Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-10 20:14:42
Üzenet elküldve: 2018-10-10 20:14:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
*Még nem járt a Pegazusban, de tudja, miként reagálna a személyzetre, ha ilyennel próbálkozna. Ezt azonban nem osztja meg társaival, csak derűsen szusszan Lesha szavain. Ezzel hagyja a témát elsüllyedni, mert úgy érzi, Wagzal csendessége azt jelzi, hogy kezdik untatni vele.
Talán jobb lett volna, ha rejtélyesen csak rábök a pipadohányra, és nem ejti ki hangosan a nevét, had furdalja egy kicsit még a kíváncsiság a többieket, de a céljával nem férne össze az esetleges bizalmatlanság. Megint Lesha csap le a témára, és halkan nevet rajta.*
- Nem csak a neve mókás. Nagyon kellemes, jó hangulatot kelt. Két adag sok lenne nekem, remélem, megosztozunk rajta.
*Ajánlata mindkettejüknek szól, ezt közöttük járó tekintete is egyértelművé teszi.
A derekát érintő kéz bizony sokféle dolgot jelenthet, és nem biztos, hogy szükséges az egyiknél leragadni. Még az is lehet, hogy Zammiria véleménye csapong az alternatívák között, hiszen Wagzal is időről időre más színben tűnik fel előtte. Visszajelzése – mert hát a testbeszéddel is ezer dolgot lehet üzenni – jelenleg könnyeden semleges, se nem közeledőn belesimuló, se nem mereven elhúzódó, így még akár az éledő bizalom vagy a várakozó álláspont kifejeződése is lehet.
Ő, aki él-hal a megfigyelésért és a lélek minden apró rezdülése érdekli, talán elcsípheti Lesha hangulatváltozását azon a rövid úton az ajtóig, míg ráeszmél a Sellőház titkára, de legalábbis talán gondolhat arra, hogy kezdi sejteni. S ha így van, nagyon beszédesnek tartja hallgatását, szemben eddigi nyíltságával. Nem tudni még, hogy ez vajon az irányukba mutatott bizalmatlanság vagy a magas körökbe születettek udvarias diszkréciója a testiség témájában. És még mindig ott a kérdés, vajon mennyit sejt. Szerencsére van bőven mivel oldani az esetleges feszengést.
Néhány pillanattal később Zammiria szeme felszökik a homlokára és ránéz Wagzalra, de őrá már somolyogva, miután az óriás úri hölgy kislányokat megszégyenítő felszabadultsággal tör ki körükből és ráveti magát az ágyra.*
- Örülök, hogy tetszik.
*Az aggódó szavakra megnyugtató lágysággal felel.*
- Ne félj, van itt víz és törölköző is, megoldjuk.
*Wagzal tényleg lovagiasnak bizonyul, sokkal jobban hasonlít most arra a testőrre, akit elképzelt Pirtianesben. Elismerőn mosolyog a hátának, mielőtt figyelmét Leshának szenteli. Nem csak udvariasságból ajánlkozott, és a kézügyessége, gyorsasága sem utolsó. Akár a fürgén varró ujjak.*
- Hm, kényelmetlen lehet egész nap vértet viselni. Én jobb szeretem a lezser, lélegző holmikat. Kivéve, ha hideg van, akkor a prémes, bélelt ruhákat szeretem.
*Megkerül hát a ludas, s bevégzi ott, ahová szánták. Zammiria halkan kuncog.*
- Egészségedre!
*Visszaöltözés előtt azért kíváncsiságból felvet egy futó ötletet.*
- Ha gondolod, lecserélheted egy törölközőre vagy az egyik takaróra a vértedet, hogy a hasonló baleseteket elkerüljük.
*Ha nem talál az ötlet tetszésre – s erre számít -, akkor tényleg segít visszaöltözködni, éppoly hatékonyan, mint a vetkőzésnél.*
- Látod, máris hasznát vetted a testőrödnek és az udvari öltöztetődnek is.
*Kuncog, mikor végeznek. Ha minden igaz, az ajtós falnak háttal foglal helyet, Lesha jobb oldalán, ahová mutatja. Épp megfelel neki, mivel innen könnyedén eléri a tálcákat. Egyelőre féloldalasan ül le, maga mellé hajtott lábakkal, hiszen szoknyában nem lenne túl praktikus követni Lesha példáját, elfeküdve pedig legalább egy kezét lefoglalná a támaszkodás. A kínált gyümölcsöt még mindig nem fogadja el.*
- Köszönöm, majd inkább később. Inkább töltök nektek italt.
*Közben Lesha veszi fel a beszélgetés fonalát, ezúttal csak csendes mosolyt csalva Zammiria arcára, míg a poharakkal foglalkozik. Társaira pillant. Nagyon kíváncsi, hogy Wagzal erre mit felel, hiszen ő fogta rá, hogy a zsoldosnak bizonyára a bizalmas beszélgetés a célja. Érdekesebb lenne, ha nem kínálna máris kibúvót nősténytársa, de úgy érzi, a célját már úgyis elérte. Lehet, hogy végül a férfi előtt felel.*
- Igen, itt sokkal kellemesebb, mert csak magunk vagyunk. Csendesebb… és meghittebb.
*Mosolyog ártatlanul, mielőtt elfordul. Két pohárba pezsgő megy. Elegánsan dolgozik a palackkal.*
- Így kevésbé kell tartanunk attól, hogy ami csak baráti füleknek szól, mások könnyedén meghallják.
*A harmadik pohár előtt szünetet tart.*
- Wagzal, nem kérsz te is pezsgőt? Van elég.
*Megvárja a férfi válaszát, s aszerint tölti meg a poharát, hogy melyik italt kéri. Utána mindkettejüknek átadja a sajátját, s a magáét is kézbe veszi.*
- Egy ilyen nemes italhoz dukál egy köszöntő is. Mit szólnátok hozzá, ha az új barátságra innánk?
*A köszöntőt persze kiterjesztik a mézsörre is, ha Wagzal annál maradt. S a koccintás is jár egyetértés esetén. Aztán végre kényelembe helyezi magát, derekának, hátának puha támaszt keres, hanyagul hátradől, és a lábait kinyújtja boka fölött keresztezve úgy, hogy ne legyen vele útban senkinek. Amire leginkább a zsoldos lehetne esélyes.*
- Érdekes, nem nagyon szoktam pezsgőt inni, de ez most jó választás volt, Lesha. Kellemes az íze és szépen gyöngyözik.
*Emeli szemmagasságba a kristálypoharat.*
- Ismerted korábbról vagy csak ki akartad próbálni?
*Amennyiben Wagzal is pezsgőzik, úgy a kérdést többesszámban teszi fel, ha viszont sörözik, akkor arról kérdezi a véleményét.*
*Még nem járt a Pegazusban, de tudja, miként reagálna a személyzetre, ha ilyennel próbálkozna. Ezt azonban nem osztja meg társaival, csak derűsen szusszan Lesha szavain. Ezzel hagyja a témát elsüllyedni, mert úgy érzi, Wagzal csendessége azt jelzi, hogy kezdik untatni vele.
Talán jobb lett volna, ha rejtélyesen csak rábök a pipadohányra, és nem ejti ki hangosan a nevét, had furdalja egy kicsit még a kíváncsiság a többieket, de a céljával nem férne össze az esetleges bizalmatlanság. Megint Lesha csap le a témára, és halkan nevet rajta.*
- Nem csak a neve mókás. Nagyon kellemes, jó hangulatot kelt. Két adag sok lenne nekem, remélem, megosztozunk rajta.
*Ajánlata mindkettejüknek szól, ezt közöttük járó tekintete is egyértelművé teszi.
A derekát érintő kéz bizony sokféle dolgot jelenthet, és nem biztos, hogy szükséges az egyiknél leragadni. Még az is lehet, hogy Zammiria véleménye csapong az alternatívák között, hiszen Wagzal is időről időre más színben tűnik fel előtte. Visszajelzése – mert hát a testbeszéddel is ezer dolgot lehet üzenni – jelenleg könnyeden semleges, se nem közeledőn belesimuló, se nem mereven elhúzódó, így még akár az éledő bizalom vagy a várakozó álláspont kifejeződése is lehet.
Ő, aki él-hal a megfigyelésért és a lélek minden apró rezdülése érdekli, talán elcsípheti Lesha hangulatváltozását azon a rövid úton az ajtóig, míg ráeszmél a Sellőház titkára, de legalábbis talán gondolhat arra, hogy kezdi sejteni. S ha így van, nagyon beszédesnek tartja hallgatását, szemben eddigi nyíltságával. Nem tudni még, hogy ez vajon az irányukba mutatott bizalmatlanság vagy a magas körökbe születettek udvarias diszkréciója a testiség témájában. És még mindig ott a kérdés, vajon mennyit sejt. Szerencsére van bőven mivel oldani az esetleges feszengést.
Néhány pillanattal később Zammiria szeme felszökik a homlokára és ránéz Wagzalra, de őrá már somolyogva, miután az óriás úri hölgy kislányokat megszégyenítő felszabadultsággal tör ki körükből és ráveti magát az ágyra.*
- Örülök, hogy tetszik.
*Az aggódó szavakra megnyugtató lágysággal felel.*
- Ne félj, van itt víz és törölköző is, megoldjuk.
*Wagzal tényleg lovagiasnak bizonyul, sokkal jobban hasonlít most arra a testőrre, akit elképzelt Pirtianesben. Elismerőn mosolyog a hátának, mielőtt figyelmét Leshának szenteli. Nem csak udvariasságból ajánlkozott, és a kézügyessége, gyorsasága sem utolsó. Akár a fürgén varró ujjak.*
- Hm, kényelmetlen lehet egész nap vértet viselni. Én jobb szeretem a lezser, lélegző holmikat. Kivéve, ha hideg van, akkor a prémes, bélelt ruhákat szeretem.
*Megkerül hát a ludas, s bevégzi ott, ahová szánták. Zammiria halkan kuncog.*
- Egészségedre!
*Visszaöltözés előtt azért kíváncsiságból felvet egy futó ötletet.*
- Ha gondolod, lecserélheted egy törölközőre vagy az egyik takaróra a vértedet, hogy a hasonló baleseteket elkerüljük.
*Ha nem talál az ötlet tetszésre – s erre számít -, akkor tényleg segít visszaöltözködni, éppoly hatékonyan, mint a vetkőzésnél.*
- Látod, máris hasznát vetted a testőrödnek és az udvari öltöztetődnek is.
*Kuncog, mikor végeznek. Ha minden igaz, az ajtós falnak háttal foglal helyet, Lesha jobb oldalán, ahová mutatja. Épp megfelel neki, mivel innen könnyedén eléri a tálcákat. Egyelőre féloldalasan ül le, maga mellé hajtott lábakkal, hiszen szoknyában nem lenne túl praktikus követni Lesha példáját, elfeküdve pedig legalább egy kezét lefoglalná a támaszkodás. A kínált gyümölcsöt még mindig nem fogadja el.*
- Köszönöm, majd inkább később. Inkább töltök nektek italt.
*Közben Lesha veszi fel a beszélgetés fonalát, ezúttal csak csendes mosolyt csalva Zammiria arcára, míg a poharakkal foglalkozik. Társaira pillant. Nagyon kíváncsi, hogy Wagzal erre mit felel, hiszen ő fogta rá, hogy a zsoldosnak bizonyára a bizalmas beszélgetés a célja. Érdekesebb lenne, ha nem kínálna máris kibúvót nősténytársa, de úgy érzi, a célját már úgyis elérte. Lehet, hogy végül a férfi előtt felel.*
- Igen, itt sokkal kellemesebb, mert csak magunk vagyunk. Csendesebb… és meghittebb.
*Mosolyog ártatlanul, mielőtt elfordul. Két pohárba pezsgő megy. Elegánsan dolgozik a palackkal.*
- Így kevésbé kell tartanunk attól, hogy ami csak baráti füleknek szól, mások könnyedén meghallják.
*A harmadik pohár előtt szünetet tart.*
- Wagzal, nem kérsz te is pezsgőt? Van elég.
*Megvárja a férfi válaszát, s aszerint tölti meg a poharát, hogy melyik italt kéri. Utána mindkettejüknek átadja a sajátját, s a magáét is kézbe veszi.*
- Egy ilyen nemes italhoz dukál egy köszöntő is. Mit szólnátok hozzá, ha az új barátságra innánk?
*A köszöntőt persze kiterjesztik a mézsörre is, ha Wagzal annál maradt. S a koccintás is jár egyetértés esetén. Aztán végre kényelembe helyezi magát, derekának, hátának puha támaszt keres, hanyagul hátradől, és a lábait kinyújtja boka fölött keresztezve úgy, hogy ne legyen vele útban senkinek. Amire leginkább a zsoldos lehetne esélyes.*
- Érdekes, nem nagyon szoktam pezsgőt inni, de ez most jó választás volt, Lesha. Kellemes az íze és szépen gyöngyözik.
*Emeli szemmagasságba a kristálypoharat.*
- Ismerted korábbról vagy csak ki akartad próbálni?
*Amennyiben Wagzal is pezsgőzik, úgy a kérdést többesszámban teszi fel, ha viszont sörözik, akkor arról kérdezi a véleményét.*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-10 02:58:48
Üzenet elküldve: 2018-10-10 02:58:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Lesha a szennyes kérdéskörén eltöpreng, amikor Zammiria visszakérdez, de nem igazán tud rá felelni, mert hát, mint korábban mondotta is, sose értette miért hajnalba, korán reggel kell begyűjteni a mosni valót.*
- Hát, látod… én se értem. Bár, a Pegazus fogadóban is laktam egy ideig és ott is mindig korán, hajnalok hajnalán kopogta be az ajtón, hogy 'Takarítás! '.
*Amire persze a nagy-alvó virágszál sose mozdította füle botját sem. Valószínűleg, az lehet a dolog mögött, hogy a szolgáló személyzet este már maga is pihen és valamennyire a saját életét éli, meg aztán nem lenne kevésbé zavaró, ha hálóing felvétel közben ácsingózna a lekerült szennyes ruhára az állhatatos szolgálóság.
Zam biztosítja Leshát, hogy segédkezet nyújt a szőlőszem eltávolításban, mire a trampli tünemény megszokott kedves mosolyával válaszol.*
- Jaj, nagyon köszi… hálám örökké üldözni fog.
*Majd újabb rendelést ad le az egyik sellő-felszolgálónak, mire az óriás lány kíváncsian vonja fel a szemöldökeit, és hát persze, hogy rákérdez.*
- Júj, az… mi az? Ördögvigyor? Hmm… de mókás neve van.
*Aztán az égimeszelő lány jó hangulatban sétál az emeleti folyóson a sötételf barátnője és az agyaras harcos társaságában. A szobákból kihallatszó olykor nem éppen sejtelmesnek nevezhető hangok, már Leshában is felpattintják a sejtelem szikráját, hogy miféle ház is lehet, ahol most vendégeskedik. A tantusz akkor esik le naiv hősnőnknek, amikor az egyik szobából egy pirospozsgás arcú, igencsak vidám hölgyike lép ki, aki buja bájait lenge, szinte áttetsző öltözékkel fedi el, csak úgy a jó erkölcs kedvéért. Az óriás lány biztosra veszi, hogy nem a hidegtől pirult ki a nő arca.*
~ Barlangok Asszonyára! Hova keveredtem? ~
*A termetes virágszál csendessé is válik, és amíg a szobába nem érnek egy nyikkanást sem hallat. Azonban, amikor belépnek a szobába Lesha csendességét a meglepett lelkesedés váltja fel, ahogy megpillantja a szeme elé táruló első tereptárgyat.*
- Tyű! Nézzétek mekkora!
*Úgy robog az ágyhoz, mint aki az állatkertből szabadult. Döndülve nyikordulnak is meg a padló deszkái, alighanem a szomszédok legnagyobb örömére.*
- Ilyen nagyban utoljára otthon aludtam.
*A trampli virágszál már hassal vetődik is el keresztben az ágyon, úgy prémpalásostul, lándzsástul, szőlőszemestül, és mint valami eszement csitri kissé visítva nyilatkozza maga elé, a lábaival kalimpálva fektében.*
- Vííí, de jó! Végre nem lóg le a lábam, és milyen puha.
*Ha eddig bárkinek is lett volna kétségei afelől, hogy a fekvő alkalmatosság kényelmes, most már biztos nincsenek. Lesha egycsapásra elhallgat, és hason felkönyökölve mered valamire leszegett fejjel, és már megint az orra alatt kezd dünnyögni.*
- A szőlőszemem… a hófödte sipkákra…
*Ekkor hangzik fel a háta mögött Zammiria kérdése is a kebel-rakományra vonatkozóan.*
- Nem… de alighanem összenyomódott… aj... ragacsos leszek…
*Magyarázza dünnyögve, de érthetően, miközben feltápászkodik az ágyról. Lándzsáját, prémpalástját az ágyon felejtve.*
- Igen, igazad van, de azt hiszem egyszerűbb lesz a vértem nélkül, ha segítesz gyorsabban leveszem. Aztán, majd visszabújok.
*Lesha az ork daliára pillantva, mosolyogva intéz hozzá a szavakat.*
- Igen, tudom én, hogy egy ilyen lovagias dalia magától is elfordult volna. Köszönöm Wagzal.
*Lesha odalép Zammiriához, de még nem ül le, hiszen vetkőzni leginkább állva szokás. Föntről kezdi kioldani a vértje bőrszíjait, alulról a fűzős részeket a mélységi barátnője is eléri, és elkezdheti kibontani.
A hamuszínű leányzó már egy párszor elcsodálkozott a termetes tünemény engedékenyebb viselkedésén, de azokat az alkalmakat mind be lehetett tudni jóhiszemű zavarának és együgyű naivitásának. Talán, most is meglepődik Zam, hogy miért vetkezik ilyen fesztelenül az óriás lány, hiszen most mondhatni teljesen tisztában van a helyzettel. Hogy ennek mi lehet az oka, hát nem egy nagy rejtély és semmi különös nincs a dologban, de pont ez benne a csavar;
Ha minden jól megy, és miért ne menne jól, egy ügyes kezű szabó leányzó segedelmével, akkor az óriás lányról gyorsan lekerül a vértezet. De nincs a termetes tüneményen semmi nagyon látni való, maximum bájainak eddigi is látható domborulatai, és hosszú combjai, mert a bőr holmi alatt egy könnyű, kis gyolcsruhát visel, ahogy mindig is viselt. Akkor is, amikor a falujában a fő gyülekező helyen kimondták rá a száműzetést, ahogy az erdőmélyi barlangban is, amikor mestere kezelte sérüléseit.
Lesha megszabadulva a kebleit feszesen tartó és körbeölelő vértjétől, örömittasan kapja ki nevelt bájai közül a gyümölcsszemet, ami csodával határos módon nem nyomódott össze. Büszkén, vidoran mutatja fel a szőlőszemet, mintha legalábbis egy hegyi oroszlánt vadásztak volna le ketten az imént, majd jóízűen megeszi a renitens egy szem szőlőt.*
- Megvan a kis huncut! Köszönöm szépen, Zam!
*Aztán, ahogy az óriás lány tervezte visszakapja magára a vértjét, és ha a hamuszínű leányzó továbbra is segédkezik neki, akkor gyorsan meghúzásra kerülnek a fűzők és becsatolódnak a szíjak is. Ezek után az agyaras harcos megfordulva kényelmes helyet keres magának. A termetes virágszál pedig jó kedvűen huppan le a gondosan kipárnázott bal sarokban, ahol Wagzal féloldalasan el is terül. Lesha mosolyogva méri végig az orkot és a sötételf lányt.*
- Gyere Zam csüccs le ide mellém, ha gondolod.
*Veregeti meg maga mellett Lesha a párnás helyet, majd törökülésben ülve, ölébe kapja a gyümölcstálat, amiben akad még szemezgetni való, de ott van az asztalon a pezsgő és az ördögvigyor is.*
- Kérsz szőlőt?
*Lógat egy szép fürtöt a mélységi lány orra elé, pontosabban a szája elé. Közben csevegő hangon folytatja.*
- Na, mi az a bizalmas téma, amiről beszélni szeretettek volna? Biztos ti is észrevettétek, ez a ház egy elég ledér hely. Ezért nem akartatok lent beszélgetni, igaz?
*Lesha naivan csillogó ragyogóbarna szemekkel néz, hol Wagzalra, hol Zammiriára, persze most sem néz ki semmi hátsó szándékot két új barátjából.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.10 03:32:07
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Lesha a szennyes kérdéskörén eltöpreng, amikor Zammiria visszakérdez, de nem igazán tud rá felelni, mert hát, mint korábban mondotta is, sose értette miért hajnalba, korán reggel kell begyűjteni a mosni valót.*
- Hát, látod… én se értem. Bár, a Pegazus fogadóban is laktam egy ideig és ott is mindig korán, hajnalok hajnalán kopogta be az ajtón, hogy 'Takarítás! '.
*Amire persze a nagy-alvó virágszál sose mozdította füle botját sem. Valószínűleg, az lehet a dolog mögött, hogy a szolgáló személyzet este már maga is pihen és valamennyire a saját életét éli, meg aztán nem lenne kevésbé zavaró, ha hálóing felvétel közben ácsingózna a lekerült szennyes ruhára az állhatatos szolgálóság.
Zam biztosítja Leshát, hogy segédkezet nyújt a szőlőszem eltávolításban, mire a trampli tünemény megszokott kedves mosolyával válaszol.*
- Jaj, nagyon köszi… hálám örökké üldözni fog.
*Majd újabb rendelést ad le az egyik sellő-felszolgálónak, mire az óriás lány kíváncsian vonja fel a szemöldökeit, és hát persze, hogy rákérdez.*
- Júj, az… mi az? Ördögvigyor? Hmm… de mókás neve van.
*Aztán az égimeszelő lány jó hangulatban sétál az emeleti folyóson a sötételf barátnője és az agyaras harcos társaságában. A szobákból kihallatszó olykor nem éppen sejtelmesnek nevezhető hangok, már Leshában is felpattintják a sejtelem szikráját, hogy miféle ház is lehet, ahol most vendégeskedik. A tantusz akkor esik le naiv hősnőnknek, amikor az egyik szobából egy pirospozsgás arcú, igencsak vidám hölgyike lép ki, aki buja bájait lenge, szinte áttetsző öltözékkel fedi el, csak úgy a jó erkölcs kedvéért. Az óriás lány biztosra veszi, hogy nem a hidegtől pirult ki a nő arca.*
~ Barlangok Asszonyára! Hova keveredtem? ~
*A termetes virágszál csendessé is válik, és amíg a szobába nem érnek egy nyikkanást sem hallat. Azonban, amikor belépnek a szobába Lesha csendességét a meglepett lelkesedés váltja fel, ahogy megpillantja a szeme elé táruló első tereptárgyat.*
- Tyű! Nézzétek mekkora!
*Úgy robog az ágyhoz, mint aki az állatkertből szabadult. Döndülve nyikordulnak is meg a padló deszkái, alighanem a szomszédok legnagyobb örömére.*
- Ilyen nagyban utoljára otthon aludtam.
*A trampli virágszál már hassal vetődik is el keresztben az ágyon, úgy prémpalásostul, lándzsástul, szőlőszemestül, és mint valami eszement csitri kissé visítva nyilatkozza maga elé, a lábaival kalimpálva fektében.*
- Vííí, de jó! Végre nem lóg le a lábam, és milyen puha.
*Ha eddig bárkinek is lett volna kétségei afelől, hogy a fekvő alkalmatosság kényelmes, most már biztos nincsenek. Lesha egycsapásra elhallgat, és hason felkönyökölve mered valamire leszegett fejjel, és már megint az orra alatt kezd dünnyögni.*
- A szőlőszemem… a hófödte sipkákra…
*Ekkor hangzik fel a háta mögött Zammiria kérdése is a kebel-rakományra vonatkozóan.*
- Nem… de alighanem összenyomódott… aj... ragacsos leszek…
*Magyarázza dünnyögve, de érthetően, miközben feltápászkodik az ágyról. Lándzsáját, prémpalástját az ágyon felejtve.*
- Igen, igazad van, de azt hiszem egyszerűbb lesz a vértem nélkül, ha segítesz gyorsabban leveszem. Aztán, majd visszabújok.
*Lesha az ork daliára pillantva, mosolyogva intéz hozzá a szavakat.*
- Igen, tudom én, hogy egy ilyen lovagias dalia magától is elfordult volna. Köszönöm Wagzal.
*Lesha odalép Zammiriához, de még nem ül le, hiszen vetkőzni leginkább állva szokás. Föntről kezdi kioldani a vértje bőrszíjait, alulról a fűzős részeket a mélységi barátnője is eléri, és elkezdheti kibontani.
A hamuszínű leányzó már egy párszor elcsodálkozott a termetes tünemény engedékenyebb viselkedésén, de azokat az alkalmakat mind be lehetett tudni jóhiszemű zavarának és együgyű naivitásának. Talán, most is meglepődik Zam, hogy miért vetkezik ilyen fesztelenül az óriás lány, hiszen most mondhatni teljesen tisztában van a helyzettel. Hogy ennek mi lehet az oka, hát nem egy nagy rejtély és semmi különös nincs a dologban, de pont ez benne a csavar;
Ha minden jól megy, és miért ne menne jól, egy ügyes kezű szabó leányzó segedelmével, akkor az óriás lányról gyorsan lekerül a vértezet. De nincs a termetes tüneményen semmi nagyon látni való, maximum bájainak eddigi is látható domborulatai, és hosszú combjai, mert a bőr holmi alatt egy könnyű, kis gyolcsruhát visel, ahogy mindig is viselt. Akkor is, amikor a falujában a fő gyülekező helyen kimondták rá a száműzetést, ahogy az erdőmélyi barlangban is, amikor mestere kezelte sérüléseit.
Lesha megszabadulva a kebleit feszesen tartó és körbeölelő vértjétől, örömittasan kapja ki nevelt bájai közül a gyümölcsszemet, ami csodával határos módon nem nyomódott össze. Büszkén, vidoran mutatja fel a szőlőszemet, mintha legalábbis egy hegyi oroszlánt vadásztak volna le ketten az imént, majd jóízűen megeszi a renitens egy szem szőlőt.*
- Megvan a kis huncut! Köszönöm szépen, Zam!
*Aztán, ahogy az óriás lány tervezte visszakapja magára a vértjét, és ha a hamuszínű leányzó továbbra is segédkezik neki, akkor gyorsan meghúzásra kerülnek a fűzők és becsatolódnak a szíjak is. Ezek után az agyaras harcos megfordulva kényelmes helyet keres magának. A termetes virágszál pedig jó kedvűen huppan le a gondosan kipárnázott bal sarokban, ahol Wagzal féloldalasan el is terül. Lesha mosolyogva méri végig az orkot és a sötételf lányt.*
- Gyere Zam csüccs le ide mellém, ha gondolod.
*Veregeti meg maga mellett Lesha a párnás helyet, majd törökülésben ülve, ölébe kapja a gyümölcstálat, amiben akad még szemezgetni való, de ott van az asztalon a pezsgő és az ördögvigyor is.*
- Kérsz szőlőt?
*Lógat egy szép fürtöt a mélységi lány orra elé, pontosabban a szája elé. Közben csevegő hangon folytatja.*
- Na, mi az a bizalmas téma, amiről beszélni szeretettek volna? Biztos ti is észrevettétek, ez a ház egy elég ledér hely. Ezért nem akartatok lent beszélgetni, igaz?
*Lesha naivan csillogó ragyogóbarna szemekkel néz, hol Wagzalra, hol Zammiriára, persze most sem néz ki semmi hátsó szándékot két új barátjából.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.10 03:32:07
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-09 15:39:55
Üzenet elküldve: 2018-10-09 15:39:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A jó, a rossz és az ork//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Agyaras barátunk kezdi úgy érezni, hogy neki talán már nem is kell megszólalnia a korai zargatás ügyében. Épp elég meglepő fordulatot szül Lesha otthoni kellemetlensége és egy hercegnő udvartartásának bonyolult megszervezése. Ráadásul egy rakoncátlan szőlőszem is nem várt nehézségeket támaszt.
Ám figyelmét nem kerüli el Zammiria különös rendelése.*
~ Ez a lány valamiben sántikál. Már csak a neve gyanúsan emlékeztet azokra az alakokra, akik megállás nélkül vigyorognak és akkor is jó a kedvük, ha épp valaki leüvölti a fejüket.
De ha bulizni akar, hát én tényleg nem fogom megakadályozni benne. Csinos kis bestia, az egyszer már biztos.~
* Lassan összeszedik magukat és egészen biztosak lehetnek benne, hogy amikor a könnyű erkölcsű nő kilép az idegen ajtón, akkor nem csak hármasukat, de a mögöttük sorakozó pingvineket is látja. Néhányan a harcos férfi vas páncélzatát cipelik utána, mások vagy a bűnös szőlő tálját vagy más egyéb dolgokat, amit a mélységi kért.
Nem csak az éjszakai pillangó nézi meg magának hősünket, de a pirtianesi is teljes testmagasságában felméri a látottakat. Majd tovább haladnak. Eddigre már csak a szürke bőrű hölgy derekát fogja, hiszen Leshát nem akarta zavarba hozni, hogy hegyi óriás létére segítségre szorulna a magasba. A további félreértések és sértés elkerülése végett inkább hagyja egyedül felsétálni a lépcsőn és csak másik hölgy társának nyújt támasztékot. (Noha valamiért meg van győződve arról, hogy a legalacsonyabb társuk egész mást lát ebbe bele. De ezen gondolatait az orknak nem tudtam maradéktalanul kiolvasni.)*
-Ez csak természetes.
* Udvariasan meghajlik a két lány előtt és elfordul terpeszállásban és karba font karokkal az ajtó felé. A csalóka fényben úgy tűnhet, mintha karján az izmai kidudorodnának. Bármennyire is meglepő az eddigi gyors tempójából ítélve, de még csak meg sem próbál leskelődni. Szinte kőszoborként figyeli a bejáratot, amíg jelt nem adnak, hogy ismét arra felé nézhet.
Ez után valószínűleg leülnek a párnákra, hogy kényelembe helyezzék magukat. A Hororin család szégyenfoltja nem is aprózná el, hosszan elnyúlva több párnán féloldalasan fekszik végig rajtuk, egyik lábát felhúzva.
De ne rohanjunk ennyire előre!*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Agyaras barátunk kezdi úgy érezni, hogy neki talán már nem is kell megszólalnia a korai zargatás ügyében. Épp elég meglepő fordulatot szül Lesha otthoni kellemetlensége és egy hercegnő udvartartásának bonyolult megszervezése. Ráadásul egy rakoncátlan szőlőszem is nem várt nehézségeket támaszt.
Ám figyelmét nem kerüli el Zammiria különös rendelése.*
~ Ez a lány valamiben sántikál. Már csak a neve gyanúsan emlékeztet azokra az alakokra, akik megállás nélkül vigyorognak és akkor is jó a kedvük, ha épp valaki leüvölti a fejüket.
De ha bulizni akar, hát én tényleg nem fogom megakadályozni benne. Csinos kis bestia, az egyszer már biztos.~
* Lassan összeszedik magukat és egészen biztosak lehetnek benne, hogy amikor a könnyű erkölcsű nő kilép az idegen ajtón, akkor nem csak hármasukat, de a mögöttük sorakozó pingvineket is látja. Néhányan a harcos férfi vas páncélzatát cipelik utána, mások vagy a bűnös szőlő tálját vagy más egyéb dolgokat, amit a mélységi kért.
Nem csak az éjszakai pillangó nézi meg magának hősünket, de a pirtianesi is teljes testmagasságában felméri a látottakat. Majd tovább haladnak. Eddigre már csak a szürke bőrű hölgy derekát fogja, hiszen Leshát nem akarta zavarba hozni, hogy hegyi óriás létére segítségre szorulna a magasba. A további félreértések és sértés elkerülése végett inkább hagyja egyedül felsétálni a lépcsőn és csak másik hölgy társának nyújt támasztékot. (Noha valamiért meg van győződve arról, hogy a legalacsonyabb társuk egész mást lát ebbe bele. De ezen gondolatait az orknak nem tudtam maradéktalanul kiolvasni.)*
-Ez csak természetes.
* Udvariasan meghajlik a két lány előtt és elfordul terpeszállásban és karba font karokkal az ajtó felé. A csalóka fényben úgy tűnhet, mintha karján az izmai kidudorodnának. Bármennyire is meglepő az eddigi gyors tempójából ítélve, de még csak meg sem próbál leskelődni. Szinte kőszoborként figyeli a bejáratot, amíg jelt nem adnak, hogy ismét arra felé nézhet.
Ez után valószínűleg leülnek a párnákra, hogy kényelembe helyezzék magukat. A Hororin család szégyenfoltja nem is aprózná el, hosszan elnyúlva több párnán féloldalasan fekszik végig rajtuk, egyik lábát felhúzva.
De ne rohanjunk ennyire előre!*
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-08 14:35:05
Üzenet elküldve: 2018-10-08 14:35:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőlesen//
//Avagy buja vágyak otthona//
*Természetesen tisztában van vele, hogy Latamie az istenekre gondolt, amikor létezésüket megkérdőjelezte, hisz hajót már látott ő maga is, de istent még nem. Csak az az őrült bátyja beszélt neki félistenekről, de ettől még nem fog azonnal a fanatikus hívők útjára lépni.*
- Tudok azonosulni ezekkel a nézetekkel. *Húzza el száját nevetve, amikor a szirén leteszi voksát a paplan és a falánkság mellett. Neki is inkább tetszik ez a látásmód, mint a szerzetesek nélkülözésre épített kártyavára. Ha rövidre szabják is azok a láthatatlan istenek életének fonalát, akkor is elmondhatja, nagy kanállal falta az életet és megtett mindent, amit a rövid idő alatt megtehetett.
Tetszik neki a lány látásmódja, kiállása és magabiztossága, épp annyira magabiztos, hogy elég kíváncsiságot csaljon ki a férfiakból, de nem annyira, hogy elnyomásnak vélje. Szép egyensúly és nehéz játék. Bár a Sellő nem szűkölködik szép lányokban, kik csengő aranyakért mindenre hajlandóak épeszű keretek között, mégis egy olyan ösztönű ragadozó, mint a férfi, egy idő után elveszti érdeklődését a könnyű préda után és vadászatra, veszélyre vágyik.
Csalától pedig épp ennek a képzetét kapja meg, hisz sejti, hogy a bizonytalanság nem annyira sérülékeny, mint amilyennek mutatja.*
- Oh, előbb azt kéred, mondjam meg, mit szeretnék tudni, utána pedig árat emelsz? *Kérdez vissza és fel is nevet, mert kedvére való a társalgás alakulása.*
- Egy valódi kalmárkirálynő vagy és ez valódi elismerés a részemről. Kedvem volna társulni veled és üzletet építeni a társulásunkra. *Emeli meg saját poharát a lány felé.*
- A fürdőzés gondolata tetszik, de vannak arra megfelelő személyek, hogy masszírozzanak, tőlem másféle "szolgáltatást" várhatsz el, ha meg nem sértelek. *Válaszolja szinte azonnal ragadozómosolyra húzott ajkakkal. Megeshet még, hogy ő masszírozza meg a lányt, de egyelőre még nincsenek olyan kapcsolatban.
Már folytatná is, hogy tovább fűzze a délelőttbe forduló reggel kellemes folytatásának tervét szóban, amikor egy név ragadja magához figyelmét. Sárga tekintete oldalra siklik a Sellőbe belépő alakokra, akik éppen egy Meronnan nevű fickóról társalognak, akit a Vámház előtt zártak kalodába a kikötői alvilág egyik meghatározó csoportosulása.
A bárd tekintete egyetlen pillanat alatt komorul el, ahogy végigköveti a csendesen beszélgetőket egy asztalig.*
- Kedves, Latamie, azt hiszem, hogy kénytelenek leszünk megszakítani ezt a csodásan alakuló reggelt. Ha megbocsátasz, később kárpótollak ezért a sértésért, de sajnos most mennem kell. *Áll fel az asztaltól hirtelen Csala elé állva. Balját háta mögé téve hajol meg urakat megszégyenítő kellemmel, majd mellőzve minden további magyarázkodást, megindul a pult felé.*
- Jó Alfonz, visszakaphatnám a számszeríjam? *Kérdi feszült mosollyal, s míg vár, idegesen dobol ujjaival a Sellő pultján.*
//Avagy buja vágyak otthona//
*Természetesen tisztában van vele, hogy Latamie az istenekre gondolt, amikor létezésüket megkérdőjelezte, hisz hajót már látott ő maga is, de istent még nem. Csak az az őrült bátyja beszélt neki félistenekről, de ettől még nem fog azonnal a fanatikus hívők útjára lépni.*
- Tudok azonosulni ezekkel a nézetekkel. *Húzza el száját nevetve, amikor a szirén leteszi voksát a paplan és a falánkság mellett. Neki is inkább tetszik ez a látásmód, mint a szerzetesek nélkülözésre épített kártyavára. Ha rövidre szabják is azok a láthatatlan istenek életének fonalát, akkor is elmondhatja, nagy kanállal falta az életet és megtett mindent, amit a rövid idő alatt megtehetett.
Tetszik neki a lány látásmódja, kiállása és magabiztossága, épp annyira magabiztos, hogy elég kíváncsiságot csaljon ki a férfiakból, de nem annyira, hogy elnyomásnak vélje. Szép egyensúly és nehéz játék. Bár a Sellő nem szűkölködik szép lányokban, kik csengő aranyakért mindenre hajlandóak épeszű keretek között, mégis egy olyan ösztönű ragadozó, mint a férfi, egy idő után elveszti érdeklődését a könnyű préda után és vadászatra, veszélyre vágyik.
Csalától pedig épp ennek a képzetét kapja meg, hisz sejti, hogy a bizonytalanság nem annyira sérülékeny, mint amilyennek mutatja.*
- Oh, előbb azt kéred, mondjam meg, mit szeretnék tudni, utána pedig árat emelsz? *Kérdez vissza és fel is nevet, mert kedvére való a társalgás alakulása.*
- Egy valódi kalmárkirálynő vagy és ez valódi elismerés a részemről. Kedvem volna társulni veled és üzletet építeni a társulásunkra. *Emeli meg saját poharát a lány felé.*
- A fürdőzés gondolata tetszik, de vannak arra megfelelő személyek, hogy masszírozzanak, tőlem másféle "szolgáltatást" várhatsz el, ha meg nem sértelek. *Válaszolja szinte azonnal ragadozómosolyra húzott ajkakkal. Megeshet még, hogy ő masszírozza meg a lányt, de egyelőre még nincsenek olyan kapcsolatban.
Már folytatná is, hogy tovább fűzze a délelőttbe forduló reggel kellemes folytatásának tervét szóban, amikor egy név ragadja magához figyelmét. Sárga tekintete oldalra siklik a Sellőbe belépő alakokra, akik éppen egy Meronnan nevű fickóról társalognak, akit a Vámház előtt zártak kalodába a kikötői alvilág egyik meghatározó csoportosulása.
A bárd tekintete egyetlen pillanat alatt komorul el, ahogy végigköveti a csendesen beszélgetőket egy asztalig.*
- Kedves, Latamie, azt hiszem, hogy kénytelenek leszünk megszakítani ezt a csodásan alakuló reggelt. Ha megbocsátasz, később kárpótollak ezért a sértésért, de sajnos most mennem kell. *Áll fel az asztaltól hirtelen Csala elé állva. Balját háta mögé téve hajol meg urakat megszégyenítő kellemmel, majd mellőzve minden további magyarázkodást, megindul a pult felé.*
- Jó Alfonz, visszakaphatnám a számszeríjam? *Kérdi feszült mosollyal, s míg vár, idegesen dobol ujjaival a Sellő pultján.*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-07 13:04:09
Üzenet elküldve: 2018-10-07 13:04:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Hmmm… akkor miért nem este gyűjtik be, még lefekvéskor? Én bizony nem engedném, hogy korán zavarjanak a szolgák. A szennyest se szívesen kerülgetném.
*Kezdi egészen beleélni magát, milyen lehet, ha állandóan kiszolgálják. Igencsak tudná élvezni.
Lesha tudatlanul cinkostársává válik elvonulásuk zavartalanságának miértje terén, ezért épp egy ilyen mosollyal válaszol neki.*
- Hajjaj… és ha ezek a falak mesélni tudnának…
*Úgy dönt végül, hogy mégiscsak kéri azt, amin egy ideje már pihen az ujja az itallapon. Végignéz két termetes társán, s közli, hogy két adagot kér az ördögvigyor pipadohányból, hozzá egy pipát és tűzszerszámot is kölcsönbe. Úgy saccolja, hogy 80 arany elég lesz, átnyújtja Mesélő (Nyíl)-nak.
A merész szőlőszem hadműveletet sikeresnek könyveli el – Wagzal számára. Hiszen nemcsak a feje marad a helyén, de még a kezére se csapnak rá. Ezen megint kissé felvonja a szemöldökét. Ismét tanult valamit. Lassan megtippelni se tudná, hol lesz itt megállj parancsolva. Érdekes kísérletnek néznek elébe. Kissé oldalra billenti a fejét, a hunyorgó Leshának válaszol.*
- Szegénykém. Jobb lesz, ha máris felmegyünk.
*Csukja össze az itallapot. Wagzal pirulását elragadónak találja, bár nem tudja eldönteni, pontosan mi váltotta ki. Talán a segítő kéz nyújtása, talán a szavai? Feláll és a köpönyegét a karjára hajtja. Ha nem lát rá jeleket, hogy a személyzet gondol rá, akkor a bűnös gyümölcstálra is felhívja a figyelmet, mely eddig remek forrása volt a szórakozásnak. Továbbiakat is el tud képzelni, kár lenne érte, ha már ki van fizetve.
Somolyog Lesha figyelmes hárításán a magaslati szédülés kapcsán, ő maga most sem emel kifogást Wagzal érintésével szemben. Ez még nagy jóindulattal belefér az udvariasság kategóriájába. Bár tudja, hogy aki látja őket, csak egy dologra tud gondolni. És hát ki tudja?
Odafönt a szobák között járva már kissé más a hangulat, lágyabbak a fények is. A kéjhölgyek ugyan elszeparáltan várakoznak a hátsó épületben, ám feltehetően ezeket a szobákat nem korán alvó vendégek bérelték párosával, így egy-két ajtó előtt elhaladva meglehetősen fülledt hangok szűrődnek ki a réseken. Az egyik ajtón épp egy kissé zilált, ledér öltözetű hölgy lép ki, aki nagyon kaján mosollyal méri végig a társaságot, különösen a két nőstényt is magával terelő zsoldost.
Zammiria elvezeti társait a megfelelő szobáig, és kinyitja az ajtót. Bizonyára a személyzet egy-két tagja is velük jött a holmikkal. Belépés után kritikus szemmel néz körül. A bejárattal szemben álló, kényelmesnek tűnő, kétszemélyes ágy uralja a teret, de a szoba ajtóhoz közelebbi, bal sarkában helyet szorítottak jó néhány párnának, ülni és támaszkodni, hogy ott rendezkedhessenek be az este további részében. Egy-egy fal, illetve az ágy is szolgálhat háttámaszként. Jobboldalra került a két bársonyszék, és ide tették az ágy mellé a tisztálkodó asztalt is edénnyel, vizes kancsóval, törölközővel. A rendelt holmikat a párnarengeteg mellé készítették ki tálcákra, hogy kéznél legyenek.
Leteszi köpönyegét az egyik szék támlájára, majd ha már a személyzet kivonult, Leshához fordul derűsen.*
- Na, nem bújt még ki az a kis huncut? Azt hiszem, jó ötlet lenne, ha meglazítanánk a vértet, minthogy véletlenül összenyomódjon. Ezért javasoltam, hogy jöjjünk fel ide. Wagzal bizonyára lovagiasan elfordul addig.
*Vigyorog a zsoldosra.*
- Nyugodtan helyezd magad kényelembe, míg végzünk!
*Ha Lesha elfogadja a javaslatot, és igényli, szívesen segít neki, bár ahhoz meg kell kérnie, hogy üljön le a székre, hiszen elég magasra nőtt. Hogy a zsoldos kedvében járjon, elfelejti figyelmeztetni az óriást, hogy háttal álljon – vagy fordítsa el a széket, ha ül -, kerülendő a kísértést.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Hmmm… akkor miért nem este gyűjtik be, még lefekvéskor? Én bizony nem engedném, hogy korán zavarjanak a szolgák. A szennyest se szívesen kerülgetném.
*Kezdi egészen beleélni magát, milyen lehet, ha állandóan kiszolgálják. Igencsak tudná élvezni.
Lesha tudatlanul cinkostársává válik elvonulásuk zavartalanságának miértje terén, ezért épp egy ilyen mosollyal válaszol neki.*
- Hajjaj… és ha ezek a falak mesélni tudnának…
*Úgy dönt végül, hogy mégiscsak kéri azt, amin egy ideje már pihen az ujja az itallapon. Végignéz két termetes társán, s közli, hogy két adagot kér az ördögvigyor pipadohányból, hozzá egy pipát és tűzszerszámot is kölcsönbe. Úgy saccolja, hogy 80 arany elég lesz, átnyújtja Mesélő (Nyíl)-nak.
A merész szőlőszem hadműveletet sikeresnek könyveli el – Wagzal számára. Hiszen nemcsak a feje marad a helyén, de még a kezére se csapnak rá. Ezen megint kissé felvonja a szemöldökét. Ismét tanult valamit. Lassan megtippelni se tudná, hol lesz itt megállj parancsolva. Érdekes kísérletnek néznek elébe. Kissé oldalra billenti a fejét, a hunyorgó Leshának válaszol.*
- Szegénykém. Jobb lesz, ha máris felmegyünk.
*Csukja össze az itallapot. Wagzal pirulását elragadónak találja, bár nem tudja eldönteni, pontosan mi váltotta ki. Talán a segítő kéz nyújtása, talán a szavai? Feláll és a köpönyegét a karjára hajtja. Ha nem lát rá jeleket, hogy a személyzet gondol rá, akkor a bűnös gyümölcstálra is felhívja a figyelmet, mely eddig remek forrása volt a szórakozásnak. Továbbiakat is el tud képzelni, kár lenne érte, ha már ki van fizetve.
Somolyog Lesha figyelmes hárításán a magaslati szédülés kapcsán, ő maga most sem emel kifogást Wagzal érintésével szemben. Ez még nagy jóindulattal belefér az udvariasság kategóriájába. Bár tudja, hogy aki látja őket, csak egy dologra tud gondolni. És hát ki tudja?
Odafönt a szobák között járva már kissé más a hangulat, lágyabbak a fények is. A kéjhölgyek ugyan elszeparáltan várakoznak a hátsó épületben, ám feltehetően ezeket a szobákat nem korán alvó vendégek bérelték párosával, így egy-két ajtó előtt elhaladva meglehetősen fülledt hangok szűrődnek ki a réseken. Az egyik ajtón épp egy kissé zilált, ledér öltözetű hölgy lép ki, aki nagyon kaján mosollyal méri végig a társaságot, különösen a két nőstényt is magával terelő zsoldost.
Zammiria elvezeti társait a megfelelő szobáig, és kinyitja az ajtót. Bizonyára a személyzet egy-két tagja is velük jött a holmikkal. Belépés után kritikus szemmel néz körül. A bejárattal szemben álló, kényelmesnek tűnő, kétszemélyes ágy uralja a teret, de a szoba ajtóhoz közelebbi, bal sarkában helyet szorítottak jó néhány párnának, ülni és támaszkodni, hogy ott rendezkedhessenek be az este további részében. Egy-egy fal, illetve az ágy is szolgálhat háttámaszként. Jobboldalra került a két bársonyszék, és ide tették az ágy mellé a tisztálkodó asztalt is edénnyel, vizes kancsóval, törölközővel. A rendelt holmikat a párnarengeteg mellé készítették ki tálcákra, hogy kéznél legyenek.
Leteszi köpönyegét az egyik szék támlájára, majd ha már a személyzet kivonult, Leshához fordul derűsen.*
- Na, nem bújt még ki az a kis huncut? Azt hiszem, jó ötlet lenne, ha meglazítanánk a vértet, minthogy véletlenül összenyomódjon. Ezért javasoltam, hogy jöjjünk fel ide. Wagzal bizonyára lovagiasan elfordul addig.
*Vigyorog a zsoldosra.*
- Nyugodtan helyezd magad kényelembe, míg végzünk!
*Ha Lesha elfogadja a javaslatot, és igényli, szívesen segít neki, bár ahhoz meg kell kérnie, hogy üljön le a székre, hiszen elég magasra nőtt. Hogy a zsoldos kedvében járjon, elfelejti figyelmeztetni az óriást, hogy háttal álljon – vagy fordítsa el a széket, ha ül -, kerülendő a kísértést.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-07 00:40:42
Üzenet elküldve: 2018-10-07 00:40:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
*Valahogy felgyorsulnak az események a trampli tünemény körül. Wagzalnak is nagyon sietőssé válik valamiért. Lesha azon el is csodálkozik, amikor Zammiria enyhe megbántott felhanggal határozottan felküldi a pezsgőt a szobába, de sejtelme sincs, hogy mi állhat sötételf barátnője szavai mögött. Az óriás lány kissé elkényeztetett neveltetése és naiv gyanútlansága miatt nem tud levonni a helyzeten túlmutató empatikus következtetéseket. Minden bizonnyal, ezért is vezette ide az útja, hogy okuljon az óriás lány, túlzott naivitásából. Pedig, ha Lesha kicsit is átlátná a helyzetet, amúgy finoman szólva sem tetszene neki Wagzal önkényes más szobája feletti rendelkezése, és az ork rátarti magabiztossága sem, ahogy már a bejáratnál is viselkedett a borravaló osztásával, de hát a friss hármasuk nem ismeri egymást. Lesha nemcsak a kényszer mivolta miatt nem akart a végtelenül primitív, tahó Onor asszonya lenni. A nőknek pedig össze kell tartaniuk, főleg a gyarló férfiakkal szemben.
A hamuszínű leányzó visszakérdezésére, a szolgálók hajnali zavargását illetően, a termetes virágszál bólintva felel.*
- De igen. Komolyan. Most képzeld el. Giselle, aki nálunk a szolgálók főnökasszonya, azt magyarázta, hogy a korai mosás miatt kell, mert hogy minél előbb mosnak ki, annál előbb száradnak meg a ruhák.
*Hegyvidéki környezetben fagypont alatt igencsak körülményes folyamatot jelent a mosás, ezért nyilván csak beltérben, tűz mellett lehetséges ezt kivitelezni, de hát ezt az egykori törzsfő lánya hogyan is érezhetné át, ha még soha nem mosott kézzel egy álló napig.
Zam által említett bizalmas beszélgetés eshetőségére, amit Wagzal szeretne lefolytatni velük, Lesha kicsit meglepetten mosolyogva válaszol.*
- Fú! Ja, jó én nagyon szeretek beszélgetni, és ha bizalmas dologról van szó, akkor már értem.
*Az óriás lány elgondolkozva körülnéz, majd az egyik kezét a szájához tartva, pusmogva jegyzi meg.*
- Itt akkor még a falnak is füle van, mi?
*Ezek után kezdi meg a szőlőszemmel vívott viadalát, keblei közé fókuszálva a figyelmét, mire két barátja szinte egyszerre siet a segítségére, megszánva a trampli hősnőnket, így nem kell kicsatolnia vértjén egy csatot se. Wagzal lovagiasan már nyúl is Lesha mellei közé, de hiába az ork dalia virsli ujjaival sem bizonyul sikeresebbnek.*
- Áh, nagyon kedves vagy, de láthatod túl nagy a kezed.
*Szegény Leshát, úgy tűnik még az ág is húzza, mert ekkor egy szempilla is a szemébe megy. Tünci barátnője aggódó megjegyzésére, így felel: *
- Oh, én sem szeretném, hogy foltot hagyjon… ne is mondd… segítenél? Jaj, nekem… valami a szemembe ment.
*Magyarázza Lesha, aki még mindig nem veszi észre magát, és most még a szemébe került szempilla miatt is hunyorog.*
- A te kezed kisebb. Persze, fent is folytathatjuk.
*Szerencsére az óriás lány gyorsan kipislognia azt a szempillát, és utána összeszedi a cókmókját. Prémpalástját most nem göngyöli össze csak félvállára veszi, szeretett lándzsáját pedig jobbjába. Aztán felvonulnak az emeletre vezető lépcsőn. Az ork dalia derékkarolását segítő szándéknak véli.*
- Jaj, ugyan… nem szédülök a magasban. A hegyekből jöttem.
*Előre engedi Zammiriát, hogy kinyissa a szobát, mert nyilván nála van a kulcs.*
*Valahogy felgyorsulnak az események a trampli tünemény körül. Wagzalnak is nagyon sietőssé válik valamiért. Lesha azon el is csodálkozik, amikor Zammiria enyhe megbántott felhanggal határozottan felküldi a pezsgőt a szobába, de sejtelme sincs, hogy mi állhat sötételf barátnője szavai mögött. Az óriás lány kissé elkényeztetett neveltetése és naiv gyanútlansága miatt nem tud levonni a helyzeten túlmutató empatikus következtetéseket. Minden bizonnyal, ezért is vezette ide az útja, hogy okuljon az óriás lány, túlzott naivitásából. Pedig, ha Lesha kicsit is átlátná a helyzetet, amúgy finoman szólva sem tetszene neki Wagzal önkényes más szobája feletti rendelkezése, és az ork rátarti magabiztossága sem, ahogy már a bejáratnál is viselkedett a borravaló osztásával, de hát a friss hármasuk nem ismeri egymást. Lesha nemcsak a kényszer mivolta miatt nem akart a végtelenül primitív, tahó Onor asszonya lenni. A nőknek pedig össze kell tartaniuk, főleg a gyarló férfiakkal szemben.
A hamuszínű leányzó visszakérdezésére, a szolgálók hajnali zavargását illetően, a termetes virágszál bólintva felel.*
- De igen. Komolyan. Most képzeld el. Giselle, aki nálunk a szolgálók főnökasszonya, azt magyarázta, hogy a korai mosás miatt kell, mert hogy minél előbb mosnak ki, annál előbb száradnak meg a ruhák.
*Hegyvidéki környezetben fagypont alatt igencsak körülményes folyamatot jelent a mosás, ezért nyilván csak beltérben, tűz mellett lehetséges ezt kivitelezni, de hát ezt az egykori törzsfő lánya hogyan is érezhetné át, ha még soha nem mosott kézzel egy álló napig.
Zam által említett bizalmas beszélgetés eshetőségére, amit Wagzal szeretne lefolytatni velük, Lesha kicsit meglepetten mosolyogva válaszol.*
- Fú! Ja, jó én nagyon szeretek beszélgetni, és ha bizalmas dologról van szó, akkor már értem.
*Az óriás lány elgondolkozva körülnéz, majd az egyik kezét a szájához tartva, pusmogva jegyzi meg.*
- Itt akkor még a falnak is füle van, mi?
*Ezek után kezdi meg a szőlőszemmel vívott viadalát, keblei közé fókuszálva a figyelmét, mire két barátja szinte egyszerre siet a segítségére, megszánva a trampli hősnőnket, így nem kell kicsatolnia vértjén egy csatot se. Wagzal lovagiasan már nyúl is Lesha mellei közé, de hiába az ork dalia virsli ujjaival sem bizonyul sikeresebbnek.*
- Áh, nagyon kedves vagy, de láthatod túl nagy a kezed.
*Szegény Leshát, úgy tűnik még az ág is húzza, mert ekkor egy szempilla is a szemébe megy. Tünci barátnője aggódó megjegyzésére, így felel: *
- Oh, én sem szeretném, hogy foltot hagyjon… ne is mondd… segítenél? Jaj, nekem… valami a szemembe ment.
*Magyarázza Lesha, aki még mindig nem veszi észre magát, és most még a szemébe került szempilla miatt is hunyorog.*
- A te kezed kisebb. Persze, fent is folytathatjuk.
*Szerencsére az óriás lány gyorsan kipislognia azt a szempillát, és utána összeszedi a cókmókját. Prémpalástját most nem göngyöli össze csak félvállára veszi, szeretett lándzsáját pedig jobbjába. Aztán felvonulnak az emeletre vezető lépcsőn. Az ork dalia derékkarolását segítő szándéknak véli.*
- Jaj, ugyan… nem szédülök a magasban. A hegyekből jöttem.
*Előre engedi Zammiriát, hogy kinyissa a szobát, mert nyilván nála van a kulcs.*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-06 15:54:07
Üzenet elküldve: 2018-10-06 15:54:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőlesen//
//Avagy buja vágyak otthona//
*A visszakérdésre egy féloldalas mosoly a bárd jussa, ám válasz nem érkezik. A szócséplés nem Latamie asztala, erre már biztosan rájött a bárd is.
A hit, mint olyan, persze a kalózlányban is megvan, csak mondhatni sajátos. Nem a mostani divatnak megfelelő. Vannak hagyományok, amiket hirtelen hírből felbukkanó teremtmények nem vehetnek el.*
- Inkább a paplan, és inkább a falánkság, mint a koplalás*A jobb életért tesz is, ellenben nem tudja megérteni azokat a koldusokat, akik a szegénynegyedben kéregetnek. Nem is dob egy vasat sem nekik soha, mert könnyebb az ingyen kérés, mint hogy egy hajón vállaljanak padlósúrolást. Pedig koszt, kvártély és arany a legtöbb hajón jár. Emellett a legénység bőséges ellátását apjától is mindig kiharcolja. Az elégedett legénység, odaadó legénység is, míg a nagyobb hasznot onnan húzhatja. A saját szerencse kovácsolásában valamelyest egy nevezőn van a bárddal.*
- Egyetértek *Ad hangot a szemléletnek, aztán a felfelé ívelő vágott szemöldökön pihen meg pillantása. Latamie is tudja, milyen szolgáltatással kecsegtet a Sellő, mind férfi, mind női vendégeinek. Egyikük sincs a másikra szorulva, mégis, ettől érdekes annyira ez a játék. Nincs vesztes, csak kérdés, hogy a nyeremény miként lesz tálalva.
A csók bár felajánlva, mégsem osztja őket olyan nagylelkűen a bárd, mint ahogyan Latamie gondolta. Ki is billen az egyensúlyból. Jól látszik ez abból, hogy újra játékba kezd a borral. Billegeti, miközben röviden bemutatkozik. Nem titkolja egyik nevét sem különösebben, de míg a kikötőben többnyire Csalának ismerik, a szigeten Latamie-nek szólítják. Ám nagyon úgy tűnik, nem elegendő a név. Cha'yssnek a lány gondolatai is kellenek.
A zavarba ejtő pillantás persze nem segíti kilábalni a megingásból, de a jelleme igen. Nem az igazi még, de a kalmárok gyöngyszeme nem szeret rajtaveszteni. S nem is ő volna, ha nem próbálná kicsit maga felé billenteni a mérleget.*
- Ezt szeretnéd tudni? A gondolataimat? Ez a válasz, jóval többet ér, mint egyetlen dal, vagy egy finom csók.
*A korábban húrokon játszó ügyes ujjakra pillant, miközben megszabja a kiegészítést. Egyre világosabb számára, hogy Cha'yss szeret irányítani, de azért egy próbát megér, hogy érvényesítse akaratát. Kívánságát.*
- A szárazföldről szeretnék hallani, miközben a hátamat masszírozod, fürdőzés után.
*Hunyorít a napszeműre, miközben tálalja kívánságát. Persze kapcsolódik ahhoz a gondolathoz, amire éppen kíváncsi a bárd. Emiatt esik erre a választása, és nem egy szárazföldi útra, melyet már régóta tervez, de a döntést ez idáig halogatta.
A bárd válaszára várva billegeti keresztbe vetett lábának csizmás lábfejét, s immár az utolsó pohár bor, utolsó kortyát is felhörpinti, amit reggeli előtt gond nélkül magába tud tölteni. Ezután, már muszáj lesz ennie is.*
//Avagy buja vágyak otthona//
*A visszakérdésre egy féloldalas mosoly a bárd jussa, ám válasz nem érkezik. A szócséplés nem Latamie asztala, erre már biztosan rájött a bárd is.
A hit, mint olyan, persze a kalózlányban is megvan, csak mondhatni sajátos. Nem a mostani divatnak megfelelő. Vannak hagyományok, amiket hirtelen hírből felbukkanó teremtmények nem vehetnek el.*
- Inkább a paplan, és inkább a falánkság, mint a koplalás*A jobb életért tesz is, ellenben nem tudja megérteni azokat a koldusokat, akik a szegénynegyedben kéregetnek. Nem is dob egy vasat sem nekik soha, mert könnyebb az ingyen kérés, mint hogy egy hajón vállaljanak padlósúrolást. Pedig koszt, kvártély és arany a legtöbb hajón jár. Emellett a legénység bőséges ellátását apjától is mindig kiharcolja. Az elégedett legénység, odaadó legénység is, míg a nagyobb hasznot onnan húzhatja. A saját szerencse kovácsolásában valamelyest egy nevezőn van a bárddal.*
- Egyetértek *Ad hangot a szemléletnek, aztán a felfelé ívelő vágott szemöldökön pihen meg pillantása. Latamie is tudja, milyen szolgáltatással kecsegtet a Sellő, mind férfi, mind női vendégeinek. Egyikük sincs a másikra szorulva, mégis, ettől érdekes annyira ez a játék. Nincs vesztes, csak kérdés, hogy a nyeremény miként lesz tálalva.
A csók bár felajánlva, mégsem osztja őket olyan nagylelkűen a bárd, mint ahogyan Latamie gondolta. Ki is billen az egyensúlyból. Jól látszik ez abból, hogy újra játékba kezd a borral. Billegeti, miközben röviden bemutatkozik. Nem titkolja egyik nevét sem különösebben, de míg a kikötőben többnyire Csalának ismerik, a szigeten Latamie-nek szólítják. Ám nagyon úgy tűnik, nem elegendő a név. Cha'yssnek a lány gondolatai is kellenek.
A zavarba ejtő pillantás persze nem segíti kilábalni a megingásból, de a jelleme igen. Nem az igazi még, de a kalmárok gyöngyszeme nem szeret rajtaveszteni. S nem is ő volna, ha nem próbálná kicsit maga felé billenteni a mérleget.*
- Ezt szeretnéd tudni? A gondolataimat? Ez a válasz, jóval többet ér, mint egyetlen dal, vagy egy finom csók.
*A korábban húrokon játszó ügyes ujjakra pillant, miközben megszabja a kiegészítést. Egyre világosabb számára, hogy Cha'yss szeret irányítani, de azért egy próbát megér, hogy érvényesítse akaratát. Kívánságát.*
- A szárazföldről szeretnék hallani, miközben a hátamat masszírozod, fürdőzés után.
*Hunyorít a napszeműre, miközben tálalja kívánságát. Persze kapcsolódik ahhoz a gondolathoz, amire éppen kíváncsi a bárd. Emiatt esik erre a választása, és nem egy szárazföldi útra, melyet már régóta tervez, de a döntést ez idáig halogatta.
A bárd válaszára várva billegeti keresztbe vetett lábának csizmás lábfejét, s immár az utolsó pohár bor, utolsó kortyát is felhörpinti, amit reggeli előtt gond nélkül magába tud tölteni. Ezután, már muszáj lesz ennie is.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-04 18:28:31
Üzenet elküldve: 2018-10-04 18:28:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A jó, a rossz és az ork//
* Miután a fogadalmak tiltásának a fogadalmát is lassan megtiltották, az este jó kedvvel folyik tovább. Furcsa körmondatokba keveredtek az ivás hatásait taglalva, ám hamarosan úgy tűnik lesz rá alkalmuk, hogy mindezt teszteljék a gyakorlatban is.
Wagzal úgy érzi, hogy két keze mozdulatát követő reakciókból, hogy a bizalom egy újabb szintjére léptek. És csak egy hajszál választja el őket, hogy egymás tányérjából egyenek. Biztató mosolygást kap csak Lesha az ételcserés dologra. Jelzi orkunk, hogy részéről semmi probléma. Csak gondolatban csatlakozik a mélységihez, egyetértve vele abban, hogy a vaddisznó nem kuriózum az ételek között, ők tapasztalatot -és evőeszközt- cseréltek egy falat erejéig.*
-Hagyd csak, segítek egy perc alatt!
* A Pirtianest elhagyó testőr igen magabiztosan nyúl a hölgy keblei közé és igyekszik kihalászni. Sajnos elég rossz helyről figyelem az eseményeket és nem látom tisztán, hogy sikerült-e a bravúr. Ha hazájában egy sötételffel csinálta volna ezt, biztosra vehető, hogy hamar került volna egy hím, aki lecsapja a fejét. Ám Wegtorenben sokkal békésebbnek ismerte meg az óriásokat. Ezért is bátorkodik most lovagiasnak mutatkozni.*
-Nálam már volt olyan.
* Kis kihagyás után a történetben annyi elmondható, hogy pirulva válaszol Zamnak a felvetésére. Azért nincs ellenére az ötlet, hogy az italozást már csak odafent ejtsék meg. Ha két társa is úgy akarja, derékon átkarolva mindkettőt indul meg az emelet felé.*
-Hozná utánam a páncélomat? *szól rá az egyik pincérre, ilyen értéket nem hagyna még egy előkelő helyen sem csak úgy ott pihenni őrizetlenül, mindenki szeme előtt.*
* Miután a fogadalmak tiltásának a fogadalmát is lassan megtiltották, az este jó kedvvel folyik tovább. Furcsa körmondatokba keveredtek az ivás hatásait taglalva, ám hamarosan úgy tűnik lesz rá alkalmuk, hogy mindezt teszteljék a gyakorlatban is.
Wagzal úgy érzi, hogy két keze mozdulatát követő reakciókból, hogy a bizalom egy újabb szintjére léptek. És csak egy hajszál választja el őket, hogy egymás tányérjából egyenek. Biztató mosolygást kap csak Lesha az ételcserés dologra. Jelzi orkunk, hogy részéről semmi probléma. Csak gondolatban csatlakozik a mélységihez, egyetértve vele abban, hogy a vaddisznó nem kuriózum az ételek között, ők tapasztalatot -és evőeszközt- cseréltek egy falat erejéig.*
-Hagyd csak, segítek egy perc alatt!
* A Pirtianest elhagyó testőr igen magabiztosan nyúl a hölgy keblei közé és igyekszik kihalászni. Sajnos elég rossz helyről figyelem az eseményeket és nem látom tisztán, hogy sikerült-e a bravúr. Ha hazájában egy sötételffel csinálta volna ezt, biztosra vehető, hogy hamar került volna egy hím, aki lecsapja a fejét. Ám Wegtorenben sokkal békésebbnek ismerte meg az óriásokat. Ezért is bátorkodik most lovagiasnak mutatkozni.*
-Nálam már volt olyan.
* Kis kihagyás után a történetben annyi elmondható, hogy pirulva válaszol Zamnak a felvetésére. Azért nincs ellenére az ötlet, hogy az italozást már csak odafent ejtsék meg. Ha két társa is úgy akarja, derékon átkarolva mindkettőt indul meg az emelet felé.*
-Hozná utánam a páncélomat? *szól rá az egyik pincérre, ilyen értéket nem hagyna még egy előkelő helyen sem csak úgy ott pihenni őrizetlenül, mindenki szeme előtt.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-04 11:32:44
Üzenet elküldve: 2018-10-04 11:32:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőlesen//
//Avagy buja vágyak otthona//
- Hajók vagy istenek? *Kérdez vissza szócséplés szintjére gyalázva a beszélgetést, de játékos mosolya talán menti a helyzetet, látszik rajta, hogy csak tréfál.
Ez az istenes dolog már másodszor kerül szóba rövid időn belül, így elgondolkodik kissé rajta. Előző este bátyja is ilyesmiről beszélt, sötét seregekről és félistenekről. Ez aztán eszébe juttatja Meronnant is, aki azóta nem hallatott magáról, hogy kilépett a Sellő ajtaján. De nem félti, tud magára vigyázni, bár láthatóan könnyedén és előszeretettel keveri magát bajba.
Ám a szirén láthatóan nem istenfélő, hasonlóan Cha'ysshoz, így elveti ezt a témát és inkább az eredeti vonalhoz tér vissza.
Ha teheti, ő maga sosem lép hajóra, nem kívánja a kalandokat sem, melyek a vizeken várnának rá. De megállja, hogy elmosolyodjon asztaltársa szavain a tengert illetően.*
- Kinek a pap, kinek a paplan. *Mondja csak válaszként, mert el tudja fogadni, hogy mások talán más dolgokat részesítenek előnyben.*
- Egyes hitek szerint a falánkság bűn. *Mondja ezúttal már mosolyogva, de gyorsan hozzá is teszi.*
- Persze én nem vallok efféle nézeteket. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.
*A kegyességét firtató kijelentésre nem mond semmit, csak feljebb vonja kettészelt szemöldökét. Ő csak felajánlotta, hogy együtt tölthetik az éjszakát, ha mindketten úgy kívánják. Ebben semmi kegyesség nincs, a lánynak tudnia kell, nélküle sem volna üres a bárd ágya.
Hiába hajol közelebb a szirén, mintha csókra hajlana, Cha'yss nem mozdul, ezzel is erősítve, hogy a játék nem feltétlen a lány akarata szerint zajlik, de mivel egyikük sem marad hoppon csók terén, így egyáltalán nem zavarba ejtő az asztal felett lejátszódó kis közjáték.
A vészjósló pillantásra és a kérdésre nem felel, csak féloldalas mosollyal várja a folytatást, érdekesen alakulnak a dolgok és most először repedezik a szirén magabiztosságának burka. Hagyja beszélni őt, mert minden szótlansággal töltött pillanattal többet és többet tud meg róla. Mind például a nevét, de nem csak a nevét, azt is, ahogy szólítani szokták.
Hagyja még a csendet a kérdés után az asztaluk felett, csak figyeli a nevét eláruló Csalát, vagy Latamie-t és zavarba ejtően mosolyog rá, hogy pár pillanat múlva megszólaljon.*
- Amikor tegnap este összepillantottunk, mire gondoltál? *Kérdi enyhén félredöntve a fejét. Valószínűleg nem ilyen kérdésre számított, de ha már kíváncsi volt, mi érdekli a bárdot, hát most megtudhatja.*
//Avagy buja vágyak otthona//
- Hajók vagy istenek? *Kérdez vissza szócséplés szintjére gyalázva a beszélgetést, de játékos mosolya talán menti a helyzetet, látszik rajta, hogy csak tréfál.
Ez az istenes dolog már másodszor kerül szóba rövid időn belül, így elgondolkodik kissé rajta. Előző este bátyja is ilyesmiről beszélt, sötét seregekről és félistenekről. Ez aztán eszébe juttatja Meronnant is, aki azóta nem hallatott magáról, hogy kilépett a Sellő ajtaján. De nem félti, tud magára vigyázni, bár láthatóan könnyedén és előszeretettel keveri magát bajba.
Ám a szirén láthatóan nem istenfélő, hasonlóan Cha'ysshoz, így elveti ezt a témát és inkább az eredeti vonalhoz tér vissza.
Ha teheti, ő maga sosem lép hajóra, nem kívánja a kalandokat sem, melyek a vizeken várnának rá. De megállja, hogy elmosolyodjon asztaltársa szavain a tengert illetően.*
- Kinek a pap, kinek a paplan. *Mondja csak válaszként, mert el tudja fogadni, hogy mások talán más dolgokat részesítenek előnyben.*
- Egyes hitek szerint a falánkság bűn. *Mondja ezúttal már mosolyogva, de gyorsan hozzá is teszi.*
- Persze én nem vallok efféle nézeteket. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.
*A kegyességét firtató kijelentésre nem mond semmit, csak feljebb vonja kettészelt szemöldökét. Ő csak felajánlotta, hogy együtt tölthetik az éjszakát, ha mindketten úgy kívánják. Ebben semmi kegyesség nincs, a lánynak tudnia kell, nélküle sem volna üres a bárd ágya.
Hiába hajol közelebb a szirén, mintha csókra hajlana, Cha'yss nem mozdul, ezzel is erősítve, hogy a játék nem feltétlen a lány akarata szerint zajlik, de mivel egyikük sem marad hoppon csók terén, így egyáltalán nem zavarba ejtő az asztal felett lejátszódó kis közjáték.
A vészjósló pillantásra és a kérdésre nem felel, csak féloldalas mosollyal várja a folytatást, érdekesen alakulnak a dolgok és most először repedezik a szirén magabiztosságának burka. Hagyja beszélni őt, mert minden szótlansággal töltött pillanattal többet és többet tud meg róla. Mind például a nevét, de nem csak a nevét, azt is, ahogy szólítani szokták.
Hagyja még a csendet a kérdés után az asztaluk felett, csak figyeli a nevét eláruló Csalát, vagy Latamie-t és zavarba ejtően mosolyog rá, hogy pár pillanat múlva megszólaljon.*
- Amikor tegnap este összepillantottunk, mire gondoltál? *Kérdi enyhén félredöntve a fejét. Valószínűleg nem ilyen kérdésre számított, de ha már kíváncsi volt, mi érdekli a bárdot, hát most megtudhatja.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-04 10:22:14
Üzenet elküldve: 2018-10-04 10:22:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
*Derűsen szusszan az ellentmondáson, ami Wagzal szavaiban rejlik, mert bizony neki is feltűnik. Ravaszan mosolyog rá.*
- Soha ne mondd, hogy soha…
*Úgy érzi, mindketten félreértették, amit mondott.*
- Csak arra céloztam, hogy ital felett könnyen szövődnek tartós ismeretségek és barátságok. Ez nem lehet senki ellenére sem.
*Billenti meg kissé a vállait.
Annak azért örül, hogy Lesha nem viselkedett szélsőségesen, kár lenne lerombolni, amit építgetnek. A visszafogott reakciót annak véli, hogy a zsoldos udvarlása tette meg a hatását. Na és persze maga sem söpörte le a férfi kezét, csupán egy bárhogyan értelmezhető reakciót adott. Lesha tréfája a tele has érzetéről kuncogásra ingerli.*
- Így is lehet mondani.
*Egy kicsit magába fordul az őt egyáltalán nem érdeklő biológiai téma idejére, csak a kóstolás ötletére és lebonyolítására tér vissza. A férfi veszi a lapot, bár igyekezett félreérthetetlenné tenni, hogy nem a saját villáját tervezte használni. Az alig észrevehető eltérésen a falat méretében kicsinyesség lenne fennakadnia, nyilván nehéz lenne pontosan megfelelniük, s a bálnahús egzotikusabb, mint az ő hala. Nem olyan könnyű egyszerre fogadni és kínálni is az ételt, de végül csak megoldják. Visszadől a széktámlához és elégedetten hümmög, nem kapkod ő sem az ízlelgetéssel. Lesha közben elhangzó aggodalmára megrázza a fejét és lenyeli a falatot.*
- Nem, dehogy, ne restelkedj. Vadkanhúst könnyebb szerezni, mint egy bálnáét. Csak kíváncsi voltam. Köszönöm, én inkább később ennék gyümölcsöt.
*Az ital miatti hálálkodásra csak egy mosoly a válasz. Amint meglátja, hogy a pezsgőt kihozzák, máris átirányítja a pincért a szobába. Nincs már rá okuk, hogy idelent maradjanak, amint mindannyian végeznek az étkezéssel. Örül, hogy sikerül eltántorítania barátnőjét a kaviártól.*
- Valószínűleg éppen azért, mert gazdagok, és nagy gonddal kell az ilyen eledeleket elkészíteni, ezért drágák. A kaviárhoz például a halat hosszú éveken át nevelgetik, és ugyebár egyetlen alkalommal tudnak csak ikrát begyűjteni tőle.
*Miközben a mellette álló Sellő válaszára vár kérdésével kapcsolatban, a tekintete Wagzal felé villan, aki épp szigorú utasítást ad a személyzetnek, amit Lesha ártatlan értelmezéssel fogad. Ezúttal kiül Zammiria arcára egy kis időre a nemtetszés. Nehéz eldöntenie, hogy még mindig kóstolgatják, vagy csak megszokásból hergelik önérzetét. Feltételezi, hogy a személyzet van annyira tapintatos, hogy ne zavarja őket magánakciókkal, ezért úgy érzi, ez a megjegyzés akár neki is szólhatott. Vagy csak túl nagy az önbizalma a zsoldosnak, amiért két nő udvarolja körül. Pedig az egyiket igencsak elhanyagolta, mi több, nem egy alkalommal sértegette, és még a szobája fölött is rendelkezési jogot érez. Nősténytársa megjegyzésére Zammiria lanyha mosollyal enyhíti komoly arckifejezését, mikor feléje fordul. Ekkor amaz már megkezdi küzdelmét a szőlőszemmel.*
- Komolyan mondod, Lesha? Hát énhozzám hajnalban nem járnak be szolgálók a szennyesért. Úgy gondolom, Wagzal bizalmas dolgokról szeretne beszélgetni, ezért nem szeretné, ha zavarnának minket.
*Az intelmet kapó felszolgálóhoz fordul egy oldott mosollyal, hogy megadja jóváhagyását egy bólintással.*
- Ha majd szükségünk lesz valamire, akkor kedves barátunk tolmácsolni fogja a személyzetnek.
*Lesha közben már nekilátott megoldani ruházatát, de legalábbis szavai alapján tervezi, vélhetően a közelben lévő összes hím figyelmét magára vonva egy ideje. Zam somolyog a jeleneten.*
- Csak óvatosan, nehogy foltot hagyjon. Ha gondolod, felmehetünk a szobába és segítek kihalászni.
*Hacsak nem előzi meg valaki, hogy segítő kezet nyújtson.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.04 11:29:44
*Derűsen szusszan az ellentmondáson, ami Wagzal szavaiban rejlik, mert bizony neki is feltűnik. Ravaszan mosolyog rá.*
- Soha ne mondd, hogy soha…
*Úgy érzi, mindketten félreértették, amit mondott.*
- Csak arra céloztam, hogy ital felett könnyen szövődnek tartós ismeretségek és barátságok. Ez nem lehet senki ellenére sem.
*Billenti meg kissé a vállait.
Annak azért örül, hogy Lesha nem viselkedett szélsőségesen, kár lenne lerombolni, amit építgetnek. A visszafogott reakciót annak véli, hogy a zsoldos udvarlása tette meg a hatását. Na és persze maga sem söpörte le a férfi kezét, csupán egy bárhogyan értelmezhető reakciót adott. Lesha tréfája a tele has érzetéről kuncogásra ingerli.*
- Így is lehet mondani.
*Egy kicsit magába fordul az őt egyáltalán nem érdeklő biológiai téma idejére, csak a kóstolás ötletére és lebonyolítására tér vissza. A férfi veszi a lapot, bár igyekezett félreérthetetlenné tenni, hogy nem a saját villáját tervezte használni. Az alig észrevehető eltérésen a falat méretében kicsinyesség lenne fennakadnia, nyilván nehéz lenne pontosan megfelelniük, s a bálnahús egzotikusabb, mint az ő hala. Nem olyan könnyű egyszerre fogadni és kínálni is az ételt, de végül csak megoldják. Visszadől a széktámlához és elégedetten hümmög, nem kapkod ő sem az ízlelgetéssel. Lesha közben elhangzó aggodalmára megrázza a fejét és lenyeli a falatot.*
- Nem, dehogy, ne restelkedj. Vadkanhúst könnyebb szerezni, mint egy bálnáét. Csak kíváncsi voltam. Köszönöm, én inkább később ennék gyümölcsöt.
*Az ital miatti hálálkodásra csak egy mosoly a válasz. Amint meglátja, hogy a pezsgőt kihozzák, máris átirányítja a pincért a szobába. Nincs már rá okuk, hogy idelent maradjanak, amint mindannyian végeznek az étkezéssel. Örül, hogy sikerül eltántorítania barátnőjét a kaviártól.*
- Valószínűleg éppen azért, mert gazdagok, és nagy gonddal kell az ilyen eledeleket elkészíteni, ezért drágák. A kaviárhoz például a halat hosszú éveken át nevelgetik, és ugyebár egyetlen alkalommal tudnak csak ikrát begyűjteni tőle.
*Miközben a mellette álló Sellő válaszára vár kérdésével kapcsolatban, a tekintete Wagzal felé villan, aki épp szigorú utasítást ad a személyzetnek, amit Lesha ártatlan értelmezéssel fogad. Ezúttal kiül Zammiria arcára egy kis időre a nemtetszés. Nehéz eldöntenie, hogy még mindig kóstolgatják, vagy csak megszokásból hergelik önérzetét. Feltételezi, hogy a személyzet van annyira tapintatos, hogy ne zavarja őket magánakciókkal, ezért úgy érzi, ez a megjegyzés akár neki is szólhatott. Vagy csak túl nagy az önbizalma a zsoldosnak, amiért két nő udvarolja körül. Pedig az egyiket igencsak elhanyagolta, mi több, nem egy alkalommal sértegette, és még a szobája fölött is rendelkezési jogot érez. Nősténytársa megjegyzésére Zammiria lanyha mosollyal enyhíti komoly arckifejezését, mikor feléje fordul. Ekkor amaz már megkezdi küzdelmét a szőlőszemmel.*
- Komolyan mondod, Lesha? Hát énhozzám hajnalban nem járnak be szolgálók a szennyesért. Úgy gondolom, Wagzal bizalmas dolgokról szeretne beszélgetni, ezért nem szeretné, ha zavarnának minket.
*Az intelmet kapó felszolgálóhoz fordul egy oldott mosollyal, hogy megadja jóváhagyását egy bólintással.*
- Ha majd szükségünk lesz valamire, akkor kedves barátunk tolmácsolni fogja a személyzetnek.
*Lesha közben már nekilátott megoldani ruházatát, de legalábbis szavai alapján tervezi, vélhetően a közelben lévő összes hím figyelmét magára vonva egy ideje. Zam somolyog a jeleneten.*
- Csak óvatosan, nehogy foltot hagyjon. Ha gondolod, felmehetünk a szobába és segítek kihalászni.
*Hacsak nem előzi meg valaki, hogy segítő kezet nyújtson.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.04 11:29:44
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-04 01:19:24
Üzenet elküldve: 2018-10-04 01:19:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
*A furcsa hármasukban valóban nagyon bensőségesen alakul a hangulat. Az elhangzott nagy szavakat Lesha teljesen el is hiszi, és bizalommal tekint két új barátjára. Nincs oka kételkedni bennük. Tudatlanságban szenvedő naiv hősnőnk talán veszélyes vizekre evez, de az élet a legjobb tanítómester, főleg ha a sors lapjait a Barlangok Asszonya keveri számára.
Zam kérdésfelvetése, hogy vajon mi lesz még itt, ha inni kezdenek. Lesha számára nem egészen világos mire is gondolhat, ahogy a sötételf lány mosolyába se lát többet, egy egyszerű mosolynál.*
- Oh, hát mi lenne? Iszogatunk egy kicsit. Nekem attól csak egy picit jobb kedvem szokott lenni, de semmi különös. Hallhatod, Wagzal is jól bírja az italt.
*Feleli kézlegyintve a termetes virágszál értetlen nevetős mosollyal. Persze, fogalma sincs miről beszél, mert még sose volt tajrészeg. Egy jól nevelt, egykori törzsfő lányánál ez nem is meglepő. Szóval, még trampli hősnőnk sem tudja, hogy milyen hatással lesz rá, az amúgy is hamar fejbe szálló pezsgő.
Az ork dalia ígéret és fogadalmas megjegyzésére, Lesha furcsán pillant Wagzalra, mert még az ő figyelmét sem kerülte el az ellentmondás, de csak egy véletlen nyelvbotlásnak véli a dolgot, amit egy furcsa mosollyal nyugtáz.
Ha az óriás lány tudná, hogy meglepte Zammiriát azzal, hogy nem pofozta fel és menten nem kaparta ki az ork szemét, azért mert megfogta a combját, minden bizonnyal csak még kellemetlenebbül érezné magát, de zavarában nem tűnik fel neki a mélységi lány meglepettsége. Innen is látszik, hogy bizony még friss hármuk ismeretsége, mert ez a viselkedés, hogy az óriás lány zavarában jóhiszeműen többet enged, mint amennyit talán kéne, nagyon is jellemző rá. Talán, ha Lesha kellően felönt a garatra még csacsogva el is meséli, hogy milyen kínos helyzetben kezelte le mestere az egész testét sávozó korbácsütéseket.
A sötételf lány megjegyzését, hogy jobban érzi magát, az óriás lány ismét máshogy értelmezi.*
- Ugye? Én is. Mennyivel jobb, ha már nem kínoz az éhség.
*Wagzal biológiai okfejtésébe az óriás bálnák táplálkozási szokásait illetően nem tud vitába szállni, mert fogalma sincs, mit esznek ezek a vízi óriások. Azt se tudja, hogy létezik egy olyan nevű apró állatka, hogy krill.*
- Igen, biztos igazad van.
*Válaszolja bamba mosollyal, ami rögtön kedvesre vált, amikor vacsora partnerei a saját ételükkel kínálják egymást és őt is.*
- Oh, köszönöm, de elég volt nekem ennyi hús. Júj, bocsi én befaltam az enyémet. Kértetek volna?
*Lesha halkan csörrenve teszi egymás mellé, keresztben az eszcájgot a tányéron, ahogy azt illik, jelezve a felszolgálónak, hogy befejezte az étkezést.*
- Áh, mindegy. Ti falatozzatok csak.
*Meleg pillantással kíséri a villával egymást etető párost, majd szalvétával méltóságteljesen törli meg ajkait, amit összehajtogatva ugyancsak a tányérra helyez.*
- Én eszem egy kis gyümölcsöt. Jól fog esni a nehéz étel után. Azért is rendeltem egy egész tálal, hogy egyetek ti is.
*Lesha közelebb húzza magukhoz a gyümölcstálat, amiről egy bordó szőlőfürtöt vesz le magának. Közben mélységi barátnője a pezsgős ötleten felbuzdulva rögvest rendel is két üveggel a buborékos nedűből.*
- Jaj, hát te nagyon tünci vagy. Köszönjük!
*Mondja szokásos kedves mosolyával. Viszont, a kaviár ismertetőjére fintorogva fittyed le a száját.*
- Halikra? Barlangok Asszonyára! Nem is értem, akik ilyen gazdagok, hogy ehetnek halikrát és csigát?!
*Mert bizony az óriás lány látott csigás fogást is az étlapon, de olyan érhetetlennek vélte a dolgot, hogy inkább nem is kérdezett rá.
Beszélgetésük alatt, a termetes virágszál jóízűen csemegézik a szőlőfürtből, a harmatos bíborszemeket egyesével-hármasával emelve ajkaihoz. Persze, szemezgetés közben sem rest olykor megereszteni egy-egy kedves mosolyt, egymással falatozó társai felé.
Wagzal ezek után inti magához a felszolgálót, aki egy tálcán hozza a behűtött két üveg pezsgőt, három ólomkristály pohárral egyetemben. Az ork dalia szavait, és lefizetős mozzanatát sem lehet nem érteni, Lesha meglepett mosollyal jegyzi is meg, mintha egy hasonszőrűre nézne.*
- Wagzal te is ennyire utálod, ha alvás közben zavarnak? Sose értettem, miért mindig hajnalban kell a szolgálóknak szobában a szennyes után matatni. Hát, halljátok! Mi nagyon jó barátok leszünk. Olyan jól elva... gyunk.
*Állapítja meg Lesha átszellemült meggyőződéssel, de a mondat végét zökkenve, dünnyögve fejezi be. Ha Wagzal és Zammiria ránéznek, akkor azt láthatják, hogy az óriás lány állát leszegve a dekoltázsát nézi. Egyik kezében a szőlőfürttel, a másik kezével pedig a vértjébe és keblei közé nyúlkálva.*
- A csudába! De ügyetlen vagyok… az a fránya szőlőszem… ajh, de én vagyok a béna…
*Lesha óvatlanul nem számolt azzal, hogy bőrkesztyűi csúszóssá válhatnak a harmatos szőlőtől, és így most dünnyögve az orra alatt próbálja a mellei közé hullott gyümölcs szemet kihalászni.*
-… talán ha… áh nem… így sem érem el… folyton kicsúszik… túl szoros… de talán ha itt… oldalt kicsatolnék egy szíjat.
*Trampli hősnőnk teljesen elmerül a szőlőszem vadászatban, és totál nem is veszi észre magát, hiszen ez egy igen nagy figyelmet igénylő művelet.*
*A furcsa hármasukban valóban nagyon bensőségesen alakul a hangulat. Az elhangzott nagy szavakat Lesha teljesen el is hiszi, és bizalommal tekint két új barátjára. Nincs oka kételkedni bennük. Tudatlanságban szenvedő naiv hősnőnk talán veszélyes vizekre evez, de az élet a legjobb tanítómester, főleg ha a sors lapjait a Barlangok Asszonya keveri számára.
Zam kérdésfelvetése, hogy vajon mi lesz még itt, ha inni kezdenek. Lesha számára nem egészen világos mire is gondolhat, ahogy a sötételf lány mosolyába se lát többet, egy egyszerű mosolynál.*
- Oh, hát mi lenne? Iszogatunk egy kicsit. Nekem attól csak egy picit jobb kedvem szokott lenni, de semmi különös. Hallhatod, Wagzal is jól bírja az italt.
*Feleli kézlegyintve a termetes virágszál értetlen nevetős mosollyal. Persze, fogalma sincs miről beszél, mert még sose volt tajrészeg. Egy jól nevelt, egykori törzsfő lányánál ez nem is meglepő. Szóval, még trampli hősnőnk sem tudja, hogy milyen hatással lesz rá, az amúgy is hamar fejbe szálló pezsgő.
Az ork dalia ígéret és fogadalmas megjegyzésére, Lesha furcsán pillant Wagzalra, mert még az ő figyelmét sem kerülte el az ellentmondás, de csak egy véletlen nyelvbotlásnak véli a dolgot, amit egy furcsa mosollyal nyugtáz.
Ha az óriás lány tudná, hogy meglepte Zammiriát azzal, hogy nem pofozta fel és menten nem kaparta ki az ork szemét, azért mert megfogta a combját, minden bizonnyal csak még kellemetlenebbül érezné magát, de zavarában nem tűnik fel neki a mélységi lány meglepettsége. Innen is látszik, hogy bizony még friss hármuk ismeretsége, mert ez a viselkedés, hogy az óriás lány zavarában jóhiszeműen többet enged, mint amennyit talán kéne, nagyon is jellemző rá. Talán, ha Lesha kellően felönt a garatra még csacsogva el is meséli, hogy milyen kínos helyzetben kezelte le mestere az egész testét sávozó korbácsütéseket.
A sötételf lány megjegyzését, hogy jobban érzi magát, az óriás lány ismét máshogy értelmezi.*
- Ugye? Én is. Mennyivel jobb, ha már nem kínoz az éhség.
*Wagzal biológiai okfejtésébe az óriás bálnák táplálkozási szokásait illetően nem tud vitába szállni, mert fogalma sincs, mit esznek ezek a vízi óriások. Azt se tudja, hogy létezik egy olyan nevű apró állatka, hogy krill.*
- Igen, biztos igazad van.
*Válaszolja bamba mosollyal, ami rögtön kedvesre vált, amikor vacsora partnerei a saját ételükkel kínálják egymást és őt is.*
- Oh, köszönöm, de elég volt nekem ennyi hús. Júj, bocsi én befaltam az enyémet. Kértetek volna?
*Lesha halkan csörrenve teszi egymás mellé, keresztben az eszcájgot a tányéron, ahogy azt illik, jelezve a felszolgálónak, hogy befejezte az étkezést.*
- Áh, mindegy. Ti falatozzatok csak.
*Meleg pillantással kíséri a villával egymást etető párost, majd szalvétával méltóságteljesen törli meg ajkait, amit összehajtogatva ugyancsak a tányérra helyez.*
- Én eszem egy kis gyümölcsöt. Jól fog esni a nehéz étel után. Azért is rendeltem egy egész tálal, hogy egyetek ti is.
*Lesha közelebb húzza magukhoz a gyümölcstálat, amiről egy bordó szőlőfürtöt vesz le magának. Közben mélységi barátnője a pezsgős ötleten felbuzdulva rögvest rendel is két üveggel a buborékos nedűből.*
- Jaj, hát te nagyon tünci vagy. Köszönjük!
*Mondja szokásos kedves mosolyával. Viszont, a kaviár ismertetőjére fintorogva fittyed le a száját.*
- Halikra? Barlangok Asszonyára! Nem is értem, akik ilyen gazdagok, hogy ehetnek halikrát és csigát?!
*Mert bizony az óriás lány látott csigás fogást is az étlapon, de olyan érhetetlennek vélte a dolgot, hogy inkább nem is kérdezett rá.
Beszélgetésük alatt, a termetes virágszál jóízűen csemegézik a szőlőfürtből, a harmatos bíborszemeket egyesével-hármasával emelve ajkaihoz. Persze, szemezgetés közben sem rest olykor megereszteni egy-egy kedves mosolyt, egymással falatozó társai felé.
Wagzal ezek után inti magához a felszolgálót, aki egy tálcán hozza a behűtött két üveg pezsgőt, három ólomkristály pohárral egyetemben. Az ork dalia szavait, és lefizetős mozzanatát sem lehet nem érteni, Lesha meglepett mosollyal jegyzi is meg, mintha egy hasonszőrűre nézne.*
- Wagzal te is ennyire utálod, ha alvás közben zavarnak? Sose értettem, miért mindig hajnalban kell a szolgálóknak szobában a szennyes után matatni. Hát, halljátok! Mi nagyon jó barátok leszünk. Olyan jól elva... gyunk.
*Állapítja meg Lesha átszellemült meggyőződéssel, de a mondat végét zökkenve, dünnyögve fejezi be. Ha Wagzal és Zammiria ránéznek, akkor azt láthatják, hogy az óriás lány állát leszegve a dekoltázsát nézi. Egyik kezében a szőlőfürttel, a másik kezével pedig a vértjébe és keblei közé nyúlkálva.*
- A csudába! De ügyetlen vagyok… az a fránya szőlőszem… ajh, de én vagyok a béna…
*Lesha óvatlanul nem számolt azzal, hogy bőrkesztyűi csúszóssá válhatnak a harmatos szőlőtől, és így most dünnyögve az orra alatt próbálja a mellei közé hullott gyümölcs szemet kihalászni.*
-… talán ha… áh nem… így sem érem el… folyton kicsúszik… túl szoros… de talán ha itt… oldalt kicsatolnék egy szíjat.
*Trampli hősnőnk teljesen elmerül a szőlőszem vadászatban, és totál nem is veszi észre magát, hiszen ez egy igen nagy figyelmet igénylő művelet.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-03 10:54:15
Üzenet elküldve: 2018-10-03 10:54:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A jó, a rossz és az ork//
* A tréfás udvari felajánlás és az utána következő magyarázat lassan lecsendesíti a fájó emlékeket. És újabb témák kerülnek elő. És egyikük máris az ivászatot emlegeti.*
~ Hát ezeknek a mélységieknek mindig ez jár a fejükben?~
* Nem tapasztalta még, hogy alkohol hatására ez a faj túlzott és neki kedvező fogadalmakat tenne. Még csak azt sem, hogy a többi fajjal szemben kiugróan magas lenne a fogyasztása az anyagi helyzetüket nézve. Csupán nem tud ellenállni legalább gondolatban odaszúrni nekik, nem is Zammiria személye miatt, inkább régi urainak visszavágva, akik gazdagok és sok lakomát megengedhetnek maguknak. Ám hangosan ezt ki nem mondja.*
-Nem kell félned, jól bírom az italt. Ígérem, nem teszek több fogadalmat.
* Megpróbál agyarait minél kevésbé elővillantva mosolyogni a legalacsonyabb főszereplőnkre. Az istenek kitárgyalása után meg ahogy a vacsora előkerül, az ételekre terelődik a szó. Lesha kérdésére oda fordul.*
-Mitől nőnének meg akkorára, ha nem a hústól? A szárazföldön is az egérkék meg a patkányok magvakat rágcsálnak. A nagymacskák meg jóval hatalmasabbak náluk.
* Biológiai tudását ennyiben tudta összefoglalni. Nincs más értelme egy tengeri szörnynek megnőni, mint hogy a hajókat és a tengerészeket akarja megenni. És ha már egzotikumokat kínáló helyre ültek be, egy igazi mélyvízi fenevad húsából akart lakmározni.*
-Finom nagyon. Kóstold meg!
* Ezzel ő is egy alig észrevehetően kisebb falatot levág a villájára és azzal közelit a mélységi szájához. És mikor már majdnem ott van, akkor harap rá a számára felkínált falatra. Ezt nem habzsolja be olyan gyorsan, hanem mint egy igazi ínyenc alaposan megrágja és kifigyeli, hogy milyen ízeket vált ki a szájában. Az óriás nő elméletére eközben a jelenet közben bólint, hogy minden bizonnyal úgy lehet.*
-Igen, a mézsör az nekem jó lesz.
* A lányok háta mögött Mesélő (Nyíl) nevű pincérnek 50 aranyat csúsztat a markába. *
-Ha majd felmegyünk a szobába, kérem, semmilyen körülmények között ne zavarjanak majd bennünket!
* A tréfás udvari felajánlás és az utána következő magyarázat lassan lecsendesíti a fájó emlékeket. És újabb témák kerülnek elő. És egyikük máris az ivászatot emlegeti.*
~ Hát ezeknek a mélységieknek mindig ez jár a fejükben?~
* Nem tapasztalta még, hogy alkohol hatására ez a faj túlzott és neki kedvező fogadalmakat tenne. Még csak azt sem, hogy a többi fajjal szemben kiugróan magas lenne a fogyasztása az anyagi helyzetüket nézve. Csupán nem tud ellenállni legalább gondolatban odaszúrni nekik, nem is Zammiria személye miatt, inkább régi urainak visszavágva, akik gazdagok és sok lakomát megengedhetnek maguknak. Ám hangosan ezt ki nem mondja.*
-Nem kell félned, jól bírom az italt. Ígérem, nem teszek több fogadalmat.
* Megpróbál agyarait minél kevésbé elővillantva mosolyogni a legalacsonyabb főszereplőnkre. Az istenek kitárgyalása után meg ahogy a vacsora előkerül, az ételekre terelődik a szó. Lesha kérdésére oda fordul.*
-Mitől nőnének meg akkorára, ha nem a hústól? A szárazföldön is az egérkék meg a patkányok magvakat rágcsálnak. A nagymacskák meg jóval hatalmasabbak náluk.
* Biológiai tudását ennyiben tudta összefoglalni. Nincs más értelme egy tengeri szörnynek megnőni, mint hogy a hajókat és a tengerészeket akarja megenni. És ha már egzotikumokat kínáló helyre ültek be, egy igazi mélyvízi fenevad húsából akart lakmározni.*
-Finom nagyon. Kóstold meg!
* Ezzel ő is egy alig észrevehetően kisebb falatot levág a villájára és azzal közelit a mélységi szájához. És mikor már majdnem ott van, akkor harap rá a számára felkínált falatra. Ezt nem habzsolja be olyan gyorsan, hanem mint egy igazi ínyenc alaposan megrágja és kifigyeli, hogy milyen ízeket vált ki a szájában. Az óriás nő elméletére eközben a jelenet közben bólint, hogy minden bizonnyal úgy lehet.*
-Igen, a mézsör az nekem jó lesz.
* A lányok háta mögött Mesélő (Nyíl) nevű pincérnek 50 aranyat csúsztat a markába.
*-Ha majd felmegyünk a szobába, kérem, semmilyen körülmények között ne zavarjanak majd bennünket!
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-02 20:14:42
Üzenet elküldve: 2018-10-02 20:14:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
*Nem biztos, hogy olyan könnyen elkülöníthető, mi jár az ő fejében, s mi az, mit csak feltételeznek róla, hogy gondol. Valóban látszik az összhang olykor egyik, olykor másik új ismerősével, s szívesen ki is domborítja a hasonlóságot. De ez már csak azért is elkerülhetetlen, mert annyira különbözőek mind egymástól, s amiben ketten nem értenek egyet, a harmadik jó eséllyel passzol az egyik oldalon. Abban legalább mind egyetértenek, hogy ez egy szerencsés találkozás ma este, és egyre kellemesebben alakul. Nagy szavak hangzanak el, pedig még egy korty alkohol sem érintette az ajkukat. Ezen a gondolaton a nőstény ravaszul elmosolyodik.*
- Ha már most ilyen szoros barátságban vagyunk, hogy fogadalmakat teszünk egymásnak, mi lesz itt, ha inni kezdünk?
*Valószínűleg ettől függetlenül, de mégis az istenség témájának tárgyalása után érdekes egybeeséssel érzi meg a meleg tenyeret egy igen bizalmas helyen. Gyorsan járja be tekintete kis társaságukat és a jelenetet, közben sok dolog megfordul a fejében. Először is arra számít, hogy Lesha kikel magából, hiszen korábban egy óvatlan kézcsók is elég volt hozzá, hogy felpofozza a hímet. Erre most átmeneti megdöbbenését pirulás váltja fel, ami pedig Zammiriát lepi meg. A sötételf nőstény zárkózott tekintete ezután a zsoldoson állapodik meg.
~Egy hálóval két halacskát…?~
Merésznek találja a dolgot. Méghozzá nem is kicsit. A tekintete megfejthetetlen marad, mellé halvány mosolyt ölt.*
- Máris jobban érzem magam…
*Elégedetten hallja, hogy az étek ízletes, bár ezért épp az óriást illeti a köszönet. Ő legalább kapott érte. Lesha tréfáján aztán kuncog. Mivel a bálnahús olyan nagy sikert aratott, gondol egyet és rákönyököl a karfára, majd különös mosollyal előre dől a széken Wagzal felé.*
- Megkóstolhatom?
*Várakozón néz rá, közben kiszélesedik a mosolya.*
- Cserébe adok szálkamentes halfalatot.
*S máris egy alkalmas darabot szúr a villájára, majd kérdőn felvonja a bal szemöldökét.
Lesha elégedettségére a vadkannal kapcsolatban bólint.*
- Szívesen adok neked is belőle, ha szeretnél.
*Aztán jön az italválasztás, és meglepetten surran fel a tekintete a maga példányából az óriás nőre.*
- Pezsgőt?
*Hát ezt a választást várta volna a legkevésbé, de tetszik neki.*
- Nekem megfelel. Beszállok két üveggel.
*Az nagyjából tíz pohárnyi lehet. Odafordul az ott ácsorgó Mesélő (Nyíl)-hoz, és átadja a 250 aranyat számára. Lesha kérdésére aztán egy pillanatra lefagy az arcáról a szívélyesség.
~Hogy találja meg a legdrágább árukat?~
Visszatemetkezik az itallap tanulmányozásába, úgy válaszol közömbös hangon.*
- A kaviár tulajdonképpen a halak ikrájából készül. Felvágják a nőstény hal hasát érte.
*Reméli, hogy ezzel elvette tőle a kedvét. Odainti a Sellőt és rámutat valamire az itallapon.*
- Ehhez mindent adnak?
*Nem biztos, hogy olyan könnyen elkülöníthető, mi jár az ő fejében, s mi az, mit csak feltételeznek róla, hogy gondol. Valóban látszik az összhang olykor egyik, olykor másik új ismerősével, s szívesen ki is domborítja a hasonlóságot. De ez már csak azért is elkerülhetetlen, mert annyira különbözőek mind egymástól, s amiben ketten nem értenek egyet, a harmadik jó eséllyel passzol az egyik oldalon. Abban legalább mind egyetértenek, hogy ez egy szerencsés találkozás ma este, és egyre kellemesebben alakul. Nagy szavak hangzanak el, pedig még egy korty alkohol sem érintette az ajkukat. Ezen a gondolaton a nőstény ravaszul elmosolyodik.*
- Ha már most ilyen szoros barátságban vagyunk, hogy fogadalmakat teszünk egymásnak, mi lesz itt, ha inni kezdünk?
*Valószínűleg ettől függetlenül, de mégis az istenség témájának tárgyalása után érdekes egybeeséssel érzi meg a meleg tenyeret egy igen bizalmas helyen. Gyorsan járja be tekintete kis társaságukat és a jelenetet, közben sok dolog megfordul a fejében. Először is arra számít, hogy Lesha kikel magából, hiszen korábban egy óvatlan kézcsók is elég volt hozzá, hogy felpofozza a hímet. Erre most átmeneti megdöbbenését pirulás váltja fel, ami pedig Zammiriát lepi meg. A sötételf nőstény zárkózott tekintete ezután a zsoldoson állapodik meg.
~Egy hálóval két halacskát…?~
Merésznek találja a dolgot. Méghozzá nem is kicsit. A tekintete megfejthetetlen marad, mellé halvány mosolyt ölt.*
- Máris jobban érzem magam…
*Elégedetten hallja, hogy az étek ízletes, bár ezért épp az óriást illeti a köszönet. Ő legalább kapott érte. Lesha tréfáján aztán kuncog. Mivel a bálnahús olyan nagy sikert aratott, gondol egyet és rákönyököl a karfára, majd különös mosollyal előre dől a széken Wagzal felé.*
- Megkóstolhatom?
*Várakozón néz rá, közben kiszélesedik a mosolya.*
- Cserébe adok szálkamentes halfalatot.
*S máris egy alkalmas darabot szúr a villájára, majd kérdőn felvonja a bal szemöldökét.
Lesha elégedettségére a vadkannal kapcsolatban bólint.*
- Szívesen adok neked is belőle, ha szeretnél.
*Aztán jön az italválasztás, és meglepetten surran fel a tekintete a maga példányából az óriás nőre.*
- Pezsgőt?
*Hát ezt a választást várta volna a legkevésbé, de tetszik neki.*
- Nekem megfelel. Beszállok két üveggel.
*Az nagyjából tíz pohárnyi lehet. Odafordul az ott ácsorgó Mesélő (Nyíl)-hoz, és átadja a 250 aranyat számára.
Lesha kérdésére aztán egy pillanatra lefagy az arcáról a szívélyesség.~Hogy találja meg a legdrágább árukat?~
Visszatemetkezik az itallap tanulmányozásába, úgy válaszol közömbös hangon.*
- A kaviár tulajdonképpen a halak ikrájából készül. Felvágják a nőstény hal hasát érte.
*Reméli, hogy ezzel elvette tőle a kedvét. Odainti a Sellőt és rámutat valamire az itallapon.*
- Ehhez mindent adnak?
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-02 18:14:22
Üzenet elküldve: 2018-10-02 18:14:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőlesen//
//Avagy buja vágyak otthona//
- Ha az istenek azt akarták volna, minden hajót elégetnek *Ujjaival csettintve prezentálja, milyen könnyedén is megtehetnék ezt az istenek.* már ha léteznek egyáltalán.
*Fejti ki saját álláspontját szenvtelenül Cha'ysst fürkészve. Szerinte teljesen jó ahogy van, mert számára a hajó, a megélhetés kulcsa. Amiért a vízen megharcolnak, abból a szárazföldön életet habzsoló urak és úrnők. Attól a pillanattól fogva, hogy a mólón koppan a csizma sarka, és nem a hajópadlón, övé a világ azon része, amit aranyért meg lehet venni. *
- Sokat kaptam a tengertől *Mosolyodik hamisan, de egy pillanat múlva ez a mosoly a semmibe vész. Durva csúsztatás ez, de két dal után, nem elárulja el, hogy a tenger csak a lehetőséget adja, ő pedig kollektív elveszi, amit kínál. Túl jól szórakozik a csókos adok-kapok alatt, hogy ezzel elrontsa a levegőt.*
- Tudod, a mértéktelenség *Kortyol a vérvörös nedűből.* a zsigereimben van.
*A bárd előredől, Latamie pedig ismétli a mozdulatot, akárha tükrei volnának egymásnak.*
- Micsoda kegyesség. *A poharat, peremén átfogva lógatja, miközben a karfára könyököl. Ha most elengedné, könnyen talpára is érkezne a kupa. Csuklójának induló, lassú körző mozdulatait követi a vörös folyadék lusta hulláma.
Latamie-nek nem az üt szöget, hogy az éjjelt magáénak tudja a férfi, hogy már el is könyvelte, egyetlen csók után, hanem, hogy már-már úgy hangzik, Cha'yss megengedi, hogy vele töltse az éjjelt.
~Engedély.~
Vészjósló pillantással hajol közelebb, közben ujjaival lassan, fésüli hátra a férfi haját halántékától. Önkényesen érinti, ha már csókra engedélye van, ez igazán semmiség.*
- Kaphatok csókot? Megtisztelsz.
*Korábban hajat simító ujjai a bárd nyakán táncolva, cirógatva haladnak előre a sötét ing határáig. Mielőtt azonban úgy értelmezhetné a bárd, hogy ebben a pillanatban kért a lány egy újabb csókot, csalódnia kell, mert a cirógató kéz tenyere ellen tartana, a lelógatott pohár pedig kortyra emelkedne, mielőtt odaérnének ajkai. Latamie vehetné lazábban is, voltaképpen, nem kell fizetnie az éjjelért, legalábbis nem arannyal. Előző este pedig a pillantása minden gondolatát elárulhatta egy arra fogékonynak, hogy miféle tehetséget néz ki a bárdból, és hogy ki is aknázná szívesen. Nem változott a nézet, tetszik neki a fickó. A túlzó magabiztosságának ellenére is, vonzza, csupán kényelmetlen irányba fordult a kocka.*
- Mire vagy kíváncsi? A nevemre? *Ezen a kérdésen szórakozik egy kicsit. Még fejét is megingatja mellé. Őszintén kétli, hogy itt bárki őszintén kíváncsi erre. A sellők neveit is csak azért kérdezik meg, hogy könnyebben lehessen numerát rendelni.*
- Csala.*Egyetlen szó, amit már amúgy is hallhatott a zenész.* De te hívhatsz Latamie-nak.* Finom humor, hogy egy rövidebb becenév helyett a hosszabbat ajánlja. Egyben egy jelzés is, hogy az elégedetlenkedése ellenére, hajlandó elárulni. Legalábbis egy részét.*
- De inkább kérdezz, mire vagy kíváncsi?
//Avagy buja vágyak otthona//
- Ha az istenek azt akarták volna, minden hajót elégetnek *Ujjaival csettintve prezentálja, milyen könnyedén is megtehetnék ezt az istenek.* már ha léteznek egyáltalán.
*Fejti ki saját álláspontját szenvtelenül Cha'ysst fürkészve. Szerinte teljesen jó ahogy van, mert számára a hajó, a megélhetés kulcsa. Amiért a vízen megharcolnak, abból a szárazföldön életet habzsoló urak és úrnők. Attól a pillanattól fogva, hogy a mólón koppan a csizma sarka, és nem a hajópadlón, övé a világ azon része, amit aranyért meg lehet venni. *
- Sokat kaptam a tengertől *Mosolyodik hamisan, de egy pillanat múlva ez a mosoly a semmibe vész. Durva csúsztatás ez, de két dal után, nem elárulja el, hogy a tenger csak a lehetőséget adja, ő pedig kollektív elveszi, amit kínál. Túl jól szórakozik a csókos adok-kapok alatt, hogy ezzel elrontsa a levegőt.*
- Tudod, a mértéktelenség *Kortyol a vérvörös nedűből.* a zsigereimben van.
*A bárd előredől, Latamie pedig ismétli a mozdulatot, akárha tükrei volnának egymásnak.*
- Micsoda kegyesség. *A poharat, peremén átfogva lógatja, miközben a karfára könyököl. Ha most elengedné, könnyen talpára is érkezne a kupa. Csuklójának induló, lassú körző mozdulatait követi a vörös folyadék lusta hulláma.
Latamie-nek nem az üt szöget, hogy az éjjelt magáénak tudja a férfi, hogy már el is könyvelte, egyetlen csók után, hanem, hogy már-már úgy hangzik, Cha'yss megengedi, hogy vele töltse az éjjelt.
~Engedély.~
Vészjósló pillantással hajol közelebb, közben ujjaival lassan, fésüli hátra a férfi haját halántékától. Önkényesen érinti, ha már csókra engedélye van, ez igazán semmiség.*
- Kaphatok csókot? Megtisztelsz.
*Korábban hajat simító ujjai a bárd nyakán táncolva, cirógatva haladnak előre a sötét ing határáig. Mielőtt azonban úgy értelmezhetné a bárd, hogy ebben a pillanatban kért a lány egy újabb csókot, csalódnia kell, mert a cirógató kéz tenyere ellen tartana, a lelógatott pohár pedig kortyra emelkedne, mielőtt odaérnének ajkai. Latamie vehetné lazábban is, voltaképpen, nem kell fizetnie az éjjelért, legalábbis nem arannyal. Előző este pedig a pillantása minden gondolatát elárulhatta egy arra fogékonynak, hogy miféle tehetséget néz ki a bárdból, és hogy ki is aknázná szívesen. Nem változott a nézet, tetszik neki a fickó. A túlzó magabiztosságának ellenére is, vonzza, csupán kényelmetlen irányba fordult a kocka.*
- Mire vagy kíváncsi? A nevemre? *Ezen a kérdésen szórakozik egy kicsit. Még fejét is megingatja mellé. Őszintén kétli, hogy itt bárki őszintén kíváncsi erre. A sellők neveit is csak azért kérdezik meg, hogy könnyebben lehessen numerát rendelni.*
- Csala.*Egyetlen szó, amit már amúgy is hallhatott a zenész.* De te hívhatsz Latamie-nak.* Finom humor, hogy egy rövidebb becenév helyett a hosszabbat ajánlja. Egyben egy jelzés is, hogy az elégedetlenkedése ellenére, hajlandó elárulni. Legalábbis egy részét.*
- De inkább kérdezz, mire vagy kíváncsi?
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-10-02 01:08:20
Üzenet elküldve: 2018-10-02 01:08:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
*Miután Száműzött hősnőnk érzékeny pontját tréfa nélkül sikerül kitárgyalni, elejét véve a további félreértéseknek, az óriás lány nem is foglalkozik tovább a témával. Ragyogóbarna szemekkel néz újra az asztaltársaságra, és nem is sejti, hogy az este további kimenetelét illetően a sötételf lánynak és az ork harcosnak mennyire egy rugóra jár az agya. Ha mindhárman belelátnának egymás fejébe, akkor úgy tűnhetne, hogy Lesha ezen mosolyog, hiszen ő nagyon is jól tudja, hogy az óriások isteneinek útjai nem ennyire unalmasan egyenesek és kiszámíthatóak, de mint írva vagyon, nem ezen mosolyog, hanem Zammiria helyesbítő szavait fogadja ilyen kedves mosollyal.*
- Köszönöm. Barlangok Asszonyára mondom, ti is számíthattok rám.
*Ahogy száját elhagyják az utolsó szavak, mintha a metsző logika fagyos szele is úgy tűnne tova, és Lesha is úgy gondolja, hogy csak valami huzat volt az előbbi jelenség. Így már egyiküknek sem kell fagyoskodnia, talán még a páncéltalanul védtelen Wagzalnak sem. Sa'Tereth-ről hallottak is kellően kioltják az óriás lány tudásszomját, hogy ne kérdezzen vissza.
A vacsora tovább zajlik. Lesha jóízűen fogyasztja a sültjét, bájosan villás falatkákkal, de ennek ellenére is igen látványosan, hiszen a vaddisznó felét már magáévá is tette, és bőven van még hely a másik felének is. Ekkor érzi meg combján az ork dalia tenyerét. Az érintést puhának érzi, pedig úgy gondolta, hogy Wagzal keze érdes a sok fegyverforgatástól. Trampli hősnőnk bőrkesztyűi miatt, a kézcsóknál nem érezhette a harcos kezének érintését. Az óriás lány majdnem elejti a villáját, lepillant tetovált combjára, amin ott az ork keze. Meglepett és értetlen zavarral néz Wagzalra, aki nyugtató mosollyal jártatja tekintetét közöttük. Lesha látja, hogy a férfi másik keze hasonlóan Zammiria combján pihen.*
~ Sziklák Urára! Furcsán barátkoznak ezek az orkok. Lehet, hogy csak a tetoválásaimat nézte meg jobban. Zamnak meg a térdén lévő sebet. Igen, biztos így van. ~
*A termetes virágszál nem szeretné megbántani Wagzalt az ártatlannak vélt közeledése miatt. Nem ad hangot zavarának, de talán nem is kell, erről árulkodó tekintete és az arcát elöntő vörösesebb pír miatt. Az óriás lányt most abbeli késztetés sem fogja el, hogy pofozkodjon, csak kedvesen visszamosolyog az ork daliára, akinek a kezei visszavándorolnak az asztalra. Sötételf nőtársa pedig kedélyesen kérdez rá a fogyasztott ételek minőségére. Az ork harcos válaszát hallva, a hegyvidéki lány tűnődve kérdez vissza.*
- Tyű, a bálnák ragadozók? Nem is tudtam… csak azt hallottam róluk, hogy óriásiak. Biztos a sós víztől, olyan puha a húsuk. Egész életükben abban áznak.
*Mosolyog pajkosan Wagzalra, majd Zamra.*
- A vadkan is nagyon fincsi.
*Mondja húsfalatkás villával és késsel gesztikulálva, majd folytatja a pusztító falatozást. Közben a sötételf lány itallapot kér. Lesha elgondolkozik, mit inna szívesen, de mint ahogy korábban is említette, nem igazán szokott inni és nem rabja a szesznek, nem tud egyedül dönteni. A felszolgáló előrelátóan több itallapot is hoz, melyek közül az óriás lány is fellapoz egyet.*
~ Mézsör… bor… ah nem is tudom… pálinka… talán pezsgő. ~
*Mivel, nem tud dönteni, ezért nőtársához fordul.*
- Te hogy vagy vele? Én azt hiszem pezsgőt innék.
*Az itallapot tovább lapozgatva Wagzalra pillant.*
~ Kaviár? Az meg mi? ~
- A férfiak mindig sört isznak… gondolom te is. Halljátok, mi az a kaviár?!
*Miután Száműzött hősnőnk érzékeny pontját tréfa nélkül sikerül kitárgyalni, elejét véve a további félreértéseknek, az óriás lány nem is foglalkozik tovább a témával. Ragyogóbarna szemekkel néz újra az asztaltársaságra, és nem is sejti, hogy az este további kimenetelét illetően a sötételf lánynak és az ork harcosnak mennyire egy rugóra jár az agya. Ha mindhárman belelátnának egymás fejébe, akkor úgy tűnhetne, hogy Lesha ezen mosolyog, hiszen ő nagyon is jól tudja, hogy az óriások isteneinek útjai nem ennyire unalmasan egyenesek és kiszámíthatóak, de mint írva vagyon, nem ezen mosolyog, hanem Zammiria helyesbítő szavait fogadja ilyen kedves mosollyal.*
- Köszönöm. Barlangok Asszonyára mondom, ti is számíthattok rám.
*Ahogy száját elhagyják az utolsó szavak, mintha a metsző logika fagyos szele is úgy tűnne tova, és Lesha is úgy gondolja, hogy csak valami huzat volt az előbbi jelenség. Így már egyiküknek sem kell fagyoskodnia, talán még a páncéltalanul védtelen Wagzalnak sem. Sa'Tereth-ről hallottak is kellően kioltják az óriás lány tudásszomját, hogy ne kérdezzen vissza.
A vacsora tovább zajlik. Lesha jóízűen fogyasztja a sültjét, bájosan villás falatkákkal, de ennek ellenére is igen látványosan, hiszen a vaddisznó felét már magáévá is tette, és bőven van még hely a másik felének is. Ekkor érzi meg combján az ork dalia tenyerét. Az érintést puhának érzi, pedig úgy gondolta, hogy Wagzal keze érdes a sok fegyverforgatástól. Trampli hősnőnk bőrkesztyűi miatt, a kézcsóknál nem érezhette a harcos kezének érintését. Az óriás lány majdnem elejti a villáját, lepillant tetovált combjára, amin ott az ork keze. Meglepett és értetlen zavarral néz Wagzalra, aki nyugtató mosollyal jártatja tekintetét közöttük. Lesha látja, hogy a férfi másik keze hasonlóan Zammiria combján pihen.*
~ Sziklák Urára! Furcsán barátkoznak ezek az orkok. Lehet, hogy csak a tetoválásaimat nézte meg jobban. Zamnak meg a térdén lévő sebet. Igen, biztos így van. ~
*A termetes virágszál nem szeretné megbántani Wagzalt az ártatlannak vélt közeledése miatt. Nem ad hangot zavarának, de talán nem is kell, erről árulkodó tekintete és az arcát elöntő vörösesebb pír miatt. Az óriás lányt most abbeli késztetés sem fogja el, hogy pofozkodjon, csak kedvesen visszamosolyog az ork daliára, akinek a kezei visszavándorolnak az asztalra. Sötételf nőtársa pedig kedélyesen kérdez rá a fogyasztott ételek minőségére. Az ork harcos válaszát hallva, a hegyvidéki lány tűnődve kérdez vissza.*
- Tyű, a bálnák ragadozók? Nem is tudtam… csak azt hallottam róluk, hogy óriásiak. Biztos a sós víztől, olyan puha a húsuk. Egész életükben abban áznak.
*Mosolyog pajkosan Wagzalra, majd Zamra.*
- A vadkan is nagyon fincsi.
*Mondja húsfalatkás villával és késsel gesztikulálva, majd folytatja a pusztító falatozást. Közben a sötételf lány itallapot kér. Lesha elgondolkozik, mit inna szívesen, de mint ahogy korábban is említette, nem igazán szokott inni és nem rabja a szesznek, nem tud egyedül dönteni. A felszolgáló előrelátóan több itallapot is hoz, melyek közül az óriás lány is fellapoz egyet.*
~ Mézsör… bor… ah nem is tudom… pálinka… talán pezsgő. ~
*Mivel, nem tud dönteni, ezért nőtársához fordul.*
- Te hogy vagy vele? Én azt hiszem pezsgőt innék.
*Az itallapot tovább lapozgatva Wagzalra pillant.*
~ Kaviár? Az meg mi? ~
- A férfiak mindig sört isznak… gondolom te is. Halljátok, mi az a kaviár?!
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-30 17:30:19
Üzenet elküldve: 2018-09-30 17:30:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A jó, a rossz és az ork//
* Az uralkodói kinevezés terén láthatóan nagyobb összhang van a két alacsonyabb hősünk között, még ha ez az együtt gondolkodás az esti beszélgetés hullámzó természetében néha furcsának tűnhet is. De határozottan jelzi, hogy gyakran ugyan arra gondolnak és maga a gesztus is -ahogy Zammiria mondta- tréfás kifejezése lett volna annak, hogy számíthatnak egymásra.
Már a Sellőházban ülve támad fel a hidegebb levegő valamiért és a két lány rögtön el is kezdi nyomozni az okát. Ám férfi főszereplőnk épp most szabadult meg nem régen az egész nap hordott vasaitól és ezzel jelentősen megváltozik a hőháztatása. Mondhatni pont a legrosszabbkor jön a fuvallat, hogy ő érezze.*
-Nem tudom. Szerintem is inkább lehet egy kis huzat. Egyszer az emeleten ablakot nyitottak, hogy szellőztessenek és a konyhában hirtelen becsapódott az ajtó. Pedig a bejárattól nem messze balra volt.
* Próbál valami idevágót mondani, de ezzel kudarcot vall. Talán ha valami enyhe légmozgásra fel is kapná a fejét, akkor sem mozdulna meg benne az a valami. Inkább bátran kiegyenesedik, erőt sugározva. És jobb tenyerét a sötételf combjára helyezi, miközben a balt az óriáséra. És igyekszik megnyugtatóan mosolyogni, ahogy hol az egyik arcára pillant, hol a másikéra.*
-Ne féljetek, amíg engem láttok! Engem még egy félisten sem merne megtámadni, olyan elszánt az akaratom. És rendíthetetlen, hogy megvédelek titeket a démonoktól is, ha bántani merészelnek.
* Leveszi a lábakról a kezeit és ő maga sem kézzel fogja meg az ételt. Csak akkor vetemedne ilyesmire, ha késsel-villával már nem tudná hatékonyan szeletelni. Jól látszik, hogy az előkelők elvárták tőle, hogy ha nem is a legkecsesebb tartással, de étkészlettel egyen. És ennek most jó hasznát veszi, hiszen még az ilyen gazdagon fizető vendégeknél is megjegyeznék a tulajdonosok, hogy ki nem tudja az illemet.*
-Nagyon jól sikerült. Azt hittem, hogy ragadozóként sokkal keményebb lesz a húsa, de a szakács remekül átsütötte. *mondja még mindig azt feltételezve, hogy a tenger óriása úszó embereket, nagyobb halakat és néha napján, ha ezek kifogynak a hullámokból, akkor hajókat nyel le. Hiszen a szájában egy harapással lemegy az egész.*
* Az uralkodói kinevezés terén láthatóan nagyobb összhang van a két alacsonyabb hősünk között, még ha ez az együtt gondolkodás az esti beszélgetés hullámzó természetében néha furcsának tűnhet is. De határozottan jelzi, hogy gyakran ugyan arra gondolnak és maga a gesztus is -ahogy Zammiria mondta- tréfás kifejezése lett volna annak, hogy számíthatnak egymásra.
Már a Sellőházban ülve támad fel a hidegebb levegő valamiért és a két lány rögtön el is kezdi nyomozni az okát. Ám férfi főszereplőnk épp most szabadult meg nem régen az egész nap hordott vasaitól és ezzel jelentősen megváltozik a hőháztatása. Mondhatni pont a legrosszabbkor jön a fuvallat, hogy ő érezze.*
-Nem tudom. Szerintem is inkább lehet egy kis huzat. Egyszer az emeleten ablakot nyitottak, hogy szellőztessenek és a konyhában hirtelen becsapódott az ajtó. Pedig a bejárattól nem messze balra volt.
* Próbál valami idevágót mondani, de ezzel kudarcot vall. Talán ha valami enyhe légmozgásra fel is kapná a fejét, akkor sem mozdulna meg benne az a valami. Inkább bátran kiegyenesedik, erőt sugározva. És jobb tenyerét a sötételf combjára helyezi, miközben a balt az óriáséra. És igyekszik megnyugtatóan mosolyogni, ahogy hol az egyik arcára pillant, hol a másikéra.*
-Ne féljetek, amíg engem láttok! Engem még egy félisten sem merne megtámadni, olyan elszánt az akaratom. És rendíthetetlen, hogy megvédelek titeket a démonoktól is, ha bántani merészelnek.
* Leveszi a lábakról a kezeit és ő maga sem kézzel fogja meg az ételt. Csak akkor vetemedne ilyesmire, ha késsel-villával már nem tudná hatékonyan szeletelni. Jól látszik, hogy az előkelők elvárták tőle, hogy ha nem is a legkecsesebb tartással, de étkészlettel egyen. És ennek most jó hasznát veszi, hiszen még az ilyen gazdagon fizető vendégeknél is megjegyeznék a tulajdonosok, hogy ki nem tudja az illemet.*
-Nagyon jól sikerült. Azt hittem, hogy ragadozóként sokkal keményebb lesz a húsa, de a szakács remekül átsütötte. *mondja még mindig azt feltételezve, hogy a tenger óriása úszó embereket, nagyobb halakat és néha napján, ha ezek kifogynak a hullámokból, akkor hajókat nyel le. Hiszen a szájában egy harapással lemegy az egész.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-30 14:13:30
Üzenet elküldve: 2018-09-30 14:13:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
*A kedve egyre jobb, ahogy lassanként beérnek fáradozásai és a társaság maga szintén kezd lazítani. Az induláshoz képest elégedett a dolgok állásával, bár ennél még többre vágyik.
Összemosolyog a hímmel, mikor bevonja őt az alázatos nép körébe, amit Lesha egy kissé túl komolyan vesz.*
- Wagzal szerintem azt akarta kifejezni, hogy számíthatsz ránk abban, amiben segíteni tudunk, és hogy nem vagy egyedül.
*Feltételezése alapján a zsoldos nem pusztán testőr kíván lenni, vagy pedig annak egy szorosabb értelmében. És ő sem igazán szolgálni vágyik.
Maga már nehezen tesz különbséget a külső jelek és belső borzongása között, mely az istenség említésekor általában megkörnyékezi. Kerülni szokta nevének kiejtését. Nősténytársa viszont szóvá teszi a jelenséget, amitől ismét libabőrössé válik.*
- Azt hiszem… talán kinyitottak egy ajtót…
*Fordul hátra a válla fölött, mintha ott keresné a rejtély kulcsát. Sajnos azonban társai nem hagyják el a témát, s még vádló sugallatok is érik. Komoly arccal válaszol, az első szót hangsúlyozva.*
- Néhány sötételf.
*Olyan ez, mintha ő fanyalogva azt mondaná a férfinak, hogy az orkok ritkán fürdenek, vagy hogy civilizálatlan népség. Utóbbiról már meggyőződött, hogy nem igaz a zsoldosra, hiszen olyan cifra szófordulatokkal udvarol az óriásnak és olyan etikettről adott bizonyságot, hogy egy udvari trubadúr is megirigyelhetné. A magyarázatát is megkapta már a dolognak, hiszen az előkelőséget és rátartiságot sokszor oly nagyon kedvelő sötételfek között élt.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy a pappal esett történetben az áldozat felvigyázása nem lett volna ellenére, csupán a fizetséget nehezményezte. Leshához megenyhülten fordul.*
- Tudod, hogy van ez a felsőbb hatalmakkal. Nem feltétlenül kell gonosznak lenniük ahhoz, hogy féljenek tőlük. Tény, hogy az Arctalan a legtöbbek számára félelmetesebb, mint a többi, mert sokszor a halállal és vérrel kapcsolódik össze. Papjaik ezt olykor kissé túlzásba viszik. Pedig az elme hatalmát is ő dicsőíti.
*A zsoldos számára vélhetően egyszerre elfogadható és feszélyező közelségben Zammiria saját gondolatain túl csak a férfién szórakozna jobban, csodálva irigyelni való fantáziáját. Azon meglepődik, hogy a kendőket elteszi a zsebébe, sietségében a vizes rongyot tán ki sem csavarva, de nem lép ugyanarra az ösvényre a találgatás során. Elkönyveli égető zsebkendőhiánynak, vagy abbéli huncut szándéknak, hogy később szemkötőnek kívánja használni.
A maga részéről kibékül a csendes étkezéssel, közben rendezheti gondolatait és terveit. Valahol kellemes zene szól, mely alkalmas elnyomni a csörrenések, szabdalások, nyelések nem túl elegáns zajait, s tán egyikük sem bánja, hogy a Sellőház bódító hangulata beszivárog dinamikus triójuk körébe, remélhetőleg elsimítva a még lappangó ellenségességet. Zam maga is többet enged tudatába érzékeinek jelzéseiből, feszes figyelme lanyhul egy kissé, bár annak elégedett tudatában van, hogy olykor végigsimít rajta is a kutató tekintet.*
- Nos, milyen a bálnahús?
*Időzíti egyszer kínos pontossággal kérdését a zsoldos felé, de csak utána emeli fel tekintetét a tányérról, mintha véletlen lenne az egybeesés.*
- És a vadkan?
*Fordul a válasz után Leshához, akiről első látásra meg tudná mondani, hogy jóízűen falatozik. Bizonyára az éhség nagy szerepet játszik benne, bár a fűszeres illat is kellemesen belengi a levegőt. A maga részéről hamar jól lakik, nem szokása sokat enni, és most különösen kerülné, hogy elnehezüljön, hiszen vendéglátóvá lép elő, neki kell a legtovább bírnia a zártkörű összejövetelt. Leteszi az asztalra a tányért, amit eddig az ölében egyensúlyozott egy asztalkendőn, hogy a maga módján osztozzon társai kényelmetlenségében, és itallapot kér.*
*A kedve egyre jobb, ahogy lassanként beérnek fáradozásai és a társaság maga szintén kezd lazítani. Az induláshoz képest elégedett a dolgok állásával, bár ennél még többre vágyik.
Összemosolyog a hímmel, mikor bevonja őt az alázatos nép körébe, amit Lesha egy kissé túl komolyan vesz.*
- Wagzal szerintem azt akarta kifejezni, hogy számíthatsz ránk abban, amiben segíteni tudunk, és hogy nem vagy egyedül.
*Feltételezése alapján a zsoldos nem pusztán testőr kíván lenni, vagy pedig annak egy szorosabb értelmében. És ő sem igazán szolgálni vágyik.
Maga már nehezen tesz különbséget a külső jelek és belső borzongása között, mely az istenség említésekor általában megkörnyékezi. Kerülni szokta nevének kiejtését. Nősténytársa viszont szóvá teszi a jelenséget, amitől ismét libabőrössé válik.*
- Azt hiszem… talán kinyitottak egy ajtót…
*Fordul hátra a válla fölött, mintha ott keresné a rejtély kulcsát. Sajnos azonban társai nem hagyják el a témát, s még vádló sugallatok is érik. Komoly arccal válaszol, az első szót hangsúlyozva.*
- Néhány sötételf.
*Olyan ez, mintha ő fanyalogva azt mondaná a férfinak, hogy az orkok ritkán fürdenek, vagy hogy civilizálatlan népség. Utóbbiról már meggyőződött, hogy nem igaz a zsoldosra, hiszen olyan cifra szófordulatokkal udvarol az óriásnak és olyan etikettről adott bizonyságot, hogy egy udvari trubadúr is megirigyelhetné. A magyarázatát is megkapta már a dolognak, hiszen az előkelőséget és rátartiságot sokszor oly nagyon kedvelő sötételfek között élt.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy a pappal esett történetben az áldozat felvigyázása nem lett volna ellenére, csupán a fizetséget nehezményezte. Leshához megenyhülten fordul.*
- Tudod, hogy van ez a felsőbb hatalmakkal. Nem feltétlenül kell gonosznak lenniük ahhoz, hogy féljenek tőlük. Tény, hogy az Arctalan a legtöbbek számára félelmetesebb, mint a többi, mert sokszor a halállal és vérrel kapcsolódik össze. Papjaik ezt olykor kissé túlzásba viszik. Pedig az elme hatalmát is ő dicsőíti.
*A zsoldos számára vélhetően egyszerre elfogadható és feszélyező közelségben Zammiria saját gondolatain túl csak a férfién szórakozna jobban, csodálva irigyelni való fantáziáját. Azon meglepődik, hogy a kendőket elteszi a zsebébe, sietségében a vizes rongyot tán ki sem csavarva, de nem lép ugyanarra az ösvényre a találgatás során. Elkönyveli égető zsebkendőhiánynak, vagy abbéli huncut szándéknak, hogy később szemkötőnek kívánja használni.
A maga részéről kibékül a csendes étkezéssel, közben rendezheti gondolatait és terveit. Valahol kellemes zene szól, mely alkalmas elnyomni a csörrenések, szabdalások, nyelések nem túl elegáns zajait, s tán egyikük sem bánja, hogy a Sellőház bódító hangulata beszivárog dinamikus triójuk körébe, remélhetőleg elsimítva a még lappangó ellenségességet. Zam maga is többet enged tudatába érzékeinek jelzéseiből, feszes figyelme lanyhul egy kissé, bár annak elégedett tudatában van, hogy olykor végigsimít rajta is a kutató tekintet.*
- Nos, milyen a bálnahús?
*Időzíti egyszer kínos pontossággal kérdését a zsoldos felé, de csak utána emeli fel tekintetét a tányérról, mintha véletlen lenne az egybeesés.*
- És a vadkan?
*Fordul a válasz után Leshához, akiről első látásra meg tudná mondani, hogy jóízűen falatozik. Bizonyára az éhség nagy szerepet játszik benne, bár a fűszeres illat is kellemesen belengi a levegőt. A maga részéről hamar jól lakik, nem szokása sokat enni, és most különösen kerülné, hogy elnehezüljön, hiszen vendéglátóvá lép elő, neki kell a legtovább bírnia a zártkörű összejövetelt. Leteszi az asztalra a tányért, amit eddig az ölében egyensúlyozott egy asztalkendőn, hogy a maga módján osztozzon társai kényelmetlenségében, és itallapot kér.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-30 03:06:25
Üzenet elküldve: 2018-09-30 03:06:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A jó, a rossz és az ork//
*Zammiria véleményén származását illetően csak lágyan mosolyog tovább. Lesha és a sötételf lány, tényleg bensőségesen elbeszélgetnek, két világ a két nő, de mégis valahogy mindketten figyelnek a másikra. Talán, idővel, félelmetes női duóvá csiszolódnak össze. A hamuszínű leány kedélye is egyre jobb, és egyre többet hallani kuncogni. Leshának fogalma sincs róla, hogy ehhez a nevetgélős állapothoz bármelyik megjegyzésével is hozzájárult volna, a kiváltott hatást teljes egészében az ork dalia számlájára írja, aki mintha valami miatt kezdene türelmetlenné válni, bár szóban ennek nem adja jelét. Wagzal továbbra is kedves és megnyerő szavakat intéz az óriáshoz, mintha csak azt mondaná, amit a lány szívesen hallana. De vajon trampli hősnőnk ilyen lány? Talán nem derült ki a korábbiakból, hogy _nem_, ahogy az sem derült ki, hogy Zammiria nem Pirtianesből, hanem Wegtorenből érkezett.*
Az ork harcos vigyorogva királynős jelzővel és kétfős szolgáló-néppel méltatja, mire Lesha csak zavartan kapkodja tekintetét Wagzalról, Zammiriára.
~ Királyi testőr… udvari öltöztető... egek! ~
- Nagyon aranyosak vagytok, de én semmi ilyesmit nem kívánok senkitől se… még tréfából sem. A barátaimtól meg főleg nem. Szóval, felejtsétek is el, mert én a Barlangok Asszonyának akaratából már egy vándor vagyok, és nem egy törzsfő lánya, nekem ez bőven elég, mert szabad vagyok.
*Ahogy senki se, úgy Lesha sem változtathatja meg a múltját, hiszen az énjének, egész mivoltának, a szerves része. Huszonnégy évnyi létezésének egyenes következménye, a jelen pillanatig, amit a jövő pillanata fog követni. Akinek nincs múltja, nincs jelene se, és nem lehet jövője sem. Aki múltját tagadja meg, az önmagát tagadja meg, és nem lesz több egy napról napra élő teremtménynél, aki olyan, mint egy szükségleteinek élő állat; táplálkozás, alvás, szaporodás és végül a pusztulás. Lehet, sokakat kielégít az ilyen sekélyes élet, a figyelmet mellőző kapcsolatok, de hősnőnket nem. Ezt el lehet fogadni, vagy lehet továbbállni, annak aki szeretne.
Persze, az óriás lány nem gondolkodik ilyen dolgokon, ezeken nem is kell gondolkodnia, csak így érzi, amióta az eszét tudja. Minden bizonnyal, ezért is taszította a felsőbb körök béli élet. Arról se lehet Leshának fogalma, hogy Wagzal milyen tanáccsal élne számára, ahogy arról sem tud, hogy korábban törzséből való távozásával kapcsolatban, esetleg, az ork párhozamot vont, valaki másnak a kialakult helyzetével. Az óriás lány száműzetése Barmadhúr által rendeltetett el. Bárminemű hasonlóság, és egyezés más valakinek a társaitól való szomorúan végzetes elszakadásával, nos bármennyire is hihetetlen, de valóban a véletlenek összjátéka. De az is lehet, hogy eme sorsok írójának látnoki képességei vannak, csak eddig ő sem hit ezekben, és ez a gondolta, titkon, egy kicsit kezdi is megrémíteni.*
*Sa'Tereth említésére érezhetően, mintha egy hideg fuvallat suhanna át a nívós buja helyen. Még a teremben uralkodó fények is, mintha elhalványulnak ebben a pillanatban. Pedig se ablak nincs nyitva és az ajtón se tért be újabb vendég. Mielőtt vacsora partnerei válaszolhatnának az óriás lány kérdésére, ezt a különös jelenséget szóvá is teszi.*
- Fúh! Éreztétek?! Mi volt ez a… hideg?
~ Egy pillanatra Zimankó-fennsíkon éreztem magam. ~
*Érdekes, hogy hegyvidéki teremtmény lévén megérez ilyesmit. Persze lehet, hogy csak a fáradtsága játszik Leshával, vagy csak egy láthatatlanná vált eredar suhant el mellettük.
A mélységi lány felvilágosító válaszát a metsző logika istenéről, még a termetes leányzó is elgondolkozva hallgatja. Wagzal is komor ábrázattal válaszol, Pirtianest felemlegetve, majd gyanakvón pillant Zamra, ami nem kerüli el hősnőnk figyelmét, de rá nem tud jönni, hogy mi köze lehet a hamuszínű leányzónak a föld városához, aki a tűz városából érkezett.*
- Félik Sa'Tereth? Akkor valami gonosz istenség lehet. A sötételfek szeretik? Nekünk óriásoknak az istenei… hát egyik se kimondottan jó vagy rossz. Teremtőink.
*Az ork harcos vetkőzésének rövid kitárgyalása közben, az óriás lány egy tűnődő pillantással néz Wagzalra, és arra jut magában, hogy bizony nagyon kényelmetlen lehet egész nap talpig páncélban mászkálni. A korábbi gyanakvó pillantás ellenére is, az ork dalia fesztelenül enged teret a sötételf lány sisakkal matató és sebtisztogató mozdulatainak. A gondoskodás végeztével, a gyanakvó, vagy inkább figyelmetlen ork elpakolja magának a véres kendőket. Zam visszaül a székébe, hiszen közben a kíván ételek is az asztalukra kerülnek. Lesha nem érti a véres rongyos dolgot Wagzalnál, valami ork szokásnak hiszi, de úgy véli udvariasabb, ha nem kérdez rá, majd egy köszönöm-mel egybekötött bólintással lát a felszolgált sült vadkanhoz, késsel, villával, ahogy illik.*
- Jó étvágyat!
*A termetes virágszál, gondosan villára tűzött falatkákkal kezdi pusztítani a ropogós sültet. Ügyelve arra, hogy hosszú, vörös hajfonata véletlenül se lógjon a tányérra, mert vastag copfjának a vége, még nem kívánatosan összekenné dekoltázsát. Bőven elég, hogy ajkait zsír fényesíti.*
*Zammiria véleményén származását illetően csak lágyan mosolyog tovább. Lesha és a sötételf lány, tényleg bensőségesen elbeszélgetnek, két világ a két nő, de mégis valahogy mindketten figyelnek a másikra. Talán, idővel, félelmetes női duóvá csiszolódnak össze. A hamuszínű leány kedélye is egyre jobb, és egyre többet hallani kuncogni. Leshának fogalma sincs róla, hogy ehhez a nevetgélős állapothoz bármelyik megjegyzésével is hozzájárult volna, a kiváltott hatást teljes egészében az ork dalia számlájára írja, aki mintha valami miatt kezdene türelmetlenné válni, bár szóban ennek nem adja jelét. Wagzal továbbra is kedves és megnyerő szavakat intéz az óriáshoz, mintha csak azt mondaná, amit a lány szívesen hallana. De vajon trampli hősnőnk ilyen lány? Talán nem derült ki a korábbiakból, hogy _nem_, ahogy az sem derült ki, hogy Zammiria nem Pirtianesből, hanem Wegtorenből érkezett.*
Az ork harcos vigyorogva királynős jelzővel és kétfős szolgáló-néppel méltatja, mire Lesha csak zavartan kapkodja tekintetét Wagzalról, Zammiriára.
~ Királyi testőr… udvari öltöztető... egek! ~
- Nagyon aranyosak vagytok, de én semmi ilyesmit nem kívánok senkitől se… még tréfából sem. A barátaimtól meg főleg nem. Szóval, felejtsétek is el, mert én a Barlangok Asszonyának akaratából már egy vándor vagyok, és nem egy törzsfő lánya, nekem ez bőven elég, mert szabad vagyok.
*Ahogy senki se, úgy Lesha sem változtathatja meg a múltját, hiszen az énjének, egész mivoltának, a szerves része. Huszonnégy évnyi létezésének egyenes következménye, a jelen pillanatig, amit a jövő pillanata fog követni. Akinek nincs múltja, nincs jelene se, és nem lehet jövője sem. Aki múltját tagadja meg, az önmagát tagadja meg, és nem lesz több egy napról napra élő teremtménynél, aki olyan, mint egy szükségleteinek élő állat; táplálkozás, alvás, szaporodás és végül a pusztulás. Lehet, sokakat kielégít az ilyen sekélyes élet, a figyelmet mellőző kapcsolatok, de hősnőnket nem. Ezt el lehet fogadni, vagy lehet továbbállni, annak aki szeretne.
Persze, az óriás lány nem gondolkodik ilyen dolgokon, ezeken nem is kell gondolkodnia, csak így érzi, amióta az eszét tudja. Minden bizonnyal, ezért is taszította a felsőbb körök béli élet. Arról se lehet Leshának fogalma, hogy Wagzal milyen tanáccsal élne számára, ahogy arról sem tud, hogy korábban törzséből való távozásával kapcsolatban, esetleg, az ork párhozamot vont, valaki másnak a kialakult helyzetével. Az óriás lány száműzetése Barmadhúr által rendeltetett el. Bárminemű hasonlóság, és egyezés más valakinek a társaitól való szomorúan végzetes elszakadásával, nos bármennyire is hihetetlen, de valóban a véletlenek összjátéka. De az is lehet, hogy eme sorsok írójának látnoki képességei vannak, csak eddig ő sem hit ezekben, és ez a gondolta, titkon, egy kicsit kezdi is megrémíteni.*
*Sa'Tereth említésére érezhetően, mintha egy hideg fuvallat suhanna át a nívós buja helyen. Még a teremben uralkodó fények is, mintha elhalványulnak ebben a pillanatban. Pedig se ablak nincs nyitva és az ajtón se tért be újabb vendég. Mielőtt vacsora partnerei válaszolhatnának az óriás lány kérdésére, ezt a különös jelenséget szóvá is teszi.*
- Fúh! Éreztétek?! Mi volt ez a… hideg?
~ Egy pillanatra Zimankó-fennsíkon éreztem magam. ~
*Érdekes, hogy hegyvidéki teremtmény lévén megérez ilyesmit. Persze lehet, hogy csak a fáradtsága játszik Leshával, vagy csak egy láthatatlanná vált eredar suhant el mellettük.
A mélységi lány felvilágosító válaszát a metsző logika istenéről, még a termetes leányzó is elgondolkozva hallgatja. Wagzal is komor ábrázattal válaszol, Pirtianest felemlegetve, majd gyanakvón pillant Zamra, ami nem kerüli el hősnőnk figyelmét, de rá nem tud jönni, hogy mi köze lehet a hamuszínű leányzónak a föld városához, aki a tűz városából érkezett.*
- Félik Sa'Tereth? Akkor valami gonosz istenség lehet. A sötételfek szeretik? Nekünk óriásoknak az istenei… hát egyik se kimondottan jó vagy rossz. Teremtőink.
*Az ork harcos vetkőzésének rövid kitárgyalása közben, az óriás lány egy tűnődő pillantással néz Wagzalra, és arra jut magában, hogy bizony nagyon kényelmetlen lehet egész nap talpig páncélban mászkálni. A korábbi gyanakvó pillantás ellenére is, az ork dalia fesztelenül enged teret a sötételf lány sisakkal matató és sebtisztogató mozdulatainak. A gondoskodás végeztével, a gyanakvó, vagy inkább figyelmetlen ork elpakolja magának a véres kendőket. Zam visszaül a székébe, hiszen közben a kíván ételek is az asztalukra kerülnek. Lesha nem érti a véres rongyos dolgot Wagzalnál, valami ork szokásnak hiszi, de úgy véli udvariasabb, ha nem kérdez rá, majd egy köszönöm-mel egybekötött bólintással lát a felszolgált sült vadkanhoz, késsel, villával, ahogy illik.*
- Jó étvágyat!
*A termetes virágszál, gondosan villára tűzött falatkákkal kezdi pusztítani a ropogós sültet. Ügyelve arra, hogy hosszú, vörös hajfonata véletlenül se lógjon a tányérra, mert vastag copfjának a vége, még nem kívánatosan összekenné dekoltázsát. Bőven elég, hogy ajkait zsír fényesíti.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-29 14:53:18
Üzenet elküldve: 2018-09-29 14:53:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A jó, a rossz és az ork//
* A kinevetés nem viseli meg, kifejezetten örül, hogy egy tréfás dologként marad meg az emlékezetben, nem egy véresen komoly dologként A Rumos Rókalyukban történtek. Ezért ha lenne hozzáfűznivalója sem tenné, nehogy elrontsa az óment. De nincs.
Hamar átváltanak Lesha nem kívánt örökön örökké témájára és végül az is nyugvópontra ér azzal, hogy kibeszélték a felvilágosult világnézetet. Ha tetszik, amit anyád-apád kitervelt neked, akkor maradsz. Ha nem, akkor odébb állsz. Vagyis Wagzal esetében ez így volt, az óriás nő számára pedig csak tanácsolni tudja, hogy így lássa lassan a világot, mert különben a múltja könnyen felemésztheti a jövőjét.*
-Egy hercegnőhöz méltatlan lenne a kopott, szakadt öltözködés. Mire jók a barátok? Ha már a néped nem teremti meg a lehetőséget, hogy kellő régi fényeddel járhass, majd mi összedobjuk.
* Elgondolkodik a legnagyobb társuk szavain.*
-Igen, én egy felbérelhető hős vagyok. Amíg nem dolgozom, addig van egy királyi testőröd. *a legsötétebb bőrű társukra átnéz beleegyezését* Egy udvari öltöztetőd. És két fős néped.
* Igyekszik olyan kerek arccal elvigyorogni az alkalmi királyságon, amennyire csak tud. Reméli senki nem sértődik meg a tréfán. De úgy érzi, most a humor a legjobb gyógyír mindenre.*
-Igen, a sötételfek nagyon szeretik azt az istent.
* Hangja hirtelen ismét komorrá változik. És félreérthetetlen pillantást küld Zammiria felé. A faj, a város, a vallás. Túlságosan egybevág, hogy buta kobakjába ne tényként álljon össze a történet. A lány onnan jött és ő is Sa'Tereth követője. Akár papnője is lehet, hiszen nem ritkán teljesen ártalmatlan szakmát űznek megtérésük előtt és azért a vér és halál istene sem osztogat olyan erős hatalmat, hogy valaki csak a feláldozottak kirablásából szedje össze a saját ellátásához szükséges pénzt. Nála az eddigiek alapján teljesen összefér, hogy valaki ruhák varrásából él és közben szabadidejében embereket áldoz félre eső helyeken. Vagy a törvények ellen vétők kivégzésében segít.
Ennek fényében később akár üzenet értéke is lehet a száz aranyas szobafoglalásra mondottak, hiszen addigra régen elmúlt a faj miatt fel-fellángoló régi emlékek borúja.*
-Nem öltem meg, csak vérzett a feje. Öntelt fráter volt, aki azt hitte, hogy csupán a halottak istenéről áradozásával kifizethet.
Direkt úgy akarta, hogy ott legyek, mikor oda csalja az áldozatot az oltárhoz és segítsek a mészáros munkába. De az aranyat sajnálta érte.
* A vasaktól lassan megszabadul. Természetesen a sisak rendelkezik csatos szíjjal és az érintést női játéknak tekinti, nem egy vérpapnő feltérképezésének. Eszébe sem jutna, hogy a sötétségben tevékenykedő szekták egyik tagja a bordélyház közönsége előtt akarná őt kivégezni.*
~ De a véres kendőket majd el kell raknom. Ennek a Zaminak a kezében minden fegyverré válhat. Láttam már odahaza ezt-azt.
Ha igazam van, remélem lesz esze annyi, hogy velem lesz nem ellenem.~
* A gyanú ellenére jól tűri a közelségét, és miközben előveszi a második kendőt a kezébe, hogy amikor eljön az idő a lány kezébe adja, kicserélve azt az elsőre. A vetkőzős jelenete után a gyors ápolással végezve remélhetőleg már a nadrágzsebébe tűrte a két rongydarabot. Nem törődik azzal, hogy vizes és véres lesz.*
~ Csak a friss vér jó, mire beleszáradnak már használhatatlan lesz.~
* Az ápolás után a borús gondolatokat nem is segíthetne elfeledtetni más jobban, mint a vacsora. És miközben a vérkeringés egyre több életerőt szállít a gyomornak az emésztéshez, egyre mélyebben vándorol agyaras hősünk tekintete Lesha és Zammiria testén akaratlanul.*
* A kinevetés nem viseli meg, kifejezetten örül, hogy egy tréfás dologként marad meg az emlékezetben, nem egy véresen komoly dologként A Rumos Rókalyukban történtek. Ezért ha lenne hozzáfűznivalója sem tenné, nehogy elrontsa az óment. De nincs.
Hamar átváltanak Lesha nem kívánt örökön örökké témájára és végül az is nyugvópontra ér azzal, hogy kibeszélték a felvilágosult világnézetet. Ha tetszik, amit anyád-apád kitervelt neked, akkor maradsz. Ha nem, akkor odébb állsz. Vagyis Wagzal esetében ez így volt, az óriás nő számára pedig csak tanácsolni tudja, hogy így lássa lassan a világot, mert különben a múltja könnyen felemésztheti a jövőjét.*
-Egy hercegnőhöz méltatlan lenne a kopott, szakadt öltözködés. Mire jók a barátok? Ha már a néped nem teremti meg a lehetőséget, hogy kellő régi fényeddel járhass, majd mi összedobjuk.
* Elgondolkodik a legnagyobb társuk szavain.*
-Igen, én egy felbérelhető hős vagyok. Amíg nem dolgozom, addig van egy királyi testőröd. *a legsötétebb bőrű társukra átnéz beleegyezését* Egy udvari öltöztetőd. És két fős néped.
* Igyekszik olyan kerek arccal elvigyorogni az alkalmi királyságon, amennyire csak tud. Reméli senki nem sértődik meg a tréfán. De úgy érzi, most a humor a legjobb gyógyír mindenre.*
-Igen, a sötételfek nagyon szeretik azt az istent.
* Hangja hirtelen ismét komorrá változik. És félreérthetetlen pillantást küld Zammiria felé. A faj, a város, a vallás. Túlságosan egybevág, hogy buta kobakjába ne tényként álljon össze a történet. A lány onnan jött és ő is Sa'Tereth követője. Akár papnője is lehet, hiszen nem ritkán teljesen ártalmatlan szakmát űznek megtérésük előtt és azért a vér és halál istene sem osztogat olyan erős hatalmat, hogy valaki csak a feláldozottak kirablásából szedje össze a saját ellátásához szükséges pénzt. Nála az eddigiek alapján teljesen összefér, hogy valaki ruhák varrásából él és közben szabadidejében embereket áldoz félre eső helyeken. Vagy a törvények ellen vétők kivégzésében segít.
Ennek fényében később akár üzenet értéke is lehet a száz aranyas szobafoglalásra mondottak, hiszen addigra régen elmúlt a faj miatt fel-fellángoló régi emlékek borúja.*
-Nem öltem meg, csak vérzett a feje. Öntelt fráter volt, aki azt hitte, hogy csupán a halottak istenéről áradozásával kifizethet.
Direkt úgy akarta, hogy ott legyek, mikor oda csalja az áldozatot az oltárhoz és segítsek a mészáros munkába. De az aranyat sajnálta érte.
* A vasaktól lassan megszabadul. Természetesen a sisak rendelkezik csatos szíjjal és az érintést női játéknak tekinti, nem egy vérpapnő feltérképezésének. Eszébe sem jutna, hogy a sötétségben tevékenykedő szekták egyik tagja a bordélyház közönsége előtt akarná őt kivégezni.*
~ De a véres kendőket majd el kell raknom. Ennek a Zaminak a kezében minden fegyverré válhat. Láttam már odahaza ezt-azt.
Ha igazam van, remélem lesz esze annyi, hogy velem lesz nem ellenem.~
* A gyanú ellenére jól tűri a közelségét, és miközben előveszi a második kendőt a kezébe, hogy amikor eljön az idő a lány kezébe adja, kicserélve azt az elsőre. A vetkőzős jelenete után a gyors ápolással végezve remélhetőleg már a nadrágzsebébe tűrte a két rongydarabot. Nem törődik azzal, hogy vizes és véres lesz.*
~ Csak a friss vér jó, mire beleszáradnak már használhatatlan lesz.~
* Az ápolás után a borús gondolatokat nem is segíthetne elfeledtetni más jobban, mint a vacsora. És miközben a vérkeringés egyre több életerőt szállít a gyomornak az emésztéshez, egyre mélyebben vándorol agyaras hősünk tekintete Lesha és Zammiria testén akaratlanul.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2018-09-29 13:23:21
Üzenet elküldve: 2018-09-29 13:23:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Sellőlesen//
//Avagy buja vágyak otthona//
*Legendákkal és rímmel jól el van látva, és az anyagiakra sem lehet panasza, hisz a Sellő vendégszeretetét élvezi és nem fogyott ki a javakból. Persze, jó érzékkel kell gazdálkodni, ám ez sosem volt nehezére, így, hacsak újabb hatalmas hibát nem követ el, akkor nem kell majd szűkölködnie semmiben.
Az irányítás illúziójának meghagyása mindig kedvelt eszköze volt. Sokkal kezesebbek azok, akik azt hiszik, ők diktálnak, s csak később jönnek rá, hogy mekkorát tévedtek. De a szirén esetében ez nem jelent semmiféle veszélyt, ez csak egyszerű játék, két egymásnak szimpatikus személy veszélytelen csatározása, ahol a nyereség és a veszteség ugyanúgy csókok. Megkedvelte ez a vörös kis démont, a maga barbárokra hajazó viselkedésével, egyenességével és kalmárokat megszégyenítő üzleti érzékével.
Ugyanúgy kiélvezi a csók emlékét, mint a lány. Közvetlen közelről fürkészi az előtte lévő arcot, ajkán derűs félmosoly, pajkos, gyermeki.*
- Hajóutat? *Kérdi felnevetve.*
- Jobb, hogy nem tetted. Ha az istenek azt akarták volna, repüljünk, szárnyakat adnak, ha azt, hogy vízben éljünk, akkor pikkelyeket és uszonyokat. De ők kezeket adtak és lábakat, ennél fogva se a levegőbe, se a vízbe nem vagyunk valók. *Ezt a gondolatmenetet mindig is hitte. Bolondnak tartja azokat, akik a magasba vagy a vízbe kívánkoznak. De persze ezt nem fogja elmondani a szirénnek maga mellett.
Az információt, hogy a lány nem tér vissza a Csalogányra, elraktározza, később jól jöhet, de nem kérdez rá azonnal, hagyja a feledés talmi homályába süllyedni, s máris más témára tér.*
- Nono, micsoda mértéktelenség. *Ingatja meg mutatóujját maga előtt.*
- Én már daloltam neked, s bár a csókod édes volt, mint a méz, mégis úgy érzem, ezúttal neked kellene "adnod" valamit. Csókot bármikor kaphatsz, ha szeretnéd, az éjszakát is velem töltheted, de én most rád vagyok kíváncsi. *Dől előre kissé érdeklődést színlelve, szavaiban nyoma sincs bizonytalanságnak, úgy beszél, mintha már biztos volna a kellemes éjszaka megtörténtében.*
//Avagy buja vágyak otthona//
*Legendákkal és rímmel jól el van látva, és az anyagiakra sem lehet panasza, hisz a Sellő vendégszeretetét élvezi és nem fogyott ki a javakból. Persze, jó érzékkel kell gazdálkodni, ám ez sosem volt nehezére, így, hacsak újabb hatalmas hibát nem követ el, akkor nem kell majd szűkölködnie semmiben.
Az irányítás illúziójának meghagyása mindig kedvelt eszköze volt. Sokkal kezesebbek azok, akik azt hiszik, ők diktálnak, s csak később jönnek rá, hogy mekkorát tévedtek. De a szirén esetében ez nem jelent semmiféle veszélyt, ez csak egyszerű játék, két egymásnak szimpatikus személy veszélytelen csatározása, ahol a nyereség és a veszteség ugyanúgy csókok. Megkedvelte ez a vörös kis démont, a maga barbárokra hajazó viselkedésével, egyenességével és kalmárokat megszégyenítő üzleti érzékével.
Ugyanúgy kiélvezi a csók emlékét, mint a lány. Közvetlen közelről fürkészi az előtte lévő arcot, ajkán derűs félmosoly, pajkos, gyermeki.*
- Hajóutat? *Kérdi felnevetve.*
- Jobb, hogy nem tetted. Ha az istenek azt akarták volna, repüljünk, szárnyakat adnak, ha azt, hogy vízben éljünk, akkor pikkelyeket és uszonyokat. De ők kezeket adtak és lábakat, ennél fogva se a levegőbe, se a vízbe nem vagyunk valók. *Ezt a gondolatmenetet mindig is hitte. Bolondnak tartja azokat, akik a magasba vagy a vízbe kívánkoznak. De persze ezt nem fogja elmondani a szirénnek maga mellett.
Az információt, hogy a lány nem tér vissza a Csalogányra, elraktározza, később jól jöhet, de nem kérdez rá azonnal, hagyja a feledés talmi homályába süllyedni, s máris más témára tér.*
- Nono, micsoda mértéktelenség. *Ingatja meg mutatóujját maga előtt.*
- Én már daloltam neked, s bár a csókod édes volt, mint a méz, mégis úgy érzem, ezúttal neked kellene "adnod" valamit. Csókot bármikor kaphatsz, ha szeretnéd, az éjszakát is velem töltheted, de én most rád vagyok kíváncsi. *Dől előre kissé érdeklődést színlelve, szavaiban nyoma sincs bizonytalanságnak, úgy beszél, mintha már biztos volna a kellemes éjszaka megtörténtében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043