//Kék szemek//
*Halkan felnevetve hagyja, hogy kezét játékszerként használják, elvégre ez a dolga. A férfi haja furcsa tapintású, az ujjak, amik kezéhez érnek finoman érdesek, talán valamiféle zenész lehet, hiszen nem teljesen kérges a tenyere. Elgondolkodik azon, hogy vajon ki lehet ez a titokzatos, pimasz figura, rádöbben, hogy még csak a nevét sem tudja, nemhogy egyebet róla. Persze rögtön eszébe jut az is, hogy a nevével neki aztán igazán semmi dolga nincsen, és azzal már nem is ámítja magát, hogy meg akarna ismerni valakit, mielőtt közelebbi testi kontaktust létesít vele.
Kissé elpirul, szemöldöke pedig feljebb szalad, mikor a pasas azt a téves következtetést vonja le ajánlatából, hogy őt bizony a szag, amit áraszt magából zavarja ennyire. Neki aztán semmi gondja a szaggal, hiszen csak nemrég hagyta el a lakónegyed girbe-gurba utcáinak húgygőzös világát, az erdő szaga kimondottan üdítően hat az egymás nyakában élő emberek tömegbűze után. Nem tesz megjegyzést, hagyja ebben a kedves hitben, hiszen a szag könnyebben megváltoztatható tényező, mint a magasság.*
~Talán ha leülünk végre nem lesz ilyen szemetszúró a dolog. Mikor így lenézek rá, egészen olyan, mintha a saját dekoltázsomba bámulnék. Egyébként mindig ilyen merészen kivágott volt ez a felső? Nem csodálom, hogy annyian megbámultak...~
*A belső combját érintő kéz meglepetésként hat rá, észre sem vette, hogy arrafelé indult a mozdulat. Kicsit össze is rezzen, de nem húzódik el. Beszáll ő is a játékba, persze ha engedik neki, keze végigsimít az öv vonalának peremén, majd a felsőtest közepén szalad át, keresztül a nyakon, s ismételten megállapodik az állon. Elmosolyodik, majd lehajol kissé, és ha meleg fogadtatásra lel, nyom egy csókot a tündér orrának hegyére, majd kicsit távolabb húzódik, de még mindig jóval közelebb marad a szokásos távolságnál.*
- Csak egy pillanat, és indulhatunk is.
*Megállít egy épp mellettük elhaladó felszolgálót, s diszkrét, visszafogott hangon közli vele, hogy juttassák fel a megfelelő szobába az este kellékeit, lehetőleg minél hamarabb, hiszen vendége talán türelmetlen lehet. Amint végzett a szükséges előkészülettel, visszafordul a férfihoz, s először szólásra nyitja halvány rózsaszín ajkait, de végül meggondolja magát. Egy sejtelmes mosoly kíséretében gyöngéden kezébe fogja kezét, s ha a másik nem áll ellen, finoman az emeleti szobák felé vezető lépcső irányába tereli.*