Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-09-18 18:31:14
Üzenet elküldve: 2021-09-18 18:31:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Háromláb mocsok alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egy vendégnek sosem jó ötlet elmondani a saját történteted, nem véletlen a szabály. Dalaf az egész élete legfájdalmasabb pillanatairól beszél, valódi őszinteséggel és már elég fáradt az előző vendég és a mostani hülyeségeitől is. Nem is beszélve arról, hogy sajog a szíve, amikor élete szerelmére gondol. Egyszerűen, csak elakar most már innen tűnni. *
- Ahogy említettem az élet nem egy könyv, nem tudok mással szolgálni. Se veszélyes banditákkal, akik elcsábították a feleségemet, sem harccal, amikor vissza szereztem mindent. Én nem vagyok maga, csak Dalaf, akinek történetesen nem volt a nevén a telek, melyre a házát építette és a pénzét fektette. Nem tehettem semmit, a telek szimplán csak a feleségemé volt és ha halálra is verem az apját, akkor is a családjáé marad. Ha ügyet indítok, még el is veszik a gyermekemet, hogy nem megfelelőek a körülményei. Kell bátorság csendben maradni és helyesen dönteni. Tudtam, hogy anyámnál kaphatunk fedélt, aranyam pedig sohasem volt, amiért harcolhattam volna. Milliószor átrágtam az egészet, nem félelem volt vagy ostobaság, védtem az egyetlen dolgot ami maradt nekem, a családom. Nem kell megértenie. Ahogy nekem sem kell magát. Megkapta a fürdőt, az ebédet és a szobát. Távozhatok vagy meggondolta magát és arra vágyik, hogy a lábai közé feküdjek? Ha nem, akkor engedelmével távoznék, majd mielőtt kijelentkezik a szobából mindenért fizethet.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egy vendégnek sosem jó ötlet elmondani a saját történteted, nem véletlen a szabály. Dalaf az egész élete legfájdalmasabb pillanatairól beszél, valódi őszinteséggel és már elég fáradt az előző vendég és a mostani hülyeségeitől is. Nem is beszélve arról, hogy sajog a szíve, amikor élete szerelmére gondol. Egyszerűen, csak elakar most már innen tűnni. *
- Ahogy említettem az élet nem egy könyv, nem tudok mással szolgálni. Se veszélyes banditákkal, akik elcsábították a feleségemet, sem harccal, amikor vissza szereztem mindent. Én nem vagyok maga, csak Dalaf, akinek történetesen nem volt a nevén a telek, melyre a házát építette és a pénzét fektette. Nem tehettem semmit, a telek szimplán csak a feleségemé volt és ha halálra is verem az apját, akkor is a családjáé marad. Ha ügyet indítok, még el is veszik a gyermekemet, hogy nem megfelelőek a körülményei. Kell bátorság csendben maradni és helyesen dönteni. Tudtam, hogy anyámnál kaphatunk fedélt, aranyam pedig sohasem volt, amiért harcolhattam volna. Milliószor átrágtam az egészet, nem félelem volt vagy ostobaság, védtem az egyetlen dolgot ami maradt nekem, a családom. Nem kell megértenie. Ahogy nekem sem kell magát. Megkapta a fürdőt, az ebédet és a szobát. Távozhatok vagy meggondolta magát és arra vágyik, hogy a lábai közé feküdjek? Ha nem, akkor engedelmével távoznék, majd mielőtt kijelentkezik a szobából mindenért fizethet.
1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-09-17 19:41:26
Üzenet elküldve: 2021-09-17 19:41:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Pakolászás //
* Megy is végrehajtani a feladatát, ami nem, mint, hogy pakoljon. Őszintén szólva van is mit. Kezdésnek például itt vannak a lefoglalt tárgyak és felszerelések. Hiába a kiírás egyesek még így is megpróbálják behozni azon tárgyaikat, amik tiltva vannak. Van egy adag, ami már régóta le van foglalva, gazdája pedig nem nagyon akart visszatérni érte. Ezek közül talán az egyik legjobb állapotban lévő az a készlet, amit ott a sarokban porosodik. Acél kard, lándzsa, láncing meg egy igazán szemrevaló gyűrű.*
- Hát ezt valaki, csak úgy itt hagyta?* Kérdezi magától, de ő nyilván semmit nem tud arról, hogy miképpen került ide. Már akkor is itt volt, amikor legelsőnek lépte át a Sellőház küszöbét.*
- Na várjatok itt még egy kicsit!* Elszalad egy taligáért, amit kint hagy az ajtó előtt, majd belehordja ezeket a nem használt lomokat. Az őrök még készségesen az ajtót is kinyitják előtte. Amint mindennel megvan, fütyörészve indul el megkerülve az épületet a raktáruk felé.*
* Megy is végrehajtani a feladatát, ami nem, mint, hogy pakoljon. Őszintén szólva van is mit. Kezdésnek például itt vannak a lefoglalt tárgyak és felszerelések. Hiába a kiírás egyesek még így is megpróbálják behozni azon tárgyaikat, amik tiltva vannak. Van egy adag, ami már régóta le van foglalva, gazdája pedig nem nagyon akart visszatérni érte. Ezek közül talán az egyik legjobb állapotban lévő az a készlet, amit ott a sarokban porosodik. Acél kard, lándzsa, láncing meg egy igazán szemrevaló gyűrű.*
- Hát ezt valaki, csak úgy itt hagyta?* Kérdezi magától, de ő nyilván semmit nem tud arról, hogy miképpen került ide. Már akkor is itt volt, amikor legelsőnek lépte át a Sellőház küszöbét.*
- Na várjatok itt még egy kicsit!* Elszalad egy taligáért, amit kint hagy az ajtó előtt, majd belehordja ezeket a nem használt lomokat. Az őrök még készségesen az ajtót is kinyitják előtte. Amint mindennel megvan, fütyörészve indul el megkerülve az épületet a raktáruk felé.*
1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-09-17 12:56:39
Üzenet elküldve: 2021-09-17 12:56:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Új irányok //
*A kalandos életű, nagyigényű vendég gyorsan leváltja az ő társaságát az asztaléra és nem is akar jobban belefolyni Dalaf ügyeibe. Ha szükségük lesz rá, majd úgyis szólnak. Ekkor lát meg egy vörös hajú nőt, eddig még itt nem látta, de mindig van egy első alkalom. Úgy tűnik neki, mintha kicsit meg is torpanna, de ez sem feltétlen szokatlan, kivárja szépen. Mintha motyogna is magában, de azt a kellemes zene és az alap beszédzaj miatt nem érti. De idővel sem lép beljebb az ajtó környékéről, sőt, mintha az egyik őrhöz lépne. Ekkor teszi le a konyharuhát, mert bizony az őrök nem igazán szeretik, ha mással zargatják őket, mint ami a dolguk, a legtöbbször még akkor is zsémbesek. Ez most sincsen másképpen, a határozott bajusszal rendelkező fegyveres, eleinte megpróbál átnézni a nőn, akkor, amikor felé néz, sőt a mögötte lévő asztalt próbálja erősen nézni, de hiába, mert csak odalép. Az orra alá morog egyet, majd monoton hangon darálja.*
-Van önnél fegyver, amit le kíván adni? *Mutat az ajtó melletti fegyvertárolóra, neki az a dolga, hogy erre figyeljen.*
-Ha nincsen… *Nézi végig, mert nem igazán van olyan hely, talán csak a combok, ahova el tudna a tekintetek elől rejteni valamit is.*
-Akkor haladjon beljebb. *Lesegeti, mert nem akar bajba kerülni, a végén még Darelld meglátja, aztán lehordja, hogy szolgálat közben fecseg. Ekkor ér oda Carlotteia.*
-Üdvözlöm a Sellőházban! A lényegi dolgok errefelé vannak, az őrt sajnos még nem lehet kibérelni, de már dolgozunk rajta, mert volt már rá precedens. *Magyarázza kedves mosollyal, bár teljesen biztos benne, hogy nem ez zajlott itt az imént.*
*A kalandos életű, nagyigényű vendég gyorsan leváltja az ő társaságát az asztaléra és nem is akar jobban belefolyni Dalaf ügyeibe. Ha szükségük lesz rá, majd úgyis szólnak. Ekkor lát meg egy vörös hajú nőt, eddig még itt nem látta, de mindig van egy első alkalom. Úgy tűnik neki, mintha kicsit meg is torpanna, de ez sem feltétlen szokatlan, kivárja szépen. Mintha motyogna is magában, de azt a kellemes zene és az alap beszédzaj miatt nem érti. De idővel sem lép beljebb az ajtó környékéről, sőt, mintha az egyik őrhöz lépne. Ekkor teszi le a konyharuhát, mert bizony az őrök nem igazán szeretik, ha mással zargatják őket, mint ami a dolguk, a legtöbbször még akkor is zsémbesek. Ez most sincsen másképpen, a határozott bajusszal rendelkező fegyveres, eleinte megpróbál átnézni a nőn, akkor, amikor felé néz, sőt a mögötte lévő asztalt próbálja erősen nézni, de hiába, mert csak odalép. Az orra alá morog egyet, majd monoton hangon darálja.*
-Van önnél fegyver, amit le kíván adni? *Mutat az ajtó melletti fegyvertárolóra, neki az a dolga, hogy erre figyeljen.*
-Ha nincsen… *Nézi végig, mert nem igazán van olyan hely, talán csak a combok, ahova el tudna a tekintetek elől rejteni valamit is.*
-Akkor haladjon beljebb. *Lesegeti, mert nem akar bajba kerülni, a végén még Darelld meglátja, aztán lehordja, hogy szolgálat közben fecseg. Ekkor ér oda Carlotteia.*
-Üdvözlöm a Sellőházban! A lényegi dolgok errefelé vannak, az őrt sajnos még nem lehet kibérelni, de már dolgozunk rajta, mert volt már rá precedens. *Magyarázza kedves mosollyal, bár teljesen biztos benne, hogy nem ez zajlott itt az imént.*
1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-09-17 11:46:14
Üzenet elküldve: 2021-09-17 11:46:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 137
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Új irányok //
*Lábai az utca mocska után tengeri kavicsokon ropog és szem elé tárul a hatalmas épület. A Sellőház maga. Tetején körbe-körbe tekereg a sellő formájú forgó, mint aki a megfelelő irányon gondolkozik.
Talán már hosszú percek óta ott áll és bámulja a házat, ahová bekopogtatni készül. A lobogó szél rakoncátlanul cibálja a szoknyáját és vörös fürtjeit az arcába fújja. A légáram váratlanul délire fordul, így a szélforgó is végre egy irányba mutat. Ezt a lány jelnek veszi és határozottan lép egyet, majd még egyet előre. *
~ Egyik kötöttségből egy másikba hajtom magam? De másképp hogy boldogulnék? ~
*Végigpásztázza az épületet és eszébe jut Elgroon is, aki emlékei szerint közreműködött ebben az építkezésben. A festményét gondosan őrzi azóta is, nem mutatta egy árva léleknek sem. *
- Mozdulj már.
*Korholja csendben magát és egy nagy levegőt véve megteszi a maradék távolságot a ház bejáratáig. Büszkén kihúzza magát és leporol egy képzeletbeli szöszt a ruhájáról. Az utolsó métereken elbűvölő mosolyra húzza a száját. A cirádás ajtónál természetesen őr áll, így hozzá fordul először. *
- Üdv! A vezetőt, vagy a helyettesét keresem. Beszélnék vele, ha épp nem túl elfoglalt.
*Lábai az utca mocska után tengeri kavicsokon ropog és szem elé tárul a hatalmas épület. A Sellőház maga. Tetején körbe-körbe tekereg a sellő formájú forgó, mint aki a megfelelő irányon gondolkozik.
Talán már hosszú percek óta ott áll és bámulja a házat, ahová bekopogtatni készül. A lobogó szél rakoncátlanul cibálja a szoknyáját és vörös fürtjeit az arcába fújja. A légáram váratlanul délire fordul, így a szélforgó is végre egy irányba mutat. Ezt a lány jelnek veszi és határozottan lép egyet, majd még egyet előre. *
~ Egyik kötöttségből egy másikba hajtom magam? De másképp hogy boldogulnék? ~
*Végigpásztázza az épületet és eszébe jut Elgroon is, aki emlékei szerint közreműködött ebben az építkezésben. A festményét gondosan őrzi azóta is, nem mutatta egy árva léleknek sem. *
- Mozdulj már.
*Korholja csendben magát és egy nagy levegőt véve megteszi a maradék távolságot a ház bejáratáig. Büszkén kihúzza magát és leporol egy képzeletbeli szöszt a ruhájáról. Az utolsó métereken elbűvölő mosolyra húzza a száját. A cirádás ajtónál természetesen őr áll, így hozzá fordul először. *
- Üdv! A vezetőt, vagy a helyettesét keresem. Beszélnék vele, ha épp nem túl elfoglalt.
1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-09-09 21:08:10
Üzenet elküldve: 2021-09-09 21:08:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Háromláb mocsok alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Most, hogy sikerült felhúznia magát kiköveteli azt, hogy példát hozzon neki fel a vörös, ráadásul egyenesen saját magát.*
- Lepj meg!* Nehezen tudja elképzelni, hogy nem állna készen olyasmire, amit hallhat, de majd kiderül. A férfi hosszasan meséli történetét. Nixomia pedig csöndben hallgatja végig. Egyedül annyival töri meg a csendet, hogy tölt magának egy kis pezsgőt és azt kezdi el kortyolgatni. Elég hosszúra nyúlik a történet, amit mesélnek neki. Ha befejezte csöndben nézi még egy darabig, pedig valójában csak gondolkodik, de ami a szívén a száján, így nem is tartja vissza a gondolatait.*
- Szóval ez volna a te életed dióhéjban összefoglalva?* Már nem olyan mérges, de ez még nem jelent semmit.*
- Hát köcsög leszek, de ez van. Ostoba vagy! Mondhatni felelőtlenül ostoba. Ha olyan fontos volt az a gyermek, akkor mégis miért hagytad, hogy a nő lelépjen mindennel? Kiszolgáltatottá tetted a gyermeked. Nem az én dolgom, de te magadnak kerested a nyomorod. Legalábbis azt a nyomort, amit a gyermek után vállaltál. És még mielőtt nekem állnál, igen hallottam hírét az élőholtak támadásának meg a nagy lázadásnak, pestisnek és éhínségnek. Ezért sem tudom megérteni, hogy miért is hagytad elveszni a vagyonod. Más lett volna, ha nem lettél volna gyenge, ha olyan lettél volna, mint én.* Az élet senkit sem kímél és ezt Nixomia tudja a legjobban, nem is véletlen, hogy kapaszkodik mindenbe, ami az övé. Most pedig, hogy ezt elmondta vár. Türelmesen csöndesen vár valamire, ami hamarosan érkezni fog, de őt nem fogja meglepetésként érni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Most, hogy sikerült felhúznia magát kiköveteli azt, hogy példát hozzon neki fel a vörös, ráadásul egyenesen saját magát.*
- Lepj meg!* Nehezen tudja elképzelni, hogy nem állna készen olyasmire, amit hallhat, de majd kiderül. A férfi hosszasan meséli történetét. Nixomia pedig csöndben hallgatja végig. Egyedül annyival töri meg a csendet, hogy tölt magának egy kis pezsgőt és azt kezdi el kortyolgatni. Elég hosszúra nyúlik a történet, amit mesélnek neki. Ha befejezte csöndben nézi még egy darabig, pedig valójában csak gondolkodik, de ami a szívén a száján, így nem is tartja vissza a gondolatait.*
- Szóval ez volna a te életed dióhéjban összefoglalva?* Már nem olyan mérges, de ez még nem jelent semmit.*
- Hát köcsög leszek, de ez van. Ostoba vagy! Mondhatni felelőtlenül ostoba. Ha olyan fontos volt az a gyermek, akkor mégis miért hagytad, hogy a nő lelépjen mindennel? Kiszolgáltatottá tetted a gyermeked. Nem az én dolgom, de te magadnak kerested a nyomorod. Legalábbis azt a nyomort, amit a gyermek után vállaltál. És még mielőtt nekem állnál, igen hallottam hírét az élőholtak támadásának meg a nagy lázadásnak, pestisnek és éhínségnek. Ezért sem tudom megérteni, hogy miért is hagytad elveszni a vagyonod. Más lett volna, ha nem lettél volna gyenge, ha olyan lettél volna, mint én.* Az élet senkit sem kímél és ezt Nixomia tudja a legjobban, nem is véletlen, hogy kapaszkodik mindenbe, ami az övé. Most pedig, hogy ezt elmondta vár. Türelmesen csöndesen vár valamire, ami hamarosan érkezni fog, de őt nem fogja meglepetésként érni.*
1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-09-09 19:57:21
Üzenet elküldve: 2021-09-09 19:57:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Háromláb mocsok alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dalaf a fejébe vette, hogy helyrebillenti a nő fejét, még akkor is, ha az már az elején is tudta, hogy nem lesz békés menet. Talán Sellőként nem a legokosabb ötlet igazságokat elárulni a saját életükről, sőt mintha ez valami kőbe vésett szabály is lenne a vörösnél, de hát ha egyszer az ordibáló nőnek rá kell jönnie nem körülötte forog a világ, akkor rá kell jönnie. *
- A történetem nem az öné, nem hasonlítanám hozzá, de garantálom, hogy nem áll erre készen. Nagyon szegény családból származom, olyanból, ahol kitették a testvéremet a templom ajtaja elé, mert hárman is állandóan éheztünk. Szinte még gyerek voltam amikor elkezdtem dolgozni. Akkoriban még semmi közöm nem volt ehhez az iparhoz. Minden kétkezi munkát elvállaltam amit csak tudtam. Tudok szabni, mezőn dolgozni, házat építeni, mosni és talán többet is, ha megfizetnek érte. Tinédzser korom végén azt hittem megtaláltam az igazit, nem látott még olyan őrülten szerelmes férfit, mint én voltam. Ő gyönyörű volt és vad, játékos, csupa mosoly nen beszélve arról mennyire lenyűgözött mindenkit akivel valaha is beszélt. Az a nő hosszú, hosszú évekig a feleségem volt és én mindent megteremtettem neki, mellette álltam és szerettem. A saját kezemmel építettem fel a házunkat, mellette dolgozni jártam, főztem amikor csak tudtam és gyermeket vállaltam vele. Soha nem éreztem olyan önfeledt boldogságot, mint abban a pillanatban, amikor a kezemben tartottam a világ legtisztább, legapróbb kis csodáját. Azonban feleségem elhagyott engem és a csecsemő korú lányunkat, mert idézem ő nem való anyának sem feleségnek. Oh és ha már itt tartunk, mindenemet elvette, mindent amiért valaha megdolgoztam az övé lett. Tudja mi a legnevetségesebb? Hogy nem érdekelt abból a pénzből semmi, ami az övé lett, engem az tört darabokra, hogy többé már nem volt másik felem. Mindazok után, ami történt a mai napig életem egyetlen szerelmének hívom őt, valószínűleg én sem vagyok normális. A fizetésem nem ért semmit, még akkor sem, ha legalább az anyám háza a fejünk felett maradt. Gondolom sosem lopott még tejet egy csecsemőnek, mert kirúgták azzal az indokkal, hogy nem tudott két napon át folyamatosan dolgozni? Azért lettem örömfiú, nem sokkal később egy olyan helyen, ami közel sem hasonlított ehhez, hogy eltarthassam a lányomat és az élete része lehessek, hogy megóvhassam őtés mindent megadhassak neki. A lányom már olvasni tud. Talán nekem nincsen efajta drága kabátom vagy lehetőségem, hogy tengeri csemegékre szórjam a pénzem, de jobb ember vagyok, mint akinek valaha is gondolhatott vagy egyáltalán képes lenne. Ideje megtanulnia, hogy az élet nem a csecsebecsékről szól, nem mindenki számára. Az élet piszok nehéz és senkit nem érdekel mi van veled, mert mindenki magával törődik és azzal ami boldoggá teszi. Soha nem érdekelt ez a sok díszes rongy ami mindkettőnkön virít. Tudja mi baromi érdekes így belegondolva? Elhagyott az egyetlen nő, akire vágytam és most abból élek, hogy más nők vágynak rám. Ez a szakma mindig emlékeztet arra, hogy legalább nekem az idejáró emberek többségével szemben van családom és hogy végül meztelenül senkinek sem számít a története. Nem vagyok, már kölyök Nixomia. A történetem pedig nem ér a tiédnél kevesebbet. Szerettem, túléltem, én is megmentetten egy életet, az évek során túl sokat áldoztam, önmagamból is és megtanultam milyen kiájulni egy ágyon szemernyi fajta nehéz nap után. Talán nem tart semmire, de már elkésett azzal, hogy ez érdekeljen. Engem már csak az érdekel, hogy az emberek őszinték legyenek, mert minden más másokat bánt és ideje végre rájönni, hogy hol rejtőzik a boldogság. Lehet, hogy több út is van hozzá, de szerintem te rossz úton jársz felé *A férfinak fogalma sincs mit is gondol róla ezekután a nő, idiótának tartja amiatt kit szeretett vagy tán lenézi mert a saját lányát tartja az élete egyetlen értékének. Szánja az élete, vagy gyűlöli a világnézete végett. Kitudja talán még az is megtörténhet, hogy elgondolkodott a mondottakon, becsüli már valamire a Sellőt. Dalaf az évek során teljesen más emberré vált, mint aki az esküvője napján volt. Az a férfi most sírna és üvöltözött volna, az aki viszont most ennél az asztalnál ül, csak kiüresedett tekintettel bámul maga elé. Nemsokára egy futó mosoly suhan át az arcán, mely az élete boldog pillanatainak szól. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dalaf a fejébe vette, hogy helyrebillenti a nő fejét, még akkor is, ha az már az elején is tudta, hogy nem lesz békés menet. Talán Sellőként nem a legokosabb ötlet igazságokat elárulni a saját életükről, sőt mintha ez valami kőbe vésett szabály is lenne a vörösnél, de hát ha egyszer az ordibáló nőnek rá kell jönnie nem körülötte forog a világ, akkor rá kell jönnie. *
- A történetem nem az öné, nem hasonlítanám hozzá, de garantálom, hogy nem áll erre készen. Nagyon szegény családból származom, olyanból, ahol kitették a testvéremet a templom ajtaja elé, mert hárman is állandóan éheztünk. Szinte még gyerek voltam amikor elkezdtem dolgozni. Akkoriban még semmi közöm nem volt ehhez az iparhoz. Minden kétkezi munkát elvállaltam amit csak tudtam. Tudok szabni, mezőn dolgozni, házat építeni, mosni és talán többet is, ha megfizetnek érte. Tinédzser korom végén azt hittem megtaláltam az igazit, nem látott még olyan őrülten szerelmes férfit, mint én voltam. Ő gyönyörű volt és vad, játékos, csupa mosoly nen beszélve arról mennyire lenyűgözött mindenkit akivel valaha is beszélt. Az a nő hosszú, hosszú évekig a feleségem volt és én mindent megteremtettem neki, mellette álltam és szerettem. A saját kezemmel építettem fel a házunkat, mellette dolgozni jártam, főztem amikor csak tudtam és gyermeket vállaltam vele. Soha nem éreztem olyan önfeledt boldogságot, mint abban a pillanatban, amikor a kezemben tartottam a világ legtisztább, legapróbb kis csodáját. Azonban feleségem elhagyott engem és a csecsemő korú lányunkat, mert idézem ő nem való anyának sem feleségnek. Oh és ha már itt tartunk, mindenemet elvette, mindent amiért valaha megdolgoztam az övé lett. Tudja mi a legnevetségesebb? Hogy nem érdekelt abból a pénzből semmi, ami az övé lett, engem az tört darabokra, hogy többé már nem volt másik felem. Mindazok után, ami történt a mai napig életem egyetlen szerelmének hívom őt, valószínűleg én sem vagyok normális. A fizetésem nem ért semmit, még akkor sem, ha legalább az anyám háza a fejünk felett maradt. Gondolom sosem lopott még tejet egy csecsemőnek, mert kirúgták azzal az indokkal, hogy nem tudott két napon át folyamatosan dolgozni? Azért lettem örömfiú, nem sokkal később egy olyan helyen, ami közel sem hasonlított ehhez, hogy eltarthassam a lányomat és az élete része lehessek, hogy megóvhassam őtés mindent megadhassak neki. A lányom már olvasni tud. Talán nekem nincsen efajta drága kabátom vagy lehetőségem, hogy tengeri csemegékre szórjam a pénzem, de jobb ember vagyok, mint akinek valaha is gondolhatott vagy egyáltalán képes lenne. Ideje megtanulnia, hogy az élet nem a csecsebecsékről szól, nem mindenki számára. Az élet piszok nehéz és senkit nem érdekel mi van veled, mert mindenki magával törődik és azzal ami boldoggá teszi. Soha nem érdekelt ez a sok díszes rongy ami mindkettőnkön virít. Tudja mi baromi érdekes így belegondolva? Elhagyott az egyetlen nő, akire vágytam és most abból élek, hogy más nők vágynak rám. Ez a szakma mindig emlékeztet arra, hogy legalább nekem az idejáró emberek többségével szemben van családom és hogy végül meztelenül senkinek sem számít a története. Nem vagyok, már kölyök Nixomia. A történetem pedig nem ér a tiédnél kevesebbet. Szerettem, túléltem, én is megmentetten egy életet, az évek során túl sokat áldoztam, önmagamból is és megtanultam milyen kiájulni egy ágyon szemernyi fajta nehéz nap után. Talán nem tart semmire, de már elkésett azzal, hogy ez érdekeljen. Engem már csak az érdekel, hogy az emberek őszinték legyenek, mert minden más másokat bánt és ideje végre rájönni, hogy hol rejtőzik a boldogság. Lehet, hogy több út is van hozzá, de szerintem te rossz úton jársz felé *A férfinak fogalma sincs mit is gondol róla ezekután a nő, idiótának tartja amiatt kit szeretett vagy tán lenézi mert a saját lányát tartja az élete egyetlen értékének. Szánja az élete, vagy gyűlöli a világnézete végett. Kitudja talán még az is megtörténhet, hogy elgondolkodott a mondottakon, becsüli már valamire a Sellőt. Dalaf az évek során teljesen más emberré vált, mint aki az esküvője napján volt. Az a férfi most sírna és üvöltözött volna, az aki viszont most ennél az asztalnál ül, csak kiüresedett tekintettel bámul maga elé. Nemsokára egy futó mosoly suhan át az arcán, mely az élete boldog pillanatainak szól. *
1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-09-08 20:58:10
Üzenet elküldve: 2021-09-08 20:58:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Háromláb mocsok alatt//
* Dalafnak most a nyakába zúdult a sok jó. Most már tudja, hogy Nixomiának mi a baja, ráadásul most nem is rá mérges a szőke. Erre mit csinál most a vörös? Hát ezt a dühöt szépen átirányítja magára. Dühtől torz arccal fordul oda hozzá, amikor az szépen megpróbálja beadni neki, hogy itt a "közönséges" embereknek is legalább olyan izgalmas meg fájdalmas a történetük, mint neki. Lényegében megpróbálja az Ő érdemeit lekicsinyíteni.*
- Nem hiszem! Már, hogy lenne az itt lévőknek olyan története ami felérne az ENYÉMHEZ?!?! Mondjuk neked! Gyerünk, akkor hát! Halljam mi az, amit az ÉN vadászatomhoz tudnál hasonlítani?* Már csak a gondolat is felháborítja, hogy egy sellő vagy szolgáló itt olyat cselekedet volna, amit ő. Egy őrről elhinné, hogy akár még harcot az élőholtakkal is. Az már dicsőség, de egy olyan személy, aki nem a fegyverével szerez magán történetet, na azt már nem. Rá se bír nézni az ételre hirtelenjében, annyira feldühítette ez, amit hallott. Most már hallania kell a férfi válaszát. Parázsló zöld szemeit le sem veszi róla, úgy várja, hogy belekezdjen Dalaf.*
* Dalafnak most a nyakába zúdult a sok jó. Most már tudja, hogy Nixomiának mi a baja, ráadásul most nem is rá mérges a szőke. Erre mit csinál most a vörös? Hát ezt a dühöt szépen átirányítja magára. Dühtől torz arccal fordul oda hozzá, amikor az szépen megpróbálja beadni neki, hogy itt a "közönséges" embereknek is legalább olyan izgalmas meg fájdalmas a történetük, mint neki. Lényegében megpróbálja az Ő érdemeit lekicsinyíteni.*
- Nem hiszem! Már, hogy lenne az itt lévőknek olyan története ami felérne az ENYÉMHEZ?!?! Mondjuk neked! Gyerünk, akkor hát! Halljam mi az, amit az ÉN vadászatomhoz tudnál hasonlítani?* Már csak a gondolat is felháborítja, hogy egy sellő vagy szolgáló itt olyat cselekedet volna, amit ő. Egy őrről elhinné, hogy akár még harcot az élőholtakkal is. Az már dicsőség, de egy olyan személy, aki nem a fegyverével szerez magán történetet, na azt már nem. Rá se bír nézni az ételre hirtelenjében, annyira feldühítette ez, amit hallott. Most már hallania kell a férfi válaszát. Parázsló zöld szemeit le sem veszi róla, úgy várja, hogy belekezdjen Dalaf.*
1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-09-05 20:07:03
Üzenet elküldve: 2021-09-05 20:07:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Háromláb mocsok alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dalaf tudta mi vár rá mikor neki kezdett a kis beszédének, de hát mindenre ő sem számíthatott. Azt már sejtette egy ideje, hogy vadászat felől jöhetett a szőkeség, de az árulás igazán meglepi őt így hirtelen. Pedig még majdnem beszélt a másokkal eltöltött emlékekről és a barátságról is, még jó, hogy nem tette, máskülönben lehet itt fojtják meg. A nő kiborulása sorait a sietősen távozó vendégek és sellők követik, a vörös pedig, csak áll ott, az őrök felé pillantgatva, hogy némán jelezze nem lesz itt semmi gond, az ő vendége, megoldja. Csak egy egyszerű hisztériás nő, jutott ki már neki ebből bőven. *
- Nem akarom alá értékelni mindazt amit megélt, de higgye el a Sellőházban tartózkodó bármely személy képes lenne hasonlóan szörnyű, izgalmas vagy fájdalmas történeteket mesélni a saját életéről. Szerintem a lényeg az, hogy magunkkal rendezzük le az emlékeinket. Legyen magára büszke, hiszen rászolgált. Nixomia tudom, hogy azt hiszi egy kölyök vagyok, aki egész életében efféle drága ruhákat hordott és „könnyű” munkát dolgozott, de téved. Nem maga az egyetlen kettőnk közül, aki tud varrni, árulták el vagy nem fürdött már nem egyszer akár hatokig. A Sellők dolga az, hogy mindent megadjanak a vendégnek amire az vágyik, ehhez szerintem minden itt dolgozó egy másik személyiséget épített fel, hogy a lehető legszórakoztatóbbak és alázatosabbak legyünk. Az alázatosságommal bevallom vannak már egy ideje gondjaim, de mindenki besokall egy idő után. Ha pedig néha úgy érzem na ez amiben most élek szar, de úgy igazán, akkor eszembe jut hogy még magácskánál is szarabbakat éltem meg azelőtt. Azt mondom igyunk arra, hogy túléltük a történeteinket és hogy talán eláshatjuk a csatabárdot! Egészségére!
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dalaf tudta mi vár rá mikor neki kezdett a kis beszédének, de hát mindenre ő sem számíthatott. Azt már sejtette egy ideje, hogy vadászat felől jöhetett a szőkeség, de az árulás igazán meglepi őt így hirtelen. Pedig még majdnem beszélt a másokkal eltöltött emlékekről és a barátságról is, még jó, hogy nem tette, máskülönben lehet itt fojtják meg. A nő kiborulása sorait a sietősen távozó vendégek és sellők követik, a vörös pedig, csak áll ott, az őrök felé pillantgatva, hogy némán jelezze nem lesz itt semmi gond, az ő vendége, megoldja. Csak egy egyszerű hisztériás nő, jutott ki már neki ebből bőven. *
- Nem akarom alá értékelni mindazt amit megélt, de higgye el a Sellőházban tartózkodó bármely személy képes lenne hasonlóan szörnyű, izgalmas vagy fájdalmas történeteket mesélni a saját életéről. Szerintem a lényeg az, hogy magunkkal rendezzük le az emlékeinket. Legyen magára büszke, hiszen rászolgált. Nixomia tudom, hogy azt hiszi egy kölyök vagyok, aki egész életében efféle drága ruhákat hordott és „könnyű” munkát dolgozott, de téved. Nem maga az egyetlen kettőnk közül, aki tud varrni, árulták el vagy nem fürdött már nem egyszer akár hatokig. A Sellők dolga az, hogy mindent megadjanak a vendégnek amire az vágyik, ehhez szerintem minden itt dolgozó egy másik személyiséget épített fel, hogy a lehető legszórakoztatóbbak és alázatosabbak legyünk. Az alázatosságommal bevallom vannak már egy ideje gondjaim, de mindenki besokall egy idő után. Ha pedig néha úgy érzem na ez amiben most élek szar, de úgy igazán, akkor eszembe jut hogy még magácskánál is szarabbakat éltem meg azelőtt. Azt mondom igyunk arra, hogy túléltük a történeteinket és hogy talán eláshatjuk a csatabárdot! Egészségére!
1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-09-04 21:44:47
Üzenet elküldve: 2021-09-04 21:44:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Háromláb mocsok alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A pultos kellően segítőkész a kiválasztási folyamatban. Megerősíti azon gondolatát is, miszerint a pezsgő jó volna. Sajnos társaságát nem sokáig élvezheti, mármint a pultos az övét, mert hamar elrobog az asztalokhoz, ahol nagyot kell csalódnia az ücsörgőkben. Viszont legalább az étel meg az ital hamar kiérkezik. Sajnos a plusz poharakra nem lesz szükség, mert egy ilyen bandát biztos nem fog itatni a saját pénzén. Fáradtan szabadítja meg a dugótól a formás üveget.*
- Elvégre ünnepelek vagy mi.* Tölti tele poharát, hogy megízlelje az italt.*
- Ez legalább nem okozott csalódást.* A vörös is csatlakozik mellé, miután minden felkerült a helyére. Elég bátor egy elf azt meg kell hagyni, mert ami a szívén az a száján. Keserűen elmosolyodik a hallottakra, amikben talán van is igazság. Talán. Az indulatok fokozatosan uralkodnak el rajta, és most kivételesen nem Dalaf a dühe kiváltója, vagyis ő az, de csak az dühíti, ami mondandójában van.*
- Szóval arra vagy kíváncsi, hogy miért nem repkedtem a boldogságtól? Tessék itt van az oka. Nézd csak meg!* Tartja elé mind a két tenyerét, amik eléggé megviseltek. Bőrkeményedések és sebek tarkítják. Sok helyen ki van dörzsölődve vagy éppen marva a sótól.*
- A két kezemmel vadásztam le ennek a szőrmének a tulajdonosát. A saját csapattársaim is ellenem fordultak a vadászat során. Még a haszontalanok is, de engem nem törtek meg. Össze vertek kézi tusában, de nem törtek meg. A nomádoknak akarták adni a kincsem, amit én találtam és ezért még kést is fogtak rám, de én nem törtem meg. Legyőztem egy veszedelmes ragadozót és megmentettem akkor az egyik társam életét, de semmi hálát nem kaptam érte. Itt van! Itt a bizonyíték is.* Zsebébe túr és a djh'Ibou metszőfogát kirakja az asztalra.* Ott voltam a bikánál is, amikor le kellett teríteni. Én ejtettem rajta a sebet, amit miatt végezhetett vele az a nyomorult barbár. Még a málhást állatott is, csak én vittem. Én, én és én. Még ezt a nyomorult kabátot is nekem kellett egyedül megcsinálnom. Mind a két segítségem cserben hagyott, de én nem hátráltam meg. Szerinted milyen nehéz volt kikészíteni a vastag prémjét ennek a kabát anyagának? Aztán meg egyedül kivágni és kabátot szabni belőle? Ez mind én, én és én voltam.* Csap idegesen az asztal szélére.* Most meg már tisztességesen el sem tudom mesélni ezt itt senkinek. Hát mit ér ez a sok minden így? A vesződés?* Teljesen ki van akadva szegény mindenkire. Mondjuk mire véget ér a hisztériás rohama az asztalnál már csak ketten maradtak.*
- Na persze nem egy ilyen helyre kellett volna jönni, de nekem is kijár a luxus meg a kényelem a hónapok óta tartó nélkülözés után.*Valószínűleg most már egyértelmű, hogy valóban lényeges dolog ez számára, ahogy a tárgyal birtoklása is. Elvégre nem véletlenül hurcolta ezt a sok dolgot le most. Na meg, ha igaz amit mondott, akkor a pusztán is volt a kapzsisága miatt baja.*
- Legalább a kaja jó.* Jegyzi meg így a végére, mert jobb híján elkezdi a tengeri herkentyűket pusztítani. Kell is, hogy lenyugodjon, mert az egy dolog, hogy több vendég is felfigyelt rá, de már az őrök is elég sűrűn pillantgatnak az irányába. A balhét meg senki sem szereti, pedig most lenne kedve egy jó kis bunyóra. Na mindegy, marad inkább a vacsora.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A pultos kellően segítőkész a kiválasztási folyamatban. Megerősíti azon gondolatát is, miszerint a pezsgő jó volna. Sajnos társaságát nem sokáig élvezheti, mármint a pultos az övét, mert hamar elrobog az asztalokhoz, ahol nagyot kell csalódnia az ücsörgőkben. Viszont legalább az étel meg az ital hamar kiérkezik. Sajnos a plusz poharakra nem lesz szükség, mert egy ilyen bandát biztos nem fog itatni a saját pénzén. Fáradtan szabadítja meg a dugótól a formás üveget.*
- Elvégre ünnepelek vagy mi.* Tölti tele poharát, hogy megízlelje az italt.*
- Ez legalább nem okozott csalódást.* A vörös is csatlakozik mellé, miután minden felkerült a helyére. Elég bátor egy elf azt meg kell hagyni, mert ami a szívén az a száján. Keserűen elmosolyodik a hallottakra, amikben talán van is igazság. Talán. Az indulatok fokozatosan uralkodnak el rajta, és most kivételesen nem Dalaf a dühe kiváltója, vagyis ő az, de csak az dühíti, ami mondandójában van.*
- Szóval arra vagy kíváncsi, hogy miért nem repkedtem a boldogságtól? Tessék itt van az oka. Nézd csak meg!* Tartja elé mind a két tenyerét, amik eléggé megviseltek. Bőrkeményedések és sebek tarkítják. Sok helyen ki van dörzsölődve vagy éppen marva a sótól.*
- A két kezemmel vadásztam le ennek a szőrmének a tulajdonosát. A saját csapattársaim is ellenem fordultak a vadászat során. Még a haszontalanok is, de engem nem törtek meg. Össze vertek kézi tusában, de nem törtek meg. A nomádoknak akarták adni a kincsem, amit én találtam és ezért még kést is fogtak rám, de én nem törtem meg. Legyőztem egy veszedelmes ragadozót és megmentettem akkor az egyik társam életét, de semmi hálát nem kaptam érte. Itt van! Itt a bizonyíték is.* Zsebébe túr és a djh'Ibou metszőfogát kirakja az asztalra.* Ott voltam a bikánál is, amikor le kellett teríteni. Én ejtettem rajta a sebet, amit miatt végezhetett vele az a nyomorult barbár. Még a málhást állatott is, csak én vittem. Én, én és én. Még ezt a nyomorult kabátot is nekem kellett egyedül megcsinálnom. Mind a két segítségem cserben hagyott, de én nem hátráltam meg. Szerinted milyen nehéz volt kikészíteni a vastag prémjét ennek a kabát anyagának? Aztán meg egyedül kivágni és kabátot szabni belőle? Ez mind én, én és én voltam.* Csap idegesen az asztal szélére.* Most meg már tisztességesen el sem tudom mesélni ezt itt senkinek. Hát mit ér ez a sok minden így? A vesződés?* Teljesen ki van akadva szegény mindenkire. Mondjuk mire véget ér a hisztériás rohama az asztalnál már csak ketten maradtak.*
- Na persze nem egy ilyen helyre kellett volna jönni, de nekem is kijár a luxus meg a kényelem a hónapok óta tartó nélkülözés után.*Valószínűleg most már egyértelmű, hogy valóban lényeges dolog ez számára, ahogy a tárgyal birtoklása is. Elvégre nem véletlenül hurcolta ezt a sok dolgot le most. Na meg, ha igaz amit mondott, akkor a pusztán is volt a kapzsisága miatt baja.*
- Legalább a kaja jó.* Jegyzi meg így a végére, mert jobb híján elkezdi a tengeri herkentyűket pusztítani. Kell is, hogy lenyugodjon, mert az egy dolog, hogy több vendég is felfigyelt rá, de már az őrök is elég sűrűn pillantgatnak az irányába. A balhét meg senki sem szereti, pedig most lenne kedve egy jó kis bunyóra. Na mindegy, marad inkább a vacsora.*
1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-09-04 08:28:32
Üzenet elküldve: 2021-09-04 08:28:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kiszolgálás is//
*Bizony a vendég nem fogja vissza magát a rendelés során sem. De hát látott ő már éhes embert, sőt jó párszor saját maga is volt az, így ezt a sok szinte őrültnek tűnő vágyat igazán megtudja érteni. Egyszerre hiányzik az ember szájából minden íz és a gyomor hosszú ideje tartó fájdalma feneketlennek tűnhet, hagy egyen hát egy jót a szőke, ha attól boldogabb lesz. *
- Nem tűnt nehéznek, a karomban is feltudom vinni, csak üsse ki magát eléggé ahhoz, hogy ne makacskodjon. *Dalaf noha nem mondja ki, de már azért van rutinja az ágyba cipeléssel. Bár egy nyolc evéssel valamelyest ez könnyebb móka mint egy őrült, felnőtt nővel, de biztosan megtudná oldani. Volt már rosszabb vendége is. Ha kivitték a tálcákat az asztalig és Carlotte is visszament a dolgára óvatosan leül a bosszús nő mellé és olyat tesz amihez nem hitte, hogy ma még lesz bátorsága. *
- Megfogom én még ezt bánni, de nem igazán érdekel, mert elakarom mondani. Győzött az életben Nixomia, van pénze, kalandja, szépsége és kitudja még milye. Nem értem miért nem boldog. Miért érzi annak szükségét, hogy hallja mások álmélkodását, dicséretét? Magára vett egy túl meleg kabátot, csakhogy megmutassa ezeknek az embereknek. Természetünknél fogva mindig többre és többre vágyunk és persze ki vagyok én, hogy tanácsokat osztogassak, de időnként meg kellene állnia és rájönnie mennyire szerencsés. Az évek során annyi emberrel találkoztam aki hajszolta a boldogságot, mert nem tudta a saját életében megtalálni. Ne váljon ilyenné! Valószínűleg sokkal több van magában, mint amit én most csak kapizsgálni is tudok, de határozottan nem tűnik boldognak. Az efféle történetek éltetésétől pedig alig pár pillanatig lehet az. Becsülje meg az emlékeit, de érdemes emlékezni, hogy az élet nem egy regény. Vagy talán, csak én vagyok unalmas, hogy nem vágyok óriási dolgokra. Azonban én ha innen a saját ágyamba érek, nagyon boldog vagyok. Most elzavar?
*Bizony a vendég nem fogja vissza magát a rendelés során sem. De hát látott ő már éhes embert, sőt jó párszor saját maga is volt az, így ezt a sok szinte őrültnek tűnő vágyat igazán megtudja érteni. Egyszerre hiányzik az ember szájából minden íz és a gyomor hosszú ideje tartó fájdalma feneketlennek tűnhet, hagy egyen hát egy jót a szőke, ha attól boldogabb lesz. *
- Nem tűnt nehéznek, a karomban is feltudom vinni, csak üsse ki magát eléggé ahhoz, hogy ne makacskodjon. *Dalaf noha nem mondja ki, de már azért van rutinja az ágyba cipeléssel. Bár egy nyolc evéssel valamelyest ez könnyebb móka mint egy őrült, felnőtt nővel, de biztosan megtudná oldani. Volt már rosszabb vendége is. Ha kivitték a tálcákat az asztalig és Carlotte is visszament a dolgára óvatosan leül a bosszús nő mellé és olyat tesz amihez nem hitte, hogy ma még lesz bátorsága. *
- Megfogom én még ezt bánni, de nem igazán érdekel, mert elakarom mondani. Győzött az életben Nixomia, van pénze, kalandja, szépsége és kitudja még milye. Nem értem miért nem boldog. Miért érzi annak szükségét, hogy hallja mások álmélkodását, dicséretét? Magára vett egy túl meleg kabátot, csakhogy megmutassa ezeknek az embereknek. Természetünknél fogva mindig többre és többre vágyunk és persze ki vagyok én, hogy tanácsokat osztogassak, de időnként meg kellene állnia és rájönnie mennyire szerencsés. Az évek során annyi emberrel találkoztam aki hajszolta a boldogságot, mert nem tudta a saját életében megtalálni. Ne váljon ilyenné! Valószínűleg sokkal több van magában, mint amit én most csak kapizsgálni is tudok, de határozottan nem tűnik boldognak. Az efféle történetek éltetésétől pedig alig pár pillanatig lehet az. Becsülje meg az emlékeit, de érdemes emlékezni, hogy az élet nem egy regény. Vagy talán, csak én vagyok unalmas, hogy nem vágyok óriási dolgokra. Azonban én ha innen a saját ágyamba érek, nagyon boldog vagyok. Most elzavar?
1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-09-03 10:15:12
Üzenet elküldve: 2021-09-03 10:15:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A kiszolgálás is //
*Természetesen itt a vendég óhaja a minden, így, ha tömött asztalnál kívánja elfogyasztani a vacsorát a nő, akkor oda terít neki. Mikor a nő elsorolja milyen alkoholokkal szeretne érintkezni a szája kicsit megilletődik, reményei szerint nem egyedül akarja elfogyasztani mindezt, a társasági asztalból legalábbis ezt vonja le. ~Mert ha ezt mind ő maga húzza le, akkor segíthetek majd a szobájába cipelni is. ~ Mosolyog előzékenyen, mert megértené persze azt is, egy nőnek is kell néha a kikapcsolódás és ha ezt azzal éri el, hogy csatak részegre issza magát, akkor azzal. Nem az ő tiszte megítélni, kinek mi a jó, csak tudja az magától is, hogy jólesik neki avagy sem.*
-A pezsgő jó választás a poliphoz. *Fel is tesz a pultra egy üveggel. Maga a borítás is igazán előkelő benyomást kelt, ahogy a félig áttetsző üvegben megmozdulnak felfelé a buborékok, mint sok apró gyöngy. Tesz mellé kristálypoharakat, többet is, mert nem tudni hányfelé szeretné kínálni, egy másik tálcára kikerül a rum is, amit szintén körbe rak feles poharakkal. Majd előkerül, hogy levest is szeretne a vendég, még hozzá csípős paprikával meg desszertet is, azt is rábízza. Ki is derül, hogy bizony mi is ennek a nagy kívánósságnak az oka. Mindjárt rendel is a nőnek egy tányért sütőtök krémlevest, bár, hogy ahhoz, hogy megy a csípős paprika azt nem tudja. Mindenesetre mellé rakja, miután megszórta tökmaggal a tetejét. Mert hát itt nem akármilyen gulyást vagy pincelevest szoktak készíteni a finnyás vendégeknek. Egy Habos csókot is rendel, ami egy csokis pohárkrém mentával és csoki öntöttel a tetején, némi ostyával megtűzdelve. Miután felvette a vendég rendelését és elő is készült, utána tud foglalkozni Dalaffal is.*
-Fehérbor. *Teszi ki az iméntiekhez képest igen egyszerű rendelést a pultra. A segítségre felcsillan a szeme, mert hát van már vagy három négy tálca a pulton, amit a nőnek kéne kivinni, aztán még a hús itt sincsen.*
-A polipot meg a rumot és a pezsgős tálcát is kérlek. Azt hiszem ma meg sem fog tudni mozdulni a vendéged, ha ezt mind megeszi, vagy csak a felét is… Majd szólj, ha kell segítség a … felfelé úthoz. *Céloz arra, hogy bizony lehet a vendég itt fog ezektől a padlón kidőlni. Bár nem ő maga fog segíteni nyilván, csak szerez neki még egy támaszt.*
-Oh… és itt a leves is, paprikával ahogy kérte, bár nem tudom valóban beletöri-e… *Von vállat, nem minden sikerülhet tökéletesen.*
*Természetesen itt a vendég óhaja a minden, így, ha tömött asztalnál kívánja elfogyasztani a vacsorát a nő, akkor oda terít neki. Mikor a nő elsorolja milyen alkoholokkal szeretne érintkezni a szája kicsit megilletődik, reményei szerint nem egyedül akarja elfogyasztani mindezt, a társasági asztalból legalábbis ezt vonja le. ~Mert ha ezt mind ő maga húzza le, akkor segíthetek majd a szobájába cipelni is. ~ Mosolyog előzékenyen, mert megértené persze azt is, egy nőnek is kell néha a kikapcsolódás és ha ezt azzal éri el, hogy csatak részegre issza magát, akkor azzal. Nem az ő tiszte megítélni, kinek mi a jó, csak tudja az magától is, hogy jólesik neki avagy sem.*
-A pezsgő jó választás a poliphoz. *Fel is tesz a pultra egy üveggel. Maga a borítás is igazán előkelő benyomást kelt, ahogy a félig áttetsző üvegben megmozdulnak felfelé a buborékok, mint sok apró gyöngy. Tesz mellé kristálypoharakat, többet is, mert nem tudni hányfelé szeretné kínálni, egy másik tálcára kikerül a rum is, amit szintén körbe rak feles poharakkal. Majd előkerül, hogy levest is szeretne a vendég, még hozzá csípős paprikával meg desszertet is, azt is rábízza. Ki is derül, hogy bizony mi is ennek a nagy kívánósságnak az oka. Mindjárt rendel is a nőnek egy tányért sütőtök krémlevest, bár, hogy ahhoz, hogy megy a csípős paprika azt nem tudja. Mindenesetre mellé rakja, miután megszórta tökmaggal a tetejét. Mert hát itt nem akármilyen gulyást vagy pincelevest szoktak készíteni a finnyás vendégeknek. Egy Habos csókot is rendel, ami egy csokis pohárkrém mentával és csoki öntöttel a tetején, némi ostyával megtűzdelve. Miután felvette a vendég rendelését és elő is készült, utána tud foglalkozni Dalaffal is.*
-Fehérbor. *Teszi ki az iméntiekhez képest igen egyszerű rendelést a pultra. A segítségre felcsillan a szeme, mert hát van már vagy három négy tálca a pulton, amit a nőnek kéne kivinni, aztán még a hús itt sincsen.*
-A polipot meg a rumot és a pezsgős tálcát is kérlek. Azt hiszem ma meg sem fog tudni mozdulni a vendéged, ha ezt mind megeszi, vagy csak a felét is… Majd szólj, ha kell segítség a … felfelé úthoz. *Céloz arra, hogy bizony lehet a vendég itt fog ezektől a padlón kidőlni. Bár nem ő maga fog segíteni nyilván, csak szerez neki még egy támaszt.*
-Oh… és itt a leves is, paprikával ahogy kérte, bár nem tudom valóban beletöri-e… *Von vállat, nem minden sikerülhet tökéletesen.*
1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-08-29 16:17:35
Üzenet elküldve: 2021-08-29 16:17:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Háromláb mocsok alatt//
// A kiszolgálás is //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Nem, nem. Nekem jó az az asztal is.* Ragaszkodik a tömött asztalhoz, elvégre ott tud kibontakozni majd.*
- Semmiképpen sem kérek édeset. Valami testes szárazat szeretnék a húshoz, amit hoztam. A nyolckarúhoz jó lesz egy palack pezsgőt kérnék. Elvégre ünnepelek. Töménynek meg jöhet egy palack abból jó kis Wegtoren tüzéből.* Az ital, ha minden igaz ki lett pipálva.*
- Remek! Majd valami levest kérnék a hús a maihin hús előtt. Azt oda bízom, csak finom legyen és forró, mint a wegtoreni nagy sivatag. Tegyen mellé oda egy kis wegtoreni erős paprikát. A desszertről se feledkezzen meg! Azt is oda bízom, csak olyan legyen, hogy simogassa a nyelvem és becézgesse a torkom. Már nem is tudom hány hat óta nem ettem rendes éltet, szóval legyen jó adag.* Valóban nem is tudja, hogy mióta nem volt alkalma enni, inni, fürödni egy jót. Már ki van éhezve erre a kényeztetésre. Így aztán, hogy leadott minden rendelést távozik az zsúfolt asztalhoz.*
- Jó estét!* Valóban rászegeződik több szem is, elvégre nem átlagos most a megjelenése. Leülve kíváncsian tekint körbe, de elég hamar kell csalódnia, mert itt az asztalnál leginkább a sellőket tapizó többé-kevéssé józan alakokat talál. Így aztán a gyorsan jött figyelem, gyorsan el is illan. A sellőkön sokkal több nézni való van, mint egy ritka kabát, ami minden lényeget takar. azért bepróbálkozik valami figyelem felkeltéssel.*
- Tudják most érkeztem vissza a füves pusztáról. Egy nagy vadászaton vettem részt.* Kezd bele, de rá se bagóznak. Inkább ostoba semmiségeket mesélnek azoknak a fruskáknak.*
~ Hogy a ragya cifrázza a ki pofátokat! ~* Meresztget gyilkos pillantásokat, miközben keze ökölbe szorul. Valószínűleg ekkor érkezik meg Dalaf is, akire rávetül borús tekintette. Talán még hallotta is, ahogy az asztaltársasággal szót váltott az imént.*
- Nixomia!* Feleli miközben villájával keresztül döfi a csápos csemegét. A lejövtettkor meglévő jókedve már a múlté.*
// A kiszolgálás is //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Nem, nem. Nekem jó az az asztal is.* Ragaszkodik a tömött asztalhoz, elvégre ott tud kibontakozni majd.*
- Semmiképpen sem kérek édeset. Valami testes szárazat szeretnék a húshoz, amit hoztam. A nyolckarúhoz jó lesz egy palack pezsgőt kérnék. Elvégre ünnepelek. Töménynek meg jöhet egy palack abból jó kis Wegtoren tüzéből.* Az ital, ha minden igaz ki lett pipálva.*
- Remek! Majd valami levest kérnék a hús a maihin hús előtt. Azt oda bízom, csak finom legyen és forró, mint a wegtoreni nagy sivatag. Tegyen mellé oda egy kis wegtoreni erős paprikát. A desszertről se feledkezzen meg! Azt is oda bízom, csak olyan legyen, hogy simogassa a nyelvem és becézgesse a torkom. Már nem is tudom hány hat óta nem ettem rendes éltet, szóval legyen jó adag.* Valóban nem is tudja, hogy mióta nem volt alkalma enni, inni, fürödni egy jót. Már ki van éhezve erre a kényeztetésre. Így aztán, hogy leadott minden rendelést távozik az zsúfolt asztalhoz.*
- Jó estét!* Valóban rászegeződik több szem is, elvégre nem átlagos most a megjelenése. Leülve kíváncsian tekint körbe, de elég hamar kell csalódnia, mert itt az asztalnál leginkább a sellőket tapizó többé-kevéssé józan alakokat talál. Így aztán a gyorsan jött figyelem, gyorsan el is illan. A sellőkön sokkal több nézni való van, mint egy ritka kabát, ami minden lényeget takar. azért bepróbálkozik valami figyelem felkeltéssel.*
- Tudják most érkeztem vissza a füves pusztáról. Egy nagy vadászaton vettem részt.* Kezd bele, de rá se bagóznak. Inkább ostoba semmiségeket mesélnek azoknak a fruskáknak.*
~ Hogy a ragya cifrázza a ki pofátokat! ~* Meresztget gyilkos pillantásokat, miközben keze ökölbe szorul. Valószínűleg ekkor érkezik meg Dalaf is, akire rávetül borús tekintette. Talán még hallotta is, ahogy az asztaltársasággal szót váltott az imént.*
- Nixomia!* Feleli miközben villájával keresztül döfi a csápos csemegét. A lejövtettkor meglévő jókedve már a múlté.*
1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-08-28 21:38:08
Üzenet elküldve: 2021-08-28 21:38:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Háromláb mocsok alatt//
// A kiszolgálás is //
*A nő élete történetét készülhet elmesélni, hiszen folyvást erről beszél. Még egy hatalmas kabátot is magára rángat a melegben, csakhogy megmutassa azt másoknak, akiket nem is igazán fog érdekelni két másodpercnél tovább. ~Sosem fogom megérteni, hogy ez a sok gönc miért fontos annyira mások számára. Életem legjobb pillanatait ruha nélkül vagy értéktelen ruhákban töltöttem~ talán a nő azt várta, hogy ettől Dalaf majd lenyűgöződik, de igazából egy fintort kell rejtegetnie a mimikája alatt közvetlenül. *
- Menjünk hát! *Lent a vendégtérben a nő még mindig parancsolgatónak tűnik, valószínűleg ez sohasem fog változni. ~Ha ágyba cipelhetem megéri, ne szólj semmit vörös~ motyogja magában aztán mosolyogva pillant szeretett pultosára. *
- Szia Carlotte! Nekem csak egy pohár fehér bor lesz, félédes. Köszönöm! Oda vigyem én a vendégnek ezt a puccos polipot? Úgyis oda készülök én is, akkor másnak nem kell megtennie az utat. *A puccos polipot kizárólag Carl felé mondja, rajtuk kívül senki más nem hallhatja ezek után ajánlja csak fel és nemsokára ő is csatlakozik majd a szöszihez így vagy úgy*
- Nos, akkor megtudhatom a nevét?
// A kiszolgálás is //
*A nő élete történetét készülhet elmesélni, hiszen folyvást erről beszél. Még egy hatalmas kabátot is magára rángat a melegben, csakhogy megmutassa azt másoknak, akiket nem is igazán fog érdekelni két másodpercnél tovább. ~Sosem fogom megérteni, hogy ez a sok gönc miért fontos annyira mások számára. Életem legjobb pillanatait ruha nélkül vagy értéktelen ruhákban töltöttem~ talán a nő azt várta, hogy ettől Dalaf majd lenyűgöződik, de igazából egy fintort kell rejtegetnie a mimikája alatt közvetlenül. *
- Menjünk hát! *Lent a vendégtérben a nő még mindig parancsolgatónak tűnik, valószínűleg ez sohasem fog változni. ~Ha ágyba cipelhetem megéri, ne szólj semmit vörös~ motyogja magában aztán mosolyogva pillant szeretett pultosára. *
- Szia Carlotte! Nekem csak egy pohár fehér bor lesz, félédes. Köszönöm! Oda vigyem én a vendégnek ezt a puccos polipot? Úgyis oda készülök én is, akkor másnak nem kell megtennie az utat. *A puccos polipot kizárólag Carl felé mondja, rajtuk kívül senki más nem hallhatja ezek után ajánlja csak fel és nemsokára ő is csatlakozik majd a szöszihez így vagy úgy*
- Nos, akkor megtudhatom a nevét?
1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-08-26 09:47:32
Üzenet elküldve: 2021-08-26 09:47:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A kiszolgálás is //
// Carlt keresve //
*Mielőtt azonban elindulnának rendezni a férfikéznek való feladatokat, a hölgy visszatér és immár tényleg lehetne annak nevezni, ha nem férfinak öltözne. Immár Dalaf kisikálta a koszból, amiben betoppant, még szerencse, hiszen, ha itt dobta volna le magáról a burkolatot, akkor talán neki kellett volna feltakarítani. Így mindenki jól járt. A vacsorát már megrendelte számára, viszont kicsit furcsállja, hogy nem saját asztalt szeretne magának.*
-Van még szabad asztalunk kisasszony, nézze ott is. *Mutat az egyik közelebb lévőre, hátha még megváltoztatja a nő a kérését, majd folytatja tovább.*
-Édes bort szeretne? Milyen töményet adhatok étvágygerjesztőnek? *Kérdi, mert erre a két dologra még nem kapott választ, csupán felvetette a nő, mindjárt ideérkezésekor az igényét rájuk. Nyit is egy számlát a hölgyeménynek, mivel már a bemutatkozáskor megadta a nevét.*
-Kedves Nixomia kisasszony, a nyolckarú csemegét azonnal hozom, gondolom az megteszi előételnek, mert a hús, amit hozott, az valamivel masszívabb és erőteljesebb falat lesz. ~Nem is akármekkora! Talán egyedül le se tudja nyomni. ~ Kérem, foglaljon helyet. *Mondja a nőnek, majd tölt neki azt, amit kér egy tálcára teszi. Nem biztos benne, hogy Dalaf is szeretne enni, de talán egy italt kért, így oda fordul hozzá is.*
-Neked mit adhatok? *Amint kapja a választ már írja is fel magának. Közben Rendor már mozgósítja is magát, szinte csak bólogatnia kell, aztán már ott sincsen a közelében.*
-Legalább ezzel is haladunk. *Mert úgy tűnik ő most még egy darabig innen nem fog tudni elszabadulni, viszont mindenképpen szeretné megnézni, Rendor mit is végzett, ha csak a móka kedvéért is.*
// Carlt keresve //
*Mielőtt azonban elindulnának rendezni a férfikéznek való feladatokat, a hölgy visszatér és immár tényleg lehetne annak nevezni, ha nem férfinak öltözne. Immár Dalaf kisikálta a koszból, amiben betoppant, még szerencse, hiszen, ha itt dobta volna le magáról a burkolatot, akkor talán neki kellett volna feltakarítani. Így mindenki jól járt. A vacsorát már megrendelte számára, viszont kicsit furcsállja, hogy nem saját asztalt szeretne magának.*
-Van még szabad asztalunk kisasszony, nézze ott is. *Mutat az egyik közelebb lévőre, hátha még megváltoztatja a nő a kérését, majd folytatja tovább.*
-Édes bort szeretne? Milyen töményet adhatok étvágygerjesztőnek? *Kérdi, mert erre a két dologra még nem kapott választ, csupán felvetette a nő, mindjárt ideérkezésekor az igényét rájuk. Nyit is egy számlát a hölgyeménynek, mivel már a bemutatkozáskor megadta a nevét.*
-Kedves Nixomia kisasszony, a nyolckarú csemegét azonnal hozom, gondolom az megteszi előételnek, mert a hús, amit hozott, az valamivel masszívabb és erőteljesebb falat lesz. ~Nem is akármekkora! Talán egyedül le se tudja nyomni. ~ Kérem, foglaljon helyet. *Mondja a nőnek, majd tölt neki azt, amit kér egy tálcára teszi. Nem biztos benne, hogy Dalaf is szeretne enni, de talán egy italt kért, így oda fordul hozzá is.*
-Neked mit adhatok? *Amint kapja a választ már írja is fel magának. Közben Rendor már mozgósítja is magát, szinte csak bólogatnia kell, aztán már ott sincsen a közelében.*
-Legalább ezzel is haladunk. *Mert úgy tűnik ő most még egy darabig innen nem fog tudni elszabadulni, viszont mindenképpen szeretné megnézni, Rendor mit is végzett, ha csak a móka kedvéért is.*
1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-08-24 17:41:58
Üzenet elküldve: 2021-08-24 17:41:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Carlt keresve //
* Jobbkor nem is jöhetett volna, mert ahogy látja rendesen feltorlódott a sor a pult előtt. Rendor is volt kezdő pultos, szóval átérzi a lány helyzetét, de segíteni azt már nem tud. Carl hamarabb intézkedik, így aztán semmi perc alatt felszámolódik a szomjas tömeg. Amíg ez a bolondok háza tart inkább nem lép oda az pulthoz. Nem azért nem szeretne segíteni, hanem mert most többet ártana, ha oda menne, mint segítene. Na meg amúgy is hamar felszabadul minden. Mintha kicsit meglepődne a nő, de hamar leküzdi ezt az állapotát. Sőt mi több munkát is kap, amiért jött.*
- Hát kezem az van bőven, vagyis igazából csak kettő, de állnak rendelkezésre.* A munka, amit kap valóban kétkezi munka, mert újabb pakolás fog következni.*
- Raktár pakolás? Gond egy száll se! Ha a hajókat sikerült kipakolni, akkor egy raktár nem okozhat gondot.* Nincs neki ellenére az ilyen fajta munka, mert már annak is örül, hogy visszavették.*
- Gondolom a raktáros majd eligazít, hogy mi hová.* Ennél több kérdése nincs is, szóval, hacsak nem tartják fel, akkor máris távozik.*
* Jobbkor nem is jöhetett volna, mert ahogy látja rendesen feltorlódott a sor a pult előtt. Rendor is volt kezdő pultos, szóval átérzi a lány helyzetét, de segíteni azt már nem tud. Carl hamarabb intézkedik, így aztán semmi perc alatt felszámolódik a szomjas tömeg. Amíg ez a bolondok háza tart inkább nem lép oda az pulthoz. Nem azért nem szeretne segíteni, hanem mert most többet ártana, ha oda menne, mint segítene. Na meg amúgy is hamar felszabadul minden. Mintha kicsit meglepődne a nő, de hamar leküzdi ezt az állapotát. Sőt mi több munkát is kap, amiért jött.*
- Hát kezem az van bőven, vagyis igazából csak kettő, de állnak rendelkezésre.* A munka, amit kap valóban kétkezi munka, mert újabb pakolás fog következni.*
- Raktár pakolás? Gond egy száll se! Ha a hajókat sikerült kipakolni, akkor egy raktár nem okozhat gondot.* Nincs neki ellenére az ilyen fajta munka, mert már annak is örül, hogy visszavették.*
- Gondolom a raktáros majd eligazít, hogy mi hová.* Ennél több kérdése nincs is, szóval, hacsak nem tartják fel, akkor máris távozik.*
1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-08-23 19:19:59
Üzenet elküldve: 2021-08-23 19:19:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Háromláb mocsok alatt//
// A kiszolgálás is //
* Valahogy sikerült csöndben dűlőre jutniuk. A lány is megkapja, ami jár neki, vagyis a masszázst. Azután pedig mehetnek szobára.*
- Rendben.* Feleli kurtán és követi fel az emeletre a köntösében. Ért a férfi ezekből a kurta szavakból meg gesztusokból, szóval így legalább nem kell összeveszniük. Viszont beszélgetniük sem, mert azt határozottan elutasítja. Látszik rajta, hogy szomjazza a dicsőséget, amit majd a kalandja elmesélése fog neki meghozni.*
- Nem! Mindenképpen lent eszek. Látniuk kell...* Motyogja a végére, de már nem fejezi be.*
- Rendben.* Megvárja, amíg kimegy a férfi és elkezd öltözködni. Felveszi az egyszerű vászon inget és nadrágot, amit vásárolt. A lényeg a kabáton van, amit szintén felvesz, mondjuk meleg, de nem érdekli.*
- Hadd lássák a kabátom!* Maga a kabát egy kiválóan elkészített karcsúsított, kétsoros gombolású, lábszárközépig érő női maihin bőrkabát. A gombok valódi csontból készültek. Ezt mind ő maga készítette el a saját két kezével.*
- Mehetünk.* Nyitja ki az ajtót és lép ki Dalaf mellé. Zsebében ott lapul a fog is, amit ő zsákmányolt.*
~ Micsoda történet lesz ebből. ~* Már régóta el akart nagy közönség előtt dicsekedni ezzel.*
// A kiszolgálás is //
* Leérve az első útja a pulthoz vezet.*
- Visszatértem. Kérhetném a vacsora felszolgálását? Annál az asztalnál szeretném elfogyasztani.* Mutat egy nagyobb asztalra, ami körül már ülnek páran.*
- Neki is lesz egy vacsora, amit csak akar.* Biccent a vörös felé. Aztán elindul az asztalhoz, hogy letegye magát.*
// A kiszolgálás is //
* Valahogy sikerült csöndben dűlőre jutniuk. A lány is megkapja, ami jár neki, vagyis a masszázst. Azután pedig mehetnek szobára.*
- Rendben.* Feleli kurtán és követi fel az emeletre a köntösében. Ért a férfi ezekből a kurta szavakból meg gesztusokból, szóval így legalább nem kell összeveszniük. Viszont beszélgetniük sem, mert azt határozottan elutasítja. Látszik rajta, hogy szomjazza a dicsőséget, amit majd a kalandja elmesélése fog neki meghozni.*
- Nem! Mindenképpen lent eszek. Látniuk kell...* Motyogja a végére, de már nem fejezi be.*
- Rendben.* Megvárja, amíg kimegy a férfi és elkezd öltözködni. Felveszi az egyszerű vászon inget és nadrágot, amit vásárolt. A lényeg a kabáton van, amit szintén felvesz, mondjuk meleg, de nem érdekli.*
- Hadd lássák a kabátom!* Maga a kabát egy kiválóan elkészített karcsúsított, kétsoros gombolású, lábszárközépig érő női maihin bőrkabát. A gombok valódi csontból készültek. Ezt mind ő maga készítette el a saját két kezével.*
- Mehetünk.* Nyitja ki az ajtót és lép ki Dalaf mellé. Zsebében ott lapul a fog is, amit ő zsákmányolt.*
~ Micsoda történet lesz ebből. ~* Már régóta el akart nagy közönség előtt dicsekedni ezzel.*
// A kiszolgálás is //
* Leérve az első útja a pulthoz vezet.*
- Visszatértem. Kérhetném a vacsora felszolgálását? Annál az asztalnál szeretném elfogyasztani.* Mutat egy nagyobb asztalra, ami körül már ülnek páran.*
- Neki is lesz egy vacsora, amit csak akar.* Biccent a vörös felé. Aztán elindul az asztalhoz, hogy letegye magát.*
1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-08-23 07:32:26
Üzenet elküldve: 2021-08-23 07:32:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Carlt keresve //
*Éppen a konyhából érkezik vissza, mikor látja, hogy a pultot szinte ellepik a vendégek, akik az oda beállított, még viszonylag gyakorlatlan pultos lányra várnak. Látszik rajta, hogy kicsit esetleg még, és nem tudja melyik italnál mihez kell kapjon, így egyértelmű, hogy a kiszolgálás lassabban megy neki. Így, csak, hogy a sort lefogyassza ő maga is beáll kiszolgálni.*
-Egy korsó sör, két wegtoreni rum. *Teszi ki a pultra egy tálcára a rendelést az ott várakozó sellőnek, majd ő kiviszi a saját asztalához, ezzel legalább nem kell bajlódniuk ezúttal.*
-Két gyümölcsbor. *Teszi újabb tálcára, majd a következőt is, míg pedig ő három rendelést készít el, az új lánynak sikerül végeznie eggyel. Meg is köszöni szépen a segítséget, ekkor érkezik Rendor a pulthoz. Kicsit meglepődik a határozott hangvételen, mintha csak a seregnél lennének, így kedvesen elmosolyodik.*
-Minden kéz jól jön és nem is akármilyen kéz. *Mert bizony vannak olyan feladatok, amiket a lányokkal nem szívesen csináltat, de egy sellőfiúnak pont jó feladat.*
-Mára lenne egy személyre szabott feladat, amit el kéne kezdeni. Át kéne pakolászni a raktárat. *Veti fel a dolgot és figyeli a másik reakcióját, hiszen valószínű mikor idetoppant nem erre a megbízásra számított.*
*Éppen a konyhából érkezik vissza, mikor látja, hogy a pultot szinte ellepik a vendégek, akik az oda beállított, még viszonylag gyakorlatlan pultos lányra várnak. Látszik rajta, hogy kicsit esetleg még, és nem tudja melyik italnál mihez kell kapjon, így egyértelmű, hogy a kiszolgálás lassabban megy neki. Így, csak, hogy a sort lefogyassza ő maga is beáll kiszolgálni.*
-Egy korsó sör, két wegtoreni rum. *Teszi ki a pultra egy tálcára a rendelést az ott várakozó sellőnek, majd ő kiviszi a saját asztalához, ezzel legalább nem kell bajlódniuk ezúttal.*
-Két gyümölcsbor. *Teszi újabb tálcára, majd a következőt is, míg pedig ő három rendelést készít el, az új lánynak sikerül végeznie eggyel. Meg is köszöni szépen a segítséget, ekkor érkezik Rendor a pulthoz. Kicsit meglepődik a határozott hangvételen, mintha csak a seregnél lennének, így kedvesen elmosolyodik.*
-Minden kéz jól jön és nem is akármilyen kéz. *Mert bizony vannak olyan feladatok, amiket a lányokkal nem szívesen csináltat, de egy sellőfiúnak pont jó feladat.*
-Mára lenne egy személyre szabott feladat, amit el kéne kezdeni. Át kéne pakolászni a raktárat. *Veti fel a dolgot és figyeli a másik reakcióját, hiszen valószínű mikor idetoppant nem erre a megbízásra számított.*
1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-08-22 20:50:12
Üzenet elküldve: 2021-08-22 20:50:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Háromláb mocsok alatt//
*Nix igazán meglepi a Sellőt, amikor felemeli a lábát a masszázs végét szavak nélkül is követelve. Erre aztán nem számított a vörös, de felőle aztán ezen ne múljon. Nekilát a masszázs befejezésének a másik lábon is pont úgy mint az előzőn tette, de ezúttal nem trükközik közben semmit sem. A nő visszafelé tudtára adja, hogy bizony nem akar csak neki mesélni a kalandjáról és mivel nem is mond semmit, valószínűleg Dalafra sem túlságosan kíváncsi. Látszik rajta, hogy fáradt. *
- Az emeleten van a szobája, csak kövessen, majd én mutatom. *Amint odaérnek a szőke minden finomkodás nélkül a kezébe is nyomja a kulcsa és alig pár pillanattal később, már az ágyat is pásztázza a nő. Úgy néz arra a bútorra, mintha legalább a szeretője lenne az a sok meg kell hagyni tényleg gyönyörű párna. Dalaf halványan elmosolyodik milyen veszélytelennek is tűnik most a szöszi, szinte gyengéd. *
- Biztos nem szeretné, hogy felhozassam az ételét? *Kérdi óvatosan, de aztán rájön így úgy hangzik, mintha csak nem akarná a vendégtérbe vinni a vendéget, így gyorsan hozzá teszi inkább, pontosan miért is ajánlja fel. *
- Pusztán azért mondom, mert itt bizonyára kényelmesebb enni. Egy tálcával még az ágyban is megtehetné. *Megvárja mit mond erre a másik és majd annak megfelelően reagálja le a helyzetet. *
- Hagyom akkor átöltözni, szóljon ha végzett az öltözködéssel vagy segítségre lenne szüksége. Belül van a kulcs, magára is zárhatja addig, ha szeretné. *A nőnek mondania sem kellett, hogy menjen ki, Dalaf bizony úriember módjára viselkedik, kellenek neki jelenleg a jó pontok, ha azt akarja megszelídüljön a vadmacska. Meg aztán volt ő egyszer még jól nevelt férfi is. Bár azóta vele is túl sok mindent történt, annyi amennyit a vendég el sem tudna képzelni, hogy Dalaf megélt. Ha bármelyik vendégével is megosztotta volna eddig a valódi történetét, kiakadt volna az állkapcsuk a meglepetség során. Ezt azonban úgy sem fogja megtudni a másik és jobb is ez így, míg csak egy gondtalan kölyöknek tekintik *
*Nix igazán meglepi a Sellőt, amikor felemeli a lábát a masszázs végét szavak nélkül is követelve. Erre aztán nem számított a vörös, de felőle aztán ezen ne múljon. Nekilát a masszázs befejezésének a másik lábon is pont úgy mint az előzőn tette, de ezúttal nem trükközik közben semmit sem. A nő visszafelé tudtára adja, hogy bizony nem akar csak neki mesélni a kalandjáról és mivel nem is mond semmit, valószínűleg Dalafra sem túlságosan kíváncsi. Látszik rajta, hogy fáradt. *
- Az emeleten van a szobája, csak kövessen, majd én mutatom. *Amint odaérnek a szőke minden finomkodás nélkül a kezébe is nyomja a kulcsa és alig pár pillanattal később, már az ágyat is pásztázza a nő. Úgy néz arra a bútorra, mintha legalább a szeretője lenne az a sok meg kell hagyni tényleg gyönyörű párna. Dalaf halványan elmosolyodik milyen veszélytelennek is tűnik most a szöszi, szinte gyengéd. *
- Biztos nem szeretné, hogy felhozassam az ételét? *Kérdi óvatosan, de aztán rájön így úgy hangzik, mintha csak nem akarná a vendégtérbe vinni a vendéget, így gyorsan hozzá teszi inkább, pontosan miért is ajánlja fel. *
- Pusztán azért mondom, mert itt bizonyára kényelmesebb enni. Egy tálcával még az ágyban is megtehetné. *Megvárja mit mond erre a másik és majd annak megfelelően reagálja le a helyzetet. *
- Hagyom akkor átöltözni, szóljon ha végzett az öltözködéssel vagy segítségre lenne szüksége. Belül van a kulcs, magára is zárhatja addig, ha szeretné. *A nőnek mondania sem kellett, hogy menjen ki, Dalaf bizony úriember módjára viselkedik, kellenek neki jelenleg a jó pontok, ha azt akarja megszelídüljön a vadmacska. Meg aztán volt ő egyszer még jól nevelt férfi is. Bár azóta vele is túl sok mindent történt, annyi amennyit a vendég el sem tudna képzelni, hogy Dalaf megélt. Ha bármelyik vendégével is megosztotta volna eddig a valódi történetét, kiakadt volna az állkapcsuk a meglepetség során. Ezt azonban úgy sem fogja megtudni a másik és jobb is ez így, míg csak egy gondtalan kölyöknek tekintik *
1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-08-21 22:50:13
Üzenet elküldve: 2021-08-21 22:50:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Háromláb mocsok alatt//
* Valamennyire lehiggadt már a lány, bár ettől még nem repked a boldogságtól, hogy itt látja a férfit. Viszont mintha óvatosabb lenne a férfi vele. Viszont valamit elfelejt a vöröske, amire rögtön emlékezteti a szőke.*
- A kulcsom megkapom vacsora nélkül is. Az alku csakis a masszázsra vonatkozik, de ahhoz az kéne, hogy elégedett legyek.* Hűvös és kimért, de legalább annyira nem mogorva most. Fel is emeli lábát, hogy a férfi munkához lásson. Hogy őszinte legyen eléggé megváltozott hirtelen Dalaf. Rendes és segítő kész, na nem mintha eddig nem az lett volna, csak eddig módfelett éles nyelve volt.*
~ Mivel is dühített fel? Ja igen megvan. Azzal, hogy megsértett a fürdőben. Legalábbis ott kezdődött az egész. ~* Most mondhatni elégedett is.*
- A nagy tettek nagy közönséget igényelnek. Ezt pedig vacsorára tartogatom.* Ásít egy nagyot, de kezét diszkréten azért a szája elé teszi. Részben talán ez is oka annak, hogy ilyen hamar elengedte ezt a sértődéses dolgot. Ha végre megkapja a kívánt lábmasszázst, akkor jó lenne most már felmenni. Csak hát olyan jól megült a kis széken, hogy nem nagyon akarózik neki felállni. Pedig szeretne ő, csak fáradt teste kezd megpihenni. Végül valamilyen kapaszkodóval ez is csak sikerülni fog.*
- Merre van a szobám? Át szeretnék öltözni vacsora előtt.* Szótlanul, mint egy kiskutya ballag majd a sellő után, ha vezetik a szobájához. Még a kulcsot is a kezébe nyomja, hogy nyissa ki neki az ajtót. A szobájában a legelső dolog, amit megpillant az az ágy. Oda is sétál és gyengéden végig simít rajta.*
- Nem is tudom mikor aludtam ágyban utoljára. Annyira gyönyörű.* Elnyúlni rajta viszont nem mert akkor menthetetlenül itt ragadna. A csomagjai itt lehetnek valahol, így aztán inkább arra felé fordítja figyelmét. Váltás ruhája és prémes kabátja is ott van. Majd Dalafot megkéri, hogy várjon kint, amíg átöltözik.*
* Valamennyire lehiggadt már a lány, bár ettől még nem repked a boldogságtól, hogy itt látja a férfit. Viszont mintha óvatosabb lenne a férfi vele. Viszont valamit elfelejt a vöröske, amire rögtön emlékezteti a szőke.*
- A kulcsom megkapom vacsora nélkül is. Az alku csakis a masszázsra vonatkozik, de ahhoz az kéne, hogy elégedett legyek.* Hűvös és kimért, de legalább annyira nem mogorva most. Fel is emeli lábát, hogy a férfi munkához lásson. Hogy őszinte legyen eléggé megváltozott hirtelen Dalaf. Rendes és segítő kész, na nem mintha eddig nem az lett volna, csak eddig módfelett éles nyelve volt.*
~ Mivel is dühített fel? Ja igen megvan. Azzal, hogy megsértett a fürdőben. Legalábbis ott kezdődött az egész. ~* Most mondhatni elégedett is.*
- A nagy tettek nagy közönséget igényelnek. Ezt pedig vacsorára tartogatom.* Ásít egy nagyot, de kezét diszkréten azért a szája elé teszi. Részben talán ez is oka annak, hogy ilyen hamar elengedte ezt a sértődéses dolgot. Ha végre megkapja a kívánt lábmasszázst, akkor jó lenne most már felmenni. Csak hát olyan jól megült a kis széken, hogy nem nagyon akarózik neki felállni. Pedig szeretne ő, csak fáradt teste kezd megpihenni. Végül valamilyen kapaszkodóval ez is csak sikerülni fog.*
- Merre van a szobám? Át szeretnék öltözni vacsora előtt.* Szótlanul, mint egy kiskutya ballag majd a sellő után, ha vezetik a szobájához. Még a kulcsot is a kezébe nyomja, hogy nyissa ki neki az ajtót. A szobájában a legelső dolog, amit megpillant az az ágy. Oda is sétál és gyengéden végig simít rajta.*
- Nem is tudom mikor aludtam ágyban utoljára. Annyira gyönyörű.* Elnyúlni rajta viszont nem mert akkor menthetetlenül itt ragadna. A csomagjai itt lehetnek valahol, így aztán inkább arra felé fordítja figyelmét. Váltás ruhája és prémes kabátja is ott van. Majd Dalafot megkéri, hogy várjon kint, amíg átöltözik.*
1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-08-21 18:22:57
Üzenet elküldve: 2021-08-21 18:22:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Háromláb mocsok alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A nő nem vágta Dalafot földhöz a visszatértével, szóval már fél sikert tudhat maga mögött. Még csak nem is vágnak a szavába amíg beszél és utána sem éri pofon az arcát ~Talán szelídebb a cicamica, mint mutatja magát. Ez még nem veszett ügy. Lehet a masszázs fél munka volt, de én nem egy fél sellő vagyok. Minden szolgáltatásomat akarom, hogy akard~ óvatos léptekkel közelít a nő felé, a hideg szemeket vizslatva. Próbál rájönni mi is járhat valójában a szőke fejében, hiszen más sem hiányozna neki most, minthogy ez a nő győzzön helyette. Ráadásul még a munkáját is elveszítse. Lágy hangon és komoly szemekkel kezd beszélni végül Nixhez. *
- Odaadom a kulcsát, de akkor együtt eszünk. Áll az alku? *Ha a veszélyes nőszemély beleegyezik a dologba, a tenyerébe adja a hálója kulcsát, bármely trükk bevetése nélkül és minden kósza, fölösleges érintés nélkül. Most inkább nem játszadozik, hagyja lecsillapodni azokat a bizonyos kedélyeket. *
- Szeretne visszafelé beszélgetni vagy kísérjem csendben vissza? Mesélhet a kalandjáról is, ha kedve van, netalán faggasson ki engem, ahogy kívánja. A vendég döntése.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A nő nem vágta Dalafot földhöz a visszatértével, szóval már fél sikert tudhat maga mögött. Még csak nem is vágnak a szavába amíg beszél és utána sem éri pofon az arcát ~Talán szelídebb a cicamica, mint mutatja magát. Ez még nem veszett ügy. Lehet a masszázs fél munka volt, de én nem egy fél sellő vagyok. Minden szolgáltatásomat akarom, hogy akard~ óvatos léptekkel közelít a nő felé, a hideg szemeket vizslatva. Próbál rájönni mi is járhat valójában a szőke fejében, hiszen más sem hiányozna neki most, minthogy ez a nő győzzön helyette. Ráadásul még a munkáját is elveszítse. Lágy hangon és komoly szemekkel kezd beszélni végül Nixhez. *
- Odaadom a kulcsát, de akkor együtt eszünk. Áll az alku? *Ha a veszélyes nőszemély beleegyezik a dologba, a tenyerébe adja a hálója kulcsát, bármely trükk bevetése nélkül és minden kósza, fölösleges érintés nélkül. Most inkább nem játszadozik, hagyja lecsillapodni azokat a bizonyos kedélyeket. *
- Szeretne visszafelé beszélgetni vagy kísérjem csendben vissza? Mesélhet a kalandjáról is, ha kedve van, netalán faggasson ki engem, ahogy kívánja. A vendég döntése.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242