//A tenger gyümölcsei//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nalaeä a legkevésbé se vár sajnálatot a sorsa alakulása miatt. Ami azt illeti, nehéz is lenne eltántorítani őt attól a meggyőződéstől, hogy mennyire szerencsés. Az ő naiv szemszögéből korábbi gazdája végtelen hálára kötelezte, hiszen befogadta, megvédte a kinti világban leselkedő veszedelmektől. Az a csekély, alázatos szolgálat, hogy az ő és a vendégei kedvét szolgálta, semmiség.*
- Meglehet *válaszolja.* - Bár kegyelmes uram túl délceg férfiú, hogy csak úgy el lehessen felejteni.
*Engedelmesen nyújtja a nyakát a simításra. Nagy, ezüstös íriszei ártatlan áhítattal néznek a férfira. Sosem feltételezne rosszat róla, akkor sem, ha látja az őt mustráló éhséget a szemében. A tündért inkább örömmel tölti el, hogy a szavai felkeltették az úr érdeklődését, ha csupán néhány pillanatra is. A gyomor éhe veszi át a gyeplőt a lentebb gyökerező igényektől egy időre.
Nala a dicséretet szinte gyermeki, őszinte örömmel fogadja. A számára mindennél fontosabb, hogy a vendég elégedett legyen vele, hiszen így jótevő is profitálnak az ittlétéből. Az úr hagyja beszélni, ő pedig talán egy kicsit bele is feledkezik. Finom ujjacskái gondolkodás nélkül siklanak a meglazított nadrág anyaga alá. Amikor viszont a vendég szavai ráébresztik a helyzetre, szinte megrémül. A férfi pőre, duzzadó húsa forrón lüktet apró markában.*
- Ne haragudjon rám, kegyelmes úr, az én hibám. Én... én nem figyeltem oda eléggé és... pedig az úr mondta is, hogy hosszú útról érkezett. Tudhattam volna, hogy... És én máris, én készséggel, de... *szeppenten körbepillant.* - De itt nem lehet.
*A ház fogadóterére más szabályok vonatkoznak. A Sellők mind csábosak, mind lengén öltözöttek, és kaphatók a csókra, a pajzán cirógatásra, de a bujább élvezet a szobák ajtaja mögé kísértetik. Kőbe vésett szabályok persze nincsenek. A hely renoméjához tartozik, hogy hagynak kiskapukat, melyek mind a vendég, mind a ház számára elfogadható opciót kínálnak.*
- Röstellem a dolgot, de ha kegyelmes uram hajlandó volna rá, hogy átkísérjem oda, arra a részre, ott a rendelkezésre álló paravánok diszkréciójában máris teljesíthetem az óhaját. Eleve oda kellett volna invitálnom az urat. Sajnálom. Én... én ígérem, ügyes leszek.
*Ha a vendég rábólint, Nala máris sürgetően int a személyzetnek, akik készségesen átviszik az úr tányérját és a poharaikat a hátsóbb részen található szeparékhoz, s ahogy helyet foglalnak a kényelmes, íves bőrkanapén, igazítják is oda a paravánt. Nala természetesen nem tétlenkedik, ha az úr volt oly kegyes és minderre hajlandó volt, máris helyezkedik az óhajára. Puha ajkai, finom nyelvecskéje nagyon is készségesek és ügyesek is. Nem csoda, hiszen ez az egyik első dolog volt, amit a szerájban megtanítottak neki.*