Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (1241. - 1260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-26 08:06:23
Üzenet elküldve: 2019-07-26 08:06:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Másnap délelőtt//
- Ó, remek *dől hátra, hogy helyet adjon a tányérnak* - Nagyon jól néz ki. Köszönöm.
*Míg a pultnál leadta a rendelését, nem is igazán figyelt, de ahogy az étel kiérkezik, már jobban szemügyre veszi a férfit.*
- Az az ital *pislog erőlködve, mint akinek tűz a nap a szemébe* - a kesernyés. Sellők... *tűnődik a nevén hosszan, de nem biztos, hogy eszébe jut, ha nem segítik ki. Ha Alfonz megteszi, csettintve mutat rá a kiváló beazonosításra.* - Az! Arra nincs valami ellenszer a házban? *A kérdés inkább költői, de sosem lehet tudni. Az évek, meg a rutin és a vendégek igényeinek alázatos kiszolgálása tartogathat életmentő praktikákat a Sellőház tarsolyában.*
- Mondja, Önök nem rokonok? *bukik ki a kérdés szinte önkéntelenül* - Darelld és Ön. *Tagadhatatlanul nyilvánvaló a hasonlóság, de azt ilyen fejfájás mellett nem tudná megmondani, hogy az öltözködés, a viselkedés vagy valóban a vonások mélyén megbúvó finom jegyek miatt vetődik fel benne a vérségi kapcsolat.* - Egyébként ő merre jár? Csak nem szabadnapja van? *kérdi, a tőle telhető lehető leghűvösebb, érdeklődés szintjére tiporva a hangsúlyt. Pillantása azért kutatón körbeszalad egyszer, de a futólag jelentéktelenségéhez szigorúan tartja magát, így nem veszi észre a rejtőzködő férfit.
Hörpint a teából, amibe nem tesz semmit a kanálon kívül. A szalonnára viszont mézet csurgat, mielőtt nekiáll felszelni.*
- Hogy jobban? *néz fel az evésből kicsit sandán a lába hogylétét firtató kérdésre.* - Ó, hát a jó Darelld jelentette az esetet? *Finoman letörli az ajkáról a szalonna és a méz fényét, mielőtt újra a teáért nyúlna.* - Beszámol... mindenről? *kérdi érdeklődve feljebb vonva egyik szemöldökét és a gőzölgő teát kortyolva Alfonzon tartja a tekintetét, míg választ kap.*
//Másnap délelőtt//
- Ó, remek *dől hátra, hogy helyet adjon a tányérnak* - Nagyon jól néz ki. Köszönöm.
*Míg a pultnál leadta a rendelését, nem is igazán figyelt, de ahogy az étel kiérkezik, már jobban szemügyre veszi a férfit.*
- Az az ital *pislog erőlködve, mint akinek tűz a nap a szemébe* - a kesernyés. Sellők... *tűnődik a nevén hosszan, de nem biztos, hogy eszébe jut, ha nem segítik ki. Ha Alfonz megteszi, csettintve mutat rá a kiváló beazonosításra.* - Az! Arra nincs valami ellenszer a házban? *A kérdés inkább költői, de sosem lehet tudni. Az évek, meg a rutin és a vendégek igényeinek alázatos kiszolgálása tartogathat életmentő praktikákat a Sellőház tarsolyában.*
- Mondja, Önök nem rokonok? *bukik ki a kérdés szinte önkéntelenül* - Darelld és Ön. *Tagadhatatlanul nyilvánvaló a hasonlóság, de azt ilyen fejfájás mellett nem tudná megmondani, hogy az öltözködés, a viselkedés vagy valóban a vonások mélyén megbúvó finom jegyek miatt vetődik fel benne a vérségi kapcsolat.* - Egyébként ő merre jár? Csak nem szabadnapja van? *kérdi, a tőle telhető lehető leghűvösebb, érdeklődés szintjére tiporva a hangsúlyt. Pillantása azért kutatón körbeszalad egyszer, de a futólag jelentéktelenségéhez szigorúan tartja magát, így nem veszi észre a rejtőzködő férfit.
Hörpint a teából, amibe nem tesz semmit a kanálon kívül. A szalonnára viszont mézet csurgat, mielőtt nekiáll felszelni.*
- Hogy jobban? *néz fel az evésből kicsit sandán a lába hogylétét firtató kérdésre.* - Ó, hát a jó Darelld jelentette az esetet? *Finoman letörli az ajkáról a szalonna és a méz fényét, mielőtt újra a teáért nyúlna.* - Beszámol... mindenről? *kérdi érdeklődve feljebb vonva egyik szemöldökét és a gőzölgő teát kortyolva Alfonzon tartja a tekintetét, míg választ kap.*
1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-25 19:18:54
Üzenet elküldve: 2019-07-25 19:18:54
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Másnap délelőtt//
*Az éjszaka, miután Yezától visszatért a fogadótérbe, gyorsan telik, s Alfonzzal felváltva alszanak. Egyikük sem nagy igényű, így megelégszenek a kicsivel, a mennyiség pont arra elegendő, hogy másnap reggelre mindkettejük viszonylag pihenten és frissebben álljanak szolgálatba. A Sellőház őreiről az a hír járja, hogy sohasem pihennek, ami sok esetben igaz is, azonban nem mindig. Az már inkább, hogy a megfelelő beosztás folytán, mindig akad, aki pihen, így forgásban van a csapat szünet nélkül, felkészülten. Szokásához híven, az utcán van, hol ebben a délelőtti órákban nem sokan járnak. A piac távolabb van, ide nem jut el a zaja, a Sellőház elhelyezkedéséből adódóan is szolid és diszkrét helyen telepedett meg. Laza mozdulattal veszi fel az ingét és az istálló melletti hordóban mossa meg arcát. Az edzés jó hatással van rá, élénkíti és erősíti. Az ing tiszta, edzés után szokta cserélni, így valóban megfelelő öltözetben fogadhatja a vendégeket. A pultban jelenleg Alfonz áll, s mikor halkan benyit a fogadótérbe, veszi észre, hogy Yeza akkor érkezik. Somolygás suhan át orr alatt, s egy félreeső sarokba húzódik, míg Alfonz üdvözli az ébredőt.*
- Üdvözlöm, kisasszony. *Mondja Alfonz, ki hasonló szőrű, mint Darelld, talán egy kissé idősebb és megviseltebb kiadásban. Arcán több a vágás, tekintete azonban barátságos, ugyan ő is sokszor kimért, mosolyából nem spórol.*
- Remélem jól aludt az éjjel. *Hajtja meg magát mosolyogva.* Azonnal tálalom. *Darelld mindeközben csak figyel, nem avatkozik közbe, ez most nem az ő köre. Míg Alfonz kikeveri a teát, melyet az egyik legerősebb teafűből készíti el az élénkítő, világoszöld teát, mit gőzölögve szolgál fel, a friss tojásból felütött omlett és sült szalonna mellé, tetején egy bodor petrezselyemlevéllel. Mellé zöldségköretet szervíroz és friss gyümölcslevet, ha a tea nem oltaná az ébredő szomját. A teához természetesen méz is jár, kis kancsóban csurgatóval kikészítve.*
- Jó étvágyat, kisasszony! *Ismét egy mosoly, Yeza számára talán megváltás ez a reggel.* Remélem jobban van a lába. *Fűzi hozzá.* Szüksége van még valamire? *Kérdezi.*
//Másnap délelőtt//
*Az éjszaka, miután Yezától visszatért a fogadótérbe, gyorsan telik, s Alfonzzal felváltva alszanak. Egyikük sem nagy igényű, így megelégszenek a kicsivel, a mennyiség pont arra elegendő, hogy másnap reggelre mindkettejük viszonylag pihenten és frissebben álljanak szolgálatba. A Sellőház őreiről az a hír járja, hogy sohasem pihennek, ami sok esetben igaz is, azonban nem mindig. Az már inkább, hogy a megfelelő beosztás folytán, mindig akad, aki pihen, így forgásban van a csapat szünet nélkül, felkészülten. Szokásához híven, az utcán van, hol ebben a délelőtti órákban nem sokan járnak. A piac távolabb van, ide nem jut el a zaja, a Sellőház elhelyezkedéséből adódóan is szolid és diszkrét helyen telepedett meg. Laza mozdulattal veszi fel az ingét és az istálló melletti hordóban mossa meg arcát. Az edzés jó hatással van rá, élénkíti és erősíti. Az ing tiszta, edzés után szokta cserélni, így valóban megfelelő öltözetben fogadhatja a vendégeket. A pultban jelenleg Alfonz áll, s mikor halkan benyit a fogadótérbe, veszi észre, hogy Yeza akkor érkezik. Somolygás suhan át orr alatt, s egy félreeső sarokba húzódik, míg Alfonz üdvözli az ébredőt.*
- Üdvözlöm, kisasszony. *Mondja Alfonz, ki hasonló szőrű, mint Darelld, talán egy kissé idősebb és megviseltebb kiadásban. Arcán több a vágás, tekintete azonban barátságos, ugyan ő is sokszor kimért, mosolyából nem spórol.*
- Remélem jól aludt az éjjel. *Hajtja meg magát mosolyogva.* Azonnal tálalom. *Darelld mindeközben csak figyel, nem avatkozik közbe, ez most nem az ő köre. Míg Alfonz kikeveri a teát, melyet az egyik legerősebb teafűből készíti el az élénkítő, világoszöld teát, mit gőzölögve szolgál fel, a friss tojásból felütött omlett és sült szalonna mellé, tetején egy bodor petrezselyemlevéllel. Mellé zöldségköretet szervíroz és friss gyümölcslevet, ha a tea nem oltaná az ébredő szomját. A teához természetesen méz is jár, kis kancsóban csurgatóval kikészítve.*
- Jó étvágyat, kisasszony! *Ismét egy mosoly, Yeza számára talán megváltás ez a reggel.* Remélem jobban van a lába. *Fűzi hozzá.* Szüksége van még valamire? *Kérdezi.*
1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-25 19:02:07
Üzenet elküldve: 2019-07-25 19:02:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Míg balja a lány testét öleli, s szorítja magához, addig csípője az utolsó önkéntelen, már inkább csiklandós rándulásokat végzi, amin önkéntelenül is felkuncog... amint levegőt kap persze. Kissé hátrébb tolja fenekét, hogy Zammiria tökéletesen beilleszkedjen az általa hagyott félkörbe. Balján fejét pihenteti, s a lány tarkóját nézi szüntelen. Zammiria eléri ajkait, mert amint mozdulni látja a lányt, maga is közelebb hajol. Lassan, becézőn futtatja végig egyetlen ujját a lány vállán, s kezén.*
- Mmmm... dorombolni? Csábító ajánlat... *Kuncog fel, majd a lány tarkójába csókol és nyögve húzódik hátrébb kissé, hogy kifacsart testüknek könnyebb lehetőséget adjon. Ha a lány akar élni a lehetőséggel, felé fordulhat, s bár a test nem kíván, a szem attól még vágyakozva fut végig a hamuszín bőrön.*
- Olyan volt, mint az első... *Emeli játékosan egyik ujját szájához tanakodást színlelve.* Vagy... talán inkább a második? Nem! A harmadik! Öhm... mióta is ismerjük egymást? Csináltunk mi egyáltalán bármi mást? *Nevet fel, persze viccel, látszik a szemein. Balja most a lány arcán játszik, s dús ajkain húzza végig ujját.*
- Az én vadmacskám... *Nevet tovább.* hát téged ne lepnélek meg?! *Hördül fel, s pajkosan húzza maga felé a lány fenekét.*
- Igazából, csupán egy padlást szerettem volna megmutatni, s lám, közben már be is rendeztük. Megszámoltuk a sarkokat. *Bólint csendesen csillogó tekintettel.* Vagy nem így mondják? Huh, még az a szerencse, hogy nem kör alakú! *Lódít. Egyszeriben megered a nyelve, annyi minden butaság jut eszébe, de jó most így kissé csacsogni. Nem jut eszébe a nyűg, a veszély, a feszültség, mintha nem is a kikötőben, sokkal inkább a templomkertben járnának. Persze abban az esetben Eeyr haragja elől menekülhetnének... amit természetesen el is képzel, pongyolát maga elé szorítva.*
- Szerinted meddig tudjuk titokban tartani? *Vált hirtelen témát.* Alaposak, jó megfigyelők, előbb utóbb kitudódik, s észreveszik. Bár... talán már nem is bánnám annyira, mindenesetre a többiek előtt, jobb így, jobb távolságot tartva. *Győzi meg hirtelen magát.*
- Nos? *Vált témát.* Hogyan rendezzük be? *Néz hirtelen körbe a padlástérben, majd mosolyogva pillant vissza fél szemmel a lányra, akárha kacsintana.*
- Kell ide egyáltalán bármi is? *Kuncog fel.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Míg balja a lány testét öleli, s szorítja magához, addig csípője az utolsó önkéntelen, már inkább csiklandós rándulásokat végzi, amin önkéntelenül is felkuncog... amint levegőt kap persze. Kissé hátrébb tolja fenekét, hogy Zammiria tökéletesen beilleszkedjen az általa hagyott félkörbe. Balján fejét pihenteti, s a lány tarkóját nézi szüntelen. Zammiria eléri ajkait, mert amint mozdulni látja a lányt, maga is közelebb hajol. Lassan, becézőn futtatja végig egyetlen ujját a lány vállán, s kezén.*
- Mmmm... dorombolni? Csábító ajánlat... *Kuncog fel, majd a lány tarkójába csókol és nyögve húzódik hátrébb kissé, hogy kifacsart testüknek könnyebb lehetőséget adjon. Ha a lány akar élni a lehetőséggel, felé fordulhat, s bár a test nem kíván, a szem attól még vágyakozva fut végig a hamuszín bőrön.*
- Olyan volt, mint az első... *Emeli játékosan egyik ujját szájához tanakodást színlelve.* Vagy... talán inkább a második? Nem! A harmadik! Öhm... mióta is ismerjük egymást? Csináltunk mi egyáltalán bármi mást? *Nevet fel, persze viccel, látszik a szemein. Balja most a lány arcán játszik, s dús ajkain húzza végig ujját.*
- Az én vadmacskám... *Nevet tovább.* hát téged ne lepnélek meg?! *Hördül fel, s pajkosan húzza maga felé a lány fenekét.*
- Igazából, csupán egy padlást szerettem volna megmutatni, s lám, közben már be is rendeztük. Megszámoltuk a sarkokat. *Bólint csendesen csillogó tekintettel.* Vagy nem így mondják? Huh, még az a szerencse, hogy nem kör alakú! *Lódít. Egyszeriben megered a nyelve, annyi minden butaság jut eszébe, de jó most így kissé csacsogni. Nem jut eszébe a nyűg, a veszély, a feszültség, mintha nem is a kikötőben, sokkal inkább a templomkertben járnának. Persze abban az esetben Eeyr haragja elől menekülhetnének... amit természetesen el is képzel, pongyolát maga elé szorítva.*
- Szerinted meddig tudjuk titokban tartani? *Vált hirtelen témát.* Alaposak, jó megfigyelők, előbb utóbb kitudódik, s észreveszik. Bár... talán már nem is bánnám annyira, mindenesetre a többiek előtt, jobb így, jobb távolságot tartva. *Győzi meg hirtelen magát.*
- Nos? *Vált témát.* Hogyan rendezzük be? *Néz hirtelen körbe a padlástérben, majd mosolyogva pillant vissza fél szemmel a lányra, akárha kacsintana.*
- Kell ide egyáltalán bármi is? *Kuncog fel.*
1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-25 18:18:09
Üzenet elküldve: 2019-07-25 18:18:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Igyunk!//
//Cassy, Reyraa, Shan, Khul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ordas módon felröhög, melynek egyrészt az az oka, hogy tetszik neki, ahogyan Shan értékeli a vicceit, s hátba vágja, amitől azért kicsit meg is tántorodik, másrészt pedig Cassy vigyora, akit meg még nem látott így sohasem, nem véletlen hát, hogy próbálja addig itatni, amíg csak lehet. Mármint addig, ameddig ő bírja, mert sokkal inkább Khul az, aki hadilábon áll.*
- Ugyan! *Legyint.* Látom én, hogy bírja a kedves beszédet, hisz már közülünk való ő is! *Rikkant nagyokat, majd a kis Cassy, utána asztaltáncoltatás után kissé le is nyugszik. A barátság témája nehéz dolog, bár... azt igazából nem is tudja, hogy miért. Azt sem érti, hogy miért tört rá hirtelen bánatosság, de borzasztó boci szemeket tud ilyenkor ereszteni.*
- Kösz, cimbi! Ez igazán jól esett! *Sóhajt fel őszintén.* Te meg, *Fordul Cassyhez.* ha leöntesz, hát leöntesz... kénytelen leszel utána átöltöztetni! *Arra bezzeg még van energiája, hogy szemöldöke körbeszaladjon hatszor homlokán, oda és vissza, le és föl, akárha külön életet élne. Reyra míg megérkezik, csudicsibe máris új ötlettel áll elő, ami fenemód tetszik a harcizomnak. Persze az is, hogy a nyakában kotorászik, ha ezt tudja, két hektót borít bele. Persze nevetve, tessékeli arrébb:*
- Jóvanmá' jóvanazúgy, Cassyke... *Rötyög magában összefüggéstelenül, aztán persze hagyja magát megvezetni... mármint az asztalhoz, ahová úgy zuttyan le, mint két, három lábú kólikás tehén.*
- Fú' bazmeg... *Fújtat is egy hatalmasat csak úgy magának, aztán öklébe nyom egy büfit.* Asszem berúgtam. *Tájékoztatja Shant, míg Cassy sörért megy.* Gondolod nem kéne? *Méregeti gyanakodva a lányt.* Shan, te ittál, hogy ilyen hülyeségeket beszélsz? *Kérdezi vigyorogva.* A Vantruez család sarjai nem állnak meg, míg szét nem csapják magukat. Khul'ie nagypapa ilyenkor anyaszült meztelen, álló gyíkkal rohangált az utcán "Nőt akarok!" mindig azt üvöltötte a vén szaros. A nagyi nem győzött törölközőt ráakasztani az öregre. *Heherészik mesélve, különösebben nem is halkítja le magát, így Cassy is kiválóan hallhatja, főként, hogy az asztalon lévő sörös hordó nincs messze.*
- Jahm... felőlem is mehet... *Nyalja körbe pofázmányát, mikor meglátja Cassy kezében a derűsen és üdén, habzó gyöngyöző seritalt, minek hűvösségétől bepárásodik a korsó fala, meg könnybe lábad a harcos tekintete. Magához is ragadja, persze nem a kezdeményezést, azt Shanra bízza, ezúttal nem is kotyog bele, csupán ráerősít.*
- Halljuk, halljuk... *Kissé bánatos ugyan... alig várja, hogy olyat kérdezzenek tőle, amire nem tud válaszolni, lehet kissé sajátságosan értelmezi a szabályokat. Azért sutyiban belelógatja kicsit a nyelvét, s csak sandán néz körbe látta-e valaki, hogy csalt.*
//Cassy, Reyraa, Shan, Khul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ordas módon felröhög, melynek egyrészt az az oka, hogy tetszik neki, ahogyan Shan értékeli a vicceit, s hátba vágja, amitől azért kicsit meg is tántorodik, másrészt pedig Cassy vigyora, akit meg még nem látott így sohasem, nem véletlen hát, hogy próbálja addig itatni, amíg csak lehet. Mármint addig, ameddig ő bírja, mert sokkal inkább Khul az, aki hadilábon áll.*
- Ugyan! *Legyint.* Látom én, hogy bírja a kedves beszédet, hisz már közülünk való ő is! *Rikkant nagyokat, majd a kis Cassy, utána asztaltáncoltatás után kissé le is nyugszik. A barátság témája nehéz dolog, bár... azt igazából nem is tudja, hogy miért. Azt sem érti, hogy miért tört rá hirtelen bánatosság, de borzasztó boci szemeket tud ilyenkor ereszteni.*
- Kösz, cimbi! Ez igazán jól esett! *Sóhajt fel őszintén.* Te meg, *Fordul Cassyhez.* ha leöntesz, hát leöntesz... kénytelen leszel utána átöltöztetni! *Arra bezzeg még van energiája, hogy szemöldöke körbeszaladjon hatszor homlokán, oda és vissza, le és föl, akárha külön életet élne. Reyra míg megérkezik, csudicsibe máris új ötlettel áll elő, ami fenemód tetszik a harcizomnak. Persze az is, hogy a nyakában kotorászik, ha ezt tudja, két hektót borít bele. Persze nevetve, tessékeli arrébb:*
- Jóvanmá' jóvanazúgy, Cassyke... *Rötyög magában összefüggéstelenül, aztán persze hagyja magát megvezetni... mármint az asztalhoz, ahová úgy zuttyan le, mint két, három lábú kólikás tehén.*
- Fú' bazmeg... *Fújtat is egy hatalmasat csak úgy magának, aztán öklébe nyom egy büfit.* Asszem berúgtam. *Tájékoztatja Shant, míg Cassy sörért megy.* Gondolod nem kéne? *Méregeti gyanakodva a lányt.* Shan, te ittál, hogy ilyen hülyeségeket beszélsz? *Kérdezi vigyorogva.* A Vantruez család sarjai nem állnak meg, míg szét nem csapják magukat. Khul'ie nagypapa ilyenkor anyaszült meztelen, álló gyíkkal rohangált az utcán "Nőt akarok!" mindig azt üvöltötte a vén szaros. A nagyi nem győzött törölközőt ráakasztani az öregre. *Heherészik mesélve, különösebben nem is halkítja le magát, így Cassy is kiválóan hallhatja, főként, hogy az asztalon lévő sörös hordó nincs messze.*
- Jahm... felőlem is mehet... *Nyalja körbe pofázmányát, mikor meglátja Cassy kezében a derűsen és üdén, habzó gyöngyöző seritalt, minek hűvösségétől bepárásodik a korsó fala, meg könnybe lábad a harcos tekintete. Magához is ragadja, persze nem a kezdeményezést, azt Shanra bízza, ezúttal nem is kotyog bele, csupán ráerősít.*
- Halljuk, halljuk... *Kissé bánatos ugyan... alig várja, hogy olyat kérdezzenek tőle, amire nem tud válaszolni, lehet kissé sajátságosan értelmezi a szabályokat. Azért sutyiban belelógatja kicsit a nyelvét, s csak sandán néz körbe látta-e valaki, hogy csalt.*
1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-25 18:09:04
Üzenet elküldve: 2019-07-25 18:09:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mosolyogva hunyja le a szemét. El tudna aludni ezzel az érzéssel. El tudna, ha rajta múlna. Az álom viszont öntörvényű dolog, és bizonyosan valahol a környéken jár, de Yezával még nem kokettál.
Míg lent egész hűvös volt, itt a szobában megrekedt a nappali meleg. A takarót hamar a lány combjai közé gyűri a forgolódás. Végül csak kiűzi Yezát az ágyból a fülledt levegő, hogy ablakot nyisson. A párnán hagyott dohányos zacskót se hagyja akkor már veszendőbe. Szikrát pattint egy mécsesbe, s a fényénél megtölti a sudárt. Közben Darelld szavai járnak a fejében. Forgatja, megrágja különös, távolságtartó tónusukat, míg rágyújt.
A holmiját szépen eligazgatja a széken, a tőrt gondosan a ruhái közé rejti. A batyuját pedig a szekrény aljába teszi anélkül, hogy kicsomagolna. Ujjai végigsimítanak az akasztón talált selyemköntösön. Praktikus darab egy ilyen helyen. Az anyag hűvöse kellemesen borul a vállaira. Látszik, hogy a ruhadarabot úgy szabták, hogy egy átlagos testalkatú férfira vagy nőre is passzoljon. Arra tökéletes, hogy meg ne hűljön, bár a kötővel nem bajlódik, sem azzal, hogy egyáltalán összehúzza magán a köntöst. Jóleső érzés ez a hűvös a bőrén, ami a kikötő felől szökik be az ablakon.
A szeme megakad az asztalkán hagyott italokon. Némi vacilálás után aztán össze is önti a két félig teli pohár tartalmát, ami így kis híján túlszalad a peremen, de gyorsan lehörpöli a tetejét. Érdekes ízvilága van az italnak, amivel Cassy lepte meg őket, de egészen jól harmonizál a dohánnyal, úgyhogy magához veszi a kellemes pöfékelés és nézelődés mellé. Féloldalasan a párkányra ülve sütteti magát a gyér holdfényben, míg a pipát elszívja. Mostanra már egészen elcsendesedtek az utcák. A kitartóbbak még züllenek, a korán kezdők pedig már elérték a részegségnek azt a fokát, ahol a lábuk magától hazaviszi őket (igaz, útjukba tűzve pár lendületesen, célirányosan induló, de kurfliba tekeredő sasszét) vagy egy fal tövébe csúszva egyszerűen kidőlnek, a holnapra eltéve maradék erejüket. Egészen ismerősnek hat ez a közeg, bár a levegőt megszínező hínár- és halszagot még nem szokta meg az orra.
Az ital utolsó pár kortyát már nem kívánja igazán, de azt már nem akarja meghagyni, úgyhogy inkább lehúzza gyorsan. Kikocogtatja a pipából a hamut, mielőtt az ablakot behajtja. Azért annyi rést hagy, hogy járjon a levegő. A poharat szépen visszateszi a tálcára a pipával együtt és bebújik az ágyba.
A fűszeres füst meg az ital kellőképpen fejbe vágja hozzá, hogy már ne legyenek gondjai az elalvással. De mint utóbb kiderül, azért ennek is megvan a böjtje.
Az álom kusza áradatként folyja körül, melyből füstös, fülledt kép bontakozik ki lassacskán. Kótyagos fejjel dülöngél valami zene ritmusára. Egy pillanatra meg kell kapaszkodnia Darelld vállában, aki egy kerek hokedlin ül, teljesen meztelenül, egyedül a lába közt tartott homokóra alakú dob takarja. Mellette Shan hajladozik, forgolódik, a kezében valamilyen csörgőt rázogat az ütemtől teljesen elrugaszkodva. Rajta csak egy apró kis szoknyácska van, de lehet, hogy csak valami asztalterítőből csomózott alkalmatosság. Keblei közepén egy-egy apró polip kapaszkodik az életéért. A fején pedig egy fura kalap van, mintha a karimája lenne a tányér, a többi rész pedig pont úgy néz ki, mint Shan vacsorája. A "tányérról" lelógó tapadókorongos csápok végén kerek csengettyűk teszik hozzá a saját részüket az előadás kakofóniájához. Yeza eredetileg fekete és vörös liliomok szirmait szórta rájuk egy nagy tálcáról, aztán miután az kifogyott, jött az álom logikája szerint teljesen kézenfekvő alternatíva: a vadásztál. A sűrű, bronzszínű szaft csak úgy folyik végig a két előadó bőrén, lassú gályákként úsznak rajta a stílusosan vékonyra szelt húsok, gurulnak a nagyobb kockák. Amikor elfogy, Yeza kicsit imbolyogva, de részeg vidorsággal indul el egy következőért. A színpad szélén lecsüccsen, hogy lekászálódjon, de egy hirtelen rántás az oldalára dönti. Khul húzza magához a pódium padlatán és mindjárt le is vámolja egy csókkal. Egy amolyan Khul-féle, mohó és szégyentelen fajtával. A telhetetlen harcizom keze már bontja is szét Yeza ingének kötőjét, hogy jobban hozzáférjen. A vörös nem is áll ellen, csak akkor próbálja eltolni magától a másikat, mikor ráébred, hogy a férfi mindeközben a mogorva pultoslányon dolgozik nagy átéléssel. Ám furcsamód Mady nem lesz dühös. Sőt. Mákonyos nevetéssel simít végig rajtuk. Ujján ott csillog az az elképesztő gyűrű, melynek párja Khul keblet markoló mancsán díszeleg. Ekkor lesz teljesen világos, hogy ez az egész valójában a kettős eljegyzési ünnepsége. A nászra pedig Reyraa mondja az áldást. Valakinek a nyakában ül. A keze alapján egy mélységi hím lehet. Az arca nem látszik, mert Reyraa szoknyája takarja. A sötétszürke bőrön kanyargó tetoválások most egy kicsit mintha mások lennének. Élénk vörös színűek és mintha sok-sok vágott pupillájú szemet formáznának. A homlokára pedig egy nagy, vörös háromszög van festve.
Yeza épp csak ki tud csusszanni a kettős közül, mielőtt ünnepi édeshármasba rántanák, de ennek örömére nagyjából úgy bucskázik le a színpadról.
Feltápászkodva látja meg, hogy Darelld őt figyeli szokásos őrposztjáról. Mintha valami rémlene, hogy az előbb még a színpadon... mindegy. A gesztenyeszín szemek egyenesen őt nézik és Yeza szinte fürdőzik a figyelemben. Eltölti az érzés, hogy ellenállhatatlan. Igyekszik úgy támaszkodni, hogy minél előnyösebben domborítson a csodálathoz. A léha mosolygás az arcán ragad, a szíve pedig egyre hevesebben dübörög, amikor a marcona őr egyszer csak ellöki magát a faltól és felé indul. Nem áll meg, megtámaszkodik a színpad szélén és egészen közel hajol Yezához. A szíve majd' kiugrik a helyéről, mikor a férfi forró leheletét érzi csiklandani a nyakán, a fülcimpáján. És akkor Darelld azon az elmondhatatlanul érzéki hangján a fülébe súg.*
- Valami van a fogadon.
//Napváltás//
//Másnap délelőtt//
*Yeza elég későn ébred és iszonyatosan nyúzottan. Tiszta ruhát vesz és a kötés miatt, az egyszerűség kedvéért sarut. Megmossa az arcát, de nem igazán segít a kótyagosságán. Nem kellett volna ledöntenie már azt az italt az éjjel. Egészen bizonyos benne, hogy az lehetett a ludas.
A tarkóját masszírozva botorkál le a lépcsőn, olykor-olykor inkább csak lábujjhegyre terhel a sebesült lábán. Nem a fájdalom miatt, hanem inkább csak, hogy véletlenül se nyíljon fel a vágás.*
- Kaphatnék valami reggelit? *kérdi a pultnál épp szolgálatot teljesítőt.* - Mindegy mit, csak bőséges legyen. *Ez már egy bevált módszer nála a macskajaj elűzésére.* - Meg egy teát. Olyan erőset, hogy megálljon benne a kanál. Az nagyon jó lenne *biccent hálásan, aztán le is dobja magát az egyik asztalhoz. A lábát felpakolja a szemben lévő székre, úgy dől előre, hogy hasogató fejét masszírozza lassú, körkörös mozdulatokkal.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mosolyogva hunyja le a szemét. El tudna aludni ezzel az érzéssel. El tudna, ha rajta múlna. Az álom viszont öntörvényű dolog, és bizonyosan valahol a környéken jár, de Yezával még nem kokettál.
Míg lent egész hűvös volt, itt a szobában megrekedt a nappali meleg. A takarót hamar a lány combjai közé gyűri a forgolódás. Végül csak kiűzi Yezát az ágyból a fülledt levegő, hogy ablakot nyisson. A párnán hagyott dohányos zacskót se hagyja akkor már veszendőbe. Szikrát pattint egy mécsesbe, s a fényénél megtölti a sudárt. Közben Darelld szavai járnak a fejében. Forgatja, megrágja különös, távolságtartó tónusukat, míg rágyújt.
A holmiját szépen eligazgatja a széken, a tőrt gondosan a ruhái közé rejti. A batyuját pedig a szekrény aljába teszi anélkül, hogy kicsomagolna. Ujjai végigsimítanak az akasztón talált selyemköntösön. Praktikus darab egy ilyen helyen. Az anyag hűvöse kellemesen borul a vállaira. Látszik, hogy a ruhadarabot úgy szabták, hogy egy átlagos testalkatú férfira vagy nőre is passzoljon. Arra tökéletes, hogy meg ne hűljön, bár a kötővel nem bajlódik, sem azzal, hogy egyáltalán összehúzza magán a köntöst. Jóleső érzés ez a hűvös a bőrén, ami a kikötő felől szökik be az ablakon.
A szeme megakad az asztalkán hagyott italokon. Némi vacilálás után aztán össze is önti a két félig teli pohár tartalmát, ami így kis híján túlszalad a peremen, de gyorsan lehörpöli a tetejét. Érdekes ízvilága van az italnak, amivel Cassy lepte meg őket, de egészen jól harmonizál a dohánnyal, úgyhogy magához veszi a kellemes pöfékelés és nézelődés mellé. Féloldalasan a párkányra ülve sütteti magát a gyér holdfényben, míg a pipát elszívja. Mostanra már egészen elcsendesedtek az utcák. A kitartóbbak még züllenek, a korán kezdők pedig már elérték a részegségnek azt a fokát, ahol a lábuk magától hazaviszi őket (igaz, útjukba tűzve pár lendületesen, célirányosan induló, de kurfliba tekeredő sasszét) vagy egy fal tövébe csúszva egyszerűen kidőlnek, a holnapra eltéve maradék erejüket. Egészen ismerősnek hat ez a közeg, bár a levegőt megszínező hínár- és halszagot még nem szokta meg az orra.
Az ital utolsó pár kortyát már nem kívánja igazán, de azt már nem akarja meghagyni, úgyhogy inkább lehúzza gyorsan. Kikocogtatja a pipából a hamut, mielőtt az ablakot behajtja. Azért annyi rést hagy, hogy járjon a levegő. A poharat szépen visszateszi a tálcára a pipával együtt és bebújik az ágyba.
A fűszeres füst meg az ital kellőképpen fejbe vágja hozzá, hogy már ne legyenek gondjai az elalvással. De mint utóbb kiderül, azért ennek is megvan a böjtje.
Az álom kusza áradatként folyja körül, melyből füstös, fülledt kép bontakozik ki lassacskán. Kótyagos fejjel dülöngél valami zene ritmusára. Egy pillanatra meg kell kapaszkodnia Darelld vállában, aki egy kerek hokedlin ül, teljesen meztelenül, egyedül a lába közt tartott homokóra alakú dob takarja. Mellette Shan hajladozik, forgolódik, a kezében valamilyen csörgőt rázogat az ütemtől teljesen elrugaszkodva. Rajta csak egy apró kis szoknyácska van, de lehet, hogy csak valami asztalterítőből csomózott alkalmatosság. Keblei közepén egy-egy apró polip kapaszkodik az életéért. A fején pedig egy fura kalap van, mintha a karimája lenne a tányér, a többi rész pedig pont úgy néz ki, mint Shan vacsorája. A "tányérról" lelógó tapadókorongos csápok végén kerek csengettyűk teszik hozzá a saját részüket az előadás kakofóniájához. Yeza eredetileg fekete és vörös liliomok szirmait szórta rájuk egy nagy tálcáról, aztán miután az kifogyott, jött az álom logikája szerint teljesen kézenfekvő alternatíva: a vadásztál. A sűrű, bronzszínű szaft csak úgy folyik végig a két előadó bőrén, lassú gályákként úsznak rajta a stílusosan vékonyra szelt húsok, gurulnak a nagyobb kockák. Amikor elfogy, Yeza kicsit imbolyogva, de részeg vidorsággal indul el egy következőért. A színpad szélén lecsüccsen, hogy lekászálódjon, de egy hirtelen rántás az oldalára dönti. Khul húzza magához a pódium padlatán és mindjárt le is vámolja egy csókkal. Egy amolyan Khul-féle, mohó és szégyentelen fajtával. A telhetetlen harcizom keze már bontja is szét Yeza ingének kötőjét, hogy jobban hozzáférjen. A vörös nem is áll ellen, csak akkor próbálja eltolni magától a másikat, mikor ráébred, hogy a férfi mindeközben a mogorva pultoslányon dolgozik nagy átéléssel. Ám furcsamód Mady nem lesz dühös. Sőt. Mákonyos nevetéssel simít végig rajtuk. Ujján ott csillog az az elképesztő gyűrű, melynek párja Khul keblet markoló mancsán díszeleg. Ekkor lesz teljesen világos, hogy ez az egész valójában a kettős eljegyzési ünnepsége. A nászra pedig Reyraa mondja az áldást. Valakinek a nyakában ül. A keze alapján egy mélységi hím lehet. Az arca nem látszik, mert Reyraa szoknyája takarja. A sötétszürke bőrön kanyargó tetoválások most egy kicsit mintha mások lennének. Élénk vörös színűek és mintha sok-sok vágott pupillájú szemet formáznának. A homlokára pedig egy nagy, vörös háromszög van festve.
Yeza épp csak ki tud csusszanni a kettős közül, mielőtt ünnepi édeshármasba rántanák, de ennek örömére nagyjából úgy bucskázik le a színpadról.
Feltápászkodva látja meg, hogy Darelld őt figyeli szokásos őrposztjáról. Mintha valami rémlene, hogy az előbb még a színpadon... mindegy. A gesztenyeszín szemek egyenesen őt nézik és Yeza szinte fürdőzik a figyelemben. Eltölti az érzés, hogy ellenállhatatlan. Igyekszik úgy támaszkodni, hogy minél előnyösebben domborítson a csodálathoz. A léha mosolygás az arcán ragad, a szíve pedig egyre hevesebben dübörög, amikor a marcona őr egyszer csak ellöki magát a faltól és felé indul. Nem áll meg, megtámaszkodik a színpad szélén és egészen közel hajol Yezához. A szíve majd' kiugrik a helyéről, mikor a férfi forró leheletét érzi csiklandani a nyakán, a fülcimpáján. És akkor Darelld azon az elmondhatatlanul érzéki hangján a fülébe súg.*
- Valami van a fogadon.
//Napváltás//
//Másnap délelőtt//
*Yeza elég későn ébred és iszonyatosan nyúzottan. Tiszta ruhát vesz és a kötés miatt, az egyszerűség kedvéért sarut. Megmossa az arcát, de nem igazán segít a kótyagosságán. Nem kellett volna ledöntenie már azt az italt az éjjel. Egészen bizonyos benne, hogy az lehetett a ludas.
A tarkóját masszírozva botorkál le a lépcsőn, olykor-olykor inkább csak lábujjhegyre terhel a sebesült lábán. Nem a fájdalom miatt, hanem inkább csak, hogy véletlenül se nyíljon fel a vágás.*
- Kaphatnék valami reggelit? *kérdi a pultnál épp szolgálatot teljesítőt.* - Mindegy mit, csak bőséges legyen. *Ez már egy bevált módszer nála a macskajaj elűzésére.* - Meg egy teát. Olyan erőset, hogy megálljon benne a kanál. Az nagyon jó lenne *biccent hálásan, aztán le is dobja magát az egyik asztalhoz. A lábát felpakolja a szemben lévő székre, úgy dől előre, hogy hasogató fejét masszírozza lassú, körkörös mozdulatokkal.*
1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-25 16:47:21
Üzenet elküldve: 2019-07-25 16:47:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vadmacskásan morran a húsába markoló ujjak okozta kéjes fájdalomra. Azt sem bánja, ha napokig látszani fog még, ha minden átöltözésnél átremeg majd gyomrán a gyönyörű emlék, s tán hirtelen hiányolni kezdené Ralast szoba magányában. Minél kíméletlenebb és önzőbb a férfi, Zam annál elégedettebb, mert ebből is azt érzi, hogy nem csak az ő telhetetlen étvágya miatt vannak együtt sokadszorra is, s nem csak egy ügyfél kedvét kereső trükk eredménye, hogy ennyire élvez minden pillanatot a férfival. Ralas nem téved, mikor félreteszi a nőt egyenrangúként csodáló, szelíd romantikát, és megengedi magának, hogy durvább tettei és gondolatai legyenek, akárha egy törődésre méltatlan kéjnőben lelné kedvét erőszakosan. Ugyan a mélységi nőstény nem látja a mohó arckifejezést, ám érzi a férfi testének türelmetlen, birtokló, mélyre érő mozdulataiban, és biztatja is csípője ingerlő játékával.
Jóleső sóhajjal és a férfi nevével az ajkán emelkedik fel, mikor Ralas felhúzza magával, fejét hátrahajtja, egyik karját maga mögé emeli, hogy az odahajoló férfi hajába fúrja ujjait, cirógassa tarkóját. Másik keze hol Ralas ölelő, simogató karját becézi, hol felemeli azt is kecsesen, még sebezhetőbbé téve önmagát. Megint egymásnak felszülnek, mint az íj és a húr, együtt vonaglanak izgató mozdulatokkal, mit a tűz körül táncoló kéjnők imitálnak apró fémcsengőkkel varrt, átsejlő kelmékben. Zam testét nem fedi más, csak Ralas ölelő karja, keblei sóváran karcolják a rájuk eső fénysávot. Nyögései között egyre többször gördül le ajkairól a férfi neve, olykor pedig istenéhez fohászkodik, mígnem már csak az állatias morranások és vékony hangú nyögések maradnak. Szorosan összetapadnak a simítva szorító ölelésben, kezeit leengedi, s egyikkel a férfi karjába, a másikkal a hátsójára markol. A gyönyör sikolya hasít a pajzán duett záró harmóniájába, testén átreszket a szinte sírásra ösztökélő öröm, s Ralas is felér vele a magasba, tán egészen az egyik holdig repülnek együtt, megosztva szárnyukat.
Zam hátradől erőtlenül, fejét a férfi vállára engedi, csak annyira tartja magát, hogy ne boruljanak el, de már alig-alig mozdul, inkább csak hagyja, hogy párja kinyerje az utolsó cseppeket is szenvedélyük nektárjából, lökésére reagálva vonaglik meg a karjaiban. *
- Iste… nem…
*Pihegi szédülve, elfúlón, kiszáradt szájjal. Lehunyja a szemeit, és nagyokat sóhajt a fel-felcsapó örömhullámokra, miket Ralas lecsengő tánca fodroz. Végül aztán megadják magukat a kimerültségnek és elnyúlnak a rongykupacon, akár két nagymacska a nász után. Zamot védelmezőn öleli körbe a férfi hátulról, kényelmét is így találja meg, szorosan hozzábújva, cirógatva, ahol éri, egyik kezével a combját becézve. Nevetőn szusszan a kívánságra, most éppen bármire rá tudná venni a férfi ezért a csodás élményért cserébe.*
- Úgy lesz, ahogy akarod, kedvesem.
*Arcát azért felé fordítja, hátha elér egy csókot, de ha csak arcát simítja hozzá a férfi, azzal is elégedett lesz. A szemeiben túláradó öröm csillog, ha netán találkozik tekintetük. Mély levegővel szusszan, és ellazítja izmait.*
- Ha akarod, dorombolok is neked.
*Húzódik vigyorra a szája. Apránként helyreáll zaklatott légzése és verejtékben fürdő teste is száradni kezd, kivéve ott, ahol Ralasszal összesimulnak. Megforgatja orra előtt egyik megszorított csuklóját, melyen még mindig ott van a férfi kezének nyoma. Felkuncog.*
- Mindig meglepsz.
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vadmacskásan morran a húsába markoló ujjak okozta kéjes fájdalomra. Azt sem bánja, ha napokig látszani fog még, ha minden átöltözésnél átremeg majd gyomrán a gyönyörű emlék, s tán hirtelen hiányolni kezdené Ralast szoba magányában. Minél kíméletlenebb és önzőbb a férfi, Zam annál elégedettebb, mert ebből is azt érzi, hogy nem csak az ő telhetetlen étvágya miatt vannak együtt sokadszorra is, s nem csak egy ügyfél kedvét kereső trükk eredménye, hogy ennyire élvez minden pillanatot a férfival. Ralas nem téved, mikor félreteszi a nőt egyenrangúként csodáló, szelíd romantikát, és megengedi magának, hogy durvább tettei és gondolatai legyenek, akárha egy törődésre méltatlan kéjnőben lelné kedvét erőszakosan. Ugyan a mélységi nőstény nem látja a mohó arckifejezést, ám érzi a férfi testének türelmetlen, birtokló, mélyre érő mozdulataiban, és biztatja is csípője ingerlő játékával.
Jóleső sóhajjal és a férfi nevével az ajkán emelkedik fel, mikor Ralas felhúzza magával, fejét hátrahajtja, egyik karját maga mögé emeli, hogy az odahajoló férfi hajába fúrja ujjait, cirógassa tarkóját. Másik keze hol Ralas ölelő, simogató karját becézi, hol felemeli azt is kecsesen, még sebezhetőbbé téve önmagát. Megint egymásnak felszülnek, mint az íj és a húr, együtt vonaglanak izgató mozdulatokkal, mit a tűz körül táncoló kéjnők imitálnak apró fémcsengőkkel varrt, átsejlő kelmékben. Zam testét nem fedi más, csak Ralas ölelő karja, keblei sóváran karcolják a rájuk eső fénysávot. Nyögései között egyre többször gördül le ajkairól a férfi neve, olykor pedig istenéhez fohászkodik, mígnem már csak az állatias morranások és vékony hangú nyögések maradnak. Szorosan összetapadnak a simítva szorító ölelésben, kezeit leengedi, s egyikkel a férfi karjába, a másikkal a hátsójára markol. A gyönyör sikolya hasít a pajzán duett záró harmóniájába, testén átreszket a szinte sírásra ösztökélő öröm, s Ralas is felér vele a magasba, tán egészen az egyik holdig repülnek együtt, megosztva szárnyukat.
Zam hátradől erőtlenül, fejét a férfi vállára engedi, csak annyira tartja magát, hogy ne boruljanak el, de már alig-alig mozdul, inkább csak hagyja, hogy párja kinyerje az utolsó cseppeket is szenvedélyük nektárjából, lökésére reagálva vonaglik meg a karjaiban. *
- Iste… nem…
*Pihegi szédülve, elfúlón, kiszáradt szájjal. Lehunyja a szemeit, és nagyokat sóhajt a fel-felcsapó örömhullámokra, miket Ralas lecsengő tánca fodroz. Végül aztán megadják magukat a kimerültségnek és elnyúlnak a rongykupacon, akár két nagymacska a nász után. Zamot védelmezőn öleli körbe a férfi hátulról, kényelmét is így találja meg, szorosan hozzábújva, cirógatva, ahol éri, egyik kezével a combját becézve. Nevetőn szusszan a kívánságra, most éppen bármire rá tudná venni a férfi ezért a csodás élményért cserébe.*
- Úgy lesz, ahogy akarod, kedvesem.
*Arcát azért felé fordítja, hátha elér egy csókot, de ha csak arcát simítja hozzá a férfi, azzal is elégedett lesz. A szemeiben túláradó öröm csillog, ha netán találkozik tekintetük. Mély levegővel szusszan, és ellazítja izmait.*
- Ha akarod, dorombolok is neked.
*Húzódik vigyorra a szája. Apránként helyreáll zaklatott légzése és verejtékben fürdő teste is száradni kezd, kivéve ott, ahol Ralasszal összesimulnak. Megforgatja orra előtt egyik megszorított csuklóját, melyen még mindig ott van a férfi kezének nyoma. Felkuncog.*
- Mindig meglepsz.
1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-25 15:25:03
Üzenet elküldve: 2019-07-25 15:25:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valahol elveszett maga is. Zam felhőihez hasonlóan már rég máshol jár, csak érzései és önkéntelen mozdulatai vannak itt. Ralas láncait letépve teljesen elengedi magát és immár csak szíve és a kikövetelt, kierőszakolt vágyai vezérlik, akár egy láncot eltépő dúvad tép előre, a lány bőrébe, halmaiba vájt ujjakkal. A váltott csókok zaklatottak, lihegők és fuldoklók... pont amilyennek most akarja. Tekintete a készségesen domborító hát gerincvonalán fut végig szigorúan, összeszorított száján csak néha szakad fel egy-egy hangos és fojtott nyögés, bár olykor bizony már kiáltás is. Térdére egyenesedve vágja ki magát és a lány derekába markolva vált ismét ritmust, ezúttal eszeveszett tempóra, melynek végkimenetele már nem kérdéses. Bár szeme eddig is már csak jelzésértékűen követte a történteket, most végleg elveszítik a kapcsolatot a külvilággal, s rájuk vörös köd szál. Hosszan kitartva, kissé illetlen kifejezéssel dolgozza meg a lányt, de teszi ezt annak tudatában, hogy Zammiria arcára kiülő előbb talán kissé meglepett és összeszedetlen, Ralast követni akaró mimika azt sugallja: Csináld... csináld tovább, s egy végeláthatatlan pillanat múlva ismét cselekszik, hogy ezúttal kissé előrehajolva, segítsen a könyökén támaszkodó elgyengült izmain és határozott, egyben gáláns mozdulattal keresztben átérve a lány alatt húzza felfelé mellkasához, hogy ebben a kissé felegyenesedett pozícióban folytathassák. Izgalmas a váltás saját maga számára is, szinte végletekig feszített férfiasság most érzi csak igazán a lány forró nedvességét. A tempó ugyan a helyzettől függően kissé lassul, de még mindig gyorsnak és kegyetlennek mondható, jóllehet Ralas is már erejének végén jár, akárha számos szekeret megpakolt volna aznap délután. A jelenlegi pozíció másra is jó, a lány háta Ralas mellkasához és, ahhoz dörgölőzik, s arca lágyan fekhet a lány arcának oldalára, olykor ráfordulva, hogy heves csókot válthasson vele. Hörögni kezd... hangja fokozatosan emelkedik, egyre gyakrabban nyög fel, s míg a tempó heves lökésekkel fokozódik, míg egyik keze még mindig a lány csípőjét markolja, a másik, kínzó lassúsággal kúszik felfelé ujjbegyein a lányszeméremétől, köldökén keresztül, hasfalán át egészen a mellkasáig, melyet egészében szorosan öleli át, s húz magához. Zammiria testközelből halhatja csúcspontjához közeledtét, a csodálatosan ívelt heves füleket olykor már szinte felfalja nyögéseivel, majd hirtelen nyakának csodálatos színű bőrébe harap és megállva rázkódik meg. A csípőről keze előrelendül, s a szeméremre helyezve tenyerét húzza erőteljesen magához, míg csípője megfeszülve szorul előrébb. Kiáltás hangzik fel, s homlokára tapadt haja elengedi bőrét az ismételt remegéstől. Fojtottan nyög fel, hogy utolsó nyögése hosszan tartó, kiáltásnak is beillő hörgésbe menjen át. Ismét rohamot indít, bár Zam már érezheti, hogy valójában ez már csak önkéntelen és önkínzó mozdulatsor, melyet egyszerűen nem tud abbahagyni. A lányon keresztül fektetett keze lassan csúszik, szinte esik le a lány mellé erőtlenül és gyengén, ahogy a teste is megindul a pokróc felé, Zamot is magával húzva, úgy, hogy szemernyit nem távolodott el a lánytól. Puhán öleli őket a padlás rejtett titokzatossága, Ralas, Zam háta mögött, szorosan hozzásimulva fekszik, még mindig benne, ahonnan ha tehetné soha nem távozna. Egy-egy apró csók a tündökőlen fehér hajzuhatagba, majd a nyak ívére. Balját ismét a lány vállán veti át, hogy melleinek lágy simogatásával zárja az együttlétet.*
- Maradjunk így... nem akarok elszakadni tőled... *Suttogja, szinte alig hallhatóan.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valahol elveszett maga is. Zam felhőihez hasonlóan már rég máshol jár, csak érzései és önkéntelen mozdulatai vannak itt. Ralas láncait letépve teljesen elengedi magát és immár csak szíve és a kikövetelt, kierőszakolt vágyai vezérlik, akár egy láncot eltépő dúvad tép előre, a lány bőrébe, halmaiba vájt ujjakkal. A váltott csókok zaklatottak, lihegők és fuldoklók... pont amilyennek most akarja. Tekintete a készségesen domborító hát gerincvonalán fut végig szigorúan, összeszorított száján csak néha szakad fel egy-egy hangos és fojtott nyögés, bár olykor bizony már kiáltás is. Térdére egyenesedve vágja ki magát és a lány derekába markolva vált ismét ritmust, ezúttal eszeveszett tempóra, melynek végkimenetele már nem kérdéses. Bár szeme eddig is már csak jelzésértékűen követte a történteket, most végleg elveszítik a kapcsolatot a külvilággal, s rájuk vörös köd szál. Hosszan kitartva, kissé illetlen kifejezéssel dolgozza meg a lányt, de teszi ezt annak tudatában, hogy Zammiria arcára kiülő előbb talán kissé meglepett és összeszedetlen, Ralast követni akaró mimika azt sugallja: Csináld... csináld tovább, s egy végeláthatatlan pillanat múlva ismét cselekszik, hogy ezúttal kissé előrehajolva, segítsen a könyökén támaszkodó elgyengült izmain és határozott, egyben gáláns mozdulattal keresztben átérve a lány alatt húzza felfelé mellkasához, hogy ebben a kissé felegyenesedett pozícióban folytathassák. Izgalmas a váltás saját maga számára is, szinte végletekig feszített férfiasság most érzi csak igazán a lány forró nedvességét. A tempó ugyan a helyzettől függően kissé lassul, de még mindig gyorsnak és kegyetlennek mondható, jóllehet Ralas is már erejének végén jár, akárha számos szekeret megpakolt volna aznap délután. A jelenlegi pozíció másra is jó, a lány háta Ralas mellkasához és, ahhoz dörgölőzik, s arca lágyan fekhet a lány arcának oldalára, olykor ráfordulva, hogy heves csókot válthasson vele. Hörögni kezd... hangja fokozatosan emelkedik, egyre gyakrabban nyög fel, s míg a tempó heves lökésekkel fokozódik, míg egyik keze még mindig a lány csípőjét markolja, a másik, kínzó lassúsággal kúszik felfelé ujjbegyein a lányszeméremétől, köldökén keresztül, hasfalán át egészen a mellkasáig, melyet egészében szorosan öleli át, s húz magához. Zammiria testközelből halhatja csúcspontjához közeledtét, a csodálatosan ívelt heves füleket olykor már szinte felfalja nyögéseivel, majd hirtelen nyakának csodálatos színű bőrébe harap és megállva rázkódik meg. A csípőről keze előrelendül, s a szeméremre helyezve tenyerét húzza erőteljesen magához, míg csípője megfeszülve szorul előrébb. Kiáltás hangzik fel, s homlokára tapadt haja elengedi bőrét az ismételt remegéstől. Fojtottan nyög fel, hogy utolsó nyögése hosszan tartó, kiáltásnak is beillő hörgésbe menjen át. Ismét rohamot indít, bár Zam már érezheti, hogy valójában ez már csak önkéntelen és önkínzó mozdulatsor, melyet egyszerűen nem tud abbahagyni. A lányon keresztül fektetett keze lassan csúszik, szinte esik le a lány mellé erőtlenül és gyengén, ahogy a teste is megindul a pokróc felé, Zamot is magával húzva, úgy, hogy szemernyit nem távolodott el a lánytól. Puhán öleli őket a padlás rejtett titokzatossága, Ralas, Zam háta mögött, szorosan hozzásimulva fekszik, még mindig benne, ahonnan ha tehetné soha nem távozna. Egy-egy apró csók a tündökőlen fehér hajzuhatagba, majd a nyak ívére. Balját ismét a lány vállán veti át, hogy melleinek lágy simogatásával zárja az együttlétet.*
- Maradjunk így... nem akarok elszakadni tőled... *Suttogja, szinte alig hallhatóan.*
1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-25 14:36:13
Üzenet elküldve: 2019-07-25 14:36:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tán egy percig is eltartana, mire magához térne, ha most hirtelen megkapná a gyeplőt. Már önfeledten elmerült a mámorban, rég nem itt van, hanem valahol messze fenn, a puha felhők között lebeg, a csillogó tenger és a kikötő girbegurba utcái fölött. Ennek megfelelően, bár réveteg tekintete összekapcsolódik Ralas akaratos, pimasz pillantásával, csak felszínesen érzékeli jelentését. Az utasítás ostorként csattan fölötte, szemeiben némi késéssel tetsző felismerés csillan, vágyait is korbácsként éri a parancs. Most csakugyan nem a gyors váltások éllovasa, de Ralas bölcsen irányítja készségesen idomuló testét. Ez lett hát Zam ígéretéből, hogy meg se kell moccannia, a férfi olyan energikusan kapja le a tíz körméről, hogy még a szava is elakadt. Nem, mintha ellenére volna, hiszen kedveli az erős hímeket, kiszolgáltatott helyzetét pedig kissé állatiasnak, egyben izgatónak találja. Bőrén futkároz a bizsergés, testében rengeteg feszültség gyűlt össze, ágyéka olyannyira érzékeny már, hogy minden pillanatban úgy érzi, menten szétveti a gyönyörűség. A kis pihenő kapóra jön, nyaka kecses ívben nyúlik fel, egyik kezén támaszkodik, a másik Ralas kezére simít, mellyel ölét fogja sajátjához. Bár szuszog és fullad, egyetlen pillanatát sem bánja a szünetnek, az érzelmesnek ható csókoknak.
Újra sóhajokkal indul a ritmus, bőre borsódzik tőle, mennyire ügyesen ötvözi a férfi a romantikát a szenvedéllyel. A sóhajok nyögésekké fejlődnek, fejét úgy kanyarítja, hogy Ralas ajkai mindent könnyen bebarangolhassanak. Mikor a férfi feltérdel, akkor Zam is felemeli hátsóját, de karjaiban nem érez elég erőt, ezért csak felkönyököl, ívben meghajlítva hátát, kinyomva altestét hátra, felkínálva a vad mozdulatokra. Fényt és árnyékokat lát csak maguk körül, a kontúrok elvesznek a bíbor ködben, a padló halk reccsenései, a pajzánul összeütköző hús csapdosó neszei esélytelenként kelnek versenyre a buja torokhangokkal, különösen a végjáték emelkedettségében, de még a fulladó lihegéssel is kétségesen kelhetnek birokra. Zam is verejtékben úszik, haja csapzottan tapad nyakára, arcára, vállaira. Csíkokat festenek bőrére a legördülő cseppecskék, öle pedig olyan sikamlós, hogy Ralas könnyedén merülhet el zsibongó, édes kínok között kegyelemért esdeklő testében.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tán egy percig is eltartana, mire magához térne, ha most hirtelen megkapná a gyeplőt. Már önfeledten elmerült a mámorban, rég nem itt van, hanem valahol messze fenn, a puha felhők között lebeg, a csillogó tenger és a kikötő girbegurba utcái fölött. Ennek megfelelően, bár réveteg tekintete összekapcsolódik Ralas akaratos, pimasz pillantásával, csak felszínesen érzékeli jelentését. Az utasítás ostorként csattan fölötte, szemeiben némi késéssel tetsző felismerés csillan, vágyait is korbácsként éri a parancs. Most csakugyan nem a gyors váltások éllovasa, de Ralas bölcsen irányítja készségesen idomuló testét. Ez lett hát Zam ígéretéből, hogy meg se kell moccannia, a férfi olyan energikusan kapja le a tíz körméről, hogy még a szava is elakadt. Nem, mintha ellenére volna, hiszen kedveli az erős hímeket, kiszolgáltatott helyzetét pedig kissé állatiasnak, egyben izgatónak találja. Bőrén futkároz a bizsergés, testében rengeteg feszültség gyűlt össze, ágyéka olyannyira érzékeny már, hogy minden pillanatban úgy érzi, menten szétveti a gyönyörűség. A kis pihenő kapóra jön, nyaka kecses ívben nyúlik fel, egyik kezén támaszkodik, a másik Ralas kezére simít, mellyel ölét fogja sajátjához. Bár szuszog és fullad, egyetlen pillanatát sem bánja a szünetnek, az érzelmesnek ható csókoknak.
Újra sóhajokkal indul a ritmus, bőre borsódzik tőle, mennyire ügyesen ötvözi a férfi a romantikát a szenvedéllyel. A sóhajok nyögésekké fejlődnek, fejét úgy kanyarítja, hogy Ralas ajkai mindent könnyen bebarangolhassanak. Mikor a férfi feltérdel, akkor Zam is felemeli hátsóját, de karjaiban nem érez elég erőt, ezért csak felkönyököl, ívben meghajlítva hátát, kinyomva altestét hátra, felkínálva a vad mozdulatokra. Fényt és árnyékokat lát csak maguk körül, a kontúrok elvesznek a bíbor ködben, a padló halk reccsenései, a pajzánul összeütköző hús csapdosó neszei esélytelenként kelnek versenyre a buja torokhangokkal, különösen a végjáték emelkedettségében, de még a fulladó lihegéssel is kétségesen kelhetnek birokra. Zam is verejtékben úszik, haja csapzottan tapad nyakára, arcára, vállaira. Csíkokat festenek bőrére a legördülő cseppecskék, öle pedig olyan sikamlós, hogy Ralas könnyedén merülhet el zsibongó, édes kínok között kegyelemért esdeklő testében.*
1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-24 22:38:27
Üzenet elküldve: 2019-07-24 22:38:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Másnap hajnal//
*Csendesen ébred, s mosolyogva. Ahogy az előző éjszaka az eligazítást követően végzett, nem gondolt a továbbiakra, sokkal inkább képzelte el egyedül az éjszakáját, azonban a felhők mögül hamarosan előbújtak a csillagok. Lassan felül az ágyon, s a székre készített gondosan átszabott ruhadarabokra siklik tekintete, s a mosoly szélesebbé válik. Soha nem volt rajta még hasonló, persze érkezésekor kapott egy sebtiben összeválogatott, takaros darabot, de az mégsem ez és mégsem ilyen. Ez más. Lassan felül az ágyon, s kicsit nyújtózik egyet. Nagyon keveset aludt, de azt legalább pihentetőnek érzi. Ahogy kitekint az ablakon, kint szinte még sötét van, de nem baj. Hosszúnak ígérkező sétája elején szüksége van arra, hogy a szinte dermesztő hajnali hűvösség kitisztítsa kicsit a fejét. Feláll és a mosdótálcához megy, ahol friss és hideg víz várja, alaposan megmosd. Furcsa érzés. Ahogy arcán végighúzza kezét a sima bőr kellemes tapintású, azonban hosszú ideig fog tartani, míg a hiányérzetet leküzdi. Maradt azért még kis borosta, ami jelzi a korábbi körszakáll helyét, talán egyszer újból megnöveszti majd, ki tudja. Az éjszakai első ijedtség után, már egész megbarátkozott a látvánnyal, miképp jóval rövidebb hajával is. Jól érzi magát, s a mosdás után, lassan öltözni kezd. Úgy veszi fel a neki szánt ruhát, ahogyan azt előkészítették. Mosolyogva, csendesen, apró de pontos mozdulatokkal, s ahogy a lágy szövet immár lábára simul elégedetten egyenesedik ki. Talpig fekete. Nem gondolta volna, hogy ez az ő színe, azonban most illőnek érzi. Illik az éjszakához és elegáns a hétköznapok délutánjain. Már csak egy jó szivar kellene, de az így elsőre furcsa lenne. Belebújik az ingbe, majd a kabátba is, amit, mintha ráöntöttek volna. Igazít még egyet-kettőt magán, majd az ajtó felé indul, s a mellette álló fogasra nyúlva kezével, egy pillanatra még visszafordul, hogy utoljára jól megnézze magának a szobát, a rendbe rakott ágyat, a gondosan elrakott pergameneket, majd a kezében lévő tárgyat nézi meg. ~ Zam ötlete volt... ~ Mosolyodik el, s bár éjszaka még igencsak menekülőre fogta volna, most inkább csak egy sétát tesz, egy kellemes, hosszú sétát... és felméri a környéket is. Egy laza mozdulattal jobb kezével összecsippentve a kalap tetejét fordítja a fejére, majd a karimáján végighúzza ujjait keresztben. Egy valamirevaló tulajdonostárs, mégsem nézhet ki, lezser ingű szajhaként, nem igaz? A lépcsőn lefelé már komor, s Darelldnek és Alfonznak odabiccent.*
- Majd érkezem.
//Másnap hajnal//
*Csendesen ébred, s mosolyogva. Ahogy az előző éjszaka az eligazítást követően végzett, nem gondolt a továbbiakra, sokkal inkább képzelte el egyedül az éjszakáját, azonban a felhők mögül hamarosan előbújtak a csillagok. Lassan felül az ágyon, s a székre készített gondosan átszabott ruhadarabokra siklik tekintete, s a mosoly szélesebbé válik. Soha nem volt rajta még hasonló, persze érkezésekor kapott egy sebtiben összeválogatott, takaros darabot, de az mégsem ez és mégsem ilyen. Ez más. Lassan felül az ágyon, s kicsit nyújtózik egyet. Nagyon keveset aludt, de azt legalább pihentetőnek érzi. Ahogy kitekint az ablakon, kint szinte még sötét van, de nem baj. Hosszúnak ígérkező sétája elején szüksége van arra, hogy a szinte dermesztő hajnali hűvösség kitisztítsa kicsit a fejét. Feláll és a mosdótálcához megy, ahol friss és hideg víz várja, alaposan megmosd. Furcsa érzés. Ahogy arcán végighúzza kezét a sima bőr kellemes tapintású, azonban hosszú ideig fog tartani, míg a hiányérzetet leküzdi. Maradt azért még kis borosta, ami jelzi a korábbi körszakáll helyét, talán egyszer újból megnöveszti majd, ki tudja. Az éjszakai első ijedtség után, már egész megbarátkozott a látvánnyal, miképp jóval rövidebb hajával is. Jól érzi magát, s a mosdás után, lassan öltözni kezd. Úgy veszi fel a neki szánt ruhát, ahogyan azt előkészítették. Mosolyogva, csendesen, apró de pontos mozdulatokkal, s ahogy a lágy szövet immár lábára simul elégedetten egyenesedik ki. Talpig fekete. Nem gondolta volna, hogy ez az ő színe, azonban most illőnek érzi. Illik az éjszakához és elegáns a hétköznapok délutánjain. Már csak egy jó szivar kellene, de az így elsőre furcsa lenne. Belebújik az ingbe, majd a kabátba is, amit, mintha ráöntöttek volna. Igazít még egyet-kettőt magán, majd az ajtó felé indul, s a mellette álló fogasra nyúlva kezével, egy pillanatra még visszafordul, hogy utoljára jól megnézze magának a szobát, a rendbe rakott ágyat, a gondosan elrakott pergameneket, majd a kezében lévő tárgyat nézi meg. ~ Zam ötlete volt... ~ Mosolyodik el, s bár éjszaka még igencsak menekülőre fogta volna, most inkább csak egy sétát tesz, egy kellemes, hosszú sétát... és felméri a környéket is. Egy laza mozdulattal jobb kezével összecsippentve a kalap tetejét fordítja a fejére, majd a karimáján végighúzza ujjait keresztben. Egy valamirevaló tulajdonostárs, mégsem nézhet ki, lezser ingű szajhaként, nem igaz? A lépcsőn lefelé már komor, s Darelldnek és Alfonznak odabiccent.*
- Majd érkezem.
1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-24 22:34:44
Üzenet elküldve: 2019-07-24 22:34:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Igyunk!//
*Elfogyott itókája helyére újra szesz kerül, amit egy elégedett mosollyal nyugtáz, mert hát kevés szebb látvány van egy alkohollal teli pohárkánál.
Az ötleten, hogy hívják maguk közé Reyrát kicsit megemelkedik a szemöldöke, nem kezd el azonban hangosan tiltakozni. Csinos a lány, de egyszerűen van benne valami nyugtalanító és kivételesen nem a fajával van a problémája.
Épp italába kortyolna, mikor Khul odaszól a kormos nősténynek, mókás nyelvbotlását hallva kicsit félre is nyel, szemeiben könnyek gyűlnek, miután sikerül leküzdeni ingerét, jóízű nevetés szakad fel belőle.*
-Most biztosan a szívébe loptad magad.
*Csap jókedvűen a férfi vállára, másik kezével könnyeit törölgetve majd lehúzza maradék italát. Cassy egyébként egészen jól tűri, ahogyan a zsoldos viselkedik vele, bár ha ő is valamiféle kurtizán, akkor valószínűleg volt már szerencséje sokkal rosszabbhoz is. Sőt, kifejezetten gondoskodóan bánik a férfival, el is gondolkodik egy pillanatra, hogy van-e kettejük közt valami, de hamar kizökken, amikor Khul a legjobb cimborájaként mutatja be őt.*
-Veled aztán nem nehéz barátkozni.
*Vigyorog szélesen és nevetgél tovább a zsoldos nagyon mély vallomásán*
-Nekem jöhet!
*Szól Cassy után a sör dolgában majd megjátszott rosszallással csóválja meg a fejét, mosolyát persze nehezen tudja leplezni*
-Szépfiú, nem hiszem, hogy kell az még neked.
*Azzal már telepszik is az asztalhoz, s ha a keze ügyébe kerül a sörital, kicsit beleiszik. Nem is emlékszik már mikor volt utoljára, hogy nem trottyos vén alkoholistákkal ivott, most remélhetőleg nem kell zsémbes feleségekről szóló történeteket hallgatnia.*
-Tőlem játszhatunk, bár félő, hogy szomjan maradok.
*Pillant a szőke elfre, miután az felveti az ötletet. Shannek nem igazán vannak titkai vagy kényes dolgai, legalább is most úgy hiszi, aztán kitudja, lehet valaki mégis fel tud tenni egy olyan kérdést, amire nem szívesen válaszol. Ha mindenki elhelyezkedik, akkor ő nem is húzza tovább az időt, Cassy szemeibe nézve meg is kezdi az ismerkedést.*
-Na akkor Csibe, hogy kerülsz te ide?
*Ennél persze sokkal pimaszabb kérdést is feltehetett volna, de egyelőre még megkíméli a lányt.*
*Elfogyott itókája helyére újra szesz kerül, amit egy elégedett mosollyal nyugtáz, mert hát kevés szebb látvány van egy alkohollal teli pohárkánál.
Az ötleten, hogy hívják maguk közé Reyrát kicsit megemelkedik a szemöldöke, nem kezd el azonban hangosan tiltakozni. Csinos a lány, de egyszerűen van benne valami nyugtalanító és kivételesen nem a fajával van a problémája.
Épp italába kortyolna, mikor Khul odaszól a kormos nősténynek, mókás nyelvbotlását hallva kicsit félre is nyel, szemeiben könnyek gyűlnek, miután sikerül leküzdeni ingerét, jóízű nevetés szakad fel belőle.*
-Most biztosan a szívébe loptad magad.
*Csap jókedvűen a férfi vállára, másik kezével könnyeit törölgetve majd lehúzza maradék italát. Cassy egyébként egészen jól tűri, ahogyan a zsoldos viselkedik vele, bár ha ő is valamiféle kurtizán, akkor valószínűleg volt már szerencséje sokkal rosszabbhoz is. Sőt, kifejezetten gondoskodóan bánik a férfival, el is gondolkodik egy pillanatra, hogy van-e kettejük közt valami, de hamar kizökken, amikor Khul a legjobb cimborájaként mutatja be őt.*
-Veled aztán nem nehéz barátkozni.
*Vigyorog szélesen és nevetgél tovább a zsoldos nagyon mély vallomásán*
-Nekem jöhet!
*Szól Cassy után a sör dolgában majd megjátszott rosszallással csóválja meg a fejét, mosolyát persze nehezen tudja leplezni*
-Szépfiú, nem hiszem, hogy kell az még neked.
*Azzal már telepszik is az asztalhoz, s ha a keze ügyébe kerül a sörital, kicsit beleiszik. Nem is emlékszik már mikor volt utoljára, hogy nem trottyos vén alkoholistákkal ivott, most remélhetőleg nem kell zsémbes feleségekről szóló történeteket hallgatnia.*
-Tőlem játszhatunk, bár félő, hogy szomjan maradok.
*Pillant a szőke elfre, miután az felveti az ötletet. Shannek nem igazán vannak titkai vagy kényes dolgai, legalább is most úgy hiszi, aztán kitudja, lehet valaki mégis fel tud tenni egy olyan kérdést, amire nem szívesen válaszol. Ha mindenki elhelyezkedik, akkor ő nem is húzza tovább az időt, Cassy szemeibe nézve meg is kezdi az ismerkedést.*
-Na akkor Csibe, hogy kerülsz te ide?
*Ennél persze sokkal pimaszabb kérdést is feltehetett volna, de egyelőre még megkíméli a lányt.*
1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-24 22:19:49
Üzenet elküldve: 2019-07-24 22:19:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammi, Dreyia//
//Különterem//
//Érintőlegesen a többi jelenlévő//
- Pontosan.
*Erősíti meg kívánságát a varázsitalokra vonatkozóan.*
- Hálás vagyok a fáradozásotokért.
*Figyelmesen hallgatja Dreyia válaszát, amiből különös dologra derül fény a múltjából. Megrebben rá a tekintete, egy kis ideig mosolytalanul hallgat. Aztán csendesen felel.*
- Nem fogunk ilyesmire kényszeríteni. A tested fölött te rendelkezel és a képességeid értékesebbek annál, hogy megmaradj a puszta felszolgálásnál. Előfordulhat, hogy lesz lehetőség, amikor kamatoztathatod tapasztalataidat, esetleg kérünk némi kisegítést a vendégtérben, de pusztán azért, hogy néhány arannyal több csendüljön a zsebünkben, biztosan nem fogunk ilyesmit elvárni. Rád azokban a feladatokban van szükségünk elsősorban, amiket te is említettél. De akkor egyelőre maradjon a bevezető feladat az, amiben megegyeztünk! Az őrség tagjaként, de a lányokkal szorosabban együttműködve. Rájuk fér a támogatás, úgy hiszen. Szeretném, ha minél előbb megszoknák a jelenléted a Sellőházban, és ott a legkönnyebb ezt elérni, ahol sokat vagy szem előtt. Utána könnyebb lesz elvegyülnöd.
*A kipihentségről beszélnek még néhány gondolatot, mellyel elsősorban önmagára célzott, hiszen fárasztó nap áll mögötte, és bizonyára kezd meglátszani rajta.*
- Ez jó gondolat, talán kérek az irodámba egy heverőt.
*Különös mosollyal kortyol italába, aztán bólint a mulatság hárítására, egy kicsit kuncog mellé. A társaságra tekint.*
- Én se tudnám tartani velük a lépést, és talán még feszélyezné is őket, ha közéjük ülnék. Majd megismerjük őket.
*Némi szomorúságot érez, hogy határvonalat kell képeznie maga és a többiek között, de felelős vezetőként erre szükség van. Sóhajt egyet, majd visszapillant Dreyiára.*
- Szívesebben maradok most veled. Gyere, együnk valamit! Én se vacsoráztam még.
*A kínálóasztalhoz sétál, a székeket rendezgető társaság felé küld egy csendes mosolyt, és válogatni kezd egy tányérra ezt-azt, a poharát pedig újratölti. Utána átsétál a tárgyalóasztal túlsó felére és helyet foglal, remélve, hogy Dreyia vele tart.*
- Kíváncsi vagyok, milyennek találod majd őket. Shanneira nyitottabbnak és beszédesebbnek tűnik, Ernuss csendesebb, de nagyon céltudatos.
//Különterem//
//Érintőlegesen a többi jelenlévő//
- Pontosan.
*Erősíti meg kívánságát a varázsitalokra vonatkozóan.*
- Hálás vagyok a fáradozásotokért.
*Figyelmesen hallgatja Dreyia válaszát, amiből különös dologra derül fény a múltjából. Megrebben rá a tekintete, egy kis ideig mosolytalanul hallgat. Aztán csendesen felel.*
- Nem fogunk ilyesmire kényszeríteni. A tested fölött te rendelkezel és a képességeid értékesebbek annál, hogy megmaradj a puszta felszolgálásnál. Előfordulhat, hogy lesz lehetőség, amikor kamatoztathatod tapasztalataidat, esetleg kérünk némi kisegítést a vendégtérben, de pusztán azért, hogy néhány arannyal több csendüljön a zsebünkben, biztosan nem fogunk ilyesmit elvárni. Rád azokban a feladatokban van szükségünk elsősorban, amiket te is említettél. De akkor egyelőre maradjon a bevezető feladat az, amiben megegyeztünk! Az őrség tagjaként, de a lányokkal szorosabban együttműködve. Rájuk fér a támogatás, úgy hiszen. Szeretném, ha minél előbb megszoknák a jelenléted a Sellőházban, és ott a legkönnyebb ezt elérni, ahol sokat vagy szem előtt. Utána könnyebb lesz elvegyülnöd.
*A kipihentségről beszélnek még néhány gondolatot, mellyel elsősorban önmagára célzott, hiszen fárasztó nap áll mögötte, és bizonyára kezd meglátszani rajta.*
- Ez jó gondolat, talán kérek az irodámba egy heverőt.
*Különös mosollyal kortyol italába, aztán bólint a mulatság hárítására, egy kicsit kuncog mellé. A társaságra tekint.*
- Én se tudnám tartani velük a lépést, és talán még feszélyezné is őket, ha közéjük ülnék. Majd megismerjük őket.
*Némi szomorúságot érez, hogy határvonalat kell képeznie maga és a többiek között, de felelős vezetőként erre szükség van. Sóhajt egyet, majd visszapillant Dreyiára.*
- Szívesebben maradok most veled. Gyere, együnk valamit! Én se vacsoráztam még.
*A kínálóasztalhoz sétál, a székeket rendezgető társaság felé küld egy csendes mosolyt, és válogatni kezd egy tányérra ezt-azt, a poharát pedig újratölti. Utána átsétál a tárgyalóasztal túlsó felére és helyet foglal, remélve, hogy Dreyia vele tart.*
- Kíváncsi vagyok, milyennek találod majd őket. Shanneira nyitottabbnak és beszédesebbnek tűnik, Ernuss csendesebb, de nagyon céltudatos.
1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-24 20:58:29
Üzenet elküldve: 2019-07-24 20:58:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sötételf és ember, egyik messzi tájról, másik a kikötő gyermeke. Legalább annyi összhang, mint amennyi ellentét, fekete és fehér egészíti ki egymást. Akár egy váltakozó melódia traktusai és olykor szelíd, olykor gyors harmóniája, néhol csendesebb, néhol pedig különösen hangos, tele feszültséggel és érzelemmel, bár tudja, hogy ezt a szót Zammiria nagyon nem szereti. De azt is tudja, hogy ez már régen nem igaz, legalábbis vele kapcsolatban. A lány és csakis a lány, senki más, úgy játszhatna húrjain ahogyan csak akar, megpengetve, vagy vonóval húzva azokat, s most mégis övé az ütem, ő diktálja, jóllehet bármikor akár életét adná azért, hogyha cserélni kívánna... ahogyan érte is. Egy poros, züllött koszfészekben indult, a kandalló melletti kis asztalnál, hogy úgy vonzották egymást, akár hegyes pózna a villámot. A kapcsolatuk is villámcsapásként indult, keresztül hasítva mindkettejük életét, egyben megtöltve a fénnyel és olykor persze sötétséggel. Bőrébe vájnak ujjai, melyek a nedves combokon néha meg-meg csúsznak, ott marad a nyoma, de nem bánja, mert így legalább birtokolhatja. Keze lejjebb csúszik, egészen combtőig, s úgy rántja és rántja és rántja magához, míg csípőjét tolja előre. Fullad már, s az ütem kezd zavarossá válni, a lány sikolyaitól szinte eszét veszti. Ráhanyatlana már, hogy egész testén érezze, ne csak részleteiben, hanem teljesen, de nem teszi. Ralas Drayte az egykori fiú, a kikötői legény nemes asszonyok táncát járja, egy különbséggel. Ezúttal az előtte fekvő nő fontos számára, s mindenben kedvére akar tenni. Elegáns és csodás ívben feszül meg, a szinte elhagyott kristályként tündöklő test, a hozzá párosított hanggal a padlástér szinte énekel. Mit számít már, hogy rongyokon fekszenek, vagy elviselhetetlen a hőség, ő csak Zammiriát akarja. Komiszul pillant a tekintet, mikor a lány megemeli szemeit, s mélyen belenéz, tán még egy kacér kacsintást is kierőltet magából, bár nem őszinte a hetyke fintor, csupán érzéki látomás.*
- Fordulj hasra! *Dörgi hirtelen, de nem várja meg míg a lány mozdul, az utolsó erőt is kisajtolja belőle. Maga lép csusszan hátrébb térdein, s Zam csípőjét megfogva tovább görgeti, majd felfelé húzza, s ott tartja meg, hogy így feszüljön hozzá, s hasaljon gyengéden hátára, már, ha gyengédnek lehet nevezni egy hasonló cselekményt. Nem véletlen, mert ismét ajkát ízlelné, ahogy ráhajol, s az ütem csak egy percre hagy ki, egyik kezét lágyan arca alá téve fordítja ki a lány fejét, hogy ajkával megkóstolhassa, előbb a hamuszín arcot, majd a kósza hajtincsekkel teli szájat, de nem zavarja. A heves csók után nyakát is éri szája, nyelvével végigfut a nyaki csigolyák mentén, a fül alatt, s ismét csókra simul. Mellkasát a lány domborodó háta tölti ki, míg csípője előtt, kezével felhúzott öle jár folyamatosan. Persze a csusszanások fokozatosan gyorsulnak, ahogyan már nyelni kényszerül a levegő hiánytól. Arca, nyaka tarkója, s haja víztől nedves, szinte ömlik róla, akárha fürödtek volna. A szegycsontjában meggyűlő apró cseppek lassan tócsákká állnak össze, s kegyesen engedik, hogy a lány bőre az övén táncoljon. Nem bírja, felegyenesedik térdeire, s deréktájon ragadja meg ismét a lányt, hevesen, erőszakosan és hatalmas érzelmekkel. A nap talán már magasan jár, a tetőt fedő zsalulapok között kardként betűző fény olykor Zam és Ralas testére vetül, árnyékjátékot színezve rájuk. Tünékeny percek ezek, legyenek az elsők, vagy utolsók, emlékezetesek maradnak. Ralas legalábbis ezt szeretné elérni, hisz elindult az úton, melyhez már érzelmek kellenek. Érzelmek, erőszak, feszültség és tőr. Ha Zammiria mellette lesz, elég tán a puszta ököl is, vagy egymásba font ujjak, mikor a zúgó vihar hullámai előtt állva, a sötétlő habok közé nevetnek. Sokan nem veszik őket komolyan, de jobb is így. Mert itt, eme eldugott padlástérben csak ketten lehetnek, egy kicsit titkosan, egy kicsit érzelmesen.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sötételf és ember, egyik messzi tájról, másik a kikötő gyermeke. Legalább annyi összhang, mint amennyi ellentét, fekete és fehér egészíti ki egymást. Akár egy váltakozó melódia traktusai és olykor szelíd, olykor gyors harmóniája, néhol csendesebb, néhol pedig különösen hangos, tele feszültséggel és érzelemmel, bár tudja, hogy ezt a szót Zammiria nagyon nem szereti. De azt is tudja, hogy ez már régen nem igaz, legalábbis vele kapcsolatban. A lány és csakis a lány, senki más, úgy játszhatna húrjain ahogyan csak akar, megpengetve, vagy vonóval húzva azokat, s most mégis övé az ütem, ő diktálja, jóllehet bármikor akár életét adná azért, hogyha cserélni kívánna... ahogyan érte is. Egy poros, züllött koszfészekben indult, a kandalló melletti kis asztalnál, hogy úgy vonzották egymást, akár hegyes pózna a villámot. A kapcsolatuk is villámcsapásként indult, keresztül hasítva mindkettejük életét, egyben megtöltve a fénnyel és olykor persze sötétséggel. Bőrébe vájnak ujjai, melyek a nedves combokon néha meg-meg csúsznak, ott marad a nyoma, de nem bánja, mert így legalább birtokolhatja. Keze lejjebb csúszik, egészen combtőig, s úgy rántja és rántja és rántja magához, míg csípőjét tolja előre. Fullad már, s az ütem kezd zavarossá válni, a lány sikolyaitól szinte eszét veszti. Ráhanyatlana már, hogy egész testén érezze, ne csak részleteiben, hanem teljesen, de nem teszi. Ralas Drayte az egykori fiú, a kikötői legény nemes asszonyok táncát járja, egy különbséggel. Ezúttal az előtte fekvő nő fontos számára, s mindenben kedvére akar tenni. Elegáns és csodás ívben feszül meg, a szinte elhagyott kristályként tündöklő test, a hozzá párosított hanggal a padlástér szinte énekel. Mit számít már, hogy rongyokon fekszenek, vagy elviselhetetlen a hőség, ő csak Zammiriát akarja. Komiszul pillant a tekintet, mikor a lány megemeli szemeit, s mélyen belenéz, tán még egy kacér kacsintást is kierőltet magából, bár nem őszinte a hetyke fintor, csupán érzéki látomás.*
- Fordulj hasra! *Dörgi hirtelen, de nem várja meg míg a lány mozdul, az utolsó erőt is kisajtolja belőle. Maga lép csusszan hátrébb térdein, s Zam csípőjét megfogva tovább görgeti, majd felfelé húzza, s ott tartja meg, hogy így feszüljön hozzá, s hasaljon gyengéden hátára, már, ha gyengédnek lehet nevezni egy hasonló cselekményt. Nem véletlen, mert ismét ajkát ízlelné, ahogy ráhajol, s az ütem csak egy percre hagy ki, egyik kezét lágyan arca alá téve fordítja ki a lány fejét, hogy ajkával megkóstolhassa, előbb a hamuszín arcot, majd a kósza hajtincsekkel teli szájat, de nem zavarja. A heves csók után nyakát is éri szája, nyelvével végigfut a nyaki csigolyák mentén, a fül alatt, s ismét csókra simul. Mellkasát a lány domborodó háta tölti ki, míg csípője előtt, kezével felhúzott öle jár folyamatosan. Persze a csusszanások fokozatosan gyorsulnak, ahogyan már nyelni kényszerül a levegő hiánytól. Arca, nyaka tarkója, s haja víztől nedves, szinte ömlik róla, akárha fürödtek volna. A szegycsontjában meggyűlő apró cseppek lassan tócsákká állnak össze, s kegyesen engedik, hogy a lány bőre az övén táncoljon. Nem bírja, felegyenesedik térdeire, s deréktájon ragadja meg ismét a lányt, hevesen, erőszakosan és hatalmas érzelmekkel. A nap talán már magasan jár, a tetőt fedő zsalulapok között kardként betűző fény olykor Zam és Ralas testére vetül, árnyékjátékot színezve rájuk. Tünékeny percek ezek, legyenek az elsők, vagy utolsók, emlékezetesek maradnak. Ralas legalábbis ezt szeretné elérni, hisz elindult az úton, melyhez már érzelmek kellenek. Érzelmek, erőszak, feszültség és tőr. Ha Zammiria mellette lesz, elég tán a puszta ököl is, vagy egymásba font ujjak, mikor a zúgó vihar hullámai előtt állva, a sötétlő habok közé nevetnek. Sokan nem veszik őket komolyan, de jobb is így. Mert itt, eme eldugott padlástérben csak ketten lehetnek, egy kicsit titkosan, egy kicsit érzelmesen.*
1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-24 19:58:28
Üzenet elküldve: 2019-07-24 19:58:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Zammi, Dreyia//
*Dreyia csendesen szemléli, miközben Zammi új kérést jegyeztet fel. Nem esik nehezére megjegyezni így csak bólint, majd persze szóban is jelzi.*
-Négy világos lila és egy világoskék ital, csak hogy tisztázzuk a listát. Van, még valami mi kellene? Ha nincs akkor visszatérve a témára. Nincs konkrét tervem vagy ötletem, de pont ezt a munkát zártam le korában amit Mady és Cassy végez. Igaz ők önként, én rabszolgaként. Tehát kicsit sem hiányzik, bár csak munka. De majd kiderül, hogy alakul. Viszont a testőrködés, hírszerzés még jó. De mint tapasztalod a takarítás sem gond. Egyelőre még jól érzem magam, hogy mit hoz a jövő, nos, az még eldől. Ezért is javasoltam, hogy kérdezd meg a másik két illetékest.
*Ahogy az említett zajforrások felé fordul, nem sok ingert érez odamenni. Nem mintha gondja lenne velük, még a két nagyszájú és hangadó ember se bosszantja. Viszont nem részegen tervezi megismerni őket. *
-Nem vagyok olyan hangulatban, hogy ennyire eleresszem magamat. Na meg még munka is vár rám. Így kihagyom őket. De később szívesen beszélgetek bármelyikükkel, csak most ne keljen. A kaját láttam és jól fog jönni ez tény.
*Az alvós kérdésre eldönti, a fejét balra majd elgondolkodik.*
-Erre egyszerű a válasz. A rendszeres alvás sokat dob a dolgon. Így én, ami lehetőség van alvásra, és nem megy, a munka vagy az életem rovására ezzel töltöm. Az sem mellékes hogy sokat edzem, így a szervezetem más igényekhez szokott, mint az övék. *Bök a társaság felé. * Tehát jól osztom be az időm, és határozom, meg mikor pihenhetek. Ennyi a titok. De te nyugodtan csatlakoz hozzájuk, ha szeretnél, én inkább hallgatom őket, míg indulunk temetni.
*Dreyia csendesen szemléli, miközben Zammi új kérést jegyeztet fel. Nem esik nehezére megjegyezni így csak bólint, majd persze szóban is jelzi.*
-Négy világos lila és egy világoskék ital, csak hogy tisztázzuk a listát. Van, még valami mi kellene? Ha nincs akkor visszatérve a témára. Nincs konkrét tervem vagy ötletem, de pont ezt a munkát zártam le korában amit Mady és Cassy végez. Igaz ők önként, én rabszolgaként. Tehát kicsit sem hiányzik, bár csak munka. De majd kiderül, hogy alakul. Viszont a testőrködés, hírszerzés még jó. De mint tapasztalod a takarítás sem gond. Egyelőre még jól érzem magam, hogy mit hoz a jövő, nos, az még eldől. Ezért is javasoltam, hogy kérdezd meg a másik két illetékest.
*Ahogy az említett zajforrások felé fordul, nem sok ingert érez odamenni. Nem mintha gondja lenne velük, még a két nagyszájú és hangadó ember se bosszantja. Viszont nem részegen tervezi megismerni őket. *
-Nem vagyok olyan hangulatban, hogy ennyire eleresszem magamat. Na meg még munka is vár rám. Így kihagyom őket. De később szívesen beszélgetek bármelyikükkel, csak most ne keljen. A kaját láttam és jól fog jönni ez tény.
*Az alvós kérdésre eldönti, a fejét balra majd elgondolkodik.*
-Erre egyszerű a válasz. A rendszeres alvás sokat dob a dolgon. Így én, ami lehetőség van alvásra, és nem megy, a munka vagy az életem rovására ezzel töltöm. Az sem mellékes hogy sokat edzem, így a szervezetem más igényekhez szokott, mint az övék. *Bök a társaság felé. * Tehát jól osztom be az időm, és határozom, meg mikor pihenhetek. Ennyi a titok. De te nyugodtan csatlakoz hozzájuk, ha szeretnél, én inkább hallgatom őket, míg indulunk temetni.
1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-24 16:55:09
Üzenet elküldve: 2019-07-24 16:55:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Oly botor naivitásnak tűnik, hogy első találkozásukat makacs távolságtartással akarta indítani. Mondhatni, eleve kudarcra ítélt kísérlet volt. Ha van a világot rendező olyan erő, mely törődik velük e szempontból, hát bizonyosan a listáján volt, hogy őket egybe forrassza. A hideg őszi napon didergő két magányos idegen egymás karjaiban kereste a melegséget, nem sejtve még, milyen tüzet csihol a közös egyetértés, milyen soha szűnni nem akaró lángokat és szikrákat vet, még akkor is, mikor akaratuk egymásnak feszül, és átmenetileg úgy tűnik, kapcsolatuknak vége. Két külön világ egyesül párosukban, a kikötő sötétségétől és romlott romantikájától fűszerezve, de nem hordoz kevesebb örömet és elégedettséget, fájdalmat és kétségeket, mint a bukott artheniori nemesség krémjének kalandjai.
Zam énje éppoly felfedezetlen még, mint Ralas lassan kibontakozó személyisége. A határozottság, az ellentmondást nem tűrő akarat felajzza a nőstény képzeletét, nem kevesebb örömet okoz neki, mint a gyengéd, érzelmes pillanatok gyönyöre, jóllehet az érzésektől általában tartózkodni szeret, mert ismeri végtelen erejű befolyásukat. Ralasnak azonban odaveti magát, mert ha ő marja el, boldogan viseli a fájdalmat. Sőt, még többet akar. Nem kedveli, ha csuklóit leszorítják, most Ralasnak mégis megengedi. Egymásnak feszülő testük akár az íj fája és a ráfeszített, ruganyos húr. És az érzés csak fokozódik, amint egyre mélyebben összeolvad vele, akár a helyére tolt kard. Zam hangja vékonyodón magasodik a nyögésekben, Ralas mélyebb zöngéivel csendül össze. A királyi pár elhagyott rongyok hátán leli kedvét a hírhedt mulató kínálta lehetőségekben. Zam bódult feje megszédül, mikor Ralas fordít rajta, csuklóin vöröslőn marad ott a férfi szorításának nyoma, s kábán dől oldalra, majd zihálva támaszkodik meg. Kérdő tekintete ölükre szalad, ahol párja oly tevékeny, s máris adja tovább az ütemet buja táncukhoz. Most csak tehetetlen madárként vergődik a sólyom markában, sóhajai egyre többször formálják a férfi nevét, és elégedettségének kifejezését. Lenyűgözi a férfi testének mozgása, alig tudja elszakítani tekintetét csípőjéről, hogy izzó szemeibe pillantson. Megpróbál feltámaszkodni könyöklésbe, hogy ellentartson a lökéseknek, elméjét homályosítja a különlegesen pikáns pozíció izgalma. Szólni alig képes, hiszen a gyönyör leírhatatlan, így levegőt is alig kap. Az íj, bár nem simulnak már össze, kettejük között mégis pattanásig feszül, Zam áhítani kezdi a feloldozást.*
- Té… tégy... ma…
*Zam arca elkínzottá válik, szemei csaknem lezárulnak, ajkain visszafogott sikkantások kelnek szárnyra. Teste ívben megfeszül a kéjes boldogságtól, mellei ütemre billennek előre és vissza.*
- Ez… az!
*Préseli ki a szavakat magából, s egy elnyúló nyögéssel immár teljesen elmerül a gyönyörben, elveszítve teret és időt, minden gondolattal együtt. Teste csupán ösztönből mozdul, ha Ralas még ad neki teret egyáltalán. Kétsége sem férhet hozzá, hogy bármit is tesz, Zamnak már semmi oka nem lesz panaszra, akárhogy leli benne kedvét.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Oly botor naivitásnak tűnik, hogy első találkozásukat makacs távolságtartással akarta indítani. Mondhatni, eleve kudarcra ítélt kísérlet volt. Ha van a világot rendező olyan erő, mely törődik velük e szempontból, hát bizonyosan a listáján volt, hogy őket egybe forrassza. A hideg őszi napon didergő két magányos idegen egymás karjaiban kereste a melegséget, nem sejtve még, milyen tüzet csihol a közös egyetértés, milyen soha szűnni nem akaró lángokat és szikrákat vet, még akkor is, mikor akaratuk egymásnak feszül, és átmenetileg úgy tűnik, kapcsolatuknak vége. Két külön világ egyesül párosukban, a kikötő sötétségétől és romlott romantikájától fűszerezve, de nem hordoz kevesebb örömet és elégedettséget, fájdalmat és kétségeket, mint a bukott artheniori nemesség krémjének kalandjai.
Zam énje éppoly felfedezetlen még, mint Ralas lassan kibontakozó személyisége. A határozottság, az ellentmondást nem tűrő akarat felajzza a nőstény képzeletét, nem kevesebb örömet okoz neki, mint a gyengéd, érzelmes pillanatok gyönyöre, jóllehet az érzésektől általában tartózkodni szeret, mert ismeri végtelen erejű befolyásukat. Ralasnak azonban odaveti magát, mert ha ő marja el, boldogan viseli a fájdalmat. Sőt, még többet akar. Nem kedveli, ha csuklóit leszorítják, most Ralasnak mégis megengedi. Egymásnak feszülő testük akár az íj fája és a ráfeszített, ruganyos húr. És az érzés csak fokozódik, amint egyre mélyebben összeolvad vele, akár a helyére tolt kard. Zam hangja vékonyodón magasodik a nyögésekben, Ralas mélyebb zöngéivel csendül össze. A királyi pár elhagyott rongyok hátán leli kedvét a hírhedt mulató kínálta lehetőségekben. Zam bódult feje megszédül, mikor Ralas fordít rajta, csuklóin vöröslőn marad ott a férfi szorításának nyoma, s kábán dől oldalra, majd zihálva támaszkodik meg. Kérdő tekintete ölükre szalad, ahol párja oly tevékeny, s máris adja tovább az ütemet buja táncukhoz. Most csak tehetetlen madárként vergődik a sólyom markában, sóhajai egyre többször formálják a férfi nevét, és elégedettségének kifejezését. Lenyűgözi a férfi testének mozgása, alig tudja elszakítani tekintetét csípőjéről, hogy izzó szemeibe pillantson. Megpróbál feltámaszkodni könyöklésbe, hogy ellentartson a lökéseknek, elméjét homályosítja a különlegesen pikáns pozíció izgalma. Szólni alig képes, hiszen a gyönyör leírhatatlan, így levegőt is alig kap. Az íj, bár nem simulnak már össze, kettejük között mégis pattanásig feszül, Zam áhítani kezdi a feloldozást.*
- Té… tégy... ma…
*Zam arca elkínzottá válik, szemei csaknem lezárulnak, ajkain visszafogott sikkantások kelnek szárnyra. Teste ívben megfeszül a kéjes boldogságtól, mellei ütemre billennek előre és vissza.*
- Ez… az!
*Préseli ki a szavakat magából, s egy elnyúló nyögéssel immár teljesen elmerül a gyönyörben, elveszítve teret és időt, minden gondolattal együtt. Teste csupán ösztönből mozdul, ha Ralas még ad neki teret egyáltalán. Kétsége sem férhet hozzá, hogy bármit is tesz, Zamnak már semmi oka nem lesz panaszra, akárhogy leli benne kedvét.*
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-24 15:40:20
Üzenet elküldve: 2019-07-24 15:40:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Újra a régi, ezúttal nem csak egy pillanatra, több színben játszó íriszei szigorúan merednek a lányra, míg azt sikerül leszorítani. Nem csak kezével, csuklójánál fogva segíti a mozdulatot is, hanem csípőjével is szinte ránehezedik, egy pillanatnyi szünetet sem hagyva. Édesen villan meg a tekintet, mikor a bő alatt feszülő izmok játéka, húrként feszülve beindulnak. Karján és mellkasán hullámoznak végig, kidülledve és erőszakosan, halántékán apró ér játszik, míg szája pengevékonyra simul. Vad tánc ez, mi kezdődik, s ebben most bizony ő az irányító, ha már megkaparintotta hát igyekszik vezetni is a lányt, hogy a gyorsan kezdődő, s lassan kiteljesedő vad keringőjük szinte a szédület révületébe rántsa őket. Persze akad alkalma közben megszemlélni is, a hirtelen rántástól vadmacska mosolyra húzódó ajkakat, a pajkos, kacér és huncut tekintetet, a formás halmokat, a nedvességtől csillogó törtfehér bőrt és hófehéren homlokra tapadt tincseket. Gyönyörű a nő, s Ralas szemében, mindez meg is jelenik, bár a szigorú tekintet határozott akaratot sugall, akad hely a csodálatnak is, mellyel a lány szépségében merül el. A szikrázó tekintetben magát is látja, egy pillanatra hirtelen nem hiszi el, hogy saját tükörképe tükröződik a lány szembogarában. Szája gonosz vigyorra húzódik az ökölbe szoruló kezekre, s mielőtt elindítaná újabb rohamát, egy pillanatra enged, de csak azért, hogy újult erővel nyomja le, s nehezedjen rá ismét hirtelen. Nem csak Zamból szalad ki a levegő, a könnyed érkezésre Ralasnak is elnyílik ajka a hirtelen élményre, s a lány felkészített teste, jótékony, olvadó cseppenként fogadja be Ralast, olajozottan, akárha mindig is így lettek volna, a csuklókon megtámaszkodva tornássza fel, s le magát. Hördülések hagyják el száját, néhány után kényszeredetten felnevet, hogy aztán elcsendesülve ismét folytassa. Nem figyel a gyengédségre, s nem figyel a romantikára sem, csókot követelő ajkai akaratosan tapadnak a lányra, s nem engedik levegőhöz jutni, lábai feszülnek a mozdulatokba, s a lány teste talán bele rázkódik az ütemes erőhatásokra... csak beljebb... csak beljebb, amennyire lehet, míg már egymás hasfaluk öleli a másikat. Hallja, mit a lány mond, s különösen izgatóan is hat rá, de elkínzott mosolyon kívül, választ egy szótagnyit sem tud kipréselni. A padlón megtámasztott lábakkal nem elégedett, egyik alá kezét futtatja gyorsan, a másikat bokánál fogva egyenesíti ki, hogy a földön feküdjön el, majd szinte ingerült türelmetlenséggel térdel fel, hogy Zam kinyújtott lábát, sajátjai közé kapja, majd erőteljes lendülettel fordít egyet a lányon, hogy kissé oldalára kerüljön, két kezével a másik felhúzott combját öleli szorosan magához. Nem ad most sem pihenőt, a sorozat töretlenségével biztosítja a megfelelő harmóniát, persze közelg a vég, de korántsem azonnal érkezik, még kitart, még korábbi együttlétükből merített kitartása hosszú ideig elegendő lehet. Erőteljesen kapaszkodik a combba, kissé megemelve így a lány csípőjét, kezével is rásegítve folyamatosan mozog, s jár, nem kímélve sem magát, sem a rég elhagyott, porlepte, maguk alá gyűrt rongyokat. Lehetőséget kap a múltból, hogy tudását fitogtassa, nem kérték, követelték Ralas régi becsületét. Rá akar szolgálni, s hogy a pillanat teljes legyen, csak balja szorul a míves, formás combra, jobbra már a lány mellkasán, erővel masszírozva a halmokat, nyögéseibe olykor már kiáltás vegyül, s mindegyik végén szemei a lányét keresik, hogy azokba fúrja tekintetét. Elkínzott és édes látvány, hiszen oylan gyönyörű! Nem lehet, hogy nem álom, nem lehet.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Újra a régi, ezúttal nem csak egy pillanatra, több színben játszó íriszei szigorúan merednek a lányra, míg azt sikerül leszorítani. Nem csak kezével, csuklójánál fogva segíti a mozdulatot is, hanem csípőjével is szinte ránehezedik, egy pillanatnyi szünetet sem hagyva. Édesen villan meg a tekintet, mikor a bő alatt feszülő izmok játéka, húrként feszülve beindulnak. Karján és mellkasán hullámoznak végig, kidülledve és erőszakosan, halántékán apró ér játszik, míg szája pengevékonyra simul. Vad tánc ez, mi kezdődik, s ebben most bizony ő az irányító, ha már megkaparintotta hát igyekszik vezetni is a lányt, hogy a gyorsan kezdődő, s lassan kiteljesedő vad keringőjük szinte a szédület révületébe rántsa őket. Persze akad alkalma közben megszemlélni is, a hirtelen rántástól vadmacska mosolyra húzódó ajkakat, a pajkos, kacér és huncut tekintetet, a formás halmokat, a nedvességtől csillogó törtfehér bőrt és hófehéren homlokra tapadt tincseket. Gyönyörű a nő, s Ralas szemében, mindez meg is jelenik, bár a szigorú tekintet határozott akaratot sugall, akad hely a csodálatnak is, mellyel a lány szépségében merül el. A szikrázó tekintetben magát is látja, egy pillanatra hirtelen nem hiszi el, hogy saját tükörképe tükröződik a lány szembogarában. Szája gonosz vigyorra húzódik az ökölbe szoruló kezekre, s mielőtt elindítaná újabb rohamát, egy pillanatra enged, de csak azért, hogy újult erővel nyomja le, s nehezedjen rá ismét hirtelen. Nem csak Zamból szalad ki a levegő, a könnyed érkezésre Ralasnak is elnyílik ajka a hirtelen élményre, s a lány felkészített teste, jótékony, olvadó cseppenként fogadja be Ralast, olajozottan, akárha mindig is így lettek volna, a csuklókon megtámaszkodva tornássza fel, s le magát. Hördülések hagyják el száját, néhány után kényszeredetten felnevet, hogy aztán elcsendesülve ismét folytassa. Nem figyel a gyengédségre, s nem figyel a romantikára sem, csókot követelő ajkai akaratosan tapadnak a lányra, s nem engedik levegőhöz jutni, lábai feszülnek a mozdulatokba, s a lány teste talán bele rázkódik az ütemes erőhatásokra... csak beljebb... csak beljebb, amennyire lehet, míg már egymás hasfaluk öleli a másikat. Hallja, mit a lány mond, s különösen izgatóan is hat rá, de elkínzott mosolyon kívül, választ egy szótagnyit sem tud kipréselni. A padlón megtámasztott lábakkal nem elégedett, egyik alá kezét futtatja gyorsan, a másikat bokánál fogva egyenesíti ki, hogy a földön feküdjön el, majd szinte ingerült türelmetlenséggel térdel fel, hogy Zam kinyújtott lábát, sajátjai közé kapja, majd erőteljes lendülettel fordít egyet a lányon, hogy kissé oldalára kerüljön, két kezével a másik felhúzott combját öleli szorosan magához. Nem ad most sem pihenőt, a sorozat töretlenségével biztosítja a megfelelő harmóniát, persze közelg a vég, de korántsem azonnal érkezik, még kitart, még korábbi együttlétükből merített kitartása hosszú ideig elegendő lehet. Erőteljesen kapaszkodik a combba, kissé megemelve így a lány csípőjét, kezével is rásegítve folyamatosan mozog, s jár, nem kímélve sem magát, sem a rég elhagyott, porlepte, maguk alá gyűrt rongyokat. Lehetőséget kap a múltból, hogy tudását fitogtassa, nem kérték, követelték Ralas régi becsületét. Rá akar szolgálni, s hogy a pillanat teljes legyen, csak balja szorul a míves, formás combra, jobbra már a lány mellkasán, erővel masszírozva a halmokat, nyögéseibe olykor már kiáltás vegyül, s mindegyik végén szemei a lányét keresik, hogy azokba fúrja tekintetét. Elkínzott és édes látvány, hiszen oylan gyönyörű! Nem lehet, hogy nem álom, nem lehet.*
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-24 14:37:16
Üzenet elküldve: 2019-07-24 14:37:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Édes feszültség villanyozza fel a türelmetlen lökéstől, elégedett nyögés szakad ki ajkain, teste megvonaglik hullámzón, majd újra és újra, ahogy Ralas megszabja ritmusukat. Mellkasát ki-kidülleszti, a holdszínben játszó hajfürtök csapdossák hátát, keblei körül kacskaringós vonalban tapadnak a hajszálak szürkén fénylő bőrére. Ralas kezeinek feszül kebleivel, akarja mindenhol az érintését, mindig és mindenhogy. Leeresztett pillái alól a férfi csillogó szemeit kutatja, látni akarja az éhséget, az örömet, a rajongást. Rég nem sajátította ki magának hím, ezért elvárja, hogy a világot jelentse számára, legyen birodalmának királynője. Ugyan többnyire doromboló macskaként törleszkedik hozzá, de kieresztené karmait, ha másik nőstény környékezné meg. Ralasra vélhetően kéjvágyó birtoklással, amennyiben nem ő a ludas, a trónbitorlóra viszont kíméletlenül, ha nem hallgat a figyelmeztetésre. Nem bánkódna egyébként a fájdalom miatt, bizonyos fokig képes növelni a szenvedélyt az is. Tetszik neki, hogy a férfi ennyire akarja még azután is, hogy számtalanszor együtt voltak korábban és ma este is. Maga egyre kevésbé tud betelni vele, tökéletes gyújtópontja ösztöneinek, s mindig egyre újabb rétegek tárulnak fel a férfi személyiségéből, egyre több titokkal izgatva fantáziáját, megfűszerezve a testiség pikáns zamatát.
Hangosan liheg a lovaglás ütemére, mely belül édes örömöket fakaszt, s végigbizsereg egész testén, lassanként forrpontra hevítve vágyait. A figyelmeztetésre ragadozómosolyt ölt, szinte provokálva a férfit, hogy igázza le, ha meri. Ujjai a tarkó alá surrannak, belemarkol Ralas hajába és vad, követelőző csókot kényszerít ki tőle, míg csak bírja szusszal. Akkor felsóhajt, mint a tenger habjai közül felbukkanó hajótörött, ki utolsó korty levegőjét is elvesztette, mikor még csak átsejlett a napfény a vízfelszín alá.*
- Hát vedd el…
*Incselkedik vele tovább két szuszogó zihálás között, igen ráhangolódott már testük a másikéra. Végül Ralas elszánja magát, hogy fölébe kerüljön, csapdába ejtse kéjrabszolgáját. Zam mellkasa gyorsan piheg, tekintete sötét szenvedéllyel villan, kezeit ökölbe szorítja és nekifeszül fogvatartója karjainak. Ajkai érzékin elnyílnak, s egy kis ingerlő mosolyt tükröznek.*
- Az én vad ragadozóm!
*Combjai engedelmesen tárulnak, egész testét várakozó feszültség járja át, mely ott csúcsosodik, ahol kell. Csókolózásba simulnak egészen szorosan, Zam most is akaratos, ám sokat ad magából cserébe. Nyelve telhetetlenül jár, csuklói most is nekifeszülnek a bilincsnek, szinte követelve, hogy szorítsák még erősebben, különben kiszabadul. Megőrjíti Ralas gyönyörű, ránehezedő testének érzete, a legszívesebben végigfalná minden porcikáját, aztán pedig úgy tapadna rá egészében, mint a fehér hajszálak a nyakára. Haja most össze-visszaságban szétterül a rongyokon, arcán nem fedi a sebhelyet, csak pókhálószerűen tapad homlokára. Az erős lökésre felnyög hangosan, a cuppanós érkezés ellenére ingerlőn szánt végig a meglepetés-vendég, kitöltve a neki fenntartott helyet.*
- Ah, Ralas…
*Suttogja elfúlón, teste is erejét veszti néhány édesen bódult pillanatra, a feszítő ellenszegülés eltűnik csuklóiból. Sötét szemeiben különösen csillan a fény, most inkább kérlelő, mint hódító vagy incselkedő. Odaadón simul a csókba, ígérve mindent, mit csak adhat. Térdeit felhúzza, hogy combjai a férfi derekát fogják közre, de nem csimpaszkodik még köréje, a talpát a padlón támasztja meg, hogy ölét odakínálja ingerlő mozdulatokkal.*
- Ne hagyd abba, édesem!
*Suttogja a fülébe puhán két csók között.*
- Örökké akarlak!
*Sóhajtja vékonyodó hangon, testét dörgölve hozzá, amennyire lehetőségei engedik.*
- Megőrjítesz…
*Harap a nyakába, majd ajkaira tapad ismét.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Édes feszültség villanyozza fel a türelmetlen lökéstől, elégedett nyögés szakad ki ajkain, teste megvonaglik hullámzón, majd újra és újra, ahogy Ralas megszabja ritmusukat. Mellkasát ki-kidülleszti, a holdszínben játszó hajfürtök csapdossák hátát, keblei körül kacskaringós vonalban tapadnak a hajszálak szürkén fénylő bőrére. Ralas kezeinek feszül kebleivel, akarja mindenhol az érintését, mindig és mindenhogy. Leeresztett pillái alól a férfi csillogó szemeit kutatja, látni akarja az éhséget, az örömet, a rajongást. Rég nem sajátította ki magának hím, ezért elvárja, hogy a világot jelentse számára, legyen birodalmának királynője. Ugyan többnyire doromboló macskaként törleszkedik hozzá, de kieresztené karmait, ha másik nőstény környékezné meg. Ralasra vélhetően kéjvágyó birtoklással, amennyiben nem ő a ludas, a trónbitorlóra viszont kíméletlenül, ha nem hallgat a figyelmeztetésre. Nem bánkódna egyébként a fájdalom miatt, bizonyos fokig képes növelni a szenvedélyt az is. Tetszik neki, hogy a férfi ennyire akarja még azután is, hogy számtalanszor együtt voltak korábban és ma este is. Maga egyre kevésbé tud betelni vele, tökéletes gyújtópontja ösztöneinek, s mindig egyre újabb rétegek tárulnak fel a férfi személyiségéből, egyre több titokkal izgatva fantáziáját, megfűszerezve a testiség pikáns zamatát.
Hangosan liheg a lovaglás ütemére, mely belül édes örömöket fakaszt, s végigbizsereg egész testén, lassanként forrpontra hevítve vágyait. A figyelmeztetésre ragadozómosolyt ölt, szinte provokálva a férfit, hogy igázza le, ha meri. Ujjai a tarkó alá surrannak, belemarkol Ralas hajába és vad, követelőző csókot kényszerít ki tőle, míg csak bírja szusszal. Akkor felsóhajt, mint a tenger habjai közül felbukkanó hajótörött, ki utolsó korty levegőjét is elvesztette, mikor még csak átsejlett a napfény a vízfelszín alá.*
- Hát vedd el…
*Incselkedik vele tovább két szuszogó zihálás között, igen ráhangolódott már testük a másikéra. Végül Ralas elszánja magát, hogy fölébe kerüljön, csapdába ejtse kéjrabszolgáját. Zam mellkasa gyorsan piheg, tekintete sötét szenvedéllyel villan, kezeit ökölbe szorítja és nekifeszül fogvatartója karjainak. Ajkai érzékin elnyílnak, s egy kis ingerlő mosolyt tükröznek.*
- Az én vad ragadozóm!
*Combjai engedelmesen tárulnak, egész testét várakozó feszültség járja át, mely ott csúcsosodik, ahol kell. Csókolózásba simulnak egészen szorosan, Zam most is akaratos, ám sokat ad magából cserébe. Nyelve telhetetlenül jár, csuklói most is nekifeszülnek a bilincsnek, szinte követelve, hogy szorítsák még erősebben, különben kiszabadul. Megőrjíti Ralas gyönyörű, ránehezedő testének érzete, a legszívesebben végigfalná minden porcikáját, aztán pedig úgy tapadna rá egészében, mint a fehér hajszálak a nyakára. Haja most össze-visszaságban szétterül a rongyokon, arcán nem fedi a sebhelyet, csak pókhálószerűen tapad homlokára. Az erős lökésre felnyög hangosan, a cuppanós érkezés ellenére ingerlőn szánt végig a meglepetés-vendég, kitöltve a neki fenntartott helyet.*
- Ah, Ralas…
*Suttogja elfúlón, teste is erejét veszti néhány édesen bódult pillanatra, a feszítő ellenszegülés eltűnik csuklóiból. Sötét szemeiben különösen csillan a fény, most inkább kérlelő, mint hódító vagy incselkedő. Odaadón simul a csókba, ígérve mindent, mit csak adhat. Térdeit felhúzza, hogy combjai a férfi derekát fogják közre, de nem csimpaszkodik még köréje, a talpát a padlón támasztja meg, hogy ölét odakínálja ingerlő mozdulatokkal.*
- Ne hagyd abba, édesem!
*Suttogja a fülébe puhán két csók között.*
- Örökké akarlak!
*Sóhajtja vékonyodó hangon, testét dörgölve hozzá, amennyire lehetőségei engedik.*
- Megőrjítesz…
*Harap a nyakába, majd ajkaira tapad ismét.*
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-23 20:54:37
Üzenet elküldve: 2019-07-23 20:54:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
*A módosításokat nagyrészt a két nő megbeszéli egymás között, ő pedig úgy érzi, ehhez legfeljebb tudomásulvételét teheti most hozzá.*
- Értettem!
*Máris érezni kezdi a felelősség súlyát, de egyelőre nem látja maga előtt, miből is fog állni ez a plusz feladatkör. A másik témában pedig mosolyogva bólogat. Bőven van mit tanulnia, szíve szerint elsőként előszedné a jegyzeteit, ha nem vesztek volna oda azok is. Ám ma este már nem foglalkozik ezzel, hiszen nem mindennapi lehetőség kötetlenül töltenie idejét társaival.*
//Igyunk!//
//Cassy, Reyraa, Shan, Khul//
//Különterem//
//Érintőlegesen Ernuss, Dreyia, Mady, Zammiria//
*Khullal ím hát süketek párbeszédét játsszák, amin önkéntelenül elkuncogja magát. Shan kedves, kiegyensúlyozott nyugalma jótékonyan hat rá, kezét le is engedi az arcától, tanácsát megjegyzi magának és hálás mosollyal felel.*
- Igyekszem észben tartani.
*Az egyik rátukmált italt elfogadja Khultól, bár csak a felét issza meg a töménynek, így is kezd kótyagos lenni a feje, egyre többet kuncog és vigyorog indokolatlanul. Például Khul szabadszájúságán, illetve Shan meglátásán Reyraa kapcsán. Ám ennél a résznél azonnal a szájához kapja a kezét.*
- Nem szép dolog így kibeszélnünk, inkább ide kellene hívnunk magunk közé.
*Pillant Reyraa irányába, aki Khul invitálásában részesül, talán már akkor, mikor csendesen megosztja erről Cassy a javaslatát. A szőkeség igyekszik visszafogni derűjét, igazán nem akar nevetni a dolgon, vesz is egy mély levegőt, hogy támogatón lépjen fel Reyraa mellett. Kedves mosollyal fordul hozzá.*
- Gyere közénk, ígérem, nem csak munkáról beszélünk! Khul valójában nők gyűrűjét igyekszik kialakítani maga körül, így nem maradhatsz ki te sem.
*Közben Madyt eltámogatja Ernuss a háttérben, bár talán rosszul látta, hiszen épp csak elkapta őket a tekintete. Néhány pillanatra kizökken derűjéből, ekkor veszi tudomásul, hogy Zammiria és Dreyia bizalmas megbeszélésbe fogott, ezért nem kívánja őket sem zavarni. Viszont a kis csoportban kezdi foglalkoztatni a praktikus kényelem gondolata. Messzire nem jut vele a gondolatmenettel, mert Shannak mutatkozik be, ami után különös, zavarba ejtő pillantást kap a nőtöl, egyidejűleg pedig Khul kapja derékon, amit meglepett nyikkanással, és behúzott nyakkal fogad. Majdnem kilöttyen maradék itala, leginkább azt próbálja menteni, nehogy a zsoldosra borítsa. Önkéntelenül felkuncog belőle az italos gondtalanság, talán mert Khul szelessége a látszat ellenére mindig kedvességgel párosul. A poharat tartó kezével kezdve lágyan megpróbál kiszabadulni.*
- Jaj, édes, még leöntöm az egyenruhádat! Nem szeretném, ha eláznál...
*Nem ismeri még Khult részegen, a bajt jobb megelőzni, mielőtt még túlzásba viszi. Eddig szépen bizonyított, de ez a tempó szélsebes, hamar ki fog így dőlni. Bár még szépen bemutatja őket Reyraa számára. Vagy valami olyasmi. Utána viszont Cassy elérkezettnek látja az időt a cselekvésre. Legelőször is leteszi poharát az asztalra, és szalvétát vesz magához, majd Khulhoz lép, és nekilát felitatni az alkoholt a ruhájáról. Közben kedvesen feddő-nyugtató hangon beszél vele.*
- Ó, drága, hát nem megmondtam, hogy így el fogsz ázni? Hogy fogsz így holnap őrjáratba menni? Na majd kiöblítem neked a foltot, reggelre megszárad, jó? Most pedig üljünk le mind!
*Kanyarít oda székeket a kínálóasztalhoz, gondosan ügyelve rá, hogy Khult finoman a legtávolabbihoz támogassa-terelgesse, és ha sikerül leültetnie, megsimítja a vállát.*
- Majd én megkeresem neked a sört, kedves. Ki kér még?
*Fordul a többiekhez is készségesen, miután az asztalhoz lép.*
- Mit szólnátok egy ismerkedős játékhoz? Valaki feltesz egy kérdést valaki másnak, amit az illető vagy megválaszol őszintén, vagy innia kell. Aztán ő kérdezhet valakitől.
*A kis hordók közül az enyhébb szeszt választja, maga is váltást javasolt volna a tömény után. Magának egy kevés fehér rumot tölt, de alaposan felönti gyümölcslével. Az egyik kínálótálat a rágcsálnivaló falatokkal átrakja a tárgyalóasztalra, hogy azok is elérjék, akik távolabb ülnek, és kiosztja az italokat, majd helyet foglal. Eszegetni kezd, nem is emlékszik rá, mikor evett utoljára. Közben megpróbál bekapcsolódni a beszélgetésbe, illetve a játékba, ha erre kaphatók a többiek. Ha találnak közös témát, akkor persze nem erőlteti.*
//Különterem//
*A módosításokat nagyrészt a két nő megbeszéli egymás között, ő pedig úgy érzi, ehhez legfeljebb tudomásulvételét teheti most hozzá.*
- Értettem!
*Máris érezni kezdi a felelősség súlyát, de egyelőre nem látja maga előtt, miből is fog állni ez a plusz feladatkör. A másik témában pedig mosolyogva bólogat. Bőven van mit tanulnia, szíve szerint elsőként előszedné a jegyzeteit, ha nem vesztek volna oda azok is. Ám ma este már nem foglalkozik ezzel, hiszen nem mindennapi lehetőség kötetlenül töltenie idejét társaival.*
//Igyunk!//
//Cassy, Reyraa, Shan, Khul//
//Különterem//
//Érintőlegesen Ernuss, Dreyia, Mady, Zammiria//
*Khullal ím hát süketek párbeszédét játsszák, amin önkéntelenül elkuncogja magát. Shan kedves, kiegyensúlyozott nyugalma jótékonyan hat rá, kezét le is engedi az arcától, tanácsát megjegyzi magának és hálás mosollyal felel.*
- Igyekszem észben tartani.
*Az egyik rátukmált italt elfogadja Khultól, bár csak a felét issza meg a töménynek, így is kezd kótyagos lenni a feje, egyre többet kuncog és vigyorog indokolatlanul. Például Khul szabadszájúságán, illetve Shan meglátásán Reyraa kapcsán. Ám ennél a résznél azonnal a szájához kapja a kezét.*
- Nem szép dolog így kibeszélnünk, inkább ide kellene hívnunk magunk közé.
*Pillant Reyraa irányába, aki Khul invitálásában részesül, talán már akkor, mikor csendesen megosztja erről Cassy a javaslatát. A szőkeség igyekszik visszafogni derűjét, igazán nem akar nevetni a dolgon, vesz is egy mély levegőt, hogy támogatón lépjen fel Reyraa mellett. Kedves mosollyal fordul hozzá.*
- Gyere közénk, ígérem, nem csak munkáról beszélünk! Khul valójában nők gyűrűjét igyekszik kialakítani maga körül, így nem maradhatsz ki te sem.
*Közben Madyt eltámogatja Ernuss a háttérben, bár talán rosszul látta, hiszen épp csak elkapta őket a tekintete. Néhány pillanatra kizökken derűjéből, ekkor veszi tudomásul, hogy Zammiria és Dreyia bizalmas megbeszélésbe fogott, ezért nem kívánja őket sem zavarni. Viszont a kis csoportban kezdi foglalkoztatni a praktikus kényelem gondolata. Messzire nem jut vele a gondolatmenettel, mert Shannak mutatkozik be, ami után különös, zavarba ejtő pillantást kap a nőtöl, egyidejűleg pedig Khul kapja derékon, amit meglepett nyikkanással, és behúzott nyakkal fogad. Majdnem kilöttyen maradék itala, leginkább azt próbálja menteni, nehogy a zsoldosra borítsa. Önkéntelenül felkuncog belőle az italos gondtalanság, talán mert Khul szelessége a látszat ellenére mindig kedvességgel párosul. A poharat tartó kezével kezdve lágyan megpróbál kiszabadulni.*
- Jaj, édes, még leöntöm az egyenruhádat! Nem szeretném, ha eláznál...
*Nem ismeri még Khult részegen, a bajt jobb megelőzni, mielőtt még túlzásba viszi. Eddig szépen bizonyított, de ez a tempó szélsebes, hamar ki fog így dőlni. Bár még szépen bemutatja őket Reyraa számára. Vagy valami olyasmi. Utána viszont Cassy elérkezettnek látja az időt a cselekvésre. Legelőször is leteszi poharát az asztalra, és szalvétát vesz magához, majd Khulhoz lép, és nekilát felitatni az alkoholt a ruhájáról. Közben kedvesen feddő-nyugtató hangon beszél vele.*
- Ó, drága, hát nem megmondtam, hogy így el fogsz ázni? Hogy fogsz így holnap őrjáratba menni? Na majd kiöblítem neked a foltot, reggelre megszárad, jó? Most pedig üljünk le mind!
*Kanyarít oda székeket a kínálóasztalhoz, gondosan ügyelve rá, hogy Khult finoman a legtávolabbihoz támogassa-terelgesse, és ha sikerül leültetnie, megsimítja a vállát.*
- Majd én megkeresem neked a sört, kedves. Ki kér még?
*Fordul a többiekhez is készségesen, miután az asztalhoz lép.*
- Mit szólnátok egy ismerkedős játékhoz? Valaki feltesz egy kérdést valaki másnak, amit az illető vagy megválaszol őszintén, vagy innia kell. Aztán ő kérdezhet valakitől.
*A kis hordók közül az enyhébb szeszt választja, maga is váltást javasolt volna a tömény után. Magának egy kevés fehér rumot tölt, de alaposan felönti gyümölcslével. Az egyik kínálótálat a rágcsálnivaló falatokkal átrakja a tárgyalóasztalra, hogy azok is elérjék, akik távolabb ülnek, és kiosztja az italokat, majd helyet foglal. Eszegetni kezd, nem is emlékszik rá, mikor evett utoljára. Közben megpróbál bekapcsolódni a beszélgetésbe, illetve a játékba, ha erre kaphatók a többiek. Ha találnak közös témát, akkor persze nem erőlteti.*
1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-23 20:04:59
Üzenet elküldve: 2019-07-23 20:04:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas szobája//
*Nem tudja mennyi idő telt el, mióta szobájába vonult, hogy az est, vagy inkább éjszaka hátralévő részét csendes magányban töltse. Hátán fekszik, s karjain pihentetve fejét a plafont bámulja, mint, aki egy régi ház repedéseit keresi, persze nem talál. Bizonyosan akad ugyan, egy-két sötét sarokban egy-egy, de a Sellőház patinás külseje, szép belsőt is takar. Elméjét kiürítve jelenleg nem gondol semmire, csak olykor hagyja el rövid sóhaj ajkait. Csend van. Van, hogy a vendégekkel teli rész felől köhintést, vagy néhány nyögést hall, a Sellő éli az életét, ahogyan mindig is tette. Valami megváltozott és a változás soha sem könnyű, főként, ha magát az embert is érinti. Hajnalban indulni akar, de miért ilyen nehéz? Egy rövidke idő múlva indulatosan kel fel az ágyáról, hogy egyik polcához lépve, kezével szeretettel simítson végig a régen nem forgatott köteteken. Találomra beleolvas egybe-egybe, persze mindent szinte kívülről fújja már. Az egyikhez érve, mélán elmosolyodik, s orrához emelve mélyet szippant, hogy a kis porlepte, régi pergamenillatot ismét érezhesse. Egy kicsit olyan, mint az idős emberek illata, míg meg nem szokja az ember áporodottnak, ijesztőnek hat, aztán mikor a csendes és lassú beszélgetés zöngéje megtölti a szobát, előbb utóbb megszokottá válik. Nem nehezül a tüdőre, s lélekre, persze ettől függetlenül ismét a szabadba távozva, megkönnyebbülten sóhajt az ember, s szippant a friss levegőből. Hátáról mázsás súly gördül le, tán a halál szagát érezte? Mely lassan fonja körbe, ahogy telnek az évszakok, ahogy folyamatosan fonnyad a bőr, mint megsárgult falevél? A pergamenkötet kapcsán nem ezt érzi, sokkal inkább régmúlt idők tudását, melyet lehet öreg papok, mesterek gyűjtöttek össze, s kezük munkája által itatódott át a lap, de mégsem zavarja, mert bölcsességet érez. Ismét az ágyra fekszik, s az asztalon pislákoló egyetlen gyertyát az éjjeli szekrényre teszi maga mellé. A kötetet arca elé tartja, ahogy régen, ahogy ott a lakónegyedi lakásban. Csak a kandalló ropogása hiányzik, de már késő van, nem fog begyújtani. Nem veszi észre, hogy fokozatosan alakul át az érzés, hogy itthon van. Azt sem veszi észre, hogy a mulatozás zaja olykor már-már felhallatszik, mintha Khul hangja csendülne fel, s Shan tenne fel egy kérdést. Itthon van, s ahogy a könyv lapjaiban merül el, régmúlt tudását szívja magába, úgy süpped bele az eddig álomszerűnek tűnő valóságba. Hajnalban indulni készült, emiatt zavartan hullajtja le az egyik lapot hasára, hogy az ajtó felé, majd egy kissé az ablakra pillantson. Kint most nem lát semmit, már a mulatság kezdetekor felhős volt az ég, csillag most is kevéssé látható, azonban fényesebb itt a sötétség, mint bármikor volt, nem mehet el. Egy dolog azonban biztos, személyiségének átalakulása megkezdődött, s, ahogy Ruarunt, kényelmes karosszékében, őt is észrevétlen éri el a Sellő. Szelíden karolja át, megöleli, fülébe csendesen susog, majd énekét dúdolja. "A miénk vagy Ralas, s mi a tiéd vagyunk... vigyázz hát ránk..." Szemöldöke egy picit összeszalad homloka közepén, s immár az új társaság körül forognak gondolatai. Jó-e, hogy szabadjára engedi őket, vagy egyéb módszerekre lesz szükség? Megvonja vállát, hisz annyira az elején jár még, nem tudhatja biztosan. Egy dolog biztos, s szeretettel veszi elő zsákjából, a Zammiriától kapott tőrt.*
- Kezdetnek nem rossz. Hümm... *Kuncog fel egy pillanatra, s megforgatja kezében, majd egy határozott mozdulattal tűzi övébe, s kettőt rácsap. Visszafekve az ágyra újra a könyvet nézi, a letűnt korok háborúi, s tudománya mindig megmozgatja fantáziáját. A tőr jó helyen, a gondolatok is lassan eszmékké alakulnak, a Sellő az otthon... s az otthont meg kell védeni. Erős kézzel és szeretettel, ahogy sárkány neveli saját fiát, néha lángokkal, néha szárnyának ölelésével.*
*Nem tudja mennyi idő telt el, mióta szobájába vonult, hogy az est, vagy inkább éjszaka hátralévő részét csendes magányban töltse. Hátán fekszik, s karjain pihentetve fejét a plafont bámulja, mint, aki egy régi ház repedéseit keresi, persze nem talál. Bizonyosan akad ugyan, egy-két sötét sarokban egy-egy, de a Sellőház patinás külseje, szép belsőt is takar. Elméjét kiürítve jelenleg nem gondol semmire, csak olykor hagyja el rövid sóhaj ajkait. Csend van. Van, hogy a vendégekkel teli rész felől köhintést, vagy néhány nyögést hall, a Sellő éli az életét, ahogyan mindig is tette. Valami megváltozott és a változás soha sem könnyű, főként, ha magát az embert is érinti. Hajnalban indulni akar, de miért ilyen nehéz? Egy rövidke idő múlva indulatosan kel fel az ágyáról, hogy egyik polcához lépve, kezével szeretettel simítson végig a régen nem forgatott köteteken. Találomra beleolvas egybe-egybe, persze mindent szinte kívülről fújja már. Az egyikhez érve, mélán elmosolyodik, s orrához emelve mélyet szippant, hogy a kis porlepte, régi pergamenillatot ismét érezhesse. Egy kicsit olyan, mint az idős emberek illata, míg meg nem szokja az ember áporodottnak, ijesztőnek hat, aztán mikor a csendes és lassú beszélgetés zöngéje megtölti a szobát, előbb utóbb megszokottá válik. Nem nehezül a tüdőre, s lélekre, persze ettől függetlenül ismét a szabadba távozva, megkönnyebbülten sóhajt az ember, s szippant a friss levegőből. Hátáról mázsás súly gördül le, tán a halál szagát érezte? Mely lassan fonja körbe, ahogy telnek az évszakok, ahogy folyamatosan fonnyad a bőr, mint megsárgult falevél? A pergamenkötet kapcsán nem ezt érzi, sokkal inkább régmúlt idők tudását, melyet lehet öreg papok, mesterek gyűjtöttek össze, s kezük munkája által itatódott át a lap, de mégsem zavarja, mert bölcsességet érez. Ismét az ágyra fekszik, s az asztalon pislákoló egyetlen gyertyát az éjjeli szekrényre teszi maga mellé. A kötetet arca elé tartja, ahogy régen, ahogy ott a lakónegyedi lakásban. Csak a kandalló ropogása hiányzik, de már késő van, nem fog begyújtani. Nem veszi észre, hogy fokozatosan alakul át az érzés, hogy itthon van. Azt sem veszi észre, hogy a mulatozás zaja olykor már-már felhallatszik, mintha Khul hangja csendülne fel, s Shan tenne fel egy kérdést. Itthon van, s ahogy a könyv lapjaiban merül el, régmúlt tudását szívja magába, úgy süpped bele az eddig álomszerűnek tűnő valóságba. Hajnalban indulni készült, emiatt zavartan hullajtja le az egyik lapot hasára, hogy az ajtó felé, majd egy kissé az ablakra pillantson. Kint most nem lát semmit, már a mulatság kezdetekor felhős volt az ég, csillag most is kevéssé látható, azonban fényesebb itt a sötétség, mint bármikor volt, nem mehet el. Egy dolog azonban biztos, személyiségének átalakulása megkezdődött, s, ahogy Ruarunt, kényelmes karosszékében, őt is észrevétlen éri el a Sellő. Szelíden karolja át, megöleli, fülébe csendesen susog, majd énekét dúdolja. "A miénk vagy Ralas, s mi a tiéd vagyunk... vigyázz hát ránk..." Szemöldöke egy picit összeszalad homloka közepén, s immár az új társaság körül forognak gondolatai. Jó-e, hogy szabadjára engedi őket, vagy egyéb módszerekre lesz szükség? Megvonja vállát, hisz annyira az elején jár még, nem tudhatja biztosan. Egy dolog biztos, s szeretettel veszi elő zsákjából, a Zammiriától kapott tőrt.*
- Kezdetnek nem rossz. Hümm... *Kuncog fel egy pillanatra, s megforgatja kezében, majd egy határozott mozdulattal tűzi övébe, s kettőt rácsap. Visszafekve az ágyra újra a könyvet nézi, a letűnt korok háborúi, s tudománya mindig megmozgatja fantáziáját. A tőr jó helyen, a gondolatok is lassan eszmékké alakulnak, a Sellő az otthon... s az otthont meg kell védeni. Erős kézzel és szeretettel, ahogy sárkány neveli saját fiát, néha lángokkal, néha szárnyának ölelésével.*
1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-23 19:31:25
Üzenet elküldve: 2019-07-23 19:31:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zammi, Dreyia//
//Különterem//
- Köszönöm.
*Feleli, mikor átnyújtja az erszényt Dreyia Linkelstar számára, ami korábban sejtett súlyához képest 75 arannyal nehezebb.
*
- Ó, és egy kék italt is szeretnék. Azt elfelejtettem mondani.
*Somolygása ellenére őszintén beszél, nem célja Dreyiát felszolgáló vagy Sellő szerepbe kényszeríteni, inkább csak mulattatja, hogy ez benne egyáltalán felmerült. Dreyia döntése az engedelmességről dicséretes, de Zammiria nem hagyja ennyiben a dolgot, érdeklődőn forszírozza a dolgot tovább.*
- Köszönöm a bizalmad, ez sokat jelent nekem. Mire gondoltál egyébként? Ahogy mondtam, mindenki kezdeményezhet és elmondhatja a véleményét, ez rád különösen igaz, hiszen már átéltünk néhány dolgot. Azt persze nem tehetjük meg, hogy mindenki csak azt csinálja, amihez kedve van, de amennyire lehet, figyelembe vesszük az igényeket. Voltaképpen még igen keveset tudunk egymásról. Szeretném, ha jól éreznéd magad itt.
*Billenti félre kissé a fejét. Dreyia ellenvetéseit a hulla eltüntetéséről mérlegeli csendben, igen sok kreatív ötlettel áll elő.*
- Véleményem szerint figyelő tekintetek mindenhol vannak, talán még a Sellőben is. Nem feltétlenül a kikötőre gondoltam egyébként, csupán a tengerre, de a lényeg, hogy borítsa örökre a feledés homálya! Soha többé nem akarok vele foglalkozni. Az ötlet jó, hogy kérdezzük meg a többiek véleményét, helyismeretük kapóra jöhet.
*Tekintete Dreyiáét követi a hangosodó társaság felé. Apró mosoly ül az arcára, örül, hogy legalább ők szórakoznak, régiek, újak egyaránt.*
- Nem akarsz csatlakozni hozzájuk? Van némi harapnivaló is. Elég színes társaság, nem igaz?
*Maga Zammiria nem mutatja, hogy indulna, vagy hogy szeretné Dreyiát elküldeni magától, kényelmesen kortyol italából, s a nőhöz fordul, akin cseppet sem veszi észre a fáradás jeleit.*
- Olyan frissnek tűnsz egyébként, hogy csinálod?
*Nevet halkan, irigykedő pillantással.*
//Különterem//
- Köszönöm.
*Feleli, mikor átnyújtja az erszényt Dreyia Linkelstar számára, ami korábban sejtett súlyához képest 75 arannyal nehezebb.
*- Ó, és egy kék italt is szeretnék. Azt elfelejtettem mondani.
*Somolygása ellenére őszintén beszél, nem célja Dreyiát felszolgáló vagy Sellő szerepbe kényszeríteni, inkább csak mulattatja, hogy ez benne egyáltalán felmerült. Dreyia döntése az engedelmességről dicséretes, de Zammiria nem hagyja ennyiben a dolgot, érdeklődőn forszírozza a dolgot tovább.*
- Köszönöm a bizalmad, ez sokat jelent nekem. Mire gondoltál egyébként? Ahogy mondtam, mindenki kezdeményezhet és elmondhatja a véleményét, ez rád különösen igaz, hiszen már átéltünk néhány dolgot. Azt persze nem tehetjük meg, hogy mindenki csak azt csinálja, amihez kedve van, de amennyire lehet, figyelembe vesszük az igényeket. Voltaképpen még igen keveset tudunk egymásról. Szeretném, ha jól éreznéd magad itt.
*Billenti félre kissé a fejét. Dreyia ellenvetéseit a hulla eltüntetéséről mérlegeli csendben, igen sok kreatív ötlettel áll elő.*
- Véleményem szerint figyelő tekintetek mindenhol vannak, talán még a Sellőben is. Nem feltétlenül a kikötőre gondoltam egyébként, csupán a tengerre, de a lényeg, hogy borítsa örökre a feledés homálya! Soha többé nem akarok vele foglalkozni. Az ötlet jó, hogy kérdezzük meg a többiek véleményét, helyismeretük kapóra jöhet.
*Tekintete Dreyiáét követi a hangosodó társaság felé. Apró mosoly ül az arcára, örül, hogy legalább ők szórakoznak, régiek, újak egyaránt.*
- Nem akarsz csatlakozni hozzájuk? Van némi harapnivaló is. Elég színes társaság, nem igaz?
*Maga Zammiria nem mutatja, hogy indulna, vagy hogy szeretné Dreyiát elküldeni magától, kényelmesen kortyol italából, s a nőhöz fordul, akin cseppet sem veszi észre a fáradás jeleit.*
- Olyan frissnek tűnsz egyébként, hogy csinálod?
*Nevet halkan, irigykedő pillantással.*
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-23 15:32:20
Üzenet elküldve: 2019-07-23 15:32:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Cassy, Reyraa, Shan, Khul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Zammiria a beszédet végérvényesen befejezte, melyhez Khul, magához méltóan, a kellő mértékben, de hosszászólt. Nem kérdez és nem fűz hozzá megjegyzést. A kapott feladatnak örül, bár Khul... tulajdonképpen mindennek örül, most leginkább annak, hogy jó társaságba keveredett, akikkel együtt vedelhet. Bár lehet célja volt a Cassyhez, ruhabontást követően feltett kérdéssel, valójában a bevitt szesz hatására, jó részeghez méltóan és ennek megfelelően reagál a kapott válaszra.*
- Hogyan? *Pillant meghökkenve Cassyre, akárha ő kérdezett volna, s Khul maradt volna el annak megértésével. A meredt szemlélés csupán egy pillanat, majd legyintve fordul vissza, hogy immár másra koncentráljon. Hogy mi kellemetlen, s mi nem, már megítélni sem tudja és nem is akarja. Kint voltak a csöcsök, nagy cucc, lassan már úgyis ott tart, hogy ostor módjára pörgeti meg a brét egy asztalon, ha szerencséje van, nem csattan a vége. Így Shannal egyetértve csak bambán bólogat, kezd egyre szimpatikusabb lenni neki a nő. Jó, persze ott még nem tart, hogy rámásszon, sokkal inkább határozottsága és mája tetszik neki, a többit meg nem látta még.*
- Úgy is van! Pont így gondolom én is! *Ad helyt a gyakorlatias gondolatoknak, s fejezi ki magát mélyfilozofikus szakszavakkal, hogy aztán a következő immár számolatlan poharat verje oda Shanéhoz, s ha Cassy kezében ismét üres, udvariasan nyomjon oda neki még egyet, a mihez tartás végett. Reyraa is figyel immár, mely mellett egyikük sem tud elmenni, egyikük azt mondja ismerkedni akar, másikuk meg egyenesen mindjárt Khul költői privol szépségét hozza fel indokul. El is vigyorodik azon nyomban, előbb Cassyre, majd Shanra nézve lép egyet előrébb, hogy kedvesen közelebb invitálja új kollégáját.*
- Csípem a vadmacskákat... *Vesz levegőt előbb.* Reyraaaa! Gyere babám, igyál velünk, holnap járőr, megbasz... megb... kurvaélet... megbeszéljük a stratégiát! *Nem pörög már úgy a nyelve, mint kellene, a tiszteletköröket sem futja feleslegesen, s bár nem tud róla, talán épp ezzel nyeri el a lány szimpátiáját, hiszen korábban ezzel kapcsolatosan jelentette ki, hogy a művi nyelvezet, s a felesleges sallangok idegesítik. Hát most megkapta a sallangmentest. Ha a lány közelebb ér, természetesen másik kezét is megtoldja egy itallal, ha van nála bor, ha nem, mert a tömény az igazi.*
- Pppeeeeersze, hogy számíthatsz rám! Mint itt mindenki! *Bólogat Cassy szavaira, mivel Shant üdvözli köreikben, s kapja el azonnal Cassy derekát magához húzva azt.*
- Főleg az én kiscsibém... teeee... hát megeszlek mindjárt! *Csattogtatja meg kicsit fogait Cassy hegyeslő fülei felé, persze a mákonyos tekinteten felül azért szeretet látszik már, megkedvelte a leányzót, jóban lesznek, feltéve, ha Khul állatias modora nem tántorítja el. Shan pillantását emiatt nem veszi észre, bár bizonyára azzal a vigyorral is egyetértene.*
- Iszunk hát, immár négyen! *Emeli fel ujját, s ha Reyraa tényleg ott van már, hát rögtön be is mutatja a többieknek.* Rey... ő itt kekszi... öhm.. Cassy, ő meg Shan, a legjobb cimborám, én meg Khul, a hapci... *Krahácsol bele.* harcizom... *Borítja le torkán ismét az italt, s lassan járása is bizonytalanná válik, így kénytelen megtámaszkodni az asztal sarkában.*
- Hú bakker... *Sóhajt egy nagyot, s zavaros tekintetét mosolyogva emeli a többiekre, kik kissé elmosódva ugyan, de bizonyára még ott vannak.*
- Tud... tudjátok... nekem még nem igazán voltak... bar... barátaimnemtomér?? *Tárja szét kezét.* Pedig Khul jó ember... mindig... hikk! Mindig számíthattok rám. Mindiiig! *Nyomatékosítja. Kissé körbenéz, mintha keresne valamit.*
- Asszem cserélni kéne sörre... *Biggyeszti le ajkát.* Mintha láttam volna valahol. *Vakarja meg poharat tartó kezével kobakját, míg másikkal az asztalt támasztja. Így annak maradék tartalmát sikerül is saját nyakába öntenie. De nem veszi észre.*
A hozzászólás írója (Khul'ie Vantruez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.23 15:36:30
//Cassy, Reyraa, Shan, Khul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Zammiria a beszédet végérvényesen befejezte, melyhez Khul, magához méltóan, a kellő mértékben, de hosszászólt. Nem kérdez és nem fűz hozzá megjegyzést. A kapott feladatnak örül, bár Khul... tulajdonképpen mindennek örül, most leginkább annak, hogy jó társaságba keveredett, akikkel együtt vedelhet. Bár lehet célja volt a Cassyhez, ruhabontást követően feltett kérdéssel, valójában a bevitt szesz hatására, jó részeghez méltóan és ennek megfelelően reagál a kapott válaszra.*
- Hogyan? *Pillant meghökkenve Cassyre, akárha ő kérdezett volna, s Khul maradt volna el annak megértésével. A meredt szemlélés csupán egy pillanat, majd legyintve fordul vissza, hogy immár másra koncentráljon. Hogy mi kellemetlen, s mi nem, már megítélni sem tudja és nem is akarja. Kint voltak a csöcsök, nagy cucc, lassan már úgyis ott tart, hogy ostor módjára pörgeti meg a brét egy asztalon, ha szerencséje van, nem csattan a vége. Így Shannal egyetértve csak bambán bólogat, kezd egyre szimpatikusabb lenni neki a nő. Jó, persze ott még nem tart, hogy rámásszon, sokkal inkább határozottsága és mája tetszik neki, a többit meg nem látta még.*
- Úgy is van! Pont így gondolom én is! *Ad helyt a gyakorlatias gondolatoknak, s fejezi ki magát mélyfilozofikus szakszavakkal, hogy aztán a következő immár számolatlan poharat verje oda Shanéhoz, s ha Cassy kezében ismét üres, udvariasan nyomjon oda neki még egyet, a mihez tartás végett. Reyraa is figyel immár, mely mellett egyikük sem tud elmenni, egyikük azt mondja ismerkedni akar, másikuk meg egyenesen mindjárt Khul költői privol szépségét hozza fel indokul. El is vigyorodik azon nyomban, előbb Cassyre, majd Shanra nézve lép egyet előrébb, hogy kedvesen közelebb invitálja új kollégáját.*
- Csípem a vadmacskákat... *Vesz levegőt előbb.* Reyraaaa! Gyere babám, igyál velünk, holnap járőr, megbasz... megb... kurvaélet... megbeszéljük a stratégiát! *Nem pörög már úgy a nyelve, mint kellene, a tiszteletköröket sem futja feleslegesen, s bár nem tud róla, talán épp ezzel nyeri el a lány szimpátiáját, hiszen korábban ezzel kapcsolatosan jelentette ki, hogy a művi nyelvezet, s a felesleges sallangok idegesítik. Hát most megkapta a sallangmentest. Ha a lány közelebb ér, természetesen másik kezét is megtoldja egy itallal, ha van nála bor, ha nem, mert a tömény az igazi.*
- Pppeeeeersze, hogy számíthatsz rám! Mint itt mindenki! *Bólogat Cassy szavaira, mivel Shant üdvözli köreikben, s kapja el azonnal Cassy derekát magához húzva azt.*
- Főleg az én kiscsibém... teeee... hát megeszlek mindjárt! *Csattogtatja meg kicsit fogait Cassy hegyeslő fülei felé, persze a mákonyos tekinteten felül azért szeretet látszik már, megkedvelte a leányzót, jóban lesznek, feltéve, ha Khul állatias modora nem tántorítja el. Shan pillantását emiatt nem veszi észre, bár bizonyára azzal a vigyorral is egyetértene.*
- Iszunk hát, immár négyen! *Emeli fel ujját, s ha Reyraa tényleg ott van már, hát rögtön be is mutatja a többieknek.* Rey... ő itt kekszi... öhm.. Cassy, ő meg Shan, a legjobb cimborám, én meg Khul, a hapci... *Krahácsol bele.* harcizom... *Borítja le torkán ismét az italt, s lassan járása is bizonytalanná válik, így kénytelen megtámaszkodni az asztal sarkában.*
- Hú bakker... *Sóhajt egy nagyot, s zavaros tekintetét mosolyogva emeli a többiekre, kik kissé elmosódva ugyan, de bizonyára még ott vannak.*
- Tud... tudjátok... nekem még nem igazán voltak... bar... barátaimnemtomér?? *Tárja szét kezét.* Pedig Khul jó ember... mindig... hikk! Mindig számíthattok rám. Mindiiig! *Nyomatékosítja. Kissé körbenéz, mintha keresne valamit.*
- Asszem cserélni kéne sörre... *Biggyeszti le ajkát.* Mintha láttam volna valahol. *Vakarja meg poharat tartó kezével kobakját, míg másikkal az asztalt támasztja. Így annak maradék tartalmát sikerül is saját nyakába öntenie. De nem veszi észre.*
A hozzászólás írója (Khul'ie Vantruez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.23 15:36:30
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063