Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 184 (3661. - 3680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3680. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-28 08:38:31
Üzenet elküldve: 2020-09-28 08:38:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Rendor, May, Reyraa//
*Mikor megkapja az almalevét gyorsan le is húzza, mintha már vagy egy napja nem jutott volna folyadékhoz a szervezete. Bár megeshet, hogy inkább az idegeinek van szüksége egy kis megnyugtatásra, amit ilyen formában él ki, még maga se tudja. Miközben visszatolja az üres poharat el is kezdi halkan, néha lopva maga mögé pillant, hogy nem áll ott valaki, aki kihallgatná őket.*
-Gondolom nem kerülte el a figyelmeteket az imént lezajló esemény. Kezdem az elején. A kikötő bejáratánál állítólag fel van állítva a Patkányok által egy barikád és minden azon áthaladónak adót kell fizetnie. *Itt nyel egy nagyot, látszik az arcán, hogy nincs ínyére a tény, hogy valaki önkényesen lehúzza az erre tévedőket, de egyelőre nem tud tenni ellene sokat.*
-Az egyik vendég átsurrant fizetés nélkül, ezért vitték el, Darelld pedig vele tartott, vissza a barikádhoz, hogy büntetőadót fizessen. Gondolom azzal tisztában vagytok, hogy jelenleg vannak a városban és tharg földön is kinn a Sellőházból. Nem tudom, hogy fognak reagálni visszafelé, mikor belebotlanak a barikádba, de talán jobb is nem belegondolni. *Mert ha belegondol, hogy mi lesz, mikor Dreyia fülébe jut a dolog, máris megfájdul.*
-A főnökkel nem tudtam kiegyezni, azonban szeretném, ha NEM hivatalosan tennétek egy puhatolózó látogatást. Nézzétek meg miféle tákolmány az és mennyien őrzik. Valamint Rendor, ezzel téged szeretnélek megbízni, tegyél le egy kisebb összeget, hogy a Sellőház alkalmazottainak finanszírozva legyen az átjárás. Nem tudom mennyi az adó, de remélem kevesebb, mint 40 arany. *Ő maga is odamenne, de hát a Sellőház ügyei miatt nem hagyhatja itt a kócerájt.*
-Mindenesetre, szépen öltözz ki, ne félj, Reyraa majd megvéd, ha esetleg gondok adódnak. *Mert hát, egyedül senkit nem engedne odakinn kóborolni, főleg most, hogy beszélt azzal a felettébb ellenszenves férfival.*
-Remélem nem fogtok összefutni Jarhannal, az elég kellemetlen lenne. *Morfondírozik magában és szüntelen az ajtót felé pillant, hátha a két férfi belép rajta.*
-Tehát Rendor, ajánlj 5 arannyal többet minden átkelésre az adószedőknek és hagyj ott annyit ebből, amennyi kijön. Ha harminc arany az adó, akkor hagyj ott háromszázötvenet, hogy tíz átkelésre elég legyen, ha harmincöt, akkor hagyj ott négyszázat. *Kezd el kotorászni az övénél.*
-Vigyétek a névsort és térjetek ki külön Dreyiára és Shanra, ha jól gondolom, vitték azokat a gyönyörű éj fekete paripákat is az istállóból. *Ezt inkább Reyrának címezi, abban biztos, hogy ő mind a két nőt ismeri, ám Rendor bizonyára még nem.*
-Egyelőre névbemondásra történjen az egész, ha meg tudtok így állapodni, később, majd kitalálunk valami mást. *Mert ugye, így bárki visszaélhet a lehetőséggel, aki tud az egyezségről.*
-Idővel viszünk utánpótlást. * Nyomja határozottan Rendor Froksz kezébe a 400 aranytól súlyos szütyőt.
*
-Rátok bízhatom a dolgot?
*Mikor megkapja az almalevét gyorsan le is húzza, mintha már vagy egy napja nem jutott volna folyadékhoz a szervezete. Bár megeshet, hogy inkább az idegeinek van szüksége egy kis megnyugtatásra, amit ilyen formában él ki, még maga se tudja. Miközben visszatolja az üres poharat el is kezdi halkan, néha lopva maga mögé pillant, hogy nem áll ott valaki, aki kihallgatná őket.*
-Gondolom nem kerülte el a figyelmeteket az imént lezajló esemény. Kezdem az elején. A kikötő bejáratánál állítólag fel van állítva a Patkányok által egy barikád és minden azon áthaladónak adót kell fizetnie. *Itt nyel egy nagyot, látszik az arcán, hogy nincs ínyére a tény, hogy valaki önkényesen lehúzza az erre tévedőket, de egyelőre nem tud tenni ellene sokat.*
-Az egyik vendég átsurrant fizetés nélkül, ezért vitték el, Darelld pedig vele tartott, vissza a barikádhoz, hogy büntetőadót fizessen. Gondolom azzal tisztában vagytok, hogy jelenleg vannak a városban és tharg földön is kinn a Sellőházból. Nem tudom, hogy fognak reagálni visszafelé, mikor belebotlanak a barikádba, de talán jobb is nem belegondolni. *Mert ha belegondol, hogy mi lesz, mikor Dreyia fülébe jut a dolog, máris megfájdul.*
-A főnökkel nem tudtam kiegyezni, azonban szeretném, ha NEM hivatalosan tennétek egy puhatolózó látogatást. Nézzétek meg miféle tákolmány az és mennyien őrzik. Valamint Rendor, ezzel téged szeretnélek megbízni, tegyél le egy kisebb összeget, hogy a Sellőház alkalmazottainak finanszírozva legyen az átjárás. Nem tudom mennyi az adó, de remélem kevesebb, mint 40 arany. *Ő maga is odamenne, de hát a Sellőház ügyei miatt nem hagyhatja itt a kócerájt.*
-Mindenesetre, szépen öltözz ki, ne félj, Reyraa majd megvéd, ha esetleg gondok adódnak. *Mert hát, egyedül senkit nem engedne odakinn kóborolni, főleg most, hogy beszélt azzal a felettébb ellenszenves férfival.*
-Remélem nem fogtok összefutni Jarhannal, az elég kellemetlen lenne. *Morfondírozik magában és szüntelen az ajtót felé pillant, hátha a két férfi belép rajta.*
-Tehát Rendor, ajánlj 5 arannyal többet minden átkelésre az adószedőknek és hagyj ott annyit ebből, amennyi kijön. Ha harminc arany az adó, akkor hagyj ott háromszázötvenet, hogy tíz átkelésre elég legyen, ha harmincöt, akkor hagyj ott négyszázat. *Kezd el kotorászni az övénél.*
-Vigyétek a névsort és térjetek ki külön Dreyiára és Shanra, ha jól gondolom, vitték azokat a gyönyörű éj fekete paripákat is az istállóból. *Ezt inkább Reyrának címezi, abban biztos, hogy ő mind a két nőt ismeri, ám Rendor bizonyára még nem.*
-Egyelőre névbemondásra történjen az egész, ha meg tudtok így állapodni, később, majd kitalálunk valami mást. *Mert ugye, így bárki visszaélhet a lehetőséggel, aki tud az egyezségről.*
-Idővel viszünk utánpótlást. * Nyomja határozottan Rendor Froksz kezébe a 400 aranytól súlyos szütyőt.
*-Rátok bízhatom a dolgot?
3679. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-27 17:48:04
Üzenet elküldve: 2020-09-27 17:48:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Rendor, May//
*A csöppet fenyegető közjáték elülni látszik, így Rey is lazít az eddig ugrásra, támadásra feszült testtartásán, s megkönnyebült, néma sóhaj hagyja el sötét ajkait. Nem hiányzott egy újabb balhé. Mady viszont egészen jól kezelte a helyzetet, uralkodott magán még akkor is, amikor a bárdolatlan bunkók olyasmi szavakat vágtak a fejéhez, amire a legtöbb nő felhergelt vadmacskaként sziszegne, és karmolna.*
- Nekem mondod?
*Szisszen fel halkan a mélységi is, gyilkos és hideg pillantásával követve a távozókat. Igen csak elkezdett viszketni a tenyere, ahogy fél füllel elkapott pár meggondalatlanul eleresztett szót a bájos társalgásnak nem nevezhető szóváltásból.*
- Azért szólhattak volna nagyobb tisztelettel Madyhez.
*Hogy pontosan mit érez, maga sem tudja megfogalmazni, vagy értelmezni. Mintha dühös lenne, amiért az egyik kollégáját ilyen atrocitások érték. De a harag miértjét sehogy sem érti, hiszen ellene nem tett senki semmit, nem őt sértegették.
S miközben igyekszik gyorsan kiirtani magából ezt az érthetetlen, furcsa, és káros fortyogást, ismét megjelenik társaságukban Maydeleine, ezúttal talán többet is marad, hogy befejezhesse, amiben félbeszakították.
A többesszám használata hallatán Rey kérdően rátekint, hiszen nem sejtette, hogy ő is érdekelt bármiben. Azt gondolta eddig, hogy csak Rendorral van megbeszélni valója, s már készült az udvarias távozásra, hogy kettesben hagyja őket. Viszont így lemond erről, s felkeltett érdeklődéssel várja a folytatást.*
*A csöppet fenyegető közjáték elülni látszik, így Rey is lazít az eddig ugrásra, támadásra feszült testtartásán, s megkönnyebült, néma sóhaj hagyja el sötét ajkait. Nem hiányzott egy újabb balhé. Mady viszont egészen jól kezelte a helyzetet, uralkodott magán még akkor is, amikor a bárdolatlan bunkók olyasmi szavakat vágtak a fejéhez, amire a legtöbb nő felhergelt vadmacskaként sziszegne, és karmolna.*
- Nekem mondod?
*Szisszen fel halkan a mélységi is, gyilkos és hideg pillantásával követve a távozókat. Igen csak elkezdett viszketni a tenyere, ahogy fél füllel elkapott pár meggondalatlanul eleresztett szót a bájos társalgásnak nem nevezhető szóváltásból.*
- Azért szólhattak volna nagyobb tisztelettel Madyhez.
*Hogy pontosan mit érez, maga sem tudja megfogalmazni, vagy értelmezni. Mintha dühös lenne, amiért az egyik kollégáját ilyen atrocitások érték. De a harag miértjét sehogy sem érti, hiszen ellene nem tett senki semmit, nem őt sértegették.
S miközben igyekszik gyorsan kiirtani magából ezt az érthetetlen, furcsa, és káros fortyogást, ismét megjelenik társaságukban Maydeleine, ezúttal talán többet is marad, hogy befejezhesse, amiben félbeszakították.
A többesszám használata hallatán Rey kérdően rátekint, hiszen nem sejtette, hogy ő is érdekelt bármiben. Azt gondolta eddig, hogy csak Rendorral van megbeszélni valója, s már készült az udvarias távozásra, hogy kettesben hagyja őket. Viszont így lemond erről, s felkeltett érdeklődéssel várja a folytatást.*
3678. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-25 20:07:07
Üzenet elküldve: 2020-09-25 20:07:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden egyes apró mozdulat, kisebb kitekintés, egy huncut mosoly, vagy óvatos kacsintás... nem számít, egyre jobban felcsigázza vágyát. A tündér öröme az övé is, valójában még sohasem találkozott ilyen odaadó lénnyel, már-már égi magasságokba magasztalja gondolatban, persze csak óvatosan. Nem engedheti meg magának, hogy már a városba érkezése első napján elvesszen, így elméjének józanabb része, s szívének hidegebb fele mindig ott bújik valahol mélyen, számítón és várakozón. A kósza és óvatos ritmusba, kezének apró szorításával jelezve, immár erőteljesebb és gyorsabb taktusok is vegyülnek, mindig vigyázva persze, hogy megtartsa az ütemet, igaz, erre a kecses derék kifinomult játéka miatt nem is igazán kell figyelni. Hazudna, ha azt mondaná, nem használja ki e kezességet, s kívánsága, étvágya szerint vonja magára a törékeny testet, hogy minden apró porcikáját megízlelhesse, persze csak míg a másiknak is jó. Valahol a sivatag mélyén, ez a fajta áhítat még benne maradt.*
- Ez esetben... én is Nalaeä. *Nem tudja miért ezt válaszolja, bár tény, hogy minden egyes szó, sóhajokkal terhes, s kétszer annyi erőkifejtést igényel. Máris közeledik a vég, pedig immár másodjára élvezheti a tündér közelségét. A libbenő ezüstszín fürtök, s a hozzá társuló szintén ezüst íriszek megkapó látványt nyújtanak, s nem bánja, ha csupán kötelességtudatból örvendenek ittlétének. Bár... valahol azt érzi, a lány, legközelebb is szívesen fogadná, s magáról is tudja, hogy maga is élni fog ezzel a lehetőséggel. Nalaeä... a név is sóhajként száll. Lehunyja szemét, s száját kínzottan szorítja össze, míg magához húzza, hogy átölelhesse, ha sikerül, rögtön perdül is az ágyon, hogy immár ő diktálhasson, s Nala a hátára feküdhessen, kényelmesen, a hűvös dunyhák között. Amint ez megtörténik, mégis megáll, egy pillanatra csak, de meglepő lehet, amint a lány két kezére támaszkodva sajátjával, csak kedvesen pillant rá, s nem mozdul, nem szól, csupán a végtelen sivatagot igéző szembogarát a lányon tartja, nem távolodik el tőle. Tényleg csak egy pillanat, majd lassan ereszkedik, hogy csókra hajoljon, s dereka ismét mozdul lágyan, majd egyre gyorsabban. Csak a néma sóhajok beszélnek, immár nyelvek apró játéka, egy erőteljes csók az áll alá a nyakra, majd hosszú szippantás a vállgödrök felett, izmok játéka, s lecsöppenő, langyos verejték, mellkason vezető csillámló útja. A sóhajokba aztán, D'or mély hangja is vegyül, ahogyan közeledik, s mozdulatai erőteljesebbé vállnak, míg már szinte az ágy mozdul. Hosszabb időt ígért a korábbi együttlét öröme, de Nalaeä társaságában az idő valahogyan mindig olyan rövidnek bizonyul, s a sikamlós vágyak kiteljesedése, ezúttal is hamarabb érkezik, mint számít rá, egy elnyújtott nyögésben, mígnem a lányra omlik, kezével épp megtámaszkodva. Hosszabb idő után, mikor már levegőhöz jut, tenyerével támasztva meg állát könyököl fel, s másik kezének ujjaival, a lány homlokáról simítja el a tincseket, lágyan mosolyogva, kissé kipirulva a mozgástól szólal meg halkan.*
- Az utolsó erőmet is elveszítem mára... *szusszan szinte felnevetve, majd, ha lehet apró csókot ad, miközben ismét a lány homlokát simítja.*
- Visszajövök még hozzád, Nalaeä, hatok múlva, tán hónapok múlva, az is lehet, hogy holnap... de keresni foglak, s megszenvedem, ha nem leszel. *Legalábbis most így érzi, aztán ki tudja, ha Ihs'Maillon kegyeibe fogadja, még az is lehet, ez volt az utolsó hasonló élménye a jövőben... vagy talán örökre. Nem ajánlkozik védelemre, s arra sem, hogy elviszi magával, vagy esetleg megvásárolja... a hasonló közhelyeket nyilvánvalóan már jó páran elmondták ebben a szobában. De ő sértené meg a lányt, ha csak ennyire figyelt volna rá... hisz a kötelességtudat és a hála az, ami leginkább jellemző rá. Egy utolsó csók, s hátára hengeredik.*
- Azt hiszem meg kell keresnem a főnököd, segítesz? Mármint fordítani? Mára már nem hiszem, hogy hasznomat vennéd. *Kuncog halkan. Tudja, hogy kérte már. Persze mindenekelőtt, mielőtt megszólal, türelmesen megvárja, míg a tündér is készen áll, időt ad neki, ha szükséges, bár nehéz elengednie karjával, s ezt a lány is érezheti.*
- De előtte kérnék tőled valamit...
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden egyes apró mozdulat, kisebb kitekintés, egy huncut mosoly, vagy óvatos kacsintás... nem számít, egyre jobban felcsigázza vágyát. A tündér öröme az övé is, valójában még sohasem találkozott ilyen odaadó lénnyel, már-már égi magasságokba magasztalja gondolatban, persze csak óvatosan. Nem engedheti meg magának, hogy már a városba érkezése első napján elvesszen, így elméjének józanabb része, s szívének hidegebb fele mindig ott bújik valahol mélyen, számítón és várakozón. A kósza és óvatos ritmusba, kezének apró szorításával jelezve, immár erőteljesebb és gyorsabb taktusok is vegyülnek, mindig vigyázva persze, hogy megtartsa az ütemet, igaz, erre a kecses derék kifinomult játéka miatt nem is igazán kell figyelni. Hazudna, ha azt mondaná, nem használja ki e kezességet, s kívánsága, étvágya szerint vonja magára a törékeny testet, hogy minden apró porcikáját megízlelhesse, persze csak míg a másiknak is jó. Valahol a sivatag mélyén, ez a fajta áhítat még benne maradt.*
- Ez esetben... én is Nalaeä. *Nem tudja miért ezt válaszolja, bár tény, hogy minden egyes szó, sóhajokkal terhes, s kétszer annyi erőkifejtést igényel. Máris közeledik a vég, pedig immár másodjára élvezheti a tündér közelségét. A libbenő ezüstszín fürtök, s a hozzá társuló szintén ezüst íriszek megkapó látványt nyújtanak, s nem bánja, ha csupán kötelességtudatból örvendenek ittlétének. Bár... valahol azt érzi, a lány, legközelebb is szívesen fogadná, s magáról is tudja, hogy maga is élni fog ezzel a lehetőséggel. Nalaeä... a név is sóhajként száll. Lehunyja szemét, s száját kínzottan szorítja össze, míg magához húzza, hogy átölelhesse, ha sikerül, rögtön perdül is az ágyon, hogy immár ő diktálhasson, s Nala a hátára feküdhessen, kényelmesen, a hűvös dunyhák között. Amint ez megtörténik, mégis megáll, egy pillanatra csak, de meglepő lehet, amint a lány két kezére támaszkodva sajátjával, csak kedvesen pillant rá, s nem mozdul, nem szól, csupán a végtelen sivatagot igéző szembogarát a lányon tartja, nem távolodik el tőle. Tényleg csak egy pillanat, majd lassan ereszkedik, hogy csókra hajoljon, s dereka ismét mozdul lágyan, majd egyre gyorsabban. Csak a néma sóhajok beszélnek, immár nyelvek apró játéka, egy erőteljes csók az áll alá a nyakra, majd hosszú szippantás a vállgödrök felett, izmok játéka, s lecsöppenő, langyos verejték, mellkason vezető csillámló útja. A sóhajokba aztán, D'or mély hangja is vegyül, ahogyan közeledik, s mozdulatai erőteljesebbé vállnak, míg már szinte az ágy mozdul. Hosszabb időt ígért a korábbi együttlét öröme, de Nalaeä társaságában az idő valahogyan mindig olyan rövidnek bizonyul, s a sikamlós vágyak kiteljesedése, ezúttal is hamarabb érkezik, mint számít rá, egy elnyújtott nyögésben, mígnem a lányra omlik, kezével épp megtámaszkodva. Hosszabb idő után, mikor már levegőhöz jut, tenyerével támasztva meg állát könyököl fel, s másik kezének ujjaival, a lány homlokáról simítja el a tincseket, lágyan mosolyogva, kissé kipirulva a mozgástól szólal meg halkan.*
- Az utolsó erőmet is elveszítem mára... *szusszan szinte felnevetve, majd, ha lehet apró csókot ad, miközben ismét a lány homlokát simítja.*
- Visszajövök még hozzád, Nalaeä, hatok múlva, tán hónapok múlva, az is lehet, hogy holnap... de keresni foglak, s megszenvedem, ha nem leszel. *Legalábbis most így érzi, aztán ki tudja, ha Ihs'Maillon kegyeibe fogadja, még az is lehet, ez volt az utolsó hasonló élménye a jövőben... vagy talán örökre. Nem ajánlkozik védelemre, s arra sem, hogy elviszi magával, vagy esetleg megvásárolja... a hasonló közhelyeket nyilvánvalóan már jó páran elmondták ebben a szobában. De ő sértené meg a lányt, ha csak ennyire figyelt volna rá... hisz a kötelességtudat és a hála az, ami leginkább jellemző rá. Egy utolsó csók, s hátára hengeredik.*
- Azt hiszem meg kell keresnem a főnököd, segítesz? Mármint fordítani? Mára már nem hiszem, hogy hasznomat vennéd. *Kuncog halkan. Tudja, hogy kérte már. Persze mindenekelőtt, mielőtt megszólal, türelmesen megvárja, míg a tündér is készen áll, időt ad neki, ha szükséges, bár nehéz elengednie karjával, s ezt a lány is érezheti.*
- De előtte kérnék tőled valamit...
3677. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-24 11:39:21
Üzenet elküldve: 2020-09-24 11:39:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Egy vörös alak//
//Egy félreeső asztalnál//
//A hozzászóláshoz 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kicsit furcsa neki a barát szó használata ilyen téren, hiszen az üzlet az üzlet, baráttól csak szívességet kérni menne, nem fenyegetni. Itt egyértelműen ilyen dologról szó se lehetett volna. Ha neki ahhoz, hogy a férfi „barátjának ” nevezze, el kell tűrnie a sértéseit és még egy valag arannyal le is nyúlja, talán jobb is, hogy ez nem történt meg.*
-Nem-e? Szomorúan hallom. *Lepődik meg sűrű pillarebegtetés közepette a kijelentésen.*
-Pedig azon voltam. *Sóhajt egy nagyot, nem igazán akarja most felhergelni, így nem teszi hozzá, hogy pedig aztán nem is becézgette faszfejnek és egyébnek. Nem is illett volna a hely szellemiségéhez.*
-Bármikor szívesen látjuk, akár vendégként, akár még a kísérete nélkül is. Legyen kellemes útja! *Fonja össze a kezeit egy széles és szívélyes mosolyt húzva elő a kalapból, egészen igazinak tűnik, nem csoda, meg is könnyebbül, hogy a férfi távozóra fogja. Ezt követően visszatér a dolgára, sőt immár egyre nagyobb jelentőséggel bír az, ami már eredetileg is foglalkoztatta. Odasétál Rendor és a mélységi őr mellé, hogy végre megbeszélhessék a részleteket. Közben fél szeme mindig az ajtót fürkészi, mert aggódik Darelld miatt is.*
//Rendor, Reyraa//
*Amint odaér leporolja a ruháját és megigazgatja a csatokat a fürtjei között, hogy minden visszakerüljön az eredeti helyére az iménti sokkot követően. Eztán már ismét kedves mosoly ül ki az arcára, ahogy az szokott, amikor kérni akar valamit.*
-Sajnálom az iménti közjátékot, akkor MOST szeretnék az időtökből egy kicsit lenyesni, amíg még nem történik újra valami. *Simítgatja a szoknyáját és kedvesen odaszól a pult mögött tevékenykedő lányhoz.*
-Kedvesem, egy almalevet tudnál nekem szervírozni, némi jéggel. Az most jólesne. *Mert erre inni kell.*
//Egy félreeső asztalnál//
//A hozzászóláshoz 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kicsit furcsa neki a barát szó használata ilyen téren, hiszen az üzlet az üzlet, baráttól csak szívességet kérni menne, nem fenyegetni. Itt egyértelműen ilyen dologról szó se lehetett volna. Ha neki ahhoz, hogy a férfi „barátjának ” nevezze, el kell tűrnie a sértéseit és még egy valag arannyal le is nyúlja, talán jobb is, hogy ez nem történt meg.*
-Nem-e? Szomorúan hallom. *Lepődik meg sűrű pillarebegtetés közepette a kijelentésen.*
-Pedig azon voltam. *Sóhajt egy nagyot, nem igazán akarja most felhergelni, így nem teszi hozzá, hogy pedig aztán nem is becézgette faszfejnek és egyébnek. Nem is illett volna a hely szellemiségéhez.*
-Bármikor szívesen látjuk, akár vendégként, akár még a kísérete nélkül is. Legyen kellemes útja! *Fonja össze a kezeit egy széles és szívélyes mosolyt húzva elő a kalapból, egészen igazinak tűnik, nem csoda, meg is könnyebbül, hogy a férfi távozóra fogja. Ezt követően visszatér a dolgára, sőt immár egyre nagyobb jelentőséggel bír az, ami már eredetileg is foglalkoztatta. Odasétál Rendor és a mélységi őr mellé, hogy végre megbeszélhessék a részleteket. Közben fél szeme mindig az ajtót fürkészi, mert aggódik Darelld miatt is.*
//Rendor, Reyraa//
*Amint odaér leporolja a ruháját és megigazgatja a csatokat a fürtjei között, hogy minden visszakerüljön az eredeti helyére az iménti sokkot követően. Eztán már ismét kedves mosoly ül ki az arcára, ahogy az szokott, amikor kérni akar valamit.*
-Sajnálom az iménti közjátékot, akkor MOST szeretnék az időtökből egy kicsit lenyesni, amíg még nem történik újra valami. *Simítgatja a szoknyáját és kedvesen odaszól a pult mögött tevékenykedő lányhoz.*
-Kedvesem, egy almalevet tudnál nekem szervírozni, némi jéggel. Az most jólesne. *Mert erre inni kell.*
3676. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-24 10:10:20
Üzenet elküldve: 2020-09-24 10:10:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy vörös alak//
//Egy félreeső asztalnál//
*Maydeleine nem igazán húzza fel magát Jarhan dühöngésén és ez végül a férfit is megnyugtatja. Ennek ellenére még nincs biztosítva arról, hogy a Sellő a barátja e a patkányoknak, akik a várost vezetik.*
- Értelek. *Dől ismét hátra a székében és ahogy a lány feláll ő még ücsörög egy kicsit és szemeivel kíséri a lány mozgását.*
- Kár, hogy nem lettünk barátok. Jól indultak a dolgaink, de sajnos te mindent elkövettél, hogy ez másként legyen. *Jarhan tekintete és hozzáállása most nyugodt és békés. A hangjában érezhető némi csalódottság az arany és a szép lány elvesztése végett, de ezen ő nem tud változtatni, hiszen a város uralta közösség egyik oszlopos tagjaként hatalmi pozícióban van.*
- Na, ha nincs más akkor mennék. *Tápászkodik fel az asztaltól kicsit megmozgatja végtagjait és körbe tekint, majd kihúzza magát és megigazítja patkányos kendőjét, hogy mindenki láthassa, ki vagy mi az amit képvisel. Utána lassú léptekkel elindul kifelé a helyről és ha senki nem tartóztatja fel akkor el is hagyja az épületet.*
//Egy félreeső asztalnál//
*Maydeleine nem igazán húzza fel magát Jarhan dühöngésén és ez végül a férfit is megnyugtatja. Ennek ellenére még nincs biztosítva arról, hogy a Sellő a barátja e a patkányoknak, akik a várost vezetik.*
- Értelek. *Dől ismét hátra a székében és ahogy a lány feláll ő még ücsörög egy kicsit és szemeivel kíséri a lány mozgását.*
- Kár, hogy nem lettünk barátok. Jól indultak a dolgaink, de sajnos te mindent elkövettél, hogy ez másként legyen. *Jarhan tekintete és hozzáállása most nyugodt és békés. A hangjában érezhető némi csalódottság az arany és a szép lány elvesztése végett, de ezen ő nem tud változtatni, hiszen a város uralta közösség egyik oszlopos tagjaként hatalmi pozícióban van.*
- Na, ha nincs más akkor mennék. *Tápászkodik fel az asztaltól kicsit megmozgatja végtagjait és körbe tekint, majd kihúzza magát és megigazítja patkányos kendőjét, hogy mindenki láthassa, ki vagy mi az amit képvisel. Utána lassú léptekkel elindul kifelé a helyről és ha senki nem tartóztatja fel akkor el is hagyja az épületet.*
3675. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-24 07:36:09
Üzenet elküldve: 2020-09-24 07:36:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Egy vörös alak//
//Egy félreeső asztalnál//
//A hozzászóláshoz 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy a férfi egyre inkább közeledik a lényeghez, kezdi érezni, hogy rossz asztalnál ül. ~Most azt hiszem kihagyom a „csak azért mert kurva vagyok” kártyát.~ Nem igazán tud mit kezdeni a dologgal, hogy bizony, még csak most kezdtek el alkudozni, de a másik már vérig van sértve. ~Ha mondta volna, hogy hiszti is lesz, akkor inkább iszom egyet. ~ Ha most kezdené el emelni az alap ajánlatot, akkor talán megint csak egy ilyen igazán elismerő mondatot kapna cserébe, ezért úgy dönt, hogy ez nem éri meg. Mikor a férfi említi, hogy kétszer fordulnak meg az emberei, azzal pedig ő duplán keres, azért elkezdi furdalni az oldalát, hogy mennyi is lehet, azaz annyi. A férfiből nem nézné ki, hogy igazat mondana, ha rákérdezne, így csak bölcsen hallgat és várja a konkrétumot. Másrészt, a férfi szinte már indokolatlanul hozza magát robbanás közeli állapotba, így csak hátra dől és előveszi a legsemmitmondóbb arckifejezését, amíg lenyugszik. ~Vajon, ha most beszólnék neki, akkor spontán öngyulladna? ~ Mikor pedig végre elhangzik az összeg, a szemei tágra nyílnak a csodálkozástól, majd még mellé érkezik a feltétel is, minthogy ez az összeg csupán két főre vonatkozik. ~Mennyire néz engem hülyének vajon? Kell egy hiteles forrás…~ Persze nem szeretné megfontolás nélkül elutasítani az ajánlatot, de a második kitétel teljesen értelmetlenné teszi az alkudozás további részét. ~Drey is kinn van, meg Shan is a sellővel. ~ *
-Hm… Ez bizonyára egy nagyon kedvező ár. *Tesz úgy, mint, aki komolyan fontolóra veszi a dolgot.*
-Azonban sajnos nem azt áraztad be, amit én kértem, így nem rabolnám tovább az idődet. Vendégem vagy egy italra barátom, viszont most bocsáss meg, de sürgős dolgom akadt. *Áll fel az asztaltól, közben pedig int ismét a pincérlánynak, mert ő nem fog inni, de a meghívást a férfi részére komolyan gondolta. Mert, hogy elégedetlenül fog távozni az biztos, de talán enyhítheti a traumát egy kupica szesz.*
//Egy félreeső asztalnál//
//A hozzászóláshoz 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy a férfi egyre inkább közeledik a lényeghez, kezdi érezni, hogy rossz asztalnál ül. ~Most azt hiszem kihagyom a „csak azért mert kurva vagyok” kártyát.~ Nem igazán tud mit kezdeni a dologgal, hogy bizony, még csak most kezdtek el alkudozni, de a másik már vérig van sértve. ~Ha mondta volna, hogy hiszti is lesz, akkor inkább iszom egyet. ~ Ha most kezdené el emelni az alap ajánlatot, akkor talán megint csak egy ilyen igazán elismerő mondatot kapna cserébe, ezért úgy dönt, hogy ez nem éri meg. Mikor a férfi említi, hogy kétszer fordulnak meg az emberei, azzal pedig ő duplán keres, azért elkezdi furdalni az oldalát, hogy mennyi is lehet, azaz annyi. A férfiből nem nézné ki, hogy igazat mondana, ha rákérdezne, így csak bölcsen hallgat és várja a konkrétumot. Másrészt, a férfi szinte már indokolatlanul hozza magát robbanás közeli állapotba, így csak hátra dől és előveszi a legsemmitmondóbb arckifejezését, amíg lenyugszik. ~Vajon, ha most beszólnék neki, akkor spontán öngyulladna? ~ Mikor pedig végre elhangzik az összeg, a szemei tágra nyílnak a csodálkozástól, majd még mellé érkezik a feltétel is, minthogy ez az összeg csupán két főre vonatkozik. ~Mennyire néz engem hülyének vajon? Kell egy hiteles forrás…~ Persze nem szeretné megfontolás nélkül elutasítani az ajánlatot, de a második kitétel teljesen értelmetlenné teszi az alkudozás további részét. ~Drey is kinn van, meg Shan is a sellővel. ~ *
-Hm… Ez bizonyára egy nagyon kedvező ár. *Tesz úgy, mint, aki komolyan fontolóra veszi a dolgot.*
-Azonban sajnos nem azt áraztad be, amit én kértem, így nem rabolnám tovább az idődet. Vendégem vagy egy italra barátom, viszont most bocsáss meg, de sürgős dolgom akadt. *Áll fel az asztaltól, közben pedig int ismét a pincérlánynak, mert ő nem fog inni, de a meghívást a férfi részére komolyan gondolta. Mert, hogy elégedetlenül fog távozni az biztos, de talán enyhítheti a traumát egy kupica szesz.*
3674. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-23 19:32:41
Üzenet elküldve: 2020-09-23 19:32:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Őrködés//
//Reyra, Rendor, Maydeleine//
* Jól gondolja magáról, hogy nem hétköznapi, mert Rendor is ezt mondaná, ha őt kérdeznék. Rey a maga titokzatos módján igazán csábító. Az meg, hogy látszólag még veszélyes is, csak hab a tortán. Arca is arról árulkodik, hogy kemény csajról van szó. Nem azok a tipikusan lágy vonások jellemzik, mint a legtöbb sellőlányt. Ahogy az alkatát szemléli a férfi csak arra tud gondolni, hogy bizony lehet meg is gyűlne vele a baja, ha verekedniük kéne. Fürgének elég fürge lehet és, ha csak a fele igaz a szóbeszédnek, akkor még elég erősek is. Beszélgetésüket Mady zavarja meg, de mire jutna valamire, máris elszólítja a kötelesség, mivel úgy néz ki, hogy hívatlan vendégek érkeztek. Az ajtóban máris tolongás alakul ki, de végül úgy néz ki, hogy a probléma elül, mert egy részük az őrrel együtt távozik. Egy ember marad, aki egyre inkább hangosabbá válik. Rendor rajta is tartja a szemét, mert nem tetszik neki az illető.*
- Jó, ha tudjuk használni a testünket fegyverként. Nem csak az öklökre gondolok itt.* Mondaná tovább is, de ekkor az az alak elkezd mocskosul ordítani. Ez még csak hagyján, de nagyon csúnyán sértegeti is jelenlegi vezetőjüket. Kevés hiányzik ahhoz, hogy ne álljon fel a férfi. Csak sajnos kénytelen belegondolni abba, hogy ez sajnos viszont túlságosan is komplikált ahhoz, hogy ő egyedül intézze el, mert valószínűleg többet ártana, mint használna a közbelépése.*
- Ez az alak egyre jobban irritál. Szívesen megmutatnám neki a kijáratott.* Mondja Reynek halkan, mert nem szeretné, ha meghallanák és ebből is csak plusz galiba lenne. Ettől függetlenül egyszer csak elszakad a cérna és, akkor nem lesz jó vége a dolognak.*
//Reyra, Rendor, Maydeleine//
* Jól gondolja magáról, hogy nem hétköznapi, mert Rendor is ezt mondaná, ha őt kérdeznék. Rey a maga titokzatos módján igazán csábító. Az meg, hogy látszólag még veszélyes is, csak hab a tortán. Arca is arról árulkodik, hogy kemény csajról van szó. Nem azok a tipikusan lágy vonások jellemzik, mint a legtöbb sellőlányt. Ahogy az alkatát szemléli a férfi csak arra tud gondolni, hogy bizony lehet meg is gyűlne vele a baja, ha verekedniük kéne. Fürgének elég fürge lehet és, ha csak a fele igaz a szóbeszédnek, akkor még elég erősek is. Beszélgetésüket Mady zavarja meg, de mire jutna valamire, máris elszólítja a kötelesség, mivel úgy néz ki, hogy hívatlan vendégek érkeztek. Az ajtóban máris tolongás alakul ki, de végül úgy néz ki, hogy a probléma elül, mert egy részük az őrrel együtt távozik. Egy ember marad, aki egyre inkább hangosabbá válik. Rendor rajta is tartja a szemét, mert nem tetszik neki az illető.*
- Jó, ha tudjuk használni a testünket fegyverként. Nem csak az öklökre gondolok itt.* Mondaná tovább is, de ekkor az az alak elkezd mocskosul ordítani. Ez még csak hagyján, de nagyon csúnyán sértegeti is jelenlegi vezetőjüket. Kevés hiányzik ahhoz, hogy ne álljon fel a férfi. Csak sajnos kénytelen belegondolni abba, hogy ez sajnos viszont túlságosan is komplikált ahhoz, hogy ő egyedül intézze el, mert valószínűleg többet ártana, mint használna a közbelépése.*
- Ez az alak egyre jobban irritál. Szívesen megmutatnám neki a kijáratott.* Mondja Reynek halkan, mert nem szeretné, ha meghallanák és ebből is csak plusz galiba lenne. Ettől függetlenül egyszer csak elszakad a cérna és, akkor nem lesz jó vége a dolognak.*
3673. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-23 11:11:57
Üzenet elküldve: 2020-09-23 11:11:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy vörös alak//
//Egy félreeső asztalnál//
//A hozzászóláshoz 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Méregeti a lányt, hunyorog és próbál belelátni a fejébe, de annyira azért nem okos, vagy jó emberismerő, hogy ez menjen is neki. Jarhan az aranyhoz és a zsiványsághoz ért. Összeráncolt szemöldökkel hallgatja a hosszú felsorolást a hugyos alakokról és az összegről, majd a végén látványosan megszagolja a saját hónalját.*
- Azt hiszem én nem illek ilyen úri társaságba. *Vigyorodik el, majd azonnal komolyabbra veszi a szót, de nem emeli meg a hangját.*
- Ahogy mondod, bizonyára sok előkelő vendéged van és mivel teltházad is van, ahogyan említetted, találkozásunk kezdetén így kicsit bánt, hogy át akarsz baszni! *A mondat végén már felemeli a hangját.*
- Van pofád kiszúrni a szememet kétszáz arannyal! Elnéztem neked, hogy beleszólsz a munkámba! Most meg megsértesz ezzel a szaros összeggel? *Ezt már elég hangosan mondja, hogy a környező asztaloknál is hallják.*
- Az embereid kétszer fordulnak meg a kikötőben és a háromszorosát keresem meg ezen. *Hátra dől a székében és karba fonja a kezét, hogy kicsit gondolkodjon és lehiggadjon, mert az arcán látható, hogy szétveti a düh és a megaláztatás.*
- Mondok valamit! kétezerötszáz aranyat akarok és te meg még egy kurvád, vagy hímringyód szabadon járhat kelhet. De csak ti ketten és ha átbaszol, mint már tetted az előbb, akkor tripla árat fogtok fizetni. *Megint előre dől a székében és mutatóújával a lány felé mutogatva nyomatékosítja az elmondottakat.*
- Ez nem Arthenior ratyi kis városkája, amely majd megsimogatja a buksidat, mert ügyesen leszoptál valakit. Ez a város itt a kikötő és a miénk, a mi szabályainkkal. Ha barátok vagyunk akkor mindent lehet, ha átbaszol vagy hülyére veszel akkor azt örökre megkeserülöd.
//Egy félreeső asztalnál//
//A hozzászóláshoz 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Méregeti a lányt, hunyorog és próbál belelátni a fejébe, de annyira azért nem okos, vagy jó emberismerő, hogy ez menjen is neki. Jarhan az aranyhoz és a zsiványsághoz ért. Összeráncolt szemöldökkel hallgatja a hosszú felsorolást a hugyos alakokról és az összegről, majd a végén látványosan megszagolja a saját hónalját.*
- Azt hiszem én nem illek ilyen úri társaságba. *Vigyorodik el, majd azonnal komolyabbra veszi a szót, de nem emeli meg a hangját.*
- Ahogy mondod, bizonyára sok előkelő vendéged van és mivel teltházad is van, ahogyan említetted, találkozásunk kezdetén így kicsit bánt, hogy át akarsz baszni! *A mondat végén már felemeli a hangját.*
- Van pofád kiszúrni a szememet kétszáz arannyal! Elnéztem neked, hogy beleszólsz a munkámba! Most meg megsértesz ezzel a szaros összeggel? *Ezt már elég hangosan mondja, hogy a környező asztaloknál is hallják.*
- Az embereid kétszer fordulnak meg a kikötőben és a háromszorosát keresem meg ezen. *Hátra dől a székében és karba fonja a kezét, hogy kicsit gondolkodjon és lehiggadjon, mert az arcán látható, hogy szétveti a düh és a megaláztatás.*
- Mondok valamit! kétezerötszáz aranyat akarok és te meg még egy kurvád, vagy hímringyód szabadon járhat kelhet. De csak ti ketten és ha átbaszol, mint már tetted az előbb, akkor tripla árat fogtok fizetni. *Megint előre dől a székében és mutatóújával a lány felé mutogatva nyomatékosítja az elmondottakat.*
- Ez nem Arthenior ratyi kis városkája, amely majd megsimogatja a buksidat, mert ügyesen leszoptál valakit. Ez a város itt a kikötő és a miénk, a mi szabályainkkal. Ha barátok vagyunk akkor mindent lehet, ha átbaszol vagy hülyére veszel akkor azt örökre megkeserülöd.
3672. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-23 07:26:22
Üzenet elküldve: 2020-09-23 07:26:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Egy vörös alak//
//Egy félreeső asztalnál//
//A hozzászóláshoz 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem igazán kavarja fel a lelkivilágát, hogy a férfinek az arcáról lerí, hogy nincs ínyére a hely, ahol van. Nem azért van itt, hogy nézelődjön vagy hogy mulasson, ez már korábban kiderült. A nem kicsit nyers megfogalmazású odaszúrásra csak szélesebbre húzódik a mosolya, nem ért egyet a kijelentéssel, de ezt nem óhajtja a másik tudomására hozni. A nevetés ugyan előhoz egy fintort az arcára, de az gyorsan tova is száll, ahogy ismét ura az arcizmainak.*
-Itt mindenkit vendég egyenlő bánásmódot kap, lehet az egy mocsárszagú tolvaj, egy mocskos szájú kalóz vagy egy kivert fogú bandita, a hímringyó sem tartozik más kategóriába. A vendég az vendég, bár ahogy látod itt azért nem tolonganak a húgyszagú részegek, ez nívósabb hely. *Vezeti végig a gondolatmenetet, nem sajnálva a szavakat, hogy teletűzdelje példákkal, amelyek így egymás mellé fűzve, mintha nem céloznának igazán semmire. Gyorsan a tárgyra is térnek, a férfi sem kíván több körítést fűzni a dologhoz, a tekintetéből szinte az is kiolvasható, hogy az aranyak egy része bizony sosem fogja elhagyni az ő zsebét. Úgy fest, alkudozással fogják eldönteni a dolgokat, mert ezek után azt nem hiszi, hogy a másiknak szándékában áll üres kézzel távozni az asztaltól. Akkor pedig nála van a kezdés joga, hogy mondjon egy számot. Túl magasat nem szeretne mondani, alapja se nagyon van, amiből kiindulhatna, mert nem tudja mennyit is kérnek el egy átkelésért. ~Nem kérhetnek túl magas összeget, mert azt az átlag matróz nem tudná kicsengetni. Tizenöt, talán húsz arany lehet az adó.~*
-Kettőszáz. *Böki végül ki, miután átgondolta és figyeli a másik reakcióját. Nyilván keveselleni fogja, ezzel tisztában van, neki ez a szerepe, hogy még ha sokat is mond, akkor is úgy tegyen, mintha kevés lenne.*
-Köszönöm kedvesem, egyelőre elmehetsz. *Jegyzi meg a hozzájuk kisétáló lánynak, az pedig már indul is vissza a helyére.*
//Egy félreeső asztalnál//
//A hozzászóláshoz 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem igazán kavarja fel a lelkivilágát, hogy a férfinek az arcáról lerí, hogy nincs ínyére a hely, ahol van. Nem azért van itt, hogy nézelődjön vagy hogy mulasson, ez már korábban kiderült. A nem kicsit nyers megfogalmazású odaszúrásra csak szélesebbre húzódik a mosolya, nem ért egyet a kijelentéssel, de ezt nem óhajtja a másik tudomására hozni. A nevetés ugyan előhoz egy fintort az arcára, de az gyorsan tova is száll, ahogy ismét ura az arcizmainak.*
-Itt mindenkit vendég egyenlő bánásmódot kap, lehet az egy mocsárszagú tolvaj, egy mocskos szájú kalóz vagy egy kivert fogú bandita, a hímringyó sem tartozik más kategóriába. A vendég az vendég, bár ahogy látod itt azért nem tolonganak a húgyszagú részegek, ez nívósabb hely. *Vezeti végig a gondolatmenetet, nem sajnálva a szavakat, hogy teletűzdelje példákkal, amelyek így egymás mellé fűzve, mintha nem céloznának igazán semmire. Gyorsan a tárgyra is térnek, a férfi sem kíván több körítést fűzni a dologhoz, a tekintetéből szinte az is kiolvasható, hogy az aranyak egy része bizony sosem fogja elhagyni az ő zsebét. Úgy fest, alkudozással fogják eldönteni a dolgokat, mert ezek után azt nem hiszi, hogy a másiknak szándékában áll üres kézzel távozni az asztaltól. Akkor pedig nála van a kezdés joga, hogy mondjon egy számot. Túl magasat nem szeretne mondani, alapja se nagyon van, amiből kiindulhatna, mert nem tudja mennyit is kérnek el egy átkelésért. ~Nem kérhetnek túl magas összeget, mert azt az átlag matróz nem tudná kicsengetni. Tizenöt, talán húsz arany lehet az adó.~*
-Kettőszáz. *Böki végül ki, miután átgondolta és figyeli a másik reakcióját. Nyilván keveselleni fogja, ezzel tisztában van, neki ez a szerepe, hogy még ha sokat is mond, akkor is úgy tegyen, mintha kevés lenne.*
-Köszönöm kedvesem, egyelőre elmehetsz. *Jegyzi meg a hozzájuk kisétáló lánynak, az pedig már indul is vissza a helyére.*
3671. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-22 23:01:34
Üzenet elküldve: 2020-09-22 23:01:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Örvend a szíve, hogy látja, hallja, érzi, Gaiffar úrnak kedvére van a közeledése. Nincs is ennél nagyobb boldogsága, ha a vendég óhajára talál. Törékeny teste finom mozdulatokkal csábít. Figyelmesen és odaadón. Hallgatja az olykor sóhajban elfúló történetet, de egyre-másra elveszti a logikája szálát. Nem érti, hogy lehetne az árnyék rossz, hiszen minden forróbb éghajlaton élő számára két igazán becses dolog van: a víz és az árnyék. Gaiffar úr viszont ez utóbbit romlottnak jellemzi. Ellenben az egyensúly másik pólusaként is. Nalaeä egyszerű keretekhez szokott gondolatai elvesznek a tanok összetett és számára szokatlan szemléletében, így el is engedi értelmük keresését. Túl kicsi, túl jelentéktelen és túl egyszerű lélek ő, hogy ily dolgokat felfogjon. Ebben a szellemben nevelték a szerájban. Leánynak született. Az ő dolga s kötelessége egészen más, mint az élet nagy dolgain vagy az istenek szándékain elmélkedni. Az ő osztályrésze az elfogadás, s ennek eleget is tesz.*
- Én boldog vagyok *válaszol mosolyogva, s az arcán ülő bájos, naiv és őszinte vonások kétséget sem hagynak afelől, hogy igazat szól. Nala egyszerű és végtelenül jóindulatú lélek. Mindenben meglátja a szépséget és a legapróbb kegyért is hálás az életnek. Csókkal fogadja a férfi szavait, melyekben őt méltatja. Csípőjét lágyan mozgatva helyezkedik, sóhajokat pihegve idomul Gaiffar úr testéhez, hogy minél jobban kiszolgálhassa vendége vágyát.*
- Téged táplállak *ismétli.* - Téged éltetlek. *Átadja az irányítást a férfinak, hogy kedve szerint diktálhassa a ritmust s élvezze Nala testét, ahogy a benne ébredő vágyak kívánják. Egészen odaadja magát ebben a szolgálatban. Ezüst íriszei, amikor épp nem rejtik őket hunyt pillái, csak úgy ragyognak. Nagy megtiszteltetés, hogy ilyen átlényegült, vallásos révület eszköze lehet, hogy közelebb viheti a férfit a gondolataihoz és a lelke mélyén őrzött tanokhoz. Engedelmesen mozdul, ahogy Gaiffar úr megkívánja tőle. Nyújtózik, hogy a tekintetet jóllakassa vagy épp hozzá hajol, hogy az ajkait, ében bőrét kényeztesse. Törékeny tündérteste szinte elveszik az érdes tenyerek ölelésében, de oly készséges, hogy a kéjekre való étvágyat csupán még jobban felkorbácsolja.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Örvend a szíve, hogy látja, hallja, érzi, Gaiffar úrnak kedvére van a közeledése. Nincs is ennél nagyobb boldogsága, ha a vendég óhajára talál. Törékeny teste finom mozdulatokkal csábít. Figyelmesen és odaadón. Hallgatja az olykor sóhajban elfúló történetet, de egyre-másra elveszti a logikája szálát. Nem érti, hogy lehetne az árnyék rossz, hiszen minden forróbb éghajlaton élő számára két igazán becses dolog van: a víz és az árnyék. Gaiffar úr viszont ez utóbbit romlottnak jellemzi. Ellenben az egyensúly másik pólusaként is. Nalaeä egyszerű keretekhez szokott gondolatai elvesznek a tanok összetett és számára szokatlan szemléletében, így el is engedi értelmük keresését. Túl kicsi, túl jelentéktelen és túl egyszerű lélek ő, hogy ily dolgokat felfogjon. Ebben a szellemben nevelték a szerájban. Leánynak született. Az ő dolga s kötelessége egészen más, mint az élet nagy dolgain vagy az istenek szándékain elmélkedni. Az ő osztályrésze az elfogadás, s ennek eleget is tesz.*
- Én boldog vagyok *válaszol mosolyogva, s az arcán ülő bájos, naiv és őszinte vonások kétséget sem hagynak afelől, hogy igazat szól. Nala egyszerű és végtelenül jóindulatú lélek. Mindenben meglátja a szépséget és a legapróbb kegyért is hálás az életnek. Csókkal fogadja a férfi szavait, melyekben őt méltatja. Csípőjét lágyan mozgatva helyezkedik, sóhajokat pihegve idomul Gaiffar úr testéhez, hogy minél jobban kiszolgálhassa vendége vágyát.*
- Téged táplállak *ismétli.* - Téged éltetlek. *Átadja az irányítást a férfinak, hogy kedve szerint diktálhassa a ritmust s élvezze Nala testét, ahogy a benne ébredő vágyak kívánják. Egészen odaadja magát ebben a szolgálatban. Ezüst íriszei, amikor épp nem rejtik őket hunyt pillái, csak úgy ragyognak. Nagy megtiszteltetés, hogy ilyen átlényegült, vallásos révület eszköze lehet, hogy közelebb viheti a férfit a gondolataihoz és a lelke mélyén őrzött tanokhoz. Engedelmesen mozdul, ahogy Gaiffar úr megkívánja tőle. Nyújtózik, hogy a tekintetet jóllakassa vagy épp hozzá hajol, hogy az ajkait, ében bőrét kényeztesse. Törékeny tündérteste szinte elveszik az érdes tenyerek ölelésében, de oly készséges, hogy a kéjekre való étvágyat csupán még jobban felkorbácsolja.*
3670. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-22 16:15:17
Üzenet elküldve: 2020-09-22 16:15:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Őrködés//
//Reyra, Rendor, Maydeleine//
*Látva a másik csodálkozó, kissé meglepett ábrázatát, valami kellemes elégedettséget érez a mélységi. Talán büszke magára, vagy csak élvezi a meghökkent tekinteteket. Ő nem egy tipikus nő, nem pultos, még kevésbé sellő, pedig néha akadnak, akik ezt feltételezik róla. Végül is miért ne, lehetne afféle egzotikus árucikk, biztos lenne olyan, aki kíváncsi a veszélyesebb kalandokra. De egyelőre az őrködés munkaköre jobban passzol alkatához és személyiségéhez, nem szándékozik belekóstolni a másik oldalba.
Azt bizony ő is észrevette már, hogy Rendor sincs híján férfiúi bájaknak, Nemcsak arca, s enyhén, férfiasan kiugró járomcsontja vonzza a nők figyelmét, hanem jól érzékelhetőek kidolgozott izmai is. Bár Rey nem tudja, pontosan mennyire lehet képzett a férfi harc terén, azért nem szívesen keveredne verekedésbe vele. Könnyen lehet, hogy a macskatestű nő gyorsaságával és jól irányzott támadásaival kicselezné a marcona alakot, de azokkal a karokkal elég, ha akár egy ütés is betalál, s a mélységi nő máris földön lenne.
Éppen válaszra nyitná sötét ajkait, mikor Mady megszakítja a társalgást. Éppen frissen megismert kollégájára tartana igényt, így Rey hátrébb húzódik, de úgy néz ki, a beszélgetés egyelőre elmarad, mert egyéb gondok is akadnak a Sellőházban. A mélységi így utat engedve Madynek, ismét kettesben marad a férfival.*
-Nekem a pusztakezes harc idegen. Bár valamennyire boldogulok az ökleimmel, azért könnyen alul maradnék ebben a műfajban.
*Fejezi hát be megkezdett gondolatát, miközben fél szemét a vendégseregen legelteti.*
3669. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-22 15:17:40
Üzenet elküldve: 2020-09-22 15:17:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy vörös alak//
//Egy félreeső asztalnál//
//A hozzászóláshoz 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Jarhan komótos léptekkel indul meg a lány után, hogy asztalt találjanak maguknak. Mindeközben tekintetével fintorogva nézegeti a helyet. Láthatóan nincs jó kedvében és így zavarja a környezet.*
- Értem, értem. *Válaszol flegmán, majd röviden odaszúrja.*
- A híretekre épp most lapátoltál egy kupac szart. *A szavak végét elharapja miközben tekintet még mindig a hely berendezésein vándorol, mintha felmérné az egész kócerájt. Maydeleine befejező mondatát azonban nem bírja megállni nevetés nélkül.*
- Azzal a hímringyóval közelebbi kapcsolatba? Na most nagyot nőttél a szemembe. Nem vagy egy finnyás kurva az biztos! *Majd befejezi a nevetést és egy apró biccentéssel valóban elismeri a lány szakmai hozzáállását. Jarhan hangja, mondatai és öltözéke is egyszerűségére és zsivány életére utal, amely minden mozdulatából is kiolvasható.
Amikor hellyel kínálják szép komótosan leül a lánnyal szemben és mindkét kezével az asztalra könyökölve fonja kulcsba az újait, majd sóhajt egyet és figyeli a másik mondandóját.*
- Hát persze, hogy érinteni fogja! *Vág közbe egyetértően, majd figyel és szemeiben ismét megjelenik a csillogás, de most nem a nemi vágy teszi vele, hanem a kapzsiság.*
- Mennyi? *Mondja gyorsan és határozottan.*
- Nem kell semmi. Mond az összeget. *Inti le az ital, vagy étel felajánlást.*
- Majd, ha megállapodunk akkor arra iszunk. *Mosolyodik el egy pillanatra, de az ábrázata hamar visszavált komolyra.*
- Vagy nem.
//Egy félreeső asztalnál//
//A hozzászóláshoz 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Jarhan komótos léptekkel indul meg a lány után, hogy asztalt találjanak maguknak. Mindeközben tekintetével fintorogva nézegeti a helyet. Láthatóan nincs jó kedvében és így zavarja a környezet.*
- Értem, értem. *Válaszol flegmán, majd röviden odaszúrja.*
- A híretekre épp most lapátoltál egy kupac szart. *A szavak végét elharapja miközben tekintet még mindig a hely berendezésein vándorol, mintha felmérné az egész kócerájt. Maydeleine befejező mondatát azonban nem bírja megállni nevetés nélkül.*
- Azzal a hímringyóval közelebbi kapcsolatba? Na most nagyot nőttél a szemembe. Nem vagy egy finnyás kurva az biztos! *Majd befejezi a nevetést és egy apró biccentéssel valóban elismeri a lány szakmai hozzáállását. Jarhan hangja, mondatai és öltözéke is egyszerűségére és zsivány életére utal, amely minden mozdulatából is kiolvasható.
Amikor hellyel kínálják szép komótosan leül a lánnyal szemben és mindkét kezével az asztalra könyökölve fonja kulcsba az újait, majd sóhajt egyet és figyeli a másik mondandóját.*
- Hát persze, hogy érinteni fogja! *Vág közbe egyetértően, majd figyel és szemeiben ismét megjelenik a csillogás, de most nem a nemi vágy teszi vele, hanem a kapzsiság.*
- Mennyi? *Mondja gyorsan és határozottan.*
- Nem kell semmi. Mond az összeget. *Inti le az ital, vagy étel felajánlást.*
- Majd, ha megállapodunk akkor arra iszunk. *Mosolyodik el egy pillanatra, de az ábrázata hamar visszavált komolyra.*
- Vagy nem.
3668. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-22 14:45:26
Üzenet elküldve: 2020-09-22 14:45:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Egy vörös alak//
//Egy félreeső asztalnál//
*Hazudna, ha az állítaná, hogy nem számított pálfordulásra a tények fényében vagy a kérés elhangzása után, így nem lepi meg a felbukkanó indulat. ~A férfiak már csak ilyenek, a nő ne szóljon bele az ő dolgukba. Milyen bosszantó.~ Neki is kezd átrendeződni az arca, de egyelőre csak elhalkulnak a csábos pillantások és felfokozott mosoly helyett, egy bizalomgerjesztő görbület marad.*
-Sajnálom, ha bizalmatlannak tűnt a kérés, nem ez volt a szándékom. *Itt vesz egy nagyobb levegőt, mielőtt még olyan csúszik ki a száján, ami hátrányosabb helyzetbe lendíti vissza a beszélgetést. Jól át kell gondolnia mit mond, mielőtt megteszi.*
-Remélem megérted, de itt, ha valaki átlépi a küszöböt, az a Sellőház vendége, többé nem csak egy idegen az utcáról. Pont, ahogy te is. Viszont nem lehetek óvatlan, adnunk kell a hírünkre. Ha pedig a fülem nem csal, akkor közelebbi kapcsolatba is fogunk még kerülni a vörös hajú elffel. *Sandít fél szemmel a távozók irányába, hiszen onnan hallotta a nem is olyan szertefoszlott hangtöredékeket. ~Dhorisz? ~*
-Kérlek foglalj helyet! *Mutat határozottan egy üres asztal mellett árválkodó bársonyszékre. A felszólítás, hogy most aztán mondhatja, ami a szívét nyomja, kicsit sincsen ínyére, a hangnemmel egyetemben, de még tartja a vonásait rendezetten.*
-Akkor nem kertelek tovább. Az adó érinteni fogja az embereimet is, hiszen mi is járkálunk ki és be a kikötő területén. Most is van még odakinn alkalmazottam, nem is egy. *Közben, ha helyet foglal a férfi, ha nem, ő bizony ledobja magát a szemben lévő székre.*
-Szeretnélek benneteket egy nagyobb összeggel támogatni. *Közben int az egyik pultos lánynak, hogy jöjjön oda hozzájuk.*
-Cserébe, csak azt kérem, hogy ebben az esztendőben fennakadás nélkül eresszétek át a Sellőház alkalmazottait. *Idő közben oda is ér hozzájuk az odaintett alkalmazott. Úgy véli, az adóztatásnak csupán a pénzbehajtás lehet a célja, ami így is megtörténhet, a nélkül, hogy feltartanák az ügyeiket. Ellenkező esetben is megvan a feltevés, mi szerint nyilván szeretnék éreztetni minden idetévedővel, hogy itt ki is az úr, kitől kell tartani. Az se lepné meg, ha az adószedők néha bele- beletérdelnének egy-egy nyomorultabb átkelő gyomrába.*
-Kérem, legyen a vendégem, mit hozathatok? *Előzi meg a lány érdeklődését.*
//Egy félreeső asztalnál//
*Hazudna, ha az állítaná, hogy nem számított pálfordulásra a tények fényében vagy a kérés elhangzása után, így nem lepi meg a felbukkanó indulat. ~A férfiak már csak ilyenek, a nő ne szóljon bele az ő dolgukba. Milyen bosszantó.~ Neki is kezd átrendeződni az arca, de egyelőre csak elhalkulnak a csábos pillantások és felfokozott mosoly helyett, egy bizalomgerjesztő görbület marad.*
-Sajnálom, ha bizalmatlannak tűnt a kérés, nem ez volt a szándékom. *Itt vesz egy nagyobb levegőt, mielőtt még olyan csúszik ki a száján, ami hátrányosabb helyzetbe lendíti vissza a beszélgetést. Jól át kell gondolnia mit mond, mielőtt megteszi.*
-Remélem megérted, de itt, ha valaki átlépi a küszöböt, az a Sellőház vendége, többé nem csak egy idegen az utcáról. Pont, ahogy te is. Viszont nem lehetek óvatlan, adnunk kell a hírünkre. Ha pedig a fülem nem csal, akkor közelebbi kapcsolatba is fogunk még kerülni a vörös hajú elffel. *Sandít fél szemmel a távozók irányába, hiszen onnan hallotta a nem is olyan szertefoszlott hangtöredékeket. ~Dhorisz? ~*
-Kérlek foglalj helyet! *Mutat határozottan egy üres asztal mellett árválkodó bársonyszékre. A felszólítás, hogy most aztán mondhatja, ami a szívét nyomja, kicsit sincsen ínyére, a hangnemmel egyetemben, de még tartja a vonásait rendezetten.*
-Akkor nem kertelek tovább. Az adó érinteni fogja az embereimet is, hiszen mi is járkálunk ki és be a kikötő területén. Most is van még odakinn alkalmazottam, nem is egy. *Közben, ha helyet foglal a férfi, ha nem, ő bizony ledobja magát a szemben lévő székre.*
-Szeretnélek benneteket egy nagyobb összeggel támogatni. *Közben int az egyik pultos lánynak, hogy jöjjön oda hozzájuk.*
-Cserébe, csak azt kérem, hogy ebben az esztendőben fennakadás nélkül eresszétek át a Sellőház alkalmazottait. *Idő közben oda is ér hozzájuk az odaintett alkalmazott. Úgy véli, az adóztatásnak csupán a pénzbehajtás lehet a célja, ami így is megtörténhet, a nélkül, hogy feltartanák az ügyeiket. Ellenkező esetben is megvan a feltevés, mi szerint nyilván szeretnék éreztetni minden idetévedővel, hogy itt ki is az úr, kitől kell tartani. Az se lepné meg, ha az adószedők néha bele- beletérdelnének egy-egy nyomorultabb átkelő gyomrába.*
-Kérem, legyen a vendégem, mit hozathatok? *Előzi meg a lány érdeklődését.*
3667. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-22 13:26:19
Üzenet elküldve: 2020-09-22 13:26:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy vörös alak//
*A helyzet kezd letisztázódni és mindenki megnyugszik kicsit. Jarhan figyelmesen hallgatja a gyönyörű teremtést maga mellett és csillogó szemei még mindig arról árulkodnak, hogy nagyon tetszik neki a lány.*
- Nyugodtan szólíthat így. *Mondja elbűvölve és a maga részéről már indulna is befelé, hogy megigya a felajánlott italát, de ekkor sajnos megakad a füle valamin. Szemeit összeráncolja és Maydeleinére tekint és azonnal reagál az elhangzottakra.*
- Mit gondolsz mi miért vagyunk itt? Ez egy törvénysértő és ameddig le nem rója a tartozását, addig a mi gondunk ne a tiéd! *Nyomja meg a mondat végét egy erősebb hanggal majd visszalágyítja.*
- De tudod mit! Legyen. Jöhet az embered is, ha nem bízol bennem. Ha ez a döntésed és inkább egy idegen barátsága a fontosabb én megértem. *Mosolyodik el egy halovány rövid időre és a lányra tekint, de a korábbi csillogás már kiveszik belőle. Pár pillanatig még elidőzik a két barna szeme a lányon, majd az embereihez szól.*
- Vigyétek mindkettőt. Üdvözlöm Dhoriszt. *A maga részéről lerendezte ezt az egész dolgot és visszafordul Maydeleinéhez.*
- Na nyögd ki mit akarsz. *Mondja röviden és velősen egyáltalán nem jókedvűen.*
*A négy megtermett fickó Jarhan felszólítására abbahagyja a lökdösődést és igencsak türelmetlenül várakoznak Dalaf és Darelld körül, hogy végre elhagyhassák a Sellőt.*
*A helyzet kezd letisztázódni és mindenki megnyugszik kicsit. Jarhan figyelmesen hallgatja a gyönyörű teremtést maga mellett és csillogó szemei még mindig arról árulkodnak, hogy nagyon tetszik neki a lány.*
- Nyugodtan szólíthat így. *Mondja elbűvölve és a maga részéről már indulna is befelé, hogy megigya a felajánlott italát, de ekkor sajnos megakad a füle valamin. Szemeit összeráncolja és Maydeleinére tekint és azonnal reagál az elhangzottakra.*
- Mit gondolsz mi miért vagyunk itt? Ez egy törvénysértő és ameddig le nem rója a tartozását, addig a mi gondunk ne a tiéd! *Nyomja meg a mondat végét egy erősebb hanggal majd visszalágyítja.*
- De tudod mit! Legyen. Jöhet az embered is, ha nem bízol bennem. Ha ez a döntésed és inkább egy idegen barátsága a fontosabb én megértem. *Mosolyodik el egy halovány rövid időre és a lányra tekint, de a korábbi csillogás már kiveszik belőle. Pár pillanatig még elidőzik a két barna szeme a lányon, majd az embereihez szól.*
- Vigyétek mindkettőt. Üdvözlöm Dhoriszt. *A maga részéről lerendezte ezt az egész dolgot és visszafordul Maydeleinéhez.*
- Na nyögd ki mit akarsz. *Mondja röviden és velősen egyáltalán nem jókedvűen.*
*A négy megtermett fickó Jarhan felszólítására abbahagyja a lökdösődést és igencsak türelmetlenül várakoznak Dalaf és Darelld körül, hogy végre elhagyhassák a Sellőt.*
3666. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-22 13:02:53
Üzenet elküldve: 2020-09-22 13:02:53
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
* Jó kusza egy bonyodalom alakul ki a vörös miatt, de Maydeleine kisasszony aztán közbelép. Igyekszik olyan kompromisszumomra jutni a Patkányokkal, hogy az mindenkinek jó legyen. Jarhan a vezető tisztelettel bánik a kisasszonnyal, sőt még mintha udvarolna is neki. Az őr ezen meg sem lepődik. Dalaf is viszonylag engedelmeskedik, bár azért igyekszik úgy eljárni, hogy némi tartása is maradjon, mert azért sértésekből nem szenved hiányt. Amikor megszólítják a faarcú készségesen áll rendelkezésre.*
- Engedelmével kisasszony én magam kísérném el az urat.* van elég őr a Sellőházban, hogy fenntartsa a rendet. Rey is a közelben tartózkodik jelenleg is. Nyugodt szívvel meri itt hagyni arra az időre a helyet, amíg az adózást le nem rendezik kint. Ha nincs ellenvetés, akkor indul is. Dalaf mellett helyezkedik el. Reméli, hogy az elf is belátja, hogy nem érdemes senkit provokálnia, mert akkor biztosan nem fog tudni neki segíteni.*
* Jó kusza egy bonyodalom alakul ki a vörös miatt, de Maydeleine kisasszony aztán közbelép. Igyekszik olyan kompromisszumomra jutni a Patkányokkal, hogy az mindenkinek jó legyen. Jarhan a vezető tisztelettel bánik a kisasszonnyal, sőt még mintha udvarolna is neki. Az őr ezen meg sem lepődik. Dalaf is viszonylag engedelmeskedik, bár azért igyekszik úgy eljárni, hogy némi tartása is maradjon, mert azért sértésekből nem szenved hiányt. Amikor megszólítják a faarcú készségesen áll rendelkezésre.*
- Engedelmével kisasszony én magam kísérném el az urat.* van elég őr a Sellőházban, hogy fenntartsa a rendet. Rey is a közelben tartózkodik jelenleg is. Nyugodt szívvel meri itt hagyni arra az időre a helyet, amíg az adózást le nem rendezik kint. Ha nincs ellenvetés, akkor indul is. Dalaf mellett helyezkedik el. Reméli, hogy az elf is belátja, hogy nem érdemes senkit provokálnia, mert akkor biztosan nem fog tudni neki segíteni.*
3665. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-21 12:47:37
Üzenet elküldve: 2020-09-21 12:47:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy vörös alak//
//A hozzászóláshoz 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elsőre sem apró tömeg egyre több személlyel kezd bővülni, ami egyre inkább frusztrálja a vörös férfit. ~A végén minden lehetőségemet elvesztem az állásra! Bassza meg! Hogy fogok én ezek után bocsánatot kérni? Láthatólag a felvételem előtt, már rontottam a színvonalat... Valamit ki kell találnom, kell ez a munka!~ Dalaf láthatólag, már rég nem foglalkozik a csőcselékkel és a bárgyú vigyorú fickóval sokkal inkább az esélyeken jár az esze, bár futva azért még elkapja az adó pontos összegét. Nem sokkal később a nagypofájú vezető a társaság finom hölgye felé látszik fordulni és máris valami udvarlásnak nem nevezhető undormányt kezd el művelni szegény barnával, Dalafnak pedig át fut az agyán, hogy lehet itt lekéne állítani a férfit, de így is „bajban van” most nincs ideje hősködni, ha pedig belegondol csak neki lehetne belőle baja, itt az őr is meg a gonosz tekintetű mélységi, nagy baja nem lehet a nőnek, biztos meg is szokta, már az efféle ficsúrokat. ~Kisasszony, mi? Nekem legalább van hajam!~ határozottan egyre jobban közelít egy határvonalhoz az elf, amit senki nem akarna, hogy elérjen, így bármennyire is nehezére esik a tekintete és vonásai még mindig nyugodtak és nem kommunikál fölösleges, lealacsonyítva magát. *
- Megkérhetem, hogy engedjenek el? Magamtól is kitudok menni, sokkal békésebb formátumban. *szólal meg végül a négy őt taszigáló felé és mielőtt kilépne az ajtón még visszafordul és őszintén mosolyogva szólítja meg a legkésőbb érkezett Sellőt. *
- Nem szokásom efféle botrányokba keveredni, ha az ügy sikeresen elsimul visszajönnék egy állásinterjúra. *~Bár itt hagyom a fegyvereim, azokért úgy is visszajövök, de örülnék, ha nem úszna el a lehetőség, a figyelmetlenségem miatt. Erről bezzeg nem küldenek papírt otthonra!~ a szavait követően nem sokkal viszont a hölgy is megszólal ezzel némiképp megállítva a folyamatot. ~Kísérő?~ lepődik meg és ez immáron a mimikáján is tükröződik Dalafnak. ~Még sosem volt, olyan munkahelyem ahol, ilyen védelmet kaptam volna, már a belépés kezdetétől. Tényleg kell nekem ez az állás!~ döbben rá egyre inkább mennyire is magas színvonalú helyre került emiatt pedig egy kisdé még jobban zavarja az, hogy ennyi kellemetlenséget okozott a számukra. Innentől pedig, ha Dalafon múlik a kísérő megkapása után távozná is, hogy rendezhesse ezt az egészet. *
//A hozzászóláshoz 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elsőre sem apró tömeg egyre több személlyel kezd bővülni, ami egyre inkább frusztrálja a vörös férfit. ~A végén minden lehetőségemet elvesztem az állásra! Bassza meg! Hogy fogok én ezek után bocsánatot kérni? Láthatólag a felvételem előtt, már rontottam a színvonalat... Valamit ki kell találnom, kell ez a munka!~ Dalaf láthatólag, már rég nem foglalkozik a csőcselékkel és a bárgyú vigyorú fickóval sokkal inkább az esélyeken jár az esze, bár futva azért még elkapja az adó pontos összegét. Nem sokkal később a nagypofájú vezető a társaság finom hölgye felé látszik fordulni és máris valami udvarlásnak nem nevezhető undormányt kezd el művelni szegény barnával, Dalafnak pedig át fut az agyán, hogy lehet itt lekéne állítani a férfit, de így is „bajban van” most nincs ideje hősködni, ha pedig belegondol csak neki lehetne belőle baja, itt az őr is meg a gonosz tekintetű mélységi, nagy baja nem lehet a nőnek, biztos meg is szokta, már az efféle ficsúrokat. ~Kisasszony, mi? Nekem legalább van hajam!~ határozottan egyre jobban közelít egy határvonalhoz az elf, amit senki nem akarna, hogy elérjen, így bármennyire is nehezére esik a tekintete és vonásai még mindig nyugodtak és nem kommunikál fölösleges, lealacsonyítva magát. *
- Megkérhetem, hogy engedjenek el? Magamtól is kitudok menni, sokkal békésebb formátumban. *szólal meg végül a négy őt taszigáló felé és mielőtt kilépne az ajtón még visszafordul és őszintén mosolyogva szólítja meg a legkésőbb érkezett Sellőt. *
- Nem szokásom efféle botrányokba keveredni, ha az ügy sikeresen elsimul visszajönnék egy állásinterjúra. *~Bár itt hagyom a fegyvereim, azokért úgy is visszajövök, de örülnék, ha nem úszna el a lehetőség, a figyelmetlenségem miatt. Erről bezzeg nem küldenek papírt otthonra!~ a szavait követően nem sokkal viszont a hölgy is megszólal ezzel némiképp megállítva a folyamatot. ~Kísérő?~ lepődik meg és ez immáron a mimikáján is tükröződik Dalafnak. ~Még sosem volt, olyan munkahelyem ahol, ilyen védelmet kaptam volna, már a belépés kezdetétől. Tényleg kell nekem ez az állás!~ döbben rá egyre inkább mennyire is magas színvonalú helyre került emiatt pedig egy kisdé még jobban zavarja az, hogy ennyi kellemetlenséget okozott a számukra. Innentől pedig, ha Dalafon múlik a kísérő megkapása után távozná is, hogy rendezhesse ezt az egészet. *
3664. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-21 11:57:21
Üzenet elküldve: 2020-09-21 11:57:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Egy vörös alak//
*Amint odatoppan meg is üti a fülét a nagy kérdezősködés közepette a kétszázötven arany. Bár hozzájuk a tehetősebbek járnak, de még ahhoz képest is sokallja, a szegényebbek meg azt sehogy se tudnák kicsengetni. Mindenképpen sántít az összeg. A bámulás és a kéjsóvár tekintet egyáltalán nem lepi meg, már megszokta a dolgot, a kézcsókot is fogadja, felemeli a kacsóját, hogy a férfi be tudja váltani a hirtelen tett felajánlást.*
-Maydeleine Rhywayers. *Mutatkozik be ő maga is, enyhén meghajolva, ha már nincs olyan bő szoknyája, hogy emelgetni tudja pukedlizést színlelve.*
-Ez örömmel hallom, mert jelenleg én vagyok megbízva a Sellőház vezetésével és az olyan bosszantó, amikor valami probléma támad. *Mondja egy ártatlan mosoly kíséretében, a bosszantót még külön meg is nyomva a mondatban. Aztán az idegen kiadja az utasítást a csapatnak, amit viszont esze ágában sincsen csak így tétlen nézni.*
-Na de kérem! Ne olyan sietősen! Nem hagyhatom, hogy elhurcolják a drága vendégemet értsék meg. Nem, mintha nem bíznék önben Jarhan, ugye szólíthatom így? De adnék egy fegyveres kísérőt az úr mellé, hogy garantáljuk visszafelé is a biztonságát. *Tekintetével Darelld szilárd arcvonásait keresi, hogy lássa, mit szól a dologhoz, valahogy jobban tart tőle, hogy az irányából rosszallást kap.*
-Darelld, jelölnél ki mellé megfelelő embert, kérlek. *Intézi szavait a férfihoz, majd nyájas hangon folytatja a beszélgetést, amit reményei szerint az sem ront el, hogy fény derült rá, milyen minőségben van jelen.*
-Milyen kedves, de sajnos szinte minden asztal foglalt, így be kell érjük eggyel, remélem nem baj. *Néz nagy kerek sajnálkozó tekintettel a másikra. Nem igazán gondolta volna, hogy ilyen udvarias magatartást fog tapasztalni egy ilyen férfitől, akinek nyilván az a feladata, hogy jól ráijesszen azokra, akik az ő általuk felállított szabályok árnyékában surrannak el.*
-Pont erről szeretnék beszélni, az adóztatásról, ami most frissen felütötte a fejét, ha van egy kis időd. Nem lennék hálátlan, ma érkezett friss polip a konyhára, a wegtoreni szeszeknek pedig itt párja nincsen. *Ajánlja fel a kísérőket a társalgás mellé, hogy még vonzóbbá tegye ezt a bizonyára száraz és kényes témát. Reméli, hogy így is megkapja azt a figyelmet, amit, mint nő, neki már megígértek.*
*Amint odatoppan meg is üti a fülét a nagy kérdezősködés közepette a kétszázötven arany. Bár hozzájuk a tehetősebbek járnak, de még ahhoz képest is sokallja, a szegényebbek meg azt sehogy se tudnák kicsengetni. Mindenképpen sántít az összeg. A bámulás és a kéjsóvár tekintet egyáltalán nem lepi meg, már megszokta a dolgot, a kézcsókot is fogadja, felemeli a kacsóját, hogy a férfi be tudja váltani a hirtelen tett felajánlást.*
-Maydeleine Rhywayers. *Mutatkozik be ő maga is, enyhén meghajolva, ha már nincs olyan bő szoknyája, hogy emelgetni tudja pukedlizést színlelve.*
-Ez örömmel hallom, mert jelenleg én vagyok megbízva a Sellőház vezetésével és az olyan bosszantó, amikor valami probléma támad. *Mondja egy ártatlan mosoly kíséretében, a bosszantót még külön meg is nyomva a mondatban. Aztán az idegen kiadja az utasítást a csapatnak, amit viszont esze ágában sincsen csak így tétlen nézni.*
-Na de kérem! Ne olyan sietősen! Nem hagyhatom, hogy elhurcolják a drága vendégemet értsék meg. Nem, mintha nem bíznék önben Jarhan, ugye szólíthatom így? De adnék egy fegyveres kísérőt az úr mellé, hogy garantáljuk visszafelé is a biztonságát. *Tekintetével Darelld szilárd arcvonásait keresi, hogy lássa, mit szól a dologhoz, valahogy jobban tart tőle, hogy az irányából rosszallást kap.*
-Darelld, jelölnél ki mellé megfelelő embert, kérlek. *Intézi szavait a férfihoz, majd nyájas hangon folytatja a beszélgetést, amit reményei szerint az sem ront el, hogy fény derült rá, milyen minőségben van jelen.*
-Milyen kedves, de sajnos szinte minden asztal foglalt, így be kell érjük eggyel, remélem nem baj. *Néz nagy kerek sajnálkozó tekintettel a másikra. Nem igazán gondolta volna, hogy ilyen udvarias magatartást fog tapasztalni egy ilyen férfitől, akinek nyilván az a feladata, hogy jól ráijesszen azokra, akik az ő általuk felállított szabályok árnyékában surrannak el.*
-Pont erről szeretnék beszélni, az adóztatásról, ami most frissen felütötte a fejét, ha van egy kis időd. Nem lennék hálátlan, ma érkezett friss polip a konyhára, a wegtoreni szeszeknek pedig itt párja nincsen. *Ajánlja fel a kísérőket a társalgás mellé, hogy még vonzóbbá tegye ezt a bizonyára száraz és kényes témát. Reméli, hogy így is megkapja azt a figyelmet, amit, mint nő, neki már megígértek.*
3663. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-21 11:14:38
Üzenet elküldve: 2020-09-21 11:14:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy vörös alak//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szépen lassan egyre többen és többen leszenek a bejáratnál, így aki szeretne épp a Sellőbe be vagy kijutni annak most esélye sincsen. Az öt nagydarab fickót természetesen ez az egész tömörülés nem igazán zavarja és jöttük célja szerint próbálják folytatni a társalgást.*
- Örülök, hogy ilyen belátó vagy. *Feleli a kis banda vezetője Dalafnak és baráti mosoly társaságában, amely az egész helyzetre való tekintettel még sem tűnik olyan barátinak. Csak ezek után felel Darelld kérdésére, de közben végig a colos elf szemeibe bámul.*
- Ha azt vesszük, hogy törvényt szegett és kijátszotta szeretett városunk őrségének éberségét, valamint az én időmet is fecsérli ezzel a közjátékkal. Akkor! *Egy pillanatra abbahagyja és megvakarja az állát, majd folytatja.*
- Nos akkor mindössze kétszázötven arannyal. *Csapja össze boldogan a két kezét és egy pillanatra elégedetten tekint ki az őrre, majd vissza komoran az elfre. Folytatná is az okfejtését, amikor Maydeleine toppan be a társaságukba. A kisvezér azonnal kapcsol és a hölgy felé fordul, majd kéjenc módjára megbámulja.*
- Kis kezét csókolom én Jarhan vagyok és ők itt a csapatom. *Mosolyodik el és ha tudja megragadja a lány kezét, hogy kezet csókolhasson neki.*
- Most, hogy itt vagy már semmi gond nincs. *Kacsint egyet Maydeleinek és azonnal az embereihez szól.*
- Vigyétek el Dalaf kisasszonyt a határhoz Dhorisz bizonyára örülni fog. *Majd utoljára még az elfhez fordul és vitát nem tűrve közli vele.*
- Az embereim elvisznek a határhoz, hogy megtanuld mi nálunk a törvény. Dhorisznak szépen kicsengeted a vámot és utána mehetsz a dolgodra, de azért néha rád nézünk, nehogy elfelejtsd hol a helyed.*A mondata végén még vészjóslóan oldja a hangulatot egy kacsintással és azonnal a nő irányába lép, hogy a következőkben inkább vele szándékozik foglalkozni. A megmaradt négy fickó közrefogják Dalafot és egészen egyértelmű módon jelzik, hogy indulhatnak.*
- Na húzzál ki, de rohadt gyorsan.
*Jarhan csak ezután felel Maydeleine invitáló szavaira.*
- Természetesen, hogy leülök veled egy vagy akár több asztalhoz is! *Bárgyú mosolya mögött bőven érezhető egyfajta udvarlási szándék, de még a maga módján távolságtartó.*
- Nem kell nekünk társaság, elegek vagyunk ketten is. Miről szeretnél beszélgetni? *Teszi fel a kérdést csillogó szemekkel és jól látható, hogy érdekli a másik még ha nem is pontosan azért amiért az le akar vele ülni beszélgetni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szépen lassan egyre többen és többen leszenek a bejáratnál, így aki szeretne épp a Sellőbe be vagy kijutni annak most esélye sincsen. Az öt nagydarab fickót természetesen ez az egész tömörülés nem igazán zavarja és jöttük célja szerint próbálják folytatni a társalgást.*
- Örülök, hogy ilyen belátó vagy. *Feleli a kis banda vezetője Dalafnak és baráti mosoly társaságában, amely az egész helyzetre való tekintettel még sem tűnik olyan barátinak. Csak ezek után felel Darelld kérdésére, de közben végig a colos elf szemeibe bámul.*
- Ha azt vesszük, hogy törvényt szegett és kijátszotta szeretett városunk őrségének éberségét, valamint az én időmet is fecsérli ezzel a közjátékkal. Akkor! *Egy pillanatra abbahagyja és megvakarja az állát, majd folytatja.*
- Nos akkor mindössze kétszázötven arannyal. *Csapja össze boldogan a két kezét és egy pillanatra elégedetten tekint ki az őrre, majd vissza komoran az elfre. Folytatná is az okfejtését, amikor Maydeleine toppan be a társaságukba. A kisvezér azonnal kapcsol és a hölgy felé fordul, majd kéjenc módjára megbámulja.*
- Kis kezét csókolom én Jarhan vagyok és ők itt a csapatom. *Mosolyodik el és ha tudja megragadja a lány kezét, hogy kezet csókolhasson neki.*
- Most, hogy itt vagy már semmi gond nincs. *Kacsint egyet Maydeleinek és azonnal az embereihez szól.*
- Vigyétek el Dalaf kisasszonyt a határhoz Dhorisz bizonyára örülni fog. *Majd utoljára még az elfhez fordul és vitát nem tűrve közli vele.*
- Az embereim elvisznek a határhoz, hogy megtanuld mi nálunk a törvény. Dhorisznak szépen kicsengeted a vámot és utána mehetsz a dolgodra, de azért néha rád nézünk, nehogy elfelejtsd hol a helyed.*A mondata végén még vészjóslóan oldja a hangulatot egy kacsintással és azonnal a nő irányába lép, hogy a következőkben inkább vele szándékozik foglalkozni. A megmaradt négy fickó közrefogják Dalafot és egészen egyértelmű módon jelzik, hogy indulhatnak.*
- Na húzzál ki, de rohadt gyorsan.
*Jarhan csak ezután felel Maydeleine invitáló szavaira.*
- Természetesen, hogy leülök veled egy vagy akár több asztalhoz is! *Bárgyú mosolya mögött bőven érezhető egyfajta udvarlási szándék, de még a maga módján távolságtartó.*
- Nem kell nekünk társaság, elegek vagyunk ketten is. Miről szeretnél beszélgetni? *Teszi fel a kérdést csillogó szemekkel és jól látható, hogy érdekli a másik még ha nem is pontosan azért amiért az le akar vele ülni beszélgetni.*
3662. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-20 19:39:46
Üzenet elküldve: 2020-09-20 19:39:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szelíd szembogarak játéka, a kecses szemhéj, s a felette azokat keretbe záró enyhén ívelt szemöldök, az ajkak boldog, természetes mosolyra húzódó mozdulata, azon felül, hogy csodálatos élmény, máris ismét forrósággal önti el. Valahogyan olyan érzés, mintha, persze nem szó szerint, de felfalná akarná, s maga alá temetné a tündér összes kis porcikáját, mintha egybe akarna vele olvadni... a bizsergés ezúttal egy szélesebb mosolyt ír arcára, s egészen úgy merül el az ezüstíriszekben, miképpen az imént mondta: csodálattal.*
- Szóval tetszik? *Örvend meg rajta, nem sokaknak tudta így visszaadni, de most kellemes a légkör, s a csend, az igaz hallgatóság sokakból előhívja a prófétát, még az ilyen szófukar, sivatagi vándorokból is. Közbevágna, mikor Nala a magányról kezd mesélni, de nincs szíve hozzá, így inkább végig hallgatja, s lehunyt szemmel élvezi a mellkasán játszó ujjacskákat, amit persze közben viszonoz is, csak ellentétben saját, napbarnított, cserzett bőréhez képest, puha, tejszerű, hibátlan bársonyon.*
- Ha zavar... hát nem mondom. *Biccent aprót, ajkai ritkán látott, huncut játéka közben, mi azt sejti, korántsem végzett, s végig nézve a felkönyöklést, kissé megerőltetve nyakát, a tündér ajkát kóstolja meg, míg ő helyezkedik... s, míg a parázsló tűz, ismét heveny lángra lobban, hát folytatja a regét, mi életét is meghatározta, elraktározva a kedves szavakat ínségesebb időkre, mikor már egy halk sóhaj is segítség volna.*
- Ó... Nalaeä, ne gondold... neh... *csusszan ki halk sóhaj száján, s elkínzottan markol a takaró szélébe, a kezdődő mozdulatok okán.*
- ... nem volt ő magányos, hisz övé volt a világ... övh... övé volt a Semmi szépsége, a Mindenség kezdete és a fény foh... *sóhajt hosszan, s kezével a lány kezét keresi, hogy egybekulcsolódhasson vele, tekintetét hófehér testén végig futtatva, elidőzve az izmok játékán, a csípő vonulatán.*
- ... forrósága. *Igaz, nehezére esik már, teste csillogással telik meg, s erővel, mi imént is jellemezte.*
- Ágyékom tüzét úgy éleszted fel, akárha soha nem táplálták volna... *sóhajt, s egész bágyadtan, fejét félrebiccentve figyeli a mosolyt, majd viszonozza a mozgást, de még nem keresi a gyönyört.*
- Ihs'Maillon... *sóhajt csendesen* ezer, meg ezer év után először, egy mandulafára lelt, melynek tövében nyugalmat nem, csak Árnyékot talált. Bosszantotta, hisz a forróság ád erőt, s a homokból születik az élet, a dűne, miből a Semmi építtetett, a tiszta nap segedelmével, ez a mandulafa pedig takarta a fényt az élettől. Egyensúly volt az, mely nem elégedett meg a Semmivel, a dűnével, másra vágyott, többre vágyott, úgy vélte kell a romlott Árnyék a tiszta napfény mellé. *Elcsendesedik, s hosszú ujjaival szánt végig a tündér mellkasán óvatosan, kecses halmokat illetve tenyerével, udvarát ujjai játékával, fülébe ismét ritmusok lágy zenéje kúszik, hol sóhajaik adják szólamokat.*
- Oly... oly gonosztól való volna... haaah... nekem is fontos lenne, hogy te is... hogy te is, csak úgy óó... ok nélkül légy boldog? Nem a kötelesség diktálta következménytől? *Kérdez ismét lehunyt szemekkel, csak kezével érzékelve, mit Nalaeä kínál.*
- Butaság tán? *Mosolyodik el, miközben apró igazítás után immár gyönyört keresve egyesül, hogy így mozogjon tovább lassan.*
- Életemben ritkán ah... adatik meg, az effajta szépség és tisztaság. Mi ily önzetlen, mi ily szolgálatkész... engem is szolgálatra kötelez. S, míg ajkam régi idők rigmusai hagyják el, lelkem is erősebbé válik általad, hát fogadd el, nem kérek viszonzást, nem kérek kötelezettséget, s nem kérek áldást. *Rázza meg a fejét.*
- A Magány vagyok. Egyesek Haragként jegyeznek, míg mások a Csendként. Van olyan tartomány, ahol inkább csak Néma. *Szólal meg mélyebben. Keze a csípőre csúszik, s lágyan irányítani kezd, ha hagyják.*
- A Semmi ága apró, levéltelen gally, mi könnyen törik, szakajtva gyümölcsét, de a te Pillanatod alatt szárba szökken, s kihajt. Engem táplálsz, s engem éltetsz, mígnem holnap csupán az emlék marad, s önzetlen ajándékod tudata.
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szelíd szembogarak játéka, a kecses szemhéj, s a felette azokat keretbe záró enyhén ívelt szemöldök, az ajkak boldog, természetes mosolyra húzódó mozdulata, azon felül, hogy csodálatos élmény, máris ismét forrósággal önti el. Valahogyan olyan érzés, mintha, persze nem szó szerint, de felfalná akarná, s maga alá temetné a tündér összes kis porcikáját, mintha egybe akarna vele olvadni... a bizsergés ezúttal egy szélesebb mosolyt ír arcára, s egészen úgy merül el az ezüstíriszekben, miképpen az imént mondta: csodálattal.*
- Szóval tetszik? *Örvend meg rajta, nem sokaknak tudta így visszaadni, de most kellemes a légkör, s a csend, az igaz hallgatóság sokakból előhívja a prófétát, még az ilyen szófukar, sivatagi vándorokból is. Közbevágna, mikor Nala a magányról kezd mesélni, de nincs szíve hozzá, így inkább végig hallgatja, s lehunyt szemmel élvezi a mellkasán játszó ujjacskákat, amit persze közben viszonoz is, csak ellentétben saját, napbarnított, cserzett bőréhez képest, puha, tejszerű, hibátlan bársonyon.*
- Ha zavar... hát nem mondom. *Biccent aprót, ajkai ritkán látott, huncut játéka közben, mi azt sejti, korántsem végzett, s végig nézve a felkönyöklést, kissé megerőltetve nyakát, a tündér ajkát kóstolja meg, míg ő helyezkedik... s, míg a parázsló tűz, ismét heveny lángra lobban, hát folytatja a regét, mi életét is meghatározta, elraktározva a kedves szavakat ínségesebb időkre, mikor már egy halk sóhaj is segítség volna.*
- Ó... Nalaeä, ne gondold... neh... *csusszan ki halk sóhaj száján, s elkínzottan markol a takaró szélébe, a kezdődő mozdulatok okán.*
- ... nem volt ő magányos, hisz övé volt a világ... övh... övé volt a Semmi szépsége, a Mindenség kezdete és a fény foh... *sóhajt hosszan, s kezével a lány kezét keresi, hogy egybekulcsolódhasson vele, tekintetét hófehér testén végig futtatva, elidőzve az izmok játékán, a csípő vonulatán.*
- ... forrósága. *Igaz, nehezére esik már, teste csillogással telik meg, s erővel, mi imént is jellemezte.*
- Ágyékom tüzét úgy éleszted fel, akárha soha nem táplálták volna... *sóhajt, s egész bágyadtan, fejét félrebiccentve figyeli a mosolyt, majd viszonozza a mozgást, de még nem keresi a gyönyört.*
- Ihs'Maillon... *sóhajt csendesen* ezer, meg ezer év után először, egy mandulafára lelt, melynek tövében nyugalmat nem, csak Árnyékot talált. Bosszantotta, hisz a forróság ád erőt, s a homokból születik az élet, a dűne, miből a Semmi építtetett, a tiszta nap segedelmével, ez a mandulafa pedig takarta a fényt az élettől. Egyensúly volt az, mely nem elégedett meg a Semmivel, a dűnével, másra vágyott, többre vágyott, úgy vélte kell a romlott Árnyék a tiszta napfény mellé. *Elcsendesedik, s hosszú ujjaival szánt végig a tündér mellkasán óvatosan, kecses halmokat illetve tenyerével, udvarát ujjai játékával, fülébe ismét ritmusok lágy zenéje kúszik, hol sóhajaik adják szólamokat.*
- Oly... oly gonosztól való volna... haaah... nekem is fontos lenne, hogy te is... hogy te is, csak úgy óó... ok nélkül légy boldog? Nem a kötelesség diktálta következménytől? *Kérdez ismét lehunyt szemekkel, csak kezével érzékelve, mit Nalaeä kínál.*
- Butaság tán? *Mosolyodik el, miközben apró igazítás után immár gyönyört keresve egyesül, hogy így mozogjon tovább lassan.*
- Életemben ritkán ah... adatik meg, az effajta szépség és tisztaság. Mi ily önzetlen, mi ily szolgálatkész... engem is szolgálatra kötelez. S, míg ajkam régi idők rigmusai hagyják el, lelkem is erősebbé válik általad, hát fogadd el, nem kérek viszonzást, nem kérek kötelezettséget, s nem kérek áldást. *Rázza meg a fejét.*
- A Magány vagyok. Egyesek Haragként jegyeznek, míg mások a Csendként. Van olyan tartomány, ahol inkább csak Néma. *Szólal meg mélyebben. Keze a csípőre csúszik, s lágyan irányítani kezd, ha hagyják.*
- A Semmi ága apró, levéltelen gally, mi könnyen törik, szakajtva gyümölcsét, de a te Pillanatod alatt szárba szökken, s kihajt. Engem táplálsz, s engem éltetsz, mígnem holnap csupán az emlék marad, s önzetlen ajándékod tudata.
3661. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-09-20 10:05:36
Üzenet elküldve: 2020-09-20 10:05:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tündér megnyugvással sóhajt fel. Boldog mosoly ül ki az arcára, hogy ezek szerint mégis egészen tetszésére lehet a vendégnek. A férfi csodálatát szende alázattal fogadja. Méltatlan rá, tudja jól, de így is örömmel tölti el, hiszen ezek szerint Gaiffar úr a kedvét leli benne.
Először nem tudja hová tenni a megjegyzést, miszerint úgy él, mint Gaiffar úr. Neki eléggé elképzelhetetlen, hogy egy férfi oly csekély, semmi kis szolgálattal tudjon csupán adózni, mint ő teszi: a teste kínálta kéjekkel és odaadó alázattal. Tudja, hogy a ház rendelkezik férfi Sellőkkel is, de az az ő értékrendje szerint akkor is teljesen más. Végül persze kiderül, hogy Gaiffar úr nem egészen szó szerint értette, amit mondott. Odaadása inkább vallásos jellegű lehet, ahogy a szavaiból leszűri. Csendesen, a férfi mellkasát cirógatva hallgatja a történetet. A búgó, mély hang szinte körbeöleli. Tiszteletet és biztonságérzetet ébreszt benne. Egy-egy pillanatra le is hunyja a szemét, ahogy elképzeli a végtelen sivatag békéjét.*
- Dehogy *pillant fel hirtelen, attól tartva, hogy merengését vélhették unalomnak. Ám Gaiffar úron nem lát neheztelést.* - Ez egy nagyon szép történet *mondja.* - És szomorú *sóhajt. Nem akarja megsérteni a vendéget, egyszerűen szívéből, őszintén beszél. Pillantása a férfi bőrére írt cirógatás kanyargós íveit figyeli.* - Senkinek nem szabadna ilyen magányosnak lennie. Ha felérnék hozzá, imádkoznék érte, hogy a te urad, Ihs'Maillon megtalálja méltó asszonyát, akit karjába vonhat, ha úgy akarja, ha a magány túl terhes. *Nala tisztában van vele, hogy a férfiak nagyobb dolgokra születtek, s hogy önzőség lenne elvárni, hogy maradjanak. Hálával kell fogadni az időt, amit a gyengébbik nemnek szentelnek, s megtenni mindent, hogy maradéktalanul kiélvezhessék. Ez a dolgok rendje.*
- Bár nagyobb segítségedre lehetnék *mondja. Bár bölcsebb lenne, hogy ezt a talányt fel tudja oldani az úr kedvére.*
- Ne mondj ilyet *mosolyodik el halovány pírral az arcán. Először könyökére tolja magát, aztán finoman a férfi fölé kerekedve az ölbe csusszan ismét.* - Egy ilyen kivételes és ereje teljében lévő szív sok vágyra hivatott, hiszen annak oly sok, szebbnél szebb arca van. Te pedig megérdemled, hogy ne tagadd meg magadtól, hogy azt vedd magadhoz, mit épp megkívánsz. Egy férfinak ez természetes igénye *mondja meggyőződésesen.* - Engem az tesz boldoggá, ha te boldog s megelégedett vagy, uram. D'or *javítja ki magát gyorsan. Szavai közben finoman ringatózik, ölét az úr ágyékánál mozgatva, hiszen az ajánlkozás kötelessége. Ha a vendég újra magához akarná venni, készségesen áll rendelkezésére. De emlékszik rá, hogy Gaiffar úrnak tetszésére volt így a látványa, úgyhogy ha mással nem is, ezzel mindenképp szeretne a kedvére tenni.*
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tündér megnyugvással sóhajt fel. Boldog mosoly ül ki az arcára, hogy ezek szerint mégis egészen tetszésére lehet a vendégnek. A férfi csodálatát szende alázattal fogadja. Méltatlan rá, tudja jól, de így is örömmel tölti el, hiszen ezek szerint Gaiffar úr a kedvét leli benne.
Először nem tudja hová tenni a megjegyzést, miszerint úgy él, mint Gaiffar úr. Neki eléggé elképzelhetetlen, hogy egy férfi oly csekély, semmi kis szolgálattal tudjon csupán adózni, mint ő teszi: a teste kínálta kéjekkel és odaadó alázattal. Tudja, hogy a ház rendelkezik férfi Sellőkkel is, de az az ő értékrendje szerint akkor is teljesen más. Végül persze kiderül, hogy Gaiffar úr nem egészen szó szerint értette, amit mondott. Odaadása inkább vallásos jellegű lehet, ahogy a szavaiból leszűri. Csendesen, a férfi mellkasát cirógatva hallgatja a történetet. A búgó, mély hang szinte körbeöleli. Tiszteletet és biztonságérzetet ébreszt benne. Egy-egy pillanatra le is hunyja a szemét, ahogy elképzeli a végtelen sivatag békéjét.*
- Dehogy *pillant fel hirtelen, attól tartva, hogy merengését vélhették unalomnak. Ám Gaiffar úron nem lát neheztelést.* - Ez egy nagyon szép történet *mondja.* - És szomorú *sóhajt. Nem akarja megsérteni a vendéget, egyszerűen szívéből, őszintén beszél. Pillantása a férfi bőrére írt cirógatás kanyargós íveit figyeli.* - Senkinek nem szabadna ilyen magányosnak lennie. Ha felérnék hozzá, imádkoznék érte, hogy a te urad, Ihs'Maillon megtalálja méltó asszonyát, akit karjába vonhat, ha úgy akarja, ha a magány túl terhes. *Nala tisztában van vele, hogy a férfiak nagyobb dolgokra születtek, s hogy önzőség lenne elvárni, hogy maradjanak. Hálával kell fogadni az időt, amit a gyengébbik nemnek szentelnek, s megtenni mindent, hogy maradéktalanul kiélvezhessék. Ez a dolgok rendje.*
- Bár nagyobb segítségedre lehetnék *mondja. Bár bölcsebb lenne, hogy ezt a talányt fel tudja oldani az úr kedvére.*
- Ne mondj ilyet *mosolyodik el halovány pírral az arcán. Először könyökére tolja magát, aztán finoman a férfi fölé kerekedve az ölbe csusszan ismét.* - Egy ilyen kivételes és ereje teljében lévő szív sok vágyra hivatott, hiszen annak oly sok, szebbnél szebb arca van. Te pedig megérdemled, hogy ne tagadd meg magadtól, hogy azt vedd magadhoz, mit épp megkívánsz. Egy férfinak ez természetes igénye *mondja meggyőződésesen.* - Engem az tesz boldoggá, ha te boldog s megelégedett vagy, uram. D'or *javítja ki magát gyorsan. Szavai közben finoman ringatózik, ölét az úr ágyékánál mozgatva, hiszen az ajánlkozás kötelessége. Ha a vendég újra magához akarná venni, készségesen áll rendelkezésére. De emlékszik rá, hogy Gaiffar úrnak tetszésére volt így a látványa, úgyhogy ha mással nem is, ezzel mindenképp szeretne a kedvére tenni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043