//Második szál//
//Yathlanae, Lazyar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Mint két egymással incselkedő kiscica, olyan lehet kívülről a párocska. Egymás fülébe dorombolnak aranyos szavakat, és csak kedvesen, finoman közelednek a másik felé. Egy-egy sokat mondó simítás, ölelés, történik eleinte, hogy lassanként lágya, majd egyre szenvedélyesebb csókokká nőjék ki magukat. Valami nagyon szép, valami nagyon mély lengi be ezt a forró estét, más, mint a többi itt töltött éjszaka. Mintha két magányos csillag egyszer csak egymásra talált volna, s most közös fénnyel ragyognak odafent.*
- Nekem érdekes vagy. Érdekes és titokzatos.
*Suttogja, miközben a karjai között tartja a nőt. Talán magára emlékezteti, túlságosan is. Az a tekintet... Gyönyörű. És valahonnan a legmélyéről egy ártatlan, végtelenül magányos kislány néz vissza. Vajon Lazyart látja odalent, vagy csak a saját tükörképét?*
- Köszönöm.
*Válaszol udvariasan, s egy kislány zavarával a kedves bókra. Nem ellenkezik, amikor a nő magához húzza, sőt, önként lép oda, egészen hozzányomva törzsét a másikhoz. Újabb, meleg ölelés bontakozik ki kettejük között, és Yath legszívesebben örökre itt maradna, Lazyar karjai között. Ez a lány valami olyasmit adott neki, amit már sok éve nem tapasztalt. Olyan baráti szeretetet, amit soha senkitől nem kapott jó ideje, mert az emberek általában másféle szeretetet kértek tőle, és aranyon kívül semmi mást nem adtak.*
~Felejthetetlenné teszem ezt az éjszakát.~
*Határozza el, mert a lehető legtöbbet akarja kihozni kettejükből. Talán azért, mert ő is emlékezni akar.
Amikor észreveszi az apró, csillogó könnycseppet, puha ujjaival az arc felé nyúl, hogy útját állja a lefelé gördülő cseppecskének. Ha sikerül, óvatosan elveszi kezét, és szeretettel szemléli az ujján remegő kis gyöngyöt, ami pár perc tétovázás után lecseppen a földre, majd eltűnik a parkettán.
És ekkor Lazyar magához húzza. Yath érzi, hogy most nem baráti, meghitt ölelés jön, és megérzése nem csal. Ajkaik egy szenvedélyes csókban találkoznak, s az elf keze a nő derekára, majd lejjebb vándorol. Érzi a másik vágyát, és rájön, hogy ő is akarja a lányt. A határok kettejük között megszűntek létezni, immár talán csak a ruha vet akadályt a két test közé. Yathlanae egyik keze Lazyar vállához vándorol, s ha a nő engedi, gyengéden elkezdi lefejteni karjáról a ruhát, miközben másik kezével már a fűzőt babrálja játékosan.*