Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-04 20:50:40
Üzenet elküldve: 2019-09-04 20:50:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A fáradt kalóz//
*Torskel lassú kortyokba issza a "lélekmelegítőjét". Idő közben átfut az agyán, hogy bizony ki kéne fizetni azt amit rendelt, és egy sellő is jól jönne társaságul.
Kezét tehát a magasba emeli, hogy jelezze, szeretné, ha a dolgozók közül foglalkozna vele valaki. Természetesen ezt nem azért csinálja, hogy magára vonja a figyelmet, csupán rendezni szeretné a számlát, és lenne egy különleges kérése, de ameddig nem jön elé egy dolgozó, addig ezt nem tudja megtenni.*
*Torskel lassú kortyokba issza a "lélekmelegítőjét". Idő közben átfut az agyán, hogy bizony ki kéne fizetni azt amit rendelt, és egy sellő is jól jönne társaságul.
Kezét tehát a magasba emeli, hogy jelezze, szeretné, ha a dolgozók közül foglalkozna vele valaki. Természetesen ezt nem azért csinálja, hogy magára vonja a figyelmet, csupán rendezni szeretné a számlát, és lenne egy különleges kérése, de ameddig nem jön elé egy dolgozó, addig ezt nem tudja megtenni.*
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-04 20:18:44
Üzenet elküldve: 2019-09-04 20:18:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Az nevet, aki utoljára nevet...//
*Kilépve, miután természetesen maga elé engedi Zammiriát is, egy pillanatra torpan meg az ajtóban. Mikor bementek, csupán két jelentkező és talán egy-két vendég lófrált, most pedig szinte tömve van a hely. Külső szemlélődő azt gondolhatná, hogy talán zavarja, pedig ujjong legbelül.*
- Nézd! Nézd! *Suttogja Zammiriának tágra nyílt szemekkel, a fogadótér felé biccentve, s ebben a pillanatban sugárzó mosoly terül szét ajkán. Amibe aztán rögtön vegyül némi elégedettség is és egy pici sajnálat, mikor meglátja a sürgő-forgó Cassyt a pultnál, a vendégeknél, majd ismét a pultnál.*
- Nos, kedves Rollen, még egyszer köszönjük, ha úgy látod, gyere bármikor, minden körülmény ellenére, tisztelem a tisztességed. *Bólint mosolyogva, s az ajtóig kíséri a férfit, figyelve a katonákra is természetesen és megvárva, hogy Zammiria mellette állhasson, mikor elköszön, hátha neki is van mondandója, esetleg értesítené Cassyt, hogy a csapat távozik.
Ha Rollenék is úgy gondolják, meghagyná ebben a szép zárásban, s illedelmesen meghajolva csukja be aztán mögöttük az ajtót, csak egy pillantást vetve Zammiria felé, s homloka előtt két ujját villámgyorsan elhúzva, akárha verejtéket söpörne le. ~ Ez is megvolt. ~ Gondolja magában.*
//Mindenki//
*Egy pillanattal később, vagy talán egy fél pillanattal később már ismét határozott és derűs arcát mutatja, mintha az imént nem történt volna semmi különleges, csupán néhány kiemelt személy távozott volna. Arcára széles mosoly ül, melyből jut mindenkinek, Torskelnek, Anlendrának, Fradericusnak, Daesysnek, Retoreinnek, Zevmannak, majd egy ismerős arcot észrevéve a mosoly egy hangyányit szélesedik Klomblard felé nézve, akit jól megjegyzett magának, amikor az, Zammiriával tárgyalt:*
- Á! Kedves uram, öröm, hogy ismét nálunk látom, megtisztel! *Biccent kedvesen felé, egyértelműsítve, hogy bizony neki szólt, a visszatérő vendégeknek különösen örül.*
- És üdvözlök természetesen mindenkit, öröm, hogy nálunk töltik el, ezt a szép napot. *Levegőbe emelve kezét kettő határozottat tapsol.*
- Darelld! Zenészeket kérlek! *Biccent a marcona őr felé, aki bizonyára követte őket egészen idáig. Ha Darelld teljesíti kérését, hamarosan a szolgálati területről egy lantos és egy furulyás érkezik, akik amolyan semleges, dallamos melódiába kezdenek, csupán aláfestésnek, mégis kissé megfűszerezve a beszélgetést, az egyikük hangja, olykor keserédesen, olykor pedig lágyan és kedvesen szólal meg. Arra feltétlen figyelnek, hogy a vendégek nyugalmát semmi se zavarja meg, kivéve persze, ha kifejezetten ez a kérésük. Ralas a pulthoz sétál, majd nemes egyszerűséggel tölt magának és Zammiriának is egy italt, ha a lány követi. Könyökével, lezserül nekitámaszkodva, kalapját félredobva, mélyen a lány szemébe nézve szólal meg legközelebb:*
- Egészségedre... partner! *Kacsint, s miközben Zammiria szemébe néz, kortyol egyet poharába. Aztán már azt figyeli, hogyan segíthetne be, vagy foglalkozhatna az esetleg unatkozó vendégekkel, Zevmannt és Retoreint is figyeli, folytathatják-e a beszélgetést?*
*Kilépve, miután természetesen maga elé engedi Zammiriát is, egy pillanatra torpan meg az ajtóban. Mikor bementek, csupán két jelentkező és talán egy-két vendég lófrált, most pedig szinte tömve van a hely. Külső szemlélődő azt gondolhatná, hogy talán zavarja, pedig ujjong legbelül.*
- Nézd! Nézd! *Suttogja Zammiriának tágra nyílt szemekkel, a fogadótér felé biccentve, s ebben a pillanatban sugárzó mosoly terül szét ajkán. Amibe aztán rögtön vegyül némi elégedettség is és egy pici sajnálat, mikor meglátja a sürgő-forgó Cassyt a pultnál, a vendégeknél, majd ismét a pultnál.*
- Nos, kedves Rollen, még egyszer köszönjük, ha úgy látod, gyere bármikor, minden körülmény ellenére, tisztelem a tisztességed. *Bólint mosolyogva, s az ajtóig kíséri a férfit, figyelve a katonákra is természetesen és megvárva, hogy Zammiria mellette állhasson, mikor elköszön, hátha neki is van mondandója, esetleg értesítené Cassyt, hogy a csapat távozik.
Ha Rollenék is úgy gondolják, meghagyná ebben a szép zárásban, s illedelmesen meghajolva csukja be aztán mögöttük az ajtót, csak egy pillantást vetve Zammiria felé, s homloka előtt két ujját villámgyorsan elhúzva, akárha verejtéket söpörne le. ~ Ez is megvolt. ~ Gondolja magában.*
//Mindenki//
*Egy pillanattal később, vagy talán egy fél pillanattal később már ismét határozott és derűs arcát mutatja, mintha az imént nem történt volna semmi különleges, csupán néhány kiemelt személy távozott volna. Arcára széles mosoly ül, melyből jut mindenkinek, Torskelnek, Anlendrának, Fradericusnak, Daesysnek, Retoreinnek, Zevmannak, majd egy ismerős arcot észrevéve a mosoly egy hangyányit szélesedik Klomblard felé nézve, akit jól megjegyzett magának, amikor az, Zammiriával tárgyalt:*
- Á! Kedves uram, öröm, hogy ismét nálunk látom, megtisztel! *Biccent kedvesen felé, egyértelműsítve, hogy bizony neki szólt, a visszatérő vendégeknek különösen örül.*
- És üdvözlök természetesen mindenkit, öröm, hogy nálunk töltik el, ezt a szép napot. *Levegőbe emelve kezét kettő határozottat tapsol.*
- Darelld! Zenészeket kérlek! *Biccent a marcona őr felé, aki bizonyára követte őket egészen idáig. Ha Darelld teljesíti kérését, hamarosan a szolgálati területről egy lantos és egy furulyás érkezik, akik amolyan semleges, dallamos melódiába kezdenek, csupán aláfestésnek, mégis kissé megfűszerezve a beszélgetést, az egyikük hangja, olykor keserédesen, olykor pedig lágyan és kedvesen szólal meg. Arra feltétlen figyelnek, hogy a vendégek nyugalmát semmi se zavarja meg, kivéve persze, ha kifejezetten ez a kérésük. Ralas a pulthoz sétál, majd nemes egyszerűséggel tölt magának és Zammiriának is egy italt, ha a lány követi. Könyökével, lezserül nekitámaszkodva, kalapját félredobva, mélyen a lány szemébe nézve szólal meg legközelebb:*
- Egészségedre... partner! *Kacsint, s miközben Zammiria szemébe néz, kortyol egyet poharába. Aztán már azt figyeli, hogyan segíthetne be, vagy foglalkozhatna az esetleg unatkozó vendégekkel, Zevmannt és Retoreint is figyeli, folytathatják-e a beszélgetést?*
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-04 19:13:57
Üzenet elküldve: 2019-09-04 19:13:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Retorein, Daesys, Anlendra, Komblard, Frädricus//
*Sajnos nem várhat tovább Retorein döntésére, mert már többen is várakoznak a kiszolgálásra, ezért szelíd hangon újra kimenti magát nála.*
- Nem akarom siettetni, kérem, nyugodtan gondolkozzék még! És ha döntött, csak intsen!
*Daesys és Anlendra kedvükre válogathatnak az asztalok között. Ugyan a Sellőházban megszálló vendégek is kezdenek szállingózni, és eddig is ült bent egy-két alkalmi vendég, bőven akad még lehetőség, méghozzá különböző adottságokkal. Van, ki a fal mellé szeret ülni, vagy kifejezetten a sarokba, más a kijárattal vagy lépcsővel szemben, valamint gyakran akadnak pultnál megállók is. Utóbbi inkább azokra jellemző, akik egyedül vannak. Cassy a két nőhöz igyekszik, csak egy pillanatra áll meg a két szakállas férfiú, Frädricus és Komblard mellett szolgálatkész mosollyal.*
- Szeretettel üdvözlöm Önöket a Sellőházban! Máris foglalkozom Önökkel, amint felvettem a hölgyek rendelését! Addig, ha óhajtják, tanulmányozhatják az étlapot!
*Amennyiben még nem kaptak senkitől menüt úgy, mint a két nő, és nem utasítják el a lehetőséget, ad nekik egy-egy példányt. Ha netán már tudják, mit kérnek, természetesen megjegyzi, de hosszabb egyeztetésre sajnos nem tud maradni, nem lenne igazságos Anlendra és Daesys elsőbbségével szemben. A szobakulcsot természetesen megkapja Frädricus. Cassy aztán tovább siet a hölgyek asztalához és kedves mosollyal áll meg mellettük.*
- Nagyon szépen köszönöm a türelmet!
*Tekintete felcsillan és valamiképp ellágyul. Most, hogy alaposabban és közelebbről veheti őket szemügyre, meg kell állapítania, hogy két különleges szépségű nő érkezett hozzájuk. Anlendrán a szemei vonzzák talán leginkább a tekintetét, Daesys hajkoronája pedig vetekszik Yeza gyönyörű fürtjeivel. Önkéntelen kislányos rajongás ez részéről, amit sosem nőtt ki, egyszerűen szereti a szépet. Csak egy-két pillanatig billen ki szerepéből, ébersége máris visszatér.*
- Mivel szolgálhatok?
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.04 19:16:40
*Sajnos nem várhat tovább Retorein döntésére, mert már többen is várakoznak a kiszolgálásra, ezért szelíd hangon újra kimenti magát nála.*
- Nem akarom siettetni, kérem, nyugodtan gondolkozzék még! És ha döntött, csak intsen!
*Daesys és Anlendra kedvükre válogathatnak az asztalok között. Ugyan a Sellőházban megszálló vendégek is kezdenek szállingózni, és eddig is ült bent egy-két alkalmi vendég, bőven akad még lehetőség, méghozzá különböző adottságokkal. Van, ki a fal mellé szeret ülni, vagy kifejezetten a sarokba, más a kijárattal vagy lépcsővel szemben, valamint gyakran akadnak pultnál megállók is. Utóbbi inkább azokra jellemző, akik egyedül vannak. Cassy a két nőhöz igyekszik, csak egy pillanatra áll meg a két szakállas férfiú, Frädricus és Komblard mellett szolgálatkész mosollyal.*
- Szeretettel üdvözlöm Önöket a Sellőházban! Máris foglalkozom Önökkel, amint felvettem a hölgyek rendelését! Addig, ha óhajtják, tanulmányozhatják az étlapot!
*Amennyiben még nem kaptak senkitől menüt úgy, mint a két nő, és nem utasítják el a lehetőséget, ad nekik egy-egy példányt. Ha netán már tudják, mit kérnek, természetesen megjegyzi, de hosszabb egyeztetésre sajnos nem tud maradni, nem lenne igazságos Anlendra és Daesys elsőbbségével szemben. A szobakulcsot természetesen megkapja Frädricus. Cassy aztán tovább siet a hölgyek asztalához és kedves mosollyal áll meg mellettük.*
- Nagyon szépen köszönöm a türelmet!
*Tekintete felcsillan és valamiképp ellágyul. Most, hogy alaposabban és közelebbről veheti őket szemügyre, meg kell állapítania, hogy két különleges szépségű nő érkezett hozzájuk. Anlendrán a szemei vonzzák talán leginkább a tekintetét, Daesys hajkoronája pedig vetekszik Yeza gyönyörű fürtjeivel. Önkéntelen kislányos rajongás ez részéről, amit sosem nőtt ki, egyszerűen szereti a szépet. Csak egy-két pillanatig billen ki szerepéből, ébersége máris visszatér.*
- Mivel szolgálhatok?
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.04 19:16:40
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-04 18:08:42
Üzenet elküldve: 2019-09-04 18:08:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Diskurálás//
*Másabb lett a férfi hangvétele, szavai árulkodnak arról, hogy nem fognak estig várni, még ma meglátogatják a Vérkertet. Szemöldöke összerezzen, arca sejtelmes, el nem árult érzelmeket hagy fedve. ~ Ez engem vagy meg akar öletni, a saját érdekei miatt, vagy vérmágus. Ezeket megtudhatom; ha próba elé állítom. Állítólag az Eeyrben hisz. No, majd meglátjuk. ~ Fennhangon szólal meg, s valójában hazudik is.*
-Nos, a sötételf előtt nem mertem kijelenteni, de magam is Eeyrben hiszek. A Fény Istennője régóta kegyében részesíti családom tagjait, kik még Lanawinra térésekor jelen voltak. ~ Végső soron, a mondat második fele nem hazugság, csupán az első egy cseppet kiszínezett. ~ Mint társad, az Istennő tanai alapján kötelességem hasonló képességekkel rendelkezni, mint neked, hogy meg tudjalak védeni. El kéne mennünk a borzadvány Sötét Úr kegyhelye előtt egy meditációs pontra, majd egy bájital piacra, ha itt van ilyen. *Eléggé vallásosra sikeredett szövege, bár ki tudja: az itteni csőcselék oly' kétszínűek is tudnak lenni, mint amit ő jelenleg megformált, plusz az őszintén fogalmazás bájálmát is kijelentette, ami itt ritka kincsnek számít, ha speciel az ő példájában fals is. Talán a másik beveszi. Az ördögvigyor megvonást csendben lenyeli. Ezután kivesz 30 aranyért szobákat: pontosabban egy Szoba van, melyben két ágy van.
Majd megalszanak valahogy, bár reméli, nem valami nász lakosztályt kaptak ki. Válaszol a kérdésre, melynél vízzel nyaggadták.*
-Valami speciális alkoholt kérek, mellé tengeri étket. Köszönöm. *Felszolgáló helyett Komblardnak mondja, hiszen ő vállalta magára (enyhe kényszerítéssel) a mai koszt fizetését. Mellé szempilláit rebegteti, mint valami rossz karikatúrája egy nemesi leánynak.*
*Másabb lett a férfi hangvétele, szavai árulkodnak arról, hogy nem fognak estig várni, még ma meglátogatják a Vérkertet. Szemöldöke összerezzen, arca sejtelmes, el nem árult érzelmeket hagy fedve. ~ Ez engem vagy meg akar öletni, a saját érdekei miatt, vagy vérmágus. Ezeket megtudhatom; ha próba elé állítom. Állítólag az Eeyrben hisz. No, majd meglátjuk. ~ Fennhangon szólal meg, s valójában hazudik is.*
-Nos, a sötételf előtt nem mertem kijelenteni, de magam is Eeyrben hiszek. A Fény Istennője régóta kegyében részesíti családom tagjait, kik még Lanawinra térésekor jelen voltak. ~ Végső soron, a mondat második fele nem hazugság, csupán az első egy cseppet kiszínezett. ~ Mint társad, az Istennő tanai alapján kötelességem hasonló képességekkel rendelkezni, mint neked, hogy meg tudjalak védeni. El kéne mennünk a borzadvány Sötét Úr kegyhelye előtt egy meditációs pontra, majd egy bájital piacra, ha itt van ilyen. *Eléggé vallásosra sikeredett szövege, bár ki tudja: az itteni csőcselék oly' kétszínűek is tudnak lenni, mint amit ő jelenleg megformált, plusz az őszintén fogalmazás bájálmát is kijelentette, ami itt ritka kincsnek számít, ha speciel az ő példájában fals is. Talán a másik beveszi. Az ördögvigyor megvonást csendben lenyeli. Ezután kivesz 30 aranyért szobákat: pontosabban egy Szoba van, melyben két ágy van.
Majd megalszanak valahogy, bár reméli, nem valami nász lakosztályt kaptak ki. Válaszol a kérdésre, melynél vízzel nyaggadták.*-Valami speciális alkoholt kérek, mellé tengeri étket. Köszönöm. *Felszolgáló helyett Komblardnak mondja, hiszen ő vállalta magára (enyhe kényszerítéssel) a mai koszt fizetését. Mellé szempilláit rebegteti, mint valami rossz karikatúrája egy nemesi leánynak.*
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-04 15:42:24
Üzenet elküldve: 2019-09-04 15:42:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Diskurálás//
*Betérve a korábbi látvány fogadja, és bár a képeket még mindig elég erkölcstelennek érzi, összességében nem elégedetlen a környezettel. Most már nem ül megrökönyödés az arcán, mint legutóbb, most pont ide akart jönni. Már keresi is szemével a korábbi örömlányt, de nem leli.
~ No lám... talán máshol akadt dolga. ~
Nem gondol ő tiszteletlenségekre, hiszen azokat mondani kell, nem gondolni. Gondolni hasznos dolgokat kell, azt van csak értelme elhallgatnia a nagyérdemű elől.*
- Bírjál magaddal, jó ember *sóhajt, mikor a fickó már az ördögvigyorról kezdi faggatni. Sosem szabad szakállasokkal kezdeni, soha!* Talán félreértetted, nem mókázni jöttünk. Nos, picit talán azért is, de főleg hunynom kéne egy rövidet, délután pedig meglátogatnánk a Vérkertet. Ha most szétcsapod magad ördögvigyorral, akkor görgethetlek majd magam előtt...
*Mit ér egy emberi pajzs, aki meg sem bír állni a saját lábán? Talán ha köteleket kötne rá, aztán fogna egy nagyjából két méteres állványt, aminek kerekei vannak... Ráerősítene egy gerendát, arra felkötné a fickót, és gurulna az állvánnyal. Időigényes, de többször is használható, ha ez az alak elroncsolódott, felkötheti oda az utódját.
~ Látod-e, cimbora, valami feltalálónak kellett volna menned, nem démonvadásznak. ~
A következő megjegyzésre enyhén felhúzza a szemöldökét, majd eltűnődik, vajon új társa már betömött-e titokban egy adag ördögvigyort. Csak úgy magában...*
- Hát Artheniorban ilyet nem találsz *jegyzi meg kimérten* A Pegazus ehhez képest egy rakás... nos, lócitrom. De egyébként... persze, nincs messze. Ha holnap reggel indulunk, estére már ott is leszünk. Nyilván megérted, hogy jelen helyzetben én nem vállalkozhatok ilyen kerülőkre, de neked sok sikert hozzá! Nem fogja megérni, de a csalódások azok, amik erősebbé tesznek minket!
*Ő is elhelyezkedik a választott asztalnál, és közben hallgatja, ahogy a szakállas elosztja, ki mit fizet abból, amit itt elpusztítanak, meghágnak, meg ilyenek... Komblardnak is tetszik a felosztás, bár kissé aggódik Fil egészsége miatt.*
- Hát már egy pohár vizet se iszol meg? Nem fog az ártani? Eredetileg azért jöttünk ide, hogy egyél meg igyál.
*Elvégre neki nincs sok pénze, abból meg pont annyi aranyat szán ennek az alaknak, amennyit mondjuk Teliirnek. Szép dolog az utolsó étkezés, de igazából pazarlás. Persze, a vérmágusok egy picivel nehezebb hullát görgetnek majd el...
~ Jól meg kellett volna híznom. Aztán megölnének, én meg röhögnék rajtuk, hogy na most aztán ki fogja elvinni onnan a tetemet? Vagy tán ekkora gödröt ásnak majd? ~*
- A szoba meg most kellene, nem fél nap múlva. Az esti alvás még nagyon messzinek tűnik, arról kár is beszélni.
*Betérve a korábbi látvány fogadja, és bár a képeket még mindig elég erkölcstelennek érzi, összességében nem elégedetlen a környezettel. Most már nem ül megrökönyödés az arcán, mint legutóbb, most pont ide akart jönni. Már keresi is szemével a korábbi örömlányt, de nem leli.
~ No lám... talán máshol akadt dolga. ~
Nem gondol ő tiszteletlenségekre, hiszen azokat mondani kell, nem gondolni. Gondolni hasznos dolgokat kell, azt van csak értelme elhallgatnia a nagyérdemű elől.*
- Bírjál magaddal, jó ember *sóhajt, mikor a fickó már az ördögvigyorról kezdi faggatni. Sosem szabad szakállasokkal kezdeni, soha!* Talán félreértetted, nem mókázni jöttünk. Nos, picit talán azért is, de főleg hunynom kéne egy rövidet, délután pedig meglátogatnánk a Vérkertet. Ha most szétcsapod magad ördögvigyorral, akkor görgethetlek majd magam előtt...
*Mit ér egy emberi pajzs, aki meg sem bír állni a saját lábán? Talán ha köteleket kötne rá, aztán fogna egy nagyjából két méteres állványt, aminek kerekei vannak... Ráerősítene egy gerendát, arra felkötné a fickót, és gurulna az állvánnyal. Időigényes, de többször is használható, ha ez az alak elroncsolódott, felkötheti oda az utódját.
~ Látod-e, cimbora, valami feltalálónak kellett volna menned, nem démonvadásznak. ~
A következő megjegyzésre enyhén felhúzza a szemöldökét, majd eltűnődik, vajon új társa már betömött-e titokban egy adag ördögvigyort. Csak úgy magában...*
- Hát Artheniorban ilyet nem találsz *jegyzi meg kimérten* A Pegazus ehhez képest egy rakás... nos, lócitrom. De egyébként... persze, nincs messze. Ha holnap reggel indulunk, estére már ott is leszünk. Nyilván megérted, hogy jelen helyzetben én nem vállalkozhatok ilyen kerülőkre, de neked sok sikert hozzá! Nem fogja megérni, de a csalódások azok, amik erősebbé tesznek minket!
*Ő is elhelyezkedik a választott asztalnál, és közben hallgatja, ahogy a szakállas elosztja, ki mit fizet abból, amit itt elpusztítanak, meghágnak, meg ilyenek... Komblardnak is tetszik a felosztás, bár kissé aggódik Fil egészsége miatt.*
- Hát már egy pohár vizet se iszol meg? Nem fog az ártani? Eredetileg azért jöttünk ide, hogy egyél meg igyál.
*Elvégre neki nincs sok pénze, abból meg pont annyi aranyat szán ennek az alaknak, amennyit mondjuk Teliirnek. Szép dolog az utolsó étkezés, de igazából pazarlás. Persze, a vérmágusok egy picivel nehezebb hullát görgetnek majd el...
~ Jól meg kellett volna híznom. Aztán megölnének, én meg röhögnék rajtuk, hogy na most aztán ki fogja elvinni onnan a tetemet? Vagy tán ekkora gödröt ásnak majd? ~*
- A szoba meg most kellene, nem fél nap múlva. Az esti alvás még nagyon messzinek tűnik, arról kár is beszélni.
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-04 07:04:06
Üzenet elküldve: 2019-09-04 07:04:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Anlendra Faejeon//
//Említés szintjén Cahress//
*Úgy tűnik nem állja útjukat senki, legalábbis egyelőre, és helyet is találnak maguknak, de ha nem, akkor Daesys örömmel kitúr bárkit bárhonnan. Kényelmesen lehuppan az egyik székre, és egyelőre csak ráérősen nézelődik, hiszen nincs semmi oka sietni, mert valójában semmi dolga. Feltűnik neki, hogy nem fáj a kissé csontos feneke. Lepillantva látja, hogy azért nem, mert a székek párnázottak, ráadásul gyönyörűek.*
- Az anyját! Ez ám nem semmi.
*Kissé fészkelődik, hogy újra és újra megállapítsa, immáron több szögből, hogy ez mennyire jó.*
- Nekem is kell ilyen szék.
*Már gondolkodik is rajta, hogy vajon eltudna vinni feltűnés nélkül egyet, de arra jut, hogyha esetleg igen, akkor sem biztos, hogy megérné hazavinni, mert ott feltehetően hamar tönkre is tennék. Például az időnként becsöpögő víz, ha tönkremegy a tető, vagy anyja bármelyik undorító vendége, esetleg testvérei és féltestvérei egyike, csak úgy heccből.*
- Hol van itt a rum?
*Kérdezi, miközben az ét- és itallap fölé hajol. Olvasásból nem túlzottan jeleskedik, éppen annyit tud, amit piacokon, és fogadókban felszedett magára. Talán egyszer ha nagyon unatkozik, akkor kicsit jobban megtanul, elvégre félvérként ideje van rá, bár értelmét nem különösebben látná.*
- Ki az a...
*Ízlelgeti a kifejezést, amit betűk után próbál hangokká formálni.*
- Vagy mi az a Zam...Zamira... mosolya? Jól mondtam? És hol van a rum? Egyébként nem, libacombot fogunk enni, vagy az a minimum, hogy legalább picit verem az asztalt érte.
*Már nyújtogatja is nyakát, hogy keresse a szép szőke hosszúéletűt, aki szívélyesen üdvözölte őket. Tudja, hogy türelmet kértek tőle, ezért igyekszik kicsit kevésbé látványosan viselkedni, ami igencsak nehezére esik.*
- A felét sem értem amúgy ennek az izének.
*Bök az informálás céljából létrehozott lapra.*
- Minek túl bonyolítani? A békacomb az békacomb, nem pedig a halászok átka. Fene sem érti ezeket a csiricsáré dolgokat.
*Puffogása komolytalan, inkább jókedélyű, láthatóan nem bosszankodik valójában rajta, és majd megkérdezi a felszolgálót. Közben szélesen mosolyog, és időnként el is hallgat, hogy esetleg Anlendra is szóhoz jusson.*
- Te amúgy mit kérnél?
*Veti fel, hogy addig is kitöltsék az időt, amíg várakoznak a segítségre. Addig igyekszik tekintetével elkerülni a „rosszarcú” férfiakat, akik nem keltenek túl jó benyomást, és fel van arra készülve, hogy elrángassa Anlendrát, ha valami baj történne.*
//Említés szintjén Cahress//
*Úgy tűnik nem állja útjukat senki, legalábbis egyelőre, és helyet is találnak maguknak, de ha nem, akkor Daesys örömmel kitúr bárkit bárhonnan. Kényelmesen lehuppan az egyik székre, és egyelőre csak ráérősen nézelődik, hiszen nincs semmi oka sietni, mert valójában semmi dolga. Feltűnik neki, hogy nem fáj a kissé csontos feneke. Lepillantva látja, hogy azért nem, mert a székek párnázottak, ráadásul gyönyörűek.*
- Az anyját! Ez ám nem semmi.
*Kissé fészkelődik, hogy újra és újra megállapítsa, immáron több szögből, hogy ez mennyire jó.*
- Nekem is kell ilyen szék.
*Már gondolkodik is rajta, hogy vajon eltudna vinni feltűnés nélkül egyet, de arra jut, hogyha esetleg igen, akkor sem biztos, hogy megérné hazavinni, mert ott feltehetően hamar tönkre is tennék. Például az időnként becsöpögő víz, ha tönkremegy a tető, vagy anyja bármelyik undorító vendége, esetleg testvérei és féltestvérei egyike, csak úgy heccből.*
- Hol van itt a rum?
*Kérdezi, miközben az ét- és itallap fölé hajol. Olvasásból nem túlzottan jeleskedik, éppen annyit tud, amit piacokon, és fogadókban felszedett magára. Talán egyszer ha nagyon unatkozik, akkor kicsit jobban megtanul, elvégre félvérként ideje van rá, bár értelmét nem különösebben látná.*
- Ki az a...
*Ízlelgeti a kifejezést, amit betűk után próbál hangokká formálni.*
- Vagy mi az a Zam...Zamira... mosolya? Jól mondtam? És hol van a rum? Egyébként nem, libacombot fogunk enni, vagy az a minimum, hogy legalább picit verem az asztalt érte.
*Már nyújtogatja is nyakát, hogy keresse a szép szőke hosszúéletűt, aki szívélyesen üdvözölte őket. Tudja, hogy türelmet kértek tőle, ezért igyekszik kicsit kevésbé látványosan viselkedni, ami igencsak nehezére esik.*
- A felét sem értem amúgy ennek az izének.
*Bök az informálás céljából létrehozott lapra.*
- Minek túl bonyolítani? A békacomb az békacomb, nem pedig a halászok átka. Fene sem érti ezeket a csiricsáré dolgokat.
*Puffogása komolytalan, inkább jókedélyű, láthatóan nem bosszankodik valójában rajta, és majd megkérdezi a felszolgálót. Közben szélesen mosolyog, és időnként el is hallgat, hogy esetleg Anlendra is szóhoz jusson.*
- Te amúgy mit kérnél?
*Veti fel, hogy addig is kitöltsék az időt, amíg várakoznak a segítségre. Addig igyekszik tekintetével elkerülni a „rosszarcú” férfiakat, akik nem keltenek túl jó benyomást, és fel van arra készülve, hogy elrángassa Anlendrát, ha valami baj történne.*
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-04 00:47:08
Üzenet elküldve: 2019-09-04 00:47:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Az nevet, aki utoljára nevet...//
//Mindenki odabent//
*A Sellőház fogadóterében maradt fegyveresek fegyelmezetten viselkednek. Nem kezdeményeznek beszélgetést és nem társalognak azokkal sem, akik feléjük szólnak. Persze nem faragatlanok, csak röviden a tudtára hozzák, hogy nem beszélgetni vannak ott. Italt vagy ételt sem fogadnak el.
Ha senki sem lép fel ellenük agresszíven, akkor csak katonás tartással várakoznak.
Az ajtónál álló kettő készségesen félreáll, ha vendég érkezik. Persze végigmérik, de ez foglalkozási ártalom lehet náluk. A pultnál maradt kettő is fegyelmezetten áll és csak figyel. Tekintetük az ajtókat, ablakokat és a mozgást fürkészi. Az utolsó kettő a többiekkel a folyosón állt meg, belül, így őket csak addig láthatta bárki, míg az ajtó be nem csukódott.*
//Mindenki odabent//
*A Sellőház fogadóterében maradt fegyveresek fegyelmezetten viselkednek. Nem kezdeményeznek beszélgetést és nem társalognak azokkal sem, akik feléjük szólnak. Persze nem faragatlanok, csak röviden a tudtára hozzák, hogy nem beszélgetni vannak ott. Italt vagy ételt sem fogadnak el.
Ha senki sem lép fel ellenük agresszíven, akkor csak katonás tartással várakoznak.
Az ajtónál álló kettő készségesen félreáll, ha vendég érkezik. Persze végigmérik, de ez foglalkozási ártalom lehet náluk. A pultnál maradt kettő is fegyelmezetten áll és csak figyel. Tekintetük az ajtókat, ablakokat és a mozgást fürkészi. Az utolsó kettő a többiekkel a folyosón állt meg, belül, így őket csak addig láthatta bárki, míg az ajtó be nem csukódott.*
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-03 20:56:11
Üzenet elküldve: 2019-09-03 20:56:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Diskurálás//
//Komblardhoz//
*Szép, a kikötő hangulatától teljes mértékben elütő, takaros, selyemmel borított fogadóba érkeznek. Valami luxus helynek véli, melyet a tehetősebb kapitányoknak tartanak fennt. ~ Tehát ez lenne a Sellő! ~ Csodálkozik el. A felszolgálók láványa és a hely gyönyörűsége hatással van rá: arca egyszerre gyermeki örömmel és kujonsággal teli. Kezeit dörzsöli, s alsó ajkát harapdálja, boldog tekintetével kísérve, bár a bozontos pofaszőrzetből egy-két szál így is szája ügyébe keveredik. Komblard szeszélyes és humoros megnyilvánulásaira csupán egy elfojtott kuncogással felel. Hirtelen ismerős illat csapja meg orrát. Egy kamasz hévével szólal meg a férfi.*
-Itt ördögvigyor is van? *Szép fehér fogai kivillannak az ajkak alól. Nem valami beszédes most, talán azért, mert a helyet cseppnyire wegtoreni hangulatúnak könyveli el. Szeretett otthonára emlékezteti, s emiatt roppantul tetszik neki. ~Talán mégissak a part mellett kellene letelepedni. ~ Gondolja. Azt még mindig nem sejti szegény pára, hogy a Kikötő csak névlegesen része a Levegő Városának.*
-Nem is hittem volna, hogy ilyen takaros fogadókat találni Artheniorban. Biztosan a méltán híres Pegazus is a közelben fekszik. Betérhetnénk majd oda is. *Kacsint a másikra. Leül egy asztalhoz, majd Komblardot is invitálja.*
-A szobákat ma estére én állom, de a kosztot és egyéb élvezeteket te. *Jelenti ki, s nyakassága arról tanúskodik, hogy tárgyalásra legkevésbé sem nyitott.*
//Komblardhoz//
*Szép, a kikötő hangulatától teljes mértékben elütő, takaros, selyemmel borított fogadóba érkeznek. Valami luxus helynek véli, melyet a tehetősebb kapitányoknak tartanak fennt. ~ Tehát ez lenne a Sellő! ~ Csodálkozik el. A felszolgálók láványa és a hely gyönyörűsége hatással van rá: arca egyszerre gyermeki örömmel és kujonsággal teli. Kezeit dörzsöli, s alsó ajkát harapdálja, boldog tekintetével kísérve, bár a bozontos pofaszőrzetből egy-két szál így is szája ügyébe keveredik. Komblard szeszélyes és humoros megnyilvánulásaira csupán egy elfojtott kuncogással felel. Hirtelen ismerős illat csapja meg orrát. Egy kamasz hévével szólal meg a férfi.*
-Itt ördögvigyor is van? *Szép fehér fogai kivillannak az ajkak alól. Nem valami beszédes most, talán azért, mert a helyet cseppnyire wegtoreni hangulatúnak könyveli el. Szeretett otthonára emlékezteti, s emiatt roppantul tetszik neki. ~Talán mégissak a part mellett kellene letelepedni. ~ Gondolja. Azt még mindig nem sejti szegény pára, hogy a Kikötő csak névlegesen része a Levegő Városának.*
-Nem is hittem volna, hogy ilyen takaros fogadókat találni Artheniorban. Biztosan a méltán híres Pegazus is a közelben fekszik. Betérhetnénk majd oda is. *Kacsint a másikra. Leül egy asztalhoz, majd Komblardot is invitálja.*
-A szobákat ma estére én állom, de a kosztot és egyéb élvezeteket te. *Jelenti ki, s nyakassága arról tanúskodik, hogy tárgyalásra legkevésbé sem nyitott.*
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-02 21:32:52
Üzenet elküldve: 2019-09-02 21:32:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Daesys Vaelyora//
*Bólogat, mikor Daesys arról beszél, hogy az emberek változnak, ahogy idősödnek. Apjára gondol, aki aztán jócskán megváltozott az elmúlt tíz évben.*
- Igen, igen, bár szerintem az alapvető természetükből nehezen bújnak ki. Meg is nyugodhatnak, de épp az ellenkezője is előfordulhat. De a mag általában megmarad, nem?
*Alig észrevehetően fintorodik el, mikor átfut az agyán szülő atyja már-már elviselhetetlen kapuzárási pánikja. Persze erről említést sem tesz, hisz attól, hogy a sors költözésre késztette, egy rossz szava sem lehet, így is áldásos fiatalkora volt. Sőt, épp itt volt az ideje, hogy kibontsa szárnyait, és önállóan nekikezdjen felnőtt életének.
Mindeközben a páros meg is érkezett a Sellőház patinás épülete elé. Anlendra felnéz, végigméri az impozáns házat, majd gyorsan elraktározza agyában az útvonalat, amin érkeztek. Daesys viccén mosolyogva követi a lányt a kapun át a bódító illatú kavalkádba. Lenyűgözve néz körbe, bár az embertömeg nem kifejezetten vonzó számára. Reménykedik benne, hogy sikerül nekik egy félreesőbb szegletet találniuk, legalább amíg fel nem oldja az alkohol egy csöppet. *
- Jó, menjünk!
*Mielőtt maguktól elindulnának, hogy letelepedjenek egy szabad asztalhoz, a személyzet egyik fiatal férfi tagja készségesen eléjük lép, s megkérdezi tőlük, hogy miben segíthet. *
- Vacsorázni szeretnénk.
*Mondja neki Anlendra, mire az bólint, s ruganyos léptekkel megindul egy ideálisnak tűnő, csinos kis asztalhoz. A lány helyfoglalás közben meglepődik, hogy milyen mélyen is süllyed hátsója a bársonyszék párnájába. Rákönyököl az asztalra, majd a felszolgálótól kézbekapott étlapot kezdi egyelőre félszemmel vizslatni. Mindeközben, szokása szerint nem esik nehezére kizárni a zajos külvilágot. Segít a helyzeten, hogy a lámpások fénye tompa, ezzel meghittséget kölcsönözve a kissé zsúfolt, ámbár ízléses térnek.*
- Úgy látom, liba nincs, de kacsa van. Megelégszünk vele?
*Kérdezi Daesyst mosolyogva, hisz sejti, hogy a válasz úgyis egy határozott igen lesz. Vagy pedig valami más fogja meg a vörös fél-elf tekintetét az étlapon. Nyilván, az is rendben részéről. Amúgy meg, bort akar. Megszomjazott. *
*Bólogat, mikor Daesys arról beszél, hogy az emberek változnak, ahogy idősödnek. Apjára gondol, aki aztán jócskán megváltozott az elmúlt tíz évben.*
- Igen, igen, bár szerintem az alapvető természetükből nehezen bújnak ki. Meg is nyugodhatnak, de épp az ellenkezője is előfordulhat. De a mag általában megmarad, nem?
*Alig észrevehetően fintorodik el, mikor átfut az agyán szülő atyja már-már elviselhetetlen kapuzárási pánikja. Persze erről említést sem tesz, hisz attól, hogy a sors költözésre késztette, egy rossz szava sem lehet, így is áldásos fiatalkora volt. Sőt, épp itt volt az ideje, hogy kibontsa szárnyait, és önállóan nekikezdjen felnőtt életének.
Mindeközben a páros meg is érkezett a Sellőház patinás épülete elé. Anlendra felnéz, végigméri az impozáns házat, majd gyorsan elraktározza agyában az útvonalat, amin érkeztek. Daesys viccén mosolyogva követi a lányt a kapun át a bódító illatú kavalkádba. Lenyűgözve néz körbe, bár az embertömeg nem kifejezetten vonzó számára. Reménykedik benne, hogy sikerül nekik egy félreesőbb szegletet találniuk, legalább amíg fel nem oldja az alkohol egy csöppet. *
- Jó, menjünk!
*Mielőtt maguktól elindulnának, hogy letelepedjenek egy szabad asztalhoz, a személyzet egyik fiatal férfi tagja készségesen eléjük lép, s megkérdezi tőlük, hogy miben segíthet. *
- Vacsorázni szeretnénk.
*Mondja neki Anlendra, mire az bólint, s ruganyos léptekkel megindul egy ideálisnak tűnő, csinos kis asztalhoz. A lány helyfoglalás közben meglepődik, hogy milyen mélyen is süllyed hátsója a bársonyszék párnájába. Rákönyököl az asztalra, majd a felszolgálótól kézbekapott étlapot kezdi egyelőre félszemmel vizslatni. Mindeközben, szokása szerint nem esik nehezére kizárni a zajos külvilágot. Segít a helyzeten, hogy a lámpások fénye tompa, ezzel meghittséget kölcsönözve a kissé zsúfolt, ámbár ízléses térnek.*
- Úgy látom, liba nincs, de kacsa van. Megelégszünk vele?
*Kérdezi Daesyst mosolyogva, hisz sejti, hogy a válasz úgyis egy határozott igen lesz. Vagy pedig valami más fogja meg a vörös fél-elf tekintetét az étlapon. Nyilván, az is rendben részéről. Amúgy meg, bort akar. Megszomjazott. *
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-01 22:52:27
Üzenet elküldve: 2019-09-01 22:52:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Teliir Dartiv, Frädricus Saelevester//
*A vidám taps már sokkal inkább lelkesítőleg hat, ez a Fil jó ember, legalábbis a szerzetes erre a következtetésre jutott. A sötételf szavai viszont megint nagyon lehangolóak, komolyan rontja a morált. Ez nagyon nem lesz jó, mikor a vérkertben rájuk rontanak majd a felbőszült vérmágusok.
~ Mint a csapat vezetőjének, az én kötelességem lenne elbeszélgetnem vele erről... Vagy hagyjam inkább, hogy a saját kárán tanulja meg? Nem, az nem lenne vezérhez méltó. Szórakoztató talán, de nem vezérhez méltó. ~*
- Tudod, a hozzáállásod rontja a csapatszellemet. Enni ennél, de a munkához nem fűlik a fogad? Hát ki hallott már ilyet?
*Csóválja meg a fejét, majd a következő tapsra ismét fellelkesül, pláne amikor a fickó már indulna is, miközben még azt sem tudja, merre van az arra.*
- Na látod? Ez a szellem! Ezt szeretem én látni az akciók előtt! Akkor hát... arra!
*Int az egyik irányba, és önmagát meghazudtoló módon elsőre el is találja a jó irányt, így különösebb bolyongás nélkül átjuthatnak a lakónegyeden, és újból elé tárul a látvány, ami legutóbb. Néhány órája, talán... Még talán délre sem jár az idő.*
- Nincsenek, én a hirtelen ötletekben hiszek. Ha elkezdenék társakat toborozni, akkor mire összejönne a csapat, elunnám magamat, és inkább meg sem ostromolnám már a Vérkertet. Ez a Főnök nagy szerencséje, mondanom sem kell! Majd ne hagyj sokáig aludni, nem akarok a sötétben érkezni oda. Még elbotlanánk egy kiálló kőben, vagy ilyenek... Na szóval, akkor figyeljetek hát, elmondom a szabályokat, mielőtt belépünk! Ez egy kulturált hely, szóval vannak bizonyos elvárások. Ne kérd meg a felszolgálót, hogy öntsön vizet az arcodba! Ne fenyegesd meg a tulajt azzal, hogy leégeted a helyet! Ja igen, mindig vegyél levegőt! Ez talán a legfontosabb, én néha elfelejtettem, aztán... mi lett belőle! Ne használjátok a következő szavak egyikét sem: pince, lánc, fenyegetés, kínvallatás! Még akkor sem, ha meglátjátok a tulajt! Ó, igen, a fegyvereket a belépés után az oldalsó tárolóba tegyétek! És fontos, a lehető legfontosabb: semmi szakáll! Mindenki utálja a szakállasokat, és a szakáll nem előkelő helyre való. Mármint... az csak egy fura szőrcsomó az ember fején... Gondolkodjatok már el az életeteken!
*Azzal tesz egy elegáns fordulatot, és újra belép a Sellőbe, ezúttal talán még magánál is jobb fizető vendégekkel. Előfordulhat, hogy ezeknek még pénze is van. Azt még ki kell találja, a szobája árát melyikük számlájához írassa.*
*A vidám taps már sokkal inkább lelkesítőleg hat, ez a Fil jó ember, legalábbis a szerzetes erre a következtetésre jutott. A sötételf szavai viszont megint nagyon lehangolóak, komolyan rontja a morált. Ez nagyon nem lesz jó, mikor a vérkertben rájuk rontanak majd a felbőszült vérmágusok.
~ Mint a csapat vezetőjének, az én kötelességem lenne elbeszélgetnem vele erről... Vagy hagyjam inkább, hogy a saját kárán tanulja meg? Nem, az nem lenne vezérhez méltó. Szórakoztató talán, de nem vezérhez méltó. ~*
- Tudod, a hozzáállásod rontja a csapatszellemet. Enni ennél, de a munkához nem fűlik a fogad? Hát ki hallott már ilyet?
*Csóválja meg a fejét, majd a következő tapsra ismét fellelkesül, pláne amikor a fickó már indulna is, miközben még azt sem tudja, merre van az arra.*
- Na látod? Ez a szellem! Ezt szeretem én látni az akciók előtt! Akkor hát... arra!
*Int az egyik irányba, és önmagát meghazudtoló módon elsőre el is találja a jó irányt, így különösebb bolyongás nélkül átjuthatnak a lakónegyeden, és újból elé tárul a látvány, ami legutóbb. Néhány órája, talán... Még talán délre sem jár az idő.*
- Nincsenek, én a hirtelen ötletekben hiszek. Ha elkezdenék társakat toborozni, akkor mire összejönne a csapat, elunnám magamat, és inkább meg sem ostromolnám már a Vérkertet. Ez a Főnök nagy szerencséje, mondanom sem kell! Majd ne hagyj sokáig aludni, nem akarok a sötétben érkezni oda. Még elbotlanánk egy kiálló kőben, vagy ilyenek... Na szóval, akkor figyeljetek hát, elmondom a szabályokat, mielőtt belépünk! Ez egy kulturált hely, szóval vannak bizonyos elvárások. Ne kérd meg a felszolgálót, hogy öntsön vizet az arcodba! Ne fenyegesd meg a tulajt azzal, hogy leégeted a helyet! Ja igen, mindig vegyél levegőt! Ez talán a legfontosabb, én néha elfelejtettem, aztán... mi lett belőle! Ne használjátok a következő szavak egyikét sem: pince, lánc, fenyegetés, kínvallatás! Még akkor sem, ha meglátjátok a tulajt! Ó, igen, a fegyvereket a belépés után az oldalsó tárolóba tegyétek! És fontos, a lehető legfontosabb: semmi szakáll! Mindenki utálja a szakállasokat, és a szakáll nem előkelő helyre való. Mármint... az csak egy fura szőrcsomó az ember fején... Gondolkodjatok már el az életeteken!
*Azzal tesz egy elegáns fordulatot, és újra belép a Sellőbe, ezúttal talán még magánál is jobb fizető vendégekkel. Előfordulhat, hogy ezeknek még pénze is van. Azt még ki kell találja, a szobája árát melyikük számlájához írassa.*
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-01 20:23:15
Üzenet elküldve: 2019-09-01 20:23:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az nevet, aki utoljára nevet...//
//Kiegészítés//
*Nem tudhatja, milyen sokáig fog tartani ezúttal a tárgyalás odabent, és igazán nem szeretné kellemetlen helyzetbe hozni a Sellőház vezetőit, ezért ténykedése során kerít időt arra, hogy az ajándékot előkészítse, amivel megbízták. Az italokat eleve szalmával bélelt rekeszekben szállítják, a különösen értékes, ritka darabokat olykor külön csomagolják, kisebb méretű, vékonyabb deszkákból készült tartókba. Egy ilyet kerít elő az egyik közeli kiszolgálóhelyiségből, abban helyezi biztonságba a rumos üveget, és bátorkodik egy hozzáillő, öblös poharat is tenni mellé, amiből Rollen inni szokta ezt az italt. Bőven rak szalmát köréjük, hogy ne ütődjenek össze szállításkor. Egy vörös kendőt teker rá aztán az egészre ízléses elrendezésben, szalaggal megkötve, és a pultra helyezi, nyilvánvalóvá téve, hogy ez az előkészített csomag, ha esetleg nem állna itt épp, hogy átadja. Rollen egészen más színben látszik már a szemében, hogy ilyen sötét alakokkal mutatkozik itt, és nem szívesen kerülne ismét annak a sötét figurának a közelébe sem, de azért úgy tartja illőnek, hogy a kezébe adja egy szívélyes mosollyal, a Sellőház vendégszeretetével.*
//Kiegészítés//
*Nem tudhatja, milyen sokáig fog tartani ezúttal a tárgyalás odabent, és igazán nem szeretné kellemetlen helyzetbe hozni a Sellőház vezetőit, ezért ténykedése során kerít időt arra, hogy az ajándékot előkészítse, amivel megbízták. Az italokat eleve szalmával bélelt rekeszekben szállítják, a különösen értékes, ritka darabokat olykor külön csomagolják, kisebb méretű, vékonyabb deszkákból készült tartókba. Egy ilyet kerít elő az egyik közeli kiszolgálóhelyiségből, abban helyezi biztonságba a rumos üveget, és bátorkodik egy hozzáillő, öblös poharat is tenni mellé, amiből Rollen inni szokta ezt az italt. Bőven rak szalmát köréjük, hogy ne ütődjenek össze szállításkor. Egy vörös kendőt teker rá aztán az egészre ízléses elrendezésben, szalaggal megkötve, és a pultra helyezi, nyilvánvalóvá téve, hogy ez az előkészített csomag, ha esetleg nem állna itt épp, hogy átadja. Rollen egészen más színben látszik már a szemében, hogy ilyen sötét alakokkal mutatkozik itt, és nem szívesen kerülne ismét annak a sötét figurának a közelébe sem, de azért úgy tartja illőnek, hogy a kezébe adja egy szívélyes mosollyal, a Sellőház vendégszeretetével.*
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-31 22:11:40
Üzenet elküldve: 2019-08-31 22:11:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az nevet, aki utoljára nevet...//
//A fáradt kalóz//
//Shanneira, érintőlegesen Torskel//
*A villásnyelvű bűzétől felfordul a gyomra, és ez átüt elsápadó arcán. Mintha már oszlásnak indult volna, amely gondolat fagyosan mar háborgó gyomrába, felülmúlva a rossz közérzetet bénító félelemmel. A kopasz férfi visszataszító jelenléte nyomot hagy hangulatán, ami egyébként is eléggé hullámzó a mai napon a korábban történtek miatt. Leírhatatlan megkönnyebbülés, mikor később eltűnik a színről, bár némi remegés marad a gyomrában miatta. Hálásan mosolyog viszont Shanra a kedvességéért, tényleg nagyon jó érzés, hogy itt van, és ilyen higgadtan, mi több, kedélyesen viselkedik. Erőt merít belőle, lassanként visszatér a szín az arcába.*
- Neked bármit!
*Csal egy kissé ígéretével, hiszen mindenkinek mindent igyekszik megtenni, kevés kivétel akad. Gondol egyet és egy hátul feltűnő lánynak int, hogy megkérje, közölje a konyhával, van egy Birtokok íze rendelésen, igyekezzenek hát összeállítani. A végén sose jut el oda, hogy maga intézze, talán jobb, ha most nem teszi ki a lábát a fogadótérből, amíg ilyen fennforgás van. Még Rollen ajándékát is elő kell készíteni. A lány, akit megkér, hátul távozik a fürdőház felé, nem mer a fegyveresek után menni. Inkább a másik szolgálati bejárat használja, mely a mosoda felé visz. A végén még éhen marad szegény Torskel. Ha a lányokkal kapcsolatos igényét szóban nem közli a férfi, akkor sajnos addig Cassy is tehetetlen. Mivel választ nem kap a felvetésre, úgy értelmezi, hogy Torskel nem szeretné látni a kínálatot.*
//Retorein//
*Alfonz örömmel konstatálja, hogy sikerült békés mederbe terelnie a feszült pillanatot és az idegen hajlott a szavára. Mi több, a csuhás alak otthagyja őket. Az kevésbé tetszik számára, hogy a vezetőkkel vonul el, a piperkőc Rollen pedig mindenhol szanaszét hagyja csatlósait. Nem kéne ilyen tiszteletlen üzlettársakkal dolgozniuk, de persze ez az ő dolguk. Alfonz egyetlen szóval sem említené ellenérzéseit, csak végzi a munkáját, mint mindig. Megpróbálta annak idején Ralast figyelmeztetni erre a piócára, de neki sem ronthatja az üzletét, hűsége akkor még Raurunhoz kötötte. Jobb megmaradni a semleges zónában, ha kívülállókról van szó.*
- Ne is törődjék velük, uram, hamarosan bizonyára elvonulnak. Addig élvezze a Sellőház kényelmét!
*Billenti állát a közeledő Cassy felé egy visszafogott mosollyal, akit Retorein maga is észrevesz, aztán feláll és a pult közelébe áll. Cassy pedig megérkezik. Szerencsére nem kell sokáig aggódnia az ijesztő, kopasz figura jelenléte miatt, aki közben elvonul, bár maga mögött hagy valamicskét a szagából, amire mostanra a szőke szirén orra kissé érzékeny lett. Alfonz is távozik, de ezt annak a jelzéseként veszi, hogy elmúlt a veszély. A biccentést látja a maszkos arcún, tekintete találkozik a férfiéval, mást nem is igazán láthat belőle. Mosolya még visszafogott, de egyértelműen Retoreinnek szól.*
- Üdvözlöm!
*Bár már köszöntötte, a férfi akkor nem reagált igazán, és egy kicsit ideges is a történtek miatt még, ezért önjáró módon jön szájára a köszöntés.*
- Elnézést a várakoztatásért! Tudott választani?
*Pillant az étlap felé, amit korábban itt hagyott neki, valószínűleg érintetlenül.*
- De ha óhajtja, akkor szívesen ajánlok valamit a kínálatunkból.
//Daesys(, Anlendra)//
*Közben a nyíló ajtóra odafordul, és megpillantja a meglehetősen attraktív Daesyst, aki elsőként érkezik. Gyorsan odapillant a két fegyveresre, akik az ajtónál állnak, és nem tartoznak a Sellőház őrségébe. Azt reméli, hogy a vendégeket minden gond nélkül beengedik, ezért igyekszik kedves mosolyt öltve köszönni. Anlendra talán még nem tűnik fel azonnal, de ha mégis, akkor az üdvözlés neki is szól.*
- Üdvözlet a Sellőházban! Egy kis türelmet kérek, és máris jövök!
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.31 22:15:40
//A fáradt kalóz//
//Shanneira, érintőlegesen Torskel//
*A villásnyelvű bűzétől felfordul a gyomra, és ez átüt elsápadó arcán. Mintha már oszlásnak indult volna, amely gondolat fagyosan mar háborgó gyomrába, felülmúlva a rossz közérzetet bénító félelemmel. A kopasz férfi visszataszító jelenléte nyomot hagy hangulatán, ami egyébként is eléggé hullámzó a mai napon a korábban történtek miatt. Leírhatatlan megkönnyebbülés, mikor később eltűnik a színről, bár némi remegés marad a gyomrában miatta. Hálásan mosolyog viszont Shanra a kedvességéért, tényleg nagyon jó érzés, hogy itt van, és ilyen higgadtan, mi több, kedélyesen viselkedik. Erőt merít belőle, lassanként visszatér a szín az arcába.*
- Neked bármit!
*Csal egy kissé ígéretével, hiszen mindenkinek mindent igyekszik megtenni, kevés kivétel akad. Gondol egyet és egy hátul feltűnő lánynak int, hogy megkérje, közölje a konyhával, van egy Birtokok íze rendelésen, igyekezzenek hát összeállítani. A végén sose jut el oda, hogy maga intézze, talán jobb, ha most nem teszi ki a lábát a fogadótérből, amíg ilyen fennforgás van. Még Rollen ajándékát is elő kell készíteni. A lány, akit megkér, hátul távozik a fürdőház felé, nem mer a fegyveresek után menni. Inkább a másik szolgálati bejárat használja, mely a mosoda felé visz. A végén még éhen marad szegény Torskel. Ha a lányokkal kapcsolatos igényét szóban nem közli a férfi, akkor sajnos addig Cassy is tehetetlen. Mivel választ nem kap a felvetésre, úgy értelmezi, hogy Torskel nem szeretné látni a kínálatot.*
//Retorein//
*Alfonz örömmel konstatálja, hogy sikerült békés mederbe terelnie a feszült pillanatot és az idegen hajlott a szavára. Mi több, a csuhás alak otthagyja őket. Az kevésbé tetszik számára, hogy a vezetőkkel vonul el, a piperkőc Rollen pedig mindenhol szanaszét hagyja csatlósait. Nem kéne ilyen tiszteletlen üzlettársakkal dolgozniuk, de persze ez az ő dolguk. Alfonz egyetlen szóval sem említené ellenérzéseit, csak végzi a munkáját, mint mindig. Megpróbálta annak idején Ralast figyelmeztetni erre a piócára, de neki sem ronthatja az üzletét, hűsége akkor még Raurunhoz kötötte. Jobb megmaradni a semleges zónában, ha kívülállókról van szó.*
- Ne is törődjék velük, uram, hamarosan bizonyára elvonulnak. Addig élvezze a Sellőház kényelmét!
*Billenti állát a közeledő Cassy felé egy visszafogott mosollyal, akit Retorein maga is észrevesz, aztán feláll és a pult közelébe áll. Cassy pedig megérkezik. Szerencsére nem kell sokáig aggódnia az ijesztő, kopasz figura jelenléte miatt, aki közben elvonul, bár maga mögött hagy valamicskét a szagából, amire mostanra a szőke szirén orra kissé érzékeny lett. Alfonz is távozik, de ezt annak a jelzéseként veszi, hogy elmúlt a veszély. A biccentést látja a maszkos arcún, tekintete találkozik a férfiéval, mást nem is igazán láthat belőle. Mosolya még visszafogott, de egyértelműen Retoreinnek szól.*
- Üdvözlöm!
*Bár már köszöntötte, a férfi akkor nem reagált igazán, és egy kicsit ideges is a történtek miatt még, ezért önjáró módon jön szájára a köszöntés.*
- Elnézést a várakoztatásért! Tudott választani?
*Pillant az étlap felé, amit korábban itt hagyott neki, valószínűleg érintetlenül.*
- De ha óhajtja, akkor szívesen ajánlok valamit a kínálatunkból.
//Daesys(, Anlendra)//
*Közben a nyíló ajtóra odafordul, és megpillantja a meglehetősen attraktív Daesyst, aki elsőként érkezik. Gyorsan odapillant a két fegyveresre, akik az ajtónál állnak, és nem tartoznak a Sellőház őrségébe. Azt reméli, hogy a vendégeket minden gond nélkül beengedik, ezért igyekszik kedves mosolyt öltve köszönni. Anlendra talán még nem tűnik fel azonnal, de ha mégis, akkor az üdvözlés neki is szól.*
- Üdvözlet a Sellőházban! Egy kis türelmet kérek, és máris jövök!
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.31 22:15:40
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-31 21:37:52
Üzenet elküldve: 2019-08-31 21:37:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az nevet, aki utoljára nevet...//
//A fáradt kalóz//
*Immáron fegyvereitől megszabadulva ül az asztalánál, és kortyolgatja az italát. A rumot mindig is szerette ezt az italt, kellően át tudja melegíteni az embert a hideg éjszakákon.
Úgy tűnik, hogy a bugris eltűnt a gazdájával együtt. Jobb is, mert nem szereti, ha az ilyen furcsa emberkéket hosszú pórázra eresztenek.
Azt, hogy kérjen-e maga mellé lányt, nem tudja. Neki a szöszi elf lány tetszett meg, és ebből nem igazán akar lentebb adni, de ha most olyan szolgálatban van, amilyenben van, akkor nincs mese.*
~Vajon milyen lányokat tudna ajánlani?~*-teszi fel magában a kérdést és közben újra ritmusosan dobol az ujjaival az asztalon.*
//A fáradt kalóz//
*Immáron fegyvereitől megszabadulva ül az asztalánál, és kortyolgatja az italát. A rumot mindig is szerette ezt az italt, kellően át tudja melegíteni az embert a hideg éjszakákon.
Úgy tűnik, hogy a bugris eltűnt a gazdájával együtt. Jobb is, mert nem szereti, ha az ilyen furcsa emberkéket hosszú pórázra eresztenek.
Azt, hogy kérjen-e maga mellé lányt, nem tudja. Neki a szöszi elf lány tetszett meg, és ebből nem igazán akar lentebb adni, de ha most olyan szolgálatban van, amilyenben van, akkor nincs mese.*
~Vajon milyen lányokat tudna ajánlani?~*-teszi fel magában a kérdést és közben újra ritmusosan dobol az ujjaival az asztalon.*
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-31 08:35:34
Üzenet elküldve: 2019-08-31 08:35:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Anlendra Faejeon//
- Krumplival!
*Határozza el magát, és mosolyából ítélve még tetszik is neki az ötlet. Már attól beindul a nyálelválasztása, ha a krumplira gondol.*
- Igyekszem majd rendesen viselkedni.
*Kezét szívére is teszi, hogy láthassa Anlendra ő mennyire fog próbálkozni. Persze a bukás esélye nem kizárt.*
- Hmm. Nem hinném, hogy bármi komolyabb történt volna, ami ezt eredményezte. Azt hiszem csak az idő, meg ugye az élet rendje szólt közbe.
*Amivel nem is lát semmi problémát. Kicsit olykor elszomorítja, ha visszaemlékszik pár régi, kedves ismerősre, de nem különösebben. Azt is jól tudja, hogy ennek így kell lennie, ezért nem szokott túl sok időt vesztegetni a búslakodásra.*
- Lassan megérkezünk.
*Tereli el a témát, és szabad karjával az egyik épület irányába bök. Kicsit visszakanyarodik előző témájához, mert eszébe jut, hogy még hozzáfűzne valamit.*
- De igazából a nehézségek is okozhatták. Főleg ha idősödnek az emberek, úgy sok mindent kezdenek el másképp gondolni. Megnyugszanak, meg ilyenek.
*Ő még javában a fiatalsága hajnalán jár, erre pedig rá is segít, hogy apja a hosszú életűekhez tartozott.*
- El sem tudnánk téveszteni.
*Bök fejével a kikötőből egyértelműen kitűnő épületre.*
- Megyek előre. Ha bármi baj lenne, fuss.
*Természetesen vigyorog is mellé, elvégre viccnek szánta, ennek ellenére valóban magabiztosan előrelép, hogy első lehessen a Sellőházban. Belépve megdöbben, elvégre ő maga még sosem látott ehhez fogható luxust. Illetve nagyon ritkán, de elég kivételes alkalmak voltak ahhoz, hogy megdöbbentse a tény, hogy ilyen van. Körbepillant, leginkább azért, hogy felmérje a terepet, másodsorban pedig magukat a jelenlévő embereket is.*
- Úgy sejtem jól fogjuk itt érezni magunkat.
*Fordul Anlendra felé egy elégedett mosollyal. Határozottan kedvére való első ránézésre a Sellőház, bár tény, hogy nem szeretne ilyen luxusban élni. A saját mércéjével mérve otthonosnak semmiképpen sem nevezné, de nem is arra szolgál.*
- Keressünk egy asztalt.
- Krumplival!
*Határozza el magát, és mosolyából ítélve még tetszik is neki az ötlet. Már attól beindul a nyálelválasztása, ha a krumplira gondol.*
- Igyekszem majd rendesen viselkedni.
*Kezét szívére is teszi, hogy láthassa Anlendra ő mennyire fog próbálkozni. Persze a bukás esélye nem kizárt.*
- Hmm. Nem hinném, hogy bármi komolyabb történt volna, ami ezt eredményezte. Azt hiszem csak az idő, meg ugye az élet rendje szólt közbe.
*Amivel nem is lát semmi problémát. Kicsit olykor elszomorítja, ha visszaemlékszik pár régi, kedves ismerősre, de nem különösebben. Azt is jól tudja, hogy ennek így kell lennie, ezért nem szokott túl sok időt vesztegetni a búslakodásra.*
- Lassan megérkezünk.
*Tereli el a témát, és szabad karjával az egyik épület irányába bök. Kicsit visszakanyarodik előző témájához, mert eszébe jut, hogy még hozzáfűzne valamit.*
- De igazából a nehézségek is okozhatták. Főleg ha idősödnek az emberek, úgy sok mindent kezdenek el másképp gondolni. Megnyugszanak, meg ilyenek.
*Ő még javában a fiatalsága hajnalán jár, erre pedig rá is segít, hogy apja a hosszú életűekhez tartozott.*
- El sem tudnánk téveszteni.
*Bök fejével a kikötőből egyértelműen kitűnő épületre.*
- Megyek előre. Ha bármi baj lenne, fuss.
*Természetesen vigyorog is mellé, elvégre viccnek szánta, ennek ellenére valóban magabiztosan előrelép, hogy első lehessen a Sellőházban. Belépve megdöbben, elvégre ő maga még sosem látott ehhez fogható luxust. Illetve nagyon ritkán, de elég kivételes alkalmak voltak ahhoz, hogy megdöbbentse a tény, hogy ilyen van. Körbepillant, leginkább azért, hogy felmérje a terepet, másodsorban pedig magukat a jelenlévő embereket is.*
- Úgy sejtem jól fogjuk itt érezni magunkat.
*Fordul Anlendra felé egy elégedett mosollyal. Határozottan kedvére való első ránézésre a Sellőház, bár tény, hogy nem szeretne ilyen luxusban élni. A saját mércéjével mérve otthonosnak semmiképpen sem nevezné, de nem is arra szolgál.*
- Keressünk egy asztalt.
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-30 19:29:56
Üzenet elküldve: 2019-08-30 19:29:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
// Istálló //
* Épp üldögél, mikor Darelld megérkezik. Rögtön felpattan a helyéről.*
– Igen készen vagyok. Minden rendben ment.* Csatlakozik hozzá, mikor körbenézi a munkáját. Úgy néz ki nincs kivetni valója a munkája kapcsán. A keze tisztaságára viszont majd el süllyed szégyenében, mert azt bizony nem takarította meg.*
– Azt elfelejtettem. Mindjárt megmosom.* A férfi segít neki ebben. Nemsokára tiszta a keze is.*
– Szóval a pince a következő. * Aztán megnézi a hulladék lerakót. Darelld szót vált az őrrel is így már ezzel se lesz problémája. Ha elindul a férfi, akkor engedelmesen követni fogja.*
// Istálló //
* Épp üldögél, mikor Darelld megérkezik. Rögtön felpattan a helyéről.*
– Igen készen vagyok. Minden rendben ment.* Csatlakozik hozzá, mikor körbenézi a munkáját. Úgy néz ki nincs kivetni valója a munkája kapcsán. A keze tisztaságára viszont majd el süllyed szégyenében, mert azt bizony nem takarította meg.*
– Azt elfelejtettem. Mindjárt megmosom.* A férfi segít neki ebben. Nemsokára tiszta a keze is.*
– Szóval a pince a következő. * Aztán megnézi a hulladék lerakót. Darelld szót vált az őrrel is így már ezzel se lesz problémája. Ha elindul a férfi, akkor engedelmesen követni fogja.*
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-30 17:14:54
Üzenet elküldve: 2019-08-30 17:14:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Az nevet, aki utoljára nevet...//
//Ralas, Zammiria, Cahress, Retorien//
*Hogy bosszantja-e Rollent Ralas nyugalma, nem szűrődik át az arcát uraló dölyfös maszkarán. Az orrát feltartja, mintha mind, kik körülveszi, alantas népek volnának. A katonákat láthatóan nem érdekli, ki és kivel van jóban vagy rosszban, profi, összeszokott csapat és kellően fegyelmezett, hogy csak a feladat számítson.
Ralas hiába szól a kopasz, csuhás férfi felé, az meg sem hallja egyetlen szavát sem, éppen akkor találja meg magának a csinos Cahresst és Retorient és ők sokkal, de sokkal érdekesebbnek bizonyulnak, mint a képek és dísztárgyak.
Úgy tűnhet, Rollen szimpátiájának hiánya Zammiriával szemben jottányit sem változott, de legalább nem is romlott, amelyet már fél sikerként lehet elkönyvelni.
A tapsa a befektetőket képviselő Rollen megfordul, jobb szemöldöke kissé magasabbra szalad, ahogy a személyzetre pirító Sellő tulajdonos szavait hallgatja. Ajka szélében örömteli mosoly jelenik meg a kopasz viselkedést látva.*
- Ugyanolyan nehéz, mint megbízható és érdemes üzletfeleket. *Teszi hozzá Ralas, személyzetet érintő megjegyzéséhez, majd elől haladva belép a folyosóra. Két tőrös megállva megtartják az ajtót, a három láncinges követi Rollent a folyosóra.
A lényegként említett arany és papír említésére a sovány férfi csak alig hallható, lekezelő szisszenéssel válaszol.
Zammiria módosítására az ajándékot illetően már nem tud mit mondani, az őket vezető mélységi nő úgy tűnik, sikeresen megtalálta a megfelelő hangnemet vele szemben. Csak egy hideg pillantást kap válaszul Rollentől, aki meg sem torpan az iroda felé vezető úton. A sötételf lány viszont nem tudhat róla, hogy a hátsó ajtóhoz küldött-e őrszemeket a férfi és ha küldött is, ki fogják szúrni őket?
Cahressnek sajnos nem csak a kopasz, tetovált homlokú férfi ízléstelen közelségét kell elviselnie, hanem a szagát is. Szúrós a szaga, mint a savaké vagy az eceté és van benne valami felismerhetetlen, gyomorforgató érzés, amitől undort kaphat. Mintha romlott hús lenne. De szerencséje van, mert a csuhás egy másik fickót szúr ki magának és tovább is sasszézik felé, így a szőke lány eleget tehet Ralas felszólításának.
Hogy mi volt a kígyónyelvű célja, nem tudhatja Retorien, de az biztos, hogy nem lett jobb attól, hogy felhívta magára a figyelmét. A kopasz vigyora szélesedik, mintha érezné a férfiben növekedő feszültséget, szemei tágra nyílnak, szint kihívja maga ellen a sorsot, könyörögve a pofonért, amely még nem csattant el, amikor Alfonzra hallgatva Retorien elfordítja figyelmét róla. A csuhás torz képén előbb meglepődés látszik, sárga tekintete zavartan nézi a beszélgetni kezdő két férfit, majd prédájától elzavart ragadozóként szisszen egy haragosat és megindul Rollen után, hogy pár hosszú lépéssel beérje és a páncélosok mögött belépjen a folyosóra. Arca már nem tükröz semmit, mintha el is felejtette volna már Retorient vagy Cahresst.
Két tőrös az ajtóban, ketten a pultnál, ketten a folyosó belső oldalánál maradnak. A három láncinges a kígyónyelvvel követi Rollent és a helyi erőket a folyosón nyíló iroda felé.*
//Ralas, Zammiria, Cahress, Retorien//
*Hogy bosszantja-e Rollent Ralas nyugalma, nem szűrődik át az arcát uraló dölyfös maszkarán. Az orrát feltartja, mintha mind, kik körülveszi, alantas népek volnának. A katonákat láthatóan nem érdekli, ki és kivel van jóban vagy rosszban, profi, összeszokott csapat és kellően fegyelmezett, hogy csak a feladat számítson.
Ralas hiába szól a kopasz, csuhás férfi felé, az meg sem hallja egyetlen szavát sem, éppen akkor találja meg magának a csinos Cahresst és Retorient és ők sokkal, de sokkal érdekesebbnek bizonyulnak, mint a képek és dísztárgyak.
Úgy tűnhet, Rollen szimpátiájának hiánya Zammiriával szemben jottányit sem változott, de legalább nem is romlott, amelyet már fél sikerként lehet elkönyvelni.
A tapsa a befektetőket képviselő Rollen megfordul, jobb szemöldöke kissé magasabbra szalad, ahogy a személyzetre pirító Sellő tulajdonos szavait hallgatja. Ajka szélében örömteli mosoly jelenik meg a kopasz viselkedést látva.*
- Ugyanolyan nehéz, mint megbízható és érdemes üzletfeleket. *Teszi hozzá Ralas, személyzetet érintő megjegyzéséhez, majd elől haladva belép a folyosóra. Két tőrös megállva megtartják az ajtót, a három láncinges követi Rollent a folyosóra.
A lényegként említett arany és papír említésére a sovány férfi csak alig hallható, lekezelő szisszenéssel válaszol.
Zammiria módosítására az ajándékot illetően már nem tud mit mondani, az őket vezető mélységi nő úgy tűnik, sikeresen megtalálta a megfelelő hangnemet vele szemben. Csak egy hideg pillantást kap válaszul Rollentől, aki meg sem torpan az iroda felé vezető úton. A sötételf lány viszont nem tudhat róla, hogy a hátsó ajtóhoz küldött-e őrszemeket a férfi és ha küldött is, ki fogják szúrni őket?
Cahressnek sajnos nem csak a kopasz, tetovált homlokú férfi ízléstelen közelségét kell elviselnie, hanem a szagát is. Szúrós a szaga, mint a savaké vagy az eceté és van benne valami felismerhetetlen, gyomorforgató érzés, amitől undort kaphat. Mintha romlott hús lenne. De szerencséje van, mert a csuhás egy másik fickót szúr ki magának és tovább is sasszézik felé, így a szőke lány eleget tehet Ralas felszólításának.
Hogy mi volt a kígyónyelvű célja, nem tudhatja Retorien, de az biztos, hogy nem lett jobb attól, hogy felhívta magára a figyelmét. A kopasz vigyora szélesedik, mintha érezné a férfiben növekedő feszültséget, szemei tágra nyílnak, szint kihívja maga ellen a sorsot, könyörögve a pofonért, amely még nem csattant el, amikor Alfonzra hallgatva Retorien elfordítja figyelmét róla. A csuhás torz képén előbb meglepődés látszik, sárga tekintete zavartan nézi a beszélgetni kezdő két férfit, majd prédájától elzavart ragadozóként szisszen egy haragosat és megindul Rollen után, hogy pár hosszú lépéssel beérje és a páncélosok mögött belépjen a folyosóra. Arca már nem tükröz semmit, mintha el is felejtette volna már Retorient vagy Cahresst.
Két tőrös az ajtóban, ketten a pultnál, ketten a folyosó belső oldalánál maradnak. A három láncinges a kígyónyelvvel követi Rollent és a helyi erőket a folyosón nyíló iroda felé.*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-30 14:56:41
Üzenet elküldve: 2019-08-30 14:56:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az nevet aki utoljára nevet//
//Alfonz, Cassy//
*A kopasz kígyó hamar eléri a célját. Könnyen sikerül felbosszantania Retoreint. Aki máris azon kezd el agyalni, miként is tudná a leggyorsabban, szó szerint belé fojtani a nevetést. Hosszú másodpercekig csak áll, és dacol saját dühével. Hezitál, mert tudja, hogy meggondolatlanság lenne rátámadnia ebben a helyzetben. Sajnos bármennyire is szeretne dacolni a vággyal, ellenállása rohamosan gyengül. Már éppen nyitja ökölbe szorított kezének ujjait, hogy azokkal véget vessen a furcsa, és bosszantó figura létezésének. Amikor Alfonz hangja szakít utat, az elméjét elöntő sötét vágyak ködén át, a tudatához. A Sellőház mindenese egy nyugodt, türelmes, és óvatos ember benyomását kelti, aki képes feszült helyzetekben is hideg, józan fejjel döntéseket hozni. Talán ez ébreszt Retoreinben egy csipetnyi bizalmat, és szimpátiát az irányába. Aminek köszönhetően hajlandó a figyelmét a zöld csuhásról Alfonzra terelni. Még azelőtt hogy olyat cselekedne ami rövid úton, akár az életébe is kerülhetne. Sikerül értelmeznie a szavak mögötti szándékot is. Felfogja, hogy le kell higgadnia, és Alfonz segíteni akar neki elterelni a gondolatait. Ezért figyelmesen hallgatja őt. Persze, ha az idegesítő alak tovább inzultálja, akkor egyre növekvő gyakorisággal fog a fegyvereire pillantani, amik a tárolóban pihennek.*
-Kik ezek?
*Teszi fel a kérdést. Várható volt, hogy érdeklődni fog a megjelent fegyveresekről, hisz kellőképpen felbolygatták a nyugalmát. Közben észreveszi amint az elf lány éppen feléjük közelít. Nyugtalanságot vél felfedezni rajta, ami teljesen megérthető. Ha a kígyónyelvű esetleg zaklatni kezdené Cassyt, akkor Retorein felemeli eddig leszegett fejét, és biccent a lány felé. A célja az, hogy jelezze nem kell tartania semmitől. Persze a lány ezt felfoghatja köszönésnek is, de akár még jobban meg is rémülhet, hiszen Retorein kinézete sem éppen bizalomgerjesztő. Ettől függetlenül ő csak segíteni szeretne. Jelenleg mind ugyan abban a feszült helyzetben vannak. Emiatt hajlandóvá válik arra, hogy közvetlenebb stílust erőltessen magára.*
//Alfonz, Cassy//
*A kopasz kígyó hamar eléri a célját. Könnyen sikerül felbosszantania Retoreint. Aki máris azon kezd el agyalni, miként is tudná a leggyorsabban, szó szerint belé fojtani a nevetést. Hosszú másodpercekig csak áll, és dacol saját dühével. Hezitál, mert tudja, hogy meggondolatlanság lenne rátámadnia ebben a helyzetben. Sajnos bármennyire is szeretne dacolni a vággyal, ellenállása rohamosan gyengül. Már éppen nyitja ökölbe szorított kezének ujjait, hogy azokkal véget vessen a furcsa, és bosszantó figura létezésének. Amikor Alfonz hangja szakít utat, az elméjét elöntő sötét vágyak ködén át, a tudatához. A Sellőház mindenese egy nyugodt, türelmes, és óvatos ember benyomását kelti, aki képes feszült helyzetekben is hideg, józan fejjel döntéseket hozni. Talán ez ébreszt Retoreinben egy csipetnyi bizalmat, és szimpátiát az irányába. Aminek köszönhetően hajlandó a figyelmét a zöld csuhásról Alfonzra terelni. Még azelőtt hogy olyat cselekedne ami rövid úton, akár az életébe is kerülhetne. Sikerül értelmeznie a szavak mögötti szándékot is. Felfogja, hogy le kell higgadnia, és Alfonz segíteni akar neki elterelni a gondolatait. Ezért figyelmesen hallgatja őt. Persze, ha az idegesítő alak tovább inzultálja, akkor egyre növekvő gyakorisággal fog a fegyvereire pillantani, amik a tárolóban pihennek.*
-Kik ezek?
*Teszi fel a kérdést. Várható volt, hogy érdeklődni fog a megjelent fegyveresekről, hisz kellőképpen felbolygatták a nyugalmát. Közben észreveszi amint az elf lány éppen feléjük közelít. Nyugtalanságot vél felfedezni rajta, ami teljesen megérthető. Ha a kígyónyelvű esetleg zaklatni kezdené Cassyt, akkor Retorein felemeli eddig leszegett fejét, és biccent a lány felé. A célja az, hogy jelezze nem kell tartania semmitől. Persze a lány ezt felfoghatja köszönésnek is, de akár még jobban meg is rémülhet, hiszen Retorein kinézete sem éppen bizalomgerjesztő. Ettől függetlenül ő csak segíteni szeretne. Jelenleg mind ugyan abban a feszült helyzetben vannak. Emiatt hajlandóvá válik arra, hogy közvetlenebb stílust erőltessen magára.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-30 13:24:59
Üzenet elküldve: 2019-08-30 13:24:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az nevet, aki utoljára nevet...//
//A fáradt kalóz//
*Szemöldökét emelve várja, mégis, hogy dönt a fickó, ért-e a szép szóból vagy kell egy kis morcos nézéssel egybekötött fegyvermutogatás ahhoz, hogy azt tegye, amit mond. Különösebben persze nem izgul, hogy esetleges ellenállásba ütközik, a vendég valószínűleg nem akarja magát kidobatni, hiszen nemrég érkezett. És még józan.*
-Ügyes fiú!
*Dicséri meg a fekete hajút, aki végül eleget tesz a kérésének, Kalózka persze lesheti, hogy egész nap azzal fog foglalatoskodni a zsoldos, hogy a letett fegyvereit tartja szemmel. Jobb dolga nincs ugyan, de elsősorban nem ezért van itt.*
-Nagyon fogok vigyázni rájuk.
*Szól végül mosollyal arcán, elég nyilvánvalóan gúnyolódva. Közben Cassy megszánja őt, hoz neki egy forró teát, hozzáfűzött megjegyzésétől pedig végtelenül boldog lesz.*
-Egy tündér vagy.
*Dob csókot az elf felé köszönetképpen, miközben óvatosan leveszi a tálcáról az italt. Az átmelegedett edény égeti az ujjbegyeit, így sietve viszi az imént elfoglalt asztalához, hogy lepakolja. Kezeit rázva próbálja hűteni átmelegedett ujjait majd végül maga is helyet foglal. Az ajtót pásztázva kortyol bele az érezhetően alkoholos lébe, abban reménykedve, hogy most egy darabig nem érkezik senki vagy ad neki feladatot valaki és nyugodtan megiszogathatja a teáját.*
//A fáradt kalóz//
*Szemöldökét emelve várja, mégis, hogy dönt a fickó, ért-e a szép szóból vagy kell egy kis morcos nézéssel egybekötött fegyvermutogatás ahhoz, hogy azt tegye, amit mond. Különösebben persze nem izgul, hogy esetleges ellenállásba ütközik, a vendég valószínűleg nem akarja magát kidobatni, hiszen nemrég érkezett. És még józan.*
-Ügyes fiú!
*Dicséri meg a fekete hajút, aki végül eleget tesz a kérésének, Kalózka persze lesheti, hogy egész nap azzal fog foglalatoskodni a zsoldos, hogy a letett fegyvereit tartja szemmel. Jobb dolga nincs ugyan, de elsősorban nem ezért van itt.*
-Nagyon fogok vigyázni rájuk.
*Szól végül mosollyal arcán, elég nyilvánvalóan gúnyolódva. Közben Cassy megszánja őt, hoz neki egy forró teát, hozzáfűzött megjegyzésétől pedig végtelenül boldog lesz.*
-Egy tündér vagy.
*Dob csókot az elf felé köszönetképpen, miközben óvatosan leveszi a tálcáról az italt. Az átmelegedett edény égeti az ujjbegyeit, így sietve viszi az imént elfoglalt asztalához, hogy lepakolja. Kezeit rázva próbálja hűteni átmelegedett ujjait majd végül maga is helyet foglal. Az ajtót pásztázva kortyol bele az érezhetően alkoholos lébe, abban reménykedve, hogy most egy darabig nem érkezik senki vagy ad neki feladatot valaki és nyugodtan megiszogathatja a teáját.*
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-30 12:52:01
Üzenet elküldve: 2019-08-30 12:52:01
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szolgálati terület, majd istálló//
//Wrexan//
*Az egyik cselédlány utánaszalad a szolgálati terület folyosóján, hogy megkérdezze, mi legyen azokkal a bútorokkal, amiket cserélni kell a szobákban. Darelld vele megy az emeletre, hogy megnézzék, melyekről van szó, majd ígéretet tesz rá, hogy gondoskodik róluk később, ők csak takarítsanak ki. Mivel az emeletről levezető lépcsőn a hátsó kijárathoz ér le, meggondolja magát, és a fogadóteret elkerülve hátul megy ki, hogy megnézze Wrexant az istállóban, hogyan halad a kiganézással. Mikor odaér, feltehetően már rá vár a fiú.*
- Nocsak, már készen is vagy?
*Ez kellemes meglepetés, azt gondolta, meg kell sürgetnie a dolgot, mert a fiú nem tűnik izgága, kapkodó típusnak, inkább csendes, megfontolt fajta. Darelld természetesen elvégzi az ellenőrzést, hiszen az idő csak egy dolog, összecsapni is lehet a munkát, úgy több idő marad a láblógatásra.*
- Minden rendben ment?
*Kérdi, miközben megnézi az állásokat, elég tiszta lett-e minden, nem kevés vagy túl sok-e a szalma a talajon, az eszközök tisztán és rendezetten kerültek-e vissza a helyükre. Valószínűleg nem talál semmiben kivetnivalót.*
- Derék munka. A kezeidet lemostad? Kapsz valamit a konyhán, aztán segítesz kicipelni a lomokat a pincéből oda.
*Mutat a hátsó bejárat közelébe eső területre, ahol a hulladékot gyűjtik. Ha a kezét még lemosná, akkor vele megy, hogy a tiszta vízmerítő vödörrel öntsön rá, távolra eltartva maguktól. Aztán elindulhatnak vissza a hátsó bejárathoz, ahol szól az őrnek, hogy hamarosan hozzák a feleslegessé vált holmikat, kiengedhetik velük a fiút.*
//Wrexan//
*Az egyik cselédlány utánaszalad a szolgálati terület folyosóján, hogy megkérdezze, mi legyen azokkal a bútorokkal, amiket cserélni kell a szobákban. Darelld vele megy az emeletre, hogy megnézzék, melyekről van szó, majd ígéretet tesz rá, hogy gondoskodik róluk később, ők csak takarítsanak ki. Mivel az emeletről levezető lépcsőn a hátsó kijárathoz ér le, meggondolja magát, és a fogadóteret elkerülve hátul megy ki, hogy megnézze Wrexant az istállóban, hogyan halad a kiganézással. Mikor odaér, feltehetően már rá vár a fiú.*
- Nocsak, már készen is vagy?
*Ez kellemes meglepetés, azt gondolta, meg kell sürgetnie a dolgot, mert a fiú nem tűnik izgága, kapkodó típusnak, inkább csendes, megfontolt fajta. Darelld természetesen elvégzi az ellenőrzést, hiszen az idő csak egy dolog, összecsapni is lehet a munkát, úgy több idő marad a láblógatásra.*
- Minden rendben ment?
*Kérdi, miközben megnézi az állásokat, elég tiszta lett-e minden, nem kevés vagy túl sok-e a szalma a talajon, az eszközök tisztán és rendezetten kerültek-e vissza a helyükre. Valószínűleg nem talál semmiben kivetnivalót.*
- Derék munka. A kezeidet lemostad? Kapsz valamit a konyhán, aztán segítesz kicipelni a lomokat a pincéből oda.
*Mutat a hátsó bejárat közelébe eső területre, ahol a hulladékot gyűjtik. Ha a kezét még lemosná, akkor vele megy, hogy a tiszta vízmerítő vödörrel öntsön rá, távolra eltartva maguktól. Aztán elindulhatnak vissza a hátsó bejárathoz, ahol szól az őrnek, hogy hamarosan hozzák a feleslegessé vált holmikat, kiengedhetik velük a fiút.*
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-29 21:44:16
Üzenet elküldve: 2019-08-29 21:44:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az nevet, aki utoljára nevet...//
//A fáradt kalóz//
//Ralas, Zammiria, Torskel, Shan, Retorein//
*Kuncog a Torskel által megjátszott bánaton, jólesik neki akkor is, ha tudja, hogy csupán játék.*
- Sosem tennék én olyat! De tényleg szívesen bemutatom a lányokat, egy-kettőre elrabolják a szíved! Én sokáig nem fogok ráérni sajnos.
*Most rajta a sor, hogy látványosan szomorú képet öltsön. Nem szeretne még egyszer úgy járni, mint reggel. Úgy tűnik, egy darabig mellőznie kell a saját vendégek fogadását. Lehet, hogy egészen addig, míg Madyék visszaérnek Artheniorból, az pedig napokig eltart.*
- Máris intézem a rendelést, kedves!
*Azonban a teljesítésig nem jut el, mert beözönlik a sok férfi. Zammiria megváltoztatott kérésére is bólint.*
- Igen, kisasszony!
*A feszült pillanatokból nehezen tér magához, ráadásul az ijesztő külsejű férfi egyre közelebb és közelebb ér, hozzáérve a finom holmikhoz, mintha csak saját jegyeit szeretné szertehagyni. Mikor a tekintete megakad rajta és kellemetlenül méregetni kezdi, Cassy arra gondol, hogy talán őt is mindjárt megfogdossa, mint a vázákat. Önmagában persze foglalkozási ártalomnak tudható be nála, de ettől a férfitől megfagy ereiben a vér, a legnehezebb vendégek közé tartozna. Nem lenne benne biztos, hogy egy darabban hagyná hátra. Főként akkor erősödik ez az érzés, mikor szokatlan nyelve előtűnik. Végigfut a hátán a hideg, hiszen éppen tegnap mesélte társainak a bizarr esetet a kígyóval, melyet viselnie kellett egy vendég kedvéért. Ha megkérdeznék, ez a valóságos kígyónyelv vinné inkább a pálmát. A sors azonban megszánja, nem csak titkos szimpátiával, hanem a rémisztő idegen figyelmének továbblépésével. Mély levegőt vesz, de ekkor érzi csak meg igazán, mennyire elgyengültek a lábai, egy picit ráteszi kezét egy mellette álló szék támlájára, hogy erőt merítsen. Nem jó fordulat, hogy most pedig egy vendéget kezd a férfi zaklatni, de szerencsére Alfonz ott terem. Ralas pedig megtöri döbbenetét ösztökélésével és biztató tekintetével. Meghatja, hogy még most is törődik vele, jóllehet érdeke fűzi hozzá, hogy jól végezze a dolgát, de ezt fenyegetőbben is elérhetné. Bólogat.*
- Máris, uram!
*Hirtelen azt se tudja, hol tartott, de aztán megpillantja Torskelt, és rájön, hogy rendelt vacsorát. Shanneira jelenléte megnyugtatja, kérdésére hozzá fordul és lehalkítja a hangját.*
- Én csak azt az elegáns urat ismerem. Rollennek hívják, és gyakran jár ide a főnökökhöz üzleti ügyben. Legutóbb valami baj volt, elég rosszkedvűen távozott. De nem tudom, miért.
*Aggódó arcot ölt, de megpróbálja elhessegetni rossz gondolatait, hiszen éppen most kérték tőle. Shan közben Torskellel vált néhány szót, s végül tőle is kér valamit.*
- Máris!
*Fordul a pult felé, amelynek közelében áll kettő a fegyveresek közül, de talán nem akadályozzák meg, hogy előttük elsétálva végezze a dolgát. Torskel számára kitölti az Ezüstszakáll leheletét, Shan számára pedig teát készít elő. A fegyverek ügye feltehetően lezajlik, mire odaér, és leteszi a tengerész elé a poharát.*
- Parancsolj! Az ételt mindjárt megrendelem a konyhán. Legalábbis igyekszem.
*Pillant az ajtónál álló fegyveresek felé. Shannak tálcán kínálja az ébresztőt.*
- Egy cseppnyi rummal. Ahogy kérted.
*Mosolyog visszafogottan. Most pedig jön a dolog neheze, Retorein asztala, de Ralasnak engedelmeskedve végzi tovább a dolgát. Arra azért megpróbál ügyelni, hogy Alfonz oldaláról közelítsen, kivéve, ha a kopasz férfi odaállt volna.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.29 21:50:02
//A fáradt kalóz//
//Ralas, Zammiria, Torskel, Shan, Retorein//
*Kuncog a Torskel által megjátszott bánaton, jólesik neki akkor is, ha tudja, hogy csupán játék.*
- Sosem tennék én olyat! De tényleg szívesen bemutatom a lányokat, egy-kettőre elrabolják a szíved! Én sokáig nem fogok ráérni sajnos.
*Most rajta a sor, hogy látványosan szomorú képet öltsön. Nem szeretne még egyszer úgy járni, mint reggel. Úgy tűnik, egy darabig mellőznie kell a saját vendégek fogadását. Lehet, hogy egészen addig, míg Madyék visszaérnek Artheniorból, az pedig napokig eltart.*
- Máris intézem a rendelést, kedves!
*Azonban a teljesítésig nem jut el, mert beözönlik a sok férfi. Zammiria megváltoztatott kérésére is bólint.*
- Igen, kisasszony!
*A feszült pillanatokból nehezen tér magához, ráadásul az ijesztő külsejű férfi egyre közelebb és közelebb ér, hozzáérve a finom holmikhoz, mintha csak saját jegyeit szeretné szertehagyni. Mikor a tekintete megakad rajta és kellemetlenül méregetni kezdi, Cassy arra gondol, hogy talán őt is mindjárt megfogdossa, mint a vázákat. Önmagában persze foglalkozási ártalomnak tudható be nála, de ettől a férfitől megfagy ereiben a vér, a legnehezebb vendégek közé tartozna. Nem lenne benne biztos, hogy egy darabban hagyná hátra. Főként akkor erősödik ez az érzés, mikor szokatlan nyelve előtűnik. Végigfut a hátán a hideg, hiszen éppen tegnap mesélte társainak a bizarr esetet a kígyóval, melyet viselnie kellett egy vendég kedvéért. Ha megkérdeznék, ez a valóságos kígyónyelv vinné inkább a pálmát. A sors azonban megszánja, nem csak titkos szimpátiával, hanem a rémisztő idegen figyelmének továbblépésével. Mély levegőt vesz, de ekkor érzi csak meg igazán, mennyire elgyengültek a lábai, egy picit ráteszi kezét egy mellette álló szék támlájára, hogy erőt merítsen. Nem jó fordulat, hogy most pedig egy vendéget kezd a férfi zaklatni, de szerencsére Alfonz ott terem. Ralas pedig megtöri döbbenetét ösztökélésével és biztató tekintetével. Meghatja, hogy még most is törődik vele, jóllehet érdeke fűzi hozzá, hogy jól végezze a dolgát, de ezt fenyegetőbben is elérhetné. Bólogat.*
- Máris, uram!
*Hirtelen azt se tudja, hol tartott, de aztán megpillantja Torskelt, és rájön, hogy rendelt vacsorát. Shanneira jelenléte megnyugtatja, kérdésére hozzá fordul és lehalkítja a hangját.*
- Én csak azt az elegáns urat ismerem. Rollennek hívják, és gyakran jár ide a főnökökhöz üzleti ügyben. Legutóbb valami baj volt, elég rosszkedvűen távozott. De nem tudom, miért.
*Aggódó arcot ölt, de megpróbálja elhessegetni rossz gondolatait, hiszen éppen most kérték tőle. Shan közben Torskellel vált néhány szót, s végül tőle is kér valamit.*
- Máris!
*Fordul a pult felé, amelynek közelében áll kettő a fegyveresek közül, de talán nem akadályozzák meg, hogy előttük elsétálva végezze a dolgát. Torskel számára kitölti az Ezüstszakáll leheletét, Shan számára pedig teát készít elő. A fegyverek ügye feltehetően lezajlik, mire odaér, és leteszi a tengerész elé a poharát.*
- Parancsolj! Az ételt mindjárt megrendelem a konyhán. Legalábbis igyekszem.
*Pillant az ajtónál álló fegyveresek felé. Shannak tálcán kínálja az ébresztőt.*
- Egy cseppnyi rummal. Ahogy kérted.
*Mosolyog visszafogottan. Most pedig jön a dolog neheze, Retorein asztala, de Ralasnak engedelmeskedve végzi tovább a dolgát. Arra azért megpróbál ügyelni, hogy Alfonz oldaláról közelítsen, kivéve, ha a kopasz férfi odaállt volna.*
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.29 21:50:02
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063