Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 137 (2721. - 2740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2740. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 19:42:56
Üzenet elküldve: 2024-03-21 19:42:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csóválja a fejét, amennyire erejéből telik arra a feltételezésre, hogy meg kéne fogadnia a saját bölcs tanácsait.*
- Nem, dehogy is. Majd te megfogadod őket, miután én tapasztalatból megtudom, hogy elbasztam.
*Együtt nevetgél a lánnyal, bár azt ő sem tudná megfogalmazni, hogy miért. Talán azért, mert nevetni akar. Ok nélkül. Most miért, mi van abban? Nevetni jó dolog, nem? Még a saját baromságainkon is. A nevetés valahogy mindig eltereli a gondolatokat arról, amire épp nem akarnak gondolni, és Nori most nem akar arra gondolni, hogy ha nem egy idióta, akkor most nem Mai nyakába csimpaszkodva kellene még a mosdót is meglátogatnia.
Azt, hogy Mai nem mesél azonnal, csak egy morcos hümmentéssel veszi tudomásul, de hogy fejezze be az úrnőzést, arra már őszintén meglepett tekintettel reagál.*
- Már miért fejezném be? Mondtam már párszor, hogy számomra fontos, hogy így hívjalak, hogy érezd a tiszteletet.
*Na, ez már bizony nagyon furcsán hangozhat Nori szájából, így ha ebből sem jön rá a kisasszony, hogy valami nincs rendjén, akkor semmiből. Mindenesetre az biztos, hogy Nori-nak jelen pillanatban esze ágában sincs abbahagyni az úrnőzést.
Mikor visszaérnek a szobába, és megkapja a puszit, kicsit még bele is pirul. Lehet, hogy most járna még egy abból a csókból Mai-nak, amiért ilyen kedves vele, de sajnos most az is túl megerőltető volna, így inkább csak kicsit reszketve, némi segítséget igénybe véve visszabújik az ágyába, onnantól pedig minden figyelme Mai-ra és a beszámolójára irányul.*
- Remek *válaszolja az első mondatra. Akkor aztán megérte idejönni. Arra még emlékszik, hogy Mai elkezdett hercegnőt játszani, bár ő most nem játékként tekint rá, hanem szerinte akkor volt a barátnője igazán önmaga, az utána történtekre viszont egyáltalán nem emlékszik.*
- Tényleg így történt? Semmire nem emlékszem. *Közben azért gyanakodva pillant fel a másikra.* Hol voltál távol? Merre jártál? *kérdezi számonkérően csupán azért, mert itt a Sellőházban nem nagyon lehet „távol lenni”, ha meg a kikötőben mászkált egyedül, az hatalmas felelőtlenség. Mindenesetre az újabb ölelés, amit kap, és legfeljebb szavakkal tudna ellenkezni miatta, de nem akar, ismét megnyugtatja őt, így nem haragszik rá igazán, bármerre is csatangolt az ő úrnője.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csóválja a fejét, amennyire erejéből telik arra a feltételezésre, hogy meg kéne fogadnia a saját bölcs tanácsait.*
- Nem, dehogy is. Majd te megfogadod őket, miután én tapasztalatból megtudom, hogy elbasztam.
*Együtt nevetgél a lánnyal, bár azt ő sem tudná megfogalmazni, hogy miért. Talán azért, mert nevetni akar. Ok nélkül. Most miért, mi van abban? Nevetni jó dolog, nem? Még a saját baromságainkon is. A nevetés valahogy mindig eltereli a gondolatokat arról, amire épp nem akarnak gondolni, és Nori most nem akar arra gondolni, hogy ha nem egy idióta, akkor most nem Mai nyakába csimpaszkodva kellene még a mosdót is meglátogatnia.
Azt, hogy Mai nem mesél azonnal, csak egy morcos hümmentéssel veszi tudomásul, de hogy fejezze be az úrnőzést, arra már őszintén meglepett tekintettel reagál.*
- Már miért fejezném be? Mondtam már párszor, hogy számomra fontos, hogy így hívjalak, hogy érezd a tiszteletet.
*Na, ez már bizony nagyon furcsán hangozhat Nori szájából, így ha ebből sem jön rá a kisasszony, hogy valami nincs rendjén, akkor semmiből. Mindenesetre az biztos, hogy Nori-nak jelen pillanatban esze ágában sincs abbahagyni az úrnőzést.
Mikor visszaérnek a szobába, és megkapja a puszit, kicsit még bele is pirul. Lehet, hogy most járna még egy abból a csókból Mai-nak, amiért ilyen kedves vele, de sajnos most az is túl megerőltető volna, így inkább csak kicsit reszketve, némi segítséget igénybe véve visszabújik az ágyába, onnantól pedig minden figyelme Mai-ra és a beszámolójára irányul.*
- Remek *válaszolja az első mondatra. Akkor aztán megérte idejönni. Arra még emlékszik, hogy Mai elkezdett hercegnőt játszani, bár ő most nem játékként tekint rá, hanem szerinte akkor volt a barátnője igazán önmaga, az utána történtekre viszont egyáltalán nem emlékszik.*
- Tényleg így történt? Semmire nem emlékszem. *Közben azért gyanakodva pillant fel a másikra.* Hol voltál távol? Merre jártál? *kérdezi számonkérően csupán azért, mert itt a Sellőházban nem nagyon lehet „távol lenni”, ha meg a kikötőben mászkált egyedül, az hatalmas felelőtlenség. Mindenesetre az újabb ölelés, amit kap, és legfeljebb szavakkal tudna ellenkezni miatta, de nem akar, ismét megnyugtatja őt, így nem haragszik rá igazán, bármerre is csatangolt az ő úrnője.*
2739. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 18:35:51
Üzenet elküldve: 2024-03-21 18:35:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
~Nori az.~ *Állapítja meg magában, aminek jobban örül, mintha bármelyik másik lenne, mert vele többnyire lehet értelmesen beszélni. Szeszélyes és vad, sokszor bunkó, de szereti legalább Mai-t. Akkor is, ha nem mondja, hisz ez köztudott. Egy kicsit enged a szorító érzés a mellkasából, megkönnyebbül.*
- Én bölcs barátnőm. Ha megfogadnád a saját tanácsaid, most nem kellene cipelni. *Felnevet, fene se érti mitől van jókedve. De nagyon is az van így, hogy ráeszmélt arra, hogy nincs olyan nagy baj. Persze szívesen segít. Ez a szándék benne olyan elemi, mindig is ott volt vele amióta ismeri a kis feketét. Kérdezget, amit megért, de tényleg nincs kedve addig mesélni, amíg nem érnek vissza, mert még út közben el találja kiáltani magát a másik. Nos Mai-t ma már hallották elegen, nem kéne még pár szem ami rájuk figyel. Megint felkuncog. Borzasztó.*
- Mindent szép sorjában. Kiviszlek, aztán elmesélek mindent. Esküszöm. És fejezd már be ezt az úrnőzést, már ketten vagyunk, nem kell a színpad.
*Forgatja szemeit, hiszen tényleg nem tetszik neki ez a megszólítás. Még nem tudott leesni a gondolat, hogy itt másról van szó, nem pedig arról, hogy ugratják egymást és a népeket.
Sikeresnek bizonyul az illemhely látogatás, de ha kell ő bizony bent is a segítségére lenne, de makacs nőszemély ez. Látta már elég sok arcát, meg elég sok helyzetben, ki gondolta volna, hogy egy kis pisi lesz az amitől zavarba jön. Még a csóktól sem sikerült.
Visszatérnek hát és csak ekkor hajlandó belekezdeni a mesébe, miután felsegítette az ágyra olyan pozícióba, ahogy csak szeretne feküdni a másik. Ha akarja, ha nem, akkor is ad egy puszit a homlokára. Mintha csak bocsánatot kérne, de nem fog. Eldöntötte. Mindenesetre mellé ül, szorosan közel.*
- Némi emléked már van, de... az nem derült ki mit akart a... Doki. *Nyel egyet, mert más viszont kiderült. Nem bír a saját energiáival.* - Amikor beléptünk és játszadoztam egy kicsit, te nem tudtad sokáig élvezni, mert rosszul lettél. Összeestél ott kint a pult előtt, aztán bevittünk a rendelőbe. *Szinte csicsereg.* - Megvizsgált téged, nagyon rossz állapotban voltál. De végtére is a kimerülés az oka az egésznek. A varázslatod kicsit visszavette a kölcsön kapott energiád. *Gondolkozik egy kicsit, hogy hogyan is folytassa, de arra jut, hogy mindent most nem oszt meg. Nem akar haragot.* - Aztán kivettem ezt a szobát és lefektettek, én pedig egy kicsit távol voltam, hogy... hmm, hogy tudj pihenni. Aztán, mikor jöttem te már ott csücsültél, szegényem, sajnálom, hogy így érzed magad. *Meg akarja ölelni a lányt, ha hagyja.*
~Nori az.~ *Állapítja meg magában, aminek jobban örül, mintha bármelyik másik lenne, mert vele többnyire lehet értelmesen beszélni. Szeszélyes és vad, sokszor bunkó, de szereti legalább Mai-t. Akkor is, ha nem mondja, hisz ez köztudott. Egy kicsit enged a szorító érzés a mellkasából, megkönnyebbül.*
- Én bölcs barátnőm. Ha megfogadnád a saját tanácsaid, most nem kellene cipelni. *Felnevet, fene se érti mitől van jókedve. De nagyon is az van így, hogy ráeszmélt arra, hogy nincs olyan nagy baj. Persze szívesen segít. Ez a szándék benne olyan elemi, mindig is ott volt vele amióta ismeri a kis feketét. Kérdezget, amit megért, de tényleg nincs kedve addig mesélni, amíg nem érnek vissza, mert még út közben el találja kiáltani magát a másik. Nos Mai-t ma már hallották elegen, nem kéne még pár szem ami rájuk figyel. Megint felkuncog. Borzasztó.*
- Mindent szép sorjában. Kiviszlek, aztán elmesélek mindent. Esküszöm. És fejezd már be ezt az úrnőzést, már ketten vagyunk, nem kell a színpad.
*Forgatja szemeit, hiszen tényleg nem tetszik neki ez a megszólítás. Még nem tudott leesni a gondolat, hogy itt másról van szó, nem pedig arról, hogy ugratják egymást és a népeket.
Sikeresnek bizonyul az illemhely látogatás, de ha kell ő bizony bent is a segítségére lenne, de makacs nőszemély ez. Látta már elég sok arcát, meg elég sok helyzetben, ki gondolta volna, hogy egy kis pisi lesz az amitől zavarba jön. Még a csóktól sem sikerült.
Visszatérnek hát és csak ekkor hajlandó belekezdeni a mesébe, miután felsegítette az ágyra olyan pozícióba, ahogy csak szeretne feküdni a másik. Ha akarja, ha nem, akkor is ad egy puszit a homlokára. Mintha csak bocsánatot kérne, de nem fog. Eldöntötte. Mindenesetre mellé ül, szorosan közel.*
- Némi emléked már van, de... az nem derült ki mit akart a... Doki. *Nyel egyet, mert más viszont kiderült. Nem bír a saját energiáival.* - Amikor beléptünk és játszadoztam egy kicsit, te nem tudtad sokáig élvezni, mert rosszul lettél. Összeestél ott kint a pult előtt, aztán bevittünk a rendelőbe. *Szinte csicsereg.* - Megvizsgált téged, nagyon rossz állapotban voltál. De végtére is a kimerülés az oka az egésznek. A varázslatod kicsit visszavette a kölcsön kapott energiád. *Gondolkozik egy kicsit, hogy hogyan is folytassa, de arra jut, hogy mindent most nem oszt meg. Nem akar haragot.* - Aztán kivettem ezt a szobát és lefektettek, én pedig egy kicsit távol voltam, hogy... hmm, hogy tudj pihenni. Aztán, mikor jöttem te már ott csücsültél, szegényem, sajnálom, hogy így érzed magad. *Meg akarja ölelni a lányt, ha hagyja.*
2738. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 18:03:01
Üzenet elküldve: 2024-03-21 18:03:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Mai segítségével valahogy sikerül talpra állnia, de azt a dühöt, amit a gyengesége miatt érez, jobb, hogy nem látja senki. Rettentő szánalmasnak tartja magát, amiért ilyen állapotban van, és más segítségére szorul még a járáshoz is, de hát a sötét nagyúr büntetése sosem volt kegyes, na meg a vele kötött üzletek sem, elég csak a Drasszéra Gorrát említeni, amivel szó szerint haláláig magához láncolta a lányt.*
- Ajánlom is *morcog tovább magában.* Látod, Mai, ezért ne játssz a tűzzel vagy a vérrel, mert úgy jársz, mint én. A hatalom nem játék, óvatosan bánj vele *mondja hatalmas bölcsességként előadva, hogy nem szabad majdnem kinyírni magad. Ezek szerint bárki is irányítja most a gyenge kis testet, ő tisztában van azzal, hogy mit csinált magával.*
- Szóval a Sellőházban. Megtaláltuk a Dokit, ugye? Megbeszélted vele, hogy mit akart? Mármint, elnézést úrnőm, amiért parancsolgatok, nem úgy értettem.
*Igen, ez már az igazi Nori, de mégsem. Valamit talán a rosszullét végérvényesen átírt a bonyolult agytekervényeiben, ami nem fog változni a személyiségeinek szeszélyességével párhuzamosan. Mai-t most már többnek tekinti, mint egyszerű útitársának vagy barátnőjének. Végérvényesen ő lépett a fekete tündér helyébe, csupán az az egy biztos, hogy az egykori nemeskisasszony sokkal jobban fog bánni vele, mint azt Idya tette.
Közben el is indulnak együtt az útjukra, Nori pedig teljesen rátámaszkodik a lányra, de így legalább valamennyire tényleg tud sétálni. Közben megejt egy hülye mosolyt Mai irányába, majdnem ki is neveti magát ebben az abszurd szituációban.*
- Nyugi, mindjárt összeszedem ám magam… *Nyugtatgatja nem csak Mai-t, hanem magát is, merthogy ebben az állapotban nem bírja ki sokáig anélkül, hogy ne őrülne meg tőle, az is biztos.
Azt már nem várja el, hogy az illemhelyre is vele tartson a lány, így a falakba kapaszkodva megoldja a dolgot, utána pedig már el is indulhatnak vissza a szobába.*
- Akár már most kezdheted a mesét… *mondja türelmetlenül a visszaúton.*
*Mai segítségével valahogy sikerül talpra állnia, de azt a dühöt, amit a gyengesége miatt érez, jobb, hogy nem látja senki. Rettentő szánalmasnak tartja magát, amiért ilyen állapotban van, és más segítségére szorul még a járáshoz is, de hát a sötét nagyúr büntetése sosem volt kegyes, na meg a vele kötött üzletek sem, elég csak a Drasszéra Gorrát említeni, amivel szó szerint haláláig magához láncolta a lányt.*
- Ajánlom is *morcog tovább magában.* Látod, Mai, ezért ne játssz a tűzzel vagy a vérrel, mert úgy jársz, mint én. A hatalom nem játék, óvatosan bánj vele *mondja hatalmas bölcsességként előadva, hogy nem szabad majdnem kinyírni magad. Ezek szerint bárki is irányítja most a gyenge kis testet, ő tisztában van azzal, hogy mit csinált magával.*
- Szóval a Sellőházban. Megtaláltuk a Dokit, ugye? Megbeszélted vele, hogy mit akart? Mármint, elnézést úrnőm, amiért parancsolgatok, nem úgy értettem.
*Igen, ez már az igazi Nori, de mégsem. Valamit talán a rosszullét végérvényesen átírt a bonyolult agytekervényeiben, ami nem fog változni a személyiségeinek szeszélyességével párhuzamosan. Mai-t most már többnek tekinti, mint egyszerű útitársának vagy barátnőjének. Végérvényesen ő lépett a fekete tündér helyébe, csupán az az egy biztos, hogy az egykori nemeskisasszony sokkal jobban fog bánni vele, mint azt Idya tette.
Közben el is indulnak együtt az útjukra, Nori pedig teljesen rátámaszkodik a lányra, de így legalább valamennyire tényleg tud sétálni. Közben megejt egy hülye mosolyt Mai irányába, majdnem ki is neveti magát ebben az abszurd szituációban.*
- Nyugi, mindjárt összeszedem ám magam… *Nyugtatgatja nem csak Mai-t, hanem magát is, merthogy ebben az állapotban nem bírja ki sokáig anélkül, hogy ne őrülne meg tőle, az is biztos.
Azt már nem várja el, hogy az illemhelyre is vele tartson a lány, így a falakba kapaszkodva megoldja a dolgot, utána pedig már el is indulhatnak vissza a szobába.*
- Akár már most kezdheted a mesét… *mondja türelmetlenül a visszaúton.*
2737. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 17:20:13
Üzenet elküldve: 2024-03-21 17:20:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Annyira elég már ebből a sok érzelemből. Tegnap este óta minden volt már abban a kis fiatal szívben, ami Mai-ban dobog. A nyugodt napok nem telepednek rá mostanában, bár nem panaszkodik. Szereti ezt az új életet minden nehézségével együtt. Tényleg van, hogy valaki többet tapasztal néhány hat alatt, mint egész addigi életéig. Pedig már az ifjúkora legvégét tapossa. Tán át is lépte. Már szinte kész nő, csak még olyan nagyon keveset tud, mint arra rájött. Most már kevésnek bizonyulnak az álmok és a könyvek, amikor meg kell küzdeni a szívével és annak minden velejárójával.
Néhány lopott óra erejéig elfelejtett aggódni. Nem akar haragudni magára ezért, sőt. Már kijárt. De itt térdelve a kis barátnője mellett, aki már dől is hozzá, csak elönti egy kicsit a bűntudat. Annyira nem utálja, mint várta, hagyja is magát felsegíteni, néhány megszokott mondattal körítve.*
- Várj, várj, lepihensz és elmesélek mindent.
*Aztán már jön a következő kis probléma, amit át kell hidalni. Nos talán azért annyira nem gyenge, hogy tálat kelljen a fekvőbeteg alá tolni, na meg biztos, hogy azzal a gyenge lábbal előbb illetné simogatással Mai gyomrát, ha megpróbálkozna ilyesmivel, mint köszönettel. Nagy levegőt vesz, ha menni kell, hát menni kell.*
- Jó, megoldjuk ne aggódj. Utána megbeszélünk mindent. Teljes biztonságban vagy. A... Sellőházban. *Hinti el, hogy azért azt tudja a lány, hogy a küldetés sikeres volt, eljutottak az áhított helyig. Már csak az nem derült ki, hogy miért jöttek. Mai-nak ez mondjuk így tökéletesen jött ki, de a drága barátnője nem fogja megtudni, mit akart tőle az a szőke herceg. Azért erre a gondolatra elvigyorodik akaratlanul is.
Megpróbálja úgy fogni a feketeséget, hogy a lehetőségeihez mérten a legjobban tudjon sétálni, amihez minden segítséget megad. Erő az kell hozzá, de ez egyáltalán nem gond. Meg kell találni az utat addig, amíg el nem jutnak az illemhelyig, de ha kell a hátán is elviszi. Bután mutatnának, de legyen ez egyfajta vezeklés. Utána egy szava sem lehet. Minden azon múlik, hogy mennyire kap erőre Nori így, hogy van egy mankója.*
*Annyira elég már ebből a sok érzelemből. Tegnap este óta minden volt már abban a kis fiatal szívben, ami Mai-ban dobog. A nyugodt napok nem telepednek rá mostanában, bár nem panaszkodik. Szereti ezt az új életet minden nehézségével együtt. Tényleg van, hogy valaki többet tapasztal néhány hat alatt, mint egész addigi életéig. Pedig már az ifjúkora legvégét tapossa. Tán át is lépte. Már szinte kész nő, csak még olyan nagyon keveset tud, mint arra rájött. Most már kevésnek bizonyulnak az álmok és a könyvek, amikor meg kell küzdeni a szívével és annak minden velejárójával.
Néhány lopott óra erejéig elfelejtett aggódni. Nem akar haragudni magára ezért, sőt. Már kijárt. De itt térdelve a kis barátnője mellett, aki már dől is hozzá, csak elönti egy kicsit a bűntudat. Annyira nem utálja, mint várta, hagyja is magát felsegíteni, néhány megszokott mondattal körítve.*
- Várj, várj, lepihensz és elmesélek mindent.
*Aztán már jön a következő kis probléma, amit át kell hidalni. Nos talán azért annyira nem gyenge, hogy tálat kelljen a fekvőbeteg alá tolni, na meg biztos, hogy azzal a gyenge lábbal előbb illetné simogatással Mai gyomrát, ha megpróbálkozna ilyesmivel, mint köszönettel. Nagy levegőt vesz, ha menni kell, hát menni kell.*
- Jó, megoldjuk ne aggódj. Utána megbeszélünk mindent. Teljes biztonságban vagy. A... Sellőházban. *Hinti el, hogy azért azt tudja a lány, hogy a küldetés sikeres volt, eljutottak az áhított helyig. Már csak az nem derült ki, hogy miért jöttek. Mai-nak ez mondjuk így tökéletesen jött ki, de a drága barátnője nem fogja megtudni, mit akart tőle az a szőke herceg. Azért erre a gondolatra elvigyorodik akaratlanul is.
Megpróbálja úgy fogni a feketeséget, hogy a lehetőségeihez mérten a legjobban tudjon sétálni, amihez minden segítséget megad. Erő az kell hozzá, de ez egyáltalán nem gond. Meg kell találni az utat addig, amíg el nem jutnak az illemhelyig, de ha kell a hátán is elviszi. Bután mutatnának, de legyen ez egyfajta vezeklés. Utána egy szava sem lehet. Minden azon múlik, hogy mennyire kap erőre Nori így, hogy van egy mankója.*
2736. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 13:54:30
Üzenet elküldve: 2024-03-21 13:54:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Nem figyelt rá senki az égvilágon. Akinek vigyáznia kellett volna rá, az épp a szőke hercegével enyelgett egy paraván mögött, a sellők pedig csak megtették a kötelességüket, behozták ebbe a szobába, lefektették, aztán hagyták őt az igazak álmát aludni. Még jó, hogy szegény Nori talpra sem tud állni, így nem tudott semmiféle bonyodalmat okozni sem akarva, sem akaratlanul.
Csak a térdeit ütötte be egy kicsit az eséstől, de azt túléli, sokkal jobban fáj neki, hogy még mindig ennyire gyenge és használhatatlan a saját tulajdon teste, hogy még járni is képtelen.
Mikor megpillantja Mai-t, szemeiben vegyes érzelmek tükröződnek. Örül, hogy megjött, de annak nem, hogy eddig nem volt itt.*
- Úgy nézek ki, mint aki jól van? *mormogja, és rögtön nekidől a lánynak, mikor az letérdel mellé. Segítséggel végre fel is tud állni a földről, de Mai érezheti, hogy leginkább ő tartja Nori súlyát, a feketeségnek még nagyon kevés ereje van hozzá.*
- Nem mész el… Hol voltál egyáltalán? Hol vagyok én? *kérdezi zavartan és ijedten, de az biztos, hogy ez a Nori már nem az a kislány, aki Intath vizsgálóasztalán feküdt ártatlanul mosolyogva, de szerencsére nem is Lil, mert semmiféle agresszív, gyilkos ösztön sem látszik rajta. Ő most talán közelebb van az igazi Nori-hoz. Ahhoz a lányhoz, akinek egészségesen lennie kellene.*
- Azt érzem, hogy nem bírnak el a lábaim, borzalmas. *Az érintések jól esnek neki, valamelyest megnyugszik tőlük, de attól még zavarja a saját kiszolgáltatott helyzete.*
- Ne, ne az ágyba! Mármint… pisilnem kell. *El is vörösödik kicsit, ahogy kimondja. Hát micsoda szégyen, hogy még az illemhelyre sem képes elvánszorogni egyedül? Szánalmas. Mai egyelőre biztonságban érezheti magát, mert úgy tűnik, Nori jobban utálja most saját magát, mint őt, amiért magára hagyta.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.21 13:56:05
*Nem figyelt rá senki az égvilágon. Akinek vigyáznia kellett volna rá, az épp a szőke hercegével enyelgett egy paraván mögött, a sellők pedig csak megtették a kötelességüket, behozták ebbe a szobába, lefektették, aztán hagyták őt az igazak álmát aludni. Még jó, hogy szegény Nori talpra sem tud állni, így nem tudott semmiféle bonyodalmat okozni sem akarva, sem akaratlanul.
Csak a térdeit ütötte be egy kicsit az eséstől, de azt túléli, sokkal jobban fáj neki, hogy még mindig ennyire gyenge és használhatatlan a saját tulajdon teste, hogy még járni is képtelen.
Mikor megpillantja Mai-t, szemeiben vegyes érzelmek tükröződnek. Örül, hogy megjött, de annak nem, hogy eddig nem volt itt.*
- Úgy nézek ki, mint aki jól van? *mormogja, és rögtön nekidől a lánynak, mikor az letérdel mellé. Segítséggel végre fel is tud állni a földről, de Mai érezheti, hogy leginkább ő tartja Nori súlyát, a feketeségnek még nagyon kevés ereje van hozzá.*
- Nem mész el… Hol voltál egyáltalán? Hol vagyok én? *kérdezi zavartan és ijedten, de az biztos, hogy ez a Nori már nem az a kislány, aki Intath vizsgálóasztalán feküdt ártatlanul mosolyogva, de szerencsére nem is Lil, mert semmiféle agresszív, gyilkos ösztön sem látszik rajta. Ő most talán közelebb van az igazi Nori-hoz. Ahhoz a lányhoz, akinek egészségesen lennie kellene.*
- Azt érzem, hogy nem bírnak el a lábaim, borzalmas. *Az érintések jól esnek neki, valamelyest megnyugszik tőlük, de attól még zavarja a saját kiszolgáltatott helyzete.*
- Ne, ne az ágyba! Mármint… pisilnem kell. *El is vörösödik kicsit, ahogy kimondja. Hát micsoda szégyen, hogy még az illemhelyre sem képes elvánszorogni egyedül? Szánalmas. Mai egyelőre biztonságban érezheti magát, mert úgy tűnik, Nori jobban utálja most saját magát, mint őt, amiért magára hagyta.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.21 13:56:05
2735. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 10:21:35
Üzenet elküldve: 2024-03-21 10:21:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Bármit szívesen kitalált volna a maradásért, de nem teheti meg. Figyelgeti ő is a másikat, egy félmosollyal, és nyugtázza, hogy bizony az ő szemének sem rossz a látvány, megfogta ez az elf. Na de vissza kell térni a valóságba, kipukkasztani a buborékot majd, ha lesz néhány ráérős perce szívesen fog visszagondolni az eltöltött időre. Aztán ha tényleg ér valamit az a pecsét, amit utoljára ráleheltek egymás ajkára, akkor úgyis viszontlátják egymást. Mai nem különösebben romantikus lélek, legalábbis nem akar az lenni, de nem is volt nagyon kiben látni bármit is. Amikor megtette is fájó lett a felismerés, hogy nem egy regény az élet. Viszont mindig is sokkal többet számított neki a tudásvadászat, csak most be kell vallania magának, hogy ez a kis kitekintés egészen feltöltötte. Talán nem kell elvetni mégsem a gondolatot, hogy kizárja ezt az édességet az életéből. Na meg azok a zöldek…
Kilépve a paravánok takarásából újra beindulnak az agytekervények és próbálja azt látni maga előtt, ami vár rá, nem azt, ami volt. A beteg Nori immáron az, akivel foglalkoznia kell. Bár megkérte volna még az ő ismeretlen szőkéjét, hogy nézzen rá, de túlzásnak érezte. Így hát a pultnál egy kézcsók kíséretében búcsút kell venni. De nem örökre. *
- Nemkülönben. *Mosolyog és csak memorizálja azt az íriszt, hogy emlékezhessen hogyan is nézett vele Mai-ra. Már hogy is ne várná a viszont látást. * - És köszönöm. *Mosolya sejtelmessé válik, köszönhet az elmúlt délelőttből bármit. A segítséget, a szakértelmet, a beszélgetést, ami belefulladt valami teljesen másba. Még egy utolsó talán kicsit sajnálkozó pillantást vet, hogy most el kell válniuk, de meg kell néznie a barátnőjét. Elindul hát a szoba felé. *
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A puffanást és nyöszörgést ugyan nem hallotta, mert túl elfoglalt volt a rejtélyes gyógyító minden porcikájával, amit ahogy belép egy picit meg is bánt, de csak mert elönti a bűntudat, hogy egyedül hagyta ilyen állapotban a másikat. ~De hát azt hittem figyelnek rá. Picsába.~ Önmagától is szokatlan, hogy káromkodik, szerencsére csak gondolatban teszi. Talán csak Nori tudja ezt kihozni belőle, hát most megtette. Persze nem azért, mert valami rosszat csinált, hanem mert szembesítette azzal, hogy még milyen felelősséget érez iránta. *
- Nori! Édes, jól vagy? *Szapora léptekkel, de inkább egy nagy ugrással terem mellette, hogy letérdeljen mellé és felmérje a lehető legnagyobb gyorsasággal, hogy most éppen ki is ő és miféle segítségre van szüksége. A legbiztosabb az, hogy felsegíti, de mivel úgy tűnik nem történt nagy baj, így inkább kérdezősködik. *
- Még pihenned kell, de itt vagyok, most már nem megyek el. Mondd, hogy vagy, mit érzel? Segítek visszamászni az ágyadba, jó?. *Simítja végig automatikusan a másik hátát, de érdeklődve figyel, hogy most mi is következik. Kicsit tart attól, hogy egy másik szilánkot talál itt, aki majd mindenért nagyon haragudni fog. De… megérte.*
*Bármit szívesen kitalált volna a maradásért, de nem teheti meg. Figyelgeti ő is a másikat, egy félmosollyal, és nyugtázza, hogy bizony az ő szemének sem rossz a látvány, megfogta ez az elf. Na de vissza kell térni a valóságba, kipukkasztani a buborékot majd, ha lesz néhány ráérős perce szívesen fog visszagondolni az eltöltött időre. Aztán ha tényleg ér valamit az a pecsét, amit utoljára ráleheltek egymás ajkára, akkor úgyis viszontlátják egymást. Mai nem különösebben romantikus lélek, legalábbis nem akar az lenni, de nem is volt nagyon kiben látni bármit is. Amikor megtette is fájó lett a felismerés, hogy nem egy regény az élet. Viszont mindig is sokkal többet számított neki a tudásvadászat, csak most be kell vallania magának, hogy ez a kis kitekintés egészen feltöltötte. Talán nem kell elvetni mégsem a gondolatot, hogy kizárja ezt az édességet az életéből. Na meg azok a zöldek…
Kilépve a paravánok takarásából újra beindulnak az agytekervények és próbálja azt látni maga előtt, ami vár rá, nem azt, ami volt. A beteg Nori immáron az, akivel foglalkoznia kell. Bár megkérte volna még az ő ismeretlen szőkéjét, hogy nézzen rá, de túlzásnak érezte. Így hát a pultnál egy kézcsók kíséretében búcsút kell venni. De nem örökre. *
- Nemkülönben. *Mosolyog és csak memorizálja azt az íriszt, hogy emlékezhessen hogyan is nézett vele Mai-ra. Már hogy is ne várná a viszont látást. * - És köszönöm. *Mosolya sejtelmessé válik, köszönhet az elmúlt délelőttből bármit. A segítséget, a szakértelmet, a beszélgetést, ami belefulladt valami teljesen másba. Még egy utolsó talán kicsit sajnálkozó pillantást vet, hogy most el kell válniuk, de meg kell néznie a barátnőjét. Elindul hát a szoba felé. *
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* A puffanást és nyöszörgést ugyan nem hallotta, mert túl elfoglalt volt a rejtélyes gyógyító minden porcikájával, amit ahogy belép egy picit meg is bánt, de csak mert elönti a bűntudat, hogy egyedül hagyta ilyen állapotban a másikat. ~De hát azt hittem figyelnek rá. Picsába.~ Önmagától is szokatlan, hogy káromkodik, szerencsére csak gondolatban teszi. Talán csak Nori tudja ezt kihozni belőle, hát most megtette. Persze nem azért, mert valami rosszat csinált, hanem mert szembesítette azzal, hogy még milyen felelősséget érez iránta. *
- Nori! Édes, jól vagy? *Szapora léptekkel, de inkább egy nagy ugrással terem mellette, hogy letérdeljen mellé és felmérje a lehető legnagyobb gyorsasággal, hogy most éppen ki is ő és miféle segítségre van szüksége. A legbiztosabb az, hogy felsegíti, de mivel úgy tűnik nem történt nagy baj, így inkább kérdezősködik. *
- Még pihenned kell, de itt vagyok, most már nem megyek el. Mondd, hogy vagy, mit érzel? Segítek visszamászni az ágyadba, jó?. *Simítja végig automatikusan a másik hátát, de érdeklődve figyel, hogy most mi is következik. Kicsit tart attól, hogy egy másik szilánkot talál itt, aki majd mindenért nagyon haragudni fog. De… megérte.*
2734. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-20 23:21:55
Üzenet elküldve: 2024-03-20 23:21:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*A legjobb orvosa és a kedvenc úrnője, míg ő a halálán van és végtelenül szenved, kellemes perceket, akár órákat töltenek együtt. Na jó, Nori mit sem tudva erről, egyáltalán nem szenvedve, teljes békében és nyugalomban szunyókál a világ legpuhább ágyikójában.
Most még csak rémálmai sincsenek, hisz nem csak a teste, hanem az elméje is olyannyira kimerült, hogy egyik porcikája sem kíván mást, csak a pihenést. Mélyen alszik az ágyban, ráadásul apró kis gombócra húzta magát össze, és szinte teljesen elbújt a takaró alatt úgy, hogy csak a feje búbja látszik ki onnan. Ez a póz még Rien védjegye, hisz a kisgyermekeknek szüksége van a takaró védelmére. Köztudott, hogy az megóvja őket mindentől. Habár való igaz, hogy az az édes kislány, akivel az orvos is találkozhatott, most már nincs sehol. Ő visszabújt a lelke mélyére, hisz elvégezte a dolgát.
Nori szemei hirtelen, riadtan nyílnak tágra, és akkor ijed csak meg igazán, mikor rájön, hogy nem tudja, hol van, és hogyan került oda, ahol éppen van.*
- Mi történt velem…? Ahh, puha… *Az ágy még mindig tetszik neki. Körbepillant, de nem ismerős neki a hely. Egyedül van, sehol senki. Se Mai, se Haldrianék, de még a Doki sem. Megtalálták őt egyáltalán? Nem emlékszik rá, de úgy dönt, hogy itt az ideje megtudni, hová tűnt az úrnője, így megpróbál felkelni az ágyból. Ülésig most már viszonylag könnyedén el is jut, a problémával akkor szembesül csak, mikor megpróbál felállni. Mezítelen lábait kidugja a takaró alól, óvatosan a nyikorgó padlóra helyezik őket, aztán megpróbál rájuk nehezedni, és felállni. Nem sikerül. Lábai erőtlenül mondják fel a szolgálatot még mindig, Nori pedig szinte ellenállás nélkül esik előre a padlón. Egy puffanás, aztán nyöszörgés.*
~Mi a…? Mi ez? Miért nem működik a testem?~
*Hiába a kiadós alvás, a regenerálódáshoz ennél többre lesz szüksége. A baj csak az, hogy ő most nem emlékszik sem a varázslatra, sem semmi másra, így fogalma sincs, hogy került ebbe a helyzetbe.
Megpróbál még egyszer felállni, de nem sikerül, így marad a földön ülve, és a padlót bámulja tehetetlenül, és csak vár. Vár arra, hogy hátha összeszedi magát a teste, de egyelőre nem úgy tűnik.*
*A legjobb orvosa és a kedvenc úrnője, míg ő a halálán van és végtelenül szenved, kellemes perceket, akár órákat töltenek együtt. Na jó, Nori mit sem tudva erről, egyáltalán nem szenvedve, teljes békében és nyugalomban szunyókál a világ legpuhább ágyikójában.
Most még csak rémálmai sincsenek, hisz nem csak a teste, hanem az elméje is olyannyira kimerült, hogy egyik porcikája sem kíván mást, csak a pihenést. Mélyen alszik az ágyban, ráadásul apró kis gombócra húzta magát össze, és szinte teljesen elbújt a takaró alatt úgy, hogy csak a feje búbja látszik ki onnan. Ez a póz még Rien védjegye, hisz a kisgyermekeknek szüksége van a takaró védelmére. Köztudott, hogy az megóvja őket mindentől. Habár való igaz, hogy az az édes kislány, akivel az orvos is találkozhatott, most már nincs sehol. Ő visszabújt a lelke mélyére, hisz elvégezte a dolgát.
Nori szemei hirtelen, riadtan nyílnak tágra, és akkor ijed csak meg igazán, mikor rájön, hogy nem tudja, hol van, és hogyan került oda, ahol éppen van.*
- Mi történt velem…? Ahh, puha… *Az ágy még mindig tetszik neki. Körbepillant, de nem ismerős neki a hely. Egyedül van, sehol senki. Se Mai, se Haldrianék, de még a Doki sem. Megtalálták őt egyáltalán? Nem emlékszik rá, de úgy dönt, hogy itt az ideje megtudni, hová tűnt az úrnője, így megpróbál felkelni az ágyból. Ülésig most már viszonylag könnyedén el is jut, a problémával akkor szembesül csak, mikor megpróbál felállni. Mezítelen lábait kidugja a takaró alól, óvatosan a nyikorgó padlóra helyezik őket, aztán megpróbál rájuk nehezedni, és felállni. Nem sikerül. Lábai erőtlenül mondják fel a szolgálatot még mindig, Nori pedig szinte ellenállás nélkül esik előre a padlón. Egy puffanás, aztán nyöszörgés.*
~Mi a…? Mi ez? Miért nem működik a testem?~
*Hiába a kiadós alvás, a regenerálódáshoz ennél többre lesz szüksége. A baj csak az, hogy ő most nem emlékszik sem a varázslatra, sem semmi másra, így fogalma sincs, hogy került ebbe a helyzetbe.
Megpróbál még egyszer felállni, de nem sikerül, így marad a földön ülve, és a padlót bámulja tehetetlenül, és csak vár. Vár arra, hogy hátha összeszedi magát a teste, de egyelőre nem úgy tűnik.*
2733. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-20 22:05:06
Üzenet elküldve: 2024-03-20 22:05:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Ígéretüket csókkal pecsételik meg, majd az úrnő kicsit még ott marad a férfi ölében. Mivel az elfnek a nők a gyengéi így ez neki sincs ellenére. Cirógatja kicsit, azt a finom hátat. A férfinek könnyű elcsavarni a fejét úgyhogy szerencse, hogy az lány nem akarta megkísérteni hanem összeszedte magát és nekiállt öltözni. Ezek után az elf is így tesz. Közben vet egy lopott pillantást a nő felé és megállapítja, hogy nem rossz fogás. Neki a kéz hiánya okozza, hogy kicsit lassabban halad az öltözéssel. Persze nem is kell sietniük. Nem sürgeti őket senki. A folytatás kapcsán kicsit félreértették egymást. Abból, hogy a másik egyes szám első személyben fejezte ki, hogy ránézne a betegre, az elfnek természetes volt, hogy rá nincs szükség és mehet a dolgára. Így a paravánok közül kilépve csupán a pultig kísérné a másikat ahol megállva egy kézcsókra elkérné annak kezét, mely során érinti az ajka a nő bőrét és arcán egy udvarias mosollyal még utoljára belefúrná zöldjeit azokba a kékekbe.*
-Őszintén várom a következő találkozónkat Mai. Vigyázzatok magatokra. Ha szükségetek van rám még egy ideig megtalálhattok itt a kikötőben.
*Azzal fejet hajtana és ha nem tartóztatják akkor első útja a pultnál lévő sellőhöz vezetne. Jól esne pipára gyújtani mielőtt ellátogat a kovácshoz. Úgy néz ki testőr nélkül.*
*Ígéretüket csókkal pecsételik meg, majd az úrnő kicsit még ott marad a férfi ölében. Mivel az elfnek a nők a gyengéi így ez neki sincs ellenére. Cirógatja kicsit, azt a finom hátat. A férfinek könnyű elcsavarni a fejét úgyhogy szerencse, hogy az lány nem akarta megkísérteni hanem összeszedte magát és nekiállt öltözni. Ezek után az elf is így tesz. Közben vet egy lopott pillantást a nő felé és megállapítja, hogy nem rossz fogás. Neki a kéz hiánya okozza, hogy kicsit lassabban halad az öltözéssel. Persze nem is kell sietniük. Nem sürgeti őket senki. A folytatás kapcsán kicsit félreértették egymást. Abból, hogy a másik egyes szám első személyben fejezte ki, hogy ránézne a betegre, az elfnek természetes volt, hogy rá nincs szükség és mehet a dolgára. Így a paravánok közül kilépve csupán a pultig kísérné a másikat ahol megállva egy kézcsókra elkérné annak kezét, mely során érinti az ajka a nő bőrét és arcán egy udvarias mosollyal még utoljára belefúrná zöldjeit azokba a kékekbe.*
-Őszintén várom a következő találkozónkat Mai. Vigyázzatok magatokra. Ha szükségetek van rám még egy ideig megtalálhattok itt a kikötőben.
*Azzal fejet hajtana és ha nem tartóztatják akkor első útja a pultnál lévő sellőhöz vezetne. Jól esne pipára gyújtani mielőtt ellátogat a kovácshoz. Úgy néz ki testőr nélkül.*
2732. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-19 10:16:32
Üzenet elküldve: 2024-03-19 10:16:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Mai nem szereti a rejtélyeket igazán, csak akkor, ha azt záros határidőn belül meg lehet oldani. Mondjuk azonnal. Mindig mindent tudni akar. A kutatás is csak szükséges rossz, muszáj ahhoz, hogy valamit megtanuljon. Na jó, néha élvezi. Kicsit másképpen van most ezzel a hiedelmével, mert bár szeretne mindent tudni, amit csak lehetséges erről a dokiról, most valami olyan kis játékban van része, amit élvez. Ahogy nézi a zöldeket, a testet, érzi a másikat, csak az van a fejében, hogy ezt ő akarja még. Ha pedig ahhoz ez az egészen kicsi kellemetlenség kell, hogy ne tudjon nevet társítani a majdan képzeletében élőhöz, akkor legyen. Édesebb lesz a várakozás, izgalmasabb, aztán pedig a viszontlátás… már ha lesz, az tényleg felemelő lesz. Viszonozza a másik a csókját, így hát kap róla egy kimondatlan ígéretet, hogy lesz még alkalmuk egymás társaságát élvezni. Vajon akkor hogyan fog történni mindez, amikor nem kell sietnie sehová, nem kell gondolnia semmire és senkire, csak erre az elfre itt? Egyből elönti a forróság, így hát nagy levegővel le is hűti magát. De még mindig a másik ölében foglal helyet. Látni, hogy nem akaródzik lekecmeregnie róla. Ott gondolkodott a csók utána másikhoz bújva még egy egészen kicsikét. Elhúzza a száját, játszott szomorúsággal, aztán még egyszer végig méri a pőre testet. *
- Jó, jó, induljunk. *A másiknak mondja, de inkább magának. Meg kell győznie most arról magát, hogy az a helyes, ha kiszakad ebből a buborékból. Biztos nem lesz olyan jó kilépni belőle. Lassabban öltözik fel, mint szokott, mert húzza vissza valami. ~Na jó, elég!~ Aztán észbe kap, hogy kapott már eleget, be lehet fejezni a romantikázást. Húzhatja vissza őt a szíve-teste, de vannak még fontos dolgok. Az pedig Nori.
Újra ruhában mind a ketten. Borzasztó. Viszont a mosoly visszaköltözik az arcára és reméli, hogy a rövid útra megint felkínálja a karját neki a másik úgy, ahogyan ide jöttek. A paravánokat elhagyva sem érez semmi szégyent, mint hitte volna, hogy fog. Sőt, egészen büszkévé válik a tartása. Újra úrinő, csak kicsit kisimultabb. Már csak a szobáig kell eljutnia, ahol pihen a kis barátnője. Nem tudja, hogy a doki még ránézne-e, de már nem vár ilyen szívességet. *
*Mai nem szereti a rejtélyeket igazán, csak akkor, ha azt záros határidőn belül meg lehet oldani. Mondjuk azonnal. Mindig mindent tudni akar. A kutatás is csak szükséges rossz, muszáj ahhoz, hogy valamit megtanuljon. Na jó, néha élvezi. Kicsit másképpen van most ezzel a hiedelmével, mert bár szeretne mindent tudni, amit csak lehetséges erről a dokiról, most valami olyan kis játékban van része, amit élvez. Ahogy nézi a zöldeket, a testet, érzi a másikat, csak az van a fejében, hogy ezt ő akarja még. Ha pedig ahhoz ez az egészen kicsi kellemetlenség kell, hogy ne tudjon nevet társítani a majdan képzeletében élőhöz, akkor legyen. Édesebb lesz a várakozás, izgalmasabb, aztán pedig a viszontlátás… már ha lesz, az tényleg felemelő lesz. Viszonozza a másik a csókját, így hát kap róla egy kimondatlan ígéretet, hogy lesz még alkalmuk egymás társaságát élvezni. Vajon akkor hogyan fog történni mindez, amikor nem kell sietnie sehová, nem kell gondolnia semmire és senkire, csak erre az elfre itt? Egyből elönti a forróság, így hát nagy levegővel le is hűti magát. De még mindig a másik ölében foglal helyet. Látni, hogy nem akaródzik lekecmeregnie róla. Ott gondolkodott a csók utána másikhoz bújva még egy egészen kicsikét. Elhúzza a száját, játszott szomorúsággal, aztán még egyszer végig méri a pőre testet. *
- Jó, jó, induljunk. *A másiknak mondja, de inkább magának. Meg kell győznie most arról magát, hogy az a helyes, ha kiszakad ebből a buborékból. Biztos nem lesz olyan jó kilépni belőle. Lassabban öltözik fel, mint szokott, mert húzza vissza valami. ~Na jó, elég!~ Aztán észbe kap, hogy kapott már eleget, be lehet fejezni a romantikázást. Húzhatja vissza őt a szíve-teste, de vannak még fontos dolgok. Az pedig Nori.
Újra ruhában mind a ketten. Borzasztó. Viszont a mosoly visszaköltözik az arcára és reméli, hogy a rövid útra megint felkínálja a karját neki a másik úgy, ahogyan ide jöttek. A paravánokat elhagyva sem érez semmi szégyent, mint hitte volna, hogy fog. Sőt, egészen büszkévé válik a tartása. Újra úrinő, csak kicsit kisimultabb. Már csak a szobáig kell eljutnia, ahol pihen a kis barátnője. Nem tudja, hogy a doki még ránézne-e, de már nem vár ilyen szívességet. *
2731. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-18 22:47:57
Üzenet elküldve: 2024-03-18 22:47:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A rejtély izgalmas tud lenni. Vajon az fogja meg a másikat vagy ragaszkodni szeretne ahhoz a kézzelfogható névhez. Sok izgalmas választ rejt ez a kérdés. Mennyire fontos a másiknak a titokzatos orvos képe. Ami, akármilyen kényelmes, de Int is tisztában van vele milyen könnyen át lehet látni rajta. Elég csak arra gondolni, hogy ha visszatérnek ide akkor a falon ott lesz majd a nevével ellátott papír, hogy ő mérte fel az itteni lányok állapotát. De a városban körbekérdezve a félkezű elf orvos után is hamar belefutnának a nevébe. Az is kérdés, hogy a viszontlátás ötletéhez mit szól a másik. Egyáltalán észreveszi-e a célzást. A két tekintet összekapcsolódik és próbál olvasni azokban a kékekben. Elsőként bókokat kap, de látja, hogy még szeretne valamit mondani a lány. Cicázik vele. Tetszik neki. Majd érkezik egy olyan mondat amitől szélesebb lesz a férfi vigyora. Okos, veszélyes nők. A kedvencei. Pedig nem túl szerencsés ha átlátnak rajta. De mindegy. Aztán az elf ötletét az úrnő is tovább fonja, de a sejthető befejezést inkább egy csókkal zárják le. Nem kellenek szavak, hogy egyértelmű legyen. A férfinek is tetszik ez az ötlet. De sajnos ez egyben egy búcsúcsók is lesz ugyanis a lány közli is, hogy távozóra szeretné fogni. Megnézné a testőrét.*
-Fránya betegek!
*Panaszkodik az orvos, de nem tartóztatja egy szóval sem. Ha kikelnek az öléből akkor ő is nekilát az öltözésnek. Nadrág és ing. Semmi sallang. De azért még odalesne a másik felé, hogy még utoljára, jobban meg tudja nézni magának.*
~Nem rossz.~
*A rejtély izgalmas tud lenni. Vajon az fogja meg a másikat vagy ragaszkodni szeretne ahhoz a kézzelfogható névhez. Sok izgalmas választ rejt ez a kérdés. Mennyire fontos a másiknak a titokzatos orvos képe. Ami, akármilyen kényelmes, de Int is tisztában van vele milyen könnyen át lehet látni rajta. Elég csak arra gondolni, hogy ha visszatérnek ide akkor a falon ott lesz majd a nevével ellátott papír, hogy ő mérte fel az itteni lányok állapotát. De a városban körbekérdezve a félkezű elf orvos után is hamar belefutnának a nevébe. Az is kérdés, hogy a viszontlátás ötletéhez mit szól a másik. Egyáltalán észreveszi-e a célzást. A két tekintet összekapcsolódik és próbál olvasni azokban a kékekben. Elsőként bókokat kap, de látja, hogy még szeretne valamit mondani a lány. Cicázik vele. Tetszik neki. Majd érkezik egy olyan mondat amitől szélesebb lesz a férfi vigyora. Okos, veszélyes nők. A kedvencei. Pedig nem túl szerencsés ha átlátnak rajta. De mindegy. Aztán az elf ötletét az úrnő is tovább fonja, de a sejthető befejezést inkább egy csókkal zárják le. Nem kellenek szavak, hogy egyértelmű legyen. A férfinek is tetszik ez az ötlet. De sajnos ez egyben egy búcsúcsók is lesz ugyanis a lány közli is, hogy távozóra szeretné fogni. Megnézné a testőrét.*
-Fránya betegek!
*Panaszkodik az orvos, de nem tartóztatja egy szóval sem. Ha kikelnek az öléből akkor ő is nekilát az öltözésnek. Nadrág és ing. Semmi sallang. De azért még odalesne a másik felé, hogy még utoljára, jobban meg tudja nézni magának.*
~Nem rossz.~
2730. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-18 21:52:14
Üzenet elküldve: 2024-03-18 21:52:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Szeret csak úgy önmaga lenni és ez most az. A játszadozás, az elszórt kis célzások, a nevetés. Mikor tudott vajon ilyen felszabadult lenni? Még a testét sem kívánja hajzuhatagával takarni lányos zavarában, miután észbe kapott, hogy mi is történt kettejük között. Egyszerűen csak ott van neki, és kiélvezik ezt a kis maradék időt, ami még adatott.
Az, hogy a nyakán mi díszeleg persze nem tudja, csak érezte. Biztosan szép meglepetés lesz, hogy először a tükör árulja-e el neki, mi az a bizsergető pont ott, vagy a barátnője vonja kérdőre. Most nem tudja melyik szilánkjával találkozik, ha vissza tér a szobába.
Választ ugyan nem kap, de elengedi, ha ilyen titokzatos ez az elf, hát játssza csak, végül is elég jól bevált neki. Idecsábított egy kardokkal felszerelt feketeséget és helyette kapott egy Mai-ba csomagolt meglepetést.
Mosolya levakarhatatlan és a másik finom mozdulattal állát feljebb emeli, hogy még inkább egymást láthassák. Még ebbe a mozdulatba is beleveszik.*
- Milyen édes és titokzatos. *Tart egy apró szünetet, ameddig alsó ajkába harap, mintha csak gondolkodna egy kicsit elmerülve a zöldekben.* - Örülök, hogy viszont szeretnél látni, de elég lett volna, ha kéred. *Simít végig azokon az ajkakon, amit megint úgy megcsókolna.* - Legközelebb belesúgod a fülembe, hogy én is rebeghessem, miközben... *Hajol közel, hogy meg is tegye, amire vágyik, ezzel pecsételve meg, hogy nekik még találkozniuk kell. Majd nehezen, de el kell engednie.* - De most hagyd meg nekem a vágyakozás örömét, meg kell nézzem hogy van a beteged.
*Egyáltalán semmi kedve nincs most ezt megszakítani, de a felelősségtudat elkezd benne ébredezni. Ha Rien nyitja ki a szemeit, nem akarja, hogy ijedten keresse őket.*
*Szeret csak úgy önmaga lenni és ez most az. A játszadozás, az elszórt kis célzások, a nevetés. Mikor tudott vajon ilyen felszabadult lenni? Még a testét sem kívánja hajzuhatagával takarni lányos zavarában, miután észbe kapott, hogy mi is történt kettejük között. Egyszerűen csak ott van neki, és kiélvezik ezt a kis maradék időt, ami még adatott.
Az, hogy a nyakán mi díszeleg persze nem tudja, csak érezte. Biztosan szép meglepetés lesz, hogy először a tükör árulja-e el neki, mi az a bizsergető pont ott, vagy a barátnője vonja kérdőre. Most nem tudja melyik szilánkjával találkozik, ha vissza tér a szobába.
Választ ugyan nem kap, de elengedi, ha ilyen titokzatos ez az elf, hát játssza csak, végül is elég jól bevált neki. Idecsábított egy kardokkal felszerelt feketeséget és helyette kapott egy Mai-ba csomagolt meglepetést.
Mosolya levakarhatatlan és a másik finom mozdulattal állát feljebb emeli, hogy még inkább egymást láthassák. Még ebbe a mozdulatba is beleveszik.*
- Milyen édes és titokzatos. *Tart egy apró szünetet, ameddig alsó ajkába harap, mintha csak gondolkodna egy kicsit elmerülve a zöldekben.* - Örülök, hogy viszont szeretnél látni, de elég lett volna, ha kéred. *Simít végig azokon az ajkakon, amit megint úgy megcsókolna.* - Legközelebb belesúgod a fülembe, hogy én is rebeghessem, miközben... *Hajol közel, hogy meg is tegye, amire vágyik, ezzel pecsételve meg, hogy nekik még találkozniuk kell. Majd nehezen, de el kell engednie.* - De most hagyd meg nekem a vágyakozás örömét, meg kell nézzem hogy van a beteged.
*Egyáltalán semmi kedve nincs most ezt megszakítani, de a felelősségtudat elkezd benne ébredezni. Ha Rien nyitja ki a szemeit, nem akarja, hogy ijedten keresse őket.*
2729. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-18 21:14:30
Üzenet elküldve: 2024-03-18 21:14:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A férfi is nagyon bújós tud lenni. Ez a helyzet pedig tökéletes számára. Összebújva egymás cirógatása. Közös megegyezéssel nem is akarnak elszakadni. Adnak maguknak még egy kis időt. Ezt a kis hallgatást következőnek az elf töri meg. Hogy volt-e igazi indok amiért idehívta őket, azt megtartaná a férfi magának. Elég az amit a lány gondol. Azon a célzáson a doki is elvigyorodik. Majd érkezik a jövőre vonatkozó terv, ami nincs ugyanis attól függ mikor és milyen állapotban vagy milyen személyiséggel tér magához Rien.*
~Vajon mit szól hozzá, hogy míg ő aludt addig én nyomot hagytam a barátnőjén?~
*Izgalmas lenne hallani, azt a beszélgetést. De a kelleténél tovább nem élne vissza, főleg ezek után a sellők vendégszeretetével. Bár tény, hogy nem volna ellenére még összefutni az úrnővel. Annak megállapítására tettetett értetlenséggel reagál.*
-Nem is tudom mire gondolsz.
*Talán a lány mintha bemutatkozott volna neki. De elsőként biztos, hogy az ő nevét is a barátnőjétől hallottal. Aki, előbb esett össze előtte, mint egyáltalán szót váltottak volna. Meg kell hagyni ilyen kalandos találkozásai nem nagyon voltak még kalózkorában se a dokinak itt a kikötőben. A következő kérdésen elvigyorodik és ha a másik engedi akkor gyengéden az állánál felemelné a fejét, hogy belenézhessen azokba a kékekbe.*
-Neked melyik tetszene jobban? Vagy...*Kúszik egy ravasz mosoly a szájára.*Mi lenne ha a következő találkánknál mondanám el a nevem? Akkor lenne okod keresni engem.
*Figyeli a másik reakcióit. Megint játszik. Sikerült korábban érdekes válaszokat kapnia az úrnőtől. Kíváncsi vajon mit szól majd erre.*
*A férfi is nagyon bújós tud lenni. Ez a helyzet pedig tökéletes számára. Összebújva egymás cirógatása. Közös megegyezéssel nem is akarnak elszakadni. Adnak maguknak még egy kis időt. Ezt a kis hallgatást következőnek az elf töri meg. Hogy volt-e igazi indok amiért idehívta őket, azt megtartaná a férfi magának. Elég az amit a lány gondol. Azon a célzáson a doki is elvigyorodik. Majd érkezik a jövőre vonatkozó terv, ami nincs ugyanis attól függ mikor és milyen állapotban vagy milyen személyiséggel tér magához Rien.*
~Vajon mit szól hozzá, hogy míg ő aludt addig én nyomot hagytam a barátnőjén?~
*Izgalmas lenne hallani, azt a beszélgetést. De a kelleténél tovább nem élne vissza, főleg ezek után a sellők vendégszeretetével. Bár tény, hogy nem volna ellenére még összefutni az úrnővel. Annak megállapítására tettetett értetlenséggel reagál.*
-Nem is tudom mire gondolsz.
*Talán a lány mintha bemutatkozott volna neki. De elsőként biztos, hogy az ő nevét is a barátnőjétől hallottal. Aki, előbb esett össze előtte, mint egyáltalán szót váltottak volna. Meg kell hagyni ilyen kalandos találkozásai nem nagyon voltak még kalózkorában se a dokinak itt a kikötőben. A következő kérdésen elvigyorodik és ha a másik engedi akkor gyengéden az állánál felemelné a fejét, hogy belenézhessen azokba a kékekbe.*
-Neked melyik tetszene jobban? Vagy...*Kúszik egy ravasz mosoly a szájára.*Mi lenne ha a következő találkánknál mondanám el a nevem? Akkor lenne okod keresni engem.
*Figyeli a másik reakcióit. Megint játszik. Sikerült korábban érdekes válaszokat kapnia az úrnőtől. Kíváncsi vajon mit szól majd erre.*
2728. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-18 20:04:23
Üzenet elküldve: 2024-03-18 20:04:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Tényleg valami földöntúli nyugalom ez. Valahogy ráereszkedett Mai-ra a béke és pontosan úgy játszadozik az elf bőrfelületével, mintha tényleg nem lenne semmi dolga, csak a másikat babrálni. Valahogy minden sokkal szebb most. A bőr sima érintése az ujjbegyén, az illata, az a szőke haj, na meg a szemek. Az volt az első ami igazán megragadta, mintha csak olvasni szeretne belőlük, ha már nem hallja épp a hangját, ami mesél neki. Nem akarja, hogy vége legyen, mert olyan ritkán ennyire nyugodt. A legtöbbször sötét fellegek bújnak köré és sosem tudja mi lesz a következő lépés, főleg amikor a szeszélyes Nori-val van. De most meghagyja magának még pár percre ezt az édes kis buborékot. Jó tudni, hogy van ilyen. Többször fogja magát választani. De persze azért már érdekli barátnője hogyléte is.*
- Egy kicsit. *Súgja bele a nyakába egy nagy sóhajjal. Közben keze vándorol és végigsimít a tetováláson. Biztos annak is története van, minek nincs. Mennyi mindent megélhetett már, ő pedig most szembesült egyáltalán először igazán azzal, hogy milyen, ha előtörhet belőle saját maga.*
- Nem tudom, azt hittem volt valami igazi indok, amiért ide kellett jönni. Bár volt. *Mondja vidáman, majd még egy csókot lehel arra a kedvenc kulcscsontra. * - Addig nem is terveztünk igazán. Meg kell látnom, hogy hogy van Nori. És, hogy vissza akar-e egyáltalán térni velem.
*Még mindig nem engedi el tekintetével a tetoválást, vissza-vissza tér rá. Sokat tudna kérdezni.*
- Lehet, hogy felcseréltük az ismerkedési fázisokat. *Nevet fel, ahogy bevillan, hogy meg szeretné szólítani, de a Doki most olyan bután hangzana.* - Elárulod a neved, vagy maradj meg az emlékeimben csak egy rejtélyes gyógyítónak? *Nevet ugyan, de ebbe belegondolva egy kicsit azért félre dobban a szíve. Most nem nagyon szeretné azt hinni, hogy többet nem látja. Már csak azért sem, mert ezt szívesen gyakorolná még, csak talán nem az asztalon. Na meg az a sok mindent amit tud, ugyebár...*
*Tényleg valami földöntúli nyugalom ez. Valahogy ráereszkedett Mai-ra a béke és pontosan úgy játszadozik az elf bőrfelületével, mintha tényleg nem lenne semmi dolga, csak a másikat babrálni. Valahogy minden sokkal szebb most. A bőr sima érintése az ujjbegyén, az illata, az a szőke haj, na meg a szemek. Az volt az első ami igazán megragadta, mintha csak olvasni szeretne belőlük, ha már nem hallja épp a hangját, ami mesél neki. Nem akarja, hogy vége legyen, mert olyan ritkán ennyire nyugodt. A legtöbbször sötét fellegek bújnak köré és sosem tudja mi lesz a következő lépés, főleg amikor a szeszélyes Nori-val van. De most meghagyja magának még pár percre ezt az édes kis buborékot. Jó tudni, hogy van ilyen. Többször fogja magát választani. De persze azért már érdekli barátnője hogyléte is.*
- Egy kicsit. *Súgja bele a nyakába egy nagy sóhajjal. Közben keze vándorol és végigsimít a tetováláson. Biztos annak is története van, minek nincs. Mennyi mindent megélhetett már, ő pedig most szembesült egyáltalán először igazán azzal, hogy milyen, ha előtörhet belőle saját maga.*
- Nem tudom, azt hittem volt valami igazi indok, amiért ide kellett jönni. Bár volt. *Mondja vidáman, majd még egy csókot lehel arra a kedvenc kulcscsontra. * - Addig nem is terveztünk igazán. Meg kell látnom, hogy hogy van Nori. És, hogy vissza akar-e egyáltalán térni velem.
*Még mindig nem engedi el tekintetével a tetoválást, vissza-vissza tér rá. Sokat tudna kérdezni.*
- Lehet, hogy felcseréltük az ismerkedési fázisokat. *Nevet fel, ahogy bevillan, hogy meg szeretné szólítani, de a Doki most olyan bután hangzana.* - Elárulod a neved, vagy maradj meg az emlékeimben csak egy rejtélyes gyógyítónak? *Nevet ugyan, de ebbe belegondolva egy kicsit azért félre dobban a szíve. Most nem nagyon szeretné azt hinni, hogy többet nem látja. Már csak azért sem, mert ezt szívesen gyakorolná még, csak talán nem az asztalon. Na meg az a sok mindent amit tud, ugyebár...*
2727. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-18 19:25:53
Üzenet elküldve: 2024-03-18 19:25:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy kitombolják magukat és a vérük már nem hajtja őket akkor, ami marad az ez a szinte földöntúli nyugalom. A férfi imádja ezt az állapotot. Ki is élvezi ott az úrnő karjai között, majd összenéznek és nevetnek. Utólag ismét tiszta fejjel, egész mókás ahogy eszüket vesztve egymásnak estek. De jól érezték magukat. Itt pedig ennél cifrábbak is történtek már biztosan. A karjába kapja a nőt és lecsüccsen vele. Elégedett magával. Hagyja a cirógatást ő addig a lány hajával játszadozik. A gondolatai közben máshol járnak. A jövőn és a közelmúlton. Mikor hallja a másik hangját akkor lenéz rá és az a bájos vigyor őt is megmosolyogtatja. Kuncog és végigsimít azon a pofin. A következő szomorú kérdés után ő is sóhajt.*
-Egy kicsit még maradhatunk így.
*Talán más körülmények közt, ha nem csak pár karaván alkotná a saját kis világukat, ha nem volna Rien, ha az elfet nem szólítanák üzleti és személyes ügyek akkor több idejük lenne megélni ezt a pillanatot. Még inkább elveszhetnének egymásban és addig el se válnának míg a testük nem parancsol rájuk, hogy elég lesz már. Az is szép lenne, de sajnos nincs mit tenni. Az elf tekintete ismét végigsiklik a rajta fekvő lányon. Semmi ékszer pusztán egy gyűrű az ujján. Ezen elmosolyodik.*
-Mikor indultok majd a városba?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy kitombolják magukat és a vérük már nem hajtja őket akkor, ami marad az ez a szinte földöntúli nyugalom. A férfi imádja ezt az állapotot. Ki is élvezi ott az úrnő karjai között, majd összenéznek és nevetnek. Utólag ismét tiszta fejjel, egész mókás ahogy eszüket vesztve egymásnak estek. De jól érezték magukat. Itt pedig ennél cifrábbak is történtek már biztosan. A karjába kapja a nőt és lecsüccsen vele. Elégedett magával. Hagyja a cirógatást ő addig a lány hajával játszadozik. A gondolatai közben máshol járnak. A jövőn és a közelmúlton. Mikor hallja a másik hangját akkor lenéz rá és az a bájos vigyor őt is megmosolyogtatja. Kuncog és végigsimít azon a pofin. A következő szomorú kérdés után ő is sóhajt.*
-Egy kicsit még maradhatunk így.
*Talán más körülmények közt, ha nem csak pár karaván alkotná a saját kis világukat, ha nem volna Rien, ha az elfet nem szólítanák üzleti és személyes ügyek akkor több idejük lenne megélni ezt a pillanatot. Még inkább elveszhetnének egymásban és addig el se válnának míg a testük nem parancsol rájuk, hogy elég lesz már. Az is szép lenne, de sajnos nincs mit tenni. Az elf tekintete ismét végigsiklik a rajta fekvő lányon. Semmi ékszer pusztán egy gyűrű az ujján. Ezen elmosolyodik.*
-Mikor indultok majd a városba?
2726. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-18 11:23:57
Üzenet elküldve: 2024-03-18 11:23:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még így is meg tud ragadni minden részletet, hogy igazából nincs is észnél. Minden fontos, mindent magába akar szívni, de nem kizárólag maga miatt. Ugyan annyira szeretne a férfinak jót okozni, mint ahogy ő kitesz magáért és reagál is minden rezdülésére. Ez nem nehéz egyáltalán, mert teljesen egymásra hangolódtak és kapcsolódtak. Milyen tökéletes egységek is tudnak létrejönni néhány hosszú lopott percre. Már alig van hely, amit ne ízleltek volna meg egymáson, de még akarja.
Hallani a nevét a másik szájából, miközben csak őt akarja is felemelő érzés, de a gyönyörtől eltorzultan kiszakadt hang tényleg a másvilágra küldi. Szorítják egymást és szinte egyszerre történik velük meg a csúcspont, ami még nagyobb elégedettséget kölcsönöz a szívének, mert így tényleg olyan, mintha teljesen összeolvadtak volna. Furcsa ebből visszatérni a valóságba és kicsit odázza is a dolgot... még egy csók a nyakra, de a másik sem rest simogatni őt. A gerincén végighúzódó ujjbegytől jólesően rázza ki a hideg, s ekkor el is távolodnak kissé egymástól. Még mindig nem heverte ki teljesen az elmúlt pillanatokat, de legalább már a légzése normálisnak mondható. Összenéznek, majd egy pillanatra elképed a kuncogás hallatán, hogy tényleg mennyire nem számított semmi körülöttük. De nem tudja rosszul érezni magát, igy hát felnevet, jólesően és felszabadultan.
Máris a Int ölében találja magát, s így kezdi el, már kissé tiszta fejjel végigmérni állának vonalát, nyakának ívét és el is indul rajta finom lepkeszárnyként az ujjacskája, egyre lejjebb vándorolva a mellkashoz, ahol szívére téve a kezét érzi, ahogy annak üteme dallamosan dobol a keze alatt. Rendeződni látszik. Milyen jó érzés. Kicsit bele is feledkezik a saját felfedezéseibe, de aztán visszatér a zöldekhez.*
- Kezdem érteni.
*Vigyorog a másikra, konstatálva, mit is jelentett az, hogy "ez még mind semmi". Még egy kicsit maradni akar, ezért hozzá bújik, arcát belefúrva annak mellkasába, majd úgy szólal meg újra.*
- Most vissza kéne térni a valóságba, ugye? *Sóhajt fel, de végig mosolyogva.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még így is meg tud ragadni minden részletet, hogy igazából nincs is észnél. Minden fontos, mindent magába akar szívni, de nem kizárólag maga miatt. Ugyan annyira szeretne a férfinak jót okozni, mint ahogy ő kitesz magáért és reagál is minden rezdülésére. Ez nem nehéz egyáltalán, mert teljesen egymásra hangolódtak és kapcsolódtak. Milyen tökéletes egységek is tudnak létrejönni néhány hosszú lopott percre. Már alig van hely, amit ne ízleltek volna meg egymáson, de még akarja.
Hallani a nevét a másik szájából, miközben csak őt akarja is felemelő érzés, de a gyönyörtől eltorzultan kiszakadt hang tényleg a másvilágra küldi. Szorítják egymást és szinte egyszerre történik velük meg a csúcspont, ami még nagyobb elégedettséget kölcsönöz a szívének, mert így tényleg olyan, mintha teljesen összeolvadtak volna. Furcsa ebből visszatérni a valóságba és kicsit odázza is a dolgot... még egy csók a nyakra, de a másik sem rest simogatni őt. A gerincén végighúzódó ujjbegytől jólesően rázza ki a hideg, s ekkor el is távolodnak kissé egymástól. Még mindig nem heverte ki teljesen az elmúlt pillanatokat, de legalább már a légzése normálisnak mondható. Összenéznek, majd egy pillanatra elképed a kuncogás hallatán, hogy tényleg mennyire nem számított semmi körülöttük. De nem tudja rosszul érezni magát, igy hát felnevet, jólesően és felszabadultan.
Máris a Int ölében találja magát, s így kezdi el, már kissé tiszta fejjel végigmérni állának vonalát, nyakának ívét és el is indul rajta finom lepkeszárnyként az ujjacskája, egyre lejjebb vándorolva a mellkashoz, ahol szívére téve a kezét érzi, ahogy annak üteme dallamosan dobol a keze alatt. Rendeződni látszik. Milyen jó érzés. Kicsit bele is feledkezik a saját felfedezéseibe, de aztán visszatér a zöldekhez.*
- Kezdem érteni.
*Vigyorog a másikra, konstatálva, mit is jelentett az, hogy "ez még mind semmi". Még egy kicsit maradni akar, ezért hozzá bújik, arcát belefúrva annak mellkasába, majd úgy szólal meg újra.*
- Most vissza kéne térni a valóságba, ugye? *Sóhajt fel, de végig mosolyogva.*
2725. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-18 00:02:10
Üzenet elküldve: 2024-03-18 00:02:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A dokinak van egy határozott véleménye a nemes kisasszonyokról amit az élet eddig még nem cáfolt meg. Mégpedig, hogy annyi szenvedély van bennük amit egy szajha is megirigyelne és annyi vágy, ami a férfiakra szokott jellemző lenni. Hogy ennek a szigorúbb nevelés, az unalom vagy a hamis kapcsolataik az oka, azt nem tudja, de szereti őket. Ezzel az úrnővel is remekül megtalálják a hangot. A hangot amit nem is szeretnének visszafogni. Ilyen mikor a finom doktor úrból előjön a mocskos kalóz. Mikor pedig közeledik a végpont a másik eleget tesz a kérésének és egymásba kapaszkodva, nyomokat hagyva a másik bőrén majdhogynem egyszerre jutnak a csúcsra. Az elfből is előtör erre vagy a karmolásra egy mélyről jövő elemi erejű hang. Nem a közönség, abban a pillanatban kit érdekel a közönség, az ösztönök miatt. Majd ő is csak piheg a másikba kapaszkodva és igyekszik összeszedni magát. Meg kell hagyni egy kissé elfáradt. A csók hatására ujjai végigsimítanak a másik gerincének vonalán fentről lefelé haladva. Kell egy kis idő míg légzése normalizálódik. Addig is kiélvezné ezt a pillanatot. A másik hajának illatát, testének melegét, saját szívének egyre tompuló zaját, ami nem is olyan rég még a fülében verte a ritmust. Erre szüksége volt már. Tényleg. Nem tudná megmondani mennyi idő telik el mire kissé elhúzódik a lánytól, hogy ismét azokba a kékekbe nézzen, majd elkuncogja magát. Sikerült alaposan elengedni magukat. Ha a másik hagyja neki akkor a lábai alá nyúlva egy kisebb nyögés kíséretében felkapná az asztalról, hogy aztán a térdére ültetve lecsüccsenjen vele a székre.*
-Így kényelmesebb.
*Jelenti ki elégedetten hátradőlve.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A dokinak van egy határozott véleménye a nemes kisasszonyokról amit az élet eddig még nem cáfolt meg. Mégpedig, hogy annyi szenvedély van bennük amit egy szajha is megirigyelne és annyi vágy, ami a férfiakra szokott jellemző lenni. Hogy ennek a szigorúbb nevelés, az unalom vagy a hamis kapcsolataik az oka, azt nem tudja, de szereti őket. Ezzel az úrnővel is remekül megtalálják a hangot. A hangot amit nem is szeretnének visszafogni. Ilyen mikor a finom doktor úrból előjön a mocskos kalóz. Mikor pedig közeledik a végpont a másik eleget tesz a kérésének és egymásba kapaszkodva, nyomokat hagyva a másik bőrén majdhogynem egyszerre jutnak a csúcsra. Az elfből is előtör erre vagy a karmolásra egy mélyről jövő elemi erejű hang. Nem a közönség, abban a pillanatban kit érdekel a közönség, az ösztönök miatt. Majd ő is csak piheg a másikba kapaszkodva és igyekszik összeszedni magát. Meg kell hagyni egy kissé elfáradt. A csók hatására ujjai végigsimítanak a másik gerincének vonalán fentről lefelé haladva. Kell egy kis idő míg légzése normalizálódik. Addig is kiélvezné ezt a pillanatot. A másik hajának illatát, testének melegét, saját szívének egyre tompuló zaját, ami nem is olyan rég még a fülében verte a ritmust. Erre szüksége volt már. Tényleg. Nem tudná megmondani mennyi idő telik el mire kissé elhúzódik a lánytól, hogy ismét azokba a kékekbe nézzen, majd elkuncogja magát. Sikerült alaposan elengedni magukat. Ha a másik hagyja neki akkor a lábai alá nyúlva egy kisebb nyögés kíséretében felkapná az asztalról, hogy aztán a térdére ültetve lecsüccsenjen vele a székre.*
-Így kényelmesebb.
*Jelenti ki elégedetten hátradőlve.*
2724. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 23:29:22
Üzenet elküldve: 2024-03-17 23:29:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Persze, hogy nem hagyja, hogy elhalkuljon. Nem tud nem mosolyogni, és a még fokozódó szenvedélyével teljesen elfeledteti vele, hogy úrnőként kellene viselkedni. Kit érdekel, mit hallanak, csak a másik vesszen el benne teljesen, ő pedig hadd élje át azt, amit most. A doktor úr vagy igazán jó a gyógyításban, vagy nagyon okos, mert ami most köztük van, az bizony azt eredményezi, hogy ha valaha fájt is neki valami, most olyan messzire űzte, hogy képes lenne ráfüggni. Talán nagy hiba lenne, talán nem, de nem tud gondolkodni. Nem is akar. Csak ez a pillanat fontos.
Semmi más nincs, csak a tűz és ők. Emésszék csak el egymást, hiszen ezért volt olyan kínzó az út addig, amíg végre meg nem kapták jussukat. Így igazán édes.
Belül azt kívánja a másik, hogy mindenki tudja meg mit is tud, Mai pedig azt kívánja, hogy mindenki tudja meg, hogy neki milyen jó éppen.
Mintha nem lenne elég semennyi, mindent elvesznek egymásból és amikor érzik, hogy közel a beteljesülés, akkor édes szavakat suttog a fülébe, amin most valóban nem tud elgondolkozni, de megteszi. Úgy öleli a másikat, mintha nem létezne a holnap és ő is hasonlót kap. Ha eddig nem lett volna teljesen biztos, most azzá vállt, hogy megállíthatatlanul közeledik a csúcs felé, amit az ölelés és a kéj hevében egy erősebb marással éget az elf bőrébe, pont úgy, ahogy amaz is nyomot hagy a nyakán. Mai részéről ez akaratlan volt, de bizton elégedetten mosolyogna, ha más látná rajta a billogot. Remegve alél bele az ölelésbe végül és légzése alig akar rendeződni, egyenesen a másik fülét éri a sok szaggatott sóhaj, majd belecsókol újra a nyakába. Nem akar ebből az ölelésből most kimászni, és a testet sem akarja elengedni egy ideig. Tökéletesebben nem is alakulhatott volna az útja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Persze, hogy nem hagyja, hogy elhalkuljon. Nem tud nem mosolyogni, és a még fokozódó szenvedélyével teljesen elfeledteti vele, hogy úrnőként kellene viselkedni. Kit érdekel, mit hallanak, csak a másik vesszen el benne teljesen, ő pedig hadd élje át azt, amit most. A doktor úr vagy igazán jó a gyógyításban, vagy nagyon okos, mert ami most köztük van, az bizony azt eredményezi, hogy ha valaha fájt is neki valami, most olyan messzire űzte, hogy képes lenne ráfüggni. Talán nagy hiba lenne, talán nem, de nem tud gondolkodni. Nem is akar. Csak ez a pillanat fontos.
Semmi más nincs, csak a tűz és ők. Emésszék csak el egymást, hiszen ezért volt olyan kínzó az út addig, amíg végre meg nem kapták jussukat. Így igazán édes.
Belül azt kívánja a másik, hogy mindenki tudja meg mit is tud, Mai pedig azt kívánja, hogy mindenki tudja meg, hogy neki milyen jó éppen.
Mintha nem lenne elég semennyi, mindent elvesznek egymásból és amikor érzik, hogy közel a beteljesülés, akkor édes szavakat suttog a fülébe, amin most valóban nem tud elgondolkozni, de megteszi. Úgy öleli a másikat, mintha nem létezne a holnap és ő is hasonlót kap. Ha eddig nem lett volna teljesen biztos, most azzá vállt, hogy megállíthatatlanul közeledik a csúcs felé, amit az ölelés és a kéj hevében egy erősebb marással éget az elf bőrébe, pont úgy, ahogy amaz is nyomot hagy a nyakán. Mai részéről ez akaratlan volt, de bizton elégedetten mosolyogna, ha más látná rajta a billogot. Remegve alél bele az ölelésbe végül és légzése alig akar rendeződni, egyenesen a másik fülét éri a sok szaggatott sóhaj, majd belecsókol újra a nyakába. Nem akar ebből az ölelésből most kimászni, és a testet sem akarja elengedni egy ideig. Tökéletesebben nem is alakulhatott volna az útja.*
2723. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 23:02:07
Üzenet elküldve: 2024-03-17 23:02:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az a vágytól égő jégkék szempár olyan visszásságot hordoz magában amivel egyszerűen nem bír betelni az elf. Kettejükről nem lehet elmondani, hogy bármi visszásság lett volna bennük. Minden szó és tett egyenesen ide vezetett. Még az apróbb megtorpanások és direkt lassabbra vett tempó is csak azért volt, hogy aztán, mint valami erdőtűz lángoljanak mindent felégetve. Sikeresen elcsábította a kisasszonyt. Hagyja, hogy közösen hangolódjanak egymásra és utána ismét felgyúljon az eddigieknél is magasabbra köztük lévő láng. Mikor, azt érzékeli a lányon, hogy igyekszik visszafogni a hangját az csak hergeli, hogy vadabb legyen és megtörje ezt az ellenállást. Ezt a tüzet nem hagyná csitítani. Hallja meg az egész világ mit tud Intath Aldeis! Mikor pedig érzi, hogy lángolásuk már kezdi elérni a csúcspontot akkor azokba a kékekbe fúrja a tekintetét és levegővételekkel küszködve igyekszik úgy súgni, hogy csak a lány hallja.*
-Ölelj! Szorosan!
*Ha jelen pillanatban nem is, mert egyikük sincs kimondottan elemző hangulatában, de később talán kiértékelheti magának ezt, a lelkek leendő szakértője. Viszont nem most mert akár így tesz akár nem, a férfi szorosan átöleli és vadul beleszív abba a nyakba. Rajta akarja hagyni a nyomát az úrnő bőrén.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az a vágytól égő jégkék szempár olyan visszásságot hordoz magában amivel egyszerűen nem bír betelni az elf. Kettejükről nem lehet elmondani, hogy bármi visszásság lett volna bennük. Minden szó és tett egyenesen ide vezetett. Még az apróbb megtorpanások és direkt lassabbra vett tempó is csak azért volt, hogy aztán, mint valami erdőtűz lángoljanak mindent felégetve. Sikeresen elcsábította a kisasszonyt. Hagyja, hogy közösen hangolódjanak egymásra és utána ismét felgyúljon az eddigieknél is magasabbra köztük lévő láng. Mikor, azt érzékeli a lányon, hogy igyekszik visszafogni a hangját az csak hergeli, hogy vadabb legyen és megtörje ezt az ellenállást. Ezt a tüzet nem hagyná csitítani. Hallja meg az egész világ mit tud Intath Aldeis! Mikor pedig érzi, hogy lángolásuk már kezdi elérni a csúcspontot akkor azokba a kékekbe fúrja a tekintetét és levegővételekkel küszködve igyekszik úgy súgni, hogy csak a lány hallja.*
-Ölelj! Szorosan!
*Ha jelen pillanatban nem is, mert egyikük sincs kimondottan elemző hangulatában, de később talán kiértékelheti magának ezt, a lelkek leendő szakértője. Viszont nem most mert akár így tesz akár nem, a férfi szorosan átöleli és vadul beleszív abba a nyakba. Rajta akarja hagyni a nyomát az úrnő bőrén.*
2722. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 22:30:16
Üzenet elküldve: 2024-03-17 22:30:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy mennyi lehet az idő, arról jóformán fogalma sincs, de nem is érdekli. Éppen annyi dolog történt vele az elmúlt pár napban, hogy méltó elégtétel ez mindenért. Kicsit el tudja tolni magától az elfet, és küldetése sikeresnek bizonyul, le tudja róla varázsolni a nadrágot, amit egy elégedett félmosollyal nyugtáz. A morgások, a sóhajok keveréke veszi őket körül, halk nevetések, elismerés és rengeteg vággyal fűszerezett mozdulat. Ha most nem történne meg végre, amit annyira vártak, elevenen égett volna el és a tüze biztosan felgyújtja az egész helyszínt, de így csak őket perzseli, ahogy egymásba ereszkednek. Tetszik neki a másik íze, a tapintása, minden mozdulata, hogy úgy bánik vele, ahogyan arra éppen szüksége van és ő is úgy ér hozzá, hogy minduntalan biztosítsa arról, hogy, mennyire akarja minden egyes részét.
A pillanat, amikor végre megkapja a másikat megakasztja a csókban is és a lélegzetvételben is, de nem engedi el a szájat. Kivárja a pillanatot, hogy minden mozzanatot érezzen és ne terelje el semmilyen sóhaj, de aztán nem bír magával és annak ajkába leheli bele az első igazán hangosabbat. Ekkor megpróbálja visszafogni magát, több-kevesebb sikerrel, de amennyit hallott erről a helyről, biztos lehet benne, hogy nem ezzel fog rendet bontani.
Egyszer történt vele hasonló, de tapasztalatlanság okán nem volt ilyen intenzív, és most ismeri meg igazán az érzést. A doki tesz róla, hogy megmutassa mit is kell ilyenkor átélni, Mai pedig teljesen átadja magát ennek. Fogta már magát vissza annyiszor. Most erre nem hajlandó.
A kéj úgy önti el, hogy véglegesen eltűnik a világ, csak valami kis buborék van, ahol egymáséi lehetnek. Úgy feledkezik bele a másikba, hogy azt kívánja, ennek ne legyen egyhamar vége és minden mozdulatával mutatja, hogy mennyire elégedett. Amikor éppen elválnak az ajkak, akkor azokról a csillogó kékekről üvölt, hogy mennyire jól is van most ebben a helyzetben, de az ő mozdulatai is megadnak minden szenvedélyt, ami csak benne lakozik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy mennyi lehet az idő, arról jóformán fogalma sincs, de nem is érdekli. Éppen annyi dolog történt vele az elmúlt pár napban, hogy méltó elégtétel ez mindenért. Kicsit el tudja tolni magától az elfet, és küldetése sikeresnek bizonyul, le tudja róla varázsolni a nadrágot, amit egy elégedett félmosollyal nyugtáz. A morgások, a sóhajok keveréke veszi őket körül, halk nevetések, elismerés és rengeteg vággyal fűszerezett mozdulat. Ha most nem történne meg végre, amit annyira vártak, elevenen égett volna el és a tüze biztosan felgyújtja az egész helyszínt, de így csak őket perzseli, ahogy egymásba ereszkednek. Tetszik neki a másik íze, a tapintása, minden mozdulata, hogy úgy bánik vele, ahogyan arra éppen szüksége van és ő is úgy ér hozzá, hogy minduntalan biztosítsa arról, hogy, mennyire akarja minden egyes részét.
A pillanat, amikor végre megkapja a másikat megakasztja a csókban is és a lélegzetvételben is, de nem engedi el a szájat. Kivárja a pillanatot, hogy minden mozzanatot érezzen és ne terelje el semmilyen sóhaj, de aztán nem bír magával és annak ajkába leheli bele az első igazán hangosabbat. Ekkor megpróbálja visszafogni magát, több-kevesebb sikerrel, de amennyit hallott erről a helyről, biztos lehet benne, hogy nem ezzel fog rendet bontani.
Egyszer történt vele hasonló, de tapasztalatlanság okán nem volt ilyen intenzív, és most ismeri meg igazán az érzést. A doki tesz róla, hogy megmutassa mit is kell ilyenkor átélni, Mai pedig teljesen átadja magát ennek. Fogta már magát vissza annyiszor. Most erre nem hajlandó.
A kéj úgy önti el, hogy véglegesen eltűnik a világ, csak valami kis buborék van, ahol egymáséi lehetnek. Úgy feledkezik bele a másikba, hogy azt kívánja, ennek ne legyen egyhamar vége és minden mozdulatával mutatja, hogy mennyire elégedett. Amikor éppen elválnak az ajkak, akkor azokról a csillogó kékekről üvölt, hogy mennyire jól is van most ebben a helyzetben, de az ő mozdulatai is megadnak minden szenvedélyt, ami csak benne lakozik.*
2721. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-17 21:58:51
Üzenet elküldve: 2024-03-17 21:58:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A másik sóhajai és körmeinek a hangja ahogy a fa lapjába marnak csak hergelik az elfet és tökéletesen jelzik, hogy jó úton halad. Odafigyel az ilyen apró jelekre és reagál rájuk, hogy minél mélyebben tudja a másikat a szenvedélyek szakadékába rántani. Mikor pedig eljön az idő és már egyikük se bírja tovább húzni a játékukat akkor végre lekerül a másikról az utolsó ruhadarab is. A két tekintet találkozik az elf pedig hátra lesz tolva, hogy szabályosan rámásszon a lány forró csókokkal belehelve a testét. Ő elégedett morgásokat hallat és keze immár akadály nélkül bejárja a selymes bőrt. Mikor pedig róla is lekerül a nadrág elvigyorodik az édes kis nevetés hallatán, hogy aztán újra találkozzon a kék és a zöld szempár. Tény, hogy nem voltak kimondottan diszkrétek. Sőt, mivel reggel, de minimum délelőtt van ezért teljes üzemben se működhet a bordély itt ugyanis estefelé szoktak inkább rendelni a lányok. Nem mintha kimondottan zavarná bármelyiküket ez a dolog. Hevesen magához húzná a lányt egy szenvedélyes csókra, hogy miközben ajkaik egy pillanatra se vállnak el keze a feneke alá csusszanjon és megadja neki amire annyira várnak mindketten. Mint eddig is most is a lassú érzékiséget fogja felváltani a heves szenvedély. Csak, hogy a hangokból azok is tudják mi történik itt a paraván mögött akik nem hallgatóznak a közelükben.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A másik sóhajai és körmeinek a hangja ahogy a fa lapjába marnak csak hergelik az elfet és tökéletesen jelzik, hogy jó úton halad. Odafigyel az ilyen apró jelekre és reagál rájuk, hogy minél mélyebben tudja a másikat a szenvedélyek szakadékába rántani. Mikor pedig eljön az idő és már egyikük se bírja tovább húzni a játékukat akkor végre lekerül a másikról az utolsó ruhadarab is. A két tekintet találkozik az elf pedig hátra lesz tolva, hogy szabályosan rámásszon a lány forró csókokkal belehelve a testét. Ő elégedett morgásokat hallat és keze immár akadály nélkül bejárja a selymes bőrt. Mikor pedig róla is lekerül a nadrág elvigyorodik az édes kis nevetés hallatán, hogy aztán újra találkozzon a kék és a zöld szempár. Tény, hogy nem voltak kimondottan diszkrétek. Sőt, mivel reggel, de minimum délelőtt van ezért teljes üzemben se működhet a bordély itt ugyanis estefelé szoktak inkább rendelni a lányok. Nem mintha kimondottan zavarná bármelyiküket ez a dolog. Hevesen magához húzná a lányt egy szenvedélyes csókra, hogy miközben ajkaik egy pillanatra se vállnak el keze a feneke alá csusszanjon és megadja neki amire annyira várnak mindketten. Mint eddig is most is a lassú érzékiséget fogja felváltani a heves szenvedély. Csak, hogy a hangokból azok is tudják mi történik itt a paraván mögött akik nem hallgatóznak a közelükben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242