindulatával.*
- Az a mélységi nő a tetoválásokkal. Reyraa, aki reggel Khullal indult őrjáratba. Neki nem kell játszania semmit. Ő valóban olyan, aki csak belép a terembe és félbeszakadnak a mondatok, az érdeklődés pedig lenyűgözötten csüng a kivételes jelenségtől megbabonázva, mielőtt akár egy szót is szólna. *Keserű merengéssel dől előrébb a dézsában.* - Valamikor úgy hittem, bennem is van valami különleges. Talán mert a niy... *elharapja a szót. Még csak az kellene, hogy szószátyársággal is tetézze a szégyenfalát.* - Mindegy. Nyolcszáz aranyon vett bolondsipka tanulsága.
*Kiveszi a rőt tincsek közül a hajtűt és elkezdi bontogatni a fonatokat.*
- Abban igazad van, hogy alaptalan elvárás lett volna arra számítani, hogy nálam alszotok. Tudom, én is. Ezt már inkább csak a sajgó önérzetem szórta az elégedetlenkedés tüzére. De, azt nem tagadom, attól függetlenül, hogy amúgy nem szokás és nem is kértem külön, tényleg örültem volna. *Aprót rándul az ajka, mint egy kölyöknek, aki belátja, hogy tényleg túlzó lenne elvárnia, hogy kitalálják a gondolatát.* - De most már tényleg túl soká tartalak fel. Ha dolgod van, menj csak. Én megleszek.
*Tényleg nem gondolta, hogy egy ilyen kivételes lányt, mint Cassy, felszolgálásra fognak. Az persze világos volt eddig is, hogy besegít, és természetes is, hogy a Sellők sürögnek-forognak a tálcákkal, hiszen hatékonyabb így és a vendégek is jobban megnézhetik őket. Könnyebben is válogatnak és az ismerkedés első lépései is egyszerűbbek, ha a rendelés eleve alkalmat ad rá. De a niyss világa egész más volt, s rá kell jöjjön, hogy sokkal kevésbé ismeri ki magát egy bordély berkeiben, mint elsőre gondolta volna. Nem csoda, hogy ittléte azt a kéjes estét kivéve kezd egészen katasztrófába fúlni. Inzultálja az őröket, zsigerből magára haragít egy Sellőt egy kisebb vagyon átadása után, és képtelen érthetően kifejezni az igényeit, aztán meg ráförmed a vétlen félre.*
~Nevetséges vagy Yeza. Szánalmas és nevetséges.~
- Ne haragudj. Félreértés volt. Félreértés volt ez az egész. Felejtsd el, amit mondtam. Nem hibáztatlak. És eszemben sincs a ház rossz hírét kelteni. Bocsánatot kérek a kellemetlenségekért. Ez a játék nem nekem való.
*Azzal előre csúszik és a víz alá meríti rőt üstökét. Mikor ismét a felszínre jön, megtörli az arcát és az elf lányra néz.*
- Most kérlek menj. Ne tetézzük ezt a dolgot több szóval. Csak el akarom felejteni, rendben? Majd Sinna segít kiszállni. *Talán nem fair, hogy nem ad esélyt a válaszra, de már most is épp elég volt, nem akarja a saját szánalmasságát porondon tartani egy pillanattal se tovább.*
- És Cassy... ezt a dolgot. Ne említsd kérlek senkinek. Részemről lezártam és nem akarom, hogy bárkinek baja legyen egy labilis liba önértékelési válságából.
1458. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-26 11:07:02
Üzenet elküldve: 2019-08-26 11:07:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér és fürdőház//
//Yeza//
//Érintőlegesen Ralas//
*A Sellő személyét boncolgató beszélgetésben nehéz dolgokat kérdeznek tőle, hiszen nem csak saját véleményét kell megfelelő szavakba öntenie egy vendég számára, de ráadásképpen épp egy kollégájáról. Mindkettő veszélyes terep, ezért kellő óvatossággal igyekszik eljárni. Itt mindenki igyekszik egy fontos szeletkét megőrizni magából saját magának, különösen a Sellők körében, akiknél egyébként a személyes tér nagyfokú nyitottságára van szükség. Essannal való beszélgetései pedig egyébként is arra futottak ki leginkább, hogy változatos módon próbálta lépre csalni tréfáiban, ha éppen nem volt legalább egyikük vendéggel.*
- Elég rég, de mégsem túl közelről, ezt bevallom.
*Hogy ez megmaradt közöttük kényelmes távolságnak, szintén nem lehet véletlen. Ha igazán érdekelte volna, mint férfi, akkor talán jobban igyekszik kipuhatolni, mi rejlik a felszín alatt, nem elégszik meg az elejtett morzsákkal és pletykákkal.
A fogadótérben jártakor nyilvánvalóvá válik, hogy a probléma nem kerülte el a vezetők figyelmét sem. Nem tudja, hogy történt, eddig ilyen nem fordult elő, de igen kellemetlen számára, hogy éppen akkor esik meg, amikor ő felel a szervezettségért. Nem áll szándékában elkerülni a súlyos tekintetet, hiszen felszolgálóként egyébként is megszokta, hogy apróbb gesztusokra is odafigyeljen, ha valahol szükség rá. A bólogatást Ralas megkapja tehát. Elönti azért a kényelmetlen meleg és a szégyenérzet, mielőbb szeretné kiküszöbölni a csorbát, de előbb felszolgálja a bort, egyúttal mozgósítja a lányokat.
A második meglepetés akkor éri, mikor Yeza megragadja, hogy maradásra bírja, s panaszt tesz. Zaklatott lelkében ez újabb örvényeket kelt, hiszen nem elég, hogy szervezőként hibázott, most már rendes munkájában is komoly hiányosságokra mutatnak rá. Igaz, ennek legfőbb oka, hogy ő eddig nem volt tisztában azzal, hogy társaságát nem csupán a fürdőbe kísérésre és elhelyezésre igényelték, amit nem értelmezett olyan szigorúan, hogy azonnal sarkon forduljon, amint a vendég a vízbe ért. Ám nem is jutott volna eszébe kiszámlázni magát Sellőként, illetve akkor vagy korábban jelezte volna, hogy ma hosszasabb távollétet nem vállalhat a pult környékétől, vagy pedig másképp intézte volna a helyettesítést odakint. Nem passzolta volna le senkinek, csak mert egy kis létszámhiány okozott zavart valahol, hiszen ez valóban komoly sértés, ezért teljesen megérti a dühöt miatta.
Most azonban két tűz közé került, mindkét oldalról nehezteléssel és fenyegetőn tekintenek rá, s ráadásul a Sellőház hírneve csorbulhat, ami egyenes út a kirúgáshoz, ha rosszul kezeli a helyzetet. Sápadtan hallgatja a kemény szavakat, szinte várja, hogy még az éjszakára vonatkozó dicséretet is visszavonják. Görcsösen kapaszkodik a tálcába szabadon maradt kezével, nehogy elejtse vagy látványosan megremegjen a keze. Könnyen vezethető a szék felé, voltaképpen valahol még jól is esik leülni, egy kicsit kiszállt az erő a lábából. A pánik viszont nem segít, igyekszik összeszedni magát, ezért egyenes háttal, szelíd arckifejezéssel foglal helyet. Itt nem ő a fontos, sohasem, hiszen az a feladata, hogy elégedetté tegyen másokat, és teljesen jogos, ha valaki elégedetlen, amikor nem azt kapja a pénzéért, amit kért. Figyelmesen végighallgatja az egészet, s addigra többé-kevésbé nyugalmára talál, legalább a felszínen, amiben nagy segítségére van Yeza kedélyének elcsitulása és a szimpátia is.*
- Semmi baj nincs, csupán félreértés volt közöttünk. Nagyon sajnálom.
*Alázatosan lesüti szemeit. Nehéz dolog néha eldönteni, hol húzódnak a határok a szolgáltatások között, néha csupán sejlőn lép át egy-két kedves szó egy egész estés szórakoztatásra, vagy egy kedves érintés folytatását kérve teljes testre kiterjedő masszírozássá. Ha nem akadt volna probléma odakint, lehet, hogy magától is maradt volna, és egyértelművé lett volna idővel, hogy mi a helyzet. Figyelme átsiklott azon, hogy mit kértek tőle. Felemeli tekintetét, s ha Yeza keze még a csuklóján van, akkor a tálcát ölében hagyva a másik kezét puhán teszi az ő kéztövének tetejére. Szelíden, melegen szól, hiszen megbántotta a nőt.*
- Én azt hittem, csupán fürdőt rendeltél tőlem. Mivel egy kissé szomorúnak tűntél, maradtam még, hogy a kényelmedért tegyek, remélve, hogy talán egy kicsit jobb kedvre deríthetlek egy kis beszélgetéssel. Ajándék gyanánt. Odakint szükség van felszolgálóra, és ma oda osztottak be felügyelni, ezért gondoltam, hogy az egyik fürdős Sellőt kérem meg, hogy lásson el mindennel, amit csak kérsz, míg itt vagy. Nem magam helyett adtam neked. Sose tennék ilyet.
*Ezt tartotta a legfontosabbnak tisztázni, de több dolog is előkerült, amikre szépen sorban meg akar válaszolni.*
- Nem kívántam kibújni a beszélgetésünk alól, semmi olyat nem kérdeztél vagy mondtál, ami erre sarkallhat. Sőt, nagyon élveztem, még ha olyan dolgok is kerültek elő, amik még engem is zavarba hoznak.
*Halványan sejlik fel egy mosoly az arcán. Halad tovább.*
- Az éjszaka, ha már a vendég elaludt, a pihenését célozza. Ha jól értettem, Essan sem maradt, mi egyszerűen így szoktuk meg. Általában nem alszunk a vendéggel reggelig. Nem csak a megbeszélés miatt távoztam, és semmi köze nem volt a személyedhez vagy a történtekhez.
*Most, hogy a vele szorosan kapcsolatban álló részeket elmondta, bizonytalanabb terepre lép. Kezét, ha eddig Yeza csuklóján nyugodhatott, finoman leemeli és az ölébe teszi a tálca széléhez simítva, hogy ne tűnjön leereszkedőnek, hiszen komoly dologról van szó, ami valóban érdekli.*
- Mi történt a tegnapi fogadtatáskor? Nem voltam ott, így sajnos nem tudom. Mondd el, kérlek, hátha tehetünk valamit! De legalábbis tanulunk belőle, hogy mit csináltunk rosszul. Számomra ez most komoly lecke volt, hogy van még mit tanulnom. Úgy gondolom, nagyon jót tenne mindenkinek, ha ezt a lehetőséget ebben az ügyben is megkaphatnánk. Persze, ha inkább közvetlenül a vezetőkkel szeretnéd, megosztani, megértem. Nem magamat akarom kimenteni.
//Yeza//
//Érintőlegesen Ralas//
*A Sellő személyét boncolgató beszélgetésben nehéz dolgokat kérdeznek tőle, hiszen nem csak saját véleményét kell megfelelő szavakba öntenie egy vendég számára, de ráadásképpen épp egy kollégájáról. Mindkettő veszélyes terep, ezért kellő óvatossággal igyekszik eljárni. Itt mindenki igyekszik egy fontos szeletkét megőrizni magából saját magának, különösen a Sellők körében, akiknél egyébként a személyes tér nagyfokú nyitottságára van szükség. Essannal való beszélgetései pedig egyébként is arra futottak ki leginkább, hogy változatos módon próbálta lépre csalni tréfáiban, ha éppen nem volt legalább egyikük vendéggel.*
- Elég rég, de mégsem túl közelről, ezt bevallom.
*Hogy ez megmaradt közöttük kényelmes távolságnak, szintén nem lehet véletlen. Ha igazán érdekelte volna, mint férfi, akkor talán jobban igyekszik kipuhatolni, mi rejlik a felszín alatt, nem elégszik meg az elejtett morzsákkal és pletykákkal.
A fogadótérben jártakor nyilvánvalóvá válik, hogy a probléma nem kerülte el a vezetők figyelmét sem. Nem tudja, hogy történt, eddig ilyen nem fordult elő, de igen kellemetlen számára, hogy éppen akkor esik meg, amikor ő felel a szervezettségért. Nem áll szándékában elkerülni a súlyos tekintetet, hiszen felszolgálóként egyébként is megszokta, hogy apróbb gesztusokra is odafigyeljen, ha valahol szükség rá. A bólogatást Ralas megkapja tehát. Elönti azért a kényelmetlen meleg és a szégyenérzet, mielőbb szeretné kiküszöbölni a csorbát, de előbb felszolgálja a bort, egyúttal mozgósítja a lányokat.
A második meglepetés akkor éri, mikor Yeza megragadja, hogy maradásra bírja, s panaszt tesz. Zaklatott lelkében ez újabb örvényeket kelt, hiszen nem elég, hogy szervezőként hibázott, most már rendes munkájában is komoly hiányosságokra mutatnak rá. Igaz, ennek legfőbb oka, hogy ő eddig nem volt tisztában azzal, hogy társaságát nem csupán a fürdőbe kísérésre és elhelyezésre igényelték, amit nem értelmezett olyan szigorúan, hogy azonnal sarkon forduljon, amint a vendég a vízbe ért. Ám nem is jutott volna eszébe kiszámlázni magát Sellőként, illetve akkor vagy korábban jelezte volna, hogy ma hosszasabb távollétet nem vállalhat a pult környékétől, vagy pedig másképp intézte volna a helyettesítést odakint. Nem passzolta volna le senkinek, csak mert egy kis létszámhiány okozott zavart valahol, hiszen ez valóban komoly sértés, ezért teljesen megérti a dühöt miatta.
Most azonban két tűz közé került, mindkét oldalról nehezteléssel és fenyegetőn tekintenek rá, s ráadásul a Sellőház hírneve csorbulhat, ami egyenes út a kirúgáshoz, ha rosszul kezeli a helyzetet. Sápadtan hallgatja a kemény szavakat, szinte várja, hogy még az éjszakára vonatkozó dicséretet is visszavonják. Görcsösen kapaszkodik a tálcába szabadon maradt kezével, nehogy elejtse vagy látványosan megremegjen a keze. Könnyen vezethető a szék felé, voltaképpen valahol még jól is esik leülni, egy kicsit kiszállt az erő a lábából. A pánik viszont nem segít, igyekszik összeszedni magát, ezért egyenes háttal, szelíd arckifejezéssel foglal helyet. Itt nem ő a fontos, sohasem, hiszen az a feladata, hogy elégedetté tegyen másokat, és teljesen jogos, ha valaki elégedetlen, amikor nem azt kapja a pénzéért, amit kért. Figyelmesen végighallgatja az egészet, s addigra többé-kevésbé nyugalmára talál, legalább a felszínen, amiben nagy segítségére van Yeza kedélyének elcsitulása és a szimpátia is.*
- Semmi baj nincs, csupán félreértés volt közöttünk. Nagyon sajnálom.
*Alázatosan lesüti szemeit. Nehéz dolog néha eldönteni, hol húzódnak a határok a szolgáltatások között, néha csupán sejlőn lép át egy-két kedves szó egy egész estés szórakoztatásra, vagy egy kedves érintés folytatását kérve teljes testre kiterjedő masszírozássá. Ha nem akadt volna probléma odakint, lehet, hogy magától is maradt volna, és egyértelművé lett volna idővel, hogy mi a helyzet. Figyelme átsiklott azon, hogy mit kértek tőle. Felemeli tekintetét, s ha Yeza keze még a csuklóján van, akkor a tálcát ölében hagyva a másik kezét puhán teszi az ő kéztövének tetejére. Szelíden, melegen szól, hiszen megbántotta a nőt.*
- Én azt hittem, csupán fürdőt rendeltél tőlem. Mivel egy kissé szomorúnak tűntél, maradtam még, hogy a kényelmedért tegyek, remélve, hogy talán egy kicsit jobb kedvre deríthetlek egy kis beszélgetéssel. Ajándék gyanánt. Odakint szükség van felszolgálóra, és ma oda osztottak be felügyelni, ezért gondoltam, hogy az egyik fürdős Sellőt kérem meg, hogy lásson el mindennel, amit csak kérsz, míg itt vagy. Nem magam helyett adtam neked. Sose tennék ilyet.
*Ezt tartotta a legfontosabbnak tisztázni, de több dolog is előkerült, amikre szépen sorban meg akar válaszolni.*
- Nem kívántam kibújni a beszélgetésünk alól, semmi olyat nem kérdeztél vagy mondtál, ami erre sarkallhat. Sőt, nagyon élveztem, még ha olyan dolgok is kerültek elő, amik még engem is zavarba hoznak.
*Halványan sejlik fel egy mosoly az arcán. Halad tovább.*
- Az éjszaka, ha már a vendég elaludt, a pihenését célozza. Ha jól értettem, Essan sem maradt, mi egyszerűen így szoktuk meg. Általában nem alszunk a vendéggel reggelig. Nem csak a megbeszélés miatt távoztam, és semmi köze nem volt a személyedhez vagy a történtekhez.
*Most, hogy a vele szorosan kapcsolatban álló részeket elmondta, bizonytalanabb terepre lép. Kezét, ha eddig Yeza csuklóján nyugodhatott, finoman leemeli és az ölébe teszi a tálca széléhez simítva, hogy ne tűnjön leereszkedőnek, hiszen komoly dologról van szó, ami valóban érdekli.*
- Mi történt a tegnapi fogadtatáskor? Nem voltam ott, így sajnos nem tudom. Mondd el, kérlek, hátha tehetünk valamit! De legalábbis tanulunk belőle, hogy mit csináltunk rosszul. Számomra ez most komoly lecke volt, hogy van még mit tanulnom. Úgy gondolom, nagyon jót tenne mindenkinek, ha ezt a lehetőséget ebben az ügyben is megkaphatnánk. Persze, ha inkább közvetlenül a vezetőkkel szeretnéd, megosztani, megértem. Nem magamat akarom kimenteni.
1457. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-25 17:50:46
Üzenet elküldve: 2019-08-25 17:50:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
// Istálló //
// Csak egy kis takarítás //
* Az almozás készen van. Most, hogy ezt is letudta, neki kezd feltölteni az itatókat és az etetőket friss vízzel és szénával. Elsőnek a szénával kezd. A tiszta villával bevisz egy adagot és az etetőbe rakja, majd ezt szépen sorba, mindegyik boksszal megteszi. Eztán jön a víz. A tiszta vizet, csakúgy, mint a szénát ugyan úgy behordja. Minden készen áll arra, hogy a lovak visszatérjenek az eredeti helyükre. Szépen egyesével vissza is viszi őket. Szerencsére az állatok nem ellenkeznek vele. Az eredmény magáért beszél, mivel a helyet lócsámcsogás hangja tölti be. Persze még nem végzet teljesen, mert most azt a trágyát kell kiszednie, ami az ideiglenes állásokba került. Ez a munka már szinte semmi. Még egy vödörrel sincs a kihordandó gané. A folyamat zárásaként nekilát letisztítani az eszközöket, az esővízzel. Erre a külön vödröt használ. A végeredmény egy tiszta istálló tiszta szerszámokkal és egy elégedett fiúval.*
// Csak egy kis takarítás //
* Az almozás készen van. Most, hogy ezt is letudta, neki kezd feltölteni az itatókat és az etetőket friss vízzel és szénával. Elsőnek a szénával kezd. A tiszta villával bevisz egy adagot és az etetőbe rakja, majd ezt szépen sorba, mindegyik boksszal megteszi. Eztán jön a víz. A tiszta vizet, csakúgy, mint a szénát ugyan úgy behordja. Minden készen áll arra, hogy a lovak visszatérjenek az eredeti helyükre. Szépen egyesével vissza is viszi őket. Szerencsére az állatok nem ellenkeznek vele. Az eredmény magáért beszél, mivel a helyet lócsámcsogás hangja tölti be. Persze még nem végzet teljesen, mert most azt a trágyát kell kiszednie, ami az ideiglenes állásokba került. Ez a munka már szinte semmi. Még egy vödörrel sincs a kihordandó gané. A folyamat zárásaként nekilát letisztítani az eszközöket, az esővízzel. Erre a külön vödröt használ. A végeredmény egy tiszta istálló tiszta szerszámokkal és egy elégedett fiúval.*
1456. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-25 09:48:16
Üzenet elküldve: 2019-08-25 09:48:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőház - Cassy//
*Hallgatja, ahogy a lány Essanról beszél, s nem tud közben nem egyetértően mosolyogni, ám az utolsó mondatba zárt konklúzióra óhatatlanul felmerülő kérdések szalasztanak finom ráncokat a homlokára. Kíváncsi volna rá, hogy vajon milyen férfi az, aki ennek a szemérmes kis tündérkének a szívét elérheti. De a talány egy másik kérdést is magával húz.*
- Régóta ismered? *dönti félre kissé a fejét. Kíváncsi rá, hogy az elhangzott válasz mögött Essan vagy inkább a szőke leány személyisége volt-e a pálcatörő.
A hajnalt újrafestő képzet buja mosolygást von az ajkaira. Csak a szája szegletében bujkál a bánkódás árnya, hiszen az idő kerekét senki nem forgathatja vissza. Annak az édes élménynek a lehetősége elillant, s tekintve, hogy már az is lobot gyújt benne, hogy e néhány pillanatra megidézték maguk közé a szellemét, igazán sajnálatos a veszteség. Felvetődhetne, hogy az éjjel újra az ágyába hívja a két kivételes Sellőt, de az már nem lenne ugyanaz. Az ilyen alkalmak egyszer kínálják magukat, s hiába rendezünk nekik be tökéletes színpadot a megismétlésre, varázsukat nem lehet visszaállított elemeikkel új lehetőségbe plántálni. Ha valaki mégis megpróbálja, inkább csak sót hint saját sebébe.
Legalább az vigasztalja, hogy most feltétlen figyelemben és odaadásban fürdőzhet. A kérése kapcsán erről biztosítja is a szőke Sellő válasza. Szélesre szalad a mosolygása, ahogy lejjebb merül a vízben, miután Cassy borért és csemegéért indul. Mély, elégedett sóhajjal nyújtózik el a jól megérdemelt (bár aranyakon vásárolt) kiváltságokban.
A kisimult elégedettség marad is az arcán. Így fogadja Cassyt, aki hamarosan visszatér az itallal. Igaz, csak az itallal, de ahogy hallja, a többi is hamarosan érkezik majd. Mivel a gyümölcs felszelése nyilván időbe telik, így eszébe se jutna felróni ezt az apró késést a borhoz képest. Bólintva fogadja a Sinnára testált közreműködést az ügyben.*
- Tökéletes *mondja, s a borba kóstol. De a fenséges nedű aromáját megkeseríti a mondat tovább gördülése. Yeza ajkáról leolvad a mosolygás. A pohár viszont javarészt elrejti a változást, s mivel a csalódottság néhány szívdobbanásra a vörös torkára fagyasztja a szót, Cassyt talán meglepheti, hogy távozóra fordulva a csuklójára fognak Yeza ujjai.*
- Azt hittem *szólal meg, de nem pillant Cassyre, tekintete a fürdővíz alig fodrozódó tükrét karcolja* - a Sellő kötelessége mind előtt, hogy a vendég igényeit kiszolgálja. *A barna szempár az elf lányra fordul. Metsző, s még annál is metszőbb, ahogy az örömtelen vonások keretezik.* - Tegnap nyolcszáz aranyat tettem le, hogy az ittlétem maga legyen a menny. De úgy látom, arra nem elég, hogy a kiválasztott Sellőm beszélgessen velem, míg megfürdök. *Látszik rajta, hallatszik a hangja kimértségén, hogy megbántódott a csere miatt.* - A tegnapi este elfeledtette velem a kezdeti rossz szájízt a fogadtatás miatt. De most azon gondolkodom, hogy visszakérem a pénzemet és inkább nem erőltetem ezt a dolgot tovább. *A kegyes, nyájas úrnőből Yeza egyszeriben a vendégek között is rémálommá hűvösödik.* - Szeretnék panaszt tenni a vezetőségnél, amiért egy nagylelkű gesztust ilyen méltatlansággal viszonoznak. Sajnálnak tőlem néhány kedves szót is a felvigyázó személyzettel, most pedig az előzetes megkérdezésem nélkül hagynál itt egy másik lány gondjaira, holott téged kértelek meg, hogy kellemesebbé tedd a fürdőmet. *Az a láng Yeza szemében, ami a mámorban oly hévvel lobogott, ami a pajzán megjegyzések felett oly virgonc táncot jár, most hideg tűzzel parázslik.*
- Mondd csak, mert érdekel, ugyan milyen kötelesség hív el a szolgálatomból? *Cassy most magán érezheti hercegnője számonkérését, mely az imént még oly feddhetetlenül kínált odaadását vonja épp pellengérre. Egy pillanatra úgy tűnhet, ez a hideg tűz menten el is emészti a Sellőt, mikor Yeza egy sóhajjal megálljt parancsol áradásának.*
- Nézd. Kedvellek. Így nem szívesen hoználak kellemetlen helyzetbe az vezetőség előtt *enyhül meg a hangja, s a szorítása is a lány csuklóján (ami bár eddig se volt túl erős, ám nagyon is határozott). A szék felé noszogatja Cassyt, hogy üljön le, amíg ezt tisztázzák.*
- Az este egy eligazítás miatt surrantál ki *húzza el kissé a száját* - ezzel megfosztva az élménytől, hogy reggelig élvezhessem a társaságodat. *A dolog feletti csalódottságát nem rejtegeti, de megértő sóhajjal hagyja helyben végül az esetet.* - Most pedig újabb kötelezettségekre hivatkozol. Ha előjegyzett vendéged van, megértem és elfogadom, bár akkor is illett volna szólnod *tér vissza egy kis él a tekintetébe egy röpke pillanatra.* - De ha a kérdéseim miatt menekülsz, ha messzire mentem valamiben, úgy más a helyzet. Elengedlek, ha szeretnéd. *Leteszi a bort és a lány felé fordulva tenyerébe fogja az elf karcsú kezeit.* - Cassy... Mi a baj? *kérdi immár puha, megértő csendességgel. Vonásai kelleme visszatér, szemeinek tüze pedig meleg lángocskává szelídül.*
*Hallgatja, ahogy a lány Essanról beszél, s nem tud közben nem egyetértően mosolyogni, ám az utolsó mondatba zárt konklúzióra óhatatlanul felmerülő kérdések szalasztanak finom ráncokat a homlokára. Kíváncsi volna rá, hogy vajon milyen férfi az, aki ennek a szemérmes kis tündérkének a szívét elérheti. De a talány egy másik kérdést is magával húz.*
- Régóta ismered? *dönti félre kissé a fejét. Kíváncsi rá, hogy az elhangzott válasz mögött Essan vagy inkább a szőke leány személyisége volt-e a pálcatörő.
A hajnalt újrafestő képzet buja mosolygást von az ajkaira. Csak a szája szegletében bujkál a bánkódás árnya, hiszen az idő kerekét senki nem forgathatja vissza. Annak az édes élménynek a lehetősége elillant, s tekintve, hogy már az is lobot gyújt benne, hogy e néhány pillanatra megidézték maguk közé a szellemét, igazán sajnálatos a veszteség. Felvetődhetne, hogy az éjjel újra az ágyába hívja a két kivételes Sellőt, de az már nem lenne ugyanaz. Az ilyen alkalmak egyszer kínálják magukat, s hiába rendezünk nekik be tökéletes színpadot a megismétlésre, varázsukat nem lehet visszaállított elemeikkel új lehetőségbe plántálni. Ha valaki mégis megpróbálja, inkább csak sót hint saját sebébe.
Legalább az vigasztalja, hogy most feltétlen figyelemben és odaadásban fürdőzhet. A kérése kapcsán erről biztosítja is a szőke Sellő válasza. Szélesre szalad a mosolygása, ahogy lejjebb merül a vízben, miután Cassy borért és csemegéért indul. Mély, elégedett sóhajjal nyújtózik el a jól megérdemelt (bár aranyakon vásárolt) kiváltságokban.
A kisimult elégedettség marad is az arcán. Így fogadja Cassyt, aki hamarosan visszatér az itallal. Igaz, csak az itallal, de ahogy hallja, a többi is hamarosan érkezik majd. Mivel a gyümölcs felszelése nyilván időbe telik, így eszébe se jutna felróni ezt az apró késést a borhoz képest. Bólintva fogadja a Sinnára testált közreműködést az ügyben.*
- Tökéletes *mondja, s a borba kóstol. De a fenséges nedű aromáját megkeseríti a mondat tovább gördülése. Yeza ajkáról leolvad a mosolygás. A pohár viszont javarészt elrejti a változást, s mivel a csalódottság néhány szívdobbanásra a vörös torkára fagyasztja a szót, Cassyt talán meglepheti, hogy távozóra fordulva a csuklójára fognak Yeza ujjai.*
- Azt hittem *szólal meg, de nem pillant Cassyre, tekintete a fürdővíz alig fodrozódó tükrét karcolja* - a Sellő kötelessége mind előtt, hogy a vendég igényeit kiszolgálja. *A barna szempár az elf lányra fordul. Metsző, s még annál is metszőbb, ahogy az örömtelen vonások keretezik.* - Tegnap nyolcszáz aranyat tettem le, hogy az ittlétem maga legyen a menny. De úgy látom, arra nem elég, hogy a kiválasztott Sellőm beszélgessen velem, míg megfürdök. *Látszik rajta, hallatszik a hangja kimértségén, hogy megbántódott a csere miatt.* - A tegnapi este elfeledtette velem a kezdeti rossz szájízt a fogadtatás miatt. De most azon gondolkodom, hogy visszakérem a pénzemet és inkább nem erőltetem ezt a dolgot tovább. *A kegyes, nyájas úrnőből Yeza egyszeriben a vendégek között is rémálommá hűvösödik.* - Szeretnék panaszt tenni a vezetőségnél, amiért egy nagylelkű gesztust ilyen méltatlansággal viszonoznak. Sajnálnak tőlem néhány kedves szót is a felvigyázó személyzettel, most pedig az előzetes megkérdezésem nélkül hagynál itt egy másik lány gondjaira, holott téged kértelek meg, hogy kellemesebbé tedd a fürdőmet. *Az a láng Yeza szemében, ami a mámorban oly hévvel lobogott, ami a pajzán megjegyzések felett oly virgonc táncot jár, most hideg tűzzel parázslik.*
- Mondd csak, mert érdekel, ugyan milyen kötelesség hív el a szolgálatomból? *Cassy most magán érezheti hercegnője számonkérését, mely az imént még oly feddhetetlenül kínált odaadását vonja épp pellengérre. Egy pillanatra úgy tűnhet, ez a hideg tűz menten el is emészti a Sellőt, mikor Yeza egy sóhajjal megálljt parancsol áradásának.*
- Nézd. Kedvellek. Így nem szívesen hoználak kellemetlen helyzetbe az vezetőség előtt *enyhül meg a hangja, s a szorítása is a lány csuklóján (ami bár eddig se volt túl erős, ám nagyon is határozott). A szék felé noszogatja Cassyt, hogy üljön le, amíg ezt tisztázzák.*
- Az este egy eligazítás miatt surrantál ki *húzza el kissé a száját* - ezzel megfosztva az élménytől, hogy reggelig élvezhessem a társaságodat. *A dolog feletti csalódottságát nem rejtegeti, de megértő sóhajjal hagyja helyben végül az esetet.* - Most pedig újabb kötelezettségekre hivatkozol. Ha előjegyzett vendéged van, megértem és elfogadom, bár akkor is illett volna szólnod *tér vissza egy kis él a tekintetébe egy röpke pillanatra.* - De ha a kérdéseim miatt menekülsz, ha messzire mentem valamiben, úgy más a helyzet. Elengedlek, ha szeretnéd. *Leteszi a bort és a lány felé fordulva tenyerébe fogja az elf karcsú kezeit.* - Cassy... Mi a baj? *kérdi immár puha, megértő csendességgel. Vonásai kelleme visszatér, szemeinek tüze pedig meleg lángocskává szelídül.*
1455. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-24 22:23:04
Üzenet elküldve: 2019-08-24 22:23:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria, Zevmann, Ralas//
//Érintőlegesen Cassy//
*Zammiriára ejtett pillantása valóban futó, de nem kerüli el figyelmét az óvatosság, ahogyan az azt követő némi derű sem. Jóllehet vélhetően ez csak számára szembetűnő, hiszen ismeri a lány minden porcikáját, egyetlen pillantásból kiolvas mindent, ahogy ez viszont is igaz.*
- Remélem is. *Morogja kissé szigorúan, mikor a személyzetre terelődik a szó, s némán nézi végig, amint Zammiria számára is megvilágosodik a helyzet, hogy egy újabb jelentkezőről van szó. Magának eszébe sem jutott, hogy tán egy újabb uzsorás érkezett, valami módon ez nem jutott eszébe, jóllehet tény, hogy Rollenhez hasonlította Zevmannt.*
- Ugyan, ez természetes... partner. *Nyomja meg a szót alaposan, s élvezi a játékot, melyet űz, bár ebben a komoly helyzetben nem illő, Ralas azonban ilyen, talán elnézik neki. Zammiria hamar felveszi a beszélgetés folyamát, s hozzá méltó módon racionális és logikus következtetéseket von le, elképesztően gyors elméje van. Ralas büszkeségét nem tudja titkolni, s ekképp is néz a nőre, majd Zevmannra, vajon mi lesz a reakció, azonban a háttérben Cassy tűnik fel, ami viszont eszébe juttat egy kényes részt a mai napból.*
- Igen, a diplomáciáról. *Bólint.* Bocsánat, egy pillanatra. *Feláll, s jól láthatóan helyezkedik, így Charess, ha akarja sem tudja elkerülni tekintetével. Ujját emeli meg csak csupán, egyetlen egy ujját, mivel a másik asztalnál ülő Alfonzra és Retoreinre mutat.*
- Két perced van! *Formázza ajka a szavakat meglehetős nyomatékkal és szigorral, hogy aztán biccentve üljön vissza ismét. Kedveli nagyon a lányt, s élharcosa a munkának, de a vendég kényelméből nem enged, még akkor sem, ha épp egy másik kényelméről van szó. Ennyire nyilvánvalóan nem tehetnek kivételt.*
- Valóban mindjárt itt lesznek. *Mosolyog Zammiriára, s Zevmannra tekint várva válaszát.*
//Retorein, Alfonz//
*Biccent. Nem erőlteti a külső részt, láthatóan a férfi bent is kiválóan elboldogul, még, ha fegyverei hiányát érzi is. Megérti. Maga is így lenne, de a szabály az szabály és örül annak, hogy ebben egyetértésre jutottak, még, ha nem is motozta át, ahogy egyébként szokták, legalábbis Khul. Alfonz esetében a bizalom megelőlegezett, még, ha feszült figyelemmel is kíséri azt.*
- Megértem, uram, tökéletesen megértem. *Nem kíván átlátni a szitán és mérlegelni sem. A férfi egyelőre vendég, hát úgy is kezeli. Ha jelentkező, akkor sem cselekedhetne másképp, mert nem céljuk senki elijesztése, vagy megalázása.*
- Retorein úr, értem. *Bólint ismét.* Sellőházunk vezetői jelenleg épp hasonló adottsággal rendelkező férfiakat és nőket keresnek, egyebeken felül persze. *De nem kívánja részletezni az egyéb foglalkozásokat.*
- Testőrködés, őrködés, őrjárat, talán az imént látta is az egyik kivonuló csapatunkat. *Utal Khul'ie és Reyraa szolgálatára, melyet nem értékel hatalmas titoknak.*
- Védelem. Vendégnek és személyzetnek egyaránt, ennyit mondhatok magam is, tekintve, ha felveszik, kollégák lehetünk. *Enged meg egy kedvesebb mosolyt a szigorú arc.*
- Szigorúan véve, egy bordély. *Ejti ki a száján a szót nyíltan.* Szélesebb látókörben ettől jóval több... legalábbis mióta az új vezetés átvette a helyet. *Nem biccent még mindig Ralasék asztala felé, jóllehet a férfi láthatja, amint Ralas feláll és Charessnek int ujjával.*
- Egyébiránt étkezni és mulatni is lehet. *Zárja rövidre, majd egy pillanatnyi gondolkodás után hozzáfűzi, hiszen kellően ura a helyzetnek, s ha a vendég támadni kívánna könnyen kezeli.*
- Ott, a másik asztalnál ülnek a vezetők, Zammiria kisasszony és Ralas úr. Éppen tárgyalnak, mint látja, de hiszem, hogy hamarosan Charess visszatér és sokkal kellemesebb társasága lehet, mint jómagam. *Hajtja meg szerényen magát.*
//Érintőlegesen Cassy//
*Zammiriára ejtett pillantása valóban futó, de nem kerüli el figyelmét az óvatosság, ahogyan az azt követő némi derű sem. Jóllehet vélhetően ez csak számára szembetűnő, hiszen ismeri a lány minden porcikáját, egyetlen pillantásból kiolvas mindent, ahogy ez viszont is igaz.*
- Remélem is. *Morogja kissé szigorúan, mikor a személyzetre terelődik a szó, s némán nézi végig, amint Zammiria számára is megvilágosodik a helyzet, hogy egy újabb jelentkezőről van szó. Magának eszébe sem jutott, hogy tán egy újabb uzsorás érkezett, valami módon ez nem jutott eszébe, jóllehet tény, hogy Rollenhez hasonlította Zevmannt.*
- Ugyan, ez természetes... partner. *Nyomja meg a szót alaposan, s élvezi a játékot, melyet űz, bár ebben a komoly helyzetben nem illő, Ralas azonban ilyen, talán elnézik neki. Zammiria hamar felveszi a beszélgetés folyamát, s hozzá méltó módon racionális és logikus következtetéseket von le, elképesztően gyors elméje van. Ralas büszkeségét nem tudja titkolni, s ekképp is néz a nőre, majd Zevmannra, vajon mi lesz a reakció, azonban a háttérben Cassy tűnik fel, ami viszont eszébe juttat egy kényes részt a mai napból.*
- Igen, a diplomáciáról. *Bólint.* Bocsánat, egy pillanatra. *Feláll, s jól láthatóan helyezkedik, így Charess, ha akarja sem tudja elkerülni tekintetével. Ujját emeli meg csak csupán, egyetlen egy ujját, mivel a másik asztalnál ülő Alfonzra és Retoreinre mutat.*
- Két perced van! *Formázza ajka a szavakat meglehetős nyomatékkal és szigorral, hogy aztán biccentve üljön vissza ismét. Kedveli nagyon a lányt, s élharcosa a munkának, de a vendég kényelméből nem enged, még akkor sem, ha épp egy másik kényelméről van szó. Ennyire nyilvánvalóan nem tehetnek kivételt.*
- Valóban mindjárt itt lesznek. *Mosolyog Zammiriára, s Zevmannra tekint várva válaszát.*
//Retorein, Alfonz//
*Biccent. Nem erőlteti a külső részt, láthatóan a férfi bent is kiválóan elboldogul, még, ha fegyverei hiányát érzi is. Megérti. Maga is így lenne, de a szabály az szabály és örül annak, hogy ebben egyetértésre jutottak, még, ha nem is motozta át, ahogy egyébként szokták, legalábbis Khul. Alfonz esetében a bizalom megelőlegezett, még, ha feszült figyelemmel is kíséri azt.*
- Megértem, uram, tökéletesen megértem. *Nem kíván átlátni a szitán és mérlegelni sem. A férfi egyelőre vendég, hát úgy is kezeli. Ha jelentkező, akkor sem cselekedhetne másképp, mert nem céljuk senki elijesztése, vagy megalázása.*
- Retorein úr, értem. *Bólint ismét.* Sellőházunk vezetői jelenleg épp hasonló adottsággal rendelkező férfiakat és nőket keresnek, egyebeken felül persze. *De nem kívánja részletezni az egyéb foglalkozásokat.*
- Testőrködés, őrködés, őrjárat, talán az imént látta is az egyik kivonuló csapatunkat. *Utal Khul'ie és Reyraa szolgálatára, melyet nem értékel hatalmas titoknak.*
- Védelem. Vendégnek és személyzetnek egyaránt, ennyit mondhatok magam is, tekintve, ha felveszik, kollégák lehetünk. *Enged meg egy kedvesebb mosolyt a szigorú arc.*
- Szigorúan véve, egy bordély. *Ejti ki a száján a szót nyíltan.* Szélesebb látókörben ettől jóval több... legalábbis mióta az új vezetés átvette a helyet. *Nem biccent még mindig Ralasék asztala felé, jóllehet a férfi láthatja, amint Ralas feláll és Charessnek int ujjával.*
- Egyébiránt étkezni és mulatni is lehet. *Zárja rövidre, majd egy pillanatnyi gondolkodás után hozzáfűzi, hiszen kellően ura a helyzetnek, s ha a vendég támadni kívánna könnyen kezeli.*
- Ott, a másik asztalnál ülnek a vezetők, Zammiria kisasszony és Ralas úr. Éppen tárgyalnak, mint látja, de hiszem, hogy hamarosan Charess visszatér és sokkal kellemesebb társasága lehet, mint jómagam. *Hajtja meg szerényen magát.*
1454. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-24 22:02:58
Üzenet elküldve: 2019-08-24 22:02:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
// Istálló //
// Csak egy kis takarítás //
* Nemsokára már mindegyik mocskos boksz ki van takarítva teljesen. Az elsőnek már neki is láthatna, hogy bealmozza, de előtte inkább pihen megint egy kicsit. Leül egy szénabálára és onnan nézi elégedetten a munkáját. ~ Ez igen Wrexan, jó munkát végeztél. Remélem nem csak én gondolom így. Az első benyomás a legfontosabb, szóval oda kell tennem magamat. Viszont, ahogy Darelld is mondta nem engedhetem el magam később se.~ Ez meg ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében. Közben kihúz egy hosszú szénaszálat és azt kezdi el rágcsálni. Ha szusszant egy cseppet, akkor elkezdi a szalmázást. Felkap egy bálát és az első bokszhoz viszi. Ott szétbontja és beszórja az egészet, úgy ahogyan a többi van. A művelethez a tiszta villát használja, ahogyan azt Darelld mondta neki. Ami esetleg kimarad azt átteszi a következő állásba. Ez a része a dolognak egészen gyorsan megy. Főleg, hogy nem sok helyet kellett kitakarítania. Nem telik bele sok idő és a bokszok úgy néznek ki, ahogyan annak lennie kell. A munka javán már túl van és most már csak az utólagos munkálatok vannak hátra.*
// Csak egy kis takarítás //
* Nemsokára már mindegyik mocskos boksz ki van takarítva teljesen. Az elsőnek már neki is láthatna, hogy bealmozza, de előtte inkább pihen megint egy kicsit. Leül egy szénabálára és onnan nézi elégedetten a munkáját. ~ Ez igen Wrexan, jó munkát végeztél. Remélem nem csak én gondolom így. Az első benyomás a legfontosabb, szóval oda kell tennem magamat. Viszont, ahogy Darelld is mondta nem engedhetem el magam később se.~ Ez meg ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében. Közben kihúz egy hosszú szénaszálat és azt kezdi el rágcsálni. Ha szusszant egy cseppet, akkor elkezdi a szalmázást. Felkap egy bálát és az első bokszhoz viszi. Ott szétbontja és beszórja az egészet, úgy ahogyan a többi van. A művelethez a tiszta villát használja, ahogyan azt Darelld mondta neki. Ami esetleg kimarad azt átteszi a következő állásba. Ez a része a dolognak egészen gyorsan megy. Főleg, hogy nem sok helyet kellett kitakarítania. Nem telik bele sok idő és a bokszok úgy néznek ki, ahogyan annak lennie kell. A munka javán már túl van és most már csak az utólagos munkálatok vannak hátra.*
1453. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-24 20:31:36
Üzenet elküldve: 2019-08-24 20:31:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőház - Yeza//
*Tanyát üt a zavar arcán a nekiszegezett kérdés hallatán, tekintetét szinte azonnal elkapja szégyenlősen.*
- Nos… én… úgy gondolom…
*Maga is keresi tán a választ rá, mitől annyira zavarba ejtő számára a férfi, hiszen sosem akart tőle semmit, három különféle okból sem. A harmadikat ugyan most próbálja eldönteni magában, de ha kiragadja magukat a Sellőház környezetéből, és csak mint férfit tekinti, rá kell jönnie, hogy bizony ez a mérleg is a nemlegesség felé billen. Néhány szívdobbanásnyi ideig eltöpreng, ha Yeza magára hagyja küzdelmében. Az arcáról, testtartásáról könnyen leolvasható, mikor jut dűlőre, a pillantását is ekkor emeli fel ismét.*
- Azt gondolom, hogy Essan egy rendkívül izgalmas, vonzó férfi. A külseje és az is, ahogy viseli magát, mind azt célozza, hogy tetszést keltsen a nőkben. Be kell valljam, hogy én sem vagyok érzéketlen a sármja iránt.
*Megint leszegi a tekintetét egy zavart mosollyal és lehalkítja a hangját.*
- De… ez minden, azt hiszem.
*Visszatér nyugalma és nyílt pillantása is.*
- Ha érted, mire gondolok. Nem tudnám elképzelni magunkat egy párként. Nem illenénk össze.
*Vállat von, mint aki maga tehet a dologról, aztán örül, hogy a frizurát megmutathatja. Büszke öröm tölti el a lelkét.*
- Köszönöm. De a szépsége belőled árad, én csak formát adtam neki. Színe messziről magára vonja a figyelmet, most mégis kiemeli az arcod, a szemed és a nyakad. A férfiak ezeket fogják rögtön utána megnézni. És a nők is.
*Kacsint rá.*
- Aztán sápadnak az irigységtől.
*Félénk hálával csillan meg a szeme a kedves érintéstől. Nincs a nők közelségéhez szokva, ezért sokkal bizonytalanabb magában.*
- Sajnálom, nem gondoltam erre.
*A maradásról megejtett kérdésnél már tényleg örülne, ha nem szemben ülne a nővel, mert az arcára van írva, hogy hirtelen mennyire összezavarodik, amiért abban a szituációban a saját igényeire kell gondolnia és az érintett vendéggel megosztania. Annyira, hogy kuncogni kezd és megdörzsöli kivörösödött nyakát.*
- Különleges lehetőség lett volna. Azt hiszem, képtelen lettem volna bárhová menni. Napokig.
*Tulajdonképpen maga is éppen meg akarta kérdezni, hogy hozzon-e valami frissítőt vagy csemegét, ezért fürgén áll fel.*
- A Sellőházban nem létezik az idő fogalma, itt akkor és azt kapni, amikor és amit csak szeretnél. Rögtön jövök, úrnőm.
*Hajt fejet tisztelettel korábbi tréfájuk folytatásaként, és igyekvőn tér vissza a főépületbe.*
//Fogadótér//
*Gyors léptekkel, de kecsességéről nem feledkezve tér be a hátsó ajtón keresztül a terembe, csak úgy libbennek utána a szalagok a hajában. Jókedvűen néz szét, s látja, hogy imitt-amott ülnek csak, viszonylag csendes a fogadó. Shannak integet cinkos mosollyal, de egyenesen a pulthoz siet, hogy töltsön az egyik különlegesen kedvelt zamatú borukból. Épp felvenné a tálcát, mikor lefagy az arcáról a derű. Ráébred, hogy a teremben egy felszolgáló sincs, Alfonz áll az egyik vendégnél. Nem érti, hová lett hirtelen mindenki, hiszen úgy rémlik neki, voltak itt lányok is. Ijedten kapja tekintetét a vezetők felé, hiszen bizalommal jelölték ki koordinálásra, és mindjárt az indulásnál baj van. Mindenki most ment reggelizni vagy kezet mosni? Az utolsónak akkor is maradnia kellett volna, míg valaki visszatér. Lehet, hogy ő pedig a konyhára ment? Akárhogy is van, ezt nem hagyhatja annyiban. Látott egy-két lányt a fürdőházban, kezdetnek megteszi. Ha netán feléje pillantanak a főnökök, határozottan bólogat, de először megint el kell mennie néhány percre, az italt magával viszi.*
//Fürdőház – Yeza//
*Sietősen érkezik a borral díszes tálcán. A Sellő lányokhoz megy oda először, és néhány halk szót vált velük, így egyikük eltűnik azon az ajtón, ami a mosoda irányába vezet, a másik pedig a fogadótér felé. Utána Cassy Yezához viszi szállítmányát egy bocsánatkérő mosollyal.*
- Íme, az egyik legzamatosabb borunk!
*A keze ügyébe teszi a fürdőeszközök mellé.*
- A csemegét Sinna fogja neked hozni és a továbbiakban vele rendelkezhetsz. Bocsáss meg, de magam nem maradhatok tovább, kötelességeim elszólítanak.
*Ha Yeza nem kíván már mást, akkor elköszön tőle kellemes pihenést kívánva és visszasiet a főépületbe. Sinna pedig, a fekete hajú, világos bőrű szépség megérkezik a nyalánksággal és készségesen tálalja fel a nő számára társaságával együtt, ha úgy kívánja.*
*Tanyát üt a zavar arcán a nekiszegezett kérdés hallatán, tekintetét szinte azonnal elkapja szégyenlősen.*
- Nos… én… úgy gondolom…
*Maga is keresi tán a választ rá, mitől annyira zavarba ejtő számára a férfi, hiszen sosem akart tőle semmit, három különféle okból sem. A harmadikat ugyan most próbálja eldönteni magában, de ha kiragadja magukat a Sellőház környezetéből, és csak mint férfit tekinti, rá kell jönnie, hogy bizony ez a mérleg is a nemlegesség felé billen. Néhány szívdobbanásnyi ideig eltöpreng, ha Yeza magára hagyja küzdelmében. Az arcáról, testtartásáról könnyen leolvasható, mikor jut dűlőre, a pillantását is ekkor emeli fel ismét.*
- Azt gondolom, hogy Essan egy rendkívül izgalmas, vonzó férfi. A külseje és az is, ahogy viseli magát, mind azt célozza, hogy tetszést keltsen a nőkben. Be kell valljam, hogy én sem vagyok érzéketlen a sármja iránt.
*Megint leszegi a tekintetét egy zavart mosollyal és lehalkítja a hangját.*
- De… ez minden, azt hiszem.
*Visszatér nyugalma és nyílt pillantása is.*
- Ha érted, mire gondolok. Nem tudnám elképzelni magunkat egy párként. Nem illenénk össze.
*Vállat von, mint aki maga tehet a dologról, aztán örül, hogy a frizurát megmutathatja. Büszke öröm tölti el a lelkét.*
- Köszönöm. De a szépsége belőled árad, én csak formát adtam neki. Színe messziről magára vonja a figyelmet, most mégis kiemeli az arcod, a szemed és a nyakad. A férfiak ezeket fogják rögtön utána megnézni. És a nők is.
*Kacsint rá.*
- Aztán sápadnak az irigységtől.
*Félénk hálával csillan meg a szeme a kedves érintéstől. Nincs a nők közelségéhez szokva, ezért sokkal bizonytalanabb magában.*
- Sajnálom, nem gondoltam erre.
*A maradásról megejtett kérdésnél már tényleg örülne, ha nem szemben ülne a nővel, mert az arcára van írva, hogy hirtelen mennyire összezavarodik, amiért abban a szituációban a saját igényeire kell gondolnia és az érintett vendéggel megosztania. Annyira, hogy kuncogni kezd és megdörzsöli kivörösödött nyakát.*
- Különleges lehetőség lett volna. Azt hiszem, képtelen lettem volna bárhová menni. Napokig.
*Tulajdonképpen maga is éppen meg akarta kérdezni, hogy hozzon-e valami frissítőt vagy csemegét, ezért fürgén áll fel.*
- A Sellőházban nem létezik az idő fogalma, itt akkor és azt kapni, amikor és amit csak szeretnél. Rögtön jövök, úrnőm.
*Hajt fejet tisztelettel korábbi tréfájuk folytatásaként, és igyekvőn tér vissza a főépületbe.*
//Fogadótér//
*Gyors léptekkel, de kecsességéről nem feledkezve tér be a hátsó ajtón keresztül a terembe, csak úgy libbennek utána a szalagok a hajában. Jókedvűen néz szét, s látja, hogy imitt-amott ülnek csak, viszonylag csendes a fogadó. Shannak integet cinkos mosollyal, de egyenesen a pulthoz siet, hogy töltsön az egyik különlegesen kedvelt zamatú borukból. Épp felvenné a tálcát, mikor lefagy az arcáról a derű. Ráébred, hogy a teremben egy felszolgáló sincs, Alfonz áll az egyik vendégnél. Nem érti, hová lett hirtelen mindenki, hiszen úgy rémlik neki, voltak itt lányok is. Ijedten kapja tekintetét a vezetők felé, hiszen bizalommal jelölték ki koordinálásra, és mindjárt az indulásnál baj van. Mindenki most ment reggelizni vagy kezet mosni? Az utolsónak akkor is maradnia kellett volna, míg valaki visszatér. Lehet, hogy ő pedig a konyhára ment? Akárhogy is van, ezt nem hagyhatja annyiban. Látott egy-két lányt a fürdőházban, kezdetnek megteszi. Ha netán feléje pillantanak a főnökök, határozottan bólogat, de először megint el kell mennie néhány percre, az italt magával viszi.*
//Fürdőház – Yeza//
*Sietősen érkezik a borral díszes tálcán. A Sellő lányokhoz megy oda először, és néhány halk szót vált velük, így egyikük eltűnik azon az ajtón, ami a mosoda irányába vezet, a másik pedig a fogadótér felé. Utána Cassy Yezához viszi szállítmányát egy bocsánatkérő mosollyal.*
- Íme, az egyik legzamatosabb borunk!
*A keze ügyébe teszi a fürdőeszközök mellé.*
- A csemegét Sinna fogja neked hozni és a továbbiakban vele rendelkezhetsz. Bocsáss meg, de magam nem maradhatok tovább, kötelességeim elszólítanak.
*Ha Yeza nem kíván már mást, akkor elköszön tőle kellemes pihenést kívánva és visszasiet a főépületbe. Sinna pedig, a fekete hajú, világos bőrű szépség megérkezik a nyalánksággal és készségesen tálalja fel a nő számára társaságával együtt, ha úgy kívánja.*
1452. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-23 20:21:03
Üzenet elküldve: 2019-08-23 20:21:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőház - Cassy//
*Különösen hat rá ez a játékból meglovagolt előkelőség. Kéjes elnyújtózni a fényében, de talán sosem érezte ennél tisztábban, hogy mennyire nem az ő gúnyája. Törtető fruska volt világ életében, a feljebb és feljebb kapaszkodást gyakorlatilag beléjük nevelték. És emellett még valamit: azt, hogy van egy határ, amit nem léphetnek át. Azon a határon felülre nem vetik a pillantásukat. Azon a határon túlra feltétel nélküli főhajtással és engedelmességgel adóznak. Yeza mindig hadilábon állt a határokkal, emiatt is állt annyira rosszul a szénája a céhmester helyettesénél.
Az, hogy a kérdése után Cassy arrébb húzza a székét és a szemébe nézve válaszol, egy kicsit meglepi. Úgy gondolta, e kényes témánál épp hogy hálás lesz érte, hogy nem kényszerül ilyesmire a válaszhoz.
Amikor a lány Essanról beszél, Yeza ajkára lassan apró mosoly kúszik.*
- Tetszik neked? *kérdi meg nyíltan, hiszen valahogy ezt érzi ki a szavak mögül. Akaratlanul is eszébe jut, amikor még növendékek voltak a céhnél és először látta meg Wäort. Libabőrös lett a füle hegyéig. És bár szemérmetlenül mérte végig az ifjú vadászt, amikor az a hidegkék szempár visszapillantott rá, épp csak egy kicsin múlt, hogy szégyellősen elkapja előle a tekintetét. A férfiak megérzik az ilyesmit. Wäoreyn is előszeretettel igyekezett őt zavarba hozni, de nyilván ez Yezával sokkal nagyobb feladat, mint a szőke elf lány tekintetében. De Essan nem is az a baltával faragott vad farkas, mint az ő vadásza volt.
Csak bólint, hogy szívesen megnézné a végeredményt a fonatok terén, s ha Cassy tükröt hoz, szemügyre is veszi. Nem ilyesmire gondolt, amikor megkérte a lányt, szokatlan is neki egy kicsit a különleges frizura, de kétség kívül gyönyörű munka. Fényes báltermekben is megállná a helyét. Ami azt illeti, lehet, hogy jóval nagyobb eséllyel, mint Yeza.*
- Van hozzá érzéked *bólint elismerően, aztán visszanyújtja a tükröt.* - Köszönöm.
*Megejtő hallgatni a szabadkozást, hiszen Cassy korábban már említette korai távozása okát, a vörösben pedig fel se merült, hogy ferdítene.*
- Nem csalódtam *simít végig finoman a bájos elf orcán.* - Kivételes este volt. De tényleg örültem volna, ha ott talállak, mikor felkelek *mondja.* - És te? Szívesen maradtál volna? *A kérdés inkább költői, hiszen egy kurtizán mit is felelne erre? De a bordélyok az ilyesmiben nem marasztalhatók el. A szavak igazát nem tisztje senkinek firtatni, és tulajdonképpen bolond, aki megteszi. Mert e szavak méltató hízelgése olyan kegy, ami jár. Itt minden éj különleges, minden vendég fenség és minden kívánság szent.*
- Egészen elkényeztetsz *nyújtózik a dézsában. Ilyesmiben már rég volt része a vörösnek. Abban pedig, hogy így kiszolgálják, korábban sem igazán. De Cassy ért hozzá, hogyan csábítsa be az embert az élvezetek habkönnyű tündérkertjébe.* - Szégyellem, magam, mert még korai az óra, de úgy megjött a kedvem egy pohár borhoz. Hoznál nekem, ha megkérlek? És egy kis fügét, meg diót, ha akad *mosolyodik, mint aki a jólétben próbálgatja a szárnyait. Bár azt nehéz volna letagadnia, hogy a luxus, mint olyan, azért nem idegen a számára.*
*Különösen hat rá ez a játékból meglovagolt előkelőség. Kéjes elnyújtózni a fényében, de talán sosem érezte ennél tisztábban, hogy mennyire nem az ő gúnyája. Törtető fruska volt világ életében, a feljebb és feljebb kapaszkodást gyakorlatilag beléjük nevelték. És emellett még valamit: azt, hogy van egy határ, amit nem léphetnek át. Azon a határon felülre nem vetik a pillantásukat. Azon a határon túlra feltétel nélküli főhajtással és engedelmességgel adóznak. Yeza mindig hadilábon állt a határokkal, emiatt is állt annyira rosszul a szénája a céhmester helyettesénél.
Az, hogy a kérdése után Cassy arrébb húzza a székét és a szemébe nézve válaszol, egy kicsit meglepi. Úgy gondolta, e kényes témánál épp hogy hálás lesz érte, hogy nem kényszerül ilyesmire a válaszhoz.
Amikor a lány Essanról beszél, Yeza ajkára lassan apró mosoly kúszik.*
- Tetszik neked? *kérdi meg nyíltan, hiszen valahogy ezt érzi ki a szavak mögül. Akaratlanul is eszébe jut, amikor még növendékek voltak a céhnél és először látta meg Wäort. Libabőrös lett a füle hegyéig. És bár szemérmetlenül mérte végig az ifjú vadászt, amikor az a hidegkék szempár visszapillantott rá, épp csak egy kicsin múlt, hogy szégyellősen elkapja előle a tekintetét. A férfiak megérzik az ilyesmit. Wäoreyn is előszeretettel igyekezett őt zavarba hozni, de nyilván ez Yezával sokkal nagyobb feladat, mint a szőke elf lány tekintetében. De Essan nem is az a baltával faragott vad farkas, mint az ő vadásza volt.
Csak bólint, hogy szívesen megnézné a végeredményt a fonatok terén, s ha Cassy tükröt hoz, szemügyre is veszi. Nem ilyesmire gondolt, amikor megkérte a lányt, szokatlan is neki egy kicsit a különleges frizura, de kétség kívül gyönyörű munka. Fényes báltermekben is megállná a helyét. Ami azt illeti, lehet, hogy jóval nagyobb eséllyel, mint Yeza.*
- Van hozzá érzéked *bólint elismerően, aztán visszanyújtja a tükröt.* - Köszönöm.
*Megejtő hallgatni a szabadkozást, hiszen Cassy korábban már említette korai távozása okát, a vörösben pedig fel se merült, hogy ferdítene.*
- Nem csalódtam *simít végig finoman a bájos elf orcán.* - Kivételes este volt. De tényleg örültem volna, ha ott talállak, mikor felkelek *mondja.* - És te? Szívesen maradtál volna? *A kérdés inkább költői, hiszen egy kurtizán mit is felelne erre? De a bordélyok az ilyesmiben nem marasztalhatók el. A szavak igazát nem tisztje senkinek firtatni, és tulajdonképpen bolond, aki megteszi. Mert e szavak méltató hízelgése olyan kegy, ami jár. Itt minden éj különleges, minden vendég fenség és minden kívánság szent.*
- Egészen elkényeztetsz *nyújtózik a dézsában. Ilyesmiben már rég volt része a vörösnek. Abban pedig, hogy így kiszolgálják, korábban sem igazán. De Cassy ért hozzá, hogyan csábítsa be az embert az élvezetek habkönnyű tündérkertjébe.* - Szégyellem, magam, mert még korai az óra, de úgy megjött a kedvem egy pohár borhoz. Hoznál nekem, ha megkérlek? És egy kis fügét, meg diót, ha akad *mosolyodik, mint aki a jólétben próbálgatja a szárnyait. Bár azt nehéz volna letagadnia, hogy a luxus, mint olyan, azért nem idegen a számára.*
1451. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-23 14:36:16
Üzenet elküldve: 2019-08-23 14:36:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
// Istálló //
// Csak egy kis takarítás //
* Visszaérve folytatja a megkezdett munkát. Újból megtölti a vödröket és megteszi az utat a tárolóig. ~ Nem olyan rossz munka ez. Könnyebb, mint a bányában volt. Nem egy sötét alagútban kell a kőporos levegőt szívnom. Viszonylagos csend van és nyugalom. Tágas és elég fényes is a hely. Ennél többet nem is kívánhatnék.~ Kiborítja a vedret és visszatér a kiindulási pontra. Addig csinálja ezt, amíg a villával el tud boldogulni. Ha már azzal nem megy átvált a lapátra. Szép tisztára kihúzza az egész állást. Megpakolja a két vedret és megint elindul kifelé. Oda vissza járkál az istálló és tároló között. Azért nem megy ez a munka olyan gyorsan, de azért halad. Ha már a lapát is soknak bizonyul, akkor kerül elő a seprű. Kisepri az egész bokszot, úgy mint a lapátolásnál. Az állás elejénél összehúzza egy kis kupacra a lovak melléktermékével keveredett szalmát. Ezt amennyire tudja belapátolja az két vödörbe. Utána megint összehúzza a seprűvel, de most már a lapátra rásepri a seprűvel. Ha ezzel végzett, akkor már igazán tisztának lehet mondani az állást. Megint csak megindul, hogy kiöntse a trágyát. Ha ezzel megvan, akkor megenged magának egy kis pihenőt is. Persze nem sokat, csak egy kis szusszanásnyit. A gyors pihenő után folytatja a következő hely kitakarításával. Addig az elsőnek van ideje kiszáradnia meg kiszellőznie. A szalmázást, majd a végére hagyja, mikor már mindegyik boksz tiszta.*
// Csak egy kis takarítás //
* Visszaérve folytatja a megkezdett munkát. Újból megtölti a vödröket és megteszi az utat a tárolóig. ~ Nem olyan rossz munka ez. Könnyebb, mint a bányában volt. Nem egy sötét alagútban kell a kőporos levegőt szívnom. Viszonylagos csend van és nyugalom. Tágas és elég fényes is a hely. Ennél többet nem is kívánhatnék.~ Kiborítja a vedret és visszatér a kiindulási pontra. Addig csinálja ezt, amíg a villával el tud boldogulni. Ha már azzal nem megy átvált a lapátra. Szép tisztára kihúzza az egész állást. Megpakolja a két vedret és megint elindul kifelé. Oda vissza járkál az istálló és tároló között. Azért nem megy ez a munka olyan gyorsan, de azért halad. Ha már a lapát is soknak bizonyul, akkor kerül elő a seprű. Kisepri az egész bokszot, úgy mint a lapátolásnál. Az állás elejénél összehúzza egy kis kupacra a lovak melléktermékével keveredett szalmát. Ezt amennyire tudja belapátolja az két vödörbe. Utána megint összehúzza a seprűvel, de most már a lapátra rásepri a seprűvel. Ha ezzel végzett, akkor már igazán tisztának lehet mondani az állást. Megint csak megindul, hogy kiöntse a trágyát. Ha ezzel megvan, akkor megenged magának egy kis pihenőt is. Persze nem sokat, csak egy kis szusszanásnyit. A gyors pihenő után folytatja a következő hely kitakarításával. Addig az elsőnek van ideje kiszáradnia meg kiszellőznie. A szalmázást, majd a végére hagyja, mikor már mindegyik boksz tiszta.*
1450. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-23 12:10:33
Üzenet elküldve: 2019-08-23 12:10:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőház – Yeza//
*Cassy sajátos világához valóban nem tapadhat a zord valóság szürkesége, legalábbis nem sokáig. Yeza önmegtartóztatása figyelmes gesztus, de kevés lenne az intő szó, hogy megváltoztassa a törékenynek tűnő világ beállítottságát. A szőke szirén könnyedsége, energikussága túllendíti a csalódásokon és nehézségeken, engedékenyen hagyja lesüllyedni a bántó tüskéket a mélybe anélkül, hogy hagyná magát lehúzni általuk. Szerénysége segíti benne, hogy háttérbe szorítsa igényeit, valamint ne ragaszkodjon túlzottan semmihez, akarata pedig, hogy előre nézzen, miképp vendége sem engedi magához a múlt fájdalmát. A súlytalan Sellő felhőkön jár. Ha nem is tűnik teljesnek a kép, a vendégek számára éppen elég és Cassynek könnyebb így őszintén mosolyognia, értékelnie a legapróbb örömöket is.
Megszeppenten dermed meg néhány pillanatra, míg megpróbálja eldönteni, hogy Yeza ugratja-e rangjával. Elsőre azt mondaná nyilvánvalónak, hogy igen, ám ha valóban titkolná kilétét, ez a legjobb módja, hogy homályba borítsa. Némi hezitálás után úgy dönt, hogy tulajdonképpen mindegy, mi az igazság, se több, se kevesebb nem lesz általa, mint vendég, könnyen belemehet a játékba maga is. Elvigyorodik tehát.*
- Igenis, úrnőm! Úgy lesz, ahogy parancsolod.
*Kacsint vissza, és kiegyenesedve befejezi a frizurát, hajtűvel rögzítve és ékesítve egyben. Már csak az utolsó simításokat végzi, hogy ellenőrizze, mindenhol jól tart-e, és nem húzódik. A tétován induló kérdésre felpillant, majd bűntudat szállja meg. Nem hitte, hogy Yeza rossz néven fogja venni tőle a távozását, hiszen ritkán tölti az egész éjszakát a vendégekkel, és hagyott maga helyett egy sármos férfiút.*
- Ne haragudj, kérlek, nem akartalak megbántani! Tudod…
*Most rajta a tétovaság sora.*
- Nem tettetek semmi rosszat.
*Úgy érzi, Yeza nem fog hinni neki, ha nem a szemébe mondja, ezért áthúzza a széket úgy, hogy vele szemben ülhessen és rámosolyoghasson.*
- Igazán. Nem ezért surrantam ki.
*Restelkedővé váló mosollyal elpirul.*
- Egy kicsit nehéz lesz Essanra néznem. Tudod, ő szeret ugratni és pontosan tudja, mivel hozhat zavarba. De ez eddig is így volt.
*Legyint könnyeden.*
- Már megszoktam.
*Aztán hirtelen megkomolyodik az arca.*
- De ugye nem csalódtál? Sajnálom, hogy nem voltam ott, mikor felébredtél.
*Tekintete a kényelmetlenséget okozó kötésre siklik.*
- Tudom, hogy azt mondtad, így kellett lennie, de akkor is sajnálom.
*Visszapillant Yezára, és saját munkájára kritikus szemmel nézve vizsgálja meg frizuráját. A derű visszaköltözik az arcára.*
- Szeretnéd megnézni, hogy áll?
*Cassy sajátos világához valóban nem tapadhat a zord valóság szürkesége, legalábbis nem sokáig. Yeza önmegtartóztatása figyelmes gesztus, de kevés lenne az intő szó, hogy megváltoztassa a törékenynek tűnő világ beállítottságát. A szőke szirén könnyedsége, energikussága túllendíti a csalódásokon és nehézségeken, engedékenyen hagyja lesüllyedni a bántó tüskéket a mélybe anélkül, hogy hagyná magát lehúzni általuk. Szerénysége segíti benne, hogy háttérbe szorítsa igényeit, valamint ne ragaszkodjon túlzottan semmihez, akarata pedig, hogy előre nézzen, miképp vendége sem engedi magához a múlt fájdalmát. A súlytalan Sellő felhőkön jár. Ha nem is tűnik teljesnek a kép, a vendégek számára éppen elég és Cassynek könnyebb így őszintén mosolyognia, értékelnie a legapróbb örömöket is.
Megszeppenten dermed meg néhány pillanatra, míg megpróbálja eldönteni, hogy Yeza ugratja-e rangjával. Elsőre azt mondaná nyilvánvalónak, hogy igen, ám ha valóban titkolná kilétét, ez a legjobb módja, hogy homályba borítsa. Némi hezitálás után úgy dönt, hogy tulajdonképpen mindegy, mi az igazság, se több, se kevesebb nem lesz általa, mint vendég, könnyen belemehet a játékba maga is. Elvigyorodik tehát.*
- Igenis, úrnőm! Úgy lesz, ahogy parancsolod.
*Kacsint vissza, és kiegyenesedve befejezi a frizurát, hajtűvel rögzítve és ékesítve egyben. Már csak az utolsó simításokat végzi, hogy ellenőrizze, mindenhol jól tart-e, és nem húzódik. A tétován induló kérdésre felpillant, majd bűntudat szállja meg. Nem hitte, hogy Yeza rossz néven fogja venni tőle a távozását, hiszen ritkán tölti az egész éjszakát a vendégekkel, és hagyott maga helyett egy sármos férfiút.*
- Ne haragudj, kérlek, nem akartalak megbántani! Tudod…
*Most rajta a tétovaság sora.*
- Nem tettetek semmi rosszat.
*Úgy érzi, Yeza nem fog hinni neki, ha nem a szemébe mondja, ezért áthúzza a széket úgy, hogy vele szemben ülhessen és rámosolyoghasson.*
- Igazán. Nem ezért surrantam ki.
*Restelkedővé váló mosollyal elpirul.*
- Egy kicsit nehéz lesz Essanra néznem. Tudod, ő szeret ugratni és pontosan tudja, mivel hozhat zavarba. De ez eddig is így volt.
*Legyint könnyeden.*
- Már megszoktam.
*Aztán hirtelen megkomolyodik az arca.*
- De ugye nem csalódtál? Sajnálom, hogy nem voltam ott, mikor felébredtél.
*Tekintete a kényelmetlenséget okozó kötésre siklik.*
- Tudom, hogy azt mondtad, így kellett lennie, de akkor is sajnálom.
*Visszapillant Yezára, és saját munkájára kritikus szemmel nézve vizsgálja meg frizuráját. A derű visszaköltözik az arcára.*
- Szeretnéd megnézni, hogy áll?
1449. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 22:12:56
Üzenet elküldve: 2019-08-22 22:12:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria, Zevmann, Ralas//
*Némajátékuk Ralasszal gyorsan véget ér, de mindent elmond, amit kell. Remélhetőleg valóban csak egymás számára. Mikor elhangzik a partner megnevezés, kis híján elneveti magát, annyira furcsán cseng ez a férfi szájából. Szerencsére mosolya mögé tudja rejteni derültségét, csak egy-két pillanatig hunyorog társára évődőn. Mikor Zevmann bemutatkozik, először nem örül. Azt gondolja, valahonnan rájuk küldték, hogy tartson vizsgálatot a könyveik fölött, talán Raurun kekeckedik, vagy Rollen megbízói próbálkoznak bürokratikus úton, ezért komollyá válik az arca. Ralas azonban kiegészíti az informálást a férfi jelenlétének egy igen fontos mozzanatával, mely felmenti a kárukra való nyerészkedés gyanúja alól, legalábbis abban az értelemben, ahogyan Zammiriában az imént felmerült.*
- Áh, értem. Részemről a szerencse.
*Üdvözli Zevmannt visszasejlő, ám ezúttal megfontoltabb mosollyal, majd helyet foglal. A személyzeti probléma kapcsán visszafordul Ralashoz.*
- Mindjárt jönnek, már intézkedtem. Ne aggódj!
*Mosolyog biztatón. A maga részéről elképzelhetőnek tartja, hogy az átmeneti zavar az általa javasolt változtatások hozadéka, az edzőterem építésének és a járőrözésnek a plusz kapacitásforrása, valamint némi munkaerő-kiesés együttes eredménye. A rend helyreáll hamarosan, csak némi helyreigazítást igényel a rendszer. Cassy talán éppen azon ügyben jár el, hogy egyeztessen a melléképület személyzetével, sejtette, hogy sok teher nehezedik rá most, hogy segítői elmentek. Ettől függetlenül persze jobban kell majd igyekeznie, de hibákat nem csak ő követett el. Megakadályozni már valószínűleg nem tudja, hogy Ralas felálljon, pedig szükségtelennek érzi, hogy kiszolgálja, hiszen nemrég reggelizett éppen. Nem tehet mást, mint hogy háláját fejezi ki.*
- Köszönöm. Ez kedves volt tőled.
*Ezután pedig visszatérhetnek a beszélgetés fonalához, amibe éppen csak belecsöppent. Nem tudja, miről esett szó eddig, ezért inkább csak értelmezi a hallottakat.*
- Nos, a bürokrácia talán nem az első szó, ami a kikötőről manapság eszébe jut valakinek, bár a kereskedelem nehezen lehet meg nélküle. Nem hiszem, hogy lenne valamilyen központi hatalom, mely adót vagy vámot szed azért, hogy felújításokat végezzen a házakon, megőrizze a dokkok állagát, javítsa a kikötő működését, legalábbis az utóbbi években. Meg is lehet nézni a düledező házakat a lakónegyedben, a megőrzés és szerkezetjavítás, a vagyonvédelem leginkább magánkezdeményezésekből történhet. Persze biztosan folynak pénzek bizonyos szervezetek zsebébe, de inkább tekinthető lefölözésnek. E pénzek nélkül nagyobb mértékű kalózkodást és vandalizmust sejtenék. De azt hiszem, egy kicsit elkalandoztam, elnézést...
*Ébred rá, hogy nagyon messzire szaladt a tekintete, de a bürokráciáról neki nem az jut eszébe, hogy ezt használni tudnák a Sellőház berkein belül, neki mindjárt társadalmi vetületek lebegnek a szemei előtt.*
- Gondolom, inkább a diplomáciai tevékenységről esett szó eddig.
*Pillant hol egyikre, hol másikra. Talán jobb, ha folytatják ott, ahol félbe maradt a dolog, és majd bekapcsolódik. Alfonz megnyugtató módon kezeli a helyzetet, csak egy pillantást vet arrafelé, a beszélgetésnek nem lesz tanúja.*
*Némajátékuk Ralasszal gyorsan véget ér, de mindent elmond, amit kell. Remélhetőleg valóban csak egymás számára. Mikor elhangzik a partner megnevezés, kis híján elneveti magát, annyira furcsán cseng ez a férfi szájából. Szerencsére mosolya mögé tudja rejteni derültségét, csak egy-két pillanatig hunyorog társára évődőn. Mikor Zevmann bemutatkozik, először nem örül. Azt gondolja, valahonnan rájuk küldték, hogy tartson vizsgálatot a könyveik fölött, talán Raurun kekeckedik, vagy Rollen megbízói próbálkoznak bürokratikus úton, ezért komollyá válik az arca. Ralas azonban kiegészíti az informálást a férfi jelenlétének egy igen fontos mozzanatával, mely felmenti a kárukra való nyerészkedés gyanúja alól, legalábbis abban az értelemben, ahogyan Zammiriában az imént felmerült.*
- Áh, értem. Részemről a szerencse.
*Üdvözli Zevmannt visszasejlő, ám ezúttal megfontoltabb mosollyal, majd helyet foglal. A személyzeti probléma kapcsán visszafordul Ralashoz.*
- Mindjárt jönnek, már intézkedtem. Ne aggódj!
*Mosolyog biztatón. A maga részéről elképzelhetőnek tartja, hogy az átmeneti zavar az általa javasolt változtatások hozadéka, az edzőterem építésének és a járőrözésnek a plusz kapacitásforrása, valamint némi munkaerő-kiesés együttes eredménye. A rend helyreáll hamarosan, csak némi helyreigazítást igényel a rendszer. Cassy talán éppen azon ügyben jár el, hogy egyeztessen a melléképület személyzetével, sejtette, hogy sok teher nehezedik rá most, hogy segítői elmentek. Ettől függetlenül persze jobban kell majd igyekeznie, de hibákat nem csak ő követett el. Megakadályozni már valószínűleg nem tudja, hogy Ralas felálljon, pedig szükségtelennek érzi, hogy kiszolgálja, hiszen nemrég reggelizett éppen. Nem tehet mást, mint hogy háláját fejezi ki.*
- Köszönöm. Ez kedves volt tőled.
*Ezután pedig visszatérhetnek a beszélgetés fonalához, amibe éppen csak belecsöppent. Nem tudja, miről esett szó eddig, ezért inkább csak értelmezi a hallottakat.*
- Nos, a bürokrácia talán nem az első szó, ami a kikötőről manapság eszébe jut valakinek, bár a kereskedelem nehezen lehet meg nélküle. Nem hiszem, hogy lenne valamilyen központi hatalom, mely adót vagy vámot szed azért, hogy felújításokat végezzen a házakon, megőrizze a dokkok állagát, javítsa a kikötő működését, legalábbis az utóbbi években. Meg is lehet nézni a düledező házakat a lakónegyedben, a megőrzés és szerkezetjavítás, a vagyonvédelem leginkább magánkezdeményezésekből történhet. Persze biztosan folynak pénzek bizonyos szervezetek zsebébe, de inkább tekinthető lefölözésnek. E pénzek nélkül nagyobb mértékű kalózkodást és vandalizmust sejtenék. De azt hiszem, egy kicsit elkalandoztam, elnézést...
*Ébred rá, hogy nagyon messzire szaladt a tekintete, de a bürokráciáról neki nem az jut eszébe, hogy ezt használni tudnák a Sellőház berkein belül, neki mindjárt társadalmi vetületek lebegnek a szemei előtt.*
- Gondolom, inkább a diplomáciai tevékenységről esett szó eddig.
*Pillant hol egyikre, hol másikra. Talán jobb, ha folytatják ott, ahol félbe maradt a dolog, és majd bekapcsolódik. Alfonz megnyugtató módon kezeli a helyzetet, csak egy pillantást vet arrafelé, a beszélgetésnek nem lesz tanúja.*
1448. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 20:22:19
Üzenet elküldve: 2019-08-22 20:22:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőház - Cassy//
*Az, hogy épp egy örömlány veszi védelmébe a férfinép becsületét, elég meglepő fordulat Yeza számára. Cassy olyan meggyőződésesen beszél, mint egy tündérmeséken nevelkedett nemesi kisasszony egy köztiszteletben álló családból, akire még sose vigyorgott rá az élet meztelen és éles és sárga és szuvas fogsorral. Elhiszi, amit mond és Yezának nincs szándékában összekarcolni a szavaival ezt a szép képet. Furcsa hallgatni a lányt. Valami azt súgja, nem az a naiv teremtés, aki nincs tisztában a lét sötétebb dolgaival, de a hite a jóban és az igazban olyan erősen ragyog, hogy Yeza szemét szinte vakítja.
A felfestett férfikép délibábjából mégis feldereng Wäor acélkék pillantása, és az a pillantás sajgón és mélyen szánt a szívébe. Nem akarja közelebb engedni. Még időben elzárja egy kedves mosollyal Cassy felé. Vigyáznia kell. Ez a lány természet adta tehetséggel nyit utat, s ösztönöz őszinte kitárulkozásra. Bizony, szívesen beszélgetne vele erről, mesélne a vadászról, nem szégyenkezve, hogy az emlékek meghomályosítják a szemei csillogását. De nem lehet. És megfogadta magának, hogy eztán előre tekint majd, hogy maga mögött hagyhassa az életet, aminek a láncai így is épp elég súllyal húzzák.
A hajfonatok készülnek, a fürdő pedig minden kellemes tulajdonságával őt kényezteti. A borongós gondolatokat elkergeti a fesztelen fecsegés. Ám mintha egyszerre épp a serényen és gyakorlottan ügyködő ujjacskák munkáján érezne némi zavart. Az egyik fonatot vissza is bontja a lány, és Yezának valamelyest az is feltűnik, hogy udvarhölgye pillekönnyű lépéssel kerüli ki Essant a beszélgetésben.
A kifinomult jelzőnél Yeza azért az ajkába harap, nehogy kiszökjön az a kacagás. Húgocskái bizonyára kacagnának, ha hallanák.*
- Lebuktam *mosolyog a fülébe súgott feltételezésre. Arcának játéka és a hangjába bújtatott talányosság kivételes tehetséggel egyensúlyoz a kedélye komolyság és a tréfálkozás között.* - De ez maradjon a mi titkunk *súgja vissza egy kacsintás kíséretében.*
- Az este *szólal meg újra rövid hallgatás után. Ezúttal már kicsit komolyabb és csendesebb.* - Bevallom tépelődtem kissé, amikor kicsusszantál mellőlünk. Megnyugodtam, amikor említetted, hogy mi szólított el, de... *fordítja a fejét leheletnyire, mint aki hátra sandít.* - Tettem olyasmit, ami nem volt kedvedre? Vagy Essan? *kérdi puhatolózva, mert bár az éjjel nem tapasztalt ilyesmire utaló jelet, de most valami furcsa érzés lebeg a légyott emlegetése felett.* - Megmondhatod.
*Az, hogy épp egy örömlány veszi védelmébe a férfinép becsületét, elég meglepő fordulat Yeza számára. Cassy olyan meggyőződésesen beszél, mint egy tündérmeséken nevelkedett nemesi kisasszony egy köztiszteletben álló családból, akire még sose vigyorgott rá az élet meztelen és éles és sárga és szuvas fogsorral. Elhiszi, amit mond és Yezának nincs szándékában összekarcolni a szavaival ezt a szép képet. Furcsa hallgatni a lányt. Valami azt súgja, nem az a naiv teremtés, aki nincs tisztában a lét sötétebb dolgaival, de a hite a jóban és az igazban olyan erősen ragyog, hogy Yeza szemét szinte vakítja.
A felfestett férfikép délibábjából mégis feldereng Wäor acélkék pillantása, és az a pillantás sajgón és mélyen szánt a szívébe. Nem akarja közelebb engedni. Még időben elzárja egy kedves mosollyal Cassy felé. Vigyáznia kell. Ez a lány természet adta tehetséggel nyit utat, s ösztönöz őszinte kitárulkozásra. Bizony, szívesen beszélgetne vele erről, mesélne a vadászról, nem szégyenkezve, hogy az emlékek meghomályosítják a szemei csillogását. De nem lehet. És megfogadta magának, hogy eztán előre tekint majd, hogy maga mögött hagyhassa az életet, aminek a láncai így is épp elég súllyal húzzák.
A hajfonatok készülnek, a fürdő pedig minden kellemes tulajdonságával őt kényezteti. A borongós gondolatokat elkergeti a fesztelen fecsegés. Ám mintha egyszerre épp a serényen és gyakorlottan ügyködő ujjacskák munkáján érezne némi zavart. Az egyik fonatot vissza is bontja a lány, és Yezának valamelyest az is feltűnik, hogy udvarhölgye pillekönnyű lépéssel kerüli ki Essant a beszélgetésben.
A kifinomult jelzőnél Yeza azért az ajkába harap, nehogy kiszökjön az a kacagás. Húgocskái bizonyára kacagnának, ha hallanák.*
- Lebuktam *mosolyog a fülébe súgott feltételezésre. Arcának játéka és a hangjába bújtatott talányosság kivételes tehetséggel egyensúlyoz a kedélye komolyság és a tréfálkozás között.* - De ez maradjon a mi titkunk *súgja vissza egy kacsintás kíséretében.*
- Az este *szólal meg újra rövid hallgatás után. Ezúttal már kicsit komolyabb és csendesebb.* - Bevallom tépelődtem kissé, amikor kicsusszantál mellőlünk. Megnyugodtam, amikor említetted, hogy mi szólított el, de... *fordítja a fejét leheletnyire, mint aki hátra sandít.* - Tettem olyasmit, ami nem volt kedvedre? Vagy Essan? *kérdi puhatolózva, mert bár az éjjel nem tapasztalt ilyesmire utaló jelet, de most valami furcsa érzés lebeg a légyott emlegetése felett.* - Megmondhatod.
1447. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 20:12:16
Üzenet elküldve: 2019-08-22 20:12:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Alfonz//
*Csupasznak érzi magát a fegyverei nélkül. Nem gyakori az hogy megválik tőlük. Még egy darabig a tárolón tartja a tekintetét, és úgy válaszol.*
-Jó itt.
*Nem szeretne összevissza csatangolni az épületben. Éppen hogy megszokta ezt a helyiséget. A figyelmét a fegyverekről a teremben lévő asztaltársaságra fordítja. Jobban szemügyre veszi a három alakot, de sokáig nem vizslatja őket. Egyszerűen csak felhívta a figyelmét a mozgás. Amikor pedig Alfonz afelől kérdez, hogy milyen jellegű munkát szeretne vállalni Retorein, akkor csak bök egyet a fegyverei felé. Elég merev a mozdulata, kissé feszélyezve érzi még magát. Kis várakozás után, végül is szóra nyitja a száját.*
-Azok a védelmemre vannak.
*Átlátszó lódítás amit mond. Mivel ez így nem teljesen igaz. Lépett már fel támadólag is mások ellen. Valószínűleg Alfonz is kételkedve fogadja a szavait. Újabb rövid szünet után folytatja.*
-Másokat is megtudok védeni.
*Nem fogalmaz egyenesen, és továbbra sem használ sok szót. Ettől függetlenül kihámozható, hogy fegyveres szolgálatot szeretne vállalni. Italt nem kér. Ezt egy gyors és rövid legyintéssel jelzi.*
-Én Retorein vagyok.
*Világossá válik számára, hogy jelenleg csak Alfonzzal tud beszélgetni munkaügyben. Ennek köszönhetően hajlik a bővebb beszélgetésre. Plusz a kezdeti nehézségei után, már oldódik egy kicsit a merevsége.*
-Van olyan munka ami fegyverrel kell csinálni?
*Elég suta a beszédkészsége, de elnézhető neki. Ritkán beszélget. Szókincse hiányosnak mondható. Aztán bevillan neki egy kérdés, valami amin már gondolkodott.*
-Mi ez a hely? Nem kocsma. Mit adnak el?
*Újabb gyors pillantásokkal méri fel a termet ismét. Most hosszabb ideig kalandozik el a tekintete a bútorok, díszek, paravánok, a pult, és az emberek között.*
*Csupasznak érzi magát a fegyverei nélkül. Nem gyakori az hogy megválik tőlük. Még egy darabig a tárolón tartja a tekintetét, és úgy válaszol.*
-Jó itt.
*Nem szeretne összevissza csatangolni az épületben. Éppen hogy megszokta ezt a helyiséget. A figyelmét a fegyverekről a teremben lévő asztaltársaságra fordítja. Jobban szemügyre veszi a három alakot, de sokáig nem vizslatja őket. Egyszerűen csak felhívta a figyelmét a mozgás. Amikor pedig Alfonz afelől kérdez, hogy milyen jellegű munkát szeretne vállalni Retorein, akkor csak bök egyet a fegyverei felé. Elég merev a mozdulata, kissé feszélyezve érzi még magát. Kis várakozás után, végül is szóra nyitja a száját.*
-Azok a védelmemre vannak.
*Átlátszó lódítás amit mond. Mivel ez így nem teljesen igaz. Lépett már fel támadólag is mások ellen. Valószínűleg Alfonz is kételkedve fogadja a szavait. Újabb rövid szünet után folytatja.*
-Másokat is megtudok védeni.
*Nem fogalmaz egyenesen, és továbbra sem használ sok szót. Ettől függetlenül kihámozható, hogy fegyveres szolgálatot szeretne vállalni. Italt nem kér. Ezt egy gyors és rövid legyintéssel jelzi.*
-Én Retorein vagyok.
*Világossá válik számára, hogy jelenleg csak Alfonzzal tud beszélgetni munkaügyben. Ennek köszönhetően hajlik a bővebb beszélgetésre. Plusz a kezdeti nehézségei után, már oldódik egy kicsit a merevsége.*
-Van olyan munka ami fegyverrel kell csinálni?
*Elég suta a beszédkészsége, de elnézhető neki. Ritkán beszélget. Szókincse hiányosnak mondható. Aztán bevillan neki egy kérdés, valami amin már gondolkodott.*
-Mi ez a hely? Nem kocsma. Mit adnak el?
*Újabb gyors pillantásokkal méri fel a termet ismét. Most hosszabb ideig kalandozik el a tekintete a bútorok, díszek, paravánok, a pult, és az emberek között.*
1446. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 17:29:13
Üzenet elküldve: 2019-08-22 17:29:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria, Zevmann, Ralas//
*Sokáig nem gondolkodik azon, hogy az újonnan érkező feltalálja e magát, Alfonz kezébe veszi a dolgokat, így koncentrálhat Zevmannra. Egy legyintéssel hessegeti el a tervekről való értekezést, ezt egyedül nem akarja, majd, ha Zam megérkezik. Az érkező nőt nem látja, pont mögötte tűnik fel a pult mögött, bár csendes beszélgetést hall, Zammiria csak akkor tűnik fel számára, mikor közvetlen hozzájuk ér.*
- Rendfenntartó erő nincs, ahogy igazi területmegosztás sem. A Patkányok felügyelnek mindent, s olykor egynéhány más szervezet is akar szeletet a tortából. Az űrt kívánom pótolni, úgy, hogy mindenkinek jó legyen. *Persze ez nem igaz, amit állít valójában kivitelezhetetlen. Nem igazán bízik benne, hogy a jog segítségével fognak győzni, de a lassan alakuló tanáccsal és más klánokkal szemben, vagy mellett csupán tárgyalással érhetnek el célt, mást nem is szeretne.*
- A mi védelmi erőnk frissen verbuvált, kevésbé elkötelezett tagokból áll... még. *Emeli fel ujját a levegőbe nyomatékosítva szavait.* De eljön majd az időnk. *Biccent optimistán. Zevmann további kérdésére csupán megrázza a fejét.*
- Nem, nem, a helyes kérdés, hogy mire van szükségünk? *Kuncog fel.* Jelenleg fára, sok-sok fára. Aranyra, ingatlanhoz és védelemre. Támogatókra építkezéshez. És barátokra... sok-sok barátra. *Hunyorít.* A külső területekkel magam az egyszerű cserére szavazok, kérdés nekik mire van szükségük? Alkoholra? Nem hiszem. Nőre? Azt sem. Talán ebben is segíthetne, azt sem gondolnám, hogy a természet lágy ölén aranyat gyűjtenének. *Nevet fel jóízűen, s ebben a nevetésben fogan meg Zammiria kedves köszöntése és megérkezése. Egy pillanatra csupán a jóízű mosoly marad, halványulva lassan kedvessé és boldoggá, s akképp is pillant a nőre.*
- Zammiria! *Áll fel maga is.* A legjobbkor, partner.
*Kacsint a lányra egyszerűen, de egy meghatározhatatlan csillanás tekintetében, a lánynak mást is jelenthet.* Zevmann úr, mint említette is, a hirdetésünkre jelentkezett, bürokrata, a törvények és diplomácia jeles képviselője. Legalábbis az eddig beszélgetésből ezt szűrtem le. *Kissé túloz, de ez Ralasra jellemző.*
- Ülj le, kérlek máris... *Emeli fel kezét a levegőbe, hogy intsen a pultosnak, majd bosszúsan fúj egyet, mikor eszébe jut, hogy korábban miért dühöngött.*
- Hol az istenekben van mindenki?! *Pillant segélykérően Zammiriára, majd kezét felemelve áll fel.* Csak egy pillanat.
*A pulthoz siet, s egy tiszta poharat levéve, tölt a lánynak is egy pohár gyümölcslevet, függetlenül attól kér-e, vagy sem.*
- Szóval Zevmann úrral épp a jövőről és távlati tervekről beszélgetünk, illetve, hogy miben lehetne a mi szolgálatunkra. *Összegzi, miután kifújja magát és lendületesen helyet foglal.*
//Retorein, Alfonz//
*Alfonz figyelmét nem kerüli el a kapkodó tekintet. Villámgyors felmérés, vagy csupán zaklatott lelkiállapot? Egyelőre nem tudja eldönteni, de jelenleg nem is tiszte. Az viszont eszébe jut, hogy talán a férfi a zárt helyektől tarthat.*
- Esetleg ajánlhatom önnek a kinti kiülőnket is, ha kellemesebb. *Int az ajtó felé. Nem foglalkozik azzal, hogy köszöntését nem viszonozták.*
- A vezetőség éppen tárgyal. *Említi meg, de nem mutat az asztal felé, hol Zammiria éppen helyet foglalt, s Ralas és Zevmann beszélgetnek, nem tartozik a férfira. Megvárja míg a fegyverek is a helyükre kerülnek, majd egy elnézést kérő mosollyal hajtja meg magát ismét.*
- Csak óvintézkedés, természetesen hiánytalanul meg fogja találni őket ugyanott.
*A csuklyáról és a maszkról nem szól a fáma. Akad vendég, ki rejtőzködő marad mindvégig, míg itt van.*
- Addig esetleg egy italt hozhatok önnek, míg várakozik? *Ismétli meg, de nem erőszakosan.* Esetleg elmondhatná, hogy milyen természetű munkára gondolt. Magam Alfonz vagyok, a Sellő vigyázója, ha úgy tetszik. Közvetlenül a vezetésnek jelentek. *Fontosnak tartja elmondani, hátha így a férfi jobban megnyílik, kevés az információ, melyen elindulhat.*
*Sokáig nem gondolkodik azon, hogy az újonnan érkező feltalálja e magát, Alfonz kezébe veszi a dolgokat, így koncentrálhat Zevmannra. Egy legyintéssel hessegeti el a tervekről való értekezést, ezt egyedül nem akarja, majd, ha Zam megérkezik. Az érkező nőt nem látja, pont mögötte tűnik fel a pult mögött, bár csendes beszélgetést hall, Zammiria csak akkor tűnik fel számára, mikor közvetlen hozzájuk ér.*
- Rendfenntartó erő nincs, ahogy igazi területmegosztás sem. A Patkányok felügyelnek mindent, s olykor egynéhány más szervezet is akar szeletet a tortából. Az űrt kívánom pótolni, úgy, hogy mindenkinek jó legyen. *Persze ez nem igaz, amit állít valójában kivitelezhetetlen. Nem igazán bízik benne, hogy a jog segítségével fognak győzni, de a lassan alakuló tanáccsal és más klánokkal szemben, vagy mellett csupán tárgyalással érhetnek el célt, mást nem is szeretne.*
- A mi védelmi erőnk frissen verbuvált, kevésbé elkötelezett tagokból áll... még. *Emeli fel ujját a levegőbe nyomatékosítva szavait.* De eljön majd az időnk. *Biccent optimistán. Zevmann további kérdésére csupán megrázza a fejét.*
- Nem, nem, a helyes kérdés, hogy mire van szükségünk? *Kuncog fel.* Jelenleg fára, sok-sok fára. Aranyra, ingatlanhoz és védelemre. Támogatókra építkezéshez. És barátokra... sok-sok barátra. *Hunyorít.* A külső területekkel magam az egyszerű cserére szavazok, kérdés nekik mire van szükségük? Alkoholra? Nem hiszem. Nőre? Azt sem. Talán ebben is segíthetne, azt sem gondolnám, hogy a természet lágy ölén aranyat gyűjtenének. *Nevet fel jóízűen, s ebben a nevetésben fogan meg Zammiria kedves köszöntése és megérkezése. Egy pillanatra csupán a jóízű mosoly marad, halványulva lassan kedvessé és boldoggá, s akképp is pillant a nőre.*
- Zammiria! *Áll fel maga is.* A legjobbkor, partner.
*Kacsint a lányra egyszerűen, de egy meghatározhatatlan csillanás tekintetében, a lánynak mást is jelenthet.* Zevmann úr, mint említette is, a hirdetésünkre jelentkezett, bürokrata, a törvények és diplomácia jeles képviselője. Legalábbis az eddig beszélgetésből ezt szűrtem le. *Kissé túloz, de ez Ralasra jellemző.*
- Ülj le, kérlek máris... *Emeli fel kezét a levegőbe, hogy intsen a pultosnak, majd bosszúsan fúj egyet, mikor eszébe jut, hogy korábban miért dühöngött.*
- Hol az istenekben van mindenki?! *Pillant segélykérően Zammiriára, majd kezét felemelve áll fel.* Csak egy pillanat.
*A pulthoz siet, s egy tiszta poharat levéve, tölt a lánynak is egy pohár gyümölcslevet, függetlenül attól kér-e, vagy sem.*
- Szóval Zevmann úrral épp a jövőről és távlati tervekről beszélgetünk, illetve, hogy miben lehetne a mi szolgálatunkra. *Összegzi, miután kifújja magát és lendületesen helyet foglal.*
//Retorein, Alfonz//
*Alfonz figyelmét nem kerüli el a kapkodó tekintet. Villámgyors felmérés, vagy csupán zaklatott lelkiállapot? Egyelőre nem tudja eldönteni, de jelenleg nem is tiszte. Az viszont eszébe jut, hogy talán a férfi a zárt helyektől tarthat.*
- Esetleg ajánlhatom önnek a kinti kiülőnket is, ha kellemesebb. *Int az ajtó felé. Nem foglalkozik azzal, hogy köszöntését nem viszonozták.*
- A vezetőség éppen tárgyal. *Említi meg, de nem mutat az asztal felé, hol Zammiria éppen helyet foglalt, s Ralas és Zevmann beszélgetnek, nem tartozik a férfira. Megvárja míg a fegyverek is a helyükre kerülnek, majd egy elnézést kérő mosollyal hajtja meg magát ismét.*
- Csak óvintézkedés, természetesen hiánytalanul meg fogja találni őket ugyanott.
*A csuklyáról és a maszkról nem szól a fáma. Akad vendég, ki rejtőzködő marad mindvégig, míg itt van.*
- Addig esetleg egy italt hozhatok önnek, míg várakozik? *Ismétli meg, de nem erőszakosan.* Esetleg elmondhatná, hogy milyen természetű munkára gondolt. Magam Alfonz vagyok, a Sellő vigyázója, ha úgy tetszik. Közvetlenül a vezetésnek jelentek. *Fontosnak tartja elmondani, hátha így a férfi jobban megnyílik, kevés az információ, melyen elindulhat.*
1445. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 16:37:28
Üzenet elküldve: 2019-08-22 16:37:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, ill. Alfonz//
*Hamar lemond saját gondolatainak társaságáról. Túlságosan is leengedte a védelmét. Igen könnyelmű cselekedet ez tőle. Bár előfordul olykor. Mikorra figyelme visszatér, már egy férfi közelít felé. Most felszegi lehajtott fejét, és ide-oda kapkodó tekintettel fésüli át a helyet. Igen kellemes a környezet. Nem járt még romos kocsmákon kívül semmilyen épületben. Eddig sziklák közt és sűrű bozótosokban húzta meg magát, vagy ha lakott területen járt akkor sikátorokban. Itt a kikötőben pedig a dokkoknál keresgélt magának búvóhelyet. Talán ezért is idegenkedik a Sellő fogadó termétől, de közben kényelmesnek is találja. A kényelmet eddig nem engedte meg magának, nem is kereste. A saját biztonságát többre tartotta a szép szobáknál, illatos ételeknél, és drága kelméknél.
Visszakanyarodva a terem rövid felmérésére. Lát még pár embert, de első ránézésre nem tűnnek az egészségére ártalmasnak. Ahogy a felé közelítő férfi sem valószínű hogy ártani szeretne. Nyugodt marad mikor Alfonz megszólítja, és észrevehetően felméri. Viszont Retorein-t nem viseli meg a dolog. Nem paranoiás, nem képzel minden sarok mögé gyilkosokat. Sokkal inkább a túlzottan óvatos jelző illik rá. Alfonz tekintetében is óvatosságot vél felfedezni. Ezt megérti. Tisztában van azzal, hogy nem éppen kellemes a megjelenése. Mondjuk még mindig jobb mintha nem takrná el bőrét díszítő tetoválásait. Valószínűleg eléggé riasztó megjelenése lenne. A férfi üdvözlését viszonzatlanul hagyja, csak a kérdésére felel halkan.*
-Csak munkát keresek.
*Ezután hosszú másodpercekig csak bámulja az ajtó melletti fegyver tartót. Halk sóhaj kíséretében lecsatolja hátáról a csatabárdját, és pajzsát. Aztán sisakját is leteszi. Oldalán lógó kalapácsát még sokáig csak szorongatja mire hajlandó megválni tőle. Vértjét magán hagyja ha nem kérik meg annak levételére is, de lehet akkor sem venné le. Csizmájába bújtatott dobótőrét viszont magánál tartja. Miközben mindezt megteszi, szól pár szót Alfonzhoz anélkül hogy felé fordulna.*
-Mindet itt akarom találni később.
*Fején még mindig ott nyugszik a csuklya, és az arcán a maszk is. Szintén nem fordít rá figyelmet addig amíg meg nem kérik rá. Pedig ez elő fordulhat mert elképzelhető, hogy a maszktól nem érteni rendesen a szavait.*
*Hamar lemond saját gondolatainak társaságáról. Túlságosan is leengedte a védelmét. Igen könnyelmű cselekedet ez tőle. Bár előfordul olykor. Mikorra figyelme visszatér, már egy férfi közelít felé. Most felszegi lehajtott fejét, és ide-oda kapkodó tekintettel fésüli át a helyet. Igen kellemes a környezet. Nem járt még romos kocsmákon kívül semmilyen épületben. Eddig sziklák közt és sűrű bozótosokban húzta meg magát, vagy ha lakott területen járt akkor sikátorokban. Itt a kikötőben pedig a dokkoknál keresgélt magának búvóhelyet. Talán ezért is idegenkedik a Sellő fogadó termétől, de közben kényelmesnek is találja. A kényelmet eddig nem engedte meg magának, nem is kereste. A saját biztonságát többre tartotta a szép szobáknál, illatos ételeknél, és drága kelméknél.
Visszakanyarodva a terem rövid felmérésére. Lát még pár embert, de első ránézésre nem tűnnek az egészségére ártalmasnak. Ahogy a felé közelítő férfi sem valószínű hogy ártani szeretne. Nyugodt marad mikor Alfonz megszólítja, és észrevehetően felméri. Viszont Retorein-t nem viseli meg a dolog. Nem paranoiás, nem képzel minden sarok mögé gyilkosokat. Sokkal inkább a túlzottan óvatos jelző illik rá. Alfonz tekintetében is óvatosságot vél felfedezni. Ezt megérti. Tisztában van azzal, hogy nem éppen kellemes a megjelenése. Mondjuk még mindig jobb mintha nem takrná el bőrét díszítő tetoválásait. Valószínűleg eléggé riasztó megjelenése lenne. A férfi üdvözlését viszonzatlanul hagyja, csak a kérdésére felel halkan.*
-Csak munkát keresek.
*Ezután hosszú másodpercekig csak bámulja az ajtó melletti fegyver tartót. Halk sóhaj kíséretében lecsatolja hátáról a csatabárdját, és pajzsát. Aztán sisakját is leteszi. Oldalán lógó kalapácsát még sokáig csak szorongatja mire hajlandó megválni tőle. Vértjét magán hagyja ha nem kérik meg annak levételére is, de lehet akkor sem venné le. Csizmájába bújtatott dobótőrét viszont magánál tartja. Miközben mindezt megteszi, szól pár szót Alfonzhoz anélkül hogy felé fordulna.*
-Mindet itt akarom találni később.
*Fején még mindig ott nyugszik a csuklya, és az arcán a maszk is. Szintén nem fordít rá figyelmet addig amíg meg nem kérik rá. Pedig ez elő fordulhat mert elképzelhető, hogy a maszktól nem érteni rendesen a szavait.*
1444. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 15:03:06
Üzenet elküldve: 2019-08-22 15:03:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
*Patkányok és Vihar Fiai információkat elraktározza, majd a szektás résznél kissé megemeli a szemöldökét, és elkönyveli magában, hogy itt tényleg van kavalkád. A bűnszervezet kifejezéssel nem igazán tud mit kezdeni, hiszen egy helyen ahol nincs törvény, ott nem lehet bűnszervezetről beszélni, vagy épp csak azokról lehet.*
- Milyen tervekre gondol? *Kérdez rá azonnal, hiszen ebben már kirajzolódhat az ő segítsége vagy szaktudása. Egyelőre még nem igazán tudja magát elhelyezni a rendszerben, de azért csak csak alakul a megbeszélés.*
- Ha jól gondolom az említett szervezetek mind tartanak fenn rendfenntartó alakulatokat. Esetleg be van osztva területi alapon, hogy ki melyikért felel? Önöknek is van? Vagy csak a sellő. *Fontos kérdés, hiszen egy ilyen leosztás akár valamiféle rendezettségre is vezethet, vagy valamiféle igazgatási alapja is lehet mindennek. Érdeklődve hallgatja a választ.*
- Értem. *Felel a súlyos anyagiak kifejezésre, majd tovább figyel.*
- Remek. *Mosolyodik el az alapvetően karót nyelt jogtudor és tovább figyeli a másikat.*
- Mivel szeretnének kereskedni? *Fontos kérdés, hiszen egyelőre csak annyit lát, hogy ez egy bordély, amely alapvetően szolgáltatást nyújt, így a legkézenfekvőbb áru a hölgyek áruba bocsátása. De inkább megvárja a választ.*
- Amennyire jártas vagyok a délvidék jogi kultúrájában úgy, ha távolabbi vidékekkel például Artheniorral, vagy a Thargokkal szeretnének kereskedni, akkor ott már lehetnek jogi vonatkozásai egy együttműködésnek. Legjobb tudásom szerint ezek a területek rendelkeznek bizonyos szintű törvényekkel még úgy is, hogy a háború, vagy zavargások megtépázták a környezetüket.
*A mondat befejeztével beszélgető partnere bepillantást enged vezetési stílusába, amelyet Zevmann örömmel fogad, hiszen szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy a kikötő kemény hely és csak az tudja túlélni, aki így szervezi maga körül az életet. A kis közjáték után visszatér a Ralas és már folytathatják is.*
- Nos igen. A kereskedelemnél tartottunk. *Mindeközben a már említett üzleti partner is csatlakozik hozzájuk, amelyet hatására Zevmann úriemberként felállással köszönt. Nem kimondottan akar kezet csókolni a hölgynek, ki tudja mi a szokás, így csak egy apró meghajlást tesz és bemutatkozik.*
- Üdvözlöm és örvendek a szerencsének. *Teszi a saját hivatalos és udvarias, de hűvös gesztusával.*
- A nevem Zevmann Emeron. Jogtudor és könyvvizsgáló. *A doktort most lehagyja, nem akar még egy embernek magyarázkodni emiatt. Ha erre fele ezt nem ismerik, akkor szívfájdalom, de elengedi a dolgot.*
- Igen Drayte úr már említette. *Majd ha a nő helyet foglal, akkor ő is.*
*Patkányok és Vihar Fiai információkat elraktározza, majd a szektás résznél kissé megemeli a szemöldökét, és elkönyveli magában, hogy itt tényleg van kavalkád. A bűnszervezet kifejezéssel nem igazán tud mit kezdeni, hiszen egy helyen ahol nincs törvény, ott nem lehet bűnszervezetről beszélni, vagy épp csak azokról lehet.*
- Milyen tervekre gondol? *Kérdez rá azonnal, hiszen ebben már kirajzolódhat az ő segítsége vagy szaktudása. Egyelőre még nem igazán tudja magát elhelyezni a rendszerben, de azért csak csak alakul a megbeszélés.*
- Ha jól gondolom az említett szervezetek mind tartanak fenn rendfenntartó alakulatokat. Esetleg be van osztva területi alapon, hogy ki melyikért felel? Önöknek is van? Vagy csak a sellő. *Fontos kérdés, hiszen egy ilyen leosztás akár valamiféle rendezettségre is vezethet, vagy valamiféle igazgatási alapja is lehet mindennek. Érdeklődve hallgatja a választ.*
- Értem. *Felel a súlyos anyagiak kifejezésre, majd tovább figyel.*
- Remek. *Mosolyodik el az alapvetően karót nyelt jogtudor és tovább figyeli a másikat.*
- Mivel szeretnének kereskedni? *Fontos kérdés, hiszen egyelőre csak annyit lát, hogy ez egy bordély, amely alapvetően szolgáltatást nyújt, így a legkézenfekvőbb áru a hölgyek áruba bocsátása. De inkább megvárja a választ.*
- Amennyire jártas vagyok a délvidék jogi kultúrájában úgy, ha távolabbi vidékekkel például Artheniorral, vagy a Thargokkal szeretnének kereskedni, akkor ott már lehetnek jogi vonatkozásai egy együttműködésnek. Legjobb tudásom szerint ezek a területek rendelkeznek bizonyos szintű törvényekkel még úgy is, hogy a háború, vagy zavargások megtépázták a környezetüket.
*A mondat befejeztével beszélgető partnere bepillantást enged vezetési stílusába, amelyet Zevmann örömmel fogad, hiszen szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy a kikötő kemény hely és csak az tudja túlélni, aki így szervezi maga körül az életet. A kis közjáték után visszatér a Ralas és már folytathatják is.*
- Nos igen. A kereskedelemnél tartottunk. *Mindeközben a már említett üzleti partner is csatlakozik hozzájuk, amelyet hatására Zevmann úriemberként felállással köszönt. Nem kimondottan akar kezet csókolni a hölgynek, ki tudja mi a szokás, így csak egy apró meghajlást tesz és bemutatkozik.*
- Üdvözlöm és örvendek a szerencsének. *Teszi a saját hivatalos és udvarias, de hűvös gesztusával.*
- A nevem Zevmann Emeron. Jogtudor és könyvvizsgáló. *A doktort most lehagyja, nem akar még egy embernek magyarázkodni emiatt. Ha erre fele ezt nem ismerik, akkor szívfájdalom, de elengedi a dolgot.*
- Igen Drayte úr már említette. *Majd ha a nő helyet foglal, akkor ő is.*
1443. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 14:28:27
Üzenet elküldve: 2019-08-22 14:28:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Shan, Ralas, Zevmann//
//Érintőlegesen Retorei//
*A pult mögötti ajtón át tűnik fel, sajnálatos módon valamivel hosszabb távollét után, mint szánta, ám úgy érzi, az idő hasznosan telt. A fogadótér nyüzsgése már korántsem olyan, mint távozásakor volt, mintha valamely titkos jelre hirtelen mindenki szétrebbent volna. De legalább Ralas és az idegen, cingár férfi a helyén maradt, most úgyis velük lesz dolga számításai szerint. Shan felvette őrhelyét, csak egy pillantást vet felé, miképpen Alfonzra is, ki éppen egy idegennel beszél. Megáll a pult mögött nyomban, találgatja, vajon miért van szükség Alfonz közbelépésére, hiszen ő elsősorban a rendet vigyázza. Megfigyeli az idegen viselkedését, közben látszólag elfoglalja magát a papírok rendezgetésével. Rájön aztán, hogy igazából egyetlen felszolgálót sem lát itt. Sokan voltak idebent, mikor távozott, mostanra azonban szinte mindenki szőrén-szálán eltűnt. Otthagyja a papírokat, és először a nőhöz ballag. Álmosságát ugyan látja, ám talán egy kis mozgás segíteni fog a dolgon.*
- Shan, megkeresnéd Cassyt és szólnál neki, hogy senki sincs szolgálatban se a pultnál, se az egész fogadótérben? Intézkednie kellene.
*Az ő dolga, hogy megszervezze a kiszolgálást, úgy tűnik, még nem áll a helyzet magaslatán. A végén vissza fogja vonni ezt a döntést is, ha nem fog működni, és a maga kezébe veszi a dolgot. Darelldet persze ő küldte el, és lehet, hogy Cassy épp azt a bizonyos intézkedést foganatosítja, de jelenleg nem mutat jól a kép. Ennél több lány is lehetne szolgálatban, valakinek lennie kellene mindig a pultnál. Azt azért látja, hogy Yezáék asztalát valaki makulátlanra törölgette, megszabadítva még a szinte láthatatlan kéznyomoktól is. Emlékét azonban nem tüntetheti el, a nő sok időt töltött legaktívabb őrükkel, akire pedig nem jellemző, hogy leül egy asztalhoz bájcsevegésre a nap közepén. Meglehet, hogy korán ítélt és szigorúan, a saját beszélgetése keltette feszültséggel a lelkében, és talán attól való félelmében, hogy a zord férfi fejébe szállt, hogy elismerik és kiemelten kezelik. Ám ha Darelld megengedi magának ezt a viselkedést, aminek a dolog látszott, hogyan kérhetné számon a többiektől, ha hasonlóan kezdik múlatni a szolgálatban töltött időt? Persze nem tudni, mi volt a háttérben, még az sem biztos, hogy nem információkat próbált éppen megtudni egy számukra hasznos ügyről.
Úgy tűnik, az az asztal is újra használatra kész állapotba került, amelynél reggelizett a szerzetessel. Utólag belegondolva nem tudott meg tőle többet, mint az embereitől, de akkor még nem tudhatta, hogy ők is jártak a Vérkertben. Mindegy, a pénzt befektetésnek tekinti, hátha megtérül még hasznosabb információkkal vagy magával a kapcsolattal. Zammiria nem készül feladni régi életének kapcsolatépítő tevékenységét. Mindenki hasznos lehet valamire. Shantól a két férfi felé indul, mármint Ralas és Zevmann felé. Arca enyhe, udvarias mosolyban enyhül meg, ahogy odaér hozzájuk.*
- Jó reggelt, uraim!
*Ralast most üdvözli először ezen a napon szemtől szemben, számára a tekintete mást jelenthet, de hosszan nem időzhet rajta, épp csak elégedetten veszi tudomásul, hogy a férfi új külseje még mindig nagyon tetszetős. Aztán Zevmannra emeli pillantását.*
- Üdvözlöm a Sellőházban! Zammiria Rykoven vagyok, üzlettársam talán már említette a nevem.
*Némajátékukból azt szűrte le, hogy kívánatos a társasága, de rájuk hagyja, hogy hellyel kínálják-e, vagy megmaradnak a bemutatkozásnál.*
//Érintőlegesen Retorei//
*A pult mögötti ajtón át tűnik fel, sajnálatos módon valamivel hosszabb távollét után, mint szánta, ám úgy érzi, az idő hasznosan telt. A fogadótér nyüzsgése már korántsem olyan, mint távozásakor volt, mintha valamely titkos jelre hirtelen mindenki szétrebbent volna. De legalább Ralas és az idegen, cingár férfi a helyén maradt, most úgyis velük lesz dolga számításai szerint. Shan felvette őrhelyét, csak egy pillantást vet felé, miképpen Alfonzra is, ki éppen egy idegennel beszél. Megáll a pult mögött nyomban, találgatja, vajon miért van szükség Alfonz közbelépésére, hiszen ő elsősorban a rendet vigyázza. Megfigyeli az idegen viselkedését, közben látszólag elfoglalja magát a papírok rendezgetésével. Rájön aztán, hogy igazából egyetlen felszolgálót sem lát itt. Sokan voltak idebent, mikor távozott, mostanra azonban szinte mindenki szőrén-szálán eltűnt. Otthagyja a papírokat, és először a nőhöz ballag. Álmosságát ugyan látja, ám talán egy kis mozgás segíteni fog a dolgon.*
- Shan, megkeresnéd Cassyt és szólnál neki, hogy senki sincs szolgálatban se a pultnál, se az egész fogadótérben? Intézkednie kellene.
*Az ő dolga, hogy megszervezze a kiszolgálást, úgy tűnik, még nem áll a helyzet magaslatán. A végén vissza fogja vonni ezt a döntést is, ha nem fog működni, és a maga kezébe veszi a dolgot. Darelldet persze ő küldte el, és lehet, hogy Cassy épp azt a bizonyos intézkedést foganatosítja, de jelenleg nem mutat jól a kép. Ennél több lány is lehetne szolgálatban, valakinek lennie kellene mindig a pultnál. Azt azért látja, hogy Yezáék asztalát valaki makulátlanra törölgette, megszabadítva még a szinte láthatatlan kéznyomoktól is. Emlékét azonban nem tüntetheti el, a nő sok időt töltött legaktívabb őrükkel, akire pedig nem jellemző, hogy leül egy asztalhoz bájcsevegésre a nap közepén. Meglehet, hogy korán ítélt és szigorúan, a saját beszélgetése keltette feszültséggel a lelkében, és talán attól való félelmében, hogy a zord férfi fejébe szállt, hogy elismerik és kiemelten kezelik. Ám ha Darelld megengedi magának ezt a viselkedést, aminek a dolog látszott, hogyan kérhetné számon a többiektől, ha hasonlóan kezdik múlatni a szolgálatban töltött időt? Persze nem tudni, mi volt a háttérben, még az sem biztos, hogy nem információkat próbált éppen megtudni egy számukra hasznos ügyről.
Úgy tűnik, az az asztal is újra használatra kész állapotba került, amelynél reggelizett a szerzetessel. Utólag belegondolva nem tudott meg tőle többet, mint az embereitől, de akkor még nem tudhatta, hogy ők is jártak a Vérkertben. Mindegy, a pénzt befektetésnek tekinti, hátha megtérül még hasznosabb információkkal vagy magával a kapcsolattal. Zammiria nem készül feladni régi életének kapcsolatépítő tevékenységét. Mindenki hasznos lehet valamire. Shantól a két férfi felé indul, mármint Ralas és Zevmann felé. Arca enyhe, udvarias mosolyban enyhül meg, ahogy odaér hozzájuk.*
- Jó reggelt, uraim!
*Ralast most üdvözli először ezen a napon szemtől szemben, számára a tekintete mást jelenthet, de hosszan nem időzhet rajta, épp csak elégedetten veszi tudomásul, hogy a férfi új külseje még mindig nagyon tetszetős. Aztán Zevmannra emeli pillantását.*
- Üdvözlöm a Sellőházban! Zammiria Rykoven vagyok, üzlettársam talán már említette a nevem.
*Némajátékukból azt szűrte le, hogy kívánatos a társasága, de rájuk hagyja, hogy hellyel kínálják-e, vagy megmaradnak a bemutatkozásnál.*
1442. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 12:17:56
Üzenet elküldve: 2019-08-22 12:17:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőház – Yeza//
- Á, értem, köszönöm, hogy elmagyaráztad nekem. Nagyon szép szó, ezt megjegyzem!
*Csendesen mosolyog a férfiak negatív méltatására, úgy gondolja, sok csalódás érhette Yezát, így tiszteletben tartja érzéseit, nem ellenkezik hevesen. Csak halkan, kissé megkésve fűzi hozzá gondolatait, talán némi tompa elfogódottsággal.*
- Vannak tisztességes férfiak is, akikben van tartás, becsület és melegség. A férfiakat szilajnak, míg a nőket szerénynek nevelik, természetes jellemünk is feltehetően ezt szolgálja inkább. Talán ezért tűnhet úgy, hogy a férfiak többet engednek meg maguknak, mint szabadna. A férfiak a hódítók, a nők a megőrzők, társulásuk így egységes és harmonikus. Legalábbis ideális esetben.
*Teszi hozzá, mielőtt felhorgadna Yezában az ellenvetés, hogy ilyen álomvilág csak az ő szöszi fejében létezik. Talán így van. Ez is a kaleidoszkóp része lehet.*
- Persze senki sem tökéletes. Az önzés mindenkiben jelen van és kisebb-nagyobb mértékben szabadjára engedi. Nő is lehet leigázó zsarnok és férfi is elgyengülhet védelmet keresve egy asszony karjaiban. Talán a rájuk erőltetett szerepek ütnek vissza. A nőnek önfeláldozónak kellene lennie, a férfinak pedig erősnek. Nehéz mindig megfelelni az elvárásoknak, mert a nőkben is van akarat és büszkeség, a férfiaknak is vannak gyenge pillanataik.
*Örül, hogy engedélyt kap ügyessége kibontakoztatására, a hajfonatok készítése mindig is jól ment neki és szerette is csinálni, ha volt rá lehetősége.*
- Igenis! Kényelmesnek fogod szerintem találni, és elbűvölő leszel benne.
*Lelkesen csillognak szemei, megnézi jobbról és balról is, hogy felmérje az adottságokat, a fejformát, a forgókat.*
- Kérlek, tartsd addig egyenesen a fejed!
*Ha Yeza engedi, akkor kezeivel lágyan közrefogva megmutatja a helyes pozíciót.*
- Ígérem, nem tart sokáig.
*Ujjai finoman szántanak bele a vörös fürtökbe felül, kisebb tincseket választanak szét arányosan egyforma vastagságban. Széles vigyor terül szét arcán a kósza hercegség kósza ígéretére, halkan kuncog is rajta. A férfi nevének hallatán azonban megállnak kezei, el is feledkezett róla, hogy hamarosan ő is szolgálatba áll, és akkor találkozik vele. Kellemetlen zavar lesz rajta úrrá, amit egy újabb halk nevetéssel próbál elütni, de ez idegesebb színezetű.*
- Ez nagyon kedves tőled, úrnőm!
*Egyelőre cirkalmasabb válaszra képtelen, mert kissé elfogja a pánik, hogy megint magához hívathatja őket együtt. Lopva körül is néz, hogy nem lófrál-e erre a férfi, de szerencsére csak néhány unatkozó, tereferélő lányt és vízhordót lát. Egy kicsit megkönnyebbül, de még mindig nem teljesen nyugodt, azonban legalább a társalgásra újra képessé válik. Felfigyel rá, hogy egy szakaszon elrontotta a fonást, visszabontja, hogy kijavítsa.*
- Azt hiszem, ez pedig hozzád illene nagyon. Mármint a hercegség vezetése. Művelt, kifinomult és határozott vagy. Viszont olyan herceget tudnék elképzelni melletted, aki tisztel, de nem köt gúzsba.
*Hirtelen eszébe ötlik valami, amitől kikerekedett szemekkel megdermed. Aztán közelebb hajol a vállához és lehalkítja a hangját.*
- Csak nem egy szökött hercegnő vagy?
*Hiszen tudomása szerint egy kisebb vagyont költött el a Sellőben, otthonosan használja a személyzetet, rafináltsága és különleges szépsége illik a képbe, hogy gazdag férfi tartsa maga mellett, nem beszélve az imént említett erényekről.*
- Á, értem, köszönöm, hogy elmagyaráztad nekem. Nagyon szép szó, ezt megjegyzem!
*Csendesen mosolyog a férfiak negatív méltatására, úgy gondolja, sok csalódás érhette Yezát, így tiszteletben tartja érzéseit, nem ellenkezik hevesen. Csak halkan, kissé megkésve fűzi hozzá gondolatait, talán némi tompa elfogódottsággal.*
- Vannak tisztességes férfiak is, akikben van tartás, becsület és melegség. A férfiakat szilajnak, míg a nőket szerénynek nevelik, természetes jellemünk is feltehetően ezt szolgálja inkább. Talán ezért tűnhet úgy, hogy a férfiak többet engednek meg maguknak, mint szabadna. A férfiak a hódítók, a nők a megőrzők, társulásuk így egységes és harmonikus. Legalábbis ideális esetben.
*Teszi hozzá, mielőtt felhorgadna Yezában az ellenvetés, hogy ilyen álomvilág csak az ő szöszi fejében létezik. Talán így van. Ez is a kaleidoszkóp része lehet.*
- Persze senki sem tökéletes. Az önzés mindenkiben jelen van és kisebb-nagyobb mértékben szabadjára engedi. Nő is lehet leigázó zsarnok és férfi is elgyengülhet védelmet keresve egy asszony karjaiban. Talán a rájuk erőltetett szerepek ütnek vissza. A nőnek önfeláldozónak kellene lennie, a férfinak pedig erősnek. Nehéz mindig megfelelni az elvárásoknak, mert a nőkben is van akarat és büszkeség, a férfiaknak is vannak gyenge pillanataik.
*Örül, hogy engedélyt kap ügyessége kibontakoztatására, a hajfonatok készítése mindig is jól ment neki és szerette is csinálni, ha volt rá lehetősége.*
- Igenis! Kényelmesnek fogod szerintem találni, és elbűvölő leszel benne.
*Lelkesen csillognak szemei, megnézi jobbról és balról is, hogy felmérje az adottságokat, a fejformát, a forgókat.*
- Kérlek, tartsd addig egyenesen a fejed!
*Ha Yeza engedi, akkor kezeivel lágyan közrefogva megmutatja a helyes pozíciót.*
- Ígérem, nem tart sokáig.
*Ujjai finoman szántanak bele a vörös fürtökbe felül, kisebb tincseket választanak szét arányosan egyforma vastagságban. Széles vigyor terül szét arcán a kósza hercegség kósza ígéretére, halkan kuncog is rajta. A férfi nevének hallatán azonban megállnak kezei, el is feledkezett róla, hogy hamarosan ő is szolgálatba áll, és akkor találkozik vele. Kellemetlen zavar lesz rajta úrrá, amit egy újabb halk nevetéssel próbál elütni, de ez idegesebb színezetű.*
- Ez nagyon kedves tőled, úrnőm!
*Egyelőre cirkalmasabb válaszra képtelen, mert kissé elfogja a pánik, hogy megint magához hívathatja őket együtt. Lopva körül is néz, hogy nem lófrál-e erre a férfi, de szerencsére csak néhány unatkozó, tereferélő lányt és vízhordót lát. Egy kicsit megkönnyebbül, de még mindig nem teljesen nyugodt, azonban legalább a társalgásra újra képessé válik. Felfigyel rá, hogy egy szakaszon elrontotta a fonást, visszabontja, hogy kijavítsa.*
- Azt hiszem, ez pedig hozzád illene nagyon. Mármint a hercegség vezetése. Művelt, kifinomult és határozott vagy. Viszont olyan herceget tudnék elképzelni melletted, aki tisztel, de nem köt gúzsba.
*Hirtelen eszébe ötlik valami, amitől kikerekedett szemekkel megdermed. Aztán közelebb hajol a vállához és lehalkítja a hangját.*
- Csak nem egy szökött hercegnő vagy?
*Hiszen tudomása szerint egy kisebb vagyont költött el a Sellőben, otthonosan használja a személyzetet, rafináltsága és különleges szépsége illik a képbe, hogy gazdag férfi tartsa maga mellett, nem beszélve az imént említett erényekről.*
1441. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-22 10:19:22
Üzenet elküldve: 2019-08-22 10:19:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Sellőház előtt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vigyorogva ropogtat, s igyekszik a legkedvesebb pofázmányát előtérbe helyezni. Mulattatja a kis töpörödött, látszik, hogy neki nagyon fontos, amit mondani akar, vagy csak húzni akarja vele, de abban az esetben is jól fog szórakozni.*
- Hát, ha kukából zabálsz ne csodálkozz rajta, hogy nem a kedvednek való, kicsim! *Nevet fel jókedvűen, majd illedelmesen bemutatkozik, s mutatja be a lányt is maga mellett. Hátrarántja a kezét, nem akar megijeszteni senkit.*
- Vó... vó... vó..., kislány, csak bemutatkoztam, eszem ágában sincs lenyúlni a cimborádat, különben is elég szótlan fajta, hozzám az kevésbé való, meg hát... itt a sajátom. *Mutatja fel széttárt ujjakkal saját lapát tenyerét mosolyogva.* Reynek is van, nézd, szép fehér! Majdnem olyan hulla színű, mint Rogaré. *Röhög fel csípőre tett kézzel, aztán csak nézi a cikázó kis varnyút.*
- Okkkééé... *Int egyet, végül is neki mindegy, pedig már épp felajánlotta volna, hogy befizeti egy normális kajára, de aztán erre nem adódik lehetőség.*
- Pedig nem is akartam. *Sóhajt egyet szomorkásan.* Szimpatikus kölök volt, rám emlékeztet. *Nevet fel. Majd ha teheti oldalba böki a mélységi leányt.*
- Hallod-e, te milyen jóízűen tudsz kacagni! *Dicséri meg.* Az az igazi belevalószarokbele! *Nevet tovább.* Tetszett! *Kacsint a lányra, aztán a lakónegyed irányába int.*
- No induljunk, hosszú még a nap, hátha belefutunk ebbe a kis görcsbe és a nyakamba kaphatom, hogy szaladjunk egy kört. *Vigyorodik el.*
//Őrjárat//
//Sellőház előtt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vigyorogva ropogtat, s igyekszik a legkedvesebb pofázmányát előtérbe helyezni. Mulattatja a kis töpörödött, látszik, hogy neki nagyon fontos, amit mondani akar, vagy csak húzni akarja vele, de abban az esetben is jól fog szórakozni.*
- Hát, ha kukából zabálsz ne csodálkozz rajta, hogy nem a kedvednek való, kicsim! *Nevet fel jókedvűen, majd illedelmesen bemutatkozik, s mutatja be a lányt is maga mellett. Hátrarántja a kezét, nem akar megijeszteni senkit.*
- Vó... vó... vó..., kislány, csak bemutatkoztam, eszem ágában sincs lenyúlni a cimborádat, különben is elég szótlan fajta, hozzám az kevésbé való, meg hát... itt a sajátom. *Mutatja fel széttárt ujjakkal saját lapát tenyerét mosolyogva.* Reynek is van, nézd, szép fehér! Majdnem olyan hulla színű, mint Rogaré. *Röhög fel csípőre tett kézzel, aztán csak nézi a cikázó kis varnyút.*
- Okkkééé... *Int egyet, végül is neki mindegy, pedig már épp felajánlotta volna, hogy befizeti egy normális kajára, de aztán erre nem adódik lehetőség.*
- Pedig nem is akartam. *Sóhajt egyet szomorkásan.* Szimpatikus kölök volt, rám emlékeztet. *Nevet fel. Majd ha teheti oldalba böki a mélységi leányt.*
- Hallod-e, te milyen jóízűen tudsz kacagni! *Dicséri meg.* Az az igazi belevalószarokbele! *Nevet tovább.* Tetszett! *Kacsint a lányra, aztán a lakónegyed irányába int.*
- No induljunk, hosszú még a nap, hátha belefutunk ebbe a kis görcsbe és a nyakamba kaphatom, hogy szaladjunk egy kört. *Vigyorodik el.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063