Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 236 (4701. - 4720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4720. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-23 13:15:10
Üzenet elküldve: 2023-05-23 13:15:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Életért életet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az emberek nyilván rondának látnak minden orkot, ebben a konkrét szürkebőrűben mégis van valami megnyerő. Valószínűleg nem először tárgyal, és láthatóan okosabb is a legtöbb fajtársánál.*
- Akkor vedd rá, hogy eljöjjön! *vágja rá magától értetődően, mikor Alon megint kábítani kezdi a feltámadottja ingatagságáról* Nehogy már nekem kelljen kuncsorogni, hogy segíthessek rajta…
*A gróf úr testbeszédét figyelve egyre biztosabb benne, hogy hazudik, csak még nem tudja pontosan, miben. Nem kizárt, hogy tényleg hozott magával valakit, de Wruzto egyáltalán nincs meggyőződve, hogy egy rövidkardos öregembert, sem arról, hogy a faszi segítségre szorul. Lehet akár rabló is, aki a grófot használja csalinak. Nem kell hozzá nagy képzelőerő. A paktum feltételeit pedig kurvára ismeri, csak valamiért megtartja magának.*
~Talán közvetíteni akar köztem, meg a feltámadottja között, és le akar húzni mind a kettőnket?~
*Ha így van, akkor Alon önként jelentkezett véráldozatnak. Ez is szép gesztus. Sa'Tereth egy eszköze tovább végezheti munkáját neki köszönhetően, egy isten táplálékává lenni pedig nemes módja a halálnak. A baj az, hogy amíg játszmázik, nem halad az ügy, annak a visszatérőnek meg a lófasz tudja, mennyi van még hátra. Wruzto nem lát más lehetőséget, mint megpróbálni dűlőre vinni a dolgot.*
- Eeyr egyháza már azért kivégez, ha Sa'Tereth eszköze vagy. *szív, kipufog* Nem tudom, mire játszol, grófom, de így nem jutunk előbbre. Add elő, amit tudsz, és meglátjuk, meg tudunk-e állapodni. *fölsistereg a pipája, ahogy beleszív* Ha az istené vagy, nincs mitől tartanod. Ha téged is visszahívott a halálból, azzal is lehet mit kezdeni. A fantáziálásoddal viszont nem.
*A fentieket agyarastól szokatlan udvariassággal közli az emberrel, és érezni a hangján, hogy nem vette a lelkére, amiért Alon megpróbált túljárni az eszén. Nem jött be, lépjünk túl rajta. A koldusnak azonban meg kell értenie, hogy a trükközéssel csak magának árt, míg ha együttműködik, nyerhetnek mind a ketten.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az emberek nyilván rondának látnak minden orkot, ebben a konkrét szürkebőrűben mégis van valami megnyerő. Valószínűleg nem először tárgyal, és láthatóan okosabb is a legtöbb fajtársánál.*
- Akkor vedd rá, hogy eljöjjön! *vágja rá magától értetődően, mikor Alon megint kábítani kezdi a feltámadottja ingatagságáról* Nehogy már nekem kelljen kuncsorogni, hogy segíthessek rajta…
*A gróf úr testbeszédét figyelve egyre biztosabb benne, hogy hazudik, csak még nem tudja pontosan, miben. Nem kizárt, hogy tényleg hozott magával valakit, de Wruzto egyáltalán nincs meggyőződve, hogy egy rövidkardos öregembert, sem arról, hogy a faszi segítségre szorul. Lehet akár rabló is, aki a grófot használja csalinak. Nem kell hozzá nagy képzelőerő. A paktum feltételeit pedig kurvára ismeri, csak valamiért megtartja magának.*
~Talán közvetíteni akar köztem, meg a feltámadottja között, és le akar húzni mind a kettőnket?~
*Ha így van, akkor Alon önként jelentkezett véráldozatnak. Ez is szép gesztus. Sa'Tereth egy eszköze tovább végezheti munkáját neki köszönhetően, egy isten táplálékává lenni pedig nemes módja a halálnak. A baj az, hogy amíg játszmázik, nem halad az ügy, annak a visszatérőnek meg a lófasz tudja, mennyi van még hátra. Wruzto nem lát más lehetőséget, mint megpróbálni dűlőre vinni a dolgot.*
- Eeyr egyháza már azért kivégez, ha Sa'Tereth eszköze vagy. *szív, kipufog* Nem tudom, mire játszol, grófom, de így nem jutunk előbbre. Add elő, amit tudsz, és meglátjuk, meg tudunk-e állapodni. *fölsistereg a pipája, ahogy beleszív* Ha az istené vagy, nincs mitől tartanod. Ha téged is visszahívott a halálból, azzal is lehet mit kezdeni. A fantáziálásoddal viszont nem.
*A fentieket agyarastól szokatlan udvariassággal közli az emberrel, és érezni a hangján, hogy nem vette a lelkére, amiért Alon megpróbált túljárni az eszén. Nem jött be, lépjünk túl rajta. A koldusnak azonban meg kell értenie, hogy a trükközéssel csak magának árt, míg ha együttműködik, nyerhetnek mind a ketten.*
4719. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-22 20:49:04
Üzenet elküldve: 2023-05-22 20:49:04
ÚJ
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Életért életet//
*Hogy meghazudtolja saját magát, azt Alon látszólag észre se veszi vagy nem foglalkozik vele. A másik se szól semmit úgyhogy továbbra is elbeszélgethetnek a semmiről. A kapott kérdéstől a volt nemes nem jön zavarba. Meglepetten néz a másikra.*
-De hiszen mondtam uram, hogy nem ígérte biztosra a megjelenését. Ha nem hallok híreket a királyról is akkor csak miatta nem jöttem volna el.
*Néz ártatlan képpel a másikra. Közben pedig arra gondol, hogy milyen ronda is a beszélgetőtársa. Az áldozatok és a paktumok kapcsán mivel a másik nem fejti ki a kételyeit így Alon nem tudja elmondani, hogy pár élet vagy némi kifolyt vér nem a legnagyobb ár amit az életért el lehet kérni. A halál istenének ceremóniáival kapcsolatban pedig még csak nem is hazudik. Tényleg nem tudja mivel és hogyan szokás áldozni. A másik megjegyzésére vállat ránt. Piritanes-ről főleg újonnan még annyit se tud mint erről az istenről és a szokásairól. De a másik tekintetét látva zavartan mosolyog.*
-Arról tényleg nem volt hajlandó nekem beszélni. Hogy biztos kötött valami üzletet a halálistennel annyit sikerült csak kiszednem belőle. Ha csak némi vért kell lecsapolnia az nem hangzik olyan titkolni való dolognak. Jó persze ha az egyház fülébe jut biztos kivégzik az illetőt, de ilyesmire talán még lehet is találni embereket főleg itt a kikötőben. Gondolom. Persze nem értek hozzá, de ha érdekli miket fantáziáltam én erről az alkuról akkor szívesen elmondhatom. Bár lehet csak bugyutaság.
*Hogy meghazudtolja saját magát, azt Alon látszólag észre se veszi vagy nem foglalkozik vele. A másik se szól semmit úgyhogy továbbra is elbeszélgethetnek a semmiről. A kapott kérdéstől a volt nemes nem jön zavarba. Meglepetten néz a másikra.*
-De hiszen mondtam uram, hogy nem ígérte biztosra a megjelenését. Ha nem hallok híreket a királyról is akkor csak miatta nem jöttem volna el.
*Néz ártatlan képpel a másikra. Közben pedig arra gondol, hogy milyen ronda is a beszélgetőtársa. Az áldozatok és a paktumok kapcsán mivel a másik nem fejti ki a kételyeit így Alon nem tudja elmondani, hogy pár élet vagy némi kifolyt vér nem a legnagyobb ár amit az életért el lehet kérni. A halál istenének ceremóniáival kapcsolatban pedig még csak nem is hazudik. Tényleg nem tudja mivel és hogyan szokás áldozni. A másik megjegyzésére vállat ránt. Piritanes-ről főleg újonnan még annyit se tud mint erről az istenről és a szokásairól. De a másik tekintetét látva zavartan mosolyog.*
-Arról tényleg nem volt hajlandó nekem beszélni. Hogy biztos kötött valami üzletet a halálistennel annyit sikerült csak kiszednem belőle. Ha csak némi vért kell lecsapolnia az nem hangzik olyan titkolni való dolognak. Jó persze ha az egyház fülébe jut biztos kivégzik az illetőt, de ilyesmire talán még lehet is találni embereket főleg itt a kikötőben. Gondolom. Persze nem értek hozzá, de ha érdekli miket fantáziáltam én erről az alkuról akkor szívesen elmondhatom. Bár lehet csak bugyutaság.
4718. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-20 17:57:52
Üzenet elküldve: 2023-05-20 17:57:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Életért életet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szabadkozásra Wruzto elengedi a színjátékot, és visszarakja a pipa szárát a foga közé. Hosszú slukkot vesz belőle, majd a fejét hátradöntve fújja ki, amíg az ember leírja neki azt a bizonyos feltámadottat. A vajsörbe is belekortyol. Teátrálisan körbenéz, bólogat, s nyugtázza, hogy bizony-bizony, az a rövidkardos öregúr nem tartózkodik a vendégtérben. Ami azt illeti, az elmúlt néhány órában, mióta a pultot támogatja, nem fordult itt meg hasonló figura.*
- Megvárom, míg idevezeted. *mondja nagyvonalúan* Úgyis együtt jöttetek, nem?
*Ha másból nem, a szemében csillogó kajánságból Alon megsejtheti, hogy a szürkebőrű nem hisz neki. Artheniorban ezt a feltámadottat még ugyanolyan ágrólszakadtnak írta le, mint magát, és akkor még nem volt harcos típus. Persze attól, hogy valakinek fegyvere van, még nem muszáj értenie hozzá, de akkor se életszerű, amit Alon előad. Felhajtja az egy darab visszatérőt, akit ismer. A fickó nem is biztos, hogy akar Wruztóval találkozni, de grófunk gyalogol két napig - mert a Kikötő nem a szomszédban van - hogy jelentsen róla az orknak? Mikor lehet, hogy az agyaras egyszerűen elküldi a picsába a sovány kis infójával együtt? Ugyan már… Bármi is a válasz, Wruzto türelemmel végighallgatja. Még néhány kövér füstfelhőt is útjára bocsát közben.
Az áldozatokkal kapcsolatos komédiát hasonló higgadtsággal pöfékeli végig. Nem teszi szóvá, hogy múltkor, a temetőben már felvázolta Alonnak, hogy gyanúja szerint a feltámadottaknak áldozatot kell bemutatnia Sa'Terethnek. Úgy váltak el, hogy közölte: ha netalán a fenti gyanú igaznak bizonyul, van a Kikötőben egy ork, bizonyos Wruzto, aki segít áldozatot keresni, és megcsinálni a szertartást. A koldus a mai találkozót azzal indította, hogy igen, a sötét istennek volt köze a feltámadásokhoz, és a visszatérők mind paktumot kötöttek vele. Nyilván, másban is megállapodhattak, mint véráldozatban, de az agyaras szakmai tapasztalatai szerint a vér és halál istene nem egy zsák krumplit fog kérni a szívességért. Gróf uram most meg azt sem tudja bazmeg, miféle áldozatról van szó? Ne nézzük már hülyének egymást…*
- Ha úgy lenne, Pirtianes már kihalt volna. *feleli igen tárgyilagosan* De nyilván azon múlik, mi van a paktumban. *Meghúzza a vajsört, visszahelyezi a korsót a pultra, és várakozón néz az emberre.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.20 20:24:39
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szabadkozásra Wruzto elengedi a színjátékot, és visszarakja a pipa szárát a foga közé. Hosszú slukkot vesz belőle, majd a fejét hátradöntve fújja ki, amíg az ember leírja neki azt a bizonyos feltámadottat. A vajsörbe is belekortyol. Teátrálisan körbenéz, bólogat, s nyugtázza, hogy bizony-bizony, az a rövidkardos öregúr nem tartózkodik a vendégtérben. Ami azt illeti, az elmúlt néhány órában, mióta a pultot támogatja, nem fordult itt meg hasonló figura.*
- Megvárom, míg idevezeted. *mondja nagyvonalúan* Úgyis együtt jöttetek, nem?
*Ha másból nem, a szemében csillogó kajánságból Alon megsejtheti, hogy a szürkebőrű nem hisz neki. Artheniorban ezt a feltámadottat még ugyanolyan ágrólszakadtnak írta le, mint magát, és akkor még nem volt harcos típus. Persze attól, hogy valakinek fegyvere van, még nem muszáj értenie hozzá, de akkor se életszerű, amit Alon előad. Felhajtja az egy darab visszatérőt, akit ismer. A fickó nem is biztos, hogy akar Wruztóval találkozni, de grófunk gyalogol két napig - mert a Kikötő nem a szomszédban van - hogy jelentsen róla az orknak? Mikor lehet, hogy az agyaras egyszerűen elküldi a picsába a sovány kis infójával együtt? Ugyan már… Bármi is a válasz, Wruzto türelemmel végighallgatja. Még néhány kövér füstfelhőt is útjára bocsát közben.
Az áldozatokkal kapcsolatos komédiát hasonló higgadtsággal pöfékeli végig. Nem teszi szóvá, hogy múltkor, a temetőben már felvázolta Alonnak, hogy gyanúja szerint a feltámadottaknak áldozatot kell bemutatnia Sa'Terethnek. Úgy váltak el, hogy közölte: ha netalán a fenti gyanú igaznak bizonyul, van a Kikötőben egy ork, bizonyos Wruzto, aki segít áldozatot keresni, és megcsinálni a szertartást. A koldus a mai találkozót azzal indította, hogy igen, a sötét istennek volt köze a feltámadásokhoz, és a visszatérők mind paktumot kötöttek vele. Nyilván, másban is megállapodhattak, mint véráldozatban, de az agyaras szakmai tapasztalatai szerint a vér és halál istene nem egy zsák krumplit fog kérni a szívességért. Gróf uram most meg azt sem tudja bazmeg, miféle áldozatról van szó? Ne nézzük már hülyének egymást…*
- Ha úgy lenne, Pirtianes már kihalt volna. *feleli igen tárgyilagosan* De nyilván azon múlik, mi van a paktumban. *Meghúzza a vajsört, visszahelyezi a korsót a pultra, és várakozón néz az emberre.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.20 20:24:39
4717. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-20 10:45:57
Üzenet elküldve: 2023-05-20 10:45:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
*Mykael tekintetéből könnyen kiolvasható, hogy ő ugyan nyomát se látja "kiszáradtságnak", sőt, kifejezetten izgalmas számára a nő. Mivel az ifjú zsoldos eddigi élményeit a szebbik nemmel főleg kicsi falvakban, szénarakásokban, vagy ócska útszéli fogadókban tapasztalta meg, kevés élménye van elegáns, kulturált, kecses és jól ápolt dámákkal. Maydeleine-t viszont ilyennek látja, és ez pont azt az ideált támasztja alá, amit a Sellőházzal kapcsolatban elképzelt: hogy itt nem utcalányok vannak, hanem kurtizánok, és hogy a két szó között igenis van különbség.
Maydeleine megjegyzése az út veszélyességéről jó alkalom lenne számára, hogy a saját bátorságát vagy rettenthetetlenségét bizonygassa, de nem ez a fajta. Sajátosan egyszerű szemlélete van.*
- Nekem nem annyira veszélyes. Aki rám néz, két dolgot lát: az egyik, hogy szegény vagyok, ócska ruhákat hordok, nem sok érték lehet nálam. A másik pedig, hogy fegyvereim vannak és jó erőben vagyok. Kicsi haszonért nagy kockázat. A haramiáknak nem a magamfajta utazókra fáj a foga. A veszélyesebb ragadozók meg elkerülik a karavánutakat, az emberszag távol tartja őket. Persze, azért még előfordulhat, hogy valami gond adódik. De nem adódott. Könnyű utam volt.
*Azt nem teszi hozzá hogy volt útitársa is, mert ebből a szempontból nincs jelentősége. Maeralya Miradi társasága nem növelte vagy csökkentette érdemben a kockázatot.
Maydeleine nem tesz megjegyzést arra, hogy hadilábon áll az olvasással, ami jó. Nem jött volna különösebben zavarba, de hát nem azért vannak itt, hogy kötekedjenek egymással. Helyette készségesen segít neki és felsorolja azokat az ételeket, amik szóba jöhetnek. Ő meg bólogatva hallgatja, de azért lassan felkúszik egy félmosoly az arcára.*
- Hmm... egy kacsasült biztos finom, de elnehezít. Az a Trófea tál nagyon jól hangzik. De abban maradtunk, hogy tegeződünk, nem?
*teszi hozzá túljátszott nehezteléssel, hogy egyértelmű legyen, valójában nem bántja a dolog. Aztán, ahogy a nő elkezdi ecsetelni a helyi szolgáltatásokat és még intim közelségbe is hajol ehhez, Mykael már nem képes tovább fenntartani a szemkontaktust és végigkalandoz a tekintete Maydeleine testén.*
- Pont azért a többért jöttem ide.
*feleli minden szégyenlősség nélkül.*
- És szívesen töltöm itt az éjszakát is. Jó egy biztos hely, amíg nem ismerem ki magam a környéken. És mondd csak, van rá esély, hogy te legyél az, aki megmossa a hátam?
*kérdi most már nyíltan, mert úgy gondolja, így kell felkérni a kurtizánt.
Ha Maydeleine végigméri, akkor egy jókötésű, de szegény fiatalembert láthat maga előtt. Ez legalábbis a látszat. Mykael ruhái elnyűttek, a nadrágja több helyen foltozott és a szegélyei foszladoznak. Ujjatlan, szürke inge valaha fehér lehetett és hosszú ujjú. Ránézésre úgy néz ki, hogy minden holmiját viselte már más őelőtte. Kivételt talán csak a bakancsa képez, amely koszos bár, de láthatóan új is. Ez viszont megint elárulhat valamit a fiúról, ha Maydeleine-nek van szeme az ilyesmihez: szándékosan hagyja még a bakancsot is viseltesnek és ócskának tűnni. Mintha célja lenne, hogy szegényesnek látsszon. Ami persze érthető, hiszen vándor, és biztonságot nyújt, ha nem tűnik kecsegtető prédának.
A bőrvértje is viseltes, és a mellette letámasztott hátizsákra szíjazott rövidkard és pajzs is régi darabok. A zsákjára szíjazva még egy hegedűtok is látható, kissé szokatlan darab az egyébként katonás felszerelésen. Ezek mellett a fiú testéből Maydeleine leginkább a karjait láthatja. Szépen megizmosodott az elmúlt időszakban, amióta Artheniorban a folyamatos fizikai munka mellé már tápláló étkezések is társultak. Tetoválást nem láthat rajta, komolyabb sérüléseket sem: itt ott bozót-húzta kis horzsolások látszanak a kezén, csak amit az út ad. Az ujjai érdekesek még: itt-ott kicsi vágások hegei láthatóak rajta, mert sokat farigcsál, és néha megvágta magát. A kezei munkáskezek.
A pincér véget vet az intim pillanatnak, Mykael felnéz rá, és a nő után ő is leadja a rendelését: először 11 aranyat fizet ki aVajsörért,
aztán újabb 22 aranyat a Trófeatálért, végezetül pedig még 16 aranyat, egy Szoba árát . Miután ezekkel végzett, annyit mond Maydeleine-nek.*
- Kelleni fog a fürdő is, de azt majd akkor kérem, ha már megvacsoráztunk.
*Ezek után viszont alaposan meglepődik, amikor Maydeleine elárulja neki, hogy ő is betérő vendég, nem pedig kurtizán. De azért nem jön látványosan zavarba, mert ha az eddigi közeledését a nő nem vette sértésnek, akkor miért is ne mehetne tovább a beszélgetés úgy, mint eddig.
Azaz hogy majdnem. Mert amikor Maydeleine elárulja neki, hogy ért a gyógyításhoz, és bemutatja a mágikus tudását, akkor egy teljesen más módon is felcsigázza a fiút.*
- A mindenit!
*tör ki belőle, ezúttal teljesen őszinte ámulattal.*
- Ezek nagyon hasznos dolgok. Egyszer szeretném kitanulni a gyógyítást. Legalább olyan szinten, hogy jó harctéri felcser legyek. A mágia meg nagyon hasznos. Jó lehet érteni hozzá. Mondd csak... ezt bárki meg tudja tanulni, vagy kell hozzá valami... veleszületett dolog, ami nem mindenkinek van meg?
*A fiú láthatóan annyira kíváncsi a témára, hogy kicsit még a hódításról is megfeledkezik. Van benne egy tudásvágy, ami gyakran minden mást háttérbe szorít.*
*Mykael tekintetéből könnyen kiolvasható, hogy ő ugyan nyomát se látja "kiszáradtságnak", sőt, kifejezetten izgalmas számára a nő. Mivel az ifjú zsoldos eddigi élményeit a szebbik nemmel főleg kicsi falvakban, szénarakásokban, vagy ócska útszéli fogadókban tapasztalta meg, kevés élménye van elegáns, kulturált, kecses és jól ápolt dámákkal. Maydeleine-t viszont ilyennek látja, és ez pont azt az ideált támasztja alá, amit a Sellőházzal kapcsolatban elképzelt: hogy itt nem utcalányok vannak, hanem kurtizánok, és hogy a két szó között igenis van különbség.
Maydeleine megjegyzése az út veszélyességéről jó alkalom lenne számára, hogy a saját bátorságát vagy rettenthetetlenségét bizonygassa, de nem ez a fajta. Sajátosan egyszerű szemlélete van.*
- Nekem nem annyira veszélyes. Aki rám néz, két dolgot lát: az egyik, hogy szegény vagyok, ócska ruhákat hordok, nem sok érték lehet nálam. A másik pedig, hogy fegyvereim vannak és jó erőben vagyok. Kicsi haszonért nagy kockázat. A haramiáknak nem a magamfajta utazókra fáj a foga. A veszélyesebb ragadozók meg elkerülik a karavánutakat, az emberszag távol tartja őket. Persze, azért még előfordulhat, hogy valami gond adódik. De nem adódott. Könnyű utam volt.
*Azt nem teszi hozzá hogy volt útitársa is, mert ebből a szempontból nincs jelentősége. Maeralya Miradi társasága nem növelte vagy csökkentette érdemben a kockázatot.
Maydeleine nem tesz megjegyzést arra, hogy hadilábon áll az olvasással, ami jó. Nem jött volna különösebben zavarba, de hát nem azért vannak itt, hogy kötekedjenek egymással. Helyette készségesen segít neki és felsorolja azokat az ételeket, amik szóba jöhetnek. Ő meg bólogatva hallgatja, de azért lassan felkúszik egy félmosoly az arcára.*
- Hmm... egy kacsasült biztos finom, de elnehezít. Az a Trófea tál nagyon jól hangzik. De abban maradtunk, hogy tegeződünk, nem?
*teszi hozzá túljátszott nehezteléssel, hogy egyértelmű legyen, valójában nem bántja a dolog. Aztán, ahogy a nő elkezdi ecsetelni a helyi szolgáltatásokat és még intim közelségbe is hajol ehhez, Mykael már nem képes tovább fenntartani a szemkontaktust és végigkalandoz a tekintete Maydeleine testén.*
- Pont azért a többért jöttem ide.
*feleli minden szégyenlősség nélkül.*
- És szívesen töltöm itt az éjszakát is. Jó egy biztos hely, amíg nem ismerem ki magam a környéken. És mondd csak, van rá esély, hogy te legyél az, aki megmossa a hátam?
*kérdi most már nyíltan, mert úgy gondolja, így kell felkérni a kurtizánt.
Ha Maydeleine végigméri, akkor egy jókötésű, de szegény fiatalembert láthat maga előtt. Ez legalábbis a látszat. Mykael ruhái elnyűttek, a nadrágja több helyen foltozott és a szegélyei foszladoznak. Ujjatlan, szürke inge valaha fehér lehetett és hosszú ujjú. Ránézésre úgy néz ki, hogy minden holmiját viselte már más őelőtte. Kivételt talán csak a bakancsa képez, amely koszos bár, de láthatóan új is. Ez viszont megint elárulhat valamit a fiúról, ha Maydeleine-nek van szeme az ilyesmihez: szándékosan hagyja még a bakancsot is viseltesnek és ócskának tűnni. Mintha célja lenne, hogy szegényesnek látsszon. Ami persze érthető, hiszen vándor, és biztonságot nyújt, ha nem tűnik kecsegtető prédának.
A bőrvértje is viseltes, és a mellette letámasztott hátizsákra szíjazott rövidkard és pajzs is régi darabok. A zsákjára szíjazva még egy hegedűtok is látható, kissé szokatlan darab az egyébként katonás felszerelésen. Ezek mellett a fiú testéből Maydeleine leginkább a karjait láthatja. Szépen megizmosodott az elmúlt időszakban, amióta Artheniorban a folyamatos fizikai munka mellé már tápláló étkezések is társultak. Tetoválást nem láthat rajta, komolyabb sérüléseket sem: itt ott bozót-húzta kis horzsolások látszanak a kezén, csak amit az út ad. Az ujjai érdekesek még: itt-ott kicsi vágások hegei láthatóak rajta, mert sokat farigcsál, és néha megvágta magát. A kezei munkáskezek.
A pincér véget vet az intim pillanatnak, Mykael felnéz rá, és a nő után ő is leadja a rendelését: először 11 aranyat fizet ki aVajsörért,
aztán újabb 22 aranyat a Trófeatálért, végezetül pedig még 16 aranyat, egy Szoba árát . Miután ezekkel végzett, annyit mond Maydeleine-nek.*- Kelleni fog a fürdő is, de azt majd akkor kérem, ha már megvacsoráztunk.
*Ezek után viszont alaposan meglepődik, amikor Maydeleine elárulja neki, hogy ő is betérő vendég, nem pedig kurtizán. De azért nem jön látványosan zavarba, mert ha az eddigi közeledését a nő nem vette sértésnek, akkor miért is ne mehetne tovább a beszélgetés úgy, mint eddig.
Azaz hogy majdnem. Mert amikor Maydeleine elárulja neki, hogy ért a gyógyításhoz, és bemutatja a mágikus tudását, akkor egy teljesen más módon is felcsigázza a fiút.*
- A mindenit!
*tör ki belőle, ezúttal teljesen őszinte ámulattal.*
- Ezek nagyon hasznos dolgok. Egyszer szeretném kitanulni a gyógyítást. Legalább olyan szinten, hogy jó harctéri felcser legyek. A mágia meg nagyon hasznos. Jó lehet érteni hozzá. Mondd csak... ezt bárki meg tudja tanulni, vagy kell hozzá valami... veleszületett dolog, ami nem mindenkinek van meg?
*A fiú láthatóan annyira kíváncsi a témára, hogy kicsit még a hódításról is megfeledkezik. Van benne egy tudásvágy, ami gyakran minden mást háttérbe szorít.*
4716. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-20 08:07:05
Üzenet elküldve: 2023-05-20 08:07:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
*Tudja, hogy ide az ilyen fiatal férfiak miért térnek be, nem is veszi zokon, ha végig mérik, ezt ő mindigis bóknak vette, mert hát az is. Mostanában egyre inkább úgy érzi, hogy kiöregedett már ebből a szerepből, hogy kurtizán legyen, hiszen annyi új, csinos, fiatal arcot lát mostanában idebenn, kezd eluralkodni rajata a magabiztosság enyhe hiánya. Talán ezért is kezdeményezte ezt, hátha még valaki éreztetni tudja vele, hogy nem száradt el teljesen és jó még valamire.*
- Azért az még sincs olyan közel, sőt, az idevezető út igenis veszélyes, a környékről már nem is beszélve. Kell bizonyos fokú bátorság ahhoz, hogy valaki idejöjjön a városból. *Ezt követően elkezdenek az ételekről beszélgetni és az étlap is előkerül. Nem először látja, hogy valaki ilyen aprólékosan böngészi azt a darab papírt, azon sem lepődik meg, hogy a férfi nem tud teljesen jól olvasni, ő sem tudott írni, mikor idekerült, olvasni is gyatrán. Az inkább érdekes, hogy milyen gyorsan felfedi a hányosságát, általában egy ilyen dolgot úgy kell kihúzni belőlük, pedig ő aztán nem rest segíteni ebben sem.*
- Nézzük csak… *veszi maga elé az étlapot és a szemével böngészni kezdi.*
- Megértem, hogy elsőre semmi meglepőt nem szeretne, de mit szólna e gy „Kapitány kedvence” megnevezés alatt futó kacsasülthöz vagy egy „Birtokok íze” alatt futó rántott csirkemellhez, szilvával meg datolyával töltve. Még a „Trófea tál” az, ami talán érdekli, az szarvasbélszín zellerrel, almával és kesudióval. Valamint valóban akad vajsör is, frissen csapolt. Míg eldönti kéretek ide egy felszolgálót. *Miközben a fogásokat említi, mutatja is az étlapon, hogy az árat is lássa a férfi. Majd int is egy éppen a pultot támasztó fiatal lánynak, hogy jöjjön felvenni a rendelést.*
- Igen, a fürdő nagyon kellemes, privát dézsát készítenek elő, paravánnal elválasztva, igazán pihentető a dolog, főleg, ha társaság is akad hozzá, a hátmosás pedig csak hagyján, itt többet is tudnak annál, de gondolom ez nem meglepetés. *Mondja szinte bizalmasan odahajolva a másik füléhez, majd visszaegyenesedik.*
- Az éjszakát pedig tényleg érdemes itt tölteni, ilyen későn már a legizmosabb kardforgatót is egy pillanat alatt zsebelik ki, ha szerencséje van a ruháit rajta hagyják. *Teszi hozzá, a végét meg is mosolyogja, közben a tekintete a férfi ruházatára téved, csak szeretné ő is felmérni mivel van dolga. Közben megérkezik a pincér, ő pedig rendel is.*
- Egy fagyós csókot kérek, ha lehet friss gyümölccsel, málnával vagy ribizlivel, ha lehet. *Le is számol 13 aranyat a Habos csókért. *
- Itt élni? Nem feltétlenül, csak ha van egy ilyen hely, ami biztonságos és meghúzhatja magát az ember. Nem térnék be akármelyik poloskás fogadóba. Mostanában sokat utazom, szóval nem igazán maradtam meg egy helyen huzamosabb ideig. Tudja mágiával foglalkozom, itt főleg gyógyítóval, de egyébre is van igény. *Magyarázza, majd rámutat az asztalon az egyik gyertyára, ami már elaludt korábban, hogy visszagyújtsa, csupán az akaratával.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
*Tudja, hogy ide az ilyen fiatal férfiak miért térnek be, nem is veszi zokon, ha végig mérik, ezt ő mindigis bóknak vette, mert hát az is. Mostanában egyre inkább úgy érzi, hogy kiöregedett már ebből a szerepből, hogy kurtizán legyen, hiszen annyi új, csinos, fiatal arcot lát mostanában idebenn, kezd eluralkodni rajata a magabiztosság enyhe hiánya. Talán ezért is kezdeményezte ezt, hátha még valaki éreztetni tudja vele, hogy nem száradt el teljesen és jó még valamire.*
- Azért az még sincs olyan közel, sőt, az idevezető út igenis veszélyes, a környékről már nem is beszélve. Kell bizonyos fokú bátorság ahhoz, hogy valaki idejöjjön a városból. *Ezt követően elkezdenek az ételekről beszélgetni és az étlap is előkerül. Nem először látja, hogy valaki ilyen aprólékosan böngészi azt a darab papírt, azon sem lepődik meg, hogy a férfi nem tud teljesen jól olvasni, ő sem tudott írni, mikor idekerült, olvasni is gyatrán. Az inkább érdekes, hogy milyen gyorsan felfedi a hányosságát, általában egy ilyen dolgot úgy kell kihúzni belőlük, pedig ő aztán nem rest segíteni ebben sem.*
- Nézzük csak… *veszi maga elé az étlapot és a szemével böngészni kezdi.*
- Megértem, hogy elsőre semmi meglepőt nem szeretne, de mit szólna e gy „Kapitány kedvence” megnevezés alatt futó kacsasülthöz vagy egy „Birtokok íze” alatt futó rántott csirkemellhez, szilvával meg datolyával töltve. Még a „Trófea tál” az, ami talán érdekli, az szarvasbélszín zellerrel, almával és kesudióval. Valamint valóban akad vajsör is, frissen csapolt. Míg eldönti kéretek ide egy felszolgálót. *Miközben a fogásokat említi, mutatja is az étlapon, hogy az árat is lássa a férfi. Majd int is egy éppen a pultot támasztó fiatal lánynak, hogy jöjjön felvenni a rendelést.*
- Igen, a fürdő nagyon kellemes, privát dézsát készítenek elő, paravánnal elválasztva, igazán pihentető a dolog, főleg, ha társaság is akad hozzá, a hátmosás pedig csak hagyján, itt többet is tudnak annál, de gondolom ez nem meglepetés. *Mondja szinte bizalmasan odahajolva a másik füléhez, majd visszaegyenesedik.*
- Az éjszakát pedig tényleg érdemes itt tölteni, ilyen későn már a legizmosabb kardforgatót is egy pillanat alatt zsebelik ki, ha szerencséje van a ruháit rajta hagyják. *Teszi hozzá, a végét meg is mosolyogja, közben a tekintete a férfi ruházatára téved, csak szeretné ő is felmérni mivel van dolga. Közben megérkezik a pincér, ő pedig rendel is.*
- Egy fagyós csókot kérek, ha lehet friss gyümölccsel, málnával vagy ribizlivel, ha lehet. *Le is számol 13 aranyat a Habos csókért.
*- Itt élni? Nem feltétlenül, csak ha van egy ilyen hely, ami biztonságos és meghúzhatja magát az ember. Nem térnék be akármelyik poloskás fogadóba. Mostanában sokat utazom, szóval nem igazán maradtam meg egy helyen huzamosabb ideig. Tudja mágiával foglalkozom, itt főleg gyógyítóval, de egyébre is van igény. *Magyarázza, majd rámutat az asztalon az egyik gyertyára, ami már elaludt korábban, hogy visszagyújtsa, csupán az akaratával.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
4715. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-17 20:27:00
Üzenet elküldve: 2023-05-17 20:27:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Életért életet//
-Hehe! Én lepődnék meg a legjobban ha egyszer tényleg belecsöppennék abba a bizonyosba.
*Igyekszik továbbra is játszani magát. Valójában pont ez a célja, hogy ismét visszakerüljön a régi pozíciójába és ne bűntanyákon kelljen orkoknak játszania az agyát. Egyszer a főnemesi rang is megérintette őt. Neki nem itt a helye az biztos. Az elhintett információmorzsáira most se, azt az elismerést kapja mint amit várna. Sőt, a trágár kifejezés sérti a fülét bár az utcán annyira már hozzászokott, hogy ez ne látsszon rajta. Főleg mert legtöbbször rá szokták használni. Egyébiránt egyetért az orkkal. Ő se hiszi, hogy pusztán egy külső leírás alapján amiben a legegyedibb a sebhelyes arc és a hatalmas alabárd elég lenne, hogy elkapjanak egy ilyen veszélyes bűnözőt. Több tucat hasonló kinézetű kalandor járhatja a várost. Hogy a másik jól ismeri, azt a bizonyos királyt abban az egykori nemes már biztos. Az elkövetkező színjátékra tettetett zavarral reagál.*
-Jaj kérem uram ne bohóckodjon. Nekem igazán nem kell. Hogy nézne ki. De ezért jöttem igen, hogy segítsek megtalálni, azt az illetőt ha eljött és összeismertetni önöket, de*Körbenéz mintha keresne valakit.*ahogy látom itt nincs. Pedig könnyen felismerném. Fiatalos mozgású idős ősz hajú férfi. Önnek talán a mellkasáig érhet. Az oldalán kardot visel. Amolyan rövidebb fajtát. Nem a hosszabbat.
*Ezt már előre kitalálta. Nem hiszi, hogy megtalálnák az illetőt. Az öreg mester vele együtt hallt meg. Ha meg mégis találkoznának Alon akkor se veszíthetne a helyzetből. Egy újra találkozás öreg leghűségesebb egykori szolgájával csak jót jelenthetne neki. Közben elraktározza az agyában a másik tökéletes udvari főhajtását. Ez az ork nem hétköznapi. A következő kérdésre kérdőn néz a másikra.*
-Áldozat? Nem tudom milyen áldozatról beszél, de bár nem ismerem a halál istenének szokásait viszont nála nem mindig halállal kell áldozni? Én úgy tudtam. Mármint az tűnt logikusnak.
-Hehe! Én lepődnék meg a legjobban ha egyszer tényleg belecsöppennék abba a bizonyosba.
*Igyekszik továbbra is játszani magát. Valójában pont ez a célja, hogy ismét visszakerüljön a régi pozíciójába és ne bűntanyákon kelljen orkoknak játszania az agyát. Egyszer a főnemesi rang is megérintette őt. Neki nem itt a helye az biztos. Az elhintett információmorzsáira most se, azt az elismerést kapja mint amit várna. Sőt, a trágár kifejezés sérti a fülét bár az utcán annyira már hozzászokott, hogy ez ne látsszon rajta. Főleg mert legtöbbször rá szokták használni. Egyébiránt egyetért az orkkal. Ő se hiszi, hogy pusztán egy külső leírás alapján amiben a legegyedibb a sebhelyes arc és a hatalmas alabárd elég lenne, hogy elkapjanak egy ilyen veszélyes bűnözőt. Több tucat hasonló kinézetű kalandor járhatja a várost. Hogy a másik jól ismeri, azt a bizonyos királyt abban az egykori nemes már biztos. Az elkövetkező színjátékra tettetett zavarral reagál.*
-Jaj kérem uram ne bohóckodjon. Nekem igazán nem kell. Hogy nézne ki. De ezért jöttem igen, hogy segítsek megtalálni, azt az illetőt ha eljött és összeismertetni önöket, de*Körbenéz mintha keresne valakit.*ahogy látom itt nincs. Pedig könnyen felismerném. Fiatalos mozgású idős ősz hajú férfi. Önnek talán a mellkasáig érhet. Az oldalán kardot visel. Amolyan rövidebb fajtát. Nem a hosszabbat.
*Ezt már előre kitalálta. Nem hiszi, hogy megtalálnák az illetőt. Az öreg mester vele együtt hallt meg. Ha meg mégis találkoznának Alon akkor se veszíthetne a helyzetből. Egy újra találkozás öreg leghűségesebb egykori szolgájával csak jót jelenthetne neki. Közben elraktározza az agyában a másik tökéletes udvari főhajtását. Ez az ork nem hétköznapi. A következő kérdésre kérdőn néz a másikra.*
-Áldozat? Nem tudom milyen áldozatról beszél, de bár nem ismerem a halál istenének szokásait viszont nála nem mindig halállal kell áldozni? Én úgy tudtam. Mármint az tűnt logikusnak.
4714. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-17 18:58:34
Üzenet elküldve: 2023-05-17 18:58:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
- Ha így is van, nem látszik.
*feleli Mykael, immáron sokkal nyugodtabban, és széles mosollyal. Pedig hát igenis látszik a korkülönbség, csak éppen nem a bőr ruganyosságán vagy a test feszességén, hanem inkább a tekintet érettségén. Habár Mykael kölyökképéhez tűnődő kék szemek társulnak, amik valamivel több érettségről tanúskodnak. Ha lenne bármi elf vonása, néha még azt is gondolhatnák róla, hogy megélt egy olyan kort, amihez már több életbölcsesség is jár.*
- Ez esetben megtisztelsz, hogy tegeződsz velem.
*teszi még hozzá egy kacsintás kíséretében. Továbbra is sellőnek hiszi Maydeleine-t, és így komoly kísértést érez, hogy minden további nélkül végigmustrálja az alakját. Mégse teszi, nehéz fejben átállni arra, hogy egy örömlány az ilyesmin nem sértődik meg.*
- Á, annyira nem messziről, csak Artheniorból. De nincs otthonom, úgyhogy a legtöbbször magamon cipelem a holmimat.
*feleli. Nem kérdi, hogy a nő honnan jött, hiszen azt hiszi róla, hogy ide tartozik. Még ha látta is belépni az ajtón, abból nem az jön, hogy nem itt él. Feltűnik neki, hogy Maydeleine megint visszatért a magázódáshoz, de nem törődik vele. Biztos csak a megszokás.*
- Tengeri ételt, azt mondod? Lehet, hogy azt kéne, de még sose próbáltam korábban. És ki vagyok éhezve. Első nap nem szeretnék kellemetlen meglepetéseket.
*magyarázza, miközben átveszi az étlapot, amit aztán homlokráncolva kezd vizsgálni. Nem gyakorlott olvasó. Az étlapokat pedig kifejezetten nem kedveli, a cifra betűk miatt, amiket még annyira se tud felismerni, mint a simákat.*
- Hmm... nem vagyok túl jó ebben. Már az olvasásban. Mit ajánlanál valakinek, aki elég éhes, de nem akarja degeszre enni magát? És ne valami tengeri kagylót vagy hasonlót, azokat majd később próbálnám ki. Ízletes, szárazföldi ételt. Tudsz ilyet javasolni? Úgy látom, vajsör van, az szomjoltónak pont jó lesz.
*adja vissza az étlapot a nőnek. Attól nem jön zavarba, hogy bevallja: hadilábon áll az olvasással. Hiszen nem olyan dolog az, amihez az utolsó földtúró paraszt is ért.*
- Igen, egy éjszakát szeretnék itt tölteni, legalább. És jó lenne egy fürdő is.
*teszi hozzá. Láthatóan magán viseli az út porát, és ami azt illeti, az Artheniorból ide vezető kétnapos gyaloglást se tisztán kezdte meg. Nem gyakori fürdőző, ez meg is látszik rajta. De ha már megérkezett ide, egy tisztálkodás nem árt.*
- És úgy még jobb lenne, ha valaki lemosná a hátam is.
*teszi hozzá ravasz mosollyal. Igazából Mykael a legtöbbször mosolyog, valamilyen formában. Még amikor nyugodt az arca, akkor is bujkál rajta valami derű. Úgyhogy inkább a mosolya természete váltakozik aszerint, hogy milyen érzelmet fejez ki.*
- Milyen hely ez a kikötő? Jó itt élni?
*kérdi aztán tényleges érdeklődéssel.*
- Ha így is van, nem látszik.
*feleli Mykael, immáron sokkal nyugodtabban, és széles mosollyal. Pedig hát igenis látszik a korkülönbség, csak éppen nem a bőr ruganyosságán vagy a test feszességén, hanem inkább a tekintet érettségén. Habár Mykael kölyökképéhez tűnődő kék szemek társulnak, amik valamivel több érettségről tanúskodnak. Ha lenne bármi elf vonása, néha még azt is gondolhatnák róla, hogy megélt egy olyan kort, amihez már több életbölcsesség is jár.*
- Ez esetben megtisztelsz, hogy tegeződsz velem.
*teszi még hozzá egy kacsintás kíséretében. Továbbra is sellőnek hiszi Maydeleine-t, és így komoly kísértést érez, hogy minden további nélkül végigmustrálja az alakját. Mégse teszi, nehéz fejben átállni arra, hogy egy örömlány az ilyesmin nem sértődik meg.*
- Á, annyira nem messziről, csak Artheniorból. De nincs otthonom, úgyhogy a legtöbbször magamon cipelem a holmimat.
*feleli. Nem kérdi, hogy a nő honnan jött, hiszen azt hiszi róla, hogy ide tartozik. Még ha látta is belépni az ajtón, abból nem az jön, hogy nem itt él. Feltűnik neki, hogy Maydeleine megint visszatért a magázódáshoz, de nem törődik vele. Biztos csak a megszokás.*
- Tengeri ételt, azt mondod? Lehet, hogy azt kéne, de még sose próbáltam korábban. És ki vagyok éhezve. Első nap nem szeretnék kellemetlen meglepetéseket.
*magyarázza, miközben átveszi az étlapot, amit aztán homlokráncolva kezd vizsgálni. Nem gyakorlott olvasó. Az étlapokat pedig kifejezetten nem kedveli, a cifra betűk miatt, amiket még annyira se tud felismerni, mint a simákat.*
- Hmm... nem vagyok túl jó ebben. Már az olvasásban. Mit ajánlanál valakinek, aki elég éhes, de nem akarja degeszre enni magát? És ne valami tengeri kagylót vagy hasonlót, azokat majd később próbálnám ki. Ízletes, szárazföldi ételt. Tudsz ilyet javasolni? Úgy látom, vajsör van, az szomjoltónak pont jó lesz.
*adja vissza az étlapot a nőnek. Attól nem jön zavarba, hogy bevallja: hadilábon áll az olvasással. Hiszen nem olyan dolog az, amihez az utolsó földtúró paraszt is ért.*
- Igen, egy éjszakát szeretnék itt tölteni, legalább. És jó lenne egy fürdő is.
*teszi hozzá. Láthatóan magán viseli az út porát, és ami azt illeti, az Artheniorból ide vezető kétnapos gyaloglást se tisztán kezdte meg. Nem gyakori fürdőző, ez meg is látszik rajta. De ha már megérkezett ide, egy tisztálkodás nem árt.*
- És úgy még jobb lenne, ha valaki lemosná a hátam is.
*teszi hozzá ravasz mosollyal. Igazából Mykael a legtöbbször mosolyog, valamilyen formában. Még amikor nyugodt az arca, akkor is bujkál rajta valami derű. Úgyhogy inkább a mosolya természete váltakozik aszerint, hogy milyen érzelmet fejez ki.*
- Milyen hely ez a kikötő? Jó itt élni?
*kérdi aztán tényleges érdeklődéssel.*
4713. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-17 11:06:14
Üzenet elküldve: 2023-05-17 11:06:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Életért életet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ahogy mondod: nem _volt_. Visszajöhet még az az idő! *hunyorít fél szemére hamiskásan. Alon zavara mulattatja valahol, de közben ott motoszkál benne, hogy egy rendes koldus nem viselkedik így. Aki megszokta a nyomort, arról lepereg a megaláztatás, főleg, ha a végén kap valamit. Talán ez az ember csak pár hónapja került az utcára. De honnan? Egy kibaszott bádogos, ha meg is illetődne, hogy Wruzto itt uraságozza, előbb-utóbb elmozdulna valamerre: kiböki, hogy nem gróf, vagy viccet csinál a helyzetből. Ez az egyenes derekú ágrólszakadt viszont szemlátomást úgy tesz, mint aki visszakapott valamit a méltóságából. És még egy feltámadottal is jóban van. Milyen érdekes…
A Királyról szóló beszámolót lomha füstfelhőket eregetve hallgatja. Az olcsó dohány szaga megüli körülöttük a levegőt, beeszi magát a ruhákba.*
- Így bazmeg sose kapják el azt a faszt… *Ennyi megjegyzést fűz a hosszú előadáshoz. Láthatóan ő maga sem motivált segíteni benne.*
- Hát akkor mi lenne, ha bemutatnál neki, grófom? *Mármint annak a titokzatos feltámadottnak, aki paktuma feltételeit nem kívánta megosztani.* Ha nem nagy fáradság… *Az ork hangjában bujkáló szarkazmust többé-kevésbé elfedi az udvaroncokra jellemző elegancia, ami szivárogni kezd a modorából. Ahogy hangsúlyoz, ahogy enyhén meghajtja a fejét a második mondatnál, ahogy a pipát a szájából kivéve maga mellett tartja… ilyet a Kikötőben nem szedhetett magára. Talán szolgált valamilyen nemesi háznál.*
- A feltételekből főleg az érdekes *veszi valamivel halkabbra* hogy az áldozatnak meg kell-e halni. Ha elég csak hullatni a vérét, jobbak a lehetőségek… *Érezteti a koldussal, hogy ez csak a beugró, és tényleg minden feltételre kíváncsi. Ugyanakkor mohóság, vagy más baljós dolog nem látszik rajta, már amennyire egy hajdani uraság olvasni tud a durva vonásokban meg a lángárga szemekben. Ha Alon ilyesmivel próbálkozna, meglepő módon segítőkészséget fedezhet fel bennük.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ahogy mondod: nem _volt_. Visszajöhet még az az idő! *hunyorít fél szemére hamiskásan. Alon zavara mulattatja valahol, de közben ott motoszkál benne, hogy egy rendes koldus nem viselkedik így. Aki megszokta a nyomort, arról lepereg a megaláztatás, főleg, ha a végén kap valamit. Talán ez az ember csak pár hónapja került az utcára. De honnan? Egy kibaszott bádogos, ha meg is illetődne, hogy Wruzto itt uraságozza, előbb-utóbb elmozdulna valamerre: kiböki, hogy nem gróf, vagy viccet csinál a helyzetből. Ez az egyenes derekú ágrólszakadt viszont szemlátomást úgy tesz, mint aki visszakapott valamit a méltóságából. És még egy feltámadottal is jóban van. Milyen érdekes…
A Királyról szóló beszámolót lomha füstfelhőket eregetve hallgatja. Az olcsó dohány szaga megüli körülöttük a levegőt, beeszi magát a ruhákba.*
- Így bazmeg sose kapják el azt a faszt… *Ennyi megjegyzést fűz a hosszú előadáshoz. Láthatóan ő maga sem motivált segíteni benne.*
- Hát akkor mi lenne, ha bemutatnál neki, grófom? *Mármint annak a titokzatos feltámadottnak, aki paktuma feltételeit nem kívánta megosztani.* Ha nem nagy fáradság… *Az ork hangjában bujkáló szarkazmust többé-kevésbé elfedi az udvaroncokra jellemző elegancia, ami szivárogni kezd a modorából. Ahogy hangsúlyoz, ahogy enyhén meghajtja a fejét a második mondatnál, ahogy a pipát a szájából kivéve maga mellett tartja… ilyet a Kikötőben nem szedhetett magára. Talán szolgált valamilyen nemesi háznál.*
- A feltételekből főleg az érdekes *veszi valamivel halkabbra* hogy az áldozatnak meg kell-e halni. Ha elég csak hullatni a vérét, jobbak a lehetőségek… *Érezteti a koldussal, hogy ez csak a beugró, és tényleg minden feltételre kíváncsi. Ugyanakkor mohóság, vagy más baljós dolog nem látszik rajta, már amennyire egy hajdani uraság olvasni tud a durva vonásokban meg a lángárga szemekben. Ha Alon ilyesmivel próbálkozna, meglepő módon segítőkészséget fedezhet fel bennük.*
4712. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-17 08:28:53
Üzenet elküldve: 2023-05-17 08:28:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
*Ha tudta volna, hogy a férfi szeretett volna kezdeményezni biztosan kérette volna magát még egy ideig, de nem akarta kockáztatni azt, hogy végül megunja a várakozást és kisétál csak úgy az ajtón. Az ő fejében már meg sem fordul, hogy esetleg a másikat kellemetlenül érintené a magassága, itt a visszajáró vendégek már hozzászoktak a dologhoz, az ágyban meg igazán mindegy, hogy függőlegesen ki nőtt ki fölé. Nem csoda hát, hogy Mykael itt dolgozó sellőnek nézi, nem áll távol a dologtól, régen az is volt, most csak unatkozik egyedül, a többi vendéget meg már a portyázó dolgozók elkapkodták. A fiatal férfi kicsit zavartnak tűnik első látásra neki, ám ez nem meglepő annál, aki először téved be egy ilyen helyre és keresve se talált volna alkamasabbat első alkalomra, mint a Sellő. Mikor megkapja az engedélyt, már húzza is ki a Mykaelhez legközelebbi széket és kényelmesen helyetfoglal, a poharát az asztalra téve, a táskát pedig a szék háttámlájára akasztva.*
- Milyen kis imádnivaló, így hízelegni… nem is vártam volna, hiszen bizonyára azért beláthatjuk, hogy i dősebb vagyok nálad. *Adja meg mindjárt, amit a másik kért tőle, mert bizony a vendéggel csak illedelmesen, eleinte, mert szinte minden esetben így folytatódik a történet, ahol ezúttal is. Szívesen rákérdezne, hogy mi vezérelte erre a patináns helyre, de talán nem kéne mindjárt az első percekben zavarba hozni egy első sellőzőt.*
- Úgy látom messziről érkezett, bizonyára elfáradt, ennyi dolgot cipelni. *Néz végig a férfi felszerelésén.*
- Az én nevem Maydeleine, örvendek fiatalúr. *Nyújt kezet bemutatkozás gyanánt, úgy itt a sellőben ez nem így szokás, de ez most ragadt rá, szeretné gyakorolni is.*
- Nézegetted már az étlapot? Minden fogás remek, de ha ritkán jársz a kikötőben, akkor valami tengerit ajánlok, talán itt készítik a legjobban, persze ezt minden elfogultság nélkül állítom. *Mondja kicsit iróniával megtűzdelve, hiszen nem evett még itt mindenhol, van olyan hely is, ahova azért nem megy be, mert kirázza a hideg már az épület állapotától is, nehogy még az ott készült ételt fogyassza vagy esetleg megszálljon estére.*
- Itt szándékozol maradni éjszakára? *Tol egy étlapot a férfi elé, ha még az nem vette a kezébe, de a szemkontaktust nem hagyja el.*
*Ha tudta volna, hogy a férfi szeretett volna kezdeményezni biztosan kérette volna magát még egy ideig, de nem akarta kockáztatni azt, hogy végül megunja a várakozást és kisétál csak úgy az ajtón. Az ő fejében már meg sem fordul, hogy esetleg a másikat kellemetlenül érintené a magassága, itt a visszajáró vendégek már hozzászoktak a dologhoz, az ágyban meg igazán mindegy, hogy függőlegesen ki nőtt ki fölé. Nem csoda hát, hogy Mykael itt dolgozó sellőnek nézi, nem áll távol a dologtól, régen az is volt, most csak unatkozik egyedül, a többi vendéget meg már a portyázó dolgozók elkapkodták. A fiatal férfi kicsit zavartnak tűnik első látásra neki, ám ez nem meglepő annál, aki először téved be egy ilyen helyre és keresve se talált volna alkamasabbat első alkalomra, mint a Sellő. Mikor megkapja az engedélyt, már húzza is ki a Mykaelhez legközelebbi széket és kényelmesen helyetfoglal, a poharát az asztalra téve, a táskát pedig a szék háttámlájára akasztva.*
- Milyen kis imádnivaló, így hízelegni… nem is vártam volna, hiszen bizonyára azért beláthatjuk, hogy i dősebb vagyok nálad. *Adja meg mindjárt, amit a másik kért tőle, mert bizony a vendéggel csak illedelmesen, eleinte, mert szinte minden esetben így folytatódik a történet, ahol ezúttal is. Szívesen rákérdezne, hogy mi vezérelte erre a patináns helyre, de talán nem kéne mindjárt az első percekben zavarba hozni egy első sellőzőt.*
- Úgy látom messziről érkezett, bizonyára elfáradt, ennyi dolgot cipelni. *Néz végig a férfi felszerelésén.*
- Az én nevem Maydeleine, örvendek fiatalúr. *Nyújt kezet bemutatkozás gyanánt, úgy itt a sellőben ez nem így szokás, de ez most ragadt rá, szeretné gyakorolni is.*
- Nézegetted már az étlapot? Minden fogás remek, de ha ritkán jársz a kikötőben, akkor valami tengerit ajánlok, talán itt készítik a legjobban, persze ezt minden elfogultság nélkül állítom. *Mondja kicsit iróniával megtűzdelve, hiszen nem evett még itt mindenhol, van olyan hely is, ahova azért nem megy be, mert kirázza a hideg már az épület állapotától is, nehogy még az ott készült ételt fogyassza vagy esetleg megszálljon estére.*
- Itt szándékozol maradni éjszakára? *Tol egy étlapot a férfi elé, ha még az nem vette a kezébe, de a szemkontaktust nem hagyja el.*
4711. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-16 20:18:41
Üzenet elküldve: 2023-05-16 20:18:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Életért életet//
*Hogy a Dongnor család milyen tettekkel írta be a nevét a város történelmébe arról egy kisebb könyvet is lehetne írni. Alon már csak tudja hisz annak idején a kúrában volt is egy példány a családi legendáriumból. Ki tudja azóta mi lett vele? A másik megjegyzésére zavart kuncogással próbálja leplezni meglepettségét.*
-Ugyan kérem! Az urakat nem volt szokás úgy meghurcolni mint most engem az ajtóban.
*Az egykor volt nemes igyekszik megtartani a számára veszélyesnek vélt titkait. A nem veszélyes titkokat is csak óvatosan próbálná csepegtetni a másiknak. Jelenleg a vagyon, testőrök, törvény vagy bármi által jogosan neki járó hatalma nincs meg úgyhogy egyedül a tudása, ami értékessé teheti. Amit jobb ha úgy tálal, hogy ne lehessen tudni hol van annak az alja. Hogy az alkohol, ami minden bizonnyal meg fogja ütni a fejét miképp befolyásolja majd ebben a tervben jó kérdés. Annak majd a jövő a megmondhatója. Apró információmorzsái nem úgy néznek ki mintha lenyűgözték volna az orkot. Az első két kérdés hallatán kezd megnyugodni a volt nemes, hogy ezek nem fontos hírmorzsák, az utolsó viszont nem tetszik neki. Pont az egyik legféltettebb titkáról van szó. Persze igyekszik nem mutatni a nemtetszését. Mosolyogva bólogat és belekezd az első két válaszba.*
-Többszörös gyilkosságot emlegetnek és hogy nagyon kell vele vigyázni mert fokozottan veszélyes. A városőrök vele riogatják most a népet a legjobban. Ezért is olyan hihetetlen pletykák járják róla amikre kár is szót fecsérelni. Hogy a sötét isten katonája vagy, hogy Piritane-i elővéd és majd lerohanják a várost a mélységiek. Tudja, hogy van ez megindul az emberek képzelte ilyenkor. A jutalom összegéről sajnos nem beszélnek, de ahogy hallottam már azért is jár ha hasznos híreket ad az ember a körözött hollétéről. De többet kap aki segít leleplezni vagy elkapni, a legtöbbet meg az, aki személyesen szállítja le. Ahogy ismerem őket ha egy magamfajta mondaná el, hogy hol van az a csirkefogó akkor elzavarnának, hogy nem is segítettem. A kalandozókat bezzeg már kifizetnék. Ha tippelnem kéne az elkapásáért legalább száz vagy párszáz aranyat fizetnének ki a vörösök. A paktummal kapcsolatban viszont...én is próbáltam érdeklődni, de az-az illető nagyon felkapta a vizet. Nem akartam jobban magamra haragítani, azt aki egy istennel üzletel, de az biztos, hogy fontos dolog lehet. Talán ork uram rá tudja beszélni ha felbukkan.
*Kortyol egy nagyot a sörébe a sok beszéd meg a korgó gyomra keltette ingerek tompítása érdekében.*
*Hogy a Dongnor család milyen tettekkel írta be a nevét a város történelmébe arról egy kisebb könyvet is lehetne írni. Alon már csak tudja hisz annak idején a kúrában volt is egy példány a családi legendáriumból. Ki tudja azóta mi lett vele? A másik megjegyzésére zavart kuncogással próbálja leplezni meglepettségét.*
-Ugyan kérem! Az urakat nem volt szokás úgy meghurcolni mint most engem az ajtóban.
*Az egykor volt nemes igyekszik megtartani a számára veszélyesnek vélt titkait. A nem veszélyes titkokat is csak óvatosan próbálná csepegtetni a másiknak. Jelenleg a vagyon, testőrök, törvény vagy bármi által jogosan neki járó hatalma nincs meg úgyhogy egyedül a tudása, ami értékessé teheti. Amit jobb ha úgy tálal, hogy ne lehessen tudni hol van annak az alja. Hogy az alkohol, ami minden bizonnyal meg fogja ütni a fejét miképp befolyásolja majd ebben a tervben jó kérdés. Annak majd a jövő a megmondhatója. Apró információmorzsái nem úgy néznek ki mintha lenyűgözték volna az orkot. Az első két kérdés hallatán kezd megnyugodni a volt nemes, hogy ezek nem fontos hírmorzsák, az utolsó viszont nem tetszik neki. Pont az egyik legféltettebb titkáról van szó. Persze igyekszik nem mutatni a nemtetszését. Mosolyogva bólogat és belekezd az első két válaszba.*
-Többszörös gyilkosságot emlegetnek és hogy nagyon kell vele vigyázni mert fokozottan veszélyes. A városőrök vele riogatják most a népet a legjobban. Ezért is olyan hihetetlen pletykák járják róla amikre kár is szót fecsérelni. Hogy a sötét isten katonája vagy, hogy Piritane-i elővéd és majd lerohanják a várost a mélységiek. Tudja, hogy van ez megindul az emberek képzelte ilyenkor. A jutalom összegéről sajnos nem beszélnek, de ahogy hallottam már azért is jár ha hasznos híreket ad az ember a körözött hollétéről. De többet kap aki segít leleplezni vagy elkapni, a legtöbbet meg az, aki személyesen szállítja le. Ahogy ismerem őket ha egy magamfajta mondaná el, hogy hol van az a csirkefogó akkor elzavarnának, hogy nem is segítettem. A kalandozókat bezzeg már kifizetnék. Ha tippelnem kéne az elkapásáért legalább száz vagy párszáz aranyat fizetnének ki a vörösök. A paktummal kapcsolatban viszont...én is próbáltam érdeklődni, de az-az illető nagyon felkapta a vizet. Nem akartam jobban magamra haragítani, azt aki egy istennel üzletel, de az biztos, hogy fontos dolog lehet. Talán ork uram rá tudja beszélni ha felbukkan.
*Kortyol egy nagyot a sörébe a sok beszéd meg a korgó gyomra keltette ingerek tompítása érdekében.*
4710. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-16 19:50:10
Üzenet elküldve: 2023-05-16 19:50:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
*Nincs tisztában a helyi szokásokkal, nem tudja hogy neki kellene-e kezdeményeznie, vagy várnia hogy valaki megszólítsa.
Kicsit szerencsétlen az időzítés, mert pont most, amikor ő megérkezett, látszólag egyetlen szabad sellő se várakozik, vendégre várva. Így nincs, akivel némi szemezést követően közelebbről is megismerkedhetne. Mi tagadás, kicsit kényelmetlenül érzi magát emiatt. Az újszerű élmény miatt amúgy is izgul kissé, holott nem az a fajta, akit elbizonytalanítanak a csinos lánykák. Így, hogy kicsit döcögve haladnak az események első látogatásakor, ez a kényelmetlen érzés kezd erősödni benne.
De csak addig, amíg meg nem látja Maydeleine-t az asztala felé közelíteni. Igéző szépség, bár meglepően magas. Mykael se alacsony, de úgy érzi, hogy a nő kicsit túltesz rajta. És az alkatából ítélve ezt nem valami lehetetlenül magasított cipővel éri el, amilyet csak a városi nők viselnek. Na nem mintha ez Mykaelt a legkevésbé is zavarná. A szeme csillogásából látszik, hogy nagyon is örül a közeledő szépségnek.
Végül Maydeleine odaér mellé és megszólítja.*
~Á, szóval így történik!~
*állapítja meg magában, hiszen mi másért lépne oda hozzá egy ilyen szemrevaló, és nálánál sokkal elegánsabb nő, s ráadásul egy bordélyban, ha nem azért, hogy sellőként szórakoztassa? A magázódás viszont meglepi kissé. Nehéz ugyan Maydeleine korát megbecsülni, de a viselkedéséből és a tartásából érettség sugárzik. Mykael korát ellenben már sokkal könnyebb valahova 20 esztendő alá belőni, egyszerűen még látszik rajta.*
- Ööö... nem, egyáltalán nem!
*mondja. Kinézetét látva talán nem meglepő, hogy nincs tisztában az etikettel és nem kel fel a székéről, amikor Maydeleine odalép hozzá, nem siet neki kihúzni a széket vagy bármi ilyesmi.*
- Mondd...ja csak, nem tegeződhetnénk inkább? Nagyon ritkán magázódnak velem, csinos fiatal lányok meg még annál is ritkábban. Mykael vagyok.
*teszi hozzá aztán, némileg visszanyerve az önbizalmát. Innen talán már sínen vannak. Amikor még útban volt ide, és a társaságára vágyó sellők hadát vizionálta, úgy gondolta, hogy válogatni fog. De Maydeleine-t látva egyáltalán nem gondolja, hogy még nézelődnie kellene.*
*Nincs tisztában a helyi szokásokkal, nem tudja hogy neki kellene-e kezdeményeznie, vagy várnia hogy valaki megszólítsa.
Kicsit szerencsétlen az időzítés, mert pont most, amikor ő megérkezett, látszólag egyetlen szabad sellő se várakozik, vendégre várva. Így nincs, akivel némi szemezést követően közelebbről is megismerkedhetne. Mi tagadás, kicsit kényelmetlenül érzi magát emiatt. Az újszerű élmény miatt amúgy is izgul kissé, holott nem az a fajta, akit elbizonytalanítanak a csinos lánykák. Így, hogy kicsit döcögve haladnak az események első látogatásakor, ez a kényelmetlen érzés kezd erősödni benne.
De csak addig, amíg meg nem látja Maydeleine-t az asztala felé közelíteni. Igéző szépség, bár meglepően magas. Mykael se alacsony, de úgy érzi, hogy a nő kicsit túltesz rajta. És az alkatából ítélve ezt nem valami lehetetlenül magasított cipővel éri el, amilyet csak a városi nők viselnek. Na nem mintha ez Mykaelt a legkevésbé is zavarná. A szeme csillogásából látszik, hogy nagyon is örül a közeledő szépségnek.
Végül Maydeleine odaér mellé és megszólítja.*
~Á, szóval így történik!~
*állapítja meg magában, hiszen mi másért lépne oda hozzá egy ilyen szemrevaló, és nálánál sokkal elegánsabb nő, s ráadásul egy bordélyban, ha nem azért, hogy sellőként szórakoztassa? A magázódás viszont meglepi kissé. Nehéz ugyan Maydeleine korát megbecsülni, de a viselkedéséből és a tartásából érettség sugárzik. Mykael korát ellenben már sokkal könnyebb valahova 20 esztendő alá belőni, egyszerűen még látszik rajta.*
- Ööö... nem, egyáltalán nem!
*mondja. Kinézetét látva talán nem meglepő, hogy nincs tisztában az etikettel és nem kel fel a székéről, amikor Maydeleine odalép hozzá, nem siet neki kihúzni a széket vagy bármi ilyesmi.*
- Mondd...ja csak, nem tegeződhetnénk inkább? Nagyon ritkán magázódnak velem, csinos fiatal lányok meg még annál is ritkábban. Mykael vagyok.
*teszi hozzá aztán, némileg visszanyerve az önbizalmát. Innen talán már sínen vannak. Amikor még útban volt ide, és a társaságára vágyó sellők hadát vizionálta, úgy gondolta, hogy válogatni fog. De Maydeleine-t látva egyáltalán nem gondolja, hogy még nézelődnie kellene.*
4709. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-16 08:32:05
Üzenet elküldve: 2023-05-16 08:32:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
*Nemrég érkezett vissza az újabb körtúráról és kétségtelen, hogy eluralkodik rajta a kíváncsiság, most hogyan is vezetik ezt a patináns intézményt? Mert hát, a Sellő örök darabja a kikötőnek, ha a kocsmák szinte el is tűnnek majd érdeklődés hiányában, az kétségtelen, hogy a bordélyt ez a veszély nem fenyegeti. A matrózok ugyanis mindig előtérbe fogják helyezni a fehérnépet egy örökkévalóságnak tűnő tengeri út után, hiszen rumot visznek a fedélzetre, de a nőből bizony hiány van, nem is véletlenül. Aztán mi lehetne jobb párosítás, mint ez a kettő egyszerre! Betérve mindjárt leakasztja a köpenyt magáról és szépen fellógatja, csak a táskája marad az oldalán, mert régen ugyan nem voltak jellemzők a tolvajlások, de ugye nem lehet tudni milyen idők járnak most a Sellőre. Látszólag semmi sem változott és pont ez a megfelelő, ha a vendég semmit nem is sejt arról, mi is zajlik a háttérben, az állandóság a jó fogadó ismérve. Körbe tekint, amint a pultnál helyetfoglal, már csak megszokásból is. A pultos lányt csak a keresztnevén szólítja, minthogy már régi barátok, ezért is szeret ide betérni, az ismerős arc kedvesebb neki, mint bármi, amit pénzért lehet kapni. Ki is kér mindjárt magának egy pohár Pezsgőt, nem adja alább, szerencsére nincs is szüksége rá, mert a 10 arany, amit letesz érte nem kúrtitja meg nagyon az erszényét.*
- A vendégkör a régi, jó látni, hogy nem lett az enyészeté a hely. *Jegyzi meg csak úgy maga elé, de a pultos rá is bólogat rá, bár az arcán nem az a felhőtlen elégedettség tenyészik, mint, ami szokott. Nem panaszkodik egyelőre, de úgy érzi, talán nem ment zökkenőmentesen az új vezetőség felavatása. Mert hát, a tulajdonos egyértelműen még a mélységi és a kurafi, azaz még úgy tudja, ha túl nem adtak a tulajdonlevélen azóta. Miközben kortyolgatja az italát feltűnik neki egy férfi, aki kicsit ront az összképen. Utazónak tűnik, minden holmijával felaggatva, a ruhái viseltesek és nem a legigényesebb darabok. Látszik rajta, hogy erősen nézelődik, valószínűleg először vetette elrre a sors, talán nem is marad itt éjszakára. Mert bizony mindenki meg akarja nézni ezt a helyet legalább egyszer, még akkor is, ha általában nem az ő erszényének valók az ilyen helyek. Fel is áll és odasétál hozzá, egy pillanatra meg is köszörüli a torkát, ha egyből nem veszi észre. Az egyik kezében pezsgő a másikban egy igényesebb válltáska.*
- Úgy látom egyedül van, esetleg nem bánná, ha csatlakoznék? *Pislog bájosan néhányat egy kedves mosollyal kísérve és csak akkor foglal helyet, ha pozitív választ kap.*
*Nemrég érkezett vissza az újabb körtúráról és kétségtelen, hogy eluralkodik rajta a kíváncsiság, most hogyan is vezetik ezt a patináns intézményt? Mert hát, a Sellő örök darabja a kikötőnek, ha a kocsmák szinte el is tűnnek majd érdeklődés hiányában, az kétségtelen, hogy a bordélyt ez a veszély nem fenyegeti. A matrózok ugyanis mindig előtérbe fogják helyezni a fehérnépet egy örökkévalóságnak tűnő tengeri út után, hiszen rumot visznek a fedélzetre, de a nőből bizony hiány van, nem is véletlenül. Aztán mi lehetne jobb párosítás, mint ez a kettő egyszerre! Betérve mindjárt leakasztja a köpenyt magáról és szépen fellógatja, csak a táskája marad az oldalán, mert régen ugyan nem voltak jellemzők a tolvajlások, de ugye nem lehet tudni milyen idők járnak most a Sellőre. Látszólag semmi sem változott és pont ez a megfelelő, ha a vendég semmit nem is sejt arról, mi is zajlik a háttérben, az állandóság a jó fogadó ismérve. Körbe tekint, amint a pultnál helyetfoglal, már csak megszokásból is. A pultos lányt csak a keresztnevén szólítja, minthogy már régi barátok, ezért is szeret ide betérni, az ismerős arc kedvesebb neki, mint bármi, amit pénzért lehet kapni. Ki is kér mindjárt magának egy pohár Pezsgőt, nem adja alább, szerencsére nincs is szüksége rá, mert a 10 arany, amit letesz érte nem kúrtitja meg nagyon az erszényét.
*- A vendégkör a régi, jó látni, hogy nem lett az enyészeté a hely. *Jegyzi meg csak úgy maga elé, de a pultos rá is bólogat rá, bár az arcán nem az a felhőtlen elégedettség tenyészik, mint, ami szokott. Nem panaszkodik egyelőre, de úgy érzi, talán nem ment zökkenőmentesen az új vezetőség felavatása. Mert hát, a tulajdonos egyértelműen még a mélységi és a kurafi, azaz még úgy tudja, ha túl nem adtak a tulajdonlevélen azóta. Miközben kortyolgatja az italát feltűnik neki egy férfi, aki kicsit ront az összképen. Utazónak tűnik, minden holmijával felaggatva, a ruhái viseltesek és nem a legigényesebb darabok. Látszik rajta, hogy erősen nézelődik, valószínűleg először vetette elrre a sors, talán nem is marad itt éjszakára. Mert bizony mindenki meg akarja nézni ezt a helyet legalább egyszer, még akkor is, ha általában nem az ő erszényének valók az ilyen helyek. Fel is áll és odasétál hozzá, egy pillanatra meg is köszörüli a torkát, ha egyből nem veszi észre. Az egyik kezében pezsgő a másikban egy igényesebb válltáska.*
- Úgy látom egyedül van, esetleg nem bánná, ha csatlakoznék? *Pislog bájosan néhányat egy kedves mosollyal kísérve és csak akkor foglal helyet, ha pozitív választ kap.*
4708. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-15 18:51:36
Üzenet elküldve: 2023-05-15 18:51:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Első út...//
*Első útja a Sellőházba vezeti, mert hát hova máshova térne be egy fiatal, ereje teljében lévő és ösztönöktől hajtott fiatalember?
Látszik is rajta, hogy most érkezhetett meg, ugyanis a hátán cipeli a felszerelését, a bakancsán meg az út porát. Lerí róla, hogy valami katonaféle, bár hogy jó-e, vagy csak amolyan önjelölt hős, azt már nehéz megmondani. Fiatal, ágrólszakadt vándor kopott öltözékben, és tekintetében valami izgatott várakozással.
Hát hogy is ne lenne izgatott, amikor már hónapok óta fejébe vette, hogy be fog ide térni? Gyakorlatilag amióta csak hírét vette még Artheniorban, hogy van itt egy jó hírnek örvendő bordélyház. Mert utcalányokat, könnyű nőcskéket sokfelé találni, na de Kurtizánokat (így, nagybetűvel) már nem annyira. És főleg nem egy magafajta jöttment senkinek.
Kíváncsi pillantása végigsuhan a termen, úgy kell kényszerítenie magát, hogy ne csak az elékerülő nőket mérje végig, hanem először azért minden mást, a többi jelenlévő vendéget is beleértve. Jó, ha az ember tisztában van a környezetével. De talán ezúttal kissé felületesebbre sikerül az első terepszemle, mert látnivaló, az van.
Egyelőre nagyon is elégedett, a várakozásait a hely idáig felülmúlta. Már az ide vezető út, és amikor meglátta, hogy mekkora épület is ez, és milyen takaros. Hiszen ez egy kaszárnya méreteivel vetekszik, amiből jön a következtetés, hogy nyilván egy kaszárnyára való szépséges sellő áll majd a rendelkezésére!
A beltér persze már mást mutat, nagy, tágas termet, de cserébe a hangulata bőven kárpótolja az ifjút. Ez nem holmi olcsó ivó vagy útszéli lebuj. Már-már megilletődik, hogy egy magafajta csavargót itt ugyanúgy vendégnek tekintenek, mint akár a legmódosabb uraságot. Legalábbis reméli.
Mivel nem igazán tudja, hogy mit kellene csinálnia, jobb híján úgy viselkedik, mint ha egy fogadóba térne be: keres magának egy asztalt és helyet foglal ott. Szándékosan az egyik fal mellett telepszik le, ahol nem tudnak a hátába kerülni és ahonnan szemmel tudja tartani az egész belső teret.
Csak akkor veszi le a hátizsákját, amikor már az asztalhoz ülne. Méretes hátizsák, láthatóan jól meg van pakolva. Egyik oldalára a rövidkardját szíjazta fel a bőrtokjában, a másik oldalon viszont egy kopott hegedűtok van. A zsák hátára meg a körpajzsát erősítette fel. Ő maga pedig viseli a bőrvértjét, igaz, meglazított szíjakkal: nem harcra készül, csak éppen így volt a legcélszerűbb hozni, hogy magán tartotta. Egy fegyver látható még nála, egy tőr, amit eddig a derekán viselt, a hátánál vízszintesen felszíjazva. Most azonban leszedi onnan és az oldalára köti fel, hogy kényelmesen tudjon ülni.
Miután így lepakolt és leült, úrrá lesz rajta némi tanácstalanság. Nem tudja, mi a teendő itt. Egyelőre még nem lép a pulthoz, hogy étel, ital, szoba, de leginkább nő után érdeklődjön. Megnézi, nem-e jön mindez "házhoz".*
*Első útja a Sellőházba vezeti, mert hát hova máshova térne be egy fiatal, ereje teljében lévő és ösztönöktől hajtott fiatalember?
Látszik is rajta, hogy most érkezhetett meg, ugyanis a hátán cipeli a felszerelését, a bakancsán meg az út porát. Lerí róla, hogy valami katonaféle, bár hogy jó-e, vagy csak amolyan önjelölt hős, azt már nehéz megmondani. Fiatal, ágrólszakadt vándor kopott öltözékben, és tekintetében valami izgatott várakozással.
Hát hogy is ne lenne izgatott, amikor már hónapok óta fejébe vette, hogy be fog ide térni? Gyakorlatilag amióta csak hírét vette még Artheniorban, hogy van itt egy jó hírnek örvendő bordélyház. Mert utcalányokat, könnyű nőcskéket sokfelé találni, na de Kurtizánokat (így, nagybetűvel) már nem annyira. És főleg nem egy magafajta jöttment senkinek.
Kíváncsi pillantása végigsuhan a termen, úgy kell kényszerítenie magát, hogy ne csak az elékerülő nőket mérje végig, hanem először azért minden mást, a többi jelenlévő vendéget is beleértve. Jó, ha az ember tisztában van a környezetével. De talán ezúttal kissé felületesebbre sikerül az első terepszemle, mert látnivaló, az van.
Egyelőre nagyon is elégedett, a várakozásait a hely idáig felülmúlta. Már az ide vezető út, és amikor meglátta, hogy mekkora épület is ez, és milyen takaros. Hiszen ez egy kaszárnya méreteivel vetekszik, amiből jön a következtetés, hogy nyilván egy kaszárnyára való szépséges sellő áll majd a rendelkezésére!
A beltér persze már mást mutat, nagy, tágas termet, de cserébe a hangulata bőven kárpótolja az ifjút. Ez nem holmi olcsó ivó vagy útszéli lebuj. Már-már megilletődik, hogy egy magafajta csavargót itt ugyanúgy vendégnek tekintenek, mint akár a legmódosabb uraságot. Legalábbis reméli.
Mivel nem igazán tudja, hogy mit kellene csinálnia, jobb híján úgy viselkedik, mint ha egy fogadóba térne be: keres magának egy asztalt és helyet foglal ott. Szándékosan az egyik fal mellett telepszik le, ahol nem tudnak a hátába kerülni és ahonnan szemmel tudja tartani az egész belső teret.
Csak akkor veszi le a hátizsákját, amikor már az asztalhoz ülne. Méretes hátizsák, láthatóan jól meg van pakolva. Egyik oldalára a rövidkardját szíjazta fel a bőrtokjában, a másik oldalon viszont egy kopott hegedűtok van. A zsák hátára meg a körpajzsát erősítette fel. Ő maga pedig viseli a bőrvértjét, igaz, meglazított szíjakkal: nem harcra készül, csak éppen így volt a legcélszerűbb hozni, hogy magán tartotta. Egy fegyver látható még nála, egy tőr, amit eddig a derekán viselt, a hátánál vízszintesen felszíjazva. Most azonban leszedi onnan és az oldalára köti fel, hogy kényelmesen tudjon ülni.
Miután így lepakolt és leült, úrrá lesz rajta némi tanácstalanság. Nem tudja, mi a teendő itt. Egyelőre még nem lép a pulthoz, hogy étel, ital, szoba, de leginkább nő után érdeklődjön. Megnézi, nem-e jön mindez "házhoz".*
4707. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-13 11:34:34
Üzenet elküldve: 2023-05-13 11:34:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Életért életet//
*Igazság szerint viccnek szánta ezt a grófi megszólítást, de az ember úgy meglepődik rajta, mintha találva érezné magát. Wruzto nem hinné, hogy valódi főnemessel áll szemben, de elraktározza magában az információt, és innentől természetesen így fogja hívni a koldust.*
- Egy úr rongyokban is úr! *próbálja még jobban megerősíteni Alont a hitében. Nem mosolyog hozzá, mint egy vérbeli artheniori talpnyaló tenné, de a szemében mintha csillogna valami illékony vidámság.
Ha a koldus ma még nem evett, jól jár a vajsörrel. A rendes sörnél gyengébb, cserébe olvadt vaj, tejszín meg méz is van benne - számára fölérhet egy komplett ebéddel. Más kérdés, hogy vélhetően a nyelve is megoldódik tőle. Meg hát csak bizalmat szavaz annak, aki az egész napi kutyagolás után rögtön meghívja egy italra, nem igaz?
Míg Alon híreit hallgatja, a szürkebőrű elenged néhány füstfelleget. Nem úgy tűnik, mintha le volna nyűgözve.*
- Őfelségét én is prímán le tudom írni! *vesz egy rövid slukkot, a pipája fölsistereg* Három dolog érdekel, grófom. Egy: *kinyújtja a hüvelykujját* miért körözik a Királyt? Kettő: *kinyújtja a mutatóujját is* mennyi vérdíj van a fején? Három: *a középső ujja csatlakozik a másik kettőhöz* mik a feltételei a feltámadottak paktumának?
*Az a bizonyos óvatoskodó visszatérő úgy látszik, nem ragadta meg a fantáziáját. Ha a koldus a markát tartaná ahelyett, hogy válaszolna, akkor emlékezteti rá, hogy momentán az ő pénzén iszik a Kikötő legmenőbb mulatójában. Van ott még, ahonnan az jött, de tessék előbb adni valamit.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.13 12:38:12
*Igazság szerint viccnek szánta ezt a grófi megszólítást, de az ember úgy meglepődik rajta, mintha találva érezné magát. Wruzto nem hinné, hogy valódi főnemessel áll szemben, de elraktározza magában az információt, és innentől természetesen így fogja hívni a koldust.*
- Egy úr rongyokban is úr! *próbálja még jobban megerősíteni Alont a hitében. Nem mosolyog hozzá, mint egy vérbeli artheniori talpnyaló tenné, de a szemében mintha csillogna valami illékony vidámság.
Ha a koldus ma még nem evett, jól jár a vajsörrel. A rendes sörnél gyengébb, cserébe olvadt vaj, tejszín meg méz is van benne - számára fölérhet egy komplett ebéddel. Más kérdés, hogy vélhetően a nyelve is megoldódik tőle. Meg hát csak bizalmat szavaz annak, aki az egész napi kutyagolás után rögtön meghívja egy italra, nem igaz?
Míg Alon híreit hallgatja, a szürkebőrű elenged néhány füstfelleget. Nem úgy tűnik, mintha le volna nyűgözve.*
- Őfelségét én is prímán le tudom írni! *vesz egy rövid slukkot, a pipája fölsistereg* Három dolog érdekel, grófom. Egy: *kinyújtja a hüvelykujját* miért körözik a Királyt? Kettő: *kinyújtja a mutatóujját is* mennyi vérdíj van a fején? Három: *a középső ujja csatlakozik a másik kettőhöz* mik a feltételei a feltámadottak paktumának?
*Az a bizonyos óvatoskodó visszatérő úgy látszik, nem ragadta meg a fantáziáját. Ha a koldus a markát tartaná ahelyett, hogy válaszolna, akkor emlékezteti rá, hogy momentán az ő pénzén iszik a Kikötő legmenőbb mulatójában. Van ott még, ahonnan az jött, de tessék előbb adni valamit.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.13 12:38:12
4706. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-11 19:53:13
Üzenet elküldve: 2023-05-11 19:53:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Életért életet//
*Egykorvolt származására mostani alázatos viselkedése alapján nem nagyon lehet következtetni. Mármint szerinte. Hogy a szóhasználatából néha ki-ki csapódik műveltsége az elképzelhető, de azt észre se veszi. Mostani kellemetlen helyzetéből az-az ork segíti ki aki miatt részben a kikötőbe is látogatott. Úgy néz ki sekélyes ismeretei a rossz életűek szokásairól nem csalták meg. Hogy ennek örüljön-e vagy inkább szomorkodjon miatta, azt még nem tudja, de némi alázás után csak bejut. Ezek után pedig valóban a másik felé veszi az irányt. Hát az még mindig nem lett szebb. A köszöntésre Alon biccent.*
-Jó estét kívánok.
*A kérdésre már nyitna is szóra a száját, de a szavába vágnak. Büszkesége folyamatosan kapja az újabb és újabb csapásokat. De erre rá se ér gondolni úgy meglepik a zöldbőrű szavai. A sör is, de inkább a megszólítás.*
-Gróf úr?
*Erre vissza is kérdez őszinte meglepettséggel. Pecsétgyűrűi, előkelő ruhái, szolgái, büszke, rangját jelző kiállása nélkül ő biztos benne, hogy nem mondhatják meg róla ki ő. Talán utánajárt volna a másik? Múltkor is titokzatos alaknak tűnt. Alon számára gyanúsan tájékozott. Mikor az italt a kezébe kapja akkor egy pár pillanatig még óvatosan nézi annak a felszínét. Végül arra a döntésre jut, hogy nem teszi szóvá, hogy ma még nem evett és vigyáznia kéne az itallal.*
-Köszönöm.*Kortyol bele és állapítja meg magában, hogy nem rossz minőség.*Híreket hoztam a múltkori témával kapcsolatban meg valami másról.*Lehalkítja a hangját úgy kezdi előadni.*Előbbivel kapcsolatban biztos forrásból tudom, hogy a sötét istennek volt köze a feltámadásokhoz. Minden feltámadott paktumot kötött vele. Viszont akitől ezt hallottam az nem ígérte biztosra, hogy idejön. Azért is vagyok itt, hogy ha mégis megteszi akkor be tudjam majd mutatni. A másik pedig, hogy a városőrség szervezkedik. Rikkancsok járják a várost és komoly összegeket ígérnek mindenféle bűnöző nyomra kerítőjének és köztük van, az-az úgynevezett király. Akinek ismerem a leírását is.*Kortyol újabbat az italából. Hacsak nem kérdezik, többet nem akarna mondani. Azért minden lapját nem fordítaná fel.*
*Egykorvolt származására mostani alázatos viselkedése alapján nem nagyon lehet következtetni. Mármint szerinte. Hogy a szóhasználatából néha ki-ki csapódik műveltsége az elképzelhető, de azt észre se veszi. Mostani kellemetlen helyzetéből az-az ork segíti ki aki miatt részben a kikötőbe is látogatott. Úgy néz ki sekélyes ismeretei a rossz életűek szokásairól nem csalták meg. Hogy ennek örüljön-e vagy inkább szomorkodjon miatta, azt még nem tudja, de némi alázás után csak bejut. Ezek után pedig valóban a másik felé veszi az irányt. Hát az még mindig nem lett szebb. A köszöntésre Alon biccent.*
-Jó estét kívánok.
*A kérdésre már nyitna is szóra a száját, de a szavába vágnak. Büszkesége folyamatosan kapja az újabb és újabb csapásokat. De erre rá se ér gondolni úgy meglepik a zöldbőrű szavai. A sör is, de inkább a megszólítás.*
-Gróf úr?
*Erre vissza is kérdez őszinte meglepettséggel. Pecsétgyűrűi, előkelő ruhái, szolgái, büszke, rangját jelző kiállása nélkül ő biztos benne, hogy nem mondhatják meg róla ki ő. Talán utánajárt volna a másik? Múltkor is titokzatos alaknak tűnt. Alon számára gyanúsan tájékozott. Mikor az italt a kezébe kapja akkor egy pár pillanatig még óvatosan nézi annak a felszínét. Végül arra a döntésre jut, hogy nem teszi szóvá, hogy ma még nem evett és vigyáznia kéne az itallal.*
-Köszönöm.*Kortyol bele és állapítja meg magában, hogy nem rossz minőség.*Híreket hoztam a múltkori témával kapcsolatban meg valami másról.*Lehalkítja a hangját úgy kezdi előadni.*Előbbivel kapcsolatban biztos forrásból tudom, hogy a sötét istennek volt köze a feltámadásokhoz. Minden feltámadott paktumot kötött vele. Viszont akitől ezt hallottam az nem ígérte biztosra, hogy idejön. Azért is vagyok itt, hogy ha mégis megteszi akkor be tudjam majd mutatni. A másik pedig, hogy a városőrség szervezkedik. Rikkancsok járják a várost és komoly összegeket ígérnek mindenféle bűnöző nyomra kerítőjének és köztük van, az-az úgynevezett király. Akinek ismerem a leírását is.*Kortyol újabbat az italából. Hacsak nem kérdezik, többet nem akarna mondani. Azért minden lapját nem fordítaná fel.*
4705. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-11 09:44:09
Üzenet elküldve: 2023-05-11 09:44:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Életért életet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Lám-lám, nem is kell olyan sokat várnia, mikor az egyik úszó kapást jelez. Wruzto hüllőszerű lassúsággal a bejárat felé fordítja a fejét, és miközben a koldus meg a fogdmeg közti játszmát figyeli, elenged egy sor füstkarikát.*
- Ereszd már be, testvér! *szól oda az őrnek, mikor az már vagy öt perce baszakodik Alonnal* Énhozzám jött…
*A kidobó becsületből köszörüli még egy sort a nyelvét az egykorvolt uraságon, de végül hagyja belépni a vendégtérbe.*
- Szevasz ember! *böki oda Wruzto, mikor a koldus vélhetően odasomfordál hozzá* Mit hoztál a messzi Artheniorból? *a választ meg sem várva hátrafordul a pultoshoz* Csapoljál már nekem meg a gróf úrnak egy Vajsört! *a 20 aranyat meg majd utóbb kipengeti érte. Valójában persze fogalma sincs Alon származásáról, de annyit azért korábban is sejtett a modorából, hogy nem volt mindig földönfutó.
Amikor a sörök előállnak, egyiket a koldus kezébe nyomja, koccint vele, a magáét meg is húzza, aztán érdeklődve várja a híreket a feltámadottak seregéről, akiket Alon bizonyára leinformált, és pillanatokon belül megérkeznek.**
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Lám-lám, nem is kell olyan sokat várnia, mikor az egyik úszó kapást jelez. Wruzto hüllőszerű lassúsággal a bejárat felé fordítja a fejét, és miközben a koldus meg a fogdmeg közti játszmát figyeli, elenged egy sor füstkarikát.*
- Ereszd már be, testvér! *szól oda az őrnek, mikor az már vagy öt perce baszakodik Alonnal* Énhozzám jött…
*A kidobó becsületből köszörüli még egy sort a nyelvét az egykorvolt uraságon, de végül hagyja belépni a vendégtérbe.*
- Szevasz ember! *böki oda Wruzto, mikor a koldus vélhetően odasomfordál hozzá* Mit hoztál a messzi Artheniorból? *a választ meg sem várva hátrafordul a pultoshoz* Csapoljál már nekem meg a gróf úrnak egy Vajsört! *a 20 aranyat
meg majd utóbb kipengeti érte. Valójában persze fogalma sincs Alon származásáról, de annyit azért korábban is sejtett a modorából, hogy nem volt mindig földönfutó.Amikor a sörök előállnak, egyiket a koldus kezébe nyomja, koccint vele, a magáét meg is húzza, aztán érdeklődve várja a híreket a feltámadottak seregéről, akiket Alon bizonyára leinformált, és pillanatokon belül megérkeznek.**
4704. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-05-10 20:23:09
Üzenet elküldve: 2023-05-10 20:23:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Csalódása egyértelmű lesz mikor csak messziről meglátja az épületet. Mikor pedig közelebb kerül és a cégér alapján egyértelműen beazonosítja a helyet akkor főleg összeroskad. Ebben a pöcegödörben pont egy kupi van így kipucolva? Félelmei a kapuhoz érve be is igazolódnak mikor az őr egy nagydarab ork nem túl kedves szavakkal rárivall, hogy mit rontja a levegőt. Bezzeg régen a testőrei már kivágták volna ennek a félállatnak a nyelvét. Most meg neki kell hebegve habogva, udvariaskodva bekönyörögnie magát. Az a barom pedig még játszik is vele. Pimaszkodik és széles vigyorán jól látszik mennyire élvezi alázni a rongyost. Mikor Alon megmutatja, hogy van pénze az ork akkor se engedné be, de bentről megszánják és valaki, bizonyára itt dolgozó, rászól. Így léphet be egy koldus a sellőbe. A fejét lesunyva, a fogait összeszorítva, megalázottan és éhesen egyedül abban reménykedve, hogy meg is tudja fizetni az itteni kosztot.*
4703. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-04-30 10:44:04
Üzenet elküldve: 2023-04-30 10:44:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Wruzto a Fekete Nővér kunyhójában vészelte át a nappalt, az erdő mélyén. Ha az elf nem kalauzolja, tényleg nem találta volna meg, és nem csak az idegen terep miatt: az épület beleolvad a környezetébe. Az agyaras, mikor ébren volt, próbálta szóra bírni Hanlorent, de az önostorozáson kívül semmi érdemit nem húzott ki belőle sem magáról, sem Sa'Tereth kallódó híveiről. Kibaszott frusztráló volt, az orkot hatok óta maró, megmagyarázhatatlan szomjúság pedig csak rontott a helyzeten. Nem mondaná, hogy barátokként váltak el, még ha sikerült is egyfajta törékeny udvariasságot megőrizni.
A szürkebőrű jelenleg a mulató pultját támasztja a hátával. Bő két órával járhatunk napnyugta után. Az estindító koktélját már elszopogatta, nehéz szagú pipafüsttel is körbevette magát, és félig leengedett szemhéjai alól a jövő-menő vendégeket figyeli. Egyrészt bármikor felbukkanhat a céljainak megfelelő zsoldos, másrészt az isten követői számára is láthatóvá akarja tenni magát. Talán beérik annak az artheniorban fölfogadott koldusnak a munkája, és ideérnek hozzá az első feltámadottak. Vagy Baarcas jelenik meg a listájával. Kicsi az esély rá, de az sem zárható ki, hogy Merlana bekullog a lila varázsitallal. Szóval vannak pecabotok a Kikötő állóvizében, a kérdés csak az, melyiken lesz kapás. A nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb harapni fognak a halak…*
*Wruzto a Fekete Nővér kunyhójában vészelte át a nappalt, az erdő mélyén. Ha az elf nem kalauzolja, tényleg nem találta volna meg, és nem csak az idegen terep miatt: az épület beleolvad a környezetébe. Az agyaras, mikor ébren volt, próbálta szóra bírni Hanlorent, de az önostorozáson kívül semmi érdemit nem húzott ki belőle sem magáról, sem Sa'Tereth kallódó híveiről. Kibaszott frusztráló volt, az orkot hatok óta maró, megmagyarázhatatlan szomjúság pedig csak rontott a helyzeten. Nem mondaná, hogy barátokként váltak el, még ha sikerült is egyfajta törékeny udvariasságot megőrizni.
A szürkebőrű jelenleg a mulató pultját támasztja a hátával. Bő két órával járhatunk napnyugta után. Az estindító koktélját már elszopogatta, nehéz szagú pipafüsttel is körbevette magát, és félig leengedett szemhéjai alól a jövő-menő vendégeket figyeli. Egyrészt bármikor felbukkanhat a céljainak megfelelő zsoldos, másrészt az isten követői számára is láthatóvá akarja tenni magát. Talán beérik annak az artheniorban fölfogadott koldusnak a munkája, és ideérnek hozzá az első feltámadottak. Vagy Baarcas jelenik meg a listájával. Kicsi az esély rá, de az sem zárható ki, hogy Merlana bekullog a lila varázsitallal. Szóval vannak pecabotok a Kikötő állóvizében, a kérdés csak az, melyiken lesz kapás. A nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb harapni fognak a halak…*
4702. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-04-29 13:44:57
Üzenet elküldve: 2023-04-29 13:44:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Elégedett mosollyal szemléli az intéző hátát, ahogy az a pulthoz libben. Lám, mégsem tett rossz lóra. Bizonyosan vetne egy gunyoros pillantást féltestvére felé most, ha a közelben lenne.
Míg a wegtoreni intézkedik, ő előkotor zsebéből egy tekert dohányra emlékeztető valamit, majd egy gyertya segítségével sebtiben meg is gyújtja. Az olcsó dohány szaga csakhamar megtölti a levegőt körülötte.
Nem mulasztja el széles mosollyal köszönteni a visszatérő Ambroggiot. Mozgása könnyed, ahogy az asztalra támaszkodva enged halovány bepillantást a férfi számára dekoltázsába, de szemei vad feszültségről és várakozásról árulkodnak. Őszintén reméli, hogy a férfi az általa oly nagyon áhított cikkekkel tér vissza. Ezekért cserébe pedig igen mélyre képes alászállni az erkölcstelenség mélységeibe. Főleg, ha olyan valakivel van dolga, mint ez a báró itt.
Épp ezért fogadja oly rezignált ábrázattal, hogy a minden téren jó partinak tűnő férfi ily hasznavehetetlennek bizonyult. Mielőtt azonban kinyitná száját, hogy szóvá tegye ezt, egy sellő lép az asztalhoz. Finoman felvont szemöldökkel fogadja a jövevényt, még a sértettség egy halovány árnyéka is átfut arcán, ahogy a lány a férfi fülébe suttog. Ahogy azonban a rókaképű intézőt közrefogják, vele is így tesznek, ám az ő "kísérői" jóval marconábbak.*
-Caldorcor?! *Pillant a férfi után meglepetten, véletlenül sem kiejtve fogai közül a dohányt, miközben a hóna alá nyúlnak. Megfelelően bódult állapotba került már hozzá, hogy ne tudja összerakni a képet, de a hirtelen feltörő harag ahogy általában, úgy most is igen könnyen utat talál elméjéhez.*
-Eresszetek már, rohadt kurvapecérek! Caldorcor?! *Kiált a férfi után, ám a kívánt segítség már nem éri utol.
Rövid úton a Sellőház előtt találja magát, szitkozódva igazgatva meggyűrt felsőjét. Fogcsikorgatva pillant vissza még az intézményre, mielőtt kiköpne. Ismét csak olcsó szórakozással kell majd beérnie a Rumosban, legrosszabb esetben valamelyik lakónegyedi sikátorban.*
A hozzászólás írója (Tirä Rhigs) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.04.29 13:47:06
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Elégedett mosollyal szemléli az intéző hátát, ahogy az a pulthoz libben. Lám, mégsem tett rossz lóra. Bizonyosan vetne egy gunyoros pillantást féltestvére felé most, ha a közelben lenne.
Míg a wegtoreni intézkedik, ő előkotor zsebéből egy tekert dohányra emlékeztető valamit, majd egy gyertya segítségével sebtiben meg is gyújtja. Az olcsó dohány szaga csakhamar megtölti a levegőt körülötte.
Nem mulasztja el széles mosollyal köszönteni a visszatérő Ambroggiot. Mozgása könnyed, ahogy az asztalra támaszkodva enged halovány bepillantást a férfi számára dekoltázsába, de szemei vad feszültségről és várakozásról árulkodnak. Őszintén reméli, hogy a férfi az általa oly nagyon áhított cikkekkel tér vissza. Ezekért cserébe pedig igen mélyre képes alászállni az erkölcstelenség mélységeibe. Főleg, ha olyan valakivel van dolga, mint ez a báró itt.
Épp ezért fogadja oly rezignált ábrázattal, hogy a minden téren jó partinak tűnő férfi ily hasznavehetetlennek bizonyult. Mielőtt azonban kinyitná száját, hogy szóvá tegye ezt, egy sellő lép az asztalhoz. Finoman felvont szemöldökkel fogadja a jövevényt, még a sértettség egy halovány árnyéka is átfut arcán, ahogy a lány a férfi fülébe suttog. Ahogy azonban a rókaképű intézőt közrefogják, vele is így tesznek, ám az ő "kísérői" jóval marconábbak.*
-Caldorcor?! *Pillant a férfi után meglepetten, véletlenül sem kiejtve fogai közül a dohányt, miközben a hóna alá nyúlnak. Megfelelően bódult állapotba került már hozzá, hogy ne tudja összerakni a képet, de a hirtelen feltörő harag ahogy általában, úgy most is igen könnyen utat talál elméjéhez.*
-Eresszetek már, rohadt kurvapecérek! Caldorcor?! *Kiált a férfi után, ám a kívánt segítség már nem éri utol.
Rövid úton a Sellőház előtt találja magát, szitkozódva igazgatva meggyűrt felsőjét. Fogcsikorgatva pillant vissza még az intézményre, mielőtt kiköpne. Ismét csak olcsó szórakozással kell majd beérnie a Rumosban, legrosszabb esetben valamelyik lakónegyedi sikátorban.*
A hozzászólás írója (Tirä Rhigs) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.04.29 13:47:06
4701. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-04-29 12:57:04
Üzenet elküldve: 2023-04-29 12:57:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Tirä, érintőlegesen Daesys//
- A Csalogány, hát persze! *bólogat a szenilitás és a tudálékosság furcsa elegyével. Ha nem lengené körbe ez az a ravaszdi sárm az Intézőt, egészen biztosra lehetne venni, hogy csak blöfföl azzal, hogy az iménti név kisegítette a talányból. De melyik férfi szeret ostobának tűnni?*
- A rossz nyelvek állítják, hogy a Tűz Városa sosincs elég messze *vigyorodik olyasformán, ami igazán vallana a wegtoreniek természetére.
Az az iménti ajánlat azonban csak nem bontja ki magát, csupán megismétli a vörös némber, ha lehet, egy kissé tovább fokozva a talányos nyájasságot. A részletek helyett ismét az a sóvárgó puhatolózás kerül elő.
Érzi az ördögvigyor jellegzetes füstjét, ami erősen körüllengi a nőt. De ez a sóvárgás más. Látott már ilyet, s valószínűleg hamarosan Arthenior sikátorai is megismerik, ahogy egyre jobban elterjed Lanawin ezen részein is. Megdöbbentő, mily nagy keletje van a valóságból való menekülésnek. A legtöbben erre használják. Persze akadnak, akik nem tompultságot keresnek, hanem épp az ellenkezőjét. De ennek is, annak is megvan az ára.
Ambroggio leköveti a mozdulatot, amivel a másik a tálcára pöccinti a csikket. Az erős hodarilfüggők ereit sötét színűre festi a szer, s ez először csuklón mutatkozik meg. A távozni készülő Daesys után hajított pohár azonban még őt is meglepi. Ennek ellenére csak biccent egy kurtát a megtorpanó lány felé, jelezve, hogy menjen csak.*
- Meglátjuk *nyúlik el a kecsegtető mosoly az Intéző rókaképén a visszaforduló asztaltárs felé.* - Pillanat.
*Felkel ültéből és a pulthoz indul. Megtámaszkodik a söntésnél és vált néhány szót bizalmasan a Mádámme őnagyságával vagy azzal aki épp kompetenciát mutat a szavaira. Előkerül egy erszényke is, amit a személyzetnek csúsztat. Ennek ellenére csalódott képpel tér vissza az asztalhoz. Vállvonva sóhajt.*
- Sajnos a Sellőház kínálata, bármilyen sokrétű is, azért mégsem szolgál bármivel. *Az előzményekből joggal értelmezhető ez az erősebb szerekre. Ám Ambroggiónak esze ágában sem volt ilyesmi kérni. Az imént a pultnál csupán jelezte, hogy ha pohárdobálást és slampos káromkodást szeretne, akkor a Rumosba megy. Ecsetelte továbbá ellenérzéseit a tény tekintetében, hogy egy vadidegen, ördögvigyorszagú némber nyúlt az italához ahelyett, hogy a személyzet egy tagja hozta volna ki. S természetesen kifejezte abbéli reményeit, hogy mindez nem fordul elő többet, a Sellőház pedig megőrzi a helytől eddig megszokott nívóját. Mindezt persze diszkréten, a tőle megszokott, sikamlós modorban közölte, remélhetőleg előmozdítva bizonyos lépéseket. Az átnyújtott erszényben lapuló 108 arany pedig a két Sellő (NJK) árát fedezte, akik közül az egyik hamarosan az asztalhoz is sétál, hogy édesen a férfi fülébe súgjon.*
- Restellem, hogy nem tudtam segíteni, de ha most megbocsát, *biccent "Latamie" felé, ahogy átkarolja az odaadón simuló sellőcskét* - muszáj kimasszíroztatnom a vállaimat.
*Meggyújtja a pipáját, veszi a kalapját és a távozás hímes mezejére lép. A fürdőház felé menet csatlakozik hozzájuk a másik kurtizán is, aki talán az előzőért kárpótlásul kitöltött wegtoreni rumot sem feledi el, amit Ambroggio kénytelen volt érintetlenül az asztalon hagyni. Ez talán a vörösnek is kárpótlás lesz, mielőtt remélhetőleg végre kihajítják.*
- A Csalogány, hát persze! *bólogat a szenilitás és a tudálékosság furcsa elegyével. Ha nem lengené körbe ez az a ravaszdi sárm az Intézőt, egészen biztosra lehetne venni, hogy csak blöfföl azzal, hogy az iménti név kisegítette a talányból. De melyik férfi szeret ostobának tűnni?*
- A rossz nyelvek állítják, hogy a Tűz Városa sosincs elég messze *vigyorodik olyasformán, ami igazán vallana a wegtoreniek természetére.
Az az iménti ajánlat azonban csak nem bontja ki magát, csupán megismétli a vörös némber, ha lehet, egy kissé tovább fokozva a talányos nyájasságot. A részletek helyett ismét az a sóvárgó puhatolózás kerül elő.
Érzi az ördögvigyor jellegzetes füstjét, ami erősen körüllengi a nőt. De ez a sóvárgás más. Látott már ilyet, s valószínűleg hamarosan Arthenior sikátorai is megismerik, ahogy egyre jobban elterjed Lanawin ezen részein is. Megdöbbentő, mily nagy keletje van a valóságból való menekülésnek. A legtöbben erre használják. Persze akadnak, akik nem tompultságot keresnek, hanem épp az ellenkezőjét. De ennek is, annak is megvan az ára.
Ambroggio leköveti a mozdulatot, amivel a másik a tálcára pöccinti a csikket. Az erős hodarilfüggők ereit sötét színűre festi a szer, s ez először csuklón mutatkozik meg. A távozni készülő Daesys után hajított pohár azonban még őt is meglepi. Ennek ellenére csak biccent egy kurtát a megtorpanó lány felé, jelezve, hogy menjen csak.*
- Meglátjuk *nyúlik el a kecsegtető mosoly az Intéző rókaképén a visszaforduló asztaltárs felé.* - Pillanat.
*Felkel ültéből és a pulthoz indul. Megtámaszkodik a söntésnél és vált néhány szót bizalmasan a Mádámme őnagyságával vagy azzal aki épp kompetenciát mutat a szavaira. Előkerül egy erszényke is, amit a személyzetnek csúsztat. Ennek ellenére csalódott képpel tér vissza az asztalhoz. Vállvonva sóhajt.*
- Sajnos a Sellőház kínálata, bármilyen sokrétű is, azért mégsem szolgál bármivel. *Az előzményekből joggal értelmezhető ez az erősebb szerekre. Ám Ambroggiónak esze ágában sem volt ilyesmi kérni. Az imént a pultnál csupán jelezte, hogy ha pohárdobálást és slampos káromkodást szeretne, akkor a Rumosba megy. Ecsetelte továbbá ellenérzéseit a tény tekintetében, hogy egy vadidegen, ördögvigyorszagú némber nyúlt az italához ahelyett, hogy a személyzet egy tagja hozta volna ki. S természetesen kifejezte abbéli reményeit, hogy mindez nem fordul elő többet, a Sellőház pedig megőrzi a helytől eddig megszokott nívóját. Mindezt persze diszkréten, a tőle megszokott, sikamlós modorban közölte, remélhetőleg előmozdítva bizonyos lépéseket. Az átnyújtott erszényben lapuló 108 arany pedig a két Sellő (NJK) árát
fedezte, akik közül az egyik hamarosan az asztalhoz is sétál, hogy édesen a férfi fülébe súgjon.*- Restellem, hogy nem tudtam segíteni, de ha most megbocsát, *biccent "Latamie" felé, ahogy átkarolja az odaadón simuló sellőcskét* - muszáj kimasszíroztatnom a vállaimat.
*Meggyújtja a pipáját, veszi a kalapját és a távozás hímes mezejére lép. A fürdőház felé menet csatlakozik hozzájuk a másik kurtizán is, aki talán az előzőért kárpótlásul kitöltött wegtoreni rumot sem feledi el, amit Ambroggio kénytelen volt érintetlenül az asztalon hagyni. Ez talán a vörösnek is kárpótlás lesz, mielőtt remélhetőleg végre kihajítják.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063