Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 120 (2381. - 2400. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2400. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-26 07:17:35
Üzenet elküldve: 2023-01-26 07:17:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio//
~Nem semmi a fickó. Van szimata, az biztos!~
- Gyönyörűm! *int az egyik sellőnek, miután véletlenül az orrába szökik a jellegzetes földre emlékeztető aroma a parlagon hagyott ital felől.* - Ez a bor dugószagú. Kicserélnéd, kérlek?
*A lány arcába némi pír szökik, ahogy eltávolítja a leszerepelt nedűt a vendég elől és sietős léptekkel távozik a konyha felé.*
- Ahogy mondod! *koccintja poharát a másikéhoz, de a rókatekintet egy szemtelenül fiatal sellőcske bájait falja éppen, így ő ezúttal nyilvánvalóan nem a borra gondol az áldomásnál.*
- Sok fajta bort tartanak *mondja.* - De csak kevesen tudják, hogy külön igényre is lehet rendelni. De ha így nyittatsz palackot, akkor khmm... illik *ingatja a fejét, mintha valami igazán bagatell dolgot mondott volna* - megvenni az egészet. Alapvetően a Sellőház szakácsa választ az ételhez illőt vagy olyat, amit aznapra előkészítettek.
*Aki ismeri Ambroggiót, az már tudná, hogy ez már egy igazán hosszas okfejtés bevezetője.*
- Az ember nem is gondolná, milyen kényes jószág a jó bor, és hogy a kiváló szőlősgazdán túl mennyi múlik azon is, hogyan bánunk vele a palackozás után.
*A konyha felől némi perpatvar hangja szűrődik ki a vendégtérbe, majd a leány tér vissza egy másik pohár borral, valamint a szakács alázatos sajnálkozásával, miszerint az előzőt a legénye töltötte ki, s elmulasztotta ellenőrizni, mielőtt kiküldte. Az Intéző persze végtelenül kegyes úr, főleg hogy tudja, immár különleges figyelmet nyert magának a személyzettől. Méghozzá a vak szerencse okán. Ha Daesys felhajtja az italt, sosem derült volna ki a dolog. Sejtése szerint az összeszedett poharak alól kicsöpögő maradékot is kitölthetnék a kikötői fruskának. A legtöbb itteninek akármilyen zavaros lé is megteszi, ha van benne elég alkohol. Nem úgy ennek a fickónak vele szemben. Így csak még élvezetesebb a mély merítés a témában, mert az, ahogy iszik, arról árulkodik, hogy a borhoz való szakértelme inkább ösztönös és finom érzékeinek köszönhető, mint a tárgykörben való jártasságban.*
- Tudja, néha valóban kárt tehet a borban, ha sokáig hagyják levegőzni. Különösen igaz ez az érettebb, idősebb nedűkre. Szétesik a szerkezetük, elvész az aromájuk. Igazán kiábrándító dolog, tényleg *biccent, igazat adva a másiknak. ...Aztán persze jön a de. Mert ha Ambroggio igazat ad valakinek, akkor bizony mindig van egy de!*
- De... *hörpint a poharából, miután szakértő mód megillatolta* - míg sokan azt gondolják, bűvésztrükk, esetleg csak a vendég elkápráztatására alkalmazzák a dekantálást, az valóban sokszor nagy szolgálatot tehet nekünk, ha a bort a legszebb formájában szeretnék megkóstolni. Az igazán nívós helyeken, mint ez is, áttöltik a bort egy öblös, szűk nyakú üvegkancsóba. Az idősebb boroknál a művelet célja, hogy a kivált üledék a palackban maradjon, a fiatalabb boroknál pedig a levegőztetés miatt van erre szükség. Amellett ugyanis, hogy így kinyílnak a borban rejtőző gazdag illat- és ízaromák, a szellőztetésnek hála az esetlegesen meglévő alkoholos és kénes szag is enyhül vagy teljesen távozik. Mindezeken túl pedig elérhetjük általa a megfelelő fogyasztási hőmérsékletet is *ecseteli, miközben a bor szép tiszta színét szemrevételezi egy lámpás fénye felé emelve a kelyhet.*
- Ha vízszintesen tárolják a palackot, felbontás és dekantálás előtt érdemes egy órára borkínáló kosárba helyezni, ahol még mindig fekve, de már egy kicsit a talpa felé döntve várja a nyitást, és az üledék addig is egy helyre gyűlik össze. A dugó eltávolítását is ebben a pozícióban végzik. Természetesen. *Nagyot sóhajt, mikor leteszi a poharat.*
- A bor érlelése rendkívüli hozzáértést igénylő dolog. Mindegyik fajta, mindegyik évjárat különböző elbánást igényel, hogy az aromái csúcsán fogyaszthassuk. Az olyan bor, mely már erősen a csúcson jár vagy esetleg már át is lendült ezen az állapoton, valóban jobb nem deklarálni, mert a nedű szellőztetése során a levegő minden bizonnyal annyit lazít rajta, hogy teljesen megbontja a szerkezetét, s így az kiábrándító módon szétesik, élvezhetetlenné téve egy remek italt.
*Nyájasan arrogáns tudálékosság csöpög a szavakból olyan mértékű álszerénységgel, hogy az már émelyítő.*
- De csak fecsegek *legyint szórakozottan.* - Nézd el nekem. Ritkán találkozom olyannal, aki kifinomult élvezője a minőségi élvezeteknek *emeli meg kissé a poharát a férfi felé.*
- Tehát Duarrte... *tér vissza az eredeti témájukhoz.* - Nem mondhatnám, hogy sokkal tartozik. De ugye... *mosolyodik cinikusan* - kinek mi a sok?
*Tenyere lesimítja a terítő egy apró ráncát és arrébb igazítja az asztal közepén álló gyertyát.*
- Mit hoztál neki, hogy ennyire szabadulnál tőle?
~Nem semmi a fickó. Van szimata, az biztos!~
- Gyönyörűm! *int az egyik sellőnek, miután véletlenül az orrába szökik a jellegzetes földre emlékeztető aroma a parlagon hagyott ital felől.* - Ez a bor dugószagú. Kicserélnéd, kérlek?
*A lány arcába némi pír szökik, ahogy eltávolítja a leszerepelt nedűt a vendég elől és sietős léptekkel távozik a konyha felé.*
- Ahogy mondod! *koccintja poharát a másikéhoz, de a rókatekintet egy szemtelenül fiatal sellőcske bájait falja éppen, így ő ezúttal nyilvánvalóan nem a borra gondol az áldomásnál.*
- Sok fajta bort tartanak *mondja.* - De csak kevesen tudják, hogy külön igényre is lehet rendelni. De ha így nyittatsz palackot, akkor khmm... illik *ingatja a fejét, mintha valami igazán bagatell dolgot mondott volna* - megvenni az egészet. Alapvetően a Sellőház szakácsa választ az ételhez illőt vagy olyat, amit aznapra előkészítettek.
*Aki ismeri Ambroggiót, az már tudná, hogy ez már egy igazán hosszas okfejtés bevezetője.*
- Az ember nem is gondolná, milyen kényes jószág a jó bor, és hogy a kiváló szőlősgazdán túl mennyi múlik azon is, hogyan bánunk vele a palackozás után.
*A konyha felől némi perpatvar hangja szűrődik ki a vendégtérbe, majd a leány tér vissza egy másik pohár borral, valamint a szakács alázatos sajnálkozásával, miszerint az előzőt a legénye töltötte ki, s elmulasztotta ellenőrizni, mielőtt kiküldte. Az Intéző persze végtelenül kegyes úr, főleg hogy tudja, immár különleges figyelmet nyert magának a személyzettől. Méghozzá a vak szerencse okán. Ha Daesys felhajtja az italt, sosem derült volna ki a dolog. Sejtése szerint az összeszedett poharak alól kicsöpögő maradékot is kitölthetnék a kikötői fruskának. A legtöbb itteninek akármilyen zavaros lé is megteszi, ha van benne elég alkohol. Nem úgy ennek a fickónak vele szemben. Így csak még élvezetesebb a mély merítés a témában, mert az, ahogy iszik, arról árulkodik, hogy a borhoz való szakértelme inkább ösztönös és finom érzékeinek köszönhető, mint a tárgykörben való jártasságban.*
- Tudja, néha valóban kárt tehet a borban, ha sokáig hagyják levegőzni. Különösen igaz ez az érettebb, idősebb nedűkre. Szétesik a szerkezetük, elvész az aromájuk. Igazán kiábrándító dolog, tényleg *biccent, igazat adva a másiknak. ...Aztán persze jön a de. Mert ha Ambroggio igazat ad valakinek, akkor bizony mindig van egy de!*
- De... *hörpint a poharából, miután szakértő mód megillatolta* - míg sokan azt gondolják, bűvésztrükk, esetleg csak a vendég elkápráztatására alkalmazzák a dekantálást, az valóban sokszor nagy szolgálatot tehet nekünk, ha a bort a legszebb formájában szeretnék megkóstolni. Az igazán nívós helyeken, mint ez is, áttöltik a bort egy öblös, szűk nyakú üvegkancsóba. Az idősebb boroknál a művelet célja, hogy a kivált üledék a palackban maradjon, a fiatalabb boroknál pedig a levegőztetés miatt van erre szükség. Amellett ugyanis, hogy így kinyílnak a borban rejtőző gazdag illat- és ízaromák, a szellőztetésnek hála az esetlegesen meglévő alkoholos és kénes szag is enyhül vagy teljesen távozik. Mindezeken túl pedig elérhetjük általa a megfelelő fogyasztási hőmérsékletet is *ecseteli, miközben a bor szép tiszta színét szemrevételezi egy lámpás fénye felé emelve a kelyhet.*
- Ha vízszintesen tárolják a palackot, felbontás és dekantálás előtt érdemes egy órára borkínáló kosárba helyezni, ahol még mindig fekve, de már egy kicsit a talpa felé döntve várja a nyitást, és az üledék addig is egy helyre gyűlik össze. A dugó eltávolítását is ebben a pozícióban végzik. Természetesen. *Nagyot sóhajt, mikor leteszi a poharat.*
- A bor érlelése rendkívüli hozzáértést igénylő dolog. Mindegyik fajta, mindegyik évjárat különböző elbánást igényel, hogy az aromái csúcsán fogyaszthassuk. Az olyan bor, mely már erősen a csúcson jár vagy esetleg már át is lendült ezen az állapoton, valóban jobb nem deklarálni, mert a nedű szellőztetése során a levegő minden bizonnyal annyit lazít rajta, hogy teljesen megbontja a szerkezetét, s így az kiábrándító módon szétesik, élvezhetetlenné téve egy remek italt.
*Nyájasan arrogáns tudálékosság csöpög a szavakból olyan mértékű álszerénységgel, hogy az már émelyítő.*
- De csak fecsegek *legyint szórakozottan.* - Nézd el nekem. Ritkán találkozom olyannal, aki kifinomult élvezője a minőségi élvezeteknek *emeli meg kissé a poharát a férfi felé.*
- Tehát Duarrte... *tér vissza az eredeti témájukhoz.* - Nem mondhatnám, hogy sokkal tartozik. De ugye... *mosolyodik cinikusan* - kinek mi a sok?
*Tenyere lesimítja a terítő egy apró ráncát és arrébb igazítja az asztal közepén álló gyertyát.*
- Mit hoztál neki, hogy ennyire szabadulnál tőle?
2399. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-25 10:09:52
Üzenet elküldve: 2023-01-25 10:09:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ambroggio//
*Csak legyint a méreg említésére. Fel sem merült benne, hogy egy ilyen finom helyen az életére törnének. Árt az üzletnek, ha hullát kell takarítani. Az ilyesmit házon kívül szokás intézni - legalábbis kultúremberek között. Az, hogy egy felkapaszkodott suttyó mennyire számít kultúrembernek, más lapra tartozik.*
- Levegőt kapott. Régóta állhat kitöltve... Van, ami rosszabb a méregnél. ~ Persze egyeseknek a lóhúgy is megfelel. ~ *Fapofával hallgatja végig az asztaltársa kiselőadását a borról. Végső soron nem teljesen fogalmatlan, de hogy friss lenne... A legjobbkor érkezik meg az ő rendelése. A felszolgáló egy-egy poharat tesz a két férfi elé. Philadeus az orra elé emeli a sajátját, megmozgatja kicsit, illatmintát vesz. Valóban, ugyanaz a bor, csak ez néhány perce még a palackban volt. Ég és föld a különbség! Koccintásra emeli.*
- A friss ízekre! *Ha a vörös szakállú habozik koccintani, nem vár rá sokat. Mohón hörpinti fel a felét vagy akár többet is, mint aki napok óta nem ivott. Elégedetten teszi le a maradékát az asztalra.* Ez igen! *Egy darabig még élvezi a szájában maradt ízt.* De attól még tarthatnának több fajtát is. *Jegyzi meg csalódott képpel.*
- Hoztam neki valamit. De kezdem azt hinni, hogy ez az ipse egy fantom. *Már rég belelökhette volna a ládáját a tengerbe. Vagy ott hagyhatta volna a háza elé ledobva. Vagy felgyújthatta volna az út szélén. Vagy...* Felőlem meg is ölhetik, csak előbb vegye el tőlem ezt a szart. *Nem mintha ennyire lelkiismeretes futár lenne. De szép summát kapott a fuvarért. Eleget ahhoz, hogy a körmére nézzenek, ha nem jut el a címzetthez. Az más kérdés, hogy lassan a végére ér az aranynak. A felesleges utak és a nyomozás Duarrte után meglehetősen költséges vállalkozássá álltak össze. Ezekről persze nem fog beszámolni egy idegennek.*
- Sokkal tartozik? *Vált csevegő hangnemre.*
*Csak legyint a méreg említésére. Fel sem merült benne, hogy egy ilyen finom helyen az életére törnének. Árt az üzletnek, ha hullát kell takarítani. Az ilyesmit házon kívül szokás intézni - legalábbis kultúremberek között. Az, hogy egy felkapaszkodott suttyó mennyire számít kultúrembernek, más lapra tartozik.*
- Levegőt kapott. Régóta állhat kitöltve... Van, ami rosszabb a méregnél. ~ Persze egyeseknek a lóhúgy is megfelel. ~ *Fapofával hallgatja végig az asztaltársa kiselőadását a borról. Végső soron nem teljesen fogalmatlan, de hogy friss lenne... A legjobbkor érkezik meg az ő rendelése. A felszolgáló egy-egy poharat tesz a két férfi elé. Philadeus az orra elé emeli a sajátját, megmozgatja kicsit, illatmintát vesz. Valóban, ugyanaz a bor, csak ez néhány perce még a palackban volt. Ég és föld a különbség! Koccintásra emeli.*
- A friss ízekre! *Ha a vörös szakállú habozik koccintani, nem vár rá sokat. Mohón hörpinti fel a felét vagy akár többet is, mint aki napok óta nem ivott. Elégedetten teszi le a maradékát az asztalra.* Ez igen! *Egy darabig még élvezi a szájában maradt ízt.* De attól még tarthatnának több fajtát is. *Jegyzi meg csalódott képpel.*
- Hoztam neki valamit. De kezdem azt hinni, hogy ez az ipse egy fantom. *Már rég belelökhette volna a ládáját a tengerbe. Vagy ott hagyhatta volna a háza elé ledobva. Vagy felgyújthatta volna az út szélén. Vagy...* Felőlem meg is ölhetik, csak előbb vegye el tőlem ezt a szart. *Nem mintha ennyire lelkiismeretes futár lenne. De szép summát kapott a fuvarért. Eleget ahhoz, hogy a körmére nézzenek, ha nem jut el a címzetthez. Az más kérdés, hogy lassan a végére ér az aranynak. A felesleges utak és a nyomozás Duarrte után meglehetősen költséges vállalkozássá álltak össze. Ezekről persze nem fog beszámolni egy idegennek.*
- Sokkal tartozik? *Vált csevegő hangnemre.*
2398. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-25 07:13:30
Üzenet elküldve: 2023-01-25 07:13:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Philadeus//
*Bizony, ha az ember eleget költ valahol, akkor még egy-egy útszéli füttyögés is kiváltsága lehet. Ambroggio pedig szeret élni a kiváltságokkal, s ezt nemtörődöm semmiségként mások orra alá dörgölni.*
- Ó *mondja, s minden lelkes kifejezés úgy hullik le a képéről, mint a tűlevél a meglökött fenyőünnepi fáról a nyár közepén.*
- Igen. Én is úgy hallottam, hogy gyakran eszi itt a fene.
*Amikor a fickó rendel ahelyett, hogy elfogadná az elé tolt italt (mert ugyebár ő nem tudhatja, hogy nem külön neki kérte ki, hanem egyszerűen maradékról van szó, ha érintetlen is).*
- Barátom. Talán attól tartasz, hogy meg akarlak mérgezni? *kérdi a fejét félrebiccentve, de ha már ilyen modortalan-ignoráns módon visszautasították az ő gáláns felajánlását, visszahúzza maga elé a sanyarú sorsú borospoharat. Kár volna egy ilyen kivételes nedűért.* - Mi okom volna rá? *csóválja a fejét értetlen grimasszal körözve a bántó gesztus felett. Forgatja és igazgatja azt a második poharat, mint akinek kellemetlen, hogy az asztalon tudja. Elvégre milyen ember rendel egyszerre két pohárral egy nemes borból magának, hogy az egyik megmelegedjen állásában, míg a másikat issza. Legfeljebb az idült alkoholisták, akik az elsőt gallér mögé küldik, mire a másik talpa az asztalt érné. Nem mintha az ilyenek talpas pohárból vedelnének. És nem mintha az ilyeneknek futná a Sellőház különleges borára.
De amilyen elcsigázott képet vág a másik, még azt sem zárja ki, hogy egyszerűen átsiklott a figyelme a felajánláson, annyira Duarrtére koncentrált.*
- A jó ég tudja. Talán valami wegtoreni fajta. Elég fűszeres hozzá. *Meglötyköli a poharában lévő bort, szép körpályára késztetve benne az ital maradékát, hogy felszabaduljanak az aromái.* - De kellemesen friss ahhoz, hogy óbor legyen.
*Újabbat kortyol.*
- Te miért keresed? Duarrtét *kérdi, aztán a poharat letéve előrébb dől, hogy a hangját bizalmasra halkítva folytatja.* - Mert ha esetleg megölnéd vagy ilyesmi, értékelném, ha előreengednél az igényemmel. Ha kiráztam belőle az adósságát, a tiéd lehet. Vagy neked is tartozik? *vonja fel a szemöldökét.*
*Bizony, ha az ember eleget költ valahol, akkor még egy-egy útszéli füttyögés is kiváltsága lehet. Ambroggio pedig szeret élni a kiváltságokkal, s ezt nemtörődöm semmiségként mások orra alá dörgölni.*
- Ó *mondja, s minden lelkes kifejezés úgy hullik le a képéről, mint a tűlevél a meglökött fenyőünnepi fáról a nyár közepén.*
- Igen. Én is úgy hallottam, hogy gyakran eszi itt a fene.
*Amikor a fickó rendel ahelyett, hogy elfogadná az elé tolt italt (mert ugyebár ő nem tudhatja, hogy nem külön neki kérte ki, hanem egyszerűen maradékról van szó, ha érintetlen is).*
- Barátom. Talán attól tartasz, hogy meg akarlak mérgezni? *kérdi a fejét félrebiccentve, de ha már ilyen modortalan-ignoráns módon visszautasították az ő gáláns felajánlását, visszahúzza maga elé a sanyarú sorsú borospoharat. Kár volna egy ilyen kivételes nedűért.* - Mi okom volna rá? *csóválja a fejét értetlen grimasszal körözve a bántó gesztus felett. Forgatja és igazgatja azt a második poharat, mint akinek kellemetlen, hogy az asztalon tudja. Elvégre milyen ember rendel egyszerre két pohárral egy nemes borból magának, hogy az egyik megmelegedjen állásában, míg a másikat issza. Legfeljebb az idült alkoholisták, akik az elsőt gallér mögé küldik, mire a másik talpa az asztalt érné. Nem mintha az ilyenek talpas pohárból vedelnének. És nem mintha az ilyeneknek futná a Sellőház különleges borára.
De amilyen elcsigázott képet vág a másik, még azt sem zárja ki, hogy egyszerűen átsiklott a figyelme a felajánláson, annyira Duarrtére koncentrált.*
- A jó ég tudja. Talán valami wegtoreni fajta. Elég fűszeres hozzá. *Meglötyköli a poharában lévő bort, szép körpályára késztetve benne az ital maradékát, hogy felszabaduljanak az aromái.* - De kellemesen friss ahhoz, hogy óbor legyen.
*Újabbat kortyol.*
- Te miért keresed? Duarrtét *kérdi, aztán a poharat letéve előrébb dől, hogy a hangját bizalmasra halkítva folytatja.* - Mert ha esetleg megölnéd vagy ilyesmi, értékelném, ha előreengednél az igényemmel. Ha kiráztam belőle az adósságát, a tiéd lehet. Vagy neked is tartozik? *vonja fel a szemöldökét.*
2397. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-24 21:04:23
Üzenet elküldve: 2023-01-24 21:04:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ambroggio//
*Nem sokáig merülhet az itallap tanulmányozásába. Először egy tagbaszakadt pofa lép hozzá, közszemlére tett fegyverrel az oldalán. ~ Hát persze, ő itt dolgozik. ~ Nem várja meg, hogy az őr megszólítsa. Lecsatolja a saját kardját az oldaláról, és a markolatával nyútja felé.*
- Vigyázz rá. Nekem kedves darab. *Követné a szemével, hogy merre tűnik el, de elterelik a figyelmét. Valami kikent-kifent ficsúr füttyög, mintha legalábbis a piacon lenne. A fojtott beszéd és a lágy zene mellett szinte fülsértő. Mint aki útszéli lotyók között nevelkedett, mielőtt felvitték az istenek a dolgát. Az intést figyelmen kívül hagyná, ha az előbbi lány nem arrafelé indult volna. Na igen, ha nem a borlapba temetkezett volna, megnézhette volna, hogy hova igyekszik... ~ Rohadjon meg... ~ Kedve volna a padlóra köpni, de csak azért sem süllyed le egy tisztességes kuplerájban füttyögő paraszt szintjére. Az sem utolsó szempont, hogy napok óta hiába keresi ezt a Duarrtét. Nem kell szimpatikus formának lennie. Elég, ha átveszi a tetves ládáját, Philadeus meg mehet végre a saját dolgára...
A lapot visszateszi az asztal közepére, ahonnan elvette. Úgysem lett tőle okosabb. Az a "különleges bor" akármit takarhat, többre megy, ha inkább kérdez. Teátrális sóhajjal tápászkodik fel az asztalától és csigalassúsággal vonul végig a helyiségen a paraván felé. Annál gyorsabban fogadja és foglalja el a felkínált széket. Eleget volt úton, ülni akar és inni, akár Duarrtéval hozta össze a sors, akár nem. A pohárba csak beleszagol, de nem érinti.*
- Én őőő... Nem, én is őt keresem. ~ Baszódjon meg! Miért nem ő az? ~ Azt mondták, itt találom meg. *Gyanakvóan figyeli a férfi reakcióit. Biztos, hogy tud valamit, különben nem hívta volna ide. Az előbbinél is nagyobb sóhajjal dől hátra a székén.* Volt már úgy, hogy valakiből eleged volt, mielőtt egyáltalán találkoztál volna vele? *Ha kap választ, ha nem, forgolódni kezd, és ha találkozik a tekintete egy sellőével, odainti, hogy leadja a rendelését.*
- Honnan származik ez a Különleges bor? Tavalyelőtti, ugye? *Hümmög egy kicsit, aztán kikér két pohárral 20 aranyért. Nem mintha ilyen szomjasan annyira válogatós lenne.*
*Nem sokáig merülhet az itallap tanulmányozásába. Először egy tagbaszakadt pofa lép hozzá, közszemlére tett fegyverrel az oldalán. ~ Hát persze, ő itt dolgozik. ~ Nem várja meg, hogy az őr megszólítsa. Lecsatolja a saját kardját az oldaláról, és a markolatával nyútja felé.*
- Vigyázz rá. Nekem kedves darab. *Követné a szemével, hogy merre tűnik el, de elterelik a figyelmét. Valami kikent-kifent ficsúr füttyög, mintha legalábbis a piacon lenne. A fojtott beszéd és a lágy zene mellett szinte fülsértő. Mint aki útszéli lotyók között nevelkedett, mielőtt felvitték az istenek a dolgát. Az intést figyelmen kívül hagyná, ha az előbbi lány nem arrafelé indult volna. Na igen, ha nem a borlapba temetkezett volna, megnézhette volna, hogy hova igyekszik... ~ Rohadjon meg... ~ Kedve volna a padlóra köpni, de csak azért sem süllyed le egy tisztességes kuplerájban füttyögő paraszt szintjére. Az sem utolsó szempont, hogy napok óta hiába keresi ezt a Duarrtét. Nem kell szimpatikus formának lennie. Elég, ha átveszi a tetves ládáját, Philadeus meg mehet végre a saját dolgára...
A lapot visszateszi az asztal közepére, ahonnan elvette. Úgysem lett tőle okosabb. Az a "különleges bor" akármit takarhat, többre megy, ha inkább kérdez. Teátrális sóhajjal tápászkodik fel az asztalától és csigalassúsággal vonul végig a helyiségen a paraván felé. Annál gyorsabban fogadja és foglalja el a felkínált széket. Eleget volt úton, ülni akar és inni, akár Duarrtéval hozta össze a sors, akár nem. A pohárba csak beleszagol, de nem érinti.*
- Én őőő... Nem, én is őt keresem. ~ Baszódjon meg! Miért nem ő az? ~ Azt mondták, itt találom meg. *Gyanakvóan figyeli a férfi reakcióit. Biztos, hogy tud valamit, különben nem hívta volna ide. Az előbbinél is nagyobb sóhajjal dől hátra a székén.* Volt már úgy, hogy valakiből eleged volt, mielőtt egyáltalán találkoztál volna vele? *Ha kap választ, ha nem, forgolódni kezd, és ha találkozik a tekintete egy sellőével, odainti, hogy leadja a rendelését.*
- Honnan származik ez a Különleges bor? Tavalyelőtti, ugye? *Hümmög egy kicsit, aztán kikér két pohárral 20 aranyért. Nem mintha ilyen szomjasan annyira válogatós lenne.*
2396. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-24 19:59:12
Üzenet elküldve: 2023-01-24 19:59:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys arcáról szinte kibetűzve le lehet olvasni a gondolatát, míg az a bizonyos kínálati szemrevételezés zajlik. Sőt, kis túlzással Ambroggio a tarkóján érzi karcolni a megjegyzést. Van benne valami. De a piac már csak ilyen. Ez pedig itt tulajdonképpen pont ugyanannyira piac, mint ahol a jószágot árulják, csak itt másabb a portéka.
A mundéros szeretőkre vonatkozó válasz azért érdemel tőle egy tűnődő hümmentést, de hogy mi van mögötte, az nem most fog kiderülni. Főleg, hogy a lány türelme láthatólag elfogy, s inkább visszavonul az Intéző nívós társaságából.*
- Előbb fürödj meg, bogaram, mert a szagod még kieszi a finom ágyneműt! *int szórakozottan a vörös után. A zárszónak hagyott megjegyzés viszont komolyan elgondolkodtatja Ambroggiót, és a szakállkáját simogatva veszi fontolóra a nagyon is kecsegtető lehetőséget.*
//Philadeus//
*Míg Philadeusnak valószínűleg sietősen utánalép egy őr, felhívva a figyelmét, hogy a Sellőházba lépéskor mindenkinek le kell adnia a fegyvereit, talán Ambroggio is elhatározásra jutna, ha nem ütné meg a fülét valami, amire rendszerint mindenki felkapja a fejét: a neve.
Hátra is fordul, de az egyik paraván épp kitakarja a kérdezősködőt. Viszont nem kell sokáig várni, hamarosan érkezik is egy kissé szeppent sellő, aki tolmácsolja a fennforgás tényét.*
- Bízd csak rám, szépségem *duruzsolja a lánynak egy élveteg kézcsók kíséretében.* - Intézem. És erre is visszatérünk *pillant elnézést kérőn a három kiválasztottra.* - Ígérem.
*Miután a lányokat a dolgukra engedte (s asztalt is bontat velük mindjárt a vacsora végeztével), kihajol a paraván takarásából és nemes egyszerűséggel füttyent egyet foghegyről a fickónak, aztán int, hogy fáradjon oda. Ha ez megtörténik, nemes egyszerűséggel odatolja a markáns állú férfi elé a pohár bolrt, amit a vörös fruska valami okból érintetlenül hagyott.*
- Hát te volnál az a hírneves Ambroggio Duarrte *kínálja hellyel a másikat, s alaposan végig is méri. Nem ismerős neki.* - Tudod, egy üzletfelemnek tetemes összeg okán lenne veled beszéde. De... Nehéz téged utolérni *ingatja a fejét.* - Te simlis kurafi! *vigyorodik félig feddőn, félig elismerően, mint aki tud valamit, amit nem illik hangoztatni, de nem kis dolog.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys arcáról szinte kibetűzve le lehet olvasni a gondolatát, míg az a bizonyos kínálati szemrevételezés zajlik. Sőt, kis túlzással Ambroggio a tarkóján érzi karcolni a megjegyzést. Van benne valami. De a piac már csak ilyen. Ez pedig itt tulajdonképpen pont ugyanannyira piac, mint ahol a jószágot árulják, csak itt másabb a portéka.
A mundéros szeretőkre vonatkozó válasz azért érdemel tőle egy tűnődő hümmentést, de hogy mi van mögötte, az nem most fog kiderülni. Főleg, hogy a lány türelme láthatólag elfogy, s inkább visszavonul az Intéző nívós társaságából.*
- Előbb fürödj meg, bogaram, mert a szagod még kieszi a finom ágyneműt! *int szórakozottan a vörös után. A zárszónak hagyott megjegyzés viszont komolyan elgondolkodtatja Ambroggiót, és a szakállkáját simogatva veszi fontolóra a nagyon is kecsegtető lehetőséget.*
//Philadeus//
*Míg Philadeusnak valószínűleg sietősen utánalép egy őr, felhívva a figyelmét, hogy a Sellőházba lépéskor mindenkinek le kell adnia a fegyvereit, talán Ambroggio is elhatározásra jutna, ha nem ütné meg a fülét valami, amire rendszerint mindenki felkapja a fejét: a neve.
Hátra is fordul, de az egyik paraván épp kitakarja a kérdezősködőt. Viszont nem kell sokáig várni, hamarosan érkezik is egy kissé szeppent sellő, aki tolmácsolja a fennforgás tényét.*
- Bízd csak rám, szépségem *duruzsolja a lánynak egy élveteg kézcsók kíséretében.* - Intézem. És erre is visszatérünk *pillant elnézést kérőn a három kiválasztottra.* - Ígérem.
*Miután a lányokat a dolgukra engedte (s asztalt is bontat velük mindjárt a vacsora végeztével), kihajol a paraván takarásából és nemes egyszerűséggel füttyent egyet foghegyről a fickónak, aztán int, hogy fáradjon oda. Ha ez megtörténik, nemes egyszerűséggel odatolja a markáns állú férfi elé a pohár bolrt, amit a vörös fruska valami okból érintetlenül hagyott.*
- Hát te volnál az a hírneves Ambroggio Duarrte *kínálja hellyel a másikat, s alaposan végig is méri. Nem ismerős neki.* - Tudod, egy üzletfelemnek tetemes összeg okán lenne veled beszéde. De... Nehéz téged utolérni *ingatja a fejét.* - Te simlis kurafi! *vigyorodik félig feddőn, félig elismerően, mint aki tud valamit, amit nem illik hangoztatni, de nem kis dolog.*
2395. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-24 09:37:58
Üzenet elküldve: 2023-01-24 09:37:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ambroggio//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem, kedvesem, talán majd később. *Hárítja az elébe siető leány közeledését, még ha szemmel láthatóan nehezen is veszi rá magát. Szíve szerint most rögtön átadná magát a ház által kínált örömöknek, de előbb még dolga van. ~ Ügyes... ~ Akárki rendezte be a helyiséget, értette a dolgát. Hívogató, otthonos, csábító - és főleg diszkrét. Sejti, hogy itt lehet, akit keres, de egyetlen férfivendéget sem lát. Kétségei persze nincsenek, a Sellőház messze földön híres intézmény, kizárt dolog, hogy ne legyen fizető vendég a paravánok takarásában vagy az elkülönített szobákban.*
- Hanem mégis segíthetnél nekem! Duarrte urat keresem, Ambroggio Duarrte... *Semmi fenyegető nincs a megjelenésében vagy a hangjában, mégis jobbnak látja hozzátenni.* Hoztam neki valamit. *Rohadtul szabadulna már a "valamitől". A Horgony-szigettől a kikötőig kísérte egy ócska bárkán, onnan Artheniorig egy még ócskább szekéren - majd vissza, mert ez az átkozott Duarrte kurvázni ment ahelyett, hogy otthon várta volna a nyüves ládáját. Na meg a kíváncsiság is furdalja az oldalát. Mi lehet az, amit a rejtélyes megbízója rábízott, és főleg ennyi pénzért? Az első gondolata - természetesen - az volt, hogy megpattan az aranyakkal, de jobb a békesség. Ha valakinek ennyit ér, hogy célba juttassa a küldeményét, annak nem biztos, hogy egészséges keresztbe tenni. Lesz, ami lesz, ha megtalálja ezt a Duarrtét, megszabadul a kolonctól, és végre alaposan leissza magát.*
- Persze, persze, a diszkréció... Nem árulhatod el, ugye? De azt mégse akarhatod, hogy elkezdjem kiabálni a nevét. Biztos nem tenne jót az üzletnek... Ugyan már! Csak viccelek! Leülök mondjuk ide, és amíg végigbogarászom ezt, *Veszi a kezébe az itallapot az asztalról.* jeleznéd neki, hogy csomagja érkezett? Hálás lennék érte... *Amíg a lány elsiet, böngészni kezdi a listát. Annyi biztos, hogy egy kancsó bor és két pohár lesz az első rendelés. A kérdés csak az, hogy melyikből.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem, kedvesem, talán majd később. *Hárítja az elébe siető leány közeledését, még ha szemmel láthatóan nehezen is veszi rá magát. Szíve szerint most rögtön átadná magát a ház által kínált örömöknek, de előbb még dolga van. ~ Ügyes... ~ Akárki rendezte be a helyiséget, értette a dolgát. Hívogató, otthonos, csábító - és főleg diszkrét. Sejti, hogy itt lehet, akit keres, de egyetlen férfivendéget sem lát. Kétségei persze nincsenek, a Sellőház messze földön híres intézmény, kizárt dolog, hogy ne legyen fizető vendég a paravánok takarásában vagy az elkülönített szobákban.*
- Hanem mégis segíthetnél nekem! Duarrte urat keresem, Ambroggio Duarrte... *Semmi fenyegető nincs a megjelenésében vagy a hangjában, mégis jobbnak látja hozzátenni.* Hoztam neki valamit. *Rohadtul szabadulna már a "valamitől". A Horgony-szigettől a kikötőig kísérte egy ócska bárkán, onnan Artheniorig egy még ócskább szekéren - majd vissza, mert ez az átkozott Duarrte kurvázni ment ahelyett, hogy otthon várta volna a nyüves ládáját. Na meg a kíváncsiság is furdalja az oldalát. Mi lehet az, amit a rejtélyes megbízója rábízott, és főleg ennyi pénzért? Az első gondolata - természetesen - az volt, hogy megpattan az aranyakkal, de jobb a békesség. Ha valakinek ennyit ér, hogy célba juttassa a küldeményét, annak nem biztos, hogy egészséges keresztbe tenni. Lesz, ami lesz, ha megtalálja ezt a Duarrtét, megszabadul a kolonctól, és végre alaposan leissza magát.*
- Persze, persze, a diszkréció... Nem árulhatod el, ugye? De azt mégse akarhatod, hogy elkezdjem kiabálni a nevét. Biztos nem tenne jót az üzletnek... Ugyan már! Csak viccelek! Leülök mondjuk ide, és amíg végigbogarászom ezt, *Veszi a kezébe az itallapot az asztalról.* jeleznéd neki, hogy csomagja érkezett? Hálás lennék érte... *Amíg a lány elsiet, böngészni kezdi a listát. Annyi biztos, hogy egy kancsó bor és két pohár lesz az első rendelés. A kérdés csak az, hogy melyikből.*
2394. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-24 08:51:31
Üzenet elküldve: 2023-01-24 08:51:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
*Kicsit azért zavarja, hogy még egy hümmentést vagy egy felhúzott szemöldöknyi reakciót sem kap, kedve lenne szóvá is tenni, hogy ez esetben minek jártatja a száját, ha úgysem figyelnek rá. De az ételtől még mindig bágyadt és egy kicsit békésebb is, ezért úgy dönt, hogy most ezt megtartja magának.
Ha tudná, hogy Ambroggionak mennyire nem tetszenek szavai, az sem érdekelné különösebben. Így jár az, aki egy kikötői egyszerű lánytól vár választ. A hallgatás nem is annyira zavarja, inkább csak untatja, de a férfi magához hív három leányt, akiket beható tanulmányozásnak vet alá.
~ Mint valami díjnyertes lovak. A fogukat nem nézi meg? ~
Nagyon igyekeznie kell, hogy visszafogja csípős hozzászólásait, és vonásai is enyhébben tükrözzék a jelenet okozta ellenérzéseit. Egy szajha leányaként majdnem ő is hasonló sorsra jutott, azt leszámítva, hogy bár arca egészen karakteres, talán valaki számára szépnek is mondható, de törékeny alkata miatt biztos a lakónegyed sikátoraiban kereste volna meg a megélhetésre valót.*
- Hüm?
*Nem érti a férfi kérdését, helyette a terítő fodros szélét pödörgeti ujjai között. Először azt feltételezi, hogy a lányokra gondol, de mielőtt "Ha már lúd, legyen kövér!" válaszával reagálhatna, az Intéző pontosít.*
- Áh.
*Ezek szerint elhitte, amit mondott, vagy csak úgy tesz mintha.*
- Több férfival? Az istenek óvjanak tőle!
*Arcán megjelenő érzés rossz emlékekre utal, amit egy tapasztalt emberismerő biztosan felismer, tehát feltehetően Ambroggio is. Daesys szerencséje talán, hogy jó eséllyel rá sem pillant, miért is tenné?
Kicsit megbánja, hogy megemlítette az őrséget, mert érezhetően nem akar róla beszélni. Nem hitte volna, hogy lesz bármi jelentősége, Pashthrával pedig kissé bonyolult a helyzetük. Megérzései azt súgják, hogy a fiú kötődik hozzá, Daesys pedig nem fog neki boldog családi közeget teremteni, de még talán megállapodni sem. Tetszik a lánynak, hogy szabad lehet mint a madár.*
- Mit válogatsz? Vidd fel mindegyiket.
*Ellöki magát székétől, hiszen úgy látszik nincs egyéb megbeszélnivalójuk, ő pedig nem szeretne tanúja lenni annak, hogy a férfi mit fog művelni a lányokkal.*
- Lepihenek. Jó szórakozást, vagy mi.
*Kicsit azért zavarja, hogy még egy hümmentést vagy egy felhúzott szemöldöknyi reakciót sem kap, kedve lenne szóvá is tenni, hogy ez esetben minek jártatja a száját, ha úgysem figyelnek rá. De az ételtől még mindig bágyadt és egy kicsit békésebb is, ezért úgy dönt, hogy most ezt megtartja magának.
Ha tudná, hogy Ambroggionak mennyire nem tetszenek szavai, az sem érdekelné különösebben. Így jár az, aki egy kikötői egyszerű lánytól vár választ. A hallgatás nem is annyira zavarja, inkább csak untatja, de a férfi magához hív három leányt, akiket beható tanulmányozásnak vet alá.
~ Mint valami díjnyertes lovak. A fogukat nem nézi meg? ~
Nagyon igyekeznie kell, hogy visszafogja csípős hozzászólásait, és vonásai is enyhébben tükrözzék a jelenet okozta ellenérzéseit. Egy szajha leányaként majdnem ő is hasonló sorsra jutott, azt leszámítva, hogy bár arca egészen karakteres, talán valaki számára szépnek is mondható, de törékeny alkata miatt biztos a lakónegyed sikátoraiban kereste volna meg a megélhetésre valót.*
- Hüm?
*Nem érti a férfi kérdését, helyette a terítő fodros szélét pödörgeti ujjai között. Először azt feltételezi, hogy a lányokra gondol, de mielőtt "Ha már lúd, legyen kövér!" válaszával reagálhatna, az Intéző pontosít.*
- Áh.
*Ezek szerint elhitte, amit mondott, vagy csak úgy tesz mintha.*
- Több férfival? Az istenek óvjanak tőle!
*Arcán megjelenő érzés rossz emlékekre utal, amit egy tapasztalt emberismerő biztosan felismer, tehát feltehetően Ambroggio is. Daesys szerencséje talán, hogy jó eséllyel rá sem pillant, miért is tenné?
Kicsit megbánja, hogy megemlítette az őrséget, mert érezhetően nem akar róla beszélni. Nem hitte volna, hogy lesz bármi jelentősége, Pashthrával pedig kissé bonyolult a helyzetük. Megérzései azt súgják, hogy a fiú kötődik hozzá, Daesys pedig nem fog neki boldog családi közeget teremteni, de még talán megállapodni sem. Tetszik a lánynak, hogy szabad lehet mint a madár.*
- Mit válogatsz? Vidd fel mindegyiket.
*Ellöki magát székétől, hiszen úgy látszik nincs egyéb megbeszélnivalójuk, ő pedig nem szeretne tanúja lenni annak, hogy a férfi mit fog művelni a lányokkal.*
- Lepihenek. Jó szórakozást, vagy mi.
2393. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-24 07:23:34
Üzenet elküldve: 2023-01-24 07:23:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem igazán derül ki, hogy egyáltalán figyelt-e a lány válaszára, bár gyanús lehet, hogy sem az első, néhány kérdést azért felvető elfoglaltság, sem a második nem csal semmiféle reakciót az arcára. Ki tudja, a közönségesség zsigerből jön-e a vörösből, vagy kifejezetten az Intéző kedvéért rázza a flegmázásfát egy jól megérdemelt szájmosásért? Kinek mi a passziója ugyebár? Nem most fog rá fény derülni. Mármint Ambroggio passzióinak egy része most egész részletesen az arcára van írva, ahogy a választékot mustrálja, de hát férfiból van, így ez nem lehet nagy meglepetés.
A válogatás okán rögtönzött szimpózium nem egy odavakkantott megjegyzéssel zárul, ahogy az Intéző tippelte volna. Az ajánlást egészen bő lére ereszti a vörös, bár a kedvezmény említésekor Ambroggio tekintete sanda apátiával fordul egy pillanatra a lány felé. Nem mintha nem a szeme láttára költött volna el itt már így is egy kisebb vagyont, de nyilván némi kedvezmény épp most fog sokat nyomni a latba. Hát hogyne.
A további okfejtést végighallgatva nagyot sóhajt. Életében nem hallott még ennél lehangolóbb érveket nőtől a témával kapcsolatban. Mintha a műhely előtt ecsetelnék neki, hogy ennek a szekérnek a felfüggesztése aztán tényleg remek, és biztosan nem hagyja cserben az urat még a hupás utakon sem, mert időtálló és remek konstrukció. ~Technikásak.~
Kis híja van, hogy elmenjen a kedve az egésztől, de szerencsére az itteni szajhák tényleg elsőosztályúak már külcsínre is.
Az intéző magához is int három leánykát. Milyen kényelmes is ez, csak rájuk bökni, s máris készségesen jönnek, hogy ajánlkozzanak.
Gyűrűktől ékes jobbja végigsimít a bőrükön, fordítja őket, hogy szemügyre vehesse minden kellemes domborulatukat, a combjuk közé furakszik vagy épp az állacskájukra fogva húzza őket közelebb, hogy a kacér pillantás mélyére nézzen a zöld rókatekintet.
Talán említeni se kell, hogy egyikük sem elf. Két emberleány és egy félvér.
Míg válogat, oda se figyelve szólal meg amúgy mellékesen.*
- Egyszerre többel vagy csak... *pillant szenvtelen érdeklődéssel Daesysre, de csak hogy tudja, hozzá irányul a kérdés.* - A kefélés *pontosít, ha esetleg nem értené, mire céloz. Elvégre a megfogalmazás úgy szólt, hogy "artheniori őrökkel ". A hangsúly közönye azonban mintha csak a tények egzakt pontosságára lenne kihegyezve.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem igazán derül ki, hogy egyáltalán figyelt-e a lány válaszára, bár gyanús lehet, hogy sem az első, néhány kérdést azért felvető elfoglaltság, sem a második nem csal semmiféle reakciót az arcára. Ki tudja, a közönségesség zsigerből jön-e a vörösből, vagy kifejezetten az Intéző kedvéért rázza a flegmázásfát egy jól megérdemelt szájmosásért? Kinek mi a passziója ugyebár? Nem most fog rá fény derülni. Mármint Ambroggio passzióinak egy része most egész részletesen az arcára van írva, ahogy a választékot mustrálja, de hát férfiból van, így ez nem lehet nagy meglepetés.
A válogatás okán rögtönzött szimpózium nem egy odavakkantott megjegyzéssel zárul, ahogy az Intéző tippelte volna. Az ajánlást egészen bő lére ereszti a vörös, bár a kedvezmény említésekor Ambroggio tekintete sanda apátiával fordul egy pillanatra a lány felé. Nem mintha nem a szeme láttára költött volna el itt már így is egy kisebb vagyont, de nyilván némi kedvezmény épp most fog sokat nyomni a latba. Hát hogyne.
A további okfejtést végighallgatva nagyot sóhajt. Életében nem hallott még ennél lehangolóbb érveket nőtől a témával kapcsolatban. Mintha a műhely előtt ecsetelnék neki, hogy ennek a szekérnek a felfüggesztése aztán tényleg remek, és biztosan nem hagyja cserben az urat még a hupás utakon sem, mert időtálló és remek konstrukció. ~Technikásak.~
Kis híja van, hogy elmenjen a kedve az egésztől, de szerencsére az itteni szajhák tényleg elsőosztályúak már külcsínre is.
Az intéző magához is int három leánykát. Milyen kényelmes is ez, csak rájuk bökni, s máris készségesen jönnek, hogy ajánlkozzanak.
Gyűrűktől ékes jobbja végigsimít a bőrükön, fordítja őket, hogy szemügyre vehesse minden kellemes domborulatukat, a combjuk közé furakszik vagy épp az állacskájukra fogva húzza őket közelebb, hogy a kacér pillantás mélyére nézzen a zöld rókatekintet.
Talán említeni se kell, hogy egyikük sem elf. Két emberleány és egy félvér.
Míg válogat, oda se figyelve szólal meg amúgy mellékesen.*
- Egyszerre többel vagy csak... *pillant szenvtelen érdeklődéssel Daesysre, de csak hogy tudja, hozzá irányul a kérdés.* - A kefélés *pontosít, ha esetleg nem értené, mire céloz. Elvégre a megfogalmazás úgy szólt, hogy "artheniori őrökkel ". A hangsúly közönye azonban mintha csak a tények egzakt pontosságára lenne kihegyezve.*
2392. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-23 13:21:05
Üzenet elküldve: 2023-01-23 13:21:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A lakónegyed sötét, komor és veszélyekkel teli utcáin menetelve bukkan rá a Sellőházra. Kifejezetten furcsa látványt nyújt, persze a jó értelemben. Nem is érti, mit keres egy ilyen épület erre felé. A hosszú utazás kifárasztotta és már rég nem is evett semmit, bár nem is igazán éhes. Csak egy kellemes alvást akar semmi mást.*
-Lehet el kellett volna fogadnom a szobát.
*Döntését már megbánja, de vissza már nem fog fordulni az biztos. Így marad a Sellőház.*
-Ha belül is olyan szép mint kint, akkor nincs mitől félnem.
*Az őrök nem állítják meg, sem kint sem bent. Külsejéből nem lehetne arra következtetni, hogy van pénze, bár sok nincs is, de reméli hogy egy szobára azért még futja. A Sellőház belseje még szebb is mint képzelte. Kellemes illatok fogadják. A pultnál kér egy Szobat és átadja a 16 aranyat. Már nagyon fáradt, így nem habozik és azonnal a szoba felé veszi az irányt. Persze megpróbálnak mindenfélét ajánlani neki. Rendeljen ételt, rendeljen italt, de mindegyiket lerázza. Néhány nőn viszont megakad a szeme, viszont az árakat is tudja és erre most nem akar költeni, így magányosan lép be a szobába. Az ajtót kulcsra zárja a kulcsot pedig leteszi az asztalra. A szoba is hasonlóan szépen van berendezve mint a földszint. Felesleges ruhadarabjait leveszi, kicsit megmosakszik és már indul is lefeküdni. Gyorsan elnyomja az álom. Nem tudja hány óráig aludt. A függönyöket nem húzta el és azok nem engednek be sok fényt. Mikor felébredt a nap már az égen volt. A gyéren átszűrődő fényből erre következtet. Felkel az ágyból és egy nagyokat nyújtózkodik. Ezek után széthúzza a függönyöket, hogy egy kis fény is beáramoljon. Szemét be kell csuknia olyan kellemetlenül érinti a nap fénye. Felöltözik, majd elhagyja a szobát. Lent mintha meg sem állt volna az élet tegnaphoz képest. Most már éhségét nem tudja leplezni és nem is akarja, ezért leül egy üres asztalhoz és amint megérkezik a pincér leadja a rendelését. Amint megérkezik a Reggelije átadja a pincérnek a 10 aranyat és hozzálát elfogyasztani azt. Amint végez megvárja míg elviszik a tányérját, majd feláll a székéből és a kijárat felé veszi az irányt.*
-Lehet el kellett volna fogadnom a szobát.
*Döntését már megbánja, de vissza már nem fog fordulni az biztos. Így marad a Sellőház.*
-Ha belül is olyan szép mint kint, akkor nincs mitől félnem.
*Az őrök nem állítják meg, sem kint sem bent. Külsejéből nem lehetne arra következtetni, hogy van pénze, bár sok nincs is, de reméli hogy egy szobára azért még futja. A Sellőház belseje még szebb is mint képzelte. Kellemes illatok fogadják. A pultnál kér egy Szobat és átadja a 16 aranyat.
Már nagyon fáradt, így nem habozik és azonnal a szoba felé veszi az irányt. Persze megpróbálnak mindenfélét ajánlani neki. Rendeljen ételt, rendeljen italt, de mindegyiket lerázza. Néhány nőn viszont megakad a szeme, viszont az árakat is tudja és erre most nem akar költeni, így magányosan lép be a szobába. Az ajtót kulcsra zárja a kulcsot pedig leteszi az asztalra. A szoba is hasonlóan szépen van berendezve mint a földszint. Felesleges ruhadarabjait leveszi, kicsit megmosakszik és már indul is lefeküdni. Gyorsan elnyomja az álom. Nem tudja hány óráig aludt. A függönyöket nem húzta el és azok nem engednek be sok fényt. Mikor felébredt a nap már az égen volt. A gyéren átszűrődő fényből erre következtet. Felkel az ágyból és egy nagyokat nyújtózkodik. Ezek után széthúzza a függönyöket, hogy egy kis fény is beáramoljon. Szemét be kell csuknia olyan kellemetlenül érinti a nap fénye. Felöltözik, majd elhagyja a szobát. Lent mintha meg sem állt volna az élet tegnaphoz képest. Most már éhségét nem tudja leplezni és nem is akarja, ezért leül egy üres asztalhoz és amint megérkezik a pincér leadja a rendelését. Amint megérkezik a Reggelije átadja a pincérnek a 10 aranyat és hozzálát elfogyasztani azt. Amint végez megvárja míg elviszik a tányérját, majd feláll a székéből és a kijárat felé veszi az irányt.*
2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-22 19:42:33
Üzenet elküldve: 2023-01-22 19:42:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő sem esik kétségbe amiatt mert nem tud írni, főleg ha Ambroggio által felvetett alternatívák is megfelelnek neki, amiket hallgatva hevesen bólogat, de egy pillanatra sem szakad el az étkezéstől. Tányérja kiürültével valóban nehézségekbe ütközik, nem is rest a porcelán mellé ejteni villáját, hogy ezúttal ujjait hívja segítségül.
Egyelőre félreteszi feladatán való töprengést, az majd a holnap problémája, a lényeg, hogy rábólintott, s ami azt illeti ez valóban nem olyan nagy feladat, amit érdemes volna elsumákolnia.*
- Mikor mihez van kedvem. Van hogy elveszett lányokra vigyázok.
*Kicsit mindig bánja, amikor helyesen cselekszik. A legutóbbi érkező is vagyonosnak tűnt, meg óvatlannak, még csak megzsarolnia sem kellett volna, könnyedén megfoszthatta volna erszényétől.*
- Vagy ha úgy van éppen, akkor artheniori őrökkel kefélek.
*Szavait követően röviden felnevet. Állítása azért vicces, mert igaz, persze ezt a Kikötőben nem hangoztatná másnak, s főleg nem komolyan. Arra számít, hogy Ambroggio el sem hiszi majd neki, ezért nem aggódik különösebben, csak reménykedik, hogy némileg megbotránkoztatja közönséges szóhasználata.*
- Hááát
*Szépek a lányok, erre nem mondhat semmi rosszat, de egyik sem Cahress, így nem nyűgözik le őt. Talán a szóba kerülő lányok miatt, talán mert nagyon finom volt az étel, de egyesével megnyalja ujjait.*
- Mutatósak, de unalmasak.
*Fojtott hangon mondja persze, nehogy valaki esetleg meghallja és beleköpjön a levesébe legközelebb.*
- Ha választani kell, akkor ne a szépeket. Azok nagyon kényelmesek. A kicsit átlagosabbak sokkal jobban igyekeznek, meg gyakrabban adnak kedvezményt is.
*Az ő tekintete is meg-megpihen néhány kellemesebb formán, főleg a teltebbeken, talán el is irigyli azoktól a lányoktól amijük van. Vagy csak elbágyadt attól, hogy pukkadásig ette magát.*
- Azt hallottam *kezd bele kissé álmatagon, kicsit közelebb is hajol Ambroggihoz. Mint egy örömlány leánya, és vérbeli kikötői, elég szerteágazó tudása a pillangókat illetően, talán többet is tud mint szeretne, de hát a férfiak miről is beszéljenek a kártya felett, ha nem a női combok rejtelmeiről?* hogy az elfek a legkelendőbbek. Technikásak. Képzeld el, hogy kétszer annyit éltek mint te, vén kecske, és mégis fiatalabbnak néznek ki. *Ösztönösen beharapja alsó ajkát, ahogy gondolataiban formát ölt előtte egy bizonyos jelenet és egy bizonyos nem létező elf lány. Na nem mintha most bármi ilyesfélére volna energiája, csak megkísérti őt egy igen kellemes bűn, miközben jó tanáccsal látja el kedves munkaadóját.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő sem esik kétségbe amiatt mert nem tud írni, főleg ha Ambroggio által felvetett alternatívák is megfelelnek neki, amiket hallgatva hevesen bólogat, de egy pillanatra sem szakad el az étkezéstől. Tányérja kiürültével valóban nehézségekbe ütközik, nem is rest a porcelán mellé ejteni villáját, hogy ezúttal ujjait hívja segítségül.
Egyelőre félreteszi feladatán való töprengést, az majd a holnap problémája, a lényeg, hogy rábólintott, s ami azt illeti ez valóban nem olyan nagy feladat, amit érdemes volna elsumákolnia.*
- Mikor mihez van kedvem. Van hogy elveszett lányokra vigyázok.
*Kicsit mindig bánja, amikor helyesen cselekszik. A legutóbbi érkező is vagyonosnak tűnt, meg óvatlannak, még csak megzsarolnia sem kellett volna, könnyedén megfoszthatta volna erszényétől.*
- Vagy ha úgy van éppen, akkor artheniori őrökkel kefélek.
*Szavait követően röviden felnevet. Állítása azért vicces, mert igaz, persze ezt a Kikötőben nem hangoztatná másnak, s főleg nem komolyan. Arra számít, hogy Ambroggio el sem hiszi majd neki, ezért nem aggódik különösebben, csak reménykedik, hogy némileg megbotránkoztatja közönséges szóhasználata.*
- Hááát
*Szépek a lányok, erre nem mondhat semmi rosszat, de egyik sem Cahress, így nem nyűgözik le őt. Talán a szóba kerülő lányok miatt, talán mert nagyon finom volt az étel, de egyesével megnyalja ujjait.*
- Mutatósak, de unalmasak.
*Fojtott hangon mondja persze, nehogy valaki esetleg meghallja és beleköpjön a levesébe legközelebb.*
- Ha választani kell, akkor ne a szépeket. Azok nagyon kényelmesek. A kicsit átlagosabbak sokkal jobban igyekeznek, meg gyakrabban adnak kedvezményt is.
*Az ő tekintete is meg-megpihen néhány kellemesebb formán, főleg a teltebbeken, talán el is irigyli azoktól a lányoktól amijük van. Vagy csak elbágyadt attól, hogy pukkadásig ette magát.*
- Azt hallottam *kezd bele kissé álmatagon, kicsit közelebb is hajol Ambroggihoz. Mint egy örömlány leánya, és vérbeli kikötői, elég szerteágazó tudása a pillangókat illetően, talán többet is tud mint szeretne, de hát a férfiak miről is beszéljenek a kártya felett, ha nem a női combok rejtelmeiről?* hogy az elfek a legkelendőbbek. Technikásak. Képzeld el, hogy kétszer annyit éltek mint te, vén kecske, és mégis fiatalabbnak néznek ki. *Ösztönösen beharapja alsó ajkát, ahogy gondolataiban formát ölt előtte egy bizonyos jelenet és egy bizonyos nem létező elf lány. Na nem mintha most bármi ilyesfélére volna energiája, csak megkísérti őt egy igen kellemes bűn, miközben jó tanáccsal látja el kedves munkaadóját.*
2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-22 18:16:18
Üzenet elküldve: 2023-01-22 18:16:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
*Nagyot sóhajt, de próbálja nem forgatni a szemét, mikor beigazolódik a sejtése. Ez kis kellemetlenség most némiképp beleköp a levesébe, de tulajdonképpen a dolognak pont annyi előnye is van, mint hátránya. Már ha igaz. Mert Ambroggio nem az a típusú ember, aki az ilyen kijelentéseket készpénznek veszi. Még akkor se, ha egy ilyen kicsit kornyadt, de azért viszonylag formás rőt virágszál állítja.*
- Sebaj *legyint.* - Majd megjegyzed. Azért papiros meg szénceruza nem árt, ha van nálad. Azt csak le tudod vakarni, hogy hányárbocos egy hajó. Esetleg a lobogóját. Hogy wegtoreni-e vagy itteni. Vonásokkal megjelölheted, hogy hány ládát, hordót vagy zsákot pakolnak le vagy fel. Megoldod *kacsint.
Miután a maga részéről befejezte az étkezést, finoman megtörli a bajuszát azokkal az irritálóan pepecselő mozdulatokkal és a boros kelyhet magához véve hátradől a széken.*
- Fogyassz csak nyugodtan, nem kell szégyellősködni *mondja.* - És sietni sem. *Tulajdonképpen felettébb szórakoztatja, ahogy Daesys görcsösen kergeti a villával a tányéron az egyes falatokat, amiket amúgy valószínűleg már rég az ujjai közé csippentett volna. Azért hagy menekülőutat. Olykor-olykor látványosan félrenéz és hagyja elidőzni a pillantását a lenge ruhás sellőcskéken, hogy Daesys nyugodtan csaljon, ha akar.*
- Mert amúgy mivel foglalatoskodsz a szabadidődben, ha már így felhoztad? *kérdi csevegve, de ha a vörös válaszol is, hamar közbevág egy elnyújtott sóhajjal.*
- Tanácstalan vagyok, melyiket válasszam. Simít végig a szakállkáján, míg tűnődő tekintete a kacér kínálaton időzik. Te mit gondolsz? *Fordul Daesys felé, ezúttal valódi érdeklődéssel.*
*Nagyot sóhajt, de próbálja nem forgatni a szemét, mikor beigazolódik a sejtése. Ez kis kellemetlenség most némiképp beleköp a levesébe, de tulajdonképpen a dolognak pont annyi előnye is van, mint hátránya. Már ha igaz. Mert Ambroggio nem az a típusú ember, aki az ilyen kijelentéseket készpénznek veszi. Még akkor se, ha egy ilyen kicsit kornyadt, de azért viszonylag formás rőt virágszál állítja.*
- Sebaj *legyint.* - Majd megjegyzed. Azért papiros meg szénceruza nem árt, ha van nálad. Azt csak le tudod vakarni, hogy hányárbocos egy hajó. Esetleg a lobogóját. Hogy wegtoreni-e vagy itteni. Vonásokkal megjelölheted, hogy hány ládát, hordót vagy zsákot pakolnak le vagy fel. Megoldod *kacsint.
Miután a maga részéről befejezte az étkezést, finoman megtörli a bajuszát azokkal az irritálóan pepecselő mozdulatokkal és a boros kelyhet magához véve hátradől a széken.*
- Fogyassz csak nyugodtan, nem kell szégyellősködni *mondja.* - És sietni sem. *Tulajdonképpen felettébb szórakoztatja, ahogy Daesys görcsösen kergeti a villával a tányéron az egyes falatokat, amiket amúgy valószínűleg már rég az ujjai közé csippentett volna. Azért hagy menekülőutat. Olykor-olykor látványosan félrenéz és hagyja elidőzni a pillantását a lenge ruhás sellőcskéken, hogy Daesys nyugodtan csaljon, ha akar.*
- Mert amúgy mivel foglalatoskodsz a szabadidődben, ha már így felhoztad? *kérdi csevegve, de ha a vörös válaszol is, hamar közbevág egy elnyújtott sóhajjal.*
- Tanácstalan vagyok, melyiket válasszam. Simít végig a szakállkáján, míg tűnődő tekintete a kacér kínálaton időzik. Te mit gondolsz? *Fordul Daesys felé, ezúttal valódi érdeklődéssel.*
2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-22 17:30:01
Üzenet elküldve: 2023-01-22 17:30:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
*Jellemzően nem kerít nagy feneket az étkezésnek, csak gyorsan megrágja a falatokat, az is csoda, ha ülve teszi mindezt. Ám jellemzően nem finom, hanem laktató falatok jutnak neki, most pedig egészen más a helyzet. Most viszont egészen szertartásosan eszik, és fájó szívvel készül fel arra a pillanatra, amikor tányérja kiürül végül.
Éppen utolsókat rág az egyik szájában lévő falaton, amikor beáll közéjük a csend. Megfordult a fejében, hogy ezzel túllép egy határt, de egy próbát megért. A némaságban jól hallható, ahogy leküzdi torkán a falatot, végül eljön a megkönnyebbülés. Zavartan mosolyog, miközben Ambroggio intézkedik.
Valóban ráfér a pihenés, de még inkább a fürdő, csodálja, hogy az Intéző udvariasan mellőzte megjegyzéseket koszos ruháját és testszagát illetően. A körítés ugyan kellemes, de végre eljutnak ahhoz a részhez is, amikor kiderül, hogy neki mit is kell tennie a bőségért cserébe.*
- Oh.
*Szokatlan kérés, már nyitná is ajkait, hogy megkérdezze minek is kell ez Ambroggionak, de időben meggondolja magát, helyette pedig egy újabb falat elfogyasztásának lát neki.*
- Úgy nézek ki, mint aki szabadidejében az írótollat forgatja?
*Helyette inkább sok rossz döntést hozott, igaz azzal sem ment sokkal többre, de legalább kardjával tud bánni.*
- Egy-két szót el tudok olvasni, ennyi.
*Ezek pedig jellemzően három betűs szavak, és nagyjából a "sör" "bor" "rum" trióját foglalják csak magukba. Érzi, hogy ez kezdésnek nem túl kecsegtető, főleg ha végül emlékezetére kell hagyatkoznia, abban akadnának téves információk szép számmal.*
*Jellemzően nem kerít nagy feneket az étkezésnek, csak gyorsan megrágja a falatokat, az is csoda, ha ülve teszi mindezt. Ám jellemzően nem finom, hanem laktató falatok jutnak neki, most pedig egészen más a helyzet. Most viszont egészen szertartásosan eszik, és fájó szívvel készül fel arra a pillanatra, amikor tányérja kiürül végül.
Éppen utolsókat rág az egyik szájában lévő falaton, amikor beáll közéjük a csend. Megfordult a fejében, hogy ezzel túllép egy határt, de egy próbát megért. A némaságban jól hallható, ahogy leküzdi torkán a falatot, végül eljön a megkönnyebbülés. Zavartan mosolyog, miközben Ambroggio intézkedik.
Valóban ráfér a pihenés, de még inkább a fürdő, csodálja, hogy az Intéző udvariasan mellőzte megjegyzéseket koszos ruháját és testszagát illetően. A körítés ugyan kellemes, de végre eljutnak ahhoz a részhez is, amikor kiderül, hogy neki mit is kell tennie a bőségért cserébe.*
- Oh.
*Szokatlan kérés, már nyitná is ajkait, hogy megkérdezze minek is kell ez Ambroggionak, de időben meggondolja magát, helyette pedig egy újabb falat elfogyasztásának lát neki.*
- Úgy nézek ki, mint aki szabadidejében az írótollat forgatja?
*Helyette inkább sok rossz döntést hozott, igaz azzal sem ment sokkal többre, de legalább kardjával tud bánni.*
- Egy-két szót el tudok olvasni, ennyi.
*Ezek pedig jellemzően három betűs szavak, és nagyjából a "sör" "bor" "rum" trióját foglalják csak magukba. Érzi, hogy ez kezdésnek nem túl kecsegtető, főleg ha végül emlékezetére kell hagyatkoznia, abban akadnának téves információk szép számmal.*
2388. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-22 16:21:28
Üzenet elküldve: 2023-01-22 16:21:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
*Ez egy igazán fenséges napnak indult. Itt van, a Sellőház minden luxusa tálcán hever előtte. Ráadásként szinte az ölébe hullt az a mesterkard. Erre ez a pukkancs csitri így kihozza a sodrából. Hallatlan!
Mikor a lány végre elkezd enni, Ambroggio dühe is elpárolog. Bánja is ő ebben a pillanatban, hogy kézzel nyúl-e a falatért vagy evőeszközzel étkezik. Most még az se érdekelné, ha ráhajolna a tálra és falná, mint a koncot tépő vadkutyák.
~Korbács kell ehhez, nem türelem~ prüszköl magában még egy utolsót, aztán újabb rákocskát tűz a villájára.*
- Nem, semmi ilyesmi *rázza meg a fejét, de az látszik, hogy erősen gondolkodik valamin. A fürdőt meg a pihenést illető megjegyzésre azonban felszalad a szemöldöke. Megfordulhat Daesys fejében, hogy a kezdeti kis és üdvös lépés után ez azért túl nagy ugrás volt. A gondolat egy hosszú pillanatra közéjük feszül, amikor is az Intéző képére hirtelen széles vigyor szökik.*
- Na ez a beszéd, életem!
*Máris csettint és int a legközelebbi felszolgálónak.*
- Gyönyörűm, intézkedj kérlek egy Szoba (16 arany) előkészítéséről a hölgynek *biccent Daesys felé. A lánynak talán bizarr lehet, hogy Ambroggio pont ugyanazzal a cukrossággal szól a Sellőhöz, mint őhozzá szokott, de ebben a mondatban ő maga, mint a _hölgy_ kívánság koronájában trónol.* - És Fürdőt (22 arany) is szeretne. A szobába természetesen. Hosszú napja volt. Vacsora után ráfér a kiadós pihenés.
*Már-már úgy tűnhet, meg is feledkezett róla, hogy feladatot adjon a lánynak, amikor egy korty bor után leteszi a poharat, a polip szeletelése közben mégis rátér a dologra.*
- Szeretném, ha egy darabig feljegyeznéd nekem a hajókat, amik megfordulnak a kikötőben. A hajókat meg a rakományukat *mondja.* - Ugye tudsz írni meg olvasni *sandít kérdőn a lányra, mert nem emlékszik rá, hogy ezt a lényeges kérdést tisztázták-e már.*
*Ez egy igazán fenséges napnak indult. Itt van, a Sellőház minden luxusa tálcán hever előtte. Ráadásként szinte az ölébe hullt az a mesterkard. Erre ez a pukkancs csitri így kihozza a sodrából. Hallatlan!
Mikor a lány végre elkezd enni, Ambroggio dühe is elpárolog. Bánja is ő ebben a pillanatban, hogy kézzel nyúl-e a falatért vagy evőeszközzel étkezik. Most még az se érdekelné, ha ráhajolna a tálra és falná, mint a koncot tépő vadkutyák.
~Korbács kell ehhez, nem türelem~ prüszköl magában még egy utolsót, aztán újabb rákocskát tűz a villájára.*
- Nem, semmi ilyesmi *rázza meg a fejét, de az látszik, hogy erősen gondolkodik valamin. A fürdőt meg a pihenést illető megjegyzésre azonban felszalad a szemöldöke. Megfordulhat Daesys fejében, hogy a kezdeti kis és üdvös lépés után ez azért túl nagy ugrás volt. A gondolat egy hosszú pillanatra közéjük feszül, amikor is az Intéző képére hirtelen széles vigyor szökik.*
- Na ez a beszéd, életem!
*Máris csettint és int a legközelebbi felszolgálónak.*
- Gyönyörűm, intézkedj kérlek egy Szoba (16 arany)
előkészítéséről a hölgynek *biccent Daesys felé. A lánynak talán bizarr lehet, hogy Ambroggio pont ugyanazzal a cukrossággal szól a Sellőhöz, mint őhozzá szokott, de ebben a mondatban ő maga, mint a _hölgy_ kívánság koronájában trónol.* - És Fürdőt (22 arany) is szeretne. A szobába természetesen. Hosszú napja volt. Vacsora után ráfér a kiadós pihenés.*Már-már úgy tűnhet, meg is feledkezett róla, hogy feladatot adjon a lánynak, amikor egy korty bor után leteszi a poharat, a polip szeletelése közben mégis rátér a dologra.*
- Szeretném, ha egy darabig feljegyeznéd nekem a hajókat, amik megfordulnak a kikötőben. A hajókat meg a rakományukat *mondja.* - Ugye tudsz írni meg olvasni *sandít kérdőn a lányra, mert nem emlékszik rá, hogy ezt a lényeges kérdést tisztázták-e már.*
2387. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-22 15:21:35
Üzenet elküldve: 2023-01-22 15:21:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
*Daesys csak biccent, karjait összefonva mellkasa előtt vizslatja Ambroggio távollétében a másik asztalokat. Kacérkodik a gondolattal, hogy amíg a férfi nem figyel, addig a tányérról elcsenjen egy-két falatot, de azt is képes elképzelni az Intézőről, hogy előtte pontosan megjegyezte az étel elrendezését, vagy megszámolta bizonyos falatok számát. Ez előbb jut eszébe, mint az, hogy afelől érdeklődne a személyzetnél, hogy szegény nincstelen leány evett e már itt korábban. Ha pedig Daesys megtudná, hogy milyen szigorúan veszik, hogy már másoknak nem kellő falatokra rárabol, akkor terjedelmesen kifejtené ellenérveit. Ám a leány semmit sem sejt, csak gyanútlanul várakozik.
Ambroggio indulatosan érkezik vissza, amit egyfelől nem ért, másfelől meglepi, mert talán még sosem látta ilyennek őt. Egyelőre köpni-nyelni képtelen, csak bambán pislog asztaltársára.*
- Jaj már, nem kell úgy felkapni a vizet...
*Morgolódik orra alatt, ám a korábbiakhoz képest egészen alázatosan teszi mindezt, mint egy neveletlen kis öleb, akit végre jó alaposan megdorgált a gazdája.
Nyúl is a falatért, úgy ahogy van, aztán eszébe jut, hogy ilyen állapotban talán jobb ha odafigyel, mert a végén Ambroggio a villával szegezi kézfejét az asztalhoz. Megerőlteti magát és az említett evőeszközért nyúl, majd feltűzi arra az első falatot.*
- Szóval mire lennél kíváncsi? Kérdezzek utána annak a kölyöknek?
*Még szerencse, hogy előbb beszél és csak utána helyezi a falatot nyelvére. Érzi, hogy minden ízlelőbimbója megrándul az étel gazdag ízvilága nyomán. Némi túlzással ugyan, de talán egy sebezhetőbb pillanatában sírni is képes volna a kulináris gyönyöröknek hála. Lassan, óvatosan rágja meg a falatot, mintha attól tartana, hogy megkeseredik szájában, de ennél már csak az esik jobban számára, amikor a falat gyomrába ér. Minden porcikája megfeszül, majd elenged a megkönnyebbülésnek hála.
Mivel rossz színész, ezért elragadtatása többnyire arcán pihen, ezt pedig látványos grimaszolással próbálja leplezni.*
- Hüm, hát ez tényleg nem rossz. De ettem már jobbat is.
*Nyilvánvaló hazugság, itt már nem is reménykedik abban, hogy a férfi elhiszi, vagy sem, már annak is örülne hacsak megjegyzés nélkül hagyná Daesys szánalmas próbálkozásait.*
- Ami azt illeti *igazán össze kell szednie magát, de az első, tehát a legnehezebb lépést már megtette azzal, hogy elfogadta Ambroggiotól az ételt.* egy fürdő, meg egy pihenés igazán rám férne. Utána pikk-pakk tettrekész leszek.
*Daesys csak biccent, karjait összefonva mellkasa előtt vizslatja Ambroggio távollétében a másik asztalokat. Kacérkodik a gondolattal, hogy amíg a férfi nem figyel, addig a tányérról elcsenjen egy-két falatot, de azt is képes elképzelni az Intézőről, hogy előtte pontosan megjegyezte az étel elrendezését, vagy megszámolta bizonyos falatok számát. Ez előbb jut eszébe, mint az, hogy afelől érdeklődne a személyzetnél, hogy szegény nincstelen leány evett e már itt korábban. Ha pedig Daesys megtudná, hogy milyen szigorúan veszik, hogy már másoknak nem kellő falatokra rárabol, akkor terjedelmesen kifejtené ellenérveit. Ám a leány semmit sem sejt, csak gyanútlanul várakozik.
Ambroggio indulatosan érkezik vissza, amit egyfelől nem ért, másfelől meglepi, mert talán még sosem látta ilyennek őt. Egyelőre köpni-nyelni képtelen, csak bambán pislog asztaltársára.*
- Jaj már, nem kell úgy felkapni a vizet...
*Morgolódik orra alatt, ám a korábbiakhoz képest egészen alázatosan teszi mindezt, mint egy neveletlen kis öleb, akit végre jó alaposan megdorgált a gazdája.
Nyúl is a falatért, úgy ahogy van, aztán eszébe jut, hogy ilyen állapotban talán jobb ha odafigyel, mert a végén Ambroggio a villával szegezi kézfejét az asztalhoz. Megerőlteti magát és az említett evőeszközért nyúl, majd feltűzi arra az első falatot.*
- Szóval mire lennél kíváncsi? Kérdezzek utána annak a kölyöknek?
*Még szerencse, hogy előbb beszél és csak utána helyezi a falatot nyelvére. Érzi, hogy minden ízlelőbimbója megrándul az étel gazdag ízvilága nyomán. Némi túlzással ugyan, de talán egy sebezhetőbb pillanatában sírni is képes volna a kulináris gyönyöröknek hála. Lassan, óvatosan rágja meg a falatot, mintha attól tartana, hogy megkeseredik szájában, de ennél már csak az esik jobban számára, amikor a falat gyomrába ér. Minden porcikája megfeszül, majd elenged a megkönnyebbülésnek hála.
Mivel rossz színész, ezért elragadtatása többnyire arcán pihen, ezt pedig látványos grimaszolással próbálja leplezni.*
- Hüm, hát ez tényleg nem rossz. De ettem már jobbat is.
*Nyilvánvaló hazugság, itt már nem is reménykedik abban, hogy a férfi elhiszi, vagy sem, már annak is örülne hacsak megjegyzés nélkül hagyná Daesys szánalmas próbálkozásait.*
- Ami azt illeti *igazán össze kell szednie magát, de az első, tehát a legnehezebb lépést már megtette azzal, hogy elfogadta Ambroggiotól az ételt.* egy fürdő, meg egy pihenés igazán rám férne. Utána pikk-pakk tettrekész leszek.
2386. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-22 14:29:59
Üzenet elküldve: 2023-01-22 14:29:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
*Ambroggio a fejét csóválja. Nem sok életösztön szorult ebbe a lányba. Igyekszik betudni az ostobaságát az ifjú korának és a tapasztalatlanságának. Tulajdonképpen ha ilyen húzásokkal még életben van, talán annyira nem is ügyetlen. Bár, ahogy kinéz... Ha úgy esik rá a fény, joggal felvetődhetne a kérdés, hogy életben van-e még.
Mikor odatoppant az asztalhoz, mikor a kardot áruló kölyökkel tárgyalt, csípett, mint a bőrre pattanó szikra. De most, már e rövid idő alatt is látszik, hogy fárad. Az ételre még csak rá sem néz. De nem úgy, mint a finnyás úri csitrik, akiknek már az agyukra ment a válogatás. Nem, Daesys erőlködik, hogy ne nézzen arra. De a fogások ínycsiklandó illata nem olyasmi, amit akarattal távol tudna tartani magától, így azok a nagy nyelések azért árulkodók.
Ambroggio látott már éhezőket bőven. A városokban úton útfélen koldusokba botlani. De azok szétszedik egymást egy kenyércsücsökért. Ez a kis vörös meg inkább belefullad a saját nyálába, mint hogy hozzáérjen az ételhez, ami valószínűleg többe került, mint amennyi aranyat az elmúlt évben összesen látott.*
- Szóval épp most, hm? Hát jó *vonja meg a vállát, aztán ahelyett, hogy folytatná az étkezést, hirtelen felkel.* - Bocsáss meg egy pillanatra. Kérek egy kis. Egy csipet kapor mesés lenne ehhez a kagylóhoz *mondja, s már indul is a pulthoz. Valóban kér némi kaprot, de emellett megérdeklődi, hogy a lány az asztalánál rendelt-e bármit, amíg ő a szobájában volt az imént. Ugyan az nem hangzott el, hogy itt ette tele magát, de hogy az állítás egy ormótlan nagy humbug, az kiderül abból, amikor az egyik őr diszkréten odalép az Intézőhöz a kérdés hallatán és finoman felhívja rá a figyelmet, hogy ha a kis vörös újból a maradékokból akarna csipegetni, kihajítják, mint azt a bizonyos macskát.
Ambroggio bólint és biztosítja a személyzetet, hogy a dolog nem fog többet előfordulni. A kellemetlenségekért pedig ad tíz aranyat a pultosnak és tizet az őrnek is [Mesélő (Atlasz)]. Újabb 20 arannyal lett rövidebb. Pedig egy ilyen helyen azt a pénzt lett volna ötlete, mire elkölteni.
Mikor visszaér és visszaül az asztalhoz, látszik rajta, hogy nem túl boldog. Megszórja a kagylót a kaporlevéllel, megcsöpögteti citrommal, aztán úgy hörpinti ki a héjából, mintha haragudna rá vagy mintha a legerősebb szesz volna, amit gallér mögé szokás küldeni egy nyeletre.*
- Nézd *szusszan nagyot, de nem fordul a lány felé. Pillantása mintha a rácson sült polip gusztusosan megpirult karocskáit döfné át.* - Ha úgy akarod, elvitetem a tányérodat, belekotorják a moslékba, aztán kikukázhatod a szemétből az épület mögött! *A lágy felütéssel kezdett mondat a végére reszelős indulattal csikordul az Intéző fogai között.*
- Ha éhen akarsz dögleni valami hínárszagú sikátorban, én nem akadályozlak meg benne. De ha nekem dolgozol *és ezúttal a metsző, zöld pillantás a lányra fordul*, akkor igenis összeszeded magad, értve vagyok!? Szóval válaszolj. Kell a munka vagy sem?
*Nem szereti, ha az indulat utat talál hozzá, úgyhogy egy nagy sóhajjal igyekszik rendezni a sorait. Kortyol a borból, és újra kézbe veszi az evőeszközöket, készen rá, hogy folytassa az étkezést a lánnyal a szolgálatában vagy anélkül.*
- Amit kapsz, nem ingyen kapod. Nem kell hálásnak lenned érte. Megszolgálod és kész. Ez üzlet, semmi egyéb.
*Ambroggio a fejét csóválja. Nem sok életösztön szorult ebbe a lányba. Igyekszik betudni az ostobaságát az ifjú korának és a tapasztalatlanságának. Tulajdonképpen ha ilyen húzásokkal még életben van, talán annyira nem is ügyetlen. Bár, ahogy kinéz... Ha úgy esik rá a fény, joggal felvetődhetne a kérdés, hogy életben van-e még.
Mikor odatoppant az asztalhoz, mikor a kardot áruló kölyökkel tárgyalt, csípett, mint a bőrre pattanó szikra. De most, már e rövid idő alatt is látszik, hogy fárad. Az ételre még csak rá sem néz. De nem úgy, mint a finnyás úri csitrik, akiknek már az agyukra ment a válogatás. Nem, Daesys erőlködik, hogy ne nézzen arra. De a fogások ínycsiklandó illata nem olyasmi, amit akarattal távol tudna tartani magától, így azok a nagy nyelések azért árulkodók.
Ambroggio látott már éhezőket bőven. A városokban úton útfélen koldusokba botlani. De azok szétszedik egymást egy kenyércsücsökért. Ez a kis vörös meg inkább belefullad a saját nyálába, mint hogy hozzáérjen az ételhez, ami valószínűleg többe került, mint amennyi aranyat az elmúlt évben összesen látott.*
- Szóval épp most, hm? Hát jó *vonja meg a vállát, aztán ahelyett, hogy folytatná az étkezést, hirtelen felkel.* - Bocsáss meg egy pillanatra. Kérek egy kis. Egy csipet kapor mesés lenne ehhez a kagylóhoz *mondja, s már indul is a pulthoz. Valóban kér némi kaprot, de emellett megérdeklődi, hogy a lány az asztalánál rendelt-e bármit, amíg ő a szobájában volt az imént. Ugyan az nem hangzott el, hogy itt ette tele magát, de hogy az állítás egy ormótlan nagy humbug, az kiderül abból, amikor az egyik őr diszkréten odalép az Intézőhöz a kérdés hallatán és finoman felhívja rá a figyelmet, hogy ha a kis vörös újból a maradékokból akarna csipegetni, kihajítják, mint azt a bizonyos macskát.
Ambroggio bólint és biztosítja a személyzetet, hogy a dolog nem fog többet előfordulni. A kellemetlenségekért pedig ad tíz aranyat a pultosnak és tizet az őrnek is [Mesélő (Atlasz)]. Újabb 20 arannyal lett rövidebb
. Pedig egy ilyen helyen azt a pénzt lett volna ötlete, mire elkölteni.Mikor visszaér és visszaül az asztalhoz, látszik rajta, hogy nem túl boldog. Megszórja a kagylót a kaporlevéllel, megcsöpögteti citrommal, aztán úgy hörpinti ki a héjából, mintha haragudna rá vagy mintha a legerősebb szesz volna, amit gallér mögé szokás küldeni egy nyeletre.*
- Nézd *szusszan nagyot, de nem fordul a lány felé. Pillantása mintha a rácson sült polip gusztusosan megpirult karocskáit döfné át.* - Ha úgy akarod, elvitetem a tányérodat, belekotorják a moslékba, aztán kikukázhatod a szemétből az épület mögött! *A lágy felütéssel kezdett mondat a végére reszelős indulattal csikordul az Intéző fogai között.*
- Ha éhen akarsz dögleni valami hínárszagú sikátorban, én nem akadályozlak meg benne. De ha nekem dolgozol *és ezúttal a metsző, zöld pillantás a lányra fordul*, akkor igenis összeszeded magad, értve vagyok!? Szóval válaszolj. Kell a munka vagy sem?
*Nem szereti, ha az indulat utat talál hozzá, úgyhogy egy nagy sóhajjal igyekszik rendezni a sorait. Kortyol a borból, és újra kézbe veszi az evőeszközöket, készen rá, hogy folytassa az étkezést a lánnyal a szolgálatában vagy anélkül.*
- Amit kapsz, nem ingyen kapod. Nem kell hálásnak lenned érte. Megszolgálod és kész. Ez üzlet, semmi egyéb.
2385. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-22 13:36:57
Üzenet elküldve: 2023-01-22 13:36:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
*Zavartan kacarászik, miközben tarkóját vakargatja.*
- Hát, tudod, az egy mókás történet.
*Heves gesztikulálásba kezd, mintha ezzel képes lenne szavairól terelni a férfi figyelmét más részletek felé.*
- Semmi komoly, de tényleg. Lehet egy pár fogammal megelégszenek. Szóval az úgy volt, hogy a Patkányok megkértek, hogy lopjak el egy apróságot nekik a Vihar Fiaitól. Lehet, hogy ez sikeresen meg is történt.
*Kissé vonakodik már, az asztalon doboló ujjai is türelmetlenségről árulkodnak, de ha már elkezdte történetét, akkor illendő befejeznie.*
- Lehet, hogy találtam is rá egy vevőt, aki többet kínált a Patkányoknál.
*Megvonja vállait. Érzi, hogy ez nem hangzik túl jól.*
- De a Vihar fiai biztosan megbékéltek már, felégették a ladikomat. Bár, ha jobban belegondolok lehet az sem az enyém volt. Na mindegy.
*Felszisszen, amikor szó esik arról, hogy nem túl fényes hírnevén javítania kellene. Túl szövevényes már itteni múltja ahhoz, hogy ez könnyen megoldható legyen.*
- Egyszerűbb ha megvárom, amíg megölik egymást. Vagy egyik a másikat, úgy kicsit könnyebb dolgom lesz.
*Igazából nem különösebben érdekli, hiszen mindkét félnek ezernyi fontosabb dolga van, mint a vöröske után loholni egy múltbéli sérelem miatt. Daesys pedig meg van elégedve annyival, hogy nem utálják túlzottan ahhoz, hogy csak úgy rátörjék az ajtót az éjszaka során.*
- Megugrott? Valóban? Milyen egy neveletlen állat.
*Ciccegi, s felkészül arra, hogy ezt mindjárt ellene fordítják szavait. Az esetleges őt érintő megjegyzést most kegyesen hajlandó lesz elengedni füle mellett, mert eléggé kimerült az utóbbi időszakban. Részben az éhség és hontalanság az oka, részben pedig a céltalanság, s hiába Daesys átütő energiája, még így is érzékelhető rajta némi fásultság.*
- Szóval a szemed és a füled? Van bármi, ami érdekelne?
*Ez a része talán még a legegyszerűbb, s leghálásabb feladata, hiszen egyébként sem csinál egyebet, mint kiül a Kikötő bizonyos pontjaira fürkészni a vidéket.*
- Pont most ettem, tele vagyok. De azért köszönöm.
*Nehezére esik a szavakat kimondania úgy, hogy kopog a szeme, sőt, legnagyobb kihívást azt jelenti, hogy rá se pillantson az ételre, ugyanakkor nem támaszkodhat mindenben Ambroggiora. Muszáj némi kontrollt visszaszereznie magának, különben sosem szabadul a vagyonos férfi rabigájából. Persze ezek az apró próbálkozások suták és nevetségesek, de azzal az illúzióval kecsegtetik a lányt, hogy van kiút abból a gödörből, amit kitartó munkával saját magának ásott meg.*
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.22 13:37:48
*Zavartan kacarászik, miközben tarkóját vakargatja.*
- Hát, tudod, az egy mókás történet.
*Heves gesztikulálásba kezd, mintha ezzel képes lenne szavairól terelni a férfi figyelmét más részletek felé.*
- Semmi komoly, de tényleg. Lehet egy pár fogammal megelégszenek. Szóval az úgy volt, hogy a Patkányok megkértek, hogy lopjak el egy apróságot nekik a Vihar Fiaitól. Lehet, hogy ez sikeresen meg is történt.
*Kissé vonakodik már, az asztalon doboló ujjai is türelmetlenségről árulkodnak, de ha már elkezdte történetét, akkor illendő befejeznie.*
- Lehet, hogy találtam is rá egy vevőt, aki többet kínált a Patkányoknál.
*Megvonja vállait. Érzi, hogy ez nem hangzik túl jól.*
- De a Vihar fiai biztosan megbékéltek már, felégették a ladikomat. Bár, ha jobban belegondolok lehet az sem az enyém volt. Na mindegy.
*Felszisszen, amikor szó esik arról, hogy nem túl fényes hírnevén javítania kellene. Túl szövevényes már itteni múltja ahhoz, hogy ez könnyen megoldható legyen.*
- Egyszerűbb ha megvárom, amíg megölik egymást. Vagy egyik a másikat, úgy kicsit könnyebb dolgom lesz.
*Igazából nem különösebben érdekli, hiszen mindkét félnek ezernyi fontosabb dolga van, mint a vöröske után loholni egy múltbéli sérelem miatt. Daesys pedig meg van elégedve annyival, hogy nem utálják túlzottan ahhoz, hogy csak úgy rátörjék az ajtót az éjszaka során.*
- Megugrott? Valóban? Milyen egy neveletlen állat.
*Ciccegi, s felkészül arra, hogy ezt mindjárt ellene fordítják szavait. Az esetleges őt érintő megjegyzést most kegyesen hajlandó lesz elengedni füle mellett, mert eléggé kimerült az utóbbi időszakban. Részben az éhség és hontalanság az oka, részben pedig a céltalanság, s hiába Daesys átütő energiája, még így is érzékelhető rajta némi fásultság.*
- Szóval a szemed és a füled? Van bármi, ami érdekelne?
*Ez a része talán még a legegyszerűbb, s leghálásabb feladata, hiszen egyébként sem csinál egyebet, mint kiül a Kikötő bizonyos pontjaira fürkészni a vidéket.*
- Pont most ettem, tele vagyok. De azért köszönöm.
*Nehezére esik a szavakat kimondania úgy, hogy kopog a szeme, sőt, legnagyobb kihívást azt jelenti, hogy rá se pillantson az ételre, ugyanakkor nem támaszkodhat mindenben Ambroggiora. Muszáj némi kontrollt visszaszereznie magának, különben sosem szabadul a vagyonos férfi rabigájából. Persze ezek az apró próbálkozások suták és nevetségesek, de azzal az illúzióval kecsegtetik a lányt, hogy van kiút abból a gödörből, amit kitartó munkával saját magának ásott meg.*
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.22 13:37:48
2384. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-22 13:05:06
Üzenet elküldve: 2023-01-22 13:05:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
*Amikor a kis vörös megemlíti a helyi hatalom székében terpeszkedő Patkányokat, úgy mint ismeretségi kört, az Intéző képén szélesebbre szalad a vigyor.*
- Jó! *ejti, mintha egy dicsérő simogatás lenne a kivételesen hasznosnak bizonyuló segéderő buksiján. Persze a mosoly hamar lelohad, amikor kiderül, hogy az az ismeretség annyira mégsem pozitív irányban kerül latba. De amikor a Vihar Fiaival kapcsolatban is elhangzik ugyanez, az Intéző már a tenyerébe temeti az arcát. Ahhoz azért már kell tehetség, hogy a két rivális bandából mindkettőnek a bögyében legyen valaki. Így már nem is csodálkozik, hogy éhkoppon tengődik a lány. Viszont az az ő számára se túl előnyös, ha újdonsült kompániája ennyire szúrja a helyiek szemét.*
- Az ég szerelmére, mit csináltál, hogy mindkét bagázsnál így elástad magad? *masszírozza meg a halántékát, s már most újból elgondolkodik, hogy megéri-e ez a csitri neki a belefektetett energiát.* - Hozd helyre *mondja a bárminemű választ megelőzve.* - Mielőbb!
*A pökhendi gúnyolódásra ezúttal csak rosszallón szűkíti a szemét. Bizony mindennek megvan a maga helye és ideje. Más szituációban valószínűleg máshogy reagálna rá, de most inkább csak egyszerűen hagyja leperegni magáról.
Egyedül a felelőssége kérdése sarkallja válaszra.*
- Megértem, gyönyörűm, de akkor este... megugrott a lovam. Talán kígyó marhatta meg *emeli a vállait.* - Csoda, hogy egyáltalán a hátán tudtam maradni. Úgy elrohant velem, hogy majd' kiugrott a szívem. A nyakamat is szeghettem volna. Gondoltam, talpraesett lány vagy, onnan még bőven visszasétálhattál a kikötőbe. Engem viszont soká tartottak távol az ügyeim, de látod, megkövetlek *mutat végig a pazar lakomán. Hát igen, Ambroggio a kifogások császára. Azokból kifogyhatatlan.
Mindenesetre nagyon elégedett kifejezés terül el a képén, amikor ez a társulás harmadszorra is nyélbe üttetik. Azt a szót pedig olyan aljas fölényességgel hagyja a levegőben lógva, hogy az már-már visszataszító. Ha egyszerűen kisegíti a lányt a helyes kifejezéssel, az feleennyire se lett volna hatásos.*
- Csak amit eddig. Légy a testőröm, a szemem és a fülem. És ha egy mód van rá, ne ölesd meg se magad, se engem.
*Mindeközben jóízűen falatozik. Természetesen nem teli szájjal adja elő a mondandóját. Megtalálja a megfelelő ütemet az étkezés és a beszéd számára is.
Egy idő után azonban feltűnik neki, hogy a lány nem nyúl az ételhez. Leteszi a kagyló héját, amiből nem sokkal előtte hörpintette ki a citrommal finoman megízesített tartalmát, aztán apró mozdulatokkal megtörli a száját és a lányra, majd az érintetlen tányérra pillant.*
- Nem ízlik?
*Amikor a kis vörös megemlíti a helyi hatalom székében terpeszkedő Patkányokat, úgy mint ismeretségi kört, az Intéző képén szélesebbre szalad a vigyor.*
- Jó! *ejti, mintha egy dicsérő simogatás lenne a kivételesen hasznosnak bizonyuló segéderő buksiján. Persze a mosoly hamar lelohad, amikor kiderül, hogy az az ismeretség annyira mégsem pozitív irányban kerül latba. De amikor a Vihar Fiaival kapcsolatban is elhangzik ugyanez, az Intéző már a tenyerébe temeti az arcát. Ahhoz azért már kell tehetség, hogy a két rivális bandából mindkettőnek a bögyében legyen valaki. Így már nem is csodálkozik, hogy éhkoppon tengődik a lány. Viszont az az ő számára se túl előnyös, ha újdonsült kompániája ennyire szúrja a helyiek szemét.*
- Az ég szerelmére, mit csináltál, hogy mindkét bagázsnál így elástad magad? *masszírozza meg a halántékát, s már most újból elgondolkodik, hogy megéri-e ez a csitri neki a belefektetett energiát.* - Hozd helyre *mondja a bárminemű választ megelőzve.* - Mielőbb!
*A pökhendi gúnyolódásra ezúttal csak rosszallón szűkíti a szemét. Bizony mindennek megvan a maga helye és ideje. Más szituációban valószínűleg máshogy reagálna rá, de most inkább csak egyszerűen hagyja leperegni magáról.
Egyedül a felelőssége kérdése sarkallja válaszra.*
- Megértem, gyönyörűm, de akkor este... megugrott a lovam. Talán kígyó marhatta meg *emeli a vállait.* - Csoda, hogy egyáltalán a hátán tudtam maradni. Úgy elrohant velem, hogy majd' kiugrott a szívem. A nyakamat is szeghettem volna. Gondoltam, talpraesett lány vagy, onnan még bőven visszasétálhattál a kikötőbe. Engem viszont soká tartottak távol az ügyeim, de látod, megkövetlek *mutat végig a pazar lakomán. Hát igen, Ambroggio a kifogások császára. Azokból kifogyhatatlan.
Mindenesetre nagyon elégedett kifejezés terül el a képén, amikor ez a társulás harmadszorra is nyélbe üttetik. Azt a szót pedig olyan aljas fölényességgel hagyja a levegőben lógva, hogy az már-már visszataszító. Ha egyszerűen kisegíti a lányt a helyes kifejezéssel, az feleennyire se lett volna hatásos.*
- Csak amit eddig. Légy a testőröm, a szemem és a fülem. És ha egy mód van rá, ne ölesd meg se magad, se engem.
*Mindeközben jóízűen falatozik. Természetesen nem teli szájjal adja elő a mondandóját. Megtalálja a megfelelő ütemet az étkezés és a beszéd számára is.
Egy idő után azonban feltűnik neki, hogy a lány nem nyúl az ételhez. Leteszi a kagyló héját, amiből nem sokkal előtte hörpintette ki a citrommal finoman megízesített tartalmát, aztán apró mozdulatokkal megtörli a száját és a lányra, majd az érintetlen tányérra pillant.*
- Nem ízlik?
2383. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-22 11:20:12
Üzenet elküldve: 2023-01-22 11:20:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
*Túlzó kijelentését követő kérdés sem zökkenti ki, ezért csak megvonja vállait.*
- Ismerek egy-két arcot a Patkányoktól.
*Az fel sem merül benne, hogy a feltételezés is nevetséges, hogy Ambroggionak lenne erre elég aranya, vagy ha mégis, akkor Daesysnél testesebb alakokkal venné körbe magát, mert akkor bizony elkélne számára a komolyabb védelem.*
- Bár igaz ami igaz, ott nem annyira kedvelnek engem.
*Összeszűkült szemekkel idézi fel az emberek listáját, akiknek ígéretet tett, majd nem tartotta be, esetleg részesedést ígért, végül nem adott belőle semmit.*
- Mondjuk a Vihar fiainál nem utálnak jobban.
*Mondja ezt természetes könnyedséggel, miközben körmei piszkálgatásával bíbelődik éppen. Daesys kis hal, egy verésnél többtől nem tart, ha pedig le akarnák szúrni az sem lenne kiemelkedő a Kikötő berkeiben. Erre akár egy Haldrianhoz hasonló koszos kölyök is pályázhat bármikor, vagy egy Sa'Terethes fanatikus.
Már megint az illemről oktatják, milyen bosszantó is ez Daesys számára. Azért vet egy bocsánatkérő pillantást a fölé tornyosuló Ambroggiora, aki aztán csak úgy székestől mozgatja őt. Kezdi egészen megszokni, hogy csontos testét csak úgy teszik-veszik a férfiak kedvük szerint.*
- Igenis, apuci. Jó leszek, becsszó.
*Morogja gúnyosan, s mivel szórakozását elrontották, ezért durcásan felkönyököl az asztalra, majd az elé rakott evőeszközöket veszi jobban szemügyre. Tiszták. Annyira, hogy még talán láthatja is benne magát, kicsit teltebb és torzabb formában, mindenesetre ez is egy érdekes apróság, ami néhány pillanatig leköti őt.*
- Nem beszélgetünk?
*Pimaszsága töretlen, Ambroggio pedig jól tudhatja, hogy válaszadásának hiányát legalább egy-két megjegyzés fogja érni.*
- Igen, dereng valami. Mintha említetted volna egyszer.
~ Sokszor. ~
*Az már más kérdés, hogy Daesys alapvető közönségessége mellett szeret rátenni még egy lapáttal csak azért, hogy bosszantsa az Intézőt.
Tüntetőleg nem vesz magának az ételből, pedig finomnak tűnik. Olyan falatoknak, amikben talán soha nem volt része, mégsem szeretné megadni Ambroggionak ezt a győzelmet, akkor is ha gyakorlatilag azt tesz vele a férfi, amit akar. Egy kis lázadás azért folyamatosan jelen van a lány részéről.*
- Köszönöm, mindig örülök a bóknak.
*Kellemes a számára, hogy Ambroggio valamelyest magára veszi nyomorát, holott nagyon jól tudja, hogy éhségének egyetlen felelőse saját maga. De a pór már csak ilyen, ha aranyhoz is jut, úgy folyik ki ujjai között, mint a víz.*
- Van van, a legutóbbi húzásod igazán nem volt úriemberhez méltó. Kicsit még mindig haragszom.
*Mutatóujját ismételten Ambroggionak szegezi, ezzel kíván nyomatékot adni szavainak, holott esetleges sérelmein már régen túl is tette magát.*
- Jól van. Hajlandó vagyok a közös kom-kom...
*Erősen gondolkodik, próbál felidézni egy furcsa szó, amit nem is olyan régen hallott.*
- Komplexusra.
*Homlokát ráncolja, érzi, hogy más hangzása volt a kifejezésnek, amit valójában keresett. Legyint.*
- Szóval mit is szeretnél?
*Túlzó kijelentését követő kérdés sem zökkenti ki, ezért csak megvonja vállait.*
- Ismerek egy-két arcot a Patkányoktól.
*Az fel sem merül benne, hogy a feltételezés is nevetséges, hogy Ambroggionak lenne erre elég aranya, vagy ha mégis, akkor Daesysnél testesebb alakokkal venné körbe magát, mert akkor bizony elkélne számára a komolyabb védelem.*
- Bár igaz ami igaz, ott nem annyira kedvelnek engem.
*Összeszűkült szemekkel idézi fel az emberek listáját, akiknek ígéretet tett, majd nem tartotta be, esetleg részesedést ígért, végül nem adott belőle semmit.*
- Mondjuk a Vihar fiainál nem utálnak jobban.
*Mondja ezt természetes könnyedséggel, miközben körmei piszkálgatásával bíbelődik éppen. Daesys kis hal, egy verésnél többtől nem tart, ha pedig le akarnák szúrni az sem lenne kiemelkedő a Kikötő berkeiben. Erre akár egy Haldrianhoz hasonló koszos kölyök is pályázhat bármikor, vagy egy Sa'Terethes fanatikus.
Már megint az illemről oktatják, milyen bosszantó is ez Daesys számára. Azért vet egy bocsánatkérő pillantást a fölé tornyosuló Ambroggiora, aki aztán csak úgy székestől mozgatja őt. Kezdi egészen megszokni, hogy csontos testét csak úgy teszik-veszik a férfiak kedvük szerint.*
- Igenis, apuci. Jó leszek, becsszó.
*Morogja gúnyosan, s mivel szórakozását elrontották, ezért durcásan felkönyököl az asztalra, majd az elé rakott evőeszközöket veszi jobban szemügyre. Tiszták. Annyira, hogy még talán láthatja is benne magát, kicsit teltebb és torzabb formában, mindenesetre ez is egy érdekes apróság, ami néhány pillanatig leköti őt.*
- Nem beszélgetünk?
*Pimaszsága töretlen, Ambroggio pedig jól tudhatja, hogy válaszadásának hiányát legalább egy-két megjegyzés fogja érni.*
- Igen, dereng valami. Mintha említetted volna egyszer.
~ Sokszor. ~
*Az már más kérdés, hogy Daesys alapvető közönségessége mellett szeret rátenni még egy lapáttal csak azért, hogy bosszantsa az Intézőt.
Tüntetőleg nem vesz magának az ételből, pedig finomnak tűnik. Olyan falatoknak, amikben talán soha nem volt része, mégsem szeretné megadni Ambroggionak ezt a győzelmet, akkor is ha gyakorlatilag azt tesz vele a férfi, amit akar. Egy kis lázadás azért folyamatosan jelen van a lány részéről.*
- Köszönöm, mindig örülök a bóknak.
*Kellemes a számára, hogy Ambroggio valamelyest magára veszi nyomorát, holott nagyon jól tudja, hogy éhségének egyetlen felelőse saját maga. De a pór már csak ilyen, ha aranyhoz is jut, úgy folyik ki ujjai között, mint a víz.*
- Van van, a legutóbbi húzásod igazán nem volt úriemberhez méltó. Kicsit még mindig haragszom.
*Mutatóujját ismételten Ambroggionak szegezi, ezzel kíván nyomatékot adni szavainak, holott esetleges sérelmein már régen túl is tette magát.*
- Jól van. Hajlandó vagyok a közös kom-kom...
*Erősen gondolkodik, próbál felidézni egy furcsa szó, amit nem is olyan régen hallott.*
- Komplexusra.
*Homlokát ráncolja, érzi, hogy más hangzása volt a kifejezésnek, amit valójában keresett. Legyint.*
- Szóval mit is szeretnél?
2382. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-22 09:31:55
Üzenet elküldve: 2023-01-22 09:31:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
*Mikor a lépcsőn lefelé jövet nem látta a lányt a korábbi asztalnál, feltételezte, hogy inkább kereket oldott. Egyáltalán nem érte volna meglepetésként és talán mélyen legbelül még egy ~Okos kislány!~ megjegyzést is elmorzsolt a dolog felett. De ugyebár vannak azok a vonzások, melyekkel az ész csődöt mond.
Mikor a vörös megjelenik az asztalánál, Ambroggioban egy kicsit felsóhajt a csalódottság. És emellett valami más is. Akaratlanul is eszébe jut a kis lelenc kölyök, akit maga mellé vett még évekkel ezelőtt egy időre. Hogy is hívták? ~Mirima.~ Jó pénzért adott túl rajta egy wegtoreni kereskedőnél. Az ártatlan szemekben még akkor is teljes hittel ragyogott a bizalom, amikor az Intéző a kikötőben félretűrte a rakoncátlan kis fürtöket az arcocskából és homlokon csókolva a lányt, elbúcsúzott tőle az ígérettel, hogy pár hat múlva érte megy.
Daesys persze nem olyan naiv, mint az a kölyök, de a bizalmatlansága ellenére is valahogy szörnyen védtelen olyasvalaki markába keveredve, mint Ambroggio. Úgy somfordál oda hozzá, mint egy nyomorult eb, amelyik bár sosem tapasztalta, de távoli szemlélőként sokszor látta, hogy az életnek van jobb oldala is.*
- Talán árulják? *mosolyodik bele a kortyba olyan szenvtelenséggel, mintha az egész ügylet nem is múlna máson.* - Esetleg össze is tudsz hozni az eladóval? *Nem igazán lehet megállapítani, hogy komolyan gondolja-e, de mielőtt jobban belemerülnének, Ambroggio felkel a helyéről és az egyik tálcával lavírozó Sellő után lép, hogy súgjon neki valamit. Aztán a szokásos bájolgó vigyor, ami rókamosollyá élemedik, mikor a forduló lány formás csípőjét végigméri. Nem is időzik tovább, ám amikor visszalép az asztalhoz, nem foglal helyet, ahogy sejthető lenne, hanem Daesys széke mögé lép és kibillenti. Immár egyedül ő tartja vissza attól, hogy hátraessen, de egyelőre nagyon is biztosan tartja.*
- Édesem. Viselkedj *duruzsolja azon a nyájas-fenyegető hangon, aminek az Intéző kiváló művelője. A lány fölé hajol kissé. Pillantása a zöld szemektől szépen végigvonul a kapaszkodásra ítélt leánytesten. Nem a legínycsiklandóbb, ami t valaha látott, ez tény, de a pihegő dekoltázs zsenge bőrének akkor is megvan a maga bája.
Szépen visszaállítja a széket a négy lábára és be is tolja kissé az asztal alá a vörössel együtt.*
- Így.
*A kard meg az üzlet kapcsán ékező kérdést látványosan elengedi a füle mellett. Nem kívánja a részleteket a lány orrára kötni. Viszont máris érkezik a kért másik teríték. Tányér, evőeszköz és egy csinos kehely a ház Különleges borával (10 arany), amelyet Ambroggio is kortyolgat. Ahogy ezek az asztalra kerülnek, már hozzák is az étket, amit az Intéző rendelt. Ráksaláta, ízlésesen elrendezve némi friss salátafélével, rácson sült polip és fehérboros kagyló tejszínes mártással. Mind kész költemény a szemnek is. Bőséges adag kettejüknek is.*
- Talán említettem már, hogy elvárom az illendő beszédet a társaságomban, kedvesem *mondja olyan modorban, mintha csak az időjárás valamely egészen lényegtelen tényezőjét fejtegetné. Közben szed mindkettejüknek. Figyelmes, precíz mozdulatokkal helyezi át a tengeri fogásokat a tányérokra. Még véletlenül se csöppen mellé vagy pottyan le semmi.*
- Cudarul festesz, életem, s tudom, hogy ebben magamnak sajnos részem volt *sóhajt. A képére van írva, hogy a szabadkozás keserű pirula a számára, így túl is lép rajta, amilyen gyorsan csak teheti.* - Mindkettőnknek van elég a rovásán *mert nem ő lenne, ha nem citálná elő ellenpólusként a lány kiruccanását arra az ominózus hajóútra.* - Tegyünk pontot a múltra és nyissunk tiszta lappal. Szükségem van itt egy jó emberre, neked pedig nem jönne rosszul a biztos megélhetés. Mit mondasz?
*Mikor a lépcsőn lefelé jövet nem látta a lányt a korábbi asztalnál, feltételezte, hogy inkább kereket oldott. Egyáltalán nem érte volna meglepetésként és talán mélyen legbelül még egy ~Okos kislány!~ megjegyzést is elmorzsolt a dolog felett. De ugyebár vannak azok a vonzások, melyekkel az ész csődöt mond.
Mikor a vörös megjelenik az asztalánál, Ambroggioban egy kicsit felsóhajt a csalódottság. És emellett valami más is. Akaratlanul is eszébe jut a kis lelenc kölyök, akit maga mellé vett még évekkel ezelőtt egy időre. Hogy is hívták? ~Mirima.~ Jó pénzért adott túl rajta egy wegtoreni kereskedőnél. Az ártatlan szemekben még akkor is teljes hittel ragyogott a bizalom, amikor az Intéző a kikötőben félretűrte a rakoncátlan kis fürtöket az arcocskából és homlokon csókolva a lányt, elbúcsúzott tőle az ígérettel, hogy pár hat múlva érte megy.
Daesys persze nem olyan naiv, mint az a kölyök, de a bizalmatlansága ellenére is valahogy szörnyen védtelen olyasvalaki markába keveredve, mint Ambroggio. Úgy somfordál oda hozzá, mint egy nyomorult eb, amelyik bár sosem tapasztalta, de távoli szemlélőként sokszor látta, hogy az életnek van jobb oldala is.*
- Talán árulják? *mosolyodik bele a kortyba olyan szenvtelenséggel, mintha az egész ügylet nem is múlna máson.* - Esetleg össze is tudsz hozni az eladóval? *Nem igazán lehet megállapítani, hogy komolyan gondolja-e, de mielőtt jobban belemerülnének, Ambroggio felkel a helyéről és az egyik tálcával lavírozó Sellő után lép, hogy súgjon neki valamit. Aztán a szokásos bájolgó vigyor, ami rókamosollyá élemedik, mikor a forduló lány formás csípőjét végigméri. Nem is időzik tovább, ám amikor visszalép az asztalhoz, nem foglal helyet, ahogy sejthető lenne, hanem Daesys széke mögé lép és kibillenti. Immár egyedül ő tartja vissza attól, hogy hátraessen, de egyelőre nagyon is biztosan tartja.*
- Édesem. Viselkedj *duruzsolja azon a nyájas-fenyegető hangon, aminek az Intéző kiváló művelője. A lány fölé hajol kissé. Pillantása a zöld szemektől szépen végigvonul a kapaszkodásra ítélt leánytesten. Nem a legínycsiklandóbb, ami t valaha látott, ez tény, de a pihegő dekoltázs zsenge bőrének akkor is megvan a maga bája.
Szépen visszaállítja a széket a négy lábára és be is tolja kissé az asztal alá a vörössel együtt.*
- Így.
*A kard meg az üzlet kapcsán ékező kérdést látványosan elengedi a füle mellett. Nem kívánja a részleteket a lány orrára kötni. Viszont máris érkezik a kért másik teríték. Tányér, evőeszköz és egy csinos kehely a ház Különleges borával (10 arany),
amelyet Ambroggio is kortyolgat. Ahogy ezek az asztalra kerülnek, már hozzák is az étket, amit az Intéző rendelt. Ráksaláta, ízlésesen elrendezve némi friss salátafélével, rácson sült polip és fehérboros kagyló tejszínes mártással. Mind kész költemény a szemnek is. Bőséges adag kettejüknek is.*- Talán említettem már, hogy elvárom az illendő beszédet a társaságomban, kedvesem *mondja olyan modorban, mintha csak az időjárás valamely egészen lényegtelen tényezőjét fejtegetné. Közben szed mindkettejüknek. Figyelmes, precíz mozdulatokkal helyezi át a tengeri fogásokat a tányérokra. Még véletlenül se csöppen mellé vagy pottyan le semmi.*
- Cudarul festesz, életem, s tudom, hogy ebben magamnak sajnos részem volt *sóhajt. A képére van írva, hogy a szabadkozás keserű pirula a számára, így túl is lép rajta, amilyen gyorsan csak teheti.* - Mindkettőnknek van elég a rovásán *mert nem ő lenne, ha nem citálná elő ellenpólusként a lány kiruccanását arra az ominózus hajóútra.* - Tegyünk pontot a múltra és nyissunk tiszta lappal. Szükségem van itt egy jó emberre, neked pedig nem jönne rosszul a biztos megélhetés. Mit mondasz?
2381. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-21 21:07:15
Üzenet elküldve: 2023-01-21 21:07:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio//
*Elszámolni való, szinte megborzong a szópártól, amit annyiszor hallott már és annyira gyűlöl. Más esetben ilyenkor fogta magát, kérte meg ismerőseit egy szívességre, majd hatokra eltűnt Lihanech irányába. Sajnos ezek az ismeretségek viszont elég törékenyek, főleg mert Daesys igen lazán kezeli a szívesség fogalmát.
Ami azt illeti eléggé rossz helyzetben van mostanság, nem hiába tapad Ambroggiora piócaként, annak reményében, hogy asztaláról esik le egy-két falat a számára. De azt is érzi, hogy már igencsak a férfi türelmének határán táncol.
Egy távolabbi asztalnál rabol rá a maradékra, miután észleli, hogy a vendég egy kellemes küllemű leánnyal távozik. Húzza a száját, de a semminél még a meleg sör is jobb. Szerencséje van, néhány falatnyi szaftos hús is maradt. Gátlástalanul teszi rá mancsát a maradékokra, a szó szoros értelemben, zsíros ujjait elégedetten nyalja meg ezt követően, és a lányok nézegetésével üti el maradék idejét. Talán egy-két asztal alá is érdemes volna benéznie, lehet lelne ott némi aranyat, bár most nincs kedve a terítők alatt előbukkanó rejtelmekre felvérteznie magát.
Haldrian távozásakor észleli, hogy a fiú már zsáktalan. Így vagy úgy, de Ambroggio mindig megszerzi amit akar, ebben egy pillanatig sem kételkedett Daesys. Ez viszont azt jelenti, hogy hamarosan a férfi is felbukkan, ebben is beigazolódnak sejtései. Egy nagy sóhajjal veszi rá magát, hogy ellökje magát a széktől, amin olyan kényelmesen eltespedt, majd az éppen rendelő Intéző asztalához vegye az irányt.*
- Ejha, nem szarakodsz, a fél Kikötőt nem akarod megvenni?
*Szórakozott kedvében van, ezért miután lehuppan az egyik helyre, hintázni kezd székével, azt próbálgatva, hogy meddig képes a két hátsó lábon egyensúlyozzon anélkül, hogy sajátjaival érintené a földet. Ha pedig váratlanul betörné koponyáját az esés következtében, legalább egy gonddal kevesebb volna számára.*
- Na, sikerült legombolni a kis hülye gyereket?
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.21 21:09:56
*Elszámolni való, szinte megborzong a szópártól, amit annyiszor hallott már és annyira gyűlöl. Más esetben ilyenkor fogta magát, kérte meg ismerőseit egy szívességre, majd hatokra eltűnt Lihanech irányába. Sajnos ezek az ismeretségek viszont elég törékenyek, főleg mert Daesys igen lazán kezeli a szívesség fogalmát.
Ami azt illeti eléggé rossz helyzetben van mostanság, nem hiába tapad Ambroggiora piócaként, annak reményében, hogy asztaláról esik le egy-két falat a számára. De azt is érzi, hogy már igencsak a férfi türelmének határán táncol.
Egy távolabbi asztalnál rabol rá a maradékra, miután észleli, hogy a vendég egy kellemes küllemű leánnyal távozik. Húzza a száját, de a semminél még a meleg sör is jobb. Szerencséje van, néhány falatnyi szaftos hús is maradt. Gátlástalanul teszi rá mancsát a maradékokra, a szó szoros értelemben, zsíros ujjait elégedetten nyalja meg ezt követően, és a lányok nézegetésével üti el maradék idejét. Talán egy-két asztal alá is érdemes volna benéznie, lehet lelne ott némi aranyat, bár most nincs kedve a terítők alatt előbukkanó rejtelmekre felvérteznie magát.
Haldrian távozásakor észleli, hogy a fiú már zsáktalan. Így vagy úgy, de Ambroggio mindig megszerzi amit akar, ebben egy pillanatig sem kételkedett Daesys. Ez viszont azt jelenti, hogy hamarosan a férfi is felbukkan, ebben is beigazolódnak sejtései. Egy nagy sóhajjal veszi rá magát, hogy ellökje magát a széktől, amin olyan kényelmesen eltespedt, majd az éppen rendelő Intéző asztalához vegye az irányt.*
- Ejha, nem szarakodsz, a fél Kikötőt nem akarod megvenni?
*Szórakozott kedvében van, ezért miután lehuppan az egyik helyre, hintázni kezd székével, azt próbálgatva, hogy meddig képes a két hátsó lábon egyensúlyozzon anélkül, hogy sajátjaival érintené a földet. Ha pedig váratlanul betörné koponyáját az esés következtében, legalább egy gonddal kevesebb volna számára.*
- Na, sikerült legombolni a kis hülye gyereket?
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.21 21:09:56
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242