Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 230 (4581. - 4600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4600. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-10 18:39:37
Üzenet elküldve: 2023-01-10 18:39:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nala szobájában//
*Vágyainak csupán fizikai képességei szabnak határt, s tartsa bár az egyik legkitartóbb harcosnak magát, valójában itt a kimondatlan szavak, a biztatás sem segíthet. Az éjszaka pont olyan rövid, mint, ahogyan azt érzi, s előre el is képzelte, igaz, nem is tervezett hasonló együttlétet. Mi terve volt, az porba hullt, bár esetében ez sokkal inkább megtisztelő, mint csalódottságot okozó dolog. Apró cseppek gyöngyöznek mellkasán, s a szüntelen rigmus előbb utóbb folytonos körtánccá válik. Az egymásra hangolódás oly könnyed, s oly eleven, akárha hosszú, sok-sok évszakon keresztül lettek volna így korábban. Ki tudja? Lehet pontosan így volt. A gyönyör pont úgy és pont olyan minőségben érkezik, ahogyan azt elképzelte, csak egyet sajnál titokban. Hogy a lány apró füleibe suttogva belemosolygáson kívül, többre már nem jut erő.
Nem alszik el rögtön. Hátára hengeredve karját kínálja pihenésül, s egymás mellett a szaténtakarót teríti magukra. Hosszú ideig csak piheg, olykor a sivatagról regél halkan, minden előzmény, s minden következmény nélkül. Az éjszaka hidegéről, a nappal forróságáról, a tábortűz táncáról, a parázsló fa pattogásáról, s énekekről, melyet a harcosok és sámánok csupán egyedül énekelnek a vak és rendíthetetlen pusztaságban. Ahol a homok járja táncát, a szél első fuvallatára.
Aztán suttogása is csendesül, akár a hirtelen abbamaradó északi szél. Pillái nehezülnek, egy utolsót tekint kíváncsian Nalaeä felé, s ha ébre találja csókkal és mosollyal búcsúzik elő tőle reggelig. Nem tudja mit hoz még a jövő, de nem felejti el a mai éjszakát. Utolsó gondolataként még eldönti, bár a lányért érkezett, most nélküle távozik, azonban nem mehet el anélkül, hogy ne hagyna itt valamit számára.*
*Vágyainak csupán fizikai képességei szabnak határt, s tartsa bár az egyik legkitartóbb harcosnak magát, valójában itt a kimondatlan szavak, a biztatás sem segíthet. Az éjszaka pont olyan rövid, mint, ahogyan azt érzi, s előre el is képzelte, igaz, nem is tervezett hasonló együttlétet. Mi terve volt, az porba hullt, bár esetében ez sokkal inkább megtisztelő, mint csalódottságot okozó dolog. Apró cseppek gyöngyöznek mellkasán, s a szüntelen rigmus előbb utóbb folytonos körtánccá válik. Az egymásra hangolódás oly könnyed, s oly eleven, akárha hosszú, sok-sok évszakon keresztül lettek volna így korábban. Ki tudja? Lehet pontosan így volt. A gyönyör pont úgy és pont olyan minőségben érkezik, ahogyan azt elképzelte, csak egyet sajnál titokban. Hogy a lány apró füleibe suttogva belemosolygáson kívül, többre már nem jut erő.
Nem alszik el rögtön. Hátára hengeredve karját kínálja pihenésül, s egymás mellett a szaténtakarót teríti magukra. Hosszú ideig csak piheg, olykor a sivatagról regél halkan, minden előzmény, s minden következmény nélkül. Az éjszaka hidegéről, a nappal forróságáról, a tábortűz táncáról, a parázsló fa pattogásáról, s énekekről, melyet a harcosok és sámánok csupán egyedül énekelnek a vak és rendíthetetlen pusztaságban. Ahol a homok járja táncát, a szél első fuvallatára.
Aztán suttogása is csendesül, akár a hirtelen abbamaradó északi szél. Pillái nehezülnek, egy utolsót tekint kíváncsian Nalaeä felé, s ha ébre találja csókkal és mosollyal búcsúzik elő tőle reggelig. Nem tudja mit hoz még a jövő, de nem felejti el a mai éjszakát. Utolsó gondolataként még eldönti, bár a lányért érkezett, most nélküle távozik, azonban nem mehet el anélkül, hogy ne hagyna itt valamit számára.*
4599. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-10 05:46:03
Üzenet elküldve: 2023-01-10 05:46:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nala szobájában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ezüst íriszek őszinte örömöt ragyognak, mikor az egyezség megszületik kettejük között, s a rossz érzések távol maradnak. Olyan érzékkel talál harmóniára a férfival, ahogy egy tiszta vizű patak körbeöleli a legdurvább követ is. Odaadón mozdul a teste, s vált érzéki simulásból átható kéjekre, mikor a test hívása erre megérik. D'or Gaiffar úr most sem sietteti őt, s efelett érzett hálája maradéktalanul ki is fizeti a kegyet. Egészen átadja magát a szolgálatnak. Sóhajai elméjülnek, vonásait áthatja az áhítat, a túlzásokba szeppenő kéj az ütemek egyre messzebb vivő fokán olykor elidőzve, aztán hagyva a mámort teljesen szabadon vezényelni.
Ez az együttlét a számára is kedves, ha próbára is teszi. Az otthonát idézi. A szeráj fülledt éjeit, a fűszeres illatokat, a sivatagi népek beszédének jellegzetes dallamát.
Elvarázsolja, amikor az ében ajkakról elfogynak a szavak, s látja D'or Gaiffar úr arcán, hogy a gyönyör lassan lebont róla minden terhet, mit cipel, minden gondolatot, mely benne kavarog. Tudja mily elkötelezett hitében, de azt is érzi, hogy ez olykor mennyire sokat kíván tőle. Ez a csend, ez a mámorban úszó üres teljesség Nala ajándéka. Felkínálja magát, ahányszor csak a férfi elmerülne benne. Mi több, szándékosan csalja bele újra a test kívánalmaiba, míg olyan mély álomba nem merül, hogy a pihenés egészen kiteljesedhessen rajta. A férfin és saját magán is, hiszen a kis tündér erejét is próbára teszi az odaadó igyekezet. D'or Gaiffar úr nem szenvedhet hiányt, nem kaphat kevesebbet, mint bármi, amit Nalától megkíván a vágya.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ezüst íriszek őszinte örömöt ragyognak, mikor az egyezség megszületik kettejük között, s a rossz érzések távol maradnak. Olyan érzékkel talál harmóniára a férfival, ahogy egy tiszta vizű patak körbeöleli a legdurvább követ is. Odaadón mozdul a teste, s vált érzéki simulásból átható kéjekre, mikor a test hívása erre megérik. D'or Gaiffar úr most sem sietteti őt, s efelett érzett hálája maradéktalanul ki is fizeti a kegyet. Egészen átadja magát a szolgálatnak. Sóhajai elméjülnek, vonásait áthatja az áhítat, a túlzásokba szeppenő kéj az ütemek egyre messzebb vivő fokán olykor elidőzve, aztán hagyva a mámort teljesen szabadon vezényelni.
Ez az együttlét a számára is kedves, ha próbára is teszi. Az otthonát idézi. A szeráj fülledt éjeit, a fűszeres illatokat, a sivatagi népek beszédének jellegzetes dallamát.
Elvarázsolja, amikor az ében ajkakról elfogynak a szavak, s látja D'or Gaiffar úr arcán, hogy a gyönyör lassan lebont róla minden terhet, mit cipel, minden gondolatot, mely benne kavarog. Tudja mily elkötelezett hitében, de azt is érzi, hogy ez olykor mennyire sokat kíván tőle. Ez a csend, ez a mámorban úszó üres teljesség Nala ajándéka. Felkínálja magát, ahányszor csak a férfi elmerülne benne. Mi több, szándékosan csalja bele újra a test kívánalmaiba, míg olyan mély álomba nem merül, hogy a pihenés egészen kiteljesedhessen rajta. A férfin és saját magán is, hiszen a kis tündér erejét is próbára teszi az odaadó igyekezet. D'or Gaiffar úr nem szenvedhet hiányt, nem kaphat kevesebbet, mint bármi, amit Nalától megkíván a vágya.*
4598. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-09 19:26:33
Üzenet elküldve: 2023-01-09 19:26:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nala szobájában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alaposan megfigyel mindent, mondhatjuk megszokásnak is, ha esetleg menekülnie kellene. Nem Nalában nem bízik, sőt, egy apró mosoly ismét átsuhan arcán a lány megjegyzésére, orvostudományát illetően. Nem. D'Or sem bánja, hogy csak egy hege volt és nem Nalaeä miatt. Önzetlensége már-már csodával határos, a férfi gyanítja, hogy ez nem csak kiképzésének és nevelésének köszönhető, valahol a leány természete is ilyen.*
- Rendben. *Válaszol mélán fegyvereit illetően. A Sellőház nyugodt, egy sarkon sem követik őket, semmi olyan jelet nem lát, mely miatt aggódnia kellene, így maga a kérdés is feleslegessé vált.
Érdekes módon Nalaeä szobája, olyan, mint maga a lány. Tisztaságához kétség nem férhet, s D'or, Nala foglalkozása ellenére állítja ezt a legkisebb meghökkenés nélkül. A tündér a legnemesebb lények egyike, akivel élete során találkozott, sőt a legnemesebb, hisz az öreg Próféta végül hamisnak bizonyult. Ehhez mérten figyeli hát, tekintete megenyhül, s ültében fogadja őt. Úgy helyezkedik, hogy a lehető legkényelmesebb legyen kettejük számára, majd tekintetét a lányéba fúrva kezdi hallgatni. Nalaeä hirtelen változik, a kedves csacsogás, a hosszú beszéd máris enyhülést ád, a meleg öl érintése, a hófehér bőr, s ujjacskák az arcán. Ó, ha tudná, hogy az ábrák, miket megérint hogyan születtek... De érti a példabeszéd lényegét. Nalaeä elutasítása a legkedvesebb és legszelídebb, mit hallott, akárha gyermektől vonnák meg játékát oly módon, hogy azzal ő is egyetértsen. Tenyere a lány lapockáin nyugszik, csak olykor simít rajta kedvesen, bár háborúette, kard által cserzett bőre nem biztos, hogy élvezetet nyújthat. A visszaöltözéssel nem sokat törődött, így akadály kettejük közt nincs, csak a szándék, azonban az is D'or részéről érezhetően megadatott. A gyilkos tűz kihuny tekintetében, csupán a ragyogás marad, némi rajongással fűszerezve, csalódás nélkül, pedig oka volna rá. Apró csókkal illeti, mielőtt megszólal, türelemmel, csendben kivárva sorát:*
- Ihs'maillon nem ejtett könnyet a fáért, nem ejtett könnyet Árnyékért, nem ejtett könnyet semmiért, csak a célja volt fontos, hisz így született a világ, s csak így maradhat fenn, így lehet ismét a Semmi. *Nagyot sóhajt, s Nalaeä ritmusát követve járja vele az éjek táncát. A lendület hátára teríti az ágyon.*
- Mor'serjir monr th'isé'khter de'jir leh, Nalaeä Phyrra. *Leheli a szavakat.* Az éjszaka csillagai alatt a helyed. Ott lelem meg én is olykor napjaim frissét. *Az első igazi mosoly jelenik meg arcán, de ez is gyorsan kihuny, kézfeje Nala mellkasán simít végig, majd magára húzva ajka ajkára tapad, mozdulatai hevesebbé válnak.*
- Könnyet nem ejthetek én sem... a cél határozza meg az akaratot, s nem az akarat a célt. Mesédet megértettem, s egyenességed... példaértékű. *Beszéde nehézkesebb, fizikai valóját háttérbe szorítja a kéj, az illat, a forróság. Idejét sem tudja mikor volt utoljára nővel, de Nalaeä mellett nem is érzi ennek fontosságát. Az öröm, s a vágy órákká nyújtja a perceket is, s mi korábban évezredes fáradtság volt, most pillanatok alatti enyhülés.*
- Csillagokat... magam nem... adhatok, fényben élek, az éltet, s azt éltetem. *Folytatja. De szavai elfogynak, tekintete zárul, ölelése szorosabbá válik, tenyere a lány derekára feszül. Persze hosszú még az éj, s nem is siet igazán most már sehová. Az első árnyékok úgyis hajnalban születnek.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.09 19:29:19
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Alaposan megfigyel mindent, mondhatjuk megszokásnak is, ha esetleg menekülnie kellene. Nem Nalában nem bízik, sőt, egy apró mosoly ismét átsuhan arcán a lány megjegyzésére, orvostudományát illetően. Nem. D'Or sem bánja, hogy csak egy hege volt és nem Nalaeä miatt. Önzetlensége már-már csodával határos, a férfi gyanítja, hogy ez nem csak kiképzésének és nevelésének köszönhető, valahol a leány természete is ilyen.*
- Rendben. *Válaszol mélán fegyvereit illetően. A Sellőház nyugodt, egy sarkon sem követik őket, semmi olyan jelet nem lát, mely miatt aggódnia kellene, így maga a kérdés is feleslegessé vált.
Érdekes módon Nalaeä szobája, olyan, mint maga a lány. Tisztaságához kétség nem férhet, s D'or, Nala foglalkozása ellenére állítja ezt a legkisebb meghökkenés nélkül. A tündér a legnemesebb lények egyike, akivel élete során találkozott, sőt a legnemesebb, hisz az öreg Próféta végül hamisnak bizonyult. Ehhez mérten figyeli hát, tekintete megenyhül, s ültében fogadja őt. Úgy helyezkedik, hogy a lehető legkényelmesebb legyen kettejük számára, majd tekintetét a lányéba fúrva kezdi hallgatni. Nalaeä hirtelen változik, a kedves csacsogás, a hosszú beszéd máris enyhülést ád, a meleg öl érintése, a hófehér bőr, s ujjacskák az arcán. Ó, ha tudná, hogy az ábrák, miket megérint hogyan születtek... De érti a példabeszéd lényegét. Nalaeä elutasítása a legkedvesebb és legszelídebb, mit hallott, akárha gyermektől vonnák meg játékát oly módon, hogy azzal ő is egyetértsen. Tenyere a lány lapockáin nyugszik, csak olykor simít rajta kedvesen, bár háborúette, kard által cserzett bőre nem biztos, hogy élvezetet nyújthat. A visszaöltözéssel nem sokat törődött, így akadály kettejük közt nincs, csak a szándék, azonban az is D'or részéről érezhetően megadatott. A gyilkos tűz kihuny tekintetében, csupán a ragyogás marad, némi rajongással fűszerezve, csalódás nélkül, pedig oka volna rá. Apró csókkal illeti, mielőtt megszólal, türelemmel, csendben kivárva sorát:*
- Ihs'maillon nem ejtett könnyet a fáért, nem ejtett könnyet Árnyékért, nem ejtett könnyet semmiért, csak a célja volt fontos, hisz így született a világ, s csak így maradhat fenn, így lehet ismét a Semmi. *Nagyot sóhajt, s Nalaeä ritmusát követve járja vele az éjek táncát. A lendület hátára teríti az ágyon.*
- Mor'serjir monr th'isé'khter de'jir leh, Nalaeä Phyrra. *Leheli a szavakat.* Az éjszaka csillagai alatt a helyed. Ott lelem meg én is olykor napjaim frissét. *Az első igazi mosoly jelenik meg arcán, de ez is gyorsan kihuny, kézfeje Nala mellkasán simít végig, majd magára húzva ajka ajkára tapad, mozdulatai hevesebbé válnak.*
- Könnyet nem ejthetek én sem... a cél határozza meg az akaratot, s nem az akarat a célt. Mesédet megértettem, s egyenességed... példaértékű. *Beszéde nehézkesebb, fizikai valóját háttérbe szorítja a kéj, az illat, a forróság. Idejét sem tudja mikor volt utoljára nővel, de Nalaeä mellett nem is érzi ennek fontosságát. Az öröm, s a vágy órákká nyújtja a perceket is, s mi korábban évezredes fáradtság volt, most pillanatok alatti enyhülés.*
- Csillagokat... magam nem... adhatok, fényben élek, az éltet, s azt éltetem. *Folytatja. De szavai elfogynak, tekintete zárul, ölelése szorosabbá válik, tenyere a lány derekára feszül. Persze hosszú még az éj, s nem is siet igazán most már sehová. Az első árnyékok úgyis hajnalban születnek.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.09 19:29:19
4597. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-09 18:06:46
Üzenet elküldve: 2023-01-09 18:06:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nala szobájában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megszokta már D'or Gaiffar úr különös mondatait, melyek sejtése szerint talán idézetek lehetnek. Azt is tudja jól, hogy kevéske ő hozzá, hogy ilyesmiket megértsen. A tündérbe semmi nagyra törés nem szorult. Annál több alázat, önzetlenség és naiv hit az emberek jó szándékában.*
- Inkább nem gyakorolnám többet *simítja tenyereit D'or Gaiffar úr nagy kezére* - és biztonságban tudnálak, uram. *Lesüti a szemét, hiszen nem illő ilyet mondani. Kicsoda ő, hogy megszabjon bármit is egy férfinak? Egyedüli mentsége az őszinte, tiszta aggodalom, amiből a szavai meggondolatlanul kihajtottak.
A személyzeti folyosó jóval kevésbé díszes, mint a Sellőház vendégeknek fenntartott része, de azért tiszta és rendezett.
A kérdésre megrázza a fejét, bár egy kicsit azért elbizonytalanodik. De hát miért is lenne ez baj? Nem tesz semmi rosszat. Persze azért a lelkiismerete hamar feléled, s el is határozza, hogy saját pénecskéjéből majd a kasszába teszi az éjszaka, a fürdő meg az étel árát. Úgy lesz a legtisztább.
Kifizették, amikor a régi vezetés hátrahagyta a bordélyt, de Nala nem igazán tud mit kezdeni a pénzzel. Sose volt sajátja. Így azóta is érintetlenül lapul az erszény a ládája aljában.
Szeretné meghálálni az úr jó szándékát és figyelmét, mellyel így megtiszteli, de a házat nem akarná megkárosítani, hiszen így is sokáig kiesett a munkából. Nyugodtabb lenne, ha ilyen sebesüléssel a másik legalább néhány napra maradna, hogy gyógyuljon, mert ismeri már annyira, hogy tudja, nem fog vigyázni, nem lesz tekintettel a saját állapotára.*
- Lent vannak a bejáratnál. Biztonságban *bólint a fegyverek kapcsán.* - Ne aggódj. Mindig nagy gondot fordítanak erre. Ha keveredés lenne vagy eltűnne egy vendég holmija, méltán vonakodnának leadni bármit is. *A férfiak számára a fegyvereik sokszor különleges szentségek képviselnek. Ezt nagyon jól tudja, ezért igyekszik is mielőbb megnyugtatni D'or Gaiffar urat ebben az ügyben.
Becsukja maguk mögött a szoba ajtaját és a férfit az ágyra ülteti, míg ő keres helyet a bőrvértnek és az egyéb holmiknak.
Kedves kis lak. Szerény a maga módján, de kellemesen finom a berendezése. Lágy esésű függönyök, díszpárnák, fehérre festett bútorok és selymes tapintású ágynemű.
Nala a férfi ölébe helyezkedik, térdeit D'or Gaiffar úr csípője mellé csúsztatva. Megoldja a ruháját és lejjebb csúsztatja. Nem való, hogy elrejtse a kebleit itt, ahol a ház szabályai már nem írják elő.*
- Még amikor a szerájban éltem *kezd bele, míg ujjacskái a tetovált jelek mintáját járják végig a férfi arcán* - A méltóságos Faraonn úr unokaöccse érkezett látogatóba. Azt mondta, oly nagy öröme telik bennem, hogy elvinne magával. Faraonn úr pedig biztos volt benne, hogy kellemesebben telnének rokona éjszakái, ha velem az oldalán kísérné a karavánokat. Aztán megkérdezte tőle, hogy valóban ezt akarja-e? Az út hosszú, a sivatag pedig sokszor kegyetlen a tapasztalt utazókkal is. Veszélyektől pont elég magát félteni az embernek, mintsem a rá bízott értékeken felül még egy ilyen védtelen teremtés miatt aggódjék. Meg aztán... ismerte már jól, hogy afelől is intse, a féltékenység hamar megmérgezné, ha neki adna. Akaratlanul is bajt hoztam volna rá. *A történet közben, a pillantása lehorgad, mint aki szégyellene a férfira nézni.*
- Nem akarnék bajt hozni rád, uram, ahogy a terhedre lenni sem. Te olyan utakon jársz, amit egy magamfajta nem bírna el.
*A csípője végig finom köröket ír le, s beszéd közben ajka csókocskákat forraszt a szikár mellkasra.*
- De mindenkor örvend a szívem, ha látlak s ha felfrissíthetem a napjaidat azzal, amit adni tudok.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megszokta már D'or Gaiffar úr különös mondatait, melyek sejtése szerint talán idézetek lehetnek. Azt is tudja jól, hogy kevéske ő hozzá, hogy ilyesmiket megértsen. A tündérbe semmi nagyra törés nem szorult. Annál több alázat, önzetlenség és naiv hit az emberek jó szándékában.*
- Inkább nem gyakorolnám többet *simítja tenyereit D'or Gaiffar úr nagy kezére* - és biztonságban tudnálak, uram. *Lesüti a szemét, hiszen nem illő ilyet mondani. Kicsoda ő, hogy megszabjon bármit is egy férfinak? Egyedüli mentsége az őszinte, tiszta aggodalom, amiből a szavai meggondolatlanul kihajtottak.
A személyzeti folyosó jóval kevésbé díszes, mint a Sellőház vendégeknek fenntartott része, de azért tiszta és rendezett.
A kérdésre megrázza a fejét, bár egy kicsit azért elbizonytalanodik. De hát miért is lenne ez baj? Nem tesz semmi rosszat. Persze azért a lelkiismerete hamar feléled, s el is határozza, hogy saját pénecskéjéből majd a kasszába teszi az éjszaka, a fürdő meg az étel árát. Úgy lesz a legtisztább.
Kifizették, amikor a régi vezetés hátrahagyta a bordélyt, de Nala nem igazán tud mit kezdeni a pénzzel. Sose volt sajátja. Így azóta is érintetlenül lapul az erszény a ládája aljában.
Szeretné meghálálni az úr jó szándékát és figyelmét, mellyel így megtiszteli, de a házat nem akarná megkárosítani, hiszen így is sokáig kiesett a munkából. Nyugodtabb lenne, ha ilyen sebesüléssel a másik legalább néhány napra maradna, hogy gyógyuljon, mert ismeri már annyira, hogy tudja, nem fog vigyázni, nem lesz tekintettel a saját állapotára.*
- Lent vannak a bejáratnál. Biztonságban *bólint a fegyverek kapcsán.* - Ne aggódj. Mindig nagy gondot fordítanak erre. Ha keveredés lenne vagy eltűnne egy vendég holmija, méltán vonakodnának leadni bármit is. *A férfiak számára a fegyvereik sokszor különleges szentségek képviselnek. Ezt nagyon jól tudja, ezért igyekszik is mielőbb megnyugtatni D'or Gaiffar urat ebben az ügyben.
Becsukja maguk mögött a szoba ajtaját és a férfit az ágyra ülteti, míg ő keres helyet a bőrvértnek és az egyéb holmiknak.
Kedves kis lak. Szerény a maga módján, de kellemesen finom a berendezése. Lágy esésű függönyök, díszpárnák, fehérre festett bútorok és selymes tapintású ágynemű.
Nala a férfi ölébe helyezkedik, térdeit D'or Gaiffar úr csípője mellé csúsztatva. Megoldja a ruháját és lejjebb csúsztatja. Nem való, hogy elrejtse a kebleit itt, ahol a ház szabályai már nem írják elő.*
- Még amikor a szerájban éltem *kezd bele, míg ujjacskái a tetovált jelek mintáját járják végig a férfi arcán* - A méltóságos Faraonn úr unokaöccse érkezett látogatóba. Azt mondta, oly nagy öröme telik bennem, hogy elvinne magával. Faraonn úr pedig biztos volt benne, hogy kellemesebben telnének rokona éjszakái, ha velem az oldalán kísérné a karavánokat. Aztán megkérdezte tőle, hogy valóban ezt akarja-e? Az út hosszú, a sivatag pedig sokszor kegyetlen a tapasztalt utazókkal is. Veszélyektől pont elég magát félteni az embernek, mintsem a rá bízott értékeken felül még egy ilyen védtelen teremtés miatt aggódjék. Meg aztán... ismerte már jól, hogy afelől is intse, a féltékenység hamar megmérgezné, ha neki adna. Akaratlanul is bajt hoztam volna rá. *A történet közben, a pillantása lehorgad, mint aki szégyellene a férfira nézni.*
- Nem akarnék bajt hozni rád, uram, ahogy a terhedre lenni sem. Te olyan utakon jársz, amit egy magamfajta nem bírna el.
*A csípője végig finom köröket ír le, s beszéd közben ajka csókocskákat forraszt a szikár mellkasra.*
- De mindenkor örvend a szívem, ha látlak s ha felfrissíthetem a napjaidat azzal, amit adni tudok.
4596. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-08 20:35:58
Üzenet elküldve: 2023-01-08 20:35:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Eleinte az a furcsa érzése van olykor, hogy a bolondját járatják vele, emiatt jóval feszültebbé válik, mint korábban. Nem szereti, ha a bolondját járatják vele, Nalaeä sokszor értetlennek tűnik, vagy legalábbis úgy tesz. Szúrós tekintete nem véletlen figyeli a lány minden rezdülését, s törékeny testének mozdulatát, annak ellenére, hogy a kéj nyilvánvaló élvezete már szemmel és kézzel is fogható. Aztán az ijedt tekintet, s a hirtelen csittegés mindent megmagyaráz. A megvilágosodás kis mértékű csalódás is egyben, s Nalaeä minden igyekezete ellenére halk sóhaj tör fel belőle, ami persze betudható akár az élvezet jelének is. Egy élete van a lánynak, pontosabban Faraonn után ez a második. D'or egyre kevesebb esélyét látja annak, hogy kiszakíthatja ebből, hacsak nem kínál sokkal vonzóbb alternatívát, ami saját életvitelét tekintve kérdéses. Amikor a lány feláll, halkan szólal meg, mintha a felfelé egyre gyengébben kacskaringózó gőznek beszélne:*
- Imo, hak tir'kht nala set... fama vet, fama vet. S, lám falak közé zárták magukat, s elrejtőztek előle... könnyeim csordulnak. *Jelentsen bármit is a mondat, maga is feláll, s elfogadja a törülközőt. Elégedetten veszi szemügyre ismét vállát, s ujjaival simítja a gondosan fércelt sebet.*
- Köszönöm, Nalaeä, egy orvos sem tudta volna szebben és törődőbben. *Bólint, s miközben indul, ujját homlokához, majd mellkasához emeli. A főhajtás rituálé, a mozdulatok nemesebbek a legnemesebbnél is, Ish'Maillon áldását kínálja, jóllehet ezt a lány nem biztos, hogy tudja, látni már láthatta tőle korábban. Követi a lányt, a lehető legcsendesebben, feltűnik ugyanis számára, hogy bár halványak az emlékek, biztosan nem a vendégek számára fenntartott rész felé igyekeznek. A korábbi csalódás helyét ismét az érdeklődés veszi át.*
- Nem lesz belőle bajod, hogy ide viszel? Ez nem a vendégszállás. *Szólal meg halkan, a lányt fürkészve, majd menet közben minden útvonalat és sarkot megnéz.*
- A fegyvereimet a fogadótérben tetted el? *Kérdezi, szinte a lány fülébe lehelve.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 20:42:54
- Imo, hak tir'kht nala set... fama vet, fama vet. S, lám falak közé zárták magukat, s elrejtőztek előle... könnyeim csordulnak. *Jelentsen bármit is a mondat, maga is feláll, s elfogadja a törülközőt. Elégedetten veszi szemügyre ismét vállát, s ujjaival simítja a gondosan fércelt sebet.*
- Köszönöm, Nalaeä, egy orvos sem tudta volna szebben és törődőbben. *Bólint, s miközben indul, ujját homlokához, majd mellkasához emeli. A főhajtás rituálé, a mozdulatok nemesebbek a legnemesebbnél is, Ish'Maillon áldását kínálja, jóllehet ezt a lány nem biztos, hogy tudja, látni már láthatta tőle korábban. Követi a lányt, a lehető legcsendesebben, feltűnik ugyanis számára, hogy bár halványak az emlékek, biztosan nem a vendégek számára fenntartott rész felé igyekeznek. A korábbi csalódás helyét ismét az érdeklődés veszi át.*
- Nem lesz belőle bajod, hogy ide viszel? Ez nem a vendégszállás. *Szólal meg halkan, a lányt fürkészve, majd menet közben minden útvonalat és sarkot megnéz.*
- A fegyvereimet a fogadótérben tetted el? *Kérdezi, szinte a lány fülébe lehelve.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 20:42:54
4595. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-08 18:09:12
Üzenet elküldve: 2023-01-08 18:09:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem szeppen meg, amikor megállítják a kezét. Ahogy sejtette, D'or Gaiffar úr csak meg kíván fordulni, hogy méltóbb módon élvezhesse.
A tündér teste odaadón mozdul, helyezkedik, bár egyelőre, csupán magához simítja a kapott kegyet, míg csípője kívánatosan ringatózik meg-megemelkedve.
~Nem ezért?~ pislog fel értetlenül. Elképzelése sincs, hová tegye ezt a mondatot. Aztán csak zavartan elmosolyodik, betudva a dolgot annak, hogy az úr bizonyára csak tréfált.
A kérdésre kis pír fut az arcára, de mindjárt bólogat is. Meggyógyult, igen. Végtelenül szégyelli, hogy ilyen haszontalan kolonc volt a gyengesége miatt.*
- A gondomat viselték.
*A mellkasára kúszó kézért nyúl, s készségesen a keblére igazítja, hogy az érdes tenyér birtokba vehesse. Amikor azonban D'or Gaiffar úr tovább kérdezősködik, riadtan kapja ujját a férfi szájára és apró nemet int a fejével. Veszélyes beszéd ez, ami bajba keverheti mindkettőjüket. Nem ismeri annyira az új sellőket. Nem tudhatja, érti-e valamelyik a sivatagi nyelvet.*
- Ők uralják a kikötőt. Nekem ennyit kell tudnom *süti le a szemét, aztán a férfihoz simul. Csak a csípője mozog, édes, kéjes köröket dörzsölve a vágy éber álmára.
Szemét lehunyva szusszan, aztán megnedvesíti az ajkát és kelletlen fázóssággal emelkedik ki a dézsából.*
- Gyere *nyújt törülözőt a férfinak.* - A ruháid reggelre megszáradnak. *A holmiknak már valóban hűlt helyük. Csak a bőrvért és az esetleg a ruhában lapuló személyes tárgyak pihennek a paravánon kívül egy székre helyezve.
Nala ügyesen visszaveszi a finom harisnyákat és belebújik a ruhájába, mely a tessék-lássék törölközés miatt egészen a kebléhez tapad.
Ha D'or Gaiffar úr nem ellenkezik, akkor kézen fogva vezeti fel a szobájába. A saját szobájába. Méghozzá hátul, a fürdőházból induló személyzeti lépcsőn.*
*Nem szeppen meg, amikor megállítják a kezét. Ahogy sejtette, D'or Gaiffar úr csak meg kíván fordulni, hogy méltóbb módon élvezhesse.
A tündér teste odaadón mozdul, helyezkedik, bár egyelőre, csupán magához simítja a kapott kegyet, míg csípője kívánatosan ringatózik meg-megemelkedve.
~Nem ezért?~ pislog fel értetlenül. Elképzelése sincs, hová tegye ezt a mondatot. Aztán csak zavartan elmosolyodik, betudva a dolgot annak, hogy az úr bizonyára csak tréfált.
A kérdésre kis pír fut az arcára, de mindjárt bólogat is. Meggyógyult, igen. Végtelenül szégyelli, hogy ilyen haszontalan kolonc volt a gyengesége miatt.*
- A gondomat viselték.
*A mellkasára kúszó kézért nyúl, s készségesen a keblére igazítja, hogy az érdes tenyér birtokba vehesse. Amikor azonban D'or Gaiffar úr tovább kérdezősködik, riadtan kapja ujját a férfi szájára és apró nemet int a fejével. Veszélyes beszéd ez, ami bajba keverheti mindkettőjüket. Nem ismeri annyira az új sellőket. Nem tudhatja, érti-e valamelyik a sivatagi nyelvet.*
- Ők uralják a kikötőt. Nekem ennyit kell tudnom *süti le a szemét, aztán a férfihoz simul. Csak a csípője mozog, édes, kéjes köröket dörzsölve a vágy éber álmára.
Szemét lehunyva szusszan, aztán megnedvesíti az ajkát és kelletlen fázóssággal emelkedik ki a dézsából.*
- Gyere *nyújt törülözőt a férfinak.* - A ruháid reggelre megszáradnak. *A holmiknak már valóban hűlt helyük. Csak a bőrvért és az esetleg a ruhában lapuló személyes tárgyak pihennek a paravánon kívül egy székre helyezve.
Nala ügyesen visszaveszi a finom harisnyákat és belebújik a ruhájába, mely a tessék-lássék törölközés miatt egészen a kebléhez tapad.
Ha D'or Gaiffar úr nem ellenkezik, akkor kézen fogva vezeti fel a szobájába. A saját szobájába. Méghozzá hátul, a fürdőházból induló személyzeti lépcsőn.*
4594. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-08 16:23:45
Üzenet elküldve: 2023-01-08 16:23:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Orrán át szívja be a levegőt, hosszan és kitartóan. Érzi, ahogy az édesen illatos gőz járja át tüdejét. Mindenesetre jobb, mint a vér fémes íze, persze ehhez mérten, az elmúlt hatokat figyelembe véve szokatlan is. Nem sokáig állja a csókokat, s Nala igyekezetét. Balja a lány kezére csúszik, s óvatosan veszi le magáról. Lassan fordul, előbb csak feje, aztán válla, s teste is, elég időt adva Nalának, hogy engedje a mozdulatot. Derekánál fogja meg őt, s emeli a víz segítségével játszi könnyedséggel ölébe.*
- Patkányok... *mélázik el, miközben egy kósza, nedves hajtincset kisimít Nalaeä arcából. Mintha valami mosolyféle suhanna át arcán, ami oly hirtelen tűnik el, ahogyan megjelent.*
- Ugye tudod, hogy nem _ezért_ jöttem? *kérdezi csendesen, hideg tekintetét mélyen a lányéba mélyesztve. Persze érzelmeinek könnyedén parancsol, testének már kevésbé, s miként Nalaeä az imént is érezhette nem közömbös iránta, most sincs másképp így, hogy szemben vele, az ölében ülhet, bár D'or Gaiffar nem mozdul.*
- És meggyógyultál már? Segítettek itt rajtad, vagy szükséged van még valamire? *Kérdezi.* A Patkányokat nem ismerem túl jó, de úgy tartják a homokvihar a legerősebb vért alá is befúrja magát... *hatalmas jobb tenyere, ugyan keze kissé nehézkesen mozog még sebe miatt, de a lány derekáról hasán át szíve fölé simul*
- Khra'to e'irohei h d'rohei... tüdőn át a szívbe! *Mutatja az utat kezével.*
- Ha más nem, hát az arany mindent megold. *Vonja meg a vállát, s balja közelebb húzza a lányt magához. Csendesedik kissé, csak olykor sóhajt fel, azonban továbbra sem irányít, inkább kíváncsian fürkészi a lányon megjelenő érzelmek őszinteségét, leplezetlenül és szúrós tekintettel.*
- Mit tudunk ezekről a Patkányokról? Krighkk! *Ismétli saját nyelvén.* Mondj el mindent nekem. *Lejjebb csússzan a dézsában, s Nalaeänak több helyet ad a mozgáshoz. Valóban türelmes, ennyit már elértek nála, kérdés másnak is sikerült volna? Illetve ez az állapot örökké így marad?*
- Patkányok... *mélázik el, miközben egy kósza, nedves hajtincset kisimít Nalaeä arcából. Mintha valami mosolyféle suhanna át arcán, ami oly hirtelen tűnik el, ahogyan megjelent.*
- Ugye tudod, hogy nem _ezért_ jöttem? *kérdezi csendesen, hideg tekintetét mélyen a lányéba mélyesztve. Persze érzelmeinek könnyedén parancsol, testének már kevésbé, s miként Nalaeä az imént is érezhette nem közömbös iránta, most sincs másképp így, hogy szemben vele, az ölében ülhet, bár D'or Gaiffar nem mozdul.*
- És meggyógyultál már? Segítettek itt rajtad, vagy szükséged van még valamire? *Kérdezi.* A Patkányokat nem ismerem túl jó, de úgy tartják a homokvihar a legerősebb vért alá is befúrja magát... *hatalmas jobb tenyere, ugyan keze kissé nehézkesen mozog még sebe miatt, de a lány derekáról hasán át szíve fölé simul*
- Khra'to e'irohei h d'rohei... tüdőn át a szívbe! *Mutatja az utat kezével.*
- Ha más nem, hát az arany mindent megold. *Vonja meg a vállát, s balja közelebb húzza a lányt magához. Csendesedik kissé, csak olykor sóhajt fel, azonban továbbra sem irányít, inkább kíváncsian fürkészi a lányon megjelenő érzelmek őszinteségét, leplezetlenül és szúrós tekintettel.*
- Mit tudunk ezekről a Patkányokról? Krighkk! *Ismétli saját nyelvén.* Mondj el mindent nekem. *Lejjebb csússzan a dézsában, s Nalaeänak több helyet ad a mozgáshoz. Valóban türelmes, ennyit már elértek nála, kérdés másnak is sikerült volna? Illetve ez az állapot örökké így marad?*
4593. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-08 15:31:28
Üzenet elküldve: 2023-01-08 15:31:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon megnyugtatja a dicséret. A szíve még mindig szaporán ver egy darabig, amíg a feszültség lassan zilált emlékké csitul benne.
Hiába erőlteti, nem jut eszébe, ki említette neki azt a tavernát vagy hogy miért. A gondolatot kergetve hirtelen nem is érti, mire utal a férfi, aztán megérzi az ujjai között azt a rándulást. Szégyellősen leszegi a pilláit egy szelíd mosollyal, de a cirógatás nem marad abba. Legutóbb is kellően türelmes volt vele az úr. S ha esetleg úgy alakulna, hogy D'or Gaiffar tulajdonába kerül, mégse félhet tőle. Bár ha félsz környékezné, az odaadás és a szolgálat akkor is előbbre való. Nem volt mindig könnyű dolga a szerájban sem. Faraonn nagyúr kívánságai... De amikor oly nagy gyönyörűségére volt a gazdának! Nala számára pedig adni és megfelelni, gyönyört és megelégedést hozni, mindig csak ennyi volt az élet.*
- A Patkányok *kacskán ejti a szót. Nem tartja illőnek ilyen néven nevezni az urait, akkor sem, ha magukat nevezték el így* -, azt hiszem *vonja meg a vállát kissé.* - Nem tudom biztosan. Én... Én sokáig beteg voltam. A lányok is cserélődtek.
*Nagyot sóhajt. Kellemetlen a számára erről beszélni. Sosem érezte magát még annyira haszontalannak és hálátlannak, mint mikor az első hideg idő ágynak döntötte. Nem is akarja ezzel traktálni D'or Gaiffar urat. Ajkait inkább a szikár testre hintett csókokra használja, s a kis megtorpanás után a keze is újra munkához lát. A férfi bár úgy tűnik, megnyugodott, de a gyönyör bizonyára ennél jóval hathatósabban tudná leoldani a benne gyűlő feszültséget. Nala számára természetes az ilyesmi. Pont olyan alapvető szükséglete ez az uraknak, mint az étel és az ital.*
*Nagyon megnyugtatja a dicséret. A szíve még mindig szaporán ver egy darabig, amíg a feszültség lassan zilált emlékké csitul benne.
Hiába erőlteti, nem jut eszébe, ki említette neki azt a tavernát vagy hogy miért. A gondolatot kergetve hirtelen nem is érti, mire utal a férfi, aztán megérzi az ujjai között azt a rándulást. Szégyellősen leszegi a pilláit egy szelíd mosollyal, de a cirógatás nem marad abba. Legutóbb is kellően türelmes volt vele az úr. S ha esetleg úgy alakulna, hogy D'or Gaiffar tulajdonába kerül, mégse félhet tőle. Bár ha félsz környékezné, az odaadás és a szolgálat akkor is előbbre való. Nem volt mindig könnyű dolga a szerájban sem. Faraonn nagyúr kívánságai... De amikor oly nagy gyönyörűségére volt a gazdának! Nala számára pedig adni és megfelelni, gyönyört és megelégedést hozni, mindig csak ennyi volt az élet.*
- A Patkányok *kacskán ejti a szót. Nem tartja illőnek ilyen néven nevezni az urait, akkor sem, ha magukat nevezték el így* -, azt hiszem *vonja meg a vállát kissé.* - Nem tudom biztosan. Én... Én sokáig beteg voltam. A lányok is cserélődtek.
*Nagyot sóhajt. Kellemetlen a számára erről beszélni. Sosem érezte magát még annyira haszontalannak és hálátlannak, mint mikor az első hideg idő ágynak döntötte. Nem is akarja ezzel traktálni D'or Gaiffar urat. Ajkait inkább a szikár testre hintett csókokra használja, s a kis megtorpanás után a keze is újra munkához lát. A férfi bár úgy tűnik, megnyugodott, de a gyönyör bizonyára ennél jóval hathatósabban tudná leoldani a benne gyűlő feszültséget. Nala számára természetes az ilyesmi. Pont olyan alapvető szükséglete ez az uraknak, mint az étel és az ital.*
4592. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-08 13:32:01
Üzenet elküldve: 2023-01-08 13:32:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Egészen kellemes most. A víz pont annyira forró, amennyire az még élvezetes lehet, s D'or tagjai apránként melegednek fel. Akaratlanul is elhallgat, mikor csendre intik, mert nem érzi sem parancsolónak, sem pedig ellenségesnek. Valahol érzi, hogy nem annak szól, hogy a lányt ne érdekelné, amit mond, régen sem volt így, sőt. Érdeklődő naivitása rá sokkal veszélyesebb, mint D'or Gaiffarra.*
- Ügyes vagy. *Szól, miután azt érzi, hogy a munka elkészült, s Nala teste melegíti tovább zsibbadt tagjait. Baljával ellenőrzi a varrást, s elégedetten morrant fel.* Mintha nem is volna seb. Nem hátrálsz meg, ezért is van szükségem rád, többek között. Úgy tartják, a sötét sincs meg a világos nélkül, assele és fres, forróság és fagy, nyár és tél. *Sóhajt fel, lehunyja szempilláit.* Mindegy nekem kin múlik, megegyezek azzal, ha kell kivásárollak. *Pillant hátra, majd meglepetten érzi ölében a leány kezét. Nem mondhatni, hogy kellemetlen, de egyáltalán nem voltak hasonló tervei a mai napot illetően.*
- Hét varjú... *köszörüli meg a torkát* a kölök, akit elkaptam nem mondta, hogy rom, sőt... *akad meg a mondandója egy leheletnyit* de végül is egy kicsit maradhatunk még, míg megbeszélsz mindent, s elmondod, mit tegyek.
*Izmai elernyednek, elengedi magát, s keze, min támasztja állát a dézsa falán a levegőben lóg. Izzó haraggal és határozottsággal érkezett, egy kis dúdolás, némi étel, halk, kedves szavak, s D'or Gaiffar már-már átadja magát, mit a lány is érezhet apró kezével. Egy pillanatnyi csend után aztán mégis megszólal:*
- Nalaeä... mit csinálsz... *kérdezi lehunyt szemmel, kábán, bódultan a forró víztől, s a gyöngyvirág illattól* miért? *Sóhajt fel, de továbbra is hagyja, hogy irányítsák.*
- Nem félsz tőlem? *Kérdezi a lányhoz simulva, lerázva zsibbadt jobbját, inkább a víz alá merítve melegíti fel, akaratlanul is Nalaeä combjához érve. Fejét rázza meg, s a dézsa falába kapaszkodik.*
- Ki uralja most a Sellőházat? *Kérdezi élénkebben.* Hol vannak a régi vezetők?
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 16:00:25
- Ügyes vagy. *Szól, miután azt érzi, hogy a munka elkészült, s Nala teste melegíti tovább zsibbadt tagjait. Baljával ellenőrzi a varrást, s elégedetten morrant fel.* Mintha nem is volna seb. Nem hátrálsz meg, ezért is van szükségem rád, többek között. Úgy tartják, a sötét sincs meg a világos nélkül, assele és fres, forróság és fagy, nyár és tél. *Sóhajt fel, lehunyja szempilláit.* Mindegy nekem kin múlik, megegyezek azzal, ha kell kivásárollak. *Pillant hátra, majd meglepetten érzi ölében a leány kezét. Nem mondhatni, hogy kellemetlen, de egyáltalán nem voltak hasonló tervei a mai napot illetően.*
- Hét varjú... *köszörüli meg a torkát* a kölök, akit elkaptam nem mondta, hogy rom, sőt... *akad meg a mondandója egy leheletnyit* de végül is egy kicsit maradhatunk még, míg megbeszélsz mindent, s elmondod, mit tegyek.
*Izmai elernyednek, elengedi magát, s keze, min támasztja állát a dézsa falán a levegőben lóg. Izzó haraggal és határozottsággal érkezett, egy kis dúdolás, némi étel, halk, kedves szavak, s D'or Gaiffar már-már átadja magát, mit a lány is érezhet apró kezével. Egy pillanatnyi csend után aztán mégis megszólal:*
- Nalaeä... mit csinálsz... *kérdezi lehunyt szemmel, kábán, bódultan a forró víztől, s a gyöngyvirág illattól* miért? *Sóhajt fel, de továbbra is hagyja, hogy irányítsák.*
- Nem félsz tőlem? *Kérdezi a lányhoz simulva, lerázva zsibbadt jobbját, inkább a víz alá merítve melegíti fel, akaratlanul is Nalaeä combjához érve. Fejét rázza meg, s a dézsa falába kapaszkodik.*
- Ki uralja most a Sellőházat? *Kérdezi élénkebben.* Hol vannak a régi vezetők?
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 16:00:25
4591. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-08 12:13:19
Üzenet elküldve: 2023-01-08 12:13:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szelíd mosoly telepszik a tündér ajkára, amikor látja, hogy a férfi milyen jó étvággyal eszik. A gyógyulás kiveszi az ember erejét. Muszáj pótolni.
D'or Gaiffar úr sokkal törődöttebbnek tűnik, mint mikor utoljára látta. Az arca beesettebb, s a szeme alá is már-már ijesztő karikák mélyülnek. De Nala oly' szeretettel őrzi első találkozásuk emlékét, hogy ha mégennyire zord lenne is az az ábrázat, akkor is pontosan ilyen gyengéd törődéssel és bizalommal fordulna felé.
Mielőtt nekilátna a sebvarrásnak, finom mozdulatokkal lemosdatja a férfit, aztán kibújik a ruhájából és mögé helyezkedik, mikor D'or Gaiffar előre dőlve megtámaszkodik a dézsa szélén. Így jobban hozzáfér, és jobban is látja, mit csinál. Reszket a keze a tűvel. Drága selymet hímzett már ugyan, de bőrt még sosem szúrt át tűvel. Beharapja az ajkát, amikor nekilát. Valószínűleg belőle több aggodalmas hangocska és szisszenés szakad ki, mint a harcosból. Főleg az elején. Csak azért nem zaklatja fel pityergésig a dolog, mert tisztában van vele, hogy muszáj.*
- Sssss... *inti D'or Gaiffar urat, mikor belekezdene a mondandójába. Egyszerre egy dolgot!
Nagyon koncentrál, hogy ne okozzon a kelleténél több fájdalmat, és hogy az öltések tényleg tartsanak, mert az elsőnél túl közelre sikerült, s át is szaladt a cérna, ahogy meghúzta. Sokkal nehezebb átszúrni a tűt így, mint a szöveten. Sokkal-sokkal nehezebb. Idegességét csak fokozza, mikor vér is serken. Annyira igyekszik, hogy meg is feledkezik a dúdolásról, sőt, egy idő után már szinte arról is, hogy a seb túloldalán élő ember van. Csak az öltésekre figyel, ahogy óvatosan meghúzva egyiket a másik után, lassan összezárja a sebet.
Akkor kezd igazán remegni a keze, mikor a cérna elvágása után leteszi az eszközöket és körbetörli művét egy tiszta, alkoholos gyolccsal.
Önkéntelenül is borért nyúl és nyel belőle néhány nagy kortyot, hogy megnyugodjon. Aztán csak a férfi hátához simul. Pillantása végigfut a művön, ami első próbálkozásra tulajdonképpen nem is lett olyan szörnyű.
Hallgatja D'or Gaiffar úr szavait. Közben ajkai apró csókokat hintenek az ében bőrre.*
- Erről nem én döntök, uram *mondja csendesen.* - A Sellőháznak tartozom hűséggel, bármennyire is kedves vagy nekem. *Egy pillanatra befelhőzik a gondolatait a sötét árnyak, hiszen egyáltalán nem biztos még, hogy maradhat.* - De ha úgy hozná a sors *mondja félszegen, hiszen a korábban elhangzottak után önzésnek tűnik azt kérni, hogy tartsa fenn a számára ezt a kegyet* -, megtisztelő lenne szolgálni téged, uram.
*Egy sóhaj után azért valamelyest visszatér a bizakodása. Ha a Sellőház nem zár be, márpedig miért zárna be egy ilyen kedvelt intézmény, akkor ő továbbra is jó szolgálatot tehet. Eddig is igyekezett, eztán se lesz másképp.*
- Hét Varjú Taverna? *ismétli kérdőn.* - Még sose hallottam róla. *Aztán töprengő ráncocskák szaladnak a tündér homlokára.* - De, de talán mégis. Valaki mintha említette volna egyszer. De az a hely már jó ideje csak elhagyatott rom.
*Észre se veszi, hogy balja már csak megszokásból is, de a férfi ágyékát cirógatja.*
*Szelíd mosoly telepszik a tündér ajkára, amikor látja, hogy a férfi milyen jó étvággyal eszik. A gyógyulás kiveszi az ember erejét. Muszáj pótolni.
D'or Gaiffar úr sokkal törődöttebbnek tűnik, mint mikor utoljára látta. Az arca beesettebb, s a szeme alá is már-már ijesztő karikák mélyülnek. De Nala oly' szeretettel őrzi első találkozásuk emlékét, hogy ha mégennyire zord lenne is az az ábrázat, akkor is pontosan ilyen gyengéd törődéssel és bizalommal fordulna felé.
Mielőtt nekilátna a sebvarrásnak, finom mozdulatokkal lemosdatja a férfit, aztán kibújik a ruhájából és mögé helyezkedik, mikor D'or Gaiffar előre dőlve megtámaszkodik a dézsa szélén. Így jobban hozzáfér, és jobban is látja, mit csinál. Reszket a keze a tűvel. Drága selymet hímzett már ugyan, de bőrt még sosem szúrt át tűvel. Beharapja az ajkát, amikor nekilát. Valószínűleg belőle több aggodalmas hangocska és szisszenés szakad ki, mint a harcosból. Főleg az elején. Csak azért nem zaklatja fel pityergésig a dolog, mert tisztában van vele, hogy muszáj.*
- Sssss... *inti D'or Gaiffar urat, mikor belekezdene a mondandójába. Egyszerre egy dolgot!
Nagyon koncentrál, hogy ne okozzon a kelleténél több fájdalmat, és hogy az öltések tényleg tartsanak, mert az elsőnél túl közelre sikerült, s át is szaladt a cérna, ahogy meghúzta. Sokkal nehezebb átszúrni a tűt így, mint a szöveten. Sokkal-sokkal nehezebb. Idegességét csak fokozza, mikor vér is serken. Annyira igyekszik, hogy meg is feledkezik a dúdolásról, sőt, egy idő után már szinte arról is, hogy a seb túloldalán élő ember van. Csak az öltésekre figyel, ahogy óvatosan meghúzva egyiket a másik után, lassan összezárja a sebet.
Akkor kezd igazán remegni a keze, mikor a cérna elvágása után leteszi az eszközöket és körbetörli művét egy tiszta, alkoholos gyolccsal.
Önkéntelenül is borért nyúl és nyel belőle néhány nagy kortyot, hogy megnyugodjon. Aztán csak a férfi hátához simul. Pillantása végigfut a művön, ami első próbálkozásra tulajdonképpen nem is lett olyan szörnyű.
Hallgatja D'or Gaiffar úr szavait. Közben ajkai apró csókokat hintenek az ében bőrre.*
- Erről nem én döntök, uram *mondja csendesen.* - A Sellőháznak tartozom hűséggel, bármennyire is kedves vagy nekem. *Egy pillanatra befelhőzik a gondolatait a sötét árnyak, hiszen egyáltalán nem biztos még, hogy maradhat.* - De ha úgy hozná a sors *mondja félszegen, hiszen a korábban elhangzottak után önzésnek tűnik azt kérni, hogy tartsa fenn a számára ezt a kegyet* -, megtisztelő lenne szolgálni téged, uram.
*Egy sóhaj után azért valamelyest visszatér a bizakodása. Ha a Sellőház nem zár be, márpedig miért zárna be egy ilyen kedvelt intézmény, akkor ő továbbra is jó szolgálatot tehet. Eddig is igyekezett, eztán se lesz másképp.*
- Hét Varjú Taverna? *ismétli kérdőn.* - Még sose hallottam róla. *Aztán töprengő ráncocskák szaladnak a tündér homlokára.* - De, de talán mégis. Valaki mintha említette volna egyszer. De az a hely már jó ideje csak elhagyatott rom.
*Észre se veszi, hogy balja már csak megszokásból is, de a férfi ágyékát cirógatja.*
4590. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-08 09:23:03
Üzenet elküldve: 2023-01-08 09:23:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mintha soha el sem ment volna, a régmúlt ideje visszaköszön, a dézsa és a paraván is. Mélán hagyja, hogy elvezessék, s ha követik is őrök, láthatják, hogy ártó széndéka nincsen, jóllehet talán korábban sem volt. Hirtelen haragja odébbállt, beszéde is inkább motyogás, miközben segítséggel, de a bőrvértet rögzítő hevedereket kicsatolja, s immár félmeztelen áll a lány előtt. Jobb válla alatt közvetlen indul a sebhely, hosszan lefelé. Ha volt is ideje varrosodni, a hirtelen mozdulatok miatt korábban felszakadt, szivárgó vér borítja hátát.*
- A sós víz jót tett neki... *utal tengeri útjára és arra, hogy bár friss a seb, miért nem fertőződött el eddig, miközben nadrágjától is megszabadul, engedi, hogy segítsenek benne.*
- Hát varrd. *Mondja halkan, s a másik sellő által hozott ételt egy pillanat alatt eltünteti. A borból nem fogyaszt. Engedelmesen dől előre a dézsa falának, hogy karjaira támaszkodva, Nala a sebhez hozzáférjen. A dúdolás ellenére, persze sokkal békésebben, de megismétli, amiért érkezett:*
- Velem kell jönnöd. Szolgálj engem, adok aranyat, ételt és jövőt. *Mormogja, majd elnyom egy hatalmas ásítást, szinte belezeng állkapcsa. Nem különösebben reagál arra sem, ha megszúrják, talán csak egy szisszenéssel.*
- Négy napja úsztam már, mire vissza... visszatértem. *Ismét ásít, még szeme is könnybelábad.* Csata volt. *Mondja halkan.*
- A Hét varjú Tavernába tartottam, ott terveztem aludni, de eszembe jutottál. Ha'kr fkh'a ha'kr... Cél, cél után, miképp a vízcseppet sem feledi a homok, hiába nyeli el.
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 09:24:21
- A sós víz jót tett neki... *utal tengeri útjára és arra, hogy bár friss a seb, miért nem fertőződött el eddig, miközben nadrágjától is megszabadul, engedi, hogy segítsenek benne.*
- Hát varrd. *Mondja halkan, s a másik sellő által hozott ételt egy pillanat alatt eltünteti. A borból nem fogyaszt. Engedelmesen dől előre a dézsa falának, hogy karjaira támaszkodva, Nala a sebhez hozzáférjen. A dúdolás ellenére, persze sokkal békésebben, de megismétli, amiért érkezett:*
- Velem kell jönnöd. Szolgálj engem, adok aranyat, ételt és jövőt. *Mormogja, majd elnyom egy hatalmas ásítást, szinte belezeng állkapcsa. Nem különösebben reagál arra sem, ha megszúrják, talán csak egy szisszenéssel.*
- Négy napja úsztam már, mire vissza... visszatértem. *Ismét ásít, még szeme is könnybelábad.* Csata volt. *Mondja halkan.*
- A Hét varjú Tavernába tartottam, ott terveztem aludni, de eszembe jutottál. Ha'kr fkh'a ha'kr... Cél, cél után, miképp a vízcseppet sem feledi a homok, hiába nyeli el.
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 09:24:21
4589. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-07 22:17:18
Üzenet elküldve: 2023-01-07 22:17:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az az őszinte, ezüstszín tekintet is egészen kitisztul, ahogy D'or Gaiffar lelke kissé elcsendesedik. A fürdőház felé vezeti a férfit, s közben figyel a szavaira, s bólintva jelzi is ezt. Mielőtt bevonulna a sivatagival az egyik paraván diszkréciója mögött megbúvó dézsához, még elkap egy sellőt, s gyorsan sorolva kér néhány dolgot, amire szüksége lesz, és ételt meg italt is hozat vele. A tündér természetétől a lehető legtávolabb áll az utasítgatás, de még a szívességkérés is. Inkább mindig ő az, aki önzetlenül segít kérés vagy kérdés nélkül. Így aztán a sellőnek kétsége sincs, hogy ez most igazán fontos és sürgős ügy lehet. Nem is akadékoskodik.
Nala óvatosan kezdi el vetkőztetni a férfit, különösen, amikor ama bizonyos seb környékéhez ér. Nem akarja a varrba ragadt anyaggal tovább rontani a helyzetet, így tényleg csak nagyon figyelmesen mozdít raja.
A vízbe segíti D'or Gaiffart, már amennyire lehet ilyet mondani egy nálánál majd' kétszerte nagyobb férfi kapcsán. Abban az egyben szinte biztos, hogy jól fog esni neki a meleg fürdő.
Illenék beszélgetnie, de még nem nagyon tudna miről. Véletlenül se szeretné felzaklatni az ébenbőrű harcost. Így hát kisebb-nagyobb szünetekkel újból és újból belekezd a csendes, nyugtató dúdolásba. Közben óvatosan letisztogatja a seb környékét. Mit nem adna érte, ha másra bízhatná, de nem biztos benne, hogy a férfi engedné. A legjobb lenne, ha akadna egy gyógyító ital, de az ilyesmit egy ideje elég nehéz beszerezni itt a kikötőben.
Hamarosan megérkezik a másik sellő a tálcával. Egy tálon étel: gyümölcs, sajt és egy darab lepénykenyér. Egy kis kancsóban vizezett bor. Külön összekészítve pedig gyolcs, tű, cérna és szesz.*
- Néhány öltéssel muszáj lesz összevarrnom *mondja.* - De bocsásd meg uram, nem vagyok ebben túl ügyes.
Nala óvatosan kezdi el vetkőztetni a férfit, különösen, amikor ama bizonyos seb környékéhez ér. Nem akarja a varrba ragadt anyaggal tovább rontani a helyzetet, így tényleg csak nagyon figyelmesen mozdít raja.
A vízbe segíti D'or Gaiffart, már amennyire lehet ilyet mondani egy nálánál majd' kétszerte nagyobb férfi kapcsán. Abban az egyben szinte biztos, hogy jól fog esni neki a meleg fürdő.
Illenék beszélgetnie, de még nem nagyon tudna miről. Véletlenül se szeretné felzaklatni az ébenbőrű harcost. Így hát kisebb-nagyobb szünetekkel újból és újból belekezd a csendes, nyugtató dúdolásba. Közben óvatosan letisztogatja a seb környékét. Mit nem adna érte, ha másra bízhatná, de nem biztos benne, hogy a férfi engedné. A legjobb lenne, ha akadna egy gyógyító ital, de az ilyesmit egy ideje elég nehéz beszerezni itt a kikötőben.
Hamarosan megérkezik a másik sellő a tálcával. Egy tálon étel: gyümölcs, sajt és egy darab lepénykenyér. Egy kis kancsóban vizezett bor. Külön összekészítve pedig gyolcs, tű, cérna és szesz.*
- Néhány öltéssel muszáj lesz összevarrnom *mondja.* - De bocsásd meg uram, nem vagyok ebben túl ügyes.
4588. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-07 21:32:28
Üzenet elküldve: 2023-01-07 21:32:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Szigorú tekintete a lányra, s az ajtóra néz, kettő közt váltogatva indulna már, nem érti a késlekedés okát. Aztán egyik pillanatban már csak a lányt látja, térde megroggyan, s az illat, mi régen is oly nagy hatással volt rá, most sem kerüli el. Az ezüst, mi tekintetéből sugárzik, vagy tán gyöngyházszín ruhája fényét látja benne tükrözni? Nem veszi észre mikor leül, s a dal ritmusára kissé mozdulva mély hangján dúdol a lánnyal, míg homlokuk egybeér. Megrándul, de mire szabadulna, már csak halkan felsóhajt, s hosszasan szívja be az édes nektár illatát. A dallal jár a dűnék közt a szél, fahéj, fűszer, füge, s a hang, ahogyan a bőrsátor ponyvájához ér az éjszaka lehelete. Behallik a tűz pattogása és a szikrák pattanó tánca. Otthon van, s Nala vele... egyszerű, de puha szőnyegen, mit középszerűek szőttek gondos kézzel. Fájó hátát hűvösen támasztja meg a Sellőház mesterien faragott bútorzata.*
- Knot'taro so fama teres, mana der, Nalaeä Phyrra... Megfürdök. Eszem és ellátod a sebeimet. *Bólint engedelmesen, s ismétli, mit az imént hallott, engedi, hogy vezessék, gondolatban és tettben is.*
- Megvágtak... *biccent hátra motyogva, akár ültében, akár séta közben* szablya, azt hiszem. *Mintha nem emlékezne arra, mit az imént állított, már nem olyan sürgős a távozás, bár nem érti miért, legalábbis egyelőre nem.*
- Nem érem el... *kezdene fészkelődni, de akár szól a dal, akár nem, egy pillanatra elfelejti való mivoltát, vagy csupán a lány, ki ilyen hatással tud lenni rá. Talán ezért is érkezett? Nem valószínű. D'or Gaiffar való volt régen és most is az.*
- Kezdetben csupán a homok volt, s a dűnék közt táncoló forró szél. Egyetlen járta útját, s a tiszta napot éltette, forróság volt az ő istene, mígnem Árnyékot vetettek, romlásba dönttettek. Légy a Kezdet, s Kezdet lészen, légy az Egyetlen, s újra gondolataidba merülhetsz. *Lehunyja szemét, s ismét fájdalmat érez, de hagyja, mit vele akarnak tenni, hagyja, hogy ezúttal Nala irányítson.*
- Knot'taro so fama teres, mana der, Nalaeä Phyrra... Megfürdök. Eszem és ellátod a sebeimet. *Bólint engedelmesen, s ismétli, mit az imént hallott, engedi, hogy vezessék, gondolatban és tettben is.*
- Megvágtak... *biccent hátra motyogva, akár ültében, akár séta közben* szablya, azt hiszem. *Mintha nem emlékezne arra, mit az imént állított, már nem olyan sürgős a távozás, bár nem érti miért, legalábbis egyelőre nem.*
- Nem érem el... *kezdene fészkelődni, de akár szól a dal, akár nem, egy pillanatra elfelejti való mivoltát, vagy csupán a lány, ki ilyen hatással tud lenni rá. Talán ezért is érkezett? Nem valószínű. D'or Gaiffar való volt régen és most is az.*
- Kezdetben csupán a homok volt, s a dűnék közt táncoló forró szél. Egyetlen járta útját, s a tiszta napot éltette, forróság volt az ő istene, mígnem Árnyékot vetettek, romlásba dönttettek. Légy a Kezdet, s Kezdet lészen, légy az Egyetlen, s újra gondolataidba merülhetsz. *Lehunyja szemét, s ismét fájdalmat érez, de hagyja, mit vele akarnak tenni, hagyja, hogy ezúttal Nala irányítson.*
4587. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-07 20:43:13
Üzenet elküldve: 2023-01-07 20:43:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A tündéren látszik, hogy megnyugszik, amikor D'or Gaiffar átadja a fegyvereit, de az aggodalom nem tűnik el a szeméből. Aggódik, igen, de nem magáért, hanem az úrért.
Apró keze szinte elveszik a férfiéban, amikor félrevonulnak, hogy beszélhessenek. Nem tud napirendre térni afelett, hogy megváltozott a másik. Lehet, hogy meg is ijesztenék a szavak, melyek leheletvékony ajánlat-gúnyát viselnek, de inkább tűnnek kijelentésnek. Ezt csak tetézi, hogy nem is tudja pontosan, hányadán is áll most a Sellőházzal. De akkor meglátja a kezén a vért. Csak úgy vöröslik Nala halovány bőrén.
Leülteti a férfit és az ében arcot finom kis tenyerei közé fogja. Homlokát D'or Gaiffarénak dönti és halkan dúdolni kezd. Elsőre talán választ és indulást sürgetve lerázná magáról ezt a gyermeteg közjátékot a harcos, de nem fogja. Nala hangja a zilált gondolatok közé túr, s mint a lázban vergődő testen a hideg borogatás, oly jótékonyan hat.
Régi ének ez. Régebbi a wegtoreni nyelvnél, régebbi talán a sivatagi dialektusnál is. Nem is ismeri teljesen a kiejtett szavak jelentését, de a szerájban felcseperedett leányok mind éneklik ezt az igét a legádázabb homokviharok idején. Úgy tartják, elcsitítja a dühöngő szelet, leoldja a reá gabalyodott súlyt, mely útja során meggyűlt rajta a sötétségből.
Énekli. Énekli, amíg csak kell. Amíg nem érzi, hogy ez a feszült düh elengedi szorításából a férfit. Csak Nala hangja van. A puha érintése, a finom gyöngyvirág illata és a békét dúdoló hangja.*
- Megfürdesz *mondja épp fordított hangsúllyal, mint ahogy a sivatagi szólt őhozzá. Úgy utasít, mint aki csupán a jövendőből olvassa a tényeket, s így mintha neki magának egy szelíd kérlelésnél is kevesebb nyomatéka se lenne mindebben. És nincs is. Hogy is lehetne?* - Eszel, és ellátom a sebedet, D'or Gaiffar.
Apró keze szinte elveszik a férfiéban, amikor félrevonulnak, hogy beszélhessenek. Nem tud napirendre térni afelett, hogy megváltozott a másik. Lehet, hogy meg is ijesztenék a szavak, melyek leheletvékony ajánlat-gúnyát viselnek, de inkább tűnnek kijelentésnek. Ezt csak tetézi, hogy nem is tudja pontosan, hányadán is áll most a Sellőházzal. De akkor meglátja a kezén a vért. Csak úgy vöröslik Nala halovány bőrén.
Leülteti a férfit és az ében arcot finom kis tenyerei közé fogja. Homlokát D'or Gaiffarénak dönti és halkan dúdolni kezd. Elsőre talán választ és indulást sürgetve lerázná magáról ezt a gyermeteg közjátékot a harcos, de nem fogja. Nala hangja a zilált gondolatok közé túr, s mint a lázban vergődő testen a hideg borogatás, oly jótékonyan hat.
Régi ének ez. Régebbi a wegtoreni nyelvnél, régebbi talán a sivatagi dialektusnál is. Nem is ismeri teljesen a kiejtett szavak jelentését, de a szerájban felcseperedett leányok mind éneklik ezt az igét a legádázabb homokviharok idején. Úgy tartják, elcsitítja a dühöngő szelet, leoldja a reá gabalyodott súlyt, mely útja során meggyűlt rajta a sötétségből.
Énekli. Énekli, amíg csak kell. Amíg nem érzi, hogy ez a feszült düh elengedi szorításából a férfit. Csak Nala hangja van. A puha érintése, a finom gyöngyvirág illata és a békét dúdoló hangja.*
- Megfürdesz *mondja épp fordított hangsúllyal, mint ahogy a sivatagi szólt őhozzá. Úgy utasít, mint aki csupán a jövendőből olvassa a tényeket, s így mintha neki magának egy szelíd kérlelésnél is kevesebb nyomatéka se lenne mindebben. És nincs is. Hogy is lehetne?* - Eszel, és ellátom a sebedet, D'or Gaiffar.
4586. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-07 19:50:29
Üzenet elküldve: 2023-01-07 19:50:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Látja, persze... hogyne látná, hogy szép lassan veszik körbe, akár prérin az éhes hiénák a fáradt vadat. Nem kétli, hogy nem nyújt szokványos látványt, vértől iszamós vértje, szokatlan arc és hideg tekintet párosul a kiáltással, ahogyan a lányt hívja. Keze továbbra is karba fonva, nem nyúl fegyveréért, még akkor sem, mikor az őrök lassan, lassan közelebb lépdelnek, egyikük feltartott kézzel próbálja nyugtatni.*
- A Csend az én végzetem, a Néma az én nevem, a Hallgatás mi körbe ölel, s nem félem a Hangtalanok útját! *Halkan felkacag, ujját emeli az őt győzködő felé.*
- Es' ahrobal, te mahtiak ves ges! A homok tánca kiszámíthatatlan a szélben. *Kuncogása elhalkul, s egyre dühösebb.*
- Bir'hea dot, Nalaeä Phyrra? Bir'hea dot, Nalaeä Phyrra?! *Talán hisztérikus gyermeknek is tűnne, ha dobbantana, de nem teszi. Az őr, már karnyújtásnyira.*
- Ne merészeld... NE MERÉSZ... *Morgás indul, s fogai összekoccannak, mikor meghallja. A lány nem változott semmit, pedig nagyon sok idő eltelt. Két esztendő is talán, vagyis D'or úgy érzi.*
- Nalaeä. *Enyhül meg kissé, s karjai megereszkednek, arcéle nem ráng tovább, nyakán az erek lassan elsimulnak. Talán ennyi elég is az őröknek, hogy megnyugodjanak kissé. Szótlan nyújtja át fegyvereit a lánynak, de tekintetét továbbra is az őrökön tartja. Más a viszontlátás, cseppet sem tűnhet romantikusnak. Ha a lány elveszi azokat, kezét hirtelen vágja magasba, s csúfondáros arckifejezést öltve vonja meg a vállát a Sellőház armadájának.*
- Putuo itas. *Veri össze két tenyerét, vigyora kétséget sem támaszt azzal szemben, hogy egy káromkodás hagyta el ajkát. Majd a lány invitálásának engedve, követi.*
- Nem vagyok éhes. Fürödni sem akarok. *Válaszol szűkszavúan, s a lánynak szenteli figyelmét. Ha le is ülnek, csupán felszerelését igazítja meg, majd lassan kényelmetlenül feláll, csak a fájdalomra szisszen fel.*
- Érted jöttem. Szükségem van egy szolgálóra. *Jelenti ki nemes egyszerűséggel, nem úgy, ahogyan régen szólt, csak hidegen és kegyetlenül.*
- Elviszlek. *Mondja, s az ajtó felé tekint, majd baljával vállát markolja meg, ahol vágása kezdődik.*
- Megfizetlek. Ahogy Faraonn. Etetlek és védelek. *Úgy gondolja a szerződés összes feltételét felsorolta.* Le is írhatjuk, ha gondolod.
- A Csend az én végzetem, a Néma az én nevem, a Hallgatás mi körbe ölel, s nem félem a Hangtalanok útját! *Halkan felkacag, ujját emeli az őt győzködő felé.*
- Es' ahrobal, te mahtiak ves ges! A homok tánca kiszámíthatatlan a szélben. *Kuncogása elhalkul, s egyre dühösebb.*
- Bir'hea dot, Nalaeä Phyrra? Bir'hea dot, Nalaeä Phyrra?! *Talán hisztérikus gyermeknek is tűnne, ha dobbantana, de nem teszi. Az őr, már karnyújtásnyira.*
- Ne merészeld... NE MERÉSZ... *Morgás indul, s fogai összekoccannak, mikor meghallja. A lány nem változott semmit, pedig nagyon sok idő eltelt. Két esztendő is talán, vagyis D'or úgy érzi.*
- Nalaeä. *Enyhül meg kissé, s karjai megereszkednek, arcéle nem ráng tovább, nyakán az erek lassan elsimulnak. Talán ennyi elég is az őröknek, hogy megnyugodjanak kissé. Szótlan nyújtja át fegyvereit a lánynak, de tekintetét továbbra is az őrökön tartja. Más a viszontlátás, cseppet sem tűnhet romantikusnak. Ha a lány elveszi azokat, kezét hirtelen vágja magasba, s csúfondáros arckifejezést öltve vonja meg a vállát a Sellőház armadájának.*
- Putuo itas. *Veri össze két tenyerét, vigyora kétséget sem támaszt azzal szemben, hogy egy káromkodás hagyta el ajkát. Majd a lány invitálásának engedve, követi.*
- Nem vagyok éhes. Fürödni sem akarok. *Válaszol szűkszavúan, s a lánynak szenteli figyelmét. Ha le is ülnek, csupán felszerelését igazítja meg, majd lassan kényelmetlenül feláll, csak a fájdalomra szisszen fel.*
- Érted jöttem. Szükségem van egy szolgálóra. *Jelenti ki nemes egyszerűséggel, nem úgy, ahogyan régen szólt, csak hidegen és kegyetlenül.*
- Elviszlek. *Mondja, s az ajtó felé tekint, majd baljával vállát markolja meg, ahol vágása kezdődik.*
- Megfizetlek. Ahogy Faraonn. Etetlek és védelek. *Úgy gondolja a szerződés összes feltételét felsorolta.* Le is írhatjuk, ha gondolod.
4585. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-07 16:08:13
Üzenet elküldve: 2023-01-07 16:08:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nem tudja, hogy meddig maradhat. Hogy maradhat-e egyáltalán, de egyelőre még nem zavarták el, így próbál bizakodó maradni és nem gondolni arra, mi lenne vele a ház védelme nélkül.
Épp összekészül, utolsó simítások az ezüstszín fürtökön, apró igazítás a fodros harisnyakötőn, egy csepp gyöngyvirág illat a csuklóira, melyeket finoman egymáshoz dörzsöl, aztán a nyakára és a keblei közé is juttat belőle. Épp csak diszkréten fedezhető fel az édeskék aroma, erre mindig figyel.
Legvégül a nyakába akasztja az elmaradhatatlan kis ékszert, amikor az egyik sellő szalad érte. Ijedt az arca és Nala kezét megragadva már húzza is magával a tündért. Út közben hadarja el, hogy egy férfi őt keresi, hogy érthetetlenül halandzsázik, és hogy nem hajlandó letenni a fegyvereit.*
- Mi? *Nala nem is fogja fel igazán a hallottakat, amikor az előtérbe visszaszorított alak elé lökik. Az őrök keze mind a fegyveren, a feszültség szinte vibrál a levegőben, ahogy két világ szavai jelentés nélkül maradtan vicsorognak egymásra.
Azonnal felismeri a sivatagi nyelvet, de a férfit nem, akire felpillant. Megszeppen. Az alak vad vonásai, az indulat, ami sugárzik belőle, ijedtséget csillan a tündér őszinte szemében.
Kell néhány szívdobbanásnyi idő, míg felsejlik benne a sivatag fia, aki korábban már járt itt. Aki korábban már kedvét töltötte vele. De ha ő volt súlyos meséket suttogó sivatagi szél, akkor aki most előtte áll, az a pusztító homokvihar.*
- D'or Gaiffar? *kérdi bizonytalanul, aztán maga is átvált a sivatagi dialektusra.* - Uram, te vagy?
*Finoman emeli a kezét, hogy csillapítsa a kedélyeket.*
- Kérlek *nagyot nyel.* - Le kell add a fegyvereidet. Itt nem bánt senki. Tedd le őket, aztán beszélünk, míg megmosdatlak. *Szelíden invitálja a férfit. A vérontás nyomát így is örökre beitta a padló fája. Hiába borították cirádás szőnyegekkel.* - Éhes vagy? *kérdi, s igyekszik pillantásával megnyugtatni a bordély őreit is, akik a nemrégiben történtek után már valószínűleg jóval komolyabban veszik a behozott fegyverek kérdését.*
Épp összekészül, utolsó simítások az ezüstszín fürtökön, apró igazítás a fodros harisnyakötőn, egy csepp gyöngyvirág illat a csuklóira, melyeket finoman egymáshoz dörzsöl, aztán a nyakára és a keblei közé is juttat belőle. Épp csak diszkréten fedezhető fel az édeskék aroma, erre mindig figyel.
Legvégül a nyakába akasztja az elmaradhatatlan kis ékszert, amikor az egyik sellő szalad érte. Ijedt az arca és Nala kezét megragadva már húzza is magával a tündért. Út közben hadarja el, hogy egy férfi őt keresi, hogy érthetetlenül halandzsázik, és hogy nem hajlandó letenni a fegyvereit.*
- Mi? *Nala nem is fogja fel igazán a hallottakat, amikor az előtérbe visszaszorított alak elé lökik. Az őrök keze mind a fegyveren, a feszültség szinte vibrál a levegőben, ahogy két világ szavai jelentés nélkül maradtan vicsorognak egymásra.
Azonnal felismeri a sivatagi nyelvet, de a férfit nem, akire felpillant. Megszeppen. Az alak vad vonásai, az indulat, ami sugárzik belőle, ijedtséget csillan a tündér őszinte szemében.
Kell néhány szívdobbanásnyi idő, míg felsejlik benne a sivatag fia, aki korábban már járt itt. Aki korábban már kedvét töltötte vele. De ha ő volt súlyos meséket suttogó sivatagi szél, akkor aki most előtte áll, az a pusztító homokvihar.*
- D'or Gaiffar? *kérdi bizonytalanul, aztán maga is átvált a sivatagi dialektusra.* - Uram, te vagy?
*Finoman emeli a kezét, hogy csillapítsa a kedélyeket.*
- Kérlek *nagyot nyel.* - Le kell add a fegyvereidet. Itt nem bánt senki. Tedd le őket, aztán beszélünk, míg megmosdatlak. *Szelíden invitálja a férfit. A vérontás nyomát így is örökre beitta a padló fája. Hiába borították cirádás szőnyegekkel.* - Éhes vagy? *kérdi, s igyekszik pillantásával megnyugtatni a bordély őreit is, akik a nemrégiben történtek után már valószínűleg jóval komolyabban veszik a behozott fegyverek kérdését.*
4584. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-07 14:59:36
Üzenet elküldve: 2023-01-07 14:59:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nalaeä//
*Csak egyetlen név jut egyelőre eszébe. Az egyetlen, ki távozását megelőzően még vele volt, s képes volt megérteni azt, mi másnak talán megérthetetlen, még ha színjáték is volt. Úgy emlékszik hívta akkor is magával, de a lány saját lelkének, s a Háznak volt a rabja. Vállát vonja. Ha így lesz, nem próbálkozik többé. Menet közben lába kissé megroskad, mikor visszafordul, vállába fájdalom hasít, vicsorogva markolja meg a jobb válla alatt függőlegesen elhelyezkedő seb tetejét baljával.*
- Arrrgh... *sokkal inkább dühös felszisszenés, mint fájdalmas kiáltás, nem... nem, nem, a fájdalomtól ez még messze van.
A Sellőház pont olyan, mint mikor azt ott hagyta, reggel, köszönés nélkül. Kíváncsi, hogy a tündér emlékszik-e utolsó ígéretére, mi oly könnyen hagyta el törékeny ajkait. Hidegen felkuncog. Bár, lehet, hogy az ki visszatér már csak árnyéka régi önmagának, de bizonyos értelemben sokat is fejlődött. A szikrázó homokdűnék csendje össze sem hasonlítható a forgataggal, mi kint várta őt, mikor a Sellőház után belevetette magát. A vér íze és a háború szele magával ragadta, lelkét ökölbe szorítva préselte ki belőle az utolsó szuszt is.*
- Imhol. *Baljával löki be az ajtót, az őrnek csak biccent. Tetemes összeget hagyott itt legutóbb, nem gondolja, hogy útját állnák.*
- Bir'hea dot? *Kérdezi fennhangon, hideg tekintettel, a belteret pásztázva, mikor a Sellőház félhomályába burkolózva csukja be maga mögött az ajtót.*
- Bir'hea dot, Nalaeä Phyrra? *Ismétli meg, a fogadó közepére sétálva, nem törődve az esetleges meglepett tekintetekkel.*
- Bir'hea dot?! Bir'hea dot, Nalaeä Phyrra? Hol van? *Utóbbit már inkább kiáltja, amit tán mindenki meghalhat. Karba font kézzel cövekel le, miközben sebe egyre csak kínozza, de nem foglalkozik vele, jóllehet sebe ismét felszakad, meleg vér csordogál hátán. ~ Fama hak tir'kht fo aikuma, D'or Gaiffar! ~ *
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.07 15:01:00
*Csak egyetlen név jut egyelőre eszébe. Az egyetlen, ki távozását megelőzően még vele volt, s képes volt megérteni azt, mi másnak talán megérthetetlen, még ha színjáték is volt. Úgy emlékszik hívta akkor is magával, de a lány saját lelkének, s a Háznak volt a rabja. Vállát vonja. Ha így lesz, nem próbálkozik többé. Menet közben lába kissé megroskad, mikor visszafordul, vállába fájdalom hasít, vicsorogva markolja meg a jobb válla alatt függőlegesen elhelyezkedő seb tetejét baljával.*
- Arrrgh... *sokkal inkább dühös felszisszenés, mint fájdalmas kiáltás, nem... nem, nem, a fájdalomtól ez még messze van.
A Sellőház pont olyan, mint mikor azt ott hagyta, reggel, köszönés nélkül. Kíváncsi, hogy a tündér emlékszik-e utolsó ígéretére, mi oly könnyen hagyta el törékeny ajkait. Hidegen felkuncog. Bár, lehet, hogy az ki visszatér már csak árnyéka régi önmagának, de bizonyos értelemben sokat is fejlődött. A szikrázó homokdűnék csendje össze sem hasonlítható a forgataggal, mi kint várta őt, mikor a Sellőház után belevetette magát. A vér íze és a háború szele magával ragadta, lelkét ökölbe szorítva préselte ki belőle az utolsó szuszt is.*
- Imhol. *Baljával löki be az ajtót, az őrnek csak biccent. Tetemes összeget hagyott itt legutóbb, nem gondolja, hogy útját állnák.*
- Bir'hea dot? *Kérdezi fennhangon, hideg tekintettel, a belteret pásztázva, mikor a Sellőház félhomályába burkolózva csukja be maga mögött az ajtót.*
- Bir'hea dot, Nalaeä Phyrra? *Ismétli meg, a fogadó közepére sétálva, nem törődve az esetleges meglepett tekintetekkel.*
- Bir'hea dot?! Bir'hea dot, Nalaeä Phyrra? Hol van? *Utóbbit már inkább kiáltja, amit tán mindenki meghalhat. Karba font kézzel cövekel le, miközben sebe egyre csak kínozza, de nem foglalkozik vele, jóllehet sebe ismét felszakad, meleg vér csordogál hátán. ~ Fama hak tir'kht fo aikuma, D'or Gaiffar! ~ *
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.07 15:01:00
4583. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-07 13:01:04
Üzenet elküldve: 2023-01-07 13:01:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Új szelek//
*Sajnos az utóbbi időben sokat betegeskedett. Nehezebben szokta meg az itteni klímát, mint gondolta. A Nap Karavánpihenőben nőtt fel, ahol forrók a nappalok és fülledtek az éjszakák. Itt ellenben, főleg az év ezen szakában, fagyosak a nappalok és nyirkosak az éjszakák. Egy ilyen patinás bordély falai között azért természetesen másképp van, de a hideg bebúvik az ablakok résein, a nyitva hagyott ajtón is. A fiatal sellő ruhácskái pedig nem őt melegen tartani hivatottak, hanem tűzbe hozni a ház vendégeit.
A hírek csak néhány szóban érkeztek hozzá. A többi lány gondját viselte, míg az ágyat nyomta, hiszen a kis tündért nehéz nem kedvelni, de mire egészen összeszedte magát, a helyzet egészen megváltozott a bordélyban, ő pedig kissé tanácstalan a saját helyzetével kapcsolatban.*
*Sajnos az utóbbi időben sokat betegeskedett. Nehezebben szokta meg az itteni klímát, mint gondolta. A Nap Karavánpihenőben nőtt fel, ahol forrók a nappalok és fülledtek az éjszakák. Itt ellenben, főleg az év ezen szakában, fagyosak a nappalok és nyirkosak az éjszakák. Egy ilyen patinás bordély falai között azért természetesen másképp van, de a hideg bebúvik az ablakok résein, a nyitva hagyott ajtón is. A fiatal sellő ruhácskái pedig nem őt melegen tartani hivatottak, hanem tűzbe hozni a ház vendégeit.
A hírek csak néhány szóban érkeztek hozzá. A többi lány gondját viselte, míg az ágyat nyomta, hiszen a kis tündért nehéz nem kedvelni, de mire egészen összeszedte magát, a helyzet egészen megváltozott a bordélyban, ő pedig kissé tanácstalan a saját helyzetével kapcsolatban.*
4582. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-04 14:26:02
Üzenet elküldve: 2023-01-04 14:26:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Nälahye Läinaleia //
- Tetszik a hozzáállásod.
* Barátságosabbá válását nagyban elősegíti az elfogyasztott pezsgősüveg tartalma. Különösebben nem látszik meg rajta, talán csak a hangja kicsit harsányabb és lassabban beszél. *
- A közelben két lehetőség akad. A Rumos Rókalyuk és a Hét Varjú Taverna. Egyik sem az a Sellőház kategória. Inkább késdobálós. Erről jut eszembe, egy pillanat türelmet.
* Mihelyst a bejáratnál kissé eloszlik a tömeg, odalép, hogy összeszedegesse a leadott fegyvereit. A hat pár kést és keresztet feltűnés nélkül elrakosgatja a ruhája alá, a tőrt pedig a hátára csúsztatja a haja alá, a neki készített tartóba. *
~ Tessék, volt fegyver, nincs fegyver. ~
- Itt is vagyok. Szóval, hogy döntöttél?
* Lesöpör egy kis vakolatot a ruhájáról, majd éles pillantást vet a lányra. *
- Ha úgy döntesz, csatlakozol, előre szólok, ha bajba kevered magad én nem szedlek ki belőle.
* Nem az a szelíd városnéző-túraállomás egyik lebuj sem. Sorel figyelme még azután is sokáig az ajtón időzik, hogy az becsukódik. *
~ Érdekes lenne kideríteni, mit tudnak az új madámról. ~
- Talán a Taverna egy fokkal jobb.
* Szólal meg eltűnődve. Kisebb az esélye, hogy felkoncoltatják magukat, de sohasem nulla. *
- Nos? Hogy döntesz? Jössz, mész, maradsz?
- Tetszik a hozzáállásod.
* Barátságosabbá válását nagyban elősegíti az elfogyasztott pezsgősüveg tartalma. Különösebben nem látszik meg rajta, talán csak a hangja kicsit harsányabb és lassabban beszél. *
- A közelben két lehetőség akad. A Rumos Rókalyuk és a Hét Varjú Taverna. Egyik sem az a Sellőház kategória. Inkább késdobálós. Erről jut eszembe, egy pillanat türelmet.
* Mihelyst a bejáratnál kissé eloszlik a tömeg, odalép, hogy összeszedegesse a leadott fegyvereit. A hat pár kést és keresztet feltűnés nélkül elrakosgatja a ruhája alá, a tőrt pedig a hátára csúsztatja a haja alá, a neki készített tartóba. *
~ Tessék, volt fegyver, nincs fegyver. ~
- Itt is vagyok. Szóval, hogy döntöttél?
* Lesöpör egy kis vakolatot a ruhájáról, majd éles pillantást vet a lányra. *
- Ha úgy döntesz, csatlakozol, előre szólok, ha bajba kevered magad én nem szedlek ki belőle.
* Nem az a szelíd városnéző-túraállomás egyik lebuj sem. Sorel figyelme még azután is sokáig az ajtón időzik, hogy az becsukódik. *
~ Érdekes lenne kideríteni, mit tudnak az új madámról. ~
- Talán a Taverna egy fokkal jobb.
* Szólal meg eltűnődve. Kisebb az esélye, hogy felkoncoltatják magukat, de sohasem nulla. *
- Nos? Hogy döntesz? Jössz, mész, maradsz?
4581. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-04 13:37:32
Üzenet elküldve: 2023-01-04 13:37:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Sorelvyth Salvas//
*Felismeri Sorel hangját, a közeléből jön. Alacsony termete most is, mint mindig, hátrányt jelent: nem lát ki a két méteres férfiak és a magas, modellalkatú nűk mögül, de elindul a hang irányába, míg visszatér újdonsült ismerőséhez. A tömeg lassan oszlani látszik. Minden eddig vidám, borgőzös arcra a kedvtelenség vet árnyat.*
~ Úgy tűnik, mások estéjének viszont lőttek. Pedig akkora területen vagyunk, igazán találhatnak még jó szórakozóhelyeket. Vagy nem?~
- Nem hiszem el, hogy ezek itt mind befejezték a bulit. Hisz alig kezdődött el. Ezeknek, úgy tűnik, máris pizsamát osztanak.
*Rámutat azokra az emberekre, akik szomorú képpel elindulnak... valamerre.*
- Miénk az éjszaka, én simán megnéznék még egy-két jó helyet.
*Belenéz a sötét éjszakából. Utcai lámpák villódzó fénye teríti be a kikötőt. Felvillanó fényükben egy fekete ruhás alak sziluettje jelenik meg egy épületre tapadva. A kivilágított cégér vidáman invitálja be régi és új vendégeit a helyiségbe. Látunk köztük jómódú urat, szegény szerencsétlent, vihogó örömlányt... és a fekete alak is besurran, elvegyülve a vendégek kavalkádjában. Szeme követi az érdekes figurát.*
- Ha nem zavarlak, szívesen csatlakoznék. Merre menjünk?
*Felismeri Sorel hangját, a közeléből jön. Alacsony termete most is, mint mindig, hátrányt jelent: nem lát ki a két méteres férfiak és a magas, modellalkatú nűk mögül, de elindul a hang irányába, míg visszatér újdonsült ismerőséhez. A tömeg lassan oszlani látszik. Minden eddig vidám, borgőzös arcra a kedvtelenség vet árnyat.*
~ Úgy tűnik, mások estéjének viszont lőttek. Pedig akkora területen vagyunk, igazán találhatnak még jó szórakozóhelyeket. Vagy nem?~
- Nem hiszem el, hogy ezek itt mind befejezték a bulit. Hisz alig kezdődött el. Ezeknek, úgy tűnik, máris pizsamát osztanak.
*Rámutat azokra az emberekre, akik szomorú képpel elindulnak... valamerre.*
- Miénk az éjszaka, én simán megnéznék még egy-két jó helyet.
*Belenéz a sötét éjszakából. Utcai lámpák villódzó fénye teríti be a kikötőt. Felvillanó fényükben egy fekete ruhás alak sziluettje jelenik meg egy épületre tapadva. A kivilágított cégér vidáman invitálja be régi és új vendégeit a helyiségbe. Látunk köztük jómódú urat, szegény szerencsétlent, vihogó örömlányt... és a fekete alak is besurran, elvegyülve a vendégek kavalkádjában. Szeme követi az érdekes figurát.*
- Ha nem zavarlak, szívesen csatlakoznék. Merre menjünk?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5054-5073