Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-14 09:43:36
Üzenet elküldve: 2019-07-14 09:43:36
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az események kissé megváltoznak, s Dareld szokásos körtúrájából visszatérve látja, amint Zammiria megadja a jelet az eligazítás kezdetének. Nem kimondottan kíváncsi. Ami feladatot kap, azt elvégzi, ráadásul elsősorban az előtérre kell koncentrálnia jelenleg, hiszen az ismertető alatt a beérkező vendégekről is gondoskodnia kell. Nem érzi terhesnek a feladatot, egy picit nem is bánja, hogy nagyobb lesz a csend, bár forgalmat csupán a vendégek jelentenek. Ahogy távoznak a vendégek, tekintve, hogy Khul a pultba állt, besegít neki. Még egy rövidke szigorú kacsintást is megenged magának a férfi felé, elég jól összeszedte magát a nap végére. A beharangozó ugyan ismét harsányra sikeredett, de nyilván nem tagadhatja meg önmagát, így arra csupán halkan felsóhajt. Összeszedi a gazdátlanul hagyott poharakat, a Maydeleine kisasszony által elfogyasztott dohány után maradó hamut kiveri, s eltakarítja feltéve, ha akad ilyen. A kihúzott székeket eredeti állapotba helyezi vissza, a függönyöket gondosan megigazgatja. Nem telik el sok idő, s az előtér ismét olyan, mint korábban volt, várva az újabb vendégeket. Utolsó mozzanatként minden asztalt áttöröl, majd a padlót is ellenőrzi, végezetül pedig néhány ablakot nyit, hogy átszellőztesse a helyiséget. Ezt csak néhány percre, az itt mulatozók a félhomályt kedvelik, nincs szükség fényre, üzleti szempontból pedig mindenkinek jobb, ha elveszíti időérzékét.*
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 23:16:44
Üzenet elküldve: 2019-07-13 23:16:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
*Gyorsan végez az evéssel, ezzel pedig egy-kettőre letudja a vacsora terhét. Immár jóllakottan üldögélhet, nézeget a Sellő beltartalmát, legyen az akár tárgy, berendezés vagy élő személy.
Gyorsan felfigyel -főleg füllel - a pohárkocogtatásra. Úgy tűnik, elérkezett a vára nem várt megbeszélés. Ernuss elnyomja az összes rossz előérzetét, hiszen tudja, hogy ez egy szükséges rossz, amin egyszerűen túl kell lenni. Feláll, ám nem tuja, merre kell menni, így kivételesen remek partnere a csordaszellem. Ritkán szerencsés, ám most mégis csak követnie kell a többieket. Khult legszívesebben szájon vágná, hiszen a férfi megnyilvánulásai kifejtetten idegesítik, ám nem tesz semmit, elnyomja az érzelmeit, és a szokásos hidegségével halad a többiek után.*
//Különterem//
*Gyorsan végez az evéssel, ezzel pedig egy-kettőre letudja a vacsora terhét. Immár jóllakottan üldögélhet, nézeget a Sellő beltartalmát, legyen az akár tárgy, berendezés vagy élő személy.
Gyorsan felfigyel -főleg füllel - a pohárkocogtatásra. Úgy tűnik, elérkezett a vára nem várt megbeszélés. Ernuss elnyomja az összes rossz előérzetét, hiszen tudja, hogy ez egy szükséges rossz, amin egyszerűen túl kell lenni. Feláll, ám nem tuja, merre kell menni, így kivételesen remek partnere a csordaszellem. Ritkán szerencsés, ám most mégis csak követnie kell a többieket. Khult legszívesebben szájon vágná, hiszen a férfi megnyilvánulásai kifejtetten idegesítik, ám nem tesz semmit, elnyomja az érzelmeit, és a szokásos hidegségével halad a többiek után.*
1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 22:56:47
Üzenet elküldve: 2019-07-13 22:56:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
//Dreyia//
*Nem ül diadalittas és hivalkodó mosoly szája szegletébe akkor sem, mikor befejezi mondandóját. Láthatóan nem felfuvalkodott hólyag, ki hatalmát fitogtatja, csupán alapokat fektet, meglehetősen szilárd alapokat. Ralast bizonyára sokan nem veszik komolyan, bár talán Dreyia is meglepődne, ha alantas eszközökkel próbálkozna, főleg, hogy Zam jóvoltából, már apró kis fegyver is lapul tarsolyában. Az emberek változnak, ekképpen Ralas is. A csibész csődör, ki pénzért bújt ágyba, s laza ingben, vászonba burkolt lélekkel mosolyogva figyel, már a múlté. Dreyia előtt más ember áll, jóllehet tűnhet akár alkoholistának, vagy papírmasénak is, az élet olykor érdekes helyeken képez, s Ralas többször megfordult minden szegmensében. Az arcon feltűnő kedves mosolyra, először az a gondolat ragad meg fejében, hogy egyszerűen torkon ragadja, s eltöri a nyakát. Félelem? Nem. Menekülés? Lehet. Felejtés és gondűző? Inkább. De ölni ráér később is. Közben persze viszonozza a mosolyt, s állja a tekintetet, hadd higgyék csupán bárgyú gyászhuszárnak, kit dróton rángathatnak, kérdés persze, hogy a szálakat felülről ki mozgatja? Dreyia talán első helyes mondatait ejti ki a száján, mikor Zammiriáról beszél. A feszültség enyhül, s a mosoly igazabbá válik. Egy pillanatnyi csendet megenged a lány mondandója után, neki is jár a hatásszünet, emellett végig is gondolja, amit hall, s levonja a következtetést, miképpen, míg Zammiria van, míg Zammiriával jóban van, számíthat a lányra. Abban a pillanatban, hogy ez nem lesz, nyakon szúrja, mint egy disznót. Érdekes fejlemény, de jó tudni. Mondjuk nem számított többre, hisz ki ő, hogy feltételeket diktáljon. A kikötőben egyébiránt soha nem volt másképp, miért most lenne az?*
- Én nem aggódom semmi miatt... *Kezdi nagyvonalúan és kissé nagyképűen, de így folytatja.* amíg olyan haderőm lehet, mi ilyen tagokból áll, mint te. *Biccent, akár elismerő pillantásnak is nevezhető tekintettel, némiképp hidegebb mosollyal, mellyel Drey meghajol.*
- Egy a különbség közöttünk... *Vonja meg a vállát.* Szakmai ártalom. Én egyfolytában hátranézek, sohasem tudhatom, hogy ki áll mögöttem. *Hajol meg maga is.*
- Igyál, s egyél, reményem szerint a többiek is megérkeznek. Hiszem, hogy ez egy eredményes együttműködés lesz köztünk Dreyia Linkelstar. Ha másért nem, hát az életünkért. *Ejti kezébe állát, s mosolyog sejtelmesen. Hogy az "életünk" alatt személyre, vagy fogalomra utal, nem lehet tudni, az arc továbbra is csupán fáradtságot és elnyűttséget tükröz. Látszat lenne talán?*
- Csak ennyit szerettem volna, köszönöm, hogy meghallgattál. *Vissza a művi tiszteletkörök világába, arca ismét gondterheltté és töprengővé válik, majd, ha nincs más hátra, ad a látszatra és vesz magához egy pohárka töményet.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.13 23:02:38
//Különterem//
//Dreyia//
*Nem ül diadalittas és hivalkodó mosoly szája szegletébe akkor sem, mikor befejezi mondandóját. Láthatóan nem felfuvalkodott hólyag, ki hatalmát fitogtatja, csupán alapokat fektet, meglehetősen szilárd alapokat. Ralast bizonyára sokan nem veszik komolyan, bár talán Dreyia is meglepődne, ha alantas eszközökkel próbálkozna, főleg, hogy Zam jóvoltából, már apró kis fegyver is lapul tarsolyában. Az emberek változnak, ekképpen Ralas is. A csibész csődör, ki pénzért bújt ágyba, s laza ingben, vászonba burkolt lélekkel mosolyogva figyel, már a múlté. Dreyia előtt más ember áll, jóllehet tűnhet akár alkoholistának, vagy papírmasénak is, az élet olykor érdekes helyeken képez, s Ralas többször megfordult minden szegmensében. Az arcon feltűnő kedves mosolyra, először az a gondolat ragad meg fejében, hogy egyszerűen torkon ragadja, s eltöri a nyakát. Félelem? Nem. Menekülés? Lehet. Felejtés és gondűző? Inkább. De ölni ráér később is. Közben persze viszonozza a mosolyt, s állja a tekintetet, hadd higgyék csupán bárgyú gyászhuszárnak, kit dróton rángathatnak, kérdés persze, hogy a szálakat felülről ki mozgatja? Dreyia talán első helyes mondatait ejti ki a száján, mikor Zammiriáról beszél. A feszültség enyhül, s a mosoly igazabbá válik. Egy pillanatnyi csendet megenged a lány mondandója után, neki is jár a hatásszünet, emellett végig is gondolja, amit hall, s levonja a következtetést, miképpen, míg Zammiria van, míg Zammiriával jóban van, számíthat a lányra. Abban a pillanatban, hogy ez nem lesz, nyakon szúrja, mint egy disznót. Érdekes fejlemény, de jó tudni. Mondjuk nem számított többre, hisz ki ő, hogy feltételeket diktáljon. A kikötőben egyébiránt soha nem volt másképp, miért most lenne az?*
- Én nem aggódom semmi miatt... *Kezdi nagyvonalúan és kissé nagyképűen, de így folytatja.* amíg olyan haderőm lehet, mi ilyen tagokból áll, mint te. *Biccent, akár elismerő pillantásnak is nevezhető tekintettel, némiképp hidegebb mosollyal, mellyel Drey meghajol.*
- Egy a különbség közöttünk... *Vonja meg a vállát.* Szakmai ártalom. Én egyfolytában hátranézek, sohasem tudhatom, hogy ki áll mögöttem. *Hajol meg maga is.*
- Igyál, s egyél, reményem szerint a többiek is megérkeznek. Hiszem, hogy ez egy eredményes együttműködés lesz köztünk Dreyia Linkelstar. Ha másért nem, hát az életünkért. *Ejti kezébe állát, s mosolyog sejtelmesen. Hogy az "életünk" alatt személyre, vagy fogalomra utal, nem lehet tudni, az arc továbbra is csupán fáradtságot és elnyűttséget tükröz. Látszat lenne talán?*
- Csak ennyit szerettem volna, köszönöm, hogy meghallgattál. *Vissza a művi tiszteletkörök világába, arca ismét gondterheltté és töprengővé válik, majd, ha nincs más hátra, ad a látszatra és vesz magához egy pohárka töményet.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.13 23:02:38
1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 20:30:00
Üzenet elküldve: 2019-07-13 20:30:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Eligazítás//
//Különterem//
//Dreyia//
//16+ Szöveget tartalmaz//
*Ralas tud meglepetést okozni, a lányt szóba se hozza. De akkor vajon mi lehet a gondja? Ez hamar kiderül, vagy így vagy úgy. Legrosszabb esetben leszúrja Ralast, de ehhez még nem követett el akkora ostobaságot a férfi. Na meg úgy látszik egyelőre életben is marad, hisz igazat szól.*
-Csak a kiosztott feladattal foglalkoztam, igaz volt némi akadály. *Itt elhallgat, hisz a férfi tovább beszél, és azt tudja, hogy ilyenkor a „főnök” beszél, monológ következik. Csendes mosollyal figyeli a férfit, előre tudja, mi következik. Újra előkerül a korábbi ábránd, de ismét elhessegeti, hisz a férfinak kivételesen igaza van, mivel pont ezért cseszte le Ralast. Azaz azért hogy nem képes kezelni a dolgokat. Figyeli a férfi arcvonásainak változását, minden egyes rezdülését hisz így tudja még könnyebben kiismerni azt. Azt már látja a bőre színén és a szemén is, hogy komoly alkohol gondjai vannak, de dolgozik rajta. Ez nem csökkenti sem a tekintélyét sem a megítélését, hisz kinek nincs valami gyengesége? A férfi is szenvedhetett, most hogy előrébb lépett így kezeli a félelmét. Nem ítélkezik hisz, ahogy Ralas is mondta még nem ismerik egymást. De azt már tudja, hogy Ralas démonai hamarosan páros lábbal távoznak, mivel nem szenvedheti, hogy a férfi, még ha nem is szándékosan, de elcsessze az ő terveit. Végig hallgatja Ralas mondandóját és elmosolyodik. A mosoly minden kedvességet-érzelmet nélkülöz viszont nem is fenyegető, hisz ki szeretné beszaratni a főnökét azzal, hogy szimplán megöli, ha az útjába kerül? Na ugye, senki. Pláne hogy nem is tervez ilyesmit a férfi ellen hisz láthatóan tud fejlődni, viszont az árnyai elég bosszantóak lesznek.*
-Ezzel egyet értünk, se te se én nem ismerjük egymást. Normál esetben vélhetően valami agresszió történne most köztünk, de abban egyet értek veled, hogy mind kaptunk elég pofont idegenektől, egymást már ne pofozzuk tovább. Ha valaki sértegetni, gyalázkodni, ármánykodni akar felém vagy ellenem, hát tegye, amit tud. De ha a családom ellen teszi ugyan ezt, legyen bárki is azt eltakarítom az útból. Az hogy ki mit hol szenvedett és élt át teljesen mindegy, akik most a Sellőben vannak mind megtörtek, és mégis talpon maradtak. Zammi úgy döntött ideköti az életét, hogy miattad és érted az engem hidegen hagy. Ahogy az is, ha tévedek. De azt tudom, ha bárki ártani akar, neki azt eltüntetem, nem pénzért kísérem őt, és nem pénzért szolgálom, már ha lehet annak nevezni. Azért teszem, mert ő változtatott a mi szokásainkon, és sokkal nyíltabb szívű, mint te vagy én. Persze ő is sötételf, de nem puhakezű kislány, csak egyenes. Azért követem, hogy senki ne árthasson neki. Ha a Sellő alkalmazottait családként kezeli, és eszerint fogja persze betartva a főnök alkalmazott viszonyt, mégis közvetlenebben. Akkor én is ezt teszem, hisz ha segíthetek, neki könnyebbé tenni az itteni életét megteszem. Veled csak annyi a bajom hogy szaglik körülötted a halál, nem azt mondom, hogy gyilkos lennél, de a nyomodban van. Viszont azt is látom, hogy az alkalmazottak szeretnek és tisztelnek. Ezt én is megtehetem minden alakoskodás nélkül, hisz nem vagy rossz ember. Csak zűrösen kezelsz dolgokat, de ezen is tudunk segíteni. A tiszteletet meg fogod kapni, ha gondom, van, pár szavaddal igyekszem négyszemközt közölni. Mert az igaz, hogy ha én, mint alkalmazott tiszteletlen vagyok veled szemben azt a vendégek és a többi társ is észreveszi. Ez ártana a Sellőnek, és nem tervezem tönkretenni senki otthonát. Se a tiédet se Zammiét, de még a lányokét se. Így amiatt, hogy balhés leszek veled szemben ne aggódj. Aggódj a hibbant kikötői hatalmak miatt. Bár ők kezdhetnek rettegni ha Zammit megsiratják, mert akkor az ő családjuk is sírni fog. Én a hűségemet tudom csak adni nektek, többet nem. Ha kiérdemled érted is megteszem azt, amit Zammiért. De most koncentráljunk a többiekre, te és Zammi vagytok a főnökök, mi meg a katonáitok. Legalább is a testőrök. A többiek a szolgák és azon személyek, akikért felelősek vagytok. Ők a munkájukat adják, ti általunk a biztonságot és az otthont. Ezt nem fogom tönkretenni kicsinyes dolgokkal. Hisz látjuk tisztán, ugyan azt akarjuk mind a ketten. Csak néha másképp, de tudunk együtt dolgozni. Viszont befogom, mert már megint rengeteget beszélek, és kicsit kezdek sok lenni. Tehát nem lesz, köztünk semmi vita, te kiadod az utasításokat én meg megoldom azokat, legyen bármi is. A többi meg jön magától. *Von vállat.* Vagy nem, de ráérünk aggódni Ralas. Most inkább pihenjük ki bolond lány tettét és amint mindenki itt lesz, haljuk szavaitokat. A munka halad tovább és csak előre léphetünk, hátra meg max lesünk nehogy becsapjon a villám az árnyékszékbe.
*Hajol meg Ralas felé, tisztelettel és huncut mosollyal az arcán.*
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.13 20:30:47
//Különterem//
//Dreyia//
//16+ Szöveget tartalmaz//
*Ralas tud meglepetést okozni, a lányt szóba se hozza. De akkor vajon mi lehet a gondja? Ez hamar kiderül, vagy így vagy úgy. Legrosszabb esetben leszúrja Ralast, de ehhez még nem követett el akkora ostobaságot a férfi. Na meg úgy látszik egyelőre életben is marad, hisz igazat szól.*
-Csak a kiosztott feladattal foglalkoztam, igaz volt némi akadály. *Itt elhallgat, hisz a férfi tovább beszél, és azt tudja, hogy ilyenkor a „főnök” beszél, monológ következik. Csendes mosollyal figyeli a férfit, előre tudja, mi következik. Újra előkerül a korábbi ábránd, de ismét elhessegeti, hisz a férfinak kivételesen igaza van, mivel pont ezért cseszte le Ralast. Azaz azért hogy nem képes kezelni a dolgokat. Figyeli a férfi arcvonásainak változását, minden egyes rezdülését hisz így tudja még könnyebben kiismerni azt. Azt már látja a bőre színén és a szemén is, hogy komoly alkohol gondjai vannak, de dolgozik rajta. Ez nem csökkenti sem a tekintélyét sem a megítélését, hisz kinek nincs valami gyengesége? A férfi is szenvedhetett, most hogy előrébb lépett így kezeli a félelmét. Nem ítélkezik hisz, ahogy Ralas is mondta még nem ismerik egymást. De azt már tudja, hogy Ralas démonai hamarosan páros lábbal távoznak, mivel nem szenvedheti, hogy a férfi, még ha nem is szándékosan, de elcsessze az ő terveit. Végig hallgatja Ralas mondandóját és elmosolyodik. A mosoly minden kedvességet-érzelmet nélkülöz viszont nem is fenyegető, hisz ki szeretné beszaratni a főnökét azzal, hogy szimplán megöli, ha az útjába kerül? Na ugye, senki. Pláne hogy nem is tervez ilyesmit a férfi ellen hisz láthatóan tud fejlődni, viszont az árnyai elég bosszantóak lesznek.*
-Ezzel egyet értünk, se te se én nem ismerjük egymást. Normál esetben vélhetően valami agresszió történne most köztünk, de abban egyet értek veled, hogy mind kaptunk elég pofont idegenektől, egymást már ne pofozzuk tovább. Ha valaki sértegetni, gyalázkodni, ármánykodni akar felém vagy ellenem, hát tegye, amit tud. De ha a családom ellen teszi ugyan ezt, legyen bárki is azt eltakarítom az útból. Az hogy ki mit hol szenvedett és élt át teljesen mindegy, akik most a Sellőben vannak mind megtörtek, és mégis talpon maradtak. Zammi úgy döntött ideköti az életét, hogy miattad és érted az engem hidegen hagy. Ahogy az is, ha tévedek. De azt tudom, ha bárki ártani akar, neki azt eltüntetem, nem pénzért kísérem őt, és nem pénzért szolgálom, már ha lehet annak nevezni. Azért teszem, mert ő változtatott a mi szokásainkon, és sokkal nyíltabb szívű, mint te vagy én. Persze ő is sötételf, de nem puhakezű kislány, csak egyenes. Azért követem, hogy senki ne árthasson neki. Ha a Sellő alkalmazottait családként kezeli, és eszerint fogja persze betartva a főnök alkalmazott viszonyt, mégis közvetlenebben. Akkor én is ezt teszem, hisz ha segíthetek, neki könnyebbé tenni az itteni életét megteszem. Veled csak annyi a bajom hogy szaglik körülötted a halál, nem azt mondom, hogy gyilkos lennél, de a nyomodban van. Viszont azt is látom, hogy az alkalmazottak szeretnek és tisztelnek. Ezt én is megtehetem minden alakoskodás nélkül, hisz nem vagy rossz ember. Csak zűrösen kezelsz dolgokat, de ezen is tudunk segíteni. A tiszteletet meg fogod kapni, ha gondom, van, pár szavaddal igyekszem négyszemközt közölni. Mert az igaz, hogy ha én, mint alkalmazott tiszteletlen vagyok veled szemben azt a vendégek és a többi társ is észreveszi. Ez ártana a Sellőnek, és nem tervezem tönkretenni senki otthonát. Se a tiédet se Zammiét, de még a lányokét se. Így amiatt, hogy balhés leszek veled szemben ne aggódj. Aggódj a hibbant kikötői hatalmak miatt. Bár ők kezdhetnek rettegni ha Zammit megsiratják, mert akkor az ő családjuk is sírni fog. Én a hűségemet tudom csak adni nektek, többet nem. Ha kiérdemled érted is megteszem azt, amit Zammiért. De most koncentráljunk a többiekre, te és Zammi vagytok a főnökök, mi meg a katonáitok. Legalább is a testőrök. A többiek a szolgák és azon személyek, akikért felelősek vagytok. Ők a munkájukat adják, ti általunk a biztonságot és az otthont. Ezt nem fogom tönkretenni kicsinyes dolgokkal. Hisz látjuk tisztán, ugyan azt akarjuk mind a ketten. Csak néha másképp, de tudunk együtt dolgozni. Viszont befogom, mert már megint rengeteget beszélek, és kicsit kezdek sok lenni. Tehát nem lesz, köztünk semmi vita, te kiadod az utasításokat én meg megoldom azokat, legyen bármi is. A többi meg jön magától. *Von vállat.* Vagy nem, de ráérünk aggódni Ralas. Most inkább pihenjük ki bolond lány tettét és amint mindenki itt lesz, haljuk szavaitokat. A munka halad tovább és csak előre léphetünk, hátra meg max lesünk nehogy becsapjon a villám az árnyékszékbe.
*Hajol meg Ralas felé, tisztelettel és huncut mosollyal az arcán.*
A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.13 20:30:47
1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 20:14:37
Üzenet elküldve: 2019-07-13 20:14:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Yeza//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sokáig gyönyörködne még szépséges húgocskája gyönyörben vadul megkínzott vonásain. Simítja, ízleli a kéj felfoghatatlan sodrában vonagló novíciáját, ujjai Essan könyörtelen segítői lesznek. Az érzékeny dombocskát veszi célba, hogy a lány testét a végletekig űzzék ezen az úton. Csókolja a bájos arcot, keresi a kék szemek kivételes csillogását, s mikor Cassy szuszogva kortyolja újra a levegőt, Yeza ujjai is lágy, becéző körökre váltanak. Ajka a szőke lányéért nyújtózik. Mohón, átszellemült élvezettel issza az édes megsemmisülés ízét. Mint akinek bűntudatát legyűrte az éhség egy fenevad elé dobott ártatlan szépséges haláltusája iránt. Érzi a combok reszketését; a lány zilált, élvezetben elkínzott nyögései még ott visszhangoznak a fülében. A selyembőrű testecske azonban kisvártatva oldalra gördül, Yeza pedig szembe találja magát Essan kék szemeivel. Azokból a szemekből pedig az süt, hogy a szőke lányon még nem lakatta jól magát, talán csak igazán most jött meg a kedve hozzálátni. Yeza hagyja, hogy vigye tovább e kéjes estébe szőtt történet. Szeppentséget mímelve zárja össze térdeit, s próbálna hátrébb hőkölni, de Essan is ráérez szerepére: megragadja az egyik vékony bokát és magához húzza az ínycsiklandó prédát következő fogásnak. A vörös lányka egészen esélytelennek tűnik a bájaira éhes férfival szemben. Keze nem talál kapaszkodót, hiába markolja az ágyneműt. Essan a bokácskát a válláig húzza és rámarkol Yeza combjára. Nem is tétovázik, helyére illeszti a némán beígért elégtétel eszközét, s már mozdul is. Sóhajba, nyögésbe fojtja az ellenállást. De hiába gázol e diadalmas hódító a sudár test gyönyöröknek szentelt kertjébe, a vörös nem adja koronáját. Mozdul a csípő és mozdulnak az izmok, melyek játékát a Niyss virágai mesterien értik. Yeza felkönyökölve néz szembe a kékekkel. Ajkán aljas kis mosolygás. A fojtott sóhaj ezúttal Essané. Teste megfeszül, marka rászorít Yeza combjára. Egy pillanatra a szemét is lehunyja, hogy erőt vegyen magán. Egy Sellőnek kordában kell tudni tartani a gyönyör szekerének megvadult lovait, de kell egy szusszanás, míg megzabolázza magát. Pedig Essan nem szokott a szakadék szélére tántorodni, míg a vendéget maga elé nem tessékelte.
Mikor újra kinyitja a szemét, egészen magához húzza Yeza combját és az ütemet újra felvéve, felveszi a kesztyűt is. Eddig a sarkaira ereszkedve mozdult, most viszont előre dől. Balján megtámaszkodva sokkal szabadabban lendül a csípője, az így előrébb kényszerített comb pedig még közelebb engedi. Hogy ez mennyire kéjes, azt tisztán mutatja, hogy Yeza szemében a dacos kis szikrák esdeklőbe fordulnak mindjárt, hangja is kiszökik az elnyíló ajkakon. Alázatosan nyöszörgő kis kegyelmi paktum, melyben minden erényét leteszi a férfi elé.*
- Hogy mondod? *vigyorodik Essan a győztesek teljhatalmú dicstelenségében fürdőzve. Yeza tarkójára csúsztatja jobbját és csókot mar tőle, de nem lazít a gyeplőn. Keze a tarkóról lesiklik a pihegő mellkasra, le a formás kis kebelre. Markol és birtokol, aztán immár mindkét kezére letámaszkodva még előrébb nyomul, a könyöklésből a hátára kényszeríti a vöröst. Yeza egyik bokája még mindig csapdában a vállán, így a fölé hajló férfi lány combját most egészen a mellének nyomja. Yeza térdét a póz saját válláig feszíti. A mind erőteljesebb ritmus így már egészen hihetetlen régiókat jár be. Lehengerlő offenzíváját nyögi az ágy, Yezát pedig a gyűrt ágynemű redői közé préseli. Hamar hangját is veszti a vörös. Ujjai a férfi hajába markolnak a tarkóján, szabad combját Essan derekára szorítva feszül meg végső megsemmisülésében. Apró rándulások érzéki görcsében adja át magát a gyönyör átható árjának. Essan alig mozdulva nézi végig e megejtő kis halált. Ajka a keblecskék ékét csókolja, harapja, míg a lány sóhajtva nyitja ki újra a szemét. Ekkor aztán lassú mozdulatokkal ír érzéki epilógust a mű végére. Elégedetten simítja birtokát. Mosolya issza a látványt. Hihetetlen, milyen megadóvá szelídül ilyenkor a női test. Leengedi a válláról a lábacskát és hosszú csókot vált a megzabolázott vadóccal, aki még Essan diadalát pihegi. De Yeza nem hálátlan és semmiképp se szeretné, hogy bármelyikük anélkül távozna innen, hogy a gyönyöre ne szédülne végletekbe. A férfi fülébe súgja a végjáték koreográfiáját, ahogy ő, mint e pikáns darab megrendelője épp e pillanatban megálmodta. Közben fordul, a férfi fölé hengeredik. Feltérdelve nyújtózik, hátrasimítja kiszabadult tincseit. Csípője kéjelgőn mozog, lassú körökkel tartja ébren Essan vágyát, mintha nem is épp az imént söpört volna végig rajta a megsemmisülés. Testük ebben a lomha ritmusban válik el végül, mikor Yeza lassan előre hajol, hogy csókot váltson a szégyentelen rablólovaggal, a sikamlós kis éji ponyvamű főhősével. Csókjai az ajkakról a nyakon folytatódnak, a szép ívű mellkason, a csodás hason, aztán a Rőt lerója adóját az édességgel és a kanállal ejtett komiszságért, és beváltja, amit akkor ígért a pimaszsága. Így fair. De ahogy az, ez is csak kóstoló. Előleg a továbbiakhoz.*
- Gyönyörű *fordul Cassyhez* - hoznál nekünk egy korty vizet? Vagy... *huncut mosollyal inti közelebb a lányt* - majd hozok én *mondja, s ha Cassy odahúzódik, nem mulaszt el csókot lopni tőle. Kicsusszan az ágyból, de mielőtt még az asztalkához indulna, hátranéz a válla felett.*
- De Essanra még szükség lesz *villantja szemét Cassyre jelentőségteljesen.* - Essan, kedves, megtennéd, hogy addig szórakoztatod ezt a szépséget?
*Azzal az asztalkához sétál és ráérős pepecselésbe kezd. Felfordítja a vizeskancsó mellé odakészített poharat. Tölt magának egy kis vizet, körbelötyköli a pohárban, mint a testes borokat vagy a gabonapárlatokat szokás, aztán háttal az asztalnak, kényelmesen megtámaszkodva nézi a kettőst, mintha a víz ízlelgetése komoly és időigényes feladat volna, amit ugyebár mégsem lehet elsietni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sokáig gyönyörködne még szépséges húgocskája gyönyörben vadul megkínzott vonásain. Simítja, ízleli a kéj felfoghatatlan sodrában vonagló novíciáját, ujjai Essan könyörtelen segítői lesznek. Az érzékeny dombocskát veszi célba, hogy a lány testét a végletekig űzzék ezen az úton. Csókolja a bájos arcot, keresi a kék szemek kivételes csillogását, s mikor Cassy szuszogva kortyolja újra a levegőt, Yeza ujjai is lágy, becéző körökre váltanak. Ajka a szőke lányéért nyújtózik. Mohón, átszellemült élvezettel issza az édes megsemmisülés ízét. Mint akinek bűntudatát legyűrte az éhség egy fenevad elé dobott ártatlan szépséges haláltusája iránt. Érzi a combok reszketését; a lány zilált, élvezetben elkínzott nyögései még ott visszhangoznak a fülében. A selyembőrű testecske azonban kisvártatva oldalra gördül, Yeza pedig szembe találja magát Essan kék szemeivel. Azokból a szemekből pedig az süt, hogy a szőke lányon még nem lakatta jól magát, talán csak igazán most jött meg a kedve hozzálátni. Yeza hagyja, hogy vigye tovább e kéjes estébe szőtt történet. Szeppentséget mímelve zárja össze térdeit, s próbálna hátrébb hőkölni, de Essan is ráérez szerepére: megragadja az egyik vékony bokát és magához húzza az ínycsiklandó prédát következő fogásnak. A vörös lányka egészen esélytelennek tűnik a bájaira éhes férfival szemben. Keze nem talál kapaszkodót, hiába markolja az ágyneműt. Essan a bokácskát a válláig húzza és rámarkol Yeza combjára. Nem is tétovázik, helyére illeszti a némán beígért elégtétel eszközét, s már mozdul is. Sóhajba, nyögésbe fojtja az ellenállást. De hiába gázol e diadalmas hódító a sudár test gyönyöröknek szentelt kertjébe, a vörös nem adja koronáját. Mozdul a csípő és mozdulnak az izmok, melyek játékát a Niyss virágai mesterien értik. Yeza felkönyökölve néz szembe a kékekkel. Ajkán aljas kis mosolygás. A fojtott sóhaj ezúttal Essané. Teste megfeszül, marka rászorít Yeza combjára. Egy pillanatra a szemét is lehunyja, hogy erőt vegyen magán. Egy Sellőnek kordában kell tudni tartani a gyönyör szekerének megvadult lovait, de kell egy szusszanás, míg megzabolázza magát. Pedig Essan nem szokott a szakadék szélére tántorodni, míg a vendéget maga elé nem tessékelte.
Mikor újra kinyitja a szemét, egészen magához húzza Yeza combját és az ütemet újra felvéve, felveszi a kesztyűt is. Eddig a sarkaira ereszkedve mozdult, most viszont előre dől. Balján megtámaszkodva sokkal szabadabban lendül a csípője, az így előrébb kényszerített comb pedig még közelebb engedi. Hogy ez mennyire kéjes, azt tisztán mutatja, hogy Yeza szemében a dacos kis szikrák esdeklőbe fordulnak mindjárt, hangja is kiszökik az elnyíló ajkakon. Alázatosan nyöszörgő kis kegyelmi paktum, melyben minden erényét leteszi a férfi elé.*
- Hogy mondod? *vigyorodik Essan a győztesek teljhatalmú dicstelenségében fürdőzve. Yeza tarkójára csúsztatja jobbját és csókot mar tőle, de nem lazít a gyeplőn. Keze a tarkóról lesiklik a pihegő mellkasra, le a formás kis kebelre. Markol és birtokol, aztán immár mindkét kezére letámaszkodva még előrébb nyomul, a könyöklésből a hátára kényszeríti a vöröst. Yeza egyik bokája még mindig csapdában a vállán, így a fölé hajló férfi lány combját most egészen a mellének nyomja. Yeza térdét a póz saját válláig feszíti. A mind erőteljesebb ritmus így már egészen hihetetlen régiókat jár be. Lehengerlő offenzíváját nyögi az ágy, Yezát pedig a gyűrt ágynemű redői közé préseli. Hamar hangját is veszti a vörös. Ujjai a férfi hajába markolnak a tarkóján, szabad combját Essan derekára szorítva feszül meg végső megsemmisülésében. Apró rándulások érzéki görcsében adja át magát a gyönyör átható árjának. Essan alig mozdulva nézi végig e megejtő kis halált. Ajka a keblecskék ékét csókolja, harapja, míg a lány sóhajtva nyitja ki újra a szemét. Ekkor aztán lassú mozdulatokkal ír érzéki epilógust a mű végére. Elégedetten simítja birtokát. Mosolya issza a látványt. Hihetetlen, milyen megadóvá szelídül ilyenkor a női test. Leengedi a válláról a lábacskát és hosszú csókot vált a megzabolázott vadóccal, aki még Essan diadalát pihegi. De Yeza nem hálátlan és semmiképp se szeretné, hogy bármelyikük anélkül távozna innen, hogy a gyönyöre ne szédülne végletekbe. A férfi fülébe súgja a végjáték koreográfiáját, ahogy ő, mint e pikáns darab megrendelője épp e pillanatban megálmodta. Közben fordul, a férfi fölé hengeredik. Feltérdelve nyújtózik, hátrasimítja kiszabadult tincseit. Csípője kéjelgőn mozog, lassú körökkel tartja ébren Essan vágyát, mintha nem is épp az imént söpört volna végig rajta a megsemmisülés. Testük ebben a lomha ritmusban válik el végül, mikor Yeza lassan előre hajol, hogy csókot váltson a szégyentelen rablólovaggal, a sikamlós kis éji ponyvamű főhősével. Csókjai az ajkakról a nyakon folytatódnak, a szép ívű mellkason, a csodás hason, aztán a Rőt lerója adóját az édességgel és a kanállal ejtett komiszságért, és beváltja, amit akkor ígért a pimaszsága. Így fair. De ahogy az, ez is csak kóstoló. Előleg a továbbiakhoz.*
- Gyönyörű *fordul Cassyhez* - hoznál nekünk egy korty vizet? Vagy... *huncut mosollyal inti közelebb a lányt* - majd hozok én *mondja, s ha Cassy odahúzódik, nem mulaszt el csókot lopni tőle. Kicsusszan az ágyból, de mielőtt még az asztalkához indulna, hátranéz a válla felett.*
- De Essanra még szükség lesz *villantja szemét Cassyre jelentőségteljesen.* - Essan, kedves, megtennéd, hogy addig szórakoztatod ezt a szépséget?
*Azzal az asztalkához sétál és ráérős pepecselésbe kezd. Felfordítja a vizeskancsó mellé odakészített poharat. Tölt magának egy kis vizet, körbelötyköli a pohárban, mint a testes borokat vagy a gabonapárlatokat szokás, aztán háttal az asztalnak, kényelmesen megtámaszkodva nézi a kettőst, mintha a víz ízlelgetése komoly és időigényes feladat volna, amit ugyebár mégsem lehet elsietni.*
1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 19:28:25
Üzenet elküldve: 2019-07-13 19:28:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*Nem mondja, de sejthető, hogy ha sietniük is kéne, neki már nem igazán menne az. Aztán Dreyia megdobja egy sor kérdéssel, olyan tempóban, hogy felfogni sem képes már az összeset, így csak improvizál.*
-Nem. Igen. Nem. Nem. Nem. Igen. *Próbálkozik be, bár talán egyedül csak a meggyest fogta fel az egészből.*
-Igen, arra a vendégre én is emlékszem, vizet kért. Egy pohár vizet. *Már akkor érezte, hogy abból nem lesz hosszú barátság.*
-Éés igen, egészen finom a meggyes. A szaga sem olyan orrfacsaró, mint a sima dohánynak. *Kezdi el nagyon lassan magyarázni, de félbeszakítja Zammiria pohárkocogtatása. Szemei a nő irányába fordulnak, keze pedig megáll a levegőben, ekkor érkezik a bökés Dreyia irányából, amire egy "Aucs" a késleltetett reakció némi csúnya nézéssel megfűszerezve. De már lendül is a közelebbi lába, hogy visszaadja, azonban ez a művelet sikertelenül zárul, mikor hallja, hogy a szék lábát találja el vele. Az arcáról levehető, hogy neki ez a találkozás jobban fájt, mint a széknek.*
//Eligazítás//
//Különterem//
//Ralas//
-Akkor indulás. *Kitaszajtja maga mögé a széket és feláll, megigazgatja a ruháját és megpaskolja a pofikáját, hogy némileg bizalomgerjesztőbb ábrázatot tudjon mutatni. Aztán a mélységi kíséretében besétálnak a terembe és helyet foglal az asztalnál. Mikor Ralas üdvözli őket csak kedves mosolyt húz az arcára.*
-Neked is biztos nagyon csábíró már a pihenés gondolata főnök. *Reagál vissza, hiszen ma nem csak ők dolgoztak és ha meg kívánják tartani a Sellőben ezt a már megszokott gördülékenységet, nem árt nekik is kipihenni magukat.*
-Igen, a városba mennénk, de előtte mindenképpen kipihenném magam. *Közli tájékoztatásul, közben hátradől a székben és lábait egymáson átvetve fürkészi a terembe betérő új kollégákat.*
*Nem mondja, de sejthető, hogy ha sietniük is kéne, neki már nem igazán menne az. Aztán Dreyia megdobja egy sor kérdéssel, olyan tempóban, hogy felfogni sem képes már az összeset, így csak improvizál.*
-Nem. Igen. Nem. Nem. Nem. Igen. *Próbálkozik be, bár talán egyedül csak a meggyest fogta fel az egészből.*
-Igen, arra a vendégre én is emlékszem, vizet kért. Egy pohár vizet. *Már akkor érezte, hogy abból nem lesz hosszú barátság.*
-Éés igen, egészen finom a meggyes. A szaga sem olyan orrfacsaró, mint a sima dohánynak. *Kezdi el nagyon lassan magyarázni, de félbeszakítja Zammiria pohárkocogtatása. Szemei a nő irányába fordulnak, keze pedig megáll a levegőben, ekkor érkezik a bökés Dreyia irányából, amire egy "Aucs" a késleltetett reakció némi csúnya nézéssel megfűszerezve. De már lendül is a közelebbi lába, hogy visszaadja, azonban ez a művelet sikertelenül zárul, mikor hallja, hogy a szék lábát találja el vele. Az arcáról levehető, hogy neki ez a találkozás jobban fájt, mint a széknek.*
//Eligazítás//
//Különterem//
//Ralas//
-Akkor indulás. *Kitaszajtja maga mögé a széket és feláll, megigazgatja a ruháját és megpaskolja a pofikáját, hogy némileg bizalomgerjesztőbb ábrázatot tudjon mutatni. Aztán a mélységi kíséretében besétálnak a terembe és helyet foglal az asztalnál. Mikor Ralas üdvözli őket csak kedves mosolyt húz az arcára.*
-Neked is biztos nagyon csábíró már a pihenés gondolata főnök. *Reagál vissza, hiszen ma nem csak ők dolgoztak és ha meg kívánják tartani a Sellőben ezt a már megszokott gördülékenységet, nem árt nekik is kipihenni magukat.*
-Igen, a városba mennénk, de előtte mindenképpen kipihenném magam. *Közli tájékoztatásul, közben hátradől a székben és lábait egymáson átvetve fürkészi a terembe betérő új kollégákat.*
1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 19:28:16
Üzenet elküldve: 2019-07-13 19:28:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
//Dreyia//
*A lánynak bizonyára sejtései vannak, miről lehet szó, persze ezek a sejtések korántsem biztos, hogy megállják a helyüket. Ralas érti a stílust, s érti a határozottságot, azonban mindennek megvan a helye és a kötelező ideje. Erről kell beszélniük. A mélységi lány meglepő módon minden fintor nélkül érkezik, s Ralas belül kissé bizonytalanná is válik a beszélgetés apropóját illetően, azonban már elhatározta magát, s Zammiria a tudója, amit egyszer a fejébe vesz, abból nem enged. Nem tanult hasonló praktikát, nincs ezzel kapcsolatos stílusa, így érzése alapján kezd, ahogyan szíve diktálja. Arcán rendületlen mosoly, míg lassan végigsétálva egy félreeső sarokba húzódnak, hol őket nem hallhatja senki. Ha valaki megjelenne Ralas elhallgat, s addig tekint az érkezőre, míg az odébb nem áll. Vállával a falnak támaszkodik, nem akar különösebben hivatalos pozitúrát felvenni, egyrészt rühelli, másrészt ez nem ildomos, Dreyia az életét mentette meg bizonyos értelemben.*
- Először is szeretnék még egyszer köszönetet mondani amiatt, amit a tűznél vittél véghez. Pontosan ilyen határozott és talpraesett alkalmazottakra van szükségünk, mint te. *Rövid szünetet tart, s a tekintetet fürkészi, fintorokat, elismerést, egyéb gesztusokat figyel.*
- Adni szeretnék a beosztottak véleményére is. Négyszemközt el is várom, hogy hasonló jelleggel, ahogy tetted kioktass és elmondd, mi az, ami jó, mi az ami nem. Ha szükséges Zammiriát és engem a tűzvonalból elrángathatsz, hisz ez is lesz a feladatod. *Ismét szünet, de nem hatásszünet, sokkal inkább egy apró indulatot nyel vissza.*
- Azonban. *Komorodik el.* Mint mondtam, mindennek megvan a helye és az ideje. Mindennek. *Kezét sem emeli fel, csupán karba font kézzel támaszkodik vállával a falnak.*
- Nem ismerjük még egymást. Életemben sok oltást, kiosztást és káromlást elviseltem, mert a munkaköröm része volt. Az életem megváltozott, nem vagyok köteles ezt már elviselni. Ha mások előtt, még egyszer így mersz velem beszélni, nem vagyok hajlandó többet veled dolgozni. Légy határozott és légy magabiztos, légy kemény... de tudd a határt, különben menned kell! *Nem emeli fel a hangját, nem tartja szükségesnek. Annyira ismeri már a lányt, hogy nem fogja szó nélkül hagyni. De nem bánja, négyszemközt vannak.*
- Új vagyok itt, mit kellett már bizonyítottam, de nem engedhetem, hogy más azt lássa, van, kinek engedem, hogy más előtt káromoljon, s van, kinek nem. Másrészről a személyzetnek látnia kell, hogy a főnök nem fél bepiszkolnia a kezét. *Megvonja a vállát.*
- Szükségem van a szavadra és a tudásodra, miképpen a véleményedre is, már kiderült tudunk együtt dolgozni, de nem minden áron. Az emberek világa más. Mit gondolsz erről? *Kérdő tekintet, s eldöntendő kérdés. Ha kell, Zammiriát is idehívja, hogy közösen vitassák meg, de szándékosan nem akarta belekeverni a lányt. Zam kialakította már kapcsolatát, Dreyia felnéz rá, reményei szerint tiszteli is, ártana kettejük kapcsolatának, ha választania kellene Ralas és Dreyia között. Ezt mindenféleképpen el akarja kerülni.*
//Különterem//
//Dreyia//
*A lánynak bizonyára sejtései vannak, miről lehet szó, persze ezek a sejtések korántsem biztos, hogy megállják a helyüket. Ralas érti a stílust, s érti a határozottságot, azonban mindennek megvan a helye és a kötelező ideje. Erről kell beszélniük. A mélységi lány meglepő módon minden fintor nélkül érkezik, s Ralas belül kissé bizonytalanná is válik a beszélgetés apropóját illetően, azonban már elhatározta magát, s Zammiria a tudója, amit egyszer a fejébe vesz, abból nem enged. Nem tanult hasonló praktikát, nincs ezzel kapcsolatos stílusa, így érzése alapján kezd, ahogyan szíve diktálja. Arcán rendületlen mosoly, míg lassan végigsétálva egy félreeső sarokba húzódnak, hol őket nem hallhatja senki. Ha valaki megjelenne Ralas elhallgat, s addig tekint az érkezőre, míg az odébb nem áll. Vállával a falnak támaszkodik, nem akar különösebben hivatalos pozitúrát felvenni, egyrészt rühelli, másrészt ez nem ildomos, Dreyia az életét mentette meg bizonyos értelemben.*
- Először is szeretnék még egyszer köszönetet mondani amiatt, amit a tűznél vittél véghez. Pontosan ilyen határozott és talpraesett alkalmazottakra van szükségünk, mint te. *Rövid szünetet tart, s a tekintetet fürkészi, fintorokat, elismerést, egyéb gesztusokat figyel.*
- Adni szeretnék a beosztottak véleményére is. Négyszemközt el is várom, hogy hasonló jelleggel, ahogy tetted kioktass és elmondd, mi az, ami jó, mi az ami nem. Ha szükséges Zammiriát és engem a tűzvonalból elrángathatsz, hisz ez is lesz a feladatod. *Ismét szünet, de nem hatásszünet, sokkal inkább egy apró indulatot nyel vissza.*
- Azonban. *Komorodik el.* Mint mondtam, mindennek megvan a helye és az ideje. Mindennek. *Kezét sem emeli fel, csupán karba font kézzel támaszkodik vállával a falnak.*
- Nem ismerjük még egymást. Életemben sok oltást, kiosztást és káromlást elviseltem, mert a munkaköröm része volt. Az életem megváltozott, nem vagyok köteles ezt már elviselni. Ha mások előtt, még egyszer így mersz velem beszélni, nem vagyok hajlandó többet veled dolgozni. Légy határozott és légy magabiztos, légy kemény... de tudd a határt, különben menned kell! *Nem emeli fel a hangját, nem tartja szükségesnek. Annyira ismeri már a lányt, hogy nem fogja szó nélkül hagyni. De nem bánja, négyszemközt vannak.*
- Új vagyok itt, mit kellett már bizonyítottam, de nem engedhetem, hogy más azt lássa, van, kinek engedem, hogy más előtt káromoljon, s van, kinek nem. Másrészről a személyzetnek látnia kell, hogy a főnök nem fél bepiszkolnia a kezét. *Megvonja a vállát.*
- Szükségem van a szavadra és a tudásodra, miképpen a véleményedre is, már kiderült tudunk együtt dolgozni, de nem minden áron. Az emberek világa más. Mit gondolsz erről? *Kérdő tekintet, s eldöntendő kérdés. Ha kell, Zammiriát is idehívja, hogy közösen vitassák meg, de szándékosan nem akarta belekeverni a lányt. Zam kialakította már kapcsolatát, Dreyia felnéz rá, reményei szerint tiszteli is, ártana kettejük kapcsolatának, ha választania kellene Ralas és Dreyia között. Ezt mindenféleképpen el akarja kerülni.*
1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 19:04:08
Üzenet elküldve: 2019-07-13 19:04:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Eligazítás//
//Különterem//
//Ralas, érintőlegesen Mady//
*Ahogy kényelmesen falhoz támaszkodik, és megtalálja a falban a saját helyét, Ralas hívja félre. Ez meglepi hisz kettejük jelen viszonya nem ennyire privát, bár lehet, hogy munka van. Így fintor és egyéb reakció nélkül, ruganyosan sétál a férfi felé. Az hogy a férfi mosolyog zavarba ejtő, de sok mindenről nem lehet szó, bár figyelni fogja minden szavát.*
-Rendben jövök. *Csap le egy italra, azért menetközben. Követi Ralast aki félrehívta őt. Az hogy négyszemközt csevegnek, noha lassan megtelik a terem vélhetően a füstös napról lesz szó, és a lányról. Kérdés hogy ki kell e nyírnia vagy más kérést fogalmaz meg a férfi felé. Tökmindegy a kislány gyújtogatott, bármit is kér, vele kapcsolatban megteszi. Ezzel is igyekezve javítani a viharos ismerkedésük, és véleménykülönbségük a foteltűzről.*
-Itt vagyok, mit szeretnél főnök? *Szegezi a kérdést a férfinak, minden allűr és humor nélkül. Tökéletesen hozva az alkalmazotti viselkedést, noha mosolyogva, hisz eddig még nem tett a férfinak keresztbe. Na meg nem is tervez, így türelmesen várja a válaszát.*
//Különterem//
//Ralas, érintőlegesen Mady//
*Ahogy kényelmesen falhoz támaszkodik, és megtalálja a falban a saját helyét, Ralas hívja félre. Ez meglepi hisz kettejük jelen viszonya nem ennyire privát, bár lehet, hogy munka van. Így fintor és egyéb reakció nélkül, ruganyosan sétál a férfi felé. Az hogy a férfi mosolyog zavarba ejtő, de sok mindenről nem lehet szó, bár figyelni fogja minden szavát.*
-Rendben jövök. *Csap le egy italra, azért menetközben. Követi Ralast aki félrehívta őt. Az hogy négyszemközt csevegnek, noha lassan megtelik a terem vélhetően a füstös napról lesz szó, és a lányról. Kérdés hogy ki kell e nyírnia vagy más kérést fogalmaz meg a férfi felé. Tökmindegy a kislány gyújtogatott, bármit is kér, vele kapcsolatban megteszi. Ezzel is igyekezve javítani a viharos ismerkedésük, és véleménykülönbségük a foteltűzről.*
-Itt vagyok, mit szeretnél főnök? *Szegezi a kérdést a férfinak, minden allűr és humor nélkül. Tökéletesen hozva az alkalmazotti viselkedést, noha mosolyogva, hisz eddig még nem tett a férfinak keresztbe. Na meg nem is tervez, így türelmesen várja a válaszát.*
1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 19:00:15
Üzenet elküldve: 2019-07-13 19:00:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Felkuncog az elkínzott válaszra. Élvezi a hatást, amit kivált, szeret örömet okozni neki, szítani rajongását, amivel Ralas elhalmozza. Nem tesz semmit muszájból, nem törekszik közvetlen előnyökre. Mégsem ezt feleli, hanem valami gonoszabbat.*
- Akkor... hagyjam abba?
*Mosolyog incselkedőn, s hogy még aljasabb legyen, megmutatja, miről mondana le a férfi. Figyeli rezdüléseit, épp csak lehelt szavait, olykor kicsit pihenni hagyja, hogy minél tovább elnyújthassa az élvezetet. Keze ilyenkor simogatón siklik fel a testén, tudja, hogy Ralas nem csupán kéjre vágyik tőle, hanem szeretetre is. Az ismerős hangsor meg-megüti füleit, bármennyire erőtlenül leheli is a férfi. A felé forduló arc azt sugallja számára, mintha mondani szeretne valamit, de aztán elfordul, s a feszültséget Zam megérzi a testén. Egy utolsó ráhajolás után megkönyörül önmagával harcot vívó áldozatán. Lassan fölé mászik, és arca fölé hajolva mélyen a szemeibe néz lágy mosollyal, közben gyengéden megsimogatja az arcát. Nem szól, csak látni akarja a vágyódást a világos íriszekben, melytől úgy ragyognak fel, akár egy drágakő. Az ő sötét szemei is élénkek, epekedők. Aztán érzéki csökra hajol, s hátsóját leereszti, bal kezével pedig cirógatón lenyúl, hogy könnyebben megtalálják egymást. A pillanat sóhajt fakaszt ajkain, Ralas sikamlós úton érkezik meg. Nem siet, hiszen minden pillanatot rendkívül élvez. Lassan, ízlelgetőn mozog és csókol, ajkat, nyakat, s fülcimpát csippent finoman. Kedves átmenetet szán az érzelmesség oltárán, mielőtt nyeregbe száll a gyönyörökért.*
- A tiéd vagyok...
*Leheli puhán két szuszogás között. Talán Ralas már rájött, hogy nem kell tartóztatnia magát, hogy megtegyen bármit, amit szeretne. Ugyan Zam hajlandó megadni neki a gyönyört önállóan, ám a beleszólása megvan, miként jutnak hozzá.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Felkuncog az elkínzott válaszra. Élvezi a hatást, amit kivált, szeret örömet okozni neki, szítani rajongását, amivel Ralas elhalmozza. Nem tesz semmit muszájból, nem törekszik közvetlen előnyökre. Mégsem ezt feleli, hanem valami gonoszabbat.*
- Akkor... hagyjam abba?
*Mosolyog incselkedőn, s hogy még aljasabb legyen, megmutatja, miről mondana le a férfi. Figyeli rezdüléseit, épp csak lehelt szavait, olykor kicsit pihenni hagyja, hogy minél tovább elnyújthassa az élvezetet. Keze ilyenkor simogatón siklik fel a testén, tudja, hogy Ralas nem csupán kéjre vágyik tőle, hanem szeretetre is. Az ismerős hangsor meg-megüti füleit, bármennyire erőtlenül leheli is a férfi. A felé forduló arc azt sugallja számára, mintha mondani szeretne valamit, de aztán elfordul, s a feszültséget Zam megérzi a testén. Egy utolsó ráhajolás után megkönyörül önmagával harcot vívó áldozatán. Lassan fölé mászik, és arca fölé hajolva mélyen a szemeibe néz lágy mosollyal, közben gyengéden megsimogatja az arcát. Nem szól, csak látni akarja a vágyódást a világos íriszekben, melytől úgy ragyognak fel, akár egy drágakő. Az ő sötét szemei is élénkek, epekedők. Aztán érzéki csökra hajol, s hátsóját leereszti, bal kezével pedig cirógatón lenyúl, hogy könnyebben megtalálják egymást. A pillanat sóhajt fakaszt ajkain, Ralas sikamlós úton érkezik meg. Nem siet, hiszen minden pillanatot rendkívül élvez. Lassan, ízlelgetőn mozog és csókol, ajkat, nyakat, s fülcimpát csippent finoman. Kedves átmenetet szán az érzelmesség oltárán, mielőtt nyeregbe száll a gyönyörökért.*
- A tiéd vagyok...
*Leheli puhán két szuszogás között. Talán Ralas már rájött, hogy nem kell tartóztatnia magát, hogy megtegyen bármit, amit szeretne. Ugyan Zam hajlandó megadni neki a gyönyört önállóan, ám a beleszólása megvan, miként jutnak hozzá.*
1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 17:16:13
Üzenet elküldve: 2019-07-13 17:16:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Eligazítás//
//Különterem//
//Dreyia, érintőlegesen Mady//
*Előbb csilingelés, majd halk szavak, aztán bődülés hangzik fel, egy pillanatig felocsúdva azt gondolja, hogy megint kigyulladt valami. Aztán szemeit megdörgölve ismeri fel Khul hangját, aki a szokásos "természetességével" szólít fel mindenkit. Szóval kezdődik. Lassan bólint, majd összeszedi magát, egy kissé megigazgatja zilált kinézetét, estére azért jó lesz egy fürdő. Hogy eddig miért nem tette meg? Akarta, hogy lássák, mi a helyzet. Minden egyes új magától értetődően bátran, eltökélten és saját egyéniséggel érkezett. Van, ki a kikötőből, van, ki máshonnan. Azt gondolják ugyanolyan a hely, mint az összes bármi más. Azt gondolják a kikötő sem különlegesebb, mint akármelyik másik hely, pedig ez nem így van. Veszélyes dolgokba kezdenek hamarosan, s erős a gyanúja, hogy nem mindenki fogja túlélni. Gondolhatnak bármit Zammiriáról, a művi szavakról, vagy a tisztességes beszédről, a rideg távolságtartásról, mely akár hidegséget is jelezhet, de nem azt jelzi. Akik itt vannak, túlélték a Vihar Fiainak látogatását, kifizettek vagy tizennyolc-ezer aranyat a Sellőre, alkudoztak a mélységgel, s szembenéztek vele. Letettek már valamit az asztalra. Akik most érkeztek, még nem. Lehet azt gondolni, hogy itt a Sellőnek és vezetésének kell bizonyítania, hogy megfelelő a hely, hogy tudnak izgalmakkal szolgálni, hogy a régieknek kell megmutatni, itt a helyük... de ez álom, ez hazugság. Vagy legalábbis, aki jelenleg ezt így gondolja, már távozhat is. Nincs szükség rá. Akad, majd pillanat, amikor nem lesz feladat, s akad, mikor rengeteg. Az üres pillanatokat nekik kell megtölteni tartalommal, s fejlődniük kell, hogy akkor, mikor elérkezik az idő, tettre készek és rátermettek legyenek. Ha nem így lesz, elbuknak. Halvány mosollyal pillant fel az első érkezőre, akinek rögtön egy italt nyom a kezébe.*
- Dreyia, Mady! *Köszönti a két régi csatlóst.* Igyatok, egyetek, míg mindenki ideér, gondolom már jól megérdemelt szabadságotokat élveznétek. *Biccent. Mosolya még Dreyiának is szól.* Hamarosan mehettek, addig Dreyia, ha megtennéd, vonuljunk félre pár szóra, kérlek. *A mosolya továbbra is arcán, bár egy apró megjelenő szemöldökránc sejtetheti, hogy miről lesz szó. Bízik benne, hogy a mélységi meg fogja érteni, amit most néhány mondatban összefoglal.*
//Különterem//
//Dreyia, érintőlegesen Mady//
*Előbb csilingelés, majd halk szavak, aztán bődülés hangzik fel, egy pillanatig felocsúdva azt gondolja, hogy megint kigyulladt valami. Aztán szemeit megdörgölve ismeri fel Khul hangját, aki a szokásos "természetességével" szólít fel mindenkit. Szóval kezdődik. Lassan bólint, majd összeszedi magát, egy kissé megigazgatja zilált kinézetét, estére azért jó lesz egy fürdő. Hogy eddig miért nem tette meg? Akarta, hogy lássák, mi a helyzet. Minden egyes új magától értetődően bátran, eltökélten és saját egyéniséggel érkezett. Van, ki a kikötőből, van, ki máshonnan. Azt gondolják ugyanolyan a hely, mint az összes bármi más. Azt gondolják a kikötő sem különlegesebb, mint akármelyik másik hely, pedig ez nem így van. Veszélyes dolgokba kezdenek hamarosan, s erős a gyanúja, hogy nem mindenki fogja túlélni. Gondolhatnak bármit Zammiriáról, a művi szavakról, vagy a tisztességes beszédről, a rideg távolságtartásról, mely akár hidegséget is jelezhet, de nem azt jelzi. Akik itt vannak, túlélték a Vihar Fiainak látogatását, kifizettek vagy tizennyolc-ezer aranyat a Sellőre, alkudoztak a mélységgel, s szembenéztek vele. Letettek már valamit az asztalra. Akik most érkeztek, még nem. Lehet azt gondolni, hogy itt a Sellőnek és vezetésének kell bizonyítania, hogy megfelelő a hely, hogy tudnak izgalmakkal szolgálni, hogy a régieknek kell megmutatni, itt a helyük... de ez álom, ez hazugság. Vagy legalábbis, aki jelenleg ezt így gondolja, már távozhat is. Nincs szükség rá. Akad, majd pillanat, amikor nem lesz feladat, s akad, mikor rengeteg. Az üres pillanatokat nekik kell megtölteni tartalommal, s fejlődniük kell, hogy akkor, mikor elérkezik az idő, tettre készek és rátermettek legyenek. Ha nem így lesz, elbuknak. Halvány mosollyal pillant fel az első érkezőre, akinek rögtön egy italt nyom a kezébe.*
- Dreyia, Mady! *Köszönti a két régi csatlóst.* Igyatok, egyetek, míg mindenki ideér, gondolom már jól megérdemelt szabadságotokat élveznétek. *Biccent. Mosolya még Dreyiának is szól.* Hamarosan mehettek, addig Dreyia, ha megtennéd, vonuljunk félre pár szóra, kérlek. *A mosolya továbbra is arcán, bár egy apró megjelenő szemöldökránc sejtetheti, hogy miről lesz szó. Bízik benne, hogy a mélységi meg fogja érteni, amit most néhány mondatban összefoglal.*
1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-13 17:03:59
Üzenet elküldve: 2019-07-13 17:03:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Előtér//
//Mindenki//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A csendes beszélgetést hamarosan felváltja egy fajta, sokkal inkább várakozással teljes csend, amire felkapja a fejét az idáig unott és álmosító tevékenységéből. Persze nem veszíti el az eszét és egy italnál többet nem iszik meg, nem akar berúgni, bár jó lenne. Majd utána. Ha az eligazításnak vége, bizony a sárga földig leissza magát, akár partnerrel, akár anélkül. Ugyan tippje van rá, hogy lesz majd, ki hozzá csatlakozik, az nem lehet, hogy mind szárazbelű, forrásvízen felnövő, kuruttyoló békapalánta. Az nem lehet! A gondolatra máris ijedten rázza meg fejét, hogy ebből a lázálomból fel is ébredjen, mikor hang üti meg a fülét.*
- Hogyne, főnökasszony! *Néz rá ijedten, rég szóltak már hozzá, most meg mindjárt kést kérnek tőle.* Ugye nem csináltam semmi rosszat? *Sziszegi fogai között, s már mindjárt Darelldet keresi tekintetével. Majd' csak nem kiherélni akarják. A pultból egy embereset vesz azért elő, ha már ilyesmit akarnak, szükség lesz a megfelelő méretű célszerszámra, elgondolása szerint, mióta utoljára volt nővel körülbelül marhatőgynyi méretűek lehetnek.*
- Parancsolj! *Nyújtja át egy laza fordulat után a levegőben a nyél részét. De nem herélés jön, csak egy laza prezentáció és figyelemfelhívás. Bár nem bánná, ha megszorongatnék, azért megkönnyebbülten sóhajt fel. Egyből segíteni is akar.*
- No, hallottátok, kiscsibék! *Üdvözli kedvesen az újakat.* Pucolás befelé a különterembe! *Majd cinkosan Zammiriára kacsint, bizonyára büszke lesz rá, milyen illedelmesen segít. Igaz, Dreyia és Mady már nem tartozik ebbe a körbe, sőt, Dreyia már meg is indul, amire csak úgy biccent felé, mint, aki érti a dörgést. Régi veterán a mélységi, tudja mi a dolga... meg a segge is jó.*
//Mindenki//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*A csendes beszélgetést hamarosan felváltja egy fajta, sokkal inkább várakozással teljes csend, amire felkapja a fejét az idáig unott és álmosító tevékenységéből. Persze nem veszíti el az eszét és egy italnál többet nem iszik meg, nem akar berúgni, bár jó lenne. Majd utána. Ha az eligazításnak vége, bizony a sárga földig leissza magát, akár partnerrel, akár anélkül. Ugyan tippje van rá, hogy lesz majd, ki hozzá csatlakozik, az nem lehet, hogy mind szárazbelű, forrásvízen felnövő, kuruttyoló békapalánta. Az nem lehet! A gondolatra máris ijedten rázza meg fejét, hogy ebből a lázálomból fel is ébredjen, mikor hang üti meg a fülét.*
- Hogyne, főnökasszony! *Néz rá ijedten, rég szóltak már hozzá, most meg mindjárt kést kérnek tőle.* Ugye nem csináltam semmi rosszat? *Sziszegi fogai között, s már mindjárt Darelldet keresi tekintetével. Majd' csak nem kiherélni akarják. A pultból egy embereset vesz azért elő, ha már ilyesmit akarnak, szükség lesz a megfelelő méretű célszerszámra, elgondolása szerint, mióta utoljára volt nővel körülbelül marhatőgynyi méretűek lehetnek.*
- Parancsolj! *Nyújtja át egy laza fordulat után a levegőben a nyél részét. De nem herélés jön, csak egy laza prezentáció és figyelemfelhívás. Bár nem bánná, ha megszorongatnék, azért megkönnyebbülten sóhajt fel. Egyből segíteni is akar.*
- No, hallottátok, kiscsibék! *Üdvözli kedvesen az újakat.* Pucolás befelé a különterembe! *Majd cinkosan Zammiriára kacsint, bizonyára büszke lesz rá, milyen illedelmesen segít. Igaz, Dreyia és Mady már nem tartozik ebbe a körbe, sőt, Dreyia már meg is indul, amire csak úgy biccent felé, mint, aki érti a dörgést. Régi veterán a mélységi, tudja mi a dolga... meg a segge is jó.*
1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-12 21:08:15
Üzenet elküldve: 2019-07-12 21:08:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Félálomban álmodni. Tetszik neki a kifejezés, valahogy hűen tükrözi azt az időszakot, mely végigkísérte őt, tulajdonképpen a lánnyal való találkozás pillanatától egészen idáig. Elmosódott látomás csupán, vagy talán meg is történt? Nem emlékszik, ködbe vész mindaz, mit fontosnak tart, hogy átadja helyét egy apró örömnek, mellyel büntetni készülnek. Minden egyes érintés izzó tűzként hat, s minden egyes elcsent mosoly, kacér pillantás betalál. Hol van már a számító gazfickó, a férfi, ki általában az ágyban irányító, ki nem engedi, hogy rutinján és tapasztalatán felülkerekedjenek, szinte teljesen elveszett. Persze az meg sem fordul a fejében, hogy valahol Zammiria is ezt keresi, sőt, aggodalommal terhes gondolatok kínozzák. Ébredés... bár jelenleg inkább úgy fogalmazna, hogy vissza az ébredés állapotába, elkínzottan nyög fel, s kacag egyben. Érzékeny pontra tapintottak, mint mindig óvatos és kecses ujjakkal.*
- Fel... fel-írom... *Nyögi vigyorogva, miközben lassan lábujjai összegörnyedve próbálnak ellent tartani szinte az emelkedésnek.*
- Ugyeh... ugye tudodh... hogy nem kell ajándékot adn... adnod ezért... *Arcán szemei szorosan csukva, arca ismét a padlástér tetejét fürkészi, persze ezúttal nem a keresztülszőtt pókhálóban lengedező apró pókokat számlálja, jelenleg csillagokat lát. Lüktetve hagyja magát, s a halmok közt elveszve, engedi el magát végleg, s kérésnek megfelelően adja át az érzéseknek, jóllehet nem is tudna mást csinálni, erőteljesen kézben tartják. Néhány elsuttogott szó, talán egy név, többször is, halvány leheletként, szelíden lebeg a mennyezet felé, hogy az apró zsaluk közti kis réseken találjanak utat a szabadba. Fejét oldalra fordítja, s tekintete immár komoly, az iménti vigyor lassan mosollyá, majd már csak pihegő és fuldokló sóhajokká változik. Oldalra pillant, hogy lássa a lányt. Nem okoz neki kéjes örömet, hogyha nézi, amit csinál, inkább csupán vonulataira, s érdekes módon színére kíváncsi, mely jelenleg doromboló kiscica módjára felpúposodva megigéző látvány, nem tud betelni vele. Keze bágyadtan indulna felé, de nem akarja megszakítani a mozdulatot, ezúttal nem. Nyilván önzés is, emellett titkon arra gondol, Zam is szerette volna már, ha van alkalom, mikor végre a férfiú csendes pihenőt fúj, s nem irányít. Így tesz hát. Ha Zammiria, az arcát figyeli, elkínzott örömöt és földöntúli kifejezést láthat, olykor talán a férfi szája a lány nevét formázza némán, néha suttogva, olykor pedig feljebbvaló isteni hatalmakat nyög fel, akárha szertartást végeznének.*
- Zamm... Zammiria... hhoo... *Nem tudja befejezni a mondatot, a levegő elfogy, egy utolsó sóhaj és arca ismét oldalra fordul. Nehéz megállni, hogy ne mozduljon, s ne érintse, vagy ne segítsen azoknak a játékos ujjaknak, melyek láthatóan az ő helyettesítésére szolgálnak. De türelmesen vár, egészen addig, míg már égető vágyat nem érez a lányra, s fogai szinte görcsösen összeszorulnak a vágytól.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Félálomban álmodni. Tetszik neki a kifejezés, valahogy hűen tükrözi azt az időszakot, mely végigkísérte őt, tulajdonképpen a lánnyal való találkozás pillanatától egészen idáig. Elmosódott látomás csupán, vagy talán meg is történt? Nem emlékszik, ködbe vész mindaz, mit fontosnak tart, hogy átadja helyét egy apró örömnek, mellyel büntetni készülnek. Minden egyes érintés izzó tűzként hat, s minden egyes elcsent mosoly, kacér pillantás betalál. Hol van már a számító gazfickó, a férfi, ki általában az ágyban irányító, ki nem engedi, hogy rutinján és tapasztalatán felülkerekedjenek, szinte teljesen elveszett. Persze az meg sem fordul a fejében, hogy valahol Zammiria is ezt keresi, sőt, aggodalommal terhes gondolatok kínozzák. Ébredés... bár jelenleg inkább úgy fogalmazna, hogy vissza az ébredés állapotába, elkínzottan nyög fel, s kacag egyben. Érzékeny pontra tapintottak, mint mindig óvatos és kecses ujjakkal.*
- Fel... fel-írom... *Nyögi vigyorogva, miközben lassan lábujjai összegörnyedve próbálnak ellent tartani szinte az emelkedésnek.*
- Ugyeh... ugye tudodh... hogy nem kell ajándékot adn... adnod ezért... *Arcán szemei szorosan csukva, arca ismét a padlástér tetejét fürkészi, persze ezúttal nem a keresztülszőtt pókhálóban lengedező apró pókokat számlálja, jelenleg csillagokat lát. Lüktetve hagyja magát, s a halmok közt elveszve, engedi el magát végleg, s kérésnek megfelelően adja át az érzéseknek, jóllehet nem is tudna mást csinálni, erőteljesen kézben tartják. Néhány elsuttogott szó, talán egy név, többször is, halvány leheletként, szelíden lebeg a mennyezet felé, hogy az apró zsaluk közti kis réseken találjanak utat a szabadba. Fejét oldalra fordítja, s tekintete immár komoly, az iménti vigyor lassan mosollyá, majd már csak pihegő és fuldokló sóhajokká változik. Oldalra pillant, hogy lássa a lányt. Nem okoz neki kéjes örömet, hogyha nézi, amit csinál, inkább csupán vonulataira, s érdekes módon színére kíváncsi, mely jelenleg doromboló kiscica módjára felpúposodva megigéző látvány, nem tud betelni vele. Keze bágyadtan indulna felé, de nem akarja megszakítani a mozdulatot, ezúttal nem. Nyilván önzés is, emellett titkon arra gondol, Zam is szerette volna már, ha van alkalom, mikor végre a férfiú csendes pihenőt fúj, s nem irányít. Így tesz hát. Ha Zammiria, az arcát figyeli, elkínzott örömöt és földöntúli kifejezést láthat, olykor talán a férfi szája a lány nevét formázza némán, néha suttogva, olykor pedig feljebbvaló isteni hatalmakat nyög fel, akárha szertartást végeznének.*
- Zamm... Zammiria... hhoo... *Nem tudja befejezni a mondatot, a levegő elfogy, egy utolsó sóhaj és arca ismét oldalra fordul. Nehéz megállni, hogy ne mozduljon, s ne érintse, vagy ne segítsen azoknak a játékos ujjaknak, melyek láthatóan az ő helyettesítésére szolgálnak. De türelmesen vár, egészen addig, míg már égető vágyat nem érez a lányra, s fogai szinte görcsösen összeszorulnak a vágytól.*
1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-12 20:38:14
Üzenet elküldve: 2019-07-12 20:38:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
-Lehet hogy normál esetben megy, de most nem így tűnik. De mindegy is pihenj csak, nem sietünk sehova.
*Mady mormogása kivehetetlen, még akkor is, amikor fél füllel arra fordul és szemét becsukva a hallásra koncentrál. Dreyia kérdőn néz így a lányra, de választ nem biztos, hogy kap. A félelf szeme alatt néha rángatózik az arca.*
-Ticked van? Vagy csak gondolkodsz? Amúgy mit nézel rajtam? Meggyes? Na, ilyenről se hallottam még, de biztos érdekes az íze. Egy fura modorú vendég, aki bejött az épületbe miközben szellőztettünk. Ráadásul erősen terhelt volt, sötét szektát keresett itt. De kitessékeltük a vendégek közé.
*Csendesen hallgatja végig a lányt, ahogy megemlíti a piacot. A terv nem rossz úgy is csavaroghatnékja van dolgozni később is ráér.*
-Szívesen elkísérlek, úgy sincs dolgom és megnézhetjük a várost. Pontosabban, amit városnak hívnak. Na meg vennék pár kiegészítőt a ruházatomhoz.
//Mindenki//
*Amikor Zammi mozgolódni kezd, Dreyia az asztal alatt lábbal megböki Madyt és a sötételf nőre mutat, aki egy poharat kocogtatva hívja fel a figyelmet magára. A bejelentése felidézi Ralas szavait. *
-Afene ez kiment a fejemből, de jó, na, mindegy legalább megismerem a többieket is.
*Csendesen megvárja Madyt és elkíséri az említett helyre. Erre két oka is van. Az egyik hogy fogalma sincs, merre van az említett hely, a másik hogy nem mászkál egyedül egyelőre. Bent ízlésesen elrendezett termet talál, na meg Ralast kicsit gyűrötten. Valószínű most jön ki rajta a tűz miatti idegesség. Bólint, a férfi felé majd az egyik falhoz támaszkodik, fél lábbal a falat tartva. Nem mintha dőlne csak így kényelmes. Majd várja a monológot, és a közlendőket.*
-Lehet hogy normál esetben megy, de most nem így tűnik. De mindegy is pihenj csak, nem sietünk sehova.
*Mady mormogása kivehetetlen, még akkor is, amikor fél füllel arra fordul és szemét becsukva a hallásra koncentrál. Dreyia kérdőn néz így a lányra, de választ nem biztos, hogy kap. A félelf szeme alatt néha rángatózik az arca.*
-Ticked van? Vagy csak gondolkodsz? Amúgy mit nézel rajtam? Meggyes? Na, ilyenről se hallottam még, de biztos érdekes az íze. Egy fura modorú vendég, aki bejött az épületbe miközben szellőztettünk. Ráadásul erősen terhelt volt, sötét szektát keresett itt. De kitessékeltük a vendégek közé.
*Csendesen hallgatja végig a lányt, ahogy megemlíti a piacot. A terv nem rossz úgy is csavaroghatnékja van dolgozni később is ráér.*
-Szívesen elkísérlek, úgy sincs dolgom és megnézhetjük a várost. Pontosabban, amit városnak hívnak. Na meg vennék pár kiegészítőt a ruházatomhoz.
//Mindenki//
*Amikor Zammi mozgolódni kezd, Dreyia az asztal alatt lábbal megböki Madyt és a sötételf nőre mutat, aki egy poharat kocogtatva hívja fel a figyelmet magára. A bejelentése felidézi Ralas szavait. *
-Afene ez kiment a fejemből, de jó, na, mindegy legalább megismerem a többieket is.
*Csendesen megvárja Madyt és elkíséri az említett helyre. Erre két oka is van. Az egyik hogy fogalma sincs, merre van az említett hely, a másik hogy nem mászkál egyedül egyelőre. Bent ízlésesen elrendezett termet talál, na meg Ralast kicsit gyűrötten. Valószínű most jön ki rajta a tűz miatti idegesség. Bólint, a férfi felé majd az egyik falhoz támaszkodik, fél lábbal a falat tartva. Nem mintha dőlne csak így kényelmes. Majd várja a monológot, és a közlendőket.*
1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-12 18:07:21
Üzenet elküldve: 2019-07-12 18:07:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa//
//Pultnál//
*A dolgok gyakran nem azok, aminek elsőre látszanak, főleg a csábítás eme palotájában, a hírhedt kikötő szívében. Rövid kitérője sem volt pusztán öncélú filozófia vagy untató mellébeszélés. A megpendített húr nem kelt választ, talán túl finom köntösbe csomagolt üzenete sem ért célba, de ez is eredménynek számít, szépen elraktározza benyomásai közé. A hétköznapibb téma már elindít valamit, bár úgy érzi, még nem őrölnek egy malomban, ezért direktebb módszerre vált. Egyenesen Reyraa szemeibe néz.*
- Nem annyira a város érdekel, mint ami ott történik. Jó volna valaki olyantól hallani, aki első kézből tapasztalta meg az átalakulást.
*Tekintete várakozó, mosolya cinkos. Úgy véli, ezzel egyértelműbben fejezte ki szándékait. Arról sajnos még nem tudhat, hogy Reyraa híján lehet az információknak, szavai pont az ellenkezőjét sugallják az ürügyként használt szökőkúttal kapcsolatban.*
//Mindenki//
*Néhány perccel később hírül hozzák neki, hogy a fogadást előkészítették, ezért időszerűnek érzi a kezdést.*
- Bocsáss meg, kérlek!
*Szól Reyraához, aztán Khulhoz fordul egy szívélyes mosollyal.*
- Megtennéd, hogy ideadsz egyet a kések közül?
*Mutat a terítékekhez szükséges eszközök felé a pult másik oldalán. Nem jellemző rá a nagy hangerő, nem szereti felemelni a hangját, ezért, ha a kést megkapja, akkor megköszöni, majd megkocogtatja pohara oldalát, hogy egy kis figyelmet kérjen a jelenlévőktől.*
- Kedves kollégák! A személyzeti megbeszélést mindjárt elkezdjük, kérek minden érintettet, legyen szíves bemenni a különterembe!
*A hely nem marad őrizetlenül, de akit csak lehet, várnak az összejövetelen. A különteremben egyaránt helyet kapott a sok személy leültetésére alkalmas asztal, ahol Ralas már várakozik, valamint a bejárattól jobbra eső falon az italokat és gusztusosan elrendezett hidegtálakat kínáló rész.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.12 18:13:39
//Pultnál//
*A dolgok gyakran nem azok, aminek elsőre látszanak, főleg a csábítás eme palotájában, a hírhedt kikötő szívében. Rövid kitérője sem volt pusztán öncélú filozófia vagy untató mellébeszélés. A megpendített húr nem kelt választ, talán túl finom köntösbe csomagolt üzenete sem ért célba, de ez is eredménynek számít, szépen elraktározza benyomásai közé. A hétköznapibb téma már elindít valamit, bár úgy érzi, még nem őrölnek egy malomban, ezért direktebb módszerre vált. Egyenesen Reyraa szemeibe néz.*
- Nem annyira a város érdekel, mint ami ott történik. Jó volna valaki olyantól hallani, aki első kézből tapasztalta meg az átalakulást.
*Tekintete várakozó, mosolya cinkos. Úgy véli, ezzel egyértelműbben fejezte ki szándékait. Arról sajnos még nem tudhat, hogy Reyraa híján lehet az információknak, szavai pont az ellenkezőjét sugallják az ürügyként használt szökőkúttal kapcsolatban.*
//Mindenki//
*Néhány perccel később hírül hozzák neki, hogy a fogadást előkészítették, ezért időszerűnek érzi a kezdést.*
- Bocsáss meg, kérlek!
*Szól Reyraához, aztán Khulhoz fordul egy szívélyes mosollyal.*
- Megtennéd, hogy ideadsz egyet a kések közül?
*Mutat a terítékekhez szükséges eszközök felé a pult másik oldalán. Nem jellemző rá a nagy hangerő, nem szereti felemelni a hangját, ezért, ha a kést megkapja, akkor megköszöni, majd megkocogtatja pohara oldalát, hogy egy kis figyelmet kérjen a jelenlévőktől.*
- Kedves kollégák! A személyzeti megbeszélést mindjárt elkezdjük, kérek minden érintettet, legyen szíves bemenni a különterembe!
*A hely nem marad őrizetlenül, de akit csak lehet, várnak az összejövetelen. A különteremben egyaránt helyet kapott a sok személy leültetésére alkalmas asztal, ahol Ralas már várakozik, valamint a bejárattól jobbra eső falon az italokat és gusztusosan elrendezett hidegtálakat kínáló rész.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.12 18:13:39
1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-12 16:24:57
Üzenet elküldve: 2019-07-12 16:24:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Zammiria, Reyraa//
*Jót derül magában, miközben a mélységi nő monológját hallgatja a vízről. Szép szavak, mély értelem, filozofikus témák. Régebben talán vevő lett volna valami hasonló, szabad, elvont beszélgetésre, de az évek kiölték belőle ezt a fajta, túlságosan álmodozó, kusza gondolatokkal teli Reyraat. De jobb is így, sokkal fontosabb dolgokat tanult az élettől, így érzi, ismeri a világot feketén-fehéren. Persze nem veti meg ezt a fajta álmodozást, a gondolatok szabadon való szárnyalását, de némi elkeseredettséggel és irigységgel kúszik be tudatába a tény: Talán ő már sose lesz képes ilyen kötetlenül csevegni az élet nagy dolgairól.
Így hát csak egy félmosollyal jelzi, hogy nem kívánja tovább szőni Zammiria mély gondolatait a változásról és életről.
Valahogy megint Arthenior kerül szóba, ebből az szűrődik le Reynek, hogy főnöke igen csak vágyhat oda. Nem is csodálja, a kikötő nem egy szép hely, és akik ide születtek, gyakorta elvágyódnak vagy el is mennek másfelé. Ő nem ide született, talán ezért tudta elvarázsolni ez a hely, minden titokzatosságával, ármányával, sötét sikátorával együtt. Szép és jó volt Arthenior, de nem neki való. Ha a tolvajlás mestere lenne, alighanem ott élne még most is, boldogságban, gazdagságban, mert a gazdag árusokkal, kereskedőkkel tömött terek minden piti kis tolvaj legszebb álma. Itt a kikötőben már bonyolultabb a helyzet, ha rossz embert rabolsz ki, könnyen lehet, hogy egy szűk, sötét helyen leled halálodat még azon az éjjel.
Viszont a gyilkosoknak otthonos, mert ami a kikötő éjszakájában történik, az jó eséllyel ott is marad, nem rondít bele a sötét üzletekbe holmi őrség, vagy ilyesmi.*
- Amikor eljöttem, még megvolt, teljes pompájában.
*Válaszolja kimért hangon, mentesen minden felesleges, hamis kedvességtől. Úgy érzi, beszélhet tisztán és nyíltan Zammiriával, nem lát rá egyelőre okot, hogy óvatoskodjon.*
- Tényleg elképesztő, kíváncsi vagyok, milyen mágiával, és ki készítette... Az a szerencse, hogy a főtéren áll, ott pedig nem pusztított annyit a felkelés.
*Bár a felkelés utáni Artheniort még nem látta, a pletykákból leszűrte, hogy bizony gyökeresen megváltozott a város látképe. Azt hallotta, az egykori, fényes kúriákkal teli gazdagnegyed szinte teljesen eltűnt a föld színéről. Nem érez különösebben semmit erre gondolva, sosem volt igazán szíve csücske ez a város.*
- Szóval szívesen megnéznéd Artheniort, mi?
~Nem mintha sok látnivaló lenne ott, de majd magad is rájössz.~
*Teszi hozzá gondolatban, majd azokra a távoli vidékekre gondol, ahová még nem volt lehetősége eljutni. A hegyeken túli világ, köztük Wegtoren. Egyszer talán ott is élhet, láthatja azokat a tájakat.*
*Jót derül magában, miközben a mélységi nő monológját hallgatja a vízről. Szép szavak, mély értelem, filozofikus témák. Régebben talán vevő lett volna valami hasonló, szabad, elvont beszélgetésre, de az évek kiölték belőle ezt a fajta, túlságosan álmodozó, kusza gondolatokkal teli Reyraat. De jobb is így, sokkal fontosabb dolgokat tanult az élettől, így érzi, ismeri a világot feketén-fehéren. Persze nem veti meg ezt a fajta álmodozást, a gondolatok szabadon való szárnyalását, de némi elkeseredettséggel és irigységgel kúszik be tudatába a tény: Talán ő már sose lesz képes ilyen kötetlenül csevegni az élet nagy dolgairól.
Így hát csak egy félmosollyal jelzi, hogy nem kívánja tovább szőni Zammiria mély gondolatait a változásról és életről.
Valahogy megint Arthenior kerül szóba, ebből az szűrődik le Reynek, hogy főnöke igen csak vágyhat oda. Nem is csodálja, a kikötő nem egy szép hely, és akik ide születtek, gyakorta elvágyódnak vagy el is mennek másfelé. Ő nem ide született, talán ezért tudta elvarázsolni ez a hely, minden titokzatosságával, ármányával, sötét sikátorával együtt. Szép és jó volt Arthenior, de nem neki való. Ha a tolvajlás mestere lenne, alighanem ott élne még most is, boldogságban, gazdagságban, mert a gazdag árusokkal, kereskedőkkel tömött terek minden piti kis tolvaj legszebb álma. Itt a kikötőben már bonyolultabb a helyzet, ha rossz embert rabolsz ki, könnyen lehet, hogy egy szűk, sötét helyen leled halálodat még azon az éjjel.
Viszont a gyilkosoknak otthonos, mert ami a kikötő éjszakájában történik, az jó eséllyel ott is marad, nem rondít bele a sötét üzletekbe holmi őrség, vagy ilyesmi.*
- Amikor eljöttem, még megvolt, teljes pompájában.
*Válaszolja kimért hangon, mentesen minden felesleges, hamis kedvességtől. Úgy érzi, beszélhet tisztán és nyíltan Zammiriával, nem lát rá egyelőre okot, hogy óvatoskodjon.*
- Tényleg elképesztő, kíváncsi vagyok, milyen mágiával, és ki készítette... Az a szerencse, hogy a főtéren áll, ott pedig nem pusztított annyit a felkelés.
*Bár a felkelés utáni Artheniort még nem látta, a pletykákból leszűrte, hogy bizony gyökeresen megváltozott a város látképe. Azt hallotta, az egykori, fényes kúriákkal teli gazdagnegyed szinte teljesen eltűnt a föld színéről. Nem érez különösebben semmit erre gondolva, sosem volt igazán szíve csücske ez a város.*
- Szóval szívesen megnéznéd Artheniort, mi?
~Nem mintha sok látnivaló lenne ott, de majd magad is rájössz.~
*Teszi hozzá gondolatban, majd azokra a távoli vidékekre gondol, ahová még nem volt lehetősége eljutni. A hegyeken túli világ, köztük Wegtoren. Egyszer talán ott is élhet, láthatja azokat a tájakat.*
1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-12 10:55:43
Üzenet elküldve: 2019-07-12 10:55:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*Némileg zavarja, hogy a mélységi segítségével képes csak megtalálni a tekintetét, el is húzza az arcát a kéztől, miután érzi az irányítást.*
-Na! Megy ez egyedül is. *Dünnyög maga elé, kicsit hunyorogva. Mikor a nő említi a dohányt, meg, hogy az törpe szokás csak mordul egyet, mintha beszélni akarna, de nem jön ki a száján semmiértelmes, lehet szándékosan. Majd érkezik az „én teljesmértékben megértem a helyzetedet, tudom milyen az… ” kezdetű mondat, amit mindig is rühellt. Hiszen nincs két olyan személy, aki azonos háttérrel azonos helyzetben eledzik ezen a terebélyes világon. Továbbá pont a mélységitől nem várta volna, mintha a szájából egy kicsit kioktatóan is hangzik. ~Mintha, én nem tudnám türtőztetni magam, ő meg igen.~ Néz a másikra összeszűkült szemekkel, szinte szuggerálva, néha meg-megremeg a szeme alatti bőr. Legszívesebben bájos mosollyal az ölébe ülne és az utolsó adag füstöt a képébe eresztené, miközben elejti neki „Nem mondod, mesélj még.” mondatot, amely a világon a legátjátszóbb húzás. Na meg hogy nézne az ki, ha beülne egy munkatársa ölébe, nyilvánosan olyat, ha nem muszáj nem csinálni, hiszen a tartás az tartás. Ami neki jelenleg úgy fest nincs. ~A tisztelet az, amit a legnehezebb megszerezni.~ *
-Meggyes dohány. Én csináltam. A sima nekem nagyon bántja a torkomat, ez meg így alkalmanként elmegy. *Piszkálgatja meg az ujjával a pipát, ami már nem is füstölög.*
- Áh értem, persze. *Nyugtázza gyorsan.* -Milyen elf? *Kapja fel a fejét, hiszen azt már hallotta, hogy sajnos a lány nem élte túl, de úgy rémlett neki, ő ember volt.*
-De mindegy is, úgyis akartam beszélni veled. Kaptam egy kis kimenőt és be szeretnék menni a városba, de azért egyedül nem vágnék neki az útnak. *Vezeti fel óvatosan, ujjaival maga elé az asztalra köröket rajzolgatva.*
*Némileg zavarja, hogy a mélységi segítségével képes csak megtalálni a tekintetét, el is húzza az arcát a kéztől, miután érzi az irányítást.*
-Na! Megy ez egyedül is. *Dünnyög maga elé, kicsit hunyorogva. Mikor a nő említi a dohányt, meg, hogy az törpe szokás csak mordul egyet, mintha beszélni akarna, de nem jön ki a száján semmiértelmes, lehet szándékosan. Majd érkezik az „én teljesmértékben megértem a helyzetedet, tudom milyen az… ” kezdetű mondat, amit mindig is rühellt. Hiszen nincs két olyan személy, aki azonos háttérrel azonos helyzetben eledzik ezen a terebélyes világon. Továbbá pont a mélységitől nem várta volna, mintha a szájából egy kicsit kioktatóan is hangzik. ~Mintha, én nem tudnám türtőztetni magam, ő meg igen.~ Néz a másikra összeszűkült szemekkel, szinte szuggerálva, néha meg-megremeg a szeme alatti bőr. Legszívesebben bájos mosollyal az ölébe ülne és az utolsó adag füstöt a képébe eresztené, miközben elejti neki „Nem mondod, mesélj még.” mondatot, amely a világon a legátjátszóbb húzás. Na meg hogy nézne az ki, ha beülne egy munkatársa ölébe, nyilvánosan olyat, ha nem muszáj nem csinálni, hiszen a tartás az tartás. Ami neki jelenleg úgy fest nincs. ~A tisztelet az, amit a legnehezebb megszerezni.~ *
-Meggyes dohány. Én csináltam. A sima nekem nagyon bántja a torkomat, ez meg így alkalmanként elmegy. *Piszkálgatja meg az ujjával a pipát, ami már nem is füstölög.*
- Áh értem, persze. *Nyugtázza gyorsan.* -Milyen elf? *Kapja fel a fejét, hiszen azt már hallotta, hogy sajnos a lány nem élte túl, de úgy rémlett neki, ő ember volt.*
-De mindegy is, úgyis akartam beszélni veled. Kaptam egy kis kimenőt és be szeretnék menni a városba, de azért egyedül nem vágnék neki az útnak. *Vezeti fel óvatosan, ujjaival maga elé az asztalra köröket rajzolgatva.*
1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-12 09:15:39
Üzenet elküldve: 2019-07-12 09:15:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//A pultban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem kimondottan unottan támaszkodik, sokkal inkább csak figyel. Tekintetébe nem vegyül túlzott érdeklődés semmi iránt, de arra figyel, hogy véletlenül se tűnjön életuntnak, vagy kedvtelennek. Az a Sellőben nem túl jó jel. Itt mindig boldognak kell lenni, persze látszólag. A vendégek nem is tudják, hogy mi minden zajlik a háttérben, általában az őröket és a személyzetet is csupán gnóm gépezeteknek tekintik, akik térülnek, fordulnak, s mosolyogva ugranak, majd hálálkodnak a nagy összegekért. Yeza hasonlóan vélekedett. Arcára volt írva az ítélet. Természetesen sok arannyal minden megoldható, s csodálatos mosoly varázsolható mindenki arcára, feltéve, ha valaki arra hajt, hogy boldogságot és kedvességet vásároljon pénzért. Ez a Sellő, ezt választották, most már Khul is. Jómaga persze kissé nehézkesebben asszimilálódik, őszinte természete és arrogáns viselkedése, mely nem komoly ugyan, de szókimondó, nem azonosul az itteni légkörrel, s bármennyire igyekszik megfelelni a körülményeknek, még mindig kissé kilóg a közegből. Igen, erről ő tehet. Halkan felsóhajt, majd végignézi a jelenleg csoportokra bomló társaságot. Ralas bent, orrát lógatja, Zammiria, Ernuss, Reyraa együtt, kicsit arrébb Mady pihen, akihez a mélységi Dreyia csatlakozik. Drey intését természetesen viszonozza, még egy kisebb mosoly is kiül a szája sarkába. Ugyan szinte még nem is beszéltek, de még mindig Dreyiát érzi a legközelebb magához, persze nem _olyan_ értelemben, sokkal inkább stílusilag. Ismét körbenéz, hátha van valakinek szüksége valamire, majd elindul. Az üres poharakat beszedi, a kancsókat cseréli, ahol kell felseper, persze mindezt úgy, hogy ne legyen feltűnő. Eligazítás közeleg, ezt már számtalanszor elmondták, azonban a vendégekről is gondoskodni kell, így tervei szerint itt fog maradni a pultban. Egy személyben őr és egy személyben felszolgáló is, még, ha nem is a legszebb, mind közül. Visszaáll a pult mögé, majd tölt magának egy italt. Mindjárt vége a munkaidőnek, már megengedheti magának, nem foglalkozik a szemrehányó tekintetekkel. Különben is: bassza meg mindenki!*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem kimondottan unottan támaszkodik, sokkal inkább csak figyel. Tekintetébe nem vegyül túlzott érdeklődés semmi iránt, de arra figyel, hogy véletlenül se tűnjön életuntnak, vagy kedvtelennek. Az a Sellőben nem túl jó jel. Itt mindig boldognak kell lenni, persze látszólag. A vendégek nem is tudják, hogy mi minden zajlik a háttérben, általában az őröket és a személyzetet is csupán gnóm gépezeteknek tekintik, akik térülnek, fordulnak, s mosolyogva ugranak, majd hálálkodnak a nagy összegekért. Yeza hasonlóan vélekedett. Arcára volt írva az ítélet. Természetesen sok arannyal minden megoldható, s csodálatos mosoly varázsolható mindenki arcára, feltéve, ha valaki arra hajt, hogy boldogságot és kedvességet vásároljon pénzért. Ez a Sellő, ezt választották, most már Khul is. Jómaga persze kissé nehézkesebben asszimilálódik, őszinte természete és arrogáns viselkedése, mely nem komoly ugyan, de szókimondó, nem azonosul az itteni légkörrel, s bármennyire igyekszik megfelelni a körülményeknek, még mindig kissé kilóg a közegből. Igen, erről ő tehet. Halkan felsóhajt, majd végignézi a jelenleg csoportokra bomló társaságot. Ralas bent, orrát lógatja, Zammiria, Ernuss, Reyraa együtt, kicsit arrébb Mady pihen, akihez a mélységi Dreyia csatlakozik. Drey intését természetesen viszonozza, még egy kisebb mosoly is kiül a szája sarkába. Ugyan szinte még nem is beszéltek, de még mindig Dreyiát érzi a legközelebb magához, persze nem _olyan_ értelemben, sokkal inkább stílusilag. Ismét körbenéz, hátha van valakinek szüksége valamire, majd elindul. Az üres poharakat beszedi, a kancsókat cseréli, ahol kell felseper, persze mindezt úgy, hogy ne legyen feltűnő. Eligazítás közeleg, ezt már számtalanszor elmondták, azonban a vendégekről is gondoskodni kell, így tervei szerint itt fog maradni a pultban. Egy személyben őr és egy személyben felszolgáló is, még, ha nem is a legszebb, mind közül. Visszaáll a pult mögé, majd tölt magának egy italt. Mindjárt vége a munkaidőnek, már megengedheti magának, nem foglalkozik a szemrehányó tekintetekkel. Különben is: bassza meg mindenki!*
1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-11 21:00:54
Üzenet elküldve: 2019-07-11 21:00:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Előtér, egy félreeső asztalnál//
*Mady enyhén szólva is szétcsúszott állapotban ül fel, és igyekszik a sötételfet betájolni. Dreyia finoman célra segíti a lány szemeit, majd amikor biztos benne, hogy látja, elereszti őt.*
-Az hisz pipázol, bár mintha érdekes lenne az aromája a dohánynak. Tudom, hogy fárasztó mindenkivel kedvesnek lenni, nekem is volt ma pár egyed, akit helyből lecsaptam volna. De sajna nem tehettem. Hisz nem az a munkám hogy azt csapjam le, aki engem zavar. Feküdj csak vissza, tudunk beszélgetni úgy is.
*Amikor a tűzre terelődik, a téma megjelenik Ralas arca Dreyia öklével való összeütközés közben. Ezt az ábrándot gyorsan elhessegeti.*
-Nem volt mi miatt aggódni. A füstje nagyobb volt, mint a lángja. De szívesen felpofoztam volna, de sajna lemaradtam róla, mert Ralas ki küldött őrködni. És lássuk be jött is egy kicsit fura természetű elf.
*A füstös mondat tényleg meglepi Dreyiát, pláne, hogy fogalma sincs a félelf mire célozhat. De ennyi erőből bármire rákérdezhetne a lány, hisz tényleg nem érti.*
-A füst jöhetett a konyhából is, így az csak járulékos kár. Éjjel őrködünk míg szellőzik az épület és nem lesz gond.
*Mady enyhén szólva is szétcsúszott állapotban ül fel, és igyekszik a sötételfet betájolni. Dreyia finoman célra segíti a lány szemeit, majd amikor biztos benne, hogy látja, elereszti őt.*
-Az hisz pipázol, bár mintha érdekes lenne az aromája a dohánynak. Tudom, hogy fárasztó mindenkivel kedvesnek lenni, nekem is volt ma pár egyed, akit helyből lecsaptam volna. De sajna nem tehettem. Hisz nem az a munkám hogy azt csapjam le, aki engem zavar. Feküdj csak vissza, tudunk beszélgetni úgy is.
*Amikor a tűzre terelődik, a téma megjelenik Ralas arca Dreyia öklével való összeütközés közben. Ezt az ábrándot gyorsan elhessegeti.*
-Nem volt mi miatt aggódni. A füstje nagyobb volt, mint a lángja. De szívesen felpofoztam volna, de sajna lemaradtam róla, mert Ralas ki küldött őrködni. És lássuk be jött is egy kicsit fura természetű elf.
*A füstös mondat tényleg meglepi Dreyiát, pláne, hogy fogalma sincs a félelf mire célozhat. De ennyi erőből bármire rákérdezhetne a lány, hisz tényleg nem érti.*
-A füst jöhetett a konyhából is, így az csak járulékos kár. Éjjel őrködünk míg szellőzik az épület és nem lesz gond.
1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-11 20:30:12
Üzenet elküldve: 2019-07-11 20:30:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ale, Mady//
-Ez igazán nagyvonalú akkor tőled.*Jegyzi meg, valóban így is gondolja, mert ha valóban annyira jól igazgatja a birtok ügyeit, ahogy azt az elf állítja, akkor egy olyan ember kezébe jut, aki ért is hozzá. Az pedig mindig dicséretes, ha a pénzesebbek felkarolják a tehetséges, de szegényebb embereket. Reméli, hogy vele is valami hasonló történt, hiszen a Madame maga választotta, bízik benne, hogy olyat látott benne, amit a többiekben nem.
Nem kerüli el a figyelmét az a csekély zavar sem, amely egy szenvedélyesen kicsúszott bók után ül meg kettejük között. ~Túlságosan elragadtattam magam?~ Tudja, hogy mindenkinek máshol van a személyes határa és csak akkor nyugszik meg, mikor Aleimord válaszol. Bízott benne, hogy miután a kezek oly gyengéden dolgoznak az ő örömére és az alatta elterülő, mezítelen bőr szinte már hívogatja ismét szenvedélyes táncukra, a férfi szája nem mond ellent. Aztán érkezik valami, ami miatt érezhetően megdobban a szíve. Mintha megakadnának a szavak félúton a torkában, mert ott dobog a kis hamis, egyre kijjebb kúszva az általa éltetett testből, mert egy másik vágyakozó szív érintésére áhítozik.*
-Nekem meg még ezt nem mondta senki. Jól meggondoltad? *Jegyzi meg meghatódva, a kérdés csak úgy halkan siklik ki két ajka remegésén izgatott remegésén keresztül. Fel is ül, hogy kicsit megmozgassa a szeme körüli bőrt, valahogy ugyanis álcáznia kell a könnyeket, amik hirtelen tódultak be, elhomályosítva ezzel a látását. Majd ismét az elf fölé magasodik szétnyílt ajkakkal, amelyek érintésre éhesen csak lesik, mikor mozdul a férfi túlfűtött érzései nyomására, hogy a szavakat tettekkel váltsa fel. Néhány sóhajkísérte érintés és vallomásra hasonlító kéjes harapás után lassan áttér a férfi nyakára, ha már így minden megengedett, tovább már úgy sem tudja türtőztetni, a kezek által biztatott buja ösztöneit. Egy határozott mozdulattal végig futtatja rajta a nyelvét, hogy egy fülcimpa harapásba teljesedjen ki, némi állatias morranás kíséretében. A hang, amely elhagyja a száját oly annyira furcsa és váratlan, hogy még maga is meglepődik és egy levegővételnyi ideig csak szuszog, elbújva a másik hajában. Majd lassan tódulnak a fejében elő ismét a szavak, csak, hogy kicsikarjon valamit az elfből, amiből következtetni tud arra, a tette mennyire volt furcsa számára. Félve felemelkedik, hogy tekintetét szende csillogással kísérve a másikra tudja emelni.*
-Nincs örökös,de hiszen van egy fiad, nem igaz? *Néz nagy kerek szemekkel a másikra, bár ott bujkál a félelem is benne, talán nem kellett volna most ezt szóba hoznia. Tudja, hogy legutóbb is rosszul érintette az említése mély letargiája közepette, de ezúttal talán van olyan állapotban, hogy ne húzza nagyon a sziklák közé a keserűség vagy a rossz emlékek.*
-Ne! *Ugrik ki határozottan a száján és maga is felemelkedik, hogy ujjait végig húzva a férfi ajkain azokat tétlen tartsa, akármit is szándékozott a kérdésre felelni.* -Nem akartam ezt felhozni, csak kicsúszott, nem kell rá válaszolnod, sőt, szeretném, ha nem tennéd. *Siklik a szája a férfiéhez, hogy a feje mellett megtámaszkodva gyengéd érintésekkel próbálja meg kiengesztelni az iménti hibája okán. Nyelve lágyan barangolja be az elf száját, mikor pedig egymásra találnak, ha heves küzdelem árán is, de magáévá kívánja tenni, mikor szükségét érzi, akkor kihasználja a harc során a férfi fölé emelkedett pozícióját is. Keblei lágyan nyomódnak a másik bőréhez és érzi, ahogy ránehezedik puha ölelésébe fogja őket az ágy.*
//Ale, Mady//
-Ez igazán nagyvonalú akkor tőled.*Jegyzi meg, valóban így is gondolja, mert ha valóban annyira jól igazgatja a birtok ügyeit, ahogy azt az elf állítja, akkor egy olyan ember kezébe jut, aki ért is hozzá. Az pedig mindig dicséretes, ha a pénzesebbek felkarolják a tehetséges, de szegényebb embereket. Reméli, hogy vele is valami hasonló történt, hiszen a Madame maga választotta, bízik benne, hogy olyat látott benne, amit a többiekben nem.
Nem kerüli el a figyelmét az a csekély zavar sem, amely egy szenvedélyesen kicsúszott bók után ül meg kettejük között. ~Túlságosan elragadtattam magam?~ Tudja, hogy mindenkinek máshol van a személyes határa és csak akkor nyugszik meg, mikor Aleimord válaszol. Bízott benne, hogy miután a kezek oly gyengéden dolgoznak az ő örömére és az alatta elterülő, mezítelen bőr szinte már hívogatja ismét szenvedélyes táncukra, a férfi szája nem mond ellent. Aztán érkezik valami, ami miatt érezhetően megdobban a szíve. Mintha megakadnának a szavak félúton a torkában, mert ott dobog a kis hamis, egyre kijjebb kúszva az általa éltetett testből, mert egy másik vágyakozó szív érintésére áhítozik.*
-Nekem meg még ezt nem mondta senki. Jól meggondoltad? *Jegyzi meg meghatódva, a kérdés csak úgy halkan siklik ki két ajka remegésén izgatott remegésén keresztül. Fel is ül, hogy kicsit megmozgassa a szeme körüli bőrt, valahogy ugyanis álcáznia kell a könnyeket, amik hirtelen tódultak be, elhomályosítva ezzel a látását. Majd ismét az elf fölé magasodik szétnyílt ajkakkal, amelyek érintésre éhesen csak lesik, mikor mozdul a férfi túlfűtött érzései nyomására, hogy a szavakat tettekkel váltsa fel. Néhány sóhajkísérte érintés és vallomásra hasonlító kéjes harapás után lassan áttér a férfi nyakára, ha már így minden megengedett, tovább már úgy sem tudja türtőztetni, a kezek által biztatott buja ösztöneit. Egy határozott mozdulattal végig futtatja rajta a nyelvét, hogy egy fülcimpa harapásba teljesedjen ki, némi állatias morranás kíséretében. A hang, amely elhagyja a száját oly annyira furcsa és váratlan, hogy még maga is meglepődik és egy levegővételnyi ideig csak szuszog, elbújva a másik hajában. Majd lassan tódulnak a fejében elő ismét a szavak, csak, hogy kicsikarjon valamit az elfből, amiből következtetni tud arra, a tette mennyire volt furcsa számára. Félve felemelkedik, hogy tekintetét szende csillogással kísérve a másikra tudja emelni.*
-Nincs örökös,de hiszen van egy fiad, nem igaz? *Néz nagy kerek szemekkel a másikra, bár ott bujkál a félelem is benne, talán nem kellett volna most ezt szóba hoznia. Tudja, hogy legutóbb is rosszul érintette az említése mély letargiája közepette, de ezúttal talán van olyan állapotban, hogy ne húzza nagyon a sziklák közé a keserűség vagy a rossz emlékek.*
-Ne! *Ugrik ki határozottan a száján és maga is felemelkedik, hogy ujjait végig húzva a férfi ajkain azokat tétlen tartsa, akármit is szándékozott a kérdésre felelni.* -Nem akartam ezt felhozni, csak kicsúszott, nem kell rá válaszolnod, sőt, szeretném, ha nem tennéd. *Siklik a szája a férfiéhez, hogy a feje mellett megtámaszkodva gyengéd érintésekkel próbálja meg kiengesztelni az iménti hibája okán. Nyelve lágyan barangolja be az elf száját, mikor pedig egymásra találnak, ha heves küzdelem árán is, de magáévá kívánja tenni, mikor szükségét érzi, akkor kihasználja a harc során a férfi fölé emelkedett pozícióját is. Keblei lágyan nyomódnak a másik bőréhez és érzi, ahogy ránehezedik puha ölelésébe fogja őket az ágy.*
1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-11 19:12:18
Üzenet elküldve: 2019-07-11 19:12:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Felsomolyog a felszisszenésre szuggesztív pillantással, majd elvigyorodik a panaszon.*
- Kötetlen gondolatok csupán. Azt mondják, álmodozni félálomban a legjobb.
*A gyanakvó aggodalomra titokzatos derű költözik az arcára.*
- Azt gondolod, galád módon visszaélnék kiszolgáltatott helyzeteddel?
*Igyekszik úgy festeni a következő, számító csóknál, mint aki éppen erre készül. A beleegyezésre és önátadásra elégedetten morran, sötét szemei felcsillannak.*
- Helyes...
*Az új haderő elnevezésének kérdésére finoman megbillenti a vállát.*
- Még nincs. De ezt ráérünk eldönteni még.
*A beismerésre, miszerint Ralas fegyverét fordította ellene, halkan nevet.*
- Így van, édes... ez a büntetésed.
*Eddigre elhelyezkedik combjai között, csípője mellett könyököl jobbján, a fenekét magasra tolja térdein támaszkodva, bal keze pedig kecsesen cirógat végig Ralas meredő férfiasságán. Lüktető melege izgatóan hat rá, de az arcát érintő kéz visszacsalogatja figyelmét a férfi szemeire, a komoly szavakra ő is félreteszi játékos kínzását. A bók megmelengeti hiú oldalát, csendes mosollyal néz a férfi világos íriszeibe.*
- Én is téged.
*Ralast valóban gyönyörű férfinak találja, ám ebbe nem csak külseje tartozik bele, hanem egész titokzatos lénye, azzal a sötétséggel együtt, mely ott ébredezik benne. Mikor a bizalomról esik szó, elkerüli a tekintetét, akkor pillant fel újra, mikor az ébredéséről beszél. Rejtélyesen szól erről a férfi, ami a legbiztosabb módja, hogy felkeltse kíváncsiságát. Minthogy épp elhangzik, hogy nem tudhatja meg, mit adott neki pontosan, ujjai megint végigfutnak partnere férfiasságán.*
- Ha már ébredésről van szó...
*Búgja negédesen, cirógatás és gonosz mosoly közben.*
- Ezt is a listára veheted.
*Kuncog, ám aztán viszonozza a vallomást.*
- Én is sokat kaptam tőled, Ralas.
*Suttogja puhán.*
- Sajnálom, tényleg nehezen tárom ki a szívem. De most... hadd adjak valamit cserébe...
*Ujjait cirógatón futtatja fel megint, majd le, hegyét ajkai érintik finoman többször egymás után. Nyelve előbukkan, lassú köröket ró tetején, lesiklik oldalán a domborodó tővéig, aztán vissza fel. Feljebb nyomja magát, keblei közé vezeti a merev hímtagot, lassú ritmusban dörgöli őket hozzá, így ki-kibújik a hamuszínű, kerek halmok között. A puha kezdés után egy érzéki sóhajjal, nyelvének körző mozdulataival hajol rá, és engedi kicsit ajkai közé, közben a férfi arcát figyeli. Bal keze együtt kényeztet a szájával, néhány ismerkedő be- és kicsusszanás után állkapcsát mélyebbre engedi, s vele együtt Ralast is. Lassan tolja befelé, nyelve belül simogat enyhén érdesen. Befelé, majd lassan kifelé, rászorítva ajkait enyhe szívó hatással. Majd újra. És megint. A bizalmas közelség izgatóan hat rá, ágyéka bizseregni kezd, ezért kezét saját öléhez vezeti, hogy ujjaival fokozza a gyönyört. Halkan felnyög, magasba emelt hátsója mozogni kezd ugyanarra a ritmusra, mellyel Ralas kedvére igyekszik tenni. Ujjai cuppogón dörzsölik az érzékeny részt.*
//A kikötő látképe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Felsomolyog a felszisszenésre szuggesztív pillantással, majd elvigyorodik a panaszon.*
- Kötetlen gondolatok csupán. Azt mondják, álmodozni félálomban a legjobb.
*A gyanakvó aggodalomra titokzatos derű költözik az arcára.*
- Azt gondolod, galád módon visszaélnék kiszolgáltatott helyzeteddel?
*Igyekszik úgy festeni a következő, számító csóknál, mint aki éppen erre készül. A beleegyezésre és önátadásra elégedetten morran, sötét szemei felcsillannak.*
- Helyes...
*Az új haderő elnevezésének kérdésére finoman megbillenti a vállát.*
- Még nincs. De ezt ráérünk eldönteni még.
*A beismerésre, miszerint Ralas fegyverét fordította ellene, halkan nevet.*
- Így van, édes... ez a büntetésed.
*Eddigre elhelyezkedik combjai között, csípője mellett könyököl jobbján, a fenekét magasra tolja térdein támaszkodva, bal keze pedig kecsesen cirógat végig Ralas meredő férfiasságán. Lüktető melege izgatóan hat rá, de az arcát érintő kéz visszacsalogatja figyelmét a férfi szemeire, a komoly szavakra ő is félreteszi játékos kínzását. A bók megmelengeti hiú oldalát, csendes mosollyal néz a férfi világos íriszeibe.*
- Én is téged.
*Ralast valóban gyönyörű férfinak találja, ám ebbe nem csak külseje tartozik bele, hanem egész titokzatos lénye, azzal a sötétséggel együtt, mely ott ébredezik benne. Mikor a bizalomról esik szó, elkerüli a tekintetét, akkor pillant fel újra, mikor az ébredéséről beszél. Rejtélyesen szól erről a férfi, ami a legbiztosabb módja, hogy felkeltse kíváncsiságát. Minthogy épp elhangzik, hogy nem tudhatja meg, mit adott neki pontosan, ujjai megint végigfutnak partnere férfiasságán.*
- Ha már ébredésről van szó...
*Búgja negédesen, cirógatás és gonosz mosoly közben.*
- Ezt is a listára veheted.
*Kuncog, ám aztán viszonozza a vallomást.*
- Én is sokat kaptam tőled, Ralas.
*Suttogja puhán.*
- Sajnálom, tényleg nehezen tárom ki a szívem. De most... hadd adjak valamit cserébe...
*Ujjait cirógatón futtatja fel megint, majd le, hegyét ajkai érintik finoman többször egymás után. Nyelve előbukkan, lassú köröket ró tetején, lesiklik oldalán a domborodó tővéig, aztán vissza fel. Feljebb nyomja magát, keblei közé vezeti a merev hímtagot, lassú ritmusban dörgöli őket hozzá, így ki-kibújik a hamuszínű, kerek halmok között. A puha kezdés után egy érzéki sóhajjal, nyelvének körző mozdulataival hajol rá, és engedi kicsit ajkai közé, közben a férfi arcát figyeli. Bal keze együtt kényeztet a szájával, néhány ismerkedő be- és kicsusszanás után állkapcsát mélyebbre engedi, s vele együtt Ralast is. Lassan tolja befelé, nyelve belül simogat enyhén érdesen. Befelé, majd lassan kifelé, rászorítva ajkait enyhe szívó hatással. Majd újra. És megint. A bizalmas közelség izgatóan hat rá, ágyéka bizseregni kezd, ezért kezét saját öléhez vezeti, hogy ujjaival fokozza a gyönyört. Halkan felnyög, magasba emelt hátsója mozogni kezd ugyanarra a ritmusra, mellyel Ralas kedvére igyekszik tenni. Ujjai cuppogón dörzsölik az érzékeny részt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043