Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-03 15:58:01
Üzenet elküldve: 2020-04-03 15:58:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Fürdő//
* Egy sima köszönőmnél többet várt volna. A városi fruskák csak úgy olvadoznak egy ilyen megjegyzésre. Viszont Lisé nem városi fruska és ezt bizony érdemes észben tartani. Mikor megemlítik neki, hogy még nem fürdött ilyen meleg vízben elborzad Nazron.*
- Komolyan? * Néz rá értetlenül. El se tudja képzelni, hogy valaki hideg vízzel élje le az életét. ~ Sokkal elmaradottabb helyről érkezett, mint ahogyan én azt gondoltam. Nem semmi a csaj. Biztosan rettentően szívós. ~ Ki se nézné a kis vörösből, hogy ilyet kibír. Városi puhány létére lehet, hogy egy ilyen hideg fürdő az életébe is kerülne.*
- Biztosra veszem, hogy te is tudnál olyat mondani, amire csak fognám a fejemet.* Válaszolja és közben átveszi a tálcát. Úgy tűnik, hogy tévedett, mivel nagyon is érdekli Lisét az a füstölő. Bár a tetszését nem úgy tűnik, hogy elnyerte volna. Először csak a kezét, majd a hajának egy töredékét is az arca elé húzza. Ezt Nazron felettébb viccesnek találja, szóval elneveti magát. Mondjuk lehet, hogy a füsttel való közeli érintkezés is segít neki ezt viccesnek látni.*
- Fura? Ugyan füst szaga van, amin érezhető a dió illat.* Azt már nem teszi hozzá, hogy nem a dió árasztja a dió illatot, hanem az ördögvigyor. Bár ha Lisé törzsi körben nőt fel, akkor ismerős is lehetne számára az illat. A sámánok előszeretettel használják az ilyen bódítószereket magukon, hogy ködös látomásokat csikarjanak ki ezzel magukból.*
- Jótékony hatása van meglásd! Segít kikapcsolódni. Ez is része a mi fürdőzési szokásainknak.* Talán a végével lódított egy kicsit, de esetleg így hamarabb megbékél vele a lány. Mire a beszéde végére ér már tök csupasz. Gyorsan csatlakozik is. Újfent a haját hozza szóba, mert tényleg elbűvölte a vörös szállak tömkelege a fiút. Nazron nem is sejti, hogy nincs ínyére az új beceneve a lánynak. A nevetés meg a fröcskölés, amit telibe kap az ellenkezőjére utal.*
- Hé!* Tetet enyhe felháborodást. Csak nem hagyhatja annyiban ezt a támadást. Vissza fröcsköl ő is egy kis vizet. Hát nem most fogja megtudni, hogy tud-e koccintani a Rókalány vagy sem. A megjegyzést nem tudja egyelőre hova tenni. Nem sértődik meg rá, de azért gyanakvóan méri végig.*
- Kíváncsi lennék én arra. Több ivóversenyen is részt vettem mióta a világon vagyok.* Dülleszti ki büszkén a mellét. Mondjuk az eredményeivel inkább nem hencegne. Az a baj, hogy simán kinézi a Rókalányból, hogy az asztal alá inná. ~ Ne felejtsd el, hogy nem egy városi fruska! ~ Emlékezteti magát.*
- Persze ha gondolod tehetünk egy próbát fürdés után.* Intéz felé egy kihívást, bár lehet főne a feje, hogy ha azt elfogadná a vöröske. Mondjuk a lány nem is vacakol az itallal, hanem rögtön kiissza a kupa tartalmának a felét. A hegre irányuló kérdése viszont úgy tűnik, hogy kényelmetlenül érinti Lisét. Elkezdi a kupa szélét rágcsálni, amit Naz az idegességre fog. Ez a téma megköveteli a komolyságot szóval lefagy a mosoly a képéről. A pohár is kikerül a kezéből és aztán tesz egy félfordulatot a fiú felé. Komolyság ide vagy oda, azért nem szalasztaná el az alkalmat, hogy láthasson egy kis extra húst. Sajnos, ha történik is ilyesmi, az csak egy másodperc tört része, szóval inkább csak még inkább kíváncsivá teszi. Na, de most nem erről van szó. Ideje szemügyre venni azt a sebet. Közben hallgatja a történetet róla. Mikor aztán megpillantja a sebhelyet rögvest csúnyán elkáromkodja magát.*
- A kurvák picsájára!* Nem mutat valami szépen azt meg kell hagyni. Főleg, hogy nem teljesen úgy néz ki, mint egy már begyógyult valami.*
- Nem semmi egy szúrás ez. Csoda, hogy túlélted. Rengeteg létfontosságú szerved található itt szív, tüdő meg fontos erek. Valaki rád nagyon vigyázz odafentről. Viszont ez nekem nem tetszik, hogy még mindig ilyen csúnya. Talán valamilyen mérgezett vagy átkozott penge lehetett. Jobb magyarázatom nincs rá. Talán egy Eeyr papnak kéne megmutatnod.* Add neki tanácsot. Miközben finoman megérinti a heget. Miután végig futtatja rajta a kezét vissza hajt rá egy jó adag hajat, hogy eltakarja. Mielőtt elvenné a kezét még végig simít vele a lány hátán. Mostanra már biztosan kellően átjárja a helyet a füst. Talán segít kellemesebb témát találni majd nekik.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Fürdő//
* Egy sima köszönőmnél többet várt volna. A városi fruskák csak úgy olvadoznak egy ilyen megjegyzésre. Viszont Lisé nem városi fruska és ezt bizony érdemes észben tartani. Mikor megemlítik neki, hogy még nem fürdött ilyen meleg vízben elborzad Nazron.*
- Komolyan? * Néz rá értetlenül. El se tudja képzelni, hogy valaki hideg vízzel élje le az életét. ~ Sokkal elmaradottabb helyről érkezett, mint ahogyan én azt gondoltam. Nem semmi a csaj. Biztosan rettentően szívós. ~ Ki se nézné a kis vörösből, hogy ilyet kibír. Városi puhány létére lehet, hogy egy ilyen hideg fürdő az életébe is kerülne.*
- Biztosra veszem, hogy te is tudnál olyat mondani, amire csak fognám a fejemet.* Válaszolja és közben átveszi a tálcát. Úgy tűnik, hogy tévedett, mivel nagyon is érdekli Lisét az a füstölő. Bár a tetszését nem úgy tűnik, hogy elnyerte volna. Először csak a kezét, majd a hajának egy töredékét is az arca elé húzza. Ezt Nazron felettébb viccesnek találja, szóval elneveti magát. Mondjuk lehet, hogy a füsttel való közeli érintkezés is segít neki ezt viccesnek látni.*
- Fura? Ugyan füst szaga van, amin érezhető a dió illat.* Azt már nem teszi hozzá, hogy nem a dió árasztja a dió illatot, hanem az ördögvigyor. Bár ha Lisé törzsi körben nőt fel, akkor ismerős is lehetne számára az illat. A sámánok előszeretettel használják az ilyen bódítószereket magukon, hogy ködös látomásokat csikarjanak ki ezzel magukból.*
- Jótékony hatása van meglásd! Segít kikapcsolódni. Ez is része a mi fürdőzési szokásainknak.* Talán a végével lódított egy kicsit, de esetleg így hamarabb megbékél vele a lány. Mire a beszéde végére ér már tök csupasz. Gyorsan csatlakozik is. Újfent a haját hozza szóba, mert tényleg elbűvölte a vörös szállak tömkelege a fiút. Nazron nem is sejti, hogy nincs ínyére az új beceneve a lánynak. A nevetés meg a fröcskölés, amit telibe kap az ellenkezőjére utal.*
- Hé!* Tetet enyhe felháborodást. Csak nem hagyhatja annyiban ezt a támadást. Vissza fröcsköl ő is egy kis vizet. Hát nem most fogja megtudni, hogy tud-e koccintani a Rókalány vagy sem. A megjegyzést nem tudja egyelőre hova tenni. Nem sértődik meg rá, de azért gyanakvóan méri végig.*
- Kíváncsi lennék én arra. Több ivóversenyen is részt vettem mióta a világon vagyok.* Dülleszti ki büszkén a mellét. Mondjuk az eredményeivel inkább nem hencegne. Az a baj, hogy simán kinézi a Rókalányból, hogy az asztal alá inná. ~ Ne felejtsd el, hogy nem egy városi fruska! ~ Emlékezteti magát.*
- Persze ha gondolod tehetünk egy próbát fürdés után.* Intéz felé egy kihívást, bár lehet főne a feje, hogy ha azt elfogadná a vöröske. Mondjuk a lány nem is vacakol az itallal, hanem rögtön kiissza a kupa tartalmának a felét. A hegre irányuló kérdése viszont úgy tűnik, hogy kényelmetlenül érinti Lisét. Elkezdi a kupa szélét rágcsálni, amit Naz az idegességre fog. Ez a téma megköveteli a komolyságot szóval lefagy a mosoly a képéről. A pohár is kikerül a kezéből és aztán tesz egy félfordulatot a fiú felé. Komolyság ide vagy oda, azért nem szalasztaná el az alkalmat, hogy láthasson egy kis extra húst. Sajnos, ha történik is ilyesmi, az csak egy másodperc tört része, szóval inkább csak még inkább kíváncsivá teszi. Na, de most nem erről van szó. Ideje szemügyre venni azt a sebet. Közben hallgatja a történetet róla. Mikor aztán megpillantja a sebhelyet rögvest csúnyán elkáromkodja magát.*
- A kurvák picsájára!* Nem mutat valami szépen azt meg kell hagyni. Főleg, hogy nem teljesen úgy néz ki, mint egy már begyógyult valami.*
- Nem semmi egy szúrás ez. Csoda, hogy túlélted. Rengeteg létfontosságú szerved található itt szív, tüdő meg fontos erek. Valaki rád nagyon vigyázz odafentről. Viszont ez nekem nem tetszik, hogy még mindig ilyen csúnya. Talán valamilyen mérgezett vagy átkozott penge lehetett. Jobb magyarázatom nincs rá. Talán egy Eeyr papnak kéne megmutatnod.* Add neki tanácsot. Miközben finoman megérinti a heget. Miután végig futtatja rajta a kezét vissza hajt rá egy jó adag hajat, hogy eltakarja. Mielőtt elvenné a kezét még végig simít vele a lány hátán. Mostanra már biztosan kellően átjárja a helyet a füst. Talán segít kellemesebb témát találni majd nekik.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-03 15:42:08
Üzenet elküldve: 2020-04-03 15:42:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Maxrecoll elégedetten figyeli a fél-elf heves reakcióit és képtelen nem elmosolyodni a leheletnyi szurkálódáson ami éri. Jól esően felmordul a fülébe suttogott szavak hatására és amint May a határa fordítja őt a meglepettségtől elnyílt ajkakkal néz a barna hajú nőre miközben kezeit megpróbálja a másik csípőjére simítani közben tudatosítja a gondolatai közepette nemsokára, már nem bármely textílián keresztül fog ölük találkozni. Tudja, hogy a nő minden bizonnyal jobban ismeri a testét, de nem akar az a férfi lenni aki kizárólag fekszik és várja a nagy bummot miközben a másik még egy jól eső sóhajt sem hallat. Átengedi egy időre az irányítást, hagy örüljön a szépség és hámozza le róla az utolsó ruhadarabot is, de amikor a kéjmámor legmagasabb tetőpontjára érnek Max lesz az aki irányít és felhúzza a nőt az utolsó lépcsőfokra is. *
- Tényleg gyönyörű vagy. *Suttogja elködösült tekintettel és a másik formás keblei után nyúl. Az este folyamán minden bizonnyal a szája fogságába ejti őket, de tudja annak még nincs itt az ideje. Kíváncsi milyen főnök is a gesztenye szemű csillag. Szeretné a lehető legmélyebben megismerni a szobában töltött idő alatt Maydeleine minden porcikáját. *
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Maxrecoll elégedetten figyeli a fél-elf heves reakcióit és képtelen nem elmosolyodni a leheletnyi szurkálódáson ami éri. Jól esően felmordul a fülébe suttogott szavak hatására és amint May a határa fordítja őt a meglepettségtől elnyílt ajkakkal néz a barna hajú nőre miközben kezeit megpróbálja a másik csípőjére simítani közben tudatosítja a gondolatai közepette nemsokára, már nem bármely textílián keresztül fog ölük találkozni. Tudja, hogy a nő minden bizonnyal jobban ismeri a testét, de nem akar az a férfi lenni aki kizárólag fekszik és várja a nagy bummot miközben a másik még egy jól eső sóhajt sem hallat. Átengedi egy időre az irányítást, hagy örüljön a szépség és hámozza le róla az utolsó ruhadarabot is, de amikor a kéjmámor legmagasabb tetőpontjára érnek Max lesz az aki irányít és felhúzza a nőt az utolsó lépcsőfokra is. *
- Tényleg gyönyörű vagy. *Suttogja elködösült tekintettel és a másik formás keblei után nyúl. Az este folyamán minden bizonnyal a szája fogságába ejti őket, de tudja annak még nincs itt az ideje. Kíváncsi milyen főnök is a gesztenye szemű csillag. Szeretné a lehető legmélyebben megismerni a szobában töltött idő alatt Maydeleine minden porcikáját. *
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-03 13:27:39
Üzenet elküldve: 2020-04-03 13:27:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
*A hajára ejtett dicsérő szavakra pillant Nazronra. Eszébe jut, hogy már mióta nem vágott le belőle egy ujjnyit se. Hogy nem szándékosan hagyta ekkorára megnőni, csak valahogy így alakult. Nagyot sóhajt.*
- Köszönöm. *mondja halkan, majd beleengedi magát a vízbe. A kérdésre csípőből felel.*
- Most fürdök először meleg vízben. *hangja halk, mintha titkot árulna el ezzel. Úgy sejti ezzel ismét meglepi Nazront.*
- Áhá, fura szavaitok vannak.*hagyja a fiúra a fürdés egyéb megfelelőit. Ekkor kopognak és italt és füstölőt vesz át Naz attól az Imorentől. Kikerekedő szemekkel figyeli azt a füstöt árasztó vékony pálcát.*
- Ez mi ez fura szaga van. *jelenti ki és eltakarja az orrát. Sőt odahúzza a még száraz hajának részét és azt kezdi szagolgatni.*
- Miért kell tüzet gyújtani idebent? *értetlenkedik, persze rájátszik kicsit, mert miért ne piszkálja ezzel Nazront. Amúgy is kellően viccesen fogadja őket, ha más nem jót szórakozik rajta. Aztán a fiú is megszabadul a ruháitól, és a vízbe ereszkedik. A hajára tett újabb megjegyzésen elmosolyodik, de ez a haja miatt nem látszik. Talán a szemén láthatja a fiú, hogy éppen derűsen pillant rá.*
- Igen és még egyszer köszönöm. *meglepetten pislog a fiúra, hogy minek nevezi el, az bizony a további szavait elapassza. A vigyorgó Nazront nézi, és nem tetszik neki ez a név, és kedve lenne ellentmondani. De csak felnevet, és lefröcsköli a fiút. Lehetőleg az arcára célozva. Nem mond rá semmit, és a haját is leengedi arca elől. Ekkor jön az ital, kétkedve fogadja.*
- Figyelmeztetlek, hogy az alkoholt jobba bírom, mint te. *koccintással nagyon is képben van, mert hát ezt a törzsében is előszeretettel alkalmazták mikor ittak. Persze most nem kötelező, így Naz nem nyújtja a kupát, úgy nem koccint a fiúval. Neki édes mindegy a kupák találkozása és az ital a fürdővizükbe való fröccsenése. Többet iszik a kupából nem csak egy kortyot, tán a feléig is leissza. Inna is tovább, ha nem kérdez rá Nazron arra a hegre. Az egyetlen látványosabb hegére a testén. A kupát kezdi rágcsálni, hogy mennyire volt elszánt, hogy beszél neki erről. Aztán végül is mi lehetne bensőségesebb, mint egy dézsában ülni a fiúval pucéran. A hegről mesélni és megmutatni eléggé semmi ehhez képest. Felsóhajt, és a székre helyezi a kupát.*
- Hát jó. * bal oldala fele fordul, majd megpróbálja a haját elhúzni, hogy a bal lapockája szabaddá váljon. Hogy ezzel mennyire mozdul úgy, hogy többet láthasson, a fiú az nem zavarja, ahogy az sem, hogy a hajával játszik. Ha jól esik neki. Ajkára közben mosoly kúszik, ahogy beszélni kezd a heg keletkezésének a körülményeiről.*
- Az erdőben gyógynövényt gyűjtöttem, amikor egy elmeháborodott nő hátulról rám támadott, és leszúrt. *A heg amúgy egy kör alak, amiben egy pengének a vékony hosszúkás forradása látható. Vélhetően tövig lett Lisébe szúrva, és a markolatnak a kerek része is megsérthette. A vörös még sosem látta a heget. A heg amúgy most is enyhén vöröses, nem olyan, mint a begyógyult régi sebhelyek. Továbbá Lisé körmeinek friss nyomait is látni lehet rajta. A heg most is viszket egy kicsit, megszokásból ismét odanyúl és megvakarja.*
- Mindegy sokáig gyógyult, de sosem jött helyre igazán. Most is viszket meg fáj eléggé gyakran. *fejezi be végül mosolyogva, de nem kezd beszélni arról, hogy milyen bizarr képességei jelentek meg ezzel együtt. Meg se fordul, hátha Nazron alaposan meg akarja nézni, sőt ha megérinteni akarja az ellen se lesz semmi kivetni valója. Közben szimatolja a füstölőből áradó szagot. Érdekes, a homlokát és a szemét dörzsöli meg, mintha nehezedne a feje. Nagy levegőt vesz és mélyen beszívja a füstölő illatát.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.03 13:44:56
//Fürdő//
*A hajára ejtett dicsérő szavakra pillant Nazronra. Eszébe jut, hogy már mióta nem vágott le belőle egy ujjnyit se. Hogy nem szándékosan hagyta ekkorára megnőni, csak valahogy így alakult. Nagyot sóhajt.*
- Köszönöm. *mondja halkan, majd beleengedi magát a vízbe. A kérdésre csípőből felel.*
- Most fürdök először meleg vízben. *hangja halk, mintha titkot árulna el ezzel. Úgy sejti ezzel ismét meglepi Nazront.*
- Áhá, fura szavaitok vannak.*hagyja a fiúra a fürdés egyéb megfelelőit. Ekkor kopognak és italt és füstölőt vesz át Naz attól az Imorentől. Kikerekedő szemekkel figyeli azt a füstöt árasztó vékony pálcát.*
- Ez mi ez fura szaga van. *jelenti ki és eltakarja az orrát. Sőt odahúzza a még száraz hajának részét és azt kezdi szagolgatni.*
- Miért kell tüzet gyújtani idebent? *értetlenkedik, persze rájátszik kicsit, mert miért ne piszkálja ezzel Nazront. Amúgy is kellően viccesen fogadja őket, ha más nem jót szórakozik rajta. Aztán a fiú is megszabadul a ruháitól, és a vízbe ereszkedik. A hajára tett újabb megjegyzésen elmosolyodik, de ez a haja miatt nem látszik. Talán a szemén láthatja a fiú, hogy éppen derűsen pillant rá.*
- Igen és még egyszer köszönöm. *meglepetten pislog a fiúra, hogy minek nevezi el, az bizony a további szavait elapassza. A vigyorgó Nazront nézi, és nem tetszik neki ez a név, és kedve lenne ellentmondani. De csak felnevet, és lefröcsköli a fiút. Lehetőleg az arcára célozva. Nem mond rá semmit, és a haját is leengedi arca elől. Ekkor jön az ital, kétkedve fogadja.*
- Figyelmeztetlek, hogy az alkoholt jobba bírom, mint te. *koccintással nagyon is képben van, mert hát ezt a törzsében is előszeretettel alkalmazták mikor ittak. Persze most nem kötelező, így Naz nem nyújtja a kupát, úgy nem koccint a fiúval. Neki édes mindegy a kupák találkozása és az ital a fürdővizükbe való fröccsenése. Többet iszik a kupából nem csak egy kortyot, tán a feléig is leissza. Inna is tovább, ha nem kérdez rá Nazron arra a hegre. Az egyetlen látványosabb hegére a testén. A kupát kezdi rágcsálni, hogy mennyire volt elszánt, hogy beszél neki erről. Aztán végül is mi lehetne bensőségesebb, mint egy dézsában ülni a fiúval pucéran. A hegről mesélni és megmutatni eléggé semmi ehhez képest. Felsóhajt, és a székre helyezi a kupát.*
- Hát jó. * bal oldala fele fordul, majd megpróbálja a haját elhúzni, hogy a bal lapockája szabaddá váljon. Hogy ezzel mennyire mozdul úgy, hogy többet láthasson, a fiú az nem zavarja, ahogy az sem, hogy a hajával játszik. Ha jól esik neki. Ajkára közben mosoly kúszik, ahogy beszélni kezd a heg keletkezésének a körülményeiről.*
- Az erdőben gyógynövényt gyűjtöttem, amikor egy elmeháborodott nő hátulról rám támadott, és leszúrt. *A heg amúgy egy kör alak, amiben egy pengének a vékony hosszúkás forradása látható. Vélhetően tövig lett Lisébe szúrva, és a markolatnak a kerek része is megsérthette. A vörös még sosem látta a heget. A heg amúgy most is enyhén vöröses, nem olyan, mint a begyógyult régi sebhelyek. Továbbá Lisé körmeinek friss nyomait is látni lehet rajta. A heg most is viszket egy kicsit, megszokásból ismét odanyúl és megvakarja.*
- Mindegy sokáig gyógyult, de sosem jött helyre igazán. Most is viszket meg fáj eléggé gyakran. *fejezi be végül mosolyogva, de nem kezd beszélni arról, hogy milyen bizarr képességei jelentek meg ezzel együtt. Meg se fordul, hátha Nazron alaposan meg akarja nézni, sőt ha megérinteni akarja az ellen se lesz semmi kivetni valója. Közben szimatolja a füstölőből áradó szagot. Érdekes, a homlokát és a szemét dörzsöli meg, mintha nehezedne a feje. Nagy levegőt vesz és mélyen beszívja a füstölő illatát.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.03 13:44:56
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-03 12:01:40
Üzenet elküldve: 2020-04-03 12:01:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Welly, Rey, Ilion, Shan, érintőlegesen Dreyia//
*Shan szavaira megereszt egy mosolyt, s hagyja, hogy a lány végezze a dolgát, és ha úgy tartja kedve, letoljon minden érkezőt. Ő maga pedig Wellyék asztalánál végzi a dolgát, szerencsére a mélységi nem veszi zokon udvarias felszólítását, és eleget tesz kérésének.*
- Köszönöm, csak ezért jöttem, nem akarok zavarni. Nem a maga hibája, szólniuk kellett volna a bejáratnál.
*Villant egy éles és szigorú tekintetet az őrök felé, akik talán el is kapják a mélységi pillantását, mert utána feltűnően bámulják a parkettát, ügyelve, hogy ne kelljen egyik benti őr szemébe se nézniük. Hát igen, Rey se szívesen húzná ki a gyufát sem Dreyiánál, se Shannál, sem pedig saját magánál.
Már éppen távozna is, amikor Welly hirtelen olyan ajánlattal áll elő, ami megtorpanásra készteti, s enyhén felhúzott szemöldökkel fordul ismét a társaság felé. Még hogy őt akarja valaki italra és ételre meghívni? Amióta itt dolgozik, ilyenben még nem volt része. Furcsa ízlése lehet a férfinak, ha pont egy Rey típusú őrt néz ki, mikor annyi szebbnél szebb Sellő és felszolgáló dolgozik itt csak azért, hogy a vendégek kedvében járjanak.*
- Öhm... Hát, sajnálom, szolgálatban nem ihatok.
*Kissé zavarba jön, ami elég ritkán, mondhatni, szinte soha nem fordul vele elő. Talán azért, mert sosem keveredik hasonló szituációba, sosem kerül interakcióba senkivel, csak ha munkája megkívánja.
Viszont a kacsasült jól hangzik, és érzi is, hogy gyomra némán étel után kiált, hiszen tényleg rég evett. Szolgálatban el is felejti az ember, hogy alapvető szükségleteit kielégítse. Legutoljára reggelire vett magához pár pogácsát, úgy látszik, az eddig tartott. Tekintetével azért igyekszik elkapni Shan és Drey pillantását, hogy lássa, nincs-e valami probléma azzal, ha ismét csatlakozik egy társasághoz. Mellesleg lehet, hogy Welly is menne a dolgára, ezért próbálja ideiglenesen maga helyett beszervezni a mélységi nőt.*
- Köszönöm, az ételt elfogadom.
*Bár arra igazából meg sem kell hívni, hiszen Rey a ház egyik alkalmazottja, és abban a szerencsés helyzetben van, hogy étellel, itallal ellátják ingyen.
Helyet foglal hát, amíg Welly távozik a rendelésekkel.*
- És minek köszönhetem a meghívást?
*Közben természetesen végigméri az újonnan belépő személyeket is, készen arra, hogy bármikor felpattanjon, ha olyan történik, ami nem helyénvaló. De egyelőre nincs miért aggódnia, bár forgalmas a hely, Shan is nagyszerűen kézben tartja a dolgokat, és az ajtónállók is megemberelték magukat, próbálva jóvá tenni mulasztásaikat. Mindeközben teljesen megfeledkezik arról, hogy még be sem mutatkozott.*
*Shan szavaira megereszt egy mosolyt, s hagyja, hogy a lány végezze a dolgát, és ha úgy tartja kedve, letoljon minden érkezőt. Ő maga pedig Wellyék asztalánál végzi a dolgát, szerencsére a mélységi nem veszi zokon udvarias felszólítását, és eleget tesz kérésének.*
- Köszönöm, csak ezért jöttem, nem akarok zavarni. Nem a maga hibája, szólniuk kellett volna a bejáratnál.
*Villant egy éles és szigorú tekintetet az őrök felé, akik talán el is kapják a mélységi pillantását, mert utána feltűnően bámulják a parkettát, ügyelve, hogy ne kelljen egyik benti őr szemébe se nézniük. Hát igen, Rey se szívesen húzná ki a gyufát sem Dreyiánál, se Shannál, sem pedig saját magánál.
Már éppen távozna is, amikor Welly hirtelen olyan ajánlattal áll elő, ami megtorpanásra készteti, s enyhén felhúzott szemöldökkel fordul ismét a társaság felé. Még hogy őt akarja valaki italra és ételre meghívni? Amióta itt dolgozik, ilyenben még nem volt része. Furcsa ízlése lehet a férfinak, ha pont egy Rey típusú őrt néz ki, mikor annyi szebbnél szebb Sellő és felszolgáló dolgozik itt csak azért, hogy a vendégek kedvében járjanak.*
- Öhm... Hát, sajnálom, szolgálatban nem ihatok.
*Kissé zavarba jön, ami elég ritkán, mondhatni, szinte soha nem fordul vele elő. Talán azért, mert sosem keveredik hasonló szituációba, sosem kerül interakcióba senkivel, csak ha munkája megkívánja.
Viszont a kacsasült jól hangzik, és érzi is, hogy gyomra némán étel után kiált, hiszen tényleg rég evett. Szolgálatban el is felejti az ember, hogy alapvető szükségleteit kielégítse. Legutoljára reggelire vett magához pár pogácsát, úgy látszik, az eddig tartott. Tekintetével azért igyekszik elkapni Shan és Drey pillantását, hogy lássa, nincs-e valami probléma azzal, ha ismét csatlakozik egy társasághoz. Mellesleg lehet, hogy Welly is menne a dolgára, ezért próbálja ideiglenesen maga helyett beszervezni a mélységi nőt.*
- Köszönöm, az ételt elfogadom.
*Bár arra igazából meg sem kell hívni, hiszen Rey a ház egyik alkalmazottja, és abban a szerencsés helyzetben van, hogy étellel, itallal ellátják ingyen.
Helyet foglal hát, amíg Welly távozik a rendelésekkel.*
- És minek köszönhetem a meghívást?
*Közben természetesen végigméri az újonnan belépő személyeket is, készen arra, hogy bármikor felpattanjon, ha olyan történik, ami nem helyénvaló. De egyelőre nincs miért aggódnia, bár forgalmas a hely, Shan is nagyszerűen kézben tartja a dolgokat, és az ajtónállók is megemberelték magukat, próbálva jóvá tenni mulasztásaikat. Mindeközben teljesen megfeledkezik arról, hogy még be sem mutatkozott.*
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-03 09:27:10
Üzenet elküldve: 2020-04-03 09:27:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Hatalmas kő esik le Nala szívéről, amikor a fürdősóval végre kellő lenyűgözöttségre talál Xavy úrnőnél. Ezzel persze nem érzi elintézettnek a dolgot, hiszen csúfosan nagy fiaskókat kell jóvátennie. Nem hagyhat vendéget úgy távozni, hogy a szolgáltatásaikat egy langy elégségesre értékelje magában. Úgy járja csak, hogy a Sellőházra gondolva az egykori vendégeiknek akaratlanul is elégedett mosolygás kússzon az ábrázatára. A tündér fejében ezért meg nem állnak a gondolatok arról, hogyan tehetne még a kis úrnő kedvére. Sajnos nem sok hozzá hasonlóval volt még dolga, így a feladat szörnyen kemény dió. Persze Taitos úrról sem feledkezik meg, de kezecskéi épp elég gyakorlottak, hogy különösebb koncentráció nélkül is édes könnyedséggel tegyék a dolgukat a köntös levételénél. A Xavy úrnő felé kalandozó gondolatokból a férfi szavai rántják vissza.*
- A folyó fe... a... nyula? *pillant kicsit tanácstalanul, kicsit szeppenten Taitos úrra. Kell vagy két szívdobbanásnyi idő, míg rájön, hogy valószínűleg pont olyan képet vághat. Gyorsan le is hajtja a fejét, de immár vidoran mosolyog az orra alatt. Egyrészt az úr különc stílusán, másrészt saját magán.*
- Ígérem. És mostantól figyelni fogok, hogy ne forduljon elő... a nyulas dolog *pillant fel derűs, kicsit pironkodó arccal.
Valamelyest meglepi az ifjú szégyellőssége, de találkozott már ilyesmivel. Van, hogy a nagy mellényes zsiványság bizony jócskán elpárolog, ha lekerülnek a ruhák. Pedig Taitos úrnak igazán nem lenne oka ilyesmire. Nala úgy dönt, hagy egy kis időt a férfinak, hogy feloldódjon a feszengése. Kibújik a köntöséből és megkerüli a dézsát. Végigsimít vendége vállán és a füléhez hajol.*
- Csússzon előrébb *súgja. Ha Taitos úr eleget tesz a kérésnek, egy odakészített kis sámliról óvatosan a dézsába száll és a lábait a férfi oldalánál előre nyújtva elhelyezkedik a vendég mögött. Szivacsért nyúl és már vizezi is. Gondoskodó mozdulatai kellemesen csorogják végig a vendég bőrét, ajkai pedig egy-egy csókkal pettyezik a simítások nedves nyomát.*
- Örülök, hogy tetszik *mondja Xavy úrnő megjegyzésére. Aztán az érzéki köntösbe burkolt mosdatás közben hall még valamit a gnóm kisasszony felől egymás farkát lerágó lárvákról? Először csak elhessegeti a furcsa szófoszlányokat azzal, hogy biztos csak rosszul hallotta, aztán valami megböködi az emlékezete egy eldugott szegletéből. ~Valaki mintha említett volna valamit, hogy a levendulás és a vadvirágos fürdősó együtt mákonyos hatást kelthet. Vagy a citromfüves és a levendulás? Vagy nem is a fürdősóval kapcsolatban említették, hanem az olajok kapcsán? Vagy a mandulás likőr és a wegtoreni párlat elegyéről mondták?~ Sajnos annyi új dolog van, amit meg kellett jegyeznie mikor ide került, hogy néhány információ óhatatlanul kicsúszott a fejében tartott lajstromból.
Közben, ha úgy érzi, Taitos úr kellően megbarátkozott a meztelenség és a közelségének tényével, felveti, hogy ha szeretne, akár meg is fordulhat. Ebben az esetben Nala elölről folytathatja a bevizezést és a férfi mellkasán, nyakán és ajkán a csókocskák elhelyezését. Ha a vendég is kedvet kapna hozzá, hogy a tündér testét ízlelje, természetesen készséggel ajánlja bármely megkívánt porcikáját. Csak a nagy bugyborékolásra és a fuldoklós zihálásban kapkodó levegővétel hangjára kapja a fejét Xavy úrnő dézsája felé.*
- Minden rendben, kisasszony? *kérdezi kicsit aggodalmasan és erősen fülel.*
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Hatalmas kő esik le Nala szívéről, amikor a fürdősóval végre kellő lenyűgözöttségre talál Xavy úrnőnél. Ezzel persze nem érzi elintézettnek a dolgot, hiszen csúfosan nagy fiaskókat kell jóvátennie. Nem hagyhat vendéget úgy távozni, hogy a szolgáltatásaikat egy langy elégségesre értékelje magában. Úgy járja csak, hogy a Sellőházra gondolva az egykori vendégeiknek akaratlanul is elégedett mosolygás kússzon az ábrázatára. A tündér fejében ezért meg nem állnak a gondolatok arról, hogyan tehetne még a kis úrnő kedvére. Sajnos nem sok hozzá hasonlóval volt még dolga, így a feladat szörnyen kemény dió. Persze Taitos úrról sem feledkezik meg, de kezecskéi épp elég gyakorlottak, hogy különösebb koncentráció nélkül is édes könnyedséggel tegyék a dolgukat a köntös levételénél. A Xavy úrnő felé kalandozó gondolatokból a férfi szavai rántják vissza.*
- A folyó fe... a... nyula? *pillant kicsit tanácstalanul, kicsit szeppenten Taitos úrra. Kell vagy két szívdobbanásnyi idő, míg rájön, hogy valószínűleg pont olyan képet vághat. Gyorsan le is hajtja a fejét, de immár vidoran mosolyog az orra alatt. Egyrészt az úr különc stílusán, másrészt saját magán.*
- Ígérem. És mostantól figyelni fogok, hogy ne forduljon elő... a nyulas dolog *pillant fel derűs, kicsit pironkodó arccal.
Valamelyest meglepi az ifjú szégyellőssége, de találkozott már ilyesmivel. Van, hogy a nagy mellényes zsiványság bizony jócskán elpárolog, ha lekerülnek a ruhák. Pedig Taitos úrnak igazán nem lenne oka ilyesmire. Nala úgy dönt, hagy egy kis időt a férfinak, hogy feloldódjon a feszengése. Kibújik a köntöséből és megkerüli a dézsát. Végigsimít vendége vállán és a füléhez hajol.*
- Csússzon előrébb *súgja. Ha Taitos úr eleget tesz a kérésnek, egy odakészített kis sámliról óvatosan a dézsába száll és a lábait a férfi oldalánál előre nyújtva elhelyezkedik a vendég mögött. Szivacsért nyúl és már vizezi is. Gondoskodó mozdulatai kellemesen csorogják végig a vendég bőrét, ajkai pedig egy-egy csókkal pettyezik a simítások nedves nyomát.*
- Örülök, hogy tetszik *mondja Xavy úrnő megjegyzésére. Aztán az érzéki köntösbe burkolt mosdatás közben hall még valamit a gnóm kisasszony felől egymás farkát lerágó lárvákról? Először csak elhessegeti a furcsa szófoszlányokat azzal, hogy biztos csak rosszul hallotta, aztán valami megböködi az emlékezete egy eldugott szegletéből. ~Valaki mintha említett volna valamit, hogy a levendulás és a vadvirágos fürdősó együtt mákonyos hatást kelthet. Vagy a citromfüves és a levendulás? Vagy nem is a fürdősóval kapcsolatban említették, hanem az olajok kapcsán? Vagy a mandulás likőr és a wegtoreni párlat elegyéről mondták?~ Sajnos annyi új dolog van, amit meg kellett jegyeznie mikor ide került, hogy néhány információ óhatatlanul kicsúszott a fejében tartott lajstromból.
Közben, ha úgy érzi, Taitos úr kellően megbarátkozott a meztelenség és a közelségének tényével, felveti, hogy ha szeretne, akár meg is fordulhat. Ebben az esetben Nala elölről folytathatja a bevizezést és a férfi mellkasán, nyakán és ajkán a csókocskák elhelyezését. Ha a vendég is kedvet kapna hozzá, hogy a tündér testét ízlelje, természetesen készséggel ajánlja bármely megkívánt porcikáját. Csak a nagy bugyborékolásra és a fuldoklós zihálásban kapkodó levegővétel hangjára kapja a fejét Xavy úrnő dézsája felé.*
- Minden rendben, kisasszony? *kérdezi kicsit aggodalmasan és erősen fülel.*
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-03 08:22:39
Üzenet elküldve: 2020-04-03 08:22:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szerencsére a férfi hamar nekikezd vágyai felkorbácsolásának, így nem hagyja hidegen, felborzolt bőrrel, szinte mezítelenül álldogálni a szobában. A csókok hevében egy szabálytalanabbul simulnak rá Max kezei, azt az érzetet keltve, hogy nincs egy tenyérnyi bőrfelülete se, amit ne vett volna gyengéd cirógatás alá. Külső szemlélő, már ha lenne, viszont csupán egyetlen, folyton nyugtalan árnyat vélhetne felfedezni odabent, olyan szoros összefonódásban táncolnak a szőnyegen. A heves érintések nyomán egyre hevesebb adok kapok immár nagyobb tettlegességig is fajul, egy hirtelen mozdulattól vezérelve hátával az ágyon találja magát, ami óvatosan ring fel és alá a váratlan találkozás emlékétől. A férfi feleszmélni sem hagyja, azonnal elfedi, hogy egy pillanatig se környékezze meg a magány vagy az elhagyatottság érzése, amiért nagyon hálás is. Kezei simítása úgy válik egyre erőteljesebbé, ahogy a hév egyre jobban izzítja kettejük között a levegőt. A nyaka kényeztetése nyomán apró, kéjes nyögések hagyják el ajkait, miközben erőteljesen beletúr a férfi hajába. A kérdés mosolyt csal az arcára.*
-Nem vagyok…. még…. biztos a dologban. *Húzza a másikat egy kicsit játékosan, közben érzi, ahogy egyre érzékenyebbé válnak a forróságtól elterebélyesedő rózsák, a másik felhevült testének nyomása alatt. Közben Max határozott kívánságot intéz felé tettel, egyre inkább eggyé olvasztva magával a nőt. Az egyik lábát a másik csípőjére fel is dobja, ott megtámasztva, ám, amint összesimulásuk folytán kitapintja a férfi izgatottságát, amelynek hangot is ad, hirtelen ötlettől és izgatottságtól vezérelve cselekszik. Talpra támasztja az ágyon a másik lábát és két kezével rásegítve, megpróbálja átfordítani a helyzetet és Max fölé kerekedni.*
-A nadrág… már bizonyára… szorít. *Hajol oda és a veszített tempó okán megszaporodott sóhajok közepette súgja oda a másik füléhez, közben pedig ágyékukat összesimítja, csupán a kéjvágytól vezérelve.*
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szerencsére a férfi hamar nekikezd vágyai felkorbácsolásának, így nem hagyja hidegen, felborzolt bőrrel, szinte mezítelenül álldogálni a szobában. A csókok hevében egy szabálytalanabbul simulnak rá Max kezei, azt az érzetet keltve, hogy nincs egy tenyérnyi bőrfelülete se, amit ne vett volna gyengéd cirógatás alá. Külső szemlélő, már ha lenne, viszont csupán egyetlen, folyton nyugtalan árnyat vélhetne felfedezni odabent, olyan szoros összefonódásban táncolnak a szőnyegen. A heves érintések nyomán egyre hevesebb adok kapok immár nagyobb tettlegességig is fajul, egy hirtelen mozdulattól vezérelve hátával az ágyon találja magát, ami óvatosan ring fel és alá a váratlan találkozás emlékétől. A férfi feleszmélni sem hagyja, azonnal elfedi, hogy egy pillanatig se környékezze meg a magány vagy az elhagyatottság érzése, amiért nagyon hálás is. Kezei simítása úgy válik egyre erőteljesebbé, ahogy a hév egyre jobban izzítja kettejük között a levegőt. A nyaka kényeztetése nyomán apró, kéjes nyögések hagyják el ajkait, miközben erőteljesen beletúr a férfi hajába. A kérdés mosolyt csal az arcára.*
-Nem vagyok…. még…. biztos a dologban. *Húzza a másikat egy kicsit játékosan, közben érzi, ahogy egyre érzékenyebbé válnak a forróságtól elterebélyesedő rózsák, a másik felhevült testének nyomása alatt. Közben Max határozott kívánságot intéz felé tettel, egyre inkább eggyé olvasztva magával a nőt. Az egyik lábát a másik csípőjére fel is dobja, ott megtámasztva, ám, amint összesimulásuk folytán kitapintja a férfi izgatottságát, amelynek hangot is ad, hirtelen ötlettől és izgatottságtól vezérelve cselekszik. Talpra támasztja az ágyon a másik lábát és két kezével rásegítve, megpróbálja átfordítani a helyzetet és Max fölé kerekedni.*
-A nadrág… már bizonyára… szorít. *Hajol oda és a veszített tempó okán megszaporodott sóhajok közepette súgja oda a másik füléhez, közben pedig ágyékukat összesimítja, csupán a kéjvágytól vezérelve.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 21:00:31
Üzenet elküldve: 2020-04-02 21:00:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A menekülés után//
//Az egyik asztalnál//
//Részben Welly, vagy akárki a pultnál//
*Parcy még mindig furcsának tartja a lányt, bár egyáltalán nem biztos, hogy neki van igaza. Nézőpont kérdése, hogy ki minek látja a másikat, az alkimista pedig általában a nemes kisasszonyoknál szokott hozzá ilyesfajta viselkedéshez. ~ Lehet, hogy náluk más a szegénység fogalma, esetleg elszegényedett nemesek lennének. Nem, mondta, hogy nem nemesek. Akkor talán csak kereskedők, azok is hajlamosak rosszul megélni az elszegényedést. ~ Nem, mintha nem értené meg, ha nem erről van szó, de neki eleve nehezen megy a beilleszkedés, a múltjának hála, az asztaltára kirohanása pedig alaposan ráijesztett a fajtársra. Igyekszik inkább csak megjegyezni ezt a pillanatot, hátha a későbbiekben még szüksége lesz rá, aztán továbbállni, vagy inkább tovább élni. Választ kap a fellángolására, tipikus tengeri szigetnek képzeli el az egészet. ~ Sok kalandor morzsolódott le innen, lehet, hogy az ő kolóniájuk lenne ez a hagyaték. ~ Úgy hiszi, a leány tényleg az otthona hatása alatt áll, hiszen látszik, mennyire belefeledkezett a mesélésbe. ~ Biztosan elveszettnek érzi magát szegénykém, nem igazán találhatta még meg a helyét itt. ~ Lehet, hogy téved, ezt ő nem tudhatja, de mindenesetre nem a rosszindulat szólal ki belőle, ha Amaz azt is gondolta - sőt, igazából ezekről a gondolatokról maga a lány semmit sem tudhat, hiszen az alkimista semmi jelét nem mutatja kívülre. Megtanulta az évek folyamán, hogyan zárjon magába mindent, eddig csak Cassynak árult el egy keveset a múltjából, s az érzéseiből - azokból is annyit, amennyi feltétlenül szükséges volt. őt egyáltalán nem érdekli, mit gondol róla a másik, vagy hogy az azt érzi, "lefárasztotta", bár ha ezt a szemébe is mondaná az ifjú hölgy, feltehetően nem hatná meg - saját jellemét tükrözi. Azért egy kedves mosolyt igyekszik megejteni.*
- Hozok egy teát, mindjárt jövök. *Most nem vár választ, a pulthoz siet, Wellyt keresi tekintetével, s ha megtalálja, úgy közelebb hajolva, sietősen suttogja.*
- Kérhetnék két teát? Az egyikbe jó sok rummal, ha kérhetem. *Azt természetesen magának szánja, s nem arról van szó, hogy "erősítő" kellene a lányhoz - csupán részben előrébb hozta egy reggeli szokását.*
//Az egyik asztalnál//
//Részben Welly, vagy akárki a pultnál//
*Parcy még mindig furcsának tartja a lányt, bár egyáltalán nem biztos, hogy neki van igaza. Nézőpont kérdése, hogy ki minek látja a másikat, az alkimista pedig általában a nemes kisasszonyoknál szokott hozzá ilyesfajta viselkedéshez. ~ Lehet, hogy náluk más a szegénység fogalma, esetleg elszegényedett nemesek lennének. Nem, mondta, hogy nem nemesek. Akkor talán csak kereskedők, azok is hajlamosak rosszul megélni az elszegényedést. ~ Nem, mintha nem értené meg, ha nem erről van szó, de neki eleve nehezen megy a beilleszkedés, a múltjának hála, az asztaltára kirohanása pedig alaposan ráijesztett a fajtársra. Igyekszik inkább csak megjegyezni ezt a pillanatot, hátha a későbbiekben még szüksége lesz rá, aztán továbbállni, vagy inkább tovább élni. Választ kap a fellángolására, tipikus tengeri szigetnek képzeli el az egészet. ~ Sok kalandor morzsolódott le innen, lehet, hogy az ő kolóniájuk lenne ez a hagyaték. ~ Úgy hiszi, a leány tényleg az otthona hatása alatt áll, hiszen látszik, mennyire belefeledkezett a mesélésbe. ~ Biztosan elveszettnek érzi magát szegénykém, nem igazán találhatta még meg a helyét itt. ~ Lehet, hogy téved, ezt ő nem tudhatja, de mindenesetre nem a rosszindulat szólal ki belőle, ha Amaz azt is gondolta - sőt, igazából ezekről a gondolatokról maga a lány semmit sem tudhat, hiszen az alkimista semmi jelét nem mutatja kívülre. Megtanulta az évek folyamán, hogyan zárjon magába mindent, eddig csak Cassynak árult el egy keveset a múltjából, s az érzéseiből - azokból is annyit, amennyi feltétlenül szükséges volt. őt egyáltalán nem érdekli, mit gondol róla a másik, vagy hogy az azt érzi, "lefárasztotta", bár ha ezt a szemébe is mondaná az ifjú hölgy, feltehetően nem hatná meg - saját jellemét tükrözi. Azért egy kedves mosolyt igyekszik megejteni.*
- Hozok egy teát, mindjárt jövök. *Most nem vár választ, a pulthoz siet, Wellyt keresi tekintetével, s ha megtalálja, úgy közelebb hajolva, sietősen suttogja.*
- Kérhetnék két teát? Az egyikbe jó sok rummal, ha kérhetem. *Azt természetesen magának szánja, s nem arról van szó, hogy "erősítő" kellene a lányhoz - csupán részben előrébb hozta egy reggeli szokását.*
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 20:20:45
Üzenet elküldve: 2020-04-02 20:20:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
* Amíg Nar tárgyal Imorennel Lisé úgy dönt, hogy bemegy a paravánok közzé. Nem titkos megbeszélést tart a Sellővel, de azért jobban örül, hogy még sincs jelen Lisé. Szépen leadja a rendelést és már indulna is a vöröske után, amikor bentről motoszkálást hal. ~ Biztos most vetkőzik le. Hmmm. Pazar látvány nyújthat. Viszont nagy disznóság lenne most rányitni.~ Bár csábító a gondolat, de inkább marad úriember és nem teszi meg. Addig várakozik, amíg a víz hangját nem hallja. Ekkor félrehúzza a paravánt és belép. Éppen akkor ül bele Lisé a vízbe. Egy pillanatra meg is döbben a látványtól Nazi.*
- Szép hosszú hajad van.* Elkezd ő is vetkőzni és közben válaszolgat a kérdésekre.*
- Bizony meleg. Miért mit gondoltál?* Eszébe se jutna, hogy eddig még soha nem fürdött rendes helyen a lány.*
- Pancsizni, pancsolni, fürdeni. Ezek ugyan azt jelentik.* Éppen csak befejezi, amikor kopogtatnak. Nazron még csak félmeztelen. Kinyitja hát a paravánt és átveszi a tálcát a Sellő lánytól.*
- Köszönjük!* Még rá is kacsint persze úgy, hogy Lisé ne lássa.*
- Rendeltem egy kis inni valót meg egy füstölőt. A füstölő kellemes illatával segít ellazítani.* Magyarázza, hogy megértse a lány is. Már érezheti is a dió illatot, amit az ördög vigyor áraszt magából. Nem sokára olyan jó kedvük lesz, hogy csak na. Nazi meg folytatja az öltözködést tovább. Nem igazán zavarja most sem, hogy partnere esetleg megbámulja. Lerúgja a cipőjét és aztán letolja a nadrágját is. Aztán szépen bemászik a dézsába. Lisével szemben foglal helyet. Most, hogy ilyen közel van még jobban meglepődik azon, hogy milyen hosszú is az a hajzuhatag. ~ Nyeh! Ettől a sok hajtól nem lehet semmi izgalmasat látni. ~*
- Mondtam már tudom, de tényleg szép hosszú hajad van. Mostantól Rókalánynak foglak hívni. Mit szólsz hozzá Rókalány?* Vigyorog rá. Kíváncsi, hogyan fog erre reagálni Ha ezt kitárgyalták, akkor a két koktélt leemeli a tálcáról és az egyik a vöröske felé nyújtja.*
- Tessék egy ez egy Szirének éneke nevezetű ital. Nagyon finom ám.* Koccintana vele, de nincs kedve most még azt is elmagyarázni, hogy micsoda. Megemeli a poharát és belekortyol az italba. Persze ha a lány ismeri a koccintást és kezdeményez, akkor nem mulasztja el. Az italnak kellemes gyümölcsös íze van, ami szinte teljesen elrejti az alkohol ízét.*
- Áh! Ez az ital pazar!* Mondja és visszateszi a tálcára, ami ott van a dézsa melletti széken. aztán szépen hátradől és élvezi a meleg vizet. Természetesen úgy helyezkedik a dézsában, hogy minél nagyobb felületen érintkezzen bőre a Rókalányéval.*
- Mintha említettél volna valamilyen heget. Ha gondolod, akkor megnézhetjük.* Nem csak a hegre kíváncsi. Ha elkezd mozgolódni a lány, akkor talán valami érdekeset is láthat a szeme. A füstölő is dolgozni kezd, mert egyre csak jobb lesz a kedve. Egy szabadon úszkáló vörös tinccsel játékosan babrálni kezd. Jelentéktelen mennyiség ez a többihez képest. Mutatóujjára tekeri aztán meg le. Vagy csak simán két ujja között morzsolgatja. Nagyon jól szórakozik ezzel a kevés hajjal, ha hagyják neki.*
//Fürdő//
* Amíg Nar tárgyal Imorennel Lisé úgy dönt, hogy bemegy a paravánok közzé. Nem titkos megbeszélést tart a Sellővel, de azért jobban örül, hogy még sincs jelen Lisé. Szépen leadja a rendelést és már indulna is a vöröske után, amikor bentről motoszkálást hal. ~ Biztos most vetkőzik le. Hmmm. Pazar látvány nyújthat. Viszont nagy disznóság lenne most rányitni.~ Bár csábító a gondolat, de inkább marad úriember és nem teszi meg. Addig várakozik, amíg a víz hangját nem hallja. Ekkor félrehúzza a paravánt és belép. Éppen akkor ül bele Lisé a vízbe. Egy pillanatra meg is döbben a látványtól Nazi.*
- Szép hosszú hajad van.* Elkezd ő is vetkőzni és közben válaszolgat a kérdésekre.*
- Bizony meleg. Miért mit gondoltál?* Eszébe se jutna, hogy eddig még soha nem fürdött rendes helyen a lány.*
- Pancsizni, pancsolni, fürdeni. Ezek ugyan azt jelentik.* Éppen csak befejezi, amikor kopogtatnak. Nazron még csak félmeztelen. Kinyitja hát a paravánt és átveszi a tálcát a Sellő lánytól.*
- Köszönjük!* Még rá is kacsint persze úgy, hogy Lisé ne lássa.*
- Rendeltem egy kis inni valót meg egy füstölőt. A füstölő kellemes illatával segít ellazítani.* Magyarázza, hogy megértse a lány is. Már érezheti is a dió illatot, amit az ördög vigyor áraszt magából. Nem sokára olyan jó kedvük lesz, hogy csak na. Nazi meg folytatja az öltözködést tovább. Nem igazán zavarja most sem, hogy partnere esetleg megbámulja. Lerúgja a cipőjét és aztán letolja a nadrágját is. Aztán szépen bemászik a dézsába. Lisével szemben foglal helyet. Most, hogy ilyen közel van még jobban meglepődik azon, hogy milyen hosszú is az a hajzuhatag. ~ Nyeh! Ettől a sok hajtól nem lehet semmi izgalmasat látni. ~*
- Mondtam már tudom, de tényleg szép hosszú hajad van. Mostantól Rókalánynak foglak hívni. Mit szólsz hozzá Rókalány?* Vigyorog rá. Kíváncsi, hogyan fog erre reagálni Ha ezt kitárgyalták, akkor a két koktélt leemeli a tálcáról és az egyik a vöröske felé nyújtja.*
- Tessék egy ez egy Szirének éneke nevezetű ital. Nagyon finom ám.* Koccintana vele, de nincs kedve most még azt is elmagyarázni, hogy micsoda. Megemeli a poharát és belekortyol az italba. Persze ha a lány ismeri a koccintást és kezdeményez, akkor nem mulasztja el. Az italnak kellemes gyümölcsös íze van, ami szinte teljesen elrejti az alkohol ízét.*
- Áh! Ez az ital pazar!* Mondja és visszateszi a tálcára, ami ott van a dézsa melletti széken. aztán szépen hátradől és élvezi a meleg vizet. Természetesen úgy helyezkedik a dézsában, hogy minél nagyobb felületen érintkezzen bőre a Rókalányéval.*
- Mintha említettél volna valamilyen heget. Ha gondolod, akkor megnézhetjük.* Nem csak a hegre kíváncsi. Ha elkezd mozgolódni a lány, akkor talán valami érdekeset is láthat a szeme. A füstölő is dolgozni kezd, mert egyre csak jobb lesz a kedve. Egy szabadon úszkáló vörös tinccsel játékosan babrálni kezd. Jelentéktelen mennyiség ez a többihez képest. Mutatóujjára tekeri aztán meg le. Vagy csak simán két ujja között morzsolgatja. Nagyon jól szórakozik ezzel a kevés hajjal, ha hagyják neki.*
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:54:55
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:54:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A menekülés után//
//Az egyik asztalnál//
*Ama arcán akaratlanul is széles mosoly terül el a rengeteg izgatott kérdés kapcsán. Szinte el is felejti a felháborodottságát. ~Akár egy kisgyerek~ somolyog tovább. *
-Hogy néz ki? Ezzel kapcsolatban elfogult vagyok, de tényleg gyönyörű. Mindenhol fehér homok, lágy tengeri szellő a gyümölcsök édesek a virágok pedig, úgy ragyognak akár a csillagok. A madarak hangja és a zene teljesen más, mint errefelé. Őszintén nehezen is alszok nélkülük. Csak egy hatalmas sziget és nem tudom mi az a hat, szerintem messze van, de inkább, csak eldugott. Szerettünk békében élni. Az emberek is mások, mint errefelé. Ott mindenki heves és meggondolatlan, amíg itt látom, hogy nyelik az érzelmeiket magukba. Kis faluk voltak mindenféle és rengeteg forrás. Mindenki ismert mindenkit, kicsit sok volt a pletyka. *Boldogan csavargatja vállára omló hajszálait és teljesen belefeledkezik az emlékek szépségébe. *
- Hiányzik. * vallja be szomorkásan a lány, majd az elfre veti pillantását. *
- Kérlek ne menj! *Nem szól többet, esze ágában sincs bocsánatot kérni vagy magyarázkodni. Szabályokat sem állít, csak elmélkedik vajon milyen választ is kap ezek után. Bekell vallja azért kifárasztotta az idegeit rendesen az alkimista. Nem biztos, hogy bírna még egy veszekedést, de nem élhet örökre rossz érzéssel a gyomrában. Ez egy lecke az elengedésről. *
//Az egyik asztalnál//
*Ama arcán akaratlanul is széles mosoly terül el a rengeteg izgatott kérdés kapcsán. Szinte el is felejti a felháborodottságát. ~Akár egy kisgyerek~ somolyog tovább. *
-Hogy néz ki? Ezzel kapcsolatban elfogult vagyok, de tényleg gyönyörű. Mindenhol fehér homok, lágy tengeri szellő a gyümölcsök édesek a virágok pedig, úgy ragyognak akár a csillagok. A madarak hangja és a zene teljesen más, mint errefelé. Őszintén nehezen is alszok nélkülük. Csak egy hatalmas sziget és nem tudom mi az a hat, szerintem messze van, de inkább, csak eldugott. Szerettünk békében élni. Az emberek is mások, mint errefelé. Ott mindenki heves és meggondolatlan, amíg itt látom, hogy nyelik az érzelmeiket magukba. Kis faluk voltak mindenféle és rengeteg forrás. Mindenki ismert mindenkit, kicsit sok volt a pletyka. *Boldogan csavargatja vállára omló hajszálait és teljesen belefeledkezik az emlékek szépségébe. *
- Hiányzik. * vallja be szomorkásan a lány, majd az elfre veti pillantását. *
- Kérlek ne menj! *Nem szól többet, esze ágában sincs bocsánatot kérni vagy magyarázkodni. Szabályokat sem állít, csak elmélkedik vajon milyen választ is kap ezek után. Bekell vallja azért kifárasztotta az idegeit rendesen az alkimista. Nem biztos, hogy bírna még egy veszekedést, de nem élhet örökre rossz érzéssel a gyomrában. Ez egy lecke az elengedésről. *
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:47:28
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:47:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dreyia, Rey, egy kicsit Fületlen Myr'Jinnar//
-Ó, mi mindig nagyon ügyesek vagyunk, nem kell félni.
*Harap nevetgélve nyelvére Dreyia szavai hallatán majd szórakozottan integet neki, mikor távozik, mintha olyan baromi messzire bandukolna. Reyraa közben fel is osztja közöttük a hatalmas feladatokat, melyre vigyorogva reagál. Hihetetlen milyen jó kedvet tud csinálni egy kis meleg étel és tea az embernek, és még csak egy korty alkoholt sem ivott.*
-Letolok én bárkit, csak mutass rá, kit kell. Vagy, ha gondolod letolok mindenkit, biztos van közöttük olyan, aki megérdemli.
*Morfondírozik hangosan majd szemeivel lehetséges áldozatokat keres, esetleg olyat, akit felszólíthat fegyverei leadására. Időközben pipára gyújt, szigorúan egyszerű dohányból, hiszen Anyuci azt nem tiltotta meg. Lassan fújja ki a füstöt, s közben tekintete végül az imént érkezett gnóm nőstényen akad meg.*
-Hé, Apróság!
*Szól oda neki szájában a pipaszárral*
-Megtennéd, hogy lepakolod ide azt a csinos dinnyevágót?
*Bök a csatabárd felé, hangja közben kicsit sem szigorú, csak a szokásos jó kedélyét tükrözi. Még ha munkát is keres itt a Sellőben, felvételéig a szabályok bizony ugyanúgy vonatkoznak rá is.*
-Kifelé visszakapod.
*Biztosítja pöfékelve, hogy elkerüljék a felesleges aggodalmaskodást, ami érthető lenne, Shan sem szívesen válna meg kardjától.*
-Ó, mi mindig nagyon ügyesek vagyunk, nem kell félni.
*Harap nevetgélve nyelvére Dreyia szavai hallatán majd szórakozottan integet neki, mikor távozik, mintha olyan baromi messzire bandukolna. Reyraa közben fel is osztja közöttük a hatalmas feladatokat, melyre vigyorogva reagál. Hihetetlen milyen jó kedvet tud csinálni egy kis meleg étel és tea az embernek, és még csak egy korty alkoholt sem ivott.*
-Letolok én bárkit, csak mutass rá, kit kell. Vagy, ha gondolod letolok mindenkit, biztos van közöttük olyan, aki megérdemli.
*Morfondírozik hangosan majd szemeivel lehetséges áldozatokat keres, esetleg olyat, akit felszólíthat fegyverei leadására. Időközben pipára gyújt, szigorúan egyszerű dohányból, hiszen Anyuci azt nem tiltotta meg. Lassan fújja ki a füstöt, s közben tekintete végül az imént érkezett gnóm nőstényen akad meg.*
-Hé, Apróság!
*Szól oda neki szájában a pipaszárral*
-Megtennéd, hogy lepakolod ide azt a csinos dinnyevágót?
*Bök a csatabárd felé, hangja közben kicsit sem szigorú, csak a szokásos jó kedélyét tükrözi. Még ha munkát is keres itt a Sellőben, felvételéig a szabályok bizony ugyanúgy vonatkoznak rá is.*
-Kifelé visszakapod.
*Biztosítja pöfékelve, hogy elkerüljék a felesleges aggodalmaskodást, ami érthető lenne, Shan sem szívesen válna meg kardjától.*
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:13:40
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:13:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
*Részben figyelt, bár azért úgy gondolja, a fürdés szabályai nem lehetnek olyan bonyolultak. Fizetett érte, használja ez egyértelmű. Kétségei mégis felmerülnek, de nem meri megkérdezni se Carlotteia, se Imorent. Ez pedig azt takarja, hogy meddig fürödhet.
~Addig, míg tiszta nem leszek?~
Jut eszébe, bár kötve hiszi, hogy egy ilyen helyen abban az esetben kiparancsolnák a dézsából. Szóval ez egy rejtély marad. Nem kérdezi, majd Nazront kifaggatja. A fiú amúgy is járatosnak tűnik az itteni szokásokban.
Annak örül, hogy Nazron is hátulsó részen akar fürdeni, csak nem sejti a fiú miért akarja pont úgy, mint Lisé.
A vörös nem ellenkezik, sőt el is indul követve Nazront. Arra nagyon kíváncsi lesz, hogy Imoren vékony karjai töltik meg a dézsát, vagy már az elkészült mire ideértek.
Nazron előre küldi, így vállat vonva lép beljebb a paraván mögé. Azért annyira nem ijedős kislány, hogy ne merjen egy paraván mögé menni egyedül levetkőzni, és kétség sem fér ahhoz, hogy egyedül képes beszállni egy dézsába. Bár ilyen fürdőben még nem volt része. Eddig patakban fürdött, az meg sosem volt meleg, még nyáron sem. Mindenesetre egy kis székre, szépen, ahogy leveszi a ruháit, úgy lepakolja oda. Liséről minden lekerül, a mellény, a blúz, bőrfűző alatta, a nadrág, az alsóneműje. Csizmáját is a szék mellé helyezi, a köpenyt az egészre ráteríti. Ezután bontja ki a haját, ami meglehetősen hosszú, csak befonva a ruhákkal együtt csalt a méretén. A vörös dús hajzata a fenekét is eltakarja hátulról, sőt előröl nézve még a melleit is és szeméremdobját is. Három láb hosszúságú lehet a haja, nagyjából a magasságának pont a fele. Alkata vékony, de kellő helyeken domborodik, és karjai izmosnak hatnak, akár combjai és formás vádlijai. Látható az alkatán a nomád élet, mely megedzette. Lisé testén nincsenek látható hegek, sem pedig tetoválás sem díszíti sehol sem. Vagyis egy hege van, de az hátul a lapockáján, amit még haja is bőven eltakar. Mondjuk azt ígérte Nazronnak beszél a hegről, és hogy megmutatja. Szavát pedig állni fogja.
Mindenesetre mire Nazron a paraván mögé lép, vagy elcsípi amint Lisé a dézsába ereszkedik le, vagy már csak azt látja, hogy benne ül. *
- Ez eeez meleg? *szakad fel belőle, halk sikkantásként a megdöbbenés. Bár lehet a forró jobb szó lenne rá. Hófehér arcbőre hamar kipirul, ahogy leül a vízben. Lábait felhúzza, és magához öleli. Haja, pedig mint sok vörös kígyókként kezd úszni a vízfelszínén. A kérdésre felvon szemöldökkel, nézi a fiúra.*
- Le vagy maradva, én már…*itt kicsit elgondolkodik, és úgy néz a fiúra. *
- Ez már megint mit jelent? Pancsizni? *kérdezi megjátszott dühvel.*
- Megtennéd, hogy érthetően beszélsz? *újabb kérdéssel indít a fiú felé. Kezd megfájdulni a feje ezektől az új szavaktól, amikkel Nazron bombázza. Jó mondjuk most még az itt dolgozó barna hajú tollas díszes hölgytől is hallott pár idegen szót.*
- De ha nagyjából azt jelenti, amit a fürdőzés, akkor is le vagy maradva. *és attól függ Naz hogy ért be a paraván mögé. Ha előbb, mint Lisé hitte, akkor éppen most engedi bele magát a vízbe, ha nem akkor pedig már a vízben ül. A dézsa egyik szegletébe húzódott, és úgy fest, onnan nem akar el mozdulni.
~Már értem, hogy bírják magukat fél napig áztatni?~
Jut eszébe.*
- Meddig fürödhetünk amúgy? *érkezik a kérdése. Szemei pedig tengerzölden kíváncsiskodva villannak fel. El fordulni pedig nem áll szándékában, elvégre egyszer már végig nézte, ahogy Nazron felöltözött, így nem zavartatja magát most sem. Bár most levetkőzésnek lehet szemtanúja. *
//Fürdő//
*Részben figyelt, bár azért úgy gondolja, a fürdés szabályai nem lehetnek olyan bonyolultak. Fizetett érte, használja ez egyértelmű. Kétségei mégis felmerülnek, de nem meri megkérdezni se Carlotteia, se Imorent. Ez pedig azt takarja, hogy meddig fürödhet.
~Addig, míg tiszta nem leszek?~
Jut eszébe, bár kötve hiszi, hogy egy ilyen helyen abban az esetben kiparancsolnák a dézsából. Szóval ez egy rejtély marad. Nem kérdezi, majd Nazront kifaggatja. A fiú amúgy is járatosnak tűnik az itteni szokásokban.
Annak örül, hogy Nazron is hátulsó részen akar fürdeni, csak nem sejti a fiú miért akarja pont úgy, mint Lisé.
A vörös nem ellenkezik, sőt el is indul követve Nazront. Arra nagyon kíváncsi lesz, hogy Imoren vékony karjai töltik meg a dézsát, vagy már az elkészült mire ideértek.
Nazron előre küldi, így vállat vonva lép beljebb a paraván mögé. Azért annyira nem ijedős kislány, hogy ne merjen egy paraván mögé menni egyedül levetkőzni, és kétség sem fér ahhoz, hogy egyedül képes beszállni egy dézsába. Bár ilyen fürdőben még nem volt része. Eddig patakban fürdött, az meg sosem volt meleg, még nyáron sem. Mindenesetre egy kis székre, szépen, ahogy leveszi a ruháit, úgy lepakolja oda. Liséről minden lekerül, a mellény, a blúz, bőrfűző alatta, a nadrág, az alsóneműje. Csizmáját is a szék mellé helyezi, a köpenyt az egészre ráteríti. Ezután bontja ki a haját, ami meglehetősen hosszú, csak befonva a ruhákkal együtt csalt a méretén. A vörös dús hajzata a fenekét is eltakarja hátulról, sőt előröl nézve még a melleit is és szeméremdobját is. Három láb hosszúságú lehet a haja, nagyjából a magasságának pont a fele. Alkata vékony, de kellő helyeken domborodik, és karjai izmosnak hatnak, akár combjai és formás vádlijai. Látható az alkatán a nomád élet, mely megedzette. Lisé testén nincsenek látható hegek, sem pedig tetoválás sem díszíti sehol sem. Vagyis egy hege van, de az hátul a lapockáján, amit még haja is bőven eltakar. Mondjuk azt ígérte Nazronnak beszél a hegről, és hogy megmutatja. Szavát pedig állni fogja.
Mindenesetre mire Nazron a paraván mögé lép, vagy elcsípi amint Lisé a dézsába ereszkedik le, vagy már csak azt látja, hogy benne ül. *
- Ez eeez meleg? *szakad fel belőle, halk sikkantásként a megdöbbenés. Bár lehet a forró jobb szó lenne rá. Hófehér arcbőre hamar kipirul, ahogy leül a vízben. Lábait felhúzza, és magához öleli. Haja, pedig mint sok vörös kígyókként kezd úszni a vízfelszínén. A kérdésre felvon szemöldökkel, nézi a fiúra.*
- Le vagy maradva, én már…*itt kicsit elgondolkodik, és úgy néz a fiúra. *
- Ez már megint mit jelent? Pancsizni? *kérdezi megjátszott dühvel.*
- Megtennéd, hogy érthetően beszélsz? *újabb kérdéssel indít a fiú felé. Kezd megfájdulni a feje ezektől az új szavaktól, amikkel Nazron bombázza. Jó mondjuk most még az itt dolgozó barna hajú tollas díszes hölgytől is hallott pár idegen szót.*
- De ha nagyjából azt jelenti, amit a fürdőzés, akkor is le vagy maradva. *és attól függ Naz hogy ért be a paraván mögé. Ha előbb, mint Lisé hitte, akkor éppen most engedi bele magát a vízbe, ha nem akkor pedig már a vízben ül. A dézsa egyik szegletébe húzódott, és úgy fest, onnan nem akar el mozdulni.
~Már értem, hogy bírják magukat fél napig áztatni?~
Jut eszébe.*
- Meddig fürödhetünk amúgy? *érkezik a kérdése. Szemei pedig tengerzölden kíváncsiskodva villannak fel. El fordulni pedig nem áll szándékában, elvégre egyszer már végig nézte, ahogy Nazron felöltözött, így nem zavartatja magát most sem. Bár most levetkőzésnek lehet szemtanúja. *
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:04:41
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:04:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Feláll a székről és May szépséges teste után nyúl, hogy magához vonhassa a gyöngéd idomokat, közben egy lágy csókot kezdeményez. Ha a másik engedi lassan hátrálni kezd az ágyhoz közeledve és ledönti arra a másik testét. Mivel látta, hogy mennyire jól esett annak amikor a nyakát vette méz édes gyötrelem elé, így mozdulatait ismételten megkísérli miközben a meztelen felsőtest minden szegletét próbálja kezelése alá venni. *
-Elég forró? *Suttogja a nő fülébe és az egyik hosszú lábért nyúl fél kezével, hogy a dereka köré fonhassa azt mivel mióta a szépséges angyal az alsó textília alatt kutakodott a vágya egyre hevesebbé vált, és így minden bizonnyal a cseppnyi súrlódás épphogy, csak az életbe maradáshoz elegendő merénylet a lobogó lángnyelvek csitításához. *
- Hagyjuk a fenébe a fürdőzést
!
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Feláll a székről és May szépséges teste után nyúl, hogy magához vonhassa a gyöngéd idomokat, közben egy lágy csókot kezdeményez. Ha a másik engedi lassan hátrálni kezd az ágyhoz közeledve és ledönti arra a másik testét. Mivel látta, hogy mennyire jól esett annak amikor a nyakát vette méz édes gyötrelem elé, így mozdulatait ismételten megkísérli miközben a meztelen felsőtest minden szegletét próbálja kezelése alá venni. *
-Elég forró? *Suttogja a nő fülébe és az egyik hosszú lábért nyúl fél kezével, hogy a dereka köré fonhassa azt mivel mióta a szépséges angyal az alsó textília alatt kutakodott a vágya egyre hevesebbé vált, és így minden bizonnyal a cseppnyi súrlódás épphogy, csak az életbe maradáshoz elegendő merénylet a lobogó lángnyelvek csitításához. *
- Hagyjuk a fenébe a fürdőzést
!
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 17:29:29
Üzenet elküldve: 2020-04-02 17:29:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Fürdőzés//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Feszülten fürkészi Cahress kedves arcát, akin szikráját sem látja sértettségnek, ez pedig valamelyest megnyugtatja őt. Ezután pedig feszült érdeklődéssel hallgatja a lány szavait, mint gyermek az esti mesét. Mint kiderül idő közben Cahress nem itt kezdte foglalkozását, ami kezd egy szomorú sorsot kirajzolni lelki szemei előtt.*
- Ez nem lep meg. Wegtorenben főleg óriások élnek, nem?
*Azt mondjuk meg tudja érteni Cahressnek miért nincs kifogása a Sellőház ellen, elvégre Daesys még álmaiban sem látott ilyen igényes helyet. Az viszont elszomorítja, hogy a lány elégedett ezzel az életvitellel, és magában el is dönti, hogy biztosan azért, mert nem ismer ezen kívül mást.
Daesys bár nem mondható túl eszesnek, vagy legalábbis ő nem tartja annak magát, mégis kiérzi a lány megfelelési kényszerét, ami nem túlzottan zavaró, de nem tud szó nélkül elmenni mellette.*
- Nem kell ennyire igyekezned. Tökéletes vagy anélkül is.
*Igyekszik hanglejtésével, és meglehetősen komoly arckifejezésével érzékeltetni, hogy ez nem egy bárgyú bók, amivel le kívánja venni a lányt a lábairól, hanem ténylegesen szeretné ha mint egyenlő felek élveznék egymás társaságát. Nem állhatja meg, és kedvesen megsimogatja Cahress elragadó arcát, aminek szépségére minduntalan rácsodálkozik.*
- Bárcsak velem jöttél volna.
*Mondja mosolyogva, fejét oldalra billentve, és így szemléli pár hosszú pislogás erejéig a szőke elfet. Szavai és gesztusai szeretetteljes rajongásról árulkodnak, persze nem olyan mértékűről, ami szerelmet sejtetne, de Daesys lopott pillantásai mind Cahress után fürkésznek, és mind csak arra vágyik, hogy többet és többet tudjon meg róla, mert érdekli. Érdekli a véleménye bizonyos dolgokkal kapcsolatban, a félelmei, vágyai, a rossz tulajdonságai.
Nem bírja ki, hogy ne mókázzon picit. Alsó ajkát komisz módon beharapja, miközben bizalmas közelségbe hajol, még hangját is suttogásig minősíti vissza.*
- Egyszer majd megszöktetlek és elviszlek oda.
*Eszébe jut gyermekkorának azon szép pillanatai, amikor a többi koszos arcú gyermekkel közös titkaikat óvták szüleiktől. A helyzet most is hasonló, annak ellenére is, hogy Daesys nem sejti nincsenek annyira egyedül, mint hitte.*
- Hüm, valóban. Ez azon kevés dolgok egyike, amit apámtól kaptam.
*Kicsit elkalandozik gondolataiban, úgy tűnhet nem figyel Cahressre, valójában mélyen emlékezetébe vési ezt a hasonlatot, és kicsit jobban kedveli nevét ezáltal.*
- Így még jobban tetszik.
*Kedves történet, és valóban, ahogy rápillant az ékszerre még inkább helyén érzi ott a lány nyakában tudva, hogy miért is került oda.*
- Á, a fogak! Igen, mondhatni én is majdnem otthagytam őket ezért cserébe. De legalább utána megkóstolhattam a cápalevest.
*Daesys ennek ellenére mégis nyakában lévő szalagon függő kígyófejét érinti meg, és tűnődik el ismételten. Persze szívesen mesélne, de kellemesen ellazult állapotában megfeledkezik önmagáról, csupán a gőz, Cahress édes hangja, és a finom érintések foglalkoztatják. Nem mellesleg pedig szívesebben hallgatja a lányt, mint saját magát.*
- Nagyon bájos hozzáállásod van az élethez.
*Mondja tanulságul az elf kellemes beszámolójára, és kezd ráébredni, hogy bizony ez az ami megragadta az ő figyelmét is.*
- Hűha, megcsillant egy kis hatalommánia is.
*Teszi hozzá széles vigyorral arcán. De a vigyor hamar elpárolog a gőzben, különösen a szőke elf álomszerű hangja, és légies mozdulatai okán. Ezt a kedves pillanatot viszont megszakítja valami, Daesys pedig fájdalmasan kényszerül elszakítani tekintetét Cahressétől, mert valami szeme sarkában megmozdul. Először értetlenül pillant a tollra, ám partneréhez hasonlóan ő is annak forrása felé emeli tekintetét.*
- Hogy az a...
*Sziszegi mérgesen, miközben saját testével igyekszik valamennyire takarni Cahresst, mit sem törődve azzal, hogy magával is megtegye, elvégre a legkevésbé sem szégyenlős, ha meztelenkedésről van szó.*
- Le merem fogadni, hogy a Professzor így kukucskál.
*Megborzongatják azok a kék szemek, el is kell szakítania tekintetét a madárról.*
- Ne haragudj, de mennem kell.
*Mondja, miközben lassan kiszáll a vízből. Egy az előkészített törölközők egyikéért nyúl, hogy azt felkínálhassa Cahressnek, illetve szabad kezét is, hogy megkapaszkodhasson benne. A vízből való kiszállást is leginkább amiatt kezdeményezi, mert tart tőle, hogy a kellemetlen szárnyas még rájuk, vagy közéjük pottyant egyet. Ezután nekilát öltözni, ami tekintve, hogy mennyi aprósággal rendelkezik, kezdve alkardvédőjétől a fűzőjéig szintén eltart egy darabig, ahogy a vetkőztetés is.*
- Tényleg sajnálom. Elszólít a kötelesség, vagy micsoda.
*Természetesen nem várta el Cahress Damastant kedvességét ingyen, így egy 250 aranyat tartalmazó erszényt nyújt át neki.
*
- Remélem elég lesz.
~ Még szerencse, hogy Ambroggio előre fizetett. ~
*Nagyot sóhajt jelezve, hogy tényleg mennyire bánja, hogy meg kell szakítaniuk a kis szórakozásukat, annyira persze nem, hogy ellenálljon a kaland hívó késztetésének. Bár tudja, hogy Cahress üzleti értelemben viszonyul hozzá, de bátorkodik egy röpke, puha csókot lehelni ajkaira, miközben kezét annak arcára simítja.*
- Aztán kívánj sok szerencsét, hogy visszatérhessek!
*Teszi hozzá széles, könnyed vigyorral arcán, és sarkon fordul, majd kisiet a fürdőből.*
//A Professzor asztala//
*Nem is akárhova siet, egyenesen a díszes asztaltársasághoz. Arca némi morcosságot tükröz, mint egy gyerek, akinek éppen most vették elég a játékát. Nem is szól semmit, csak leül, és egy darabig mereven bámulja a Professzort, összeszűkült szemei gyanakvásról árulkodnak.*
- Maga leselkedett, ugye?
*Vág közbe, nem törődve azzal, hogy éppen kinek a szavába.*
//Fürdőzés//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Feszülten fürkészi Cahress kedves arcát, akin szikráját sem látja sértettségnek, ez pedig valamelyest megnyugtatja őt. Ezután pedig feszült érdeklődéssel hallgatja a lány szavait, mint gyermek az esti mesét. Mint kiderül idő közben Cahress nem itt kezdte foglalkozását, ami kezd egy szomorú sorsot kirajzolni lelki szemei előtt.*
- Ez nem lep meg. Wegtorenben főleg óriások élnek, nem?
*Azt mondjuk meg tudja érteni Cahressnek miért nincs kifogása a Sellőház ellen, elvégre Daesys még álmaiban sem látott ilyen igényes helyet. Az viszont elszomorítja, hogy a lány elégedett ezzel az életvitellel, és magában el is dönti, hogy biztosan azért, mert nem ismer ezen kívül mást.
Daesys bár nem mondható túl eszesnek, vagy legalábbis ő nem tartja annak magát, mégis kiérzi a lány megfelelési kényszerét, ami nem túlzottan zavaró, de nem tud szó nélkül elmenni mellette.*
- Nem kell ennyire igyekezned. Tökéletes vagy anélkül is.
*Igyekszik hanglejtésével, és meglehetősen komoly arckifejezésével érzékeltetni, hogy ez nem egy bárgyú bók, amivel le kívánja venni a lányt a lábairól, hanem ténylegesen szeretné ha mint egyenlő felek élveznék egymás társaságát. Nem állhatja meg, és kedvesen megsimogatja Cahress elragadó arcát, aminek szépségére minduntalan rácsodálkozik.*
- Bárcsak velem jöttél volna.
*Mondja mosolyogva, fejét oldalra billentve, és így szemléli pár hosszú pislogás erejéig a szőke elfet. Szavai és gesztusai szeretetteljes rajongásról árulkodnak, persze nem olyan mértékűről, ami szerelmet sejtetne, de Daesys lopott pillantásai mind Cahress után fürkésznek, és mind csak arra vágyik, hogy többet és többet tudjon meg róla, mert érdekli. Érdekli a véleménye bizonyos dolgokkal kapcsolatban, a félelmei, vágyai, a rossz tulajdonságai.
Nem bírja ki, hogy ne mókázzon picit. Alsó ajkát komisz módon beharapja, miközben bizalmas közelségbe hajol, még hangját is suttogásig minősíti vissza.*
- Egyszer majd megszöktetlek és elviszlek oda.
*Eszébe jut gyermekkorának azon szép pillanatai, amikor a többi koszos arcú gyermekkel közös titkaikat óvták szüleiktől. A helyzet most is hasonló, annak ellenére is, hogy Daesys nem sejti nincsenek annyira egyedül, mint hitte.*
- Hüm, valóban. Ez azon kevés dolgok egyike, amit apámtól kaptam.
*Kicsit elkalandozik gondolataiban, úgy tűnhet nem figyel Cahressre, valójában mélyen emlékezetébe vési ezt a hasonlatot, és kicsit jobban kedveli nevét ezáltal.*
- Így még jobban tetszik.
*Kedves történet, és valóban, ahogy rápillant az ékszerre még inkább helyén érzi ott a lány nyakában tudva, hogy miért is került oda.*
- Á, a fogak! Igen, mondhatni én is majdnem otthagytam őket ezért cserébe. De legalább utána megkóstolhattam a cápalevest.
*Daesys ennek ellenére mégis nyakában lévő szalagon függő kígyófejét érinti meg, és tűnődik el ismételten. Persze szívesen mesélne, de kellemesen ellazult állapotában megfeledkezik önmagáról, csupán a gőz, Cahress édes hangja, és a finom érintések foglalkoztatják. Nem mellesleg pedig szívesebben hallgatja a lányt, mint saját magát.*
- Nagyon bájos hozzáállásod van az élethez.
*Mondja tanulságul az elf kellemes beszámolójára, és kezd ráébredni, hogy bizony ez az ami megragadta az ő figyelmét is.*
- Hűha, megcsillant egy kis hatalommánia is.
*Teszi hozzá széles vigyorral arcán. De a vigyor hamar elpárolog a gőzben, különösen a szőke elf álomszerű hangja, és légies mozdulatai okán. Ezt a kedves pillanatot viszont megszakítja valami, Daesys pedig fájdalmasan kényszerül elszakítani tekintetét Cahressétől, mert valami szeme sarkában megmozdul. Először értetlenül pillant a tollra, ám partneréhez hasonlóan ő is annak forrása felé emeli tekintetét.*
- Hogy az a...
*Sziszegi mérgesen, miközben saját testével igyekszik valamennyire takarni Cahresst, mit sem törődve azzal, hogy magával is megtegye, elvégre a legkevésbé sem szégyenlős, ha meztelenkedésről van szó.*
- Le merem fogadni, hogy a Professzor így kukucskál.
*Megborzongatják azok a kék szemek, el is kell szakítania tekintetét a madárról.*
- Ne haragudj, de mennem kell.
*Mondja, miközben lassan kiszáll a vízből. Egy az előkészített törölközők egyikéért nyúl, hogy azt felkínálhassa Cahressnek, illetve szabad kezét is, hogy megkapaszkodhasson benne. A vízből való kiszállást is leginkább amiatt kezdeményezi, mert tart tőle, hogy a kellemetlen szárnyas még rájuk, vagy közéjük pottyant egyet. Ezután nekilát öltözni, ami tekintve, hogy mennyi aprósággal rendelkezik, kezdve alkardvédőjétől a fűzőjéig szintén eltart egy darabig, ahogy a vetkőztetés is.*
- Tényleg sajnálom. Elszólít a kötelesség, vagy micsoda.
*Természetesen nem várta el Cahress Damastant kedvességét ingyen, így egy 250 aranyat tartalmazó erszényt nyújt át neki.
*- Remélem elég lesz.
~ Még szerencse, hogy Ambroggio előre fizetett. ~
*Nagyot sóhajt jelezve, hogy tényleg mennyire bánja, hogy meg kell szakítaniuk a kis szórakozásukat, annyira persze nem, hogy ellenálljon a kaland hívó késztetésének. Bár tudja, hogy Cahress üzleti értelemben viszonyul hozzá, de bátorkodik egy röpke, puha csókot lehelni ajkaira, miközben kezét annak arcára simítja.*
- Aztán kívánj sok szerencsét, hogy visszatérhessek!
*Teszi hozzá széles, könnyed vigyorral arcán, és sarkon fordul, majd kisiet a fürdőből.*
//A Professzor asztala//
*Nem is akárhova siet, egyenesen a díszes asztaltársasághoz. Arca némi morcosságot tükröz, mint egy gyerek, akinek éppen most vették elég a játékát. Nem is szól semmit, csak leül, és egy darabig mereven bámulja a Professzort, összeszűkült szemei gyanakvásról árulkodnak.*
- Maga leselkedett, ugye?
*Vág közbe, nem törődve azzal, hogy éppen kinek a szavába.*
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 14:14:36
Üzenet elküldve: 2020-04-02 14:14:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája, majd fogadótér//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Miután a tündér szorgosan a dolgára siet, Yathlanae örömmel tesz eleget Bobbir kérésének, s maga mögött hagyva a kényelmes ágy melegét, az elf ruhái után nyúl. Gondosan egy szék háttámlájára vannak hajtogatva, a lányok előző este még erre is ügyeltek, hiszen kellemetlen lenne gyűrött göncökben lemenni a vendégtérbe. Lent kezd, a lábaknál, minél tovább hagyva szabadon Bobbir felsőtestét, hogy miközben a nadrágot húzza fel, futó, forró csókokat hinthessen mindenhová. Ő maga persze még vár ruhái felvételében, hadd élvezhesse ki a férfi az utolsó vele töltött perceit is.
Immár az inget adja a vendégre, de még mielőtt gyakorlottan elkezdené begombolni, még egyszer belekóstol a másik kulcscsontját fedő bőrébe, majd ajkai feljebb vándorolnak, s a nyaknál is elidőzne néhány röpke pillanatig.
De mivel a reggel sem tarthat örökké, végül befejezi, amit kell, s kaján elégedettséggel méri végig az előtte, teljes díszben álló Bobbirt.*
- Meg kell mondjam, így se rossz, de tegnap határozottan jobban tetszettél.
*Majd a saját vékony, fekete selyemruhájáért nyúl, s megrebegteti szempilláit a férfi felé.*
- Ugye te is segítesz nekem? Nem tudom, mennyire boldogulok egyedül a fűzővel...
*Ha a férfi belemegy a játékba, úgy Yath hagyja, hogy az elf adja rá a ruhát, s bíbelődjön a hátán lévő selyemszállal. De ha esetleg Bobbirnak már mehetnékje van, akkor a nő szélsebesen kapja magára ruháját, néhány perc alatt teljesen elkészülve.*
- Mehetünk, drága Bobbir?
*Nyitja az ajtót, s karját tartja, hogy ha esetleg a másik úgy kívánja, férfiasan belekarolhat, hogy fej-fej mellett lépdelhessenek le a lépcsőn. Nala már minden bizonnyal várja őket odalent, kész ételekkel.
Amint megpillantja egy üres asztalnál a tündért, a gondjaira bízza Bobbirt, ő maga pedig tesz egy kis kitérőt a konyha felé, hogy találjon valami harapnivalót. Egy pohár tejjel, s két szelet meleg vajas kaláccsal tér vissza a társasághoz, pont elkapva Nala utolsó mondatait.*
- Én magam sem fogalmazhattam volna szebben.
*Jegyzi meg játékos mosollyal az arcán.*
//Bobbir szobája, majd fogadótér//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Miután a tündér szorgosan a dolgára siet, Yathlanae örömmel tesz eleget Bobbir kérésének, s maga mögött hagyva a kényelmes ágy melegét, az elf ruhái után nyúl. Gondosan egy szék háttámlájára vannak hajtogatva, a lányok előző este még erre is ügyeltek, hiszen kellemetlen lenne gyűrött göncökben lemenni a vendégtérbe. Lent kezd, a lábaknál, minél tovább hagyva szabadon Bobbir felsőtestét, hogy miközben a nadrágot húzza fel, futó, forró csókokat hinthessen mindenhová. Ő maga persze még vár ruhái felvételében, hadd élvezhesse ki a férfi az utolsó vele töltött perceit is.
Immár az inget adja a vendégre, de még mielőtt gyakorlottan elkezdené begombolni, még egyszer belekóstol a másik kulcscsontját fedő bőrébe, majd ajkai feljebb vándorolnak, s a nyaknál is elidőzne néhány röpke pillanatig.
De mivel a reggel sem tarthat örökké, végül befejezi, amit kell, s kaján elégedettséggel méri végig az előtte, teljes díszben álló Bobbirt.*
- Meg kell mondjam, így se rossz, de tegnap határozottan jobban tetszettél.
*Majd a saját vékony, fekete selyemruhájáért nyúl, s megrebegteti szempilláit a férfi felé.*
- Ugye te is segítesz nekem? Nem tudom, mennyire boldogulok egyedül a fűzővel...
*Ha a férfi belemegy a játékba, úgy Yath hagyja, hogy az elf adja rá a ruhát, s bíbelődjön a hátán lévő selyemszállal. De ha esetleg Bobbirnak már mehetnékje van, akkor a nő szélsebesen kapja magára ruháját, néhány perc alatt teljesen elkészülve.*
- Mehetünk, drága Bobbir?
*Nyitja az ajtót, s karját tartja, hogy ha esetleg a másik úgy kívánja, férfiasan belekarolhat, hogy fej-fej mellett lépdelhessenek le a lépcsőn. Nala már minden bizonnyal várja őket odalent, kész ételekkel.
Amint megpillantja egy üres asztalnál a tündért, a gondjaira bízza Bobbirt, ő maga pedig tesz egy kis kitérőt a konyha felé, hogy találjon valami harapnivalót. Egy pohár tejjel, s két szelet meleg vajas kaláccsal tér vissza a társasághoz, pont elkapva Nala utolsó mondatait.*
- Én magam sem fogalmazhattam volna szebben.
*Jegyzi meg játékos mosollyal az arcán.*
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 12:05:18
Üzenet elküldve: 2020-04-02 12:05:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
* Javarészt mindent megbeszéltek és megtudtak, amire csak szükségük lehet. A pénzt Lisé átadja, amit a Sellő gyorsan bekönyvel magának.*
- Köszönjük!* Azzal már haladnak is tovább. Az odaúton egy hangulatos kis beltéri kerten vágnak át. A Sellőt követve aztán végre eljutnak a fürdőházba. A középen üzemelő nagy tűztér szépen befűti a helyet. A meleg párás nehéz levegő bódítóslag a fiúra. Egy vágyakozó pillantást ő is megereszt a medence felé, de határozottan rossz ötlet lenne, ha belecsobbanna. Egy mert nem fizetett érte, kettő mert a víz színe valószínűleg elég fertelmessé válna utána. Inkább a paravánokkal körbe zárt dézsák felé pillant. Némelyik mögül egészen érdekes hangok szűrődnek ki. Lisé megtorpan, amikor belépnek, szóval Nazron is így tesz valószínűleg kedves kísérőjük is szintén így jár el. Meghallgatja a vöröske kívánságát. Természetesen ő másra gondol, mint a lány. Támogatja is az ötletet.*
- Persze. Ott nézzünk széjjel a terem végében.* Mutat a legtávolabb lévő paravánok felé. El is indul, ha nincs ellenvetés. Mikor elérik a választott helyet, akkor előre küldi Lisét.*
- Menj csak be nyugodtan! Egy pillanat és megyek én is.* Mondjuk, ha Lisé ódzkodik az egyedüli belépéstől, akkor elintézi a jelenlétében, amit akar. Odahajol Imorenhez és halkan a fülébe súg pár szót. Az erszényét is megoldja közben.*
- Kedves hoznál nekünk két Szirének éneke koktél? Itt van tessék 30 arany.* Már indulna is a lány, hogy teljesítse a kérést, de még eszébe jut Nazinak még valami.*
- Bocsáss meg, de lenne még itt valami! Kéne még egy Ördögvigyor füstölőként. Hogy az még 30 arany? Itt van tessék.* Most már hagyja, hogy távozzon a lány. ~ Még jó, hogy az a balek nekem adta az erszényét. Remekül szórakozunk, majd belőle. ~ Már most annyit költött mint három nap alatt a Rumos Rókalyukban, de hát a pihenés, akkor édes, ha nem sajnáljuk a pénzt a kényelemre. Ráadásul van egy olyan sanda gyanúja, hogy Hawless kisasszony nem ismeri az ördögvigyoros füstölőt. Ha ennek vége, akkor oda is fordul hozzá.*
- Rendeltem egy italt, meg egy füstölőt is. Csak, hogy teljese legyen a kényelem. Nos mehetünk pancsizni?* Kérdezi meg is benyomul az említett helyre. Az öltözködésnél nem szeretne tolakodó lenni, ezért megvárja, hogy mit dönt a lány. Ha úgy van megvárja, amíg levetkeződik kívül. Feltehetően, mire letudják az öltözködést, már Imoren is visszatér majd a megrendelt holmival együtt.*
//Fürdő//
* Javarészt mindent megbeszéltek és megtudtak, amire csak szükségük lehet. A pénzt Lisé átadja, amit a Sellő gyorsan bekönyvel magának.*
- Köszönjük!* Azzal már haladnak is tovább. Az odaúton egy hangulatos kis beltéri kerten vágnak át. A Sellőt követve aztán végre eljutnak a fürdőházba. A középen üzemelő nagy tűztér szépen befűti a helyet. A meleg párás nehéz levegő bódítóslag a fiúra. Egy vágyakozó pillantást ő is megereszt a medence felé, de határozottan rossz ötlet lenne, ha belecsobbanna. Egy mert nem fizetett érte, kettő mert a víz színe valószínűleg elég fertelmessé válna utána. Inkább a paravánokkal körbe zárt dézsák felé pillant. Némelyik mögül egészen érdekes hangok szűrődnek ki. Lisé megtorpan, amikor belépnek, szóval Nazron is így tesz valószínűleg kedves kísérőjük is szintén így jár el. Meghallgatja a vöröske kívánságát. Természetesen ő másra gondol, mint a lány. Támogatja is az ötletet.*
- Persze. Ott nézzünk széjjel a terem végében.* Mutat a legtávolabb lévő paravánok felé. El is indul, ha nincs ellenvetés. Mikor elérik a választott helyet, akkor előre küldi Lisét.*
- Menj csak be nyugodtan! Egy pillanat és megyek én is.* Mondjuk, ha Lisé ódzkodik az egyedüli belépéstől, akkor elintézi a jelenlétében, amit akar. Odahajol Imorenhez és halkan a fülébe súg pár szót. Az erszényét is megoldja közben.*
- Kedves hoznál nekünk két Szirének éneke koktél? Itt van tessék 30 arany
.* Már indulna is a lány, hogy teljesítse a kérést, de még eszébe jut Nazinak még valami.*- Bocsáss meg, de lenne még itt valami! Kéne még egy Ördögvigyor füstölőként. Hogy az még 30 arany? Itt van tessék
.* Most már hagyja, hogy távozzon a lány. ~ Még jó, hogy az a balek nekem adta az erszényét. Remekül szórakozunk, majd belőle. ~ Már most annyit költött mint három nap alatt a Rumos Rókalyukban, de hát a pihenés, akkor édes, ha nem sajnáljuk a pénzt a kényelemre. Ráadásul van egy olyan sanda gyanúja, hogy Hawless kisasszony nem ismeri az ördögvigyoros füstölőt. Ha ennek vége, akkor oda is fordul hozzá.*- Rendeltem egy italt, meg egy füstölőt is. Csak, hogy teljese legyen a kényelem. Nos mehetünk pancsizni?* Kérdezi meg is benyomul az említett helyre. Az öltözködésnél nem szeretne tolakodó lenni, ezért megvárja, hogy mit dönt a lány. Ha úgy van megvárja, amíg levetkeződik kívül. Feltehetően, mire letudják az öltözködést, már Imoren is visszatér majd a megrendelt holmival együtt.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 01:40:48
Üzenet elküldve: 2020-04-02 01:40:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
*Nem sejti milyen gondolatok zajlanak le Nazronban. Se Imoren felé, sem pedig saját maga irányába. A hegének kibeszélésére bólint.*
- Igen később.*mondja, majd biccent a barna hajú Carlotteia szavaira.*
- Köszönjünk. *Imorent kezdi követni a hátsó helységbe, ahol a fürdő és a medence van. Lisé a medencés fürdőnek akkor látná értelmét, ha már tiszta. Most nem az, határozottan magán érzi a Vérkert sarát, Nazron részeges rókájának a szagát és a Rumos Róka igénytelen szobájának minden bűzét. Szóval elsőre egy dézsában fognak fürdeni, leginkább megtisztulni. Magában nagyon is reméli, hogy a dézsa tényleg kényelmes két embernek is. Nem igazán akar elszeparálódni a fiútól. Nazron ismeri ezt a helyet Lisé meg nem, így könnyen érheti meglepő fordulat, így inkább egy dézsában fürdik a fiúval, csak olyan legyen a közelében, akiben megbízik.
~Igen egy kicsit jobban bízom benne, mint itt bárki másban.~
Magyarázza meg magának ezt. Elérik közben a fürdőt. Bent középen egy medence van, sok paravánnal elválasztott dézsával. Lisé megtorpan a bejáratban lecövekelve. Igazán még nem látott ekkora fürdőző helyet. Újabb elcsodálkozó tekintettel mered a környezetére.
Imoren szavaira csak bólint, Lisé nem igazán olyan szemmel nézi a lányt. Sokkal inkább a kíváncsiság tükröződik a tengerszín tekintetében.
Lisé egy kevésbé nyílt helyen levő dézsát szeretne.*
- Olyant kéne választani, ami eldugottabb részen van. *fordul Naz felé. Nem hátsó szándékkal mondja ezt inkább azért, ha netán a sebe olyan hatást váltana, ki a fiúból ne legyenek túlontúl szem előtt. Illetve nagyon sok minden újdonság Lisének, nem mutogatná ezt feltétlen másoknak is. Imorenre is pillant, de egyértelműen a szavai Nazronnak szólnak inkább.*
//Fürdő//
*Nem sejti milyen gondolatok zajlanak le Nazronban. Se Imoren felé, sem pedig saját maga irányába. A hegének kibeszélésére bólint.*
- Igen később.*mondja, majd biccent a barna hajú Carlotteia szavaira.*
- Köszönjünk. *Imorent kezdi követni a hátsó helységbe, ahol a fürdő és a medence van. Lisé a medencés fürdőnek akkor látná értelmét, ha már tiszta. Most nem az, határozottan magán érzi a Vérkert sarát, Nazron részeges rókájának a szagát és a Rumos Róka igénytelen szobájának minden bűzét. Szóval elsőre egy dézsában fognak fürdeni, leginkább megtisztulni. Magában nagyon is reméli, hogy a dézsa tényleg kényelmes két embernek is. Nem igazán akar elszeparálódni a fiútól. Nazron ismeri ezt a helyet Lisé meg nem, így könnyen érheti meglepő fordulat, így inkább egy dézsában fürdik a fiúval, csak olyan legyen a közelében, akiben megbízik.
~Igen egy kicsit jobban bízom benne, mint itt bárki másban.~
Magyarázza meg magának ezt. Elérik közben a fürdőt. Bent középen egy medence van, sok paravánnal elválasztott dézsával. Lisé megtorpan a bejáratban lecövekelve. Igazán még nem látott ekkora fürdőző helyet. Újabb elcsodálkozó tekintettel mered a környezetére.
Imoren szavaira csak bólint, Lisé nem igazán olyan szemmel nézi a lányt. Sokkal inkább a kíváncsiság tükröződik a tengerszín tekintetében.
Lisé egy kevésbé nyílt helyen levő dézsát szeretne.*
- Olyant kéne választani, ami eldugottabb részen van. *fordul Naz felé. Nem hátsó szándékkal mondja ezt inkább azért, ha netán a sebe olyan hatást váltana, ki a fiúból ne legyenek túlontúl szem előtt. Illetve nagyon sok minden újdonság Lisének, nem mutogatná ezt feltétlen másoknak is. Imorenre is pillant, de egyértelműen a szavai Nazronnak szólnak inkább.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-02 00:17:34
Üzenet elküldve: 2020-04-02 00:17:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Fürdőzés//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hálásan mosolyog a bókra.*
- Köszönöm.
*A kérdés egyáltalán nem sértő számára, sőt, az érdeklődés jólesik neki. Ha valamiben számít Cassy munkájának negatív megítélése, az is csak Daesys kapcsán fordulhat elő, ha számára kellemetlenséget jelent a dolog. A válasz ezt elmélyítheti, ezért lágy hangon mondja ki.*
- Wegtorenben is bordélyban dolgoztam.
*Megáll egy pillanatra a beszédben, hogy Daesysre sandítson, ez zavarja-e.*
- Az egyik lány magas pozícióba került a tulajdonos oldalán, és kiválogatta a lányokat. El kellett jönnöm a származásom miatt.
*Lesüti a szemeit, bár nem tehet róla, hogy elfnek született, s az új asszony igyekezett kisöpörni őket. Aztán felkapja a tekintetét, hogy derűsebben folytassa.*
- De szerencsére hallottam erről a helyről és tengerre szálltam. A kikötő is van olyan jó hely számomra, mint Wegtoren volt, a Sellőház pedig új otthonommá vált.
*Sejti, hogy milyen kérdéseket vethet fel e körülmény, azonban nem kívánja túl mélyre vezetni Daesyst ezen az úton, hiszen szórakozni érkezett. Azért pedig mindent meg kíván tenni, hogy így legyen. Cassy igyekszik a nyugalom és izgatottság egyensúlyán táncolni. A nyugalom a bátorítás és figyelmesség alapjául szolgál, az izgatottság pedig a számára még mindig szokatlan helyzetből fakad, hogy egy nő számára szerezzen örömet. Hálát és megtiszteltetést érez, amiért őt választotta, s kicsit önmagából kilépve helyezkedik a szituációba, de vágya erős, hogy Daesys mindent megkapjon, ami jó számára, s oly mértékben ráhangolódik percről percre, hogy ez számára is kellemes visszahatású. Ha a vörös szépség figyelmét van alkalma megérezni időben, lassan ráemeli odaadással telt tekintetét annak gyönyörűen pettyezett szemeire egy bizalmas mosollyal. Egy kis félénkséget felfedezni még Cassyn, ami a megfelelési vágy és a viszonylagos tapasztalatlanság nyomásából fakad. Annyi bizonyos, hogy számára a Sellőház, a paravánon kívüli világ elhalványul, és csak az érdekli, hogy a nő jól érezze magát mellette minden értelemben. Nem csupán gondolataiban törekedve ezért, hanem lénye egy részét is segítségül hívva.
Kellemesnek érzi Daesys érintését, teste engedelmesen simul ujjai alá, válla leesik, hogy segítsen terelni a vékony anyagot világos bőrén. Leeresztett pillái alól követi a kecses mozdulatot, szíve nyugtalan ütemre váltott már egy ideje, enyhe pírt rajzol az arcára. Felfokozottan érzi a gyengéd érintés bizalmas vonalát testén, légzése ritmust vált, beszívja a párás levegőt, kebleit kissé megemeli, hasát enyhén belapítja a bizsergés. Testarányai az átlagos emberekhez képest nyúlánkabbak. Daesys suttogása még cinkosabbá és közelebbivé teszi, örömmel tölti el, hogy kezdenek feloldódni közöttük a határok, ám épp csak annyira, hogy ne lankadjon a fokról fokra épülő intimitás viselkedési normák által tiltott jellegének izgalma.
Számára éppoly simogató minden bók, elér a lelkéhez, és saját oldottságát is fokozza, hiszen fontos számára, hogy Daesys elfogadja őt és ötleteit. Szégyenlősen mosolyog a gyöngyök és az elfek városának említésén. Jólesőn felsóhajt.*
- Lihanech… bárcsak veled mehettem volna oda!
*Szemeiben igazi ragyogás ül. Meghasonlott érzés ez, hiszen egy másik élet vágyát fejezi ki. Daesys keze talán nem olyan puha, mint egy Sellőé, kinek nem kell durva köteleken csomót húznia, fagyos szélben vitorlát varrnia, vagy kemény deszkát súrolnia, ám a férfiakénál mégis lágyabb, s hogy törekszik az óvatosságra, a legkisebb kellemetlenséget sem okozza. A vetkőztetést tervei szerint viszi hát végbe Cassy, amint az engedélyt megkapja, egészen otthonosan mozog ezen a terepen. Az első visszajelzések segítenek izgalmát pozitív irányba billenteni, már önmagában jutalmat jelentenek. A gondolatok kezdetben erősebb kontrollja lazulni kezd, egyre több teret nyernek az ösztönös megérzések és a fesztelenség. A név hallatán elképzeli, mire hasonlítana leginkább, ha egy dolog megnevezése lenne.*
- Akár egy színes kristályból faragott virágkehely.
*Néz rá elgondolkodó, és egy kicsit félszeg mosollyal, hiszen nem kívánja, hogy bármi sértő legyen szabad képzettársításában, sem az ezt követő kifejtésben.*
- Első látásra megakad rajta a szemed. Erőt, egy kis keménységet érzel elsőre, de…
*Itt óvatosan simogatja meg szappanos kezével Daesys bal keblének külső ívét, majd ha teheti, a hasán is végigsurran a víz alatt.*
- Ott a melegség és puhaság is.
*Ékszerének említésére nosztalgikus mosolyt ölt.*
- Az édesapámtól. Ez az én talizmánom kislánykorom óta. Azóta nem félek a sárkányoktól.
*Kuncog egy sort, majd leheletnyit komolyabban tesz kiegészítést.*
- És sok mástól sem.
*Látva, hogy Daesys mit szeretne, több figyelmet szentel a nyakának, s mikor csak vizes a keze, egészen tarkóig futtatja ujjait, egy kis érzékiséggel fűszerezve.*
- A te talizmánjaid sem hétköznapi darabok. Úgy sejtem, azoknak a fogaknak története van.
*Vehető biztatásnak, hogy szívesen hallana róla, ha van kedve mesélni. A visszakanyarodó kérdések kevésbé lepik meg, mint a szerepcsere, de hálás mosollyal engedi át a kormányt, és készségesen teszi könnyen elérhetővé magát. Ő viszont nem hunyja le a szemét, Daesys gesztusait figyeli.*
- Néha valóban elszomorodom vagy elfáradok. Az utóbbi egyébként ritkább, bőven van pihenőidőm, amennyi csak szükséges, és hamar feltöltődöm.
*Ha pedig nem lenne elég egyik napról a másikra egy alvás, a szolgálatot átszerveznék.*
- A szomorúság viszont általában egy szempillantás alatt el szokott illanni, nagyon könnyen felemelnek akár apróságok is.
*Emlékezik jó szívvel az ilyen segítő pillanatokra.*
- Vagy egyszerűen elfeledkezem magamról, mert teszem a dolgom, és a mosoly magától kibomlik. Nem kell erőltetni.
*A kérdés kényes témát is feszeget, de igyekszik megfelelni rá. Egy kicsit elhallgat előtte, aztán feléje dől, s halkan suttog.*
- Tudod… ha valakivel kettesben maradunk, általában valamit fel kell fednie magából. És ezt nem csak fizikai értelemben értem...
*Mosolyog kicsit huncutul, kicsit szeretettel.*
- Nem állítom, hogy érzelgős, romantikus szeretővé válik bárki egy csettintésre… de aki engem választ, általában kezesen bánik velem. És ezzel a legcsúnyább, a legmodortalanabb, a legközömbösebb is levesz a lábamról. Én pedig mindent meg akarok adni neki, amiért hajlandó átadni magát nekem, titkon egy kicsit sebezhetőbbé válni, még ha esetleg önző módon keresné is a gyönyört, és valójában nem számítok neki.
*Daesys füléhez hajol közelebb, ahol már érzi szappanos bőrének illatát.*
- Ha pedig valaki még figyelmes és nyitott is…
*Sóhajt egyet, keze simogatón indul Daesys karján felfelé, ha engedi.*
- Akkor képes vagyok annyira átadni magam neki, hogy rezdülései végigfutnak rajtam is... az ő vágya az enyémmé válik... s az ő gyönyörét…
*Ennél a pillanatnál megtörik a mondat, mert egy fekete toll hull közéjük. Cassy ijedten rezzen össze, s elhajol Daesystől, hogy megnézze jobban, mi az. Felnézve végül a mennyezetre elkerekednek szemei. A furcsa tekintettől zavarba jön, kezét önkéntelenül magához húzza.*
- Oh!
*Az ádáz kukkoló hangos felháborodásától még inkább elkerekednek kék szemei. De most már legalább eljut a tudatáig, hogy mi van ott, az ijedtséget pedig zavartság veszi át.*
- K-köd?
*Pislog értetlenül, de ahogy körbenéz, s visszazökken a valóságba, Daesys közelségébe a dézsában, megértőn, kissé még félénken elmosolyodik.*
- Ez csak gőz, kedves.
*Feleli a madárnak. Majd tovább görgetve a szituáció fonákságát a fejében, összekötve a köd átláthatatlan jellegével és a bosszúság kifejezésével kuncogni kezd.*
- De megértem, ha zavar.
*Utána Daesyshez fordul engesztelőn.*
- Szeretnéd, hogy megkérjek valakit, hessegesse el?
*Nem csodálná, ha akadna hirtelen féltucat gáláns vízmelegítő, hogy egy seprűvel betoppanjon szentélyükbe. Talán már úton is vannak, ha a rikácsolásra felfigyeltek.*
//Fürdőzés//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hálásan mosolyog a bókra.*
- Köszönöm.
*A kérdés egyáltalán nem sértő számára, sőt, az érdeklődés jólesik neki. Ha valamiben számít Cassy munkájának negatív megítélése, az is csak Daesys kapcsán fordulhat elő, ha számára kellemetlenséget jelent a dolog. A válasz ezt elmélyítheti, ezért lágy hangon mondja ki.*
- Wegtorenben is bordélyban dolgoztam.
*Megáll egy pillanatra a beszédben, hogy Daesysre sandítson, ez zavarja-e.*
- Az egyik lány magas pozícióba került a tulajdonos oldalán, és kiválogatta a lányokat. El kellett jönnöm a származásom miatt.
*Lesüti a szemeit, bár nem tehet róla, hogy elfnek született, s az új asszony igyekezett kisöpörni őket. Aztán felkapja a tekintetét, hogy derűsebben folytassa.*
- De szerencsére hallottam erről a helyről és tengerre szálltam. A kikötő is van olyan jó hely számomra, mint Wegtoren volt, a Sellőház pedig új otthonommá vált.
*Sejti, hogy milyen kérdéseket vethet fel e körülmény, azonban nem kívánja túl mélyre vezetni Daesyst ezen az úton, hiszen szórakozni érkezett. Azért pedig mindent meg kíván tenni, hogy így legyen. Cassy igyekszik a nyugalom és izgatottság egyensúlyán táncolni. A nyugalom a bátorítás és figyelmesség alapjául szolgál, az izgatottság pedig a számára még mindig szokatlan helyzetből fakad, hogy egy nő számára szerezzen örömet. Hálát és megtiszteltetést érez, amiért őt választotta, s kicsit önmagából kilépve helyezkedik a szituációba, de vágya erős, hogy Daesys mindent megkapjon, ami jó számára, s oly mértékben ráhangolódik percről percre, hogy ez számára is kellemes visszahatású. Ha a vörös szépség figyelmét van alkalma megérezni időben, lassan ráemeli odaadással telt tekintetét annak gyönyörűen pettyezett szemeire egy bizalmas mosollyal. Egy kis félénkséget felfedezni még Cassyn, ami a megfelelési vágy és a viszonylagos tapasztalatlanság nyomásából fakad. Annyi bizonyos, hogy számára a Sellőház, a paravánon kívüli világ elhalványul, és csak az érdekli, hogy a nő jól érezze magát mellette minden értelemben. Nem csupán gondolataiban törekedve ezért, hanem lénye egy részét is segítségül hívva.
Kellemesnek érzi Daesys érintését, teste engedelmesen simul ujjai alá, válla leesik, hogy segítsen terelni a vékony anyagot világos bőrén. Leeresztett pillái alól követi a kecses mozdulatot, szíve nyugtalan ütemre váltott már egy ideje, enyhe pírt rajzol az arcára. Felfokozottan érzi a gyengéd érintés bizalmas vonalát testén, légzése ritmust vált, beszívja a párás levegőt, kebleit kissé megemeli, hasát enyhén belapítja a bizsergés. Testarányai az átlagos emberekhez képest nyúlánkabbak. Daesys suttogása még cinkosabbá és közelebbivé teszi, örömmel tölti el, hogy kezdenek feloldódni közöttük a határok, ám épp csak annyira, hogy ne lankadjon a fokról fokra épülő intimitás viselkedési normák által tiltott jellegének izgalma.
Számára éppoly simogató minden bók, elér a lelkéhez, és saját oldottságát is fokozza, hiszen fontos számára, hogy Daesys elfogadja őt és ötleteit. Szégyenlősen mosolyog a gyöngyök és az elfek városának említésén. Jólesőn felsóhajt.*
- Lihanech… bárcsak veled mehettem volna oda!
*Szemeiben igazi ragyogás ül. Meghasonlott érzés ez, hiszen egy másik élet vágyát fejezi ki. Daesys keze talán nem olyan puha, mint egy Sellőé, kinek nem kell durva köteleken csomót húznia, fagyos szélben vitorlát varrnia, vagy kemény deszkát súrolnia, ám a férfiakénál mégis lágyabb, s hogy törekszik az óvatosságra, a legkisebb kellemetlenséget sem okozza. A vetkőztetést tervei szerint viszi hát végbe Cassy, amint az engedélyt megkapja, egészen otthonosan mozog ezen a terepen. Az első visszajelzések segítenek izgalmát pozitív irányba billenteni, már önmagában jutalmat jelentenek. A gondolatok kezdetben erősebb kontrollja lazulni kezd, egyre több teret nyernek az ösztönös megérzések és a fesztelenség. A név hallatán elképzeli, mire hasonlítana leginkább, ha egy dolog megnevezése lenne.*
- Akár egy színes kristályból faragott virágkehely.
*Néz rá elgondolkodó, és egy kicsit félszeg mosollyal, hiszen nem kívánja, hogy bármi sértő legyen szabad képzettársításában, sem az ezt követő kifejtésben.*
- Első látásra megakad rajta a szemed. Erőt, egy kis keménységet érzel elsőre, de…
*Itt óvatosan simogatja meg szappanos kezével Daesys bal keblének külső ívét, majd ha teheti, a hasán is végigsurran a víz alatt.*
- Ott a melegség és puhaság is.
*Ékszerének említésére nosztalgikus mosolyt ölt.*
- Az édesapámtól. Ez az én talizmánom kislánykorom óta. Azóta nem félek a sárkányoktól.
*Kuncog egy sort, majd leheletnyit komolyabban tesz kiegészítést.*
- És sok mástól sem.
*Látva, hogy Daesys mit szeretne, több figyelmet szentel a nyakának, s mikor csak vizes a keze, egészen tarkóig futtatja ujjait, egy kis érzékiséggel fűszerezve.*
- A te talizmánjaid sem hétköznapi darabok. Úgy sejtem, azoknak a fogaknak története van.
*Vehető biztatásnak, hogy szívesen hallana róla, ha van kedve mesélni. A visszakanyarodó kérdések kevésbé lepik meg, mint a szerepcsere, de hálás mosollyal engedi át a kormányt, és készségesen teszi könnyen elérhetővé magát. Ő viszont nem hunyja le a szemét, Daesys gesztusait figyeli.*
- Néha valóban elszomorodom vagy elfáradok. Az utóbbi egyébként ritkább, bőven van pihenőidőm, amennyi csak szükséges, és hamar feltöltődöm.
*Ha pedig nem lenne elég egyik napról a másikra egy alvás, a szolgálatot átszerveznék.*
- A szomorúság viszont általában egy szempillantás alatt el szokott illanni, nagyon könnyen felemelnek akár apróságok is.
*Emlékezik jó szívvel az ilyen segítő pillanatokra.*
- Vagy egyszerűen elfeledkezem magamról, mert teszem a dolgom, és a mosoly magától kibomlik. Nem kell erőltetni.
*A kérdés kényes témát is feszeget, de igyekszik megfelelni rá. Egy kicsit elhallgat előtte, aztán feléje dől, s halkan suttog.*
- Tudod… ha valakivel kettesben maradunk, általában valamit fel kell fednie magából. És ezt nem csak fizikai értelemben értem...
*Mosolyog kicsit huncutul, kicsit szeretettel.*
- Nem állítom, hogy érzelgős, romantikus szeretővé válik bárki egy csettintésre… de aki engem választ, általában kezesen bánik velem. És ezzel a legcsúnyább, a legmodortalanabb, a legközömbösebb is levesz a lábamról. Én pedig mindent meg akarok adni neki, amiért hajlandó átadni magát nekem, titkon egy kicsit sebezhetőbbé válni, még ha esetleg önző módon keresné is a gyönyört, és valójában nem számítok neki.
*Daesys füléhez hajol közelebb, ahol már érzi szappanos bőrének illatát.*
- Ha pedig valaki még figyelmes és nyitott is…
*Sóhajt egyet, keze simogatón indul Daesys karján felfelé, ha engedi.*
- Akkor képes vagyok annyira átadni magam neki, hogy rezdülései végigfutnak rajtam is... az ő vágya az enyémmé válik... s az ő gyönyörét…
*Ennél a pillanatnál megtörik a mondat, mert egy fekete toll hull közéjük. Cassy ijedten rezzen össze, s elhajol Daesystől, hogy megnézze jobban, mi az. Felnézve végül a mennyezetre elkerekednek szemei. A furcsa tekintettől zavarba jön, kezét önkéntelenül magához húzza.*
- Oh!
*Az ádáz kukkoló hangos felháborodásától még inkább elkerekednek kék szemei. De most már legalább eljut a tudatáig, hogy mi van ott, az ijedtséget pedig zavartság veszi át.*
- K-köd?
*Pislog értetlenül, de ahogy körbenéz, s visszazökken a valóságba, Daesys közelségébe a dézsában, megértőn, kissé még félénken elmosolyodik.*
- Ez csak gőz, kedves.
*Feleli a madárnak. Majd tovább görgetve a szituáció fonákságát a fejében, összekötve a köd átláthatatlan jellegével és a bosszúság kifejezésével kuncogni kezd.*
- De megértem, ha zavar.
*Utána Daesyshez fordul engesztelőn.*
- Szeretnéd, hogy megkérjek valakit, hessegesse el?
*Nem csodálná, ha akadna hirtelen féltucat gáláns vízmelegítő, hogy egy seprűvel betoppanjon szentélyükbe. Talán már úton is vannak, ha a rikácsolásra felfigyeltek.*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-01 21:27:08
Üzenet elküldve: 2020-04-01 21:27:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//A Sellőházban//
//Munkakeresés//
- Bort innék szívesebben.
* Sryl megnyúlt arcát látva nem örül túlságosan, mert már nem először futott bele abba, hogy hitetlenül viszonyultak fülei hiányához, de nem szól semmit. Még azt sem mutatja, hogy nem örül Sryl reakciójának. *
- Hát, kérlek, én tegnap kezdtem a Wegtoreni Kalmárban, de ma délelőtt ott is hagytam, mert alapítani akartam én is egy éttermet. Aztán rájöttem, hogy ez mégsem olyan jó ötlet, de vissza már nem mehettem a Kalmárba. Ne gondold, kérlek, hogy a Sellőház mentsvárként jutott az eszembe. Kitűnő helynek gondolom, és egyébként jobbnak is tűnik a Kalmárnál. Szóval ha ezt nézzük, akkor nem volt annyira rossz ötlet otthagyni az artheniori fogadót. Szándékaim a lehető legkomolyabbak munkakeresés terén.
* Őszinte Sryllel szemben, és reméli, hogy ebből nem lesz hátránya a továbbiakban. *
- Tulajdonképpen nekem nem okozna gondot, ha nem kizárólag bájitalokat készítenék. Bár szeretem csinálni. Az alatt mit értesz, hogy a konyhán is kell segítség? Főzni-sütni sajnos nem tudok.
//Munkakeresés//
- Bort innék szívesebben.
* Sryl megnyúlt arcát látva nem örül túlságosan, mert már nem először futott bele abba, hogy hitetlenül viszonyultak fülei hiányához, de nem szól semmit. Még azt sem mutatja, hogy nem örül Sryl reakciójának. *
- Hát, kérlek, én tegnap kezdtem a Wegtoreni Kalmárban, de ma délelőtt ott is hagytam, mert alapítani akartam én is egy éttermet. Aztán rájöttem, hogy ez mégsem olyan jó ötlet, de vissza már nem mehettem a Kalmárba. Ne gondold, kérlek, hogy a Sellőház mentsvárként jutott az eszembe. Kitűnő helynek gondolom, és egyébként jobbnak is tűnik a Kalmárnál. Szóval ha ezt nézzük, akkor nem volt annyira rossz ötlet otthagyni az artheniori fogadót. Szándékaim a lehető legkomolyabbak munkakeresés terén.
* Őszinte Sryllel szemben, és reméli, hogy ebből nem lesz hátránya a továbbiakban. *
- Tulajdonképpen nekem nem okozna gondot, ha nem kizárólag bájitalokat készítenék. Bár szeretem csinálni. Az alatt mit értesz, hogy a konyhán is kell segítség? Főzni-sütni sajnos nem tudok.
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-01 21:13:00
Üzenet elküldve: 2020-04-01 21:13:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Zenészek//
//Pult//
*Nem azért lassít, mert lebecsülné bárki értelmi képességeit, egyszerűen csak úgy érezte, a rutin miatti hadarást szeretné visszafogni, és kényelmes, de nem túlzó szünetekkel adagolni az információkat. Míg megbeszélik egymás között a dolgokat, csendesen várakozik, magában egy kicsit nosztalgiázva. Úgy tűnik, a két fiatal egészen békésen tárgyal a fürdő megosztásáról, legalábbis a felszínen nem sok izgatottságot vagy szégyenlősséget vél felfedezni. A döntésre bólint, a könyvbe bejegyzi a tételt, majd útjára engedi a párost.*
- Kellemes estét kívánok!
*Imoren azért nem kíván túlzottan kihívó lenni, hiszen nem tudhatja, hogy nem egy pár intimitásában okozna-e zavart. Amint Nazron viszonozza a pillantását, szégyenlős mosollyal lesüti a szemeit, s egy kicsit kipirul. Lisé vöröses haját és tengert idéző szemeit is megnézi diszkréten, rámosolyog, mikor látja, hogy ő is szemléli, hiszen számára is készségesen teljesíti kívánságait.*
- Erre tessék!
*Emeli vékony karját lágyan, és ha a páros követi, elvezeti őket a Fürdőház felé. A zenészek közben új nótába kezdenek.*
//A Sellőházban//
//Munkakeresés//
*A név hallatán önkéntelenül a lány füleit kezdi keresni tekintetével. Ha látja, hogy nem látja, akkor egy leheletnyit megnyúlik az arca, ha nem, akkor csak zavartan kapja a tekintetét a nő szemeire.*
- Nos, a kérdés az, hogy akarsz-e alkoholt inni. Ha nem, akkor ajánlhatok például egy pohár frissítő almalevet. Ha igen, akkor valamelyik bort.
*Meglepetten pislog, mikor a nő nyíltan megmondja, hogy mivel foglalkozik. De összeszedi magát hamar, és vele együtt kissé elmosolyodik.*
- Fény nincs árnyék nélkül.
*Egy kicsit feszeng a tekintete alatt, de a felszínen ezt általában ügyesen elrejti udvariassággal.*
- Ez igen hasznos tudás. Mindenképpen érdemes megemlíteni. Úgy hallottam, hogy ennek most keletje van. De gondolom, nem a Sellőház az első, ami eszébe jut valakinek, hogy ilyen munkát keressen ott. És néha nem is kizárólagosak a munkakörök. Felszolgálóból például sosincs elég, ha engem kérdezel. A konyhán is mindig akad tennivaló, és a rendrakásnál is elkél a segítség. Ilyesmikben is gondolkodtál?
//Zenészek//
//Pult//
*Nem azért lassít, mert lebecsülné bárki értelmi képességeit, egyszerűen csak úgy érezte, a rutin miatti hadarást szeretné visszafogni, és kényelmes, de nem túlzó szünetekkel adagolni az információkat. Míg megbeszélik egymás között a dolgokat, csendesen várakozik, magában egy kicsit nosztalgiázva. Úgy tűnik, a két fiatal egészen békésen tárgyal a fürdő megosztásáról, legalábbis a felszínen nem sok izgatottságot vagy szégyenlősséget vél felfedezni. A döntésre bólint, a könyvbe bejegyzi a tételt, majd útjára engedi a párost.*
- Kellemes estét kívánok!
*Imoren azért nem kíván túlzottan kihívó lenni, hiszen nem tudhatja, hogy nem egy pár intimitásában okozna-e zavart. Amint Nazron viszonozza a pillantását, szégyenlős mosollyal lesüti a szemeit, s egy kicsit kipirul. Lisé vöröses haját és tengert idéző szemeit is megnézi diszkréten, rámosolyog, mikor látja, hogy ő is szemléli, hiszen számára is készségesen teljesíti kívánságait.*
- Erre tessék!
*Emeli vékony karját lágyan, és ha a páros követi, elvezeti őket a Fürdőház felé. A zenészek közben új nótába kezdenek.*
//A Sellőházban//
//Munkakeresés//
*A név hallatán önkéntelenül a lány füleit kezdi keresni tekintetével. Ha látja, hogy nem látja, akkor egy leheletnyit megnyúlik az arca, ha nem, akkor csak zavartan kapja a tekintetét a nő szemeire.*
- Nos, a kérdés az, hogy akarsz-e alkoholt inni. Ha nem, akkor ajánlhatok például egy pohár frissítő almalevet. Ha igen, akkor valamelyik bort.
*Meglepetten pislog, mikor a nő nyíltan megmondja, hogy mivel foglalkozik. De összeszedi magát hamar, és vele együtt kissé elmosolyodik.*
- Fény nincs árnyék nélkül.
*Egy kicsit feszeng a tekintete alatt, de a felszínen ezt általában ügyesen elrejti udvariassággal.*
- Ez igen hasznos tudás. Mindenképpen érdemes megemlíteni. Úgy hallottam, hogy ennek most keletje van. De gondolom, nem a Sellőház az első, ami eszébe jut valakinek, hogy ilyen munkát keressen ott. És néha nem is kizárólagosak a munkakörök. Felszolgálóból például sosincs elég, ha engem kérdezel. A konyhán is mindig akad tennivaló, és a rendrakásnál is elkél a segítség. Ilyesmikben is gondolkodtál?
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-01 18:46:24
Üzenet elküldve: 2020-04-01 18:46:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl láthatóan nehéz eset, a továbbiakban is. Arcára egy aprócska rózsapír kiült már, de tekintete továbbra sem árulkodik felsőbb érzelmekről, kéjmámorról. A nő tekintete határozott, tüzes és szelídíthetetlen, akár a déli paripák, vagy az irbiszek, vagy egy fekete szirmú rózsaszál. Nincs mit szépíteni a tényeken - Sert jó nagy fába vágta a fejszéjét, mikor kijelentette, hogy Vyliassa kell neki, hiszen a leány a Sellőház egyik legtelhetetlenebb tagja. Lágyan vonja végig ujjait a férfi arcán, mikor az továbbra is igyekszik csókolgatni. Meg kell azt azért hagyni, jó érzés, de ő pár finom csóknál lassan többre vágyik, amit a páncélos érezhet is lent, ha jó helyeken, s elég ügyesen kutakodik. Porzásra vár már a virág, kipattant a bimbó. Az ajkak harapása nem zavarja, sőt, hogy megmutathassa saját élvezetét, mikor a fiú fogai érintik az alsó húspárnát, Vyl csak azért is igyekszik elkapni a másik felsőjét, s még inkább kutakodni annak arcán, száján, nyakán, ahogy csak tud, bár kicsit feszesebben, hiszen akaratlanul is félmosolyra húzódnak ajkai, mivel megmutatta, minek is érzi ő magát, már csak a másiknak kell rájönnie. A szavak helyett néha jobbak ezek az apró kis mozdulatok, ha nem talál a partner megfelelő szavakat. Ő aztán nem hibáztat senkit, megérti, mert nem mindenkinek egyformák az igényei, meg találkozott már ennél sokkal rosszabbal is. Amikor a kéz határozottan megsimítja ott, ahol igazán érzékeny már, kitör végre az, amire Sert annyit vágyott - az első sóhaj a félvér szájából.*
- Igen. *Válaszolja, miközben balját óvatosan igyekszik kiszabadítani, s ráhelyezni a másikéra, arra, amelyik megtalálta a kincs rejtekhelyét. Finoman megsimítja, mintha csak azt mondaná - igen, ez finom, ez maradhat. Még egy csókot kér, kis telhetetlen. Szereti mikor így bánnak vele, alaposan lázba hozza. Talán most jöhetett el az alkalom, hogy lépjen Sert, amennyiben észreveszi, s úgy kívánja.*
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl láthatóan nehéz eset, a továbbiakban is. Arcára egy aprócska rózsapír kiült már, de tekintete továbbra sem árulkodik felsőbb érzelmekről, kéjmámorról. A nő tekintete határozott, tüzes és szelídíthetetlen, akár a déli paripák, vagy az irbiszek, vagy egy fekete szirmú rózsaszál. Nincs mit szépíteni a tényeken - Sert jó nagy fába vágta a fejszéjét, mikor kijelentette, hogy Vyliassa kell neki, hiszen a leány a Sellőház egyik legtelhetetlenebb tagja. Lágyan vonja végig ujjait a férfi arcán, mikor az továbbra is igyekszik csókolgatni. Meg kell azt azért hagyni, jó érzés, de ő pár finom csóknál lassan többre vágyik, amit a páncélos érezhet is lent, ha jó helyeken, s elég ügyesen kutakodik. Porzásra vár már a virág, kipattant a bimbó. Az ajkak harapása nem zavarja, sőt, hogy megmutathassa saját élvezetét, mikor a fiú fogai érintik az alsó húspárnát, Vyl csak azért is igyekszik elkapni a másik felsőjét, s még inkább kutakodni annak arcán, száján, nyakán, ahogy csak tud, bár kicsit feszesebben, hiszen akaratlanul is félmosolyra húzódnak ajkai, mivel megmutatta, minek is érzi ő magát, már csak a másiknak kell rájönnie. A szavak helyett néha jobbak ezek az apró kis mozdulatok, ha nem talál a partner megfelelő szavakat. Ő aztán nem hibáztat senkit, megérti, mert nem mindenkinek egyformák az igényei, meg találkozott már ennél sokkal rosszabbal is. Amikor a kéz határozottan megsimítja ott, ahol igazán érzékeny már, kitör végre az, amire Sert annyit vágyott - az első sóhaj a félvér szájából.*
- Igen. *Válaszolja, miközben balját óvatosan igyekszik kiszabadítani, s ráhelyezni a másikéra, arra, amelyik megtalálta a kincs rejtekhelyét. Finoman megsimítja, mintha csak azt mondaná - igen, ez finom, ez maradhat. Még egy csókot kér, kis telhetetlen. Szereti mikor így bánnak vele, alaposan lázba hozza. Talán most jöhetett el az alkalom, hogy lépjen Sert, amennyiben észreveszi, s úgy kívánja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242