Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-26 12:23:44
Üzenet elküldve: 2020-01-26 12:23:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Zopal felkapja a kormányost, beviszi és felvágja az asztalra. Arra azért megpróbál figyelni, hogy ne csapja oda a fickó amúgy is csúnya fejét és az asztalra pakolt dolgokat se borogassa fel. Akármik is azok. A professzor úgy tűnik érti a dolgát. Zopal nem kapott feladatot úgyhogy igyekszik úgy várakozni, hogy ne legyen senki útjában, de ha kell akkor közbeléphessen. Az elf pedig nem csak úgy nézett ki mint aki tudja mit csinál mert tényleg magához is tért a továbbra se túl jól kinéző fickó. Ha az megpróbál felkelni akkor az ork határozottan visszanyomja.*
-Pihenj koma! A halálból lettél visszahozva. Lehet a végén a fejedet is ki kell cserélni fára. Ha így folytatod nem marad belőled semmi. A rummal vendégem vagy csak majd valaki segítsen megfejteni, hogy errefelé, hogy hívják.
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Zopal felkapja a kormányost, beviszi és felvágja az asztalra. Arra azért megpróbál figyelni, hogy ne csapja oda a fickó amúgy is csúnya fejét és az asztalra pakolt dolgokat se borogassa fel. Akármik is azok. A professzor úgy tűnik érti a dolgát. Zopal nem kapott feladatot úgyhogy igyekszik úgy várakozni, hogy ne legyen senki útjában, de ha kell akkor közbeléphessen. Az elf pedig nem csak úgy nézett ki mint aki tudja mit csinál mert tényleg magához is tért a továbbra se túl jól kinéző fickó. Ha az megpróbál felkelni akkor az ork határozottan visszanyomja.*
-Pihenj koma! A halálból lettél visszahozva. Lehet a végén a fejedet is ki kell cserélni fára. Ha így folytatod nem marad belőled semmi. A rummal vendégem vagy csak majd valaki segítsen megfejteni, hogy errefelé, hogy hívják.
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-26 12:06:30
Üzenet elküldve: 2020-01-26 12:06:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Különösen Shan, Merchen és Rey figyelmébe//
//Egy kicsit mindenki//
*A szolgálati terület felől érkezik, a pult mögött lép ki csendesen a fogadótérbe, melynek zaját már a folyosón hallotta. Az élet élénken zajlik itt, mintha az éjszaka csendjét teljesen elfújták volna. A személyzet tevékeny, a helyszín mozgalmas, így nem olyan könnyű felvennie a fonalat.*
- Jó reggelt!
*Köszön kezdetnek, s kicsit arrébb állva igyekszik módszeresen feltérképezni az eseményeket, belepillant a vendégkönyvbe, ahová a fogyasztásokat jegyzik. A tegnapi viadalban érintett vendégek és Vyl, Cassy, Ernuss tömörülése most a legmozgalmasabb eseménynek tűnik, de nem biztos, hogy szükség van még az ő jelenlétére is, ezért nem lép hozzájuk. Darelld és Carlotteia is teszi a dolgát, egy kicsit rajtuk tartja a figyelmét, Latamie viszont addigra már távozófélben van, talán le is csúszik róla. A csendesen üldögélő Aleimord és Merchen nemes vonásaikkal képviselik a Sellőház elegáns vendégeit, jó látni, hogy ők sem hagyják magára e patinás nevű intézményt. A tekintete megakad egy rég látott ismerős arcon, mihez igen régen volt szerencséje. Shan jellegzetes külsejét már a szeme sarkából is felismeri, üdvözlőn biccent felé egy apró mosollyal. Látja, hogy kedélyes társalgásban van, talán a barátait jött meglátogatni. Őröknek híján vannak, sajnálja, hogy a nőt nem tudhatják a soraikban, nagy szükség lenne jó fegyveresekre, hiszen tegnap is akkora ramazuri volt itt. Szerencsére szinte minden őrük jelen volt, és jól kezelték a helyzetet, de nem lehetnek mindig szolgálatban, kell a váltás, s ahogy Ralas javasolta, kell nekik is felváltva szabadidőt biztosítani, hogy ne csak az unalmas rutinfeladatok jussanak ki nekik, különben belefásulnak. Talán ezt a lehetőséget az égiek küldték számára Shannal.
Míg szemlélődik, Alfonz közelíti meg, s értesíti, hogy fontos vendég érkezett Merchen személyében. Madytől és Dreyiától már hallott róla tegnap este, ezért megörül, hogy ilyen gyorsan ideért a férfi. Ezek szerint komolyan gondolja a dolgot. Ám szeretné, ha Ralasszal együtt tárgyalhatnának vele, akiről pedig megtudja, hogy kora reggel sétálni indult a kikötőbe. Egy egész üveg borral és egy mosolygó, szende, fekete hajú, alacsony Sellővel küldi oda Alfonzot Merchen asztalához, illetve, ha a pultnál állna, akkor oda. Alfonz udvariasan biccentve áll meg mellette.*
- Elnézést a zavarásért, uram! Zammiria kisasszony, a Sellőház tulajdonosa melegen üdvözli nálunk, és ezt az italt küldi nagyrabecsülése jeleként. Egy kis türelmet kér, addig pedig szeretné ellátni a Sellőház minden kényelmével, hogy az idő múlását felgyorsítsa és kellemesebbé tegye az Ön számára. Ő itt Imoren, Sellőházunk egyik gyönyörű éke.
*Mutat tenyerével a mellette ácsorgó lányra.*
- Ha megengedi, addig társaságot biztosít az Ön számára.
*Imoren dús pillájú, dús keblű leány, haja fekete zuhatagként omlik le bal válláról a mély, sokat mutató és még többet sejtető dekoltázsra. Ruhája világoszöld, kiemeli előnyös adottságait, makulátlan, világos bőrét, karcsú termetét. Kissé félénken hajtja le fejét, és tartása is szelídséget sugároz, ám felsandító tekintete és mosolya kacér. Jázmin illata lengi körbe, fekete szemei nem az éjszaka hidegét, hanem a bársony melegét ígérik. Nem szól, csak várakozik, Merchen miképpen vélekedik az ajánlatról. Zammiria távolról követi az eseményeket, de ha Merchen tekintetével találkozik az övé, akkor szívélyesen biccent neki. Addig pedig, míg a tárgyalást megkezdhetik, él az alkalommal, hogy Shanhoz és társaságához csatlakozzon.*
- Mindig kellemes régi ismerősöket látni.
*Áll meg a pult túloldalán üdvözlő mosollyal, ahol Rey és Shan beszélgetnek.*
- Jó reggelt! Rey, szerencsével jártatok tegnap?
*Fordul a mélységi őr felé, kiről tudja, hogy a városban volt beszerzőkörúton. Aztán Shanhoz intéz kérdést.*
- Régen találkoztunk. Hogy vagy, Shanneira?
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.26 12:15:29
//Egy kicsit mindenki//
*A szolgálati terület felől érkezik, a pult mögött lép ki csendesen a fogadótérbe, melynek zaját már a folyosón hallotta. Az élet élénken zajlik itt, mintha az éjszaka csendjét teljesen elfújták volna. A személyzet tevékeny, a helyszín mozgalmas, így nem olyan könnyű felvennie a fonalat.*
- Jó reggelt!
*Köszön kezdetnek, s kicsit arrébb állva igyekszik módszeresen feltérképezni az eseményeket, belepillant a vendégkönyvbe, ahová a fogyasztásokat jegyzik. A tegnapi viadalban érintett vendégek és Vyl, Cassy, Ernuss tömörülése most a legmozgalmasabb eseménynek tűnik, de nem biztos, hogy szükség van még az ő jelenlétére is, ezért nem lép hozzájuk. Darelld és Carlotteia is teszi a dolgát, egy kicsit rajtuk tartja a figyelmét, Latamie viszont addigra már távozófélben van, talán le is csúszik róla. A csendesen üldögélő Aleimord és Merchen nemes vonásaikkal képviselik a Sellőház elegáns vendégeit, jó látni, hogy ők sem hagyják magára e patinás nevű intézményt. A tekintete megakad egy rég látott ismerős arcon, mihez igen régen volt szerencséje. Shan jellegzetes külsejét már a szeme sarkából is felismeri, üdvözlőn biccent felé egy apró mosollyal. Látja, hogy kedélyes társalgásban van, talán a barátait jött meglátogatni. Őröknek híján vannak, sajnálja, hogy a nőt nem tudhatják a soraikban, nagy szükség lenne jó fegyveresekre, hiszen tegnap is akkora ramazuri volt itt. Szerencsére szinte minden őrük jelen volt, és jól kezelték a helyzetet, de nem lehetnek mindig szolgálatban, kell a váltás, s ahogy Ralas javasolta, kell nekik is felváltva szabadidőt biztosítani, hogy ne csak az unalmas rutinfeladatok jussanak ki nekik, különben belefásulnak. Talán ezt a lehetőséget az égiek küldték számára Shannal.
Míg szemlélődik, Alfonz közelíti meg, s értesíti, hogy fontos vendég érkezett Merchen személyében. Madytől és Dreyiától már hallott róla tegnap este, ezért megörül, hogy ilyen gyorsan ideért a férfi. Ezek szerint komolyan gondolja a dolgot. Ám szeretné, ha Ralasszal együtt tárgyalhatnának vele, akiről pedig megtudja, hogy kora reggel sétálni indult a kikötőbe. Egy egész üveg borral és egy mosolygó, szende, fekete hajú, alacsony Sellővel küldi oda Alfonzot Merchen asztalához, illetve, ha a pultnál állna, akkor oda. Alfonz udvariasan biccentve áll meg mellette.*
- Elnézést a zavarásért, uram! Zammiria kisasszony, a Sellőház tulajdonosa melegen üdvözli nálunk, és ezt az italt küldi nagyrabecsülése jeleként. Egy kis türelmet kér, addig pedig szeretné ellátni a Sellőház minden kényelmével, hogy az idő múlását felgyorsítsa és kellemesebbé tegye az Ön számára. Ő itt Imoren, Sellőházunk egyik gyönyörű éke.
*Mutat tenyerével a mellette ácsorgó lányra.*
- Ha megengedi, addig társaságot biztosít az Ön számára.
*Imoren dús pillájú, dús keblű leány, haja fekete zuhatagként omlik le bal válláról a mély, sokat mutató és még többet sejtető dekoltázsra. Ruhája világoszöld, kiemeli előnyös adottságait, makulátlan, világos bőrét, karcsú termetét. Kissé félénken hajtja le fejét, és tartása is szelídséget sugároz, ám felsandító tekintete és mosolya kacér. Jázmin illata lengi körbe, fekete szemei nem az éjszaka hidegét, hanem a bársony melegét ígérik. Nem szól, csak várakozik, Merchen miképpen vélekedik az ajánlatról. Zammiria távolról követi az eseményeket, de ha Merchen tekintetével találkozik az övé, akkor szívélyesen biccent neki. Addig pedig, míg a tárgyalást megkezdhetik, él az alkalommal, hogy Shanhoz és társaságához csatlakozzon.*
- Mindig kellemes régi ismerősöket látni.
*Áll meg a pult túloldalán üdvözlő mosollyal, ahol Rey és Shan beszélgetnek.*
- Jó reggelt! Rey, szerencsével jártatok tegnap?
*Fordul a mélységi őr felé, kiről tudja, hogy a városban volt beszerzőkörúton. Aztán Shanhoz intéz kérdést.*
- Régen találkoztunk. Hogy vagy, Shanneira?
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.26 12:15:29
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-26 12:01:42
Üzenet elküldve: 2020-01-26 12:01:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőház//
//Mady és Drey//
- Jól emlékszel, nincs semmi olyan ruházatom, illetve már néhány van. De amíg ide nem jöttem dolgozni nem nagyon volt rá szükségem.
*Ezzel a ruhatémát szeretné rövidre zárni, hisz elég kínos az hogy inkább néz ki zsoldosnak, mint táncosnőnek. De már némi segítséget és ruhát is kapott Madytől, és ezért hálás is neki. Miközben a hajat érintő tényeket egyeztetik, neki nem lenne nehéz mindezektől megszabadulni, de egyelőre még nem varázsolna. Mady szavai és tettei nevetésre ösztönzik, bár Eeyr említésére csak fanyalogna.
- Rendben menjünk fel, hisz itt gyakorlatilag végeztünk már. A szennyesét és a kád kipucolását a szolgákra hagyja, hisz itt nem divat lopni. Plusz elég körülményes lenne, ha azon büdös ruhákkal caflatna át a fogadótéren.
- Hát ebben van valami, tényleg szeretném kipihenni magamat, de az is ráér még. De mehetünk is.
*Ahogy a lány elindul Dreyia is követi őt, csendes léptekkel és minden apró neszre figyelve. Majd amikor mindent megfelelőnek tart miközben megrázza a haját apró varázslattal hozza rendbe a hátramaradt problémát, és egyben a nyírokságtól is megszabadul.
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
//Mady és Drey//
- Jól emlékszel, nincs semmi olyan ruházatom, illetve már néhány van. De amíg ide nem jöttem dolgozni nem nagyon volt rá szükségem.
*Ezzel a ruhatémát szeretné rövidre zárni, hisz elég kínos az hogy inkább néz ki zsoldosnak, mint táncosnőnek. De már némi segítséget és ruhát is kapott Madytől, és ezért hálás is neki. Miközben a hajat érintő tényeket egyeztetik, neki nem lenne nehéz mindezektől megszabadulni, de egyelőre még nem varázsolna. Mady szavai és tettei nevetésre ösztönzik, bár Eeyr említésére csak fanyalogna.
- Rendben menjünk fel, hisz itt gyakorlatilag végeztünk már. A szennyesét és a kád kipucolását a szolgákra hagyja, hisz itt nem divat lopni. Plusz elég körülményes lenne, ha azon büdös ruhákkal caflatna át a fogadótéren.
- Hát ebben van valami, tényleg szeretném kipihenni magamat, de az is ráér még. De mehetünk is.
*Ahogy a lány elindul Dreyia is követi őt, csendes léptekkel és minden apró neszre figyelve. Majd amikor mindent megfelelőnek tart miközben megrázza a haját apró varázslattal hozza rendbe a hátramaradt problémát, és egyben a nyírokságtól is megszabadul.
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-25 19:35:02
Üzenet elküldve: 2020-01-25 19:35:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Svont jól elfetreng a földön, amíg fejéből dől a vér. Szerencsére a segítség már úton van. Az ork feldobja a vállára és besétál vele az épületbe, ahol kiterítik arra az asztalra, ami mellet nem is olyan régen még vígan piált. A gyógyítási folyamatot nem érzékeli. Talán ez jobb is így. A repülősó az ami végül visszahozza őt a valóságba.*
- Ahh. A fejem fú, de szét akar hasadni.* Mondja gyenge hangon. Lassan kezd csak magához térni. A képe előtt lobogtatott repülőt igyekszik eltolni maga elől.*
- Vidd innen ezt a vackot! Olyan büdös, mint Sa'Tereth segge.* A többi érzéke is kezd lassan visszatérni. A fogai majd kiszakadnak a képéből és mellé még valami furcsa szájíz is gyötri. A látása se tökéletes még és mellé még egy elég hülye kérdést is kap.*
- Szarul. Olyan mintha átment volna rajtam egy ménes.* Körbe tekint és rájön, hogy egy asztalon fekszik, ami valljuk be nem illik egy kapitányhoz. Igyekezne hát feltápászkodni, bár ez biztos nem egyszerű még.*
- Mi történt?* Megpróbál visszaemlékezni ő maga is.*
- A tető! Onnan másztak be a szobába. Volt ott valami vászon is valami jel is volt rajta.* Na igen, de most hirtelen nem jut eszébe, hogy mi is volt rajta. talán ha jobban lesz, akkor majd vissza fog tudni emlékezni rá.*
- Egy kis rum most nagyon jól esne.* Szólal meg vágyakozva. A hajósok gyógyszere az, ami mindenre is gyógyír a tengeren. Nem hiába gondolt most is rá.*
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Svont jól elfetreng a földön, amíg fejéből dől a vér. Szerencsére a segítség már úton van. Az ork feldobja a vállára és besétál vele az épületbe, ahol kiterítik arra az asztalra, ami mellet nem is olyan régen még vígan piált. A gyógyítási folyamatot nem érzékeli. Talán ez jobb is így. A repülősó az ami végül visszahozza őt a valóságba.*
- Ahh. A fejem fú, de szét akar hasadni.* Mondja gyenge hangon. Lassan kezd csak magához térni. A képe előtt lobogtatott repülőt igyekszik eltolni maga elől.*
- Vidd innen ezt a vackot! Olyan büdös, mint Sa'Tereth segge.* A többi érzéke is kezd lassan visszatérni. A fogai majd kiszakadnak a képéből és mellé még valami furcsa szájíz is gyötri. A látása se tökéletes még és mellé még egy elég hülye kérdést is kap.*
- Szarul. Olyan mintha átment volna rajtam egy ménes.* Körbe tekint és rájön, hogy egy asztalon fekszik, ami valljuk be nem illik egy kapitányhoz. Igyekezne hát feltápászkodni, bár ez biztos nem egyszerű még.*
- Mi történt?* Megpróbál visszaemlékezni ő maga is.*
- A tető! Onnan másztak be a szobába. Volt ott valami vászon is valami jel is volt rajta.* Na igen, de most hirtelen nem jut eszébe, hogy mi is volt rajta. talán ha jobban lesz, akkor majd vissza fog tudni emlékezni rá.*
- Egy kis rum most nagyon jól esne.* Szólal meg vágyakozva. A hajósok gyógyszere az, ami mindenre is gyógyír a tengeren. Nem hiába gondolt most is rá.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-25 12:25:40
Üzenet elküldve: 2020-01-25 12:25:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Huncut mosollyal bólint Yathlanae súgott szavaira. Bízik benne, hogy mindkét lány a partnere lesz ebben a játékban. Miért is ne lennének, hiszen mintha egyenesen ők találták volna ki. Bemegy a lányokkal a szobába. A berendezés tetszik neki, pont olyan, mint amilyet egy ilyen alkalomhoz elképzel valaki magának. Észreveszi, hogy pohárból és székből is csak kettő van, így osztozkodniuk kell majd. Az eddigiek alapján ebből persze nem lesz komoly baj, viszont adhat lehetőséget a további játékra. A csomagjai is szem előtt vannak, az erre szánt két pillantás alapján minden rendben van velük. A szoba villámgyors felmérése után természetesen újra a két lányé a figyelme. *
– Szép szoba, jó lesz itt. *próbál csevegni. Nem mintha szükség lenne rá, gyakorlatias módon rögtön megkezdődik a vetkőzés és a vetkőztetés. *
– De sietős. *jegyzi meg azt figyelve, ahogy Nalaeä meglazítja a saját ruháját és felfedi a mellét. A látvány pont ugyanúgy lenyűgözi, ahogy lent a fürdőben, ezért Yathlanae kérdését csak egy kicsit később fogja fel. *
– Szeretném megnézi, ahogy táncolsz. *válaszol az elf nőnek. Biztos benne, hogy rendkívül izgalmas látvány lesz a tánc. Közben kilép a csizmáiból és hagyja, hogy a tündér levegye róla az inget. Ezután hagyja magát az ágyig vezetni. Itt a nadrág is eltűnik róla, csak a gatya marad. Nézi az elfet, aztán nézi a tündért is, megint jól tőrbe csalták, egyedül is túl izgalmasak, erre mindkettőre figyelnie kell. Yathlanaere mosolyog. *
– Akkor így Nalaeä nem fogja nézni. *jegyzi meg az elfnek az előbbi beszélgetésükre visszautalva. Ezután gyengéden megsimogatja a tündér arcát. *
– Mi jön most? *kérdi a tündért játékos érdeklődéssel. Természetesen vannak ötletei, de kíváncsi, hogy kap-e rá választ szó vagy tett formájában.*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Huncut mosollyal bólint Yathlanae súgott szavaira. Bízik benne, hogy mindkét lány a partnere lesz ebben a játékban. Miért is ne lennének, hiszen mintha egyenesen ők találták volna ki. Bemegy a lányokkal a szobába. A berendezés tetszik neki, pont olyan, mint amilyet egy ilyen alkalomhoz elképzel valaki magának. Észreveszi, hogy pohárból és székből is csak kettő van, így osztozkodniuk kell majd. Az eddigiek alapján ebből persze nem lesz komoly baj, viszont adhat lehetőséget a további játékra. A csomagjai is szem előtt vannak, az erre szánt két pillantás alapján minden rendben van velük. A szoba villámgyors felmérése után természetesen újra a két lányé a figyelme. *
– Szép szoba, jó lesz itt. *próbál csevegni. Nem mintha szükség lenne rá, gyakorlatias módon rögtön megkezdődik a vetkőzés és a vetkőztetés. *
– De sietős. *jegyzi meg azt figyelve, ahogy Nalaeä meglazítja a saját ruháját és felfedi a mellét. A látvány pont ugyanúgy lenyűgözi, ahogy lent a fürdőben, ezért Yathlanae kérdését csak egy kicsit később fogja fel. *
– Szeretném megnézi, ahogy táncolsz. *válaszol az elf nőnek. Biztos benne, hogy rendkívül izgalmas látvány lesz a tánc. Közben kilép a csizmáiból és hagyja, hogy a tündér levegye róla az inget. Ezután hagyja magát az ágyig vezetni. Itt a nadrág is eltűnik róla, csak a gatya marad. Nézi az elfet, aztán nézi a tündért is, megint jól tőrbe csalták, egyedül is túl izgalmasak, erre mindkettőre figyelnie kell. Yathlanaere mosolyog. *
– Akkor így Nalaeä nem fogja nézni. *jegyzi meg az elfnek az előbbi beszélgetésükre visszautalva. Ezután gyengéden megsimogatja a tündér arcát. *
– Mi jön most? *kérdi a tündért játékos érdeklődéssel. Természetesen vannak ötletei, de kíváncsi, hogy kap-e rá választ szó vagy tett formájában.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-24 18:38:53
Üzenet elküldve: 2020-01-24 18:38:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Főként Cahress//
//Érintőlegesen Vyliassa, Gyldwa, Orm//
*Csendes megfigyelőként követi az eseményeket. Vendégek jönnek, vendégek mennek, mint minden egyes napon, a tegnapi orkok is megjelennek. Figyeli őket, de nem úgy tűnik, hogy bármi gond lenne ismét. Elindulnak a fürdőház felé, aztán mégsem mennek, mintha az ork férfinek mintha valami baja lenne. Ernuss elkapja Cahress pillantását, s nem ő lenne, ha nem menne oda. Egyértelmű, hogy a nőnek segítségre van szüksége, Ernuss pedig nem az a fajta, aki nemet mondana, mikor a Sellőház népének figyelésén kívül semmi dolga.
Odamegy hát hozzájuk, külön nem köszön, mert minek alapon. Eddig is itt volt, tegnap is itt volt, csupán mint minden rendes őr, csendben ácsorgott.*
- Baj van?
//Érintőlegesen Vyliassa, Gyldwa, Orm//
*Csendes megfigyelőként követi az eseményeket. Vendégek jönnek, vendégek mennek, mint minden egyes napon, a tegnapi orkok is megjelennek. Figyeli őket, de nem úgy tűnik, hogy bármi gond lenne ismét. Elindulnak a fürdőház felé, aztán mégsem mennek, mintha az ork férfinek mintha valami baja lenne. Ernuss elkapja Cahress pillantását, s nem ő lenne, ha nem menne oda. Egyértelmű, hogy a nőnek segítségre van szüksége, Ernuss pedig nem az a fajta, aki nemet mondana, mikor a Sellőház népének figyelésén kívül semmi dolga.
Odamegy hát hozzájuk, külön nem köszön, mert minek alapon. Eddig is itt volt, tegnap is itt volt, csupán mint minden rendes őr, csendben ácsorgott.*
- Baj van?
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-24 13:09:10
Üzenet elküldve: 2020-01-24 13:09:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Latamie, Darelld//
- Így van, Darelldem. Ami nem megy, nem kell erőltetni. *Jó látnia és számára is így a kényelmes, hogy Darelld nem lelkizik nagyon. Amúgy sem állja a hősszerelmes csöpögést. Legyen tökös, már ha megadatott. Különösebben nem jegyzi meg, nem gördíti tovább a fonalat, mikor Darelld örömét fejezi ki, hogy nem okozott csalódást, már így is túldicsérte, ami amúgy sem szokása, elvégre a Sellőben amúgy is ritkán csalatkozik. Ezáltal Darelldben sem. Azon túl pedig igencsak magasabb röptébe kezd a társalgás, mellyel Latamie egy szintig tudja is tartani a lépést. De hogy ez a szint hol van, azt csak Darelld tudhatja, míg a csípős melengető leves átitatja a vörös szirént. *
- Szeretem az egyenes beszédet. *Noha elszórakozik ő az alakoskodókon is, csak azt nem csípi, ha ő a célpont. Ambroggio ilyen szempontból kimondottan pozitív csalódás volt neki. Nincs is jobb, mint ha egy piperkőcről kiderül, mégsem olyan nyámnyila.*
- Hajóra. *Válaszolja egykedvűen a gőzölgő leves felett.* Csak egy szállítmányom volt. Leadtam. Visszahajózom a Pintybe. *Vonja vállát, s a mondat közbe ékel egy alapos krákogást is. Ám aztán mintha mi sem történt volna, kanalaz egyet, hogy aztán folytassa a gondolatot.* Illetve Kalmárba. Azóta talán a pincearéna is elkészült.
*Összecsapja tenyerét, meg is dörzsöli, mint aki már alig vár egy jó kis verekedést.* Ha van még munkaadóm, akkor dolgozom neki. Ha nincs, hát úgy is jó. Mindig akad valaki, akinek az agyára lehet menni, nem igaz?
*Jót kuncogna, ha Latamie tudna kuncogni, de ő ilyet sosem tesz. Csupán karcos morranásoknak hallatszik a csípős leves után az amúgy is dohánytól érdes torkából.
A csevegés egészen sokáig eltart. A leves kellemesen átmelengeti az egykori kalózlányt, ám elnyomhatatlan ásításokat is felszínre hoz, amiknek a test is hamar enged. Latamie miután jóllakott, jót beszélt, meglapogatja Darelld vállát, mint bajtárs, vagy mint százéves ismerős, majd elnyeli a lépcső s majdan a saját szobája. Mikor kipiheni magát Trimak feltétlen társaságára számít, s nem is rest megajándékozni őt a szokásos kaviccsal, amit minden alkalommal ezelőtt is megtett. Néhány nap szépen eltelik így, végül egy kicsiny erszény zöld kavicsokkal ott landol a szoba éjjeliszekrényén. Félreérthetetlenül Aranyfattyú Vyliassa nevére címezték, egy rövidke üzenettel. "Ha a testes vörös visszajön, hajtsd be rajta a számlát, ezt meg osszátok szét!" Találomra szórta a 120 aranynak megfelelőkavicsot az erszénybe.
Szereti a Sellőt, többször kihúzták már a slamasztikából, mindamellett hogy Horak sem mert itt soha hozzáérni. Megtartaná mint amolyan zöldövezet, még ha kicsit rá is fizet, ez akkor is megéri neki.*
//Latamie, Darelld//
- Így van, Darelldem. Ami nem megy, nem kell erőltetni. *Jó látnia és számára is így a kényelmes, hogy Darelld nem lelkizik nagyon. Amúgy sem állja a hősszerelmes csöpögést. Legyen tökös, már ha megadatott. Különösebben nem jegyzi meg, nem gördíti tovább a fonalat, mikor Darelld örömét fejezi ki, hogy nem okozott csalódást, már így is túldicsérte, ami amúgy sem szokása, elvégre a Sellőben amúgy is ritkán csalatkozik. Ezáltal Darelldben sem. Azon túl pedig igencsak magasabb röptébe kezd a társalgás, mellyel Latamie egy szintig tudja is tartani a lépést. De hogy ez a szint hol van, azt csak Darelld tudhatja, míg a csípős melengető leves átitatja a vörös szirént. *
- Szeretem az egyenes beszédet. *Noha elszórakozik ő az alakoskodókon is, csak azt nem csípi, ha ő a célpont. Ambroggio ilyen szempontból kimondottan pozitív csalódás volt neki. Nincs is jobb, mint ha egy piperkőcről kiderül, mégsem olyan nyámnyila.*
- Hajóra. *Válaszolja egykedvűen a gőzölgő leves felett.* Csak egy szállítmányom volt. Leadtam. Visszahajózom a Pintybe. *Vonja vállát, s a mondat közbe ékel egy alapos krákogást is. Ám aztán mintha mi sem történt volna, kanalaz egyet, hogy aztán folytassa a gondolatot.* Illetve Kalmárba. Azóta talán a pincearéna is elkészült.
*Összecsapja tenyerét, meg is dörzsöli, mint aki már alig vár egy jó kis verekedést.* Ha van még munkaadóm, akkor dolgozom neki. Ha nincs, hát úgy is jó. Mindig akad valaki, akinek az agyára lehet menni, nem igaz?
*Jót kuncogna, ha Latamie tudna kuncogni, de ő ilyet sosem tesz. Csupán karcos morranásoknak hallatszik a csípős leves után az amúgy is dohánytól érdes torkából.
A csevegés egészen sokáig eltart. A leves kellemesen átmelengeti az egykori kalózlányt, ám elnyomhatatlan ásításokat is felszínre hoz, amiknek a test is hamar enged. Latamie miután jóllakott, jót beszélt, meglapogatja Darelld vállát, mint bajtárs, vagy mint százéves ismerős, majd elnyeli a lépcső s majdan a saját szobája. Mikor kipiheni magát Trimak feltétlen társaságára számít, s nem is rest megajándékozni őt a szokásos kaviccsal, amit minden alkalommal ezelőtt is megtett. Néhány nap szépen eltelik így, végül egy kicsiny erszény zöld kavicsokkal ott landol a szoba éjjeliszekrényén. Félreérthetetlenül Aranyfattyú Vyliassa nevére címezték, egy rövidke üzenettel. "Ha a testes vörös visszajön, hajtsd be rajta a számlát, ezt meg osszátok szét!" Találomra szórta a 120 aranynak megfelelőkavicsot az erszénybe.
Szereti a Sellőt, többször kihúzták már a slamasztikából, mindamellett hogy Horak sem mert itt soha hozzáérni. Megtartaná mint amolyan zöldövezet, még ha kicsit rá is fizet, ez akkor is megéri neki.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-24 11:59:01
Üzenet elküldve: 2020-01-24 11:59:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Milyen kegyetlenül szigorú!
*Sóhajt az elf a férfi fülébe, persze hangján tisztán hallatszik, hogy ezt is csak egyfajta játéknak szánja, esze ágában sincs megbántani vagy ily módon minősyteni a nagy tiszteletű vendéget.
A tündér is utól éri őket, még a szoba előtt, s a kis trió immár újraegyesülve léphet be a kéjek kényelmes barlangjába.
Amint a vendégszoba ajtaja kinyílik, Yathlanae odalibben egy lámpáshoz, hogy világot gyújtson. A lámpás fénye pedig sejtelmesen, homályosan ragyogja be a helyiséget, még bizalmasabbá s különlegesebbé téve a hangulatot.
Nala nem tétlenkedik, így Yath is akcióba lendül, nem akarja haszontalannak érezni magát.*
- Mit parancsolsz először? Egy andalító dalt, vagy esetleg pezsdítő táncot?
*Simítja végig a férfi karját, várva annak válaszát. Amennyiben Bobbir választása a dalra esne, Yathlanae megérdeklődi a kívánt műfajt.*
- Sokféle dalt ismerek, válassz egy szyvednek kedves műfajt. Tudok balladákat, szerelmes álmodozásokat, pörgős, akár még férfivágyat serkentő dalocskákat is.
*Ha viszont a mélyen tisztelt vendégnek inkább egy táncelőadáshoz van kedve, úgy Yathlanae elhelyezkedik, meglazítja ruháit, hiszen a műsorszám közben egészen biztosan le fognak kerülni róla.*
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Milyen kegyetlenül szigorú!
*Sóhajt az elf a férfi fülébe, persze hangján tisztán hallatszik, hogy ezt is csak egyfajta játéknak szánja, esze ágában sincs megbántani vagy ily módon minősyteni a nagy tiszteletű vendéget.
A tündér is utól éri őket, még a szoba előtt, s a kis trió immár újraegyesülve léphet be a kéjek kényelmes barlangjába.
Amint a vendégszoba ajtaja kinyílik, Yathlanae odalibben egy lámpáshoz, hogy világot gyújtson. A lámpás fénye pedig sejtelmesen, homályosan ragyogja be a helyiséget, még bizalmasabbá s különlegesebbé téve a hangulatot.
Nala nem tétlenkedik, így Yath is akcióba lendül, nem akarja haszontalannak érezni magát.*
- Mit parancsolsz először? Egy andalító dalt, vagy esetleg pezsdítő táncot?
*Simítja végig a férfi karját, várva annak válaszát. Amennyiben Bobbir választása a dalra esne, Yathlanae megérdeklődi a kívánt műfajt.*
- Sokféle dalt ismerek, válassz egy szyvednek kedves műfajt. Tudok balladákat, szerelmes álmodozásokat, pörgős, akár még férfivágyat serkentő dalocskákat is.
*Ha viszont a mélyen tisztelt vendégnek inkább egy táncelőadáshoz van kedve, úgy Yathlanae elhelyezkedik, meglazítja ruháit, hiszen a műsorszám közben egészen biztosan le fognak kerülni róla.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-22 23:20:47
Üzenet elküldve: 2020-01-22 23:20:47
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Zopal//
*Zopal egy vállrándítás után kicsit mintha fennakadna a Professzor lelkesedésén, de csupán szóban. Az ork azonnal elmegy a téma mellett, és szalad az ablakhoz, mikor meghallják a puffanást. Eztán már csak a rideg intézkedés veszi kezdetét, és a testőr úgy cselekszik ahogy kell. Leviharzik az emeletről, és megnézi a szerencsétlen hajóst, aki eléggé szar állapotban van. Vállára csapva indul be vele a Sellőházba. A barna papír már nincs a kezében a kapitánynak. Tiszta utuk van a párocska asztaláig.*
//Párocska//
*Az asztaluk pontosan a lépcső mellett van, hiszen Zopal azt választotta ülőhelyéül, mikor a Prof, és a kapitány elhagyta a Sellőházat. Ezen ügyön felbuzdulva, a rövid, és nem túl tartalmas beszélgetésük alatt történt eseményekre felfigyelhetnek. Először is, elhaladt mellettük a kapitány, majd rá egy jó percre az ork, és mire levegőt vehetnének a Professzor is megjelenik a lépcső aljában, kezében egy barna bőrtáskával.*
-Szabad lesz gyermekeim?
*Kérdezi udvariasságból, és elkezd lepakolni az asztalról mindent, egészen egy szabad székig.*
-Ha megtennétek segítsetek megtisztítani az asztalt a sérült barátunknak.
*Mondja, és keze közben gyorsan jár. Táskájából elővesz néhány érdekes fiolást, és lét nagyobb fehér kendőt. Egyiket összehajtva az asztalra teszi.*
//Csapat//
*Ekkor küldheti be a faajtót az ork, és az elernyedt testű kapitány. A Professzor int, és magához kéreti a beteget, akit ha minden igaz le is fektet Zopal az asztalra. A fején lévő sebet megvizsgálja, és hirtelen hátranyúlva meglepő erővel markol rá Daesys csuklójára, hogy egy kendőt a kezébe nyomva, a vérző sebhez szorítsa.*
-Tartsa itt a kezét kérem!
*Mondja nyugtató mosolygással, hátra sem nézve. A habókos prof már a tegeződés-magázódás viszonyára sem figyel zavart, gyors, és precíz mozdulatai alatt. Fräd sem marad munka nélkül. Az öreg rá emeli hideg kék szemét, és karcos hangja nyugodtan mondja az utasításokat.*
-Kérem adja ide a lila fiolát, és utána mérje meg a szívverését. Ha nem túl magas van a táskámban egy jó adag repülősó. Imádni fogja a kapitány.
*Közben Daesys kezét elvéve egy pillanatra a sebre tekint, és kicsit megnyomkodja. Csupán mókából. Úgyse fáj neki. A kis izgatott mosolyt sem tudja letörölni az arcáról. Ha minden az elmondása szerint zajlik a procedúra végére, le lett öntve a torkán egy fura színű lötty. Aki látott életében varázsitalt, az sejtheti, hogy ez nem az. Állagra olyan mint egy gyatra puding. A nyelőreflex leviszi szépen, és a nemsokára érkező repülősó csípős szaga felhozza az ájulásból a hajóst. Az élete megmarad, a feje hasogat, a foga fáj. Kettőt lát, ötöt hall, vért érez, és szagol. Összességében szarul van, de legalább madarát nem bántotta senki.*
-Hogy vagyunk?
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Zopal//
*Zopal egy vállrándítás után kicsit mintha fennakadna a Professzor lelkesedésén, de csupán szóban. Az ork azonnal elmegy a téma mellett, és szalad az ablakhoz, mikor meghallják a puffanást. Eztán már csak a rideg intézkedés veszi kezdetét, és a testőr úgy cselekszik ahogy kell. Leviharzik az emeletről, és megnézi a szerencsétlen hajóst, aki eléggé szar állapotban van. Vállára csapva indul be vele a Sellőházba. A barna papír már nincs a kezében a kapitánynak. Tiszta utuk van a párocska asztaláig.*
//Párocska//
*Az asztaluk pontosan a lépcső mellett van, hiszen Zopal azt választotta ülőhelyéül, mikor a Prof, és a kapitány elhagyta a Sellőházat. Ezen ügyön felbuzdulva, a rövid, és nem túl tartalmas beszélgetésük alatt történt eseményekre felfigyelhetnek. Először is, elhaladt mellettük a kapitány, majd rá egy jó percre az ork, és mire levegőt vehetnének a Professzor is megjelenik a lépcső aljában, kezében egy barna bőrtáskával.*
-Szabad lesz gyermekeim?
*Kérdezi udvariasságból, és elkezd lepakolni az asztalról mindent, egészen egy szabad székig.*
-Ha megtennétek segítsetek megtisztítani az asztalt a sérült barátunknak.
*Mondja, és keze közben gyorsan jár. Táskájából elővesz néhány érdekes fiolást, és lét nagyobb fehér kendőt. Egyiket összehajtva az asztalra teszi.*
//Csapat//
*Ekkor küldheti be a faajtót az ork, és az elernyedt testű kapitány. A Professzor int, és magához kéreti a beteget, akit ha minden igaz le is fektet Zopal az asztalra. A fején lévő sebet megvizsgálja, és hirtelen hátranyúlva meglepő erővel markol rá Daesys csuklójára, hogy egy kendőt a kezébe nyomva, a vérző sebhez szorítsa.*
-Tartsa itt a kezét kérem!
*Mondja nyugtató mosolygással, hátra sem nézve. A habókos prof már a tegeződés-magázódás viszonyára sem figyel zavart, gyors, és precíz mozdulatai alatt. Fräd sem marad munka nélkül. Az öreg rá emeli hideg kék szemét, és karcos hangja nyugodtan mondja az utasításokat.*
-Kérem adja ide a lila fiolát, és utána mérje meg a szívverését. Ha nem túl magas van a táskámban egy jó adag repülősó. Imádni fogja a kapitány.
*Közben Daesys kezét elvéve egy pillanatra a sebre tekint, és kicsit megnyomkodja. Csupán mókából. Úgyse fáj neki. A kis izgatott mosolyt sem tudja letörölni az arcáról. Ha minden az elmondása szerint zajlik a procedúra végére, le lett öntve a torkán egy fura színű lötty. Aki látott életében varázsitalt, az sejtheti, hogy ez nem az. Állagra olyan mint egy gyatra puding. A nyelőreflex leviszi szépen, és a nemsokára érkező repülősó csípős szaga felhozza az ájulásból a hajóst. Az élete megmarad, a feje hasogat, a foga fáj. Kettőt lát, ötöt hall, vért érez, és szagol. Összességében szarul van, de legalább madarát nem bántotta senki.*
-Hogy vagyunk?
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-22 19:08:03
Üzenet elküldve: 2020-01-22 19:08:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez//
//Orm, Gyldwa, Cahress, Vyliassa//
*A felhorkanó Gyldwára csak morog, mert hát egy helyről származnak, nehéz lenne, nem tudni mi járhat a másik fejében. A másik meg, hogy intelligensnek akar tűnni, az meg igazán rontana a helyzeten, ha itt most összekapnának ordibálva, mint ahogy otthon nem egyszer. A végén még barbároknak néznék őket.*
-Nem bizony, mi olyantat nem szoktunk otthun sem. *Erősíti meg, már- már szinte túl sokszor is, ami így már talán gyanús is lehet, így gyorsan abba hagyja a mentegetőzést meg a tagadást. Aztán szépen a bizonytalan eredetű masszázst átpasszolja a vállalkozó kedvűbb felének, kicsit meg is könnyebbül, hogy semmi idegen dolognak nem lesz a részese, mikor elfogja a lázas állapot és teljesen felforrósodik az egész teste. Nem igazán tud elgondolkodni az ajánlaton, bár a két nő nagyon próbálja meggyőzni őket, de az új fejlemény minden mást felülír.*
-Valami nöm kerek az biztos. *Mivel még ilyen dologban nem volt rész eddig, így teljesen tanácstalanul vergődik. Az imént még semmi baja nem volt, most meg hirtelen már alig tud állni a saját lábán. Az pedig hogy elkapott volna valamit, teljesen ki van zárva, ismeri ő a nyavalyákat. ~Lehet, itten van ezöknek a szerencsétlenöknek valami különlegös betögségük. ~ Vetődik fel benne, hiszen eddig még nem igazán jártak városban, ugyan már több hatja, hogy megérkeztek és még eddig semmi bajuk nem volt, a megromlott krumplilevesen kívül, ami nem sokáig marta a gyomrukat, előugrott azonnal. Sajnos az sem segített sokat, hogy sikerült leülnie, ugyan úgy fő a feje, de immár izzad is, a halántékán csorog le a hideg verejték. Érzi, ahogy a homlokát tapogatják, először a húga, aztán a szőke elf is megtapintja, majd a tegnapi küzdelem is szóba kerül. ~Még csak föl se szakította a bőrüm! Alig cirógattuk mög egymást, az nem csinál ilyöt! ~ Ő meg ezt igazán jól tudja, hiszen otthon ennyivel nem szokta megúszni, mégse érzi így magát, erre pedig a maga módján próbálja is felhívni a figyelmet.*
-Nöm! Alig karistóta meg az orcámat a nagyszájú, mög az esti sör ölmulasztotta volna! Aludtam öste, mint az agyonütött koca. *Legyint egy nagyobbat az egyik mancsával a levegőben. Nem igazán szeretne most mozdulni, ha kap vizet a kezébe, akkor azt le is dönti.*
-Talán csak a furcsa lövegő az oka! *Próbál felállni és az ajtó felé trappolni, néha meginog a fejében uralkodó láz miatt, egyik láb a másik után, csak szépen lassan.*
//Orm, Gyldwa, Cahress, Vyliassa//
*A felhorkanó Gyldwára csak morog, mert hát egy helyről származnak, nehéz lenne, nem tudni mi járhat a másik fejében. A másik meg, hogy intelligensnek akar tűnni, az meg igazán rontana a helyzeten, ha itt most összekapnának ordibálva, mint ahogy otthon nem egyszer. A végén még barbároknak néznék őket.*
-Nem bizony, mi olyantat nem szoktunk otthun sem. *Erősíti meg, már- már szinte túl sokszor is, ami így már talán gyanús is lehet, így gyorsan abba hagyja a mentegetőzést meg a tagadást. Aztán szépen a bizonytalan eredetű masszázst átpasszolja a vállalkozó kedvűbb felének, kicsit meg is könnyebbül, hogy semmi idegen dolognak nem lesz a részese, mikor elfogja a lázas állapot és teljesen felforrósodik az egész teste. Nem igazán tud elgondolkodni az ajánlaton, bár a két nő nagyon próbálja meggyőzni őket, de az új fejlemény minden mást felülír.*
-Valami nöm kerek az biztos. *Mivel még ilyen dologban nem volt rész eddig, így teljesen tanácstalanul vergődik. Az imént még semmi baja nem volt, most meg hirtelen már alig tud állni a saját lábán. Az pedig hogy elkapott volna valamit, teljesen ki van zárva, ismeri ő a nyavalyákat. ~Lehet, itten van ezöknek a szerencsétlenöknek valami különlegös betögségük. ~ Vetődik fel benne, hiszen eddig még nem igazán jártak városban, ugyan már több hatja, hogy megérkeztek és még eddig semmi bajuk nem volt, a megromlott krumplilevesen kívül, ami nem sokáig marta a gyomrukat, előugrott azonnal. Sajnos az sem segített sokat, hogy sikerült leülnie, ugyan úgy fő a feje, de immár izzad is, a halántékán csorog le a hideg verejték. Érzi, ahogy a homlokát tapogatják, először a húga, aztán a szőke elf is megtapintja, majd a tegnapi küzdelem is szóba kerül. ~Még csak föl se szakította a bőrüm! Alig cirógattuk mög egymást, az nem csinál ilyöt! ~ Ő meg ezt igazán jól tudja, hiszen otthon ennyivel nem szokta megúszni, mégse érzi így magát, erre pedig a maga módján próbálja is felhívni a figyelmet.*
-Nöm! Alig karistóta meg az orcámat a nagyszájú, mög az esti sör ölmulasztotta volna! Aludtam öste, mint az agyonütött koca. *Legyint egy nagyobbat az egyik mancsával a levegőben. Nem igazán szeretne most mozdulni, ha kap vizet a kezébe, akkor azt le is dönti.*
-Talán csak a furcsa lövegő az oka! *Próbál felállni és az ajtó felé trappolni, néha meginog a fejében uralkodó láz miatt, egyik láb a másik után, csak szépen lassan.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-22 14:46:23
Üzenet elküldve: 2020-01-22 14:46:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Shan, Rey//
*A patkány szó hallatára szórakozottan elmosolyodik, még ha gúnyt is vélne felfedezni a másik hangjában, akkor sem sértődne meg. Az nem az ő stílusa. Emellett valószínű ő is zsigerből lepatkányozná a hasonló állatokat, ha nem találkozott volna mindenféle különböző rágcsálóval élete folyamán.*
- Ő Noru, patkány vagy menyét, kinek hogy tetszik. Nem hiszem, hogy zokon venné...
*Tart rövid felvilágosítást, majd igyekszik minél inkább köpenye biztonságában tartani a fehér szőrpamacsot.*
- Nem hiszem, hogy érezne szomorúságot. Csak egy kisállat.
*Csúszik ki a száján, majd rögtön utána el is gondolkodik rajta, hogy érdemes volt-e ezt hangosan kimondani. Nyilván Cassy csak egy aranyos megjegyzésnek szánta, amit mondott, s még igazat is adott neki. Erre válaszul csak azt kapja, hogy óvatosan belé kötnek.
A kérdezős-ivós játékra hirtelen valami fény gyúlik benne, s immár tisztán emlékszik Shanre. Részeg este volt, bár Reyt nem kellett a szobájába cipelni, s nem is hányt, azért megérezte a sok bort. Na meg előtte a rövideket, amit megivott különböző kollégákkal.*
- Most hogy mondod...
*Néz az elfre, majd Shan felé fordul.*
- Szar az arcmemóriám, ne vedd sértésnek...
*Bár ezt csak udvariasságból teszi hozzá, valójában nem hiszi, hogy az asztaluknál ülő nő az az érzékeny, megsértődős típus lenne. Valahogy nincs olyan szaga az embernek.*
//Shan, Rey//
*A patkány szó hallatára szórakozottan elmosolyodik, még ha gúnyt is vélne felfedezni a másik hangjában, akkor sem sértődne meg. Az nem az ő stílusa. Emellett valószínű ő is zsigerből lepatkányozná a hasonló állatokat, ha nem találkozott volna mindenféle különböző rágcsálóval élete folyamán.*
- Ő Noru, patkány vagy menyét, kinek hogy tetszik. Nem hiszem, hogy zokon venné...
*Tart rövid felvilágosítást, majd igyekszik minél inkább köpenye biztonságában tartani a fehér szőrpamacsot.*
- Nem hiszem, hogy érezne szomorúságot. Csak egy kisállat.
*Csúszik ki a száján, majd rögtön utána el is gondolkodik rajta, hogy érdemes volt-e ezt hangosan kimondani. Nyilván Cassy csak egy aranyos megjegyzésnek szánta, amit mondott, s még igazat is adott neki. Erre válaszul csak azt kapja, hogy óvatosan belé kötnek.
A kérdezős-ivós játékra hirtelen valami fény gyúlik benne, s immár tisztán emlékszik Shanre. Részeg este volt, bár Reyt nem kellett a szobájába cipelni, s nem is hányt, azért megérezte a sok bort. Na meg előtte a rövideket, amit megivott különböző kollégákkal.*
- Most hogy mondod...
*Néz az elfre, majd Shan felé fordul.*
- Szar az arcmemóriám, ne vedd sértésnek...
*Bár ezt csak udvariasságból teszi hozzá, valójában nem hiszi, hogy az asztaluknál ülő nő az az érzékeny, megsértődős típus lenne. Valahogy nincs olyan szaga az embernek.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-22 12:00:15
Üzenet elküldve: 2020-01-22 12:00:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez//
//Cahress, Vyliassa, Gyldwa, Orm//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Cassy egy boldog pillantást kap, hiszen Vylnek nagyon jól esik, amit mondanak neki. Élmények ezek a dicséretek számára, visszaigazolások, hogy a balszerencse sorozata ellenére, igenis van keresnivalója itt.*
-Ugyan már, mindenkinek kijár egy kis kényesztetés. Ezek egyszerű, gyöngéd mozdulatok, melyek ellazítják a testet, pihentetik azt egy fárasztó nap után, valójában jót tesz az embernek, vagy orknak, hiszen serkenti a mozgékonyságot, rugalmasságot. *Próbálja eladni, amit csak tud és ahogyan csak tudja azt. Orm viselkedése vele szembe érthető, ha Vyl legszívesebben megsértődne is, amennyiben a zöld lovagja nem lenne vendég, nem teszi a tegnapiak miatt, valamint a számára "aljábbnak" minősülő fajok attitűdje felé nem igazán szokták meghatni. A kollégák már annál inkább, ezt Cassy láthatja is az ökölbe szoruló kéz nyomán. De mindent csak sorjában, előbb Gyldwának válaszol.*
-Tökéletes, köszönöm a bizalmat! Természetesen úgy fürdenek a kedves vendégek, ahogyan csak szeretnének, és azt szerény bordélyházunk képességei, teltsége engedi is. Esetleg... *Szavai félbe maradnak, hiszen rosszul érzi magát a másik. Persze, azonnal rohan szó nélkül a kancsó vízért, képességeitől telve a leggyorsabban és legprecízebben viszi oda a hűsítő folyadékot, hogy ne is lötyöghessen ki, majd Cassy kolléganőjének kezébe nyomja.*
-Tessék. Esetleg legyezzem, vagy masszírozzam meg a homlokát? *Próbál minél készségesebb lenni.*
-Persze, segítek, ha kell. Felvihetjük ketten is. *Utóbbi mondatával Gyldwa felé fordul. ~ A kurva életbe. Khul, veled még számolok majd. Nem lesz ez a nap sem a legjobb. ~ Ggondolja és várja a továbbiakat.*
//Cahress, Vyliassa, Gyldwa, Orm//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Cassy egy boldog pillantást kap, hiszen Vylnek nagyon jól esik, amit mondanak neki. Élmények ezek a dicséretek számára, visszaigazolások, hogy a balszerencse sorozata ellenére, igenis van keresnivalója itt.*
-Ugyan már, mindenkinek kijár egy kis kényesztetés. Ezek egyszerű, gyöngéd mozdulatok, melyek ellazítják a testet, pihentetik azt egy fárasztó nap után, valójában jót tesz az embernek, vagy orknak, hiszen serkenti a mozgékonyságot, rugalmasságot. *Próbálja eladni, amit csak tud és ahogyan csak tudja azt. Orm viselkedése vele szembe érthető, ha Vyl legszívesebben megsértődne is, amennyiben a zöld lovagja nem lenne vendég, nem teszi a tegnapiak miatt, valamint a számára "aljábbnak" minősülő fajok attitűdje felé nem igazán szokták meghatni. A kollégák már annál inkább, ezt Cassy láthatja is az ökölbe szoruló kéz nyomán. De mindent csak sorjában, előbb Gyldwának válaszol.*
-Tökéletes, köszönöm a bizalmat! Természetesen úgy fürdenek a kedves vendégek, ahogyan csak szeretnének, és azt szerény bordélyházunk képességei, teltsége engedi is. Esetleg... *Szavai félbe maradnak, hiszen rosszul érzi magát a másik. Persze, azonnal rohan szó nélkül a kancsó vízért, képességeitől telve a leggyorsabban és legprecízebben viszi oda a hűsítő folyadékot, hogy ne is lötyöghessen ki, majd Cassy kolléganőjének kezébe nyomja.*
-Tessék. Esetleg legyezzem, vagy masszírozzam meg a homlokát? *Próbál minél készségesebb lenni.*
-Persze, segítek, ha kell. Felvihetjük ketten is. *Utóbbi mondatával Gyldwa felé fordul. ~ A kurva életbe. Khul, veled még számolok majd. Nem lesz ez a nap sem a legjobb. ~ Ggondolja és várja a továbbiakat.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-22 11:44:32
Üzenet elküldve: 2020-01-22 11:44:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Shan, Rey//
*Kollégák között mindig előbújik bohókásabb énje, valahogy fesztelenebben tud lelkesedni, kicsit oldódik a vendégekkel szemben viselt éntelenség fegyelmezettsége. Mikor Rey hálás szavait hallja, mindjárt úgy érzi, hogy viszonoznia kell.*
- Mi pedig biztonságban érezhettük magunkat neked köszönhetően, Reyraa.
*Shanhoz fordulva folytatja.*
- Biztosította számunkra a fegyveres kíséretet, mert sok aggasztó hírt hallani Artheniorról, mi pedig áruért mentünk. Látszik, hogy valóban megviselte a város képét a föld beomlása, de a helyreállítási munkálatok is jól haladnak. A piac pedig nyüzsgő és színes volt, tele kedves városiakkal.
*Gyúlnak megint lelkes fények a szemeiben, majd egy mély légvétellel hallgatja el kívánságát az újabb városba látogatással kapcsolatban. Eszébe se jutott, hogy Rey és Shan nem ismerik egymást közelebbről, s hamarosan beugrik neki az is, hogy miért. Ennek ellenére restelkedik.*
- Bocsánat, azt hittem, emlékeztek arra a mulatságra, amikor kérdezős-ivós játékot játszottunk. Igaz, sajnos nem tartott sokáig.
*Bólogat szomorúan, majd csacsog a katasztrófákról, amik egész hihetetlen mennyiségben érkeztek. Amilyen arckifejezéssel Shan visszakérdez az ablaktörés esetére, önkéntelenül elkuncogja magát.*
- Ez jó kérdés. Valaki azt mondta, talán egy féltékeny asszony intézte így. Szegény flótásra alaposan rájárhatott a rúd.
*Egy kicsit elszégyelli magát, amiért nevet rajta, de tényleg roppant abszurd az egész eset. Mivel személyesen nem élte át, még abban se biztos, hogy minden igaz, amit elmondtak neki. Noru felbukkanásának nagyon megörül, mosoly szalad az arcára megint.*
- Hát itt van?
*Súgja oda, ő sem akarja bajba keverni a lányt. Magyarázatára bólogat megértőn.*
- Különben is biztosan szomorú lenne egyedül. Olyan kicsi még.
*Shan érthető módon érdeklődik, s egy használhatatlan kiigazítás erejéig bekapcsolódik a válaszba. Ezúttal Shannak suttog meghatottan.*
- Nem, ő nem patkány. Egy tüneményes szőrgombolyag.
*A további felvilágosítást viszont átadja Rey számára.*
//Fürdőzéshez//
//Cahress, Vyliassa, Gyldwa, Orm//
//Érintőlegesen Ernuss//
*Vyl gyönyörűen cizellált, dallamos mondatán egészen elképed. És még csak meg sem botlik a nyelve!*
- Ezt nagyon szépen mondtad, Vyl!
*Szól neki halkan, s büszkén mosolyog, hogy ilyen választékosan beszélő kollégával dolgozhat. Sajnos az ő szereplése nem ilyen jól sikerül, látja, hogy nem jár jó úton a kérdés megvilágításában, s ahelyett, hogy kedvet csinálna a masszázshoz, elbátortalanítja vendégeiket. Vyl kiegészíti, talán ennek köszönhetik, hogy érdeklődésüket nem veszítik el egészen. Feltartott tenyereit rázza tagadón és kétségbeesett szemekkel, jelezve, hogy félreértik. Nem gondolta, hogy ilyen nehéz ezt elmondani szóban, sokkal könnyebb megérteni tapasztalás útján.*
- Ó, nem-nem, senkit nem bántunk! Mindenkit épségben hagyunk, sőt, az a cél, hogy jobban érezzék magukat. Talán a legjobb a társam felvetése, úgy lehet a legjobban megismerni ezt a dolgot, ha átélik, milyen.
*Pillant Vylre. Számára a vendégek egy párnak tűnnek, de a közös fürdésre való reagálásuk egy kicsit elbizonytalanítja. Nem firtatja természetesen a döntést, mosolyogva bólint.*
- Így mindenképpen kényelmesebb lesz.
*Úgy tűnik, a vendégek be is osztják maguk között a sorrendet Vyl szolgálatai terén, s kezd rendeződni a helyzet. A tegnapi eseményekről Cassy lemaradt távolléte miatt, csak kósza félszavakat hallott, de úgy tűnik, hogy Vyl nagyon is sokat tud az ügyről, ezért átengedi neki a terepet. Megremegő hangjára aggodalom fogja el, mert olyan magabiztos szokott lenni. A hallottakból kezdi összerakni a képet, és megérteni, hogy Khul miért volt olyan rossz bőrben. De még oly sok van, miről nem tud! Az viszont nem kerüli el a figyelmét, hogy Orm elgyengül, bár elsőre egy olyan cifra fordulattal él, hogy Cassy azt hiszi, valamit megint elrontott. Maga is odalép, amint a férfi leül, és aggódó arccal kissé lehajol. Kezét finoman a vállára próbálja tenni, tekintete árulkodó jeleket keres állapotát illetően.*
- Mi a baj, uram, nem érzi jól magát?
*Gyldwa hasznosabb és konkrétabb kérdésekkel segít. Látja, hogy Orm a homlokát tapogatja, maga is kíváncsi lesz.*
- Megengedi?
*Emeli a kezét ő is. Ha engedélyt kap, akkor kezével megérinti a homlokát és az arcát. Ha nem, akkor csak a látott jelekből és a válaszokból próbál tájékozódni. A kérésnek szívesen eleget tenne azonnal, de mivel épp előző nap szerzett be a piacon gyógynövényeket, talán hasznát vehetik a közreműködésének. Ám többet kell tudnia a helyzetről, azon kívül Vyl is ott van velük, ezért bocsánatkérő tekintettel megkéri őt a feladatra.*
- Vyl, megtennéd, hogy hozol vizet? Akár egy egész kancsóval.
*Tekintete körbefut a személyzeten, ki lehet a segítségükre, ha úgy adódik, hogy a termetes ork férfit fel kell támogatni az egyik szobába. A legtöbben elfoglaltak, beszélgetésben vannak, de pillantása megakad Ernusson. Ha a mélységi észreveszi, akkor jelezni próbál neki, hogy talán szükség lesz rá. Figyelme aztán Ormé és Gyldwáé. Őt is megkérdezi, de akár Orm is magára értheti a kérdéseket.*
- Jól értem, hogy tegnap harcolt? Megsérült? Hogyan érezte magát az este?
//Shan, Rey//
*Kollégák között mindig előbújik bohókásabb énje, valahogy fesztelenebben tud lelkesedni, kicsit oldódik a vendégekkel szemben viselt éntelenség fegyelmezettsége. Mikor Rey hálás szavait hallja, mindjárt úgy érzi, hogy viszonoznia kell.*
- Mi pedig biztonságban érezhettük magunkat neked köszönhetően, Reyraa.
*Shanhoz fordulva folytatja.*
- Biztosította számunkra a fegyveres kíséretet, mert sok aggasztó hírt hallani Artheniorról, mi pedig áruért mentünk. Látszik, hogy valóban megviselte a város képét a föld beomlása, de a helyreállítási munkálatok is jól haladnak. A piac pedig nyüzsgő és színes volt, tele kedves városiakkal.
*Gyúlnak megint lelkes fények a szemeiben, majd egy mély légvétellel hallgatja el kívánságát az újabb városba látogatással kapcsolatban. Eszébe se jutott, hogy Rey és Shan nem ismerik egymást közelebbről, s hamarosan beugrik neki az is, hogy miért. Ennek ellenére restelkedik.*
- Bocsánat, azt hittem, emlékeztek arra a mulatságra, amikor kérdezős-ivós játékot játszottunk. Igaz, sajnos nem tartott sokáig.
*Bólogat szomorúan, majd csacsog a katasztrófákról, amik egész hihetetlen mennyiségben érkeztek. Amilyen arckifejezéssel Shan visszakérdez az ablaktörés esetére, önkéntelenül elkuncogja magát.*
- Ez jó kérdés. Valaki azt mondta, talán egy féltékeny asszony intézte így. Szegény flótásra alaposan rájárhatott a rúd.
*Egy kicsit elszégyelli magát, amiért nevet rajta, de tényleg roppant abszurd az egész eset. Mivel személyesen nem élte át, még abban se biztos, hogy minden igaz, amit elmondtak neki. Noru felbukkanásának nagyon megörül, mosoly szalad az arcára megint.*
- Hát itt van?
*Súgja oda, ő sem akarja bajba keverni a lányt. Magyarázatára bólogat megértőn.*
- Különben is biztosan szomorú lenne egyedül. Olyan kicsi még.
*Shan érthető módon érdeklődik, s egy használhatatlan kiigazítás erejéig bekapcsolódik a válaszba. Ezúttal Shannak suttog meghatottan.*
- Nem, ő nem patkány. Egy tüneményes szőrgombolyag.
*A további felvilágosítást viszont átadja Rey számára.*
//Fürdőzéshez//
//Cahress, Vyliassa, Gyldwa, Orm//
//Érintőlegesen Ernuss//
*Vyl gyönyörűen cizellált, dallamos mondatán egészen elképed. És még csak meg sem botlik a nyelve!*
- Ezt nagyon szépen mondtad, Vyl!
*Szól neki halkan, s büszkén mosolyog, hogy ilyen választékosan beszélő kollégával dolgozhat. Sajnos az ő szereplése nem ilyen jól sikerül, látja, hogy nem jár jó úton a kérdés megvilágításában, s ahelyett, hogy kedvet csinálna a masszázshoz, elbátortalanítja vendégeiket. Vyl kiegészíti, talán ennek köszönhetik, hogy érdeklődésüket nem veszítik el egészen. Feltartott tenyereit rázza tagadón és kétségbeesett szemekkel, jelezve, hogy félreértik. Nem gondolta, hogy ilyen nehéz ezt elmondani szóban, sokkal könnyebb megérteni tapasztalás útján.*
- Ó, nem-nem, senkit nem bántunk! Mindenkit épségben hagyunk, sőt, az a cél, hogy jobban érezzék magukat. Talán a legjobb a társam felvetése, úgy lehet a legjobban megismerni ezt a dolgot, ha átélik, milyen.
*Pillant Vylre. Számára a vendégek egy párnak tűnnek, de a közös fürdésre való reagálásuk egy kicsit elbizonytalanítja. Nem firtatja természetesen a döntést, mosolyogva bólint.*
- Így mindenképpen kényelmesebb lesz.
*Úgy tűnik, a vendégek be is osztják maguk között a sorrendet Vyl szolgálatai terén, s kezd rendeződni a helyzet. A tegnapi eseményekről Cassy lemaradt távolléte miatt, csak kósza félszavakat hallott, de úgy tűnik, hogy Vyl nagyon is sokat tud az ügyről, ezért átengedi neki a terepet. Megremegő hangjára aggodalom fogja el, mert olyan magabiztos szokott lenni. A hallottakból kezdi összerakni a képet, és megérteni, hogy Khul miért volt olyan rossz bőrben. De még oly sok van, miről nem tud! Az viszont nem kerüli el a figyelmét, hogy Orm elgyengül, bár elsőre egy olyan cifra fordulattal él, hogy Cassy azt hiszi, valamit megint elrontott. Maga is odalép, amint a férfi leül, és aggódó arccal kissé lehajol. Kezét finoman a vállára próbálja tenni, tekintete árulkodó jeleket keres állapotát illetően.*
- Mi a baj, uram, nem érzi jól magát?
*Gyldwa hasznosabb és konkrétabb kérdésekkel segít. Látja, hogy Orm a homlokát tapogatja, maga is kíváncsi lesz.*
- Megengedi?
*Emeli a kezét ő is. Ha engedélyt kap, akkor kezével megérinti a homlokát és az arcát. Ha nem, akkor csak a látott jelekből és a válaszokból próbál tájékozódni. A kérésnek szívesen eleget tenne azonnal, de mivel épp előző nap szerzett be a piacon gyógynövényeket, talán hasznát vehetik a közreműködésének. Ám többet kell tudnia a helyzetről, azon kívül Vyl is ott van velük, ezért bocsánatkérő tekintettel megkéri őt a feladatra.*
- Vyl, megtennéd, hogy hozol vizet? Akár egy egész kancsóval.
*Tekintete körbefut a személyzeten, ki lehet a segítségükre, ha úgy adódik, hogy a termetes ork férfit fel kell támogatni az egyik szobába. A legtöbben elfoglaltak, beszélgetésben vannak, de pillantása megakad Ernusson. Ha a mélységi észreveszi, akkor jelezni próbál neki, hogy talán szükség lesz rá. Figyelme aztán Ormé és Gyldwáé. Őt is megkérdezi, de akár Orm is magára értheti a kérdéseket.*
- Jól értem, hogy tegnap harcolt? Megsérült? Hogyan érezte magát az este?
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-21 22:43:43
Üzenet elküldve: 2020-01-21 22:43:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A főnök magyarázatára vállat ránt. Tényleg fogalma sincs mennyi haragosa van egy tapasztalt felfedezőnek. Egy átlagos orknak is sok haragosa szokott lenni, de ez általában kimerül abban, hogy pár pofont ki kell osztania és hogy nem túl bölcs döntés akárkiben megbíznia. Meglopni még nem akarták. Vagyis, de. És meg is lopták. De akkor mindene odalett. A találgatásra pedig ő csak elkomorul.*
~Szóval olyanok is volnának akik nem akarják, hogy megtaláljuk, azt a szigetet? Ez már kezd bonyolódni.~
*A főnök jókedvére ő csak néz rá majd egy hitetlen mosollyal őszintén elmondja a véleményét.*
-Hát már megbocsásson, de magának is hiányzik egy kereke főnök.
*Nem úgy néz ki mintha az orkot zavarná a dolog. Arra azért rákérdez nem-e a bérüket lopták el, de nem most mert történik valami. Gyorsan kinéznek az ablakon és látják a távolodó lovasokat és a földön fekvő kormányost. Hát ez nem jó. Merül fel az orkban a gondolat. A professzor gyors helyzetfelismerése és a nyugalma meglepi a testőrt, de bólint.*
-Rendben főnök.
*Amit kézbe kapott, hogy kidobja visszateszi a helyére és már siet is le. Most nem óvatoskodik úgyhogy még a szokásosnál is jobban zörög a páncélja. Főleg a lépcsőn. A fogadórészen is csak átsuhan. Aki, az útjába kerül az meg jó eséllyel félresuhan mert ő nem fog most megállni vagy másokat kerülgetni. Ez most nem a nyugodt lassú ork aki eddig volt. Helyzet van! Kiérve hamar felméri a dolgokat.*
~Hát komám! Neked annyi.~
*Azért megpróbál a másik hóna alá nyúlni és behúzni őt a sellőbe és oda ahol az idegesítő párocskájuk asztala van.*
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A főnök magyarázatára vállat ránt. Tényleg fogalma sincs mennyi haragosa van egy tapasztalt felfedezőnek. Egy átlagos orknak is sok haragosa szokott lenni, de ez általában kimerül abban, hogy pár pofont ki kell osztania és hogy nem túl bölcs döntés akárkiben megbíznia. Meglopni még nem akarták. Vagyis, de. És meg is lopták. De akkor mindene odalett. A találgatásra pedig ő csak elkomorul.*
~Szóval olyanok is volnának akik nem akarják, hogy megtaláljuk, azt a szigetet? Ez már kezd bonyolódni.~
*A főnök jókedvére ő csak néz rá majd egy hitetlen mosollyal őszintén elmondja a véleményét.*
-Hát már megbocsásson, de magának is hiányzik egy kereke főnök.
*Nem úgy néz ki mintha az orkot zavarná a dolog. Arra azért rákérdez nem-e a bérüket lopták el, de nem most mert történik valami. Gyorsan kinéznek az ablakon és látják a távolodó lovasokat és a földön fekvő kormányost. Hát ez nem jó. Merül fel az orkban a gondolat. A professzor gyors helyzetfelismerése és a nyugalma meglepi a testőrt, de bólint.*
-Rendben főnök.
*Amit kézbe kapott, hogy kidobja visszateszi a helyére és már siet is le. Most nem óvatoskodik úgyhogy még a szokásosnál is jobban zörög a páncélja. Főleg a lépcsőn. A fogadórészen is csak átsuhan. Aki, az útjába kerül az meg jó eséllyel félresuhan mert ő nem fog most megállni vagy másokat kerülgetni. Ez most nem a nyugodt lassú ork aki eddig volt. Helyzet van! Kiérve hamar felméri a dolgokat.*
~Hát komám! Neked annyi.~
*Azért megpróbál a másik hóna alá nyúlni és behúzni őt a sellőbe és oda ahol az idegesítő párocskájuk asztala van.*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-21 21:39:42
Üzenet elküldve: 2020-01-21 21:39:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Csutakolás//
//Zárás//
* A vörös távozása forduló pontot hoz. Most már sokkal komolyabbá válik a hangulat. Addig vicces minden, amíg tud valakivel együtt nevetni az ember. Vagyis esetünkben inkább félvér. Mivel nem figyeli a közeledő nő arcát, így nem látja rajta egyelőre a pírt, ami a saját pofikáját is tarkítja. Mikor szidalmazzák, akkor már csak odanéz, mert a másik valamit matat is. Talán érdemes lenne valamit mondania, de szokásához híven nem a szavak embere. Így hát marad a csend. A csere megtörténik és elvileg mindenki boldog. Elvileg. A felejtésre nagyot sóhajt.*
- Ezt se fogom elfelejteni egyhamar.* Ez a nap amilyen jól indult olyan katasztrófába torkollott. Nem egy magamutogatós, de lassan már az egész személyzet látta az ő csupasz testét. Legalább a paravánnal nem kell bajlódnia, mert Welly azt felállítja helyette. Egy darabig még ácsorog és közben hallgatja a másik motoszkálását. Aztán az még egyszer kaján vigyorral az arcán benéz hozzá mielőtt távozna. Most, hogy ennek is vége ideje, hogy befejezze a fürdést. Bár sokat hűlt a vize, de még mindig elég meleg neki. Jelenleg amúgy is inkább a fejében kóválygó gondolatok kötik le. ~ Még a nevüket se tudtam meg. Mindegy is, ha itt dolgoznak akkor eleget fogom látni őket is.~ A mosdás már nem tart sokáig. Ezzel végezve pedig elindul átöltözni.*
//Zárás//
* A vörös távozása forduló pontot hoz. Most már sokkal komolyabbá válik a hangulat. Addig vicces minden, amíg tud valakivel együtt nevetni az ember. Vagyis esetünkben inkább félvér. Mivel nem figyeli a közeledő nő arcát, így nem látja rajta egyelőre a pírt, ami a saját pofikáját is tarkítja. Mikor szidalmazzák, akkor már csak odanéz, mert a másik valamit matat is. Talán érdemes lenne valamit mondania, de szokásához híven nem a szavak embere. Így hát marad a csend. A csere megtörténik és elvileg mindenki boldog. Elvileg. A felejtésre nagyot sóhajt.*
- Ezt se fogom elfelejteni egyhamar.* Ez a nap amilyen jól indult olyan katasztrófába torkollott. Nem egy magamutogatós, de lassan már az egész személyzet látta az ő csupasz testét. Legalább a paravánnal nem kell bajlódnia, mert Welly azt felállítja helyette. Egy darabig még ácsorog és közben hallgatja a másik motoszkálását. Aztán az még egyszer kaján vigyorral az arcán benéz hozzá mielőtt távozna. Most, hogy ennek is vége ideje, hogy befejezze a fürdést. Bár sokat hűlt a vize, de még mindig elég meleg neki. Jelenleg amúgy is inkább a fejében kóválygó gondolatok kötik le. ~ Még a nevüket se tudtam meg. Mindegy is, ha itt dolgoznak akkor eleget fogom látni őket is.~ A mosdás már nem tart sokáig. Ezzel végezve pedig elindul átöltözni.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-21 17:50:35
Üzenet elküldve: 2020-01-21 17:50:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőház//
//Mady és Drey//
*Nem igazán érdekli őt sem a tárgyak ára, hiszen eléggé elzárva élt ahhoz, hogy sejtése se legyen az áruk értékéről. Most is, mikor a városban jártak, csupán annyit tartott szem előtt, hogy ne fusson ki a pénzből, amit kaptak, az, hogy ezt hány napnyi robotolással lehet elérni, azt számára rejtély.*
-Már mint szerintem nincsen. *Hiszen itt volt az első nap, mikor a mélységi ideérkezett és akkor nyomban fel is mérhette a ruhakészletét. Közben ő is szépen le lesz csutakolva, közben pedig aggodalommal teli szemekkel figyeli, ahogy előtte elúsznak a szalma és koszdarabok. Szíve szerint hátraugrana mindig, mikor akár egy is veszélyesen megközelíti. Nem is kell kétszer mondani neki, azonnal ugrik is ki a vízből, miután a művelet befejeződött.*
-Nem. Eeyr ments, hogy ebbe akarjak hajat mosni. *Rázza veszettül a fejét, majd gyorsan magára kanyarítja a köntöst.*
-Szerintem először menjünk fel és odaadom akkor az ajándékot, amit neked vettem. *A haját még felcsavarja, arra gondol, hogy azt majd inkább odafent áztatja ki, miután felvitetett néhány vödörforró vizet a dézsájába. ~Aztán egész este benne fog ázni a narancsolajas vízben. ~*
-Te is szeretnél pihenni, majd odafenn kiáztatom a hajam. Egy mosás úgysem segít ezen. *Csóválja a fejét, ha a mélységinek is megfelel, akkor vissza is indulnak.*
//Mady és Drey//
*Nem igazán érdekli őt sem a tárgyak ára, hiszen eléggé elzárva élt ahhoz, hogy sejtése se legyen az áruk értékéről. Most is, mikor a városban jártak, csupán annyit tartott szem előtt, hogy ne fusson ki a pénzből, amit kaptak, az, hogy ezt hány napnyi robotolással lehet elérni, azt számára rejtély.*
-Már mint szerintem nincsen. *Hiszen itt volt az első nap, mikor a mélységi ideérkezett és akkor nyomban fel is mérhette a ruhakészletét. Közben ő is szépen le lesz csutakolva, közben pedig aggodalommal teli szemekkel figyeli, ahogy előtte elúsznak a szalma és koszdarabok. Szíve szerint hátraugrana mindig, mikor akár egy is veszélyesen megközelíti. Nem is kell kétszer mondani neki, azonnal ugrik is ki a vízből, miután a művelet befejeződött.*
-Nem. Eeyr ments, hogy ebbe akarjak hajat mosni. *Rázza veszettül a fejét, majd gyorsan magára kanyarítja a köntöst.*
-Szerintem először menjünk fel és odaadom akkor az ajándékot, amit neked vettem. *A haját még felcsavarja, arra gondol, hogy azt majd inkább odafent áztatja ki, miután felvitetett néhány vödörforró vizet a dézsájába. ~Aztán egész este benne fog ázni a narancsolajas vízben. ~*
-Te is szeretnél pihenni, majd odafenn kiáztatom a hajam. Egy mosás úgysem segít ezen. *Csóválja a fejét, ha a mélységinek is megfelel, akkor vissza is indulnak.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-21 13:19:53
Üzenet elküldve: 2020-01-21 13:19:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csutakolás//
//Zárás//
*Most, hogy így ketten lettek hagyva a felettébb zavarban lévő férfivel, mintha a vidám kuncogást elvágták volna. Mert két nő jól tud szórakozni egy pőre, nem is gizda test látványán, de ha ezzel a dologgal egyedül maradnak, inkább kínos. Már kitisztult annyira a feje, hogy felmérhesse a helyzet súlyosságát. Itt áll előtte az egyik munkatársa elég kiszolgáltatott helyzetben, ő meg nemrég kiröhögte. Talán nem ártana a kapcsolatot barátibb vizekre hajtani, ki tudja, mikor lesz szüksége a segítségére. Miközben megközelíti óvatosan Wrexant, látja, hogy a tekintetét sem igazán állja, ami viszont számára lenne segítség, mert addig se kéne lefelé tekintenie. Valahogy rá is átragad ez a teszetosza szégyenlősség és érzi, ahogy átforrósodik mind a két orcája.*
-Ne legyél már ennyire bamba! *Csúszik ki zavarában a száján, közben indulatosan elveszi a csizmát, miután a törölköző már a másik kezébe kerül.*
-Nem olyan nagydolog! Viszont ne akard becsapni magad, ezt se te se én nem fogjuk elfelejteni egy darabig. *Itt már szélesedő mosolyát, ha tudná, se akarná elrejteni.*
-Magadra hagylak, nyugodtan fürödj, úgyis vissza kell menjek dolgozni. *Veti oda, közben azért a paravánt szépen visszaállítja a helyére, talán a lelkiismerete csendesítési okán. Eztán odasétál és a másik csizmáját is felkapja, hogy távozóra fogja.*
-De aztán mindenhol jól mosd meg magad! *Kukkant be a paraván mögé csak fejjel, széles mosolyt virítva, majd már ott sincsen.*
//Zárás//
*Most, hogy így ketten lettek hagyva a felettébb zavarban lévő férfivel, mintha a vidám kuncogást elvágták volna. Mert két nő jól tud szórakozni egy pőre, nem is gizda test látványán, de ha ezzel a dologgal egyedül maradnak, inkább kínos. Már kitisztult annyira a feje, hogy felmérhesse a helyzet súlyosságát. Itt áll előtte az egyik munkatársa elég kiszolgáltatott helyzetben, ő meg nemrég kiröhögte. Talán nem ártana a kapcsolatot barátibb vizekre hajtani, ki tudja, mikor lesz szüksége a segítségére. Miközben megközelíti óvatosan Wrexant, látja, hogy a tekintetét sem igazán állja, ami viszont számára lenne segítség, mert addig se kéne lefelé tekintenie. Valahogy rá is átragad ez a teszetosza szégyenlősség és érzi, ahogy átforrósodik mind a két orcája.*
-Ne legyél már ennyire bamba! *Csúszik ki zavarában a száján, közben indulatosan elveszi a csizmát, miután a törölköző már a másik kezébe kerül.*
-Nem olyan nagydolog! Viszont ne akard becsapni magad, ezt se te se én nem fogjuk elfelejteni egy darabig. *Itt már szélesedő mosolyát, ha tudná, se akarná elrejteni.*
-Magadra hagylak, nyugodtan fürödj, úgyis vissza kell menjek dolgozni. *Veti oda, közben azért a paravánt szépen visszaállítja a helyére, talán a lelkiismerete csendesítési okán. Eztán odasétál és a másik csizmáját is felkapja, hogy távozóra fogja.*
-De aztán mindenhol jól mosd meg magad! *Kukkant be a paraván mögé csak fejjel, széles mosolyt virítva, majd már ott sincsen.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-21 09:18:14
Üzenet elküldve: 2020-01-21 09:18:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Csutakolás//
* Bár Welly azt hangoztatja, hogy ne mutogassa magát, ettől függetlenül nem fordulna el a világért se. Ez akkor is változatlan marad, mikor ellopják a törülközőjét is. Bár itt talán a meglepettség is nagy szerepet játszik ebben. Végül azért csak félre néz és mentegetőzni kezd, hogy baleset volt. Erre most mit lehetne mondani? Hát egyelőre semmit, mert igyekszik összeszedni a gondolatait. Igen jámbor fajta, így hamar megbocsájt az ilyesmikért is. Mondjuk az is sokat nyom a lantba, hogy a nő kerít neki egy törülközőt. Na meg az is itt van, hogy a nő az ő arcát nézi, amitől jobban elvörösödik, mintha a meztelen testét nézné. Mindig is zavarba jött, ha egy nő így nézte és az, hogy felé közeledik még inkább felerősíti ezt. Jó szokásához híven félre is fordítja a fejét, hogy elmeneküljön a közeledő szempár elől. Szépen rákerül az törölköző ő meg vissza adja a csizmát a gazdájának.*
- Te-tessék. Legjobb lesz ha elfelejtjük ezt a kis incidenst.* Mondja kissé zavartan és neki is áll, hogy helyet vissza rendezze eredeti formájába.*
* Bár Welly azt hangoztatja, hogy ne mutogassa magát, ettől függetlenül nem fordulna el a világért se. Ez akkor is változatlan marad, mikor ellopják a törülközőjét is. Bár itt talán a meglepettség is nagy szerepet játszik ebben. Végül azért csak félre néz és mentegetőzni kezd, hogy baleset volt. Erre most mit lehetne mondani? Hát egyelőre semmit, mert igyekszik összeszedni a gondolatait. Igen jámbor fajta, így hamar megbocsájt az ilyesmikért is. Mondjuk az is sokat nyom a lantba, hogy a nő kerít neki egy törülközőt. Na meg az is itt van, hogy a nő az ő arcát nézi, amitől jobban elvörösödik, mintha a meztelen testét nézné. Mindig is zavarba jött, ha egy nő így nézte és az, hogy felé közeledik még inkább felerősíti ezt. Jó szokásához híven félre is fordítja a fejét, hogy elmeneküljön a közeledő szempár elől. Szépen rákerül az törölköző ő meg vissza adja a csizmát a gazdájának.*
- Te-tessék. Legjobb lesz ha elfelejtjük ezt a kis incidenst.* Mondja kissé zavartan és neki is áll, hogy helyet vissza rendezze eredeti formájába.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-21 08:47:34
Üzenet elküldve: 2020-01-21 08:47:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Vyliassa, Gyldwa, Orm//
*Némileg kételkedve hallgatja az új információt, s mielőtt szólhatna, Orm megelőzi, szinte ugyanazokat a szavakat momdva, mint amit Gyldwa akart. Száját épp nyitná, de így nem jön ki hang rajta, csak tátja a száját egy pillanatig, majd durcásan becsukja azt.*
-He én ugyanezt akartam mondani! Hogy csinálod mindig??
*Kérdi bátyját a különös dologról.*
-Hát ez az! Nem gusztustalankodunk. Nem nem.
*Rázza határozottan a fejét, de vagy négyszer-ötször biztosan. ~Saját dézsa víz. Remélem jó forró, hogy a bőröm is lesül benne!~ Vigyorodik el az elképzelésen, s szinte félig már a vízben érzi magát.*
-Kipróbálom én, "köszönöm" a gesztust.
*Nagyon szinpadiasan adja elő, hisz sejti, hogy valami turpisság van a dolog mögött.*
-Kössz, bátyó!
*Ez már teljesen őszintén hangzik a szájából. Élvezettel hallgatja, ahogy a párbajról mesél a férfi, csillogó szemekkel figyel, mint egy igazi példaképre. Majd elszörnyülködve veszi észre, hogy valamk baj van. Orm mintha rosszul lenne.*
-Mi a baj, bátyó? Hol fáj? Rosszat ettél? Kérem, egy kis hideg vizet hozzon már!
*Szól a hölgynek, akivel társalogtak eddig a fürdő ügyében.*
-Nehogy nekem elkapjál itt valami nyavalyát!
*Közben fél szemmel azért körbenéz, hogy nem-e az az énekesnő csinált valami "műsort" megint, de ennek nem látja nyomát, így marad a kétségek között.*
*Némileg kételkedve hallgatja az új információt, s mielőtt szólhatna, Orm megelőzi, szinte ugyanazokat a szavakat momdva, mint amit Gyldwa akart. Száját épp nyitná, de így nem jön ki hang rajta, csak tátja a száját egy pillanatig, majd durcásan becsukja azt.*
-He én ugyanezt akartam mondani! Hogy csinálod mindig??
*Kérdi bátyját a különös dologról.*
-Hát ez az! Nem gusztustalankodunk. Nem nem.
*Rázza határozottan a fejét, de vagy négyszer-ötször biztosan. ~Saját dézsa víz. Remélem jó forró, hogy a bőröm is lesül benne!~ Vigyorodik el az elképzelésen, s szinte félig már a vízben érzi magát.*
-Kipróbálom én, "köszönöm" a gesztust.
*Nagyon szinpadiasan adja elő, hisz sejti, hogy valami turpisság van a dolog mögött.*
-Kössz, bátyó!
*Ez már teljesen őszintén hangzik a szájából. Élvezettel hallgatja, ahogy a párbajról mesél a férfi, csillogó szemekkel figyel, mint egy igazi példaképre. Majd elszörnyülködve veszi észre, hogy valamk baj van. Orm mintha rosszul lenne.*
-Mi a baj, bátyó? Hol fáj? Rosszat ettél? Kérem, egy kis hideg vizet hozzon már!
*Szól a hölgynek, akivel társalogtak eddig a fürdő ügyében.*
-Nehogy nekem elkapjál itt valami nyavalyát!
*Közben fél szemmel azért körbenéz, hogy nem-e az az énekesnő csinált valami "műsort" megint, de ennek nem látja nyomát, így marad a kétségek között.*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-20 21:19:40
Üzenet elküldve: 2020-01-20 21:19:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Shan, Rey//
//Érintőlegesen a távozók//
*Khul, mint ahogy azt várta, egy kellemes röhögéssel díjazza Shanneira végtelenül kifinomult humorát, amit egy széles vigyorral nyugtáz. A zsoldos szívesen beszélgetne még, de a szőke férfi mond valamit teli szájjal, amit nem nagyon ért, de mindegy is. Ha mennie kell, hát mennie kell.*
-Sajnos nem ígérhetek semmit.
*Vág megjátszott komoly képet, mikor a másik valami szesz félretételéről beszél. Miután Khul itt hagyja őt, figyelme egy rövid időre a neki bemutatkozó leányra irányul. Csinos egy teremtés, meg kell hagyni, a zsoldosnak azonban egyből megakad a tekintete az ajkánál futó hegen. Általában rögtön kiszúrja az ilyesmit, bizonyára mert maga is nem egy szembetűnő fehér heg tulajdonosa, meg valamiért azt gondolja, az efféle szépséghibákkal rendelkező emberek érdekesebbek.*
-Így van. Shanneira Dalnareon.
*Árulja el teljes nevét, bár az épp csak előkészületben lévő diskurzus hamar véget ér, amint a lány feltehetőleg egy vendéghez siet. Nem esik persze kétségbe, kedvenc szőke elfje még nem hagyta itt. A gyönyörű Cassy lelkesedése egyébként egészen felébreszti Shant. Az utóbbi időben nem aludt túl sokat, na meg túl jól sem, most sem érzi magát épp csúcsformában, a lány élénksége azonban úgy hat rá, mint egy meleg, gőzölgő kákicslé. Sok kedve még így sincs mesélni távollétéről, úgy tűnik egyelőre nem is kell, szerencsére beszél a másik helyette, ő pedig az asztalra könyökölve arcán támaszkodva hallgatja az Artheniorba tett kitérő beszámolóját. Tekintete közben néha a sötételfre kúszik, mikor említésre kerül vagy mikor megszólal, s mikor felteszi kérdését Shannek, halványan bólint.*
-Miért dob be bárki egy embert egy bordély ablakán?
*Kérdi félig felhúzott szemöldökkel, értetlenül az említett képtelen történés hallatán és legalább ugyanilyen képet vág meglátva Rey szőrmókját.*
-Nálad meg miért van patkány?
*Hangjában nincs gúny vagy undor, a zsoldos egyszerűen csak nem ismeri olyan jól az efféle állatokat.*
//Shan, Rey//
//Érintőlegesen a távozók//
*Khul, mint ahogy azt várta, egy kellemes röhögéssel díjazza Shanneira végtelenül kifinomult humorát, amit egy széles vigyorral nyugtáz. A zsoldos szívesen beszélgetne még, de a szőke férfi mond valamit teli szájjal, amit nem nagyon ért, de mindegy is. Ha mennie kell, hát mennie kell.*
-Sajnos nem ígérhetek semmit.
*Vág megjátszott komoly képet, mikor a másik valami szesz félretételéről beszél. Miután Khul itt hagyja őt, figyelme egy rövid időre a neki bemutatkozó leányra irányul. Csinos egy teremtés, meg kell hagyni, a zsoldosnak azonban egyből megakad a tekintete az ajkánál futó hegen. Általában rögtön kiszúrja az ilyesmit, bizonyára mert maga is nem egy szembetűnő fehér heg tulajdonosa, meg valamiért azt gondolja, az efféle szépséghibákkal rendelkező emberek érdekesebbek.*
-Így van. Shanneira Dalnareon.
*Árulja el teljes nevét, bár az épp csak előkészületben lévő diskurzus hamar véget ér, amint a lány feltehetőleg egy vendéghez siet. Nem esik persze kétségbe, kedvenc szőke elfje még nem hagyta itt. A gyönyörű Cassy lelkesedése egyébként egészen felébreszti Shant. Az utóbbi időben nem aludt túl sokat, na meg túl jól sem, most sem érzi magát épp csúcsformában, a lány élénksége azonban úgy hat rá, mint egy meleg, gőzölgő kákicslé. Sok kedve még így sincs mesélni távollétéről, úgy tűnik egyelőre nem is kell, szerencsére beszél a másik helyette, ő pedig az asztalra könyökölve arcán támaszkodva hallgatja az Artheniorba tett kitérő beszámolóját. Tekintete közben néha a sötételfre kúszik, mikor említésre kerül vagy mikor megszólal, s mikor felteszi kérdését Shannek, halványan bólint.*
-Miért dob be bárki egy embert egy bordély ablakán?
*Kérdi félig felhúzott szemöldökkel, értetlenül az említett képtelen történés hallatán és legalább ugyanilyen képet vág meglátva Rey szőrmókját.*
-Nálad meg miért van patkány?
*Hangjában nincs gúny vagy undor, a zsoldos egyszerűen csak nem ismeri olyan jól az efféle állatokat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242