//Második szál//
//Ralas//
*Igazából most vívta ki a tiszteletét a férfi, minthogy az ilyen munkákat is szívesen elvégzi, ha arról van aszó, ugye mindent azért, hogy jól menjen az üzlet. Bár abban már nem ennyire biztos, hogy ha a többi lánnyal is ilyen figyelmes, márpedig nincs oka feltételezni, hogy nem, az nem rombolja-e a munkamorált vagy a tiszteletet, ami elengedhetetlen az ő pozíciójában.*
-A jó példa valóban elég ösztönző tud lenni és elengedhetetlen.*Ért egyet, főleg a lányok miatt, bár egyelőre még nem igazán ismeri őket, de elengedhetetlen, hogy ő maga mindent a legjobban végezzen már most, hogy majd egyszer alkalmasnak tartsák és elfogadják esetlegesen vezetőnek. Jól tudja, hogy a vezető itt nem is igazán az, akit formálisan kineveznek, hanem akire felnéznek, és akit tisztelnek bizonyos tulajdonságai miatt. A figyelmesség és az együttérzés pedig a két legfontosabb, amire minden körülmények között figyelnie kell és gyakorolni, amikor alkalom adódik rá, mint ebben az esetben is.*
-Amikor nagyon koncentrál az ember, hogy ne essen ki a szerepéből, akkor hajlamos elfeledkezni vagy háttérbe szorítani olyan alapvető dolgokat is, mint az ivás vagy az evés.*Jegyzi meg, hiszen ez is egy nagyon fontos dolog, hogy mindig jó formában legyen az ember és a legszebb arcát tudja mutatni, ez alapvető szabály. Majd Ralas kedvéért koccint az üres poharával csupán jelképesen.*
-A Sellőre!*Kacsint a férfira, majd visszateszi a poharat. Jólesik a lelkének, hogy ő is tehet valamit érte, ha csupán csak annyit is, hogy felajánlja az italát, amit tőle kapott, neki. A csend most kifejezetten jólesik, hiszen kellemesen elfáradt és megmozgatta magát a nap folyamán.*
-Igen, egy ilyen helyen muszáj, hogy legyen valaki, aki rendet tart.*Jegyzi meg, hiszen eddig ilyesmivel nem igazán kellett foglalkoznia, így egyebet sem tud hozzátenni.*
-Őszinte leszek, nem vagyok alkalmas kidobónak vagy testőrnek, bár nagyon vonzó a plusz pénz, arra mást kell keresned.*Mondja kedvesen mosolyogva, látszik a szemében, hogy mulattatja a gondolat, hogy milyen lenne ő, mint kidobó ember. Ezután ismét helyet foglal előtte Ralas és kifejti nagyon röviden a távozó vendég lelkiállapotát, egy némiképp visszaveti a hangulatát, bár inkább az lelombozó, hogy a főnöknek ilyet kellett tapasztalnia.*
-Sajnálom.*Ejti meg szégyenkezve, nagy szemeivel a másik tekintetét keresve, hogy az érezze a szándékot.*
-Mire gondolsz?*Ez a stratégia kidolgozás felettébb jól hangzik, bár nem igazán tudja, mit is ért a másik ez alatt. Bár Ralas nevetése sejteti, hogy lehetne ez tréfa is, de a nő tudni véli, hogy a férfi ezzel most nem viccelt. Majd az ezt követő kedves gesztusra kedvesen elmosolyodik. *
-Ez megnyugtató, hogy bízol a képességeimben. Köszönöm.*Mivel ez még csak az együttműködésük eleje, így még mindig indokolatlannak érzi a dicséretet, de látszólag el kell tudnia fogadni, hiszen, mikor majd már valóban rászolgál, hogy a főnök büszke legyen rá, akkor viszont kifejezetten hiányolni fogja, ha elmarad.*
-Megbízód? Ki lenne ő?*Kérdez rá, hiszen még ilyen dolgokról eddig nem volt alkalmuk beszélgetni, pedig igazán érdekelné. Mikor pedig a férfi arról beszél, hogy hölgyek megjelenésére számít, és lelkesen beszél róla, hogy szinte büszke lenne magára, ha neki is jutna némi munka, egy pillanatra meglepi és kiszakad egy kuncogás.*
~Azt hiszem, ezt ő tényleg élvezi. A lelkesedése irigylésre méltó.~*Megköszörüli a torkát, mintha valami bántaná, ezzel jelezve, hogy az előbbi kiszakadó jókedv inkább testi reakciónak minősülhet, nem szeretne tiszteletlennek látszani.*