Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 139 (2761. - 2780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2780. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-28 11:14:46
Üzenet elküldve: 2024-03-28 11:14:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mai nem mesélt Nori-nak arról a bizonyos álomról. A kis tudós kíváncsiságát bizonyára felkeltené, hogy miért is van az, hogy mindkettőjük képzeletében ugyanazok a képek jelennek meg, csak más szemszögből? Vajon valami felsőbbrendű hatalom játszik velük, vagy ők ketten tényleg ugyanannyira egyformák, mint amennyire különbözőek?
Nori gondolataiban a történet úgy ér véget, hogy elégedett vigyorral, a díszes, fűzős, ébenfekete ruhájában pompázva, a szemeiktől megfosztott szerencsétleneket hátrahagyva, elégedetten távozik a palotából. Mai történetét hallva ő most el tudná képzelni, hogy így büntesse meg a lány szüleit és mindenkit, akik rosszul bántak az ő kis barátnőjével. Ha már a külsőségek ennyire fontosak, tökéletes büntetés lenne számukra, ha soha többé nem láthatnának semmi szépet. Igazából csak sötétséget. Szenvedjenek csak a vaksötétben!
Ő is megrázza a fejét, szinte Mai-val egyidőben, mert most eluralkodott rajta a gyilkolásvágy. Még jó, hogy gyenge és nincs nála semmilyen fegyver.*
- Azt tudják, hogy valaki csak tökéletesebb lesz attól, hogy nem tökéletes? Számomra ezt jelenti a legtökéletesebb tökéletesség… vagy mi. Amúgy meg így is tönkre lett téve a családod, hisz nem vagy ott. Tudom, azt fogod mondani, hogy nekik jobb így, de nem az, csak ők nem tudják.
*Nori szerint a család legkülönlegesebb ékkövét dobták ki. Mit ér egy aranygyűrű, ha lefeszegetik a tetejéről a gyémántkövet?
A madarakkal továbbra is élvezi kínozni Mai-t, tényleg kár volt elárulnia azt a félelmét. Mondjuk az is igaz, hogy a madarak ugyanúgy alkalmasak kivájni azoknak a szemeit, akik nem érdemlik meg, hogy lássák a világot. ~Hümm…~ Nori egyébként biztosan nem fogja abbahagyni a szárnyasok emlegetését, mert pontosan érti és élvezi, hogy ezzel egyre inkább sikerül Mai-t az ő saját sötétségébe taszítania.*
- Ezt most komolyan gondolod? Ejnye, Mai Úrnő, hát nem szabad ilyet csinálni, nem igaz? Megkínoznál, amiért ezzel csesztetlek? Te aztán tényleg bájos vagy! *kuncog játékosan. Egyébként egyre jobban tetszik neki Mai családjának története. Ő minden nemesi históriát is úgy képzel el, hogy a rengeteg önzőség és cselszövés miatt a végén valakinek úgyis a vére fog folyni. Ezt bizonyítják Mai feltételezései is.
A szülői ház meglátogatása sem a semmiből jön, Nori-nak a korábbi groteszk képzelgés miatt jutott eszébe, hogy akár valósággá is válhatnának azok az álomképek.*
- Arra kellenél te, édesem, hogy bejussak *viszonozza direkt a megszólítást.* Ha pedig már egyszer bent vagyunk, akkor senki nem állíthat meg minket. Ne legyél abban olyan biztos, hogy mi kerülnénk máglyára. Megbüntetnék mindenkit, aki valaha rosszul bánt veled, és ha szükséges porig égetném az egész kócerájt. Tudják csak meg, hogy bűnösök, és szenvedjenek tízszer, százszor, nem…! Ezerszer jobban, mint amennyire te szenvedtél. *Kicsit elragadta a hév, látszik is a szemeiben az a tűz, ami legalább olyan erősen ég, mint ahogy a máglya lángjai lobognának.*
- Ha meg mégis elbuknánk, hát szorosan fognám a kezed a máglyán, és együtt kibírnánk, amíg vége nem lesz… *Képzelete ismét játszik vele egy kicsit. Elképzeli, ahogy egymásnak háttal egy faoszlophoz vannak kötözve. Nem látja már Mai-t, de hátrakötözött kezeivel addig keresgél, míg meg nem találja barátnője puha kis kacsóit, és addig szorítja őket, míg végleg el nem nyelik a lángok mindkettejüket.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mai nem mesélt Nori-nak arról a bizonyos álomról. A kis tudós kíváncsiságát bizonyára felkeltené, hogy miért is van az, hogy mindkettőjük képzeletében ugyanazok a képek jelennek meg, csak más szemszögből? Vajon valami felsőbbrendű hatalom játszik velük, vagy ők ketten tényleg ugyanannyira egyformák, mint amennyire különbözőek?
Nori gondolataiban a történet úgy ér véget, hogy elégedett vigyorral, a díszes, fűzős, ébenfekete ruhájában pompázva, a szemeiktől megfosztott szerencsétleneket hátrahagyva, elégedetten távozik a palotából. Mai történetét hallva ő most el tudná képzelni, hogy így büntesse meg a lány szüleit és mindenkit, akik rosszul bántak az ő kis barátnőjével. Ha már a külsőségek ennyire fontosak, tökéletes büntetés lenne számukra, ha soha többé nem láthatnának semmi szépet. Igazából csak sötétséget. Szenvedjenek csak a vaksötétben!
Ő is megrázza a fejét, szinte Mai-val egyidőben, mert most eluralkodott rajta a gyilkolásvágy. Még jó, hogy gyenge és nincs nála semmilyen fegyver.*
- Azt tudják, hogy valaki csak tökéletesebb lesz attól, hogy nem tökéletes? Számomra ezt jelenti a legtökéletesebb tökéletesség… vagy mi. Amúgy meg így is tönkre lett téve a családod, hisz nem vagy ott. Tudom, azt fogod mondani, hogy nekik jobb így, de nem az, csak ők nem tudják.
*Nori szerint a család legkülönlegesebb ékkövét dobták ki. Mit ér egy aranygyűrű, ha lefeszegetik a tetejéről a gyémántkövet?
A madarakkal továbbra is élvezi kínozni Mai-t, tényleg kár volt elárulnia azt a félelmét. Mondjuk az is igaz, hogy a madarak ugyanúgy alkalmasak kivájni azoknak a szemeit, akik nem érdemlik meg, hogy lássák a világot. ~Hümm…~ Nori egyébként biztosan nem fogja abbahagyni a szárnyasok emlegetését, mert pontosan érti és élvezi, hogy ezzel egyre inkább sikerül Mai-t az ő saját sötétségébe taszítania.*
- Ezt most komolyan gondolod? Ejnye, Mai Úrnő, hát nem szabad ilyet csinálni, nem igaz? Megkínoznál, amiért ezzel csesztetlek? Te aztán tényleg bájos vagy! *kuncog játékosan. Egyébként egyre jobban tetszik neki Mai családjának története. Ő minden nemesi históriát is úgy képzel el, hogy a rengeteg önzőség és cselszövés miatt a végén valakinek úgyis a vére fog folyni. Ezt bizonyítják Mai feltételezései is.
A szülői ház meglátogatása sem a semmiből jön, Nori-nak a korábbi groteszk képzelgés miatt jutott eszébe, hogy akár valósággá is válhatnának azok az álomképek.*
- Arra kellenél te, édesem, hogy bejussak *viszonozza direkt a megszólítást.* Ha pedig már egyszer bent vagyunk, akkor senki nem állíthat meg minket. Ne legyél abban olyan biztos, hogy mi kerülnénk máglyára. Megbüntetnék mindenkit, aki valaha rosszul bánt veled, és ha szükséges porig égetném az egész kócerájt. Tudják csak meg, hogy bűnösök, és szenvedjenek tízszer, százszor, nem…! Ezerszer jobban, mint amennyire te szenvedtél. *Kicsit elragadta a hév, látszik is a szemeiben az a tűz, ami legalább olyan erősen ég, mint ahogy a máglya lángjai lobognának.*
- Ha meg mégis elbuknánk, hát szorosan fognám a kezed a máglyán, és együtt kibírnánk, amíg vége nem lesz… *Képzelete ismét játszik vele egy kicsit. Elképzeli, ahogy egymásnak háttal egy faoszlophoz vannak kötözve. Nem látja már Mai-t, de hátrakötözött kezeivel addig keresgél, míg meg nem találja barátnője puha kis kacsóit, és addig szorítja őket, míg végleg el nem nyelik a lángok mindkettejüket.*
2779. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-27 19:49:29
Üzenet elküldve: 2024-03-27 19:49:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Horkant egyet, mikor a másik a hangnemet kérné sűrűbben. Tetszett neki is, de azért minden pillanatban nem fogja így kiszolgálni a másik ezen vágyát.* - Meglátom mit tehetek. *Nem kérdés, hogy lenne félnivalója Nori-tól, de az nem ma van. Álmában még ugyan megfojthatja, de valamiért még mindig azt hiszi, hogy szereti annyira a másik, hogy ez soha nem fordulhat elő. Ezzel kapcsolatban végtelenül naiv, hiszen neki is minden vágya az, hogy valaki tényleg szeresse végre és mellette maradjon.
A kis hozzáfűznivaló után megjelenik előtte az, amit nem is olyan rég álmodott. A kivágott szemek után hátrahagyott tátongó szemgödrök, amikből csak úgy folyt ki a a karmazsin nedű. A szerettei voltak azok. Egy fintorral tekint barátnőjére, megrázza a fejét.*
- Hogy neked mindig csak mások kivéreztetése jár a fejedben. *Egy színpadias nemesi szemforgatás után azért folytatja a meséjét, amibe sűrűn bele is szól a másik, de ez nem zavarja, hiszen legalább úgy tűnik, hogy egyszer ebben az életben, (amiből Mai-nak minden bizonnyal csak egy jutott, nem kettő) figyel rá a másik, sőt még érdeklődik is. Talán van olyan jó, mintha mesét olvasna neki, mert annyira tele van klisékkel a története, hogy már azért kap hányingert.*
- Így ahogy mondod. Tökéletesebb a tökéletesnél is. Azon nem eshet csorba. Na de egy házasságtörésből származó kis fekete hajú fattyú? Minden pletyka alapja, minden ármány, cselszövés, intrika táptalaja... ez gyengítheti a hírnevet, tönkre tehet családokat. Mondjuk nem a miénket, mert tőlük félt mindenki. *Mai mondjuk pont nem, de ő azzal is dacol, amire a legnagyobb lázadó is azt mondja, hogy elég.*
- Nori, ha még egyszer a madarakkal jössz, én esküszöm kikötözlek ide és megvárjuk melyik eszi le rólad előbb a húst. *Saját szavain megdöbben, ő aztán nem az a fenyegetőzős fajta. Úgy tűnik a madarak ezt is ki tudják hozni belőle. Kár volt elárulni ezt a félelmét.* - De ha kimondtam volna, akkor úgy lehet hasonló végem lett volna, igen. Vagy anyámnak. Nem tudom, ezt én magam előtt sem vallottam be igazán. Hasonlóan homokba dugta a fejét mindenki, így nem kellett törődni a véres részletekkel.
*Mindig tudja a lány fokozni, de már nevet. Egyszerűen hihetetlen ez a fekete démon.* - A kapuig nem jutnál el, édesem. *Nem a világ legveszélyesebb helye ugyan, de cseppet sem hülye ott sem senki.* - De úgy lehet egyszer megpróbálhatnánk visszamenni. Bemutatnám a fekete kis szerelmem, aki ember. És nő. Biztosan könyvet írnának a történetünkről, ahogy a két megszállt lányt máglyán égetnek el.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Horkant egyet, mikor a másik a hangnemet kérné sűrűbben. Tetszett neki is, de azért minden pillanatban nem fogja így kiszolgálni a másik ezen vágyát.* - Meglátom mit tehetek. *Nem kérdés, hogy lenne félnivalója Nori-tól, de az nem ma van. Álmában még ugyan megfojthatja, de valamiért még mindig azt hiszi, hogy szereti annyira a másik, hogy ez soha nem fordulhat elő. Ezzel kapcsolatban végtelenül naiv, hiszen neki is minden vágya az, hogy valaki tényleg szeresse végre és mellette maradjon.
A kis hozzáfűznivaló után megjelenik előtte az, amit nem is olyan rég álmodott. A kivágott szemek után hátrahagyott tátongó szemgödrök, amikből csak úgy folyt ki a a karmazsin nedű. A szerettei voltak azok. Egy fintorral tekint barátnőjére, megrázza a fejét.*
- Hogy neked mindig csak mások kivéreztetése jár a fejedben. *Egy színpadias nemesi szemforgatás után azért folytatja a meséjét, amibe sűrűn bele is szól a másik, de ez nem zavarja, hiszen legalább úgy tűnik, hogy egyszer ebben az életben, (amiből Mai-nak minden bizonnyal csak egy jutott, nem kettő) figyel rá a másik, sőt még érdeklődik is. Talán van olyan jó, mintha mesét olvasna neki, mert annyira tele van klisékkel a története, hogy már azért kap hányingert.*
- Így ahogy mondod. Tökéletesebb a tökéletesnél is. Azon nem eshet csorba. Na de egy házasságtörésből származó kis fekete hajú fattyú? Minden pletyka alapja, minden ármány, cselszövés, intrika táptalaja... ez gyengítheti a hírnevet, tönkre tehet családokat. Mondjuk nem a miénket, mert tőlük félt mindenki. *Mai mondjuk pont nem, de ő azzal is dacol, amire a legnagyobb lázadó is azt mondja, hogy elég.*
- Nori, ha még egyszer a madarakkal jössz, én esküszöm kikötözlek ide és megvárjuk melyik eszi le rólad előbb a húst. *Saját szavain megdöbben, ő aztán nem az a fenyegetőzős fajta. Úgy tűnik a madarak ezt is ki tudják hozni belőle. Kár volt elárulni ezt a félelmét.* - De ha kimondtam volna, akkor úgy lehet hasonló végem lett volna, igen. Vagy anyámnak. Nem tudom, ezt én magam előtt sem vallottam be igazán. Hasonlóan homokba dugta a fejét mindenki, így nem kellett törődni a véres részletekkel.
*Mindig tudja a lány fokozni, de már nevet. Egyszerűen hihetetlen ez a fekete démon.* - A kapuig nem jutnál el, édesem. *Nem a világ legveszélyesebb helye ugyan, de cseppet sem hülye ott sem senki.* - De úgy lehet egyszer megpróbálhatnánk visszamenni. Bemutatnám a fekete kis szerelmem, aki ember. És nő. Biztosan könyvet írnának a történetünkről, ahogy a két megszállt lányt máglyán égetnek el.
2778. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-27 19:25:25
Üzenet elküldve: 2024-03-27 19:25:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahhoz, hogy Nori el is higgye, hogy van mit vesztenie, először a saját maga és mások iránt érzett felelősségtudatot kellene felébresztenie benne, meg azt, hogy a tetteinek bármikor nem várt következményei lehetnek. Ezek közül jelenleg egyik sincs meg a fekete hajkoronával díszített koponyájában, amin a vipera jelenléte még ront is, hisz így már halálfélelem sincs benne igazán az egészségesebb pillanataiban, pedig azzal még a legtöbb beteg ember is rendelkezik.*
- Hát ez felettébb sajnálatos, Mai Úrnő! Egyébként ezt a megszólítást és hangnemet folytathatnád, imponál. *Vigyorog játékosan, és bár tényleg nem jelent most túl nagy veszélyt a fegyverei nélkül, hamart gyengén, de azért abban ő biztos, hogy ha nagyon szeretné, akkor megoldaná, hogy kitépkedhesse azokat a nemesi hajszálakat, a sikoly, amit meg Mai hallatna közben, az zene volna a füleinek.
Séta közben kíváncsian hallgatja Mai-t, és próbálja megfejteni a történetét. Azt hamar el is engedi, hogy a fattyú miért szép szó, ezt még ő is érti, hogy nem érti.*
- Hát dehogynem! A kedvenc szórakozásom nemesi kúriákban rendezett bálokon kikaparni az önjelölt hercegnők szemeit, aztán jót szórakozni azon, ahogy vakon, véres pofikával táncolnak tovább. Egyszer bevihetnél egy ilyen bálra, és kipróbálhatnánk. Amúgy nem, nyilván nem ismerek egyet sem.
*Mindig, de mindig elkalandozik valamiféle véres jelenet irányába, mikor megpróbál elképzelni valamit. Ezzel az a baj, hogy tényleg úgy képzeli el őket, ahogy beszél róla. Most is megjelennek lelki szemei előtt, ahogy egy fényűző palotában, kellemes, keringőre alkalmas zenére a bál összes női résztvevője a szemeik helyén csak vörös cafatokkal, arcukat vérrel borítva táncolnak mit sem sejtve a szánalmas helyzetükről. Igazából, ha jelképesen gondolna ezekre a groteszk képekre, talán még igaza is lenne. A nemesi családokban a nők szerepe mindig is az volt, hogy vakon kövessék az apjuk vagy a férjük minden kívánalmát.*
- Látszat? Mégis mit kell láttatni? Azt, hogy nem csak gazdagok vagytok, de egyformán unalmasak is? Vagy azt, hogy tökéletesebbek vagytok a tökéletesnél? Hogy ez mekkora hülyeség! *Nem tudja azt sem megállni, hogy néha-néha ne pofázzon bele Mai mondandójába, színesítve azt a saját megjegyzéseivel.*
- Azért félsz a madaraktól, mert ha te kimondtad volna, hogy mi vagy, akkor bezártak volna egy olyan ketrecbe, amiben csak állni lehet, és varjak csipegetnek belőled ebéd gyanánt? *Merthogy azt érti, hogy mások a tökéletesség látszata vagy a vagyon miatt titkolni próbálták a hibát a gépezetben, de, hogy Mai miért nem vállalta fel önmagát, azt továbbra sem.*
- Szóval örültek, hogy megszabadultak tőled… Jól *válaszol végül a kérdésre, de őt most egyáltalán nem a saját hogyléte érdekli, hanem Mai és a története.*
- Valamiért most az jutott eszembe, hogy olyan szívesen mennék vissza veled abba a kúriába. Én lennék a hamis hercegnő, aki édes kislányként a háttérből tönkretesz mindent és mindenkit. Tetszene? *Ezt a szerepet bizony neki találták ki. Fekete, csodás ruhakölteményben tetszelegve szögezné teljesen véletlenül egy késsel a fehér abrosszal díszített svédasztalhoz a házigazda fiának a kezét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahhoz, hogy Nori el is higgye, hogy van mit vesztenie, először a saját maga és mások iránt érzett felelősségtudatot kellene felébresztenie benne, meg azt, hogy a tetteinek bármikor nem várt következményei lehetnek. Ezek közül jelenleg egyik sincs meg a fekete hajkoronával díszített koponyájában, amin a vipera jelenléte még ront is, hisz így már halálfélelem sincs benne igazán az egészségesebb pillanataiban, pedig azzal még a legtöbb beteg ember is rendelkezik.*
- Hát ez felettébb sajnálatos, Mai Úrnő! Egyébként ezt a megszólítást és hangnemet folytathatnád, imponál. *Vigyorog játékosan, és bár tényleg nem jelent most túl nagy veszélyt a fegyverei nélkül, hamart gyengén, de azért abban ő biztos, hogy ha nagyon szeretné, akkor megoldaná, hogy kitépkedhesse azokat a nemesi hajszálakat, a sikoly, amit meg Mai hallatna közben, az zene volna a füleinek.
Séta közben kíváncsian hallgatja Mai-t, és próbálja megfejteni a történetét. Azt hamar el is engedi, hogy a fattyú miért szép szó, ezt még ő is érti, hogy nem érti.*
- Hát dehogynem! A kedvenc szórakozásom nemesi kúriákban rendezett bálokon kikaparni az önjelölt hercegnők szemeit, aztán jót szórakozni azon, ahogy vakon, véres pofikával táncolnak tovább. Egyszer bevihetnél egy ilyen bálra, és kipróbálhatnánk. Amúgy nem, nyilván nem ismerek egyet sem.
*Mindig, de mindig elkalandozik valamiféle véres jelenet irányába, mikor megpróbál elképzelni valamit. Ezzel az a baj, hogy tényleg úgy képzeli el őket, ahogy beszél róla. Most is megjelennek lelki szemei előtt, ahogy egy fényűző palotában, kellemes, keringőre alkalmas zenére a bál összes női résztvevője a szemeik helyén csak vörös cafatokkal, arcukat vérrel borítva táncolnak mit sem sejtve a szánalmas helyzetükről. Igazából, ha jelképesen gondolna ezekre a groteszk képekre, talán még igaza is lenne. A nemesi családokban a nők szerepe mindig is az volt, hogy vakon kövessék az apjuk vagy a férjük minden kívánalmát.*
- Látszat? Mégis mit kell láttatni? Azt, hogy nem csak gazdagok vagytok, de egyformán unalmasak is? Vagy azt, hogy tökéletesebbek vagytok a tökéletesnél? Hogy ez mekkora hülyeség! *Nem tudja azt sem megállni, hogy néha-néha ne pofázzon bele Mai mondandójába, színesítve azt a saját megjegyzéseivel.*
- Azért félsz a madaraktól, mert ha te kimondtad volna, hogy mi vagy, akkor bezártak volna egy olyan ketrecbe, amiben csak állni lehet, és varjak csipegetnek belőled ebéd gyanánt? *Merthogy azt érti, hogy mások a tökéletesség látszata vagy a vagyon miatt titkolni próbálták a hibát a gépezetben, de, hogy Mai miért nem vállalta fel önmagát, azt továbbra sem.*
- Szóval örültek, hogy megszabadultak tőled… Jól *válaszol végül a kérdésre, de őt most egyáltalán nem a saját hogyléte érdekli, hanem Mai és a története.*
- Valamiért most az jutott eszembe, hogy olyan szívesen mennék vissza veled abba a kúriába. Én lennék a hamis hercegnő, aki édes kislányként a háttérből tönkretesz mindent és mindenkit. Tetszene? *Ezt a szerepet bizony neki találták ki. Fekete, csodás ruhakölteményben tetszelegve szögezné teljesen véletlenül egy késsel a fehér abrosszal díszített svédasztalhoz a házigazda fiának a kezét.*
2777. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:52:42
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:52:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Kicsit mindig elszomorítja az ilyen kilátástalanság. Persze lehet, hogy valaki élvezi, ha vakmerő, vagy ha új dolgokat próbál ki. Még azt is megérti, ha valaki szimplán kedvtelésből árt valakinek. De azt, hogy csak úgy kockáztat egy életet, mert van másik? Miért ne lehetne ez egy hazugság, amivel az istene szórakozik, hogy meddig képes elmennie a kis játékszere?*
- Pedig talán már van veszítenivalód. *Rándítja meg a vállát, de nem fogja rávezetni most, hogy éppen egy lakáson gondolkodnak, ami talán megér egy kis odafigyelést, és persze az ő fejében is ott van az, hogy ők már barátok és talán ez is lehetne fontos a lánynak. Talán idővel megtanulja, ha máskor nem akkor, amikor tényleg elbaltáz valamit és a két életéből egyet elveszít, azzal együtt pedig lehet még más fontos dolgot is.*
- Norileina kisasszony, a fenyegetései ma nem hatnak rám.
*Néz végig rajta megjátszott lesajnálósan, ugyan hogyan is tépné ki a haját, ha felállni is nehezen megy? Jobban van, de még mindig nem tudná utolérni, ha el kéne előle menekülnie.
Engedi, hogy belekapaszkodjon, minden viccet félretéve, nagyon örül neki, hogy egyre nagyobb ereje van a lánynak, így már tényleg van esély a mielőbbi indulásra. De most még csak a levegőre vezeti ki, az is jót fog tenni. Persze alig észrevehetően keresi a szőkét a szeme.*
- Nem sok nagyobb szégyen van egy családban, ha valaki fattyút nemz. Na meg, ha fattyú. De szép szó ez. *Őt nem zavarja, hogy hányszor hallja a másik szájából, mert most van az ideje annak, hogy megtanulja ezt is kezelni. Igaz, itt cseppet sem számít mindez, így könnyű dolga van.
Sétálnak közben, s ha kell megáll, ha pedig arra van szükség tovább indul. A levegő jótékonyan hat az ő elgémberedett tagjaira is.*
- Nem ismersz nemeseket igaz? *Nem úgy hangzanak a kérdések, mintha tudná, hogy mi is folyhat az ilyen házak legmélyén. De ha érdekli őt, akkor szívesen megoszt egy-két dolgot.*
- Ez egy olyan dolog volt, amit szerintem mindenki tudott, de senki nem mert kimondani. Az ilyesmit nem szabad, mert oda a látszat. Mások meg azért nem merték kimondani, mert akkor elestek volna javaktól. Éreztem mindig az "apám" nézéséből, hogy valami nincs rendben. Az anyáméból szintén. Azt tudod, hogy nem hagytak tanulni, ezért is jöttem el. Lényegében semmit nem hagytak nekem, ami nem felszínes. *Nagy levegőt vesz, de azért folytatja.* - Kicsiként úgy néztem ki mint egy elf, nem is volt kérdés. De aztán nem nőttem nagyobbra. Jaj, képzeld el, amikor mindenki ugyan úgy néz ki egy családban, csak te nem. Annyira lehet élvezni, de emellett tudod, hogy valami baj van veled. *El nem szomorodik, de kissé érzelemmentessé válik. Nem olyan könnyű ez, mint hitte. Másnak pedig ez egyszerűen semmiség.* -Amikor eljöttem igazából nem elszöktem. Egyszerűen csak nem tartottak vissza. Talán meg is könnyebbültek. Na, hogy érzed magad? *Csak tudat alatt terel, nem szándékos. Mindig egyszerűbb mással foglalkozni.*
*Kicsit mindig elszomorítja az ilyen kilátástalanság. Persze lehet, hogy valaki élvezi, ha vakmerő, vagy ha új dolgokat próbál ki. Még azt is megérti, ha valaki szimplán kedvtelésből árt valakinek. De azt, hogy csak úgy kockáztat egy életet, mert van másik? Miért ne lehetne ez egy hazugság, amivel az istene szórakozik, hogy meddig képes elmennie a kis játékszere?*
- Pedig talán már van veszítenivalód. *Rándítja meg a vállát, de nem fogja rávezetni most, hogy éppen egy lakáson gondolkodnak, ami talán megér egy kis odafigyelést, és persze az ő fejében is ott van az, hogy ők már barátok és talán ez is lehetne fontos a lánynak. Talán idővel megtanulja, ha máskor nem akkor, amikor tényleg elbaltáz valamit és a két életéből egyet elveszít, azzal együtt pedig lehet még más fontos dolgot is.*
- Norileina kisasszony, a fenyegetései ma nem hatnak rám.
*Néz végig rajta megjátszott lesajnálósan, ugyan hogyan is tépné ki a haját, ha felállni is nehezen megy? Jobban van, de még mindig nem tudná utolérni, ha el kéne előle menekülnie.
Engedi, hogy belekapaszkodjon, minden viccet félretéve, nagyon örül neki, hogy egyre nagyobb ereje van a lánynak, így már tényleg van esély a mielőbbi indulásra. De most még csak a levegőre vezeti ki, az is jót fog tenni. Persze alig észrevehetően keresi a szőkét a szeme.*
- Nem sok nagyobb szégyen van egy családban, ha valaki fattyút nemz. Na meg, ha fattyú. De szép szó ez. *Őt nem zavarja, hogy hányszor hallja a másik szájából, mert most van az ideje annak, hogy megtanulja ezt is kezelni. Igaz, itt cseppet sem számít mindez, így könnyű dolga van.
Sétálnak közben, s ha kell megáll, ha pedig arra van szükség tovább indul. A levegő jótékonyan hat az ő elgémberedett tagjaira is.*
- Nem ismersz nemeseket igaz? *Nem úgy hangzanak a kérdések, mintha tudná, hogy mi is folyhat az ilyen házak legmélyén. De ha érdekli őt, akkor szívesen megoszt egy-két dolgot.*
- Ez egy olyan dolog volt, amit szerintem mindenki tudott, de senki nem mert kimondani. Az ilyesmit nem szabad, mert oda a látszat. Mások meg azért nem merték kimondani, mert akkor elestek volna javaktól. Éreztem mindig az "apám" nézéséből, hogy valami nincs rendben. Az anyáméból szintén. Azt tudod, hogy nem hagytak tanulni, ezért is jöttem el. Lényegében semmit nem hagytak nekem, ami nem felszínes. *Nagy levegőt vesz, de azért folytatja.* - Kicsiként úgy néztem ki mint egy elf, nem is volt kérdés. De aztán nem nőttem nagyobbra. Jaj, képzeld el, amikor mindenki ugyan úgy néz ki egy családban, csak te nem. Annyira lehet élvezni, de emellett tudod, hogy valami baj van veled. *El nem szomorodik, de kissé érzelemmentessé válik. Nem olyan könnyű ez, mint hitte. Másnak pedig ez egyszerűen semmiség.* -Amikor eljöttem igazából nem elszöktem. Egyszerűen csak nem tartottak vissza. Talán meg is könnyebbültek. Na, hogy érzed magad? *Csak tudat alatt terel, nem szándékos. Mindig egyszerűbb mással foglalkozni.*
2776. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:23:27
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:23:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Ő sem biztos abban, hogy megérte a sötét isten ajándéka, de csak akkor kezd rajta ismét tűnődni, mikor Mai visszakérdez, és ő is megkérdőjelezi azt, hogy jó helyen van-e Nori-nál a karkötő, na meg a testében az entitás.*
- Igazából jobb, igen. Más már úgysem maradt nekem, mint hülyeségeket csinálni. Így pedig nem kell félnem semmitől, bármibe vakmerően vághatok bele, mert mindig van még egy dobásom, ha balul sülne el. *Reménytelenséget sugárzó gondolatok ezek. Már nincsenek céljai, nincsen családja, nincsenek barátai sem, azt meg még nem fogta fel, hogy van helyette Mai-ja, aki több, mint egy barát.
Csak amiatt nem kezd újabb lelkizésbe, mert kifejezetten kiakad a kapott büntetésén, és csak még dühösebb lesz, mikor társa gúnyt is űz belőle.*
- Ki fogom tépni az összes hajszálad, ha folytatod ezt a gúnyolódást. Halál komolyan mondom. *Közli azzal a végtelenül durcás, most még feketére festett arcával, kezeit is karba tette azóta. Emiatt most tényleg berágott Mai-ra, de a szabály az szabály. Ettől függetlenül, bármennyire is ellenkezik a fél-elf lány, szerinte igenis büntetést érdemel azért, mert megbüntette őt.
A mozgás jót fog neki tenni, ezt ő is így gondolja. A korábbi próbálkozásával ellentétben most már sokkal könnyebben mászik ki az ágyból. Még meg is tud állni a saját lábán, de bizonytalanul azért még Mai vállába kapaszkodik.*
- A levegőre akarok kimenni, oda vigyél. Közben meg mesélj egy kicsit többet arról, amit mondtál. Arról, hogy nem ismered az apádat. Miért is kellett titkolni, hogy mi vagy? Na meg hogyan sikerült? Annyira idióták laktak körülötted, hogy azt sem vették volna észre, ha gnóm lennél? Nem igazán értem… *Lassú, óvatos léptekkel indul ki a szobából, és közben végig számít Mai támogatására.*
- Na meg, te tudtad, hogy fattyú vagy, nem? Miért nem mondtad el te azoknak, akik elől titkolták? *Folytatja a gondolatmenetét. Ő nem ismeri a nemesi világot, eszébe sem jut, hogy mennyi cselszövés, ármány és intrika rágja szét általában belülről ezeket a családokat.*
*Ő sem biztos abban, hogy megérte a sötét isten ajándéka, de csak akkor kezd rajta ismét tűnődni, mikor Mai visszakérdez, és ő is megkérdőjelezi azt, hogy jó helyen van-e Nori-nál a karkötő, na meg a testében az entitás.*
- Igazából jobb, igen. Más már úgysem maradt nekem, mint hülyeségeket csinálni. Így pedig nem kell félnem semmitől, bármibe vakmerően vághatok bele, mert mindig van még egy dobásom, ha balul sülne el. *Reménytelenséget sugárzó gondolatok ezek. Már nincsenek céljai, nincsen családja, nincsenek barátai sem, azt meg még nem fogta fel, hogy van helyette Mai-ja, aki több, mint egy barát.
Csak amiatt nem kezd újabb lelkizésbe, mert kifejezetten kiakad a kapott büntetésén, és csak még dühösebb lesz, mikor társa gúnyt is űz belőle.*
- Ki fogom tépni az összes hajszálad, ha folytatod ezt a gúnyolódást. Halál komolyan mondom. *Közli azzal a végtelenül durcás, most még feketére festett arcával, kezeit is karba tette azóta. Emiatt most tényleg berágott Mai-ra, de a szabály az szabály. Ettől függetlenül, bármennyire is ellenkezik a fél-elf lány, szerinte igenis büntetést érdemel azért, mert megbüntette őt.
A mozgás jót fog neki tenni, ezt ő is így gondolja. A korábbi próbálkozásával ellentétben most már sokkal könnyebben mászik ki az ágyból. Még meg is tud állni a saját lábán, de bizonytalanul azért még Mai vállába kapaszkodik.*
- A levegőre akarok kimenni, oda vigyél. Közben meg mesélj egy kicsit többet arról, amit mondtál. Arról, hogy nem ismered az apádat. Miért is kellett titkolni, hogy mi vagy? Na meg hogyan sikerült? Annyira idióták laktak körülötted, hogy azt sem vették volna észre, ha gnóm lennél? Nem igazán értem… *Lassú, óvatos léptekkel indul ki a szobából, és közben végig számít Mai támogatására.*
- Na meg, te tudtad, hogy fattyú vagy, nem? Miért nem mondtad el te azoknak, akik elől titkolták? *Folytatja a gondolatmenetét. Ő nem ismeri a nemesi világot, eszébe sem jut, hogy mennyi cselszövés, ármány és intrika rágja szét általában belülről ezeket a családokat.*
2775. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-26 20:01:19
Üzenet elküldve: 2024-03-26 20:01:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Nem várt mást, de a gondolattal eljátszani igenis lehet érdekes. Félelem övezi ezt az egész istenséget. Még a kegy amit ad is csak elvesz. Neki bizony nem kéne a halhatatlanság, ha közben gyötrik a gondolatok, hogy mivé vált a kedvéért. Nézi egy kicsit a karkötőt, nem fogja a szívébe zárni soha ezt a jelenséget. Szíve szerint elpusztítaná, na de arra nem fog sor kerülni. Gondolni még csak szabad ilyesmire.*
-Az örök élet jobb, ha szörnyetegnek érzed magad közben, mintha egyszerűen csak élnél, ahogy kedved tartja? *Bár az is lehet, hogy ha úgy tartaná kedve a karkötő nélkül is, kedvére venné vérét akinek csak szeretné. Kérdése nem vádaskodó, tényleg csak érdeklődik. Neki furcsa ez az egész. Az ő kezéhez nem tapad vér, el sem tudja képzelni milyen hatással lenne rá. De minden lélek olyan különböző, hogy megéri őket kutatni.
Felnevet. Amikor érzi, hogy minden amit elmesélt a másiknak csak egy további emléket idéz elő, nem pedig kérdezget, azon most tényleg őszintén felnevet. Van, hogy ez akár bántja is, de most egyszerűen csak megrázza a fejét és a büntetésre hagyja terelni a szót.*
- Ugyan már. Én kérdeztem, hogy miféle büntetésekre gondolsz. Magadra vess. Jaj! Éjszaka is világítani fogsz. Az egész arcod! Az a szép arcod. *Nagyon élvezi a másik nyomorát, mert bár tudja, hogy Nori-nak ez mennyit jelent, átérezni teljesen nem sikerül. Ő teljesen jól el tud képzelni egy egész életet is smink nélkül. A büntetés második fele pedig nagyon, de nagyon jól fog jönni még. Nem is fogja ellőni az első adandó alkalommal. Talán. *
- De én nyertem, szóval semmilyen, de semmilyen büntetést nem érdemlek. És nem is kapok.
*Tekintete szúrós, mert ha valamit tud, az az, hogy a másik bármikor szívesen karcolna valami gyermekrajzot a hátára a tőrével, csak azért, mert felidegesítette.*
- Na pattanj fel, tegyünk egy kört. *Kel fel az ágyból végre, még ő is elgémberedett ezen a lusta napon. Szeretné megnézni, hogy mennyire halad a gyógyulásban a másik.* - Aztán pihenhetsz tovább. *Nyújtja a kezét, hogy ha kell felsegítse a feketeséget, közben még mindig veszettül jót szórakozik a morcosságon.*
*Nem várt mást, de a gondolattal eljátszani igenis lehet érdekes. Félelem övezi ezt az egész istenséget. Még a kegy amit ad is csak elvesz. Neki bizony nem kéne a halhatatlanság, ha közben gyötrik a gondolatok, hogy mivé vált a kedvéért. Nézi egy kicsit a karkötőt, nem fogja a szívébe zárni soha ezt a jelenséget. Szíve szerint elpusztítaná, na de arra nem fog sor kerülni. Gondolni még csak szabad ilyesmire.*
-Az örök élet jobb, ha szörnyetegnek érzed magad közben, mintha egyszerűen csak élnél, ahogy kedved tartja? *Bár az is lehet, hogy ha úgy tartaná kedve a karkötő nélkül is, kedvére venné vérét akinek csak szeretné. Kérdése nem vádaskodó, tényleg csak érdeklődik. Neki furcsa ez az egész. Az ő kezéhez nem tapad vér, el sem tudja képzelni milyen hatással lenne rá. De minden lélek olyan különböző, hogy megéri őket kutatni.
Felnevet. Amikor érzi, hogy minden amit elmesélt a másiknak csak egy további emléket idéz elő, nem pedig kérdezget, azon most tényleg őszintén felnevet. Van, hogy ez akár bántja is, de most egyszerűen csak megrázza a fejét és a büntetésre hagyja terelni a szót.*
- Ugyan már. Én kérdeztem, hogy miféle büntetésekre gondolsz. Magadra vess. Jaj! Éjszaka is világítani fogsz. Az egész arcod! Az a szép arcod. *Nagyon élvezi a másik nyomorát, mert bár tudja, hogy Nori-nak ez mennyit jelent, átérezni teljesen nem sikerül. Ő teljesen jól el tud képzelni egy egész életet is smink nélkül. A büntetés második fele pedig nagyon, de nagyon jól fog jönni még. Nem is fogja ellőni az első adandó alkalommal. Talán. *
- De én nyertem, szóval semmilyen, de semmilyen büntetést nem érdemlek. És nem is kapok.
*Tekintete szúrós, mert ha valamit tud, az az, hogy a másik bármikor szívesen karcolna valami gyermekrajzot a hátára a tőrével, csak azért, mert felidegesítette.*
- Na pattanj fel, tegyünk egy kört. *Kel fel az ágyból végre, még ő is elgémberedett ezen a lusta napon. Szeretné megnézni, hogy mennyire halad a gyógyulásban a másik.* - Aztán pihenhetsz tovább. *Nyújtja a kezét, hogy ha kell felsegítse a feketeséget, közben még mindig veszettül jót szórakozik a morcosságon.*
2774. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-26 19:33:08
Üzenet elküldve: 2024-03-26 19:33:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Nori erőteljesen nézi pár pillanatig a karkötőjét, és próbálja felidézni Yillith szavait. Ilyenkor rossz csak igazán, ha az agyad úgy szelektál, hogy kénye-kedve szerint dobál ki fontos információkat a kukába.*
- Nem tudom, hogy mi történik, ha leveszem. A démon azt mondta, hogy ha megsérül a karkötő, elveszítem a viperát. Azt viszont nem emlékszem, hogy mondta-e, mi történik, ha direkt leveszem. Nem árulhatom el Sa'Terethet. Ha levenném, az szerintem árulásnak számítana, de nem is akarom levenni. Így halhatatlan vagyok, az jobb.
*Ha már kísérletezésről van szó, azt sem tudja senki, talán még Idya maga sem tudta a saját ugyanilyen entitásával kapcsolatban, hogy ha valaki direkt azért öli meg a gazdatestet, hogy kiűzze belőle a viperát, akkor mi történne. Hisz a képessége elvileg csupán annyi, hogy megmenti őt egy olyan helyzettől, ami nélküle az életébe kerülne.
Inkább nem agyal ezen tovább, helyette Mai nem hétköznapi történetét hallgatja arról, hogy ő igazából csak egy fattyú. Nem is tudta, hogy azok is lehetnek nemesek, de ezek szerint igen.*
- Fattyú, hümm, érdekes. Egyszer találkoztam egy másikkal. Képzeld el, ő sötételf fattyú volt, és azt a sötétség oltárt kereste Arthenior-ban, amit én csináltam. *Az eszébe sem jut, hogy esetleg megbánthatja Mai-t azzal, hogy egymás után kétszer is használja a félvérekre használt egyáltalán nem kedves szót, de természetesen ezt nem is lehet elvárni tőle.
Érkezik aztán a büntetése, abból is kettő, amiért nem tartotta be a játékszabályokat. Mikor meghallja őket, kikerekednek a szemei, és ha pusztán tekintettel ölni lehetne, Mai most szörnyen keserves kínok között égne fekete hamuvá, az biztos.*
- Hé! Nem csinálhatod ezt velem! A fekete sminkem a részem, anélkül nem tudok létezni. *Valamiért ez zavarja jobban, és nem a büntetés második fele, amivel a szabad akaratát korlátozzák gyakorlatilag, de azért azokba a gyilkos pillantásokba benne van az eziránti nemtetszés kifejezése is. Most már még jobban idegesíti, hogy ő nem adhat büntetést Mai-nak, pedig ha őszintén válaszolt volna, akkor most mindkettejüknek egy-egy büntetés járt volna, nem ő kapná mindkettőt. Gondolkozik még egy pár másodpercet, majd végül beleegyezően szólal meg.*
- Oké, jól van. Ha te nyertél, akkor te nyertél, de nagyon gonosz dolog ám így legyőzni engem a saját játékomban. Te már csak ezért is érdemelnél egy büntetést. *Egy egészen komoly és gonosz büntetést, de azt egyelőre még megtartja magának.*
*Nori erőteljesen nézi pár pillanatig a karkötőjét, és próbálja felidézni Yillith szavait. Ilyenkor rossz csak igazán, ha az agyad úgy szelektál, hogy kénye-kedve szerint dobál ki fontos információkat a kukába.*
- Nem tudom, hogy mi történik, ha leveszem. A démon azt mondta, hogy ha megsérül a karkötő, elveszítem a viperát. Azt viszont nem emlékszem, hogy mondta-e, mi történik, ha direkt leveszem. Nem árulhatom el Sa'Terethet. Ha levenném, az szerintem árulásnak számítana, de nem is akarom levenni. Így halhatatlan vagyok, az jobb.
*Ha már kísérletezésről van szó, azt sem tudja senki, talán még Idya maga sem tudta a saját ugyanilyen entitásával kapcsolatban, hogy ha valaki direkt azért öli meg a gazdatestet, hogy kiűzze belőle a viperát, akkor mi történne. Hisz a képessége elvileg csupán annyi, hogy megmenti őt egy olyan helyzettől, ami nélküle az életébe kerülne.
Inkább nem agyal ezen tovább, helyette Mai nem hétköznapi történetét hallgatja arról, hogy ő igazából csak egy fattyú. Nem is tudta, hogy azok is lehetnek nemesek, de ezek szerint igen.*
- Fattyú, hümm, érdekes. Egyszer találkoztam egy másikkal. Képzeld el, ő sötételf fattyú volt, és azt a sötétség oltárt kereste Arthenior-ban, amit én csináltam. *Az eszébe sem jut, hogy esetleg megbánthatja Mai-t azzal, hogy egymás után kétszer is használja a félvérekre használt egyáltalán nem kedves szót, de természetesen ezt nem is lehet elvárni tőle.
Érkezik aztán a büntetése, abból is kettő, amiért nem tartotta be a játékszabályokat. Mikor meghallja őket, kikerekednek a szemei, és ha pusztán tekintettel ölni lehetne, Mai most szörnyen keserves kínok között égne fekete hamuvá, az biztos.*
- Hé! Nem csinálhatod ezt velem! A fekete sminkem a részem, anélkül nem tudok létezni. *Valamiért ez zavarja jobban, és nem a büntetés második fele, amivel a szabad akaratát korlátozzák gyakorlatilag, de azért azokba a gyilkos pillantásokba benne van az eziránti nemtetszés kifejezése is. Most már még jobban idegesíti, hogy ő nem adhat büntetést Mai-nak, pedig ha őszintén válaszolt volna, akkor most mindkettejüknek egy-egy büntetés járt volna, nem ő kapná mindkettőt. Gondolkozik még egy pár másodpercet, majd végül beleegyezően szólal meg.*
- Oké, jól van. Ha te nyertél, akkor te nyertél, de nagyon gonosz dolog ám így legyőzni engem a saját játékomban. Te már csak ezért is érdemelnél egy büntetést. *Egy egészen komoly és gonosz büntetést, de azt egyelőre még megtartja magának.*
2773. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-26 19:03:37
Üzenet elküldve: 2024-03-26 19:03:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Őszintén figyel. Minden újabb szó egy segítség neki, hogy igazán megismerhesse mit rejt a sötétség mélye, s bár van egy olyan gyanúja, hogy igazán megfejteni nem lehet soha, mégis hiszi, hogy közelebb tud jutni, mint bárki. Csak el ne eméssze teljesen.*
- Ezt nem teljesen értem. Úgy hangzik, mintha vigyáztak volna rád, azon túl, hogy miért kerültél oda, ahova. Az, hogy nem érdekelte őket a lelked, nos... a férfiakat kevéssé szokták ezek meghatni. Legalább Clion ott volt neked. Az egyel több, mint a senki. *Erre elhúzza a száját, mert neki a senki jutott ilyen téren. De még megvárja a választ, hiszen nem biztos, hogy teljesen jól értette.
Azért az émelygés újra visszajönne, ha nem másra figyelne inkább, mint a teste jelzéseire. Szóval mind a kettő igaz volt. *
- És ha leveszed?
*Ez egy ártatlan, de súlyos kérdés. Mi a fontosabb? A tulajdon halhatatlansága, amit úgy élhet le, hogy gyötri a tény, hogy bármikor egy szörnyeteg lehet belőle, vagy egy emberi élet, ahol ezt a béklyót levetheti magáról. Ez is egy olyan része ennek az egyességnek, amit szeretne megérteni. Ajándék, ez nagyszerű, de azt vissza is lehet utasítani. Vagy még attól is fél? Tudja, mennyire fanatikusak és elvakultak tudnak lenni a hívők, na de eljátszani a gondolattal még el lehet.
Eztán felé terelődik a szó, de előtte mindenre ugyanúgy figyel, mint azelőtt. Minden egyes részlet fontos. A kimondott szavak, a hangsúly, egy megremegés és még egy szemvillanás is. Most kezd el ezekből igazán olvasni.*
- Előbb elmesélem, aztán jöhet a büntetés. *Mosolyodik el, nem akar túl gonosz lenni, de most adódott egy helyzet amit tán később ki tud használni, amennyiben a másik tartja a szavát, na meg egy számára vicces kis dolog is.*
- A családomban volt egy kimondatlan titok. * Talán beszélne bővebben is, de most elég, ha a lényegre szorítkozik.* - Mégpedig az, hogy én nem vagyok tisztavérű. Nos, körülöttem mindenki az volt. *Mosolyodik el keserűen és mutat végig magán egy legyező mozdulattal.* - Itt egy fattyú előtted, teljes egészben. Ha anyám szült, akkor más lehetőség nincsen. Szóval, tényleg fogalmam sincs, hogy ki nemzett. Remélem legalább jó kis este volt.
*Nevet fel, de semmi igazi jókedv nincs mögötte.*
- Na de, nem mondtad el, milyen büntetést szabhatok ki rád és azonnal kettőt is kell. Ha nincs sorvezetőm, hát majd én alkotom a szabályokat. Az egyik, az az, hogy amint innen elmegyünk egy egész hatig nem használhatod a fekete sminked. Porcelán baba arccal kell mellettem sétálnod egy haton át. Ha szerencséd van hosszú lesz az utunk a városig. *Ez csak kicsit gonosz és tudja, hogy az úton nincs is rá szükség, na de az nem fog annyi időt igénybe venni, hogy mindenki elől elbújhasson a feketeség.* - A másik pedig, hogy amikor nekem nem tetszik valami, amit csinálni akarsz én egyszer megvétózhatom és te egyetlen büdös szót sem szólhatsz, csak elfelejted amit akartál. Nincsenek érvek, könyörgés, átverés. *Pontosan tudja, hogy úrnőként kérhetne ilyesmit, na de az elmúlhat. Az adott szóban pedig megpróbálhat megbízni. Nagyon sokat fog számítani az is, ha ellent mond majd az adott helyzetben.*
*Őszintén figyel. Minden újabb szó egy segítség neki, hogy igazán megismerhesse mit rejt a sötétség mélye, s bár van egy olyan gyanúja, hogy igazán megfejteni nem lehet soha, mégis hiszi, hogy közelebb tud jutni, mint bárki. Csak el ne eméssze teljesen.*
- Ezt nem teljesen értem. Úgy hangzik, mintha vigyáztak volna rád, azon túl, hogy miért kerültél oda, ahova. Az, hogy nem érdekelte őket a lelked, nos... a férfiakat kevéssé szokták ezek meghatni. Legalább Clion ott volt neked. Az egyel több, mint a senki. *Erre elhúzza a száját, mert neki a senki jutott ilyen téren. De még megvárja a választ, hiszen nem biztos, hogy teljesen jól értette.
Azért az émelygés újra visszajönne, ha nem másra figyelne inkább, mint a teste jelzéseire. Szóval mind a kettő igaz volt. *
- És ha leveszed?
*Ez egy ártatlan, de súlyos kérdés. Mi a fontosabb? A tulajdon halhatatlansága, amit úgy élhet le, hogy gyötri a tény, hogy bármikor egy szörnyeteg lehet belőle, vagy egy emberi élet, ahol ezt a béklyót levetheti magáról. Ez is egy olyan része ennek az egyességnek, amit szeretne megérteni. Ajándék, ez nagyszerű, de azt vissza is lehet utasítani. Vagy még attól is fél? Tudja, mennyire fanatikusak és elvakultak tudnak lenni a hívők, na de eljátszani a gondolattal még el lehet.
Eztán felé terelődik a szó, de előtte mindenre ugyanúgy figyel, mint azelőtt. Minden egyes részlet fontos. A kimondott szavak, a hangsúly, egy megremegés és még egy szemvillanás is. Most kezd el ezekből igazán olvasni.*
- Előbb elmesélem, aztán jöhet a büntetés. *Mosolyodik el, nem akar túl gonosz lenni, de most adódott egy helyzet amit tán később ki tud használni, amennyiben a másik tartja a szavát, na meg egy számára vicces kis dolog is.*
- A családomban volt egy kimondatlan titok. * Talán beszélne bővebben is, de most elég, ha a lényegre szorítkozik.* - Mégpedig az, hogy én nem vagyok tisztavérű. Nos, körülöttem mindenki az volt. *Mosolyodik el keserűen és mutat végig magán egy legyező mozdulattal.* - Itt egy fattyú előtted, teljes egészben. Ha anyám szült, akkor más lehetőség nincsen. Szóval, tényleg fogalmam sincs, hogy ki nemzett. Remélem legalább jó kis este volt.
*Nevet fel, de semmi igazi jókedv nincs mögötte.*
- Na de, nem mondtad el, milyen büntetést szabhatok ki rád és azonnal kettőt is kell. Ha nincs sorvezetőm, hát majd én alkotom a szabályokat. Az egyik, az az, hogy amint innen elmegyünk egy egész hatig nem használhatod a fekete sminked. Porcelán baba arccal kell mellettem sétálnod egy haton át. Ha szerencséd van hosszú lesz az utunk a városig. *Ez csak kicsit gonosz és tudja, hogy az úton nincs is rá szükség, na de az nem fog annyi időt igénybe venni, hogy mindenki elől elbújhasson a feketeség.* - A másik pedig, hogy amikor nekem nem tetszik valami, amit csinálni akarsz én egyszer megvétózhatom és te egyetlen büdös szót sem szólhatsz, csak elfelejted amit akartál. Nincsenek érvek, könyörgés, átverés. *Pontosan tudja, hogy úrnőként kérhetne ilyesmit, na de az elmúlhat. Az adott szóban pedig megpróbálhat megbízni. Nagyon sokat fog számítani az is, ha ellent mond majd az adott helyzetben.*
2772. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-26 18:31:04
Üzenet elküldve: 2024-03-26 18:31:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy látszik, nem túl jó a hazudókája, főleg nem úgy, hogy közben az egész teste reszket, és alig bírja kinyögni a választ, azt sem túl határozottan. Mai észre is veszi ezt a kis feketeségen és magához öleli. Jól esik neki az érintés, de ránézni most egyáltalán nem akar, Mai viszont kierőszakolja a lányból, hogy azok a barna szemek riadtan pislogjanak rá.*
- Na jó, talán a másik is igaz… *Ő találta ki a játékot, de az biztos, hogy nem a legjobb benne, mert nem sikerült két olyan állítást kitalálnia, amiből az egyik egyértelműen hamis, a másikról pedig letagadta, hogy igaz.*
- Férfiak neveltek fel. Úgy bántak velem, mint egy hímestojással, de mégis borzalmas érzés volt. Legalább erőszakoltak volna meg, mint egy mini kurvát, de nem tették. Olyan voltam nekik, mint a legékesebb játékszerük, amit egy vitrinben kell tartani és leporolni minden nap, nehogy tönkremenjen. Kivéve Clion-nak, ő meghallott engem és figyelt rám. Ezért tényleg utálom a férfiakat. *Sóhajt egy nagyot, majd felkészül arra, hogy muszáj elismernie és elfogadnia, hogy mivé is vált ő.*
- A másik is igaz, igen. Vacsorára vittem neki a tündért, azért, hogy elrejtsen az artheniori katonák elől, amiért kinyírtam. Akkor öltem életemben először magamtól, és nem parancsra. Mióta tudom, hogy képes vagyok rá, azóta egy szörnyetegnek érzem magam, és emiatt már soha nem szabadulhatok ettől a szörnyetegtől. *Ismét felemeli a bal kezét, hogy Mai-nak is mutassa a kígyós karkötőt.
Közben ő is megkapja a választ, tévedett. Még mindig nem érti, hogyan lehet, hogy egy nemes nem ismeri az apját, de ő teljes mértékben elhiszi Mai-nak, hogy igazat mond.*
- Ezek szerint én veszítettem, te pedig nyertél. Azért nyertél, mert csaltam. Mondd el, mi lesz a büntetésem! Két büntetést kérek a hazugság miatt. De azt is mondd el, hogy mégis, hogy lehet, hogy nem ismerted az apádat? Nem élt ott veled a palotában? *Kérdezi most nem túl lelkesen, de kíváncsian, szemeit pedig azóta sem vette le a másikról, így Mai ha tényleg tud olvasni a tekintetéből, akkor tudhatja, hogy a fekete lány korábbi szavai már teljesen őszinték voltak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy látszik, nem túl jó a hazudókája, főleg nem úgy, hogy közben az egész teste reszket, és alig bírja kinyögni a választ, azt sem túl határozottan. Mai észre is veszi ezt a kis feketeségen és magához öleli. Jól esik neki az érintés, de ránézni most egyáltalán nem akar, Mai viszont kierőszakolja a lányból, hogy azok a barna szemek riadtan pislogjanak rá.*
- Na jó, talán a másik is igaz… *Ő találta ki a játékot, de az biztos, hogy nem a legjobb benne, mert nem sikerült két olyan állítást kitalálnia, amiből az egyik egyértelműen hamis, a másikról pedig letagadta, hogy igaz.*
- Férfiak neveltek fel. Úgy bántak velem, mint egy hímestojással, de mégis borzalmas érzés volt. Legalább erőszakoltak volna meg, mint egy mini kurvát, de nem tették. Olyan voltam nekik, mint a legékesebb játékszerük, amit egy vitrinben kell tartani és leporolni minden nap, nehogy tönkremenjen. Kivéve Clion-nak, ő meghallott engem és figyelt rám. Ezért tényleg utálom a férfiakat. *Sóhajt egy nagyot, majd felkészül arra, hogy muszáj elismernie és elfogadnia, hogy mivé is vált ő.*
- A másik is igaz, igen. Vacsorára vittem neki a tündért, azért, hogy elrejtsen az artheniori katonák elől, amiért kinyírtam. Akkor öltem életemben először magamtól, és nem parancsra. Mióta tudom, hogy képes vagyok rá, azóta egy szörnyetegnek érzem magam, és emiatt már soha nem szabadulhatok ettől a szörnyetegtől. *Ismét felemeli a bal kezét, hogy Mai-nak is mutassa a kígyós karkötőt.
Közben ő is megkapja a választ, tévedett. Még mindig nem érti, hogyan lehet, hogy egy nemes nem ismeri az apját, de ő teljes mértékben elhiszi Mai-nak, hogy igazat mond.*
- Ezek szerint én veszítettem, te pedig nyertél. Azért nyertél, mert csaltam. Mondd el, mi lesz a büntetésem! Két büntetést kérek a hazugság miatt. De azt is mondd el, hogy mégis, hogy lehet, hogy nem ismerted az apádat? Nem élt ott veled a palotában? *Kérdezi most nem túl lelkesen, de kíváncsian, szemeit pedig azóta sem vette le a másikról, így Mai ha tényleg tud olvasni a tekintetéből, akkor tudhatja, hogy a fekete lány korábbi szavai már teljesen őszinték voltak.*
2771. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-26 16:55:40
Üzenet elküldve: 2024-03-26 16:55:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Az elképedés ugyan úrrá lesz rajta, tagadhatatlan, hogy sokszor meglepik az igazi világban történő dolgok, de éppen ez volt az oka annak, hogy elinduljon, mert meg akarta látni. Talán néha elönti, hogy a kényelem, az önmagát feladás árát kifizetve sokkal egyszerűbb lett volna, de ezt választotta, így ezen fog tovább menni. És ehhez hozzátartozik az, hogy megtudja milyen szörnyűségek is történhetnek. Ezeket tényleg szeretné tudni és a játék őszintesége ehhez hozzásegítené. Csak hogy az igazságot a barátnője a saját védelme érdekében álcázni próbálja. Egészen egyszerű dolgot felejt, el, hogy Mai nem hülye. Naiv és ismeri milyen az, amikor az igazságot akarja ő maga is megmásítani belül a túlélés érdekében, meghagyná ezt másoknak is, de nem szívesen. Abból még sosem származott feloldozás, ha valaki a saját belsejének hazudik.
A lány remegni kezd, amit először a gyengeségnek és kimerültségnek tud be, de mivel percekig meg sem szólal, hiába szólítja meg párszor, így megpróbálja magához vonni, hogy érezze, itt biztonságban van. Tudja, hogy valami felkavarta. Mint már átfutott az agyán, a fantáziák is valahonnan erednek. Talán ez is valamiféle sötét emléket ébresztett fel édes álmából. Nem arra gondol, hogy igazságot fed el, inkább arra, hogy valami hatalmába kerítette a gondolat kapcsán.
Végül kinyögi az igaztalan szavakat, de nem is érdekes, nem haragudna akkor sem, ha tudná, főleg ha megértené, hogy miért kellett mondania.*
-Ühüm. *Mond csak ennyit és elereszti a másikat. Finoman állára kúsztatja az ujjait és úgy fordítja maga felé a feketeség fejét, hogy csak egy kis tér lehessen köztük és láthassa a szemében a legőszintébb érdeklődést és kapcsolódást.*
- Szóval utálod őket. De mondd csak... *Simít végig hüvelykujjával az arcon, miközben még mindig tartja, ha csak nem vonta ki magát belőle.* - Mi történt az előbb, mire gondoltál? *Nem akar mismásolást hallani, így azonnal hozzáteszi, még mielőtt válaszolhatna.* - Te kérted, hogy segítsek neked, csak akkor tudok, ha megosztod velem mi a baj.
*Őszinte szeretet keveredik a tudásvággyal ismét. De most az elsődleges cél akkor is az, hogy értse mi zajlik a másikban. Elengedi az arcot és csak nézi a lányt.* - Hamis. Sosem ismertem az apámat. Megosztom veled életem ezen részét is, ha te is engeded, hogy ismerjelek.
*Az elképedés ugyan úrrá lesz rajta, tagadhatatlan, hogy sokszor meglepik az igazi világban történő dolgok, de éppen ez volt az oka annak, hogy elinduljon, mert meg akarta látni. Talán néha elönti, hogy a kényelem, az önmagát feladás árát kifizetve sokkal egyszerűbb lett volna, de ezt választotta, így ezen fog tovább menni. És ehhez hozzátartozik az, hogy megtudja milyen szörnyűségek is történhetnek. Ezeket tényleg szeretné tudni és a játék őszintesége ehhez hozzásegítené. Csak hogy az igazságot a barátnője a saját védelme érdekében álcázni próbálja. Egészen egyszerű dolgot felejt, el, hogy Mai nem hülye. Naiv és ismeri milyen az, amikor az igazságot akarja ő maga is megmásítani belül a túlélés érdekében, meghagyná ezt másoknak is, de nem szívesen. Abból még sosem származott feloldozás, ha valaki a saját belsejének hazudik.
A lány remegni kezd, amit először a gyengeségnek és kimerültségnek tud be, de mivel percekig meg sem szólal, hiába szólítja meg párszor, így megpróbálja magához vonni, hogy érezze, itt biztonságban van. Tudja, hogy valami felkavarta. Mint már átfutott az agyán, a fantáziák is valahonnan erednek. Talán ez is valamiféle sötét emléket ébresztett fel édes álmából. Nem arra gondol, hogy igazságot fed el, inkább arra, hogy valami hatalmába kerítette a gondolat kapcsán.
Végül kinyögi az igaztalan szavakat, de nem is érdekes, nem haragudna akkor sem, ha tudná, főleg ha megértené, hogy miért kellett mondania.*
-Ühüm. *Mond csak ennyit és elereszti a másikat. Finoman állára kúsztatja az ujjait és úgy fordítja maga felé a feketeség fejét, hogy csak egy kis tér lehessen köztük és láthassa a szemében a legőszintébb érdeklődést és kapcsolódást.*
- Szóval utálod őket. De mondd csak... *Simít végig hüvelykujjával az arcon, miközben még mindig tartja, ha csak nem vonta ki magát belőle.* - Mi történt az előbb, mire gondoltál? *Nem akar mismásolást hallani, így azonnal hozzáteszi, még mielőtt válaszolhatna.* - Te kérted, hogy segítsek neked, csak akkor tudok, ha megosztod velem mi a baj.
*Őszinte szeretet keveredik a tudásvággyal ismét. De most az elsődleges cél akkor is az, hogy értse mi zajlik a másikban. Elengedi az arcot és csak nézi a lányt.* - Hamis. Sosem ismertem az apámat. Megosztom veled életem ezen részét is, ha te is engeded, hogy ismerjelek.
2770. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-26 07:06:15
Üzenet elküldve: 2024-03-26 07:06:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor elérkezik az ideje annak, hogy elárulja a helyes választ, furcsa érzés gátolja meg abban, hogy kimondja. Rájön, hogy tudni az igazságot, és beismerni azt teljesen más. A beismerés sem Mai-nak nehéz, hanem saját magának. Nem azzal van a baj, hogy annak a személynek, aki gyakorlatilag gyerekkorától fogva egész életében vigyázott rá, még ha sokszor nem is tűnt úgy, milyen degenerált szükségletei vannak. Abból akadnak még cifrábbak is a kikötőben, Nori pontosan tudja. Őt az a tudat kezdi el megijeszteni, szépen lassan újra a hatalmába keríteni és marcangolni, hogy ő milyen módon vett részt abban, hogy segítsen a férfinek kielégíteni ezeket a szükségleteket. Tényleg egy szörnyetegnek érzi magát. Egy kegyetlen, gyilkos szörnyetegnek, aki bármilyen undorító dologra képes. Nem akar ez a szörnyeteg lenni, többé nem.
Mai válaszát hallva először csak bámul, kis teste lassan reszketni kezd, ami akkor vehető észre igazán, mikor felemeli a kezét, hogy rápillantson a viperát szimbolizáló karkötőjére, amitől most oly szívesen szabadulna, de nem lehet. Tudja, hogy a karját bilincsként körülölelő ékszer és a hozzá tartozó entitás miatt csak akkor maradhat életben, ha újra és újra ölni fog, így soha nem szabadulhat az elméjében élő szörnytől. Mai már láthatta, hogy Sa'Tereth miféle kegyetlen játszmákra képes a varázslatokon keresztül, de mindemellett még Nori egész életét és lényét is kényszerítve magához láncolta anélkül, hogy ő maga felajánlotta volna a lelkét egy véráldozat során. Elég volt hozzá a halhatatlanság visszautasíthatatlan ajánlata.
Pánikroham uralkodik el Nori-n, ezért sem tud válaszolni hosszú percekig, de végül, mikor összeszedi magát, rájön, hogy képtelen egyrészt Clion-t bántani azzal, hogy elárulja Mai-nak ezt az elítélendő szokását, de a maga érzelemmentes, kegyetlen és undorító oldalának létezését sem hajlandó elismerni.*
- Igen, Mai. Igen. Jól válaszoltál, utálom a férfiakat. Mindet. Haldrian-nal csak a büszkeségem és az elvárások miatt tettettem, hogy jól érzem magam. Meg amiatt, hogy kényelmes helyen alhassunk.
*Nem tudja, hogy mennyire jó hazudozó, de nem csak Mai-val, hanem magával is el akarja hitetni, hogy ez az igazság. Minden egyes apró gondolatával próbálja most tagadni az összes szörnyűséget, amit elkövetett az élete során.*
- Na és az én válaszom? Volt cica barátod, igaz? Milyen színű volt? Hogy nevezted el? *Kérdez azért, hogy az agya ilyenkor megszokott védelmi mechanizmusának segítségével elterelje a gondolatait arról, ami a pánik forrása, és az aranyos, kedves kis dolgok, mint például egy gyönyörű kiscica látképe megnyugtassa őt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mikor elérkezik az ideje annak, hogy elárulja a helyes választ, furcsa érzés gátolja meg abban, hogy kimondja. Rájön, hogy tudni az igazságot, és beismerni azt teljesen más. A beismerés sem Mai-nak nehéz, hanem saját magának. Nem azzal van a baj, hogy annak a személynek, aki gyakorlatilag gyerekkorától fogva egész életében vigyázott rá, még ha sokszor nem is tűnt úgy, milyen degenerált szükségletei vannak. Abból akadnak még cifrábbak is a kikötőben, Nori pontosan tudja. Őt az a tudat kezdi el megijeszteni, szépen lassan újra a hatalmába keríteni és marcangolni, hogy ő milyen módon vett részt abban, hogy segítsen a férfinek kielégíteni ezeket a szükségleteket. Tényleg egy szörnyetegnek érzi magát. Egy kegyetlen, gyilkos szörnyetegnek, aki bármilyen undorító dologra képes. Nem akar ez a szörnyeteg lenni, többé nem.
Mai válaszát hallva először csak bámul, kis teste lassan reszketni kezd, ami akkor vehető észre igazán, mikor felemeli a kezét, hogy rápillantson a viperát szimbolizáló karkötőjére, amitől most oly szívesen szabadulna, de nem lehet. Tudja, hogy a karját bilincsként körülölelő ékszer és a hozzá tartozó entitás miatt csak akkor maradhat életben, ha újra és újra ölni fog, így soha nem szabadulhat az elméjében élő szörnytől. Mai már láthatta, hogy Sa'Tereth miféle kegyetlen játszmákra képes a varázslatokon keresztül, de mindemellett még Nori egész életét és lényét is kényszerítve magához láncolta anélkül, hogy ő maga felajánlotta volna a lelkét egy véráldozat során. Elég volt hozzá a halhatatlanság visszautasíthatatlan ajánlata.
Pánikroham uralkodik el Nori-n, ezért sem tud válaszolni hosszú percekig, de végül, mikor összeszedi magát, rájön, hogy képtelen egyrészt Clion-t bántani azzal, hogy elárulja Mai-nak ezt az elítélendő szokását, de a maga érzelemmentes, kegyetlen és undorító oldalának létezését sem hajlandó elismerni.*
- Igen, Mai. Igen. Jól válaszoltál, utálom a férfiakat. Mindet. Haldrian-nal csak a büszkeségem és az elvárások miatt tettettem, hogy jól érzem magam. Meg amiatt, hogy kényelmes helyen alhassunk.
*Nem tudja, hogy mennyire jó hazudozó, de nem csak Mai-val, hanem magával is el akarja hitetni, hogy ez az igazság. Minden egyes apró gondolatával próbálja most tagadni az összes szörnyűséget, amit elkövetett az élete során.*
- Na és az én válaszom? Volt cica barátod, igaz? Milyen színű volt? Hogy nevezted el? *Kérdez azért, hogy az agya ilyenkor megszokott védelmi mechanizmusának segítségével elterelje a gondolatait arról, ami a pánik forrása, és az aranyos, kedves kis dolgok, mint például egy gyönyörű kiscica látképe megnyugtassa őt.*
2769. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-25 19:56:55
Üzenet elküldve: 2024-03-25 19:56:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha nem viszi közelebb a büntetés milyenségéhez, akkor nehéz lesz kitalálnia valamit. Mai erre alkalmatlan. Ha itt és most kísérletezni kéne, még akár a macskákon is a tudomány érdekében, cseppet sem fájna még a haláluk sem, mert jó célt szolgáltak. De csak úgy büntetéseket kitalálni? Az a kedves kis lelke már előre fáj, pedig nem ő lesz kettejük közül a gonoszabb.
Sötéten mosolyodik el. Pontosan tudta, hogy nem fogja eltalálni a lány, mert a kép róla a legtöbbek szemében tényleg az, hogy egy nemes kisasszony, aki annyira utálta az életét, hogy minden tündöklést és gazdagságot hátrahagyva belevágott az ismeretlenbe, a tudós létért áhítozva. Lányregény. Pedig a teljes igazság nem ennyi, de ezt hangoztatni még maga előtt sem merte.
Már nyílna ajka a szavakra, de nem szeretne választ a másik. Előbb őt kell végighallgatni. Belegondolva nagyon hasznos játék ez, mert a valótlan is előjön valahonnan. Nem minden fantázia képes ugyanarra.*
- Jó, akkor te jössz. Aztán elárulom.
*A vigyor egészen addig rajta marad amíg nem hallja újra annak a holló gazdának a nevét. Szemeit forgatja, hiszen ennyi képtelenséget nem lehet egyszerre összehordani egyvalakiről. Beszélő madár, és tündérvacsora? ~ Ugye... ugye nem ez az igazság?~ Végül mintha kezdene összeállni a kép. Hiába csókolta meg őt Nori, ha észre sem vette, hogy elhagyja a szobát, miközben épp Haldrian-nal élte ki a benne tomboló vágyakat. Annyira csak nem undorodhat tőlük. ~De baszd meg, de...~ Az tervben volt, hogy ma eszik még, de biztosan nem fog. Az émelygés úgy fogja el, hogy még a szemei is könnybe lábadnak. Na nem fog rákezdeni, de ismét rájött, hogy milyen kalitkában élt ezidáig, hogy nem sejtette, hogy ilyenek szabadlábon vannak. De nagy levegőt vesz. Az ő most még fiatal élete, ha érettebb lesz, pontosan azt fogja szolgálni, hogy a hasonló elmezavarokat megértse és ha lehet el is mulassza. De nem, még küzd az ellen, hogy ez nem lehet igaz, így hát rá is vágja a válaszát.*
- Az első az igaz. Undorodsz a férfiaktól, bár tegnap nem úgy tűnt. *Neveti el magát, de a szemeiben tovább csillog a várakozás, hogy mit válaszol a másik. Nem, nem az érdekli, hogy kap-e büntetést, hanem hogy kikkel barátkozott ezidáig. Még válaszolni is elfelejt a saját kitalációira vonatkozóan, csak döbbenten néz és vár.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha nem viszi közelebb a büntetés milyenségéhez, akkor nehéz lesz kitalálnia valamit. Mai erre alkalmatlan. Ha itt és most kísérletezni kéne, még akár a macskákon is a tudomány érdekében, cseppet sem fájna még a haláluk sem, mert jó célt szolgáltak. De csak úgy büntetéseket kitalálni? Az a kedves kis lelke már előre fáj, pedig nem ő lesz kettejük közül a gonoszabb.
Sötéten mosolyodik el. Pontosan tudta, hogy nem fogja eltalálni a lány, mert a kép róla a legtöbbek szemében tényleg az, hogy egy nemes kisasszony, aki annyira utálta az életét, hogy minden tündöklést és gazdagságot hátrahagyva belevágott az ismeretlenbe, a tudós létért áhítozva. Lányregény. Pedig a teljes igazság nem ennyi, de ezt hangoztatni még maga előtt sem merte.
Már nyílna ajka a szavakra, de nem szeretne választ a másik. Előbb őt kell végighallgatni. Belegondolva nagyon hasznos játék ez, mert a valótlan is előjön valahonnan. Nem minden fantázia képes ugyanarra.*
- Jó, akkor te jössz. Aztán elárulom.
*A vigyor egészen addig rajta marad amíg nem hallja újra annak a holló gazdának a nevét. Szemeit forgatja, hiszen ennyi képtelenséget nem lehet egyszerre összehordani egyvalakiről. Beszélő madár, és tündérvacsora? ~ Ugye... ugye nem ez az igazság?~ Végül mintha kezdene összeállni a kép. Hiába csókolta meg őt Nori, ha észre sem vette, hogy elhagyja a szobát, miközben épp Haldrian-nal élte ki a benne tomboló vágyakat. Annyira csak nem undorodhat tőlük. ~De baszd meg, de...~ Az tervben volt, hogy ma eszik még, de biztosan nem fog. Az émelygés úgy fogja el, hogy még a szemei is könnybe lábadnak. Na nem fog rákezdeni, de ismét rájött, hogy milyen kalitkában élt ezidáig, hogy nem sejtette, hogy ilyenek szabadlábon vannak. De nagy levegőt vesz. Az ő most még fiatal élete, ha érettebb lesz, pontosan azt fogja szolgálni, hogy a hasonló elmezavarokat megértse és ha lehet el is mulassza. De nem, még küzd az ellen, hogy ez nem lehet igaz, így hát rá is vágja a válaszát.*
- Az első az igaz. Undorodsz a férfiaktól, bár tegnap nem úgy tűnt. *Neveti el magát, de a szemeiben tovább csillog a várakozás, hogy mit válaszol a másik. Nem, nem az érdekli, hogy kap-e büntetést, hanem hogy kikkel barátkozott ezidáig. Még válaszolni is elfelejt a saját kitalációira vonatkozóan, csak döbbenten néz és vár.*
2768. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-25 19:02:44
Üzenet elküldve: 2024-03-25 19:02:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mai legnagyobb megnyugvására Nori végre elengedi a holló témát, és nem fűz hozzá még egy hátborzongató gondolatot, pedig szerinte tök muris, ahogy a lány ennyire riadozik tőle. Szegény Mai ezt kapja cserébe azért a végtelenül kedves aggódásáért, de hát jobb, ha Nori közelében ezt megszokja. Nem veszi komolyan az ilyesmit, amit meg mégis, azok általában sötét és hasonlóan hátborzongató dolgok. A játékötlete is bár aranyosan hangzik, mégis ott lebeg a büntetés gondolata, amiről egyelőre nem árulja el, hogy mire is gondolt pontosan.*
- Azt majd megtudjuk, ha rosszul válaszolunk. *Ennyit mond csak, aztán elmosolyodik örömében, mikor Mai beleegyezik a játékba, és el is kezdi a játékot két lehetőséggel.*
- Hmm… *A saját hajába túr, miközben gondolkodik, majd a gondolatokat szavakra cserélve hangosan próbálja kitalálni a helyes választ.*
- Az butaság, hogy nem tudod ki az apád. Nemeskisasszony vagy, ők mindig ismerik a szüleiket, épp ezért nemesek. Ha nem tudnád, hogy ki az apád, akkor nem is lennél nemes. Szóval ez biztosan nem igaz, de akkor… *Elmosolyodik játékosan, mert már magáénak érzi a győzelmet, nem is tudja, hogy mennyire téved.*
- Akkor a macska a helyes válasz. Szóval ezért nézted olyan szomorú tekintettel azt a kis vadállatot, amit megöltem neked a városban. A barátodra emlékeztetett. Nagyon sajnálom! *Kér bocsánatot tettetett szomorúsággal, igazából így csak még édesebb számára ez a történet. Szegény kis Mai a abban a pillanatban, ami akár a halála előtti utolsó pár perc is lehetett volna, az első barátját látta az utca kövén vérbe fagyva. Bájos.*
- Jó, akkor mielőtt elmondod, hogy ügyes voltam, mert tuti eltaláltam, én jövök. Hümm… az első legyen az, hogy igazából azért csókoltalak meg téged, meg két másik lányt is, mert undorodom a férfiaktól. Olyan rondák, mogorvák és nem kedvesek. Utálom őket. *Oldalra billenti a fejét, mintha még maga is elgondolkozna azon, hogy ez így van-e, aztán folytatja a második lehetőséggel.*
- Mikor megöltem azt a tündért, azért szedtem ki a belsejéből mindent, ami benne van, hogy Clion segítségéért cserébe elvigyem neki, mert ő szereti megenni azokat.
*Az ő elméje nem alkalmas arra, hogy furfangos és kétesélyes állításokat találjon ki, csak arra, hogy ilyen és ehhez hasonló, néhol már undorközeli élményeket meséljen magáról. Persze a férfiakkal igazából nincs baja, de attól még tény, hogy lányok közelében mindig is kényelmesebben érezte magát.*
- Na? Melyik a hazugság? És én eltaláltam? *várja lelkesen mindkét választ.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mai legnagyobb megnyugvására Nori végre elengedi a holló témát, és nem fűz hozzá még egy hátborzongató gondolatot, pedig szerinte tök muris, ahogy a lány ennyire riadozik tőle. Szegény Mai ezt kapja cserébe azért a végtelenül kedves aggódásáért, de hát jobb, ha Nori közelében ezt megszokja. Nem veszi komolyan az ilyesmit, amit meg mégis, azok általában sötét és hasonlóan hátborzongató dolgok. A játékötlete is bár aranyosan hangzik, mégis ott lebeg a büntetés gondolata, amiről egyelőre nem árulja el, hogy mire is gondolt pontosan.*
- Azt majd megtudjuk, ha rosszul válaszolunk. *Ennyit mond csak, aztán elmosolyodik örömében, mikor Mai beleegyezik a játékba, és el is kezdi a játékot két lehetőséggel.*
- Hmm… *A saját hajába túr, miközben gondolkodik, majd a gondolatokat szavakra cserélve hangosan próbálja kitalálni a helyes választ.*
- Az butaság, hogy nem tudod ki az apád. Nemeskisasszony vagy, ők mindig ismerik a szüleiket, épp ezért nemesek. Ha nem tudnád, hogy ki az apád, akkor nem is lennél nemes. Szóval ez biztosan nem igaz, de akkor… *Elmosolyodik játékosan, mert már magáénak érzi a győzelmet, nem is tudja, hogy mennyire téved.*
- Akkor a macska a helyes válasz. Szóval ezért nézted olyan szomorú tekintettel azt a kis vadállatot, amit megöltem neked a városban. A barátodra emlékeztetett. Nagyon sajnálom! *Kér bocsánatot tettetett szomorúsággal, igazából így csak még édesebb számára ez a történet. Szegény kis Mai a abban a pillanatban, ami akár a halála előtti utolsó pár perc is lehetett volna, az első barátját látta az utca kövén vérbe fagyva. Bájos.*
- Jó, akkor mielőtt elmondod, hogy ügyes voltam, mert tuti eltaláltam, én jövök. Hümm… az első legyen az, hogy igazából azért csókoltalak meg téged, meg két másik lányt is, mert undorodom a férfiaktól. Olyan rondák, mogorvák és nem kedvesek. Utálom őket. *Oldalra billenti a fejét, mintha még maga is elgondolkozna azon, hogy ez így van-e, aztán folytatja a második lehetőséggel.*
- Mikor megöltem azt a tündért, azért szedtem ki a belsejéből mindent, ami benne van, hogy Clion segítségéért cserébe elvigyem neki, mert ő szereti megenni azokat.
*Az ő elméje nem alkalmas arra, hogy furfangos és kétesélyes állításokat találjon ki, csak arra, hogy ilyen és ehhez hasonló, néhol már undorközeli élményeket meséljen magáról. Persze a férfiakkal igazából nincs baja, de attól még tény, hogy lányok közelében mindig is kényelmesebben érezte magát.*
- Na? Melyik a hazugság? És én eltaláltam? *várja lelkesen mindkét választ.*
2767. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-25 17:48:55
Üzenet elküldve: 2024-03-25 17:48:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Látványosan kiakasztja a téma, de Nori egy cseppet sem vesz vissza a szövegelésből. Ha már csak el kell képzelni is futkos rajta a hideg, de még be is akarja mutatni neki. És még beszél is. ~Hogy mi van?~. Egy kis ideig fagyott mimikával, egy rajtamaradt igazi elképedt fintorral nézi a feketeséget. Nyel egy nagyot, majd megszólal.*
- Beszél. Akkor az nem holló, hanem valami rémség. Ilyen a mesékben van csak. De ha mégsem, akkor arra semmi szükség, hogy szörnyet haljak, miközben meglátom. *Megrázza a fejét és alig várja, hogy a téma végre elterelődjön, rosszabb ez neki, mintha újra egy bálon kéne tetszelegnie egy nagydarab szőrös, vörösfejű úrnak, vagy épp annak a fiának. *
- Én pedig örülök, hogy tetszett a dalom. Nem félek, már egyáltalán nem.
*Pedig rejthet annyi szörnyűséget is, de úgy érzi, hogy sokkal nagyobb az ereje, mint bármikor. Talán az elmúlt napok, talán csak a másik nyugtató szavai.*
- Jó, egy kicsit később megpróbálunk kimenni, ha gondolod. Vagy csak itt a szobában. *Megnyugtató a szavakon túl az is, hogy jól látta, mintha erősebb lenne a másik. Biztosan nem ma fognak útra kelni, de legalább alakul a helyzet és végre nem kell annyira féltenie a kis barátnőjét. Nélküle már semmi nem lenne ugyanaz, bár nem félt, hogy elveszíti, akkor is nagyon aggódott. Az ötletre csak félrebiccenti a fejét és hallgatja, hogy mit is talált ki a feketeség. Elismerően bólint, tetszik neki az ötlet, de a büntetés részében nem olyan biztos. Mégis hogyan lehet megbüntetni a másikat a négy fal között és milyen módon? Ez cseppet idegen neki, de meg lehet próbálni.*
- Mármint milyen büntetésre gondolsz?
*Érdeklődik még, majd elgondolkodik az állításain. Egy igaz és egy hazug mondat.*
- Hát jó, legyen. Az első: Fogalmam sincs, hogy ki az apám. *Nia ihlette meg. Vele beszélt olyanról is, amiről Nori-val soha és itt az ideje, hogy néhány dolgot végre ő is eláruljon magáról. Így játszva ez még izgalmasabb.* - A második: Az első barátom egy macska volt, a szobámban lakott. *Ez pedig csak egy álom, de olyan csillogó szemekkel mondja, mintha az lenne a valóság. Soha nem játszott még ilyet, nem eredt meg annyira a fantáziája, de kezdetnek talán nem olyan szörnyűséges.*
- Találd csak ki. Aztán pedig te jössz!
*Látványosan kiakasztja a téma, de Nori egy cseppet sem vesz vissza a szövegelésből. Ha már csak el kell képzelni is futkos rajta a hideg, de még be is akarja mutatni neki. És még beszél is. ~Hogy mi van?~. Egy kis ideig fagyott mimikával, egy rajtamaradt igazi elképedt fintorral nézi a feketeséget. Nyel egy nagyot, majd megszólal.*
- Beszél. Akkor az nem holló, hanem valami rémség. Ilyen a mesékben van csak. De ha mégsem, akkor arra semmi szükség, hogy szörnyet haljak, miközben meglátom. *Megrázza a fejét és alig várja, hogy a téma végre elterelődjön, rosszabb ez neki, mintha újra egy bálon kéne tetszelegnie egy nagydarab szőrös, vörösfejű úrnak, vagy épp annak a fiának. *
- Én pedig örülök, hogy tetszett a dalom. Nem félek, már egyáltalán nem.
*Pedig rejthet annyi szörnyűséget is, de úgy érzi, hogy sokkal nagyobb az ereje, mint bármikor. Talán az elmúlt napok, talán csak a másik nyugtató szavai.*
- Jó, egy kicsit később megpróbálunk kimenni, ha gondolod. Vagy csak itt a szobában. *Megnyugtató a szavakon túl az is, hogy jól látta, mintha erősebb lenne a másik. Biztosan nem ma fognak útra kelni, de legalább alakul a helyzet és végre nem kell annyira féltenie a kis barátnőjét. Nélküle már semmi nem lenne ugyanaz, bár nem félt, hogy elveszíti, akkor is nagyon aggódott. Az ötletre csak félrebiccenti a fejét és hallgatja, hogy mit is talált ki a feketeség. Elismerően bólint, tetszik neki az ötlet, de a büntetés részében nem olyan biztos. Mégis hogyan lehet megbüntetni a másikat a négy fal között és milyen módon? Ez cseppet idegen neki, de meg lehet próbálni.*
- Mármint milyen büntetésre gondolsz?
*Érdeklődik még, majd elgondolkodik az állításain. Egy igaz és egy hazug mondat.*
- Hát jó, legyen. Az első: Fogalmam sincs, hogy ki az apám. *Nia ihlette meg. Vele beszélt olyanról is, amiről Nori-val soha és itt az ideje, hogy néhány dolgot végre ő is eláruljon magáról. Így játszva ez még izgalmasabb.* - A második: Az első barátom egy macska volt, a szobámban lakott. *Ez pedig csak egy álom, de olyan csillogó szemekkel mondja, mintha az lenne a valóság. Soha nem játszott még ilyet, nem eredt meg annyira a fantáziája, de kezdetnek talán nem olyan szörnyűséges.*
- Találd csak ki. Aztán pedig te jössz!
2766. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-25 16:40:57
Üzenet elküldve: 2024-03-25 16:40:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Továbbra is értetlenül hallgatja Mai-t, ahogy minden lehetséges eszközzel ellenkezik a holló ellen. Pedig szerinte tényleg gyönyörűek, főleg Clion-é. Ahogy kitárja azokat az erős, fekete szárnyait és mint egy nyílvessző suhan végig a levegőben, csodálatos látvány.*
- Igen. Beszél és húst akar. Mindig. Majd megmutatom neked, ha esetleg összefutunk vele.
*Ismétli el újra azt, amit a másik lány nem akar hallani. Nem fogja fel a dolog súlyát, ahogy azt sem, hogy ez milyen traumákat okozhat az ő kedvenc barátnőjének, de hát ilyesmit talán el sem lehet várni a feketeségtől.
A dal legalább eltereli őket erről a témáról, és inkább filozofikus magasságokba emelkednek.*
- Örülök, hogy így érzed, Mai. Akkor sikerült átadnom, amit szerettem volna. Tényleg, csak arra kérlek, hogy sose félj a sötétben. A sötét ugyanúgy a barátod, ahogy én is. *Pontosan úgy, ahogy Nori is az egyik pillanatban szereti ezt a kis kékszemű édes lánykát, a másikban pedig csak úgy játékból elvágná a torkát. Pont ilyen a sötétség is. Sosem tudhatod, mi vár rád a következő lépés után.
A hogyléte felőli kérdés hallatán elmosolyodik, meg is próbál mocorogni, hogy ő is tudja, hogy is érzi most magát. Még gyenge ugyan, de már sokkal jobban van ahhoz képest, amikor felkelés után rögtön összeesett.*
- Azt hiszem, hogy jobban. Már nem forog körülöttem a világ, és nem érzem magam teljesen erőtlennek. Majd később megpróbálhatunk újra sétálni, de most támadt egy ötletem.
*Elvigyorodik játékosan, és először megvárja, hogy mit lát Mai szemeiben, és csak utána kezdi részletesen kifejteni, hogy mi is jutott eszébe.*
- Játsszunk! *szorít rá ő is lelkesen Mai kezére.* Játsszunk olyat, hogy mindketten mondunk magunkról két mondatot. Az egyiknek igaznak, a másiknak hamisnak kell lennie, a másikunk meg megpróbálja kitalálni, hogy melyik az igaz. Ha elrontjuk, akkor kitalálhatunk egymásnak egy büntetést minden egyes rossz válasz után. Bármilyen büntetést. Mit szólsz hozzá? *Ártalmatlan kis játéknak gondolja ezt ő egyelőre, és csak azért találta ki, hogy jobban megismerhessék egymást, ha már korábban Mai a múltjáról akart hallani. Így még többet tudhat meg róla, és Nori is az övéről, a büntetéstől pedig csak izgalmasabb lesz az egész.*
- Na, na, na! Játssz velem! *Könyörög szinte csillogó szemekkel, mert ezt most nagyon szeretné.*
*Továbbra is értetlenül hallgatja Mai-t, ahogy minden lehetséges eszközzel ellenkezik a holló ellen. Pedig szerinte tényleg gyönyörűek, főleg Clion-é. Ahogy kitárja azokat az erős, fekete szárnyait és mint egy nyílvessző suhan végig a levegőben, csodálatos látvány.*
- Igen. Beszél és húst akar. Mindig. Majd megmutatom neked, ha esetleg összefutunk vele.
*Ismétli el újra azt, amit a másik lány nem akar hallani. Nem fogja fel a dolog súlyát, ahogy azt sem, hogy ez milyen traumákat okozhat az ő kedvenc barátnőjének, de hát ilyesmit talán el sem lehet várni a feketeségtől.
A dal legalább eltereli őket erről a témáról, és inkább filozofikus magasságokba emelkednek.*
- Örülök, hogy így érzed, Mai. Akkor sikerült átadnom, amit szerettem volna. Tényleg, csak arra kérlek, hogy sose félj a sötétben. A sötét ugyanúgy a barátod, ahogy én is. *Pontosan úgy, ahogy Nori is az egyik pillanatban szereti ezt a kis kékszemű édes lánykát, a másikban pedig csak úgy játékból elvágná a torkát. Pont ilyen a sötétség is. Sosem tudhatod, mi vár rád a következő lépés után.
A hogyléte felőli kérdés hallatán elmosolyodik, meg is próbál mocorogni, hogy ő is tudja, hogy is érzi most magát. Még gyenge ugyan, de már sokkal jobban van ahhoz képest, amikor felkelés után rögtön összeesett.*
- Azt hiszem, hogy jobban. Már nem forog körülöttem a világ, és nem érzem magam teljesen erőtlennek. Majd később megpróbálhatunk újra sétálni, de most támadt egy ötletem.
*Elvigyorodik játékosan, és először megvárja, hogy mit lát Mai szemeiben, és csak utána kezdi részletesen kifejteni, hogy mi is jutott eszébe.*
- Játsszunk! *szorít rá ő is lelkesen Mai kezére.* Játsszunk olyat, hogy mindketten mondunk magunkról két mondatot. Az egyiknek igaznak, a másiknak hamisnak kell lennie, a másikunk meg megpróbálja kitalálni, hogy melyik az igaz. Ha elrontjuk, akkor kitalálhatunk egymásnak egy büntetést minden egyes rossz válasz után. Bármilyen büntetést. Mit szólsz hozzá? *Ártalmatlan kis játéknak gondolja ezt ő egyelőre, és csak azért találta ki, hogy jobban megismerhessék egymást, ha már korábban Mai a múltjáról akart hallani. Így még többet tudhat meg róla, és Nori is az övéről, a büntetéstől pedig csak izgalmasabb lesz az egész.*
- Na, na, na! Játssz velem! *Könyörög szinte csillogó szemekkel, mert ezt most nagyon szeretné.*
2765. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 20:58:29
Üzenet elküldve: 2024-03-24 20:58:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Hogy meg lehet-e bárkit menteni magától az örök kérdés. Szeretné hinni, hogy igen, de ahhoz nem elég egy akarat. Ha a másik nem ismeri fel benne az érdeket, akkor hiábavaló az egész. Látja, ahogy egyre szomorúbb Nori, így nem faggatózik a Nolie kérdéskörbe, szépen lassan úgyis elcsepegteti az információkat, de nem szeretné kiakasztani. Túl gyenge ahhoz, hogy még ezt is át kelljen élnie. Bár, ahogy figyelgeti, talán mintha kezdene egyre jobban lenni. Legalábbis a gondolatai biztos elterelődtek kicsit a saját esendőségén.
Clion-ról úgy tűnik szívesebben mesél, mintha nem ébresztene olyan fájó gondolatokat. Talán elég ehhez a tudat is, hogy él. Így a kikötőben járva pedig kíváncsi lenne rá. Mai mindenre és mindenkire kíváncsi. A szoknya ötletén jót mosolyog.*
- Köszönöm, majd felpróbálom. *Nem szeretné elvenni, főleg most, hogy az ágyban töltik az egész napjukat. Pedig szívesen tetszelegne benne. Vagy már inkább a sajátjában, ha végre eljutnak vásárolni.
A hollóról éppen elég lenne annyit mesélni, hogy létezik. Nem kell még érzékeltetni is, főleg ilyen részletességgel. Mivel a lelki szemei előtt látja, az amúgy is alabástrom bőr még tovább fehéredik. *
- Szép fekete. Húst akar. Hagyjál már Nori, ha én meglátnék egy olyat magam kérném, hogy áldozz fel inkább. *Még a lélegzete is elakad. Igen, rá ilyen hatással vannak ezek a lények. Nagy-nagy szerencse, hogy nincs a közelében egy sem. Talán jobban kifutott a vér az ereiből, mint amikor a barátnője pengét fogott a nyakához és előtte ölt meg egy kis cirmost.
A kis dallam előadása után még hiányzó magabiztossággal nézi a másikat, de szerencsére tetszett neki a rögtönzött dal. Régen sokat írt le ilyen sorokat, de már inkább a kutatásait jegyzeteli.*
- Igen, de azért ezt ne vedd szó szerint. ~Csak néha.~ *Jól esik, ahogy a kéz rácsusszan az övére, a szavakat pedig nem először hallja. Kezd megbékélni ezzel a szemlélettel, mert van benne igazság. Már pontosan tudja, hogyan kell elképzelni azt, amit szeretne a sötétségben. De ő nem akar emögé rejtőzni.*
- Köszönöm. Képzelődni csodás dolog, de nem oldok meg vele semmit. *Mint azt a tegnapi nap és a mai párhuzama mutatja.* - Viszont egyre jobban kedvelem a sötétség adta lehetőségeket. Ezt neked köszönhetem.
*Megszorítja a kezet, ha már az övében landolt és csak nézi a kis barátnőjét.*
- Mondd csak, hogy vagy? *Már felült és egyre mozgékonyabbnak tűnik, kíváncsi hogy halad a gyógyulás. Fogalma sincs mióta beszélgethetnek itt a szobában.*
*Hogy meg lehet-e bárkit menteni magától az örök kérdés. Szeretné hinni, hogy igen, de ahhoz nem elég egy akarat. Ha a másik nem ismeri fel benne az érdeket, akkor hiábavaló az egész. Látja, ahogy egyre szomorúbb Nori, így nem faggatózik a Nolie kérdéskörbe, szépen lassan úgyis elcsepegteti az információkat, de nem szeretné kiakasztani. Túl gyenge ahhoz, hogy még ezt is át kelljen élnie. Bár, ahogy figyelgeti, talán mintha kezdene egyre jobban lenni. Legalábbis a gondolatai biztos elterelődtek kicsit a saját esendőségén.
Clion-ról úgy tűnik szívesebben mesél, mintha nem ébresztene olyan fájó gondolatokat. Talán elég ehhez a tudat is, hogy él. Így a kikötőben járva pedig kíváncsi lenne rá. Mai mindenre és mindenkire kíváncsi. A szoknya ötletén jót mosolyog.*
- Köszönöm, majd felpróbálom. *Nem szeretné elvenni, főleg most, hogy az ágyban töltik az egész napjukat. Pedig szívesen tetszelegne benne. Vagy már inkább a sajátjában, ha végre eljutnak vásárolni.
A hollóról éppen elég lenne annyit mesélni, hogy létezik. Nem kell még érzékeltetni is, főleg ilyen részletességgel. Mivel a lelki szemei előtt látja, az amúgy is alabástrom bőr még tovább fehéredik. *
- Szép fekete. Húst akar. Hagyjál már Nori, ha én meglátnék egy olyat magam kérném, hogy áldozz fel inkább. *Még a lélegzete is elakad. Igen, rá ilyen hatással vannak ezek a lények. Nagy-nagy szerencse, hogy nincs a közelében egy sem. Talán jobban kifutott a vér az ereiből, mint amikor a barátnője pengét fogott a nyakához és előtte ölt meg egy kis cirmost.
A kis dallam előadása után még hiányzó magabiztossággal nézi a másikat, de szerencsére tetszett neki a rögtönzött dal. Régen sokat írt le ilyen sorokat, de már inkább a kutatásait jegyzeteli.*
- Igen, de azért ezt ne vedd szó szerint. ~Csak néha.~ *Jól esik, ahogy a kéz rácsusszan az övére, a szavakat pedig nem először hallja. Kezd megbékélni ezzel a szemlélettel, mert van benne igazság. Már pontosan tudja, hogyan kell elképzelni azt, amit szeretne a sötétségben. De ő nem akar emögé rejtőzni.*
- Köszönöm. Képzelődni csodás dolog, de nem oldok meg vele semmit. *Mint azt a tegnapi nap és a mai párhuzama mutatja.* - Viszont egyre jobban kedvelem a sötétség adta lehetőségeket. Ezt neked köszönhetem.
*Megszorítja a kezet, ha már az övében landolt és csak nézi a kis barátnőjét.*
- Mondd csak, hogy vagy? *Már felült és egyre mozgékonyabbnak tűnik, kíváncsi hogy halad a gyógyulás. Fogalma sincs mióta beszélgethetnek itt a szobában.*
2764. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 20:33:14
Üzenet elküldve: 2024-03-24 20:33:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Mikor Nolie kerül szóba a vértje kapcsán, lágyan elmosolyodik, de fájdalmas az a mosoly, hisz továbbra is biztos benne, hogy a kis fehér hajú tündér barátnője halott.*
- Neki… nem csak az volt a fontos. Ő mindig meg akart védeni saját magamtól, aztán én rángattam bele abba, hogy részt vegyen egy gyilkosságban. Abban a gyilkosságban, ami miatt nem mertem visszamenni a városba.
*Abba is hagyja az erről való elmélkedést, mert csak egyre rosszabbul érzi magát miatta. Az a szörnyeteg továbbra is ott él benne. Mi lesz a következő? Vajon Nolie után Mai-t is magával rántja a mélybe? Nem, azt nem hagyhatja. ~Elég volt!~ Vívódik egy kicsit magában, majd eszébe jut a munka, amit felajánlott a lánynak, de aztán nem lett belőle semmi.*
- Elmondtam! Varázsitalokhoz. Nem tudtam, hogy fogalmad sincs róla, hogy mik azok. *Vállat ránt, mert most már őt sem érdekli annyira, hogy nem lesz Mai az új forrása. Nolie ebben különösen jó volt, és senki nem fogja tudni pótolni.
Clion említése egy fokkal már kellemesebb, mert róla legalább tudja, hogy nem halt meg, bár lesz még mit megbeszélniük egymással, hogy újra kialakulhasson köztük a bizalom.*
- Te sem vagy szoknyában. Felveheted az enyémet most, ha akarod. *Mosolyog kicsit.* Clion nem tűnt el, valószínűleg most is itt van valahol a kikötőben. *Ennyit mond csak a férfiről, többet egyelőre nem árul el arról, hogy milyen is vele épp a kapcsolata. Arra azonban nem számított, hogy Mai ennyire kiakad majd az igazi holló említése után.*
- Holló *mondja még egyszer.* Milyen szörnyeteg? Nem is szörnyeteg! Szép nagy, fekete, tollai vannak, beszél és mindig húst akar. *Magyarázza meg cseppet sem bizalomgerjesztően, hogy miért is nem szörnyeteg szerencsétlen madár, bár elég nagy eséllyel lehet arra fogadni, hogy Nori szavai csak megerősítik Mai-ban a negatív véleményét.
Egyébként persze, hogy bármit is mond neki az ő kis barátnője, az érdekelni fogja. Rien ugyan most mélyen alszik, de attól még ott van benne a kíváncsi kisgyermek, aki minden játékra fogékony, így alig várja, hogy énekeljenek neki. A dal végül ugyanannyira hatalmába keríti, mint a doki meséje a kismajomról, csak ebben a történetben most magukat véli felfedezni. Barna szemeivel boldogan pislog, ahogy hallgatja, aztán örömteli kuncogásba kezd, mikor véget ér az előadás.*
- Látom. Nagyon tetszett. Én vagyok a démon? *Ahogy ezt kimondja, meg is fogja Mai kezét újra. Milyen finom, meleg érzés. Le is pillant rá, ahogy egyik ujjával végigsimít a puha kézfejen.*
- Vigyázni fogok rád. Azt hiszem, hogy Haldrian mellett nem értetted meg igazán, mert túl sok volt az inger, szóval elmondom újra. Ne félj a sötétségtől! A sötétség azért jó, mert olyankor a világnak csak a fele látszik. A másik felét úgy képzelheted hozzá, ahogyan te szeretnéd. *Tetszik neki ez a mondat, ő találta ki, és azóta el is hiszi, hogy ez így van.*
*Mikor Nolie kerül szóba a vértje kapcsán, lágyan elmosolyodik, de fájdalmas az a mosoly, hisz továbbra is biztos benne, hogy a kis fehér hajú tündér barátnője halott.*
- Neki… nem csak az volt a fontos. Ő mindig meg akart védeni saját magamtól, aztán én rángattam bele abba, hogy részt vegyen egy gyilkosságban. Abban a gyilkosságban, ami miatt nem mertem visszamenni a városba.
*Abba is hagyja az erről való elmélkedést, mert csak egyre rosszabbul érzi magát miatta. Az a szörnyeteg továbbra is ott él benne. Mi lesz a következő? Vajon Nolie után Mai-t is magával rántja a mélybe? Nem, azt nem hagyhatja. ~Elég volt!~ Vívódik egy kicsit magában, majd eszébe jut a munka, amit felajánlott a lánynak, de aztán nem lett belőle semmi.*
- Elmondtam! Varázsitalokhoz. Nem tudtam, hogy fogalmad sincs róla, hogy mik azok. *Vállat ránt, mert most már őt sem érdekli annyira, hogy nem lesz Mai az új forrása. Nolie ebben különösen jó volt, és senki nem fogja tudni pótolni.
Clion említése egy fokkal már kellemesebb, mert róla legalább tudja, hogy nem halt meg, bár lesz még mit megbeszélniük egymással, hogy újra kialakulhasson köztük a bizalom.*
- Te sem vagy szoknyában. Felveheted az enyémet most, ha akarod. *Mosolyog kicsit.* Clion nem tűnt el, valószínűleg most is itt van valahol a kikötőben. *Ennyit mond csak a férfiről, többet egyelőre nem árul el arról, hogy milyen is vele épp a kapcsolata. Arra azonban nem számított, hogy Mai ennyire kiakad majd az igazi holló említése után.*
- Holló *mondja még egyszer.* Milyen szörnyeteg? Nem is szörnyeteg! Szép nagy, fekete, tollai vannak, beszél és mindig húst akar. *Magyarázza meg cseppet sem bizalomgerjesztően, hogy miért is nem szörnyeteg szerencsétlen madár, bár elég nagy eséllyel lehet arra fogadni, hogy Nori szavai csak megerősítik Mai-ban a negatív véleményét.
Egyébként persze, hogy bármit is mond neki az ő kis barátnője, az érdekelni fogja. Rien ugyan most mélyen alszik, de attól még ott van benne a kíváncsi kisgyermek, aki minden játékra fogékony, így alig várja, hogy énekeljenek neki. A dal végül ugyanannyira hatalmába keríti, mint a doki meséje a kismajomról, csak ebben a történetben most magukat véli felfedezni. Barna szemeivel boldogan pislog, ahogy hallgatja, aztán örömteli kuncogásba kezd, mikor véget ér az előadás.*
- Látom. Nagyon tetszett. Én vagyok a démon? *Ahogy ezt kimondja, meg is fogja Mai kezét újra. Milyen finom, meleg érzés. Le is pillant rá, ahogy egyik ujjával végigsimít a puha kézfejen.*
- Vigyázni fogok rád. Azt hiszem, hogy Haldrian mellett nem értetted meg igazán, mert túl sok volt az inger, szóval elmondom újra. Ne félj a sötétségtől! A sötétség azért jó, mert olyankor a világnak csak a fele látszik. A másik felét úgy képzelheted hozzá, ahogyan te szeretnéd. *Tetszik neki ez a mondat, ő találta ki, és azóta el is hiszi, hogy ez így van.*
2763. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 18:55:36
Üzenet elküldve: 2024-03-24 18:55:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Mai pedig rettegett attól, hogy mi lesz, ha rájön a fegyverek hiányára a másik. Tudja jól, hogy ezek nélkül is képes bármire, de neki volt, hogy megtiltotta azt is, hogy hozzáérjen. Máskor viszont ő adta a kezébe. Mindezektől függetlenül a hazaút során biztonságosabban fogja érezni magát, ha visszakapja azokat a feketeség, mert ha mágiát próbálna használni, elkezdené megásni a saját sírjukat, ott a helyszínen. Többé nem bízik meg ebben.
Érdeklődve hallgatja a mesét. Szereti, amikor a lány beavatja a történeteibe, életébe. Minél többet tud meg róla, annál közelebbinek érzi magát.*
- Az a vért... másnak is fontos volt, hogy jól érezd magad benne. *Megmosolyogja a történetet, mert neki jó a tudat, hogy azért Nori-t volt aki szerette és segítette. A bájitalok kérdésére viszont beharapja az ajkát, de nem érzi kínosnak, hanem felnevet.*
- Jaj igen, a munkám. Tudod megfelelő instrukciók nélkül, hogy mégis mihez szeretnél jutni, nehéz dolgom lett volna. Na meg, sokszor gondoltam, hogy többé úgy sem látlak. Szerintem nem volt számomra egy megfelelő feladat. *Nem is tervezné, hogy újra ígéretet tesz a kísérletre. Sok víz lefolyt azóta. De milyen szép, hogy mennyire elkeseredett volt pár hattal ezelőtt, hogy bármire hajlandó lett volna, csak, hogy közel legyen hozzá a másik, most pedig enélkül is itt van.
- Clion. * Ízlelgeti a nevet. Mintha már mesélt volna róla, de a névmemóriája nem olyan jó, pedig általában megjegyez mindent. Annyi baj legyen, most majd frissülnek az emlékei.* - Mindenki jobban néz ki szoknyában. Teljesen igaza van. Ő hová tűnt? *Érdeklődik. Tudja, hogy mindenki szét tud széledni és a lány élete nem tartogatott olyan sok kapcsolatot, akik még most is vele vannak, de reméli, hogy ennek nem szomorú a vége.* - Holló? *Képed el, egészen látványosan ráereszkedett az arcára az undorral vegyített rémület.* - Mégis ki járkál egy ilyen szörnyeteggel? *Nem palástolja, fél a madaraktól. Főleg a nagyoktól. Egy tetoválás lehet gyönyörű, na de hogy életre keljen és lássa is? Na azt már nem.
Fel kellett ajánlani az éneket... pedig csak egy rossz vicc volt. Tudhatná, ha valamit kiejt a száján, akkor arra bármikor rákaphat a másik. Szégyenlősen felnevet, mert nem volt erre igazán felkészülve, a másik pedig már elhelyezkedett az előadáshoz. Ám legyen. Kicsit mereng, most úgy gondolja tesz a barátságukhoz egy vallomást, ha érti érti, ha nem, hát akkor csak egy sötéten édes kis dal lesz belőle.*
- Úgy üvöltött a hideg, hogy fájt hallani, A magánytól reszkettem, de nem akart bántani.
A fekete felhő rám szakadt, mégsem tudott ártani. Rám esett, eláztatott, de meg tudott váltani.
Itt lesz nekem mindig, a hűvös mára meleg lett, Démon fogja a kezem, ami eddig remegett,
A sötétség mára kellemes, általad megmentett, Mára minden az enyém, amit remélni lehetett.
*Hangja egészen kellemesen cseng, az ének tartalma mély, viszont nem énekes, így az előadásnak talán csak az intimitása ami igazán magával ragadó. A végén egy pici csend után azért kínosan elneveti magát. - Látod, miket tudok? Ezt pont nem, de ezen kívül nagyon sok mindent.
*Mai pedig rettegett attól, hogy mi lesz, ha rájön a fegyverek hiányára a másik. Tudja jól, hogy ezek nélkül is képes bármire, de neki volt, hogy megtiltotta azt is, hogy hozzáérjen. Máskor viszont ő adta a kezébe. Mindezektől függetlenül a hazaút során biztonságosabban fogja érezni magát, ha visszakapja azokat a feketeség, mert ha mágiát próbálna használni, elkezdené megásni a saját sírjukat, ott a helyszínen. Többé nem bízik meg ebben.
Érdeklődve hallgatja a mesét. Szereti, amikor a lány beavatja a történeteibe, életébe. Minél többet tud meg róla, annál közelebbinek érzi magát.*
- Az a vért... másnak is fontos volt, hogy jól érezd magad benne. *Megmosolyogja a történetet, mert neki jó a tudat, hogy azért Nori-t volt aki szerette és segítette. A bájitalok kérdésére viszont beharapja az ajkát, de nem érzi kínosnak, hanem felnevet.*
- Jaj igen, a munkám. Tudod megfelelő instrukciók nélkül, hogy mégis mihez szeretnél jutni, nehéz dolgom lett volna. Na meg, sokszor gondoltam, hogy többé úgy sem látlak. Szerintem nem volt számomra egy megfelelő feladat. *Nem is tervezné, hogy újra ígéretet tesz a kísérletre. Sok víz lefolyt azóta. De milyen szép, hogy mennyire elkeseredett volt pár hattal ezelőtt, hogy bármire hajlandó lett volna, csak, hogy közel legyen hozzá a másik, most pedig enélkül is itt van.
- Clion. * Ízlelgeti a nevet. Mintha már mesélt volna róla, de a névmemóriája nem olyan jó, pedig általában megjegyez mindent. Annyi baj legyen, most majd frissülnek az emlékei.* - Mindenki jobban néz ki szoknyában. Teljesen igaza van. Ő hová tűnt? *Érdeklődik. Tudja, hogy mindenki szét tud széledni és a lány élete nem tartogatott olyan sok kapcsolatot, akik még most is vele vannak, de reméli, hogy ennek nem szomorú a vége.* - Holló? *Képed el, egészen látványosan ráereszkedett az arcára az undorral vegyített rémület.* - Mégis ki járkál egy ilyen szörnyeteggel? *Nem palástolja, fél a madaraktól. Főleg a nagyoktól. Egy tetoválás lehet gyönyörű, na de hogy életre keljen és lássa is? Na azt már nem.
Fel kellett ajánlani az éneket... pedig csak egy rossz vicc volt. Tudhatná, ha valamit kiejt a száján, akkor arra bármikor rákaphat a másik. Szégyenlősen felnevet, mert nem volt erre igazán felkészülve, a másik pedig már elhelyezkedett az előadáshoz. Ám legyen. Kicsit mereng, most úgy gondolja tesz a barátságukhoz egy vallomást, ha érti érti, ha nem, hát akkor csak egy sötéten édes kis dal lesz belőle.*
- Úgy üvöltött a hideg, hogy fájt hallani, A magánytól reszkettem, de nem akart bántani.
A fekete felhő rám szakadt, mégsem tudott ártani. Rám esett, eláztatott, de meg tudott váltani.
Itt lesz nekem mindig, a hűvös mára meleg lett, Démon fogja a kezem, ami eddig remegett,
A sötétség mára kellemes, általad megmentett, Mára minden az enyém, amit remélni lehetett.
*Hangja egészen kellemesen cseng, az ének tartalma mély, viszont nem énekes, így az előadásnak talán csak az intimitása ami igazán magával ragadó. A végén egy pici csend után azért kínosan elneveti magát. - Látod, miket tudok? Ezt pont nem, de ezen kívül nagyon sok mindent.
2762. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 18:04:06
Üzenet elküldve: 2024-03-24 18:04:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Tényleg nem akad ki azon egyáltalán, hogy elvették a fegyvereit, ami nem is feltétlenül Mai kommunikációs képességein múlik, sokkal inkább azon, hogy Nori azokhoz sem ragaszkodik. Csak tárgyak, amik, ha elvesznek, majd szerez magának másikat. Attól meg már nem fél, hogy mi lesz, ha épp nincsenek nála, mikor szüksége lenne rájuk. Sa'Tereth ereje mindig vele van, és azt nem vehetik el tőle.
Attól azért határozottan megnyugszik, hogy a vértje és a táskája megvan, mert azoknak története van. A táskának önmagában nincs, de a benne lévő varázsitaloknak, és a szoknyának, ami helyett most a nadrágja van rajta, azoknak igen. El is kezd mesélni róluk, ha már Mai a múltjáról kérdez.*
- A vértem már nem tudom, honnan van, de az biztos, hogy a fűzős részével mindig is meggyűlt a bajom. Képzeld el, hogy amíg te nem voltál, és Nolie volt az egyetlen barátnőm, addig ő is mindig segített le- meg felvenni, mikor sikerült annyira megcsomóznom, hogy egyedül nem sikerült. Csak neki sokkal tovább tartott kioldozni, mert nem értett hozzá olyan ösztönösen, mint te. A varázsitalok, amik nálam vannak, azok is még mind Nolie-tól vannak. Tényleg! Ha már itt tartunk, mi a helyzet a munkával, amit ajánlottam neked? Azóta sem kaptam tőled egyetlen bájitalt sem, sőt, ha jól emlékszem akkor láttál ilyeneket először, mikor megmutattam a lilát.
*Elmosolyodik szélesen, mert ő már teljesen meg is feledkezett arról, hogy ugyanazt a munkát ajánlotta fel új barátnőjének, mint a kis tündérnek annakidején, de most eszébe jutott, szóval ideje már csak a vicc kedvéért is számonkérni Mai-t. Ha ez megtörtént, akkor mesél tovább.*
- A szoknyámat pedig meglepő módon egy férfitől kaptam. A barátomtól, uhm, nem, a bátyámtól. Őt egészen kicsi korom óta ismerem, a neve Rasdeher Clion. *Mai-nak feltűnhet, hogy Nori ugyan a bátyjaként hivatkozik a férfire, mégsem egyezik a vezetéknevük.*
- Utálja, hogy nem a keresztnevén szólítom, de nekem csak Clion. A családunkban senkit nem hívtunk akkor a keresztnevén, ezért is lettem én Rien. A szoknya meg… egyszer bevitt engem valami titkos szervezet barlangjába, ahová nem is lett volna szabad, és válogathattam egy rakás ruha közül, amit valami nő hagyott ott. Azóta van nálam. Clion szerint sokkal jobban nézek ki benne, mint nadrágban. Ja és! Igen, a holló a hátamon… miatta választottam, hogy holló legyen. Neki van egy igazi.
*Látszólag boldogan és örömmel mesél az állítólagos bátyjáról, meg úgy az egész múltjáról. Merthogy most valamiért az életéhez köthető, számára kedves személyek köré építette fel a történetet.*
- És most énekelj nekem! Kíváncsi vagyok, milyen szép hangod van. *Ehhez óvatosan, és főleg nehezen fel is ül az ágyban, hátát a támlájának dönti, így nem kell nagyon tartania magát. Kényelmes, de mégsem fekszik. Jobb is, mert a sok fekvéstől még a végén tüdőgyulladást kapna.*
*Tényleg nem akad ki azon egyáltalán, hogy elvették a fegyvereit, ami nem is feltétlenül Mai kommunikációs képességein múlik, sokkal inkább azon, hogy Nori azokhoz sem ragaszkodik. Csak tárgyak, amik, ha elvesznek, majd szerez magának másikat. Attól meg már nem fél, hogy mi lesz, ha épp nincsenek nála, mikor szüksége lenne rájuk. Sa'Tereth ereje mindig vele van, és azt nem vehetik el tőle.
Attól azért határozottan megnyugszik, hogy a vértje és a táskája megvan, mert azoknak története van. A táskának önmagában nincs, de a benne lévő varázsitaloknak, és a szoknyának, ami helyett most a nadrágja van rajta, azoknak igen. El is kezd mesélni róluk, ha már Mai a múltjáról kérdez.*
- A vértem már nem tudom, honnan van, de az biztos, hogy a fűzős részével mindig is meggyűlt a bajom. Képzeld el, hogy amíg te nem voltál, és Nolie volt az egyetlen barátnőm, addig ő is mindig segített le- meg felvenni, mikor sikerült annyira megcsomóznom, hogy egyedül nem sikerült. Csak neki sokkal tovább tartott kioldozni, mert nem értett hozzá olyan ösztönösen, mint te. A varázsitalok, amik nálam vannak, azok is még mind Nolie-tól vannak. Tényleg! Ha már itt tartunk, mi a helyzet a munkával, amit ajánlottam neked? Azóta sem kaptam tőled egyetlen bájitalt sem, sőt, ha jól emlékszem akkor láttál ilyeneket először, mikor megmutattam a lilát.
*Elmosolyodik szélesen, mert ő már teljesen meg is feledkezett arról, hogy ugyanazt a munkát ajánlotta fel új barátnőjének, mint a kis tündérnek annakidején, de most eszébe jutott, szóval ideje már csak a vicc kedvéért is számonkérni Mai-t. Ha ez megtörtént, akkor mesél tovább.*
- A szoknyámat pedig meglepő módon egy férfitől kaptam. A barátomtól, uhm, nem, a bátyámtól. Őt egészen kicsi korom óta ismerem, a neve Rasdeher Clion. *Mai-nak feltűnhet, hogy Nori ugyan a bátyjaként hivatkozik a férfire, mégsem egyezik a vezetéknevük.*
- Utálja, hogy nem a keresztnevén szólítom, de nekem csak Clion. A családunkban senkit nem hívtunk akkor a keresztnevén, ezért is lettem én Rien. A szoknya meg… egyszer bevitt engem valami titkos szervezet barlangjába, ahová nem is lett volna szabad, és válogathattam egy rakás ruha közül, amit valami nő hagyott ott. Azóta van nálam. Clion szerint sokkal jobban nézek ki benne, mint nadrágban. Ja és! Igen, a holló a hátamon… miatta választottam, hogy holló legyen. Neki van egy igazi.
*Látszólag boldogan és örömmel mesél az állítólagos bátyjáról, meg úgy az egész múltjáról. Merthogy most valamiért az életéhez köthető, számára kedves személyek köré építette fel a történetet.*
- És most énekelj nekem! Kíváncsi vagyok, milyen szép hangod van. *Ehhez óvatosan, és főleg nehezen fel is ül az ágyban, hátát a támlájának dönti, így nem kell nagyon tartania magát. Kényelmes, de mégsem fekszik. Jobb is, mert a sok fekvéstől még a végén tüdőgyulladást kapna.*
2761. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 15:46:05
Üzenet elküldve: 2024-03-24 15:46:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Jobban járna, de ezt még nem akarja. Talán, ha később úgy hozza a sors, akkor rágódna megfélemlítésen, de azért az már eléggé erőteljesen ütközne Mai személyiségével. Most csak a karizmája maradt, a meggyőzőereje, hogy hallgasson rá a lány, s úgy tűnik egy időre bevált. *
- Megígérem Nori. Megígérem, hogy minél előbb megszerzem magunknak a lehető legjobb lakást, ahol kapsz egy saját szobát. Csak a tied lesz, senki másé.
*Sikeres volt ez is. Furcsa érzés bizsereg a gyomrában, hogy mennyire tudja most terelni a barátnőjét. Mintha megvezetné. Felébred benne egy kis rossz érzés, de hamar elnyomja, mert nem tesz semmi szörnyűséget, sőt. Ő csak néhány óra erejéig teremt egy teljesen nyugodt és vágyakozó Nori-t. Jó így ránézni. Olyan bájos a feketeség, hogy csillog valami a szemében, ami nem pusztán a káosz. Vajon meddig fenntartható?
Még egy elismerő belső mosoly magának. Tényleg tudta úgy tálalni a fegyverek elkobzásának tényét, hogy még csak egy igazán rossz rezdülése sem volt a lánynak? Ha ez így folytatódik, csordultig lesz tele a saját önelégültségével. Jó érzésnek jó érzés, de nem szabad elveszítenie a hidegvérét, mert minél jobban elhiszi magáról, hogy mit tud okozni, annál illékonyabbá válik. A meglepetés pedig, ha Nori-ból indul ki, fájdalmas lesz Mai-ra nézve.
Körbenéz, majd a Mai felőli oldal sarkában megtalálja a levetett holmikat.*
- A táskád ott van. A vérteddel együtt. *Mutat a sarok felé, már ha éppen átlát így rajta a lány. Ez most neki is megnyugvás, mert egy pillanatra megfagyott benne a levegő, hogy ennyire nem gondolkodott egy kellemes férfitársaság miatt. Nem lenne túl profi.* - A vértedet levettem rólad, amíg vizsgáltak, szerencsére meg van mindened.
*Be kell vallani a pulzusa most felgyorsult tényleg. Mi lett volna, ha bármi is elveszik...?*
- Tudsz mást csinálni, mint fetrengeni? *Nem akar nevetni, de nevet. Olyan kérdés volt ez, mintha lenne bármire is lehetősége a lánynak. Mai-nak még csak-csak, de nem hagyja ma már itt a kis barátnőjét.* - Mesélhetsz nekem a régi életedről. Szeretem hallgatni, akkor is, ha néha kicsit sötét. *Gondolkodik, azért nem túl egyszerű egy üres szobában elütni az időt.* - De tőlem is kérdezhetsz bármit. Vagy akár énekelhetek is neked, akkor biztosan meggyógyulsz, olyan gyorsan akarsz majd elfutni. *Egyébként szép hangja van, csak egyáltalán nem ért az énekléshez. Ez is egy olyan dolog, amire megpróbálták megtanítani, csak megvétózta.*
*Jobban járna, de ezt még nem akarja. Talán, ha később úgy hozza a sors, akkor rágódna megfélemlítésen, de azért az már eléggé erőteljesen ütközne Mai személyiségével. Most csak a karizmája maradt, a meggyőzőereje, hogy hallgasson rá a lány, s úgy tűnik egy időre bevált. *
- Megígérem Nori. Megígérem, hogy minél előbb megszerzem magunknak a lehető legjobb lakást, ahol kapsz egy saját szobát. Csak a tied lesz, senki másé.
*Sikeres volt ez is. Furcsa érzés bizsereg a gyomrában, hogy mennyire tudja most terelni a barátnőjét. Mintha megvezetné. Felébred benne egy kis rossz érzés, de hamar elnyomja, mert nem tesz semmi szörnyűséget, sőt. Ő csak néhány óra erejéig teremt egy teljesen nyugodt és vágyakozó Nori-t. Jó így ránézni. Olyan bájos a feketeség, hogy csillog valami a szemében, ami nem pusztán a káosz. Vajon meddig fenntartható?
Még egy elismerő belső mosoly magának. Tényleg tudta úgy tálalni a fegyverek elkobzásának tényét, hogy még csak egy igazán rossz rezdülése sem volt a lánynak? Ha ez így folytatódik, csordultig lesz tele a saját önelégültségével. Jó érzésnek jó érzés, de nem szabad elveszítenie a hidegvérét, mert minél jobban elhiszi magáról, hogy mit tud okozni, annál illékonyabbá válik. A meglepetés pedig, ha Nori-ból indul ki, fájdalmas lesz Mai-ra nézve.
Körbenéz, majd a Mai felőli oldal sarkában megtalálja a levetett holmikat.*
- A táskád ott van. A vérteddel együtt. *Mutat a sarok felé, már ha éppen átlát így rajta a lány. Ez most neki is megnyugvás, mert egy pillanatra megfagyott benne a levegő, hogy ennyire nem gondolkodott egy kellemes férfitársaság miatt. Nem lenne túl profi.* - A vértedet levettem rólad, amíg vizsgáltak, szerencsére meg van mindened.
*Be kell vallani a pulzusa most felgyorsult tényleg. Mi lett volna, ha bármi is elveszik...?*
- Tudsz mást csinálni, mint fetrengeni? *Nem akar nevetni, de nevet. Olyan kérdés volt ez, mintha lenne bármire is lehetősége a lánynak. Mai-nak még csak-csak, de nem hagyja ma már itt a kis barátnőjét.* - Mesélhetsz nekem a régi életedről. Szeretem hallgatni, akkor is, ha néha kicsit sötét. *Gondolkodik, azért nem túl egyszerű egy üres szobában elütni az időt.* - De tőlem is kérdezhetsz bármit. Vagy akár énekelhetek is neked, akkor biztosan meggyógyulsz, olyan gyorsan akarsz majd elfutni. *Egyébként szép hangja van, csak egyáltalán nem ért az énekléshez. Ez is egy olyan dolog, amire megpróbálták megtanítani, csak megvétózta.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242