Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 18:47:41
Üzenet elküldve: 2020-05-21 18:47:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Megkönnyebbül, amikor a galiba okozására hajlamos ital kikerül az úrnő kezéből és sikerül meggyőzni, hogy a buborékokat hagyja inkább másnapra.
Xavy kisasszonnyal ellentétben ő minden kétség nélkül hisz Taitos úrnak, amikor azt állítja, nem tudott a tej és a pezsgő viharos viszonyáról. Az, hogy még bocsánatot is kér, inkább még a tündérben gyújt bűntudatot, hogy az imént rossz szemmel nézett rá, ez pedig mind tisztán olvashatón ül ki Nala őszinte arcocskájára, ahogy a legtöbb dolog. A Xavy kisasszony szavaiból Taitos úr felé böködő vád nem lepi meg nagyon, ellenben az azt követő mikor kifejtése csaknem az orrába szalasztja a kortyot. Nala világától távol áll a közönségesség, de ez mégis csak a Kikötő. A szeszben kiázó megjegyzések olykor a Sellőház elegáns környezetében is nyersek. Akaratlanul is ennek megfelelően értelmezi először a váratlanul felcsattanó szót, ami miatt egy pillanattal később máris szörnyen szégyelli magát.
A tejhab bajuszról továbbra se mer igazán szólni, mert bár először felmerült benne, hogy előzékenyen letörölje, de a kisasszony eléggé bizalmatlan az ilyen közeledéssel. Aztán meg csak röppentek a pillanatok egymás után a sok esemény mögött és most már nem tudna elszámolni vele, hogy miért nem korábban szólt. Önkéntelenül is megnyalja saját ajkát és bizonytalan pillantása Taitos úrét keresi. Reméli, hogy ő majd eljár az ügyben, de a férfinak szemmel láthatólag esze ágában sincs a bajusz eltűnését elősegíteni. Ellenben köti az ebet a karóhoz az ágy lejtéséről és tovább pedzegeti a talányos utalásait arról, hogy mit is szoktak ott csinálni. Nala számára azok a bizonyos dolgok nagyon is nyilvánvalók és kicsit sem idegenek, mégis szokatlanul zavarba jön tőle. Xavy kisasszony személye váltja ki belőle mindezt, arra elég könnyű rájönni. Így aztán a felé nyújtott süteménydarabot elveszi ugyan, de csak szorongatja a kezében, míg pillantását a kisasszonyról az úrra, az úrról a kisasszonyra kapkodja. Ahogy a párbeszéd egyre csak gyűrűzik, egészen meg is feledkezik róla.
Jól mutatja, hogy mennyire sok neki ez az izgalom, hogy véletlenül automatikusan tartja a poharát az újratöltés felajánlására, pedig már kezdi érezni hogy a fejébe fog szállni.
A helykiosztást illető végszóra Nala szeme szinte ijedten kerekedik el. Bele se mer gondolni, mi lesz, ha Zammiria kisasszony fülébe jut, hogy a vendég a földön alszik, míg ő elfoglalja az ágyat... a felét... de az valószínűleg nem sokban mosná le róla a szégyent. De Xavy úrnő olyan gyorsan egyezik ki ezzel a felállással, hogy a tündérnek esélye sincs tiltakozni. Egy darabig csak az ajkába harapva pislog Taitos úrra a katasztrófa tehetetlen szemlélőjeként, ami alatt a gnóm kisasszony be is vackolja magát a párnaerőd ablak felőli oldalán. Nala kénytelen beletörődni, hogy ebbe most kénytelen lesz beletörődni, így csendben leteszi a poharát meg a darab süteményt a tálcára és kitárja a nagy szekrény ajtaját. Az alsó polcról elővesz néhány párnát, aztán az ágy melletti szőnyegre halmozza őket azokkal együtt, amiket a fotelekből még be tudott gyűjteni. Vesz elő egy tiszta lepedőt is és ráteríti a rögtönzött fekhelyre. Takaró gyanánt jobb híján egy puha pokrócot sikerül kerítenie az ágy végében álló csatos ládából, amibe az ágytakarót és a díszpárnákat szokták eltenni, de ezeket Xavy úrnő most mind felhasználta a védelmi vonal kiépítéséhez. Amikor kész, kézbe veszi a poharát és a süteménydarabot. A férfihoz lép és finoman hozzáérinti a poharat Taitos úréhoz, hogy véletlenül se csendüljenek össze túl hangosan.*
- Zoknipecér létére igazi úriember *súgja megilletődötten, aztán kortyol a pezsgőből, aztán egy gyors pillantás után az ágyfelező védmű árnyékában szuszogó Xavy felé, lábujjhegyre emelkedik és édes jó éjt csókot ajándékoz az úrnak. A süteményt megfelezi és megosztja Taitos úrral, hogy a maradék itallal le is öblíthessék.
Nala elfújja a gyertyákat és bebújik a takaró alá. Az éjjeliszekrényen pislákoló utolsó mécsest csak akkor oltja el, ha már Taitos úr is elhelyezkedett. Az este mostantól akár fordulhatna is a csendes, nyugodalmas irányba, de hamar kiderül, hogy a legádázabb NŸpsosokat is meghátrálásra késztető fal vajmi kevésnek bizonyul egy forgolódó gnóm kisasszonnyal szemben. Nala igyekszik kihúzódni egészen a terebélyes ágy legszélére, de amikor a válaszvonal párna-téglái egyre inkább a hátába nyomódnak, inkább menekülőre fogja. Lecsusszan az ágyról és bekéretőzik Taitos úr takarója alá. Ölelésébe kucorodva cirógatja a karját, míg el nem nyomja az álom*
//Fodrok a víz tükrén//
*Megkönnyebbül, amikor a galiba okozására hajlamos ital kikerül az úrnő kezéből és sikerül meggyőzni, hogy a buborékokat hagyja inkább másnapra.
Xavy kisasszonnyal ellentétben ő minden kétség nélkül hisz Taitos úrnak, amikor azt állítja, nem tudott a tej és a pezsgő viharos viszonyáról. Az, hogy még bocsánatot is kér, inkább még a tündérben gyújt bűntudatot, hogy az imént rossz szemmel nézett rá, ez pedig mind tisztán olvashatón ül ki Nala őszinte arcocskájára, ahogy a legtöbb dolog. A Xavy kisasszony szavaiból Taitos úr felé böködő vád nem lepi meg nagyon, ellenben az azt követő mikor kifejtése csaknem az orrába szalasztja a kortyot. Nala világától távol áll a közönségesség, de ez mégis csak a Kikötő. A szeszben kiázó megjegyzések olykor a Sellőház elegáns környezetében is nyersek. Akaratlanul is ennek megfelelően értelmezi először a váratlanul felcsattanó szót, ami miatt egy pillanattal később máris szörnyen szégyelli magát.
A tejhab bajuszról továbbra se mer igazán szólni, mert bár először felmerült benne, hogy előzékenyen letörölje, de a kisasszony eléggé bizalmatlan az ilyen közeledéssel. Aztán meg csak röppentek a pillanatok egymás után a sok esemény mögött és most már nem tudna elszámolni vele, hogy miért nem korábban szólt. Önkéntelenül is megnyalja saját ajkát és bizonytalan pillantása Taitos úrét keresi. Reméli, hogy ő majd eljár az ügyben, de a férfinak szemmel láthatólag esze ágában sincs a bajusz eltűnését elősegíteni. Ellenben köti az ebet a karóhoz az ágy lejtéséről és tovább pedzegeti a talányos utalásait arról, hogy mit is szoktak ott csinálni. Nala számára azok a bizonyos dolgok nagyon is nyilvánvalók és kicsit sem idegenek, mégis szokatlanul zavarba jön tőle. Xavy kisasszony személye váltja ki belőle mindezt, arra elég könnyű rájönni. Így aztán a felé nyújtott süteménydarabot elveszi ugyan, de csak szorongatja a kezében, míg pillantását a kisasszonyról az úrra, az úrról a kisasszonyra kapkodja. Ahogy a párbeszéd egyre csak gyűrűzik, egészen meg is feledkezik róla.
Jól mutatja, hogy mennyire sok neki ez az izgalom, hogy véletlenül automatikusan tartja a poharát az újratöltés felajánlására, pedig már kezdi érezni hogy a fejébe fog szállni.
A helykiosztást illető végszóra Nala szeme szinte ijedten kerekedik el. Bele se mer gondolni, mi lesz, ha Zammiria kisasszony fülébe jut, hogy a vendég a földön alszik, míg ő elfoglalja az ágyat... a felét... de az valószínűleg nem sokban mosná le róla a szégyent. De Xavy úrnő olyan gyorsan egyezik ki ezzel a felállással, hogy a tündérnek esélye sincs tiltakozni. Egy darabig csak az ajkába harapva pislog Taitos úrra a katasztrófa tehetetlen szemlélőjeként, ami alatt a gnóm kisasszony be is vackolja magát a párnaerőd ablak felőli oldalán. Nala kénytelen beletörődni, hogy ebbe most kénytelen lesz beletörődni, így csendben leteszi a poharát meg a darab süteményt a tálcára és kitárja a nagy szekrény ajtaját. Az alsó polcról elővesz néhány párnát, aztán az ágy melletti szőnyegre halmozza őket azokkal együtt, amiket a fotelekből még be tudott gyűjteni. Vesz elő egy tiszta lepedőt is és ráteríti a rögtönzött fekhelyre. Takaró gyanánt jobb híján egy puha pokrócot sikerül kerítenie az ágy végében álló csatos ládából, amibe az ágytakarót és a díszpárnákat szokták eltenni, de ezeket Xavy úrnő most mind felhasználta a védelmi vonal kiépítéséhez. Amikor kész, kézbe veszi a poharát és a süteménydarabot. A férfihoz lép és finoman hozzáérinti a poharat Taitos úréhoz, hogy véletlenül se csendüljenek össze túl hangosan.*
- Zoknipecér létére igazi úriember *súgja megilletődötten, aztán kortyol a pezsgőből, aztán egy gyors pillantás után az ágyfelező védmű árnyékában szuszogó Xavy felé, lábujjhegyre emelkedik és édes jó éjt csókot ajándékoz az úrnak. A süteményt megfelezi és megosztja Taitos úrral, hogy a maradék itallal le is öblíthessék.
Nala elfújja a gyertyákat és bebújik a takaró alá. Az éjjeliszekrényen pislákoló utolsó mécsest csak akkor oltja el, ha már Taitos úr is elhelyezkedett. Az este mostantól akár fordulhatna is a csendes, nyugodalmas irányba, de hamar kiderül, hogy a legádázabb NŸpsosokat is meghátrálásra késztető fal vajmi kevésnek bizonyul egy forgolódó gnóm kisasszonnyal szemben. Nala igyekszik kihúzódni egészen a terebélyes ágy legszélére, de amikor a válaszvonal párna-téglái egyre inkább a hátába nyomódnak, inkább menekülőre fogja. Lecsusszan az ágyról és bekéretőzik Taitos úr takarója alá. Ölelésébe kucorodva cirógatja a karját, míg el nem nyomja az álom*
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 16:24:34
Üzenet elküldve: 2020-05-21 16:24:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Pult//
//Érintőlegesen Laundrian //
//Nalaeä, Karoran Dor és Rendor//
* Nagyban sertepertél a pultban, amikor egy ismerős arcot pillant meg. Kiderül, hogy az ismerős nem más, mint az a férfi akivel a felvételizéskor találkozott. A biccentést viszonozza és aztán visszatér a munkájához. Munkájába annyira beletemetkezik, hogy hirtelen észre sem veszi az időközben megjelenő tündért. Igazán kellemes látványt nyújt az aranyos lányka. Szóhoz sem jut a egy pár pillanatig annyira elámul rajta.*
- Szia Nala én Rendor vagyok!* utatkozik be gyorsan, de további szóváltásra nincs már idejük, mivel munka címszóval távozik is köreikből. A férfi eléggé megdöbben ezt hallva, mert nem gondolta volna, hogy ilyen munkakörben dolgozik ez az aranyos kis tündérke. Még nézi egy darabig, ahogyan a kecses leány, mint egy lepke tova libben. Aztán újra visszatér teendőihez. Ám nemsokára érkezik is vissza a kis hölgy a kedves vendég óhajaival.*
- Máris felírom a rendelést egy pillanat.* Mondja miközben a kis könyv után kutat amiben ezt mind felírhatja. Amint megtalálja gyorsan beírja, úgy ahogyan azt fentebb látja a többinél.*
- Szoba és sellő egyszer. Aztán van itt még fizetve egy Trófea tál meg tea lihanechi kancsóban két bögrével. Rögtön neki is láttunk!* Mondja mosolyogva és leakassza az egyik szabad szoba kulcsát, amit a tündér kezébe nyom. Ha nincs más rögvest nekilát a rendelések leadásának. Amíg az étel a konyhában készül ő a teás bögrét és a kancsót készíti elő. Amint minden elkészül felpakol egy nagy fa tálcára, hogy szervírozza a szobába.*
//Érintőlegesen Laundrian //
//Nalaeä, Karoran Dor és Rendor//
* Nagyban sertepertél a pultban, amikor egy ismerős arcot pillant meg. Kiderül, hogy az ismerős nem más, mint az a férfi akivel a felvételizéskor találkozott. A biccentést viszonozza és aztán visszatér a munkájához. Munkájába annyira beletemetkezik, hogy hirtelen észre sem veszi az időközben megjelenő tündért. Igazán kellemes látványt nyújt az aranyos lányka. Szóhoz sem jut a egy pár pillanatig annyira elámul rajta.*
- Szia Nala én Rendor vagyok!* utatkozik be gyorsan, de további szóváltásra nincs már idejük, mivel munka címszóval távozik is köreikből. A férfi eléggé megdöbben ezt hallva, mert nem gondolta volna, hogy ilyen munkakörben dolgozik ez az aranyos kis tündérke. Még nézi egy darabig, ahogyan a kecses leány, mint egy lepke tova libben. Aztán újra visszatér teendőihez. Ám nemsokára érkezik is vissza a kis hölgy a kedves vendég óhajaival.*
- Máris felírom a rendelést egy pillanat.* Mondja miközben a kis könyv után kutat amiben ezt mind felírhatja. Amint megtalálja gyorsan beírja, úgy ahogyan azt fentebb látja a többinél.*
- Szoba és sellő egyszer. Aztán van itt még fizetve egy Trófea tál meg tea lihanechi kancsóban két bögrével. Rögtön neki is láttunk!* Mondja mosolyogva és leakassza az egyik szabad szoba kulcsát, amit a tündér kezébe nyom. Ha nincs más rögvest nekilát a rendelések leadásának. Amíg az étel a konyhában készül ő a teás bögrét és a kancsót készíti elő. Amint minden elkészül felpakol egy nagy fa tálcára, hogy szervírozza a szobába.*
1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 14:59:37
Üzenet elküldve: 2020-05-21 14:59:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nalaeä, Karoran Dor és Rendor//
*A tündér őszinte jókedve és kíváncsisága természetesen jól esik emberünknek, olyannyira, hogy hirtelen nem is tudja eldönteni, melyiket válassza a felkínált lehetőségek közül.*
– Akkor megnyugodtam. - *mosolyodik csak el a tréfára, hiszen kedveli ezt a fajta játékosságot.*
- Efelől semmi kétségem. - *A szavak kétértelműsége nem kerüli el figyelmét, főleg mikor nyomatékosításra kerülnek a tündér kezei által. Mindez megfelelő hatással van, egyelőre még csak a lelkesedésére. Olybá tűnik, hogy izgalmas este elé néznek, ennek megfelelően igyekszik nem túl sok időt bámészkodással tölteni, hanem a lehető leghamarabb választani az elé tartott menüről. A teáról nem árul el sok információt a felsorolás, így neki sincsen különösebb elvárása. Tökéletesen megfelelőnek tartja a felajánlást, így el is fogadja. Ismeri a gyömbér markáns ízét, otthonában is készíttette a maga számára hasonlóképpen az italt. Nem lesz tehát másképp most sem.*
- Én nagyon kedvelem a zenét és a hely hangulata varázslatos, de ha oly készséges a kedves személyzet, hogy utánunk hozzák a rendelést, akkor a szoba lehetőségével élnék. – *nem mondja ki, de kissé feszélyezve érzi már magát a vendégek között. Ez nem a Sellőház bármilyen hiányosságának, sokkal inkább saját, visszahúzódó személyiségének tudható be.*
- Szép név. Az én nevem Karoran Dor. – *mutatkozik be a lány becenevének hallása után, csak hogy megfelelően le legyen tudva a formaság, egyúttal eldönti, hogy a számára kedvesen csengő Nalát fogja használni. Elismeréssel vegyes kíváncsisággal hallgatja végig kérésének Nalaeä általi körültekintő, az apró részletekre is kitérő tolmácsolását.*
- Fáradságuk lekötelez. - *teszi még hozzá a személyzet azon tagja felé fordulva, aki rendelését fogadja. Őszintén reméli, hogy nem bizonyul túl bosszantónak a kiszolgálással járó többletfeladatok ellátása. Pár másodpercig gondolkodik ezen, majd figyelme egészen másra terelődik át.*
- Mehetünk. – *mondja újra a tündérre emelve pillantását, és átadva az irányítást, hagyja, hogy karonfogva vezesse a szobájuk felé. Felmerül benne a kíváncsiság, hogy milyen látványt nyújthatnak együtt, ő és a tündér, bár tükör híján ezt nincs alkalma megcsodálni.*
- Csak nyugodtan, mégsem tölthetjük el az összes időt némán. – *igyekszik bátorítóan mosolyogni, miközben viszonozza a lány pillantását, hogy ő is érezze, egyáltalán nincs ellenére a társalgás, főleg, hogyha a tündér folytatólagosan ilyen kedves bókokkal illeti.*
- Nem, ebben a városban születtem és mindig is itt éltem. A házam nincs is messze ettől a helytől, mégsem vagyok gyakori vendég errefelé. Na és te? Hogy kerültél ide? - *úgy véli, kényelmesebb és talán a ráhangolódást is segíti, ha először is a szavak szintjén igyekeznek egy hullámhosszra kerülni.*
- Remélem, nincs ellenedre, hogy én is kérdezek. – *nem tudhatja persze, hogy a tündér valamilyen itteni etikett követése végett kíváncsiskodik, vagy pedig tényleg beszélgetni szeretne, így hát az óvatosságra szavaz, mely a kölcsönösséggel együtt egy olyan elv, amit igyekszik szem előtt tartani.*
*A tündér őszinte jókedve és kíváncsisága természetesen jól esik emberünknek, olyannyira, hogy hirtelen nem is tudja eldönteni, melyiket válassza a felkínált lehetőségek közül.*
– Akkor megnyugodtam. - *mosolyodik csak el a tréfára, hiszen kedveli ezt a fajta játékosságot.*
- Efelől semmi kétségem. - *A szavak kétértelműsége nem kerüli el figyelmét, főleg mikor nyomatékosításra kerülnek a tündér kezei által. Mindez megfelelő hatással van, egyelőre még csak a lelkesedésére. Olybá tűnik, hogy izgalmas este elé néznek, ennek megfelelően igyekszik nem túl sok időt bámészkodással tölteni, hanem a lehető leghamarabb választani az elé tartott menüről. A teáról nem árul el sok információt a felsorolás, így neki sincsen különösebb elvárása. Tökéletesen megfelelőnek tartja a felajánlást, így el is fogadja. Ismeri a gyömbér markáns ízét, otthonában is készíttette a maga számára hasonlóképpen az italt. Nem lesz tehát másképp most sem.*
- Én nagyon kedvelem a zenét és a hely hangulata varázslatos, de ha oly készséges a kedves személyzet, hogy utánunk hozzák a rendelést, akkor a szoba lehetőségével élnék. – *nem mondja ki, de kissé feszélyezve érzi már magát a vendégek között. Ez nem a Sellőház bármilyen hiányosságának, sokkal inkább saját, visszahúzódó személyiségének tudható be.*
- Szép név. Az én nevem Karoran Dor. – *mutatkozik be a lány becenevének hallása után, csak hogy megfelelően le legyen tudva a formaság, egyúttal eldönti, hogy a számára kedvesen csengő Nalát fogja használni. Elismeréssel vegyes kíváncsisággal hallgatja végig kérésének Nalaeä általi körültekintő, az apró részletekre is kitérő tolmácsolását.*
- Fáradságuk lekötelez. - *teszi még hozzá a személyzet azon tagja felé fordulva, aki rendelését fogadja. Őszintén reméli, hogy nem bizonyul túl bosszantónak a kiszolgálással járó többletfeladatok ellátása. Pár másodpercig gondolkodik ezen, majd figyelme egészen másra terelődik át.*
- Mehetünk. – *mondja újra a tündérre emelve pillantását, és átadva az irányítást, hagyja, hogy karonfogva vezesse a szobájuk felé. Felmerül benne a kíváncsiság, hogy milyen látványt nyújthatnak együtt, ő és a tündér, bár tükör híján ezt nincs alkalma megcsodálni.*
- Csak nyugodtan, mégsem tölthetjük el az összes időt némán. – *igyekszik bátorítóan mosolyogni, miközben viszonozza a lány pillantását, hogy ő is érezze, egyáltalán nincs ellenére a társalgás, főleg, hogyha a tündér folytatólagosan ilyen kedves bókokkal illeti.*
- Nem, ebben a városban születtem és mindig is itt éltem. A házam nincs is messze ettől a helytől, mégsem vagyok gyakori vendég errefelé. Na és te? Hogy kerültél ide? - *úgy véli, kényelmesebb és talán a ráhangolódást is segíti, ha először is a szavak szintjén igyekeznek egy hullámhosszra kerülni.*
- Remélem, nincs ellenedre, hogy én is kérdezek. – *nem tudhatja persze, hogy a tündér valamilyen itteni etikett követése végett kíváncsiskodik, vagy pedig tényleg beszélgetni szeretne, így hát az óvatosságra szavaz, mely a kölcsönösséggel együtt egy olyan elv, amit igyekszik szem előtt tartani.*
1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 13:15:00
Üzenet elküldve: 2020-05-21 13:15:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés a Sellőbe//
//Meira szobája //
* Rhule elégedett az elf férfi válaszával. Legalább Meira miatt nem kell aggódnia a továbbiakban. Míg Meira és Parcy elrendezi az anyagiakat addig ő asztalhoz ül.*
- Köszönjük még egyszer! * ismételgeti magát, lassan akár egy papagáj. Miután magukra maradnak. Tekintete útitársnőjéét keresi.*
- Csak megemberelted magad a végére.* vigyorog a lányra, aki a kezdeti zökkenők ellenére egészen illedelmesen viselkedett.*
- Remélem ez annak a jele, hogy kicsit máris jobban vagy.* szelídül vigyora mosollyá.*
- Szeretnéd ágyban elfogyasztani a vacsorát?* kérdezi teljesen komolyan.* Etetlek is ha szeretnéd.*prezentálja is saját levesével milyen ügyesen emelgeti a kanalat.*
- Ne izgulj, hamarosan pihenhetsz.*bólint komolyan. Természetesen, ha Meira úgy határoz, hogy segítségre van szüksége az evéshez, akkor először őt szolgálja ki, ha nem igényli akkor befejezi a saját vacsoráját.*
- Szükséged van még valamire?*kérdezi a barna hajú lányt immár jól lakottan. Amennyiben módjában áll igyekszik a segítségére lenni.*Hosszú napok várnak ránk. Pihend ki magad.*veszi búcsúzóra. Abban az esetben, ha Meira nem tartóztatja csendben beteszi magam mögött az ajtót és lepihen saját szobájában.*
//Napváltás//
* Bármennyire is volt fáradt nehezen jött álom a szemére előző éjjel. Így most nyúzott képpel, szemei alatt karikákkal, pofáján sok napos borostával éri a reggel. Megmosakodik, felöltözik és az ágyat is beveti maga után. Halkan kopogtat hármat Meira szobájának ajtaját, de tényleges választ nem várva megkísérel behatolnia szobában -feltéve, ha az ajtó nincs bezárva.*
- Jó reggelt! Hogy érzed magad?* kérdezi miután így vagy úgy, de sikerült bejutnia Meirához.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.21 13:16:25
//Meira szobája //
* Rhule elégedett az elf férfi válaszával. Legalább Meira miatt nem kell aggódnia a továbbiakban. Míg Meira és Parcy elrendezi az anyagiakat addig ő asztalhoz ül.*
- Köszönjük még egyszer! * ismételgeti magát, lassan akár egy papagáj. Miután magukra maradnak. Tekintete útitársnőjéét keresi.*
- Csak megemberelted magad a végére.* vigyorog a lányra, aki a kezdeti zökkenők ellenére egészen illedelmesen viselkedett.*
- Remélem ez annak a jele, hogy kicsit máris jobban vagy.* szelídül vigyora mosollyá.*
- Szeretnéd ágyban elfogyasztani a vacsorát?* kérdezi teljesen komolyan.* Etetlek is ha szeretnéd.*prezentálja is saját levesével milyen ügyesen emelgeti a kanalat.*
- Ne izgulj, hamarosan pihenhetsz.*bólint komolyan. Természetesen, ha Meira úgy határoz, hogy segítségre van szüksége az evéshez, akkor először őt szolgálja ki, ha nem igényli akkor befejezi a saját vacsoráját.*
- Szükséged van még valamire?*kérdezi a barna hajú lányt immár jól lakottan. Amennyiben módjában áll igyekszik a segítségére lenni.*Hosszú napok várnak ránk. Pihend ki magad.*veszi búcsúzóra. Abban az esetben, ha Meira nem tartóztatja csendben beteszi magam mögött az ajtót és lepihen saját szobájában.*
//Napváltás//
* Bármennyire is volt fáradt nehezen jött álom a szemére előző éjjel. Így most nyúzott képpel, szemei alatt karikákkal, pofáján sok napos borostával éri a reggel. Megmosakodik, felöltözik és az ágyat is beveti maga után. Halkan kopogtat hármat Meira szobájának ajtaját, de tényleges választ nem várva megkísérel behatolnia szobában -feltéve, ha az ajtó nincs bezárva.*
- Jó reggelt! Hogy érzed magad?* kérdezi miután így vagy úgy, de sikerült bejutnia Meirához.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.21 13:16:25
1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 10:29:53
Üzenet elküldve: 2020-05-21 10:29:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Megnyugszik a lelke, miután a tündér elmondja, hogy nem akarja ő egyik süteményt se távol tartani tőle. Ő maga pedig a tanácsok hatására szinte kivirul a büszkeségtől, hogy egy ilyen apró és törékeny teremtést megvédhet velük. Még akkor is, így fog tenni, ha a férfi heves tiltakozásba tör ki, arra gondol, úgyis többen vannak, majd megkötözik és begurítják legfeljebb a szekrénybe, ha illetlenül viselkedne. Vizsgálgatja egy ideig a pohárban kergetőző buborékokat, mikor Nala odanyúl, hogy figyelmeztesse. Mivel úgy elmerült a gondolataiban, nyilván a buborékok és a szagok elemzése folytán, hátra is ugrik egy kicsit, nagy rémült szemekkel.*
-Mi?! Mit? Mi az? *Pislog maga mögé, hátha valami idő közben kikúszott az ágy alól és attól akarja a kis tündér távoltartani.*
-Mozgalmas… este? *Nagy kerek szemei értetlenségről pislognak és arról, hogy most ezerrel gondolkozik, milyen mozgalmakat okozhat a tej meg a pezsgő egyvelege.*
-Nem ittam még ilyet, nemhogy tejjel… *Motyogja maga elé, majd enged a lánynak, minthogy az annyira megrémült attól a mozgalmas dologtól, hogy csak bajt jelenthet. Kicsit morcosan ugyan, de engedi, hogy a tündér megfossza a pezsgőspohártól.*
-Akkor majd holnap. Biztos nem tudnék tőle aludni se. *Bólogat szakértően, azon merengve, hogy bizonyára az apró buborékok majd pukkangatnak a hasában, és azt lehet, a többiek is hallanák, de tán még éreznék is. Közben szúrós szemeket ereget Taitos felé, hiszen most a tündér lehet megmentette valami nagyon csúnya dologtól, amit a férfi okozni akart neki, nyilván.*
-Figyellek ám! Még egy ilyen húzás és reggel egy vödör vízzel keltelek kiskomám. *Morogja az orra alá, közben újabb süteményt tol be a szájába.*
-Neeem tudtad mi? Tudod mikor hiszem én ezt el, mikor majd lófarkam nő. *Majd lehúzza az egyik szemhéját és nyelvet ölt a férfire. Mikor pedig felmerül, hogy bizony Taitos azt nem fogja elmondani, hogy mire gondolt, csak vállat von. De a nézegetésre már ő is odahajol, hogy megszemlélje azt a lejtést. A süti körbeadásáról pont lemarad, e miatt, de nem igazán tud mit hozzátenni az esethez, szerinte még mindig nem lejt. Eztán érkezik a felvetés, a ki hol aludjon vitaindító elszólása, amelyre a gnóm igen hevesen reagál. Ám a lapulevélpecér nem esik kétségbe, inkább ajánl egy harmadik megoldást, amelyet Xavy is elfogadhatónak tart.*
-Legyen! *Bár felmerült benne, hogy gyorsan háromfelé ossza az ágyat, két ágyneműfal segítségével, de úgy néz ki, erre nem lesz szükség ~Még, hogy én elfeküdném a kezeit! Aztán ő mit csinálna? Ha ő ráfekszik, akkor meg CSAK a keze lógna ki szegénykének! ~ Pöröl magában, ám már bújik is be a finom illatú, puha paplan alá, megigazgatva a falat.*
-Akkor jóéjt! *Dől be, majd húzza magára a takarót és fordul az ablak felé. Ma sok minden történt, így valószínű nemsokára a durmoló szuszogásra lehetnek figyelmesek a többiek és néha hangfoszlányokra.*
-Ne…takaro…bolhavész…te…brubamu. *Motyogja, közben pedig a fal is kap néhány csapást, meg egy-egy rúgást, talán meg is lazul a tetején a párna.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Megnyugszik a lelke, miután a tündér elmondja, hogy nem akarja ő egyik süteményt se távol tartani tőle. Ő maga pedig a tanácsok hatására szinte kivirul a büszkeségtől, hogy egy ilyen apró és törékeny teremtést megvédhet velük. Még akkor is, így fog tenni, ha a férfi heves tiltakozásba tör ki, arra gondol, úgyis többen vannak, majd megkötözik és begurítják legfeljebb a szekrénybe, ha illetlenül viselkedne. Vizsgálgatja egy ideig a pohárban kergetőző buborékokat, mikor Nala odanyúl, hogy figyelmeztesse. Mivel úgy elmerült a gondolataiban, nyilván a buborékok és a szagok elemzése folytán, hátra is ugrik egy kicsit, nagy rémült szemekkel.*
-Mi?! Mit? Mi az? *Pislog maga mögé, hátha valami idő közben kikúszott az ágy alól és attól akarja a kis tündér távoltartani.*
-Mozgalmas… este? *Nagy kerek szemei értetlenségről pislognak és arról, hogy most ezerrel gondolkozik, milyen mozgalmakat okozhat a tej meg a pezsgő egyvelege.*
-Nem ittam még ilyet, nemhogy tejjel… *Motyogja maga elé, majd enged a lánynak, minthogy az annyira megrémült attól a mozgalmas dologtól, hogy csak bajt jelenthet. Kicsit morcosan ugyan, de engedi, hogy a tündér megfossza a pezsgőspohártól.*
-Akkor majd holnap. Biztos nem tudnék tőle aludni se. *Bólogat szakértően, azon merengve, hogy bizonyára az apró buborékok majd pukkangatnak a hasában, és azt lehet, a többiek is hallanák, de tán még éreznék is. Közben szúrós szemeket ereget Taitos felé, hiszen most a tündér lehet megmentette valami nagyon csúnya dologtól, amit a férfi okozni akart neki, nyilván.*
-Figyellek ám! Még egy ilyen húzás és reggel egy vödör vízzel keltelek kiskomám. *Morogja az orra alá, közben újabb süteményt tol be a szájába.*
-Neeem tudtad mi? Tudod mikor hiszem én ezt el, mikor majd lófarkam nő. *Majd lehúzza az egyik szemhéját és nyelvet ölt a férfire. Mikor pedig felmerül, hogy bizony Taitos azt nem fogja elmondani, hogy mire gondolt, csak vállat von. De a nézegetésre már ő is odahajol, hogy megszemlélje azt a lejtést. A süti körbeadásáról pont lemarad, e miatt, de nem igazán tud mit hozzátenni az esethez, szerinte még mindig nem lejt. Eztán érkezik a felvetés, a ki hol aludjon vitaindító elszólása, amelyre a gnóm igen hevesen reagál. Ám a lapulevélpecér nem esik kétségbe, inkább ajánl egy harmadik megoldást, amelyet Xavy is elfogadhatónak tart.*
-Legyen! *Bár felmerült benne, hogy gyorsan háromfelé ossza az ágyat, két ágyneműfal segítségével, de úgy néz ki, erre nem lesz szükség ~Még, hogy én elfeküdném a kezeit! Aztán ő mit csinálna? Ha ő ráfekszik, akkor meg CSAK a keze lógna ki szegénykének! ~ Pöröl magában, ám már bújik is be a finom illatú, puha paplan alá, megigazgatva a falat.*
-Akkor jóéjt! *Dől be, majd húzza magára a takarót és fordul az ablak felé. Ma sok minden történt, így valószínű nemsokára a durmoló szuszogásra lehetnek figyelmesek a többiek és néha hangfoszlányokra.*
-Ne…takaro…bolhavész…te…brubamu. *Motyogja, közben pedig a fal is kap néhány csapást, meg egy-egy rúgást, talán meg is lazul a tetején a párna.*
1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 09:52:40
Üzenet elküldve: 2020-05-21 09:52:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Az ital életet visz Taitos kiszáradt torkába, és ugyanezt kívánja Xavynak is, mikor átnyújtja az italt, azzal nem számol, hogy tejre ez inkább az árnyékszék életét pezsdítené fel, ha már pezsgő.*
~Soha nem volt még pezsgőm meg tejem egyszerre.~
*Elmélkedik el, hiszen pezsgőt talán ha háromszor ivott ezelőtt, tejet már gyakrabban, de az sem a szokásos vándor itóka.*
~Most úgy tűnik, mintha direkt akartam volna.~
*Fintorodik el, és felhümmög.*
-Hát... nem tudtam, bocsánat.
*Néz Xavyra, akinek valamiért igazán jól áll a bajusz.*
~Talán ha olyan lesz, mint a nagymamája ki is nő neki.~
*Gondol a klasszikus falusi boszorkányok halvány bajszára a Zöldfülű, majd a kis tündértől érkező bökést játékosan viszonozza, örül, hogy legalább egy ürügye van arra, hogy hozzáérhessen. A szócsata közben folytatódik.*
-Ha én elmondanám mit szoktak csinálni ott... nem csak a nagymamád, de a dédanyád is az ablakomon dörömbölne utána büntetésül.
*Feleli, és elkezdi méregetni az ágyat néhány falat sütivel a szájában.*
-Mhm, háf... ef pitit azéft lejf.
*Állítja még mindig, és a sütiről letörve harapása nyomát a maradék felet-harmadot a tündérnek adja tovább.*
-És persze, azt hiszed hagyom, hogy elfeküdd a kezeit, aztán holnap emiatt ne tudjon főzni?
*Játékból némi dühöt színlel, ahogy erre az egészre iszik még egy fél pohárral, aztán az üveg aljára pillant.*
-Van még benne egy, talán kettő... Kértek még?
*Kérdezősködik, aztán kis hatásszünet után döntésre jut.*
-Rendben, akkor Nala alhat az én ágyrészemen, enyém a szőnyeg.
*Mondja ki úgy, mint aki ezt már el is döntötte, és nem fogad el semmilyen ellenvetést.*
~Legalább fal nem lesz köztünk, csak szintkülönbség.~
*Emlékszik a Nalának tett ígéretre, és talán ez egy kicsit közelebb áll ahhoz, de nem igazán tud mit tenni. Ugyan nem mutatja ki, de mindketten sakkban vannak tartva Xavy, és leginkább az ő nagyanyja tanításainak éles nyílhegyeivel farkasszemet nézve.*
-Aztán lassan ideje elfújni azokat a gyertyákat!
*Emeli kezét poharastul szája elé, ahogyan elnyom egy férfias ásítást, és reménykedik benne, hogy a pezsgő leérte előtt mindannyian vízszintesbe kerülnek.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Az ital életet visz Taitos kiszáradt torkába, és ugyanezt kívánja Xavynak is, mikor átnyújtja az italt, azzal nem számol, hogy tejre ez inkább az árnyékszék életét pezsdítené fel, ha már pezsgő.*
~Soha nem volt még pezsgőm meg tejem egyszerre.~
*Elmélkedik el, hiszen pezsgőt talán ha háromszor ivott ezelőtt, tejet már gyakrabban, de az sem a szokásos vándor itóka.*
~Most úgy tűnik, mintha direkt akartam volna.~
*Fintorodik el, és felhümmög.*
-Hát... nem tudtam, bocsánat.
*Néz Xavyra, akinek valamiért igazán jól áll a bajusz.*
~Talán ha olyan lesz, mint a nagymamája ki is nő neki.~
*Gondol a klasszikus falusi boszorkányok halvány bajszára a Zöldfülű, majd a kis tündértől érkező bökést játékosan viszonozza, örül, hogy legalább egy ürügye van arra, hogy hozzáérhessen. A szócsata közben folytatódik.*
-Ha én elmondanám mit szoktak csinálni ott... nem csak a nagymamád, de a dédanyád is az ablakomon dörömbölne utána büntetésül.
*Feleli, és elkezdi méregetni az ágyat néhány falat sütivel a szájában.*
-Mhm, háf... ef pitit azéft lejf.
*Állítja még mindig, és a sütiről letörve harapása nyomát a maradék felet-harmadot a tündérnek adja tovább.*
-És persze, azt hiszed hagyom, hogy elfeküdd a kezeit, aztán holnap emiatt ne tudjon főzni?
*Játékból némi dühöt színlel, ahogy erre az egészre iszik még egy fél pohárral, aztán az üveg aljára pillant.*
-Van még benne egy, talán kettő... Kértek még?
*Kérdezősködik, aztán kis hatásszünet után döntésre jut.*
-Rendben, akkor Nala alhat az én ágyrészemen, enyém a szőnyeg.
*Mondja ki úgy, mint aki ezt már el is döntötte, és nem fogad el semmilyen ellenvetést.*
~Legalább fal nem lesz köztünk, csak szintkülönbség.~
*Emlékszik a Nalának tett ígéretre, és talán ez egy kicsit közelebb áll ahhoz, de nem igazán tud mit tenni. Ugyan nem mutatja ki, de mindketten sakkban vannak tartva Xavy, és leginkább az ő nagyanyja tanításainak éles nyílhegyeivel farkasszemet nézve.*
-Aztán lassan ideje elfújni azokat a gyertyákat!
*Emeli kezét poharastul szája elé, ahogyan elnyom egy férfias ásítást, és reménykedik benne, hogy a pezsgő leérte előtt mindannyian vízszintesbe kerülnek.*
1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 09:29:01
Üzenet elküldve: 2020-05-21 09:29:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Naz és Lisé a Sellőben – záróakkord //
*Az elf szavaira csak biccent, hogy jó. Részéről mindegy, a pultba vagy máshova megy vissza. Nagy levegőt vesz, mintha ezen is túl vagyunk. Inkább eszi a sütit, az jobb elfoglaltság, mintha csak ülne és morgolódna. Nem akarja elismerni, hogy nagyon jó a süti, és csak egyszer evett úgy sütit, ahogy Naz látta. Ami az első sütije volt, úgy tűnik minden csoda az első alkalomig tart. Homlokán támasztja a fejét, és a süti utolsó falatját tünteti el a szájában, mikor a kérdés éri. Csak ujjait szétnyitva pillant Nazronra. A dühe, a mérge vagy mije már elszállt. Inkább tompa fejfájás kezdi gyötörni, amitől egykedvűvé kezd válni, amire tényleg gyógyír a friss levegő lenne. El is gondolkozott, hogy visszatérne inkább az erdőbe, ezek a városi dolgok neki túlságosan messze vannak. Át fut az agyán, hogy netán Nazron is nevette ki, csak nem tud róla. Bár ezt így azért nem hiszi, mert mikor tette volna. És eddig olyan kedvesen mindent elmagyarázott. ~Talán tényleg hagynom kellett volna beszélni az előbb?~ villan át elméjén. Felsóhajt, és a kérdés elég régóta a levegőben lóg, mire megmozdul.*
- Menjünk. *mond csak ennyit. Utána feláll, és a letétbe helyezett fegyverekhez lép. Kiválassza a csonttőrjét, majd megvárja míg Nazron beéri, de akkor kilép a Sellőből.*
*Az elf szavaira csak biccent, hogy jó. Részéről mindegy, a pultba vagy máshova megy vissza. Nagy levegőt vesz, mintha ezen is túl vagyunk. Inkább eszi a sütit, az jobb elfoglaltság, mintha csak ülne és morgolódna. Nem akarja elismerni, hogy nagyon jó a süti, és csak egyszer evett úgy sütit, ahogy Naz látta. Ami az első sütije volt, úgy tűnik minden csoda az első alkalomig tart. Homlokán támasztja a fejét, és a süti utolsó falatját tünteti el a szájában, mikor a kérdés éri. Csak ujjait szétnyitva pillant Nazronra. A dühe, a mérge vagy mije már elszállt. Inkább tompa fejfájás kezdi gyötörni, amitől egykedvűvé kezd válni, amire tényleg gyógyír a friss levegő lenne. El is gondolkozott, hogy visszatérne inkább az erdőbe, ezek a városi dolgok neki túlságosan messze vannak. Át fut az agyán, hogy netán Nazron is nevette ki, csak nem tud róla. Bár ezt így azért nem hiszi, mert mikor tette volna. És eddig olyan kedvesen mindent elmagyarázott. ~Talán tényleg hagynom kellett volna beszélni az előbb?~ villan át elméjén. Felsóhajt, és a kérdés elég régóta a levegőben lóg, mire megmozdul.*
- Menjünk. *mond csak ennyit. Utána feláll, és a letétbe helyezett fegyverekhez lép. Kiválassza a csonttőrjét, majd megvárja míg Nazron beéri, de akkor kilép a Sellőből.*
1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 09:20:30
Üzenet elküldve: 2020-05-21 09:20:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér, majd Pult//
//Nalaeä, Karoran Dor és Rendor//
- Ennek örülök *sóhajt egész felszabadult boldogsággal, amikor az úr közli, hogy itt töltené az egész estét. A továbbiak hallatán viszont gyöngyöző mosolygással felel a férfira pillantva.*
- Igen, errefelé is szoktak enni *mondja csöppet tréfába forgatva a dolgot. Reméli, hogy a vendég nem haragszik meg éret.* - És biztosíthatom, a Sellőház konyhája páratlan a környéken. Az úr étvágya itt értő kezekben van. *A tündér hangja egészen búgó színezetet kap a mondat végére, ami egy kicsit érzékibb értelmezést is belelop a szavaiba. A finom kis cirógatás a férfi mellkasán csak adja alá a lovat.* - Megtisztel a meghívással *biccent, kecses alázattal jelezve, hogy szívesen csatlakozik hozzá a vacsoránál.
Gyorsan kerít is egy étlapot és ha kell, készséggel ajánl is róla a ház kínálatából, de természetesen úgy tartja, hogy a vendég maga is kényelmesen végigfuthassa az ételek és italok listáját.*
- Remek választás *mosolyodik el végül. Egy kis megkönnyebbülés szalad át rajta, hiszen Nala nem kikötői lány és az igazat megvallva néhány itteni specialitással még nem sikerült teljesen megbarátkoznia. Persze, ha meghívásról van szó, akkor se sértené meg a vendéget, ha olyasmit választana. A tea kapcsán még megtudakolja az úr óhaját, hiszen a Sellőházban ebből is elég széles a választék a kellemesen gyümölcsöstől az egészen karakteres ízekig. Ha a vendégnek nincs kifejezett kívánsága ez ügyben, akkor felajánlja, hogy kóstolja meg az ő személyes kedvencét, azt a bizonyos gyömbéres mentateát csillagánizzsal.*
- Ahogy az úr kívánja *bólint mosolyogva.* - Ha vacsora közben szeretné élvezni a zenészeink előadását, helyet foglalhatunk ott hátul, a paravánok diszkréciójában *mutat arra egy kecses mozdulattal.* - De kérhetjük a szobába is. Ha elkészült minden, tálcára rakják és felhozzák nekünk.
- A nevem Nalaeä. Nala *fűzi hozzá a becéző változatot is.* - De ha másképp szólítana, az sincs ellenemre *mondja.* - Az úr kellemes hangján bármely név bókként szólal.
*Míg a férfi dönt, a tündér a karjába fonja a kezét és először a pult felé kalauzolja, ahol leadja a rendelést és egyúttal mindjárt elkér egy szobakulcsot is. A szoba és a társaság árával nem hozakodik elő külön. Remélhetőleg a pultban álló új kolléga, akit eddig még nem mutattak be neki, lesz oly jó és felírva számon tartja, így a vendég ráér majd távozás előtt kiegyenlíteni a fennmaradó összeget. Ha az úr is bemutatkozik, a neve is odakerülhet, egyébként pedig a szobaszám és a társaságnak választott Sellő neve alapján szokták feljegyezni ezeket a nyitott tételeket. A már kifizetett összeget Nala természetesen átadja, amikor elmondja a rendelést Rendornak. A tea kapcsán kéri, hogy a lihanechi mintás kancsók egyikében szervírozzák majd, így többször is tölthetnek, a mézet pedig külön kis csuporban. A vacsorát illetően a vendég döntésének megfelelően kéri kihozni a rendelteket a hátsó paravánok egyikéhez vagy a szobába. Megköszöni Rendornak és ha ezzel megvannak, akár indulhatnak is a választott hely felé, a személyzet pedig majd intézi a többit.*
- Az úr átutazóban van erre? *kérdi közben csevegve.* - Merről származik? *Gördülne is mindjárt a következő kérdés a tündér barackszín ajkaira, de hirtelen inkább elhallgat és leszegett tekintete csak szégyellősen kúszik vissza a férfira.* - Elnézést. Nem akartam faggatni. Tapintatlanság volt tőlem. De nézze el nekem, ha feléled a kíváncsiságom egy ilyen nemes arcél láttán.
//Nalaeä, Karoran Dor és Rendor//
- Ennek örülök *sóhajt egész felszabadult boldogsággal, amikor az úr közli, hogy itt töltené az egész estét. A továbbiak hallatán viszont gyöngyöző mosolygással felel a férfira pillantva.*
- Igen, errefelé is szoktak enni *mondja csöppet tréfába forgatva a dolgot. Reméli, hogy a vendég nem haragszik meg éret.* - És biztosíthatom, a Sellőház konyhája páratlan a környéken. Az úr étvágya itt értő kezekben van. *A tündér hangja egészen búgó színezetet kap a mondat végére, ami egy kicsit érzékibb értelmezést is belelop a szavaiba. A finom kis cirógatás a férfi mellkasán csak adja alá a lovat.* - Megtisztel a meghívással *biccent, kecses alázattal jelezve, hogy szívesen csatlakozik hozzá a vacsoránál.
Gyorsan kerít is egy étlapot és ha kell, készséggel ajánl is róla a ház kínálatából, de természetesen úgy tartja, hogy a vendég maga is kényelmesen végigfuthassa az ételek és italok listáját.*
- Remek választás *mosolyodik el végül. Egy kis megkönnyebbülés szalad át rajta, hiszen Nala nem kikötői lány és az igazat megvallva néhány itteni specialitással még nem sikerült teljesen megbarátkoznia. Persze, ha meghívásról van szó, akkor se sértené meg a vendéget, ha olyasmit választana. A tea kapcsán még megtudakolja az úr óhaját, hiszen a Sellőházban ebből is elég széles a választék a kellemesen gyümölcsöstől az egészen karakteres ízekig. Ha a vendégnek nincs kifejezett kívánsága ez ügyben, akkor felajánlja, hogy kóstolja meg az ő személyes kedvencét, azt a bizonyos gyömbéres mentateát csillagánizzsal.*
- Ahogy az úr kívánja *bólint mosolyogva.* - Ha vacsora közben szeretné élvezni a zenészeink előadását, helyet foglalhatunk ott hátul, a paravánok diszkréciójában *mutat arra egy kecses mozdulattal.* - De kérhetjük a szobába is. Ha elkészült minden, tálcára rakják és felhozzák nekünk.
- A nevem Nalaeä. Nala *fűzi hozzá a becéző változatot is.* - De ha másképp szólítana, az sincs ellenemre *mondja.* - Az úr kellemes hangján bármely név bókként szólal.
*Míg a férfi dönt, a tündér a karjába fonja a kezét és először a pult felé kalauzolja, ahol leadja a rendelést és egyúttal mindjárt elkér egy szobakulcsot is. A szoba és a társaság árával nem hozakodik elő külön. Remélhetőleg a pultban álló új kolléga, akit eddig még nem mutattak be neki, lesz oly jó és felírva számon tartja, így a vendég ráér majd távozás előtt kiegyenlíteni a fennmaradó összeget. Ha az úr is bemutatkozik, a neve is odakerülhet, egyébként pedig a szobaszám és a társaságnak választott Sellő neve alapján szokták feljegyezni ezeket a nyitott tételeket. A már kifizetett összeget Nala természetesen átadja, amikor elmondja a rendelést Rendornak. A tea kapcsán kéri, hogy a lihanechi mintás kancsók egyikében szervírozzák majd, így többször is tölthetnek, a mézet pedig külön kis csuporban. A vacsorát illetően a vendég döntésének megfelelően kéri kihozni a rendelteket a hátsó paravánok egyikéhez vagy a szobába. Megköszöni Rendornak és ha ezzel megvannak, akár indulhatnak is a választott hely felé, a személyzet pedig majd intézi a többit.*
- Az úr átutazóban van erre? *kérdi közben csevegve.* - Merről származik? *Gördülne is mindjárt a következő kérdés a tündér barackszín ajkaira, de hirtelen inkább elhallgat és leszegett tekintete csak szégyellősen kúszik vissza a férfira.* - Elnézést. Nem akartam faggatni. Tapintatlanság volt tőlem. De nézze el nekem, ha feléled a kíváncsiságom egy ilyen nemes arcél láttán.
1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 08:47:38
Üzenet elküldve: 2020-05-21 08:47:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Nagyon megörül neki, hogy ilyen sikert arat a tej és a sütemény, bár az utóbbi kapcsán egy kicsit azért zavarba hozzák.*
- Nem, dehogy *tiltakozik a tányérokat féltőn magához húzó mozdulat láttán.* - Nem kell választani. Fogyasszon csak a kisasszony, amelyikből tetszik. Azért hoztam.
*A fal kapcsán fény derül ama bizonyos nagymama újabb bölcs tanácsára, aki ezek szerint nagyon is igyekezett felkészíteni a kisasszonyt az életre. Az más kérdés, hogy Xavy úrnő letaglózóan más irányú logikájára az élet annyira még nem készült fel. Nala ajkai nyílnak, hogy mondjon valamit, de végül csak egy őszinte mosollyal veszi tudomásul az intelem részleteit. A kis úrnő olyan üde színfolt, aki legalább annyira bearanyozza mint felforgatja a megszokás színpadát. Nala egy kicsit tart tőle, mert nem mindig tudja követni, de máris külön zug van a számára a tündérlány szívében. De igaz ez Taitos úrra is, csak egy kicsit másképp.
A NŸpsos emlegetésére finoman oldalba böki az ifjú urat, de aztán inkább csak csöpp szégyellős pírral somolyogva lesüti a szemét.
Nem szokott az italhoz, de most valahogy nem bánja. Már emelné is koccintásra a nemes nedűt, amikor a harmadik pohár is kiosztásra kerül.*
- Kisasszony, kérem! *nyúl szinte rémülten a Xavy kezében tartott pezsgőspohár felé.* - Higgye el, ezt nem jó ötlet összeereszteni a tejjel, mert annak nagyon *egy kicsit megakad, mert nem is tudja, hogy fogalmazzon* - mozgalmas este lesz a vége, ha érti, mire gondolok. *Beharapja az ajkát és reménykedik benne, hogy odaér a diszkrét utalás az elég esélyes szaporáról. Egyúttal vet egy feddő pillantást Taitos úr felé is a képtelen ötlet miatt.* - Ha szeretné később megkóstolni, inkább kinyittatok a kisasszonynak holnap egy másik üveggel. *Amennyiben a gnóm úrnő engedi, Nala kiveszi a kezéből a karcsú poharat és leteszi az asztalra. Ha viszont nem, akkor az eddig látottakba kapaszkodva csak erősen bízik benne, hogy Xavy kisasszony gyomra épp eléggé ki van már képezve a rendhagyó párosításokra.
A személyét és a falhoz képesti éjszakai elhelyezését illetően kialakuló polémiát inkább csak csendben hallgatja. Neki megfelel, bárhogy is döntsenek, bár ami azt illeti, azért szívesen szenderedne álomba Taitos úr ölelésében, de ha a kisasszony hajthatatlan, Nala szívesen kucorodik a védelmi vonal azon felén is a kettős közé. Engedelmesen kivárja, amíg döntés születik az ügyben és a végkifejletet nyugtázva emeli végül koccintásra az italt. Lassan valóban ideje lesz nyugovóra térni. Taitos úr is fáradtnak tűnik. Az a csibész mosolygás már jóval bágyadtabb, mint korábban, bár még kitartóan fűzi a sziporkákat a szavai közé. Nala pillái is egyre gyakrabban ereszkednek félárbocra. Édes elcsigázottság nehezíti a tagjait, a pezsgő pedig csak tetézi ezt.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Nagyon megörül neki, hogy ilyen sikert arat a tej és a sütemény, bár az utóbbi kapcsán egy kicsit azért zavarba hozzák.*
- Nem, dehogy *tiltakozik a tányérokat féltőn magához húzó mozdulat láttán.* - Nem kell választani. Fogyasszon csak a kisasszony, amelyikből tetszik. Azért hoztam.
*A fal kapcsán fény derül ama bizonyos nagymama újabb bölcs tanácsára, aki ezek szerint nagyon is igyekezett felkészíteni a kisasszonyt az életre. Az más kérdés, hogy Xavy úrnő letaglózóan más irányú logikájára az élet annyira még nem készült fel. Nala ajkai nyílnak, hogy mondjon valamit, de végül csak egy őszinte mosollyal veszi tudomásul az intelem részleteit. A kis úrnő olyan üde színfolt, aki legalább annyira bearanyozza mint felforgatja a megszokás színpadát. Nala egy kicsit tart tőle, mert nem mindig tudja követni, de máris külön zug van a számára a tündérlány szívében. De igaz ez Taitos úrra is, csak egy kicsit másképp.
A NŸpsos emlegetésére finoman oldalba böki az ifjú urat, de aztán inkább csak csöpp szégyellős pírral somolyogva lesüti a szemét.
Nem szokott az italhoz, de most valahogy nem bánja. Már emelné is koccintásra a nemes nedűt, amikor a harmadik pohár is kiosztásra kerül.*
- Kisasszony, kérem! *nyúl szinte rémülten a Xavy kezében tartott pezsgőspohár felé.* - Higgye el, ezt nem jó ötlet összeereszteni a tejjel, mert annak nagyon *egy kicsit megakad, mert nem is tudja, hogy fogalmazzon* - mozgalmas este lesz a vége, ha érti, mire gondolok. *Beharapja az ajkát és reménykedik benne, hogy odaér a diszkrét utalás az elég esélyes szaporáról. Egyúttal vet egy feddő pillantást Taitos úr felé is a képtelen ötlet miatt.* - Ha szeretné később megkóstolni, inkább kinyittatok a kisasszonynak holnap egy másik üveggel. *Amennyiben a gnóm úrnő engedi, Nala kiveszi a kezéből a karcsú poharat és leteszi az asztalra. Ha viszont nem, akkor az eddig látottakba kapaszkodva csak erősen bízik benne, hogy Xavy kisasszony gyomra épp eléggé ki van már képezve a rendhagyó párosításokra.
A személyét és a falhoz képesti éjszakai elhelyezését illetően kialakuló polémiát inkább csak csendben hallgatja. Neki megfelel, bárhogy is döntsenek, bár ami azt illeti, azért szívesen szenderedne álomba Taitos úr ölelésében, de ha a kisasszony hajthatatlan, Nala szívesen kucorodik a védelmi vonal azon felén is a kettős közé. Engedelmesen kivárja, amíg döntés születik az ügyben és a végkifejletet nyugtázva emeli végül koccintásra az italt. Lassan valóban ideje lesz nyugovóra térni. Taitos úr is fáradtnak tűnik. Az a csibész mosolygás már jóval bágyadtabb, mint korábban, bár még kitartóan fűzi a sziporkákat a szavai közé. Nala pillái is egyre gyakrabban ereszkednek félárbocra. Édes elcsigázottság nehezíti a tagjait, a pezsgő pedig csak tetézi ezt.*
1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 00:41:04
Üzenet elküldve: 2020-05-21 00:41:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
//Belső udvarban//
*A belső udvarra kísérve a férfi nagyot szippant a friss levegőből. A levendula nehéz illata kezdi elhagyni az orrát, helyette a tiszta kért, és enyhe sószagot érez. Az idő talán kicsit csípős lehet, ezért prémes mellényét Yath vállára téríti. *
-Nem szeretném, hogy megfázz. *Szól gondoskodó hangon az elfhez, majd karját kínálva fel a lánynak sétára indulnak. *
-Igen, különleges vagy Yathanae. *És egy puszit ad a nő homlokára. *
-Szemed szebb, sok égi fénynél
Hajad sötét mint az éjfél.
Bőröd olyan mint a márvány
Ki lát meg fagy, mint egy bálvány
Barack ajkad édes, mint méz
Tőled megáll szív és az ész. *Szól a rögtönzött költemény az élnek, amiben a férfi dicséri Yathanae minden tulajdonságát. *
//Belső udvarban//
*A belső udvarra kísérve a férfi nagyot szippant a friss levegőből. A levendula nehéz illata kezdi elhagyni az orrát, helyette a tiszta kért, és enyhe sószagot érez. Az idő talán kicsit csípős lehet, ezért prémes mellényét Yath vállára téríti. *
-Nem szeretném, hogy megfázz. *Szól gondoskodó hangon az elfhez, majd karját kínálva fel a lánynak sétára indulnak. *
-Igen, különleges vagy Yathanae. *És egy puszit ad a nő homlokára. *
-Szemed szebb, sok égi fénynél
Hajad sötét mint az éjfél.
Bőröd olyan mint a márvány
Ki lát meg fagy, mint egy bálvány
Barack ajkad édes, mint méz
Tőled megáll szív és az ész. *Szól a rögtönzött költemény az élnek, amiben a férfi dicséri Yathanae minden tulajdonságát. *
1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-20 22:07:41
Üzenet elküldve: 2020-05-20 22:07:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
//Belső udvarban//
*Ahogy meghallja a férfi kívánságát, lelke valahol mélyen gyermeki örömmel felujjong. Nem vallotta volna be hangosan, de maga is inkább egy adag friss levegőre vágyott a fojtogató és könnyeit megindító levendula füst után. Így hát szelíden vezetgetve a bárdot, a hátsó ajtó felé veszi lépteit, s hangtalanul nyitja ki azt, hogy eltűnhessenek a csillagok alatt.*
- Gondolod, hogy ennyire különleges jelenség lennék?
*Pirul bele kislányosan a bókba. Való igaz, hogy akadnak itt rajongói, főleg a zenészek között, de azért a mindenki túlzás. Rajta kívül bővan akad még itt szemet gyönyörködtető lány és fiú egyaránt, a vendégek többsége először azt sem tudja, hová nézzen, amint belép ide.*
- Szeretem ezt a kertet. Olyan gyönyörű. Sokszor kiülök ide, ha van egy szabad órám, itt jobban megy a dalok szerzése is.
*Szalad ki a száján egy röpke ábránd, mert valóban mindig elvarázsolja ez a cseppnyi szép természet. Lehet, hogy mesterkélt, de több, mint amit a kikötő sáros utcáin láthat. Ha nem erősen estébe hajlana az ég, még az ide beköltözött énekesmadarak is dalolnának, s a nyíló virágokon színes lepkék járnák játékos táncukat. De így, éjszaka is megvan a maga varázsa a kertnek. A víz halk, békés csobogása, a kicsiny tavacska holdsugárban táncoló csillogása, s a gyenge szellő által meg-megrezdített falevelek zörgése misztikussá, földöntúlivá teszi ezt a maroknyi természetet. Test és lélek egyaránt elcsendesedhet itt, nyugalomra találva a benti hangos mulatás közben is.*
//Belső udvarban//
*Ahogy meghallja a férfi kívánságát, lelke valahol mélyen gyermeki örömmel felujjong. Nem vallotta volna be hangosan, de maga is inkább egy adag friss levegőre vágyott a fojtogató és könnyeit megindító levendula füst után. Így hát szelíden vezetgetve a bárdot, a hátsó ajtó felé veszi lépteit, s hangtalanul nyitja ki azt, hogy eltűnhessenek a csillagok alatt.*
- Gondolod, hogy ennyire különleges jelenség lennék?
*Pirul bele kislányosan a bókba. Való igaz, hogy akadnak itt rajongói, főleg a zenészek között, de azért a mindenki túlzás. Rajta kívül bővan akad még itt szemet gyönyörködtető lány és fiú egyaránt, a vendégek többsége először azt sem tudja, hová nézzen, amint belép ide.*
- Szeretem ezt a kertet. Olyan gyönyörű. Sokszor kiülök ide, ha van egy szabad órám, itt jobban megy a dalok szerzése is.
*Szalad ki a száján egy röpke ábránd, mert valóban mindig elvarázsolja ez a cseppnyi szép természet. Lehet, hogy mesterkélt, de több, mint amit a kikötő sáros utcáin láthat. Ha nem erősen estébe hajlana az ég, még az ide beköltözött énekesmadarak is dalolnának, s a nyíló virágokon színes lepkék járnák játékos táncukat. De így, éjszaka is megvan a maga varázsa a kertnek. A víz halk, békés csobogása, a kicsiny tavacska holdsugárban táncoló csillogása, s a gyenge szellő által meg-megrezdített falevelek zörgése misztikussá, földöntúlivá teszi ezt a maroknyi természetet. Test és lélek egyaránt elcsendesedhet itt, nyugalomra találva a benti hangos mulatás közben is.*
1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-20 21:53:20
Üzenet elküldve: 2020-05-20 21:53:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Karoran Dor és Nalaeä Phyrra//
*Mivel a mélységi elsősorban a Sellőház nyugalmára és biztonságára vigyáz, valami kellemes megkönnyebbülésfélét érez, ahogy felbukkan mellette a kiszolgálásban jóval tapasztaltabb tündér, s kezébe veszi az irányítást. Rey feladata kimerült annyiban, hogy a férfi készségesen letette fegyverét, eleget téve ezzel a Sellőház szabályzatának. Persze, ha nem segítené ki Sellő kollégája, csak össze tudná szedni magát annyira, hogy szerezzen egy étlapot, s hasznos információkkal lássa el a vendéget. De erre a dolgok jelenlegi alakulása szerint semmi szükség, így előzékeny udvariassággal lép hátrébb, átadva a helyet a tündérnek.*
- Természetesen. Köszönöm az együttműködését, nem is szándékozom tovább zavarni. Úgy látom, jó kezekben lesz.
*Vet egy futó, felmérő pillantást a lányra, s ha több kérdés őt nem éri, hátat fordít, hogy kimért, lassú lépteivel tegyen egy nézelődő kört a vendégtérben. Azt már nem várja meg, hogy a friss pár kényelmesen helyet foglaljon valahol, biztos benne, hogy Nala tökéletesen a kezében tudja tartani a dolgokat, s a férfinak sem lesz semmi ellenvetése a társaság iránt.*
*Mivel a mélységi elsősorban a Sellőház nyugalmára és biztonságára vigyáz, valami kellemes megkönnyebbülésfélét érez, ahogy felbukkan mellette a kiszolgálásban jóval tapasztaltabb tündér, s kezébe veszi az irányítást. Rey feladata kimerült annyiban, hogy a férfi készségesen letette fegyverét, eleget téve ezzel a Sellőház szabályzatának. Persze, ha nem segítené ki Sellő kollégája, csak össze tudná szedni magát annyira, hogy szerezzen egy étlapot, s hasznos információkkal lássa el a vendéget. De erre a dolgok jelenlegi alakulása szerint semmi szükség, így előzékeny udvariassággal lép hátrébb, átadva a helyet a tündérnek.*
- Természetesen. Köszönöm az együttműködését, nem is szándékozom tovább zavarni. Úgy látom, jó kezekben lesz.
*Vet egy futó, felmérő pillantást a lányra, s ha több kérdés őt nem éri, hátat fordít, hogy kimért, lassú lépteivel tegyen egy nézelődő kört a vendégtérben. Azt már nem várja meg, hogy a friss pár kényelmesen helyet foglaljon valahol, biztos benne, hogy Nala tökéletesen a kezében tudja tartani a dolgokat, s a férfinak sem lesz semmi ellenvetése a társaság iránt.*
1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-20 19:54:29
Üzenet elküldve: 2020-05-20 19:54:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nalaeä Phyrra és Reyraa Drae'nna//
*Úgy néz ki, hangyányit feleslegesnek bizonyult annyi kérdést feltenni a mélységi nőnek, mert rögtön újabb társasága akad, aki készségesen rendelkezésére áll minden gondját, baját illetően. Az alacsony, fiatal lány nagyon udvariasan, pukedlivel köszönti. A fogadtatás mindenesetre alátámasztja a terjengő pletykákat, melyek szerint a Sellőházban senkit sem hagynak egyedül az itt dolgozók. Korai lenne még messzemenő következtetéseket levonni, hiszen épp az imént lépett be, de beigazolódni látszik sejtése, miszerint itt csak a vendég számít. Mind a díszítettség, mind a biztonsági előírások, mind pedig a fogadtatás egyértelműen hívogató hatással van rá, és elgondolása szerint ezzel azok többsége ugyanígy lehetett, akik valaha erre jártak életükben.*
- Nem bánom. – *rázza meg a fejét mosolyogva, miután végighallgatta a lány szavait. Karoran Dor egy olyan ember, akit általában nem hat meg, ha modortalanul viselkednek vele, de védtelen ennek szöges ellentétével, a kedvességgel szemben. Ő maga is sejti, hogy egy jó nevű bordélyban ezt megkövetelik az alkalmazottaktól, így afféle megszokott formalitás, mégis, a szokásosnál is jobban imponál neki. Csak azért bocsátja meg magának ezt a bűnt, mert tudja, nem ő az első férfi, aki hasonló cipőben járt egy-egy Sellővel. A simogatás és az ezüstös tekintet pedig megnyeri a férfi osztatlan figyelmét. Minden bizonnyal nem szorul ecsetelésre, hogy egy nő ilyetén közeledése az esetek túlnyomó többségében legalábbis felkelti egy férfi érdeklődését. Talán el lehet nézni, hogy a nemes szemei nem vágynak más látvány keresésére, mióta a tündért nézi.*
- Ez nagyon kedves tőled. Igen, terveztem maradni. Nem tudom, mennyire bevett szokás ez errefelé, de legelőbb szeretnék vacsorázni, és örülnék, ha csatlakoznál hozzám.
*Ha időközben a keze ügyébe kerül egy étlap, akár saját leleményessége, akár valamelyik leányzó segítsége által, akkor a rendelést is leadja. Az alkoholt igen kevéssé szereti, csak párszor kóstolta életében. Sem a bor, sem a sör nem nyűgözte le, pedig nem volt már annyira fiatal, mikor először találkozott velük, a többit pedig nem is ismeri. Két bögre Tea mellett dönt, melyekért leszámolja a 8 aranyat.
Nem feltétlenül szeretne nagy lakomát csapni, így egy Trófeatál elkészítésére is felkéri a tisztelt személyzetet, letéve még 23 aranyat. *
- Az sem lenne ellenemre, ha privát körülmények között történne mindez. – *utal ezzel arra, hogy szívesen félrevonulna akár egy külön szobába, akár egy elszeparált asztalhoz.
Az ismerkedés a férfiak és a nők időtlen idők óta létező közös hobbija, és bár ezen a helyen tárgya elsősorban a testiség, csak nem lehet gond abból, ha előbb pár szót vált egymással a fiatal férfi, s a tündérlány.*
- Hogy szólíthatlak? -
A hozzászólás írója (Karoran Dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.20 20:05:20
*Úgy néz ki, hangyányit feleslegesnek bizonyult annyi kérdést feltenni a mélységi nőnek, mert rögtön újabb társasága akad, aki készségesen rendelkezésére áll minden gondját, baját illetően. Az alacsony, fiatal lány nagyon udvariasan, pukedlivel köszönti. A fogadtatás mindenesetre alátámasztja a terjengő pletykákat, melyek szerint a Sellőházban senkit sem hagynak egyedül az itt dolgozók. Korai lenne még messzemenő következtetéseket levonni, hiszen épp az imént lépett be, de beigazolódni látszik sejtése, miszerint itt csak a vendég számít. Mind a díszítettség, mind a biztonsági előírások, mind pedig a fogadtatás egyértelműen hívogató hatással van rá, és elgondolása szerint ezzel azok többsége ugyanígy lehetett, akik valaha erre jártak életükben.*
- Nem bánom. – *rázza meg a fejét mosolyogva, miután végighallgatta a lány szavait. Karoran Dor egy olyan ember, akit általában nem hat meg, ha modortalanul viselkednek vele, de védtelen ennek szöges ellentétével, a kedvességgel szemben. Ő maga is sejti, hogy egy jó nevű bordélyban ezt megkövetelik az alkalmazottaktól, így afféle megszokott formalitás, mégis, a szokásosnál is jobban imponál neki. Csak azért bocsátja meg magának ezt a bűnt, mert tudja, nem ő az első férfi, aki hasonló cipőben járt egy-egy Sellővel. A simogatás és az ezüstös tekintet pedig megnyeri a férfi osztatlan figyelmét. Minden bizonnyal nem szorul ecsetelésre, hogy egy nő ilyetén közeledése az esetek túlnyomó többségében legalábbis felkelti egy férfi érdeklődését. Talán el lehet nézni, hogy a nemes szemei nem vágynak más látvány keresésére, mióta a tündért nézi.*
- Ez nagyon kedves tőled. Igen, terveztem maradni. Nem tudom, mennyire bevett szokás ez errefelé, de legelőbb szeretnék vacsorázni, és örülnék, ha csatlakoznál hozzám.
*Ha időközben a keze ügyébe kerül egy étlap, akár saját leleményessége, akár valamelyik leányzó segítsége által, akkor a rendelést is leadja. Az alkoholt igen kevéssé szereti, csak párszor kóstolta életében. Sem a bor, sem a sör nem nyűgözte le, pedig nem volt már annyira fiatal, mikor először találkozott velük, a többit pedig nem is ismeri. Két bögre Tea mellett dönt, melyekért leszámolja a 8 aranyat.
Nem feltétlenül szeretne nagy lakomát csapni, így egy Trófeatál elkészítésére is felkéri a tisztelt személyzetet, letéve még 23 aranyat. * - Az sem lenne ellenemre, ha privát körülmények között történne mindez. – *utal ezzel arra, hogy szívesen félrevonulna akár egy külön szobába, akár egy elszeparált asztalhoz.
Az ismerkedés a férfiak és a nők időtlen idők óta létező közös hobbija, és bár ezen a helyen tárgya elsősorban a testiség, csak nem lehet gond abból, ha előbb pár szót vált egymással a fiatal férfi, s a tündérlány.*
- Hogy szólíthatlak? -
A hozzászólás írója (Karoran Dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.20 20:05:20
1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-20 18:16:36
Üzenet elküldve: 2020-05-20 18:16:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Mikor Nala egy pohár langyos tejjel állít oda elé, komoly megdöbbenés látszik az arcán néhány hosszúra nyújtott pillanat erejéig. Ezt követően gyorsabban rákap a pohárra, mint a sólyom az egyedül kóválygó kismalacra a réten, a szemében pedig elégedettség csillan meg.*
-Áh! Megvagy! *Meg is húzza mindjárt, mint a rossz alkoholista a borosüveget, majd elégedett sóhajjal ereszti vissza, immár a kiürült poharat a tálcára. A tej mohó habzsolása persze tejbajszot rajzolt az ajkai fölé, bár úgy fest, őt ez nem igazán zavarja vagy még nem tudatosult a dolog. Majd megcsillan a szeme a süteményen és leveszi mind a két tányért a tálcáról.*
-Miért? Választanom kell? *Néz úgy, mint akitől el akarják venni a játékmaciját, bár a tányérokat már elvette és el is húzza a tündértől, nehogy az valamelyiket is visszavegye tőle. Eztán éri a tündér kérdése, a masszív és már általa megdicsért építményt illetően. Csak bizalmasan súgja vissza ő is.*
-A nagymamám mindig azt mondogatta, hogy minden férfiben egy állat lakozik, így tartsam távol magam tőlük, főleg éjszaka. *Osztja meg a nagy titkot.*
-Szerintem… igaza volt, biztosan büdöseket szellentenek és csorog a nyáluk, meg fékeveszetten rugdosnak, ha rosszat álmodnak. *Bólogat nagy meggyőződéssel.*
-Jobb félni, én azt mondom… jobb félni… *Majd hallja a férfi megjegyzéseit is az ágyfelét illetően, ami igazán fel is háborítja, csúnyán.*
-Miről beszélsz te? Mit szoktak az én ágyfelemen csinálni? Nem is lejt! Pedig még nem is ittál… *Jegyzi meg miközben egy édes süteményt tuszkol a szájába, mert neki bizony meggyőződése, hogy az ágy ő részére eső fele nem lejt, azt észrevette volna már eddig.*
-Habogsz itt össze meg vissza, neked is inkább tejet kéne innod. Tessék… süti… *Nyújtja oda a sósat a férfi orra alá.*
-Ha tak a kislábutadatis áplógatod a palon megdudod mi lez. *Fenyegetőzik a szájában a sütivel. Szeme a pezsgő apró buborékaira téved és megtetszik neki, ilyet eddig még nem nagyon látott, de hát most tele van mind a két keze. Úgy dönt végül, a sós sütit beáldozza és visszateszi Nala tálcájára, hogy elvehesse a poharat, ha Taitos nem állítja meg, meg is kaparintja. Immár pedig a férfi kérdése okafogyottá válik.*
-Gondolod, hogy tudnám előtte is? *Néz nagyokat pillogva még mindig a szája felett a tejbajusszal. ~Nem szeretném kiadni csak a kedvedért. ~ Mikor pedig a férfi megemlíti, hogy a tündér az ő oldalán fog aludni, kiakadnak a szemei.*
-Nananana! Még mit nem! *Ébred fel benne a védelmező.*
-Ha itt alszik, akkor a fal ezen oldalán! *Bök az állával határozottan az ő fele irányába. Nem is igazán azon akadt fenn, hogy csalás gyanúja merül fel, hanem, hogy egy lány meg egy fiú egy ágyfelen. Bizonyosan katasztrófa előjele lenne.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Mikor Nala egy pohár langyos tejjel állít oda elé, komoly megdöbbenés látszik az arcán néhány hosszúra nyújtott pillanat erejéig. Ezt követően gyorsabban rákap a pohárra, mint a sólyom az egyedül kóválygó kismalacra a réten, a szemében pedig elégedettség csillan meg.*
-Áh! Megvagy! *Meg is húzza mindjárt, mint a rossz alkoholista a borosüveget, majd elégedett sóhajjal ereszti vissza, immár a kiürült poharat a tálcára. A tej mohó habzsolása persze tejbajszot rajzolt az ajkai fölé, bár úgy fest, őt ez nem igazán zavarja vagy még nem tudatosult a dolog. Majd megcsillan a szeme a süteményen és leveszi mind a két tányért a tálcáról.*
-Miért? Választanom kell? *Néz úgy, mint akitől el akarják venni a játékmaciját, bár a tányérokat már elvette és el is húzza a tündértől, nehogy az valamelyiket is visszavegye tőle. Eztán éri a tündér kérdése, a masszív és már általa megdicsért építményt illetően. Csak bizalmasan súgja vissza ő is.*
-A nagymamám mindig azt mondogatta, hogy minden férfiben egy állat lakozik, így tartsam távol magam tőlük, főleg éjszaka. *Osztja meg a nagy titkot.*
-Szerintem… igaza volt, biztosan büdöseket szellentenek és csorog a nyáluk, meg fékeveszetten rugdosnak, ha rosszat álmodnak. *Bólogat nagy meggyőződéssel.*
-Jobb félni, én azt mondom… jobb félni… *Majd hallja a férfi megjegyzéseit is az ágyfelét illetően, ami igazán fel is háborítja, csúnyán.*
-Miről beszélsz te? Mit szoktak az én ágyfelemen csinálni? Nem is lejt! Pedig még nem is ittál… *Jegyzi meg miközben egy édes süteményt tuszkol a szájába, mert neki bizony meggyőződése, hogy az ágy ő részére eső fele nem lejt, azt észrevette volna már eddig.*
-Habogsz itt össze meg vissza, neked is inkább tejet kéne innod. Tessék… süti… *Nyújtja oda a sósat a férfi orra alá.*
-Ha tak a kislábutadatis áplógatod a palon megdudod mi lez. *Fenyegetőzik a szájában a sütivel. Szeme a pezsgő apró buborékaira téved és megtetszik neki, ilyet eddig még nem nagyon látott, de hát most tele van mind a két keze. Úgy dönt végül, a sós sütit beáldozza és visszateszi Nala tálcájára, hogy elvehesse a poharat, ha Taitos nem állítja meg, meg is kaparintja. Immár pedig a férfi kérdése okafogyottá válik.*
-Gondolod, hogy tudnám előtte is? *Néz nagyokat pillogva még mindig a szája felett a tejbajusszal. ~Nem szeretném kiadni csak a kedvedért. ~ Mikor pedig a férfi megemlíti, hogy a tündér az ő oldalán fog aludni, kiakadnak a szemei.*
-Nananana! Még mit nem! *Ébred fel benne a védelmező.*
-Ha itt alszik, akkor a fal ezen oldalán! *Bök az állával határozottan az ő fele irányába. Nem is igazán azon akadt fenn, hogy csalás gyanúja merül fel, hanem, hogy egy lány meg egy fiú egy ágyfelen. Bizonyosan katasztrófa előjele lenne.*
1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-20 12:49:40
Üzenet elküldve: 2020-05-20 12:49:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Odabent a levegő csípős, no nem a hidegtől, hanem Xavy szavai teszik azzá. Rögtön a belépő páros rendbontásra való képességét kérdőjelezi meg.*
~Ha te azt tudnád Xavy...~
*Mert ugyebár ez az a ruházat, ami egy vándoron egy napig se tartana, mi ez, ha nem egy újabb ok a rendbontásra?*
-Szerintem mindhárman kelleni fogunk hozzá.
*Szólal meg végül nyugodtan, miközben kitölti az italokat.*
-Úgy bontjuk a rendet, hogy nem csinálunk semmit... Amit azon az ágyon amúgy csinálni szoktak. *Egy kis hatásszünet után megfordul, Xavyra pillant, majd tekintete a Pléd Birodalom Magasztos Nagyfalának gnóm felőli részére siklik. Oda is mutat.*
-Az ágy lejtéséből ítélve leginkább azon a felén.
*Blöfföl, és kezébe vesz egy poharat, majd belekortyol, miközben a lány arcát vizslatja.*
-Ehhez pont jól vagyunk öltözve. Tulajdonképpen bárhogy öltözve jók vagyunk, nem de?
*Elmélkedik, míg a kis tündér vissza nem ér. Nala vendégszerete bizony eddig határtalannak tűnik.*
~Na ebből biztosan nem tudok neki újat mutatni.~
*Hagyja, hogy az aprónép kicsit elbíbelődjön a pohár langyos tejek és esti sütemények világában mielőtt odatoppannak.*
-Az, tényleg méretes lett. Ezen szerintem nincs olyan NŸpsos ami át tudna csapni.
*Ereszt meg egy újabb epés megjegyzést, érződik rajta, hogy fáradt. Odalépve, ha a tálca még nincs Xavynál, elveszi Nalától, és a kezébe nyomja az életmentő nedűt.*
-És gondolom, ha átmenne is, egy falon találná magát elég hamar, ahol élve rothadhat virágfölddé.
*Jegyzi meg a kis boszorkány fenyegetését illetően.*
-Oh amúgy... Pezsgő.
*Jut eszébe Xavy kérdésére is válaszolni, már ha nem lett volna elég egyértelmű. Másik kezébe pont neki hozott egy pohárral.*
-Tej előtt, vagy után?
*Érdeklődik, hogy a tálcára, vagy a gnóm kezébe rakja-e az italt.*
-És igen, lassan aludjunk, Nala akkor alhat az én oldalamon, így tudok egész éjjel csirke recepteket suttogni a fülébe.
*Kacsint gonoszul Xavyra.*
~Bár inkább azon kéne gondolkodnom, hogy kinek kell egy használt zokni.~
*Valahol legbelül tudja, hogy bármennyire is készséges a kis tündér, a fogadást bizony elvesztette, noha a ma estét tekintve nem is bánja.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Odabent a levegő csípős, no nem a hidegtől, hanem Xavy szavai teszik azzá. Rögtön a belépő páros rendbontásra való képességét kérdőjelezi meg.*
~Ha te azt tudnád Xavy...~
*Mert ugyebár ez az a ruházat, ami egy vándoron egy napig se tartana, mi ez, ha nem egy újabb ok a rendbontásra?*
-Szerintem mindhárman kelleni fogunk hozzá.
*Szólal meg végül nyugodtan, miközben kitölti az italokat.*
-Úgy bontjuk a rendet, hogy nem csinálunk semmit... Amit azon az ágyon amúgy csinálni szoktak. *Egy kis hatásszünet után megfordul, Xavyra pillant, majd tekintete a Pléd Birodalom Magasztos Nagyfalának gnóm felőli részére siklik. Oda is mutat.*
-Az ágy lejtéséből ítélve leginkább azon a felén.
*Blöfföl, és kezébe vesz egy poharat, majd belekortyol, miközben a lány arcát vizslatja.*
-Ehhez pont jól vagyunk öltözve. Tulajdonképpen bárhogy öltözve jók vagyunk, nem de?
*Elmélkedik, míg a kis tündér vissza nem ér. Nala vendégszerete bizony eddig határtalannak tűnik.*
~Na ebből biztosan nem tudok neki újat mutatni.~
*Hagyja, hogy az aprónép kicsit elbíbelődjön a pohár langyos tejek és esti sütemények világában mielőtt odatoppannak.*
-Az, tényleg méretes lett. Ezen szerintem nincs olyan NŸpsos ami át tudna csapni.
*Ereszt meg egy újabb epés megjegyzést, érződik rajta, hogy fáradt. Odalépve, ha a tálca még nincs Xavynál, elveszi Nalától, és a kezébe nyomja az életmentő nedűt.*
-És gondolom, ha átmenne is, egy falon találná magát elég hamar, ahol élve rothadhat virágfölddé.
*Jegyzi meg a kis boszorkány fenyegetését illetően.*
-Oh amúgy... Pezsgő.
*Jut eszébe Xavy kérdésére is válaszolni, már ha nem lett volna elég egyértelmű. Másik kezébe pont neki hozott egy pohárral.*
-Tej előtt, vagy után?
*Érdeklődik, hogy a tálcára, vagy a gnóm kezébe rakja-e az italt.*
-És igen, lassan aludjunk, Nala akkor alhat az én oldalamon, így tudok egész éjjel csirke recepteket suttogni a fülébe.
*Kacsint gonoszul Xavyra.*
~Bár inkább azon kéne gondolkodnom, hogy kinek kell egy használt zokni.~
*Valahol legbelül tudja, hogy bármennyire is készséges a kis tündér, a fogadást bizony elvesztette, noha a ma estét tekintve nem is bánja.*
1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-20 10:44:28
Üzenet elküldve: 2020-05-20 10:44:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Pult//
//Launridan, Rendor, Karoran Dor és Reyraa//
*Az a finom mozdulat, ahogy az ifjú eltűri az előre omló tincset, kicsal egy elragadtatott sóhajt a tündérből, amikor pedig meg is szólítják, egészen libabőrös lesz a nem mindennapi hangtól. Olyannyira elvarázsolja, hogy hirtelen nem is figyel a szavak értelmére, csak elmerül a kellemes bariton magával ragadó zöngéiben.*
- Hogy én? *kap egy kicsit megkésve a kérdés után és sietve megigazítja a ruháit.* - Persze *válaszolja egy kicsit még mindig pironkodva, mert meggyőződése, hogy ő volt a hibás a dologban. Annak azért örül, hogy nem lett belőle nagyobb galiba és a vendég sem haragudott meg miatta, mert minden jó, ha a vendég elégedett.*
- Igazán örvendek *ejt meg egy apró pukedlit, de a bemutatkozás viszonzásáig már nem jut el. Lelopja a hangot az ajkáról az érintés. Kis kacsója engedelmesen simul Launridanéba, a közelebb hajló fülébe súgástól pedig végleg szavát feledi.
~Ma este kezdett?~ rázza fel a tündért a felismerés, igaz, még mindig csak kótyagosan botorkálva figyelem útvesztőjében. ~Tehát nem vendég, hanem... alkalmazott?~
A tündér szeme valósággal felragyog. A szerájbéli lányok olyanok voltak, mintha a nővérei lettek volna, de egy fiú testvér egészen más. Olyan lelkesedés lesz úrrá rajta, hogy majd kibújik a bőréből. Szinte már teljesen bele is éli magát. Öltöztetni ezt a szépséges félvért, fésülni a csodás, dús, fakószőke tincseit és illatos olajjal masszírozni át a kezét egy hosszú nap után.*
- Ó, nem, én most épp nem *válaszolja kapkodva. Csillogó szemei nem tudnak betelni a félvér látványával. Lenyűgözi, ahogy az alapvetően markáns arcél a hosszúéletűek finom vonásaival ötvöződik.*
- Én, öhm, épp most akartam kérni egy... *pillantása Carlotteiát keresi, akit idő közben más teendő szólított el, de Nala úgy el volt varázsolva, hogy fel sem tűnt neki.* - Egy gyömbéres mentateát csillagánizzsal és egy csepp mézzel *fejezi be a korábban Carlotteia felé elkezdett mondatot, aztán észbe kap és sietve hozzáteszi* - de bármilyen jó. *Ha nem zavarta volna meg így a fejét a találkozás, előbb is eszébe jutott volna, hogy inkább valami egyszerűvel indítson az első napon.* - Mindegy, csak melegítsen át. Egy kicsit soká időztem odakint a kertben és hűvösebb van, mint gondoltam *fűzi hozzá a magyarázatot.* - Legyen meglepetés *mondja egy mosollyal és reméli, hogy ezzel egy kicsit könnyíthet az ifjú elé állított feladaton.
Ekkor érkezik a pult mögé a szintén nagyon impozáns küllemű fekete hajú férfi. Nagyon úgy tűnik, hogy Nala lemaradt pár dologról, de majd talán lesz alkalma bepótolni és jobban összeismerkedni a többiekkel.*
- Egyébként Nalaeä vagyok, de a legtöbben csak Nalának hívnak *mutatkozik be egy kalap alatt mindkettőjüknek. Szívesen folytatná is a beszélgetést, de a pillantása megakad az újonnan betérő vendégen, aki egyelőre a mélységi szépséggel elegyedett szóba, aki viszont az őrszemélyzet tagjait gazdagítja, nem a Sellőkét. Gyorsan körbenéz, de a lányok épp mind elfoglaltak, így sietve elnézést is kér a két férfitól, hogy a ház hírnevéhez illőn köszönthesse a vendéget.*
- Bocsánat, úgy látom, hív a kötelesség *mondja. Azért Launridan felé küld még egy mosolyt.* - Majd legközelebb.
//Karoran Dor és Reyraa//
- Üdvözlöm a Sellőházban *lép a kettőshöz. Apró szoknyácskáját ujjai közé csippentve hajtja meg térdét a vendég előtt.* - Ugye nem bánja az úr, ha csatlakozom. Az enyém lenne a megtiszteltetés, ha egy ilyen fess férfiú figyelmét élvezhetném. *Nala finom mosollyal rebegteti hosszú pilláit, ami szégyellős pajzánságot kölcsönöz bájos vonásainak.* - De ha máson akadt meg az úr szeme, csak szóljon. Itt a vendég kívánsága az első, én pedig boldogan közbenjárok azért, hogy az úr igazán csodás estét tölthessen itt. Ugye marad éjszakára? *simít végig a férfi karján máris közel húzódva hozzá, és ahogy ezüstös szemeivel rá néz, annak kevesen tudnak ellenállni.*
//Launridan, Rendor, Karoran Dor és Reyraa//
*Az a finom mozdulat, ahogy az ifjú eltűri az előre omló tincset, kicsal egy elragadtatott sóhajt a tündérből, amikor pedig meg is szólítják, egészen libabőrös lesz a nem mindennapi hangtól. Olyannyira elvarázsolja, hogy hirtelen nem is figyel a szavak értelmére, csak elmerül a kellemes bariton magával ragadó zöngéiben.*
- Hogy én? *kap egy kicsit megkésve a kérdés után és sietve megigazítja a ruháit.* - Persze *válaszolja egy kicsit még mindig pironkodva, mert meggyőződése, hogy ő volt a hibás a dologban. Annak azért örül, hogy nem lett belőle nagyobb galiba és a vendég sem haragudott meg miatta, mert minden jó, ha a vendég elégedett.*
- Igazán örvendek *ejt meg egy apró pukedlit, de a bemutatkozás viszonzásáig már nem jut el. Lelopja a hangot az ajkáról az érintés. Kis kacsója engedelmesen simul Launridanéba, a közelebb hajló fülébe súgástól pedig végleg szavát feledi.
~Ma este kezdett?~ rázza fel a tündért a felismerés, igaz, még mindig csak kótyagosan botorkálva figyelem útvesztőjében. ~Tehát nem vendég, hanem... alkalmazott?~
A tündér szeme valósággal felragyog. A szerájbéli lányok olyanok voltak, mintha a nővérei lettek volna, de egy fiú testvér egészen más. Olyan lelkesedés lesz úrrá rajta, hogy majd kibújik a bőréből. Szinte már teljesen bele is éli magát. Öltöztetni ezt a szépséges félvért, fésülni a csodás, dús, fakószőke tincseit és illatos olajjal masszírozni át a kezét egy hosszú nap után.*
- Ó, nem, én most épp nem *válaszolja kapkodva. Csillogó szemei nem tudnak betelni a félvér látványával. Lenyűgözi, ahogy az alapvetően markáns arcél a hosszúéletűek finom vonásaival ötvöződik.*
- Én, öhm, épp most akartam kérni egy... *pillantása Carlotteiát keresi, akit idő közben más teendő szólított el, de Nala úgy el volt varázsolva, hogy fel sem tűnt neki.* - Egy gyömbéres mentateát csillagánizzsal és egy csepp mézzel *fejezi be a korábban Carlotteia felé elkezdett mondatot, aztán észbe kap és sietve hozzáteszi* - de bármilyen jó. *Ha nem zavarta volna meg így a fejét a találkozás, előbb is eszébe jutott volna, hogy inkább valami egyszerűvel indítson az első napon.* - Mindegy, csak melegítsen át. Egy kicsit soká időztem odakint a kertben és hűvösebb van, mint gondoltam *fűzi hozzá a magyarázatot.* - Legyen meglepetés *mondja egy mosollyal és reméli, hogy ezzel egy kicsit könnyíthet az ifjú elé állított feladaton.
Ekkor érkezik a pult mögé a szintén nagyon impozáns küllemű fekete hajú férfi. Nagyon úgy tűnik, hogy Nala lemaradt pár dologról, de majd talán lesz alkalma bepótolni és jobban összeismerkedni a többiekkel.*
- Egyébként Nalaeä vagyok, de a legtöbben csak Nalának hívnak *mutatkozik be egy kalap alatt mindkettőjüknek. Szívesen folytatná is a beszélgetést, de a pillantása megakad az újonnan betérő vendégen, aki egyelőre a mélységi szépséggel elegyedett szóba, aki viszont az őrszemélyzet tagjait gazdagítja, nem a Sellőkét. Gyorsan körbenéz, de a lányok épp mind elfoglaltak, így sietve elnézést is kér a két férfitól, hogy a ház hírnevéhez illőn köszönthesse a vendéget.*
- Bocsánat, úgy látom, hív a kötelesség *mondja. Azért Launridan felé küld még egy mosolyt.* - Majd legközelebb.
//Karoran Dor és Reyraa//
- Üdvözlöm a Sellőházban *lép a kettőshöz. Apró szoknyácskáját ujjai közé csippentve hajtja meg térdét a vendég előtt.* - Ugye nem bánja az úr, ha csatlakozom. Az enyém lenne a megtiszteltetés, ha egy ilyen fess férfiú figyelmét élvezhetném. *Nala finom mosollyal rebegteti hosszú pilláit, ami szégyellős pajzánságot kölcsönöz bájos vonásainak.* - De ha máson akadt meg az úr szeme, csak szóljon. Itt a vendég kívánsága az első, én pedig boldogan közbenjárok azért, hogy az úr igazán csodás estét tölthessen itt. Ugye marad éjszakára? *simít végig a férfi karján máris közel húzódva hozzá, és ahogy ezüstös szemeivel rá néz, annak kevesen tudnak ellenállni.*
1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-20 00:58:52
Üzenet elküldve: 2020-05-20 00:58:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa Drae'nna//
*Igyekszik megközelíteni a pultot az asztalok között kanyarogva, csendes léptekkel, nem zavarva az esetleges vendégeket. Tekintete lassan ugrál a fal különböző díszítőelemein, mígnem egy feltűnő külsejű mélységi nő szólítja meg. Úgy tűnik, nem lesz magára hagyva itteni időtöltése során. Még a feltérképezés pillanatának enyhe megilletődöttsége sem múlik el, máris elkezdenek foglalkozni vele. Igyekszik kerülni a feltűnést, de a nő testbeszédéből egyértelmű, hogy hozzá kíván szólni, ennek megfelelően Karoran már azelőtt kitünteti figyelmével, mielőtt még az üdvözlés elhangzana. A hangvétel érzelemmentes, de udvarias, a lényegre törő magatartás pedig kétségtelenül hasznos nagyon sok helyzetben.*
- Máris.
*A kérésnek eleget téve leveszi szemeit a vendéglátójáról, sarkon fordul, és további szó nélkül az említett tárolóhoz battyog. Leemeli övéről kardját, és azt hüvelyében hagyva a tárolóba helyezi. Egy-két vontatott másodpercet elidőz egy helyben állva. A tároló oldalán pihenteti jobb kezét, tekintetét megadva pár szebb darab csillogásának, aztán visszaindul a pult felé. Értékeli a szépséget, és képes felismerni a legkülönbözőbb formáit.*
- Remélem, így megfelel.
*Természetesen örül a készséges fogadtatásnak, és mivel nem ismeri a járást a fogadóban, el is fogadja a segítséget.*
- Köszönöm, igen. Sajnálom, ha kellemetlenséget okozok, eddig pusztán hallomásból ismertem ezt a helyet. Szeretnék ételt és italt rendelni, és egy sellővel is megismerkednék, amennyiben lehetséges. Esetleg megtekinthetem az étlapot?
*Lágy, természetes, nyugodt hangon beszél, célja csupán a kívánságával való gáláns előhozakodás. Igyekszik a kérést diszkréten előadni, lévén a téma mégiscsak a kényesebbek közé tartozik. A Sellőházat jócskán megelőzi a híre, és ez nem azért van, mert itt facsarják a legfrissebb almalevet. A fő szolgáltatással ő maga is tisztában van. Kezdeti ötlettelensége valójában abból fakadt, hogy nem volt biztos benne, mennyi időt is szeretne eltölteni itt. Immáron azonban úgy dönt, felfedezi a lehetőségek széles tárházát. Talán ő maga sem tudja, honnét ez a hirtelen elhatározás. Lehetséges, hogy a hely hangulata ilyen rövid idő alatt hatást tett rá? Nem lepődne meg rajta, hiszen nem véletlenül úgy van berendezve a helyiség, ahogy.*
*Igyekszik megközelíteni a pultot az asztalok között kanyarogva, csendes léptekkel, nem zavarva az esetleges vendégeket. Tekintete lassan ugrál a fal különböző díszítőelemein, mígnem egy feltűnő külsejű mélységi nő szólítja meg. Úgy tűnik, nem lesz magára hagyva itteni időtöltése során. Még a feltérképezés pillanatának enyhe megilletődöttsége sem múlik el, máris elkezdenek foglalkozni vele. Igyekszik kerülni a feltűnést, de a nő testbeszédéből egyértelmű, hogy hozzá kíván szólni, ennek megfelelően Karoran már azelőtt kitünteti figyelmével, mielőtt még az üdvözlés elhangzana. A hangvétel érzelemmentes, de udvarias, a lényegre törő magatartás pedig kétségtelenül hasznos nagyon sok helyzetben.*
- Máris.
*A kérésnek eleget téve leveszi szemeit a vendéglátójáról, sarkon fordul, és további szó nélkül az említett tárolóhoz battyog. Leemeli övéről kardját, és azt hüvelyében hagyva a tárolóba helyezi. Egy-két vontatott másodpercet elidőz egy helyben állva. A tároló oldalán pihenteti jobb kezét, tekintetét megadva pár szebb darab csillogásának, aztán visszaindul a pult felé. Értékeli a szépséget, és képes felismerni a legkülönbözőbb formáit.*
- Remélem, így megfelel.
*Természetesen örül a készséges fogadtatásnak, és mivel nem ismeri a járást a fogadóban, el is fogadja a segítséget.*
- Köszönöm, igen. Sajnálom, ha kellemetlenséget okozok, eddig pusztán hallomásból ismertem ezt a helyet. Szeretnék ételt és italt rendelni, és egy sellővel is megismerkednék, amennyiben lehetséges. Esetleg megtekinthetem az étlapot?
*Lágy, természetes, nyugodt hangon beszél, célja csupán a kívánságával való gáláns előhozakodás. Igyekszik a kérést diszkréten előadni, lévén a téma mégiscsak a kényesebbek közé tartozik. A Sellőházat jócskán megelőzi a híre, és ez nem azért van, mert itt facsarják a legfrissebb almalevet. A fő szolgáltatással ő maga is tisztában van. Kezdeti ötlettelensége valójában abból fakadt, hogy nem volt biztos benne, mennyi időt is szeretne eltölteni itt. Immáron azonban úgy dönt, felfedezi a lehetőségek széles tárházát. Talán ő maga sem tudja, honnét ez a hirtelen elhatározás. Lehetséges, hogy a hely hangulata ilyen rövid idő alatt hatást tett rá? Nem lepődne meg rajta, hiszen nem véletlenül úgy van berendezve a helyiség, ahogy.*
1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-19 21:55:28
Üzenet elküldve: 2020-05-19 21:55:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pult//
//Nala//
//Érintőlegesen Sryl, Rendor//
*A gyors fordulattal igyekezett volna elkezdeni felfedezni a pult hátsó részét. Megnézte volna, mit merre talál, de ebben egy nála jócskán alacsonyabb, törékeny tündérlány akadályozza meg. A továbbra is a kezében markolt étlap kicsúszik, a tervezett irányzat eltérül. A nő olyan gyorsan guggol le a földre hulló étlapért, hogy félvérünknek csak annyira jut ideje, hogy odafentről kövesse a hamuszürke tincseket, és a finom kezeket, ahogy a papírt keresik a földön. Mialatt a nő felegyenesedik, Launak sikerül összeszednie gondolatait, ám hirtelen ezüstszín tekintettel találja szembe magát, és még mielőtt ideje lenne egyáltalán belekezdenie egy bocsánatkérésbe, a másik már nyakig benne van a szabadkozás menetében. Launridan egy kecses mozdulattal simítja ki arcából azt a kósza tincset, amely minden bizonnyal az ütközés során szabadult ki füle mögül.*
- Nem történt semmi. Én nem figyeltem eléggé, elnézést!
*Arca felragyog, hiszen ez az egész azt jelenti, hogy ma valaki még nála is kevésbé van formában. Legalábbis erre az egy pillanatra, mialatt megtörtént az incidens. Mosolya tovább lágyul, ahogy a már jól ismert, csodáló kifejezést pillantja meg a bájosan szép arcon.*
- Ó, kérem, ezt inkább én kérdezhetném! Jól van?
*Úgy veszi, hogy a kisasszony tévesen vendégnek nézte, egyúttal pedig a kérdésből, és a Sryllel egymáshoz intézett szavakból egyértelműen feltételezi, hogy a figyelmetlen tündér szintén a Sellőház alkalmazásában áll. Enyhén aggodalmas arckifejezést öltve, tetőtől talpig végigméri a finom anyagokba öltöztetett csillagszerű teremtést. Tekintetével mintha láthatatlan sérülések után kutatna a tündéren, holott csak készségesen viszonozza a vizslató pillantásokat.*
- Launridan vagyok. Örülök, hogy egymásba botlottunk.
*Ha a másik hagyja, kézbe veszi annak jobbját, és aggodalmas arckifejezését a múltnak felajánlva, ajkait megkapó mosolyra húzza. Kellemesen mély hangját lehalkítja, és hajszálnyit közelebb hajol a tündérhez.*
- Tudja, ma este kezdtem, és úgy tűnik, hogy nem felszolgálónak találtak ki... Készíthetek Önnek valamit gyakorlásképp?
*Reménykedve néz a másikra, szemöldökét várakozón megemeli, a mosoly továbbra sem tűnt tova arcáról. Aztán hirtelen észbe kap, és elengedi a másik kezét, mielőtt tolakodóvá válna az érintés.*
- Persze, ha dolgozik, nem tartanám fel...
*Felnézve érzékeli, hogy Srylnek is akadt dolga, a többiek, akiknek eddig bemutatkozott már sehol sincsenek, és közben megérkezett a vele együtt felvételiző Rendor, aki serényen munkába is állt. Biccent egyet a fekete hajú férfi felé, és lenyeli a torkában az irigységízű gombócot, mely abból fakad, hogy a másik nemhogy otthonosan mozog a pultban, de minden bizonnyal túl van az első találkozóján egy kuncsafttal. Hirtelen a feje is megfájdul. A szolgálati területre nyíló ajtóra sandít, és vágyakozón sóhajt egyet. Mára kezdi úgy érezni, hogy elbukott a hirtelen változások nehézsége alatt.*
A hozzászólás írója (Launridan Dorralei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.19 21:56:16
//Nala//
//Érintőlegesen Sryl, Rendor//
*A gyors fordulattal igyekezett volna elkezdeni felfedezni a pult hátsó részét. Megnézte volna, mit merre talál, de ebben egy nála jócskán alacsonyabb, törékeny tündérlány akadályozza meg. A továbbra is a kezében markolt étlap kicsúszik, a tervezett irányzat eltérül. A nő olyan gyorsan guggol le a földre hulló étlapért, hogy félvérünknek csak annyira jut ideje, hogy odafentről kövesse a hamuszürke tincseket, és a finom kezeket, ahogy a papírt keresik a földön. Mialatt a nő felegyenesedik, Launak sikerül összeszednie gondolatait, ám hirtelen ezüstszín tekintettel találja szembe magát, és még mielőtt ideje lenne egyáltalán belekezdenie egy bocsánatkérésbe, a másik már nyakig benne van a szabadkozás menetében. Launridan egy kecses mozdulattal simítja ki arcából azt a kósza tincset, amely minden bizonnyal az ütközés során szabadult ki füle mögül.*
- Nem történt semmi. Én nem figyeltem eléggé, elnézést!
*Arca felragyog, hiszen ez az egész azt jelenti, hogy ma valaki még nála is kevésbé van formában. Legalábbis erre az egy pillanatra, mialatt megtörtént az incidens. Mosolya tovább lágyul, ahogy a már jól ismert, csodáló kifejezést pillantja meg a bájosan szép arcon.*
- Ó, kérem, ezt inkább én kérdezhetném! Jól van?
*Úgy veszi, hogy a kisasszony tévesen vendégnek nézte, egyúttal pedig a kérdésből, és a Sryllel egymáshoz intézett szavakból egyértelműen feltételezi, hogy a figyelmetlen tündér szintén a Sellőház alkalmazásában áll. Enyhén aggodalmas arckifejezést öltve, tetőtől talpig végigméri a finom anyagokba öltöztetett csillagszerű teremtést. Tekintetével mintha láthatatlan sérülések után kutatna a tündéren, holott csak készségesen viszonozza a vizslató pillantásokat.*
- Launridan vagyok. Örülök, hogy egymásba botlottunk.
*Ha a másik hagyja, kézbe veszi annak jobbját, és aggodalmas arckifejezését a múltnak felajánlva, ajkait megkapó mosolyra húzza. Kellemesen mély hangját lehalkítja, és hajszálnyit közelebb hajol a tündérhez.*
- Tudja, ma este kezdtem, és úgy tűnik, hogy nem felszolgálónak találtak ki... Készíthetek Önnek valamit gyakorlásképp?
*Reménykedve néz a másikra, szemöldökét várakozón megemeli, a mosoly továbbra sem tűnt tova arcáról. Aztán hirtelen észbe kap, és elengedi a másik kezét, mielőtt tolakodóvá válna az érintés.*
- Persze, ha dolgozik, nem tartanám fel...
*Felnézve érzékeli, hogy Srylnek is akadt dolga, a többiek, akiknek eddig bemutatkozott már sehol sincsenek, és közben megérkezett a vele együtt felvételiző Rendor, aki serényen munkába is állt. Biccent egyet a fekete hajú férfi felé, és lenyeli a torkában az irigységízű gombócot, mely abból fakad, hogy a másik nemhogy otthonosan mozog a pultban, de minden bizonnyal túl van az első találkozóján egy kuncsafttal. Hirtelen a feje is megfájdul. A szolgálati területre nyíló ajtóra sandít, és vágyakozón sóhajt egyet. Mára kezdi úgy érezni, hogy elbukott a hirtelen változások nehézsége alatt.*
A hozzászólás írója (Launridan Dorralei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.19 21:56:16
1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-19 18:12:49
Üzenet elküldve: 2020-05-19 18:12:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Az emeleten//
*Ott ácsorog a másik szobalánnyal közben a folyosón még köhint párat, még a könnye is elered az intenzív szagtól.*
-Nem értem hogy bírják ki. *Vesz elő egy szépen hímzett zsebkendőt, hogy megtörölje az arcát, sőt, leginkább abba kívánkozna lélegezni egyfolytában. A fiatal nő úgy fest, jobban bírja a dolgot, mint ő, de azért félrefordított fejjel odamondja a magáét.*
-Aztán mikor meg beszíjja ezt a szagot a párna meg a paplan, akkor a huzatot mosathatjuk, ezer esztendő múlva is érezni lehet majd. Ezekkel a gazdagokkal csak a baj van! Mind elkényeztetett ficsúr egytől egyig. Bezzeg anyám idejében még udvariasak vótak a személyzettel is, mesélte, meghajoltak, köszöntek, és tiszteltek minket, ma meg mán köszönni is ritkán szoktak. Szinte átnéznek rajtunk. *Érezhető az ellenszenv a hangjában, ami egyáltalán nem megkérdőjelezhető.*
-De vannak még mindig illedelmes nemes urak is, nem? *Kérdez vissza, mert ő úgy tapasztalta, hogy ez a halmaz sem csak almákból vagy körtékből áll, igazán felemás és nem feltétlenül rossz. Nem akarja felhozni, hogy át tudja érezni a dolgot, mert nem szeretne panaszosan hangzani. Innen már csak akkor mozdulnak majd el, ha teljesen frissnek érzik a levegőt, akkor is csak May, hogy értesítse a vendégeket a visszatérés lehetőségéről.*
*Ott ácsorog a másik szobalánnyal közben a folyosón még köhint párat, még a könnye is elered az intenzív szagtól.*
-Nem értem hogy bírják ki. *Vesz elő egy szépen hímzett zsebkendőt, hogy megtörölje az arcát, sőt, leginkább abba kívánkozna lélegezni egyfolytában. A fiatal nő úgy fest, jobban bírja a dolgot, mint ő, de azért félrefordított fejjel odamondja a magáét.*
-Aztán mikor meg beszíjja ezt a szagot a párna meg a paplan, akkor a huzatot mosathatjuk, ezer esztendő múlva is érezni lehet majd. Ezekkel a gazdagokkal csak a baj van! Mind elkényeztetett ficsúr egytől egyig. Bezzeg anyám idejében még udvariasak vótak a személyzettel is, mesélte, meghajoltak, köszöntek, és tiszteltek minket, ma meg mán köszönni is ritkán szoktak. Szinte átnéznek rajtunk. *Érezhető az ellenszenv a hangjában, ami egyáltalán nem megkérdőjelezhető.*
-De vannak még mindig illedelmes nemes urak is, nem? *Kérdez vissza, mert ő úgy tapasztalta, hogy ez a halmaz sem csak almákból vagy körtékből áll, igazán felemás és nem feltétlenül rossz. Nem akarja felhozni, hogy át tudja érezni a dolgot, mert nem szeretne panaszosan hangzani. Innen már csak akkor mozdulnak majd el, ha teljesen frissnek érzik a levegőt, akkor is csak May, hogy értesítse a vendégeket a visszatérés lehetőségéről.*
1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-19 16:49:54
Üzenet elküldve: 2020-05-19 16:49:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Naz és Lisé a Sellőben //
// Említés szintjén Amaz //
* Naz igazán meglepődik Amaziana szavait hallva. De legjobban talán inkább akkor, amikor az belekezd a hosszú bocsánatkérésbe. Ő nem olyan hidegen fogadja ezt, mint vörös társa. Nagyon megsajnálja szegény szerencsétlenül járt elfet. Bár legyünk őszinték ezt is csak ezért teszi, mert a másik nőből van. A gyengébbik nem irányába sokkal elnézőbb, mint férfi társai felé. Lisének is sok mindent elnézet, amit egy férfinak már nem tett volna meg. Na jó mondjuk egy férfinak sem szeretne bejutnia a lába közé, szóval érthető is. Nos talán a feszült helyzet ennyivel meg is oldódik. Bár a Rókalány még mindig olyan, mint egy jégkocka, de majd megbékél talán nem is olyan soká. Nazron figyeli a távozó elfet, vagyis a távozó elf popsit. ~ Abba a fenékbe én is szívesen belemarkolnék. ~ Na, de azért nem bámulhatja túlságosan sokáig, mert nem szeretné, ha Lisé még morcosabb lenne rá. Helyet foglal és szótlanul elkezdi enni a süteményét. Bölcsen csöndben marad, mert tudja, hogy most ő is ludas volt. Saját személye szerint neki egyáltalán nincs baja azzal a sütivel. Sőt nagyon is ízlik neki. Ha elfogyasztották a finomságot óvatosan rákérdez az lányra.*
- Na most, hogy a sütit letudtuk mi legyen?* Nem lepődne meg, ha a távozásra kérné a lány. Ha esetleg így lenne, akkor követni fogja a fegyver állványhoz. Ha meg nem, akkor marad itt és hallgatja a további terveit.*
// Említés szintjén Amaz //
* Naz igazán meglepődik Amaziana szavait hallva. De legjobban talán inkább akkor, amikor az belekezd a hosszú bocsánatkérésbe. Ő nem olyan hidegen fogadja ezt, mint vörös társa. Nagyon megsajnálja szegény szerencsétlenül járt elfet. Bár legyünk őszinték ezt is csak ezért teszi, mert a másik nőből van. A gyengébbik nem irányába sokkal elnézőbb, mint férfi társai felé. Lisének is sok mindent elnézet, amit egy férfinak már nem tett volna meg. Na jó mondjuk egy férfinak sem szeretne bejutnia a lába közé, szóval érthető is. Nos talán a feszült helyzet ennyivel meg is oldódik. Bár a Rókalány még mindig olyan, mint egy jégkocka, de majd megbékél talán nem is olyan soká. Nazron figyeli a távozó elfet, vagyis a távozó elf popsit. ~ Abba a fenékbe én is szívesen belemarkolnék. ~ Na, de azért nem bámulhatja túlságosan sokáig, mert nem szeretné, ha Lisé még morcosabb lenne rá. Helyet foglal és szótlanul elkezdi enni a süteményét. Bölcsen csöndben marad, mert tudja, hogy most ő is ludas volt. Saját személye szerint neki egyáltalán nincs baja azzal a sütivel. Sőt nagyon is ízlik neki. Ha elfogyasztották a finomságot óvatosan rákérdez az lányra.*
- Na most, hogy a sütit letudtuk mi legyen?* Nem lepődne meg, ha a távozásra kérné a lány. Ha esetleg így lenne, akkor követni fogja a fegyver állványhoz. Ha meg nem, akkor marad itt és hallgatja a további terveit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242