Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 71 (1401. - 1420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1420. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-22 13:02:53
Üzenet elküldve: 2020-09-22 13:02:53
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
* Jó kusza egy bonyodalom alakul ki a vörös miatt, de Maydeleine kisasszony aztán közbelép. Igyekszik olyan kompromisszumomra jutni a Patkányokkal, hogy az mindenkinek jó legyen. Jarhan a vezető tisztelettel bánik a kisasszonnyal, sőt még mintha udvarolna is neki. Az őr ezen meg sem lepődik. Dalaf is viszonylag engedelmeskedik, bár azért igyekszik úgy eljárni, hogy némi tartása is maradjon, mert azért sértésekből nem szenved hiányt. Amikor megszólítják a faarcú készségesen áll rendelkezésre.*
- Engedelmével kisasszony én magam kísérném el az urat.* van elég őr a Sellőházban, hogy fenntartsa a rendet. Rey is a közelben tartózkodik jelenleg is. Nyugodt szívvel meri itt hagyni arra az időre a helyet, amíg az adózást le nem rendezik kint. Ha nincs ellenvetés, akkor indul is. Dalaf mellett helyezkedik el. Reméli, hogy az elf is belátja, hogy nem érdemes senkit provokálnia, mert akkor biztosan nem fog tudni neki segíteni.*
* Jó kusza egy bonyodalom alakul ki a vörös miatt, de Maydeleine kisasszony aztán közbelép. Igyekszik olyan kompromisszumomra jutni a Patkányokkal, hogy az mindenkinek jó legyen. Jarhan a vezető tisztelettel bánik a kisasszonnyal, sőt még mintha udvarolna is neki. Az őr ezen meg sem lepődik. Dalaf is viszonylag engedelmeskedik, bár azért igyekszik úgy eljárni, hogy némi tartása is maradjon, mert azért sértésekből nem szenved hiányt. Amikor megszólítják a faarcú készségesen áll rendelkezésre.*
- Engedelmével kisasszony én magam kísérném el az urat.* van elég őr a Sellőházban, hogy fenntartsa a rendet. Rey is a közelben tartózkodik jelenleg is. Nyugodt szívvel meri itt hagyni arra az időre a helyet, amíg az adózást le nem rendezik kint. Ha nincs ellenvetés, akkor indul is. Dalaf mellett helyezkedik el. Reméli, hogy az elf is belátja, hogy nem érdemes senkit provokálnia, mert akkor biztosan nem fog tudni neki segíteni.*
1419. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-21 12:47:37
Üzenet elküldve: 2020-09-21 12:47:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A hozzászóláshoz 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elsőre sem apró tömeg egyre több személlyel kezd bővülni, ami egyre inkább frusztrálja a vörös férfit. ~A végén minden lehetőségemet elvesztem az állásra! Bassza meg! Hogy fogok én ezek után bocsánatot kérni? Láthatólag a felvételem előtt, már rontottam a színvonalat... Valamit ki kell találnom, kell ez a munka!~ Dalaf láthatólag, már rég nem foglalkozik a csőcselékkel és a bárgyú vigyorú fickóval sokkal inkább az esélyeken jár az esze, bár futva azért még elkapja az adó pontos összegét. Nem sokkal később a nagypofájú vezető a társaság finom hölgye felé látszik fordulni és máris valami udvarlásnak nem nevezhető undormányt kezd el művelni szegény barnával, Dalafnak pedig át fut az agyán, hogy lehet itt lekéne állítani a férfit, de így is „bajban van” most nincs ideje hősködni, ha pedig belegondol csak neki lehetne belőle baja, itt az őr is meg a gonosz tekintetű mélységi, nagy baja nem lehet a nőnek, biztos meg is szokta, már az efféle ficsúrokat. ~Kisasszony, mi? Nekem legalább van hajam!~ határozottan egyre jobban közelít egy határvonalhoz az elf, amit senki nem akarna, hogy elérjen, így bármennyire is nehezére esik a tekintete és vonásai még mindig nyugodtak és nem kommunikál fölösleges, lealacsonyítva magát. *
- Megkérhetem, hogy engedjenek el? Magamtól is kitudok menni, sokkal békésebb formátumban. *szólal meg végül a négy őt taszigáló felé és mielőtt kilépne az ajtón még visszafordul és őszintén mosolyogva szólítja meg a legkésőbb érkezett Sellőt. *
- Nem szokásom efféle botrányokba keveredni, ha az ügy sikeresen elsimul visszajönnék egy állásinterjúra. *~Bár itt hagyom a fegyvereim, azokért úgy is visszajövök, de örülnék, ha nem úszna el a lehetőség, a figyelmetlenségem miatt. Erről bezzeg nem küldenek papírt otthonra!~ a szavait követően nem sokkal viszont a hölgy is megszólal ezzel némiképp megállítva a folyamatot. ~Kísérő?~ lepődik meg és ez immáron a mimikáján is tükröződik Dalafnak. ~Még sosem volt, olyan munkahelyem ahol, ilyen védelmet kaptam volna, már a belépés kezdetétől. Tényleg kell nekem ez az állás!~ döbben rá egyre inkább mennyire is magas színvonalú helyre került emiatt pedig egy kisdé még jobban zavarja az, hogy ennyi kellemetlenséget okozott a számukra. Innentől pedig, ha Dalafon múlik a kísérő megkapása után távozná is, hogy rendezhesse ezt az egészet. *
//A hozzászóláshoz 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elsőre sem apró tömeg egyre több személlyel kezd bővülni, ami egyre inkább frusztrálja a vörös férfit. ~A végén minden lehetőségemet elvesztem az állásra! Bassza meg! Hogy fogok én ezek után bocsánatot kérni? Láthatólag a felvételem előtt, már rontottam a színvonalat... Valamit ki kell találnom, kell ez a munka!~ Dalaf láthatólag, már rég nem foglalkozik a csőcselékkel és a bárgyú vigyorú fickóval sokkal inkább az esélyeken jár az esze, bár futva azért még elkapja az adó pontos összegét. Nem sokkal később a nagypofájú vezető a társaság finom hölgye felé látszik fordulni és máris valami udvarlásnak nem nevezhető undormányt kezd el művelni szegény barnával, Dalafnak pedig át fut az agyán, hogy lehet itt lekéne állítani a férfit, de így is „bajban van” most nincs ideje hősködni, ha pedig belegondol csak neki lehetne belőle baja, itt az őr is meg a gonosz tekintetű mélységi, nagy baja nem lehet a nőnek, biztos meg is szokta, már az efféle ficsúrokat. ~Kisasszony, mi? Nekem legalább van hajam!~ határozottan egyre jobban közelít egy határvonalhoz az elf, amit senki nem akarna, hogy elérjen, így bármennyire is nehezére esik a tekintete és vonásai még mindig nyugodtak és nem kommunikál fölösleges, lealacsonyítva magát. *
- Megkérhetem, hogy engedjenek el? Magamtól is kitudok menni, sokkal békésebb formátumban. *szólal meg végül a négy őt taszigáló felé és mielőtt kilépne az ajtón még visszafordul és őszintén mosolyogva szólítja meg a legkésőbb érkezett Sellőt. *
- Nem szokásom efféle botrányokba keveredni, ha az ügy sikeresen elsimul visszajönnék egy állásinterjúra. *~Bár itt hagyom a fegyvereim, azokért úgy is visszajövök, de örülnék, ha nem úszna el a lehetőség, a figyelmetlenségem miatt. Erről bezzeg nem küldenek papírt otthonra!~ a szavait követően nem sokkal viszont a hölgy is megszólal ezzel némiképp megállítva a folyamatot. ~Kísérő?~ lepődik meg és ez immáron a mimikáján is tükröződik Dalafnak. ~Még sosem volt, olyan munkahelyem ahol, ilyen védelmet kaptam volna, már a belépés kezdetétől. Tényleg kell nekem ez az állás!~ döbben rá egyre inkább mennyire is magas színvonalú helyre került emiatt pedig egy kisdé még jobban zavarja az, hogy ennyi kellemetlenséget okozott a számukra. Innentől pedig, ha Dalafon múlik a kísérő megkapása után távozná is, hogy rendezhesse ezt az egészet. *
1418. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-21 11:57:21
Üzenet elküldve: 2020-09-21 11:57:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Egy vörös alak//
*Amint odatoppan meg is üti a fülét a nagy kérdezősködés közepette a kétszázötven arany. Bár hozzájuk a tehetősebbek járnak, de még ahhoz képest is sokallja, a szegényebbek meg azt sehogy se tudnák kicsengetni. Mindenképpen sántít az összeg. A bámulás és a kéjsóvár tekintet egyáltalán nem lepi meg, már megszokta a dolgot, a kézcsókot is fogadja, felemeli a kacsóját, hogy a férfi be tudja váltani a hirtelen tett felajánlást.*
-Maydeleine Rhywayers. *Mutatkozik be ő maga is, enyhén meghajolva, ha már nincs olyan bő szoknyája, hogy emelgetni tudja pukedlizést színlelve.*
-Ez örömmel hallom, mert jelenleg én vagyok megbízva a Sellőház vezetésével és az olyan bosszantó, amikor valami probléma támad. *Mondja egy ártatlan mosoly kíséretében, a bosszantót még külön meg is nyomva a mondatban. Aztán az idegen kiadja az utasítást a csapatnak, amit viszont esze ágában sincsen csak így tétlen nézni.*
-Na de kérem! Ne olyan sietősen! Nem hagyhatom, hogy elhurcolják a drága vendégemet értsék meg. Nem, mintha nem bíznék önben Jarhan, ugye szólíthatom így? De adnék egy fegyveres kísérőt az úr mellé, hogy garantáljuk visszafelé is a biztonságát. *Tekintetével Darelld szilárd arcvonásait keresi, hogy lássa, mit szól a dologhoz, valahogy jobban tart tőle, hogy az irányából rosszallást kap.*
-Darelld, jelölnél ki mellé megfelelő embert, kérlek. *Intézi szavait a férfihoz, majd nyájas hangon folytatja a beszélgetést, amit reményei szerint az sem ront el, hogy fény derült rá, milyen minőségben van jelen.*
-Milyen kedves, de sajnos szinte minden asztal foglalt, így be kell érjük eggyel, remélem nem baj. *Néz nagy kerek sajnálkozó tekintettel a másikra. Nem igazán gondolta volna, hogy ilyen udvarias magatartást fog tapasztalni egy ilyen férfitől, akinek nyilván az a feladata, hogy jól ráijesszen azokra, akik az ő általuk felállított szabályok árnyékában surrannak el.*
-Pont erről szeretnék beszélni, az adóztatásról, ami most frissen felütötte a fejét, ha van egy kis időd. Nem lennék hálátlan, ma érkezett friss polip a konyhára, a wegtoreni szeszeknek pedig itt párja nincsen. *Ajánlja fel a kísérőket a társalgás mellé, hogy még vonzóbbá tegye ezt a bizonyára száraz és kényes témát. Reméli, hogy így is megkapja azt a figyelmet, amit, mint nő, neki már megígértek.*
*Amint odatoppan meg is üti a fülét a nagy kérdezősködés közepette a kétszázötven arany. Bár hozzájuk a tehetősebbek járnak, de még ahhoz képest is sokallja, a szegényebbek meg azt sehogy se tudnák kicsengetni. Mindenképpen sántít az összeg. A bámulás és a kéjsóvár tekintet egyáltalán nem lepi meg, már megszokta a dolgot, a kézcsókot is fogadja, felemeli a kacsóját, hogy a férfi be tudja váltani a hirtelen tett felajánlást.*
-Maydeleine Rhywayers. *Mutatkozik be ő maga is, enyhén meghajolva, ha már nincs olyan bő szoknyája, hogy emelgetni tudja pukedlizést színlelve.*
-Ez örömmel hallom, mert jelenleg én vagyok megbízva a Sellőház vezetésével és az olyan bosszantó, amikor valami probléma támad. *Mondja egy ártatlan mosoly kíséretében, a bosszantót még külön meg is nyomva a mondatban. Aztán az idegen kiadja az utasítást a csapatnak, amit viszont esze ágában sincsen csak így tétlen nézni.*
-Na de kérem! Ne olyan sietősen! Nem hagyhatom, hogy elhurcolják a drága vendégemet értsék meg. Nem, mintha nem bíznék önben Jarhan, ugye szólíthatom így? De adnék egy fegyveres kísérőt az úr mellé, hogy garantáljuk visszafelé is a biztonságát. *Tekintetével Darelld szilárd arcvonásait keresi, hogy lássa, mit szól a dologhoz, valahogy jobban tart tőle, hogy az irányából rosszallást kap.*
-Darelld, jelölnél ki mellé megfelelő embert, kérlek. *Intézi szavait a férfihoz, majd nyájas hangon folytatja a beszélgetést, amit reményei szerint az sem ront el, hogy fény derült rá, milyen minőségben van jelen.*
-Milyen kedves, de sajnos szinte minden asztal foglalt, így be kell érjük eggyel, remélem nem baj. *Néz nagy kerek sajnálkozó tekintettel a másikra. Nem igazán gondolta volna, hogy ilyen udvarias magatartást fog tapasztalni egy ilyen férfitől, akinek nyilván az a feladata, hogy jól ráijesszen azokra, akik az ő általuk felállított szabályok árnyékában surrannak el.*
-Pont erről szeretnék beszélni, az adóztatásról, ami most frissen felütötte a fejét, ha van egy kis időd. Nem lennék hálátlan, ma érkezett friss polip a konyhára, a wegtoreni szeszeknek pedig itt párja nincsen. *Ajánlja fel a kísérőket a társalgás mellé, hogy még vonzóbbá tegye ezt a bizonyára száraz és kényes témát. Reméli, hogy így is megkapja azt a figyelmet, amit, mint nő, neki már megígértek.*
1417. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-21 11:14:38
Üzenet elküldve: 2020-09-21 11:14:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy vörös alak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szépen lassan egyre többen és többen leszenek a bejáratnál, így aki szeretne épp a Sellőbe be vagy kijutni annak most esélye sincsen. Az öt nagydarab fickót természetesen ez az egész tömörülés nem igazán zavarja és jöttük célja szerint próbálják folytatni a társalgást.*
- Örülök, hogy ilyen belátó vagy. *Feleli a kis banda vezetője Dalafnak és baráti mosoly társaságában, amely az egész helyzetre való tekintettel még sem tűnik olyan barátinak. Csak ezek után felel Darelld kérdésére, de közben végig a colos elf szemeibe bámul.*
- Ha azt vesszük, hogy törvényt szegett és kijátszotta szeretett városunk őrségének éberségét, valamint az én időmet is fecsérli ezzel a közjátékkal. Akkor! *Egy pillanatra abbahagyja és megvakarja az állát, majd folytatja.*
- Nos akkor mindössze kétszázötven arannyal. *Csapja össze boldogan a két kezét és egy pillanatra elégedetten tekint ki az őrre, majd vissza komoran az elfre. Folytatná is az okfejtését, amikor Maydeleine toppan be a társaságukba. A kisvezér azonnal kapcsol és a hölgy felé fordul, majd kéjenc módjára megbámulja.*
- Kis kezét csókolom én Jarhan vagyok és ők itt a csapatom. *Mosolyodik el és ha tudja megragadja a lány kezét, hogy kezet csókolhasson neki.*
- Most, hogy itt vagy már semmi gond nincs. *Kacsint egyet Maydeleinek és azonnal az embereihez szól.*
- Vigyétek el Dalaf kisasszonyt a határhoz Dhorisz bizonyára örülni fog. *Majd utoljára még az elfhez fordul és vitát nem tűrve közli vele.*
- Az embereim elvisznek a határhoz, hogy megtanuld mi nálunk a törvény. Dhorisznak szépen kicsengeted a vámot és utána mehetsz a dolgodra, de azért néha rád nézünk, nehogy elfelejtsd hol a helyed.*A mondata végén még vészjóslóan oldja a hangulatot egy kacsintással és azonnal a nő irányába lép, hogy a következőkben inkább vele szándékozik foglalkozni. A megmaradt négy fickó közrefogják Dalafot és egészen egyértelmű módon jelzik, hogy indulhatnak.*
- Na húzzál ki, de rohadt gyorsan.
*Jarhan csak ezután felel Maydeleine invitáló szavaira.*
- Természetesen, hogy leülök veled egy vagy akár több asztalhoz is! *Bárgyú mosolya mögött bőven érezhető egyfajta udvarlási szándék, de még a maga módján távolságtartó.*
- Nem kell nekünk társaság, elegek vagyunk ketten is. Miről szeretnél beszélgetni? *Teszi fel a kérdést csillogó szemekkel és jól látható, hogy érdekli a másik még ha nem is pontosan azért amiért az le akar vele ülni beszélgetni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szépen lassan egyre többen és többen leszenek a bejáratnál, így aki szeretne épp a Sellőbe be vagy kijutni annak most esélye sincsen. Az öt nagydarab fickót természetesen ez az egész tömörülés nem igazán zavarja és jöttük célja szerint próbálják folytatni a társalgást.*
- Örülök, hogy ilyen belátó vagy. *Feleli a kis banda vezetője Dalafnak és baráti mosoly társaságában, amely az egész helyzetre való tekintettel még sem tűnik olyan barátinak. Csak ezek után felel Darelld kérdésére, de közben végig a colos elf szemeibe bámul.*
- Ha azt vesszük, hogy törvényt szegett és kijátszotta szeretett városunk őrségének éberségét, valamint az én időmet is fecsérli ezzel a közjátékkal. Akkor! *Egy pillanatra abbahagyja és megvakarja az állát, majd folytatja.*
- Nos akkor mindössze kétszázötven arannyal. *Csapja össze boldogan a két kezét és egy pillanatra elégedetten tekint ki az őrre, majd vissza komoran az elfre. Folytatná is az okfejtését, amikor Maydeleine toppan be a társaságukba. A kisvezér azonnal kapcsol és a hölgy felé fordul, majd kéjenc módjára megbámulja.*
- Kis kezét csókolom én Jarhan vagyok és ők itt a csapatom. *Mosolyodik el és ha tudja megragadja a lány kezét, hogy kezet csókolhasson neki.*
- Most, hogy itt vagy már semmi gond nincs. *Kacsint egyet Maydeleinek és azonnal az embereihez szól.*
- Vigyétek el Dalaf kisasszonyt a határhoz Dhorisz bizonyára örülni fog. *Majd utoljára még az elfhez fordul és vitát nem tűrve közli vele.*
- Az embereim elvisznek a határhoz, hogy megtanuld mi nálunk a törvény. Dhorisznak szépen kicsengeted a vámot és utána mehetsz a dolgodra, de azért néha rád nézünk, nehogy elfelejtsd hol a helyed.*A mondata végén még vészjóslóan oldja a hangulatot egy kacsintással és azonnal a nő irányába lép, hogy a következőkben inkább vele szándékozik foglalkozni. A megmaradt négy fickó közrefogják Dalafot és egészen egyértelmű módon jelzik, hogy indulhatnak.*
- Na húzzál ki, de rohadt gyorsan.
*Jarhan csak ezután felel Maydeleine invitáló szavaira.*
- Természetesen, hogy leülök veled egy vagy akár több asztalhoz is! *Bárgyú mosolya mögött bőven érezhető egyfajta udvarlási szándék, de még a maga módján távolságtartó.*
- Nem kell nekünk társaság, elegek vagyunk ketten is. Miről szeretnél beszélgetni? *Teszi fel a kérdést csillogó szemekkel és jól látható, hogy érdekli a másik még ha nem is pontosan azért amiért az le akar vele ülni beszélgetni.*
1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-20 19:39:46
Üzenet elküldve: 2020-09-20 19:39:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szelíd szembogarak játéka, a kecses szemhéj, s a felette azokat keretbe záró enyhén ívelt szemöldök, az ajkak boldog, természetes mosolyra húzódó mozdulata, azon felül, hogy csodálatos élmény, máris ismét forrósággal önti el. Valahogyan olyan érzés, mintha, persze nem szó szerint, de felfalná akarná, s maga alá temetné a tündér összes kis porcikáját, mintha egybe akarna vele olvadni... a bizsergés ezúttal egy szélesebb mosolyt ír arcára, s egészen úgy merül el az ezüstíriszekben, miképpen az imént mondta: csodálattal.*
- Szóval tetszik? *Örvend meg rajta, nem sokaknak tudta így visszaadni, de most kellemes a légkör, s a csend, az igaz hallgatóság sokakból előhívja a prófétát, még az ilyen szófukar, sivatagi vándorokból is. Közbevágna, mikor Nala a magányról kezd mesélni, de nincs szíve hozzá, így inkább végig hallgatja, s lehunyt szemmel élvezi a mellkasán játszó ujjacskákat, amit persze közben viszonoz is, csak ellentétben saját, napbarnított, cserzett bőréhez képest, puha, tejszerű, hibátlan bársonyon.*
- Ha zavar... hát nem mondom. *Biccent aprót, ajkai ritkán látott, huncut játéka közben, mi azt sejti, korántsem végzett, s végig nézve a felkönyöklést, kissé megerőltetve nyakát, a tündér ajkát kóstolja meg, míg ő helyezkedik... s, míg a parázsló tűz, ismét heveny lángra lobban, hát folytatja a regét, mi életét is meghatározta, elraktározva a kedves szavakat ínségesebb időkre, mikor már egy halk sóhaj is segítség volna.*
- Ó... Nalaeä, ne gondold... neh... *csusszan ki halk sóhaj száján, s elkínzottan markol a takaró szélébe, a kezdődő mozdulatok okán.*
- ... nem volt ő magányos, hisz övé volt a világ... övh... övé volt a Semmi szépsége, a Mindenség kezdete és a fény foh... *sóhajt hosszan, s kezével a lány kezét keresi, hogy egybekulcsolódhasson vele, tekintetét hófehér testén végig futtatva, elidőzve az izmok játékán, a csípő vonulatán.*
- ... forrósága. *Igaz, nehezére esik már, teste csillogással telik meg, s erővel, mi imént is jellemezte.*
- Ágyékom tüzét úgy éleszted fel, akárha soha nem táplálták volna... *sóhajt, s egész bágyadtan, fejét félrebiccentve figyeli a mosolyt, majd viszonozza a mozgást, de még nem keresi a gyönyört.*
- Ihs'Maillon... *sóhajt csendesen* ezer, meg ezer év után először, egy mandulafára lelt, melynek tövében nyugalmat nem, csak Árnyékot talált. Bosszantotta, hisz a forróság ád erőt, s a homokból születik az élet, a dűne, miből a Semmi építtetett, a tiszta nap segedelmével, ez a mandulafa pedig takarta a fényt az élettől. Egyensúly volt az, mely nem elégedett meg a Semmivel, a dűnével, másra vágyott, többre vágyott, úgy vélte kell a romlott Árnyék a tiszta napfény mellé. *Elcsendesedik, s hosszú ujjaival szánt végig a tündér mellkasán óvatosan, kecses halmokat illetve tenyerével, udvarát ujjai játékával, fülébe ismét ritmusok lágy zenéje kúszik, hol sóhajaik adják szólamokat.*
- Oly... oly gonosztól való volna... haaah... nekem is fontos lenne, hogy te is... hogy te is, csak úgy óó... ok nélkül légy boldog? Nem a kötelesség diktálta következménytől? *Kérdez ismét lehunyt szemekkel, csak kezével érzékelve, mit Nalaeä kínál.*
- Butaság tán? *Mosolyodik el, miközben apró igazítás után immár gyönyört keresve egyesül, hogy így mozogjon tovább lassan.*
- Életemben ritkán ah... adatik meg, az effajta szépség és tisztaság. Mi ily önzetlen, mi ily szolgálatkész... engem is szolgálatra kötelez. S, míg ajkam régi idők rigmusai hagyják el, lelkem is erősebbé válik általad, hát fogadd el, nem kérek viszonzást, nem kérek kötelezettséget, s nem kérek áldást. *Rázza meg a fejét.*
- A Magány vagyok. Egyesek Haragként jegyeznek, míg mások a Csendként. Van olyan tartomány, ahol inkább csak Néma. *Szólal meg mélyebben. Keze a csípőre csúszik, s lágyan irányítani kezd, ha hagyják.*
- A Semmi ága apró, levéltelen gally, mi könnyen törik, szakajtva gyümölcsét, de a te Pillanatod alatt szárba szökken, s kihajt. Engem táplálsz, s engem éltetsz, mígnem holnap csupán az emlék marad, s önzetlen ajándékod tudata.
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szelíd szembogarak játéka, a kecses szemhéj, s a felette azokat keretbe záró enyhén ívelt szemöldök, az ajkak boldog, természetes mosolyra húzódó mozdulata, azon felül, hogy csodálatos élmény, máris ismét forrósággal önti el. Valahogyan olyan érzés, mintha, persze nem szó szerint, de felfalná akarná, s maga alá temetné a tündér összes kis porcikáját, mintha egybe akarna vele olvadni... a bizsergés ezúttal egy szélesebb mosolyt ír arcára, s egészen úgy merül el az ezüstíriszekben, miképpen az imént mondta: csodálattal.*
- Szóval tetszik? *Örvend meg rajta, nem sokaknak tudta így visszaadni, de most kellemes a légkör, s a csend, az igaz hallgatóság sokakból előhívja a prófétát, még az ilyen szófukar, sivatagi vándorokból is. Közbevágna, mikor Nala a magányról kezd mesélni, de nincs szíve hozzá, így inkább végig hallgatja, s lehunyt szemmel élvezi a mellkasán játszó ujjacskákat, amit persze közben viszonoz is, csak ellentétben saját, napbarnított, cserzett bőréhez képest, puha, tejszerű, hibátlan bársonyon.*
- Ha zavar... hát nem mondom. *Biccent aprót, ajkai ritkán látott, huncut játéka közben, mi azt sejti, korántsem végzett, s végig nézve a felkönyöklést, kissé megerőltetve nyakát, a tündér ajkát kóstolja meg, míg ő helyezkedik... s, míg a parázsló tűz, ismét heveny lángra lobban, hát folytatja a regét, mi életét is meghatározta, elraktározva a kedves szavakat ínségesebb időkre, mikor már egy halk sóhaj is segítség volna.*
- Ó... Nalaeä, ne gondold... neh... *csusszan ki halk sóhaj száján, s elkínzottan markol a takaró szélébe, a kezdődő mozdulatok okán.*
- ... nem volt ő magányos, hisz övé volt a világ... övh... övé volt a Semmi szépsége, a Mindenség kezdete és a fény foh... *sóhajt hosszan, s kezével a lány kezét keresi, hogy egybekulcsolódhasson vele, tekintetét hófehér testén végig futtatva, elidőzve az izmok játékán, a csípő vonulatán.*
- ... forrósága. *Igaz, nehezére esik már, teste csillogással telik meg, s erővel, mi imént is jellemezte.*
- Ágyékom tüzét úgy éleszted fel, akárha soha nem táplálták volna... *sóhajt, s egész bágyadtan, fejét félrebiccentve figyeli a mosolyt, majd viszonozza a mozgást, de még nem keresi a gyönyört.*
- Ihs'Maillon... *sóhajt csendesen* ezer, meg ezer év után először, egy mandulafára lelt, melynek tövében nyugalmat nem, csak Árnyékot talált. Bosszantotta, hisz a forróság ád erőt, s a homokból születik az élet, a dűne, miből a Semmi építtetett, a tiszta nap segedelmével, ez a mandulafa pedig takarta a fényt az élettől. Egyensúly volt az, mely nem elégedett meg a Semmivel, a dűnével, másra vágyott, többre vágyott, úgy vélte kell a romlott Árnyék a tiszta napfény mellé. *Elcsendesedik, s hosszú ujjaival szánt végig a tündér mellkasán óvatosan, kecses halmokat illetve tenyerével, udvarát ujjai játékával, fülébe ismét ritmusok lágy zenéje kúszik, hol sóhajaik adják szólamokat.*
- Oly... oly gonosztól való volna... haaah... nekem is fontos lenne, hogy te is... hogy te is, csak úgy óó... ok nélkül légy boldog? Nem a kötelesség diktálta következménytől? *Kérdez ismét lehunyt szemekkel, csak kezével érzékelve, mit Nalaeä kínál.*
- Butaság tán? *Mosolyodik el, miközben apró igazítás után immár gyönyört keresve egyesül, hogy így mozogjon tovább lassan.*
- Életemben ritkán ah... adatik meg, az effajta szépség és tisztaság. Mi ily önzetlen, mi ily szolgálatkész... engem is szolgálatra kötelez. S, míg ajkam régi idők rigmusai hagyják el, lelkem is erősebbé válik általad, hát fogadd el, nem kérek viszonzást, nem kérek kötelezettséget, s nem kérek áldást. *Rázza meg a fejét.*
- A Magány vagyok. Egyesek Haragként jegyeznek, míg mások a Csendként. Van olyan tartomány, ahol inkább csak Néma. *Szólal meg mélyebben. Keze a csípőre csúszik, s lágyan irányítani kezd, ha hagyják.*
- A Semmi ága apró, levéltelen gally, mi könnyen törik, szakajtva gyümölcsét, de a te Pillanatod alatt szárba szökken, s kihajt. Engem táplálsz, s engem éltetsz, mígnem holnap csupán az emlék marad, s önzetlen ajándékod tudata.
1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-20 10:05:36
Üzenet elküldve: 2020-09-20 10:05:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tündér megnyugvással sóhajt fel. Boldog mosoly ül ki az arcára, hogy ezek szerint mégis egészen tetszésére lehet a vendégnek. A férfi csodálatát szende alázattal fogadja. Méltatlan rá, tudja jól, de így is örömmel tölti el, hiszen ezek szerint Gaiffar úr a kedvét leli benne.
Először nem tudja hová tenni a megjegyzést, miszerint úgy él, mint Gaiffar úr. Neki eléggé elképzelhetetlen, hogy egy férfi oly csekély, semmi kis szolgálattal tudjon csupán adózni, mint ő teszi: a teste kínálta kéjekkel és odaadó alázattal. Tudja, hogy a ház rendelkezik férfi Sellőkkel is, de az az ő értékrendje szerint akkor is teljesen más. Végül persze kiderül, hogy Gaiffar úr nem egészen szó szerint értette, amit mondott. Odaadása inkább vallásos jellegű lehet, ahogy a szavaiból leszűri. Csendesen, a férfi mellkasát cirógatva hallgatja a történetet. A búgó, mély hang szinte körbeöleli. Tiszteletet és biztonságérzetet ébreszt benne. Egy-egy pillanatra le is hunyja a szemét, ahogy elképzeli a végtelen sivatag békéjét.*
- Dehogy *pillant fel hirtelen, attól tartva, hogy merengését vélhették unalomnak. Ám Gaiffar úron nem lát neheztelést.* - Ez egy nagyon szép történet *mondja.* - És szomorú *sóhajt. Nem akarja megsérteni a vendéget, egyszerűen szívéből, őszintén beszél. Pillantása a férfi bőrére írt cirógatás kanyargós íveit figyeli.* - Senkinek nem szabadna ilyen magányosnak lennie. Ha felérnék hozzá, imádkoznék érte, hogy a te urad, Ihs'Maillon megtalálja méltó asszonyát, akit karjába vonhat, ha úgy akarja, ha a magány túl terhes. *Nala tisztában van vele, hogy a férfiak nagyobb dolgokra születtek, s hogy önzőség lenne elvárni, hogy maradjanak. Hálával kell fogadni az időt, amit a gyengébbik nemnek szentelnek, s megtenni mindent, hogy maradéktalanul kiélvezhessék. Ez a dolgok rendje.*
- Bár nagyobb segítségedre lehetnék *mondja. Bár bölcsebb lenne, hogy ezt a talányt fel tudja oldani az úr kedvére.*
- Ne mondj ilyet *mosolyodik el halovány pírral az arcán. Először könyökére tolja magát, aztán finoman a férfi fölé kerekedve az ölbe csusszan ismét.* - Egy ilyen kivételes és ereje teljében lévő szív sok vágyra hivatott, hiszen annak oly sok, szebbnél szebb arca van. Te pedig megérdemled, hogy ne tagadd meg magadtól, hogy azt vedd magadhoz, mit épp megkívánsz. Egy férfinak ez természetes igénye *mondja meggyőződésesen.* - Engem az tesz boldoggá, ha te boldog s megelégedett vagy, uram. D'or *javítja ki magát gyorsan. Szavai közben finoman ringatózik, ölét az úr ágyékánál mozgatva, hiszen az ajánlkozás kötelessége. Ha a vendég újra magához akarná venni, készségesen áll rendelkezésére. De emlékszik rá, hogy Gaiffar úrnak tetszésére volt így a látványa, úgyhogy ha mással nem is, ezzel mindenképp szeretne a kedvére tenni.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tündér megnyugvással sóhajt fel. Boldog mosoly ül ki az arcára, hogy ezek szerint mégis egészen tetszésére lehet a vendégnek. A férfi csodálatát szende alázattal fogadja. Méltatlan rá, tudja jól, de így is örömmel tölti el, hiszen ezek szerint Gaiffar úr a kedvét leli benne.
Először nem tudja hová tenni a megjegyzést, miszerint úgy él, mint Gaiffar úr. Neki eléggé elképzelhetetlen, hogy egy férfi oly csekély, semmi kis szolgálattal tudjon csupán adózni, mint ő teszi: a teste kínálta kéjekkel és odaadó alázattal. Tudja, hogy a ház rendelkezik férfi Sellőkkel is, de az az ő értékrendje szerint akkor is teljesen más. Végül persze kiderül, hogy Gaiffar úr nem egészen szó szerint értette, amit mondott. Odaadása inkább vallásos jellegű lehet, ahogy a szavaiból leszűri. Csendesen, a férfi mellkasát cirógatva hallgatja a történetet. A búgó, mély hang szinte körbeöleli. Tiszteletet és biztonságérzetet ébreszt benne. Egy-egy pillanatra le is hunyja a szemét, ahogy elképzeli a végtelen sivatag békéjét.*
- Dehogy *pillant fel hirtelen, attól tartva, hogy merengését vélhették unalomnak. Ám Gaiffar úron nem lát neheztelést.* - Ez egy nagyon szép történet *mondja.* - És szomorú *sóhajt. Nem akarja megsérteni a vendéget, egyszerűen szívéből, őszintén beszél. Pillantása a férfi bőrére írt cirógatás kanyargós íveit figyeli.* - Senkinek nem szabadna ilyen magányosnak lennie. Ha felérnék hozzá, imádkoznék érte, hogy a te urad, Ihs'Maillon megtalálja méltó asszonyát, akit karjába vonhat, ha úgy akarja, ha a magány túl terhes. *Nala tisztában van vele, hogy a férfiak nagyobb dolgokra születtek, s hogy önzőség lenne elvárni, hogy maradjanak. Hálával kell fogadni az időt, amit a gyengébbik nemnek szentelnek, s megtenni mindent, hogy maradéktalanul kiélvezhessék. Ez a dolgok rendje.*
- Bár nagyobb segítségedre lehetnék *mondja. Bár bölcsebb lenne, hogy ezt a talányt fel tudja oldani az úr kedvére.*
- Ne mondj ilyet *mosolyodik el halovány pírral az arcán. Először könyökére tolja magát, aztán finoman a férfi fölé kerekedve az ölbe csusszan ismét.* - Egy ilyen kivételes és ereje teljében lévő szív sok vágyra hivatott, hiszen annak oly sok, szebbnél szebb arca van. Te pedig megérdemled, hogy ne tagadd meg magadtól, hogy azt vedd magadhoz, mit épp megkívánsz. Egy férfinak ez természetes igénye *mondja meggyőződésesen.* - Engem az tesz boldoggá, ha te boldog s megelégedett vagy, uram. D'or *javítja ki magát gyorsan. Szavai közben finoman ringatózik, ölét az úr ágyékánál mozgatva, hiszen az ajánlkozás kötelessége. Ha a vendég újra magához akarná venni, készségesen áll rendelkezésére. De emlékszik rá, hogy Gaiffar úrnak tetszésére volt így a látványa, úgyhogy ha mással nem is, ezzel mindenképp szeretne a kedvére tenni.*
1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-20 08:38:28
Üzenet elküldve: 2020-09-20 08:38:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
// Egy vörös alak //
*Ahogy odafordul Reyraa és Rendor pároshoz, egy vörös hajú idegen lép be a vendégtérbe, ám ez nem éri szokatlanul, a vendégek itt ki és be járhatnak szabadon. Azonban az feltűnik neki, hogy a benti vendégsereg bizalmatlanul és félve tekintget a bejárat irányába. ~Csak ne az óriások…~ Fordul meg lassan, majd beúszik a képbe az öt megtermett, de furcsa mód egészen rendezett külsejű egyén. Éppen Darelldel váltanak szót, aki mellett egy vendég is álldogál. ~Remélem nincsen baj. ~ Szorítja össze az ajkait, majd megindul, hogy utána járjon a dolgoknak. Amint odaér az őr mellé, egy bájos mosolyt húz elő a tarsolyából és varázsolja azt az arcára minden aggodalma ellenére igazán hitelesen.*
-Uram, esetleg van valami probléma? *Kérdi meg előzékenyen, közben tekintetével Darelld szemeit keresi, hogy lássa mennyire is nagy a baj. Bár a férfi mindig olyan, mint a kőszikla, de már kezdi ismerni annyira, hogy csupán a szemöldöke állásából látja a nyugtalanságot, ha van. Közben megüti a fülét az adó szó és mindjárt bevillan, hiszen eddig is erről beszélgettek, ekkor nézi csak meg tüzetesebben a férfiak ruházatát. ~Csak emlegetni kellett őket, mi jöhet még ma? ~ Közelíti öntudatlanul is a szemöldökeit egymáshoz, mintha lefelé nyomnák a szürke fellegek, amelyek a feje felett kezdenek gyülekezni a mai napon. Valahogy a hangulat is kezdi kihűteni a vendégteret, ahogy a csapat ott ácsorog a bejáratnál, ezzel bizony kezdenie kell valamit, ha jót akar magának meg a Sellőháznak.*
-Nem ülhetnénk le egy asztalhoz ezt megbeszélni? *Veti fel, bár inkább Darelldnek, hiszen mégiscsak ő itt a férfi, talán a banda őt nem is venné emberszámba egyelőre.*
*Ahogy odafordul Reyraa és Rendor pároshoz, egy vörös hajú idegen lép be a vendégtérbe, ám ez nem éri szokatlanul, a vendégek itt ki és be járhatnak szabadon. Azonban az feltűnik neki, hogy a benti vendégsereg bizalmatlanul és félve tekintget a bejárat irányába. ~Csak ne az óriások…~ Fordul meg lassan, majd beúszik a képbe az öt megtermett, de furcsa mód egészen rendezett külsejű egyén. Éppen Darelldel váltanak szót, aki mellett egy vendég is álldogál. ~Remélem nincsen baj. ~ Szorítja össze az ajkait, majd megindul, hogy utána járjon a dolgoknak. Amint odaér az őr mellé, egy bájos mosolyt húz elő a tarsolyából és varázsolja azt az arcára minden aggodalma ellenére igazán hitelesen.*
-Uram, esetleg van valami probléma? *Kérdi meg előzékenyen, közben tekintetével Darelld szemeit keresi, hogy lássa mennyire is nagy a baj. Bár a férfi mindig olyan, mint a kőszikla, de már kezdi ismerni annyira, hogy csupán a szemöldöke állásából látja a nyugtalanságot, ha van. Közben megüti a fülét az adó szó és mindjárt bevillan, hiszen eddig is erről beszélgettek, ekkor nézi csak meg tüzetesebben a férfiak ruházatát. ~Csak emlegetni kellett őket, mi jöhet még ma? ~ Közelíti öntudatlanul is a szemöldökeit egymáshoz, mintha lefelé nyomnák a szürke fellegek, amelyek a feje felett kezdenek gyülekezni a mai napon. Valahogy a hangulat is kezdi kihűteni a vendégteret, ahogy a csapat ott ácsorog a bejáratnál, ezzel bizony kezdenie kell valamit, ha jót akar magának meg a Sellőháznak.*
-Nem ülhetnénk le egy asztalhoz ezt megbeszélni? *Veti fel, bár inkább Darelldnek, hiszen mégiscsak ő itt a férfi, talán a banda őt nem is venné emberszámba egyelőre.*
1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-19 13:10:20
Üzenet elküldve: 2020-09-19 13:10:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy vörös alak //
*A fogadóba öt hangos ficsúr látszik belépdelni, igazi csőcselék módjára. Dalaf arcán undor ül ki pont, olyanok, mint azok a dokkoknál dülöngélő részegek, akiket látott. Azonban alig telik pár másodpercbe, és rengeteg undorító megjegyzésbe kiderül miért is jöttek a fickók errefelé. ~No, fene! Hát, ilyen is van?~ húzza fel a szemöldökét meglepetten, de nem sokáig bíbelődik az új információval a fejébe. Természetesen nem tetszik neki, hogy a nemével viccelődnek, de ő munkát akar, nem engedhet meg magában egy balhét, mert szüksége van a pénzre főleg, ha most szépen „kifosztják”*
- Oh, uraim, ha csak ennyi a gond, már intézhetjük is. Mennyi lenne az adó? Illetve elnézésüket kérem a kellemetlenségért, nem hallottam még az adó híréről évekkel ezelőtt jártam utoljára, csak a környéken is. *szíve szerint az ökle, már a nagydumás arcában lenne mégis a hangja most szinte úriember módjára cseng, mert gondolnia kell a jövőjére és kitudja lehet ezek valami hivatali alakok, nem kell neki a börtön semmiképp sem. ~Remélem mindjárt mennek is, az hiányzik, hogy a végén kibéreljenek, nem vagyok én ferde. Minden viccnek van alapja jobb vigyáznom~ *
*A fogadóba öt hangos ficsúr látszik belépdelni, igazi csőcselék módjára. Dalaf arcán undor ül ki pont, olyanok, mint azok a dokkoknál dülöngélő részegek, akiket látott. Azonban alig telik pár másodpercbe, és rengeteg undorító megjegyzésbe kiderül miért is jöttek a fickók errefelé. ~No, fene! Hát, ilyen is van?~ húzza fel a szemöldökét meglepetten, de nem sokáig bíbelődik az új információval a fejébe. Természetesen nem tetszik neki, hogy a nemével viccelődnek, de ő munkát akar, nem engedhet meg magában egy balhét, mert szüksége van a pénzre főleg, ha most szépen „kifosztják”*
- Oh, uraim, ha csak ennyi a gond, már intézhetjük is. Mennyi lenne az adó? Illetve elnézésüket kérem a kellemetlenségért, nem hallottam még az adó híréről évekkel ezelőtt jártam utoljára, csak a környéken is. *szíve szerint az ökle, már a nagydumás arcában lenne mégis a hangja most szinte úriember módjára cseng, mert gondolnia kell a jövőjére és kitudja lehet ezek valami hivatali alakok, nem kell neki a börtön semmiképp sem. ~Remélem mindjárt mennek is, az hiányzik, hogy a végén kibéreljenek, nem vagyok én ferde. Minden viccnek van alapja jobb vigyáznom~ *
1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-19 12:43:22
Üzenet elküldve: 2020-09-19 12:43:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Egy vörös alak //
* A vörös hajú szépen leteszi a fegyverét a tárolóba, ahogyan azt illik. Már mehetne is tovább nyugodtan, de inkább egy kérdést tesz fel a faarcú őrnek. A kérdés éppen aktuális lenne, csakhogy váratlan kellemetlenség jön közbe. Ez a kellemetlenség az öt tagbaszakadt fickó képében érkezik. Éppen nem is olyan régen emlegették őket Maydelein kisasszonnyal, hogy mennyire nem hiányoznak ide. Pont a barikád ügyét tárgyalták meg akkor is. Máris házhoz jöttek, de most perpillanat Dalaf miatt érkeztek. Rendbontásra még nem került sor, sőt a megjelenésükhöz képest elég diszkréten viselkednek. Darelld nem szól semmit, mivel nincs is szükség rá. Az elfen való gúnyolódást rezzenéstelen arccal nézi hallgatja végig. Nagyon óvatosan kell most itt eljárnia, mivel nem lenne jó, ha a Sellőház is túlságosan belekeveredne az ügybe. Viszont egyfelől az ide betérőket is szeretik megoltalmazni. Így aztán tétlenül sem nézheti végig az események leforgását. Amikor komolyabbra fordul a szó, akkor szólal meg ő is. Az, hogy a másik nem fizette be az adót végül is önhibája. Jól sejti, hogy már nem ússza meg annyival, hogy itt kifizeti az összeget. A Patkányok nem erről híresek. Valószínűleg plusz költségek fognak adódni.*
- Mennyibe kerül mostanság egy ilyen mulasztás?* Ez a kérdés számokra is lényeges, mert az ő forgalmukra, illetve áraikra is hatással lehet. Amúgy a két fél ügyelmeibe nem avatkozik, amíg azt békésen tudják lerendezni. Addig neki nem is célszerű beavatkoznia. Mondjuk ez nagyban függ a vörös reakciójától is.*
* A vörös hajú szépen leteszi a fegyverét a tárolóba, ahogyan azt illik. Már mehetne is tovább nyugodtan, de inkább egy kérdést tesz fel a faarcú őrnek. A kérdés éppen aktuális lenne, csakhogy váratlan kellemetlenség jön közbe. Ez a kellemetlenség az öt tagbaszakadt fickó képében érkezik. Éppen nem is olyan régen emlegették őket Maydelein kisasszonnyal, hogy mennyire nem hiányoznak ide. Pont a barikád ügyét tárgyalták meg akkor is. Máris házhoz jöttek, de most perpillanat Dalaf miatt érkeztek. Rendbontásra még nem került sor, sőt a megjelenésükhöz képest elég diszkréten viselkednek. Darelld nem szól semmit, mivel nincs is szükség rá. Az elfen való gúnyolódást rezzenéstelen arccal nézi hallgatja végig. Nagyon óvatosan kell most itt eljárnia, mivel nem lenne jó, ha a Sellőház is túlságosan belekeveredne az ügybe. Viszont egyfelől az ide betérőket is szeretik megoltalmazni. Így aztán tétlenül sem nézheti végig az események leforgását. Amikor komolyabbra fordul a szó, akkor szólal meg ő is. Az, hogy a másik nem fizette be az adót végül is önhibája. Jól sejti, hogy már nem ússza meg annyival, hogy itt kifizeti az összeget. A Patkányok nem erről híresek. Valószínűleg plusz költségek fognak adódni.*
- Mennyibe kerül mostanság egy ilyen mulasztás?* Ez a kérdés számokra is lényeges, mert az ő forgalmukra, illetve áraikra is hatással lehet. Amúgy a két fél ügyelmeibe nem avatkozik, amíg azt békésen tudják lerendezni. Addig neki nem is célszerű beavatkoznia. Mondjuk ez nagyban függ a vörös reakciójától is.*
1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-19 11:49:42
Üzenet elküldve: 2020-09-19 11:49:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Egy vörös alak //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Öt szépen megtermett fickó közelíti meg az egykor talán szebb napokat megélt fogadót, amely a Sellő névre hallgat. A nem épp bizalomgerjesztő alakok igencsak nagy feltűnést keltenek az utcán és aki ismeri a helyi viszonyokat, az inkább elfordítja tekintetét, vagy megváltoztatja haladási irányát. Nem telik bele sok idő és az öt markosabb legény be is toppan a Sellő bejáratán, amely ajtajában épp Darelld az őr és egy vöröshajú fickó beszélgetnek.
A szép nagy sokaság talán már alig fér el az ajtóban, hiszen a Sellő bejárata nem egy hatalmas hintók fogadására is alkalmas kétszárnyas kapu, így az öt fickó félkörívben állja körül Dalafot, hogy kicsit levegősebb legyen mindenkinek.
Tisztelettel meghallgatják a vörös mondandóját és közben bárgyú módon belevigyorognak a képébe, amikor az kifejti, hogy miért is jött a Sellőbe. Még azt is kivárják, hogy leadja a fegyvereit és csak ezután vágnak bele.*
- A világért sem akarunk zavarni méltóságos uram. *Szólítja meg az őrt az egyik fickó, aki jól láthatóan a kis csapat vezetője lehet, hiszen öltözéke és a nyakában egyértelműen a patkányok szimbólumát tartalmazó kendőt viselve lép fel. Ha a két fickó végignéz a csapaton láthatják, hogy rendezett bár mégis idejét múlt öltözékük valamiféle egyenruha lehet. Oldalukon rövidkardok, kivéve a vezér oldalán, mert neki hosszúkardja van.*
- Csupán ezért a kis vörös szépségért jöttünk. *Kacsint oda az elfnek, majd gyanakodva beletekint az arcába és elkomorodik.*
- Oh csak most látom, hogy te férfi vagy? *Jegyezi meg cinikusan, majd a többiekre néz, akik azonnal hangosan nevetni kezdenek.*
- Micsoda kár! *Folytatja a csapat vezetője és alig bírja nevetés nélkül folytatni, a többiek azonban nem is bírják és így a végén megint mindenki nevet.*
- Darelld! Nem is tudtam, hogy hímringyókat is tartotok? *Megint mindenki folytatja a nevetést, majd a vezető int egyet és azonnal abbahagyják.*
- De nem ezért jöttünk. *Komorodik el a tekintete és a nála majd egy fejjel magasabb elfre tekint.*
- Elmulasztottad befizetni az adót szépségem, amikor a formás seggedet betetted a városunkba!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Öt szépen megtermett fickó közelíti meg az egykor talán szebb napokat megélt fogadót, amely a Sellő névre hallgat. A nem épp bizalomgerjesztő alakok igencsak nagy feltűnést keltenek az utcán és aki ismeri a helyi viszonyokat, az inkább elfordítja tekintetét, vagy megváltoztatja haladási irányát. Nem telik bele sok idő és az öt markosabb legény be is toppan a Sellő bejáratán, amely ajtajában épp Darelld az őr és egy vöröshajú fickó beszélgetnek.
A szép nagy sokaság talán már alig fér el az ajtóban, hiszen a Sellő bejárata nem egy hatalmas hintók fogadására is alkalmas kétszárnyas kapu, így az öt fickó félkörívben állja körül Dalafot, hogy kicsit levegősebb legyen mindenkinek.
Tisztelettel meghallgatják a vörös mondandóját és közben bárgyú módon belevigyorognak a képébe, amikor az kifejti, hogy miért is jött a Sellőbe. Még azt is kivárják, hogy leadja a fegyvereit és csak ezután vágnak bele.*
- A világért sem akarunk zavarni méltóságos uram. *Szólítja meg az őrt az egyik fickó, aki jól láthatóan a kis csapat vezetője lehet, hiszen öltözéke és a nyakában egyértelműen a patkányok szimbólumát tartalmazó kendőt viselve lép fel. Ha a két fickó végignéz a csapaton láthatják, hogy rendezett bár mégis idejét múlt öltözékük valamiféle egyenruha lehet. Oldalukon rövidkardok, kivéve a vezér oldalán, mert neki hosszúkardja van.*
- Csupán ezért a kis vörös szépségért jöttünk. *Kacsint oda az elfnek, majd gyanakodva beletekint az arcába és elkomorodik.*
- Oh csak most látom, hogy te férfi vagy? *Jegyezi meg cinikusan, majd a többiekre néz, akik azonnal hangosan nevetni kezdenek.*
- Micsoda kár! *Folytatja a csapat vezetője és alig bírja nevetés nélkül folytatni, a többiek azonban nem is bírják és így a végén megint mindenki nevet.*
- Darelld! Nem is tudtam, hogy hímringyókat is tartotok? *Megint mindenki folytatja a nevetést, majd a vezető int egyet és azonnal abbahagyják.*
- De nem ezért jöttünk. *Komorodik el a tekintete és a nála majd egy fejjel magasabb elfre tekint.*
- Elmulasztottad befizetni az adót szépségem, amikor a formás seggedet betetted a városunkba!
1410. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-18 20:06:46
Üzenet elküldve: 2020-09-18 20:06:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy vörös alak //
*Dalaf tervei zátonyra futni látszanak, ahogy egy közel sem egy az általa elképzelt itt dolgozó szólítja meg őt még szinte alighogy belépve a helységbe. Nem igazán szokott férfiakkal cseverészni és belül kissé zavarja is, hogy utasítva lett, mert egy másodpercen múlt, hogy magától tegye le a fegyvereit, de ezt inkább elengedni hiszen munkát vállalni jött, nem engedhet meg egy balhét bármennyire is tudja élvezni őket. Érzelemmentes arccal bólint, majd kimért mozdulatokkal lehelyezi ostorát és tőrét a többi fegyver mellé.*
-Uram! *Szólítja meg végül az őrt, ha már vele került először szóba alapon. *
- A nevem Dalaf Feolsen. Halottam, hogy hölgyekhez értő férfiakat kerestek nemrégiben ide. Érdeklődnék lenne e még igény a munka betöltésére. Kivel beszélhetnék erről?
*Dalaf tervei zátonyra futni látszanak, ahogy egy közel sem egy az általa elképzelt itt dolgozó szólítja meg őt még szinte alighogy belépve a helységbe. Nem igazán szokott férfiakkal cseverészni és belül kissé zavarja is, hogy utasítva lett, mert egy másodpercen múlt, hogy magától tegye le a fegyvereit, de ezt inkább elengedni hiszen munkát vállalni jött, nem engedhet meg egy balhét bármennyire is tudja élvezni őket. Érzelemmentes arccal bólint, majd kimért mozdulatokkal lehelyezi ostorát és tőrét a többi fegyver mellé.*
-Uram! *Szólítja meg végül az őrt, ha már vele került először szóba alapon. *
- A nevem Dalaf Feolsen. Halottam, hogy hölgyekhez értő férfiakat kerestek nemrégiben ide. Érdeklődnék lenne e még igény a munka betöltésére. Kivel beszélhetnék erről?
1409. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-17 19:53:33
Üzenet elküldve: 2020-09-17 19:53:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Nalaeä nem ismeri D'ort, s valójában D'or sem ismeri Nalát, ami érdekes kontrasztot képez kettejük párbeszédébe. Ha a tündér tudná, hogy D'or türelme, még a sivatagi népek türelmével is vetekszik, ha tudná, hogy olykor csupán a homoktenger dűnéit taposta hosszú-hosszú napokon, hatokon át egy szó nélkül, nem jutna eszébe magát megfeddni azért, mert ötletét megosztotta, még akkor sem, ha az esetleg köztudottan téves következtetés volna. D'or egyszerűen máshol, ismét szerencsét próbálna, még az is lehet, visszajönne Nalához egy újabb ötletért. Sőt... ami azt illeti ez most elég bizonyosnak tűnik, mert a csendes beszélgetés, a lágy disputa igencsak kedvére való, miként maga a lány is. Ahogy most is a fejét rázza kedvesen... D'or sem ismeri a tündért, így, bár talán a gondolatok terhesen és aggodalmasan kiülnek a lány arcára, egy egyszerű értetlen szemöldökráncolásnál többre a férfitól erre nem futja, nem számít félreértésre. Aztán ez is elenyészik, mikor Nalaeät mosolyogni látja, hegei mutogatása közben. Az csókokat kedves mosollyal fogadja, s újabb simogatással viszonozza, úgy hallgatja a történetet, mely elkerekedő csodálatot csal arcára. Gyönyörű szárnyak? Mik lágy fuvallatot csapnak, s a felkelő napfény szivárványszín törik meg felületén egy harmatos hajnalban, amint ébredezik? Akár dédanyja meséiben. Valahogy így képzeli el, majd ismét összevonja szemöldökét, mikor annak eltávolításáról beszélnek, csupán a vendégek kedvéért. Ez csak sűrűsödik az utolsó megjegyzésre, melyet már nem bír szó nélkül hagyni, jóllehet a maga egyszerű és csendes módján.*
- Félreértettél, nincs oly porcikád, mely visszatetszést keltene bennem. *S, Nala, annyira már ismerheti a férfit, hogy szókimondó.* Csodállak téged. *Jegyzi meg a plafont bámulva szűkszavúan, de nem egészíti ki mással, a közhelyesnek tűnő okokat megtartja magának. Marad hát a csodálat, ami a legőszintébb, s talán nem is kell rá indok, úgy a legtisztább.*
- Úgy. Hát akkor úgy élsz, mint én. *Szolgálat. Nincs más, mely jobban jellemezhetné D'or életét.*
- Te a Sellőháznak élsz, s vezetőit szolgálod, kik befogadtak, helyet adtak, s ezzel értelmet nyert életed, a bizonyítás pedig célt ad. Én Ihs'Maillont, az Elsőt, az Igazat szolgálom, ki teremté a világot, s saját teste egy darabjából formázott engem, miközben összes nedvét adta, s porhüvellyé, ihs-é válva hullott darabjaira. *Folytatja, s búgó, mély hangon regélni kezd.*
- Valaha csak homok volt, s a dűnék közt játszó forró szél, mindent eltelített a nyugalom. Az Egyetlen létezett csupán, a Semmi, kinek ereiben tiszta víz csörgedezett. Egyedül volt, s öreg, száz, meg száz, ezer, meg ezer esztendőn át, a szikrázó homokban talpalt, míg saruja el nem kopott, elmélkedett. Nem volt mása, csupán egy fúvócső, s a pergő homok markában, ételt, italt nem vett magához, nem volt szüksége rá, s más sem volt, kivel Semmijét megossza. Forróság volt az ő istene, s a tiszta nap és a végtelen dűne, melyhez fohászkodott. *Felpillant merengéséből, s a lány arcát kedvesen tenyerébe rejtené.*
- De... ez hosszú történet, bizonyára a városban ez unalmas lehet... *mosolyodik el szomorkásan* Én őt szolgálom, s őérte élek... ő szólt hozzám a dalnokon keresztül, s most fel kell kutatnom mondatai értelmét, bármi legyen is az. *Sóhajt fel, s kezét ismét feje alá rejti, csak az marad, mely Nala feje alatt nyugszik, azt nem venné el semmi pénzért.*
- Felkészítesz engem, szívem lágyabb részét csak neked adom, másnak már nem jár, nem is jutna... * ~ Mert talán nincs is több, soha nem is volt, a gyengeség jele. ~ szusszan fel kedélyesen.* cserébe önzetlen szolgálatodért, s magadért. *Persze a Sellőház egyéb módon is jól jár, de tudja, a tündérnek az lenne a legjobb, hogy gazdái büszkék legyenek rá, s ezt a büszkeséget neki szeretné adni. Ha innen kiteszi a lábát, rezzenéstelen arccal, s komor tekintettel, vissza tudjon nyúlni emlékeiben, melyből erőt meríthet. Egy tiszta vizű forrás, olykor még a sivatagi népeknek is kell.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Nalaeä nem ismeri D'ort, s valójában D'or sem ismeri Nalát, ami érdekes kontrasztot képez kettejük párbeszédébe. Ha a tündér tudná, hogy D'or türelme, még a sivatagi népek türelmével is vetekszik, ha tudná, hogy olykor csupán a homoktenger dűnéit taposta hosszú-hosszú napokon, hatokon át egy szó nélkül, nem jutna eszébe magát megfeddni azért, mert ötletét megosztotta, még akkor sem, ha az esetleg köztudottan téves következtetés volna. D'or egyszerűen máshol, ismét szerencsét próbálna, még az is lehet, visszajönne Nalához egy újabb ötletért. Sőt... ami azt illeti ez most elég bizonyosnak tűnik, mert a csendes beszélgetés, a lágy disputa igencsak kedvére való, miként maga a lány is. Ahogy most is a fejét rázza kedvesen... D'or sem ismeri a tündért, így, bár talán a gondolatok terhesen és aggodalmasan kiülnek a lány arcára, egy egyszerű értetlen szemöldökráncolásnál többre a férfitól erre nem futja, nem számít félreértésre. Aztán ez is elenyészik, mikor Nalaeät mosolyogni látja, hegei mutogatása közben. Az csókokat kedves mosollyal fogadja, s újabb simogatással viszonozza, úgy hallgatja a történetet, mely elkerekedő csodálatot csal arcára. Gyönyörű szárnyak? Mik lágy fuvallatot csapnak, s a felkelő napfény szivárványszín törik meg felületén egy harmatos hajnalban, amint ébredezik? Akár dédanyja meséiben. Valahogy így képzeli el, majd ismét összevonja szemöldökét, mikor annak eltávolításáról beszélnek, csupán a vendégek kedvéért. Ez csak sűrűsödik az utolsó megjegyzésre, melyet már nem bír szó nélkül hagyni, jóllehet a maga egyszerű és csendes módján.*
- Félreértettél, nincs oly porcikád, mely visszatetszést keltene bennem. *S, Nala, annyira már ismerheti a férfit, hogy szókimondó.* Csodállak téged. *Jegyzi meg a plafont bámulva szűkszavúan, de nem egészíti ki mással, a közhelyesnek tűnő okokat megtartja magának. Marad hát a csodálat, ami a legőszintébb, s talán nem is kell rá indok, úgy a legtisztább.*
- Úgy. Hát akkor úgy élsz, mint én. *Szolgálat. Nincs más, mely jobban jellemezhetné D'or életét.*
- Te a Sellőháznak élsz, s vezetőit szolgálod, kik befogadtak, helyet adtak, s ezzel értelmet nyert életed, a bizonyítás pedig célt ad. Én Ihs'Maillont, az Elsőt, az Igazat szolgálom, ki teremté a világot, s saját teste egy darabjából formázott engem, miközben összes nedvét adta, s porhüvellyé, ihs-é válva hullott darabjaira. *Folytatja, s búgó, mély hangon regélni kezd.*
- Valaha csak homok volt, s a dűnék közt játszó forró szél, mindent eltelített a nyugalom. Az Egyetlen létezett csupán, a Semmi, kinek ereiben tiszta víz csörgedezett. Egyedül volt, s öreg, száz, meg száz, ezer, meg ezer esztendőn át, a szikrázó homokban talpalt, míg saruja el nem kopott, elmélkedett. Nem volt mása, csupán egy fúvócső, s a pergő homok markában, ételt, italt nem vett magához, nem volt szüksége rá, s más sem volt, kivel Semmijét megossza. Forróság volt az ő istene, s a tiszta nap és a végtelen dűne, melyhez fohászkodott. *Felpillant merengéséből, s a lány arcát kedvesen tenyerébe rejtené.*
- De... ez hosszú történet, bizonyára a városban ez unalmas lehet... *mosolyodik el szomorkásan* Én őt szolgálom, s őérte élek... ő szólt hozzám a dalnokon keresztül, s most fel kell kutatnom mondatai értelmét, bármi legyen is az. *Sóhajt fel, s kezét ismét feje alá rejti, csak az marad, mely Nala feje alatt nyugszik, azt nem venné el semmi pénzért.*
- Felkészítesz engem, szívem lágyabb részét csak neked adom, másnak már nem jár, nem is jutna... * ~ Mert talán nincs is több, soha nem is volt, a gyengeség jele. ~ szusszan fel kedélyesen.* cserébe önzetlen szolgálatodért, s magadért. *Persze a Sellőház egyéb módon is jól jár, de tudja, a tündérnek az lenne a legjobb, hogy gazdái büszkék legyenek rá, s ezt a büszkeséget neki szeretné adni. Ha innen kiteszi a lábát, rezzenéstelen arccal, s komor tekintettel, vissza tudjon nyúlni emlékeiben, melyből erőt meríthet. Egy tiszta vizű forrás, olykor még a sivatagi népeknek is kell.*
1408. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-17 07:09:35
Üzenet elküldve: 2020-09-17 07:09:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Nalaeä kortyol még néhány aprót, aztán a poharát letéve csendesen szuszogva simul a férfihoz. Az egykori Tündérkert és az artheniori temető csupán felvetés volt a részéről. Ha az úr felesleges utazást venne miatta a nyakába, azt aligha bocsátaná meg magának. Szemeiben kissé szeppent bizonytalanság csillog, ahogy vendégére pillant.*
- Én igazán nem tudom *mondja. Úgy sajnálja, hogy nem lehet nagyobb segítség ebben az ügyben, de sajnos csak ennyi telik tőle. Helyismerete sincs igazán, a sivatagi férfi által emlegetett vallásos szövegeket pedig nem ismeri. Szomorkásan süti le pilláit és nagyot szusszan, hogy aztán, ha másképp nem is tud, legalább csenddel hozzájáruljon a talány megfejtéséhez. Csak a hátát érintő simítás után érkező kérdésre pillant fel ismét.*
- Dehogy *rázza meg a fejét.* - Az úr azt sosem engedte volna. *Nala sosem látott korbácsolást, de a hegeit már igen. A Szeráj egyik vendégének szolgája viselte a szörnyű nyomokat a hátán. Azokhoz képest a tündér lapockáinál végigfutó hegek egész észrevétlenek. Egy kicsit el is szégyelli magát, hiszen ha az úr azokhoz hasonlítja őket, akkor biztos visszatetszőnek találja még így is. A fejében máris az jár, hogy mely ruháit fogja eztán félretenni a szekrényben. Bár, ha meg utólag derül fény e csúfságra, talán azzal visszaélne a vendégek bizalmával. Elkámpicsorodását kissé enyhíti, hogy Gaiffar úr fesztelenül mutatja végig neki a saját hegeit. Ha engedi, Nala apró csókkal illeti őket. Mosolygó arcára van írva, hogy számára a vendég teste így is tökéletes. Minden porcikája fenséges ajándék, mellyel e házat megtiszteli.*
- Szárnyakkal születtem, ahogy a fajtám számos tagja. De csak egészen fiatal koromig voltak meg. Már alig emlékszem rájuk *magyarázza.* - Úgy gondolták, zavarná az urakat, miközben kedvüket töltik *mondja minden neheztelés nélkül.* - Szükséges volt. *A hangjából kicseng, a már-már szívfacsaróan naiv megértés a dolog iránt.* - A legjobb felcserek csinálták. Az mondják, szépen gyógyultak a hegek *mosolyog hálás csillogással a szemében, de aztán eszébe jutnak a férfi korábbi szavai.* - Sajnálom, ha visszatetszést keltenek *süti le a szemét. A vendégnek a legjobb jár, ő pedig e defektus miatt nem lehet tökéletes. Úgy érzi, ezzel szégyenletesen megkárosítja őt. Az, hogy mégis ilyen kedves vele, szinte felfoghatatlan kegy.*
- Én... *kezdene bele a válaszba, de kimondani készült szavai egyszeriben tiltólistára kerülnek, ami láthatólag eléggé zavarba is hozza a kis tündért. Vele nem az álszent kötelességtudat mondatná ezt, hanem az önzetlen, őszinte meggyőződés. Azzal, hogy Gaiffar úr ezt az opciót elvette tőle, olyan ismeretlen közegbe lökte, ami szörnyen távol áll a gondolkodásától. ~Én?~ Aztán mindjárt a másik dolog is. Már hogy ne lenne a másik úr? Elvégre vendég. Ráadásul férfi. Természetes, hogy felette áll.* - De... *szalad ki a száján, aztán gyorsan le is süti a szemét.* - Ahogy kívánod *mondja szemérmesen. Hogyan is bírálhatná ő felül az úr kívánságát?
A másik kérdésen viszont erősen gondolkodnia kell. Nem igazán jut eszébe semmi, de nem szeretne tiszteletlennek tűnni azzal, hogy nem válaszol.*
- Nekem csak annyi a vágyam, hogy megszolgálhassam mindazt a kegyet, amit a gazdáimtól kaptam a Karavánpihenőben és itt most a Sellőházban is. Ralas úr jóságát, hogy befogadott és engedte, hogy itt maradjak. Esélyt adott bizonyítani. Zammiria úrnő türelmét felém. Jó életem van itt. Vigyáznak rám és gondoskodnak rólam, én pedig szeretném meghálálni. *Őszintén beszél. Ezüst íriszeiben olyan túlcsorduló odaadás csillog, hogy ott egyetlen szikrányi önző vágynak a nyomát sem látni.* - Kicsiny kis porszem vagyok csupán. Az ő tenyerük nekem a világ.
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Nalaeä kortyol még néhány aprót, aztán a poharát letéve csendesen szuszogva simul a férfihoz. Az egykori Tündérkert és az artheniori temető csupán felvetés volt a részéről. Ha az úr felesleges utazást venne miatta a nyakába, azt aligha bocsátaná meg magának. Szemeiben kissé szeppent bizonytalanság csillog, ahogy vendégére pillant.*
- Én igazán nem tudom *mondja. Úgy sajnálja, hogy nem lehet nagyobb segítség ebben az ügyben, de sajnos csak ennyi telik tőle. Helyismerete sincs igazán, a sivatagi férfi által emlegetett vallásos szövegeket pedig nem ismeri. Szomorkásan süti le pilláit és nagyot szusszan, hogy aztán, ha másképp nem is tud, legalább csenddel hozzájáruljon a talány megfejtéséhez. Csak a hátát érintő simítás után érkező kérdésre pillant fel ismét.*
- Dehogy *rázza meg a fejét.* - Az úr azt sosem engedte volna. *Nala sosem látott korbácsolást, de a hegeit már igen. A Szeráj egyik vendégének szolgája viselte a szörnyű nyomokat a hátán. Azokhoz képest a tündér lapockáinál végigfutó hegek egész észrevétlenek. Egy kicsit el is szégyelli magát, hiszen ha az úr azokhoz hasonlítja őket, akkor biztos visszatetszőnek találja még így is. A fejében máris az jár, hogy mely ruháit fogja eztán félretenni a szekrényben. Bár, ha meg utólag derül fény e csúfságra, talán azzal visszaélne a vendégek bizalmával. Elkámpicsorodását kissé enyhíti, hogy Gaiffar úr fesztelenül mutatja végig neki a saját hegeit. Ha engedi, Nala apró csókkal illeti őket. Mosolygó arcára van írva, hogy számára a vendég teste így is tökéletes. Minden porcikája fenséges ajándék, mellyel e házat megtiszteli.*
- Szárnyakkal születtem, ahogy a fajtám számos tagja. De csak egészen fiatal koromig voltak meg. Már alig emlékszem rájuk *magyarázza.* - Úgy gondolták, zavarná az urakat, miközben kedvüket töltik *mondja minden neheztelés nélkül.* - Szükséges volt. *A hangjából kicseng, a már-már szívfacsaróan naiv megértés a dolog iránt.* - A legjobb felcserek csinálták. Az mondják, szépen gyógyultak a hegek *mosolyog hálás csillogással a szemében, de aztán eszébe jutnak a férfi korábbi szavai.* - Sajnálom, ha visszatetszést keltenek *süti le a szemét. A vendégnek a legjobb jár, ő pedig e defektus miatt nem lehet tökéletes. Úgy érzi, ezzel szégyenletesen megkárosítja őt. Az, hogy mégis ilyen kedves vele, szinte felfoghatatlan kegy.*
- Én... *kezdene bele a válaszba, de kimondani készült szavai egyszeriben tiltólistára kerülnek, ami láthatólag eléggé zavarba is hozza a kis tündért. Vele nem az álszent kötelességtudat mondatná ezt, hanem az önzetlen, őszinte meggyőződés. Azzal, hogy Gaiffar úr ezt az opciót elvette tőle, olyan ismeretlen közegbe lökte, ami szörnyen távol áll a gondolkodásától. ~Én?~ Aztán mindjárt a másik dolog is. Már hogy ne lenne a másik úr? Elvégre vendég. Ráadásul férfi. Természetes, hogy felette áll.* - De... *szalad ki a száján, aztán gyorsan le is süti a szemét.* - Ahogy kívánod *mondja szemérmesen. Hogyan is bírálhatná ő felül az úr kívánságát?
A másik kérdésen viszont erősen gondolkodnia kell. Nem igazán jut eszébe semmi, de nem szeretne tiszteletlennek tűnni azzal, hogy nem válaszol.*
- Nekem csak annyi a vágyam, hogy megszolgálhassam mindazt a kegyet, amit a gazdáimtól kaptam a Karavánpihenőben és itt most a Sellőházban is. Ralas úr jóságát, hogy befogadott és engedte, hogy itt maradjak. Esélyt adott bizonyítani. Zammiria úrnő türelmét felém. Jó életem van itt. Vigyáznak rám és gondoskodnak rólam, én pedig szeretném meghálálni. *Őszintén beszél. Ezüst íriszeiben olyan túlcsorduló odaadás csillog, hogy ott egyetlen szikrányi önző vágynak a nyomát sem látni.* - Kicsiny kis porszem vagyok csupán. Az ő tenyerük nekem a világ.
1407. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-15 21:49:22
Üzenet elküldve: 2020-09-15 21:49:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*D'or hullámok hátán lovagol, szélfútta, aranyló homokdűnék hullámzó tengerén, ahogyan Nala is érzi, teljes harmóniában. Nem tervezte a kitérőt, miképpen azt sem, hogy a világnak ezen eldugott szegletében talál végül, a romlottság kusza sövényei közt, melyet természetesen a földrész egészére érti, egy tiszta virágra, mi ma éjjel csak neki nyílott ki. A lány felé fordul, s keze ösztönös mozdulatokkal simogatja meztelen testét, mintha csupán meg akarna győződni a valóságról. Nem hűvös az este, persze ennyi forróság után lúdbőrző testét olykor hűvösebb hullámok érik, nem takarózik be, nem zavarja a meztelenség, szabadnak érzi magát. A kitöltött italt örömmel elfogadja, s, ha akad keze ügyében egy üres pohár, hát háromnegyed részt Ihs'maillon részére tölti ki, nem a földre... May említette, hogy azt itt sem szokás, akár a Kalmárban. Természetesen míg Nalaeä csendesen és gyorsan tisztálkodik, illendően lehunyja tekintetét, s addig visszakergeti gondolatait a merengés mezejéről, s immár ismét céljára koncentrál. Persze ebben bőséggel megfér egy kósza, vagy akár hosszabb csók is, melyet készséggel fogad, s örömmel viszonoz.*
- Szóval Tündérkert... valamint ismét a város. Nemrég jöttem onnan, furcsállnám, ha most vissza kellene utaznom, de nem bánom, mit Ihs'maillon akar, azt cselekedem én is. Amit egyszer a Sors durva szövetébe szőttek, úgysem változik sosem, csupán a szövő kézügyességén múlik göröngyössége. *Szusszan fel kedélyesen.*
- Ezeket itt... *pillant a lány hófehér, alabástrom vállai felé, s ha engedi, óvatosan ujjával simít végig a sebhelyeken* hol szerezted? Korbács talán? *Érdeklődik nagy komolyan, aztán tenyere szokásos útján megpihen a lány derekán, közben kissé megemelkedve kortyol egyet.*
- Nekem is akadnak sebhelyeim... *mutatja fel alkarját, melyeken kusza vágások éktelenkednek, némelyik egész friss, némelyik pedig már nagyon régi* itt pedig töviskígyó mart meg, alvás közben. Még gyerek voltam. *Mutat oldalára két apró pontra, mely elhegesedett.*
- Mi a vágyad, Nalaeä? És ne azt mondd, amit én kívánok... *halványan elmosolyodik* azt, amit igazán szeretnél, amit tán csak súgni mertél árnyékodnak, egy csendes éjszakán... amiről azt gondolod, legfontosabb számodra, ami számít. Ó és kérlek... legyek csak egyszerűen D'or, vagy, ahogyan hívni akarsz... de urad... az biz' én nem vagyok. Az csak a hitetleneknek... kik Ihs' kegyein élősködve, árnyékba zárják a fényt. Te a fényt, hozod el, így urad nem lehetek. *Sóhajt fel, majd balját feje alá téve, hátára hengeredve dől hátra, s merül el a mennyezet egyszerű vonulataiban. Csupán jobbja marad a lány feje alatt, felkínálva teste melegét.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*D'or hullámok hátán lovagol, szélfútta, aranyló homokdűnék hullámzó tengerén, ahogyan Nala is érzi, teljes harmóniában. Nem tervezte a kitérőt, miképpen azt sem, hogy a világnak ezen eldugott szegletében talál végül, a romlottság kusza sövényei közt, melyet természetesen a földrész egészére érti, egy tiszta virágra, mi ma éjjel csak neki nyílott ki. A lány felé fordul, s keze ösztönös mozdulatokkal simogatja meztelen testét, mintha csupán meg akarna győződni a valóságról. Nem hűvös az este, persze ennyi forróság után lúdbőrző testét olykor hűvösebb hullámok érik, nem takarózik be, nem zavarja a meztelenség, szabadnak érzi magát. A kitöltött italt örömmel elfogadja, s, ha akad keze ügyében egy üres pohár, hát háromnegyed részt Ihs'maillon részére tölti ki, nem a földre... May említette, hogy azt itt sem szokás, akár a Kalmárban. Természetesen míg Nalaeä csendesen és gyorsan tisztálkodik, illendően lehunyja tekintetét, s addig visszakergeti gondolatait a merengés mezejéről, s immár ismét céljára koncentrál. Persze ebben bőséggel megfér egy kósza, vagy akár hosszabb csók is, melyet készséggel fogad, s örömmel viszonoz.*
- Szóval Tündérkert... valamint ismét a város. Nemrég jöttem onnan, furcsállnám, ha most vissza kellene utaznom, de nem bánom, mit Ihs'maillon akar, azt cselekedem én is. Amit egyszer a Sors durva szövetébe szőttek, úgysem változik sosem, csupán a szövő kézügyességén múlik göröngyössége. *Szusszan fel kedélyesen.*
- Ezeket itt... *pillant a lány hófehér, alabástrom vállai felé, s ha engedi, óvatosan ujjával simít végig a sebhelyeken* hol szerezted? Korbács talán? *Érdeklődik nagy komolyan, aztán tenyere szokásos útján megpihen a lány derekán, közben kissé megemelkedve kortyol egyet.*
- Nekem is akadnak sebhelyeim... *mutatja fel alkarját, melyeken kusza vágások éktelenkednek, némelyik egész friss, némelyik pedig már nagyon régi* itt pedig töviskígyó mart meg, alvás közben. Még gyerek voltam. *Mutat oldalára két apró pontra, mely elhegesedett.*
- Mi a vágyad, Nalaeä? És ne azt mondd, amit én kívánok... *halványan elmosolyodik* azt, amit igazán szeretnél, amit tán csak súgni mertél árnyékodnak, egy csendes éjszakán... amiről azt gondolod, legfontosabb számodra, ami számít. Ó és kérlek... legyek csak egyszerűen D'or, vagy, ahogyan hívni akarsz... de urad... az biz' én nem vagyok. Az csak a hitetleneknek... kik Ihs' kegyein élősködve, árnyékba zárják a fényt. Te a fényt, hozod el, így urad nem lehetek. *Sóhajt fel, majd balját feje alá téve, hátára hengeredve dől hátra, s merül el a mennyezet egyszerű vonulataiban. Csupán jobbja marad a lány feje alatt, felkínálva teste melegét.*
1406. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-15 16:46:17
Üzenet elküldve: 2020-09-15 16:46:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Őrködés//
// Mady Zárás //
// Egy vörös alak //
* Madydeleine kisasszony kicsit meg van még zavarodva, de sejti a férfi, hogy mind mehet most keresztül. A dolgaikat lebeszélték, szóval egyelőre úgy néz ki a helyzet, hogy végeztek. A lány el is indul, hogy megszervezze ezt az egészet. Így aztán Darelld újfent munkájára koncentrálhat. Nem is telik egy sok idő máris érkezik egy vörös hajú vendég, aki a mosolyogva sétálna a pult felé, ha ebben az őr nem gátolná meg. Éppen csak léphet vagy két lépést a pult irányába, amikor Darelld utána szól.*
- Elnézést uram! Kérem álljon meg és szíveskedjen fegyvereit a tárolóba helyezni!* A férfi kinézete egyáltalán nem lepi meg. Egy nap alatt nem is egy ilyen vendég fordul meg itt, talán csak a hajuk színe az amiben különböznek tőle. Az elegáns megjelenés fontos, ha a férfi ember szeretne jó benyomást kelteni a hölgyeknél. Még úgy is, ha azok pénzért dolgoznak. A Sellőházba igényes és tehetős vendégek járnak, így a személyzet és a úgy mellesleg minden más is az ő ízlésükhöz lett igazítva.*
// Mady Zárás //
// Egy vörös alak //
* Madydeleine kisasszony kicsit meg van még zavarodva, de sejti a férfi, hogy mind mehet most keresztül. A dolgaikat lebeszélték, szóval egyelőre úgy néz ki a helyzet, hogy végeztek. A lány el is indul, hogy megszervezze ezt az egészet. Így aztán Darelld újfent munkájára koncentrálhat. Nem is telik egy sok idő máris érkezik egy vörös hajú vendég, aki a mosolyogva sétálna a pult felé, ha ebben az őr nem gátolná meg. Éppen csak léphet vagy két lépést a pult irányába, amikor Darelld utána szól.*
- Elnézést uram! Kérem álljon meg és szíveskedjen fegyvereit a tárolóba helyezni!* A férfi kinézete egyáltalán nem lepi meg. Egy nap alatt nem is egy ilyen vendég fordul meg itt, talán csak a hajuk színe az amiben különböznek tőle. Az elegáns megjelenés fontos, ha a férfi ember szeretne jó benyomást kelteni a hölgyeknél. Még úgy is, ha azok pénzért dolgoznak. A Sellőházba igényes és tehetős vendégek járnak, így a személyzet és a úgy mellesleg minden más is az ő ízlésükhöz lett igazítva.*
1405. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-15 16:26:29
Üzenet elküldve: 2020-09-15 16:26:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
*A ház alakja lassan beúszik a sárgán rikító szemek körébe, Dalaf pedig egy sokkal romlottabb énje, mégis elragadó mosolyával gazdagodik az arcán. Pusztán a hamiskás fényes kiáramlása az utca köveire, már átkapcsolta a vörösben azt a bizonyos kapcsolót, ami tökéletessé teszi a szakmájában. Az ajtó kilincsét szinte simogatóan ölelik körbe hosszú ujjai, és ahogy belép a vendégek és itt dolgozók körei közé a járásáról meg lehet, már mondani mi járatban is lehet itt. A fegyvereit lehelyezi, és nem is zavartatja magát tovább. Hiszen az egész elf megjelenésében valami ijesztően előkelő rejlik, amit előszeretettel is szokott a saját javára fordítani. Mosolyogva sétál a pult felé, és az első személyt aki megtalálja őt az itt dolgozók közül illedelmesen köszönti. *
- Üdvözletem! Dalaf Feolsen vagyok, úgy halottam a hely egy ideje a hölgyekhez értő férfiakat keres dolgozónak. Erről szeretnék társalogni az itteni illetékessel.
*A ház alakja lassan beúszik a sárgán rikító szemek körébe, Dalaf pedig egy sokkal romlottabb énje, mégis elragadó mosolyával gazdagodik az arcán. Pusztán a hamiskás fényes kiáramlása az utca köveire, már átkapcsolta a vörösben azt a bizonyos kapcsolót, ami tökéletessé teszi a szakmájában. Az ajtó kilincsét szinte simogatóan ölelik körbe hosszú ujjai, és ahogy belép a vendégek és itt dolgozók körei közé a járásáról meg lehet, már mondani mi járatban is lehet itt. A fegyvereit lehelyezi, és nem is zavartatja magát tovább. Hiszen az egész elf megjelenésében valami ijesztően előkelő rejlik, amit előszeretettel is szokott a saját javára fordítani. Mosolyogva sétál a pult felé, és az első személyt aki megtalálja őt az itt dolgozók közül illedelmesen köszönti. *
- Üdvözletem! Dalaf Feolsen vagyok, úgy halottam a hely egy ideje a hölgyekhez értő férfiakat keres dolgozónak. Erről szeretnék társalogni az itteni illetékessel.
1404. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-15 11:20:02
Üzenet elküldve: 2020-09-15 11:20:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Yathlanae//
- Ó, én vallom, hogy minden hölgy más és más. Kegyedhez hasonló pedig biztosan nincs, drága Yathlanae *bókol tovább ugyanabban a negédes stílusban, mint korábban, s ha engedik, ezt a mostanit még egy kézcsókkal is megtoldja.* - Legfeljebb annyit tehetek, hogy igyekszem jó színben feltűnni, de mint köztudott, mindig a nő választ *hazudja szemrebbenés nélkül. Nyilvánvalóan érzi a kihívás természetét is, és nem is tűnik olyannak, aki meghátrál az ilyesmitől, de a kenetteljes nyájaskodás ellenére egyértelműen nem az a típus, aki kezét-lábát töri a szebbik nem kegyeiért. Türelmes és ravasz gazember az ilyesmiben.
A 60 évet elreppenő kis időnek tituláló megjegyzésre az Intéző nem mond semmit. Továbbra is mosolyog, de mintha cseppet változna a vonásain az amúgy is álságos túlzásba hajló derű. Kissé kevésbé látszik rajta a részvét, mint illene, de ez a hatás talán csupán a véletlenek csalóka összjátéka.*
- A legjobb, ha a szerencse kölcsönös *bólint.* - A kisasszony otthonra lelt, a Sellőház pedig egy igazán kivételes teremtéssel gazdagodott.
*Ha úgy vesszük, sok kikötői lány csak álmodhat róla, hogy ilyen jó sora legyen. A legtöbbjüket ugyanúgy áruba bocsátják, mint az itteni Sellőket. Előfordul, hogy a saját családjuk. A különbség csak annyi, hogy cserébe ugyanúgy mocsokban és nélkülözésben élnek. Verés, megaláztatás és kilátástalanság. Itt legalább gondot viselnek az alkalmazottakra. Üzleti érdek. Nem tudja pontosan, hogy milyen kötöttségeket vállal, aki itt felveszi a jármot, de úgy sejti, a dokkoknál ácsorgó szajhák bármelyike odaadná egy ilyen lehetőségért a fél karját is. Valószínűleg egyikük sem ütné meg a lécet, hiába mosdatnák ki őket. Nekik csak az álmodozás és az ábrándok maradnak. A fényes, nagy hajóról, ami elviszi őket a bőség földjére vagy a Sellőházbéli kurtizánkodás arany életéről.*
- Csupán védtelennek, drága hölgy *mosolyodik el az álszent hazugság mögött. Kezét a mellényére simítja, mintha máris a szívét kellene féltenie a sok kísértő szépségtől.*
- Általában örömmel áldozom magam ilyen szemrevaló kihívásoknak, de fájdalom, most más okból érkeztem. Kegyed társasága bearanyozta a várakozást, ám úgy tűnik, kénytelen leszek dolgom végezetlen a távozás mezejére lépni *sóhajt.* - Több ügy is személyemet kívánja még ma, így nem várhatok tovább. *Felhajtja a maradék italát és a hóna alá fogva a sétapálcáját felkel a kényelmes ülőalkalmatosságról.*
- Ó, míg el nem felejtem *fordul vissza a lányhoz.* - Nemrégiben itt hagytam megőrzésre egy szívemnek igen drága festményt. Remélem, nem probléma, ha a gondjaikra bízom még egy időre. Mondjuk két hatra. *Természetesen nem ellentételezés nélkül gondolja. Egy rózsa hímzéssel díszített bársonyerszénykét tesz a pultra, melyben nagyjából 192 arany van, ami az említett intervallumra bérelt Szoba Szoba árának
felel meg.
Magához veszi tollas kalapját a pultról és lehel egy kézcsókot az elf kacsójára, ha teheti.*
- Ha a sors kegyes hozzám, ma éjjel Önnel álmodom, drága Yathlanae *mondja, s egy cirkalmas parola után a fejébe csapja a kalapját. Gondosan eligazítja a karimáját, lesimítja felöltője ráncait, aztán a kezébe fogva sétapálcáját a távozás útjára lép. Nem feledkezik meg a bejáratnál letett fegyvereiről sem. Biccent az őrök felé is búcsúzóul, míg fegyverövét a derekára csatolja, aztán maga mögött hagyja a Sellőházat.*
//Yathlanae//
- Ó, én vallom, hogy minden hölgy más és más. Kegyedhez hasonló pedig biztosan nincs, drága Yathlanae *bókol tovább ugyanabban a negédes stílusban, mint korábban, s ha engedik, ezt a mostanit még egy kézcsókkal is megtoldja.* - Legfeljebb annyit tehetek, hogy igyekszem jó színben feltűnni, de mint köztudott, mindig a nő választ *hazudja szemrebbenés nélkül. Nyilvánvalóan érzi a kihívás természetét is, és nem is tűnik olyannak, aki meghátrál az ilyesmitől, de a kenetteljes nyájaskodás ellenére egyértelműen nem az a típus, aki kezét-lábát töri a szebbik nem kegyeiért. Türelmes és ravasz gazember az ilyesmiben.
A 60 évet elreppenő kis időnek tituláló megjegyzésre az Intéző nem mond semmit. Továbbra is mosolyog, de mintha cseppet változna a vonásain az amúgy is álságos túlzásba hajló derű. Kissé kevésbé látszik rajta a részvét, mint illene, de ez a hatás talán csupán a véletlenek csalóka összjátéka.*
- A legjobb, ha a szerencse kölcsönös *bólint.* - A kisasszony otthonra lelt, a Sellőház pedig egy igazán kivételes teremtéssel gazdagodott.
*Ha úgy vesszük, sok kikötői lány csak álmodhat róla, hogy ilyen jó sora legyen. A legtöbbjüket ugyanúgy áruba bocsátják, mint az itteni Sellőket. Előfordul, hogy a saját családjuk. A különbség csak annyi, hogy cserébe ugyanúgy mocsokban és nélkülözésben élnek. Verés, megaláztatás és kilátástalanság. Itt legalább gondot viselnek az alkalmazottakra. Üzleti érdek. Nem tudja pontosan, hogy milyen kötöttségeket vállal, aki itt felveszi a jármot, de úgy sejti, a dokkoknál ácsorgó szajhák bármelyike odaadná egy ilyen lehetőségért a fél karját is. Valószínűleg egyikük sem ütné meg a lécet, hiába mosdatnák ki őket. Nekik csak az álmodozás és az ábrándok maradnak. A fényes, nagy hajóról, ami elviszi őket a bőség földjére vagy a Sellőházbéli kurtizánkodás arany életéről.*
- Csupán védtelennek, drága hölgy *mosolyodik el az álszent hazugság mögött. Kezét a mellényére simítja, mintha máris a szívét kellene féltenie a sok kísértő szépségtől.*
- Általában örömmel áldozom magam ilyen szemrevaló kihívásoknak, de fájdalom, most más okból érkeztem. Kegyed társasága bearanyozta a várakozást, ám úgy tűnik, kénytelen leszek dolgom végezetlen a távozás mezejére lépni *sóhajt.* - Több ügy is személyemet kívánja még ma, így nem várhatok tovább. *Felhajtja a maradék italát és a hóna alá fogva a sétapálcáját felkel a kényelmes ülőalkalmatosságról.*
- Ó, míg el nem felejtem *fordul vissza a lányhoz.* - Nemrégiben itt hagytam megőrzésre egy szívemnek igen drága festményt. Remélem, nem probléma, ha a gondjaikra bízom még egy időre. Mondjuk két hatra. *Természetesen nem ellentételezés nélkül gondolja. Egy rózsa hímzéssel díszített bársonyerszénykét tesz a pultra, melyben nagyjából 192 arany van, ami az említett intervallumra bérelt Szoba Szoba árának
felel meg. Magához veszi tollas kalapját a pultról és lehel egy kézcsókot az elf kacsójára, ha teheti.*
- Ha a sors kegyes hozzám, ma éjjel Önnel álmodom, drága Yathlanae *mondja, s egy cirkalmas parola után a fejébe csapja a kalapját. Gondosan eligazítja a karimáját, lesimítja felöltője ráncait, aztán a kezébe fogva sétapálcáját a távozás útjára lép. Nem feledkezik meg a bejáratnál letett fegyvereiről sem. Biccent az őrök felé is búcsúzóul, míg fegyverövét a derekára csatolja, aztán maga mögött hagyja a Sellőházat.*
1403. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-15 05:53:02
Üzenet elküldve: 2020-09-15 05:53:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Félelmei alaptalannak bizonyulnak. Harmóniájukat nem fodrozza semmi. Legalábbis ő így érzi. Követi a férfi ritmusát, engedelmesen mozdul, ha a kezek simítása azt kívánja tőle. Gaiffar úr figyelmes szerető. Kellően gyengéd is a tündérhez, bár Nala ezt sosem várná el csupán törékenysége okán. Megszokta már, hogy a szenvedély sokszor többet kíván tőle. Most is piheg, bár nem űzik túl hevesen, de igyekezete oly odaadó, hogy ez is kellőképp kifullasztja. Halovány bőrén finom permetként ül meg az izgalom. Orcájára édes kis pírt csíp az ölelkezés heve.
Gaiffar úr mellkasára borul, mikor a férfi magához húzza a pillanat előtt. Állát megemelve a fekete bőrű nyakba csókol, míg az ösztönös szorításban tetőzik a gyönyör. Nala épp csak egy lépéssel marad le, hisz az ő igazi boldogsága látni, érezni, hogy jól, hogy igazán jól szolgált. Megfeszül a törékeny testecske is, épp mielőtt a kéj hulláma egészen elengedné a férfi testét. Nem lop magának sok időt, hiszen az önzés volna, Nalától pedig semmi nem áll olyan távol, mint az önzés. Csupán pár mozdulás és engedi jótét pihenésbe süppedni a férfit. Lecsusszanva róla, Gaiffar úr mellé bújik. Ujjacskái hálásan cirógatják, szende mosolygása, ragyogó, ezüstös pillantása csak szégyenlősen rebben a vendég tekintetére, mintha már most bűntudatot érezne, hogy nem adhatott többet. De arra, hogy az úr ígéretet tesz rá, hogy újból keresni fogja majd, egészen felderíti. Így hát nem csak a vendéget, de a házat is jól szolgálta.*
- Igen, uram *áll már is szolgálatkészen a kérés elé, legyen az bármi. Csókja lekötelezettsége páráját leheli az ében mellkasra, nyelvecskéje pedig készségéről biztosítja a férfit, de a szavakra egy kicsit megretten először. Átfut rajta, hogy talán mégsem találta el az úr óhaját, s panasszal kíván élni emiatt. Csak akkor nyugszik meg, mikor a továbbiakból kiderül, hogy csupán fordítania kellene.*
- Nagy örömmel *válaszolja, s már csusszan is ki az ágyból, hogy italt töltsön. Hálátlan dolog lenne tőle, ha akár egy pillanatig is szomjazni hagyná a vendéget. Tölt magának is, de a saját poharát néhány pillanatra leteszi, hogy az egyik kendővel gyorsan rendbe szedje magát, s csak eztán bújik vissza a férfi mellé. A maga számára csupán épp egy kortynyi bort öntött a vízbe, hogy zokon ne vegyék, de most neki is jól fog esni a frissítő.*
- Nem tudok róla *válaszolja.* - Csupán annyit hallottam, hogy ahol most a fekete oltár áll, azt a helyet régen Tündérkertnek nevezték. Varászlatos, békés sziget volt a Kikötőben az istenség érkeztéig. Azt nem tudom, az itteniek hogyan temetkeznek. Talán elégetik a holtakat, mint Wegtorenben és a tengerbe szórják a hamvakat *vonja meg a vállát.* - Vagy a városban. Úgy tudom, ott van sírkert.
*A csók utáni furcsa érzetet orvosolja a tündér, s hogy bizonyítsa, ajka mindig a vendég szolgálatára van, hozzá hajol, s viszonozza azt, méghozzá édes, odaadó készséggel.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Félelmei alaptalannak bizonyulnak. Harmóniájukat nem fodrozza semmi. Legalábbis ő így érzi. Követi a férfi ritmusát, engedelmesen mozdul, ha a kezek simítása azt kívánja tőle. Gaiffar úr figyelmes szerető. Kellően gyengéd is a tündérhez, bár Nala ezt sosem várná el csupán törékenysége okán. Megszokta már, hogy a szenvedély sokszor többet kíván tőle. Most is piheg, bár nem űzik túl hevesen, de igyekezete oly odaadó, hogy ez is kellőképp kifullasztja. Halovány bőrén finom permetként ül meg az izgalom. Orcájára édes kis pírt csíp az ölelkezés heve.
Gaiffar úr mellkasára borul, mikor a férfi magához húzza a pillanat előtt. Állát megemelve a fekete bőrű nyakba csókol, míg az ösztönös szorításban tetőzik a gyönyör. Nala épp csak egy lépéssel marad le, hisz az ő igazi boldogsága látni, érezni, hogy jól, hogy igazán jól szolgált. Megfeszül a törékeny testecske is, épp mielőtt a kéj hulláma egészen elengedné a férfi testét. Nem lop magának sok időt, hiszen az önzés volna, Nalától pedig semmi nem áll olyan távol, mint az önzés. Csupán pár mozdulás és engedi jótét pihenésbe süppedni a férfit. Lecsusszanva róla, Gaiffar úr mellé bújik. Ujjacskái hálásan cirógatják, szende mosolygása, ragyogó, ezüstös pillantása csak szégyenlősen rebben a vendég tekintetére, mintha már most bűntudatot érezne, hogy nem adhatott többet. De arra, hogy az úr ígéretet tesz rá, hogy újból keresni fogja majd, egészen felderíti. Így hát nem csak a vendéget, de a házat is jól szolgálta.*
- Igen, uram *áll már is szolgálatkészen a kérés elé, legyen az bármi. Csókja lekötelezettsége páráját leheli az ében mellkasra, nyelvecskéje pedig készségéről biztosítja a férfit, de a szavakra egy kicsit megretten először. Átfut rajta, hogy talán mégsem találta el az úr óhaját, s panasszal kíván élni emiatt. Csak akkor nyugszik meg, mikor a továbbiakból kiderül, hogy csupán fordítania kellene.*
- Nagy örömmel *válaszolja, s már csusszan is ki az ágyból, hogy italt töltsön. Hálátlan dolog lenne tőle, ha akár egy pillanatig is szomjazni hagyná a vendéget. Tölt magának is, de a saját poharát néhány pillanatra leteszi, hogy az egyik kendővel gyorsan rendbe szedje magát, s csak eztán bújik vissza a férfi mellé. A maga számára csupán épp egy kortynyi bort öntött a vízbe, hogy zokon ne vegyék, de most neki is jól fog esni a frissítő.*
- Nem tudok róla *válaszolja.* - Csupán annyit hallottam, hogy ahol most a fekete oltár áll, azt a helyet régen Tündérkertnek nevezték. Varászlatos, békés sziget volt a Kikötőben az istenség érkeztéig. Azt nem tudom, az itteniek hogyan temetkeznek. Talán elégetik a holtakat, mint Wegtorenben és a tengerbe szórják a hamvakat *vonja meg a vállát.* - Vagy a városban. Úgy tudom, ott van sírkert.
*A csók utáni furcsa érzetet orvosolja a tündér, s hogy bizonyítsa, ajka mindig a vendég szolgálatára van, hozzá hajol, s viszonozza azt, méghozzá édes, odaadó készséggel.*
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-14 16:40:10
Üzenet elküldve: 2020-09-14 16:40:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Őrködés//
//Reyra, Rendor, Maydeleine//
* A sör a férfinak is nagyon jól esik, így aztán a beszélgetés is gördülékenyebben megy. Munkája neki most nincsen, így aztán legalább gyorsabban telik el a munkaidő. Reyra ráhagyja a férfira a társasága iránti véleményét. Rendor szerint kicsit zárkózott ugyan, de eddig nem adott rá okot, hogy másként kelljen vélekednie róla. A tetoválásairól beszélve még egy poént is elsüt a maga módján a mélységi. Rendor felkuncog rajta, mert egészen találóra sikerült. A tetoválásokra nem is fecsérlik tovább az időt, mert azért a téma további boncolgatása nem biztos, hogy jól sülne el. Kérdésére a fegyverekkel kapcsolatban kap egy halvány titokzatos, mondhatni hamiskás mosolyt. Elhúzza a fekete köpenyét, így aztán láthatóvá válnak nő fegyverei. A sellő elámul a látványtól. Most az egyszer nem a nő teste az ami erre készteti. Egy tőr finoman kidolgozott markolatát pillantja meg a jobbján, míg a bal oldalon három kecses penge. Hasonló lehet ahhoz, amit a vendége kapott elő.*
- Oh! Már mindent értek. Veszélyes nő vagy te. A pengék használata számomra idegen. Az én fegyverem a testem. Több évig tanultam az önvédelem ezen formáját.* Még szép, hogy megemlítette ezen képességét, mert így talán kicsit tud kompenzálni a nagy erőkülönbségek között. Elsőre kicsit meglepte ez a fegyverzet, de ha jobban belegondol egy nőnél okos gondolat az ilyesmi használata. Hiszen ki gondolná, hogy egy gyenge nő ilyen halálos is tud lenni. Kis csevejüket Maydeleine érkezése szakítja félbe. A férfi rögvest áll rendelkezésére, mivel ez a dolga.*
- Természetesen! Segíthetek valamiben? Esetleg töltsek egy italt?* Kérdezi meg az előtte álló hölgyet.*
//Reyra, Rendor, Maydeleine//
* A sör a férfinak is nagyon jól esik, így aztán a beszélgetés is gördülékenyebben megy. Munkája neki most nincsen, így aztán legalább gyorsabban telik el a munkaidő. Reyra ráhagyja a férfira a társasága iránti véleményét. Rendor szerint kicsit zárkózott ugyan, de eddig nem adott rá okot, hogy másként kelljen vélekednie róla. A tetoválásairól beszélve még egy poént is elsüt a maga módján a mélységi. Rendor felkuncog rajta, mert egészen találóra sikerült. A tetoválásokra nem is fecsérlik tovább az időt, mert azért a téma további boncolgatása nem biztos, hogy jól sülne el. Kérdésére a fegyverekkel kapcsolatban kap egy halvány titokzatos, mondhatni hamiskás mosolyt. Elhúzza a fekete köpenyét, így aztán láthatóvá válnak nő fegyverei. A sellő elámul a látványtól. Most az egyszer nem a nő teste az ami erre készteti. Egy tőr finoman kidolgozott markolatát pillantja meg a jobbján, míg a bal oldalon három kecses penge. Hasonló lehet ahhoz, amit a vendége kapott elő.*
- Oh! Már mindent értek. Veszélyes nő vagy te. A pengék használata számomra idegen. Az én fegyverem a testem. Több évig tanultam az önvédelem ezen formáját.* Még szép, hogy megemlítette ezen képességét, mert így talán kicsit tud kompenzálni a nagy erőkülönbségek között. Elsőre kicsit meglepte ez a fegyverzet, de ha jobban belegondol egy nőnél okos gondolat az ilyesmi használata. Hiszen ki gondolná, hogy egy gyenge nő ilyen halálos is tud lenni. Kis csevejüket Maydeleine érkezése szakítja félbe. A férfi rögvest áll rendelkezésére, mivel ez a dolga.*
- Természetesen! Segíthetek valamiben? Esetleg töltsek egy italt?* Kérdezi meg az előtte álló hölgyet.*
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-14 07:49:14
Üzenet elküldve: 2020-09-14 07:49:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
// Őrködés//
//Reyra, Rendor//
*Mindennel egyetért, amit a férfi mondd. A teszt megfogalmazás neki is tetszik és talán nem is baj, ha tesz néha egy kis felelősséget is az alkalmazottakra, hiszen ez által fontosnak érezhetik magukat. Ami pedig még nagyobb nyereség a dologban, hogy ez által közelebb kerülnek ahhoz, hogy azonosulni tudjanak az intézmény céljaival, amely foglalkoztatja őket. Ha a Sellőháznak jó, akkor nekik is az lesz. Most pedig azt követeli meg az érdek, hogy eljárjanak ebben a kényes ügyben.*
-Öh, köszönöm, ez nagyon kedves, de talán még korai. *Emeli az egyik kezét a tarkójához zavartan a dicséretet bezsebelve.*
-Akkor megyek intézkedni. *Mutat az éppen beszélgető páros felé, majd nagy levegőt vesz és odasétál Reyra mellé. Nem szeretné félbeszakítani a gondolatot, így megvárja míg észreveszik.*
-Ha szabad egy percre… *Húz széles mosolyt az arcára.*
//Reyra, Rendor//
*Mindennel egyetért, amit a férfi mondd. A teszt megfogalmazás neki is tetszik és talán nem is baj, ha tesz néha egy kis felelősséget is az alkalmazottakra, hiszen ez által fontosnak érezhetik magukat. Ami pedig még nagyobb nyereség a dologban, hogy ez által közelebb kerülnek ahhoz, hogy azonosulni tudjanak az intézmény céljaival, amely foglalkoztatja őket. Ha a Sellőháznak jó, akkor nekik is az lesz. Most pedig azt követeli meg az érdek, hogy eljárjanak ebben a kényes ügyben.*
-Öh, köszönöm, ez nagyon kedves, de talán még korai. *Emeli az egyik kezét a tarkójához zavartan a dicséretet bezsebelve.*
-Akkor megyek intézkedni. *Mutat az éppen beszélgető páros felé, majd nagy levegőt vesz és odasétál Reyra mellé. Nem szeretné félbeszakítani a gondolatot, így megvárja míg észreveszik.*
-Ha szabad egy percre… *Húz széles mosolyt az arcára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242