Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-09 12:51:02
Üzenet elküldve: 2019-07-09 12:51:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Shan, Zammiria, Ralas//
//Udvar//
*Ralas fekete humora lassan kezdi aggasztani. Persze csak miatta, hogy vajon mi dúl a lelkében. Talán most hal meg egy újabb darab a szeretett a kikötői csibészből? Zamot nem zavarja a stílus, tulajdonképpen otthonosak találja, de úgy gondolja, Ralasnak szüksége van arra a fiúra is, hogy találjon valamiféle megnyugvást egyszer a régi sérelmek után. Ne csak az álmok hajszolása maradjon, hanem a megvalósulás öröme is meglegyen. Később talán szóba hozza egy alkalmas pillanatban.
Egy emberük már biztosított az éjjeli kiruccanáshoz, elégedett a választással, s már megvan az ötlete, hogy ki lesz a két másik. Kettő cipel, a harmadik fedez. Az összejövetelen majd félrehívja őket, úgyis szeretne velük beszélni. Valóban nem véletlenül szűkmarkú a részletekkel a halál körülményeiről, épp csak annyit mond, hogy bizonytalanságot tartson fenn, s kedve szerint billenthesse a célnak megfelelően a baleset vagy az elégtétel irányába. A mondandók aztán zárulnak, a mosoly ekkor visszakerül ajkaira.*
- Rendben. Köszönjük, Shanneira! Légy üdvözölve nálunk!
*Alfonz féloldalasan elmosolyodik a megszólításon, de mielőtt felelhetne, Zammiria közbevág.*
- Elnézést, Alfonz! Szólna a következő jelentkezőnek is, hogy várjuk?
- Nincs több jelentkező, hölgyem.
*Fordul felé a férfi.*
- Ó. Értem. Ez esetben, hamarosan kezdhetjük a megbeszélést. Ugye mindent előkészítettek?
- Még a konyhán dolgoznak a hidegtállal. Valaki vihart emlegetett, ezért utólagos engedelmükkel a különtermet rendeztük be. Remélem, nem baj.
*Zam lágy mosollyal megrázza a fejét.*
- Nem baj, sőt! Azt hiszem, tulajdonképpen én is arra gondoltam. Köszönöm!
*Alfonz biccent, aztán Shan felé fordul, és kezével int a bejárat felé.*
- Javaslom, először a szobát nézzük meg, a többiekkel is ezt tettük. Ha jól értettem, akkor a fürdőre már nem lesz idő, és úgy rémlik a vacsora sem aktuális már.
*Pillant Shanra cinkos mosollyal Alfonz, vélhetően már befelé menet. Megmutatja a kijelölt szobát, amit a nő birtokba vehet, nagy vonalakban elmondja neki, hogy onnan indulva a legfontosabb dolgokat merre találja. Ha nincs más dolga, akkor a kulcsot átadja neki, és visszamegy a fogadótérbe, rábízva a nőre, hogy miképp szeretné tölteni azt a rövidke időt, ami még a megbeszélésig hátra van.*
//Ralas//
//Udvar//
*Zammiria felhajtja maradék italát. Mára itt végeztek, az este is leszállt, és a Sellő még áll. Ezen valahogy mosolyogni támad kedve. Ralas gondolatai másfelé járnak, gondoktól felhős az ábrázata. Lágy tekintettel keresi a világos szemeket, puha hangon felel.*
- Egyszerre egy lépés elég, hogy célba érj. Ma nagyot léptünk előre, Ralas, a többi gondot hagyd a holnapra! Tudod, mi lesz azzal a növénnyel, mely hirtelen nagyot nő? Elsatnyul, mert nem tudja fenntartani önmagát, csak a hirtelen rendelkezésre álló bőséges forrásait élte fel. Nem tanult meg túlélni.
*Felé fordul a székén, és vállával dől a szék támlájának.*
- Gondolj bele… tegyük fel, hogy még százan állnak sorba az asztalunk előtt!
*Mutat egy elegáns kézmozdulattal az üres asztalok felé.*
- Felvesszük őket. Tudod, mi történne?
*Egy pillanatnyi szünetet vár, hogy elgondolkodhasson rajta a férfi.*
- Káosz. De legfőképpen nem az a közösség, amit szeretnénk, csak egy csapat idegen. Így is sok új tagnak kell megtalálnia a helyét, és hogy beválthassuk ígéreteinket, hogy törekszünk a legjobb módon kamatoztatni tudásukat, mindegyikükkel külön kell törődnünk és megismernünk őket. Ez így tökéletes. Épp annyian vagyunk, amennyien kell.
*Félrebillenti a fejét engesztelő mosollyal. Tekintetén valószínűleg látszik, hogy más körülmények között szívesen megérintené.*
- Erre a napra elég. Az edzőterem pedig... szerintem legfeljebb két napon belül elkészíthető. Egy kell a hely felszabadításához, egy a berendezéséhez. Ha fával dolgozunk, gyorsan megy.
*Amint ezt megbeszélik, kezdeményezi, hogy álljanak fel, és menjenek tovább a következő feladatra, a többieknek pedig még hagyjanak egy kis időt, hogy lezárják ügyeiket. Amint látják majd, hogy bemennek, úgyis sejteni fogják, hogy hamarosan jelenésük lesz. Aki pedig nem, annak majd üzennek. Egyébként pedig jólesik felállni, szíve szerint nyújtózna is egyet.*
//Fogadótér//
//Érintőlegesen mindenki//
//Reyraa, Ernuss//
*Számítása szerint Ralast ráveszi, hogy térjenek be, különben is kezd hűvössé válni a levegő. Megkéri a személyzetet, hogy számolják fel a kint berendezett helyszínt, hozzák be a bútorokat, megmaradt palackokat, poharakat, oltsák el a tüzet és tegyenek rendet. Tekintete aztán figyelmesen körbejár a fogadótéren, vajon mennyi vendég van még itt, mekkora csapatot hagyjanak itt a kiszolgálásukra. Most csendesebbnek tűnik az este, leginkább azokat látja, akik már hozzájuk tartoznak. Mady és Darelld kicsit távolabb, biccent feléjük elégedetten. Sokat tettek ma, megérdemlik a pihenést. Egy-két Sellő most is serényen dolgozik, ezen is elégedetten mosolyog, majd a pult felé veszi az irányt.*
- Minden rendben?
*Kérdezi szívélyesen Ernusstól, Reyraától és a felszolgálótól, aki éppen ott matat a söntés mögött.*
- Hamarosan gyülekezünk a különteremben.
*Ernuss már valószínűleg megkapta a vacsoráját, s ha épp azt fogyasztja, akkor jókívánságát is hozzáteszi.*
- Nem kell sietni. Jó étvágyat!
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.09 12:59:43
//Udvar//
*Ralas fekete humora lassan kezdi aggasztani. Persze csak miatta, hogy vajon mi dúl a lelkében. Talán most hal meg egy újabb darab a szeretett a kikötői csibészből? Zamot nem zavarja a stílus, tulajdonképpen otthonosak találja, de úgy gondolja, Ralasnak szüksége van arra a fiúra is, hogy találjon valamiféle megnyugvást egyszer a régi sérelmek után. Ne csak az álmok hajszolása maradjon, hanem a megvalósulás öröme is meglegyen. Később talán szóba hozza egy alkalmas pillanatban.
Egy emberük már biztosított az éjjeli kiruccanáshoz, elégedett a választással, s már megvan az ötlete, hogy ki lesz a két másik. Kettő cipel, a harmadik fedez. Az összejövetelen majd félrehívja őket, úgyis szeretne velük beszélni. Valóban nem véletlenül szűkmarkú a részletekkel a halál körülményeiről, épp csak annyit mond, hogy bizonytalanságot tartson fenn, s kedve szerint billenthesse a célnak megfelelően a baleset vagy az elégtétel irányába. A mondandók aztán zárulnak, a mosoly ekkor visszakerül ajkaira.*
- Rendben. Köszönjük, Shanneira! Légy üdvözölve nálunk!
*Alfonz féloldalasan elmosolyodik a megszólításon, de mielőtt felelhetne, Zammiria közbevág.*
- Elnézést, Alfonz! Szólna a következő jelentkezőnek is, hogy várjuk?
- Nincs több jelentkező, hölgyem.
*Fordul felé a férfi.*
- Ó. Értem. Ez esetben, hamarosan kezdhetjük a megbeszélést. Ugye mindent előkészítettek?
- Még a konyhán dolgoznak a hidegtállal. Valaki vihart emlegetett, ezért utólagos engedelmükkel a különtermet rendeztük be. Remélem, nem baj.
*Zam lágy mosollyal megrázza a fejét.*
- Nem baj, sőt! Azt hiszem, tulajdonképpen én is arra gondoltam. Köszönöm!
*Alfonz biccent, aztán Shan felé fordul, és kezével int a bejárat felé.*
- Javaslom, először a szobát nézzük meg, a többiekkel is ezt tettük. Ha jól értettem, akkor a fürdőre már nem lesz idő, és úgy rémlik a vacsora sem aktuális már.
*Pillant Shanra cinkos mosollyal Alfonz, vélhetően már befelé menet. Megmutatja a kijelölt szobát, amit a nő birtokba vehet, nagy vonalakban elmondja neki, hogy onnan indulva a legfontosabb dolgokat merre találja. Ha nincs más dolga, akkor a kulcsot átadja neki, és visszamegy a fogadótérbe, rábízva a nőre, hogy miképp szeretné tölteni azt a rövidke időt, ami még a megbeszélésig hátra van.*
//Ralas//
//Udvar//
*Zammiria felhajtja maradék italát. Mára itt végeztek, az este is leszállt, és a Sellő még áll. Ezen valahogy mosolyogni támad kedve. Ralas gondolatai másfelé járnak, gondoktól felhős az ábrázata. Lágy tekintettel keresi a világos szemeket, puha hangon felel.*
- Egyszerre egy lépés elég, hogy célba érj. Ma nagyot léptünk előre, Ralas, a többi gondot hagyd a holnapra! Tudod, mi lesz azzal a növénnyel, mely hirtelen nagyot nő? Elsatnyul, mert nem tudja fenntartani önmagát, csak a hirtelen rendelkezésre álló bőséges forrásait élte fel. Nem tanult meg túlélni.
*Felé fordul a székén, és vállával dől a szék támlájának.*
- Gondolj bele… tegyük fel, hogy még százan állnak sorba az asztalunk előtt!
*Mutat egy elegáns kézmozdulattal az üres asztalok felé.*
- Felvesszük őket. Tudod, mi történne?
*Egy pillanatnyi szünetet vár, hogy elgondolkodhasson rajta a férfi.*
- Káosz. De legfőképpen nem az a közösség, amit szeretnénk, csak egy csapat idegen. Így is sok új tagnak kell megtalálnia a helyét, és hogy beválthassuk ígéreteinket, hogy törekszünk a legjobb módon kamatoztatni tudásukat, mindegyikükkel külön kell törődnünk és megismernünk őket. Ez így tökéletes. Épp annyian vagyunk, amennyien kell.
*Félrebillenti a fejét engesztelő mosollyal. Tekintetén valószínűleg látszik, hogy más körülmények között szívesen megérintené.*
- Erre a napra elég. Az edzőterem pedig... szerintem legfeljebb két napon belül elkészíthető. Egy kell a hely felszabadításához, egy a berendezéséhez. Ha fával dolgozunk, gyorsan megy.
*Amint ezt megbeszélik, kezdeményezi, hogy álljanak fel, és menjenek tovább a következő feladatra, a többieknek pedig még hagyjanak egy kis időt, hogy lezárják ügyeiket. Amint látják majd, hogy bemennek, úgyis sejteni fogják, hogy hamarosan jelenésük lesz. Aki pedig nem, annak majd üzennek. Egyébként pedig jólesik felállni, szíve szerint nyújtózna is egyet.*
//Fogadótér//
//Érintőlegesen mindenki//
//Reyraa, Ernuss//
*Számítása szerint Ralast ráveszi, hogy térjenek be, különben is kezd hűvössé válni a levegő. Megkéri a személyzetet, hogy számolják fel a kint berendezett helyszínt, hozzák be a bútorokat, megmaradt palackokat, poharakat, oltsák el a tüzet és tegyenek rendet. Tekintete aztán figyelmesen körbejár a fogadótéren, vajon mennyi vendég van még itt, mekkora csapatot hagyjanak itt a kiszolgálásukra. Most csendesebbnek tűnik az este, leginkább azokat látja, akik már hozzájuk tartoznak. Mady és Darelld kicsit távolabb, biccent feléjük elégedetten. Sokat tettek ma, megérdemlik a pihenést. Egy-két Sellő most is serényen dolgozik, ezen is elégedetten mosolyog, majd a pult felé veszi az irányt.*
- Minden rendben?
*Kérdezi szívélyesen Ernusstól, Reyraától és a felszolgálótól, aki éppen ott matat a söntés mögött.*
- Hamarosan gyülekezünk a különteremben.
*Ernuss már valószínűleg megkapta a vacsoráját, s ha épp azt fogyasztja, akkor jókívánságát is hozzáteszi.*
- Nem kell sietni. Jó étvágyat!
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.09 12:59:43
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-09 11:18:25
Üzenet elküldve: 2019-07-09 11:18:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa, Ernuss//
- Köszönöm!
*Kezébe emeli a fehér rumos üveget, és tölt Reyraa számára. Felkapja a fejét és visszakérdez.*
- Ha minden jól megy? Szerintem egyértelmű jelentéssel bír, hogy Alfonz jóváhagyta az ingyen fogyasztást.
*Kacsint rá, s leteszi az üveget.*
- Úgyhogy légy üdvözölve nálunk, kedves Reyraa!
*Pillant rá nyílt örömmel, s mindkettejüknek egyszerre mutatkozik be hamarosan.*
- Még egyet?
*Kérdezi, amikor látja, hogy az ital hamar eltűnik. Talán kicsit túl hamar is, de nem tiszte eldönteni, hogy ki mennyit fogyasszon. Persze azért odafigyelnek, ha valaki ártalmas mennyiséget vesz magához, ám a nő még elég józanul beszél. Épp készíti össze a koktélokat Yeza asztalához, amihez történetesen szintén fehér rumot fog önteni alapnak, így hallja, hogy Reyraa mit mond. Valahogy úgy érzi, nem neki címzik, tekintete Ernussra siklik diszkréten, majd vissza a poharakra. Nem akar betolakodni egy alakuló beszélgetésbe, annál is inkább, mert máshol várják, ám ha a mélységi férfi nem reagálna, akkor megteszi ő, míg készülnek az italok.*
- Rossz napod volt?
//Cahress, Yeza//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Körte, eper és pisztácia ízű fagylalt került a tálkába, egy kevés darabolt aszalt gyümölcs és némi karamellöntet díszíti. Ebből kap kóstolót, persze nem mindjárt mindből Yeza, Cassy közelebb dől, mikor felkínálja az első falatot. Örömmel mosolyodik el, mikor az édesség tetszésre talál.*
- A legjobb ilyenkor.
*Mivel a nő az italért nyúl, egyelőre leteszi a karcsú kanalat. Éppen szólna, de Essan merész kezdeményezéssel megelőzi a válaszban, egy pillanatnyi tétovázás után gyorsan becsukja a száját cinkos mosollyal. Elismerőn figyeli, hogy a férfi milyen rafinált, könnyed és magabiztos, nem véletlenül olyan népszerű. Megkönnyebbül, hogy az ital is rendben van, hiszen ez az ő felelőssége volt. Meglepi, mikor elbitorolják az ő szeletét, de aztán pajkosan, kissé mégis szégyenlősen csillan a tekintete. Az erős ital markáns ízt hagy maga után. Hagyja vezetni magát, a mosoly helyét leheletnyire nyílt ajkak veszik át, s míg közeledik, bal kezét finoman a nő combjára simítja az asztal alatt. Előzékenyen billenti a fejét, alkalmazkodik az irányítóhoz, csaknem teljesen leeresztett pillákkal. Ritkaság errefelé, hogy hölgyvendég kérje, arra vannak itt tapasztaltabbak ezen a téren, ezért némiképp izgul, mert szeretne jó benyomást tenni. Épp annyira viszonozza a csókot, ahogy azt kezdeményezik, ujjai simítón moccannak Yeza combján felfelé, hacsak nem húzódott el érintésétől, vagy jelezte valamiképp, hogy ellenére van. A citromos íz mellett az ördögvigyor jellegzetes aromáját is érzi halványan.
Amint elválnak egymástól, tekintete a nőét keresi. A provokatív kérdésre viszont lesüti szemeit szégyenlős mosollyal, röviden kuncog. A tétet gyorsan emelik tovább Cassy pulzusával együtt, a derű megint meglepettségbe vált át. Essan mindig nagy hatással volt rá, ezzel sajnos mindketten tisztában vannak, kollégákkal valahogy más a viszonya, másképp működnek a mentális szűrők. Nyel egyet, mielőtt a citromot a szájába veszi, a savanykás íz valamennyire magához téríti, ennek ellenére erőfeszítésébe kerül csitítania légzését és megtartani a könnyedség látszatát, nem is sikerül teljesen. A füle hegye is belepirul a csókba. Keze ösztönösen keres támaszt a férfi mellkasán, majd felsurran a nyakához, hüvelykujját markáns arcélére támasztva. Örül, hogy az ő térdét nem fogja senki, így titokban marad, hogy megreszket, mikor a férfi ujjait a tarkóján érzi meg. Apró, néma sóhajjal ereszti ki a levegőt a csók után, s egy pillanatra ijedten kapja fel a tekintetét a feddő szavakra, de aztán megint öröm ragyogja be pírral színezett arcát.*
- Igazán sajnálom…
*Veszi fel a restelkedő bűnös szerepét, majd egyetlen pillanatra komolyan veszi, mikor Yeza kifogásolja a desszertet, hiszen azt is ő választotta neki. Ám a folytatás megnyugtatja, a rossz érzés épp csak átsuhan a lelkén, aztán a helyét különös izgalomnak adja át. Későbbre már elígérkezett, de addig még talán van ideje, és semmi okát nem látja, hogy az invitálást ne fogadja el. Behúzott ajkát diszkréten megnyalja, még ott égnek a csókok emlékei. Essanra csak egy pillantást vet, pajkos tekintete Yeza barna íriszein pihen meg.*
- Ilyen izgalmas társaságot semmi pénzért nem hagynék ki!
*A tálcát természetesen nem hagyja cipelni, azt magához veszi, Essanra pedig rábízza, hogy derékon fogja és vezesse őket a szobához. Persze huncut keze lentebb vándorol, a lépcsőn kihasználva, hogy egy lépéssel lemaradhat, egészen mélyre nyúl. A szőkeség pedig közben bemutatkozik Yezának, ezt eddig elmulasztotta, ahogy emlékszik.*
- Azt hiszem, még nem mondtam... a nevem Cassy.
*A szobában a tálcát az asztalkára helyezi, csizmáit lehúzza és félreteszi az útból, aztán, ha mind megérkeztek, végigméri Yezát félreérthetetlen tekintettel. Lassan hozzálép szemből, Essan pedig hátulról simítja kezét a hasára és a nyakára hajol.*
- Segíthetünk kényelembe helyezni magad?
*Kérdezi Cassy búgó hangon, s ha engedélyt kap rá, akkor vetkőztetni kezdi. Persze nem kapkodón, s nem is csupán a ruhára, hanem Yeza testére is koncentrálva simításokkal, csókokkal a feltáruló, kreolos bőrön. Összhangban Essannal, aki leginkább övön alul keresi a ruha eresztékét, és talán türelmetlenül becsusszannak ujjai első üdvözlésre, míg az elf felül dolgozik.*
- Köszönöm!
*Kezébe emeli a fehér rumos üveget, és tölt Reyraa számára. Felkapja a fejét és visszakérdez.*
- Ha minden jól megy? Szerintem egyértelmű jelentéssel bír, hogy Alfonz jóváhagyta az ingyen fogyasztást.
*Kacsint rá, s leteszi az üveget.*
- Úgyhogy légy üdvözölve nálunk, kedves Reyraa!
*Pillant rá nyílt örömmel, s mindkettejüknek egyszerre mutatkozik be hamarosan.*
- Még egyet?
*Kérdezi, amikor látja, hogy az ital hamar eltűnik. Talán kicsit túl hamar is, de nem tiszte eldönteni, hogy ki mennyit fogyasszon. Persze azért odafigyelnek, ha valaki ártalmas mennyiséget vesz magához, ám a nő még elég józanul beszél. Épp készíti össze a koktélokat Yeza asztalához, amihez történetesen szintén fehér rumot fog önteni alapnak, így hallja, hogy Reyraa mit mond. Valahogy úgy érzi, nem neki címzik, tekintete Ernussra siklik diszkréten, majd vissza a poharakra. Nem akar betolakodni egy alakuló beszélgetésbe, annál is inkább, mert máshol várják, ám ha a mélységi férfi nem reagálna, akkor megteszi ő, míg készülnek az italok.*
- Rossz napod volt?
//Cahress, Yeza//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Körte, eper és pisztácia ízű fagylalt került a tálkába, egy kevés darabolt aszalt gyümölcs és némi karamellöntet díszíti. Ebből kap kóstolót, persze nem mindjárt mindből Yeza, Cassy közelebb dől, mikor felkínálja az első falatot. Örömmel mosolyodik el, mikor az édesség tetszésre talál.*
- A legjobb ilyenkor.
*Mivel a nő az italért nyúl, egyelőre leteszi a karcsú kanalat. Éppen szólna, de Essan merész kezdeményezéssel megelőzi a válaszban, egy pillanatnyi tétovázás után gyorsan becsukja a száját cinkos mosollyal. Elismerőn figyeli, hogy a férfi milyen rafinált, könnyed és magabiztos, nem véletlenül olyan népszerű. Megkönnyebbül, hogy az ital is rendben van, hiszen ez az ő felelőssége volt. Meglepi, mikor elbitorolják az ő szeletét, de aztán pajkosan, kissé mégis szégyenlősen csillan a tekintete. Az erős ital markáns ízt hagy maga után. Hagyja vezetni magát, a mosoly helyét leheletnyire nyílt ajkak veszik át, s míg közeledik, bal kezét finoman a nő combjára simítja az asztal alatt. Előzékenyen billenti a fejét, alkalmazkodik az irányítóhoz, csaknem teljesen leeresztett pillákkal. Ritkaság errefelé, hogy hölgyvendég kérje, arra vannak itt tapasztaltabbak ezen a téren, ezért némiképp izgul, mert szeretne jó benyomást tenni. Épp annyira viszonozza a csókot, ahogy azt kezdeményezik, ujjai simítón moccannak Yeza combján felfelé, hacsak nem húzódott el érintésétől, vagy jelezte valamiképp, hogy ellenére van. A citromos íz mellett az ördögvigyor jellegzetes aromáját is érzi halványan.
Amint elválnak egymástól, tekintete a nőét keresi. A provokatív kérdésre viszont lesüti szemeit szégyenlős mosollyal, röviden kuncog. A tétet gyorsan emelik tovább Cassy pulzusával együtt, a derű megint meglepettségbe vált át. Essan mindig nagy hatással volt rá, ezzel sajnos mindketten tisztában vannak, kollégákkal valahogy más a viszonya, másképp működnek a mentális szűrők. Nyel egyet, mielőtt a citromot a szájába veszi, a savanykás íz valamennyire magához téríti, ennek ellenére erőfeszítésébe kerül csitítania légzését és megtartani a könnyedség látszatát, nem is sikerül teljesen. A füle hegye is belepirul a csókba. Keze ösztönösen keres támaszt a férfi mellkasán, majd felsurran a nyakához, hüvelykujját markáns arcélére támasztva. Örül, hogy az ő térdét nem fogja senki, így titokban marad, hogy megreszket, mikor a férfi ujjait a tarkóján érzi meg. Apró, néma sóhajjal ereszti ki a levegőt a csók után, s egy pillanatra ijedten kapja fel a tekintetét a feddő szavakra, de aztán megint öröm ragyogja be pírral színezett arcát.*
- Igazán sajnálom…
*Veszi fel a restelkedő bűnös szerepét, majd egyetlen pillanatra komolyan veszi, mikor Yeza kifogásolja a desszertet, hiszen azt is ő választotta neki. Ám a folytatás megnyugtatja, a rossz érzés épp csak átsuhan a lelkén, aztán a helyét különös izgalomnak adja át. Későbbre már elígérkezett, de addig még talán van ideje, és semmi okát nem látja, hogy az invitálást ne fogadja el. Behúzott ajkát diszkréten megnyalja, még ott égnek a csókok emlékei. Essanra csak egy pillantást vet, pajkos tekintete Yeza barna íriszein pihen meg.*
- Ilyen izgalmas társaságot semmi pénzért nem hagynék ki!
*A tálcát természetesen nem hagyja cipelni, azt magához veszi, Essanra pedig rábízza, hogy derékon fogja és vezesse őket a szobához. Persze huncut keze lentebb vándorol, a lépcsőn kihasználva, hogy egy lépéssel lemaradhat, egészen mélyre nyúl. A szőkeség pedig közben bemutatkozik Yezának, ezt eddig elmulasztotta, ahogy emlékszik.*
- Azt hiszem, még nem mondtam... a nevem Cassy.
*A szobában a tálcát az asztalkára helyezi, csizmáit lehúzza és félreteszi az útból, aztán, ha mind megérkeztek, végigméri Yezát félreérthetetlen tekintettel. Lassan hozzálép szemből, Essan pedig hátulról simítja kezét a hasára és a nyakára hajol.*
- Segíthetünk kényelembe helyezni magad?
*Kérdezi Cassy búgó hangon, s ha engedélyt kap rá, akkor vetkőztetni kezdi. Persze nem kapkodón, s nem is csupán a ruhára, hanem Yeza testére is koncentrálva simításokkal, csókokkal a feltáruló, kreolos bőrön. Összhangban Essannal, aki leginkább övön alul keresi a ruha eresztékét, és talán türelmetlenül becsusszannak ujjai első üdvözlésre, míg az elf felül dolgozik.*
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-08 23:27:17
Üzenet elküldve: 2019-07-08 23:27:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Yeza//
- Ugye nem bánod? *dorombolja Essan ajkaira. Ha a férfinak lenne is ilyen gondolata, ez az élvhajhász kérlelés talán akkor is meglágyítaná a megrendelt fogásra.*
- Ma este azt rendelsz, amit csak megkívánsz *húzza borostakarcos csókra a vendéget.
Míg Cassy visszatér, a férfi ki tudja hányadszorra csóvája meg a fejét azzal a jellegzetes mosolygásával. Az biztos, hogy össze kell szednie magát, ha lépést akar tartani ma este.
Yeza érdeklődve figyeli a tálcát, ami az asztalra kerül. Rajta kész szín- és illatorgia.
A felkínált édességre készséggel nyílnak el az ajkai. Előrébb hajol, hogy megízlelhesse és ami azt illeti, kedvére van ez a hűvös kísértés.*
- Kellemes *bólint elismerően, aztán felveszi a poharat és közelebbről is megillatolja. Feljebb kúszik az egyik szemöldöke, ahogy a szőke lányra néz.*
- És mondd csak, hogy fogyasztják ezt a Sellők könnyét? *szabad kezével tétova köröcskét ír le az ital felett.* - Ez csak dísz, vagy... *tanácstalanul igazgatja a citromot a pohár szélén.
Essan ekkor a gyümölcsdarabért nyúl és elveszi Yeza keze ügyéből.* - Ezt csak bízd rám. Ízleld meg *noszogatja feljebb a Rőt poharát, s míg Yeza kortyol, ő félben meghajtva a citromkarikát, harap egyet belőle. Nyelvével szétpréseli a szájpadlásán és a gyümölcshúst lenyelve csak az íz marad meg, amit utózmányként hozzá is told az ital aromájához egy csókkal.*
- Hmm *mosolyodik a Rőt. Pillái egy hosszú pillanatig csukva maradnak.* - Tényleg finom. *Követi Essan példáját és lecsippenti Cassy poharáról a citromot, hogy ugyanúgy járjon el, ahogy ennek az italnak a kiváló ismerője az imént bemutatta. Ujjaival bátorítólag int a szőke lány elé, hogy kortyoljon ő is az italából. Ha megtette, az állacska alá nyúlva közelebb húzza arra a bizonyos járulékos csókra. Nem fogja rövidre, nem fogja szerényre, de tolakodóra se. Pont úgy csókolja a lányt, ahogy egy különleges italt vagy gyümölcsöt ízlelni szokás. Élvezettel veszi nyelvére az ízét. Puhán válik el tőle az ajka.* - Nos? Jó választás volt? *kérdi, bár választ nyilvánvalóan nem vár, egyszerűen élvezi, hogy a lány maga hozta a csapdát. Úgy tűnt neki, mintha ez a mód az ital fogyasztására őt is meglepte volna kicsit. Essamból pedig bőven kinézi ezt a galád improvizációt.*
- Te meg sem kóstolod? *fordul Yeza a férfi felé. Ajkán máris cinkos mosolygás éled. Essam poharáról a citromkarikát Cassy kezébe adja. És jöjjön, aminek jönnie kell. Ha a lány nem húzódik el, Essam zavarba ejtően kék szeme bűvöli csókba. Lágyan kezdődőbe, mely hamar magára talál, mint aki tiltott gyönyört ízlel. Balja a szőke fürtök közé kúszik, aztán finoman a rózsás ajkacskába harapva ereszti el az éteri kortyot.*
- Hazudtál *mondja, s kissé megdönti a fejét, hogy egész feddőn nézzen Cassyre.* - Azt mondtad kesernyés lesz. De ez édes volt *fészkeli be magát a szája szegletébe az a jellegzetes mosoly.* - És a tiéd? *pillant Yezára.*
- Most, hogy mondod... *hunyorog a Rőt tűnődve. És mintha összebeszéltek volna, egyszerre néznek a szőke lányra egy amolyan "mit érdemel az a bűnös" nézéssel.*
- Ehhez viszont nem illik ez a kehely *emeli fel a Rőt az édességet.* - Kitaláltam valami sokkal jobbat *mosolyodik sejtelmesen, aztán az ujjára emelve a szobája kulcsát Cassyre pillant.* - Ugye velünk tartasz? Ennyi mámor *teszi a tálcára a kelyhet és az italokat is* - túl sok két embernek.
- Ugye nem bánod? *dorombolja Essan ajkaira. Ha a férfinak lenne is ilyen gondolata, ez az élvhajhász kérlelés talán akkor is meglágyítaná a megrendelt fogásra.*
- Ma este azt rendelsz, amit csak megkívánsz *húzza borostakarcos csókra a vendéget.
Míg Cassy visszatér, a férfi ki tudja hányadszorra csóvája meg a fejét azzal a jellegzetes mosolygásával. Az biztos, hogy össze kell szednie magát, ha lépést akar tartani ma este.
Yeza érdeklődve figyeli a tálcát, ami az asztalra kerül. Rajta kész szín- és illatorgia.
A felkínált édességre készséggel nyílnak el az ajkai. Előrébb hajol, hogy megízlelhesse és ami azt illeti, kedvére van ez a hűvös kísértés.*
- Kellemes *bólint elismerően, aztán felveszi a poharat és közelebbről is megillatolja. Feljebb kúszik az egyik szemöldöke, ahogy a szőke lányra néz.*
- És mondd csak, hogy fogyasztják ezt a Sellők könnyét? *szabad kezével tétova köröcskét ír le az ital felett.* - Ez csak dísz, vagy... *tanácstalanul igazgatja a citromot a pohár szélén.
Essan ekkor a gyümölcsdarabért nyúl és elveszi Yeza keze ügyéből.* - Ezt csak bízd rám. Ízleld meg *noszogatja feljebb a Rőt poharát, s míg Yeza kortyol, ő félben meghajtva a citromkarikát, harap egyet belőle. Nyelvével szétpréseli a szájpadlásán és a gyümölcshúst lenyelve csak az íz marad meg, amit utózmányként hozzá is told az ital aromájához egy csókkal.*
- Hmm *mosolyodik a Rőt. Pillái egy hosszú pillanatig csukva maradnak.* - Tényleg finom. *Követi Essan példáját és lecsippenti Cassy poharáról a citromot, hogy ugyanúgy járjon el, ahogy ennek az italnak a kiváló ismerője az imént bemutatta. Ujjaival bátorítólag int a szőke lány elé, hogy kortyoljon ő is az italából. Ha megtette, az állacska alá nyúlva közelebb húzza arra a bizonyos járulékos csókra. Nem fogja rövidre, nem fogja szerényre, de tolakodóra se. Pont úgy csókolja a lányt, ahogy egy különleges italt vagy gyümölcsöt ízlelni szokás. Élvezettel veszi nyelvére az ízét. Puhán válik el tőle az ajka.* - Nos? Jó választás volt? *kérdi, bár választ nyilvánvalóan nem vár, egyszerűen élvezi, hogy a lány maga hozta a csapdát. Úgy tűnt neki, mintha ez a mód az ital fogyasztására őt is meglepte volna kicsit. Essamból pedig bőven kinézi ezt a galád improvizációt.*
- Te meg sem kóstolod? *fordul Yeza a férfi felé. Ajkán máris cinkos mosolygás éled. Essam poharáról a citromkarikát Cassy kezébe adja. És jöjjön, aminek jönnie kell. Ha a lány nem húzódik el, Essam zavarba ejtően kék szeme bűvöli csókba. Lágyan kezdődőbe, mely hamar magára talál, mint aki tiltott gyönyört ízlel. Balja a szőke fürtök közé kúszik, aztán finoman a rózsás ajkacskába harapva ereszti el az éteri kortyot.*
- Hazudtál *mondja, s kissé megdönti a fejét, hogy egész feddőn nézzen Cassyre.* - Azt mondtad kesernyés lesz. De ez édes volt *fészkeli be magát a szája szegletébe az a jellegzetes mosoly.* - És a tiéd? *pillant Yezára.*
- Most, hogy mondod... *hunyorog a Rőt tűnődve. És mintha összebeszéltek volna, egyszerre néznek a szőke lányra egy amolyan "mit érdemel az a bűnös" nézéssel.*
- Ehhez viszont nem illik ez a kehely *emeli fel a Rőt az édességet.* - Kitaláltam valami sokkal jobbat *mosolyodik sejtelmesen, aztán az ujjára emelve a szobája kulcsát Cassyre pillant.* - Ugye velünk tartasz? Ennyi mámor *teszi a tálcára a kelyhet és az italokat is* - túl sok két embernek.
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-08 22:03:33
Üzenet elküldve: 2019-07-08 22:03:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Shan, Zammiria, Ralas//
//Udvar//
*Shan nem igazán hiszi, hogy a jövőben bármikor is a hasznukra válhatnak majd a vén matrózok, általában csak isznak, hazudoznak és pipadohányt lejmolnak, de ezekről most nem ejt szót, ha úgy adódik később úgyis kénytelenek lesznek ők is megbizonyosodni róla.
Ralas szavait, miszerint itt hasznos ismerősökre tehet szert, egy pillanatig sem vitatja, mert hát lássuk be, a helyi vén alkoholistákkal való igazából teljesen indokolatlan ismeretségét nem nehéz felülmúlni. Régen egyébként egész jó kapcsolatokkal rendelkezett errefelé, de a Kikötőtől távol töltött évek alatt ezek megfakultak, többnyire inkább teljesen megszűntek.*
-Úgy legyen *reagálja le röviden a férfi mondandóját, és őszintén reménykedik benne, hogy így alakul, jobb szeretné ő is, ha az alkalmi dolgok helyett állandó munkája lehetne itt.
A gyújtogatásos történet hallatán felkúszik szemöldöke a homloka közepére, de közvetlenül követi ezt egy mosoly is. Ralas hozzászólásával kiegészítve kíváncsi, vajon mennyire lehetett baleset a kis incidens, de nem kérdez rá, elvégre semmi köze hozzá. A holttest eltüntetése nem jelent gondot a számára, csinálta már párszor, talán többször is, mint bevallaná.*
-Úgy hiszem ezzel nem lesz gond.
*Biztosítja a mélységit, bár tény, kicsit szomorú, hogy nem rúghat be tisztességesen, de akkor majd legközelebb. Lesz rá alkalma még bőven.*
-Gondolom.
*Felel a kérdésre, hirtelen nem is jut eszébe semmi, amit most még tudni akar*
-További jó italozást és köszönöm!
*Villant egy mosolyt mindkettő felé majd fel is áll székéből és Alfonz felé fordul vigyorogva*
-Na most merre Nagyfiú?
*Ha a férfi elindul, akkor ráérős léptekkel követi őt*
//Udvar//
*Shan nem igazán hiszi, hogy a jövőben bármikor is a hasznukra válhatnak majd a vén matrózok, általában csak isznak, hazudoznak és pipadohányt lejmolnak, de ezekről most nem ejt szót, ha úgy adódik később úgyis kénytelenek lesznek ők is megbizonyosodni róla.
Ralas szavait, miszerint itt hasznos ismerősökre tehet szert, egy pillanatig sem vitatja, mert hát lássuk be, a helyi vén alkoholistákkal való igazából teljesen indokolatlan ismeretségét nem nehéz felülmúlni. Régen egyébként egész jó kapcsolatokkal rendelkezett errefelé, de a Kikötőtől távol töltött évek alatt ezek megfakultak, többnyire inkább teljesen megszűntek.*
-Úgy legyen *reagálja le röviden a férfi mondandóját, és őszintén reménykedik benne, hogy így alakul, jobb szeretné ő is, ha az alkalmi dolgok helyett állandó munkája lehetne itt.
A gyújtogatásos történet hallatán felkúszik szemöldöke a homloka közepére, de közvetlenül követi ezt egy mosoly is. Ralas hozzászólásával kiegészítve kíváncsi, vajon mennyire lehetett baleset a kis incidens, de nem kérdez rá, elvégre semmi köze hozzá. A holttest eltüntetése nem jelent gondot a számára, csinálta már párszor, talán többször is, mint bevallaná.*
-Úgy hiszem ezzel nem lesz gond.
*Biztosítja a mélységit, bár tény, kicsit szomorú, hogy nem rúghat be tisztességesen, de akkor majd legközelebb. Lesz rá alkalma még bőven.*
-Gondolom.
*Felel a kérdésre, hirtelen nem is jut eszébe semmi, amit most még tudni akar*
-További jó italozást és köszönöm!
*Villant egy mosolyt mindkettő felé majd fel is áll székéből és Alfonz felé fordul vigyorogva*
-Na most merre Nagyfiú?
*Ha a férfi elindul, akkor ráérős léptekkel követi őt*
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-08 21:43:57
Üzenet elküldve: 2019-07-08 21:43:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ernuss, Cahress//
-Azt hiszem, fehér rum volt.
*Veti oda az elfnek, mert igazából nem tudja, a Vörös adta neki. De íz alapján annak kellett lennie, és Reyraa valamennyire ért az alkoholokhoz. Legalábbis sok létező italt kóstolt már.
Minden más nő talán kissé csalódott lenne, ha visszautasítja egy "kiszemelt" férfi, de Reyraa számára a mélységi az ég világon semmit sem jelent. Nem azért invitálta italra, mert annyira meg akarja ismerni. Pusztán csak kollégai szolidaritásból, és talán azért, mert akármennyire is szégyelli eme gyengeségét, de a fajtársaival mindig kicsit előzékenyebb.*
-Én Reyraa vagyok. Ha minden jól megy, klántársat üdvözölhetsz személyemben.
*Mosolyog hidegen a nőre, majd újból minden figyelmét a megkapott italra fordítja. Ugyanaz a kellemesen ismerős, tömény szesz illat. El is tünteti, akár az előzőt, és ez is ugyanolyan jól esik neki. Egy pillanatra Átfut az agyán, hogy kér még egy kört, de mielőtt engedne ennek a kísértésnek, gyorsan emlékezteti magát egyik alapelvére. Soha ne engedje, hogy elhagyja a józan esze. A régi Reyraa bizony gyakran elvesztette józanságát, a boldog tudatlanságba menekülve. És ilyenkor követte el a legnagyobb hibákat életében.
Már nem is tudja, mikor volt utoljára részeg. De olyan igazi, magáról mit sem tudó részeg, akikkel tele van a rókalyuk. Nem büszke ezekre az emlékekre.
Odébb tolva a poharacskát, maga elé mered, talán Cassynek, talán a mélységi férfinak, talán csak saját magának, vagy a levegőnek mondja a legkevésbé sem lényeges, de enyhe éllel gúnyos csengésűnek is hallható szavakat.*
-Micsoda kifinomult stílus. Csak nem értem, hogy lehet alkohol nélkül élni ebben az elcseszett világban...
*Félig meg is bánja, hogy ezek a szavak kicsúsztak a száján, de visszavonni nem lehet. Így inkább nem törődik az egésszel, inkább kényelmesebb pozícióba helyezi magát, és hódol egy kicsit kedvenc hobbijának. Megfigyeli a helyet. Nem mintha nem tette volna már meg vagy ezerszer, de egyszerűen képtelen beleunni, amíg eszébe nem vési az összes üvegpohár helyét a polcokon. De erre bőven lesz még ideje, ha itt marad.*
~Remélem, most mindenki egy lecsúszott alkoholistának gondol. Szép volt Rey, remek első benyomás eddig... ~
-Azt hiszem, fehér rum volt.
*Veti oda az elfnek, mert igazából nem tudja, a Vörös adta neki. De íz alapján annak kellett lennie, és Reyraa valamennyire ért az alkoholokhoz. Legalábbis sok létező italt kóstolt már.
Minden más nő talán kissé csalódott lenne, ha visszautasítja egy "kiszemelt" férfi, de Reyraa számára a mélységi az ég világon semmit sem jelent. Nem azért invitálta italra, mert annyira meg akarja ismerni. Pusztán csak kollégai szolidaritásból, és talán azért, mert akármennyire is szégyelli eme gyengeségét, de a fajtársaival mindig kicsit előzékenyebb.*
-Én Reyraa vagyok. Ha minden jól megy, klántársat üdvözölhetsz személyemben.
*Mosolyog hidegen a nőre, majd újból minden figyelmét a megkapott italra fordítja. Ugyanaz a kellemesen ismerős, tömény szesz illat. El is tünteti, akár az előzőt, és ez is ugyanolyan jól esik neki. Egy pillanatra Átfut az agyán, hogy kér még egy kört, de mielőtt engedne ennek a kísértésnek, gyorsan emlékezteti magát egyik alapelvére. Soha ne engedje, hogy elhagyja a józan esze. A régi Reyraa bizony gyakran elvesztette józanságát, a boldog tudatlanságba menekülve. És ilyenkor követte el a legnagyobb hibákat életében.
Már nem is tudja, mikor volt utoljára részeg. De olyan igazi, magáról mit sem tudó részeg, akikkel tele van a rókalyuk. Nem büszke ezekre az emlékekre.
Odébb tolva a poharacskát, maga elé mered, talán Cassynek, talán a mélységi férfinak, talán csak saját magának, vagy a levegőnek mondja a legkevésbé sem lényeges, de enyhe éllel gúnyos csengésűnek is hallható szavakat.*
-Micsoda kifinomult stílus. Csak nem értem, hogy lehet alkohol nélkül élni ebben az elcseszett világban...
*Félig meg is bánja, hogy ezek a szavak kicsúsztak a száján, de visszavonni nem lehet. Így inkább nem törődik az egésszel, inkább kényelmesebb pozícióba helyezi magát, és hódol egy kicsit kedvenc hobbijának. Megfigyeli a helyet. Nem mintha nem tette volna már meg vagy ezerszer, de egyszerűen képtelen beleunni, amíg eszébe nem vési az összes üvegpohár helyét a polcokon. De erre bőven lesz még ideje, ha itt marad.*
~Remélem, most mindenki egy lecsúszott alkoholistának gondol. Szép volt Rey, remek első benyomás eddig... ~
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-08 21:17:14
Üzenet elküldve: 2019-07-08 21:17:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Yeza//
*Mikor Yeza megérinti a karját, megtorpan, majd készséges kedvességgel felé fordul. Látja, hogy itt az estét igen kellemesen töltik már, Essan nagy széltoló, Cassy mindig elpirul, mikor egy bizonyos módon mosolyog rá, pedig csupán ugratásból teszi, tudja jól. Most is igyekszik kerülni a tekintetét, és inkább Yeza barna szempárjára koncentrálni.*
- Igen?
*Fejben már kezdi sorolni az édességeket, ám a kétértelmű gesztusokon elbizonytalanodik, tekintete mélyebben kutat Yeza szemeiben. Kellemetlen lenne őt félreértenie. Mindkét irányban. Amint hármójukról kezd beszélni, kezd tisztulni a kép, és megváltozik az arckifejezése. Cinkosabbá válik.*
- Egy kis türelmet kérek, máris intézkedem.
*Valóban tesz egy kitérőt a pultnál, hogy kiszolgálja Reyraa és Ernuss igényeit, ám addig elszalasztja az egyik felszolgálót valamiért a konyhára, és amint szabaddá válnak a kezei, előkészíti a koktélokat. Ezüst tálcára teszi a metszett kristálypoharakat, melyekben kékes árnyalatú ital áll egy-egy szelet citromkarikával a pohár szélén. A konyhába szalasztott lány pedig egy kecses, bepárásodott kelyhet hoz, amit Cassy csinosan szintén a tálcára tesz. Amint Reyraa és Ernuss kapcsán végez, a tálcát magához veszi, és Yezáék asztalához igyekszik vele. Mindkettejük elé letesz egy-egy poharat.*
- Ezt az italt úgy hívják, Sellők könnye. Egészen enyhén kesernyés-sós utóízű, úgy gondoltam, kellően ellensúlyozza az édességet...
*Merthogy azt is hozott, bár kétli, hogy Yeza komolyan gondolta, de szerette volna meglepni. Tekintete a nőét keresi huncut mosollyal. A harmadik pohár letétele után a kelyhet középre teszi és helyet foglal mellettük. A karcsú, hosszú szárú, de kis fejű kanállal kecsesen kiemel egy falatot, s felkínálja a nő számára.*
- Ezt úgy hívják, Fagyos csók. Ilyen fülledt éjszakán kellemes, könnyű édesség.
*Mikor Yeza megérinti a karját, megtorpan, majd készséges kedvességgel felé fordul. Látja, hogy itt az estét igen kellemesen töltik már, Essan nagy széltoló, Cassy mindig elpirul, mikor egy bizonyos módon mosolyog rá, pedig csupán ugratásból teszi, tudja jól. Most is igyekszik kerülni a tekintetét, és inkább Yeza barna szempárjára koncentrálni.*
- Igen?
*Fejben már kezdi sorolni az édességeket, ám a kétértelmű gesztusokon elbizonytalanodik, tekintete mélyebben kutat Yeza szemeiben. Kellemetlen lenne őt félreértenie. Mindkét irányban. Amint hármójukról kezd beszélni, kezd tisztulni a kép, és megváltozik az arckifejezése. Cinkosabbá válik.*
- Egy kis türelmet kérek, máris intézkedem.
*Valóban tesz egy kitérőt a pultnál, hogy kiszolgálja Reyraa és Ernuss igényeit, ám addig elszalasztja az egyik felszolgálót valamiért a konyhára, és amint szabaddá válnak a kezei, előkészíti a koktélokat. Ezüst tálcára teszi a metszett kristálypoharakat, melyekben kékes árnyalatú ital áll egy-egy szelet citromkarikával a pohár szélén. A konyhába szalasztott lány pedig egy kecses, bepárásodott kelyhet hoz, amit Cassy csinosan szintén a tálcára tesz. Amint Reyraa és Ernuss kapcsán végez, a tálcát magához veszi, és Yezáék asztalához igyekszik vele. Mindkettejük elé letesz egy-egy poharat.*
- Ezt az italt úgy hívják, Sellők könnye. Egészen enyhén kesernyés-sós utóízű, úgy gondoltam, kellően ellensúlyozza az édességet...
*Merthogy azt is hozott, bár kétli, hogy Yeza komolyan gondolta, de szerette volna meglepni. Tekintete a nőét keresi huncut mosollyal. A harmadik pohár letétele után a kelyhet középre teszi és helyet foglal mellettük. A karcsú, hosszú szárú, de kis fejű kanállal kecsesen kiemel egy falatot, s felkínálja a nő számára.*
- Ezt úgy hívják, Fagyos csók. Ilyen fülledt éjszakán kellemes, könnyű édesség.
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-08 20:42:17
Üzenet elküldve: 2019-07-08 20:42:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Yeza//
*Essan, aki a tengerészek életét lecserélte egy neki sokkal jobban tetszőre. Az apja, ha a talpa alatt szárazföld volt, akkor bordélyban volt. Az anyjáról sosem tudott kihúzni belőle semmit. Még akkor sem, amikor a rum beszélt belőle. Igaz, amikor a tengeren voltak, általában az beszélt belőle. Rumgőz nevelte a vízen, kemény, de esendő atyai hangon. A szárazföldön pedig csak egy kölyök volt, akit otthagytak egy asztalnál egy becsületsüllyesztőben. A "mindjárt jövök" legtöbbször sokáig elhúzódott, de Essan jó gyerek volt. Sosem panaszkodott. A ledérek pedig hamar belebolondultak a helyes pofijába és a jó természetébe. Gyakorlatilag bordélyokban nőtt fel, s míg az apja csupán egy vendég volt a sok közül, Essan családtag. Miután az apja meghalt, már csak azért száll hajóra, hogy időnként végiglátogassa hőn szeretett nővérkéit. Sok idő eltelt, egyesekből tekintélyes Madám lett azóta a jól ismert helyeken, de Essam nem feledkezett meg azokról sem, akik a szakmából kiöregedtek vagy csak másfelé sodródtak. A kurtizánok jó gondját viselték. Ez egyértelműen kiderül a Yeza fülébe súgott kis gazemberségekből. Nagyon ügyesen találja meg az utat hozzá. A nyíltságával, az őszinteségével és a pimaszságával. A Rőt viszont nem igazán beszél magáról. Tegyük hozzá, hogy kiváló érzékkel forgatja a szavait mindig úgy, hogy válaszoljon is, meg ne is. Buja kis szóvirágok, pajzán tanmesék. Olybá tűnik, bármire tud egyet.
A felhőtlen jókedv kiveszi az emberből az erőt és Yeza nem akarja, hogy a férfi előtt elszólja magát. Ekkor pillantja meg a paraván mögül mentőangyalát. Remélhetőleg. Kénytelen lesz olyan játékot szerezni, ami a kíváncsiságot olyan parázzsal eteti, ami őt nem égeti meg. Mindemellett pedig azóta ott motoszkál a fejében, hogy a mélységi lányt pipával kínálta. Reyraa nem lesz a ház Sellője, egyéb tartozékok pedig a tapasztalatok szerint javarészt érinthetetlenek. Hogy a szőke elf melyik körbe tartozik, azt majd a szerencséje megsúgja.*
- Egy szóra csak, kedves *kapja el a mellettük elhaladó Cassy kezét.* - Harapnék valamit. Üdét, hamvasat. A fűszeres mellé *pillant vissza Essanra és ujjával végigsimít a férfi ajkán, mielőtt ismét Cassyre néz* - valami édesre vágyom.
*Yeza szája komisz mosolyra húzódik.*
- Ajánlhatnál valamit *mondja.* - És hozhatnál nekünk egy italt is. Mindhármunknak. Rád bízom, mit. Írj csak mindent a számlámhoz *kacsint.* - Megvárunk *teszi hozzá, hiszen a lány elég határozott lendülettel indult a pult felé. Talán van még más teendője is.*
*Essan, aki a tengerészek életét lecserélte egy neki sokkal jobban tetszőre. Az apja, ha a talpa alatt szárazföld volt, akkor bordélyban volt. Az anyjáról sosem tudott kihúzni belőle semmit. Még akkor sem, amikor a rum beszélt belőle. Igaz, amikor a tengeren voltak, általában az beszélt belőle. Rumgőz nevelte a vízen, kemény, de esendő atyai hangon. A szárazföldön pedig csak egy kölyök volt, akit otthagytak egy asztalnál egy becsületsüllyesztőben. A "mindjárt jövök" legtöbbször sokáig elhúzódott, de Essan jó gyerek volt. Sosem panaszkodott. A ledérek pedig hamar belebolondultak a helyes pofijába és a jó természetébe. Gyakorlatilag bordélyokban nőtt fel, s míg az apja csupán egy vendég volt a sok közül, Essan családtag. Miután az apja meghalt, már csak azért száll hajóra, hogy időnként végiglátogassa hőn szeretett nővérkéit. Sok idő eltelt, egyesekből tekintélyes Madám lett azóta a jól ismert helyeken, de Essam nem feledkezett meg azokról sem, akik a szakmából kiöregedtek vagy csak másfelé sodródtak. A kurtizánok jó gondját viselték. Ez egyértelműen kiderül a Yeza fülébe súgott kis gazemberségekből. Nagyon ügyesen találja meg az utat hozzá. A nyíltságával, az őszinteségével és a pimaszságával. A Rőt viszont nem igazán beszél magáról. Tegyük hozzá, hogy kiváló érzékkel forgatja a szavait mindig úgy, hogy válaszoljon is, meg ne is. Buja kis szóvirágok, pajzán tanmesék. Olybá tűnik, bármire tud egyet.
A felhőtlen jókedv kiveszi az emberből az erőt és Yeza nem akarja, hogy a férfi előtt elszólja magát. Ekkor pillantja meg a paraván mögül mentőangyalát. Remélhetőleg. Kénytelen lesz olyan játékot szerezni, ami a kíváncsiságot olyan parázzsal eteti, ami őt nem égeti meg. Mindemellett pedig azóta ott motoszkál a fejében, hogy a mélységi lányt pipával kínálta. Reyraa nem lesz a ház Sellője, egyéb tartozékok pedig a tapasztalatok szerint javarészt érinthetetlenek. Hogy a szőke elf melyik körbe tartozik, azt majd a szerencséje megsúgja.*
- Egy szóra csak, kedves *kapja el a mellettük elhaladó Cassy kezét.* - Harapnék valamit. Üdét, hamvasat. A fűszeres mellé *pillant vissza Essanra és ujjával végigsimít a férfi ajkán, mielőtt ismét Cassyre néz* - valami édesre vágyom.
*Yeza szája komisz mosolyra húzódik.*
- Ajánlhatnál valamit *mondja.* - És hozhatnál nekünk egy italt is. Mindhármunknak. Rád bízom, mit. Írj csak mindent a számlámhoz *kacsint.* - Megvárunk *teszi hozzá, hiszen a lány elég határozott lendülettel indult a pult felé. Talán van még más teendője is.*
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-08 20:37:10
Üzenet elküldve: 2019-07-08 20:37:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa, Ernuss//
//Fogadótér//
*Éppen visszakérdezne, mert ezt az italt nem ő szolgálta fel, így nem tudja, mi van benne, mikor Reyraa felveti, hogy kiszolgálja magát. Cassyt meglepi az ötlet, egy kicsit látszik rajta, hogy sikerül kizökkenteni néhány pillanatra.*
- Nos… én azt hiszem, hogy…
*Azt már tudja, hogy a nő fogyasztása ingyen van, de azt még nem tudja biztosan, hogy mi okból, ám összekapja magát és derűs arcot ölt. Valószínűleg tréfáról van szó, amit hirtelen túl komolyan vett.*
- Attól függ, hogy vendéghez vagy klántárshoz van-e szerencsém...
*Csillan új érdeklődés a szemeiben. Hallotta, hogy ma felvételt tartanak, csak az eseményekből eléggé kimaradt eddig. Szereti az új arcokat maga körül. Ezt az italt mindenképpen ő tölti ki, hiszen szívesen teszi.*
- Lássuk, mi ez! Megkérdezhetem?
*Ha Reyraa nem tudná megmondani, akkor megkérdezi tőle, hogy beleszagolhat-e. Már Cassy kezében van az üres pohár, de illőnek tartja megkérdezni előtte. Legkésőbb ekkor azonosítja az italt, és egy új pohárba tölt egy adagot.
Ernuss is bekapcsolódik, ő szintén kap egy kedves mosolyt, nem számít, hogy a szemei hidegséget sugároznak. Amint kiderül, hogy ő (is) klántárs, ez a mosoly szélesedik.*
- Ez esetben örvendek és üdvözlöm a Sellőházban. Vagy esetleg tegeződhetünk?
*Kérdése udvariasan kérő, nem erőlteti rá senkire, ha nem szeretné, de jobb szeret közvetlen lenni.*
- A nevem Cassy. A vacsora felől gondoskodom. Igazából a konyhába is bármikor be lehet térni, de ez az első este, elintézem én.
*Rákacsint.*
- Mit hozathatok?
*Átnyújt egy étlapot is tanulmányozásra. S ha a kérés elhangzik, akkor elcsípi az egyik felszolgálót, aki éppen ráérősnek tűnik, hogy rendelje meg a konyhán, és szolgálja is majd fel Ernussnak.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.08 20:39:29
//Fogadótér//
*Éppen visszakérdezne, mert ezt az italt nem ő szolgálta fel, így nem tudja, mi van benne, mikor Reyraa felveti, hogy kiszolgálja magát. Cassyt meglepi az ötlet, egy kicsit látszik rajta, hogy sikerül kizökkenteni néhány pillanatra.*
- Nos… én azt hiszem, hogy…
*Azt már tudja, hogy a nő fogyasztása ingyen van, de azt még nem tudja biztosan, hogy mi okból, ám összekapja magát és derűs arcot ölt. Valószínűleg tréfáról van szó, amit hirtelen túl komolyan vett.*
- Attól függ, hogy vendéghez vagy klántárshoz van-e szerencsém...
*Csillan új érdeklődés a szemeiben. Hallotta, hogy ma felvételt tartanak, csak az eseményekből eléggé kimaradt eddig. Szereti az új arcokat maga körül. Ezt az italt mindenképpen ő tölti ki, hiszen szívesen teszi.*
- Lássuk, mi ez! Megkérdezhetem?
*Ha Reyraa nem tudná megmondani, akkor megkérdezi tőle, hogy beleszagolhat-e. Már Cassy kezében van az üres pohár, de illőnek tartja megkérdezni előtte. Legkésőbb ekkor azonosítja az italt, és egy új pohárba tölt egy adagot.
Ernuss is bekapcsolódik, ő szintén kap egy kedves mosolyt, nem számít, hogy a szemei hidegséget sugároznak. Amint kiderül, hogy ő (is) klántárs, ez a mosoly szélesedik.*
- Ez esetben örvendek és üdvözlöm a Sellőházban. Vagy esetleg tegeződhetünk?
*Kérdése udvariasan kérő, nem erőlteti rá senkire, ha nem szeretné, de jobb szeret közvetlen lenni.*
- A nevem Cassy. A vacsora felől gondoskodom. Igazából a konyhába is bármikor be lehet térni, de ez az első este, elintézem én.
*Rákacsint.*
- Mit hozathatok?
*Átnyújt egy étlapot is tanulmányozásra. S ha a kérés elhangzik, akkor elcsípi az egyik felszolgálót, aki éppen ráérősnek tűnik, hogy rendelje meg a konyhán, és szolgálja is majd fel Ernussnak.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.08 20:39:29
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-08 20:11:49
Üzenet elküldve: 2019-07-08 20:11:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa, Cahress//
*Reyraa jól gondolkozik Ernuss személyes terével kapcsolatban. A nő kap egy gyors pillantást, aztán a férfi tekintete rögtön visszatér a belső berendezés megfigyeléséhez. Igazából a saját gondolatiban réved el, tervezgeti az utat céljának eléréséig, és úgy tűnik, ezzel el is van egy darabig, Reyraa semmilyen figyelmet nem kap tőle.
Mikor meghallja a pult mögött álló hölgy hangját, hátrafordul, és hideg tekintettel, de kedves hangon szólal meg.*
- Vacsorát, amint esedékes lesz. Ralas szerint jár a munka mellé. *Arcára felkúszik egy vigyor.
Reyraa egy újabb pillantást kap Ernusstól, mikor a nő rendel egy rövidet. Elkapja a pillantását, és állja pár hossz pillanatig. A szemekből sok mindent ki lehet olvasni.
Mielőtt még a nő bevonhatná a körbe, megrázza a fejét.*
- Köszönöm, de nem élek vele. Bort iszok, évente párszor, azon kívül semmit.
*Reyraa jól gondolkozik Ernuss személyes terével kapcsolatban. A nő kap egy gyors pillantást, aztán a férfi tekintete rögtön visszatér a belső berendezés megfigyeléséhez. Igazából a saját gondolatiban réved el, tervezgeti az utat céljának eléréséig, és úgy tűnik, ezzel el is van egy darabig, Reyraa semmilyen figyelmet nem kap tőle.
Mikor meghallja a pult mögött álló hölgy hangját, hátrafordul, és hideg tekintettel, de kedves hangon szólal meg.*
- Vacsorát, amint esedékes lesz. Ralas szerint jár a munka mellé. *Arcára felkúszik egy vigyor.
Reyraa egy újabb pillantást kap Ernusstól, mikor a nő rendel egy rövidet. Elkapja a pillantását, és állja pár hossz pillanatig. A szemekből sok mindent ki lehet olvasni.
Mielőtt még a nő bevonhatná a körbe, megrázza a fejét.*
- Köszönöm, de nem élek vele. Bort iszok, évente párszor, azon kívül semmit.
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-08 19:48:39
Üzenet elküldve: 2019-07-08 19:48:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Ernuss//
*A szemet gyönyörködtető elf jelenség visszatér, úgy látszik, megint ő fogja kiszolgálni. Pedig biztos lenne egyéb dolga, mint a pult mögött állni, és leendő alkalmazottakat kiszolgálni.*
-Még egy ugyanilyen rövidet kérek.
*Arcára most egy picit gúnyos, picit kihívó, picit elbűvölő vigyor ül.*
-De ha megmutatom, hol az üveg, ezentúl kiszolgálom magamat.
*Oldalra sandít, egyenesen a mélységi férfira. Ha elkapja tekintetét, megemeli poharát, jelezve ezzel, hogy csatlakozhatna a következő körhöz. Amennyiben a férfi beleegyezik ebbe, kér neki is egy kupicával, s egy laza mozdulattal elé tolja. *
*A szemet gyönyörködtető elf jelenség visszatér, úgy látszik, megint ő fogja kiszolgálni. Pedig biztos lenne egyéb dolga, mint a pult mögött állni, és leendő alkalmazottakat kiszolgálni.*
-Még egy ugyanilyen rövidet kérek.
*Arcára most egy picit gúnyos, picit kihívó, picit elbűvölő vigyor ül.*
-De ha megmutatom, hol az üveg, ezentúl kiszolgálom magamat.
*Oldalra sandít, egyenesen a mélységi férfira. Ha elkapja tekintetét, megemeli poharát, jelezve ezzel, hogy csatlakozhatna a következő körhöz. Amennyiben a férfi beleegyezik ebbe, kér neki is egy kupicával, s egy laza mozdulattal elé tolja. *
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-08 19:21:41
Üzenet elküldve: 2019-07-08 19:21:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Rolgen//
//Emelet//
*Mivel a tengerész meggondolni látszott terveit, és kijelentette, hogy csak egy ágyra van szüksége ma éjjel, csupán egy kis ideig sertepertél, hogy megbizonyosodjon róla, jól értette-e, ugyanis egy szoba áránál többet fizetett. Rosszul indult a fogadtatás, nem szeretné, ha rossz szájízzel távozna a férfi, de talán később még kiköszörülheti a csorbát. Ha a szobáig követte Rolgen, akkor most megszólítja.*
- Remélem, megfelel a szoba, uram.
*Mondja, miután meggyújtja a lámpást, s kedves szolgálatkészséggel fordul felé.*
- Ha bármire szükséged lenne, csak szólj!
*Vár néhány pillanatot, de ha nem tartóztatják, az ajtóhoz ballag és kilép rajta. Talán a férfi meg is jelöl egy időpontot, hogy mikor jöhet vissza, de ezt nem veheti előre biztosra.*
- Jó pihenést kívánok!
*Köszön még el, s szívből reméli, hogy később még találkoznak.
Ha a férfi nem engedte, hogy felkísérje, hanem csak a kulcsot kérte tőle még odalent, akkor is jó pihenést kíván neki.*
//Fogadótér//
//Reyraa, Ernuss//
//Érintőlegesen mindenki//
*Kissé nehéz szívvel tér vissza teendőihez, de szerény mosollyal biccent, ha esetleg feléje pillantanak korábbi védnökei, jelezvén, hogy minden rendben. Legalábbis reméli. Addig nem nyugodt, míg a férfit elégedettnek nem látja, de sajnos ez nem csak rajta múlik. Ám teendő valóban itt is akad, még mindig tartja a frontot, ezért tekintete körbejár, nem szenved-e bárki bármiben hiányt. Hacsak nem inti le senki egy asztalhoz, akkor legelőször a pultnál gyűlőkhöz igyekszik. Beáll a söntés mögé, ahol Ernuss és tőle nem messze Reyraa várakozik.*
- Mivel szolgálgatok?
*Fordul mosolyogva Reyraa felé és elveszi a használt poharat. Ha ugyanazt kérné, akkor is tiszta pohár jár. A kérdést akár Ernuss is magára veheti, mindkettejüket kiszolgálja, ha közlik igényüket.*
//Emelet//
*Mivel a tengerész meggondolni látszott terveit, és kijelentette, hogy csak egy ágyra van szüksége ma éjjel, csupán egy kis ideig sertepertél, hogy megbizonyosodjon róla, jól értette-e, ugyanis egy szoba áránál többet fizetett. Rosszul indult a fogadtatás, nem szeretné, ha rossz szájízzel távozna a férfi, de talán később még kiköszörülheti a csorbát. Ha a szobáig követte Rolgen, akkor most megszólítja.*
- Remélem, megfelel a szoba, uram.
*Mondja, miután meggyújtja a lámpást, s kedves szolgálatkészséggel fordul felé.*
- Ha bármire szükséged lenne, csak szólj!
*Vár néhány pillanatot, de ha nem tartóztatják, az ajtóhoz ballag és kilép rajta. Talán a férfi meg is jelöl egy időpontot, hogy mikor jöhet vissza, de ezt nem veheti előre biztosra.*
- Jó pihenést kívánok!
*Köszön még el, s szívből reméli, hogy később még találkoznak.
Ha a férfi nem engedte, hogy felkísérje, hanem csak a kulcsot kérte tőle még odalent, akkor is jó pihenést kíván neki.*
//Fogadótér//
//Reyraa, Ernuss//
//Érintőlegesen mindenki//
*Kissé nehéz szívvel tér vissza teendőihez, de szerény mosollyal biccent, ha esetleg feléje pillantanak korábbi védnökei, jelezvén, hogy minden rendben. Legalábbis reméli. Addig nem nyugodt, míg a férfit elégedettnek nem látja, de sajnos ez nem csak rajta múlik. Ám teendő valóban itt is akad, még mindig tartja a frontot, ezért tekintete körbejár, nem szenved-e bárki bármiben hiányt. Hacsak nem inti le senki egy asztalhoz, akkor legelőször a pultnál gyűlőkhöz igyekszik. Beáll a söntés mögé, ahol Ernuss és tőle nem messze Reyraa várakozik.*
- Mivel szolgálgatok?
*Fordul mosolyogva Reyraa felé és elveszi a használt poharat. Ha ugyanazt kérné, akkor is tiszta pohár jár. A kérdést akár Ernuss is magára veheti, mindkettejüket kiszolgálja, ha közlik igényüket.*
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-08 18:41:57
Üzenet elküldve: 2019-07-08 18:41:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ale, Mady//
*Talán most már az arcán is látszik, hogy sikerült túltennie magát a képzeletében felsejlő, napfényben úszó királyi kastély gondolatán, eddig nem igazán sejtette, hogy az a nemeseknek is lehet.*
-Nem értek az üzlethez, de talán tényleg így a legjobb, ha megy minden úgy, ahogy kell, talán elnézhető némi susmus. *Próbálja magát nem teljesen idiótának beállítani, mivel most úgy gondolja, talán az iménti kérdések teljes egészében árulkodnak nagyvilági tudásának hiányos foltjairól. Általában nem szereti, ha az emberek látják a kétes foltokat, de itt és most olyan nyugalom szállta meg, ami a legtöbb féket és óvatosságot felszakította benne. A férfi kedves mosolya és bőrét cirógató keze egészen békés, de mégis valami furcsa, magánnyal ellentétes állapot felé sodorja. Ellenállni ennek a csábító állapotban nem akar és talán már nem is lenne rá képes, így mikor Aleimord marasztalja, és a pokróc felkutatása helyett inkább ajkait kínálva kóstolásra, minden habozás nélkül választ. Majd egy vágyakozással átitatott sóhajt hagyja el a száját. ~Az ő szájából még ez is annyira vadítóan hangzik.~ A puha csók után, felnyomja magát ismét négykézláb, hogy az elf szemeibe nézzen.*
-És ha meglátogatlak, mit fogunk csinálni? *Teszi fel a kérdést, miközben kacér mosolya egyre inkább ellágyul, szemei pedig lecsukódnak. Meg sem várja a választ, csak két kézzel megtámaszkodik a férfi feje mellett és arca szépen lassan siklik be a másik nyaka mellé, hogy orrával végig szántson a másik bőrén. Azt sem tudja megállni, hogy így vakon, az elf illata által vezérelve, ne tartson egy röpke pihenőt, mi alatt kielégítve a belső késztetését beleszívjon a férfi hajába, elraktározva az illatot későbbre. A figyelmét a másik kezének vándorlása sem kerüli el, ahogy egy meghatározott irányba tartanak kitartóan, majd elérve azt, állatidomárokat megszégyenítő módon szelídítik magukévá a még ismeretlen terepet. Ekkor simul hozzá a nő csupasz teste az övéhez, mint egy puha takaró, fedi el.*
-Tudod, olyan érdekes… *Kezd bele némi magyarázatba.* -Mindenki bőrének más az illata, nincs két egyforma. A tied pedig különösen csábító, nagyon tetszik. Remélem, nem akarod csak magadnak megtartani. *Mosolyog maga elé, de már ajkai játékos hévvel ízlelgetni is kezdik, néha csipkedő, néha pedig inkább szenvedélyesebb harapásokkal.*
-Különösen jó érzéked van hozzám. *Súgja a másik fülébe, ugyanis lassan egy doromboló macskához lesz hasonlatos, bár a gondolat, hogy egy nemesnek sikerül így betörnie, némileg aggasztónak találja. Szemeit ismét a másikéba mélyeszti, felemelve az állát, gyanús csillogást vagy turpisságot kutatva.*
//Ale, Mady//
*Talán most már az arcán is látszik, hogy sikerült túltennie magát a képzeletében felsejlő, napfényben úszó királyi kastély gondolatán, eddig nem igazán sejtette, hogy az a nemeseknek is lehet.*
-Nem értek az üzlethez, de talán tényleg így a legjobb, ha megy minden úgy, ahogy kell, talán elnézhető némi susmus. *Próbálja magát nem teljesen idiótának beállítani, mivel most úgy gondolja, talán az iménti kérdések teljes egészében árulkodnak nagyvilági tudásának hiányos foltjairól. Általában nem szereti, ha az emberek látják a kétes foltokat, de itt és most olyan nyugalom szállta meg, ami a legtöbb féket és óvatosságot felszakította benne. A férfi kedves mosolya és bőrét cirógató keze egészen békés, de mégis valami furcsa, magánnyal ellentétes állapot felé sodorja. Ellenállni ennek a csábító állapotban nem akar és talán már nem is lenne rá képes, így mikor Aleimord marasztalja, és a pokróc felkutatása helyett inkább ajkait kínálva kóstolásra, minden habozás nélkül választ. Majd egy vágyakozással átitatott sóhajt hagyja el a száját. ~Az ő szájából még ez is annyira vadítóan hangzik.~ A puha csók után, felnyomja magát ismét négykézláb, hogy az elf szemeibe nézzen.*
-És ha meglátogatlak, mit fogunk csinálni? *Teszi fel a kérdést, miközben kacér mosolya egyre inkább ellágyul, szemei pedig lecsukódnak. Meg sem várja a választ, csak két kézzel megtámaszkodik a férfi feje mellett és arca szépen lassan siklik be a másik nyaka mellé, hogy orrával végig szántson a másik bőrén. Azt sem tudja megállni, hogy így vakon, az elf illata által vezérelve, ne tartson egy röpke pihenőt, mi alatt kielégítve a belső késztetését beleszívjon a férfi hajába, elraktározva az illatot későbbre. A figyelmét a másik kezének vándorlása sem kerüli el, ahogy egy meghatározott irányba tartanak kitartóan, majd elérve azt, állatidomárokat megszégyenítő módon szelídítik magukévá a még ismeretlen terepet. Ekkor simul hozzá a nő csupasz teste az övéhez, mint egy puha takaró, fedi el.*
-Tudod, olyan érdekes… *Kezd bele némi magyarázatba.* -Mindenki bőrének más az illata, nincs két egyforma. A tied pedig különösen csábító, nagyon tetszik. Remélem, nem akarod csak magadnak megtartani. *Mosolyog maga elé, de már ajkai játékos hévvel ízlelgetni is kezdik, néha csipkedő, néha pedig inkább szenvedélyesebb harapásokkal.*
-Különösen jó érzéked van hozzám. *Súgja a másik fülébe, ugyanis lassan egy doromboló macskához lesz hasonlatos, bár a gondolat, hogy egy nemesnek sikerül így betörnie, némileg aggasztónak találja. Szemeit ismét a másikéba mélyeszti, felemelve az állát, gyanús csillogást vagy turpisságot kutatva.*
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-08 17:00:47
Üzenet elküldve: 2019-07-08 17:00:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valójában most is tervezgetnek, inkább csak egy szerepet vehetnek le magukról így kettesben - ruháikat nem különben. Szövik az álmokat, akár pók a hálóját, Ralas adja a csillogó fonalat, Zam pedig igyekszik precízen a helyére csomózni. Az álmok folyamatosan formálódnak is, hiszen mégis csak két pólust kell összehangolniuk, mely két különböző világból származik, még ha együtt szépen csendülnek is fel, akár két koccanó kristálypohár. Persze igaz, hogy a lazító kikapcsolódás is része az együtt töltött időnek. Például a szeretők között gyakori, ám számukra még szokatlan megszólítás kitárgyalása. Halványabbá szelídül Zam mosolya, a mások előtti távolságtartásnak kettejük viszonyában is fontos szerepét látja. Sóhajt egyet, Ralas karját simogatva.*
- Az elvek támasztékok. De nem feltétlenül tartanak örökké.
*Kezéhez leérve ujjait a férfi ujjai közé csúsztatja. Úgy veszi a levegőt, mintha szólni akarna, de aztán némán kiereszti. Új gúnynevén kuncog, még fogai is kivillannak ajkai között, ekkor még Ralas mellkasán támaszkodik, így jó rálátása van arcára. Tréfás hunyorgással felel a munkamegosztásra.*
- Nagylelkűen hangzik. De azért nem teljesen így van. Persze… még nagyon az elején vagyunk. Majd összecsiszolódunk.
*Mosolyog enyhülten. A romeltakarításon megint somolyog, ahogyan később a szemnövesztésen. Az elsőben nem ért egyet, a célhoz több út vezet, legfeljebb csak néha csapást váltanak. A rablóból lett pandúrok viszont valóban kockázatosak.*
- Jól meg kell fontolni, kit engedünk közel. Én arra gondoltam, a piaci őrség például verbuválódhatna részben helyiekből, részben a megbízható embereinkből. Titkos megfigyelőkkel kordában lehetne tartani a korrupciót és kiiktatni a hatalommal visszaélőket. Fontos, hogy ne egy másik bandának nézzenek, akik védelmi pénzt szednek, hanem üzletembereknek, akik tisztességes lehetőséget kínálnak egy biztonságos piacon. Nem kényszerítünk senkit, hogy ott áruljon, de a fenntartásért valamennyit fizetniük kellene cserébe.
*Érzékibb vizekre eveznek lassacskán, Zam nem feledte a férfi kósza érintését, vérében ott pezseg, még ha ennek látszatja átmenetileg nem is volt. Minden pillanatot szeret Ralasszal kiélvezni, akkor is, ha épp nem a szenvedély perceit osztják meg. Veszélyes bódítószer számára a férfi sármja, mely egyre mélyebben telepszik meg a bőre alatt, egyre többet ad fel függetlenségéből, rejtőzködéséből, azokból a dolgokból, melyekre építette túlélési stratégiáit. A veszély azonban inspirálja is, lényének kalandvágyó fele szomjazza a vele történő, jelentőségteljes eseményeket és változásokat.
Felpillant a férfi szemeibe, mikor az arcát érinti kezeivel, a vigyort viszonozza. Gyomrában kellemes feszültséget ingerel a birtoklás gondolata, Ralas most ezt az érzést szítja benne, a sötét szemek mélyén izzik fel. Finoman, pusztán jelzésértékűn csippenti fogai közé a has egyik redőjét mélyen a szemeibe nézve, aztán engedi kicsusszanni.*
- A terveim…*búgja lágyan, és újabb csókokkal keresi útját a férfi testén* akad néhány… ötlet…
*Ralas fölé hengeredik, az arca fölé hajol, haját megint oldalra húzza, s lágy csókokkal kényezteti ajkait, nyakát. Ölük is összedörgölőzik, Zam igyekszik lábaival a férfi lábai közé furakodni, miközben testével rásimul. Mélyet szippant a füle alatt, orra hegyével rajzolva útját.*
- Szegény fiú… alaposan elfáradhattál…
*Szól túlzott sajnálkozással. Csókjai harapásokba hajlanak, finoman mozog egész testében fel és le, majd forrón suttog.*
- Meg se kell moccannod.
*Beleharap a fülébe, és egy szenvedélyes csókot vált vele búcsúként, mielőtt elindul lefelé. Először feltolja a férfi állát, hogy az áll alatti lágy részt kóstolgassa és megszívja kissé, de csak óvatosan, ingerlőn. Orra hegyével cirógatja meg a nyakat lefelé, a torok mellett kissé oldalra tér ki ajkaival cuppogni rajta, s miközben jobbján támaszkodik, bal kezével a férfi oldalát simogatja. Egy kicsit lentebb ér csókjaival, majd a nyak másik oldalára tolja vissza magát, ébredező melleit dörgölve Ralas mellkasához, ágyékát pedig ágyékához.*
- Csak… élvezd…
*Sóhajtja érzékin, hasa belapul, lassú ritmusban mozgó teste felpezsdül párja testének közelségétől, s az irányítás élményétől. A szuszogó csókok lefelé, a simogatás felfelé indul, keble, hasa bizsereg, s ez ölébe is lesugárzik, máris hevülni és gerjedni kezd. Minden ízében feltérképezi Ralas testét, valahol a bordák aljának tájékán járva szólal meg újra.*
- Hmmm… ha már a bandákról esett szó…
*Csillan fel a tekintete, keze cirógatón jár, míg a száját beszédre használja.*
- Ha már „nevünk” lesz, legyen ténylegesen is…
*Megint a hasára hajol apró harapásokkal, leheletének, ajkainak szelíd érintésével.*
- A haderőt, amit toborzunk… emlegetni fogják…
*Térdei egyre lentebb kúsznak, bal keze simogatón tolja oldalra Ralas jobb térdét, ujjait belső combján felfelé futtatva fordítja vissza.*
- Legyen hát nevük… más, mint a Sellőházé… szerintem az csak mögötte álljon…
*Haja beteríti már Ralas oldalát, ahogy lefelé dörgölőzik, s talán nem is olyan könnyű helyezkednie, ha odalent ébredeznek már. Ha így lenne, akkor kezével segít.*
- Régen… kikötői őrség volt itt… ma már… nem szerencsés ez a név…
*Nem várja természetesen, hogy éppen most találják ki, csupán hangosan gondolkodik.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.08 17:08:55
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valójában most is tervezgetnek, inkább csak egy szerepet vehetnek le magukról így kettesben - ruháikat nem különben. Szövik az álmokat, akár pók a hálóját, Ralas adja a csillogó fonalat, Zam pedig igyekszik precízen a helyére csomózni. Az álmok folyamatosan formálódnak is, hiszen mégis csak két pólust kell összehangolniuk, mely két különböző világból származik, még ha együtt szépen csendülnek is fel, akár két koccanó kristálypohár. Persze igaz, hogy a lazító kikapcsolódás is része az együtt töltött időnek. Például a szeretők között gyakori, ám számukra még szokatlan megszólítás kitárgyalása. Halványabbá szelídül Zam mosolya, a mások előtti távolságtartásnak kettejük viszonyában is fontos szerepét látja. Sóhajt egyet, Ralas karját simogatva.*
- Az elvek támasztékok. De nem feltétlenül tartanak örökké.
*Kezéhez leérve ujjait a férfi ujjai közé csúsztatja. Úgy veszi a levegőt, mintha szólni akarna, de aztán némán kiereszti. Új gúnynevén kuncog, még fogai is kivillannak ajkai között, ekkor még Ralas mellkasán támaszkodik, így jó rálátása van arcára. Tréfás hunyorgással felel a munkamegosztásra.*
- Nagylelkűen hangzik. De azért nem teljesen így van. Persze… még nagyon az elején vagyunk. Majd összecsiszolódunk.
*Mosolyog enyhülten. A romeltakarításon megint somolyog, ahogyan később a szemnövesztésen. Az elsőben nem ért egyet, a célhoz több út vezet, legfeljebb csak néha csapást váltanak. A rablóból lett pandúrok viszont valóban kockázatosak.*
- Jól meg kell fontolni, kit engedünk közel. Én arra gondoltam, a piaci őrség például verbuválódhatna részben helyiekből, részben a megbízható embereinkből. Titkos megfigyelőkkel kordában lehetne tartani a korrupciót és kiiktatni a hatalommal visszaélőket. Fontos, hogy ne egy másik bandának nézzenek, akik védelmi pénzt szednek, hanem üzletembereknek, akik tisztességes lehetőséget kínálnak egy biztonságos piacon. Nem kényszerítünk senkit, hogy ott áruljon, de a fenntartásért valamennyit fizetniük kellene cserébe.
*Érzékibb vizekre eveznek lassacskán, Zam nem feledte a férfi kósza érintését, vérében ott pezseg, még ha ennek látszatja átmenetileg nem is volt. Minden pillanatot szeret Ralasszal kiélvezni, akkor is, ha épp nem a szenvedély perceit osztják meg. Veszélyes bódítószer számára a férfi sármja, mely egyre mélyebben telepszik meg a bőre alatt, egyre többet ad fel függetlenségéből, rejtőzködéséből, azokból a dolgokból, melyekre építette túlélési stratégiáit. A veszély azonban inspirálja is, lényének kalandvágyó fele szomjazza a vele történő, jelentőségteljes eseményeket és változásokat.
Felpillant a férfi szemeibe, mikor az arcát érinti kezeivel, a vigyort viszonozza. Gyomrában kellemes feszültséget ingerel a birtoklás gondolata, Ralas most ezt az érzést szítja benne, a sötét szemek mélyén izzik fel. Finoman, pusztán jelzésértékűn csippenti fogai közé a has egyik redőjét mélyen a szemeibe nézve, aztán engedi kicsusszanni.*
- A terveim…*búgja lágyan, és újabb csókokkal keresi útját a férfi testén* akad néhány… ötlet…
*Ralas fölé hengeredik, az arca fölé hajol, haját megint oldalra húzza, s lágy csókokkal kényezteti ajkait, nyakát. Ölük is összedörgölőzik, Zam igyekszik lábaival a férfi lábai közé furakodni, miközben testével rásimul. Mélyet szippant a füle alatt, orra hegyével rajzolva útját.*
- Szegény fiú… alaposan elfáradhattál…
*Szól túlzott sajnálkozással. Csókjai harapásokba hajlanak, finoman mozog egész testében fel és le, majd forrón suttog.*
- Meg se kell moccannod.
*Beleharap a fülébe, és egy szenvedélyes csókot vált vele búcsúként, mielőtt elindul lefelé. Először feltolja a férfi állát, hogy az áll alatti lágy részt kóstolgassa és megszívja kissé, de csak óvatosan, ingerlőn. Orra hegyével cirógatja meg a nyakat lefelé, a torok mellett kissé oldalra tér ki ajkaival cuppogni rajta, s miközben jobbján támaszkodik, bal kezével a férfi oldalát simogatja. Egy kicsit lentebb ér csókjaival, majd a nyak másik oldalára tolja vissza magát, ébredező melleit dörgölve Ralas mellkasához, ágyékát pedig ágyékához.*
- Csak… élvezd…
*Sóhajtja érzékin, hasa belapul, lassú ritmusban mozgó teste felpezsdül párja testének közelségétől, s az irányítás élményétől. A szuszogó csókok lefelé, a simogatás felfelé indul, keble, hasa bizsereg, s ez ölébe is lesugárzik, máris hevülni és gerjedni kezd. Minden ízében feltérképezi Ralas testét, valahol a bordák aljának tájékán járva szólal meg újra.*
- Hmmm… ha már a bandákról esett szó…
*Csillan fel a tekintete, keze cirógatón jár, míg a száját beszédre használja.*
- Ha már „nevünk” lesz, legyen ténylegesen is…
*Megint a hasára hajol apró harapásokkal, leheletének, ajkainak szelíd érintésével.*
- A haderőt, amit toborzunk… emlegetni fogják…
*Térdei egyre lentebb kúsznak, bal keze simogatón tolja oldalra Ralas jobb térdét, ujjait belső combján felfelé futtatva fordítja vissza.*
- Legyen hát nevük… más, mint a Sellőházé… szerintem az csak mögötte álljon…
*Haja beteríti már Ralas oldalát, ahogy lefelé dörgölőzik, s talán nem is olyan könnyű helyezkednie, ha odalent ébredeznek már. Ha így lenne, akkor kezével segít.*
- Régen… kikötői őrség volt itt… ma már… nem szerencsés ez a név…
*Nem várja természetesen, hogy éppen most találják ki, csupán hangosan gondolkodik.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.08 17:08:55
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-08 12:34:44
Üzenet elküldve: 2019-07-08 12:34:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Ernuss//
//Érintőlegesen Mady, Darelld//
*Nem tudja nem észrevenni a felé pillantgató párost, akik jó személyzethez méltón kiszúrták a magányosan ücsörgő nőt, és feltehetően arról vitatkoznak, illene-e bevonni valahogy a társaságba, ha már egyszer kollégák lettek. Reyraa viszont a legkevésbé sem akar részt venni egy újabb bájcsevejben, egy időre elege van az erőltetett udvariaskodásból, és megjátszott jó modorból. Azért reméli, hogy idővel valahogy sikerül összemelegedni ezzel a kis társasággal, és levetkőzik ezeket a számára undorító és idegesítő szokásokat.
Feláll, ügyelve arra, hogy ez a menekülő hadművelet természetesnek hasson, szemét végigfuttatja a helyiségen. Végül a bárpultnál állapodik meg tekintete. Kérhetne még egy italt. És visszavihetné a poharát. Persze az ott ücsörgő mélységi hím sem kerüli el figyelmét, már futólag találkozhattak a főnökök színe előtt. Letelepszik hát mellé, ügyelve arra, hogy ne túl közel legyen az a "mellé". Nem akar ő senki személyes terébe belemászni, meg hát a sajátjára is ügyel, az övé talán még nagyobb is az átlagnál. Azon gondolkodik, megszólítsa-e. De mit mondana? Van értelme egy újabb bájcsevejbe kezdeni ezzel az idegennel? Ha pedig egy kicsit is hasonlít rá a mélységi, nem lenne túl jó kezdés ez egy kapcsolatra. Így hát csendben marad, lerakja üres poharát, és int egy pincérnek.*
//Érintőlegesen Mady, Darelld//
*Nem tudja nem észrevenni a felé pillantgató párost, akik jó személyzethez méltón kiszúrták a magányosan ücsörgő nőt, és feltehetően arról vitatkoznak, illene-e bevonni valahogy a társaságba, ha már egyszer kollégák lettek. Reyraa viszont a legkevésbé sem akar részt venni egy újabb bájcsevejben, egy időre elege van az erőltetett udvariaskodásból, és megjátszott jó modorból. Azért reméli, hogy idővel valahogy sikerül összemelegedni ezzel a kis társasággal, és levetkőzik ezeket a számára undorító és idegesítő szokásokat.
Feláll, ügyelve arra, hogy ez a menekülő hadművelet természetesnek hasson, szemét végigfuttatja a helyiségen. Végül a bárpultnál állapodik meg tekintete. Kérhetne még egy italt. És visszavihetné a poharát. Persze az ott ücsörgő mélységi hím sem kerüli el figyelmét, már futólag találkozhattak a főnökök színe előtt. Letelepszik hát mellé, ügyelve arra, hogy ne túl közel legyen az a "mellé". Nem akar ő senki személyes terébe belemászni, meg hát a sajátjára is ügyel, az övé talán még nagyobb is az átlagnál. Azon gondolkodik, megszólítsa-e. De mit mondana? Van értelme egy újabb bájcsevejbe kezdeni ezzel az idegennel? Ha pedig egy kicsit is hasonlít rá a mélységi, nem lenne túl jó kezdés ez egy kapcsolatra. Így hát csendben marad, lerakja üres poharát, és int egy pincérnek.*
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-07 19:48:13
Üzenet elküldve: 2019-07-07 19:48:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ale, Mady//
- Kastély *bólint válaszul. Elvégre főnemesektől mit várnak? Persze, Aleimord már nem követte szüleit, de azért a vagyon és a kastély ott van.*
- Persze, van aki felügyelje *bólint.* A szüleimnek dolgozott, én pedig tapasztalata miatt hagyom, hadd maradjon. Bár így, hogy nem vagyok ott, nem kis hasznot húz a helyzetéből, de nem igazán érdekel. Nem akarok vagyont halmozni, és így is megvan mindenem, ami kell. Azért az alak figyel arra, hogy ne legyen feltűnő, de értek annyira az üzlethez, hogy lássam, mit művel. *Halkan felsóhajt.* Annyira nem érdekel, nekem még marad több, mint elég úgy, hogy ő dolgozik vele.
*Mady képzelgéseit mosolyogva fogadja, és finoman végigsimít az arcán.*
- Gyere el egyszer, és láthatod. Megértem, hogy nem voltál, az ilyesmi sokak életéből kimarad. Sőt, szerencsések azok, akik megtapasztalhatják.
*Azok után, amiket kénytelen volt elszenvedni származása miatt, nem teljesen hiszi, hogy ez szerencse, de igazság szerint csak nézőpont kérdése.*
- Nem kell pokróc, nekem most csak te kellesz.
*Ezt bizonyítva kicsit nyújtóztatja a nyakát, hogy megcsókolhassa Madyt, a kezei pedig rakoncátlanul lefelé csúsznak a nő gerincén, egyenesen a hátsóját, és annak a kényeztetést célba véve.*
//Ale, Mady//
- Kastély *bólint válaszul. Elvégre főnemesektől mit várnak? Persze, Aleimord már nem követte szüleit, de azért a vagyon és a kastély ott van.*
- Persze, van aki felügyelje *bólint.* A szüleimnek dolgozott, én pedig tapasztalata miatt hagyom, hadd maradjon. Bár így, hogy nem vagyok ott, nem kis hasznot húz a helyzetéből, de nem igazán érdekel. Nem akarok vagyont halmozni, és így is megvan mindenem, ami kell. Azért az alak figyel arra, hogy ne legyen feltűnő, de értek annyira az üzlethez, hogy lássam, mit művel. *Halkan felsóhajt.* Annyira nem érdekel, nekem még marad több, mint elég úgy, hogy ő dolgozik vele.
*Mady képzelgéseit mosolyogva fogadja, és finoman végigsimít az arcán.*
- Gyere el egyszer, és láthatod. Megértem, hogy nem voltál, az ilyesmi sokak életéből kimarad. Sőt, szerencsések azok, akik megtapasztalhatják.
*Azok után, amiket kénytelen volt elszenvedni származása miatt, nem teljesen hiszi, hogy ez szerencse, de igazság szerint csak nézőpont kérdése.*
- Nem kell pokróc, nekem most csak te kellesz.
*Ezt bizonyítva kicsit nyújtóztatja a nyakát, hogy megcsókolhassa Madyt, a kezei pedig rakoncátlanul lefelé csúsznak a nő gerincén, egyenesen a hátsóját, és annak a kényeztetést célba véve.*
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-07 17:23:49
Üzenet elküldve: 2019-07-07 17:23:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Mady, Darelld//
//Érintőlegesen Reyraa//
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
-Ezt örömmel hallom, mármint, hogy Dreyia ilyen talpraesett és nem habozik belevetni magát még egy ilyen veszélyes helyzetbe se. *Nyugtázza az elhangzottakat.*
-Igen, sokan, bár nem hiszem, hogy ezen túl a pincét fogom seperni vagy a szobákat takarítani, talán annyira nem telítődött a hely. *Kacsint mosolyogva a másikra, a kedélyesen elsütött tréfa után. Azt már nem teszi hozzá, hogy Darelldnek sem kell féltenie a pozícióját véleménye szerint, hiszen Sellőből is van elég. Bár a szeme előtt fellibben egy kis szoknyácskába és mellszőr villantós blúzba öltöztetett szőrös alak, akinek rózsaszín szalaggal megkötött haját csak úgy táncoltatja a tengeri szellő, aki az ő helyére is kerülhetne, ha rosszul fordul a kocka. ~De rossz vagyok.~ Viszont erről az elképzeléséről említést sem tesz, nem akar tiszteletlen lenni, tudja, vegyül némi irigység a szívébe, ahogy néha a marcona férfi elnézi, izmos, tiszteletet parancsoló és ő általában azt meg is kapja.*
-Fancsali képet? A végén még megkérdeznék, hogy itt csak ilyen arcú sellők vannak vagy esetleg a szebb fajtából is tartunk? *Nevet fel az ötleten, nyilván nem fogja bejátszani az új kollégák előtt, bár még az is előfordulhat.*
-Szóval Reyraa kisasszony. Erőteljesen kivillantott fegyverek, úgy sejtem nem sellőnek. *Bár ezt a következtetést már megjelenése pillanatában levonta.*
-Valóban nem lenne jó, ha hagynánk magában tépelődni, a végén még kereket old. *Jegyzi meg mosolyogva, bár nem gondolja komolyan természetesen, hiszen ez a hely volt a legjobb, ami vele is történhetett, ez kétségtelen.*
-Bár nem biztos, hogy nem ugrana össze a gyomra azonnal, amint ketten két oldalról meglepjük. Nem tűnne túlzottan lerohanásnak? Valamint még az is tűnődöm, hogy melyikünk az ijesztőbb. Már meg ne bocsáss… *Ejti ki érződően szánt szándékkal rosszul a dolgot.* -De mikor mosolyogsz, akkor sem tudom, hogy azért van mert le akarod harapni a fejem, vagy tényleg ezt is érzed. *Ő már csak tudja, hogy sokszor, ami a látszat, akár lehet szöges ellentéte is az odabent dúló érzelem kavalkádnak.*
-Mivel hölgy, talán jobban örülne egy úr társaságának, főleg, ha az a főnöke lesz. Egy tiszta esély, hogy a bizalmába férkőzz, én talán ezt a fortélyt ma este már nem vagyok képes kivitelezni, minden képességem véges. *Von vállat, mintha ő semmit sem tehetne az ügyben, rátolva a férfi vállára mindent, bár kétsége sincs a felől, hogy elbírja majd.*
-Én még pihenek egy kicsit a nagy _mulatság_ előtt. *Ha a férfi távozik mellőle, akkor csak egy biccentéssel elköszön és visszatér a pipájához, újabb adag meggyes dohányt tömködve bele, majd a kedvesen elé helyezett gyertyát is felhasználva, ismét karcsú füstfátylakat ereget az ajkai közül.*
//Érintőlegesen Reyraa//
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
-Ezt örömmel hallom, mármint, hogy Dreyia ilyen talpraesett és nem habozik belevetni magát még egy ilyen veszélyes helyzetbe se. *Nyugtázza az elhangzottakat.*
-Igen, sokan, bár nem hiszem, hogy ezen túl a pincét fogom seperni vagy a szobákat takarítani, talán annyira nem telítődött a hely. *Kacsint mosolyogva a másikra, a kedélyesen elsütött tréfa után. Azt már nem teszi hozzá, hogy Darelldnek sem kell féltenie a pozícióját véleménye szerint, hiszen Sellőből is van elég. Bár a szeme előtt fellibben egy kis szoknyácskába és mellszőr villantós blúzba öltöztetett szőrös alak, akinek rózsaszín szalaggal megkötött haját csak úgy táncoltatja a tengeri szellő, aki az ő helyére is kerülhetne, ha rosszul fordul a kocka. ~De rossz vagyok.~ Viszont erről az elképzeléséről említést sem tesz, nem akar tiszteletlen lenni, tudja, vegyül némi irigység a szívébe, ahogy néha a marcona férfi elnézi, izmos, tiszteletet parancsoló és ő általában azt meg is kapja.*
-Fancsali képet? A végén még megkérdeznék, hogy itt csak ilyen arcú sellők vannak vagy esetleg a szebb fajtából is tartunk? *Nevet fel az ötleten, nyilván nem fogja bejátszani az új kollégák előtt, bár még az is előfordulhat.*
-Szóval Reyraa kisasszony. Erőteljesen kivillantott fegyverek, úgy sejtem nem sellőnek. *Bár ezt a következtetést már megjelenése pillanatában levonta.*
-Valóban nem lenne jó, ha hagynánk magában tépelődni, a végén még kereket old. *Jegyzi meg mosolyogva, bár nem gondolja komolyan természetesen, hiszen ez a hely volt a legjobb, ami vele is történhetett, ez kétségtelen.*
-Bár nem biztos, hogy nem ugrana össze a gyomra azonnal, amint ketten két oldalról meglepjük. Nem tűnne túlzottan lerohanásnak? Valamint még az is tűnődöm, hogy melyikünk az ijesztőbb. Már meg ne bocsáss… *Ejti ki érződően szánt szándékkal rosszul a dolgot.* -De mikor mosolyogsz, akkor sem tudom, hogy azért van mert le akarod harapni a fejem, vagy tényleg ezt is érzed. *Ő már csak tudja, hogy sokszor, ami a látszat, akár lehet szöges ellentéte is az odabent dúló érzelem kavalkádnak.*
-Mivel hölgy, talán jobban örülne egy úr társaságának, főleg, ha az a főnöke lesz. Egy tiszta esély, hogy a bizalmába férkőzz, én talán ezt a fortélyt ma este már nem vagyok képes kivitelezni, minden képességem véges. *Von vállat, mintha ő semmit sem tehetne az ügyben, rátolva a férfi vállára mindent, bár kétsége sincs a felől, hogy elbírja majd.*
-Én még pihenek egy kicsit a nagy _mulatság_ előtt. *Ha a férfi távozik mellőle, akkor csak egy biccentéssel elköszön és visszatér a pipájához, újabb adag meggyes dohányt tömködve bele, majd a kedvesen elé helyezett gyertyát is felhasználva, ismét karcsú füstfátylakat ereget az ajkai közül.*
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-07 16:56:03
Üzenet elküldve: 2019-07-07 16:56:03
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mady, Darelld//
//Érintőlegesen Reyraa//
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*A majdnem "hangosra" sikeredett mosoly láttán neki is mebrándul egy pillanatra az arcizma, az mindenféleképpen látszik, hogy nem veszi rossz néven. Bár valószínűleg Dareld nem ismeri azt az érzést, amikor valahol annyira elkap valakit a nevetés, hogy nem tudja visszatartani. Ettől függetlenül ő sincs kőből... csak félig. A történet mesélése után türelmesen tekint a nőre, s Ralas emlegetésére csak megrázza a fejét.*
- Ismeri... nem volt kérdés. *Vonja meg a vállát, körülbelül egy olyan mozdulattal, hogy ő tudja, s az utasításokat követni kell.* Azért figyeltem én is, de Dreyia kisasszony _ügyesen_ megoldotta a dolgokat. *És leüvöltötte a főnöke fejét, ami miatt még bizonyára fognak találkozni négyszemközt.*
- Értem, semmi baj. *Bólint beleegyezően, s tekintete ismét a Sellőt fürkészi, egy pillantás erejéig.*
- Minden bizonnyal, ha nem szeretne, nem kell rajta részt venni. Az eligazítás hasznos dolognak tűnik, sokan lettünk hirtelen. *Mondja eltűnődve, s megnézve magának Reyraat, aki hihetetlen csodás ruhát vett fel.*
- Valóban nem jó szó, elnézést kérek érte. *Hajtja meg magát, mint, akinek most jut eszébe, hogy rossz szót használt.* Ellenben lehet ez egy olyan _mulatság_, ami pont attól jó, hogy vághat fancsali képet is hozzá... *Féloldalasan pillant a lányra, majdhogynem sunyi tekintettel.* nem igaz? Madydeleine kisasszony... *Ismét rándul egyet a száj sarka, olybá tűnik Darelld humorizál, ami azért furcsa. A megjegyzést követően az asztal felé biccent.*
- Reyraa kisasszonyt felvették, ahogy a férfit is. *Mondja, még mindig a lányt nézve.* Úgy tűnik nagyon egyedül érzi magát... sokan nem találják meg elsőre a helyüket, kivéve persze Khul... ő csinál magának helyet, akárhová kerül is. *Némi rosszallás vegyül hangjába.*
- Mit gondol, ne szóljunk neki? *Kérdezi a lányra nézve.* Mégiscsak immár csapattag. *Vonja meg a vállát, neki mindenkiről gondoskodnia kell, nincs megállás.*
//Érintőlegesen Reyraa//
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*A majdnem "hangosra" sikeredett mosoly láttán neki is mebrándul egy pillanatra az arcizma, az mindenféleképpen látszik, hogy nem veszi rossz néven. Bár valószínűleg Dareld nem ismeri azt az érzést, amikor valahol annyira elkap valakit a nevetés, hogy nem tudja visszatartani. Ettől függetlenül ő sincs kőből... csak félig. A történet mesélése után türelmesen tekint a nőre, s Ralas emlegetésére csak megrázza a fejét.*
- Ismeri... nem volt kérdés. *Vonja meg a vállát, körülbelül egy olyan mozdulattal, hogy ő tudja, s az utasításokat követni kell.* Azért figyeltem én is, de Dreyia kisasszony _ügyesen_ megoldotta a dolgokat. *És leüvöltötte a főnöke fejét, ami miatt még bizonyára fognak találkozni négyszemközt.*
- Értem, semmi baj. *Bólint beleegyezően, s tekintete ismét a Sellőt fürkészi, egy pillantás erejéig.*
- Minden bizonnyal, ha nem szeretne, nem kell rajta részt venni. Az eligazítás hasznos dolognak tűnik, sokan lettünk hirtelen. *Mondja eltűnődve, s megnézve magának Reyraat, aki hihetetlen csodás ruhát vett fel.*
- Valóban nem jó szó, elnézést kérek érte. *Hajtja meg magát, mint, akinek most jut eszébe, hogy rossz szót használt.* Ellenben lehet ez egy olyan _mulatság_, ami pont attól jó, hogy vághat fancsali képet is hozzá... *Féloldalasan pillant a lányra, majdhogynem sunyi tekintettel.* nem igaz? Madydeleine kisasszony... *Ismét rándul egyet a száj sarka, olybá tűnik Darelld humorizál, ami azért furcsa. A megjegyzést követően az asztal felé biccent.*
- Reyraa kisasszonyt felvették, ahogy a férfit is. *Mondja, még mindig a lányt nézve.* Úgy tűnik nagyon egyedül érzi magát... sokan nem találják meg elsőre a helyüket, kivéve persze Khul... ő csinál magának helyet, akárhová kerül is. *Némi rosszallás vegyül hangjába.*
- Mit gondol, ne szóljunk neki? *Kérdezi a lányra nézve.* Mégiscsak immár csapattag. *Vonja meg a vállát, neki mindenkiről gondoskodnia kell, nincs megállás.*
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-07 16:25:27
Üzenet elküldve: 2019-07-07 16:25:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Reyraa//
*A tömény szesz már más tészta, ezt nem kell elutasítani, meg amúgy is bunkóság lenne. Így hát vékony ujjai közé kapja a poharacskát, s összekoccintja asztaltársai adagjával. Bár egy szót sem szól, de egy apró biccentést küld Yeza felé, ez pedig felér nála egy köszönömmel.
Nem húzza le azonnal, megvárja, míg az oly gyorsan összeboronálódott párocska intimebb helyre vonul. Nem bánja, eléggé idegesítette volna, ha előtte nyalják-falják egymást. Így hát arra eszmél, megint egyedül van, egy kupica tömény szesszel, és kívülállóként szemléli a körülötte zajló életet. Keserűen ismerős szituáció, azzal a különbséggel, hogy most elvileg nem kellene kívülállónak éreznie magát. Ez az otthona. De ebben a pillanatban cseppet sem érzi többnek magát egy unatkozó vendégnél, aki szeszbe és Sellőkbe nyomja magányát. De legalább a szesz ingyen van neki. Eme tudat örömére le is húzza, majd muszáj kiengednie azt az elégedett sóhajt, amit a torkán leömlő, forró alkohol csiklandozása okoz.
Körbenéz. Immár sokadszorra, nézi az arcokat, a mozdulatokat, tekinteteket keres, hátha valakiében meglátja azt a csillogást, mint saját szemeiben. De itt mindenki teszi a dolgát, mindenki valamilyen céllal jött ide. Ő miért jött ide? Tényleg elhiszi, hogy istene akaratából van itt? Vagy valami sokkal egyszerűbb, nevetségesebb, önzőbb ok miatt. Szórakozni akart. Kihívást akart. Célt akart.*
*A tömény szesz már más tészta, ezt nem kell elutasítani, meg amúgy is bunkóság lenne. Így hát vékony ujjai közé kapja a poharacskát, s összekoccintja asztaltársai adagjával. Bár egy szót sem szól, de egy apró biccentést küld Yeza felé, ez pedig felér nála egy köszönömmel.
Nem húzza le azonnal, megvárja, míg az oly gyorsan összeboronálódott párocska intimebb helyre vonul. Nem bánja, eléggé idegesítette volna, ha előtte nyalják-falják egymást. Így hát arra eszmél, megint egyedül van, egy kupica tömény szesszel, és kívülállóként szemléli a körülötte zajló életet. Keserűen ismerős szituáció, azzal a különbséggel, hogy most elvileg nem kellene kívülállónak éreznie magát. Ez az otthona. De ebben a pillanatban cseppet sem érzi többnek magát egy unatkozó vendégnél, aki szeszbe és Sellőkbe nyomja magányát. De legalább a szesz ingyen van neki. Eme tudat örömére le is húzza, majd muszáj kiengednie azt az elégedett sóhajt, amit a torkán leömlő, forró alkohol csiklandozása okoz.
Körbenéz. Immár sokadszorra, nézi az arcokat, a mozdulatokat, tekinteteket keres, hátha valakiében meglátja azt a csillogást, mint saját szemeiben. De itt mindenki teszi a dolgát, mindenki valamilyen céllal jött ide. Ő miért jött ide? Tényleg elhiszi, hogy istene akaratából van itt? Vagy valami sokkal egyszerűbb, nevetségesebb, önzőbb ok miatt. Szórakozni akart. Kihívást akart. Célt akart.*
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-07 13:20:01
Üzenet elküldve: 2019-07-07 13:20:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Mady, Darelld//
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*Mivel már egészen kellemes állapotban van, így nehezebben tud parancsolni az arcizmainak, így a férfi láthatja a szélesre ugrott mosolyt, ami elé próbálja a kezét minél gyorsabban odaemelni.*
-Sajnálom. *Szabadkozik gyorsan. ~Bárcsak azokat is tudnám némi tagadással kisebbíteni, már kezd tőlük fájni a hátam.~ Látszik rajta a mai nap igazán megviselte, de talán ez a kiragadott néhány tíz perc ismét alkalmassá teszi majd a további szolgálatra. De sikerül ismét komolyságot erőltetnie az arcára, mikor a férfi a tűz részleteiről kezd el beszélni.*
-Ralas úr? Nem volt alkalmasabb? Mi lett volna, ha valami történik vele? *Gyűri meg a homlokát az utólagos aggodalom, még szerencse, hogy ő sem volt szemtanúja a dolognak.*
-Még szerencse, hogy Dreyia is ott volt. Nem kicsit hangzik veszélyesnek. *Mindezek ellenére, még mindig nem tudja teljes mértékben elfogadni, hogy egy nő is van ugyan olyan jó biztonsági ember vagy testőr, mint egy férfi. Mikor viszont Darelld rákérdez a dologra csak egy gyorsan, az ajkak közül is kiszaladó ciccegő hang a válasz. Viszont, minthogy a férfi valószínűleg nem érti az ő általa már oly megszokottá vált hangjelet, inkább fűz némi magyarázatot is utána.*
-Ezt itt nem szívesen mondanám el, nem olyasmi, amire büszke lennék, talán majd egyszer, ha lesz rá megfelelő alkalom. Viszont a hallgatás egy nagyon tiszteletre méltó erény, én is rendelkezem vele. *Most, hogy kilátásban van, hogy esetleg a bent lévők közül néhányan a munkatársai lesznek, valamint, hogy akármelyik asztalnál egy jobb hallással rendelkező is elcsípheti a mondandóját, vonakodik is rendesen, elmesélni azt.*
- Sőt, nagyon ügyesen ki tudom tapintani, hova kell térdeljek, ha esetleg beáll a derekad. *Vág bele egy kicsit komolytalanabb témába, ha már a férfi is felajánlotta a segítségét, persze a felajánlás elég viccesnek hat, de valószínűleg van némi valóságtartalma.*
-Szóval közösségi mulatság. Úgy hangzik, mint egy erősen ajánlott elfoglaltság. *Hümmög maga elé.* -Magam is úgy vélem, ha valóban bővülünk, nem árt megismerni egymást egy kicsit. *Az utolsó szó némileg gúnyosra sikerül, hiszen úgy tapasztalta, már korábban is, hogy akit nem sellőnek vesznek fel, valahogy magasabbra datálja magát náluk, ami nem kis feszültséget vagy kellemetlenséget szül.*
-Talán a mulatság nem is a megfelelő szó erre, gondolj bele, mi Cassyvel egész nap arra vagyunk kárhoztatva, hogy mindenre jó képet vágjunk, még egy ezerszer hallott matróztörténetre és egy goromba italkérésre is, arról már nem is beszélve, hogy közben úgy kell tennünk, mint aki élvezi, még ha ez nem is így van. Azt már nem is említve, ha nekünk kell majd fel és kiszolgálni, akkor oda az egész lényege. Nem biztos, hogy a pihenőidőmet is ezzel szeretném tölteni. *Majd egy lemondó sóhaj hagyja el a száját.*
-De, tudom, hogy fontos, hogy ne vonjuk ki magunkat ez alól, a saját érdekünkben sem. *Közben figyeli, hogy Cassy elvonul a férfival, bár nem tudhatja, hogy végleg eltávozott vagy csak ideiglenesen.*
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*Mivel már egészen kellemes állapotban van, így nehezebben tud parancsolni az arcizmainak, így a férfi láthatja a szélesre ugrott mosolyt, ami elé próbálja a kezét minél gyorsabban odaemelni.*
-Sajnálom. *Szabadkozik gyorsan. ~Bárcsak azokat is tudnám némi tagadással kisebbíteni, már kezd tőlük fájni a hátam.~ Látszik rajta a mai nap igazán megviselte, de talán ez a kiragadott néhány tíz perc ismét alkalmassá teszi majd a további szolgálatra. De sikerül ismét komolyságot erőltetnie az arcára, mikor a férfi a tűz részleteiről kezd el beszélni.*
-Ralas úr? Nem volt alkalmasabb? Mi lett volna, ha valami történik vele? *Gyűri meg a homlokát az utólagos aggodalom, még szerencse, hogy ő sem volt szemtanúja a dolognak.*
-Még szerencse, hogy Dreyia is ott volt. Nem kicsit hangzik veszélyesnek. *Mindezek ellenére, még mindig nem tudja teljes mértékben elfogadni, hogy egy nő is van ugyan olyan jó biztonsági ember vagy testőr, mint egy férfi. Mikor viszont Darelld rákérdez a dologra csak egy gyorsan, az ajkak közül is kiszaladó ciccegő hang a válasz. Viszont, minthogy a férfi valószínűleg nem érti az ő általa már oly megszokottá vált hangjelet, inkább fűz némi magyarázatot is utána.*
-Ezt itt nem szívesen mondanám el, nem olyasmi, amire büszke lennék, talán majd egyszer, ha lesz rá megfelelő alkalom. Viszont a hallgatás egy nagyon tiszteletre méltó erény, én is rendelkezem vele. *Most, hogy kilátásban van, hogy esetleg a bent lévők közül néhányan a munkatársai lesznek, valamint, hogy akármelyik asztalnál egy jobb hallással rendelkező is elcsípheti a mondandóját, vonakodik is rendesen, elmesélni azt.*
- Sőt, nagyon ügyesen ki tudom tapintani, hova kell térdeljek, ha esetleg beáll a derekad. *Vág bele egy kicsit komolytalanabb témába, ha már a férfi is felajánlotta a segítségét, persze a felajánlás elég viccesnek hat, de valószínűleg van némi valóságtartalma.*
-Szóval közösségi mulatság. Úgy hangzik, mint egy erősen ajánlott elfoglaltság. *Hümmög maga elé.* -Magam is úgy vélem, ha valóban bővülünk, nem árt megismerni egymást egy kicsit. *Az utolsó szó némileg gúnyosra sikerül, hiszen úgy tapasztalta, már korábban is, hogy akit nem sellőnek vesznek fel, valahogy magasabbra datálja magát náluk, ami nem kis feszültséget vagy kellemetlenséget szül.*
-Talán a mulatság nem is a megfelelő szó erre, gondolj bele, mi Cassyvel egész nap arra vagyunk kárhoztatva, hogy mindenre jó képet vágjunk, még egy ezerszer hallott matróztörténetre és egy goromba italkérésre is, arról már nem is beszélve, hogy közben úgy kell tennünk, mint aki élvezi, még ha ez nem is így van. Azt már nem is említve, ha nekünk kell majd fel és kiszolgálni, akkor oda az egész lényege. Nem biztos, hogy a pihenőidőmet is ezzel szeretném tölteni. *Majd egy lemondó sóhaj hagyja el a száját.*
-De, tudom, hogy fontos, hogy ne vonjuk ki magunkat ez alól, a saját érdekünkben sem. *Közben figyeli, hogy Cassy elvonul a férfival, bár nem tudhatja, hogy végleg eltávozott vagy csak ideiglenesen.*
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-07 13:12:47
Üzenet elküldve: 2019-07-07 13:12:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csendesen felkuncog, miközben hátradőlve kinyújtóztatja magát, feje búbjától a lábujjai végégi, csak úgy mereszti őket. Ritkán adatik meg, hogy ennyire egymásnak lehetnek és valójában a pihenésé is. Az állandó tervezés, előre számolás, fejtegetés, felőrli az idegeket, nem csoda hát, hogy mindketten vágynak a kikapcsolódásra.*
- Hogyne tetszene! Kísérletnek nem rossz... *Nevet fel.* Csak aztán nehogy véletlenül más előtt tedd, akkor aztán a korábban hangoztatott elveknek lőttek. *Nevet fel, bár tudja, hogy Zam ettől jóval józanabb gondolkodású, megenged magának egy kioktató kis humormorzsát, tudja, hogy látják, nem gondolja komolyan. Kettejük közül Zammiria a józanabb.*
- Szerencsére nem mindenben vagyok oly hirtelen, Mindentalaposanmegfontol Zammiria! *Vág vissza azonnal, s ismét csengő hangon nevet fel, fejét kissé hátrafordítva a csapott tető irányába, vidám tekintettel.*
- Én adom az ötleteket, te pedig megszabod az utat, kedvesem! *Mutat a lányra, s a tényre mely eddig is jellemezte őket.* Korábban így indult, most is így van, s így is lesz. Persze igyekszem azért, hogy ne romok eltakarítása legyen az útkijelölés helyett. *Göcög.* Egyébiránt az ötlet tetszik. *Gondol itt a Rumosra.* Az is, hogy a rablókból végül pandúrok legyenek. *Gondolja tovább.* Esetleg állást ajánlhatnánk nekik, persze aztán a nyakunkra is szemeket kell függeszteni.
*Vigyorodik el megvillanó tekintettel. Míg már ismét nyújtózik, de ezúttal azért, hogy mindenét feltárhassa, ami nem nehéz a hátán fekve. A lassan lefelé haladó lány elébb vigyort, majd fokozatosan tompuló mosolyt láthat és szaporább sóhajokat.*
- Hogy teljesen...? *Bolondozik tovább, mert nem bírja ki, s közben két kezébe fogja a hasfalát csókoló lány arcát, hogy maga felé fordítsa.*
- Hát mindenem a tiéd így is, nem igaz? *Villant egy farkasvigyort, majd lefittyedt szájjal vonja meg a vállát kissé gunyorosan.*
- Persze mindig akadnak rejtett tartalékok! *Kacsint a lányra.* grrrrr... *Dörren fel játékosan.*
- Máskülönben pedig, azért valljuk be, elég meggyőző tudsz lenni! *Pillant lefelé, persze jól tudja, hogy ez rá is igaz, tekintetének villanása pontosan ezt jelzi.*
- Közben azért mesélhetsz... te, vajon mit tervezel? *Kérdezi kíváncsian, olykor elfúló hangon, nehéz már a kontroll, de idejük van, s korábbi együttlétük tompa jelei azért még megfigyelhetők.*
- Ó... még valami... jelenleg mozdulni sem tudok, kedvesem. Azt hiszem teljesen kitikkadtam! *A nap már magasan jár a kikötő felett, s a hajnali ébredés bizony korán volt. Még jó, hogy aludni indultak mindketten, bár... az is elképzelhető, hogy itt éri őket az álom.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csendesen felkuncog, miközben hátradőlve kinyújtóztatja magát, feje búbjától a lábujjai végégi, csak úgy mereszti őket. Ritkán adatik meg, hogy ennyire egymásnak lehetnek és valójában a pihenésé is. Az állandó tervezés, előre számolás, fejtegetés, felőrli az idegeket, nem csoda hát, hogy mindketten vágynak a kikapcsolódásra.*
- Hogyne tetszene! Kísérletnek nem rossz... *Nevet fel.* Csak aztán nehogy véletlenül más előtt tedd, akkor aztán a korábban hangoztatott elveknek lőttek. *Nevet fel, bár tudja, hogy Zam ettől jóval józanabb gondolkodású, megenged magának egy kioktató kis humormorzsát, tudja, hogy látják, nem gondolja komolyan. Kettejük közül Zammiria a józanabb.*
- Szerencsére nem mindenben vagyok oly hirtelen, Mindentalaposanmegfontol Zammiria! *Vág vissza azonnal, s ismét csengő hangon nevet fel, fejét kissé hátrafordítva a csapott tető irányába, vidám tekintettel.*
- Én adom az ötleteket, te pedig megszabod az utat, kedvesem! *Mutat a lányra, s a tényre mely eddig is jellemezte őket.* Korábban így indult, most is így van, s így is lesz. Persze igyekszem azért, hogy ne romok eltakarítása legyen az útkijelölés helyett. *Göcög.* Egyébiránt az ötlet tetszik. *Gondol itt a Rumosra.* Az is, hogy a rablókból végül pandúrok legyenek. *Gondolja tovább.* Esetleg állást ajánlhatnánk nekik, persze aztán a nyakunkra is szemeket kell függeszteni.
*Vigyorodik el megvillanó tekintettel. Míg már ismét nyújtózik, de ezúttal azért, hogy mindenét feltárhassa, ami nem nehéz a hátán fekve. A lassan lefelé haladó lány elébb vigyort, majd fokozatosan tompuló mosolyt láthat és szaporább sóhajokat.*
- Hogy teljesen...? *Bolondozik tovább, mert nem bírja ki, s közben két kezébe fogja a hasfalát csókoló lány arcát, hogy maga felé fordítsa.*
- Hát mindenem a tiéd így is, nem igaz? *Villant egy farkasvigyort, majd lefittyedt szájjal vonja meg a vállát kissé gunyorosan.*
- Persze mindig akadnak rejtett tartalékok! *Kacsint a lányra.* grrrrr... *Dörren fel játékosan.*
- Máskülönben pedig, azért valljuk be, elég meggyőző tudsz lenni! *Pillant lefelé, persze jól tudja, hogy ez rá is igaz, tekintetének villanása pontosan ezt jelzi.*
- Közben azért mesélhetsz... te, vajon mit tervezel? *Kérdezi kíváncsian, olykor elfúló hangon, nehéz már a kontroll, de idejük van, s korábbi együttlétük tompa jelei azért még megfigyelhetők.*
- Ó... még valami... jelenleg mozdulni sem tudok, kedvesem. Azt hiszem teljesen kitikkadtam! *A nap már magasan jár a kikötő felett, s a hajnali ébredés bizony korán volt. Még jó, hogy aludni indultak mindketten, bár... az is elképzelhető, hogy itt éri őket az álom.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043