Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-16 19:58:21
Üzenet elküldve: 2020-01-16 19:58:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Shan, Rey//
//Érintőlegesen a távozók//
*Rey valóban meghúzza magát eleinte, csak csendesen figyel, és esetleg biccent a ráköszönő embereknek. Kimerítette az előző napi út, jól esik puha párnán ülnie, mellé egy kis friss vizet kortyolgatva. Közben az asztaltársaság meg-megfogyatkozik, az arcok jönnek és mennek, Khul és a másik, kikötőben összeszedett nő is eltűnik őrjáratra. Mivel Rey egyéb utasítást nem kapott, úgy dönt, a legjobb az lesz, ha jó őrhöz méltóan a vendégtérben marad, ügyelve a rendre. Ezt pedig úgy is megteheti, ha a vendégek közé olvadva az asztalnál marad, nem kikötés az ajtóban kidobót játszania.
Feltűnik egy ismerős arc, felnyírt hajú, komor sötétségbe és humorba burkolózó, sebhelyes arcú nő. Rey emlékszik rá, hogy látta már itt, méghozzá talán akkor, amikor ő is ideérkezett első napján. Nevét nem igazán tudja felidézni, hiszen szinte szót sem váltott vele, maximum futólag. De úgy tűnik, Cassy jobban ismeri. Ez nem is csoda, az elf lány mindenkivel rendkívül figyelmes és barátságos, ő nyilván az a típus, aki még a vendégeket is megjegyzi.
Rey tehát köszön Shannek, majd visszahúzódva elhallgatja, ahogy Cassyvel vidáman üdvözlik egymást.
Mikor szóba kerül a városi kitérő, már úgy érzi, neki is illene beszállnia a társalgásba, elvégre nem bújhat el folyton fekete hallgatásába, nem kerülheti el az összes társalgási szituációt.*
- Igen, Cassy jóvoltából én lehettem az a szerencsés, aki egy karddal elkíséri a piacra. Jól esett kimozdulni.
*Szemét közben hol az egyik, hol a másik nőre emeli, majd Shan felé fordul.*
- Mi találkoztunk már, nem igaz?
*Ráncolja töprengőn a homlokát, miközben nyíltan elemzi a másik arcát. Igen, biztos benne, hogy látta, s még talán egy asztalnál is ültek egyszer, pár röpke pillanatig.
Rey ugyan nem tudhatja, hogy a szőke elfnek éppen Norun jár az esze, de mintha a kis menyét megérezné a másik kíváncsiságát, s elődugja fejét az éjfekete köpeny alól. Szemrevételezi a helyet, beleszagol az illatos levegőbe, majd el is tűnik, olyan gyorsan, ahogy felbukkant. Talán nem tetszett neki a zaj és szagok kavalkádja.
Rey óvatosan körbepillant, nem akar gondot okozni azzal, hogy az asztalokhoz hozott egy szőrös állatot.*
- Nem hagyhattam fent egyedül, még nem szokott hozzám eléggé. Az első pár napban a közelemben kell tartanom, nem szeretném, hogy eltűnjön.
*Szabadkozik egy halvány, alig észrevehető mosollyal.*
//Shan, Rey//
//Érintőlegesen a távozók//
*Rey valóban meghúzza magát eleinte, csak csendesen figyel, és esetleg biccent a ráköszönő embereknek. Kimerítette az előző napi út, jól esik puha párnán ülnie, mellé egy kis friss vizet kortyolgatva. Közben az asztaltársaság meg-megfogyatkozik, az arcok jönnek és mennek, Khul és a másik, kikötőben összeszedett nő is eltűnik őrjáratra. Mivel Rey egyéb utasítást nem kapott, úgy dönt, a legjobb az lesz, ha jó őrhöz méltóan a vendégtérben marad, ügyelve a rendre. Ezt pedig úgy is megteheti, ha a vendégek közé olvadva az asztalnál marad, nem kikötés az ajtóban kidobót játszania.
Feltűnik egy ismerős arc, felnyírt hajú, komor sötétségbe és humorba burkolózó, sebhelyes arcú nő. Rey emlékszik rá, hogy látta már itt, méghozzá talán akkor, amikor ő is ideérkezett első napján. Nevét nem igazán tudja felidézni, hiszen szinte szót sem váltott vele, maximum futólag. De úgy tűnik, Cassy jobban ismeri. Ez nem is csoda, az elf lány mindenkivel rendkívül figyelmes és barátságos, ő nyilván az a típus, aki még a vendégeket is megjegyzi.
Rey tehát köszön Shannek, majd visszahúzódva elhallgatja, ahogy Cassyvel vidáman üdvözlik egymást.
Mikor szóba kerül a városi kitérő, már úgy érzi, neki is illene beszállnia a társalgásba, elvégre nem bújhat el folyton fekete hallgatásába, nem kerülheti el az összes társalgási szituációt.*
- Igen, Cassy jóvoltából én lehettem az a szerencsés, aki egy karddal elkíséri a piacra. Jól esett kimozdulni.
*Szemét közben hol az egyik, hol a másik nőre emeli, majd Shan felé fordul.*
- Mi találkoztunk már, nem igaz?
*Ráncolja töprengőn a homlokát, miközben nyíltan elemzi a másik arcát. Igen, biztos benne, hogy látta, s még talán egy asztalnál is ültek egyszer, pár röpke pillanatig.
Rey ugyan nem tudhatja, hogy a szőke elfnek éppen Norun jár az esze, de mintha a kis menyét megérezné a másik kíváncsiságát, s elődugja fejét az éjfekete köpeny alól. Szemrevételezi a helyet, beleszagol az illatos levegőbe, majd el is tűnik, olyan gyorsan, ahogy felbukkant. Talán nem tetszett neki a zaj és szagok kavalkádja.
Rey óvatosan körbepillant, nem akar gondot okozni azzal, hogy az asztalokhoz hozott egy szőrös állatot.*
- Nem hagyhattam fent egyedül, még nem szokott hozzám eléggé. Az első pár napban a közelemben kell tartanom, nem szeretném, hogy eltűnjön.
*Szabadkozik egy halvány, alig észrevehető mosollyal.*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-16 19:24:14
Üzenet elküldve: 2020-01-16 19:24:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Vyliassa, Gyldwa, Orm//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Miközben Cahress magyarázza a masszázs mibenlétét, egyre inkább eltorzul az arca, az értetlenségtől főleg, aminek, miután befejezte a mondandóját az elf, hangot is ad.*
-Oszt várj, csak hogy jól értöm-e. Itten jól meggyaszatolnak, kíkre zöldre, aztán ezért a vendégek fizetnök? Jó erősen hátat meg combot vöregetni én is tudok ám! *Nyílik nagyobbra a szája a lelkes beszéd közben, hiszen itten valami, számára igen érdekes dologra bukkant. Gyldwa megszólalása pedig egy egészen más fényben világítja meg az egészet.* -Te nö legyél már ilyen gusztustalan, no! *Morogja oda halkabban a lánynak.*
-Két dézsát szöretnénk. *Szögezi le gyorsan, hiszen nem kárhoztatná a húgát arra, hogy utána vagy akár vele együtt fürödjön, meg aztán két felnőtt orkról beszélünk, szeretne jól elterülni. ~Remélöm azért elférök abban a dézsában és nem nyüzüge törpe méretű, hanem orkos. ~ A masszázs kérdésében még nem igazán sikerült döntenie, mert ha érzékeny pontot talál meg a kislány, a végén még meglódul a mancsa, tiszta tudatlan, azt eltalálja a csinos fejét.*
-Gyldwa, próbáld csak ki aztat a masszázsat, ha már itt vagyunk, ne mondhassad, hogy nem öngedtem. *Nézi közben az erszényét, még benne van a nagy része annak, amit Khultól kapott, az meg fel is szívódott de veszett gyorsan. ~Hát, ha ígyen állunk, akkor is itten hagyjuk az apanázst. ~ Vyliassa felé is csak legyint a mancsával.*
-Engemöt tegnap már meggyaszatoltak odakint a porban, egyötlen letapadt izmom söm maradt. *Kacag a saját találékonyságán telipofával, mikor viszont a lány közelebb ér hozzá elcsendesedik, és komoly képpel bámulja. Egyrészről, mert tudja milyen bajt tud okozni a szájával és a tekintete immár gyanakvóba fordul át, másrészt, mert nagyon úgy fest, faggatózik a tegnapi végkimenetelről.*
-Oszt miért érdökel az tégedöt… De nö maradj itten kételyek között, a nagyszájú javasolta először a dulgot te némbör. *Húzódik el, nincs ínyére, hogy ilyen erőszakos a nő és ennyire rámenős. Fél, hogy a végén még megint valamivel kihúzza a gyufát, azt kivetkőzik a béketűréséből és még ő lesz a rossz. Lehetséges, hogy az eszmefuttatás és a sok gondolkodásra fordított energia hozadéka, de egyre inkább átmelegszik. Érzi, hogy a feje tompul, a hirtelen jött furcsa érzés egyre csak erősödik, és arra készteti, hogy leüljön az egyik székre.*
-Usztat a fránya, mi a csigafasz?... *Hőbölög morogva a homlokát fogdosva az egyik mancsával.*
-Gyldwa, hozzá mán egy korsó hidögvizet. *Adja ki a lánynak, mert érzi, hogy nem lesz itt jó megmozdulni, mert itten valami készül.*
A hozzászólás írója (Ormronym Zuunkered) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.16 19:24:59
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Miközben Cahress magyarázza a masszázs mibenlétét, egyre inkább eltorzul az arca, az értetlenségtől főleg, aminek, miután befejezte a mondandóját az elf, hangot is ad.*
-Oszt várj, csak hogy jól értöm-e. Itten jól meggyaszatolnak, kíkre zöldre, aztán ezért a vendégek fizetnök? Jó erősen hátat meg combot vöregetni én is tudok ám! *Nyílik nagyobbra a szája a lelkes beszéd közben, hiszen itten valami, számára igen érdekes dologra bukkant. Gyldwa megszólalása pedig egy egészen más fényben világítja meg az egészet.* -Te nö legyél már ilyen gusztustalan, no! *Morogja oda halkabban a lánynak.*
-Két dézsát szöretnénk. *Szögezi le gyorsan, hiszen nem kárhoztatná a húgát arra, hogy utána vagy akár vele együtt fürödjön, meg aztán két felnőtt orkról beszélünk, szeretne jól elterülni. ~Remélöm azért elférök abban a dézsában és nem nyüzüge törpe méretű, hanem orkos. ~ A masszázs kérdésében még nem igazán sikerült döntenie, mert ha érzékeny pontot talál meg a kislány, a végén még meglódul a mancsa, tiszta tudatlan, azt eltalálja a csinos fejét.*
-Gyldwa, próbáld csak ki aztat a masszázsat, ha már itt vagyunk, ne mondhassad, hogy nem öngedtem. *Nézi közben az erszényét, még benne van a nagy része annak, amit Khultól kapott, az meg fel is szívódott de veszett gyorsan. ~Hát, ha ígyen állunk, akkor is itten hagyjuk az apanázst. ~ Vyliassa felé is csak legyint a mancsával.*
-Engemöt tegnap már meggyaszatoltak odakint a porban, egyötlen letapadt izmom söm maradt. *Kacag a saját találékonyságán telipofával, mikor viszont a lány közelebb ér hozzá elcsendesedik, és komoly képpel bámulja. Egyrészről, mert tudja milyen bajt tud okozni a szájával és a tekintete immár gyanakvóba fordul át, másrészt, mert nagyon úgy fest, faggatózik a tegnapi végkimenetelről.*
-Oszt miért érdökel az tégedöt… De nö maradj itten kételyek között, a nagyszájú javasolta először a dulgot te némbör. *Húzódik el, nincs ínyére, hogy ilyen erőszakos a nő és ennyire rámenős. Fél, hogy a végén még megint valamivel kihúzza a gyufát, azt kivetkőzik a béketűréséből és még ő lesz a rossz. Lehetséges, hogy az eszmefuttatás és a sok gondolkodásra fordított energia hozadéka, de egyre inkább átmelegszik. Érzi, hogy a feje tompul, a hirtelen jött furcsa érzés egyre csak erősödik, és arra készteti, hogy leüljön az egyik székre.*
-Usztat a fránya, mi a csigafasz?... *Hőbölög morogva a homlokát fogdosva az egyik mancsával.*
-Gyldwa, hozzá mán egy korsó hidögvizet. *Adja ki a lánynak, mert érzi, hogy nem lesz itt jó megmozdulni, mert itten valami készül.*
A hozzászólás írója (Ormronym Zuunkered) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.16 19:24:59
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-15 20:12:11
Üzenet elküldve: 2020-01-15 20:12:11
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Latamie, Darelld//
*Enged kissé a kimért szigorúságból, s kezeit a pulton nyugtatva pihen meg, miközben hallgat. Van, hogy a hallgatás sokkal célravezetőbb, s vigasztalóbb is lehet, mint a folytonos nyugtatás. Így hát, ezek Latamie percei, kiről kiderül, hogy a Sellőt nem veszélyeztette volna, bár... Darelld valójában ezt soha nem is gondolta. Ismét derű suhan át arcán, a bosszúnak több lehetősége van, ahogyan válfaja is. Értelmes és intelligens válasz, mi tán ott éri az elkövetőt, hol a legérzékenyebb, bár Ambroggiot nem ismeri, s számára nem is oly fontos bűnhődése.*
- Megértettem, kisasszony. *Enged az engesztelő szavakból. Darelld ismeri a határokat, még idegenben is. Ameddig szükség van rá, hát szól, de mihelyst a szükség ereje csökken, alábbhagy lendületével, mi egyébként sem olyan lehengerlő, pusztán csendesen, tisztelettel szóló. Dacosan sóhajt egyet, mint, aki nem ért egyet azzal a nézettel hogy valaha bárki mellett elkötelezhetné magát.*
- Akkor, adott pillanatban jó ötletnek tűnt, s nem bánom még ma sem. Egyszerűen nem voltunk összeillők. *Von vállat meglepő módon slendriánul és kötetlenebbül, mint eddig, tán a zavar, vagy az emlékezés teszi. Türelmesen megvárja, míg a lány nekilát a levesnek, s az első falatok előtt humorán mosolyodik el, aztán persze nem titkolt kíváncsisággal várja az első reakciót. A vendég az első. Elégedetten biccent:*
- Örülök, hogy nem okoztam csalódást. *Emeli ajkaihoz poharát, s iszik egy kortyot. Elgondolkodva néz a távolba, a lélek dolgában egyet is értenek, meg nem is. Hogy, Darelld más lenne, ráadásul jobb? Azt nem gondolná.*
- Van, kinek több lélek adatik, van kinek kevesebb, hiszem, hogy kik itt dolgoznak, csordultig vannak vele, csak mindegyikük másra használja. Az utolsó utcagyerek is tud kacagva kergetni egy papírhajót, akár a gazdag, tán a szegény, még jobban is vigyáz rá... aztán... ez a lélek valahol az évek között elveszik, elsorvad, s átadja a helyét az ürességnek, mi könnyen töltődik meg sötéttel. Ember, embernek farkasa, a mondás még mindig él... hogy a gazdag gazdagabb legyen, szegényre van szüksége... tán a köztes állapot az új Sellő, ki tudja? Az új vezetés magasztos céljait sok esetben, még én sem értem. *Sóhajt fel.*
- Én pedig... *Pillant fel a lányra mosolyogva.* Igyekszem úgy tenni, ahogy jónak érzem... talán ez látszik kívülről, Latamie kisasszony, csupán a törekvés. *Ismét poharába néz.* Van múltamban, mit felednék... de akkor hová lenne a kiindulópont, nem igaz? *Szusszan egyet egy elfojtott mosoly alatt, mi aztán ismét réveteg tűnődésbe csap át. Újabb és újabb koccintás, véget nem érő mozdulatok, hisz mindig van mire, még akkor is, ha csupán a víz koccan a rummal... még akkor is.*
- Mi a terve eztán Latamie? *Ezúttal a kisasszonyt elhagyja, nem érzi illőnek.*
- Újra hajóra száll? Vagy várja a néhai Pinty? Mi célja van az életben? Gondolkodott már ezen? Sosem állapodna meg? *Könyököl fel a pultra, majd kitekintve ellenőrzi, hogy nincs e szükség rá, valamelyik asztalnál, de úgy látja, egyelőre még szabad.*
//Latamie, Darelld//
*Enged kissé a kimért szigorúságból, s kezeit a pulton nyugtatva pihen meg, miközben hallgat. Van, hogy a hallgatás sokkal célravezetőbb, s vigasztalóbb is lehet, mint a folytonos nyugtatás. Így hát, ezek Latamie percei, kiről kiderül, hogy a Sellőt nem veszélyeztette volna, bár... Darelld valójában ezt soha nem is gondolta. Ismét derű suhan át arcán, a bosszúnak több lehetősége van, ahogyan válfaja is. Értelmes és intelligens válasz, mi tán ott éri az elkövetőt, hol a legérzékenyebb, bár Ambroggiot nem ismeri, s számára nem is oly fontos bűnhődése.*
- Megértettem, kisasszony. *Enged az engesztelő szavakból. Darelld ismeri a határokat, még idegenben is. Ameddig szükség van rá, hát szól, de mihelyst a szükség ereje csökken, alábbhagy lendületével, mi egyébként sem olyan lehengerlő, pusztán csendesen, tisztelettel szóló. Dacosan sóhajt egyet, mint, aki nem ért egyet azzal a nézettel hogy valaha bárki mellett elkötelezhetné magát.*
- Akkor, adott pillanatban jó ötletnek tűnt, s nem bánom még ma sem. Egyszerűen nem voltunk összeillők. *Von vállat meglepő módon slendriánul és kötetlenebbül, mint eddig, tán a zavar, vagy az emlékezés teszi. Türelmesen megvárja, míg a lány nekilát a levesnek, s az első falatok előtt humorán mosolyodik el, aztán persze nem titkolt kíváncsisággal várja az első reakciót. A vendég az első. Elégedetten biccent:*
- Örülök, hogy nem okoztam csalódást. *Emeli ajkaihoz poharát, s iszik egy kortyot. Elgondolkodva néz a távolba, a lélek dolgában egyet is értenek, meg nem is. Hogy, Darelld más lenne, ráadásul jobb? Azt nem gondolná.*
- Van, kinek több lélek adatik, van kinek kevesebb, hiszem, hogy kik itt dolgoznak, csordultig vannak vele, csak mindegyikük másra használja. Az utolsó utcagyerek is tud kacagva kergetni egy papírhajót, akár a gazdag, tán a szegény, még jobban is vigyáz rá... aztán... ez a lélek valahol az évek között elveszik, elsorvad, s átadja a helyét az ürességnek, mi könnyen töltődik meg sötéttel. Ember, embernek farkasa, a mondás még mindig él... hogy a gazdag gazdagabb legyen, szegényre van szüksége... tán a köztes állapot az új Sellő, ki tudja? Az új vezetés magasztos céljait sok esetben, még én sem értem. *Sóhajt fel.*
- Én pedig... *Pillant fel a lányra mosolyogva.* Igyekszem úgy tenni, ahogy jónak érzem... talán ez látszik kívülről, Latamie kisasszony, csupán a törekvés. *Ismét poharába néz.* Van múltamban, mit felednék... de akkor hová lenne a kiindulópont, nem igaz? *Szusszan egyet egy elfojtott mosoly alatt, mi aztán ismét réveteg tűnődésbe csap át. Újabb és újabb koccintás, véget nem érő mozdulatok, hisz mindig van mire, még akkor is, ha csupán a víz koccan a rummal... még akkor is.*
- Mi a terve eztán Latamie? *Ezúttal a kisasszonyt elhagyja, nem érzi illőnek.*
- Újra hajóra száll? Vagy várja a néhai Pinty? Mi célja van az életben? Gondolkodott már ezen? Sosem állapodna meg? *Könyököl fel a pultra, majd kitekintve ellenőrzi, hogy nincs e szükség rá, valamelyik asztalnál, de úgy látja, egyelőre még szabad.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-15 13:59:40
Üzenet elküldve: 2020-01-15 13:59:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőház//
//Mady és Drey//
-Nem nagy dolog, csak megláttam a piacon. Olyan dolog, ami talán neked még nincsen, de itt azért nem árt a Sellőben ha van. *Mosolyodik el, tagadhatatlan, hogy furcsa gondolatai támadnak. Köztük az is, ha Dreyia egyszer majd megismer egy olyan férfit, akinek majd tetszeni akar, legyen mit kivenni a szekrényből a nadrág helyett. ~Bár egy szál semmiben is jól mutat, de mégis nőiesebb lesz így. ~ Miután pedig sebesen megszabadult a ruháitól és a hátvakarás is szabad utat kapott, odahelyezkedik, hogy megszabadíthassa a mélységi bőrét a lószagtól. Mi tagadás erősebben csutakolja, mint szokása, már csak azért is mert az orrába ez a szag bevette magát, talán csak több fiola fürdőolaj űzheti ki onnan. Néha, miután lemosta a bőrét odahajol, hogy megszaglássza, majd ismét szivacsot ragad, végül a kezével simítja végig az immár makulátlanul egyenletes felületet.*
-Kész! Elégedett vagyok. *Azért miközben ezt mondja, még kinyúl a fiola fürdőolajért és a kezébe folyat, majd eloszlatja a mélységi bőrfelületén, amit, ahogy ér, főleg hát, felkar, nyak, mellkas területen. Miután pedig ráeszmél, hogy most ő következik, kis habozás után megfordul a vízben és a sarkaira ül. Ezt követően előre húzza, a feje mellé a haját és egy kisebb edény segítségével jól átnedvesíti, hogy a szappan jobban fogja később.*
-Tiszta kosz az egész fürdővíz. *Néz lefelé, mert szeret fürdőzni, de ha ilyen mocskos, akkor már inkább szabadulna minél hamarabb.*
-Az ott egy bogár a szalmaszálon? *Rezzen össze, miközben nagyon mutogat a dézsa másik fele irányába, amerre nincs teljes rálátása, csak a sziluettek sejtetik a dolgot.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.15 14:00:13
//Mady és Drey//
-Nem nagy dolog, csak megláttam a piacon. Olyan dolog, ami talán neked még nincsen, de itt azért nem árt a Sellőben ha van. *Mosolyodik el, tagadhatatlan, hogy furcsa gondolatai támadnak. Köztük az is, ha Dreyia egyszer majd megismer egy olyan férfit, akinek majd tetszeni akar, legyen mit kivenni a szekrényből a nadrág helyett. ~Bár egy szál semmiben is jól mutat, de mégis nőiesebb lesz így. ~ Miután pedig sebesen megszabadult a ruháitól és a hátvakarás is szabad utat kapott, odahelyezkedik, hogy megszabadíthassa a mélységi bőrét a lószagtól. Mi tagadás erősebben csutakolja, mint szokása, már csak azért is mert az orrába ez a szag bevette magát, talán csak több fiola fürdőolaj űzheti ki onnan. Néha, miután lemosta a bőrét odahajol, hogy megszaglássza, majd ismét szivacsot ragad, végül a kezével simítja végig az immár makulátlanul egyenletes felületet.*
-Kész! Elégedett vagyok. *Azért miközben ezt mondja, még kinyúl a fiola fürdőolajért és a kezébe folyat, majd eloszlatja a mélységi bőrfelületén, amit, ahogy ér, főleg hát, felkar, nyak, mellkas területen. Miután pedig ráeszmél, hogy most ő következik, kis habozás után megfordul a vízben és a sarkaira ül. Ezt követően előre húzza, a feje mellé a haját és egy kisebb edény segítségével jól átnedvesíti, hogy a szappan jobban fogja később.*
-Tiszta kosz az egész fürdővíz. *Néz lefelé, mert szeret fürdőzni, de ha ilyen mocskos, akkor már inkább szabadulna minél hamarabb.*
-Az ott egy bogár a szalmaszálon? *Rezzen össze, miközben nagyon mutogat a dézsa másik fele irányába, amerre nincs teljes rálátása, csak a sziluettek sejtetik a dolgot.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.15 14:00:13
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-15 13:20:00
Üzenet elküldve: 2020-01-15 13:20:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Latamie, Darelld//
- Hmm... *Szimatol a levegőbe ahogy megérzi az illatokat.* Jó lesz ez. *Bólogat várakozva.*
- Tudom, hogy itt nem bosszulhatnám meg, de igazából most is azt teszem. *Gondol arra, hogy a férfi kontójára iszik és érzi jól magát. Gyerekes, ám azzal főz, ami van.*
- Amúgy sem kell félteni. Őket jobban. *Latamie sosem kuncog, most sem teszi, bármennyire úgy tűnhet, hisz egyértelműen jól szórakozik. Ritkán szokták félteni, s bár jól esik neki, azért ezt kezelni nemigen tudja. Csupán elhárítani. Az mindig mindenre működik.
Mikor kijavítja Darelldet, s önmagát a Csalogány egyetlen ékeként minősíti, hasonlóan emeli a poharát, mint Darelld a teát.*
~Túl jó vagy Darelld. Csoda hogy még élsz...~
- Nem érdekes. *Vállát vonva rázza le Darelld felelősségét is az ügyben. Latamie tényleg nem a múltra tekint. Amellett könnyen túl lép dolgokon. Megtanulta már a leckét. Az érzékeny női lélek mindig csak bajt okoz. Egy kalózhajón nincs is helye ilyesminek, abba vagy a test hal bele, vagy a lélek. S mivel Latamie igencsak élő, tudva lévő melyiket választotta.*
- Engedd el. Nem érdemes erre több szót fecsérelni. Élek és virulok. Meg ők is. *Nevet fel karcosan, majd pöcköli le a hamu adagot a dohány végéről, s emeli szájához egy újabb slukkra. Jobban érdekli már Darelld titka, és amit egy nő sosem téveszt el meglátni. Hogy más nők hogyan néznek.
Ahogy Darelld elhatározza magát, Latamie csendben marad, figyelmes tengereket idéző szemeivel a férfit nézi. Ahogy a lényeg elhangzik, felszalad az egyik szemöldöke.*
- Nocsak. Tartogatsz még meglepetést. Feleség.
~Ha kényszerítenének, akkor sem...~
*Míg Darelld felméri a levest, addig Latamie elmorfondírozik a dolgon. Jó neki így, senkihez sem kötődni.*
- Az illata jó. *Szaglászik a leves göndör szállongó gőzébe. Az étel ízére sem volt panasza sosem. Amúgy sem finnyás. Ízlésében pedig inkább a wegtoreni irányt kedveli, ha pedig a fűszer onnan való, az csak jó lehet.*
- Gyengédség a második nevem *Pimaszul húzódik a szemöldöke, és természetesen engedi hogy combjára textil kerüljön, addig kezét le is engedi, s rezzenéstelen nézi a férfit közben.*
- Elkényeztetsz, Darelld, de elfogadom a vizet. *Nemigen van hozzászokva, már ami a lélek oldalát érinti, és a szavaitól inkább érzi sérülékenynek magát, mint attól, hogy körbeugrálta az imént. Visszafordul a pulthoz, s nekilát a leves paprikákkal való teleszórásának. Na úgy csínján, azért megfogadja a jó tanácsot, és jól is teszi. Egy kis wegtoreni is kerül bele.*
- Léleknek. Ugyan, itt a kikötőben, kinek van olyanja? Talán nekem sincs. Ami nincs, azt pedig nem kell félteni, gyógyítani. *Flegma szájtartása megrezzen azért. Darelld túl jó ide, ezt már régen érzi.*
- Azt gondoltam, túl jó vagy ide Darelld. A kikötő mocskába. *Kavarja meg a levesét elgondolkodva, miközben karcosan megszólal. Komótosan kezdi kiszedegetni a paprikát, ha eléggé beleázott a csípőssége a forró levesbe.*
- De ha te is farkas lennél a farkasok közt, nem volna különbség. *Tengerzöld fény mely a levesből felpillant a vörös zuhataggal keretezett arcból.* Egyhangú számító, élvhajhászok közt. *A kanállal egy-egy vendégre rá is bök, még önmagára is.*
- Már csak ezért is megéri néha ide betérni. *Biztosan Darelld bűvös burka okozza, hogy kissé szentimentális gondolatok ébrednek benne, de valószínűleg csak addig tart ez, míg a burok is. Ideiglenesen szelídíti csupán.*
- Egészség *emeli a kis poharat, dönti is le, s kezd hozzá a leveshez. Lassan ízlel, minden kanalat kiélvez. Pont jó csípős, pont jó forró, kellemesen hűsít a víz is. Eddig sem bánkódott a numera után, csak dühös volt mert kútba esett, de most már végképp nem érdekli a dolog.*
//Latamie, Darelld//
- Hmm... *Szimatol a levegőbe ahogy megérzi az illatokat.* Jó lesz ez. *Bólogat várakozva.*
- Tudom, hogy itt nem bosszulhatnám meg, de igazából most is azt teszem. *Gondol arra, hogy a férfi kontójára iszik és érzi jól magát. Gyerekes, ám azzal főz, ami van.*
- Amúgy sem kell félteni. Őket jobban. *Latamie sosem kuncog, most sem teszi, bármennyire úgy tűnhet, hisz egyértelműen jól szórakozik. Ritkán szokták félteni, s bár jól esik neki, azért ezt kezelni nemigen tudja. Csupán elhárítani. Az mindig mindenre működik.
Mikor kijavítja Darelldet, s önmagát a Csalogány egyetlen ékeként minősíti, hasonlóan emeli a poharát, mint Darelld a teát.*
~Túl jó vagy Darelld. Csoda hogy még élsz...~
- Nem érdekes. *Vállát vonva rázza le Darelld felelősségét is az ügyben. Latamie tényleg nem a múltra tekint. Amellett könnyen túl lép dolgokon. Megtanulta már a leckét. Az érzékeny női lélek mindig csak bajt okoz. Egy kalózhajón nincs is helye ilyesminek, abba vagy a test hal bele, vagy a lélek. S mivel Latamie igencsak élő, tudva lévő melyiket választotta.*
- Engedd el. Nem érdemes erre több szót fecsérelni. Élek és virulok. Meg ők is. *Nevet fel karcosan, majd pöcköli le a hamu adagot a dohány végéről, s emeli szájához egy újabb slukkra. Jobban érdekli már Darelld titka, és amit egy nő sosem téveszt el meglátni. Hogy más nők hogyan néznek.
Ahogy Darelld elhatározza magát, Latamie csendben marad, figyelmes tengereket idéző szemeivel a férfit nézi. Ahogy a lényeg elhangzik, felszalad az egyik szemöldöke.*
- Nocsak. Tartogatsz még meglepetést. Feleség.
~Ha kényszerítenének, akkor sem...~
*Míg Darelld felméri a levest, addig Latamie elmorfondírozik a dolgon. Jó neki így, senkihez sem kötődni.*
- Az illata jó. *Szaglászik a leves göndör szállongó gőzébe. Az étel ízére sem volt panasza sosem. Amúgy sem finnyás. Ízlésében pedig inkább a wegtoreni irányt kedveli, ha pedig a fűszer onnan való, az csak jó lehet.*
- Gyengédség a második nevem *Pimaszul húzódik a szemöldöke, és természetesen engedi hogy combjára textil kerüljön, addig kezét le is engedi, s rezzenéstelen nézi a férfit közben.*
- Elkényeztetsz, Darelld, de elfogadom a vizet. *Nemigen van hozzászokva, már ami a lélek oldalát érinti, és a szavaitól inkább érzi sérülékenynek magát, mint attól, hogy körbeugrálta az imént. Visszafordul a pulthoz, s nekilát a leves paprikákkal való teleszórásának. Na úgy csínján, azért megfogadja a jó tanácsot, és jól is teszi. Egy kis wegtoreni is kerül bele.*
- Léleknek. Ugyan, itt a kikötőben, kinek van olyanja? Talán nekem sincs. Ami nincs, azt pedig nem kell félteni, gyógyítani. *Flegma szájtartása megrezzen azért. Darelld túl jó ide, ezt már régen érzi.*
- Azt gondoltam, túl jó vagy ide Darelld. A kikötő mocskába. *Kavarja meg a levesét elgondolkodva, miközben karcosan megszólal. Komótosan kezdi kiszedegetni a paprikát, ha eléggé beleázott a csípőssége a forró levesbe.*
- De ha te is farkas lennél a farkasok közt, nem volna különbség. *Tengerzöld fény mely a levesből felpillant a vörös zuhataggal keretezett arcból.* Egyhangú számító, élvhajhászok közt. *A kanállal egy-egy vendégre rá is bök, még önmagára is.*
- Már csak ezért is megéri néha ide betérni. *Biztosan Darelld bűvös burka okozza, hogy kissé szentimentális gondolatok ébrednek benne, de valószínűleg csak addig tart ez, míg a burok is. Ideiglenesen szelídíti csupán.*
- Egészség *emeli a kis poharat, dönti is le, s kezd hozzá a leveshez. Lassan ízlel, minden kanalat kiélvez. Pont jó csípős, pont jó forró, kellemesen hűsít a víz is. Eddig sem bánkódott a numera után, csak dühös volt mert kútba esett, de most már végképp nem érdekli a dolog.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-15 12:10:16
Üzenet elküldve: 2020-01-15 12:10:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia//
//Messziről Ormronym//
*Az elméje rögtön azok kezd el kattogni, hogy mennyivel professzionális lenne, ha a minőségi borokat a nevén neveznék, nem pedig egy kitalált fantázianéven. De ezt már nem az ő dolga megítélni.
Közben kiderül, hogy az étlapot valaki kicserélte, Aleimord elfojt egy horkantást.
~Persze, kicserélte.~
Hallgatja a magyarázatokat, és biccent közben.*
- Keserű és gyümölcsös... Sör és rum? Nem, az nem lesz jó. Maradjon a bor. Száraz és fehér, délről. Ha nincs fehér, jó lesz a vörös is. Cápahús... Érdekesen hangzik, remek, legyen cápa, még sosem ettem, egyszer mindent ki kell próbálni. Mégsem tetszek, majd lesz más helyette... Sok körettel... A desszert is remek lesz, de menta nélkül. Azt hagyják ki belőle, nem illik a csokoládéhoz.
*Mikor ezt sikerül megbeszélniük, úgy dönt, fizet előre, nem szeret evés után azzal bajlódni. Leszámol 10 aranyat a Különleges borért,
24 aranyat a Mélytengeri szörnyetegért, és 16 aranyat a Habos csókért, aztán hátradől. Megvárja, amíg a felszolgáló elmegy, és azon kezd el gondolkozni, hogy amíg Mady nem jön, beszélgethetne valakivel, hogy jobban teljen az idő.
Figyeli az orkokat, onnan, ahonnan ő jön, nem sokat látni belőlük. Vajon tényleg annyira masszívak és kitartóak, mint mondják? Aleimord látott már hatalmas harcosokat fetrengeni egy kis náthától, vajon ők is ilyenek? Nos, egy tökéletes időpont a kísérletezésre, így mikor a felszolgáló elment, elmormolja az igét. Ha sikerül, akkor sem fogja rögtön tudni, de azért reméli, nem teljesen feleslegesen használ fel a mágikus erejéből, és legalább egy kis műsort kap cserébe - már ha nem rontja el a dolgot.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a kiválasztott célpont testhője az enyhén lázas betegek szintjére növekedik, minek következtében a célpont a láz által produkált hatásokat érezheti (lassabb reakció, szédelgés, letörtség stb.). Hatóideje három kör.
//Messziről Ormronym//
*Az elméje rögtön azok kezd el kattogni, hogy mennyivel professzionális lenne, ha a minőségi borokat a nevén neveznék, nem pedig egy kitalált fantázianéven. De ezt már nem az ő dolga megítélni.
Közben kiderül, hogy az étlapot valaki kicserélte, Aleimord elfojt egy horkantást.
~Persze, kicserélte.~
Hallgatja a magyarázatokat, és biccent közben.*
- Keserű és gyümölcsös... Sör és rum? Nem, az nem lesz jó. Maradjon a bor. Száraz és fehér, délről. Ha nincs fehér, jó lesz a vörös is. Cápahús... Érdekesen hangzik, remek, legyen cápa, még sosem ettem, egyszer mindent ki kell próbálni. Mégsem tetszek, majd lesz más helyette... Sok körettel... A desszert is remek lesz, de menta nélkül. Azt hagyják ki belőle, nem illik a csokoládéhoz.
*Mikor ezt sikerül megbeszélniük, úgy dönt, fizet előre, nem szeret evés után azzal bajlódni. Leszámol 10 aranyat a Különleges borért,
24 aranyat a Mélytengeri szörnyetegért, és 16 aranyat a Habos csókért, aztán hátradől. Megvárja, amíg a felszolgáló elmegy, és azon kezd el gondolkozni, hogy amíg Mady nem jön, beszélgethetne valakivel, hogy jobban teljen az idő.Figyeli az orkokat, onnan, ahonnan ő jön, nem sokat látni belőlük. Vajon tényleg annyira masszívak és kitartóak, mint mondják? Aleimord látott már hatalmas harcosokat fetrengeni egy kis náthától, vajon ők is ilyenek? Nos, egy tökéletes időpont a kísérletezésre, így mikor a felszolgáló elment, elmormolja az igét. Ha sikerül, akkor sem fogja rögtön tudni, de azért reméli, nem teljesen feleslegesen használ fel a mágikus erejéből, és legalább egy kis műsort kap cserébe - már ha nem rontja el a dolgot.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a kiválasztott célpont testhője az enyhén lázas betegek szintjére növekedik, minek következtében a célpont a láz által produkált hatásokat érezheti (lassabb reakció, szédelgés, letörtség stb.). Hatóideje három kör.
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-15 05:51:35
Üzenet elküldve: 2020-01-15 05:51:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez//
//Cahress, Vyliassa, Gyldwa, Orm//
*Vyl sem állhatja meg, hogy ne kuncogjon a saját történetén, hiszen valóban túlságosan komikus ahhoz, hogy az ember (vagy fél-elf) ne tudja egy rossz reggelként kezelni az egészet. A pacsirta hangulatát nem igazán tudja lelombozni senki, tartja magát, amennyire csak tudja, annak ellenére, hogy már egészen korántól, pontosabban az istállói eset óta folytatódik a balszerencse sorozata, mely tegnap már bezárulni látszódott. Mindenesetre ezzel most nem törődik, talán később felkeres egy igazi boszorkát, rontás levételhez. Gyldwa és Orm is a masszázs felől érdeklődnek, amire egy kurta, őszinte, de nem bántó, vagy gúnyolódó nevetés a válasz, Cassyra pedig kacsint, mikor az megköszöni.*
-Minden vendégünk megérdemli a tökéletes kenyelmet és az érzékek azon fokú kényesztetését, melyet mi nyújthatunk, és amit igénybe venni kívánnak, amíg a Sellőház épületén belül szeretnék eltölteni szabadidejüket, valamint felesleges aranyaikat. *Sajnos az elf beelőzi a masszázs pontos ismertetésével, így ha nem is lényegi információt, de egy kis csekély, talán megnyugtatásnak szánt töredékmorzsát tud odacsicseregni a két orknak.*
-Természetesen, amennyiben kívánjátok, előre elmondom és jobb esetben megmutatom magamon, hogy mit fogok csinálni. Igazából, ahogyan Cassy is mondta, itt a lényeg, hogy a vendég ellazuljon és élvezze azt, jó érzéssel töltse el, amit a masszőr csinál. *Az árak megszabására való engedményz figyelembe veszi, ezt pedig egy bólintással adja a hosszúéletű tudtára. Valami viszont megüti a fülét, ami miatt hangja kissé remegősebb lesz, de arcán tükröződő érzéseit, a meglepettséget még tudja kezelni, így nyugodt hangnemben teheti fel a kérdését.*
-Bocsáss meg, Orm, de melyikőtök adta fel hamarabb tegnap a küzdelmet?
//Cahress, Vyliassa, Gyldwa, Orm//
*Vyl sem állhatja meg, hogy ne kuncogjon a saját történetén, hiszen valóban túlságosan komikus ahhoz, hogy az ember (vagy fél-elf) ne tudja egy rossz reggelként kezelni az egészet. A pacsirta hangulatát nem igazán tudja lelombozni senki, tartja magát, amennyire csak tudja, annak ellenére, hogy már egészen korántól, pontosabban az istállói eset óta folytatódik a balszerencse sorozata, mely tegnap már bezárulni látszódott. Mindenesetre ezzel most nem törődik, talán később felkeres egy igazi boszorkát, rontás levételhez. Gyldwa és Orm is a masszázs felől érdeklődnek, amire egy kurta, őszinte, de nem bántó, vagy gúnyolódó nevetés a válasz, Cassyra pedig kacsint, mikor az megköszöni.*
-Minden vendégünk megérdemli a tökéletes kenyelmet és az érzékek azon fokú kényesztetését, melyet mi nyújthatunk, és amit igénybe venni kívánnak, amíg a Sellőház épületén belül szeretnék eltölteni szabadidejüket, valamint felesleges aranyaikat. *Sajnos az elf beelőzi a masszázs pontos ismertetésével, így ha nem is lényegi információt, de egy kis csekély, talán megnyugtatásnak szánt töredékmorzsát tud odacsicseregni a két orknak.*
-Természetesen, amennyiben kívánjátok, előre elmondom és jobb esetben megmutatom magamon, hogy mit fogok csinálni. Igazából, ahogyan Cassy is mondta, itt a lényeg, hogy a vendég ellazuljon és élvezze azt, jó érzéssel töltse el, amit a masszőr csinál. *Az árak megszabására való engedményz figyelembe veszi, ezt pedig egy bólintással adja a hosszúéletű tudtára. Valami viszont megüti a fülét, ami miatt hangja kissé remegősebb lesz, de arcán tükröződő érzéseit, a meglepettséget még tudja kezelni, így nyugodt hangnemben teheti fel a kérdését.*
-Bocsáss meg, Orm, de melyikőtök adta fel hamarabb tegnap a küzdelmet?
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-14 20:33:25
Üzenet elküldve: 2020-01-14 20:33:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Különleges ügyben//
- Örvendek! Engem Srylnek vagy Carlotteiának hívnak.
*Úgy gondolja, elég a megszólítás, nem akar egy vendéget terhelni családnevével is. Egy pillanatra elgondolkodik, mikor kolléganőjét említi, aztán felismerő mosollyal bólint.*
- Á, igen! Maydeleine kisasszony.
*Érdeklődve várja, mi bontakozik ki ebből, hogy jön ide az egyik Sellőjük a vezetők üzleti ügyéhez. Lehet, hogy nem is csupán Sellőről van szó, hanem egy intézőről? Tulajdonképpen alig tud még róla valamit, most már abban sem biztos, hogy a vendégek szórakoztatása a feladata.*
- Ez esetben lehet, hogy még nem volt ideje szólni nekünk, hogy Ön érkezik, tudja, elég későn ért vissza a városból tegnap este.
*Vagy Darelld, esetleg Alfonz tudhat valamit? Talán a vezetők hagytak valamilyen üzenetet az este, miután maga már visszavonult a szobájába. Sajnos ezt csak egyetlen módon tudhatja meg, ám előbb gondoskodik a vendég kényelméről. A legyintésen féloldalasan elmosolyodik.*
- Az én dolgom, hogy Ön jól érezze magát. Megtisztelő a személyes látogatása, biztos vagyok benne, hogy a tulajdonosok nagyra fogják értékelni. Tölthetek egy pohár bort?
*Ajánlkozik, hiszen a férfi nem mondta, hogy mit szeretne inni. Ha az italról már gondoskodott, ideje a tettek mezejére lépni.*
- Egy perc türelmet kérek, utánajárok a dolognak.
*Minthogy Darelld elfoglalt, inkább a drága jó Alfonzot környékezi meg, hogy érdeklődjön az utasítások és a vezetőség jelenléte felől, aztán visszatér Merchenhez.*
- Sajnos a tulajdonosok még nem elérhetők, de amint azok lesznek, értesülni fognak az érkezéséről. Bizonyára fárasztó utat tett meg, helyezze magát nyugodtan kényelembe! Épp most kezd beindulni a pezsgés, még új ismeretségeket is köthet, ha van hozzá kedve. Járt már nálunk azelőtt?
//Aleimord//
*Elkíséri hát a nemes urat a neki tetsző asztalhoz, és megvárja az italválasztást. Bár nem tudja, sajnos csalódást kell okoznia a név megfejtésében, mert a bódítószereket külön árusítják, nem italba rejtve.*
- A különleges bor legalább ötéves érlelésű, minőségi bor, több fajtája is kapható, széles kínálatból lehet válogatni. Van édeskésebb, desszert jellegű ital a Vashegytől keletre eső szántóföldekről, de akár egészen száraz vörös a délnyugati lankákról, wegtoreni import.
*A panasz után felveszi az étlapot, és belenéz. Összeráncolja a szemöldökét.*
- Hm, igaza van, valaki lecserélte az étlapokat. Itt régen tételes felsorolások és rövid tájékoztató szövegek szerepeltek az ételek és italok tartalmáról. Bocsásson meg, kérem, szívesen elmondom, melyik név mit takar!
*Pillant fel az étlapról, ám Aleimord már közli is a kívánságát.*
- Akkor, ha megengedi, a Sellők könnyét javasolnám. Ez egy kesernyés ízű koktél sörrel, fehér rummal, egészen kevés kékszínű gyümölcslével megszínezve, citromkarikával díszítve. A Halász szerencséje voltaképpen citromos sült lazac fűszeresen, de ha kedveli a szokatlan ínyencségeket, akkor megkóstolhatja a cápahúst pikáns fűszerezéssel és édes mártással. A csokoládés habos csókot ajánlanám desszertnek, ez egyfajta pohárkrém piskótával és mentalevéllel a tetején. Ezek természetesen csak a leggyakrabban felszolgált ételeink, szakácsunk bármit elkészít, ha arra van igény.
*Restelkedik az étlap miatt, kezdi sejteni, hogy ezért kezdtek rászokni a vendégek arra, hogy ajánlást kérnek a rendelésükre. Talán valaki csínytevése lehet.*
- Örvendek! Engem Srylnek vagy Carlotteiának hívnak.
*Úgy gondolja, elég a megszólítás, nem akar egy vendéget terhelni családnevével is. Egy pillanatra elgondolkodik, mikor kolléganőjét említi, aztán felismerő mosollyal bólint.*
- Á, igen! Maydeleine kisasszony.
*Érdeklődve várja, mi bontakozik ki ebből, hogy jön ide az egyik Sellőjük a vezetők üzleti ügyéhez. Lehet, hogy nem is csupán Sellőről van szó, hanem egy intézőről? Tulajdonképpen alig tud még róla valamit, most már abban sem biztos, hogy a vendégek szórakoztatása a feladata.*
- Ez esetben lehet, hogy még nem volt ideje szólni nekünk, hogy Ön érkezik, tudja, elég későn ért vissza a városból tegnap este.
*Vagy Darelld, esetleg Alfonz tudhat valamit? Talán a vezetők hagytak valamilyen üzenetet az este, miután maga már visszavonult a szobájába. Sajnos ezt csak egyetlen módon tudhatja meg, ám előbb gondoskodik a vendég kényelméről. A legyintésen féloldalasan elmosolyodik.*
- Az én dolgom, hogy Ön jól érezze magát. Megtisztelő a személyes látogatása, biztos vagyok benne, hogy a tulajdonosok nagyra fogják értékelni. Tölthetek egy pohár bort?
*Ajánlkozik, hiszen a férfi nem mondta, hogy mit szeretne inni. Ha az italról már gondoskodott, ideje a tettek mezejére lépni.*
- Egy perc türelmet kérek, utánajárok a dolognak.
*Minthogy Darelld elfoglalt, inkább a drága jó Alfonzot környékezi meg, hogy érdeklődjön az utasítások és a vezetőség jelenléte felől, aztán visszatér Merchenhez.*
- Sajnos a tulajdonosok még nem elérhetők, de amint azok lesznek, értesülni fognak az érkezéséről. Bizonyára fárasztó utat tett meg, helyezze magát nyugodtan kényelembe! Épp most kezd beindulni a pezsgés, még új ismeretségeket is köthet, ha van hozzá kedve. Járt már nálunk azelőtt?
//Aleimord//
*Elkíséri hát a nemes urat a neki tetsző asztalhoz, és megvárja az italválasztást. Bár nem tudja, sajnos csalódást kell okoznia a név megfejtésében, mert a bódítószereket külön árusítják, nem italba rejtve.*
- A különleges bor legalább ötéves érlelésű, minőségi bor, több fajtája is kapható, széles kínálatból lehet válogatni. Van édeskésebb, desszert jellegű ital a Vashegytől keletre eső szántóföldekről, de akár egészen száraz vörös a délnyugati lankákról, wegtoreni import.
*A panasz után felveszi az étlapot, és belenéz. Összeráncolja a szemöldökét.*
- Hm, igaza van, valaki lecserélte az étlapokat. Itt régen tételes felsorolások és rövid tájékoztató szövegek szerepeltek az ételek és italok tartalmáról. Bocsásson meg, kérem, szívesen elmondom, melyik név mit takar!
*Pillant fel az étlapról, ám Aleimord már közli is a kívánságát.*
- Akkor, ha megengedi, a Sellők könnyét javasolnám. Ez egy kesernyés ízű koktél sörrel, fehér rummal, egészen kevés kékszínű gyümölcslével megszínezve, citromkarikával díszítve. A Halász szerencséje voltaképpen citromos sült lazac fűszeresen, de ha kedveli a szokatlan ínyencségeket, akkor megkóstolhatja a cápahúst pikáns fűszerezéssel és édes mártással. A csokoládés habos csókot ajánlanám desszertnek, ez egyfajta pohárkrém piskótával és mentalevéllel a tetején. Ezek természetesen csak a leggyakrabban felszolgált ételeink, szakácsunk bármit elkészít, ha arra van igény.
*Restelkedik az étlap miatt, kezdi sejteni, hogy ezért kezdtek rászokni a vendégek arra, hogy ajánlást kérnek a rendelésükre. Talán valaki csínytevése lehet.*
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-14 20:32:48
Üzenet elküldve: 2020-01-14 20:32:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*Fräd csak nagy, kerek szemekkel néz Daesysre, az arccsipkedésnél ezt némi pislogással is megtoldva. Mivel pezsgőt rendelt magának, így természetesen iszik a kikötőivel, italát felmutatja neki, majd belekortyol. Jó párosítás ez a rumhoz, az amúgy is kótyagos Frädet még jobban megkavarja, ha nem is láthatóan, így pár pillanat múlva már főként nem lesz kedve cseverészni. Egészen addig tart ez, míg a nemi különbségekről nem esik szó.*
-Ja, azok vagyunk, felettébb. *Kiérződik a gunyorosság hanglejtéséből, de ennyit böfögött hozzá a kettejük közti szakadék betöméséhez csak, a többit meg a maradék pezsgőre bízza.*
//Toborzás//
*Fräd csak nagy, kerek szemekkel néz Daesysre, az arccsipkedésnél ezt némi pislogással is megtoldva. Mivel pezsgőt rendelt magának, így természetesen iszik a kikötőivel, italát felmutatja neki, majd belekortyol. Jó párosítás ez a rumhoz, az amúgy is kótyagos Frädet még jobban megkavarja, ha nem is láthatóan, így pár pillanat múlva már főként nem lesz kedve cseverészni. Egészen addig tart ez, míg a nemi különbségekről nem esik szó.*
-Ja, azok vagyunk, felettébb. *Kiérződik a gunyorosság hanglejtéséből, de ennyit böfögött hozzá a kettejük közti szakadék betöméséhez csak, a többit meg a maradék pezsgőre bízza.*
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-14 19:54:02
Üzenet elküldve: 2020-01-14 19:54:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Shan, Rey//
//Érintőlegesen Khul, Sryl//
*Elérzékenyül a hűvös kéz érintésétől, s mindjárt arra gondol, hogy Shant meg kell etetnie, és valami meleget, vagy melegítőt itatnia vele. Kell a fűtőanyag a jó közérzetért, s mégsem érzi elégnek a bort, amit kitölt neki. Visszamosolyog rá, mikor arra utal, hogy nem szabadulnak meg tőle egykönnyen.*
- Ez a beszéd!
*Először megdöbben, de aztán felkuncog az orros tréfán, s tanulva Khul esetéből nem is firtatja a dolgot.*
- Te semmit sem változtál, Shan!
*Csóválja meg a fejét boldogan. Emlékszik még, mennyit ugratták egymást Khullal. Igazából már most is kezdik újra, és szívének leghőbb vágya, hogy ezt a kialakuló csipkelődést követhesse, amiről kénytelen lemondani, ám előbb hősiesen tűri önmaga hibáztatását egy fogat villantó mosollyal.*
- A fő, hogy itt vagy újra! És nekem is mesélj ám el mindent! Ó, el sem hiszed, mennyi minden történt ám itt is, míg távol voltál! Egy részét én is csak hallottam, és alig akarom elhinni. Úgyhogy… készülj fel, hogy a legváratlanabb dolgok esnek meg egyik pillanatról a másikra!
*Kacsint Shanra. Khul elsietésekor ébred rá, hogy Milhen is eltűnt. Felelni már nincs ideje a zsoldosnak, csak szomorúan néz utána, majd a pulton árválkodó reggelire, amihez alig nyúltak. Mivel Sryl már ajánlgatja nekik, nem áll be a sorba.*
- Shan, emlékszel még Ralas úr irodájára? Arra, amelyik… kiégett.
*Suttogja halkan, kissé közelebb hajolva, aztán visszavált normál hangerőre.*
- Képzeld, már egészen szép állapotban van, egy Wrexan nevű, kedves fiút vettek fel, Darellddel ők ketten hozták rendbe. Tegnap elküldtek minket Artheniorba bevárásolni ezt-azt az utolsó simításokhoz, és még egy szekeret is kellett vennünk lovastul. Olyan ritkán hagyom el a kikötőt, hihetetlen élmény volt! Rey is velünk jött.
*Csacsog boldogan a mélységi nőhöz fordulva. Nagyon kíváncsi, hogy lehet Noru, de míg a nő magától nem hozza szóba, nem akarja lebuktatni kis kedvencét. Reméli, hogy nem szökött meg az éjjel. Olyan kis aprócska szőrlabdacs még.*
- Ó, egyébként az edzőterem is elkészült. Bár én még nem jártam ott lent.
*Kuncog a nyakát behúzva.*
- Képzeld, míg elvoltunk, valakit bedobtak az ablakon.
*Mutat a bejárat felé, amelynek egyik oldalán az elfüggönyözött falon bizony bedeszkázott ablaknyílás van Daesys jóvoltából. Mármint az ő jóvoltából van bedeszkázva. És Welly érdeme is, aki delegálta számára a feladatot.*
- Azóta állítólag nem is tért magához… ijesztő.
*Komorul el kissé.*
//Fürdőzéshez//
//Cahress, Vyliassa, Gyldwa, Orm//
//Érintőlegesen Darelld, Latamie//
*Miután megkapja az engedélyt Gyldwától és Ormtól is, és túllép arca röpke fakósága az agyaras vigyoron, bólint és rájuk mosolyog kedvesen, majd megrohamozza a malaclopót. Vagy kapót. Megkönnyebbül, hogy Vyl azért mégsem sérült meg olyan komolyan, és bizony Cassy lenne az utolsó, aki a jókedvet abnormálisnak tekintené.*
- Hogy mik vannak!
*Kuncog halkan a szárnyas malacon, s elteszi a kendőt. Nem tudja pontosan, mi játszódik le a lányban, de mintha megtorpanna, mikor felkéri. Megesik rajta a szíve, és a karja felé nyúl, hogy biztosítsa róla, nem baj, ha nem szeretné a feladatot, hiszen még új itt, és az első lány, akit most megkérdezett róla. Ám Vyl a tettek mezejére lép, mielőtt Cassy elér hozzá, és bátran vállalja a dolgot. Azért a karját megérinti finoman hálája jeleként.*
- Köszönöm, Vyl.
*Közben Darelld és hamarosan Latamie is megérkezik, ezért újraéled az élénk mosoly az arcán.*
- Jó reggelt!
*Megragadja valami a vörös nő arckifejezésében, a mosoly empatikus figyelemmé alakul. Sajnos azonban nem tud személyesen érdeklődni, bár jelenleg Darelld kezében talán még jobb helyen is van Latamie, a férfi marcona szigora és keménysége mögött jéghegyeket olvasztó melegség lakik. Legalábbis Cassy meggyőződése szerint. Darelld és Vyl számára is van meglepetése, ám most nem alkalmas az időpont, hogy osztogatni kezdjen, mindenkinek tele a két keze munkával. Nem restelkedhet hát ő sem tovább. Lehetősége van először szólni, mikor a masszázs jellegéről érdeklődnek kedves vendégeik. Nem neveti ki őket, csak szemeiben csillog a szelíd derű, amit kiváltanak belőle. Na jó, amikor a fájdalmas jellegre rákérdez Orm, kénytelen lesütni a szemeit, hogy szélesedő derültségét elrejtse, elképesztően aranyosnak találja, hogy egy ilyen megtermett ork férfi szájából hallja, aki a tapasztalt zsoldossal szemben olyan jól állta a sarat. Ám aztán gyorsan összeszedi magát, főképp mert Gyldwa aggódó kérdése felelősségérzetet kelt benne, ezért szolgálatkészen igyekszik megvilágítani a dolgot.*
- A masszázs egy igen kellemes tevékenység annak, aki kapja. Többnyire kézzel végzik, bár hallottam más lehetőségekről is. Lényegében a karokat, vállakat, a nyakat, a lábakat és a hátat gyömöszkölik, váltakozva megszorítják kissé, majd elengedik a „húsosabb” részeket.
*Mutatja kezeivel a levegőben.*
- Sellőink nagyon gyengédek, csak annyira dolgoznak erősen, amennyire a vendég kívánja. De ha valami mégis kellemetlenül esne, azonnal le lehet állítani. A masszázs frissíti a vérkeringést, melegíti és lazítja az izmokat. Ha jól csinálják, egyszerre frissítő és pihentető. Bár más célja is lehet…
*Mosolyog szégyenlősen.*
- A fürdőt dézsánként számoljuk, kivéve a nagy medencét, mert azt fejenként. Az alapár 22 arany, a masszázs pedig 35, de mivel először járnak nálunk, úgy gondolom, kaphatnak engedményt.
*Pillant Vylre, hogy majd intézze ezt ő nyugodtan belátása szerint. S ha gondolják, és megfelel számukra, akár már indulhatnak is a fürdőházba.*
//Shan, Rey//
//Érintőlegesen Khul, Sryl//
*Elérzékenyül a hűvös kéz érintésétől, s mindjárt arra gondol, hogy Shant meg kell etetnie, és valami meleget, vagy melegítőt itatnia vele. Kell a fűtőanyag a jó közérzetért, s mégsem érzi elégnek a bort, amit kitölt neki. Visszamosolyog rá, mikor arra utal, hogy nem szabadulnak meg tőle egykönnyen.*
- Ez a beszéd!
*Először megdöbben, de aztán felkuncog az orros tréfán, s tanulva Khul esetéből nem is firtatja a dolgot.*
- Te semmit sem változtál, Shan!
*Csóválja meg a fejét boldogan. Emlékszik még, mennyit ugratták egymást Khullal. Igazából már most is kezdik újra, és szívének leghőbb vágya, hogy ezt a kialakuló csipkelődést követhesse, amiről kénytelen lemondani, ám előbb hősiesen tűri önmaga hibáztatását egy fogat villantó mosollyal.*
- A fő, hogy itt vagy újra! És nekem is mesélj ám el mindent! Ó, el sem hiszed, mennyi minden történt ám itt is, míg távol voltál! Egy részét én is csak hallottam, és alig akarom elhinni. Úgyhogy… készülj fel, hogy a legváratlanabb dolgok esnek meg egyik pillanatról a másikra!
*Kacsint Shanra. Khul elsietésekor ébred rá, hogy Milhen is eltűnt. Felelni már nincs ideje a zsoldosnak, csak szomorúan néz utána, majd a pulton árválkodó reggelire, amihez alig nyúltak. Mivel Sryl már ajánlgatja nekik, nem áll be a sorba.*
- Shan, emlékszel még Ralas úr irodájára? Arra, amelyik… kiégett.
*Suttogja halkan, kissé közelebb hajolva, aztán visszavált normál hangerőre.*
- Képzeld, már egészen szép állapotban van, egy Wrexan nevű, kedves fiút vettek fel, Darellddel ők ketten hozták rendbe. Tegnap elküldtek minket Artheniorba bevárásolni ezt-azt az utolsó simításokhoz, és még egy szekeret is kellett vennünk lovastul. Olyan ritkán hagyom el a kikötőt, hihetetlen élmény volt! Rey is velünk jött.
*Csacsog boldogan a mélységi nőhöz fordulva. Nagyon kíváncsi, hogy lehet Noru, de míg a nő magától nem hozza szóba, nem akarja lebuktatni kis kedvencét. Reméli, hogy nem szökött meg az éjjel. Olyan kis aprócska szőrlabdacs még.*
- Ó, egyébként az edzőterem is elkészült. Bár én még nem jártam ott lent.
*Kuncog a nyakát behúzva.*
- Képzeld, míg elvoltunk, valakit bedobtak az ablakon.
*Mutat a bejárat felé, amelynek egyik oldalán az elfüggönyözött falon bizony bedeszkázott ablaknyílás van Daesys jóvoltából. Mármint az ő jóvoltából van bedeszkázva. És Welly érdeme is, aki delegálta számára a feladatot.*
- Azóta állítólag nem is tért magához… ijesztő.
*Komorul el kissé.*
//Fürdőzéshez//
//Cahress, Vyliassa, Gyldwa, Orm//
//Érintőlegesen Darelld, Latamie//
*Miután megkapja az engedélyt Gyldwától és Ormtól is, és túllép arca röpke fakósága az agyaras vigyoron, bólint és rájuk mosolyog kedvesen, majd megrohamozza a malaclopót. Vagy kapót. Megkönnyebbül, hogy Vyl azért mégsem sérült meg olyan komolyan, és bizony Cassy lenne az utolsó, aki a jókedvet abnormálisnak tekintené.*
- Hogy mik vannak!
*Kuncog halkan a szárnyas malacon, s elteszi a kendőt. Nem tudja pontosan, mi játszódik le a lányban, de mintha megtorpanna, mikor felkéri. Megesik rajta a szíve, és a karja felé nyúl, hogy biztosítsa róla, nem baj, ha nem szeretné a feladatot, hiszen még új itt, és az első lány, akit most megkérdezett róla. Ám Vyl a tettek mezejére lép, mielőtt Cassy elér hozzá, és bátran vállalja a dolgot. Azért a karját megérinti finoman hálája jeleként.*
- Köszönöm, Vyl.
*Közben Darelld és hamarosan Latamie is megérkezik, ezért újraéled az élénk mosoly az arcán.*
- Jó reggelt!
*Megragadja valami a vörös nő arckifejezésében, a mosoly empatikus figyelemmé alakul. Sajnos azonban nem tud személyesen érdeklődni, bár jelenleg Darelld kezében talán még jobb helyen is van Latamie, a férfi marcona szigora és keménysége mögött jéghegyeket olvasztó melegség lakik. Legalábbis Cassy meggyőződése szerint. Darelld és Vyl számára is van meglepetése, ám most nem alkalmas az időpont, hogy osztogatni kezdjen, mindenkinek tele a két keze munkával. Nem restelkedhet hát ő sem tovább. Lehetősége van először szólni, mikor a masszázs jellegéről érdeklődnek kedves vendégeik. Nem neveti ki őket, csak szemeiben csillog a szelíd derű, amit kiváltanak belőle. Na jó, amikor a fájdalmas jellegre rákérdez Orm, kénytelen lesütni a szemeit, hogy szélesedő derültségét elrejtse, elképesztően aranyosnak találja, hogy egy ilyen megtermett ork férfi szájából hallja, aki a tapasztalt zsoldossal szemben olyan jól állta a sarat. Ám aztán gyorsan összeszedi magát, főképp mert Gyldwa aggódó kérdése felelősségérzetet kelt benne, ezért szolgálatkészen igyekszik megvilágítani a dolgot.*
- A masszázs egy igen kellemes tevékenység annak, aki kapja. Többnyire kézzel végzik, bár hallottam más lehetőségekről is. Lényegében a karokat, vállakat, a nyakat, a lábakat és a hátat gyömöszkölik, váltakozva megszorítják kissé, majd elengedik a „húsosabb” részeket.
*Mutatja kezeivel a levegőben.*
- Sellőink nagyon gyengédek, csak annyira dolgoznak erősen, amennyire a vendég kívánja. De ha valami mégis kellemetlenül esne, azonnal le lehet állítani. A masszázs frissíti a vérkeringést, melegíti és lazítja az izmokat. Ha jól csinálják, egyszerre frissítő és pihentető. Bár más célja is lehet…
*Mosolyog szégyenlősen.*
- A fürdőt dézsánként számoljuk, kivéve a nagy medencét, mert azt fejenként. Az alapár 22 arany, a masszázs pedig 35, de mivel először járnak nálunk, úgy gondolom, kaphatnak engedményt.
*Pillant Vylre, hogy majd intézze ezt ő nyugodtan belátása szerint. S ha gondolják, és megfelel számukra, akár már indulhatnak is a fürdőházba.*
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-14 19:47:48
Üzenet elküldve: 2020-01-14 19:47:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A Sellőház nehezen engedi el a vendégeit, mert a kalóz, ahogy kilép az ajtón majdnem vissza is borul az épületbe, mikor a jeges szél lök rajta egyet.*
- Fene ezt az átkozott szelet.* Morgolódik, de már siet is tovább a dolgára. A madara meg lerepül a válláról, mert ez a gyors tempó nem kényelmes már neki. A lendület viszi előre, de nem számol a sarkon ácsorgó lánnyal így belé csapódik.*
- Oh elnézést hölgyem! Meg kell hagyni, hogy szépen ki van párnázva. Sajnos most sürgős dolgom van, majd később talán benézek kegyedhez.* Mondja miközben összekapja magát és indul tovább. ~ Csak tudnám, hogy ezek miért nem fáznak ilyen hidegben se. Alig volt rajta valami azt itt ácsorog az udvaron. Magas ez nekem a már biztos.~ Hamar eléri a szoba alatti részt és kutakodásba kezd. Az rögtön feltűnik neki, hogy az istálló tetejéről akár át is lehet ugrani a Prof szobájába. Szerencsére fent már gyújtottak gyertyát így egy kevés fény jut le hozzá is. A földön egy barna vászon darabot talál, amin egy vérfolt és egy furcsa rúna van, de ezt már nincs ideje jobban szemügyre venni, mert valaki jól fejbe vágja hátulról. Úgy rogy le a földre, mint egy krumplis zsák. Még szerencsésnek is mondhatja magát. Örülhet, hogy nem vágták át a torkát vagy döftek egy kést a bordái közzé. Bár ezt a csapás biztosan érezni fogja még egy jó darabig.*
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A Sellőház nehezen engedi el a vendégeit, mert a kalóz, ahogy kilép az ajtón majdnem vissza is borul az épületbe, mikor a jeges szél lök rajta egyet.*
- Fene ezt az átkozott szelet.* Morgolódik, de már siet is tovább a dolgára. A madara meg lerepül a válláról, mert ez a gyors tempó nem kényelmes már neki. A lendület viszi előre, de nem számol a sarkon ácsorgó lánnyal így belé csapódik.*
- Oh elnézést hölgyem! Meg kell hagyni, hogy szépen ki van párnázva. Sajnos most sürgős dolgom van, majd később talán benézek kegyedhez.* Mondja miközben összekapja magát és indul tovább. ~ Csak tudnám, hogy ezek miért nem fáznak ilyen hidegben se. Alig volt rajta valami azt itt ácsorog az udvaron. Magas ez nekem a már biztos.~ Hamar eléri a szoba alatti részt és kutakodásba kezd. Az rögtön feltűnik neki, hogy az istálló tetejéről akár át is lehet ugrani a Prof szobájába. Szerencsére fent már gyújtottak gyertyát így egy kevés fény jut le hozzá is. A földön egy barna vászon darabot talál, amin egy vérfolt és egy furcsa rúna van, de ezt már nincs ideje jobban szemügyre venni, mert valaki jól fejbe vágja hátulról. Úgy rogy le a földre, mint egy krumplis zsák. Még szerencsésnek is mondhatja magát. Örülhet, hogy nem vágták át a torkát vagy döftek egy kést a bordái közzé. Bár ezt a csapás biztosan érezni fogja még egy jó darabig.*
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-14 19:21:44
Üzenet elküldve: 2020-01-14 19:21:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Latamie, Darelld//
*Miközben helyezkednek, s lassan rotyogó leves finom illata tölti meg a pult környékét, mi a hátsó berkekből árad, népesedik a Sellő, s Darelld kezeinek és szemének jelzése nyomán, halk zene veszi kezdetét. Nem harsány, nem romantikus, csupán csendes csevejhez való, mi kitölti az üresnek tetsző részeket, akár egy csepp, mi a többi közé furakszik.*
- Megtisztel. *Mondja csendesen a bókra, főképp egy kalózleánytól hasonlót kapni, egyébként is dicsőség. Más ez, mit vitorlákat tépő szélben az árbocon üvöltve kiáltani: "Szárazföld"! Az egész helyzet más. Csak a pult, s két fő, körötte mások ugyan, de eme egyszínű buborékba jelenleg nem furakszik más, Darelld nem engedi, hisz van, mikor az embernek csupán támogatásra van szüksége, bárkinek is volt igaza a múltban. Hogy Ambroggionak, vagy Latamienak, úgysem derül ki.*
- Sajnos nem ismerem, de most kivételesen nem bánom, ha elmegy, míg visszatér. Nem átallnám a rendbontást... s, hogy esetleg megsérüljön, Latamie kisasszony. *Egészíti ki a megkezdett mondatot, igaz, az is lehet, pont ez volt igazán a lényege.*
- Az egyetlenre! *Emeli azonnal poharát, s arcán átszaladó derűvel kortyol bele a még gőzölgő teába, majd hirtelen mozdulattal egy bárszéket varázsol maga alá és lecsüccsen. Homlokán simítja végig kezét elgondolkodva, nem siet, jelenleg nincs dolga, a lányok intéznek mindent szerencsére.*
- Szokatlan meglepetés... *Szalad fel szemöldöke... kérdés persze, hogyan jutott fel a szállásokig, hisz oda nem mehet bárki, csak a szállóvendégek...* Ez az én hibám...
*S , máris sötétlik az arckifejezés, derűre ború, mert nem szeret hibázni, s, ha egy sehonnai küldönc feljut, akkor bárki feljuthat, mi a vendégek biztonságát veszélyezteti. ~ Hogy kerülhette el az őrök figyelmét? ~ Villan meg tekintete az ajtó felé, s kezd önmarcangolásba. ~ Ez így nem járja... ~ Csóválja fejét.*
- Elnézést kérünk érte... többször nem fordul elő, jó, hogy nem történt nagyobb baj, kisasszony. *Sóhajt fel, s míg isznak, Carlotteiára terelődik a szó, mi megakasztja a kortyokat, s szelíden koppan a pohár a pulton.*
- Sryl? Elmondom, hisz ismerem magát, kihúzná belőlem. A volt nejem... illetve még most is. Ez egy elég hosszú történet, Latamie, a világért sem szeretném untatni. Ismét feltűnt, hosszú idő után, korábban, ő is itt dolgozott egy darabon. *Felsóhajt.* Most valamiért megjelent, ámde nem bánom, szép a forgalmunk, csak hát... az elválás nem volt túl könnyed és vidám. *Ismét iszik, fél szeme Latamie poharára siklik, s tölt neki még egyet.*
- Megnézem a levest. *Mondja csendesen, s fordul, hogy egy időre eltűnhessen, aztán tálcán, öblös fatányérban, gazdagon rakott gőzölgő, pirosló levessel érkezzen vissza. A tányér mellett apró tálkában, karikára vágott különböző színű, vélhetően paprikák, s egy másik tálában pedig vörös por.*
- Wegtoreni... *Mutat a porra.* éget, mint a tűz. *Halvány mosoly suhan át ajkain.* A paprikák is erősek, bánjon velük gyengéden. *Emelkedik meg árnyalatnyit szemöldöke, majd egy tiszta textilt, s kanalat is kerít, a pultot megkerülve, gyengéden libbenti a lány combjaira.*
- Elegáns ételhez, elegáns fogyasztás, nemde? De szóljon, ha túlzásnak érzi... azonban egy pohár jeges forrásvizet, s friss cipót ajánlok még hozzá. Illik, megadja az ízét, s kiemeli a munkát, mellyel ez készült, meghagytam, hogy a legjobb legyen, szívre és lélekre való orvosságnak készült. Egészségére! *Egyben az ételhez, s felemelt italhoz egyaránt kívánja.*
//Latamie, Darelld//
*Miközben helyezkednek, s lassan rotyogó leves finom illata tölti meg a pult környékét, mi a hátsó berkekből árad, népesedik a Sellő, s Darelld kezeinek és szemének jelzése nyomán, halk zene veszi kezdetét. Nem harsány, nem romantikus, csupán csendes csevejhez való, mi kitölti az üresnek tetsző részeket, akár egy csepp, mi a többi közé furakszik.*
- Megtisztel. *Mondja csendesen a bókra, főképp egy kalózleánytól hasonlót kapni, egyébként is dicsőség. Más ez, mit vitorlákat tépő szélben az árbocon üvöltve kiáltani: "Szárazföld"! Az egész helyzet más. Csak a pult, s két fő, körötte mások ugyan, de eme egyszínű buborékba jelenleg nem furakszik más, Darelld nem engedi, hisz van, mikor az embernek csupán támogatásra van szüksége, bárkinek is volt igaza a múltban. Hogy Ambroggionak, vagy Latamienak, úgysem derül ki.*
- Sajnos nem ismerem, de most kivételesen nem bánom, ha elmegy, míg visszatér. Nem átallnám a rendbontást... s, hogy esetleg megsérüljön, Latamie kisasszony. *Egészíti ki a megkezdett mondatot, igaz, az is lehet, pont ez volt igazán a lényege.*
- Az egyetlenre! *Emeli azonnal poharát, s arcán átszaladó derűvel kortyol bele a még gőzölgő teába, majd hirtelen mozdulattal egy bárszéket varázsol maga alá és lecsüccsen. Homlokán simítja végig kezét elgondolkodva, nem siet, jelenleg nincs dolga, a lányok intéznek mindent szerencsére.*
- Szokatlan meglepetés... *Szalad fel szemöldöke... kérdés persze, hogyan jutott fel a szállásokig, hisz oda nem mehet bárki, csak a szállóvendégek...* Ez az én hibám...
*S , máris sötétlik az arckifejezés, derűre ború, mert nem szeret hibázni, s, ha egy sehonnai küldönc feljut, akkor bárki feljuthat, mi a vendégek biztonságát veszélyezteti. ~ Hogy kerülhette el az őrök figyelmét? ~ Villan meg tekintete az ajtó felé, s kezd önmarcangolásba. ~ Ez így nem járja... ~ Csóválja fejét.*
- Elnézést kérünk érte... többször nem fordul elő, jó, hogy nem történt nagyobb baj, kisasszony. *Sóhajt fel, s míg isznak, Carlotteiára terelődik a szó, mi megakasztja a kortyokat, s szelíden koppan a pohár a pulton.*
- Sryl? Elmondom, hisz ismerem magát, kihúzná belőlem. A volt nejem... illetve még most is. Ez egy elég hosszú történet, Latamie, a világért sem szeretném untatni. Ismét feltűnt, hosszú idő után, korábban, ő is itt dolgozott egy darabon. *Felsóhajt.* Most valamiért megjelent, ámde nem bánom, szép a forgalmunk, csak hát... az elválás nem volt túl könnyed és vidám. *Ismét iszik, fél szeme Latamie poharára siklik, s tölt neki még egyet.*
- Megnézem a levest. *Mondja csendesen, s fordul, hogy egy időre eltűnhessen, aztán tálcán, öblös fatányérban, gazdagon rakott gőzölgő, pirosló levessel érkezzen vissza. A tányér mellett apró tálkában, karikára vágott különböző színű, vélhetően paprikák, s egy másik tálában pedig vörös por.*
- Wegtoreni... *Mutat a porra.* éget, mint a tűz. *Halvány mosoly suhan át ajkain.* A paprikák is erősek, bánjon velük gyengéden. *Emelkedik meg árnyalatnyit szemöldöke, majd egy tiszta textilt, s kanalat is kerít, a pultot megkerülve, gyengéden libbenti a lány combjaira.*
- Elegáns ételhez, elegáns fogyasztás, nemde? De szóljon, ha túlzásnak érzi... azonban egy pohár jeges forrásvizet, s friss cipót ajánlok még hozzá. Illik, megadja az ízét, s kiemeli a munkát, mellyel ez készült, meghagytam, hogy a legjobb legyen, szívre és lélekre való orvosságnak készült. Egészségére! *Egyben az ételhez, s felemelt italhoz egyaránt kívánja.*
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-14 19:11:05
Üzenet elküldve: 2020-01-14 19:11:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csutakolás//
-Nekem meg ez égett be egy időre… az… agyamba. *Veszi szaggatottan a levegőt, minthogy próbálja leküzdeni a késztetést, hogy tovább röhögjön, egészen sikeresen. Miután legyőzte egyelőre a késztetést egy kis szemtörölgetés után végre ismét önmagának érzi magát, oda is sétál egészen közel miután megküzdött a párnákkal, nem igazán hosszú, de nem is éppen elkeseredett harcok árán.*
-Ehhez a két befeszült farpofához képest én gyümölcskocsonya vagyok. *Böki ki egy kis torokköszörülés után, aztán megint szökne a kacaj az ajkai között, de benyeli, furcsa hangok árán, de megteszi.*
-Hogy mi történt? Én nem tudom. *Tárja szét ártatlanul a kezeit.*
-Csak azt hallottam, hogy valaki ficánkol ideát, aztán nem kellett sok ahhoz, hogy lássuk is. Tudtam, hogy itt nem idegenkednek a férfiak a meztelenkedéstől, de hogy még ránk is akartál ugrani. *Húzódik szélesre a szája.*
-Bár mi tagadás, igen lebilincselő ajánlat a látottak fényében, de… talán… előbb lássuk a többit is. *Emelgeti a szemöldökét kacéran, még mindig a vigyor munkálkodik benne, tolja is rendesen az önbizalom szekerét előre. Közben a csizmája felé néz, ami még mindig a dézsában úszik, azon gondolkozva, mikor lesz ideje elcsenni.*
-Nekem meg ez égett be egy időre… az… agyamba. *Veszi szaggatottan a levegőt, minthogy próbálja leküzdeni a késztetést, hogy tovább röhögjön, egészen sikeresen. Miután legyőzte egyelőre a késztetést egy kis szemtörölgetés után végre ismét önmagának érzi magát, oda is sétál egészen közel miután megküzdött a párnákkal, nem igazán hosszú, de nem is éppen elkeseredett harcok árán.*
-Ehhez a két befeszült farpofához képest én gyümölcskocsonya vagyok. *Böki ki egy kis torokköszörülés után, aztán megint szökne a kacaj az ajkai között, de benyeli, furcsa hangok árán, de megteszi.*
-Hogy mi történt? Én nem tudom. *Tárja szét ártatlanul a kezeit.*
-Csak azt hallottam, hogy valaki ficánkol ideát, aztán nem kellett sok ahhoz, hogy lássuk is. Tudtam, hogy itt nem idegenkednek a férfiak a meztelenkedéstől, de hogy még ránk is akartál ugrani. *Húzódik szélesre a szája.*
-Bár mi tagadás, igen lebilincselő ajánlat a látottak fényében, de… talán… előbb lássuk a többit is. *Emelgeti a szemöldökét kacéran, még mindig a vigyor munkálkodik benne, tolja is rendesen az önbizalom szekerét előre. Közben a csizmája felé néz, ami még mindig a dézsában úszik, azon gondolkozva, mikor lesz ideje elcsenni.*
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-14 18:32:04
Üzenet elküldve: 2020-01-14 18:32:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőház//
//Mady//
- Lehet hogy van, de nekem is akad. A múltkor rekviráltam a fürdőből.
*Néz Madyre amint visszatér.*
- Nem tesz semmit bármikor elkísérlek hisz mind kettőnknek dolga volt arrafelé. Ajándék? Csak mert elkísértelek? Igazán nem kellett volna.
*Na most érzi magát igazán zavarban először, azóta hogy a Sellőbe érkezett. Nem szokott hozzá hogy meglepik, csak azért mert elkísérte a városba. Visszautasítani sértő, avagy bántó lenne így semmi ilyesmire nem készül. Viszont érdeklődve várja mi az amit kapni fog a lánytól, ami kínos lesz, ő semmit se vett neki. A ló szag megemlítése után Mady gyorsabban kezd vetkőzni, ezen elmosolyodik, majd ő is folytatja. Ahogy bemásznak a dézsába Dreyia kényelmesen elhelyezkedik, kicsit pihenteti a szemeit, majd figyeli a lány tevékenykedését.*
- Ezt kevesen vitatnák. Igen ha kérhetlek, aztán én is megmosom a tiédet. Így mind a ketten tiszták leszünk.
*Újra mozgásba lendül, gyors, de takarékos mozdulatokkal helyezkedik úgy hogy Madynek is kényelmes legyen , na meg a háta is elérhetővé váljon a lány számára. Türelmesen megvárja, míg a lány neki áll Dreyia hátának lemosásának.*
//Mady//
- Lehet hogy van, de nekem is akad. A múltkor rekviráltam a fürdőből.
*Néz Madyre amint visszatér.*
- Nem tesz semmit bármikor elkísérlek hisz mind kettőnknek dolga volt arrafelé. Ajándék? Csak mert elkísértelek? Igazán nem kellett volna.
*Na most érzi magát igazán zavarban először, azóta hogy a Sellőbe érkezett. Nem szokott hozzá hogy meglepik, csak azért mert elkísérte a városba. Visszautasítani sértő, avagy bántó lenne így semmi ilyesmire nem készül. Viszont érdeklődve várja mi az amit kapni fog a lánytól, ami kínos lesz, ő semmit se vett neki. A ló szag megemlítése után Mady gyorsabban kezd vetkőzni, ezen elmosolyodik, majd ő is folytatja. Ahogy bemásznak a dézsába Dreyia kényelmesen elhelyezkedik, kicsit pihenteti a szemeit, majd figyeli a lány tevékenykedését.*
- Ezt kevesen vitatnák. Igen ha kérhetlek, aztán én is megmosom a tiédet. Így mind a ketten tiszták leszünk.
*Újra mozgásba lendül, gyors, de takarékos mozdulatokkal helyezkedik úgy hogy Madynek is kényelmes legyen , na meg a háta is elérhetővé váljon a lány számára. Türelmesen megvárja, míg a lány neki áll Dreyia hátának lemosásának.*
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-14 17:48:24
Üzenet elküldve: 2020-01-14 17:48:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Vyliassa, Gyldwa, Orm//
-Persze, várunk. Köszönjük.
*Vigyorog és mosolyog, kedvesen, bár agyarai csak úgy villognak, s talán Gyldwa nem is sejtheti, de elég bizarr látvány lehet. Bár ki tudja, hogy a Sellőben mi számít bizarrnak, és mi nem. Mindenesetre egy ponton csak a szemöldökét húzza, és kissé el is pirul, ahogy Orm szavait hallja, és körbenéz.*
-Te hülye, ne mondj ilyeneket! Nem úgy gyaszatoljuk egymást, ahogy hangzik! Fúj: Ne adj okot nekik a pletykákra!
*Bár az utolsó mondatot inkább csak suttogja, hogy az az ork hallja, ha kell, közelebb is hajol. Majd kicsit durcásan, félve a félreértésektől karjait ölbe teszi és vár.*
-Mazsázs...
*Izlelgeti tovább a szót, elterelve figyelmét a csúnya gondolatokról, majd kissé megijed, és szinte meg is nyikkan.*
-F..fáj? He. Ha fáj, akkor nekem nem kell. Nem akarok fájdalmat venni.
*Nyel egy nagyot, mint egy gyerek, akit éppen mindjárt elfenekelnek, mert rosszalkodott. De azért persze kíváncsi is, és nagy, kerek szemekkel figyel, várva a választ.*
-Ugye.. Ugye nem fáj?
-Persze, várunk. Köszönjük.
*Vigyorog és mosolyog, kedvesen, bár agyarai csak úgy villognak, s talán Gyldwa nem is sejtheti, de elég bizarr látvány lehet. Bár ki tudja, hogy a Sellőben mi számít bizarrnak, és mi nem. Mindenesetre egy ponton csak a szemöldökét húzza, és kissé el is pirul, ahogy Orm szavait hallja, és körbenéz.*
-Te hülye, ne mondj ilyeneket! Nem úgy gyaszatoljuk egymást, ahogy hangzik! Fúj: Ne adj okot nekik a pletykákra!
*Bár az utolsó mondatot inkább csak suttogja, hogy az az ork hallja, ha kell, közelebb is hajol. Majd kicsit durcásan, félve a félreértésektől karjait ölbe teszi és vár.*
-Mazsázs...
*Izlelgeti tovább a szót, elterelve figyelmét a csúnya gondolatokról, majd kissé megijed, és szinte meg is nyikkan.*
-F..fáj? He. Ha fáj, akkor nekem nem kell. Nem akarok fájdalmat venni.
*Nyel egy nagyot, mint egy gyerek, akit éppen mindjárt elfenekelnek, mert rosszalkodott. De azért persze kíváncsi is, és nagy, kerek szemekkel figyel, várva a választ.*
-Ugye.. Ugye nem fáj?
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-14 14:53:20
Üzenet elküldve: 2020-01-14 14:53:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Latamie, Darelld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Megleptek. Megzavartak. Egykutya. *Nem egészen, de Latamie nagylelkű mozdulatot tesz az éppen ledöntött wegtoreni ital üres poharával, jelezvén hogy neki aztán a végeredmény számít. Könnybelábadó szemét összeszorítja egy pillanatra, míg leér a nedű. Halkan koppan a pohár, míg Darelld újra felé fordul.*
- Kellemes varázs. *Ismétli cinikus ízzel.* Talpig úriember vagy Darelld.
*Ritka alkalom, hogy Latamie ennyire megszelídüljön, de Darelld mindig tudott rá hatni. A lényeg, hogy már nem köp tüzet.*
- Úriember. Az. Nem minden gyémánt ami fénylik, Darelld. *Gondol a tetoválásaira, amit gondosan takart az ing, aminek tudatában egészen más alapokkal indult volna neki az éjszakának, s a hegekre a kezén, amiket takart a sok csillogó gyűrű.*
- Ha visszatér. De akkor már nem biztos hogy itt leszek. *Megvonja a vállát, annyira nem érdekli a bocsánatkérés. Ami volt, elmúlt, s van amit egy bocsánat nem hoz helyre.* Persze. A második nevem a Végzet. *Legalábbis van akinek tényleg így jött össze, de kár is szót pazarolni rájuk. Örül hogy inkább a levesre terelődik a szó, őszintén kezd éhes lenni, a reggel indító nedű egészen meghozta a kedvét. *
- Szeretem. Ne spóroljon az erővel. *Bólint mielőtt a szakácsnőhöz indul Darelld. Ez eddig új információ a férfiról. Megesküdött volna hogy az édeset szereti, ami inkább érzés, mint hogy komoly erőket tört volna bele, hogy ilyenen gondolkozzon.*
- Jól van, majd megborsozom magamnak. *Szól immár dohánnyal ujjai közt, lassan engedve ki a füstöt ajkai közül.*
- Egyetlen ékét. *Jobb szeme kacsint, vagy csak hunyorog? Ezt Darelld mondjuk el tudja dönteni. *
- Hát hogy, Darelldem. Egy reszelős hangú fasz elkezdett ordibálni az ajtó előtt. Nevén nevezte, csak tudnám honnan tudta melyik ajtót kell keresni. ~Kitépném a nyelvét annak a... ~ *Hát bárki is legyen, azért jobb, hogy Latamie nem tudja, ki köpte be az ajtó számát.*
- Amaz meg ment. Mert várja valaki a hajón. Nem tudom melyiken, és nem is érdekel. Odanyomtam a képet a kezébe, úgy ahogy voltam. Én nem könyörgök senkinek. *Újabb slukkot szív a dohányból, majd gondosan maga mellé hamuzik a padlóra.*
- Pocsék hangja volt, úgyhogy biztos ami biztos, beálltam az ajtóba számszeríjjal. Nehogy kedve legyen felváltani a numerámat...
*Dohányfüstben tekergőző ujjait leengedi, másik kezébe veszi a kupicát, s emeli biccentve.*
- Arra. *Utolsó csepp is szánkázva veszik el Latamie ajkai közt, utána koppan a pulton a pohárka alja.*
- No, és te? Eleget mondtam már. *Lassan Carlotteia felé siklik pillantása, majd vissza Darelldre.*
- Carlo? *Szemöldöke rebben jelentőségteljesen, látta hogy korábban milyen fintorral illette a nő Darelld pult törölgetését. Szívesebben hallgatna most valami helyi szaftosabb dolgot.*
A hozzászólás írója (Latamie Partalle) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.14 14:54:00
//Latamie, Darelld//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Megleptek. Megzavartak. Egykutya. *Nem egészen, de Latamie nagylelkű mozdulatot tesz az éppen ledöntött wegtoreni ital üres poharával, jelezvén hogy neki aztán a végeredmény számít. Könnybelábadó szemét összeszorítja egy pillanatra, míg leér a nedű. Halkan koppan a pohár, míg Darelld újra felé fordul.*
- Kellemes varázs. *Ismétli cinikus ízzel.* Talpig úriember vagy Darelld.
*Ritka alkalom, hogy Latamie ennyire megszelídüljön, de Darelld mindig tudott rá hatni. A lényeg, hogy már nem köp tüzet.*
- Úriember. Az. Nem minden gyémánt ami fénylik, Darelld. *Gondol a tetoválásaira, amit gondosan takart az ing, aminek tudatában egészen más alapokkal indult volna neki az éjszakának, s a hegekre a kezén, amiket takart a sok csillogó gyűrű.*
- Ha visszatér. De akkor már nem biztos hogy itt leszek. *Megvonja a vállát, annyira nem érdekli a bocsánatkérés. Ami volt, elmúlt, s van amit egy bocsánat nem hoz helyre.* Persze. A második nevem a Végzet. *Legalábbis van akinek tényleg így jött össze, de kár is szót pazarolni rájuk. Örül hogy inkább a levesre terelődik a szó, őszintén kezd éhes lenni, a reggel indító nedű egészen meghozta a kedvét. *
- Szeretem. Ne spóroljon az erővel. *Bólint mielőtt a szakácsnőhöz indul Darelld. Ez eddig új információ a férfiról. Megesküdött volna hogy az édeset szereti, ami inkább érzés, mint hogy komoly erőket tört volna bele, hogy ilyenen gondolkozzon.*
- Jól van, majd megborsozom magamnak. *Szól immár dohánnyal ujjai közt, lassan engedve ki a füstöt ajkai közül.*
- Egyetlen ékét. *Jobb szeme kacsint, vagy csak hunyorog? Ezt Darelld mondjuk el tudja dönteni. *
- Hát hogy, Darelldem. Egy reszelős hangú fasz elkezdett ordibálni az ajtó előtt. Nevén nevezte, csak tudnám honnan tudta melyik ajtót kell keresni. ~Kitépném a nyelvét annak a... ~ *Hát bárki is legyen, azért jobb, hogy Latamie nem tudja, ki köpte be az ajtó számát.*
- Amaz meg ment. Mert várja valaki a hajón. Nem tudom melyiken, és nem is érdekel. Odanyomtam a képet a kezébe, úgy ahogy voltam. Én nem könyörgök senkinek. *Újabb slukkot szív a dohányból, majd gondosan maga mellé hamuzik a padlóra.*
- Pocsék hangja volt, úgyhogy biztos ami biztos, beálltam az ajtóba számszeríjjal. Nehogy kedve legyen felváltani a numerámat...
*Dohányfüstben tekergőző ujjait leengedi, másik kezébe veszi a kupicát, s emeli biccentve.*
- Arra. *Utolsó csepp is szánkázva veszik el Latamie ajkai közt, utána koppan a pulton a pohárka alja.*
- No, és te? Eleget mondtam már. *Lassan Carlotteia felé siklik pillantása, majd vissza Darelldre.*
- Carlo? *Szemöldöke rebben jelentőségteljesen, látta hogy korábban milyen fintorral illette a nő Darelld pult törölgetését. Szívesebben hallgatna most valami helyi szaftosabb dolgot.*
A hozzászólás írója (Latamie Partalle) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.14 14:54:00
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-14 13:16:38
Üzenet elküldve: 2020-01-14 13:16:38
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A papagáj van olyan szerencsés, hogy az ork nem csapja le a madár fejét, így ez megismerkedhet a másikkal, aki hamarosan beérkezik a kapitánnyal egyetemben. Sőt még szavakat is megtanulnak a másiktól, de ne szaladjunk ennyire előre. Zopal az érkeztüket szótlanul nyugtázza, és elkezdődik a keresgélés, majd jön a tintafolt a parkettáns. Közelében ablak nincs, se rongy vagy bármi. A rejtély adott. Az ork rábólint a dologra, lehetett ez a tag az a mandró akinek a golyóit feltolta a gyomrába egy söröskorsóval. Svornt is észleli a helyzet fontosságát, így lesiet az ablak alá. Ketten maradnak a pocsék sárga fénnyel szórt szobában a probléma felett.*
//Zopal//
*Az ork kérdésére felvonja a szemét. Körbenéz, és hideg tekintettel visszafordul. Nyugodt hangját az apró lépteinek zaja töri meg, ahogy bejárja a szobát. Temérdek holmi szépen, rendben mint akik a gazdájukra várnak, vigyázzállásban sorakoznak a fal mentén. Első látásra érintetlenek.*
-Nem tudom Zopal. Látszatra semmi.
*Mondja, majd mintha egy leheletnyit aggódva folytatná.*
-És ezt is akarták ők. Nem dúltak szét mindent, tehát tudták, mit is hol keresnek, és hogy utána vissza is raktak mindent a helyére azt jelenti, nem is akarták, hogy tudjak róla.
*A professzor lassan levonja a végkövetkeztetést.*
-Tehát nem olyan dolgot vittek el ami bárkinek értékes, hanem olyat ami nekem lesz az, és még nem is tudok róla.
*Mondja, és áttekint az utazóládákon. Nem egy, és nem is kettő böhöm nehéz, termetes darab.*
-Ez akár egy papírfecni is lehet. Egy élet lenne ezt átkutatni.
*Sóhajt az öreg elengedve a problémát, majd hirtelen kintről tompa puffanás zaja hallatszik. Az ablak alól. A hideg szemek Zopalra vetődnek, és oda fagynak.*
//Svornt//
*Ahogy illik, egy kérés és megy is a dolgára. Hanem jól is teszi. A kapun kiérve majdnem ledönti a lábáról a jeges szél, amit a tengerről hoznak az áramlatok. Meg kell kerülnie az épületet, ugyanis a Professzor szobája pont az ellentétes égtáj felé néz. Az első sarkon befordulva egy vöröses hajú nő ijeszti halálra. Pont a fordulóban áll, hogy így Svornt nem veszi észre, lendületből belecsapódik. Ledér öltözete, és igen formás testalkata alapján sellő lehet, és az is ezt engedi megerősíteni, hogy a testük találkozását, egy magas hang kíséri.*
-Csak pénzért te részeg disznó!
*Mondja, majd ellöki magától a kapitányt, és bemegy a fogadóba. Svornt viszont, ha minden igaz a kérdéses helyszín felé törekszik, hogy kivizsgálhassa amit ki kell. A második sarkon befordulva látja, hogy az első emeleti ablak, ahol már pislákolnak az Professzor által gyújtott gyertyák, tökéletes ugrótávolságban van az istálló tetejéről. Tüzetesebb vizsgálatba kezd, mert megakad a szeme egy szövet darabon. Rögtön a feltételezett behatolási helyszín alatt talál egy barna ruhadarabot. Kemény anyag, rajta egy hatalmas vérfolttal, és egy ismeretlen rúnával.
Többet nem lát, mert egy baromi ütést kap a fejére hátulról. Még a fájdalom első jelei előtt elveszti az eszméletét. Elterül, mint aki édes álmot alszik a szalmán.*
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A papagáj van olyan szerencsés, hogy az ork nem csapja le a madár fejét, így ez megismerkedhet a másikkal, aki hamarosan beérkezik a kapitánnyal egyetemben. Sőt még szavakat is megtanulnak a másiktól, de ne szaladjunk ennyire előre. Zopal az érkeztüket szótlanul nyugtázza, és elkezdődik a keresgélés, majd jön a tintafolt a parkettáns. Közelében ablak nincs, se rongy vagy bármi. A rejtély adott. Az ork rábólint a dologra, lehetett ez a tag az a mandró akinek a golyóit feltolta a gyomrába egy söröskorsóval. Svornt is észleli a helyzet fontosságát, így lesiet az ablak alá. Ketten maradnak a pocsék sárga fénnyel szórt szobában a probléma felett.*
//Zopal//
*Az ork kérdésére felvonja a szemét. Körbenéz, és hideg tekintettel visszafordul. Nyugodt hangját az apró lépteinek zaja töri meg, ahogy bejárja a szobát. Temérdek holmi szépen, rendben mint akik a gazdájukra várnak, vigyázzállásban sorakoznak a fal mentén. Első látásra érintetlenek.*
-Nem tudom Zopal. Látszatra semmi.
*Mondja, majd mintha egy leheletnyit aggódva folytatná.*
-És ezt is akarták ők. Nem dúltak szét mindent, tehát tudták, mit is hol keresnek, és hogy utána vissza is raktak mindent a helyére azt jelenti, nem is akarták, hogy tudjak róla.
*A professzor lassan levonja a végkövetkeztetést.*
-Tehát nem olyan dolgot vittek el ami bárkinek értékes, hanem olyat ami nekem lesz az, és még nem is tudok róla.
*Mondja, és áttekint az utazóládákon. Nem egy, és nem is kettő böhöm nehéz, termetes darab.*
-Ez akár egy papírfecni is lehet. Egy élet lenne ezt átkutatni.
*Sóhajt az öreg elengedve a problémát, majd hirtelen kintről tompa puffanás zaja hallatszik. Az ablak alól. A hideg szemek Zopalra vetődnek, és oda fagynak.*
//Svornt//
*Ahogy illik, egy kérés és megy is a dolgára. Hanem jól is teszi. A kapun kiérve majdnem ledönti a lábáról a jeges szél, amit a tengerről hoznak az áramlatok. Meg kell kerülnie az épületet, ugyanis a Professzor szobája pont az ellentétes égtáj felé néz. Az első sarkon befordulva egy vöröses hajú nő ijeszti halálra. Pont a fordulóban áll, hogy így Svornt nem veszi észre, lendületből belecsapódik. Ledér öltözete, és igen formás testalkata alapján sellő lehet, és az is ezt engedi megerősíteni, hogy a testük találkozását, egy magas hang kíséri.*
-Csak pénzért te részeg disznó!
*Mondja, majd ellöki magától a kapitányt, és bemegy a fogadóba. Svornt viszont, ha minden igaz a kérdéses helyszín felé törekszik, hogy kivizsgálhassa amit ki kell. A második sarkon befordulva látja, hogy az első emeleti ablak, ahol már pislákolnak az Professzor által gyújtott gyertyák, tökéletes ugrótávolságban van az istálló tetejéről. Tüzetesebb vizsgálatba kezd, mert megakad a szeme egy szövet darabon. Rögtön a feltételezett behatolási helyszín alatt talál egy barna ruhadarabot. Kemény anyag, rajta egy hatalmas vérfolttal, és egy ismeretlen rúnával.
Többet nem lát, mert egy baromi ütést kap a fejére hátulról. Még a fájdalom első jelei előtt elveszti az eszméletét. Elterül, mint aki édes álmot alszik a szalmán.*
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-14 11:10:58
Üzenet elküldve: 2020-01-14 11:10:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*Mivel mindenki távozik és Frädricus is teljesen elnémul, ezért ismételten elkezdi unni magát. Ezt nem próbálja meg leplezni, ezért unottan felkönyököl, és ujjaival dobolni kezd az asztallapon. A kellemetlenséget valamelyest enyhíti a pezsgő, aminek édes illatába szippant egy rövidet, majd óvatosan belekóstol.*
- Van itt egyáltalán bármi, ami nem finom?
*Persze valakinek, aki a vizezett, erjesztett sörhöz szokott nem nehéz megfelelni, ennek ellenére Daesys meg van elégedve, főleg a puha székekkel. Kicsit helyezkedik is, mire felszisszen.*
- Köszönöm amúgy. Te nem iszol?
*Próbálkozik meg felrázni a férfit, aki olyan váratlanul hallgatott el. Ezen hümmög is párat két korty között, amíg végül úgy nem dönt, hogy szóvá teszi ezt.*
- Naaaa! Mi lelt téged?
*Bátorkodik meg is csipkedni Frädricus arcát, ami feltehetően pirossá is válik Daesys ujjai nyomán. Legalább ott látja életnek némi jelét.*
- És még a nők bonyolultak, amikor egyszerű cseverészés után elviszi a cica a nyelveteket. Milyen unalmas.
*Alsó ajkát csalódottan lebiggyeszti, majd megint a pezsgőbe kortyol.*
//Toborzás//
*Mivel mindenki távozik és Frädricus is teljesen elnémul, ezért ismételten elkezdi unni magát. Ezt nem próbálja meg leplezni, ezért unottan felkönyököl, és ujjaival dobolni kezd az asztallapon. A kellemetlenséget valamelyest enyhíti a pezsgő, aminek édes illatába szippant egy rövidet, majd óvatosan belekóstol.*
- Van itt egyáltalán bármi, ami nem finom?
*Persze valakinek, aki a vizezett, erjesztett sörhöz szokott nem nehéz megfelelni, ennek ellenére Daesys meg van elégedve, főleg a puha székekkel. Kicsit helyezkedik is, mire felszisszen.*
- Köszönöm amúgy. Te nem iszol?
*Próbálkozik meg felrázni a férfit, aki olyan váratlanul hallgatott el. Ezen hümmög is párat két korty között, amíg végül úgy nem dönt, hogy szóvá teszi ezt.*
- Naaaa! Mi lelt téged?
*Bátorkodik meg is csipkedni Frädricus arcát, ami feltehetően pirossá is válik Daesys ujjai nyomán. Legalább ott látja életnek némi jelét.*
- És még a nők bonyolultak, amikor egyszerű cseverészés után elviszi a cica a nyelveteket. Milyen unalmas.
*Alsó ajkát csalódottan lebiggyeszti, majd megint a pezsgőbe kortyol.*
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-14 08:33:51
Üzenet elküldve: 2020-01-14 08:33:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Zopal hall valamit, beront és szétnéz. Csatabárdját a feje alatt fogja, hogy könnyebben használhassa ha hirtelen kéne. De nem mozdul semmi. Majd mégis egy kék ékkő életre kel. Az ork emeli is a fegyverét, hogy támadjon, de csak egy madár az aki hálát adhatna érte, hogy időben lett észrevéve. És nem sokkal utána egy szablyával is meg lesz fenyegetve a belépőknek hála. Zopal nagyot szusszan és lazít a testtartásán. Meglepi, hogy a madár még meg is szólal és pont, azt amit kell, de fény derül a titokra. A káromkodásra azért halványan elvigyorodik. Bírja a tollast. Még a kormányos is eldicsekszik a maga madarával aki szintén kifejti a ködről alkotott véleményét. Aztán a professzor emeli szólal meg és vonja az ork figyelmét egy tintapacára. Zopal megnézi és bólint.*
-Igen lehet az övé.
*Megvizsgálja a tintát, hogy mennyire lehet friss, szétnéz a szobában, hogy az a böhöm állat, hogy juthatott be és a professzorhoz is odafordul.*
-Főnök hiányzik valami a szobából?
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Zopal hall valamit, beront és szétnéz. Csatabárdját a feje alatt fogja, hogy könnyebben használhassa ha hirtelen kéne. De nem mozdul semmi. Majd mégis egy kék ékkő életre kel. Az ork emeli is a fegyverét, hogy támadjon, de csak egy madár az aki hálát adhatna érte, hogy időben lett észrevéve. És nem sokkal utána egy szablyával is meg lesz fenyegetve a belépőknek hála. Zopal nagyot szusszan és lazít a testtartásán. Meglepi, hogy a madár még meg is szólal és pont, azt amit kell, de fény derül a titokra. A káromkodásra azért halványan elvigyorodik. Bírja a tollast. Még a kormányos is eldicsekszik a maga madarával aki szintén kifejti a ködről alkotott véleményét. Aztán a professzor emeli szólal meg és vonja az ork figyelmét egy tintapacára. Zopal megnézi és bólint.*
-Igen lehet az övé.
*Megvizsgálja a tintát, hogy mennyire lehet friss, szétnéz a szobában, hogy az a böhöm állat, hogy juthatott be és a professzorhoz is odafordul.*
-Főnök hiányzik valami a szobából?
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-13 20:59:55
Üzenet elküldve: 2020-01-13 20:59:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A lenti dolgokat átbeszélték és elindulnak a szoba felé az ork után. Mikor beérik a kalóz csak azt látja, hogy Zopal meredten néz valamit. Ennyi elég is neki, mert egyből kirántja a kardját. Szerencsére nem kell most használnia, mert csak egy papagáj az. Ami a legjobb, hogy beszél is a jószág, bár később kiderül, hogy nincs túl nagy szókincse.*
- Az enyém is tud ám beszélni. Ugye Pestis?
- U-gye. Pestis* Károgja a madár. Eddig szótlan volt a jószág, de úgy látszik a konkurencia szóra bírta. Kíváncsian nézi a másik madarat.*
- Jó véleménnyel voltak arról a ködről, ahogy hallom. Nem lehet véletlenül.* Még vihog is hozzá egy kicsit. Pestis pedig elismétli az új mondatott.*
- Kurva köd! Kurva köd!* Na, de a lényeg nem a madarakon van hanem a tinta által megörökített lábnyomban.*
- Az anyát!* Valami nagy dologról lehet szó ha ennyire érdekel valakiket a dolog. De ezen most nincs mit agyalni, mert utasítást kap, amit rögvest végre is hajt.*
- Megyek!* Azzal már vágtat is lefelé a lépcsőn. Mikor lép kifelé az ajtón már húzza is kifelé a kardját. Ezt meg, hogy annyira siet talán Daesy meg Frad is észre veheti. Az ablakot óvatosan közelíti meg, mert nem szeretné ha valaki meglepné. Viszont szedi ám a lábát is, mert ha van ott valaki, akkor illene feltartóztatni vagy elkapni.*
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A lenti dolgokat átbeszélték és elindulnak a szoba felé az ork után. Mikor beérik a kalóz csak azt látja, hogy Zopal meredten néz valamit. Ennyi elég is neki, mert egyből kirántja a kardját. Szerencsére nem kell most használnia, mert csak egy papagáj az. Ami a legjobb, hogy beszél is a jószág, bár később kiderül, hogy nincs túl nagy szókincse.*
- Az enyém is tud ám beszélni. Ugye Pestis?
- U-gye. Pestis* Károgja a madár. Eddig szótlan volt a jószág, de úgy látszik a konkurencia szóra bírta. Kíváncsian nézi a másik madarat.*
- Jó véleménnyel voltak arról a ködről, ahogy hallom. Nem lehet véletlenül.* Még vihog is hozzá egy kicsit. Pestis pedig elismétli az új mondatott.*
- Kurva köd! Kurva köd!* Na, de a lényeg nem a madarakon van hanem a tinta által megörökített lábnyomban.*
- Az anyát!* Valami nagy dologról lehet szó ha ennyire érdekel valakiket a dolog. De ezen most nincs mit agyalni, mert utasítást kap, amit rögvest végre is hajt.*
- Megyek!* Azzal már vágtat is lefelé a lépcsőn. Mikor lép kifelé az ajtón már húzza is kifelé a kardját. Ezt meg, hogy annyira siet talán Daesy meg Frad is észre veheti. Az ablakot óvatosan közelíti meg, mert nem szeretné ha valaki meglepné. Viszont szedi ám a lábát is, mert ha van ott valaki, akkor illene feltartóztatni vagy elkapni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242