Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 262 (5221. - 5240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5240. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-01-05 15:38:51
Üzenet elküldve: 2025-01-05 15:38:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Megmosolyogtatja Relael fantazmagóriája.*
-Akkor már régen léptél volna. Volt ennél jobb lehetőséged is. Kivéve persze, ha eredar létedre kellemes társaságnak találsz. *Felkortyolja a borospohár tartalmát, majd visszahelyezi az asztalra. Szórakozottan húzza végig ujjait elpuhult, de kéjtől csillogó férfiasságán.*
-Szívesen megküzdenék egyel. Persze ahhoz az is kellene, hogy létezzen ilyesmi. *Szavaiból kiderül, hogy nem gondolja többnek ezt egy mesénél. Alfelét az asztalnak dönti, onnan szemléli a vízben megmártózó elfet.*
-Ugyanúgy ég mindkettő, a pór és a nemes is. Persze, a nemesek és a gazdag kalmárok napokig tartó mulatságot ülnek aztán felette. Nem különb az az ünnepség sem a többitől. Bor, étel, szerek, kurtizánok.
*Elhallgatja a csacsogó nemest. Közben szürkéivel palástolatlan kíséri annak minden mozzanatát.*
-Igen, tudom. De föld és kripta... *Megcsóválja fejét.*
-Rágondolni is rossz, hogy a test az enyészeté. Inkább égjen el addig, míg élőhöz hasonlatos. *A szájába dob egy véletlenszerűen kiválasztott gyümölcsöt maga mögül. Csupán néhány darab maradt a díszes ezüsttálcán.*
-Ha jól tudom, Pirtianesben is emelnek kriptákat. Azt remélik, hogy az istenük majd feltámasztja őket idővel. *Megmosolyogja a dolgot.*
-A nincsteleneket meg a setét mélybe dobják. Legalábbis így mondják. Nem jártam még ott.
*A holtak vízbe eresztését nem kommentálja. Könnyű megoldásnak gondolja, de kézenfekvőnek. Általában ha valakit hajón ért a halál, ők is hasonlóképp jártak el. Bár ott a szükség is így diktálta.*
-Milyen nagylelkű. *Suttogja a szoba dolgára. Érdes tenyerét kedvtelve húzza végig a lány csípőjén, ahogy az közel lép hozzá. Tekintetével egy kövér vízcseppet követ, ahogy végiggördül a lány nyakán, s utat talál a keblek közé.*
-Talán élek az ajánlattal. Persze csak ha nem tartasz tőle, hogy az embereid mit hallanak belőled éjjelente. Úgy hiszem, másféle Relaelt ismernek. *Csipkelődik.*
*Megmosolyogtatja Relael fantazmagóriája.*
-Akkor már régen léptél volna. Volt ennél jobb lehetőséged is. Kivéve persze, ha eredar létedre kellemes társaságnak találsz. *Felkortyolja a borospohár tartalmát, majd visszahelyezi az asztalra. Szórakozottan húzza végig ujjait elpuhult, de kéjtől csillogó férfiasságán.*
-Szívesen megküzdenék egyel. Persze ahhoz az is kellene, hogy létezzen ilyesmi. *Szavaiból kiderül, hogy nem gondolja többnek ezt egy mesénél. Alfelét az asztalnak dönti, onnan szemléli a vízben megmártózó elfet.*
-Ugyanúgy ég mindkettő, a pór és a nemes is. Persze, a nemesek és a gazdag kalmárok napokig tartó mulatságot ülnek aztán felette. Nem különb az az ünnepség sem a többitől. Bor, étel, szerek, kurtizánok.
*Elhallgatja a csacsogó nemest. Közben szürkéivel palástolatlan kíséri annak minden mozzanatát.*
-Igen, tudom. De föld és kripta... *Megcsóválja fejét.*
-Rágondolni is rossz, hogy a test az enyészeté. Inkább égjen el addig, míg élőhöz hasonlatos. *A szájába dob egy véletlenszerűen kiválasztott gyümölcsöt maga mögül. Csupán néhány darab maradt a díszes ezüsttálcán.*
-Ha jól tudom, Pirtianesben is emelnek kriptákat. Azt remélik, hogy az istenük majd feltámasztja őket idővel. *Megmosolyogja a dolgot.*
-A nincsteleneket meg a setét mélybe dobják. Legalábbis így mondják. Nem jártam még ott.
*A holtak vízbe eresztését nem kommentálja. Könnyű megoldásnak gondolja, de kézenfekvőnek. Általában ha valakit hajón ért a halál, ők is hasonlóképp jártak el. Bár ott a szükség is így diktálta.*
-Milyen nagylelkű. *Suttogja a szoba dolgára. Érdes tenyerét kedvtelve húzza végig a lány csípőjén, ahogy az közel lép hozzá. Tekintetével egy kövér vízcseppet követ, ahogy végiggördül a lány nyakán, s utat talál a keblek közé.*
-Talán élek az ajánlattal. Persze csak ha nem tartasz tőle, hogy az embereid mit hallanak belőled éjjelente. Úgy hiszem, másféle Relaelt ismernek. *Csipkelődik.*
5239. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-01-05 15:14:33
Üzenet elküldve: 2025-01-05 15:14:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
- Talán az is vagyok.
*Röviden felnevet, majd fejét oldalra billentve szemléli a még ágyon pihenő férfit. Alsó ajkát beharapja, amint gondolatait ismételten buja ötletek töltik ki. Alig néhány perce távolodtak el egymástól, mégis újult erővel vágyja a férfi közelségét és társaságát. El is tűnődik rajta, hogy jellemzően ennyi idő alatt már megunja partnereit, de úgy tűnik Denjaar azon kevés ritka kivételek közé tartozik, aki mellett nem lankad érdeklődése. Syoud volt a legutóbbi, aki ennyire megmozgatta Relael nyughatatlan fantáziáját, ám az is kérészéletű románc volt, tekintettel arra, hogy a férfi se szó, se beszéd elhagyta őt.
Mielőtt belesüppedne a melankóliába, folytatja mondandóját.*
- Az viszont nem lenne jó hír rád nézve. Még csak a pengéd sincs a közelben, hogy megvédjen.
*Kurta, gonosz kacaja talán riasztó lenne másnak, ám kettejük kapcsolatának elengedhetetlen része a halál ígérete.
Kicsit csalódottnak tűnik, melynek hangot is ad.*
- Milyen... egyszerű és kézenfekvő.
*Illőnek érzi a tűz város népéhez, s jobban belegondolva Denjaar is a hasonló megoldásokat kedveli.*
- A pór és a hatalmas között sincsen különbség.
*Érdeklődik tovább.*
- Napokig égő fáklya, vagy hatalmas utcai ünnepség?
*Hirtelen ötlettől vezérelve mártózik meg a vízben, s bár elmerül benne, de láthatóan nem leli már örömét a bódult illatokkal teli dézsában. Persze kérhetne bele ismételten meleg vizet, ám annyi fáradtságot nem érne meg. Nem óhajt hosszasan időzni a Sellőházban.*
- Arthneiorban földbe temetik az embert, a gazdagok legalább tekintélyes kriptákat kapnak.
*Magyarázza tűnödve. Megemelve kinyújtott lábát csodálja, hogy a vízcseppek miként szaladnak végig sima bőrén. Némi borotválkozás is ráférne már, de nincs türelme ezzel bajlódni most.*
- Egy kripta mondjuk tetszene. Pompázatos és iszonyatos egyszerre.
*Sóhajtja.*
- Itt a Kikötőben a vízbe "temetik" a népeket, s úgy tudom Lihanechben is hasonló van. Állítólag ott lebegnek a víz felszínén a fejfák.
*Egyszerre felvillanyozza és borzongatja az elképzelés, de elismeréssel adózik a kreativitásnak.*
- Nincsen senki, csak elmélkedtem.
*Kikászálódik a vízből, és jó alaposan megtörölgeti magát, nedves haját pedig törölközőjébe csavarja, mint egy rögtönzött turbánt.*
- Ó dehogy.
*Denjaar elé lép, ismét megérinti annak testét, miközben felpislog a nála jóval magasabb férfira.*
- De persze ha némi aranyat tennél félre, akkor a szobámban is megpihenhetsz.
*Teszi hozzá könnyedén, látszólag érdektelenül, holott nyilvánvalóan nem közömbös az egykori bajnokkal szemben.*
- Talán az is vagyok.
*Röviden felnevet, majd fejét oldalra billentve szemléli a még ágyon pihenő férfit. Alsó ajkát beharapja, amint gondolatait ismételten buja ötletek töltik ki. Alig néhány perce távolodtak el egymástól, mégis újult erővel vágyja a férfi közelségét és társaságát. El is tűnődik rajta, hogy jellemzően ennyi idő alatt már megunja partnereit, de úgy tűnik Denjaar azon kevés ritka kivételek közé tartozik, aki mellett nem lankad érdeklődése. Syoud volt a legutóbbi, aki ennyire megmozgatta Relael nyughatatlan fantáziáját, ám az is kérészéletű románc volt, tekintettel arra, hogy a férfi se szó, se beszéd elhagyta őt.
Mielőtt belesüppedne a melankóliába, folytatja mondandóját.*
- Az viszont nem lenne jó hír rád nézve. Még csak a pengéd sincs a közelben, hogy megvédjen.
*Kurta, gonosz kacaja talán riasztó lenne másnak, ám kettejük kapcsolatának elengedhetetlen része a halál ígérete.
Kicsit csalódottnak tűnik, melynek hangot is ad.*
- Milyen... egyszerű és kézenfekvő.
*Illőnek érzi a tűz város népéhez, s jobban belegondolva Denjaar is a hasonló megoldásokat kedveli.*
- A pór és a hatalmas között sincsen különbség.
*Érdeklődik tovább.*
- Napokig égő fáklya, vagy hatalmas utcai ünnepség?
*Hirtelen ötlettől vezérelve mártózik meg a vízben, s bár elmerül benne, de láthatóan nem leli már örömét a bódult illatokkal teli dézsában. Persze kérhetne bele ismételten meleg vizet, ám annyi fáradtságot nem érne meg. Nem óhajt hosszasan időzni a Sellőházban.*
- Arthneiorban földbe temetik az embert, a gazdagok legalább tekintélyes kriptákat kapnak.
*Magyarázza tűnödve. Megemelve kinyújtott lábát csodálja, hogy a vízcseppek miként szaladnak végig sima bőrén. Némi borotválkozás is ráférne már, de nincs türelme ezzel bajlódni most.*
- Egy kripta mondjuk tetszene. Pompázatos és iszonyatos egyszerre.
*Sóhajtja.*
- Itt a Kikötőben a vízbe "temetik" a népeket, s úgy tudom Lihanechben is hasonló van. Állítólag ott lebegnek a víz felszínén a fejfák.
*Egyszerre felvillanyozza és borzongatja az elképzelés, de elismeréssel adózik a kreativitásnak.*
- Nincsen senki, csak elmélkedtem.
*Kikászálódik a vízből, és jó alaposan megtörölgeti magát, nedves haját pedig törölközőjébe csavarja, mint egy rögtönzött turbánt.*
- Ó dehogy.
*Denjaar elé lép, ismét megérinti annak testét, miközben felpislog a nála jóval magasabb férfira.*
- De persze ha némi aranyat tennél félre, akkor a szobámban is megpihenhetsz.
*Teszi hozzá könnyedén, látszólag érdektelenül, holott nyilvánvalóan nem közömbös az egykori bajnokkal szemben.*
5238. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-01-05 14:12:33
Üzenet elküldve: 2025-01-05 14:12:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
-Az. *Hagyja helyben a dolgot. Nem lepődik meg rajta, hogy Relael kellemesnek nevezi a valóságos harcként is definiálható szeretkezésük. Tudja, mire vágyik a nemes.
Hagyja, hogy szeretője hozzá bújjon. Az elf testének közelsége valahogy melegséggel tölti el. Végigpillant az elf tökéletes vonalain, s bár hajtja az ösztön, hogy meg is érintse, csupán tekintetét legelteti az tetszetős testrészeken.*
-Te pedig úgy festesz, mint egy olyan eredar azokból a történetekből. *Megmosolyogja a dolgot. Elvégre Relael ugyan magán viselni népe vonásait, de közben a nőiesen telt idomokkal karöltve szerencsés összképet alkotnak.
Elnézi, ahogy az elf felül. Ő egyelőre nem mozdul az ágyból, csupán oldalára fordulva megtámaszkodik.*
-Kitalálhatod magad is, elvégre a Tűz Városáról van szó. Elégetjük őket. Ha jól tudom, a barbár barátaid is így tesznek. Ez a legtisztább megoldás. *Nem biztos benne, hogy szeretője erre gondolt, így folytatja.*
-Ha valaki közel állt hozzánk... Általában megtartják valamilyen ingóságát. Egy ruhadarab, egy alkarvédő, egy díszes pohár... *Vállat von.*
-Miért? Elveszítettél valakit? *Könnyeden teszi fel a kérdést. Relael számára nem lehet újdonság, hogy az egykori viador hogyan is áll a halálhoz. Közben maga is feltápászkodik, hogy komótosan a borhoz sétáljon. Kitölt magának egy pohárral belőle.*
-Van még egy kevés dolgom itt, a Kikötőben, mielőtt visszatérek Artheniorba. Feltételezem, nem bánnád, ha kivennék egy szobát a tavernádban.
-Az. *Hagyja helyben a dolgot. Nem lepődik meg rajta, hogy Relael kellemesnek nevezi a valóságos harcként is definiálható szeretkezésük. Tudja, mire vágyik a nemes.
Hagyja, hogy szeretője hozzá bújjon. Az elf testének közelsége valahogy melegséggel tölti el. Végigpillant az elf tökéletes vonalain, s bár hajtja az ösztön, hogy meg is érintse, csupán tekintetét legelteti az tetszetős testrészeken.*
-Te pedig úgy festesz, mint egy olyan eredar azokból a történetekből. *Megmosolyogja a dolgot. Elvégre Relael ugyan magán viselni népe vonásait, de közben a nőiesen telt idomokkal karöltve szerencsés összképet alkotnak.
Elnézi, ahogy az elf felül. Ő egyelőre nem mozdul az ágyból, csupán oldalára fordulva megtámaszkodik.*
-Kitalálhatod magad is, elvégre a Tűz Városáról van szó. Elégetjük őket. Ha jól tudom, a barbár barátaid is így tesznek. Ez a legtisztább megoldás. *Nem biztos benne, hogy szeretője erre gondolt, így folytatja.*
-Ha valaki közel állt hozzánk... Általában megtartják valamilyen ingóságát. Egy ruhadarab, egy alkarvédő, egy díszes pohár... *Vállat von.*
-Miért? Elveszítettél valakit? *Könnyeden teszi fel a kérdést. Relael számára nem lehet újdonság, hogy az egykori viador hogyan is áll a halálhoz. Közben maga is feltápászkodik, hogy komótosan a borhoz sétáljon. Kitölt magának egy pohárral belőle.*
-Van még egy kevés dolgom itt, a Kikötőben, mielőtt visszatérek Artheniorba. Feltételezem, nem bánnád, ha kivennék egy szobát a tavernádban.
5237. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-01-05 14:00:06
Üzenet elküldve: 2025-01-05 14:00:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Végre levegőhöz jut, ahogy Denjaar elereszti őt, s ez minden alkalommal vegyes érzéseket kelt benne. Teste persze megkönnyebbül, hogy szorult helyzetükből kikerül, ám Relael elméje csak vad szeretkezésük során tud valamelyest megpihenni.
Az ágyra omlik, erőtlenül és elégedetten nyúlik el ott. Hidegnek érzi, ezért összébb húzza magát. Egy darabig csak piheg, végül elszánja magát arra, hogy az egykori gladiátor közelségében lelje meg komfortját. Bármikor bárkinek letagadná, de valójában érzelem is vegyül abba, hogy fejét Denjaar mellkasán pihentetve öleli át, s nem csupán didergő testének keres meleget.
Néhány hosszú percig némán, lezárt szemhéjakkal szusszan, megvárja amíg hevesen verő szíve lecsillapodik, s légzése is egyenletesebbé válik. Csak ezt követően nyitja ki szemeit, s tekint fel Denjaarra, amennyiben a katona nem utasította el közeledését.*
- Kellemes volt.
*Búgja elégedetten, s olyan kíváncsisággal fürkészi az egykori Parancsnok arcát, ahogy amaz is teszi vele. Bal karja szórakozottan simít végig a férfi csatakos testén, és játékosan túr bele annak szakállába. Egyáltalán nincs ellenére a "csapzott" megjelenés, sőt, mi több, még imponál is Relaelnek.*
- Egészen úgy festesz, mint egy barbár.
*Nem sokáig bújik így, mely már így is több, mint ami jellemző rá. Lassan feltolja magát, ültében pedig megigazítja testéhez tapadó, kócos tincseit.*
- Mondd csak, Parancsnok.
*Kezd bele ráérősen, ugyanilyen kényelmes tempóban tápászkodik fel az ágyról, hogy picit megmosakodjon az immár langyos vízben.*
- Wegtorenben mikén búcsúztatjátok a halottaitokat?
*Végre levegőhöz jut, ahogy Denjaar elereszti őt, s ez minden alkalommal vegyes érzéseket kelt benne. Teste persze megkönnyebbül, hogy szorult helyzetükből kikerül, ám Relael elméje csak vad szeretkezésük során tud valamelyest megpihenni.
Az ágyra omlik, erőtlenül és elégedetten nyúlik el ott. Hidegnek érzi, ezért összébb húzza magát. Egy darabig csak piheg, végül elszánja magát arra, hogy az egykori gladiátor közelségében lelje meg komfortját. Bármikor bárkinek letagadná, de valójában érzelem is vegyül abba, hogy fejét Denjaar mellkasán pihentetve öleli át, s nem csupán didergő testének keres meleget.
Néhány hosszú percig némán, lezárt szemhéjakkal szusszan, megvárja amíg hevesen verő szíve lecsillapodik, s légzése is egyenletesebbé válik. Csak ezt követően nyitja ki szemeit, s tekint fel Denjaarra, amennyiben a katona nem utasította el közeledését.*
- Kellemes volt.
*Búgja elégedetten, s olyan kíváncsisággal fürkészi az egykori Parancsnok arcát, ahogy amaz is teszi vele. Bal karja szórakozottan simít végig a férfi csatakos testén, és játékosan túr bele annak szakállába. Egyáltalán nincs ellenére a "csapzott" megjelenés, sőt, mi több, még imponál is Relaelnek.*
- Egészen úgy festesz, mint egy barbár.
*Nem sokáig bújik így, mely már így is több, mint ami jellemző rá. Lassan feltolja magát, ültében pedig megigazítja testéhez tapadó, kócos tincseit.*
- Mondd csak, Parancsnok.
*Kezd bele ráérősen, ugyanilyen kényelmes tempóban tápászkodik fel az ágyról, hogy picit megmosakodjon az immár langyos vízben.*
- Wegtorenben mikén búcsúztatjátok a halottaitokat?
5236. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-01-04 13:09:53
Üzenet elküldve: 2025-01-04 13:09:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Nem érkezik a lány részéről válasz azonnal, habár ezen nem is csodálkozik, tekintettel annak nyakában megfeszülő kendőre. Látni véli a hosszúéletű nyakában megfeszülő izmokat és inakat. Tisztában van vele, mit élvez az elf és hogyan tudja táplálni a lelkében terjengő fekete lángokat az ő legnagyobb megelégedésére is.*
-Szánalmas egy nemes. *Nyögi. Valójában pont ez a sötétség az, mi igazán kiemeli őt a többi nemes közül a szemében. S azzal is tisztában van, hogy azon kiváltságosok közé tartozik, akiknek bepillantást enged a lány förtelmes és vad énjébe. Relael még kiprésel magából egy meglepő megnyilvánulást, ami határozottan simogatja hiúságát. Meg is mosolyogja a dolgot, de a kezei között megfeszülő, tökéletes test látványa őt magát is az érzékek határára löki végre valahára. Egészen magára húzza az elf hátát a kendőnél fogva, miközben hajszolja önmaga beteljesedését.*
-Te... Kígyó... *Feszül meg keze a kendőn, s vele együtt izmai. Magának sem vallaná be, mennyire lenyűgözi Relael. Ő már csak ilyen; még akkor sem ismerné el a kelepcét, mikor a kígyó teljesen körülfonta. Nem, mintha a lány forrósága valaha is bizalmatlanságra adott volna okot. Leginkább gátlástalanságuk kölcsönös kiélése testesíti meg kapcsolatuk. Ennek ellenére egyre többet jár esze a kikötői nemesen.
Végül elégedett morranások kíséretében, jelentős lüktetések közepette tölti meg az feslett erkölcsű hosszúéletűt, s csak eztán engedi el.
A kendő szép lassan omlik le szeretője nyakából, ő pedig elégedetten nyúlik végig az ágyon, szürke tekintetével Realelt fürkészve.*
*Nem érkezik a lány részéről válasz azonnal, habár ezen nem is csodálkozik, tekintettel annak nyakában megfeszülő kendőre. Látni véli a hosszúéletű nyakában megfeszülő izmokat és inakat. Tisztában van vele, mit élvez az elf és hogyan tudja táplálni a lelkében terjengő fekete lángokat az ő legnagyobb megelégedésére is.*
-Szánalmas egy nemes. *Nyögi. Valójában pont ez a sötétség az, mi igazán kiemeli őt a többi nemes közül a szemében. S azzal is tisztában van, hogy azon kiváltságosok közé tartozik, akiknek bepillantást enged a lány förtelmes és vad énjébe. Relael még kiprésel magából egy meglepő megnyilvánulást, ami határozottan simogatja hiúságát. Meg is mosolyogja a dolgot, de a kezei között megfeszülő, tökéletes test látványa őt magát is az érzékek határára löki végre valahára. Egészen magára húzza az elf hátát a kendőnél fogva, miközben hajszolja önmaga beteljesedését.*
-Te... Kígyó... *Feszül meg keze a kendőn, s vele együtt izmai. Magának sem vallaná be, mennyire lenyűgözi Relael. Ő már csak ilyen; még akkor sem ismerné el a kelepcét, mikor a kígyó teljesen körülfonta. Nem, mintha a lány forrósága valaha is bizalmatlanságra adott volna okot. Leginkább gátlástalanságuk kölcsönös kiélése testesíti meg kapcsolatuk. Ennek ellenére egyre többet jár esze a kikötői nemesen.
Végül elégedett morranások kíséretében, jelentős lüktetések közepette tölti meg az feslett erkölcsű hosszúéletűt, s csak eztán engedi el.
A kendő szép lassan omlik le szeretője nyakából, ő pedig elégedetten nyúlik végig az ágyon, szürke tekintetével Realelt fürkészve.*
5235. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-01-04 11:45:41
Üzenet elküldve: 2025-01-04 11:45:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*A nyakára záródó ujjakat megérezve már sejti a folytatást, s mosolya nem hervad tőle. A pofonra teste megremeg, egy pillanatra mozgásában is megakasztja, de a férfi elég jól ismerheti őt már ahhoz, hogy sejteni vélje ez cseppet sincs az egykori nemes ellenére. Plusz élvezeti faktor számára a benne mélyen munkáló bűntudat. Bizony megérdemli a pofont, egy olyan alávaló némber, mint ő, még több fájdalmat is érdemelne.
Denjaar csókja zökkenti ki, amit hevesen viszonozza, karjaival pedig szorosan magához öleli a férfit. A sebhelyes, forró test érdes bőre Relael finom, puha alakjához simul, s gyönyörködteti érzékeit a kettejük közötti éles kontraszt.
A Wegtoreni mozdul, ha akarna sem tudna versenybe szállni annak erejével, de nem is óhajt erre próbát tenni. Minden ellenállás részéről legfeljebb játék, ahogy a matador is hergeli a bikát, annyi különbséggel, hogy Relael vörös leple alatt nem rejtőzik kard, s az erőviszonyaik sem oly kiegyenlítettek. Talán pont ezért élvezi ennyire.
Rövidesen az ágyon találja magát. Lopva válla felett hátra pillant a hozzá kérdést intéző férfira, aki korábban használt eszközét most ellene fordítja. Jól tudja, hogy a kérdésre nem vár feleletet, ezért nem is bajlódik azzal, hogy töprengjen rajta, különös tekintettel arra, hogy levegőből szűkösen jut számára, így a szavak megformálása is nehézséget jelent Relaelnek. Ennek ellenére kísérletet tesz rá, miközben mellkasa tehetetlenül az alattuk elterülő ágy felé közeledik, csak az őt hátrafeszítő kendő akadályozza meg, hogy belesüppedjen.*
- Hiányoztál.
*Sóhajtja ritmusuktól töredezetten és tagoltan, miközben a kéjes megelégedése teljesen eluralja arcát.*
*A nyakára záródó ujjakat megérezve már sejti a folytatást, s mosolya nem hervad tőle. A pofonra teste megremeg, egy pillanatra mozgásában is megakasztja, de a férfi elég jól ismerheti őt már ahhoz, hogy sejteni vélje ez cseppet sincs az egykori nemes ellenére. Plusz élvezeti faktor számára a benne mélyen munkáló bűntudat. Bizony megérdemli a pofont, egy olyan alávaló némber, mint ő, még több fájdalmat is érdemelne.
Denjaar csókja zökkenti ki, amit hevesen viszonozza, karjaival pedig szorosan magához öleli a férfit. A sebhelyes, forró test érdes bőre Relael finom, puha alakjához simul, s gyönyörködteti érzékeit a kettejük közötti éles kontraszt.
A Wegtoreni mozdul, ha akarna sem tudna versenybe szállni annak erejével, de nem is óhajt erre próbát tenni. Minden ellenállás részéről legfeljebb játék, ahogy a matador is hergeli a bikát, annyi különbséggel, hogy Relael vörös leple alatt nem rejtőzik kard, s az erőviszonyaik sem oly kiegyenlítettek. Talán pont ezért élvezi ennyire.
Rövidesen az ágyon találja magát. Lopva válla felett hátra pillant a hozzá kérdést intéző férfira, aki korábban használt eszközét most ellene fordítja. Jól tudja, hogy a kérdésre nem vár feleletet, ezért nem is bajlódik azzal, hogy töprengjen rajta, különös tekintettel arra, hogy levegőből szűkösen jut számára, így a szavak megformálása is nehézséget jelent Relaelnek. Ennek ellenére kísérletet tesz rá, miközben mellkasa tehetetlenül az alattuk elterülő ágy felé közeledik, csak az őt hátrafeszítő kendő akadályozza meg, hogy belesüppedjen.*
- Hiányoztál.
*Sóhajtja ritmusuktól töredezetten és tagoltan, miközben a kéjes megelégedése teljesen eluralja arcát.*
5234. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-01-03 13:49:04
Üzenet elküldve: 2025-01-03 13:49:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Szívesen szemléli az elfet, aki olyan tökéletes az ő szemében, akár valami műalkotás. A műalkotásokkal ellentétben ebben azonban örömét is leli. Muzsika fülének, ahogy a lány kéjes nyögései betöltik a termet, miközben férfiasságába merül újra és újra. Nem csupán a látvány korbácsolja érzékeit, de az érzés is. A forró mámor, mi beborítja ágyékát egészen felhevíti.
Mihelyst érzi a kendőt lebomlani csuklójáról, falánk mód nyúl a szemrevaló idomok után, hogy végre kedvére érinthesse őket. Nem tart azonban sokáig; ahogy arra Relael számíthatott, mihelyst módja van rá, megragadja a kontrollt.
Csípője ritmusa szüntelen keresi a mélységeket, étvágyát csillapítandó. Úgy kúszik jobbja az elf vékony nyakára közben, akár az acélbéklyó. Megtartja szeretőjét, szabad kezével pedig egy kellemesen erőteljes pofonban részesíti az elfet. Hogy a próbáért, netalán annak sikerességéért, nem lehet tudni. Mindenesetre erősen tartja nyakánál, nehogy leszédüljön róla meglepetésében.*
-Szóval járt itt valaki más is, míg nem voltam? *Halkan, de játékos fenyegetéssel hangjában felgöcög. A korábban kapott reakcióból felsejlik a válasz a kérdésre. A legkevésbé sem feszélyezi a dolog, sőt. Noha szeretői pozícióját szívesen őrzi, zavarná, ha bármiféle béklyóba kötné őket egy ostoba, ki nem mondott elvárás. Mindenesetre játéka kedvéért most megteszi ez az érv is.
Felül, hogy magához húzva csókot lopjon az elftől. Amint kibontakoztak belőle, karjával könnyedén emeli le magáról partnerét, hogy megfordítva helyezze vissza. Ugyan így hátát és formás alfelét látja csupán, de ezzel most megbékél. Amennyiben ki nem tér előle, úgy Relael nyakába dobja a csomóból kibomlott kendőt, s szép lassan feszíti hátra vele nyakát.*
-A kereskedőt engedted magadba? Netalán mást? *Nem igazán érdekli a válasz, s nem is igen van rossz vagy jó belőle. Saját kedvét hajszolja tovább csípője mozgásával, míg a szépen ívelt testet fixírozza szüntelen.*
*Szívesen szemléli az elfet, aki olyan tökéletes az ő szemében, akár valami műalkotás. A műalkotásokkal ellentétben ebben azonban örömét is leli. Muzsika fülének, ahogy a lány kéjes nyögései betöltik a termet, miközben férfiasságába merül újra és újra. Nem csupán a látvány korbácsolja érzékeit, de az érzés is. A forró mámor, mi beborítja ágyékát egészen felhevíti.
Mihelyst érzi a kendőt lebomlani csuklójáról, falánk mód nyúl a szemrevaló idomok után, hogy végre kedvére érinthesse őket. Nem tart azonban sokáig; ahogy arra Relael számíthatott, mihelyst módja van rá, megragadja a kontrollt.
Csípője ritmusa szüntelen keresi a mélységeket, étvágyát csillapítandó. Úgy kúszik jobbja az elf vékony nyakára közben, akár az acélbéklyó. Megtartja szeretőjét, szabad kezével pedig egy kellemesen erőteljes pofonban részesíti az elfet. Hogy a próbáért, netalán annak sikerességéért, nem lehet tudni. Mindenesetre erősen tartja nyakánál, nehogy leszédüljön róla meglepetésében.*
-Szóval járt itt valaki más is, míg nem voltam? *Halkan, de játékos fenyegetéssel hangjában felgöcög. A korábban kapott reakcióból felsejlik a válasz a kérdésre. A legkevésbé sem feszélyezi a dolog, sőt. Noha szeretői pozícióját szívesen őrzi, zavarná, ha bármiféle béklyóba kötné őket egy ostoba, ki nem mondott elvárás. Mindenesetre játéka kedvéért most megteszi ez az érv is.
Felül, hogy magához húzva csókot lopjon az elftől. Amint kibontakoztak belőle, karjával könnyedén emeli le magáról partnerét, hogy megfordítva helyezze vissza. Ugyan így hátát és formás alfelét látja csupán, de ezzel most megbékél. Amennyiben ki nem tér előle, úgy Relael nyakába dobja a csomóból kibomlott kendőt, s szép lassan feszíti hátra vele nyakát.*
-A kereskedőt engedted magadba? Netalán mást? *Nem igazán érdekli a válasz, s nem is igen van rossz vagy jó belőle. Saját kedvét hajszolja tovább csípője mozgásával, míg a szépen ívelt testet fixírozza szüntelen.*
5233. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-01-03 11:15:40
Üzenet elküldve: 2025-01-03 11:15:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Rövid ideig szórakoztatja helyzete, hiszen hamar eltelítődnek érzékei egyesülésük okán. Önelégült kis mosolya szépen lassan olvad le arcáról, csípőjének minden mozdulata felgyorsítja ezt a folyamatot. Nem kapkod, sőt, kifejezetten lassú, mély mozdulatokkal élvezi ki azt, hogy ezúttal nála az irányítás. Biztos benne, hogy újdonságot aligha tapasztaltathat meg a férfival, ellenben némi változatosságban részesítheti, elvégre légyottjuk minden alkalommal nyers, mohó és durva volt. Természetesen ebben minden alkalommal örömét is lelte, ám a változatosság is gyönyörködteti Relaelt.
Mozgása diktálja sóhajai ritmusát. Denjaar joggal érezheti esetleg úgy, hogy ez az ő kedvére készült színjáték, s nem tévedne ezzel nagyot. Az elf kezei lágyan simítanak végig saját testén, haját elsöpörve fedi fel finom nyakát. A kósza tincsek immár nem állják útját a wegtoreni kezeinek, aki kedve szerint érintheti azt, ami megtetszik neki.
Látszólag az elf aligha figyel az elhangzottakra, tempóján sem változtat, s kéjes hangja intenzitása is fokozódik. Az apró csípőmozdulatok hatására elgyöngülve dől előre, de nem csupán szeretője közelségét keresi ezzel. Karjai látatlanban találnak utat a csuklókig, ahol Relael ujjai sürgetően bontani kezdik a csomókat.
Aprócska mosoly költözik szája szegletébe. Jól sejti, hogy miféle megtorlást fog kapni közjátékáért a büszke Denjaar Krultostól, s epekedve várja büntetését.*
*Rövid ideig szórakoztatja helyzete, hiszen hamar eltelítődnek érzékei egyesülésük okán. Önelégült kis mosolya szépen lassan olvad le arcáról, csípőjének minden mozdulata felgyorsítja ezt a folyamatot. Nem kapkod, sőt, kifejezetten lassú, mély mozdulatokkal élvezi ki azt, hogy ezúttal nála az irányítás. Biztos benne, hogy újdonságot aligha tapasztaltathat meg a férfival, ellenben némi változatosságban részesítheti, elvégre légyottjuk minden alkalommal nyers, mohó és durva volt. Természetesen ebben minden alkalommal örömét is lelte, ám a változatosság is gyönyörködteti Relaelt.
Mozgása diktálja sóhajai ritmusát. Denjaar joggal érezheti esetleg úgy, hogy ez az ő kedvére készült színjáték, s nem tévedne ezzel nagyot. Az elf kezei lágyan simítanak végig saját testén, haját elsöpörve fedi fel finom nyakát. A kósza tincsek immár nem állják útját a wegtoreni kezeinek, aki kedve szerint érintheti azt, ami megtetszik neki.
Látszólag az elf aligha figyel az elhangzottakra, tempóján sem változtat, s kéjes hangja intenzitása is fokozódik. Az apró csípőmozdulatok hatására elgyöngülve dől előre, de nem csupán szeretője közelségét keresi ezzel. Karjai látatlanban találnak utat a csuklókig, ahol Relael ujjai sürgetően bontani kezdik a csomókat.
Aprócska mosoly költözik szája szegletébe. Jól sejti, hogy miféle megtorlást fog kapni közjátékáért a büszke Denjaar Krultostól, s epekedve várja büntetését.*
5232. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-01-02 00:06:15
Üzenet elküldve: 2025-01-02 00:06:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Megmosolyogtatja Relael számára képtelen fantáziálása. Már csak azért is, mert őt nem áldották meg az istenek oly gazdag képzelőerővel.*
-Talán addig a néhány másodpercig, míg megmarad a szusz abban, aki birtokolni óhajt. *Még ha csak a gondolattal játszik is a lány, ő siet leszögezni; egy efféle szerep aligha férne meg a habitusával.
Elnézi szeretőjét, ahogy a gyümölcsöstálhoz libben. Duzzadó öle miatt aligha tagadhatná, hogy óhajtja mihamarabbi visszatértét; talán ezért is tart olyan sokáig, míg ez valóban megtörténik. Relael szereti feszegetni a határokat, úgy véli, az ő sóvárgásával is így van.*
-Fogságba, hmm?
*Végül csak visszatér hozzá a lány, s helyet követel magának ültében. Megfosztja őt attól, hogy kénye kedve szerint járhasson testén keze, de legalább már kellő közelségben van hozzá, hogy érezhesse.
Viszonozza a szenvedélyes csókot, amit sajátosan fogad. A nyelvére fonódó nyelv érzéki játéka kellemes érzéseket kelt benne, ám ez valahol óvatosságra is inti. Nem először fordul elő vele Relael társaságában, hogy úgy érzi, az elf afféle boszorkány módjára igyekszik őt megbabonázni és hálójába csalni. Ő pedig hajlamos engedni neki.*
-Meggyőzni? Nem vagyok a szavak embere, ezt tudod Te is. *Egy jóleső sóhaj kíséretében ad teret a lány további munkálkodásának. Óvatosan átemeli felette a selyemkendővel béklyózott kezeit, hogy hátradőlhessen és ezáltal még inkább elmerülhessen a forró kéjben. Valóban igéző látvány az ölében lassan vonagló elf. Csak nem állja meg, hátát kissé feljebb emelve húzza végig összekötözött kezeit a lány felsőtestén kedvtelve, ha hagyja. Persze sokáig kényelmetlen ebben a pózban tartania agát, így hamar visszahanyatlik.*
-Pontosan azért, amiért itt vagy a Kikötőben. *Szólal meg végül nagy sokára, kiélvezve a kéjes perceket előbb.*
-Mert bizserget téged a veszély. És inkább rakod önszántadból a nyakadba a láncot, minthogy túl könnyű dolgod legyen. *Elmosolyodik. Nem erős oldala az emberismeret, de Relaelből tapasztalt már egy s mást.*
-És csak én vagyok elég erős hozzá, hogy megtartsam a lánc túlvégét. *Nem minden hiúság nélkül ejti a szavakat. Igyekszik közben csípője segítségével további mélységeket elérni és persze némi tempót diktálni.*
*Megmosolyogtatja Relael számára képtelen fantáziálása. Már csak azért is, mert őt nem áldották meg az istenek oly gazdag képzelőerővel.*
-Talán addig a néhány másodpercig, míg megmarad a szusz abban, aki birtokolni óhajt. *Még ha csak a gondolattal játszik is a lány, ő siet leszögezni; egy efféle szerep aligha férne meg a habitusával.
Elnézi szeretőjét, ahogy a gyümölcsöstálhoz libben. Duzzadó öle miatt aligha tagadhatná, hogy óhajtja mihamarabbi visszatértét; talán ezért is tart olyan sokáig, míg ez valóban megtörténik. Relael szereti feszegetni a határokat, úgy véli, az ő sóvárgásával is így van.*
-Fogságba, hmm?
*Végül csak visszatér hozzá a lány, s helyet követel magának ültében. Megfosztja őt attól, hogy kénye kedve szerint járhasson testén keze, de legalább már kellő közelségben van hozzá, hogy érezhesse.
Viszonozza a szenvedélyes csókot, amit sajátosan fogad. A nyelvére fonódó nyelv érzéki játéka kellemes érzéseket kelt benne, ám ez valahol óvatosságra is inti. Nem először fordul elő vele Relael társaságában, hogy úgy érzi, az elf afféle boszorkány módjára igyekszik őt megbabonázni és hálójába csalni. Ő pedig hajlamos engedni neki.*
-Meggyőzni? Nem vagyok a szavak embere, ezt tudod Te is. *Egy jóleső sóhaj kíséretében ad teret a lány további munkálkodásának. Óvatosan átemeli felette a selyemkendővel béklyózott kezeit, hogy hátradőlhessen és ezáltal még inkább elmerülhessen a forró kéjben. Valóban igéző látvány az ölében lassan vonagló elf. Csak nem állja meg, hátát kissé feljebb emelve húzza végig összekötözött kezeit a lány felsőtestén kedvtelve, ha hagyja. Persze sokáig kényelmetlen ebben a pózban tartania agát, így hamar visszahanyatlik.*
-Pontosan azért, amiért itt vagy a Kikötőben. *Szólal meg végül nagy sokára, kiélvezve a kéjes perceket előbb.*
-Mert bizserget téged a veszély. És inkább rakod önszántadból a nyakadba a láncot, minthogy túl könnyű dolgod legyen. *Elmosolyodik. Nem erős oldala az emberismeret, de Relaelből tapasztalt már egy s mást.*
-És csak én vagyok elég erős hozzá, hogy megtartsam a lánc túlvégét. *Nem minden hiúság nélkül ejti a szavakat. Igyekszik közben csípője segítségével további mélységeket elérni és persze némi tempót diktálni.*
5231. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-01-01 21:48:11
Üzenet elküldve: 2025-01-01 21:48:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Relael végig fél szemét Denjaaron tartja, hogy a férfi készül bármi ármányra, de szerencsésen végre tudja hajtani műveletét, s bár látja a harcos megfeszülő izmait, de azt csupán tesztelésnek tudja be elsőként, nem pedig valódi kísérletnek. Elégedetten pillant a végeredményre, az elől összekötözött kezű férfi egészen megkapó látvány a számára.*
- Hmm bizony. Mutatós rabszolga lennél.
*Incselkedik tovább. Előnyéből fakadóan megteheti azt, hogy szórakozottan a gyümölcsös tálhoz libben, s válogat magának a maradékból. Természetesen a legszebb szem szőlőket gyűjti tenyerébe, hogy utána komótosan vissza sétáljon Denjaarhoz. Feltűnik neki az újra és újra megfeszülő izmok látványa, s immár megerősődik benne a bizonyosság, hogy az egykori gladiátor szabadulni óhajt. Egy gonosz mosoly kúszik arcára, majd egy szemet saját szájába dob, egyet pedig a férfiéba.*
- Tudom.
*Búgja önelégülten. Nem akarja túlfeszíteni sem a húrt, de igenis ki akarja élvezni apró győzelmét.*
- Nem könnyű fogságba ejteni a nagy és híres Denjaar Krultost.
*Izgatottan harap alsó ajkába, amikor a sürgető kérdést neki szegezik. Végig nézi miként hátrál szeretője az ágyhoz, közben tovább falatozik egészen addig, amíg marka üressé nem válik.*
- Talán.
*Érkezik nagysokára válasza. Követi partnerét az ágyhoz, majd megfogja az erős karokat, hogy felemelje és közéjük bújhasson. Némi korlátok között, de végsősoron Denjaar így karjaiban tarthatja őt, miközben Relael combjaira ülve elhelyezkedik. Az elf egy szenvedélyes csókot követel magának, melyben nem sokszor volt része Denjaarral. Helyzeti előnyéből fakadóan ő diktélhatja a tempót, s bár teret enged az esetleges sürgető szenvedélynek, de hosszúra nyúlik ajkaik találkozása.*
- Elengedlek, ha meggyőzöl róla, hogy miért tegyem meg, Parancsnok.
*Úgy sejti közelsége és csókja elegendő ahhoz, hogy partnere érdeklődését felkorbácsolja, így amennyiben módjában áll, kicsit feljebb tolva magát igazít testén, hogy végre egymásba olvadhassanak.
Nem óhajtja megkönnyíteni Denjaar helyzetét és érvelési lehetőségeit, ugyanakkor a látszat ellenére éberen figyel, hogy véletlenül se feszítse túl a húrt.*
*Relael végig fél szemét Denjaaron tartja, hogy a férfi készül bármi ármányra, de szerencsésen végre tudja hajtani műveletét, s bár látja a harcos megfeszülő izmait, de azt csupán tesztelésnek tudja be elsőként, nem pedig valódi kísérletnek. Elégedetten pillant a végeredményre, az elől összekötözött kezű férfi egészen megkapó látvány a számára.*
- Hmm bizony. Mutatós rabszolga lennél.
*Incselkedik tovább. Előnyéből fakadóan megteheti azt, hogy szórakozottan a gyümölcsös tálhoz libben, s válogat magának a maradékból. Természetesen a legszebb szem szőlőket gyűjti tenyerébe, hogy utána komótosan vissza sétáljon Denjaarhoz. Feltűnik neki az újra és újra megfeszülő izmok látványa, s immár megerősődik benne a bizonyosság, hogy az egykori gladiátor szabadulni óhajt. Egy gonosz mosoly kúszik arcára, majd egy szemet saját szájába dob, egyet pedig a férfiéba.*
- Tudom.
*Búgja önelégülten. Nem akarja túlfeszíteni sem a húrt, de igenis ki akarja élvezni apró győzelmét.*
- Nem könnyű fogságba ejteni a nagy és híres Denjaar Krultost.
*Izgatottan harap alsó ajkába, amikor a sürgető kérdést neki szegezik. Végig nézi miként hátrál szeretője az ágyhoz, közben tovább falatozik egészen addig, amíg marka üressé nem válik.*
- Talán.
*Érkezik nagysokára válasza. Követi partnerét az ágyhoz, majd megfogja az erős karokat, hogy felemelje és közéjük bújhasson. Némi korlátok között, de végsősoron Denjaar így karjaiban tarthatja őt, miközben Relael combjaira ülve elhelyezkedik. Az elf egy szenvedélyes csókot követel magának, melyben nem sokszor volt része Denjaarral. Helyzeti előnyéből fakadóan ő diktélhatja a tempót, s bár teret enged az esetleges sürgető szenvedélynek, de hosszúra nyúlik ajkaik találkozása.*
- Elengedlek, ha meggyőzöl róla, hogy miért tegyem meg, Parancsnok.
*Úgy sejti közelsége és csókja elegendő ahhoz, hogy partnere érdeklődését felkorbácsolja, így amennyiben módjában áll, kicsit feljebb tolva magát igazít testén, hogy végre egymásba olvadhassanak.
Nem óhajtja megkönnyíteni Denjaar helyzetét és érvelési lehetőségeit, ugyanakkor a látszat ellenére éberen figyel, hogy véletlenül se feszítse túl a húrt.*
5230. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-01-01 20:05:04
Üzenet elküldve: 2025-01-01 20:05:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Ahogy Relael pőre teste eltűnik egy rövid időre az ajtó mögött, van ideje felkészülni és végigvenni a lépéseket fejében. Pontosan úgy, ahogy azt egy ellenféllel teszi. Felméri a mikénteket és hogyanokat. Előrevetíti elméjében a mozzanatokat. Még alaposan felgerjesztett vágyait is kissé háttérbe szorítja ez az új kihívás okozta izgalom, na persze nem annyira, hogy férfiétvágya is csillapodjék.
Relael hamarosan visszatér, s magabiztosan fog bele a műveletbe. Hogy elölről óhajtja összekötözni kezeit, netalán háta mögött, az végső soron rajta áll. Ő ügyességét bevetve igyekszik hamar elejét venni ennek a dolognak és ugyanezt megtenni az elfel, legalábbis tervei szerint. Amennyiben sikerülne az akciója, megkaphatná a döbbent hosszúéletűt, kénye-kedve szerint kiszolgáltatva. Elvégre Relael szereti átadni a gyeplőt, ám a teljes kontrollt nem óhajtja elengedni. Ez most ezzel járna. Lelki szemei előtt van, miként dobja ágyra a formás kis nemest, hogy a hegyes füleibe suttoghassa, ő maga mit tud és tapasztalt a szolgalétről Wegtorenben. Hogy a hosszas előjáték után végre kiélhesse magát rajta, méghozzá könyörtelenül. Ugyanakkor a lány legalább olyan ügyes, mint ő; a kötését hiába feszítené és oldaná, az kellően szorosnak bizonyul.*
-Hmm. *Még egyszer rápróbál a kendőre. A rövid intervallumokban megfeszülő izmok mutatják, hogy az elf valóban jó munkát végzett.*
-Ügyes. *Futólag végigpillant az előtte álló lány testén. A formás, bőséges keblek szinte könyörögnek az érintésért. Legalábbis az ő vágyainak most épp e birtokló cselekedet felelne meg, de a korlátozott lehetőségek miatt bárgyúnak tűnne a kísérlet.*
-Elismerésem, megleptél. Folytathatjuk? *Hangja kellően parancsoló, de azt azért nem gondolja, hogy a Relael ily könnyen beadja derekát. mivel az elfet csak bajosan tudná átkarolni, ezért jobb híján az ágy szélére huppan, onnan szemléli szeretőjét. Valahol kíváncsi, vajon mit óhajt kihozni ebből a nemes, ám a meg-megfeszülő izmai árulkodnak róla, hogy ha meglazulna az a kendő, hát hamar szabadulna a béklyóból.*
*Ahogy Relael pőre teste eltűnik egy rövid időre az ajtó mögött, van ideje felkészülni és végigvenni a lépéseket fejében. Pontosan úgy, ahogy azt egy ellenféllel teszi. Felméri a mikénteket és hogyanokat. Előrevetíti elméjében a mozzanatokat. Még alaposan felgerjesztett vágyait is kissé háttérbe szorítja ez az új kihívás okozta izgalom, na persze nem annyira, hogy férfiétvágya is csillapodjék.
Relael hamarosan visszatér, s magabiztosan fog bele a műveletbe. Hogy elölről óhajtja összekötözni kezeit, netalán háta mögött, az végső soron rajta áll. Ő ügyességét bevetve igyekszik hamar elejét venni ennek a dolognak és ugyanezt megtenni az elfel, legalábbis tervei szerint. Amennyiben sikerülne az akciója, megkaphatná a döbbent hosszúéletűt, kénye-kedve szerint kiszolgáltatva. Elvégre Relael szereti átadni a gyeplőt, ám a teljes kontrollt nem óhajtja elengedni. Ez most ezzel járna. Lelki szemei előtt van, miként dobja ágyra a formás kis nemest, hogy a hegyes füleibe suttoghassa, ő maga mit tud és tapasztalt a szolgalétről Wegtorenben. Hogy a hosszas előjáték után végre kiélhesse magát rajta, méghozzá könyörtelenül. Ugyanakkor a lány legalább olyan ügyes, mint ő; a kötését hiába feszítené és oldaná, az kellően szorosnak bizonyul.*
-Hmm. *Még egyszer rápróbál a kendőre. A rövid intervallumokban megfeszülő izmok mutatják, hogy az elf valóban jó munkát végzett.*
-Ügyes. *Futólag végigpillant az előtte álló lány testén. A formás, bőséges keblek szinte könyörögnek az érintésért. Legalábbis az ő vágyainak most épp e birtokló cselekedet felelne meg, de a korlátozott lehetőségek miatt bárgyúnak tűnne a kísérlet.*
-Elismerésem, megleptél. Folytathatjuk? *Hangja kellően parancsoló, de azt azért nem gondolja, hogy a Relael ily könnyen beadja derekát. mivel az elfet csak bajosan tudná átkarolni, ezért jobb híján az ágy szélére huppan, onnan szemléli szeretőjét. Valahol kíváncsi, vajon mit óhajt kihozni ebből a nemes, ám a meg-megfeszülő izmai árulkodnak róla, hogy ha meglazulna az a kendő, hát hamar szabadulna a béklyóból.*
5229. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-01-01 18:36:28
Üzenet elküldve: 2025-01-01 18:36:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Denjaar nevetése valamit megmozgat lelkében, s arcára egy széles mosolyt csal. Tudja, hogy társasága szórakoztatja a férfit, s ez az oka annak, hogy visszatért hozzá, de talán még sosem sikerült ilyen őszinte kacagásra bírnia az egykori gladiátort. Sikernek könyveli el, mégpedig nem is kicsinek. Meghagyja magának ezt a pillanatnyi örömöt, mely átmelengeti mindig sajgó mellkasát, majd mikor már nem kapaszkodhat bele tovább, engedi, hogy lassan tovább libbenjen a semmibe.*
- Így.
*Egy biccentéssel nyomatékosítja kijelentését. A konkrét egyezségre és elhangzott szavakra nem emlékszik ő sem, csupán a beszélgetés körvonalai maradtak meg benne, s leginkább azért, mert neki kedvez. Persze attól sem jönne zavarba, hogy füllentsen ezzel kapcsolatban, mert láthatóan Denjaar nagyon homályosan emlékszik a négyesben eltöltött idejükre. Röviden elmereng azon, hogy a kifakult emlékezetet esetleg mi másra használhatná még.
Míg válaszra vár, szórakozottan bújik az őt tartó erős karokba, és simít rajtuk végig kezeivel. Már azt is csodával határosnak érzi, hogy a mindig irányítani akaró harcos egyáltalán fontolóra veszi elképzelését, nem csoda, hogy annyira meglepődik mikor Denjaar beadja neki derekát.
Talán egy leheletnyit száját is eltátja. Bizonytalanul méregeti a wegtorenit, azt fontolgatva, hogy valóban engedi őt mozdulni, vagy utolsó pillanatban meggondolja magát. De nem ütközik akadályba, szépen, finoman bomlik ki a forró közelségből.
Egy lélegzetvételnyi időt enged magának, amíg tétlenül áll és fontolóra veszi lehetőségeit. Megfelelő eszköz híjján az ajtó felé veszi az irányt, nem zavartatva magát amiatt, hogy pőrén kell elhagynia szobájukat. A Sellőházban a meztelenség aligha lehet szokatlan jelenség, s ha esetleg valóban nem mindennapi volna egy vendégtől ez, a Sellő akihez Relael lép segítségért diszkréten leplezi érzéseit vagy gondolatait.
Rövidesen visszatér a szobába selyemkendőkkel, melyet örömmel adtak kölcsön a számára. Denjaar készségesen kínálja fel karjait számára, így nem is rest neki látni a kezek összekötözésének.*
*Denjaar nevetése valamit megmozgat lelkében, s arcára egy széles mosolyt csal. Tudja, hogy társasága szórakoztatja a férfit, s ez az oka annak, hogy visszatért hozzá, de talán még sosem sikerült ilyen őszinte kacagásra bírnia az egykori gladiátort. Sikernek könyveli el, mégpedig nem is kicsinek. Meghagyja magának ezt a pillanatnyi örömöt, mely átmelengeti mindig sajgó mellkasát, majd mikor már nem kapaszkodhat bele tovább, engedi, hogy lassan tovább libbenjen a semmibe.*
- Így.
*Egy biccentéssel nyomatékosítja kijelentését. A konkrét egyezségre és elhangzott szavakra nem emlékszik ő sem, csupán a beszélgetés körvonalai maradtak meg benne, s leginkább azért, mert neki kedvez. Persze attól sem jönne zavarba, hogy füllentsen ezzel kapcsolatban, mert láthatóan Denjaar nagyon homályosan emlékszik a négyesben eltöltött idejükre. Röviden elmereng azon, hogy a kifakult emlékezetet esetleg mi másra használhatná még.
Míg válaszra vár, szórakozottan bújik az őt tartó erős karokba, és simít rajtuk végig kezeivel. Már azt is csodával határosnak érzi, hogy a mindig irányítani akaró harcos egyáltalán fontolóra veszi elképzelését, nem csoda, hogy annyira meglepődik mikor Denjaar beadja neki derekát.
Talán egy leheletnyit száját is eltátja. Bizonytalanul méregeti a wegtorenit, azt fontolgatva, hogy valóban engedi őt mozdulni, vagy utolsó pillanatban meggondolja magát. De nem ütközik akadályba, szépen, finoman bomlik ki a forró közelségből.
Egy lélegzetvételnyi időt enged magának, amíg tétlenül áll és fontolóra veszi lehetőségeit. Megfelelő eszköz híjján az ajtó felé veszi az irányt, nem zavartatva magát amiatt, hogy pőrén kell elhagynia szobájukat. A Sellőházban a meztelenség aligha lehet szokatlan jelenség, s ha esetleg valóban nem mindennapi volna egy vendégtől ez, a Sellő akihez Relael lép segítségért diszkréten leplezi érzéseit vagy gondolatait.
Rövidesen visszatér a szobába selyemkendőkkel, melyet örömmel adtak kölcsön a számára. Denjaar készségesen kínálja fel karjait számára, így nem is rest neki látni a kezek összekötözésének.*
5228. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-01-01 01:52:49
Üzenet elküldve: 2025-01-01 01:52:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Egyet kell értsen az elfel. Ugyan neki volt párja hosszú évekig, melynek egy nevére vett leánygyermek lett a hozadéka, de bolond lett volna hűséget fogadni mellé. Betarthatatlan ígéretet pedig csak a bolond tesz.
Épp a kellemesen kanyarodó csípőkön a keze, hogy kedve szerint dönthesse az elfet előre, ám az nem átall hirtelenjében megfordulni. Így sincs ellenére a látvány, épp ellenkezőleg. Kedvtelve szemléli végig a mezítelen testet, s tisztában van vele, hogy ezzel aligha hozza zavarba a lányt.
Elsőre felszalad a szemöldöke a hozzá intézett szavakon, végül egy jóízű, őszinte kacajjal öblíti le meglepetését.*
-Ígéretet? Így lenne? *Ujjai végigszaladnak a karcsú nyak vonalán. Látja a zölden csillanó tekintetben a kihívást. Ő pedig kedveli az ilyesmit.*
-Bevallom, nem rémlik. *Még csak nem is hazudik. A delíriumos utazás, mit hónapokkal ezelőtt átéltek, nem igazán segít a visszaemlékezésben. Mégpedig ha tett is ilyen meggondolatlan ígéretet, hát ez csakis akkor történhetett. Nem korbácsolja érzékeit a felkínált lehetőség, ráadásul kellően mohó is immáron hozzá, hogy tovább várjon. Ugyanakkor nem ő lenne, ha letörne egy efféle, zsenge próbálkozást.
Leküzdi a közöttük húzódó, csekélyke teret. Férfiassága az elf alhasának feszülve adja tudtára szeretőjének türelmetlenségét. Kezei végigszaladnak Relael alfelén, majd megállapodnak a csípőjén.*
-Hozz egy kötelet. Vagy szalagot. De elég erős legyen. *Még ökölbe is szorítja partnere számára kezeit, mint a béklyóra váró rab. Természetesen nem óhajt átadni semmiféle irányítást az elfnek, épp ellenkezőleg. Ám nem törné le a szarvát ilyen hamar, mindent a maga idejében. Annál édesebb lesz számára a Relael ábrázatára kiülő meglepetés.*
*Egyet kell értsen az elfel. Ugyan neki volt párja hosszú évekig, melynek egy nevére vett leánygyermek lett a hozadéka, de bolond lett volna hűséget fogadni mellé. Betarthatatlan ígéretet pedig csak a bolond tesz.
Épp a kellemesen kanyarodó csípőkön a keze, hogy kedve szerint dönthesse az elfet előre, ám az nem átall hirtelenjében megfordulni. Így sincs ellenére a látvány, épp ellenkezőleg. Kedvtelve szemléli végig a mezítelen testet, s tisztában van vele, hogy ezzel aligha hozza zavarba a lányt.
Elsőre felszalad a szemöldöke a hozzá intézett szavakon, végül egy jóízű, őszinte kacajjal öblíti le meglepetését.*
-Ígéretet? Így lenne? *Ujjai végigszaladnak a karcsú nyak vonalán. Látja a zölden csillanó tekintetben a kihívást. Ő pedig kedveli az ilyesmit.*
-Bevallom, nem rémlik. *Még csak nem is hazudik. A delíriumos utazás, mit hónapokkal ezelőtt átéltek, nem igazán segít a visszaemlékezésben. Mégpedig ha tett is ilyen meggondolatlan ígéretet, hát ez csakis akkor történhetett. Nem korbácsolja érzékeit a felkínált lehetőség, ráadásul kellően mohó is immáron hozzá, hogy tovább várjon. Ugyanakkor nem ő lenne, ha letörne egy efféle, zsenge próbálkozást.
Leküzdi a közöttük húzódó, csekélyke teret. Férfiassága az elf alhasának feszülve adja tudtára szeretőjének türelmetlenségét. Kezei végigszaladnak Relael alfelén, majd megállapodnak a csípőjén.*
-Hozz egy kötelet. Vagy szalagot. De elég erős legyen. *Még ökölbe is szorítja partnere számára kezeit, mint a béklyóra váró rab. Természetesen nem óhajt átadni semmiféle irányítást az elfnek, épp ellenkezőleg. Ám nem törné le a szarvát ilyen hamar, mindent a maga idejében. Annál édesebb lesz számára a Relael ábrázatára kiülő meglepetés.*
5227. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2025-01-01 01:28:15
Üzenet elküldve: 2025-01-01 01:28:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Nem kerüli el figyelmét, hogy Denjaar nem felel a burkolt módon hozzá intézett kérdésre. Persze nem veszi zokon, s nem is zavarja különösebben, csak a tőle megszokott kíváncsisággal igyekszik feltérképezni a másikat. A válasz igazolni látszik sejtelmeit a Wegtoreni szokásokat illetően.*
- Ha jól tudom ezt Lihanechben tartják be a legszigorúbban.
*Akaratlanul egy fájdalmas nyögés hagyja el száját.*
- El sem tudom képzelni milyen lehet évszázadokig egy valakinek szentelni az életedet. Szörnyen hangzik, bár bizonyosan megvan a sajátos...romantikája.
*Meg sem próbálja abba a hitbe ringatni magát, hogynem olyan szörnyű az élet hűségesen. Tudja jól, hogy nem feltétlenül rossz elköteleződni bárkinek, ám az ő igényei és vérmérséklete egészen más életvitelt követel meg. Képtelen lenne megfosztani magát az újdonság izgalmától.
Denjaar lassan körbejárja őt, mintha könnyű préda volna számára, s Relael egy ideig meg is hagyja őt ebben a hitben. Szereti is mások óvatosságát altatni, hogy váratlan pillanatban mutassa ki méregfogait.*
- Még most is kamatoztatom.
*Búgja szórakozottan, s zöldjeivel továbbra is a férfi mozgását követi. Jól tudja, hogy a wegtorenivel összhangban lévő dinamikájuk fontos eleme az is, hogy végsősoron mindig megadja magát az egykori gladiátornak. Úgy érzi Denjaar a túlzott ellenállástól hamar elunja magát, így kényesen ügyelnie kell az egyensúlyra.
Szívesen adna elutasító választ, de nem szereti az egyszerű és konkrét megoldásokat, ezért megrántja vállait.*
- Mondd meg te.
*Denjaar éhes követelőzése már nem tűr további halasztást, így egy határozott mozdulattal löki Relaelt oda ahova szeretné, hogy az elf kerüljön. A leány képes lenne talán ügyességét bevetve korrigálni ezen, de nem mutat erre hajlandóságot, ám együttműködni sem óhajt teljesen. Ha módja van rá, akkor hirtelen megfordul, így remélhetőleg egymással szemben állnak. Kihívóan emeli fel fejét a fölé magasodó férfira, ujjaival szórakozottan kezdi el cirógatni az aranybarna bőrfelületet.*
- Elfelejtettél egy ígéretet, amit nekem tettél.
*Veeti fel lassan, idegőrlően komótosan. Úgy sejti elutasításban lesz része, de végsősoron nem is a végeredmény érdekli, hanem a közös játszadozásuk.*
- Azt mondtad irányíthatok majd én.
*Rövid szünetet tart, de mielőtt Denjaar bármit is moroghatna rá, gyorsan folytatja.*
- Ami csak akkor tud megvalósulni, ha azokat a serény kezeket lekötjük.
*Röviden felnevet, egyenesen a férfi arcába kacag, s közben a háta mögött támaszkodik, egyben kapaszkodik is. Ha meg akarná fordítani őt a gladiátor, akkor bizony meg kell küzdenie azért.*
*Nem kerüli el figyelmét, hogy Denjaar nem felel a burkolt módon hozzá intézett kérdésre. Persze nem veszi zokon, s nem is zavarja különösebben, csak a tőle megszokott kíváncsisággal igyekszik feltérképezni a másikat. A válasz igazolni látszik sejtelmeit a Wegtoreni szokásokat illetően.*
- Ha jól tudom ezt Lihanechben tartják be a legszigorúbban.
*Akaratlanul egy fájdalmas nyögés hagyja el száját.*
- El sem tudom képzelni milyen lehet évszázadokig egy valakinek szentelni az életedet. Szörnyen hangzik, bár bizonyosan megvan a sajátos...romantikája.
*Meg sem próbálja abba a hitbe ringatni magát, hogynem olyan szörnyű az élet hűségesen. Tudja jól, hogy nem feltétlenül rossz elköteleződni bárkinek, ám az ő igényei és vérmérséklete egészen más életvitelt követel meg. Képtelen lenne megfosztani magát az újdonság izgalmától.
Denjaar lassan körbejárja őt, mintha könnyű préda volna számára, s Relael egy ideig meg is hagyja őt ebben a hitben. Szereti is mások óvatosságát altatni, hogy váratlan pillanatban mutassa ki méregfogait.*
- Még most is kamatoztatom.
*Búgja szórakozottan, s zöldjeivel továbbra is a férfi mozgását követi. Jól tudja, hogy a wegtorenivel összhangban lévő dinamikájuk fontos eleme az is, hogy végsősoron mindig megadja magát az egykori gladiátornak. Úgy érzi Denjaar a túlzott ellenállástól hamar elunja magát, így kényesen ügyelnie kell az egyensúlyra.
Szívesen adna elutasító választ, de nem szereti az egyszerű és konkrét megoldásokat, ezért megrántja vállait.*
- Mondd meg te.
*Denjaar éhes követelőzése már nem tűr további halasztást, így egy határozott mozdulattal löki Relaelt oda ahova szeretné, hogy az elf kerüljön. A leány képes lenne talán ügyességét bevetve korrigálni ezen, de nem mutat erre hajlandóságot, ám együttműködni sem óhajt teljesen. Ha módja van rá, akkor hirtelen megfordul, így remélhetőleg egymással szemben állnak. Kihívóan emeli fel fejét a fölé magasodó férfira, ujjaival szórakozottan kezdi el cirógatni az aranybarna bőrfelületet.*
- Elfelejtettél egy ígéretet, amit nekem tettél.
*Veeti fel lassan, idegőrlően komótosan. Úgy sejti elutasításban lesz része, de végsősoron nem is a végeredmény érdekli, hanem a közös játszadozásuk.*
- Azt mondtad irányíthatok majd én.
*Rövid szünetet tart, de mielőtt Denjaar bármit is moroghatna rá, gyorsan folytatja.*
- Ami csak akkor tud megvalósulni, ha azokat a serény kezeket lekötjük.
*Röviden felnevet, egyenesen a férfi arcába kacag, s közben a háta mögött támaszkodik, egyben kapaszkodik is. Ha meg akarná fordítani őt a gladiátor, akkor bizony meg kell küzdenie azért.*
5226. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-12-30 00:18:44
Üzenet elküldve: 2024-12-30 00:18:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
-A cím járt. Sosem kértem, mégis mások vérével fizettem érte. *Feleli szűkszavúan a wegtoreni nemességét firtató kérdésre. Való igaz, hogy bír a tűz városának eme rangjával, de ez törvények híján ott sokkal kevesebbet jelent, mint akár Artheniorban. Sokkal többet számít az affajta címnél az, kivel van jóban az ember.*
-Van, aki míveli ezt és feleséget fogad. Általában hozomány reményében. De olyat nem ismertem, ki örök hűséget is fogadott volna. Ez amolyan keleti szokás lehet. *Nehezen tudja értelmezni a monogámiát. Olyan dolognak tűnik, akár valamiféle vallási megkötés. A lélek és a test számára két külön tényező, s aligha kötődnek szükségleteik.
Eközben tündér szolgálójuk magára hagyja őket. Ő már rég Relaelt fixírozza, miközben Caladir óvatosan behajtja mögöttük az ajtót. A finom arcél, a telt keblek és a karcsú vonalak látványa hamar megrészegíti, melyhez látványos eredmény társul. A hosszúéletűhöz lép, s miközben megkerüli, kedvtelve nézi, miként simít végig a lány ujjaival saját combján. Elhallgatja közben, de vannak kétségei. Nehezen tudná elképzelni, hogy Relael valaha is ebben a szellemben nevelkedett volna.*
-Szóval így. És kamatoztattad e tudást? *Mormogja sokat sejtetően, miközben ujjai megfeszülnek a sötét hajzuhatagban, csakhogy felállásra kényszerítse az elfet. Nem ereszti, helyette ha csak Realel nem áll ellen, végigsimítja kezét a lány formás alfelén.*
-Jó feleség lennél?
*Megkísérli megtaszajtani az elfet, de nem az ágyat célozza ezúttal. A széles tükörrel ellátott asztalka felé "terelgeti", közvetlen a baldachinos ágy mellett. Amennyiben sikerrel veszi az akadályt, csak akkor dönti előre a lányt, hogy kívánalmának megfelelő hévvel vegye kezelésbe.*
-A cím járt. Sosem kértem, mégis mások vérével fizettem érte. *Feleli szűkszavúan a wegtoreni nemességét firtató kérdésre. Való igaz, hogy bír a tűz városának eme rangjával, de ez törvények híján ott sokkal kevesebbet jelent, mint akár Artheniorban. Sokkal többet számít az affajta címnél az, kivel van jóban az ember.*
-Van, aki míveli ezt és feleséget fogad. Általában hozomány reményében. De olyat nem ismertem, ki örök hűséget is fogadott volna. Ez amolyan keleti szokás lehet. *Nehezen tudja értelmezni a monogámiát. Olyan dolognak tűnik, akár valamiféle vallási megkötés. A lélek és a test számára két külön tényező, s aligha kötődnek szükségleteik.
Eközben tündér szolgálójuk magára hagyja őket. Ő már rég Relaelt fixírozza, miközben Caladir óvatosan behajtja mögöttük az ajtót. A finom arcél, a telt keblek és a karcsú vonalak látványa hamar megrészegíti, melyhez látványos eredmény társul. A hosszúéletűhöz lép, s miközben megkerüli, kedvtelve nézi, miként simít végig a lány ujjaival saját combján. Elhallgatja közben, de vannak kétségei. Nehezen tudná elképzelni, hogy Relael valaha is ebben a szellemben nevelkedett volna.*
-Szóval így. És kamatoztattad e tudást? *Mormogja sokat sejtetően, miközben ujjai megfeszülnek a sötét hajzuhatagban, csakhogy felállásra kényszerítse az elfet. Nem ereszti, helyette ha csak Realel nem áll ellen, végigsimítja kezét a lány formás alfelén.*
-Jó feleség lennél?
*Megkísérli megtaszajtani az elfet, de nem az ágyat célozza ezúttal. A széles tükörrel ellátott asztalka felé "terelgeti", közvetlen a baldachinos ágy mellett. Amennyiben sikerrel veszi az akadályt, csak akkor dönti előre a lányt, hogy kívánalmának megfelelő hévvel vegye kezelésbe.*
5225. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-12-28 21:27:57
Üzenet elküldve: 2024-12-28 21:27:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Denjaar felvetését nehezen érti meg, de betudja annak, hogy a férfi szabados wegtoreni mivolta ellenére nem túl kreatív lélek, pedig nem kételkedik abban, hogy mindenféle tapasztalásban volt már része. Csak orra alatt somolyog a kurta, de annál szórakoztatóbb párbeszéden.*
- Tán Wegtoren Bajnokaként nem voltál te magad is nemesember, Parancsnok?
*Természetesen nem állhatja meg, hogy tovább kekeckedken a férfival, s ezúttal nem is óhajtja visszafogni magát.*
- A férjben már nem vagyok oly bizonyos, feltételezem a házasság szokását nem gyakran mívelik a tűz városában, s egyébként is nehéz elképzelni, hogy akad nő, akinek kedvéért hajlandó lennél megállapodni.
*Ezért éppenséggel nem kárhoztatja Denjaart, elvégre ő maga is jobb kedveli, hogy van több választási lehetősége és ebben senki sem óhajtja hátráltatni őt. Igaz ami igaz, a tiltott gyümölcs zamata mámorosan édes lehet, s könnyen elvesztheti báját ha lekerül róla a tiltott jelző.*
- Köszönjük drága Caladir!
*Búcsúztatja látszólag jókedvűen az elbocsátott kurtizánt, aki gyorsan, de udvariasan távozik.
Kettesben maradnak, a rájuk telepedő csendet pedig Denjaar mély hangja töri meg. A tündér távozásával megváltozott valami a levegőben, egyszerre izgatottság és veszély is vibrál ott, bár az sem lepné meg Relaelt, ha csupán a túlzott bódító szerek játszanának elméjével és érzéseivel.*
- Artheniorban a nők sorsa a szolgálatkészség elsajátítása, függetlenü attól, hogy vagyonos családba vagy pórnépnek születik.
*Tekintetével lassan követi a férfi útját, miközben szórakozottan simít végig tenyerével combján, élvezve saját bőrének puhaságát.*
- S talán végsősoron ők sem többek rabszolgáknál.
*Szórakozottan elmélkedik hangosan, s időközben a tincseibe kúszó érdes ujjakat is megérzi. Még nem mozdul, kíváncsi Denjaar pontosan miként fog lépni, azt pedig még ő maga sem tudja, hogy erre hogyan fog reagálni. Pont ezt találja olyan szórakoztatónak az együtt töltött alkalmakkor.*
*Denjaar felvetését nehezen érti meg, de betudja annak, hogy a férfi szabados wegtoreni mivolta ellenére nem túl kreatív lélek, pedig nem kételkedik abban, hogy mindenféle tapasztalásban volt már része. Csak orra alatt somolyog a kurta, de annál szórakoztatóbb párbeszéden.*
- Tán Wegtoren Bajnokaként nem voltál te magad is nemesember, Parancsnok?
*Természetesen nem állhatja meg, hogy tovább kekeckedken a férfival, s ezúttal nem is óhajtja visszafogni magát.*
- A férjben már nem vagyok oly bizonyos, feltételezem a házasság szokását nem gyakran mívelik a tűz városában, s egyébként is nehéz elképzelni, hogy akad nő, akinek kedvéért hajlandó lennél megállapodni.
*Ezért éppenséggel nem kárhoztatja Denjaart, elvégre ő maga is jobb kedveli, hogy van több választási lehetősége és ebben senki sem óhajtja hátráltatni őt. Igaz ami igaz, a tiltott gyümölcs zamata mámorosan édes lehet, s könnyen elvesztheti báját ha lekerül róla a tiltott jelző.*
- Köszönjük drága Caladir!
*Búcsúztatja látszólag jókedvűen az elbocsátott kurtizánt, aki gyorsan, de udvariasan távozik.
Kettesben maradnak, a rájuk telepedő csendet pedig Denjaar mély hangja töri meg. A tündér távozásával megváltozott valami a levegőben, egyszerre izgatottság és veszély is vibrál ott, bár az sem lepné meg Relaelt, ha csupán a túlzott bódító szerek játszanának elméjével és érzéseivel.*
- Artheniorban a nők sorsa a szolgálatkészség elsajátítása, függetlenü attól, hogy vagyonos családba vagy pórnépnek születik.
*Tekintetével lassan követi a férfi útját, miközben szórakozottan simít végig tenyerével combján, élvezve saját bőrének puhaságát.*
- S talán végsősoron ők sem többek rabszolgáknál.
*Szórakozottan elmélkedik hangosan, s időközben a tincseibe kúszó érdes ujjakat is megérzi. Még nem mozdul, kíváncsi Denjaar pontosan miként fog lépni, azt pedig még ő maga sem tudja, hogy erre hogyan fog reagálni. Pont ezt találja olyan szórakoztatónak az együtt töltött alkalmakkor.*
5224. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-12-22 18:00:40
Üzenet elküldve: 2024-12-22 18:00:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Jáde és acél//
*Az Úrra pislant ahogy az megosztja a gondolatait a matrózmesékkel kapcsolatban. Nem tudja megállni, hogy ne váljon vigyor a mosolyából pár másodpercre, miközben már befejezvén a lábmasszázst, már csak cirógatja a combján nyugvó talpakat.*
- Talán nem is az altestüket használták a matrózok. *-válaszolja, szinte kaján hangon-* Hiszen mindennek, akár hal, akár manátusz, akár sellő vagy ember.. van szája is.
*Nem részletezi tovább, biztos benne, hogy az Úr befejezi a gondolatot magában.
Viszonozza az Úrnő mosolyát, és kissé megnyugszik. Nem állt szándékában udvariatlannak lenni vagy megsérteni őt -esetleg az Urat- egy meggondolatlan szóval. A Sellőház vendégszerető és -tisztelő hírnevének csorbításáért valószínűleg megkapta volna a magáét a Madámtól egy ilyen esetben.*
- Óh..! *-nyikkan meglepetten ahogy az Úr megemeli, és engedelmesen áll talpra. Szárnyai idegesen rebbennek meg, hirtelen nem biztos benne, hogy nem szólt-e mégiscsak rosszul. Aztán az Úr szavai és mozdulatai nyomán persze azonnal megérti, hogy mi történik, és zavart arckifejezését felváltja a már megszokott kellemes mosoly, és kissé meghajtja fejét.*
- Köszönöm, Uram. *-mondja-* Ahogy kívánja.
*Valóban a ruháihoz lép, de nem kezd el bent öltözni. Elküldték. Odakint is fel tudja kapni majd a nadrágját, s ha valaki mégis meglátná őt mezítelen, aligha fog megbotránkozni. Ez a Sellőház. Voltak már itt cifrább dolgok is.
Gyors, gyakorlott mozdulatokkal karjára hajtogatja ruháit, ujjai közé fogja a cipőit és az erszényt, és puha léptekkel az ajtóhoz igyekszik. Ott még egy pillanatra megáll, és az Úr és Úrnő kettősére pislant.*
- Ha még bármire szükségük lenne, csak jelezzenek. A Sellőház áll rendelkezésükre. *-meghajtja magát, kellemes mosolya újra elterül arcán. Látja azért, hogy a hátramaradó páros ismét belemerülni óhajt az élvezetekbe.-* Uram, Úrnőm - további kellemes estét!
*Szárnyai még rebbennek egyet, ahogy az ajtó csöndesen becsukódik mögötte.*
*Az Úrra pislant ahogy az megosztja a gondolatait a matrózmesékkel kapcsolatban. Nem tudja megállni, hogy ne váljon vigyor a mosolyából pár másodpercre, miközben már befejezvén a lábmasszázst, már csak cirógatja a combján nyugvó talpakat.*
- Talán nem is az altestüket használták a matrózok. *-válaszolja, szinte kaján hangon-* Hiszen mindennek, akár hal, akár manátusz, akár sellő vagy ember.. van szája is.
*Nem részletezi tovább, biztos benne, hogy az Úr befejezi a gondolatot magában.
Viszonozza az Úrnő mosolyát, és kissé megnyugszik. Nem állt szándékában udvariatlannak lenni vagy megsérteni őt -esetleg az Urat- egy meggondolatlan szóval. A Sellőház vendégszerető és -tisztelő hírnevének csorbításáért valószínűleg megkapta volna a magáét a Madámtól egy ilyen esetben.*
- Óh..! *-nyikkan meglepetten ahogy az Úr megemeli, és engedelmesen áll talpra. Szárnyai idegesen rebbennek meg, hirtelen nem biztos benne, hogy nem szólt-e mégiscsak rosszul. Aztán az Úr szavai és mozdulatai nyomán persze azonnal megérti, hogy mi történik, és zavart arckifejezését felváltja a már megszokott kellemes mosoly, és kissé meghajtja fejét.*
- Köszönöm, Uram. *-mondja-* Ahogy kívánja.
*Valóban a ruháihoz lép, de nem kezd el bent öltözni. Elküldték. Odakint is fel tudja kapni majd a nadrágját, s ha valaki mégis meglátná őt mezítelen, aligha fog megbotránkozni. Ez a Sellőház. Voltak már itt cifrább dolgok is.
Gyors, gyakorlott mozdulatokkal karjára hajtogatja ruháit, ujjai közé fogja a cipőit és az erszényt, és puha léptekkel az ajtóhoz igyekszik. Ott még egy pillanatra megáll, és az Úr és Úrnő kettősére pislant.*
- Ha még bármire szükségük lenne, csak jelezzenek. A Sellőház áll rendelkezésükre. *-meghajtja magát, kellemes mosolya újra elterül arcán. Látja azért, hogy a hátramaradó páros ismét belemerülni óhajt az élvezetekbe.-* Uram, Úrnőm - további kellemes estét!
*Szárnyai még rebbennek egyet, ahogy az ajtó csöndesen becsukódik mögötte.*
5223. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-12-18 00:10:36
Üzenet elküldve: 2024-12-18 00:10:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
-Rum a fejükkel! Jól mondod. *Biccent az ágy szélén ülve a tündér szavaira.*
-Vagy csak cifrát beszélnek. Valahogy mindegyik tengerész meghágott egyet a történetében. Ha léteznek ilyen lények, kötve hiszem, hogy részeg matrózok kegyeire áhítoznának. Meg amúgy is, hogyan csinálsz meg valamit, ami odalenn hal? *Homlokráncolva rázza meg a fejét. Ilyen jellegű anatómiai tudással ő nem rendelkezik. Persze humorát alaposan csiklandozza a szervezetébe jutott alkohol, na meg az azzal vegyülő ördögvigyor.
Realel megjegyzésén csak felhorkan. Tudja, a lány csak kacérkodik vele, elvégre aligha lenne előremutató egy efféle megkötés közöttük. Azért hizlalja hiúságát a felvetés.*
-Nemesember... Férj... Olyannak valóak e megszólítások, akik féltik is e címeket. Én nem kergetem őket. *Azért leküzd egy zsenge félmosolyt. Relael férjét leginkább egy puha úrnak tudná elképzelni; olyannak, akit az elf kedve szerint irányít, akár a bábut. Hisz nem több ez egy címnél, amivel alighanem jól jár. S abban is bizonyos, hogy a hosszúéletű a megelégedést a házasság szentségén kívül keresné.
Feláll az ágy széléről, majd nagyot nyújtózik. Balját szórakozottan húzza végig férfiasságán, miközben oroszlánmód pillant a kettősre. A nadrágjáért nyúl, majd annak zsebéből begyűjt valamit. Közelebb lép a pároshoz, szürke tekintetével az elfet vizslatva.*
-Gyönyörű, egen. *Hagyja helyben a megállapítást. A többit tán meg se hallja. A tündér hóna alá nyúl, hogy határozott mozdulattal felsegítse a földről.*
-Te pedig megérdemled az aranyad. Kellemes vagy és szolgálatkész. *Azzal át is nyújt egy aprócska erszény Caladir Thelrian részére. Benne 120 arany lapul;
egy sellő jussa, na meg egy kis ráadás. A fiú mezítelen mellkasának nyomja a szóban forgó jussot. Szenvtelen tekintettel méri még végig annak testét, mielőtt útjára bocsájtaná.*
-Most hagyj minket magunkra.
*Még megnézi válla felett magának az alighanem hátát mutató pillangót, ahogy az ruháihoz lép, mielőtt az ücsörgő Relaelhez fordulna.*
-Wegtorenben csak a rabszolgákat és a kurtizánokat nevelik szolgálatkészségre. *Szólal meg, akár teljesítette kérését a tündér, akár nem. Relael mögé lép, hogy előrehajolva húzza végig érdes tenyereit ismét a lány testén. Leginkább saját kedvét kergeti e cselekedettel. Ujjait végül a lány sötét fürtjei közé tolja; Relael sejtheti, mire készül; hogy elvegye ami megilleti.*
-Rum a fejükkel! Jól mondod. *Biccent az ágy szélén ülve a tündér szavaira.*
-Vagy csak cifrát beszélnek. Valahogy mindegyik tengerész meghágott egyet a történetében. Ha léteznek ilyen lények, kötve hiszem, hogy részeg matrózok kegyeire áhítoznának. Meg amúgy is, hogyan csinálsz meg valamit, ami odalenn hal? *Homlokráncolva rázza meg a fejét. Ilyen jellegű anatómiai tudással ő nem rendelkezik. Persze humorát alaposan csiklandozza a szervezetébe jutott alkohol, na meg az azzal vegyülő ördögvigyor.
Realel megjegyzésén csak felhorkan. Tudja, a lány csak kacérkodik vele, elvégre aligha lenne előremutató egy efféle megkötés közöttük. Azért hizlalja hiúságát a felvetés.*
-Nemesember... Férj... Olyannak valóak e megszólítások, akik féltik is e címeket. Én nem kergetem őket. *Azért leküzd egy zsenge félmosolyt. Relael férjét leginkább egy puha úrnak tudná elképzelni; olyannak, akit az elf kedve szerint irányít, akár a bábut. Hisz nem több ez egy címnél, amivel alighanem jól jár. S abban is bizonyos, hogy a hosszúéletű a megelégedést a házasság szentségén kívül keresné.
Feláll az ágy széléről, majd nagyot nyújtózik. Balját szórakozottan húzza végig férfiasságán, miközben oroszlánmód pillant a kettősre. A nadrágjáért nyúl, majd annak zsebéből begyűjt valamit. Közelebb lép a pároshoz, szürke tekintetével az elfet vizslatva.*
-Gyönyörű, egen. *Hagyja helyben a megállapítást. A többit tán meg se hallja. A tündér hóna alá nyúl, hogy határozott mozdulattal felsegítse a földről.*
-Te pedig megérdemled az aranyad. Kellemes vagy és szolgálatkész. *Azzal át is nyújt egy aprócska erszény Caladir Thelrian részére. Benne 120 arany lapul;
egy sellő jussa, na meg egy kis ráadás. A fiú mezítelen mellkasának nyomja a szóban forgó jussot. Szenvtelen tekintettel méri még végig annak testét, mielőtt útjára bocsájtaná.*-Most hagyj minket magunkra.
*Még megnézi válla felett magának az alighanem hátát mutató pillangót, ahogy az ruháihoz lép, mielőtt az ücsörgő Relaelhez fordulna.*
-Wegtorenben csak a rabszolgákat és a kurtizánokat nevelik szolgálatkészségre. *Szólal meg, akár teljesítette kérését a tündér, akár nem. Relael mögé lép, hogy előrehajolva húzza végig érdes tenyereit ismét a lány testén. Leginkább saját kedvét kergeti e cselekedettel. Ujjait végül a lány sötét fürtjei közé tolja; Relael sejtheti, mire készül; hogy elvegye ami megilleti.*
5222. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-12-15 18:16:15
Üzenet elküldve: 2024-12-15 18:16:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Jáde és acél//
*Kellemesen elszórakozik a történet közben, ugyanakkor nem hozza őt különösebben lázba, egészen addig, amíg Denjaar hozzá nem teszi sajátját. Az említett ékszer is csupán akkor válik érdekessé Relael számára, amikor kiderül, hogy egy wegtoreni borkalmár feleségének tulajdona. Bármit is jelentsen ez, igen hangzatos, így hát élénkebben figyel a harcos mondanivalójára.*
- Micsoda felesleges elpazarlása a jó bornak.
*Látszólag érdektelenül fogadja a szörnyű emberi sorsok kurta leírását, belül viszont megérinti őt a két tolvaj tragikus vége, leginkább amiatt mert olyan jól el tudja képzelni utolsó kínokkal teli perceiket. Megborzong.*
- Csakugyan?
*Kérdése egyben válasz is Denjaar felvetésére. Ezzel kapcsolatban nem jutottak el információk hozzá a Kikötőbe. Talán majd idővel, ha elég ügyesen nyújtózkodik.*
- Megbánás jellegűnek hangzik.
*Száját húzza az elképzelésre, ugyanakkor akaratlanul is felkelti kíváncsiságát a lehetőség. Jeremir is a visszatérés lehetőségével igyekezte oldalára állítani őt, sőt, még titulust is kapott volna nem csupán birtokot, de Relael kapcsolata túlzottan megromlott már a várossal. Ugyanakkor csábító a gondolata, hogy közel kerüljön újdonsült ellenfeléhez, hogy akár belülről kezdhesse el mételyezni azt a gyűlölt porfészket.*
- Jómagad nem kacérkodsz a gondolattal?
*Relael úgy sejti az egykori Parancsnok szolgálata alatt nemesi titulust is szerzett, hiszen ez bevett szokás volt egykoron. Édesapja is így lépett előrébb.*
- Nemesi ranggal akár a kezemet is megkérhetnéd.
*Teszi hozzá szórakozottan, s nem állhatja meg, hogy széles mosoly kerekedjen arcára. Fejét oldalra billentve méricskéli a wegtorenit.*
- Talán igent is mondanék.
*Röviden felnevet. Hogy az Ördögvigyor hatása szórakozottsága, vagy csak szeret az egykori gladiátorral élcelődni, nehéz volna megállapítani. Feltehetően mindkettő hatással van hangulatára.
~ Manátusz. ~
Kuncog egyet, kicsit meg kell küzdenie nevetésével, mielőtt sikerül elnyomnia azt.
Denjaar sikeresen zavarba hozza az őket szórakoztató sellőfit, melyen ismételten kuncognia kell. Kicsit sajnálja is szegény ifjút, aki olyannyira igyekszik lenyűgözni őket, s nem is sejti, hogy olyan számukra mint egy riadt kisegér az éhes macskák között. Nem felel, hagyja kibontakozni a jelenetet.*
- Ó, tudok én szolgálatkész is lenni, hiszen erre neveltek.
*Egy könnyed mosollyal jelzi Caladirnak, hogy udvarias válasza éppen olyan gyöngéd, mint érintései, így természetesen cseppet sem sértette meg vele.*
- Az már más kérdés, hogy nem óhajtok már az lenni.
*Kellemesen elszórakozik a történet közben, ugyanakkor nem hozza őt különösebben lázba, egészen addig, amíg Denjaar hozzá nem teszi sajátját. Az említett ékszer is csupán akkor válik érdekessé Relael számára, amikor kiderül, hogy egy wegtoreni borkalmár feleségének tulajdona. Bármit is jelentsen ez, igen hangzatos, így hát élénkebben figyel a harcos mondanivalójára.*
- Micsoda felesleges elpazarlása a jó bornak.
*Látszólag érdektelenül fogadja a szörnyű emberi sorsok kurta leírását, belül viszont megérinti őt a két tolvaj tragikus vége, leginkább amiatt mert olyan jól el tudja képzelni utolsó kínokkal teli perceiket. Megborzong.*
- Csakugyan?
*Kérdése egyben válasz is Denjaar felvetésére. Ezzel kapcsolatban nem jutottak el információk hozzá a Kikötőbe. Talán majd idővel, ha elég ügyesen nyújtózkodik.*
- Megbánás jellegűnek hangzik.
*Száját húzza az elképzelésre, ugyanakkor akaratlanul is felkelti kíváncsiságát a lehetőség. Jeremir is a visszatérés lehetőségével igyekezte oldalára állítani őt, sőt, még titulust is kapott volna nem csupán birtokot, de Relael kapcsolata túlzottan megromlott már a várossal. Ugyanakkor csábító a gondolata, hogy közel kerüljön újdonsült ellenfeléhez, hogy akár belülről kezdhesse el mételyezni azt a gyűlölt porfészket.*
- Jómagad nem kacérkodsz a gondolattal?
*Relael úgy sejti az egykori Parancsnok szolgálata alatt nemesi titulust is szerzett, hiszen ez bevett szokás volt egykoron. Édesapja is így lépett előrébb.*
- Nemesi ranggal akár a kezemet is megkérhetnéd.
*Teszi hozzá szórakozottan, s nem állhatja meg, hogy széles mosoly kerekedjen arcára. Fejét oldalra billentve méricskéli a wegtorenit.*
- Talán igent is mondanék.
*Röviden felnevet. Hogy az Ördögvigyor hatása szórakozottsága, vagy csak szeret az egykori gladiátorral élcelődni, nehéz volna megállapítani. Feltehetően mindkettő hatással van hangulatára.
~ Manátusz. ~
Kuncog egyet, kicsit meg kell küzdenie nevetésével, mielőtt sikerül elnyomnia azt.
Denjaar sikeresen zavarba hozza az őket szórakoztató sellőfit, melyen ismételten kuncognia kell. Kicsit sajnálja is szegény ifjút, aki olyannyira igyekszik lenyűgözni őket, s nem is sejti, hogy olyan számukra mint egy riadt kisegér az éhes macskák között. Nem felel, hagyja kibontakozni a jelenetet.*
- Ó, tudok én szolgálatkész is lenni, hiszen erre neveltek.
*Egy könnyed mosollyal jelzi Caladirnak, hogy udvarias válasza éppen olyan gyöngéd, mint érintései, így természetesen cseppet sem sértette meg vele.*
- Az már más kérdés, hogy nem óhajtok már az lenni.
5221. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-12-12 11:35:20
Üzenet elküldve: 2024-12-12 11:35:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Jáde és acél//
*Míg mesél, ujjai az Úrnőt kényeztetik. Úgy helyezkedik, hogy az Úrnő kényelmesen kinyújtott lába sarokkal a combjára támaszkodhasson, és így nem fárasztó senkinek sem a kedveskedés. Ujjbegyeinek finoman váltogatott erősségű nyomásaival gyúrja át a talpat a lábujjaktól a sarokig. Története nem túl hosszú, így csupán az egyik lábat tudja kezelésbe venni, amíg az tart.*
- Köszönöm, Úrnő. *-bólint finom mosollyal a kapott dicséretre. Tudna mesélni olyan történetet is ami nem kedves, de abban legfeljebb talán csak az Úr lelhetné örömét. A Tenger nem csak vidám és felemelő meséket suttog a fövenyt habzóvá verő hullámaival.
Őszinte kíváncsisággal és meglepettséggel pislant az Úrra, ahogy az megszólal. Míg ujjai továbbra is serényen folytatják munkájukat, érdeklődve hallgatja amit az Úr megoszt vele. Sosem gondolta volna, hogy ebben a mesében van bármennyi igazság, de emlékezetébe vési a részleteket amelyeket hall, hogy legközelebb, ha megint ezt a mesét adja elő, azokat is tovább adhassa. Hiszen egy jó mese ilyen: épp annyi kitalált dolog van benne, mint valós. Még ha azok a valós részletek sötétebb árnyalatot is festenek a képre. Ajkai aprót rándulnak ahogy elképzeli a borbafojtást, de inkább egy elnyomott fintor, mint mosoly ez. Annyiféle nép él széles e világon; ami az egyiknek jogos és hétköznapi, az a másiknak elborzasztó lehet. Nem az ő feladata ítéletet mondani az ilyesmi felett. Inkább mélyre szívja a felé is gomolygó pipafüstöt, és hallgat. Hallgatja az Úr és Úrnő közötti beszélgetést is, de abba sem szól bele.
Akkor sem szólal meg, amikor puha mozdulattal jelzi az Úrnőnek, hogy immár a másik lábát kéri. Ha megkapja a másik sarkat is a combjára, akkor azon folytatja a munkálkodását.*
- Igazi sellők.. *-elgondolkodva bólint egy aprót, újra feltűnik a mosolya. Az Úrnő lába felett az Úr felé fordul.-* Rengeteg tengerész állítja, hogy igazi sellőt látott odakint. Talán igazuk van, talán csak a délibáb játszott a szemükkel, vagy a rum a fejükkel. Ha sok időt tölt a vízen valaki, akkor bármelyik megeshet.
*Hüvelykujjai erős gyengédséggel nyomják végig az Úrnő talpélét.*
- De az is lehet, hogy amit látnak, az nem más, mint egy tenger tehén háta. Manátusz, így is nevezik őket. Szép hangzású név. *-az Úr kérdése váratlanul éri, és a meglepődés egy pillanatra kiül az arcára.-* Az Úrnő, mint.. Sellő?
*Zavartan pislant előbb az Úrra, majd az Úrnőre. Hirtelenjében nehezen tudja eldönteni, hogy mit is válaszoljon. Nem nagyon kapott még ilyen kérdést eddig.*
- Nos, az Úrnő valóban gyönyörű, ha szabad ilyet mondanom. *-fogalmazza meg kissé óvatosan a szavait-* Becsületére válna a Sellőháznak egy hozzá hasonló szépség. A többi.. tulajdonságát még nem igen tudtam megfigyelni, Uram.
*Az igazat mondja. Ennek ellenére igyekszik azt a lehető legudvariasabban tenni.*
- De úgy tapasztaltam, hogy a szolgálatkészség, engedelmesség, karakánság, ötletesség terén megannyi igénnyel érkeznek hozzánk vendégek. Kinek ez van ínyére, kinek az. Minden árunak megvan a maga piaca. *-az Úrnőre pislant, szárnyai idegesen megremegnek, ahogy kissé meghajtja magát ültében-* Már ha meg nem sértem ezzel Úrnőmet.
*Míg mesél, ujjai az Úrnőt kényeztetik. Úgy helyezkedik, hogy az Úrnő kényelmesen kinyújtott lába sarokkal a combjára támaszkodhasson, és így nem fárasztó senkinek sem a kedveskedés. Ujjbegyeinek finoman váltogatott erősségű nyomásaival gyúrja át a talpat a lábujjaktól a sarokig. Története nem túl hosszú, így csupán az egyik lábat tudja kezelésbe venni, amíg az tart.*
- Köszönöm, Úrnő. *-bólint finom mosollyal a kapott dicséretre. Tudna mesélni olyan történetet is ami nem kedves, de abban legfeljebb talán csak az Úr lelhetné örömét. A Tenger nem csak vidám és felemelő meséket suttog a fövenyt habzóvá verő hullámaival.
Őszinte kíváncsisággal és meglepettséggel pislant az Úrra, ahogy az megszólal. Míg ujjai továbbra is serényen folytatják munkájukat, érdeklődve hallgatja amit az Úr megoszt vele. Sosem gondolta volna, hogy ebben a mesében van bármennyi igazság, de emlékezetébe vési a részleteket amelyeket hall, hogy legközelebb, ha megint ezt a mesét adja elő, azokat is tovább adhassa. Hiszen egy jó mese ilyen: épp annyi kitalált dolog van benne, mint valós. Még ha azok a valós részletek sötétebb árnyalatot is festenek a képre. Ajkai aprót rándulnak ahogy elképzeli a borbafojtást, de inkább egy elnyomott fintor, mint mosoly ez. Annyiféle nép él széles e világon; ami az egyiknek jogos és hétköznapi, az a másiknak elborzasztó lehet. Nem az ő feladata ítéletet mondani az ilyesmi felett. Inkább mélyre szívja a felé is gomolygó pipafüstöt, és hallgat. Hallgatja az Úr és Úrnő közötti beszélgetést is, de abba sem szól bele.
Akkor sem szólal meg, amikor puha mozdulattal jelzi az Úrnőnek, hogy immár a másik lábát kéri. Ha megkapja a másik sarkat is a combjára, akkor azon folytatja a munkálkodását.*
- Igazi sellők.. *-elgondolkodva bólint egy aprót, újra feltűnik a mosolya. Az Úrnő lába felett az Úr felé fordul.-* Rengeteg tengerész állítja, hogy igazi sellőt látott odakint. Talán igazuk van, talán csak a délibáb játszott a szemükkel, vagy a rum a fejükkel. Ha sok időt tölt a vízen valaki, akkor bármelyik megeshet.
*Hüvelykujjai erős gyengédséggel nyomják végig az Úrnő talpélét.*
- De az is lehet, hogy amit látnak, az nem más, mint egy tenger tehén háta. Manátusz, így is nevezik őket. Szép hangzású név. *-az Úr kérdése váratlanul éri, és a meglepődés egy pillanatra kiül az arcára.-* Az Úrnő, mint.. Sellő?
*Zavartan pislant előbb az Úrra, majd az Úrnőre. Hirtelenjében nehezen tudja eldönteni, hogy mit is válaszoljon. Nem nagyon kapott még ilyen kérdést eddig.*
- Nos, az Úrnő valóban gyönyörű, ha szabad ilyet mondanom. *-fogalmazza meg kissé óvatosan a szavait-* Becsületére válna a Sellőháznak egy hozzá hasonló szépség. A többi.. tulajdonságát még nem igen tudtam megfigyelni, Uram.
*Az igazat mondja. Ennek ellenére igyekszik azt a lehető legudvariasabban tenni.*
- De úgy tapasztaltam, hogy a szolgálatkészség, engedelmesség, karakánság, ötletesség terén megannyi igénnyel érkeznek hozzánk vendégek. Kinek ez van ínyére, kinek az. Minden árunak megvan a maga piaca. *-az Úrnőre pislant, szárnyai idegesen megremegnek, ahogy kissé meghajtja magát ültében-* Már ha meg nem sértem ezzel Úrnőmet.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5274-5293