Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-14 09:17:27
Üzenet elküldve: 2019-09-14 09:17:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Cassy//
//Érintőlegesen Welly//
*Egészen kedvesen támasztja a pultot, szemében csillogás, kezében kisebb pohár, azonban ezúttal már nem alkohollal tele, csupán szomjoltásra és nem élvezetre szolgál. Aprót igazít kabátján, bal kezének ujjai a gombok felé futnak, hogy egy egyszerű mozdulattal kipattintsák, s kis levegőt engedjenek mellkasára, valamint, hogy kissé lezserebbre vehesse a figurát. Jobb kezének, melyben a poharat tartja, könyöke féloldalasan támaszkodik fel a Sellő terebélyes pultjára, s a forgatagban vesznek el gondolatai. Egyelőre nincs szükség rá, de nem is bánja, most jól esik a nézelődés. Cassy korábban, Yezának nevezi a vendéget, akinek az a különleges bánásmód jár. ~ Yeza... ~ Vörös haj, kissé bicegő járás, átszellemült, szomorú tekintet. ~ Hmmm... ~ Megérinti mutatóujjával állát, miközben eltöpreng, természetesen a bánásmóddal egyetért, egy jól fizető, visszatérő vendég mindig jól jön, emeli a Sellő fényét, főleg, ha az, ilyen különleges, már sajnálja, hogy nem volt alkalmuk beszélni. Merengéséből a visszatérő Charess zökkenti ki, akire nem átall egy kedves tekintettel kísért mosolyt is megereszteni.*
- Hagyd csak el, kedves, majd eszek, ha úgy alakul. *Biccent, megköszönve a lány figyelmességét.*
- És te bírod még? *Kérdezi, hiszen láthatóan a lány szinte egyedül mozog, szerencsére akad néhány segítő, akik, ugyan szintén kiválóan képzettek, még sincs bennük meg az a varázs, ami Cassyben.*
- Ami azt illeti... *Kezdene bele, de egy mélységi vendég érkezik, így Cassyt szólítja a kötelesség.*
- Semmi baj, menj csak! *Szélesedik a mosoly.* Ha lesz kis időd folytatjuk. *Bólint. Kissé kellemetlenül érzi magát, segíteni szeretne, azonban nem fog csak úgy odavágódni egy asztaltársasághoz, a sorsa így csak beleolvadni a tömegbe és adott esetben átcsoportosítani az erőket, mely azonban Cassynek is kiválóan megy, főleg, hogy Welly személyében kiváló segítője is akad. Ez megint csak gondolatmorzsát ültet a fejébe, folytatva az iméntit. ~ Legutóbb nem a mosogató mellett láttam?! ~ Legyint. Nem számít, a lány ügyes. Nem zavarja meg, csupán néha rápillant elégedetten.*
//Érintőlegesen Welly//
*Egészen kedvesen támasztja a pultot, szemében csillogás, kezében kisebb pohár, azonban ezúttal már nem alkohollal tele, csupán szomjoltásra és nem élvezetre szolgál. Aprót igazít kabátján, bal kezének ujjai a gombok felé futnak, hogy egy egyszerű mozdulattal kipattintsák, s kis levegőt engedjenek mellkasára, valamint, hogy kissé lezserebbre vehesse a figurát. Jobb kezének, melyben a poharat tartja, könyöke féloldalasan támaszkodik fel a Sellő terebélyes pultjára, s a forgatagban vesznek el gondolatai. Egyelőre nincs szükség rá, de nem is bánja, most jól esik a nézelődés. Cassy korábban, Yezának nevezi a vendéget, akinek az a különleges bánásmód jár. ~ Yeza... ~ Vörös haj, kissé bicegő járás, átszellemült, szomorú tekintet. ~ Hmmm... ~ Megérinti mutatóujjával állát, miközben eltöpreng, természetesen a bánásmóddal egyetért, egy jól fizető, visszatérő vendég mindig jól jön, emeli a Sellő fényét, főleg, ha az, ilyen különleges, már sajnálja, hogy nem volt alkalmuk beszélni. Merengéséből a visszatérő Charess zökkenti ki, akire nem átall egy kedves tekintettel kísért mosolyt is megereszteni.*
- Hagyd csak el, kedves, majd eszek, ha úgy alakul. *Biccent, megköszönve a lány figyelmességét.*
- És te bírod még? *Kérdezi, hiszen láthatóan a lány szinte egyedül mozog, szerencsére akad néhány segítő, akik, ugyan szintén kiválóan képzettek, még sincs bennük meg az a varázs, ami Cassyben.*
- Ami azt illeti... *Kezdene bele, de egy mélységi vendég érkezik, így Cassyt szólítja a kötelesség.*
- Semmi baj, menj csak! *Szélesedik a mosoly.* Ha lesz kis időd folytatjuk. *Bólint. Kissé kellemetlenül érzi magát, segíteni szeretne, azonban nem fog csak úgy odavágódni egy asztaltársasághoz, a sorsa így csak beleolvadni a tömegbe és adott esetben átcsoportosítani az erőket, mely azonban Cassynek is kiválóan megy, főleg, hogy Welly személyében kiváló segítője is akad. Ez megint csak gondolatmorzsát ültet a fejébe, folytatva az iméntit. ~ Legutóbb nem a mosogató mellett láttam?! ~ Legyint. Nem számít, a lány ügyes. Nem zavarja meg, csupán néha rápillant elégedetten.*
1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-14 09:01:36
Üzenet elküldve: 2019-09-14 09:01:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Torskel//
* Torskel vigyora azt jelzi, hogy bizony érzi a lány zavarodottságát a csók miatt. Kicsit mulattatja is a helyzet, de éppen a szórakozásért jött ide. A fürdő fülledt levegője már önmagában ellazítaná, de ez inkább a partnere feladata kell, hogy legyen. Amikor beérnek a saját kis "magánbirodalmukba" Welly készségesen elkezdi kicsomagolni a ruhái ól Torskel. Ha végez ezzel a művelettel, akkor szemei előtt egy, szikár, de izmos, erős ember jelenik meg. Egyik felkarjára egy fekete kráken van tetoválva, aminek csápjai egészen az alkarjáig tekeregnek. Persze Torskel sem rest, és ő is, amint Welly elkezdi az öltöztetést, a férfi is igyekszik megszabadítja i a lányt a felesleges textilből.*
- Akkor, hát fürödjünk egyet kedves... Nem is tudom a nevedet. Az enyém Torskel.*-mutatkozik be kurtán a férfi.*
* Torskel vigyora azt jelzi, hogy bizony érzi a lány zavarodottságát a csók miatt. Kicsit mulattatja is a helyzet, de éppen a szórakozásért jött ide. A fürdő fülledt levegője már önmagában ellazítaná, de ez inkább a partnere feladata kell, hogy legyen. Amikor beérnek a saját kis "magánbirodalmukba" Welly készségesen elkezdi kicsomagolni a ruhái ól Torskel. Ha végez ezzel a művelettel, akkor szemei előtt egy, szikár, de izmos, erős ember jelenik meg. Egyik felkarjára egy fekete kráken van tetoválva, aminek csápjai egészen az alkarjáig tekeregnek. Persze Torskel sem rest, és ő is, amint Welly elkezdi az öltöztetést, a férfi is igyekszik megszabadítja i a lányt a felesleges textilből.*
- Akkor, hát fürödjünk egyet kedves... Nem is tudom a nevedet. Az enyém Torskel.*-mutatkozik be kurtán a férfi.*
1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-14 06:57:34
Üzenet elküldve: 2019-09-14 06:57:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress Damastant//
*Esélye nyílik a kiszolgálás alatt picit körbenézni. Nem olyan helynek ígérkezik, ahol főlátványosság az ital lenne. Még csak az kell neki, hogy valaki hozzáérjen. Menten kirázza a hideg a puszta gondolattól is. Ezen a helyen inkább a pénz definiálja a betérőt, nem a faj.*
- Elkaptak itt a közelben. Hárman voltak.
*Tekintetét a kiszolgálóra fordítja. A számot az ujjaival is illusztrálja.*
- Alig maradt valamim.
*Féligazságok, amikért remélhetőleg nem nézik furának, hogy nem visz szobára egy dolgozót se. Fura lenne elmagyarázni, mit keres egy haptefóbiás egy bordélyban.*
- Köszönöm!
*Átveszi a rongyot, ügyelve az érintés elkerülésére, és törölni kezdi a vért.*
- Egyszer járok erre, akkor is ez történik.
*Vízbe meríti a kendőt, vigye ki belőle a szennyet a víz, majd kicsavarja.*
- Esetleg kenőszappanotok van? Vagy az fent van a víz mellett a fürdéshez?
*A kulcsot váratja a rögtönzött mosdás végéig.*
*Esélye nyílik a kiszolgálás alatt picit körbenézni. Nem olyan helynek ígérkezik, ahol főlátványosság az ital lenne. Még csak az kell neki, hogy valaki hozzáérjen. Menten kirázza a hideg a puszta gondolattól is. Ezen a helyen inkább a pénz definiálja a betérőt, nem a faj.*
- Elkaptak itt a közelben. Hárman voltak.
*Tekintetét a kiszolgálóra fordítja. A számot az ujjaival is illusztrálja.*
- Alig maradt valamim.
*Féligazságok, amikért remélhetőleg nem nézik furának, hogy nem visz szobára egy dolgozót se. Fura lenne elmagyarázni, mit keres egy haptefóbiás egy bordélyban.*
- Köszönöm!
*Átveszi a rongyot, ügyelve az érintés elkerülésére, és törölni kezdi a vért.*
- Egyszer járok erre, akkor is ez történik.
*Vízbe meríti a kendőt, vigye ki belőle a szennyet a víz, majd kicsavarja.*
- Esetleg kenőszappanotok van? Vagy az fent van a víz mellett a fürdéshez?
*A kulcsot váratja a rögtönzött mosdás végéig.*
1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-13 20:29:11
Üzenet elküldve: 2019-09-13 20:29:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Főleg Torskel//
*A csók, egészen meglepte, de nem látszik a tekintetén, hogy különösebben megérintette volna. Inkább némi bizonytalanság rezegteti meg a levegőt, miközben hátát a férfinek mutatva haladnak előre egyenesen a fürdő irányába.~Hogyan bírják ezt a lányok elviselni? Kicsit váratlanul ért a dolog, de többet nem fog meglepni. ~ Határozza el magában, bár a csókot, amit lopva csempészett oda a szájára a másik, nem találta annyira kellemetlennek, sőt, attól tart, a végén még lesz valami, amiben nem talál majd kivetnivalót.
Megérkeznek egy nagy faajtó elé, majd a nő kitárja és belép, ahol azonnal megcsapja a fülledt és kellemes aromákkal feldúsult gőzterhes levegő. Odabent több dézsa is sorakozik egymástól nem túl nagy távolságra, mellettük paravánnal és akadnak olyan, már felállított fatákolmányok is, amelyek mögül viháncolásra emlékeztető, bár pontosan meghatározhatatlan zajok szűrődnek ki. A férfi ráhagyta a választást, így kiválaszt egyet, amely kicsit távolabb helyezkedik el a többitől és int az odabent tartózkodó, izmosabb hordárnak, hogy akkor ízibe töltse tele a dézsájuk. Itt már teljesen magabiztos kézzel irányítja a műveletet, hozzáértő kézzel állítja be a víz hőfokát és helyezteti el a paravánt, hogy más ne láthasson be hozzájuk. Ezt követően, miután mindenki más távozott megfordul és tekintetét ismét a vendégre szegezi. ~Na igen, most következik, amiért ide jöttünk, nem igaz? ~ Vesz egy mély levegőt és odasétál a másik elé.*
-Akkor, azt hiszem, készen van. * Pislog néhányat a közlést követően. ~Hogy is van tovább? Fürdünk… a ruha! ~ Esik le neki a dolog, aztán egy pillanatnyi zavaros tekintet után, kezeivel felkúszik a férfi mellkasára, hogy elkezdje megszabadítani az akadályozó tényezőktől. Bár ruhában is fürödhetnének, de úgy véli, nélküle mégiscsak praktikusabb lenne.*
-Erre most már nincs szükség. *Ha nem ütközik ellenállásba, a ruha lassan kezdi megadni magát, és láttatni a kivillanó bőrt, aminek a megérintését nem tudja megállni, végig vezeti rajta a kezét hosszan. Az persze, hogy a ruha már rajta is felesleges, egyelőre elkerüli a figyelmét és a vendégre összpontosít, na meg a komoly feladatra, hogy kicsomagolja.*
-Persze, ha ragaszkodsz egy vagy két ruhadarabhoz, azt is megértem. *Teszi gyorsan hozzá, nem igazán tudja mi a szokás, de úgy sejti minden anyag meg fogja úszni szárazon a fürdést.*
*A csók, egészen meglepte, de nem látszik a tekintetén, hogy különösebben megérintette volna. Inkább némi bizonytalanság rezegteti meg a levegőt, miközben hátát a férfinek mutatva haladnak előre egyenesen a fürdő irányába.~Hogyan bírják ezt a lányok elviselni? Kicsit váratlanul ért a dolog, de többet nem fog meglepni. ~ Határozza el magában, bár a csókot, amit lopva csempészett oda a szájára a másik, nem találta annyira kellemetlennek, sőt, attól tart, a végén még lesz valami, amiben nem talál majd kivetnivalót.
Megérkeznek egy nagy faajtó elé, majd a nő kitárja és belép, ahol azonnal megcsapja a fülledt és kellemes aromákkal feldúsult gőzterhes levegő. Odabent több dézsa is sorakozik egymástól nem túl nagy távolságra, mellettük paravánnal és akadnak olyan, már felállított fatákolmányok is, amelyek mögül viháncolásra emlékeztető, bár pontosan meghatározhatatlan zajok szűrődnek ki. A férfi ráhagyta a választást, így kiválaszt egyet, amely kicsit távolabb helyezkedik el a többitől és int az odabent tartózkodó, izmosabb hordárnak, hogy akkor ízibe töltse tele a dézsájuk. Itt már teljesen magabiztos kézzel irányítja a műveletet, hozzáértő kézzel állítja be a víz hőfokát és helyezteti el a paravánt, hogy más ne láthasson be hozzájuk. Ezt követően, miután mindenki más távozott megfordul és tekintetét ismét a vendégre szegezi. ~Na igen, most következik, amiért ide jöttünk, nem igaz? ~ Vesz egy mély levegőt és odasétál a másik elé.*
-Akkor, azt hiszem, készen van. * Pislog néhányat a közlést követően. ~Hogy is van tovább? Fürdünk… a ruha! ~ Esik le neki a dolog, aztán egy pillanatnyi zavaros tekintet után, kezeivel felkúszik a férfi mellkasára, hogy elkezdje megszabadítani az akadályozó tényezőktől. Bár ruhában is fürödhetnének, de úgy véli, nélküle mégiscsak praktikusabb lenne.*
-Erre most már nincs szükség. *Ha nem ütközik ellenállásba, a ruha lassan kezdi megadni magát, és láttatni a kivillanó bőrt, aminek a megérintését nem tudja megállni, végig vezeti rajta a kezét hosszan. Az persze, hogy a ruha már rajta is felesleges, egyelőre elkerüli a figyelmét és a vendégre összpontosít, na meg a komoly feladatra, hogy kicsomagolja.*
-Persze, ha ragaszkodsz egy vagy két ruhadarabhoz, azt is megértem. *Teszi gyorsan hozzá, nem igazán tudja mi a szokás, de úgy sejti minden anyag meg fogja úszni szárazon a fürdést.*
1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-13 19:29:26
Üzenet elküldve: 2019-09-13 19:29:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ikta Crouren//
*Mikor a nőies külsejű mélységi fiú belép, tekintete feléje siklik, de ekkor még az őrök tartják fel, így egyelőre nem bámészkodik felé. Látva viszont, hogy a pulthoz közeledik, engesztelő mosollyal fordul Ralashoz, akivel éppen csak belekezdtek a beszélgetésbe.*
- Elnézést kérek, úgy látom, dolgom akad. Mindjárt jövök!
*Aztán Iktához lép, aki szobát kér. Hangja alapján inkább mondaná fiúnak, mint lánynak, de bizonytalanul pillant vissza rá, mielőtt az adminisztrációt elvégzi.*
- Máris!
*Mosolyog rá, majd bejegyzi a szoba kiadását, s a kulcsért nyúl, amit aztán átad neki a pénz átvételekor. Mivel ekkor alaposabban és közelebbről nézi meg magának, s elhangzik a különös kérés is a rongyról, észreveszi a félhomályban árnyéknak hitt foltról, hogy alighanem vér és piszok lehet a sötétes bőrön, valamint Ikta elég elgyötörtnek tűnik. Valaki helyben hagyhatta, mindjárt igyekszik is megállapítani, hogy vajon vérzik-e még. Aggódón lép közelebb a pult túloldalán, s még kedvesebb, szelídebb hangra vált. Valamivel halkabban beszél, egy kicsit bizalmasnak érzi a kérdését, nem szeretné fennhangon feltenni.*
- Jaj, kedves, csak nem támadtak meg itt a közelben? Jól érzed magad?
*Közben a keze rutinosan nyúl egy edényért, amibe tiszta vizet tölt, tesz hozzá egy kicsit a teához melegített kannából is, hogy ne legyen olyan vadhideg. Felteszi a pultra Ikta elé és egy tiszta, fehér vászonkendőt márt az edénybe, majd kicsavarja és átnyújtja. Ha szeretné, a vizet használhatja, míg jólesik, nem veszi el. A használt kendőt is beledobhatja, ha végzett.*
- A szoba az emeleten található, fel a lépcsőn, és jobboldalt a negyedik ajtó. A szám a bilétán is rajta van. A szobában van tiszta víz, inni és mosakodni is. Segíthetek még valamiben?
*Készségesen és együttérzőn várakozik a fiú válaszára, bár egyelőre még nem teljesen biztos benne, hogy csakugyan fiú-e.*
*Mikor a nőies külsejű mélységi fiú belép, tekintete feléje siklik, de ekkor még az őrök tartják fel, így egyelőre nem bámészkodik felé. Látva viszont, hogy a pulthoz közeledik, engesztelő mosollyal fordul Ralashoz, akivel éppen csak belekezdtek a beszélgetésbe.*
- Elnézést kérek, úgy látom, dolgom akad. Mindjárt jövök!
*Aztán Iktához lép, aki szobát kér. Hangja alapján inkább mondaná fiúnak, mint lánynak, de bizonytalanul pillant vissza rá, mielőtt az adminisztrációt elvégzi.*
- Máris!
*Mosolyog rá, majd bejegyzi a szoba kiadását, s a kulcsért nyúl, amit aztán átad neki a pénz átvételekor. Mivel ekkor alaposabban és közelebbről nézi meg magának, s elhangzik a különös kérés is a rongyról, észreveszi a félhomályban árnyéknak hitt foltról, hogy alighanem vér és piszok lehet a sötétes bőrön, valamint Ikta elég elgyötörtnek tűnik. Valaki helyben hagyhatta, mindjárt igyekszik is megállapítani, hogy vajon vérzik-e még. Aggódón lép közelebb a pult túloldalán, s még kedvesebb, szelídebb hangra vált. Valamivel halkabban beszél, egy kicsit bizalmasnak érzi a kérdését, nem szeretné fennhangon feltenni.*
- Jaj, kedves, csak nem támadtak meg itt a közelben? Jól érzed magad?
*Közben a keze rutinosan nyúl egy edényért, amibe tiszta vizet tölt, tesz hozzá egy kicsit a teához melegített kannából is, hogy ne legyen olyan vadhideg. Felteszi a pultra Ikta elé és egy tiszta, fehér vászonkendőt márt az edénybe, majd kicsavarja és átnyújtja. Ha szeretné, a vizet használhatja, míg jólesik, nem veszi el. A használt kendőt is beledobhatja, ha végzett.*
- A szoba az emeleten található, fel a lépcsőn, és jobboldalt a negyedik ajtó. A szám a bilétán is rajta van. A szobában van tiszta víz, inni és mosakodni is. Segíthetek még valamiben?
*Készségesen és együttérzőn várakozik a fiú válaszára, bár egyelőre még nem teljesen biztos benne, hogy csakugyan fiú-e.*
1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-13 17:26:05
Üzenet elküldve: 2019-09-13 17:26:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
*Végre talált valami fogadószerűséget. Alighogy belép, az ajtónálló az útját állja. Hülye is lenne beengedni egy sötételfet sáros ruhával és vérfolttal az orra alatt. Ikta bizonyításként megrázza az egyik szütyőjét, amire aranyak csengése válaszol. Összehúzza magát és beljebb oldalazik a térbe. Első dolga a pulthoz vezeti. Leszámolja a pultra a 16 aranyat, ami egy Szoba árával egyezik meg. 
*
- Egy szobát kérek! Majd mulatok, ha kipihentem magam.
*Fáradtan felkönyököl a pultra.*
- Meg egy tiszta rongyot is!
*Fűzi hozzá. Ha kiadják az útját a szobához, akkor visszakérdez, hogy merre van az arra. Lehetséges, hogy elmondták előtte, de gondolataiban már ágyban fetreng és várja az álmot.
Ha rongyot is kap, akkor boldogan beletörli az arcát és kezeit, utána visszaejti azt pult síkjára.*
A hozzászólás írója (Ikta Crouren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.13 17:27:03
*- Egy szobát kérek! Majd mulatok, ha kipihentem magam.
*Fáradtan felkönyököl a pultra.*
- Meg egy tiszta rongyot is!
*Fűzi hozzá. Ha kiadják az útját a szobához, akkor visszakérdez, hogy merre van az arra. Lehetséges, hogy elmondták előtte, de gondolataiban már ágyban fetreng és várja az álmot.
Ha rongyot is kap, akkor boldogan beletörli az arcát és kezeit, utána visszaejti azt pult síkjára.*
A hozzászólás írója (Ikta Crouren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.13 17:27:03
1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-13 00:53:48
Üzenet elküldve: 2019-09-13 00:53:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Torskel//
*A férfinek jólesett a fél-elf csókja. Bizony régen volt ilyenben része. Az idejét sem tudja, hogy mikor volt nő társaságában. Torskel tipikusan azok közé tartozik akinek a végtelen tenger az otthona. Neki kell a sós levegő illata, a tenger hullámzása, a nap fénye, a sirályok vijjogása. Számára ez a világ. Ugyanakkor néha jólesik a szárazföldön lennie. Ilyenkor pedig jó betérni egy fogadóba, egy italra, és egy csinos lány szerelmére. De mint minden jó, ez is elmúlik egyszer, mert a tenger hívja az embert.*
- Menj előre kérlek! Te jobban ismered a helyet.*-szól a férfi, és előre engedi a lányt, hogy ő válasszon maguknak külön szeparét.*
*A férfinek jólesett a fél-elf csókja. Bizony régen volt ilyenben része. Az idejét sem tudja, hogy mikor volt nő társaságában. Torskel tipikusan azok közé tartozik akinek a végtelen tenger az otthona. Neki kell a sós levegő illata, a tenger hullámzása, a nap fénye, a sirályok vijjogása. Számára ez a világ. Ugyanakkor néha jólesik a szárazföldön lennie. Ilyenkor pedig jó betérni egy fogadóba, egy italra, és egy csinos lány szerelmére. De mint minden jó, ez is elmúlik egyszer, mert a tenger hívja az embert.*
- Menj előre kérlek! Te jobban ismered a helyet.*-szól a férfi, és előre engedi a lányt, hogy ő válasszon maguknak külön szeparét.*
1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-12 21:05:56
Üzenet elküldve: 2019-09-12 21:05:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Anlendra, Daesys, Ambroggio, Zammiria, Ralas//
*Daesys boldog felcsattanása szélesebbé teszi a mosolyt az arcán. Örömmel veszi a két hölgy jókedvét, az ilyen pillanatokból könnyű erőt meríteni, bármi történjék is. A pultnál főnökei nagylelkűen fordulnak felé, ami szintén megkönnyebbüléssel tölti el, az információkat, amiket kérnek tőle, igyekszik legjobb tudása szerint megadni.*
- Yeza kisasszony tegnap óta a Sellőház vendége. Ő az, akinek az asztalánál ma Darelld…
*Itt megakad, mikor ráébred, hogy talán nem a legjobb éppen ebben a vonatkozásban felemlegetni a vendég jelenlétét. Pedig, mikor belekezdett, még jó ötletnek tűnt, megfigyelése szerint mindkét vezető érdeklődését felkeltette az eset, úgy gondolta, könnyű lenne így hivatkozni rá. Most már nem hagyhatja félbe.*
- Nos… azzal a hölggyel kártyázott.
*Örül, hogy hamar továbbterelődik a szó az üdvözlőkártyára, és megkapja a beleegyezést, majd mindkét aláírást.*
- Köszönöm szépen!
*Mindjárt rá is bízza a másik lányra, hogy a konyhába menet vigye magával, és aki majd intézkedik a virágcsokor felől, az beletűzhesse ezt is. A terheléssel kapcsolatos aggodalmakon szerényen elmosolyodik.*
- Természetesen! Igyekszünk mindent megtenni. Segítséggel könnyebb már.
*A konyháról beküldött lányra pillant, mikor Zammiria rákérdez, hogy kicsoda.*
- Ő Wellyradona. Főként hátul szokott dolgozni.
*Úgy látja, a lánynak szerencséje van a férfival, már érti, hogy a másik Sellőt amaz miért küldte el magától. Túl közelről nem ismeri, bár egy ideje mindketten itt dolgoznak, viszont érdekes színt vinne a csapatba, ha gyakrabban fordulna meg idekint. Főnökeitől elnézést kér, hogy az italokkal és az ígérettel visszatérjen a vendégek asztalához. Ambroggio kérdésére a két hölgy vacsorájáról természetesen készségesen felel.*
- Kacsasültet és libacombot.
*Tetszik neki, ahogyan a férfi előadja saját kívánságát célozgatással tűzdelve, alig tud mosolyán uralkodni, hogy ne tűnjön úgy, mintha a célpontokon derülne. Nincs is így, hiszen pusztán a humorral fűszerezett ötletesség tetszik neki, egyébként pedig az „áldozatok” se tűnnek olyanoknak, akiket félteni kellene egy gáláns gavallér fondorlatos szavaitól. Szemeiben megszaporodnak a vidám szikrák, a végén összegzőn bólint.*
- Egy ínycsiklandó szárnyastál. Magam közvetítem a szakácsnak a kívánságot.
*Biccent búcsúzón, valóban nem óhajtja zavarni a frappáns replikák csatáját. Visszatérő társát megkéri, hogy a pultot ügyelje, míg elvonul a konyhára, hogy mindennek a végére járjon, s némi idő elteltével a tányérokat ügyesen egyensúlyozva tér vissza. A gusztusosan tálalt ételek gőzölgőn és illatosan kínálják magukat, némi zöldség is díszíti a kompozíciót. Ambroggio egy ovális tálat kap, melyen a többféle hozzávaló kényelmesen elfér, szintén színesen feldíszítve. Az evőeszközöket Cassy középre helyezi egy külön tálkán a szövetszalvétákkal együtt.*
- Jó étvágyat kívánok!
*Mosolyog rájuk, miközben körbefuttatja a tekintetét, hátha valakin látja, hogy szeretne még valamit, mert akkor azt meghallgatja. Utána a pult mögé áll vissza, ahol talán még mindig ott ücsörög Ralas. Cassy rendet tesz a pulton, közben megfigyeli a talán gondolataiban épp elmélyedő, kissé fáradtnak ható férfit. Az új fizimiskát még nem szokta meg, de biztosan nem lesz vele nehéz dolga. Jóindulatú mosollyal szólítja meg.*
- Elnézést, uram, a kérdésért, de… mikor evett utoljára? Nem kérne valamit?
*Lehet, hogy sokkal inkább egy kiadós alvásra volna szüksége, de abban nem igazán segíthet azon kívül, hogy megpróbálja szelíden rábeszélni. Talán majd később felveti. Eszébe jut még valami, ami viszont érdekelné.*
- Bocsásson meg a kíváncsiskodásért, tudom, hogy nem tartozik rám, de Rollen úrral jól mentek a dolgok?
*Ha nem látta volna az ünneplés jeleit a két vezetőn, talán meg sem meri kérdezni a dolgot.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.12 21:09:29
*Daesys boldog felcsattanása szélesebbé teszi a mosolyt az arcán. Örömmel veszi a két hölgy jókedvét, az ilyen pillanatokból könnyű erőt meríteni, bármi történjék is. A pultnál főnökei nagylelkűen fordulnak felé, ami szintén megkönnyebbüléssel tölti el, az információkat, amiket kérnek tőle, igyekszik legjobb tudása szerint megadni.*
- Yeza kisasszony tegnap óta a Sellőház vendége. Ő az, akinek az asztalánál ma Darelld…
*Itt megakad, mikor ráébred, hogy talán nem a legjobb éppen ebben a vonatkozásban felemlegetni a vendég jelenlétét. Pedig, mikor belekezdett, még jó ötletnek tűnt, megfigyelése szerint mindkét vezető érdeklődését felkeltette az eset, úgy gondolta, könnyű lenne így hivatkozni rá. Most már nem hagyhatja félbe.*
- Nos… azzal a hölggyel kártyázott.
*Örül, hogy hamar továbbterelődik a szó az üdvözlőkártyára, és megkapja a beleegyezést, majd mindkét aláírást.*
- Köszönöm szépen!
*Mindjárt rá is bízza a másik lányra, hogy a konyhába menet vigye magával, és aki majd intézkedik a virágcsokor felől, az beletűzhesse ezt is. A terheléssel kapcsolatos aggodalmakon szerényen elmosolyodik.*
- Természetesen! Igyekszünk mindent megtenni. Segítséggel könnyebb már.
*A konyháról beküldött lányra pillant, mikor Zammiria rákérdez, hogy kicsoda.*
- Ő Wellyradona. Főként hátul szokott dolgozni.
*Úgy látja, a lánynak szerencséje van a férfival, már érti, hogy a másik Sellőt amaz miért küldte el magától. Túl közelről nem ismeri, bár egy ideje mindketten itt dolgoznak, viszont érdekes színt vinne a csapatba, ha gyakrabban fordulna meg idekint. Főnökeitől elnézést kér, hogy az italokkal és az ígérettel visszatérjen a vendégek asztalához. Ambroggio kérdésére a két hölgy vacsorájáról természetesen készségesen felel.*
- Kacsasültet és libacombot.
*Tetszik neki, ahogyan a férfi előadja saját kívánságát célozgatással tűzdelve, alig tud mosolyán uralkodni, hogy ne tűnjön úgy, mintha a célpontokon derülne. Nincs is így, hiszen pusztán a humorral fűszerezett ötletesség tetszik neki, egyébként pedig az „áldozatok” se tűnnek olyanoknak, akiket félteni kellene egy gáláns gavallér fondorlatos szavaitól. Szemeiben megszaporodnak a vidám szikrák, a végén összegzőn bólint.*
- Egy ínycsiklandó szárnyastál. Magam közvetítem a szakácsnak a kívánságot.
*Biccent búcsúzón, valóban nem óhajtja zavarni a frappáns replikák csatáját. Visszatérő társát megkéri, hogy a pultot ügyelje, míg elvonul a konyhára, hogy mindennek a végére járjon, s némi idő elteltével a tányérokat ügyesen egyensúlyozva tér vissza. A gusztusosan tálalt ételek gőzölgőn és illatosan kínálják magukat, némi zöldség is díszíti a kompozíciót. Ambroggio egy ovális tálat kap, melyen a többféle hozzávaló kényelmesen elfér, szintén színesen feldíszítve. Az evőeszközöket Cassy középre helyezi egy külön tálkán a szövetszalvétákkal együtt.*
- Jó étvágyat kívánok!
*Mosolyog rájuk, miközben körbefuttatja a tekintetét, hátha valakin látja, hogy szeretne még valamit, mert akkor azt meghallgatja. Utána a pult mögé áll vissza, ahol talán még mindig ott ücsörög Ralas. Cassy rendet tesz a pulton, közben megfigyeli a talán gondolataiban épp elmélyedő, kissé fáradtnak ható férfit. Az új fizimiskát még nem szokta meg, de biztosan nem lesz vele nehéz dolga. Jóindulatú mosollyal szólítja meg.*
- Elnézést, uram, a kérdésért, de… mikor evett utoljára? Nem kérne valamit?
*Lehet, hogy sokkal inkább egy kiadós alvásra volna szüksége, de abban nem igazán segíthet azon kívül, hogy megpróbálja szelíden rábeszélni. Talán majd később felveti. Eszébe jut még valami, ami viszont érdekelné.*
- Bocsásson meg a kíváncsiskodásért, tudom, hogy nem tartozik rám, de Rollen úrral jól mentek a dolgok?
*Ha nem látta volna az ünneplés jeleit a két vezetőn, talán meg sem meri kérdezni a dolgot.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.12 21:09:29
1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-12 19:28:55
Üzenet elküldve: 2019-09-12 19:28:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Főleg Torskel//
*Ha őt kérdeznénk, az iménti fellépését nem vélné erőszakos cselekménynek, valószínűleg a férfi több erőt is ki tudna fejteni az ellenállásra, ha szeretne, ő azonban csak határozott. Ami itt elengedhetetlen erény, amit olyan nők birtokolnak, akik nem akarnak csupán az árral sodródni, hanem céljaik vannak az életben. Persze jelen pillanatban apróbb célokkal is beéri, mint például szeretné eljuttatni a vendéget egészen a fürdőig, mert úgy hallotta így szokás. A lányok nem teperik maguk alá a folyosón, azaz ilyet még eddig nem látott. ~És ha a vendég ezt külön kérné? ~ Kalandoznak el a gondolatai, miközben a párocska eltűnik, így váratlanul éri bal keblének célratörő hódolója, benn is reked a levegő, miközben a férfi a fülébe súg. A szavak gyors iramban feledtetik el vele a hirtelen és durva markolászást, igazán hízelgőre sikeredtek, azt el kell ismerje. Amit pedig szeretne, azt el is veszi, ahogy rárabol a szabadon tengődő ajkaira és kóstolásra kölcsönbe elbirtokolja azokat. A pillanatot kitartja, sőt, egészen kedvére való a dolog, ahogy a határozott szándékkal, talán kicsit lopva is kóstolgatja, felfedezi a számára még ismeretlen területet a férfi. *
-Már nem vagyunk messze, esküszöm. *Préseli ki halkan, nehogy végig visszhangozza az egész folyosó. Kezével pedig próbálja lefejteni szorongatott kebléről a másik kacsóját. ~Még szerencse, hogy nem olyan nagyobbak, egy ilyen erős szorítástól a végén még kidurrantak volna. ~* -Itt van a következő sarok után. *Jelenti ki, talán még a meglepettségtől rezonáló hangon és megindul, ha nem tartóztatják, hogy a fürdő ajtajában torpanjon meg ismét.*
*Ha őt kérdeznénk, az iménti fellépését nem vélné erőszakos cselekménynek, valószínűleg a férfi több erőt is ki tudna fejteni az ellenállásra, ha szeretne, ő azonban csak határozott. Ami itt elengedhetetlen erény, amit olyan nők birtokolnak, akik nem akarnak csupán az árral sodródni, hanem céljaik vannak az életben. Persze jelen pillanatban apróbb célokkal is beéri, mint például szeretné eljuttatni a vendéget egészen a fürdőig, mert úgy hallotta így szokás. A lányok nem teperik maguk alá a folyosón, azaz ilyet még eddig nem látott. ~És ha a vendég ezt külön kérné? ~ Kalandoznak el a gondolatai, miközben a párocska eltűnik, így váratlanul éri bal keblének célratörő hódolója, benn is reked a levegő, miközben a férfi a fülébe súg. A szavak gyors iramban feledtetik el vele a hirtelen és durva markolászást, igazán hízelgőre sikeredtek, azt el kell ismerje. Amit pedig szeretne, azt el is veszi, ahogy rárabol a szabadon tengődő ajkaira és kóstolásra kölcsönbe elbirtokolja azokat. A pillanatot kitartja, sőt, egészen kedvére való a dolog, ahogy a határozott szándékkal, talán kicsit lopva is kóstolgatja, felfedezi a számára még ismeretlen területet a férfi. *
-Már nem vagyunk messze, esküszöm. *Préseli ki halkan, nehogy végig visszhangozza az egész folyosó. Kezével pedig próbálja lefejteni szorongatott kebléről a másik kacsóját. ~Még szerencse, hogy nem olyan nagyobbak, egy ilyen erős szorítástól a végén még kidurrantak volna. ~* -Itt van a következő sarok után. *Jelenti ki, talán még a meglepettségtől rezonáló hangon és megindul, ha nem tartóztatják, hogy a fürdő ajtajában torpanjon meg ismét.*
1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-12 07:17:26
Üzenet elküldve: 2019-09-12 07:17:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Anlendra, és Ambroggio//
//Említés szintjén Cahress//
- Fantasztikus vagy!
*Csapja össze tenyereit elégedetten, és öröme arcán is egyértelműen megmutatkozik. Nem tudja, hogy ki volt rossz véleménnyel a helyről, és már azt sem tudja miért, mert nem érdekli, de ő eddig egyértelműen pozitív élményként éli meg az itt létet. Cahress gyönyörű, készséges, és kedves, így rögtön belopja magát Daesys szívébe. Ha másért nem is, de lehet miatta vissza fog járni.
Ambroggio kis színjátéka nyilvánvalóan átlátszó, ezért nem is érti Daesys, hogy miért imponál neki ez a fajta cicázás. De szórakoztatja, így szívesen részt vesz benne, különösen, mert drága barátnője is rutinosan szól hozzá, mire újra széles vigyor költözik arcára. Egyre jobban kedveli a lányt.*
- De-de, biztos nemes.
*Szólal fel újra, miután Ambroggio nyilvánvalóvá teszi, hogy az italokat neki szánta, ami sajnálatos, mert így akkor kénytelenek lesznek elküldeni majd, hiszen semmi más érdek nem fűzi őket, hogy viseljék a férfi jelenlétét.*
- Nekem sosem volt ilyen szép ruhácskám, pedig sokat kértem a mamámtól.
*Alsó ajkát szomorkásan lebiggyeszti, közben szabad keze meg is indul vándorló útján, hogy megtapogassa az anyagot, már ha a férfi nem tesz ez ellen.*
- Zsenge kisasszony, cöh.
*Felháborodottan felhorkan, és kérdőn megemelkedő szemöldökökkel is kétkedve fogadja, hogy ő zsenge kisasszony lenne. Zsenge még-még talán, de kisasszony semmiképpen sem, ami egy kikötőben nevelkedett lány esetében általában még akár sértésnek mondható. Legalábbis Daesys ilyen körökben mozgott, ezért nem szereti, ha kisasszonyozzák.*
- A meghívás csak az italokkal együtt jár.
*Jelenti ki határozottan, ezután karjait széttárja, és vállait megvonja, mintha ő szegény leány nem tehetne ez ellen, hiszen ez egy egyetemesen elfogadott, és követendő szabályzat lenne, és véletlenül sem ő találta volna ki ebben a pillanatban.*
- Ó, köszönöm. Imádnivaló vagy.
*Bájolog picit a lánnyal, láthatóan Ambroggio köszöntését ignorálva, hogy még egy kicsit tovább csipkelődjön vele. Magabiztosan felhörpinti a rum maradékát, és csalódott elhúzza száját, mert ez az ital sem volt hosszú életű a társaságában.*
- Intéző?
*Láthatóan felkelti ez a becenév az érdeklődését.*
- Na és miért Intéző? Mit szoktál elintézni?
*Hátrébb dől székében, és könyökeit két oldalt a háttámlára pihenteti.*
- Csak óvatosan!
*Szól közbe, és zöld íriszei ravaszkásan megcsillannak a beltér fényében.*
- A mohóság nem kívánt elhízást eredményezhet.
*A kihívásokkal mindig nagyon rossz viszonyt ápolt, hiszen borzasztó mód szereti őket, és nagyon felelőtlen tud lenni velük kapcsolatban. Így történik meg az is, hogy végtelen magabiztossággal a pohárkákért nyúl, és el is veszi, hogy felhajtsa az egyiket, amennyiben Ambroggio ebben nem akadályozza meg.*
//Említés szintjén Cahress//
- Fantasztikus vagy!
*Csapja össze tenyereit elégedetten, és öröme arcán is egyértelműen megmutatkozik. Nem tudja, hogy ki volt rossz véleménnyel a helyről, és már azt sem tudja miért, mert nem érdekli, de ő eddig egyértelműen pozitív élményként éli meg az itt létet. Cahress gyönyörű, készséges, és kedves, így rögtön belopja magát Daesys szívébe. Ha másért nem is, de lehet miatta vissza fog járni.
Ambroggio kis színjátéka nyilvánvalóan átlátszó, ezért nem is érti Daesys, hogy miért imponál neki ez a fajta cicázás. De szórakoztatja, így szívesen részt vesz benne, különösen, mert drága barátnője is rutinosan szól hozzá, mire újra széles vigyor költözik arcára. Egyre jobban kedveli a lányt.*
- De-de, biztos nemes.
*Szólal fel újra, miután Ambroggio nyilvánvalóvá teszi, hogy az italokat neki szánta, ami sajnálatos, mert így akkor kénytelenek lesznek elküldeni majd, hiszen semmi más érdek nem fűzi őket, hogy viseljék a férfi jelenlétét.*
- Nekem sosem volt ilyen szép ruhácskám, pedig sokat kértem a mamámtól.
*Alsó ajkát szomorkásan lebiggyeszti, közben szabad keze meg is indul vándorló útján, hogy megtapogassa az anyagot, már ha a férfi nem tesz ez ellen.*
- Zsenge kisasszony, cöh.
*Felháborodottan felhorkan, és kérdőn megemelkedő szemöldökökkel is kétkedve fogadja, hogy ő zsenge kisasszony lenne. Zsenge még-még talán, de kisasszony semmiképpen sem, ami egy kikötőben nevelkedett lány esetében általában még akár sértésnek mondható. Legalábbis Daesys ilyen körökben mozgott, ezért nem szereti, ha kisasszonyozzák.*
- A meghívás csak az italokkal együtt jár.
*Jelenti ki határozottan, ezután karjait széttárja, és vállait megvonja, mintha ő szegény leány nem tehetne ez ellen, hiszen ez egy egyetemesen elfogadott, és követendő szabályzat lenne, és véletlenül sem ő találta volna ki ebben a pillanatban.*
- Ó, köszönöm. Imádnivaló vagy.
*Bájolog picit a lánnyal, láthatóan Ambroggio köszöntését ignorálva, hogy még egy kicsit tovább csipkelődjön vele. Magabiztosan felhörpinti a rum maradékát, és csalódott elhúzza száját, mert ez az ital sem volt hosszú életű a társaságában.*
- Intéző?
*Láthatóan felkelti ez a becenév az érdeklődését.*
- Na és miért Intéző? Mit szoktál elintézni?
*Hátrébb dől székében, és könyökeit két oldalt a háttámlára pihenteti.*
- Csak óvatosan!
*Szól közbe, és zöld íriszei ravaszkásan megcsillannak a beltér fényében.*
- A mohóság nem kívánt elhízást eredményezhet.
*A kihívásokkal mindig nagyon rossz viszonyt ápolt, hiszen borzasztó mód szereti őket, és nagyon felelőtlen tud lenni velük kapcsolatban. Így történik meg az is, hogy végtelen magabiztossággal a pohárkákért nyúl, és el is veszi, hogy felhajtsa az egyiket, amennyiben Ambroggio ebben nem akadályozza meg.*
1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-12 00:02:30
Üzenet elküldve: 2019-09-12 00:02:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi figyelmesen hallgatja alkalmai partnere beszédét. Azon egy kicsit felkuncog, hogy itt csak az igazán tehetősek fizethetik meg az ételt, italt és a szolgálatokat, viszont Torskelnél mindig van annyi, hogy jól tudja magát érezni. A lány enyhén erőszakos fellépése tetszik a férfinak.*
~Kissé túl magabiztos a kicsike.~*-jegyzi meg magában, közben Welly egy kisebb monológot mondd el, hogy itt minden vágya teljesül, csak kérnie kell, és , hogy mondja el, hogy mit mondott a másik sellőnek. Azonban egy furcsa, játszadozó páros megzavarja őket. Bizony ezen a helyen ilyen játékokra is lehet számítani. A férfi észreveszi partnere ledöbbenését, és ezt kihasználva jobb kezével rámarkol annak mellére, majd közelebb hajolva a fülébe súg.*
- Azt mondtam neki, hogy gyönyörű, de miért legyek egy egyszerű sellővel, ha lehetek a királynőjükkel is.*-szól és belekóstol a mézédes ajkakba.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi figyelmesen hallgatja alkalmai partnere beszédét. Azon egy kicsit felkuncog, hogy itt csak az igazán tehetősek fizethetik meg az ételt, italt és a szolgálatokat, viszont Torskelnél mindig van annyi, hogy jól tudja magát érezni. A lány enyhén erőszakos fellépése tetszik a férfinak.*
~Kissé túl magabiztos a kicsike.~*-jegyzi meg magában, közben Welly egy kisebb monológot mondd el, hogy itt minden vágya teljesül, csak kérnie kell, és , hogy mondja el, hogy mit mondott a másik sellőnek. Azonban egy furcsa, játszadozó páros megzavarja őket. Bizony ezen a helyen ilyen játékokra is lehet számítani. A férfi észreveszi partnere ledöbbenését, és ezt kihasználva jobb kezével rámarkol annak mellére, majd közelebb hajolva a fülébe súg.*
- Azt mondtam neki, hogy gyönyörű, de miért legyek egy egyszerű sellővel, ha lehetek a királynőjükkel is.*-szól és belekóstol a mézédes ajkakba.*
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-11 20:01:44
Üzenet elküldve: 2019-09-11 20:01:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Főleg Torskel//
*Nem igazán ez lenne az ő helye, de talán ennyit megengedhet, minthogy a férfi úgy fest valami nagyon modortalant vagy határokat feszegetőt súgott az addig oly készséges leányzónak. Pedig valakinek szórakoztatni kell a vendéget, még ha mocskos is a szája, ami itt a kikötőben nem igazán egy egyedi dolog.~Mindent a vendégért nem igaz? ~ Nem egyszer megfordult már a fejében, hogy a részegen lármázó és inzultálni se rest matrózokat egyszer jól megleckéztetné vagy belevágná a fejüket az asztallapba, csak úgy kecsesen, nőiesen.*
-Az öregség az már csak ilyen, de a mai nap még nem kell tartania ettől. *Mondja maga elé.*
-Itt pedig minden vendéget kiszolgálunk, aki betér, mindegy hány karja, csápja van, esetleg mennyire szőrös vagy éppen most hányta ki a tenger. *Sorolja, majd inkább visszakozik, egy kis csendet követően.*
-Azért szerencsére, a Sellő nívós hely, így csak a mély zsebű polipok tudják megfizetni. *Emeli fel az ujját a magasba, hogy ezt kijelentse, a hangjából nem igazán tűnik ki, de valószínű tréfának szánta, viszont, ha nem érkezik rá pozitív reakció, csak elkönyveli, hogy nem úgy sült el. Már megint. Próbálkozik, de a humor nem az erőssége. Ahogy rákérdez a hajó dolgára, érzi, hogy ebből nem lesz hosszasan latolgató beszélgetés, sőt még valamit érez, a mögötte egyre inkább szorosan haladó tengerész kezét. ~Úgy eltörném! De, hogy is szokta mondani a vénség? Talán ha jobban megismered. Mert csak arra vágyom, meg ő is… ~ Forgatja meg a szemeit, bár ezt még a férfi nem láthatja, aztán érkezik a markolás is, ami egy pillanatra belefolytja a szót, pedig úgy hallatszik, szólásra nyitja a száját. De nem teszi, csak megtorpan és megpördül a tengelye körül, megállapodva a másikkal szemben. Tekintete leplez mindenféle érzelmet, átható és egyenest belefúrja a másik szembogaraiba. Lassan feljebb emeli a karjait és a férfi mellkasára helyezve a két tenyerét a közelebbi falhoz próbálja nyomni, nem kis erőt kifejtve, nem épp finom és óvatos módon.*
-Nem harapok ám elölről sem, hiszen felnőtt vagy, itt nyíltan felvállalhatod, amire vágysz.*Hajol közelebb, hogy ne zengjen tőlük az egész folyosó, csak a címzetthez érjen el az üzenet.* -Nekem is megsúgnád, amit a másik lánynak is? *Kezei közben a másik mellkasán kalandoznak, egyelőre a ruhán kívül, lassan araszolva a nyaka felé, ahol besimít finoman az anyag alá. Közben női kacaj csendül fel, az egyik ajtó mögül kiszalad egy hiányos öltözetű szőke nő, utána pedig egy, már régen nem szomjas, terebélyes uraság, alig egy szál gatyában. Mikor megpillantja őket a falnál, csak fél szemével sorstársa felé kacsint, aztán a nő után ered, komótos léptekkel, aki a folyosó sarkából cuppog, hergelve, majd eltűnnek mind a ketten a sarok után. Úgy fest Welly se igazán számított erre, teljesen kiesik a szerepéből és jó pár másodpercig csak a hangos páros hűlt helyét vizslatja.*
*Nem igazán ez lenne az ő helye, de talán ennyit megengedhet, minthogy a férfi úgy fest valami nagyon modortalant vagy határokat feszegetőt súgott az addig oly készséges leányzónak. Pedig valakinek szórakoztatni kell a vendéget, még ha mocskos is a szája, ami itt a kikötőben nem igazán egy egyedi dolog.~Mindent a vendégért nem igaz? ~ Nem egyszer megfordult már a fejében, hogy a részegen lármázó és inzultálni se rest matrózokat egyszer jól megleckéztetné vagy belevágná a fejüket az asztallapba, csak úgy kecsesen, nőiesen.*
-Az öregség az már csak ilyen, de a mai nap még nem kell tartania ettől. *Mondja maga elé.*
-Itt pedig minden vendéget kiszolgálunk, aki betér, mindegy hány karja, csápja van, esetleg mennyire szőrös vagy éppen most hányta ki a tenger. *Sorolja, majd inkább visszakozik, egy kis csendet követően.*
-Azért szerencsére, a Sellő nívós hely, így csak a mély zsebű polipok tudják megfizetni. *Emeli fel az ujját a magasba, hogy ezt kijelentse, a hangjából nem igazán tűnik ki, de valószínű tréfának szánta, viszont, ha nem érkezik rá pozitív reakció, csak elkönyveli, hogy nem úgy sült el. Már megint. Próbálkozik, de a humor nem az erőssége. Ahogy rákérdez a hajó dolgára, érzi, hogy ebből nem lesz hosszasan latolgató beszélgetés, sőt még valamit érez, a mögötte egyre inkább szorosan haladó tengerész kezét. ~Úgy eltörném! De, hogy is szokta mondani a vénség? Talán ha jobban megismered. Mert csak arra vágyom, meg ő is… ~ Forgatja meg a szemeit, bár ezt még a férfi nem láthatja, aztán érkezik a markolás is, ami egy pillanatra belefolytja a szót, pedig úgy hallatszik, szólásra nyitja a száját. De nem teszi, csak megtorpan és megpördül a tengelye körül, megállapodva a másikkal szemben. Tekintete leplez mindenféle érzelmet, átható és egyenest belefúrja a másik szembogaraiba. Lassan feljebb emeli a karjait és a férfi mellkasára helyezve a két tenyerét a közelebbi falhoz próbálja nyomni, nem kis erőt kifejtve, nem épp finom és óvatos módon.*
-Nem harapok ám elölről sem, hiszen felnőtt vagy, itt nyíltan felvállalhatod, amire vágysz.*Hajol közelebb, hogy ne zengjen tőlük az egész folyosó, csak a címzetthez érjen el az üzenet.* -Nekem is megsúgnád, amit a másik lánynak is? *Kezei közben a másik mellkasán kalandoznak, egyelőre a ruhán kívül, lassan araszolva a nyaka felé, ahol besimít finoman az anyag alá. Közben női kacaj csendül fel, az egyik ajtó mögül kiszalad egy hiányos öltözetű szőke nő, utána pedig egy, már régen nem szomjas, terebélyes uraság, alig egy szál gatyában. Mikor megpillantja őket a falnál, csak fél szemével sorstársa felé kacsint, aztán a nő után ered, komótos léptekkel, aki a folyosó sarkából cuppog, hergelve, majd eltűnnek mind a ketten a sarok után. Úgy fest Welly se igazán számított erre, teljesen kiesik a szerepéből és jó pár másodpercig csak a hangos páros hűlt helyét vizslatja.*
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-10 19:58:44
Üzenet elküldve: 2019-09-10 19:58:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Torskel igazán jó éjszakának néz elébe. Partnere egy percre sem esik ki a sellő szerepéből, bár a férfinek a sellők modorát illetően sajátos elképzelése van. Ha lehet hinni a legendáknak, amit öreg, és általában részeg tengeri medvék mesélnek, akkor a sellők csábítgatják az embereket, de végül hullássír lesz a részük. Torskel ettől nem fél, s bár partnere kicsit nagyszájú, éppen ettől egyéniség.*
- Nem félek az öregségtől. Egyszer úgyis mindenkit utolér.*-mosolyodik el a férfi.*
- Miért, halakkal és polipokkal is barátkozol? Nem lehetnek valami jó társaság, ha mégis a felszínen éled az életed.*-viccelődik a férfi.*
- Nem szoktam hangokat hallani a fejemben, maximum a saját gondolataimat, az éppen elég nekem.*-amikor a hajójáról kérdez kurtán lezárja az egész történetet.*
- Mit is mondtál a kíváncsiskodásról, és az öregségről?*-vág vissza finoman Torskel, közeben keze a mellette haladó lány derekához ér, és kicsit lentebb csúszva finoman megmarkolja annak formás fenekét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Torskel igazán jó éjszakának néz elébe. Partnere egy percre sem esik ki a sellő szerepéből, bár a férfinek a sellők modorát illetően sajátos elképzelése van. Ha lehet hinni a legendáknak, amit öreg, és általában részeg tengeri medvék mesélnek, akkor a sellők csábítgatják az embereket, de végül hullássír lesz a részük. Torskel ettől nem fél, s bár partnere kicsit nagyszájú, éppen ettől egyéniség.*
- Nem félek az öregségtől. Egyszer úgyis mindenkit utolér.*-mosolyodik el a férfi.*
- Miért, halakkal és polipokkal is barátkozol? Nem lehetnek valami jó társaság, ha mégis a felszínen éled az életed.*-viccelődik a férfi.*
- Nem szoktam hangokat hallani a fejemben, maximum a saját gondolataimat, az éppen elég nekem.*-amikor a hajójáról kérdez kurtán lezárja az egész történetet.*
- Mit is mondtál a kíváncsiskodásról, és az öregségről?*-vág vissza finoman Torskel, közeben keze a mellette haladó lány derekához ér, és kicsit lentebb csúszva finoman megmarkolja annak formás fenekét.*
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-10 17:46:44
Üzenet elküldve: 2019-09-10 17:46:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Elsősorban Daesys és Anlendra//
//Említés szintjén Cahress//
*Túl hamar megakadt a szeme a lánykákon, így szinte alig nézett körül a helyen. Az üdvözlést is csak egy udvarias biccentéssel honorálta. Akár a vadászó rókának, a szeme a gusztusos zsákmányon. A hamar ítélt látszat ellenére Ambroggio, bár széles palettán vadászik, nagyon is válogatós.
Már a szavaira kapott első reflektálás is nyilvánvalóvá teszi, hogy ez itt egészen más terep, mint a nemesi fruskáktól émelygős bálok vagy a mostanság felkapott lihanechi tenyészszemlék. De Ambroggio nem esik kétségbe. Nála simulékonyabb gazfickót aligha hordott a hátán Lanawin.
A kis vörös csípős kijelentésére az Intéző csak hátranéz a válla felett, aztán a másik irányba is, mint aki azt keresi, kit célozhatnak a szavak. Csak eztán szökik az arcára a meglepett kifejezés.* - Hogy én? *Jobbját a csipkezsabó és a mellény találkozásához tapasztja, aztán szerény, már-már megilletődött mosolygással legyint, mint aki túlzó bóknak érzi a feltételezést.* - Ugyan. *A ravaszdi kis görbület a szája szegletén árulkodik róla, hogy nagyon is tudatosan fordította ki a fricskát.*
- Akkor bizony kivételes nap ez a mai *hajol meg az ünnepelt felé.* - Akárcsak kegyed.
*Mielőtt nemesi mivoltának kérdésében nyilatkozna, a barna hajú leányzó szárnysegédnek áll barátnője csipkelődése mellé. Míg Ambroggio vonásai maradnak a szerepénél, a zöld szemekben simlis derű éled. Mint amikor a kártyaasztalnál emelik a tétet.
Rövid, tanácstalannak tűnő csend után, oldalra pillant a tálcával ácsorgó pincérnő felé, mint aki csak most kapcsol.*
- Ja ez? Ó, nem *szabadkozik.* - Ezeket magamnak kértem ki. Tudják, ez amolyan hagyomány. Egy a testnek, egy a léleknek, egy a szívnek *magyarázza a kalapja tollával babrálva, aztán csak megvonja a vállát.* - Különben se olyan ital, ami zsenge kisasszonyoknak való. Még megártana. *A zöld szemekben apró, kihívó szikra csillan.* - Természetesen azt választanak, amit csak kívánnak *biccent a pimasz kis barna felé olyan kifejezéssel az arcán, ami biztosítja, hogy abszolút osztja a kifogás jogosságát egyéb esetben, amikor nem ilyen ostoba kis félreértés zavarja meg az etikett sérthetetlen liturgiáját.*
- Boldog születésnapot! *veszi el az egyik italt a tálcáról és Daesysre köszönti. Aprót kortyol csak belőle, aztán minthogy immár hivatalosan is meginvitálták az asztalhoz leteszi a számára felajánlott helyhez.*
- Engedjék meg *hajtja meg kissé a fejét a bemutatkozáshoz.* - Ambroggio Duarrte. Intéző *teszi hozzá az elmaradhatatlan titulust.
A kalapját a szék támlájának szélre akasztja, aztán a másik két italt is elveszi a tálcáról és maga elé teszi, ahogy helyet foglal.*
- Köszönöm a kegyet.
*A szőke elf lány kérdésére Ambroggio elgondolkodva simít végig szakállkáján.*
- Most, hogy így kérdi... *csettint a nyelvével.* - Meghozta az étvágyam a csinos társaság *vigyorodik.* - A hölgyek mit rendeltek? *érdeklődik a pincérlánynál, s ha megkapja a választ, csak derűsen hümment.* -Porhanyós madárkák *bólogat, ki tudja, hogy az ételre vagy a lánykákra gondolva.* - Mindkettő a fogamra való. Nem is tudnék választani. Legyen mindkettőből *csapja össze a tenyerét elégedetten.* - Édeskömény és csípős paprika. Ez illene hozzájuk. A combja, a melle... *sorolja az étvágya tárgyául felmerülő részeket, miközben pillantása el-elkalandozik asztaltársainak kellemes alakján, aztán hirtelen visszafordul a tekintete Charessre.* - Válogass össze nekem egy kiadós vacsorára valót, kedves *zárja végül rövidre a rendelést.* - Valami hozzá illő körettel. *A személyzetre bízza a részleteket.* - És természetesen e két szépség a vendégem egy italra, óhajuk szerint. Feltéve hogy nem kacérkodnának épp ilyen férfinak való, tüzes párlattal *kacag fel a két érintetlen pohár wegtoreni felé biccentve, de mindjárt utána már legyint is a képtelen ötletre.*
//Említés szintjén Cahress//
*Túl hamar megakadt a szeme a lánykákon, így szinte alig nézett körül a helyen. Az üdvözlést is csak egy udvarias biccentéssel honorálta. Akár a vadászó rókának, a szeme a gusztusos zsákmányon. A hamar ítélt látszat ellenére Ambroggio, bár széles palettán vadászik, nagyon is válogatós.
Már a szavaira kapott első reflektálás is nyilvánvalóvá teszi, hogy ez itt egészen más terep, mint a nemesi fruskáktól émelygős bálok vagy a mostanság felkapott lihanechi tenyészszemlék. De Ambroggio nem esik kétségbe. Nála simulékonyabb gazfickót aligha hordott a hátán Lanawin.
A kis vörös csípős kijelentésére az Intéző csak hátranéz a válla felett, aztán a másik irányba is, mint aki azt keresi, kit célozhatnak a szavak. Csak eztán szökik az arcára a meglepett kifejezés.* - Hogy én? *Jobbját a csipkezsabó és a mellény találkozásához tapasztja, aztán szerény, már-már megilletődött mosolygással legyint, mint aki túlzó bóknak érzi a feltételezést.* - Ugyan. *A ravaszdi kis görbület a szája szegletén árulkodik róla, hogy nagyon is tudatosan fordította ki a fricskát.*
- Akkor bizony kivételes nap ez a mai *hajol meg az ünnepelt felé.* - Akárcsak kegyed.
*Mielőtt nemesi mivoltának kérdésében nyilatkozna, a barna hajú leányzó szárnysegédnek áll barátnője csipkelődése mellé. Míg Ambroggio vonásai maradnak a szerepénél, a zöld szemekben simlis derű éled. Mint amikor a kártyaasztalnál emelik a tétet.
Rövid, tanácstalannak tűnő csend után, oldalra pillant a tálcával ácsorgó pincérnő felé, mint aki csak most kapcsol.*
- Ja ez? Ó, nem *szabadkozik.* - Ezeket magamnak kértem ki. Tudják, ez amolyan hagyomány. Egy a testnek, egy a léleknek, egy a szívnek *magyarázza a kalapja tollával babrálva, aztán csak megvonja a vállát.* - Különben se olyan ital, ami zsenge kisasszonyoknak való. Még megártana. *A zöld szemekben apró, kihívó szikra csillan.* - Természetesen azt választanak, amit csak kívánnak *biccent a pimasz kis barna felé olyan kifejezéssel az arcán, ami biztosítja, hogy abszolút osztja a kifogás jogosságát egyéb esetben, amikor nem ilyen ostoba kis félreértés zavarja meg az etikett sérthetetlen liturgiáját.*
- Boldog születésnapot! *veszi el az egyik italt a tálcáról és Daesysre köszönti. Aprót kortyol csak belőle, aztán minthogy immár hivatalosan is meginvitálták az asztalhoz leteszi a számára felajánlott helyhez.*
- Engedjék meg *hajtja meg kissé a fejét a bemutatkozáshoz.* - Ambroggio Duarrte. Intéző *teszi hozzá az elmaradhatatlan titulust.
A kalapját a szék támlájának szélre akasztja, aztán a másik két italt is elveszi a tálcáról és maga elé teszi, ahogy helyet foglal.*
- Köszönöm a kegyet.
*A szőke elf lány kérdésére Ambroggio elgondolkodva simít végig szakállkáján.*
- Most, hogy így kérdi... *csettint a nyelvével.* - Meghozta az étvágyam a csinos társaság *vigyorodik.* - A hölgyek mit rendeltek? *érdeklődik a pincérlánynál, s ha megkapja a választ, csak derűsen hümment.* -Porhanyós madárkák *bólogat, ki tudja, hogy az ételre vagy a lánykákra gondolva.* - Mindkettő a fogamra való. Nem is tudnék választani. Legyen mindkettőből *csapja össze a tenyerét elégedetten.* - Édeskömény és csípős paprika. Ez illene hozzájuk. A combja, a melle... *sorolja az étvágya tárgyául felmerülő részeket, miközben pillantása el-elkalandozik asztaltársainak kellemes alakján, aztán hirtelen visszafordul a tekintete Charessre.* - Válogass össze nekem egy kiadós vacsorára valót, kedves *zárja végül rövidre a rendelést.* - Valami hozzá illő körettel. *A személyzetre bízza a részleteket.* - És természetesen e két szépség a vendégem egy italra, óhajuk szerint. Feltéve hogy nem kacérkodnának épp ilyen férfinak való, tüzes párlattal *kacag fel a két érintetlen pohár wegtoreni felé biccentve, de mindjárt utána már legyint is a képtelen ötletre.*
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-10 15:06:35
Üzenet elküldve: 2019-09-10 15:06:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Főleg Torskel//
*Úgy néz a férfira, mintha még latolgatná a dolgot, aztán hirtelen indulattól vezérelve kapna csak a kínálkozó alkalmon.*
-De ugye tudod, hogy, aki kíváncsi hamar megöregszik? *Hajol közelebb a Torskelhoz, hogy az orruk majd összeér. Nem igazán látszik az arcán, hogy zavarná a távolság szinte teljes hiánya, inkább, mintha feltörő kíváncsiság hajtaná, esetleg csak teszteli, igazat mondott-e neki a tengerész.*
-Ezt megértem, nekem is jólesik néha lemosni magamról a sót, tudod, ahol mi élünk ott nagyon sós a tenger és sok a pofátlan hal, meg polip. *Magyarázza, bár a hangsúlyból is érződik, hogy csak ámítja a férfit, próbál rájátszani vélt sellő voltára.*
-Oh, hát a hangokkal nekem se. *Kacsint a férfire álló helyzetből.* -Ha már túl hangosak a fejemben, azért rájuk szoktam szólni. *Latolgatja az álla alá helyezve töprengőn az egyik kezét. Közben nem igazán vet ügyet a vizslató tekintetekre, hiszen már odalent akadnak bőven, a főnökről meg a főnökasszonyról már nem is beszélve.*
-Nehogy azt hidd, csak viccelek, gyere utánam! *Int, majd megindul a vendégtér egyik széle felé, amely egy vörös szőnyeggel borított folyosóra vezet. Ha a férfi nem igényli az érintést, akkor ő nem fog ragaszkodni hozzá, csak előtte sétál.*
-És honnan érkezett a hajód? *Érdeklődik út közben.*
*Úgy néz a férfira, mintha még latolgatná a dolgot, aztán hirtelen indulattól vezérelve kapna csak a kínálkozó alkalmon.*
-De ugye tudod, hogy, aki kíváncsi hamar megöregszik? *Hajol közelebb a Torskelhoz, hogy az orruk majd összeér. Nem igazán látszik az arcán, hogy zavarná a távolság szinte teljes hiánya, inkább, mintha feltörő kíváncsiság hajtaná, esetleg csak teszteli, igazat mondott-e neki a tengerész.*
-Ezt megértem, nekem is jólesik néha lemosni magamról a sót, tudod, ahol mi élünk ott nagyon sós a tenger és sok a pofátlan hal, meg polip. *Magyarázza, bár a hangsúlyból is érződik, hogy csak ámítja a férfit, próbál rájátszani vélt sellő voltára.*
-Oh, hát a hangokkal nekem se. *Kacsint a férfire álló helyzetből.* -Ha már túl hangosak a fejemben, azért rájuk szoktam szólni. *Latolgatja az álla alá helyezve töprengőn az egyik kezét. Közben nem igazán vet ügyet a vizslató tekintetekre, hiszen már odalent akadnak bőven, a főnökről meg a főnökasszonyról már nem is beszélve.*
-Nehogy azt hidd, csak viccelek, gyere utánam! *Int, majd megindul a vendégtér egyik széle felé, amely egy vörös szőnyeggel borított folyosóra vezet. Ha a férfi nem igényli az érintést, akkor ő nem fog ragaszkodni hozzá, csak előtte sétál.*
-És honnan érkezett a hajód? *Érdeklődik út közben.*
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-09 19:12:15
Üzenet elküldve: 2019-09-09 19:12:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Daesys és Ambroggio//
//Említés szintjén Cahress//
*Vállat von a megjegyzésre, igazság szerint nem adta fel, csak a „ropogós” és a „pecsenyeszósz” szavak megfogták annyira figyelmét, hogy nagyjából meg is feledkezzen róla, hogy másik szárnyasra vágyva indultak meg a Sellőház felé. Kacsa, liba: Anlendránál nagyjából egyre megy. Amúgy sem nagy húsevő, időről időre szán rá pénzt – például mikor váratlanul összefut egy rég nem látott baráttal, s indokolt az ünneplés -, de egyébként remekül megvan növényekkel és sajtokkal. Nem fájt ez a kompromisszum, sőt. *
- Megkívántam a kacsát.
*Miután leadta rendelését a gyönyörű pincérnőnek, Anlendra igyekszik visszafogni a vigyorgását miközben végignézi, ahogy Daesys lyukat beszél Cahress hasába kijátszva a születésnap kártyát. A lány erősen kétli, hogy ez az állítás megfelelne a valóságnak. Mindenesetre működik, ő pedig olyan jól begyakorolt mosolyt varázsol szája köré tudatosan megfeszítve a megfelelő arcizmait, amely egy születésnapot ünneplő barátnő arcán megállja a helyét, így próbálva nem leleplezni Daesyst.
A szőke elf a maradéktalanul kedves és udvarias rendelésfelvétel után odébb is libben azzal az ígérettel, hogy hamarosan érkeznek az áhított italok, s étkek. Ekkor Anlendra periférikus látóterében két dolog is történik. Először is, látja, ahogy a fegyveresek kilépnek a bejárati ajtón. Nem mintha különösen nyugtalanította volna a jelenlétük, de a lány úgy érzi, hogy távozásuk mégis leemelt egy enyhe feszültséget a térről, mely eddig láthatatlan páraként telepedett a jelenlévőkre. A másik történés pedig, hogy egy zöldszemű, pacsuliszagú idegen lép asztaluk mellé egy italokkal megpakolt tálcájú felszolgálóval nagyjából egyszerre. Egy cseppet sem imponál neki a kenetteljes bevezetés, hiszen adott pillanatban a két nő lehetne bárki más, ez a fickó pontosan úgy fest, mint aki ugyanezt – vagy éppen másik, de nagyon hasonló – a jól bevált szöveget dobná be akkor is. Viszont az italmeghívás igazából nincs ellenére. Ezen kívül az sem árthat, ha eggyel több arcot ismer meg a későbbiek során Arthenior utcáin.
Daesys hímringyós megjegyzésére könnyedén elvigyorodik, és félrebiccentett fejjel méregetni kezdi a férfit. Karjait önkéntelenül keresztbe fonja.*
- Nemes? Hmm, hát nem is tudom, mikor láttam utoljára olyan neveletlen nemest, aki ne várná meg, hogy a hölgyek rábólintsanak az italmeghívásra, és esetleg választhassanak maguknak.
*Halvány félmosollyal kísérve felvonja a szemöldökét mikor a megrendelt rumok mellé az asztalra kerül még egy-egy pohár Anlendra számára ismeretlen, ám annál erősebbnek tűnő ital. Daesyshez hasonlóan, először ő is a rumért nyúl. Mosolyát szélesebbre, és őszintébbre tornázva kissé megemeli poharát Daesys felé.*
- Boldog szülinapot!
*Majd kortyol egyet Ezüstszakáll leheletéből. Mivel a húshoz hasonlóan alkoholt sem a legnagyobb gyakorisággal fogyaszt, halk szisszenő hangot ad ki ahogy a szesz utat éget magának torkán lefelé menet. Erre ugyan számított, ezért is vett viszonylag apró kortyot a szájába, hogy reakcióját minél egyszerűbben kontrollálni tudja.*
- Egyébként, ha már úgyis túl vagyunk a meghíváson, én nem bánom.
*Italt fogó kezével egy szomszédos székre bök, jelezve, hogy Ambroggio csatlakozhat ha úgy kívánja, legalábbis az ételek megérkezéséig biztosan nincs más dolguk.*
A hozzászólás írója (Anlendra Faejeon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.09 19:13:30
//Említés szintjén Cahress//
*Vállat von a megjegyzésre, igazság szerint nem adta fel, csak a „ropogós” és a „pecsenyeszósz” szavak megfogták annyira figyelmét, hogy nagyjából meg is feledkezzen róla, hogy másik szárnyasra vágyva indultak meg a Sellőház felé. Kacsa, liba: Anlendránál nagyjából egyre megy. Amúgy sem nagy húsevő, időről időre szán rá pénzt – például mikor váratlanul összefut egy rég nem látott baráttal, s indokolt az ünneplés -, de egyébként remekül megvan növényekkel és sajtokkal. Nem fájt ez a kompromisszum, sőt. *
- Megkívántam a kacsát.
*Miután leadta rendelését a gyönyörű pincérnőnek, Anlendra igyekszik visszafogni a vigyorgását miközben végignézi, ahogy Daesys lyukat beszél Cahress hasába kijátszva a születésnap kártyát. A lány erősen kétli, hogy ez az állítás megfelelne a valóságnak. Mindenesetre működik, ő pedig olyan jól begyakorolt mosolyt varázsol szája köré tudatosan megfeszítve a megfelelő arcizmait, amely egy születésnapot ünneplő barátnő arcán megállja a helyét, így próbálva nem leleplezni Daesyst.
A szőke elf a maradéktalanul kedves és udvarias rendelésfelvétel után odébb is libben azzal az ígérettel, hogy hamarosan érkeznek az áhított italok, s étkek. Ekkor Anlendra periférikus látóterében két dolog is történik. Először is, látja, ahogy a fegyveresek kilépnek a bejárati ajtón. Nem mintha különösen nyugtalanította volna a jelenlétük, de a lány úgy érzi, hogy távozásuk mégis leemelt egy enyhe feszültséget a térről, mely eddig láthatatlan páraként telepedett a jelenlévőkre. A másik történés pedig, hogy egy zöldszemű, pacsuliszagú idegen lép asztaluk mellé egy italokkal megpakolt tálcájú felszolgálóval nagyjából egyszerre. Egy cseppet sem imponál neki a kenetteljes bevezetés, hiszen adott pillanatban a két nő lehetne bárki más, ez a fickó pontosan úgy fest, mint aki ugyanezt – vagy éppen másik, de nagyon hasonló – a jól bevált szöveget dobná be akkor is. Viszont az italmeghívás igazából nincs ellenére. Ezen kívül az sem árthat, ha eggyel több arcot ismer meg a későbbiek során Arthenior utcáin.
Daesys hímringyós megjegyzésére könnyedén elvigyorodik, és félrebiccentett fejjel méregetni kezdi a férfit. Karjait önkéntelenül keresztbe fonja.*
- Nemes? Hmm, hát nem is tudom, mikor láttam utoljára olyan neveletlen nemest, aki ne várná meg, hogy a hölgyek rábólintsanak az italmeghívásra, és esetleg választhassanak maguknak.
*Halvány félmosollyal kísérve felvonja a szemöldökét mikor a megrendelt rumok mellé az asztalra kerül még egy-egy pohár Anlendra számára ismeretlen, ám annál erősebbnek tűnő ital. Daesyshez hasonlóan, először ő is a rumért nyúl. Mosolyát szélesebbre, és őszintébbre tornázva kissé megemeli poharát Daesys felé.*
- Boldog szülinapot!
*Majd kortyol egyet Ezüstszakáll leheletéből. Mivel a húshoz hasonlóan alkoholt sem a legnagyobb gyakorisággal fogyaszt, halk szisszenő hangot ad ki ahogy a szesz utat éget magának torkán lefelé menet. Erre ugyan számított, ezért is vett viszonylag apró kortyot a szájába, hogy reakcióját minél egyszerűbben kontrollálni tudja.*
- Egyébként, ha már úgyis túl vagyunk a meghíváson, én nem bánom.
*Italt fogó kezével egy szomszédos székre bök, jelezve, hogy Ambroggio csatlakozhat ha úgy kívánja, legalábbis az ételek megérkezéséig biztosan nincs más dolguk.*
A hozzászólás írója (Anlendra Faejeon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.09 19:13:30
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-09 17:56:07
Üzenet elküldve: 2019-09-09 17:56:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Pinceátalakítás//
*Egyetértenek abban, hogy elmenjenek vacsorázni az egész napos kemény munka után, így hamarosan a konyhában találják magukat.*
- Mindenhová és sehová *válaszolja a kérdésre kétértelműen. Készítenek maguknak vacsorát, és Ernuss mint mindig, most sem az íz, hanem a praktikusság szempontjából válogatja össze a hozzávalókat. Ha közben beszélgetnek bizonyára kiderül, hogy Ernuss a Kikötőből származik, ám a szüleit banditák megölték, mikor fiatal volt, és árvaként egy vándorszerzetes magához fogadta, így szerzetesként éli az életét.*
A hozzászólás írója (Ernuss Kronee Drushreic) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.09 19:47:34
*Egyetértenek abban, hogy elmenjenek vacsorázni az egész napos kemény munka után, így hamarosan a konyhában találják magukat.*
- Mindenhová és sehová *válaszolja a kérdésre kétértelműen. Készítenek maguknak vacsorát, és Ernuss mint mindig, most sem az íz, hanem a praktikusság szempontjából válogatja össze a hozzávalókat. Ha közben beszélgetnek bizonyára kiderül, hogy Ernuss a Kikötőből származik, ám a szüleit banditák megölték, mikor fiatal volt, és árvaként egy vándorszerzetes magához fogadta, így szerzetesként éli az életét.*
A hozzászólás írója (Ernuss Kronee Drushreic) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.09 19:47:34
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-09 17:11:52
Üzenet elküldve: 2019-09-09 17:11:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Torskel//
*A fél-elf tünemény valóban szolgálatkész, hiszen készségesen megtörli a férfi száját a vacsora maradékától. Természetesen Torskel ezt is egy mosollyal jutalmazza.*
- Szándékomban áll megnézni közelebbről, hogy valóban sellő vagy-e.*-vigyorodik el újra.*
- Hajós vagyok. Pár napja a tenger lökött ki magából, szóval a vízzel nincs gondom. Azt viszont nem venném a szívemre, ha kiszáradnál.*-majd felállva követi a hölgyeményt arra a helyre ahová vezeti.*
- Ezen kívül szégyenlős sem vagyok, csak nem szeretem, ha zavarnak, a hangokkal pedig nincs bajom*- vigyorodik el újfent a kalóz.*
*A fél-elf tünemény valóban szolgálatkész, hiszen készségesen megtörli a férfi száját a vacsora maradékától. Természetesen Torskel ezt is egy mosollyal jutalmazza.*
- Szándékomban áll megnézni közelebbről, hogy valóban sellő vagy-e.*-vigyorodik el újra.*
- Hajós vagyok. Pár napja a tenger lökött ki magából, szóval a vízzel nincs gondom. Azt viszont nem venném a szívemre, ha kiszáradnál.*-majd felállva követi a hölgyeményt arra a helyre ahová vezeti.*
- Ezen kívül szégyenlős sem vagyok, csak nem szeretem, ha zavarnak, a hangokkal pedig nincs bajom*- vigyorodik el újfent a kalóz.*
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-09 15:13:14
Üzenet elküldve: 2019-09-09 15:13:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria, Cassy//
//Érintőlegesen Yeza, Darelld, Torskel, Ambroggio//
*Darelld, szinte azonnal teljesíti kérését és hamarosan lágyan felcsendülő, kedves muzsika tölti be a teret, s szolgáltat alapot a beszélgetéshez. A koccintáshoz mosoly is jár, s elégedetten bólint Zam felé az elhangzott dicsérethez, melyet a "partner" szó humorosan megfűszerez.*
- Én sem. *Sóhajt fel megkönnyebbülten, mert valójában arra készült, hogy hónapokig elhúzódik az ügylet, vagy legalábbis számos csaták sorozata vár még rájuk, erre tessék. A Sellő immár az övék.* Úgy gondolod? *Szalad fel a szemöldöke, eddig Ralas volt, ki siettette volna a további feladatokat, s lám, Zam is bizakodó. Ez mérhetetlenül motiváló, büszkén tekint a lányra, lelkileg is hatalmas segítség a bajban. Beszélgetésüket egy belibbenő alak szakítja meg, aki sem jobbra, sem balra nem néz. Szándékosan nem zavarja meg, talán rejtőzködése önkéntelen, talán nem. Annyi bizonyos, hogy Cassy jelenlegi ténykedése minden várakozást felülmúl. A lány tökéletesen alkalmas mindenre, így Ralas, ha ki is derülne mi volt a probléma, ami nem derül, kételkedne annak valódiságában. Van hová fejlődniük ez tény, de hiszi, hogy a személyzet mindent megtesz. Darelld is beállt a felszolgálók sorai közé, vagy legalábbis ügyesen teljesíti az igényeket, az általa felsorakoztatott leányok valóban szemrevalók, persze Ralas tekintete sokkal inkább Zammiria elégedett arcán nyugszik. Egy újabb vendég érkezik. Járása határozott, ruházata nemesi, majdhogynem művi beütésű, az arca... ~ Hmmm... ~ Túl sok a vendég, hogy a hirtelen villanásnak túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítson, s tekintve, hogy Ambroggio szinte azonnal másik két vendégnél foglal helyet, nem is akar túl feltűnően felé sandítani. A kalóznak úgy látszik szinte mindenki felsorakozik, mire mosoly húzódik szét arcán. Dona talpraesett lány... bár... mintha legutóbb a konyhán látta volna, nem emlékszik, hogy Sellőként alkalmazza. Megdörgöli arcát. Nem fáradt, de egy kis frissítés már nem ártana a levegőn. Alig ért haza, hajnal óta le sem ült, de zajlanak az események. Felpillant, s a közeledő Cassynek azonnal küld egy kedves mos9olyt, felejtve az iménti pillanatnyi zavarát.*
- Remek ötlet Cassy! *Bólint, s megvárja, míg Zammiria is aláírja az üdvözlőlapot, természetesen maga is úgy tesz utána, kíváncsi ki lehet ez a titokzatos vendég.*
- Nincs egy perc szünet sem, igaz? *nevet fel kényszeredetten, mikor Cassy távozik, s Zammiria máris újabb feladatról beszél. Persze tudja. A csapatban Ralas az, aki mindent akar és lehetőség szerint tegnapra, vagy azonnal.* Tudom... tudom... *Legyint a saját maga butaságára.* Menj csak, jó ötlet, biztosan sikerrel jársz majd. *Bólint, némi aggodalommal hangjában.* Remélem nem egyedül mész... vigyázz magadra... ke... partner! *Harapja el a mondat végét, körbepillantva, majd a poharába temetkezik.*
//Érintőlegesen Yeza, Darelld, Torskel, Ambroggio//
*Darelld, szinte azonnal teljesíti kérését és hamarosan lágyan felcsendülő, kedves muzsika tölti be a teret, s szolgáltat alapot a beszélgetéshez. A koccintáshoz mosoly is jár, s elégedetten bólint Zam felé az elhangzott dicsérethez, melyet a "partner" szó humorosan megfűszerez.*
- Én sem. *Sóhajt fel megkönnyebbülten, mert valójában arra készült, hogy hónapokig elhúzódik az ügylet, vagy legalábbis számos csaták sorozata vár még rájuk, erre tessék. A Sellő immár az övék.* Úgy gondolod? *Szalad fel a szemöldöke, eddig Ralas volt, ki siettette volna a további feladatokat, s lám, Zam is bizakodó. Ez mérhetetlenül motiváló, büszkén tekint a lányra, lelkileg is hatalmas segítség a bajban. Beszélgetésüket egy belibbenő alak szakítja meg, aki sem jobbra, sem balra nem néz. Szándékosan nem zavarja meg, talán rejtőzködése önkéntelen, talán nem. Annyi bizonyos, hogy Cassy jelenlegi ténykedése minden várakozást felülmúl. A lány tökéletesen alkalmas mindenre, így Ralas, ha ki is derülne mi volt a probléma, ami nem derül, kételkedne annak valódiságában. Van hová fejlődniük ez tény, de hiszi, hogy a személyzet mindent megtesz. Darelld is beállt a felszolgálók sorai közé, vagy legalábbis ügyesen teljesíti az igényeket, az általa felsorakoztatott leányok valóban szemrevalók, persze Ralas tekintete sokkal inkább Zammiria elégedett arcán nyugszik. Egy újabb vendég érkezik. Járása határozott, ruházata nemesi, majdhogynem művi beütésű, az arca... ~ Hmmm... ~ Túl sok a vendég, hogy a hirtelen villanásnak túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítson, s tekintve, hogy Ambroggio szinte azonnal másik két vendégnél foglal helyet, nem is akar túl feltűnően felé sandítani. A kalóznak úgy látszik szinte mindenki felsorakozik, mire mosoly húzódik szét arcán. Dona talpraesett lány... bár... mintha legutóbb a konyhán látta volna, nem emlékszik, hogy Sellőként alkalmazza. Megdörgöli arcát. Nem fáradt, de egy kis frissítés már nem ártana a levegőn. Alig ért haza, hajnal óta le sem ült, de zajlanak az események. Felpillant, s a közeledő Cassynek azonnal küld egy kedves mos9olyt, felejtve az iménti pillanatnyi zavarát.*
- Remek ötlet Cassy! *Bólint, s megvárja, míg Zammiria is aláírja az üdvözlőlapot, természetesen maga is úgy tesz utána, kíváncsi ki lehet ez a titokzatos vendég.*
- Nincs egy perc szünet sem, igaz? *nevet fel kényszeredetten, mikor Cassy távozik, s Zammiria máris újabb feladatról beszél. Persze tudja. A csapatban Ralas az, aki mindent akar és lehetőség szerint tegnapra, vagy azonnal.* Tudom... tudom... *Legyint a saját maga butaságára.* Menj csak, jó ötlet, biztosan sikerrel jársz majd. *Bólint, némi aggodalommal hangjában.* Remélem nem egyedül mész... vigyázz magadra... ke... partner! *Harapja el a mondat végét, körbepillantva, majd a poharába temetkezik.*
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-09 13:16:53
Üzenet elküldve: 2019-09-09 13:16:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Főleg Torskel//
*Az, hogy a férfi a csirke után mindjárt a combjáért nyúl, nem tesz rá jó benyomást, neki aztán nem tollas a háta. Csak lemondóan sóhajt egyet és az asztalon lévő anyagszalvéta után nyúl, hogy a saját kezébe vegye az ügyet. ~Igaz, hogy a csirke jó, de ha meghozza az étvágyam, én biztos leharapom valamilyét! ~ Közben Torskel levonja a tapintás alapján fennálló következtetést. Inkább lábak. Na puff, lebukott.*
-Akkor ezeket közelebbről is meg kell tapintsd, talán csak a szemed csal meg. A szoknyám nagyon trükkös ám! Azt hinnéd, sétálok, aztán a végén kiderül, hogy lebegek. *Kacsint a másikra, közben odahajol, hogy az anyaggal felitassa a férfi szája és környékén lehorgonyzott zsír és egyéb ételmaradékokat, de hogy ne tűnjön olyan tisztaságmániásnak, minden letakarított részre nyom egy apró csókot. Majd érkezik a kérdés, látszólag elgondolkodtatja a dolog.*
-Hát, mennyi ideig bírod a víz alatt matróz? Ez a baj az emberekkel, annyira ragaszkodnak a levegőhöz. *Húzódik a szája széle egy gonosz mosolyra, bár majd odabent elválik, mennyire érzi a másik szükségét a levegővételnek.*
-Egy ilyen ajánlatot egyértelműen nem tudok visszautasítani, már ki vagyok száradva, az pedig egy sellőnél mindig veszélyes. *De, hogy milyen fajta veszedelmes dolgokra utalt, azt jobban nem részletezi.*
-Csak nem szégyenlős vagy? *Ugrik fel gyanakodva az egyik szemöldöke.* -Persze az se baj, ha igen. Paraván van bőven a fürdőben, de az nem ígérem, hogy a hangokat is bent tartja majd. *Áll fel a székből, ha nem állítják meg, hogy elindulhassanak az említett hely irányába.*
*Az, hogy a férfi a csirke után mindjárt a combjáért nyúl, nem tesz rá jó benyomást, neki aztán nem tollas a háta. Csak lemondóan sóhajt egyet és az asztalon lévő anyagszalvéta után nyúl, hogy a saját kezébe vegye az ügyet. ~Igaz, hogy a csirke jó, de ha meghozza az étvágyam, én biztos leharapom valamilyét! ~ Közben Torskel levonja a tapintás alapján fennálló következtetést. Inkább lábak. Na puff, lebukott.*
-Akkor ezeket közelebbről is meg kell tapintsd, talán csak a szemed csal meg. A szoknyám nagyon trükkös ám! Azt hinnéd, sétálok, aztán a végén kiderül, hogy lebegek. *Kacsint a másikra, közben odahajol, hogy az anyaggal felitassa a férfi szája és környékén lehorgonyzott zsír és egyéb ételmaradékokat, de hogy ne tűnjön olyan tisztaságmániásnak, minden letakarított részre nyom egy apró csókot. Majd érkezik a kérdés, látszólag elgondolkodtatja a dolog.*
-Hát, mennyi ideig bírod a víz alatt matróz? Ez a baj az emberekkel, annyira ragaszkodnak a levegőhöz. *Húzódik a szája széle egy gonosz mosolyra, bár majd odabent elválik, mennyire érzi a másik szükségét a levegővételnek.*
-Egy ilyen ajánlatot egyértelműen nem tudok visszautasítani, már ki vagyok száradva, az pedig egy sellőnél mindig veszélyes. *De, hogy milyen fajta veszedelmes dolgokra utalt, azt jobban nem részletezi.*
-Csak nem szégyenlős vagy? *Ugrik fel gyanakodva az egyik szemöldöke.* -Persze az se baj, ha igen. Paraván van bőven a fürdőben, de az nem ígérem, hogy a hangokat is bent tartja majd. *Áll fel a székből, ha nem állítják meg, hogy elindulhassanak az említett hely irányába.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043