Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-28 19:40:54
Üzenet elküldve: 2019-10-28 19:40:54
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A leányrablás//
//Gyldwa, Vyliassa, Carlotteia, Yathlanae, Darelld, Khul, Orm//
*Egyetlen pillantásra méltatja Khul cselekedetét, s Eldaran vélhetően ájultan esik össze, s marad tovább olyan csendben, ahogyan eddig is volt. Nem bánja, egy gonddal kevesebb. Arcán a ráncok kisimulnak, s jóformán egyszerű tekintettel fürkészi a két orkot, nem látszik feszültnek. Egy pillanatra lehunyja szemét, amikor elkezdődik az ordibálás. Khul... az ork nő... elképesztően méltatlan e hely szelleméhez, Ruarun idejében ilyesmire nem akadt példa, jóllehet, akkoriban néhány vendéget be sem engedtek volna. Felhígult a tartalom, s önkéntelenül is problémát, problémára halmoznak. Mintha mindenki itt élné ki magát, csak nem abból a szempontból, ahogyan illő volna, vagy a hely szolgálná. Nem reagál a káromlásra és a sértegetésre sem. A két ork pont azt adja, amire számított is. Szép dolog a testvéri szeretet, így gond nélkül mártja meg mindkettőben kardját egy grimasz nélkül. Aztán Vyl is rákezd, erre már hangosan felsóhajt, de nem cselekszik, van elég személy, ki hangot kíván adni véleményének. Ormronym reakciójára aztán halkan megszólal. Vagy hallják, vagy nem, lényegében teljesen mindegy.*
- A hölgyek újak. Kedveskedni akartak, jóhiszeműen jártak el. Épp úgy játszanak az érzelmekkel, mint katona a fegyverrel, hangjukat veszik elő, ha szükségét érzik, s csábítanak. *Jegyzi meg, változatlan hangszínnel.*
- Vyliassa, egyelőre te itt nem döntesz. Nem fogsz sehová sem menni. Ha a kedves vendégeknek nem tetszik a mulatság, tekintve, hogy pénzről eddig szó sem volt, hát távoznak békével. Hátrány nem érte őket. *Tényközlő. Ugyanis valóban nem történt semmi. Hogy ki fújt fel mit, az már más kérdés. ~ Carlotteia... ~ Gondolatban szisszen fel. Egyrészt nem hallotta még a nőt sohasem bocsánatot kérni senkitől, most meg elsőre sikerül neki. ~ Jellemző. ~ Nehéz úrrá lenni érzésein, de sikerrel állja a sarat.*
- Ahogy Carlotteia _kisasszony_ mondja... *Biccent.* Ha kellemetlenségnek élték meg, elnézést kérünk érte, ha akarnak maradjanak, fogyasszák el ételüket, italukat. Ha a sértés végleges, hát távozzanak, de rendbontás nem lesz. *Részéről befejezte, pont eleget beszélt. Ha van ideje, hát megfordul és kinyitja az ajtót, majd kardját lassan teste mellé téve, eláll az útból.*
- Khul... félre! *Utasítja a zsoldost.* És hallgass! *Egészíti ki.* Yathlanae... ne hagyd abba a zenét. *Nyomatékosítja, mikor észreveszi, hogy a lány már nem énekel. Ralas egyértelmű volt. Ki akarja vonni a lányt a körből, semmi szükség arra, hogy a személyzet is szemlélődjön. Pont elegek a vendégek.*
//Gyldwa, Vyliassa, Carlotteia, Yathlanae, Darelld, Khul, Orm//
*Egyetlen pillantásra méltatja Khul cselekedetét, s Eldaran vélhetően ájultan esik össze, s marad tovább olyan csendben, ahogyan eddig is volt. Nem bánja, egy gonddal kevesebb. Arcán a ráncok kisimulnak, s jóformán egyszerű tekintettel fürkészi a két orkot, nem látszik feszültnek. Egy pillanatra lehunyja szemét, amikor elkezdődik az ordibálás. Khul... az ork nő... elképesztően méltatlan e hely szelleméhez, Ruarun idejében ilyesmire nem akadt példa, jóllehet, akkoriban néhány vendéget be sem engedtek volna. Felhígult a tartalom, s önkéntelenül is problémát, problémára halmoznak. Mintha mindenki itt élné ki magát, csak nem abból a szempontból, ahogyan illő volna, vagy a hely szolgálná. Nem reagál a káromlásra és a sértegetésre sem. A két ork pont azt adja, amire számított is. Szép dolog a testvéri szeretet, így gond nélkül mártja meg mindkettőben kardját egy grimasz nélkül. Aztán Vyl is rákezd, erre már hangosan felsóhajt, de nem cselekszik, van elég személy, ki hangot kíván adni véleményének. Ormronym reakciójára aztán halkan megszólal. Vagy hallják, vagy nem, lényegében teljesen mindegy.*
- A hölgyek újak. Kedveskedni akartak, jóhiszeműen jártak el. Épp úgy játszanak az érzelmekkel, mint katona a fegyverrel, hangjukat veszik elő, ha szükségét érzik, s csábítanak. *Jegyzi meg, változatlan hangszínnel.*
- Vyliassa, egyelőre te itt nem döntesz. Nem fogsz sehová sem menni. Ha a kedves vendégeknek nem tetszik a mulatság, tekintve, hogy pénzről eddig szó sem volt, hát távoznak békével. Hátrány nem érte őket. *Tényközlő. Ugyanis valóban nem történt semmi. Hogy ki fújt fel mit, az már más kérdés. ~ Carlotteia... ~ Gondolatban szisszen fel. Egyrészt nem hallotta még a nőt sohasem bocsánatot kérni senkitől, most meg elsőre sikerül neki. ~ Jellemző. ~ Nehéz úrrá lenni érzésein, de sikerrel állja a sarat.*
- Ahogy Carlotteia _kisasszony_ mondja... *Biccent.* Ha kellemetlenségnek élték meg, elnézést kérünk érte, ha akarnak maradjanak, fogyasszák el ételüket, italukat. Ha a sértés végleges, hát távozzanak, de rendbontás nem lesz. *Részéről befejezte, pont eleget beszélt. Ha van ideje, hát megfordul és kinyitja az ajtót, majd kardját lassan teste mellé téve, eláll az útból.*
- Khul... félre! *Utasítja a zsoldost.* És hallgass! *Egészíti ki.* Yathlanae... ne hagyd abba a zenét. *Nyomatékosítja, mikor észreveszi, hogy a lány már nem énekel. Ralas egyértelmű volt. Ki akarja vonni a lányt a körből, semmi szükség arra, hogy a személyzet is szemlélődjön. Pont elegek a vendégek.*
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-28 18:51:33
Üzenet elküldve: 2019-10-28 18:51:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Futólag Khul, Darelld//
//Fogadótér, a bejárat közelében, majd egy félreeső asztalnál//
*Khul könnyelműen elviccelt jelentésére elsötétül a tekintete. Nem a férfi stílusa miatt, hanem a megpendített rossz húr okán, bár talán a különbséget elsőre nem olyan könnyű megállapítani. Talán az segíthet, hogy gyilkos pillantása Eldaranra esik utána, innen bizony nem fog meglógni egykönnyen a történtek után, Zam nem fogja olyan könnyen venni, mint a másik szabotőrnél.*
- El ne engedjétek!
*Közli csendesen, de ezúttal hidegen, most nem ismer tréfát. A felfordulásban egyik baj követi a másikat. Azt hitte, túl későn mozdul Milhen után, hiszen annyi minden történik egyszerre, ám a karját megragadja, és legnagyobb meglepetésére a nő tettlegesség helyett szóban támad vissza. Meghökkentség zilálja szét a sötétséget tekintetében, annyira abszurdnak érzi, hogy saját portáján próbálják befeketíteni. Elereszti a karját, mikor megpróbál kiszabadulni.*
- Micsoda?
*Szalad ki önkéntelenül a száján, ám aztán a méregetésben felocsúdik, és pillantását a fegyvereken futtatja végig. Szándékosan kizárja a többi zavaró tényezőt, amennyire lehet, Khul és Darelld, valamint Alfonz elfoglalják a megfelelő pozíciókat, Ralas és Ernuss is mellette áll, ezért viszonylag könnyű dolga van. A férfiak szavaiból gyorsan összeáll egy furcsa felismerés.*
- Ti ismeritek?
*Ez is inkább csak kiszalad, hiszen az elhangzott szavakból nyilvánvaló, hogy ráadásképpen egy alkalmazottról van szó. Vagyis inkább egy volt alkalmazottról.*
- Folytassátok!
*Szól oda Khulhoz és Darelldhez, megerősítve, hogy maradjanak csak az ajtóban nyugodtan. Társa terelését követve valóban előveszi tőrét, és amint megállnak – vagy ha el se indulnak, mert esetleg Milhen megmakacsolja magát -, testhelyzetből adódóan a nő nyakához, ha az nem oldható meg, akkor az oldalához igyekszik emeli a tőrét.*
- Ne mozdulj! Lefegyverezni!
*Szó sem lehet róla, hogy az a szablya ott lógjon a derekán a továbbiakban. Elsősorban Ernussra gondol, de akár ő, akár Ralas veszi el a fegyvert, bízik benne, hogy rejtett fegyverek után is kutat. Mélységi testőre nagyon komolyan veszi az ablakon bezuhant fickó felügyeletét, egyetért vele, hogy nem viszi el hátra, vele még ráérnek foglalkozni. Itt legalább szem előtt van.*
- Mi folyik itt, Ralas? Miért turkál a zsebeimben egy nő, akit itt mindenki ismer, és talán még alkalmazásban is áll?
*Villan tekintete a férfira. Dühe nem neki szól, tőle láthatóan felvilágosítást kér, nem számonkéri. Az majd Milhen jussa lesz, de egyelőre a fegyvereitől igyekszik megszabadítani, addig nem intéz hozzá kérdést, a tőrrel igyekszik sakkban tartani.*
- Mindenki megőrült itt?
*Fél füllel hallja az indulatos szavakat az orkok felől, de nem folyik bele egyelőre, nyugtázza, hogy amennyire lehet, a személyzet a kezében tartja a dolgot.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.28 18:53:58
//Milhen, Ralas, Ernuss, Zammiria//
//Futólag Khul, Darelld//
//Fogadótér, a bejárat közelében, majd egy félreeső asztalnál//
*Khul könnyelműen elviccelt jelentésére elsötétül a tekintete. Nem a férfi stílusa miatt, hanem a megpendített rossz húr okán, bár talán a különbséget elsőre nem olyan könnyű megállapítani. Talán az segíthet, hogy gyilkos pillantása Eldaranra esik utána, innen bizony nem fog meglógni egykönnyen a történtek után, Zam nem fogja olyan könnyen venni, mint a másik szabotőrnél.*
- El ne engedjétek!
*Közli csendesen, de ezúttal hidegen, most nem ismer tréfát. A felfordulásban egyik baj követi a másikat. Azt hitte, túl későn mozdul Milhen után, hiszen annyi minden történik egyszerre, ám a karját megragadja, és legnagyobb meglepetésére a nő tettlegesség helyett szóban támad vissza. Meghökkentség zilálja szét a sötétséget tekintetében, annyira abszurdnak érzi, hogy saját portáján próbálják befeketíteni. Elereszti a karját, mikor megpróbál kiszabadulni.*
- Micsoda?
*Szalad ki önkéntelenül a száján, ám aztán a méregetésben felocsúdik, és pillantását a fegyvereken futtatja végig. Szándékosan kizárja a többi zavaró tényezőt, amennyire lehet, Khul és Darelld, valamint Alfonz elfoglalják a megfelelő pozíciókat, Ralas és Ernuss is mellette áll, ezért viszonylag könnyű dolga van. A férfiak szavaiból gyorsan összeáll egy furcsa felismerés.*
- Ti ismeritek?
*Ez is inkább csak kiszalad, hiszen az elhangzott szavakból nyilvánvaló, hogy ráadásképpen egy alkalmazottról van szó. Vagyis inkább egy volt alkalmazottról.*
- Folytassátok!
*Szól oda Khulhoz és Darelldhez, megerősítve, hogy maradjanak csak az ajtóban nyugodtan. Társa terelését követve valóban előveszi tőrét, és amint megállnak – vagy ha el se indulnak, mert esetleg Milhen megmakacsolja magát -, testhelyzetből adódóan a nő nyakához, ha az nem oldható meg, akkor az oldalához igyekszik emeli a tőrét.*
- Ne mozdulj! Lefegyverezni!
*Szó sem lehet róla, hogy az a szablya ott lógjon a derekán a továbbiakban. Elsősorban Ernussra gondol, de akár ő, akár Ralas veszi el a fegyvert, bízik benne, hogy rejtett fegyverek után is kutat. Mélységi testőre nagyon komolyan veszi az ablakon bezuhant fickó felügyeletét, egyetért vele, hogy nem viszi el hátra, vele még ráérnek foglalkozni. Itt legalább szem előtt van.*
- Mi folyik itt, Ralas? Miért turkál a zsebeimben egy nő, akit itt mindenki ismer, és talán még alkalmazásban is áll?
*Villan tekintete a férfira. Dühe nem neki szól, tőle láthatóan felvilágosítást kér, nem számonkéri. Az majd Milhen jussa lesz, de egyelőre a fegyvereitől igyekszik megszabadítani, addig nem intéz hozzá kérdést, a tőrrel igyekszik sakkban tartani.*
- Mindenki megőrült itt?
*Fél füllel hallja az indulatos szavakat az orkok felől, de nem folyik bele egyelőre, nyugtázza, hogy amennyire lehet, a személyzet a kezében tartja a dolgot.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.28 18:53:58
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-28 18:31:29
Üzenet elküldve: 2019-10-28 18:31:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Gyldwa, Vyliassa, Carlotteia, Yathlanae, Darelld, Khul, Orm//
*Vyl hősiesen siet a segítségére, bár kettejük közül talán pont neki lenne szüksége nagyobb támogatásra. Miközben Yathlanae visszahúzódott a zenészek közé, a félvér két dühös orkkal áll szemben, és egyelőre nem túl jók a kilátások. A nőstény semmiképp sem akar engedni az indulatból, kiabál, láthatóan kész bármelyik pillanatban nekitámadni a lánynak. Ez nagy részben az elf hibája, hiszen ő ejtette bűvöletbe a nőt, mégis úgy tűnik, Vylen csattan az egész. Ezt pedig ő nem fogja hagyni. De Ralas parancsát sem hagyhatja figyelmen kívül, aki utasította, hogy gondoskodjon a zenéről. Nem mintha ebben a hangzavarban sokat érne pár bájos dallam, de a főnök az főnök. Miután befejezi a dalt, int a zenészeknek, hogy folytassák, de ő maga elhallgat egy darabig, kíváncsi a fejleményekre. Bár tehetetlennek érzi magát helyzetében, kezével óvatosan lecsavarja karjáról fegyverét, és mindenféle meggondolatlan, vagy hirtelen mozdulat nélkül a háta mögé csúsztatja. Nem fog harcot kezdeményezni, esze ágában sincs ilyesmit tenni. De ha valamelyik szörnyeteg Vylre rontana, nem lesz rest odacsapni egyet vékony, de fájdalmas ostorával. Amíg viszont ennek nem látja okát, csak figyel, határozott, komoly arccal, hogy lássák rajta; ő sem csak egy finom sellőcske.*
*Vyl hősiesen siet a segítségére, bár kettejük közül talán pont neki lenne szüksége nagyobb támogatásra. Miközben Yathlanae visszahúzódott a zenészek közé, a félvér két dühös orkkal áll szemben, és egyelőre nem túl jók a kilátások. A nőstény semmiképp sem akar engedni az indulatból, kiabál, láthatóan kész bármelyik pillanatban nekitámadni a lánynak. Ez nagy részben az elf hibája, hiszen ő ejtette bűvöletbe a nőt, mégis úgy tűnik, Vylen csattan az egész. Ezt pedig ő nem fogja hagyni. De Ralas parancsát sem hagyhatja figyelmen kívül, aki utasította, hogy gondoskodjon a zenéről. Nem mintha ebben a hangzavarban sokat érne pár bájos dallam, de a főnök az főnök. Miután befejezi a dalt, int a zenészeknek, hogy folytassák, de ő maga elhallgat egy darabig, kíváncsi a fejleményekre. Bár tehetetlennek érzi magát helyzetében, kezével óvatosan lecsavarja karjáról fegyverét, és mindenféle meggondolatlan, vagy hirtelen mozdulat nélkül a háta mögé csúsztatja. Nem fog harcot kezdeményezni, esze ágában sincs ilyesmit tenni. De ha valamelyik szörnyeteg Vylre rontana, nem lesz rest odacsapni egyet vékony, de fájdalmas ostorával. Amíg viszont ennek nem látja okát, csak figyel, határozott, komoly arccal, hogy lássák rajta; ő sem csak egy finom sellőcske.*
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-28 17:15:16
Üzenet elküldve: 2019-10-28 17:15:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A tolvaj//
//Milhen, Zammiria, Ralas, Eldran//
//Érintőlegesen Khul//
*Látja, ahogyan Khul fejbevágja az ablaktörő mutatványos férfit a számszeríjjával, így szinte nem kérdés, hogy a rendbontó kidől, akár egy zsák krumpli. Közben az orkok között is kitör a balhé, ám úgy tűnik, hogy a többiek intézik a zöldbőrűeket, így Ernus sem foglalkozik velük, csupán megfogja a kidőlt férfi karját, és Ralasék felé húzza. Bár nem ezt az utasítást kapta, de úgy űnik, ide elkél egy harcművész szakértő keze, Eldrant pedig nem fogja otthagyni egyedül bárhol, hiszen ki tudja, mikor tér magához.
Zammiria tolvajt kiált, egy másik nő szerint pedig Zammiria megtámadta, így egyelőre a kidőlt férfit csak elhúzza azon asztal mellé, ahova láthatóan Ralas terelgeti az állítólagos tolvajt, majd a trió mellé lép. Tekintetét hol az egyik főnökén, hol a másikon, hol pedig a tolvajon járatja. Nem ragad tőrt, egy állast vagy egy gyomrost könnyebben kioszt, mint egy vágást.*
//Milhen, Zammiria, Ralas, Eldran//
//Érintőlegesen Khul//
*Látja, ahogyan Khul fejbevágja az ablaktörő mutatványos férfit a számszeríjjával, így szinte nem kérdés, hogy a rendbontó kidől, akár egy zsák krumpli. Közben az orkok között is kitör a balhé, ám úgy tűnik, hogy a többiek intézik a zöldbőrűeket, így Ernus sem foglalkozik velük, csupán megfogja a kidőlt férfi karját, és Ralasék felé húzza. Bár nem ezt az utasítást kapta, de úgy űnik, ide elkél egy harcművész szakértő keze, Eldrant pedig nem fogja otthagyni egyedül bárhol, hiszen ki tudja, mikor tér magához.
Zammiria tolvajt kiált, egy másik nő szerint pedig Zammiria megtámadta, így egyelőre a kidőlt férfit csak elhúzza azon asztal mellé, ahova láthatóan Ralas terelgeti az állítólagos tolvajt, majd a trió mellé lép. Tekintetét hol az egyik főnökén, hol a másikon, hol pedig a tolvajon járatja. Nem ragad tőrt, egy állast vagy egy gyomrost könnyebben kioszt, mint egy vágást.*
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-28 16:14:54
Üzenet elküldve: 2019-10-28 16:14:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamar a szoba ajtajához érnek. Előkerül a kulcs, majd belépve egy teljesen átlagos, főként lila hálószoba jelenik meg. A berendezés nem érdekli túlzottan, gyorsan le is kerül a testéről a fürdőköpeny, hogy ismét mezítelenül álljon a kalóz előtt. Hagyja, hogy az ágyra terítsék, és már éppen mzdulna, hogy izgalmasabbá tegye a helyzetet, mikor Torkel úgy dönt, hogy ő, mint férfi, birtokba veszi az alatta elterülő ői teste. L'zgara nem ellenkezik, hagyja, hogy a férfi azt simogassa, csókolgassa és kóstolgassa, amihez éppen kedve tartja. Igaz, hogy a sokkal vadabb testiséghez van szokva, így a finom játék kellően unalmas az ork számára, legalább úgy tesz, mintha mindennél jobban élvezné. Simogat, óvatosan karmol, a férfi hajába túr, és még a megfelelő pillanatban egy-egy odaillően fel is nyög, hogy a kellő hatást elérje.
Mikor cserélnek, kissé vadabbul mutatja meg Torskelnek, hogy egy ork hogyan éli ki a vágyait. Élőszőr ráveti magát a férfi nyakára, aztán szépen lassan az egyik, majd a másik bimbóra, végighalad a hasfalon, és közben mindent végignyal, finoman megharap és végigkarmol. A férfi ékességét is megkóstolja, hosszan, néha-néha abbahagyja és áttér combokra vagy egyéb részekre, mintha azt tesztelné, mennyire húzhatja a kalóz idegeit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamar a szoba ajtajához érnek. Előkerül a kulcs, majd belépve egy teljesen átlagos, főként lila hálószoba jelenik meg. A berendezés nem érdekli túlzottan, gyorsan le is kerül a testéről a fürdőköpeny, hogy ismét mezítelenül álljon a kalóz előtt. Hagyja, hogy az ágyra terítsék, és már éppen mzdulna, hogy izgalmasabbá tegye a helyzetet, mikor Torkel úgy dönt, hogy ő, mint férfi, birtokba veszi az alatta elterülő ői teste. L'zgara nem ellenkezik, hagyja, hogy a férfi azt simogassa, csókolgassa és kóstolgassa, amihez éppen kedve tartja. Igaz, hogy a sokkal vadabb testiséghez van szokva, így a finom játék kellően unalmas az ork számára, legalább úgy tesz, mintha mindennél jobban élvezné. Simogat, óvatosan karmol, a férfi hajába túr, és még a megfelelő pillanatban egy-egy odaillően fel is nyög, hogy a kellő hatást elérje.
Mikor cserélnek, kissé vadabbul mutatja meg Torskelnek, hogy egy ork hogyan éli ki a vágyait. Élőszőr ráveti magát a férfi nyakára, aztán szépen lassan az egyik, majd a másik bimbóra, végighalad a hasfalon, és közben mindent végignyal, finoman megharap és végigkarmol. A férfi ékességét is megkóstolja, hosszan, néha-néha abbahagyja és áttér combokra vagy egyéb részekre, mintha azt tesztelné, mennyire húzhatja a kalóz idegeit.*
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-28 13:17:00
Üzenet elküldve: 2019-10-28 13:17:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér, pult, majd paravánok mögött//
//Bobbir, Nalaeä//
*A korára vonatkozó hízelgést indokolatlannak tartja. Lerí róla, hogy még szinte ott van a tojáshéj a fenekén. Jóindulatú mosollyal és fejingatással hárítja el a bókokat.*
– Még szép. Hiszen még a hatvanat sem töltöttem be.
~Vajon ő hány éves lehet? Illik megkérdezni? Igazat mondana vajon?~
– Ha így van, akkor még tehetünk egy próbát. Semmit sem szeretnék kihagyni. *biztosítja a tündért elszántságáról. Ha már eddig eljött és az erszénye sem éppen lapos, akkor már-már kötelező kiélveznie a Kikötő ez érdekes zugát.*
– Jó ötlet volt a tálca. *Elismerően bólogat a gyakorlatias megoldásra. Ő biztosan puszta kézzel próbált volna meg a székek és a veszekedők között manőverezni a forró tányérokkal. Követi a nőt, séta közben szemből is vet egy-egy pillantást az összegyűltekre. Két-két pillantás pedig az előtte haladó tündérnek jut. Amíg Nalaeä lepakol a tálcáról, addig Bobbir a hátizsákjától szabadul meg, az ülés szélére teszi. Ezután beül középre, hogy egyik oldalán a hátizsákkal, a másikon pedig a tündérrel elkezdhesse az ebédelést. Először iszik a narancsléből, aztán a szószos edény tartalmának nagyját rálocsolja a tányérjára. Felkészül. Érzi az újra a combjára kúszó kéz érintését. Lenéz rá, aztán rövid időre ráteszi a saját kezét a tündérére, kíváncsi, hogy milyen.*
– Biztos nagyon finom lesz. És ha szeretnéd, kérek neked is egy gyümölcslevet. *mondja Bobbir, a gavallér. Ezután elveszi a kezét lentről és megfogja vele a kést. A másikban már ott a villa, így pedig végre nekiláthat az ételnek. Először a húst kóstolja meg.*
//Bobbir, Nalaeä//
*A korára vonatkozó hízelgést indokolatlannak tartja. Lerí róla, hogy még szinte ott van a tojáshéj a fenekén. Jóindulatú mosollyal és fejingatással hárítja el a bókokat.*
– Még szép. Hiszen még a hatvanat sem töltöttem be.
~Vajon ő hány éves lehet? Illik megkérdezni? Igazat mondana vajon?~
– Ha így van, akkor még tehetünk egy próbát. Semmit sem szeretnék kihagyni. *biztosítja a tündért elszántságáról. Ha már eddig eljött és az erszénye sem éppen lapos, akkor már-már kötelező kiélveznie a Kikötő ez érdekes zugát.*
– Jó ötlet volt a tálca. *Elismerően bólogat a gyakorlatias megoldásra. Ő biztosan puszta kézzel próbált volna meg a székek és a veszekedők között manőverezni a forró tányérokkal. Követi a nőt, séta közben szemből is vet egy-egy pillantást az összegyűltekre. Két-két pillantás pedig az előtte haladó tündérnek jut. Amíg Nalaeä lepakol a tálcáról, addig Bobbir a hátizsákjától szabadul meg, az ülés szélére teszi. Ezután beül középre, hogy egyik oldalán a hátizsákkal, a másikon pedig a tündérrel elkezdhesse az ebédelést. Először iszik a narancsléből, aztán a szószos edény tartalmának nagyját rálocsolja a tányérjára. Felkészül. Érzi az újra a combjára kúszó kéz érintését. Lenéz rá, aztán rövid időre ráteszi a saját kezét a tündérére, kíváncsi, hogy milyen.*
– Biztos nagyon finom lesz. És ha szeretnéd, kérek neked is egy gyümölcslevet. *mondja Bobbir, a gavallér. Ezután elveszi a kezét lentről és megfogja vele a kést. A másikban már ott a villa, így pedig végre nekiláthat az ételnek. Először a húst kóstolja meg.*
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-28 11:07:51
Üzenet elküldve: 2019-10-28 11:07:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyldwa, Vyliassa, Carlotteia, Yathlanae, Darelld, Khul, Orm//
//Ralas//
*Darelld hangjára önkéntelenül fordulna meg, de még idejében megállja, hogy feléje nézzen. Khul szavai nem neki szólnak, magában tudja, hogy a bűbáj már megtört. A józanítással feltételesen ért egyet, a maga módján ő is ennek érdekében igyekszik fellépni, de lehetőség szerint békésebb megoldást keresve. Megérti Gyldwa kifakadását, saját szemszögéből támadásnak fogja fel a helyzetet, ráadásul most többen is velük szemben állnak fenyegetőn. Orméval együtt mindkettejük viselkedését kissé ijedtnek és védekezőnek látja, ezért felébred benne az empátia. Vyl szerencsére kiszabadul, és úgy tűnik, jól van, a lány éles szavai után enyhültebb hangot igyekszik megütni. Maga is nyugodtabb testtartást vesz fel leengedett kezekkel, sőt, az útjukból is udvariasan félreáll, célja a megállítás és Vyl kiszabadítása volt. Gyldwa és Orm még mindig vendégek, akik láthatóan először járnak itt, és nem egészen ismerik a szokásokat. A két lány is új, akik igyekeznek sokat beleadni az első munkanapjukba, nem akartak ők se rosszat. Szerencsétlenül sültek el a dolgok, jobb, ha mihamarabb lecsillapodnak a kedélyek, ráadásul akadna az őröknek máshol dolga, amint a két másik szerencsétlen eseményre fér derült. Nyugodt hangon szólal meg, Gyldwához és Ormhoz címezve szavait.*
- Végtelenül sajnáljuk a félreértést, nem állt szándékunkban senkit sem megbántani. A művésznők új és lelkes zenészeink, szerettek volna jó benyomást tenni, nem sejtették, hogy ez idevezet. Ígérjük, többet nem fordul elő.
*Enyhén fejet hajt leeresztett tekintettel bocsánatkérése jeleként.*
- Jól sejtem, hogy még nem hallottak róla, ez nem pusztán fogadó, hanem bordélyház is? Itt a testi örömök több formája is elérhető, nem kívánjuk viszont kicsalni senki pénzét. Ha csupán egy kellemes vacsorát szeretnének, akkor is állunk rendelkezésükre. Amennyiben elteszik a fegyvert, és volnának szívesek helyet foglalni, őreink is visszatérnek a helyükre, és a továbbiakban zavartalanul élvezhetnék a Sellőház kényelmét. Úgy hiszem, kárpótlásul a kellemetlenségért...
*Ralas utasítására elhallgat, és feléje fordul.*
- Igenis, uram.
*Már nem állja a testvérpár útját, ám jelenleg parlagon heverő vendég sincs, Welly és Nala remekül végzik a dolgukat, ezért jelzésértékű gesztusként hátrébb lép, és várakozik, miképpen dönt a két harcra kész idegen. Ha vendégekként helyet foglalnak, akkor itt lesz úgyis dolga.*
//Ralas//
*Darelld hangjára önkéntelenül fordulna meg, de még idejében megállja, hogy feléje nézzen. Khul szavai nem neki szólnak, magában tudja, hogy a bűbáj már megtört. A józanítással feltételesen ért egyet, a maga módján ő is ennek érdekében igyekszik fellépni, de lehetőség szerint békésebb megoldást keresve. Megérti Gyldwa kifakadását, saját szemszögéből támadásnak fogja fel a helyzetet, ráadásul most többen is velük szemben állnak fenyegetőn. Orméval együtt mindkettejük viselkedését kissé ijedtnek és védekezőnek látja, ezért felébred benne az empátia. Vyl szerencsére kiszabadul, és úgy tűnik, jól van, a lány éles szavai után enyhültebb hangot igyekszik megütni. Maga is nyugodtabb testtartást vesz fel leengedett kezekkel, sőt, az útjukból is udvariasan félreáll, célja a megállítás és Vyl kiszabadítása volt. Gyldwa és Orm még mindig vendégek, akik láthatóan először járnak itt, és nem egészen ismerik a szokásokat. A két lány is új, akik igyekeznek sokat beleadni az első munkanapjukba, nem akartak ők se rosszat. Szerencsétlenül sültek el a dolgok, jobb, ha mihamarabb lecsillapodnak a kedélyek, ráadásul akadna az őröknek máshol dolga, amint a két másik szerencsétlen eseményre fér derült. Nyugodt hangon szólal meg, Gyldwához és Ormhoz címezve szavait.*
- Végtelenül sajnáljuk a félreértést, nem állt szándékunkban senkit sem megbántani. A művésznők új és lelkes zenészeink, szerettek volna jó benyomást tenni, nem sejtették, hogy ez idevezet. Ígérjük, többet nem fordul elő.
*Enyhén fejet hajt leeresztett tekintettel bocsánatkérése jeleként.*
- Jól sejtem, hogy még nem hallottak róla, ez nem pusztán fogadó, hanem bordélyház is? Itt a testi örömök több formája is elérhető, nem kívánjuk viszont kicsalni senki pénzét. Ha csupán egy kellemes vacsorát szeretnének, akkor is állunk rendelkezésükre. Amennyiben elteszik a fegyvert, és volnának szívesek helyet foglalni, őreink is visszatérnek a helyükre, és a továbbiakban zavartalanul élvezhetnék a Sellőház kényelmét. Úgy hiszem, kárpótlásul a kellemetlenségért...
*Ralas utasítására elhallgat, és feléje fordul.*
- Igenis, uram.
*Már nem állja a testvérpár útját, ám jelenleg parlagon heverő vendég sincs, Welly és Nala remekül végzik a dolgukat, ezért jelzésértékű gesztusként hátrébb lép, és várakozik, miképpen dönt a két harcra kész idegen. Ha vendégekként helyet foglalnak, akkor itt lesz úgyis dolga.*
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-28 07:31:29
Üzenet elküldve: 2019-10-28 07:31:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér - pult//
//Bobbir, Nalaeä//
*Úgy tűnik, a vendéget még meg kell győznie, hogy engedjen a csábításnak, ami talán bár belépéskor a fülébe duruzsolt. A Sellőház hangulata, a lenge öltözetű lányok csilingelő nevetése, vágyak terített kínálata kevés férfit hagyhat közönyben. Itt a lehetőség olyan édesen kínálja magát, hogy nehéz neki ellenállni.*
- Az úr egyáltalán nem öreg. Ifjú és életerős. Szinte kicsattan *hízeleg kicsit, bár komolyan is gondolja, amit mond.* - De egy Sellő értő kezének simítása a meztelen, olajos bőrön mindenkinek kellemes. Fiatalnak és öregnek is. Higgye el *feleli cinkos csillogással a szemében.*
- Ahogy kívánja az úr *bólint mosolyogva. Míg a férfi felnyalábolja a táskáját, Nalaeä hátralép még a pult mögé egy tálcáért. Ráhelyezi a tányért, az szalvétába tekert evőeszközöket és a szószos tálkát, aztán elindul a terem hátsó része felé. Közben néha hátrapillant, hogy Bobbir úr nem maradt-e le, de mivel Nala nem halad túl gyorsan az apró lépteivel, ez nem valószínű. Meg se állnak a hátsó falig, ahol az asztalok mögött kényelmes, süppedős garnitúra várja az elvonulni vágyókat. Széles, félköríves kialakításuk miatt elfér egymás mellett akár három személy is. Nala leteszi a tálcát és szépen lepakol róla. Míg ezt megteszi és Bobbir úr helyet foglal, a személyzet egy tagja máris úgy igazítja a mozgatható paravánt, hogy privát szeparéjuk háborítatlan kis zug lehessen.
Nala leül a férfi mellé. Nem olyan közel, hogy zavarja az étkezésben, de azért nem is húzódik messze.*
- Remélem, elnyeri a tetszését a vacsorája. A Sellőház szakácsa kiváló *mondja, bár ő maga még nem kóstolta a főztjét, de az illata alapján biztosan mennyei lehet. Ha az úr nem bánja, Nala észrevétlenül igyekszik visszacsempészni a kezét a combjára, hogy megtartsa az érintés intimitását.*
//Bobbir, Nalaeä//
*Úgy tűnik, a vendéget még meg kell győznie, hogy engedjen a csábításnak, ami talán bár belépéskor a fülébe duruzsolt. A Sellőház hangulata, a lenge öltözetű lányok csilingelő nevetése, vágyak terített kínálata kevés férfit hagyhat közönyben. Itt a lehetőség olyan édesen kínálja magát, hogy nehéz neki ellenállni.*
- Az úr egyáltalán nem öreg. Ifjú és életerős. Szinte kicsattan *hízeleg kicsit, bár komolyan is gondolja, amit mond.* - De egy Sellő értő kezének simítása a meztelen, olajos bőrön mindenkinek kellemes. Fiatalnak és öregnek is. Higgye el *feleli cinkos csillogással a szemében.*
- Ahogy kívánja az úr *bólint mosolyogva. Míg a férfi felnyalábolja a táskáját, Nalaeä hátralép még a pult mögé egy tálcáért. Ráhelyezi a tányért, az szalvétába tekert evőeszközöket és a szószos tálkát, aztán elindul a terem hátsó része felé. Közben néha hátrapillant, hogy Bobbir úr nem maradt-e le, de mivel Nala nem halad túl gyorsan az apró lépteivel, ez nem valószínű. Meg se állnak a hátsó falig, ahol az asztalok mögött kényelmes, süppedős garnitúra várja az elvonulni vágyókat. Széles, félköríves kialakításuk miatt elfér egymás mellett akár három személy is. Nala leteszi a tálcát és szépen lepakol róla. Míg ezt megteszi és Bobbir úr helyet foglal, a személyzet egy tagja máris úgy igazítja a mozgatható paravánt, hogy privát szeparéjuk háborítatlan kis zug lehessen.
Nala leül a férfi mellé. Nem olyan közel, hogy zavarja az étkezésben, de azért nem is húzódik messze.*
- Remélem, elnyeri a tetszését a vacsorája. A Sellőház szakácsa kiváló *mondja, bár ő maga még nem kóstolta a főztjét, de az illata alapján biztosan mennyei lehet. Ha az úr nem bánja, Nala észrevétlenül igyekszik visszacsempészni a kezét a combjára, hogy megtartsa az érintés intimitását.*
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-27 19:28:58
Üzenet elküldve: 2019-10-27 19:28:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér - pult//
//Bobbir, Nalaeä//
– Jól van akkor. *válaszolja, aztán meglepetten néz amikor a tündérnő megfogja a lábát. Rég simogatta már női kéz, ezért végül hagyja neki.*
– A paravánoknál is megfelel. Még nem tudom, hogy itt alszom-e. *Érthető okokból húzódik, illetve kicsit talán kelleti is magát. A csinos tündérről az ínycsiklandó kinézetű ételre néz, majd a kellemes fürdőre gondol. Talán mégis meggyőzik majd, hogy maradjon.*
– A fürdőzés jó lenne. De nem vagyok még olyan öreg, hogy elgémberedjenek a tagjaim. A dögönyözés csak az öregeknek kell, nem? *válaszolja egy kicsit mosolyogva. Végül elhatározza magát.*
~Határozottnak kell lenni, Bobbir.~
– Segíts odavinni az ételt a paraván mögé, ahol nyugtunk lehet. Utána kitaláljuk, mi legyen. *Feláll a narancsleves pohárral a kezében, aztán várja, hogy a tündér az új helyükre vezesse. Még mielőtt elindulnának az eszébe jut, hogy hátizsákja is van. Sóhajt, aztán a fél vállára emeli a zsákot.*
//Bobbir, Nalaeä//
– Jól van akkor. *válaszolja, aztán meglepetten néz amikor a tündérnő megfogja a lábát. Rég simogatta már női kéz, ezért végül hagyja neki.*
– A paravánoknál is megfelel. Még nem tudom, hogy itt alszom-e. *Érthető okokból húzódik, illetve kicsit talán kelleti is magát. A csinos tündérről az ínycsiklandó kinézetű ételre néz, majd a kellemes fürdőre gondol. Talán mégis meggyőzik majd, hogy maradjon.*
– A fürdőzés jó lenne. De nem vagyok még olyan öreg, hogy elgémberedjenek a tagjaim. A dögönyözés csak az öregeknek kell, nem? *válaszolja egy kicsit mosolyogva. Végül elhatározza magát.*
~Határozottnak kell lenni, Bobbir.~
– Segíts odavinni az ételt a paraván mögé, ahol nyugtunk lehet. Utána kitaláljuk, mi legyen. *Feláll a narancsleves pohárral a kezében, aztán várja, hogy a tündér az új helyükre vezesse. Még mielőtt elindulnának az eszébe jut, hogy hátizsákja is van. Sóhajt, aztán a fél vállára emeli a zsákot.*
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-27 15:50:59
Üzenet elküldve: 2019-10-27 15:50:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér - pult//
//Bobbir, Nalaeä//
- Nem titokzatos *hajtja le a fejét egy pillanatra, hiszen még ennyiben is kellemetlennek érzi ellentmondani a vendégnek.* - Csak próbáltam szépen megfogalmazni, hogy itt azon igyekszünk, hogy az ön vágyai, Bobbir úr beteljesüljenek bármiben, amit megkíván. *Finoman a férfi combjára simítja a kezét, de figyel rá, ha nemtetszést észlel, azonnal visszakozzon. Nem akar tolakodó lenni, de igyekszik az elfet beljebb invitálni a Sellőház méltán híres vendégszeretetébe.*
- Ott a hátsó részen a paravánoknál valamivel talán nyugodtabb a légkör *mondja, de sajnos, ha az ingerült helyzet nem csillapodik vagy ne adja az ég, még feszültebbre vált, azt ott se fogják tudni egészen kizárni.* - Vagy a fenti szobák valamelyikében esetleg? *ajánlja szende, de azért mégis csak kis csibészes árnyalatú mosollyal.* - Ha az úr itt száll meg, kérethetek dézsát és vizet is fentre, ha venne egy kellemes fürdőt a vacsora után. Vagy akár odaát a fürdőházban is megteheti. A masszírozásban sajnos én nem vagyok túl jó. Nem elég erősek hozzá a kezeim és elég kicsik is, de ha a kedvére lenne, megpróbálkozhatok vele. Vagy ha óhajtja, keresek önnek egy másik lányt, aki jobban ért hozzá.
*Gyorsan sorolja el, ami korábban kimaradt a ház kínálatából.*
//Bobbir, Nalaeä//
- Nem titokzatos *hajtja le a fejét egy pillanatra, hiszen még ennyiben is kellemetlennek érzi ellentmondani a vendégnek.* - Csak próbáltam szépen megfogalmazni, hogy itt azon igyekszünk, hogy az ön vágyai, Bobbir úr beteljesüljenek bármiben, amit megkíván. *Finoman a férfi combjára simítja a kezét, de figyel rá, ha nemtetszést észlel, azonnal visszakozzon. Nem akar tolakodó lenni, de igyekszik az elfet beljebb invitálni a Sellőház méltán híres vendégszeretetébe.*
- Ott a hátsó részen a paravánoknál valamivel talán nyugodtabb a légkör *mondja, de sajnos, ha az ingerült helyzet nem csillapodik vagy ne adja az ég, még feszültebbre vált, azt ott se fogják tudni egészen kizárni.* - Vagy a fenti szobák valamelyikében esetleg? *ajánlja szende, de azért mégis csak kis csibészes árnyalatú mosollyal.* - Ha az úr itt száll meg, kérethetek dézsát és vizet is fentre, ha venne egy kellemes fürdőt a vacsora után. Vagy akár odaát a fürdőházban is megteheti. A masszírozásban sajnos én nem vagyok túl jó. Nem elég erősek hozzá a kezeim és elég kicsik is, de ha a kedvére lenne, megpróbálkozhatok vele. Vagy ha óhajtja, keresek önnek egy másik lányt, aki jobban ért hozzá.
*Gyorsan sorolja el, ami korábban kimaradt a ház kínálatából.*
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-27 14:49:28
Üzenet elküldve: 2019-10-27 14:49:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Pult//
*A balhé az asztaloknál mintha csillapodni látszana az utolsó hátrapillantása alapján, valamint a zene is újra felhangzik, úgyhogy némileg elviselhetőbb lesz a légkör. Vagy csak a vihar előtti csendet tapasztalnák éppen? Azért idő kell majd még ahhoz, hogy teljesen megfeledkezzen a látottakról.*
– Tulajdonképpen nekem is ez az első napom itt. Nem venném észre, ha kihagynál valamit. *válaszolja bátorítóan a szerinte kicsit megszeppent tündérnek. Kíváncsian hallgatja a kínálat magyarázatát.*
– Nagyon titokzatos, érdekes. *bólogat. Még el kell gondolkoznia rajta, hogy mi mindenre vágyhatna.*
– Köszönöm! *biccent az ebédjét hozó nőnek. Hogy ne maradjon a ház adósa még int neki, hogy mindjárt adja az árát. Kifizet 14 aranyat a Kapitány kedvence ételért.
Ezután visszafordul a tündér felé.*
– Kérlek, hogy találj egy helyet, ahol nyugodtan megehetem az ebédemet. *közli az első vágyát a sellővel. Ha tele lesz a hasa, akkor jöhet majd a többi is.*
*A balhé az asztaloknál mintha csillapodni látszana az utolsó hátrapillantása alapján, valamint a zene is újra felhangzik, úgyhogy némileg elviselhetőbb lesz a légkör. Vagy csak a vihar előtti csendet tapasztalnák éppen? Azért idő kell majd még ahhoz, hogy teljesen megfeledkezzen a látottakról.*
– Tulajdonképpen nekem is ez az első napom itt. Nem venném észre, ha kihagynál valamit. *válaszolja bátorítóan a szerinte kicsit megszeppent tündérnek. Kíváncsian hallgatja a kínálat magyarázatát.*
– Nagyon titokzatos, érdekes. *bólogat. Még el kell gondolkoznia rajta, hogy mi mindenre vágyhatna.*
– Köszönöm! *biccent az ebédjét hozó nőnek. Hogy ne maradjon a ház adósa még int neki, hogy mindjárt adja az árát. Kifizet 14 aranyat a Kapitány kedvence ételért.
Ezután visszafordul a tündér felé.*– Kérlek, hogy találj egy helyet, ahol nyugodtan megehetem az ebédemet. *közli az első vágyát a sellővel. Ha tele lesz a hasa, akkor jöhet majd a többi is.*
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-27 12:49:17
Üzenet elküldve: 2019-10-27 12:49:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A leányrablás//
//Gyldwa, Vyliassa, Carlotteia, Yathlanae, Darelld, Khul, Orm//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az események felgyorsulni látszanak. Egyrészt, Vyl kijut Orm szorításából, sőt, az utána nyúló kéz lassúnak bizonyul, a lány boldogan evickél olyan távol az orktól, ahogyan csak tud. Pár, vendég nélküli asztal mögött helyezkedik el, büszkén kihúzva magát, ha teheti. Ormra koncentrál, minden egyes szavát issza, először dühösen. ~ Hogy még ők vannak felháborodva! Hogy kicsalni a pénzüket! Hogy... agyar? Nem, itt nem rólunk van szó. Félnek, de mitől? ~ Úgy gondolja, most minden problémát félre téve, biztosítania kell a zöld lovagját arról, nincs mitől tartania. Barátságos hangot üt meg, hangtónusát csak annak növelése miatt emeli fel.*
-URAM! Kérem, bocsásson meg! Nem hittem volna, hogy Ön így reagál majd. Kérem, ne a Sellőt minősítse, ez egy igen kedves hely. Ez kifejezetten csak az én hibám, senki másé. Még Yathlanae kollégám sem vonható felelősségre, én invitáltam erre. *Itt Ralasra tekint. Ha szükséges, vállalja a munkahely vesztést, esetleg a büntetést.*
-Ha kívánja, eltávolodhatunk, csak _mi_ ketten a Sellőtől és megbüntethet akár maga is. De, kérem, ez a hely tényleg becsületes, szégyen itt senkit sem cifráz, csak és kizárólag _engem_ . *Mutatja meg őszinte, belső oldalát.*
-Senki sem bántja az agyarait, vagy a bőrüket! Nem barbárok vagyunk, az orkok ugyanannyit érnek, mint bárki más, csupán határozottabbak ~vadállatiasabbak~, így nehezebb lenyűgözni őket, ezért esett választásom magára! Nem akartam bajt okozni, csak elkápráztatni, hogy élvezze az estét! Nem tudtam, hogyan reagál. *Ha végig is tudta mondani a megszakított monológot, a kettő reakciójából ítélve, hasztalan volt. Orm ugyanis Gyldwát hívja maga mellé, aki Vylt szidva, teljesíti is bátyja tanácsát. A félvér sem rest, ha teheti, megpróbálja előhúzni a hosszútőrét és szilárd tekintettel állja a sarat. Egy utolsó mentsvárat még kipróbálna.*
-Uram, hölgyem! Erre semmi szükség! Kérem, fontolják meg, amiket mondtam, harcra semmi szükség! *Talán az, hogy csak a tőr van nála, bebizonyíthatja igazát, vagy ellenkezőleg is elsülhet: az orkok bort ivó, vizet prédikáló nőnek nézhetik. Persze, csak ha elő tudta venni. Mindenesetre tud valamennyire bánni a fegyverrel, igaz, nem egy kardforgató, de egy átlagos halandóval már képes lenne felvenni a belátásai szerint a harcot, kifejezetten, ha alvilági, kézi fegyverrel kell harcolnia. Mint a hosszútőre. Valójában is úgy érzi, hogy ez az ő sara, így ha csetepatéra is kerül a sor, ő bizony Khulékat nem hagyja magára. Meg tudja még mutatni Vyliassa, hogy egy nő nem csak ledér, de komoly is tud lenni. Persze egyelőre csak felkészül és megpróbálja átgondolni, mik történhetnek, valamint figyeli a zöldeket, mikor és merre mozdulnak. Persze tudat alatt még reménykedik a békés kifejletben.*
//Gyldwa, Vyliassa, Carlotteia, Yathlanae, Darelld, Khul, Orm//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az események felgyorsulni látszanak. Egyrészt, Vyl kijut Orm szorításából, sőt, az utána nyúló kéz lassúnak bizonyul, a lány boldogan evickél olyan távol az orktól, ahogyan csak tud. Pár, vendég nélküli asztal mögött helyezkedik el, büszkén kihúzva magát, ha teheti. Ormra koncentrál, minden egyes szavát issza, először dühösen. ~ Hogy még ők vannak felháborodva! Hogy kicsalni a pénzüket! Hogy... agyar? Nem, itt nem rólunk van szó. Félnek, de mitől? ~ Úgy gondolja, most minden problémát félre téve, biztosítania kell a zöld lovagját arról, nincs mitől tartania. Barátságos hangot üt meg, hangtónusát csak annak növelése miatt emeli fel.*
-URAM! Kérem, bocsásson meg! Nem hittem volna, hogy Ön így reagál majd. Kérem, ne a Sellőt minősítse, ez egy igen kedves hely. Ez kifejezetten csak az én hibám, senki másé. Még Yathlanae kollégám sem vonható felelősségre, én invitáltam erre. *Itt Ralasra tekint. Ha szükséges, vállalja a munkahely vesztést, esetleg a büntetést.*
-Ha kívánja, eltávolodhatunk, csak _mi_ ketten a Sellőtől és megbüntethet akár maga is. De, kérem, ez a hely tényleg becsületes, szégyen itt senkit sem cifráz, csak és kizárólag _engem_ . *Mutatja meg őszinte, belső oldalát.*
-Senki sem bántja az agyarait, vagy a bőrüket! Nem barbárok vagyunk, az orkok ugyanannyit érnek, mint bárki más, csupán határozottabbak ~vadállatiasabbak~, így nehezebb lenyűgözni őket, ezért esett választásom magára! Nem akartam bajt okozni, csak elkápráztatni, hogy élvezze az estét! Nem tudtam, hogyan reagál. *Ha végig is tudta mondani a megszakított monológot, a kettő reakciójából ítélve, hasztalan volt. Orm ugyanis Gyldwát hívja maga mellé, aki Vylt szidva, teljesíti is bátyja tanácsát. A félvér sem rest, ha teheti, megpróbálja előhúzni a hosszútőrét és szilárd tekintettel állja a sarat. Egy utolsó mentsvárat még kipróbálna.*
-Uram, hölgyem! Erre semmi szükség! Kérem, fontolják meg, amiket mondtam, harcra semmi szükség! *Talán az, hogy csak a tőr van nála, bebizonyíthatja igazát, vagy ellenkezőleg is elsülhet: az orkok bort ivó, vizet prédikáló nőnek nézhetik. Persze, csak ha elő tudta venni. Mindenesetre tud valamennyire bánni a fegyverrel, igaz, nem egy kardforgató, de egy átlagos halandóval már képes lenne felvenni a belátásai szerint a harcot, kifejezetten, ha alvilági, kézi fegyverrel kell harcolnia. Mint a hosszútőre. Valójában is úgy érzi, hogy ez az ő sara, így ha csetepatéra is kerül a sor, ő bizony Khulékat nem hagyja magára. Meg tudja még mutatni Vyliassa, hogy egy nő nem csak ledér, de komoly is tud lenni. Persze egyelőre csak felkészül és megpróbálja átgondolni, mik történhetnek, valamint figyeli a zöldeket, mikor és merre mozdulnak. Persze tudat alatt még reménykedik a békés kifejletben.*
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-27 12:13:27
Üzenet elküldve: 2019-10-27 12:13:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Gyldwa, Vyliassa, Carlotteia, Yathlanae, Darelld, Khul, Orm//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szemei szikrákat szórnak az előtte állóra, s annak sajnálkozása nem igazán tudja meghatni Gyldwát. Nem is tudja elképzelni, hogy hogy lehet valakit véletlenül elbűvölő. Ám tekintete hamar Orm felé irányul, ahogy figyelme is. ~Mit keres az a nő ott?~ Szinte Ajka önkéntelenül is mosolyra görbül a jelenetet látva. De a szavak pillanatok alatt törik ezt meg.*
-Még te vagy fennakadva?
*Kérdezi őszinte döbbenettel.*
-Nem létezhet egy mondatban ez a két szó te szuka, hogy egyszerű bűvölet. Ez varázslat. Elvettétek az eszünket. És miért? Ki kérte ezt? Mert én ugyan nem. S mikor bejöttem sem mondta senki, hogy: Csókolom, majd itt el lesz bájolva, de ne ijedjen meg, ez természetes! Ki se volt írva sehová...
*Nem mintha el tudná olvasni, de sejti, hogy nincs ilyen tábla.*
-Értem én, hogy sellő meg minden, de azért ez pofátlanság! Még hogy család. Én nem családot keresek, csak akartam enni egy jót. Oszt ezt kapja az ember.
*Csóválja a fejét.*
-Nekem már VAN családom!
*Azzal oda is igyekszik testvére mellé, hogy vállt vállnak vetve nézhessenek szembe bármivel, ami most eléjük kerül.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szemei szikrákat szórnak az előtte állóra, s annak sajnálkozása nem igazán tudja meghatni Gyldwát. Nem is tudja elképzelni, hogy hogy lehet valakit véletlenül elbűvölő. Ám tekintete hamar Orm felé irányul, ahogy figyelme is. ~Mit keres az a nő ott?~ Szinte Ajka önkéntelenül is mosolyra görbül a jelenetet látva. De a szavak pillanatok alatt törik ezt meg.*
-Még te vagy fennakadva?
*Kérdezi őszinte döbbenettel.*
-Nem létezhet egy mondatban ez a két szó te szuka, hogy egyszerű bűvölet. Ez varázslat. Elvettétek az eszünket. És miért? Ki kérte ezt? Mert én ugyan nem. S mikor bejöttem sem mondta senki, hogy: Csókolom, majd itt el lesz bájolva, de ne ijedjen meg, ez természetes! Ki se volt írva sehová...
*Nem mintha el tudná olvasni, de sejti, hogy nincs ilyen tábla.*
-Értem én, hogy sellő meg minden, de azért ez pofátlanság! Még hogy család. Én nem családot keresek, csak akartam enni egy jót. Oszt ezt kapja az ember.
*Csóválja a fejét.*
-Nekem már VAN családom!
*Azzal oda is igyekszik testvére mellé, hogy vállt vállnak vetve nézhessenek szembe bármivel, ami most eléjük kerül.*
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-26 20:17:13
Üzenet elküldve: 2019-10-26 20:17:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nala, Bobbir – kiszolgálás//
*Nala átadja a további munkavégzéséhez szükséges információkat, egy biccentéssel jelzi is neki, hogy vette a dolgot és közben szemével, már a kalapos urat is felderíti. Nem tart neki sokáig, hiszen nemrég látta a férfi közelében tenni- venni a tündért.
Miután elkészítették a jól megsült pecsenye kacsát, szépen kitálalják egy nagyobb méretű tányérra és krumplipürével valamint, néhány szál rukkolával és recésre vágott apró paradicsomokkal. Mellé egy szószos tálba helyezik a kisült szaftot, hogy azzal a vendég megízesítheti a vacsoráját. Amint kész a díszítés felnyalábolja, és már viszi is ki a konyhából, majd a pultra helyezi Bobbir elé.*
-Fogyassza jóízűen. *Mivel ez egy nívós hely, így arra nem tér ki, hogy a férfi még nem egyenlítette ki az étel árát, csak felírja egy cetlire egyelőre, hiszen nagyon úgy fest, hogy itt kívánja tölteni az éjszakát is.*
-Ha bármi egyéb kívánsága lenne, csak intsen felém. *Nem teszi hozzá, hogy kérje Nalától, hiszen még új a lány, így minden tételt nem is képes elkészíteni, inkább foglalkozzon csak a vendéggel, míg ő kiszolgál.*
//Rehanzar Fraienne - kiszolgálás//
*Miután Nala jelezte, hogy még egy adag pipadohánnyal tartozik a kalapos úrnak, így előveszi a pult alól a dobozt, amelyben a különleges dohányleveleket tartják, és egy kis agyagedénybe kiméri az adagot az ördögvigyorból. Apró ezüstös tálcára teszi és néhány lépéssel a kalapos tündér mellett terem, hogy elé helyezze az edényt.*
-Egy adag ördögvigyor dohány az úrnak. *Jegyzi meg, csak, hogy tudja, a rendelést úgy teljesítették, ahogy azt kérte, annak ellenére, hogy nem az a lány hozta ki, akivel az imént beszélt.*
-Elnézését kérem az incidens miatt. *Néz maga mögé, hiszen még sajnos javában folyik a bonyodalom elsimítása, de a zene lassan kezdi háttérbe szorítani, egyelőre még nyomasztó a légkör, ő is így véli.*
-Az énekesnő kétségtelen, kicsit kellemetlen helyzetbe került, de amint visszatér, tolmácsolom a vacsorameghívását. Addig is élvezze a dohányt, ha pedig bármi mással szolgálhatok, csak intsen felém. *Majd elveszi a tálcát és visszaindul a pulthoz.*
//Ambroggio Duarrte – kiszolgálás//
* Közben látja, hogy egy másik asztaltól intenek fel, már megy is közelebb, hogy felvegye a rendelést. Az elegáns öltözetű férfi elő is hozakodik a kívánsággal, amely szerencsére nem tartozik a teljesíthetetlenek közé, így csak egy viszont mosollyal elveszi az aranyat.*
-Azonnal hozom uram. *Majd távozik és a pulthoz visszaérve behajol alá, hogy előkotorjon egy érintetlen palackot a méltán híres különleges borfajtából. Bár több fajtája is akad, egy fahéjas illatú, narancsos aromájú akad a kezébe, amely címkéje éppen olyan elegáns, mint a benne tárolt nedű. Egy ezüstfényű tálcára teszi, két boros kristálypohár társaságában és kiviszi az asztalhoz. Szépen lepakolja a palackot az úr elé, a két pohárral egyetemben, rá hagyva az elosztását. Nyilván másabb hatást kelt, ha a hölgy elé ajándékként a férfi helyezi a kitöltött pohár bort, esetleg kósza érintést is lopva, mintha a felszolgáló koppantja oda egy hamiskás mosollyal.*
-Parancsoljon. A ház legjobb bora, remélem kedvükre lesz. *Hagyja egy rövid megszakítás után ismét magukra az asztalnál lévőket.*
*Nala átadja a további munkavégzéséhez szükséges információkat, egy biccentéssel jelzi is neki, hogy vette a dolgot és közben szemével, már a kalapos urat is felderíti. Nem tart neki sokáig, hiszen nemrég látta a férfi közelében tenni- venni a tündért.
Miután elkészítették a jól megsült pecsenye kacsát, szépen kitálalják egy nagyobb méretű tányérra és krumplipürével valamint, néhány szál rukkolával és recésre vágott apró paradicsomokkal. Mellé egy szószos tálba helyezik a kisült szaftot, hogy azzal a vendég megízesítheti a vacsoráját. Amint kész a díszítés felnyalábolja, és már viszi is ki a konyhából, majd a pultra helyezi Bobbir elé.*
-Fogyassza jóízűen. *Mivel ez egy nívós hely, így arra nem tér ki, hogy a férfi még nem egyenlítette ki az étel árát, csak felírja egy cetlire egyelőre, hiszen nagyon úgy fest, hogy itt kívánja tölteni az éjszakát is.*
-Ha bármi egyéb kívánsága lenne, csak intsen felém. *Nem teszi hozzá, hogy kérje Nalától, hiszen még új a lány, így minden tételt nem is képes elkészíteni, inkább foglalkozzon csak a vendéggel, míg ő kiszolgál.*
//Rehanzar Fraienne - kiszolgálás//
*Miután Nala jelezte, hogy még egy adag pipadohánnyal tartozik a kalapos úrnak, így előveszi a pult alól a dobozt, amelyben a különleges dohányleveleket tartják, és egy kis agyagedénybe kiméri az adagot az ördögvigyorból. Apró ezüstös tálcára teszi és néhány lépéssel a kalapos tündér mellett terem, hogy elé helyezze az edényt.*
-Egy adag ördögvigyor dohány az úrnak. *Jegyzi meg, csak, hogy tudja, a rendelést úgy teljesítették, ahogy azt kérte, annak ellenére, hogy nem az a lány hozta ki, akivel az imént beszélt.*
-Elnézését kérem az incidens miatt. *Néz maga mögé, hiszen még sajnos javában folyik a bonyodalom elsimítása, de a zene lassan kezdi háttérbe szorítani, egyelőre még nyomasztó a légkör, ő is így véli.*
-Az énekesnő kétségtelen, kicsit kellemetlen helyzetbe került, de amint visszatér, tolmácsolom a vacsorameghívását. Addig is élvezze a dohányt, ha pedig bármi mással szolgálhatok, csak intsen felém. *Majd elveszi a tálcát és visszaindul a pulthoz.*
//Ambroggio Duarrte – kiszolgálás//
* Közben látja, hogy egy másik asztaltól intenek fel, már megy is közelebb, hogy felvegye a rendelést. Az elegáns öltözetű férfi elő is hozakodik a kívánsággal, amely szerencsére nem tartozik a teljesíthetetlenek közé, így csak egy viszont mosollyal elveszi az aranyat.*
-Azonnal hozom uram. *Majd távozik és a pulthoz visszaérve behajol alá, hogy előkotorjon egy érintetlen palackot a méltán híres különleges borfajtából. Bár több fajtája is akad, egy fahéjas illatú, narancsos aromájú akad a kezébe, amely címkéje éppen olyan elegáns, mint a benne tárolt nedű. Egy ezüstfényű tálcára teszi, két boros kristálypohár társaságában és kiviszi az asztalhoz. Szépen lepakolja a palackot az úr elé, a két pohárral egyetemben, rá hagyva az elosztását. Nyilván másabb hatást kelt, ha a hölgy elé ajándékként a férfi helyezi a kitöltött pohár bort, esetleg kósza érintést is lopva, mintha a felszolgáló koppantja oda egy hamiskás mosollyal.*
-Parancsoljon. A ház legjobb bora, remélem kedvükre lesz. *Hagyja egy rövid megszakítás után ismét magukra az asztalnál lévőket.*
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-26 19:51:42
Üzenet elküldve: 2019-10-26 19:51:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér - pult//
//Welly, Bobbir, Nalaeä//
//Érintőlegesen Vyl, Gyldwa, Ormronyn, Carlotteia //
- De... *csak ennyit sikerül kiejtenie a száján, Welly máris toloncolja kifelé a pult biztonságos védelméből, ráadásul olyan feladattal, amiben a ma kezdett tündérnek kevés a kapaszkodója. Azt hitte, ennél azért több ideje lesz, hogy megismerkedjen a hellyel, meg az itteni szokásokkal, de ez a mély vizek legmélyebbike. Welly azért odasúg neki néhány kapaszkodót a válaszhoz, de mielőtt otthagyná, Nala még elkapja a lány kezét.*
- Az alacsony, kalapos úr, akinek az ételt kivittem, kért egy adag Ördögvigyor dohányt és megkért, hogy adjam át Vyl kisasszonynak a vacsorameghívását. *Sajnos ez utóbbi teljesítésére nem lát túl sok esélyt még most sem. Helyet foglal Bobbir mellett és bájosan rá mosolyog.*
- Igazán örülök, Bobbir úr. *Nala sokat hallott már Artheniorról, de még sosem járt ott. Talán egyszer majd lesz alkalma megnézni.* - Igazából ez az első napom itt, szóval remélem nem haragszik meg, ha kihagyok valamit. *Közben ő is a Welly által odacsúsztatott árjegyzékre pillant kis segítségként.* - A ház vendégeinek örömét szolgáljuk minden tehetségünkkel, a lélek és a test kényére, a vendég kívánsága szerint. Ha Sellőért fizet, a szerelem álmát veszi meg, az élvezet felhőtlen egét. *Szeretné jól leírni a vendégnek a dolgot, de egy idő után képtelen kizárni a közben zajló eseményeket. Szavait mintha iszappal dobálná Vyl magából kikelt, hangos és alpáriságot se nélkülöző kiabálása.*
- Ne haragudjon, kérem *süti le a szemét szégyenkezve a dolog miatt Bobbir előtt.
Úgy sejti, hogy Vyl talán eléggé meg lehet rémülve, bár a kiabálásából inkább más sugárzik, mint félelem, de az ilyesmi biztosan mindenkiből másképp jön elő. Szeretné, ha vége lenne ennek a feszült helyzetnek és hála az égnek, a Sellőlány hamarosan meg is szabadul a fogságból. A szituáció viszont még korántsem rendeződött. Összeszorul a szíve a két ork láttán. Cseppet sem csodálja, hogy így össze vannak zavarodva, mert hát Nala is úgy érzi, hogy a muzsikus lányok azzal a dologgal túl messzire mentek az előadásban. Lehet, hogy csak a hárembéli szabályok miatt gondolja így, de ott a fő intelem az volt, hogy az úrnak és a vendégeinek mindig igaza van. Ha Faraonn úr másképp látta, akkor az ő joga volt ennek hangot adni és meg is tette. Alázattal szolgáltak, de abban a biztos tudatban, hogy cserébe vigyáznak rájuk.
Az őrök ott vannak, hogy ne fajulhasson el a helyzet, de elsősorban Carlotteában bízik. A ház érdeke a békés rendezés lenne, legalábbis Nala elvei szerint. Azt nem tudja, hogy itt a Kikötőben hogy vannak ezzel.*
//Welly, Bobbir, Nalaeä//
//Érintőlegesen Vyl, Gyldwa, Ormronyn, Carlotteia //
- De... *csak ennyit sikerül kiejtenie a száján, Welly máris toloncolja kifelé a pult biztonságos védelméből, ráadásul olyan feladattal, amiben a ma kezdett tündérnek kevés a kapaszkodója. Azt hitte, ennél azért több ideje lesz, hogy megismerkedjen a hellyel, meg az itteni szokásokkal, de ez a mély vizek legmélyebbike. Welly azért odasúg neki néhány kapaszkodót a válaszhoz, de mielőtt otthagyná, Nala még elkapja a lány kezét.*
- Az alacsony, kalapos úr, akinek az ételt kivittem, kért egy adag Ördögvigyor dohányt és megkért, hogy adjam át Vyl kisasszonynak a vacsorameghívását. *Sajnos ez utóbbi teljesítésére nem lát túl sok esélyt még most sem. Helyet foglal Bobbir mellett és bájosan rá mosolyog.*
- Igazán örülök, Bobbir úr. *Nala sokat hallott már Artheniorról, de még sosem járt ott. Talán egyszer majd lesz alkalma megnézni.* - Igazából ez az első napom itt, szóval remélem nem haragszik meg, ha kihagyok valamit. *Közben ő is a Welly által odacsúsztatott árjegyzékre pillant kis segítségként.* - A ház vendégeinek örömét szolgáljuk minden tehetségünkkel, a lélek és a test kényére, a vendég kívánsága szerint. Ha Sellőért fizet, a szerelem álmát veszi meg, az élvezet felhőtlen egét. *Szeretné jól leírni a vendégnek a dolgot, de egy idő után képtelen kizárni a közben zajló eseményeket. Szavait mintha iszappal dobálná Vyl magából kikelt, hangos és alpáriságot se nélkülöző kiabálása.*
- Ne haragudjon, kérem *süti le a szemét szégyenkezve a dolog miatt Bobbir előtt.
Úgy sejti, hogy Vyl talán eléggé meg lehet rémülve, bár a kiabálásából inkább más sugárzik, mint félelem, de az ilyesmi biztosan mindenkiből másképp jön elő. Szeretné, ha vége lenne ennek a feszült helyzetnek és hála az égnek, a Sellőlány hamarosan meg is szabadul a fogságból. A szituáció viszont még korántsem rendeződött. Összeszorul a szíve a két ork láttán. Cseppet sem csodálja, hogy így össze vannak zavarodva, mert hát Nala is úgy érzi, hogy a muzsikus lányok azzal a dologgal túl messzire mentek az előadásban. Lehet, hogy csak a hárembéli szabályok miatt gondolja így, de ott a fő intelem az volt, hogy az úrnak és a vendégeinek mindig igaza van. Ha Faraonn úr másképp látta, akkor az ő joga volt ennek hangot adni és meg is tette. Alázattal szolgáltak, de abban a biztos tudatban, hogy cserébe vigyáznak rájuk.
Az őrök ott vannak, hogy ne fajulhasson el a helyzet, de elsősorban Carlotteában bízik. A ház érdeke a békés rendezés lenne, legalábbis Nala elvei szerint. Azt nem tudja, hogy itt a Kikötőben hogy vannak ezzel.*
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-26 19:20:45
Üzenet elküldve: 2019-10-26 19:20:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A leányrablás//
//Ormronyn, Gyldwa, Vyl, Darelld, Khul, Carlotteia//
*Mivel nem olyan eszes élőlény, így az átlagosnál is lassabban száll fel a köd az elméje fölül, a kiabálók hangja szinte el sem jut a tudatáig.*
-Meglássad jól megleszünk, van egy cudarszép fám, még öt éve ültettem, odaleszel meg vissza azé a gyümölcsért. *Folytatja még egy mondat erejéig a dolgokat, aztán hirtelen elé pattan Carlotteia eléggé vehemensen, csípőre pakolt kezekkel és jártatja a száját szünet nélkül. ~Miért olyan haragos? ~ Egyre inkább kezd összezavarodni, aztán hirtelen minden visszatér a régibe és a kiabálás meg a riadalom kézzelfogható lesz körülötte. Közben érzi a valamit, ami igen hevesen mocorog a vállán, bár még nem tudatosult, hogy mi is lehet az. Mivel épp Carlotteiara figyel és már annyira nem is tartja szorosan a Vyliassát, így a vergődése célt ér és ellökve magát gurul lefelé Orm válláról a biztonságosabbnak vélt padló felé. Hiába nem arra figyel, azonban a vállán lévő teher megindulása lefelé ösztönös reakciót vált ki belőle és a másik mancsával utána nyúl. Valószínűleg a nő kezét elmulasztja, de ha elég gyorsnak bizonyul, akkor erős ujjai belemarkolhatnak a sellő feltűzött hajába. Mivel egyelőre csupán meg szeretné tartani, azt, amit akartlanul is a földre ejtett majdnem, így ha sikerült megragadnia, el nem ereszti. Főleg, mert ekkor hallja meg Khul kiabálását is, ami teljesen elvonja a figyelmét és a gondolatait, így azzal törődni, hogy mi is került a keze ügyébe, már nincsen kapacitása.*
-MI… CSODAA?! *Ekkor tekint le először maga mellé, ahol, ha sikerült az utánanyúlás, akkor a hajon ragadott sellő vergődik és kiabál. Így gyorsan el is ereszti, mint a forró parazsat. Ha Vyliassának sikerült megúsznia a manővert hajhúzás nélkül, nagy szerencséjére, akkor csak bambán áll és elemzi a helyzetet igen lassan magában, majd néhány hosszú eltelt perc után néz a megpattant zsákmány után.*
-Megbűvöltek?! *Azt pedig már jól ismeri, hallott olyan eseteket, mikor az orkokat így csalogatták ki az erdőből, hogy aztán halomra öljék őket, az agyarukért és minden furcsaságot csináljanak a testükkel. ~Undorító! ~*
-Ki akartátok csalni a PÉNZÜNKET?! Esetleg az agyarainkra fájt a fogatok? *Mordul fel immár morcosan és szemével a szintén felháborodottan kiabáló húgát keresi.*
-Aztat hittük ez egy böcsületes fogadó! Ha pedig valóban az lenne, nem kéne ilyen aljas trükkökhöz folyamodni ám! Szégyen! Így csurbát ejteni egy vendég böcsületén…*Szemeivel immár az ajtóban álló Darelldet méregeti, úgy fest innen őket nem is akarják kiengedni.*
-GYLDWA! Györe ide mellém! *Nem szeretné ugyanis magától távol látni a lányt, együtt sokkal erősebbek.*
//Ormronyn, Gyldwa, Vyl, Darelld, Khul, Carlotteia//
*Mivel nem olyan eszes élőlény, így az átlagosnál is lassabban száll fel a köd az elméje fölül, a kiabálók hangja szinte el sem jut a tudatáig.*
-Meglássad jól megleszünk, van egy cudarszép fám, még öt éve ültettem, odaleszel meg vissza azé a gyümölcsért. *Folytatja még egy mondat erejéig a dolgokat, aztán hirtelen elé pattan Carlotteia eléggé vehemensen, csípőre pakolt kezekkel és jártatja a száját szünet nélkül. ~Miért olyan haragos? ~ Egyre inkább kezd összezavarodni, aztán hirtelen minden visszatér a régibe és a kiabálás meg a riadalom kézzelfogható lesz körülötte. Közben érzi a valamit, ami igen hevesen mocorog a vállán, bár még nem tudatosult, hogy mi is lehet az. Mivel épp Carlotteiara figyel és már annyira nem is tartja szorosan a Vyliassát, így a vergődése célt ér és ellökve magát gurul lefelé Orm válláról a biztonságosabbnak vélt padló felé. Hiába nem arra figyel, azonban a vállán lévő teher megindulása lefelé ösztönös reakciót vált ki belőle és a másik mancsával utána nyúl. Valószínűleg a nő kezét elmulasztja, de ha elég gyorsnak bizonyul, akkor erős ujjai belemarkolhatnak a sellő feltűzött hajába. Mivel egyelőre csupán meg szeretné tartani, azt, amit akartlanul is a földre ejtett majdnem, így ha sikerült megragadnia, el nem ereszti. Főleg, mert ekkor hallja meg Khul kiabálását is, ami teljesen elvonja a figyelmét és a gondolatait, így azzal törődni, hogy mi is került a keze ügyébe, már nincsen kapacitása.*
-MI… CSODAA?! *Ekkor tekint le először maga mellé, ahol, ha sikerült az utánanyúlás, akkor a hajon ragadott sellő vergődik és kiabál. Így gyorsan el is ereszti, mint a forró parazsat. Ha Vyliassának sikerült megúsznia a manővert hajhúzás nélkül, nagy szerencséjére, akkor csak bambán áll és elemzi a helyzetet igen lassan magában, majd néhány hosszú eltelt perc után néz a megpattant zsákmány után.*
-Megbűvöltek?! *Azt pedig már jól ismeri, hallott olyan eseteket, mikor az orkokat így csalogatták ki az erdőből, hogy aztán halomra öljék őket, az agyarukért és minden furcsaságot csináljanak a testükkel. ~Undorító! ~*
-Ki akartátok csalni a PÉNZÜNKET?! Esetleg az agyarainkra fájt a fogatok? *Mordul fel immár morcosan és szemével a szintén felháborodottan kiabáló húgát keresi.*
-Aztat hittük ez egy böcsületes fogadó! Ha pedig valóban az lenne, nem kéne ilyen aljas trükkökhöz folyamodni ám! Szégyen! Így csurbát ejteni egy vendég böcsületén…*Szemeivel immár az ajtóban álló Darelldet méregeti, úgy fest innen őket nem is akarják kiengedni.*
-GYLDWA! Györe ide mellém! *Nem szeretné ugyanis magától távol látni a lányt, együtt sokkal erősebbek.*
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-26 13:38:04
Üzenet elküldve: 2019-10-26 13:38:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
– Szép napot neked! *köszönti a pult környékén megjelenő Nalaeät.*
~Milyen izgalmas harisnyát hord.~
*Egy pillanatra eltereli a figyelmét a balhéról a tündér megjelenése, aztán viszont újabb durva kiabálások csattannak, kiverve a nyugalmasabb gondolatokat a fejéből. Sóhajt egyet Wellyradona nyugtatónak szánt válasza után.*
– Ha biztos vagy benne. Igen, a kacsa. *bólint, aztán hagyja, hogy Wellyradona elmenjen a dolgára. Úgy tűnik, hogy a ház a pultos távolléta alatt is gondoskodik a társaságáról.*
– Engem pedig Bobbirnak hívnak. Artheniorból jöttem ide. *mutatkozik be a lányoknak. Ezután félszegen várja a magyarázatot a tündértől a pult mellett.*
– Szép napot neked! *köszönti a pult környékén megjelenő Nalaeät.*
~Milyen izgalmas harisnyát hord.~
*Egy pillanatra eltereli a figyelmét a balhéról a tündér megjelenése, aztán viszont újabb durva kiabálások csattannak, kiverve a nyugalmasabb gondolatokat a fejéből. Sóhajt egyet Wellyradona nyugtatónak szánt válasza után.*
– Ha biztos vagy benne. Igen, a kacsa. *bólint, aztán hagyja, hogy Wellyradona elmenjen a dolgára. Úgy tűnik, hogy a ház a pultos távolléta alatt is gondoskodik a társaságáról.*
– Engem pedig Bobbirnak hívnak. Artheniorból jöttem ide. *mutatkozik be a lányoknak. Ezután félszegen várja a magyarázatot a tündértől a pult mellett.*
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-26 13:21:33
Üzenet elküldve: 2019-10-26 13:21:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Esemény esemény hátán - Közjáték//
//A leányrablás - Vyl kiszólal//
//Khul, Orm, Ralas és Carlotteia, Darelld//
//Yathlanae, Gyldwa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Orkunk elé beáll a délceg nőszemély, akit Vyl jelenleg megmentőjének hisz. Pontosabban hinne, ha Carlotteia, majd Darelld nem térnének ki valamire, amiről nem tudott.*
~ Hogy... töltsem vele az éjszakát? Ezek után? Ralas nem ezt ígérte nekem! ~
*Végül is megérti, de nem ez lesz élete legszebb éjszakája. Az még nem derült ki, hogy lekerült e az ork hátáról, viszont hallja Khul szavait, majd Gyldwájét is.*
-Hogy mi? Nem üthetem meg, nézz már rá! *Kiáltja oda, bár hangja inkább egy "ments meg" hangsúlyba torkollik, mint egy kioktatásba. Ráadásként ahogyan a nőstény Lanával beszél... borzalmas! Vyl úgy dönt, cselekedni fog, ha arra kerül a sor. Nagy beszédet fog tartani, olyan igazi Vyliassásat. Egyszerűen nem hagyhatja, hogy egy olyan ékesen szóló, sőt, kifejezetten kedvesnek megismert kanárit, mint Yathlanae, vagy egy olyan emancipált nőszemélyt, mint ő maga, ilyen bánásmódban részesítsen ez a két végtelenül buta, tuskó ork. Már az első napján ilyenekkel kell megküzdeni és valószínűleg még a saját "szerelmesének" hátán vergődik, szóval ez is idegesítené (de ha nem így lenne, akkor is felpaprikázott maradna). Persze többször átgondolja a munkáltatóira, a helyre és a vendégekre, no meg saját magára ügyelve a mondatait, s csak utána szólal meg. Most viszont a lándzsamarkolászó nőstényen a sor, reménykedik, az elrablója nem szorítja még annyira, hogy ne tudja végigmondani rövid monológját.*
-Na ide figyeljen, hölgyem! Ön hogy beszél a személyzettel?! Hm?! Elrablás? Boszorkányság? NEMI ERŐSZAK? TOLVAJLÁS? FASZFEJ? MÉGIS MIT KÉPZEL? *Szemei szikrákat szórnak, miközben amennyire tudja, emeli hangsúlyát.*
-Ez egy egyszerű bűvölet volt! Zenei katarzis! Nem varázslat, nem boszorkányság! A maguk szórakoztatására! A Sellő egy nagy család és mikor a vendég betér ide, akkor ennek lesz a részese! És családtagra nem támadunk! Nem szidjuk meg így! Ez érvényes oda is és vissza is! *Egyelőre ennyit mond, közben, ha nem sikerült kiszakadnia Orm szorításából, ugyanazokat a mozdulatokat megpróbálja, csak most sokkal határozottabban, erősebben, hiszen dühös és eltökélt. Vyl figyelni fog arra, mit tesz, hiszen sem Ralaséknak, sem a vendégeknek nem akar rosszat, viszont alaposan felidegesítették. Nem tud mit tenni, várja Orm reakcióját és gondolkozik.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.10.29 19:35:18, a következő indokkal:
Kérésre.
//A leányrablás - Vyl kiszólal//
//Khul, Orm, Ralas és Carlotteia, Darelld//
//Yathlanae, Gyldwa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Orkunk elé beáll a délceg nőszemély, akit Vyl jelenleg megmentőjének hisz. Pontosabban hinne, ha Carlotteia, majd Darelld nem térnének ki valamire, amiről nem tudott.*
~ Hogy... töltsem vele az éjszakát? Ezek után? Ralas nem ezt ígérte nekem! ~
*Végül is megérti, de nem ez lesz élete legszebb éjszakája. Az még nem derült ki, hogy lekerült e az ork hátáról, viszont hallja Khul szavait, majd Gyldwájét is.*
-Hogy mi? Nem üthetem meg, nézz már rá! *Kiáltja oda, bár hangja inkább egy "ments meg" hangsúlyba torkollik, mint egy kioktatásba. Ráadásként ahogyan a nőstény Lanával beszél... borzalmas! Vyl úgy dönt, cselekedni fog, ha arra kerül a sor. Nagy beszédet fog tartani, olyan igazi Vyliassásat. Egyszerűen nem hagyhatja, hogy egy olyan ékesen szóló, sőt, kifejezetten kedvesnek megismert kanárit, mint Yathlanae, vagy egy olyan emancipált nőszemélyt, mint ő maga, ilyen bánásmódban részesítsen ez a két végtelenül buta, tuskó ork. Már az első napján ilyenekkel kell megküzdeni és valószínűleg még a saját "szerelmesének" hátán vergődik, szóval ez is idegesítené (de ha nem így lenne, akkor is felpaprikázott maradna). Persze többször átgondolja a munkáltatóira, a helyre és a vendégekre, no meg saját magára ügyelve a mondatait, s csak utána szólal meg. Most viszont a lándzsamarkolászó nőstényen a sor, reménykedik, az elrablója nem szorítja még annyira, hogy ne tudja végigmondani rövid monológját.*
-Na ide figyeljen, hölgyem! Ön hogy beszél a személyzettel?! Hm?! Elrablás? Boszorkányság? NEMI ERŐSZAK? TOLVAJLÁS? FASZFEJ? MÉGIS MIT KÉPZEL? *Szemei szikrákat szórnak, miközben amennyire tudja, emeli hangsúlyát.*
-Ez egy egyszerű bűvölet volt! Zenei katarzis! Nem varázslat, nem boszorkányság! A maguk szórakoztatására! A Sellő egy nagy család és mikor a vendég betér ide, akkor ennek lesz a részese! És családtagra nem támadunk! Nem szidjuk meg így! Ez érvényes oda is és vissza is! *Egyelőre ennyit mond, közben, ha nem sikerült kiszakadnia Orm szorításából, ugyanazokat a mozdulatokat megpróbálja, csak most sokkal határozottabban, erősebben, hiszen dühös és eltökélt. Vyl figyelni fog arra, mit tesz, hiszen sem Ralaséknak, sem a vendégeknek nem akar rosszat, viszont alaposan felidegesítették. Nem tud mit tenni, várja Orm reakcióját és gondolkozik.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.10.29 19:35:18, a következő indokkal:
Kérésre.
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-26 12:16:27
Üzenet elküldve: 2019-10-26 12:16:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Esemény esemény hátán//
//Mindenki a Sellő fogadóterében//
- Én... Én rettentően sajnálom, hölgyem...
*Hebeg, mert a durva szavak annyira sokkolták hirtelen, hogy alig jön ki hang a torkán. Nem szokott hozzá, hogy így beszélnek vele, igazából még sohasem volt része ekkora felfordulásban, amihez ráadásul neki is köze van.*
- Általában az énekem csupán katartikus élményként hat a közönségre, nem szoktam senkit elbájolni... Sajnálom, lehet túlságosan elengedtem magam... Vagy beleéltem magam...
*Hangja még mindig remeg, nem tudja, mi ilyenkor a teendő, és megérti a másik dühét is. Harcba viszont nem akar bocsátkozni, bár karján készenlétben van karkötőnek álcázott ostora, még csak az kéne, hogy egy vendéggel fizikai összetűzésbe keveredjen.*
- Tényleg sajnálom... Soha többé...
*Szavai félbe maradnak, mert meghallja Ralas tekintélyt parancsoló hangját. A férfi utasításokat osztogat, ahogy egy főnöktől el lehet várni. Közben a túloldalon is történik valami Zammiria körül, de az elf nem látja és hallja tisztán, mi folyik arrafelé. Inkább csendben visszaoldalog a zenészekhez, eleget téve a főnök utasításának, és szomorúan int nekik, hogy folytassák.*
- Valami könnyed, pörgőset játszatok, hogy feloldjuk a hangulatot.
*Ahogy a zenészek eleget tesznek a kérésének, újra kiereszti mély és végtelenül lágy hangját, hogy betöltse a termet, és elnyomja az egyéb zajongásokat. Nem hibázik, akármennyire is maga alatt van a történtek miatt, jól tartja a ritmust, és még egy kedves mosolyt is erőltet arcára. Elvégre hogy nézne már ki, ha egy pörgős dalt már-már sírásba torkolló szemekkel, és legörbült szájjal énekelne...
Ahogy halad a versszakokban, kezd visszatérni a jó hangulata, hiszen egy dolog van, amiben igazán örömét leli. A zene. Kis idő múlva újból teljes lelkesedéssel énekel, szinte megfeledkezve a kellemetlenségekről. Most persze igyekszik elkerülni a tekinteteket, nem akar senkivel hosszabb szemkontaktust tartani. Inkább ide-oda vándoroltatja zöld íriszeit a közönségen, csak rövidebb időre megállapodva valakin.*
~Ezek után biztos, hogy többet senkit nem bájolok el...~
//Mindenki a Sellő fogadóterében//
- Én... Én rettentően sajnálom, hölgyem...
*Hebeg, mert a durva szavak annyira sokkolták hirtelen, hogy alig jön ki hang a torkán. Nem szokott hozzá, hogy így beszélnek vele, igazából még sohasem volt része ekkora felfordulásban, amihez ráadásul neki is köze van.*
- Általában az énekem csupán katartikus élményként hat a közönségre, nem szoktam senkit elbájolni... Sajnálom, lehet túlságosan elengedtem magam... Vagy beleéltem magam...
*Hangja még mindig remeg, nem tudja, mi ilyenkor a teendő, és megérti a másik dühét is. Harcba viszont nem akar bocsátkozni, bár karján készenlétben van karkötőnek álcázott ostora, még csak az kéne, hogy egy vendéggel fizikai összetűzésbe keveredjen.*
- Tényleg sajnálom... Soha többé...
*Szavai félbe maradnak, mert meghallja Ralas tekintélyt parancsoló hangját. A férfi utasításokat osztogat, ahogy egy főnöktől el lehet várni. Közben a túloldalon is történik valami Zammiria körül, de az elf nem látja és hallja tisztán, mi folyik arrafelé. Inkább csendben visszaoldalog a zenészekhez, eleget téve a főnök utasításának, és szomorúan int nekik, hogy folytassák.*
- Valami könnyed, pörgőset játszatok, hogy feloldjuk a hangulatot.
*Ahogy a zenészek eleget tesznek a kérésének, újra kiereszti mély és végtelenül lágy hangját, hogy betöltse a termet, és elnyomja az egyéb zajongásokat. Nem hibázik, akármennyire is maga alatt van a történtek miatt, jól tartja a ritmust, és még egy kedves mosolyt is erőltet arcára. Elvégre hogy nézne már ki, ha egy pörgős dalt már-már sírásba torkolló szemekkel, és legörbült szájjal énekelne...
Ahogy halad a versszakokban, kezd visszatérni a jó hangulata, hiszen egy dolog van, amiben igazán örömét leli. A zene. Kis idő múlva újból teljes lelkesedéssel énekel, szinte megfeledkezve a kellemetlenségekről. Most persze igyekszik elkerülni a tekinteteket, nem akar senkivel hosszabb szemkontaktust tartani. Inkább ide-oda vándoroltatja zöld íriszeit a közönségen, csak rövidebb időre megállapodva valakin.*
~Ezek után biztos, hogy többet senkit nem bájolok el...~
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-26 06:56:50
Üzenet elküldve: 2019-10-26 06:56:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Daesys, Ambroggio, Latamie, Wellyradona//
- Jólesett volna *fogadja Latamie szavait egy zsivány mosollyal meg egy apró vállrándítással.* - De igaza van. *Pillantása szenvtelenül vonul végig a már-már csatatéri kakofóniába tántorodó eseményeken. A zenészek előtt megigézetten pityergő ork nőstényen, a halálra vált tündérkén, az egészre szinte rá se hederítő pultoslányon, a másik orkon az énekesnővel a vállán, az útjukat álló helyre kis kolléganőjén, a törmelékkupac mellett nyílpuskatussal nyugalomba helyezett szerencsétlenen, meg az ajtónál kialakult további fennforgásokon. A vörös tényleg jó helyet választott a műsor élvezéséhez.* - Elsőre nem tűnt ilyen nyersen mozgalmasnak a hely *dünnyögi az orra alatt. Mi tagadás, az első benyomás alapján ő ennél jóval sikamlósabb izgalmakra számított inkább. Latamie viszont egészen otthonosan veszi a ramazúrit és nem is átallja kihasználni a hazai pálya előnyeit.*
- Kegyed a legdrágább futár, akivel valaha is találkoztam *mondja épp elég csípősen, épp elég édesen a kettős értelmezés gazemberségében. Ha Latamie engedi, a megjegyzéshez egy élveteg kézcsókot is prezentál, ha nem, csupán egy úrias biccentést.*
- Bocsásson meg, hogy ilyen soká tartott *mondja, míg kalapját az asztalra téve helyet foglal.* - De bájos testőrömben valóban jócskán van tűz. *Egy nem igazán rejtegetett mozdulattal igazít egyet az ágyékát óvó csodálatos találmányon, miközben Daesysre villantja rókamosolyát. Ahogy látja, Daesys Vaelyora már meg is oldotta a nagyjából 50 arany súlyú kis bársonyerszényt. Ami azt illeti, ő is hozhatott volna két pohárka bort magával, de arra, hogy a vendégek között végiglavírozzon vele, van szakavatott személyzet is.*
- Foglalj csak helyet *biccent Daesysnek, de a vigyora már előre aljasul szélesedik, hiszen a jókora suhintás után ez az invitálás inkább gonosz, mint előzékeny.
Ő maga pedig int a pult felé.*
- A vörös a gyengéje, jól emlékszem? *kérdi Latamie-től, mikor kiér a lány felvenni a rendelést.*
- Egy palackkal kérnék a legjobból *mondja Egy Különleges bort elegánsabb így kikérni. Remélhetőleg megéri majd a 45 aranyat, amit kifizet érte.* - És még két poharat, kedves. Köszönjük *mosolyog a felszolgálóra negédesen.*
- És hogy van a báró úr? *Nem mintha annyira érdekelné Caldorcor egészsége, de egy-egy ilyen udvariassági körből csusszanhatnak érdekes információk is alkalomadtán. Ambroggio még nem tudja, milyen is a viszony a vörös meg a bárója között, de szeretné kideríteni.*
- Jólesett volna *fogadja Latamie szavait egy zsivány mosollyal meg egy apró vállrándítással.* - De igaza van. *Pillantása szenvtelenül vonul végig a már-már csatatéri kakofóniába tántorodó eseményeken. A zenészek előtt megigézetten pityergő ork nőstényen, a halálra vált tündérkén, az egészre szinte rá se hederítő pultoslányon, a másik orkon az énekesnővel a vállán, az útjukat álló helyre kis kolléganőjén, a törmelékkupac mellett nyílpuskatussal nyugalomba helyezett szerencsétlenen, meg az ajtónál kialakult további fennforgásokon. A vörös tényleg jó helyet választott a műsor élvezéséhez.* - Elsőre nem tűnt ilyen nyersen mozgalmasnak a hely *dünnyögi az orra alatt. Mi tagadás, az első benyomás alapján ő ennél jóval sikamlósabb izgalmakra számított inkább. Latamie viszont egészen otthonosan veszi a ramazúrit és nem is átallja kihasználni a hazai pálya előnyeit.*
- Kegyed a legdrágább futár, akivel valaha is találkoztam *mondja épp elég csípősen, épp elég édesen a kettős értelmezés gazemberségében. Ha Latamie engedi, a megjegyzéshez egy élveteg kézcsókot is prezentál, ha nem, csupán egy úrias biccentést.*
- Bocsásson meg, hogy ilyen soká tartott *mondja, míg kalapját az asztalra téve helyet foglal.* - De bájos testőrömben valóban jócskán van tűz. *Egy nem igazán rejtegetett mozdulattal igazít egyet az ágyékát óvó csodálatos találmányon, miközben Daesysre villantja rókamosolyát. Ahogy látja, Daesys Vaelyora már meg is oldotta a nagyjából 50 arany súlyú kis bársonyerszényt.
Ami azt illeti, ő is hozhatott volna két pohárka bort magával, de arra, hogy a vendégek között végiglavírozzon vele, van szakavatott személyzet is.*- Foglalj csak helyet *biccent Daesysnek, de a vigyora már előre aljasul szélesedik, hiszen a jókora suhintás után ez az invitálás inkább gonosz, mint előzékeny.
Ő maga pedig int a pult felé.*
- A vörös a gyengéje, jól emlékszem? *kérdi Latamie-től, mikor kiér a lány felvenni a rendelést.*
- Egy palackkal kérnék a legjobból *mondja Egy Különleges bort elegánsabb így kikérni. Remélhetőleg megéri majd a 45 aranyat, amit kifizet érte.
* - És még két poharat, kedves. Köszönjük *mosolyog a felszolgálóra negédesen.*- És hogy van a báró úr? *Nem mintha annyira érdekelné Caldorcor egészsége, de egy-egy ilyen udvariassági körből csusszanhatnak érdekes információk is alkalomadtán. Ambroggio még nem tudja, milyen is a viszony a vörös meg a bárója között, de szeretné kideríteni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5039-5058