//Maydeleine R., D'or Gaiffar, Nalaeä//
//Próféták//
*Míg May, a tündérhez igyekszik, maga sem bír tovább várni, izzó tekintete a dalnok szemeibe fúródik, feketén tündöklő arcán világló szemfehérje, annak rémült arcát kutatja. Nem érinti meg, az elhangzottak túlságosan felkeltik kíváncsiságát, hogy helyben koncolja fel, s a hamis prófétáknak kijáró tiszteletben részesítse, szívét vegye markával. Nem jár messze tőle, de még bizonytalan. A szavak, melyek a férfi száját elhagyják, ismerősek, de... túl régiek, túl ódonok, túl... megrázza a fejét halványan, s a dalnok gyötrődésére nem reagál, csak figyel. A kimondott szavak ismételten felhangoznak, a fennakadt tekintet látványára D'or fejét félrebiccentve hallgat. Időközben May, Nala segítségét is kéri, érkezésükre az ismerős, ismeretlen szöveg végére érnek. Hosszú percek ezek, míg D'or ajkát nyalja meg, tétovázik, s May ezüstharang hangját hallja, de egy ideig még a dalnokot fürkészi, csak később, lassan fordul a lányok felé, hosszan lehunyt pillákkal először, majd kinyitja azokat. Biccent Maynek, s egyetlen halk lehelettel engedi ki az addig feszültségtől beszorult levegőt. Kezét lágyan feltartja, nem szükséges a beavatkozás, nem lesz baj.*
- Fordíts, ha tudsz, tündér! *Szólal meg talán néhány idegtépő pillanat után mélyen recsegő hangon, egyértelműen Nalához szólva, Mayre, valamint a dalnokra is gondolva.* Des'khter... a szavak... ősiek, ősiebbek D'or nyelvénél, s az egyetlen igaz istentől az Egyetlentől, a Semmitől, az Elsőtől származnak, kinek neve, Ihs'maillon. *Egyelőre világi nyelven beszél.*
- Des'kht Tkh'ter medura ta Fama hak tir'kht! *"A Tkh'ter szavai ledöntik a falakat?!" A továbbiakban sivatagi nyelvén folytatja, s a Tkht'ter tíz pontját kezdi idézni.*
- Bh't ber, né katun hak tir'kht, jas ghokter, assele f'rothal. *Kezdi csendesen, lassan és halkan a dalnoknak a Tkh'ter szavait. "A napot nem lehet templomba zárni, Árnyékot vet, mi fényét rontja."*
- S'feté ber dorot, ho lit vrak, bh't signek profet! Harrsh't bh't katun... harrsh't! De okh'mna... de okh'ma! Né vrak bh't lit! *"Ki a napot élteti, s fényéből táplálkozik, csupán élősködő, hamis próféta. Gyűlöld az Árnyékot, erőd csak a sötétből merítsd, ne bántsd a napot, a Forróság atyját, fényét kíméld!" Hosszasan beszél, mindvégig áhítattal, nyugodtan, olykor keze is mozdul, de csupán a gesztikuláció erejéig. Sorban veszi a tanokat, s bár a dalnok értetlenkedhet, nem hagyja abba, s tekintetét nem engedi elszakajtani sajátjáról, ha kell kézzel fordítja vissza arcát. Másik szabad keze mindvégig May felé mutat, higgadtan, de határozottan. Nem lesz baj... sugallja a mozdulat... még.*
- ...egyetlen igaz istened az Egyetlen, a Semmi, az Első, kinek neve Ihs'maillon.
*Fejezi be végül, s, hogy Nala mennyit tudott fordítani akár a dalnoknak, akár a lánynak, egyáltalán megteszi-e, nem tudni.*
- Mutass utat, s nevezd magad neveden! *Szólítja fel a dalnokot végezetül.* Ha'kr fkh'a ha'kr! *Cél, cél után.*
- Ez fontos... *fordul a lányok felé, halvány nyugtató mosollyal* köszönöm, ha segítetek, D'ornak célja van, s talán most kap hozzá utat, May és kis tündér. *Magyarázza csendesen.*
- Szavai igazak, nem hamisak, így talán nem kell felvágnom. *Bólint még mindig mosolyogva a lányoknak, a dalnokra utalva. Nala ismerheti a sivatagi népek szeretetét, dühét, s szavajárását is, talán így tudja, hogy a szavaknak van ugyan jelentősége, de nem feltétlenül szó szerint értendők. Nem lesz vérengzés, legalábbis nem tervezi. Persze minden az úttól függ. Ha'kr fkh'a ha'kr!*