//Az este fénye//
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A mellkason pihenő kezek lágy cirógatása a hátra vetett fej vonalát kezdik el követni, így a hát tetetjét igyekeznek kissé megmászni, átesve a vállak csúcspontján, mint két erős, szilárd hegyen, hogy lefújhassák a világ hóterhét róluk, ha egy pillanatra is, a következő fagyásig. A Sellőház az a hely, ahol a vendég nyugodtan megpihenhet, élvezheti a báj, a kélymámor és a szépség valódi, nyers, őszinte arcát. Vyl ezt a misztikus, de valóságos, gyöngéd, de tiszta világot igyekszik most képviselni és közvetíteni az ügyfél felé. Az nem számít, neki mi a véleménye, vagy mit gondol a másikról, ezek meg se látszanak rajta, eltitkolja, mélyen magába zárja őket, a lakat pesig csak akkor kattanhat, ha végzett az éppen esetleges személlyel. A cél az, hogy boldogan, örömtelien hagyhassa el a helyiséget a másik, s láthassa az arcán, mennyire élvezi, amit éppen csinálnak. Csak ez számít, ez a megnyugtatás számára. A fiú eléggé érdekes, kissé furcsa számára, de ez ő nem zavarja - mindenkinek kell, hogy legyem valami egyedi szokásának lennie, amivel túlélhet ebben a világban. Nem igazán foglalkozik vele, nem szól semmit, csak egy kacér nevetést produkál, hátha az tetszik az a vendégnek. Egy érdekes tervet hall azonban, amit ha továbbra is mosollyal fogad, belül bírál. ~ Jaj, ez is egy Clud lesz! Kiverem neki, vagy tol kettőt és végez is. Semmi előjáték, semmi finomság. ~ Inkább megpróbálja a keze ügyébe venni, finoman az irányítást, amennyiben enedik neki. A lágy szó néha célt tud érni.*
- És mit szólnál hozzá, ha én vezetnélek az elején? Megtisztelnél vele.