Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-06 11:12:24
Üzenet elküldve: 2019-11-06 11:12:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Carlotteia//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Alattomos dolog az előítélet, szereti a könnyebb utat választani, és azokat a jeleket keresni, melyek igazolják létét. Ha negatív elképzelésekről van szó, a dolog még erősebb, hiszen az elme hivatkozhat rá, hogy önvédelemből bizalmatlan, abból kisebb baj születik. Zammiria egész életét előítéletek árnyékában éli. Mielőtt száját nyitná, mielőtt igazán próbálnák megismerni, legtöbbször elkönyvelik egész lényét és életét származása alapján, de legalábbis egy jó adag bizalmatlansággal fordulnak felé. Ha valaki, ő aztán tudja, milyen harcolni a megkövesedett ellenségességgel szemben, és működése természetéből adódóan sokszor maga tapasztalta, hogy az iszap mélyén értékes kincsek rejtőzhetnek, csak türelemmel kell kutatni utána. Tény, hogy indulatai befolyásolják éppen, ő sem mentes egészen az előítéletesség bűne alól, s most türelme sincs elcsitulni, és önként tenni fejét a kötélbe, hátha nem rúgja ki a széket alóla Milhen, aki épp néhány perce árulta el bizalmát. Ám ajánlatát komolyan gondolja, hogy utat ad a visszatérésre, még ha áldozatok, veszély és kényelmetlenség árán is, ezért a reakció meglepi. Intelligens, udvarias, büszke válasz. Ezzel a nő átértékelődik a szemében. Akinek van tartása, az képes a felelősségvállalásra.*
- Várj…
*Szól utána, mikor kifelé indul, bár talán már feleslegesen, ha Ralas megállítja. A férfi javaslatán, ragaszkodásán meglepődik. Halvány sejtelme van róla, mi lehet a célja az elvonulással, bár lehet, hogy téved. Ezt a dolgot jobb szeretné itt és most elintézni, de talán Ralas is megérti majd, miért. Neki címzi először szavait nyugodt, szokásosan lágy és csendes hangján.*
- Úgy gondolom, szükségtelen.
*Tekintete aztán Milhenre siklik.*
- Meggondoltam magam. Maradhatsz. Üljetek le, kérlek…
*Hangja nem utasító, csak udvarias, él nélküli. Maga viszont feláll.*
- Egy pillanat és jövök.
*Kér türelmet, és Carlotteia felé indul.*
- 100 arany a nagyszájú sármőrre.
*Húz elő zsebéből egy erszényt, és 100 aranyat helyez a gyűjtőbe, mely akár Ralas Drayte zsebe is lehetne.
Ha nem volna egyértelmű, Khulra gondolt, szeretné, ha Gyldwa aranyának lenne ellentételezése. Aztán visszaül iménti társaságához. Bízva abban, hogy meghallgatják, mondani szeretne néhány dolgot. De persze csak akkor hangzanak el a továbbiak, ha Milhen marad. Közben vélhetően Ernuss dolgozik a háttérben lakonikusan, módszeresen. Zammiria is kezdi érezni a helyzet fonákságát, úgy viselkednek, mintha eszméletlenek hurcolása olyan mindennapi lenne itt, mint a Sellők kacér mosolya. Kezeit az asztalra támasztja, ujjait egymáson pihenteti, ezzel együtt kissé előre dől. A tekintete már nem szigorú, érezhetően oldottabban viselkedik, mint néhány perce, mikor a düh kis híján kitört belőle.*
- Milhen. A Sellőház több mint aminek elsőre látszik. Itt egy közösség működik, melynek nagy céljai vannak, ezzel együtt természetesen elvárásai is. Vigyázunk egymásra, törődünk egymással, nem bántjuk egymást. Itt nem csak munkád lehet, de hajlék a fejed fölött, finom étel az asztalodon, saját szobád és ami a legfontosabb, célod is. Normális esetben nem faggatunk senkit arról, mit tett, mielőtt idejött hozzánk, biztos vagyok benne, hogy Ralas sem kérdezett sokat a múltadról. Nem számít, mi voltál, ki voltál régen. Ha közénk lépsz, új életet kezdesz.
*Csak egy pillanatnyi szünetet tart a folytatás előtt.*
- Ahogy Ralas említette, szeretnénk a kikötőt egy jobb hellyé tenni, segíteni azoknak, akik elveszve tengődnek, és hajlandóak változtatni sorsukon.
*A férfira pillant büszkén.*
- Tisztelem a személyét, a törekvéseit és adok a véleményére. Ezt a küldetést mindketten egyformán vállaltuk, és akik körénk álltak, segítenek ebben.
*Visszanéz Milhenre.*
- De tudnod kell, hogy senki nem maradhat itt, akire nem mondunk mind a ketten igent. És azt is, hogy nem azért gondoltam meg magam, mert Ralas melléd állt. Senki miatt nem fogunk egymás ellen fordulni, és aki megpróbál éket verni közénk, azzal mindketten szembe fordulunk. A dolog most rajtad áll, de jól fontold meg, mert megkettőzött erővel kell bizonyítanod ezután, hogy komolyan gondolod. Az árulás gyanújának árnyéka se vetüljön rád többé, mert azt nem fogjuk még egyszer tolerálni, és a büntetés komolyabb lesz. Másfelől nálunk nincsen holtig tartó elköteleződés, dönthetsz úgy bármikor, hogy nem akarsz többé köztünk lenni, szólsz és szabadon elmehetsz. De ha velünk maradsz, akkor felelősséget kell vállalnod magadért, a tetteidért. Elvárjuk, hogy az érdekünkben munkálkodj, hogy fejlődj, miközben kiteljesíted a saját életed, melyhez szilárd alapot tudunk nyújtani. Nem leszel többé tolvaj, ezt nem hozhatod fel kifogásként, ígéretedet arról, hogy többé nem lopsz, be kell tartanod. Ha maradsz, akkor a fegyvereidet egy ideig magunknál tartjuk. Amennyiben feladatod a Sellőházon kívülre szól, viheted őket, hogy meg tudd magad védeni.
*Ralashoz fordul.*
- Egyetértesz?
*Aztán az időközben visszatérő mélységihez fordul.*
- Köszönöm, Ernuss. Megtennéd, hogy leteszed az irodában?
*Nyújtja át a kulcsot.*
- És Milhen fegyvereit is, amennyiben úgy dönt, hogy marad.
*Fordul vissza Ralashoz és az említetthez.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.06 11:16:52
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Carlotteia//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Alattomos dolog az előítélet, szereti a könnyebb utat választani, és azokat a jeleket keresni, melyek igazolják létét. Ha negatív elképzelésekről van szó, a dolog még erősebb, hiszen az elme hivatkozhat rá, hogy önvédelemből bizalmatlan, abból kisebb baj születik. Zammiria egész életét előítéletek árnyékában éli. Mielőtt száját nyitná, mielőtt igazán próbálnák megismerni, legtöbbször elkönyvelik egész lényét és életét származása alapján, de legalábbis egy jó adag bizalmatlansággal fordulnak felé. Ha valaki, ő aztán tudja, milyen harcolni a megkövesedett ellenségességgel szemben, és működése természetéből adódóan sokszor maga tapasztalta, hogy az iszap mélyén értékes kincsek rejtőzhetnek, csak türelemmel kell kutatni utána. Tény, hogy indulatai befolyásolják éppen, ő sem mentes egészen az előítéletesség bűne alól, s most türelme sincs elcsitulni, és önként tenni fejét a kötélbe, hátha nem rúgja ki a széket alóla Milhen, aki épp néhány perce árulta el bizalmát. Ám ajánlatát komolyan gondolja, hogy utat ad a visszatérésre, még ha áldozatok, veszély és kényelmetlenség árán is, ezért a reakció meglepi. Intelligens, udvarias, büszke válasz. Ezzel a nő átértékelődik a szemében. Akinek van tartása, az képes a felelősségvállalásra.*
- Várj…
*Szól utána, mikor kifelé indul, bár talán már feleslegesen, ha Ralas megállítja. A férfi javaslatán, ragaszkodásán meglepődik. Halvány sejtelme van róla, mi lehet a célja az elvonulással, bár lehet, hogy téved. Ezt a dolgot jobb szeretné itt és most elintézni, de talán Ralas is megérti majd, miért. Neki címzi először szavait nyugodt, szokásosan lágy és csendes hangján.*
- Úgy gondolom, szükségtelen.
*Tekintete aztán Milhenre siklik.*
- Meggondoltam magam. Maradhatsz. Üljetek le, kérlek…
*Hangja nem utasító, csak udvarias, él nélküli. Maga viszont feláll.*
- Egy pillanat és jövök.
*Kér türelmet, és Carlotteia felé indul.*
- 100 arany a nagyszájú sármőrre.
*Húz elő zsebéből egy erszényt, és 100 aranyat helyez a gyűjtőbe, mely akár Ralas Drayte zsebe is lehetne.
Ha nem volna egyértelmű, Khulra gondolt, szeretné, ha Gyldwa aranyának lenne ellentételezése. Aztán visszaül iménti társaságához. Bízva abban, hogy meghallgatják, mondani szeretne néhány dolgot. De persze csak akkor hangzanak el a továbbiak, ha Milhen marad. Közben vélhetően Ernuss dolgozik a háttérben lakonikusan, módszeresen. Zammiria is kezdi érezni a helyzet fonákságát, úgy viselkednek, mintha eszméletlenek hurcolása olyan mindennapi lenne itt, mint a Sellők kacér mosolya. Kezeit az asztalra támasztja, ujjait egymáson pihenteti, ezzel együtt kissé előre dől. A tekintete már nem szigorú, érezhetően oldottabban viselkedik, mint néhány perce, mikor a düh kis híján kitört belőle.*- Milhen. A Sellőház több mint aminek elsőre látszik. Itt egy közösség működik, melynek nagy céljai vannak, ezzel együtt természetesen elvárásai is. Vigyázunk egymásra, törődünk egymással, nem bántjuk egymást. Itt nem csak munkád lehet, de hajlék a fejed fölött, finom étel az asztalodon, saját szobád és ami a legfontosabb, célod is. Normális esetben nem faggatunk senkit arról, mit tett, mielőtt idejött hozzánk, biztos vagyok benne, hogy Ralas sem kérdezett sokat a múltadról. Nem számít, mi voltál, ki voltál régen. Ha közénk lépsz, új életet kezdesz.
*Csak egy pillanatnyi szünetet tart a folytatás előtt.*
- Ahogy Ralas említette, szeretnénk a kikötőt egy jobb hellyé tenni, segíteni azoknak, akik elveszve tengődnek, és hajlandóak változtatni sorsukon.
*A férfira pillant büszkén.*
- Tisztelem a személyét, a törekvéseit és adok a véleményére. Ezt a küldetést mindketten egyformán vállaltuk, és akik körénk álltak, segítenek ebben.
*Visszanéz Milhenre.*
- De tudnod kell, hogy senki nem maradhat itt, akire nem mondunk mind a ketten igent. És azt is, hogy nem azért gondoltam meg magam, mert Ralas melléd állt. Senki miatt nem fogunk egymás ellen fordulni, és aki megpróbál éket verni közénk, azzal mindketten szembe fordulunk. A dolog most rajtad áll, de jól fontold meg, mert megkettőzött erővel kell bizonyítanod ezután, hogy komolyan gondolod. Az árulás gyanújának árnyéka se vetüljön rád többé, mert azt nem fogjuk még egyszer tolerálni, és a büntetés komolyabb lesz. Másfelől nálunk nincsen holtig tartó elköteleződés, dönthetsz úgy bármikor, hogy nem akarsz többé köztünk lenni, szólsz és szabadon elmehetsz. De ha velünk maradsz, akkor felelősséget kell vállalnod magadért, a tetteidért. Elvárjuk, hogy az érdekünkben munkálkodj, hogy fejlődj, miközben kiteljesíted a saját életed, melyhez szilárd alapot tudunk nyújtani. Nem leszel többé tolvaj, ezt nem hozhatod fel kifogásként, ígéretedet arról, hogy többé nem lopsz, be kell tartanod. Ha maradsz, akkor a fegyvereidet egy ideig magunknál tartjuk. Amennyiben feladatod a Sellőházon kívülre szól, viheted őket, hogy meg tudd magad védeni.
*Ralashoz fordul.*
- Egyetértesz?
*Aztán az időközben visszatérő mélységihez fordul.*
- Köszönöm, Ernuss. Megtennéd, hogy leteszed az irodában?
*Nyújtja át a kulcsot.*
- És Milhen fegyvereit is, amennyiben úgy dönt, hogy marad.
*Fordul vissza Ralashoz és az említetthez.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.06 11:16:52
1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-05 19:56:20
Üzenet elküldve: 2019-11-05 19:56:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Csendben és némán áll, akár egy kőszobor, egészen addig, amíg feladatot nem kap. Válaszul biccent, majd megragadja az ájult férfi karját, és ugyan olyan flegmán kezdi el a kijárat felé húzni, mint ahogyan az asztalhoz vitte. Előtte persze odaadja Milhen fegyvereit Ralasnak. Nem tudja, milyen ajándékról van szó, és bár kíváncsi, nem kevés rossz érzéssel a lelkében, nem kérdez rá. Úgyis megtudja, vagy ha nem utólag rákérdez.
Kirángatja hát a férfit Sellőházon kívülre, és egykettőre elveszi tőle a kardot, a lándzsát, és még a gyűrűt is. A láncingből azért nem fejti ki, így végül otthagyva Eldarant a férfinél talált dolgokkal együtt- ami között talán egy aranyas erszény is van, visszamegy a Sellőházba.*
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Csendben és némán áll, akár egy kőszobor, egészen addig, amíg feladatot nem kap. Válaszul biccent, majd megragadja az ájult férfi karját, és ugyan olyan flegmán kezdi el a kijárat felé húzni, mint ahogyan az asztalhoz vitte. Előtte persze odaadja Milhen fegyvereit Ralasnak. Nem tudja, milyen ajándékról van szó, és bár kíváncsi, nem kevés rossz érzéssel a lelkében, nem kérdez rá. Úgyis megtudja, vagy ha nem utólag rákérdez.
Kirángatja hát a férfit Sellőházon kívülre, és egykettőre elveszi tőle a kardot, a lándzsát, és még a gyűrűt is. A láncingből azért nem fejti ki, így végül otthagyva Eldarant a férfinél talált dolgokkal együtt- ami között talán egy aranyas erszény is van, visszamegy a Sellőházba.*
1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-05 19:48:51
Üzenet elküldve: 2019-11-05 19:48:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//L'zgara//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nő elég tüzesen viselkedik az ágyban, mégis Torskel érzi azt rajta, hogyha akar tud ám gyengéd is lenni az ágyban, bár lehet, hogy a lány máshoz szokott, itt most neme gy ork harcossal áll szemben, csak egy egyszerű emberrel, aki mellesleg kalóz.*
- Hogy mi vett rá? Kedvelem a szép, és egzotikus dolgokat. Te szép vagy és egzotikus. Én pedig kíváncsi fajta.*-mondja ezt a letepert férfi.*
- És most mi lesz? Biztos a városőrségtől jöttél, és az a feladatod, hogy elkapj, azért tepertél így le.*-kacsint a férfi, majd egy kisebb erőbevitellel ő kerekedik felül a nőn és néz rá.*
- De én nem hagyom magam.*-vigyorodik el a kalóz.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nő elég tüzesen viselkedik az ágyban, mégis Torskel érzi azt rajta, hogyha akar tud ám gyengéd is lenni az ágyban, bár lehet, hogy a lány máshoz szokott, itt most neme gy ork harcossal áll szemben, csak egy egyszerű emberrel, aki mellesleg kalóz.*
- Hogy mi vett rá? Kedvelem a szép, és egzotikus dolgokat. Te szép vagy és egzotikus. Én pedig kíváncsi fajta.*-mondja ezt a letepert férfi.*
- És most mi lesz? Biztos a városőrségtől jöttél, és az a feladatod, hogy elkapj, azért tepertél így le.*-kacsint a férfi, majd egy kisebb erőbevitellel ő kerekedik felül a nőn és néz rá.*
- De én nem hagyom magam.*-vigyorodik el a kalóz.*
1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-05 19:41:36
Üzenet elküldve: 2019-11-05 19:41:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A párbaj//
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
*Kicsit megnyugszik, mikor húga is mellé kerül, de még mindig fortyog. Mikor viszont úgy fest, a bentieknek sincsen kifogása a dolog ellen, ki tudja, talán itt is így szokás elintézni a dolgokat, Gyldwa mindjárt tesz is rá, ahogy az járja.*
-Nem lesz az a száz kicsit suk? *Súgja hátra, száját eltakarva a kezével, azért már régóta nem művelte ezt a fajta dolgot, talán kicsit berozsdálltak az izmai. A vendéglátó helyiséget egészen felrázza a dolog, még az éles nyelvű boszorkány is odakiabál, felé csak rosszallóan néz, többet dolga ne is legyen vele, csak arra tud gondolni. Aztán a díszgombos piperkőc kisétál az ajtón, közben a fülében már bevette magát a fogadásra buzdító felszólítás, odasétál az ajtó mellé és megszabadul a fegyvereitől, oda teszi le, ahova az imént a nő bökött.*
-Hát eztet nekünk senki se mondta, de bajuk ne össen. Mindet szöretem egytül egyi. *Ott landol még a bőrvért is az övével együtt, valamint féltett csontokkal és fogakkal ékesített nyakbavalója, nehogy annak is baja legyen.*
-Gyldwa! Te meg ácsorogj csak a piperkőc mellé, hogy biztosan ne lögyen csalás. Két bíró jobb, mint egy. *Mutatja még vaskos ujjaival is, kifelé intve a lányt. Közben előre engedi a gizda nagyszájút, no, hát neki minden ember olyan, mint egy csupasz földigiliszta.*
-Höhö! A sört aztat behajtom akkor, majd a pofádra nyomom a fagyos korsót, hogy másodnap meg tudják különbüztetni a segged a fejedtűl! *Hörren felkacagva, a nyála meg szerteszét röpül, szabadján. Kilép a nagyszájú után, ő már meg van szokva a hűvösebb levegőhöz, otthon se nagyon volt melegebb, meg aztán a bőre is vastag.*
-A bimbijeid? De hát aztat csak az asszonok használják, minek bánod, ha letörik? Beszélsz itt zöldségeket. *Ropogtatja meg ő is odakint a nyakát és köröz néhányat a vállaival.*
-No, aztán hogyan szoktatok ti itten dönteni, ki kezdjön? *Úgy véli, itt talán mások a szokások, mert aztán talán az emberfajzatok nem is tudnák eleve felvenni a versenyt a köpéstávolságban egy orkkal.*
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
*Kicsit megnyugszik, mikor húga is mellé kerül, de még mindig fortyog. Mikor viszont úgy fest, a bentieknek sincsen kifogása a dolog ellen, ki tudja, talán itt is így szokás elintézni a dolgokat, Gyldwa mindjárt tesz is rá, ahogy az járja.*
-Nem lesz az a száz kicsit suk? *Súgja hátra, száját eltakarva a kezével, azért már régóta nem művelte ezt a fajta dolgot, talán kicsit berozsdálltak az izmai. A vendéglátó helyiséget egészen felrázza a dolog, még az éles nyelvű boszorkány is odakiabál, felé csak rosszallóan néz, többet dolga ne is legyen vele, csak arra tud gondolni. Aztán a díszgombos piperkőc kisétál az ajtón, közben a fülében már bevette magát a fogadásra buzdító felszólítás, odasétál az ajtó mellé és megszabadul a fegyvereitől, oda teszi le, ahova az imént a nő bökött.*
-Hát eztet nekünk senki se mondta, de bajuk ne össen. Mindet szöretem egytül egyi. *Ott landol még a bőrvért is az övével együtt, valamint féltett csontokkal és fogakkal ékesített nyakbavalója, nehogy annak is baja legyen.*
-Gyldwa! Te meg ácsorogj csak a piperkőc mellé, hogy biztosan ne lögyen csalás. Két bíró jobb, mint egy. *Mutatja még vaskos ujjaival is, kifelé intve a lányt. Közben előre engedi a gizda nagyszájút, no, hát neki minden ember olyan, mint egy csupasz földigiliszta.*
-Höhö! A sört aztat behajtom akkor, majd a pofádra nyomom a fagyos korsót, hogy másodnap meg tudják különbüztetni a segged a fejedtűl! *Hörren felkacagva, a nyála meg szerteszét röpül, szabadján. Kilép a nagyszájú után, ő már meg van szokva a hűvösebb levegőhöz, otthon se nagyon volt melegebb, meg aztán a bőre is vastag.*
-A bimbijeid? De hát aztat csak az asszonok használják, minek bánod, ha letörik? Beszélsz itt zöldségeket. *Ropogtatja meg ő is odakint a nyakát és köröz néhányat a vállaival.*
-No, aztán hogyan szoktatok ti itten dönteni, ki kezdjön? *Úgy véli, itt talán mások a szokások, mert aztán talán az emberfajzatok nem is tudnák eleve felvenni a versenyt a köpéstávolságban egy orkkal.*
1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-05 19:17:35
Üzenet elküldve: 2019-11-05 19:17:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bobbir, Nalaeä, Yathlanae//
– Jól van. Így már bátrabban fogok válogatni. *válaszolja a tündérnek. Örül, hogy ezt az orrára kötötte a nő, mert csak az itt-ott hallottak alapján volt fogalma az itteni szokásokról. Az itt-ott hallottak pedig legfeljebb a mindenféle idealista vándorok számára jelentenek biztosra vehető útmutatást. Bobbir pedig nem tartozik közéjük, ő csak amolyan kedvtelési utazó, aki izgalmat és kikapcsolódást keres a spórolt pénzéért cserébe. Erszényének tartalmát Nalaeä útmutatása alapján már sokkal bátrabban meri majd élvezetekre váltani. Hagyja, hogy a tündérnő elmenjen az elfért. Amikor visszatérnek, akkor feláll ültéből és mind a kettőt udvarias mosollyal köszönti.*
– Üdvözöllek! Engem Bobbirnak hívnak. Így van, szívesen venném. * Visszaül a fal menti ülésre és mind a két helyet megpaskolja maga mellett. A folytatásról még nincsen konkrét elképzelése, de számít a lányokra maga mellett.*
– Üljetek ide mellém. *kérdi a nőket kedves mosollyal. Tetszik neki Yathlanae buja alakja, viszont Nalaeät is eléggé megkedvelte, mint amolyan sellőházi idegenvezetőt, ezért őt sem szívesen engedné szabadjára. *
– Meséljétek el, hogy milyen nálatok a fürdő. Szeretném eldönteni, hogy ott vagy a szobában mosakodjunk. *magyarázza akkor, ha már mind leültek.*
– Jól van. Így már bátrabban fogok válogatni. *válaszolja a tündérnek. Örül, hogy ezt az orrára kötötte a nő, mert csak az itt-ott hallottak alapján volt fogalma az itteni szokásokról. Az itt-ott hallottak pedig legfeljebb a mindenféle idealista vándorok számára jelentenek biztosra vehető útmutatást. Bobbir pedig nem tartozik közéjük, ő csak amolyan kedvtelési utazó, aki izgalmat és kikapcsolódást keres a spórolt pénzéért cserébe. Erszényének tartalmát Nalaeä útmutatása alapján már sokkal bátrabban meri majd élvezetekre váltani. Hagyja, hogy a tündérnő elmenjen az elfért. Amikor visszatérnek, akkor feláll ültéből és mind a kettőt udvarias mosollyal köszönti.*
– Üdvözöllek! Engem Bobbirnak hívnak. Így van, szívesen venném. * Visszaül a fal menti ülésre és mind a két helyet megpaskolja maga mellett. A folytatásról még nincsen konkrét elképzelése, de számít a lányokra maga mellett.*
– Üljetek ide mellém. *kérdi a nőket kedves mosollyal. Tetszik neki Yathlanae buja alakja, viszont Nalaeät is eléggé megkedvelte, mint amolyan sellőházi idegenvezetőt, ezért őt sem szívesen engedné szabadjára. *
– Meséljétek el, hogy milyen nálatok a fürdő. Szeretném eldönteni, hogy ott vagy a szobában mosakodjunk. *magyarázza akkor, ha már mind leültek.*
1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-05 19:15:11
Üzenet elküldve: 2019-11-05 19:15:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Torskel//
*L'zgara sosem volt még örömlány, és valóban Torskel az, akinek ily módon odaadja a testét, így hát nem csoda, ha még nem tud és ért mindent. Lihegve hagyja, hogy a kalóza mellkasára boruljon, és közben elemzi magában a történéseket. Aztán a férfi feláll, hogy bort tölthessen, az ork pedig készségesen fogadja el a bort. Iszik belőle, majd a maradékot leteszi az éjjeli szekrényre, és készségesen hagyja, hogy simogassák a csókolgassák.*
- Veled maradok, amíg csak kérek *mosolyog, ám alig tudja befejezni, a férfi ismét az ajkaira tapad. Az ork simogatással válaszol erre, bár látszik, még mindig nem igazán tudja, hogy legyen gyengéd. Máshoz van szokva, az ork férfiak vadak és kegyetlenek, ő pedig ezt a vad kegyetlenséget szokta meg, és ezt is szereti - jobb lehetőségek híján persze.
Hamar hátradönti a férfit az ágyban, a két kezét a feje felett összefogja.*
- Mi vesz rá egy kalózt, hogy egy hozzám hasonlót vigyen az ágyába? *kérdezi, és közben erősen fogja a másik kezét.*
*L'zgara sosem volt még örömlány, és valóban Torskel az, akinek ily módon odaadja a testét, így hát nem csoda, ha még nem tud és ért mindent. Lihegve hagyja, hogy a kalóza mellkasára boruljon, és közben elemzi magában a történéseket. Aztán a férfi feláll, hogy bort tölthessen, az ork pedig készségesen fogadja el a bort. Iszik belőle, majd a maradékot leteszi az éjjeli szekrényre, és készségesen hagyja, hogy simogassák a csókolgassák.*
- Veled maradok, amíg csak kérek *mosolyog, ám alig tudja befejezni, a férfi ismét az ajkaira tapad. Az ork simogatással válaszol erre, bár látszik, még mindig nem igazán tudja, hogy legyen gyengéd. Máshoz van szokva, az ork férfiak vadak és kegyetlenek, ő pedig ezt a vad kegyetlenséget szokta meg, és ezt is szereti - jobb lehetőségek híján persze.
Hamar hátradönti a férfit az ágyban, a két kezét a feje felett összefogja.*
- Mi vesz rá egy kalózt, hogy egy hozzám hasonlót vigyen az ágyába? *kérdezi, és közben erősen fogja a másik kezét.*
1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-05 18:14:06
Üzenet elküldve: 2019-11-05 18:14:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A párbaj//
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
//Érintőlegesen a távozók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem olyan veszélyesek, haver, csak meglepett! *Mondja az orknak, s legyint Khul nagyvonalúan, s borvirágos jókedve, (ami igazából el sem veszett) visszatérni látszik, sőt, ami azt illeti, egyre érdekesebben alakzl az este. Az ork nőstény szívhez szóló szavaira, csak rákacsint egy öblöset, s kedvtelve szemlélgeti idomait.*
- Felőlem! *Vonja meg a vállát, s abban a pillanatban vetkőzni kezd. Fegyvereit szépen kipakolja az asztalra, majd megoldja bőrvértjét, s hamarosan immár félmeztelenül álldogál, egy kicsit megtáncoltatja mellizmait. Darelldre pillant, előtte Ralas jóváhagyását már úgy látszik megkapták, legalábbis ezt szűri le a férfi tekintetéből és Carlotteiához szólásából.*
- Állom a fogadást. *Biccent az orknak, s már hallja, amint Carlotteia a fogadásokat írtja össze, majd Vyl hangját hallja, mire megmerevedik. Na nem úgy, csak álltában.*
- Bátor kis csaj, így bízol bennem? *Fonja karba kezét, persze nem felejti el befeszíteni, hogy nagyobbnak látszódjon.* Ha veszítek örömmel hagyom, hogy elpicsázz, kedvesem! *Emelgeti meg szemöldökét Vyl felé, mielőtt az távozik.*
- Alfonz, figyelj kérlek a fegyvereimre! *Kéri meg a férfit, aki Darelld utasítására máris átveszi annak posztját. Néma biccentéssel veszi tudomásul ezt a feladatot is, Khul fegyverei biztonságban lesznek. A férfi szándékosan nem szól az orknak, szinte teljesen bizonyos benne, hogy úgyis testvérére bízza a sajátjait.*
- Na gyerünk... sosem iszunk. *Int az orknak.* Utána azért egy serre vendégem vagy... feltéve persze, ha fog nélkül is bírod a hideget. *Röhög fel. Ugyan úgy tűnik, mintha korántsem venné komolyan a küzdelmet, ez nem igaz. Yathlanae távozását szótlan veszi tudomásul, elméjében már máshol jár. Aki figyeli, észreveheti, hogy szépen lassan forgatja meg vállait, s nyakát is egyszer-kétszer oldalra biccenti. Ezzel a nagy mamlasszal nem lesz egyszerű dolga, akkora, mint egy hegyomlás. Khul sem kicsit, de még így is legalább tíz centivel magasabb a zöld. Kilép az ajtón a szabadba, s a bentiek kiválóan hallhatják a halálba induló utolsó mondatát:*
- Gyere már baszki, letörnek a bimbijeim! Kell nekem mindig vagánykodni... *Szisszen fel a hűvös levegőn.*
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
//Érintőlegesen a távozók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem olyan veszélyesek, haver, csak meglepett! *Mondja az orknak, s legyint Khul nagyvonalúan, s borvirágos jókedve, (ami igazából el sem veszett) visszatérni látszik, sőt, ami azt illeti, egyre érdekesebben alakzl az este. Az ork nőstény szívhez szóló szavaira, csak rákacsint egy öblöset, s kedvtelve szemlélgeti idomait.*
- Felőlem! *Vonja meg a vállát, s abban a pillanatban vetkőzni kezd. Fegyvereit szépen kipakolja az asztalra, majd megoldja bőrvértjét, s hamarosan immár félmeztelenül álldogál, egy kicsit megtáncoltatja mellizmait. Darelldre pillant, előtte Ralas jóváhagyását már úgy látszik megkapták, legalábbis ezt szűri le a férfi tekintetéből és Carlotteiához szólásából.*
- Állom a fogadást. *Biccent az orknak, s már hallja, amint Carlotteia a fogadásokat írtja össze, majd Vyl hangját hallja, mire megmerevedik. Na nem úgy, csak álltában.*
- Bátor kis csaj, így bízol bennem? *Fonja karba kezét, persze nem felejti el befeszíteni, hogy nagyobbnak látszódjon.* Ha veszítek örömmel hagyom, hogy elpicsázz, kedvesem! *Emelgeti meg szemöldökét Vyl felé, mielőtt az távozik.*
- Alfonz, figyelj kérlek a fegyvereimre! *Kéri meg a férfit, aki Darelld utasítására máris átveszi annak posztját. Néma biccentéssel veszi tudomásul ezt a feladatot is, Khul fegyverei biztonságban lesznek. A férfi szándékosan nem szól az orknak, szinte teljesen bizonyos benne, hogy úgyis testvérére bízza a sajátjait.*
- Na gyerünk... sosem iszunk. *Int az orknak.* Utána azért egy serre vendégem vagy... feltéve persze, ha fog nélkül is bírod a hideget. *Röhög fel. Ugyan úgy tűnik, mintha korántsem venné komolyan a küzdelmet, ez nem igaz. Yathlanae távozását szótlan veszi tudomásul, elméjében már máshol jár. Aki figyeli, észreveheti, hogy szépen lassan forgatja meg vállait, s nyakát is egyszer-kétszer oldalra biccenti. Ezzel a nagy mamlasszal nem lesz egyszerű dolga, akkora, mint egy hegyomlás. Khul sem kicsit, de még így is legalább tíz centivel magasabb a zöld. Kilép az ajtón a szabadba, s a bentiek kiválóan hallhatják a halálba induló utolsó mondatát:*
- Gyere már baszki, letörnek a bimbijeim! Kell nekem mindig vagánykodni... *Szisszen fel a hűvös levegőn.*
1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-05 17:37:52
Üzenet elküldve: 2019-11-05 17:37:52
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A párbaj//
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
//Érintőlegesen a távozók//
*Khul megjegyzését figyelmen kívül hagyja, inkább annak örül a maga módján, hogy egyáltalán majdnem szó nélkül azt csinálja, amit kér tőle. Persze figyelemmel kíséri tevékenységét, hogy szükség esetén közbeléphessen, azonban erre nincs szükség, biccentéssel veszi tudomásul. Az ork, természetesen saját véleményéhez ragaszkodik, ezzel kapcsolatban sincs kifogása, mindenkinek a saját problémái a legnagyobbak, saját gondolatai a legigazabbak. Belül már legszívesebben zárná ezt az egészet, annak persze örül, hogy úgy látszik nagyobb probléma nem lesz, talán Khulnál, de ő meg úgyis megérdemli. Csak arra kell figyelnie, hogy ne essenek túlzásokba.*
- Részemről nincs akadálya... ahogy ismerem... neki sem lesz. *Bólint Khul felé, majd fegyverét eltéve immár a kijárat felé fordul, félszemmel látja, hogy Vyl meglehetősen bizonytalan, ezért egy biztató halvány félmosolyt ereszt meg felé.*
- Kérem, mindenki tegye el a fegyverét. *Ez vonatkozik természetesen az izgatott Vylre is.* Az ökölpárbaj szabályos legyen. Senki sem használhat semmilyen fegyvert, kizárólag öklét. A párbajba senki sem avatkozhat be és a másik mozgásképtelensége, vagy feladása esetén fejeződik be. Ha a vendégek is hozzájárulnak, magam leszek a bíró. *Megvárja a reakciókat, tekintetével Yathlanae távozását biccentéssel veszi tudomásul, s elégedetten látja, hogy lanyhulnak az események.*
- Sryl... *Szalad önkéntelenül is a szájára, s egy pillanatra állkapcsa is megfeszül.* Akkor rögzíted a fogadásra szánt összegeket? Természetesen Vyliassa felajánlását is. *Kérdezi halkan, most nincs idő a feszültségre. Ha más egyéb nincs, az ajtón át távozik az udvarra, azt maga mögött nyitva hagyva, Alfonznak jelezve, hogy a továbbiakban átadja a beltér biztosítását.*
//Gyldwa, Carlotteia, Darelld, Khul, Orm//
//Érintőlegesen a távozók//
*Khul megjegyzését figyelmen kívül hagyja, inkább annak örül a maga módján, hogy egyáltalán majdnem szó nélkül azt csinálja, amit kér tőle. Persze figyelemmel kíséri tevékenységét, hogy szükség esetén közbeléphessen, azonban erre nincs szükség, biccentéssel veszi tudomásul. Az ork, természetesen saját véleményéhez ragaszkodik, ezzel kapcsolatban sincs kifogása, mindenkinek a saját problémái a legnagyobbak, saját gondolatai a legigazabbak. Belül már legszívesebben zárná ezt az egészet, annak persze örül, hogy úgy látszik nagyobb probléma nem lesz, talán Khulnál, de ő meg úgyis megérdemli. Csak arra kell figyelnie, hogy ne essenek túlzásokba.*
- Részemről nincs akadálya... ahogy ismerem... neki sem lesz. *Bólint Khul felé, majd fegyverét eltéve immár a kijárat felé fordul, félszemmel látja, hogy Vyl meglehetősen bizonytalan, ezért egy biztató halvány félmosolyt ereszt meg felé.*
- Kérem, mindenki tegye el a fegyverét. *Ez vonatkozik természetesen az izgatott Vylre is.* Az ökölpárbaj szabályos legyen. Senki sem használhat semmilyen fegyvert, kizárólag öklét. A párbajba senki sem avatkozhat be és a másik mozgásképtelensége, vagy feladása esetén fejeződik be. Ha a vendégek is hozzájárulnak, magam leszek a bíró. *Megvárja a reakciókat, tekintetével Yathlanae távozását biccentéssel veszi tudomásul, s elégedetten látja, hogy lanyhulnak az események.*
- Sryl... *Szalad önkéntelenül is a szájára, s egy pillanatra állkapcsa is megfeszül.* Akkor rögzíted a fogadásra szánt összegeket? Természetesen Vyliassa felajánlását is. *Kérdezi halkan, most nincs idő a feszültségre. Ha más egyéb nincs, az ajtón át távozik az udvarra, azt maga mögött nyitva hagyva, Alfonznak jelezve, hogy a továbbiakban átadja a beltér biztosítását.*
1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-05 12:38:22
Üzenet elküldve: 2019-11-05 12:38:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bobbir, Nalaeä, Yathlanae//
*Az események tovább pörögnek, immár mondhatni, rend van. A hangoskodás kissé csitult, és Ralas hamar a Sellőház előnyére fordítja a szituációt. A fogadás egyszerűen tökéletes ötlet, felrázza az unatkozó vendégeket, és persze csörögnek az aranyak a pulton. Yathlanae ezt látva megnyugszik, és Fendronn kedves érintésére visszatelepszik a székére. Kedves mosollyal köszöni meg a férfi megnyugtató szavait, és úgy dönt, kiereszti még kicsit a hangját, s elénekel néhány pörgős, lelkesítő nótát, hogy megadja az alaphangulatot a készülődő eseményekhez.
Mikor a harmadik dalt is befejezi, s felemeli fejét, meglepetésére a pultos tündérlányt pillantja meg maga előtt. A segítségét kéri, valószínű a többi Sellő túlságosan elfoglalt most, ő pedig nélkülözhető a zenészek között.*
- Természetese, azonnal megyek. A vendégekért mindent.
*Kacsint a lányra, és a következő pillanatban már fel is pattan.*
- Ne haragudj Fendronn, szólít a kötelesség. De azért csak meglesztek nélkülem, nem?
*Villant a lantosra egy huncut mosolyt, mielőtt hátat fordít, és a pulthoz siet. Nem nehéz kiszúrnia a lehetséges vendégét, nem lát más elfet a környéken.*
- Üdvözlöm a Sellőházban. Az én nevem Yathlanae. Úgy hallottam, szívesen venné egy elf hölgy társaságát.
*Lép a férfi mellé, és barátságos mosolyt küld felé, még hófehér fogai is kivillannak egy pillanatra.*
*Az események tovább pörögnek, immár mondhatni, rend van. A hangoskodás kissé csitult, és Ralas hamar a Sellőház előnyére fordítja a szituációt. A fogadás egyszerűen tökéletes ötlet, felrázza az unatkozó vendégeket, és persze csörögnek az aranyak a pulton. Yathlanae ezt látva megnyugszik, és Fendronn kedves érintésére visszatelepszik a székére. Kedves mosollyal köszöni meg a férfi megnyugtató szavait, és úgy dönt, kiereszti még kicsit a hangját, s elénekel néhány pörgős, lelkesítő nótát, hogy megadja az alaphangulatot a készülődő eseményekhez.
Mikor a harmadik dalt is befejezi, s felemeli fejét, meglepetésére a pultos tündérlányt pillantja meg maga előtt. A segítségét kéri, valószínű a többi Sellő túlságosan elfoglalt most, ő pedig nélkülözhető a zenészek között.*
- Természetese, azonnal megyek. A vendégekért mindent.
*Kacsint a lányra, és a következő pillanatban már fel is pattan.*
- Ne haragudj Fendronn, szólít a kötelesség. De azért csak meglesztek nélkülem, nem?
*Villant a lantosra egy huncut mosolyt, mielőtt hátat fordít, és a pulthoz siet. Nem nehéz kiszúrnia a lehetséges vendégét, nem lát más elfet a környéken.*
- Üdvözlöm a Sellőházban. Az én nevem Yathlanae. Úgy hallottam, szívesen venné egy elf hölgy társaságát.
*Lép a férfi mellé, és barátságos mosolyt küld felé, még hófehér fogai is kivillannak egy pillanatra.*
1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-04 19:10:35
Üzenet elküldve: 2019-11-04 19:10:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Arca komor marad, s korábbi jókedve hirtelen illan el, melynek számos oka lehet. Vélhetően esze ágában sem volt a helyzet komor és pesszimista oldalát nézni, valójában soha nem is volt ilyen. Hangulata ingadozó és vészesen változékony, akár az esős évszak, de mindig próbálja magát pozitív irányba terelni, s ez nem lesz másképp most sem.*
- Értem, Ernuss, igazad lehet. *ismeri el, hiszen valójában nem akarta ő sem azt mondani, hogy Milhen nem élvezi a lopást, csak valamiért kedvesebb számára, ha arra gondol, szükségből teszi, főként, hogy valóban tálcán kínálta a lehetőséget neki. Tekintete fokozatosan enyhül. Jól tudja, hogy Zammiria nyomatékul megismétli szavait, s, hogy közvetve a hűségről bizony beszélt maga is, jóllehet nem ilyen formában. Emellett lojalitást is elvárt, ebből egyik sem valósult meg, ami dühítő, de még nincs ideje, hogy ezt levezesse. Nem kerüli el figyelmét Ernuss fejlődése. A férfi nyílt, őszinte és magához képest kézenfekvő, racionális és nyílt véleményt alkotott. Nem felejtett el tisztelettudó maradni, a férfi nagyot nőtt a szemében. Emellett természetesen Zammiria sem csökkent szemernyit, korábbi indulatai lassan csillapodnak, hiszi és tudja, hogy nem kioktatás volt, bár még kissé össze van zavarodva, hisz a nő az érzelmek nagy mestere. Szája kinyílik egy pillanatra, s tekintete Milhent fürkészi, miközben Zammiria beszél. A piszkos zöld szemeket, az érdeklődő tekinteteket, s a sokat mondó, olykor talán megnyilvánuló arckifejezéseket. Kénytelen megint halvány mosolyt írni arcára, aztán csak fejét csóválva, szelídebb tekintettel néz vissza a lányra.*
- Megértettem és igazatok van. *Mondja Zammiriának és Ernussnak egyaránt.* Kicsit elragadtattam magam, de... *Mondaná tovább, azonban Milhen máris indulni készül, jóllehet ez lehet már azelőtt megtörténik, mire kimondaná a mondatot. Maga is feláll, s meghajtja magát a lány felé, majd ha teheti szelíden megfogja hozzá közelebbik eső karját és megcsóválja a fejét. A lányra néz, meghatározhatatlan színű szemeivel, majd halkan megszólal.*
- Még nem, Milhen... még nem végeztünk, kérlek gyere velem! *Biccent bátorítóan mosolyogva a szolgálati terület felé.*
- Ernuss, az ájult fickót, kérlek vidd ki és kutasd át, minden értékét, fegyverét vedd el, ha még találsz nála, Zammiria, megtennéd, hogy velünk jössz az irodádba? Szeretnék Milhennek búcsúzóul adni valamit. *Tekintetében kérlelés Zamra nézve, nem akar több vitát.*
- Milhen, elfogadnád tőlem? Csak az izgalmas percek megpecsételésére, afféle búcsúajándék. *Kacsintva vonja meg a vállát, bár, ha keze a nőén van, azt nem engedi egyébként sem, ha el akar menni, ha nem.* Ígérem a saját lábadon távozhatsz, a fegyvereiddel együtt. *Komolyodik el, nem akar több halált.* Ez csak egy gesztus.
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Arca komor marad, s korábbi jókedve hirtelen illan el, melynek számos oka lehet. Vélhetően esze ágában sem volt a helyzet komor és pesszimista oldalát nézni, valójában soha nem is volt ilyen. Hangulata ingadozó és vészesen változékony, akár az esős évszak, de mindig próbálja magát pozitív irányba terelni, s ez nem lesz másképp most sem.*
- Értem, Ernuss, igazad lehet. *ismeri el, hiszen valójában nem akarta ő sem azt mondani, hogy Milhen nem élvezi a lopást, csak valamiért kedvesebb számára, ha arra gondol, szükségből teszi, főként, hogy valóban tálcán kínálta a lehetőséget neki. Tekintete fokozatosan enyhül. Jól tudja, hogy Zammiria nyomatékul megismétli szavait, s, hogy közvetve a hűségről bizony beszélt maga is, jóllehet nem ilyen formában. Emellett lojalitást is elvárt, ebből egyik sem valósult meg, ami dühítő, de még nincs ideje, hogy ezt levezesse. Nem kerüli el figyelmét Ernuss fejlődése. A férfi nyílt, őszinte és magához képest kézenfekvő, racionális és nyílt véleményt alkotott. Nem felejtett el tisztelettudó maradni, a férfi nagyot nőtt a szemében. Emellett természetesen Zammiria sem csökkent szemernyit, korábbi indulatai lassan csillapodnak, hiszi és tudja, hogy nem kioktatás volt, bár még kissé össze van zavarodva, hisz a nő az érzelmek nagy mestere. Szája kinyílik egy pillanatra, s tekintete Milhent fürkészi, miközben Zammiria beszél. A piszkos zöld szemeket, az érdeklődő tekinteteket, s a sokat mondó, olykor talán megnyilvánuló arckifejezéseket. Kénytelen megint halvány mosolyt írni arcára, aztán csak fejét csóválva, szelídebb tekintettel néz vissza a lányra.*
- Megértettem és igazatok van. *Mondja Zammiriának és Ernussnak egyaránt.* Kicsit elragadtattam magam, de... *Mondaná tovább, azonban Milhen máris indulni készül, jóllehet ez lehet már azelőtt megtörténik, mire kimondaná a mondatot. Maga is feláll, s meghajtja magát a lány felé, majd ha teheti szelíden megfogja hozzá közelebbik eső karját és megcsóválja a fejét. A lányra néz, meghatározhatatlan színű szemeivel, majd halkan megszólal.*
- Még nem, Milhen... még nem végeztünk, kérlek gyere velem! *Biccent bátorítóan mosolyogva a szolgálati terület felé.*
- Ernuss, az ájult fickót, kérlek vidd ki és kutasd át, minden értékét, fegyverét vedd el, ha még találsz nála, Zammiria, megtennéd, hogy velünk jössz az irodádba? Szeretnék Milhennek búcsúzóul adni valamit. *Tekintetében kérlelés Zamra nézve, nem akar több vitát.*
- Milhen, elfogadnád tőlem? Csak az izgalmas percek megpecsételésére, afféle búcsúajándék. *Kacsintva vonja meg a vállát, bár, ha keze a nőén van, azt nem engedi egyébként sem, ha el akar menni, ha nem.* Ígérem a saját lábadon távozhatsz, a fegyvereiddel együtt. *Komolyodik el, nem akar több halált.* Ez csak egy gesztus.
1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-04 07:50:29
Üzenet elküldve: 2019-11-04 07:50:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Érdeklődve hallgatja Ralast, s noha neki nincs szüksége a szimpátiára, olybá tűnik, a férfi ezzel próbál hatni üzlettársára. Elég azonban egy pillantás a sötételf arcára ahhoz, hogy érezze, Ralas igen nagy fába a fejszéjét a stratégiával. E "nőstények", ahogy egymás között magukat nevezik, igen csak kegyetlenek és érzéketlenek, s ez alól alighanem Zammiria sem kivétel.
A mélységi férfi szavaira legszívesebben csak nyelvet öltene, ám ez biztosan nem segítene most rajta. Tudja és érti, hogy Ernuss miről beszél, hogyne értené... Ám nem nyitja ki a száját, Ralas okkal intette csendre, így csak Zammiria felé fordul, aki magához ragadja a szót.
Szeme rebben csak a szavakra, hisz gyakorlatilag ki lett tiltva a Sellőházból. Már sajnálja, hogy ily könnyen kiteregette a lapjait és színt vallott, tényleg jobb lett volna, ha csendben marad. A piszkolszöld szemek csak egy pillantás erejéig esnek vissza Ralasra, mielőtt szőke üstökébe nyomná a kalapot. Lenyeli a fanyar megjegyzéseket arról a bizonyos "nadrágról", s helyette csak felpattan a székről, majd leporolja kabátját.*
-Meggondolom, Madam.
*Biccent, s ha csak nem állja útját senki, hát átlép a földön fekvő elalélt férfin, hogy a kijárat felé vegye az irányt. Persze azt még megvárja, míg visszakapja a fegyvereit, mert ha csak mutatóban is, de igen csak jól tud jönni az embernek az éjszaka homályában.*
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Érdeklődve hallgatja Ralast, s noha neki nincs szüksége a szimpátiára, olybá tűnik, a férfi ezzel próbál hatni üzlettársára. Elég azonban egy pillantás a sötételf arcára ahhoz, hogy érezze, Ralas igen nagy fába a fejszéjét a stratégiával. E "nőstények", ahogy egymás között magukat nevezik, igen csak kegyetlenek és érzéketlenek, s ez alól alighanem Zammiria sem kivétel.
A mélységi férfi szavaira legszívesebben csak nyelvet öltene, ám ez biztosan nem segítene most rajta. Tudja és érti, hogy Ernuss miről beszél, hogyne értené... Ám nem nyitja ki a száját, Ralas okkal intette csendre, így csak Zammiria felé fordul, aki magához ragadja a szót.
Szeme rebben csak a szavakra, hisz gyakorlatilag ki lett tiltva a Sellőházból. Már sajnálja, hogy ily könnyen kiteregette a lapjait és színt vallott, tényleg jobb lett volna, ha csendben marad. A piszkolszöld szemek csak egy pillantás erejéig esnek vissza Ralasra, mielőtt szőke üstökébe nyomná a kalapot. Lenyeli a fanyar megjegyzéseket arról a bizonyos "nadrágról", s helyette csak felpattan a székről, majd leporolja kabátját.*
-Meggondolom, Madam.
*Biccent, s ha csak nem állja útját senki, hát átlép a földön fekvő elalélt férfin, hogy a kijárat felé vegye az irányt. Persze azt még megvárja, míg visszakapja a fegyvereit, mert ha csak mutatóban is, de igen csak jól tud jönni az embernek az éjszaka homályában.*
1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-03 14:58:35
Üzenet elküldve: 2019-11-03 14:58:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Latamie, Daesys, Ambroggio, Welly//
*A gyönyörűnek titulált felfordulás felé néz. Semmi gyönyörű nem lát benne, számára teljesen hétköznapi, és meglehetősen unalmas. Szó mi szó néha ő is élvezi a verekedéseket, de főleg résztvevőként, és főleg kicsit berúgva. Mivel a kikötőben lépten nyomon ezt látta, ezért érthetően cseppet sem mozgatja meg, sőt, kicsit már bosszantja is, hogy állandóan alávaló, hangos, mocskos népek ütlegelik egymást. ~ Úgy tűnik ebben a szépen tálalt Sellőház sem kivétel. ~
Kíváncsian várja a magyarázatot. A név hallatán, főleg a körítés miatt hunyorogni kezd. Annyit ért, hogy valami Kan báróról van szó, és Ambroggio a régi barátja, ami csak még rosszabb színben tünteti fel. Talán a Sellők csókolgatásához képest nem olyan rossz, de ez is a számlájára írandó, amiért Daesys nem kedveli őt. Az pedig, hogy a Latamie ennek az állítólagos a bárónak a kapitánya még kevésbé teszi szimpatikussá számára, ha gunyoros mosolya nem lett volna elég. Fel is nevet, amit csak akkor fojt el, amikor Ambroggiora pillant.*
- Á, már mindent értek. Szóval kapitány.
*Köszörüli meg a torkát.*
- Nő létére kapitány. Érdekes.
*Hiszen jobb helyeken a nőket a hajóra fel sem engedik, ezzel a problémával ő is találkozott. Annak is örült, hogy nagy sokára őt is megtűrték, és Lihanechig eljuthatott így.*
- Azt mondják nők a hajón szerencsétlenséget hoznak. Csoda, hogy még nem volt hajótörésed.
*Ezzel persze nem Latamie képességeit próbálja kétségbe vonni, hiszen azt sem hiszi el, hogy a nő kapitány lehetne. Vagy ha igen, meggyőződése, hogy biztos silány a legénysége, hiszen Daesys ebben régimódi, és ő maga sem fogadna el utasítást egy nőtől. Még Ambroggiotól is nehezen.*
- És hogy bírst a kiéhezett, részeges legénységgel?
*Mert ha már nő létére hajón van, és még kapitány is, akkor valahogy csak meg kell védeni magát. Talán még zendüléshez is volt szerencséje. Kérdésében nincs rosszindulat, sokkal inkább kíváncsiság. Még sosem hallott női kapitányról, teljesen le van döbbenve.*
- Hüm.
*Még nem döntött pontosan, bár a sajttál nem hangzik rosszul. Ám idő közben Ambroggio finoman a tudtára adja, hogy zavaró, és Daesys cseppet sem bánja, hogy elküldik őt. Kicsit talán erre is törekedett. Az már inkább bosszantja, hogy Ambroggio keze valamiért combjára téved, és nem érti az okát. Annyira türtőzteti magát, hogy ne csapjon rá, főleg mert a felszolgálólány kérdezősködni is kezd.*
- Á a főnök csak finoman jelezte, hogy ne lógassam a lábamat, hanem érdeklődjem meg esetleg tudnék e segíteni az ablak ügyében. Elég ügyes kis kezeim vannak.
*Mondja, és lassan felemelkedik székében, egy mosolyt is arcára varázsol, majd egy hörpintéssel el is tünteti a borát, amit sokáig tervezett kortyolgatni. Az esetleges ellentmondást igyekszik időben elcsitítani, kicsit bizalmasabban közelebb hajol a lányhoz, és fojtott hangon szól hozzá.*
- Meglehetősen unatkozom, szóval le is köteleznél, ha kiszabadítanál innen.
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.03 14:59:43
*A gyönyörűnek titulált felfordulás felé néz. Semmi gyönyörű nem lát benne, számára teljesen hétköznapi, és meglehetősen unalmas. Szó mi szó néha ő is élvezi a verekedéseket, de főleg résztvevőként, és főleg kicsit berúgva. Mivel a kikötőben lépten nyomon ezt látta, ezért érthetően cseppet sem mozgatja meg, sőt, kicsit már bosszantja is, hogy állandóan alávaló, hangos, mocskos népek ütlegelik egymást. ~ Úgy tűnik ebben a szépen tálalt Sellőház sem kivétel. ~
Kíváncsian várja a magyarázatot. A név hallatán, főleg a körítés miatt hunyorogni kezd. Annyit ért, hogy valami Kan báróról van szó, és Ambroggio a régi barátja, ami csak még rosszabb színben tünteti fel. Talán a Sellők csókolgatásához képest nem olyan rossz, de ez is a számlájára írandó, amiért Daesys nem kedveli őt. Az pedig, hogy a Latamie ennek az állítólagos a bárónak a kapitánya még kevésbé teszi szimpatikussá számára, ha gunyoros mosolya nem lett volna elég. Fel is nevet, amit csak akkor fojt el, amikor Ambroggiora pillant.*
- Á, már mindent értek. Szóval kapitány.
*Köszörüli meg a torkát.*
- Nő létére kapitány. Érdekes.
*Hiszen jobb helyeken a nőket a hajóra fel sem engedik, ezzel a problémával ő is találkozott. Annak is örült, hogy nagy sokára őt is megtűrték, és Lihanechig eljuthatott így.*
- Azt mondják nők a hajón szerencsétlenséget hoznak. Csoda, hogy még nem volt hajótörésed.
*Ezzel persze nem Latamie képességeit próbálja kétségbe vonni, hiszen azt sem hiszi el, hogy a nő kapitány lehetne. Vagy ha igen, meggyőződése, hogy biztos silány a legénysége, hiszen Daesys ebben régimódi, és ő maga sem fogadna el utasítást egy nőtől. Még Ambroggiotól is nehezen.*
- És hogy bírst a kiéhezett, részeges legénységgel?
*Mert ha már nő létére hajón van, és még kapitány is, akkor valahogy csak meg kell védeni magát. Talán még zendüléshez is volt szerencséje. Kérdésében nincs rosszindulat, sokkal inkább kíváncsiság. Még sosem hallott női kapitányról, teljesen le van döbbenve.*
- Hüm.
*Még nem döntött pontosan, bár a sajttál nem hangzik rosszul. Ám idő közben Ambroggio finoman a tudtára adja, hogy zavaró, és Daesys cseppet sem bánja, hogy elküldik őt. Kicsit talán erre is törekedett. Az már inkább bosszantja, hogy Ambroggio keze valamiért combjára téved, és nem érti az okát. Annyira türtőzteti magát, hogy ne csapjon rá, főleg mert a felszolgálólány kérdezősködni is kezd.*
- Á a főnök csak finoman jelezte, hogy ne lógassam a lábamat, hanem érdeklődjem meg esetleg tudnék e segíteni az ablak ügyében. Elég ügyes kis kezeim vannak.
*Mondja, és lassan felemelkedik székében, egy mosolyt is arcára varázsol, majd egy hörpintéssel el is tünteti a borát, amit sokáig tervezett kortyolgatni. Az esetleges ellentmondást igyekszik időben elcsitítani, kicsit bizalmasabban közelebb hajol a lányhoz, és fojtott hangon szól hozzá.*
- Meglehetősen unatkozom, szóval le is köteleznél, ha kiszabadítanál innen.
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.03 14:59:43
1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-03 14:10:30
Üzenet elküldve: 2019-11-03 14:10:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Latamie, Daesys, Ambroggio, Welly//
*Majd az asztaltársaság közben egy fővel bővül is, a vörös, már szinte kórosan vézna nő oda is szól neki.
~Sós?! Sót bármire tudok szórni, az van bőven. ~ Pislog érzelemmentes üvegtekintettel a nőre, majd megszólal.*
-Itt nálunk minden kapható, amit megkíván kisasszony. *Nyugtatja meg, bár egyelőre még nem tudja eldönteni mennyire is komoly ez a kívánság, viszont biztos, ami biztos, szolgálatkésznek kell lennie.*
-Tudom ajánlani a sajttálat, esetleg egy sima köret sült krumplit tudok hozni, gazdagon megszórva. Ha úgy szereti petrezselymesen akár. *Ajánl egyéb alternatívát, bár azt már nem említi, hogy ha, kidugja az orrát az ablakon, bizonyára megcsapja a sós tengeri levegő, esetleg nyaljon követ a kikötőben. Ez persze udvariatlanság lenne, csupán megfordul a fejében. Közben persze várja a döntést, addig nem megy el az asztaltól. Közben hallja, hogy a férfi valamiféle aggodalmakról beszél a Sellővel kapcsolatban, amit nyilván nem hagyhat figyelmen kívül.*
-Esetleg valamiféle probléma adódott, netán elégedetlenek az egyik étellel vagy itallal? Milyen természetű, azaz aggodalom, ha szabad? *Várja a választ, körbetekintve az asztalnál ülőkön.*
*Majd az asztaltársaság közben egy fővel bővül is, a vörös, már szinte kórosan vézna nő oda is szól neki.
~Sós?! Sót bármire tudok szórni, az van bőven. ~ Pislog érzelemmentes üvegtekintettel a nőre, majd megszólal.*
-Itt nálunk minden kapható, amit megkíván kisasszony. *Nyugtatja meg, bár egyelőre még nem tudja eldönteni mennyire is komoly ez a kívánság, viszont biztos, ami biztos, szolgálatkésznek kell lennie.*
-Tudom ajánlani a sajttálat, esetleg egy sima köret sült krumplit tudok hozni, gazdagon megszórva. Ha úgy szereti petrezselymesen akár. *Ajánl egyéb alternatívát, bár azt már nem említi, hogy ha, kidugja az orrát az ablakon, bizonyára megcsapja a sós tengeri levegő, esetleg nyaljon követ a kikötőben. Ez persze udvariatlanság lenne, csupán megfordul a fejében. Közben persze várja a döntést, addig nem megy el az asztaltól. Közben hallja, hogy a férfi valamiféle aggodalmakról beszél a Sellővel kapcsolatban, amit nyilván nem hagyhat figyelmen kívül.*
-Esetleg valamiféle probléma adódott, netán elégedetlenek az egyik étellel vagy itallal? Milyen természetű, azaz aggodalom, ha szabad? *Várja a választ, körbetekintve az asztalnál ülőkön.*
1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-03 13:31:43
Üzenet elküldve: 2019-11-03 13:31:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Talán Zammiria is mulatságosnak találná a helyzetet, ha nem fenyegetéssel a háta mögött érkezett volna, az ablakon érkező alak nem szinte a nyakába zuttyan egy újabb fenyegetéssel, amint megérkezett, és a tolvaj nem az ő zsebében turkál, akit aztán kedélyesen és könnyed elnézéssel vesz védelmébe a társa vele szemben, mintha mi sem történt volna, sőt, szinte már bátorítóan, mintha titkos paktum lenne kettejük között. Szavai keményebben szóltak, mint szánta, vagy mint amennyire jellemző rá, mert némiképp meg is ijedt. De egyáltalán nem célozta Ralas megalázását, a véleményét akarta elmondani, rámutatva olyan tényekre, amelyeket szerinte nem lehet figyelmen kívül hagyni. Látja, miként komolyodik el a férfi, és tűnik el arcáról a hamis derű, mellyel sikeresen becsapva józanságát kérdőjelezte meg. Meglepi, hogy a hűség szóba sem került, eddig mindig Ralas hangsúlyozta ki a jelentkezők előtt, akikkel együtt beszéltek. Úgy gondolta, ezt egyformán fontosnak tartják.*
- Értem.
*Milhenhez fordul.*
- Akkor most szólunk róla, mert a hűség bizonyos formáját mindenkitől elvárjuk, ami ott kezdődik, hogy egy alkalmazott nem árt szándékosan a Sellőház érdekeinek.
*Mikor Ralas elejti, hogy rossz napja volt, megenyhül irányában. Szelídebb arckifejezéssel, egészen csendesen, puhán felel.*
- Az volt...
*Próbálja sugallni, hogy még ő sem tud mindent Zammiria helyzetéről. Még nem beszéltek arról, mi volt a Rumosban. Azt gondolta, míg ő vásárra vitte a bőrét, társa a Sellőház megvételét ünnepelte, ezért volt annyira nagylelkű a bűntett megítélésében, és óvatlannak tűnő a veszély felmérésében. Odakint veszély tanyázik, és megérkeztekor a biztonságosnak hitt fészekben Zammiria után nyúlt a fenyegetés, nem csoda, hogy védekezővé vált.
Milhen szavait figyelmesen hallgatja. Láthatóan igyekszik őszintének tűnni, de mindenki ezt tenné a helyében, akinek van egy kis esze. Az, hogy ésszerűen viselkedik, Zammiria szemében is érték, kezdi érteni, hogy Ralas miért fogja a pártját. Társa védőbeszédét és Ernuss szavait is türelmesen végighallgatja, megforgatja magában, mielőtt felel.*
- Ralas, tudod jól, hogy a céljaink közösek. Ha nem így lenne, nem lennénk társak. És ismersz is, szeretem mindenkiben megtalálni az értékeset, a hasznosat. Nem arról van szó, hogy megérdemli-e Milhen, hogy kapjon még egy esélyt vagy sem. Ha elsőként próbált volna kizsebelni, és most ajánlanánk fel egy jobb élet lehetőségét, más lenne a helyzet. De már megkapta a felajánlást, a biztos hátteret, és bizonyította, hogy nem veszi komolyan. Az, hogy most mit mond, jelenleg nem számít, a tettei beszéltek helyette. Túl könnyen forgat köpönyeget, és lehet, hogy Ernussnak igaza van, talán sosem fog másként tekinteni ránk, mint megvezethető balekokra, akiknek elég egy üres ígéret.
*Néz a mélységire, aki sok tekintetben a szívéből szólt. Aztán Milhenhez fordul.*
- Sajnálom, de nem bízom benned. Nem teheted jóvá rossz szándékod felmosással vagy istállótakarítással. Nem kívánlak hozzájuttatni eltulajdonítható javakhoz, annál értelmesebbnek talállak, hogy ne lógj meg egy nagyobb zsákmánnyal, vagy megbízhatatlanabbnak annál, hogy ne próbálkozz észrevétlenül apróbb stiklikkel. Akik hozzánk fordulnak segítségért, azoknak kérdés nélkül jár a bizalom, nem kell megdolgozniuk érte. Te ezt értéktelennek találtad és kidobtad az ablakon, úgyhogy most már meg kell dolgoznod érte, és bizonyítanod, hogy érdemes magunk közé fogadnunk.
*Ismét Ralashoz fordul, hiszen a döntést közösen hozzák meg.*
- Rendben van hát, ne hagyjuk sorsára, kapjon feladatot. De a Sellőház küszöbét ne léphesse át, amíg nem értékeli, amit tőlünk kap, és nem bizonyítja hasznosságát. Szerezzen információkat a kikötőben, kezdhetné mindjárt a Rumossal. Az a hely nagyon fontos valamelyik szervezetnek, nem csupán egy romos fogadó. A Vérkert körüli furcsaságoknak is utánajárhat. Vagy lehet csupán a szemünk és fülünk odakint, és amint számunkra értékes információhoz jut, megosztja velünk. Visszakaphatja a fegyvereit is, persze csak odakint. Az őrök jól megnézték, javaslom, ne engedjék be, csak az engedélyünkkel és kísérettel.
*A háttérben kibontakozó ökölharcot csak fél szemmel figyeli, jelenleg nincs kedve belefolyni a dologba. Lenéz az ablakot betörő Eldaranra, aki régóta semmire sem reagál.*
- Ő pedig hasznavehetetlennek látszik a kifaggatásra. Talán csak egy ostoba tréfa volt. Szerintem az okozott kárért tartsuk vissza az értékeit és tegyük ki józanodni. Ha visszajön rendezni a számlát, visszakaphatja, addig legalább nem zsebesek hántják le róla.
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Fogadótér, egy félreeső asztalnál//
*Talán Zammiria is mulatságosnak találná a helyzetet, ha nem fenyegetéssel a háta mögött érkezett volna, az ablakon érkező alak nem szinte a nyakába zuttyan egy újabb fenyegetéssel, amint megérkezett, és a tolvaj nem az ő zsebében turkál, akit aztán kedélyesen és könnyed elnézéssel vesz védelmébe a társa vele szemben, mintha mi sem történt volna, sőt, szinte már bátorítóan, mintha titkos paktum lenne kettejük között. Szavai keményebben szóltak, mint szánta, vagy mint amennyire jellemző rá, mert némiképp meg is ijedt. De egyáltalán nem célozta Ralas megalázását, a véleményét akarta elmondani, rámutatva olyan tényekre, amelyeket szerinte nem lehet figyelmen kívül hagyni. Látja, miként komolyodik el a férfi, és tűnik el arcáról a hamis derű, mellyel sikeresen becsapva józanságát kérdőjelezte meg. Meglepi, hogy a hűség szóba sem került, eddig mindig Ralas hangsúlyozta ki a jelentkezők előtt, akikkel együtt beszéltek. Úgy gondolta, ezt egyformán fontosnak tartják.*
- Értem.
*Milhenhez fordul.*
- Akkor most szólunk róla, mert a hűség bizonyos formáját mindenkitől elvárjuk, ami ott kezdődik, hogy egy alkalmazott nem árt szándékosan a Sellőház érdekeinek.
*Mikor Ralas elejti, hogy rossz napja volt, megenyhül irányában. Szelídebb arckifejezéssel, egészen csendesen, puhán felel.*
- Az volt...
*Próbálja sugallni, hogy még ő sem tud mindent Zammiria helyzetéről. Még nem beszéltek arról, mi volt a Rumosban. Azt gondolta, míg ő vásárra vitte a bőrét, társa a Sellőház megvételét ünnepelte, ezért volt annyira nagylelkű a bűntett megítélésében, és óvatlannak tűnő a veszély felmérésében. Odakint veszély tanyázik, és megérkeztekor a biztonságosnak hitt fészekben Zammiria után nyúlt a fenyegetés, nem csoda, hogy védekezővé vált.
Milhen szavait figyelmesen hallgatja. Láthatóan igyekszik őszintének tűnni, de mindenki ezt tenné a helyében, akinek van egy kis esze. Az, hogy ésszerűen viselkedik, Zammiria szemében is érték, kezdi érteni, hogy Ralas miért fogja a pártját. Társa védőbeszédét és Ernuss szavait is türelmesen végighallgatja, megforgatja magában, mielőtt felel.*
- Ralas, tudod jól, hogy a céljaink közösek. Ha nem így lenne, nem lennénk társak. És ismersz is, szeretem mindenkiben megtalálni az értékeset, a hasznosat. Nem arról van szó, hogy megérdemli-e Milhen, hogy kapjon még egy esélyt vagy sem. Ha elsőként próbált volna kizsebelni, és most ajánlanánk fel egy jobb élet lehetőségét, más lenne a helyzet. De már megkapta a felajánlást, a biztos hátteret, és bizonyította, hogy nem veszi komolyan. Az, hogy most mit mond, jelenleg nem számít, a tettei beszéltek helyette. Túl könnyen forgat köpönyeget, és lehet, hogy Ernussnak igaza van, talán sosem fog másként tekinteni ránk, mint megvezethető balekokra, akiknek elég egy üres ígéret.
*Néz a mélységire, aki sok tekintetben a szívéből szólt. Aztán Milhenhez fordul.*
- Sajnálom, de nem bízom benned. Nem teheted jóvá rossz szándékod felmosással vagy istállótakarítással. Nem kívánlak hozzájuttatni eltulajdonítható javakhoz, annál értelmesebbnek talállak, hogy ne lógj meg egy nagyobb zsákmánnyal, vagy megbízhatatlanabbnak annál, hogy ne próbálkozz észrevétlenül apróbb stiklikkel. Akik hozzánk fordulnak segítségért, azoknak kérdés nélkül jár a bizalom, nem kell megdolgozniuk érte. Te ezt értéktelennek találtad és kidobtad az ablakon, úgyhogy most már meg kell dolgoznod érte, és bizonyítanod, hogy érdemes magunk közé fogadnunk.
*Ismét Ralashoz fordul, hiszen a döntést közösen hozzák meg.*
- Rendben van hát, ne hagyjuk sorsára, kapjon feladatot. De a Sellőház küszöbét ne léphesse át, amíg nem értékeli, amit tőlünk kap, és nem bizonyítja hasznosságát. Szerezzen információkat a kikötőben, kezdhetné mindjárt a Rumossal. Az a hely nagyon fontos valamelyik szervezetnek, nem csupán egy romos fogadó. A Vérkert körüli furcsaságoknak is utánajárhat. Vagy lehet csupán a szemünk és fülünk odakint, és amint számunkra értékes információhoz jut, megosztja velünk. Visszakaphatja a fegyvereit is, persze csak odakint. Az őrök jól megnézték, javaslom, ne engedjék be, csak az engedélyünkkel és kísérettel.
*A háttérben kibontakozó ökölharcot csak fél szemmel figyeli, jelenleg nincs kedve belefolyni a dologba. Lenéz az ablakot betörő Eldaranra, aki régóta semmire sem reagál.*
- Ő pedig hasznavehetetlennek látszik a kifaggatásra. Talán csak egy ostoba tréfa volt. Szerintem az okozott kárért tartsuk vissza az értékeit és tegyük ki józanodni. Ha visszajön rendezni a számlát, visszakaphatja, addig legalább nem zsebesek hántják le róla.
1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-03 12:44:35
Üzenet elküldve: 2019-11-03 12:44:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Latamie, Daesys, Ambroggio, Welly//
*Nem próbálja takargatni, mennyire élvezi a műsort, ahogy Daesys helyet foglal. A köhintésbe burkolt szisszenésre még egy kis kuncogás is kiszökik a bajusza alól. Persze mindjárt el is rejti hímzett kendője mögé. Nem mintha ezzel ténylegesen bármit is elfedne. Inkább csak úri allűr. Ambroggio dúskál az ilyesmiben. A finomkodó passziói épp eléggé irritálóak hozzá, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy az ennek ellentmondó dolgok kérdéseket vessenek fel. Határozottan szórakoztatja, hogy a zsenge kis vörös szinte belebugyborékolja az italába azt a sok megvetést és zsörtölődést, amit amúgy biztos nem tartana magában.*
- Ami jár, az jár *súgja a kézcsók elé. Cinkosként hallgat a külön díjazás természetéről ő is. Ezt a témát később még bizonyosan részletekbe menően ki fogják bontani, efelől nincs kétsége.*
- Nos, kedvesem, valószínűleg hamarosan itt is szélesebb körben ismert lesz a hírhedt *összeráncolja a szemöldökét és cirádás mozdulatot int a levegőbe, míg retorikailag alkalmasabb szóra cseréli az iméntit* - a hírneves wegtoreni nemes neve. Cha'yss Cano Caldorcor báró úr, személyes jó barátom *teszi hozzá olyan hangsúllyal, ahogy évekre visszamenő ismeretségeket szokás emlegetni* - kereskedőházat nyitott Artheniorban. E kivételes szirén itt *pillant végig Latamie alakján, tekintete akár az ízletes vacsorát szimatoló ragadozóé* - a báró úr kiváló kapitánya.
*Latamie megjegyzésére a gyengéjét illetően csak leleplezett sóhajjal tárja szét a tenyereit, mely mozdulat márványba álmodva méltán kaphatná az "esendő férfi a szépségek terített asztalánál" címet.*
- Daesys Vaelyora. A testőröm *mutatja be a lányt is. Zöld szemei figyelik a két nő szótlan párbeszédét. Sok férfinak csak a szeme meg az ösztönei kívánják az olyan fiatal kis csitriket, mint Daesys, de Ambroggionak van hozzá türelme is. Szinte atyáskodó, amitől csak még kéjencebbnek tűnik. Ám mintha ez is csupán egy passzió lenne. Legalábbis túl nyilvánvaló, hogy Latamie meg ő mennyire egy húron pendülnek.*
- Ó, hát ez nem meglepő *vigyorodik el szélesen és tölt a borból. Először a nő poharába, aztán a sajátjába.* - Na és üzleti vagy hmm... *kujonság búvik a mosolyába* - egyéb értelemben? *Latamie olyan nőnek tűnik, akivel foglalkozni kell, különben elunja magát. Bár külön kérte Caldorcort, hogy a szemrevaló vörössel küldje el a képet, azt kötve hiszi, hogy Latamie csak ugrik, amikor a báró füttyent. Ha Artheniorban hasznosabbnak érezte volna magát, biztos nem borozgatnának most itt. Ha a látszat nem is ezt mutatja, az Intéző azért nem olyan önhitt, hogy azt gondolja, kizárólag az ellenállhatatlan sármja számlájára írhatja az ittlétét.
Újdonsült testőre rendelésére csak felé villantja a tekintetét. Nincs benne semmi megrovó. Furcsamód még talán elismerő is, de ha egy ilyen ember mosolyog valakire, mint Ambroggio, amögött mindig van valami óva intő is.*
- Daesys, drágám, megtennéd, hogy keresel egy illetékest és alaposan kikérdezed azokról a dolgokról, amik úgy aggasztottak a Sellőkkel kapcsolatban? *kéri negédesen és finoman a lány combjára teszi a kezét.* - Nem hiszem, hogy nyugtalankodni kéne miatta, de tudom, tudom, fő a biztonság. *A szavaiból úgy vehető ki, mintha az egészhez inkább Daesys ragaszkodna és ő csupán a nyaggatásnak enged, hogy a kis vörös is megnyugodjon. Ha távozott, újból Latamie felé fordul.*
- Kisegítene a dilemmában, hogyan kárpótolhatom a sietség és a vállalt kockázat miatt? *biccent a lassan elcsendesülő ramazúri felé.* - Nem szeretek adós maradni. Egy ilyen nő kezében túl veszedelmes tartozást hagynia egy férfinak.
*Nem próbálja takargatni, mennyire élvezi a műsort, ahogy Daesys helyet foglal. A köhintésbe burkolt szisszenésre még egy kis kuncogás is kiszökik a bajusza alól. Persze mindjárt el is rejti hímzett kendője mögé. Nem mintha ezzel ténylegesen bármit is elfedne. Inkább csak úri allűr. Ambroggio dúskál az ilyesmiben. A finomkodó passziói épp eléggé irritálóak hozzá, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy az ennek ellentmondó dolgok kérdéseket vessenek fel. Határozottan szórakoztatja, hogy a zsenge kis vörös szinte belebugyborékolja az italába azt a sok megvetést és zsörtölődést, amit amúgy biztos nem tartana magában.*
- Ami jár, az jár *súgja a kézcsók elé. Cinkosként hallgat a külön díjazás természetéről ő is. Ezt a témát később még bizonyosan részletekbe menően ki fogják bontani, efelől nincs kétsége.*
- Nos, kedvesem, valószínűleg hamarosan itt is szélesebb körben ismert lesz a hírhedt *összeráncolja a szemöldökét és cirádás mozdulatot int a levegőbe, míg retorikailag alkalmasabb szóra cseréli az iméntit* - a hírneves wegtoreni nemes neve. Cha'yss Cano Caldorcor báró úr, személyes jó barátom *teszi hozzá olyan hangsúllyal, ahogy évekre visszamenő ismeretségeket szokás emlegetni* - kereskedőházat nyitott Artheniorban. E kivételes szirén itt *pillant végig Latamie alakján, tekintete akár az ízletes vacsorát szimatoló ragadozóé* - a báró úr kiváló kapitánya.
*Latamie megjegyzésére a gyengéjét illetően csak leleplezett sóhajjal tárja szét a tenyereit, mely mozdulat márványba álmodva méltán kaphatná az "esendő férfi a szépségek terített asztalánál" címet.*
- Daesys Vaelyora. A testőröm *mutatja be a lányt is. Zöld szemei figyelik a két nő szótlan párbeszédét. Sok férfinak csak a szeme meg az ösztönei kívánják az olyan fiatal kis csitriket, mint Daesys, de Ambroggionak van hozzá türelme is. Szinte atyáskodó, amitől csak még kéjencebbnek tűnik. Ám mintha ez is csupán egy passzió lenne. Legalábbis túl nyilvánvaló, hogy Latamie meg ő mennyire egy húron pendülnek.*
- Ó, hát ez nem meglepő *vigyorodik el szélesen és tölt a borból. Először a nő poharába, aztán a sajátjába.* - Na és üzleti vagy hmm... *kujonság búvik a mosolyába* - egyéb értelemben? *Latamie olyan nőnek tűnik, akivel foglalkozni kell, különben elunja magát. Bár külön kérte Caldorcort, hogy a szemrevaló vörössel küldje el a képet, azt kötve hiszi, hogy Latamie csak ugrik, amikor a báró füttyent. Ha Artheniorban hasznosabbnak érezte volna magát, biztos nem borozgatnának most itt. Ha a látszat nem is ezt mutatja, az Intéző azért nem olyan önhitt, hogy azt gondolja, kizárólag az ellenállhatatlan sármja számlájára írhatja az ittlétét.
Újdonsült testőre rendelésére csak felé villantja a tekintetét. Nincs benne semmi megrovó. Furcsamód még talán elismerő is, de ha egy ilyen ember mosolyog valakire, mint Ambroggio, amögött mindig van valami óva intő is.*
- Daesys, drágám, megtennéd, hogy keresel egy illetékest és alaposan kikérdezed azokról a dolgokról, amik úgy aggasztottak a Sellőkkel kapcsolatban? *kéri negédesen és finoman a lány combjára teszi a kezét.* - Nem hiszem, hogy nyugtalankodni kéne miatta, de tudom, tudom, fő a biztonság. *A szavaiból úgy vehető ki, mintha az egészhez inkább Daesys ragaszkodna és ő csupán a nyaggatásnak enged, hogy a kis vörös is megnyugodjon. Ha távozott, újból Latamie felé fordul.*
- Kisegítene a dilemmában, hogyan kárpótolhatom a sietség és a vállalt kockázat miatt? *biccent a lassan elcsendesülő ramazúri felé.* - Nem szeretek adós maradni. Egy ilyen nő kezében túl veszedelmes tartozást hagynia egy férfinak.
1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-03 00:26:42
Üzenet elküldve: 2019-11-03 00:26:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egyelőre egymagában//
*Megsokasodnak körülötte az események, de ez őt nem zavarja sőt. Igazából kellett már az életébe ez a kis csetepaté. No persze nem belefolyni. Áh! Ő nem olyan. A hölgyet természetesen megvédik az őrök, és a fogadó népe, vele úgyse lenne beljebb, és nem akarja magát megöletni feleslegesen. Így maradt a jó öreg Fraienne módszer: Élvezni a balhét. Közben egy hölgyemény megkérdezi, hogy nem e kér innivalót amire ő német int, és a látottak is eléggé lefoglalják, hogy most ne igyon.*
-Nem kell az ördögvigyornak játszópajtás, elég az magába.
*Mondja majd hozzákacsint egy sármosat, és vár. A körülötte sürgő forgó fogadó életéről értekezik magában amíg kedvenc zerencse érméjét pörgeti fel, és kapja el.*
~Érdekes dolgok folynak itt a bőrön kívül. Lehet beszélnem kellene a vezetővel. Talán van itt valami szaftos beszerzői állás, ha már Ráth felültetett... A büdös patkány. Talán a valyákosoktól szerezhetnék valamit ami mággátolja a fogantatást. Noha félelfeknél, ez mindegy is, de csak akad itt egy olyan aki nem félvér... De lehet valami vaj is van a fülük mögött. Ha a lányka abba hagyta a bohóckodást az okokkal majd ákérdezek.~
*Tervezi el magában, és egy utolsót pörget az érmén. Eszébe jut kedvenc mondás amit el is mond a hölgynek, aki éppen kihozza neki a dohányt.*
-Tudja mia játék lényege?
*Kérdezi a hölgytől, és választ sem vár, csak feldobja az érmét megint. Nem kell, hogy a nő tovább hallgassa, akár magának is elmondja a folytatást.*
-Hogy ismerni kell az érme mind a két oldalát... Vagy azt aki feldobja.
*Jót mosolyog a maga szellemességén, és a pipájában az ördögvigyorral összekeveri az olajos szárított gyümölcsöket, majd rágyújt. Kellemes illatú, bódító füstöt pöfékelve ezzel maga köré. Fraienne, életében először megtalálta a számításait. Jó helyen, jó időben, nem teljesen önmagánál.*
-Mit csináltam én eddig?
*Kérdezi magától, majd a szakállába túr. Egyre lazábban ül a székben.*
*Megsokasodnak körülötte az események, de ez őt nem zavarja sőt. Igazából kellett már az életébe ez a kis csetepaté. No persze nem belefolyni. Áh! Ő nem olyan. A hölgyet természetesen megvédik az őrök, és a fogadó népe, vele úgyse lenne beljebb, és nem akarja magát megöletni feleslegesen. Így maradt a jó öreg Fraienne módszer: Élvezni a balhét. Közben egy hölgyemény megkérdezi, hogy nem e kér innivalót amire ő német int, és a látottak is eléggé lefoglalják, hogy most ne igyon.*
-Nem kell az ördögvigyornak játszópajtás, elég az magába.
*Mondja majd hozzákacsint egy sármosat, és vár. A körülötte sürgő forgó fogadó életéről értekezik magában amíg kedvenc zerencse érméjét pörgeti fel, és kapja el.*
~Érdekes dolgok folynak itt a bőrön kívül. Lehet beszélnem kellene a vezetővel. Talán van itt valami szaftos beszerzői állás, ha már Ráth felültetett... A büdös patkány. Talán a valyákosoktól szerezhetnék valamit ami mággátolja a fogantatást. Noha félelfeknél, ez mindegy is, de csak akad itt egy olyan aki nem félvér... De lehet valami vaj is van a fülük mögött. Ha a lányka abba hagyta a bohóckodást az okokkal majd ákérdezek.~
*Tervezi el magában, és egy utolsót pörget az érmén. Eszébe jut kedvenc mondás amit el is mond a hölgynek, aki éppen kihozza neki a dohányt.*
-Tudja mia játék lényege?
*Kérdezi a hölgytől, és választ sem vár, csak feldobja az érmét megint. Nem kell, hogy a nő tovább hallgassa, akár magának is elmondja a folytatást.*
-Hogy ismerni kell az érme mind a két oldalát... Vagy azt aki feldobja.
*Jót mosolyog a maga szellemességén, és a pipájában az ördögvigyorral összekeveri az olajos szárított gyümölcsöket, majd rágyújt. Kellemes illatú, bódító füstöt pöfékelve ezzel maga köré. Fraienne, életében először megtalálta a számításait. Jó helyen, jó időben, nem teljesen önmagánál.*
-Mit csináltam én eddig?
*Kérdezi magától, majd a szakállába túr. Egyre lazábban ül a székben.*
1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-02 23:31:04
Üzenet elküldve: 2019-11-02 23:31:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Daesys, Ambroggio, Latamie, Wellyradona//
- Hát nem gyönyörű? *Biccent a káosz felé, melynek szem és fültanúi immár mindannyian. Legelteti szemét a bőgő orkon, aztán visszafordul a vörös pasas felé. Drágának bélyegzi, ami másnak tán rosszul eshet de Latamie hajlamos önmagára nézve a jót feltételezni. Természetesen.*
- Olcsó húsnak híg a leve. *Vigyorodik szenvtelenül, bár nyilván a felárak természetében nem egyeztek még.*
- De ha kifogása van... *Kezét kézcsókra engedi, baljában füstöl addig a wegtoreni bagó. A mondatot nyitva hagyja, mert azért tudni mindenről szeret, kifogásokról egyaránt. Olyan ritkán csókoltak neki kezet, hogy ha már alkalma van ilyesmire, naná, hogy kihasználja.
~Na, ilyen azoknak a kisasszonyoknak... hm.~ Azért brahiból, biztosan kikéri majd a kézcsókot a városban. Néha. Azt sajnálja, hogy a másik vörös, ilyen fanyarul érkezik közéjük. Az ásítozáson magában jót mosolyog. Mint egy kishúg. Kiscsikó, akit még nem vágtak ezért szájon. Rendszeresen csinált hasonlót a Csalogányon, kimondottan tüntetés és bosszantás célzattal, Horak meg rendszeresen pofán akarta vágni érte. Hol sikerült, hol nem. Most kezdi érteni miért.
~Nem erőszak.~
Latamie nem hagyja magát bosszantani, mondhatni lepereg a dolog, mindenki saját szórakozásának kovácsa, s ha ő unatkozni, tüntetni, vagy fene sem tudja mit akar, szíve joga. De innentől teljesen figyelmen kívül hagyja a lányt.*
- Helyes. *Bólint a testőr tüzességére, bár a mozdulat meglehetősen kétértelmű, és Latamie nem is érti elsőre, hogy mi történhetett ennyi idő alatt odakint.
Elvigyorodik, amikor a gyengéjét emlegetik fel.*
- Ahogy elnézem, nem csak nekem. *Szusszant jóízűen, mások ilyenkor kuncoghatnak, de Latamie olyat sosem csinál.*
- Testes, vörös. *Pontosítja, bár a színek alkalmasint elvésznek más adottságok csillogásában.* Nem baj, ha kicsit karcol.
*Ezért kedveli a wegtoreni italokat is. Megvan a zamatuk, Latamie ínyére kevert a legtöbb. Míg megkapják az italt, felmerül egy újabb kérdés, mely kivételesen felkelti a lány érdeklődését is. Latamie csupán egy pillantást enged a lány felé, de külön nem fejti ki a báró mibenlétét. Hasonlóan tekint rá, ahogyan ő tekintett eddig Latamiere és ez esetben üzlettársára.*
- Majd' kicsattan. Pezseg körülötte az élet. *Nem veszi bő lére. Kapcsolatuk nem lehet olyan szoros, ha a Sellőbe engedte kimondott felügyelet nélkül. Latamie pedig azt, hogy Aestrelt próbálta rásózni, nem tekinti annak.
Mikor kihozzák a bort, Daesys megjegyzésére majdnem felnevet. De csak majdnem. Egy gunyoros kunkori félmosoly lesz belőle, ennyi utal arra, hogy hallotta a megjegyzést. Ujjai közt a dohány, korábban csókolt keze a borra várakozó kupa mellett pihen. Mivel még nem töltöttek, nincs miért kapkodnia.*
- Hát nem gyönyörű? *Biccent a káosz felé, melynek szem és fültanúi immár mindannyian. Legelteti szemét a bőgő orkon, aztán visszafordul a vörös pasas felé. Drágának bélyegzi, ami másnak tán rosszul eshet de Latamie hajlamos önmagára nézve a jót feltételezni. Természetesen.*
- Olcsó húsnak híg a leve. *Vigyorodik szenvtelenül, bár nyilván a felárak természetében nem egyeztek még.*
- De ha kifogása van... *Kezét kézcsókra engedi, baljában füstöl addig a wegtoreni bagó. A mondatot nyitva hagyja, mert azért tudni mindenről szeret, kifogásokról egyaránt. Olyan ritkán csókoltak neki kezet, hogy ha már alkalma van ilyesmire, naná, hogy kihasználja.
~Na, ilyen azoknak a kisasszonyoknak... hm.~ Azért brahiból, biztosan kikéri majd a kézcsókot a városban. Néha. Azt sajnálja, hogy a másik vörös, ilyen fanyarul érkezik közéjük. Az ásítozáson magában jót mosolyog. Mint egy kishúg. Kiscsikó, akit még nem vágtak ezért szájon. Rendszeresen csinált hasonlót a Csalogányon, kimondottan tüntetés és bosszantás célzattal, Horak meg rendszeresen pofán akarta vágni érte. Hol sikerült, hol nem. Most kezdi érteni miért.
~Nem erőszak.~
Latamie nem hagyja magát bosszantani, mondhatni lepereg a dolog, mindenki saját szórakozásának kovácsa, s ha ő unatkozni, tüntetni, vagy fene sem tudja mit akar, szíve joga. De innentől teljesen figyelmen kívül hagyja a lányt.*
- Helyes. *Bólint a testőr tüzességére, bár a mozdulat meglehetősen kétértelmű, és Latamie nem is érti elsőre, hogy mi történhetett ennyi idő alatt odakint.
Elvigyorodik, amikor a gyengéjét emlegetik fel.*
- Ahogy elnézem, nem csak nekem. *Szusszant jóízűen, mások ilyenkor kuncoghatnak, de Latamie olyat sosem csinál.*
- Testes, vörös. *Pontosítja, bár a színek alkalmasint elvésznek más adottságok csillogásában.* Nem baj, ha kicsit karcol.
*Ezért kedveli a wegtoreni italokat is. Megvan a zamatuk, Latamie ínyére kevert a legtöbb. Míg megkapják az italt, felmerül egy újabb kérdés, mely kivételesen felkelti a lány érdeklődését is. Latamie csupán egy pillantást enged a lány felé, de külön nem fejti ki a báró mibenlétét. Hasonlóan tekint rá, ahogyan ő tekintett eddig Latamiere és ez esetben üzlettársára.*
- Majd' kicsattan. Pezseg körülötte az élet. *Nem veszi bő lére. Kapcsolatuk nem lehet olyan szoros, ha a Sellőbe engedte kimondott felügyelet nélkül. Latamie pedig azt, hogy Aestrelt próbálta rásózni, nem tekinti annak.
Mikor kihozzák a bort, Daesys megjegyzésére majdnem felnevet. De csak majdnem. Egy gunyoros kunkori félmosoly lesz belőle, ennyi utal arra, hogy hallotta a megjegyzést. Ujjai közt a dohány, korábban csókolt keze a borra várakozó kupa mellett pihen. Mivel még nem töltöttek, nincs miért kapkodnia.*
1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-02 16:49:40
Üzenet elküldve: 2019-11-02 16:49:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bobbir, Nalaeä, Yathlanae//
- Értem *bólint valóban megértőn és mosolyodik el kedvesen, hogy ezzel is biztosítsa a vendéget, hogy egyáltalán nem vette magára a dolgot.*
- Úgy lesz, ahogy Bobbir úrnak a legkényelmesebb *biztosítja a férfit.* - Ide is hívhatom, hogy megnézze, beszéljen vele és ha nem a kedvére való, keresek mást. Válogathat nyugodtan. Nem kell szabadkoznia. Ha pedig úgy kívánja, a bájos Sellő már a fürdőjét is kellemesebbé teheti. Itt a fürdőházban vagy akár fent a szobában. De ezt még ráér eldönteni.
*Ha Bobbir úrnak van még kérdése, természetesen felel, de igyekszik mielőbb teljesíteni a kívánságot és egy elf Sellőlány után néz. Amikor kint körülnézve hirtelen egy tisztavérűt se lát, egy kicsit kétségbeesik. Cassy se került még elő. Ekkor pillantja meg az énekes lányt, aki épp egy dal végére ér. Gyorsan odasiet és szinte esdeklő pillantással néz fel rá.*
- Kérlek, segítenél? A vendég elf lányt kíván, de épp nem találok senki mást. Szabad vagy most? Vagy tudsz valakit, aki ráér?
- Értem *bólint valóban megértőn és mosolyodik el kedvesen, hogy ezzel is biztosítsa a vendéget, hogy egyáltalán nem vette magára a dolgot.*
- Úgy lesz, ahogy Bobbir úrnak a legkényelmesebb *biztosítja a férfit.* - Ide is hívhatom, hogy megnézze, beszéljen vele és ha nem a kedvére való, keresek mást. Válogathat nyugodtan. Nem kell szabadkoznia. Ha pedig úgy kívánja, a bájos Sellő már a fürdőjét is kellemesebbé teheti. Itt a fürdőházban vagy akár fent a szobában. De ezt még ráér eldönteni.
*Ha Bobbir úrnak van még kérdése, természetesen felel, de igyekszik mielőbb teljesíteni a kívánságot és egy elf Sellőlány után néz. Amikor kint körülnézve hirtelen egy tisztavérűt se lát, egy kicsit kétségbeesik. Cassy se került még elő. Ekkor pillantja meg az énekes lányt, aki épp egy dal végére ér. Gyorsan odasiet és szinte esdeklő pillantással néz fel rá.*
- Kérlek, segítenél? A vendég elf lányt kíván, de épp nem találok senki mást. Szabad vagy most? Vagy tudsz valakit, aki ráér?
1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-02 16:12:14
Üzenet elküldve: 2019-11-02 16:12:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Bobbir, Nalaeä//
– Köszönöm szépen! *válaszolja udvariasan a tündérnek.*
– Köszönöm szépen! *mondja a tányérját elvivő felszolgálónak. Helyeslően bólint amikor igenlő választ kap.*
– Igen, egy elf lánnyal is szeretnék megismerkedni. Mert, tudod, én is elf vagyok. *magyarázza. Nem szeretné, ha a tündér úgy gondolná, hogy valami rosszat csinált. Bobbir mindössze még nem vágyik az értelmes fajok közti kapcsolat ilyetén elmélyítésére. Ebben a tekintetben elég maradi, bár szinte mindenkivel kedves szokott lenni.*
– Hívd ide, kérlek. Vagy majd a... szobába. Azt hiszem, hogy előbb egy fürdőt kellene vennem. *tanakodik félszegen.*
~Remélem, hogy talál majd egy kedves elf lányt. De Nalaeä is nagyon kedves, a kis apróság.~
– Hogy legyen? *kérdi tanácstalanul. Magában nem jutott dűlőre, úgyhogy hivatásos segítséget szeretne igénybe venni.*
– Köszönöm szépen! *válaszolja udvariasan a tündérnek.*
– Köszönöm szépen! *mondja a tányérját elvivő felszolgálónak. Helyeslően bólint amikor igenlő választ kap.*
– Igen, egy elf lánnyal is szeretnék megismerkedni. Mert, tudod, én is elf vagyok. *magyarázza. Nem szeretné, ha a tündér úgy gondolná, hogy valami rosszat csinált. Bobbir mindössze még nem vágyik az értelmes fajok közti kapcsolat ilyetén elmélyítésére. Ebben a tekintetben elég maradi, bár szinte mindenkivel kedves szokott lenni.*
– Hívd ide, kérlek. Vagy majd a... szobába. Azt hiszem, hogy előbb egy fürdőt kellene vennem. *tanakodik félszegen.*
~Remélem, hogy talál majd egy kedves elf lányt. De Nalaeä is nagyon kedves, a kis apróság.~
– Hogy legyen? *kérdi tanácstalanul. Magában nem jutott dűlőre, úgyhogy hivatásos segítséget szeretne igénybe venni.*
1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-11-02 08:07:16
Üzenet elküldve: 2019-11-02 08:07:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bobbir, Nalaeä//
- Bobbir úr meghívott egy pohár narancslére *tolmácsolja a kérést egy felszolgálólánynak.* - Kihoznád, kérlek? *Hozná maga is, de udvariatlanság lenne magára hagynia a vendéget. Így hamar vissza is ülhet a férfi mellé.
Mikor az italt meghozzák, Nala hálásan megköszöni, a kolléganőnek, aki egyúttal az üres tányért is elviszi.*
- Egészségére, uram *mondják szinte egyszerre a vacsorát méltató vendégnek.
Nalaeä pár apró kortyot iszik a gyümölcsléből, aztán azt asztalra teszi a poharat és mosolyogva válaszol az érdeklődő kérdésre.*
- Természetesen, Bobbir úr *mondja. Emlékszik rá, hogy látott néhány Sellőt a hosszúéletűek népéből is. Ott van mindjárt Cassy, aki pultnál állt, mikor ő érkezett, de azóta nem látta. ~Talán vendéggel van~ gondolja.* - Elf lányt szeretne? Az volna a kedvére? *kérdi. Nala egyáltalán nem csalódott vagy sértett a dolog miatt. Ehelyett egészen fellelkesül, hogy Bobbir úr kezd megnyílni. A kívánságát teljesíteni neki csak öröm. Ha az egy elf Sellő, akkor azzal szeretne a kedvében járni.* - Idehívjam valamelyiküket?
- Bobbir úr meghívott egy pohár narancslére *tolmácsolja a kérést egy felszolgálólánynak.* - Kihoznád, kérlek? *Hozná maga is, de udvariatlanság lenne magára hagynia a vendéget. Így hamar vissza is ülhet a férfi mellé.
Mikor az italt meghozzák, Nala hálásan megköszöni, a kolléganőnek, aki egyúttal az üres tányért is elviszi.*
- Egészségére, uram *mondják szinte egyszerre a vacsorát méltató vendégnek.
Nalaeä pár apró kortyot iszik a gyümölcsléből, aztán azt asztalra teszi a poharat és mosolyogva válaszol az érdeklődő kérdésre.*
- Természetesen, Bobbir úr *mondja. Emlékszik rá, hogy látott néhány Sellőt a hosszúéletűek népéből is. Ott van mindjárt Cassy, aki pultnál állt, mikor ő érkezett, de azóta nem látta. ~Talán vendéggel van~ gondolja.* - Elf lányt szeretne? Az volna a kedvére? *kérdi. Nala egyáltalán nem csalódott vagy sértett a dolog miatt. Ehelyett egészen fellelkesül, hogy Bobbir úr kezd megnyílni. A kívánságát teljesíteni neki csak öröm. Ha az egy elf Sellő, akkor azzal szeretne a kedvében járni.* - Idehívjam valamelyiküket?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5043-5062