Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 20:56:46
Üzenet elküldve: 2020-04-26 20:56:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia Oryw [KKK]//
//Érintőlegesen Launridan//
//Pult//
*Xarasnak nem is kell sokat várnia, a pultnál lévő, sötétbarna hajú hölgy észreveszi, bár ezt eléggé meglepődve teszi. Xaras járása amúgy is halknak mondható, bár nem az a settenkedő típus. Mindenesetre elmosolyodik a reakción, majd lantját elővéve és egy rövid, rögtönzött dalt énekel a nőnek.*
- Nem hiszem, hogy képem rusnya
Nem fél tőlem asszony, se fruska!
Az, hogy bársonytalpakon járok
már születésem óta átok.*-szól a rövid dalocska.*
- Xaras Nordraelor vagyok, és egy kis vacsorát szeretnék, egy szobát éjszakára, és az egész estére egy társaságot!*-mondja el jövetel okát, és egy megnyerő kacsintást is dob a nő felé. Szemeivel végigméri, és egy újabb mosollyal nyugtázza azt, hogy tetszik, amit lát.*
A hozzászólás írója (Xaras Nodraelor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 21:00:11
//Érintőlegesen Launridan//
//Pult//
*Xarasnak nem is kell sokat várnia, a pultnál lévő, sötétbarna hajú hölgy észreveszi, bár ezt eléggé meglepődve teszi. Xaras járása amúgy is halknak mondható, bár nem az a settenkedő típus. Mindenesetre elmosolyodik a reakción, majd lantját elővéve és egy rövid, rögtönzött dalt énekel a nőnek.*
- Nem hiszem, hogy képem rusnya
Nem fél tőlem asszony, se fruska!
Az, hogy bársonytalpakon járok
már születésem óta átok.*-szól a rövid dalocska.*
- Xaras Nordraelor vagyok, és egy kis vacsorát szeretnék, egy szobát éjszakára, és az egész estére egy társaságot!*-mondja el jövetel okát, és egy megnyerő kacsintást is dob a nő felé. Szemeivel végigméri, és egy újabb mosollyal nyugtázza azt, hogy tetszik, amit lát.*
A hozzászólás írója (Xaras Nodraelor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 21:00:11
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:58:26
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:58:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras Nodraelor//
//Érintőlegesen Launridan//
//Pult//
*Nem eszmél rá, hogy másodszor is félreértette a szemrevaló szőkeség szavait, talán jobban megzavarja a gondolkodását, mint azt elsőre érzékelné. Ám a feszes hátsójú férfi hamarosan elring Zammiria asztalához, Carlotteia pedig felocsúdik bűvköréből. S ki másra gondolna először, mint az ő drága Darelldjére? Kutya legyen, ha tudja, hol kujtorog annyit...
~Ha rajta múlt volna, a tetőt is lekapják a fejünk fölül!~
Tudja, hogy egy kicsit igazságtalan, de a dologban az is benne van, hogy az új Sellővel látta távozni. Akkurátusan dörgöli át az elmosogatott poharakat egy tiszta kendővel, és rendezgeti az üvegeket a polcon, miközben egy új vendég érkezik csendesen. Tulajdonképpen rendesen meg is lepődik, és kicsit megijed a váratlanságtól, ahogy úgy ott terem, mikor visszafordul a polctól.*
- Jó ég!
*Kap a szívéhez, és hátrahőköl.*
- Maga bársonytalpakon jár?
*Aztán megrázza a fejét, fél kézzel ellenőrzi, hogy tolldísze a helyén van-e, s mire közelebb lép, már enyhült arccal teszi.*
- Még nem volt szerencsénk találkozni, ugye? Ez esetben üdvözlöm a Sellőházban! Mivel szolgálhatok?
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 20:00:07
//Érintőlegesen Launridan//
//Pult//
*Nem eszmél rá, hogy másodszor is félreértette a szemrevaló szőkeség szavait, talán jobban megzavarja a gondolkodását, mint azt elsőre érzékelné. Ám a feszes hátsójú férfi hamarosan elring Zammiria asztalához, Carlotteia pedig felocsúdik bűvköréből. S ki másra gondolna először, mint az ő drága Darelldjére? Kutya legyen, ha tudja, hol kujtorog annyit...
~Ha rajta múlt volna, a tetőt is lekapják a fejünk fölül!~
Tudja, hogy egy kicsit igazságtalan, de a dologban az is benne van, hogy az új Sellővel látta távozni. Akkurátusan dörgöli át az elmosogatott poharakat egy tiszta kendővel, és rendezgeti az üvegeket a polcon, miközben egy új vendég érkezik csendesen. Tulajdonképpen rendesen meg is lepődik, és kicsit megijed a váratlanságtól, ahogy úgy ott terem, mikor visszafordul a polctól.*
- Jó ég!
*Kap a szívéhez, és hátrahőköl.*
- Maga bársonytalpakon jár?
*Aztán megrázza a fejét, fél kézzel ellenőrzi, hogy tolldísze a helyén van-e, s mire közelebb lép, már enyhült arccal teszi.*
- Még nem volt szerencsénk találkozni, ugye? Ez esetben üdvözlöm a Sellőházban! Mivel szolgálhatok?
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 20:00:07
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:39:02
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:39:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek - 2. forduló//
//Egy asztal hátul//
*Megrezzen a tekintete, majd megemelkednek szemöldökei, mikor a saját híre kerül szóba.*
- Csakugyan?
*Enyhén elmosolyodik, és kissé játékosan hunyorít.*
- Mit hallott rólam? S mit hallott rólunk? Nem bókokra utazom, érdekel, miként tartanak számon, s mely területen. Mivel szóbeszédről van szó, nyugodtan lehet velem teljesen őszinte.
*Valóban érdekli teljes leplezetlenségében, mit beszélnek róluk, s honnan hallotta mindezt a férfi, nem képezi részét az értékelésének. A Sellők lefestésére bólint.*
- Úgy van, nagyon jól mondja. Illetve nálunk ők a felszolgálók is, mint látja.
*Mutat Cahress felé, aki éppen egy asztalnál takarít össze ekkor.*
- Így Sellőink a vendégek körül sürögnek, kapcsolatba kerülnek velük, ezzel már a kiszolgálás is sokkal odaadóbb és kellemesebb kezekbe kerül, s nem ritkán meghozzák a kedvet a mélyebb ismeretségre is.
*Somolyog cinkosan.*
- Ha tehát nálunk fog dolgozni, akkor ki kell vennie a részét a felszolgálásból is. Remélem, ez nem jelent gondot.
*Meghallgatja a tapasztalatokat is, egy-egy bólintással jelzi megértését vagy egyetértését. Elégedetten mosolyog, mire a beszámoló végére ér a férfi.*
- Ez nagyon meggyőzően hangzik. Tudja, itt valóban egyfajta családot képezünk, annak minden összetartásával, védelmével és konfliktusával együtt. Alapvetően azért harmonikus összetartásra törekszünk, világos célokért szállunk síkra, melyek túlmutatnak egy bordélyház keretein, ám az alapvető működésünk mégis e köré összpontosul.
*Beszélgetésük egy kis időre megszakad, mikor Vyl megérkezik. Zammiria időbeosztása még annál is sűrűbb, mint azt a nő elsőre gondolhatja, hiszen egy ideje nem csak egymaga viszi vállán az egyre népesebb és újabb tevékenységekkel bővülő mulató igazgatását - noha Darelldet már bevonta feladatai megosztásába -, de még meglepetésszerű bonyodalmak is feltartják, hogy előzetes tervei szerint vigye véghez napi teendőit. Hamarosan elvonul majd, hogy átgondolja nyugodtan, hogyan lehet ezt hatékonyabban csinálni, és mindenkit kapacitása szerint bevonni a közös munkába.*
- Köszönöm, Vyl, nagyon jól fog esni. Akkor később beszélünk.
*Veszi át hálásan a hűs italt, és lassan belekortyol, majd figyelmét ismét új Sellő-jelöltjükre fordítja.*
- Hol is tartottunk…
*Tűnődik, ám mielőtt beszélni kezdhetne, Dreyia is odaér. Először feszülten várja, hogy mit akar mondani, újabb problémát sejt a váratlan felbukkanás mögött, esetleg a korábbi két vendéggel kapcsolatban, vagy a három hangoskodó visszatérésére gondol, de aztán megkönnyebbülten ereszti ki a benntartott levegőt.*
- Meglepetés? Remélem, kellemes.
*Kérdése költői, nem vár rá választ, mindjárt folytatja is.*
- Rendben, menj csak! Várunk vissza.
*Mosolyog búcsúzóul. Valójában a meglepetések inkább nyugtalansággal, mint izgatottsággal töltik el, de ezt leplezi. Úgy vette ki a nő szavaiból, hogy nem kell tartania tőle. Dreyia távoztával halkan nevetve fordul ismét Launridanhoz.*
- Látja, sosincs megállás…
*Megint belekortyol az italba, nagyon ízlik neki. Éppen olyan könnyed, mégis enyhén bódító, amire most szüksége van.*
- Nos, részemről szívesen alkalmazom. Annyit illik elmondanom, hogy saját szobát és teljes ellátást kap a fizetésen felül. A Sellők megfelelő mennyiségben kapnak pihenőidőt, hiszen magas elvárásoknak kell eleget tenniük, de a vendégek kiszolgálását is állandóan biztosítani kell. Ha van még kérdése, akkor tegye fel nyugodtan!
*Kezébe veszi újra a poharat, a nap előrehaladtával egyre erősebb szomjúság környékezi a sok beszéd miatt, s ezzel lehetőséget ad, hogy a férfi átgondolja, megfelel-e így neki, s mindent megtudott-e, amit akart.*
//Egy asztal hátul//
*Megrezzen a tekintete, majd megemelkednek szemöldökei, mikor a saját híre kerül szóba.*
- Csakugyan?
*Enyhén elmosolyodik, és kissé játékosan hunyorít.*
- Mit hallott rólam? S mit hallott rólunk? Nem bókokra utazom, érdekel, miként tartanak számon, s mely területen. Mivel szóbeszédről van szó, nyugodtan lehet velem teljesen őszinte.
*Valóban érdekli teljes leplezetlenségében, mit beszélnek róluk, s honnan hallotta mindezt a férfi, nem képezi részét az értékelésének. A Sellők lefestésére bólint.*
- Úgy van, nagyon jól mondja. Illetve nálunk ők a felszolgálók is, mint látja.
*Mutat Cahress felé, aki éppen egy asztalnál takarít össze ekkor.*
- Így Sellőink a vendégek körül sürögnek, kapcsolatba kerülnek velük, ezzel már a kiszolgálás is sokkal odaadóbb és kellemesebb kezekbe kerül, s nem ritkán meghozzák a kedvet a mélyebb ismeretségre is.
*Somolyog cinkosan.*
- Ha tehát nálunk fog dolgozni, akkor ki kell vennie a részét a felszolgálásból is. Remélem, ez nem jelent gondot.
*Meghallgatja a tapasztalatokat is, egy-egy bólintással jelzi megértését vagy egyetértését. Elégedetten mosolyog, mire a beszámoló végére ér a férfi.*
- Ez nagyon meggyőzően hangzik. Tudja, itt valóban egyfajta családot képezünk, annak minden összetartásával, védelmével és konfliktusával együtt. Alapvetően azért harmonikus összetartásra törekszünk, világos célokért szállunk síkra, melyek túlmutatnak egy bordélyház keretein, ám az alapvető működésünk mégis e köré összpontosul.
*Beszélgetésük egy kis időre megszakad, mikor Vyl megérkezik. Zammiria időbeosztása még annál is sűrűbb, mint azt a nő elsőre gondolhatja, hiszen egy ideje nem csak egymaga viszi vállán az egyre népesebb és újabb tevékenységekkel bővülő mulató igazgatását - noha Darelldet már bevonta feladatai megosztásába -, de még meglepetésszerű bonyodalmak is feltartják, hogy előzetes tervei szerint vigye véghez napi teendőit. Hamarosan elvonul majd, hogy átgondolja nyugodtan, hogyan lehet ezt hatékonyabban csinálni, és mindenkit kapacitása szerint bevonni a közös munkába.*
- Köszönöm, Vyl, nagyon jól fog esni. Akkor később beszélünk.
*Veszi át hálásan a hűs italt, és lassan belekortyol, majd figyelmét ismét új Sellő-jelöltjükre fordítja.*
- Hol is tartottunk…
*Tűnődik, ám mielőtt beszélni kezdhetne, Dreyia is odaér. Először feszülten várja, hogy mit akar mondani, újabb problémát sejt a váratlan felbukkanás mögött, esetleg a korábbi két vendéggel kapcsolatban, vagy a három hangoskodó visszatérésére gondol, de aztán megkönnyebbülten ereszti ki a benntartott levegőt.*
- Meglepetés? Remélem, kellemes.
*Kérdése költői, nem vár rá választ, mindjárt folytatja is.*
- Rendben, menj csak! Várunk vissza.
*Mosolyog búcsúzóul. Valójában a meglepetések inkább nyugtalansággal, mint izgatottsággal töltik el, de ezt leplezi. Úgy vette ki a nő szavaiból, hogy nem kell tartania tőle. Dreyia távoztával halkan nevetve fordul ismét Launridanhoz.*
- Látja, sosincs megállás…
*Megint belekortyol az italba, nagyon ízlik neki. Éppen olyan könnyed, mégis enyhén bódító, amire most szüksége van.*
- Nos, részemről szívesen alkalmazom. Annyit illik elmondanom, hogy saját szobát és teljes ellátást kap a fizetésen felül. A Sellők megfelelő mennyiségben kapnak pihenőidőt, hiszen magas elvárásoknak kell eleget tenniük, de a vendégek kiszolgálását is állandóan biztosítani kell. Ha van még kérdése, akkor tegye fel nyugodtan!
*Kezébe veszi újra a poharat, a nap előrehaladtával egyre erősebb szomjúság környékezi a sok beszéd miatt, s ezzel lehetőséget ad, hogy a férfi átgondolja, megfelel-e így neki, s mindent megtudott-e, amit akart.*
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:35:11
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:35:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
*Miután testén végig áramlik az élvezet vad érzéki vibrálással, úgy a fáradság nem szállja meg. Pedig ezt hitte ez fog következni. Viszont még nincsen vége, amíg Nazront nem éri el ez a fergeteges érzés, addig nem nyugodhat. Odaadón érinti, simítja a fiút, közben egyre gyorsabban mozdul, hogy jó legyen a partnerének is. Figyeli Naz arcát, így amikor elkezd erősebben zihálni, ekkor szándékosan lassabb, de határozottabb mozdulatokkal adja meg a beteljesülést Nazronnak. A szorító ölelés nagyon jól esik ez után, arcát Nazron nyakához nyomja, majd apró csókkal kezdene kényeztetni, mikor Naz vagy háromszor is elszavalja a nevét. Ezt megmosolyogja, de aztán ahogyan befejezi. Morcosan szorítja össze ajkait, és szemét lehunyva nagy levegőt vesz. Legszívesebben egy pofont adna a fiúnak ököllel. Aztán a nyakára harap inkább, majd hirtelen jön az alkalmas felelet erre. Kicsit helyezkedik, hogy ne feszüljön annyira a teste Nazronénak neki, majd egyik keze a vállára nyomul erősen. A másik pedig a fiú fejére.*
- Miért nem tudod befogni a szádat? *mondja, közben hirtelen meglepetés erejével lenyomja a víz alá a fiút.*
- Miért kell tönkre tenni a pillanatot? *ezt már valószínű nem hallja Naz, bár ha sikerült elkerülni a víz alá bukást lehet hallja. De reméli Nazt ezzel annyira meglepi, hogy sikert arat. Nagy levegőt vesz és még tán kétszer is megteszi, mire elengedi a fiút. *
- Ostoba kérdéseidet a Sellőn kívülre tartogasd, mert megint a víz alá nyomlak.*mondja. Még mindig Naz lábain ül, de már annyira nem közel, mint víz alá bukás előtt. *
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 19:36:24
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
*Miután testén végig áramlik az élvezet vad érzéki vibrálással, úgy a fáradság nem szállja meg. Pedig ezt hitte ez fog következni. Viszont még nincsen vége, amíg Nazront nem éri el ez a fergeteges érzés, addig nem nyugodhat. Odaadón érinti, simítja a fiút, közben egyre gyorsabban mozdul, hogy jó legyen a partnerének is. Figyeli Naz arcát, így amikor elkezd erősebben zihálni, ekkor szándékosan lassabb, de határozottabb mozdulatokkal adja meg a beteljesülést Nazronnak. A szorító ölelés nagyon jól esik ez után, arcát Nazron nyakához nyomja, majd apró csókkal kezdene kényeztetni, mikor Naz vagy háromszor is elszavalja a nevét. Ezt megmosolyogja, de aztán ahogyan befejezi. Morcosan szorítja össze ajkait, és szemét lehunyva nagy levegőt vesz. Legszívesebben egy pofont adna a fiúnak ököllel. Aztán a nyakára harap inkább, majd hirtelen jön az alkalmas felelet erre. Kicsit helyezkedik, hogy ne feszüljön annyira a teste Nazronénak neki, majd egyik keze a vállára nyomul erősen. A másik pedig a fiú fejére.*
- Miért nem tudod befogni a szádat? *mondja, közben hirtelen meglepetés erejével lenyomja a víz alá a fiút.*
- Miért kell tönkre tenni a pillanatot? *ezt már valószínű nem hallja Naz, bár ha sikerült elkerülni a víz alá bukást lehet hallja. De reméli Nazt ezzel annyira meglepi, hogy sikert arat. Nagy levegőt vesz és még tán kétszer is megteszi, mire elengedi a fiút. *
- Ostoba kérdéseidet a Sellőn kívülre tartogasd, mert megint a víz alá nyomlak.*mondja. Még mindig Naz lábain ül, de már annyira nem közel, mint víz alá bukás előtt. *
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 19:36:24
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:02:58
Üzenet elküldve: 2020-04-26 19:02:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szoba felé, majd a 10-es szobában//
*Elmosolyodik a férfi válaszán, és büszkeségtől telve veszi észre eléri a kívánt hatását tetteinek. A kacsintás után kishíján le is szédül a másik öléből, annyira a hátasa alá esik az átlagosan jelentéktelen tettnek, de valahogy Rendor az a férfi akitől a kemény nő is olvadozni kezd az első pillantásától. A szoba felé menet kiélvezi az egymásra fonódó végtagokat, és némán megjegyezi magában, hogy különösen tetszik neki a lágy, de bensőséges tett okozta érzés. Mindig vad esetekkel volt dolga minden téren, ez viszont most más, és szinte fájdalmasan jó. Ahogy a szobák elé érnek lepillant a kulcson található számra, hiszen eddig a hirtelen hevesség során nem igazán tulajdonított nagyobb figyelmet bármely részletre, ami nem a sellőhöz köthető. *
- A 10-es lesz az.* motyogja halkan, inkább csak magának. A szemeivel a számok között cikázik, de az őt követő fekete hajú Adoniszra is vet egy kósza pillantást, de csak megrázza a fejét. ~Emlékszel Bel? Egy férfi hatása alá se kerülhetsz teljesen!~ figyelmezteti magát, és egy kevéske bajlódás után a zárral, végre meghallja a jólismert pattanó hangot, és sietősen betessékelik őt a lábai, saját maga pedig az itt dolgozót. Egy széles, fogat csillogtató mosollyal később, ha teheti a magasabbaik ajkaira veti magát, és szenvedélyesség itatja át minden mozdulatát. A lábával belöki az ajtót, és ügyet sem vet holmi virágra, mely nem terem a sós tengeren vagy éppen gyönyörű kilátásra, csak a pillanatot jelentő férfi számít neki, akinek újból igyekszik a hajába markolva keresni szabad kezének menedékét, miközben a másikkal finoman simogatná a széles csuklót. Kitudja mikor, amint mind ketten engedik elválik a csodálatos ajkaktól, és kifulladva néz a másikra, ha az nem gátolja meg semmiben, majd végül a tetteket egy játékos mondat váltja le. *
- Ezt most én akartam nagyon. *A gyomra hosszú idő után ténylegesen megremeg, összehúzódik, vágyakozik valaki után, akiért bárcsak nem fizetett volna. ~Talán szánalmas vagyok és bűnös, de ezt nem adnám fel semmilyen „megfelelő” életért. ~*
A hozzászólás írója (Beluntina Wheastys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 19:37:20
//A 10-es szoba felé, majd a 10-es szobában//
*Elmosolyodik a férfi válaszán, és büszkeségtől telve veszi észre eléri a kívánt hatását tetteinek. A kacsintás után kishíján le is szédül a másik öléből, annyira a hátasa alá esik az átlagosan jelentéktelen tettnek, de valahogy Rendor az a férfi akitől a kemény nő is olvadozni kezd az első pillantásától. A szoba felé menet kiélvezi az egymásra fonódó végtagokat, és némán megjegyezi magában, hogy különösen tetszik neki a lágy, de bensőséges tett okozta érzés. Mindig vad esetekkel volt dolga minden téren, ez viszont most más, és szinte fájdalmasan jó. Ahogy a szobák elé érnek lepillant a kulcson található számra, hiszen eddig a hirtelen hevesség során nem igazán tulajdonított nagyobb figyelmet bármely részletre, ami nem a sellőhöz köthető. *
- A 10-es lesz az.* motyogja halkan, inkább csak magának. A szemeivel a számok között cikázik, de az őt követő fekete hajú Adoniszra is vet egy kósza pillantást, de csak megrázza a fejét. ~Emlékszel Bel? Egy férfi hatása alá se kerülhetsz teljesen!~ figyelmezteti magát, és egy kevéske bajlódás után a zárral, végre meghallja a jólismert pattanó hangot, és sietősen betessékelik őt a lábai, saját maga pedig az itt dolgozót. Egy széles, fogat csillogtató mosollyal később, ha teheti a magasabbaik ajkaira veti magát, és szenvedélyesség itatja át minden mozdulatát. A lábával belöki az ajtót, és ügyet sem vet holmi virágra, mely nem terem a sós tengeren vagy éppen gyönyörű kilátásra, csak a pillanatot jelentő férfi számít neki, akinek újból igyekszik a hajába markolva keresni szabad kezének menedékét, miközben a másikkal finoman simogatná a széles csuklót. Kitudja mikor, amint mind ketten engedik elválik a csodálatos ajkaktól, és kifulladva néz a másikra, ha az nem gátolja meg semmiben, majd végül a tetteket egy játékos mondat váltja le. *
- Ezt most én akartam nagyon. *A gyomra hosszú idő után ténylegesen megremeg, összehúzódik, vágyakozik valaki után, akiért bárcsak nem fizetett volna. ~Talán szánalmas vagyok és bűnös, de ezt nem adnám fel semmilyen „megfelelő” életért. ~*
A hozzászólás írója (Beluntina Wheastys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 19:37:20
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 18:02:11
Üzenet elküldve: 2020-04-26 18:02:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Beluntina és Rendor//
* Kedvére való a mosolygó hajával játszadozó lány.*
- Köszönöm, de nem nehéz bókolni egy ilyen csinos lánynak.* Tényleg nagyon könnyen szökkennek a szavak a nyelvére, ha ránéz gyönyörű kuncsaftjára. Fel is magasztalja sorban Bel bájait, amik neki igencsak tetszenek. A combok amikor végig simít rajtuk kicsit megrándulnak, valamint még egy sóhajt is ki tud vele csikarni. Ezt megjegyzi magának. Talán később még jó hasznát veszi ezen megfigyelésének. A közös ivásra és mesélésre sejtelmes választ kap. Mintha egy kihívást intéztek volna felé.*
- Mindent meg fogok tenni, hogy elérjem.* Az ölében lévő céltudatos mocorgás meghozza a hatását. Kinek nem meredezne egy ilyen után a botja? Érezheti is Bel, hogy jó munkát végzet. Erre még rájön az ajánlat, amit el is fogad a kacér lány. Ki is pattan a férfi öléből.*
- Azt mondod? Hát én akkor nem vagyok egy átlagos sellő.* Kacsint rá. Valószínűleg nem fog leszokni erről a nyílt térben történő csókolózásról. Hacsak a vezetőség nem rója meg emiatt. Mire visszatér Beluntina a kulcsokkal ő is feltápászkodik. Karjánál fogva rángatják őt tova.*
- Jövök, jövök.* Mentegetőzik, de ő nem olyan fürge, mint a hosszú lábú lány. Szinte úgy lobog mögötte, mint egy zászló.*
* Kedvére való a mosolygó hajával játszadozó lány.*
- Köszönöm, de nem nehéz bókolni egy ilyen csinos lánynak.* Tényleg nagyon könnyen szökkennek a szavak a nyelvére, ha ránéz gyönyörű kuncsaftjára. Fel is magasztalja sorban Bel bájait, amik neki igencsak tetszenek. A combok amikor végig simít rajtuk kicsit megrándulnak, valamint még egy sóhajt is ki tud vele csikarni. Ezt megjegyzi magának. Talán később még jó hasznát veszi ezen megfigyelésének. A közös ivásra és mesélésre sejtelmes választ kap. Mintha egy kihívást intéztek volna felé.*
- Mindent meg fogok tenni, hogy elérjem.* Az ölében lévő céltudatos mocorgás meghozza a hatását. Kinek nem meredezne egy ilyen után a botja? Érezheti is Bel, hogy jó munkát végzet. Erre még rájön az ajánlat, amit el is fogad a kacér lány. Ki is pattan a férfi öléből.*
- Azt mondod? Hát én akkor nem vagyok egy átlagos sellő.* Kacsint rá. Valószínűleg nem fog leszokni erről a nyílt térben történő csókolózásról. Hacsak a vezetőség nem rója meg emiatt. Mire visszatér Beluntina a kulcsokkal ő is feltápászkodik. Karjánál fogva rángatják őt tova.*
- Jövök, jövök.* Mentegetőzik, de ő nem olyan fürge, mint a hosszú lábú lány. Szinte úgy lobog mögötte, mint egy zászló.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:37:08
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:37:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és fekete//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kedves bókra újabb pírt fedezhet fel Redin a hófehér arcon, de most szája szegletében egy kevésbé ártatlan, inkább játékos mosoly bujkál, s szemei is hasonló pajkossággal csillognak.*
- Szeretem a szép szavakba bujtatott bókokat.
*Jegyzi meg, bár ki ne szeretné, ha ilyen dicséretekkel illetnék. Sokkal jobb, mintha egyszerűen oda vetnek neki egy "gyönyörű vagy"-ot, vagy egyéb közhelyes, hétköznapi szavakat, amelyekről azt hiszik, könnyen elvarázsolhat egy nőt. Nem is sejtik, hogy a legtöbb nő csak tetteti a piruló mosolyt, meg sem érintik őket az ilyen szavak, s pár pillanat múlva el is felejtik, hogy ilyet mondtak nekik.
Amíg a fiú odalent melegíti a vizet, az elf helyet foglal az ágy szélén, s keze a szeretett hangszer ismerős, csiszolt fáján nyugszik. Mindig megnyugtatja az érintése, talán azért, mert ez az egyetlen dolog, ami tényleg az övé, s hosszú évtizedek óta kíséri útjain. Múltjának és jelenjének egyetlen kézzel fogható darabja. Másik kezét az ölébe ejti, s szende, ártatlan, már-már kislányos tekintettel néz fel a vörösre, de továbbra is ott van a szemében az a kihívó csillogás.*
- Mivel üssük el az időt, míg megérkezik a víz?
*Kérdezve, ezúttal visszaadva az irányítást a vörösnek, kiszolgáltatottan ülve előtte, szándékosan a másik szemmagassága alá kerülve így. "Te irányítasz, tied vagyok", fejezi ki minden mozdulata, habár tekintetében egészen más fény ragyog. Van benne rajongás, törődés, vágyódás, de még valami vadság is, jelezve, hogy sokkal több, felfedezésre váró oldala van, s Redinen múlik, melyiket akarja előhozni belőle.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kedves bókra újabb pírt fedezhet fel Redin a hófehér arcon, de most szája szegletében egy kevésbé ártatlan, inkább játékos mosoly bujkál, s szemei is hasonló pajkossággal csillognak.*
- Szeretem a szép szavakba bujtatott bókokat.
*Jegyzi meg, bár ki ne szeretné, ha ilyen dicséretekkel illetnék. Sokkal jobb, mintha egyszerűen oda vetnek neki egy "gyönyörű vagy"-ot, vagy egyéb közhelyes, hétköznapi szavakat, amelyekről azt hiszik, könnyen elvarázsolhat egy nőt. Nem is sejtik, hogy a legtöbb nő csak tetteti a piruló mosolyt, meg sem érintik őket az ilyen szavak, s pár pillanat múlva el is felejtik, hogy ilyet mondtak nekik.
Amíg a fiú odalent melegíti a vizet, az elf helyet foglal az ágy szélén, s keze a szeretett hangszer ismerős, csiszolt fáján nyugszik. Mindig megnyugtatja az érintése, talán azért, mert ez az egyetlen dolog, ami tényleg az övé, s hosszú évtizedek óta kíséri útjain. Múltjának és jelenjének egyetlen kézzel fogható darabja. Másik kezét az ölébe ejti, s szende, ártatlan, már-már kislányos tekintettel néz fel a vörösre, de továbbra is ott van a szemében az a kihívó csillogás.*
- Mivel üssük el az időt, míg megérkezik a víz?
*Kérdezve, ezúttal visszaadva az irányítást a vörösnek, kiszolgáltatottan ülve előtte, szándékosan a másik szemmagassága alá kerülve így. "Te irányítasz, tied vagyok", fejezi ki minden mozdulata, habár tekintetében egészen más fény ragyog. Van benne rajongás, törődés, vágyódás, de még valami vadság is, jelezve, hogy sokkal több, felfedezésre váró oldala van, s Redinen múlik, melyiket akarja előhozni belőle.*
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:34:41
Üzenet elküldve: 2020-04-26 17:34:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek - 2. forduló//
//Zammiria//
*Mióta arra vár, hogy végre lebonyolíthassa ezt a megegyezést, ere az időbeosztása most a főnökasszonynak szűkös. Ez nem kissé lombozza le a forróvérű Sellőt, de nem mutatja ki felettese és munkáltatója felé, hiszen nem szeretne felesleges kompromittálódásba keveredni, ráadásul az veszélyeztetné a tervet is.*
- Természetesen, kisasszony, akkor később. Azonnal hozom az italt. *Azzal hátramegy a pulthoz, előveszi a szükséges alapanyagoakt, igyekszik mindent a megfelelő és legfinomabb arányban összekeverni (az alkoholra különös tekintettel, annál még minőség ellenőrzést is végez, serényen), majd visszatér, egy tálcán hozva a kívánt frissítőt, könnyed mosollyal tálalva.*
- Egészségére, Zammiria! *Majd hátramegy, a szolgálati területek felé, várja a főnökasszonyt, hogy megbeszélhessék, amit meg kell.*
//Zammiria//
*Mióta arra vár, hogy végre lebonyolíthassa ezt a megegyezést, ere az időbeosztása most a főnökasszonynak szűkös. Ez nem kissé lombozza le a forróvérű Sellőt, de nem mutatja ki felettese és munkáltatója felé, hiszen nem szeretne felesleges kompromittálódásba keveredni, ráadásul az veszélyeztetné a tervet is.*
- Természetesen, kisasszony, akkor később. Azonnal hozom az italt. *Azzal hátramegy a pulthoz, előveszi a szükséges alapanyagoakt, igyekszik mindent a megfelelő és legfinomabb arányban összekeverni (az alkoholra különös tekintettel, annál még minőség ellenőrzést is végez, serényen), majd visszatér, egy tálcán hozva a kívánt frissítőt, könnyed mosollyal tálalva.*
- Egészségére, Zammiria! *Majd hátramegy, a szolgálati területek felé, várja a főnökasszonyt, hogy megbeszélhessék, amit meg kell.*
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 16:32:41
Üzenet elküldve: 2020-04-26 16:32:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Foltok//
//Említés szintjén Xaras//
*Az öreg mindig megtalálta a túlélés és a pénz útját, úgy tűnik, ezúttal sem sikerült a kegyetlen sorsnak kedvét szegnie az élettől. Újult erővel tér vissza, s célokkal, amelyeket, Rey meggyőződése szerint, el is fog érni. Ő tipikusan az a személy, aki nem hagyja, hogy bármi maga alá temesse, s nem is nyugszik bele egy átlagos, szegényes, unalmas életbe.*
- Illene hozzád. Mindkét lehetőség.
*Fejezi ki egyetértését, s maga elé is képzeli a körmönfont, vén Rókát, ahogy ügyes szavakkal információkat szed ki gyanútlan emberekből, vagy a leghalálosabb mérgeket kevergeti elégedett derűvel az arcán.
Mennyivel más ember, mint a fia. Nem mintha annyira ismerné a kölyköt, s nem is említi Vulsrynnak, hogy bármi köze lenne utódához. Futó találkozás volt csupán a múltban, ami hamar homályba is veszett. Kedélyes beszélgetés, óvatos ismerkedés, felszínes, mint a legtöbb találkozás az életben.*
- Ki tudja, még az is lehet, hogy itt én is kipróbálom magam kémként.
*Ez mondjuk legkevésbé rajta múlik, de emlékszik még arra a halvány megjegyzésre a felvételijekor, ami szerint szükség lehet információk szerzésére itt a Kikötőn belül is. Már pedig Rey élt itt, nem is akárhol, a csatornarendszer mély, sötét birodalmában bujkált hozzá hasonló, kellően veszélyes alakok közt. Aligha okozna gondot, ha hasonló csoportok, bandák felől kéne érdeklődnie. Vigyázni tud magára, s a stílusa is megvan, hogy szót értsen az ilyenekkel.
Egy futó pillantással közben felméri az újonnan érkezőt, hogy meggyőződjön róla, nem okoz problémát a férfinak esetleges fegyvereinek a tárolóba helyezése. Elvégre a kötelességeit még akkor sem hanyagolhatja el, ha éppen kellemes társasága akad egy régi ismerős személyében.*
A hozzászólás írója (Reyraa Drae'nna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 17:59:24
//Említés szintjén Xaras//
*Az öreg mindig megtalálta a túlélés és a pénz útját, úgy tűnik, ezúttal sem sikerült a kegyetlen sorsnak kedvét szegnie az élettől. Újult erővel tér vissza, s célokkal, amelyeket, Rey meggyőződése szerint, el is fog érni. Ő tipikusan az a személy, aki nem hagyja, hogy bármi maga alá temesse, s nem is nyugszik bele egy átlagos, szegényes, unalmas életbe.*
- Illene hozzád. Mindkét lehetőség.
*Fejezi ki egyetértését, s maga elé is képzeli a körmönfont, vén Rókát, ahogy ügyes szavakkal információkat szed ki gyanútlan emberekből, vagy a leghalálosabb mérgeket kevergeti elégedett derűvel az arcán.
Mennyivel más ember, mint a fia. Nem mintha annyira ismerné a kölyköt, s nem is említi Vulsrynnak, hogy bármi köze lenne utódához. Futó találkozás volt csupán a múltban, ami hamar homályba is veszett. Kedélyes beszélgetés, óvatos ismerkedés, felszínes, mint a legtöbb találkozás az életben.*
- Ki tudja, még az is lehet, hogy itt én is kipróbálom magam kémként.
*Ez mondjuk legkevésbé rajta múlik, de emlékszik még arra a halvány megjegyzésre a felvételijekor, ami szerint szükség lehet információk szerzésére itt a Kikötőn belül is. Már pedig Rey élt itt, nem is akárhol, a csatornarendszer mély, sötét birodalmában bujkált hozzá hasonló, kellően veszélyes alakok közt. Aligha okozna gondot, ha hasonló csoportok, bandák felől kéne érdeklődnie. Vigyázni tud magára, s a stílusa is megvan, hogy szót értsen az ilyenekkel.
Egy futó pillantással közben felméri az újonnan érkezőt, hogy meggyőződjön róla, nem okoz problémát a férfinak esetleges fegyvereinek a tárolóba helyezése. Elvégre a kötelességeit még akkor sem hanyagolhatja el, ha éppen kellemes társasága akad egy régi ismerős személyében.*
A hozzászólás írója (Reyraa Drae'nna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.26 17:59:24
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:52:03
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:52:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös és fekete//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Redin tekintete elé lágyan opálos, jótékony rezignáció felhői úsznak. Néma, megadó engedelmességgel engedi vezetni magát, valahol kissé örül is eme gyermeki szerepnek, hiszen így gondtalanul belefeledkezhet élő és élettelen környezete részletes tanulmányozásába. A vére halkan, mégis kitartó ütemességgel kopogtat dobhártyája falán, megnyugtató muzsika. Nézi az elf könnyeden, mégis gyakorlatiasan mozgó csuklóját, elbűvöli, ahogy a hamvas, porcelánfehér bőrön szaladgálnak különféle fények, erős, gyenge pászmák, direkt és reflexfények kusza, mégis ördögien harmonikus játéka, mintha egy furcsa, néma szimfóniává szövődne össze az egész mindenség, amely csupán kettejükért létezik. A kulcs hideg, fémes csillanása visszatükröződve végigszalad Yath karján, vállán, nyakán, majd sötét hajában eltűnik, mint egy kedves kisegér, akinek bújócskázni támadt kedve. A vérszín falak közé érve sejelmes, pulzáló hangulat veszi körbe, bőre síkossá válik a nyugalomban bujkáló fojtott vágytól. Szereti a vöröset, mindig a vér andalítóan fémes, sós illatára emlékezteti, ami valamiért kísérteties, nyugalmas otthon képét hozza el számára. Tekintete a vadítóan, dinamikusan csillogó, nyugalmas kényelmet, s jóleső feszültséget egyaránt ígérő agyneműre téved.*
- Selyem... Selyem... Micsoda szép név egy ilyen titokzatosan derengő jelenség számára. Akárcsak a Yathlanae.
*Szemeit riadtan kapa partnere felé. Nem akarta ezt a bugyuta bókot hangosan kimondani, egyszerűen csak kiszakadt belőle, mint egy észrevétlennek szánt, de balul sierült kéjes sóhaj.* ~Mindegy, már nem tudom visszaszippantani. Gondoljon, amit csak akar.~ *Ujjaival szórakozottan végigsimít a mívesen megmunkált ágytámla felső peremén, érezve a fa puha, meleg keménységét.
Ameddig Yath nem hozta fel a témát, fel sem tűnt számára a riadt, kisfiúsan bájos szolgáló jelenléte. Halkan felkuncog, arcán sejtelmes mosoly szalad át, íriszei huncutul villannak a fiúra majd Yathra.*
- Hmm, a víz valóban jól jöhetne a fáradt, poros tagjaim számára. Köszönöm, élnék eme kedves ajánlattal.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Redin tekintete elé lágyan opálos, jótékony rezignáció felhői úsznak. Néma, megadó engedelmességgel engedi vezetni magát, valahol kissé örül is eme gyermeki szerepnek, hiszen így gondtalanul belefeledkezhet élő és élettelen környezete részletes tanulmányozásába. A vére halkan, mégis kitartó ütemességgel kopogtat dobhártyája falán, megnyugtató muzsika. Nézi az elf könnyeden, mégis gyakorlatiasan mozgó csuklóját, elbűvöli, ahogy a hamvas, porcelánfehér bőrön szaladgálnak különféle fények, erős, gyenge pászmák, direkt és reflexfények kusza, mégis ördögien harmonikus játéka, mintha egy furcsa, néma szimfóniává szövődne össze az egész mindenség, amely csupán kettejükért létezik. A kulcs hideg, fémes csillanása visszatükröződve végigszalad Yath karján, vállán, nyakán, majd sötét hajában eltűnik, mint egy kedves kisegér, akinek bújócskázni támadt kedve. A vérszín falak közé érve sejelmes, pulzáló hangulat veszi körbe, bőre síkossá válik a nyugalomban bujkáló fojtott vágytól. Szereti a vöröset, mindig a vér andalítóan fémes, sós illatára emlékezteti, ami valamiért kísérteties, nyugalmas otthon képét hozza el számára. Tekintete a vadítóan, dinamikusan csillogó, nyugalmas kényelmet, s jóleső feszültséget egyaránt ígérő agyneműre téved.*
- Selyem... Selyem... Micsoda szép név egy ilyen titokzatosan derengő jelenség számára. Akárcsak a Yathlanae.
*Szemeit riadtan kapa partnere felé. Nem akarta ezt a bugyuta bókot hangosan kimondani, egyszerűen csak kiszakadt belőle, mint egy észrevétlennek szánt, de balul sierült kéjes sóhaj.* ~Mindegy, már nem tudom visszaszippantani. Gondoljon, amit csak akar.~ *Ujjaival szórakozottan végigsimít a mívesen megmunkált ágytámla felső peremén, érezve a fa puha, meleg keménységét.
Ameddig Yath nem hozta fel a témát, fel sem tűnt számára a riadt, kisfiúsan bájos szolgáló jelenléte. Halkan felkuncog, arcán sejtelmes mosoly szalad át, íriszei huncutul villannak a fiúra majd Yathra.*
- Hmm, a víz valóban jól jöhetne a fáradt, poros tagjaim számára. Köszönöm, élnék eme kedves ajánlattal.
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:50:34
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:50:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A Sellő mindig is híres volt arról, hogy a kifinomultság helye. Xarasnak ez a hely pont megfelel, mivel, mint művész bármikor hódolhat itt azoknak a dolgoknak, amiért érdemes élnie egy művésznek. Az ajtó csikordulása után egy jóképű, hosszú, szőke hajú, magas emberrel találja szembe magát az, aki rátekint. Kevés cókmókkal érkezett, és az elmaradhatatlan lanttal, mert az egy bárd örök társa, és talán az igazi szerelme is. Egyelőre csak leül pulthoz, és várja, hogy megszólítsák. Nem harsánykodik, nem keresi a figyelem középpontját, elvégre vendégnek jött ide.*
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:47:00
Üzenet elküldve: 2020-04-26 15:47:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Meira – Megérkezés a Sellőbe//
//Cahress//
//Pult//
*Az evés és a tea rengeteget dobott a hangulatán, közben egy vendég is érkezni látszik a pult felé.
Cassy csodálkozás a lovas szövegen, mosolyra készteti a sötételfet.
- Ha leülök, nem megyek sehova, és ma még egy hosszú út is áll előttem, a bolond kovácsikrekhez. Szóval kaja majd futás, a tervem mára. A lány aggódása Dreyia hülyesége miatt a nőnek jól esik, bár nem látja értelmét. Viszont egy nemzetközi jelzéssel jelzi hogy oké a dolog. A csevegésük a Sellő békés hangulatát illetően egyetért a lánnyal.*
- Ajánlom neki hogy igen.
*Az átöltözés utáni dicséret is jól esik Dreyiának, és a lány szavaira csak bólogatni tudna. Ha nem lenne tippje az okokra.*
- Majd a következő turnus, majd fog. A jelenlegiek tudják, hogy őr vagyok. De ha az új játékommal visszatérek, akkor leszek igazán elememben.
*A korábban a pulthoz lépő nő aki a másik társukkal Wellyvel csevegett érdekes kérdéseket pedzeget, és természetesen ő sem igen olvasta a táblát az ajtónál. Dreyia már lépne is munkába de Cassy kedvessége megállítja a mortálisabb szöveg előadásában. Amint teret kap ő is bebök pár dolgot, de korántsem nyomulósan.*
- A holmija, ha a lovon van, az már a Sellő őreire van bízva. De ha szeretné ránézek, és utasítom az őröket a fokozott figyelemre. Na meg az istálló személyzetét hogy ne piszkálják. Igaz, ha itt száll meg akkor jobb, ha nyereg lekerül, de a holmijára vigyázunk. Elnézést a modortalanságomért, és hogy a dolgába fecsegek, Dreyia vagyok a Sellő biztonsági személyzetének tagja. De lenne még egy kérésem a vendégek miatt, ha lenne kedves a fegyvereit a szobájában elhelyezett részen tárolni míg a Sellőben tartózkodik. Nem sok szüksége lesz a fegyverre a Sellő területén.
*Néz a nőre hideg, de semleges tekintettel, hisz a nő szállóvendég, és így annyi előnye van hogy a fegyverei a szobájába vihetőek. De ma még sok dolga van így Zammit kezdi keresni.*
- Most meg ha megbocsájt kisasszony, elintézek még egy dolgot, utána intézkedem a lováról, és a felszereléséről. További kellemes napot, a hölgyek segítenek önnek a továbbiakban.
*Hajol meg csupán vállból a nő felé, majd Zammiria felé sétálva sietősre veszi a dolgot.*
//Részben az: Egy asztal hátul//
*Ahogy az asztalhoz lép a férfinak csak bólint, de a szavait már Zammiriához intézi.*
- Elnézést hogy tárgyalás közben zavarlak, de sürgősen el kell utaznom egy, maximum két napra. Sietek vissza, és hozok némi meglepetést is. Ha kell valami fontos akkor azt még megvárom, ha nem akkor mennék is, mert nem lenne jó ha fennakadás lenne a Sellő munkájában. Szóval kiveszek némi szabit, majd jövök.
*Ha Zammi nem állítja meg kéréssel, avagy tiltással, gyorsan, ugyan de nem sietve távozik a szobájába. A társainak int hogy majd jön, és szélvészként fojtatja útját a Szolgálati terület felé. Így utólag nem biztos hogy jó ötlet volt Zammit zavarni, de az istenek már csak ilyen természetet adtak Dreyiának. *
//Cahress//
//Pult//
*Az evés és a tea rengeteget dobott a hangulatán, közben egy vendég is érkezni látszik a pult felé.
Cassy csodálkozás a lovas szövegen, mosolyra készteti a sötételfet.
- Ha leülök, nem megyek sehova, és ma még egy hosszú út is áll előttem, a bolond kovácsikrekhez. Szóval kaja majd futás, a tervem mára. A lány aggódása Dreyia hülyesége miatt a nőnek jól esik, bár nem látja értelmét. Viszont egy nemzetközi jelzéssel jelzi hogy oké a dolog. A csevegésük a Sellő békés hangulatát illetően egyetért a lánnyal.*
- Ajánlom neki hogy igen.
*Az átöltözés utáni dicséret is jól esik Dreyiának, és a lány szavaira csak bólogatni tudna. Ha nem lenne tippje az okokra.*
- Majd a következő turnus, majd fog. A jelenlegiek tudják, hogy őr vagyok. De ha az új játékommal visszatérek, akkor leszek igazán elememben.
*A korábban a pulthoz lépő nő aki a másik társukkal Wellyvel csevegett érdekes kérdéseket pedzeget, és természetesen ő sem igen olvasta a táblát az ajtónál. Dreyia már lépne is munkába de Cassy kedvessége megállítja a mortálisabb szöveg előadásában. Amint teret kap ő is bebök pár dolgot, de korántsem nyomulósan.*
- A holmija, ha a lovon van, az már a Sellő őreire van bízva. De ha szeretné ránézek, és utasítom az őröket a fokozott figyelemre. Na meg az istálló személyzetét hogy ne piszkálják. Igaz, ha itt száll meg akkor jobb, ha nyereg lekerül, de a holmijára vigyázunk. Elnézést a modortalanságomért, és hogy a dolgába fecsegek, Dreyia vagyok a Sellő biztonsági személyzetének tagja. De lenne még egy kérésem a vendégek miatt, ha lenne kedves a fegyvereit a szobájában elhelyezett részen tárolni míg a Sellőben tartózkodik. Nem sok szüksége lesz a fegyverre a Sellő területén.
*Néz a nőre hideg, de semleges tekintettel, hisz a nő szállóvendég, és így annyi előnye van hogy a fegyverei a szobájába vihetőek. De ma még sok dolga van így Zammit kezdi keresni.*
- Most meg ha megbocsájt kisasszony, elintézek még egy dolgot, utána intézkedem a lováról, és a felszereléséről. További kellemes napot, a hölgyek segítenek önnek a továbbiakban.
*Hajol meg csupán vállból a nő felé, majd Zammiria felé sétálva sietősre veszi a dolgot.*
//Részben az: Egy asztal hátul//
*Ahogy az asztalhoz lép a férfinak csak bólint, de a szavait már Zammiriához intézi.*
- Elnézést hogy tárgyalás közben zavarlak, de sürgősen el kell utaznom egy, maximum két napra. Sietek vissza, és hozok némi meglepetést is. Ha kell valami fontos akkor azt még megvárom, ha nem akkor mennék is, mert nem lenne jó ha fennakadás lenne a Sellő munkájában. Szóval kiveszek némi szabit, majd jövök.
*Ha Zammi nem állítja meg kéréssel, avagy tiltással, gyorsan, ugyan de nem sietve távozik a szobájába. A társainak int hogy majd jön, és szélvészként fojtatja útját a Szolgálati terület felé. Így utólag nem biztos hogy jó ötlet volt Zammit zavarni, de az istenek már csak ilyen természetet adtak Dreyiának. *
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-26 11:27:31
Üzenet elküldve: 2020-04-26 11:27:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és fekete//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Pár pillanatig tartott csupán a csók varázsa, mintha az elf csak egy kis előételt, ízelítőt adott volna, de olyat, ami izgalmas, vérpezsdítően finom főfogást ígér. S ahogy látja, kis mutatványa el is érte a megfelelő hatást, s a döntést egyszerűen és váratlanul az ő kezébe adja Redin. Yath barackszín ajkai halvány, némi elégedettséget s pimaszságot sejtető mosolyra húzódnak, s miközben bal kezét a vörös démon karján pihenteti, igyekezve ujjait belefűzni a másikéiba, jobbjával megragadja az édes csokis-málnás folyadékkal teli poharát, s pár gyors korttyal megissza a maradékot. Majd feláll, gyengéden maga után húzva a nőt.*
- Akkor folytassuk kettesben. Nem szeretem a kíváncsi szemeket.
*Hangja dallamosan és játékosan cseng, s mielőtt elindulna a lépcsők felé, felkapja a székről míves hangszerét. Még az is lehet, hogy hasznát veszi, a vendégek szeretik az intimebb magánszámokat. Majd ügyelve, hogy Redin ne bontakozhasson ki szelíd szorításából, miután kér egy kulcsot, határozott léptekkel a szobák felé veszi az irányt.
Ha Redin valóban először jár ilyen helyen, szokatlannak érezheti az elé táruló ízléses pompát. Szemnek kellemes, vörös falak, s a termetes ágyon elkészített, tiszta, díszes selyem ágynemű várja a pihenni vágyókat. Mielőtt azonban becsukná az elf az ajtót, még szembefordul gyönyörű vendégével.*
- Parancsol esetleg egy fürdőt?
*Sokan szeretnek megmártózni, s megtisztulni az éjszaka előtt, főleg egy Sellő társaságában. Ha Redin is a forró fürdő mellett dönt, Yathlanae kiadja az utasítást egy pirulva leskelődő fiúnak, hogy melegítsen vizet egy dézsában, majd hozza a szobába.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Pár pillanatig tartott csupán a csók varázsa, mintha az elf csak egy kis előételt, ízelítőt adott volna, de olyat, ami izgalmas, vérpezsdítően finom főfogást ígér. S ahogy látja, kis mutatványa el is érte a megfelelő hatást, s a döntést egyszerűen és váratlanul az ő kezébe adja Redin. Yath barackszín ajkai halvány, némi elégedettséget s pimaszságot sejtető mosolyra húzódnak, s miközben bal kezét a vörös démon karján pihenteti, igyekezve ujjait belefűzni a másikéiba, jobbjával megragadja az édes csokis-málnás folyadékkal teli poharát, s pár gyors korttyal megissza a maradékot. Majd feláll, gyengéden maga után húzva a nőt.*
- Akkor folytassuk kettesben. Nem szeretem a kíváncsi szemeket.
*Hangja dallamosan és játékosan cseng, s mielőtt elindulna a lépcsők felé, felkapja a székről míves hangszerét. Még az is lehet, hogy hasznát veszi, a vendégek szeretik az intimebb magánszámokat. Majd ügyelve, hogy Redin ne bontakozhasson ki szelíd szorításából, miután kér egy kulcsot, határozott léptekkel a szobák felé veszi az irányt.
Ha Redin valóban először jár ilyen helyen, szokatlannak érezheti az elé táruló ízléses pompát. Szemnek kellemes, vörös falak, s a termetes ágyon elkészített, tiszta, díszes selyem ágynemű várja a pihenni vágyókat. Mielőtt azonban becsukná az elf az ajtót, még szembefordul gyönyörű vendégével.*
- Parancsol esetleg egy fürdőt?
*Sokan szeretnek megmártózni, s megtisztulni az éjszaka előtt, főleg egy Sellő társaságában. Ha Redin is a forró fürdő mellett dönt, Yathlanae kiadja az utasítást egy pirulva leskelődő fiúnak, hogy melegítsen vizet egy dézsában, majd hozza a szobába.*
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-25 21:20:05
Üzenet elküldve: 2020-04-25 21:20:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beluntina és Rendor//
*A sejtelmes mosolyra, az saját szája széle is felfelé görbül, és élvezi, hogy a kedvére játszadozhat a selymes tincsekkel. *
- Bókokban látom jó vagy, ezért odalesznek a nők. *Feleli a dicsérő szavakra, ugyanis nem igazán tud más reakciót kicsikarni magából, mert egyszerűen nem hiszi el, már régóta a kedves szavakat főleg nem a csábítás fizetendő templomában. A férfi látszólag a tetteivel követi a szavai útját, amit a nő egy kisebb sóhajjal az ajkán fogad, és az emlegetett combok igencsak megrándulnak a finom cirógatások hatására. *
- Talán egynap bármi lehet. Az elme tele van ábrándokkal érd el az este végére, hogy ez ne legyen az. *kacérkodik a fekete holló lány, közben egy kicsit megint mocorogni kezd Rendor ölében ezúttal a vágyak felkorbácsolása reményében. *
- Tetszik az ötlet, csak hogy tudd a sellők sem szoktak az előtérben csókolózni. * Ezzel fogja magát, és kiszáll a másik öléből keresni a Szoba kulcsokat és az azzal foglalkozó személynek kifizet 16 aranyat.
Majd, ha teheti a karjánál megragadva Rendort feltaszigálja a székről és maga után húzza a szobákig, hangosan kuncogva egy kis játékos éllel a hangjában pedig meg is szólal. *
- Gyere te lomha!
*A sejtelmes mosolyra, az saját szája széle is felfelé görbül, és élvezi, hogy a kedvére játszadozhat a selymes tincsekkel. *
- Bókokban látom jó vagy, ezért odalesznek a nők. *Feleli a dicsérő szavakra, ugyanis nem igazán tud más reakciót kicsikarni magából, mert egyszerűen nem hiszi el, már régóta a kedves szavakat főleg nem a csábítás fizetendő templomában. A férfi látszólag a tetteivel követi a szavai útját, amit a nő egy kisebb sóhajjal az ajkán fogad, és az emlegetett combok igencsak megrándulnak a finom cirógatások hatására. *
- Talán egynap bármi lehet. Az elme tele van ábrándokkal érd el az este végére, hogy ez ne legyen az. *kacérkodik a fekete holló lány, közben egy kicsit megint mocorogni kezd Rendor ölében ezúttal a vágyak felkorbácsolása reményében. *
- Tetszik az ötlet, csak hogy tudd a sellők sem szoktak az előtérben csókolózni. * Ezzel fogja magát, és kiszáll a másik öléből keresni a Szoba kulcsokat és az azzal foglalkozó személynek kifizet 16 aranyat.
Majd, ha teheti a karjánál megragadva Rendort feltaszigálja a székről és maga után húzza a szobákig, hangosan kuncogva egy kis játékos éllel a hangjában pedig meg is szólal. *- Gyere te lomha!
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-25 19:59:09
Üzenet elküldve: 2020-04-25 19:59:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Foltok//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Sokszor véletleneknek, sokszor segítségnek, sokszor saját erejének tudhatja be a gnóm azt, ahova eljutott és amit elért. Vannak dolgok azonban, amik felett nincsen befolyásunk, mint az, mely irányba haladunk, de erről Vulsryn még semmit sem tud. Azért ment el eredetileg, hogy a családi viszály ne hasson ki a fiára, hiszen gyengének tartotta hozzá - ebben igaza is lett, ha az élet sose fogja visszaigazolni, akkor is. Az öreg megtanulta, hogy a hideg észnek is számításba kell vennie mások érzéseit, hiszen az érzelmekből indíttatások, abból pedig motiváltság születhet, ami lelkesedést eredményez, megkönnyítve a munkát, kimagaslóan javítva a hozzáállást. Reyraa is így került hozzá, lepcses szájak, pletykálni képtelen ajkak útján, fülbe csúszva. Nem védekezett, másik eszközt használt, a pénzt. Az volt neki, mindig is volt, most is van, ha csak kopott árnyéka is egykori vagyonának, de elegendő. Az utcán oedig hatalmas úr tud lenni akár pár tallérka is, nem egy olyan tetemes erszény, amit az öreg Laenrick dobott akkor a sötételf felé. Megfordította a kardot, hogy az a gazdája hasába döfjön, sikeresen. A ravaszság nem csak arról szól, hogy eszetlenül igyekszik az egyén mindenkivel kibaszni a környezetében, az csak a végső megoldás, akár a gyilkosság. Amíg lehet, meggyőzéssel kell próbálkozni, a megtértek a leghálásabbak. Ismeri azt a mosolyt, tudja, mi fog következni utána, a választ pedig, ha nem is feltétlenül örül neki, muszáj elfogadnia, mert ha csak ránéz a nőre, láthatja, alaposan kinőtte magát abból a mocsokból, ahonnan indult. Rezignált arccal fogadja a beszédet, csak egy bólintással honorálja a keserű szavakat. Közben eszik, lassan már a kacsa végére is ér, a hússzálakat tisztára fejtette le a csontokról, szabadon hagyva a csupasz, sikamlós, krémszín hengerecskéket.*
- Jól teszed. *A mocsoktól az tud csak eredményesen megvédeni, aki egyszer már megjárta a rothadó mélységeket, saját tapasztalata ez. Addig nem tudsz fejlődni, míg meg nem próbált a sors.*
- Megnézném magamnak ezt a városi vezetést. Kém szeretnék lenni, vagy méregkeverő náluk. Az mindenhova kellet, még Lihanechbe is. *Karcosan felnevet az öreg a Víz Városára gondolva. Annyira el voltak telve magukkal, mind az égnek szegezte méretes orrát a magas lovon ülve, mennyire fejlettek, s mennyire lenézik a többieket, közben ugyanolyat szartak, min bárki más. A demokrácia nem jelenti azt, hogy ártatlanok is lennének a gyakorlói, sőt, mindig akadt munkája, nemeseknél, polgároknál egyaránt, sokszor még politikai intrikáknál is. A törvény is lehet törvénytelen, a fény árnyékos, a fehér szürkével szennyezett.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Sokszor véletleneknek, sokszor segítségnek, sokszor saját erejének tudhatja be a gnóm azt, ahova eljutott és amit elért. Vannak dolgok azonban, amik felett nincsen befolyásunk, mint az, mely irányba haladunk, de erről Vulsryn még semmit sem tud. Azért ment el eredetileg, hogy a családi viszály ne hasson ki a fiára, hiszen gyengének tartotta hozzá - ebben igaza is lett, ha az élet sose fogja visszaigazolni, akkor is. Az öreg megtanulta, hogy a hideg észnek is számításba kell vennie mások érzéseit, hiszen az érzelmekből indíttatások, abból pedig motiváltság születhet, ami lelkesedést eredményez, megkönnyítve a munkát, kimagaslóan javítva a hozzáállást. Reyraa is így került hozzá, lepcses szájak, pletykálni képtelen ajkak útján, fülbe csúszva. Nem védekezett, másik eszközt használt, a pénzt. Az volt neki, mindig is volt, most is van, ha csak kopott árnyéka is egykori vagyonának, de elegendő. Az utcán oedig hatalmas úr tud lenni akár pár tallérka is, nem egy olyan tetemes erszény, amit az öreg Laenrick dobott akkor a sötételf felé. Megfordította a kardot, hogy az a gazdája hasába döfjön, sikeresen. A ravaszság nem csak arról szól, hogy eszetlenül igyekszik az egyén mindenkivel kibaszni a környezetében, az csak a végső megoldás, akár a gyilkosság. Amíg lehet, meggyőzéssel kell próbálkozni, a megtértek a leghálásabbak. Ismeri azt a mosolyt, tudja, mi fog következni utána, a választ pedig, ha nem is feltétlenül örül neki, muszáj elfogadnia, mert ha csak ránéz a nőre, láthatja, alaposan kinőtte magát abból a mocsokból, ahonnan indult. Rezignált arccal fogadja a beszédet, csak egy bólintással honorálja a keserű szavakat. Közben eszik, lassan már a kacsa végére is ér, a hússzálakat tisztára fejtette le a csontokról, szabadon hagyva a csupasz, sikamlós, krémszín hengerecskéket.*
- Jól teszed. *A mocsoktól az tud csak eredményesen megvédeni, aki egyszer már megjárta a rothadó mélységeket, saját tapasztalata ez. Addig nem tudsz fejlődni, míg meg nem próbált a sors.*
- Megnézném magamnak ezt a városi vezetést. Kém szeretnék lenni, vagy méregkeverő náluk. Az mindenhova kellet, még Lihanechbe is. *Karcosan felnevet az öreg a Víz Városára gondolva. Annyira el voltak telve magukkal, mind az égnek szegezte méretes orrát a magas lovon ülve, mennyire fejlettek, s mennyire lenézik a többieket, közben ugyanolyat szartak, min bárki más. A demokrácia nem jelenti azt, hogy ártatlanok is lennének a gyakorlói, sőt, mindig akadt munkája, nemeseknél, polgároknál egyaránt, sokszor még politikai intrikáknál is. A törvény is lehet törvénytelen, a fény árnyékos, a fehér szürkével szennyezett.*
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-25 18:20:52
Üzenet elküldve: 2020-04-25 18:20:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Meira – Megérkezés a Sellőbe//
//Dreyia//
//Pult//
*Megdöbben a lovas hasonlaton, komolyan veszi Dreyiától.*
- Ó, de hát nem kell állnod!
*A szerény válaszon szeretettel mosolyog, neki igenis sokat számít a dolog, ilyenkor érzi magát igazán biztonságban. Míg tartott a dolog, persze nem mondhatni, hogy nyugodt volt, de már újra kezd a kedve felhőtlenné válni. Egy ideig aggodalmas arcot ölt, mikor a mélységi nő küzdeni kezd a csípős étekkel.*
- Minden rendben?
*Nagyot dob hangulatán Dreyia teli szájjal tett elismerése, amin felkacag.*
- Boldog vagyok, hogy ízlik.
*Egyetértőn bólogat a nyugalomról szóló megjegyzésen.*
- Remélem, így is marad jó darabig. Menj csak nyugodtan, addig tartjuk a frontot.
*Elpakolja az ottmaradt mosatlant, letörölgeti a morzsákat. Mire a nő visszatér, már régen elkészül, és egy üressé vált asztaltól is összeszedi a poharakat. Kérdésére rákacsint.*
- Még állnak a falak és a tető sem reped. Nagyon csinos vagy!
*Néz végig a nő felfrissített külsején.*
- Csodálom, hogy nem kapsz ajánlatokat.
*Kuncog röviden, hiszen itt könnyen eltéveszthetik, a személyzet soraiban ki a Sellő és ki nem az. Időközben Welly is teszi a dolgát a közelben, csak úgy sürög-forog a munkában, ezért kezdi találgatni, miben segíthetne neki. A szeme sarkából mintha látna valamit, ami inkább ösztöneit érinti meg, mint tudatos figyelmét, ugyanis az okát megmondani nem tudná, inkább csak érzi, hogy valami talán nincs rendben a nővel, aki a pult túloldalán áll. Nem akarja udvariatlanul bámulni, de megpróbálja figyelemmel kísérni a történéseket, s diszkréten hallgatózik egy kicsit. Balsejtelme beigazolódik. Nem szívesen leplezi le magát aztán, de ha már tudomására jutott, hogy valakinek segítségre van szüksége, nem viszi rá a lélek, hogy magára hagyja.*
- Elnézést…
*Lép oda félszegen Welly mellé, és lehalkítja a hangját. A vendégnek szánja kérdését.*
- Jól hallottam, hogy gyógyítót keres? Én ugyan nem vagyok az, de talán valamiben segíthetek… van néhány gyógynövényem is.
//Dreyia//
//Pult//
*Megdöbben a lovas hasonlaton, komolyan veszi Dreyiától.*
- Ó, de hát nem kell állnod!
*A szerény válaszon szeretettel mosolyog, neki igenis sokat számít a dolog, ilyenkor érzi magát igazán biztonságban. Míg tartott a dolog, persze nem mondhatni, hogy nyugodt volt, de már újra kezd a kedve felhőtlenné válni. Egy ideig aggodalmas arcot ölt, mikor a mélységi nő küzdeni kezd a csípős étekkel.*
- Minden rendben?
*Nagyot dob hangulatán Dreyia teli szájjal tett elismerése, amin felkacag.*
- Boldog vagyok, hogy ízlik.
*Egyetértőn bólogat a nyugalomról szóló megjegyzésen.*
- Remélem, így is marad jó darabig. Menj csak nyugodtan, addig tartjuk a frontot.
*Elpakolja az ottmaradt mosatlant, letörölgeti a morzsákat. Mire a nő visszatér, már régen elkészül, és egy üressé vált asztaltól is összeszedi a poharakat. Kérdésére rákacsint.*
- Még állnak a falak és a tető sem reped. Nagyon csinos vagy!
*Néz végig a nő felfrissített külsején.*
- Csodálom, hogy nem kapsz ajánlatokat.
*Kuncog röviden, hiszen itt könnyen eltéveszthetik, a személyzet soraiban ki a Sellő és ki nem az. Időközben Welly is teszi a dolgát a közelben, csak úgy sürög-forog a munkában, ezért kezdi találgatni, miben segíthetne neki. A szeme sarkából mintha látna valamit, ami inkább ösztöneit érinti meg, mint tudatos figyelmét, ugyanis az okát megmondani nem tudná, inkább csak érzi, hogy valami talán nincs rendben a nővel, aki a pult túloldalán áll. Nem akarja udvariatlanul bámulni, de megpróbálja figyelemmel kísérni a történéseket, s diszkréten hallgatózik egy kicsit. Balsejtelme beigazolódik. Nem szívesen leplezi le magát aztán, de ha már tudomására jutott, hogy valakinek segítségre van szüksége, nem viszi rá a lélek, hogy magára hagyja.*
- Elnézést…
*Lép oda félszegen Welly mellé, és lehalkítja a hangját. A vendégnek szánja kérdését.*
- Jól hallottam, hogy gyógyítót keres? Én ugyan nem vagyok az, de talán valamiben segíthetek… van néhány gyógynövényem is.
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-25 12:10:15
Üzenet elküldve: 2020-04-25 12:10:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös és fekete//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Yath gyengédsége meghatja Redint, talán sosem bántak vele még ilyen kellemesen lágy, törődő modorban. Persze valahol tudja, hogy gazdagon fizet majd a figyelemért, s ez csupán a nagy színjáték része, de gyorsan kisöpri ezt a csúnya gondolatot zavarodott elméjéből. Csak a barackszín ajkak képe, íze, illata tölti be agytekervényei bonyolult útvesztőjét. Újra gyereknek érzi magát, elfelejti, hogy miket kellett tennie az apja boldogságáért, hogy milyen volt az izzadságszag, vagy az agresszíven kispriccelő vér szaga a nyaki artéria elmetszése után. Mindez távoli rémálom csupán, egy túlságosan betegre sikeredett mese, amit sosem adtak ki.
Néhány másodpercerejéig így marad, elnyílt ajkakkal, behunyt szemekkel, figyelve önnön teste belső rezdüléseinek sorozatát. Lába önkéntlenül közelebb kúszik a fekete kecses, hosszú idomaihoz, hasfalán apró rángások ugrándoznak, mintha valami őrült táncot járó vízibolhák hordáját látná vendégül. Mellkasában bizsergető, kellemes melegség terül szét, szinte meg tudná rajzolni érhálózatának térképét, oly pontosan érzi a vér titkos alagútjait. Arca mögött lüktető forróság tombol, kislányos pírral töltve ki vonásait. Szája sarkában kéjes mosoly bujkál. Teste önálló életre kel, bal kezének ujjai vidáman tekergőznek a sötét, selymes tincsek közt, jobb keze a nyak puha, vékony bőrét választja felfedeznivaló területül. Teljes lénye pulzál, esze valószínűleg nyaralni mehetett, talán még lapot is küld majd a napsütötte tenger mellől, teste pedig véglegesen megadja magát a szenvedély számára. Íriszei jegesen csillognak az izzó félhomályban, s Yath tekintetét keresik. Az arcára van írva, hogy az eddig tanúsított kellemes gyengédségért a fekete egyenesen azt tehet vele, amit csak akar.*
- Úgy vélem, jobban járok, ha egy tapasztaltabb játékosra bízom a következő fordulót.
*Arcára kíváncsi, figyelő mosoly ül ki, tudja, hogy valószínűleg a lány számára is nyilvánvalóvá válhatott önkéntes-önkéntlen kiszolgáltatottsága, s fogalma sincs, mit fog tenni ezzel a sellő.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Yath gyengédsége meghatja Redint, talán sosem bántak vele még ilyen kellemesen lágy, törődő modorban. Persze valahol tudja, hogy gazdagon fizet majd a figyelemért, s ez csupán a nagy színjáték része, de gyorsan kisöpri ezt a csúnya gondolatot zavarodott elméjéből. Csak a barackszín ajkak képe, íze, illata tölti be agytekervényei bonyolult útvesztőjét. Újra gyereknek érzi magát, elfelejti, hogy miket kellett tennie az apja boldogságáért, hogy milyen volt az izzadságszag, vagy az agresszíven kispriccelő vér szaga a nyaki artéria elmetszése után. Mindez távoli rémálom csupán, egy túlságosan betegre sikeredett mese, amit sosem adtak ki.
Néhány másodpercerejéig így marad, elnyílt ajkakkal, behunyt szemekkel, figyelve önnön teste belső rezdüléseinek sorozatát. Lába önkéntlenül közelebb kúszik a fekete kecses, hosszú idomaihoz, hasfalán apró rángások ugrándoznak, mintha valami őrült táncot járó vízibolhák hordáját látná vendégül. Mellkasában bizsergető, kellemes melegség terül szét, szinte meg tudná rajzolni érhálózatának térképét, oly pontosan érzi a vér titkos alagútjait. Arca mögött lüktető forróság tombol, kislányos pírral töltve ki vonásait. Szája sarkában kéjes mosoly bujkál. Teste önálló életre kel, bal kezének ujjai vidáman tekergőznek a sötét, selymes tincsek közt, jobb keze a nyak puha, vékony bőrét választja felfedeznivaló területül. Teljes lénye pulzál, esze valószínűleg nyaralni mehetett, talán még lapot is küld majd a napsütötte tenger mellől, teste pedig véglegesen megadja magát a szenvedély számára. Íriszei jegesen csillognak az izzó félhomályban, s Yath tekintetét keresik. Az arcára van írva, hogy az eddig tanúsított kellemes gyengédségért a fekete egyenesen azt tehet vele, amit csak akar.*
- Úgy vélem, jobban járok, ha egy tapasztaltabb játékosra bízom a következő fordulót.
*Arcára kíváncsi, figyelő mosoly ül ki, tudja, hogy valószínűleg a lány számára is nyilvánvalóvá válhatott önkéntes-önkéntlen kiszolgáltatottsága, s fogalma sincs, mit fog tenni ezzel a sellő.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-25 11:15:27
Üzenet elküldve: 2020-04-25 11:15:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Foltok//
*Reynek sosem volt családja, amióta eszét tudja, egymaga volt, s mindent, ami a túléléshez szükséges, önerőből kellett megtanulnia és elsajátítania. Bár eltöltött pár évet pirtianesi árvaként, ott kapott alap kiképzést, de azt a helyet is rögtön otthagyta, amint tehette. Nem azért, mert nem tetszett, vagy problémája lett volna a szigorú előírásokkal. Csak már fiatalon rájött, hogy ő nem csapatba, társaságba való, ha harcról van szó. Képtelen volt együtt dolgozni társaival, hozzájuk idomítani ütéseit, mozdulatait. S bár egyedül kiemelkedően teljesített, csapatban egyszerűen szétesett. Kamasz fejjel levonta azt a következtetést, hogy ő magányra teremtetett, s csakis egyedül lehet valaki.
Így kötött ki a gyilkolás titkos művészeténél, hiszen tehetsége volt, és azon kevés fiatalok közé tartozott, akiket a halál egyszerűen hidegen hagyott. Nem azért, mert hozzászokott, beletörődött. Egyszerűen soha nem viselte meg az élet megszakadtának látványa, nem érezte át a gyász szomorúságát, s nem is félt soha az elmúlástól. Az ilyenekre mondják, hogy lélek nélkül születnek. Talán igaz is.
De akármilyen ügyes és tehetséges is a fiatal mélységi, a nagyváros utcáin teljesen egyedül nem könnyű elboldogulni. Nem bíznak benne, tapasztalatlan kölyöknek nézik, s végül sok melóért nem is fizetnek rendesen, ahogy megígérték. Rey meg éhezik, minden baja van, s már azon is elgondolkodik, hogy lopásra adja a fejét, amikor megkapja a megbízást, Vulsryn fejére. Több aranyat ígértek, mint amennyit valaha is látott. Ki gondolta volna, hogy az öreg másnap este felkeresi az ócska fogadóban, s a dupláját teszi le elé, egy tömött erszényben, hidegen mosolyogva.
Ha az apafigurától messze is áll, de az öreg mégis egészen különleges szerepet tölt be Rey életében. Nem véletlen, hogy anno a fiához sem ért egy ujjal, habár tudta, milyen a két gnóm viszonya. Így amikor az megemlíti, hogy Artheniorba indul, s még akár a nőt is magával vinné, a mélységi még inkább elkomorul. Keserű, halvány mosoly ül ki arcára.*
- Ha egy kicsit előbb bukkansz fel, minden bizonnyal kérdés nélkül veled megyek. Őszintén, még most is elég csábító a gondolat, valljuk be, hiányzik a régi életem. De ezt az életet sem akarom ilyen hamar feladni, ez is egy új kihívás.
*Tényleg megfordul a fejében, hogy milyen lenne visszatérni az öreg társaságában. A jobb keze lehetne, s talán egy sikeres életet is sikerülne felépíteniük. Mindez csábító, édes kísértés. De a Kikötő mocska, s a Sellőház, amit részben az ő feladata megvédeni ettől a mocsoktól, szintén fényes jövőt vázol elé, s azért csak elkötelezte magát, amikor jelentkezett.*
- Azért vagyok itt, hogy védjem a mocsoktól.
*Mosolyodik el, könyökét megtámasztva az asztalon.*
- Úgy tudom, hivatalosan Arthenior része. De gyakorlatilag... A városi fejeseknek se befolyása, se beleszólása az itteni életbe. Maradt ugyanaz a szabad, veszélyes, bűnöző mennyország, ami mindig is volt.
*Hasonló alakokkal, mint Rey maga, akik meghúzzák magukat a föld alatt, de minden épeszű féli őket.*
*Reynek sosem volt családja, amióta eszét tudja, egymaga volt, s mindent, ami a túléléshez szükséges, önerőből kellett megtanulnia és elsajátítania. Bár eltöltött pár évet pirtianesi árvaként, ott kapott alap kiképzést, de azt a helyet is rögtön otthagyta, amint tehette. Nem azért, mert nem tetszett, vagy problémája lett volna a szigorú előírásokkal. Csak már fiatalon rájött, hogy ő nem csapatba, társaságba való, ha harcról van szó. Képtelen volt együtt dolgozni társaival, hozzájuk idomítani ütéseit, mozdulatait. S bár egyedül kiemelkedően teljesített, csapatban egyszerűen szétesett. Kamasz fejjel levonta azt a következtetést, hogy ő magányra teremtetett, s csakis egyedül lehet valaki.
Így kötött ki a gyilkolás titkos művészeténél, hiszen tehetsége volt, és azon kevés fiatalok közé tartozott, akiket a halál egyszerűen hidegen hagyott. Nem azért, mert hozzászokott, beletörődött. Egyszerűen soha nem viselte meg az élet megszakadtának látványa, nem érezte át a gyász szomorúságát, s nem is félt soha az elmúlástól. Az ilyenekre mondják, hogy lélek nélkül születnek. Talán igaz is.
De akármilyen ügyes és tehetséges is a fiatal mélységi, a nagyváros utcáin teljesen egyedül nem könnyű elboldogulni. Nem bíznak benne, tapasztalatlan kölyöknek nézik, s végül sok melóért nem is fizetnek rendesen, ahogy megígérték. Rey meg éhezik, minden baja van, s már azon is elgondolkodik, hogy lopásra adja a fejét, amikor megkapja a megbízást, Vulsryn fejére. Több aranyat ígértek, mint amennyit valaha is látott. Ki gondolta volna, hogy az öreg másnap este felkeresi az ócska fogadóban, s a dupláját teszi le elé, egy tömött erszényben, hidegen mosolyogva.
Ha az apafigurától messze is áll, de az öreg mégis egészen különleges szerepet tölt be Rey életében. Nem véletlen, hogy anno a fiához sem ért egy ujjal, habár tudta, milyen a két gnóm viszonya. Így amikor az megemlíti, hogy Artheniorba indul, s még akár a nőt is magával vinné, a mélységi még inkább elkomorul. Keserű, halvány mosoly ül ki arcára.*
- Ha egy kicsit előbb bukkansz fel, minden bizonnyal kérdés nélkül veled megyek. Őszintén, még most is elég csábító a gondolat, valljuk be, hiányzik a régi életem. De ezt az életet sem akarom ilyen hamar feladni, ez is egy új kihívás.
*Tényleg megfordul a fejében, hogy milyen lenne visszatérni az öreg társaságában. A jobb keze lehetne, s talán egy sikeres életet is sikerülne felépíteniük. Mindez csábító, édes kísértés. De a Kikötő mocska, s a Sellőház, amit részben az ő feladata megvédeni ettől a mocsoktól, szintén fényes jövőt vázol elé, s azért csak elkötelezte magát, amikor jelentkezett.*
- Azért vagyok itt, hogy védjem a mocsoktól.
*Mosolyodik el, könyökét megtámasztva az asztalon.*
- Úgy tudom, hivatalosan Arthenior része. De gyakorlatilag... A városi fejeseknek se befolyása, se beleszólása az itteni életbe. Maradt ugyanaz a szabad, veszélyes, bűnöző mennyország, ami mindig is volt.
*Hasonló alakokkal, mint Rey maga, akik meghúzzák magukat a föld alatt, de minden épeszű féli őket.*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-25 10:42:04
Üzenet elküldve: 2020-04-25 10:42:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és fekete//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Yathlanae csókja végtelenül gyengéd, mintha csak óvatosan ízlelgetne egy édes gyümölcsöt, de beleharapni, felsérteni húsát még nem akarja. Inkább simogatás ez, mint szenvedélyes csók, lassú, türelmes felfedezés. Tökéletesen passzol az eddigi kifinomult játékukhoz, pont eleget adva hozzá. Bár nem kétség, lesz még részük szenvedélyesebb érintésekből is bőven, de annak még nincs itt a helye és ideje.
Kedveli Redint, olyan tüzes démont lát benne, ami ő talán sosem lehet. Mindig csodálattal nézett a hasonló, heves vérmérsékletű nőkre, akik hatalmas hévvel kezdenek bele bármibe, odaadóbbak, mint sokan mások, magasabbra szárnyalnak, de mélyebbre is süllyedhetnek. Yathlanae maga a nyugodt, csendes tenger, ami bár néha kicsiny hullámokat növeszt gyengébb szellő hatására, de hamar kisimul, lenyugszik. Redin inkább a viharos, felkorbácsolt tenger, hatalmas, habos, veszélyes hullámokkal, amely könnyen maga alá temet bármit. De fel is emel, ha valaki tudja, hogy kell meglovagolni.
Legalábbis Yath ezt látja a ragyogó, kék szemekben és pimasz mosolyokban.
Miután ajkaik elszakadnak, keze ösztönösen mozdul a vörös felé, s tenyere rásimul arcának szép ívére, hüvelykujjával cirógatva a selymes bőrt. Elmosolyodik, bájosan, mint eddig oly sokszor.*
- Mondja csak, mit szeretne? Itt is maradhatunk, beszélgetni és inni. De ha kívánja, elvonulhatunk egy diszkrétebb helyre is.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Yathlanae csókja végtelenül gyengéd, mintha csak óvatosan ízlelgetne egy édes gyümölcsöt, de beleharapni, felsérteni húsát még nem akarja. Inkább simogatás ez, mint szenvedélyes csók, lassú, türelmes felfedezés. Tökéletesen passzol az eddigi kifinomult játékukhoz, pont eleget adva hozzá. Bár nem kétség, lesz még részük szenvedélyesebb érintésekből is bőven, de annak még nincs itt a helye és ideje.
Kedveli Redint, olyan tüzes démont lát benne, ami ő talán sosem lehet. Mindig csodálattal nézett a hasonló, heves vérmérsékletű nőkre, akik hatalmas hévvel kezdenek bele bármibe, odaadóbbak, mint sokan mások, magasabbra szárnyalnak, de mélyebbre is süllyedhetnek. Yathlanae maga a nyugodt, csendes tenger, ami bár néha kicsiny hullámokat növeszt gyengébb szellő hatására, de hamar kisimul, lenyugszik. Redin inkább a viharos, felkorbácsolt tenger, hatalmas, habos, veszélyes hullámokkal, amely könnyen maga alá temet bármit. De fel is emel, ha valaki tudja, hogy kell meglovagolni.
Legalábbis Yath ezt látja a ragyogó, kék szemekben és pimasz mosolyokban.
Miután ajkaik elszakadnak, keze ösztönösen mozdul a vörös felé, s tenyere rásimul arcának szép ívére, hüvelykujjával cirógatva a selymes bőrt. Elmosolyodik, bájosan, mint eddig oly sokszor.*
- Mondja csak, mit szeretne? Itt is maradhatunk, beszélgetni és inni. De ha kívánja, elvonulhatunk egy diszkrétebb helyre is.
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-25 09:50:41
Üzenet elküldve: 2020-04-25 09:50:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy asztal hátul//
*Izgalma ismét tetőfokára hág, mikor Zammiria végre ráemeli tekintetét, és közli vele, hogy immár ő van a porondon. Mosollyal nyugtázza az ismételt bemutatkozást. *
- Elsőre sem volt rá igazán szükség, hisz a Sellőházzal egyetemben, az Ön jóhíre is rég eljutott a fülembe.
*Bókol kedvesen, mégis valósághoz hűen. Mióta mesterségét űzi, mindig is elméje hátsó szegletében tárolta a patinás intézmény létét. Tudta, hogy hosszú távon jobban jár, ha felkeresi a sötételf által vezetett létesítményt munka reményében. Ám, a hirdetés megjelenése előtt nem tudta, hogy férfiaknak is lehetőségük van beállni az alkalmazottak sorába.*
- Emlékezete nem csal, ezzel a szándékkal érkeztem. Azt hiszem, ha minden igaz, a vendégek örömére tesznek minden tekintetben. Társalgással, minőségi időtöltéssel fizikai és így lelki feltöltődést kínálva nekik.
*Ajkaira cinkos mosoly húzódik, s várja, hogy a másik esetleg kiegészítse a munkaköri leírást. Ezt követően pedig egy további korty bor lenyelése után készségesen feltárja eddigi tapasztalatait. Lehelyezi poharát az asztalra, s ujjait összefűzve pihenteti maga előtt a fa felületen. Egy pillanatra elgondolkozik, hogy hol is kezdje, s milyen mélységekig kell egyáltalán elmesélnie életének történetét. A diplomatikus arany középutat választja.*
- Amióta felnőtt fejjel gondolkodom, ezzel a nemes, bár nehéz feladattal foglalkozom. Sosem volt szerencsém másik munkához, egy-két alkalmi elszegődés kivételével. Ám, ezek során akkori mestereimnek, és nekem is elég gyorsan világossá vált, hogy nem vagyok alkalmas akármilyen munkára. Nem a kitartással van gond, egyszerűen nem köti le figyelmemet a kézművesség vagy akár a mezőgazdasági munka. Valahogy mindig visszatereltem magam az örömszerzés berkeibe. Így önmagam ura lehettem valahol.
*Egy lélegzetvételnyi szünetet tart, majd látszólag könnyedén, ám kissé nehéz szívvel folyatja mondandóját.*
- Gondolom, önnek sem kell feltétlenül bemutatnom azokat a körülményeket, melyek között a hozzám hasonlók kénytelenek operálni, ha nem áll mögöttük egy ilyen csodálatos család. *Utal egyúttal az iménti patthelyzet kollektív kezelésére a Sellőház részéről.* Sajnos, sokszor előfordult, hogy a kevésbé... khm... értelmes réteg egész egyszerűen nem akart fizetni az igénybevett szolgáltatásért. Ezen felül nem is említem, hogy sokszor fizikai veszélybe is kerültem, mert jól tudták, hogy kiszolgáltatott helyzetemben teljesen egyedül vagyok.
*Megfékezi magát mielőtt részletekbe bocsátkozna.*
- Összefoglalva, sosem értettem máshoz. Szívembe minden alkalommal öröm költözik, mikor egy hölgy ajkaira boldog és kielégült mosolyt varázsolhatok, és eddig nem gyakran fordult elő, hogy kivetnivalót találtak ez érdekében bevetett módszereimben.
*Az imént diszkréten előburjánzó sötét fellegek most egy apró, önelégült mosoly kíséretében nyomtalanul el is tűnnek a szőke fél-elf orcájáról. Ha valamiben az életben, ebben az egyben biztos lehet. Puha kezekkel, de határozott, előre kigondolt mozdulatokkal képes a cselekvéseket irányítani, mikor kettesben van egy vendéggel. Kifejezett erőssége az is, hogy az együtt töltött idő elején letapogassa a másik stílusát, igényeit.*
- Számomra a legnagyobb boldogság a lélek és a vágyak felfedezése. Ebben segítségemre van az is, hogy jószerivel bármire nyitott vagyok, és nem ítélkezem. Azt gondolom, ebben a szakmában ez nagy előnyt jelent.
*Ezzel be is fejezte meséjét, bár a további kérdésekre is szívesen válaszolgat, amennyiben felmerül bármi Zammiriában. Idő közben ismételten odalép asztalukhoz egy másik fekete hajú szépség. Lau derűs biccentéssel viszonozza köszönését.*
- Önnek is szép estét!
*Eztán pedig udvariasan kivárja a nők között zajló diskurzus végét, s közben óvatosakat kortyol még mindig félig levő borospoharából. *
- Ó, nem kérek semmit, köszönöm!
*Izgalma ismét tetőfokára hág, mikor Zammiria végre ráemeli tekintetét, és közli vele, hogy immár ő van a porondon. Mosollyal nyugtázza az ismételt bemutatkozást. *
- Elsőre sem volt rá igazán szükség, hisz a Sellőházzal egyetemben, az Ön jóhíre is rég eljutott a fülembe.
*Bókol kedvesen, mégis valósághoz hűen. Mióta mesterségét űzi, mindig is elméje hátsó szegletében tárolta a patinás intézmény létét. Tudta, hogy hosszú távon jobban jár, ha felkeresi a sötételf által vezetett létesítményt munka reményében. Ám, a hirdetés megjelenése előtt nem tudta, hogy férfiaknak is lehetőségük van beállni az alkalmazottak sorába.*
- Emlékezete nem csal, ezzel a szándékkal érkeztem. Azt hiszem, ha minden igaz, a vendégek örömére tesznek minden tekintetben. Társalgással, minőségi időtöltéssel fizikai és így lelki feltöltődést kínálva nekik.
*Ajkaira cinkos mosoly húzódik, s várja, hogy a másik esetleg kiegészítse a munkaköri leírást. Ezt követően pedig egy további korty bor lenyelése után készségesen feltárja eddigi tapasztalatait. Lehelyezi poharát az asztalra, s ujjait összefűzve pihenteti maga előtt a fa felületen. Egy pillanatra elgondolkozik, hogy hol is kezdje, s milyen mélységekig kell egyáltalán elmesélnie életének történetét. A diplomatikus arany középutat választja.*
- Amióta felnőtt fejjel gondolkodom, ezzel a nemes, bár nehéz feladattal foglalkozom. Sosem volt szerencsém másik munkához, egy-két alkalmi elszegődés kivételével. Ám, ezek során akkori mestereimnek, és nekem is elég gyorsan világossá vált, hogy nem vagyok alkalmas akármilyen munkára. Nem a kitartással van gond, egyszerűen nem köti le figyelmemet a kézművesség vagy akár a mezőgazdasági munka. Valahogy mindig visszatereltem magam az örömszerzés berkeibe. Így önmagam ura lehettem valahol.
*Egy lélegzetvételnyi szünetet tart, majd látszólag könnyedén, ám kissé nehéz szívvel folyatja mondandóját.*
- Gondolom, önnek sem kell feltétlenül bemutatnom azokat a körülményeket, melyek között a hozzám hasonlók kénytelenek operálni, ha nem áll mögöttük egy ilyen csodálatos család. *Utal egyúttal az iménti patthelyzet kollektív kezelésére a Sellőház részéről.* Sajnos, sokszor előfordult, hogy a kevésbé... khm... értelmes réteg egész egyszerűen nem akart fizetni az igénybevett szolgáltatásért. Ezen felül nem is említem, hogy sokszor fizikai veszélybe is kerültem, mert jól tudták, hogy kiszolgáltatott helyzetemben teljesen egyedül vagyok.
*Megfékezi magát mielőtt részletekbe bocsátkozna.*
- Összefoglalva, sosem értettem máshoz. Szívembe minden alkalommal öröm költözik, mikor egy hölgy ajkaira boldog és kielégült mosolyt varázsolhatok, és eddig nem gyakran fordult elő, hogy kivetnivalót találtak ez érdekében bevetett módszereimben.
*Az imént diszkréten előburjánzó sötét fellegek most egy apró, önelégült mosoly kíséretében nyomtalanul el is tűnnek a szőke fél-elf orcájáról. Ha valamiben az életben, ebben az egyben biztos lehet. Puha kezekkel, de határozott, előre kigondolt mozdulatokkal képes a cselekvéseket irányítani, mikor kettesben van egy vendéggel. Kifejezett erőssége az is, hogy az együtt töltött idő elején letapogassa a másik stílusát, igényeit.*
- Számomra a legnagyobb boldogság a lélek és a vágyak felfedezése. Ebben segítségemre van az is, hogy jószerivel bármire nyitott vagyok, és nem ítélkezem. Azt gondolom, ebben a szakmában ez nagy előnyt jelent.
*Ezzel be is fejezte meséjét, bár a további kérdésekre is szívesen válaszolgat, amennyiben felmerül bármi Zammiriában. Idő közben ismételten odalép asztalukhoz egy másik fekete hajú szépség. Lau derűs biccentéssel viszonozza köszönését.*
- Önnek is szép estét!
*Eztán pedig udvariasan kivárja a nők között zajló diskurzus végét, s közben óvatosakat kortyol még mindig félig levő borospoharából. *
- Ó, nem kérek semmit, köszönöm!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242