Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-05 09:22:44
Üzenet elküldve: 2020-11-05 09:22:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
* Végül Maydeleine is észreveszi a két nő között lejátszódó, néma párbeszédet, s rá is kérdez. Szavaiból nem hallatszik rosszallás, inkább csak tiszta érdeklődés.*
-Egyszer idelátogatott a kisasszony, s engem ért a megtiszteltetés, higy a társasága legyek.
*Válaszol kedvesen, miközben igyekszik állni May tekintetét feltűnő zavartság nélkül. Nem arról van szó, hogy szégyellne bármit is a munkájával kapcsolatban. Csak egyszerűen nem szokott beszélni róla, abszolút senkinek, hogy kivel hozta éppen össze a sors. Főleg nem a főnökének, amikor éppen egy leendő alkalmazottról van szó.
Bár nem hinné, hogy ez az információ negatívan befolyásolna bármit is, azért egy pillanatra lesüti zöld íriszeit, elnyom magában egy félszeg mosolyt, majd tekintetét ismét a vörösre emeli. Arca ezúttal egészen más, nyugodt, szinte szoborszerű. Már nincs nyoma kislányos pírnak, bőre ismét halvány és sápadt. Ha valami igazán jól megy neki, az az önuralom, egy kis színészkedéssel vegyítve. Most pedig a komoly, megbízható és tapasztalt alkalmazott szerepét kell játszania, aki, ha úgy adódik, szívesen körbevezeti az újoncot, bemutatva neki újdonsült lakhelyét.*
* Végül Maydeleine is észreveszi a két nő között lejátszódó, néma párbeszédet, s rá is kérdez. Szavaiból nem hallatszik rosszallás, inkább csak tiszta érdeklődés.*
-Egyszer idelátogatott a kisasszony, s engem ért a megtiszteltetés, higy a társasága legyek.
*Válaszol kedvesen, miközben igyekszik állni May tekintetét feltűnő zavartság nélkül. Nem arról van szó, hogy szégyellne bármit is a munkájával kapcsolatban. Csak egyszerűen nem szokott beszélni róla, abszolút senkinek, hogy kivel hozta éppen össze a sors. Főleg nem a főnökének, amikor éppen egy leendő alkalmazottról van szó.
Bár nem hinné, hogy ez az információ negatívan befolyásolna bármit is, azért egy pillanatra lesüti zöld íriszeit, elnyom magában egy félszeg mosolyt, majd tekintetét ismét a vörösre emeli. Arca ezúttal egészen más, nyugodt, szinte szoborszerű. Már nincs nyoma kislányos pírnak, bőre ismét halvány és sápadt. Ha valami igazán jól megy neki, az az önuralom, egy kis színészkedéssel vegyítve. Most pedig a komoly, megbízható és tapasztalt alkalmazott szerepét kell játszania, aki, ha úgy adódik, szívesen körbevezeti az újoncot, bemutatva neki újdonsült lakhelyét.*
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-04 23:40:41
Üzenet elküldve: 2020-11-04 23:40:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon, édes otthon//
-Véééééégre.
*Bukik ki belőle hangosan, amint végre megpillantja a Sellőház épületét. Nem volt távol olyan sokáig, na meg nincs is olyan messze az az Arthenior, de a hazaút valahogy mégis egy életnek tűnt. Úgy érzi mintha éveket öregedett volna, fáj mindene, főleg az alfele, ami a nyeregtől minden bizonnyal teljesen behorpadt és már valószínűleg csak fekete mágiával lehet helyreállítani. Még jó, hogy ő nem a testével keresi a kenyerét.
Mielőtt azonban teljesen elmerülne az önsajnálatban, lepattan lováról, s a két jószágot vezetve száron sétál be az istállóban, hogy ott gondosan leszedje róluk a nyerget, illetve a többi lószerszámot.*
-Jól van fiúk, ügyesek voltatok.
*Paskolja meg még őket barátságosan majd már indul is be az épületbe. Gyomra, tudván, hogy már nem választják el mérföldek az ételtől, hangosan kordul meg, de igyekszik tudomást sem venni róla.
Ráérősen benyitva az ajtón, arcán széles mosollyal kurjant.*
-MEGJÖTTEM!
*Egyből persze a pult felé veszi az irányt, abban reménykedve, hogy valaki megkegyelmez rajta és végre megeteti.*
-Véééééégre.
*Bukik ki belőle hangosan, amint végre megpillantja a Sellőház épületét. Nem volt távol olyan sokáig, na meg nincs is olyan messze az az Arthenior, de a hazaút valahogy mégis egy életnek tűnt. Úgy érzi mintha éveket öregedett volna, fáj mindene, főleg az alfele, ami a nyeregtől minden bizonnyal teljesen behorpadt és már valószínűleg csak fekete mágiával lehet helyreállítani. Még jó, hogy ő nem a testével keresi a kenyerét.
Mielőtt azonban teljesen elmerülne az önsajnálatban, lepattan lováról, s a két jószágot vezetve száron sétál be az istállóban, hogy ott gondosan leszedje róluk a nyerget, illetve a többi lószerszámot.*
-Jól van fiúk, ügyesek voltatok.
*Paskolja meg még őket barátságosan majd már indul is be az épületbe. Gyomra, tudván, hogy már nem választják el mérföldek az ételtől, hangosan kordul meg, de igyekszik tudomást sem venni róla.
Ráérősen benyitva az ajtón, arcán széles mosollyal kurjant.*
-MEGJÖTTEM!
*Egyből persze a pult felé veszi az irányt, abban reménykedve, hogy valaki megkegyelmez rajta és végre megeteti.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-03 15:53:59
Üzenet elküldve: 2020-11-03 15:53:59
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
// Úton a fürdőház felé //
* A vörös férfi végül úgy dönt, hogy inkább vele tart. Ennek örül Darelld is, mert így egyszerre letudhatják ezt az egészet.*
- Jól van, akkor induljunk!* Azzal megindul kifelé a szobából, de még odaszól Dalafnak.*
- A kulcsot hagyd benne a zárban! Amíg odavagyunk fognak hozni új bútorzatot. Menet közben azt is elintézzük. Így mire visszatérsz, már minden a helyén lesz.* Ha követi a férfit, akkor lesétálnak a lépcsőn vissza a fogadótérbe.*
- Megyünk, akkor a fürdőházunkba, hogy lásd azt a helyet is. Hiszen biztosan fogsz majd ott ténykedni.* Az ajtóban maga elé engedi, így aztán elsőként léphet újra a már ismerős fogadótérbe. Darelld el is csíp egy szolgát ott rögtön.*
- Egy pillanatra rabolnám az idődet. Dalaf úrnak a szobájában ki kéne cserélni a szekrényt és az ágyat. Mind a kettő legyen két személyes. Köszönöm!* Ezzel ezt el is lett intézve. Mire visszatérnek ott lesznek az említett bútorok.*
- Erre jöjjön Dalaf úr!* Fordul ismét a vörös elf felé. A nagy terem parfümös, zenétől hangos légterét egy sokkal csöndesebbre cserélik, amikor kilépnek hátul az ajtón. Dalaf egy belső zárt kertet láthat maga előtt. Itt-ott enyelgő párokat is lehet látni. Ezért hát az őr halkan szólal meg.*
- Ez a mi kis belső kertünk. Mint láthatja itt is lehet fogadni a kuncsaftokat, ha egy kis magányra vágynának a kedves vendég. Természetesen az együttléteket nem itt kell megejteni, mert ez csak egy nyilvános terület.* Nagyon meghitt a hely. A benti nyomot levegő után igazán üdítő a friss levegő. A dús növényzet közepette egy kis tavacska is látható. Ha jobban fülelnek, akkor még akár a csobogó hangját is hallhatják. Darelld a járókövezet úton el is indul az udvar túloldalán lévő kis épület felé.*
// Úton a fürdőház felé //
* A vörös férfi végül úgy dönt, hogy inkább vele tart. Ennek örül Darelld is, mert így egyszerre letudhatják ezt az egészet.*
- Jól van, akkor induljunk!* Azzal megindul kifelé a szobából, de még odaszól Dalafnak.*
- A kulcsot hagyd benne a zárban! Amíg odavagyunk fognak hozni új bútorzatot. Menet közben azt is elintézzük. Így mire visszatérsz, már minden a helyén lesz.* Ha követi a férfit, akkor lesétálnak a lépcsőn vissza a fogadótérbe.*
- Megyünk, akkor a fürdőházunkba, hogy lásd azt a helyet is. Hiszen biztosan fogsz majd ott ténykedni.* Az ajtóban maga elé engedi, így aztán elsőként léphet újra a már ismerős fogadótérbe. Darelld el is csíp egy szolgát ott rögtön.*
- Egy pillanatra rabolnám az idődet. Dalaf úrnak a szobájában ki kéne cserélni a szekrényt és az ágyat. Mind a kettő legyen két személyes. Köszönöm!* Ezzel ezt el is lett intézve. Mire visszatérnek ott lesznek az említett bútorok.*
- Erre jöjjön Dalaf úr!* Fordul ismét a vörös elf felé. A nagy terem parfümös, zenétől hangos légterét egy sokkal csöndesebbre cserélik, amikor kilépnek hátul az ajtón. Dalaf egy belső zárt kertet láthat maga előtt. Itt-ott enyelgő párokat is lehet látni. Ezért hát az őr halkan szólal meg.*
- Ez a mi kis belső kertünk. Mint láthatja itt is lehet fogadni a kuncsaftokat, ha egy kis magányra vágynának a kedves vendég. Természetesen az együttléteket nem itt kell megejteni, mert ez csak egy nyilvános terület.* Nagyon meghitt a hely. A benti nyomot levegő után igazán üdítő a friss levegő. A dús növényzet közepette egy kis tavacska is látható. Ha jobban fülelnek, akkor még akár a csobogó hangját is hallhatják. Darelld a járókövezet úton el is indul az udvar túloldalán lévő kis épület felé.*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-02 07:33:23
Üzenet elküldve: 2020-11-02 07:33:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
*Ahogy a vörös meg a fekete szemeznek egymással valami furcsa érzés keríti hatalmába, mintha azok ketten ismernék egymást már régebbről. Mind a kettejükre vet egy-egy pillantást, aztán jobbnak látja, ha nem aggodalmaskodik annyit, hiszen a másik egyértelműen a tudtára adja, hogy tudja mi lesz a dolga és már járt itt korábban. Ez pedig véleménye szerint nagyban meg fogja könnyíteni a dolgokat.*
-Esetleg ismeritek is egymást? *Néz kérdően Yathra, tekintetében semmiféle rosszallás vagy szurkálódás nincsen, csupán érdeklődő szikrák. Így talán jobb is lesz, ha olyanra bízza a legfrissebb tagjukat, akit már ismer. A kötődés sem utolsó, ami talán maradásra és netalántán még jobb munkára is ösztönözhet egyeseket.*
-Azt mindenképpen szeretném leszögezni, hogy itt a sellők a pultosi és felszolgálói teendőket is váltásban intézik, megeshet, hogy az első időszakokban még ebből jut több, míg a vendégkör jobban meg nem ismeri. *Mert ezeket a dolgokat jobb előre tisztázni.*
-A sellőink itt laknak a személyzeti részlegen és itt is étkeznek, remélem ez megfelelő lenne önnek is. Nem szívesen látom, hogy a lányok odakinn bóklásznak, persze a kimenő itt sem idegen fogalom. *Közben figyeli, milyen reakciót váltanak ki a közölt információk. Ezeknek a figyelmen kívül vétele esetlegesen felesleges összetűzésekhez és nem kívánt veszélyforrásokhoz vezethetnek.*
*Ahogy a vörös meg a fekete szemeznek egymással valami furcsa érzés keríti hatalmába, mintha azok ketten ismernék egymást már régebbről. Mind a kettejükre vet egy-egy pillantást, aztán jobbnak látja, ha nem aggodalmaskodik annyit, hiszen a másik egyértelműen a tudtára adja, hogy tudja mi lesz a dolga és már járt itt korábban. Ez pedig véleménye szerint nagyban meg fogja könnyíteni a dolgokat.*
-Esetleg ismeritek is egymást? *Néz kérdően Yathra, tekintetében semmiféle rosszallás vagy szurkálódás nincsen, csupán érdeklődő szikrák. Így talán jobb is lesz, ha olyanra bízza a legfrissebb tagjukat, akit már ismer. A kötődés sem utolsó, ami talán maradásra és netalántán még jobb munkára is ösztönözhet egyeseket.*
-Azt mindenképpen szeretném leszögezni, hogy itt a sellők a pultosi és felszolgálói teendőket is váltásban intézik, megeshet, hogy az első időszakokban még ebből jut több, míg a vendégkör jobban meg nem ismeri. *Mert ezeket a dolgokat jobb előre tisztázni.*
-A sellőink itt laknak a személyzeti részlegen és itt is étkeznek, remélem ez megfelelő lenne önnek is. Nem szívesen látom, hogy a lányok odakinn bóklásznak, persze a kimenő itt sem idegen fogalom. *Közben figyeli, milyen reakciót váltanak ki a közölt információk. Ezeknek a figyelmen kívül vétele esetlegesen felesleges összetűzésekhez és nem kívánt veszélyforrásokhoz vezethetnek.*
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-01 13:26:52
Üzenet elküldve: 2020-11-01 13:26:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
*Zöldfülűsége meglepettséget vált ki, a kendőzetlen igazság kinyilvánítása, ami eleinte olyan piszkosul jó ötletnek tetszett, már nem annyira vonzó gondolat számára. Még takargatott csúcsos füleinek a hegye is elvörösödik, arcáról nem is beszélve. ~Hú, ezt egy kicsit talán eltoltam... No mindegy, innen lesz szép győzni!~ Agya lázasan dolgozik, mit is kellene tennie most, rövidesen meg is születik egy megoldás - jó vagy rossz, majd a helyzet további alakulása eldönti. Huncut mosoly kúszik arcára lassú alattomossággal, gyönge kuncogást is hallat.*
- Nos, bár munkahelyi tapasztalataim nincsenek, azért láttam már ezt-azt életem során.
*Meglepi, hogy egyáltalán felmerül a vele szemben ülőben, hogy ne tudná, mi itt a dolgok menete. Azt hitte első pillantásra lerí róla, hogy ő aztán nem az a gátlásos fajta, és nem veti meg a vásárolható testi örömöket sem. Fél szemmel Yathra sandít, s látja az ő arcán is a feltoluló emlékek hatását. Feszesen kihúzza magát, finoman alsó ajkába harap, tekintete ismét a vizsgáztatót figyeli.*
- Ne aggódjon, eléggé jól tudom, mi volna a dolgom. És természetesen jártam itt, kihasználva bizonyos különleges szolgáltatásokat.
*Egy röpke másodpercre ismét a feketére téved a tekintete, képtelen megállni, hogy megeresszen egy vigyort felé. Hátradől a székben, testtartása oldott hangulatot mutat, bár továbbra is meglehetősen feszült. Határozattan kell neki ez az állás.*
*Zöldfülűsége meglepettséget vált ki, a kendőzetlen igazság kinyilvánítása, ami eleinte olyan piszkosul jó ötletnek tetszett, már nem annyira vonzó gondolat számára. Még takargatott csúcsos füleinek a hegye is elvörösödik, arcáról nem is beszélve. ~Hú, ezt egy kicsit talán eltoltam... No mindegy, innen lesz szép győzni!~ Agya lázasan dolgozik, mit is kellene tennie most, rövidesen meg is születik egy megoldás - jó vagy rossz, majd a helyzet további alakulása eldönti. Huncut mosoly kúszik arcára lassú alattomossággal, gyönge kuncogást is hallat.*
- Nos, bár munkahelyi tapasztalataim nincsenek, azért láttam már ezt-azt életem során.
*Meglepi, hogy egyáltalán felmerül a vele szemben ülőben, hogy ne tudná, mi itt a dolgok menete. Azt hitte első pillantásra lerí róla, hogy ő aztán nem az a gátlásos fajta, és nem veti meg a vásárolható testi örömöket sem. Fél szemmel Yathra sandít, s látja az ő arcán is a feltoluló emlékek hatását. Feszesen kihúzza magát, finoman alsó ajkába harap, tekintete ismét a vizsgáztatót figyeli.*
- Ne aggódjon, eléggé jól tudom, mi volna a dolgom. És természetesen jártam itt, kihasználva bizonyos különleges szolgáltatásokat.
*Egy röpke másodpercre ismét a feketére téved a tekintete, képtelen megállni, hogy megeresszen egy vigyort felé. Hátradől a székben, testtartása oldott hangulatot mutat, bár továbbra is meglehetősen feszült. Határozattan kell neki ez az állás.*
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-01 07:54:11
Üzenet elküldve: 2020-11-01 07:54:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Nala gondolatai pilledt derűvel hömpölyögnek. Figyelme felfekszik a férfi mély hangjának nyugtató zöngéire, és ezúttal megengedi s elnézi magának, hogy egy-egy lélegzetvételnyi késéssel nyúljon csak vissza az elhangzottak értelméhez. Ebből az ábrándos ernyedtségből húzza vissza az a szó: "akarták".
A tündér számára mindig elvárás volt, hogy figyeljen. Természetesen nem azért, hogy hasznot hajtson belőle, hanem hogy minél tökéletesebben szolgálhasson. Tiszteletlenség elsiklani a részletek felett, melyeket méltatlanul is megosztanak vele. Elvégre kicsinyke és jelentéktelen porszem ő a végtelen sivatagban, ami Gaiffar úr mély hitének szentsége, ahol az ő urának, Ihs'Maillonnak lába nyomát követi. ~Ihs'Maillon, az Egyetlen, ahogy már többször is hivatkozott rá. Szavai utóbb mégis így szóltak: tán mindig is így akarták. De kik lehetnek ezek a titokzatos ők, akik akaratukkal Gaiffar úr sorsát a Sellőházba irányították?~
Nem kapja fel a fejét, csak ajka nyílik el, de a kérdést mégis elharapja az ajkán. Talán majd később. Egyszer. Ez a pillanat olyan meghitt és békés. Nem szeretné elrontani. Belemerül a sivatagi nyelv jellegzetes dallamán szólaló mesébe. Gaiffar úr hangja a képzeletébe festi a zord és könyörtelen és emellett mégis lenyűgöző vidéket. Nala számára a biztonságot jelentő szerájon vagy a bordélyon kívüli világ ilyen megismerése épp neki való. Ennél messzebbre nem is merészkedne, de így mégis részese lehet annak a sok csodának, ami lenyűgözi. Boldog megelégedés járja át, hiszen Gaiffar úr mosolyog. És Nala is. Főképp, amikor a férfi cirógatja. Mintha még mindig érezné rajta azt az éhséget, de ahogy a jóllakott macskáknak, úgy Gaiffar úrnak is csak a pillantása mélyén figyel lustán az ösztön. Egyelőre.
A derű kacagásban teljesedik ki, mely a langyosodó vizet fodrozza. A tündér pedig vele kacag, bár csak csendesen, szerényen megbújva a férfi hangjának árnyékában. Kisvártatva Gaiffar úr maga igazolja Nala sejtését arról jóllakottan is éhes vágyról. A figyelmeztetés nélkül elejtett szóra azonban szeppenten süti le pilláit a tündér. Gaiffar úr talán észre sem veszi, hiszen a megelégedés kellemes fáradtsága bódítja, de Nala tudja, hogy a szerelem olyan ékszer, ami nem való egy magafajtára. Arra nem veszi a bátorságot, hogy hangját hallassa emiatt, de vétkesnek érzi magát már attól is hallotta a szót, amit valószínűleg csak véletlenül sodort az úr szájára a fáradtság. Próbál hát ekképp viselkedni, elhessegetni a méltatlanul odatévedt szócskát az emlékezetéből, hogy megmaradhasson a vendég alázatos és odaadó szolgálójának, ahogy annak rendje van.*
- Reggelig a tiéd vagyok, uram *mondja a férfira mosolyogva.* - Nem szólít el semmi sem. És megtisztelsz vele, ha addig az ágyadban kívánsz tudni. Örömmel maradok, ha azt szeretnéd.
*Ahogy a kérésbe belekezd, máris minden figyelme a vendégé. Szinte a lélegzetét is visszatartja, olyan igyekvőn várja, hogy megtudja, mivel lehetne még inkább az úr kedvére. A szavak hallatán azonnal leszegi a pillantását. Orcáját szégyellős pír futja el, mint aki balgán vétkezett. Ahogy tétován rebbenő tekintete a szélesedő mosollyal találkozik, s a hirtelen riadalom után utat talál hozzá a hanglejtés is, ami átszínezi a szavak értelmét, félszegen pillant fel ismét és most már saját szeppentsége okán rózsás az orcája.
Alázatos ellentmondással rázza meg a fejét, és ujjacskái végigsimítanak a széles mellkason.*
- Gaiffar úr erős *mondja.* - Erős és megérdemli, hogy az étvágyát kiszolgálja. *Egy kicsit elgondolkodik, aztán szégyellős-kacér pillantását ismét a férfira emeli.* - Ha nálunk maradsz, uram, meglehet, más ízek is tetszésedre lesznek majd. Legközelebbre talán hozhatnék magammal valakit, aki tovább fűszerezheti a neked kijáró gyönyöröket *ajánlja, aztán, mint egy pajzán gondolat, emlékét reá sütve kel fel, hogy teret adjon a vendégnek a dézsából való kiszállásra. Sietve nyújtózik törölközőért, hogy kettőt a földre dobjon. A kilötykölődött víz síkossá teheti a padlót, így viszont biztos lehet benne, hogy a vendég véletlenül sem csúszhat el. Ha Gaiffar lesz oly kegyes, hogy kisegíti őt is a dézsából, azt hálásan fogadja.*
- Engedd meg, uram *mondja, s kap is mindjárt egy tiszta fürdőlepedő után. Ha a vendég hagyja, gondosan felitatja róla a fürdővíz bőrére kapaszkodott cseppjeit, csak azután törölközik meg ő maga is. Segít a köntösbe belebújni, s megköti az övet rajta, aztán ha ő is felöltözött, indulhatnak vissza a szobába. Minden mást majd elintéz a személyzet. Nala nem szívesen hagyja a földön a törölközőket, de az ideje és a figyelme a vendégé kell maradjon, akármennyire munkál benne a segítőkészség. Ez így volt a szerájban is. Mindenkinek megvan a maga feladata és kötelessége.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Nala gondolatai pilledt derűvel hömpölyögnek. Figyelme felfekszik a férfi mély hangjának nyugtató zöngéire, és ezúttal megengedi s elnézi magának, hogy egy-egy lélegzetvételnyi késéssel nyúljon csak vissza az elhangzottak értelméhez. Ebből az ábrándos ernyedtségből húzza vissza az a szó: "akarták".
A tündér számára mindig elvárás volt, hogy figyeljen. Természetesen nem azért, hogy hasznot hajtson belőle, hanem hogy minél tökéletesebben szolgálhasson. Tiszteletlenség elsiklani a részletek felett, melyeket méltatlanul is megosztanak vele. Elvégre kicsinyke és jelentéktelen porszem ő a végtelen sivatagban, ami Gaiffar úr mély hitének szentsége, ahol az ő urának, Ihs'Maillonnak lába nyomát követi. ~Ihs'Maillon, az Egyetlen, ahogy már többször is hivatkozott rá. Szavai utóbb mégis így szóltak: tán mindig is így akarták. De kik lehetnek ezek a titokzatos ők, akik akaratukkal Gaiffar úr sorsát a Sellőházba irányították?~
Nem kapja fel a fejét, csak ajka nyílik el, de a kérdést mégis elharapja az ajkán. Talán majd később. Egyszer. Ez a pillanat olyan meghitt és békés. Nem szeretné elrontani. Belemerül a sivatagi nyelv jellegzetes dallamán szólaló mesébe. Gaiffar úr hangja a képzeletébe festi a zord és könyörtelen és emellett mégis lenyűgöző vidéket. Nala számára a biztonságot jelentő szerájon vagy a bordélyon kívüli világ ilyen megismerése épp neki való. Ennél messzebbre nem is merészkedne, de így mégis részese lehet annak a sok csodának, ami lenyűgözi. Boldog megelégedés járja át, hiszen Gaiffar úr mosolyog. És Nala is. Főképp, amikor a férfi cirógatja. Mintha még mindig érezné rajta azt az éhséget, de ahogy a jóllakott macskáknak, úgy Gaiffar úrnak is csak a pillantása mélyén figyel lustán az ösztön. Egyelőre.
A derű kacagásban teljesedik ki, mely a langyosodó vizet fodrozza. A tündér pedig vele kacag, bár csak csendesen, szerényen megbújva a férfi hangjának árnyékában. Kisvártatva Gaiffar úr maga igazolja Nala sejtését arról jóllakottan is éhes vágyról. A figyelmeztetés nélkül elejtett szóra azonban szeppenten süti le pilláit a tündér. Gaiffar úr talán észre sem veszi, hiszen a megelégedés kellemes fáradtsága bódítja, de Nala tudja, hogy a szerelem olyan ékszer, ami nem való egy magafajtára. Arra nem veszi a bátorságot, hogy hangját hallassa emiatt, de vétkesnek érzi magát már attól is hallotta a szót, amit valószínűleg csak véletlenül sodort az úr szájára a fáradtság. Próbál hát ekképp viselkedni, elhessegetni a méltatlanul odatévedt szócskát az emlékezetéből, hogy megmaradhasson a vendég alázatos és odaadó szolgálójának, ahogy annak rendje van.*
- Reggelig a tiéd vagyok, uram *mondja a férfira mosolyogva.* - Nem szólít el semmi sem. És megtisztelsz vele, ha addig az ágyadban kívánsz tudni. Örömmel maradok, ha azt szeretnéd.
*Ahogy a kérésbe belekezd, máris minden figyelme a vendégé. Szinte a lélegzetét is visszatartja, olyan igyekvőn várja, hogy megtudja, mivel lehetne még inkább az úr kedvére. A szavak hallatán azonnal leszegi a pillantását. Orcáját szégyellős pír futja el, mint aki balgán vétkezett. Ahogy tétován rebbenő tekintete a szélesedő mosollyal találkozik, s a hirtelen riadalom után utat talál hozzá a hanglejtés is, ami átszínezi a szavak értelmét, félszegen pillant fel ismét és most már saját szeppentsége okán rózsás az orcája.
Alázatos ellentmondással rázza meg a fejét, és ujjacskái végigsimítanak a széles mellkason.*
- Gaiffar úr erős *mondja.* - Erős és megérdemli, hogy az étvágyát kiszolgálja. *Egy kicsit elgondolkodik, aztán szégyellős-kacér pillantását ismét a férfira emeli.* - Ha nálunk maradsz, uram, meglehet, más ízek is tetszésedre lesznek majd. Legközelebbre talán hozhatnék magammal valakit, aki tovább fűszerezheti a neked kijáró gyönyöröket *ajánlja, aztán, mint egy pajzán gondolat, emlékét reá sütve kel fel, hogy teret adjon a vendégnek a dézsából való kiszállásra. Sietve nyújtózik törölközőért, hogy kettőt a földre dobjon. A kilötykölődött víz síkossá teheti a padlót, így viszont biztos lehet benne, hogy a vendég véletlenül sem csúszhat el. Ha Gaiffar lesz oly kegyes, hogy kisegíti őt is a dézsából, azt hálásan fogadja.*
- Engedd meg, uram *mondja, s kap is mindjárt egy tiszta fürdőlepedő után. Ha a vendég hagyja, gondosan felitatja róla a fürdővíz bőrére kapaszkodott cseppjeit, csak azután törölközik meg ő maga is. Segít a köntösbe belebújni, s megköti az övet rajta, aztán ha ő is felöltözött, indulhatnak vissza a szobába. Minden mást majd elintéz a személyzet. Nala nem szívesen hagyja a földön a törölközőket, de az ideje és a figyelme a vendégé kell maradjon, akármennyire munkál benne a segítőkészség. Ez így volt a szerájban is. Mindenkinek megvan a maga feladata és kötelessége.*
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-31 20:17:31
Üzenet elküldve: 2020-10-31 20:17:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Cseppenő cseppenként csepeg az idő, kecsesen hanyatlik alá minden egyes mozdulatnál, hajlataikról. Oly szikrázó, oly tündöklő minden egyes csepp, még így gyertyafénynél is, szikrázó robbanás, minden elnyújtott sóhajt kísérő mozdulat. Érzékeny már... érzékeny minden, s Nalaeä kifinomult, játékos mozdulataiban elveszni igazán könnyű, ezúttal azonban a labirintus kijáratát nem keresi senki sem, D'or sem. Örökre elveszett akarna maradni. A férfi étvágya valós, s valóban szinte mértéktelennek mondható, azonban korántsem igaz, hogy ez élete minden percére, s a világ összes nőjére igaz lenne. Valójában még maga sem tudott erről az éhségről... azonban a kis tündér megpillantását követő másodpercekben ez már hatványozottan fokozódott, még, ha nem is vallotta be magának. Felszisszen, Nalaeä megérkezett, s bevallatlan kívánságának megfelelően hirtelen és gyorsan. Arcára lágy, talán kissé elveszett mosoly terül, mi azt súgja "végre", igaz, kimondatlanul is élvezte az azt megelőző perceket is. Kényelmesen hátradől... mit hátradől, hanyatlik feje a dézsa szélére, hogy ott pihenjen meg aztán, míg csípője lágy, aztán egyre vadabb ringásba kezd, ellentétesen a lányéval. Oly feszült percek előzték meg, oly alaposan készült már, s olyannyira csodás volt a kezdet, miképpen a később eljövendő vég is. Tovább tart, értelemszerűen nem következik be olyan gyorsan, mint az azt megelőző alkalmakkor, de ez nem a lány hibája. Ajkaira, s tekintetére a beláthatatlan gyönyör hullámai rajzolódnak, mikor olykor-olykor pillanatra kinyitva szemeit, azokat az ezüstös íriszekbe fúrva sem hiszi még el, hogy hol van, s kivel... ~ Ki ez a lány? ~ Persze gondolatban teszi csak fel a kérdést, mert aztán jön a robbanás, gyomrának összehúzódása, alkarjainak görcse, s lába feszülése, testek összepréselése és a vibrálás, mi hőhullámot gerjeszt a lassan hűvösödő fürdőház, vörös romantikájával befűtött helyiségében. A dézsában már langyosabba víz, forrósága az idővel tűnt el, gőzpáraként lecsapódva a megmunkált falakon, s a mennyezeten. Olykor gyertya szisszen, s miközben Nalaeä apró csókjait élvezi az aktus után, baljába vonva a lányt, engedve, hogy hozzábújhasson, egy ideig nem beszél, csupán talán tekintete, s mosolya a lánynak.*
- Tán nem szerencse volt... tán mindig is így akarták... *kezdené magyarázatát, aztán rájön, hogy félreérthető* Mármint, hogy rád találtam, s veled lehetek... *másítja meg a szövegkörnyezetet* kettőnk közül én érzem magam szerencsésebbnek, hogy te vagy itt velem, s hála Ihsnek, lehetsz máskor is, ha időd engedi. *Halk sóhaj hagyja el testét, s egy pillanatra magához vonja erőteljesebben a lányt, hogy szeretettel szorítsa meg.*
- Mi nékem sok, másnak csupán kevés, jóllehet, ki helyhez kötött életet él, annak bizony maga lehet a rengeteg. *Aztán csak úgy, mély hangján csendesen mesélni kezd.*
- A sivatag mérhetetlen, s emberi, vagy akár tündér léptékkel nehezen behatárolható, végtelen síkvidék, hol az időt csupán a forró és a jéghideg váltja. Árnyékok sokaságát számolva teszed a lépéseket, míg bírja tüdőd szusszal... aztán hirtelen... pffff! *Lehel ajkaival látványosan, hanghatással kísérve, s érzékeltetve a változást.*
- Hegyek lába, ódon, s kemény akár egy bennszülött öreg meztelen talpa... *kuncog fel* kesze-kusza, magasba ívelő, hol hegyes, hol kerek... *ujjával Nalaeä mellkasán kíséri a történetet, s kerekded formáknál, melleit járja körül meg, míg a hegyesnél már rózsáira simít, minden hátsó szándék nélkül, elmerülve, mosolyogva* aztán a felfelé út, hirtelen indul meg lefelé *szalad le ujja, a lány gyomrán, s köldökén át* míg a völgybe ér! *Apró csiklandás csupán, s lehet csak ő kacagja el magát, de megéli együtt töltött idejük minden percét, bár lehet kacagni nem látta más még sohasem.*
- Sokfelé ágazott utam, hegyvidéki aprónép hazája, s az erdei elfek erdején át, nagyvároson keresztül... s hogy sok lány volt-e? *Levegőben hagyja egy pillanatra a kijelentést, míg Nala orcáját végig simítva csókolja meg lágyan. Fejét rázza meg aztán.*
- Nem... nem volt sok lány... s éhségem tárgya is csupán te volnál... elsőként. Mint mikor az ember életében először talál rá a kedvencére... oly finom, hogy igaz, már degeszként feszül a hasa, mégsem bírja abbahagyni. *Ismét nevet, s csókol.* Csak az íze kedvéért. *Kacsint a lányra.*
- De tény... hogy a végkimerültség veszélye fenyeget, szerelmem. *Nevet fel fáradtabban.* Így, feltéve, ha nem a dézsában szeretnéd tölteni velem az éjszakát, lúdbőrző testtel, s a gyertyák fényének kegyére bízva testmelegünk... javaslom bújjunk ágyba, feltéve, ha te is szeretnéd, s nem szólít már el a munka. *Vonja magára a a lányt, azonban egy pillanatra a szemébe néz ismét, hosszan.*
- De egy valamire megkérlek... *kezdi nagyon komolyan* csodás, ártatlan ezüst íriszeid kevésbé gyakran emeld rám, hisz a csillagok is nyugovóra térnek egyszer... félek, hogy örök tüzükben végleg elveszek... *szélesen mosolyodik el, jelezvén, hogy bókot kínált, s nem konkrét feladatot adott* Pedig én vagyok D'or Gaiffar... a Csend és a Harag, Ihs'Maillon karja, Ihs'Maillon lába... mégis elgyengülök jelenlétedben... de Ihs lássa lelkem, ennyi nekem is jár, s nem bánom. *Nyugtatja meg a lányt, miközben arcán árnyalatnyi komorság fut végig, mi aztán úgy tűnik el, ahogyan érkezett.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Cseppenő cseppenként csepeg az idő, kecsesen hanyatlik alá minden egyes mozdulatnál, hajlataikról. Oly szikrázó, oly tündöklő minden egyes csepp, még így gyertyafénynél is, szikrázó robbanás, minden elnyújtott sóhajt kísérő mozdulat. Érzékeny már... érzékeny minden, s Nalaeä kifinomult, játékos mozdulataiban elveszni igazán könnyű, ezúttal azonban a labirintus kijáratát nem keresi senki sem, D'or sem. Örökre elveszett akarna maradni. A férfi étvágya valós, s valóban szinte mértéktelennek mondható, azonban korántsem igaz, hogy ez élete minden percére, s a világ összes nőjére igaz lenne. Valójában még maga sem tudott erről az éhségről... azonban a kis tündér megpillantását követő másodpercekben ez már hatványozottan fokozódott, még, ha nem is vallotta be magának. Felszisszen, Nalaeä megérkezett, s bevallatlan kívánságának megfelelően hirtelen és gyorsan. Arcára lágy, talán kissé elveszett mosoly terül, mi azt súgja "végre", igaz, kimondatlanul is élvezte az azt megelőző perceket is. Kényelmesen hátradől... mit hátradől, hanyatlik feje a dézsa szélére, hogy ott pihenjen meg aztán, míg csípője lágy, aztán egyre vadabb ringásba kezd, ellentétesen a lányéval. Oly feszült percek előzték meg, oly alaposan készült már, s olyannyira csodás volt a kezdet, miképpen a később eljövendő vég is. Tovább tart, értelemszerűen nem következik be olyan gyorsan, mint az azt megelőző alkalmakkor, de ez nem a lány hibája. Ajkaira, s tekintetére a beláthatatlan gyönyör hullámai rajzolódnak, mikor olykor-olykor pillanatra kinyitva szemeit, azokat az ezüstös íriszekbe fúrva sem hiszi még el, hogy hol van, s kivel... ~ Ki ez a lány? ~ Persze gondolatban teszi csak fel a kérdést, mert aztán jön a robbanás, gyomrának összehúzódása, alkarjainak görcse, s lába feszülése, testek összepréselése és a vibrálás, mi hőhullámot gerjeszt a lassan hűvösödő fürdőház, vörös romantikájával befűtött helyiségében. A dézsában már langyosabba víz, forrósága az idővel tűnt el, gőzpáraként lecsapódva a megmunkált falakon, s a mennyezeten. Olykor gyertya szisszen, s miközben Nalaeä apró csókjait élvezi az aktus után, baljába vonva a lányt, engedve, hogy hozzábújhasson, egy ideig nem beszél, csupán talán tekintete, s mosolya a lánynak.*
- Tán nem szerencse volt... tán mindig is így akarták... *kezdené magyarázatát, aztán rájön, hogy félreérthető* Mármint, hogy rád találtam, s veled lehetek... *másítja meg a szövegkörnyezetet* kettőnk közül én érzem magam szerencsésebbnek, hogy te vagy itt velem, s hála Ihsnek, lehetsz máskor is, ha időd engedi. *Halk sóhaj hagyja el testét, s egy pillanatra magához vonja erőteljesebben a lányt, hogy szeretettel szorítsa meg.*
- Mi nékem sok, másnak csupán kevés, jóllehet, ki helyhez kötött életet él, annak bizony maga lehet a rengeteg. *Aztán csak úgy, mély hangján csendesen mesélni kezd.*
- A sivatag mérhetetlen, s emberi, vagy akár tündér léptékkel nehezen behatárolható, végtelen síkvidék, hol az időt csupán a forró és a jéghideg váltja. Árnyékok sokaságát számolva teszed a lépéseket, míg bírja tüdőd szusszal... aztán hirtelen... pffff! *Lehel ajkaival látványosan, hanghatással kísérve, s érzékeltetve a változást.*
- Hegyek lába, ódon, s kemény akár egy bennszülött öreg meztelen talpa... *kuncog fel* kesze-kusza, magasba ívelő, hol hegyes, hol kerek... *ujjával Nalaeä mellkasán kíséri a történetet, s kerekded formáknál, melleit járja körül meg, míg a hegyesnél már rózsáira simít, minden hátsó szándék nélkül, elmerülve, mosolyogva* aztán a felfelé út, hirtelen indul meg lefelé *szalad le ujja, a lány gyomrán, s köldökén át* míg a völgybe ér! *Apró csiklandás csupán, s lehet csak ő kacagja el magát, de megéli együtt töltött idejük minden percét, bár lehet kacagni nem látta más még sohasem.*
- Sokfelé ágazott utam, hegyvidéki aprónép hazája, s az erdei elfek erdején át, nagyvároson keresztül... s hogy sok lány volt-e? *Levegőben hagyja egy pillanatra a kijelentést, míg Nala orcáját végig simítva csókolja meg lágyan. Fejét rázza meg aztán.*
- Nem... nem volt sok lány... s éhségem tárgya is csupán te volnál... elsőként. Mint mikor az ember életében először talál rá a kedvencére... oly finom, hogy igaz, már degeszként feszül a hasa, mégsem bírja abbahagyni. *Ismét nevet, s csókol.* Csak az íze kedvéért. *Kacsint a lányra.*
- De tény... hogy a végkimerültség veszélye fenyeget, szerelmem. *Nevet fel fáradtabban.* Így, feltéve, ha nem a dézsában szeretnéd tölteni velem az éjszakát, lúdbőrző testtel, s a gyertyák fényének kegyére bízva testmelegünk... javaslom bújjunk ágyba, feltéve, ha te is szeretnéd, s nem szólít már el a munka. *Vonja magára a a lányt, azonban egy pillanatra a szemébe néz ismét, hosszan.*
- De egy valamire megkérlek... *kezdi nagyon komolyan* csodás, ártatlan ezüst íriszeid kevésbé gyakran emeld rám, hisz a csillagok is nyugovóra térnek egyszer... félek, hogy örök tüzükben végleg elveszek... *szélesen mosolyodik el, jelezvén, hogy bókot kínált, s nem konkrét feladatot adott* Pedig én vagyok D'or Gaiffar... a Csend és a Harag, Ihs'Maillon karja, Ihs'Maillon lába... mégis elgyengülök jelenlétedben... de Ihs lássa lelkem, ennyi nekem is jár, s nem bánom. *Nyugtatja meg a lányt, miközben arcán árnyalatnyi komorság fut végig, mi aztán úgy tűnik el, ahogyan érkezett.*
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-31 14:51:14
Üzenet elküldve: 2020-10-31 14:51:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nala önző hálátlanságnak érzi a szégyentelen tétlenséget. Hiszen az úr vágya tagadhatatlanul kéjek után sóvárog, ő pedig épp csak a kezével tesz kedvére. Bűntudattól terhes az idő, amit magának lop, hogy szusszanjon kicsikét. Ujjacskái alatt viszont egyre jobban érzi a sürgető kötelességet. Nem sértheti meg a vendéget azzal, hogy ennyivel szolgálja ki. Amikor a férfi magához húzza, már úgy helyezkedik, hogy ágyékához igazíthassa őt, hogy elmerüljön a kéjben, ami a csípőjét eddig csak ujjai kényeztetése felé lökhette. Ajka levegőért kapó sóhajra nyílnak, amint testük ismét egybeforr. Gaiffar úr vágya olyan nagy, olyan telhetetlen. Igyekszik úgy mozdulni, hogy a férfinak ne kelljen, bár önkéntelenül is nyögéseket szakaszt fel zilált kis tüdejéből, s tudja jól a mozdulást ilyenkor már az ösztön hajtja, azt pedig a férfiakban igen erős. Folytatja, ameddig csak Gaiffar úrnak kedve telik benne vagy ameddig el nem ernyed megelégedésében. Utána sem választja el tőle a testét. Lágy cirógatással, édes kis csókocskákkal borul a férfi mellkasára.*
- Olyan szerencsés vagyok, hogy méltónak találsz, uram *suttogja.* - Ez a te nagy étvágyad... elismerés nekem. *Ujjacskái az ében bőrön köröznek. Hallhatja Gaiffar úr szívének ritmusát.*
- Te olyan sokat láttál a világból, uram *mondja csendesen, hiszen a férfi szavaiból neki így tűnik. Egy kicsit irigyli érte, de ő túlságosan tart a kinti világtól, hogy kíváncsiságnál tovább jusson.* - És biztosan sok leányt öleltél már *teszi hozzá ábrándosan, nem is figyelve igazán a szavaira.* - A számtalan út, a sok elágazás és ösvény végül mégis pont ide hozott.* - Felpillant a Gaiffar úrra, és mosolyában ezúttal a sors különös, megfejthetetlen rendje iránti csodálat ragyog.* - Az egész nagy világból pont ide... hogy az örömödre szolgáljak. *A boldog mosoly egy pillanatra megszeppen saját mondatától.* - Mert remélem úgy van. De ha én bármit tehetnék még, ha van valami kívánságod, én... *hadarja sietve, hiszen véletlenül se szeretne kevesebbet adni, mint ami lehetséges.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nala önző hálátlanságnak érzi a szégyentelen tétlenséget. Hiszen az úr vágya tagadhatatlanul kéjek után sóvárog, ő pedig épp csak a kezével tesz kedvére. Bűntudattól terhes az idő, amit magának lop, hogy szusszanjon kicsikét. Ujjacskái alatt viszont egyre jobban érzi a sürgető kötelességet. Nem sértheti meg a vendéget azzal, hogy ennyivel szolgálja ki. Amikor a férfi magához húzza, már úgy helyezkedik, hogy ágyékához igazíthassa őt, hogy elmerüljön a kéjben, ami a csípőjét eddig csak ujjai kényeztetése felé lökhette. Ajka levegőért kapó sóhajra nyílnak, amint testük ismét egybeforr. Gaiffar úr vágya olyan nagy, olyan telhetetlen. Igyekszik úgy mozdulni, hogy a férfinak ne kelljen, bár önkéntelenül is nyögéseket szakaszt fel zilált kis tüdejéből, s tudja jól a mozdulást ilyenkor már az ösztön hajtja, azt pedig a férfiakban igen erős. Folytatja, ameddig csak Gaiffar úrnak kedve telik benne vagy ameddig el nem ernyed megelégedésében. Utána sem választja el tőle a testét. Lágy cirógatással, édes kis csókocskákkal borul a férfi mellkasára.*
- Olyan szerencsés vagyok, hogy méltónak találsz, uram *suttogja.* - Ez a te nagy étvágyad... elismerés nekem. *Ujjacskái az ében bőrön köröznek. Hallhatja Gaiffar úr szívének ritmusát.*
- Te olyan sokat láttál a világból, uram *mondja csendesen, hiszen a férfi szavaiból neki így tűnik. Egy kicsit irigyli érte, de ő túlságosan tart a kinti világtól, hogy kíváncsiságnál tovább jusson.* - És biztosan sok leányt öleltél már *teszi hozzá ábrándosan, nem is figyelve igazán a szavaira.* - A számtalan út, a sok elágazás és ösvény végül mégis pont ide hozott.* - Felpillant a Gaiffar úrra, és mosolyában ezúttal a sors különös, megfejthetetlen rendje iránti csodálat ragyog.* - Az egész nagy világból pont ide... hogy az örömödre szolgáljak. *A boldog mosoly egy pillanatra megszeppen saját mondatától.* - Mert remélem úgy van. De ha én bármit tehetnék még, ha van valami kívánságod, én... *hadarja sietve, hiszen véletlenül se szeretne kevesebbet adni, mint ami lehetséges.*
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-29 09:05:49
Üzenet elküldve: 2020-10-29 09:05:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
*Redin testbeszéde, óvatos szavai, kissé zavart mimikája mind arról árulkodik, hogy a lány bizony izgul, s akármennyire is határozottnak akarna látszani, úgy tűnik, azért fél, hogy munka nélkül el lesz küldve. Yath ebből valamit érzékel, meg is sajnálja a szegény párát, s igyekszik bátorítóan rámosolyogni, ha elkapják egymás tekintetét. Igazán semmi oka ennyire izgulni a vörös szépségnek, bár az elf csak egy éjszaka erejéig ismeri a démon képességeit, meg van róla győződve, hogy nem csak a főnök, hanem a legtöbb vendég tetszését el tudná nyerni. Mesterien játszik a lélekkel, de mégis oly sebezhetőnek mutatja magát, hogy aki a közelében van, erős és édes késztetést érez arra, hogy gondoskodjon róla, szeresse. Kétségkívül itt a helye.
Persze Yathlanae néhány elég önző indok miatt is szeretné köreiben tudni a lányt. Egyszerűen csak jó lenne, ha lenne mellette valaki. Valami barátnő féle, mint amilyen anno Vyl volt. Persze ezt nem említené meg Madynak, hiszen ez nem éppen szakmai szempont.
Amikor az előző tapasztalatokra, ajánlásokra terelődik a téma, Yathlanae nem bírja megállni, hogy ne üljön ki arcára egy nosztalgikus és pimasz mosoly, s hófehér bőre ki is pirul kicsit. Ha netán May ránézne, tisztán láthatja, hogy alkalmazottjának bizony története van, s ennek pedig tagadhatatlan köze a vöröshöz.*
*Redin testbeszéde, óvatos szavai, kissé zavart mimikája mind arról árulkodik, hogy a lány bizony izgul, s akármennyire is határozottnak akarna látszani, úgy tűnik, azért fél, hogy munka nélkül el lesz küldve. Yath ebből valamit érzékel, meg is sajnálja a szegény párát, s igyekszik bátorítóan rámosolyogni, ha elkapják egymás tekintetét. Igazán semmi oka ennyire izgulni a vörös szépségnek, bár az elf csak egy éjszaka erejéig ismeri a démon képességeit, meg van róla győződve, hogy nem csak a főnök, hanem a legtöbb vendég tetszését el tudná nyerni. Mesterien játszik a lélekkel, de mégis oly sebezhetőnek mutatja magát, hogy aki a közelében van, erős és édes késztetést érez arra, hogy gondoskodjon róla, szeresse. Kétségkívül itt a helye.
Persze Yathlanae néhány elég önző indok miatt is szeretné köreiben tudni a lányt. Egyszerűen csak jó lenne, ha lenne mellette valaki. Valami barátnő féle, mint amilyen anno Vyl volt. Persze ezt nem említené meg Madynak, hiszen ez nem éppen szakmai szempont.
Amikor az előző tapasztalatokra, ajánlásokra terelődik a téma, Yathlanae nem bírja megállni, hogy ne üljön ki arcára egy nosztalgikus és pimasz mosoly, s hófehér bőre ki is pirul kicsit. Ha netán May ránézne, tisztán láthatja, hogy alkalmazottjának bizony története van, s ennek pedig tagadhatatlan köze a vöröshöz.*
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-27 11:26:00
Üzenet elküldve: 2020-10-27 11:26:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
*Az izgatottság minden mozdulatából kitűnik a vörös hajú nőnek, ami nem is meglepő, hiszen itt áll, jobban mondva ül a lehetőségek kapujában, már csak bebocsátást kell nyernie. Itt bizony nem egyszerű örömlányként bánnak a lányokkal, ők a felett állnak, ahogy a sellő megszólítás vagy titulus azt mutatja. Itt a kikötőben valóban jó hírű helynek számítanak és bárkinek is említik meg a nevét vagy a sellő szót, mindjárt valami fenséges és előkelő ugrik be róla. Kétségtelen, hogy ezt nem adhatják alább, fontos szempontoknak kell megfelelnie a jelentkezőnek. Az első pont máris teljesül, ahogy elé libben, a külső ugyan nem minden, de a mellett sem tudnak elmenni ennél a pozíciónál, mondhatni kiemelten fontos. Észlelheti, hogy míg helyet foglal, fészkelődik May tekintete végig pásztázza a megjelenését egy sejtelmes, de jóindulatú mosollyal keretezve az arcát.*
-Ezek szerint tapasztalattal nem igazán rendelkezik? *Szöknek fel a szemöldökei, miközben előbukkan a kérdés, kicsit meglepetten az ajkai közül. Mert az igazán előnyös helyzetbe hozta volna, ha tud adni legalább egy nevet referenciaképpen. *
-Ez sajnálatos. Ugye ismeri a Sellőház különlegessége miben rejlik? Tisztában van azzal, mit is kell tennie, amennyiben alkalmazzuk? *Így sajnos ez a kérdés is elkerülhetetlen, viszont az már bizonyos, ha a nőt felveszi, az első néhány hónapban tanulnia kell, többet lesz a pultban, hogy hozzászokjon a közeghez és az itteni hangulathoz.*
-Járt már nálunk valaha? *Mert ezt sem szeretné kizárni, akkor pedig lehet fogalma, sőt, tapasztalata az itt folyó szolgálatról, munkáról. Látszik rajta, hogy a kezdeti lelkesedés alább hagy, de még nem áll vesztésre az ügy. Közben fél szemmel Yath felé sandít, egyelőre nem intéz hozzá mondandót.*
*Az izgatottság minden mozdulatából kitűnik a vörös hajú nőnek, ami nem is meglepő, hiszen itt áll, jobban mondva ül a lehetőségek kapujában, már csak bebocsátást kell nyernie. Itt bizony nem egyszerű örömlányként bánnak a lányokkal, ők a felett állnak, ahogy a sellő megszólítás vagy titulus azt mutatja. Itt a kikötőben valóban jó hírű helynek számítanak és bárkinek is említik meg a nevét vagy a sellő szót, mindjárt valami fenséges és előkelő ugrik be róla. Kétségtelen, hogy ezt nem adhatják alább, fontos szempontoknak kell megfelelnie a jelentkezőnek. Az első pont máris teljesül, ahogy elé libben, a külső ugyan nem minden, de a mellett sem tudnak elmenni ennél a pozíciónál, mondhatni kiemelten fontos. Észlelheti, hogy míg helyet foglal, fészkelődik May tekintete végig pásztázza a megjelenését egy sejtelmes, de jóindulatú mosollyal keretezve az arcát.*
-Ezek szerint tapasztalattal nem igazán rendelkezik? *Szöknek fel a szemöldökei, miközben előbukkan a kérdés, kicsit meglepetten az ajkai közül. Mert az igazán előnyös helyzetbe hozta volna, ha tud adni legalább egy nevet referenciaképpen. *
-Ez sajnálatos. Ugye ismeri a Sellőház különlegessége miben rejlik? Tisztában van azzal, mit is kell tennie, amennyiben alkalmazzuk? *Így sajnos ez a kérdés is elkerülhetetlen, viszont az már bizonyos, ha a nőt felveszi, az első néhány hónapban tanulnia kell, többet lesz a pultban, hogy hozzászokjon a közeghez és az itteni hangulathoz.*
-Járt már nálunk valaha? *Mert ezt sem szeretné kizárni, akkor pedig lehet fogalma, sőt, tapasztalata az itt folyó szolgálatról, munkáról. Látszik rajta, hogy a kezdeti lelkesedés alább hagy, de még nem áll vesztésre az ügy. Közben fél szemmel Yath felé sandít, egyelőre nem intéz hozzá mondandót.*
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-27 09:16:38
Üzenet elküldve: 2020-10-27 09:16:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egymásra hangolódva, s elveszve az időben, kellemesen idomulva a szimmetriához, ritmusok táncát lejtve, s sóhajok, többszólamú dallamát hallatva. Magában is jó érzést kelt, hogy a tündér akadozó hanggal érzékeli tettét, korábban többször is észlelt hullámok borítják el testét, s kezének szorítása csupán kedvtelésig erősödik. Figyel arra, mit Nala elmond, de figyel törékeny testének apró jeleire is, mindenre. Arcán megülő bőrpírre csupán néha pillant fel, s a kiülő élvezet látványára maga is hangosan felnyög, hisz anélkül érzi tettre késznek magát, hogy hozzáértétek volna, ágyéka szinte üvölt az érintésért, melyet elodáznak a meghitt pillanatok. Kegyessége nem ajándék. Vágyik rá, vágyik rá a tündér miatt, személyisége és törekvése miatt. Egyszerűen vágyik rá, mellkasába újabb érzés robban, mely enyhíti alhasi szorító szenvedését. Nalaeäval együtt remeg meg, jóllehet ő az édes borzongástól, melyet a lány bőrének érintése, íze okoz, majd hagyja, hogy ismét elé telepedjenek, fáradtságtó kissé bágyadt, kedves tekintettel pillant rá, túllépve a pillanatnyi büszkeségen, hogy sikerült örömet okoznia, nem is keveset. A lágy mosolyt hamar felváltja egy elkerekedő, halk nyögés, az őr érintő kezek hatására, szinte hozzá nem méltón törleszkedik, s emeli feljebb magát a mozdulatokkal.*
- Ki... kitűnő helynek hangzik... arra, hogy maradjak... arr... arra, hogy ma... maradjak a közeledben... *Mert Nalaeä jelenléte sem utolsó szempont, nagyon nem. Elkínzottan fordítja el arcát, s fekteti a hűs dézsa, vízből kiálló faerezetes falára, s szemeit lehunyja, csupán kezével érinti a lány orcáját, hogy végig simítson rajta.*
- Ó, Nalaeä... ha tudtam volna, hogy utam végén hasonló vár, hát rohanvást hagytam volna az aprónép falvait, rohanvást futottam volna a sivatagi nomádok hordája mellett... sok... sok *felszisszen* világot jártam be, de nem találtam hasonló helyet, igaz, nem is kerestem, mert n... nem tudtam, hogy létezik. *nyel egy hatalmasat.*
- Ruarunnt... tán ismertem egykoron, legalábbis nevét hallottam. *Villan be elméjébe, de nincs ideje továbbiakra, mert csókot kíván ajka, s a tündér arcához húz, hogy elmerülhessen benne, az apró, cseresznye ajkakban, mik mosolygása szívderítő. A tündér kezének mozdulataiba, maga is bele, belemozdul olykor, hosszú nyögéssel kísérve, a csók után simításra éled, mintha nem tudna betelni a lány érintésével. Magához húzza, szorosan, míg már kitöltik a köztük lévő légüres teret. Kissé feljebb húzódik, hogy kényelmesen lehessenek, a mellkasát korábban érintő csókocskáknak helyét még mindig érzi.*
- S... boldogul...boldogultok a kiköt... oohh... *Kérdezné már-már elfúló hangon, de nem tudja befejezni a mondatot, ágyéka egyre csak törleszkedik, csípője emelkedik, sikoltva vár minden egyes mozdulatot, érintést, mit a tündértől kaphat. A dézsa falát hullámok verdesik, s ki-kicsapnak belőle jócskán, lesz mit takarítania a személyzetnek, bár, ahogy így belegondol, a szobában sem uralkodik tán nagyobb rend, alaposan igénybe veszik az éjszakát, D'or erővel töltődik fel. A kikötői éjszaka, kinti hűvös csendjében semmi nem mozdul, bent, csupán sóhajok és a gyertya sercenve lecseppenő viaszának hangja. Igyekszik hátára feküdni, kéz kezével markolja meg a dézsa két szélét, lábai közé engedve a lányt, elmerengve fúrva ujjait fülei felett a hajába, s hosszasan simítva azt, szinte szerelemeshez illően. Önkéntelen mozdulat ez, mit ingerek csaltak elő, ingerek, melyekre a választ a tündér adja meg, s elképzeléséhez mérten helyezkedik úgy, hogy mindkettejüknek kényelmes legyen, bármit is tartogasson még, a dézsába merített, kellemes este.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egymásra hangolódva, s elveszve az időben, kellemesen idomulva a szimmetriához, ritmusok táncát lejtve, s sóhajok, többszólamú dallamát hallatva. Magában is jó érzést kelt, hogy a tündér akadozó hanggal érzékeli tettét, korábban többször is észlelt hullámok borítják el testét, s kezének szorítása csupán kedvtelésig erősödik. Figyel arra, mit Nala elmond, de figyel törékeny testének apró jeleire is, mindenre. Arcán megülő bőrpírre csupán néha pillant fel, s a kiülő élvezet látványára maga is hangosan felnyög, hisz anélkül érzi tettre késznek magát, hogy hozzáértétek volna, ágyéka szinte üvölt az érintésért, melyet elodáznak a meghitt pillanatok. Kegyessége nem ajándék. Vágyik rá, vágyik rá a tündér miatt, személyisége és törekvése miatt. Egyszerűen vágyik rá, mellkasába újabb érzés robban, mely enyhíti alhasi szorító szenvedését. Nalaeäval együtt remeg meg, jóllehet ő az édes borzongástól, melyet a lány bőrének érintése, íze okoz, majd hagyja, hogy ismét elé telepedjenek, fáradtságtó kissé bágyadt, kedves tekintettel pillant rá, túllépve a pillanatnyi büszkeségen, hogy sikerült örömet okoznia, nem is keveset. A lágy mosolyt hamar felváltja egy elkerekedő, halk nyögés, az őr érintő kezek hatására, szinte hozzá nem méltón törleszkedik, s emeli feljebb magát a mozdulatokkal.*
- Ki... kitűnő helynek hangzik... arra, hogy maradjak... arr... arra, hogy ma... maradjak a közeledben... *Mert Nalaeä jelenléte sem utolsó szempont, nagyon nem. Elkínzottan fordítja el arcát, s fekteti a hűs dézsa, vízből kiálló faerezetes falára, s szemeit lehunyja, csupán kezével érinti a lány orcáját, hogy végig simítson rajta.*
- Ó, Nalaeä... ha tudtam volna, hogy utam végén hasonló vár, hát rohanvást hagytam volna az aprónép falvait, rohanvást futottam volna a sivatagi nomádok hordája mellett... sok... sok *felszisszen* világot jártam be, de nem találtam hasonló helyet, igaz, nem is kerestem, mert n... nem tudtam, hogy létezik. *nyel egy hatalmasat.*
- Ruarunnt... tán ismertem egykoron, legalábbis nevét hallottam. *Villan be elméjébe, de nincs ideje továbbiakra, mert csókot kíván ajka, s a tündér arcához húz, hogy elmerülhessen benne, az apró, cseresznye ajkakban, mik mosolygása szívderítő. A tündér kezének mozdulataiba, maga is bele, belemozdul olykor, hosszú nyögéssel kísérve, a csók után simításra éled, mintha nem tudna betelni a lány érintésével. Magához húzza, szorosan, míg már kitöltik a köztük lévő légüres teret. Kissé feljebb húzódik, hogy kényelmesen lehessenek, a mellkasát korábban érintő csókocskáknak helyét még mindig érzi.*
- S... boldogul...boldogultok a kiköt... oohh... *Kérdezné már-már elfúló hangon, de nem tudja befejezni a mondatot, ágyéka egyre csak törleszkedik, csípője emelkedik, sikoltva vár minden egyes mozdulatot, érintést, mit a tündértől kaphat. A dézsa falát hullámok verdesik, s ki-kicsapnak belőle jócskán, lesz mit takarítania a személyzetnek, bár, ahogy így belegondol, a szobában sem uralkodik tán nagyobb rend, alaposan igénybe veszik az éjszakát, D'or erővel töltődik fel. A kikötői éjszaka, kinti hűvös csendjében semmi nem mozdul, bent, csupán sóhajok és a gyertya sercenve lecseppenő viaszának hangja. Igyekszik hátára feküdni, kéz kezével markolja meg a dézsa két szélét, lábai közé engedve a lányt, elmerengve fúrva ujjait fülei felett a hajába, s hosszasan simítva azt, szinte szerelemeshez illően. Önkéntelen mozdulat ez, mit ingerek csaltak elő, ingerek, melyekre a választ a tündér adja meg, s elképzeléséhez mérten helyezkedik úgy, hogy mindkettejüknek kényelmes legyen, bármit is tartogasson még, a dézsába merített, kellemes este.*
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-25 23:48:14
Üzenet elküldve: 2020-10-25 23:48:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
*Figyelmesen szeretné hallgatni a bemutatkozást, illetve a bemutatást is, azonban annyira el van foglalva saját pozíciójának igazgatásával, hogy képtelen felidézni az imént hallott neveket. ~Kellemetlen, remélem egy ideig nem kell megszólítanom őket... Előbb vagy utóbb valahogy csak kitalálom.~ Kézfogása meleg, szorítása határozott, markáns, mégis nőiesen érzékeny. Tenyere kicsit izzadt, de ezt még elnézhetőnek érzi egy ilyen helyzetben. Örül, hogy hellyel kínálják, óvatos, lassú mozdulattal húzza ki a széket magának, majd lehuppan az ülőalkalmatosságra. Egy darabig fészkelődik, majd megtalálva az ideális helyzetet lassan az asztallapra fekteti mindkét kezét, ujjai hozzásimulnak a kellemesen csiszolt fához néhány pillanatra, majd maga elé húzza kézfejeit, mint egy pihenő macska. Háta egyenes, vállai közül feje büszkén emelkedik ki. Néhány eltévedt vérszín tincs mellkasán kódorog, hajkoronája nagy része lapockáin omlik végig. Feltettek neki egy kérdést, hát illene válaszolnia, azonban hirtelen nem is tudja, mit mondhatna. Néhány másodpercig lesütött szemmel gondolkodik, alsó ajkába harap, majd széles mosollyal ismét beszélgetőpartnerére néz.*
- Nos, tulajdonképpen hirtelen jött a gondolat. Egy ideje csak céltalanul lézengtem a világban fel és alá, szeretnék változtatni ezen. Szívesen felcserélném a magányos farkas életet egy kellemesebb csapatjátékra.
*Kicsit elhallgat, de lélegzetvételén érezni, még szólni szeretne. Elgondolkodik azon, hogy talán érdemesebb lenne most teríteni néhány kártyát, talán jó néven veszik őszinteségét.*
- Őszintén szólva nem nagyon dolgoztam korábban sehol. Szeretném kipróbálni magam egy ilyen helyzetben.
*Némán mosolyog, kíváncsian várva a továbbiakat.*
*Figyelmesen szeretné hallgatni a bemutatkozást, illetve a bemutatást is, azonban annyira el van foglalva saját pozíciójának igazgatásával, hogy képtelen felidézni az imént hallott neveket. ~Kellemetlen, remélem egy ideig nem kell megszólítanom őket... Előbb vagy utóbb valahogy csak kitalálom.~ Kézfogása meleg, szorítása határozott, markáns, mégis nőiesen érzékeny. Tenyere kicsit izzadt, de ezt még elnézhetőnek érzi egy ilyen helyzetben. Örül, hogy hellyel kínálják, óvatos, lassú mozdulattal húzza ki a széket magának, majd lehuppan az ülőalkalmatosságra. Egy darabig fészkelődik, majd megtalálva az ideális helyzetet lassan az asztallapra fekteti mindkét kezét, ujjai hozzásimulnak a kellemesen csiszolt fához néhány pillanatra, majd maga elé húzza kézfejeit, mint egy pihenő macska. Háta egyenes, vállai közül feje büszkén emelkedik ki. Néhány eltévedt vérszín tincs mellkasán kódorog, hajkoronája nagy része lapockáin omlik végig. Feltettek neki egy kérdést, hát illene válaszolnia, azonban hirtelen nem is tudja, mit mondhatna. Néhány másodpercig lesütött szemmel gondolkodik, alsó ajkába harap, majd széles mosollyal ismét beszélgetőpartnerére néz.*
- Nos, tulajdonképpen hirtelen jött a gondolat. Egy ideje csak céltalanul lézengtem a világban fel és alá, szeretnék változtatni ezen. Szívesen felcserélném a magányos farkas életet egy kellemesebb csapatjátékra.
*Kicsit elhallgat, de lélegzetvételén érezni, még szólni szeretne. Elgondolkodik azon, hogy talán érdemesebb lenne most teríteni néhány kártyát, talán jó néven veszik őszinteségét.*
- Őszintén szólva nem nagyon dolgoztam korábban sehol. Szeretném kipróbálni magam egy ilyen helyzetben.
*Némán mosolyog, kíváncsian várva a továbbiakat.*
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-24 10:29:13
Üzenet elküldve: 2020-10-24 10:29:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A pillantásból már tudja, hogy sikerrel kiváltotta a második szivacs hiányát. Orcájára bájos mosolygás költözik. A bókot most is szerény alázattal fogadja, nem sütkérezik benne. Ha nem lenne udvariatlan gesztus, biztosan megjegyezné, hogy méltatlan ilyesmire, de természetesen erről nem ő dönt. Ha az úr szava magasztalni kívánja, akkor azt Nala kötelessége elfogadni és nyilván meg is hálálni. A férfi kezeinek invitálására engedelmesen húzódik közelebb, csókját pedig reszketeg kis sóhajjal fogadja. A kényeztetés halovány pírt von a tündér arcára, lélegzetét pedig időről időre szapora pihegésre váltja. Egy idő után önkéntelenül is Gaiffar úr vállára emeli egyik combját, hogy teret adjon a férfinak.
Azért igyekszik összeszedni magát a válaszhoz, hiszen a vendég kérdezett.*
- Nem tudok sok mindent mondani róla *vonja meg meztelen vállát szégyellősen* - azon túl, amit itt... a vendégszeretetében ma... magad is *nagyot nyel* - tapasztalhatsz, uram *teszi hozzá és most már kénytelen megkapaszkodni a férfi vállában.* - Azt hiszem, már... *egy pillanatra lehunyja pilláit, ahogy Gaiffar úr nyelve ismét a combjai közé kóstol. Egyre nehezebben talál a hangjára, de lelkiismeretesen próbál közben válaszolni is.* - Már... régóta működik itt a... a Kikötőben. A korábbi tulajdonos Ru... *az ajkába harap, de így is kiszökik egy kéjes kis nyögés* -...Ruarun úr az én gazdám közeli... ismerőse volt.
*Szíve szerint már könyörögne, hogy hadd adózzon ő is az úr vágyának, de sosem ellenkezne a vendég óhajával. Márpedig ez most Gaiffar úr óhaja. Egyedül az nyugtatja, hogy egészen biztosan érzi, hogy mindez a férfi kedvére van. Nala nem leplezi gyönyörét. Mindent hagy kiülni bájos orcájára. Kéjekkel kínzó, édes vallatás ez, melyben nagyon nehéz a szavakra figyelnie. Hogy ne lenne, amikor időről időre a lélegzete is elakad. Gaiffar úr olyan szorosan fogja, olyan szédítően telhetetlen az étvágya Nala testének válaszaira, hogy szinte remeg belé a tündér térde.*
- Itt... nekem... Jó sorom van. *Mézédesen nyöszörgő pihegésbe fulladnak a szavak, aztán küzdve buknak újra és újra felszínre.* - Gondot vi... viselnek és vigyáznak rám. És az úr... most, hogy szol... szolgálhatom... olyan... kegyes... annyira nagyon... kegyes hozzám. *Ujjai a combjai közé furakvó kézre markol és bár nem szabadna, hiszen nem az ő jussa megszabni sem ritmust sem ütemet, de úgy tartja, míg meg-megfeszülő testén átcikázik a gyönyör. Aztán nagy sóhajjal szusszan újra. Ha Gaiffar úr szeretné folytatni, megteheti, de ha engedi, Nala visszaereszkedik a dézsába. Édes elcsigázottságtól gyengén bújik a férfihoz. Pihegő csókocskákkal borítja a mellkasát. Alig szuszog, de ujjacskái máris kötelességtudón kúsznak Gaiffar úr ágyékára, hogy viszonozhassa a kegyet.*
- Annyira jó vagy hozzám, uram. *Pedig először egy kicsit tartott a férfitól. Talán meg is szeppent csöppet, amikor Maydeleine kisasszony az ő gondjaira bízta. Tündért próbáló kihívás, az igaz, de a félsznek helyet adó okok nem mutatkoznak egyáltalán. Gaiffar úr csendje olykor borzongató, de a mosolygása melengetően derűs.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A pillantásból már tudja, hogy sikerrel kiváltotta a második szivacs hiányát. Orcájára bájos mosolygás költözik. A bókot most is szerény alázattal fogadja, nem sütkérezik benne. Ha nem lenne udvariatlan gesztus, biztosan megjegyezné, hogy méltatlan ilyesmire, de természetesen erről nem ő dönt. Ha az úr szava magasztalni kívánja, akkor azt Nala kötelessége elfogadni és nyilván meg is hálálni. A férfi kezeinek invitálására engedelmesen húzódik közelebb, csókját pedig reszketeg kis sóhajjal fogadja. A kényeztetés halovány pírt von a tündér arcára, lélegzetét pedig időről időre szapora pihegésre váltja. Egy idő után önkéntelenül is Gaiffar úr vállára emeli egyik combját, hogy teret adjon a férfinak.
Azért igyekszik összeszedni magát a válaszhoz, hiszen a vendég kérdezett.*
- Nem tudok sok mindent mondani róla *vonja meg meztelen vállát szégyellősen* - azon túl, amit itt... a vendégszeretetében ma... magad is *nagyot nyel* - tapasztalhatsz, uram *teszi hozzá és most már kénytelen megkapaszkodni a férfi vállában.* - Azt hiszem, már... *egy pillanatra lehunyja pilláit, ahogy Gaiffar úr nyelve ismét a combjai közé kóstol. Egyre nehezebben talál a hangjára, de lelkiismeretesen próbál közben válaszolni is.* - Már... régóta működik itt a... a Kikötőben. A korábbi tulajdonos Ru... *az ajkába harap, de így is kiszökik egy kéjes kis nyögés* -...Ruarun úr az én gazdám közeli... ismerőse volt.
*Szíve szerint már könyörögne, hogy hadd adózzon ő is az úr vágyának, de sosem ellenkezne a vendég óhajával. Márpedig ez most Gaiffar úr óhaja. Egyedül az nyugtatja, hogy egészen biztosan érzi, hogy mindez a férfi kedvére van. Nala nem leplezi gyönyörét. Mindent hagy kiülni bájos orcájára. Kéjekkel kínzó, édes vallatás ez, melyben nagyon nehéz a szavakra figyelnie. Hogy ne lenne, amikor időről időre a lélegzete is elakad. Gaiffar úr olyan szorosan fogja, olyan szédítően telhetetlen az étvágya Nala testének válaszaira, hogy szinte remeg belé a tündér térde.*
- Itt... nekem... Jó sorom van. *Mézédesen nyöszörgő pihegésbe fulladnak a szavak, aztán küzdve buknak újra és újra felszínre.* - Gondot vi... viselnek és vigyáznak rám. És az úr... most, hogy szol... szolgálhatom... olyan... kegyes... annyira nagyon... kegyes hozzám. *Ujjai a combjai közé furakvó kézre markol és bár nem szabadna, hiszen nem az ő jussa megszabni sem ritmust sem ütemet, de úgy tartja, míg meg-megfeszülő testén átcikázik a gyönyör. Aztán nagy sóhajjal szusszan újra. Ha Gaiffar úr szeretné folytatni, megteheti, de ha engedi, Nala visszaereszkedik a dézsába. Édes elcsigázottságtól gyengén bújik a férfihoz. Pihegő csókocskákkal borítja a mellkasát. Alig szuszog, de ujjacskái máris kötelességtudón kúsznak Gaiffar úr ágyékára, hogy viszonozhassa a kegyet.*
- Annyira jó vagy hozzám, uram. *Pedig először egy kicsit tartott a férfitól. Talán meg is szeppent csöppet, amikor Maydeleine kisasszony az ő gondjaira bízta. Tündért próbáló kihívás, az igaz, de a félsznek helyet adó okok nem mutatkoznak egyáltalán. Gaiffar úr csendje olykor borzongató, de a mosolygása melengetően derűs.*
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-23 19:50:25
Üzenet elküldve: 2020-10-23 19:50:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ki ne mondaná a sivatagra, hogy kiismerhetetlen, s, hogy a homokszem tánca kiszámíthatatlan a forró szélben? D'or arcának minden egyes rándulása őszinte, s szemeinek tükrében az igazság láttatja meg magát, noha nem biztos, hogy a teljes. Egy valamiben azonban Nala biztos lehet, jelenlegi érzelmeit bizony a tündér okozta és a meghitt pillanatot nem cserélné el soha semmiért. Lágyan fodrozódik a dézsa kellemesen forró vize minden egyes mozdulatuk nyomán, ahogy Nalaeä térde fel-fel bukkan, ahogyan D'or Gaiffar könyöke érinti, miközben a tündér combján nyugszik keze, s simítja ujjaival lágyan. Nem hallik csobbanás, mely zavart okozna eme éteri csendben, csupán egy-egy vízcsepp dallamos hangja zenél, ahogyan felsóhajtva csusszan le a mellkasukról. Ó, bár Nala kérdezne, bár elmondhatná, mit gondol... hogy az ékszer csupán kellemes keretbe foglalja a csodát, hogy tökéletesen kiemeli annak minden mementóját, hogy szinte némán is beszél, s mutatja a tündöklőt... de a kérdés elmarad, azonban D'or nem csalódott emiatt, csupán lágy mosollyal pillant ismét a lányra.*
- Ha te mondod, hát elhiszem. *Bólint határozottan, mikor megtudja, hogy titka csupán titok marad, elrejtve egy mélyen őrzött, régi láda fenekén. ~ Tökéletes. ~ Elégedett a válasszal, ez tekintetén is látszik, majd egy simítás az arcon, míg hátra dől, hogy a lány ajkának kényeztetésében merüljön el. Alkarján az apró pihék indulnak táncra, még így nedvesen is, míg bőre apró pettyeződése jelzi örömét. A felfelé ívelő ártatlan tekintetben el lehet veszni, s míg arca komoly marad, belül csupán fejét csóválja, hogy egy apró, törékeny lány, csupán egyetlen pillantással tud embereket letéríteni lábukról. Nem bánja, csak egy sóhaj szakad fel belőle, mielőtt ölelésébe zárja. Keze, a lány tarkójától, hátának alsó részéig simítja, s csupán kerekded feneke felett áll meg, tisztelettel és odázva a pillanatot. Engedelmesen ernyed el a gyengéd masszázs alatt, feje előre hanyatlik, lehunyt szemmel. Csak akkor pillant fel, mikor Nalaeä kérésének eleget téve, egy apró szivacsot próbál keresni.*
- Igazán nem fonto... *szava elakad. Egy nő tekint le rá, a maga valójában. Szemei elkerekednek... talán ajkai is elnyílnak kissé, mikor a kissé tanácstalan, talán elnézést kérő tekintet árnyéka vetül reá fentről. Ezüst íriszek sugarába esik, s a halovány fehér testről, gyémántként hullanak alá a vízcseppek, melyek minden egyes cseppje, akár a méz. Törékeny, már-már hihetetlen csodának látja... talán a sivatagi éjszakában, gondos égiektől kísért álmaiban sem merészelt még hasonlót képzelni. ~ Az égi fény tükröződik rajta... ~*
- Te... te... *kezdi akadozva, s szinte félénken emeli ki a vízből, jelenleg meglehetősen órmótlannak tűnő, lapát kezét, hogy egyetlen ujját futtassa végig a lány térdén át combja felső részén, derekáig.*
- Valódi vagy egyáltalán? *Kérdezi egy kicsit megrázva fekete üstökét.* Vagy csupán Ihs'Maillon nyújtotta kegy, mit megtapasztalok? *Másik keze is felfut a derékra, arca komollyá válik, miközben csendesen szólal meg:*
- Faraonn úr tudta, hogy eme ékszer csupán halovány mása lényednek, csak egy keret, mely a festmény mellett érték csupán, falhoz támasztva, csak egy arannyal futtatott egyszerű keret marad. *Fejét lehorgasztva felsóhajt. A pillanatot üdvözíti, s hogy ebben még része lehetett, talán a hitszegő véres lemészárlása után kapta ajándékul, égi jelként. Kezével a lány derekát közelebb húzza, s oldalra fordított fejével gyengéden, jobb arcát támasztja a lány combjainak, mintegy megpihenve így egy rövidke időre. Étvágya feléled, az égi csodát akarja kóstolni, s érezni. Ismét az ezüst íriszek csillogó látványában megfürödni, maga mögött tudni a világot.*
- Nem számít a szivacs, kedves Nalaeä... igazán nem számít. Nem baj. *kezdi lassan megemelve fejét, s felnézve a lányra, arasznyira ágyékától, melyet suttogó lehelete érinthet. Keze felfelé indul annak hasfalán, lágyan:*
- Megfürödhetünk így is, talán felváltva még kedvesebb... e csendes esti órán *aprót vállát vonja, még ajka is jobbra rándul egy picit mosolya jeleként, közben végig a lány tekintetét keresi, akkor is, mikor ajkai közeledni kezdenek, hogy bal, belső combját apró csókkal illesse, gyengéden magához húzva. Aztán a jobbat is, fokozatosan felfelé haladva.*
- Mert időt adott az Egyetlen... *folytatja* s áldom nevét, hogy ezt az időt veled szánta nekem. *Az első csók ekkor illeti Nalaeät, ott, hol már tán nem is csóknak számít. Elsőként csupán egy kedves gesztusként, s következő csókja lesz már kissé erőteljesebb, akár egy kívánság, mi éppen most teljesül.*
- Szóval két szoba... hmmm... *tart egy leheletnyi szünetet* mesélj még nekem a Sellőházról, kérlek. *Rándul ismét mosolyra ajka, majd szemét elszakítva az íriszekről immár hófehér combjai közé koncentrál, másik kezével lágyan megsimítva, mielőtt ismét odahajol, s ajkai nyílása jelzi, hogy kívánság helyett, inkább immár törődés, mit adni kíván. Nyelve hegye lágyan érint, s lassan halad, hangos sóhaja jelzi, hogy ez a pillanat magának is örömet okoz.*
- Mesélj, Nalaeä... mesélj nekem világodról, amiben élsz... *leheli duruzsolva a lánynak, mintha csupán két gyertya fényében, két vásott kölyök suttogna egymásnak apró, gyermeki titkokat. Ritmusosan, s váltva fordul, hol csók, hol nyelvével illeti a lányt, néhol ujjaival segítve, hogy helyet kapjon, hol lágyabban, hol meglepően mélyre szaladva, s közben nem gondol semmire, csupán a most és az itt fontos, valamint... a kivel.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.23 19:58:06
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ki ne mondaná a sivatagra, hogy kiismerhetetlen, s, hogy a homokszem tánca kiszámíthatatlan a forró szélben? D'or arcának minden egyes rándulása őszinte, s szemeinek tükrében az igazság láttatja meg magát, noha nem biztos, hogy a teljes. Egy valamiben azonban Nala biztos lehet, jelenlegi érzelmeit bizony a tündér okozta és a meghitt pillanatot nem cserélné el soha semmiért. Lágyan fodrozódik a dézsa kellemesen forró vize minden egyes mozdulatuk nyomán, ahogy Nalaeä térde fel-fel bukkan, ahogyan D'or Gaiffar könyöke érinti, miközben a tündér combján nyugszik keze, s simítja ujjaival lágyan. Nem hallik csobbanás, mely zavart okozna eme éteri csendben, csupán egy-egy vízcsepp dallamos hangja zenél, ahogyan felsóhajtva csusszan le a mellkasukról. Ó, bár Nala kérdezne, bár elmondhatná, mit gondol... hogy az ékszer csupán kellemes keretbe foglalja a csodát, hogy tökéletesen kiemeli annak minden mementóját, hogy szinte némán is beszél, s mutatja a tündöklőt... de a kérdés elmarad, azonban D'or nem csalódott emiatt, csupán lágy mosollyal pillant ismét a lányra.*
- Ha te mondod, hát elhiszem. *Bólint határozottan, mikor megtudja, hogy titka csupán titok marad, elrejtve egy mélyen őrzött, régi láda fenekén. ~ Tökéletes. ~ Elégedett a válasszal, ez tekintetén is látszik, majd egy simítás az arcon, míg hátra dől, hogy a lány ajkának kényeztetésében merüljön el. Alkarján az apró pihék indulnak táncra, még így nedvesen is, míg bőre apró pettyeződése jelzi örömét. A felfelé ívelő ártatlan tekintetben el lehet veszni, s míg arca komoly marad, belül csupán fejét csóválja, hogy egy apró, törékeny lány, csupán egyetlen pillantással tud embereket letéríteni lábukról. Nem bánja, csak egy sóhaj szakad fel belőle, mielőtt ölelésébe zárja. Keze, a lány tarkójától, hátának alsó részéig simítja, s csupán kerekded feneke felett áll meg, tisztelettel és odázva a pillanatot. Engedelmesen ernyed el a gyengéd masszázs alatt, feje előre hanyatlik, lehunyt szemmel. Csak akkor pillant fel, mikor Nalaeä kérésének eleget téve, egy apró szivacsot próbál keresni.*
- Igazán nem fonto... *szava elakad. Egy nő tekint le rá, a maga valójában. Szemei elkerekednek... talán ajkai is elnyílnak kissé, mikor a kissé tanácstalan, talán elnézést kérő tekintet árnyéka vetül reá fentről. Ezüst íriszek sugarába esik, s a halovány fehér testről, gyémántként hullanak alá a vízcseppek, melyek minden egyes cseppje, akár a méz. Törékeny, már-már hihetetlen csodának látja... talán a sivatagi éjszakában, gondos égiektől kísért álmaiban sem merészelt még hasonlót képzelni. ~ Az égi fény tükröződik rajta... ~*
- Te... te... *kezdi akadozva, s szinte félénken emeli ki a vízből, jelenleg meglehetősen órmótlannak tűnő, lapát kezét, hogy egyetlen ujját futtassa végig a lány térdén át combja felső részén, derekáig.*
- Valódi vagy egyáltalán? *Kérdezi egy kicsit megrázva fekete üstökét.* Vagy csupán Ihs'Maillon nyújtotta kegy, mit megtapasztalok? *Másik keze is felfut a derékra, arca komollyá válik, miközben csendesen szólal meg:*
- Faraonn úr tudta, hogy eme ékszer csupán halovány mása lényednek, csak egy keret, mely a festmény mellett érték csupán, falhoz támasztva, csak egy arannyal futtatott egyszerű keret marad. *Fejét lehorgasztva felsóhajt. A pillanatot üdvözíti, s hogy ebben még része lehetett, talán a hitszegő véres lemészárlása után kapta ajándékul, égi jelként. Kezével a lány derekát közelebb húzza, s oldalra fordított fejével gyengéden, jobb arcát támasztja a lány combjainak, mintegy megpihenve így egy rövidke időre. Étvágya feléled, az égi csodát akarja kóstolni, s érezni. Ismét az ezüst íriszek csillogó látványában megfürödni, maga mögött tudni a világot.*
- Nem számít a szivacs, kedves Nalaeä... igazán nem számít. Nem baj. *kezdi lassan megemelve fejét, s felnézve a lányra, arasznyira ágyékától, melyet suttogó lehelete érinthet. Keze felfelé indul annak hasfalán, lágyan:*
- Megfürödhetünk így is, talán felváltva még kedvesebb... e csendes esti órán *aprót vállát vonja, még ajka is jobbra rándul egy picit mosolya jeleként, közben végig a lány tekintetét keresi, akkor is, mikor ajkai közeledni kezdenek, hogy bal, belső combját apró csókkal illesse, gyengéden magához húzva. Aztán a jobbat is, fokozatosan felfelé haladva.*
- Mert időt adott az Egyetlen... *folytatja* s áldom nevét, hogy ezt az időt veled szánta nekem. *Az első csók ekkor illeti Nalaeät, ott, hol már tán nem is csóknak számít. Elsőként csupán egy kedves gesztusként, s következő csókja lesz már kissé erőteljesebb, akár egy kívánság, mi éppen most teljesül.*
- Szóval két szoba... hmmm... *tart egy leheletnyi szünetet* mesélj még nekem a Sellőházról, kérlek. *Rándul ismét mosolyra ajka, majd szemét elszakítva az íriszekről immár hófehér combjai közé koncentrál, másik kezével lágyan megsimítva, mielőtt ismét odahajol, s ajkai nyílása jelzi, hogy kívánság helyett, inkább immár törődés, mit adni kíván. Nyelve hegye lágyan érint, s lassan halad, hangos sóhaja jelzi, hogy ez a pillanat magának is örömet okoz.*
- Mesélj, Nalaeä... mesélj nekem világodról, amiben élsz... *leheli duruzsolva a lánynak, mintha csupán két gyertya fényében, két vásott kölyök suttogna egymásnak apró, gyermeki titkokat. Ritmusosan, s váltva fordul, hol csók, hol nyelvével illeti a lányt, néhol ujjaival segítve, hogy helyet kapjon, hol lágyabban, hol meglepően mélyre szaladva, s közben nem gondol semmire, csupán a most és az itt fontos, valamint... a kivel.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.23 19:58:06
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-23 16:58:57
Üzenet elküldve: 2020-10-23 16:58:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Nala nagyon örül, hiszen úgy tűnik, vendégének tetszésére van az ékszer, amit a kedvéért felöltött. Annyira remélte, hogy így lesz. Gaiffar úr nagyon kedves volt vele. Bár Nala igyekszik mindig megfelelni, vannak olyan férfiak is, akik kevésbé figyelmesek és türelmesek. Nagyon sajnálná, ha iménti buta kérése elgáncsolná ezt a kegyet. Az, hogy Gaiffar úr válasza így elodázódik, egyre jobban érleli a tündérben hibája bizonyosságát. Végül az ékszert dicsérő szavak törik meg a csendet. Mosolyt késztetnek Nala ajkára. Ám a folytatás ismét kicsit elbizonytalanítja. Olykor egy nehezen igazodik ki Gaiffar úron. Amikor épp nem mosolyog, amikor a hangja komolyabban szól, az olyan más. A tenger változtatja így az arcát. Az egyik pillanatban még csillámokat szór, aztán egy komor felleg árnyékába borulva máris vészjósló képet fest. Nala lenyűgözőnek találta ezt a dolgot már a hajóúton is idefelé, de egyszersmind félelmetesnek is. Igaz, azt túlzás volna állítani, hogy félt volna a tengertől, hiszen Nala még a végtelen, kiismerhetetlen vízben is megbízott. Naiv kis lelke nem tudta volna elképzelni, hogy a tenger ártani akarjon neki. Annak ellenére se, hogy tisztában van vele, a hajótörés, az életeket követelő viharok nem csupán rémmesék.
Nem kérdez rá, mi az az egy dolog, amit Gaiffar úr említ, de olyan érzése van a kitétel hallatán, hogy talán a választása talán mégsem volt annyira megfelelő, de az ékszer valami kis erényébe mégis csak meg bírt kapaszkodni a vendég tetszése. Lesüti a pilláit, de a mosolygását igyekszik orcáján tartani. Az jár az úrnak. Ő pedig majd legközelebb megpróbál jobban választani. Csak akkor néz fel ismét, amikor a férfi két tenyerébe fogja az arcát. Először nem is fogja fel, hogy az engedély a korábbi kérésének szól. Gondolatai túlságosan elkalandoztak az ékszer kapcsán. Épp riadt tiltakozással kezdené el rázni a fejét, hiszen ő sosem merészelné... még véletlenül se arról van szó, hogy bántaná bármi is, de az a szó, amiben így és épp most kiegyeztek, "uram", azon a nyomatékosító, mély zengésű hangon, teljesen lefegyverzi. Hálásan bólint az újabb kegyre, s ezüst íriszei immár egészen lekötelezetten ragyognak a férfira.
Nala finoman bánik a szivaccsal. Tisztelettel, már-már áhítatos figyelmességgel mosdatja a vendéget.*
- Azt mondják, ennek a háznak kéjekből emelték a falait, de az alapja a diszkréció *mondja, miközben apró tenyere az ében mellkast cirógatja.* - Sokan megfordulnak itt. Átutazók. Vándorok. A messzi szigetekről a távoli északról vagy a rejtélyes keletről. Szokatlan kérések, rendhagyó kívánságok... Abból akad itt bőven. Különcségek terén két kivett szobánál akadnak itt furcsább dolgok is, amit mások a szájukra vehetnek *mondja.* - Ha ugyan nem találnak különb elfoglaltságot. Amit a Sellőház hírnevét tekintve kétlek, uram. *Előbb a férfi szájára lehel apró csókot, aztán lentebb, a nyakára, majd az impozáns mellkas rózsáját is körüludvarolja a nyelvével s puha ajkaival. Felpillant Gaiffar úrra azzal az ártatlan, kacér tekintetével, mintha csak cukorkát csent volna. A hátradőltéből felülő férfi keltette hullám már szinte magában elég, hogy az úr ölelésébe lökje a törékeny kis Sellőt, de Nala nem bánja. Készséges foglya, az ében karok gyengéd birtoklásának.*
- Hát... *pillant le az ékszerre* - ezt még Faraonn úrtól kaptam. A néhány évvel ezelőtti nagy szárazságkor az eső nagyon soká váratott magára. *Beszéd közben egyik kezével mosdatja, másikkal pedig finoman masszírozza Gaiffar úr vállait.* -Amikor végre megnyíltak az ég csatornái, a gazdám ünnepséget rendezett a szerájban a vendégeinek. Arra az alkalomra készíttette nekem *meséli, de amikor a férfi szivacsot kér, az ajkába harapva tekint körbe. Nem ágálna soha egy ilyen kérés ellen. Ha az úrnak örömet okoz, akkor készséggel adja át magát a mosdatásnak. Ám sehol nem lát még egy szivacsot, hiába nyújtogatja a nyakát. Nem szeretne ezzel kudarcot vallani, úgyhogy finoman maga alá húzza a lávait és feláll a dézsában, hátha úgy meglát egy kósza szivacsot, de sehol semmi. Elnézést kérő pislogással fordul vissza a férfihoz. Természetesen tisztában van vele, hogy nedves, a kinti, hűvösebb levegőtől kissé borzongásba feszülő bőre, a másik elé tárulkozó pőre alakja valamelyest talán köszörül a csorbán.*
- Azt hiszem, kénytelenek leszünk osztozni a szivacson. Persze sosem vitatnám el tőled, uram, ha magadnak szeretnéd.
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Nala nagyon örül, hiszen úgy tűnik, vendégének tetszésére van az ékszer, amit a kedvéért felöltött. Annyira remélte, hogy így lesz. Gaiffar úr nagyon kedves volt vele. Bár Nala igyekszik mindig megfelelni, vannak olyan férfiak is, akik kevésbé figyelmesek és türelmesek. Nagyon sajnálná, ha iménti buta kérése elgáncsolná ezt a kegyet. Az, hogy Gaiffar úr válasza így elodázódik, egyre jobban érleli a tündérben hibája bizonyosságát. Végül az ékszert dicsérő szavak törik meg a csendet. Mosolyt késztetnek Nala ajkára. Ám a folytatás ismét kicsit elbizonytalanítja. Olykor egy nehezen igazodik ki Gaiffar úron. Amikor épp nem mosolyog, amikor a hangja komolyabban szól, az olyan más. A tenger változtatja így az arcát. Az egyik pillanatban még csillámokat szór, aztán egy komor felleg árnyékába borulva máris vészjósló képet fest. Nala lenyűgözőnek találta ezt a dolgot már a hajóúton is idefelé, de egyszersmind félelmetesnek is. Igaz, azt túlzás volna állítani, hogy félt volna a tengertől, hiszen Nala még a végtelen, kiismerhetetlen vízben is megbízott. Naiv kis lelke nem tudta volna elképzelni, hogy a tenger ártani akarjon neki. Annak ellenére se, hogy tisztában van vele, a hajótörés, az életeket követelő viharok nem csupán rémmesék.
Nem kérdez rá, mi az az egy dolog, amit Gaiffar úr említ, de olyan érzése van a kitétel hallatán, hogy talán a választása talán mégsem volt annyira megfelelő, de az ékszer valami kis erényébe mégis csak meg bírt kapaszkodni a vendég tetszése. Lesüti a pilláit, de a mosolygását igyekszik orcáján tartani. Az jár az úrnak. Ő pedig majd legközelebb megpróbál jobban választani. Csak akkor néz fel ismét, amikor a férfi két tenyerébe fogja az arcát. Először nem is fogja fel, hogy az engedély a korábbi kérésének szól. Gondolatai túlságosan elkalandoztak az ékszer kapcsán. Épp riadt tiltakozással kezdené el rázni a fejét, hiszen ő sosem merészelné... még véletlenül se arról van szó, hogy bántaná bármi is, de az a szó, amiben így és épp most kiegyeztek, "uram", azon a nyomatékosító, mély zengésű hangon, teljesen lefegyverzi. Hálásan bólint az újabb kegyre, s ezüst íriszei immár egészen lekötelezetten ragyognak a férfira.
Nala finoman bánik a szivaccsal. Tisztelettel, már-már áhítatos figyelmességgel mosdatja a vendéget.*
- Azt mondják, ennek a háznak kéjekből emelték a falait, de az alapja a diszkréció *mondja, miközben apró tenyere az ében mellkast cirógatja.* - Sokan megfordulnak itt. Átutazók. Vándorok. A messzi szigetekről a távoli északról vagy a rejtélyes keletről. Szokatlan kérések, rendhagyó kívánságok... Abból akad itt bőven. Különcségek terén két kivett szobánál akadnak itt furcsább dolgok is, amit mások a szájukra vehetnek *mondja.* - Ha ugyan nem találnak különb elfoglaltságot. Amit a Sellőház hírnevét tekintve kétlek, uram. *Előbb a férfi szájára lehel apró csókot, aztán lentebb, a nyakára, majd az impozáns mellkas rózsáját is körüludvarolja a nyelvével s puha ajkaival. Felpillant Gaiffar úrra azzal az ártatlan, kacér tekintetével, mintha csak cukorkát csent volna. A hátradőltéből felülő férfi keltette hullám már szinte magában elég, hogy az úr ölelésébe lökje a törékeny kis Sellőt, de Nala nem bánja. Készséges foglya, az ében karok gyengéd birtoklásának.*
- Hát... *pillant le az ékszerre* - ezt még Faraonn úrtól kaptam. A néhány évvel ezelőtti nagy szárazságkor az eső nagyon soká váratott magára. *Beszéd közben egyik kezével mosdatja, másikkal pedig finoman masszírozza Gaiffar úr vállait.* -Amikor végre megnyíltak az ég csatornái, a gazdám ünnepséget rendezett a szerájban a vendégeinek. Arra az alkalomra készíttette nekem *meséli, de amikor a férfi szivacsot kér, az ajkába harapva tekint körbe. Nem ágálna soha egy ilyen kérés ellen. Ha az úrnak örömet okoz, akkor készséggel adja át magát a mosdatásnak. Ám sehol nem lát még egy szivacsot, hiába nyújtogatja a nyakát. Nem szeretne ezzel kudarcot vallani, úgyhogy finoman maga alá húzza a lávait és feláll a dézsában, hátha úgy meglát egy kósza szivacsot, de sehol semmi. Elnézést kérő pislogással fordul vissza a férfihoz. Természetesen tisztában van vele, hogy nedves, a kinti, hűvösebb levegőtől kissé borzongásba feszülő bőre, a másik elé tárulkozó pőre alakja valamelyest talán köszörül a csorbán.*
- Azt hiszem, kénytelenek leszünk osztozni a szivacson. Persze sosem vitatnám el tőled, uram, ha magadnak szeretnéd.
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-23 15:43:57
Üzenet elküldve: 2020-10-23 15:43:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Maydeleine, Yathlanae, Redissaeana //
*Mady szavaira mint egy néma válasz, szemében kíváncsi fény gyúl. Fontos dolognak tűnik, amit főnöke közölni akár vele, s Yath, bár már egy ideje itt dolgozik, szeretné elnyerni mindenkinek a bizalmát. Örül a lehetőségnek, hogy valamiben tényleg a Sellőház segítségére lehet, ami talán nem éneklés, tánc, vagy vendégekkel való foglalkozás. Persze az sem baj, ha valami ilyesmire akarja megkérni Maydeleine, készségesen és örömmel elvégez bármit.
Egy diszkrét bólintás kíséretében foglal helyet a nő mellett, s zöld íriszeit az érkező lányra emeli. Eddig elkerülte a figyelmét a jövevény, de most leplezetlenül kiül az arcára a felismerés öröme. Talán még el is pirul, miközben szendén mosolyog.*
~Redin.~
*Ugrik be neki a név, s már szóra nyitná ajkait, de végül nem hagyja el hang a torkát. May megkezdi a párbeszédet Redinnel, így Yath jobbnak látja, ha nem szól bele a dolgokba. Ha a vörös démon felvételt nyer köreikbe, lesz még bőven lehetőségük beszélgetni.*
~Szóval valóban visszajöttél. Ahogy megígérted.~
*Mady szavaira mint egy néma válasz, szemében kíváncsi fény gyúl. Fontos dolognak tűnik, amit főnöke közölni akár vele, s Yath, bár már egy ideje itt dolgozik, szeretné elnyerni mindenkinek a bizalmát. Örül a lehetőségnek, hogy valamiben tényleg a Sellőház segítségére lehet, ami talán nem éneklés, tánc, vagy vendégekkel való foglalkozás. Persze az sem baj, ha valami ilyesmire akarja megkérni Maydeleine, készségesen és örömmel elvégez bármit.
Egy diszkrét bólintás kíséretében foglal helyet a nő mellett, s zöld íriszeit az érkező lányra emeli. Eddig elkerülte a figyelmét a jövevény, de most leplezetlenül kiül az arcára a felismerés öröme. Talán még el is pirul, miközben szendén mosolyog.*
~Redin.~
*Ugrik be neki a név, s már szóra nyitná ajkait, de végül nem hagyja el hang a torkát. May megkezdi a párbeszédet Redinnel, így Yath jobbnak látja, ha nem szól bele a dolgokba. Ha a vörös démon felvételt nyer köreikbe, lesz még bőven lehetőségük beszélgetni.*
~Szóval valóban visszajöttél. Ahogy megígérted.~
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-20 19:57:58
Üzenet elküldve: 2020-10-20 19:57:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Módszeresen és határozott mozdulatokkal oldja meg az apró selyemzsinórokat, s természetes tekintettel követi annak földre hullását, nem tűnik fel neki Nalaeä hirtelen támadt bizonytalansága emiatt, s ha igen, hát akkor sem mutatja jelét. A dézsába ereszkedése hasonló egyszerűséggel történik, se nem királyi, se nem puritán, csak miképp egy ember a dézsába bír ereszkedni, Nalaeän függő mosolyával kísérve. Nem kerüli el figyelmét a csodás ékszer, mely vagy akarattal, vagy pompája által, de kiemeli a tündér egyéb ékeit is, melyek mellett szintén nem lehet egy sóhaj nélkül elmenni. Azonban mondandója előtt ennek nem ad hangot. Biccent a fürdősó ötletére, a sivatagban hasonlóval nem éltek, igaz, a dézsa kényelmét sem gyakran élvezte, az is lehet, hogy valójában sohasem.*
- Értem. *Szól halkan, majd helyezkedik, engedve a tündér fordultának, kényelmesen hátra dőlve, s pillanatra lehunyt szemmel fogadva a selymes bőr érintését.*
- Akkor hát... *merül bele a kínált csókba hosszasan, mint ahogy a hajnali harmatcsepp csókolná a fűszálat, édesen és elnyújtottan, bár nem oly hűvösen.* beszélek majd velük. *Simítja végig Nala arcát kedvesen, majd miközben a lány mesél, szórakozottan, elgondolkodva követi tekintetével, egy, a tündér mellkasán huncutul elinduló vízcsepp útját, mi szinte zavarban tűnik el aztán a vízben. Érdeklődése, függetlenül a lány mondandójától eztán az ékszerre vetül, s érzékenyen futtatja végig azon jobb mutatóujját, a nyakszirttől, a kecsesen ívelt keblek mellett, egészen a köldökig, hogy aztán a lány, kissé felhúzott combjain állapodjon meg keze. A csend tán hosszúnak tűnhet, miképpen az is, hogy a férfi a kérést egyelőre válasz nélkül hagyja, bár látszik, hogy mereng, ez némiképp könnyítheti ennek elfogadását. Felpillant, hogy szemei, immár a lány szemeinek kereszttüzében melegedjenek.*
- Gyönyörű ez az ékszer, Nalaeä. *Szól aztán halkan, kezébe fogva ismét egy pillanatra a cseppszerű gyöngyöket.*
- De csak egyetlen dolog miatt. *pillant fel, aztán nem fejezi be a mondatot, pusztán a levegőben hagyja*
- Akkor hát legyen úgy. *Bólint, míg Nalaeä arcát két kezébe fogja lágyan.* Nem bánom azt sem, ha csupán e csodás szempárt nézhetem szavak nélkül... ahogyan azt látom, hogy téged bánt, hogy a kötelességtudatnak szabhat gátat a megkülönböztetés. *Mosolyodik el, szemei köré ráncok rendeződnek.* Legyen hát akkor uram. *Nyomatékosít.*
- Tőled ez ajándékként hat, még ha nem is voltam az sosem. *Kacag fel aztán, s csókkal hálálja meg a szép kérést, hogy fejét rázva engedjen a szivacs kényeztetésének.*
- Szóval egyből két szobát... hmmm? *Szól csak úgy, csukott szemmel, dörmögve.* Az ötlet nem rossz... de nem túl feltűnő ez? Egy messziről jött vendég, kinek múltját, jelenét, s az eljövendőt titkok kísérik... vajon miért kellhet neki két szoba? *Teszi fel a költői kérdést, de mosolyán látszik, hogy valójában Nalaeä érintéseire koncentrál, inkább szórakozott, mint komoly. D'or Gaiffar a lány kérésén nem sértődik meg, olyannyira nem, hogy ezt is kedvesnek érzi. ~ Uram... tán ha hölgyemnek hívnám... ~ gondolja magában kuncogva, de aztán elveti az ötletet. Törékeny szívet egyszerű és rövid szavakkal is ketté lehet törni, s ez nem a humor pillanata amúgy sem. Egyesek szerint D'ornak amúgy sincs... ahogyan egyesek szerint szíve sem.*
- Úgy hát mesélj még a főnökeidről, Nalaeä... de csak miután elmondtad-e csodás ékszer történetét... *kacsint huncutan, s hátra dőltéből felül, hogy átölelhesse a lányt.*
- Csak, hogy közben a vállaim, s tarkóm is elérd... *szusszan bele mozdulata magyarázatával bólogatva, kedélyesen a vállgödrökbe, hogy ajkával a nyakszirtet érintse, s picit a kecses, elvékonyodó, apró fül mögötti részt, a lány jobbján. Hosszú karjai szinte körbe érik a lányt, de nem szorosan tartja, csupán, hogy mellkasa, Naláét érinthesse.*
- Ha akad még szivacs... *simít végig szórakozottan a lány kecses hátán* talán neked is jól esne... *bár szinte biztos, hogy szentségtörésnek tűnhet Nalaeä szemszögéből, mégis megkockáztatja, majd gyorsan hozzáfűzi.*
- Nekem ez csak kedvemre szolgálna... *csak úgy mellékesen adja meg a kegyelemdöfést, mi elől nehéz kitérni. Nalaeä nyakán érezheti, az ajkak árulkodó rándulását, miképp szélesre húzódnak a mosolytól, mit az incselkedés csalt oda. Bár mindig így maradhatna, de a boldogság múlandó, s múlása a legfájdalmasabb élmény, ezt megtanulhatta már.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Módszeresen és határozott mozdulatokkal oldja meg az apró selyemzsinórokat, s természetes tekintettel követi annak földre hullását, nem tűnik fel neki Nalaeä hirtelen támadt bizonytalansága emiatt, s ha igen, hát akkor sem mutatja jelét. A dézsába ereszkedése hasonló egyszerűséggel történik, se nem királyi, se nem puritán, csak miképp egy ember a dézsába bír ereszkedni, Nalaeän függő mosolyával kísérve. Nem kerüli el figyelmét a csodás ékszer, mely vagy akarattal, vagy pompája által, de kiemeli a tündér egyéb ékeit is, melyek mellett szintén nem lehet egy sóhaj nélkül elmenni. Azonban mondandója előtt ennek nem ad hangot. Biccent a fürdősó ötletére, a sivatagban hasonlóval nem éltek, igaz, a dézsa kényelmét sem gyakran élvezte, az is lehet, hogy valójában sohasem.*
- Értem. *Szól halkan, majd helyezkedik, engedve a tündér fordultának, kényelmesen hátra dőlve, s pillanatra lehunyt szemmel fogadva a selymes bőr érintését.*
- Akkor hát... *merül bele a kínált csókba hosszasan, mint ahogy a hajnali harmatcsepp csókolná a fűszálat, édesen és elnyújtottan, bár nem oly hűvösen.* beszélek majd velük. *Simítja végig Nala arcát kedvesen, majd miközben a lány mesél, szórakozottan, elgondolkodva követi tekintetével, egy, a tündér mellkasán huncutul elinduló vízcsepp útját, mi szinte zavarban tűnik el aztán a vízben. Érdeklődése, függetlenül a lány mondandójától eztán az ékszerre vetül, s érzékenyen futtatja végig azon jobb mutatóujját, a nyakszirttől, a kecsesen ívelt keblek mellett, egészen a köldökig, hogy aztán a lány, kissé felhúzott combjain állapodjon meg keze. A csend tán hosszúnak tűnhet, miképpen az is, hogy a férfi a kérést egyelőre válasz nélkül hagyja, bár látszik, hogy mereng, ez némiképp könnyítheti ennek elfogadását. Felpillant, hogy szemei, immár a lány szemeinek kereszttüzében melegedjenek.*
- Gyönyörű ez az ékszer, Nalaeä. *Szól aztán halkan, kezébe fogva ismét egy pillanatra a cseppszerű gyöngyöket.*
- De csak egyetlen dolog miatt. *pillant fel, aztán nem fejezi be a mondatot, pusztán a levegőben hagyja*
- Akkor hát legyen úgy. *Bólint, míg Nalaeä arcát két kezébe fogja lágyan.* Nem bánom azt sem, ha csupán e csodás szempárt nézhetem szavak nélkül... ahogyan azt látom, hogy téged bánt, hogy a kötelességtudatnak szabhat gátat a megkülönböztetés. *Mosolyodik el, szemei köré ráncok rendeződnek.* Legyen hát akkor uram. *Nyomatékosít.*
- Tőled ez ajándékként hat, még ha nem is voltam az sosem. *Kacag fel aztán, s csókkal hálálja meg a szép kérést, hogy fejét rázva engedjen a szivacs kényeztetésének.*
- Szóval egyből két szobát... hmmm? *Szól csak úgy, csukott szemmel, dörmögve.* Az ötlet nem rossz... de nem túl feltűnő ez? Egy messziről jött vendég, kinek múltját, jelenét, s az eljövendőt titkok kísérik... vajon miért kellhet neki két szoba? *Teszi fel a költői kérdést, de mosolyán látszik, hogy valójában Nalaeä érintéseire koncentrál, inkább szórakozott, mint komoly. D'or Gaiffar a lány kérésén nem sértődik meg, olyannyira nem, hogy ezt is kedvesnek érzi. ~ Uram... tán ha hölgyemnek hívnám... ~ gondolja magában kuncogva, de aztán elveti az ötletet. Törékeny szívet egyszerű és rövid szavakkal is ketté lehet törni, s ez nem a humor pillanata amúgy sem. Egyesek szerint D'ornak amúgy sincs... ahogyan egyesek szerint szíve sem.*
- Úgy hát mesélj még a főnökeidről, Nalaeä... de csak miután elmondtad-e csodás ékszer történetét... *kacsint huncutan, s hátra dőltéből felül, hogy átölelhesse a lányt.*
- Csak, hogy közben a vállaim, s tarkóm is elérd... *szusszan bele mozdulata magyarázatával bólogatva, kedélyesen a vállgödrökbe, hogy ajkával a nyakszirtet érintse, s picit a kecses, elvékonyodó, apró fül mögötti részt, a lány jobbján. Hosszú karjai szinte körbe érik a lányt, de nem szorosan tartja, csupán, hogy mellkasa, Naláét érinthesse.*
- Ha akad még szivacs... *simít végig szórakozottan a lány kecses hátán* talán neked is jól esne... *bár szinte biztos, hogy szentségtörésnek tűnhet Nalaeä szemszögéből, mégis megkockáztatja, majd gyorsan hozzáfűzi.*
- Nekem ez csak kedvemre szolgálna... *csak úgy mellékesen adja meg a kegyelemdöfést, mi elől nehéz kitérni. Nalaeä nyakán érezheti, az ajkak árulkodó rándulását, miképp szélesre húzódnak a mosolytól, mit az incselkedés csalt oda. Bár mindig így maradhatna, de a boldogság múlandó, s múlása a legfájdalmasabb élmény, ezt megtanulhatta már.*
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-20 07:51:33
Üzenet elküldve: 2020-10-20 07:51:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
// Maydeleine, Yathlanae, Reissaeana //
*A vörös hajú férfival a tárgyalás megfelelő kimenetellel zárul, ezúttal pedig kézcsókra hajol, talán az elégedettség által motiváltan, ami kiül az arcára is. Semmi sem okoz nagyobb örömet neki, minthogy láthatja, hogy a sellők itt örömmel dolgoznak, legalábbis nem utálják az egész helyzetüket. Darelld pedig nyomban ott is terem és intézkedik, ahogy az elvárható, sőt, talán még jobban is. Ő a Sellőház szilárd alapja, amire mindig támaszkodhat, ha meginog két fárasztó pillantás között.*
-Nagy reményeket fűzök önhöz. *Teszi még hozzá, mielőtt Dalaf távozik az asztaltól. Vissza is ül és vár, hogy odaérkezzen hozzá a következő jelentkező, kíváncsian nyújtogatja a nyakát, hátha már hamarabb is megpillanthatja. Egyértelmű, hogy Darelld megszólítására egy vörös hajú, elegáns nő indul meg az irányába, továbbá Yath is kilép a pult mögül és hozzá siet éppen. Szerencsére az utóbbi ér előbb az asztalhoz és máris kedvesen érdeklődik a rá szabott teendő felől.*
-Kérlek foglalj helyet mellettem, éppen két felvétel között vagyok. Lenne számodra egy fontos feladatom, ám azt csak négyszemközt szeretném átbeszélni. Most egyelőre csak maradj itt és hallgassuk meg a hölgyet. *Áll fel, hiszen idő közben odaért az ékszerekkel tűzdelt, minden nőies bájjal megáldott újabb jelentkező.*
-Örvendek a találkozásnak Redin kedves. *Nyújtja a kezét kézfogásra, ahogy azt az üzleti életben szokás egy bátorító mosoly keretei között.*
- Maydeleine Rhywayers vagyok, a Sellőház vezetője. Kérem foglaljon helyen, lenne néhány kérdésem. A kisasszony itt mellettem Yathlanae. *Azt, hogy az ében hajú nő, milyen címen tartózkodik a köreikben, egyelőre nem árulja el, közben leül a helyére. ~Az adottságai megvannak a munkához, de ez még közel sem elég. ~ *
-Miért szeretne itt dolgozni nálunk? *Indít egy viszonylag semleges kérdéssel, csak hogy többet megtudhasson a nő jelenlegi helyzetéről.*
*A vörös hajú férfival a tárgyalás megfelelő kimenetellel zárul, ezúttal pedig kézcsókra hajol, talán az elégedettség által motiváltan, ami kiül az arcára is. Semmi sem okoz nagyobb örömet neki, minthogy láthatja, hogy a sellők itt örömmel dolgoznak, legalábbis nem utálják az egész helyzetüket. Darelld pedig nyomban ott is terem és intézkedik, ahogy az elvárható, sőt, talán még jobban is. Ő a Sellőház szilárd alapja, amire mindig támaszkodhat, ha meginog két fárasztó pillantás között.*
-Nagy reményeket fűzök önhöz. *Teszi még hozzá, mielőtt Dalaf távozik az asztaltól. Vissza is ül és vár, hogy odaérkezzen hozzá a következő jelentkező, kíváncsian nyújtogatja a nyakát, hátha már hamarabb is megpillanthatja. Egyértelmű, hogy Darelld megszólítására egy vörös hajú, elegáns nő indul meg az irányába, továbbá Yath is kilép a pult mögül és hozzá siet éppen. Szerencsére az utóbbi ér előbb az asztalhoz és máris kedvesen érdeklődik a rá szabott teendő felől.*
-Kérlek foglalj helyet mellettem, éppen két felvétel között vagyok. Lenne számodra egy fontos feladatom, ám azt csak négyszemközt szeretném átbeszélni. Most egyelőre csak maradj itt és hallgassuk meg a hölgyet. *Áll fel, hiszen idő közben odaért az ékszerekkel tűzdelt, minden nőies bájjal megáldott újabb jelentkező.*
-Örvendek a találkozásnak Redin kedves. *Nyújtja a kezét kézfogásra, ahogy azt az üzleti életben szokás egy bátorító mosoly keretei között.*
- Maydeleine Rhywayers vagyok, a Sellőház vezetője. Kérem foglaljon helyen, lenne néhány kérdésem. A kisasszony itt mellettem Yathlanae. *Azt, hogy az ében hajú nő, milyen címen tartózkodik a köreikben, egyelőre nem árulja el, közben leül a helyére. ~Az adottságai megvannak a munkához, de ez még közel sem elég. ~ *
-Miért szeretne itt dolgozni nálunk? *Indít egy viszonylag semleges kérdéssel, csak hogy többet megtudhasson a nő jelenlegi helyzetéről.*
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-19 20:45:49
Üzenet elküldve: 2020-10-19 20:45:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Nala szíve örül, hogy Gaiffar úr végre egy kissé elengedni látszik terheit és átadja magát a Sellőház kínálta kellemes élvezeteknek. Látni rajta. A tündér számára pedig nincs ennél nagyobb elismerés.
Pirulós kis bólintás a dézsát preferáló választásra. Egyáltalán nem bánja. A paraván mögé vezeti hát a vendéget és már nyúlna is, hogy megoldja az úr köntösét, de megelőzik, így a mozdulat csak butácska árnyékként követi a férfi kezét. Egy kicsit zavarba jön, amikor a saját köntösénél is hasonlóképp jár, de a világért se vitatná el a vetkőztetés jogát a férfitól. Nala a köntös alatt egy különleges ékszert visel. Finom kidolgozású, apró szemű ezüstlánc itt-ott víztiszta, cseppecskéket formáló ékkövekkel. Nem nyaklánc. Ha ilyesmit lehetne ruhának nevezni, talán annak beillene, bár a semminél is kevesebbet takar. Szálai a karcsú nyaktól cseppecskéket sorakoztatva futnak végig Nala mellkasán egész a köldökéig. Más láncocskák, érzékien ölelik körbe kebleit, karcsú derekát, hátul pedig a gerince mentén nyújtózik lefelé a finom ékszer. Reméli, hogy tetszik majd Gaiffar úrnak a látvány.*
- Örömmel *mondja a dézsába invitálásra, az egyéb megbeszélnivalókra pedig csak engedelmesen bólint. Mielőtt ő is követné a vendéget, szór a vízbe egy keveset a különleges fürdősóból, ami még Xavy kisasszonynak is elnyerte a tetszését a buborékokkal.
Ahogy a dézsába ereszkedik, már húzódik is a férfihoz, hogy teste idomait kedvükre élvezhessék az úr tenyerei. Csendben hallgatja a komoly szavakat, s bár a konkrétumok nem igazán világosak a számára Gaiffar úr küldetésével kapcsolatban, azt tudja, hogy nagy fontosságú és mélyen vallásos misszióról van szó.*
- Eldugott szobával nem biztos, hogy szolgálhatunk, de ahogy tudom, a folyosó végén az utolsó épp szabad, ha az megfelel. Ha ennél még nagyobb nyugalmat kívánnál, talán kivehetnéd a mellette lévőt is *mondja úgy, mintha csak hangosan gondolkodna, aztán hátrapillant.* - Az éjszakák itt olykor kissé hangosabbak, mint másutt. *Cinkosan elmosolyodik. Épp, ahogy egy itteni lányhoz illik.*
- A fizetség megváltja az időmet... D'or. Ez a ház szabálya. Nagy öröm nekem, ha engem hívatsz szolgálatodra *pillant hátra ismét, aztán meg is fordul, ha engedik. Lábait átbújtatja a férfi dereka mellett és nyújtózva lop csókot az ében ajkakról*
- Talán Zammiria vagy Maydeleine kisasszony tud majd okosabb megoldást is a szoba kapcsán *mondja.* - Én nem vagyok még itt olyan rég. Ők jobban ismerik a Sellőház kínálta lehetőségeket.
*Ujjacskái a szivacsért nyúlnak, hogy megnedvesítve azt, kellemesen meleg vízzel csorgassa végig Gaiffar úr mellkasát. Ezüst íriszei megbabonázottan figyelik a cseppek rohanó útját a sötét bőrön.*
- Kérlek, én... *szólal meg aztán, de hangja tétova és félszeg.* - Én csak szeretném... *habogja.* - Lehetne, hogy mégis csak uramnak szólítsalak? *pillant fel kérlelőn a férfira.* - Jó vagy hozzám és kegyes, és nekem olyan nagy öröm szolgálhatlak. Ez nem tesz engem kisebbé, csak teljesebbé, hiszen örömöd forrása lehetek. De... *süti le a szemét* - ha úgy kívánod, szólítalak a neveden, ahogy korábban meghagytad. De úgy nézd el nekem, ha a nyelvem olykor megbotlik. *Egy kicsit szégyelli magát. Nem kellett volna ilyesmivel előhozakodnia.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A fürdőházban//
*Nala szíve örül, hogy Gaiffar úr végre egy kissé elengedni látszik terheit és átadja magát a Sellőház kínálta kellemes élvezeteknek. Látni rajta. A tündér számára pedig nincs ennél nagyobb elismerés.
Pirulós kis bólintás a dézsát preferáló választásra. Egyáltalán nem bánja. A paraván mögé vezeti hát a vendéget és már nyúlna is, hogy megoldja az úr köntösét, de megelőzik, így a mozdulat csak butácska árnyékként követi a férfi kezét. Egy kicsit zavarba jön, amikor a saját köntösénél is hasonlóképp jár, de a világért se vitatná el a vetkőztetés jogát a férfitól. Nala a köntös alatt egy különleges ékszert visel. Finom kidolgozású, apró szemű ezüstlánc itt-ott víztiszta, cseppecskéket formáló ékkövekkel. Nem nyaklánc. Ha ilyesmit lehetne ruhának nevezni, talán annak beillene, bár a semminél is kevesebbet takar. Szálai a karcsú nyaktól cseppecskéket sorakoztatva futnak végig Nala mellkasán egész a köldökéig. Más láncocskák, érzékien ölelik körbe kebleit, karcsú derekát, hátul pedig a gerince mentén nyújtózik lefelé a finom ékszer. Reméli, hogy tetszik majd Gaiffar úrnak a látvány.*
- Örömmel *mondja a dézsába invitálásra, az egyéb megbeszélnivalókra pedig csak engedelmesen bólint. Mielőtt ő is követné a vendéget, szór a vízbe egy keveset a különleges fürdősóból, ami még Xavy kisasszonynak is elnyerte a tetszését a buborékokkal.
Ahogy a dézsába ereszkedik, már húzódik is a férfihoz, hogy teste idomait kedvükre élvezhessék az úr tenyerei. Csendben hallgatja a komoly szavakat, s bár a konkrétumok nem igazán világosak a számára Gaiffar úr küldetésével kapcsolatban, azt tudja, hogy nagy fontosságú és mélyen vallásos misszióról van szó.*
- Eldugott szobával nem biztos, hogy szolgálhatunk, de ahogy tudom, a folyosó végén az utolsó épp szabad, ha az megfelel. Ha ennél még nagyobb nyugalmat kívánnál, talán kivehetnéd a mellette lévőt is *mondja úgy, mintha csak hangosan gondolkodna, aztán hátrapillant.* - Az éjszakák itt olykor kissé hangosabbak, mint másutt. *Cinkosan elmosolyodik. Épp, ahogy egy itteni lányhoz illik.*
- A fizetség megváltja az időmet... D'or. Ez a ház szabálya. Nagy öröm nekem, ha engem hívatsz szolgálatodra *pillant hátra ismét, aztán meg is fordul, ha engedik. Lábait átbújtatja a férfi dereka mellett és nyújtózva lop csókot az ében ajkakról*
- Talán Zammiria vagy Maydeleine kisasszony tud majd okosabb megoldást is a szoba kapcsán *mondja.* - Én nem vagyok még itt olyan rég. Ők jobban ismerik a Sellőház kínálta lehetőségeket.
*Ujjacskái a szivacsért nyúlnak, hogy megnedvesítve azt, kellemesen meleg vízzel csorgassa végig Gaiffar úr mellkasát. Ezüst íriszei megbabonázottan figyelik a cseppek rohanó útját a sötét bőrön.*
- Kérlek, én... *szólal meg aztán, de hangja tétova és félszeg.* - Én csak szeretném... *habogja.* - Lehetne, hogy mégis csak uramnak szólítsalak? *pillant fel kérlelőn a férfira.* - Jó vagy hozzám és kegyes, és nekem olyan nagy öröm szolgálhatlak. Ez nem tesz engem kisebbé, csak teljesebbé, hiszen örömöd forrása lehetek. De... *süti le a szemét* - ha úgy kívánod, szólítalak a neveden, ahogy korábban meghagytad. De úgy nézd el nekem, ha a nyelvem olykor megbotlik. *Egy kicsit szégyelli magát. Nem kellett volna ilyesmivel előhozakodnia.*
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-10-19 19:02:39
Üzenet elküldve: 2020-10-19 19:02:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//Egy kicsit Yath//
-A lehető legtöbb mindent taníttatok neki. Számtant, olvasás tudományt, alkímiát, természetesen zenét is és ha elég nagy lesz, majd segítek neki abban, hogy a tudását tovább vigye egy hivatásban is. *A férfi a tapasztalatlan kéjhölgy megnevezésre inkább nem reagál, de a kérdésre annál inkább büszkén válaszol hiszen szerinte minden apa ezt tenné. Aztán amikor a nő végül bejelenti, hogy sikeresen megszerezte az állást, az arcán hatalmas mosoly terül el és kezet fog a nővel, sőt ha az engedi ezúttal egy kézcsókra is hajol a történések végén. *
- Nem fogja megbánni a döntését, hölgyem. *Nem sokkal később Darelld is megérkezik hozzájuk, így hát követi az őr kérését és a pulthoz lépdel. Alig pár pillanat telik el, de a vöröshajú férfi ismét megismer egy újabb alkalmazottat, aki ismét kérdéssel fordul felé. *
- Nem köszönöm. Most azt hiszem sietek *Dalaf ma kimondottan szűkszavúnak tűnhet mégis a szemeiben csillog a játékosság fénye. Talán ez is, csak a rejtélyességének a kivetülése vagy ahhoz az egyszerű tényhez köthető, hogy bizony az elf nincs hozzászokva ahhoz, hogy munkatársai legyenek. Mindenesetre Darelld ismét megérkezik, így hát a mostanra, már Sellővé vált férfi követi az őrt. *
//Egy kicsit Yath//
-A lehető legtöbb mindent taníttatok neki. Számtant, olvasás tudományt, alkímiát, természetesen zenét is és ha elég nagy lesz, majd segítek neki abban, hogy a tudását tovább vigye egy hivatásban is. *A férfi a tapasztalatlan kéjhölgy megnevezésre inkább nem reagál, de a kérdésre annál inkább büszkén válaszol hiszen szerinte minden apa ezt tenné. Aztán amikor a nő végül bejelenti, hogy sikeresen megszerezte az állást, az arcán hatalmas mosoly terül el és kezet fog a nővel, sőt ha az engedi ezúttal egy kézcsókra is hajol a történések végén. *
- Nem fogja megbánni a döntését, hölgyem. *Nem sokkal később Darelld is megérkezik hozzájuk, így hát követi az őr kérését és a pulthoz lépdel. Alig pár pillanat telik el, de a vöröshajú férfi ismét megismer egy újabb alkalmazottat, aki ismét kérdéssel fordul felé. *
- Nem köszönöm. Most azt hiszem sietek *Dalaf ma kimondottan szűkszavúnak tűnhet mégis a szemeiben csillog a játékosság fénye. Talán ez is, csak a rejtélyességének a kivetülése vagy ahhoz az egyszerű tényhez köthető, hogy bizony az elf nincs hozzászokva ahhoz, hogy munkatársai legyenek. Mindenesetre Darelld ismét megérkezik, így hát a mostanra, már Sellővé vált férfi követi az őrt. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242