Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-08 12:22:24
Üzenet elküldve: 2020-03-08 12:22:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szappan és buborék//
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl igazán elszégyelli magát, ugyanis a legkevésbé sem ezt szerette volna éreztetni Ormorynnal. Számára a legfontosabb most az, hogy tökéletesen elkényesztethessen egy vendéget, az orknak meg eleve hálás most, amiért Gyldwa miatt nem hagyta ott - pedig megtehette volna, minden további nélkül, mégis elszalasztotta. Lehet, hogy önös érdekből, vagy kíváncsiságból, ez az Aranyfattyú számára teljesen mindegy most. Ő csak szeretné, ha minden élvezetes legyen a másik számára, ezért hebeg és habog, amikor beszélni kezd.*
- Nagyon sajnálom, ha úgy érzed, ezt akartam mondani, de hidd el, erről szó sincsen. Csak errefelé tudod... nem igazán szokták a bűvöletemre azt mondani az emberek, hogy boszorkányság, meg nagyon kevés orkkal találkozni, ők is legtöbbször máshonnan érkeztek. Én kedvellek titeket, mert őszinték és határozottak vagytok. *Véleményét kissé kiszínezi, de komoly arca tanúskodik róla, hogy valamennyire komolyan is gondolja.*
- Valóban? Wegtorenből? Sosem jártam arra. Szép hely? Milyen ott az élet? *Az étlapon fellelhető tengeri szörny említésénél homlokát ráncolja. Nem érti, mire gondolhat a másik.*
- Tintahal lenne az a valami, esetleg cápa, kedves Orm? Bocsáss meg, de így nem értem, mire gondolsz. *A ruhákról szóló értetlenség mosolyt csal Vyl arcára. ~ Nem járatos a bordélyvilágban, szegénykém. ~ Ő akkor majd felvilágosítja.*
- Nem, nem erről van szó, csak egyesek izgatónak találják, ha egy nő vetkőzteti le őket és akár egy kicsit kényeszteti őket, lentebbi, érzékenyebb részeken. *Szemei összetéveszthetetlenül a másik férfiasságára kúsznak, hogy egyértelmű lehessen.*
- Tudod, ez megtiszteltetés számunkra. Ha a vendég boldog, az a Sellőház számára is öröm. Persze megértem, ha vonakodsz ettől, minden rajtad áll. Most azt kaphatod, amit szeretnél, igyekszem teljesíteni. Na, hogy legyen? *Kulcsolja egymásba kezeit mosolyogva maga előtt, várva a választ. Kezdeményezni nem mer, nehogy megijessze akaratlanul is a másikat.*
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl igazán elszégyelli magát, ugyanis a legkevésbé sem ezt szerette volna éreztetni Ormorynnal. Számára a legfontosabb most az, hogy tökéletesen elkényesztethessen egy vendéget, az orknak meg eleve hálás most, amiért Gyldwa miatt nem hagyta ott - pedig megtehette volna, minden további nélkül, mégis elszalasztotta. Lehet, hogy önös érdekből, vagy kíváncsiságból, ez az Aranyfattyú számára teljesen mindegy most. Ő csak szeretné, ha minden élvezetes legyen a másik számára, ezért hebeg és habog, amikor beszélni kezd.*
- Nagyon sajnálom, ha úgy érzed, ezt akartam mondani, de hidd el, erről szó sincsen. Csak errefelé tudod... nem igazán szokták a bűvöletemre azt mondani az emberek, hogy boszorkányság, meg nagyon kevés orkkal találkozni, ők is legtöbbször máshonnan érkeztek. Én kedvellek titeket, mert őszinték és határozottak vagytok. *Véleményét kissé kiszínezi, de komoly arca tanúskodik róla, hogy valamennyire komolyan is gondolja.*
- Valóban? Wegtorenből? Sosem jártam arra. Szép hely? Milyen ott az élet? *Az étlapon fellelhető tengeri szörny említésénél homlokát ráncolja. Nem érti, mire gondolhat a másik.*
- Tintahal lenne az a valami, esetleg cápa, kedves Orm? Bocsáss meg, de így nem értem, mire gondolsz. *A ruhákról szóló értetlenség mosolyt csal Vyl arcára. ~ Nem járatos a bordélyvilágban, szegénykém. ~ Ő akkor majd felvilágosítja.*
- Nem, nem erről van szó, csak egyesek izgatónak találják, ha egy nő vetkőzteti le őket és akár egy kicsit kényeszteti őket, lentebbi, érzékenyebb részeken. *Szemei összetéveszthetetlenül a másik férfiasságára kúsznak, hogy egyértelmű lehessen.*
- Tudod, ez megtiszteltetés számunkra. Ha a vendég boldog, az a Sellőház számára is öröm. Persze megértem, ha vonakodsz ettől, minden rajtad áll. Most azt kaphatod, amit szeretnél, igyekszem teljesíteni. Na, hogy legyen? *Kulcsolja egymásba kezeit mosolyogva maga előtt, várva a választ. Kezdeményezni nem mer, nehogy megijessze akaratlanul is a másikat.*
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-08 12:07:48
Üzenet elküldve: 2020-03-08 12:07:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
*Beltrys reflexei kiválóak, hiszen egy macskáról van szó, ők pedig - talán szaglásukat kivéve - hajlamosak felérni a többi állathoz, mind kifinomultságban, mind ügyességben. A kisebb testméret megtévesztő lehet az állattanban kevésbé jártasak számára, ugyanis amellett, hogy a kóbor egyedek akár falkába verődve is járhatnak, egymaguk is veszélyes ragadozók. Feltehetően az istállóban Beltrys is annak számít, itt azonban az áldozata mozgolódása után, még a lesöprés előtt olyan gyorsasággal, fejvesztve szalad fel Parcy vállára, mintha az élete múlna rajta. Így az elfnek meghíúsul a terve, hogy felkapja a cirmost. Úgy véli, eléggé sokat kell az inasnak a vendégeknél, vagy munkáltatóinál magyarázkodni, - mert jobb szót nem talál a fiúra: a munkás szerinte több, mint lekezelő, az inasnak pedig van egy olyan csengése, mintha az egyszerű dolgozók között is tekintélye lenne, vagy legalábbis szerves része lenne a kollégákkal alkotott közösségnek, így nélkülözhetetlen, mint elgondolása szerint a fiú is - ha az álmából felkeltve máris ezzel kezdi éber pillanatait. ~ Vagy csak mérhetetlenül szerény, bár ez kevésbé valószínű, úgy gondolom. ~ Ezzel nem Wrexant szeretné leírni, csak a mostani világból veszett ki szerinte ez a tulajdonság, mivel hasztalanná vált. Talán Cassy... rá tudná mondani ezt. Magyarázkodnia kell, amit mindig mosolyogva és diszkréten igyekszik tálalni.*
- Nem, nem akartalak zavarni és ő se, hidd el... *Azonban a macska, amint látja a kart, leereszkedik a fiúhoz, dorombolva várja a simogatást, becsukott szemekkel.*
- Oh, úgy látom, jobban kedvel, mint hittem. *Aztán további kérdések jönnek.*
- Ugyan, semmi baj, megértem, hogy elfelejtetted. Parcy vagyok! *Nyújtja kezét, akár felsegítéshez, akár csak kézrázáshoz, ez a másikon múlik.*
- Úgy látom, sokat dolgozhattál ma. Mit szólnál, ha meginnánk egy italt, vagy ennénk abból az isteni csokoládés, vaníliaszószos eperből? Jobban megismerkedhetnénk, hiszen eléggé futtában találkoztunk. *Mosolyodik el, a választ várva.*
//A kocka el van vetve//
*Beltrys reflexei kiválóak, hiszen egy macskáról van szó, ők pedig - talán szaglásukat kivéve - hajlamosak felérni a többi állathoz, mind kifinomultságban, mind ügyességben. A kisebb testméret megtévesztő lehet az állattanban kevésbé jártasak számára, ugyanis amellett, hogy a kóbor egyedek akár falkába verődve is járhatnak, egymaguk is veszélyes ragadozók. Feltehetően az istállóban Beltrys is annak számít, itt azonban az áldozata mozgolódása után, még a lesöprés előtt olyan gyorsasággal, fejvesztve szalad fel Parcy vállára, mintha az élete múlna rajta. Így az elfnek meghíúsul a terve, hogy felkapja a cirmost. Úgy véli, eléggé sokat kell az inasnak a vendégeknél, vagy munkáltatóinál magyarázkodni, - mert jobb szót nem talál a fiúra: a munkás szerinte több, mint lekezelő, az inasnak pedig van egy olyan csengése, mintha az egyszerű dolgozók között is tekintélye lenne, vagy legalábbis szerves része lenne a kollégákkal alkotott közösségnek, így nélkülözhetetlen, mint elgondolása szerint a fiú is - ha az álmából felkeltve máris ezzel kezdi éber pillanatait. ~ Vagy csak mérhetetlenül szerény, bár ez kevésbé valószínű, úgy gondolom. ~ Ezzel nem Wrexant szeretné leírni, csak a mostani világból veszett ki szerinte ez a tulajdonság, mivel hasztalanná vált. Talán Cassy... rá tudná mondani ezt. Magyarázkodnia kell, amit mindig mosolyogva és diszkréten igyekszik tálalni.*
- Nem, nem akartalak zavarni és ő se, hidd el... *Azonban a macska, amint látja a kart, leereszkedik a fiúhoz, dorombolva várja a simogatást, becsukott szemekkel.*
- Oh, úgy látom, jobban kedvel, mint hittem. *Aztán további kérdések jönnek.*
- Ugyan, semmi baj, megértem, hogy elfelejtetted. Parcy vagyok! *Nyújtja kezét, akár felsegítéshez, akár csak kézrázáshoz, ez a másikon múlik.*
- Úgy látom, sokat dolgozhattál ma. Mit szólnál, ha meginnánk egy italt, vagy ennénk abból az isteni csokoládés, vaníliaszószos eperből? Jobban megismerkedhetnénk, hiszen eléggé futtában találkoztunk. *Mosolyodik el, a választ várva.*
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-08 11:44:13
Üzenet elküldve: 2020-03-08 11:44:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szappan és buborék//
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Nem kell sokat menniük, hogy hamarosan egy számára igen szokatlan helyen kössenek ki. A nedves levegő inkább egy bűzös mocsárra emlékezteti, de belegondolva nagyon is érthető, hiszen ha ennyi dézsa egyszerre gőzölög, másmilyen nem is lehetne. Az illatok, amelyek terjengnek a levegőben pedig egyértelműen kimozdítják a lápos környezet képét a fejéből, nagyon is kellemes az orrának. Azért hallja, hogy nincsenek egyedül, nyilván itt mások is vannak, csak a paravánok takarásában élvezik a fürdő kényeztető ölelését. Majd mikor a nő nekilát a dézsában a megfelelő hőfokú víz előállításának, tudván, hogy tegnap meg akarta bűvölni, oda térdel a dézsa mellé és ellenőriz. Beledugja az ujját és nézi, miket öntöget össze a nő. A hőfokra csak elégedetten hümmög, nem szereti a túl forrót, amúgy se az a fázós fajta. A nő pedig megtörve a feszültebb légkört kérdéseket tesz fel, már eleve úgy, hogy „nehogy már megsértődjön rajta” ami mindig gyanús. *
-Csak nöm illünk bele ide a nép közé? Bár must ahogyan mondod, csak egy orkkal találkozunk jöttünk óta. *Néz fel a plafon fele, majd elgondolkodik, hiszen ezért is jött annyira jól a munkája a dokkoknál, erősebb, mint az átlag.*
-Hajóva érkeztünk Wegtorenbül, ott még nálunk is nagyobbak vannak. *Céloz a rengeteg óriásra, ott aztán nem tűntek ki. Azt azért egyértelműen kikerüli, hogy elárulja az élőhelyüket, a közösség nem lenne boldog, ha rájuk csődítenék itt a városiakat.*
-Jah! Hát meg mört Wagzal mondotta, hogy itt olyan nagy tengeri szörnyeteget is evett már! *Csap a homlokára, hiszen igazából ezért jöttek ide, más miatt nem is. Majd érkezik a következő érdekes kérdés, amire felakadnak a szemöldökei.*
-Miért akarod tö levenni az én rongyaimat? *Értetlen nagy kerek szemekkel néz a másikra.*
-Van itt olyan, akinök ez egyedü nem megy? *Más nem is jut eszébe, bár nagyjából állva a nő csak a nadrágjától tudná megszabadítani, fel is áll rögvest, még mielőtt a válasz helyett a boszorkány rávetné magát. ~Én vagyok az erűsebb úgyis, ne ijödezzél koma! ~ Csóválja meg utólag a botorság miatt a fejét.*
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Nem kell sokat menniük, hogy hamarosan egy számára igen szokatlan helyen kössenek ki. A nedves levegő inkább egy bűzös mocsárra emlékezteti, de belegondolva nagyon is érthető, hiszen ha ennyi dézsa egyszerre gőzölög, másmilyen nem is lehetne. Az illatok, amelyek terjengnek a levegőben pedig egyértelműen kimozdítják a lápos környezet képét a fejéből, nagyon is kellemes az orrának. Azért hallja, hogy nincsenek egyedül, nyilván itt mások is vannak, csak a paravánok takarásában élvezik a fürdő kényeztető ölelését. Majd mikor a nő nekilát a dézsában a megfelelő hőfokú víz előállításának, tudván, hogy tegnap meg akarta bűvölni, oda térdel a dézsa mellé és ellenőriz. Beledugja az ujját és nézi, miket öntöget össze a nő. A hőfokra csak elégedetten hümmög, nem szereti a túl forrót, amúgy se az a fázós fajta. A nő pedig megtörve a feszültebb légkört kérdéseket tesz fel, már eleve úgy, hogy „nehogy már megsértődjön rajta” ami mindig gyanús. *
-Csak nöm illünk bele ide a nép közé? Bár must ahogyan mondod, csak egy orkkal találkozunk jöttünk óta. *Néz fel a plafon fele, majd elgondolkodik, hiszen ezért is jött annyira jól a munkája a dokkoknál, erősebb, mint az átlag.*
-Hajóva érkeztünk Wegtorenbül, ott még nálunk is nagyobbak vannak. *Céloz a rengeteg óriásra, ott aztán nem tűntek ki. Azt azért egyértelműen kikerüli, hogy elárulja az élőhelyüket, a közösség nem lenne boldog, ha rájuk csődítenék itt a városiakat.*
-Jah! Hát meg mört Wagzal mondotta, hogy itt olyan nagy tengeri szörnyeteget is evett már! *Csap a homlokára, hiszen igazából ezért jöttek ide, más miatt nem is. Majd érkezik a következő érdekes kérdés, amire felakadnak a szemöldökei.*
-Miért akarod tö levenni az én rongyaimat? *Értetlen nagy kerek szemekkel néz a másikra.*
-Van itt olyan, akinök ez egyedü nem megy? *Más nem is jut eszébe, bár nagyjából állva a nő csak a nadrágjától tudná megszabadítani, fel is áll rögvest, még mielőtt a válasz helyett a boszorkány rávetné magát. ~Én vagyok az erűsebb úgyis, ne ijödezzél koma! ~ Csóválja meg utólag a botorság miatt a fejét.*
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-08 10:45:35
Üzenet elküldve: 2020-03-08 10:45:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szappan és buborék//
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Hagyja a testvérpárt kibontakozni. Ha mindennel végzett, elindul a megfelelő irányba, ahogyan azt ígérte. Orm nincsen jelenleg terhére, sőt, kifejezetten örül neki, hogy végre talál egy olyan vendéget, aki nem hagyja faképnél. A faji korlátok nem igazán zavarják, hiszen ha minimális ellenérzéssel is bír, könnyen meggyőzhető, hozzáállását mindig ahhoz az egyedhez viszonyítja, akivel legutoljára kapcsolatba lépett, s ha most az orkokra gondolunk, ezt a feladatot Orm látja el.
Vyl végzi a dolgát, egyenesen a párás levegőjű Fürdőházba vezeti a férfit, a dézsákhoz, ahogyan azt kérte még húgával, Cassynál. Kedves, csendes kis szobáról van szó, nem kell attól tartaniuk, hogy megzavarnak egy másik vendéget, vagy egy másik vendég zavarja meg őket. Vyl finom, langyos, talán kissé meleg vizet mér ki - a harcosok 5mtudomása szerint nem kedvelik azt a forróságot, amit a kecsesebb, kifinomultabb egyedek, Ormoryn pedig elégge harcos alkatnak tűnik. Néha azért vet egy pillantást a társára, majd kérdezget is, hogy közben csak beszélgessenek is valamennyit, ne csak némán meredjenek egymásra, mint két fabábu, ez igazán kellemetlen lenne azután, hogy valójában őt ismeri eddig a legjobban a tegnapiak után - és miatt - is.*
- Mondd csak, Orm, miért látogattatok el hozzánk? Kicsit tudod olyannak tűntetek nekem tegnap akaratlanul is, de kétlek, ne vedd magadra, mintha nem idevalósiak lennétek. Érkeztetek valahonnan? Mesélnél nekem, kérlek? *A víz közben elkészül, majd ha minden így alakul, s válaszokat is kap, mosolyogva felteszi a második és a fürdés szempontjából fontosabb kérdést is.*
- Szeretnéd, hogy a ruháidat én vegyem le rólad, vagy te szeretnéd csinálni?
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Hagyja a testvérpárt kibontakozni. Ha mindennel végzett, elindul a megfelelő irányba, ahogyan azt ígérte. Orm nincsen jelenleg terhére, sőt, kifejezetten örül neki, hogy végre talál egy olyan vendéget, aki nem hagyja faképnél. A faji korlátok nem igazán zavarják, hiszen ha minimális ellenérzéssel is bír, könnyen meggyőzhető, hozzáállását mindig ahhoz az egyedhez viszonyítja, akivel legutoljára kapcsolatba lépett, s ha most az orkokra gondolunk, ezt a feladatot Orm látja el.
Vyl végzi a dolgát, egyenesen a párás levegőjű Fürdőházba vezeti a férfit, a dézsákhoz, ahogyan azt kérte még húgával, Cassynál. Kedves, csendes kis szobáról van szó, nem kell attól tartaniuk, hogy megzavarnak egy másik vendéget, vagy egy másik vendég zavarja meg őket. Vyl finom, langyos, talán kissé meleg vizet mér ki - a harcosok 5mtudomása szerint nem kedvelik azt a forróságot, amit a kecsesebb, kifinomultabb egyedek, Ormoryn pedig elégge harcos alkatnak tűnik. Néha azért vet egy pillantást a társára, majd kérdezget is, hogy közben csak beszélgessenek is valamennyit, ne csak némán meredjenek egymásra, mint két fabábu, ez igazán kellemetlen lenne azután, hogy valójában őt ismeri eddig a legjobban a tegnapiak után - és miatt - is.*
- Mondd csak, Orm, miért látogattatok el hozzánk? Kicsit tudod olyannak tűntetek nekem tegnap akaratlanul is, de kétlek, ne vedd magadra, mintha nem idevalósiak lennétek. Érkeztetek valahonnan? Mesélnél nekem, kérlek? *A víz közben elkészül, majd ha minden így alakul, s válaszokat is kap, mosolyogva felteszi a második és a fürdés szempontjából fontosabb kérdést is.*
- Szeretnéd, hogy a ruháidat én vegyem le rólad, vagy te szeretnéd csinálni?
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-08 10:18:19
Üzenet elküldve: 2020-03-08 10:18:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez készülődve//
//Orm, Vyl//
//Gyldwa el//
*Ahogy haladnak előre út közben Gyldwa majdnem orra bukik, így a hóna alá nyúl, hogy megtámassza. Így talán Vyliassal egyszerre nyúlnak érte, két oldalról támasztva.*
-Höh! Nö olyan sietősen ám. *Aztán a lány megrebegteti, hogy lehet ős is azt kapta el, amit nemrégen ő maga átélt. Láthatják rajta a zavart tekintetet, hiszen bizonyos volt benne, hogy az valamiféle bájolás, varázslat, furfang lehetett csak, amilyen gyorsan érkezett majd távozott is.*
-Akkor veled mögyek. *Mivel ő nem azért van itt, hogy áztassa a valagát, hanem rá bízták a lyány felvigyázását. De ugye már kifizették az egész fürdőt, ami nem volt olcsó mulatság. Szemeit szűkítve fürkészi Gyldwa arcát, hátha leolvashat valamit róla, de azon semmit nem lát abból, amit ő tapasztalt. Nem igazán tűnik betegnek, a színe is ugyan olyan, mint szokott lenni, még a verejték se verte le. Aztán kap egy ölelést is, ami előtt megint csak értetlenül áll.*
-Öh, hát nincsön mit, de ha csak aludni akarsz öggyet, hát legyön. Akkor vigyázzá magadra. Füredőzőm, azt találkozunk. *Von vállat, igazán nem tukmálja magát rá a lányra, néha már egészen sokáig is távol vannak egymástól, így nem szokatlan, ha egy kis levegőt akar. Az elmúlt napban nagyon össze voltak nőve. Miután Gyldwa elsiet, még néz utána egy darabig, aztán a szemei a vele maradt nő felé gurulnak. ~Remélöm, nem ő vót már mögint. ~ Látszik rajta egy kicsit a gyanakvás, de ha már ki van fizetve, akkor nincs mit tenni, majd jobban résen lesz.*
-Hát, felőlem möhetünk. *Válaszol röviden, és ahogy eddig is, a nő mögött sétálva követi, bárhova is megy.*
//Orm, Vyl//
//Gyldwa el//
*Ahogy haladnak előre út közben Gyldwa majdnem orra bukik, így a hóna alá nyúl, hogy megtámassza. Így talán Vyliassal egyszerre nyúlnak érte, két oldalról támasztva.*
-Höh! Nö olyan sietősen ám. *Aztán a lány megrebegteti, hogy lehet ős is azt kapta el, amit nemrégen ő maga átélt. Láthatják rajta a zavart tekintetet, hiszen bizonyos volt benne, hogy az valamiféle bájolás, varázslat, furfang lehetett csak, amilyen gyorsan érkezett majd távozott is.*
-Akkor veled mögyek. *Mivel ő nem azért van itt, hogy áztassa a valagát, hanem rá bízták a lyány felvigyázását. De ugye már kifizették az egész fürdőt, ami nem volt olcsó mulatság. Szemeit szűkítve fürkészi Gyldwa arcát, hátha leolvashat valamit róla, de azon semmit nem lát abból, amit ő tapasztalt. Nem igazán tűnik betegnek, a színe is ugyan olyan, mint szokott lenni, még a verejték se verte le. Aztán kap egy ölelést is, ami előtt megint csak értetlenül áll.*
-Öh, hát nincsön mit, de ha csak aludni akarsz öggyet, hát legyön. Akkor vigyázzá magadra. Füredőzőm, azt találkozunk. *Von vállat, igazán nem tukmálja magát rá a lányra, néha már egészen sokáig is távol vannak egymástól, így nem szokatlan, ha egy kis levegőt akar. Az elmúlt napban nagyon össze voltak nőve. Miután Gyldwa elsiet, még néz utána egy darabig, aztán a szemei a vele maradt nő felé gurulnak. ~Remélöm, nem ő vót már mögint. ~ Látszik rajta egy kicsit a gyanakvás, de ha már ki van fizetve, akkor nincs mit tenni, majd jobban résen lesz.*
-Hát, felőlem möhetünk. *Válaszol röviden, és ahogy eddig is, a nő mögött sétálva követi, bárhova is megy.*
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:46:13
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:46:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
* Békés szunyálását a macska zavarja meg. Igazából felriad egyből, ahogyan az ráugrik, így a jószágnak esélye sincs érdes nyelvével megnyalni azt a fület. Semmi perc alatt felpattan a kölyök és már kezd is bele a rutin szerű magyarázkodásba.*
- Izé. Bocsánat ne akar...* Fullad belé a mondat, amikor végül észreveszi, hogy nem az egyik feljebb valója vagy valamelyik vendég zavarta meg. A macska meg bizonyosan a hirtelen felállás hatására földre ugrott vagy sodródott le. Úgy néz ki, hogy az elf is hasonlóan meglepődik, hogy nem egy vendéget talál maga előtt.*
- Ö persze nem haragszom. Csak meglepődtem egy cseppet. Szeretem az állatokat. és azt hiszem ők is engem.* Vissza is ül a helyére és megsimogatja a macskát, ha az elérhető távolságba kerül.*
- Ö én amúgy nagyon röstellem, de nem emlékszem, hogyan is hívnak. Nagyon el voltam foglalva, mikor találkoztunk.* Tényleg szégyelli magát, hogy nem tudja a nevét. Bár jelenleg azt se tudja, hogy végül is kicsoda ez az alak. De egyelőre ne zúdít rá mindent.*
//A kocka el van vetve//
* Békés szunyálását a macska zavarja meg. Igazából felriad egyből, ahogyan az ráugrik, így a jószágnak esélye sincs érdes nyelvével megnyalni azt a fület. Semmi perc alatt felpattan a kölyök és már kezd is bele a rutin szerű magyarázkodásba.*
- Izé. Bocsánat ne akar...* Fullad belé a mondat, amikor végül észreveszi, hogy nem az egyik feljebb valója vagy valamelyik vendég zavarta meg. A macska meg bizonyosan a hirtelen felállás hatására földre ugrott vagy sodródott le. Úgy néz ki, hogy az elf is hasonlóan meglepődik, hogy nem egy vendéget talál maga előtt.*
- Ö persze nem haragszom. Csak meglepődtem egy cseppet. Szeretem az állatokat. és azt hiszem ők is engem.* Vissza is ül a helyére és megsimogatja a macskát, ha az elérhető távolságba kerül.*
- Ö én amúgy nagyon röstellem, de nem emlékszem, hogyan is hívnak. Nagyon el voltam foglalva, mikor találkoztunk.* Tényleg szégyelli magát, hogy nem tudja a nevét. Bár jelenleg azt se tudja, hogy végül is kicsoda ez az alak. De egyelőre ne zúdít rá mindent.*
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:27:33
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:27:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
*Hiába kapja el Beltryst, s marad az nyugton egy ideig, ha a macska észlel valami izgalmas dolgot. Ez pedig nem más, mint maga Wrexan. A fajához képest ormótlan cirmos hirtelen irányt változtat az elromlott asztal felé, azzal közelebről is igyekszik megszemlélni az egyszer már látott arcot. Sokan úgy tartják, hogy az állatok képtelenek emlékezni, azonban ez nem igaz. Igenis vannak arcok, tárgyak, hangok és illatok, amiket - ha elég intenzív volt - akár első benyomásra is képesek magukba szívni, egy életen át. Ez a benyomás jelenleg egy látvány a cica számára, Wrexan személyében. A paciszagú munkásfiút már csupán jellegzetes aromájáról is könnyen megismeri. Ha először nem is találkoztak olyan sok ideig, nem töltöttek el napokat egymás mellett, a bolondos, kissé álmodozónak, kalandozó tekintetű bundásnak - mert ahogy a mondás is tartja, az állat a gazda tükre - egyszerűen létszükséglete ebben a pillanatban behozni a talán sose létezhetett napokat, amiket az asztaljavítóval eltölthetett volna. Eljut odáig, feltápászkodik rá és egyenesen megnyalogatja annak fülét, a szaglászás után. Kedveli, csak félő, hogyha egyáltalán még alszik a másik, akkor felriadása után leüti Beltryst, bár a macskáknak jók a reflexeik, feltehetően ki tudná kerülni. Parcyt inkább az ezt magától értetődő incidens zavarja, ami ezzel az akcióval járhat. Későn veszi észre az állat irányváltoztatását, ezért késve is érkezik. Amennyiben felkelt a másik, úgy maga mellé hívja a vadcirmost, aki vonakodva bár, de teljesíti ezt. Lughander felveszi az ölébe, majd bűnbánó arccal magyarázkodni kezd.*
- Sajnálom, uram, kérem, nézze el neki, csak kíváncsi jószág és úgy néz ki, kedveli magát... *Elakad azonban a szó, amikor felismeri az arcot.*
- Egy pillanat... Wrexan? Jaj, Wrexan, kérlek, ne haragudj. Úgy néz ki, Beltrys megkedvelt, talán túlságosan is.
A hozzászólás írója (Paranvyr Lughander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.07 22:29:42
//A kocka el van vetve//
*Hiába kapja el Beltryst, s marad az nyugton egy ideig, ha a macska észlel valami izgalmas dolgot. Ez pedig nem más, mint maga Wrexan. A fajához képest ormótlan cirmos hirtelen irányt változtat az elromlott asztal felé, azzal közelebről is igyekszik megszemlélni az egyszer már látott arcot. Sokan úgy tartják, hogy az állatok képtelenek emlékezni, azonban ez nem igaz. Igenis vannak arcok, tárgyak, hangok és illatok, amiket - ha elég intenzív volt - akár első benyomásra is képesek magukba szívni, egy életen át. Ez a benyomás jelenleg egy látvány a cica számára, Wrexan személyében. A paciszagú munkásfiút már csupán jellegzetes aromájáról is könnyen megismeri. Ha először nem is találkoztak olyan sok ideig, nem töltöttek el napokat egymás mellett, a bolondos, kissé álmodozónak, kalandozó tekintetű bundásnak - mert ahogy a mondás is tartja, az állat a gazda tükre - egyszerűen létszükséglete ebben a pillanatban behozni a talán sose létezhetett napokat, amiket az asztaljavítóval eltölthetett volna. Eljut odáig, feltápászkodik rá és egyenesen megnyalogatja annak fülét, a szaglászás után. Kedveli, csak félő, hogyha egyáltalán még alszik a másik, akkor felriadása után leüti Beltryst, bár a macskáknak jók a reflexeik, feltehetően ki tudná kerülni. Parcyt inkább az ezt magától értetődő incidens zavarja, ami ezzel az akcióval járhat. Későn veszi észre az állat irányváltoztatását, ezért késve is érkezik. Amennyiben felkelt a másik, úgy maga mellé hívja a vadcirmost, aki vonakodva bár, de teljesíti ezt. Lughander felveszi az ölébe, majd bűnbánó arccal magyarázkodni kezd.*
- Sajnálom, uram, kérem, nézze el neki, csak kíváncsi jószág és úgy néz ki, kedveli magát... *Elakad azonban a szó, amikor felismeri az arcot.*
- Egy pillanat... Wrexan? Jaj, Wrexan, kérlek, ne haragudj. Úgy néz ki, Beltrys megkedvelt, talán túlságosan is.
A hozzászólás írója (Paranvyr Lughander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.07 22:29:42
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:12:55
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:12:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
* Hát Wrexan nem az a fajta alak, aki sokat legyeskedik a Sellőház elegáns vendégterében. Inkább a Szolgálati területen végzi a munkáját. Ha mégis valamiért be kell merészkednie a helyre, akkor igyekszik jelentéktelennek és láthatatlannak tűnni. Valamit a lehető leggyorsabban távozni. Inkább szagolja az istálló trágya levegőjét, mint a különféle parfümöktől súlyos levegőt. Sajnos legtöbb kollégája itt dolgozik és nem igazán osztják az illatok terén a fiú ízlését. Olyan is megesett már, hogy szóvá tették a paciszagát. Ezért hát felettébb ügyel rá, hogy ha betér ide, ne árrasszon ménes szagot. Most mondjuk kénytelen volt benézni ide, mert az egyik asztal némi karbantartásra szorult. Annyira nem vészes a dolog, csak meg kellet oldania, hogy ne imbolyogjon tovább. Ezt csöndben és gyorsan el is intézi. Mivel nem olyan nagy ma a forgalom és az asztal is eléggé félre eső helyen van, ezért lecsüccsen mellé. Onnan személi a mostanra már félkómában lévő vendégeket. Ma már nem fog több munkát elvégezni, csak ha nagyon sürgős. Az egyetlen változatosságot a macskáját kergető új arc jelenti. Ezt egy ideig figyeli a fiú, de aztán elbóbiskol.*
//A kocka el van vetve//
* Hát Wrexan nem az a fajta alak, aki sokat legyeskedik a Sellőház elegáns vendégterében. Inkább a Szolgálati területen végzi a munkáját. Ha mégis valamiért be kell merészkednie a helyre, akkor igyekszik jelentéktelennek és láthatatlannak tűnni. Valamit a lehető leggyorsabban távozni. Inkább szagolja az istálló trágya levegőjét, mint a különféle parfümöktől súlyos levegőt. Sajnos legtöbb kollégája itt dolgozik és nem igazán osztják az illatok terén a fiú ízlését. Olyan is megesett már, hogy szóvá tették a paciszagát. Ezért hát felettébb ügyel rá, hogy ha betér ide, ne árrasszon ménes szagot. Most mondjuk kénytelen volt benézni ide, mert az egyik asztal némi karbantartásra szorult. Annyira nem vészes a dolog, csak meg kellet oldania, hogy ne imbolyogjon tovább. Ezt csöndben és gyorsan el is intézi. Mivel nem olyan nagy ma a forgalom és az asztal is eléggé félre eső helyen van, ezért lecsüccsen mellé. Onnan személi a mostanra már félkómában lévő vendégeket. Ma már nem fog több munkát elvégezni, csak ha nagyon sürgős. Az egyetlen változatosságot a macskáját kergető új arc jelenti. Ezt egy ideig figyeli a fiú, de aztán elbóbiskol.*
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-07 20:29:26
Üzenet elküldve: 2020-03-07 20:29:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez készülődve//
//Orm, Vyl//
//Gyldwa el//
*Események érkeznek események hátán, Vyl pedig szinte beléjük bonyolódik. Ami viszont mindennél jobban meglepi most a félvért, az Gyldwa reakciója. Az előbbiekből okulva, gondol rá, hogy feltehetően ez is műájuldozás lesz, de ha megelőzheti Ormot, akkor igyekszik elkapni a nőstényt.*
- Hoppá! Mi történt megint, Gyldwa? *Kérdi, hangsúlyából pedig a kedvesség ellenére ki lehet érezni, pontosan hogyan is gondolja a dolgokat. A teátrális akció azonban nem szűnik meg, további jelenetek következnek, amiknek hála Vyl úgy gondolja, talán nem is szívességből, mintsem valami saját érdekből követte el az előzőeket is az ork nő. Ha lement a dráma, kissé somolyogva rázza meg a fejét, majd próbálja elraktározni magában a megfelelő helyre a dolgokat. Most úgy néz ki, csak ő maradt, meg Orm. Kötességének érzi, hogy akár a tegnapiakra való tekintettel, ő kezdeményezze a beszélgetést, így testvére távozása után, amennyiben adódik alkalom rá, azt kihasználva, elsőként szólna az orkhoz.*
- Úgy néz ki, ketten maradtunk. Biztosan elfáradt, eléggé pörgős errefelé az élet, nem csodálnám. *Azért igyekszik megőrizni a hangulatot, mosolygós énjét, ami minden egyes vendégnek, kivétel nélkül kijár.*
- Szeretnél még fürdeni? Szívesen elvállalnálak így is, hacsak nem mennél a húgod után, természetesen azt is megérteném. Ugyanakkor vedd figyelembe, kérlek, hogy egy vendég sokkal olcsóbban veheti igényeibe szolgáltatásainkat. *Hagy időt a gondolkodásra, megérti, ha szükséges. Amennyiben pozitív választ hall, akkor vidáman hozzáteszi.*
- Remek! Akkor indulhatunk? *S elindulna, egyenesen a Fürdőház felé, hogy mutassa az utat.*
//Orm, Vyl//
//Gyldwa el//
*Események érkeznek események hátán, Vyl pedig szinte beléjük bonyolódik. Ami viszont mindennél jobban meglepi most a félvért, az Gyldwa reakciója. Az előbbiekből okulva, gondol rá, hogy feltehetően ez is műájuldozás lesz, de ha megelőzheti Ormot, akkor igyekszik elkapni a nőstényt.*
- Hoppá! Mi történt megint, Gyldwa? *Kérdi, hangsúlyából pedig a kedvesség ellenére ki lehet érezni, pontosan hogyan is gondolja a dolgokat. A teátrális akció azonban nem szűnik meg, további jelenetek következnek, amiknek hála Vyl úgy gondolja, talán nem is szívességből, mintsem valami saját érdekből követte el az előzőeket is az ork nő. Ha lement a dráma, kissé somolyogva rázza meg a fejét, majd próbálja elraktározni magában a megfelelő helyre a dolgokat. Most úgy néz ki, csak ő maradt, meg Orm. Kötességének érzi, hogy akár a tegnapiakra való tekintettel, ő kezdeményezze a beszélgetést, így testvére távozása után, amennyiben adódik alkalom rá, azt kihasználva, elsőként szólna az orkhoz.*
- Úgy néz ki, ketten maradtunk. Biztosan elfáradt, eléggé pörgős errefelé az élet, nem csodálnám. *Azért igyekszik megőrizni a hangulatot, mosolygós énjét, ami minden egyes vendégnek, kivétel nélkül kijár.*
- Szeretnél még fürdeni? Szívesen elvállalnálak így is, hacsak nem mennél a húgod után, természetesen azt is megérteném. Ugyanakkor vedd figyelembe, kérlek, hogy egy vendég sokkal olcsóbban veheti igényeibe szolgáltatásainkat. *Hagy időt a gondolkodásra, megérti, ha szükséges. Amennyiben pozitív választ hall, akkor vidáman hozzáteszi.*
- Remek! Akkor indulhatunk? *S elindulna, egyenesen a Fürdőház felé, hogy mutassa az utat.*
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-07 19:14:33
Üzenet elküldve: 2020-03-07 19:14:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zopal, Drogghyan//
*Elgondolkodik Drogg szavain és javaslatán.*
- Az érintés jobb a megszólításnál? Ha gondolja, kipróbálhatjuk, de én biztosan összerezzennék tőle.
*Somolyog féloldalasan, és megvonja a vállát. Zopal tanácsait komoly figyelemmel hallgatja. A bejáratoknál akadnak őrök, és olykor járőrözés is történik az épület körül, azonban valóban nem ácsorog állandó jelleggel fegyveres őrszem minden tíz méteren. Ha pedig állna, ugyan megnehezítené a helyzetet, de a tolvajok is készültek volna a dologra. Nem tűnik véletlennek, hogy éppen annak gyűlt meg a baja a bűnözőkkel, aki ilyen nagy hírverést csapott maga körül. Legközelebb, ha ilyen látványos mozgolódás esik meg, tulajdonképpen megerősíthetik az őrséget, és az ablakok védelmét is átgondolhatják, de ezt igazán nem az ő tiszte eldönteni.*
- Köszönöm az ötleteket, továbbítom az illetékeseknek megfontolásra. Érdekünkben áll kivédeni az efféle eseteket.
*Mikor a férfi visszakérdez, és a kiabálást említi, Carlotteia arca tükröz meglepetést.*
- Sajnálom, ilyen részleteket én ismerek, csak amolyan pletyka ütötte meg a fülemet.
*Minthogy egy ideje Zopal köztük mozog, a személyzet soraiban pusmogás indult. Újra komoly arcot ölt, mikor a kikötő sötét napjait idézi fel a vendég, amit Carlotteia távol töltött. Ezek szerint a pletyka igaz, tisztelettel bólint.*
- Igazán kár, ma ez a környék más lehetne, ha akkor többen kiállnak érte. De hálásak vagyunk, hogy részt vett a küzdelemben, minden törekvés számít. A vendégem egy italra, ha leöblítené a reggelit. Ki volt egyébként a társa? Az a városőr.
*A válaszokat megvárja, és az ígéretre egy köszönöm is elhangzik, majd, mivel már kezd nehéz lenni a sok edény, egy perc türelmet kér, hogy elvigye a mosatlant a pult mögé, aztán végre kitöltse Drogg vajsörét, és még azt, amit Zopal esetlegesen rendel. Ahogy visszatér, és megint kettejük között megáll, látja, hogy Drogg rajzolgat, ezért most kíváncsian kipróbálja, hogy miként reagál, ha a vállára koppint kettőt. Persze nem kötekedőn, pusztán a figyelmét szeretné felhívni magára. Persze csak akkor, ha nem néz fel előbb, mert akkor szükségtelen. Ha teheti, az italt leteszi elé, és beleles a rajzba is. Hogy mennyire könnyű felismernie, hogy kiket ábrázol, még nem biztos, hogy kiderül számára, de már a rajzolás ténye is szóra érdemes.*
- Ön csupa meglepetés!
*Elgondolkodik Drogg szavain és javaslatán.*
- Az érintés jobb a megszólításnál? Ha gondolja, kipróbálhatjuk, de én biztosan összerezzennék tőle.
*Somolyog féloldalasan, és megvonja a vállát. Zopal tanácsait komoly figyelemmel hallgatja. A bejáratoknál akadnak őrök, és olykor járőrözés is történik az épület körül, azonban valóban nem ácsorog állandó jelleggel fegyveres őrszem minden tíz méteren. Ha pedig állna, ugyan megnehezítené a helyzetet, de a tolvajok is készültek volna a dologra. Nem tűnik véletlennek, hogy éppen annak gyűlt meg a baja a bűnözőkkel, aki ilyen nagy hírverést csapott maga körül. Legközelebb, ha ilyen látványos mozgolódás esik meg, tulajdonképpen megerősíthetik az őrséget, és az ablakok védelmét is átgondolhatják, de ezt igazán nem az ő tiszte eldönteni.*
- Köszönöm az ötleteket, továbbítom az illetékeseknek megfontolásra. Érdekünkben áll kivédeni az efféle eseteket.
*Mikor a férfi visszakérdez, és a kiabálást említi, Carlotteia arca tükröz meglepetést.*
- Sajnálom, ilyen részleteket én ismerek, csak amolyan pletyka ütötte meg a fülemet.
*Minthogy egy ideje Zopal köztük mozog, a személyzet soraiban pusmogás indult. Újra komoly arcot ölt, mikor a kikötő sötét napjait idézi fel a vendég, amit Carlotteia távol töltött. Ezek szerint a pletyka igaz, tisztelettel bólint.*
- Igazán kár, ma ez a környék más lehetne, ha akkor többen kiállnak érte. De hálásak vagyunk, hogy részt vett a küzdelemben, minden törekvés számít. A vendégem egy italra, ha leöblítené a reggelit. Ki volt egyébként a társa? Az a városőr.
*A válaszokat megvárja, és az ígéretre egy köszönöm is elhangzik, majd, mivel már kezd nehéz lenni a sok edény, egy perc türelmet kér, hogy elvigye a mosatlant a pult mögé, aztán végre kitöltse Drogg vajsörét, és még azt, amit Zopal esetlegesen rendel. Ahogy visszatér, és megint kettejük között megáll, látja, hogy Drogg rajzolgat, ezért most kíváncsian kipróbálja, hogy miként reagál, ha a vállára koppint kettőt. Persze nem kötekedőn, pusztán a figyelmét szeretné felhívni magára. Persze csak akkor, ha nem néz fel előbb, mert akkor szükségtelen. Ha teheti, az italt leteszi elé, és beleles a rajzba is. Hogy mennyire könnyű felismernie, hogy kiket ábrázol, még nem biztos, hogy kiderül számára, de már a rajzolás ténye is szóra érdemes.*
- Ön csupa meglepetés!
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-07 13:29:01
Üzenet elküldve: 2020-03-07 13:29:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
*Parcy, annak ellenére, hogy csak nemrégiben érkezett a Sellőházba, igazán kezdi jól érezni magát itt. Ezt természetesen véleményének nem csak ő osztja, úgy tűnik, Beltrys is hasonlóan vélekedik. A macska alkalomadtán elszökik az istállóból, hogy bele kotnyeleskedhessen a vendégtér sajátosságaiba, ételmaradékok, simogatásra nyúló kezek, meg természetesen szeretett gazdája, Paranvyr után kutatva. Az elf legtöbbször megijed ilyenkor, ugyanis nem szeretné, ha egy minimális gondot is okozna a kóborló vadcirmos, ezért ahogyan most is sikeresen beméri borostyán szemeivel, elindul az útjába.*
- Beltrys, állj csak meg! *Természetesen amikor az állat konstatálja, mégis mik gazdája szándékai vele, a legkevésbé sincs kedve ahhoz, hogy megfogadja annak tanácsait, így összeszűkült, függőleges vágás alakú pupilláival, elindul az átellenes irányba. Elkezdődik a hajsza, termeszetesen nem leverve a porcelánt, átugrálva az asztalokon, vagy a vendégeket a legkevésbé is zavarva. Még futkározás sincsen, legalábbis a hosszúéletű részéről. Ez egy diszkrét üldözés, mosolyogva a fogadottakra, kissé tempósan, de nem sietve sétálva, az asztalok között masírozva, léptekre ügyelve, miközben a macska folyamatosan bemért célpont, s mivel ezt a bundás is tudja, igyekszik a saját terepe, az istálló felé haladni. Pechére azonban a gazda sem rest, minden akadályozás ellenére, miután a vendégáradatból kiért, felgyorsít, s a meglepően későn kapcsoló állatot felkapja az ölébe, mosolyogva.*
- Nem megmondtam neked, hogy ne rendetlenkedj itt? Cassy is megkért rá minket és tudod, fontos lenne ez az állás gazdinak. Ugye nem szeretnél innen elmenni te sem, igaz? *Az állvakarás dorombolásba torkollik, a nőstény megadja magát, ami mosolyt csal az elf arcára.*
- Na ugye! *Teszi le végül a jószágot, aki önmagától visszamegy Noru feltehetően tartózkodási helyéhez, az istállóba.*
//A kocka el van vetve//
*Parcy, annak ellenére, hogy csak nemrégiben érkezett a Sellőházba, igazán kezdi jól érezni magát itt. Ezt természetesen véleményének nem csak ő osztja, úgy tűnik, Beltrys is hasonlóan vélekedik. A macska alkalomadtán elszökik az istállóból, hogy bele kotnyeleskedhessen a vendégtér sajátosságaiba, ételmaradékok, simogatásra nyúló kezek, meg természetesen szeretett gazdája, Paranvyr után kutatva. Az elf legtöbbször megijed ilyenkor, ugyanis nem szeretné, ha egy minimális gondot is okozna a kóborló vadcirmos, ezért ahogyan most is sikeresen beméri borostyán szemeivel, elindul az útjába.*
- Beltrys, állj csak meg! *Természetesen amikor az állat konstatálja, mégis mik gazdája szándékai vele, a legkevésbé sincs kedve ahhoz, hogy megfogadja annak tanácsait, így összeszűkült, függőleges vágás alakú pupilláival, elindul az átellenes irányba. Elkezdődik a hajsza, termeszetesen nem leverve a porcelánt, átugrálva az asztalokon, vagy a vendégeket a legkevésbé is zavarva. Még futkározás sincsen, legalábbis a hosszúéletű részéről. Ez egy diszkrét üldözés, mosolyogva a fogadottakra, kissé tempósan, de nem sietve sétálva, az asztalok között masírozva, léptekre ügyelve, miközben a macska folyamatosan bemért célpont, s mivel ezt a bundás is tudja, igyekszik a saját terepe, az istálló felé haladni. Pechére azonban a gazda sem rest, minden akadályozás ellenére, miután a vendégáradatból kiért, felgyorsít, s a meglepően későn kapcsoló állatot felkapja az ölébe, mosolyogva.*
- Nem megmondtam neked, hogy ne rendetlenkedj itt? Cassy is megkért rá minket és tudod, fontos lenne ez az állás gazdinak. Ugye nem szeretnél innen elmenni te sem, igaz? *Az állvakarás dorombolásba torkollik, a nőstény megadja magát, ami mosolyt csal az elf arcára.*
- Na ugye! *Teszi le végül a jószágot, aki önmagától visszamegy Noru feltehetően tartózkodási helyéhez, az istállóba.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-07 08:54:08
Üzenet elküldve: 2020-03-07 08:54:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nalaea nem furakszik figyelemért a légyottban. Jelenlétével, minden mozdulatával a két elf gyönyörét igyekszik emelni. Csókra kínálja ajkait, teste bármely porcikáját, ha épp az édesíti a légyottot, és ő is csókol. Hálásan és lenyűgözötten, mint kivételezett közönsége e szépséges kűrnek, amiben a két test összeolvad.
Mikor a férfi elégedetten gördül le Yathlanae verejtéktől fénylő testéről, Nala közelebb húzódik. Combját az elf lány combjai közé csúsztatja és sóhajtva mozdítja a csípőjét. Csókot lop Yathlane kebléről, balja pedig a férfi ágyékára simul.*
- Bobbir úr fantasztikus volt *mondja mosolyogva. Fejét az elf lány mellére hajtja, pillantása pedig szinte áhítatos elragadtatással csüng a szeretkezés hevét szuszogó férfin.* - Nagy megtiszteltetés nekünk, hogy minket választott. *Ujjai finoman cirógatják a vendéget, míg lélegzete megnyugszik.
Egész estére megvásárolta őket az elf, tehát ha később még felhorgadna a vágya, semmi akadálya, hogy újabb élvezetekbe kóstoljon. Reggelig csupán a férfi étvágya és állóképessége szabhat határt a két Sellő kínálta kéjeknek.*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nalaea nem furakszik figyelemért a légyottban. Jelenlétével, minden mozdulatával a két elf gyönyörét igyekszik emelni. Csókra kínálja ajkait, teste bármely porcikáját, ha épp az édesíti a légyottot, és ő is csókol. Hálásan és lenyűgözötten, mint kivételezett közönsége e szépséges kűrnek, amiben a két test összeolvad.
Mikor a férfi elégedetten gördül le Yathlanae verejtéktől fénylő testéről, Nala közelebb húzódik. Combját az elf lány combjai közé csúsztatja és sóhajtva mozdítja a csípőjét. Csókot lop Yathlane kebléről, balja pedig a férfi ágyékára simul.*
- Bobbir úr fantasztikus volt *mondja mosolyogva. Fejét az elf lány mellére hajtja, pillantása pedig szinte áhítatos elragadtatással csüng a szeretkezés hevét szuszogó férfin.* - Nagy megtiszteltetés nekünk, hogy minket választott. *Ujjai finoman cirógatják a vendéget, míg lélegzete megnyugszik.
Egész estére megvásárolta őket az elf, tehát ha később még felhorgadna a vágya, semmi akadálya, hogy újabb élvezetekbe kóstoljon. Reggelig csupán a férfi étvágya és állóképessége szabhat határt a két Sellő kínálta kéjeknek.*
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-07 08:29:50
Üzenet elküldve: 2020-03-07 08:29:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A tündér megérzi, hogy készségei utat találnak a férfihoz. Megnyugtatja ez az érzés, hiszen végre ismerős terep. A közéjük emelt édesség aligha lehetne hatékony pajzs, de Xavy kisasszony felcsattanása úgy töri derékba a Sellőlány Taitos úrnak szegezett fegyvertárát, mint a léptek a száraz nádat.
A párocska idillje zavarba zuhan egy kisebb balesettel tetézve. Nala azért nem esik kétségbe. Épp ellenkezőleg. Taitos úr most egy pillanatra olyan védtelennek tűnik. Önkéntelenül is megmosolyogja a korábbi magabiztosság esetlen, kamaszos kontrasztját. Nala megemeli szoknyácskája szélét és az ujjára veszi az elszabadult édességcseppet. Amúgy is rövidre szabták a tündér ruháját, de a mozdulat most Taitos úrra villantja a Sellőház méltán híres csábját.*
- Dehogy *vonja meg a vállát, aztán lenyalja az ujjáról a desszert cseppjét.* - Legfeljebb majd kiengesztel, Taitos úr. *A tündér nem akarná zavarba hozni Xavy kisasszonyt, ezért ügyel rá, hogy a kis közjáték közben úgy forduljon, hogy a férfinak szóló részletek előle rejtve maradjanak.
Sajnos nincs sok ideje a Sellők pajkos praktikáira. A kisasszony hamarosan a kezébe halmozza a mosásra szánt ruhákat, aztán egy köntöst is. Nalának a nyelvén van, hogy majd átöltözik valami kényelmesebbe, ami egy bordélyban nyilván mást jelent, mint Xavy úrnő olvasatában, de nem akarja megsérteni, így csupán megköszöni egy bólintással a figyelmes gesztust. Felnyalábolja Taitos úr ruháit is, aztán a kupaccal az ajtó felé lavíroz.*
- Akkor intézem a fürdőt *mondja még hátrafordulva mielőtt magára hagyja a kettőst.* - Sietek vissza.
*Először a mosodába tér be és a személyzet gondjaira bízza a vendégek ruháit, külön instrukciókat hagyva a nagy becsben tartott zoknira. Azután leadja a pultnál az aranyakat, majd a fürdőházba siet és tolmácsolja az oda vonatkozó kéréseket. Térül-fordul még gyorsan, hogy mire a vödrökkel paravánokkal, dézsával libasorban érkező alkalmazottak felérnek, ő is rendbe szedje magát. A szobájában gyorsan levetkőzik. Csak a nyakláncát és egy hozzá illő, szintén nagyon finom kidolgozású bokaláncot hagy magán. Felfrissíti gyöngyvirág illatú parfümjét is egy kicsit, aztán belebújik a köntösbe, amit Xavy kisasszony adott. Mielőtt indulna, rövid válogatás után még kivesz a szekrényéből egy ruhát. Leakasztja a vállfáról és a karjára hajtja.
Illendőn kopogtat először a kisebb seregnyi cipekedő élére állva, s ha bebocsátást nyernek, instrukcióival el is igazítja a teendők sorát.*
- Az egyik dézsát a sarokba kérnénk a rózsafa paravánnal. A másik jó lesz itt *mutat egy alkalmas helyre. A személyzet érti a dolgát, nem kell minden mozzanatot külön elrendelni. Míg minden elkészül, Nala egy szék támlájára teszi a magával hozott ruhát, majd csatlakozik az ágyon ücsörgő kettőshöz. Kibújik a cipellőjéből és mögéjük helyezkedik. Ha megengedik neki, ujjai egy kis masszírozással kényeztetik a vendégek vállát. Egyszer az egyikükét, egyszer a másikét, természetesen az úrnőnél kezdve.*
- Xavy kisasszony *mondja.* - Bátorkodtam hozni önnek egy hálóruhát a sajátjaim közül ma estére. *A szék hátára tett holmi felé biccent.*
- Remélem tetszeni fog. *Igyekezett olyat választani, ami se nem áttetsző, se nem túl kihívó. Igaz, hogy csak combközépig ér, de ez a halványkék selyemhálóing a pillangós csipkedíszítéssel talán mindkét kritériumnak megfelel. Ha a kisasszony szemügyre venné a holmit, addig a masszírozással áttér a férfi vállaira.*
- Reménykedhetek, hogy tovább maradnak egy éjszakánál? *súgja a férfi fülébe, ajkával finoman megcirógatva a cimpája ívét.*
A hozzászólás írója (Nalaeä Phyrra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.07 08:33:32
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A tündér megérzi, hogy készségei utat találnak a férfihoz. Megnyugtatja ez az érzés, hiszen végre ismerős terep. A közéjük emelt édesség aligha lehetne hatékony pajzs, de Xavy kisasszony felcsattanása úgy töri derékba a Sellőlány Taitos úrnak szegezett fegyvertárát, mint a léptek a száraz nádat.
A párocska idillje zavarba zuhan egy kisebb balesettel tetézve. Nala azért nem esik kétségbe. Épp ellenkezőleg. Taitos úr most egy pillanatra olyan védtelennek tűnik. Önkéntelenül is megmosolyogja a korábbi magabiztosság esetlen, kamaszos kontrasztját. Nala megemeli szoknyácskája szélét és az ujjára veszi az elszabadult édességcseppet. Amúgy is rövidre szabták a tündér ruháját, de a mozdulat most Taitos úrra villantja a Sellőház méltán híres csábját.*
- Dehogy *vonja meg a vállát, aztán lenyalja az ujjáról a desszert cseppjét.* - Legfeljebb majd kiengesztel, Taitos úr. *A tündér nem akarná zavarba hozni Xavy kisasszonyt, ezért ügyel rá, hogy a kis közjáték közben úgy forduljon, hogy a férfinak szóló részletek előle rejtve maradjanak.
Sajnos nincs sok ideje a Sellők pajkos praktikáira. A kisasszony hamarosan a kezébe halmozza a mosásra szánt ruhákat, aztán egy köntöst is. Nalának a nyelvén van, hogy majd átöltözik valami kényelmesebbe, ami egy bordélyban nyilván mást jelent, mint Xavy úrnő olvasatában, de nem akarja megsérteni, így csupán megköszöni egy bólintással a figyelmes gesztust. Felnyalábolja Taitos úr ruháit is, aztán a kupaccal az ajtó felé lavíroz.*
- Akkor intézem a fürdőt *mondja még hátrafordulva mielőtt magára hagyja a kettőst.* - Sietek vissza.
*Először a mosodába tér be és a személyzet gondjaira bízza a vendégek ruháit, külön instrukciókat hagyva a nagy becsben tartott zoknira. Azután leadja a pultnál az aranyakat, majd a fürdőházba siet és tolmácsolja az oda vonatkozó kéréseket. Térül-fordul még gyorsan, hogy mire a vödrökkel paravánokkal, dézsával libasorban érkező alkalmazottak felérnek, ő is rendbe szedje magát. A szobájában gyorsan levetkőzik. Csak a nyakláncát és egy hozzá illő, szintén nagyon finom kidolgozású bokaláncot hagy magán. Felfrissíti gyöngyvirág illatú parfümjét is egy kicsit, aztán belebújik a köntösbe, amit Xavy kisasszony adott. Mielőtt indulna, rövid válogatás után még kivesz a szekrényéből egy ruhát. Leakasztja a vállfáról és a karjára hajtja.
Illendőn kopogtat először a kisebb seregnyi cipekedő élére állva, s ha bebocsátást nyernek, instrukcióival el is igazítja a teendők sorát.*
- Az egyik dézsát a sarokba kérnénk a rózsafa paravánnal. A másik jó lesz itt *mutat egy alkalmas helyre. A személyzet érti a dolgát, nem kell minden mozzanatot külön elrendelni. Míg minden elkészül, Nala egy szék támlájára teszi a magával hozott ruhát, majd csatlakozik az ágyon ücsörgő kettőshöz. Kibújik a cipellőjéből és mögéjük helyezkedik. Ha megengedik neki, ujjai egy kis masszírozással kényeztetik a vendégek vállát. Egyszer az egyikükét, egyszer a másikét, természetesen az úrnőnél kezdve.*
- Xavy kisasszony *mondja.* - Bátorkodtam hozni önnek egy hálóruhát a sajátjaim közül ma estére. *A szék hátára tett holmi felé biccent.*
- Remélem tetszeni fog. *Igyekezett olyat választani, ami se nem áttetsző, se nem túl kihívó. Igaz, hogy csak combközépig ér, de ez a halványkék selyemhálóing a pillangós csipkedíszítéssel talán mindkét kritériumnak megfelel. Ha a kisasszony szemügyre venné a holmit, addig a masszírozással áttér a férfi vállaira.*
- Reménykedhetek, hogy tovább maradnak egy éjszakánál? *súgja a férfi fülébe, ajkával finoman megcirógatva a cimpája ívét.*
A hozzászólás írója (Nalaeä Phyrra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.07 08:33:32
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-06 18:59:07
Üzenet elküldve: 2020-03-06 18:59:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia, Drogghyan//
*Szavaira azért érkezik már egy kis tagadás és a szagos nőszemélynek ikerül a visszakérdezésével meglepnie az orkot, aki meg is vakarja az állát.*
-Hát jó kérdés. Esetleg jobb zárak az ablakokra. Vagy ha nem csak belül állnának őrök az ajtóban. Akkor se tudtak volna mit kezdeni a kormányossal akit lecsaptak, de legalább látták volna ki volt. Aztán utólag rendet tenni, hogy még egyszer ne történhessen ilyen. Azért ha a ház oldalába agyoncsapják a vendéget úgy, hogy csak a vacsora és a pia árából napokig el lehet lenni a rumosban ahol viszont ez a természetes az szerintem nem válik a hely becsületére.
*Közli a tényt állat vakargatva. Neki ezek az ötletei vannak. Persze a helyi viszonyokkal nincs tisztában, de saját tapasztalatai szerint ha valaki a tányérod közelében nyúlkál kést kell szúrni a kezébe. Úri körökben talán nem, de ezek nem urak voltak hisz úgy csapták agyon szerencsétlent mint a vágóhídi marhákat szokás. A törpe jót nevet az ork tömör válaszán amivel nem is akart udvariatlan lenni az egykori törzsfő. Halványan talán el is mosolyodik, de nála ki tudhatja? A nő kérdésén meglepődik.*
-Amit tegnap kiabáltam? Híresnek nem mondanám magam, de nem hazudtam. Küzdöttem a thargok oldalán a kikötőért. Valami városőrnőn kívül viszont nem érdekelt senkit. Nem is számított.
*Von vállat. Talán keserűn hangzik, de ez az igazság. Ő kitartott volna a város mellett, de nem hagyták. Most pedig az egykori szinte otthonszerűségéből ez lett. Mocsok mindenhol. Gyilkosok, tolvajok, őrültek. Az üzenetre bólint.*
-Átadom.
*Szavaira azért érkezik már egy kis tagadás és a szagos nőszemélynek ikerül a visszakérdezésével meglepnie az orkot, aki meg is vakarja az állát.*
-Hát jó kérdés. Esetleg jobb zárak az ablakokra. Vagy ha nem csak belül állnának őrök az ajtóban. Akkor se tudtak volna mit kezdeni a kormányossal akit lecsaptak, de legalább látták volna ki volt. Aztán utólag rendet tenni, hogy még egyszer ne történhessen ilyen. Azért ha a ház oldalába agyoncsapják a vendéget úgy, hogy csak a vacsora és a pia árából napokig el lehet lenni a rumosban ahol viszont ez a természetes az szerintem nem válik a hely becsületére.
*Közli a tényt állat vakargatva. Neki ezek az ötletei vannak. Persze a helyi viszonyokkal nincs tisztában, de saját tapasztalatai szerint ha valaki a tányérod közelében nyúlkál kést kell szúrni a kezébe. Úri körökben talán nem, de ezek nem urak voltak hisz úgy csapták agyon szerencsétlent mint a vágóhídi marhákat szokás. A törpe jót nevet az ork tömör válaszán amivel nem is akart udvariatlan lenni az egykori törzsfő. Halványan talán el is mosolyodik, de nála ki tudhatja? A nő kérdésén meglepődik.*
-Amit tegnap kiabáltam? Híresnek nem mondanám magam, de nem hazudtam. Küzdöttem a thargok oldalán a kikötőért. Valami városőrnőn kívül viszont nem érdekelt senkit. Nem is számított.
*Von vállat. Talán keserűn hangzik, de ez az igazság. Ő kitartott volna a város mellett, de nem hagyták. Most pedig az egykori szinte otthonszerűségéből ez lett. Mocsok mindenhol. Gyilkosok, tolvajok, őrültek. Az üzenetre bólint.*
-Átadom.
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-06 18:23:45
Üzenet elküldve: 2020-03-06 18:23:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Zopal, Carlotteia//
//Érintőlegesen Rey, Parcy//
*A csevej és a tej sokat dobott Drogg túlélésére, amit a fulladás ellen fogyasztott. A lány kérdése igazából meglepte, de jól esett neki a kérdés. A válasz már nehezebben adta magát.*
- Azt bizony sehogy nem lehet, hisz ilyenkor se látok se hallok. Ami másoknak néha bosszúság, nekem csak koncentrálás egy feladatra. Így ha csengő lenne a nyakában, akkor se hallanám meg. Így marad az hogy a frászt kapom amint belemélyedek valamibe. *Von vállat, hisz többet ő sem tehet nagyon.* Bár azt megtehetem, hogy nem zárok ki senkit a látó és a hallóteremből. Esetleg ez megoldaná a problémát.
*Néz Carra, bár azt is tudja hogy ez csak rövid ideig működni. Hisz amint dolgozni kezd minden élő eltűnik a szemei és fülei elől. No nem a valóságban, csak bezárkózik a saját tudatába. *
- Maradjunk a bökésnél, arra majd figyelek.
*Az ork szavain jót nevet, de be kell látnia hogy a férfi igazat mond.*
- Ez jó eséllyel igaz, hisz ki az a botor aki egy orknak ugrana?
*Figyelmét egy másik páros köti le hisz elég fura a számára a tény, hogy egy sötételf és egy elf nyugodtan cseveg. Igaz az is szokatlan hogy egy törpe teszi ezt egy kilátónál, viszont ott nem volt rajtuk kívül más. A szabad keze életre kel és a szénceruzát ragadja meg, miközben a beszélgetésüket hallgatja. Rajzolni kezd ismét, igaz most nem a termet, hanem a két beszélgető alakot viszi a már korábban felskiccelt vázlatok közé. Figyelme most kiterjed minden hangra hisz szereti a pletykákat, de ténylegesen a párocska arcára koncentrál miközben a keze dolgozik.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.23 00:54:25, a következő indokkal:
Kérésre.
//Érintőlegesen Rey, Parcy//
*A csevej és a tej sokat dobott Drogg túlélésére, amit a fulladás ellen fogyasztott. A lány kérdése igazából meglepte, de jól esett neki a kérdés. A válasz már nehezebben adta magát.*
- Azt bizony sehogy nem lehet, hisz ilyenkor se látok se hallok. Ami másoknak néha bosszúság, nekem csak koncentrálás egy feladatra. Így ha csengő lenne a nyakában, akkor se hallanám meg. Így marad az hogy a frászt kapom amint belemélyedek valamibe. *Von vállat, hisz többet ő sem tehet nagyon.* Bár azt megtehetem, hogy nem zárok ki senkit a látó és a hallóteremből. Esetleg ez megoldaná a problémát.
*Néz Carra, bár azt is tudja hogy ez csak rövid ideig működni. Hisz amint dolgozni kezd minden élő eltűnik a szemei és fülei elől. No nem a valóságban, csak bezárkózik a saját tudatába. *
- Maradjunk a bökésnél, arra majd figyelek.
*Az ork szavain jót nevet, de be kell látnia hogy a férfi igazat mond.*
- Ez jó eséllyel igaz, hisz ki az a botor aki egy orknak ugrana?
*Figyelmét egy másik páros köti le hisz elég fura a számára a tény, hogy egy sötételf és egy elf nyugodtan cseveg. Igaz az is szokatlan hogy egy törpe teszi ezt egy kilátónál, viszont ott nem volt rajtuk kívül más. A szabad keze életre kel és a szénceruzát ragadja meg, miközben a beszélgetésüket hallgatja. Rajzolni kezd ismét, igaz most nem a termet, hanem a két beszélgető alakot viszi a már korábban felskiccelt vázlatok közé. Figyelme most kiterjed minden hangra hisz szereti a pletykákat, de ténylegesen a párocska arcára koncentrál miközben a keze dolgozik.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.23 00:54:25, a következő indokkal:
Kérésre.
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-05 21:31:42
Üzenet elküldve: 2020-03-05 21:31:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Orm, és az érintettek//
//Gyldwa el//
*Talán tényleg úgy van, ahogy a kedves hölgy mondja, és tényleg semmi szükség Gyldwa ügyeskedésére, hogy a városba juthasson, talán nem vágyik annyira oda, viszont ez a gondolat egyre erősebben fúrja az ork agyát. Hogy miért is indult el eleve otthonról, hogy mi célból szenvedtek ennyit idáig. Nem teheti meg, hogy csak úgy elszalassza a lehetőséget, mikor az élet, a sors itt kopogtat az orra előtt, s csak ki kellene nyitnia az ajtót. Azt már nem. Kihasználva női ügyességét a színészkedésben, mi oly sokszor húzta már ki a bajból is akár, szédülgetni kezd.*
-Jajj. Jól vagyok. Én jól.. vagyok.
*Látványosan majdnem elesik, épp csak megkapaszkodik valamiben, nehogy elájuljon.*
-Talán engem is elkapott ez a nyavalya, mint téged bátyó... Talán mégsem vagyok jól.
*Arcára szomorúság ül, legalábbis a legőszintébb hazug ábrázatát veszi fel, s bús szemekkel néz az erős, mindig őt védő testvérére.*
-Azt hiszem jobb, ha felmegyek a szobába és kialszom ezt a valamit. Nem vagyok olyan erős, mint te, hogy csak úgy kibírjam. Ne haragudj.
*Csügged le a szája is, s reméli hogy hatásosak lesznek a szavai.*
-De kérlek, te érezd jól magad, és vegyél csak egy fürdőt, vagy amit szeretnél, jó? Köszönöm!
*Egy nagy ölelés, ha teheti, talán Orm nem is tudja, hogy miért kapja.*
-Mindent köszönök.
*Kedves, törődő mosoly az arcán, majd elindul fel a lépcsőn, kicsit rájátszva a rosszullétre azért, nehogy gyanút fogjon bárki is, s ha nagyon nem tartják ott, akkor hamar a szobában is lesz. Némi pakolás után pedig egy utolsó gondolatbeli puszi, s egy nagy levegőt véve, jókora kalandvággyal mászik ki az ablakon. A sors még biztosan összehozza őket, ehhez kétség sem fér, de jót fog tenni egy kis magány, hisz végtére is nem kislány ő már többé, hiába él Orm szemében úgy mind a mai napig.*
//Gyldwa el//
*Talán tényleg úgy van, ahogy a kedves hölgy mondja, és tényleg semmi szükség Gyldwa ügyeskedésére, hogy a városba juthasson, talán nem vágyik annyira oda, viszont ez a gondolat egyre erősebben fúrja az ork agyát. Hogy miért is indult el eleve otthonról, hogy mi célból szenvedtek ennyit idáig. Nem teheti meg, hogy csak úgy elszalassza a lehetőséget, mikor az élet, a sors itt kopogtat az orra előtt, s csak ki kellene nyitnia az ajtót. Azt már nem. Kihasználva női ügyességét a színészkedésben, mi oly sokszor húzta már ki a bajból is akár, szédülgetni kezd.*
-Jajj. Jól vagyok. Én jól.. vagyok.
*Látványosan majdnem elesik, épp csak megkapaszkodik valamiben, nehogy elájuljon.*
-Talán engem is elkapott ez a nyavalya, mint téged bátyó... Talán mégsem vagyok jól.
*Arcára szomorúság ül, legalábbis a legőszintébb hazug ábrázatát veszi fel, s bús szemekkel néz az erős, mindig őt védő testvérére.*
-Azt hiszem jobb, ha felmegyek a szobába és kialszom ezt a valamit. Nem vagyok olyan erős, mint te, hogy csak úgy kibírjam. Ne haragudj.
*Csügged le a szája is, s reméli hogy hatásosak lesznek a szavai.*
-De kérlek, te érezd jól magad, és vegyél csak egy fürdőt, vagy amit szeretnél, jó? Köszönöm!
*Egy nagy ölelés, ha teheti, talán Orm nem is tudja, hogy miért kapja.*
-Mindent köszönök.
*Kedves, törődő mosoly az arcán, majd elindul fel a lépcsőn, kicsit rájátszva a rosszullétre azért, nehogy gyanút fogjon bárki is, s ha nagyon nem tartják ott, akkor hamar a szobában is lesz. Némi pakolás után pedig egy utolsó gondolatbeli puszi, s egy nagy levegőt véve, jókora kalandvággyal mászik ki az ablakon. A sors még biztosan összehozza őket, ehhez kétség sem fér, de jót fog tenni egy kis magány, hisz végtére is nem kislány ő már többé, hiába él Orm szemében úgy mind a mai napig.*
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-05 12:08:02
Üzenet elküldve: 2020-03-05 12:08:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Cahress//
//Fogadótérből a Szolgálati terület felé//
*Nem szeretné feltartani egyik lányt se, arra gondol, mikor látja a kiszolgálást, hogy ezzel a vendégek talán lefoglalják magukat, míg vissza nem érnek. A megnéztem volna megjegyzésére a szőke elfnek csak egy elgondolkodó csücsörítés érkezik, bár nem mondja ki, de nem lett volna szép látvány, meg szégyellte volna magát nagyon, már csak a szaga miatt is. Majd a másik magyarázkodására ráncok szöknek a homlokára, nem igazán érti, de lehet, neki nem is kell. De mindjárt a nyakába is kap egy halom kérdést, amit nem is bán, mert mesélni azt szeret, főleg ha nem a főnököknek kell. Az elf izgatott megjegyzésére csak elmosolyodik, aztán belekarol, hogy véletlenül se tudjon megszökni és már indulna is vele a szolgálati terület felé, ha nem ellenkezik.*
-A Pintyben szálltunk meg! Aztán Dreyia elment, hogy intézzen magának egy kovácsot, de vagy három napig ott hagyott egyedül! *Meséli izgatottan, mert hát őt egyedül egy idegen városban, még csoda, hogy nem nyelte el a föld.*
-De az étel finom volt ott is, meg bőséges, bár a választék elmaradt persze az ittenitől. A szoba elment, arra a néhány napra megjárta, a környék pedig egészen hasonló volt az ittenihez, csak nem volt halszag. Nap közben ellátogattam a könyvtárba, ami Eeyr Templomában kapott helyet. Ő szívesen látja az ottaniakat a házában, az aztán nem semmi, nekem elhiheted! Hatalmas oszlopok, szobrok, oltár… *Sorolja szinte egy levegővétellel.*
-A környékén nagyon sok volt a rossz körülmények között élő, még gyerek is, nem is egy. Mivel nem kellett minden arany, amit vittünk az útra, nekik is adtam alamizsnát, erre a kezembe nyomtak egy zsák színes löttyöt. *Ekkor, mint, aki megvilágosodik, kezd bele, esetleg még a másik szavába is belevágva, a következő mondatába.*
-A könyvtárban! Találtam egy erről szóló könyvet, le is jegyzeteltem… *Ezt már kicsit halkabbra veszi, mert arra a piszkozatra bizony nem a legbüszkébb, sőt, még szégyelli is. Szerencsére, már azóta igényesebben tudja formálni a betűket és sikerült egy egészen használható írást előállítania, hosszú órák odafigyelésével.*
-Volt, amit meg is ittam és tényleg! Egy ideig mintha jobban fogott volna az agyam tőle, nagyon furcsa nem? *Itt tart egy kis szünetet, hogy lehetőséget adjon a másiknak is megszólalni.*
//Fogadótérből a Szolgálati terület felé//
*Nem szeretné feltartani egyik lányt se, arra gondol, mikor látja a kiszolgálást, hogy ezzel a vendégek talán lefoglalják magukat, míg vissza nem érnek. A megnéztem volna megjegyzésére a szőke elfnek csak egy elgondolkodó csücsörítés érkezik, bár nem mondja ki, de nem lett volna szép látvány, meg szégyellte volna magát nagyon, már csak a szaga miatt is. Majd a másik magyarázkodására ráncok szöknek a homlokára, nem igazán érti, de lehet, neki nem is kell. De mindjárt a nyakába is kap egy halom kérdést, amit nem is bán, mert mesélni azt szeret, főleg ha nem a főnököknek kell. Az elf izgatott megjegyzésére csak elmosolyodik, aztán belekarol, hogy véletlenül se tudjon megszökni és már indulna is vele a szolgálati terület felé, ha nem ellenkezik.*
-A Pintyben szálltunk meg! Aztán Dreyia elment, hogy intézzen magának egy kovácsot, de vagy három napig ott hagyott egyedül! *Meséli izgatottan, mert hát őt egyedül egy idegen városban, még csoda, hogy nem nyelte el a föld.*
-De az étel finom volt ott is, meg bőséges, bár a választék elmaradt persze az ittenitől. A szoba elment, arra a néhány napra megjárta, a környék pedig egészen hasonló volt az ittenihez, csak nem volt halszag. Nap közben ellátogattam a könyvtárba, ami Eeyr Templomában kapott helyet. Ő szívesen látja az ottaniakat a házában, az aztán nem semmi, nekem elhiheted! Hatalmas oszlopok, szobrok, oltár… *Sorolja szinte egy levegővétellel.*
-A környékén nagyon sok volt a rossz körülmények között élő, még gyerek is, nem is egy. Mivel nem kellett minden arany, amit vittünk az útra, nekik is adtam alamizsnát, erre a kezembe nyomtak egy zsák színes löttyöt. *Ekkor, mint, aki megvilágosodik, kezd bele, esetleg még a másik szavába is belevágva, a következő mondatába.*
-A könyvtárban! Találtam egy erről szóló könyvet, le is jegyzeteltem… *Ezt már kicsit halkabbra veszi, mert arra a piszkozatra bizony nem a legbüszkébb, sőt, még szégyelli is. Szerencsére, már azóta igényesebben tudja formálni a betűket és sikerült egy egészen használható írást előállítania, hosszú órák odafigyelésével.*
-Volt, amit meg is ittam és tényleg! Egy ideig mintha jobban fogott volna az agyam tőle, nagyon furcsa nem? *Itt tart egy kis szünetet, hogy lehetőséget adjon a másiknak is megszólalni.*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-05 07:17:27
Üzenet elküldve: 2020-03-05 07:17:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Rey, Cassy, Parcy//
//Érintőlegesen Zopal, Drogg, Sryl//
*Cassy nemsokára elindul, majd vissza is tér, egy csomó finomsággal megrakodva. Habár szereti, ha maga is el tudja készíteni az ételeket, melyek igazán megfogták, ha ismeri az összetevőiket, egy ilyen lakománál azért hajlandó lejjebb adni igényeiből, azért cserébe, hogy azonnal felfalhassa. Parcy édesszájú, nem is kicsit, és hiábavaló a gasztronómia iránti szeretete, ha gyomra rendre győzedelmeskedik felette, akárcsak a kíváncsiság. A vanília-csokoládé kombináció, némi gyümölccsel pedig eleve a gyengéjét képezi egy ideje.*
- Köszönjük szépen! Már nagyon gusztának tűnik. *A dicséret után megvárja, míg a számára már szimpatikusnak tűnő fajtársa távozik, aztán nekilát az édességnek, persze csak kultúráltan, már amennyire tartóztatni tudja magát. Mindeközben természetesen hallgatja Reyraat. Valamiért kissé hidegnek tűnik neki a lány, de nem ítéli el. Valamilyen szinten magát okolja, biztosan furcsának tűnhet. Még mindig úgy gondolja, vissza kell szoknia ahhoz, hogy társaságban legyen, így húsz év után.*
- Milyen itt dolgozni? Akár egy testőrként is. Tudod, eléggé érdekel, mire számíthatok. *Közben azért felfigyel a szomszédos asztalnál folyó beszélgetésre is. Ha hallhatja azt, hogy egy ork panaszkodik, bizonyosan nem fogja tudni annyiban hagyni a dolgokat, kíváncsi a természete. Ebben az esetben pedig megint a sötételf nőstény felé fordul, kissé somolyogva, hangját is lehalkítva, hogy csak jelenlegi asztaltársa hallhassa.*
- Mit szólnál hozzá, ha csatlakoznánk hozzájuk. *Mutat szemeivel Srylék felé.* Érdekesnek tűnik a téma.
//Rey, Cassy, Parcy//
//Érintőlegesen Zopal, Drogg, Sryl//
*Cassy nemsokára elindul, majd vissza is tér, egy csomó finomsággal megrakodva. Habár szereti, ha maga is el tudja készíteni az ételeket, melyek igazán megfogták, ha ismeri az összetevőiket, egy ilyen lakománál azért hajlandó lejjebb adni igényeiből, azért cserébe, hogy azonnal felfalhassa. Parcy édesszájú, nem is kicsit, és hiábavaló a gasztronómia iránti szeretete, ha gyomra rendre győzedelmeskedik felette, akárcsak a kíváncsiság. A vanília-csokoládé kombináció, némi gyümölccsel pedig eleve a gyengéjét képezi egy ideje.*
- Köszönjük szépen! Már nagyon gusztának tűnik. *A dicséret után megvárja, míg a számára már szimpatikusnak tűnő fajtársa távozik, aztán nekilát az édességnek, persze csak kultúráltan, már amennyire tartóztatni tudja magát. Mindeközben természetesen hallgatja Reyraat. Valamiért kissé hidegnek tűnik neki a lány, de nem ítéli el. Valamilyen szinten magát okolja, biztosan furcsának tűnhet. Még mindig úgy gondolja, vissza kell szoknia ahhoz, hogy társaságban legyen, így húsz év után.*
- Milyen itt dolgozni? Akár egy testőrként is. Tudod, eléggé érdekel, mire számíthatok. *Közben azért felfigyel a szomszédos asztalnál folyó beszélgetésre is. Ha hallhatja azt, hogy egy ork panaszkodik, bizonyosan nem fogja tudni annyiban hagyni a dolgokat, kíváncsi a természete. Ebben az esetben pedig megint a sötételf nőstény felé fordul, kissé somolyogva, hangját is lehalkítva, hogy csak jelenlegi asztaltársa hallhassa.*
- Mit szólnál hozzá, ha csatlakoznánk hozzájuk. *Mutat szemeivel Srylék felé.* Érdekesnek tűnik a téma.
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-04 19:25:53
Üzenet elküldve: 2020-03-04 19:25:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Rey, Cassy, Parcy, Mady//
//Fogadótér//
*Simogatja gyermeki oldalát a növekvő állatállomány, melyhez természetesen Citromhabot is hozzáveszi, ezért most öröme nem csupán a munkából adódó sok személyes kontaktusból táplálkozik, hanem egy kicsit lelke elhanyagolt tartományából is. Részéről most e néhány percnyi baráti időtöltés viszonzást kíván, ezért Parcy ajánlkozására kedvesen megérinti a karját egy pillanatra.*
- Ugyan, szó sem lehet róla, ez az én üdvözlő ajándékom.
*Rákacsint. Úgy tűnik, rábízzák a választást mindketten, ezért titokzatosan mosolyog, mutatóujját megfontoltan az ajkaihoz érinti, és bólint.*
- Jól van hát, egy pillanat!
*Tán egy kis kitérő belefér, mely alatt sebtiben megjárja a konyhát, s egy tálcával libben melléjük. Mindkettejük elé egy-egy díszes kehely kerül, valamint szépen összetekert, vörös szalvéta és desszertkanál.*
- Cukrozatlan csokoládékrém leöntve keserű mandulalikőrrel és megszórva csokoládéforgáccsal Reyraa számára, valamint eper-csokoládé – persze ez édesen – egy kis vaníliaöntettel, mentalevéllel Parcynak. Ha pedig sósra vágytok később, itt van ez.
*Tesz egy sokszögletű fehér tányért az asztal közepére néhány ropogós pogácsával. Feltételezhetően még várni kell azzal a felvételi beszélgetéssel, a társalgás mellé jól jöhet a harapnivaló.*
- Most már sietek, bocsássatok meg!
*A tálcát leteszi a pultra, és letámadja Madyt. Valóban örül neki, a sok új arc mellett az állandóságot képviseli számára, és nem volt teljesen aggodalom nélküli, hogy olyan messzire és sok időre elment. Mikor halkan felel, ösztönösen közelebb hajol, majd szavai értelmét felfogva felkuncog.*
- Nahát, azt megnéztem volna! Így már nehéz elképzelni.
*Vidáman végignéz újra a skatulyából kihúzott Sellőn. A rá vonatkozó észrevételen szerényen mosolyog.*
- Igazából éppen egy kis szünetet tartottam odakint. Vagyis hát… nem a szokásos feladatok egyike volt.
*Tulajdonképpen a kis kedvenceknek akart egy jó helyet, hogy ne legyen bonyodalom a mulatóban, ha mindenféle állatkák bukkannak fel. Tekintete a Fürdőház felé vezető útra szalad, kíváncsi, vajon Vyl hogyan boldogul a két orkkal, de egyelőre nem kért segítséget. Mady szavai a pillanatnyi gondolatkitérő után vissza is rángatják. Az ajándék említésére eszébe jut, hogy szépen félbehagyta az osztogatást. Oly régen kapott utoljára ajándékot, még valamikor a nyár folyamán, ezért nagyon megmelengeti a szívét.*
- Nagyon kedves vagy, hogy gondoltál rám! Nem bírnék várni tovább, azt hiszem, egy kis távollét belefér. De ugye mesélsz is közben? Minden érdekel! Dreyia is jól van? Hol szálltatok meg?
*No persze faggatózni nem fog erőszakkal, de imádja a meséket és a részleteket. Kifele menet felkapja kosárkáját a pult mögül, és hagyja, hogy Mady vezesse a szobája felé.*
//Rey, Cassy, Parcy, Mady//
//Fogadótér//
*Simogatja gyermeki oldalát a növekvő állatállomány, melyhez természetesen Citromhabot is hozzáveszi, ezért most öröme nem csupán a munkából adódó sok személyes kontaktusból táplálkozik, hanem egy kicsit lelke elhanyagolt tartományából is. Részéről most e néhány percnyi baráti időtöltés viszonzást kíván, ezért Parcy ajánlkozására kedvesen megérinti a karját egy pillanatra.*
- Ugyan, szó sem lehet róla, ez az én üdvözlő ajándékom.
*Rákacsint. Úgy tűnik, rábízzák a választást mindketten, ezért titokzatosan mosolyog, mutatóujját megfontoltan az ajkaihoz érinti, és bólint.*
- Jól van hát, egy pillanat!
*Tán egy kis kitérő belefér, mely alatt sebtiben megjárja a konyhát, s egy tálcával libben melléjük. Mindkettejük elé egy-egy díszes kehely kerül, valamint szépen összetekert, vörös szalvéta és desszertkanál.*
- Cukrozatlan csokoládékrém leöntve keserű mandulalikőrrel és megszórva csokoládéforgáccsal Reyraa számára, valamint eper-csokoládé – persze ez édesen – egy kis vaníliaöntettel, mentalevéllel Parcynak. Ha pedig sósra vágytok később, itt van ez.
*Tesz egy sokszögletű fehér tányért az asztal közepére néhány ropogós pogácsával. Feltételezhetően még várni kell azzal a felvételi beszélgetéssel, a társalgás mellé jól jöhet a harapnivaló.*
- Most már sietek, bocsássatok meg!
*A tálcát leteszi a pultra, és letámadja Madyt. Valóban örül neki, a sok új arc mellett az állandóságot képviseli számára, és nem volt teljesen aggodalom nélküli, hogy olyan messzire és sok időre elment. Mikor halkan felel, ösztönösen közelebb hajol, majd szavai értelmét felfogva felkuncog.*
- Nahát, azt megnéztem volna! Így már nehéz elképzelni.
*Vidáman végignéz újra a skatulyából kihúzott Sellőn. A rá vonatkozó észrevételen szerényen mosolyog.*
- Igazából éppen egy kis szünetet tartottam odakint. Vagyis hát… nem a szokásos feladatok egyike volt.
*Tulajdonképpen a kis kedvenceknek akart egy jó helyet, hogy ne legyen bonyodalom a mulatóban, ha mindenféle állatkák bukkannak fel. Tekintete a Fürdőház felé vezető útra szalad, kíváncsi, vajon Vyl hogyan boldogul a két orkkal, de egyelőre nem kért segítséget. Mady szavai a pillanatnyi gondolatkitérő után vissza is rángatják. Az ajándék említésére eszébe jut, hogy szépen félbehagyta az osztogatást. Oly régen kapott utoljára ajándékot, még valamikor a nyár folyamán, ezért nagyon megmelengeti a szívét.*
- Nagyon kedves vagy, hogy gondoltál rám! Nem bírnék várni tovább, azt hiszem, egy kis távollét belefér. De ugye mesélsz is közben? Minden érdekel! Dreyia is jól van? Hol szálltatok meg?
*No persze faggatózni nem fog erőszakkal, de imádja a meséket és a részleteket. Kifele menet felkapja kosárkáját a pult mögül, és hagyja, hogy Mady vezesse a szobája felé.*
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-03 21:57:13
Üzenet elküldve: 2020-03-03 21:57:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Rey, Cassy, Parcy//
//Istálló, majd Fogadótér//
//Részben Drogg, Sryl, Zopal//
*Egyáltalán nem félti a menyétet, meg se rezzen, mikor látja, hogy a macska egy nagyobb, de abszolút nem fenyegető pofont csattint a szemtelen kis dög pofáján. Noru kissé visszatántorodik, s alázatosan lehajtja fejét, jelezve, hogy értett a szóból, nem fogja többet zaklatni a jóval termetesebb állatot. Rey csak egy helyeslő pillantással nyugtázza a történteket, nem kíván beleszólni a két háziállat csendes küzdelmébe.*
- Semmi gond, jobb, ha minél előbb lerendezik egymás közt a feszültségeket.
*Majd miután mindenki beleegyezik, hogy kényelmesebb körülmények közt folytassák a mélységi is elindul befelé. Követi a többieket, hagyja, hogy társai válasszanak helyet maguknak. Parcy kedves gesztusát egy arcán átsuhanó, halvány, gyakorlatlan szemeknek észrevehetetlen mosollyal köszöni meg, nem szokott hozzá az efféle kedvességekhez. Nem az a fajta nő, akinek a férfiak udvariaskodva helyet szoktak kínálni, sőt, inkább megpróbálják elkerülni olykor fürkésző, ezüst tekintetét.
Helyet foglal, majd Cassyre néz, némi kedvességgel az arcán.*
- Én inkább valami sósat, esetleg ha akad, keserűbbet kérnék.
*Távozik az elf nő, s a mélységi magára marad a titokzatos idegennel, aki meglepetésére beszélgetést kezdeményez vele.*
- Már egy ideje itt dolgozom, bár nem oly rég óta, mint Cassy. Természetesen testőrként, esetleg utazásokra kísérőként vállaltam munkát. Noru a legutóbbi utazásunk eredménye, csak néhány napja vettem Artheniorban.
*Válaszol készségesen. Elgondolkodik, hogy visszakérdezzen-e, vagy érdeklődjön a másik tervei felől, de végül csendben marad. Ha a másik beszélni akar, úgy is beszél, feleslegesnek és tolakodónak tartja a kérdéseket.*
//Rey, Cassy, Parcy//
//Istálló, majd Fogadótér//
//Részben Drogg, Sryl, Zopal//
*Egyáltalán nem félti a menyétet, meg se rezzen, mikor látja, hogy a macska egy nagyobb, de abszolút nem fenyegető pofont csattint a szemtelen kis dög pofáján. Noru kissé visszatántorodik, s alázatosan lehajtja fejét, jelezve, hogy értett a szóból, nem fogja többet zaklatni a jóval termetesebb állatot. Rey csak egy helyeslő pillantással nyugtázza a történteket, nem kíván beleszólni a két háziállat csendes küzdelmébe.*
- Semmi gond, jobb, ha minél előbb lerendezik egymás közt a feszültségeket.
*Majd miután mindenki beleegyezik, hogy kényelmesebb körülmények közt folytassák a mélységi is elindul befelé. Követi a többieket, hagyja, hogy társai válasszanak helyet maguknak. Parcy kedves gesztusát egy arcán átsuhanó, halvány, gyakorlatlan szemeknek észrevehetetlen mosollyal köszöni meg, nem szokott hozzá az efféle kedvességekhez. Nem az a fajta nő, akinek a férfiak udvariaskodva helyet szoktak kínálni, sőt, inkább megpróbálják elkerülni olykor fürkésző, ezüst tekintetét.
Helyet foglal, majd Cassyre néz, némi kedvességgel az arcán.*
- Én inkább valami sósat, esetleg ha akad, keserűbbet kérnék.
*Távozik az elf nő, s a mélységi magára marad a titokzatos idegennel, aki meglepetésére beszélgetést kezdeményez vele.*
- Már egy ideje itt dolgozom, bár nem oly rég óta, mint Cassy. Természetesen testőrként, esetleg utazásokra kísérőként vállaltam munkát. Noru a legutóbbi utazásunk eredménye, csak néhány napja vettem Artheniorban.
*Válaszol készségesen. Elgondolkodik, hogy visszakérdezzen-e, vagy érdeklődjön a másik tervei felől, de végül csendben marad. Ha a másik beszélni akar, úgy is beszél, feleslegesnek és tolakodónak tartja a kérdéseket.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242