Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 130 (2581. - 2600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2600. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:27:33
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:27:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
*Hiába kapja el Beltryst, s marad az nyugton egy ideig, ha a macska észlel valami izgalmas dolgot. Ez pedig nem más, mint maga Wrexan. A fajához képest ormótlan cirmos hirtelen irányt változtat az elromlott asztal felé, azzal közelebről is igyekszik megszemlélni az egyszer már látott arcot. Sokan úgy tartják, hogy az állatok képtelenek emlékezni, azonban ez nem igaz. Igenis vannak arcok, tárgyak, hangok és illatok, amiket - ha elég intenzív volt - akár első benyomásra is képesek magukba szívni, egy életen át. Ez a benyomás jelenleg egy látvány a cica számára, Wrexan személyében. A paciszagú munkásfiút már csupán jellegzetes aromájáról is könnyen megismeri. Ha először nem is találkoztak olyan sok ideig, nem töltöttek el napokat egymás mellett, a bolondos, kissé álmodozónak, kalandozó tekintetű bundásnak - mert ahogy a mondás is tartja, az állat a gazda tükre - egyszerűen létszükséglete ebben a pillanatban behozni a talán sose létezhetett napokat, amiket az asztaljavítóval eltölthetett volna. Eljut odáig, feltápászkodik rá és egyenesen megnyalogatja annak fülét, a szaglászás után. Kedveli, csak félő, hogyha egyáltalán még alszik a másik, akkor felriadása után leüti Beltryst, bár a macskáknak jók a reflexeik, feltehetően ki tudná kerülni. Parcyt inkább az ezt magától értetődő incidens zavarja, ami ezzel az akcióval járhat. Későn veszi észre az állat irányváltoztatását, ezért késve is érkezik. Amennyiben felkelt a másik, úgy maga mellé hívja a vadcirmost, aki vonakodva bár, de teljesíti ezt. Lughander felveszi az ölébe, majd bűnbánó arccal magyarázkodni kezd.*
- Sajnálom, uram, kérem, nézze el neki, csak kíváncsi jószág és úgy néz ki, kedveli magát... *Elakad azonban a szó, amikor felismeri az arcot.*
- Egy pillanat... Wrexan? Jaj, Wrexan, kérlek, ne haragudj. Úgy néz ki, Beltrys megkedvelt, talán túlságosan is.
A hozzászólás írója (Paranvyr Lughander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.07 22:29:42
//A kocka el van vetve//
*Hiába kapja el Beltryst, s marad az nyugton egy ideig, ha a macska észlel valami izgalmas dolgot. Ez pedig nem más, mint maga Wrexan. A fajához képest ormótlan cirmos hirtelen irányt változtat az elromlott asztal felé, azzal közelebről is igyekszik megszemlélni az egyszer már látott arcot. Sokan úgy tartják, hogy az állatok képtelenek emlékezni, azonban ez nem igaz. Igenis vannak arcok, tárgyak, hangok és illatok, amiket - ha elég intenzív volt - akár első benyomásra is képesek magukba szívni, egy életen át. Ez a benyomás jelenleg egy látvány a cica számára, Wrexan személyében. A paciszagú munkásfiút már csupán jellegzetes aromájáról is könnyen megismeri. Ha először nem is találkoztak olyan sok ideig, nem töltöttek el napokat egymás mellett, a bolondos, kissé álmodozónak, kalandozó tekintetű bundásnak - mert ahogy a mondás is tartja, az állat a gazda tükre - egyszerűen létszükséglete ebben a pillanatban behozni a talán sose létezhetett napokat, amiket az asztaljavítóval eltölthetett volna. Eljut odáig, feltápászkodik rá és egyenesen megnyalogatja annak fülét, a szaglászás után. Kedveli, csak félő, hogyha egyáltalán még alszik a másik, akkor felriadása után leüti Beltryst, bár a macskáknak jók a reflexeik, feltehetően ki tudná kerülni. Parcyt inkább az ezt magától értetődő incidens zavarja, ami ezzel az akcióval járhat. Későn veszi észre az állat irányváltoztatását, ezért késve is érkezik. Amennyiben felkelt a másik, úgy maga mellé hívja a vadcirmost, aki vonakodva bár, de teljesíti ezt. Lughander felveszi az ölébe, majd bűnbánó arccal magyarázkodni kezd.*
- Sajnálom, uram, kérem, nézze el neki, csak kíváncsi jószág és úgy néz ki, kedveli magát... *Elakad azonban a szó, amikor felismeri az arcot.*
- Egy pillanat... Wrexan? Jaj, Wrexan, kérlek, ne haragudj. Úgy néz ki, Beltrys megkedvelt, talán túlságosan is.
A hozzászólás írója (Paranvyr Lughander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.07 22:29:42
2599. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:12:55
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:12:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
* Hát Wrexan nem az a fajta alak, aki sokat legyeskedik a Sellőház elegáns vendégterében. Inkább a Szolgálati területen végzi a munkáját. Ha mégis valamiért be kell merészkednie a helyre, akkor igyekszik jelentéktelennek és láthatatlannak tűnni. Valamit a lehető leggyorsabban távozni. Inkább szagolja az istálló trágya levegőjét, mint a különféle parfümöktől súlyos levegőt. Sajnos legtöbb kollégája itt dolgozik és nem igazán osztják az illatok terén a fiú ízlését. Olyan is megesett már, hogy szóvá tették a paciszagát. Ezért hát felettébb ügyel rá, hogy ha betér ide, ne árrasszon ménes szagot. Most mondjuk kénytelen volt benézni ide, mert az egyik asztal némi karbantartásra szorult. Annyira nem vészes a dolog, csak meg kellet oldania, hogy ne imbolyogjon tovább. Ezt csöndben és gyorsan el is intézi. Mivel nem olyan nagy ma a forgalom és az asztal is eléggé félre eső helyen van, ezért lecsüccsen mellé. Onnan személi a mostanra már félkómában lévő vendégeket. Ma már nem fog több munkát elvégezni, csak ha nagyon sürgős. Az egyetlen változatosságot a macskáját kergető új arc jelenti. Ezt egy ideig figyeli a fiú, de aztán elbóbiskol.*
//A kocka el van vetve//
* Hát Wrexan nem az a fajta alak, aki sokat legyeskedik a Sellőház elegáns vendégterében. Inkább a Szolgálati területen végzi a munkáját. Ha mégis valamiért be kell merészkednie a helyre, akkor igyekszik jelentéktelennek és láthatatlannak tűnni. Valamit a lehető leggyorsabban távozni. Inkább szagolja az istálló trágya levegőjét, mint a különféle parfümöktől súlyos levegőt. Sajnos legtöbb kollégája itt dolgozik és nem igazán osztják az illatok terén a fiú ízlését. Olyan is megesett már, hogy szóvá tették a paciszagát. Ezért hát felettébb ügyel rá, hogy ha betér ide, ne árrasszon ménes szagot. Most mondjuk kénytelen volt benézni ide, mert az egyik asztal némi karbantartásra szorult. Annyira nem vészes a dolog, csak meg kellet oldania, hogy ne imbolyogjon tovább. Ezt csöndben és gyorsan el is intézi. Mivel nem olyan nagy ma a forgalom és az asztal is eléggé félre eső helyen van, ezért lecsüccsen mellé. Onnan személi a mostanra már félkómában lévő vendégeket. Ma már nem fog több munkát elvégezni, csak ha nagyon sürgős. Az egyetlen változatosságot a macskáját kergető új arc jelenti. Ezt egy ideig figyeli a fiú, de aztán elbóbiskol.*
2598. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-07 20:29:26
Üzenet elküldve: 2020-03-07 20:29:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez készülődve//
//Orm, Vyl//
//Gyldwa el//
*Események érkeznek események hátán, Vyl pedig szinte beléjük bonyolódik. Ami viszont mindennél jobban meglepi most a félvért, az Gyldwa reakciója. Az előbbiekből okulva, gondol rá, hogy feltehetően ez is műájuldozás lesz, de ha megelőzheti Ormot, akkor igyekszik elkapni a nőstényt.*
- Hoppá! Mi történt megint, Gyldwa? *Kérdi, hangsúlyából pedig a kedvesség ellenére ki lehet érezni, pontosan hogyan is gondolja a dolgokat. A teátrális akció azonban nem szűnik meg, további jelenetek következnek, amiknek hála Vyl úgy gondolja, talán nem is szívességből, mintsem valami saját érdekből követte el az előzőeket is az ork nő. Ha lement a dráma, kissé somolyogva rázza meg a fejét, majd próbálja elraktározni magában a megfelelő helyre a dolgokat. Most úgy néz ki, csak ő maradt, meg Orm. Kötességének érzi, hogy akár a tegnapiakra való tekintettel, ő kezdeményezze a beszélgetést, így testvére távozása után, amennyiben adódik alkalom rá, azt kihasználva, elsőként szólna az orkhoz.*
- Úgy néz ki, ketten maradtunk. Biztosan elfáradt, eléggé pörgős errefelé az élet, nem csodálnám. *Azért igyekszik megőrizni a hangulatot, mosolygós énjét, ami minden egyes vendégnek, kivétel nélkül kijár.*
- Szeretnél még fürdeni? Szívesen elvállalnálak így is, hacsak nem mennél a húgod után, természetesen azt is megérteném. Ugyanakkor vedd figyelembe, kérlek, hogy egy vendég sokkal olcsóbban veheti igényeibe szolgáltatásainkat. *Hagy időt a gondolkodásra, megérti, ha szükséges. Amennyiben pozitív választ hall, akkor vidáman hozzáteszi.*
- Remek! Akkor indulhatunk? *S elindulna, egyenesen a Fürdőház felé, hogy mutassa az utat.*
//Orm, Vyl//
//Gyldwa el//
*Események érkeznek események hátán, Vyl pedig szinte beléjük bonyolódik. Ami viszont mindennél jobban meglepi most a félvért, az Gyldwa reakciója. Az előbbiekből okulva, gondol rá, hogy feltehetően ez is műájuldozás lesz, de ha megelőzheti Ormot, akkor igyekszik elkapni a nőstényt.*
- Hoppá! Mi történt megint, Gyldwa? *Kérdi, hangsúlyából pedig a kedvesség ellenére ki lehet érezni, pontosan hogyan is gondolja a dolgokat. A teátrális akció azonban nem szűnik meg, további jelenetek következnek, amiknek hála Vyl úgy gondolja, talán nem is szívességből, mintsem valami saját érdekből követte el az előzőeket is az ork nő. Ha lement a dráma, kissé somolyogva rázza meg a fejét, majd próbálja elraktározni magában a megfelelő helyre a dolgokat. Most úgy néz ki, csak ő maradt, meg Orm. Kötességének érzi, hogy akár a tegnapiakra való tekintettel, ő kezdeményezze a beszélgetést, így testvére távozása után, amennyiben adódik alkalom rá, azt kihasználva, elsőként szólna az orkhoz.*
- Úgy néz ki, ketten maradtunk. Biztosan elfáradt, eléggé pörgős errefelé az élet, nem csodálnám. *Azért igyekszik megőrizni a hangulatot, mosolygós énjét, ami minden egyes vendégnek, kivétel nélkül kijár.*
- Szeretnél még fürdeni? Szívesen elvállalnálak így is, hacsak nem mennél a húgod után, természetesen azt is megérteném. Ugyanakkor vedd figyelembe, kérlek, hogy egy vendég sokkal olcsóbban veheti igényeibe szolgáltatásainkat. *Hagy időt a gondolkodásra, megérti, ha szükséges. Amennyiben pozitív választ hall, akkor vidáman hozzáteszi.*
- Remek! Akkor indulhatunk? *S elindulna, egyenesen a Fürdőház felé, hogy mutassa az utat.*
2597. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-07 19:14:33
Üzenet elküldve: 2020-03-07 19:14:33
ÚJ
![>Carlotteia Oryw [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zopal, Drogghyan//
*Elgondolkodik Drogg szavain és javaslatán.*
- Az érintés jobb a megszólításnál? Ha gondolja, kipróbálhatjuk, de én biztosan összerezzennék tőle.
*Somolyog féloldalasan, és megvonja a vállát. Zopal tanácsait komoly figyelemmel hallgatja. A bejáratoknál akadnak őrök, és olykor járőrözés is történik az épület körül, azonban valóban nem ácsorog állandó jelleggel fegyveres őrszem minden tíz méteren. Ha pedig állna, ugyan megnehezítené a helyzetet, de a tolvajok is készültek volna a dologra. Nem tűnik véletlennek, hogy éppen annak gyűlt meg a baja a bűnözőkkel, aki ilyen nagy hírverést csapott maga körül. Legközelebb, ha ilyen látványos mozgolódás esik meg, tulajdonképpen megerősíthetik az őrséget, és az ablakok védelmét is átgondolhatják, de ezt igazán nem az ő tiszte eldönteni.*
- Köszönöm az ötleteket, továbbítom az illetékeseknek megfontolásra. Érdekünkben áll kivédeni az efféle eseteket.
*Mikor a férfi visszakérdez, és a kiabálást említi, Carlotteia arca tükröz meglepetést.*
- Sajnálom, ilyen részleteket én ismerek, csak amolyan pletyka ütötte meg a fülemet.
*Minthogy egy ideje Zopal köztük mozog, a személyzet soraiban pusmogás indult. Újra komoly arcot ölt, mikor a kikötő sötét napjait idézi fel a vendég, amit Carlotteia távol töltött. Ezek szerint a pletyka igaz, tisztelettel bólint.*
- Igazán kár, ma ez a környék más lehetne, ha akkor többen kiállnak érte. De hálásak vagyunk, hogy részt vett a küzdelemben, minden törekvés számít. A vendégem egy italra, ha leöblítené a reggelit. Ki volt egyébként a társa? Az a városőr.
*A válaszokat megvárja, és az ígéretre egy köszönöm is elhangzik, majd, mivel már kezd nehéz lenni a sok edény, egy perc türelmet kér, hogy elvigye a mosatlant a pult mögé, aztán végre kitöltse Drogg vajsörét, és még azt, amit Zopal esetlegesen rendel. Ahogy visszatér, és megint kettejük között megáll, látja, hogy Drogg rajzolgat, ezért most kíváncsian kipróbálja, hogy miként reagál, ha a vállára koppint kettőt. Persze nem kötekedőn, pusztán a figyelmét szeretné felhívni magára. Persze csak akkor, ha nem néz fel előbb, mert akkor szükségtelen. Ha teheti, az italt leteszi elé, és beleles a rajzba is. Hogy mennyire könnyű felismernie, hogy kiket ábrázol, még nem biztos, hogy kiderül számára, de már a rajzolás ténye is szóra érdemes.*
- Ön csupa meglepetés!
*Elgondolkodik Drogg szavain és javaslatán.*
- Az érintés jobb a megszólításnál? Ha gondolja, kipróbálhatjuk, de én biztosan összerezzennék tőle.
*Somolyog féloldalasan, és megvonja a vállát. Zopal tanácsait komoly figyelemmel hallgatja. A bejáratoknál akadnak őrök, és olykor járőrözés is történik az épület körül, azonban valóban nem ácsorog állandó jelleggel fegyveres őrszem minden tíz méteren. Ha pedig állna, ugyan megnehezítené a helyzetet, de a tolvajok is készültek volna a dologra. Nem tűnik véletlennek, hogy éppen annak gyűlt meg a baja a bűnözőkkel, aki ilyen nagy hírverést csapott maga körül. Legközelebb, ha ilyen látványos mozgolódás esik meg, tulajdonképpen megerősíthetik az őrséget, és az ablakok védelmét is átgondolhatják, de ezt igazán nem az ő tiszte eldönteni.*
- Köszönöm az ötleteket, továbbítom az illetékeseknek megfontolásra. Érdekünkben áll kivédeni az efféle eseteket.
*Mikor a férfi visszakérdez, és a kiabálást említi, Carlotteia arca tükröz meglepetést.*
- Sajnálom, ilyen részleteket én ismerek, csak amolyan pletyka ütötte meg a fülemet.
*Minthogy egy ideje Zopal köztük mozog, a személyzet soraiban pusmogás indult. Újra komoly arcot ölt, mikor a kikötő sötét napjait idézi fel a vendég, amit Carlotteia távol töltött. Ezek szerint a pletyka igaz, tisztelettel bólint.*
- Igazán kár, ma ez a környék más lehetne, ha akkor többen kiállnak érte. De hálásak vagyunk, hogy részt vett a küzdelemben, minden törekvés számít. A vendégem egy italra, ha leöblítené a reggelit. Ki volt egyébként a társa? Az a városőr.
*A válaszokat megvárja, és az ígéretre egy köszönöm is elhangzik, majd, mivel már kezd nehéz lenni a sok edény, egy perc türelmet kér, hogy elvigye a mosatlant a pult mögé, aztán végre kitöltse Drogg vajsörét, és még azt, amit Zopal esetlegesen rendel. Ahogy visszatér, és megint kettejük között megáll, látja, hogy Drogg rajzolgat, ezért most kíváncsian kipróbálja, hogy miként reagál, ha a vállára koppint kettőt. Persze nem kötekedőn, pusztán a figyelmét szeretné felhívni magára. Persze csak akkor, ha nem néz fel előbb, mert akkor szükségtelen. Ha teheti, az italt leteszi elé, és beleles a rajzba is. Hogy mennyire könnyű felismernie, hogy kiket ábrázol, még nem biztos, hogy kiderül számára, de már a rajzolás ténye is szóra érdemes.*
- Ön csupa meglepetés!
2596. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-07 13:29:01
Üzenet elküldve: 2020-03-07 13:29:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
*Parcy, annak ellenére, hogy csak nemrégiben érkezett a Sellőházba, igazán kezdi jól érezni magát itt. Ezt természetesen véleményének nem csak ő osztja, úgy tűnik, Beltrys is hasonlóan vélekedik. A macska alkalomadtán elszökik az istállóból, hogy bele kotnyeleskedhessen a vendégtér sajátosságaiba, ételmaradékok, simogatásra nyúló kezek, meg természetesen szeretett gazdája, Paranvyr után kutatva. Az elf legtöbbször megijed ilyenkor, ugyanis nem szeretné, ha egy minimális gondot is okozna a kóborló vadcirmos, ezért ahogyan most is sikeresen beméri borostyán szemeivel, elindul az útjába.*
- Beltrys, állj csak meg! *Természetesen amikor az állat konstatálja, mégis mik gazdája szándékai vele, a legkevésbé sincs kedve ahhoz, hogy megfogadja annak tanácsait, így összeszűkült, függőleges vágás alakú pupilláival, elindul az átellenes irányba. Elkezdődik a hajsza, termeszetesen nem leverve a porcelánt, átugrálva az asztalokon, vagy a vendégeket a legkevésbé is zavarva. Még futkározás sincsen, legalábbis a hosszúéletű részéről. Ez egy diszkrét üldözés, mosolyogva a fogadottakra, kissé tempósan, de nem sietve sétálva, az asztalok között masírozva, léptekre ügyelve, miközben a macska folyamatosan bemért célpont, s mivel ezt a bundás is tudja, igyekszik a saját terepe, az istálló felé haladni. Pechére azonban a gazda sem rest, minden akadályozás ellenére, miután a vendégáradatból kiért, felgyorsít, s a meglepően későn kapcsoló állatot felkapja az ölébe, mosolyogva.*
- Nem megmondtam neked, hogy ne rendetlenkedj itt? Cassy is megkért rá minket és tudod, fontos lenne ez az állás gazdinak. Ugye nem szeretnél innen elmenni te sem, igaz? *Az állvakarás dorombolásba torkollik, a nőstény megadja magát, ami mosolyt csal az elf arcára.*
- Na ugye! *Teszi le végül a jószágot, aki önmagától visszamegy Noru feltehetően tartózkodási helyéhez, az istállóba.*
//A kocka el van vetve//
*Parcy, annak ellenére, hogy csak nemrégiben érkezett a Sellőházba, igazán kezdi jól érezni magát itt. Ezt természetesen véleményének nem csak ő osztja, úgy tűnik, Beltrys is hasonlóan vélekedik. A macska alkalomadtán elszökik az istállóból, hogy bele kotnyeleskedhessen a vendégtér sajátosságaiba, ételmaradékok, simogatásra nyúló kezek, meg természetesen szeretett gazdája, Paranvyr után kutatva. Az elf legtöbbször megijed ilyenkor, ugyanis nem szeretné, ha egy minimális gondot is okozna a kóborló vadcirmos, ezért ahogyan most is sikeresen beméri borostyán szemeivel, elindul az útjába.*
- Beltrys, állj csak meg! *Természetesen amikor az állat konstatálja, mégis mik gazdája szándékai vele, a legkevésbé sincs kedve ahhoz, hogy megfogadja annak tanácsait, így összeszűkült, függőleges vágás alakú pupilláival, elindul az átellenes irányba. Elkezdődik a hajsza, termeszetesen nem leverve a porcelánt, átugrálva az asztalokon, vagy a vendégeket a legkevésbé is zavarva. Még futkározás sincsen, legalábbis a hosszúéletű részéről. Ez egy diszkrét üldözés, mosolyogva a fogadottakra, kissé tempósan, de nem sietve sétálva, az asztalok között masírozva, léptekre ügyelve, miközben a macska folyamatosan bemért célpont, s mivel ezt a bundás is tudja, igyekszik a saját terepe, az istálló felé haladni. Pechére azonban a gazda sem rest, minden akadályozás ellenére, miután a vendégáradatból kiért, felgyorsít, s a meglepően későn kapcsoló állatot felkapja az ölébe, mosolyogva.*
- Nem megmondtam neked, hogy ne rendetlenkedj itt? Cassy is megkért rá minket és tudod, fontos lenne ez az állás gazdinak. Ugye nem szeretnél innen elmenni te sem, igaz? *Az állvakarás dorombolásba torkollik, a nőstény megadja magát, ami mosolyt csal az elf arcára.*
- Na ugye! *Teszi le végül a jószágot, aki önmagától visszamegy Noru feltehetően tartózkodási helyéhez, az istállóba.*
2595. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-07 08:54:08
Üzenet elküldve: 2020-03-07 08:54:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nalaea nem furakszik figyelemért a légyottban. Jelenlétével, minden mozdulatával a két elf gyönyörét igyekszik emelni. Csókra kínálja ajkait, teste bármely porcikáját, ha épp az édesíti a légyottot, és ő is csókol. Hálásan és lenyűgözötten, mint kivételezett közönsége e szépséges kűrnek, amiben a két test összeolvad.
Mikor a férfi elégedetten gördül le Yathlanae verejtéktől fénylő testéről, Nala közelebb húzódik. Combját az elf lány combjai közé csúsztatja és sóhajtva mozdítja a csípőjét. Csókot lop Yathlane kebléről, balja pedig a férfi ágyékára simul.*
- Bobbir úr fantasztikus volt *mondja mosolyogva. Fejét az elf lány mellére hajtja, pillantása pedig szinte áhítatos elragadtatással csüng a szeretkezés hevét szuszogó férfin.* - Nagy megtiszteltetés nekünk, hogy minket választott. *Ujjai finoman cirógatják a vendéget, míg lélegzete megnyugszik.
Egész estére megvásárolta őket az elf, tehát ha később még felhorgadna a vágya, semmi akadálya, hogy újabb élvezetekbe kóstoljon. Reggelig csupán a férfi étvágya és állóképessége szabhat határt a két Sellő kínálta kéjeknek.*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nalaea nem furakszik figyelemért a légyottban. Jelenlétével, minden mozdulatával a két elf gyönyörét igyekszik emelni. Csókra kínálja ajkait, teste bármely porcikáját, ha épp az édesíti a légyottot, és ő is csókol. Hálásan és lenyűgözötten, mint kivételezett közönsége e szépséges kűrnek, amiben a két test összeolvad.
Mikor a férfi elégedetten gördül le Yathlanae verejtéktől fénylő testéről, Nala közelebb húzódik. Combját az elf lány combjai közé csúsztatja és sóhajtva mozdítja a csípőjét. Csókot lop Yathlane kebléről, balja pedig a férfi ágyékára simul.*
- Bobbir úr fantasztikus volt *mondja mosolyogva. Fejét az elf lány mellére hajtja, pillantása pedig szinte áhítatos elragadtatással csüng a szeretkezés hevét szuszogó férfin.* - Nagy megtiszteltetés nekünk, hogy minket választott. *Ujjai finoman cirógatják a vendéget, míg lélegzete megnyugszik.
Egész estére megvásárolta őket az elf, tehát ha később még felhorgadna a vágya, semmi akadálya, hogy újabb élvezetekbe kóstoljon. Reggelig csupán a férfi étvágya és állóképessége szabhat határt a két Sellő kínálta kéjeknek.*
2594. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-07 08:29:50
Üzenet elküldve: 2020-03-07 08:29:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A tündér megérzi, hogy készségei utat találnak a férfihoz. Megnyugtatja ez az érzés, hiszen végre ismerős terep. A közéjük emelt édesség aligha lehetne hatékony pajzs, de Xavy kisasszony felcsattanása úgy töri derékba a Sellőlány Taitos úrnak szegezett fegyvertárát, mint a léptek a száraz nádat.
A párocska idillje zavarba zuhan egy kisebb balesettel tetézve. Nala azért nem esik kétségbe. Épp ellenkezőleg. Taitos úr most egy pillanatra olyan védtelennek tűnik. Önkéntelenül is megmosolyogja a korábbi magabiztosság esetlen, kamaszos kontrasztját. Nala megemeli szoknyácskája szélét és az ujjára veszi az elszabadult édességcseppet. Amúgy is rövidre szabták a tündér ruháját, de a mozdulat most Taitos úrra villantja a Sellőház méltán híres csábját.*
- Dehogy *vonja meg a vállát, aztán lenyalja az ujjáról a desszert cseppjét.* - Legfeljebb majd kiengesztel, Taitos úr. *A tündér nem akarná zavarba hozni Xavy kisasszonyt, ezért ügyel rá, hogy a kis közjáték közben úgy forduljon, hogy a férfinak szóló részletek előle rejtve maradjanak.
Sajnos nincs sok ideje a Sellők pajkos praktikáira. A kisasszony hamarosan a kezébe halmozza a mosásra szánt ruhákat, aztán egy köntöst is. Nalának a nyelvén van, hogy majd átöltözik valami kényelmesebbe, ami egy bordélyban nyilván mást jelent, mint Xavy úrnő olvasatában, de nem akarja megsérteni, így csupán megköszöni egy bólintással a figyelmes gesztust. Felnyalábolja Taitos úr ruháit is, aztán a kupaccal az ajtó felé lavíroz.*
- Akkor intézem a fürdőt *mondja még hátrafordulva mielőtt magára hagyja a kettőst.* - Sietek vissza.
*Először a mosodába tér be és a személyzet gondjaira bízza a vendégek ruháit, külön instrukciókat hagyva a nagy becsben tartott zoknira. Azután leadja a pultnál az aranyakat, majd a fürdőházba siet és tolmácsolja az oda vonatkozó kéréseket. Térül-fordul még gyorsan, hogy mire a vödrökkel paravánokkal, dézsával libasorban érkező alkalmazottak felérnek, ő is rendbe szedje magát. A szobájában gyorsan levetkőzik. Csak a nyakláncát és egy hozzá illő, szintén nagyon finom kidolgozású bokaláncot hagy magán. Felfrissíti gyöngyvirág illatú parfümjét is egy kicsit, aztán belebújik a köntösbe, amit Xavy kisasszony adott. Mielőtt indulna, rövid válogatás után még kivesz a szekrényéből egy ruhát. Leakasztja a vállfáról és a karjára hajtja.
Illendőn kopogtat először a kisebb seregnyi cipekedő élére állva, s ha bebocsátást nyernek, instrukcióival el is igazítja a teendők sorát.*
- Az egyik dézsát a sarokba kérnénk a rózsafa paravánnal. A másik jó lesz itt *mutat egy alkalmas helyre. A személyzet érti a dolgát, nem kell minden mozzanatot külön elrendelni. Míg minden elkészül, Nala egy szék támlájára teszi a magával hozott ruhát, majd csatlakozik az ágyon ücsörgő kettőshöz. Kibújik a cipellőjéből és mögéjük helyezkedik. Ha megengedik neki, ujjai egy kis masszírozással kényeztetik a vendégek vállát. Egyszer az egyikükét, egyszer a másikét, természetesen az úrnőnél kezdve.*
- Xavy kisasszony *mondja.* - Bátorkodtam hozni önnek egy hálóruhát a sajátjaim közül ma estére. *A szék hátára tett holmi felé biccent.*
- Remélem tetszeni fog. *Igyekezett olyat választani, ami se nem áttetsző, se nem túl kihívó. Igaz, hogy csak combközépig ér, de ez a halványkék selyemhálóing a pillangós csipkedíszítéssel talán mindkét kritériumnak megfelel. Ha a kisasszony szemügyre venné a holmit, addig a masszírozással áttér a férfi vállaira.*
- Reménykedhetek, hogy tovább maradnak egy éjszakánál? *súgja a férfi fülébe, ajkával finoman megcirógatva a cimpája ívét.*
A hozzászólás írója (Nalaeä Phyrra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.07 08:33:32
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A tündér megérzi, hogy készségei utat találnak a férfihoz. Megnyugtatja ez az érzés, hiszen végre ismerős terep. A közéjük emelt édesség aligha lehetne hatékony pajzs, de Xavy kisasszony felcsattanása úgy töri derékba a Sellőlány Taitos úrnak szegezett fegyvertárát, mint a léptek a száraz nádat.
A párocska idillje zavarba zuhan egy kisebb balesettel tetézve. Nala azért nem esik kétségbe. Épp ellenkezőleg. Taitos úr most egy pillanatra olyan védtelennek tűnik. Önkéntelenül is megmosolyogja a korábbi magabiztosság esetlen, kamaszos kontrasztját. Nala megemeli szoknyácskája szélét és az ujjára veszi az elszabadult édességcseppet. Amúgy is rövidre szabták a tündér ruháját, de a mozdulat most Taitos úrra villantja a Sellőház méltán híres csábját.*
- Dehogy *vonja meg a vállát, aztán lenyalja az ujjáról a desszert cseppjét.* - Legfeljebb majd kiengesztel, Taitos úr. *A tündér nem akarná zavarba hozni Xavy kisasszonyt, ezért ügyel rá, hogy a kis közjáték közben úgy forduljon, hogy a férfinak szóló részletek előle rejtve maradjanak.
Sajnos nincs sok ideje a Sellők pajkos praktikáira. A kisasszony hamarosan a kezébe halmozza a mosásra szánt ruhákat, aztán egy köntöst is. Nalának a nyelvén van, hogy majd átöltözik valami kényelmesebbe, ami egy bordélyban nyilván mást jelent, mint Xavy úrnő olvasatában, de nem akarja megsérteni, így csupán megköszöni egy bólintással a figyelmes gesztust. Felnyalábolja Taitos úr ruháit is, aztán a kupaccal az ajtó felé lavíroz.*
- Akkor intézem a fürdőt *mondja még hátrafordulva mielőtt magára hagyja a kettőst.* - Sietek vissza.
*Először a mosodába tér be és a személyzet gondjaira bízza a vendégek ruháit, külön instrukciókat hagyva a nagy becsben tartott zoknira. Azután leadja a pultnál az aranyakat, majd a fürdőházba siet és tolmácsolja az oda vonatkozó kéréseket. Térül-fordul még gyorsan, hogy mire a vödrökkel paravánokkal, dézsával libasorban érkező alkalmazottak felérnek, ő is rendbe szedje magát. A szobájában gyorsan levetkőzik. Csak a nyakláncát és egy hozzá illő, szintén nagyon finom kidolgozású bokaláncot hagy magán. Felfrissíti gyöngyvirág illatú parfümjét is egy kicsit, aztán belebújik a köntösbe, amit Xavy kisasszony adott. Mielőtt indulna, rövid válogatás után még kivesz a szekrényéből egy ruhát. Leakasztja a vállfáról és a karjára hajtja.
Illendőn kopogtat először a kisebb seregnyi cipekedő élére állva, s ha bebocsátást nyernek, instrukcióival el is igazítja a teendők sorát.*
- Az egyik dézsát a sarokba kérnénk a rózsafa paravánnal. A másik jó lesz itt *mutat egy alkalmas helyre. A személyzet érti a dolgát, nem kell minden mozzanatot külön elrendelni. Míg minden elkészül, Nala egy szék támlájára teszi a magával hozott ruhát, majd csatlakozik az ágyon ücsörgő kettőshöz. Kibújik a cipellőjéből és mögéjük helyezkedik. Ha megengedik neki, ujjai egy kis masszírozással kényeztetik a vendégek vállát. Egyszer az egyikükét, egyszer a másikét, természetesen az úrnőnél kezdve.*
- Xavy kisasszony *mondja.* - Bátorkodtam hozni önnek egy hálóruhát a sajátjaim közül ma estére. *A szék hátára tett holmi felé biccent.*
- Remélem tetszeni fog. *Igyekezett olyat választani, ami se nem áttetsző, se nem túl kihívó. Igaz, hogy csak combközépig ér, de ez a halványkék selyemhálóing a pillangós csipkedíszítéssel talán mindkét kritériumnak megfelel. Ha a kisasszony szemügyre venné a holmit, addig a masszírozással áttér a férfi vállaira.*
- Reménykedhetek, hogy tovább maradnak egy éjszakánál? *súgja a férfi fülébe, ajkával finoman megcirógatva a cimpája ívét.*
A hozzászólás írója (Nalaeä Phyrra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.07 08:33:32
2593. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-06 18:59:07
Üzenet elküldve: 2020-03-06 18:59:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia, Drogghyan//
*Szavaira azért érkezik már egy kis tagadás és a szagos nőszemélynek ikerül a visszakérdezésével meglepnie az orkot, aki meg is vakarja az állát.*
-Hát jó kérdés. Esetleg jobb zárak az ablakokra. Vagy ha nem csak belül állnának őrök az ajtóban. Akkor se tudtak volna mit kezdeni a kormányossal akit lecsaptak, de legalább látták volna ki volt. Aztán utólag rendet tenni, hogy még egyszer ne történhessen ilyen. Azért ha a ház oldalába agyoncsapják a vendéget úgy, hogy csak a vacsora és a pia árából napokig el lehet lenni a rumosban ahol viszont ez a természetes az szerintem nem válik a hely becsületére.
*Közli a tényt állat vakargatva. Neki ezek az ötletei vannak. Persze a helyi viszonyokkal nincs tisztában, de saját tapasztalatai szerint ha valaki a tányérod közelében nyúlkál kést kell szúrni a kezébe. Úri körökben talán nem, de ezek nem urak voltak hisz úgy csapták agyon szerencsétlent mint a vágóhídi marhákat szokás. A törpe jót nevet az ork tömör válaszán amivel nem is akart udvariatlan lenni az egykori törzsfő. Halványan talán el is mosolyodik, de nála ki tudhatja? A nő kérdésén meglepődik.*
-Amit tegnap kiabáltam? Híresnek nem mondanám magam, de nem hazudtam. Küzdöttem a thargok oldalán a kikötőért. Valami városőrnőn kívül viszont nem érdekelt senkit. Nem is számított.
*Von vállat. Talán keserűn hangzik, de ez az igazság. Ő kitartott volna a város mellett, de nem hagyták. Most pedig az egykori szinte otthonszerűségéből ez lett. Mocsok mindenhol. Gyilkosok, tolvajok, őrültek. Az üzenetre bólint.*
-Átadom.
*Szavaira azért érkezik már egy kis tagadás és a szagos nőszemélynek ikerül a visszakérdezésével meglepnie az orkot, aki meg is vakarja az állát.*
-Hát jó kérdés. Esetleg jobb zárak az ablakokra. Vagy ha nem csak belül állnának őrök az ajtóban. Akkor se tudtak volna mit kezdeni a kormányossal akit lecsaptak, de legalább látták volna ki volt. Aztán utólag rendet tenni, hogy még egyszer ne történhessen ilyen. Azért ha a ház oldalába agyoncsapják a vendéget úgy, hogy csak a vacsora és a pia árából napokig el lehet lenni a rumosban ahol viszont ez a természetes az szerintem nem válik a hely becsületére.
*Közli a tényt állat vakargatva. Neki ezek az ötletei vannak. Persze a helyi viszonyokkal nincs tisztában, de saját tapasztalatai szerint ha valaki a tányérod közelében nyúlkál kést kell szúrni a kezébe. Úri körökben talán nem, de ezek nem urak voltak hisz úgy csapták agyon szerencsétlent mint a vágóhídi marhákat szokás. A törpe jót nevet az ork tömör válaszán amivel nem is akart udvariatlan lenni az egykori törzsfő. Halványan talán el is mosolyodik, de nála ki tudhatja? A nő kérdésén meglepődik.*
-Amit tegnap kiabáltam? Híresnek nem mondanám magam, de nem hazudtam. Küzdöttem a thargok oldalán a kikötőért. Valami városőrnőn kívül viszont nem érdekelt senkit. Nem is számított.
*Von vállat. Talán keserűn hangzik, de ez az igazság. Ő kitartott volna a város mellett, de nem hagyták. Most pedig az egykori szinte otthonszerűségéből ez lett. Mocsok mindenhol. Gyilkosok, tolvajok, őrültek. Az üzenetre bólint.*
-Átadom.
2592. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-06 18:23:45
Üzenet elküldve: 2020-03-06 18:23:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Zopal, Carlotteia//
//Érintőlegesen Rey, Parcy//
*A csevej és a tej sokat dobott Drogg túlélésére, amit a fulladás ellen fogyasztott. A lány kérdése igazából meglepte, de jól esett neki a kérdés. A válasz már nehezebben adta magát.*
- Azt bizony sehogy nem lehet, hisz ilyenkor se látok se hallok. Ami másoknak néha bosszúság, nekem csak koncentrálás egy feladatra. Így ha csengő lenne a nyakában, akkor se hallanám meg. Így marad az hogy a frászt kapom amint belemélyedek valamibe. *Von vállat, hisz többet ő sem tehet nagyon.* Bár azt megtehetem, hogy nem zárok ki senkit a látó és a hallóteremből. Esetleg ez megoldaná a problémát.
*Néz Carra, bár azt is tudja hogy ez csak rövid ideig működni. Hisz amint dolgozni kezd minden élő eltűnik a szemei és fülei elől. No nem a valóságban, csak bezárkózik a saját tudatába. *
- Maradjunk a bökésnél, arra majd figyelek.
*Az ork szavain jót nevet, de be kell látnia hogy a férfi igazat mond.*
- Ez jó eséllyel igaz, hisz ki az a botor aki egy orknak ugrana?
*Figyelmét egy másik páros köti le hisz elég fura a számára a tény, hogy egy sötételf és egy elf nyugodtan cseveg. Igaz az is szokatlan hogy egy törpe teszi ezt egy kilátónál, viszont ott nem volt rajtuk kívül más. A szabad keze életre kel és a szénceruzát ragadja meg, miközben a beszélgetésüket hallgatja. Rajzolni kezd ismét, igaz most nem a termet, hanem a két beszélgető alakot viszi a már korábban felskiccelt vázlatok közé. Figyelme most kiterjed minden hangra hisz szereti a pletykákat, de ténylegesen a párocska arcára koncentrál miközben a keze dolgozik.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.23 00:54:25, a következő indokkal:
Kérésre.
//Érintőlegesen Rey, Parcy//
*A csevej és a tej sokat dobott Drogg túlélésére, amit a fulladás ellen fogyasztott. A lány kérdése igazából meglepte, de jól esett neki a kérdés. A válasz már nehezebben adta magát.*
- Azt bizony sehogy nem lehet, hisz ilyenkor se látok se hallok. Ami másoknak néha bosszúság, nekem csak koncentrálás egy feladatra. Így ha csengő lenne a nyakában, akkor se hallanám meg. Így marad az hogy a frászt kapom amint belemélyedek valamibe. *Von vállat, hisz többet ő sem tehet nagyon.* Bár azt megtehetem, hogy nem zárok ki senkit a látó és a hallóteremből. Esetleg ez megoldaná a problémát.
*Néz Carra, bár azt is tudja hogy ez csak rövid ideig működni. Hisz amint dolgozni kezd minden élő eltűnik a szemei és fülei elől. No nem a valóságban, csak bezárkózik a saját tudatába. *
- Maradjunk a bökésnél, arra majd figyelek.
*Az ork szavain jót nevet, de be kell látnia hogy a férfi igazat mond.*
- Ez jó eséllyel igaz, hisz ki az a botor aki egy orknak ugrana?
*Figyelmét egy másik páros köti le hisz elég fura a számára a tény, hogy egy sötételf és egy elf nyugodtan cseveg. Igaz az is szokatlan hogy egy törpe teszi ezt egy kilátónál, viszont ott nem volt rajtuk kívül más. A szabad keze életre kel és a szénceruzát ragadja meg, miközben a beszélgetésüket hallgatja. Rajzolni kezd ismét, igaz most nem a termet, hanem a két beszélgető alakot viszi a már korábban felskiccelt vázlatok közé. Figyelme most kiterjed minden hangra hisz szereti a pletykákat, de ténylegesen a párocska arcára koncentrál miközben a keze dolgozik.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.23 00:54:25, a következő indokkal:
Kérésre.
2591. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-05 21:31:42
Üzenet elküldve: 2020-03-05 21:31:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Orm, és az érintettek//
//Gyldwa el//
*Talán tényleg úgy van, ahogy a kedves hölgy mondja, és tényleg semmi szükség Gyldwa ügyeskedésére, hogy a városba juthasson, talán nem vágyik annyira oda, viszont ez a gondolat egyre erősebben fúrja az ork agyát. Hogy miért is indult el eleve otthonról, hogy mi célból szenvedtek ennyit idáig. Nem teheti meg, hogy csak úgy elszalassza a lehetőséget, mikor az élet, a sors itt kopogtat az orra előtt, s csak ki kellene nyitnia az ajtót. Azt már nem. Kihasználva női ügyességét a színészkedésben, mi oly sokszor húzta már ki a bajból is akár, szédülgetni kezd.*
-Jajj. Jól vagyok. Én jól.. vagyok.
*Látványosan majdnem elesik, épp csak megkapaszkodik valamiben, nehogy elájuljon.*
-Talán engem is elkapott ez a nyavalya, mint téged bátyó... Talán mégsem vagyok jól.
*Arcára szomorúság ül, legalábbis a legőszintébb hazug ábrázatát veszi fel, s bús szemekkel néz az erős, mindig őt védő testvérére.*
-Azt hiszem jobb, ha felmegyek a szobába és kialszom ezt a valamit. Nem vagyok olyan erős, mint te, hogy csak úgy kibírjam. Ne haragudj.
*Csügged le a szája is, s reméli hogy hatásosak lesznek a szavai.*
-De kérlek, te érezd jól magad, és vegyél csak egy fürdőt, vagy amit szeretnél, jó? Köszönöm!
*Egy nagy ölelés, ha teheti, talán Orm nem is tudja, hogy miért kapja.*
-Mindent köszönök.
*Kedves, törődő mosoly az arcán, majd elindul fel a lépcsőn, kicsit rájátszva a rosszullétre azért, nehogy gyanút fogjon bárki is, s ha nagyon nem tartják ott, akkor hamar a szobában is lesz. Némi pakolás után pedig egy utolsó gondolatbeli puszi, s egy nagy levegőt véve, jókora kalandvággyal mászik ki az ablakon. A sors még biztosan összehozza őket, ehhez kétség sem fér, de jót fog tenni egy kis magány, hisz végtére is nem kislány ő már többé, hiába él Orm szemében úgy mind a mai napig.*
//Gyldwa el//
*Talán tényleg úgy van, ahogy a kedves hölgy mondja, és tényleg semmi szükség Gyldwa ügyeskedésére, hogy a városba juthasson, talán nem vágyik annyira oda, viszont ez a gondolat egyre erősebben fúrja az ork agyát. Hogy miért is indult el eleve otthonról, hogy mi célból szenvedtek ennyit idáig. Nem teheti meg, hogy csak úgy elszalassza a lehetőséget, mikor az élet, a sors itt kopogtat az orra előtt, s csak ki kellene nyitnia az ajtót. Azt már nem. Kihasználva női ügyességét a színészkedésben, mi oly sokszor húzta már ki a bajból is akár, szédülgetni kezd.*
-Jajj. Jól vagyok. Én jól.. vagyok.
*Látványosan majdnem elesik, épp csak megkapaszkodik valamiben, nehogy elájuljon.*
-Talán engem is elkapott ez a nyavalya, mint téged bátyó... Talán mégsem vagyok jól.
*Arcára szomorúság ül, legalábbis a legőszintébb hazug ábrázatát veszi fel, s bús szemekkel néz az erős, mindig őt védő testvérére.*
-Azt hiszem jobb, ha felmegyek a szobába és kialszom ezt a valamit. Nem vagyok olyan erős, mint te, hogy csak úgy kibírjam. Ne haragudj.
*Csügged le a szája is, s reméli hogy hatásosak lesznek a szavai.*
-De kérlek, te érezd jól magad, és vegyél csak egy fürdőt, vagy amit szeretnél, jó? Köszönöm!
*Egy nagy ölelés, ha teheti, talán Orm nem is tudja, hogy miért kapja.*
-Mindent köszönök.
*Kedves, törődő mosoly az arcán, majd elindul fel a lépcsőn, kicsit rájátszva a rosszullétre azért, nehogy gyanút fogjon bárki is, s ha nagyon nem tartják ott, akkor hamar a szobában is lesz. Némi pakolás után pedig egy utolsó gondolatbeli puszi, s egy nagy levegőt véve, jókora kalandvággyal mászik ki az ablakon. A sors még biztosan összehozza őket, ehhez kétség sem fér, de jót fog tenni egy kis magány, hisz végtére is nem kislány ő már többé, hiába él Orm szemében úgy mind a mai napig.*
2590. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-05 12:08:02
Üzenet elküldve: 2020-03-05 12:08:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Cahress//
//Fogadótérből a Szolgálati terület felé//
*Nem szeretné feltartani egyik lányt se, arra gondol, mikor látja a kiszolgálást, hogy ezzel a vendégek talán lefoglalják magukat, míg vissza nem érnek. A megnéztem volna megjegyzésére a szőke elfnek csak egy elgondolkodó csücsörítés érkezik, bár nem mondja ki, de nem lett volna szép látvány, meg szégyellte volna magát nagyon, már csak a szaga miatt is. Majd a másik magyarázkodására ráncok szöknek a homlokára, nem igazán érti, de lehet, neki nem is kell. De mindjárt a nyakába is kap egy halom kérdést, amit nem is bán, mert mesélni azt szeret, főleg ha nem a főnököknek kell. Az elf izgatott megjegyzésére csak elmosolyodik, aztán belekarol, hogy véletlenül se tudjon megszökni és már indulna is vele a szolgálati terület felé, ha nem ellenkezik.*
-A Pintyben szálltunk meg! Aztán Dreyia elment, hogy intézzen magának egy kovácsot, de vagy három napig ott hagyott egyedül! *Meséli izgatottan, mert hát őt egyedül egy idegen városban, még csoda, hogy nem nyelte el a föld.*
-De az étel finom volt ott is, meg bőséges, bár a választék elmaradt persze az ittenitől. A szoba elment, arra a néhány napra megjárta, a környék pedig egészen hasonló volt az ittenihez, csak nem volt halszag. Nap közben ellátogattam a könyvtárba, ami Eeyr Templomában kapott helyet. Ő szívesen látja az ottaniakat a házában, az aztán nem semmi, nekem elhiheted! Hatalmas oszlopok, szobrok, oltár… *Sorolja szinte egy levegővétellel.*
-A környékén nagyon sok volt a rossz körülmények között élő, még gyerek is, nem is egy. Mivel nem kellett minden arany, amit vittünk az útra, nekik is adtam alamizsnát, erre a kezembe nyomtak egy zsák színes löttyöt. *Ekkor, mint, aki megvilágosodik, kezd bele, esetleg még a másik szavába is belevágva, a következő mondatába.*
-A könyvtárban! Találtam egy erről szóló könyvet, le is jegyzeteltem… *Ezt már kicsit halkabbra veszi, mert arra a piszkozatra bizony nem a legbüszkébb, sőt, még szégyelli is. Szerencsére, már azóta igényesebben tudja formálni a betűket és sikerült egy egészen használható írást előállítania, hosszú órák odafigyelésével.*
-Volt, amit meg is ittam és tényleg! Egy ideig mintha jobban fogott volna az agyam tőle, nagyon furcsa nem? *Itt tart egy kis szünetet, hogy lehetőséget adjon a másiknak is megszólalni.*
//Fogadótérből a Szolgálati terület felé//
*Nem szeretné feltartani egyik lányt se, arra gondol, mikor látja a kiszolgálást, hogy ezzel a vendégek talán lefoglalják magukat, míg vissza nem érnek. A megnéztem volna megjegyzésére a szőke elfnek csak egy elgondolkodó csücsörítés érkezik, bár nem mondja ki, de nem lett volna szép látvány, meg szégyellte volna magát nagyon, már csak a szaga miatt is. Majd a másik magyarázkodására ráncok szöknek a homlokára, nem igazán érti, de lehet, neki nem is kell. De mindjárt a nyakába is kap egy halom kérdést, amit nem is bán, mert mesélni azt szeret, főleg ha nem a főnököknek kell. Az elf izgatott megjegyzésére csak elmosolyodik, aztán belekarol, hogy véletlenül se tudjon megszökni és már indulna is vele a szolgálati terület felé, ha nem ellenkezik.*
-A Pintyben szálltunk meg! Aztán Dreyia elment, hogy intézzen magának egy kovácsot, de vagy három napig ott hagyott egyedül! *Meséli izgatottan, mert hát őt egyedül egy idegen városban, még csoda, hogy nem nyelte el a föld.*
-De az étel finom volt ott is, meg bőséges, bár a választék elmaradt persze az ittenitől. A szoba elment, arra a néhány napra megjárta, a környék pedig egészen hasonló volt az ittenihez, csak nem volt halszag. Nap közben ellátogattam a könyvtárba, ami Eeyr Templomában kapott helyet. Ő szívesen látja az ottaniakat a házában, az aztán nem semmi, nekem elhiheted! Hatalmas oszlopok, szobrok, oltár… *Sorolja szinte egy levegővétellel.*
-A környékén nagyon sok volt a rossz körülmények között élő, még gyerek is, nem is egy. Mivel nem kellett minden arany, amit vittünk az útra, nekik is adtam alamizsnát, erre a kezembe nyomtak egy zsák színes löttyöt. *Ekkor, mint, aki megvilágosodik, kezd bele, esetleg még a másik szavába is belevágva, a következő mondatába.*
-A könyvtárban! Találtam egy erről szóló könyvet, le is jegyzeteltem… *Ezt már kicsit halkabbra veszi, mert arra a piszkozatra bizony nem a legbüszkébb, sőt, még szégyelli is. Szerencsére, már azóta igényesebben tudja formálni a betűket és sikerült egy egészen használható írást előállítania, hosszú órák odafigyelésével.*
-Volt, amit meg is ittam és tényleg! Egy ideig mintha jobban fogott volna az agyam tőle, nagyon furcsa nem? *Itt tart egy kis szünetet, hogy lehetőséget adjon a másiknak is megszólalni.*
2589. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-05 07:17:27
Üzenet elküldve: 2020-03-05 07:17:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Rey, Cassy, Parcy//
//Érintőlegesen Zopal, Drogg, Sryl//
*Cassy nemsokára elindul, majd vissza is tér, egy csomó finomsággal megrakodva. Habár szereti, ha maga is el tudja készíteni az ételeket, melyek igazán megfogták, ha ismeri az összetevőiket, egy ilyen lakománál azért hajlandó lejjebb adni igényeiből, azért cserébe, hogy azonnal felfalhassa. Parcy édesszájú, nem is kicsit, és hiábavaló a gasztronómia iránti szeretete, ha gyomra rendre győzedelmeskedik felette, akárcsak a kíváncsiság. A vanília-csokoládé kombináció, némi gyümölccsel pedig eleve a gyengéjét képezi egy ideje.*
- Köszönjük szépen! Már nagyon gusztának tűnik. *A dicséret után megvárja, míg a számára már szimpatikusnak tűnő fajtársa távozik, aztán nekilát az édességnek, persze csak kultúráltan, már amennyire tartóztatni tudja magát. Mindeközben természetesen hallgatja Reyraat. Valamiért kissé hidegnek tűnik neki a lány, de nem ítéli el. Valamilyen szinten magát okolja, biztosan furcsának tűnhet. Még mindig úgy gondolja, vissza kell szoknia ahhoz, hogy társaságban legyen, így húsz év után.*
- Milyen itt dolgozni? Akár egy testőrként is. Tudod, eléggé érdekel, mire számíthatok. *Közben azért felfigyel a szomszédos asztalnál folyó beszélgetésre is. Ha hallhatja azt, hogy egy ork panaszkodik, bizonyosan nem fogja tudni annyiban hagyni a dolgokat, kíváncsi a természete. Ebben az esetben pedig megint a sötételf nőstény felé fordul, kissé somolyogva, hangját is lehalkítva, hogy csak jelenlegi asztaltársa hallhassa.*
- Mit szólnál hozzá, ha csatlakoznánk hozzájuk. *Mutat szemeivel Srylék felé.* Érdekesnek tűnik a téma.
//Rey, Cassy, Parcy//
//Érintőlegesen Zopal, Drogg, Sryl//
*Cassy nemsokára elindul, majd vissza is tér, egy csomó finomsággal megrakodva. Habár szereti, ha maga is el tudja készíteni az ételeket, melyek igazán megfogták, ha ismeri az összetevőiket, egy ilyen lakománál azért hajlandó lejjebb adni igényeiből, azért cserébe, hogy azonnal felfalhassa. Parcy édesszájú, nem is kicsit, és hiábavaló a gasztronómia iránti szeretete, ha gyomra rendre győzedelmeskedik felette, akárcsak a kíváncsiság. A vanília-csokoládé kombináció, némi gyümölccsel pedig eleve a gyengéjét képezi egy ideje.*
- Köszönjük szépen! Már nagyon gusztának tűnik. *A dicséret után megvárja, míg a számára már szimpatikusnak tűnő fajtársa távozik, aztán nekilát az édességnek, persze csak kultúráltan, már amennyire tartóztatni tudja magát. Mindeközben természetesen hallgatja Reyraat. Valamiért kissé hidegnek tűnik neki a lány, de nem ítéli el. Valamilyen szinten magát okolja, biztosan furcsának tűnhet. Még mindig úgy gondolja, vissza kell szoknia ahhoz, hogy társaságban legyen, így húsz év után.*
- Milyen itt dolgozni? Akár egy testőrként is. Tudod, eléggé érdekel, mire számíthatok. *Közben azért felfigyel a szomszédos asztalnál folyó beszélgetésre is. Ha hallhatja azt, hogy egy ork panaszkodik, bizonyosan nem fogja tudni annyiban hagyni a dolgokat, kíváncsi a természete. Ebben az esetben pedig megint a sötételf nőstény felé fordul, kissé somolyogva, hangját is lehalkítva, hogy csak jelenlegi asztaltársa hallhassa.*
- Mit szólnál hozzá, ha csatlakoznánk hozzájuk. *Mutat szemeivel Srylék felé.* Érdekesnek tűnik a téma.
2588. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-04 19:25:53
Üzenet elküldve: 2020-03-04 19:25:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Rey, Cassy, Parcy, Mady//
//Fogadótér//
*Simogatja gyermeki oldalát a növekvő állatállomány, melyhez természetesen Citromhabot is hozzáveszi, ezért most öröme nem csupán a munkából adódó sok személyes kontaktusból táplálkozik, hanem egy kicsit lelke elhanyagolt tartományából is. Részéről most e néhány percnyi baráti időtöltés viszonzást kíván, ezért Parcy ajánlkozására kedvesen megérinti a karját egy pillanatra.*
- Ugyan, szó sem lehet róla, ez az én üdvözlő ajándékom.
*Rákacsint. Úgy tűnik, rábízzák a választást mindketten, ezért titokzatosan mosolyog, mutatóujját megfontoltan az ajkaihoz érinti, és bólint.*
- Jól van hát, egy pillanat!
*Tán egy kis kitérő belefér, mely alatt sebtiben megjárja a konyhát, s egy tálcával libben melléjük. Mindkettejük elé egy-egy díszes kehely kerül, valamint szépen összetekert, vörös szalvéta és desszertkanál.*
- Cukrozatlan csokoládékrém leöntve keserű mandulalikőrrel és megszórva csokoládéforgáccsal Reyraa számára, valamint eper-csokoládé – persze ez édesen – egy kis vaníliaöntettel, mentalevéllel Parcynak. Ha pedig sósra vágytok később, itt van ez.
*Tesz egy sokszögletű fehér tányért az asztal közepére néhány ropogós pogácsával. Feltételezhetően még várni kell azzal a felvételi beszélgetéssel, a társalgás mellé jól jöhet a harapnivaló.*
- Most már sietek, bocsássatok meg!
*A tálcát leteszi a pultra, és letámadja Madyt. Valóban örül neki, a sok új arc mellett az állandóságot képviseli számára, és nem volt teljesen aggodalom nélküli, hogy olyan messzire és sok időre elment. Mikor halkan felel, ösztönösen közelebb hajol, majd szavai értelmét felfogva felkuncog.*
- Nahát, azt megnéztem volna! Így már nehéz elképzelni.
*Vidáman végignéz újra a skatulyából kihúzott Sellőn. A rá vonatkozó észrevételen szerényen mosolyog.*
- Igazából éppen egy kis szünetet tartottam odakint. Vagyis hát… nem a szokásos feladatok egyike volt.
*Tulajdonképpen a kis kedvenceknek akart egy jó helyet, hogy ne legyen bonyodalom a mulatóban, ha mindenféle állatkák bukkannak fel. Tekintete a Fürdőház felé vezető útra szalad, kíváncsi, vajon Vyl hogyan boldogul a két orkkal, de egyelőre nem kért segítséget. Mady szavai a pillanatnyi gondolatkitérő után vissza is rángatják. Az ajándék említésére eszébe jut, hogy szépen félbehagyta az osztogatást. Oly régen kapott utoljára ajándékot, még valamikor a nyár folyamán, ezért nagyon megmelengeti a szívét.*
- Nagyon kedves vagy, hogy gondoltál rám! Nem bírnék várni tovább, azt hiszem, egy kis távollét belefér. De ugye mesélsz is közben? Minden érdekel! Dreyia is jól van? Hol szálltatok meg?
*No persze faggatózni nem fog erőszakkal, de imádja a meséket és a részleteket. Kifele menet felkapja kosárkáját a pult mögül, és hagyja, hogy Mady vezesse a szobája felé.*
//Rey, Cassy, Parcy, Mady//
//Fogadótér//
*Simogatja gyermeki oldalát a növekvő állatállomány, melyhez természetesen Citromhabot is hozzáveszi, ezért most öröme nem csupán a munkából adódó sok személyes kontaktusból táplálkozik, hanem egy kicsit lelke elhanyagolt tartományából is. Részéről most e néhány percnyi baráti időtöltés viszonzást kíván, ezért Parcy ajánlkozására kedvesen megérinti a karját egy pillanatra.*
- Ugyan, szó sem lehet róla, ez az én üdvözlő ajándékom.
*Rákacsint. Úgy tűnik, rábízzák a választást mindketten, ezért titokzatosan mosolyog, mutatóujját megfontoltan az ajkaihoz érinti, és bólint.*
- Jól van hát, egy pillanat!
*Tán egy kis kitérő belefér, mely alatt sebtiben megjárja a konyhát, s egy tálcával libben melléjük. Mindkettejük elé egy-egy díszes kehely kerül, valamint szépen összetekert, vörös szalvéta és desszertkanál.*
- Cukrozatlan csokoládékrém leöntve keserű mandulalikőrrel és megszórva csokoládéforgáccsal Reyraa számára, valamint eper-csokoládé – persze ez édesen – egy kis vaníliaöntettel, mentalevéllel Parcynak. Ha pedig sósra vágytok később, itt van ez.
*Tesz egy sokszögletű fehér tányért az asztal közepére néhány ropogós pogácsával. Feltételezhetően még várni kell azzal a felvételi beszélgetéssel, a társalgás mellé jól jöhet a harapnivaló.*
- Most már sietek, bocsássatok meg!
*A tálcát leteszi a pultra, és letámadja Madyt. Valóban örül neki, a sok új arc mellett az állandóságot képviseli számára, és nem volt teljesen aggodalom nélküli, hogy olyan messzire és sok időre elment. Mikor halkan felel, ösztönösen közelebb hajol, majd szavai értelmét felfogva felkuncog.*
- Nahát, azt megnéztem volna! Így már nehéz elképzelni.
*Vidáman végignéz újra a skatulyából kihúzott Sellőn. A rá vonatkozó észrevételen szerényen mosolyog.*
- Igazából éppen egy kis szünetet tartottam odakint. Vagyis hát… nem a szokásos feladatok egyike volt.
*Tulajdonképpen a kis kedvenceknek akart egy jó helyet, hogy ne legyen bonyodalom a mulatóban, ha mindenféle állatkák bukkannak fel. Tekintete a Fürdőház felé vezető útra szalad, kíváncsi, vajon Vyl hogyan boldogul a két orkkal, de egyelőre nem kért segítséget. Mady szavai a pillanatnyi gondolatkitérő után vissza is rángatják. Az ajándék említésére eszébe jut, hogy szépen félbehagyta az osztogatást. Oly régen kapott utoljára ajándékot, még valamikor a nyár folyamán, ezért nagyon megmelengeti a szívét.*
- Nagyon kedves vagy, hogy gondoltál rám! Nem bírnék várni tovább, azt hiszem, egy kis távollét belefér. De ugye mesélsz is közben? Minden érdekel! Dreyia is jól van? Hol szálltatok meg?
*No persze faggatózni nem fog erőszakkal, de imádja a meséket és a részleteket. Kifele menet felkapja kosárkáját a pult mögül, és hagyja, hogy Mady vezesse a szobája felé.*
2587. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-03 21:57:13
Üzenet elküldve: 2020-03-03 21:57:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Rey, Cassy, Parcy//
//Istálló, majd Fogadótér//
//Részben Drogg, Sryl, Zopal//
*Egyáltalán nem félti a menyétet, meg se rezzen, mikor látja, hogy a macska egy nagyobb, de abszolút nem fenyegető pofont csattint a szemtelen kis dög pofáján. Noru kissé visszatántorodik, s alázatosan lehajtja fejét, jelezve, hogy értett a szóból, nem fogja többet zaklatni a jóval termetesebb állatot. Rey csak egy helyeslő pillantással nyugtázza a történteket, nem kíván beleszólni a két háziállat csendes küzdelmébe.*
- Semmi gond, jobb, ha minél előbb lerendezik egymás közt a feszültségeket.
*Majd miután mindenki beleegyezik, hogy kényelmesebb körülmények közt folytassák a mélységi is elindul befelé. Követi a többieket, hagyja, hogy társai válasszanak helyet maguknak. Parcy kedves gesztusát egy arcán átsuhanó, halvány, gyakorlatlan szemeknek észrevehetetlen mosollyal köszöni meg, nem szokott hozzá az efféle kedvességekhez. Nem az a fajta nő, akinek a férfiak udvariaskodva helyet szoktak kínálni, sőt, inkább megpróbálják elkerülni olykor fürkésző, ezüst tekintetét.
Helyet foglal, majd Cassyre néz, némi kedvességgel az arcán.*
- Én inkább valami sósat, esetleg ha akad, keserűbbet kérnék.
*Távozik az elf nő, s a mélységi magára marad a titokzatos idegennel, aki meglepetésére beszélgetést kezdeményez vele.*
- Már egy ideje itt dolgozom, bár nem oly rég óta, mint Cassy. Természetesen testőrként, esetleg utazásokra kísérőként vállaltam munkát. Noru a legutóbbi utazásunk eredménye, csak néhány napja vettem Artheniorban.
*Válaszol készségesen. Elgondolkodik, hogy visszakérdezzen-e, vagy érdeklődjön a másik tervei felől, de végül csendben marad. Ha a másik beszélni akar, úgy is beszél, feleslegesnek és tolakodónak tartja a kérdéseket.*
//Rey, Cassy, Parcy//
//Istálló, majd Fogadótér//
//Részben Drogg, Sryl, Zopal//
*Egyáltalán nem félti a menyétet, meg se rezzen, mikor látja, hogy a macska egy nagyobb, de abszolút nem fenyegető pofont csattint a szemtelen kis dög pofáján. Noru kissé visszatántorodik, s alázatosan lehajtja fejét, jelezve, hogy értett a szóból, nem fogja többet zaklatni a jóval termetesebb állatot. Rey csak egy helyeslő pillantással nyugtázza a történteket, nem kíván beleszólni a két háziállat csendes küzdelmébe.*
- Semmi gond, jobb, ha minél előbb lerendezik egymás közt a feszültségeket.
*Majd miután mindenki beleegyezik, hogy kényelmesebb körülmények közt folytassák a mélységi is elindul befelé. Követi a többieket, hagyja, hogy társai válasszanak helyet maguknak. Parcy kedves gesztusát egy arcán átsuhanó, halvány, gyakorlatlan szemeknek észrevehetetlen mosollyal köszöni meg, nem szokott hozzá az efféle kedvességekhez. Nem az a fajta nő, akinek a férfiak udvariaskodva helyet szoktak kínálni, sőt, inkább megpróbálják elkerülni olykor fürkésző, ezüst tekintetét.
Helyet foglal, majd Cassyre néz, némi kedvességgel az arcán.*
- Én inkább valami sósat, esetleg ha akad, keserűbbet kérnék.
*Távozik az elf nő, s a mélységi magára marad a titokzatos idegennel, aki meglepetésére beszélgetést kezdeményez vele.*
- Már egy ideje itt dolgozom, bár nem oly rég óta, mint Cassy. Természetesen testőrként, esetleg utazásokra kísérőként vállaltam munkát. Noru a legutóbbi utazásunk eredménye, csak néhány napja vettem Artheniorban.
*Válaszol készségesen. Elgondolkodik, hogy visszakérdezzen-e, vagy érdeklődjön a másik tervei felől, de végül csendben marad. Ha a másik beszélni akar, úgy is beszél, feleslegesnek és tolakodónak tartja a kérdéseket.*
2586. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-02 20:19:47
Üzenet elküldve: 2020-03-02 20:19:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zopal, Drogghyan, Mady//
//Érintőlegesen Paranvyr, Reyraa, Cassy//
- Ha visszatér, lesz mit mesélnie.
*Mosolyog féloldalasan Madyre, aki aggodalommal vegyes reménységét fejezi ki a levél végére érve. Egy kaland után a férfiak magabiztossága felerősödik, amint hősies színezet festi meg emlékeiket és nehézségeiket, és különösen hálás dolog, ha egy rajongott nő előtt történhet az elbeszélés. Nem kérdéses számára, hogy nehéz út lesz, de ez fogja adni az értékét.*
- Nem tesz semmit.
*Bólint, majd elválnak és az urak kiszolgálására tér át. Drogg magyarázatára játékosan, enyhén félrebillenti a fejét, és az ajkait ütögeti mutatóujjával.*
- Azt még megértem, na de hogyan előzhetném meg, hogy így megijesszem legközelebb? Álljak távolabb? Vagy köszörüljem meg a torkom? Esetleg egy kis csengőt akaszthatnék a nyakamba, mit szól?
*Tréfáit szimpátiája kifejezéseként fabrikálja, törekvését viszont félig komolyan érti, hiszen nem lehet kellemes a férfi számára, ha így meg tudják lepni. A végén még leves evés közben lenyel egy kanalat. Zopal egykedvű válaszai nem hagynak sok mozgásteret számára, de azért udvarias-könnyed hangon megfelel rájuk, hiszen a panasz érthető.*
- Na, azért gyakorinak nem mondanám. Ha előre tudnánk, hogy ki a kötekedő és mások számára kellemetlen személy, természetesen már az ajtóban megkérnénk, hogy legyen kedves más szórakozóhelyet keresni. Az őrök viszont közbelépnek, amint valaki túllépi a határokat. De ha volna ötlete rá, hogy miként előzhetnénk meg az efféle incidenseket, természetesen megszívleljük.
*Ha pusztán a külső, bizalomgerjesztő megjelenés alapján engednék be a vendégeket, akkor meglehet, hogy Zopal sem lehetne itt, hiszen az orkoknak nem igazán jó a híre, és kifejezetten gazdagnak sem tűnik. Egy dolog talán a javára szolgálna viszont, amit hallott folyosói pletykákból. Most rá is kérdez, s közben az arcvonásait, felszerelését méregeti, mint aki ismerőst kutat.*
- Mondja, kérem… igaz, hogy Ön híres hős a kikötőben?
*A betörés részleteit különös figyelemmel, és komoly arccal, időnként bólintva hallgatja, mikor pedig Drogg kérdez, a tekintete őrá ugrik, utána vissza.*
- Értem. Továbbítani fogom az őrségnek, amit megtudtam. Megmondaná a megbízójának, hogy roppantul sajnáljuk az esetet, és szívesen kártalanítjuk? Ha kívánja, megbízottunk felkeresi a szobájában, amikor számára is alkalmas.
*Közben Drogg tányérját is átveszi.*
- Köszönöm!
*Mosolyog hálásan, ritkán tesznek ilyen udvarias gesztust a vendégek, mint amilyet Zopal és Drogg. Persze nem is várják el tőlük, de azért mindig jólesik, ha a személyzetet is „embernek” nézik, nem csak megfizetett szolgáknak. Természetesen a vajsört nem felejtette el, ám a beszélgetést még nem zárta le, utána tudja teljesíteni.
Közben látja, hogy egy kisebb társaság érkezik. Cassy előre galoppozik, Paranvyr érkezik a nyomában, és talán Reyraa harmadiknak. Megnézi magának a férfit, akit egyik Sellőjük és őrük is kitüntetett figyelemben részesít. Ha sejtené, hogy az istállóból jönnek, tán huncut gondolatai is támadnának, de egyelőre csak mérsékelten engedi szabadjára a fantáziáját egy elnyomott mosollyal az érdeklődés láttán. Lám, a mélységiek sem oly hidegek, mint azt sokan mesélik.*
//Érintőlegesen Paranvyr, Reyraa, Cassy//
- Ha visszatér, lesz mit mesélnie.
*Mosolyog féloldalasan Madyre, aki aggodalommal vegyes reménységét fejezi ki a levél végére érve. Egy kaland után a férfiak magabiztossága felerősödik, amint hősies színezet festi meg emlékeiket és nehézségeiket, és különösen hálás dolog, ha egy rajongott nő előtt történhet az elbeszélés. Nem kérdéses számára, hogy nehéz út lesz, de ez fogja adni az értékét.*
- Nem tesz semmit.
*Bólint, majd elválnak és az urak kiszolgálására tér át. Drogg magyarázatára játékosan, enyhén félrebillenti a fejét, és az ajkait ütögeti mutatóujjával.*
- Azt még megértem, na de hogyan előzhetném meg, hogy így megijesszem legközelebb? Álljak távolabb? Vagy köszörüljem meg a torkom? Esetleg egy kis csengőt akaszthatnék a nyakamba, mit szól?
*Tréfáit szimpátiája kifejezéseként fabrikálja, törekvését viszont félig komolyan érti, hiszen nem lehet kellemes a férfi számára, ha így meg tudják lepni. A végén még leves evés közben lenyel egy kanalat. Zopal egykedvű válaszai nem hagynak sok mozgásteret számára, de azért udvarias-könnyed hangon megfelel rájuk, hiszen a panasz érthető.*
- Na, azért gyakorinak nem mondanám. Ha előre tudnánk, hogy ki a kötekedő és mások számára kellemetlen személy, természetesen már az ajtóban megkérnénk, hogy legyen kedves más szórakozóhelyet keresni. Az őrök viszont közbelépnek, amint valaki túllépi a határokat. De ha volna ötlete rá, hogy miként előzhetnénk meg az efféle incidenseket, természetesen megszívleljük.
*Ha pusztán a külső, bizalomgerjesztő megjelenés alapján engednék be a vendégeket, akkor meglehet, hogy Zopal sem lehetne itt, hiszen az orkoknak nem igazán jó a híre, és kifejezetten gazdagnak sem tűnik. Egy dolog talán a javára szolgálna viszont, amit hallott folyosói pletykákból. Most rá is kérdez, s közben az arcvonásait, felszerelését méregeti, mint aki ismerőst kutat.*
- Mondja, kérem… igaz, hogy Ön híres hős a kikötőben?
*A betörés részleteit különös figyelemmel, és komoly arccal, időnként bólintva hallgatja, mikor pedig Drogg kérdez, a tekintete őrá ugrik, utána vissza.*
- Értem. Továbbítani fogom az őrségnek, amit megtudtam. Megmondaná a megbízójának, hogy roppantul sajnáljuk az esetet, és szívesen kártalanítjuk? Ha kívánja, megbízottunk felkeresi a szobájában, amikor számára is alkalmas.
*Közben Drogg tányérját is átveszi.*
- Köszönöm!
*Mosolyog hálásan, ritkán tesznek ilyen udvarias gesztust a vendégek, mint amilyet Zopal és Drogg. Persze nem is várják el tőlük, de azért mindig jólesik, ha a személyzetet is „embernek” nézik, nem csak megfizetett szolgáknak. Természetesen a vajsört nem felejtette el, ám a beszélgetést még nem zárta le, utána tudja teljesíteni.
Közben látja, hogy egy kisebb társaság érkezik. Cassy előre galoppozik, Paranvyr érkezik a nyomában, és talán Reyraa harmadiknak. Megnézi magának a férfit, akit egyik Sellőjük és őrük is kitüntetett figyelemben részesít. Ha sejtené, hogy az istállóból jönnek, tán huncut gondolatai is támadnának, de egyelőre csak mérsékelten engedi szabadjára a fantáziáját egy elnyomott mosollyal az érdeklődés láttán. Lám, a mélységiek sem oly hidegek, mint azt sokan mesélik.*
2585. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-02 00:51:25
Üzenet elküldve: 2020-03-02 00:51:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Újabb dicséretekkel traktálják, és ennek folytatásában esze ágában sincs megállítani a lányokat. Most elrakhat belőle eleget a következő hónapra is, hogy aztán fülig érjen a vigyora bármikor, amikor felidézi ezt a nagyon kellemes emléket. A legjobb rész viszont csak most jön, úgyhogy emlékezés helyett előbb a jelen valóságra kell koncentrálnia. Meg is teszi, egyik partnere sem panaszkodhat arra hogy kedvtelen vagy lusta lenne. Persze résen kell lennie, a korábbi enyhe vezetés is eltűnik, mindketten megengednek neki mindent is, így már csak a képzelőereje és a valóság szabályai szabhatnak határt az együttlét végkimenetelének.*
– Akármit. *szögezi le, aztán tényleg mindent bevet Yathlanaenél. Élvezi Nalaea bátorító csókjait is, jó, hogy itt van velük a tündér is. Reméli, hogy neki is tetszik az előtte fekvő páros. Nem csak a csípője dolgozik, többször vágyakozó csókkal illeti az elf nő mellei és a nyaka környékét is. Örökké viszont ő sem bírja, egy idő után a csúcsra ér a Yathlanaevel folytatott hancúrozás közben.*
– Húha. *kommentálja lusta vidámsággal a fontos fejleményt miközben az elf mellé gördül az ágyon. Lopva felpillant a tündérre, kíváncsi, hogy mit szól a dologhoz.*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Újabb dicséretekkel traktálják, és ennek folytatásában esze ágában sincs megállítani a lányokat. Most elrakhat belőle eleget a következő hónapra is, hogy aztán fülig érjen a vigyora bármikor, amikor felidézi ezt a nagyon kellemes emléket. A legjobb rész viszont csak most jön, úgyhogy emlékezés helyett előbb a jelen valóságra kell koncentrálnia. Meg is teszi, egyik partnere sem panaszkodhat arra hogy kedvtelen vagy lusta lenne. Persze résen kell lennie, a korábbi enyhe vezetés is eltűnik, mindketten megengednek neki mindent is, így már csak a képzelőereje és a valóság szabályai szabhatnak határt az együttlét végkimenetelének.*
– Akármit. *szögezi le, aztán tényleg mindent bevet Yathlanaenél. Élvezi Nalaea bátorító csókjait is, jó, hogy itt van velük a tündér is. Reméli, hogy neki is tetszik az előtte fekvő páros. Nem csak a csípője dolgozik, többször vágyakozó csókkal illeti az elf nő mellei és a nyaka környékét is. Örökké viszont ő sem bírja, egy idő után a csúcsra ér a Yathlanaevel folytatott hancúrozás közben.*
– Húha. *kommentálja lusta vidámsággal a fontos fejleményt miközben az elf mellé gördül az ágyon. Lopva felpillant a tündérre, kíváncsi, hogy mit szól a dologhoz.*
2584. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-01 13:08:06
Üzenet elküldve: 2020-03-01 13:08:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Szívesen nevezné magát életveszélyes teremtménynek, ám sajnos egyelőre csak saját maga életére veszélyes a hatalmas szájával, amit gyakorta nyitogat és nem is kicsire. Közben, még mindig a szekrénynél áll, a kivett köntössel, mikor az édességre terelődik a szó, ami még mindig ott olvadozik másodmagával az asztalon.*
-A desszert… *Már indulna is el, majd megtorpan, miután kifejtette a véleményét a kis párocska konyhai akciójáról, majd a paraván mögé oldalazva leveszi a pólóját is, hogy a mosnivalók közé rakhassa, ám a fehérneműjétől nem válik meg semmi pénzért. Azt ugyan észreveszi, hogy a botos meg a kis tündér, mintha egymásba akarnának bújni, régen ilyet a szüleinél látott, de nem tulajdonít nagyobb jelentőséget neki. Össze is szedi a ruhákat egy kupacba és odaviszi a tündérnek, hogy ne neki kelljen összekapkodnia.*
-Tessék… *Persze a kalapot sem adja oda, azt senkinek se, inkább csak áthelyezi az asztalra, ekkor látja meg a „ne haragudj” megjegyzés okát.*
-Milyen ügyetlen vagy! Most nézd meg, ez is koszos! *odatrappol a szekrényhez és kivesz még egy köntöst.*
-Vedd csak le, mossák ki ezt is. *Halmozza a ruhák tetejére a köntöst is, talán már a tündér fejét is eltakarva, arra nem is gondol, hogy esetleg Nalának több ruhája is van.*
-Itt fog ő is fürödni? *Pislog nagyokat, mikor a tündér említi a két dézsát, meg a paravánt.*
-A…a… a..akkor ho-ho… hozzanak már még egy paravánt! *Apró foltokban jelenik meg a szégyenlős pír zavart arcán, de talán úgy már jó lesz, ha két paravánnal szépen elbarikádozza magát.*
-É… és.. és az én dézsám a sarokban legyen! *Teszi még hozzá az extra kérést, az a biztos, ha őt senki nem látja, az meg, hogy azok a másik oldalon mit művelnek, arra meg ő nem igazán kíváncsi. Mindig is egyedül fürdött, esetleg a szülőkkel, de sose más kölkökkel, városi gnóm. Miután a tündér kilép a szobából, leülnek az ágyra, különösen nyugodttá válik a légkör, ő maga a berendezést nézegeti, a botos meg a szőnyeget piszkálja.*
-Aha, az. *Válaszol röviden, az rántja ki a bámészkodásból, hogy a másik a tárgyra tér. Ez széles mosolyt csal az arcára.*
-Aaaahaaaaa. *Nagy vigyorral néz oldalra, közben a lábait lóbálja a levegőben. Aztán a tündérre terelődik a szó ismét.*
-Hát igen, biztos maradhatunk, legalábbis elég sokat fizettünk érte. *Ekkor leugrik, és az asztalhoz sétál, hogy levegye az olvadt desszertet, majd visszaülve nagy kanállal tünteti el, néhány perc alatt.*
-Itt is ebből élnek, bár nagyon drága hely. *Látszik, ki akarja élvezni, ha már ennyi aranyat kiadott a kezei közül.*
-Jól van… rendben… a fürdő, meg a mosás után nem nyaggatom… lefeküdni egyedül is tudok, meg kiágyazni… és az esti mesét is kihagyhatjuk, meg a jóéjt homlokpuszit. *Sorolja egy-egy kanál után, teljes komolysággal.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Szívesen nevezné magát életveszélyes teremtménynek, ám sajnos egyelőre csak saját maga életére veszélyes a hatalmas szájával, amit gyakorta nyitogat és nem is kicsire. Közben, még mindig a szekrénynél áll, a kivett köntössel, mikor az édességre terelődik a szó, ami még mindig ott olvadozik másodmagával az asztalon.*
-A desszert… *Már indulna is el, majd megtorpan, miután kifejtette a véleményét a kis párocska konyhai akciójáról, majd a paraván mögé oldalazva leveszi a pólóját is, hogy a mosnivalók közé rakhassa, ám a fehérneműjétől nem válik meg semmi pénzért. Azt ugyan észreveszi, hogy a botos meg a kis tündér, mintha egymásba akarnának bújni, régen ilyet a szüleinél látott, de nem tulajdonít nagyobb jelentőséget neki. Össze is szedi a ruhákat egy kupacba és odaviszi a tündérnek, hogy ne neki kelljen összekapkodnia.*
-Tessék… *Persze a kalapot sem adja oda, azt senkinek se, inkább csak áthelyezi az asztalra, ekkor látja meg a „ne haragudj” megjegyzés okát.*
-Milyen ügyetlen vagy! Most nézd meg, ez is koszos! *odatrappol a szekrényhez és kivesz még egy köntöst.*
-Vedd csak le, mossák ki ezt is. *Halmozza a ruhák tetejére a köntöst is, talán már a tündér fejét is eltakarva, arra nem is gondol, hogy esetleg Nalának több ruhája is van.*
-Itt fog ő is fürödni? *Pislog nagyokat, mikor a tündér említi a két dézsát, meg a paravánt.*
-A…a… a..akkor ho-ho… hozzanak már még egy paravánt! *Apró foltokban jelenik meg a szégyenlős pír zavart arcán, de talán úgy már jó lesz, ha két paravánnal szépen elbarikádozza magát.*
-É… és.. és az én dézsám a sarokban legyen! *Teszi még hozzá az extra kérést, az a biztos, ha őt senki nem látja, az meg, hogy azok a másik oldalon mit művelnek, arra meg ő nem igazán kíváncsi. Mindig is egyedül fürdött, esetleg a szülőkkel, de sose más kölkökkel, városi gnóm. Miután a tündér kilép a szobából, leülnek az ágyra, különösen nyugodttá válik a légkör, ő maga a berendezést nézegeti, a botos meg a szőnyeget piszkálja.*
-Aha, az. *Válaszol röviden, az rántja ki a bámészkodásból, hogy a másik a tárgyra tér. Ez széles mosolyt csal az arcára.*
-Aaaahaaaaa. *Nagy vigyorral néz oldalra, közben a lábait lóbálja a levegőben. Aztán a tündérre terelődik a szó ismét.*
-Hát igen, biztos maradhatunk, legalábbis elég sokat fizettünk érte. *Ekkor leugrik, és az asztalhoz sétál, hogy levegye az olvadt desszertet, majd visszaülve nagy kanállal tünteti el, néhány perc alatt.*
-Itt is ebből élnek, bár nagyon drága hely. *Látszik, ki akarja élvezni, ha már ennyi aranyat kiadott a kezei közül.*
-Jól van… rendben… a fürdő, meg a mosás után nem nyaggatom… lefeküdni egyedül is tudok, meg kiágyazni… és az esti mesét is kihagyhatjuk, meg a jóéjt homlokpuszit. *Sorolja egy-egy kanál után, teljes komolysággal.*
2583. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-01 11:28:23
Üzenet elküldve: 2020-03-01 11:28:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Carlotteia, Cahress//
*Miután Carlotteianál meghagyta az üzenetet, menne is tovább, ám, ő megállítja és átnyújt egy levelet. Felcsillannak a szemei, imádja a leveleket, bár neki még az írás csak átlagos szinten megy, de vannak, akik olyan gyöngybetűket képesek a tintával varázsolni, mintha egész nap ezt gyakorolnák. Miután elolvasta a néhány papírra vetett sort és a nevet, azért nem ugrik be sajnos azonnal. Először arra gondol, talán egy rendszeres vendége, de őket nem így hívják, aztán nagy kutakodás után a fejében, előmászik egy alak, akivel a városban találkozott. ~Hát persze! Ő megígérte, hogy meglátogat. ~ Konyul le a szája széle.*
-Remélem nem esik bántódása. *Szépen összehajtogatja a levelet és elteszi.*
-Köszönöm. *Biccent még a pulthoz beosztott kollégájának. Közben megüti a fülét a beszélgetés, egy ork mindig kiemelt figyelmet érdemel a vendégtérben, főleg mert kellőképpen nagy pusztítást és zűrzavart tudna kelteni egyetlen, szándékosan kártékony mozdulatával is. Mihelyt közelebb sétálna a bonyodalomhoz, Cassy meglepi, odalép mellé és köszönti, de még hogy. Mindjárt el is pirul, a hirtelen jött, kedves bók hallatán.*
-Oh! Biztos a fürdés teszi, mert odakint annyi koszt összeszedtem, hogy még a dézsát is ki kellett takarítani utánunk. *Mondja kicsit halkabban az elfnek.*
-Te pedig, mint mindig, nagyon szorgos vagy és ragyogsz a lelkesedéstől. *Majd előkerülnek a szokásos kérdések, amire felcsillannak a szemei.*
-Nagyon kellemes volt a kirándulás, jó is, hogy itt vagy! Hoztam neked ajándékot. *Nyilván munkához van öltözve, de mindenekelőtt átadná a tárgyakat, amiket hozott.*
-Fent van a szobámban, van most egy perced? *Mert nem szeretné sokáig feltartani.*
*Miután Carlotteianál meghagyta az üzenetet, menne is tovább, ám, ő megállítja és átnyújt egy levelet. Felcsillannak a szemei, imádja a leveleket, bár neki még az írás csak átlagos szinten megy, de vannak, akik olyan gyöngybetűket képesek a tintával varázsolni, mintha egész nap ezt gyakorolnák. Miután elolvasta a néhány papírra vetett sort és a nevet, azért nem ugrik be sajnos azonnal. Először arra gondol, talán egy rendszeres vendége, de őket nem így hívják, aztán nagy kutakodás után a fejében, előmászik egy alak, akivel a városban találkozott. ~Hát persze! Ő megígérte, hogy meglátogat. ~ Konyul le a szája széle.*
-Remélem nem esik bántódása. *Szépen összehajtogatja a levelet és elteszi.*
-Köszönöm. *Biccent még a pulthoz beosztott kollégájának. Közben megüti a fülét a beszélgetés, egy ork mindig kiemelt figyelmet érdemel a vendégtérben, főleg mert kellőképpen nagy pusztítást és zűrzavart tudna kelteni egyetlen, szándékosan kártékony mozdulatával is. Mihelyt közelebb sétálna a bonyodalomhoz, Cassy meglepi, odalép mellé és köszönti, de még hogy. Mindjárt el is pirul, a hirtelen jött, kedves bók hallatán.*
-Oh! Biztos a fürdés teszi, mert odakint annyi koszt összeszedtem, hogy még a dézsát is ki kellett takarítani utánunk. *Mondja kicsit halkabban az elfnek.*
-Te pedig, mint mindig, nagyon szorgos vagy és ragyogsz a lelkesedéstől. *Majd előkerülnek a szokásos kérdések, amire felcsillannak a szemei.*
-Nagyon kellemes volt a kirándulás, jó is, hogy itt vagy! Hoztam neked ajándékot. *Nyilván munkához van öltözve, de mindenekelőtt átadná a tárgyakat, amiket hozott.*
-Fent van a szobámban, van most egy perced? *Mert nem szeretné sokáig feltartani.*
2582. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-29 19:56:11
Üzenet elküldve: 2020-02-29 19:56:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Zopal, Drogghyan, Mady//
*Zopal nem egy úr és nem is olyan alak aki csak egy kicsit szagos, de csinos díszletnek tartsa a nőt. Annyi a minimum, hogy felveszi a sisakját ne a másiknak kelljen. Viszont mivel nem is úr így a panaszait is úgy adja elő. A maga egyszerűségével. A választ is egykedvűen reagálja le.*
-Szóval ez gyakori. Csalódás.
*Jelenti ki. Nem ítéli el a másikat vagy a helyet csak megállapított valamit. Ha a Rumosban történik ilyesmi az érthető. De, hogy ilyen elképesztő árak mellett is beverhessék valakinek a fejét az már kellemetlen. A kényelmes székek és a jobb koszt neki nem éri meg a túlzottan magas összeget. Az ajánlatra, hogy kárpótolnák őket vállat von.*
-Az jó volna.
*Jelenti ki. Túlságosan kitörő öröm most sincs a hangjában. De keserűség se. Most is csak megállapítást tesz. Ha a kajájukat állnák annak ő mindenképp örülne. A következő kérdésre bólint.*
-Ő.
*Az elf aki úgy szórja a pénzt mintha saját bankja lenne. Furabogár. Nem meglepő ha ismerik. A kérdésre Zopal elkezd mesélni a mély hangján.*
-Az ablakon törtek be a főnökhöz. Hogy mit vittek el, azt nem tudjuk, de mikor a kormányos kiment az ablak alá, hogy onnan is megnézze a dolgokat betörték a fejét úgy hókon csapták. Ha a főnök nem nyom le valami löttyöt a torkán akkor ki is nyúlik.
*Nem épp egy választékos poéta nyelv ez, de mindent elmond és tömör. Nincs benne túlzás, felesleges részletek. Csak ami kell. A törpe szavaira végigméri a kisembert és egyszerűen közli a tényt.*
-Ha tudnám már nem élne.
*Zopal nem egy úr és nem is olyan alak aki csak egy kicsit szagos, de csinos díszletnek tartsa a nőt. Annyi a minimum, hogy felveszi a sisakját ne a másiknak kelljen. Viszont mivel nem is úr így a panaszait is úgy adja elő. A maga egyszerűségével. A választ is egykedvűen reagálja le.*
-Szóval ez gyakori. Csalódás.
*Jelenti ki. Nem ítéli el a másikat vagy a helyet csak megállapított valamit. Ha a Rumosban történik ilyesmi az érthető. De, hogy ilyen elképesztő árak mellett is beverhessék valakinek a fejét az már kellemetlen. A kényelmes székek és a jobb koszt neki nem éri meg a túlzottan magas összeget. Az ajánlatra, hogy kárpótolnák őket vállat von.*
-Az jó volna.
*Jelenti ki. Túlságosan kitörő öröm most sincs a hangjában. De keserűség se. Most is csak megállapítást tesz. Ha a kajájukat állnák annak ő mindenképp örülne. A következő kérdésre bólint.*
-Ő.
*Az elf aki úgy szórja a pénzt mintha saját bankja lenne. Furabogár. Nem meglepő ha ismerik. A kérdésre Zopal elkezd mesélni a mély hangján.*
-Az ablakon törtek be a főnökhöz. Hogy mit vittek el, azt nem tudjuk, de mikor a kormányos kiment az ablak alá, hogy onnan is megnézze a dolgokat betörték a fejét úgy hókon csapták. Ha a főnök nem nyom le valami löttyöt a torkán akkor ki is nyúlik.
*Nem épp egy választékos poéta nyelv ez, de mindent elmond és tömör. Nincs benne túlzás, felesleges részletek. Csak ami kell. A törpe szavaira végigméri a kisembert és egyszerűen közli a tényt.*
-Ha tudnám már nem élne.
2581. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-29 18:13:57
Üzenet elküldve: 2020-02-29 18:13:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Taitos kicsit megilletődik, mikor sellőjük arcán az elszántság apró jeleit veszi észre, ahogy életének történetét meséli.*
~Oh, aranyom.~
*Egy pillanatra magát is meglepi saját reakciója. Egyszerre csodálja és sajnálja a lányt múltjáért és modoráért, ez pedig Taitos esetében nem egy megszokott érzés.*
-Értem.
*Biccent némi további érdeklődéssel arcán, ám a lány reakciója ismét megmozdít benne valamit, aminek leginkább fantáziájához van köze. Egy kicsit bánja most, hogy a gnómmal tért be ide, de egyelőre türtőzteti magát és igyekszik eszénél maradni.*
~Megzabolázod a valóságot, magadat miért ne tudnád?~
*Nyugtatja le magát, ám kicsit aggasztja, hogy egy kacér pillantás, és egy ilyen válasz már ennyire kikezdte az ösztönein alkotott eddig vasnak hitt burkot. A biztonság kedvéért fel is kap egy tál édességet, hátha legalább ennyiben a ma este talán klasszikus értelemben hanyagolt tündér kedvére tehet.*
~Szívesen osztozol?~
*Gondolja magában egy kicsit félreértve a dolgot, aztán beugrik neki, hogy tisztázták már Xavy helyzetét, még ha csak fél szavakkal is. A következő pillanatban azonban Taitos kezében megremeg az edény, ahogy a finom kezek őt érik. Ekkor Xavy metsző hangja hasít bele a tündér és a botos közötti lassan felforró levegőbe. Nem csak a tündér rebben hátrébb, Taitos is ugrik egyet, aminek következtében az édesség egy már kicsit folyékonyabb része megindul és ugyan a padlón nem köt ki, de aprócska cseppeket fröccsent a tündér ruhájára. Ha a gnóm lány felfortyanása miatt érzett "rajtakapott pár" érzés nem lenne elég, Taitos arca most még a tündér ruhája miatt is éghet.*
-Ne... ne haragudj!
*Hebegi, aztán úgy dönt jobb, ha ő is a maga dolga után néz, ami egy köntös felvétele lenne rövidtávon. Leteszi a meglöttyintett édességet az asztalra.*
-Veszek egy köntöst.
*Vonul el égő arcokkal a paraván mögé, hogy egy egyszerű fehér darabot magára köthessen, aztán a kupacnyi ruhájával tér vissza a lányhoz, mialatt Xavyhoz is intéz pár szót.*
-Akkor maradjunk ennyinél. És ne aggódj, jöhetsz a konyhába. Nem akartunk csalni.
*Szögezi le.*
-Csak az édesség...
*Süti le szemeit, aztán odaadja a ruháját Nalának.*
-Egy paraván?
*Néz kérdőn Xavyra, nem tudja, hogy mennyire legyen szégyellős. Mikor még falun laktak, ott nem volt ebből probléma, mindenki csak levetette a ruháit és már ugrott is a patakba, tóba, ami éppen volt.*
~Bár akkoriban többnyire gyerekek voltunk.~
*Emlékezteti magát. Azért csak Xavyra hagyja a döntést, a mágus nem lesz ennél szemérmesebb egy bordélyban, mint most. Megvárja, míg rendezik az anyagiakat és a többi ruhát, aztán ahogy a tündér kisétál lehuppan ő is az ágyra.*
-Aranyos egy lány, nem?
*Biccent az ajtó felé, lábujjával a szőnyeget piszkálja.*
-Bár azt hiszem nyerni fogsz.
*Vallja be, aztán kicsit halkabbra veszi a hangját.*
-Szerintem nem fog kidobatni amúgy.
*Mert ugyebár ez is benne van még a pakliban, de Taitos a lány pillantását egészen őszintének találta.*
-Viszont hagyjuk egy kicsit pihenni is ma. A többi vendég biztosan szétszedi kihasználva azt, hogy milyen igyekvő.
*Fogalmazza meg hangosan is azt, ami már egy ideje a fejében jár, és várja a gnóm lány válaszát.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Taitos kicsit megilletődik, mikor sellőjük arcán az elszántság apró jeleit veszi észre, ahogy életének történetét meséli.*
~Oh, aranyom.~
*Egy pillanatra magát is meglepi saját reakciója. Egyszerre csodálja és sajnálja a lányt múltjáért és modoráért, ez pedig Taitos esetében nem egy megszokott érzés.*
-Értem.
*Biccent némi további érdeklődéssel arcán, ám a lány reakciója ismét megmozdít benne valamit, aminek leginkább fantáziájához van köze. Egy kicsit bánja most, hogy a gnómmal tért be ide, de egyelőre türtőzteti magát és igyekszik eszénél maradni.*
~Megzabolázod a valóságot, magadat miért ne tudnád?~
*Nyugtatja le magát, ám kicsit aggasztja, hogy egy kacér pillantás, és egy ilyen válasz már ennyire kikezdte az ösztönein alkotott eddig vasnak hitt burkot. A biztonság kedvéért fel is kap egy tál édességet, hátha legalább ennyiben a ma este talán klasszikus értelemben hanyagolt tündér kedvére tehet.*
~Szívesen osztozol?~
*Gondolja magában egy kicsit félreértve a dolgot, aztán beugrik neki, hogy tisztázták már Xavy helyzetét, még ha csak fél szavakkal is. A következő pillanatban azonban Taitos kezében megremeg az edény, ahogy a finom kezek őt érik. Ekkor Xavy metsző hangja hasít bele a tündér és a botos közötti lassan felforró levegőbe. Nem csak a tündér rebben hátrébb, Taitos is ugrik egyet, aminek következtében az édesség egy már kicsit folyékonyabb része megindul és ugyan a padlón nem köt ki, de aprócska cseppeket fröccsent a tündér ruhájára. Ha a gnóm lány felfortyanása miatt érzett "rajtakapott pár" érzés nem lenne elég, Taitos arca most még a tündér ruhája miatt is éghet.*
-Ne... ne haragudj!
*Hebegi, aztán úgy dönt jobb, ha ő is a maga dolga után néz, ami egy köntös felvétele lenne rövidtávon. Leteszi a meglöttyintett édességet az asztalra.*
-Veszek egy köntöst.
*Vonul el égő arcokkal a paraván mögé, hogy egy egyszerű fehér darabot magára köthessen, aztán a kupacnyi ruhájával tér vissza a lányhoz, mialatt Xavyhoz is intéz pár szót.*
-Akkor maradjunk ennyinél. És ne aggódj, jöhetsz a konyhába. Nem akartunk csalni.
*Szögezi le.*
-Csak az édesség...
*Süti le szemeit, aztán odaadja a ruháját Nalának.*
-Egy paraván?
*Néz kérdőn Xavyra, nem tudja, hogy mennyire legyen szégyellős. Mikor még falun laktak, ott nem volt ebből probléma, mindenki csak levetette a ruháit és már ugrott is a patakba, tóba, ami éppen volt.*
~Bár akkoriban többnyire gyerekek voltunk.~
*Emlékezteti magát. Azért csak Xavyra hagyja a döntést, a mágus nem lesz ennél szemérmesebb egy bordélyban, mint most. Megvárja, míg rendezik az anyagiakat és a többi ruhát, aztán ahogy a tündér kisétál lehuppan ő is az ágyra.*
-Aranyos egy lány, nem?
*Biccent az ajtó felé, lábujjával a szőnyeget piszkálja.*
-Bár azt hiszem nyerni fogsz.
*Vallja be, aztán kicsit halkabbra veszi a hangját.*
-Szerintem nem fog kidobatni amúgy.
*Mert ugyebár ez is benne van még a pakliban, de Taitos a lány pillantását egészen őszintének találta.*
-Viszont hagyjuk egy kicsit pihenni is ma. A többi vendég biztosan szétszedi kihasználva azt, hogy milyen igyekvő.
*Fogalmazza meg hangosan is azt, ami már egy ideje a fejében jár, és várja a gnóm lány válaszát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043