Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 189 (3761. - 3780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3780. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-12-01 00:03:22
Üzenet elküldve: 2020-12-01 00:03:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Madárka//
*Pajkos komolysággal veszi a férfi viccelődését a házassággal, s megjátszott szomorúsággal megy bele a játékba.*
- Bármily kecsegtető is az ajánlat, aligha hiszem, hogy innen könnyen eleresztenének. Talán ha megszöktetnél...
*Rebegteti meg pilláit ábrándozó szemekkel, s egy mély, vágyakozó sóhajt hallat.
Graril történeteit hallgatva azonban egészen másfajta csillogás ül íriszeibe, fejét kíváncsian emeli feljebb.*
- Akkor te sem panaszkodhatsz, megtaláltad a helyed te is.
*Őszintén örül a férfi sikerének, hiszen akkor találtak egymásra, amikor még talán mindketten azt keresték, amit majd otthonuknak nevezhetnek. Már közel jártak a célhoz, de még pont egy lépéssel a megvalósítás előtt toporogtak, mikor tekintetük találkozott. Ez is összeköti őket, valami megmagyarázhatatlan módon. Erőt merítettek egymásból, mielőtt nagy döntéseket hoztak volna. Most erre nem lesz szükség, úgy tűnik, mindkettejüknek elég jól egyenesbe jött az élete. Nem kell ismerkedni, sem beszélgetni, ezt a részt már rég maguk mögött tudták. Csak egy dologra kell koncentrálni, hogy örömüket leljék egymásban, hátráltató gátlások és formalitások nélkül.*
- Az együtt töltött időre.
*Emeli ő is poharát, s először csak lágyan belekóstol, majd egy elegáns mozdulattal felhajtja a rumot. Jóleső sóhaj szakad fel mellkasából, miközben tompa puffanással leteszi az üveget.*
- Ritkán megyek ki, a Főnök nem szereti, ha egyedül sétálgatunk. Így leginkább a vendégek s őrök pletykáira hagyatkozom.
*Ad egy tartózkodó, udvarias választ, mert tényleg nem ő a legtájékozottabb személy ilyen téren, valótlanságokat pedig nem akar állítani.*
- Hát, sajnos úgy tűnik, már nem vagyok szabad, mert váratlanul felbukkant egy kedves, régi ismerős.
*Ereszt meg egy pimasz mosolyt, s nem húzódik el az érintés elől.*
//Madárka//
*Pajkos komolysággal veszi a férfi viccelődését a házassággal, s megjátszott szomorúsággal megy bele a játékba.*
- Bármily kecsegtető is az ajánlat, aligha hiszem, hogy innen könnyen eleresztenének. Talán ha megszöktetnél...
*Rebegteti meg pilláit ábrándozó szemekkel, s egy mély, vágyakozó sóhajt hallat.
Graril történeteit hallgatva azonban egészen másfajta csillogás ül íriszeibe, fejét kíváncsian emeli feljebb.*
- Akkor te sem panaszkodhatsz, megtaláltad a helyed te is.
*Őszintén örül a férfi sikerének, hiszen akkor találtak egymásra, amikor még talán mindketten azt keresték, amit majd otthonuknak nevezhetnek. Már közel jártak a célhoz, de még pont egy lépéssel a megvalósítás előtt toporogtak, mikor tekintetük találkozott. Ez is összeköti őket, valami megmagyarázhatatlan módon. Erőt merítettek egymásból, mielőtt nagy döntéseket hoztak volna. Most erre nem lesz szükség, úgy tűnik, mindkettejüknek elég jól egyenesbe jött az élete. Nem kell ismerkedni, sem beszélgetni, ezt a részt már rég maguk mögött tudták. Csak egy dologra kell koncentrálni, hogy örömüket leljék egymásban, hátráltató gátlások és formalitások nélkül.*
- Az együtt töltött időre.
*Emeli ő is poharát, s először csak lágyan belekóstol, majd egy elegáns mozdulattal felhajtja a rumot. Jóleső sóhaj szakad fel mellkasából, miközben tompa puffanással leteszi az üveget.*
- Ritkán megyek ki, a Főnök nem szereti, ha egyedül sétálgatunk. Így leginkább a vendégek s őrök pletykáira hagyatkozom.
*Ad egy tartózkodó, udvarias választ, mert tényleg nem ő a legtájékozottabb személy ilyen téren, valótlanságokat pedig nem akar állítani.*
- Hát, sajnos úgy tűnik, már nem vagyok szabad, mert váratlanul felbukkant egy kedves, régi ismerős.
*Ereszt meg egy pimasz mosolyt, s nem húzódik el az érintés elől.*
3779. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-30 17:42:21
Üzenet elküldve: 2020-11-30 17:42:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cserebogár a mély vízben//
*A hölgy látszólag megijed, sőt még a kanalát is a kezébe veszi Dalaf érintése hatására, és ezúttal kezdi érteni a Sellő mire is az a tároló ott elől. Természetesen elveszi a hölgy combjáról a kezét és a legnagyobb türelemmel várja ki a tündér mondandóját. Szerencsére nem tervez a vendég kiakadni az apró afféron, így ezt már apró győzelemnek tulajdonítja. Ám nemsokára meglepő dolgot kérdez tőle a Yzold, de a lehető leginkább boldogító dolgot. ~Szóval megakar rendelni~ mosolyog magában a tűz hajú, miközben válaszra is fogja magát. *
- Igen, hölgyem. Amire, csak a vendég kívánja. Bármivel szolgálhatok, amire csak vágyik. Egyszerűen ki kell mondania. Ezen a helyen az emberek lebegnek a boldogságtól, úgyhogy ne feszengjen semmiért, ami önhöz tartozik, hiszen minden a falakon belül marad. *A vörös természetesen észrevette a szárnyas szépség néhai hezitálását azzal kapcsolatban mit is tehetne itt meg, így a most elhangzó szavaival igyekszik könnyedebbé tenni a meg- meg rezzenő, reszkető lelket*
- Örvendek, neve első betűjét el nem áruló Zold. Szólítson, csak Dalafnak vagy, ahogy a kedve óhajtja. *miközben befejezi az elf minden mondandóját az asztalon lévő étekélt nyúl a vendég helyett is és a másik felé nyújtja kedves mosollyal az arcán*
- Nyugodtan vegye le legközelebb magától a tányért, nem törheti egy vendég sem össze magát az asztalaink miatt. Viszont vigyázzon, le ne öntse a ruháját, ahhoz túl szépen áll magán.
*A hölgy látszólag megijed, sőt még a kanalát is a kezébe veszi Dalaf érintése hatására, és ezúttal kezdi érteni a Sellő mire is az a tároló ott elől. Természetesen elveszi a hölgy combjáról a kezét és a legnagyobb türelemmel várja ki a tündér mondandóját. Szerencsére nem tervez a vendég kiakadni az apró afféron, így ezt már apró győzelemnek tulajdonítja. Ám nemsokára meglepő dolgot kérdez tőle a Yzold, de a lehető leginkább boldogító dolgot. ~Szóval megakar rendelni~ mosolyog magában a tűz hajú, miközben válaszra is fogja magát. *
- Igen, hölgyem. Amire, csak a vendég kívánja. Bármivel szolgálhatok, amire csak vágyik. Egyszerűen ki kell mondania. Ezen a helyen az emberek lebegnek a boldogságtól, úgyhogy ne feszengjen semmiért, ami önhöz tartozik, hiszen minden a falakon belül marad. *A vörös természetesen észrevette a szárnyas szépség néhai hezitálását azzal kapcsolatban mit is tehetne itt meg, így a most elhangzó szavaival igyekszik könnyedebbé tenni a meg- meg rezzenő, reszkető lelket*
- Örvendek, neve első betűjét el nem áruló Zold. Szólítson, csak Dalafnak vagy, ahogy a kedve óhajtja. *miközben befejezi az elf minden mondandóját az asztalon lévő étekélt nyúl a vendég helyett is és a másik felé nyújtja kedves mosollyal az arcán*
- Nyugodtan vegye le legközelebb magától a tányért, nem törheti egy vendég sem össze magát az asztalaink miatt. Viszont vigyázzon, le ne öntse a ruháját, ahhoz túl szépen áll magán.
3778. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-29 13:18:33
Üzenet elküldve: 2020-11-29 13:18:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
//Nyílt//
*Mikor látja a kérdésére válaszként megfeszülő vigyort rögtön érzi, mekkora badarságot is mondott. Tény és való, hogy ő nem az a válogatós fajta, ha valaki izgalmas társaságnak ígérkezik, vajmi kevéssé törődik a külső megjelenéssel. Ez azonban a népek többségéről nem mondható el ilyen könnyedén, a sellő teste mégiscsak legyen makulátlan, ha már a lelke nem is érdekli a klienseket. A meglepően komoly válasz bámulatos önuralomról árulkodik, majdnem felkacag, de nem akarja elrontani a játékot, így türtőzteti magát. Mikor a másik közelebb hajol hozzá mélyen magába szívja pipafüvének illatát, váratlanul kellemes élményben részesül. Talán neki is ki kellene próbálnia, finomnak és kellemesen bódító hatásúnak tűnik. A kard extravagáns céljainak említése után nem bírja már tovább, csilingelő kacaj bugyog fel halványrózsaszín ajkain keresztül. Lágy pír kúszik orcáira, de a permeteg félhomály szerencsésen elfedi zavarának jelét. A szinte intimitást sugalló közelséget nem engedi eltűnni.*
- Tudod, mindenki egy kicsit magából indul ki. Nekem személy szerint semmi problémám a sebhelyekkel, csak izgalmasabbá varázsolnak egy testet.
*Elvigyorodik, egészen szépnek érzi mentését. Amennyiben Shan engedi neki, jobb mutatóujját lágyan végigfuttatja a markáns arcélén, mozdulata lassú, a végén megpihen az állcsúcson egy pillanatra, majd elengedi. Puha mosoly kúszik vonásaira, kék íriszei szinte villognak a táncoló fényben. Hiába próbálja terelni tulajdon figyelmét is, gyomra egyre határozottabb, nyilalló fájdalommal jelzi, követeli, ami jár neki.*
- Mit szólnál hozzá, ha közösen meglátogatnánk a konyhát, és megpróbálnánk jóllakni? Együtt talán sikerül nem magunkra gyújtani a házat.
*Redin sem kiáltható ki mesterszakácsnak, nem véletlen, hogy mindig bájait és fondorlatos taktikáit hívta segítségül, ha megéhezett, és kiszolgáltatta magát valami szerencsétlennel. Csak nem lehet olyan nehéz összeütni valamit, ha a legtöbb félnótás is képes ellátni magát.*
//Nyílt//
*Mikor látja a kérdésére válaszként megfeszülő vigyort rögtön érzi, mekkora badarságot is mondott. Tény és való, hogy ő nem az a válogatós fajta, ha valaki izgalmas társaságnak ígérkezik, vajmi kevéssé törődik a külső megjelenéssel. Ez azonban a népek többségéről nem mondható el ilyen könnyedén, a sellő teste mégiscsak legyen makulátlan, ha már a lelke nem is érdekli a klienseket. A meglepően komoly válasz bámulatos önuralomról árulkodik, majdnem felkacag, de nem akarja elrontani a játékot, így türtőzteti magát. Mikor a másik közelebb hajol hozzá mélyen magába szívja pipafüvének illatát, váratlanul kellemes élményben részesül. Talán neki is ki kellene próbálnia, finomnak és kellemesen bódító hatásúnak tűnik. A kard extravagáns céljainak említése után nem bírja már tovább, csilingelő kacaj bugyog fel halványrózsaszín ajkain keresztül. Lágy pír kúszik orcáira, de a permeteg félhomály szerencsésen elfedi zavarának jelét. A szinte intimitást sugalló közelséget nem engedi eltűnni.*
- Tudod, mindenki egy kicsit magából indul ki. Nekem személy szerint semmi problémám a sebhelyekkel, csak izgalmasabbá varázsolnak egy testet.
*Elvigyorodik, egészen szépnek érzi mentését. Amennyiben Shan engedi neki, jobb mutatóujját lágyan végigfuttatja a markáns arcélén, mozdulata lassú, a végén megpihen az állcsúcson egy pillanatra, majd elengedi. Puha mosoly kúszik vonásaira, kék íriszei szinte villognak a táncoló fényben. Hiába próbálja terelni tulajdon figyelmét is, gyomra egyre határozottabb, nyilalló fájdalommal jelzi, követeli, ami jár neki.*
- Mit szólnál hozzá, ha közösen meglátogatnánk a konyhát, és megpróbálnánk jóllakni? Együtt talán sikerül nem magunkra gyújtani a házat.
*Redin sem kiáltható ki mesterszakácsnak, nem véletlen, hogy mindig bájait és fondorlatos taktikáit hívta segítségül, ha megéhezett, és kiszolgáltatta magát valami szerencsétlennel. Csak nem lehet olyan nehéz összeütni valamit, ha a legtöbb félnótás is képes ellátni magát.*
3777. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-28 20:00:34
Üzenet elküldve: 2020-11-28 20:00:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap//
//Nyílt//
-Lehet, hogy a saját kezünkbe kellene vennünk a sorsunkat...
*Osztja meg gondolatait hangosan a másikkal. Baromi éhes, s komolyan fontolóra vette, hogy maga indul meg a konyhába és készít valamit. Egy rántottát talán még össze tudna ütni, igaz, még életében nem csinált, de egyszer már látta, ahogy valaki elkészíti. Csak fel kell törni a tojás és kutyulgatni a tűz fölött, csak nem lehet olyan nehéz.*
-Áh, nem hiányzik, hogy megint kigyulladjon valamit.
*Legyint végül, ahogy sikeresen lebeszéli magát az akcióról. Úgy dönt, bír még egy kicsit várni, abban az esetben, ha sikerül elterelni a témát az evésről. Alig várja így hát, hogy a másik a mondandójába kezdjen, figyelmét teljesen a lánynak szenteli, hogy gondolatait más irányba terelje. A kérdésére érkező felelet azonban elég semmitmondó, sokat nem árul el neki a Vörös a múltjáról, hogy szándékosan vagy véletlenül, azt nem tudná megmondani. Mindenesetre nem szokása vallatni az embereket, most se tesz másképp, annyiban hagyja a dolgot.*
-Szabadosoknak valóban ez a legkiválóbb.
*Ért egyet, közben pedig megleli pipáját, amit a szájába is rak, s fogai között tartja, amíg kivesz valamennyi dohányt a kis szelencéből. A kérdésen majdnem elneveti magát, de végül sikerül erőt vennie magán és mindössze egy mosollyá redukálja az ingert.*
-Nyilván sellő.
*Böki ki végül teljesen komoly hangon*
-Elég sok fickónak a sebhelyes, izmos nők a kedvencei, csak nagyon jól titkolják.
*Kicsit közelebb hajol, mintha valami titkot készülne megosztani*
-Kard is csak azért van nálam, mert némelyik szereti, ha elfenekelem vele.
//Nyílt//
-Lehet, hogy a saját kezünkbe kellene vennünk a sorsunkat...
*Osztja meg gondolatait hangosan a másikkal. Baromi éhes, s komolyan fontolóra vette, hogy maga indul meg a konyhába és készít valamit. Egy rántottát talán még össze tudna ütni, igaz, még életében nem csinált, de egyszer már látta, ahogy valaki elkészíti. Csak fel kell törni a tojás és kutyulgatni a tűz fölött, csak nem lehet olyan nehéz.*
-Áh, nem hiányzik, hogy megint kigyulladjon valamit.
*Legyint végül, ahogy sikeresen lebeszéli magát az akcióról. Úgy dönt, bír még egy kicsit várni, abban az esetben, ha sikerül elterelni a témát az evésről. Alig várja így hát, hogy a másik a mondandójába kezdjen, figyelmét teljesen a lánynak szenteli, hogy gondolatait más irányba terelje. A kérdésére érkező felelet azonban elég semmitmondó, sokat nem árul el neki a Vörös a múltjáról, hogy szándékosan vagy véletlenül, azt nem tudná megmondani. Mindenesetre nem szokása vallatni az embereket, most se tesz másképp, annyiban hagyja a dolgot.*
-Szabadosoknak valóban ez a legkiválóbb.
*Ért egyet, közben pedig megleli pipáját, amit a szájába is rak, s fogai között tartja, amíg kivesz valamennyi dohányt a kis szelencéből. A kérdésen majdnem elneveti magát, de végül sikerül erőt vennie magán és mindössze egy mosollyá redukálja az ingert.*
-Nyilván sellő.
*Böki ki végül teljesen komoly hangon*
-Elég sok fickónak a sebhelyes, izmos nők a kedvencei, csak nagyon jól titkolják.
*Kicsit közelebb hajol, mintha valami titkot készülne megosztani*
-Kard is csak azért van nálam, mert némelyik szereti, ha elfenekelem vele.
3776. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-27 17:52:07
Üzenet elküldve: 2020-11-27 17:52:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//Szobában//
*Szégyelli magát, amiért ilyen haszontalannak bizonyul, de Gaiffar úr olyan elnéző, megértéssel és határtalannak tetsző türelemmel viseltetik iránta. Nala szeméből hála sugárzik és igyekezet, hogy megszolgálhassa Gaiffar úr jóságát. Már veszi is a levegőt hozzá, hogy elmondja, mennyire különlegesnek is tartja a férfit, amikor a vendég tekintetéből ráeszmél, hogy újabb mulasztás küszöbén inog. Sietve lép a szekrényhez és kezd kutatni az ott lévő holmik között. Kihajtogatva mutatja, miből választhat az úr. Az egyszerű, de finom szövésű daraboktól a selyemig kínál hálóruhát. Vannak hosszított ingek, belebújós hálótunikák, de van nadrágos szett is, így Gaiffar úr biztosan talál köztük megfelelőt. Nala készségesen segít az öltözködésben is. Minden érintése áhítatos tisztelettel munkál. A férfi szavaira egyre erősödő szorítást érez a mellkasában. Szerencsésnek érzi magát, amiért a Sellőház, korábban pedig a szeráj védelmét élvezhette. Mihez is kezdene odakint a világban? Ami egy ilyen helyen értékessé teszi, az ott átokként vonzaná köré az ölést és a felfordulást. Ő nincs felkészülve az ilyesmire. Már attól riadtan zakatol a szíve, hogy belegondol.*
- A te étvágyad szolgálatában, uram, aligha lehet csendben maradni *mondja, hogy kissé elhessegesse a komor gondolatokat. Mosolyogva pillant a férfira.
A szekrényben van néhány ruhadarab a Sellő-lányok számára is. Némelyik egészen pikáns kis semmiség. Sajnos a tündérre csak néhány illik közülük, de azért van miből választani.*
- Kívánod, uram, hogy felöltözzek? *kérdi. Már a tekintetéből látni, hogy a döntés teljes mértékben a vendégé. Nala kizárólag az ő kedvében szeretne járni azzal ha bármit felvesz, vagy nem vesz fel. A döntésnek megfelelően jár el, de közben természetesen figyel az úr minden szavára. Bebújik mellé az ágyba, hozzá simulva cirógatja, míg beszél.*
- Hogyan választanak ilyesmire? *tűnődik. Nem gondolkodik rajta, hogy esetleg túlzott kíváncsiskodás lenne. Túl fáradt, hogy ez az eszébe jusson. Egyszerűen csak a nyelvére szalad a kérdés.*
- És a szüleid, uram? Ők csak úgy odaadtak? Élnek még? *Úgy teszi fel a kérdéseket, mintha csak magában töprengene. Talán így is van. Beharapja az ajkát és szégyenlős pillantással tekint fel a férfira.* - Bocsánat.
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//Szobában//
*Szégyelli magát, amiért ilyen haszontalannak bizonyul, de Gaiffar úr olyan elnéző, megértéssel és határtalannak tetsző türelemmel viseltetik iránta. Nala szeméből hála sugárzik és igyekezet, hogy megszolgálhassa Gaiffar úr jóságát. Már veszi is a levegőt hozzá, hogy elmondja, mennyire különlegesnek is tartja a férfit, amikor a vendég tekintetéből ráeszmél, hogy újabb mulasztás küszöbén inog. Sietve lép a szekrényhez és kezd kutatni az ott lévő holmik között. Kihajtogatva mutatja, miből választhat az úr. Az egyszerű, de finom szövésű daraboktól a selyemig kínál hálóruhát. Vannak hosszított ingek, belebújós hálótunikák, de van nadrágos szett is, így Gaiffar úr biztosan talál köztük megfelelőt. Nala készségesen segít az öltözködésben is. Minden érintése áhítatos tisztelettel munkál. A férfi szavaira egyre erősödő szorítást érez a mellkasában. Szerencsésnek érzi magát, amiért a Sellőház, korábban pedig a szeráj védelmét élvezhette. Mihez is kezdene odakint a világban? Ami egy ilyen helyen értékessé teszi, az ott átokként vonzaná köré az ölést és a felfordulást. Ő nincs felkészülve az ilyesmire. Már attól riadtan zakatol a szíve, hogy belegondol.*
- A te étvágyad szolgálatában, uram, aligha lehet csendben maradni *mondja, hogy kissé elhessegesse a komor gondolatokat. Mosolyogva pillant a férfira.
A szekrényben van néhány ruhadarab a Sellő-lányok számára is. Némelyik egészen pikáns kis semmiség. Sajnos a tündérre csak néhány illik közülük, de azért van miből választani.*
- Kívánod, uram, hogy felöltözzek? *kérdi. Már a tekintetéből látni, hogy a döntés teljes mértékben a vendégé. Nala kizárólag az ő kedvében szeretne járni azzal ha bármit felvesz, vagy nem vesz fel. A döntésnek megfelelően jár el, de közben természetesen figyel az úr minden szavára. Bebújik mellé az ágyba, hozzá simulva cirógatja, míg beszél.*
- Hogyan választanak ilyesmire? *tűnődik. Nem gondolkodik rajta, hogy esetleg túlzott kíváncsiskodás lenne. Túl fáradt, hogy ez az eszébe jusson. Egyszerűen csak a nyelvére szalad a kérdés.*
- És a szüleid, uram? Ők csak úgy odaadtak? Élnek még? *Úgy teszi fel a kérdéseket, mintha csak magában töprengene. Talán így is van. Beharapja az ajkát és szégyenlős pillantással tekint fel a férfira.* - Bocsánat.
3775. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-27 12:57:38
Üzenet elküldve: 2020-11-27 12:57:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Madárka//
*A férfi már kezével int is egy pincér felé. Rendel 30 arany értékben Ezüstszakáll lehelete nevű rumot.
Érdeklődve hallgatja Yath beszámolóját, és látja azt is, hogy a nő valóban jól érzi magát ezen a helyen.*
-Ezt egyszerre hallgatom örömmel, és szomorúan, még mindig áll a házassági ajánlatom.* Vigyorodik el a harcos, és kacsint egyet a sellő felé. Tudja, hogy a nőnek esze ágában sincs hozzá menni, csupán az apró játék miatt csinálja, hogy incselkedjen a lánnyal.*
-Köszönöm, volt pár kalandban részem. Általában engem szoktak elküldeni egy kalmár társaságában, hogy különleges dolgokat szerezzünk be. Nem olyan régen egy speciális íjat kellett elhoznom a Füves pusztákról, és Mil'Ochassba vinnem.* Jegyzi meg a férfi.*
-De jó a munka, a munkatársaimat is szeretem, így miden jól megy.* Közben megérkezik az ital, az egyik poharat felemeli koccintásra.*
-Az újbóli találkozásra.* És felhörpinti az italt.*
-A Kikötő helyzetéről hallottál esetleg valamit Madárka?* És kezével a nő kezét simogatja.*
-Illetve, ha szabad lenne az estéd, annak nagyon örülnék.* Mondja kedvesen a férfi.*
//Madárka//
*A férfi már kezével int is egy pincér felé. Rendel 30 arany értékben Ezüstszakáll lehelete nevű rumot.
Érdeklődve hallgatja Yath beszámolóját, és látja azt is, hogy a nő valóban jól érzi magát ezen a helyen.*-Ezt egyszerre hallgatom örömmel, és szomorúan, még mindig áll a házassági ajánlatom.* Vigyorodik el a harcos, és kacsint egyet a sellő felé. Tudja, hogy a nőnek esze ágában sincs hozzá menni, csupán az apró játék miatt csinálja, hogy incselkedjen a lánnyal.*
-Köszönöm, volt pár kalandban részem. Általában engem szoktak elküldeni egy kalmár társaságában, hogy különleges dolgokat szerezzünk be. Nem olyan régen egy speciális íjat kellett elhoznom a Füves pusztákról, és Mil'Ochassba vinnem.* Jegyzi meg a férfi.*
-De jó a munka, a munkatársaimat is szeretem, így miden jól megy.* Közben megérkezik az ital, az egyik poharat felemeli koccintásra.*
-Az újbóli találkozásra.* És felhörpinti az italt.*
-A Kikötő helyzetéről hallottál esetleg valamit Madárka?* És kezével a nő kezét simogatja.*
-Illetve, ha szabad lenne az estéd, annak nagyon örülnék.* Mondja kedvesen a férfi.*
3774. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-27 00:26:31
Üzenet elküldve: 2020-11-27 00:26:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
//Nyílt//
*A hihetetlenül fontos ügy hallatán Redin felkuncog, s elgondolkodik azon, ő mikor foglalkozott utoljára bendőjével. Szemét összehúzza, végigsimít állán, de képtelen kitalálni a megoldást. A gyomrába nyilalló éles fájdalom jelzi számára, hogy ideje lenne harapni valamit. Derűsen néz fel a nőre, gyöngyfehér fogsorát megvillantva mosolyog.*
- Ha visszatér, akár nekem is összeüthetne valamit. Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára.
*Íves szemöldöke egészen magasra szalad homlokán, mikor Rendor felpattan és elviharzik. Tüzetesen megszemléli távolodó alakját, roppantul meg tudja érti, miért lett sellő a pasasból. Kitűnőek az adottságai. Shanra fordítva tekintetét észreveszi, hogy egyazon tájékon felejtették ott szemüket. Pajkosan elvigyorodik, tetszik neki az alku, amit ajánlanak neki.*
- Kifejezetten tökéletes tervnek hangzik.
*Apró kortyokban szürcsöl az előtte pihenő, kellemesen édeskés nedűből, majd kezében tartva játszik a folyadékkal körbe-körbe pörgetve a poharat. Egy pillanatra elmélyed a hullámok játékát szemlélve. Jeges íriszei villanásszerű gyorsasággal ugranak a nő arcára, fürkészve, valamint memorizálva a vonásokat. Kérdését hallva elmosolyodik, sejtelmességgel próbálja leplezni zavarát. Néhány pillanatig agyal, hogy mit is mondhatna, hiszen tulajdonképpen fogalma sincs, mit csinált az elmúlt hónapokban, egy nagy homályos folt az egész időszak elméjében. Végül a ködösítő rébuszos válasz megoldása mellett dönt.*
- Sokáig lézengtem céltalanul a cudar külvilágban. Napról napra éltem, nem igazán érdekelt, hogy haladjon valamerre az élet. Ne érts félre, baromi jó buli volt, de tartozni akartam valahová úgy, hogy nem adom fel a szabados életmódot, és nem is ítélnek el érte. Hát nem ez a tökéletes hely ehhez?
*Kacér arckifejezés ül ki bájosan puha vonásaira, kacsint is a mondata végén. Mellkasával az asztalhoz közelít, mozdulatai lassúak, kecsesek, furcsa tánchoz hasonlatosak. Mutatóujjával megsimítja arcélét, halvány bőrén meleg reflexfények járnak ritmikus táncot.*
- Te sellő vagy, vagy más minőségben vagy jelen?
//Nyílt//
*A hihetetlenül fontos ügy hallatán Redin felkuncog, s elgondolkodik azon, ő mikor foglalkozott utoljára bendőjével. Szemét összehúzza, végigsimít állán, de képtelen kitalálni a megoldást. A gyomrába nyilalló éles fájdalom jelzi számára, hogy ideje lenne harapni valamit. Derűsen néz fel a nőre, gyöngyfehér fogsorát megvillantva mosolyog.*
- Ha visszatér, akár nekem is összeüthetne valamit. Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára.
*Íves szemöldöke egészen magasra szalad homlokán, mikor Rendor felpattan és elviharzik. Tüzetesen megszemléli távolodó alakját, roppantul meg tudja érti, miért lett sellő a pasasból. Kitűnőek az adottságai. Shanra fordítva tekintetét észreveszi, hogy egyazon tájékon felejtették ott szemüket. Pajkosan elvigyorodik, tetszik neki az alku, amit ajánlanak neki.*
- Kifejezetten tökéletes tervnek hangzik.
*Apró kortyokban szürcsöl az előtte pihenő, kellemesen édeskés nedűből, majd kezében tartva játszik a folyadékkal körbe-körbe pörgetve a poharat. Egy pillanatra elmélyed a hullámok játékát szemlélve. Jeges íriszei villanásszerű gyorsasággal ugranak a nő arcára, fürkészve, valamint memorizálva a vonásokat. Kérdését hallva elmosolyodik, sejtelmességgel próbálja leplezni zavarát. Néhány pillanatig agyal, hogy mit is mondhatna, hiszen tulajdonképpen fogalma sincs, mit csinált az elmúlt hónapokban, egy nagy homályos folt az egész időszak elméjében. Végül a ködösítő rébuszos válasz megoldása mellett dönt.*
- Sokáig lézengtem céltalanul a cudar külvilágban. Napról napra éltem, nem igazán érdekelt, hogy haladjon valamerre az élet. Ne érts félre, baromi jó buli volt, de tartozni akartam valahová úgy, hogy nem adom fel a szabados életmódot, és nem is ítélnek el érte. Hát nem ez a tökéletes hely ehhez?
*Kacér arckifejezés ül ki bájosan puha vonásaira, kacsint is a mondata végén. Mellkasával az asztalhoz közelít, mozdulatai lassúak, kecsesek, furcsa tánchoz hasonlatosak. Mutatóujjával megsimítja arcélét, halvány bőrén meleg reflexfények járnak ritmikus táncot.*
- Te sellő vagy, vagy más minőségben vagy jelen?
3773. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-26 23:25:32
Üzenet elküldve: 2020-11-26 23:25:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap//
//Nyílt//
*A lágy simítás felkelti Shanneira figyelmét. Jobban szemügyre veszi hát a friss húst, és valóban, a többi sellőhöz hasonlóan igencsak kellemes megjelenéssel rendelkezik, s ha bizony nem az evésen járna az esze, valószínűleg roppant pajzán gondolatai lennének. Bár végül is, most is combok közé vágyik, csak inkább olyanok közé, amiket alaposan fűszerbe forgattak és ropogósra sütöttek.*
-Igen, Yath.
*Erősíti meg a lány tippjét, a nevet csupán csak azért nem említett az imént, mert nem gondolta, hogy már találkozott az elffel. Elvégre mennyi ideje lehet itt a vörös? Pár órája?*
-Életbevágó. A gyomrom hamarosan saját magát emészti fel.
*Paskolja meg éhes bendőjét lebiggyesztett ajakkal majd furcsán összehúzza szemöldökét, ahogy Rendor a semmiből felpattan és otthagyja őket.*
-Szegény, biztos rájött a cifra.
*Néz a feszes fenék után, kicsit elkalandozva majd tekintete visszavándorol Redinre.*
-Na, társaság nélkül maradtál. Mi lenne, ha leülnék hozzád egy darabig és elszórakoztatnálak, te pedig elterelnéd a figyelmem arról, hogy mindjárt élve felfalom az első lélegző lényt, ami belép az ajtón?
*Amennyiben a másik belemegy, úgy le is dobja magát a székre majd pipadohány után kezd kotorászni a kabátjában*
-És honnan érkeztél a fenséges Sellőházba, Vöröske?
//Nyílt//
*A lágy simítás felkelti Shanneira figyelmét. Jobban szemügyre veszi hát a friss húst, és valóban, a többi sellőhöz hasonlóan igencsak kellemes megjelenéssel rendelkezik, s ha bizony nem az evésen járna az esze, valószínűleg roppant pajzán gondolatai lennének. Bár végül is, most is combok közé vágyik, csak inkább olyanok közé, amiket alaposan fűszerbe forgattak és ropogósra sütöttek.*
-Igen, Yath.
*Erősíti meg a lány tippjét, a nevet csupán csak azért nem említett az imént, mert nem gondolta, hogy már találkozott az elffel. Elvégre mennyi ideje lehet itt a vörös? Pár órája?*
-Életbevágó. A gyomrom hamarosan saját magát emészti fel.
*Paskolja meg éhes bendőjét lebiggyesztett ajakkal majd furcsán összehúzza szemöldökét, ahogy Rendor a semmiből felpattan és otthagyja őket.*
-Szegény, biztos rájött a cifra.
*Néz a feszes fenék után, kicsit elkalandozva majd tekintete visszavándorol Redinre.*
-Na, társaság nélkül maradtál. Mi lenne, ha leülnék hozzád egy darabig és elszórakoztatnálak, te pedig elterelnéd a figyelmem arról, hogy mindjárt élve felfalom az első lélegző lényt, ami belép az ajtón?
*Amennyiben a másik belemegy, úgy le is dobja magát a székre majd pipadohány után kezd kotorászni a kabátjában*
-És honnan érkeztél a fenséges Sellőházba, Vöröske?
3772. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-26 22:52:17
Üzenet elküldve: 2020-11-26 22:52:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Madárka//
*A kézcsókot nemes kecsességgel fogadja, hosszú ujjait elegánsan behajlítva, de közben szája csücskében kiül az a tipikus pajkos mosoly. Rendkívül szórakoztatónak és élvezetesnek találja az efféle lovagias gesztusokat, s Sellőként bizony nem sok férfi köszönti ily módon, inkább a közvetlenebb formákat részesítik előnyben.*
-Köszönöm, egy rumot elfogadok. Elvégre illene koccintani eme csodás találkozás örömére.
*Ó igen, a jóféle fehér rumok mindig is a gyengéi voltak, s ki nem hagyná a férfi ajánlatát. Természetesen Sellő létére ő térítésmentesen fogyaszthat bármit, ezt valószínű Graril is tudja. Persze ha ragaszkodik ahhoz, higy mindenképp fizessen a lány helyett is, semmi akadálya, de ha nem így történik, Yath leint magának egy felszolgálót, és kikéri a saját italát.*
-Nagyszerűen érzem itt magam, egyszerűen csodálatos ez a hely.
*Áradozik lelkesen, s csakugyan láthatja a férfi, hogy az elfnek igazán nincs oka panaszra. Ruhája finom, drága selyem, s maga a hely is ragyog a tisztaságtól. A zene egész minőségi, az italokról és ételekről nem is beszélve. Aligha hasonlítható bármilyen útszéli fogadóhoz.*
- A társaságról nem is beszélve. Mindenkit annyira szeretek itt.
*Folytatja rövid és lelkes beszámolóját.*
-Valóban ez a nekem való hely, s még a zenével is foglalkoztok, szórakoztatva a nagyérdeműt. Na de most már elég a fecsegésemből, mesélj te is valamit!
*Fejezi be, mielőtt nagyon elragadtatná magát, belefeledkezve a sok mesélnivalójába.*
-A te sorsod hogy alakult?
A hozzászólás írója (Yathlanae Vyserra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.26 22:53:15
//Madárka//
*A kézcsókot nemes kecsességgel fogadja, hosszú ujjait elegánsan behajlítva, de közben szája csücskében kiül az a tipikus pajkos mosoly. Rendkívül szórakoztatónak és élvezetesnek találja az efféle lovagias gesztusokat, s Sellőként bizony nem sok férfi köszönti ily módon, inkább a közvetlenebb formákat részesítik előnyben.*
-Köszönöm, egy rumot elfogadok. Elvégre illene koccintani eme csodás találkozás örömére.
*Ó igen, a jóféle fehér rumok mindig is a gyengéi voltak, s ki nem hagyná a férfi ajánlatát. Természetesen Sellő létére ő térítésmentesen fogyaszthat bármit, ezt valószínű Graril is tudja. Persze ha ragaszkodik ahhoz, higy mindenképp fizessen a lány helyett is, semmi akadálya, de ha nem így történik, Yath leint magának egy felszolgálót, és kikéri a saját italát.*
-Nagyszerűen érzem itt magam, egyszerűen csodálatos ez a hely.
*Áradozik lelkesen, s csakugyan láthatja a férfi, hogy az elfnek igazán nincs oka panaszra. Ruhája finom, drága selyem, s maga a hely is ragyog a tisztaságtól. A zene egész minőségi, az italokról és ételekről nem is beszélve. Aligha hasonlítható bármilyen útszéli fogadóhoz.*
- A társaságról nem is beszélve. Mindenkit annyira szeretek itt.
*Folytatja rövid és lelkes beszámolóját.*
-Valóban ez a nekem való hely, s még a zenével is foglalkoztok, szórakoztatva a nagyérdeműt. Na de most már elég a fecsegésemből, mesélj te is valamit!
*Fejezi be, mielőtt nagyon elragadtatná magát, belefeledkezve a sok mesélnivalójába.*
-A te sorsod hogy alakult?
A hozzászólás írója (Yathlanae Vyserra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.26 22:53:15
3771. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-26 19:09:53
Üzenet elküldve: 2020-11-26 19:09:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
// Rendor el //
* Éppen hallgatná, hogy mi is itt a probléma, amikor meglátja, hogy a pultban intenek neki.*
- Elnézést! Mennem kell!* Azzal fel is áll és a poharával együtt elindul a pult felé. Kiderül, hogy az egyik testesebb vendéget át kéne gyúrni. Erős kezekre van szükség, ezért is hívták őt. Ha dolgozni kell, akkor nincs mese. Elindul, hogy teljesítse kötelességét, de közben végig azon jár az agya, amit Rendin mondott neki a maszkokról.*
// Rendor el //
* Éppen hallgatná, hogy mi is itt a probléma, amikor meglátja, hogy a pultban intenek neki.*
- Elnézést! Mennem kell!* Azzal fel is áll és a poharával együtt elindul a pult felé. Kiderül, hogy az egyik testesebb vendéget át kéne gyúrni. Erős kezekre van szükség, ezért is hívták őt. Ha dolgozni kell, akkor nincs mese. Elindul, hogy teljesítse kötelességét, de közben végig azon jár az agya, amit Rendin mondott neki a maszkokról.*
3770. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-26 13:13:02
Üzenet elküldve: 2020-11-26 13:13:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cserebogár a mély vízben//
*Úgy érzi, itt egy egészen más világba csöppent, hiszen a városban csak gúnyolódtak rajta és legtöbbször rá is léptek tömött helyeken, itt viszont pont olyan kiemelt figyelemben részesül, mint bárki más. Igazán hízelgőnek találja, hogy egy nálánál vagy kétszer nagyobb férfi próbál kedveskedni neki. A férfi pedig jól érti a dolgát, ezzel a történettel igazán belopta magát a kis teremtmény szívébe. Mindig is szeretett volna egy ilyen sellőt látni, de a tóban bizonyosan nem élnek, hátha majd itt. Dalaf szépen elmagyarázza a kérés szerint, hogyan is kéne kihalásznia a kagyló héjából a húst, egészen részletekbe menőkig. Biccent egyet, hogy megértette a dolgot és közelebb húzódik az asztalhoz, ám ekkor derül rá fény, hogy bizony itt állal fogja levenni az asztalt, hogy még közelebb merészkedik. Általában az ölébe veszi az tányért, úgy eszik, viszont nem körbe hordozva a tekintetét sem talál olyat, aki nem evőeszközzel vagy az asztalon fogyasztaná az ételt. ~Mi legyen most? Szabad egyáltalán itt ilyet csinálni? ~ Néz bizonytalan tekintettel fel a férfire, miközben az leül. Miközben gondolkodik azon, miképpen tudná foganatosítani az illedelmes étkezés megérzi, hogy valami rásiklik a combjára. Ilyenkor jó szerével egy nagyobb pók vagy rágcsáló, esetleg egy kíváncsi macska szokott visszanézni rá, így már jó előre megijed és hirtelen felkapja a kanalat a kezébe, mint a legközelebbi fegyvert. Hátra ugrik a székben és a lábára bámul, mikor viszont látja, hogy az csak a másik keze, akkor sem nyugszik meg igazán.*
-Kö… kö..köszönöm az eligazítást… még soh ne ttem ilyet. *Csuklik el néha a hangja, hogy kihagy egy-egy ütemet is a mondatból.*
-Ha… hadd kérdezzem meg… láttam az étlapon egy dolgot… *Még mindig maga előtt tartja felemelve a kanalat, mintha bármelyik pillanatban rásózhatna vele a betolakodó kézre.*
-Mivel ugye egy ordély… a sellő pedig ugye.. hát te… *Indul meg a szabad kezén lévő ujja, hogy mutogasson is a levegőben, maga majd a férfi irányába.*
-Hát izé… lehet téged bérelni? *Találja meg hirtelen az ide illő szót, amit eddig keresett.*
-…zold vagyok. *Böki ki, leharapva az első betűt a nevéből, mikor a másik rákérdez.*
-És te? *Vágja mindjárt rá gyorsan, nehogy illetlennek tűnjön.*
*Úgy érzi, itt egy egészen más világba csöppent, hiszen a városban csak gúnyolódtak rajta és legtöbbször rá is léptek tömött helyeken, itt viszont pont olyan kiemelt figyelemben részesül, mint bárki más. Igazán hízelgőnek találja, hogy egy nálánál vagy kétszer nagyobb férfi próbál kedveskedni neki. A férfi pedig jól érti a dolgát, ezzel a történettel igazán belopta magát a kis teremtmény szívébe. Mindig is szeretett volna egy ilyen sellőt látni, de a tóban bizonyosan nem élnek, hátha majd itt. Dalaf szépen elmagyarázza a kérés szerint, hogyan is kéne kihalásznia a kagyló héjából a húst, egészen részletekbe menőkig. Biccent egyet, hogy megértette a dolgot és közelebb húzódik az asztalhoz, ám ekkor derül rá fény, hogy bizony itt állal fogja levenni az asztalt, hogy még közelebb merészkedik. Általában az ölébe veszi az tányért, úgy eszik, viszont nem körbe hordozva a tekintetét sem talál olyat, aki nem evőeszközzel vagy az asztalon fogyasztaná az ételt. ~Mi legyen most? Szabad egyáltalán itt ilyet csinálni? ~ Néz bizonytalan tekintettel fel a férfire, miközben az leül. Miközben gondolkodik azon, miképpen tudná foganatosítani az illedelmes étkezés megérzi, hogy valami rásiklik a combjára. Ilyenkor jó szerével egy nagyobb pók vagy rágcsáló, esetleg egy kíváncsi macska szokott visszanézni rá, így már jó előre megijed és hirtelen felkapja a kanalat a kezébe, mint a legközelebbi fegyvert. Hátra ugrik a székben és a lábára bámul, mikor viszont látja, hogy az csak a másik keze, akkor sem nyugszik meg igazán.*
-Kö… kö..köszönöm az eligazítást… még soh ne ttem ilyet. *Csuklik el néha a hangja, hogy kihagy egy-egy ütemet is a mondatból.*
-Ha… hadd kérdezzem meg… láttam az étlapon egy dolgot… *Még mindig maga előtt tartja felemelve a kanalat, mintha bármelyik pillanatban rásózhatna vele a betolakodó kézre.*
-Mivel ugye egy ordély… a sellő pedig ugye.. hát te… *Indul meg a szabad kezén lévő ujja, hogy mutogasson is a levegőben, maga majd a férfi irányába.*
-Hát izé… lehet téged bérelni? *Találja meg hirtelen az ide illő szót, amit eddig keresett.*
-…zold vagyok. *Böki ki, leharapva az első betűt a nevéből, mikor a másik rákérdez.*
-És te? *Vágja mindjárt rá gyorsan, nehogy illetlennek tűnjön.*
3769. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-25 21:29:41
Üzenet elküldve: 2020-11-25 21:29:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
//Nyílt//
* Határozottan komisz nőszemélynek néz ki a vörös. Egyik pillanatról a másikra váltja magát. Most is mosolyog és az ajkait nyalja, mint valami fene vad. A férfi felírja képzeletbeli listájára azon személyek mellé, akikre érdemes figyelni. Viszont azt is észre vette még, hogy igazán jó kis válaszokat add neki a kérdésére. Egy másik ok, amiért érdemes még figyelni rá. Nagyon is tetszik neki a kapott válasz, mert felkuncog rajta.*
- Igazad lehet. Főleg az agyunk járásában. Ha legközelebb erre jár az nő, akkor majd mindenképpen szólok neked.* Nagyon reméli, hogy ilyenre nem kerül sor, bár kitudja. Humor területén nagyon különbözhetnek, mert egyáltalán nem érti, hogy mi olyan vicces ezen. Viszont készül egy visszavágásra. Már ki is ül a gonosz vigyor az arcára, de szólni már nem tud, mert jövevény érkezik. Az egyik őr lehet az. Rémlik is, hogy már látta itt párszor. Ő is felpattan és bemutatkozik, amikor a kéz felé nyúlik ki.*
- Rendor!* A férfi a kézfogást meg se jegyzi magának. Valószínűleg ő is egy határozottat kap. Kemény nő, kemény kézfogás. Keres valakit, de Rendor hiába is töri a fejét ennyiről aztán nem fog eszébe jutni, hogy ki is lehet az. Nagy keblű fekete elf hölgyet többet is látott már itt. Mire leszűkíthetné a kört, addigra az új lány már rá is vágja, hogy ki lehet az.*
~ Most került ide és máris ilyen jól ismeri az itt dolgozókat? Nem semmi egy csaj!~* A név így neki is ismerős, hiszen ő is látta mielőtt kiment volna a barikádhoz, csak az már régen volt. Redin helyette is kérdez, így aztán ő csöndben marad és csak figyel.*
//Nyílt//
* Határozottan komisz nőszemélynek néz ki a vörös. Egyik pillanatról a másikra váltja magát. Most is mosolyog és az ajkait nyalja, mint valami fene vad. A férfi felírja képzeletbeli listájára azon személyek mellé, akikre érdemes figyelni. Viszont azt is észre vette még, hogy igazán jó kis válaszokat add neki a kérdésére. Egy másik ok, amiért érdemes még figyelni rá. Nagyon is tetszik neki a kapott válasz, mert felkuncog rajta.*
- Igazad lehet. Főleg az agyunk járásában. Ha legközelebb erre jár az nő, akkor majd mindenképpen szólok neked.* Nagyon reméli, hogy ilyenre nem kerül sor, bár kitudja. Humor területén nagyon különbözhetnek, mert egyáltalán nem érti, hogy mi olyan vicces ezen. Viszont készül egy visszavágásra. Már ki is ül a gonosz vigyor az arcára, de szólni már nem tud, mert jövevény érkezik. Az egyik őr lehet az. Rémlik is, hogy már látta itt párszor. Ő is felpattan és bemutatkozik, amikor a kéz felé nyúlik ki.*
- Rendor!* A férfi a kézfogást meg se jegyzi magának. Valószínűleg ő is egy határozottat kap. Kemény nő, kemény kézfogás. Keres valakit, de Rendor hiába is töri a fejét ennyiről aztán nem fog eszébe jutni, hogy ki is lehet az. Nagy keblű fekete elf hölgyet többet is látott már itt. Mire leszűkíthetné a kört, addigra az új lány már rá is vágja, hogy ki lehet az.*
~ Most került ide és máris ilyen jól ismeri az itt dolgozókat? Nem semmi egy csaj!~* A név így neki is ismerős, hiszen ő is látta mielőtt kiment volna a barikádhoz, csak az már régen volt. Redin helyette is kérdez, így aztán ő csöndben marad és csak figyel.*
3768. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-25 21:02:21
Üzenet elküldve: 2020-11-25 21:02:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
//Nyílt//
*A férfi suta visszhangot keltő mondatait hallva a nőkről elvigyorodik, s lassú, érzéki mozdulattal végigfuttatja nyelve hegyét felső ajkán, mint egy jóllakott oroszlán. Szereti az egyszerű férfiakat, pontosabban szeret szórakozni az egyszerű férfiakkal. Megvárja, míg Rendor a mondandója végére ér, majd megemeli poharát, kissé a másik felé bökve kezével.*
- Csak annyira bonyolult ez, mint amennyire a férfiak agyának járása. Hamar elsajátítható, s némi természetes adottsággal fűszerezve egészen mesés szinteket érhet el az ember, éppúgy, ahogy ez a bizonyos hölgyemény tette. Okos lehet. Szívesen megismerném.
*Az utolsó mondat csak úgy kicsúszik a száján, nem gondolja komolyan. Mindig is gyűlölte, ha konkurencia jelentkezik a környezetében. Elméjébe ötlik egy rettenetes, elcsépelt vicc, egy darabig próbál uralkodni magán, de végül egy gonoszkás mosoly kíséretében csak kiböki.*
- És mégis miféle szerszámodat változtatta arannyá? Jó, erre inkább ne válaszolj, sajnálom, rémes volt.
*Röviden felkacag, majd félbeszakad a társalgás egy új jövevény miatt. Egy pillanatig zavartan néz, majd eszmél, hogy May ezzel a nővel beszélt, mikor megváratta őt. A felismerés örömével felpattan, elragadóan bájos mosollyal tekint feltehetőleges kollégájára.*
- Igen, igen, én vagyok a legfrissebb hús a sellők között.
*A kézfogást viszonozza, tenyere lágy, simogatáshoz hasonló mozdulattal ér a nőéhez, majd markánsan, de nem túl erősen megszorítja azt. Szimpatikus neki a határozott, férfias érintés, amit bőrén tapasztal.*
- Redin.
*Barátságos kifejezéssel arcán visszahuppan eddigi ülőhelyére, s kezébe veszi italát, belekortyol, míg a férfi kerül Shan figyelmébe. Figyelmesen hallgatja végig a keresett személy leírását, fokozatosan elvigyorodik, ahogy ráismer egykori kalandjára. Tekintetében huncut, sejtelmesen cinkos kifejezés bujkál, készségesen válaszol is.*
- Ha jól sejtem, Yath holléte felől érdeklődsz. Mielőtt elfoglaltam a szobám, a pult körül láttam legyeskedni, azóta felszívódhatott. Fontos ügy?
*Várakozón néz felfelé, szívesen megismerné a hölgyet, ha nincs éppen sürgős dolga.*
//Nyílt//
*A férfi suta visszhangot keltő mondatait hallva a nőkről elvigyorodik, s lassú, érzéki mozdulattal végigfuttatja nyelve hegyét felső ajkán, mint egy jóllakott oroszlán. Szereti az egyszerű férfiakat, pontosabban szeret szórakozni az egyszerű férfiakkal. Megvárja, míg Rendor a mondandója végére ér, majd megemeli poharát, kissé a másik felé bökve kezével.*
- Csak annyira bonyolult ez, mint amennyire a férfiak agyának járása. Hamar elsajátítható, s némi természetes adottsággal fűszerezve egészen mesés szinteket érhet el az ember, éppúgy, ahogy ez a bizonyos hölgyemény tette. Okos lehet. Szívesen megismerném.
*Az utolsó mondat csak úgy kicsúszik a száján, nem gondolja komolyan. Mindig is gyűlölte, ha konkurencia jelentkezik a környezetében. Elméjébe ötlik egy rettenetes, elcsépelt vicc, egy darabig próbál uralkodni magán, de végül egy gonoszkás mosoly kíséretében csak kiböki.*
- És mégis miféle szerszámodat változtatta arannyá? Jó, erre inkább ne válaszolj, sajnálom, rémes volt.
*Röviden felkacag, majd félbeszakad a társalgás egy új jövevény miatt. Egy pillanatig zavartan néz, majd eszmél, hogy May ezzel a nővel beszélt, mikor megváratta őt. A felismerés örömével felpattan, elragadóan bájos mosollyal tekint feltehetőleges kollégájára.*
- Igen, igen, én vagyok a legfrissebb hús a sellők között.
*A kézfogást viszonozza, tenyere lágy, simogatáshoz hasonló mozdulattal ér a nőéhez, majd markánsan, de nem túl erősen megszorítja azt. Szimpatikus neki a határozott, férfias érintés, amit bőrén tapasztal.*
- Redin.
*Barátságos kifejezéssel arcán visszahuppan eddigi ülőhelyére, s kezébe veszi italát, belekortyol, míg a férfi kerül Shan figyelmébe. Figyelmesen hallgatja végig a keresett személy leírását, fokozatosan elvigyorodik, ahogy ráismer egykori kalandjára. Tekintetében huncut, sejtelmesen cinkos kifejezés bujkál, készségesen válaszol is.*
- Ha jól sejtem, Yath holléte felől érdeklődsz. Mielőtt elfoglaltam a szobám, a pult körül láttam legyeskedni, azóta felszívódhatott. Fontos ügy?
*Várakozón néz felfelé, szívesen megismerné a hölgyet, ha nincs éppen sürgős dolga.*
3767. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-25 20:10:25
Üzenet elküldve: 2020-11-25 20:10:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap//
//Nyílt//
*Süket fülekre találnak szavai. Hiába próbálja megidézni Yathlanaet, nem sok sikerrel jár, ilyen helyzetekben kicsit bánja, hogy nem jártas a mágiában. Akkor ide tudná varázsolni a sellőt egy csettintéssel, tapsolással vagy ijesztő, furcsa nyelveken kántálással -vagy hát tudja a fene még hogyan, nem ért ő az efféle hókuszpókuszokhoz. Könyököl még egy darabig, türelmetlenül dobol ujjaival, miközben szemeivel a szolgálati területre nyíló ajtót figyeli, végül azonban megunva a várakozást nagyot sóhajtva ellöki magát a pulttól. Körbepillantva a helyen ismerősök után kutat, de se Cassyt, se Carlotteiát nem leli. Szeme megakad viszont a vörös félvéren, ő volt ugyanis az a lány, akit Mady nem olyan rég felkísért, jobb ötlet híján pedig meg is indul felé.
Egy fickóval beszélget épp, akit mintha már látott volna itt korábban, de persze könnyen lehet, hogy csak összekeveri valakivel. A zsoldos nem a kiváló név vagy arcmemóriájáról híres.*
-Te új vagy itt igaz?
*Szegezi is kérdését rögtön a lánynak majd széles mosollyal arcán kezet nyújt, s ha a másik elfogadja, határozottan rázza meg, mint egy férfi.*
-Shan.
*Szól röviden, feleslegesnek érzi fárasztani őt a teljes nevével. Keze persze eztán a vörös asztaltársa felé nyúl, hisz ha valóban látta is már itt, biztos benne, hogy a bemutatkozás elmaradt.*
-Bocs, hogy megzavarom itt ezt a kis flörtöt, de egész véletlenül nem láttatok errefelé egy fekete hajú elf hölgyet? Körülbelül ekkora magas...
*Mutatja is, bár csak nagyjából, mert őszintén nem emlékszik már rá, hogy mekkora*
-... egészen kellemes megjelenéssel.
*Formáz a kezével nagy kebleket, hogy értsék pontosan mire is gondol, hiszen ez az a testrésze az emlegetett sellőnek, amit meg is jegyzett.*
//Nyílt//
*Süket fülekre találnak szavai. Hiába próbálja megidézni Yathlanaet, nem sok sikerrel jár, ilyen helyzetekben kicsit bánja, hogy nem jártas a mágiában. Akkor ide tudná varázsolni a sellőt egy csettintéssel, tapsolással vagy ijesztő, furcsa nyelveken kántálással -vagy hát tudja a fene még hogyan, nem ért ő az efféle hókuszpókuszokhoz. Könyököl még egy darabig, türelmetlenül dobol ujjaival, miközben szemeivel a szolgálati területre nyíló ajtót figyeli, végül azonban megunva a várakozást nagyot sóhajtva ellöki magát a pulttól. Körbepillantva a helyen ismerősök után kutat, de se Cassyt, se Carlotteiát nem leli. Szeme megakad viszont a vörös félvéren, ő volt ugyanis az a lány, akit Mady nem olyan rég felkísért, jobb ötlet híján pedig meg is indul felé.
Egy fickóval beszélget épp, akit mintha már látott volna itt korábban, de persze könnyen lehet, hogy csak összekeveri valakivel. A zsoldos nem a kiváló név vagy arcmemóriájáról híres.*
-Te új vagy itt igaz?
*Szegezi is kérdését rögtön a lánynak majd széles mosollyal arcán kezet nyújt, s ha a másik elfogadja, határozottan rázza meg, mint egy férfi.*
-Shan.
*Szól röviden, feleslegesnek érzi fárasztani őt a teljes nevével. Keze persze eztán a vörös asztaltársa felé nyúl, hisz ha valóban látta is már itt, biztos benne, hogy a bemutatkozás elmaradt.*
-Bocs, hogy megzavarom itt ezt a kis flörtöt, de egész véletlenül nem láttatok errefelé egy fekete hajú elf hölgyet? Körülbelül ekkora magas...
*Mutatja is, bár csak nagyjából, mert őszintén nem emlékszik már rá, hogy mekkora*
-... egészen kellemes megjelenéssel.
*Formáz a kezével nagy kebleket, hogy értsék pontosan mire is gondol, hiszen ez az a testrésze az emlegetett sellőnek, amit meg is jegyzett.*
3766. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-25 20:04:46
Üzenet elküldve: 2020-11-25 20:04:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
//Nyílt//
* Rendor kicsit nehezen igazodik ki a nőkön. Viszont látszólag az ital meghívás az működik náluk, szóval ezt most is beveti. Legalább jobban megismeri kollégáit. El is siet a pultba, hogy készítsen két pohár ízletes nedűt maguknak. Visszatérve oda is nyújtja Redinnek a sajátját. Érdekes, hogy eleinte a nő csak játszik a pohárral, mint macska az egérrel. A férfi ezzel szemben rögtön belekortyol a finomságba.*
- Ugyan semmiség! Ennek az italnak a neve Tengeri szellő. Könnyed kis itóka, ami felfrissíti a testet.* Direkt ezt választotta, mert ez nem tompítja el őket. A hajcsavargatást az szemtelenül megbámulja. Valamiért vonzza a tekintettét a vörös tincsek játéka.*
- Jól tetted, hogy nem tetted, mert éppen a karját akarta levágni annak a férfinak, amikor én ott voltam. Nagy szerencséje volt annak, hogy a csapás lecsúszott a karjáról. Azután meg az összes haramia valamilyen jelre elviharzott a kikötő irányába.* Feleli könnyedén, majd újfent belekortyol italába. Valami lehetett az elmondottakban, mert mintha egy sóhajtást hallott volna meg.*
- Hát azt nem tudom, hogy miért, de megszűnt létezni a barikád. Már nem szednek vámot. Talán ártott az üzletnek.* Rántja meg vállait, mert ő aztán tényleg nem tudja, hogy mi lehetett az ok. Igencsak rácsodálkozik a Redinre, amikor az elkezd nevetni a kérdésére. Igazán jóízűen nevet, amivel nincs is baj. Be kell ismernie, hogy van valami bájos abban, ahogy előre dőlve elmélkedik munkatársa. Kíváncsian megemeli szemöldökét, amikor végre Redin megszólal. Viszont rögtön az első mondat után kijavítja magát.*
~ Ez a nő is nagy zsivány lehet. ~ *Jut erre a következtetésre, bár a kijavított verzió egészen megfontolandó. Sajnos a szerzetes lét hosszú évei alatt nem sok ilyen bölcsességet hallott.*
- Érdekes, bár eléggé bonyolultnak tűnik az én szememben.* A felemlegetett átejtésre eléggé savanyú képet vág, de azért elmondja.*
- Kötöttünk egy fogadást, amit nem lett volna szabad megnyernie és mégis megnyerte, de nem tudom, hogy hogyan. Pusztán az érintésével aranyszínűvé varázsolta a szerszámomat. Semmi festék, semmi mágia, mert arra ügyeltem. Hihetetlenül hangzik, de igaz.* Az arca komoly nem úgy tűnik, hogy viccelődne.*
- Nagy kár, hogy nem tette le a fegyvereit, mert hajlandóságot mutatott rá, hogy összefeküdjünk. Igazi vadmacska volt.* Gondol vissza rá az aranyhajúra.*
//Nyílt//
* Rendor kicsit nehezen igazodik ki a nőkön. Viszont látszólag az ital meghívás az működik náluk, szóval ezt most is beveti. Legalább jobban megismeri kollégáit. El is siet a pultba, hogy készítsen két pohár ízletes nedűt maguknak. Visszatérve oda is nyújtja Redinnek a sajátját. Érdekes, hogy eleinte a nő csak játszik a pohárral, mint macska az egérrel. A férfi ezzel szemben rögtön belekortyol a finomságba.*
- Ugyan semmiség! Ennek az italnak a neve Tengeri szellő. Könnyed kis itóka, ami felfrissíti a testet.* Direkt ezt választotta, mert ez nem tompítja el őket. A hajcsavargatást az szemtelenül megbámulja. Valamiért vonzza a tekintettét a vörös tincsek játéka.*
- Jól tetted, hogy nem tetted, mert éppen a karját akarta levágni annak a férfinak, amikor én ott voltam. Nagy szerencséje volt annak, hogy a csapás lecsúszott a karjáról. Azután meg az összes haramia valamilyen jelre elviharzott a kikötő irányába.* Feleli könnyedén, majd újfent belekortyol italába. Valami lehetett az elmondottakban, mert mintha egy sóhajtást hallott volna meg.*
- Hát azt nem tudom, hogy miért, de megszűnt létezni a barikád. Már nem szednek vámot. Talán ártott az üzletnek.* Rántja meg vállait, mert ő aztán tényleg nem tudja, hogy mi lehetett az ok. Igencsak rácsodálkozik a Redinre, amikor az elkezd nevetni a kérdésére. Igazán jóízűen nevet, amivel nincs is baj. Be kell ismernie, hogy van valami bájos abban, ahogy előre dőlve elmélkedik munkatársa. Kíváncsian megemeli szemöldökét, amikor végre Redin megszólal. Viszont rögtön az első mondat után kijavítja magát.*
~ Ez a nő is nagy zsivány lehet. ~ *Jut erre a következtetésre, bár a kijavított verzió egészen megfontolandó. Sajnos a szerzetes lét hosszú évei alatt nem sok ilyen bölcsességet hallott.*
- Érdekes, bár eléggé bonyolultnak tűnik az én szememben.* A felemlegetett átejtésre eléggé savanyú képet vág, de azért elmondja.*
- Kötöttünk egy fogadást, amit nem lett volna szabad megnyernie és mégis megnyerte, de nem tudom, hogy hogyan. Pusztán az érintésével aranyszínűvé varázsolta a szerszámomat. Semmi festék, semmi mágia, mert arra ügyeltem. Hihetetlenül hangzik, de igaz.* Az arca komoly nem úgy tűnik, hogy viccelődne.*
- Nagy kár, hogy nem tette le a fegyvereit, mert hajlandóságot mutatott rá, hogy összefeküdjünk. Igazi vadmacska volt.* Gondol vissza rá az aranyhajúra.*
3765. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-25 18:50:17
Üzenet elküldve: 2020-11-25 18:50:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cserebogár a mély vízben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Van egy ismerősöm, aki annakidején szintén hitte, sőt ő szentül, hogy itt igazi sellőket lehet látni a fodros víz szegélyén. Egyébként egy idős tudósról van itt szó, de kétségtelenül bájos volt, ahogy az ötven esztendős hölgy hitt az eddig nem látott teremtményekben. Bár emiatt nem hiszem, hogy bárki is zavarodott lenne, sokkal inkább hisznek a jóban és van fantáziájuk az önhöz is hasonló hölgyeknek. *Dalaf jó kis történet lekerekít a vendégeknek, igazi sellő módjára színesítve a beszélgetésük. Az évek során nagyon jól megtanulta, már hogy a titok a látszólagos közel engedése a vendégeknek, hogy az teljesen bensőséges pillanatokban érezhesse magát a kezdetektől a végéig. Minden szó épp, oly hatékony tud lenni, mint egy- egy simogatás, csak sokkal inkább művészet az eme csábítás menetele. *
- Oh! A kagylóhéjat nem bántjuk az, csak dísz, a sült húsát pedig az illem szerint késsel és villával, a tejszínes mártást külön tálba tettem, azt rácsurgathatja a kiskanállal vagy, ahogy kívánja és jól esik. Ahogy a kényelme diktálja, a kisasszonynak! Tudja ez itt az élvezetek háza, vannak szabályok, de a teljes ellazulás a vendég részéről a célunk. Mondja, csak mi a kedvenc része a tengerben? *A vörös végül könnyed mozdulattal kihúzza magának a vendég melletti nem messze ácsorgó széket és nemsokára finoman pillanatról pillanatra araszolni kezd a keze a tündér combja felé és ha nem állítják meg finom köröket kezd leírni a vékony testrész tetején. Nem kívánja megijeszteni a vendégeket, de ha nem küldték el annak valami oka van. *
- Megkérdezhetem a nevét hölgyem? Mire vágyik, hogy szólítsam? *Vizslatja borostyán szempárjával a különleges teremtést miközben csilingelő hangon csábítgatja a másikból a valódi igazakat*
- Mi jár a fejében?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Van egy ismerősöm, aki annakidején szintén hitte, sőt ő szentül, hogy itt igazi sellőket lehet látni a fodros víz szegélyén. Egyébként egy idős tudósról van itt szó, de kétségtelenül bájos volt, ahogy az ötven esztendős hölgy hitt az eddig nem látott teremtményekben. Bár emiatt nem hiszem, hogy bárki is zavarodott lenne, sokkal inkább hisznek a jóban és van fantáziájuk az önhöz is hasonló hölgyeknek. *Dalaf jó kis történet lekerekít a vendégeknek, igazi sellő módjára színesítve a beszélgetésük. Az évek során nagyon jól megtanulta, már hogy a titok a látszólagos közel engedése a vendégeknek, hogy az teljesen bensőséges pillanatokban érezhesse magát a kezdetektől a végéig. Minden szó épp, oly hatékony tud lenni, mint egy- egy simogatás, csak sokkal inkább művészet az eme csábítás menetele. *
- Oh! A kagylóhéjat nem bántjuk az, csak dísz, a sült húsát pedig az illem szerint késsel és villával, a tejszínes mártást külön tálba tettem, azt rácsurgathatja a kiskanállal vagy, ahogy kívánja és jól esik. Ahogy a kényelme diktálja, a kisasszonynak! Tudja ez itt az élvezetek háza, vannak szabályok, de a teljes ellazulás a vendég részéről a célunk. Mondja, csak mi a kedvenc része a tengerben? *A vörös végül könnyed mozdulattal kihúzza magának a vendég melletti nem messze ácsorgó széket és nemsokára finoman pillanatról pillanatra araszolni kezd a keze a tündér combja felé és ha nem állítják meg finom köröket kezd leírni a vékony testrész tetején. Nem kívánja megijeszteni a vendégeket, de ha nem küldték el annak valami oka van. *
- Megkérdezhetem a nevét hölgyem? Mire vágyik, hogy szólítsam? *Vizslatja borostyán szempárjával a különleges teremtést miközben csilingelő hangon csábítgatja a másikból a valódi igazakat*
- Mi jár a fejében?
3764. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-24 23:14:38
Üzenet elküldve: 2020-11-24 23:14:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
//Nyílt//
*Elgondolkozva szemléli a férfi távolodó alakját, kicsit meglepte, hogy nem vevő a játékra. Azt gondolta, minden sellő rajong az ilyesfajta érzelmi hullámzásokért. Magában elvigyorodik, talán kitűnő alkalom ez egy főpróbára. Átsuhan az agyán, hogy talán hosszú távon jobb lenne önmagát adnia, kevesebb agyalással járna, de hamar rádöbben, valójában a lénye ebből a játékból áll. Kíváncsiság fogja el, fogalma sincs, mik szerepelnek az itallapjukon. Újfent rádöbben, hogy vajmi keveset tud a helyről annak ellenére, hogy a közösség tagjává avanzsált. No de Redin már csak ilyen, szeret fejest ugrani az első lehetőség tengerébe racionális megfontolás nélkül. Míg a férfi visszaér asztalukhoz, szuggesztíven követi tekintetével. Amint koppan a pohár az asztalon széles vigyor ül ki arcára, valami hálaféle kifejezés csillog tekintetében. Először kicsit bizalmatlan az italt illetően, néhány másodpercig körbe-körbe futtatja ujjait a pohár peremén, végül belekóstol. Határozottan kedvére való a frissítő nedű, valóban épp erre volt szüksége. Szemei újra partnerére tévednek, keresve a kontaktot.*
- Igazán hálás vagyok, mennyei ez az ital, bár be kell vallanom, halvány fogalmam sincs, mi ez.
*Halkan felkuncog, mintha zavarban lenne, baljával tekergetni kezd egy vérszín tincset.*
- Barikád? Ja igen, egy marcona hölgybe én is belebotlottam idefelé jövet, jobbnak láttam nem kötekedni vele.
*Egy pillanatra lesüti szemét, eszébe jut a kínos pillanat, mikor az épp leszálló est sanda félhomályában fél lábon ugrál, csizmájában kutatva erszénye után. Keresztbe teszi lábait, halkan sóhajt és elhessegeti az emlékképet.*
- Hogyhogy nem jelent gondot?
*A női fortélyok világát illető kérdés hallatán hangosan, csilingelően felnevet. A kelleténél talán hosszabban is kacag, nem tehet róla. Sosem kérdezték meg tőle ilyen nyíltan, miért is alakoskodik örökké. Tetszik neki ez a fajta nyers őszinteség. Lágyan előredől az asztalra könyökölve, ujjaival elgondolkodón simogatja arcélét. Élvezi kesztyűje puha textilének érintését a bőrén.*
- Tudod, kedves Rendor Froksz, az ilyen törékeny teremtéseknek okos utat kell találni az érvényesülésre. *itt sóhajt egy mélyet* Na jó, ez nem igaz. Úgy hangzik, mintha tehetetlenek lennénk. Nem arról van szó, hogy gyengék vagyunk, inkább csak kreatívak, okosak és érzékenyek. Ezerféle arcunk van, és mindig a leginkább helyzethez illőt öltjük magunkra. Olyan ez, mint mikor a ruháit cserélgeti az ember aszerint, milyen alkalomra készül. Megkérdezhetem, hogyan ejtettek át?
*Látja a másikon, hogy jelentősen sérült méltósága a legutóbbi incidens alkalmával. Szórakoztatónak találja a rándulásban kifejeződő dacos érzelmeket, és tényleg érdekli a történet.*
//Nyílt//
*Elgondolkozva szemléli a férfi távolodó alakját, kicsit meglepte, hogy nem vevő a játékra. Azt gondolta, minden sellő rajong az ilyesfajta érzelmi hullámzásokért. Magában elvigyorodik, talán kitűnő alkalom ez egy főpróbára. Átsuhan az agyán, hogy talán hosszú távon jobb lenne önmagát adnia, kevesebb agyalással járna, de hamar rádöbben, valójában a lénye ebből a játékból áll. Kíváncsiság fogja el, fogalma sincs, mik szerepelnek az itallapjukon. Újfent rádöbben, hogy vajmi keveset tud a helyről annak ellenére, hogy a közösség tagjává avanzsált. No de Redin már csak ilyen, szeret fejest ugrani az első lehetőség tengerébe racionális megfontolás nélkül. Míg a férfi visszaér asztalukhoz, szuggesztíven követi tekintetével. Amint koppan a pohár az asztalon széles vigyor ül ki arcára, valami hálaféle kifejezés csillog tekintetében. Először kicsit bizalmatlan az italt illetően, néhány másodpercig körbe-körbe futtatja ujjait a pohár peremén, végül belekóstol. Határozottan kedvére való a frissítő nedű, valóban épp erre volt szüksége. Szemei újra partnerére tévednek, keresve a kontaktot.*
- Igazán hálás vagyok, mennyei ez az ital, bár be kell vallanom, halvány fogalmam sincs, mi ez.
*Halkan felkuncog, mintha zavarban lenne, baljával tekergetni kezd egy vérszín tincset.*
- Barikád? Ja igen, egy marcona hölgybe én is belebotlottam idefelé jövet, jobbnak láttam nem kötekedni vele.
*Egy pillanatra lesüti szemét, eszébe jut a kínos pillanat, mikor az épp leszálló est sanda félhomályában fél lábon ugrál, csizmájában kutatva erszénye után. Keresztbe teszi lábait, halkan sóhajt és elhessegeti az emlékképet.*
- Hogyhogy nem jelent gondot?
*A női fortélyok világát illető kérdés hallatán hangosan, csilingelően felnevet. A kelleténél talán hosszabban is kacag, nem tehet róla. Sosem kérdezték meg tőle ilyen nyíltan, miért is alakoskodik örökké. Tetszik neki ez a fajta nyers őszinteség. Lágyan előredől az asztalra könyökölve, ujjaival elgondolkodón simogatja arcélét. Élvezi kesztyűje puha textilének érintését a bőrén.*
- Tudod, kedves Rendor Froksz, az ilyen törékeny teremtéseknek okos utat kell találni az érvényesülésre. *itt sóhajt egy mélyet* Na jó, ez nem igaz. Úgy hangzik, mintha tehetetlenek lennénk. Nem arról van szó, hogy gyengék vagyunk, inkább csak kreatívak, okosak és érzékenyek. Ezerféle arcunk van, és mindig a leginkább helyzethez illőt öltjük magunkra. Olyan ez, mint mikor a ruháit cserélgeti az ember aszerint, milyen alkalomra készül. Megkérdezhetem, hogyan ejtettek át?
*Látja a másikon, hogy jelentősen sérült méltósága a legutóbbi incidens alkalmával. Szórakoztatónak találja a rándulásban kifejeződő dacos érzelmeket, és tényleg érdekli a történet.*
3763. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-24 18:19:12
Üzenet elküldve: 2020-11-24 18:19:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
//Nyílt//
* Redin szórakozottan hallgatja, ahogyan ő bemutatkozik. Rendor sosem értette nagyon a nőket és az ő játékaikat. Olyan egyszerű a jelleme, mint egy kavicsnak. Ő gond nélkül bevesz szinte bármilyen női praktikát. Rendornál máris a megfelelő benyomást kelti.*
- Ropogós és kemény? Tisztára, mint én magam.* Szereti, ha hízelegnek neki. Jót tesz a férfiúi hiúságának. Máris elégedett mosoly kúszik fel az arcára.*
- Én is új vagyok. Csak pár napja érkeztem.* Feleli és aztán elgondolkodik.*
- Tudom én, hogy milyen italra van szükséged. Egy finom frissítő koktélt keverek neked és rögtön jövök.* El is siet a pultba, hogy elkészítse a két italt. A két Tengeri szellőt hamar elkészíti. Ez 26 arany lenne, ha nem dolgozók lennének. Mire visszatér az asztalhoz addigra biztosan leült már Redin. Ettől még fürkészheti jeges pillantásával a vidám sellő arcát. Nagyon lazának és ártatlannak tűnik. Ő sem feszeng, így hát levágódik vele szembe az egyik székre és elé tolja a lánynak a frissítő italt.*
- Egészség!* Bele is kortyol a finomságba, ami elég jól sikeredet.*
- Hogy mit csináltam kint? Biztosan láttad a barikádat, amikor érkeztél? Na oda mentem egy jó adag pénzel, hogy megkenjem a vámost. Végül nem lett belőle semmi. Volt valami ficsúr, aki ugrált, hogy ő nem fizet. Hát azt majdnem megölték. Végül aztán leléptünk, de ahogy én láttam az a barikád többé már nem jelent gondot.* Megrántja a vállát, mert most már ez nem az ő baja.*
- Most én kérdeznék valamit. Hogy csináljátok ezt? Mármint azt, hogy így egyik pillanatról a másikra megváltoztok. Amikor megláttalak egy egészen más nő ült itt, mint most. Az a másik nő az nagyon behúzott a csőbe és én még csak észre sem vettem.* Rándul meg az arca egy pillanatra, mert még most is neheztel egy kicsit YIlandára.*
//Nyílt//
* Redin szórakozottan hallgatja, ahogyan ő bemutatkozik. Rendor sosem értette nagyon a nőket és az ő játékaikat. Olyan egyszerű a jelleme, mint egy kavicsnak. Ő gond nélkül bevesz szinte bármilyen női praktikát. Rendornál máris a megfelelő benyomást kelti.*
- Ropogós és kemény? Tisztára, mint én magam.* Szereti, ha hízelegnek neki. Jót tesz a férfiúi hiúságának. Máris elégedett mosoly kúszik fel az arcára.*
- Én is új vagyok. Csak pár napja érkeztem.* Feleli és aztán elgondolkodik.*
- Tudom én, hogy milyen italra van szükséged. Egy finom frissítő koktélt keverek neked és rögtön jövök.* El is siet a pultba, hogy elkészítse a két italt. A két Tengeri szellőt hamar elkészíti. Ez 26 arany lenne, ha nem dolgozók lennének
. Mire visszatér az asztalhoz addigra biztosan leült már Redin. Ettől még fürkészheti jeges pillantásával a vidám sellő arcát. Nagyon lazának és ártatlannak tűnik. Ő sem feszeng, így hát levágódik vele szembe az egyik székre és elé tolja a lánynak a frissítő italt.*- Egészség!* Bele is kortyol a finomságba, ami elég jól sikeredet.*
- Hogy mit csináltam kint? Biztosan láttad a barikádat, amikor érkeztél? Na oda mentem egy jó adag pénzel, hogy megkenjem a vámost. Végül nem lett belőle semmi. Volt valami ficsúr, aki ugrált, hogy ő nem fizet. Hát azt majdnem megölték. Végül aztán leléptünk, de ahogy én láttam az a barikád többé már nem jelent gondot.* Megrántja a vállát, mert most már ez nem az ő baja.*
- Most én kérdeznék valamit. Hogy csináljátok ezt? Mármint azt, hogy így egyik pillanatról a másikra megváltoztok. Amikor megláttalak egy egészen más nő ült itt, mint most. Az a másik nő az nagyon behúzott a csőbe és én még csak észre sem vettem.* Rándul meg az arca egy pillanatra, mert még most is neheztel egy kicsit YIlandára.*
3762. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-24 08:07:20
Üzenet elküldve: 2020-11-24 08:07:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//Szobában//
*Az est, bár lábai vaskosak, szikárak, s ódon, feketedő gerendákkal kitámasztottak, mégis illan, akár lepke a mezőn, az illatos virágról. D'or így érzi, ahogyan támaszként is magát, egyenes derékkal, kihúzva magát, büszkén vezeti a leányt a szoba felé, készségesen tartva karját, s élvezve a törődő odasimulást. Néha megízleli a tündér illatát, mit a fürdő, csak még finomabbá tett, nedvesen tapadó hajának hűvös érintését vállán, az apró ujjak, kedvesen alkarjába kapaszkodó kedvességét. A reggeli említésére hangosan korran meg gyomra, amin szélesen elmosolyodva bólint Nala felé, biztos benne, hogy nem éri csalódás, mint, ahogyan a mai napon még nem érte egyszer sem.*
- Ritka, az ilyen törődő gazda. *Hümment, figyelve, s kicsit sajnálva, hogy a tündér családjáról nem ismer meg részleteket. Valahogy úgy képzeli, hogy anyja édes nektárban születhetett egy hűvös hajnalon, apja pedig odaadással szolgálat urát, hiszen ilyen odaadó teremtés, csak így keletkezhet, két kisebb csoda egyesüléséből. Teremtették... úgy mondják. Születni, a Nalaeähoz hasonlóknak lehetetlen. A Faraonn környezte magyarázat is inkább ezt támasztja alá, bár ezzel kapcsolatosan néhány sötétebb gondolat is gyökeret ereszt, amit nem tesz szóvá. ~ Teremtették... ~ *
- Túlzol, Nala, túlzol. *Öleli magához kuncogva, nem leplezve, hogy a kedves szavak milyen jól esnek neki.* A csillagoknak fény kell, az utat pedig te világítod meg nekem, te vagy az én csillagom fénye. *Kontráz rá jóízűen és csendesen, mígnem el nem hangzik a racionális kérdés, mit teljesen komolyan gondolt. Egy nedves és sötét pince, hol a gyertyafény szolgálja az urát és nem fordítva, hol füstje, nehezen üli meg a levegőt és a viasz illata, mit úgy szeret, orrába kúszik. Hol fáklya, olajos bűze terjeng, s hol gondolkodhat, ha szükséges, közben nem zavarják meg.
A szobába lépnek, kezét leveszi a lányról, s figyel, gondosan figyel:*
- Shhhh... shhhh... *kapja fel tenyerét, s simít végig ujjával a lány ajkán.* semmi baj, Nala, semmi baj, hát majd megkérdem holnap. Rendben? *Kérdez, mély hangján, igyekezvén kiköszörülni a csorbát, hisz a zavart ő okozta.*
- Furcsákat kérdezek, nem a te hibád, úgy képzelem, a hasonló dolgok szokatlanok errefelé... de hát... úgy hiszem én sem vagyok az a megszokott fajta, nem igaz? *Bágyadt, kissé szomorkás mosoly, míg hálóruha után kutat tekintete.*
- Múltad egyszerűsége, az én bonyolultságom is. *Szólal meg csendesen.* Öltözzünk fel, Nala, s jer, feküdj mellém, hogy érezzem szíved repdesését. *Sóhajt fel, majd az ágyra ül, tekintetét a lányon tartva, ismét végig futtatva rajta.*
- A sivatagban... *kezdi halkan* ajándéknak tekintetének téged. Száz harcos kellene mellém, hogy magamnál tarthassalak, annyian vágynának rád. *Komolyan beszél.*
- Oly messzire kellene mennünk, hol a határt már csak az ég alja, s a föld kezdete jelzi, messze és megfoghatatlanul. Oly csendesnek kellene lennünk, mint a villámzápor éjszaka, mi saját nyomait mossa el, a homokdűnék között. Faraonn úr látta benned ezt a csodát, nem csoda hát, hogy maga mellé vett. *Elmélázik.*
- Nekem egyszerű gyermekkorom volt. *Ha Nala közben ruhát ád neki, készségesen emeli karját, vagy segédkezik neki, hogy aztán ő is viszont öltöztethesse a lányt, köntös megkötőjét kösse, vagy hátán oldjon lágy masnit a szatén fehérneműn, kivéve persze, ha meztelen vágyik lenni.*
- Szüleim kétkezi munkásként nem tisztelték a fényt, s nem kötelezték el magukat mellette, nem volt rá szükség. Apámat keresték fel, mikor kiválasztottak az útra, amin nem mindenki indulhatott el. *Ha az öltözködéssel végeztek, a gyertya tartót az ágy melletti kis szekrénykére téve ül fel, hátát a támlának támasztva, s úgy mesél. Ha kérdés adódik közben - melyre lehetőséget is ad - tisztelettel elhallgat.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.24 08:11:34
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//Szobában//
*Az est, bár lábai vaskosak, szikárak, s ódon, feketedő gerendákkal kitámasztottak, mégis illan, akár lepke a mezőn, az illatos virágról. D'or így érzi, ahogyan támaszként is magát, egyenes derékkal, kihúzva magát, büszkén vezeti a leányt a szoba felé, készségesen tartva karját, s élvezve a törődő odasimulást. Néha megízleli a tündér illatát, mit a fürdő, csak még finomabbá tett, nedvesen tapadó hajának hűvös érintését vállán, az apró ujjak, kedvesen alkarjába kapaszkodó kedvességét. A reggeli említésére hangosan korran meg gyomra, amin szélesen elmosolyodva bólint Nala felé, biztos benne, hogy nem éri csalódás, mint, ahogyan a mai napon még nem érte egyszer sem.*
- Ritka, az ilyen törődő gazda. *Hümment, figyelve, s kicsit sajnálva, hogy a tündér családjáról nem ismer meg részleteket. Valahogy úgy képzeli, hogy anyja édes nektárban születhetett egy hűvös hajnalon, apja pedig odaadással szolgálat urát, hiszen ilyen odaadó teremtés, csak így keletkezhet, két kisebb csoda egyesüléséből. Teremtették... úgy mondják. Születni, a Nalaeähoz hasonlóknak lehetetlen. A Faraonn környezte magyarázat is inkább ezt támasztja alá, bár ezzel kapcsolatosan néhány sötétebb gondolat is gyökeret ereszt, amit nem tesz szóvá. ~ Teremtették... ~ *
- Túlzol, Nala, túlzol. *Öleli magához kuncogva, nem leplezve, hogy a kedves szavak milyen jól esnek neki.* A csillagoknak fény kell, az utat pedig te világítod meg nekem, te vagy az én csillagom fénye. *Kontráz rá jóízűen és csendesen, mígnem el nem hangzik a racionális kérdés, mit teljesen komolyan gondolt. Egy nedves és sötét pince, hol a gyertyafény szolgálja az urát és nem fordítva, hol füstje, nehezen üli meg a levegőt és a viasz illata, mit úgy szeret, orrába kúszik. Hol fáklya, olajos bűze terjeng, s hol gondolkodhat, ha szükséges, közben nem zavarják meg.
A szobába lépnek, kezét leveszi a lányról, s figyel, gondosan figyel:*
- Shhhh... shhhh... *kapja fel tenyerét, s simít végig ujjával a lány ajkán.* semmi baj, Nala, semmi baj, hát majd megkérdem holnap. Rendben? *Kérdez, mély hangján, igyekezvén kiköszörülni a csorbát, hisz a zavart ő okozta.*
- Furcsákat kérdezek, nem a te hibád, úgy képzelem, a hasonló dolgok szokatlanok errefelé... de hát... úgy hiszem én sem vagyok az a megszokott fajta, nem igaz? *Bágyadt, kissé szomorkás mosoly, míg hálóruha után kutat tekintete.*
- Múltad egyszerűsége, az én bonyolultságom is. *Szólal meg csendesen.* Öltözzünk fel, Nala, s jer, feküdj mellém, hogy érezzem szíved repdesését. *Sóhajt fel, majd az ágyra ül, tekintetét a lányon tartva, ismét végig futtatva rajta.*
- A sivatagban... *kezdi halkan* ajándéknak tekintetének téged. Száz harcos kellene mellém, hogy magamnál tarthassalak, annyian vágynának rád. *Komolyan beszél.*
- Oly messzire kellene mennünk, hol a határt már csak az ég alja, s a föld kezdete jelzi, messze és megfoghatatlanul. Oly csendesnek kellene lennünk, mint a villámzápor éjszaka, mi saját nyomait mossa el, a homokdűnék között. Faraonn úr látta benned ezt a csodát, nem csoda hát, hogy maga mellé vett. *Elmélázik.*
- Nekem egyszerű gyermekkorom volt. *Ha Nala közben ruhát ád neki, készségesen emeli karját, vagy segédkezik neki, hogy aztán ő is viszont öltöztethesse a lányt, köntös megkötőjét kösse, vagy hátán oldjon lágy masnit a szatén fehérneműn, kivéve persze, ha meztelen vágyik lenni.*
- Szüleim kétkezi munkásként nem tisztelték a fényt, s nem kötelezték el magukat mellette, nem volt rá szükség. Apámat keresték fel, mikor kiválasztottak az útra, amin nem mindenki indulhatott el. *Ha az öltözködéssel végeztek, a gyertya tartót az ágy melletti kis szekrénykére téve ül fel, hátát a támlának támasztva, s úgy mesél. Ha kérdés adódik közben - melyre lehetőséget is ad - tisztelettel elhallgat.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.24 08:11:34
3761. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-24 07:40:15
Üzenet elküldve: 2020-11-24 07:40:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cserebogár a mély vízben//
*A durva kifejezésre, amit a férfi használ az elkerekedő szája elé emeli a kezét. Neki a fejében meg se fordult volna, hogy ilyen otromba szóval illesse a vörös hajú teremtményt, már csak azért sem, mert az nem lenne illendő.*
-Sellő. Értem. Én buta meg már azt hittem, hogy itt a tengerből tudnak olyanokat is kihalászni. *Mondja az ujjait tördelve, mert nem sokat tud a kikötőről, eddig ugyanis fenn élt a tó mellett, ott még csak hasonlóval sem találkozott, de ki tudja, talán még létezhettek is volna a halfarokkal és emberi testtel megáldott tengeri szépségek.*
-Azt hiszem, akkor én is maradnék ennél. *Mondja szerényen, mert az igazat megvallva, jobban is tetszik neki, mint, amit ő használt, az olyan mesterkélt. Az viszont mindenképpen jó, hogy a másik nem nevette ki a tudatlansága okán. Amint a másik elmegy, ismét maga elé fogja az itallapot és mindent, amit korábban neki odaadtak és bújni kezdi a sorokat, hogy tisztában legyen azzal, hogy végül is itt mit is árulnak pontosan. Nem telik bele sok időbe, mire az elf visszatér az asztalához egy megrakott tálcával. Ilyet se látott még soha, almalé kristálypohárban felszolgálva, meg is kocogtatja az oldalát, de egyértelműen az, kristály. Nyel egy nagyot mikor meglátja mi is van a tányéron. Kagyló. Még sose evett ilyet, de pont itt az ideje, hogy majd megkóstolja, ám míg összeszedi a bátorságát a kóstoláshoz, érkezik egy kedvesen érdeklődő kérdés is.*
-I… igen. *Néz maga alá, hiszen, hogy is lehetne kényelmetlen egy bársonyszék? Bár el tudja képzelni, hogy vannak olyan úri hölgyek, akiknek ez sem mindegy. Végig is simítja a kezével a szabadon maradt székfelületet, az pedig minden kétséget kizáróan puha.*
-Ha már így felajánlotta… *Motyogja az orra elé.*
-Árulja már el, ezt, hogyan szokták megenni? *Súgja oda, miközben körbe néz, hogy lássa senki sem lopózott idő közben mögé, hogy kinevesse a tudatlanságáért. Az orrával a kagylókkal telepakolt tányérra bök, a kezével pedig emelgeti az evőeszközöket, a villát, a kanalat, a kést, a kiskanalat, hiszen nem tudja melyikért illene nyúlnia ilyenkor.*
*A durva kifejezésre, amit a férfi használ az elkerekedő szája elé emeli a kezét. Neki a fejében meg se fordult volna, hogy ilyen otromba szóval illesse a vörös hajú teremtményt, már csak azért sem, mert az nem lenne illendő.*
-Sellő. Értem. Én buta meg már azt hittem, hogy itt a tengerből tudnak olyanokat is kihalászni. *Mondja az ujjait tördelve, mert nem sokat tud a kikötőről, eddig ugyanis fenn élt a tó mellett, ott még csak hasonlóval sem találkozott, de ki tudja, talán még létezhettek is volna a halfarokkal és emberi testtel megáldott tengeri szépségek.*
-Azt hiszem, akkor én is maradnék ennél. *Mondja szerényen, mert az igazat megvallva, jobban is tetszik neki, mint, amit ő használt, az olyan mesterkélt. Az viszont mindenképpen jó, hogy a másik nem nevette ki a tudatlansága okán. Amint a másik elmegy, ismét maga elé fogja az itallapot és mindent, amit korábban neki odaadtak és bújni kezdi a sorokat, hogy tisztában legyen azzal, hogy végül is itt mit is árulnak pontosan. Nem telik bele sok időbe, mire az elf visszatér az asztalához egy megrakott tálcával. Ilyet se látott még soha, almalé kristálypohárban felszolgálva, meg is kocogtatja az oldalát, de egyértelműen az, kristály. Nyel egy nagyot mikor meglátja mi is van a tányéron. Kagyló. Még sose evett ilyet, de pont itt az ideje, hogy majd megkóstolja, ám míg összeszedi a bátorságát a kóstoláshoz, érkezik egy kedvesen érdeklődő kérdés is.*
-I… igen. *Néz maga alá, hiszen, hogy is lehetne kényelmetlen egy bársonyszék? Bár el tudja képzelni, hogy vannak olyan úri hölgyek, akiknek ez sem mindegy. Végig is simítja a kezével a szabadon maradt székfelületet, az pedig minden kétséget kizáróan puha.*
-Ha már így felajánlotta… *Motyogja az orra elé.*
-Árulja már el, ezt, hogyan szokták megenni? *Súgja oda, miközben körbe néz, hogy lássa senki sem lopózott idő közben mögé, hogy kinevesse a tudatlanságáért. Az orrával a kagylókkal telepakolt tányérra bök, a kezével pedig emelgeti az evőeszközöket, a villát, a kanalat, a kést, a kiskanalat, hiszen nem tudja melyikért illene nyúlnia ilyenkor.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063