//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A még lassú ütemek közepette - bár már a vég kívánságának érzete is eluralkodik rajta - az első apró jelre közeledik, s engedi a karokkal átfonni nyakát, vállát, s mit a tündér kíván. Talán még furcsa is lehet, egy fekete, robusztus férfi ily kezesbárányként simul a lányhoz, de Nala tehet róla, s e kezességet D'or egyáltalán nem bánja. Jó érezni a lélegzetét, jó érezni érintését, jó érezni alkarjának lassan melegedő érzetét magán, mi imént még hűvös volt picit. Melegedik e ölelésben, akár, mintha csak egy frissen lobogó tűzhöz idomulna, jéghideg éjszakán. Csak ritkán nyitja ki szemeit a vége felé, azt is csak azért, hogy láthassa az arcot, mi sajátjához hasonlóan örömtől, fáradtságtól és kéjtől elborított, a tekintetet takar, mi néha egészen apróra szűkül, hogy egy-egy gyorsabb ritmusváltásnál meglepetten nyíljon nagyobbra, akár egy kedves találkozásnál. Aztán nem bírja tovább, ebben segítenek a lány sóhajai, a vállába mélyedő ujjak, a sziporkázó tekintetet, s saját testének határai is, lágyan omlik rá a törékeny testre, hogy fáradtan, eltelve szolgálja ki magát testmelegéből, s bújjon hozzá. Szaggatottan felsóhajt, s kissé rekedten szólal meg, mosolyogva, ismét feltekintve, s Nalaeä arcát érintve ujjaival:*
- Úgy vagy tökéletes, ahogyan az idő ad téged, legyen reggel, délidő, vagy az éjszakai hold fénye játsszon válladon... felkészülésre nincs szükséged. *Így is gondolja. Nem tud betelni a lány látványával, ehhez mérten kétkedve rázza meg egy-egy pillanatra fejét, halkan felnevetve. Marad úgy, csak kissé oldalra fekszik, de karjai ölelnek, néha szorosan, néha lágyabban, de mindenféleképpen kedvesen. A felajánlott szolgáltatások, bár már inkább csak időtöltésnek hívja magában, mind-mind kedvére szolgálnak. Nem tudja hányadán áll idejével, ahogyan azt sem tudja, hogy Ihs'Maillon vajon éppen merre jár, de valamiért úgy érzi, hogy az idő neki dolgozik, s valakik éppen helyette végzik a munkát. Helyes. A világ kereke úgy sem áll meg, szűntelen forog, s számára minden erejére szüksége lesz küldetése beteljesítéséhez. ~ Amihez talán... ez a hely... ~ Magához húzza a lányt.*
- Legyen hát az éj a pihenésé... *sokat nem kellett győzködnie, halkan dörmögi, s szeretettel adózik, minden érintés után* fürdést emlegettél? *Kérdez vissza, bár biztos benne, hogy jól hallotta.*
- Azt hiszem, az jó lenne lefekvés előtt. *Nala küzdelmét nem érzi, a tündér hangja természetesen hagyja el ajkait, csengőn, ha kell duruzsolón, kedvesen. Lassan kibontakozik az ölelésből, igyekszik felülni, s, ha közelében akad a két pohár, hát nem rest egyiket Nalának is nyújtani.*
- Igyál, kedvesem. *Néhány szem szőlőt is bekap, s ujjai közé csippentve, a lány szájába is ad egyet felnevetve.*
- S, nekem nincs nagyobb örömöm, mint megszolgálni, ezt a hűséget, Nalaeä! *Bólint őszintén és határozottan.*
- Kérlek, mutasd meg nekem a fürdőházat, s fürödj velem. *Nem számít együttlétre, csupán társaságra vágyik, miből talán ez az egy lesz a jövőben, gondolatai szerint.*
- Úgy vélem, hogy hosszabb időt töltenék el nálatok, mit gondolsz, adódik erre lehetőségem? *Kérdezi, bár reményteli válaszban reménykedik.*
- Vendégként. *Fűzi hozzá, hogy így jelezze, a Sellőház nem bánja meg, ha kiad neki, kívánalmainak megfelelő szobát.*
- Természetesen nem akarok visszaélni jóindulatoddal, de sivatagi ember lévén, lesznek furcsa kéréseim a szobát illetően. *Simítja végig állát, elgondolkodva. Sok mindenre szüksége lesz, s így talán Nala társaságát is többet élvezhetné.*
- Persze csak, ha nem bánod, hogy a közeledben leszek... nem vagyok türelmetlen. *vonja meg a vállát*, s hálátlan sem, ha várnom kell rád, hát várni fogok. *Utal arra, hogy nem kisajátítani akarja a lányt, hisz tudja, hűsége mindenek felett áll, s a Sellőházat illeti e dicsőség.*
- Fürdés után... alszol velem? *Kérdezi bizonytalanul, mert még mindig nem biztos benne, hogy az arany, mit adott, mennyi időre jogosítja fel, mennyit vehet el a tündértől. Lágyan végig simít oldalán, ha éppen felé fordul, szeretettel és törődőn.*
- Fürdőház? Hm... *Széttárja kezét, majd incselkedőn fűzi hozzá.*
- Kívánságod, számomra parancs, hercegnő... *kuncog fel, s nevetve hajol csókért, de akár indulhatnak is.*