Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-08 17:56:00
Üzenet elküldve: 2019-03-08 17:56:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Delyas//
*Most, hogy végre elmentek azok a furcsa, erőszakos emberek, ő is elmegy. ~Benézek Artheniorba egy kicsit.~ Azért elbúcsúzik Delyastól, hiszen jót beszélgettek még mielőtt azok az alakok csak úgy berontottak és lehet, hogy ez egy remek barátság kezdete.*
-Szia Delyas. Most megyek. Van egy kis dolgom Artheniorban ami most jutott eszembe, de még vissza jövök. Csak beszerzek néhány dolgot a produkciómhoz.
*Megvárja míg a férfi is elmondja a magáét és öleléssel búcsúzik el tőle. *
*Most, hogy végre elmentek azok a furcsa, erőszakos emberek, ő is elmegy. ~Benézek Artheniorba egy kicsit.~ Azért elbúcsúzik Delyastól, hiszen jót beszélgettek még mielőtt azok az alakok csak úgy berontottak és lehet, hogy ez egy remek barátság kezdete.*
-Szia Delyas. Most megyek. Van egy kis dolgom Artheniorban ami most jutott eszembe, de még vissza jövök. Csak beszerzek néhány dolgot a produkciómhoz.
*Megvárja míg a férfi is elmondja a magáét és öleléssel búcsúzik el tőle. *
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-08 16:04:25
Üzenet elküldve: 2019-03-08 16:04:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ralas//
*A lány ujjai úgy futnak bőrén, mintha csupán egy hangszer volna, legalább olyan óvatossággal és finomsággal kezeli, persze, ahol nagyobb harmóniát észlel, ott erőteljesebben pendíti meg a húrokat. Ralas elégedett sóhajtozik, s tökéletesen elégedett a bánásmóddal, kérdései pedig valóban csupán érdeklődők, szereti megismerni azokat, kik körbeveszik, Mady pedig különösen varázslatos teremtmény. Ahogy itt sürög, s szakavatott kézzel végzi a dolgát, látható, hogy jó szívvel és kedvvel csinálja, Ralas pedig természetesen meglehetősen elkényeztetve érzi magát. Felnevet az apró humorra, s tekintete ezúttal nem vált sem rosszallóra, sem feddőre, a vicc illik a környezethez, s az esetleg létező gátlások feloldásához is tökéletes.*
- Ümmm... *Többre egyelőre nem futja, mert a vállai következnek, s ismét elégedett morranással ad hangot a lány masszázsa értékeléseképpen.*
- Madame? *Teszi fel a kérdést, még sohasem ismert hasonló hölgyet, akik lányok futtatásával, vagy legalábbis a prostituáltak gondozásával foglalkozott volna.* Milyen ember volt ő? Ember volt? *Kérdezi, s rögtön eztán egy újabb sóhaj párosul és kicsit nagyobb nyögéssel, engedelmesen fordul, fekszik, ahogyan csak a lány irányítja. Jótékonyan bukik előre a feje, mikor a lány ujjai a nyakához érnek finoman.*
- Oh... ezt igazán jól csin... bocsánat. *Na tessék. A főnököt elhallgattatják, ráadásul milyen frappánsan, s egyszerűen. Ralas arra gondol, talán pont elég egy masszázs ahhoz, hogy azonnal csöndben maradjon, ez pedig nem jó, nagyon nem. Persze némaságába mosoly és sóhaj vegyül, de engedelmesen hallgat, mint a sír és fekszik, úgy, ahogyan csak kérik. Nem is mozdul addig, míg kérdést nem kap.*
- Most már akkor beszélhetek? *Motyogja kíváncsian a feje alatti párnába, mit sem sejtve a további tervekről. Hallja ugyan Mady neszezését, de azt gondolja, bizonyára csak olajért megy.*
- Ho-hogy? *Kérdezi, aztán már érzi a derekára nehezedő súlyt, azonban egyáltalán nem kellemetlen. Halkan felnevet, a párna miatt továbbra is csak motyogásnak hallik.* Amikor te ültél rajtam, kényelmesebb volt. *De hallatszik, hogy nem veszi rossz néven, sőt, kíváncsian várja a folytatást.*
- Egyelőre teljesen jó. *Sóhajtja.* Ennek mi a szerepe? *Kérdezi kíváncsian, s nem mer megmozdulni, nehogy leboruljon a derekáról. ~ Tíz, húsz perc? Ez tényleg pihentető. ~ Kezd el azonnal gondolkodni.*
- Rád bízom a folytatást Mady. *Integet oldalt a karjával.* Nagyon örülök, hogy csatlakoztál hozzánk, egyáltalán nem csalódtam benned. *Mondja utoljára, aztán inkább átadja magát a lassan melegedő érzés kellemességének. Nem alszik el, bár már tudna, a feszültség úgy illan el belőle, mintha sosem lett volna. Vállai és nyaka ellazulnak, s csak fekszik és hallgat, most talán még gondolatok sem kínozzák. De egy igen. Egyrészt ezt a szolgáltatást feltétlen be kell vezetniük, mint különlegesség... másrészt pedig, nem csak a vendégeknek fogja fenntartani. Ha Mady partner benne, akkor magának is.*
//Ralas//
*A lány ujjai úgy futnak bőrén, mintha csupán egy hangszer volna, legalább olyan óvatossággal és finomsággal kezeli, persze, ahol nagyobb harmóniát észlel, ott erőteljesebben pendíti meg a húrokat. Ralas elégedett sóhajtozik, s tökéletesen elégedett a bánásmóddal, kérdései pedig valóban csupán érdeklődők, szereti megismerni azokat, kik körbeveszik, Mady pedig különösen varázslatos teremtmény. Ahogy itt sürög, s szakavatott kézzel végzi a dolgát, látható, hogy jó szívvel és kedvvel csinálja, Ralas pedig természetesen meglehetősen elkényeztetve érzi magát. Felnevet az apró humorra, s tekintete ezúttal nem vált sem rosszallóra, sem feddőre, a vicc illik a környezethez, s az esetleg létező gátlások feloldásához is tökéletes.*
- Ümmm... *Többre egyelőre nem futja, mert a vállai következnek, s ismét elégedett morranással ad hangot a lány masszázsa értékeléseképpen.*
- Madame? *Teszi fel a kérdést, még sohasem ismert hasonló hölgyet, akik lányok futtatásával, vagy legalábbis a prostituáltak gondozásával foglalkozott volna.* Milyen ember volt ő? Ember volt? *Kérdezi, s rögtön eztán egy újabb sóhaj párosul és kicsit nagyobb nyögéssel, engedelmesen fordul, fekszik, ahogyan csak a lány irányítja. Jótékonyan bukik előre a feje, mikor a lány ujjai a nyakához érnek finoman.*
- Oh... ezt igazán jól csin... bocsánat. *Na tessék. A főnököt elhallgattatják, ráadásul milyen frappánsan, s egyszerűen. Ralas arra gondol, talán pont elég egy masszázs ahhoz, hogy azonnal csöndben maradjon, ez pedig nem jó, nagyon nem. Persze némaságába mosoly és sóhaj vegyül, de engedelmesen hallgat, mint a sír és fekszik, úgy, ahogyan csak kérik. Nem is mozdul addig, míg kérdést nem kap.*
- Most már akkor beszélhetek? *Motyogja kíváncsian a feje alatti párnába, mit sem sejtve a további tervekről. Hallja ugyan Mady neszezését, de azt gondolja, bizonyára csak olajért megy.*
- Ho-hogy? *Kérdezi, aztán már érzi a derekára nehezedő súlyt, azonban egyáltalán nem kellemetlen. Halkan felnevet, a párna miatt továbbra is csak motyogásnak hallik.* Amikor te ültél rajtam, kényelmesebb volt. *De hallatszik, hogy nem veszi rossz néven, sőt, kíváncsian várja a folytatást.*
- Egyelőre teljesen jó. *Sóhajtja.* Ennek mi a szerepe? *Kérdezi kíváncsian, s nem mer megmozdulni, nehogy leboruljon a derekáról. ~ Tíz, húsz perc? Ez tényleg pihentető. ~ Kezd el azonnal gondolkodni.*
- Rád bízom a folytatást Mady. *Integet oldalt a karjával.* Nagyon örülök, hogy csatlakoztál hozzánk, egyáltalán nem csalódtam benned. *Mondja utoljára, aztán inkább átadja magát a lassan melegedő érzés kellemességének. Nem alszik el, bár már tudna, a feszültség úgy illan el belőle, mintha sosem lett volna. Vállai és nyaka ellazulnak, s csak fekszik és hallgat, most talán még gondolatok sem kínozzák. De egy igen. Egyrészt ezt a szolgáltatást feltétlen be kell vezetniük, mint különlegesség... másrészt pedig, nem csak a vendégeknek fogja fenntartani. Ha Mady partner benne, akkor magának is.*
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-08 13:04:45
Üzenet elküldve: 2019-03-08 13:04:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ralas//
*Jólesik neki a kedves bók, bár ezt talán a legátlagosabb öltözéke, ha esetleg összepiszkolná, akkor se sajnálja nagyon megdörgölni, hogy a folt kijöjjön. Majd a faggatózásra elmosolyodik, ha jól végzi a dolgát a vendégek általában nem kérdezősködni szoktak, de ez talán inkább annak tudható be, hogy Ralas, mint főnök érdeklődik a háttere és a képességei után.*
-Téged talán úgy húsz perce.*Jegyzi meg halkan, érződik a mosoly a hangjában.*
-De amúgy, talán mióta a Madame a keze alá vett, úgy 3 vagy 4 éve.*Gondolkodik el.*
-Volt a régi helyen néhány vendégem, akik csak ezért jöttek, de ugyebár ez volt az elenyészőbb.*Lódul meg az emlékáradat, hogy felidézi a régi időket, majd, hogy már eltöltött kellő időt a férfi gerincvonalának átmasszírozásával, kezeit felfuttatja először az egyik vállhoz. Ujjaival megragadja és lazán húzza maga felé, míg másik kezével körkörös mozdulatokkal, a kéztövét jól odaszorítva, szépen egymás után próbálja a csomókat a normál állapotukba visszakényszeríteni. Ezt követően átvált a másik oldalra, de előtte újabb olajozás következik. Miután ezek megvoltak, talán több mint tíz percet is elbabrál egy-egy oldalon, de végezetül a nyak két oldalára csúsztatja a kezeit és még megnyomkodja az ujjaival a bőrt.*
-Bizony, jelentősebb mozgás előtt nem árt bemelegíteni. De most kérlek, ne beszélj egy kicsit.*Kéri kedvesen, majd oda nyúl a férfi egyik karjáért és nagyon lassan és óvatosan magához húzva kezdi feszíteni hátra, másik kezével a vállát lefelé nyomva. Ha ezzel végzett következik a másik oldal és a derék erős kézzel történő lekezelése. Szereti nézni masszírozgatás közben a másik bőrét, Ralas felépítése is kedvére való, de most tudja, hogy csupán szakmai bemutató folyik, így megállja, hogy ne csókoljon bele ide-oda néha.
Miután pedig mindezzel megvan, felötlik benne, hogy nem lenne tanácsos most azt csinálni, amit szokott és teljes testével ránehezedni, mert nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni a főnököt, így körbe néz és megállapodik a szeme egy dupla fenekű viszonylag kicsi üstön. Feláll és érte megy. Jól megnézi, hogy ne legyen kormos, majd egy kancsó meleg víz kíséretében visszatér.*
-A derekadra fogok tenni valami nehezet, ami egyre melegebb lesz. Ha kellemetlen szólj és leveszem.*A víz annyira nem forró, hogy ez bekövetkezzen, de nem tudhatja Ralasnak melyik az a hőfok, ami még kellemes, valamint az, hogy a fémedény most még csak langyos és fokozatosan fogja átvenni a víz hőmérsékletét garantálja, hogy a vendég bőre útközben megszokja.
Odasétál, és ha közben nem érkezik ellenkezés, ráhelyezi a fémüst alját a férfi dereka tájára, ahol a legoptimálisabban fekszik, majd lassan önti bele a melegvizet, de csak harmadig, majd elsétál egy közeli székig, nem túl közel, de még hallótávolságba.*
-Most kicsit távolabb megyek, pihenj, egy tíz- húsz perc múlva leveszem. Közben döntsd el, hogy a lábaidat is átdörzsöljem, a mellkasoddal együtt vagy inkább foglalkozzam még a hátaddal egy kicsit.*Mondja halkan, miközben távolodik.*
//Ralas//
*Jólesik neki a kedves bók, bár ezt talán a legátlagosabb öltözéke, ha esetleg összepiszkolná, akkor se sajnálja nagyon megdörgölni, hogy a folt kijöjjön. Majd a faggatózásra elmosolyodik, ha jól végzi a dolgát a vendégek általában nem kérdezősködni szoktak, de ez talán inkább annak tudható be, hogy Ralas, mint főnök érdeklődik a háttere és a képességei után.*
-Téged talán úgy húsz perce.*Jegyzi meg halkan, érződik a mosoly a hangjában.*
-De amúgy, talán mióta a Madame a keze alá vett, úgy 3 vagy 4 éve.*Gondolkodik el.*
-Volt a régi helyen néhány vendégem, akik csak ezért jöttek, de ugyebár ez volt az elenyészőbb.*Lódul meg az emlékáradat, hogy felidézi a régi időket, majd, hogy már eltöltött kellő időt a férfi gerincvonalának átmasszírozásával, kezeit felfuttatja először az egyik vállhoz. Ujjaival megragadja és lazán húzza maga felé, míg másik kezével körkörös mozdulatokkal, a kéztövét jól odaszorítva, szépen egymás után próbálja a csomókat a normál állapotukba visszakényszeríteni. Ezt követően átvált a másik oldalra, de előtte újabb olajozás következik. Miután ezek megvoltak, talán több mint tíz percet is elbabrál egy-egy oldalon, de végezetül a nyak két oldalára csúsztatja a kezeit és még megnyomkodja az ujjaival a bőrt.*
-Bizony, jelentősebb mozgás előtt nem árt bemelegíteni. De most kérlek, ne beszélj egy kicsit.*Kéri kedvesen, majd oda nyúl a férfi egyik karjáért és nagyon lassan és óvatosan magához húzva kezdi feszíteni hátra, másik kezével a vállát lefelé nyomva. Ha ezzel végzett következik a másik oldal és a derék erős kézzel történő lekezelése. Szereti nézni masszírozgatás közben a másik bőrét, Ralas felépítése is kedvére való, de most tudja, hogy csupán szakmai bemutató folyik, így megállja, hogy ne csókoljon bele ide-oda néha.
Miután pedig mindezzel megvan, felötlik benne, hogy nem lenne tanácsos most azt csinálni, amit szokott és teljes testével ránehezedni, mert nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni a főnököt, így körbe néz és megállapodik a szeme egy dupla fenekű viszonylag kicsi üstön. Feláll és érte megy. Jól megnézi, hogy ne legyen kormos, majd egy kancsó meleg víz kíséretében visszatér.*
-A derekadra fogok tenni valami nehezet, ami egyre melegebb lesz. Ha kellemetlen szólj és leveszem.*A víz annyira nem forró, hogy ez bekövetkezzen, de nem tudhatja Ralasnak melyik az a hőfok, ami még kellemes, valamint az, hogy a fémedény most még csak langyos és fokozatosan fogja átvenni a víz hőmérsékletét garantálja, hogy a vendég bőre útközben megszokja.
Odasétál, és ha közben nem érkezik ellenkezés, ráhelyezi a fémüst alját a férfi dereka tájára, ahol a legoptimálisabban fekszik, majd lassan önti bele a melegvizet, de csak harmadig, majd elsétál egy közeli székig, nem túl közel, de még hallótávolságba.*
-Most kicsit távolabb megyek, pihenj, egy tíz- húsz perc múlva leveszem. Közben döntsd el, hogy a lábaidat is átdörzsöljem, a mellkasoddal együtt vagy inkább foglalkozzam még a hátaddal egy kicsit.*Mondja halkan, miközben távolodik.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-08 11:49:40
Üzenet elküldve: 2019-03-08 11:49:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mady//
*Néma csend van. A fürdő párával telített helyiségében, csak néha a plafonról dézsákba csepegő víz hangját, s a kandallóban ropogó fa pattogását lehet hallani. Kellemes illat terjeng, a Sellő személyzet erre mindig is figyelt, aromatikus és pihentető. Arccal lefelé fekszik, két keze oldalt lelógatva hevenyészetten, s gondolataiba merülve, szinte elpilledve várja türelmesen a lányt. Valóban feszültséget érez, az elmúlt napok, a két frissen szerzett vendég alaposan igénybe vették szervezetét, így, ha Mady csomót észlelt, az nem véletlen. Ha a lány durva volna vele azt sem bánná, csak végre engedjen fel egy kicsit, mert belerokkan. Zammiria távolléte nem segít a helyzeten, de az sem, ha folyton ezen rágódik. Így egyelőre csak élvezi a csendet, s elmerül a nedves és párás környezet levegőjében, akárha csak lebegne. Halkan nyílik az ajtó, s csak egy mosoly kúszik arcára, mikor Mady belép, korábbi bókjai kezéről még fülében csengenek, valóban figyel tenyerére is, hiszen munkaeszköze, nem lehet bántóan érdes, vagy kemény. Sokan fiatalabb korában puhánynak is tartották érte, persze aztán csak irigykedtek, mikor látták, hogy nővel megy el. Akármilyennel, mert az ifjoncok életében a minőség olyannyira nem számít. Nos, Ralas életében sem, bár tény, hogy befolyásolja teljesítményét, ha egy bányarém nyúl hozzá, szerencsére Mady esetében ennek szöges ellentéte igaz.*
- Tökéletes, köszönöm szépen. Nagyon csinos vagy. *Szól halkan, de nem bánja, hogy a lány a tűzre pakol.* Szeretem a meleget. *Mosolyodik el kissé oldalra nézve, majd a lány nyújtógyakorlatait értő szemekkel figyeli.*
- Én reggel szoktam olykor edzeni. Semmi különös, csak egy kis átmozgatás. *Jegyzi meg, miután Mady ezzel végez, majd visszafordítja arcát, hogy jótékony sötétség telepedjen szemeire, csak fülével lát és érzékel.* Biztos vagyok benne, hogy megfelelően dolgozol. *Mondja és valóban ezt is gondolja. Bár a lány bizonyítani szeretne, ami dicséretes, kellően magabiztos és ambiciózus, hogy tudja milyen képességekkel rendelkezik, ezért Ralas ezt nem kérdőjelezi meg. Talán naiv ábránd ez részéről, de Ralas valójában túlságosan is jólelkű, szereti a legjobbat feltételezni. Halkan sóhajt fel, mikor a bőréhez érnek, az illékony illatú olaj sikamlós érzete máris hathatós változásokat okoz, s a hátán végigcsúsztatott kezek azonnal boldogságot szabadítanak fel, pedig a lány még csak most kezdte.*
- Nem dehogy. *Legyint egyik lelógó kezével.* Nagyon jó érzés, csináld csak. *Próbál biccenteni, persze a lefordított fejével nehezen megy.* Mióta masszírozol? *Kérdezi kíváncsian, mert az, hogy a lány törékenynek tűnik, mégis erőteljes és kellemes a hatás, mit kivált, azt feltételezi, hogy nem ma kezdte. Eközben érzi, amint lassan kényelembe helyezi magát a törölközőn, de Mady súlya nem viseli meg, sőt, nem is bánja, hogy jobban érzi így. Kellemes illata van.*
- És... oh... *Nyög fel, mikor a kéz felszalad csigolyái mentén.* kitől tanultad? Magam... magam is kacérkodtam a gondolattal, hogy kitanulom, ebben már volt segítségem bőséggel. *Jelenti ki büszkén.*
//Mady//
*Néma csend van. A fürdő párával telített helyiségében, csak néha a plafonról dézsákba csepegő víz hangját, s a kandallóban ropogó fa pattogását lehet hallani. Kellemes illat terjeng, a Sellő személyzet erre mindig is figyelt, aromatikus és pihentető. Arccal lefelé fekszik, két keze oldalt lelógatva hevenyészetten, s gondolataiba merülve, szinte elpilledve várja türelmesen a lányt. Valóban feszültséget érez, az elmúlt napok, a két frissen szerzett vendég alaposan igénybe vették szervezetét, így, ha Mady csomót észlelt, az nem véletlen. Ha a lány durva volna vele azt sem bánná, csak végre engedjen fel egy kicsit, mert belerokkan. Zammiria távolléte nem segít a helyzeten, de az sem, ha folyton ezen rágódik. Így egyelőre csak élvezi a csendet, s elmerül a nedves és párás környezet levegőjében, akárha csak lebegne. Halkan nyílik az ajtó, s csak egy mosoly kúszik arcára, mikor Mady belép, korábbi bókjai kezéről még fülében csengenek, valóban figyel tenyerére is, hiszen munkaeszköze, nem lehet bántóan érdes, vagy kemény. Sokan fiatalabb korában puhánynak is tartották érte, persze aztán csak irigykedtek, mikor látták, hogy nővel megy el. Akármilyennel, mert az ifjoncok életében a minőség olyannyira nem számít. Nos, Ralas életében sem, bár tény, hogy befolyásolja teljesítményét, ha egy bányarém nyúl hozzá, szerencsére Mady esetében ennek szöges ellentéte igaz.*
- Tökéletes, köszönöm szépen. Nagyon csinos vagy. *Szól halkan, de nem bánja, hogy a lány a tűzre pakol.* Szeretem a meleget. *Mosolyodik el kissé oldalra nézve, majd a lány nyújtógyakorlatait értő szemekkel figyeli.*
- Én reggel szoktam olykor edzeni. Semmi különös, csak egy kis átmozgatás. *Jegyzi meg, miután Mady ezzel végez, majd visszafordítja arcát, hogy jótékony sötétség telepedjen szemeire, csak fülével lát és érzékel.* Biztos vagyok benne, hogy megfelelően dolgozol. *Mondja és valóban ezt is gondolja. Bár a lány bizonyítani szeretne, ami dicséretes, kellően magabiztos és ambiciózus, hogy tudja milyen képességekkel rendelkezik, ezért Ralas ezt nem kérdőjelezi meg. Talán naiv ábránd ez részéről, de Ralas valójában túlságosan is jólelkű, szereti a legjobbat feltételezni. Halkan sóhajt fel, mikor a bőréhez érnek, az illékony illatú olaj sikamlós érzete máris hathatós változásokat okoz, s a hátán végigcsúsztatott kezek azonnal boldogságot szabadítanak fel, pedig a lány még csak most kezdte.*
- Nem dehogy. *Legyint egyik lelógó kezével.* Nagyon jó érzés, csináld csak. *Próbál biccenteni, persze a lefordított fejével nehezen megy.* Mióta masszírozol? *Kérdezi kíváncsian, mert az, hogy a lány törékenynek tűnik, mégis erőteljes és kellemes a hatás, mit kivált, azt feltételezi, hogy nem ma kezdte. Eközben érzi, amint lassan kényelembe helyezi magát a törölközőn, de Mady súlya nem viseli meg, sőt, nem is bánja, hogy jobban érzi így. Kellemes illata van.*
- És... oh... *Nyög fel, mikor a kéz felszalad csigolyái mentén.* kitől tanultad? Magam... magam is kacérkodtam a gondolattal, hogy kitanulom, ebben már volt segítségem bőséggel. *Jelenti ki büszkén.*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-08 09:22:38
Üzenet elküldve: 2019-03-08 09:22:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Sellő a vihar után//
*Shaia még mielőtt az italt kivihette volna, távozik a helyiségből, így nekilát a romok eltakarításának, természetesen seprűvel. A nagy dolog közepette, ha megérkezik a kedves felajánlás Delyastól, kap is az alkalmon, mert látja, hogy Mirlahin is döntésre jutott közben, ha nem akkor is feláll, és ott hagyja a kupit egyelőre.*
-Nagyon kedves vagy köszönöm. De kérlek vigyázz a kezedre, légy óvatos, mert én zenélni nem tudok helyetted.*Mosolyog kedvesen a férfire, amennyiben odaér, aztán feláll és a sötételf nőhöz sétál.*
-Kisasszony, valóban szerepel a szolgáltatások között.*Gyorsan előkap egy étlapot és az asztalra csúsztatja.*
-40 arany lesz, én fogom bekeverni, ha megfelel és egy másik helyiségben tudja elfogyasztani. Amennyiben döntött kérem, helyezze a fizetséget a pultra és máris rendelkezésre állok.*Hajtja meg magát és folytatja az asztalok letörlését vagy éppen a kiömlött folyadék felitatását, amelyik még megmaradt neki.*
*Shaia még mielőtt az italt kivihette volna, távozik a helyiségből, így nekilát a romok eltakarításának, természetesen seprűvel. A nagy dolog közepette, ha megérkezik a kedves felajánlás Delyastól, kap is az alkalmon, mert látja, hogy Mirlahin is döntésre jutott közben, ha nem akkor is feláll, és ott hagyja a kupit egyelőre.*
-Nagyon kedves vagy köszönöm. De kérlek vigyázz a kezedre, légy óvatos, mert én zenélni nem tudok helyetted.*Mosolyog kedvesen a férfire, amennyiben odaér, aztán feláll és a sötételf nőhöz sétál.*
-Kisasszony, valóban szerepel a szolgáltatások között.*Gyorsan előkap egy étlapot és az asztalra csúsztatja.*
-40 arany lesz, én fogom bekeverni, ha megfelel és egy másik helyiségben tudja elfogyasztani. Amennyiben döntött kérem, helyezze a fizetséget a pultra és máris rendelkezésre állok.*Hajtja meg magát és folytatja az asztalok letörlését vagy éppen a kiömlött folyadék felitatását, amelyik még megmaradt neki.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-08 09:01:57
Üzenet elküldve: 2019-03-08 09:01:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ralas//
*Igazából már alig várta, hogy végre mutathasson valamit, nem szereti, amikor bárki is úgy dicséri, hogy előtte nem volt alkalma, esetleg hajlandósága megtapasztalni a szolgáltatást, amit képes nyújtani. Magában azért elhatározza, hogy nem fog olyan erős kézzel hozzáállni a dolgokhoz, nem az a cél, hogy ronggyá gyúrja a főnököt, a hangos csontropogtatásra még a végén zavarnák a körülöttük a munkájukat végző vagy épp pihenő személyzetet.*
-Azt hiszem engem ér a megtiszteltetés, hogy rám bízod magad.*Mosolyog kedvesen, majd érzi, hogy a másik végig simít a bőrén és szóvá teszi, igazából tetszését fejezi ki, ami ugye mindig jóleső dolog.*
-Valóban, nekünk ez fontos, nem igaz?*Egyik kezével leveszi a férfi kezét a válláról és ő is végig futtatja a hüvelykujját a tenyerén, egészen az ujjpercekig felfelé, majd le és ismétel.*
-A te kezed sem éppen kérges, főnök.*Bókol kedvesen, hiszen az ilyen dolgokat illik viszonozni, ebben az esetben pedig minden egyes szó fedi is a valóságot. A kézre lehelt csókra csak egy szégyenlős pír ül ki az orcáira, a szemeiben lobogó lelkesedést kísérve, majd, amint Ralas megindul a fürdő felé felszalad a szobájába és átöltözik gyorsan.
Felül gyorsan átköti egy szaténkendővel a férfiak által oly nagyon kedvelt domborulatait, hogy ne akadályozzák a mozgásban, majd magára vesz egy laza, térdig érő nadrágot és egy fehér, nagyobb kerek nyakkivágással rendelkező felsőt, ami a könyökeit szabadon hagyja. Fonatban kalandozó haját feltekeri és néhány csattal a feje hátsó felére felrögzíti, nem szeretné, hogy menetközben önálló életre kelve csiklandozná a férfit. Aztán megindul a fürdő felé.
Beérve látja, hogy Ralas már kényelembe helyezte magát, köszön, majd odasétál a kályhához, ami szerencsére még mindig ontja magából a meleget és leemel róla egy illatos olajjal teli edényt és a másik mellé sétál vele.*
-Elég meleg van, nem fázol ugye?*Ejt meg még egy kérdést, hiszen ez nagyon fontos, hogy kellőképp el tudjon lazulni az alany, jelentősen befolyásolva a foglalkozás eredményét. Amennyiben bizonytalan választ kap is tesz még a tűzre néhány hasábbal, majd visszasétálva megropogtatja az ujjait és néhány vállkörzés és nyújtás is befigyel.*
-Ha kellemetlen vagy nagyon fáj, kérlek, szólj.*Mondja, majd megmeríti a két kezét a fahéj illatú olajban és térdével az asztal szélén megtámasztva magát, erőteljes nyomást gyakorol a másik bőrére, miközben a csípőtől egészen a vállig tolja, majd húzza vissza két tenyerét. Először csak az egyik oldalt, majd átsétál az átellenes oldalra és ismétel. Ezzel az egyszerű kézmozdulattal hevíti és puhítja fel a bőrt és könnyebben kitapinthatóak lesznek a váll környéki kisebb csomók is. A nyomás, amit a férfire gyakorol meglehetősen erős, ezt a nő karjaiból nem is lehetne kivitelezni, de ügyesen a saját súlyát használja a másik bőrének felpuhítására. Miután ezzel eltöltött nem kevés időt, hiszen az előkészítés nagyon fontos, egy pillanatra elgondolkozik, majd úgy dönt Ralasnak nem lesz ellenére a dolog és óvatosan, úgy ül rá a törölközőre, amely a másik köré van csavarva, hogy a derekát még pont elérje kézzel, ha kell, kicsit le is húzza az anyagot.*
-Remélem nem bánod, ha kényelembe helyezem magam.*Persze, ha a másik tiltakozna, akkor az egyik lábával feltérdelve, kissé kényelmetlenebb helyzetbe folytatná. Egyik kéztövét belenyomja a férfi gerincvájatába, a másik kezével pedig nyomja lefelé azt erőteljesen, így végzi ismét a feltolás és visszahúzás mozdulatot, minden csigolyát megnyomva, nincs-e rajtuk vagy közöttük csomó.*
//Ralas//
*Igazából már alig várta, hogy végre mutathasson valamit, nem szereti, amikor bárki is úgy dicséri, hogy előtte nem volt alkalma, esetleg hajlandósága megtapasztalni a szolgáltatást, amit képes nyújtani. Magában azért elhatározza, hogy nem fog olyan erős kézzel hozzáállni a dolgokhoz, nem az a cél, hogy ronggyá gyúrja a főnököt, a hangos csontropogtatásra még a végén zavarnák a körülöttük a munkájukat végző vagy épp pihenő személyzetet.*
-Azt hiszem engem ér a megtiszteltetés, hogy rám bízod magad.*Mosolyog kedvesen, majd érzi, hogy a másik végig simít a bőrén és szóvá teszi, igazából tetszését fejezi ki, ami ugye mindig jóleső dolog.*
-Valóban, nekünk ez fontos, nem igaz?*Egyik kezével leveszi a férfi kezét a válláról és ő is végig futtatja a hüvelykujját a tenyerén, egészen az ujjpercekig felfelé, majd le és ismétel.*
-A te kezed sem éppen kérges, főnök.*Bókol kedvesen, hiszen az ilyen dolgokat illik viszonozni, ebben az esetben pedig minden egyes szó fedi is a valóságot. A kézre lehelt csókra csak egy szégyenlős pír ül ki az orcáira, a szemeiben lobogó lelkesedést kísérve, majd, amint Ralas megindul a fürdő felé felszalad a szobájába és átöltözik gyorsan.
Felül gyorsan átköti egy szaténkendővel a férfiak által oly nagyon kedvelt domborulatait, hogy ne akadályozzák a mozgásban, majd magára vesz egy laza, térdig érő nadrágot és egy fehér, nagyobb kerek nyakkivágással rendelkező felsőt, ami a könyökeit szabadon hagyja. Fonatban kalandozó haját feltekeri és néhány csattal a feje hátsó felére felrögzíti, nem szeretné, hogy menetközben önálló életre kelve csiklandozná a férfit. Aztán megindul a fürdő felé.
Beérve látja, hogy Ralas már kényelembe helyezte magát, köszön, majd odasétál a kályhához, ami szerencsére még mindig ontja magából a meleget és leemel róla egy illatos olajjal teli edényt és a másik mellé sétál vele.*
-Elég meleg van, nem fázol ugye?*Ejt meg még egy kérdést, hiszen ez nagyon fontos, hogy kellőképp el tudjon lazulni az alany, jelentősen befolyásolva a foglalkozás eredményét. Amennyiben bizonytalan választ kap is tesz még a tűzre néhány hasábbal, majd visszasétálva megropogtatja az ujjait és néhány vállkörzés és nyújtás is befigyel.*
-Ha kellemetlen vagy nagyon fáj, kérlek, szólj.*Mondja, majd megmeríti a két kezét a fahéj illatú olajban és térdével az asztal szélén megtámasztva magát, erőteljes nyomást gyakorol a másik bőrére, miközben a csípőtől egészen a vállig tolja, majd húzza vissza két tenyerét. Először csak az egyik oldalt, majd átsétál az átellenes oldalra és ismétel. Ezzel az egyszerű kézmozdulattal hevíti és puhítja fel a bőrt és könnyebben kitapinthatóak lesznek a váll környéki kisebb csomók is. A nyomás, amit a férfire gyakorol meglehetősen erős, ezt a nő karjaiból nem is lehetne kivitelezni, de ügyesen a saját súlyát használja a másik bőrének felpuhítására. Miután ezzel eltöltött nem kevés időt, hiszen az előkészítés nagyon fontos, egy pillanatra elgondolkozik, majd úgy dönt Ralasnak nem lesz ellenére a dolog és óvatosan, úgy ül rá a törölközőre, amely a másik köré van csavarva, hogy a derekát még pont elérje kézzel, ha kell, kicsit le is húzza az anyagot.*
-Remélem nem bánod, ha kényelembe helyezem magam.*Persze, ha a másik tiltakozna, akkor az egyik lábával feltérdelve, kissé kényelmetlenebb helyzetbe folytatná. Egyik kéztövét belenyomja a férfi gerincvájatába, a másik kezével pedig nyomja lefelé azt erőteljesen, így végzi ismét a feltolás és visszahúzás mozdulatot, minden csigolyát megnyomva, nincs-e rajtuk vagy közöttük csomó.*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-07 20:49:00
Üzenet elküldve: 2019-03-07 20:49:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sellő a viharban//
*Szemével kíséri a Sellőt elhagyó alakokat, majd elmosolyodik. Kedveli a feszült helyzeteket, szinte lubickol bennük.* ~A Vihar fiai.~ *Tudja, kik ők, hisz ők engedték be a hajójukat is a dokkokhoz. Egy fokkal jobb banda csupán, mint a kikötő patkányai.*
-Várj.
*Kapja el Delyas csuklóját, miközben a fiú elhalad mellette, ha csak el nem húzza előle. Lassan pillant fel az arcára, a különös mosoly még mindig ott játszik ajkain.*
-Játsz. A lanton.
*Téved szeme a hangszerre, majd elfordulva elengedi a fiút, hogy az asztalhoz lépő lányra emelhesse pillantását.
Lassan végigméri a fél-elfet. Csinos kis nőstény, és magas. Kedvére van.*
-Azt mondják, a vidéken itt lehet egyedül Hodarilt kapni. Lássuk.
*Hunyorog a lányra, majd a székre löki köpenyét. Roppant mód zavarja bőrvértjének hiánya, de ezen már aligha segíthet. A Hodaril füstje majd tompítja ezt a rengeteg felgyülemlett feszültséget, mi azóta terjed lelkében, mióta eljött hazulról.*
*Szemével kíséri a Sellőt elhagyó alakokat, majd elmosolyodik. Kedveli a feszült helyzeteket, szinte lubickol bennük.* ~A Vihar fiai.~ *Tudja, kik ők, hisz ők engedték be a hajójukat is a dokkokhoz. Egy fokkal jobb banda csupán, mint a kikötő patkányai.*
-Várj.
*Kapja el Delyas csuklóját, miközben a fiú elhalad mellette, ha csak el nem húzza előle. Lassan pillant fel az arcára, a különös mosoly még mindig ott játszik ajkain.*
-Játsz. A lanton.
*Téved szeme a hangszerre, majd elfordulva elengedi a fiút, hogy az asztalhoz lépő lányra emelhesse pillantását.
Lassan végigméri a fél-elfet. Csinos kis nőstény, és magas. Kedvére van.*
-Azt mondják, a vidéken itt lehet egyedül Hodarilt kapni. Lássuk.
*Hunyorog a lányra, majd a székre löki köpenyét. Roppant mód zavarja bőrvértjének hiánya, de ezen már aligha segíthet. A Hodaril füstje majd tompítja ezt a rengeteg felgyülemlett feszültséget, mi azóta terjed lelkében, mióta eljött hazulról.*
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-07 19:53:01
Üzenet elküldve: 2019-03-07 19:53:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ralas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak mosolyog a szavakra, Mady pontosan tudja, hogy nem gondolta komolyan, kicsit élvezi a helyzetet, bár, ami azt illeti, valóban elég feszültnek érzi magát, szinte zsibog mindene. Az utóbbi időszak nem volt könnyű, s ugyan mi lehet egy kis masszázsban, melyeket szakavatott kezektől szenvedhet el.*
- Nyitott vagyok. *Biccent komolyabban, s ismétli el a korábbi szavakat, de aztán már látja, hogy Mady is világosan látja mire is megy ki a játék. Évődő és cinikus, kissé piszkálódó, mint két kolléga kedves beszélgetése egy átdolgozott nap után. Hogy Ralas itt vezetői színben tűnik fel, valójában semmit nem változtat a helyzeten, talán csak inkább megadja a pikantériáját. Madyt remek aura veszi körül, ezt már legelőször is megállapította. A lány kedves és csicsergős szavai minden alkalommal ülnek, hát még a mellkasán matató kezek, s a vállára szoruló kéz.*
- Nem bánom Mady, megtisztelsz. *Biccent, s vigyorodik el azon nyomban.* Nem tudnám elviselni, ha rossz kedvvel feküdnél le, s ami azt illeti valóban jól is esne. Hogy tőled kapom? Talán ez csak ad az értékéhez. *Fut össze két szemöldöke homloka közepén, s ismét alsó, kissé kiszáradt ajkán fut végig finoman nyelvének hegye. Módszeresen simítja végig ujjbegyeivel a lány vállát, hisz az nem lehet, hogy viszonzatlanul hagyja a kedvességet, kissé félrebiccentett fejjel, a lány tiszta bőrének színét, s selymességét vizsgálja.*
- Milyen puha... *Jegyzi meg csendesen, s szemeit a lány szemébe fúrja.* bizonyára alaposan odafigyelsz rá, ez nagyszerű. *Dicséri meg, mert bár nem a bőrök szakértője, de hát ezt szintén muszáj gyakorolni. Valójában ő is ad magára, amennyire csak lehet. Ebből a szempontból soha nem hanyagolta el egyetlen porcikáját sem, hiszen ebből él, ezt adja el. Élvezi a helyzetet, hogy ebben partnerére talál.*
- Áh... valóban? *Bólogat hevesen.* Így már értem, szóval meleg kell. Az nagyon fontos. *Szélesedik mosolya az arcán, egy kissé azt érzi, hogy végképp így marad. A mellkasán szétpattanó gombokat szinte észre sem veszi, hiszen ismét puha ujjak szántanak végig mellkasán, melyre ismét sóhaj a válasz. Lehet, hogy ezek csupán apró dolgok, de Ralasnak e nap végén ennyi is elég, hogy végre egy kis örömet kapjon. Talán nem is olyan kis örömet.*
- Rendben, Mady és köszönöm, ez nagyon kedves tőled. *Fogja meg még mellkasa előtt a lány kezét, s apró csókot lehet a finom ujjakra.* Tökéletesen megegyeztünk. *Emeli fel kezét, s komolyan és határozottan bólint is rá. Határozottan úgy érzi, hogy kiváló üzleti ajánlatot kapott, ennek megfelelően is kíván cselekedni, bár tekintete megakad a beharapott vöröslő ajkon, majd kényszeríti magát, hogy végre induljon el.*
- Akkor... ott találkozunk, Mady kedves. *Fűzi még hozzá mielőtt elindul, majd komótos léptekkel indul meg a fürdő felé, bár úgy látszik, nem is vár addig, mert korábban kigombolt ingét lezserül kapja le, majd néhány karkörzés után, félmeztelenül befordul a folyosón. Beérve máris kellemesebbnek látja a klímát, s miközben nadrágja korcát oldja meg, mélán körbenéz. Tökéletes helyszín a fakultatív programokhoz és egy kis pihentető kényeztetéshez is. Máris elhatározza magának, hogy Mady sem maradhat viszonzatlanul, hiszen hasonlóképp fáradt lehet, akárha csak ő. Erre megint bólogat párat, majd kibújik a nadrágból, s élére hajtva az egyik kihelyezett székre teszi. Tiszta törölközőt vesz az állványról, majd dudorászva dereka köré csavarja. Nem húzza szorosra, elvégre lazítani jött, s miután végez, arccal lefelé, az e célból kiképzett, vastag textilcsíkkal leborított alkalmatosságra fekszik fel, kezét két oldalt lelógatva a masszázságyról. Máris jobban érzi magát.*
//Ralas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak mosolyog a szavakra, Mady pontosan tudja, hogy nem gondolta komolyan, kicsit élvezi a helyzetet, bár, ami azt illeti, valóban elég feszültnek érzi magát, szinte zsibog mindene. Az utóbbi időszak nem volt könnyű, s ugyan mi lehet egy kis masszázsban, melyeket szakavatott kezektől szenvedhet el.*
- Nyitott vagyok. *Biccent komolyabban, s ismétli el a korábbi szavakat, de aztán már látja, hogy Mady is világosan látja mire is megy ki a játék. Évődő és cinikus, kissé piszkálódó, mint két kolléga kedves beszélgetése egy átdolgozott nap után. Hogy Ralas itt vezetői színben tűnik fel, valójában semmit nem változtat a helyzeten, talán csak inkább megadja a pikantériáját. Madyt remek aura veszi körül, ezt már legelőször is megállapította. A lány kedves és csicsergős szavai minden alkalommal ülnek, hát még a mellkasán matató kezek, s a vállára szoruló kéz.*
- Nem bánom Mady, megtisztelsz. *Biccent, s vigyorodik el azon nyomban.* Nem tudnám elviselni, ha rossz kedvvel feküdnél le, s ami azt illeti valóban jól is esne. Hogy tőled kapom? Talán ez csak ad az értékéhez. *Fut össze két szemöldöke homloka közepén, s ismét alsó, kissé kiszáradt ajkán fut végig finoman nyelvének hegye. Módszeresen simítja végig ujjbegyeivel a lány vállát, hisz az nem lehet, hogy viszonzatlanul hagyja a kedvességet, kissé félrebiccentett fejjel, a lány tiszta bőrének színét, s selymességét vizsgálja.*
- Milyen puha... *Jegyzi meg csendesen, s szemeit a lány szemébe fúrja.* bizonyára alaposan odafigyelsz rá, ez nagyszerű. *Dicséri meg, mert bár nem a bőrök szakértője, de hát ezt szintén muszáj gyakorolni. Valójában ő is ad magára, amennyire csak lehet. Ebből a szempontból soha nem hanyagolta el egyetlen porcikáját sem, hiszen ebből él, ezt adja el. Élvezi a helyzetet, hogy ebben partnerére talál.*
- Áh... valóban? *Bólogat hevesen.* Így már értem, szóval meleg kell. Az nagyon fontos. *Szélesedik mosolya az arcán, egy kissé azt érzi, hogy végképp így marad. A mellkasán szétpattanó gombokat szinte észre sem veszi, hiszen ismét puha ujjak szántanak végig mellkasán, melyre ismét sóhaj a válasz. Lehet, hogy ezek csupán apró dolgok, de Ralasnak e nap végén ennyi is elég, hogy végre egy kis örömet kapjon. Talán nem is olyan kis örömet.*
- Rendben, Mady és köszönöm, ez nagyon kedves tőled. *Fogja meg még mellkasa előtt a lány kezét, s apró csókot lehet a finom ujjakra.* Tökéletesen megegyeztünk. *Emeli fel kezét, s komolyan és határozottan bólint is rá. Határozottan úgy érzi, hogy kiváló üzleti ajánlatot kapott, ennek megfelelően is kíván cselekedni, bár tekintete megakad a beharapott vöröslő ajkon, majd kényszeríti magát, hogy végre induljon el.*
- Akkor... ott találkozunk, Mady kedves. *Fűzi még hozzá mielőtt elindul, majd komótos léptekkel indul meg a fürdő felé, bár úgy látszik, nem is vár addig, mert korábban kigombolt ingét lezserül kapja le, majd néhány karkörzés után, félmeztelenül befordul a folyosón. Beérve máris kellemesebbnek látja a klímát, s miközben nadrágja korcát oldja meg, mélán körbenéz. Tökéletes helyszín a fakultatív programokhoz és egy kis pihentető kényeztetéshez is. Máris elhatározza magának, hogy Mady sem maradhat viszonzatlanul, hiszen hasonlóképp fáradt lehet, akárha csak ő. Erre megint bólogat párat, majd kibújik a nadrágból, s élére hajtva az egyik kihelyezett székre teszi. Tiszta törölközőt vesz az állványról, majd dudorászva dereka köré csavarja. Nem húzza szorosra, elvégre lazítani jött, s miután végez, arccal lefelé, az e célból kiképzett, vastag textilcsíkkal leborított alkalmatosságra fekszik fel, kezét két oldalt lelógatva a masszázságyról. Máris jobban érzi magát.*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-07 17:51:21
Üzenet elküldve: 2019-03-07 17:51:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ralas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megnyugodva tapasztalja, hogy a közelséget és a testi kontaktust első körben valóban nem támogatná, szavakkal szinte ki is fejezi kétkedését a dolog helyességére vonatkozóan, aztán leesik neki a tantusz. Nem mintha a teste erőteljes ellenkezés jeleit mutatta volna, de ez is több a semminél.*
-Félre érteni? Ugyan mit? Hiszen azt mondtad, hogy nyitott vagy mindenre, főleg egy kis gyakorlásra.*Mondja megjátszottan csalódott hangon, miután Ralas is megértette, mármint reméli, hogy megértette, ő csupán szeretné az izmait karbantartani, ellazítani. Majd miután kibukik, hogy valóban nagyon készségesen adja kölcsön magát ilyesfajta fakultatív programokra, talán nem csupán mára, de általában véve is, a nő szemei vad csillogásba kezdenek, láttatva a lelkesedést, amit ez a kijelentés ébresztett benne.*
-Főnök, ez a munka elég lehangoló és gyakran vagy feszült, biztos vagyok benne. Hadd vegyelek kezelésbe.*Néz nagy kerek kérlelő szemekkel a másikra, bár az már úgy elmerült ebben az épp, hogy csepegtetett kényeztetésben, hogy talán már csak válaszolni jár vissza a lélek a testébe, azt is csak néha és szaggatottan. Majd látja, hogy az a csomó, amire olyan gyanútlanul ráfutott, valós fájdalmat ébresztett a másikban, arra utalva, hogy már egy ideje megvetette a lábát testszövetei között és talán nem is egyedül. Ahol egy ilyen lapul, általában több is és azt ilyen apró nyomkodással képtelenség eltüntetni, jól tudja.
Egy pillanatra megilletődik, mikor a férfi ujjai is megindulnak az ő bőrén, de elég finoman és céltudatosan, hogy lássa, a másik megint csak gyakorolni próbál rajta, így kedves mosollyá szelídül ajkai játéka.*
-De bizony, a háton, valami jó meleg helyen, mert csak ott oldódnak a csomók.*Kezei megtorpannak, majd ujjaival végig karistolva a férfi bőrét gyors és ügyes mozdulatokkal kioldja az összes még megmaradt gombot az ingén. Persze nem szeretné teljesen ő végezni az egész munkát, minthogy ez most nem olyan megbízatás lesz, de ezt még szívesen bevállalta, hogy fel tudja mérni, mennyire is fogja ezt ő élvezni. Mint nő, ő is szereti a szépet és egy fél percre azért megáll, hogy megnézze a feltárult részt, nem csupán szakmai szempontból, majd torokköszörülés következik.*
-Khm.. Szóval, tessék levetkőzni a fürdőben, magadra tekerni egy törölközőt és egy masszázs ágyra feküdni. Én felmegyek és valami alkalmasabb ruhát felkapok magamra, ez nem szívesen kenném össze olajjal.*Adja az utasításokat határozottan és figyeli, hogy nem ütközik-e az imént felvázolt helyzet Ralas elképzelésével, amit a mai nap folytatásáról alkotott.*
-Megegyeztünk, főnök? Így mindenki igénye megfelelően ki lesz elégítve.*Ereszt meg még egy kérlelő tekintetet egy bizonytalan ajakharapás kíséretében.*
//Ralas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megnyugodva tapasztalja, hogy a közelséget és a testi kontaktust első körben valóban nem támogatná, szavakkal szinte ki is fejezi kétkedését a dolog helyességére vonatkozóan, aztán leesik neki a tantusz. Nem mintha a teste erőteljes ellenkezés jeleit mutatta volna, de ez is több a semminél.*
-Félre érteni? Ugyan mit? Hiszen azt mondtad, hogy nyitott vagy mindenre, főleg egy kis gyakorlásra.*Mondja megjátszottan csalódott hangon, miután Ralas is megértette, mármint reméli, hogy megértette, ő csupán szeretné az izmait karbantartani, ellazítani. Majd miután kibukik, hogy valóban nagyon készségesen adja kölcsön magát ilyesfajta fakultatív programokra, talán nem csupán mára, de általában véve is, a nő szemei vad csillogásba kezdenek, láttatva a lelkesedést, amit ez a kijelentés ébresztett benne.*
-Főnök, ez a munka elég lehangoló és gyakran vagy feszült, biztos vagyok benne. Hadd vegyelek kezelésbe.*Néz nagy kerek kérlelő szemekkel a másikra, bár az már úgy elmerült ebben az épp, hogy csepegtetett kényeztetésben, hogy talán már csak válaszolni jár vissza a lélek a testébe, azt is csak néha és szaggatottan. Majd látja, hogy az a csomó, amire olyan gyanútlanul ráfutott, valós fájdalmat ébresztett a másikban, arra utalva, hogy már egy ideje megvetette a lábát testszövetei között és talán nem is egyedül. Ahol egy ilyen lapul, általában több is és azt ilyen apró nyomkodással képtelenség eltüntetni, jól tudja.
Egy pillanatra megilletődik, mikor a férfi ujjai is megindulnak az ő bőrén, de elég finoman és céltudatosan, hogy lássa, a másik megint csak gyakorolni próbál rajta, így kedves mosollyá szelídül ajkai játéka.*
-De bizony, a háton, valami jó meleg helyen, mert csak ott oldódnak a csomók.*Kezei megtorpannak, majd ujjaival végig karistolva a férfi bőrét gyors és ügyes mozdulatokkal kioldja az összes még megmaradt gombot az ingén. Persze nem szeretné teljesen ő végezni az egész munkát, minthogy ez most nem olyan megbízatás lesz, de ezt még szívesen bevállalta, hogy fel tudja mérni, mennyire is fogja ezt ő élvezni. Mint nő, ő is szereti a szépet és egy fél percre azért megáll, hogy megnézze a feltárult részt, nem csupán szakmai szempontból, majd torokköszörülés következik.*
-Khm.. Szóval, tessék levetkőzni a fürdőben, magadra tekerni egy törölközőt és egy masszázs ágyra feküdni. Én felmegyek és valami alkalmasabb ruhát felkapok magamra, ez nem szívesen kenném össze olajjal.*Adja az utasításokat határozottan és figyeli, hogy nem ütközik-e az imént felvázolt helyzet Ralas elképzelésével, amit a mai nap folytatásáról alkotott.*
-Megegyeztünk, főnök? Így mindenki igénye megfelelően ki lesz elégítve.*Ereszt meg még egy kérlelő tekintetet egy bizonytalan ajakharapás kíséretében.*
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-07 15:19:00
Üzenet elküldve: 2019-03-07 15:19:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Buzgón bólogat, s egyetértő, sajnálkozó kifejezés ül ki arcára. Bár tehetné, bár most lehetne, hogy tökélyre fejlesszék a táncos együttlét dinamikáját és harmóniáját, de sajnos nem, most bizony nem lehet. Kényelmesen támasztja a pultot, s a lány kedves figyelését nem szakítja meg, sokkal inkább csak szélesedik a mosoly.*
- Ó, igen. A nyitottság rendkívül fontos dolog. *Emeli meg kissé könyökeit, s tárja szét a kezét, hogy ezzel is jelezze, ő bizony nem szereti a zárt ajtókat, kivéve ilyenkor este, egy kellemes csevej közepette, mikor már a csudának van kedve bárkit is kiszolgálni, maximum egymást. Az viszont nem munka, pusztán gyakorlás és kikapcsolódás, mint a lány is állítja, nagyon helyesen. Visszakönyököl, s igyekszik továbbra is nagyon szomorú képet vágni, persze azért túlzásba nem esik, erről árulkodnak szeme sarkában meggyűlő huncut ráncok, ami rég elfelejtett optimizmusát idézik fel.*
- Biztos vagyok benne, hogy Zam tökéletes táncos. *Bólint.* Igen, azt hiszem ez lesz a megoldás. *Érti azonnal, hogy a lány, kisasszony alatt kire is gondolhat, így ismét buzgó bólogatás veszi át, az eddigi búskomor, de huncut ráncokkal tarkított ábrázatát.*
- Ebben is egyet kell, hogy értsek veled. Ott a pont. *Zárja rövidre egy apró mozdulattal, mely kapcsán ujját a lányra böki, amit rögtön kissé elkerekedett és meglepett tekintet követ, mit végig a rajta tart. Mady közeledik, de még, hogy közeledik, apránként csökkentve a távolságot, áradó eleganciával és tűzzel. Már, ha jól értelmezi a látottakat, mert tekintete még mindig le, s fel vándorol a léptek közben lágyan megfeszülő formás izmokon, mit a ruha alatt csak sejteni vél. Mady tekintetét keresi, s látszólag értetlenül nyitja el ajkait egy pillanatra, hogy az inge alá bújó, s mellkasán felkúszó kezek kapcsán csak egy halk sóhaj hagyja el száját.*
- Öhm... nem... értettél... félre... valamit? *Suttogja halkan, s bár ujja ejnye-bejnyét mutat, tekintete és beharapott alsó ajka valójában teljesen mást sugall, ettől függetlenül még továbbra is csak áll mozdulatlan, hanyag eleganciával a pultnak támaszkodva, anélkül, hogy bármilyen jelét is adná annak, hogy nem kedvére való a mutatvány.*
- Bizony sz... szégyen, igen! *Vágja rá gyorsan.* Azt pedig semmiféleképpen nem engedhetjük, hogy szégyenben maradjunk. *Darálja, immár többes számban, hisz a szégyen rá is ugyanúgy vonatkozik, szó sem lehet róla!*
- Nézd... *Hosszú sóhaj, félig lehunyt szemhéj.* egy jó főnök ad alkalmat egy kis fakultatív gyakorlásra, hát milyen lennék, ha ezt sem biztosítanám. *Bólogat, már amennyire tud, mert az ujjak értik a dolgukat, s az eddig támaszkodástól megfeszülő csuklya lassan enged el.*
- He... helyes hozzáállás Mady. Én pedig akkor vagyok... vagyok nyugodt... ha te is úgy érzed, hogy mindenki igénye megfelelően ki van elégítve. *Bólint, aztán nyel egyet, majd immár elnyíló tüzes tekintete villan a lányra.*
- Rrrr... igen ott... elég feszült. *Nem kiált fel, bár felszisszen, azonban ennek ellentételezésére készséggel gombol ki néhány felső gombot, majd fejét félrebiccentve, néz Madyre.* Érdekes technika... de a masszázst általában nem a háton kezdik? *Kérdezi kíváncsian, Ralas szeret tanulni, ha tehetné mindenről tudna mindent, ez pedig fontos kérdés. Keze ennek megfelelően fel is emelkedik, hogy ujja a lány vállgödrébe simuljon egy ponton, s onnan szaladjon a ruha alá egy pillanatra hátra a vállon. Persze csak az ujjbegyek, hiszen Ralas nem akar belekontárkodni a profik dolgába.* Valahol itt? Olyan bizonytalan vagyok. *Mondja egy hosszabb sóhaj után szomorúan.*
//Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Buzgón bólogat, s egyetértő, sajnálkozó kifejezés ül ki arcára. Bár tehetné, bár most lehetne, hogy tökélyre fejlesszék a táncos együttlét dinamikáját és harmóniáját, de sajnos nem, most bizony nem lehet. Kényelmesen támasztja a pultot, s a lány kedves figyelését nem szakítja meg, sokkal inkább csak szélesedik a mosoly.*
- Ó, igen. A nyitottság rendkívül fontos dolog. *Emeli meg kissé könyökeit, s tárja szét a kezét, hogy ezzel is jelezze, ő bizony nem szereti a zárt ajtókat, kivéve ilyenkor este, egy kellemes csevej közepette, mikor már a csudának van kedve bárkit is kiszolgálni, maximum egymást. Az viszont nem munka, pusztán gyakorlás és kikapcsolódás, mint a lány is állítja, nagyon helyesen. Visszakönyököl, s igyekszik továbbra is nagyon szomorú képet vágni, persze azért túlzásba nem esik, erről árulkodnak szeme sarkában meggyűlő huncut ráncok, ami rég elfelejtett optimizmusát idézik fel.*
- Biztos vagyok benne, hogy Zam tökéletes táncos. *Bólint.* Igen, azt hiszem ez lesz a megoldás. *Érti azonnal, hogy a lány, kisasszony alatt kire is gondolhat, így ismét buzgó bólogatás veszi át, az eddigi búskomor, de huncut ráncokkal tarkított ábrázatát.*
- Ebben is egyet kell, hogy értsek veled. Ott a pont. *Zárja rövidre egy apró mozdulattal, mely kapcsán ujját a lányra böki, amit rögtön kissé elkerekedett és meglepett tekintet követ, mit végig a rajta tart. Mady közeledik, de még, hogy közeledik, apránként csökkentve a távolságot, áradó eleganciával és tűzzel. Már, ha jól értelmezi a látottakat, mert tekintete még mindig le, s fel vándorol a léptek közben lágyan megfeszülő formás izmokon, mit a ruha alatt csak sejteni vél. Mady tekintetét keresi, s látszólag értetlenül nyitja el ajkait egy pillanatra, hogy az inge alá bújó, s mellkasán felkúszó kezek kapcsán csak egy halk sóhaj hagyja el száját.*
- Öhm... nem... értettél... félre... valamit? *Suttogja halkan, s bár ujja ejnye-bejnyét mutat, tekintete és beharapott alsó ajka valójában teljesen mást sugall, ettől függetlenül még továbbra is csak áll mozdulatlan, hanyag eleganciával a pultnak támaszkodva, anélkül, hogy bármilyen jelét is adná annak, hogy nem kedvére való a mutatvány.*
- Bizony sz... szégyen, igen! *Vágja rá gyorsan.* Azt pedig semmiféleképpen nem engedhetjük, hogy szégyenben maradjunk. *Darálja, immár többes számban, hisz a szégyen rá is ugyanúgy vonatkozik, szó sem lehet róla!*
- Nézd... *Hosszú sóhaj, félig lehunyt szemhéj.* egy jó főnök ad alkalmat egy kis fakultatív gyakorlásra, hát milyen lennék, ha ezt sem biztosítanám. *Bólogat, már amennyire tud, mert az ujjak értik a dolgukat, s az eddig támaszkodástól megfeszülő csuklya lassan enged el.*
- He... helyes hozzáállás Mady. Én pedig akkor vagyok... vagyok nyugodt... ha te is úgy érzed, hogy mindenki igénye megfelelően ki van elégítve. *Bólint, aztán nyel egyet, majd immár elnyíló tüzes tekintete villan a lányra.*
- Rrrr... igen ott... elég feszült. *Nem kiált fel, bár felszisszen, azonban ennek ellentételezésére készséggel gombol ki néhány felső gombot, majd fejét félrebiccentve, néz Madyre.* Érdekes technika... de a masszázst általában nem a háton kezdik? *Kérdezi kíváncsian, Ralas szeret tanulni, ha tehetné mindenről tudna mindent, ez pedig fontos kérdés. Keze ennek megfelelően fel is emelkedik, hogy ujja a lány vállgödrébe simuljon egy ponton, s onnan szaladjon a ruha alá egy pillanatra hátra a vállon. Persze csak az ujjbegyek, hiszen Ralas nem akar belekontárkodni a profik dolgába.* Valahol itt? Olyan bizonytalan vagyok. *Mondja egy hosszabb sóhaj után szomorúan.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-07 12:12:59
Üzenet elküldve: 2019-03-07 12:12:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ralas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tekintete arról árulkodik, hogy valóban szakmailag érdekli csak, hogy kivitelezhető-e egyáltalán az imént felvetett, számára egyelőre képtelen ötlet.*
-Valóban, nem biztos, hogy itt és most kéne kipróbálnunk. Örülök, hogy ennyire nyitott vagy.*Nyugtázza le tárgyilagos hangon, bár a duruzsolástól feláll a karján az összes szőrszál.
Majd eltávolodnak egymástól és a bús ábrázat láttán, megesik a szíve, nem szereti, amikor ilyen kivert kutyaképpel bámulnak rá.*
-Biztos lesz ez még jobb is, a kisasszony, akit említettél…*Utal Zamra, de sajnos nem a legjobb a névmemóriája, főleg így, hogy egyelőre arcot nem tud társítani hozzá.*
-Ő bizonyára remekül táncol, majd megtanít. Még szerencse, hogy a Sellő nem táncház, különben éhen halnánk.*Mondja és minden jóindulata kiül az arcára, amit még fellelt magában.*
-Amúgy is, nem lehet valaki ennyi mindenben jó. *Csóválja a fejét nagyon tudálékosan. Mikor pedig a férfi határozottan kijelenti, hogy minden, amit az imént felsorolt kedvére való egy pillanatra megakad, de nagy meglepetés nem éri igazából, hiszen egy azért így szokás ilyen körökben, csak Ralasból tényleg nem nézi ki, hogy egy át dolgozott munkanap után ilyesmire vágyik, mármint egy újabb sokadik nő érintésére. Sokkal inkább el tudja képzelni, hogy, amint vége a napnak elterül a szőnyegen a szobájában vagy hobbiból csupán, de vasmacskákat emelget vagy kisállat formájú faszobrokat farigcsál. ~Nekem se az esne jól, ha este újra meg újra felszúrnának, vagy addig piszkálnának, míg csak megint nem folyok szét a lepedőn.~
Aztán megérkezik a várt válasz, bár az ilyen szakzsargonra felszökik azért a szemöldöke, majd, hogy immár nincs mitől félnie, közelebb lép, fogyasztva a távolságot kettejük között. Megnyugvással konstatálja, hogy a tréfálkozás átment és nem vette túl komolyan a férfi előbbi mondatát. Odaérve hozzá, két kezét becsúsztatja az inge alá, a nyaka két oldalát véve célba, igazából a nő tekintetén is látni, hogy immár nem Ralas figyeli, hanem inkább alaposan végig méri a bőrét és óvatosan nyomkodva indul meg kifele a csuklyás izom mentén. A nyelves poénra nem igazán reagál, hiszen nincs oka azt feltételezni, hogy a férfi más testrésze is ismeri a nyelve tevékenykedését, mint a füle és az is csak közvetve.*
-Igazából, szégyen lenne nekem, ha máshova járnál masszíroztatni magad, és a helynek is, hiszen azt feltételezhetnék tévesen, hogy nekem sem felel meg, amit a vendégeknek kínálsz. Valamint úgy vélem, nekem sem ártana egy kis gyakorlás, hiszen a vendégek zöme nem azért érkezik ide, hogy jól megmasszírozzam, inkább a kéjes és izgató részében érdekeltek, nem a fájdalmasokban.*Jegyzi meg, majd a száján mosoly terül szét, mikor a főnök arról érdeklődik, hogy ugyan őt ki kényezteti, ha igénye van rá.*
-Én akkor nyugszom meg, ha a munkanap végére minden lány sértetlen. Ha nagyon kényeztetésre vágynék, majd megkérem az egyik ügyesebbet, hogy masszírozzon meg, de ilyen téren nem vagyok igényes. Egy jó fürdő is megteszi a hatását olykor, hozzáadott cirógatás nélkül is. Valamint van két ügyes kezem és 10 erős ujjam.*Mutatja egy pillanatra fel őket egy kacsintás kíséretében és mozgatja meg ujjait, majd visszacsúsztatja az ing alá. Szépen lassan térképezi fel az állapotokat, majd hirtelen érzi, hogy egy nagyobb csomóba túrt bele elég erősen, ami akár még fájdalmat is okozhat, ha már régóta foglalja el ezt a pozíciót, így hirtelen marad abba a masszírozgatás és szemei a reakciót keresik a másik arcán.*
~Bassza meg, ebbe jól belenyúltam...~
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.07 12:44:19
//Ralas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tekintete arról árulkodik, hogy valóban szakmailag érdekli csak, hogy kivitelezhető-e egyáltalán az imént felvetett, számára egyelőre képtelen ötlet.*
-Valóban, nem biztos, hogy itt és most kéne kipróbálnunk. Örülök, hogy ennyire nyitott vagy.*Nyugtázza le tárgyilagos hangon, bár a duruzsolástól feláll a karján az összes szőrszál.
Majd eltávolodnak egymástól és a bús ábrázat láttán, megesik a szíve, nem szereti, amikor ilyen kivert kutyaképpel bámulnak rá.*
-Biztos lesz ez még jobb is, a kisasszony, akit említettél…*Utal Zamra, de sajnos nem a legjobb a névmemóriája, főleg így, hogy egyelőre arcot nem tud társítani hozzá.*
-Ő bizonyára remekül táncol, majd megtanít. Még szerencse, hogy a Sellő nem táncház, különben éhen halnánk.*Mondja és minden jóindulata kiül az arcára, amit még fellelt magában.*
-Amúgy is, nem lehet valaki ennyi mindenben jó. *Csóválja a fejét nagyon tudálékosan. Mikor pedig a férfi határozottan kijelenti, hogy minden, amit az imént felsorolt kedvére való egy pillanatra megakad, de nagy meglepetés nem éri igazából, hiszen egy azért így szokás ilyen körökben, csak Ralasból tényleg nem nézi ki, hogy egy át dolgozott munkanap után ilyesmire vágyik, mármint egy újabb sokadik nő érintésére. Sokkal inkább el tudja képzelni, hogy, amint vége a napnak elterül a szőnyegen a szobájában vagy hobbiból csupán, de vasmacskákat emelget vagy kisállat formájú faszobrokat farigcsál. ~Nekem se az esne jól, ha este újra meg újra felszúrnának, vagy addig piszkálnának, míg csak megint nem folyok szét a lepedőn.~
Aztán megérkezik a várt válasz, bár az ilyen szakzsargonra felszökik azért a szemöldöke, majd, hogy immár nincs mitől félnie, közelebb lép, fogyasztva a távolságot kettejük között. Megnyugvással konstatálja, hogy a tréfálkozás átment és nem vette túl komolyan a férfi előbbi mondatát. Odaérve hozzá, két kezét becsúsztatja az inge alá, a nyaka két oldalát véve célba, igazából a nő tekintetén is látni, hogy immár nem Ralas figyeli, hanem inkább alaposan végig méri a bőrét és óvatosan nyomkodva indul meg kifele a csuklyás izom mentén. A nyelves poénra nem igazán reagál, hiszen nincs oka azt feltételezni, hogy a férfi más testrésze is ismeri a nyelve tevékenykedését, mint a füle és az is csak közvetve.*
-Igazából, szégyen lenne nekem, ha máshova járnál masszíroztatni magad, és a helynek is, hiszen azt feltételezhetnék tévesen, hogy nekem sem felel meg, amit a vendégeknek kínálsz. Valamint úgy vélem, nekem sem ártana egy kis gyakorlás, hiszen a vendégek zöme nem azért érkezik ide, hogy jól megmasszírozzam, inkább a kéjes és izgató részében érdekeltek, nem a fájdalmasokban.*Jegyzi meg, majd a száján mosoly terül szét, mikor a főnök arról érdeklődik, hogy ugyan őt ki kényezteti, ha igénye van rá.*
-Én akkor nyugszom meg, ha a munkanap végére minden lány sértetlen. Ha nagyon kényeztetésre vágynék, majd megkérem az egyik ügyesebbet, hogy masszírozzon meg, de ilyen téren nem vagyok igényes. Egy jó fürdő is megteszi a hatását olykor, hozzáadott cirógatás nélkül is. Valamint van két ügyes kezem és 10 erős ujjam.*Mutatja egy pillanatra fel őket egy kacsintás kíséretében és mozgatja meg ujjait, majd visszacsúsztatja az ing alá. Szépen lassan térképezi fel az állapotokat, majd hirtelen érzi, hogy egy nagyobb csomóba túrt bele elég erősen, ami akár még fájdalmat is okozhat, ha már régóta foglalja el ezt a pozíciót, így hirtelen marad abba a masszírozgatás és szemei a reakciót keresik a másik arcán.*
~Bassza meg, ebbe jól belenyúltam...~
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.07 12:44:19
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-07 09:32:17
Üzenet elküldve: 2019-03-07 09:32:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bólogat buzgón és hevesen a lány ajánlatára, hisz a közös gyakorlás bizony nagyon fontos, főleg egy ilyen elsőrangú helye és elsőrangú személyzettel. Nem is átallna azonnal közös nevezőre jutni-e tekintetben, ráadásul szemeivel még elismerően is pillant a lányra, hiszen Mady kizárólag a munka végeztével kívánja fakultatív tevékenységekre fordítani az idejét, ami nagyon helyes.*
- Természetesen. *Húzza fel a szemöldökét, s ejt meg egy kósza biccentést féloldalasan.* Remek, Mady! *Dicséri meg, mintha lenne ennek bármi jelentősége is ebben a pillanatban. El tudja képzelni mi járhat a lány fejében, ami néma kuncogásra készteti, persze ezt már Mady nem látja, mert mélabús lassúzásba kezd, karjával magához húzva szorosan a lányt, s baljával annak kezét ragadja meg, ha tudja, s messzire behajlított könyökkel tartja el kissé balra a pult felé. Most nem pörgeti, egyelőre marad a merengő billegés.*
- Oh! Ha úgy gondolod... *Kezdi töprengőn beleduruzsolva a lány fülébe oldalról.* Természetesen ennek semmi akadálya nincs, bár nem tudom, hogy alkalmas-e a helyszín és az időpont? *Biggyeszti le ajkát, s összehúzza szemöldökét. Bár, ha a felvett pozíció sikeres, a lány ezt ugyan nem látja, de hangján hallhatja a tettetett gondolkodást. Mady ismét lép, melyre széles vigyor és annak rendje módja szerint engedelmes mozdulat a válasz, így keze csípőjére vándorol, s csak sajnálatát tudja kifejezni ez ügyben szomorúan.*
- Látod... *Kezdi búsan.* mondtam, hogy nem tudok annyira táncolni! *rázza meg a fejét, amennyire tudja* még ilyen alapdolgokat sem tudok, hogy hová kell raknom a kezem. *Sóhajt fel, majd eltávolodik a lánytól, s immár elengedi őt, de csak azért, hogy jobban megnézhesse mondatai közben, miközben két könyökével a pultnak támaszkodva dől hátra könnyeden, s még mindig bús ábrázatot vág.*
- Igen? Ezt nem is tudtam. *Vonja össze szemöldökét a zálog és a büntetés kapcsán.* Hmmm... *Gondolkodik el, s miközben Mady felsorolja a lehetséges végkimeneteleket, mintha megvilágosodna, bök hirtelen a lányra.* Ezek tetszenek! *Bólogat hevesen.* De nem hiszem, hogy etikus lenne bármelyiket is igénybe vennem, végtére is te az alkalmazottam vagy, s bármennyire is vágynék mind aaa... *Számol ujjain, két kéz, két mell, egy nyelv, az pont öt.* az öt eshetőségre, *Vágja ki magát.* az valójában hivatali visszaélés volna. *Tárja szét kezét, majd az utolsó mondatra már felkapja épp Mady mellein legeltetett tekintetét.* Micsodaaaa?! *Hördül fel, de már nevet is közben, s megvillanó tekintete és széles vigyora teljesen másról árulkodik, mint valódi sértettségről.* Hát ezt, te büntetésnek fogod fel? *Nevet tovább.*
- Lehet más büntetést kellene kitalálnom, persze a masszázs jól esne. *Vonja meg a vállát.* Bár valójában... annyira már nem is haragszom rád, nagyon ügyesen táncoltál és jól forog a nyelved, Mady. *Biccent komolyabban, mellőzve, hogy a nyelvforgást sokféleképpen lehet értelmezni.*
- Gyönyörű és okos lány vagy. Örülök, hogy csatlakoztál hozzám. *Bókol csendesen.* De vajon téged ki kényeztet, ha fáradt és elcsigázott vagy? Vagy olyan soha nem fordulhat elő? *Kérdezi, mert erre valóban kíváncsi. Saját maga a könyvekbe bújt esténként, vagy inkább hajnalban, tanult, attól többnek érezte magát.*
//Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bólogat buzgón és hevesen a lány ajánlatára, hisz a közös gyakorlás bizony nagyon fontos, főleg egy ilyen elsőrangú helye és elsőrangú személyzettel. Nem is átallna azonnal közös nevezőre jutni-e tekintetben, ráadásul szemeivel még elismerően is pillant a lányra, hiszen Mady kizárólag a munka végeztével kívánja fakultatív tevékenységekre fordítani az idejét, ami nagyon helyes.*
- Természetesen. *Húzza fel a szemöldökét, s ejt meg egy kósza biccentést féloldalasan.* Remek, Mady! *Dicséri meg, mintha lenne ennek bármi jelentősége is ebben a pillanatban. El tudja képzelni mi járhat a lány fejében, ami néma kuncogásra készteti, persze ezt már Mady nem látja, mert mélabús lassúzásba kezd, karjával magához húzva szorosan a lányt, s baljával annak kezét ragadja meg, ha tudja, s messzire behajlított könyökkel tartja el kissé balra a pult felé. Most nem pörgeti, egyelőre marad a merengő billegés.*
- Oh! Ha úgy gondolod... *Kezdi töprengőn beleduruzsolva a lány fülébe oldalról.* Természetesen ennek semmi akadálya nincs, bár nem tudom, hogy alkalmas-e a helyszín és az időpont? *Biggyeszti le ajkát, s összehúzza szemöldökét. Bár, ha a felvett pozíció sikeres, a lány ezt ugyan nem látja, de hangján hallhatja a tettetett gondolkodást. Mady ismét lép, melyre széles vigyor és annak rendje módja szerint engedelmes mozdulat a válasz, így keze csípőjére vándorol, s csak sajnálatát tudja kifejezni ez ügyben szomorúan.*
- Látod... *Kezdi búsan.* mondtam, hogy nem tudok annyira táncolni! *rázza meg a fejét, amennyire tudja* még ilyen alapdolgokat sem tudok, hogy hová kell raknom a kezem. *Sóhajt fel, majd eltávolodik a lánytól, s immár elengedi őt, de csak azért, hogy jobban megnézhesse mondatai közben, miközben két könyökével a pultnak támaszkodva dől hátra könnyeden, s még mindig bús ábrázatot vág.*
- Igen? Ezt nem is tudtam. *Vonja össze szemöldökét a zálog és a büntetés kapcsán.* Hmmm... *Gondolkodik el, s miközben Mady felsorolja a lehetséges végkimeneteleket, mintha megvilágosodna, bök hirtelen a lányra.* Ezek tetszenek! *Bólogat hevesen.* De nem hiszem, hogy etikus lenne bármelyiket is igénybe vennem, végtére is te az alkalmazottam vagy, s bármennyire is vágynék mind aaa... *Számol ujjain, két kéz, két mell, egy nyelv, az pont öt.* az öt eshetőségre, *Vágja ki magát.* az valójában hivatali visszaélés volna. *Tárja szét kezét, majd az utolsó mondatra már felkapja épp Mady mellein legeltetett tekintetét.* Micsodaaaa?! *Hördül fel, de már nevet is közben, s megvillanó tekintete és széles vigyora teljesen másról árulkodik, mint valódi sértettségről.* Hát ezt, te büntetésnek fogod fel? *Nevet tovább.*
- Lehet más büntetést kellene kitalálnom, persze a masszázs jól esne. *Vonja meg a vállát.* Bár valójában... annyira már nem is haragszom rád, nagyon ügyesen táncoltál és jól forog a nyelved, Mady. *Biccent komolyabban, mellőzve, hogy a nyelvforgást sokféleképpen lehet értelmezni.*
- Gyönyörű és okos lány vagy. Örülök, hogy csatlakoztál hozzám. *Bókol csendesen.* De vajon téged ki kényeztet, ha fáradt és elcsigázott vagy? Vagy olyan soha nem fordulhat elő? *Kérdezi, mert erre valóban kíváncsi. Saját maga a könyvekbe bújt esténként, vagy inkább hajnalban, tanult, attól többnek érezte magát.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-07 09:11:51
Üzenet elküldve: 2019-03-07 09:11:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Kárpótlás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hátratett kézzel, kissé megdőlve nehezedik az ajtónak. Nincs zavarban, arcán pusztán izzó tekintete és markáns vonásai lehetnek feltűnők, ahogy a lányon pihenteti szemét. Nyilvánvalóan még bőséggel benne van az iménti feszültség, a félbeszakított aktust okozó sokk, s a magyarázkodás előszele, amiről pontosan tudja, hogy Hytiánál bizony sokat nem érne el. Alsó ajkán futtatja végig nyelve hegyét, míg tekintete a nő vörös ruházatán fut végig, s közben arra gondol, vajon a ruha alatt immár minden titkát feltárva könnyen megközelíthető, vagy az a fránya fehérnemű még akadályozná bármiben. Kíváncsian mélázik el arról, hogy Hytia bőrének különleges árnyalata, vajon egész testére jellemző-e, vagy csupán arra, melyet láttatni enged magából? Arra is kíváncsi, ha puha tenyerét futtatja rajta végig, vajon érez-e árnyalatnyi különbséget, vagy csak színében tér el a szokványostól? Tekintete közben leért a lány bokájáig, egy kissé bánja, hogy nem látja alsóneműje színét, melyet, ha levetett bizonyára biztos helyen helyezte el, ha pedig rajta van... nos ez esetben a szoknya abroncsainak ívét felhajtván tud róla meggyőződni, persze nem akar börleszkbe illő módon a szoknya alá bújva férkőzni közelebb, az röhejes volna. Az biztos, hogy a pipiskedő levétellel nem fog foglalkozni, sokkal inkább szereti az egymozdulatos variációkat, jelen esetben a letépést. Az önkéntelenül kicsúszott kijelentés csak tovább ingerli pozitív irányba, s a nő húsos ajkai és durcásnak ható teljes testtel történő felé fordulására az ő arca is halvány mosolyra rándul, de nem akarja elrontani ezt a felfokozott pillanatot, melynek egyébként ettől a kis feddő szempártól máris látható jelei vannak testén, apró kis emelkedés tekintetében. Lassan lábujjaira támaszkodva, mélán és lezserül löki el magát az ajtótól, s még mindig Hytia acélszín tekintetén nyugtatja sajátját. Miközben közeledik kezeit maga mellett tartja, s ha eddig Hytia nem szólalt meg, most már vagy nem is fog, vagy belé fojtja a szót. Mire a lányig elér, a felfokozott állapotától máris kicsattan, s ha nadrág lenne rajta, bizony két kézzel tépné le magáról, nyilván ebben szerepe van egyfajta megkönnyebbülésnek is, hogy a lenti fiaskót túlélték. Amint odaér, feltéve, ha nem ellenkeznek, s a szemkontaktust is tartják, jobb kezével a lány tarkója felett ragadja meg, átfogva nyakát, s magához húzza erőteljesen. Elnyíló ajkai, egy utolsó halk bocsánatkérő sóhaj után a lány ajkaira szorulnak, s nyelve szinte azonnal felfedező útra indul, erőszakosan és hevesen keresve a lány sajátját. Baljának ujjai a lány gerinccsigolyáin zongoráznak végig, egészen a fenekéig, melynek választékába futnak ujjai. Elégedetten morran fel, mert nem érzi, hogy bármi akadályt képezne, a továbbiakban csupán a piros ruha az, mi gátat szab, s ha az is lekerül, immár úgy állnak egymás előtt, ahogyan csak egy férfinak és egy nőnek kell. Balja ennek függvényében meg is szorul a lány fenekén, s időközben magához is rántja, ha lehetséges. Szerencsére alacsonyabb, így ruhán keresztül is hamar megtalálja azt a helyet, ahol férfiasságának tüzet kell gyújtania, vagy legalábbis előkészítenie a parazsat. Nem kívánja előzmények nélkül parlagin és durván elintézni a dolgot, a kétszáz arany másra is elég, egészen pontosan arra, hogy tovább figyeljen, s igyekezzen elnyújtva megadni mindent, amit csak kell. Jelen esetben egyelőre a vad csókkal fűszerezett kéjes erotikát, miközben csípőjét lágy ringásra indítja, akárha csak tüzet kívánna botjával csiholni, persze valljuk be, ez számára sem érdektelen, sokkal inkább vágyfokozó és kellemes.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hátratett kézzel, kissé megdőlve nehezedik az ajtónak. Nincs zavarban, arcán pusztán izzó tekintete és markáns vonásai lehetnek feltűnők, ahogy a lányon pihenteti szemét. Nyilvánvalóan még bőséggel benne van az iménti feszültség, a félbeszakított aktust okozó sokk, s a magyarázkodás előszele, amiről pontosan tudja, hogy Hytiánál bizony sokat nem érne el. Alsó ajkán futtatja végig nyelve hegyét, míg tekintete a nő vörös ruházatán fut végig, s közben arra gondol, vajon a ruha alatt immár minden titkát feltárva könnyen megközelíthető, vagy az a fránya fehérnemű még akadályozná bármiben. Kíváncsian mélázik el arról, hogy Hytia bőrének különleges árnyalata, vajon egész testére jellemző-e, vagy csupán arra, melyet láttatni enged magából? Arra is kíváncsi, ha puha tenyerét futtatja rajta végig, vajon érez-e árnyalatnyi különbséget, vagy csak színében tér el a szokványostól? Tekintete közben leért a lány bokájáig, egy kissé bánja, hogy nem látja alsóneműje színét, melyet, ha levetett bizonyára biztos helyen helyezte el, ha pedig rajta van... nos ez esetben a szoknya abroncsainak ívét felhajtván tud róla meggyőződni, persze nem akar börleszkbe illő módon a szoknya alá bújva férkőzni közelebb, az röhejes volna. Az biztos, hogy a pipiskedő levétellel nem fog foglalkozni, sokkal inkább szereti az egymozdulatos variációkat, jelen esetben a letépést. Az önkéntelenül kicsúszott kijelentés csak tovább ingerli pozitív irányba, s a nő húsos ajkai és durcásnak ható teljes testtel történő felé fordulására az ő arca is halvány mosolyra rándul, de nem akarja elrontani ezt a felfokozott pillanatot, melynek egyébként ettől a kis feddő szempártól máris látható jelei vannak testén, apró kis emelkedés tekintetében. Lassan lábujjaira támaszkodva, mélán és lezserül löki el magát az ajtótól, s még mindig Hytia acélszín tekintetén nyugtatja sajátját. Miközben közeledik kezeit maga mellett tartja, s ha eddig Hytia nem szólalt meg, most már vagy nem is fog, vagy belé fojtja a szót. Mire a lányig elér, a felfokozott állapotától máris kicsattan, s ha nadrág lenne rajta, bizony két kézzel tépné le magáról, nyilván ebben szerepe van egyfajta megkönnyebbülésnek is, hogy a lenti fiaskót túlélték. Amint odaér, feltéve, ha nem ellenkeznek, s a szemkontaktust is tartják, jobb kezével a lány tarkója felett ragadja meg, átfogva nyakát, s magához húzza erőteljesen. Elnyíló ajkai, egy utolsó halk bocsánatkérő sóhaj után a lány ajkaira szorulnak, s nyelve szinte azonnal felfedező útra indul, erőszakosan és hevesen keresve a lány sajátját. Baljának ujjai a lány gerinccsigolyáin zongoráznak végig, egészen a fenekéig, melynek választékába futnak ujjai. Elégedetten morran fel, mert nem érzi, hogy bármi akadályt képezne, a továbbiakban csupán a piros ruha az, mi gátat szab, s ha az is lekerül, immár úgy állnak egymás előtt, ahogyan csak egy férfinak és egy nőnek kell. Balja ennek függvényében meg is szorul a lány fenekén, s időközben magához is rántja, ha lehetséges. Szerencsére alacsonyabb, így ruhán keresztül is hamar megtalálja azt a helyet, ahol férfiasságának tüzet kell gyújtania, vagy legalábbis előkészítenie a parazsat. Nem kívánja előzmények nélkül parlagin és durván elintézni a dolgot, a kétszáz arany másra is elég, egészen pontosan arra, hogy tovább figyeljen, s igyekezzen elnyújtva megadni mindent, amit csak kell. Jelen esetben egyelőre a vad csókkal fűszerezett kéjes erotikát, miközben csípőjét lágy ringásra indítja, akárha csak tüzet kívánna botjával csiholni, persze valljuk be, ez számára sem érdektelen, sokkal inkább vágyfokozó és kellemes.*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-07 08:01:08
Üzenet elküldve: 2019-03-07 08:01:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második számú//
//Ralas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor a férfi arra panaszkodik, hogy ritkán adatik meg neki, hogy talán a táncot gyakorolja, mert hát még ez sem igazán egyértelmű Ralas fátyolos mondandójából, még azért, minden veszélyérzet ellenére a jómodor miatt kénytelen felajánlani a szolgálatait.*
-Amennyiben igényt tartasz rá, természetesen gyakorolhatsz velem, ha nincs más és elvégeztem már a dolgomat.*Bár már állnak, még kapaszkodik és csimpaszkodik, majd érzi a másik kezét, amint lejjebb simít a derékvonalnál, de most valami egészen más ütött szöget a fejébe.*
~Mindkettőt, egyszerre?! Kombinálni?!~*Persze szokott ő a vendégek kérésére táncot lejteni, ami gyakran fordul át egy egészen más és élvezetesebb elfoglaltságba, de a párostánc közbeni aktus némiképp túlzónak hat. Így is alig tud figyelni a lépésekre, mi lenne, ha még közben máson is igyekeznie kéne.*
-Ez mindenképpen gyakorlást igényelne. Vagy legalább egy próbát, hogy lássuk érdemes-e. Szakmai szempontból érdekel a dolog.*Csúszik ki a száján, hiszen élesben valóban nem ajánlaná fel egy vendégnek sem a szolgáltatást, ha nem biztos benne, hogy az nem fullad szerencsétlenkedésbe. Látszik rajta, hogy a lehetőség komolyan elgondolkodtatja, majd hirtelen egyik kezével odakap és a férfi eddig hátsóját simogató kezét feljebb löki, ha tudja.*
-Főnök, ha még mindig táncolunk, akkor nem hiszem, hogy ez a kezed jó helyen van.*Jegyzi meg, néha, alkalomadtán ugyanis volt szerencséje képeket illetve talán egy alkalommal élőben is látni párostáncot és az valahogy sokkal tiszteletteljesebb volt, minthogy ez megengedett legyen benne. A zálog felemlegetésére csak megnyalja a szája szélét.*
-Tudod főnök, a büntetést az szokta kiszabni, aki éppen kérdez.*Egyre tudatosabban érzi, hogy a másik gyakorol rajta, mintsem hogy itt valóban érdemi beszélgetést akarna lefolytatni, így talán ez neki is szabad, felhatalmazva érzi magát ettől a felismeréstől.*
-Ajánlhatom, hogy kérj cserébe olyat, ami neked nincs.*Néz a másikra.*
-Plusz két kezet, hogy este megmasszírozzon, mikor elfáradsz vagy még egy nyelvet, ami egész este a férfiasságod körül táncol esetleg, ha abban találnál örömet, van két szép mellem is, amit birtokba vehetsz.*Kacsint a férfira, majd egy csalódott sóhajtás kerekedik ki az egész végén.*
-De most elég büntetés az nekem, hogy te vagy a táncpartnerem főnök.*Mosolyodik el. Persze abban nem biztos, hogy ez nem fordítva van, mármint, hogy Ralasnak elég büntetés, hogy vele kell beérnie, akinek ehhez, úgy tűnik, elég bot lábai vannak.*
//Ralas//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor a férfi arra panaszkodik, hogy ritkán adatik meg neki, hogy talán a táncot gyakorolja, mert hát még ez sem igazán egyértelmű Ralas fátyolos mondandójából, még azért, minden veszélyérzet ellenére a jómodor miatt kénytelen felajánlani a szolgálatait.*
-Amennyiben igényt tartasz rá, természetesen gyakorolhatsz velem, ha nincs más és elvégeztem már a dolgomat.*Bár már állnak, még kapaszkodik és csimpaszkodik, majd érzi a másik kezét, amint lejjebb simít a derékvonalnál, de most valami egészen más ütött szöget a fejébe.*
~Mindkettőt, egyszerre?! Kombinálni?!~*Persze szokott ő a vendégek kérésére táncot lejteni, ami gyakran fordul át egy egészen más és élvezetesebb elfoglaltságba, de a párostánc közbeni aktus némiképp túlzónak hat. Így is alig tud figyelni a lépésekre, mi lenne, ha még közben máson is igyekeznie kéne.*
-Ez mindenképpen gyakorlást igényelne. Vagy legalább egy próbát, hogy lássuk érdemes-e. Szakmai szempontból érdekel a dolog.*Csúszik ki a száján, hiszen élesben valóban nem ajánlaná fel egy vendégnek sem a szolgáltatást, ha nem biztos benne, hogy az nem fullad szerencsétlenkedésbe. Látszik rajta, hogy a lehetőség komolyan elgondolkodtatja, majd hirtelen egyik kezével odakap és a férfi eddig hátsóját simogató kezét feljebb löki, ha tudja.*
-Főnök, ha még mindig táncolunk, akkor nem hiszem, hogy ez a kezed jó helyen van.*Jegyzi meg, néha, alkalomadtán ugyanis volt szerencséje képeket illetve talán egy alkalommal élőben is látni párostáncot és az valahogy sokkal tiszteletteljesebb volt, minthogy ez megengedett legyen benne. A zálog felemlegetésére csak megnyalja a szája szélét.*
-Tudod főnök, a büntetést az szokta kiszabni, aki éppen kérdez.*Egyre tudatosabban érzi, hogy a másik gyakorol rajta, mintsem hogy itt valóban érdemi beszélgetést akarna lefolytatni, így talán ez neki is szabad, felhatalmazva érzi magát ettől a felismeréstől.*
-Ajánlhatom, hogy kérj cserébe olyat, ami neked nincs.*Néz a másikra.*
-Plusz két kezet, hogy este megmasszírozzon, mikor elfáradsz vagy még egy nyelvet, ami egész este a férfiasságod körül táncol esetleg, ha abban találnál örömet, van két szép mellem is, amit birtokba vehetsz.*Kacsint a férfira, majd egy csalódott sóhajtás kerekedik ki az egész végén.*
-De most elég büntetés az nekem, hogy te vagy a táncpartnerem főnök.*Mosolyodik el. Persze abban nem biztos, hogy ez nem fordítva van, mármint, hogy Ralasnak elég büntetés, hogy vele kell beérnie, akinek ehhez, úgy tűnik, elég bot lábai vannak.*
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-07 01:45:52
Üzenet elküldve: 2019-03-07 01:45:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kárpótlás//
- Visszatérő vendég...
*Ízlelgeti kicsit a szavak hangzását együtt és magát a gondolatot. Akár lehet is róla szó, látszik is rajta, hogy nem zárkózik el ennek a lehetőségétől. De a csók édesebb annál, hogy ilyeneken törje a fejét. Nem is szeretné, eleget spekulált már ahhoz, hogy úgy érezze most ideje megpihennie és ez most pont annak az ideje. Mivel Ralas kellő szakértelemmel és ügyességgel feltérképezte már igényeit, ezért már csak a kivitelezéssel kell bajlódnia, de azt is remekül abszolválja, így a kritikus Hytia, aki fel volt készülve arra, hogy elégedetlenkednie kell majd, egyelőre úgy érzi, hogy ez az amire ténylegesen befizetett.
A nő viszonozza azt, amit kell, éppen olyan hevességgel, amit még ő is képes elviselni. Elégedetten sóhajt a hátsójára tévedő erős kezek miatt. Az irány amerre a kézfejek indulnak jó, olyannyira, hogy ezt már egy halk nyögéssel is jelzi. Figyelmét annyira a férfinak szenteli, hogy észre sem veszi miként jutottak el az ágyig, csak akkor, amikor megérkeznek rá. Szigorú arcára egy elég látványos mosoly kerekedik, csupán egy röpke pillanatig. A hajhúzásra még hangosabban nyög, mint korábban és még hevesebben tartsa fel a rablót, aki szilajul birtokba veszi ajkait.
A szünetben nagy és szapora levegővételeknek enged teret, miközben a fölé tornyosuló férfi szemeibe néz. Tekintetét végig futtatja nyakának ívén, a trapézizom domborulatán, a kulcscsont vonalán. Szép látvány, Hytia szemének biztosan.*
- Szabaduljunk.
*Egyezik bele és kissé még váratva a dolgot nem kezd bele, de talán jobb is, hiszen újra megzavarják őket. Nem is számított másra. Állkapcsa látványosan megfeszül a dühtől és szemei is szúrósan összeszűkülnek. Nem érez sajnálatot, nem enyhül meg szíve sem Ralas látszólagos haragja miatt sem, elvégre ő nem az az együtt érző fajta lenne.
A banditák kifejezésre szemöldökei feljebb szöknek és annyi jóindulat van még benne, hogy eszébe jusson talán segítsen, de rögvest el is veti ezt. A csók meglepi és nem is igazán viszonozza, csak búcsúzóul harap még egyet, de nem annyira erősen, hogy sérülést okozzon. Szó nélkül hagyja távozni a férfit és az sem érdekli, hogy hol és hogyan érinti.*
*Ezt követően lassan felül és mérlegel. Már biztos, hogy nem fogja beleártani magát a lenti körülményekbe, és bár sajnálná ha Ralasnak baja esne, de ha bele is hal legfeljebb egy szomorú kifejezéssel arcán fog átlépni a hullája felett. Ha nem, akkor korábbi érdeklődésénél többet is megnyerhet vele, mégpedig a tiszteletét, ami lehet a hímringyónak sokat nem jelent, sőt, szinte bizonyos.
Kicsit járkál a szobában. Közelebb megy a kandallóhoz, jobban megnézi a berendezést és a részleteket. Azon töpreng, hogy eleget tegyen a kérésnek, vagy dacoljon kicsit kifejezve elégedetlenségét. Az idő telik és az is megfordul Hytia fejében, hogy csúnyán át lett verve, ami persze nem jó. Ránézve sem, meg arra sem, aki át szeretné őt verni.
Időközben, mert bizalmat szavazott korábban Ralasnak, ezért leveszi fehérneműjét és továbbra is türelmes marad, mint eddig mindvégig. A lángokat figyeli. Teljesen elveszik bennük és csak csodálja őket, miközben könnyed, mindig változó sziluettjük tánca acélkék szemeiben tükröződik. Az ajtó kinyílik. Még nem néz oda, csak akkor, amikor a csukódás hangját is hallja. Amit lát, az meglepi, erre még ő sem számított, ahogy erre a viselkedésre sem. Szabadkozást várt. Hogy örül, hogy nem azt kapja? Mindenképpen.*
- Ejha!
*Bukik ki azért száján, nem annyira Ralas testének szólva, inkább belépője miatt. A zár kattanásával együtt arcizma is megrándul, éppen csak egy másodpercre és talán nem is egyértelmű választ eredményezve, de mintha egy röpke mosoly lett volna. Teljes testében Ralas felé fordul és egyelőre nem mozdul, mert immár teljesen fel lett piszkálva kíváncsisága és semmi pénzért nem venné el a másiktól a lehetőséget.
Szólásra nyitja ajkait, végül néma marad. Beszédnek most ebben a pillanatban nincs helye.*
- Visszatérő vendég...
*Ízlelgeti kicsit a szavak hangzását együtt és magát a gondolatot. Akár lehet is róla szó, látszik is rajta, hogy nem zárkózik el ennek a lehetőségétől. De a csók édesebb annál, hogy ilyeneken törje a fejét. Nem is szeretné, eleget spekulált már ahhoz, hogy úgy érezze most ideje megpihennie és ez most pont annak az ideje. Mivel Ralas kellő szakértelemmel és ügyességgel feltérképezte már igényeit, ezért már csak a kivitelezéssel kell bajlódnia, de azt is remekül abszolválja, így a kritikus Hytia, aki fel volt készülve arra, hogy elégedetlenkednie kell majd, egyelőre úgy érzi, hogy ez az amire ténylegesen befizetett.
A nő viszonozza azt, amit kell, éppen olyan hevességgel, amit még ő is képes elviselni. Elégedetten sóhajt a hátsójára tévedő erős kezek miatt. Az irány amerre a kézfejek indulnak jó, olyannyira, hogy ezt már egy halk nyögéssel is jelzi. Figyelmét annyira a férfinak szenteli, hogy észre sem veszi miként jutottak el az ágyig, csak akkor, amikor megérkeznek rá. Szigorú arcára egy elég látványos mosoly kerekedik, csupán egy röpke pillanatig. A hajhúzásra még hangosabban nyög, mint korábban és még hevesebben tartsa fel a rablót, aki szilajul birtokba veszi ajkait.
A szünetben nagy és szapora levegővételeknek enged teret, miközben a fölé tornyosuló férfi szemeibe néz. Tekintetét végig futtatja nyakának ívén, a trapézizom domborulatán, a kulcscsont vonalán. Szép látvány, Hytia szemének biztosan.*
- Szabaduljunk.
*Egyezik bele és kissé még váratva a dolgot nem kezd bele, de talán jobb is, hiszen újra megzavarják őket. Nem is számított másra. Állkapcsa látványosan megfeszül a dühtől és szemei is szúrósan összeszűkülnek. Nem érez sajnálatot, nem enyhül meg szíve sem Ralas látszólagos haragja miatt sem, elvégre ő nem az az együtt érző fajta lenne.
A banditák kifejezésre szemöldökei feljebb szöknek és annyi jóindulat van még benne, hogy eszébe jusson talán segítsen, de rögvest el is veti ezt. A csók meglepi és nem is igazán viszonozza, csak búcsúzóul harap még egyet, de nem annyira erősen, hogy sérülést okozzon. Szó nélkül hagyja távozni a férfit és az sem érdekli, hogy hol és hogyan érinti.*
*Ezt követően lassan felül és mérlegel. Már biztos, hogy nem fogja beleártani magát a lenti körülményekbe, és bár sajnálná ha Ralasnak baja esne, de ha bele is hal legfeljebb egy szomorú kifejezéssel arcán fog átlépni a hullája felett. Ha nem, akkor korábbi érdeklődésénél többet is megnyerhet vele, mégpedig a tiszteletét, ami lehet a hímringyónak sokat nem jelent, sőt, szinte bizonyos.
Kicsit járkál a szobában. Közelebb megy a kandallóhoz, jobban megnézi a berendezést és a részleteket. Azon töpreng, hogy eleget tegyen a kérésnek, vagy dacoljon kicsit kifejezve elégedetlenségét. Az idő telik és az is megfordul Hytia fejében, hogy csúnyán át lett verve, ami persze nem jó. Ránézve sem, meg arra sem, aki át szeretné őt verni.
Időközben, mert bizalmat szavazott korábban Ralasnak, ezért leveszi fehérneműjét és továbbra is türelmes marad, mint eddig mindvégig. A lángokat figyeli. Teljesen elveszik bennük és csak csodálja őket, miközben könnyed, mindig változó sziluettjük tánca acélkék szemeiben tükröződik. Az ajtó kinyílik. Még nem néz oda, csak akkor, amikor a csukódás hangját is hallja. Amit lát, az meglepi, erre még ő sem számított, ahogy erre a viselkedésre sem. Szabadkozást várt. Hogy örül, hogy nem azt kapja? Mindenképpen.*
- Ejha!
*Bukik ki azért száján, nem annyira Ralas testének szólva, inkább belépője miatt. A zár kattanásával együtt arcizma is megrándul, éppen csak egy másodpercre és talán nem is egyértelmű választ eredményezve, de mintha egy röpke mosoly lett volna. Teljes testében Ralas felé fordul és egyelőre nem mozdul, mert immár teljesen fel lett piszkálva kíváncsisága és semmi pénzért nem venné el a másiktól a lehetőséget.
Szólásra nyitja ajkait, végül néma marad. Beszédnek most ebben a pillanatban nincs helye.*
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-06 23:19:02
Üzenet elküldve: 2019-03-06 23:19:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Sellő a viharban//
*A kellemetlen közjáték szerencsére véget ér, ők pedig fellélegezhetnek. Ültében még utána néz a távozó martalócoknak, aztán kénytelen végignézni, ahogy Ralas is kárt tesz a berendezésben. Érti persze, nehéz ügy és sehol egy ötletes kiút. Ennek ellenére meg sem kísérli felvidítani kedves ismerősét, egyrészt még mindig az előbbiek hatása alatt van, másrészt pedig bosszús amiért így belekeveredett ebbe.
Rövid ideig idegesen dobol az ujjaival az asztalon, közben a megviselt asztalokat nézi. Utoljára a pult környékét veszi szemügyre. Nem látja, hogy jönne az a bor neki, meg aztán amúgy sem szeretne már a megtépázott Sellőházban lazítani, úgyhogy lemond az italról. Feláll és távozik. Az ajtón kilépve a szokásosnál is óvatosabban megy tovább, kint sem szeretne az óriás bandájával találkozni. *
~Hajjaj. Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.~
*A kellemetlen közjáték szerencsére véget ér, ők pedig fellélegezhetnek. Ültében még utána néz a távozó martalócoknak, aztán kénytelen végignézni, ahogy Ralas is kárt tesz a berendezésben. Érti persze, nehéz ügy és sehol egy ötletes kiút. Ennek ellenére meg sem kísérli felvidítani kedves ismerősét, egyrészt még mindig az előbbiek hatása alatt van, másrészt pedig bosszús amiért így belekeveredett ebbe.
Rövid ideig idegesen dobol az ujjaival az asztalon, közben a megviselt asztalokat nézi. Utoljára a pult környékét veszi szemügyre. Nem látja, hogy jönne az a bor neki, meg aztán amúgy sem szeretne már a megtépázott Sellőházban lazítani, úgyhogy lemond az italról. Feláll és távozik. Az ajtón kilépve a szokásosnál is óvatosabban megy tovább, kint sem szeretne az óriás bandájával találkozni. *
~Hajjaj. Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.~
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-06 20:01:35
Üzenet elküldve: 2019-03-06 20:01:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sellő a viharban//
*Mirlahin fölényeskedése átmenetileg kellemetlen helyzetbe sodorja, hisz a kéretlen vendégek kapnak a szaván, ám sértő szavai nem ütnek mély sebet rajta. Egy mélységi nő, aki feltűnést keltőn emeli fel a hangját és élvezettel köt bele abba, akitől nem várja, hogy visszaüt. Ilyet se látni minden nap. A vendég azonban vendég akkor is, ha nem kedves. Egyébként pedig a duhajkodás miatt úgyis értelmetlenné válik a zenélés. Minthogy ebben a fönök is egyetért, egy üres mosollyal ölébe fekteti lantját és almaborába kortyol.*
- Bocsáss meg, hölgyem, hogy igényedet nem találta el a zene.
*Csupán ennyit szól az elégedetlen szavakra türelmesen, aztán figyelme ismét a feszült helyzeté. Az eltörő váza fülsértően csattan, de a martalócok szerencsére hamarosan távozóra fogják, külön elköszönve tőle is. Igazán belopták magukat a szívébe. Újabbakat kortyol a borából, s még mindig helyén ülve hallgatja végig a többit. Szerepváltás jön.
Felhajtja a maradék italt, és lantját hóna alá illesztve, üres poharával a másik kezében a pulthoz sétál. A hangszert a söntés mögött biztonságba helyezi, a poharat pedig a mosogatóba. Nem érti, miért akar Mady mindennel egyedül megbirkózni, ezért ha teheti, átveszi tőle a törött cserepek és elhasznált poharak összegyűjtésének feladatát.*
- Ezt bízd rám! Te tudod jobban, ki mit kért.
*Szólítja meg nyugodt hangon. Ha mégsem hagyná, akkor viszont vizes ronggyal járja körbe az asztalokat, hogy eltüntesse a sáros lábak, pohárkörök, kiloccsant italok nyomát, aztán felmosóval érkezik a padló feltakarítására.*
*Mirlahin fölényeskedése átmenetileg kellemetlen helyzetbe sodorja, hisz a kéretlen vendégek kapnak a szaván, ám sértő szavai nem ütnek mély sebet rajta. Egy mélységi nő, aki feltűnést keltőn emeli fel a hangját és élvezettel köt bele abba, akitől nem várja, hogy visszaüt. Ilyet se látni minden nap. A vendég azonban vendég akkor is, ha nem kedves. Egyébként pedig a duhajkodás miatt úgyis értelmetlenné válik a zenélés. Minthogy ebben a fönök is egyetért, egy üres mosollyal ölébe fekteti lantját és almaborába kortyol.*
- Bocsáss meg, hölgyem, hogy igényedet nem találta el a zene.
*Csupán ennyit szól az elégedetlen szavakra türelmesen, aztán figyelme ismét a feszült helyzeté. Az eltörő váza fülsértően csattan, de a martalócok szerencsére hamarosan távozóra fogják, külön elköszönve tőle is. Igazán belopták magukat a szívébe. Újabbakat kortyol a borából, s még mindig helyén ülve hallgatja végig a többit. Szerepváltás jön.
Felhajtja a maradék italt, és lantját hóna alá illesztve, üres poharával a másik kezében a pulthoz sétál. A hangszert a söntés mögött biztonságba helyezi, a poharat pedig a mosogatóba. Nem érti, miért akar Mady mindennel egyedül megbirkózni, ezért ha teheti, átveszi tőle a törött cserepek és elhasznált poharak összegyűjtésének feladatát.*
- Ezt bízd rám! Te tudod jobban, ki mit kért.
*Szólítja meg nyugodt hangon. Ha mégsem hagyná, akkor viszont vizes ronggyal járja körbe az asztalokat, hogy eltüntesse a sáros lábak, pohárkörök, kiloccsant italok nyomát, aztán felmosóval érkezik a padló feltakarítására.*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-06 19:11:51
Üzenet elküldve: 2019-03-06 19:11:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Sellő a viharban//
*A fogdosás, amit el kell szenvednie nem igazán hatja meg, minden egyes alkalommal csak egy „na, de kérem” hangzik el, majd tovább is lép, a simítások ennél sokkal kevésbé érdeklik, azokra nem reagál, csak teszi a dolgát.
Örömmel konstatálja, hogy az óriásnak kedvére való az ajánlat, amelyet felvezet, hiszen tekintete erről árulkodik, majd jön a váltás, esetlegesen egy külső behatás miatt, majd ugyan olyan hévvel, ahogy érkezett a társaság távozóra is fogja, hatalmas koszt és megengedhetetlen állapotokat hagyva maguk után. Mindezt követően egy megnyugtató és szokatlan csend lesz úrrá a helyen, amit Ralas kirohanása szakít félbe.*
~Azt hiszem ez teljesen érthető.~*Nem is igazán jut el hozzá, hogy mit kiabál, már azon jár az esze, hogyan tudná enyhíteni a károkat és a bent maradt vendégeket is a legjobban megnyugtatni, hisz nem tenne jót az üzletnek, ha ez mély nyomot hagyna bármelyikükben is.*
~De mindent a maga idejében.~*Lép át egy szilánkokra tört korsót, hogy Mirlahinhez lépjen.*
-Elnézését kérem a késlekedésért, mit hozhatok?*Ejt meg egy kedves mosolyt a vendég felé, nem kifejezetten sokat akar időzni, hiszen Shaia almabora is még az üvegben várja a kiszállítást, így ha rendel, akkor hozza neki azt, ha viszont egy kifogással élne, csak egy „még egy pillanat türelmét kérem, azonnal visszajövök” elejtésével, inkább az almabor viszi ki előbb. Viszont, ha rendelt, akkor hozza is és minden esetben hozzá teszi, hogy természetesen az italokat ez egyszer a ház állja.
Ezek után kezd csak neki a törmelékek összesöprésének és az asztalok letakarításának. Nem kis munka elé néz, természetesen a szilánkok felsöprése és a kiömlött folyadékok feltakarítása élvez prioritást, de figyeli közben a többi vendéget is.*
*A fogdosás, amit el kell szenvednie nem igazán hatja meg, minden egyes alkalommal csak egy „na, de kérem” hangzik el, majd tovább is lép, a simítások ennél sokkal kevésbé érdeklik, azokra nem reagál, csak teszi a dolgát.
Örömmel konstatálja, hogy az óriásnak kedvére való az ajánlat, amelyet felvezet, hiszen tekintete erről árulkodik, majd jön a váltás, esetlegesen egy külső behatás miatt, majd ugyan olyan hévvel, ahogy érkezett a társaság távozóra is fogja, hatalmas koszt és megengedhetetlen állapotokat hagyva maguk után. Mindezt követően egy megnyugtató és szokatlan csend lesz úrrá a helyen, amit Ralas kirohanása szakít félbe.*
~Azt hiszem ez teljesen érthető.~*Nem is igazán jut el hozzá, hogy mit kiabál, már azon jár az esze, hogyan tudná enyhíteni a károkat és a bent maradt vendégeket is a legjobban megnyugtatni, hisz nem tenne jót az üzletnek, ha ez mély nyomot hagyna bármelyikükben is.*
~De mindent a maga idejében.~*Lép át egy szilánkokra tört korsót, hogy Mirlahinhez lépjen.*
-Elnézését kérem a késlekedésért, mit hozhatok?*Ejt meg egy kedves mosolyt a vendég felé, nem kifejezetten sokat akar időzni, hiszen Shaia almabora is még az üvegben várja a kiszállítást, így ha rendel, akkor hozza neki azt, ha viszont egy kifogással élne, csak egy „még egy pillanat türelmét kérem, azonnal visszajövök” elejtésével, inkább az almabor viszi ki előbb. Viszont, ha rendelt, akkor hozza is és minden esetben hozzá teszi, hogy természetesen az italokat ez egyszer a ház állja.
Ezek után kezd csak neki a törmelékek összesöprésének és az asztalok letakarításának. Nem kis munka elé néz, természetesen a szilánkok felsöprése és a kiömlött folyadékok feltakarítása élvez prioritást, de figyeli közben a többi vendéget is.*
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-06 18:00:54
Üzenet elküldve: 2019-03-06 18:00:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sellő a viharban//
*A történéseket székén hátradőlve figyeli. Egy kis időre Delyas zenéje foglalja le a figyelmét, nem figyel túlságosan oda Ralas és az óriás beszélgetésére. Az új jövevénynek elég nagy szája van. Bár ő maga is elmosolyodik, hogy milyen kihívás elé állította Delyast, de azért jócskán túlzásba esett. Azért megkérdezné az új jövevénytől, hogy ő Delyas helyében mit csinálna. És nem úgy, hogy ő olyan harcos fajta, mert annak néz ki, hanem úgy, hogy ő is csak egy zenész. Akkor nem csinálná meg, bár ha mélységi akkor elképzeljető, habár az se biztos, hogy hagyták volna zenélni. Az elmélkedésből egy törés hang kelti fel. Nem látja mi történt, de ez után a haramiák gyorsan távoznak. ~Legalább már elmennek.~ Sajnálja Ralast és megérti dühét, de sajnos Ralas az ő sajnálatával nem menne semmire.*
*A történéseket székén hátradőlve figyeli. Egy kis időre Delyas zenéje foglalja le a figyelmét, nem figyel túlságosan oda Ralas és az óriás beszélgetésére. Az új jövevénynek elég nagy szája van. Bár ő maga is elmosolyodik, hogy milyen kihívás elé állította Delyast, de azért jócskán túlzásba esett. Azért megkérdezné az új jövevénytől, hogy ő Delyas helyében mit csinálna. És nem úgy, hogy ő olyan harcos fajta, mert annak néz ki, hanem úgy, hogy ő is csak egy zenész. Akkor nem csinálná meg, bár ha mélységi akkor elképzeljető, habár az se biztos, hogy hagyták volna zenélni. Az elmélkedésből egy törés hang kelti fel. Nem látja mi történt, de ez után a haramiák gyorsan távoznak. ~Legalább már elmennek.~ Sajnálja Ralast és megérti dühét, de sajnos Ralas az ő sajnálatával nem menne semmire.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-06 14:31:04
Üzenet elküldve: 2019-03-06 14:31:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második számú//
//Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szélesen vigyorodik el, Madyt sem kell félteni, ha kacér pillantásokról, vagy rejtjelezett elszólásokról van szó, nem hiába, a lány sem ma kezdte, Ralas sem, szerencsére mindent annak megfelelő módja szerint és helyén kezel. Ralas vezetési stílusa és az alkalmazottak kezelése kapcsán, még meglehetősen gyerekcipőben jár, így elkerüli figyelmét a lány sértettsége, jóllehet nem is akarta kifigurázni, részéről csupán humorral megfűszerezett tudomásul vétel volt az iménti jelenet, semmint bármiféle sértő bántás. Határozottan lépdel a pulthoz, tekintetét Madyn tartva, tudván, hogy mi következik, belé jóval több magabiztosság szorul, s a hathatós lendület eredményeképpen, valamint a lány partnersége okán, Mady engedelmesen pöndörödik be Ralas mellkasához.*
- Tökéletes! *Suttogja fülébe, mintegy ellensúlyozva a lány bizonytalanságát, az ő fejében az meg sem fordult, hogy esetleg eleshetnek, vagy bármilyen baj történhet, persze ez abszolút jellemző Ralasra. A sajátjára szoruló kéz kapcsán szélesedik a mosoly, egyébiránt meglehetősen komoly arcot vág, mintha táncversenyen vennének részt a zárt ajtók mögött, kettesben, csendesen és zene nélkül. A néma csend még kissé mulattatja is, bár arca oldalról simul a lányéhoz, így tekintetét nem láthatja, el tudja képzelni milyen hüledező és meglepett képet vághat. Egy apró sasszé, s a comb immár a lány lábai között, engedelmes támaszként szolgálva a rögtön ezt követő apró döntéshez, melyre Mady ismét megfelelően reagál, értve itt, hogy azonnal Ralas nyakába kapaszkodik. Dolgozik az alkohol is bőséggel, persze Ralas nem ivott sokat, de az alant tartott lány arcát nézve csak szemöldökét húzza egy árnyalattal feljebb, s huncut mosollyal fogadja a szavakat. A lányt, még mindig lent tartva válaszol:*
- Pedig... mindkettőnek megvan a maga szépsége, csak oly ritkán tudom gyakorolni. *Sóhajt fel, kissé elkámpicsorodott képpel.* Bár talán a kettőt kombinálni a legjobb. *Vigyorodik el szélesen, s egy határozott mozdulattal emeli feljebb combját szorosan a nő lábai között, s állítja talpra lendülettel.*
- Igaz... *Jobb karja a lány csípőjén nyugszik, csak egy leheletnyit csusszan lejjebb, immár derékvonal alá, lágyan és kedvesen, a sóhajra ő egy Ralasféle vigyorral reagál. Bal kezével egy pillanatra simít végig Mady arcán kézfejével lassan.* még sohasem próbáltam. *Nevet fel, majd, ha a lány nem húzta el, baljával ismét megragadja a jobbját, feje fölé tartja, s a lány fenekét tartó kezét egy árnyalatnyit maga felé húzva pördíti meg kifelé egy teljes fordulatot, hogy aztán visszatértekor ismét fenekén csattanjon lágyan a keze, balja pedig kezébe fonódva. Egy kissé ágaskodnia kell, Mady egy hangyányit magasabb:*
- A büntetésre visszatérve... mit érdemel a bűnös, akinek a záloga a kezemben van? *Nevet fel ismét egy pillanatra megszorítva a lány fenekén nyugvó kezét, hogy aztán onnan illedelmesen, lassan visszavándoroljon a lány hátára.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.06 16:30:23
//Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szélesen vigyorodik el, Madyt sem kell félteni, ha kacér pillantásokról, vagy rejtjelezett elszólásokról van szó, nem hiába, a lány sem ma kezdte, Ralas sem, szerencsére mindent annak megfelelő módja szerint és helyén kezel. Ralas vezetési stílusa és az alkalmazottak kezelése kapcsán, még meglehetősen gyerekcipőben jár, így elkerüli figyelmét a lány sértettsége, jóllehet nem is akarta kifigurázni, részéről csupán humorral megfűszerezett tudomásul vétel volt az iménti jelenet, semmint bármiféle sértő bántás. Határozottan lépdel a pulthoz, tekintetét Madyn tartva, tudván, hogy mi következik, belé jóval több magabiztosság szorul, s a hathatós lendület eredményeképpen, valamint a lány partnersége okán, Mady engedelmesen pöndörödik be Ralas mellkasához.*
- Tökéletes! *Suttogja fülébe, mintegy ellensúlyozva a lány bizonytalanságát, az ő fejében az meg sem fordult, hogy esetleg eleshetnek, vagy bármilyen baj történhet, persze ez abszolút jellemző Ralasra. A sajátjára szoruló kéz kapcsán szélesedik a mosoly, egyébiránt meglehetősen komoly arcot vág, mintha táncversenyen vennének részt a zárt ajtók mögött, kettesben, csendesen és zene nélkül. A néma csend még kissé mulattatja is, bár arca oldalról simul a lányéhoz, így tekintetét nem láthatja, el tudja képzelni milyen hüledező és meglepett képet vághat. Egy apró sasszé, s a comb immár a lány lábai között, engedelmes támaszként szolgálva a rögtön ezt követő apró döntéshez, melyre Mady ismét megfelelően reagál, értve itt, hogy azonnal Ralas nyakába kapaszkodik. Dolgozik az alkohol is bőséggel, persze Ralas nem ivott sokat, de az alant tartott lány arcát nézve csak szemöldökét húzza egy árnyalattal feljebb, s huncut mosollyal fogadja a szavakat. A lányt, még mindig lent tartva válaszol:*
- Pedig... mindkettőnek megvan a maga szépsége, csak oly ritkán tudom gyakorolni. *Sóhajt fel, kissé elkámpicsorodott képpel.* Bár talán a kettőt kombinálni a legjobb. *Vigyorodik el szélesen, s egy határozott mozdulattal emeli feljebb combját szorosan a nő lábai között, s állítja talpra lendülettel.*
- Igaz... *Jobb karja a lány csípőjén nyugszik, csak egy leheletnyit csusszan lejjebb, immár derékvonal alá, lágyan és kedvesen, a sóhajra ő egy Ralasféle vigyorral reagál. Bal kezével egy pillanatra simít végig Mady arcán kézfejével lassan.* még sohasem próbáltam. *Nevet fel, majd, ha a lány nem húzta el, baljával ismét megragadja a jobbját, feje fölé tartja, s a lány fenekét tartó kezét egy árnyalatnyit maga felé húzva pördíti meg kifelé egy teljes fordulatot, hogy aztán visszatértekor ismét fenekén csattanjon lágyan a keze, balja pedig kezébe fonódva. Egy kissé ágaskodnia kell, Mady egy hangyányit magasabb:*
- A büntetésre visszatérve... mit érdemel a bűnös, akinek a záloga a kezemben van? *Nevet fel ismét egy pillanatra megszorítva a lány fenekén nyugvó kezét, hogy aztán onnan illedelmesen, lassan visszavándoroljon a lány hátára.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.06 16:30:23
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043