Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-13 21:49:07
Üzenet elküldve: 2019-06-13 21:49:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ale, Mady//
- Ne aggódj, nem fogok felgyújtani semmit. Szívesen mutatok valamit, máskor. De így tényleg el kell látogatnod hozzánk, nincs kibúvó! *vigyorodik el.
A következő szavaival mintha megbántaná Madyt, pedig nem ez volt a célja. Csak gondolni akart a nő jövőjére is, eszébe sem jutott, hogy ezzel a lelkébe gázol.*
- Kérlek bocsáss meg, nem akartalak megbántani. Csupán nem akarom, hogy miattam le kelljen mondanod bármiről is, nem szeretném, ha még több áldozatot hoznának értem. Tudod, honnan jövök... Nehéz kinőni a szemléletet, amibe beleneveltek. Soha nem akarnék fájdalmat okozni neked.
*Alig bírja nézni, ahogyan Mady szeme csillogni kezd a könnyektől. Jobb kezével végigsimít a nő bőrén a szeme alatt, majd két tenyerébe fogja az arcát, és közelebb húzza magához. Az ajkaira tapad, ám csókján érezni, hogy nem a fizikai vágy hajtja, hanem a belső, erős érzelmei*
- És neked köszönhetem, hogy nem vittek el a haramiák *suttogja, miután elválnak egymástól ajkaik.*
- Csak lelkileg fáj, ne is foglalkozz vele. *Aranyosnak találja, hogy a nő ennyire aggódik érte, és ez kedves mosolyt csal az arcára. Régen mosolygott már ennyit, régen érezte magát ennyire felszabadultnak és gondolatlannak, ami hatalmas szó.*
- Ha ennyi mindent túléltem már, és láthatóan kezdek felállni belőle, annyira megkeményítette a szívem, hogy az ilyen apróságok már nem tudnak majd sebet ejteni rajta. Persze a burok alatt számodra mindig lesz hely.
*Tudja jól, hogy pont ezért fog iszonyatosan megsérülni, ha Madyval történik valami, vagy ha összevesznek, bármi egyéb, de jelenleg ez nem érdekli. Itt láthatóan jó helye van, nem lesz semmi baja - remélhetőleg.
Közben végre helyet foglal a dézsában, ám a szemeit így sem veszi le a nőről.*
- Ne csak a hátam.
*Arra gondol, hogy Mady akár be is szállhatna mellé, ám mielőtt még kifejezhetné a kérését, a nő megelőzi.*
- Egyre gondoltunk *mosolyodik el ismét.* Boldoggá tennél vele.
*Ha Mady levetkőzik, akkor szemmel kíséri minden mozdulatát, ha pedig tényleg beszáll mellé, az ölébe vonja, és a vizes kezével simogatni kezdi a hátát, néha-néha újra megmerítve tenyerét a fürdővízben.*
//Ale, Mady//
- Ne aggódj, nem fogok felgyújtani semmit. Szívesen mutatok valamit, máskor. De így tényleg el kell látogatnod hozzánk, nincs kibúvó! *vigyorodik el.
A következő szavaival mintha megbántaná Madyt, pedig nem ez volt a célja. Csak gondolni akart a nő jövőjére is, eszébe sem jutott, hogy ezzel a lelkébe gázol.*
- Kérlek bocsáss meg, nem akartalak megbántani. Csupán nem akarom, hogy miattam le kelljen mondanod bármiről is, nem szeretném, ha még több áldozatot hoznának értem. Tudod, honnan jövök... Nehéz kinőni a szemléletet, amibe beleneveltek. Soha nem akarnék fájdalmat okozni neked.
*Alig bírja nézni, ahogyan Mady szeme csillogni kezd a könnyektől. Jobb kezével végigsimít a nő bőrén a szeme alatt, majd két tenyerébe fogja az arcát, és közelebb húzza magához. Az ajkaira tapad, ám csókján érezni, hogy nem a fizikai vágy hajtja, hanem a belső, erős érzelmei*
- És neked köszönhetem, hogy nem vittek el a haramiák *suttogja, miután elválnak egymástól ajkaik.*
- Csak lelkileg fáj, ne is foglalkozz vele. *Aranyosnak találja, hogy a nő ennyire aggódik érte, és ez kedves mosolyt csal az arcára. Régen mosolygott már ennyit, régen érezte magát ennyire felszabadultnak és gondolatlannak, ami hatalmas szó.*
- Ha ennyi mindent túléltem már, és láthatóan kezdek felállni belőle, annyira megkeményítette a szívem, hogy az ilyen apróságok már nem tudnak majd sebet ejteni rajta. Persze a burok alatt számodra mindig lesz hely.
*Tudja jól, hogy pont ezért fog iszonyatosan megsérülni, ha Madyval történik valami, vagy ha összevesznek, bármi egyéb, de jelenleg ez nem érdekli. Itt láthatóan jó helye van, nem lesz semmi baja - remélhetőleg.
Közben végre helyet foglal a dézsában, ám a szemeit így sem veszi le a nőről.*
- Ne csak a hátam.
*Arra gondol, hogy Mady akár be is szállhatna mellé, ám mielőtt még kifejezhetné a kérését, a nő megelőzi.*
- Egyre gondoltunk *mosolyodik el ismét.* Boldoggá tennél vele.
*Ha Mady levetkőzik, akkor szemmel kíséri minden mozdulatát, ha pedig tényleg beszáll mellé, az ölébe vonja, és a vizes kezével simogatni kezdi a hátát, néha-néha újra megmerítve tenyerét a fürdővízben.*
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-13 21:06:16
Üzenet elküldve: 2019-06-13 21:06:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Micsoda buli//
//Cassy, Mady, Khul, Dreyia, Ralas//
*A dolga könnyű és pihentető, ahogy Ralas érkezik és a tömeg közé lép, végre a dolgát végzi, nem az életét veszélyezteti. Amikor a férfi felé néz, kidugja rá a nyelvét, majd elmosolyodik. Majd a figyelme a többiekre terelődik. A bejárat közelében támasztja a falat, és figyeli a vidám vendégeket. Meg azt is ahogy Khul arca elborul egy pillanatra Ralas közvetlenségétől. Ezen szívesen kacagna, de most inkább kihagyja. Cassy közeledik felé arcán mosollyal. *
- Köszi de most nem kívánok semmit, kicsit később talán. Idekint minden rendben? Mert hátul, teljesen rendben van minden, nincs már gond.
*Ő és a nagy szája, rögtön történik valami, ami munkára kötelezi. Egy vendég tilosban jár. Pláne hogy egy vendég, naná hogy egy elf. Épp rossz helyen járna, amit sajnos Mady is észrevesz.*
-Elnézést kérek, kicsit később beszélgetünk, ahogy látom, munka van. * Mosolyog Cassyre és követi a két nőt. A vendéget hogy kirakja, és Madyt hogy esetleg megvédje, ha kell.*
//Mady, Hanloren, Dreyia //
*Mady sem ostoba, és be is előzi őt. Ez kicsit meglepi, de az élet tele van ilyen helyzetekkel. A lány szolid szavakkal szól a nőhöz, hisz minek agresszió, ha elég a kérés. Amint a társalgás át tér egy kicsit követelőzőbb hangnemre, és Mady csuklójáért nyúl, Dreyia is teljes sebességgel csap le a elf nyúlkáló csuklójára, már ha a nő hagyja.*
-Csak semmi tapi. Ha kérdésed van, intézd rendesen és diszkréten. *A kérdését ő is hallotta a nőnek, így reagál is. Persze Mady is elmondhatja a saját tudását.*
-A Sellő semleges terület, se vallási szekták, se fanatikusoknak itt nincs helye. Az említett hatalom hajhász banda ide nem jár. Nem érdekel melyik vendég kiben-miben hisz, míg megtartja magának, és nem kever bajt. Amelyik bajt kever, kirakom. Nem érdekel ha Sa' Tereth bolond szektásai, és Eeyr fanatizált hívei keverik a szart, itt nincs helyük. De ha őket keresed, a kikötő tele lehet velük, ott tuti látsz pár hitszónokot aki Sa' Tereth-nek gyűjt birkákat. Így megkérlek hölgyem, kevesebb hévvel kérdez, és tudásunkhoz mérten válaszolunk kérdésedre. Pontosabban Mady válaszol, én kb egy hete vagyok ebben a városban. És kerülök minden ostobát. A hatalom meg mulandó dolog, ellenben az arannyal többre megyek. Szóval szerezhetünk információt a bolondokról, de csak is pénzért. Ingyen itt nem adnak semmit, és a mamuszom tele az ámokfutó fajtársaimmal, hogy egyik sem képes megülni a seggén. Na meg zűrt kavarnátok mindenhol.
*Mosolyog a kedves vendégre, körülbelül olyan mosollyal, mint amikor a tigris nézi a kecskét vacsora előtt.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.30 03:41:01, a következő indokkal:
Kérésre.
//Cassy, Mady, Khul, Dreyia, Ralas//
*A dolga könnyű és pihentető, ahogy Ralas érkezik és a tömeg közé lép, végre a dolgát végzi, nem az életét veszélyezteti. Amikor a férfi felé néz, kidugja rá a nyelvét, majd elmosolyodik. Majd a figyelme a többiekre terelődik. A bejárat közelében támasztja a falat, és figyeli a vidám vendégeket. Meg azt is ahogy Khul arca elborul egy pillanatra Ralas közvetlenségétől. Ezen szívesen kacagna, de most inkább kihagyja. Cassy közeledik felé arcán mosollyal. *
- Köszi de most nem kívánok semmit, kicsit később talán. Idekint minden rendben? Mert hátul, teljesen rendben van minden, nincs már gond.
*Ő és a nagy szája, rögtön történik valami, ami munkára kötelezi. Egy vendég tilosban jár. Pláne hogy egy vendég, naná hogy egy elf. Épp rossz helyen járna, amit sajnos Mady is észrevesz.*
-Elnézést kérek, kicsit később beszélgetünk, ahogy látom, munka van. * Mosolyog Cassyre és követi a két nőt. A vendéget hogy kirakja, és Madyt hogy esetleg megvédje, ha kell.*
//Mady, Hanloren, Dreyia //
*Mady sem ostoba, és be is előzi őt. Ez kicsit meglepi, de az élet tele van ilyen helyzetekkel. A lány szolid szavakkal szól a nőhöz, hisz minek agresszió, ha elég a kérés. Amint a társalgás át tér egy kicsit követelőzőbb hangnemre, és Mady csuklójáért nyúl, Dreyia is teljes sebességgel csap le a elf nyúlkáló csuklójára, már ha a nő hagyja.*
-Csak semmi tapi. Ha kérdésed van, intézd rendesen és diszkréten. *A kérdését ő is hallotta a nőnek, így reagál is. Persze Mady is elmondhatja a saját tudását.*
-A Sellő semleges terület, se vallási szekták, se fanatikusoknak itt nincs helye. Az említett hatalom hajhász banda ide nem jár. Nem érdekel melyik vendég kiben-miben hisz, míg megtartja magának, és nem kever bajt. Amelyik bajt kever, kirakom. Nem érdekel ha Sa' Tereth bolond szektásai, és Eeyr fanatizált hívei keverik a szart, itt nincs helyük. De ha őket keresed, a kikötő tele lehet velük, ott tuti látsz pár hitszónokot aki Sa' Tereth-nek gyűjt birkákat. Így megkérlek hölgyem, kevesebb hévvel kérdez, és tudásunkhoz mérten válaszolunk kérdésedre. Pontosabban Mady válaszol, én kb egy hete vagyok ebben a városban. És kerülök minden ostobát. A hatalom meg mulandó dolog, ellenben az arannyal többre megyek. Szóval szerezhetünk információt a bolondokról, de csak is pénzért. Ingyen itt nem adnak semmit, és a mamuszom tele az ámokfutó fajtársaimmal, hogy egyik sem képes megülni a seggén. Na meg zűrt kavarnátok mindenhol.
*Mosolyog a kedves vendégre, körülbelül olyan mosollyal, mint amikor a tigris nézi a kecskét vacsora előtt.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.30 03:41:01, a következő indokkal:
Kérésre.
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-13 20:17:43
Üzenet elküldve: 2019-06-13 20:17:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Micsoda buli//
//Cassy, Mady, Khul, Dreyia, Ralas//
*immár rezzenéstelen tekintettel, leplezetlenül vigyorog, láthatóan kissé meg is könnyebbült. Egyrészt, hogy a kinti eseményeket sikeresen kézben tartották a lányok hathatós közreműködésével, másrészt pedig, ahogy hallja a helyzet megoldótdott, pedig már mindenre felkészült.*
- Nyugi, kislány, csak egy egészen pici kis tüzecske lesz, pont, mint amekkora a szívemben gyúlik, mikor rádnézek! *Először a gatyáját akarta mondani, de aztán inkább visszafogja magát, ez a kis ártatlan füllentés jobban illik a helyzethez. Mady tágra nyílt szemeit, mellyel meglepetését fejezi ki éleslátása miatt, egy apró fojtott röhögéssel díjazza, majd meghajtja magát. A főnök is befut, legalábbis az egyik. Tekintete sok mindent nem rul el, bár fél füllel azért hallja a dicséretet, ami a kinti helyzetet jellemzi. Biccent felé is egyet, ugyan az is feltűnik számára, hogy a főnök a vendégsereg közepére pályázik. ~ Hát ez nagyszerű, ez az ember egy életbiztosítás. ~ Csóválja meg fejét, tekintve, hogy feladatot nem kapott, indul is a dolgára. Kósza tekintettel méri fel az érkező furcsa tüneményt, csinosnak csinos, ugyan, kissé őrültnek tűnik, de Mady, majd intézi a mélységivel.*
- Alfonz? *A férfi tompa biccentéssel és szbormerev arccal követi, így nem tudja eldönteni, hogy a fahordás nincs inyére, vagy túl sokat nézett a jegesgödörbe és úgy maradt.*
- Jó pár hasábbal hozunk, aztán kezdődhet a kerti parti, cimbora! Kérlek... *Fűzi hozzá gyorsan, mert még emlékszik a legutóbbi incidensre. A fatároló nem messze van az istállónál, így mindketten odamennek, majd karjaiba kezdi szedni a hasábot.*
//Cassy, Mady, Khul, Dreyia, Ralas//
*immár rezzenéstelen tekintettel, leplezetlenül vigyorog, láthatóan kissé meg is könnyebbült. Egyrészt, hogy a kinti eseményeket sikeresen kézben tartották a lányok hathatós közreműködésével, másrészt pedig, ahogy hallja a helyzet megoldótdott, pedig már mindenre felkészült.*
- Nyugi, kislány, csak egy egészen pici kis tüzecske lesz, pont, mint amekkora a szívemben gyúlik, mikor rádnézek! *Először a gatyáját akarta mondani, de aztán inkább visszafogja magát, ez a kis ártatlan füllentés jobban illik a helyzethez. Mady tágra nyílt szemeit, mellyel meglepetését fejezi ki éleslátása miatt, egy apró fojtott röhögéssel díjazza, majd meghajtja magát. A főnök is befut, legalábbis az egyik. Tekintete sok mindent nem rul el, bár fél füllel azért hallja a dicséretet, ami a kinti helyzetet jellemzi. Biccent felé is egyet, ugyan az is feltűnik számára, hogy a főnök a vendégsereg közepére pályázik. ~ Hát ez nagyszerű, ez az ember egy életbiztosítás. ~ Csóválja meg fejét, tekintve, hogy feladatot nem kapott, indul is a dolgára. Kósza tekintettel méri fel az érkező furcsa tüneményt, csinosnak csinos, ugyan, kissé őrültnek tűnik, de Mady, majd intézi a mélységivel.*
- Alfonz? *A férfi tompa biccentéssel és szbormerev arccal követi, így nem tudja eldönteni, hogy a fahordás nincs inyére, vagy túl sokat nézett a jegesgödörbe és úgy maradt.*
- Jó pár hasábbal hozunk, aztán kezdődhet a kerti parti, cimbora! Kérlek... *Fűzi hozzá gyorsan, mert még emlékszik a legutóbbi incidensre. A fatároló nem messze van az istállónál, így mindketten odamennek, majd karjaiba kezdi szedni a hasábot.*
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-13 20:00:58
Üzenet elküldve: 2019-06-13 20:00:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ale, Mady//
*Szereti hallani az elégedett sóhajokat, mind megerősítik, hogy jól végzi a munkáját, ezúttal azonban nem azért teszi mindezt, mert valaki jól megfizette érte, hanem mert neki is jólesik. Ha csak a saját kívánalmait tartaná szem előtt, a nemes egész este csak az ágyon feküdne, félmeztelenül, közben csókjaival halmozná el, míg az történetekkel szórakoztatná. De nem lehet ennyire önző, ezt ő is nagyon jól tudja, így elereszti és hagyja folyni a történéseket maguktól. Minden egyes szó, jóleső bizsergéssel tölti el, de mikor a férfi említi, hogy többször kéne ellátogatni a hozzá, egy pillanatra megakad a lélegzete is.*
-Gyere, bármikor szívesen látlak. *Kapja fel a fejét.*
-Tűz varázslatot? *Csillan meg a kíváncsiság két szembogarában, azonban nyomban tova is tűnik, hiszen a nemrég történtek fényében, nem lenne tanácsos itt és most bemutatót tartani a nemesnek, bármennyire is szeretné látni a tudományát.*
-Mikor ellátogatok majd hozzád, szeretnék látni néhányat, itt viszont nagyon szigorúan veszik a gyújtogatást. *Szomorodik el a hangja.* -De tényleg nagyon szeretném látni. *Emeli fel a tekintetét. Majd a férfi átvált egy egészen más terepre, ami a pénz és az idő körül forog és ami kifejezetten elszomorítja legbelül.*
-Rád mindig van időm és nehogy azt hidd, hogy ezt nekem nem szabad vagy nem engedhetem meg magamnak! Te komolyan azt gondolod, hogy az egész világom az arany körül forog? Ez elszomorít, pedig te voltál eddig az egyetlen, akivel azért voltam, mert szerettem volna. Annyira kedves voltál hozzám, semmire se kényszerítettél, nem akartál felettem uralkodni. Nem igazán ismerek még egy ilyen férfit. *Halkul el, szemei könnyes csillogásba kezdenek, de gyorsan tovatűnik néhány pislogás után.*
-Én azt szeretném, ha boldogulnál, úgy aggódtam miattad. Mióta elváltunk csak az járt az eszemben, hogy most biztos valahol magányosan ücsörögsz, nem eszel vagy megtámadtak a haramiák. Annyira boldog vagyok, hogy megint láthatlak. *Talán kicsit végre megnyugszik, miután hangot adott a hullámokban feltörő érzéseinek, mert most úgy érzi ezt is szabad, hogy érző lényként tekintsen magára.*
-Te vagy az egyetlen barátom. Mást nem is ismerek. *Persze vannak visszajáró vendégei, de velük sok minden nem lehet, legfőképp őszinte és felszabadult. A lányok felé sem igazán célszerű, ha a sebezhető arcát mutatja, a végén még elveszítené a tekintélyét, az pedig egyértelműen megnehezítené a dolgát, minden téren.*
-Elájultál?! *Furakodik vissza az aggodalom a szemeibe, még a két kezét is a szája elé kapja.*
-Aztán bezártak egy szobába?! Bántottak is? Fáj még? *Csuklik el a hangja a beszámoló hallatán, közben együtt érzően végig simít a másik kezén, talán csak le akarja ellenőrizni, hogy az elf valóban ott ül mellette és nem csak képzelődik. Mikor pedig már teljes magabiztossággal állíthatja, valóban ott van, csupán akkor nyugszik meg ismét. Ezek után a nemes feláll és kibújik a ruháiból, majd kedvesen végig simít az arcán, ő pedig belesimul a férfi kezébe, mint a doromboló macska. Sajnos arra, hogy a fiának mekkora szüksége lett volna rá, nem mond semmit, ő is pontosan tudja, mennyire fájó, ha valaki az apja nélkül nő fel. Neki sokáig az édesanyja sem adatott meg. Mikor viszont a fattyú szó is elhangzik, némileg lefordul a mosoly az arcáról, nem tehet róla, nem a legkedvesebb emlékei sorakoznak fel e mögött a szó mögött.*
-Biztos jól állna megint. *Húzza ismét magára a mosolyt, ahogy a férfi hajára terelődik a szó, hálás is érte, hogy nem időznek sokáig az előző témakörben.*
-Megmossam a hátad? Szívesen tenném. *Teszi még hozzá, nehogy a nemes azt higgye, hogy csupán kötelesség tudat az, ami mozgatja, oda is térdel a dézsa mellé és a két alkarját oda támasztja a tákolmány tetejére.*
-Beszállhatok melléd? *Nem szeretne túlságosan tolakodó lenni, minden porcikájával azon van, hogy a férfi jól érezze magát nála.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.13 20:07:21
//Ale, Mady//
*Szereti hallani az elégedett sóhajokat, mind megerősítik, hogy jól végzi a munkáját, ezúttal azonban nem azért teszi mindezt, mert valaki jól megfizette érte, hanem mert neki is jólesik. Ha csak a saját kívánalmait tartaná szem előtt, a nemes egész este csak az ágyon feküdne, félmeztelenül, közben csókjaival halmozná el, míg az történetekkel szórakoztatná. De nem lehet ennyire önző, ezt ő is nagyon jól tudja, így elereszti és hagyja folyni a történéseket maguktól. Minden egyes szó, jóleső bizsergéssel tölti el, de mikor a férfi említi, hogy többször kéne ellátogatni a hozzá, egy pillanatra megakad a lélegzete is.*
-Gyere, bármikor szívesen látlak. *Kapja fel a fejét.*
-Tűz varázslatot? *Csillan meg a kíváncsiság két szembogarában, azonban nyomban tova is tűnik, hiszen a nemrég történtek fényében, nem lenne tanácsos itt és most bemutatót tartani a nemesnek, bármennyire is szeretné látni a tudományát.*
-Mikor ellátogatok majd hozzád, szeretnék látni néhányat, itt viszont nagyon szigorúan veszik a gyújtogatást. *Szomorodik el a hangja.* -De tényleg nagyon szeretném látni. *Emeli fel a tekintetét. Majd a férfi átvált egy egészen más terepre, ami a pénz és az idő körül forog és ami kifejezetten elszomorítja legbelül.*
-Rád mindig van időm és nehogy azt hidd, hogy ezt nekem nem szabad vagy nem engedhetem meg magamnak! Te komolyan azt gondolod, hogy az egész világom az arany körül forog? Ez elszomorít, pedig te voltál eddig az egyetlen, akivel azért voltam, mert szerettem volna. Annyira kedves voltál hozzám, semmire se kényszerítettél, nem akartál felettem uralkodni. Nem igazán ismerek még egy ilyen férfit. *Halkul el, szemei könnyes csillogásba kezdenek, de gyorsan tovatűnik néhány pislogás után.*
-Én azt szeretném, ha boldogulnál, úgy aggódtam miattad. Mióta elváltunk csak az járt az eszemben, hogy most biztos valahol magányosan ücsörögsz, nem eszel vagy megtámadtak a haramiák. Annyira boldog vagyok, hogy megint láthatlak. *Talán kicsit végre megnyugszik, miután hangot adott a hullámokban feltörő érzéseinek, mert most úgy érzi ezt is szabad, hogy érző lényként tekintsen magára.*
-Te vagy az egyetlen barátom. Mást nem is ismerek. *Persze vannak visszajáró vendégei, de velük sok minden nem lehet, legfőképp őszinte és felszabadult. A lányok felé sem igazán célszerű, ha a sebezhető arcát mutatja, a végén még elveszítené a tekintélyét, az pedig egyértelműen megnehezítené a dolgát, minden téren.*
-Elájultál?! *Furakodik vissza az aggodalom a szemeibe, még a két kezét is a szája elé kapja.*
-Aztán bezártak egy szobába?! Bántottak is? Fáj még? *Csuklik el a hangja a beszámoló hallatán, közben együtt érzően végig simít a másik kezén, talán csak le akarja ellenőrizni, hogy az elf valóban ott ül mellette és nem csak képzelődik. Mikor pedig már teljes magabiztossággal állíthatja, valóban ott van, csupán akkor nyugszik meg ismét. Ezek után a nemes feláll és kibújik a ruháiból, majd kedvesen végig simít az arcán, ő pedig belesimul a férfi kezébe, mint a doromboló macska. Sajnos arra, hogy a fiának mekkora szüksége lett volna rá, nem mond semmit, ő is pontosan tudja, mennyire fájó, ha valaki az apja nélkül nő fel. Neki sokáig az édesanyja sem adatott meg. Mikor viszont a fattyú szó is elhangzik, némileg lefordul a mosoly az arcáról, nem tehet róla, nem a legkedvesebb emlékei sorakoznak fel e mögött a szó mögött.*
-Biztos jól állna megint. *Húzza ismét magára a mosolyt, ahogy a férfi hajára terelődik a szó, hálás is érte, hogy nem időznek sokáig az előző témakörben.*
-Megmossam a hátad? Szívesen tenném. *Teszi még hozzá, nehogy a nemes azt higgye, hogy csupán kötelesség tudat az, ami mozgatja, oda is térdel a dézsa mellé és a két alkarját oda támasztja a tákolmány tetejére.*
-Beszállhatok melléd? *Nem szeretne túlságosan tolakodó lenni, minden porcikájával azon van, hogy a férfi jól érezze magát nála.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.13 20:07:21
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-13 18:52:54
Üzenet elküldve: 2019-06-13 18:52:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine, Dreyia//
-Úgy.
*Pillant kíváncsian az álmosan gomolygó füst irányába, ami azért így már jócskán veszít fátyolos romantikájából.*
-Szabad, hozza csak. Nincs elátkozva.
*Húzodik ajka sejtelmes mosolyba, miközben feláll az asztaltól. Egy lapos pillantás kíséretében méri végig a barna hajú félvért, miközben maga elé engedi. Inkább hajaz első pillantásra elfre, mint emberre, de az óhatatlan szem könnyedén kiszúrja az ismertetőjegyeket. Ki elfek között nő fel, csalhatatlan ilyen téren.*
-A magadfajta leány sokat lát és hall.
*Pillant fel Maydeleinera, miközben kint, egy kicsit távolabb a lobogó lángoktól leül egy szabad asztalhoz. Nem folytatja azonnal, keresztbe dobja lábait és kényelmesen hátradől a széken.*
-Egy pohár vizet kérek csupán.
*Hunyorog a lányra. Hosszúnak ígérkezik az este, de a csillagokkal pöttyözött sötét égbolt nyugodt éjjelt jósol.*
-Mondd...
*Kapja el hirtelen a lány csuklóját ha tudja, mikor az elfordulna.*
-Hol vannak a számkivetettek? Hol bújnak a sötét isten követői?
*Hadarja suttogva, erősen szorítva a félelf kezét. A Kikötőben igen csak elterjedt Sa'Tereth hite, bár könnyen lehet, hogy követői messze kerülik a Sellőt. Egy próbát mindenesetre megér a dolog, veszteni nem veszthet a kérdéssel. Bizonyára Maydeleine számtalan furcsább kérdéssel és kéréssel kell szembe nézzen nap mint nap.*
-Úgy.
*Pillant kíváncsian az álmosan gomolygó füst irányába, ami azért így már jócskán veszít fátyolos romantikájából.*
-Szabad, hozza csak. Nincs elátkozva.
*Húzodik ajka sejtelmes mosolyba, miközben feláll az asztaltól. Egy lapos pillantás kíséretében méri végig a barna hajú félvért, miközben maga elé engedi. Inkább hajaz első pillantásra elfre, mint emberre, de az óhatatlan szem könnyedén kiszúrja az ismertetőjegyeket. Ki elfek között nő fel, csalhatatlan ilyen téren.*
-A magadfajta leány sokat lát és hall.
*Pillant fel Maydeleinera, miközben kint, egy kicsit távolabb a lobogó lángoktól leül egy szabad asztalhoz. Nem folytatja azonnal, keresztbe dobja lábait és kényelmesen hátradől a széken.*
-Egy pohár vizet kérek csupán.
*Hunyorog a lányra. Hosszúnak ígérkezik az este, de a csillagokkal pöttyözött sötét égbolt nyugodt éjjelt jósol.*
-Mondd...
*Kapja el hirtelen a lány csuklóját ha tudja, mikor az elfordulna.*
-Hol vannak a számkivetettek? Hol bújnak a sötét isten követői?
*Hadarja suttogva, erősen szorítva a félelf kezét. A Kikötőben igen csak elterjedt Sa'Tereth hite, bár könnyen lehet, hogy követői messze kerülik a Sellőt. Egy próbát mindenesetre megér a dolog, veszteni nem veszthet a kérdéssel. Bizonyára Maydeleine számtalan furcsább kérdéssel és kéréssel kell szembe nézzen nap mint nap.*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-13 12:29:09
Üzenet elküldve: 2019-06-13 12:29:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ale, Mady//
*Az apró csókoktól a mellkasán önkéntelenül is felsóhajt. Régen nem ért már hozzá senki ilyen gyengéden, sőt, a lázadás első napja óta egyedül csak Mady, pont aznap, mikor a városban találkoztak. Sőt, a lázadás előtt sem volt senkivel azóta, hogy a jegyese átverte, és direkt megpróbálta szétszedni a házukat, és nevetség tárgyává tenni a Sayqueves nevet - sikeresen.
Lehunyja a szemét, így nem veszi észre, hogy Mady közben felméri az állapotát, csak a simogatást érzi, ami most kifejezetten jól esik neki.*
- Többször kellene meglátogatnom téged *mormogja.* Ismerek már pár tűzvarázslatot, ha valaki megtámadna itt, meg tudom védeni magamat. És ha legközelebb eljövök, még tovább fognak bővülni az ismereteim. De tudom, hogy te ezzel foglalkozol, és az időd pénz, nem is várnám el, hogy miattam csökkenjen a bevételed. Azok után, hogy a legmélyebb elkeseredésemben ott voltál és segítettél, ez a legkevesebb. Lehet, már régen elvitt volna a bánat, mondhatni a kezedben van az életem.
*Valószínűnek tartja, hogy több aranya van jelenleg, amit Mady valaha is látni fog összesen, taplóság lenne, ha azt várná, hogy a nő a drága idejét vele töltse, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Különös, hogy így viszonyul egy egyszerű örömlányhoz, régen el sem tudta képzelni, hogy aktívabban beszélgessen eggyel, nemhogy a barátjaként nézzen rá. Barátként, akivel néha-néha kicsit jobban is élvezik a másik testét. Jól tudja, hogy ez Mady felől nem testi vonzalom, elvégre csak Aleimordnak magára kell néznie: amilyen vékony, nem lenne egyetlen nő sem, aki megkívánná. Mady vagy nagyon cseles, és tökéletesen tudja, hogyan csavarjon az ujja köré valakit, akiből később profitálhat, vagy egyszerűen tényleg barátként tekint a férfire.*
~Igazából nem is érdekel a válasz.~
- Nem mondom, hogy nem vagyok hibás, de túlzásba estek. Egyszerű a történet. Sétáltam, de rosszul lettem, gondolom attól, hogy nem ettem. Elájultam, és arra ébredtem, hogy egy kisebb csapat arról beszél, hogy rabló vagy orgyilkos vagyok-e. Szép fogadtatás. Megpróbáltam összeszedni magamat, és elmondani nekik, ki vagyok és kiket keresek, erre azt hitték, hogy hazudok. Kiderült, hogy ismerik a barátaimat, és ragaszkodtak hozzá, hogy akkor maradjak náluk, és várjam meg őket. Nem akartam idegenek között várakozni, így mondtam, hogy visszamegyek, mire szinte akaratomon kívül berángattak és bezártak egy szobába. El akartam menni, erre az egyikük nekem rontott, mint valami őrült. Igaz, hogy a múltam miatt nagyon rosszul viselem, ha bezárnak, vagy megmondják, mit tegyek, de nem normális, ha egy kis mitugrász félvér lány ágyékon rúg és kicsavarja a karját egy olyan elfnek, aki hát… tudod, milyen állapotban voltam akkor. De a barátok betoppantak, beszéltem velük, aztán másnap reggel, amíg aludtak, elmentem. Hagytam levelet, majd elmentem a Mágustoronyba. Kellemes hely.
*Lehet, hogy nem túl pozitív, hogy egy nő képes volt elbánni vele, ám annyi szégyen érte már, hogy ezt az apróság már nem is érdekli.
Mikor Mady öltöztetni kezdi, magától feláll, és segít neki azzal, hogy kibújik az ingéből és nadrágjából. A csókokba ismét beleborzong, keze automatikusan elindul, hogy végigsimítson a nő arcán.*
- Olyan jó vagy hozzám *suttogja. Amíg Madyval és Lauval nem találkozott, akik végre normálisan, emberségesen fordultak felé, addig azt hitte, hogy utálja a világ, és ezért ő maga is gyűlölte az egészet. Már egy kicsit annyira nem is tűnik borzalmasnak.*
- De nem volt. Mikor találkoztam azzal a fiúval, szinte ordított róla, hogy mennyire szüksége lett volna rám. De hát negyven év apa nélkül az negyven év. Igazad van, nem mi tehetünk róla, sem én, se ő. Az anyja is csak a nemesi világtól akarta védeni. Egy fattyút belekeverni…
*Nem hiszi, hogy tovább kell magyaráznia, hiszen Mady értelmes nő.*
- Igen, meg *mosolyodik el, mikor Mady a hajába túr.* Láttál volna régen… A hátam közepéig ért. Le kellett vágnom, mert nem tudtam elviselni a saját ábrázatomat, ami visszanézett rám mindenféle tükröződő dologról. Talán újra megnövesztem.
*Beszélgetés közben megszabadul a ruháitól - láthatóan nem szégyenlős -, belelép a dézsába, majd elmerül benne.*
//Ale, Mady//
*Az apró csókoktól a mellkasán önkéntelenül is felsóhajt. Régen nem ért már hozzá senki ilyen gyengéden, sőt, a lázadás első napja óta egyedül csak Mady, pont aznap, mikor a városban találkoztak. Sőt, a lázadás előtt sem volt senkivel azóta, hogy a jegyese átverte, és direkt megpróbálta szétszedni a házukat, és nevetség tárgyává tenni a Sayqueves nevet - sikeresen.
Lehunyja a szemét, így nem veszi észre, hogy Mady közben felméri az állapotát, csak a simogatást érzi, ami most kifejezetten jól esik neki.*
- Többször kellene meglátogatnom téged *mormogja.* Ismerek már pár tűzvarázslatot, ha valaki megtámadna itt, meg tudom védeni magamat. És ha legközelebb eljövök, még tovább fognak bővülni az ismereteim. De tudom, hogy te ezzel foglalkozol, és az időd pénz, nem is várnám el, hogy miattam csökkenjen a bevételed. Azok után, hogy a legmélyebb elkeseredésemben ott voltál és segítettél, ez a legkevesebb. Lehet, már régen elvitt volna a bánat, mondhatni a kezedben van az életem.
*Valószínűnek tartja, hogy több aranya van jelenleg, amit Mady valaha is látni fog összesen, taplóság lenne, ha azt várná, hogy a nő a drága idejét vele töltse, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Különös, hogy így viszonyul egy egyszerű örömlányhoz, régen el sem tudta képzelni, hogy aktívabban beszélgessen eggyel, nemhogy a barátjaként nézzen rá. Barátként, akivel néha-néha kicsit jobban is élvezik a másik testét. Jól tudja, hogy ez Mady felől nem testi vonzalom, elvégre csak Aleimordnak magára kell néznie: amilyen vékony, nem lenne egyetlen nő sem, aki megkívánná. Mady vagy nagyon cseles, és tökéletesen tudja, hogyan csavarjon az ujja köré valakit, akiből később profitálhat, vagy egyszerűen tényleg barátként tekint a férfire.*
~Igazából nem is érdekel a válasz.~
- Nem mondom, hogy nem vagyok hibás, de túlzásba estek. Egyszerű a történet. Sétáltam, de rosszul lettem, gondolom attól, hogy nem ettem. Elájultam, és arra ébredtem, hogy egy kisebb csapat arról beszél, hogy rabló vagy orgyilkos vagyok-e. Szép fogadtatás. Megpróbáltam összeszedni magamat, és elmondani nekik, ki vagyok és kiket keresek, erre azt hitték, hogy hazudok. Kiderült, hogy ismerik a barátaimat, és ragaszkodtak hozzá, hogy akkor maradjak náluk, és várjam meg őket. Nem akartam idegenek között várakozni, így mondtam, hogy visszamegyek, mire szinte akaratomon kívül berángattak és bezártak egy szobába. El akartam menni, erre az egyikük nekem rontott, mint valami őrült. Igaz, hogy a múltam miatt nagyon rosszul viselem, ha bezárnak, vagy megmondják, mit tegyek, de nem normális, ha egy kis mitugrász félvér lány ágyékon rúg és kicsavarja a karját egy olyan elfnek, aki hát… tudod, milyen állapotban voltam akkor. De a barátok betoppantak, beszéltem velük, aztán másnap reggel, amíg aludtak, elmentem. Hagytam levelet, majd elmentem a Mágustoronyba. Kellemes hely.
*Lehet, hogy nem túl pozitív, hogy egy nő képes volt elbánni vele, ám annyi szégyen érte már, hogy ezt az apróság már nem is érdekli.
Mikor Mady öltöztetni kezdi, magától feláll, és segít neki azzal, hogy kibújik az ingéből és nadrágjából. A csókokba ismét beleborzong, keze automatikusan elindul, hogy végigsimítson a nő arcán.*
- Olyan jó vagy hozzám *suttogja. Amíg Madyval és Lauval nem találkozott, akik végre normálisan, emberségesen fordultak felé, addig azt hitte, hogy utálja a világ, és ezért ő maga is gyűlölte az egészet. Már egy kicsit annyira nem is tűnik borzalmasnak.*
- De nem volt. Mikor találkoztam azzal a fiúval, szinte ordított róla, hogy mennyire szüksége lett volna rám. De hát negyven év apa nélkül az negyven év. Igazad van, nem mi tehetünk róla, sem én, se ő. Az anyja is csak a nemesi világtól akarta védeni. Egy fattyút belekeverni…
*Nem hiszi, hogy tovább kell magyaráznia, hiszen Mady értelmes nő.*
- Igen, meg *mosolyodik el, mikor Mady a hajába túr.* Láttál volna régen… A hátam közepéig ért. Le kellett vágnom, mert nem tudtam elviselni a saját ábrázatomat, ami visszanézett rám mindenféle tükröződő dologról. Talán újra megnövesztem.
*Beszélgetés közben megszabadul a ruháitól - láthatóan nem szégyenlős -, belelép a dézsába, majd elmerül benne.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-13 07:27:41
Üzenet elküldve: 2019-06-13 07:27:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Micsoda buli//
//Cassy, Mady, Khul, Dreyia, Ralas//
*Míg Cassyvel szót vált újabb esemény kezd kibontakozni a Sellő előtt. Khul és Alfonz tüzelőt kezd el kihordani, majd egy központi helyen szépen meg is gyújtják, a tűz pedig kellemesen pattog a hasábok között, fokozva a vendégek jókedvét. A fenyegetésre, mi szerint majd jól meg lesznek táncoltatva csak egy mosolyt ereszt meg, közben feltűnik neki egy alak, aki az ajtó felé sétál és be is lép a fogadótérbe. Azonban ekkor odalép köreikbe Ralas is, őt eddig még nem látta, így megnyugvással tölti el, hogy kutya baja sincs, jelenlétének talán az lehet az oka, hogy immár sikerült úrrá lenni a benti sejtelmes tűzvészen.*
-Ha odabent minden rendben, akkor idekint is. Úgy látom a hangulat nagyszerű, hála a többieknek, ebből már nagy elégedetlenkedés nemigen lesz, amíg ki nem fogyunk a borból. *Ejti meg kicsit halkabbra véve a hangját, ez másra nem is tartozik, bár Ralas által adott apanázs valószínű majd fedezi a készlet fogyását, de ha eljön az ideje a pótlásnak, inkább majd Darelldhez fordul, egymaga úgysem bírná idáig elcipelni az italokkal teli hordókat. Ő maga semmit nem tud a bent rekedt személyről, hiszen erről tájékoztatást nem kapott, így nem is aggódik. A figyelme most főleg az italokon lesz, mindennek az a kulcsa, és ha jól szervezik és ügyesek, akár még ki is tarthat, míg az összes vendég rá nem un, vagy bele nem fárad a mulatozásba. Khul felvetése a táncról, így egészen előrelátónak tűnik a számára, neki se juthatott volna eszébe jobb. A dicséretre és a kedves felajánlásra, minthogy a helytállásért némi pihenőt ajánl fel cserébe, nagyra nyílnak a szemei, nem is gondolta volna, hogy ezt megengedik valaha is neki. A meghatottságát palástolva fordul oda Cassyhez, ugyanis valakinek még azt az egy szál vendéget, reményei szerint ugyanis csupán erről lehet szó, ki kell terelnie a vendégtérből.*
-Őt elintézem, te csak folytasd, amit csináltál. *Nyugtatja meg, és már indul is fürgén szedve a lábait, be az ajtón át.*
//Hanloren Duunelar, Dreyia Linkelstar//
*Egy kósza pillantást vált Dreyiával, ahogy látja neki is feltűnt az új érkező, ha esetleg ő is befelé tart, igyekszik megelőzni. Jobban szeretné ugyanis, hogy először szólhasson, hátha egyébre nem is lesz szükség, reményei szerint, további feltételezésekbe bele se bonyolodva. Mikor beér megigazgatja a ruháját, majd szemével az egyetlen benn tartózkodóra pillant, nyomban mellé is ér, de akkorra már kényelmesen helyet foglalt egy széken. Csupán mikor megszabadítja magát a csuklyától, döbben rá a kibukkanó szőke hajzuhatagból, hogy egy nővel van dolga. Felölt egy előzékeny mosolyt és félig meghajtja magát a vendég felé.*
-Kisasszony, üdvözlöm a Sellőben! Sajnos történt a konyhában egy kis baleset, így az épültet át kell szellőztessük. *Utal a vendégtérben is érezhető, kedélyesen bolyongó füstfoszlányokra.*
-Kérem, fáradjon utánam odaki, van még üres asztal, sőt, most lobban fel a tábortűz, ha kívánja a mellé is helyet foglalhat. Természetesen a kellemetlenség miatt az italra a vendégünk. *Emelkedik fel ismét és előzékenyen nyúl a botért, ha a másik nem állítja meg, hogy segítsen neki helyet változtatni.*
-Ha szabad. *Addig nem fogja meg a tárgyat, amíg engedélyt nem kap rá.*
//Cassy, Mady, Khul, Dreyia, Ralas//
*Míg Cassyvel szót vált újabb esemény kezd kibontakozni a Sellő előtt. Khul és Alfonz tüzelőt kezd el kihordani, majd egy központi helyen szépen meg is gyújtják, a tűz pedig kellemesen pattog a hasábok között, fokozva a vendégek jókedvét. A fenyegetésre, mi szerint majd jól meg lesznek táncoltatva csak egy mosolyt ereszt meg, közben feltűnik neki egy alak, aki az ajtó felé sétál és be is lép a fogadótérbe. Azonban ekkor odalép köreikbe Ralas is, őt eddig még nem látta, így megnyugvással tölti el, hogy kutya baja sincs, jelenlétének talán az lehet az oka, hogy immár sikerült úrrá lenni a benti sejtelmes tűzvészen.*
-Ha odabent minden rendben, akkor idekint is. Úgy látom a hangulat nagyszerű, hála a többieknek, ebből már nagy elégedetlenkedés nemigen lesz, amíg ki nem fogyunk a borból. *Ejti meg kicsit halkabbra véve a hangját, ez másra nem is tartozik, bár Ralas által adott apanázs valószínű majd fedezi a készlet fogyását, de ha eljön az ideje a pótlásnak, inkább majd Darelldhez fordul, egymaga úgysem bírná idáig elcipelni az italokkal teli hordókat. Ő maga semmit nem tud a bent rekedt személyről, hiszen erről tájékoztatást nem kapott, így nem is aggódik. A figyelme most főleg az italokon lesz, mindennek az a kulcsa, és ha jól szervezik és ügyesek, akár még ki is tarthat, míg az összes vendég rá nem un, vagy bele nem fárad a mulatozásba. Khul felvetése a táncról, így egészen előrelátónak tűnik a számára, neki se juthatott volna eszébe jobb. A dicséretre és a kedves felajánlásra, minthogy a helytállásért némi pihenőt ajánl fel cserébe, nagyra nyílnak a szemei, nem is gondolta volna, hogy ezt megengedik valaha is neki. A meghatottságát palástolva fordul oda Cassyhez, ugyanis valakinek még azt az egy szál vendéget, reményei szerint ugyanis csupán erről lehet szó, ki kell terelnie a vendégtérből.*
-Őt elintézem, te csak folytasd, amit csináltál. *Nyugtatja meg, és már indul is fürgén szedve a lábait, be az ajtón át.*
//Hanloren Duunelar, Dreyia Linkelstar//
*Egy kósza pillantást vált Dreyiával, ahogy látja neki is feltűnt az új érkező, ha esetleg ő is befelé tart, igyekszik megelőzni. Jobban szeretné ugyanis, hogy először szólhasson, hátha egyébre nem is lesz szükség, reményei szerint, további feltételezésekbe bele se bonyolodva. Mikor beér megigazgatja a ruháját, majd szemével az egyetlen benn tartózkodóra pillant, nyomban mellé is ér, de akkorra már kényelmesen helyet foglalt egy széken. Csupán mikor megszabadítja magát a csuklyától, döbben rá a kibukkanó szőke hajzuhatagból, hogy egy nővel van dolga. Felölt egy előzékeny mosolyt és félig meghajtja magát a vendég felé.*
-Kisasszony, üdvözlöm a Sellőben! Sajnos történt a konyhában egy kis baleset, így az épültet át kell szellőztessük. *Utal a vendégtérben is érezhető, kedélyesen bolyongó füstfoszlányokra.*
-Kérem, fáradjon utánam odaki, van még üres asztal, sőt, most lobban fel a tábortűz, ha kívánja a mellé is helyet foglalhat. Természetesen a kellemetlenség miatt az italra a vendégünk. *Emelkedik fel ismét és előzékenyen nyúl a botért, ha a másik nem állítja meg, hogy segítsen neki helyet változtatni.*
-Ha szabad. *Addig nem fogja meg a tárgyat, amíg engedélyt nem kap rá.*
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-12 23:01:23
Üzenet elküldve: 2019-06-12 23:01:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Micsoda buli//
//Cassy, Mady, Khul, Dreyia, Ralas//
*Khul rövid húzódozása alatt kezdi azt hinni, hogy félreismerte a férfit, de aztán csak "enged" a kezdeményezésnek. Cassy nem az a fajta, aki megszegi a szavát. Kicsit kuncog a látványos fellelkesülésen, szereti a vidám embereket. Áttekintve a színen, végre Madyn akadhat meg a szeme, s ettől megint visszazökken az aggodalomba. Még nem sok hír jött bentről, Mady hírein viszont megkönnyebbülten mosolyog.*
- Nagyszerű! Köszönöm a gyors segítséget! Természetesen én is segítek beváltani az ígéretet. Az emeleten sincs már senki, minden vendég és a Sellők is biztonságban vannak.
*Felsóhajt megkönnyebbülten. Amint Mady menne is tovább, megint sikerül visszazökkennie szokásos szerepkörébe, ami jobb kedvre deríti.*
- Rendben, én is teszem a dolgom tovább.
*Bólint elszánt mosollyal, s valószínűleg Khul ekkor lép hozzájuk. Kezdeményezésére bólogat.*
- Jó ötlet, a főnök igazából ezt is kérte, csak egyelőre elfoglaltak voltunk. De... csak óvatosan...
*Somolyog egy lehetnyi aggodalommal. A tűznek nem igazán a barátja, főleg most. Ráadásul tudva, hogy odabent ragadt valaki...
Dreyia közben olyan ügyesen szivárog a mulatságba, hogy először észre sem veszi. Pedig azonnal megkérdezné tőle, hogyan állnak a dolgok. Aztán maga Ralas is feltűnik, ezért a derű lehull az arcáról. Mohón szeretne kérdezni, ám nem akar a férfi szavába vágni, csak akkor szól, amikor kérdez.*
- Minden vendéget kihoztunk.
*A dicséretre lesüti a szemeit zavartan, az esze a bent ragadt lány körül jár, a gáláns jutalmat pedig értetlenül szemléli. Akkor viszont újra magára talál és megpróbálja visszaadni a részét, persze nem erőszakosan, inkább kérlelőn.*
- Ó, ez igazán nagylelkű, de nem szükséges, hiszen természetes volt. Mindenki kivette a részét, az elismerés nekik is jár. És épp elég veszteség érte a Sellőt, kérem, hadd adjam vissza...!
*Akár sikerül, akár nem, Ralas további terveit egy újabb bólintással és visszatérő mosollyal veszi tudomásul.*
- Milyen italt hozhatok? Egyébként odabent minden rendben?
*A kérésnek megfelelően tölt és felszolgálja Ralasnak ott, ahol helyet foglal. Aztán kiszúrja Dreyiát is, és hozzá lavíroz kedves arckifejezéssel.*
- Hozhatok valamit? Biztosan jólesne egy frissítő a történtek után...
*Szemöldökei együttérzőn ráncolódnak. Meglepetten pislog rajta, hogy a nő külseje milyen kifogástalan, pedig nemrég még a tűzzel hadakozott.*
//Cassy, Mady, Khul, Dreyia, Ralas//
*Khul rövid húzódozása alatt kezdi azt hinni, hogy félreismerte a férfit, de aztán csak "enged" a kezdeményezésnek. Cassy nem az a fajta, aki megszegi a szavát. Kicsit kuncog a látványos fellelkesülésen, szereti a vidám embereket. Áttekintve a színen, végre Madyn akadhat meg a szeme, s ettől megint visszazökken az aggodalomba. Még nem sok hír jött bentről, Mady hírein viszont megkönnyebbülten mosolyog.*
- Nagyszerű! Köszönöm a gyors segítséget! Természetesen én is segítek beváltani az ígéretet. Az emeleten sincs már senki, minden vendég és a Sellők is biztonságban vannak.
*Felsóhajt megkönnyebbülten. Amint Mady menne is tovább, megint sikerül visszazökkennie szokásos szerepkörébe, ami jobb kedvre deríti.*
- Rendben, én is teszem a dolgom tovább.
*Bólint elszánt mosollyal, s valószínűleg Khul ekkor lép hozzájuk. Kezdeményezésére bólogat.*
- Jó ötlet, a főnök igazából ezt is kérte, csak egyelőre elfoglaltak voltunk. De... csak óvatosan...
*Somolyog egy lehetnyi aggodalommal. A tűznek nem igazán a barátja, főleg most. Ráadásul tudva, hogy odabent ragadt valaki...
Dreyia közben olyan ügyesen szivárog a mulatságba, hogy először észre sem veszi. Pedig azonnal megkérdezné tőle, hogyan állnak a dolgok. Aztán maga Ralas is feltűnik, ezért a derű lehull az arcáról. Mohón szeretne kérdezni, ám nem akar a férfi szavába vágni, csak akkor szól, amikor kérdez.*
- Minden vendéget kihoztunk.
*A dicséretre lesüti a szemeit zavartan, az esze a bent ragadt lány körül jár, a gáláns jutalmat pedig értetlenül szemléli. Akkor viszont újra magára talál és megpróbálja visszaadni a részét, persze nem erőszakosan, inkább kérlelőn.*
- Ó, ez igazán nagylelkű, de nem szükséges, hiszen természetes volt. Mindenki kivette a részét, az elismerés nekik is jár. És épp elég veszteség érte a Sellőt, kérem, hadd adjam vissza...!
*Akár sikerül, akár nem, Ralas további terveit egy újabb bólintással és visszatérő mosollyal veszi tudomásul.*
- Milyen italt hozhatok? Egyébként odabent minden rendben?
*A kérésnek megfelelően tölt és felszolgálja Ralasnak ott, ahol helyet foglal. Aztán kiszúrja Dreyiát is, és hozzá lavíroz kedves arckifejezéssel.*
- Hozhatok valamit? Biztosan jólesne egy frissítő a történtek után...
*Szemöldökei együttérzőn ráncolódnak. Meglepetten pislog rajta, hogy a nő külseje milyen kifogástalan, pedig nemrég még a tűzzel hadakozott.*
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-12 01:07:31
Üzenet elküldve: 2019-06-12 01:07:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Tengerésztisztek, tengerre vágyó utazók, a Kikötő úri és kevésbé úri polgárainak híres-hírhedt mulatóhelye. Hogy az ár, mi oly gyakran söpört végig a Kikötő városán nem sodorta magával e helyet, az nem a véletlen műve.
Belépve még inkább meggyőzödhet e utóbbi állítás valóságtartalmáról, ugyanis a Sellőház valóban nem hajaz az általa elképzelt lebujra. Nem mintha túl sok hasonló helyre tette volna be lábát az elmúlt éveiben, egészen más mesterséget űzött, ott pedig aligha nézték volna jó szemmel az efféle időtöltést.
Csendesen surran be az ajtón, de mivel semmi szín alatt nem szeretné, ha holmi gyanús betolakodónak vélnék, hamar lekerül a csuklya szőke fejéről. Csak egy gyors pillantással méri fel az egybegyűlteket, majd a legközelebbi asztal mellé kushad. Tán nem okoz túl nagy feltűnést itt az oly elfoglalt vendégsereglet gyűrűjében. A bot hangosat koppan, ahogy az asztal szélének támasztja, ő pedig a faasztalra könyökölve veszi szemügyre a színes forgatagot. Sellők, matrózok, Patkányok, furcsa idegenek... És nicsak, egy újabb mélységi.
Halovány mosoly jelenik meg arcán. Az elmúlt három sötételf igen csak hamar berezelt, mikor megmutatta nekik a kijelölt ösvényt. Rájöttek, hogy nem arannyal és jószerencsével van kirakva az út.
Csendesen felsóhajt, élénken csillogó szemével tovább fürkészve a gyülekezetet, miközben vár a felszolgálóra. *
*Tengerésztisztek, tengerre vágyó utazók, a Kikötő úri és kevésbé úri polgárainak híres-hírhedt mulatóhelye. Hogy az ár, mi oly gyakran söpört végig a Kikötő városán nem sodorta magával e helyet, az nem a véletlen műve.
Belépve még inkább meggyőzödhet e utóbbi állítás valóságtartalmáról, ugyanis a Sellőház valóban nem hajaz az általa elképzelt lebujra. Nem mintha túl sok hasonló helyre tette volna be lábát az elmúlt éveiben, egészen más mesterséget űzött, ott pedig aligha nézték volna jó szemmel az efféle időtöltést.
Csendesen surran be az ajtón, de mivel semmi szín alatt nem szeretné, ha holmi gyanús betolakodónak vélnék, hamar lekerül a csuklya szőke fejéről. Csak egy gyors pillantással méri fel az egybegyűlteket, majd a legközelebbi asztal mellé kushad. Tán nem okoz túl nagy feltűnést itt az oly elfoglalt vendégsereglet gyűrűjében. A bot hangosat koppan, ahogy az asztal szélének támasztja, ő pedig a faasztalra könyökölve veszi szemügyre a színes forgatagot. Sellők, matrózok, Patkányok, furcsa idegenek... És nicsak, egy újabb mélységi.
Halovány mosoly jelenik meg arcán. Az elmúlt három sötételf igen csak hamar berezelt, mikor megmutatta nekik a kijelölt ösvényt. Rájöttek, hogy nem arannyal és jószerencsével van kirakva az út.
Csendesen felsóhajt, élénken csillogó szemével tovább fürkészve a gyülekezetet, miközben vár a felszolgálóra. *
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-11 17:47:32
Üzenet elküldve: 2019-06-11 17:47:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aleimord, Mady//
*Szinte kivirul az arca, ahogy kapja a bókot, valahogy ez most más érzéssel tölti el, mint a vendégektől kapott. Tudja is, hogy azok mire szolgálnak, talán pont azért nem esnek olyan jól neki. Mikor találkozott a nemessel, már akkor úgy érezte, hogy nem teljesen olyan, mint a többi, aki annyira magasan hordja az orrát, csak mert rangja van, hogy majd megbotlik járás közben. Ő már akkor is kedves és figyelmes volt vele, pedig azt se tudta honnan jött, mivel foglalkozik.
Amint pedig érzi a finom átmenetet keze érintése és tevékenysége nyomán, azt biztatásnak véve folytatja. Szépen kigombolja az inget, majd már szinte megszokásból ráhajol a másik csupasz bőrére és apró csókokat helyez el rajta, ajkai puha lenyomatát mindig egy arasszal lejjebb, közben felmérve a férfi fizikai állapotát is.*
~Sovány, de már nem kórosan. Ez itt egy… ~ *Tapintja meg a kezével Aleimord bőrét, még azért kicsit kilátszik a csontja, de csak a legalsó, azon végig táncoltatja az ujjait, de aztán gyorsan el is kapja, nehogy udvariatlanságnak vegye az elf.*
-Új barátokat? Ők nem voltak kedvesek veled? Hát miféle modoruk van az ilyeneknek? *Ráncolja össze a szemöldökét, hiszen ő a nemesben egy előzékeny és figyelmes illetőt ismert meg, nem is érti, miféle emberek képesek belekötni csak úgy, egy ilyen nemes lelkű férfiba. Mikor pedig hallja, hogy a fiát nem találta meg, őt is elfogja a szomorúság, de csak egy pillanatra, hiszen nem szabad, hogy az elf magánya és bánata magával húzza mindkettőjüket a mélybe.*
-Ez nem a te hibád, én biztos vagyok benne, ha lett volna rá lehetőséged, nagyszerű apa lettél volna. *Nyúl bátran a másik nadrágja után, kigombolja és lehúzza róla, majd int neki, hogy üljön fel. Ha ezt megteszi, akkor leemeli az inget is, mind a két vállán egy- egy csókot hagyva maga után, csakúgy kedvesen érintve az ajkait, majd finoman mellé is, egyre csak közeledve a másik nyakához. Néhány lépegetés után azonban felhagy a tevékenységgel, mivel tudja, erre még bőven lesz ideje. *
-Örömmel hallom, hogy eszel, úgy láttam jó úton haladsz. *Két csillogó szemében egyértelműen látszik a megnyugvás, ez aggasztotta eddig a legjobban, az evés. Majd egyik kezével a nemes hajába túr.*
-Mintha megnőtt volna egy kicsit ez is. *Tekergeti vidáman, aztán magára eszmél, és kicsit szégyenlősen félrenéz.*
-Ne hagyjuk kihűlni a vizet, a szívemre venném, ha miattam lennél beteg.
//Aleimord, Mady//
*Szinte kivirul az arca, ahogy kapja a bókot, valahogy ez most más érzéssel tölti el, mint a vendégektől kapott. Tudja is, hogy azok mire szolgálnak, talán pont azért nem esnek olyan jól neki. Mikor találkozott a nemessel, már akkor úgy érezte, hogy nem teljesen olyan, mint a többi, aki annyira magasan hordja az orrát, csak mert rangja van, hogy majd megbotlik járás közben. Ő már akkor is kedves és figyelmes volt vele, pedig azt se tudta honnan jött, mivel foglalkozik.
Amint pedig érzi a finom átmenetet keze érintése és tevékenysége nyomán, azt biztatásnak véve folytatja. Szépen kigombolja az inget, majd már szinte megszokásból ráhajol a másik csupasz bőrére és apró csókokat helyez el rajta, ajkai puha lenyomatát mindig egy arasszal lejjebb, közben felmérve a férfi fizikai állapotát is.*
~Sovány, de már nem kórosan. Ez itt egy… ~ *Tapintja meg a kezével Aleimord bőrét, még azért kicsit kilátszik a csontja, de csak a legalsó, azon végig táncoltatja az ujjait, de aztán gyorsan el is kapja, nehogy udvariatlanságnak vegye az elf.*
-Új barátokat? Ők nem voltak kedvesek veled? Hát miféle modoruk van az ilyeneknek? *Ráncolja össze a szemöldökét, hiszen ő a nemesben egy előzékeny és figyelmes illetőt ismert meg, nem is érti, miféle emberek képesek belekötni csak úgy, egy ilyen nemes lelkű férfiba. Mikor pedig hallja, hogy a fiát nem találta meg, őt is elfogja a szomorúság, de csak egy pillanatra, hiszen nem szabad, hogy az elf magánya és bánata magával húzza mindkettőjüket a mélybe.*
-Ez nem a te hibád, én biztos vagyok benne, ha lett volna rá lehetőséged, nagyszerű apa lettél volna. *Nyúl bátran a másik nadrágja után, kigombolja és lehúzza róla, majd int neki, hogy üljön fel. Ha ezt megteszi, akkor leemeli az inget is, mind a két vállán egy- egy csókot hagyva maga után, csakúgy kedvesen érintve az ajkait, majd finoman mellé is, egyre csak közeledve a másik nyakához. Néhány lépegetés után azonban felhagy a tevékenységgel, mivel tudja, erre még bőven lesz ideje. *
-Örömmel hallom, hogy eszel, úgy láttam jó úton haladsz. *Két csillogó szemében egyértelműen látszik a megnyugvás, ez aggasztotta eddig a legjobban, az evés. Majd egyik kezével a nemes hajába túr.*
-Mintha megnőtt volna egy kicsit ez is. *Tekergeti vidáman, aztán magára eszmél, és kicsit szégyenlősen félrenéz.*
-Ne hagyjuk kihűlni a vizet, a szívemre venném, ha miattam lennél beteg.
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-11 14:43:12
Üzenet elküldve: 2019-06-11 14:43:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Micsoda buli//
//Cassy, Mady, Khul, Dreyia, Ralas//
*Hosszasan merengve, kissé lassabban halad kifelé, mint Dreyia. Jóllehet hátát még épp látja, mikor a fogadótérbe lép, halkan felsóhajt, valóban azt csinálja, amit kért tőle. Ebben azért elsőre nem volt olyan biztos. Jelenleg profi ugyan, de bajkeverőnek tűnik, ami nem jó, meg kell tanulnia, hol van a helye, ebben az sem mentesíti, hogy egyelőre Zammiriát tekinti csupán főnökének. Jó szívvel fogadta, örül is neki. ~ Mindegy. ~ Adott esetben ezt megbeszélik, az is lehet, csupán félreértésről van szó és valóban kizárólag testi épségére vigyázott, csak kicsit nagyobb hangon, mint, ami megengedhető lett volna. Határozott mozdulattal löki az ajtót, s gondolatai közé immár Zammiria és Rella furakodik. Nem tudja mi lesz vége, csak egyet tud biztosan. Zam bárhogy is döntsön, bármit csináljon, támogatni fogja, persze saját véleményét hűen tükrözte ökölbe szorított keze és csikorgó fogai. ~ Ez is mindegy. ~ Mert feladat van. Nem fog semmibe kint beleavatkozni, egyelőre szeretné felmérni, hogy mire képes a még kissé egymásnak szokatlan személyzet. Dreyia vajon képes-e udvariasan viselkedni a vendégekkel, nem viszi-e túlzásba a dolgát? Cassy vajon megrogyik-e a súly alatt, Mady vajon továbbra is együttműködik-e? És Khul... na igen... ~ Csak ne csináljon marhaságot! ~ Amint kiér, rögtön a két lányt keresi szemével, azt is felméri Dreyia hol foglalja el a helyét.*
- Cassy, Mady, minden rendben van? *Kérdezi összefont kezekkel, bár látható halvány mosollyal ajkán, mikor látja a mulatságot, s mielőtt válaszolnának, máris elejt egy dicséretet.* Meg kell mondjam, remek munkát végeztek!
*Biccent elismerően.*
- Ha ennek vége, mindketten megérdemeltek egy kis szabadságot. Oda mentek, ahová csak szeretnétek, ha Artheniorba, akkor oda, de pihennetek kell. *Mondja halkan és kedvesen a lányoknak.*
- Ha valamire még szükség volna, akkor itt egy kis kiegészítés. *Erszényébe nyúlt, majd a két lány részére (Mesélő (Hádész)) átad700 aranyat, a rendkívüli kiadásokra, vagy a készlet gyors pótlására.
A kikötőben minden beszerezhető, még, ha nem is olyan minőségben.*
- Most leülök a vendégek közé, ha valami gondotok van, csak szóljatok. *Magában mulatva pillant Dreyiára, kinek vérnyomása vélhetően ismét a plafonon lesz, ugyanis nemes egyszerűséggel beül a vendégsereg közepébe, hogy mindenkivel váltson néhány kedves szót. Aki idegesebb, vagy esetleg elégedetlen, megnyugtassa, maga töltsön neki, s parolázzon. A diplomácia mindenek felett, s a jó reklám. Mindent elkövet annak érdekében, hogy ebből az egész helyzetből pozitív végkifejletet teremtsen.*
//Cassy, Mady, Khul, Dreyia, Ralas//
*Hosszasan merengve, kissé lassabban halad kifelé, mint Dreyia. Jóllehet hátát még épp látja, mikor a fogadótérbe lép, halkan felsóhajt, valóban azt csinálja, amit kért tőle. Ebben azért elsőre nem volt olyan biztos. Jelenleg profi ugyan, de bajkeverőnek tűnik, ami nem jó, meg kell tanulnia, hol van a helye, ebben az sem mentesíti, hogy egyelőre Zammiriát tekinti csupán főnökének. Jó szívvel fogadta, örül is neki. ~ Mindegy. ~ Adott esetben ezt megbeszélik, az is lehet, csupán félreértésről van szó és valóban kizárólag testi épségére vigyázott, csak kicsit nagyobb hangon, mint, ami megengedhető lett volna. Határozott mozdulattal löki az ajtót, s gondolatai közé immár Zammiria és Rella furakodik. Nem tudja mi lesz vége, csak egyet tud biztosan. Zam bárhogy is döntsön, bármit csináljon, támogatni fogja, persze saját véleményét hűen tükrözte ökölbe szorított keze és csikorgó fogai. ~ Ez is mindegy. ~ Mert feladat van. Nem fog semmibe kint beleavatkozni, egyelőre szeretné felmérni, hogy mire képes a még kissé egymásnak szokatlan személyzet. Dreyia vajon képes-e udvariasan viselkedni a vendégekkel, nem viszi-e túlzásba a dolgát? Cassy vajon megrogyik-e a súly alatt, Mady vajon továbbra is együttműködik-e? És Khul... na igen... ~ Csak ne csináljon marhaságot! ~ Amint kiér, rögtön a két lányt keresi szemével, azt is felméri Dreyia hol foglalja el a helyét.*
- Cassy, Mady, minden rendben van? *Kérdezi összefont kezekkel, bár látható halvány mosollyal ajkán, mikor látja a mulatságot, s mielőtt válaszolnának, máris elejt egy dicséretet.* Meg kell mondjam, remek munkát végeztek!
*Biccent elismerően.*
- Ha ennek vége, mindketten megérdemeltek egy kis szabadságot. Oda mentek, ahová csak szeretnétek, ha Artheniorba, akkor oda, de pihennetek kell. *Mondja halkan és kedvesen a lányoknak.*
- Ha valamire még szükség volna, akkor itt egy kis kiegészítés. *Erszényébe nyúlt, majd a két lány részére (Mesélő (Hádész)) átad700 aranyat, a rendkívüli kiadásokra, vagy a készlet gyors pótlására.
A kikötőben minden beszerezhető, még, ha nem is olyan minőségben.*- Most leülök a vendégek közé, ha valami gondotok van, csak szóljatok. *Magában mulatva pillant Dreyiára, kinek vérnyomása vélhetően ismét a plafonon lesz, ugyanis nemes egyszerűséggel beül a vendégsereg közepébe, hogy mindenkivel váltson néhány kedves szót. Aki idegesebb, vagy esetleg elégedetlen, megnyugtassa, maga töltsön neki, s parolázzon. A diplomácia mindenek felett, s a jó reklám. Mindent elkövet annak érdekében, hogy ebből az egész helyzetből pozitív végkifejletet teremtsen.*
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-11 12:23:16
Üzenet elküldve: 2019-06-11 12:23:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aleimord, Mady//
*Jól esik számára hátradőlni, nem gondolni semmire, és egyszerűen csak elengedni az összes gondját - bárcsak ilyen egyszerű lenne. Mady elég gyorsan visszaér, ám a férfit ez nem zavarja meg, sőt! Örül, hogy végre olyan személlyel töltheti az idejét, aki nem gyűlöli, vagy legalábbis orrol rá valamiért.*
- Az nagyszerű *mosolyog a nőre, miközben felnyitja a szemeit.* Már hogy bánnám? Szerencsés vagyok, hogy pont te fordulsz ilyen nagy gonddal a kényelmem iránt.
*Nagyon sok ideig egyedül volt, hiszen mindenki elhagyta, akinek csak a pénze vagy a hírneve kellett. Mady viszont ott volt, még akkor is, ha csak pár keserű napot tudott szebbé tenni, hiszen kötelessége elszólította.*
- Igen, megtaláltam őket. *Sóhaja halk dorombolásba fordul, mikor a finom női kezek elkezdik vetkőztetni.* De elég sok új “barátot” kerítettek maguk mellé, és nem mind társasága a legkellemesebb. Sajnos a fiamat nem találtam meg. De… Ez az én hibám. Több időt kellett volna eltöltenem vele. Kár, hogy csak akkor tudtam meg, hogy létezik, miután már régen felnőtt.
*Fogalma sincs, hogy milyen apa lenne, azaz lett volna, ám az biztos, hogy a sajátjánál rossz, már csak azért is, mert nem követte volna az elég rossz példát, amit saját maga is megtapasztalt.*
- Eszek, persze, de nem sok mindent tudok. Inkább párolt zöldségen és főtt húson élek. De most mintha a testem mindent el akarna raktározni, hogyha megint netán éhezésre adom a fejemet, legyen miből élnie.
*Bár ennek ellenére még így is csak pár kilót szedett magára, ami édes kevés ahhoz, hogy látványos legyen a változás. Nem evett annyit, hogy ennél drasztikusabb legyen a dolog, ugyan olyan vézna, mint eddig, és az a pár kiló is csak a teste alapvető működése miatt jött fel, nem pedig azért, mert olyan sokat enne azóta.*
//Aleimord, Mady//
*Jól esik számára hátradőlni, nem gondolni semmire, és egyszerűen csak elengedni az összes gondját - bárcsak ilyen egyszerű lenne. Mady elég gyorsan visszaér, ám a férfit ez nem zavarja meg, sőt! Örül, hogy végre olyan személlyel töltheti az idejét, aki nem gyűlöli, vagy legalábbis orrol rá valamiért.*
- Az nagyszerű *mosolyog a nőre, miközben felnyitja a szemeit.* Már hogy bánnám? Szerencsés vagyok, hogy pont te fordulsz ilyen nagy gonddal a kényelmem iránt.
*Nagyon sok ideig egyedül volt, hiszen mindenki elhagyta, akinek csak a pénze vagy a hírneve kellett. Mady viszont ott volt, még akkor is, ha csak pár keserű napot tudott szebbé tenni, hiszen kötelessége elszólította.*
- Igen, megtaláltam őket. *Sóhaja halk dorombolásba fordul, mikor a finom női kezek elkezdik vetkőztetni.* De elég sok új “barátot” kerítettek maguk mellé, és nem mind társasága a legkellemesebb. Sajnos a fiamat nem találtam meg. De… Ez az én hibám. Több időt kellett volna eltöltenem vele. Kár, hogy csak akkor tudtam meg, hogy létezik, miután már régen felnőtt.
*Fogalma sincs, hogy milyen apa lenne, azaz lett volna, ám az biztos, hogy a sajátjánál rossz, már csak azért is, mert nem követte volna az elég rossz példát, amit saját maga is megtapasztalt.*
- Eszek, persze, de nem sok mindent tudok. Inkább párolt zöldségen és főtt húson élek. De most mintha a testem mindent el akarna raktározni, hogyha megint netán éhezésre adom a fejemet, legyen miből élnie.
*Bár ennek ellenére még így is csak pár kilót szedett magára, ami édes kevés ahhoz, hogy látványos legyen a változás. Nem evett annyit, hogy ennél drasztikusabb legyen a dolog, ugyan olyan vézna, mint eddig, és az a pár kiló is csak a teste alapvető működése miatt jött fel, nem pedig azért, mert olyan sokat enne azóta.*
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-11 09:28:51
Üzenet elküldve: 2019-06-11 09:28:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Micsoda buli//
//Cassy, Mady, Khul, Dreyia//
*Ahogy kilép a Sellő éttermébe, az idegessége el is tűnik. Ha továbbra is ott marad, lehet, hogy hülyeséget csináljon. Ralas a főnök, de tudnia kéne mikor jó tüzet oltani, és mikor kéne a vendégekkel foglalkoznia. Mindegy ő itt csak testőr, pincér, és takarító amikor Zammi ilyesmire kéri. De tudja, hogy a lány miatt se kell aggódnia, vagy halott mire Dreyia kiér a vendégek közé, vagy már félúton van felé. A léptekből úgy hangzik, valaki szintén jön a folyosó felől, amilyen szerencséje van, a bokatapizó jön. De mindegy is a feladatát megkapta, így a vendégek közé vegyül. Csendesen nézi a trió mozgását, és csevegését, az már kevésbé tetszik, amit az a zsoldos nyúl művel. Viszont őrnek már ő is itt van, tegyenek, amit akarnak, de ha az őröket is bevonják, a játékba valakinek kicsipkézi a fülét. Figyelmét inkább a vendégekre, és az esetleg köztük lévő Patkányokra fordítja. Nem tervez a szórakozásukhoz csatlakozni, dolgozni van itt, noha a munkája csak holnap kezdődik. A tömegben mozogva figyeli őket, de nem sok vizet kavarnak, csak tüzet raknak és nyílt tűzi sütést terveznek. Csendesen szemléli a szolgálati terület felől érkezőt is, de rá is csak egy pillantást vet.*
//Cassy, Mady, Khul, Dreyia//
*Ahogy kilép a Sellő éttermébe, az idegessége el is tűnik. Ha továbbra is ott marad, lehet, hogy hülyeséget csináljon. Ralas a főnök, de tudnia kéne mikor jó tüzet oltani, és mikor kéne a vendégekkel foglalkoznia. Mindegy ő itt csak testőr, pincér, és takarító amikor Zammi ilyesmire kéri. De tudja, hogy a lány miatt se kell aggódnia, vagy halott mire Dreyia kiér a vendégek közé, vagy már félúton van felé. A léptekből úgy hangzik, valaki szintén jön a folyosó felől, amilyen szerencséje van, a bokatapizó jön. De mindegy is a feladatát megkapta, így a vendégek közé vegyül. Csendesen nézi a trió mozgását, és csevegését, az már kevésbé tetszik, amit az a zsoldos nyúl művel. Viszont őrnek már ő is itt van, tegyenek, amit akarnak, de ha az őröket is bevonják, a játékba valakinek kicsipkézi a fülét. Figyelmét inkább a vendégekre, és az esetleg köztük lévő Patkányokra fordítja. Nem tervez a szórakozásukhoz csatlakozni, dolgozni van itt, noha a munkája csak holnap kezdődik. A tömegben mozogva figyeli őket, de nem sok vizet kavarnak, csak tüzet raknak és nyílt tűzi sütést terveznek. Csendesen szemléli a szolgálati terület felől érkezőt is, de rá is csak egy pillantást vet.*
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-10 19:41:33
Üzenet elküldve: 2019-06-10 19:41:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Micsoda buli//
//Cassy, Mady, Khul//
*Nagyot ugyan nem csattan a két egymásba fonódó kéz az asztalon, de annál nagyobb lesz a visszahangja. Nem néz szét diadalmasan és nem ünnepelteti magát, mert valójában nem ő itt a célközönség. Persze Cassy méltatására azért hehrészve meghajtja magát, aztán gálánsan még kezet is csókol... mármint Cassynek, nem a vesztes úrnak. Annak csak a szeszt kínálja, ki el is fogadja, s ha már ott van, hát társának is tölt egyet.*
- Ugyaan... *Legyint.* Hiszen csak... jahm... mehet, persze... *Vágja ki kissé bizonytalan vigyorral, hogy aztán cuppanjon a csók, s lábai, mint légyszárnyak repkedjenek a háta megett.*
- Tyihííí... italt mindenkineeeeek!!! *Örömködik nagyokat. Hogy ez Cassy csókjának, vagy inkább a mulatozás felspannolásának köszönhető, nem tudni, mindenesetre igyekszik mindenki kedvére tenni. Bár a csábítás művészetének oktatása későbbre marad, azért a vendégek nem maradnak mulatság nélkül. Sorban kérdez mindenkit van-e valamire szüksége, majd Alfonzhoz fordul.*
- Cimbora... a Sellő mögött ha jól láttam, van tűzre való hasábfa. Javaslom rakjunk egy tüzet, kellemes lesz estére. Segítesz? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, mire a férfi természetesen igent mond. A pakolásnak vége, a zene szól, a lányok sürögnek forognak, ugyan, mi baj történhet?*
- Mady, Cassy, elmegyünk tűzrevalóért, ha már kinti mulatság, hát csináljuk rendesen. *Kacsint a lányokra, majd meghúz egy söröskorsót.* Utána megforgatlak benneteket! És minden itt lévő hölgyet, ha kívánja! *Hajol meg illedelmesen és kedvesen mosolyogva, majd tüzifáért indul.*
//Cassy, Mady, Khul//
*Nagyot ugyan nem csattan a két egymásba fonódó kéz az asztalon, de annál nagyobb lesz a visszahangja. Nem néz szét diadalmasan és nem ünnepelteti magát, mert valójában nem ő itt a célközönség. Persze Cassy méltatására azért hehrészve meghajtja magát, aztán gálánsan még kezet is csókol... mármint Cassynek, nem a vesztes úrnak. Annak csak a szeszt kínálja, ki el is fogadja, s ha már ott van, hát társának is tölt egyet.*
- Ugyaan... *Legyint.* Hiszen csak... jahm... mehet, persze... *Vágja ki kissé bizonytalan vigyorral, hogy aztán cuppanjon a csók, s lábai, mint légyszárnyak repkedjenek a háta megett.*
- Tyihííí... italt mindenkineeeeek!!! *Örömködik nagyokat. Hogy ez Cassy csókjának, vagy inkább a mulatozás felspannolásának köszönhető, nem tudni, mindenesetre igyekszik mindenki kedvére tenni. Bár a csábítás művészetének oktatása későbbre marad, azért a vendégek nem maradnak mulatság nélkül. Sorban kérdez mindenkit van-e valamire szüksége, majd Alfonzhoz fordul.*
- Cimbora... a Sellő mögött ha jól láttam, van tűzre való hasábfa. Javaslom rakjunk egy tüzet, kellemes lesz estére. Segítesz? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, mire a férfi természetesen igent mond. A pakolásnak vége, a zene szól, a lányok sürögnek forognak, ugyan, mi baj történhet?*
- Mady, Cassy, elmegyünk tűzrevalóért, ha már kinti mulatság, hát csináljuk rendesen. *Kacsint a lányokra, majd meghúz egy söröskorsót.* Utána megforgatlak benneteket! És minden itt lévő hölgyet, ha kívánja! *Hajol meg illedelmesen és kedvesen mosolyogva, majd tüzifáért indul.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-10 13:10:49
Üzenet elküldve: 2019-06-10 13:10:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aleimord, Mady//
*Persze, hazudhatta volna a nemesnek, hogy ő itt csak a konyhán segít be vagy takarít, de jobban tiszteli annál, minthogy az egyetlen személyt, akit a barátjának nevezhet, félrevezessen ilyen alapvető dolgokban. Mikor a férfi száján kibukik a mondat „ha elengedik” része, nagyra nyílnak a szemei, majd elmosolyodik.*
-Mindenképpen elmegyek, köszönöm a meghívást.*Mondja teljes lelkesedéssel, mert arra is kíváncsi lenne, most jelenleg hol lakik a nemes.*
-Egyébként én itt nem vagyok fogoly. Amint láthattad a környék eléggé veszélyes, hálás lehetek, hogy itt vigyáznak rám és semmiért nem kell kijárjak. *Ereszt meg egy szemérmes mosolyt, ezt az aggodalom egy apró megnyilvánulásának véli magában, ami felettébb jólesik most neki. A szobába érve tekintete elidőzik az elf arcán és megkönnyebbüléssel látja, hogy az elégedetlenségnek még csak jelét se mutatja, így nyugodtan hagyja magára, míg elmegy a fürdőt intézni. Nemsokára a szorgos kezeknek hála megérkezik a fürdővíz és Mady jónak ítéli a hőfokát is, valamint a kezében hoz még némi szappant és olajat, meg egy plusz törölközőt is. Előzékeny mosollyal ül le Aleimord mellé az ágyra, miután az ajtó ismét becsukódik, kezét óvatosan a másik felsőruházatán kúszik felfelé a gombokat keresve, hogy ujjaival eljátszon velük, míg beszél.*
-A fürdő készen áll, ha nem bánod segítek megszabadulni ezektől. *Látszik az arcán, hogy egyáltalán nem fáradtság ez neki, bizony örömét lelné benne.*
-Végül megtaláltad a barátaidat? *Böki ki, már nem bírja magában tartani a kíváncsiságát.*
-Hogy vagy, eszel rendesen? *Néz bele aggódva a másik szemeibe.* -Van olyan étel, ami megtetszett?
//Aleimord, Mady//
*Persze, hazudhatta volna a nemesnek, hogy ő itt csak a konyhán segít be vagy takarít, de jobban tiszteli annál, minthogy az egyetlen személyt, akit a barátjának nevezhet, félrevezessen ilyen alapvető dolgokban. Mikor a férfi száján kibukik a mondat „ha elengedik” része, nagyra nyílnak a szemei, majd elmosolyodik.*
-Mindenképpen elmegyek, köszönöm a meghívást.*Mondja teljes lelkesedéssel, mert arra is kíváncsi lenne, most jelenleg hol lakik a nemes.*
-Egyébként én itt nem vagyok fogoly. Amint láthattad a környék eléggé veszélyes, hálás lehetek, hogy itt vigyáznak rám és semmiért nem kell kijárjak. *Ereszt meg egy szemérmes mosolyt, ezt az aggodalom egy apró megnyilvánulásának véli magában, ami felettébb jólesik most neki. A szobába érve tekintete elidőzik az elf arcán és megkönnyebbüléssel látja, hogy az elégedetlenségnek még csak jelét se mutatja, így nyugodtan hagyja magára, míg elmegy a fürdőt intézni. Nemsokára a szorgos kezeknek hála megérkezik a fürdővíz és Mady jónak ítéli a hőfokát is, valamint a kezében hoz még némi szappant és olajat, meg egy plusz törölközőt is. Előzékeny mosollyal ül le Aleimord mellé az ágyra, miután az ajtó ismét becsukódik, kezét óvatosan a másik felsőruházatán kúszik felfelé a gombokat keresve, hogy ujjaival eljátszon velük, míg beszél.*
-A fürdő készen áll, ha nem bánod segítek megszabadulni ezektől. *Látszik az arcán, hogy egyáltalán nem fáradtság ez neki, bizony örömét lelné benne.*
-Végül megtaláltad a barátaidat? *Böki ki, már nem bírja magában tartani a kíváncsiságát.*
-Hogy vagy, eszel rendesen? *Néz bele aggódva a másik szemeibe.* -Van olyan étel, ami megtetszett?
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-10 10:19:47
Üzenet elküldve: 2019-06-10 10:19:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Aleimord, Mady//
*Egy lassú bólintással nyugtázza, hogy Madynak itt semmire sem költenie. Reméli, hogy ez így igaz, bár nem hiszi, hogy a nő hazudna neki.*
- Ha egyszer elengednek, látogass el hozzánk.
*Mindezt olyan komolysággal mondja, hogy szinte lehetetlen humornak vélni. Lau egyébként is erősködött, hogy náluk mindenki egyenlő, és az aranyszarvas a szivárványos, baráti menedék és hasonló balgaságok, így nem hiszi, hogy gondot okozna nekik, ha egy vendég megszállna pár napra.
A hely, ahol végigmennek kifejezetten tetszik neki. A vörös színek szinte azonnal megadják a szükséges légkört, a csak éppen szükséges világítás pedig csak még rejtélyesebbé teszi a környezetet. Bizonyára nem azért van mindez, hogy a homályban elrejtsenek vele olyasmit, amit az ide látogatóknak nem kellene látniuk - természetesen ez még csak eszmébe sem jut a nemesnek.
A szobába érve alaposan megszemléli azt, láthatóan nem csalódott. Bár nem olyan, mint a saját szobája Artheniorban - azaz csak volt -, ám az ágy egészen nagy, a szatén szövésű takaró szépen csillan a fényben.*
- Rendben *bólint, majd hagyja, hogy Mady elmenjen. Közelebb lép az asztalhoz, és vékony ujjai közé fogja az egyik kristálypoharat. Nem iszik belőle, csak nézi: kellemetlen emlékeket idéz fel benne az ehhez hasonló holmi, hiszen a szülei jutnak róla eszébe, és minden más, ami hozzájuk kapcsolódik. Tudja jól, hogy túl kell lépnie ezen, az úton már elindult, ám az hosszú szenvedés lesz végigmenni rajta. Legalább tudja, hogy mi vár rá, ha végre célba ér: ő lesz Rielle egyik tűzpapja, ám ehhez lelkileg is meg kell találnia önmagát - az újat, nem pedig a régit.
Bár látja a tükröt, direkt úgy lép a szobában, hogy ne kelljen belenéznie: ehelyett az ablakhoz lép és kibámul rajta. Egy ideig csak figyeli az alatta elterülő világot, mi sokkal másabb, mint a régi kúriában, vagy a külső birtokon. A szél az arcába fújja a tenger kellemes sós aromáját. Bár a kínálatot is átnézi, nem érzi úgy, hogy gyomra bélszínekre vagy polipokra, esetleg erősebb koktélokra vágyna.
Végül cipő nélkül elnyúlik az ágyon, lehunyja a szemét, és csendben meditál, megpróbálja kiüríteni az elméjét. Az érkezőkre és a víz csobbanására nyitja ki újra a szemét.*
//Aleimord, Mady//
*Egy lassú bólintással nyugtázza, hogy Madynak itt semmire sem költenie. Reméli, hogy ez így igaz, bár nem hiszi, hogy a nő hazudna neki.*
- Ha egyszer elengednek, látogass el hozzánk.
*Mindezt olyan komolysággal mondja, hogy szinte lehetetlen humornak vélni. Lau egyébként is erősködött, hogy náluk mindenki egyenlő, és az aranyszarvas a szivárványos, baráti menedék és hasonló balgaságok, így nem hiszi, hogy gondot okozna nekik, ha egy vendég megszállna pár napra.
A hely, ahol végigmennek kifejezetten tetszik neki. A vörös színek szinte azonnal megadják a szükséges légkört, a csak éppen szükséges világítás pedig csak még rejtélyesebbé teszi a környezetet. Bizonyára nem azért van mindez, hogy a homályban elrejtsenek vele olyasmit, amit az ide látogatóknak nem kellene látniuk - természetesen ez még csak eszmébe sem jut a nemesnek.
A szobába érve alaposan megszemléli azt, láthatóan nem csalódott. Bár nem olyan, mint a saját szobája Artheniorban - azaz csak volt -, ám az ágy egészen nagy, a szatén szövésű takaró szépen csillan a fényben.*
- Rendben *bólint, majd hagyja, hogy Mady elmenjen. Közelebb lép az asztalhoz, és vékony ujjai közé fogja az egyik kristálypoharat. Nem iszik belőle, csak nézi: kellemetlen emlékeket idéz fel benne az ehhez hasonló holmi, hiszen a szülei jutnak róla eszébe, és minden más, ami hozzájuk kapcsolódik. Tudja jól, hogy túl kell lépnie ezen, az úton már elindult, ám az hosszú szenvedés lesz végigmenni rajta. Legalább tudja, hogy mi vár rá, ha végre célba ér: ő lesz Rielle egyik tűzpapja, ám ehhez lelkileg is meg kell találnia önmagát - az újat, nem pedig a régit.
Bár látja a tükröt, direkt úgy lép a szobában, hogy ne kelljen belenéznie: ehelyett az ablakhoz lép és kibámul rajta. Egy ideig csak figyeli az alatta elterülő világot, mi sokkal másabb, mint a régi kúriában, vagy a külső birtokon. A szél az arcába fújja a tenger kellemes sós aromáját. Bár a kínálatot is átnézi, nem érzi úgy, hogy gyomra bélszínekre vagy polipokra, esetleg erősebb koktélokra vágyna.
Végül cipő nélkül elnyúlik az ágyon, lehunyja a szemét, és csendben meditál, megpróbálja kiüríteni az elméjét. Az érkezőkre és a víz csobbanására nyitja ki újra a szemét.*
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-10 08:36:09
Üzenet elküldve: 2019-06-10 08:36:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Forró helyzet//
//Cahress, Maydeleine, Khul'ie//
*Miután végre sikerül az utolsó vendéggel megérkeznie a Sellő elé, mielőtt még belevetné magát a teendőkbe, felkér egy lányt, hogy mind a három vendéghez menjen oda és puhatolózza ki a nevüket. Rájuk is mutat, hiszen még emlékszik mindre, akiknek ingyen szolgáltatást ígért, ezt ugyanis majd a többieknek is elő kell vezesse, de addig is legyen meg a lista. Ő maga majd kibővíti némi jellemzővel, hogy bármelyikük is legyen szolgálatban, minden kétség nélkül tudja kezelni a helyzetet.
Közben örömmel konstatálja, hogy a kinti hangulat még a korábban bent uralkodót is felülmúlja. Úgy fest minden vendég jól mulat. Szemével Cassyt keresi és hamarosan rá is lel, éppen azt a nagyszájút jutalmazza valami miatt egy apró gesztussal. Mivel csak most csöppent bele a dolgok sűrűjébe nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a dolognak, hiszen nem nyúlik látványosra a bemutató, csak szépen kivárja a sorát. Mikor pedig az elf megint szabad elhívja a tömeg szélére, hogy nyugodtan szót válthasson vele.*
-A fürdőben már nincs senki. Hárman voltak azok, akiket jobban kellett győzködjek, így most felvetetek egy listát, mert ingyen masszázst ígértem nekik, az egyiknek egy kicsivel többet is. *Kacsint a nőre, remélve, hogy ennyiből is érti, mire akar célozni.*
-Látom itt minden rendben. Akkor megyek és segítek a felszolgálásban. *Mondja és ha Cassynek nincs egyéb kívánsága, akkor ezt is teszi, közben pedig figyel rá, hogy a lista is elkészüljön.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.10 08:42:13
//Cahress, Maydeleine, Khul'ie//
*Miután végre sikerül az utolsó vendéggel megérkeznie a Sellő elé, mielőtt még belevetné magát a teendőkbe, felkér egy lányt, hogy mind a három vendéghez menjen oda és puhatolózza ki a nevüket. Rájuk is mutat, hiszen még emlékszik mindre, akiknek ingyen szolgáltatást ígért, ezt ugyanis majd a többieknek is elő kell vezesse, de addig is legyen meg a lista. Ő maga majd kibővíti némi jellemzővel, hogy bármelyikük is legyen szolgálatban, minden kétség nélkül tudja kezelni a helyzetet.
Közben örömmel konstatálja, hogy a kinti hangulat még a korábban bent uralkodót is felülmúlja. Úgy fest minden vendég jól mulat. Szemével Cassyt keresi és hamarosan rá is lel, éppen azt a nagyszájút jutalmazza valami miatt egy apró gesztussal. Mivel csak most csöppent bele a dolgok sűrűjébe nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a dolognak, hiszen nem nyúlik látványosra a bemutató, csak szépen kivárja a sorát. Mikor pedig az elf megint szabad elhívja a tömeg szélére, hogy nyugodtan szót válthasson vele.*
-A fürdőben már nincs senki. Hárman voltak azok, akiket jobban kellett győzködjek, így most felvetetek egy listát, mert ingyen masszázst ígértem nekik, az egyiknek egy kicsivel többet is. *Kacsint a nőre, remélve, hogy ennyiből is érti, mire akar célozni.*
-Látom itt minden rendben. Akkor megyek és segítek a felszolgálásban. *Mondja és ha Cassynek nincs egyéb kívánsága, akkor ezt is teszi, közben pedig figyel rá, hogy a lista is elkészüljön.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.10 08:42:13
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-09 15:28:43
Üzenet elküldve: 2019-06-09 15:28:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Forró helyzet//
//Cahress, Maydeleine, Khul'ie//
*A körülöttük támadó nevetésre egy pillanatra szégyenlősen lesüti szemeit mosolya fölött, de tiszta tekintete aztán körbenéz a potenciális jelentkezőkön. Khul hirtelen támadó nyerési kedvére negédesen belekarolva felkuncog. Társaságban sürögve-forogva mindig hamar felvidul, az aggasztó eseményektől távolabb a szíve is könnyebb. Már-már elhiszi, hogy csak egy apró balesetről van szó.*
- Illik pártatlannak maradnom, de neked is sok sikert kívánok, kedves!
*Aztán a körülöttük figyelőkhöz szól.*
- Sajnos még van egy kis dolgom, de az eredményhirdetésre itt leszek, uraim!
*Ereszti el Khult mindenkitől elköszönve, és továbblibben máris Alfonzhoz a kulcsokért.*
- Köszönöm!
*A szobákat az emeleten lelkiismeretesen végigjárja, megkönnyebbülten fordul aztán vissza, hogy segítsen társainak fenntartani a jó hangulatot, merthogy szerencsére a mulatság összeáll addigra. Tekintete Madyt keresi, vajon megjött-e már a fürdőből. A kulcsokat visszaadja Alfonznak és jelent neki, hogy az emelet üres. Mégiscsak ő az egyik fő bizalmi ember itt, jó, ha az információ eljut hozzá a történésekről. Visszatér aztán az erőpróba helyszínére, ahol talán épp ekkor dől el a verseny. Cassy ekkor fennhangon hirdet eredményt és kecses kézmozdulattal mutat Khulra.*
- Hölgyeim és uraim, a nyertes Khul'ie Vantruez, a Sellőház karizmatikus védője!
*Jó, ha híre megy, hogy nem holmi tejfelesszájú nyikhajok őrzik a mulatót. Talán rendszeres erőpróbákat is tarthatnának a jövőben. Tapsot kezdeményez, de a másik férfi vállát is finoman megsimítja.*
- Minden nő szívét megdobogtatja egy ilyen derekas helytállás.
*Kacsint rá, hiszen őszintén gondolja, hogy nincs miért szégyenkeznie, sokáig elhúzódott a küzdelem. Aztán Khulhoz fordul, aki javaslatait a csábítás művészetéről előadja, majd magához húzza. Először összezavarja a bizalmas érintéssel, amitől a szíve össze-vissza kezd verni. Hiába egy a Sellők közül, és bármelyik vendég érintését elviseli, ha megváltja a mulatótól, valahogy mégis másképp érzi magát abban a szituációban, mint ha egy kolléga teszi. Egy kicsit belepirul, de emlékszik az ígéretére. Szégyenlősen elmosolyodik, és kissé kuncog.*
- Nagy széltoló vagy, Khul, de a csókot kiérdemelted a győzelemmel. Ám nem többet!
*Emeli fel mutatóujját szigorúan. Még a végén azt hiszik, hogy munkaidőben enyelegnek, pedig még munkaidőn kívül se szoktak. Különben is Khulnak a folyosói pletykák szerint a konyhában akadt meg a szeme valakin, belső viszályt pedig egy ilyen ártatlan dolog miatt végképp nem szeretne. Mielőtt hát túlontúl sokáig tartaná a karjaiban a férfi, megkapja Cassytől a jutalmat, ha úgy kívánja.*
- Gratulálok, kedves! Mehet a csók?
*Mosolyog rá incselkedőn. Ha a válasz igenlő, akkor finoman megérinti a férfi arcát és kissé félrebillentett fejjel, szinte teljesen leeresztett pillákkal, lágyan érinti ajkait az övéhez. Nem szeretné nagyon hosszúra nyújtani, talán háromig lehetne elszámolni közben. Ha Khul engedi, akkor utána puhán kicsusszan a karjaiból.*
- Csak így tovább, drága! A csábítást hagyjuk meg későbbre!
*Kacsint rá kipirult arccal, majd tekintete újabb tennivalót keres.*
//Cahress, Maydeleine, Khul'ie//
*A körülöttük támadó nevetésre egy pillanatra szégyenlősen lesüti szemeit mosolya fölött, de tiszta tekintete aztán körbenéz a potenciális jelentkezőkön. Khul hirtelen támadó nyerési kedvére negédesen belekarolva felkuncog. Társaságban sürögve-forogva mindig hamar felvidul, az aggasztó eseményektől távolabb a szíve is könnyebb. Már-már elhiszi, hogy csak egy apró balesetről van szó.*
- Illik pártatlannak maradnom, de neked is sok sikert kívánok, kedves!
*Aztán a körülöttük figyelőkhöz szól.*
- Sajnos még van egy kis dolgom, de az eredményhirdetésre itt leszek, uraim!
*Ereszti el Khult mindenkitől elköszönve, és továbblibben máris Alfonzhoz a kulcsokért.*
- Köszönöm!
*A szobákat az emeleten lelkiismeretesen végigjárja, megkönnyebbülten fordul aztán vissza, hogy segítsen társainak fenntartani a jó hangulatot, merthogy szerencsére a mulatság összeáll addigra. Tekintete Madyt keresi, vajon megjött-e már a fürdőből. A kulcsokat visszaadja Alfonznak és jelent neki, hogy az emelet üres. Mégiscsak ő az egyik fő bizalmi ember itt, jó, ha az információ eljut hozzá a történésekről. Visszatér aztán az erőpróba helyszínére, ahol talán épp ekkor dől el a verseny. Cassy ekkor fennhangon hirdet eredményt és kecses kézmozdulattal mutat Khulra.*
- Hölgyeim és uraim, a nyertes Khul'ie Vantruez, a Sellőház karizmatikus védője!
*Jó, ha híre megy, hogy nem holmi tejfelesszájú nyikhajok őrzik a mulatót. Talán rendszeres erőpróbákat is tarthatnának a jövőben. Tapsot kezdeményez, de a másik férfi vállát is finoman megsimítja.*
- Minden nő szívét megdobogtatja egy ilyen derekas helytállás.
*Kacsint rá, hiszen őszintén gondolja, hogy nincs miért szégyenkeznie, sokáig elhúzódott a küzdelem. Aztán Khulhoz fordul, aki javaslatait a csábítás művészetéről előadja, majd magához húzza. Először összezavarja a bizalmas érintéssel, amitől a szíve össze-vissza kezd verni. Hiába egy a Sellők közül, és bármelyik vendég érintését elviseli, ha megváltja a mulatótól, valahogy mégis másképp érzi magát abban a szituációban, mint ha egy kolléga teszi. Egy kicsit belepirul, de emlékszik az ígéretére. Szégyenlősen elmosolyodik, és kissé kuncog.*
- Nagy széltoló vagy, Khul, de a csókot kiérdemelted a győzelemmel. Ám nem többet!
*Emeli fel mutatóujját szigorúan. Még a végén azt hiszik, hogy munkaidőben enyelegnek, pedig még munkaidőn kívül se szoktak. Különben is Khulnak a folyosói pletykák szerint a konyhában akadt meg a szeme valakin, belső viszályt pedig egy ilyen ártatlan dolog miatt végképp nem szeretne. Mielőtt hát túlontúl sokáig tartaná a karjaiban a férfi, megkapja Cassytől a jutalmat, ha úgy kívánja.*
- Gratulálok, kedves! Mehet a csók?
*Mosolyog rá incselkedőn. Ha a válasz igenlő, akkor finoman megérinti a férfi arcát és kissé félrebillentett fejjel, szinte teljesen leeresztett pillákkal, lágyan érinti ajkait az övéhez. Nem szeretné nagyon hosszúra nyújtani, talán háromig lehetne elszámolni közben. Ha Khul engedi, akkor utána puhán kicsusszan a karjaiból.*
- Csak így tovább, drága! A csábítást hagyjuk meg későbbre!
*Kacsint rá kipirult arccal, majd tekintete újabb tennivalót keres.*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-08 22:52:05
Üzenet elküldve: 2019-06-08 22:52:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Forró helyzet//
//Cahress, Maydeleine, Khul'ie//
*A szőke Chassy felajánlása nagyobb visszhangot vált ki, mint Khul'ie aranyai, többen felnevetnek. Aztán Cahress megkapja a kulcsokat Alfonztól és már indulhat is felfelé, de szerencsés, mert bár talál zárt szobákat, azok üresek, a benne lakók még nem térhettek vissza.
Maydeleine-nek végül sikerül az ujja köré csavarni a habozó utolsót, de talán a csókkal és az ígérettel ő járt a legjobban. A sellőtől kísérve ők is kijutnak a Sellőház előtt kezdődő piknik helyszínére.
Khul'ienek nagy harcban, de sikerül legyőznie hajós ellenfelét, akit nevetve ugrat a társa a vesztes meccs után, de a férfi inkább jobbnak látja csendben leülni az egyik kitett asztal melletti székre, mint óvást benyújtani. Pár perc múlva már ők is hangosan nevetnek a történteken, nem tudva a bent folyó események valódi okairól.
A kinti események egy békés mederbe terelődnek, mintha mindig így lett volna, az asztaloknál beszélgető, italozó vagy éppen falatozó vendégek nyugodtan folytatják kint azt, amit bent elkezdtek. A férfi, akit Mady a dézsából csábított ki megígéri, hogy behajtja a lány ígéretét, aztán köntösben visszatér a társaságához.
Egész jól sikerült megoldani ezt a hirtelen felmerült problémát, de ki tudja, milyen visszhangjai lesznek majd a jövőben?*
//Cahress, Maydeleine, Khul'ie//
*A szőke Chassy felajánlása nagyobb visszhangot vált ki, mint Khul'ie aranyai, többen felnevetnek. Aztán Cahress megkapja a kulcsokat Alfonztól és már indulhat is felfelé, de szerencsés, mert bár talál zárt szobákat, azok üresek, a benne lakók még nem térhettek vissza.
Maydeleine-nek végül sikerül az ujja köré csavarni a habozó utolsót, de talán a csókkal és az ígérettel ő járt a legjobban. A sellőtől kísérve ők is kijutnak a Sellőház előtt kezdődő piknik helyszínére.
Khul'ienek nagy harcban, de sikerül legyőznie hajós ellenfelét, akit nevetve ugrat a társa a vesztes meccs után, de a férfi inkább jobbnak látja csendben leülni az egyik kitett asztal melletti székre, mint óvást benyújtani. Pár perc múlva már ők is hangosan nevetnek a történteken, nem tudva a bent folyó események valódi okairól.
A kinti események egy békés mederbe terelődnek, mintha mindig így lett volna, az asztaloknál beszélgető, italozó vagy éppen falatozó vendégek nyugodtan folytatják kint azt, amit bent elkezdtek. A férfi, akit Mady a dézsából csábított ki megígéri, hogy behajtja a lány ígéretét, aztán köntösben visszatér a társaságához.
Egész jól sikerült megoldani ezt a hirtelen felmerült problémát, de ki tudja, milyen visszhangjai lesznek majd a jövőben?*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-08 18:42:52
Üzenet elküldve: 2019-06-08 18:42:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aleimord, Mady//
*A nemes otromba kabátja esetleg a fogadó biztonságáért felelős személyek gyanúját kelthette volna fel, azonban az, hogy Mady kíséretében érkezett meg, némi megelőlegezett bizalmat jelentett. Miután pedig megszabadul tőle, immár mindenki számára világossá téve felsőbb körökhöz való tartozását, minden kétséget eloszlat az őt fürkészők szemében.
Arra, hogy a nemes akármilyen útszéli helyre be se tenné a lábát, némi szégyenlős bírt lop a nő arcára, hiszen jóleső az érzés, mi szerint elég előkelőnek tartja a helyet arra, hogy az éjszakát is itt töltse el. Amint pedig elhangzik egy kívánság, teljese lelkesedéssel veti bele magát, szeretné ugyanis megmutatni a nemesnek, hogy milyen színvonalas helyre is érkezett. Nem szeretné, ha rossz benyomást hagyna bármi is hátra benne.
Azonban mikor a fizetés dolgában számon kérik valós zavar tükröződik vissza a szemeiben.*
-De hiszen most te vendégségben jársz nálam, ezt így illik. Amúgy sem kell semmire költenem, itt mindenem megvan, amit csak kívánhatok.*Erősködik lesütött szemekkel, mivel nagyon ritkán adatik meg ez a kellemes lehetőség, hogy egy barátját üdvözölheti ott, ahol a napjait tölti, nagyrészt munkával. Most viszont szinte sugárzik róla, a nemes bármit kér tőle a legnagyobb lelkesedéssel fogja teljesíteni, lankadatlan mosollyal. Közben megérkeznek a vörös szőnyeggel takart sejtelmes fényekkel világított folyosóra, némi séta után pedig a kiválasztott szoba elé. Mady szélesre tárja a szoba ajtaját a nemes előtt és előzékenyen int neki, hogy lépjen be.
Odabent egy hatalmas ágy fogadja telis- tele szépen díszített párnákkal és egy szatén ágytakaróval. A szobában az ágyon kívül található még egy asztal, rajta frissen vágott virág, két kristálypohár egy üveg víz társaságában, körülötte két bársonyszék. A plafonról félig áttetsző kelmék lengedeznek a nyitott ablakon érkező friss tengeri szellő késztetésére, így még lenyűgözőbb látványt nyújtva. Szép szőnyeg, egy mosakodó tál és tükör az, ami még komfortosabbá teszi a helyet. A szoba egy különálló részében, ahol már nem takarja szőnyeg a padlót, áll egy üres dézsa, mellette egy székkel, ráterítve egy szépen összehajtogatott törölköző és egy köntös.*
-A vizet mindjárt hozzák, azonnal intézkedem, kérlek, addig nézd meg a kínálatot, bármi megtetszik, szólj, felhozom. *Hadarja szinte, látszik rajta nagyon izgatott már. Ha Aleimord nem tartóztatja, akkor el is siet, hogy szóljon a fürdőben, hogy hozzanak a hatos szobába mindent, ami egy kellemes fürdőhöz elengedhetetlen. Így tíz percen belül meg is érkezik az első legény, aki másod magával telerakja a dézsát meleg vízzel, amit Mady saját kezűleg ellenőriz, hogy megfelelő-e.*
//Aleimord, Mady//
*A nemes otromba kabátja esetleg a fogadó biztonságáért felelős személyek gyanúját kelthette volna fel, azonban az, hogy Mady kíséretében érkezett meg, némi megelőlegezett bizalmat jelentett. Miután pedig megszabadul tőle, immár mindenki számára világossá téve felsőbb körökhöz való tartozását, minden kétséget eloszlat az őt fürkészők szemében.
Arra, hogy a nemes akármilyen útszéli helyre be se tenné a lábát, némi szégyenlős bírt lop a nő arcára, hiszen jóleső az érzés, mi szerint elég előkelőnek tartja a helyet arra, hogy az éjszakát is itt töltse el. Amint pedig elhangzik egy kívánság, teljese lelkesedéssel veti bele magát, szeretné ugyanis megmutatni a nemesnek, hogy milyen színvonalas helyre is érkezett. Nem szeretné, ha rossz benyomást hagyna bármi is hátra benne.
Azonban mikor a fizetés dolgában számon kérik valós zavar tükröződik vissza a szemeiben.*
-De hiszen most te vendégségben jársz nálam, ezt így illik. Amúgy sem kell semmire költenem, itt mindenem megvan, amit csak kívánhatok.*Erősködik lesütött szemekkel, mivel nagyon ritkán adatik meg ez a kellemes lehetőség, hogy egy barátját üdvözölheti ott, ahol a napjait tölti, nagyrészt munkával. Most viszont szinte sugárzik róla, a nemes bármit kér tőle a legnagyobb lelkesedéssel fogja teljesíteni, lankadatlan mosollyal. Közben megérkeznek a vörös szőnyeggel takart sejtelmes fényekkel világított folyosóra, némi séta után pedig a kiválasztott szoba elé. Mady szélesre tárja a szoba ajtaját a nemes előtt és előzékenyen int neki, hogy lépjen be.
Odabent egy hatalmas ágy fogadja telis- tele szépen díszített párnákkal és egy szatén ágytakaróval. A szobában az ágyon kívül található még egy asztal, rajta frissen vágott virág, két kristálypohár egy üveg víz társaságában, körülötte két bársonyszék. A plafonról félig áttetsző kelmék lengedeznek a nyitott ablakon érkező friss tengeri szellő késztetésére, így még lenyűgözőbb látványt nyújtva. Szép szőnyeg, egy mosakodó tál és tükör az, ami még komfortosabbá teszi a helyet. A szoba egy különálló részében, ahol már nem takarja szőnyeg a padlót, áll egy üres dézsa, mellette egy székkel, ráterítve egy szépen összehajtogatott törölköző és egy köntös.*
-A vizet mindjárt hozzák, azonnal intézkedem, kérlek, addig nézd meg a kínálatot, bármi megtetszik, szólj, felhozom. *Hadarja szinte, látszik rajta nagyon izgatott már. Ha Aleimord nem tartóztatja, akkor el is siet, hogy szóljon a fürdőben, hogy hozzanak a hatos szobába mindent, ami egy kellemes fürdőhöz elengedhetetlen. Így tíz percen belül meg is érkezik az első legény, aki másod magával telerakja a dézsát meleg vízzel, amit Mady saját kezűleg ellenőriz, hogy megfelelő-e.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043