Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 183 (3641. - 3660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3660. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-20 08:38:28
Üzenet elküldve: 2020-09-20 08:38:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
// Egy vörös alak //
*Ahogy odafordul Reyraa és Rendor pároshoz, egy vörös hajú idegen lép be a vendégtérbe, ám ez nem éri szokatlanul, a vendégek itt ki és be járhatnak szabadon. Azonban az feltűnik neki, hogy a benti vendégsereg bizalmatlanul és félve tekintget a bejárat irányába. ~Csak ne az óriások…~ Fordul meg lassan, majd beúszik a képbe az öt megtermett, de furcsa mód egészen rendezett külsejű egyén. Éppen Darelldel váltanak szót, aki mellett egy vendég is álldogál. ~Remélem nincsen baj. ~ Szorítja össze az ajkait, majd megindul, hogy utána járjon a dolgoknak. Amint odaér az őr mellé, egy bájos mosolyt húz elő a tarsolyából és varázsolja azt az arcára minden aggodalma ellenére igazán hitelesen.*
-Uram, esetleg van valami probléma? *Kérdi meg előzékenyen, közben tekintetével Darelld szemeit keresi, hogy lássa mennyire is nagy a baj. Bár a férfi mindig olyan, mint a kőszikla, de már kezdi ismerni annyira, hogy csupán a szemöldöke állásából látja a nyugtalanságot, ha van. Közben megüti a fülét az adó szó és mindjárt bevillan, hiszen eddig is erről beszélgettek, ekkor nézi csak meg tüzetesebben a férfiak ruházatát. ~Csak emlegetni kellett őket, mi jöhet még ma? ~ Közelíti öntudatlanul is a szemöldökeit egymáshoz, mintha lefelé nyomnák a szürke fellegek, amelyek a feje felett kezdenek gyülekezni a mai napon. Valahogy a hangulat is kezdi kihűteni a vendégteret, ahogy a csapat ott ácsorog a bejáratnál, ezzel bizony kezdenie kell valamit, ha jót akar magának meg a Sellőháznak.*
-Nem ülhetnénk le egy asztalhoz ezt megbeszélni? *Veti fel, bár inkább Darelldnek, hiszen mégiscsak ő itt a férfi, talán a banda őt nem is venné emberszámba egyelőre.*
*Ahogy odafordul Reyraa és Rendor pároshoz, egy vörös hajú idegen lép be a vendégtérbe, ám ez nem éri szokatlanul, a vendégek itt ki és be járhatnak szabadon. Azonban az feltűnik neki, hogy a benti vendégsereg bizalmatlanul és félve tekintget a bejárat irányába. ~Csak ne az óriások…~ Fordul meg lassan, majd beúszik a képbe az öt megtermett, de furcsa mód egészen rendezett külsejű egyén. Éppen Darelldel váltanak szót, aki mellett egy vendég is álldogál. ~Remélem nincsen baj. ~ Szorítja össze az ajkait, majd megindul, hogy utána járjon a dolgoknak. Amint odaér az őr mellé, egy bájos mosolyt húz elő a tarsolyából és varázsolja azt az arcára minden aggodalma ellenére igazán hitelesen.*
-Uram, esetleg van valami probléma? *Kérdi meg előzékenyen, közben tekintetével Darelld szemeit keresi, hogy lássa mennyire is nagy a baj. Bár a férfi mindig olyan, mint a kőszikla, de már kezdi ismerni annyira, hogy csupán a szemöldöke állásából látja a nyugtalanságot, ha van. Közben megüti a fülét az adó szó és mindjárt bevillan, hiszen eddig is erről beszélgettek, ekkor nézi csak meg tüzetesebben a férfiak ruházatát. ~Csak emlegetni kellett őket, mi jöhet még ma? ~ Közelíti öntudatlanul is a szemöldökeit egymáshoz, mintha lefelé nyomnák a szürke fellegek, amelyek a feje felett kezdenek gyülekezni a mai napon. Valahogy a hangulat is kezdi kihűteni a vendégteret, ahogy a csapat ott ácsorog a bejáratnál, ezzel bizony kezdenie kell valamit, ha jót akar magának meg a Sellőháznak.*
-Nem ülhetnénk le egy asztalhoz ezt megbeszélni? *Veti fel, bár inkább Darelldnek, hiszen mégiscsak ő itt a férfi, talán a banda őt nem is venné emberszámba egyelőre.*
3659. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-19 13:10:20
Üzenet elküldve: 2020-09-19 13:10:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy vörös alak //
*A fogadóba öt hangos ficsúr látszik belépdelni, igazi csőcselék módjára. Dalaf arcán undor ül ki pont, olyanok, mint azok a dokkoknál dülöngélő részegek, akiket látott. Azonban alig telik pár másodpercbe, és rengeteg undorító megjegyzésbe kiderül miért is jöttek a fickók errefelé. ~No, fene! Hát, ilyen is van?~ húzza fel a szemöldökét meglepetten, de nem sokáig bíbelődik az új információval a fejébe. Természetesen nem tetszik neki, hogy a nemével viccelődnek, de ő munkát akar, nem engedhet meg magában egy balhét, mert szüksége van a pénzre főleg, ha most szépen „kifosztják”*
- Oh, uraim, ha csak ennyi a gond, már intézhetjük is. Mennyi lenne az adó? Illetve elnézésüket kérem a kellemetlenségért, nem hallottam még az adó híréről évekkel ezelőtt jártam utoljára, csak a környéken is. *szíve szerint az ökle, már a nagydumás arcában lenne mégis a hangja most szinte úriember módjára cseng, mert gondolnia kell a jövőjére és kitudja lehet ezek valami hivatali alakok, nem kell neki a börtön semmiképp sem. ~Remélem mindjárt mennek is, az hiányzik, hogy a végén kibéreljenek, nem vagyok én ferde. Minden viccnek van alapja jobb vigyáznom~ *
*A fogadóba öt hangos ficsúr látszik belépdelni, igazi csőcselék módjára. Dalaf arcán undor ül ki pont, olyanok, mint azok a dokkoknál dülöngélő részegek, akiket látott. Azonban alig telik pár másodpercbe, és rengeteg undorító megjegyzésbe kiderül miért is jöttek a fickók errefelé. ~No, fene! Hát, ilyen is van?~ húzza fel a szemöldökét meglepetten, de nem sokáig bíbelődik az új információval a fejébe. Természetesen nem tetszik neki, hogy a nemével viccelődnek, de ő munkát akar, nem engedhet meg magában egy balhét, mert szüksége van a pénzre főleg, ha most szépen „kifosztják”*
- Oh, uraim, ha csak ennyi a gond, már intézhetjük is. Mennyi lenne az adó? Illetve elnézésüket kérem a kellemetlenségért, nem hallottam még az adó híréről évekkel ezelőtt jártam utoljára, csak a környéken is. *szíve szerint az ökle, már a nagydumás arcában lenne mégis a hangja most szinte úriember módjára cseng, mert gondolnia kell a jövőjére és kitudja lehet ezek valami hivatali alakok, nem kell neki a börtön semmiképp sem. ~Remélem mindjárt mennek is, az hiányzik, hogy a végén kibéreljenek, nem vagyok én ferde. Minden viccnek van alapja jobb vigyáznom~ *
3658. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-19 12:43:22
Üzenet elküldve: 2020-09-19 12:43:22
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Egy vörös alak //
* A vörös hajú szépen leteszi a fegyverét a tárolóba, ahogyan azt illik. Már mehetne is tovább nyugodtan, de inkább egy kérdést tesz fel a faarcú őrnek. A kérdés éppen aktuális lenne, csakhogy váratlan kellemetlenség jön közbe. Ez a kellemetlenség az öt tagbaszakadt fickó képében érkezik. Éppen nem is olyan régen emlegették őket Maydelein kisasszonnyal, hogy mennyire nem hiányoznak ide. Pont a barikád ügyét tárgyalták meg akkor is. Máris házhoz jöttek, de most perpillanat Dalaf miatt érkeztek. Rendbontásra még nem került sor, sőt a megjelenésükhöz képest elég diszkréten viselkednek. Darelld nem szól semmit, mivel nincs is szükség rá. Az elfen való gúnyolódást rezzenéstelen arccal nézi hallgatja végig. Nagyon óvatosan kell most itt eljárnia, mivel nem lenne jó, ha a Sellőház is túlságosan belekeveredne az ügybe. Viszont egyfelől az ide betérőket is szeretik megoltalmazni. Így aztán tétlenül sem nézheti végig az események leforgását. Amikor komolyabbra fordul a szó, akkor szólal meg ő is. Az, hogy a másik nem fizette be az adót végül is önhibája. Jól sejti, hogy már nem ússza meg annyival, hogy itt kifizeti az összeget. A Patkányok nem erről híresek. Valószínűleg plusz költségek fognak adódni.*
- Mennyibe kerül mostanság egy ilyen mulasztás?* Ez a kérdés számokra is lényeges, mert az ő forgalmukra, illetve áraikra is hatással lehet. Amúgy a két fél ügyelmeibe nem avatkozik, amíg azt békésen tudják lerendezni. Addig neki nem is célszerű beavatkoznia. Mondjuk ez nagyban függ a vörös reakciójától is.*
* A vörös hajú szépen leteszi a fegyverét a tárolóba, ahogyan azt illik. Már mehetne is tovább nyugodtan, de inkább egy kérdést tesz fel a faarcú őrnek. A kérdés éppen aktuális lenne, csakhogy váratlan kellemetlenség jön közbe. Ez a kellemetlenség az öt tagbaszakadt fickó képében érkezik. Éppen nem is olyan régen emlegették őket Maydelein kisasszonnyal, hogy mennyire nem hiányoznak ide. Pont a barikád ügyét tárgyalták meg akkor is. Máris házhoz jöttek, de most perpillanat Dalaf miatt érkeztek. Rendbontásra még nem került sor, sőt a megjelenésükhöz képest elég diszkréten viselkednek. Darelld nem szól semmit, mivel nincs is szükség rá. Az elfen való gúnyolódást rezzenéstelen arccal nézi hallgatja végig. Nagyon óvatosan kell most itt eljárnia, mivel nem lenne jó, ha a Sellőház is túlságosan belekeveredne az ügybe. Viszont egyfelől az ide betérőket is szeretik megoltalmazni. Így aztán tétlenül sem nézheti végig az események leforgását. Amikor komolyabbra fordul a szó, akkor szólal meg ő is. Az, hogy a másik nem fizette be az adót végül is önhibája. Jól sejti, hogy már nem ússza meg annyival, hogy itt kifizeti az összeget. A Patkányok nem erről híresek. Valószínűleg plusz költségek fognak adódni.*
- Mennyibe kerül mostanság egy ilyen mulasztás?* Ez a kérdés számokra is lényeges, mert az ő forgalmukra, illetve áraikra is hatással lehet. Amúgy a két fél ügyelmeibe nem avatkozik, amíg azt békésen tudják lerendezni. Addig neki nem is célszerű beavatkoznia. Mondjuk ez nagyban függ a vörös reakciójától is.*
3657. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-19 11:49:42
Üzenet elküldve: 2020-09-19 11:49:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Egy vörös alak //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Öt szépen megtermett fickó közelíti meg az egykor talán szebb napokat megélt fogadót, amely a Sellő névre hallgat. A nem épp bizalomgerjesztő alakok igencsak nagy feltűnést keltenek az utcán és aki ismeri a helyi viszonyokat, az inkább elfordítja tekintetét, vagy megváltoztatja haladási irányát. Nem telik bele sok idő és az öt markosabb legény be is toppan a Sellő bejáratán, amely ajtajában épp Darelld az őr és egy vöröshajú fickó beszélgetnek.
A szép nagy sokaság talán már alig fér el az ajtóban, hiszen a Sellő bejárata nem egy hatalmas hintók fogadására is alkalmas kétszárnyas kapu, így az öt fickó félkörívben állja körül Dalafot, hogy kicsit levegősebb legyen mindenkinek.
Tisztelettel meghallgatják a vörös mondandóját és közben bárgyú módon belevigyorognak a képébe, amikor az kifejti, hogy miért is jött a Sellőbe. Még azt is kivárják, hogy leadja a fegyvereit és csak ezután vágnak bele.*
- A világért sem akarunk zavarni méltóságos uram. *Szólítja meg az őrt az egyik fickó, aki jól láthatóan a kis csapat vezetője lehet, hiszen öltözéke és a nyakában egyértelműen a patkányok szimbólumát tartalmazó kendőt viselve lép fel. Ha a két fickó végignéz a csapaton láthatják, hogy rendezett bár mégis idejét múlt öltözékük valamiféle egyenruha lehet. Oldalukon rövidkardok, kivéve a vezér oldalán, mert neki hosszúkardja van.*
- Csupán ezért a kis vörös szépségért jöttünk. *Kacsint oda az elfnek, majd gyanakodva beletekint az arcába és elkomorodik.*
- Oh csak most látom, hogy te férfi vagy? *Jegyezi meg cinikusan, majd a többiekre néz, akik azonnal hangosan nevetni kezdenek.*
- Micsoda kár! *Folytatja a csapat vezetője és alig bírja nevetés nélkül folytatni, a többiek azonban nem is bírják és így a végén megint mindenki nevet.*
- Darelld! Nem is tudtam, hogy hímringyókat is tartotok? *Megint mindenki folytatja a nevetést, majd a vezető int egyet és azonnal abbahagyják.*
- De nem ezért jöttünk. *Komorodik el a tekintete és a nála majd egy fejjel magasabb elfre tekint.*
- Elmulasztottad befizetni az adót szépségem, amikor a formás seggedet betetted a városunkba!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Öt szépen megtermett fickó közelíti meg az egykor talán szebb napokat megélt fogadót, amely a Sellő névre hallgat. A nem épp bizalomgerjesztő alakok igencsak nagy feltűnést keltenek az utcán és aki ismeri a helyi viszonyokat, az inkább elfordítja tekintetét, vagy megváltoztatja haladási irányát. Nem telik bele sok idő és az öt markosabb legény be is toppan a Sellő bejáratán, amely ajtajában épp Darelld az őr és egy vöröshajú fickó beszélgetnek.
A szép nagy sokaság talán már alig fér el az ajtóban, hiszen a Sellő bejárata nem egy hatalmas hintók fogadására is alkalmas kétszárnyas kapu, így az öt fickó félkörívben állja körül Dalafot, hogy kicsit levegősebb legyen mindenkinek.
Tisztelettel meghallgatják a vörös mondandóját és közben bárgyú módon belevigyorognak a képébe, amikor az kifejti, hogy miért is jött a Sellőbe. Még azt is kivárják, hogy leadja a fegyvereit és csak ezután vágnak bele.*
- A világért sem akarunk zavarni méltóságos uram. *Szólítja meg az őrt az egyik fickó, aki jól láthatóan a kis csapat vezetője lehet, hiszen öltözéke és a nyakában egyértelműen a patkányok szimbólumát tartalmazó kendőt viselve lép fel. Ha a két fickó végignéz a csapaton láthatják, hogy rendezett bár mégis idejét múlt öltözékük valamiféle egyenruha lehet. Oldalukon rövidkardok, kivéve a vezér oldalán, mert neki hosszúkardja van.*
- Csupán ezért a kis vörös szépségért jöttünk. *Kacsint oda az elfnek, majd gyanakodva beletekint az arcába és elkomorodik.*
- Oh csak most látom, hogy te férfi vagy? *Jegyezi meg cinikusan, majd a többiekre néz, akik azonnal hangosan nevetni kezdenek.*
- Micsoda kár! *Folytatja a csapat vezetője és alig bírja nevetés nélkül folytatni, a többiek azonban nem is bírják és így a végén megint mindenki nevet.*
- Darelld! Nem is tudtam, hogy hímringyókat is tartotok? *Megint mindenki folytatja a nevetést, majd a vezető int egyet és azonnal abbahagyják.*
- De nem ezért jöttünk. *Komorodik el a tekintete és a nála majd egy fejjel magasabb elfre tekint.*
- Elmulasztottad befizetni az adót szépségem, amikor a formás seggedet betetted a városunkba!
3656. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-18 20:06:46
Üzenet elküldve: 2020-09-18 20:06:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy vörös alak //
*Dalaf tervei zátonyra futni látszanak, ahogy egy közel sem egy az általa elképzelt itt dolgozó szólítja meg őt még szinte alighogy belépve a helységbe. Nem igazán szokott férfiakkal cseverészni és belül kissé zavarja is, hogy utasítva lett, mert egy másodpercen múlt, hogy magától tegye le a fegyvereit, de ezt inkább elengedni hiszen munkát vállalni jött, nem engedhet meg egy balhét bármennyire is tudja élvezni őket. Érzelemmentes arccal bólint, majd kimért mozdulatokkal lehelyezi ostorát és tőrét a többi fegyver mellé.*
-Uram! *Szólítja meg végül az őrt, ha már vele került először szóba alapon. *
- A nevem Dalaf Feolsen. Halottam, hogy hölgyekhez értő férfiakat kerestek nemrégiben ide. Érdeklődnék lenne e még igény a munka betöltésére. Kivel beszélhetnék erről?
*Dalaf tervei zátonyra futni látszanak, ahogy egy közel sem egy az általa elképzelt itt dolgozó szólítja meg őt még szinte alighogy belépve a helységbe. Nem igazán szokott férfiakkal cseverészni és belül kissé zavarja is, hogy utasítva lett, mert egy másodpercen múlt, hogy magától tegye le a fegyvereit, de ezt inkább elengedni hiszen munkát vállalni jött, nem engedhet meg egy balhét bármennyire is tudja élvezni őket. Érzelemmentes arccal bólint, majd kimért mozdulatokkal lehelyezi ostorát és tőrét a többi fegyver mellé.*
-Uram! *Szólítja meg végül az őrt, ha már vele került először szóba alapon. *
- A nevem Dalaf Feolsen. Halottam, hogy hölgyekhez értő férfiakat kerestek nemrégiben ide. Érdeklődnék lenne e még igény a munka betöltésére. Kivel beszélhetnék erről?
3655. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-17 19:53:33
Üzenet elküldve: 2020-09-17 19:53:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Nalaeä nem ismeri D'ort, s valójában D'or sem ismeri Nalát, ami érdekes kontrasztot képez kettejük párbeszédébe. Ha a tündér tudná, hogy D'or türelme, még a sivatagi népek türelmével is vetekszik, ha tudná, hogy olykor csupán a homoktenger dűnéit taposta hosszú-hosszú napokon, hatokon át egy szó nélkül, nem jutna eszébe magát megfeddni azért, mert ötletét megosztotta, még akkor sem, ha az esetleg köztudottan téves következtetés volna. D'or egyszerűen máshol, ismét szerencsét próbálna, még az is lehet, visszajönne Nalához egy újabb ötletért. Sőt... ami azt illeti ez most elég bizonyosnak tűnik, mert a csendes beszélgetés, a lágy disputa igencsak kedvére való, miként maga a lány is. Ahogy most is a fejét rázza kedvesen... D'or sem ismeri a tündért, így, bár talán a gondolatok terhesen és aggodalmasan kiülnek a lány arcára, egy egyszerű értetlen szemöldökráncolásnál többre a férfitól erre nem futja, nem számít félreértésre. Aztán ez is elenyészik, mikor Nalaeät mosolyogni látja, hegei mutogatása közben. Az csókokat kedves mosollyal fogadja, s újabb simogatással viszonozza, úgy hallgatja a történetet, mely elkerekedő csodálatot csal arcára. Gyönyörű szárnyak? Mik lágy fuvallatot csapnak, s a felkelő napfény szivárványszín törik meg felületén egy harmatos hajnalban, amint ébredezik? Akár dédanyja meséiben. Valahogy így képzeli el, majd ismét összevonja szemöldökét, mikor annak eltávolításáról beszélnek, csupán a vendégek kedvéért. Ez csak sűrűsödik az utolsó megjegyzésre, melyet már nem bír szó nélkül hagyni, jóllehet a maga egyszerű és csendes módján.*
- Félreértettél, nincs oly porcikád, mely visszatetszést keltene bennem. *S, Nala, annyira már ismerheti a férfit, hogy szókimondó.* Csodállak téged. *Jegyzi meg a plafont bámulva szűkszavúan, de nem egészíti ki mással, a közhelyesnek tűnő okokat megtartja magának. Marad hát a csodálat, ami a legőszintébb, s talán nem is kell rá indok, úgy a legtisztább.*
- Úgy. Hát akkor úgy élsz, mint én. *Szolgálat. Nincs más, mely jobban jellemezhetné D'or életét.*
- Te a Sellőháznak élsz, s vezetőit szolgálod, kik befogadtak, helyet adtak, s ezzel értelmet nyert életed, a bizonyítás pedig célt ad. Én Ihs'Maillont, az Elsőt, az Igazat szolgálom, ki teremté a világot, s saját teste egy darabjából formázott engem, miközben összes nedvét adta, s porhüvellyé, ihs-é válva hullott darabjaira. *Folytatja, s búgó, mély hangon regélni kezd.*
- Valaha csak homok volt, s a dűnék közt játszó forró szél, mindent eltelített a nyugalom. Az Egyetlen létezett csupán, a Semmi, kinek ereiben tiszta víz csörgedezett. Egyedül volt, s öreg, száz, meg száz, ezer, meg ezer esztendőn át, a szikrázó homokban talpalt, míg saruja el nem kopott, elmélkedett. Nem volt mása, csupán egy fúvócső, s a pergő homok markában, ételt, italt nem vett magához, nem volt szüksége rá, s más sem volt, kivel Semmijét megossza. Forróság volt az ő istene, s a tiszta nap és a végtelen dűne, melyhez fohászkodott. *Felpillant merengéséből, s a lány arcát kedvesen tenyerébe rejtené.*
- De... ez hosszú történet, bizonyára a városban ez unalmas lehet... *mosolyodik el szomorkásan* Én őt szolgálom, s őérte élek... ő szólt hozzám a dalnokon keresztül, s most fel kell kutatnom mondatai értelmét, bármi legyen is az. *Sóhajt fel, s kezét ismét feje alá rejti, csak az marad, mely Nala feje alatt nyugszik, azt nem venné el semmi pénzért.*
- Felkészítesz engem, szívem lágyabb részét csak neked adom, másnak már nem jár, nem is jutna... * ~ Mert talán nincs is több, soha nem is volt, a gyengeség jele. ~ szusszan fel kedélyesen.* cserébe önzetlen szolgálatodért, s magadért. *Persze a Sellőház egyéb módon is jól jár, de tudja, a tündérnek az lenne a legjobb, hogy gazdái büszkék legyenek rá, s ezt a büszkeséget neki szeretné adni. Ha innen kiteszi a lábát, rezzenéstelen arccal, s komor tekintettel, vissza tudjon nyúlni emlékeiben, melyből erőt meríthet. Egy tiszta vizű forrás, olykor még a sivatagi népeknek is kell.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Nalaeä nem ismeri D'ort, s valójában D'or sem ismeri Nalát, ami érdekes kontrasztot képez kettejük párbeszédébe. Ha a tündér tudná, hogy D'or türelme, még a sivatagi népek türelmével is vetekszik, ha tudná, hogy olykor csupán a homoktenger dűnéit taposta hosszú-hosszú napokon, hatokon át egy szó nélkül, nem jutna eszébe magát megfeddni azért, mert ötletét megosztotta, még akkor sem, ha az esetleg köztudottan téves következtetés volna. D'or egyszerűen máshol, ismét szerencsét próbálna, még az is lehet, visszajönne Nalához egy újabb ötletért. Sőt... ami azt illeti ez most elég bizonyosnak tűnik, mert a csendes beszélgetés, a lágy disputa igencsak kedvére való, miként maga a lány is. Ahogy most is a fejét rázza kedvesen... D'or sem ismeri a tündért, így, bár talán a gondolatok terhesen és aggodalmasan kiülnek a lány arcára, egy egyszerű értetlen szemöldökráncolásnál többre a férfitól erre nem futja, nem számít félreértésre. Aztán ez is elenyészik, mikor Nalaeät mosolyogni látja, hegei mutogatása közben. Az csókokat kedves mosollyal fogadja, s újabb simogatással viszonozza, úgy hallgatja a történetet, mely elkerekedő csodálatot csal arcára. Gyönyörű szárnyak? Mik lágy fuvallatot csapnak, s a felkelő napfény szivárványszín törik meg felületén egy harmatos hajnalban, amint ébredezik? Akár dédanyja meséiben. Valahogy így képzeli el, majd ismét összevonja szemöldökét, mikor annak eltávolításáról beszélnek, csupán a vendégek kedvéért. Ez csak sűrűsödik az utolsó megjegyzésre, melyet már nem bír szó nélkül hagyni, jóllehet a maga egyszerű és csendes módján.*
- Félreértettél, nincs oly porcikád, mely visszatetszést keltene bennem. *S, Nala, annyira már ismerheti a férfit, hogy szókimondó.* Csodállak téged. *Jegyzi meg a plafont bámulva szűkszavúan, de nem egészíti ki mással, a közhelyesnek tűnő okokat megtartja magának. Marad hát a csodálat, ami a legőszintébb, s talán nem is kell rá indok, úgy a legtisztább.*
- Úgy. Hát akkor úgy élsz, mint én. *Szolgálat. Nincs más, mely jobban jellemezhetné D'or életét.*
- Te a Sellőháznak élsz, s vezetőit szolgálod, kik befogadtak, helyet adtak, s ezzel értelmet nyert életed, a bizonyítás pedig célt ad. Én Ihs'Maillont, az Elsőt, az Igazat szolgálom, ki teremté a világot, s saját teste egy darabjából formázott engem, miközben összes nedvét adta, s porhüvellyé, ihs-é válva hullott darabjaira. *Folytatja, s búgó, mély hangon regélni kezd.*
- Valaha csak homok volt, s a dűnék közt játszó forró szél, mindent eltelített a nyugalom. Az Egyetlen létezett csupán, a Semmi, kinek ereiben tiszta víz csörgedezett. Egyedül volt, s öreg, száz, meg száz, ezer, meg ezer esztendőn át, a szikrázó homokban talpalt, míg saruja el nem kopott, elmélkedett. Nem volt mása, csupán egy fúvócső, s a pergő homok markában, ételt, italt nem vett magához, nem volt szüksége rá, s más sem volt, kivel Semmijét megossza. Forróság volt az ő istene, s a tiszta nap és a végtelen dűne, melyhez fohászkodott. *Felpillant merengéséből, s a lány arcát kedvesen tenyerébe rejtené.*
- De... ez hosszú történet, bizonyára a városban ez unalmas lehet... *mosolyodik el szomorkásan* Én őt szolgálom, s őérte élek... ő szólt hozzám a dalnokon keresztül, s most fel kell kutatnom mondatai értelmét, bármi legyen is az. *Sóhajt fel, s kezét ismét feje alá rejti, csak az marad, mely Nala feje alatt nyugszik, azt nem venné el semmi pénzért.*
- Felkészítesz engem, szívem lágyabb részét csak neked adom, másnak már nem jár, nem is jutna... * ~ Mert talán nincs is több, soha nem is volt, a gyengeség jele. ~ szusszan fel kedélyesen.* cserébe önzetlen szolgálatodért, s magadért. *Persze a Sellőház egyéb módon is jól jár, de tudja, a tündérnek az lenne a legjobb, hogy gazdái büszkék legyenek rá, s ezt a büszkeséget neki szeretné adni. Ha innen kiteszi a lábát, rezzenéstelen arccal, s komor tekintettel, vissza tudjon nyúlni emlékeiben, melyből erőt meríthet. Egy tiszta vizű forrás, olykor még a sivatagi népeknek is kell.*
3654. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-17 07:09:35
Üzenet elküldve: 2020-09-17 07:09:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Nalaeä kortyol még néhány aprót, aztán a poharát letéve csendesen szuszogva simul a férfihoz. Az egykori Tündérkert és az artheniori temető csupán felvetés volt a részéről. Ha az úr felesleges utazást venne miatta a nyakába, azt aligha bocsátaná meg magának. Szemeiben kissé szeppent bizonytalanság csillog, ahogy vendégére pillant.*
- Én igazán nem tudom *mondja. Úgy sajnálja, hogy nem lehet nagyobb segítség ebben az ügyben, de sajnos csak ennyi telik tőle. Helyismerete sincs igazán, a sivatagi férfi által emlegetett vallásos szövegeket pedig nem ismeri. Szomorkásan süti le pilláit és nagyot szusszan, hogy aztán, ha másképp nem is tud, legalább csenddel hozzájáruljon a talány megfejtéséhez. Csak a hátát érintő simítás után érkező kérdésre pillant fel ismét.*
- Dehogy *rázza meg a fejét.* - Az úr azt sosem engedte volna. *Nala sosem látott korbácsolást, de a hegeit már igen. A Szeráj egyik vendégének szolgája viselte a szörnyű nyomokat a hátán. Azokhoz képest a tündér lapockáinál végigfutó hegek egész észrevétlenek. Egy kicsit el is szégyelli magát, hiszen ha az úr azokhoz hasonlítja őket, akkor biztos visszatetszőnek találja még így is. A fejében máris az jár, hogy mely ruháit fogja eztán félretenni a szekrényben. Bár, ha meg utólag derül fény e csúfságra, talán azzal visszaélne a vendégek bizalmával. Elkámpicsorodását kissé enyhíti, hogy Gaiffar úr fesztelenül mutatja végig neki a saját hegeit. Ha engedi, Nala apró csókkal illeti őket. Mosolygó arcára van írva, hogy számára a vendég teste így is tökéletes. Minden porcikája fenséges ajándék, mellyel e házat megtiszteli.*
- Szárnyakkal születtem, ahogy a fajtám számos tagja. De csak egészen fiatal koromig voltak meg. Már alig emlékszem rájuk *magyarázza.* - Úgy gondolták, zavarná az urakat, miközben kedvüket töltik *mondja minden neheztelés nélkül.* - Szükséges volt. *A hangjából kicseng, a már-már szívfacsaróan naiv megértés a dolog iránt.* - A legjobb felcserek csinálták. Az mondják, szépen gyógyultak a hegek *mosolyog hálás csillogással a szemében, de aztán eszébe jutnak a férfi korábbi szavai.* - Sajnálom, ha visszatetszést keltenek *süti le a szemét. A vendégnek a legjobb jár, ő pedig e defektus miatt nem lehet tökéletes. Úgy érzi, ezzel szégyenletesen megkárosítja őt. Az, hogy mégis ilyen kedves vele, szinte felfoghatatlan kegy.*
- Én... *kezdene bele a válaszba, de kimondani készült szavai egyszeriben tiltólistára kerülnek, ami láthatólag eléggé zavarba is hozza a kis tündért. Vele nem az álszent kötelességtudat mondatná ezt, hanem az önzetlen, őszinte meggyőződés. Azzal, hogy Gaiffar úr ezt az opciót elvette tőle, olyan ismeretlen közegbe lökte, ami szörnyen távol áll a gondolkodásától. ~Én?~ Aztán mindjárt a másik dolog is. Már hogy ne lenne a másik úr? Elvégre vendég. Ráadásul férfi. Természetes, hogy felette áll.* - De... *szalad ki a száján, aztán gyorsan le is süti a szemét.* - Ahogy kívánod *mondja szemérmesen. Hogyan is bírálhatná ő felül az úr kívánságát?
A másik kérdésen viszont erősen gondolkodnia kell. Nem igazán jut eszébe semmi, de nem szeretne tiszteletlennek tűnni azzal, hogy nem válaszol.*
- Nekem csak annyi a vágyam, hogy megszolgálhassam mindazt a kegyet, amit a gazdáimtól kaptam a Karavánpihenőben és itt most a Sellőházban is. Ralas úr jóságát, hogy befogadott és engedte, hogy itt maradjak. Esélyt adott bizonyítani. Zammiria úrnő türelmét felém. Jó életem van itt. Vigyáznak rám és gondoskodnak rólam, én pedig szeretném meghálálni. *Őszintén beszél. Ezüst íriszeiben olyan túlcsorduló odaadás csillog, hogy ott egyetlen szikrányi önző vágynak a nyomát sem látni.* - Kicsiny kis porszem vagyok csupán. Az ő tenyerük nekem a világ.
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
*Nalaeä kortyol még néhány aprót, aztán a poharát letéve csendesen szuszogva simul a férfihoz. Az egykori Tündérkert és az artheniori temető csupán felvetés volt a részéről. Ha az úr felesleges utazást venne miatta a nyakába, azt aligha bocsátaná meg magának. Szemeiben kissé szeppent bizonytalanság csillog, ahogy vendégére pillant.*
- Én igazán nem tudom *mondja. Úgy sajnálja, hogy nem lehet nagyobb segítség ebben az ügyben, de sajnos csak ennyi telik tőle. Helyismerete sincs igazán, a sivatagi férfi által emlegetett vallásos szövegeket pedig nem ismeri. Szomorkásan süti le pilláit és nagyot szusszan, hogy aztán, ha másképp nem is tud, legalább csenddel hozzájáruljon a talány megfejtéséhez. Csak a hátát érintő simítás után érkező kérdésre pillant fel ismét.*
- Dehogy *rázza meg a fejét.* - Az úr azt sosem engedte volna. *Nala sosem látott korbácsolást, de a hegeit már igen. A Szeráj egyik vendégének szolgája viselte a szörnyű nyomokat a hátán. Azokhoz képest a tündér lapockáinál végigfutó hegek egész észrevétlenek. Egy kicsit el is szégyelli magát, hiszen ha az úr azokhoz hasonlítja őket, akkor biztos visszatetszőnek találja még így is. A fejében máris az jár, hogy mely ruháit fogja eztán félretenni a szekrényben. Bár, ha meg utólag derül fény e csúfságra, talán azzal visszaélne a vendégek bizalmával. Elkámpicsorodását kissé enyhíti, hogy Gaiffar úr fesztelenül mutatja végig neki a saját hegeit. Ha engedi, Nala apró csókkal illeti őket. Mosolygó arcára van írva, hogy számára a vendég teste így is tökéletes. Minden porcikája fenséges ajándék, mellyel e házat megtiszteli.*
- Szárnyakkal születtem, ahogy a fajtám számos tagja. De csak egészen fiatal koromig voltak meg. Már alig emlékszem rájuk *magyarázza.* - Úgy gondolták, zavarná az urakat, miközben kedvüket töltik *mondja minden neheztelés nélkül.* - Szükséges volt. *A hangjából kicseng, a már-már szívfacsaróan naiv megértés a dolog iránt.* - A legjobb felcserek csinálták. Az mondják, szépen gyógyultak a hegek *mosolyog hálás csillogással a szemében, de aztán eszébe jutnak a férfi korábbi szavai.* - Sajnálom, ha visszatetszést keltenek *süti le a szemét. A vendégnek a legjobb jár, ő pedig e defektus miatt nem lehet tökéletes. Úgy érzi, ezzel szégyenletesen megkárosítja őt. Az, hogy mégis ilyen kedves vele, szinte felfoghatatlan kegy.*
- Én... *kezdene bele a válaszba, de kimondani készült szavai egyszeriben tiltólistára kerülnek, ami láthatólag eléggé zavarba is hozza a kis tündért. Vele nem az álszent kötelességtudat mondatná ezt, hanem az önzetlen, őszinte meggyőződés. Azzal, hogy Gaiffar úr ezt az opciót elvette tőle, olyan ismeretlen közegbe lökte, ami szörnyen távol áll a gondolkodásától. ~Én?~ Aztán mindjárt a másik dolog is. Már hogy ne lenne a másik úr? Elvégre vendég. Ráadásul férfi. Természetes, hogy felette áll.* - De... *szalad ki a száján, aztán gyorsan le is süti a szemét.* - Ahogy kívánod *mondja szemérmesen. Hogyan is bírálhatná ő felül az úr kívánságát?
A másik kérdésen viszont erősen gondolkodnia kell. Nem igazán jut eszébe semmi, de nem szeretne tiszteletlennek tűnni azzal, hogy nem válaszol.*
- Nekem csak annyi a vágyam, hogy megszolgálhassam mindazt a kegyet, amit a gazdáimtól kaptam a Karavánpihenőben és itt most a Sellőházban is. Ralas úr jóságát, hogy befogadott és engedte, hogy itt maradjak. Esélyt adott bizonyítani. Zammiria úrnő türelmét felém. Jó életem van itt. Vigyáznak rám és gondoskodnak rólam, én pedig szeretném meghálálni. *Őszintén beszél. Ezüst íriszeiben olyan túlcsorduló odaadás csillog, hogy ott egyetlen szikrányi önző vágynak a nyomát sem látni.* - Kicsiny kis porszem vagyok csupán. Az ő tenyerük nekem a világ.
3653. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-15 21:49:22
Üzenet elküldve: 2020-09-15 21:49:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*D'or hullámok hátán lovagol, szélfútta, aranyló homokdűnék hullámzó tengerén, ahogyan Nala is érzi, teljes harmóniában. Nem tervezte a kitérőt, miképpen azt sem, hogy a világnak ezen eldugott szegletében talál végül, a romlottság kusza sövényei közt, melyet természetesen a földrész egészére érti, egy tiszta virágra, mi ma éjjel csak neki nyílott ki. A lány felé fordul, s keze ösztönös mozdulatokkal simogatja meztelen testét, mintha csupán meg akarna győződni a valóságról. Nem hűvös az este, persze ennyi forróság után lúdbőrző testét olykor hűvösebb hullámok érik, nem takarózik be, nem zavarja a meztelenség, szabadnak érzi magát. A kitöltött italt örömmel elfogadja, s, ha akad keze ügyében egy üres pohár, hát háromnegyed részt Ihs'maillon részére tölti ki, nem a földre... May említette, hogy azt itt sem szokás, akár a Kalmárban. Természetesen míg Nalaeä csendesen és gyorsan tisztálkodik, illendően lehunyja tekintetét, s addig visszakergeti gondolatait a merengés mezejéről, s immár ismét céljára koncentrál. Persze ebben bőséggel megfér egy kósza, vagy akár hosszabb csók is, melyet készséggel fogad, s örömmel viszonoz.*
- Szóval Tündérkert... valamint ismét a város. Nemrég jöttem onnan, furcsállnám, ha most vissza kellene utaznom, de nem bánom, mit Ihs'maillon akar, azt cselekedem én is. Amit egyszer a Sors durva szövetébe szőttek, úgysem változik sosem, csupán a szövő kézügyességén múlik göröngyössége. *Szusszan fel kedélyesen.*
- Ezeket itt... *pillant a lány hófehér, alabástrom vállai felé, s ha engedi, óvatosan ujjával simít végig a sebhelyeken* hol szerezted? Korbács talán? *Érdeklődik nagy komolyan, aztán tenyere szokásos útján megpihen a lány derekán, közben kissé megemelkedve kortyol egyet.*
- Nekem is akadnak sebhelyeim... *mutatja fel alkarját, melyeken kusza vágások éktelenkednek, némelyik egész friss, némelyik pedig már nagyon régi* itt pedig töviskígyó mart meg, alvás közben. Még gyerek voltam. *Mutat oldalára két apró pontra, mely elhegesedett.*
- Mi a vágyad, Nalaeä? És ne azt mondd, amit én kívánok... *halványan elmosolyodik* azt, amit igazán szeretnél, amit tán csak súgni mertél árnyékodnak, egy csendes éjszakán... amiről azt gondolod, legfontosabb számodra, ami számít. Ó és kérlek... legyek csak egyszerűen D'or, vagy, ahogyan hívni akarsz... de urad... az biz' én nem vagyok. Az csak a hitetleneknek... kik Ihs' kegyein élősködve, árnyékba zárják a fényt. Te a fényt, hozod el, így urad nem lehetek. *Sóhajt fel, majd balját feje alá téve, hátára hengeredve dől hátra, s merül el a mennyezet egyszerű vonulataiban. Csupán jobbja marad a lány feje alatt, felkínálva teste melegét.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*D'or hullámok hátán lovagol, szélfútta, aranyló homokdűnék hullámzó tengerén, ahogyan Nala is érzi, teljes harmóniában. Nem tervezte a kitérőt, miképpen azt sem, hogy a világnak ezen eldugott szegletében talál végül, a romlottság kusza sövényei közt, melyet természetesen a földrész egészére érti, egy tiszta virágra, mi ma éjjel csak neki nyílott ki. A lány felé fordul, s keze ösztönös mozdulatokkal simogatja meztelen testét, mintha csupán meg akarna győződni a valóságról. Nem hűvös az este, persze ennyi forróság után lúdbőrző testét olykor hűvösebb hullámok érik, nem takarózik be, nem zavarja a meztelenség, szabadnak érzi magát. A kitöltött italt örömmel elfogadja, s, ha akad keze ügyében egy üres pohár, hát háromnegyed részt Ihs'maillon részére tölti ki, nem a földre... May említette, hogy azt itt sem szokás, akár a Kalmárban. Természetesen míg Nalaeä csendesen és gyorsan tisztálkodik, illendően lehunyja tekintetét, s addig visszakergeti gondolatait a merengés mezejéről, s immár ismét céljára koncentrál. Persze ebben bőséggel megfér egy kósza, vagy akár hosszabb csók is, melyet készséggel fogad, s örömmel viszonoz.*
- Szóval Tündérkert... valamint ismét a város. Nemrég jöttem onnan, furcsállnám, ha most vissza kellene utaznom, de nem bánom, mit Ihs'maillon akar, azt cselekedem én is. Amit egyszer a Sors durva szövetébe szőttek, úgysem változik sosem, csupán a szövő kézügyességén múlik göröngyössége. *Szusszan fel kedélyesen.*
- Ezeket itt... *pillant a lány hófehér, alabástrom vállai felé, s ha engedi, óvatosan ujjával simít végig a sebhelyeken* hol szerezted? Korbács talán? *Érdeklődik nagy komolyan, aztán tenyere szokásos útján megpihen a lány derekán, közben kissé megemelkedve kortyol egyet.*
- Nekem is akadnak sebhelyeim... *mutatja fel alkarját, melyeken kusza vágások éktelenkednek, némelyik egész friss, némelyik pedig már nagyon régi* itt pedig töviskígyó mart meg, alvás közben. Még gyerek voltam. *Mutat oldalára két apró pontra, mely elhegesedett.*
- Mi a vágyad, Nalaeä? És ne azt mondd, amit én kívánok... *halványan elmosolyodik* azt, amit igazán szeretnél, amit tán csak súgni mertél árnyékodnak, egy csendes éjszakán... amiről azt gondolod, legfontosabb számodra, ami számít. Ó és kérlek... legyek csak egyszerűen D'or, vagy, ahogyan hívni akarsz... de urad... az biz' én nem vagyok. Az csak a hitetleneknek... kik Ihs' kegyein élősködve, árnyékba zárják a fényt. Te a fényt, hozod el, így urad nem lehetek. *Sóhajt fel, majd balját feje alá téve, hátára hengeredve dől hátra, s merül el a mennyezet egyszerű vonulataiban. Csupán jobbja marad a lány feje alatt, felkínálva teste melegét.*
3652. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-15 16:46:17
Üzenet elküldve: 2020-09-15 16:46:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Őrködés//
// Mady Zárás //
// Egy vörös alak //
* Madydeleine kisasszony kicsit meg van még zavarodva, de sejti a férfi, hogy mind mehet most keresztül. A dolgaikat lebeszélték, szóval egyelőre úgy néz ki a helyzet, hogy végeztek. A lány el is indul, hogy megszervezze ezt az egészet. Így aztán Darelld újfent munkájára koncentrálhat. Nem is telik egy sok idő máris érkezik egy vörös hajú vendég, aki a mosolyogva sétálna a pult felé, ha ebben az őr nem gátolná meg. Éppen csak léphet vagy két lépést a pult irányába, amikor Darelld utána szól.*
- Elnézést uram! Kérem álljon meg és szíveskedjen fegyvereit a tárolóba helyezni!* A férfi kinézete egyáltalán nem lepi meg. Egy nap alatt nem is egy ilyen vendég fordul meg itt, talán csak a hajuk színe az amiben különböznek tőle. Az elegáns megjelenés fontos, ha a férfi ember szeretne jó benyomást kelteni a hölgyeknél. Még úgy is, ha azok pénzért dolgoznak. A Sellőházba igényes és tehetős vendégek járnak, így a személyzet és a úgy mellesleg minden más is az ő ízlésükhöz lett igazítva.*
// Mady Zárás //
// Egy vörös alak //
* Madydeleine kisasszony kicsit meg van még zavarodva, de sejti a férfi, hogy mind mehet most keresztül. A dolgaikat lebeszélték, szóval egyelőre úgy néz ki a helyzet, hogy végeztek. A lány el is indul, hogy megszervezze ezt az egészet. Így aztán Darelld újfent munkájára koncentrálhat. Nem is telik egy sok idő máris érkezik egy vörös hajú vendég, aki a mosolyogva sétálna a pult felé, ha ebben az őr nem gátolná meg. Éppen csak léphet vagy két lépést a pult irányába, amikor Darelld utána szól.*
- Elnézést uram! Kérem álljon meg és szíveskedjen fegyvereit a tárolóba helyezni!* A férfi kinézete egyáltalán nem lepi meg. Egy nap alatt nem is egy ilyen vendég fordul meg itt, talán csak a hajuk színe az amiben különböznek tőle. Az elegáns megjelenés fontos, ha a férfi ember szeretne jó benyomást kelteni a hölgyeknél. Még úgy is, ha azok pénzért dolgoznak. A Sellőházba igényes és tehetős vendégek járnak, így a személyzet és a úgy mellesleg minden más is az ő ízlésükhöz lett igazítva.*
3651. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-15 16:26:29
Üzenet elküldve: 2020-09-15 16:26:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
*A ház alakja lassan beúszik a sárgán rikító szemek körébe, Dalaf pedig egy sokkal romlottabb énje, mégis elragadó mosolyával gazdagodik az arcán. Pusztán a hamiskás fényes kiáramlása az utca köveire, már átkapcsolta a vörösben azt a bizonyos kapcsolót, ami tökéletessé teszi a szakmájában. Az ajtó kilincsét szinte simogatóan ölelik körbe hosszú ujjai, és ahogy belép a vendégek és itt dolgozók körei közé a járásáról meg lehet, már mondani mi járatban is lehet itt. A fegyvereit lehelyezi, és nem is zavartatja magát tovább. Hiszen az egész elf megjelenésében valami ijesztően előkelő rejlik, amit előszeretettel is szokott a saját javára fordítani. Mosolyogva sétál a pult felé, és az első személyt aki megtalálja őt az itt dolgozók közül illedelmesen köszönti. *
- Üdvözletem! Dalaf Feolsen vagyok, úgy halottam a hely egy ideje a hölgyekhez értő férfiakat keres dolgozónak. Erről szeretnék társalogni az itteni illetékessel.
*A ház alakja lassan beúszik a sárgán rikító szemek körébe, Dalaf pedig egy sokkal romlottabb énje, mégis elragadó mosolyával gazdagodik az arcán. Pusztán a hamiskás fényes kiáramlása az utca köveire, már átkapcsolta a vörösben azt a bizonyos kapcsolót, ami tökéletessé teszi a szakmájában. Az ajtó kilincsét szinte simogatóan ölelik körbe hosszú ujjai, és ahogy belép a vendégek és itt dolgozók körei közé a járásáról meg lehet, már mondani mi járatban is lehet itt. A fegyvereit lehelyezi, és nem is zavartatja magát tovább. Hiszen az egész elf megjelenésében valami ijesztően előkelő rejlik, amit előszeretettel is szokott a saját javára fordítani. Mosolyogva sétál a pult felé, és az első személyt aki megtalálja őt az itt dolgozók közül illedelmesen köszönti. *
- Üdvözletem! Dalaf Feolsen vagyok, úgy halottam a hely egy ideje a hölgyekhez értő férfiakat keres dolgozónak. Erről szeretnék társalogni az itteni illetékessel.
3650. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-15 11:20:02
Üzenet elküldve: 2020-09-15 11:20:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Yathlanae//
- Ó, én vallom, hogy minden hölgy más és más. Kegyedhez hasonló pedig biztosan nincs, drága Yathlanae *bókol tovább ugyanabban a negédes stílusban, mint korábban, s ha engedik, ezt a mostanit még egy kézcsókkal is megtoldja.* - Legfeljebb annyit tehetek, hogy igyekszem jó színben feltűnni, de mint köztudott, mindig a nő választ *hazudja szemrebbenés nélkül. Nyilvánvalóan érzi a kihívás természetét is, és nem is tűnik olyannak, aki meghátrál az ilyesmitől, de a kenetteljes nyájaskodás ellenére egyértelműen nem az a típus, aki kezét-lábát töri a szebbik nem kegyeiért. Türelmes és ravasz gazember az ilyesmiben.
A 60 évet elreppenő kis időnek tituláló megjegyzésre az Intéző nem mond semmit. Továbbra is mosolyog, de mintha cseppet változna a vonásain az amúgy is álságos túlzásba hajló derű. Kissé kevésbé látszik rajta a részvét, mint illene, de ez a hatás talán csupán a véletlenek csalóka összjátéka.*
- A legjobb, ha a szerencse kölcsönös *bólint.* - A kisasszony otthonra lelt, a Sellőház pedig egy igazán kivételes teremtéssel gazdagodott.
*Ha úgy vesszük, sok kikötői lány csak álmodhat róla, hogy ilyen jó sora legyen. A legtöbbjüket ugyanúgy áruba bocsátják, mint az itteni Sellőket. Előfordul, hogy a saját családjuk. A különbség csak annyi, hogy cserébe ugyanúgy mocsokban és nélkülözésben élnek. Verés, megaláztatás és kilátástalanság. Itt legalább gondot viselnek az alkalmazottakra. Üzleti érdek. Nem tudja pontosan, hogy milyen kötöttségeket vállal, aki itt felveszi a jármot, de úgy sejti, a dokkoknál ácsorgó szajhák bármelyike odaadná egy ilyen lehetőségért a fél karját is. Valószínűleg egyikük sem ütné meg a lécet, hiába mosdatnák ki őket. Nekik csak az álmodozás és az ábrándok maradnak. A fényes, nagy hajóról, ami elviszi őket a bőség földjére vagy a Sellőházbéli kurtizánkodás arany életéről.*
- Csupán védtelennek, drága hölgy *mosolyodik el az álszent hazugság mögött. Kezét a mellényére simítja, mintha máris a szívét kellene féltenie a sok kísértő szépségtől.*
- Általában örömmel áldozom magam ilyen szemrevaló kihívásoknak, de fájdalom, most más okból érkeztem. Kegyed társasága bearanyozta a várakozást, ám úgy tűnik, kénytelen leszek dolgom végezetlen a távozás mezejére lépni *sóhajt.* - Több ügy is személyemet kívánja még ma, így nem várhatok tovább. *Felhajtja a maradék italát és a hóna alá fogva a sétapálcáját felkel a kényelmes ülőalkalmatosságról.*
- Ó, míg el nem felejtem *fordul vissza a lányhoz.* - Nemrégiben itt hagytam megőrzésre egy szívemnek igen drága festményt. Remélem, nem probléma, ha a gondjaikra bízom még egy időre. Mondjuk két hatra. *Természetesen nem ellentételezés nélkül gondolja. Egy rózsa hímzéssel díszített bársonyerszénykét tesz a pultra, melyben nagyjából 192 arany van, ami az említett intervallumra bérelt Szoba Szoba árának
felel meg.
Magához veszi tollas kalapját a pultról és lehel egy kézcsókot az elf kacsójára, ha teheti.*
- Ha a sors kegyes hozzám, ma éjjel Önnel álmodom, drága Yathlanae *mondja, s egy cirkalmas parola után a fejébe csapja a kalapját. Gondosan eligazítja a karimáját, lesimítja felöltője ráncait, aztán a kezébe fogva sétapálcáját a távozás útjára lép. Nem feledkezik meg a bejáratnál letett fegyvereiről sem. Biccent az őrök felé is búcsúzóul, míg fegyverövét a derekára csatolja, aztán maga mögött hagyja a Sellőházat.*
//Yathlanae//
- Ó, én vallom, hogy minden hölgy más és más. Kegyedhez hasonló pedig biztosan nincs, drága Yathlanae *bókol tovább ugyanabban a negédes stílusban, mint korábban, s ha engedik, ezt a mostanit még egy kézcsókkal is megtoldja.* - Legfeljebb annyit tehetek, hogy igyekszem jó színben feltűnni, de mint köztudott, mindig a nő választ *hazudja szemrebbenés nélkül. Nyilvánvalóan érzi a kihívás természetét is, és nem is tűnik olyannak, aki meghátrál az ilyesmitől, de a kenetteljes nyájaskodás ellenére egyértelműen nem az a típus, aki kezét-lábát töri a szebbik nem kegyeiért. Türelmes és ravasz gazember az ilyesmiben.
A 60 évet elreppenő kis időnek tituláló megjegyzésre az Intéző nem mond semmit. Továbbra is mosolyog, de mintha cseppet változna a vonásain az amúgy is álságos túlzásba hajló derű. Kissé kevésbé látszik rajta a részvét, mint illene, de ez a hatás talán csupán a véletlenek csalóka összjátéka.*
- A legjobb, ha a szerencse kölcsönös *bólint.* - A kisasszony otthonra lelt, a Sellőház pedig egy igazán kivételes teremtéssel gazdagodott.
*Ha úgy vesszük, sok kikötői lány csak álmodhat róla, hogy ilyen jó sora legyen. A legtöbbjüket ugyanúgy áruba bocsátják, mint az itteni Sellőket. Előfordul, hogy a saját családjuk. A különbség csak annyi, hogy cserébe ugyanúgy mocsokban és nélkülözésben élnek. Verés, megaláztatás és kilátástalanság. Itt legalább gondot viselnek az alkalmazottakra. Üzleti érdek. Nem tudja pontosan, hogy milyen kötöttségeket vállal, aki itt felveszi a jármot, de úgy sejti, a dokkoknál ácsorgó szajhák bármelyike odaadná egy ilyen lehetőségért a fél karját is. Valószínűleg egyikük sem ütné meg a lécet, hiába mosdatnák ki őket. Nekik csak az álmodozás és az ábrándok maradnak. A fényes, nagy hajóról, ami elviszi őket a bőség földjére vagy a Sellőházbéli kurtizánkodás arany életéről.*
- Csupán védtelennek, drága hölgy *mosolyodik el az álszent hazugság mögött. Kezét a mellényére simítja, mintha máris a szívét kellene féltenie a sok kísértő szépségtől.*
- Általában örömmel áldozom magam ilyen szemrevaló kihívásoknak, de fájdalom, most más okból érkeztem. Kegyed társasága bearanyozta a várakozást, ám úgy tűnik, kénytelen leszek dolgom végezetlen a távozás mezejére lépni *sóhajt.* - Több ügy is személyemet kívánja még ma, így nem várhatok tovább. *Felhajtja a maradék italát és a hóna alá fogva a sétapálcáját felkel a kényelmes ülőalkalmatosságról.*
- Ó, míg el nem felejtem *fordul vissza a lányhoz.* - Nemrégiben itt hagytam megőrzésre egy szívemnek igen drága festményt. Remélem, nem probléma, ha a gondjaikra bízom még egy időre. Mondjuk két hatra. *Természetesen nem ellentételezés nélkül gondolja. Egy rózsa hímzéssel díszített bársonyerszénykét tesz a pultra, melyben nagyjából 192 arany van, ami az említett intervallumra bérelt Szoba Szoba árának
felel meg. Magához veszi tollas kalapját a pultról és lehel egy kézcsókot az elf kacsójára, ha teheti.*
- Ha a sors kegyes hozzám, ma éjjel Önnel álmodom, drága Yathlanae *mondja, s egy cirkalmas parola után a fejébe csapja a kalapját. Gondosan eligazítja a karimáját, lesimítja felöltője ráncait, aztán a kezébe fogva sétapálcáját a távozás útjára lép. Nem feledkezik meg a bejáratnál letett fegyvereiről sem. Biccent az őrök felé is búcsúzóul, míg fegyverövét a derekára csatolja, aztán maga mögött hagyja a Sellőházat.*
3649. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-15 05:53:02
Üzenet elküldve: 2020-09-15 05:53:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Félelmei alaptalannak bizonyulnak. Harmóniájukat nem fodrozza semmi. Legalábbis ő így érzi. Követi a férfi ritmusát, engedelmesen mozdul, ha a kezek simítása azt kívánja tőle. Gaiffar úr figyelmes szerető. Kellően gyengéd is a tündérhez, bár Nala ezt sosem várná el csupán törékenysége okán. Megszokta már, hogy a szenvedély sokszor többet kíván tőle. Most is piheg, bár nem űzik túl hevesen, de igyekezete oly odaadó, hogy ez is kellőképp kifullasztja. Halovány bőrén finom permetként ül meg az izgalom. Orcájára édes kis pírt csíp az ölelkezés heve.
Gaiffar úr mellkasára borul, mikor a férfi magához húzza a pillanat előtt. Állát megemelve a fekete bőrű nyakba csókol, míg az ösztönös szorításban tetőzik a gyönyör. Nala épp csak egy lépéssel marad le, hisz az ő igazi boldogsága látni, érezni, hogy jól, hogy igazán jól szolgált. Megfeszül a törékeny testecske is, épp mielőtt a kéj hulláma egészen elengedné a férfi testét. Nem lop magának sok időt, hiszen az önzés volna, Nalától pedig semmi nem áll olyan távol, mint az önzés. Csupán pár mozdulás és engedi jótét pihenésbe süppedni a férfit. Lecsusszanva róla, Gaiffar úr mellé bújik. Ujjacskái hálásan cirógatják, szende mosolygása, ragyogó, ezüstös pillantása csak szégyenlősen rebben a vendég tekintetére, mintha már most bűntudatot érezne, hogy nem adhatott többet. De arra, hogy az úr ígéretet tesz rá, hogy újból keresni fogja majd, egészen felderíti. Így hát nem csak a vendéget, de a házat is jól szolgálta.*
- Igen, uram *áll már is szolgálatkészen a kérés elé, legyen az bármi. Csókja lekötelezettsége páráját leheli az ében mellkasra, nyelvecskéje pedig készségéről biztosítja a férfit, de a szavakra egy kicsit megretten először. Átfut rajta, hogy talán mégsem találta el az úr óhaját, s panasszal kíván élni emiatt. Csak akkor nyugszik meg, mikor a továbbiakból kiderül, hogy csupán fordítania kellene.*
- Nagy örömmel *válaszolja, s már csusszan is ki az ágyból, hogy italt töltsön. Hálátlan dolog lenne tőle, ha akár egy pillanatig is szomjazni hagyná a vendéget. Tölt magának is, de a saját poharát néhány pillanatra leteszi, hogy az egyik kendővel gyorsan rendbe szedje magát, s csak eztán bújik vissza a férfi mellé. A maga számára csupán épp egy kortynyi bort öntött a vízbe, hogy zokon ne vegyék, de most neki is jól fog esni a frissítő.*
- Nem tudok róla *válaszolja.* - Csupán annyit hallottam, hogy ahol most a fekete oltár áll, azt a helyet régen Tündérkertnek nevezték. Varászlatos, békés sziget volt a Kikötőben az istenség érkeztéig. Azt nem tudom, az itteniek hogyan temetkeznek. Talán elégetik a holtakat, mint Wegtorenben és a tengerbe szórják a hamvakat *vonja meg a vállát.* - Vagy a városban. Úgy tudom, ott van sírkert.
*A csók utáni furcsa érzetet orvosolja a tündér, s hogy bizonyítsa, ajka mindig a vendég szolgálatára van, hozzá hajol, s viszonozza azt, méghozzá édes, odaadó készséggel.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Félelmei alaptalannak bizonyulnak. Harmóniájukat nem fodrozza semmi. Legalábbis ő így érzi. Követi a férfi ritmusát, engedelmesen mozdul, ha a kezek simítása azt kívánja tőle. Gaiffar úr figyelmes szerető. Kellően gyengéd is a tündérhez, bár Nala ezt sosem várná el csupán törékenysége okán. Megszokta már, hogy a szenvedély sokszor többet kíván tőle. Most is piheg, bár nem űzik túl hevesen, de igyekezete oly odaadó, hogy ez is kellőképp kifullasztja. Halovány bőrén finom permetként ül meg az izgalom. Orcájára édes kis pírt csíp az ölelkezés heve.
Gaiffar úr mellkasára borul, mikor a férfi magához húzza a pillanat előtt. Állát megemelve a fekete bőrű nyakba csókol, míg az ösztönös szorításban tetőzik a gyönyör. Nala épp csak egy lépéssel marad le, hisz az ő igazi boldogsága látni, érezni, hogy jól, hogy igazán jól szolgált. Megfeszül a törékeny testecske is, épp mielőtt a kéj hulláma egészen elengedné a férfi testét. Nem lop magának sok időt, hiszen az önzés volna, Nalától pedig semmi nem áll olyan távol, mint az önzés. Csupán pár mozdulás és engedi jótét pihenésbe süppedni a férfit. Lecsusszanva róla, Gaiffar úr mellé bújik. Ujjacskái hálásan cirógatják, szende mosolygása, ragyogó, ezüstös pillantása csak szégyenlősen rebben a vendég tekintetére, mintha már most bűntudatot érezne, hogy nem adhatott többet. De arra, hogy az úr ígéretet tesz rá, hogy újból keresni fogja majd, egészen felderíti. Így hát nem csak a vendéget, de a házat is jól szolgálta.*
- Igen, uram *áll már is szolgálatkészen a kérés elé, legyen az bármi. Csókja lekötelezettsége páráját leheli az ében mellkasra, nyelvecskéje pedig készségéről biztosítja a férfit, de a szavakra egy kicsit megretten először. Átfut rajta, hogy talán mégsem találta el az úr óhaját, s panasszal kíván élni emiatt. Csak akkor nyugszik meg, mikor a továbbiakból kiderül, hogy csupán fordítania kellene.*
- Nagy örömmel *válaszolja, s már csusszan is ki az ágyból, hogy italt töltsön. Hálátlan dolog lenne tőle, ha akár egy pillanatig is szomjazni hagyná a vendéget. Tölt magának is, de a saját poharát néhány pillanatra leteszi, hogy az egyik kendővel gyorsan rendbe szedje magát, s csak eztán bújik vissza a férfi mellé. A maga számára csupán épp egy kortynyi bort öntött a vízbe, hogy zokon ne vegyék, de most neki is jól fog esni a frissítő.*
- Nem tudok róla *válaszolja.* - Csupán annyit hallottam, hogy ahol most a fekete oltár áll, azt a helyet régen Tündérkertnek nevezték. Varászlatos, békés sziget volt a Kikötőben az istenség érkeztéig. Azt nem tudom, az itteniek hogyan temetkeznek. Talán elégetik a holtakat, mint Wegtorenben és a tengerbe szórják a hamvakat *vonja meg a vállát.* - Vagy a városban. Úgy tudom, ott van sírkert.
*A csók utáni furcsa érzetet orvosolja a tündér, s hogy bizonyítsa, ajka mindig a vendég szolgálatára van, hozzá hajol, s viszonozza azt, méghozzá édes, odaadó készséggel.*
3648. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-14 16:40:10
Üzenet elküldve: 2020-09-14 16:40:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Őrködés//
//Reyra, Rendor, Maydeleine//
* A sör a férfinak is nagyon jól esik, így aztán a beszélgetés is gördülékenyebben megy. Munkája neki most nincsen, így aztán legalább gyorsabban telik el a munkaidő. Reyra ráhagyja a férfira a társasága iránti véleményét. Rendor szerint kicsit zárkózott ugyan, de eddig nem adott rá okot, hogy másként kelljen vélekednie róla. A tetoválásairól beszélve még egy poént is elsüt a maga módján a mélységi. Rendor felkuncog rajta, mert egészen találóra sikerült. A tetoválásokra nem is fecsérlik tovább az időt, mert azért a téma további boncolgatása nem biztos, hogy jól sülne el. Kérdésére a fegyverekkel kapcsolatban kap egy halvány titokzatos, mondhatni hamiskás mosolyt. Elhúzza a fekete köpenyét, így aztán láthatóvá válnak nő fegyverei. A sellő elámul a látványtól. Most az egyszer nem a nő teste az ami erre készteti. Egy tőr finoman kidolgozott markolatát pillantja meg a jobbján, míg a bal oldalon három kecses penge. Hasonló lehet ahhoz, amit a vendége kapott elő.*
- Oh! Már mindent értek. Veszélyes nő vagy te. A pengék használata számomra idegen. Az én fegyverem a testem. Több évig tanultam az önvédelem ezen formáját.* Még szép, hogy megemlítette ezen képességét, mert így talán kicsit tud kompenzálni a nagy erőkülönbségek között. Elsőre kicsit meglepte ez a fegyverzet, de ha jobban belegondol egy nőnél okos gondolat az ilyesmi használata. Hiszen ki gondolná, hogy egy gyenge nő ilyen halálos is tud lenni. Kis csevejüket Maydeleine érkezése szakítja félbe. A férfi rögvest áll rendelkezésére, mivel ez a dolga.*
- Természetesen! Segíthetek valamiben? Esetleg töltsek egy italt?* Kérdezi meg az előtte álló hölgyet.*
//Reyra, Rendor, Maydeleine//
* A sör a férfinak is nagyon jól esik, így aztán a beszélgetés is gördülékenyebben megy. Munkája neki most nincsen, így aztán legalább gyorsabban telik el a munkaidő. Reyra ráhagyja a férfira a társasága iránti véleményét. Rendor szerint kicsit zárkózott ugyan, de eddig nem adott rá okot, hogy másként kelljen vélekednie róla. A tetoválásairól beszélve még egy poént is elsüt a maga módján a mélységi. Rendor felkuncog rajta, mert egészen találóra sikerült. A tetoválásokra nem is fecsérlik tovább az időt, mert azért a téma további boncolgatása nem biztos, hogy jól sülne el. Kérdésére a fegyverekkel kapcsolatban kap egy halvány titokzatos, mondhatni hamiskás mosolyt. Elhúzza a fekete köpenyét, így aztán láthatóvá válnak nő fegyverei. A sellő elámul a látványtól. Most az egyszer nem a nő teste az ami erre készteti. Egy tőr finoman kidolgozott markolatát pillantja meg a jobbján, míg a bal oldalon három kecses penge. Hasonló lehet ahhoz, amit a vendége kapott elő.*
- Oh! Már mindent értek. Veszélyes nő vagy te. A pengék használata számomra idegen. Az én fegyverem a testem. Több évig tanultam az önvédelem ezen formáját.* Még szép, hogy megemlítette ezen képességét, mert így talán kicsit tud kompenzálni a nagy erőkülönbségek között. Elsőre kicsit meglepte ez a fegyverzet, de ha jobban belegondol egy nőnél okos gondolat az ilyesmi használata. Hiszen ki gondolná, hogy egy gyenge nő ilyen halálos is tud lenni. Kis csevejüket Maydeleine érkezése szakítja félbe. A férfi rögvest áll rendelkezésére, mivel ez a dolga.*
- Természetesen! Segíthetek valamiben? Esetleg töltsek egy italt?* Kérdezi meg az előtte álló hölgyet.*
3647. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-14 07:49:14
Üzenet elküldve: 2020-09-14 07:49:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
// Őrködés//
//Reyra, Rendor//
*Mindennel egyetért, amit a férfi mondd. A teszt megfogalmazás neki is tetszik és talán nem is baj, ha tesz néha egy kis felelősséget is az alkalmazottakra, hiszen ez által fontosnak érezhetik magukat. Ami pedig még nagyobb nyereség a dologban, hogy ez által közelebb kerülnek ahhoz, hogy azonosulni tudjanak az intézmény céljaival, amely foglalkoztatja őket. Ha a Sellőháznak jó, akkor nekik is az lesz. Most pedig azt követeli meg az érdek, hogy eljárjanak ebben a kényes ügyben.*
-Öh, köszönöm, ez nagyon kedves, de talán még korai. *Emeli az egyik kezét a tarkójához zavartan a dicséretet bezsebelve.*
-Akkor megyek intézkedni. *Mutat az éppen beszélgető páros felé, majd nagy levegőt vesz és odasétál Reyra mellé. Nem szeretné félbeszakítani a gondolatot, így megvárja míg észreveszik.*
-Ha szabad egy percre… *Húz széles mosolyt az arcára.*
//Reyra, Rendor//
*Mindennel egyetért, amit a férfi mondd. A teszt megfogalmazás neki is tetszik és talán nem is baj, ha tesz néha egy kis felelősséget is az alkalmazottakra, hiszen ez által fontosnak érezhetik magukat. Ami pedig még nagyobb nyereség a dologban, hogy ez által közelebb kerülnek ahhoz, hogy azonosulni tudjanak az intézmény céljaival, amely foglalkoztatja őket. Ha a Sellőháznak jó, akkor nekik is az lesz. Most pedig azt követeli meg az érdek, hogy eljárjanak ebben a kényes ügyben.*
-Öh, köszönöm, ez nagyon kedves, de talán még korai. *Emeli az egyik kezét a tarkójához zavartan a dicséretet bezsebelve.*
-Akkor megyek intézkedni. *Mutat az éppen beszélgető páros felé, majd nagy levegőt vesz és odasétál Reyra mellé. Nem szeretné félbeszakítani a gondolatot, így megvárja míg észreveszik.*
-Ha szabad egy percre… *Húz széles mosolyt az arcára.*
3646. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-13 19:52:26
Üzenet elküldve: 2020-09-13 19:52:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán mulatságosnak hat, ahogyan próbálja visszafogni magát. Próbálja... mert arcán kendőzetlenül jelennek meg az érzések, s hullámokban tör rá a kéj, melyen egy idő után már nem tud uralkodni. Ujjai egy pillanatra lágyan megszorulnak a tündér karján, persze nem durván és nem erőszakosan, csak ahogyan egy törékeny és értékes lénnyel bánni kell. D'or maga is meglepődik saját magán. Hónapok, sőt évek feszültsége illan el egy pillanat alatt, s válik füstté nyomtalanul. Jó kezdet. Tiszta és üres pergamen, melyet a későbbiek során tele lehet írni. Magán érzi a lányt, s muszáj is éreznie, mert alaposabb megfigyelésnek nem tudja alávetni. Haja apró fürtjei homlokát cirógatják, csókja, akár nektár a cserepes ajaknak, szemeit lágyan zárja le az illat, mit azonnal közelebbről érez. Homlokán piciny csepp indul el lefelé, hogy megállapodjon nyakának gödrében. Hosszasan felnyög, amint összeforrnak, s már akkor tudja, hogy az egész nem tarthat tovább egy pillanatnál, hogy az egész, csupán egyetlen pont lesz életének festményén... azonban ez a pont élénk színű és jól látható, talán több is követheti majd. A ritmus lassan indul, hogy aztán érezhetően erősítve a dallamot gyorsabbra váltson, szívével egy ütemben. De vágtát nem ígér, az csak illúziót rombolna, inkább megmarad a fuvolaszólamnál, mi könnyed akár a levegő, mégis tud átütő lenni. Még egy pillanatra kinyitja szemét, mikor érzi, hogy közeleg a vég, ezt is csak azért, hogy az ezüstös íriszekben veszhessen el, majd légzése szaporább lesz, teste megfeszül, feje oldalra biccen, elszakadva a tekintettől, s szeme ismét szorosra zárul, foga összeszorul. Keze felszalad a lány lapockáira hátul, s úgy jelzi, hogy feküdjön mellkasára, majd a dallam hirtelen véget ér, egy szaporább levezető harmónia után, s az utolsó lendület is kiszakad tüdejéből. Ahogyan Nala, már csak tekintetéből ígérte, büszke lehet, mert a momentum tökéletes volt.
Oldalra csusszan kissé, hogy helyet adjon, hátán fekve az ágyon, s kezét lefektetve hagyja meg oldalánál, hogy a tündér elhelyezkedhessen rajta, s mellette.*
- Keresni foglak... *szólal meg néhány hosszú perc után* de lenne még egy kérésem, majd, ha megpihentünk, s kicsit beszélgettünk.
*Vált az arca, s korábbi sebezhetősége, már a múlté. Szikár és szigorú tekintet mered a mennyezet felé, ajkán csak lágy mosoly.*
- Szeretnék beszélni a Sellőház vezetőjével, rendesen, s ehhez fordítanod kell. *Mondja csendesen, majd kissé a lány felé fordul.*
- Most pedig mondd... kedvedre szolgálna egy kiszolgált síkföldivel elfogyasztani egy pohár vizezett bort is? Csak még egy kicsit... jó, ha távol van a világ... *jegyzi meg elmerengve, aztán az ezüstíriszekbe fúrva sajátjait*
- Persze közben segíthetnél... mi zárhatja falak közé a könnyeket? Akad itt sírbolt, vagy siratófal? *Kérdezi, s elméje máris szárnyal.*
- Testem mellett, úgy látszik elmém is megfiatalodott... *hirtelen kezd el jóízűen kacagni, majd, ha tud, egy gyors csókot is cuppant a lány ajkaira, aztán a kacaj hamar elhal, mintha rosszat cselekedett volna.*
- Elmondom a vezetőnek, hogy becsüljön meg... aki ebbe az ében testbe érzelmet csal, akár csak egy pillanatra is, jutalmat érdemel, Nalaeä. *Aztán az arc, ismét csak egy arc lesz, egy a sivatag cserzett bőrű, komor vándorai közül.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán mulatságosnak hat, ahogyan próbálja visszafogni magát. Próbálja... mert arcán kendőzetlenül jelennek meg az érzések, s hullámokban tör rá a kéj, melyen egy idő után már nem tud uralkodni. Ujjai egy pillanatra lágyan megszorulnak a tündér karján, persze nem durván és nem erőszakosan, csak ahogyan egy törékeny és értékes lénnyel bánni kell. D'or maga is meglepődik saját magán. Hónapok, sőt évek feszültsége illan el egy pillanat alatt, s válik füstté nyomtalanul. Jó kezdet. Tiszta és üres pergamen, melyet a későbbiek során tele lehet írni. Magán érzi a lányt, s muszáj is éreznie, mert alaposabb megfigyelésnek nem tudja alávetni. Haja apró fürtjei homlokát cirógatják, csókja, akár nektár a cserepes ajaknak, szemeit lágyan zárja le az illat, mit azonnal közelebbről érez. Homlokán piciny csepp indul el lefelé, hogy megállapodjon nyakának gödrében. Hosszasan felnyög, amint összeforrnak, s már akkor tudja, hogy az egész nem tarthat tovább egy pillanatnál, hogy az egész, csupán egyetlen pont lesz életének festményén... azonban ez a pont élénk színű és jól látható, talán több is követheti majd. A ritmus lassan indul, hogy aztán érezhetően erősítve a dallamot gyorsabbra váltson, szívével egy ütemben. De vágtát nem ígér, az csak illúziót rombolna, inkább megmarad a fuvolaszólamnál, mi könnyed akár a levegő, mégis tud átütő lenni. Még egy pillanatra kinyitja szemét, mikor érzi, hogy közeleg a vég, ezt is csak azért, hogy az ezüstös íriszekben veszhessen el, majd légzése szaporább lesz, teste megfeszül, feje oldalra biccen, elszakadva a tekintettől, s szeme ismét szorosra zárul, foga összeszorul. Keze felszalad a lány lapockáira hátul, s úgy jelzi, hogy feküdjön mellkasára, majd a dallam hirtelen véget ér, egy szaporább levezető harmónia után, s az utolsó lendület is kiszakad tüdejéből. Ahogyan Nala, már csak tekintetéből ígérte, büszke lehet, mert a momentum tökéletes volt.
Oldalra csusszan kissé, hogy helyet adjon, hátán fekve az ágyon, s kezét lefektetve hagyja meg oldalánál, hogy a tündér elhelyezkedhessen rajta, s mellette.*
- Keresni foglak... *szólal meg néhány hosszú perc után* de lenne még egy kérésem, majd, ha megpihentünk, s kicsit beszélgettünk.
*Vált az arca, s korábbi sebezhetősége, már a múlté. Szikár és szigorú tekintet mered a mennyezet felé, ajkán csak lágy mosoly.*
- Szeretnék beszélni a Sellőház vezetőjével, rendesen, s ehhez fordítanod kell. *Mondja csendesen, majd kissé a lány felé fordul.*
- Most pedig mondd... kedvedre szolgálna egy kiszolgált síkföldivel elfogyasztani egy pohár vizezett bort is? Csak még egy kicsit... jó, ha távol van a világ... *jegyzi meg elmerengve, aztán az ezüstíriszekbe fúrva sajátjait*
- Persze közben segíthetnél... mi zárhatja falak közé a könnyeket? Akad itt sírbolt, vagy siratófal? *Kérdezi, s elméje máris szárnyal.*
- Testem mellett, úgy látszik elmém is megfiatalodott... *hirtelen kezd el jóízűen kacagni, majd, ha tud, egy gyors csókot is cuppant a lány ajkaira, aztán a kacaj hamar elhal, mintha rosszat cselekedett volna.*
- Elmondom a vezetőnek, hogy becsüljön meg... aki ebbe az ében testbe érzelmet csal, akár csak egy pillanatra is, jutalmat érdemel, Nalaeä. *Aztán az arc, ismét csak egy arc lesz, egy a sivatag cserzett bőrű, komor vándorai közül.*
3645. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-13 18:19:57
Üzenet elküldve: 2020-09-13 18:19:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A köszönetre Nala csak elmosolyodik. Nem érti igazán, hiszen ő erre rendeltetett, hogy kiszolgálja mások vágyait. Miért is járna érte külön köszönet? A csillagoknak se köszöni senki, hogy szépségükkel pettyezik az éjszakai eget. A rét virágainak se köszön senki semmit, hiába nyitják önzetlenül szirmaikat mindenki kedvére.
Gaiffar úr sóhajai, teste válasza a csókokra boldogsággal töltik el a tündért. Igyekszik figyelmes lenni, hogy eszébe vésse, mi az, ami kiváltképp tetszik a férfinak. Minden tőle telhetőt szeretne megadni neki, hogy maradéktalanul kiélvezhesse az itt töltött időt. A simító kéz után nyúl szabad baljával, ahogy az az ágyékához kanyarodik. Nem állítja meg. Épp ellenkezőleg. Biztatva cirógatja meg, s egészen utat enged neki, hogy vendége érezze, mennyire odaadón fogadja, hogy mennyire nagyon készségesen áll a szolgálatára. És valóban. Semmi nagyobb vágya nincs, mint hogy Gaiffar úr minden élvezetet megtaláljon benne, amit csak áhít.
Enged a kérésnek, a gyengéd húzásnak. Hogy ne engedne. Combját átveti a férfi testén és fölé helyezkedik, hogy kívánsága szerint jól láthassa őt az úr.*
- Amit csak szeretnél *súgja szendén mosolyogva, s engedelmesen hajol is a csókra hívó ajkakra. Egészen átadja magát. Igazodik a férfihoz, hozzá simul, készségesen, hogy az úr magához vegye, amikor jónak látja, hogy egybeforrassza testüket, amikor úgy kívánja. A kis tündér izgatottságát jól mutatja, hogy lapockái tájékán még munkál a vele született ösztön. Ha még meglennének a szárnyai, bizonyosan rebegtetné őket a várakozás áhítattal telt borzongása.*
- Nálam mindig otthon lehetsz, uram *súgja válaszát. Az ezüst íriszek önzetlen szeretettel telve ragyognak. Szinte tündököl a boldogságtól, hogy ily elragadtatottságot kelt a férfiban. Csak remélni meri, hogy minden mással is elégedett lesz. Nagyokat szusszan, ahogy egyre közelebbnek érzi a pillanatot. Izgul, igen, mert szeretné, ha a vendég mindent tökéletesként élne meg, ahogy azt mindig elvárták tőle.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A köszönetre Nala csak elmosolyodik. Nem érti igazán, hiszen ő erre rendeltetett, hogy kiszolgálja mások vágyait. Miért is járna érte külön köszönet? A csillagoknak se köszöni senki, hogy szépségükkel pettyezik az éjszakai eget. A rét virágainak se köszön senki semmit, hiába nyitják önzetlenül szirmaikat mindenki kedvére.
Gaiffar úr sóhajai, teste válasza a csókokra boldogsággal töltik el a tündért. Igyekszik figyelmes lenni, hogy eszébe vésse, mi az, ami kiváltképp tetszik a férfinak. Minden tőle telhetőt szeretne megadni neki, hogy maradéktalanul kiélvezhesse az itt töltött időt. A simító kéz után nyúl szabad baljával, ahogy az az ágyékához kanyarodik. Nem állítja meg. Épp ellenkezőleg. Biztatva cirógatja meg, s egészen utat enged neki, hogy vendége érezze, mennyire odaadón fogadja, hogy mennyire nagyon készségesen áll a szolgálatára. És valóban. Semmi nagyobb vágya nincs, mint hogy Gaiffar úr minden élvezetet megtaláljon benne, amit csak áhít.
Enged a kérésnek, a gyengéd húzásnak. Hogy ne engedne. Combját átveti a férfi testén és fölé helyezkedik, hogy kívánsága szerint jól láthassa őt az úr.*
- Amit csak szeretnél *súgja szendén mosolyogva, s engedelmesen hajol is a csókra hívó ajkakra. Egészen átadja magát. Igazodik a férfihoz, hozzá simul, készségesen, hogy az úr magához vegye, amikor jónak látja, hogy egybeforrassza testüket, amikor úgy kívánja. A kis tündér izgatottságát jól mutatja, hogy lapockái tájékán még munkál a vele született ösztön. Ha még meglennének a szárnyai, bizonyosan rebegtetné őket a várakozás áhítattal telt borzongása.*
- Nálam mindig otthon lehetsz, uram *súgja válaszát. Az ezüst íriszek önzetlen szeretettel telve ragyognak. Szinte tündököl a boldogságtól, hogy ily elragadtatottságot kelt a férfiban. Csak remélni meri, hogy minden mással is elégedett lesz. Nagyokat szusszan, ahogy egyre közelebbnek érzi a pillanatot. Izgul, igen, mert szeretné, ha a vendég mindent tökéletesként élne meg, ahogy azt mindig elvárták tőle.*
3644. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-12 23:35:30
Üzenet elküldve: 2020-09-12 23:35:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Őrködés//
//Rendor//
*A kellemesen hűsítő sör után Reynek még inkább megjön a kedve a laza társalgáshoz. Jobb időtöltésnek ígérkezik, mint egyedül ácsorogni az egyik sarokban, szigorúan szemlélni a tömeget, gyanús alakok után kutatva, s meghatározott időközönként tenni egy-egy kört az asztalok között. Nézelődni innen is tud, észreveszi, ha történik valami.*
- Ha te mondod.
*Nyugtázza Rendor mondatait, s monoton hangja egy fokkal enyhébben hat. Nem sűrűn mondják neki, hogy jó társaság, mert általában nem szokott csak úgy beszédbe elegyedni másokkal. Kíváncsi lenne, hogy a férfi mi alapján vonta le ezt a következtetést, ilyen rövid ideje tartó ismeretségük közben. Persze akadnak, vagyiks akadtak itt olyanok, akikkel Rey az átlagosnál szorosabb, bizalmasabb kapcsolatot ápolt, de valamiért szép lassan minden ilyen személy eltűnt mellőle. Persze velük sem volt olyan közeli, nevetgélős, ölelgetős viszonyba, nem is siratta meg őket, de saját magához, és eddigi kapcsolataihoz képest így is nagy dolognak számítottak ezek a különös és idegen barátságok.*
- Ja, nem rosszak. Egészen hozzám nőttek...
*Pillant le saját karjára, s szemügyre veszi a már jól ismert, de számára még mindig oly titokzatos mintákat. Hangjában némi komolytalanság is felfedezhető, mintha valami poén szerűséggel próbálkozna, a maga sötét stílusában. Nyilván "hozzánőttek", hiszen egy tetoválás egy életre szóló ékszer, ha akarná, sem tudná eltűntetni őket.*
- Nem a kard az én fegyverem.
*Ereszt meg egy halvány, titokzatos mosolyt. Bár köpenye csupán egy vékonyabb, térdéig érő, fekete anyag, arra kiváló, hogy elrejtse a kíváncsi szemek elől az övében sorakozó fegyvereit. El is húzza a könnyű anyagot, hogy Rendor így megkaphassa a választ a kérdésére. Láthatja ugyanis a másik, hogy jobb oldalán egy különlegesebb csonttőr lapul, fekete tokban, s elég kicsi ahhoz, hogy ne legyen feltűnő fegyver, de elég nagy, hogy komoly sérülést lehessen vele okozni. Bal oldalán pedig előbukkan három, egy arasznál aligha nagyobb dobókés, szorosan egymás mellett, hogy könnyen hozzájuk lehessen férni szükség esetén.*
- Jobban szeretem a kisebb pengéket. Kevédbé akadályoznak a mozgásban.
*Talán itt a Sellőházban furának tűnhet ez a stílus, hiszen praktikusabbnak hathat egy nagyobb kard, szablya, esetleg fejsze egy ajtónálló őr kezében. De tekintve a mélységi múltját, teljesen világos, miért nem mozog hosszú és súlyos pengékkel. Ezeket a fegyvereket nem önvédelemre, vagy fenyegetésre, ijesztgetésre teremtették, hanem gyilkolásra.*
//Rendor//
*A kellemesen hűsítő sör után Reynek még inkább megjön a kedve a laza társalgáshoz. Jobb időtöltésnek ígérkezik, mint egyedül ácsorogni az egyik sarokban, szigorúan szemlélni a tömeget, gyanús alakok után kutatva, s meghatározott időközönként tenni egy-egy kört az asztalok között. Nézelődni innen is tud, észreveszi, ha történik valami.*
- Ha te mondod.
*Nyugtázza Rendor mondatait, s monoton hangja egy fokkal enyhébben hat. Nem sűrűn mondják neki, hogy jó társaság, mert általában nem szokott csak úgy beszédbe elegyedni másokkal. Kíváncsi lenne, hogy a férfi mi alapján vonta le ezt a következtetést, ilyen rövid ideje tartó ismeretségük közben. Persze akadnak, vagyiks akadtak itt olyanok, akikkel Rey az átlagosnál szorosabb, bizalmasabb kapcsolatot ápolt, de valamiért szép lassan minden ilyen személy eltűnt mellőle. Persze velük sem volt olyan közeli, nevetgélős, ölelgetős viszonyba, nem is siratta meg őket, de saját magához, és eddigi kapcsolataihoz képest így is nagy dolognak számítottak ezek a különös és idegen barátságok.*
- Ja, nem rosszak. Egészen hozzám nőttek...
*Pillant le saját karjára, s szemügyre veszi a már jól ismert, de számára még mindig oly titokzatos mintákat. Hangjában némi komolytalanság is felfedezhető, mintha valami poén szerűséggel próbálkozna, a maga sötét stílusában. Nyilván "hozzánőttek", hiszen egy tetoválás egy életre szóló ékszer, ha akarná, sem tudná eltűntetni őket.*
- Nem a kard az én fegyverem.
*Ereszt meg egy halvány, titokzatos mosolyt. Bár köpenye csupán egy vékonyabb, térdéig érő, fekete anyag, arra kiváló, hogy elrejtse a kíváncsi szemek elől az övében sorakozó fegyvereit. El is húzza a könnyű anyagot, hogy Rendor így megkaphassa a választ a kérdésére. Láthatja ugyanis a másik, hogy jobb oldalán egy különlegesebb csonttőr lapul, fekete tokban, s elég kicsi ahhoz, hogy ne legyen feltűnő fegyver, de elég nagy, hogy komoly sérülést lehessen vele okozni. Bal oldalán pedig előbukkan három, egy arasznál aligha nagyobb dobókés, szorosan egymás mellett, hogy könnyen hozzájuk lehessen férni szükség esetén.*
- Jobban szeretem a kisebb pengéket. Kevédbé akadályoznak a mozgásban.
*Talán itt a Sellőházban furának tűnhet ez a stílus, hiszen praktikusabbnak hathat egy nagyobb kard, szablya, esetleg fejsze egy ajtónálló őr kezében. De tekintve a mélységi múltját, teljesen világos, miért nem mozog hosszú és súlyos pengékkel. Ezeket a fegyvereket nem önvédelemre, vagy fenyegetésre, ijesztgetésre teremtették, hanem gyilkolásra.*
3643. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-12 23:09:46
Üzenet elküldve: 2020-09-12 23:09:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Ambroggio//
*További nyájas, de Yathlanae számára mégis édesen és izgatóan kellemes bókok érkeznek a férfitől, mire az ébenhajú elf csak zavartan lesüti szemeit, úgy mosolyog. Mindeközben kezei fürgén járnak, s legyen akármilyen izgalmas is a kettejük között zajló óvatos játék, nem zökkenti ki a munka ritmusából, pakolja az üvegeket, poharakat, s tölt, akinek tölteni kell.*
- Ha elárulnám a módját, úgy vélem, kevésbé lenne érdekes ez az este.
*Kacsint szende játékossággal, közelebb hajolva Ambroggiohoz, miközben két kezét összekulcsolva támaszkodik a pulton.*
- Legyen kreatív, kedves Ambroggio. Biztos vagyok benne, hogy remekül ért a jómagamhoz hasonló hölgyekhez.
*Enyhe biztatás, bátorítás hallatszik ki hangjából, miközben szavai mögött egy burkolt kihívás rejlik, felkérés egy ismeretlen keringőre. Yath igazán elemében érzi magát, mindig is ösztönösen ráérzett, hogyan kell feloldani a vendégekben a külvilágból magukkal hozott gátlásokat, felszínre hozni a nyers, egyesek szerint bűnös, de a maga nemében mégis végtelenül őszinte, és tiszta vágyat. Talán most is ezzel próbálkozik, óvatosan felmérve a terepet, kipuhatolva, hogy a jóvágású vendég miért is jött ide valójában.
A tósztra akaratlanul is elfordul, néhány röpke pillanatig békésen mered a semmibe, de ez a révedtség nem tart sokáig, rögtön vissza is pillant a férfira.*
- 60 év egy elfnek elröpül, csupán ifjúkora végét jelenti. Egy embernek viszont egy egész
élet, emberöltő.
*Szavaiból kiveheti a másik, hogy miért is kellett elbúcsúznie szeretett grófnőjétől. Miért kellett oly fiatalon annak a személynek a koporsója mellett állnia, akire talán édesanyjaként tekintett. S miért kellett ott hagynia azt az életet. Egy befogadott elfből nem lehet semmi nemesemberek között, nemhogy még örököljön is valamit.*
- Bizony, nem volt egyszerű megállapodnom. Világot akartam látni, új dolgokat tapasztalni. Aztán jó pár hosszú év után rátaláltam a Kikötőnek eme gyöngyszemére. Ahogy beléptem, tudtam, hogy itt a helyem.
*Oszt meg további morzsákat életéből, miközben szeretetteljes tekintetét végighordozza a helyiségen. Bizony, szerelem volt első látásra, ahogy először, kicsit csapzottan, úttól porosan belépett ebbe a bódító illatokkal, vágyakkal teli épületbe. Az ízlésesen díszes és elegáns berendezés, a szép ruhák, a lágy zene egy olyan világot tárt elé, ahová mindig is tartozott.*
- Csak nem tanácstalannak érzi magát?
*Kacag fel, szemeiben derűs és pimasz fénnyel. Nem gondolná a férfiról, hogy most jár először ilyesmi helyen, hiszen olyan magabiztos cirkalmassággal bókolgatott minden útjába kerülő hölgynek.*
- Ha úgy vesszük, elég régóta ahhoz, hogy kellemesen kiismerjem a környezetem. De akadnak itt nálam régebbiek is.
//Ambroggio//
*További nyájas, de Yathlanae számára mégis édesen és izgatóan kellemes bókok érkeznek a férfitől, mire az ébenhajú elf csak zavartan lesüti szemeit, úgy mosolyog. Mindeközben kezei fürgén járnak, s legyen akármilyen izgalmas is a kettejük között zajló óvatos játék, nem zökkenti ki a munka ritmusából, pakolja az üvegeket, poharakat, s tölt, akinek tölteni kell.*
- Ha elárulnám a módját, úgy vélem, kevésbé lenne érdekes ez az este.
*Kacsint szende játékossággal, közelebb hajolva Ambroggiohoz, miközben két kezét összekulcsolva támaszkodik a pulton.*
- Legyen kreatív, kedves Ambroggio. Biztos vagyok benne, hogy remekül ért a jómagamhoz hasonló hölgyekhez.
*Enyhe biztatás, bátorítás hallatszik ki hangjából, miközben szavai mögött egy burkolt kihívás rejlik, felkérés egy ismeretlen keringőre. Yath igazán elemében érzi magát, mindig is ösztönösen ráérzett, hogyan kell feloldani a vendégekben a külvilágból magukkal hozott gátlásokat, felszínre hozni a nyers, egyesek szerint bűnös, de a maga nemében mégis végtelenül őszinte, és tiszta vágyat. Talán most is ezzel próbálkozik, óvatosan felmérve a terepet, kipuhatolva, hogy a jóvágású vendég miért is jött ide valójában.
A tósztra akaratlanul is elfordul, néhány röpke pillanatig békésen mered a semmibe, de ez a révedtség nem tart sokáig, rögtön vissza is pillant a férfira.*
- 60 év egy elfnek elröpül, csupán ifjúkora végét jelenti. Egy embernek viszont egy egész
élet, emberöltő.
*Szavaiból kiveheti a másik, hogy miért is kellett elbúcsúznie szeretett grófnőjétől. Miért kellett oly fiatalon annak a személynek a koporsója mellett állnia, akire talán édesanyjaként tekintett. S miért kellett ott hagynia azt az életet. Egy befogadott elfből nem lehet semmi nemesemberek között, nemhogy még örököljön is valamit.*
- Bizony, nem volt egyszerű megállapodnom. Világot akartam látni, új dolgokat tapasztalni. Aztán jó pár hosszú év után rátaláltam a Kikötőnek eme gyöngyszemére. Ahogy beléptem, tudtam, hogy itt a helyem.
*Oszt meg további morzsákat életéből, miközben szeretetteljes tekintetét végighordozza a helyiségen. Bizony, szerelem volt első látásra, ahogy először, kicsit csapzottan, úttól porosan belépett ebbe a bódító illatokkal, vágyakkal teli épületbe. Az ízlésesen díszes és elegáns berendezés, a szép ruhák, a lágy zene egy olyan világot tárt elé, ahová mindig is tartozott.*
- Csak nem tanácstalannak érzi magát?
*Kacag fel, szemeiben derűs és pimasz fénnyel. Nem gondolná a férfiról, hogy most jár először ilyesmi helyen, hiszen olyan magabiztos cirkalmassággal bókolgatott minden útjába kerülő hölgynek.*
- Ha úgy vesszük, elég régóta ahhoz, hogy kellemesen kiismerjem a környezetem. De akadnak itt nálam régebbiek is.
3642. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-12 17:22:25
Üzenet elküldve: 2020-09-12 17:22:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Őrködés //
* Maydeleine kisasszony úgy meglepődik, hogy rögtön kis is szalad a száján a gondolata. Darelld úgy tesz, mintha ezt meg sem hallotta volna, így aztán csak folytatja tovább a beszédet. Azért örömmel tapasztalja, hogy a jelenlegi vezető pozíciót betöltő személy nem olyan buta ám.*
- Igaza van a kisasszonynak. Talán ezt a meghívásos dolgot jobb is, ha elvetjük.* Ő őrként Maydeleine meg sellőként gondolkodik. Így aztán csak kiegészítik egymást valahogy. A férfinak a biztonság járt a fejében elsődlegesen, így aztán eszébe se jutott, hogy a meghívás valószínűleg jelentős belső galibát okozna.*
- Úgy vélem Reyraa tényleg jó választás kísérőnek. Kellően hidegvérű egy ilyen feladathoz.* Ért vele egyet Darelld. Valószínűleg ha őt kérdezik rögtön a lányt javasolta volna. A második választottra rátekint az érintettre, aki éppen italt tölt ki két kupába.*
- Egy próbát megérhet. Jó kiállású, ahogyan azt mondtad. A tárgyaló képességének meg jónak kell lennie, ha sellőként dolgozik. Egyfajta teszt is lehetne ez neki. Na meg amúgy is úgy hallottam, hogy egy nő szedi az adót. Igen. Azt hiszem egy próbát megér.* Adja áldását a dologra. Úgy véli, hogy nem lesz rossz vezető a lányból. Kicsit még tapasztalatlan, de valószínűleg gyorsan bele fog rázódni a főnöki székbe. Nem rest ezt meg is említeni neki.*
- Úgy hiszem, hogy Zammiria kisasszony a legjobb kezekre bízta a Sellőházat.* Még egy pillanatra egy enyhe mosolyt is megereszt, de tényleg csak egy pillanatra. Ha nincs más, akkor folytatja azt amit eddig csinált. Régóta van már itt, így aztán sok mindent látott. Lassan, de biztosan talpra áll ez a kóceráj.*
* Maydeleine kisasszony úgy meglepődik, hogy rögtön kis is szalad a száján a gondolata. Darelld úgy tesz, mintha ezt meg sem hallotta volna, így aztán csak folytatja tovább a beszédet. Azért örömmel tapasztalja, hogy a jelenlegi vezető pozíciót betöltő személy nem olyan buta ám.*
- Igaza van a kisasszonynak. Talán ezt a meghívásos dolgot jobb is, ha elvetjük.* Ő őrként Maydeleine meg sellőként gondolkodik. Így aztán csak kiegészítik egymást valahogy. A férfinak a biztonság járt a fejében elsődlegesen, így aztán eszébe se jutott, hogy a meghívás valószínűleg jelentős belső galibát okozna.*
- Úgy vélem Reyraa tényleg jó választás kísérőnek. Kellően hidegvérű egy ilyen feladathoz.* Ért vele egyet Darelld. Valószínűleg ha őt kérdezik rögtön a lányt javasolta volna. A második választottra rátekint az érintettre, aki éppen italt tölt ki két kupába.*
- Egy próbát megérhet. Jó kiállású, ahogyan azt mondtad. A tárgyaló képességének meg jónak kell lennie, ha sellőként dolgozik. Egyfajta teszt is lehetne ez neki. Na meg amúgy is úgy hallottam, hogy egy nő szedi az adót. Igen. Azt hiszem egy próbát megér.* Adja áldását a dologra. Úgy véli, hogy nem lesz rossz vezető a lányból. Kicsit még tapasztalatlan, de valószínűleg gyorsan bele fog rázódni a főnöki székbe. Nem rest ezt meg is említeni neki.*
- Úgy hiszem, hogy Zammiria kisasszony a legjobb kezekre bízta a Sellőházat.* Még egy pillanatra egy enyhe mosolyt is megereszt, de tényleg csak egy pillanatra. Ha nincs más, akkor folytatja azt amit eddig csinált. Régóta van már itt, így aztán sok mindent látott. Lassan, de biztosan talpra áll ez a kóceráj.*
3641. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-12 12:50:55
Üzenet elküldve: 2020-09-12 12:50:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
// Őrködés //
*Ő maga nem igazán folyt bele a kölcsön ügyébe, így nem is tudja melyik kikötői szervezettől volt az, csak azt, hogy végre sikerült letörleszteni az utolsó aranyig is. Már éppen azon kattog az agya, hogy ki is az, aki tudnának nélkülözni és, hogy elegen lennének-e hogy biztonságban meg tudják tekinteni ezt a frissen felállított adóztató helyet, amikor Darelld furcsa javaslattal él.*
-Hogy ne?! *Meg is lepődik, szinte az merül fel benne, hogy a férfi nem szeretné, hogy ezzel a problémával foglalkozzanak, ám a továbbiakban ez az elgondolás egyértelműen megváltozik. ~Hiába vagyok kíváncsi a dologra, valóban igaza van, nem kéne ennek nagy feneket keríteni. ~ Hiszen, ha elhagyja a helyet, akkor ki fog foglalkozni a napi ügyekkel, nem mintha belerázódott volna már. Még korai lenne csak úgy itt hagyni mindent.*
-A találkozó sem egy rossz ötlet, azonban azt nem szeretném, hogy a Patkányok beállítsanak a teljes pereputtyukkal és elijesszék a vendégeket is. *Emlékszik még az óriásokra, meg a sok takarítani valóra, amit maguk után hagytak, nem szívesen kerülne abba a helyzetbe, mint akkor Ralas. ~Nem irigyeltem az biztos.~*
-Rendben, ez kivitelezhetőnek tűnik, menjen valaki, akire rábízhatom ezt a dolgot. Reyraa, ahogy látom, éppen szolgálatban van, de kell mellé valaki, aki az alku dolgában eljár. *Felmerül benne, hogy bár a mélységi ért a fegyverforgatáshoz, de elsőre talán nem a legelborzasztóbb látvány, így minden bizonnyal férfit kéne mellé állítani, hogy kiegyensúlyozza.*
-Rád itt számítok, ahogy látom Rendor éppen ráér. *Nézi, ahogy az a kettő egymással beszélget.*
-Úgy hiszem a kiállásával nem lesz baj, még egyelőre úgy sem ismerik annyira a kikötőben, hiszen nemrég érkezett. *Gondolja végig, így talán valakinek még azt is be tudná adni, hogy ő Ralas, a Sellőház tulaja, ha nem ismerné személyesen mindkét férfit, talán el is hinné, ha egy jobb ruhát húz magára.*
-Mi a véleményed? *Azért még rákérdez, mielőtt odasétálna az említett két félhez, most kicsit olyan, mint egy kislány, aki az apja engedélyére vár.*
*Ő maga nem igazán folyt bele a kölcsön ügyébe, így nem is tudja melyik kikötői szervezettől volt az, csak azt, hogy végre sikerült letörleszteni az utolsó aranyig is. Már éppen azon kattog az agya, hogy ki is az, aki tudnának nélkülözni és, hogy elegen lennének-e hogy biztonságban meg tudják tekinteni ezt a frissen felállított adóztató helyet, amikor Darelld furcsa javaslattal él.*
-Hogy ne?! *Meg is lepődik, szinte az merül fel benne, hogy a férfi nem szeretné, hogy ezzel a problémával foglalkozzanak, ám a továbbiakban ez az elgondolás egyértelműen megváltozik. ~Hiába vagyok kíváncsi a dologra, valóban igaza van, nem kéne ennek nagy feneket keríteni. ~ Hiszen, ha elhagyja a helyet, akkor ki fog foglalkozni a napi ügyekkel, nem mintha belerázódott volna már. Még korai lenne csak úgy itt hagyni mindent.*
-A találkozó sem egy rossz ötlet, azonban azt nem szeretném, hogy a Patkányok beállítsanak a teljes pereputtyukkal és elijesszék a vendégeket is. *Emlékszik még az óriásokra, meg a sok takarítani valóra, amit maguk után hagytak, nem szívesen kerülne abba a helyzetbe, mint akkor Ralas. ~Nem irigyeltem az biztos.~*
-Rendben, ez kivitelezhetőnek tűnik, menjen valaki, akire rábízhatom ezt a dolgot. Reyraa, ahogy látom, éppen szolgálatban van, de kell mellé valaki, aki az alku dolgában eljár. *Felmerül benne, hogy bár a mélységi ért a fegyverforgatáshoz, de elsőre talán nem a legelborzasztóbb látvány, így minden bizonnyal férfit kéne mellé állítani, hogy kiegyensúlyozza.*
-Rád itt számítok, ahogy látom Rendor éppen ráér. *Nézi, ahogy az a kettő egymással beszélget.*
-Úgy hiszem a kiállásával nem lesz baj, még egyelőre úgy sem ismerik annyira a kikötőben, hiszen nemrég érkezett. *Gondolja végig, így talán valakinek még azt is be tudná adni, hogy ő Ralas, a Sellőház tulaja, ha nem ismerné személyesen mindkét férfit, talán el is hinné, ha egy jobb ruhát húz magára.*
-Mi a véleményed? *Azért még rákérdez, mielőtt odasétálna az említett két félhez, most kicsit olyan, mint egy kislány, aki az apja engedélyére vár.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5054-5073