Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 14:34:59
Üzenet elküldve: 2020-05-01 14:34:59
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Munkában//
//Amaziana, érintőlegesen Reyraa//
//Pult//
*Dolgai végeztével, és saját szükségleteinek kielégítése után időszerűnek látja visszatérni a fogadótérbe. Az újoncok ügyét elindította, most nem kell gyertyát tartania fölöttük, rájuk bízza, hogyan boldogulnak egymással. Friss inget öltött, hiszen vendégek közé járul, és egy kis felújítási munka után már nem volt makulátlan a régi. Haját gondosan hátrasimítja, és rendezettebbé teszi a tükör előtt. Tart egy kis szünetet is, de aztán pihenten és fegyelmezetten érkezik a pult mögé a mögötte nyíló ajtón át. Alfonz szigorúan tájékoztatja a történt incidensről, amiből igencsak kimaradt. De nincs mit tenni, ha egyszer hátra küldték, és nem értesítették róla, hogy jöjjön. Alfonzzal elválnak aztán, s Darelld alaposan végigméri a termet, melynek vendégserege kicserélődött időközben. Egyelőre nem lát intézkednivalót, ám a pult táján két hölggyel kapcsolatban is teendőt vesz magára. Elsőként Reyraa felé biccent, jelezve, hogy visszatért ő is az őrségbe, hogy a segítségére legyen. Aztán a figyelemfelkeltően csinos új Sellőre mosolyog a maga visszafogott stílusában. Őt meg is szólítja.*
- Amaziana kisasszony, elbűvölően néz ki. Sikerült kipihennie magát?
//Amaziana, érintőlegesen Reyraa//
//Pult//
*Dolgai végeztével, és saját szükségleteinek kielégítése után időszerűnek látja visszatérni a fogadótérbe. Az újoncok ügyét elindította, most nem kell gyertyát tartania fölöttük, rájuk bízza, hogyan boldogulnak egymással. Friss inget öltött, hiszen vendégek közé járul, és egy kis felújítási munka után már nem volt makulátlan a régi. Haját gondosan hátrasimítja, és rendezettebbé teszi a tükör előtt. Tart egy kis szünetet is, de aztán pihenten és fegyelmezetten érkezik a pult mögé a mögötte nyíló ajtón át. Alfonz szigorúan tájékoztatja a történt incidensről, amiből igencsak kimaradt. De nincs mit tenni, ha egyszer hátra küldték, és nem értesítették róla, hogy jöjjön. Alfonzzal elválnak aztán, s Darelld alaposan végigméri a termet, melynek vendégserege kicserélődött időközben. Egyelőre nem lát intézkednivalót, ám a pult táján két hölggyel kapcsolatban is teendőt vesz magára. Elsőként Reyraa felé biccent, jelezve, hogy visszatért ő is az őrségbe, hogy a segítségére legyen. Aztán a figyelemfelkeltően csinos új Sellőre mosolyog a maga visszafogott stílusában. Őt meg is szólítja.*
- Amaziana kisasszony, elbűvölően néz ki. Sikerült kipihennie magát?
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 14:13:18
Üzenet elküldve: 2020-05-01 14:13:18
ÚJ
![>Carlotteia Oryw [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae, Reyraa//
//Érintőlegesen Amaziana//
//Zenészek//
*Fendronn, a Sellőház lantosa lebiggyedő szájjal veszi tudomásul, hogy tündöklő énekesmadara megint kiröppen. Egyszer végre igazán szívesen látná a Csalogányt a fészkében. Szőke társához fordul, aki meg egy vörössel szemezget.*
- Nah, megint te maradtál nekem, Blidoff...
*Látva, hogy mélyebb hangú sípon játszó társa mit művel, felsóhajt.*
- Egy főnyeremény vagy, tudod?
*Ám aztán vigasztalódik, mikor a pult felé tartó, vadítóan vörös selyembe csomagolt mennyei ajándékot megpillantja. Amaziana légies léptei lábaira irányítja a figyelmét, és csibész-mosolyt kelt az ifjú bárd frissen borotvált arcán. Tekintete sokat időzik a lányon, s ha feléje néz, még hódolattal meg is hajol felé, miközben hosszú ujjai rendületlenül lágyan játszanak a húrokon.
Carlotteia magában tett ígéretéhez híven nem teszi szóvá, hogy miért egy másik Sellő ül Xaras asztalánál, csak megjegyzi magában, hogy ez gyorsan ment. A vendég igénye a legfontosabb, s úgy tűnik, elégedett a választással. Yathlanae és Xaras döntése nyomán a tálcát magához veszi, miután az étel mellé szalvétát és evőeszközöket is biztosított a férfi számára.*
- Értettem, egy pohár bor tehát.
*Visszatér a pulthoz, hogy gyorsan eleget is tegyen a dolognak, s immár magára hagyhassa a párt ismerkedni. Már csak egy percre tér vissza.*
- Parancsolj! Jó mulatást kívánok!
*Teszi le a Sellő elé a poharat, majd távozik a pulthoz, ahol Reyraa várja.*
- Szervusz! Mi újság a szolgálatban?
*Kérdi féloldalas mosollyal a nőtől.*
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.01 14:27:05
//Érintőlegesen Amaziana//
//Zenészek//
*Fendronn, a Sellőház lantosa lebiggyedő szájjal veszi tudomásul, hogy tündöklő énekesmadara megint kiröppen. Egyszer végre igazán szívesen látná a Csalogányt a fészkében. Szőke társához fordul, aki meg egy vörössel szemezget.*
- Nah, megint te maradtál nekem, Blidoff...
*Látva, hogy mélyebb hangú sípon játszó társa mit művel, felsóhajt.*
- Egy főnyeremény vagy, tudod?
*Ám aztán vigasztalódik, mikor a pult felé tartó, vadítóan vörös selyembe csomagolt mennyei ajándékot megpillantja. Amaziana légies léptei lábaira irányítja a figyelmét, és csibész-mosolyt kelt az ifjú bárd frissen borotvált arcán. Tekintete sokat időzik a lányon, s ha feléje néz, még hódolattal meg is hajol felé, miközben hosszú ujjai rendületlenül lágyan játszanak a húrokon.
Carlotteia magában tett ígéretéhez híven nem teszi szóvá, hogy miért egy másik Sellő ül Xaras asztalánál, csak megjegyzi magában, hogy ez gyorsan ment. A vendég igénye a legfontosabb, s úgy tűnik, elégedett a választással. Yathlanae és Xaras döntése nyomán a tálcát magához veszi, miután az étel mellé szalvétát és evőeszközöket is biztosított a férfi számára.*
- Értettem, egy pohár bor tehát.
*Visszatér a pulthoz, hogy gyorsan eleget is tegyen a dolognak, s immár magára hagyhassa a párt ismerkedni. Már csak egy percre tér vissza.*
- Parancsolj! Jó mulatást kívánok!
*Teszi le a Sellő elé a poharat, majd távozik a pulthoz, ahol Reyraa várja.*
- Szervusz! Mi újság a szolgálatban?
*Kérdi féloldalas mosollyal a nőtől.*
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.01 14:27:05
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 11:52:19
Üzenet elküldve: 2020-05-01 11:52:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae, Carlotteia//
*Xaras Carlotteiára moslysog.*
- Egy pohár vörösbort a hölgynek, a víz tisztálkodásra való, a szomjúságot nem oltja.*-mondja tréfálkozva a bárd. Közben Yathalanaén függ a tekintete, és magában finoman leszögezi, hogy a cserével jó üzletet kötött. Az elf kellemes társaságnak bizonyul, a kérdésére gyorsan meg is felel.*
- Így van!*-és megmutatja a hangszerét. Egy feketére lakkozott lant van nála, aminek a fogólapját fehér rúnák díszítenek, a hanglyuknál pedig smaragdzöld ornamentikai minta tekergőzik.*
- Yathalanae, hosszú életek lánya
Ki társammá szegődött ezen éjszakára
Férfiúi vágyaim tárgya
Magányos szívek gyönyörű álma
Dalolj velem most Kedvesem
Búgj szép szavakkal, édesen
Tekints rám, de ne mérgesen
E dal neked szól Mindenem.*-adja elő a rögtönzött dalt a bárd a lantja kíséretében.*
- Úgy látom ön is zenével foglalkozik. Szívesen meghallgatom!*-szól mosolyogva a férfi.*
*Xaras Carlotteiára moslysog.*
- Egy pohár vörösbort a hölgynek, a víz tisztálkodásra való, a szomjúságot nem oltja.*-mondja tréfálkozva a bárd. Közben Yathalanaén függ a tekintete, és magában finoman leszögezi, hogy a cserével jó üzletet kötött. Az elf kellemes társaságnak bizonyul, a kérdésére gyorsan meg is felel.*
- Így van!*-és megmutatja a hangszerét. Egy feketére lakkozott lant van nála, aminek a fogólapját fehér rúnák díszítenek, a hanglyuknál pedig smaragdzöld ornamentikai minta tekergőzik.*
- Yathalanae, hosszú életek lánya
Ki társammá szegődött ezen éjszakára
Férfiúi vágyaim tárgya
Magányos szívek gyönyörű álma
Dalolj velem most Kedvesem
Búgj szép szavakkal, édesen
Tekints rám, de ne mérgesen
E dal neked szól Mindenem.*-adja elő a rögtönzött dalt a bárd a lantja kíséretében.*
- Úgy látom ön is zenével foglalkozik. Szívesen meghallgatom!*-szól mosolyogva a férfi.*
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-01 11:38:07
Üzenet elküldve: 2020-05-01 11:38:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae, Carlotteia//
*Az ének közben természetesen észreveszi a felé küldött pillantásokat, nem nehéz kitalálnia, hogy róla van szó. Így amikor végez a zenészeknél, feláll, lantját lazán vállára dobva, s kecses léptekkel indul Xaras irányába, arcán bájos mosollyal. Készségesen nyújtja kezét csókra, szereti ezt a nemes gesztust.*
- Én Yathlanae vagyok, örülök, ha bármiben a szolgálatára lehetek, Xaras úr.
*Hangja dallamos, mintha még most is énekelne, s kellemesen lágy tónusú. Helyet foglal a férfi oldalán, s igyekszik nem levenni róla zöld íriszeit. Szeret szemkontaktust tartani a vendégekkel, így hamarabb kialakul a bizalom, ami azért elengedhetetlen egy izgalmas estéhez. Közben persze észrevétlenül végig is méri a férfit, s elégedetten veszi tudomásul, hogy egy igényes, jól öltözött vendéggel van dolga, akinek ráadásul a modora is kifogástalan.*
- Egy pohár vizet, netán egy kis vörösbort szívesen elfogadok. Megerőltette a torkomat az éneklés, jót tenne valami bársonyos, frissítő ital.
*Torka száraz, s így a fülnek oly kellemes hangja enyhén karcossá vált, de aki nem ismeri, talán észre sem veszi ezt az apró változást. Ételt viszont nem fogad el, már túl van a vacsorán, s nagy gondot fordít a megfelelő, egészséges táplálkozásra.*
- Ön is zenével foglalkozik, Xaras úr?
*Érdeklődik óvatosan, hiszen fél szemmel és fél füllel érzékelte Carlotteiának szánt mutatványait, habár biztosra azért nem venné a dolgot. Ki tudja, lehet csak udvarolni akart ezzel a módszerrel.*
*Az ének közben természetesen észreveszi a felé küldött pillantásokat, nem nehéz kitalálnia, hogy róla van szó. Így amikor végez a zenészeknél, feláll, lantját lazán vállára dobva, s kecses léptekkel indul Xaras irányába, arcán bájos mosollyal. Készségesen nyújtja kezét csókra, szereti ezt a nemes gesztust.*
- Én Yathlanae vagyok, örülök, ha bármiben a szolgálatára lehetek, Xaras úr.
*Hangja dallamos, mintha még most is énekelne, s kellemesen lágy tónusú. Helyet foglal a férfi oldalán, s igyekszik nem levenni róla zöld íriszeit. Szeret szemkontaktust tartani a vendégekkel, így hamarabb kialakul a bizalom, ami azért elengedhetetlen egy izgalmas estéhez. Közben persze észrevétlenül végig is méri a férfit, s elégedetten veszi tudomásul, hogy egy igényes, jól öltözött vendéggel van dolga, akinek ráadásul a modora is kifogástalan.*
- Egy pohár vizet, netán egy kis vörösbort szívesen elfogadok. Megerőltette a torkomat az éneklés, jót tenne valami bársonyos, frissítő ital.
*Torka száraz, s így a fülnek oly kellemes hangja enyhén karcossá vált, de aki nem ismeri, talán észre sem veszi ezt az apró változást. Ételt viszont nem fogad el, már túl van a vacsorán, s nagy gondot fordít a megfelelő, egészséges táplálkozásra.*
- Ön is zenével foglalkozik, Xaras úr?
*Érdeklődik óvatosan, hiszen fél szemmel és fél füllel érzékelte Carlotteiának szánt mutatványait, habár biztosra azért nem venné a dolgot. Ki tudja, lehet csak udvarolni akart ezzel a módszerrel.*
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-30 22:17:35
Üzenet elküldve: 2020-04-30 22:17:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
*Wrexan megjegyzése, hogy a friss levegő jólesik számára, szöget üt a fejében.*
- Ó, akkor egy kicsit jobban kinyitom az ablakot, ha Beltrys nem csingálódik azon, hogy kiszökjön.
*Fordul kérdő mosollyal Parcyhoz, s ha egyetért, akkor Cassy feláll az asztaltól. Egy kicsit megbillen, de az asztalban megkapaszkodik nevetve.*
- Hoppá, azt hiszem, kezd a bor a fejembe szállni. Egy pillanat és jövök.
*Egyensúlyát visszanyerve az ablakhoz sétál. Érzi, hogy léptei bizonytalanok, de azért nem veszélyesen azok. Ennyit megér egy lazítós este. Kitárja az ablakot, amin keresztül alaposabban megmozdul a levegő bent. Ő is mélyet szippant belőle, s kitekint a sötét égboltra, a kettős holdvilágban derengő kikötőre. Nagyon hangulatosnak találja a látványt, s mivel jó kedve van, még annál is színesebb a képzeletében az egész.*
- Igazán szép tud lenni ez a hely...
*A paravánján lógó vállkendőért nyúl, hogy magára terítse, haját kihúzza alóla, és visszatér az asztalhoz, hogy ne tartsa fel sokáig a játékot. Fejét nehéznek érzi, ezen megállás nélkül mosolyog, de vendéglátóként az is eszébe jut, hogy megnézze, két társa pohara vajon nem kíván-e újratöltést.*
- Szeretnétek még egy italt?
*Aztán az iménti téma egy másik kérdést vet fel benne.*
- Ti hogy érzitek itt magatokat? Egyikőtök se idevaló. Mármint a kikötőbe. Kezditek már otthonosnak érezni?
*A dobások megtörténnek, s Paranvyr vigasztalja, bár szükségtelenül. Ő nem kifejezetten a győzelemért játszik, bár amit kívánna, az tényleg a szívéből jön, és örülne neki. A férfi érintése meglepő, de nagyon kellemes, bensőséges, borzongató, s megítélése szerint túlcsúszik a barátságosság határain. Cassy fel is kapja rá a pillantását, zavarba hozza a dolog. Sokan gondolhatják azt, hogy hozzá van szokva az ilyesmihez, ám ez csak a munkájában mondható el, és az is sajátságos helyzetekhez kötött. A magánéletében nagyon visszafogott és tartózkodó. Zavart mosollyal felel, kicsit kótyagosan a bortól és saját reakciójától.*
- Oh, nos… igazán nem baj, ha mégsem. Én már nyertem így is egy kellemes estét veletek.
*Wrexan győzelmére megint gratulál.*
- A végén kiderül, hogy őstehetséged van ehhez. Csak aztán nehogy a szenvedélyeddé váljon és Darelld rajtakapjon munkaidőben!
*Kezét a szájához tartja, ahogy jelezni szokták, hogy titok következik.*
- tudod, ő inkább kártyapárti.
*Kuncog.*
- Tényleg, még meg se tanítottam neked a negyvenes szabályait! Na, ha az is ilyen jól megy, félelmetes szerencsejátékos leszel!
*Persze nem akarja, hogy Parcy elhanyagolva érezze magát, ezért aztán hozzá fordul mosolyogva. Névadó ötletére lenéz a kockákra. 2, 2, 4, 4, 4. Ez a Teli lenne, de a Sellő jobban hangzik véleménye szerint.*
- Ez nagyon jó ötlet, édes! Én mostantól csak így fogom hívni.
*Kacsint rá, és felszedi a saját kockáit.*
- És látod, mondtam, hogy könnyen legyőzöl engem. Méghozzá egy igen szép dobással.
*Nem bánja, hogy az ő keze nem olyan szerencsés, ő így érzi jól magát.*
- No, fiúk… mehet a következő? Már csak két körünk van, és szoros a küzdelem!
*Megrázza kezében a kockákat, és dob. 2, 3, 3, 5, 6. Megvárja, míg a többiek is megteszik, utána dönt a második dobásról.*
- Hát… nehéz dolgom van.
*Nevet fel.*
- Azt hiszem, a 3-as páron kívül újat dobok mindent.
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
*Wrexan megjegyzése, hogy a friss levegő jólesik számára, szöget üt a fejében.*
- Ó, akkor egy kicsit jobban kinyitom az ablakot, ha Beltrys nem csingálódik azon, hogy kiszökjön.
*Fordul kérdő mosollyal Parcyhoz, s ha egyetért, akkor Cassy feláll az asztaltól. Egy kicsit megbillen, de az asztalban megkapaszkodik nevetve.*
- Hoppá, azt hiszem, kezd a bor a fejembe szállni. Egy pillanat és jövök.
*Egyensúlyát visszanyerve az ablakhoz sétál. Érzi, hogy léptei bizonytalanok, de azért nem veszélyesen azok. Ennyit megér egy lazítós este. Kitárja az ablakot, amin keresztül alaposabban megmozdul a levegő bent. Ő is mélyet szippant belőle, s kitekint a sötét égboltra, a kettős holdvilágban derengő kikötőre. Nagyon hangulatosnak találja a látványt, s mivel jó kedve van, még annál is színesebb a képzeletében az egész.*
- Igazán szép tud lenni ez a hely...
*A paravánján lógó vállkendőért nyúl, hogy magára terítse, haját kihúzza alóla, és visszatér az asztalhoz, hogy ne tartsa fel sokáig a játékot. Fejét nehéznek érzi, ezen megállás nélkül mosolyog, de vendéglátóként az is eszébe jut, hogy megnézze, két társa pohara vajon nem kíván-e újratöltést.*
- Szeretnétek még egy italt?
*Aztán az iménti téma egy másik kérdést vet fel benne.*
- Ti hogy érzitek itt magatokat? Egyikőtök se idevaló. Mármint a kikötőbe. Kezditek már otthonosnak érezni?
*A dobások megtörténnek, s Paranvyr vigasztalja, bár szükségtelenül. Ő nem kifejezetten a győzelemért játszik, bár amit kívánna, az tényleg a szívéből jön, és örülne neki. A férfi érintése meglepő, de nagyon kellemes, bensőséges, borzongató, s megítélése szerint túlcsúszik a barátságosság határain. Cassy fel is kapja rá a pillantását, zavarba hozza a dolog. Sokan gondolhatják azt, hogy hozzá van szokva az ilyesmihez, ám ez csak a munkájában mondható el, és az is sajátságos helyzetekhez kötött. A magánéletében nagyon visszafogott és tartózkodó. Zavart mosollyal felel, kicsit kótyagosan a bortól és saját reakciójától.*
- Oh, nos… igazán nem baj, ha mégsem. Én már nyertem így is egy kellemes estét veletek.
*Wrexan győzelmére megint gratulál.*
- A végén kiderül, hogy őstehetséged van ehhez. Csak aztán nehogy a szenvedélyeddé váljon és Darelld rajtakapjon munkaidőben!
*Kezét a szájához tartja, ahogy jelezni szokták, hogy titok következik.*
- tudod, ő inkább kártyapárti.
*Kuncog.*
- Tényleg, még meg se tanítottam neked a negyvenes szabályait! Na, ha az is ilyen jól megy, félelmetes szerencsejátékos leszel!
*Persze nem akarja, hogy Parcy elhanyagolva érezze magát, ezért aztán hozzá fordul mosolyogva. Névadó ötletére lenéz a kockákra. 2, 2, 4, 4, 4. Ez a Teli lenne, de a Sellő jobban hangzik véleménye szerint.*
- Ez nagyon jó ötlet, édes! Én mostantól csak így fogom hívni.
*Kacsint rá, és felszedi a saját kockáit.*
- És látod, mondtam, hogy könnyen legyőzöl engem. Méghozzá egy igen szép dobással.
*Nem bánja, hogy az ő keze nem olyan szerencsés, ő így érzi jól magát.*
- No, fiúk… mehet a következő? Már csak két körünk van, és szoros a küzdelem!
*Megrázza kezében a kockákat, és dob. 2, 3, 3, 5, 6. Megvárja, míg a többiek is megteszik, utána dönt a második dobásról.*
- Hát… nehéz dolgom van.
*Nevet fel.*
- Azt hiszem, a 3-as páron kívül újat dobok mindent.
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-30 21:24:30
Üzenet elküldve: 2020-04-30 21:24:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae, Carlotteia//
*Éppen élvezné Imoren társaságát, amikor egy úriember érkezik, azzal a kérdéssel, hogy elvinné a sellőt, de egy cserét ajáln. Yathalanae úgy látszik már kinézete magának a bárdot. A bárd belemegy a cserébe.*
- Köszönöm, elfogadom a cserét. Majd legközelebb, Imoren kisasszony.*-mondja a férfi, majd ha az elf szépség odalibben mellé kezét csókol a nőnek.*
- Xaras Nodraelor vagyok! Örülök, hogy megismerhetem.*-mondja a férfi. Eközben Carlotteia érkezik, és érdeklődik.*
- Jómagam meg vagyok elégedve. Esetleg ha Yathalanae kisasszony kíván valamit, akkor megteheti. Bár megtiszteltetésnek venném, ha a saját ételemből kínálhatnám őt.*-kacsint az elfre sokat sejtetően. Ha partnere kíván valamit, azt természetesen Xaras állja.*
*Éppen élvezné Imoren társaságát, amikor egy úriember érkezik, azzal a kérdéssel, hogy elvinné a sellőt, de egy cserét ajáln. Yathalanae úgy látszik már kinézete magának a bárdot. A bárd belemegy a cserébe.*
- Köszönöm, elfogadom a cserét. Majd legközelebb, Imoren kisasszony.*-mondja a férfi, majd ha az elf szépség odalibben mellé kezét csókol a nőnek.*
- Xaras Nodraelor vagyok! Örülök, hogy megismerhetem.*-mondja a férfi. Eközben Carlotteia érkezik, és érdeklődik.*
- Jómagam meg vagyok elégedve. Esetleg ha Yathalanae kisasszony kíván valamit, akkor megteheti. Bár megtiszteltetésnek venném, ha a saját ételemből kínálhatnám őt.*-kacsint az elfre sokat sejtetően. Ha partnere kíván valamit, azt természetesen Xaras állja.*
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-30 20:49:44
Üzenet elküldve: 2020-04-30 20:49:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés a Sellőbe//
*Nem minden Sellő egyforma, Cahress pedig különösen az a típus, aki előzékenyen aláveti magát a vendégek majdnem minden szeszélyének. Számára már az udvarias megfogalmazásból is kiderül, hogy közelsége roppant kellemetlen, és ehhez mérten is eléggé rosszul érzi magát miatta, hiszen kénytelen jelenlététét tovább erőltetni. Valójában akart magának egy kis időt nyerni, hogy lemossa bőréről az illat nagy részét, mielőtt felviszi készletét a vendégszobába, ám nem akar akadékoskodni, mikor később megkérik, hogy vezesse fel őket. Ám előbb még próbára teszik ítélőképességét némi tréfával és riposzttal, s egy kicsit valóban komolyabb arcot ölt, míg töpreng rajta, miként reagáljon. Ám nem esik kétségbe, hiszen testbeszédük, s egész viselkedésük azt sugallja, hogy nem lehet olyan komoly ellentét közöttük, ami miatt aggódnia kellene. Az pedig, hogy mivel töltik a közös idejüket, igazán nem rá tartozik, inkább egyfajta adok-kapoknak értékeli a beszélgetést. Elsőként akkor szalad mosolyra a szája, és kuncogja el magát, mikor Rhule megkérdezi a szájkötésről. De aztán gyorsan abbahagyja, hiszen nem szűnt meg együttérezni a beteggel. Válaszát azonban csak félkomolyan mondja.*
- Most nem igazán tudnám ajánlani, az émelygésre tekintettel. Erre tessék.
*Int kezével a lépcső felé, és előre megy, ahogy kérték tőle. Igyekszik azonban a másik oldalra húzódni, mint amelyiken Meira jár a férfi mellett, hogy a nyomában járó rózsaillat minél kevésbé érje és kavarja fel.
Előkelő vendégekhez van szokva, akik éppen azon sértődnének meg, ha nem beszélne róluk illedelmesen. Nem fordul hátra a suttogásra, s nem adja jelét, hogy értené a szavakat, azonban az arca vörösebb, mint korábban, mikor a férfi figyelmes megoldására hátrafordul egy szerény mosollyal.*
- Örvendek! Én Cassy vagyok. Tegezhetnek, ha gondolják.
*Ez megint olyan dolog, amit a vendégek döntenek el, ha közvetlen stílussal nyitna, az önérzetes gazdagok felhúzhatnák az orrukat. A szoba ajtaját kitárja, hogy beléphessenek, előre engedi őket. A szokásos berendezést találhatják itt is, egy kancsó naponta cserélt forrásvíz és tiszta poharak akadnak az asztalon, csak úgy, mint a többi szobában. Ha teheti, akkor harmadikként lép be a szobába, és becsukja az ajtót, de nem megy nagyon beljebb, míg csak útban lenne. Megvárja, hogy elhelyezkedjenek. Eszébe jut, hogy Vyl említett egy gyógyítót, mikor az ork vendég lett rosszul a minap. Sovány reménység, hogy megtalálják, és el tudják hozni így hirtelen, de azért jó, hogy van egy tartalék terv a fejében. Először azonban megpróbál megtenni mindent, ami tőle telik, de ehhez informálódnia kell. Nem sok tapasztalata van ebben, valahol azért megpróbálja elkezdeni.*
- Akkor, ha jól értettem, fejsérülésről van szó, ami tegnap este történt, ugye? Seb is keletkezett, esetleg nőtt rá dudor? A tünetek pedig szédülés, fejfájás és émelygés?
*Számolja ujjain a jeleket.*
- Csak émelygés vagy… tudott rendesen enni és inni azóta? Tölthetek egy pohár vizet?
*Mutat az asztalkára. Ez magától is eszébe jutott, de azért nem ajánlgatta odalent, mert tudta, hogy itt lesz majd. Igenlő válasz esetén tölt az egyik pohárba, és átnyújtja Meirának.*
*Nem minden Sellő egyforma, Cahress pedig különösen az a típus, aki előzékenyen aláveti magát a vendégek majdnem minden szeszélyének. Számára már az udvarias megfogalmazásból is kiderül, hogy közelsége roppant kellemetlen, és ehhez mérten is eléggé rosszul érzi magát miatta, hiszen kénytelen jelenlététét tovább erőltetni. Valójában akart magának egy kis időt nyerni, hogy lemossa bőréről az illat nagy részét, mielőtt felviszi készletét a vendégszobába, ám nem akar akadékoskodni, mikor később megkérik, hogy vezesse fel őket. Ám előbb még próbára teszik ítélőképességét némi tréfával és riposzttal, s egy kicsit valóban komolyabb arcot ölt, míg töpreng rajta, miként reagáljon. Ám nem esik kétségbe, hiszen testbeszédük, s egész viselkedésük azt sugallja, hogy nem lehet olyan komoly ellentét közöttük, ami miatt aggódnia kellene. Az pedig, hogy mivel töltik a közös idejüket, igazán nem rá tartozik, inkább egyfajta adok-kapoknak értékeli a beszélgetést. Elsőként akkor szalad mosolyra a szája, és kuncogja el magát, mikor Rhule megkérdezi a szájkötésről. De aztán gyorsan abbahagyja, hiszen nem szűnt meg együttérezni a beteggel. Válaszát azonban csak félkomolyan mondja.*
- Most nem igazán tudnám ajánlani, az émelygésre tekintettel. Erre tessék.
*Int kezével a lépcső felé, és előre megy, ahogy kérték tőle. Igyekszik azonban a másik oldalra húzódni, mint amelyiken Meira jár a férfi mellett, hogy a nyomában járó rózsaillat minél kevésbé érje és kavarja fel.
Előkelő vendégekhez van szokva, akik éppen azon sértődnének meg, ha nem beszélne róluk illedelmesen. Nem fordul hátra a suttogásra, s nem adja jelét, hogy értené a szavakat, azonban az arca vörösebb, mint korábban, mikor a férfi figyelmes megoldására hátrafordul egy szerény mosollyal.*
- Örvendek! Én Cassy vagyok. Tegezhetnek, ha gondolják.
*Ez megint olyan dolog, amit a vendégek döntenek el, ha közvetlen stílussal nyitna, az önérzetes gazdagok felhúzhatnák az orrukat. A szoba ajtaját kitárja, hogy beléphessenek, előre engedi őket. A szokásos berendezést találhatják itt is, egy kancsó naponta cserélt forrásvíz és tiszta poharak akadnak az asztalon, csak úgy, mint a többi szobában. Ha teheti, akkor harmadikként lép be a szobába, és becsukja az ajtót, de nem megy nagyon beljebb, míg csak útban lenne. Megvárja, hogy elhelyezkedjenek. Eszébe jut, hogy Vyl említett egy gyógyítót, mikor az ork vendég lett rosszul a minap. Sovány reménység, hogy megtalálják, és el tudják hozni így hirtelen, de azért jó, hogy van egy tartalék terv a fejében. Először azonban megpróbál megtenni mindent, ami tőle telik, de ehhez informálódnia kell. Nem sok tapasztalata van ebben, valahol azért megpróbálja elkezdeni.*
- Akkor, ha jól értettem, fejsérülésről van szó, ami tegnap este történt, ugye? Seb is keletkezett, esetleg nőtt rá dudor? A tünetek pedig szédülés, fejfájás és émelygés?
*Számolja ujjain a jeleket.*
- Csak émelygés vagy… tudott rendesen enni és inni azóta? Tölthetek egy pohár vizet?
*Mutat az asztalkára. Ez magától is eszébe jutott, de azért nem ajánlgatta odalent, mert tudta, hogy itt lesz majd. Igenlő válasz esetén tölt az egyik pohárba, és átnyújtja Meirának.*
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-30 20:05:16
Üzenet elküldve: 2020-04-30 20:05:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kuncogás és a haját ért édes támadás, egyszerűen felhőtlenné teszi a férfit. Boldog, elégedett és egyszerűen rég elvesztek a megfelelő szavak. *
- Mindig a saját csapdámba esek* mosolyog a lábujjától kezdve a feje csúcsáig édes nőre, aki annyi vágyat rejt magában, amelyet karizmában még aligha tapasztalt valaha Max. Az ezt követő szavakat reakció nélkül hagyja, és ahogy a sikkantást kettejük közé merészkedik, a vállaiba többszörösen belemarnak azok az ujjak, tényleg férfinak érzi magát. Büszke és vágytól telt, hogy ezt mind ő váltotta ki a barnából. Nem sokkal később, már Maydeleine a férfin ül, az pedig igyekszik az újdonsült pozícióban is megismételni az emlegetett lövéseket, közben a másik derekára markol, és gyöngéden simogatja az ujjai alatt rejlő felületet, hirtelen pedig azt kívánja bárcsak száz karja lenne, hogy mindenhol betakarhassa és szépséget okozhasson a kacér virágszálnak. Ha pedig, már a szépség át fut a gondolatain, a teste sem maradhat ki, és szorosan a testére igyekszik vonni a hívogató sellőt, miközben annak a nyakába hajtott fejjel az utolsó nyögése átsodorja a szikla egyik oldaláról az édes másikra, melyet akár a legszebb érzésnek is keresztelhetne bárki aki átéli azt. Ha módjában áll egy csókot ajándékoz a szépséges nyak finom, fehéres bőrére, majd még egyet a váll hajlatba és végül a dús párnájú szájra. *
- May? *Szólítja félve a felette helyezkedő angyalt. *
- Feküdj kérlek mellém! *Kissé kellemetlen neki, hogy nem tud könnyedén elválni a nő mezédes barlangjától, ugyanis az ő vágya sem tarthat örökké. Amennyiben a másik eleget tesz a kérésének felé fordul, és fél oldalasan a nő felett fekszik, miközben annak hasát simogatja a terebélyes tenyere nyomával, majd feljebb merészkedik a feszes keblekre lágy mozdulatokkal, és a végén egy utolsó csókot lehel a vágyak kapujára, ha sikeresen a másik lábai közé tud helyezkedni, és onnan néz mosolyogva Maydeleinra. *
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kuncogás és a haját ért édes támadás, egyszerűen felhőtlenné teszi a férfit. Boldog, elégedett és egyszerűen rég elvesztek a megfelelő szavak. *
- Mindig a saját csapdámba esek* mosolyog a lábujjától kezdve a feje csúcsáig édes nőre, aki annyi vágyat rejt magában, amelyet karizmában még aligha tapasztalt valaha Max. Az ezt követő szavakat reakció nélkül hagyja, és ahogy a sikkantást kettejük közé merészkedik, a vállaiba többszörösen belemarnak azok az ujjak, tényleg férfinak érzi magát. Büszke és vágytól telt, hogy ezt mind ő váltotta ki a barnából. Nem sokkal később, már Maydeleine a férfin ül, az pedig igyekszik az újdonsült pozícióban is megismételni az emlegetett lövéseket, közben a másik derekára markol, és gyöngéden simogatja az ujjai alatt rejlő felületet, hirtelen pedig azt kívánja bárcsak száz karja lenne, hogy mindenhol betakarhassa és szépséget okozhasson a kacér virágszálnak. Ha pedig, már a szépség át fut a gondolatain, a teste sem maradhat ki, és szorosan a testére igyekszik vonni a hívogató sellőt, miközben annak a nyakába hajtott fejjel az utolsó nyögése átsodorja a szikla egyik oldaláról az édes másikra, melyet akár a legszebb érzésnek is keresztelhetne bárki aki átéli azt. Ha módjában áll egy csókot ajándékoz a szépséges nyak finom, fehéres bőrére, majd még egyet a váll hajlatba és végül a dús párnájú szájra. *
- May? *Szólítja félve a felette helyezkedő angyalt. *
- Feküdj kérlek mellém! *Kissé kellemetlen neki, hogy nem tud könnyedén elválni a nő mezédes barlangjától, ugyanis az ő vágya sem tarthat örökké. Amennyiben a másik eleget tesz a kérésének felé fordul, és fél oldalasan a nő felett fekszik, miközben annak hasát simogatja a terebélyes tenyere nyomával, majd feljebb merészkedik a feszes keblekre lágy mozdulatokkal, és a végén egy utolsó csókot lehel a vágyak kapujára, ha sikeresen a másik lábai közé tud helyezkedni, és onnan néz mosolyogva Maydeleinra. *
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-30 19:51:02
Üzenet elküldve: 2020-04-30 19:51:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
//Érintőlegesen Reyraa//
- Kitűnő választás! Máris intézkedem.
*Feleli a rendelésre. Valahogy úgy érzi, illik a férfihoz a Kapitány kedvence. Carlotteia úgy ítéli meg, hogy nem várnak tőle választ az ajánlatra, így inkább nem felel rá, kivonul a konyhába megrendelni az ételt. Imoren boldogan ülne le éppen a férfi mellé, mikor Alfonz érkezik, s megköszörüli a torkát.*
- Elnézést kérek, uram... de ha megbocsát, volna egy vendégünk, aki kifejezetten Imoren kisasszony társaságát szeretné kérni. Mindenképpen Öné az elsőbbség természetesen, de ha Önnek esetleg megfelelne egy csere, úgy ajánlhatnék valakit bájos Sellőink közül egy itallal együtt, melyre vendégünk. Mit szólna például a gyönyörű hangú, hamvas szépségű Yathlanae kisasszonyhoz?
*Mutat diszkréten a zenészekhez nemrég csatlakozott Sellőre, akinek kitüntető figyelme mintha Xarasnak lenne címezve. Amennyiben a férfi elfogadja a cserét, úgy Alfonz megköszöni és elvezeti Imorent, és szól Yathlanae-nak, hogy szeretettel várják Xaras asztalánál. Ha nem, akkor Alfonz búcsú után távozik, Imoren marad Xaras mellett. Hamarosan aztán Carlotteia is visszatér, immár a Kapitány kedvencével egy tálcán, amit letesz a férfi elé. Ha közben a lányok kicserélődnek, akkor meglepetten néz egy ideig, de akkor se szól miatta.*
- Parancsoljon uram! Óhajt még valamit?
*Reyraa-nak sajnos egy picit még várnia kell rá, míg visszatérhet a pulthoz, vagy találhat ott mást, aki elkészítheti az italát.*
//Érintőlegesen Reyraa//
- Kitűnő választás! Máris intézkedem.
*Feleli a rendelésre. Valahogy úgy érzi, illik a férfihoz a Kapitány kedvence. Carlotteia úgy ítéli meg, hogy nem várnak tőle választ az ajánlatra, így inkább nem felel rá, kivonul a konyhába megrendelni az ételt. Imoren boldogan ülne le éppen a férfi mellé, mikor Alfonz érkezik, s megköszörüli a torkát.*
- Elnézést kérek, uram... de ha megbocsát, volna egy vendégünk, aki kifejezetten Imoren kisasszony társaságát szeretné kérni. Mindenképpen Öné az elsőbbség természetesen, de ha Önnek esetleg megfelelne egy csere, úgy ajánlhatnék valakit bájos Sellőink közül egy itallal együtt, melyre vendégünk. Mit szólna például a gyönyörű hangú, hamvas szépségű Yathlanae kisasszonyhoz?
*Mutat diszkréten a zenészekhez nemrég csatlakozott Sellőre, akinek kitüntető figyelme mintha Xarasnak lenne címezve. Amennyiben a férfi elfogadja a cserét, úgy Alfonz megköszöni és elvezeti Imorent, és szól Yathlanae-nak, hogy szeretettel várják Xaras asztalánál. Ha nem, akkor Alfonz búcsú után távozik, Imoren marad Xaras mellett. Hamarosan aztán Carlotteia is visszatér, immár a Kapitány kedvencével egy tálcán, amit letesz a férfi elé. Ha közben a lányok kicserélődnek, akkor meglepetten néz egy ideig, de akkor se szól miatta.*
- Parancsoljon uram! Óhajt még valamit?
*Reyraa-nak sajnos egy picit még várnia kell rá, míg visszatérhet a pulthoz, vagy találhat ott mást, aki elkészítheti az italát.*
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-30 17:13:35
Üzenet elküldve: 2020-04-30 17:13:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ahogy Nala teste megfeszül, lábai Taitos oldalára szorulnak, lélegzete pedig elakad, a fiú is érzi, hogy legendás akarata eddig tartott, s nem tovább. Talán csak két-három szívveréssel később, mely tekintve elfoglaltságukat nem sok idő, éli át ő is a pillanatot, mely tüzes találkájuk végkifejlettjét jelenti. Mivel partnere tündér, így nem fogja vissza magát, egy pillanatig sem óvatoskodik, legfeljebb akkor, mikor szorításnak is beillő öleléséből enged kicsit, hogy a lány levegőhöz jusson. Ahogy felemelkedik még egyszer egy rövidke, de annál puhább csókot nyom a lány ajkaira.*
-Nálad elragadóbbal még soha nem találkoztam!
*Suttogja szaggatottan aztán a tündér mellé fekszik, és csupán combjaitól mellének vonaláig lágyan, hosszan simogató karját hagyja ott, míg mindketten egy kis levegőhöz jutnak. Bókja kicsit hirtelen, talán az édes pillanatok, talán az mondatja vele, hogy életében először volt tündérrel, netán csak az, hogy vízpart helyett most ágyon érte egy hölgy társasága. Egy biztos, vidám elégedettséggel sóhajt, és fordul hátáról oldalra, hogy a lány veszélyesen elragadó pillái mögé leshessen, amikor végre ő is levegőhöz jut. A Zöldfülű ezen hangosan felnevet.*
-Szerintem ha nekem kéne benne feszengenem csak leszólna és kinevetne.
*Bár őszintén valószínűleg Nalának van igaza. Kezével eligazít pár kósza hajszálat a lány arcán mielőtt felülne az ágyon. Aztán a lány indul el elsőként az ágytól. Vizet tölt, és Taitos már szól is.*
-Oh, hoznál...
*A vége kimarad mikor tekintete a mosdótálra téved.*
-Oh, mindegy, csak azt hittem ital, de van a szobában is!
*A szobáról jut eszébe, hogy valószínűleg bőségesen átlépték a leghosszabb átöltözés idejét is már, így szótlanul hagyj a tündért, hadd törölgesse meg őt, és még azt a belső késztetését is legyőzi, hogy viszonozza a kedvességet, helyette csak néhány csókkal és kedves érintéssel jutalmazza az apróságot.*
-Szinte minden megfelel, csak ne legyen túl kényelmetlen és tündérre szabott.
*Mosolyog, és talán jobb is, ha nem mennek el az őrségig egy ingért. A lány következő szavaival pedig teljesen egyet tud érteni.*
-Engem is!
*Sóhajt, és legalább olyan mohón eszi szemével a tündért, ahogy az őt.*
-De jobb lesz, ha felöltözünk, még mielőtt még jobban elkezdünk olyanra vágyni, ami most szóba se jöhet.
*Mormogja kicsit lemondóan, aztán a tündér apró vállára teszi a kezét.*
-Viszont ha Xavynak sincs ellenére ölelgethetlek reggelig.
*Kacsint egy kis kompromisszumot kínálva és elkezdi nézegetni a szekrény tartalmát. Egyszerű madzagos nadrágot, és egy bővebb felsőt keres, miközben a ruhákkal szemezve hátraszól Nalának.*
-És... Ha esetleg tudsz kérni egy szabadnapot. Egyszer lehetnél te is az én vendégem.
*Egy kis szünetet tart.*
-Fogadni mernék, hogy tudok olyat mutatni, amit még soha nem láttál.
*Kacsint hátra egy kósza pillantással, noha itt kevésbé titkos technikákról, mint inkább csodákról, varázslatról és óriási farkasokról van szó.*
~Megnézném Ragronon.~
*Nevet fel magában, ahogy a szekérnyi warg gyeplőjét fogó pöttöm lány képe felsejlik lelki szemei előtt. Remélhetőleg eddigre ruhát is talál, és azt felhúzva Nalára nézhet.*
-Segítsek még valamiben? És mit mondunk Xavynak?
*Kérdezi cinkosan, miközben biztos, ami biztos lop még pár csókot, hiszen az ajtón kilépve ki tudja mikor teheti majd meg megint.*
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ahogy Nala teste megfeszül, lábai Taitos oldalára szorulnak, lélegzete pedig elakad, a fiú is érzi, hogy legendás akarata eddig tartott, s nem tovább. Talán csak két-három szívveréssel később, mely tekintve elfoglaltságukat nem sok idő, éli át ő is a pillanatot, mely tüzes találkájuk végkifejlettjét jelenti. Mivel partnere tündér, így nem fogja vissza magát, egy pillanatig sem óvatoskodik, legfeljebb akkor, mikor szorításnak is beillő öleléséből enged kicsit, hogy a lány levegőhöz jusson. Ahogy felemelkedik még egyszer egy rövidke, de annál puhább csókot nyom a lány ajkaira.*
-Nálad elragadóbbal még soha nem találkoztam!
*Suttogja szaggatottan aztán a tündér mellé fekszik, és csupán combjaitól mellének vonaláig lágyan, hosszan simogató karját hagyja ott, míg mindketten egy kis levegőhöz jutnak. Bókja kicsit hirtelen, talán az édes pillanatok, talán az mondatja vele, hogy életében először volt tündérrel, netán csak az, hogy vízpart helyett most ágyon érte egy hölgy társasága. Egy biztos, vidám elégedettséggel sóhajt, és fordul hátáról oldalra, hogy a lány veszélyesen elragadó pillái mögé leshessen, amikor végre ő is levegőhöz jut. A Zöldfülű ezen hangosan felnevet.*
-Szerintem ha nekem kéne benne feszengenem csak leszólna és kinevetne.
*Bár őszintén valószínűleg Nalának van igaza. Kezével eligazít pár kósza hajszálat a lány arcán mielőtt felülne az ágyon. Aztán a lány indul el elsőként az ágytól. Vizet tölt, és Taitos már szól is.*
-Oh, hoznál...
*A vége kimarad mikor tekintete a mosdótálra téved.*
-Oh, mindegy, csak azt hittem ital, de van a szobában is!
*A szobáról jut eszébe, hogy valószínűleg bőségesen átlépték a leghosszabb átöltözés idejét is már, így szótlanul hagyj a tündért, hadd törölgesse meg őt, és még azt a belső késztetését is legyőzi, hogy viszonozza a kedvességet, helyette csak néhány csókkal és kedves érintéssel jutalmazza az apróságot.*
-Szinte minden megfelel, csak ne legyen túl kényelmetlen és tündérre szabott.
*Mosolyog, és talán jobb is, ha nem mennek el az őrségig egy ingért. A lány következő szavaival pedig teljesen egyet tud érteni.*
-Engem is!
*Sóhajt, és legalább olyan mohón eszi szemével a tündért, ahogy az őt.*
-De jobb lesz, ha felöltözünk, még mielőtt még jobban elkezdünk olyanra vágyni, ami most szóba se jöhet.
*Mormogja kicsit lemondóan, aztán a tündér apró vállára teszi a kezét.*
-Viszont ha Xavynak sincs ellenére ölelgethetlek reggelig.
*Kacsint egy kis kompromisszumot kínálva és elkezdi nézegetni a szekrény tartalmát. Egyszerű madzagos nadrágot, és egy bővebb felsőt keres, miközben a ruhákkal szemezve hátraszól Nalának.*
-És... Ha esetleg tudsz kérni egy szabadnapot. Egyszer lehetnél te is az én vendégem.
*Egy kis szünetet tart.*
-Fogadni mernék, hogy tudok olyat mutatni, amit még soha nem láttál.
*Kacsint hátra egy kósza pillantással, noha itt kevésbé titkos technikákról, mint inkább csodákról, varázslatról és óriási farkasokról van szó.*
~Megnézném Ragronon.~
*Nevet fel magában, ahogy a szekérnyi warg gyeplőjét fogó pöttöm lány képe felsejlik lelki szemei előtt. Remélhetőleg eddigre ruhát is talál, és azt felhúzva Nalára nézhet.*
-Segítsek még valamiben? És mit mondunk Xavynak?
*Kérdezi cinkosan, miközben biztos, ami biztos lop még pár csókot, hiszen az ajtón kilépve ki tudja mikor teheti majd meg megint.*
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-30 16:27:01
Üzenet elküldve: 2020-04-30 16:27:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Úgy tűnik egyelőre jól csinálja amit csinál, mert kéjes nyögéseket és sóhajokat kap válaszul cselekedetire. Végül aztán eléri a nadrágot nyelvével így hát meg áll. Pedig úgy tűnik, hogy nem kellet volna, mert a lány csípője vágyakozva emelkedett meg felé. Mielőtt levehetné szűk nadrágját megállítják ebben. Amint a puha kis kéz ráfog az övére rögtön meg is áll. Az igéző pillantás minden figyelmét leköti, hogy aztán újabb csókban egyesüljenek ajkaik, miközben azok a rakoncátlan ujjacskák a nadrágjánál ingerlik bőrét. Rendor nagyot nyel és bólint a lány szavaira. Igaza lehet ezzel kapcsolatban. Így hát visszatérnek a kezdetekhez. Azok párnák egyedül érezhették magukat. Leírhatatlan érzés járja át, amikor testük egymáshoz préselődik. A tengerész lány bőre szinte égeti az övét. Érzi az Beluntina legapróbb rezdülését is. Az apróbb rándulásoktól a szabályosan emelkedő mellkasig, amikor még jobban egymáshoz érnek. Még egy szeretője sem dédelgette ennyire, mint most Bel. És itt még nincs is vége, ugyanis lassan lebukik és csókjaival immáron a dagadó lágyékát ingerli. Az, hogy ezt a ruhán keresztül teszi csak még jobban tüzeli. Persze ez a ruhadarab már nem sokáig marad rajta. Egy hirtelen mozdulat múlva már lent is van minden. Még ha akarna sem tudna védekezni egy ilyen támadás ellen. Az üdvözlésre egész teste megrázkódik az izgalomtól. Roppantul izgalmasnak találja ezt a kis huncutságot. Úgy dűl az ágyra a sellő, mint egy szobor. Most ős átélheti azt az érzést, amit nem is olyan rég a lánynak nyújtott. Fekszik az ágyon kiszolgáltatottan. Most ő szenved az ingerlő forró csókoktól, miközben mancsait a nadrághoz vezetik. Végül a lágy ajkak elérik a fülét, ahova aztán beleduruzsolja mindkettejük legnagyobb vágyát. Újfent megborzong, amikor a kis fogak érzékeny pontjára csattannak. Engedelmeskedve a parancsnak el is kezdi lassan lehúzni látatlanban azt a fránya nadrágot. Sajnos a térdelés nem teszi lehetővé számára, hogy teljesen megtegye. Átöleli a karcsú testet és maga alá fordítja azt, hogy aztán felé térdelve teljesen lehámozza róla az összes alsóneműjét. Immáron feltárulkozik előtte a gyönyörök kapuja. Odahajol és egy gyengéd csókot hint rá. Megint közrezárja a lányt, mint legelőször, amikor az ágyra dobta. Fél karján megtámaszkodik, hogy a másikkal betudja helyezni duzzadó mára már az előváladéktól ragacsos szerszámát a lányba szépen lassan. Ha végre bejutott a forró katlanba, akkor súlya egy részével ránehézkedik Belre. Csak annyira, hogy ne legyen az kellemetlen, de érzékeltesse jelenlétét. Lassú ütemben kezd el mozogni a lányban, miközben egy hosszú és szenvedélyes csókban részesíti. Tempóján lassan fog gyorsítani, hogy kitapasztalja a legmegfelelőbb tempót Beluntina számára. Ezt a nyögések sűrűségéből és erősségéből fogja majd levonni, hogy megfelelő-e.*
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Úgy tűnik egyelőre jól csinálja amit csinál, mert kéjes nyögéseket és sóhajokat kap válaszul cselekedetire. Végül aztán eléri a nadrágot nyelvével így hát meg áll. Pedig úgy tűnik, hogy nem kellet volna, mert a lány csípője vágyakozva emelkedett meg felé. Mielőtt levehetné szűk nadrágját megállítják ebben. Amint a puha kis kéz ráfog az övére rögtön meg is áll. Az igéző pillantás minden figyelmét leköti, hogy aztán újabb csókban egyesüljenek ajkaik, miközben azok a rakoncátlan ujjacskák a nadrágjánál ingerlik bőrét. Rendor nagyot nyel és bólint a lány szavaira. Igaza lehet ezzel kapcsolatban. Így hát visszatérnek a kezdetekhez. Azok párnák egyedül érezhették magukat. Leírhatatlan érzés járja át, amikor testük egymáshoz préselődik. A tengerész lány bőre szinte égeti az övét. Érzi az Beluntina legapróbb rezdülését is. Az apróbb rándulásoktól a szabályosan emelkedő mellkasig, amikor még jobban egymáshoz érnek. Még egy szeretője sem dédelgette ennyire, mint most Bel. És itt még nincs is vége, ugyanis lassan lebukik és csókjaival immáron a dagadó lágyékát ingerli. Az, hogy ezt a ruhán keresztül teszi csak még jobban tüzeli. Persze ez a ruhadarab már nem sokáig marad rajta. Egy hirtelen mozdulat múlva már lent is van minden. Még ha akarna sem tudna védekezni egy ilyen támadás ellen. Az üdvözlésre egész teste megrázkódik az izgalomtól. Roppantul izgalmasnak találja ezt a kis huncutságot. Úgy dűl az ágyra a sellő, mint egy szobor. Most ős átélheti azt az érzést, amit nem is olyan rég a lánynak nyújtott. Fekszik az ágyon kiszolgáltatottan. Most ő szenved az ingerlő forró csókoktól, miközben mancsait a nadrághoz vezetik. Végül a lágy ajkak elérik a fülét, ahova aztán beleduruzsolja mindkettejük legnagyobb vágyát. Újfent megborzong, amikor a kis fogak érzékeny pontjára csattannak. Engedelmeskedve a parancsnak el is kezdi lassan lehúzni látatlanban azt a fránya nadrágot. Sajnos a térdelés nem teszi lehetővé számára, hogy teljesen megtegye. Átöleli a karcsú testet és maga alá fordítja azt, hogy aztán felé térdelve teljesen lehámozza róla az összes alsóneműjét. Immáron feltárulkozik előtte a gyönyörök kapuja. Odahajol és egy gyengéd csókot hint rá. Megint közrezárja a lányt, mint legelőször, amikor az ágyra dobta. Fél karján megtámaszkodik, hogy a másikkal betudja helyezni duzzadó mára már az előváladéktól ragacsos szerszámát a lányba szépen lassan. Ha végre bejutott a forró katlanba, akkor súlya egy részével ránehézkedik Belre. Csak annyira, hogy ne legyen az kellemetlen, de érzékeltesse jelenlétét. Lassú ütemben kezd el mozogni a lányban, miközben egy hosszú és szenvedélyes csókban részesíti. Tempóján lassan fog gyorsítani, hogy kitapasztalja a legmegfelelőbb tempót Beluntina számára. Ezt a nyögések sűrűségéből és erősségéből fogja majd levonni, hogy megfelelő-e.*
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 23:45:41
Üzenet elküldve: 2020-04-29 23:45:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nalaeä hűségesen szolgálja a házat, amióta csak itt van. Háláját elsősorban a vendégek felé nyújtott odaadásában tudja kifejezni, hogy lehetőség szerint minél többször tiszteljék meg e patinás intézményt a jelenlétükkel, így mindig öröm, ha egy-egy kuncsaftja többször visszatér a Sellőház örömeiből repetázni. Ám ezúttal mégis más egy kicsit a helyzet. Lehet, hogy a saját szoba légköre teszi vagy az ezüstös tekintet delejes csillogása, de a kis tündér szolgálatra formált énje legbelső redőjében, valahol egy apró, személyes zugban kelt ehhez a kívánsághoz egy csendes tónus, ami csak róla szól. Meglapul, mint egy félszeg-kíváncsi tünemény, de őszintesége nem rejti el. A válaszul kapott ígéretben pedig úgy kivirágzik ez az őszinteség, hogy beragyogja Nala egész lényét.
Az úr kérésének úgy tesz eleget, mintha a szavak hatalommal bírnának felette, s erejük örvénye húzná is magával ahogy kimondattak. Lehunyja a szemét és alábukik az érzésben. Minden porcikája bizsereg és zsibong. Tudata gyönyörtől részeg kábulatban tántorog, hiába suttog a kötelesség, hogy figyelme éber maradjon, hiszen a vendég vágyait kellene lesnie. Nem tudja. Már nem. Kicsúszik a gyeplő a kezéből és a teste megadja magát a kéjek rohamának. Megfeszül a háta és combjai közé zárva, görcsösen öleli magához a felkavaró közelséget. Apró lábujjai ökölbe zárnak, ajkai viszont elnyílnak, ahogy elakad a zilált pihegés erre a néhány szívdobbanásnyi időre, amikor nincs más, csak a hitetlenkedve megélt csoda, az édes megsemmisülés.
Van néhány pillanat ezután, amivel nem tud elszámolni. Taitos úr elsuttogott szavai, sóhajai, gyönyörtől átitatott nyögései kavarognak a fejében, összefonódó testük ritmusa, ami hihetetlen messzeségekbe vitte. Mély kortyokban nyeli a levegőt, a tudata csak lassan tisztul. Jobbja mindjárt nyúlna is, hogy simítással fejezze ki háláját a vendégnek, de mintha minden erő elszállt volna belőle. Mosolygása egész éteri, ám még ez is bágyadt a kimerültségtől. Mondania kellene valamit, ahogy illő. Édes, hálás, lenyűgözött szavakat, de tud megszólalni. Elcsigázott derűvel csillogó tekintetébe viszont bele van foglalva minden: az elmondhatatlan, amit ez a különc ifjú úr művelt vele. Csókra hajlik, és simításokkal, simulással tölti ki az időt, míg egy kicsit összeszedi magát.*
- Félek, a lihanechi csipkét Xavy úrnő megvétózná *szólal meg végül, mikor a pillantása megakad a szék hátán heverő ruhadarabon.* - Talán még rajtam is *mosolyodik el pajkosan, hiszen az valóban egy elég pikáns kis semmiség* -, de az úron biztosan.
*Szívesen maradna még így, a férfihoz bújva ebben az édes kimerültséget zsibongó birodalomban, de lassan ideje visszamenniük és még valami hálóruhát is kellene találni Taitos úrnak. Nala egy idő után kicsusszan szeretkezésük mámoros emlékei közül és felkel. Illatos vizet tölt a mosdótálba és megnedvesít vele egy kendőt. Ahogy visszasétál az ágyhoz, érzi, hogy még kissé remegnek a térdei az úr szenvedélyétől. Visszatelepszik a férfi mellé és elkezdik finoman áttörölni Taitos úr testét a nedves kendővel.*
- A szekrényben van pár ruha. Remélem, találunk köztük olyat, ami megfelel *mondja.* - De ha nem, kérhetek kölcsön Oryw úrtól az őrségből. Ő mindig finom, elegáns ingeket hord. *A nedves kendő simítását itt-ott apró csókocskákkal kíséri, de ezúttal egy sóhaj után csak felpillant a férfi ezüstös szemeire.* - De... őszintén szólva, Taitos úr, nehezen visz rá a lélek, hogy hagyjam felöltözni.
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nalaeä hűségesen szolgálja a házat, amióta csak itt van. Háláját elsősorban a vendégek felé nyújtott odaadásában tudja kifejezni, hogy lehetőség szerint minél többször tiszteljék meg e patinás intézményt a jelenlétükkel, így mindig öröm, ha egy-egy kuncsaftja többször visszatér a Sellőház örömeiből repetázni. Ám ezúttal mégis más egy kicsit a helyzet. Lehet, hogy a saját szoba légköre teszi vagy az ezüstös tekintet delejes csillogása, de a kis tündér szolgálatra formált énje legbelső redőjében, valahol egy apró, személyes zugban kelt ehhez a kívánsághoz egy csendes tónus, ami csak róla szól. Meglapul, mint egy félszeg-kíváncsi tünemény, de őszintesége nem rejti el. A válaszul kapott ígéretben pedig úgy kivirágzik ez az őszinteség, hogy beragyogja Nala egész lényét.
Az úr kérésének úgy tesz eleget, mintha a szavak hatalommal bírnának felette, s erejük örvénye húzná is magával ahogy kimondattak. Lehunyja a szemét és alábukik az érzésben. Minden porcikája bizsereg és zsibong. Tudata gyönyörtől részeg kábulatban tántorog, hiába suttog a kötelesség, hogy figyelme éber maradjon, hiszen a vendég vágyait kellene lesnie. Nem tudja. Már nem. Kicsúszik a gyeplő a kezéből és a teste megadja magát a kéjek rohamának. Megfeszül a háta és combjai közé zárva, görcsösen öleli magához a felkavaró közelséget. Apró lábujjai ökölbe zárnak, ajkai viszont elnyílnak, ahogy elakad a zilált pihegés erre a néhány szívdobbanásnyi időre, amikor nincs más, csak a hitetlenkedve megélt csoda, az édes megsemmisülés.
Van néhány pillanat ezután, amivel nem tud elszámolni. Taitos úr elsuttogott szavai, sóhajai, gyönyörtől átitatott nyögései kavarognak a fejében, összefonódó testük ritmusa, ami hihetetlen messzeségekbe vitte. Mély kortyokban nyeli a levegőt, a tudata csak lassan tisztul. Jobbja mindjárt nyúlna is, hogy simítással fejezze ki háláját a vendégnek, de mintha minden erő elszállt volna belőle. Mosolygása egész éteri, ám még ez is bágyadt a kimerültségtől. Mondania kellene valamit, ahogy illő. Édes, hálás, lenyűgözött szavakat, de tud megszólalni. Elcsigázott derűvel csillogó tekintetébe viszont bele van foglalva minden: az elmondhatatlan, amit ez a különc ifjú úr művelt vele. Csókra hajlik, és simításokkal, simulással tölti ki az időt, míg egy kicsit összeszedi magát.*
- Félek, a lihanechi csipkét Xavy úrnő megvétózná *szólal meg végül, mikor a pillantása megakad a szék hátán heverő ruhadarabon.* - Talán még rajtam is *mosolyodik el pajkosan, hiszen az valóban egy elég pikáns kis semmiség* -, de az úron biztosan.
*Szívesen maradna még így, a férfihoz bújva ebben az édes kimerültséget zsibongó birodalomban, de lassan ideje visszamenniük és még valami hálóruhát is kellene találni Taitos úrnak. Nala egy idő után kicsusszan szeretkezésük mámoros emlékei közül és felkel. Illatos vizet tölt a mosdótálba és megnedvesít vele egy kendőt. Ahogy visszasétál az ágyhoz, érzi, hogy még kissé remegnek a térdei az úr szenvedélyétől. Visszatelepszik a férfi mellé és elkezdik finoman áttörölni Taitos úr testét a nedves kendővel.*
- A szekrényben van pár ruha. Remélem, találunk köztük olyat, ami megfelel *mondja.* - De ha nem, kérhetek kölcsön Oryw úrtól az őrségből. Ő mindig finom, elegáns ingeket hord. *A nedves kendő simítását itt-ott apró csókocskákkal kíséri, de ezúttal egy sóhaj után csak felpillant a férfi ezüstös szemeire.* - De... őszintén szólva, Taitos úr, nehezen visz rá a lélek, hogy hagyjam felöltözni.
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 22:09:54
Üzenet elküldve: 2020-04-29 22:09:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
* Gonoszul elbánnak vele, de legalább kap segítséget a feljövetelben. Valahogy most nem tudja értékelni, hogy átölelik. Épp azzal van elfoglalva, hogy felköhögje magából a benyelt vizet. A válasz már eléri a tudatát, de felelni nem igazán tud még rá. Amikor a vörös arca a nyakához ér ki használja az alkalmat, hogy megtörölje az arcát. Oda nyúl Lisé fejéhez közeli hajzuhataghoz, hogy a szárazát megragadva áttörölje vele arcát. Talán akad még annyi száraz haj, hogy ezt megtegye. Végül is van belőle bőven a vörösnél.*
- Hrm! Megvagyok!* Morogja sértetten és igyekszik ezt a képét megőrizni. Mondjuk azzal a mosollyal az lány arcán ezt nehéz megtennie. Hogy tudna így haragudni rá. Naznak most eszében sincs újabb légyottra. Jó volt, de egyelőre elég is. Így elvannak egy darabig egymást ölelve, de aztán megszólal Lisé. Talán jó, ha nem látja a Rókalány Nazi arcát. ~ Kösz a biztatást. ~ Valahogy nincs megelégedve a válasszal. Nem is válaszol rögtön a kérdésre. Némán nézi a vörös hajat, amikor egy forró csókot kap a nyakára. ~ Vajon ha születne egy kislányunk, akkor neki is vörös lenne a haja? Vagy inkább rám hasonlítana és fekete lenne? ~ El is képzeli a rohangáló kis vöröst, mert inkább Lisésen képzeli el a kicsit. A vigyor még dolgozik, szóval kitör belőle a nevetés. Valahogy eléggé mulatságosnak hat fejében a rohangáló kis róka. Persze ezt már nem meri elmondani a nőnek, mert félő, hogy vízbe fojtaná. Amikor végre meg tud szólalni a nevetéstől, akkor válaszol.*
- Jól van rendben. ~ Vörös démonfajzat. ~ *Hiába is tagadná nagy hatással van rá ez a vörös róka. Mondjuk torka meg orra még mindig ég. Néha még köhög is egyet.*
- Tudod nagyon rosszul esett nekem ott a víz alatt. Lenne itt valami, amivel kiengesztelhetetlennél. Enged meg, hogy megmossam a hajad illatos szappannal.* Néz rá miközben gyorsan morcos ábrázatot ölt magára. Nem tehet róla, hogy az vörös hajzuhatag ennyire a hatalmába kerítette. Amúgy is meg kéne mosni a testüket, mert lassan kis fog hűlni a vizük. Akkor meg miért ne tehetné meg ezt ő maga.*
//Fürdő//
* Gonoszul elbánnak vele, de legalább kap segítséget a feljövetelben. Valahogy most nem tudja értékelni, hogy átölelik. Épp azzal van elfoglalva, hogy felköhögje magából a benyelt vizet. A válasz már eléri a tudatát, de felelni nem igazán tud még rá. Amikor a vörös arca a nyakához ér ki használja az alkalmat, hogy megtörölje az arcát. Oda nyúl Lisé fejéhez közeli hajzuhataghoz, hogy a szárazát megragadva áttörölje vele arcát. Talán akad még annyi száraz haj, hogy ezt megtegye. Végül is van belőle bőven a vörösnél.*
- Hrm! Megvagyok!* Morogja sértetten és igyekszik ezt a képét megőrizni. Mondjuk azzal a mosollyal az lány arcán ezt nehéz megtennie. Hogy tudna így haragudni rá. Naznak most eszében sincs újabb légyottra. Jó volt, de egyelőre elég is. Így elvannak egy darabig egymást ölelve, de aztán megszólal Lisé. Talán jó, ha nem látja a Rókalány Nazi arcát. ~ Kösz a biztatást. ~ Valahogy nincs megelégedve a válasszal. Nem is válaszol rögtön a kérdésre. Némán nézi a vörös hajat, amikor egy forró csókot kap a nyakára. ~ Vajon ha születne egy kislányunk, akkor neki is vörös lenne a haja? Vagy inkább rám hasonlítana és fekete lenne? ~ El is képzeli a rohangáló kis vöröst, mert inkább Lisésen képzeli el a kicsit. A vigyor még dolgozik, szóval kitör belőle a nevetés. Valahogy eléggé mulatságosnak hat fejében a rohangáló kis róka. Persze ezt már nem meri elmondani a nőnek, mert félő, hogy vízbe fojtaná. Amikor végre meg tud szólalni a nevetéstől, akkor válaszol.*
- Jól van rendben. ~ Vörös démonfajzat. ~ *Hiába is tagadná nagy hatással van rá ez a vörös róka. Mondjuk torka meg orra még mindig ég. Néha még köhög is egyet.*
- Tudod nagyon rosszul esett nekem ott a víz alatt. Lenne itt valami, amivel kiengesztelhetetlennél. Enged meg, hogy megmossam a hajad illatos szappannal.* Néz rá miközben gyorsan morcos ábrázatot ölt magára. Nem tehet róla, hogy az vörös hajzuhatag ennyire a hatalmába kerítette. Amúgy is meg kéne mosni a testüket, mert lassan kis fog hűlni a vizük. Akkor meg miért ne tehetné meg ezt ő maga.*
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 19:11:51
Üzenet elküldve: 2020-04-29 19:11:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A Rendor ajkai közül kiszökő kuncogás hasonló cselekedetre ösztönözi Belt is. Amikor a férfi pedig a szájával kezdi lehámozni róla az anyagot elfelejt levegőt is venni a felgyülemlő vágytól, és egy apró sóhaj is kiszakad belőle, mert egyszerűen ez az egész túl erotikus egyszerre. A férfi lénye a megtestesült kívánatosság, és azok a határozott mozdulatok, csak még jobban feltüzelik a nőt. A finom csókok, ahogy egyre intenzívebbé válnak hirtelen, úgy érzi magát mint akit tényleg birtokba vesznek, az egész testét akarják és meg is szerzik, de még hogyan. A sellő nyelvének látványa felélesztik benne a női ösztönöket, és automatikusan emeli feljebb a csípőjét hátha az az áhítatos hús lejjebb is merészkedik, de ehelyett a kényeztetés mindenhol megszűnik, és elégedetlenül nyöszörögve tápászkodik a térdére, és ha teheti a másik kezei után nyúl, hogy megállítsa azt minden eddigi mozdulatában. Mélyen az ágy mellett álló szemébe néz, és az ajkaira bukik, hogy lágyan cirógathassa azokat, közben az ujjai a másik hasfala felé igyekeznek, és ráérősen köröznek a nadrág korca felett táncot járva, még egy kicsit kínozva a férfit. *
- Ne siess! Hagy élvezzük ki, amíg bírunk magunkkal. Ha ezt leveszed nem fog menni*a szavai után, újból visszatér a finom párnákhoz, és a másik hátába markolva préselni össze a felső testüket, cirógatja fél kezével az arcot és a tarkót, amit csak ér,, aztán lassan lejjebb bukik, és a csókjai hirtelen, már a duzzadt erekció körül szorgoskodnak egyenlőre, csak a textílián keresztül. Majd felnéz a fekete hajú férfi istenség vágyba ejtő arcára, és egy mozdulattal lerántja az alsó és a felső nadrágot is Rendorról, így teljesen meztelenné téve őt, ha nem ütközik ellenálló falakba, melyeket a volt szerzetes épített a támadások ellen, melyek a tengeri szökevénytől származnak. Immáron az ígéretéhez híven, már a csupasz bőrön vezeti végig a nyelvét, de nem időzik sokáig, csak köszönteni próbálja a várva várt „vendéget ”amilyen hevesen, csak tudja pár csókban és szédült táncban, mintha csak valami egzotikus csemege lenne aztán, ha minden a tervei szerint alakul Rendor, már az ágyon fekszik, Beluntina felette térdel és a nagy mancsokat a nadrágjára vezeti, közben csábos mosollyal az arcán hajol a másik nyaka felé, visszaadni a szenvedtető csókokat. *
- Hagy érezzük egymást jobban* suttogja a lány a férfi fülének kagylójába, és rá is harap az említett területre, miközben igyekszik hozzá dörgölni a két szenvedélytől égő ágyékot. Reméli ennyi biztatásból, már érti az alatta lévő, hogy ideje megszabadulni az utolsó ruhadaraboktól is, és talán a matracba döngölhetné a vendége testét, mintha nem létezne holnap és adhatna neki, olyan éjszakát ami végre jobb emléket hagy maga után, mint az eddigi összes önző partnere. Bár ebből talán az utóbbi, már ennyivel is sikerült. Ám a legjobbakból mindig több kell és még több. *
A hozzászólás írója (Beluntina Wheastys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.29 19:12:12
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A Rendor ajkai közül kiszökő kuncogás hasonló cselekedetre ösztönözi Belt is. Amikor a férfi pedig a szájával kezdi lehámozni róla az anyagot elfelejt levegőt is venni a felgyülemlő vágytól, és egy apró sóhaj is kiszakad belőle, mert egyszerűen ez az egész túl erotikus egyszerre. A férfi lénye a megtestesült kívánatosság, és azok a határozott mozdulatok, csak még jobban feltüzelik a nőt. A finom csókok, ahogy egyre intenzívebbé válnak hirtelen, úgy érzi magát mint akit tényleg birtokba vesznek, az egész testét akarják és meg is szerzik, de még hogyan. A sellő nyelvének látványa felélesztik benne a női ösztönöket, és automatikusan emeli feljebb a csípőjét hátha az az áhítatos hús lejjebb is merészkedik, de ehelyett a kényeztetés mindenhol megszűnik, és elégedetlenül nyöszörögve tápászkodik a térdére, és ha teheti a másik kezei után nyúl, hogy megállítsa azt minden eddigi mozdulatában. Mélyen az ágy mellett álló szemébe néz, és az ajkaira bukik, hogy lágyan cirógathassa azokat, közben az ujjai a másik hasfala felé igyekeznek, és ráérősen köröznek a nadrág korca felett táncot járva, még egy kicsit kínozva a férfit. *
- Ne siess! Hagy élvezzük ki, amíg bírunk magunkkal. Ha ezt leveszed nem fog menni*a szavai után, újból visszatér a finom párnákhoz, és a másik hátába markolva préselni össze a felső testüket, cirógatja fél kezével az arcot és a tarkót, amit csak ér,, aztán lassan lejjebb bukik, és a csókjai hirtelen, már a duzzadt erekció körül szorgoskodnak egyenlőre, csak a textílián keresztül. Majd felnéz a fekete hajú férfi istenség vágyba ejtő arcára, és egy mozdulattal lerántja az alsó és a felső nadrágot is Rendorról, így teljesen meztelenné téve őt, ha nem ütközik ellenálló falakba, melyeket a volt szerzetes épített a támadások ellen, melyek a tengeri szökevénytől származnak. Immáron az ígéretéhez híven, már a csupasz bőrön vezeti végig a nyelvét, de nem időzik sokáig, csak köszönteni próbálja a várva várt „vendéget ”amilyen hevesen, csak tudja pár csókban és szédült táncban, mintha csak valami egzotikus csemege lenne aztán, ha minden a tervei szerint alakul Rendor, már az ágyon fekszik, Beluntina felette térdel és a nagy mancsokat a nadrágjára vezeti, közben csábos mosollyal az arcán hajol a másik nyaka felé, visszaadni a szenvedtető csókokat. *
- Hagy érezzük egymást jobban* suttogja a lány a férfi fülének kagylójába, és rá is harap az említett területre, miközben igyekszik hozzá dörgölni a két szenvedélytől égő ágyékot. Reméli ennyi biztatásból, már érti az alatta lévő, hogy ideje megszabadulni az utolsó ruhadaraboktól is, és talán a matracba döngölhetné a vendége testét, mintha nem létezne holnap és adhatna neki, olyan éjszakát ami végre jobb emléket hagy maga után, mint az eddigi összes önző partnere. Bár ebből talán az utóbbi, már ennyivel is sikerült. Ám a legjobbakból mindig több kell és még több. *
A hozzászólás írója (Beluntina Wheastys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.29 19:12:12
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 18:28:37
Üzenet elküldve: 2020-04-29 18:28:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és fekete//
//Zárás//
*A kezdeti édes, játékos lassú keringőt szinte durva pofonként csapja agyon Redin távozása, de Yath nem tud ez ellen mit tenni, csak áll, tétován, zavartan, s igyekszik gyorsan felöltözni, de kezei minduntalan rossz darabokat ragadnak meg, mintha nem tudna koncentrálni. Végül csak magára rángatja a fehér szoknyát, s a felsőt, de azzal most nem kezd vacakolni, hogy összes ékszerét, övét visszavegye, inkább haját igazgatja meg, hogy normálisan nézzen ki, ha visszatér a vendégek közé. A pénzét megkapja, még borravalót is bőven, habár nem érti, mire fel. Hebeg egy köszönömöt, majd erszényébe süllyeszti az aranyakat.*
-Ég veled, Redin.
*Annyi kérdés, annyi bizonytalanság kavarog benne, de mégsem tartja szóval a vörös démont, helyette rövid búcsút mond, magába fojtva feltörő érzéseit. Csókja is hidegebb a szokásosnál, de nem tehet róla, sikerült teljesen összezavarodnia. Pár pillanatig még nézi a távozó lányt, majd egy mély sóhajtással hátat fordít, s lehuppan az ágyra.*
- Hát, ez fura volt...
*Mondja ki hangosan gondolatait, már nem tart attól, hogy bárki meghallja, Redin gyorsan lerobogott a lépcsőn, talán ki is lépett a Sellőházból. Majd feláll, a tükör elé libben, s pár röpke pillanat múlva már a megszokott Yathlanae mosolyog vissza rá. Az ott lévő fésűt is igénybe veszi, zavart ráncai a homlokán szépen kisimulnak, mintha ott sem lettek volna soha. Most már nyugodtan, szertartásos mozdulatokkal felveszi karpereceit, és arany, szépen megmunkált övét, s készen áll rá, hogy az este folytatódjon, mint ha mi sem történt volna. Felkapja lantját, s mielőtt visszatér a vendégek közé, még meghagyja a két vízhordó kölyöknek, hogy rakják rendbe a szobát.*
//A kanári visszatér, másodszor is//
//Nyílt, főleg Xaras//
*Szinte észrevétlenül surran vissza a zenészek közé, de Fendronn figyelme nem lankad, széles mosollyal, s némi értetlenséggel köszönti a visszatérő énekest. De a nő most nem méltatja kacér pillantásokkal, csak helyet foglal, s minden további beszélgetés, jelzés nélkül vidám dallamokat kezd pengetni, s hamarosan énekével is bekapcsolódik. Az üde dalocska az ő jókedvét is visszahozza, nincs olyan baj, amit egy kis felszabadult dalolás el ne tudna űzni. Szemével célba veszi a magányosnak tűnő vendégeket, bár aligha akad ilyen ezen az esti órán. Végül mégis megállapodik egy férfin, aki a pultnál ácsorog, talán az egyik alkalmazottal cseveg éppen. Igyekszik addig szuggerálni, amíg a bárd észre nem veszi, hogy figyelik, ekkor megereszt egy kedves, kicsit kihívó, de szelíd mosolyt. Ha létrejött a szemkontaktus, onnantól kezdve mintha neki énekelne.*
//Zárás//
*A kezdeti édes, játékos lassú keringőt szinte durva pofonként csapja agyon Redin távozása, de Yath nem tud ez ellen mit tenni, csak áll, tétován, zavartan, s igyekszik gyorsan felöltözni, de kezei minduntalan rossz darabokat ragadnak meg, mintha nem tudna koncentrálni. Végül csak magára rángatja a fehér szoknyát, s a felsőt, de azzal most nem kezd vacakolni, hogy összes ékszerét, övét visszavegye, inkább haját igazgatja meg, hogy normálisan nézzen ki, ha visszatér a vendégek közé. A pénzét megkapja, még borravalót is bőven, habár nem érti, mire fel. Hebeg egy köszönömöt, majd erszényébe süllyeszti az aranyakat.*
-Ég veled, Redin.
*Annyi kérdés, annyi bizonytalanság kavarog benne, de mégsem tartja szóval a vörös démont, helyette rövid búcsút mond, magába fojtva feltörő érzéseit. Csókja is hidegebb a szokásosnál, de nem tehet róla, sikerült teljesen összezavarodnia. Pár pillanatig még nézi a távozó lányt, majd egy mély sóhajtással hátat fordít, s lehuppan az ágyra.*
- Hát, ez fura volt...
*Mondja ki hangosan gondolatait, már nem tart attól, hogy bárki meghallja, Redin gyorsan lerobogott a lépcsőn, talán ki is lépett a Sellőházból. Majd feláll, a tükör elé libben, s pár röpke pillanat múlva már a megszokott Yathlanae mosolyog vissza rá. Az ott lévő fésűt is igénybe veszi, zavart ráncai a homlokán szépen kisimulnak, mintha ott sem lettek volna soha. Most már nyugodtan, szertartásos mozdulatokkal felveszi karpereceit, és arany, szépen megmunkált övét, s készen áll rá, hogy az este folytatódjon, mint ha mi sem történt volna. Felkapja lantját, s mielőtt visszatér a vendégek közé, még meghagyja a két vízhordó kölyöknek, hogy rakják rendbe a szobát.*
//A kanári visszatér, másodszor is//
//Nyílt, főleg Xaras//
*Szinte észrevétlenül surran vissza a zenészek közé, de Fendronn figyelme nem lankad, széles mosollyal, s némi értetlenséggel köszönti a visszatérő énekest. De a nő most nem méltatja kacér pillantásokkal, csak helyet foglal, s minden további beszélgetés, jelzés nélkül vidám dallamokat kezd pengetni, s hamarosan énekével is bekapcsolódik. Az üde dalocska az ő jókedvét is visszahozza, nincs olyan baj, amit egy kis felszabadult dalolás el ne tudna űzni. Szemével célba veszi a magányosnak tűnő vendégeket, bár aligha akad ilyen ezen az esti órán. Végül mégis megállapodik egy férfin, aki a pultnál ácsorog, talán az egyik alkalmazottal cseveg éppen. Igyekszik addig szuggerálni, amíg a bárd észre nem veszi, hogy figyelik, ekkor megereszt egy kedves, kicsit kihívó, de szelíd mosolyt. Ha létrejött a szemkontaktus, onnantól kezdve mintha neki énekelne.*
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:42:21
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:42:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös és fekete//
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Yath csalódott kifejezését látva majd' megszakad a démon szíve, de pontosan tudja, nemsokára előtör belőle az az oldala, amit kifejezetten gyűlöl önmagában, és a legkevésbé sem szeretné, ha a lány is tanújává válna egy kitörésének. Érzi a hűvös, és most szokatlanul keménynek tetsző padlót talpai alatt, a bőrén apró patakokká gyűlő vizet, amint a kőkockákra csorog. Arcán titokzatos belső fájdalom suhan át, furcsa, csapongó személyiségének kínja ez. Halvány, bocsánatkérő mosollyal arcán átveszi a törölközőt, s gyors, kapkodó mozdulatokkal itatgatja bőréről a fürdő kellemes vizét, mintha csak egy gyilkosság után tüntetné el a bűn vörös nyomait. Ruháit is zavart tétovasággal rángatja magára, érzi, nincs sok hátra már. Mikor az elf a pénzt hozza szóba, zavarodottan rázza meg a fejét, hogy emlékeztesse magát a valóságra.*
~Hát persze, a játék díja... Majdnem el is felejtettem, hol vagyok.~
*Aranyaktól közepesen meghízott erszénye - mint minden más értékesnek tartott tulajdona - a puha bőr csizmában lapul gondosan elrejtve. Miután a lábára cibálta a lábbelit, óvatosan benyúl jobb vádlija mellett, kihúzva a hímzett kis tárgyat. Gondolkodás nélkül nyújt át 100 aranyat az egész este csodásan alakító Yathlanae Vyserra számára.
A pénzt felé nyújtva halvány félmosolyt küzd riadt arcára, ami inkább ijesztőnek hat, mintsem kedvesnek.*
- Figyelj, én... Szóval őszintén sajnálom, de tényleg mindenki jobban jár, ha most elmegyek. De valami furcsa okból úgy érzem, útjaink nem válnak el véglegesen. Mindenesetre legyen szép estéd, boldog életed és minden egyéb.
*Még egyszer, utoljára finoman megszorítja a lány kezét, majd másik tenyerét arcára csúsztatva lágy csókot nyom ajkaira.*
- Ég veled, kedves Yath.
*Gyors, ijedt macskáéhoz hasonlatos surranó léptekkel lekúszik a lépcsőn, majd át az asztalok közt, meg sem állva az ajtóig, ahol kiér a hideg éjszakába. A levegő felborzolja hátán és karjain a szőrt, arcára kétségbeesett tekintet kúszik, légzése nehezül. Hangtalanul tűnik el a sötét levegő ölelő karjai közt.*
//Egy szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Yath csalódott kifejezését látva majd' megszakad a démon szíve, de pontosan tudja, nemsokára előtör belőle az az oldala, amit kifejezetten gyűlöl önmagában, és a legkevésbé sem szeretné, ha a lány is tanújává válna egy kitörésének. Érzi a hűvös, és most szokatlanul keménynek tetsző padlót talpai alatt, a bőrén apró patakokká gyűlő vizet, amint a kőkockákra csorog. Arcán titokzatos belső fájdalom suhan át, furcsa, csapongó személyiségének kínja ez. Halvány, bocsánatkérő mosollyal arcán átveszi a törölközőt, s gyors, kapkodó mozdulatokkal itatgatja bőréről a fürdő kellemes vizét, mintha csak egy gyilkosság után tüntetné el a bűn vörös nyomait. Ruháit is zavart tétovasággal rángatja magára, érzi, nincs sok hátra már. Mikor az elf a pénzt hozza szóba, zavarodottan rázza meg a fejét, hogy emlékeztesse magát a valóságra.*
~Hát persze, a játék díja... Majdnem el is felejtettem, hol vagyok.~
*Aranyaktól közepesen meghízott erszénye - mint minden más értékesnek tartott tulajdona - a puha bőr csizmában lapul gondosan elrejtve. Miután a lábára cibálta a lábbelit, óvatosan benyúl jobb vádlija mellett, kihúzva a hímzett kis tárgyat. Gondolkodás nélkül nyújt át 100 aranyat az egész este csodásan alakító Yathlanae Vyserra számára.
A pénzt felé nyújtva halvány félmosolyt küzd riadt arcára, ami inkább ijesztőnek hat, mintsem kedvesnek.*- Figyelj, én... Szóval őszintén sajnálom, de tényleg mindenki jobban jár, ha most elmegyek. De valami furcsa okból úgy érzem, útjaink nem válnak el véglegesen. Mindenesetre legyen szép estéd, boldog életed és minden egyéb.
*Még egyszer, utoljára finoman megszorítja a lány kezét, majd másik tenyerét arcára csúsztatva lágy csókot nyom ajkaira.*
- Ég veled, kedves Yath.
*Gyors, ijedt macskáéhoz hasonlatos surranó léptekkel lekúszik a lépcsőn, majd át az asztalok közt, meg sem állva az ajtóig, ahol kiér a hideg éjszakába. A levegő felborzolja hátán és karjain a szőrt, arcára kétségbeesett tekintet kúszik, légzése nehezül. Hangtalanul tűnik el a sötét levegő ölelő karjai közt.*
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:35:46
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:35:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés a Sellőbe //
//Meira, Rhule, Cahress és Reyraa //
*A helyzet szerencsére javulni látszik, és talán a Rhule nevű fiú sem bajt okozni jött, így Rey is visszaenged kicsit, kevésbé komoran és vészjóslóan méregetve a társaságot. Cassy most elbocsátja, amit Rey kicsit furcsáll, elvégre most hívta ide, de különösebb reakció nélkül csak egy apró vállrándítással reagálja le a helyzetet, elfogadva, hogy nem lesz rá szükség. Igazából nem is bánja, semmi kedve nem lett volna a lányt támogatni a lépcső, örül, hogy megoldják helyette a többiek. De azért véglegesen még nem tér vissza a pult árnyékába, inkább megfelelő távolságból megvárja, amíg biztonságban eltűnnek a lépcsőn. Neki aztán nem hiányzik, hogy valaki lezúgjon, és még súlyosabban megsérüljön. Az a biztos, ha egyelőre ott marad a lépcső közelében, készen állva bármilyen hirtelen, mentő mozdulatra. De némi megnyugvással veszi tudomásul, hogy a trió sikeresen felért, s talán már a szobát is megtalálták. Így neki itt több feladata nincs, visszatérhet hivatásába.*
//Őrségben, érintőlegesen Carlotteia//
*Mielőtt elfoglalná szokásos helyét, tesz egy kényelmes kört a vendégtérben, minden társaságot diszkréten, de alaposan szemügyre véve. Néhányan kellemes, ittas állapotban nevetnek, s egymás szavába vágva beszélgetnek, lányokkal az ölükben. Mások egyelőre csendesen iszogatnak, ismerkedve a fűszerektől illatos, folyton zsongó hellyel. De nem lát senkit, aki különösebb gyanakvásra adhatna okot, így visszatér a pult mellé. Csendes megfigyelését csak száraz torkának kellemetlen kaparása zavarja meg, eszébe juttatva, hogy régóta nem ivott semmit. Sok minden történt, s hajlamos elfeledkezni az események sűrűségében ilyen aprócska, ámde fontos dolgokról. Így ha a pult mögött álló lány tud szánni rá néhány másodpercet, s éppen nem elfoglalt, odalép, hogy kérjen valami frissítő, lehetőleg alkoholmentes italt.*
//Meira, Rhule, Cahress és Reyraa //
*A helyzet szerencsére javulni látszik, és talán a Rhule nevű fiú sem bajt okozni jött, így Rey is visszaenged kicsit, kevésbé komoran és vészjóslóan méregetve a társaságot. Cassy most elbocsátja, amit Rey kicsit furcsáll, elvégre most hívta ide, de különösebb reakció nélkül csak egy apró vállrándítással reagálja le a helyzetet, elfogadva, hogy nem lesz rá szükség. Igazából nem is bánja, semmi kedve nem lett volna a lányt támogatni a lépcső, örül, hogy megoldják helyette a többiek. De azért véglegesen még nem tér vissza a pult árnyékába, inkább megfelelő távolságból megvárja, amíg biztonságban eltűnnek a lépcsőn. Neki aztán nem hiányzik, hogy valaki lezúgjon, és még súlyosabban megsérüljön. Az a biztos, ha egyelőre ott marad a lépcső közelében, készen állva bármilyen hirtelen, mentő mozdulatra. De némi megnyugvással veszi tudomásul, hogy a trió sikeresen felért, s talán már a szobát is megtalálták. Így neki itt több feladata nincs, visszatérhet hivatásába.*
//Őrségben, érintőlegesen Carlotteia//
*Mielőtt elfoglalná szokásos helyét, tesz egy kényelmes kört a vendégtérben, minden társaságot diszkréten, de alaposan szemügyre véve. Néhányan kellemes, ittas állapotban nevetnek, s egymás szavába vágva beszélgetnek, lányokkal az ölükben. Mások egyelőre csendesen iszogatnak, ismerkedve a fűszerektől illatos, folyton zsongó hellyel. De nem lát senkit, aki különösebb gyanakvásra adhatna okot, így visszatér a pult mellé. Csendes megfigyelését csak száraz torkának kellemetlen kaparása zavarja meg, eszébe juttatva, hogy régóta nem ivott semmit. Sok minden történt, s hajlamos elfeledkezni az események sűrűségében ilyen aprócska, ámde fontos dolgokról. Így ha a pult mögött álló lány tud szánni rá néhány másodpercet, s éppen nem elfoglalt, odalép, hogy kérjen valami frissítő, lehetőleg alkoholmentes italt.*
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:08:19
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:08:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Munkában//
*A Sellőház ajtaját meglátva szemei felragyognak, és izgatott mosoly kúszik az ajkára. A hosszú, kecses kezeivel lesimítja a rajta lévő tűzpiros selymet, majd kihúzott, büszke testtartással beljebb lépked munkaidöjét ezennel elindítva a nagy, képzeletbeli homokórában. A füleibe ismerős dallamok szállnak, és látja maga előtt amikor először betért ide, oly elveszetten most pedig kiegyensúlyozottabb, mint azokban a percekben képzelhette volna. Izgatott és mosolygós, nem törődik az elméje semmi mással, csak az itt jelenlévő asztalokkal, a vendégekkel és a keményen dolgozó munkatársaival. A pult felé lépdel, és látja mennyire serényen dolgoznak mindannyian körülötte, ő maga pedig a hullámos tincseit birizgálva kémleli mit lehetne tenni- venni, hogy az unatkozás szelleme be se köszönjen hozzá. Végül csak, úgy dönt megkerüli a pultot immáron a belső felére szökkenve annak, és kiszolgálásra készen álldogál, ameddig a vendégek fel nem sorakoznak a hangulatos falakon belül. Egy kis tevékenység az asztalok és az italok körében, még jót is fog neki tenni, lenyugtatja az eddigi aggodalmait és nyugodt lehet az első napja. Nem szeretne tétlen lenni egy pillanatig sem, így már a puha keze öleli is körbe a fehéres rongyot, is dudorászva tisztogatja az előtte rejlő hosszú lapot. *
*A Sellőház ajtaját meglátva szemei felragyognak, és izgatott mosoly kúszik az ajkára. A hosszú, kecses kezeivel lesimítja a rajta lévő tűzpiros selymet, majd kihúzott, büszke testtartással beljebb lépked munkaidöjét ezennel elindítva a nagy, képzeletbeli homokórában. A füleibe ismerős dallamok szállnak, és látja maga előtt amikor először betért ide, oly elveszetten most pedig kiegyensúlyozottabb, mint azokban a percekben képzelhette volna. Izgatott és mosolygós, nem törődik az elméje semmi mással, csak az itt jelenlévő asztalokkal, a vendégekkel és a keményen dolgozó munkatársaival. A pult felé lépdel, és látja mennyire serényen dolgoznak mindannyian körülötte, ő maga pedig a hullámos tincseit birizgálva kémleli mit lehetne tenni- venni, hogy az unatkozás szelleme be se köszönjen hozzá. Végül csak, úgy dönt megkerüli a pultot immáron a belső felére szökkenve annak, és kiszolgálásra készen álldogál, ameddig a vendégek fel nem sorakoznak a hangulatos falakon belül. Egy kis tevékenység az asztalok és az italok körében, még jót is fog neki tenni, lenyugtatja az eddigi aggodalmait és nyugodt lehet az első napja. Nem szeretne tétlen lenni egy pillanatig sem, így már a puha keze öleli is körbe a fehéres rongyot, is dudorászva tisztogatja az előtte rejlő hosszú lapot. *
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:07:03
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:07:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés a Sellőbe //
//Meira, Cahress és Reyraa //
* A mélységi is csatlakozik hozzájuk, továbbra is bizalmatlanul méricskélve Bedowirt. Az ifjú nem tudja hibáztatni a nőt, a Meira által elejtett információ morzsák nem vetnek rá jó fényt. Szőke elf segítőjük szabadkozik valamiért, ami felett Rhule nyilván elsiklott, így most csak egy kérdő pillantást lövell a Sellő felé. Firtatni nem akarja a témát. A dolgok így is túlságosan kuszák az ő ízlésének. Csupán egy pofa sörre és némi töményre vágyott a mai nap után. Nagyot sóhajt. Ő hozta fejére ezt az egészet, így nem illeti meg a panaszkodás joga. Az őrt - Reyraát, mint később kiderül - az elf elbocsátja, majd Meira szokásához híven ismét szájalni kezd.*
~Egek!~
* Való igaz, hogy ezt a büntetést helyezte kilátásba, ha a lány nem hagy fel a becézgetéssel, de most úgy érzi ez a legkisebb problémájuk.*
- Mondja csak, ha a száját bekötözzük azzal nem rontunk az állapotán, nem igaz?* intézi kérdését a szőkéhez, nehéz megállapítani, hogy komolyan gondolja, vagy csak tréfál.*
- Kérem, mutassa az utat.* int fejével és felkészül, hogy kövesse Cahress-t bármerre is vezesse őket. Meira továbbra is mondja a magáét. Rhule bizalmasan közel hajol hozzá, bár nem tudja a barna leányzó mennyire igyekszik tompítani a hangját, miközben az őt ért megszólítást kritizálja.*
- Gondolod eddig olyan jó benyomást keltettél, hogy épp ez rontana a helyzeten?* bosszúsan csóválja a fejét, de mégis igyekszik a lány kívánsága szerint cselekedni.*
- Meirának hívják, engem pedig szólítson csak Rhulnak.* intézi szavait a rózsaillatú szépségnek, majd szabadkozni kezd.* Ugyan, dehogy! Meira holmijáról majd én gondoskodom, hálásan köszönjük már az eddigieket is. Igaz, Meira?* pillant jelentőségteljesen a kókadozó leányzóra. Igenlő válaszra számít, és bízik benne, hogy hamarosan megérkeznek ahhoz a szobához.*
//Meira, Cahress és Reyraa //
* A mélységi is csatlakozik hozzájuk, továbbra is bizalmatlanul méricskélve Bedowirt. Az ifjú nem tudja hibáztatni a nőt, a Meira által elejtett információ morzsák nem vetnek rá jó fényt. Szőke elf segítőjük szabadkozik valamiért, ami felett Rhule nyilván elsiklott, így most csak egy kérdő pillantást lövell a Sellő felé. Firtatni nem akarja a témát. A dolgok így is túlságosan kuszák az ő ízlésének. Csupán egy pofa sörre és némi töményre vágyott a mai nap után. Nagyot sóhajt. Ő hozta fejére ezt az egészet, így nem illeti meg a panaszkodás joga. Az őrt - Reyraát, mint később kiderül - az elf elbocsátja, majd Meira szokásához híven ismét szájalni kezd.*
~Egek!~
* Való igaz, hogy ezt a büntetést helyezte kilátásba, ha a lány nem hagy fel a becézgetéssel, de most úgy érzi ez a legkisebb problémájuk.*
- Mondja csak, ha a száját bekötözzük azzal nem rontunk az állapotán, nem igaz?* intézi kérdését a szőkéhez, nehéz megállapítani, hogy komolyan gondolja, vagy csak tréfál.*
- Kérem, mutassa az utat.* int fejével és felkészül, hogy kövesse Cahress-t bármerre is vezesse őket. Meira továbbra is mondja a magáét. Rhule bizalmasan közel hajol hozzá, bár nem tudja a barna leányzó mennyire igyekszik tompítani a hangját, miközben az őt ért megszólítást kritizálja.*
- Gondolod eddig olyan jó benyomást keltettél, hogy épp ez rontana a helyzeten?* bosszúsan csóválja a fejét, de mégis igyekszik a lány kívánsága szerint cselekedni.*
- Meirának hívják, engem pedig szólítson csak Rhulnak.* intézi szavait a rózsaillatú szépségnek, majd szabadkozni kezd.* Ugyan, dehogy! Meira holmijáról majd én gondoskodom, hálásan köszönjük már az eddigieket is. Igaz, Meira?* pillant jelentőségteljesen a kókadozó leányzóra. Igenlő válaszra számít, és bízik benne, hogy hamarosan megérkeznek ahhoz a szobához.*
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-29 14:33:20
Üzenet elküldve: 2020-04-29 14:33:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés a Sellőbe//
// Cahress, Rhule, Reyraa//
*Egyetlen egy picike lelkiismeret furdalása van, hogy milyen bélyeget aggat most Rhule-ra. Sosem bántotta úgy, ahogy most tálalta a dolgot. A verekedéseik között becsúszó ütések, és földre eséseket nem veheti ide, hiszen harc közben ezek előfordulnak. Azonban fejsérülésével eszébe jut a saját ostoba döntése, hogy sörrel teli korsóval verte fejbe Rhule-t akinek a szemébe a sör egy része landolt. Na, attól nagyon rosszul volt. Kétféle érzés kezd keveredni benne, míg Cahress közelébe nem lép, úgy rögtön ez hárommá, nem is néggyé lesz. A bűntudat, az aggódás és az undor a rózsák felé. Illetve az erősödő hányinger. Kedve lenne rávágni, hogy egy fenét a dézsában és az nem volt baleset. Persze nem is tegnap, hanem előtte volt.
Jó nagyokat lélegzik az ingéből, amikor a morcos sötételf Reyraa is közelebb lép. Na, hát róla már mondjuk elhiszi, hogy ha erősen borulni készülne elkapni és megtartani is tudja. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Reyraa hogyan méregeti Rhulet. Pedig kettejük között, nem a fiúval szoktak bajok lenni.
Cahress szavaira, bólint, hogy persze hogy igaza van. Az hogy részeg lenne, ez leginkább Rhule-nak szólt, de hogy ki mire gondol, ebből, az nem érdekli. A rózsaszagára Cahress elszégyelli magát. Ezen értetlen nézi az elfet. ~Vajon ezeket belenevelik az itt dolgozókba? Ha azt mondanám, hogy bűzlesz akkor is ezt reagálná, vagy megsértődne.~ Kedve lenne kipróbálni de eddigre befurakodik a képbe Rhule, akire kiment a fejéből, hogy mérges így hagyja magát támogatni. A magyarázatra hogy hogyan sérült meg Cahress szörnyen aranyosan reagál. ~Ha tudnád, mennyire messze jársz a valóságtól? És mennyire mondtam én igazat.~ Azonban ezzel nem tetézi Rhule rossz renoméját.
Azt tudja a szőke elf velük jön fel, kérdés a sötételf is szükségét érzi-e ennek. Rhule illata azonban valahogy megszokottabb és nem kavarja fel annyira, mit Cahressé. Hiába aki gyerekkorában is utálta a lányos dolgokat és egészséges állapotában is rosszul volt ezektől. Most ez így bizonyára rosszabb. Most fejét Rhule vállára hajtja, tovább erősítve hogy egy pár lennének. Meg aztán mégis inkább Rhulera támaszkodik szívesebben, mert akárhogy is őt ismeri, benne bízik. ~Nos azért mégiscsak egy bordélyban vagyunk, amiért dühös vagyok rád.~ Jut eszébe egy csapásra minden, és a szemét dög énje kerekedik ismét felül. Felsóhajt, és szörnyű ostobaságot mond.*
- Rhulcii, azt mondtad, ha még egyszer így hívlak egy fához kötözöl. *itt számol egy kicsit. Már csak a hatás kedvéért is, meg mert levegőt kell venni Rhule illatából. *
- Ez már így legalább két fát jelent. *Egy kis szünetet tart.*
- De ha már ez eszedbe jutott, csináljuk úgy, hogy megpróbálok kiszabadulni, és akkor megtámadlak. Hátha ezúttal képes leszek legyőzni téged. *na, hát dühe ellenére elképzelhető, hogy most helyre rakta a dolgokat Rhule nőverő híréről. Közben hagyja magát felfelé vezetni. Cahress szavaira, a kisasszonyra különösen felnyög, és ez nem vágyakozós, inkább kínjai miatt.*
- Szólnál neki udvariasan, hogy ne hívjon így? Hogy nagyon távol állok tőlük. Én biztos, hogy bunkó lennék most. *suttogja Rhulenak. Talán víz kellene neki, de hát ki tudja, ez most nem jut eszébe.*
// Cahress, Rhule, Reyraa//
*Egyetlen egy picike lelkiismeret furdalása van, hogy milyen bélyeget aggat most Rhule-ra. Sosem bántotta úgy, ahogy most tálalta a dolgot. A verekedéseik között becsúszó ütések, és földre eséseket nem veheti ide, hiszen harc közben ezek előfordulnak. Azonban fejsérülésével eszébe jut a saját ostoba döntése, hogy sörrel teli korsóval verte fejbe Rhule-t akinek a szemébe a sör egy része landolt. Na, attól nagyon rosszul volt. Kétféle érzés kezd keveredni benne, míg Cahress közelébe nem lép, úgy rögtön ez hárommá, nem is néggyé lesz. A bűntudat, az aggódás és az undor a rózsák felé. Illetve az erősödő hányinger. Kedve lenne rávágni, hogy egy fenét a dézsában és az nem volt baleset. Persze nem is tegnap, hanem előtte volt.
Jó nagyokat lélegzik az ingéből, amikor a morcos sötételf Reyraa is közelebb lép. Na, hát róla már mondjuk elhiszi, hogy ha erősen borulni készülne elkapni és megtartani is tudja. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Reyraa hogyan méregeti Rhulet. Pedig kettejük között, nem a fiúval szoktak bajok lenni.
Cahress szavaira, bólint, hogy persze hogy igaza van. Az hogy részeg lenne, ez leginkább Rhule-nak szólt, de hogy ki mire gondol, ebből, az nem érdekli. A rózsaszagára Cahress elszégyelli magát. Ezen értetlen nézi az elfet. ~Vajon ezeket belenevelik az itt dolgozókba? Ha azt mondanám, hogy bűzlesz akkor is ezt reagálná, vagy megsértődne.~ Kedve lenne kipróbálni de eddigre befurakodik a képbe Rhule, akire kiment a fejéből, hogy mérges így hagyja magát támogatni. A magyarázatra hogy hogyan sérült meg Cahress szörnyen aranyosan reagál. ~Ha tudnád, mennyire messze jársz a valóságtól? És mennyire mondtam én igazat.~ Azonban ezzel nem tetézi Rhule rossz renoméját.
Azt tudja a szőke elf velük jön fel, kérdés a sötételf is szükségét érzi-e ennek. Rhule illata azonban valahogy megszokottabb és nem kavarja fel annyira, mit Cahressé. Hiába aki gyerekkorában is utálta a lányos dolgokat és egészséges állapotában is rosszul volt ezektől. Most ez így bizonyára rosszabb. Most fejét Rhule vállára hajtja, tovább erősítve hogy egy pár lennének. Meg aztán mégis inkább Rhulera támaszkodik szívesebben, mert akárhogy is őt ismeri, benne bízik. ~Nos azért mégiscsak egy bordélyban vagyunk, amiért dühös vagyok rád.~ Jut eszébe egy csapásra minden, és a szemét dög énje kerekedik ismét felül. Felsóhajt, és szörnyű ostobaságot mond.*
- Rhulcii, azt mondtad, ha még egyszer így hívlak egy fához kötözöl. *itt számol egy kicsit. Már csak a hatás kedvéért is, meg mert levegőt kell venni Rhule illatából. *
- Ez már így legalább két fát jelent. *Egy kis szünetet tart.*
- De ha már ez eszedbe jutott, csináljuk úgy, hogy megpróbálok kiszabadulni, és akkor megtámadlak. Hátha ezúttal képes leszek legyőzni téged. *na, hát dühe ellenére elképzelhető, hogy most helyre rakta a dolgokat Rhule nőverő híréről. Közben hagyja magát felfelé vezetni. Cahress szavaira, a kisasszonyra különösen felnyög, és ez nem vágyakozós, inkább kínjai miatt.*
- Szólnál neki udvariasan, hogy ne hívjon így? Hogy nagyon távol állok tőlük. Én biztos, hogy bunkó lennék most. *suttogja Rhulenak. Talán víz kellene neki, de hát ki tudja, ez most nem jut eszébe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242